z
A M a g ya r NeMzeti L e v é Ltá r
z aL a M egyei L evéLtára
A Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai
M A g yA r o r s z á g l e v é lt á r A i
A M A g yA r n e M z e t i l e v é lt á r z A l A M e g y e i l e v é lt á r A
A kiadványt támogatta:
Írta Káli Csaba Tervezés, nyomdai előkészítés MNL VeML
Magyar NeMzeti LevéLtárés története A levéltár kialakulása A török hódoltság és az azt követő belháborúk után, MNL Országos Levéltára aMNL XVIII. század első évtizedeiben Bács-Kiskun Megyei Levéltára Zala vármegye közgyűlése nagy erőfeszítéseket tett szétszóródott MNL Baranya Megyei Levéltára iratainak összegyűjtésére. A közigazgatás újjászerMNL Békésjegyében Megyei Levéltára vezésének 1732-re felépíttette ZalaegerMNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára szegen a megyeházát, mely ettől kezdve a vármegye állandó székhelye lett. Ebben az épületben méltó és MNL Csongrád Megyei Levéltára állandó helyre kerültek a megye iratai, ezzel létrejött MNL Fejér Megyei Levéltára a levéltár, mint intézmény. MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára Az így összegyűlt iratok ekkor még egyetlen helyiségMNLelfértek, Győr-Moson-Sopron ben de közel százMegye évvel Soproni később, Levéltára 1824-ben MNLa Hajdú-Bihar Megyei Levéltáratöltötte meg a lemár vármegyeháza négy szobáját véltári anyag.Megyei Az iratok és a velük való munka folyaMNL Heves Levéltára matos szaporodása miatt a vármegye belátta, hogy küMNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára lön levéltárnokra van szüksége. Az 1790. szeptember MNLtartott Komárom-Esztergom Megyei Levéltára 9-én közgyűlésen kifejezetten a levéltár ügyeiMNL Nógrád Megyei Levéltára vel foglalkozó hivatalnoknak nevezték ki Deák Pétert évi 300Pest forintos MNL Megyeifizetéssel. LevéltáraEzzel állandósult a levéltárnoki állás, melyet MNL Somogy Megyei1791-től LevéltáraDomján József, majd 1794. szeptember 4-től Háry Farkas töltött be. Háry MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kivételesen hosszú, 1849-ig tartó szolgálata alatt szinte MNL Tolna Megyei Levéltára teljesen rendet teremtett az iratok között, és a levéltár MNL Vas Megyei Levéltára technikai felszereltségét is javította. Az 1826-os nagy zalaegerszegi tűzvész után, a tűzbiztonság fokozása MNL Veszprém Megyei Levéltára céljából a levéltári helyiségek ablakaira vastáblákat, a MNL Zala Megyei Levéltára faajtók helyére pedig vasajtókat szereltetett fel. 1872-ben, a bíróságok újjászervezésekor a Zalaegerszegi Törvényszék költözött be a megyei székházba, de a levéltár még ott maradhatott addig, amíg az új
A
sorozAtbAn szereplő levéltárAk
helyre – az úgynevezett Kvártélyházba – áttelepült vármegyeháza tőszomszédságában fel nem épült a főispáni hivatal mellett a levéltárnak is helyet adó új épület. 1891-ben itt, a mai Széchenyi tér 3. szám alatti épületben, az utcai oldalon két helyiségben, az udvari részen Budapest Főváros Levéltára pedig egy nagy teremben rendezkedett be a megyei arGyőr Megyei Jogúvilágháború Város Levéltára chívum. Az első kitörése után, az éppen Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára nyugdíjba vonult levéltárnok, Fitos Márton helyére évekig nemLevéltára alkalmaztak önálló szakembert, hanem vaVác Város lamelyik aljegyző vagy közigazgatási gyakornok kezelte a levéltárat. 