A legnagyobb művészeti sorozat a legjobb áron!

a mûvészet története

695 ft

2012. május XXIII. évf. 5. szám

k ö t e t b e n A legnagyobb művészeti sorozat a legjobb áron!

újművészet 2012 05

16

www.uj-muveszet.hu

A MAGYAR MODERNIZMUS FESTŐI NYELVÉNEK KIALAKULÁSA A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE KRITIKUS MŰVÉSZET: Birkás Ákos, Gémes Péter, Sugár János VÉLEMÉNYEK A MÚZEUMEGYESÍTÉSRŐL

Kapható kötetenként az ország nagyobb könyvesboltjaiban.

A teljes sorozat kedvezményesen megrendelhető a www.lira.hu oldalon 104.000 Ft helyett

49.900 Ft-ért!

HU ISSN 08662185 12005

Az akció időtartama: 2012. május 24–június 20. 9 770886 218004

reklam MTZ.indd 1

2012-05-15 11:26:51

Marosi Ernő

A magyar modernizmus festői nyelvének kialakulása MűvészetMalom, Szentendre, 2012. III. 30–VI. 24.

Ritkán vesszük észre, hogy ahogyan az idő telik, a valaha

kiállítására gondolnunk. Idővel az ilyen, ugyanakkor más-

hirtelennek gondolt változások és az átmenet időszaka

hol, pl. Pécsett is létesített személyes emlékhelyek vala-

húszegynéhány év elteltével lassan történelmi szakaszként

melyest menthetetlenül a családi kripták jellegét öltötték

is érvényes, emberöltőnyi méretűvé növekszik. Az utóbbi

– annál inkább, ahogyan elhalványodtak a közvetlen sze-

két évtizedben ilyen változásokat ért meg az újabb, külö-

mélyes emlékek, és történelmivé hosszabbodván a távlat,

nösen a 20. századi magyar művészet szentendrei jelenléte

a történelmi, művészettörténeti összefüggések kerültek az

és bemutatása is. Egykor, amikor a „szentendrei iskola”

érdeklődés középpontjába. Én most másodszor beszélek a

fogalommá, tudományosan definiálandó művészettörté-

MűvészetMalom egyik megnyitóján. Néhány évvel ezelőtt,

neti kategóriává vált, s egyben követendő mintaképként

2003-ban is arról volt szó, hogy Szentendrének szüksége

folytatásra is ösztönzött, ezen iskola tagjainak és olyan mű-

van olyan kiállítóhelyre, amely megfelel a történeti össze-

vészeknek, akik vonzódtak ebbe a társaságba, vagy akiket

függésekről élményt adó kiállítás korszerű igényének.

utókoruk érzett ide valóknak, emlékmúzeumai, volt vagy posztumusz otthonai népesítették be a várost. Elég Barcsay Czóbel Béla: Leány virágos ablak előtt 1904, olaj, vászon, 105×87 cm Ferenczy Múzeum, Szentendre

A magyar művészet történetét ma – mondhatjuk már, országszerte és szerencsére nemzetközi szinten is – ilyen

Jenő, Czóbel Béla, Vajda Lajos, Ko-

átfogó, nagy kiállítások tekintik át, sok ponton a művé-

vács Margit s a többiek múzeum-

szettörténet újrafogalmazását követelve, főműveket fényre

házaira, a Ferenczy család állandó

hozva: Nagybánya, a „magyar Vadak”, a Nyolcak kiállításai, a nagy, meghatározó és sokszínű alkotók gyűjteményes kiállításai Rippl-Rónai József és Mednyánszky László emlékezetes sikerű tárlataitól kezdve az újabb Vaszary János-, Csók Istvánkiállításokon át a Magyar Nemzeti Galériában jelenleg is nyitva tartó nagy Ferenczy Károly-kiállításig. Ennek a kiállításnak félszáz képe ízelítőt ad mintegy két évtized művészettörténeti és kiállításrendező munkájának eredményeiből, alkalmat ad arra, hogy a látogató meditáljon kiemelt alkotókról és kiválasztott művekről, s ha látta a nagyobb kiállításokat, felidézze azokat, ha nem, részesedjék azok tanulságaiban. Méltó és dicsérendő vállalkozás! Mivel a rendezők igen előzékenyen azzal is kedvében jártak a közönségnek, hogy két fogalom megnevezésével igyekeztek kulcsot adni válogatott anyaguk értelmezéséhez, itt a címben szereplő két szakkifejezéshez szeretnék fűzni némi kommentárt. Az első a modernizmus. Talán első hallásra meg is lepheti a figyelmes szemlélőt, hiszen Munkácsyt és Paál Lászlót, s a kiállítás egészében szász évvel ezelőtti, éppen jelenleg egyre mélyebben megismételhetetlen történeti mivoltukban megítélt jelenségeit semmiképpen nem tekinthetjük a modernség

4


Kezdetünkben a vég

képviselőinek. A modernség relatív és konkrét formáiban mindig időhöz kötött tulajdonság, amelynek ezt az aktualitását igen pontosan adja vissza a különben nagyon felületes és idegesítő köznyelvi szókapcsolat, a „mai modern” – amelyet persze gyakran a jelenkori állapotok elítélésére alkalmaznak. A modernizmus azonban nem azonos a mindenkori haladás mellett állást foglaló modernitással, hanem azt az attitűdöt fejezi ki, hogy a művésznek nem örök normákhoz kell alkalmazkodnia, hanem korához kell tartoznia, azt kell képviselnie, kifejeznie: Être de son temps – ahogyan mindezt tömören kifejezi a francia jelszó. Régi – klasszikus, akadémikus, vagy egyszerűen csak ósdi – és modern ellentéte a 17. század végének tájától kezdve régi vitatéma volt, és 1863-ban Baudelaire fogalmazta meg legvilágosabban „a modern élet festészetének” sajátosságait: „az efemer, a mulandó, az esetleges a fele annak a művészetnek, amelynek másik fele az, ami örök és változatlan”. Ugyancsak 1863-ban festette meg Manet Olympiáját, a szerelem istennője helyett mint nagyvárosi kurtizánt, a modernizmus botrányt keltő jelképét. Nem csak képzőművészeti jelenségről van tehát szó, hanem a magyar kultúrát, irodalmat és társadalmat is egészében átható magatartásról, amelyet a kiállítás joggal mutat be a 19. század végének és a századfordulónak egyik legfontosabb törekvéseként – olyan, hagyományhű, a baudelaire-i, manet-i törekvésektől nem érintett művek háttere előtt, amilyenek Munkácsy, Paál László vagy Bihari Vaszary János: Görög színház Taorminában 1936, olaj, vászon, 82×114 cm Magyar Nemzeti Galéria

Sándor kompozíciói. A másik fogalom szorosabban a művészi módszert jellemzi. A

Mednyánszky László: Rügyező fák olaj, vászon, 100×70 cm Móra Ferenc Múzeum, Szeged

motívumot, ezt a latin eredetű, mozzanatot, mozdulatot jelentő szót sokféle jelentésben használ-

juk, mindig összefüggéseiből kiragadott részlet jelölésére. Így nevezzük motívumnak egy ornamentális minta vagy mustra ismétlődő alapelemeit, hasonlóan ahhoz, ahogyan a zenei melódiákban ismétlődő dallamfordulatokat is. Amikor a képzőművészetben motívumokról kezdenek beszélni, ez összefügg a modernizmus jelenségeivel. Az akadémiák tanításában a kompozíciók egészét, alapvető tartalmukat magába sűrítő invenciónak volt alapvető értéke, a mozdulattanulmánynak (ez a tulajdonképpen vett motívum) csak az invenció kidolgozását szolgáló tanulmányokban volt szerepe. Mihelyt azonban Courbet a festészetet mint „a természetnek egy temperamentum által látott sarkát” határozta meg, ezzel a motívum definícióját is nyújtotta. A újművészet 2012 05

5

realizmus motívumközpontúsága teremtette meg a festői módszer egységét, szemben az akadémiák klasszikus hierarchiájával, amelynek alsó polcaira került a puszta természetutánzás műfajaiként lebecsült csendélet-, portré- és tájfestészet, szemben az ideális tartalmakat – és az invención alapuló kompozíciós készséget – előadó történeti képpel és allegóriával. A motívumban a természet pontos visszaadása dominál. Amikor Vaszary megfestette a taorminai görög színház romjait – mint előtte már Csontváry is –, pontosan ugyanazt a nézőpontot használta, amelyet előtte már festők százai. Jól tudjuk, hogy a vedutafestők, a szabadtéri (plein-air) festészet úttörői már nagyjából a 18. század óta megtalálták a látvány motívummá formálásának nézőpontjait, amelyeket (kilátópontokat és bérelhető ablakokat) azután a fényképészek is szorgalmasan használtak – mindmáig. A motívumra koncentrált természettanulmány eredménye voltaképpen csendélet. Ilyenek – történeti vagy biblikus címeik ellenére – Csók István népszerű aktjai, mind – a gonosz müncheni akadémiai zsargon szerint – Schinkenstück, azaz „csendélet sonkával”. A nagybányaiak motívumkultuszát a bennfentes kedves öniróniájával örökítette meg A félbolond lapjain Tersánszky Józsi Jenő, leírva a művésztelep tagjainak motívumvadász rohangálását és különös praktikáikat a lefestendő motívumok elhatárolására. Eltekintve olyan metódusoktól, mint a lábak között hátrafelé és fejjel lefelé való kinézés (ezt ő „kukkra állásnak” nevezte), a fényképezőgép Ferenczy Károly: Artistapár 1912, olaj, vászon, 67×67 cm Ferenczy Múzeum, Szentendre

Perlrott Csaba Vilmos: Modellek 1916, olaj, fa, 133×117 cm Ferenczy Múzeum, Szentendre

kompozíciónak ezt a módszerét. Ne feledjük: a MIÉNK rövidítése a Magyar Impresszionisták és

Naturalisták Körét jelentette. A kiállítás ennek a művész-

keresőjébe néző vagy két keze

társaságnak egyik legfontosabb elvét reprezentálja. Fejjel

ujjaival keretet formáló ember

lefelé nézni egy motívumot voltaképpen annyit tett, mint

ma is alkalmazza a naturalista

absztrahálni: inkább formák és színek viszonylatait, mint tárgyi vonatkozásokat keresni. Kérdés, innen vezetett-e valamilyen szintézis útja a képhez mint egészhez, és az is, hogy milyen értelemben. És itt helyénvaló visszatérni a modernizmus fogalmához. Nagybányán már nagyon hamar megjelentek azok a törekvések, amelyek a motívumközpontú látványfestészetet kétségbe vonták. Képviselőik neoimpresszionistaként, „neósokként” határozták meg magukat. A maguk modernizmusát győzelemre juttató mestereket már 1905-1906 táján utolérte a „modern akadémia” vádja, Rippl-Rónait is hamarosan a vidékies ellustulásé. Modernségük, korszerűségük vált kétségessé. És hamarosan (1910) elhangzott a Lukács György által megfogalmazott ítélet: „Az utak elváltak”. S ez az ítélet művészettörténeti fordulópontot jelez, akkor is, ha az előző módszer még sokáig virágzik. A jól megragadott és jellemzett kezdet után várjuk a történet folytatását, folytatásait, amelyekben Szentendrének is fontos szerepe lesz. Elhangzott a kiállításmegnyitón.

