A levéltár kincseiből II. A kőrösi iparosság írott forrásai 1. tabló: CÉHEK
Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara (A nagykőrösi céhek élete és története) ismertető „Nagykőrösön szervezett ipari életről csak a XVI. század óta beszélhetünk. Azonban ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy a XVI. század előtt az iparnak valamilyen kezdetleges formája nem volt, vagy mesteremberek ne lettek volna a városban, de ez egyszerű falusi ipar volt, s csupán a legfontosabb ruházati, gazdasági, háztartási és paraszti cikkek, használati tárgyak elkészítésére, esetleges javítására szorítkozott. A legszükségesebb iparágakat egy pár kézműves, céhenkívüli mester – szabó, kovács, varga, szűcs – képviselte különösebb szakképzettség nélkül. A fejlettebb ipar, s ehhez szorosan csatlakozó céhélet kialakulására városunkban a török hódoltság volt döntő hatással. Kifejlődött tehát és szép virágzásnak indult, a bőr- és az állati bőrökkel dolgozó kézműipar, mint a cserzővargaság, szűcs-, csizmadia ipar, továbbá az állati faggyúval dolgozó szappanfőző és a nép ruházatát készítő szabó-ipar, tehát a magyar mívességek vagy iparok. A kőrösi ipar természetesen nem termelhetett másként mint a kézművesség hagyományos formájában: a céhéletben. Nem, mert ha boldogulni akart, be kellett kapcsolódnia az országosan elterjedt céhrendszerbe. A társulási szellem így Nagykőrösön is az egyforma ipart űző mesterek egyesületeit, az úgynevezett céheket hozta létre. A nagykőrösi ipar megerősítése kétségtelenül a helybeli céhek érdeme. Városunk ipara 1872-ig a céhszervezet irányítása alatt áll. A céh pedig az iparűzést erkölcsi szempontból, valamint a szakképzettség szemmel tartásával igyekezett korlátok közé szorítani. Így alakultak meg időrendben városunkban a következő céhek: szabó céh: 1617-ben (esetleg előbb) szűcs céh: 1628-ban szappanfőző céh: 1630-ban (esetleg előbb) varga céh: 1662-ben (1824-ben átalakult tímár céhvé) csizmadia céh: 1662-ben takács céh: 1725-ben lakatos céh: 1742-ben kovács céh: 1750-ben egyesült ács, molnár, kőműves céh: 1802-ben bognár céh: 1803-ban asztalos céh: 1805-ben szűrszabó céh: 1829-ben szíjgyártó céh: 1837-ben cipész céh: 1845-ben
Összesen 14 céh. Ezen kívül voltak még városunkban más foglalkozású mesteremberek is, mint borbélyok, kalaposok, kötélgyártók, paplanosok, nyergesek, gombkötők, bábosok, stb. de olyan csekély számmal (2-3 mester), hogy külön céhet nem alakíthattak, s így valamelyik helybeli, esetleg szomszéd városbeli céhhez tartoztak. Hogy kik voltak az első képzettebb mesterek: bennszülöttek-e vagy bevándoroltak, erre vonatkozólag pontos adatok nincsenek, azonban minden valószínűség a mellett szól, hogy az első képzettebb mesterek a fejlettebb iparú céhes városokból jöttek Nagykőrösre és telepedtek le itt. Erre engednek következtetni a legrégibb, ránk maradt mesternevek. A protokollumokba és más iratokba is kezdetben az illető mester neve mellé írták a származását jelző helység nevét is. Ilyen nevek: Kanizsai Szűcs István (1628), Pécsi Szűcs Pál (1628), Hatvani Szűcs Gergely (1628), Szikszai Szőcs István (1630), Békési Szabó János (1630), Nógrádi Szőcs János (1643). {…} A kezdetben bizony sok nehézség volt. Nagykőrös városa azonban tudatában volt az ipar fontosságának, s annak fejlődését igyekezett előmozdítani. Erről tanúskodik az 1711-ben alkotott városi szabályrendelet is, melynek értelmében, ha olyan mesterséget űző iparos akart letelepedni a városban, amely mesterség még itt képviselve nem volt, annak letelepedési díjat: 24 forintot részben vagy egészben elengedték. {…} Városunkban is két erős versenytársa és ellensége volt a céhes iparnak: a kontárság és az idegen, külföldi iparcikkeket árusító kereskedelem. A helybéli céhek igyekeznek fellépni a két veszélyes ellenféllel szemben, de mezővárosi céheknek hatalmuk kicsiny.”