1917. március 15-én ugyan kineveztek egy Hadtörténelmi Levéltár levéltárnokot Fára József személyében, de ő az első Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár években csak közigazgatási ügyeket intézett, és csupán Magyar Felsőoktatási Szövetség az 1920-as évek elejénLevéltári kezdhetett hozzá a levéltárosi munkához. Nem sokkal később egy irodatisztet, a harmincas évek elején pedig egy altisztet is beosztottak a Győri Egyházmegyei Levéltár levéltárhoz. Első ízben Fára József vállalkozott arra, Tiszántúli Református Egyházkerületi és hogy megírja a levéltár addigi történetét; tanulmánya a Kollégiumi Levéltár Levéltári Közleményekben jelent meg 1935–1936-ban. A másodikÉrseki világháború viszonylag mérsékelt károkat Veszprémi és Főkáptalani Levéltár okozott a levéltár iratanyagában. Sokkal súlyosabb volt az a pusztulás, ami a hivatalokban és intézményekben még kint őrzött közigazgatási és igazságszolgáltatási, valamint az elhagyott kastélyokban szabad prédára került gazdasági, családi, személyi iratanyagban következett be. A háború utáni években beállt politikai fordulat, különösen annak közigazgatási vetülete alapvető változásokat hozott a levéltár életében is. A korábban csak a vármegyei igazgatás iratanyagát befogadó levéltárat 1950-ben, a többi hasonló levéltárral együtt, kivették a megyei szervezetből, és közvetlenül minisztériumi irányítás alá
2
helyezve, lényegében államosították. Egész Zala megyére kiterjesztették az illetékességi körét, amelybe a megye területén tevékenykedő összes hivatal, intézmény és egyéb iratképző szerv mellett beletartozott az államosított vagy újólag létrehozott vállalatok és más gazdasági szervek iratanyaga is. Az intézmény neve ekkor Zala megyei Közlevéltár, egy 1952-es miniszteri utasítás megjelenése után pedig Zalaegerszegi Állami Levéltár lett. 1968. január 1-től Zala Megyei Levéltár néven a megyei tanács fenntartásába került az intézmény, az illetékességi kör változatlanul hagyása mellett. A hetvenes évektől kezdődően minden téren rohamosan bővült a levéltár. A munkatársak száma a kezdeti néhány főről több mint húszra, az őrzött iratanyag mennyisége több ezer iratfolyóméterre nőtt. Sajnos az intézmény híján volt a korszerű tárolásra alkalmas helyiségeknek, ennek következtében általánossá vált a szükségraktárakban való tárolás. Ráadásul ezek a helyiségek gyakran cserélődtek, ami az iratanyag állandó költöztetésével járt, veszélyeztetve annak állagát és rendezettségét.
Mégis ebben az időszakban kezdődött meg az anyag rendszeres és módszeres, tudományos szempontú feldolgozása, kutatása, valamint az elért eredmények publikálása. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Degré Alajos, a levéltár akkori vezetője, akinek fontos szerepe volt többek között a Zalai Gyűjtemény című kiadványsorozat 1974-es elindításában (aminek 1984ben bekövetkezett haláláig szerkesztője volt). Az 1980-as években a hatalmas mennyiségű levéltárérett iratanyag átvétele és tárolása jelentette a legnagyobb problémát. Az évtized végén felvetődött egy új levéltár - vagy legalább raktár - építése, de az előzetes tervek elkészülte után mégsem került sor a megvalósítására. Helyette a fenntartó megyei önkormányzat a kilencvenes évek elején egy zalaegerszegi autójavító szerviz két kiürült ipari csarnokát vásárolta meg és alakíttatta át levéltári raktárakká. Ezek elkészültét követően, 1994-ben ide lehetett átszállítani a korábban Zalaegerszeg több pontján, illetve Petrikeresztúron – egy volt iskolaépületben – szétszórtan tárolt iratanyagot.
A 2012. év több jelentős változást is hozott levéltárunk életében. Január 1-jével fenntartónk újra megváltozott, a megyei önkormányzat helyett ismét az állam vette át ezt a szerepet. Az állami fenntartás a Zala Megyei Kormányhivatalon belül, az ugyanebben az időpontban felállított Zala Megyei Intézményfenntartó Központon keresztül valósult meg. Ez a megoldás azonban átmenetinek bizonyult, mivel kormányzati döntés alapján 2012. október 1-én valamennyi megyei levéltár beolvadt a központi Magyar Országos Levéltárba. Ezzel megalakult a Magyar Nemzeti Levéltár, melynek egyik tagintézménye lett a Zala Megyei Levéltár.