6



Kemenesi Zsuzsanna

A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889–1929) Szépművészeti Múzeum, 2012. III. 30–VII. 1.

A Szépművészeti Múzeum „akkor tesz eleget szellemi

sai nacionális, továbbá transznacionális relevanciájú

kötelezettségének, ha megállja a helyét önálló tájéko-

tevékenységek – a kulturális jelentések és koncepciók a

zódási pontként mint egy plurális társadalom szuverén

fotóművészet esetében is igazodnak az intézmény pro-

intézménye” . Jó, hogy van egy ház a város központjában,

filjához. „A globalizáció a tudomány számára ugyanis

ahol nincs más rang, csak érdemi és szellemi (…)2 Felvető-

azzal a következménnyel jár (vagy kell, hogy járjon),

dik a kérdés, hogy szándékai és programja szerint mit ír a

hogy felismerjük és pontosabban látjuk a kulturális

Szépművészeti Múzeum mint intézmény, fotótörténetet,

konnektivitás horderejét (...)”3. A Royal Academy of Arts

művészettörténetet vagy kommunikációtörténetet?

2011. június 30. és október 2. között megrendezett kiállí-

Baki Péter, A fotóművészet születése című kiállítás kuráto-

tásával pedig Baki Péter éppen a magyar fotótörténettel

ra ezúttal az egyetemes fotótörténettel ír magyar kom-

írta az egyetemes művészettörténetet – a tudás és gya-

munikációtörténetet.

korlat lokális modelljét követve – Eyewitness: Hungarian

1

Paradigmatikus fordulat következett be, megváltozott, hogy hol és hogyan beszélünk a fotográfiáról.

Photography in the 20th Century címmel. A Szépművészeti Múzeum kiállítása Peter Henry

„A piktorialista fotográfia legnagyobb érdeme, hogy a

Emerson 1889-ben megjelent kötetével nyit4, melyről a

fényképezést művészeti rangra emelte” – írja a Múze-

korabeli fotográfiai közéletben így nyilatkoztak: „Mintha

um fotótörténészi látószögből. Azonban arról is kell

bomba robbant volna egy teadélután kellős közepén”.

beszélnünk, hogy mi történt itt valójában: a budapesti

A köteben Henry Peach Robinson Pictorial Effect in

Szépművészeti Múzeum egyik legutóbbi vitathatatlan

Photography című, 1869-ben megjelent, de még húsz év-

érdeme a kommunikációtörténet szempontjából, hogy

vel később is sokak által olvasott „könyvének fotóeméleti

a magyar művészeti diskurzusba intézményi szinten

ellentéte”. A piktorializmus kibontakozása az 1890-es

bevonta és felvállalta, hogy rangjához méltó módon

években egyidőben kezdődött el Angliában, Ausztriában,

Gertrude Käsebier: Vázlat (Beatrice Baxter)

reprezentálja a fotóművészetet.

Franciaországban és Németországban. A fotóművészet

Az intézmény megnyilatkozá-

születése című kiállításon a piktorializmus első nagyha-

1903, platinotípia, 15,7×20,9 cm

tású publikációjától (1889) a Film und Foto kiállításig (1929) terjedő időszakban készült alkotásokat mutat be a Szépművészeti Múzeum, immáron Budapesten. A festői fényképezés példaképei az impresszionisták, ők már az önkifejezés eszközének használták a fotográfiát, és nem kellett megfelelniük a kor társadalmi elvárásainak. Azonban ennek „Ami az érdeme, az volt a hátránya is: a festészethez való túlzott közeledés”. Viszont hiányoztak azok a fényképek, amelyeket csak és kizárólag a fotográfia eszközeivel lehetett megvalósítani. „A fényképek nézzenek úgy ki, mint a fényképek”. Erre a hiányérzetre a

A George Eastman House, International Museum of Photography and Film jóvoltából

Straight Photography reflektált Ameújművészet 2012 05

7


A Photo-Secession tagjai elhatárolódtak minden olyan klubtól, amely műkedvelői szemléletet képvisel és figyelmüket kizárólag a modern fotográfiára összpontosították. 1903-ban Alfred Stieglitz létrehozza a Gallery 291-et, és megalapította a Camera Worköt, amelyben szintén az ő személyisége biztosította a művészi minőséget. Az a történelmi-kulturális beágyazottság, ahol mindez megtörténhetett, egy olyan mágneses erőtérben képzelhető el, ahol az események egymást indukálták. Összehasonlítva a különböző területek modernizációs sebességét a helyzet a következő segédegyenesre hagyatkozva modellálható a Múzeum kutatásai szerint: Henry Peach Robinson: Soha nem mondta el, hogy szereti (A boldog mese) 1884, platinotípia, 27,5×35,1 cm

kapta meg a diplomáját.

Európában – mindkettő az

• 1901-ben Stockholmban kiosztják az első Nobel-díjat.

1920-as évekre tehető. A Bécsi

• Megalakul a Magyar Labdarúgó Szövetség.

Camera Clubból 1897-ben megalakul a Trifólium: Henrie

• 1909-ben Robert Edwin Peary amerikai tengerész első-

Kühn, Hans Watsek, Hugo Henneberg részvételével. The

ként éri el az Északi-sarkot.

Linked Ring meghíváson alapuló, hasonlóan gondolkodók

• Megszűnik a The Linked Ring csoport, mert tagjai úgy

klubja 1892–1910 között működik, amelybe származástól

vélik, hogy kitűzött céljuk, a fényképész hivatalos (múze-

Edward Steichen: Alfred Stieglitz

függetlenül, a fotóművészetben

umi) elismertetése megvalósult.

elért kimagasló eredmények és a

• 1911-ben a norvég Roland Amundsen

tehetség által lehetett bejutni.

elsőként éri el a Déli-sarkot.

Edward Steichen: Gloria Swanson 1924, zselatinos ezüst, 18×24 cm



1915 k., higannyal színezett platinotípia, 25×19,8 cm

8

• Magyar egyetemen az első nő 1900-ban rikában és az Új Tárgyilagosság



• Budapesten megalakul az első magyar filmkészítő válla-

egyidőben kikísérletezett technikája arra a felismerésre

lat, a Hunnia Filmgyár.

épült, hogy a fényképezéshez nem feltétlenül szükséges

• 1915-ben egy német tengeralattjáró elsüllyeszti a brit

fényképezőgép. Azonban a fény, a transzparencia lehetősé-

luxusgőzöst, a Lusitaniát. A németek első ízben vetnek be

gei Moholy-Nagy László számára „nemcsak művészi-stiláris

mérges gázt a háborúban.

feladatot jelentett, hanem (…) az új, egy magasabb rendű

• Albert Einstein kifejleszti az általános relativitáselméletet.

társadalomba vetett hitet sugározták. S az utópiák nélkül

1918-ban megalakul az Orosz Szovjet Köztársaság, meg-

soha nem valósulhatott volna meg (…) a legjobb nemzetkö-

gyilkolják a cári családot.

zi szellemi erők rövid, pillanatokig tartó szintézise”5.

• A spanyolnátha világméretű pusztító járványa eléri

A tizenegy intézmény összefogásával a piktorialista fotóművészet és a modern fotográfia közötti időszak kultu-

Európát is.

Mindazonáltal a piktorialista fotográfia számára idegen

rális mintázatot alkotó elképzeléseivel találkozhatunk. A

volt a szociografikus érzékenységű témaválasztás, s a női

fotóműveszet születése egy átmeneti rítus, Van Gennep-i ér-

testet is csupán a szépség szinonimájaként értelmezte.

telemben – a fotográfiának az egyik társadalmi státuszból a

Karl Blossfeldt – Moritz Meurer tanítványaként – 1929 után

másikba való kerüléséhez kapcsolódik. Igazi ünnep azoknak,

„szinte nem jelent meg olyan fotóművészettel foglalkozó

akik most élhetnek, amikor itt a fotográfia kulturális léte és

Alfred Stieglitz: Paula 1889, zselatinos ezüst, 22×16,2 cm

sajtótermék, amelyben ne szerepelt volna alkotótársaival”. Christian Schad, Man Ray és Moholy-Nagy László szinte

művészeti-civilizatórikus tere ily módon egybekapcsolódik. „Jó volt laudatiót mondani. Jó volt egy másik művészt magunk elé képzelni és szemérmesen, írásban elmondani, hogy örülünk a létezésének, és hogy különösképpen mit tartunk benne szeretetre és elismerésre méltónak”6. Jegyzet: Konrád György: Alapkőletétel. In: Az író és a

1

város. Noran Kiadó, 2004, 361 Uo. 363

2

Niedermüller Péter: Sokféle modernitás:

3

perspektívák, modellek, értelmezések. In: Sokféle modernitás. A modernizáció stratégiái és modelljei a globális világban. L’Harmattan A George Eastman House, International Museum of Photography and Film jóvoltából

Kiadó, Budapest, 2008 „He had a respect for the medium and

4

understood both the limitations and the capabilities of photography.” írja Peter Henry Emerson: Naturalistic Photography (London: Sampson Low, Marston, Searly and Rivington, 1889) című könyve kapcsán Beumont Newhall The History of Photography című munkájában (The Museum of Modern Art, New York, 2002) 5

Passuth Krisztina: Tranzit. Új Művészet Ki-

adó, Budapest, 1996, 164. Passuth Krisztina hivatkozása a témára vonatkozóan: Europa, Europa. Das Jahrhundert der Avantgarde in Mittel- und Ost-europa. [katalogus] Kunst und Austellungshalle der Bundesrepublik 6

Konrád György: Megnyitóbeszéd a 2003.évi

tavaszi közgyűléshez. In: Az író és a város. Noran Kiadó, 2004, 379-380


9

Keserü Katalin

Gémes Péter kiállítása Vízivárosi Galéria, 2012. III. 29–IV. 27.