Céhekről
Céhek alatt egy városban, esetleg körzetében egy-egy iparág kézművesei által létrehozott érdekvédelmi tömörülést értjük, amely az adott mesterség kizárólagos gyakorlásának kiváltságát élvezte a hatóságok által jóváhagyott szabályzatok szerint. A céhek célja az volt, hogy kiváltságokkal biztosítsák, ill. kizárólagossá tegyék valamely többé-kevésbé körülhatárolt városgazdasági körzet helyi piacát, védekezzenek a kereskedők által szállított idegen áruk, a városba beférkőző vagy maguk közül kiemelkedő más – céhen kívüli – iparosok (ún. kontárok) konkurenciájával szemben. A céhes ipar fejlődése Magyarországon a 15. században a hazai polgárság megerősödésével párhuzamosan kezdődött. A céhek jelentős része a mezővárosokban és a falvakban földesúri kiváltságlevéllel jött létre. A céhek Mária Terézia uralkodásától egyre inkább a kormányzat felügyelete alá kerültek. A céhek nem élvezték sem a magyar rendek, sem a Habsburg-uralkodók támogatását. A gyenge céhek a 19. sz. elején már mind kevesebb ellenállást tudtak tanúsítani a céhen kívüli iparosokkal és iparágakkal, továbbá a lassan fejlődésnek induló tőkés manufaktúraiparral szemben. Szaporodtak a nem céhes keretben működő műhelyek. A szervezeti bezárkózás, a mesterré válás nehezítése fokozta a céhek belső ellentéteit. A gyárak alapítása megtörte a céhek monopóliumát. Az idejétmúlt céhszervezetet Magyarországon az 1872. évi VIII. tc. szüntette meg: helyükbe az ipartársulatokat szervezték meg.
A céhek előljárói
A céhek élén a következő elöljárók álltak: céhmesterek, atyamester, nótárius vagy jegyző, bejáró és szolgáló mesterek és céhbiztos. Főcéhmester A város mindenkori főbrája volt a kőrösi céhek főcéhmestere. A céhek a főbíró iránti tiszteletet akarták kifejezésre juttatni ezzel a tiszteletbeli tisztséggel. Ha a mestereknek és céheknek valami panaszuk, kérelmük volt, őhozzá , mint „Fő Czéh Mester Urunkhoz” fordultak. 2
Céhmester A céhek életét tulajdonképpen a céhmester irányította, vezette. A céhmester volt a céh vezetője, gondviselője, a céh és a céhtagok képviselője, a céh anyagi ügyeinek kezelője, az articulus őre, vigyázója. Felelőssége kettős: egyrészről a céhnek és céhtagoknak volt felelős, másrészről a városi magisztrátusnak. Atyamester A legények „Kis Társaság”-ának feje és vezetője volt. A legények „pörsölyét” az atyamester kezelte, ebben állt a kistársaság pénze. Ő volt a legények atyja, nevelője. A vándorló legény az atyamester házánál szállt meg. Gondoskodott az újonnan érkezett legények ellátásáról a kistársaság ládája terhére. Ő osztotta el a legényeket a mesterekhez munkára. Elnökölt a legények gyűlésein. Az atyamestert az idősebb, komoly és tapasztalt mesterek közül választotta a céh Nótárius Minden kőrösi céhnek volt jegyzője, aki vezette és írta a protokollumokat, a szabadulóleveleket, bizonyítványokat, az inasok tanulóleveleit és a céh leveleit. Rendes, szépírású, értelmes mestereket választottak erre a tisztségre. A gazdagabb és nagyobb céheknél külön fizetéses „deák” töltötte be ezt a helyzetet. Bejáró mester A kontárok tevékenységét figyelemmel kísérték. Ők járták be a vándorló legénynek munkát adó mesterek műhelyeit kor és rang szerint, s tettek jelentést az atyamesternek, aki azután döntött a legény helyéről. A remeklés ideje alatt ellenőrizték, hogy a remeklő minden idegen segítség nélkül, maga erejéből készítse el a remeket. A bejáró mestereket műhelylátogatáskor a meglátogatott mesterek megvendégelték. A remeklés ideje alatt pedig a remeklő tartozott étellel és itallal ellátni a bejárókat. Szolgáló mester A céhbe legutoljára belépett, tehát a rangban legfiatalabb mestert nevezték így. A szolgáló mester különféle szolgálatokat teljesített. A céhmesternél naponként jelentkezett és annak