A levéltár jelene A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) szervezetén belül a Zala Megyei Levéltár igazgatási feladatokat is ellátó tudományos tagintézmény, amelynek irányítója és felügyeleti szerve az MNL vezetésén keresztül az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Jogállását és feladatkörét alapvetően a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény, a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, valamint a 10/2002. NKÖM rendelet határozzák meg. A levéltár legfontosabb alapfeladata a már raktáraiban lévő iratanyag (2014-ben: 10.776 iratfolyóméter) lehető leggondosabb megőrzése mellett 15 év után
4
átvenni az illetékességi körébe tartozó iratképző szervek nem selejtezhető köziratait. Az MNL Zala Megyei Levéltára illetékességi körébe tartozik a megye területén működő helyi önkormányzatok és nemzetiségi önkormányzatok testületeinek, hivatalainak és intézményeinek, ezek jogelődeinek levéltári anyaga, továbbá a központi államigazgatási szervek, a rendőrség, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, az igazságszolgáltatási és a büntetés-végrehajtási szervezet területi szerveinek Zala megye területén keletkezett levéltári anyaga, valamint minden olyan, a megye területén keletkezett levéltári anyag, amely nem tartozik más levéltár illetékességi körébe. Ezen túlmenően gyűjti, valamint ingyenes letétként megőrzi a maradandó értékű magániratokat. Az átvett, illetőleg gyűjtött levéltári anyagot nyilvántartja, szakszerűen kezeli, a szükséges rendezések, selejtezések, valamint tudományos igényű áttekintést biztosító segédletek készítése és közzététele útján feldolgozza, az anyag használatát az ügy-
5
felek és kutatók számára lehetővé teszi, és arról egyszerű vagy hiteles másolatot, tartalmi kivonatot ad ki. A levéltári anyag védelme érdekében az MNL Zala Megyei Levéltára megyéje területén ellenőrzi a közfeladatot ellátó szervek, valamint a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő gazdasági társaságok irattári selejtezését és iratkezelési rendjét. A levéltár e munkája 2014-ben 377 zalai iratképző szervre terjedt ki. Az intézmény levéltárosai a felsorolt, szűkebb értelemben vett szakmai munkák mellett történettudományi kutatásokat is végeznek, és ezek eredményeit saját vagy mások kiadványaiban teszik közzé. Ezen kívül részt vesznek oktatási és közművelődési feladatok végrehajtásában is. A levéltár 27 dolgozóval látja el kötelezettségeit. Közülük 23-an szakalkalmazottak, fele-fele részben felsőfokú, illetve középfokú végzettséggel, négy dolgozó pedig a gazdasági és műszaki ügyeket intézi. A tagintézmény jelenleg kettő telephellyel rendelkezik. A központ Zalaegerszegen, a Széchenyi tér 3-5. számú épületben helyezkedik el. Itt találhatók az irodák, az ügyfélszolgálat és a kutatóterem. A központi épületben lévő raktárainkban őrizzük a legrégebbi, legértékesebb, illetve a kutatók és ügyfelek által leggyakrabban használt iratokat. A másik, a központnál is több iratot őrző telephely a város szélén, a Balatoni út és a 74. számú főút szögletében található. Itt általában a modernkori iratokat tároljuk. Ezek közül - men�nyiségét tekintve - legjelentősebb a jogszolgáltatási, tanácsi és gazdasági szervek iratanyaga.
7
Mit rejtenek az évszázados falak? Talán meglepő, de levéltárunk anyagának több mint háromnegyede a XX. században, különösen annak második felében keletkezett modernkori irat. Az MNL Zala Megyei Levéltárának legrégebbi irata IV. Béla 1240-ben kelt oklevele, amelyben a király eladományozza azt a birtokot, amit édesanyja meggyilkolásáért Bánk bántól koboztak el. A levéltár jelenleg 438 darab úgynevezett Mohács előtti (vagyis az 1526-os csatavesztést megelőzően keletkezett) oklevelet őriz. Ebben a gyűjteményben található például az 1381-ben kiadott, Zalaegerszeg története szempontjából becses oklevél is, amely a város akkori, utóbb csaknem hat évszázadig változatlan határát írja körül. Történeti szempontból a legjelentősebb összefüggő irategyüttest Zala vármegye levéltára (1555–1950) képezi. A vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei 1555-től maradtak fenn – ami igen ritkának számít eleinte megszakításokkal, a XVIII. századtól azonban már szinte folytonosan. Az együttesből kiemelendő a Mária Terézia-féle úrbérrendezés iratanyaga, és az 1848 előtti adóösszeírások helységenkénti sorozata. Jelentősek még a bírósági iratok egyes fondjai is, így a végrendeletek és osztálylevelek, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek. A II. József-kori közigazgatás és igazságszolgáltatás megyei iratanyaga teljesnek mondható. A reformkorban keletkezett megyei iratok külön is figyelemre méltóak, ugyanis ezekből ismerhető meg Deák Ferenc zalai, az országos politikára is kiható tevékenysége. Értékesek az 1848-1849-ben működött Állandó Bizottmány iratanyagai és a Bach-kori me-