1986-ban a budapesti Műcsarnok Dorottya utcai Kiállító-

önmagában is a valóságtól eltérő, elvont vagy különös

termében Gémes Péter Vándorévek címmel rendezett kiál-

szabályok szerint keletkező, viszont saját valóságot létre-

lítást, melynek kurátora Feuer Gábor volt. Revelatív erejét

hozó műalkotások körében.

a sorra megjelent cikkek, szövegek bizonyítják. Pár hónap-

Gémes Péter 60 éves lett volna 2011-ben, amikor a

pal később pedig egy hatalmas, átfogó történeti kiállítás

MissionArt Galéria kiállítással emlékezett meg róla. Már

és katalógus jelent meg Los Angelesben The Spiritual in Art

15 éve elment közülünk. (Fájlaljuk Feuer Gábor emigrá-

1890-1985 címmel. Alcíme: Abstract Painting.

cióját is.) A Vándorévek-kiállítás óta legjobbjaink foglal-

A kettős „pillanatot”, az egybeesést bizonyítják a Mű-

koztak – ihletett írásokban – Gémes művészetével; egész

csarnok kurátora, Feuer Gábor szavai, aki a mennyei

munkásságát Molnár Edit kezdte feldolgozni – továbbél

igazsághoz vezető út fokozataival-formáival kezdte Gé-

tehát. De nemcsak így. Második emlékkiállításán, a Ví-

mesről írt leporellószövegét, s Gémes sajátos fotográfiai-

zivárosi Galériában olyan anyaggal lepte meg tisztelőit,

képalkotó eljárását és képeit a kozmosszal, az egyetemes

amelyet szinte senki nem ismert eddig. Barátja, Szőnyei

gondolkodással, a világ dualitását feloldó, okkult filozó-

György rendezésében és bevezetésével a lengyelországi

fiákkal rokonítja, kiemelve a különbséget is, ami „a szel-

tanulóéveinek (Varsó, Képzőművészeti Akadémia, 1972-

lem pillanatnyi lábrakapása az anyagban”, a figurában.

1976) végén és közvetlenül utána készült litográfiái és szí-

Gémes művészete spirituális tehát, mint az említett nagy

nes ceruzarajzai kerültek bemutatásra.

Gémes Péter: Apokrif 1993, 25 db 40×40 cm fotó alukeretben

kiállítás nemzetközi anyaga, de nem

Hiperrealista művek, hivatkozva Andrew Wyeth-re egy

absztrakt – ha egyáltalán meg lehet kü-

átirattal és a pop artra egy álkollázzsal. Egyébként csupa

lönböztetni reálist és absztraktot a már

titokzatosság: különlegesen érzékeny technika (fénykép után, de szabadkézzel, szórópisztollyal felvitt festék, kétszeri nyomtatás), áttetsző, szürke-fehér felületek (Kompozíció I., 1977), eltűnő-áttetsző-elvágott-elfordult alakok (Centrum III.), ugyancsak áttetsző játékok és tárgyak (Hajfonat, 1978). Fényképek, az élet realitásából kreált irrealitások lennének e képek? A sötét és világos finom átmenetei nem költői képek, de nem is a tárgyak fény általi bizonyítékai, mint a fotók vagy fotogramok.1 Egyszerűen a fény van jelen bennük. (A fénykutatással már a középiskolában eljegyezte magát, Rembrandt műveit vizsgálva, akire tanára, Pásztor Gábor hívta fel a figyelmét, akin keresztül viszont az 1960-as évek új művészetének sajátos aspektusai is feltárulhatnak – lásd Lakner László Hol a fény? feliratú, Rembrandt-tanulmányok című festményét.) Ezek a tanulóévek azonban nem azok, amelyekkel e címen 1984-ben lehetett szembesülni a Stúdió Galériában, ahol újfajta és részben valódi fény-képeket állított Fotó: Koronczi Endre

10 újművészet 2012 05

Kritikus tömeg Fotó: Lugosi Lugo László

tékok egészítik ki, valamint egy, a képre rajzolt háromszög az Isten szemével. (A képzelet ezután még több mitikus jelenetet idézett a padlástérbe, melyek alakjai a valós világunkra emlékeztető játékok fölé magasodnak.) Az eredetileg fén�nyel megvilágított emberek és tárgyak fénnyel átjárt volta rögzült a képeken. A kísérletben nyomon követhető a képzelet és az értelem együttes működése: a kutatás épp erre – a dolgok kettős természetére – irányult, mely persze az ember, a test és lélek dualitását is magában foglalja, éppúgy, mint az alkotó témájának és eszközének: a fénynek fizikalitását és spiritualitását. A valóság rögzítőjének vélt apparátus ebben a folyamatban ugyancsak eszköz. Az előhívásba azonban beavatkozott az alkotó. A technikát bonyolította, hogy továbbfejlessze. Manipuláció lenne? A Vándorévek című kiállítás továbblépés volt. Leporellóján még a Tanulóévek képeinek újabb variációi láthatók: fénnyel teli testek teljes sötétben. A Világ (a tér) egyöntetűen határtalan (végtelen) e „munkadarabokon”, melyeken a fényt az égi vagy mitikus-archetipikus alakok (a harcos, a segítő) és földi tárgyak, valamint égi jelenségek hordozzák. A kiállított művek ennek fordítottjai voltak. Gémes szórópisztollyal fújt festékkel rögzített jeleneteket nejlonra, melyek alapjait különös, őróla és kigondolt körülmények közt (sötét helyiségben, csak az alakját megvilágítva, mozgó zseblámpával) készült fotónegatívokból állította ös�Gémes Péter: Fotografikus etűdök 1981-91, fotó, papír, 28×40 cm

sze, mint egy „képrendező”. Például az Álom című ki. Egy valóságos padlástérben

munkája alapján (negatívján) az előzőekhez és a valóság-

archetipikus alakok és mozdula-

hoz képest is minden fordítva látható: sötét, kettőzött fi-

tok jelentek meg vakító fehéren, modellálás nélkül. Egy

gurák majdnem árnyék nélküli, fehér, határtalan térben,

kísérleti folyamat állomásai szerint, melynek során a

mitikusnak tetsző, pedig éppenséggel emberi történetek

megvilágított alakokkal foglalkozott. A mozdulat a tető

szereplőiként. (Az összerakott negatívokról festette Gémes

tartószerkezetéből eredt, mely antropomorf: a gerendá-

feketével az életnagyságú alakokat, s az egész fóliát fehér

zat mint feltartott karú ember a Megfeszített szakrális és

falra helyezte.) Akkor ez a különös tér, melyben úgy tudtak

a karját a feje fölé emelő ember látszólag profán képeit

megjelenni a testek, hogy – árnyékuk nélkül – nem volt bi-

„hívja elő”. Az oldalsó, körívet leíró karemelés mozdula-

zonyítéka a jelenlétüknek, viszont ők maguk nem testek,

tai azonban az egyik figuránál fázisfotókkal rögzítettek:

hanem árnyak voltak, misztikusnak tűnt. Az árnyékká vált

szárnnyá állnak össze. (Ismerte vajon Makovecz Imre éj-

létező a végtelen térrel lett egylényegűvé, miközben feke-

szakai, megvilágított Mozgásformák-kísérletének doku-

teségével különbözött is tőle, felvetve a kérdést, hogy va-

mentumait?2) A két figura, ellentétben a faszerkezettel,

jon beletartozik-e az ember valamibe. S ha igen, mi az a vi-

mely egyedüli (pozitív) tényként áll középen, a negatív

lág? Vagy nem tartozik bele, s akkor csak annyi, amennyi,

megmunkálása révén született fehér „árny”: árnyék nél-

vagy amennyi megismerhető belőle (azaz amennyire mér-

küli, de az árnyék negatívjával, azaz aurával körülvett

hető, amennyinek látszik)? (A képen létmódok sejlenek:

lény, valóságos és képzeletbeli egyszerre. Az így három-

fekvő vagy pihenő és birkózó, mezítelen alakok s egy nagy

alakos jelenetet ugyancsak fehérbe fordított gyermekjá-

drapériába burkolt – talán szemlélődő – figura.) újművészet 2012 05

11

Fotó: Lugosi Lugo László

szubsztanciájaként nyilvánult meg, mely magában foglalja az embert is. A képzőművészet az 1910-es években fedezte fel a valóságos (nem az ábrázolt) fényt, új eszközeként. Moholy-Nagy László a fényt a tér megjelenítése médiumának mondta (fotogramok). Gémes, 60 év múltán, egy feljegyzésében nemcsak eszköznek („Fénnyel festek”), de megismerése tárgyának is nevezi: „kísérleteim tárgya a Fény – Világhoz való viszonya, és nem a Fény által előhívott színek és formák rendszerének viszonylata”.3 A fényképező apparátus az ő számára a fény elfeledett természetének megtalálására szolgált, hasonlóan az alkimisták és más spekulánsok eljárásaihoz. A látás mechanikusnak vélt folyamatát a gondolkodással és a képzelettel kapcsolta össze, miként tette korábban a fenomenológus Gaston Bachelard,4 s így a fizikait spirituálisba fordította át. Ez a tény azért is lényeges, mert a látásnevelés volt tanárként a tárgya az Iparművészeti Főiskolán. Erre vonatkozó kutatások híján egy későbbi, Exit című, 1990es, tussal vászonra készült Greco-részletéből és egy kommentárjából olvashatjuk ki gondolatait. Egy Heidegger által már idézett szöveget idézett Gémes is: „Miként a szem, mely a sokféle különböző szín felé fordul, nem látja a fényt, úgy szellemünk szeme (sem) a létet, noha csupán a lét által jelenik meg minden más a számára.” Az Exit című művével az volt a célja, hogy a színnel „festett képet szubsztanciájába” Gémes Péter: Alaki gyakorlatok II. 180×105 cm, fotó-vászon, 1989 Antal–Lusztig-gyűjtemény

emelje, a fénybe. A fényt Gémes anyagban létezőként is elénk hozta. A kép szerepelt a következő év