esetleges parancsait azonnal végrehajtotta. A céhgyűlésre ő hívta egybe a mestereket a táblával. Lakomákon ő szolgált fel, a bort ő töltögette, de vigyáznia kellett, hogy töltögetés közben a bor el ne cseppenjen, mert megbüntették. Az öregebb mestereket, akiknek a lakomákon megártott a bor, „vigyázva” hazakísérte. A szolgáló mesterség terhes tisztség volt, ezért sok esetben pénzzel megváltották, de maga helyett más mestert is fogadhatott a fiatal mester. Céhbiztos A helytartótanács 1805-ben elrendelte, hogy a céhek élére céhbiztosokat (kommisszáriusokat) kell állítani, mivel egyes céhek hatalmukkal visszaéltek. (Szigorú pénzbüntetések, bőséges lakomák, magas mestertaxa stb.). A céhbiztos ellenőrizte a hatóság részéről a céhek belső életét. Ő volt az első felettes és bírói hatóság. Az 1818-i városi statutum értelmében a tizedszenátorok közül nevezték ki a helybeli mesteremberek céheibe a céhbiztosokat. A kinevezést a főbíró eszközölte. A csizmadiáknak a mindenkori főbíró volt a biztosa. 1867-től a 3
céh választotta a biztosokat. Ettől az időtől kezdve bármely, helybeli, tisztes polgárt céhbiztossá választhatták, aki ellen nem emeltek erkölcsi kifogást. Kezdetben a felsorolt tisztségek tiszteletbeli állások voltak. A XIX. század elejétől, amikor a céhszellem romlik, minden kőrösi céh fizetést adott előljáróinak. Legények „Az inas, ha felszbadult legény lett. A legény idejének nagy része a céhvilágban vándorlásból állt. A céhszabályok értelmében akár mester fia volt, akár nem három-négy évig más és más városban vándorolnia kellett, hogy világot lásson és mesterségében tovább képezze magát. A vándorlásra magával vitte a keresztelő-, vagy származás-levelét és szabaduló-levelét. A szabaduló-levelet az a céh adta ki, „mérsékletes taksáért”, amely őt felszabadította. Annak a legénynek, aki már vándorlása előtt legény minőségben dolgozott, bizonyságlevelet is adtak. A bizonyságlevélben a céh a legény magaviseletéről a mesterségében való jártasságáról tájékoztatta mindazokat, akiknél a vándorlása alatt megfordult. A pozsonyi helytartótanács 1780-ban a legények tanúbizonyság-levelének kiállítását pontosan szabályozta. A helytartótanács felszólította a céheket, hogy nyomtassanak a megadott formára bizonyságlevelet, melyet a céhládában kell őrizni, s kiállításakor a fő- és kiscéhmester tartozott aláírni, és rá kellett ütni a céhpecsétet is. Később a legény csak vándorkönyvet vitt magával.” Ha egy legény a városba jött, és műhelybe akart állni, akkor először az atyamester házához kellett mennie, aki gondoskodott arról, hogy neki munkát keressen. Amit az atyamester ajánlott, köteles volt a legény elfogadni és két hét próbaidőt kitölteni. Amelyik mester legényre tartott igényt, tartozott az atyamesternél nevét felírni, aki azután kor és rang szerint elosztotta az érkezett legényeket. Az atyamester tudta és beleegyezése nélkül legényt egy mesternek sem volt szabad felfogadni. Miután a legény a kétheti próbaidőt kitöltötte a mesternél, köteles volt ottmaradni és a céhbe belépni. Iratait elvették és a céhládába zárták. A próbaidő után a legény a mesterével megállapított idő előtt nem hagyhatta el annak műhelyét. Ha a legény a városból tovább akart menni, tartozott mesterének két héttel előbb ezt a szándékát bejelenteni, hogy ez idő alatt a mester legényt kereshessen. (Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara, Nagykőrös 1943.) Mesterek „A céhet a mesterek alkották. Önállóan folytatták mesterségüket, de a céhszabályok szerint tartoztak élni. Hogy ki lehetett a mester, azt az articulusok pontosan meghatározták. A szűcsök céhszabályzata a következőket írta elő: • • • • • •