gyehatóság szinte teljesen fennmaradt iratállományai. Az egykori vármegyei levéltár féltve őrzött kincse az a 49 nemesi címereslevél (armális), amelyeket teljes restaurálásuk után a levéltár munkatársai publikáltak 2004-ben egy reprezentatív kivitelű albumban. A zalai városok levéltárai közül Nagykanizsáé a második világháború végén, 1945-ben jelentős részben elpusztult, az 1848 előtti anyagból csak töredékek maradtak fenn. Zalaegerszeg város levéltára jobban megmaradt az utókor számára: a város első jegyzőkönyve 1743-ból származik, míg a másik említést érdemlő, nevezetes jegyzőkönyv az 1885-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánítást dokumentálja. A megyeszékhely története szempontjából a legjelentősebb irategyüttes Zalaegerszeg Város Régi Levéltára, amelyet tárgyi alapon alakítottak ki 1902-ben a város XVIII-XIX. századi irataiból. A nagyközségek, körjegyzőségek iratanyaga különösen a XX. század első feléből tartalmaz a kutatók számára értékes adatokat. Ugyanígy az iskolák, testületek, egyesületek iratai is a dualizmus és a két világháború közötti időszak történetét kutatók számára adhatnak fontos támpontokat. A levéltárban őrzött egyházi szervek közül kiemelendő a zalavári konvent hiteleshelyi levéltára (1375–1875), amely magában foglalja a kapornaki konvent hiteleshelyi levéltárának töredékeit is. A levéltárban őrzött családi és személyi iratok közül a Csány, Gyömörey, Séllyey és a Skublics család iratai (mindegyik jelentős középbirtokos família volt), továbbá Teleki Béla főispán magániratai érdemelnek figyelmet. A Skublics családnak ráadásul nem csak az iratanyaga, hanem 1830 előtti könyvtára
is bekerült a levéltárba, az eredeti tárolószekrénnyel együtt, amely ma levéltárunk egyik dísze. A szűkebb értelemben vett különgyűjtemények közül, a már taglaltakon túl feltétlenül említésre érdemes az 1404 darabos, XVIII-XIX. századi kéziratos és nyomtatott térkép, köztük a Krieger Sámuel által 1770-ben készített, csaknem három méteres Balaton, vagy a Tomasics János-féle 1792-es, Zala megyét önállóan és teljes kiterjedésében ábrázoló térkép. Zalaegerszeg építéstörténetének egyik fontos forrása az a térkép, amelyet Póka Antal vármegyei földmérő készített az 1826-os tűzvész után. Mindezek mellett a megye nagyon sok településének, a mérnöki precizitás mellett művészien kivitelezett, kézzel rajzolt kataszteri térképe lelhető fel a XIX. századból. Az évszázados falak között rejlő kincsek számbavételénél szót kell ejtenünk egy különleges gyűjteményről, mégpedig a levéltár mikrofilmen őrzött anyagairól. Ezek részben saját iratanyagaink biztonsági másolatai, de ezen az adathordozón találhatók meg például az 1895-ig terjedő felekezeti (egyházi) anyakönyvek másolatai is, amelyek igen nagy népszerűségnek örvendenek a családtörténettel foglalkozó kutatók körében. Mint azt már fentebb említettük, az MNL Zala Megyei Levéltára iratanyagának döntő részét a XX. században, azon belül is a második világháború után keletkezett iratok teszik ki. Terjedelmük és egyre fokozódó történeti értékük miatt – ami a kutatottság mértékében is mindinkább visszatükröződik – kell szót ejtenünk a tanácsi, jogszolgáltatási és gazdasági iratokról, valamint a Magyar Kommunista Párt,
9
a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt Zala megyei szervezeteinek iratanyagáról. Ezek az iratok a XX. század második fele magyar történelmének, a szocializmus korszakának egyre feltártabb és ezzel együtt egyre kutatottabb elsődleges forrásai. A jelen és a közeljövő legfontosabb feladata intézményünk életében, hogy anyagaink feldolgozásával együtt növeljük a tartalmi segédletek, különösen az elektronikus adatbázisok számát. Ennek segítségével előkészítjük a fontosabb iratokat a digitalizálásra, hogy azokat a világhálón közzétéve még szélesebb körrel ismertethessük meg a múlt zalai forrásait.