A fényt visszaverő helyett az azt elnyelő, kontúr nélkü-

Mágikus művek című kiállításán.

li testek jelentek meg azután fotográfiáin. Egyik „kései”

Az ismétlődő alkotófolyamatot,

művét (Napló, 1994) először az Európa: kreáció és re-kreá-

melynek során technikailag előállította az anyagtalan,

ció című 1995-ös kiállításon láthattuk a Műcsarnokban.5

végtelen teret és önmagát (később már életnagyságú fo-

Egy másikat, az Apokrif című palindrom-négyzetet az

tópapíron és egyre kevesebb motívummal), rituálisnak

1994-es új-delhi nemzetközi képzőművészeti triennáléra

véltem. Eredményét: az üres teret, az ember-árnyakat,

sikerült kiküldeni, alkotójával együtt. Ezekhez csak a ke-

melyek emlékezetszínházból előcsalt alakok voltak, má-

zét és lábát használta testként – ezek estek a keze ügyébe

gikusnak. A mágia eszköze a fény volt, mely azáltal, hogy

(de lehet, hogy más oka is volt).

megvilágította-átjárta a testet, (a negatívon) árnnyá vál-

Az Apokrif kézjelekből (egy néma beszéd betűiből) áll

toztatta azt, megmutatva egyszerre anyagi és anyagtalan

össze. A latin feliratnak sokféle olvasata, profán és bibli-

mivoltát. A fény, eszköz volta mellett, ilyenformán a világ

ai jelentése is van. Gémes azt használta, mely szerint „A


Kritikus tömeg Fotó: Koronczi Endre

betűvel jelölt tengelyeket kiemelik a mellettük lévő alfa és omega betűk (illetve fordított sorrendjük). Ezek az ősformák (mint láttuk a Tanulóévek kiállításon) egyúttal az élő test formái. A nem a matériában gondolkodók sok évezredes történetébe illeszkedik Gémes e művével. Nevezhetjük misztikusnak (egyik műve címében meg is találjuk ezt a jelzőt), aki – miként elődei – az univerzumot egy, élő szubsztanciának képzeli el, melyben a létezések feloldódnak; s aki közvetlen kapcsolatot keres a „forrással”, többek közt a „fény” segítségével. A 20. század művészetében (a bevezetőben említett kiállítás szerint) számosan voltak elődei. Kandinszkij, Kupka, az orosz avantgárdok, a futuristák, akik közül Anton Giulio Bragaglia vagy Boccioni már kamerával keresték az anyagtalan természetet, vagy – a zsidó misztika szerint - koncentrációval fényt és világot teremtő Barnett Newman. A fénnyel azonos tér, mely Gémesnél láthatóvá válik, a 4. dimenzió, tudományosabban szólva a hipertér vagy kozmikus tér kutatóihoz is kapcsolná művészetét. A végtelent mint teret misztikus fénnyel azonosító Max Weber anima mundija azonban inkább közel áll hozzá. Abban az értelemben is, ahogy a századvég fotografikus művészetéről Steve Yates szólt: Gémes „önnön újratájolása” is a (jelen) világunkon túli jelenlétünk természetének kinyilvánítása.6 Gémes élete, művészete mintha felkészülés is lett volna a hamar bekövetkezőre, mágikus megidézése a közülünk való korai

Gémes Péter: Napló-Háló 1995, 30 db 40×60 cm fotó alukeretben

eltávozásának, átlépésének a spirituális vimagvető (a teremtő) fáradsággal(?)

lágba. Higgyük úgy, ahogy ő is hitte!

forgásban tartja a művet.” Egy geometriába rendeződik a néma beszéd,

mely – mint ősformák egysége – univerzális és mágikus,

Jegyzet: Maurer Dóra: Fényelvtan. A fotogramról. Magyar Fotográfiai Múzeum

1

ugyanis megjeleníti azokat. A kereszt szárait az azonos

– Balassi, 2001, 8

középső, függőleges és vízszintes sorok adják, melyek

2

Makovecz Imre (Gerle Jánossal, Sáros Lászlóval): Mozgásformák.

egy középpontot is kijelölnek, hiszen a TENET szó önma-

Plakát, 1970

gában szimmetrikus. A négyzet az ugyanígy olvasandó,

3

Gémes Péter hagyatékában

keretelő sorokból/szavakból származik, melyek egymás

4

Gaston Bachelard: La poétique de l’espace. Presses Universitaires

fordítottjai. (A második és negyedik sor is ilyen, s azonos

de France, 1958

a függőleges és vízszintes olvasata is.) Az olvasás körben

5

Koncepció: Keserü K.

forog, s ez a kör mint ősforma meg is jelenik a képen,

6

A tér költészete. Szerk.: Steve Yates, ford.: Kemenesi Zsuzsanna.

mint a „forgásban lévő mű”, a világ képe, melyben a T

Typotex, Budapest, 2008, 258.


13

Fehér Dávid

Birkás Ákos kiállítása Knoll Galéria, 2012. IV. 5–VI. 2.

A művészet krízise vagy a gondolkodás krízise? – fogalmaz-

dern állapotra; konceptuális jellegű, politikai kérdéseket

za meg a kérdést Jacques Rancière híres esszéjében, mely

is tematizáló új festményei pedig mintha médiumelméleti

az (avantgárd) utópiák, az univerzális gondolkodási sé-

és filozófiai síkon vizsgálnák az „utániság” utáni helyze-

mák utáni világállapot szimptomatikus megnyilvánulá-

teket. Legújabb kiállításának címében Rancière fent em-

sának is tekinthető. Olyan szituációra vonatkozik, mely a

lített esszéjét idézi: „És még ha értéktelennek is ítélnénk

nagy elbeszélések válságát diagnosztizáló, lyotard-i poszt-

a mai festészet egészét, egy művészeti ág pillanatnyi el-

modern állapotot is maga mögött tudhatja. A „minden

tűnése miért jelentené a művészet végső katasztrófáját?”

utániság állapota” utáni paradox, (bourriaud-i értelem-

Különös paradoxon. Egy festő utal a festészet eltűnésére

ben vett) „altermodern” helyzetben Rancière egyszerre

egy festményeket bemutató kiállítás kapcsán. Mintha a

ír a gondolkodás és a művészet válságáról, ezen belül is

festészeti utáni festészet lehetőségeivel foglalkozna. Sa-

főképp a festészet médiumának sorsáról, a „kép jövőjé-

játos reflexió a mediatizált világ sosem látott képinfláci-

ről”. A kérdések kapcsán persze a szintén válságban lévő

ójára, a vizuális és taktilis ingerek gyors váltakozására,

baloldali filozófiák jelenlegi helyzetén és 1968 örökségén

a spektakuláris képek folyamatos körforgására. A fest-

is elgondolkodhatunk.

mény, afféle hosszú elidőzést igénylő, „lassú” médium-

Hosszú évekkel ezelőtt Birkás Ákos Ki az áldozat? Ki a tettes? és Mi a teendő? (1983) című híres előadásában az elBirkás Ákos: The Antagonism 2012, vegyes technika, papír, 30×43 cm

ként ebben a kontextusban idejétmúltnak tűnhet. Birkást azonban nem pusztán a kép jövője, hanem a szintén

sők között reflektált Magyarországon

„válságban lévő” (baloldali) gondolkodás sorskérdései is

az avantgárd és a nagy elbeszélések

foglalkoztatják. A szolidaritás és az univerzalitás viszo-

válságára, az úgynevezett posztmo-

nya, a konszenzusra épülő (hegemón) társadalomban mutatkozó szociális különbségek, etnikai, szexuális és másfajta identitáskérdések, a realitás és a hiperrealitás percepciójának elméletei Jacques Lacantól Jean Baudrillard-ig. Birkás új művei politikai jellegű meta-festmények, melyeket képtelen vagyok függetleníteni a művész által bejárt hosszú út, elmélyült gondolkodási folyamat különféle fázisaitól. Ezek mindvégig a kép és a gondolkodás sorskérdéseinek különböző vetületeit, perspektíváit mutatták fel. A 70-es évek második felében Birkás konceptuális tevékenységének, tautologikus-analitikus „képleteinek” középpontjában az