’„Mesterségét jól kitanult személy Aki mind apród, mind vándorló három esztendeit, Mind pedig a mester esztendőt a céhnek régi bévett jó szokása szerént híven és jámborul eltöltötte És ezen céhbe beakar állani. Egy forintot a táblajárásért (gyűlés összehívásáért) megfizetvén, Mind nemzetség, mind tanuló vagy szabaduló levelét a mestereknek előadja 4
• • •
Mellyeket megvizsgálván és helybenhagyván, azt a személyt a magisztárusnak béjelentsék, kitül is magának lakosi szabadságot nyervén, Elsőbben is rendes remeket, melly egy jól elkészült ködmen, megcsinállya, melyet is a mesterek megvizsgálván és illendőnek hagyván a mesteri taksát az az tizenöt forintokat fizesse meg, Aképpen a czéhbe béállván és hitit letévén szabad mester lehet, ki ha nőtlen lejend, a tisztátalanságnak eltávoztatásáért egy esztendő elforgása alatt megházasodjék.”
Minden mester istenfélő, betsületes és tiszta légyen, azonkivül ne légyen senki szitkozódó, átkozódó, kártyával, kotzkával jádzó, hamissan esküvő és más ilyen dologban járó.’ Kezdetben a legény, ha a céhbe akart állani, tartozott a céh által kijelölt mesternél „mesteresztendőt” tölteni, s ha magát becsületesen viselte, akkor remekelhetett és beléphetett a céhbe. Mivel a mesteresztendő ellen sok panasz hangzott el, pénzen is megválthatták, majd később a felsőbb rendeletek el is törölték. Mester tehát csak az lehetett, aki tisztességes, jóhírű ember volt, remekét a céh elfogadta, mestertaxát fizetett és a mesterasztalt megadta. Ez utóbbianak étel és italrendje, mennyisége, különösen a gazdag kőrösi szűcsöknél bőséges volt. Nemcsak mesterek, hanem mesterasszonyok is tagjai lehettek a céhnek. ’Ha valamely Mesternek halála történik, és özvegye marad, míglen meghalt ura nevét jámborul viseli, mindaddig a mesterséget szabadon folytathattya czéh mester néki alkalmatos legényt rendelvén.’ Ha az özvegy nem mesteremberhez ment férjhez, a mesterség folytatásához való jogát azonnal elveszítette.” (Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara, Nagykőrös 1943)
Szabadalomlevél A céhek működését valamely illetékes hatóság (király, világi, egyházi földesúr, városi tanács) által kiadott s időnként megújított privilégium engedélyezte és szabályozta. A szabadalomlevelek szövege, articulusai céhenként változtak, alkalmazkodva a szakmai és helyi sajátosságokhoz. Az egységes szabályzatok bevezetésére Magyarországon csak Mária Terézia 1760. évi rendelete nyomán került sor. I. Ferenc 1805-ben bevonatta a régi céhleveleket, s új, magyar vagy német nyelvű nyomtatott privilégiumokat adatott ki. A szabadalomlevelek szabályozták az inasok és legények ügyeit, az inasévek utáni kötelező vándorlást, a tisztségviselőinek feladatait, a gyűlések és választások rendjét, a mesterek szakmai és vallási magatartását, védték a céhek és termékeik érdekeit, megszabták a piaci árusítás rendjét, a céhbe történő belépés feltételeit, a remekkészítést, a mesterlakomát, kitértek a kontárok elleni harc módjaira, a céhtag temetésének módjára, a büntetésekre stb. Bizonyságlevél (tanúságlevél, testimónium) A bizonyságlevél a céhlegények szolgálati idejét és megfelelő magatartását igazolta. 1816-ban a helytartótanács a bizonyságlevél helyett a vándorkönyvet rendszeresítette, amelyet 1823 óta a városi kapitányság állított ki. Céhláda A céhláda, a céhlevél és más, a céhhel kapcsolatos fontos iratok, valamint a céh vagyonának őrzésére való, céhemblémákkal, címerekkel, feliratokkal ellátott bútordarab. A benne összpontosuló értékek révén a céh jelképe is volt; a céh minden jelentős eseménye (ünnepe, gyűlése) a nyitott céhláda előtt történt. A céhládát a céhmester őrizetére bízták, ezért az egyik kulcs nála, a másik az ún. kulcsosmesternél (alcéhmesternél) volt. A céhlegények 5
külön ládát tartottak (ún. legényláda v. társláda). A legkorábbi céhládák a 15. századból ismertek.