A levéltár tudományos és közművelődési tevékenysége
Már az első, 1947-ben alkotott levéltári törvény, hasonlóan az utána következő jogszabályokhoz, alapvetően tudományos intézményeknek tekintette a levéltárakat. A zalai levéltár esetében elsőként Fára József jelentetett meg színvonalas tanulmányokat, elsősorban a balatonfüredi kőszínház, valamint a Muraköz történetével kapcsolatban. Mindemellett az ő nevéhez köthető a levéltár 1930-as évek elejéig terjedő történetének bemutatása a Levéltári Közlemények című szakfolyóiratban. Szabó Béla első levéltári érája, az 1939 és 1956 közötti időszak nem igazán kedvezett az elmélyült, nyugodt kutatómunkát igénylő írásnak és publikálásnak. Szabó ekkor megkezdett kutatásai inkább csak a hetvenes évek végétől, a levéltárba való visszatérése után értek tanulmányokká. Latin tudását Bél Mátyás Zala me-
gyére vonatkozó leírásainak magyarra fordításában csillogtatta meg. (Ez utóbbi munka sokáig kéziratban maradt, és csak 1999-ben jelent meg a Zalai Gyűjtemény sorozat 46. köteteként.) Degré Alajos levéltárosságával, igazgatóságával merőben új helyzet kezdődött a zalaegerszegi levéltár tudományos munkájában. Ehhez személyiségén túl, a megelőző évek, évtizedek fojtó légköréhez képest a hatvanas évek viszonylag nagyobb kutatási és utazási szabadsága is hozzájárult. Degré 1961-től szervezőként és szerzőként is oroszlánrészt vállalt a „Zala megyei helytörténeti lexikon” címmel kiadni tervezett kézikönyv anyagának összegyűjtésében. A nagyszabású, több évtizedes gyűjtő- és feldolgozómunka azonban, a közreműködő kutatók komoly erőfeszítése ellenére befejezetlen maradt. (Mintegy 10.000 oldalas kéziratanyagát 2009-ben digitalizáltatta és tette közzé a világhálón a levéltár.) Degré Alajos a hatvanas évek második felétől kezdett újra az 1956 után kényszerből elhagyott jogtörténeti kutatások és publikálások felé fordulni. Nyelvismeretének köszönhetően franciául és németül is megjelentetett külföldi szaklapokban e témakörbe vágó cikkeket, tanulmányokat, és részt vett a – főként szomszédos országokban rendezett – nemzetközi konferenciákon is. Akárcsak az 1955-ben „A feudális gyámsági jog Magyarországon” címmel megvédett kandidátusi disszertációjában, a későbbiek során is elsősorban az újkor jogtörténeti kérdéseivel foglalkozott. A mindig is nyűgnek tekintett hivatali teendőktől való megszabadulása után, életének utolsó
évtizedében mondotta: „nagyjából már azt csinálhatom, amit szeretek és érdekel is.” A több mint száz publikáció, a több tucatnyi szerkesztés tudományos értékét e helyütt még vázlatosan sincs mód érzékeltetni, ellenben tudományszervezői tevékenységéhez engedtessék meg néhány további gondolat. Degré Alajos 1963-ban, a Magyar Történelmi Társulatnak írt levelében még nem tartotta időszerűnek egy kifejezetten zalai, tudományos jellegű helyismereti folyóirat megindítását, ugyanis nem vélte valószínűnek, hogy „kellő színvonalú” és „kellő színességű” cikkekkel folyamatosan meg tudnák tölteni a lapot. Tíz évvel később azonban már más volt a helyzet, szakmailag megerősödtek a Zala megyei közgyűjtemények, sok ambiciózus fiatal kutató várt publikálási lehetőségre. 1972-ben nyilvánosan is vita indult a megyei napilap, a Zalai Hírlap hasábjain egy létrehozandó tudományos, kulturális folyóiratról. 1973-ra kezdett kikristályosodni egy alapvetően humán tudományágakat képviselő kötetsorozat terve, amelyet közösen jegyzett a megyei
10
tanács részéről Baranyai György, a Göcseji Múzeum igazgatója Németh József és a levéltár új igazgatója, Simonffy Emil. A sorozat a „Zalai Gyűjtemény” nevet kapta. Az előkészítők teljesen egyetértettek abban, hogy a közös kiadvány szerkesztője Degré Alajos legyen, aki az említetteken kívül a sorozat egyik ötletadója is volt. A levéltár korábbi igazgatója fiatalos hévvel látott neki az új sorozat beindításának, és 1974-ben ki is jött a nyomdából az első szám. Az előzetes tervek alapján évente három kötettel számoló szerkesztőbizottság ez irányú elképzelése ugyan nem mindig valósult meg, de a későbbiekben sikerült éves átlagban két kötetet megjeleníteni. 1977-től a levéltárhoz került át a kiadói munka és a pénzügyi lebonyolítás. Ettől kezdve fokozatosan a levéltár kiadványává lett a Zalai Gyűjtemény, amelyet 1984-ben bekövetkezett haláláig Degré Alajos, utána pedig a levéltár mindenkori igazgatói, munkatársai szerkesztettek, megőrizve és erősítve annak tudományos nívóját. A sorozat a kilencvenes évek elejéig szinte a levéltár egyetlen