Kritikus tömeg

ökonomikus dekorativitását. Kontextusspecifikus, politikai kérdéseket feszegető, ha tetszik, „relációesztétikai” művészet, mely nem szakít a festészettörténeti tradícióval sem. Birkás legújabb sorozatában korábbi (sajtó)fotó alapú festményeit gondolja tovább. A fátyolszerű festékrétegek finom szövetében apró betűs szövegfragmentumok jelennek meg. Olyanok, mint a szélvédőn végigcsorgó esőcseppek s Guillaume Apollinaire kalligrammái. Visszavezethetnek a középkori oltárképek képfelületre írt szövegeihez, René Magritte szemiotikai játékaihoz, a szöveg és a kép, a textus és a textúra viszonyát tematizáló konceptuális alkotásokhoz, s persze Birkás Ákos: Tíz guggoló fiatal festőművész 2012, olaj, vászon, 80×100 cm

rokoníthatók a kortárs művéfestészet ideája állt. A 80-as években pe-

szet bizonyos gyakorlataival (például az osztrák Johanna

dig mintha a viszonyrendszert megfor-

Kandl szöveghasználatával). A feliratok idézetek egy es�-

dítva, az idea festészetének végletesen

székötetből, mely három prominens baloldali gondol-

koncentrált, már-már transzcendens,

kodó, Judith Butler, Ernesto Laclau és Slavoj Žižek dialó-

abszolút programját valósította volna meg, melyben a

gusát tartalmazza (Contingency, Hegemony, Universality,

szubjektum és az objektum, az elvont és a konkrét, az

2000), néhány művön pedig Alain Badiou szövegrészletei

eszmei és az érzéki valamiféle végérvényes, ikonikus

olvashatók. A hol kiolvasható, hol eltűnő mondatrészle-

egységgé olvad össze az extatikus, monoton-motorikus

tek ugyan asszociatív kapcsolatba hozhatók a festménye-

ecsetmozgás örvényében. Az anyagtalanná szublimált

ken megjelenő szituációkkal, az ábrázolt személyek szo-

anti-festészet és az érzéki impastóként megtestesülő ab-

ciális helyzetével, etnikai vagy szexuális identitásával, a

szolút festészet „tézisét” és „anti-tézisét” afféle „kvázi-

szövegek és a képek mégsem feleltethetők meg egymás-

szintézisként” váltotta fel az ezredforduló médiumtuda-

nak; idézetek, ám semmiképp sem illusztrációk. A fino-

tos realizmusa: a plakátszerű portrékat, a tájkulisszák

man hullámzó, autonóm poétikai értékkel is bíró betűso-

elé helyezett fejkompozíciókat újságkivágásokon alapuló

rok nem pusztán intellektuális, filozófiai-politikai, hanem

festmények követték. A képek ugyan távoli összefüggésbe

par excellence festészeti kérdéseket is implikálnak: a fest-

hozhatók a Gerhard Richterig visszavezethető, antropo-

ményeken megjelenített illuzórikus mélyterekkel szem-

lógiai indíttatású, foucault-i értelemben vett fotogén fes-

ben a vászonra íródó betűk visszavezetnek a képfelület

tészet problematikájával, a „Lipcsei Iskola” szürrealitásba

reliefként szétterülő síkjához. Így válnak Birkás különféle

hajló újfiguratív tendenciáival, mégis elsősorban a Birkás

vizuális és intellektuális mechanizmusokat szintetizáló

által bejárt művészi út kontextusában értelmezhetők. A

festményei a festőien érzéki mélyterek és a megragad-

festészet ideája és az idea festészete (a strukturalizmus és

hatatlan diszkurzív terek találkozásának „eseményeivé”,

a posztstrukturalizmus) után, mintha elérkeztünk volna

képi és eszmei interferenciákra épülő végtelen dialógu-

a halott festészet ideáját leképező festészetig, mely meg-

sokká. Egyszerre fogalmazzák meg a művészet és a gon-

szüntetve őrzi meg önmagát. Minden bravúrt nélkülöző,

dolkodás krízisének kérdését, egy olyasfajta kritikai at-

már-már immateriális festészet, mely nyilvánvaló teoreti-

titűd jegyében, melyre egyre nagyobb szükségünk van a

kus indíttatása ellenére sem veszíti el érzéki potenciálját,

globális válságok korszakában. újművészet 2012 05

15

Bordács Andrea

Interjú Sugár Jánossal Kiscelli Múzeum, 2012. III. 18-ig; Berlini Biennále, 2012. IV. 27–VII. 1.

Bordács Andrea: Aki a mostani tevékenységedet ismeri első-

tását jelentette, ami a totális kompetencia szabadságában

sorban, annak furcsának tűnhet, hogy 1990-ben elnyerted a

jelent meg. Ez a különböző, az éppen adott médiumok

Kisplasztikai Biennále fődíját. Hogyan tudtad a klasszikus szob-

helyzetspecifikus, más szóval konspiratív használata – amire

rászi képzést és az Indigo csoport által inspirált szemléletmódot

egy figyelemhiányos közeg kiválóan alkalmas.

összeegyeztetni?

Míg a kortárs magyar művészet nagy fájó pontja, hogy a nagy

Sugár János: Akkoriban olyan alacsonyak voltak a felvételi

kurátori nemzetközi művészeti rendezvényeken csak elvétve ta-

keretszámok, hogy aki be akart jutni valamelyik művészeti

lálkozni magyar művészekkel, te kétszer is szerepeltél a kasseli

főiskolára, annak a néhány budapesti szabadiskola egyiké-

Documentán. 1987-ben a Böröcz–Révész-párossal közösen lép-

ben okvetlenül képeznie kellett magát. Én gimnazista ko-

tetek fel, a 1992-ben pedig egyénileg. Hogy sikerült bekerülnöd

romtól nagyjából három éven át rendszeresen jártam rajzol-

ezekre a kiállításokra, kik és miért hívtak meg?

ni és mintázni. A klasszikus képzés igazából ez volt. A szob-

S. J.: 1987-ben a Böröcz–Révész-párost és Szirtes Jánost hívták

rász szakon ehhez képest nem volt semmi különös, modell

meg a Documenta performansz szekciójába, amit Robert

után dolgoztunk, a második évtől kezdve egy életnagyságú

Filliou tiszteletére La Fête Permanente-nek neveztek. Engem

figurát kellett csinálni minden tanév végére. A szobrászat va-

a Böröcz–Révész-duó hívott meg, de ezzel – gondolom –,

lójában egy egyszereplős, egy képből, egy alakból álló törté-

egyetértett Elisabeth Jappe, a program kurátora, aki ismert

net. Azt, hogy mindezt így láthattam, annak köszönhetem,

engem is. Három napon át az ő nagy performanszuk előtt

hogy az Indigo révén megszabadultam attól a tehertől, hogy

én voltam az egyik előzenekar.

direkt ellenállásra kellett volna fecsérelni az energiáimat a

Néray Katalin kitartó lobbizásának eredményeképpen

főiskolán, hiszen ott volt az Indigo, egy sokkal komolyabb,

1990-ben a szokásos Kisplasztikai Biennále zsűrijébe meg

radikálisabb pozíció, és ez értelmezhetővé tette számomra

tudta hívni a Velencei Biennále volt igazgatóját és a követ-

az akadémiai képzést. Nagy elvárásokkal érkeztem a főisko-

kező Documenta kurátorát, Jan Hoetot. Magyar részről

lára, és ha nem kerültem volna ezzel egy időben az Indigóba,

három művészt delegáltak a kiállításra1, és úgy tudom,

komoly gondjaim lettek volna az iskola szemléletmódjával.

hogy valaki visszamondta, így kerültem be én harma-

Ezért volt lehetséges a formacentrikus

diknak. Nem érdekelt a kisplasztika, mert értelmetlenül

főiskolán megtalálni azt a szűk szegmenst, ami nekem érde-

radikális kategóriának éreztem a műtárgyak méret szerinti

kes és nekik elfogadható volt. Vigh Tamás osztályára jártam, ami azt jelentette, hogy négy éven át a korszak legkiválóbb szobrásza volt a beszélgetőpartnerem. Az Indigo hogyan és miben határozta meg a művészi attitűdödet és az alkotói pályádat? S. J.: Számomra az Indigo rendezte össze az addigi hatásokat, és tulajdonképpen ezért nem disszidáltam. Erdély a gondolatiság fontosságát hangsúlyozta, és innen kiindulva a művészet anyagiságából következő jelentéseket, az eszközhasználat költőiségét is tudta értelmezni. A konzekvens gondolat ugyan automatikusan határozza meg a formát, de ami igaz, az szép is. Az Indigóban folyamatosan átéltük azt, hogy egy problémamegoldónak is nevezhető gondolkodási folyamat hogyan alakul, míg eljut a megoldásig és aztán a megvalósulásig. Később, önállóan, egy személyen belül is le tud zajlani ez a folyamat. Az interdiszciplinaritás az inspirációs mező kitágí-


Sugár János: X és Y párhuzamosak 1990, Kassel

csoportosítását, de megtiszteltetésnek vettem a felkérést, és egy új munkát

Kritikus tömeg

hajlandók kitenni. Budapesten a románmagyar változatot, ami a Dózsa György úton volt látható öt méter magasban, egyik éjjel egy ismeretlen leszerelte – ezek után, már nem szereltük vissza, hanem onnantól a táblák tárgyként volt kiállítva a Műcsarnokban. Egy valójában tárgyi jelentőség nélküli, gondolati munka az ismeretlen intervenciója révén műtárggyá vált. A legtöbb gond a cigány-magyar táblával volt Pécsett5. Miután minden egyeztetés lezajlott, a felszerelés napján kiderítették, hogy a táblát tartó szerkezet élet- és balesetveszélyes. Ez aztán tényleg abszurd volt, korábban semmi ilyen gond nem adódott. Végül pár héttel később sikerült egy szakértőt bevonni, aki kimutatta, hogyha Sugár János: A látható tény (Betört kirakat) 1992, installáció, Kassel

a három méteres csőből 50 cm-t levágunk, állítottam ki: X és Y párhuzamosak, amire

akkor a kifüggesztés már nem veszélyes. Így, egyedül a ci-

aztán a zsűri, legnagyobb meglepetésemre,

gány-magyar Elnézést tartórúdja rövidebb 50 cm-el.

nekem ítélte a fődíjat. A Jan Hoet állítólag

Általában mindenki azon rágódott, hogy most ki kér kitől

ekkor ígérte meg, hogy meghív, amire aztán a Knoll folya-

bocsánatot. Amíg ez magyar-magyar volt, addig el tudtak

matosan emlékeztette, és aztán 1992-ben végül meg is hí-

szórakozni a dolgon, de már a szlovák-magyaron kiakadtak.

vott. Kasselben ezt a munkámat állítottam ki, és két betört

Mi kérünk bocsánatot? Arra nem gondoltak, hogy ugyanen�-

kirakatot csináltam még.

nyi erővel az ellenkezőjére is gondolhatnának. Ez igazolta,

A 2008-es Lektorátus által kiírt public artos pályázatra egy már 2004-ben és 2005-ben is bemutatott public artos mű tervét adtad be, az „Elnézést” feliratú tábláét. Mi volt ezzel a művel a

hogy a tipikus paranoiás gondolkodás csak az önmagára nézve legkellemetlenebb interpretációkat képes elfogadni. Mint a MKE oktatója, tágabb perspektívában látod a kortárs

célod, az üzeneted? S végül milyen visszajelzéseket kaptál?