Behívótábla A céhbe legutoljára belépett mester, a szolgálómester feladata volt a behívótábla felmutatásával összehívni a mestereket a gyűlésekre, egyházi szertartásokra. Cégér (Cégtábla) Ipari vagy kereskedelmi tevékenység jelvénye, amely az illető foglalkozás jellegzetes szerszámát, termékét, vagy az üzlet névadóját ábrázolja, többnyire díszes formában, rendszerint a műhely falára elhelyezve, vagy a bejárat fölé rúdra akasztva. A kovácsoknak a patkó, a borbélyoknak az olló, kerékgyártóknak a kerék, bognároknak a hordó, csizmadiáknak a csizma stb. volt a cégérük. ____________________________________________________________________________________
2. tárló
Varga céh szabályzata 1662 Inasok szabályzata 1757-1840 Takács és szűcs mesterek névsora 1761. márc.16. Asztalos céh szabályzata 1805 ____________________________________________________________________________________
3. tárló
Céhlevél – Vasgyártó György tímárlegény szabaduló levele 1826-ból Vándorkönyv, vándorlókönyv 1843, 1849 Iparosok összeírása 1859 Céhirattár katalógusa 1949-ből, Készítette Dr. Balanyi Béla levéltárnok
4. tárló
Ács, molnár, kőműves céh privilégiuma 1817 A csizmadia céh panasza a városi tanácsnál, a görögök és a vargák tevékenysége ellen, 1746. április 12-ig tanácsülési jegyzőkönyv Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara, Nagykőrösi céhek élete és története, Nagykőrös 1943. ____________________________________________________________________________________
5. tabló
Ipartársulatok
(ismertető) A gazdasági fejlődés során kialakultak a tőkés termelés alapjai, amelyekhez a céhek már nem tudtak alkalmazkodni. Hanyatlásuk meggátolhatatlan volt, végül megszüntetésük szükségessé vált. A céhek mint az ipari közigazgatás alsó szervei, intenzíven lényegében a szabadságharcig tevékenykedtek, működésük ezután névlegesnek tekinthető. A céheket az 1872. évi VIII. tc. szüntette meg, amely az ipar szabad gyakorlását igyekezett támogatni. E törvény azonban számos problémát rendezetlenül hagyott. 6
Az 1872-es ipartörvény az ipar süllyedésén, a kézműiparosok szorongatott helyzetén kívánt enyhíteni, de a céhek megszüntetése révén nem oldotta meg a helyzetet. A céheknek 3 hónap alatt fel kellett oszlaniuk, utána 9 hónap alatt átalakulhattak ipartársulatokká, vagyonuk átszállt az új szervezetre. Az ipartársulatokba nem volt kötelező a belépés; ha viszont valaki be akart lépni, e jogot még akkor sem lehetett megtagadni, ha nem volt képesítése. A korábbi kötöttségekkel szemben mindenki szabadon gyakorolhatta a mesterséget, ami nagy felháborodást keltett. A törvényhozás megalkotta az 1884. évi XVII. törvénycikket. Ennek a színvonala magasan felülmúlta az első ipartörvényét, és nagyon hosszú időn át érvényben lévő rendelkezésével a kézműipar talpra állását, fennmaradását és fejlődését is elősegítette. A levéltár őrizetében lévő nagykőrösi ipartársulások iratai • • • •
Csizmadia Ipartársulat 1868-1884 Kocsigyártó Ipartársulat 1872-1884(-1914) Szabó Ipartársulat 1872-1884 Magyartímár, Szűcs, Szíjgyártó, Szűrszabó, Cipész, Kalapos és Köteles Egyesült Ipartársulat, 1872-1885 Építészeti Társulat 1874