tudományos kiadványa volt, megjelenése a nehezedő gazdasági helyzetben időnként komoly erőfeszítéseket igényelt, de a 2014-ben kiadott 75. szám is mutatja, hogy a kiadvány megtartására vonatkozó erőfeszítések nem voltak hiábavalóak. A nyolcvanas évek második felében az Országos Tudományos Kutatási Alap, a rendszerváltás után pedig elsősorban a Nemzeti Kulturális Alap, valamint más állandó vagy ad hoc pénzügyi alapok révén, a korábbiakhoz képest több zalai kutatási terv nyert pályázati támogatást és öltött testet – a technikai fejlődésnek is köszönhetően – a Zalai Gyűjtemény sorozatban, vagy egyedi kiadvány formájában. A tudományos könyvkiadás pénzügyi alapjának kiszélesítését szolgálta az 1991-ben létrehozott Degré Alajos Zalai Honismereti Alapítvány is. Az elmúlt két évtizedet illetően a levéltáros szerzők közül kiemelendő Molnár András neve, akinek a reformkor, azon belül is Deák Ferenc és kortársai tevékenységének kutatása, valamint az ehhez kapcsolódó tudományszervezése országos jelentőségűnek tekinthető. Különösen az
ezredforduló után vált gyakorivá, hogy egy-egy kötet megjelenésébe rangos fővárosi kiadókkal (Osiris, Kossuth, L’Harmattan, Közlönykiadó) közösen vágott bele a levéltár, ami egyúttal az intézmény respektjét is növelte. Szinte külön sorozatot alkotnak a levéltár munkatársainak - általában közösen megírt - településtörténeti munkái. A generációkon átívelő tudományszervezés és kiadványgondozás szép példája, a Degré-Simonffy szerzőpáros által jegyzett kötettel 1975-ben útjára indított „Zalaegerszegi Füzetek” sorozat, amely a későbbi elakadás után 1998-tól újra tudott indulni a levéltár akkori szerzői gárdája segítségével. Az egyéni, nem levéltári kiadványban megjelenő cikkek, tanulmányok mellett a levéltárosi kollektíva egészét vagy nagyobb részét érintő, rendszerint hosszú évek kutatómunkáját összegző közös munkák is szép eredményeket szültek, amelyek közül talán a 2000. évben kiadott megyei tisztviselői címtár, Zala megye 11382000 közötti arcontológiája emelhető ki. A kiadványozás mellett a levéltár tudományos munkájának másik, előbbitől elválaszthatatlan, vele szorosan összefüggő területe a konferenciák, levéltári és szakmai napok, tudományos emlékülések szervezése. A Zala Megyei Levéltár első ízben 1988-ban, Simonffy Emil nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett levéltári napot, amelynek hagyománya azóta is töretlen. A tavasszal vagy ősszel rendezett, sokszor jeles évfordulókhoz kapcsolódó levéltári napokon elhangzó előadások, rendszerint egy-egy újabb kiadvány alapanyagául szolgáltak. E rendezvényeken a levéltár munkatársain kívül nem egyszer neves, országosan is
13
elismert, esetenként külföldi történészek tartottak előadást. A hagyományos levéltári nap mellett, különösen az elmúlt évtizedben, attól függetlenül is szerveződtek tudományos tanácskozások, általában valamilyen jeles történelmi évfordulóhoz kapcsolódóan. Az utazás feltételeinek kedvezőbbé válásával a levéltár tudományos dolgozói a korábbi évtizedekhez képest nagyságrendekkel több rendezvényen vettek részt bel- és külföldön egyaránt. A nemzetközi kapcsolatok ápolásának fő iránya jelenleg Szlovénia, illetve Horvátország. A szűkebb pátria történetének bemutatását, egyáltalán a levéltárban folyó munka nagyközönséggel való megismertetését az elmúlt évszázad levéltárosai mindig kiemelt, fontos feladatuknak tekintették. A közművelődési – vagy, ahogy a XX. század derekától nevezték, népművelési - tevékenység az 1960-as évek elejéig leginkább a helyi lapokba írt népszerűsítő cikkekben öltött testet. Elsőként Degré Alajos kapott ennél nagyobb lehetőségeket, 1962-ben például az országban elsőként szerkesztett történelmi olvasókönyvet az iskolás korosztály számára (Olvasókönyv Zala megye történetéhez). A következő években, évtizedekben alapvetően a korábban kialakított műfaji keretek között zajlott a levéltár közművelődési munkája. Ehhez később a honismereti mozgalomba való egyre aktívabb bekapcsolódás társult. A levéltár munkatársai a nyolcvanas években rendre tagjai voltak a megyei és városi honismereti munkabizottságoknak, ők szerkesztették a Honismereti Híradót. Az évtized közepén működött a levéltárban az Ifjú Történelembarátok Köre, amely az érdeklődő középiskolásoknak hozta