képzőművészet ügyét. Szerinted mik a mai képzőművészeti éle-

S. J.: Annak a módszernek az alkalmazása volt a célom, ami

tünk legproblémásabb pontjai? S mi az, amiben te mint oktató

régóta érdekel, és egyszerűsége révén megvilágosító hatású

segíteni tudsz a diákoknak, a jövő művészeinek?

is lehet, amit úgy nevezhetnénk, hogy kontextus-eltolás. Egy

S. J.: A magyar képzőművészet belső figyelemhiánnyal

hétköznapi szócska, amit, ha nem is elég gyakran, de azért

küzd. Emiatt reflektálatlan, interpretálatlan marad nagyon

mégis naponta többször kimondunk, hirtelen egy olyan hely-

sok minden. Nincs figyelem-reciklálás, ami az élő kultúra

zetben jelenik meg, ahol már nem számítunk érdekvezérelte

alapja lenne. Nincs memória, nem kötik össze a pontokat.

kommersz üzenetekre, ahol csak a legmegbízhatóbb, legfon-

Olyan, mint a zárt lánc, csak az látszik, ami éppen van,

tosabb információk, például a szabvány helységnévtáblák

nincs felvétel. A történelmi görcsök hosszú távú hatásai

szoktak megjelenni. 2008-ben, Budapest után, négy vidéki

miatt az interpretáló figyelmet nálunk árunak tekintik,

városban tettem ki Elnézést-táblákat. A helyiek találgatták,

spórolnak vele, mintha pénz lenne. Mindeközben pedig

hogy mi ez, gondolkodtak a táblákon, és Miskolcon és Szom-

azt várjuk, hogy a külvilág figyeljen ránk. A magyar értel-

bathelyen olyan jól fogadták, hogy a város meg is akarta

miségi általában nem kíváncsi, inkább sértődött, mert úgy

vásárolni, csak később aztán mindkét helyen elálltak. Ezek az

gondolja, hogy egyedül vele csellózott ki a sors. Ez a kíván-

Elnézést-táblák mindig duplán szerepeltek, a tartórúdra elöl

csisághiány jelenti a provincializmust.

és hátul is került egy. A problémák ott kezdődtek, mikor két-

Az is romboló hatású, hogy marketingmegfontolásokból

nyelvű táblákat kezdtem készíteni. 2009-ben, mikor megér-

a politika nem a saját, hanem a kultúra tereiben akarja kife-

keztem Marosvásárhelyre2, akkor szerelték vissza a táblákat,

jezni önmagát. A politikus mindenhez ért, felülbírál, visszaél,

amit félreértésből előzőleg hivatalosan leszereltek. A szlovák-

a saját egydimenziós gondolkodásmódját terítve az élő kul-

magyar Elnézést-táblát a dunaújvárosi alpolgármester akar-

túrára a Lepkeháztól a Trafóig. Azt is lehet mondani, hogy

ta leszereltetni, mondván Dunaújváros nem kétnyelvű város.

a politika felismerte az igazi ellenzékét, azért bánik így a

Pozsonyban pedig Németh Ilona ultimátumára voltak csak

kultúrával. Populizmusból és demagóg gazdaságpolitikából,

3

4


17

mintha nem a kultúra volna a hasznosságához mérten mes�-

Addig ég a tűz, amíg tart a kiállítás. Eszembe ötlött a kiscelli

sze a legolcsóbb. Az intermédián abban tudok a hallgatók-

templomtér, amely erre minden szempontból alkalmasnak

nak segíteni, hogy kritikusan elemezzék a saját ambícióikat,

tűnt. Egy tűzbiztonsági szakértő felvilágosított, hogy a temp-

modellezzék az elvárásaikat, és eközben próbáljanak meg

lomtérben minden különösebb gépezet, szellőztetés nélkül

kényelmetlenebb felvetésekkel is szembenézni.

lehet ilyen tüzet rakni. Az igazgató, Fitz Péter azt mondta,

Nemrégiben zárt be a Kiscelli Múzeumban a Tűz a múzeumban – A csőcselék emlékműve című kiállításod, ahol is egy nagy, rusztikus kő volt kiállítva. A látszólag hihetetlenül

hogyha a tűzoltóságtól kapok engedélyt, akkor mehet. És megkaptam az engedélyt. Ez a röviden összefoglalt történet nagyjából három év

puritán mű ugyanakkor számos kérdést vetett fel. Részben

alatt zajlott le, és a végén már komolyan kezdtük szervezni a

kulturális idézetek sorát viseli magán, részben műfaji kérdést

tűzőrzőket, indulásra kész volt toborzó kampány. Végül sok

is érint, úgy mint az emlékmű műfaját. Neked mi volt a szán-

halasztás után idén januárban vált egyértelművé, hogy az in-

dékod ezzel a munkával?

tézmény tűzbiztonsági előadója, aki természetesen jelen volt,

S. J.: Ez egy emlékműjavaslat. A dolog úgy indult, hogy

mikor a főtűzoltó helyszíni szemlét tartott, azt mondta, hogy

2008-ban a Szobrásztársaság felkérésére egy előadáson dol-

nem engedélyezi. Hasonló volt a Sztriptíz esete, ott is alacso-

goztam, és ekkor botlottam egykori mesterem, Vigh Tamás

nyabb szinten fúrtak meg egy magasabb szintű engedélyt.

gondolatába, miszerint 1956 emlékét nem a gázvezetékből

Akkor merült fel a gondolat, hogy az előző évben a

működtetett örökmécsessel kéne megőrizni, hanem azzal,

Redesigning the East6 kiállításon szereplő munkám, A csőcse-

hogy minden reggel kijön egy ember a Parlamentből és tüzet

lék emlékműve kerüljön ki. Az említett kiállításon hat ország

rak, az emlékezők meg körülállják. Arra gondoltam, hogy ezt

vett részt, és főleg dokumentumokra épült. Egyedül 1956

Sugár János: Időutazó a jelen porcelánboltjában 2007 (Az 1985-ös Kiállítás-díszlet kiállítás speciális változata)


a folyamatos tüzet egy kiállító-

vizuális ikonjai azok, amelyek retorikailag is működnek,

térben kéne megvalósítani, úgy,

ráadásul 56 jelentőségét senki sem vitatja, ezért meglepő,

hogy egymást váltva önkén-

hogy a két megkérdőjelezhetetlenül autentikus emlékmű-

tesek 24 órában vigyáznak rá.

gondolatot nem merték megvalósítani. Az egyik a forra-

Kritikus tömeg

Tényleg, mi lett a végkimenete a Wash Your Dirty Money With My Art feliratú stencil következtében születő feljelentésnek? S. J.: Az ismeretlen tettes elleni feljelentés kárösszegét, miután megtudták, hogy én voltam a tettes, megháromszorozták másfél millió forintra. Hosszas szakértői elemzések után az összeg végül harmincnégy-ezer forint lett, ami még így is túlzás a graffiti-tisztítók hivatalos áraihoz képest. Első fokon öt hónap börtönbüntetést kaptam két évre felfüggesztve, majd a fellebbezési szándék bejelentésére utóbb tárgyalás nélkül megváltoztatták az ítéletet: próSugár János: A csőcselék emlékműve 2010, kő, installáció, Kiscelli Múzeum

baidőre bocsátottak. Eközben Stuttgartdalmár Pongrácz Gergely ötlete:

ban a Kunstverein és Prágában a DOX7 épületére kérték, hogy

visszaépíteni a dísztribünt a posz-

fújjam ki. Wroclawban8 a kiállítótérben fújtam ki, és köl-

tamensen a diktátor két lefűrészelt

csönzésre bocsátottam a stencilt, Sydneyben9 a papírváltozat

csizmájával. Egyszerűen tökéletes volna, világszenzáció.

volt kiállítva, Chisinauban10 pedig csak mint szöveg szerepelt. Az idei Berlini Biennále főkurátora, Zbigniew Libera, pályá-

A másik emlékmű Angyal István hős és mártír gondolata, hogy egy nagy, rusztikus kő legyen a csőcselék emlékműve.

zatot írt ki a biennálén való részvételre. Ám úgy tudom, hogy

Az én javaslatom a rusztikus kő gombóc formájú változata,

téged maga Libera kért fel. Erről mondanál valamit?

amely a Blaha Lujza tér közepén áll, ott, ahova a csőcselék a

S. J.: Egy rövid szövegem jelent meg a Berlin Biennale P/Act

ledöntött diktátorszobor fejét hurcolta, nem messze attól,

for Art című újságjában. Melyik művedet kedveled a leginkább és miért?

ahol ugyanők a SZABAD NÉP-et A NÉP-re változtatták. Ez egy különösebb nehézségek nélkül megvalósítható terv, a Keleti

S. J.: A kedvelés azokra a munkáimra illik, amelyek esetében

felé eső villamossín ívesebbé tételével pont elég hely lenne a

olyan szinten sikerült a jelent múltként kezelnem, hogy

kőnek. Az emlékművet csak az aluljáróba épített tartóoszlop-

csak egy hajszálon múlt, hogy megvalósulhatott, épphogy

nál lehetne megközelíteni.

sikerült leküzdeni a külvilág ellenállását. Ilyen többek közt a

Visszatérve az elején feltett kérdésekhez, mennyiben van köze

Halhatatlan tettesek című kamaraopera a videótechnikáról.

a klasszikus szobrászi képzésednek ahhoz, ahogy ma gondol-

1987-ben egy interjút készítettem egy videótechnikussal

kodsz a térhasználat és a köztér fogalmáról?

arról, hogyan működik a videó, s ezt a szöveget zenésítette

S. J.: Nagyon jó a művészet gyakorlatát a szobrászaton át

meg Litván Gábor. Utoljára 1997-ban volt előadva.

megismerni. Különböző nehézkes, ellenálló és drága anyagokkal kell dolgozni, a kivitelezés bonyolult, hosszadalmas

Jegyzet:

folyamat, a szoborállítás meg leginkább anyagi, azaz hatalmi

1

döntés. A köztér fölött a hatalom diszponál, ezt a szoborát-

2

helyezések mániájából jól láthatjuk. Ebben a közegben kap

szeptember, b5 studio

értelmet a helyzetspecifikus, dialógusra indító köztérhasz-

3

nálat, a public art, mely nem csupán tartós alkotásokban,

Intézet – Dunaújváros

hanem akár időleges művekben, akciókban is képes gon-

4

dolkodni. A public art fő jellemzője, hogy olyan helyzeteket

5

hoz létre, melyek megvalósulása egyszersmind átvilágítja a

6

hatalmi struktúrákat is. Minden public art alkotással egy, az

gart, 2010. szeptember 25. –2011. január 9.

aktuális társadalmi közegről szóló történet is keletkezik. A

7

köztérre való kilépés akciója azt is eredményezi, hogy meg-

8

tudunk valamit az aktuális közgondolkodás tűrőképességé-

9

ről, megláthatóvá válik valami addig rejtett.