Ipartársulatok költségvetési előirányzata 1875 Póka Károly polgármester levele a céhek ipartársulásokká alakulása tárgyában 1873 Ipartársulati igazolvány 1875 Békéltető Bizottság határozata egy tímársegéd és mestere közötti vitás ügyben 1876 Nagykőrös város tanácsának határozata vitás ügyben 1877 Tanoncfelvételi szerződés 1883 Bizonyítvány Kókai János eltöltött tanoncidejéről é.n. Segédi bizonyítvány, Tischauer István cipész segédlevele 1875 Az egyesült tímár, szűcs, szíjgyártó, cipész, szűrszabó, kalapos és köteles egyesült ipartársulat tagjai, szűcsök névsora 1873-1887 Fenti társulat segédeinek bevételei és kiadásai 1873-1875 ____________________________________________________________________________________
6. tárló
Hegedűs Balázs cipész tanuló levele 1875 Ipartársulatok alapszabályai 1875-1876 Nyerges György kötélgyártó segédlevele 1877 ____________________________________________________________________________________
7. tárló
Vasárnapi iskolai bizonyítvány 1873, 1883 Tanoncfelvételi oklevél 1880 Nyugta a Szegényápolda Intézet javára, a csizmadia ifjúság által adott adományról 1875 Kocsigyártó Ipartársulat jegyzőkönyve 1874 Bocskor Ambrus ipartársulati tagságáról lemond 1875 ____________________________________________________________________________________
7
8. tárló
Ipartestületek Az 1884. évi XVII. törvény (ipartörvény) lehetővé tette az ipartestületek megalakítását a tövényhatósági joggal felruházott és rendezett tanáccsal bíró városokban, továbbá olyan községekben, melyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább száz fő volt. A törvény előírta az ipartársulatok beolvadását az ipartestületekbe és a képesítéshez kötött mesterséget gyakorlóknak pedig a kötelező tagságot és a tagdíjfizetést. Az ipartestület célja: - az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani, - az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni - az iparosok érdekeit előmozdítani - s őket haladásra serkenteni Minden ipartestületnek a közgyűlés által elfogadtatott, és az ágazati miniszternek bemutatott alapszabállyal kellett rendelkeznie. Az ipartestület a hozzájuk tartozó iparosokra és segédszemélyzetükre nézve az elsőfokú iparhatóságnak a törvény által meghatározott teendőit végezte. Az ipartestület szervei: Közgyűlés Évente egyszer, de az előljáróság kérésére bármikor összeült. A közgyűlésen a testületbe tartozó minden iparos szavazati joggal bírt. A közgyűlés hatáskörébe tartozott: - az előljáróság elnökének és tagjainak megválasztása - az alapszabály elfogadása, módosítása - a testület következő évi költségvetésének megállapítása - a hozzájárulási kulcs megállapítása - a számadások megvizsgálása - szövetkezetek alakítása - az iparosok és a segédek közti viszony, valamint a tanoncok ügyeit szabályzó szabályzat tervezetének megállapítása - a testületi vagyon felhasználása Testületi előljáróság Az előljáróság 12 iparos tagját a közgyűlés választotta az ipartestület tagjai közül. Az előljáróság intézte a testület mindazon ügyeit, amelyek a törvény vagy a testület alapszabálya értelmében nem a közgyűlésnek voltak fenntartva. Iparhatósági biztos Az iparhatóság minden ipartestülethez állandó hatósági biztost rendelt ki, aki figyelemmel volt a törvény és a testület alapszabályainak betartására. A hatósági biztost minden közgyűlésre és előljárósági ülésre meghívták, aki a meghozott határozatokat ellenezhette. Békéltető Bizottság A békéltető bizottságot az iparosok és a segédek közti viszony, valamint a tanoncok ügyeinek rendezésére szervezték az előljáróság tagjai közül. Nagykőrösön „Farkas József csizmadia mesteré az igazi érdem, hogy az ipartestület eszméjének a nagykőrösi iparosság többségét megnyerte, s Ádám László akkori polgármesterrel karöltve az iparosságot 1886. március 7-ére alakuló gyűlésre hívta össze.” (Dr. Fodor Lajos: A Nagykőrösi Ipartestület 50 éve) 8