testközelbe a történelem forrásait. Ugyancsak ebben az évtizedben vette kezdetét a „História és levéltár” című, középiskolásoknak szóló előadássorozat, melynek írásos változata a Zalai Hírlapban is olvasható volt. Ettől kezdve a nevezetesebb évfordulók elmaradhatatlan kellékévé váltak a levéltárosok által megírt, a megyei lapban futó emlékező cikksorozatok. A maribori levéltárral 1989-től egyre intenzívebbé váló kapcsolat eredményeként 1991-ben indult útjára a maribori és a zalai (majd néhány évvel később a vasi) levéltár együttműködésében a Szlovén-Magyar Nemzetközi Ifjúsági Levéltáros Kutatótábor, amely azóta is példa nélküli, mind a műfajában, mind pedig a sikerében. Az elmúlt másfél évtizedben a levéltár több, minden korábbinál nagyobb szabású kiállítást szervezett, vagy vett részt helyi és országos közgyűjtemények, mindenek előtt a Zala megyei múzeumok által rendezett bemutatókon a saját anyagával. Ezek közül a legemlékezetesebbek a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája (1993), az 1956-os forradalom (1996, 2006), az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc (1988, 1998), valamint a Deák Ferenc (2003) és Batthyány Lajos (2007) emlékére rendezett kiállítások voltak. A levéltár 1998-ban jelent meg az Interneten, ekkor készült el az intézmény első honlapja. Ezzel a közművelődés terén új és még ma is beláthatatlan lehetőségek nyíltak meg, amelyet kihasználva készítette el a levéltár 2007-ben az első virtuális kiállítását, amely a megelőző évben rendezett ’56-os kiállítás teljes anyagának digitalizálásával jött létre.
Miben segíthet levéltárunk? A rendezvényeink és kiadványaink iránt érdeklődők mellett a legtöbben kutatóként, illetve ügyfélként kerülnek kapcsolatba levéltárunkkal. Örvendetes módon évről-évre egyre többen veszik igénybe kutatótermünk szolgáltatásait, akik legtöbbször családjuk, lakóhelyük történetét kutatják és dolgozzák fel kedvtelésből vagy tanulmányaikhoz kapcsolódóan. Az MNL Zala Megyei Levéltára kutatótermének címe: 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 3. földszint Kutatótermünk elérhetőségei Telefon: (a titkárságon keresztül): (+36) 92/510-030, 598-956, 598-957 Fax: (+36) 92/510-029 Honlap: www.zml.hu A kutatóterem nyitva tartása hétfő: kedd, csütörtök: szerda: péntek:
szünnap 8.00–19.00 8.00–16.00 8.00–13.00
Néhány praktikus információ a sikeres kutatáshoz: A levéltár az érvényben lévő jogszabályok értelmében nem végez ügyfelei és kutatói számára iratfeltáró kutatómunkát, csak konkrét adatra vonatkozóan - ha az a rendelkezésre álló segédletek segítségével azonnal megtalálható - adhat tájékoztatást. Családtörténeti kutatás
14
esetében a mai Magyarország területén 1895. szeptember 30-ig keletkezett és fennmaradt egyházi anyakönyvekről a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (mnl.gov.hu) is őriz mikrofilm másolatokat, ezért ezek ott (Budapesten) is kutathatók. Az 1895. október 1. után keletkezett állami anyakönyvek másodpéldányai levéltárunkban is megtalálhatóak, de csak a jelenlegi megye területére vonatkozóan. Amennyiben a kutatni kívánt iratanyag személyes adatot is tartalmaz, abban az esetben a kutatás lehetősége korlátozott lehet a különböző védelmi idők lejártáig. A vonatkozó törvényi előírások alapján a védelmi idő az érintett halálától számított 30 év, ha ez nem ismert, akkor a születésétől számított 90 év. Amennyiben egyik sem ismerhető meg, abban az esetben 60 év. Mivel szinte valamennyi irat tartalmaz személyes adatot, viszont a születés vagy halálozás időpontja ezekből a legritkább esetben deríthető ki, ezért általában a 60 éves védelmi idő érvényesül. A 60 éven belül keletkezett iratokat csak a következő esetekben lehet kutatni:
- a kutatás - a kutató költségére - anonimizált másolattal is megvalósítható, - a kutatáshoz az érintett, illetőleg annak halálát követően bármely örököse vagy hozzátartozója a kutató kérésére hozzájárulását adta, - a kutatásra tudományos célból van szükség. A tudományos célú kutatást igazolni kell. A kutatás akkor minősül tudományos célúnak és akkor kezdhető meg, ha a kutató bemutatja a tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szervnek (pl. MTA és intézetei, egyetemek, főiskolák, más tudományos intézmények) – a kutató részletes kutatási terve alapján megadott – támogató állásfoglalását. A „Támogató Állásfoglalás” című kitöltetlen űrlap levéltárunkban is beszerezhető, illetve letölthető (www.zml.hu). A kutatás első alkalommal nem biztos, hogy megkezdhető, ezért előtte mindig érdemes tájékozódni a lehetőségekről, szabályokról. Új kutatóink az első kutatás alkalmával feltétlenül hozzanak magukkal személyazonosságukat igazoló okmányt (személyi igazolványt, útlevelet). Kedden és csütörtökön, a hosszabbított nyitva tartás idején, új anyagot csak 16 óráig tudunk kiszolgálni, ezt követően már nem. A kutatás ingyenes, de a technikai eszközök igénybe vételéért, a fénymásolásért és a digitális másolásért fizetni kell. Levéltárunk csak a szerzői jogvédelem alá nem eső iratokról és nyomtatványokról készít másolatokat. A kutatóteremben saját számítógép vagy fényképezőgép - digitális fényképezőgép a másolási átalánydíj befizetése után - használható, amennyiben az nem zavarja mások munkáját.