10

8. Kisplasztkai Biennále, Műcsarnok, 1990 Ha nem provokálod, a hatalom láthatatlan, Sugár János kiállítása, 2009

Agents & Provocateurs, 2009. október 16–november 20. Kortárs Művészeti

2009. december 17– Párbeszéd, 2010 RE-DESIGNING THE EAST Political Design in Asia and Europe WKV Stutt-

The Lucifer Effect, DOX Center for Contemporary Art 10x10: See You There, European Cultural Congress keretein belül Creative Accounting UTS Gallery, Sydney Protest In Vint, Chisinau kiosk


19

Bárdosi József

Kocsis Imre életmű-kiállítása KOGART, 2012. IV. 15-ig

Ha leírom a westernhős és a mesterlövész szavakat, akkor

látta a vonal tökéletes finomságát, és kijelentette, hogy Apellész

nem freudi allúzióval, hanem sokkal inkább az ecset és

volt az; és erre a vonalra más színben egy finomabb vonalat hú-

a pisztoly közötti hasonlattal kezdem soraimat. A filmek

zott. Apellész visszatérve szégyenkezett, hogy alulmaradt, ezért

westernhőse nem tölt, csak tüzel. A westernhősről mégsem

egy harmadik színnel úgy vágta át (hosszában) az előbbi kettőt,

az akciófestő, hanem a „zseniális vonalak” festője jut eszem-

hogy több hely nem maradt a művészi finomság fokozására.

be. A zseniális vonal toposza persze nem újdonság, még

Ekkor előlépett rejtekéből Protogenész és belátta, hogy Apellész

Plinius jegyezte le Apellész és Protogenész vetélkedése kap-

a legnagyobb mester.”1

csán. „A festőfejedelem Apellész Rodoszon járva felkeresett egy

Az ókori toposzból következik, hogy az avantgárd útkere-

másik híres festőt, Protogenészt, aki épp nem volt otthon, csak

sése nem új jelenség, és a jelenség jó szándéka és eredménye

egy hatalmas, előkészített tábla, amelyre egy öregasszony vigyá-

vitathatatlan, hisz Kocsis Imre is ezen az úton haladva valósí-

zott. Mit mondjak, ki kereste? – kérdezte tőle az öregasszony.

totta meg céljait. A jó szándék kétségtelen, de közben mégis

Kocsis Imre: Kirakat 1976-1977, akril, vászon (olaj, farost), 195×145 cm (196×145 cm), Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Ezt – válaszolta Apelles, és

történt valami. Az avantgárd mondriáni, kandinszkiji abszt-

felkapva egy ecsetet, hallatlan

rakt és egyéb konceptuális tájfelületein iskolázott szemeink

finom vonalat húzott a táblá-

egyszer csak megakadtak valamin. Ezt a valamit „Doug Davis

ra. Protogenész visszaérkezve

tréfálkozva a művészet gyorsbüféhálózatának, a késői kapitalizmus egyik jellegzetességének nevezte (...). Közérthetősége, közvetlensége, igénytelen önkiszolgálása és túlzottan is szerény banalitása miatt a posztmoKocsis Imre: Tótágas - Zalkodi építőtábor 1975, olaj, vászon 73×73 cm Ferenczy Múzeum, Szentendre


dern valóban közelebb áll a Big Machez vagy a Whopperhez, mint a modern művészet ünne-

Realisták

Kocsis Imre: Szanálás 1974-1976, olaj, farost, 135×200 cm, Magyar Nemzeti Galéria

pélyes lakomájához.” – írja Kim Levin

rendben valami. Ez a valami a hiány. A pop art művészet

Búcsú a modernizmustól című tanul-

háttere a fogyasztói társadalom, a fotó- és nyomdaipar, vala-

mányában.2 A nagyobb gyűjtemények

mint a tömeggyártás. Kis hazánkban erről szó se volt. A szo-

ismétlődő nevei Magyarországon is kirajzolják „a művészet

cialista reklám- és a fotóipar fejletlen volt. Megfelelő men�-

gyorsbüféhálózatának” slágerlistáját. A westernhős típusú

nyiségű kép és tárgy hiányában a jellegzetes pop módszer, az

festő mellett ritkábban, de feltűnik mesterlövész típusú

akkumuláció – a halmozás – nem volt járható út, de azt se

festő is. Kocsis Imre minden kétséget kizáróan ez utóbbihoz

felejtsük el, hogy a sokszorosításra alkalmas másológépeket,

tartozik. Tényként jegyzem meg, hogy első önálló kiállítása

ahol egyáltalán voltak, szigorúan ellenőrizték. Tömeggyártás

1966-ban volt Makón, ekkor huszonhat éves, majd a második

híján a combine painting, a szerelt kép műfajnak sem volt

1973-ban, harminchárom éves korában. Legutóbbi budapesti

igazán muníciója. Tehát Kocsis Imre művészetében a hiány

önálló kiállítása 1998-ra datálódik, most pedig 2012-t írunk.

nem konceptuális jelenség, hanem rámutatás a valóságra.

Mielőtt Kocsis főbb műveiről szó esne, jöjjön egy rövid

A lepkevadászat mellett Kocsisnak van egy másik szenve-

felsorolás a művészetéhez kötődő egyéb tevékenységeiből,

délye: a kert, a japánkert. Aztán ritka az olyan művész aki,

amelyek kulcsszava kétségtelenül a gyűjtés. Még fiatal mű-

az igét nem csak hirdeti, hanem ragozza is. Kocsis 1968-tól

vészként kezdte hosszú évtizedekig tartó motívumvadásza-

tanársegéd a Képzőművészeti Főiskolán, majd ugyanott

tát, esküvőket, menyasszonyokat, főzőüstöket és magát az

1991-től már tanszékvezető egyetemi tanár, 2008 óta pedig

esküvői előkészületet fotózva. A fotózás mellett úgyszintén

professor emeritus. Két adattal még gazdagítom az életpálya

hosszú évekig foglalkozott lepkegyűjtéssel. Gyűjteményét

színeit: 1977-ben megszervezi és 1990-ig ő maga vezeti a Ma-

tudományos igénnyel rendszerezte, és az az 1960-as évek

kói Grafikai Művésztelepet, és mindeközben szerzője több

végétől olyan alkotásaihoz szolgált motívumokat, mint a

szakcikknek, illetve társszerzője olyan kiadványnak, mint a

Manöken (1971), a Sztereotípiák (1971) és a Vanessa Atalanta

Képzőművészet iskolája című kétkötetes mű.

(1978-79). Lepkéket és manökeneket említve Kocsis Imre első

A pop art felsorolásszerű tárgyias világából – az 1970-es

jelentős korszakáról beszélünk: a pop artról. A lepkevadász

évek elején – sok képzőművész lépett át a hiperrealizmus

gyűjteményében lepkék, a pop art művészében képek és tár-

szuperlátványának egzaktabb képi világába. Ezt tette Lakner

gyak sorakoznak, méghozzá emblematikusnak számító film-

László, Konkoly Gyula, Birkás Ákos, és ezt tette Kocsis Imre

és sajtófotók, valamint hétköznapi tárgyak. Itt megint nincs

is. Ezek a fiatalok a Sharp Focus Realism jegyében élesre újművészet 2012 05

21

állították az optikát, de nem egészen azzal a céllal, amellyel nyugat-európai kortársaik tették. Ha a magyar képzőművészetben tisztán megjelennének a nemzetközi törekvések, akkor mondhatnám, hogy az adott évtizedben Kocsis Imre hiperrealista festő volt. A kijelentésből az is következik, hogy a kép létrehozása során kiiktatta a személyiségére utaló kézjegyet, a művészetre utaló esztétikumot, és feladta az egy, eredeti példány mítoszát. Ha megnézzük a hiperrealista stilisztikát legjobban magán viselő három főművét (Szanálás, 1974-76; Kirakat, 1976-77; Külváros, 1976), látjuk, hogy azok valóban sugallnak némi neutralitást, sőt szembeszökő, hogy a kép csak a téma fő motívumait ábrázolja, azonban szó sincs a kézjegy, az esztétikum és az eredetiség feladásáról. Retróérzés és nosztalgia nélkül hangolódjunk rá a körülményekre, amelyek megszülték a műveket! Tekintsünk vissza

Kocsis Imre: Lakodalom 1991-2000, olaj, vászon, 295×450 cm, Makó, Hagymaház

Mi magunk állunk az üres kirakat előtt, és mi magunk ereszkedünk le a reménytelen aluljáróba is. Az 1978-as évben megszületett a reménytelenség egy harmadik képe is,

néhány sor erejéig az 1970-es évek Magyarországára, a korra

amely a beszédes Lehetőség címet kapta. Marosvári György

és a kor szellemére. Visszatekintve elegendő annyit megje-

festménye, egy másik, becsomagolt festményt ábrázol, ame-

gyezni, hogy Kocsis egyik legkiválóbb kortársa, Birkás Ákos

lyet kicsomagolás nélkül zsűriztek ki valamelyik műcsarnoki

1974-ben nemes egyszerűséggel felhagy a festéssel. Szentjóby

kiállításról. Itt utalok a festést abbahagyó Birkás Ákosra, aki

Tamás ekkortájt (1973-75) készíti Kentaur című filmjét. A

megunta az ágya mögött tárolni kiállíthatatlan képeit.

festőművészek előtt olyan „perspektívák” tátongtak, mint

Végül legyen szó a rendszerváltás utáni évtizedről! Kocsis

az alkotás értelmetlensége, a konceptuális művészet és a

Imre életművét dekádokra tagolva, elmondható, hogy az

filmkészítés. Aki nem vált kentaurrá, az még disszidálhatott.