Szabályrendeletek 1884, 1899, 1916, 1924 Iparos és Kereskedő Tanonciskola személyzetének javadalmazása 1924. febr. 29-i közgyűlési jegyzőkönyv Szarka Ambrusné „10.000 dínáros” alapítványa alapító levelének elfogadása, melyet az Iparos és Kereskedő Tanonciskola javára tett. 1926. február 12-i közgyűlési jegyzőkönyv ___________________________________________________________________________________
9. tabló A Nagykőrösi Ipartestület 50 éves jubileumának tiszteletére rendezett ünnepi program kézzel festett és írt plakátja (1937. szeptember 5.) ____________________________________________________________________________________
10. tabló Az ipartestület meghívója „Az iparos tanoncok, segédek és önálló iparosok munkáiból rendezett kiállításon kiállított tárgyak elbírálására”, 1904 Nagykőrösi iparosok és tanoncok részére jutalom átadása, az 1904. szept. 25-27. között rendezett kiállításon való részvételért Jelentés az ipartestület 1912. évi működéséről Az ipartestület 1913. aug. 7. jegyzőkönyve A Nagykőrösi Iparos Ifjúság Önképző Egyesületének levele az ipartestülethez, 1924. márc. 3. Meghívó az ipartestület székházának avatására 1926. nov. 21. A Nagykőrösi Iparoskör vezetősége 1926 – fényképtabló Az ipartestület jelentése 1936-ból Dezső Kázmér polgármester levele a Nagykőrösi Iparoskör elnökségéhez 1933 Meghívó a március 15-i városi ünnepségre – fellép az iparoskör dalkara 1933 Meghívó az ipartestület közgyűlésére 1924 Az iparoskör dalkarának levele, Dezső Kázmér polgármesterhez 1933 __________________________________________________________________________________
11. tárló Szondi Ferenc csizmadia 48 évig gyakorolta iparát Nagykőrösön 1919-1967 Kérelem iparengedély kiadása iránt 1919. június 12. A segédidő eltöltését igazoló munkakönyv 1915-1919 Árvaszéki határozat, az önálló ipar gyakorlása tárgyban 1919. Kérelem nagykorúsítás tárgyban 1919. máj. 10. Iparengedély, kiadva: 1919. jún. 19. Határozat a Nagykőrös Városi Tanács VB. Ipari és Kereskedelmi Osztály: Iparmegszüntetés, haláleset miatt 1967. július 18.
12. tárló A Nagykőrösi Iparoskör alapszabálya 930 Dr. Fodor Lajos: A nagykőrösi Ipartestület 50 éves 1887-1937, nagykőrös, 1937 A Nagykőrösi Ipartestület levele Dezső Kázmér polgármesterhez, 1937 Mesterségek 1837-1920 Iparengedélyek 1897-1916 ____________________________________________________________________________________
9
13. tabló
Iparosok hirdetései a helyi újságokban – Nagykőrösi Híradó, Nagykőrösi Hírlap, Nagykőrös Népe – 1884-1949 Iparengedély statisztikák, szakmák, ipart űzök felsorolása ____________________________________________________________________________________
14. tárló
Dónáth hentes- és mészáros dinasztia működése 1886-tól napjainkig ____________________________________________________________________________________
15. tárló
Tamási-Varga Pékség működése 1929-től napjainkig ____________________________________________________________________________________
10