Ha valaki nem kutatni kíván, hanem például tanulóidő vagy munkaviszony igazolásra, építési engedély vagy valamilyen ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos irat, netán egy személyét érintő közjegyzői vagy bírósági irat másolatára lenne szüksége, akkor levéltárunk ügyfélszolgálatához kell fordulnia. Ügyfélszolgálatunk munkatársaihoz személyesen, levélben, faxon, telefonon lehet fordulni. Levéltárunk az ügyfélszolgálattól kért iratokról hitelesített fénymásolatot ad ki. Ügyfélszolgálatunk elérhetőségei Telefon (a titkárságon keresztül): (+ 36) 92/510-030, 598-956, 598-957 Fax: (+36) 92/510-029 Levélcím: 8901 Zalaegerszeg, Pf. 110. Honlap: www.zml.hu Ügyfélszolgálatunk félfogadási ideje hétfő: kedd, szerda, csütörtök: péntek:
szünnap 8.00–15.30 8.00–12.30
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény VII. melléklete értelmében - kivéve az alanyi, illetve tárgyi jogon mentességet élvezőket -, illetéket kell fizetni a kiadott hiteles másolatért.
Képjegyzék
A Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai
M A g yA r o r s z á g l e v é lt á r A i
2. oldal A zalaegerszegi vármegyeháza és a levéltár épülete, 1930-as évek
9. oldal Zala vármegye térképe a dualizmus korából
3. oldal Dr. Fára József portréja, 1920-as évek
véltári könyvbemutató a zalaegerszegi megyei könyvtárban, 2007
A M A g yA r n e M z11.e t i lSkublics e v éKároly lt á r könyvtára, 1830 családi z A l A M e g y e i 12.l e v éZalaegerszeg lt á r Arendezett tanácsú város pevármegye levéltárnoki hivatalának
4. oldal A Balatoni úti kisebbik raktárépület első
emelete
5. oldal Zala
10. oldal Levéltári óra a kutatóteremben, 2004 ♦ Le-
oldal
oldal
pecsétnyomója, 1872
csétje, 1885
6. oldal A Balaton Gőzhajózási Társaság részvénye,
14. oldal A levéltár kutatóterme
1846
8. oldal Zala vármegye XVIII-XIX. századi jegyző-
könyvei
15. oldal Degré Alajos egykori levéltárigazgató mell-
szobra a levéltár udvarán, 2009 A kiadványt támogatta:
Magyar NeMzeti LevéLtár
MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára MNL Baranya Megyei Levéltára
Budapest Főváros Levéltára
MNL Békés Megyei Levéltára
Győr Megyei Jogú Város Levéltára
MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára
Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára
MNL Csongrád Megyei Levéltára
Vác Város Levéltára
MNL Fejér Megyei Levéltára MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára
Hadtörténelmi Levéltár
MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára
Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár
MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség
MNL Heves Megyei Levéltára MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
Győri Egyházmegyei Levéltár
MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára MNL Nógrád Megyei Levéltára
Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár
MNL Pest Megyei Levéltára
Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár
MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára MNL Tolna Megyei Levéltára MNL Vas Megyei Levéltára
ISBN 978-615-80185-7-9
sorozAtbAn szereplő levéltárAk
MNL Országos Levéltára
MNL Somogy Megyei Levéltára
Kiadja a Magyar Írta Levéltárosok Káli Csaba Egyesülete Felelős kiadó Tyekvicska Árpád Készült 500 példányban Tervezés, nyomdai előkészítés MNL VeML a székesfehérvári Regia Rex Nyomdában Felelős vezető Kis Ferenc
A
MNL Veszprém Megyei Levéltára MNL Zala Megyei Levéltára