1970-es években született alkotásokat a hiperrealizmus

Persze volt egy másik választás is, a „kalandvágyból marad-

festészetellenes neomodernsége határozta meg, az 1980-as

tam itthon”. Hogy Kocsis Imre, Fehér László és Bernáth/y

évekét a konceptualizmus, amelyben olyan jelentős művek

Sándor miért is maradt itthon, annak életművük a magya-

születtek, mint a Kaszás (1985), a Szivárványkaszás (1985), az

rázata. Fehér és Bernáth/y nevét azért helyezem Kocsis Imre

Uram segíts (1983) és a marokkó-sorozat (Irka-firka, 1982),

neve mellé, mivel az ő műveiket érdemes összehasonlítani.

majd az 1990-es évekét újra a festészet jellemzi. Az 1970-es

Mind a hárman hasonló eszközökkel és hasonló szándékkal

évek festészete és nyilván a festő akkori szemlélete meg

ragadtak ecsetet a festészet számára igencsak kietlen és le-

kellett, hogy változzon. Babits soraival utalok a változásra:

vegőtlen 1970-es évek közepén, végén.

„Csak én birok versemnek hőse lenni,/ első s utolsó mindenik

A Kirakat című emblematikussá vált képét Kocsis az

dalomban:/ a mindenséget vágyom versbe venni,/ de még

1976-77-es években festette. A képen idős hölgyet látunk

önmagamnál tovább nem jutottam.” Míg Babits szemlélete

kitaposott cipőben, szatyrokkal kezében üres kirakat előtt. A

kezdettől fogva énközpontú volt, addig Kocsis a társadalom

háttal ábrázolt figura elidegenítő motívum, amely végletekig

felől, a közszerepléstől vonult vissza a szentendrei japán-

fokozza a kompozíció feszültségét. Mit néz a főszereplő? A

kert köves, virágos magányába festeni, de még ott is meg-

hiányt, beleértve a szabadság hiányát is, a nagy semmit. Ez a

őrzött egy kulcslyuknyi tájat a külvilágból. A hiperrealista

kirakat üres, és ez az üres kirakat Magyarország. A hiánygaz-

festészet grafikus pengeéleit színes, laza ecsetvonások

daság eredménye, a nincs tűnik fel a vásznon. A szocialista

és foltok váltják fel. A korszak darabjai alapvetően két

hiánygazdaság és a városi lét kiszolgáltatottságának reális és

típusba sorolhatók. Egyrészt vannak a japanizáló „keleti

realista lenyomata. Ez bizony nem volt összhangban a kora-

ihletettségű” festmények, melyeken szinte kalligráfiává

beli politikai szólamokkal. Három év múlva, 1979-ben a hát-

egyszerűsödik a kompozíció egyetlen motívuma. A gesztus-

tal álló figura motívuma ismét feltűnik egy másik művész,

sá egyszerűsödött figura hófehér alapon jelenik meg, mint

Fehér László Aluljáró című alkotásán. A helyzet változatlan.

a Ráktérítő (1990) című képen. A másik típusba sorolhatók


Realisták

Zárszóként még egy hasonlat. Ha a festő olyan, mint a természetgyógyász, akkor a grafikus olyan, mint a sebész. Kocsis Imre alapvetően grafikus, alkotásait sebészi pontosságú vonalakkal és ecsetvonásokkal hozta létre. A sebészi hasonlatnál maradva bátran kijelenthetjük, hogy nem csak a műtét sikerült, hanem a beteg is életben maradt, mi több él és virul, amint az életmű-kiállítás bizonyítja. A műtét, az életmű a sikeren kívül mást is bizonyít. Minden tudományos híreszteléssel ellentétben az élet szép, és a művészet is az. Oldjuk költészetté a sebészi hasonlatot! Weöres Sándor „Rózsa, rózsa, rengeteg, lányok, lepkék, fellegek” zenélő szavai nem önkényesen kerültek elő, hanem hívószavai egy szép, bár nem mindig vidám alkotásokkal kikövezett életútnak. A „Rózsa, rózsa, rengeteg” emelkedett dallama kiegészül egyéb hívószavakkal is: ezerkiláncszázötvenhat, manöken, rózsák, lepkék, fellegek, majd szanálás, külváros, kirakat, később Kocsis Imre: Előszoba 1972, akril, tükör, farost, 71×70 cm, Magyar Nemzeti Galéria

ceruza, kert, kasza és a végén lakodalom, a lakodalom a szintén végletekig leegyszerűsített

után pedig unokák.

kulcslyuk tájképek, amelyek kezdete egészen az 1970-es évekre nyúlik vis�-

Jegyzet:

sza. A kulcslyuk-tájak jelentése igen gazdag, de erről, mint

1

ahogy a Lakodalom (1991-2000) című főműről most már

130-131, nem szó szerinti idézet

nem esik szó, az utóbbi képről Az életkép újjászületése cím-

2

mel olvasható az Új Művészet 2001/2 számában.

posztmodern Budapest, 1992, 308

A görög művészet világa II. (Szerk. Szilágyi János György), Budapest, 1962,

Kim Levin: Búcsú a modernizmustól. In: Pethő Bertalan (Szerk.): A


23

Lóska Lajos

A Sensaria Egyesület kiállításai Nyitott műterem, Bartók Béla út 1., 2012. V. 1–31.

Az idén májusban mutatják be páros kiállításokon leg-

történeti stílusokat a realizmustól a posztimpresszioniz-

újabb alkotásaikat Nyitott Műterem címmel a Bartók Béla

musig, Csontvárytól Szinyei Merséig, illetve Ferenczy Ká-

út 1. szám alatt található új, kollektív műtermükben a

rolytól Csernus Tiborig. A történethez hozzátartozik az a

Sensaria Egyesület tagjai, Horváth Roland és László Dániel,

tény is, hogy a látványra épülő kifejezésmód továbbélése

Kovács Lehel és Szabó Ábel, Horváth Krisztián és Lőrincz

nem zárult le a Sensariások tevékenységével, hiszen még

Tamás, illetve Balogh Zsófia és László Dániel .

néhány évvel később is feltűntek a figuralitásból kiinduló

A társulás létrejöttét az ezredforduló környékén az új figurális kifejezésmód inspirálta, mely akárcsak egy évtizeddel korábban a new wave, a neokonceptualizmus

olyan fiatal alkotók, mint Jakatics-Szabó Veronika vagy Czene Márta. A 2003-ban alakult csoport tagjait az különbözteti meg

másodvirágzását követően született meg. A Sensariások

markánsan napjaink többi figurális (és nem realista)

debütálása tulajdonképpen már az új festészet második

festőjétől, hogy a művészettörténeti, festészeti tradíciók

hullámaként is értelmezhető, hiszen az új figuralitás ki-

fontosságát hangsúlyozzák a múltat végképp eltöröl-

bontakozását az 1990-es évek közepére, második felére te-

ni akaró neoavantgárd örök jelenével szemben. Ahogy

hetjük (lásd Szűcs Attila, Lajta Gábor művészete). Tágabb

Sturcz János tanulmányában megfogalmazta, a „klas�-

perspektívából nézve a látványalapú festészet már az

szikus mesterek technikáit, anyagait, műfajait felhasz-

1960-as évek vége óta jelen van a modern magyar piktúrá-

nálva azt vizsgálják, hogy a nagy elődök

ban, elég csak Csernus Tibor, Lakner László, Konkoly Gyu-

intellektuális-spirituális-vizuális teljessé-

la, Méhes László oeuvre-jére utalnunk. A hiperrealizmus

get hordozó toposzainak, pátoszformu-

(mely természetesen nem azonos az oldott, történeti stílusokat felhasználó új festészettel) azonban még a következő nemzedék, a 70-es évek végén, a 80-as évek elején pályára kerülő művészek – Fehér László, Méhes Lóránt, Nyári István – ábrázolásmódját is alakította. A következő évtized elejétől egy újabb raj, Lajta Gábor, Szűcs Attila, Szépfalvi Ágnes dolgozik ebben a stílusban, az ezredfordulón pályára kerülő technorealisták (Kósa János, Kupcsik Adrián stb.) pedig a számítógép-képernyőkön megjelenő pszeudo világot ábrázolják figurálisan. Ugyancsak velük egy időben kerülnek pályára a majdani Sensaria társaság tagjai közül többen. A csoport kifejezésmódjának fontos jellemzője, hogy szemben

a

technorealistákkal

felvállalja a hagyományokat, célzatosan alkalmazza a különböző


Szabó Ábel: Periféria 2012, olaj, vászon, 140×170 cm

Realisták

követett a Magyar Nemzeti Galériában egy évvel később megrendezett A festmény ideje című tárlat is, melyen a társulás képviselőin kívül más új figurális stílusban dolgozó művészek is szerepeltek. E rövid visszatekintés után nézzük meg, hogyan alakult a társaság tagjainak pályája az utóbbi években, mi foglalkoztatja őket napjainkban, mit ábrázolnak legújabb képeiken! László Dániel a főiskolás korából való, tájba állított borospoharas, László Dániel: Roland műterme 2012, olaj, vászon, 150×200 cm

palackos csendéleteit követően következetesen láinak újraértelmezésével lehetséges-e

felkereste a jeles mesterek által megfestett helyszíneket.

még érvényes művészetet létrehozni, a

Elutazott például Selmecbányára, és elkészítette a Csont-

régiek teljességéből valamit visszanyer-

váry által feldolgozott téma parafrázisát (Selmecbánya

ni.”1 A régi mesterekhez való kötődést, a hagyományok

látképe, 2002). Ezt követően Vermeer műveire figyelve

vállalását illusztrálta a gyakorlatban az Időn túl című kiál-

alkotott enteriőröket és portrékat. Szolnoki tartózkodása

lítás kurátora, Muladi Brigitta is, amikor egy-egy klasszi-

idején a művésztelepet körülvevő parkban festette meg

kus magyar mester (Mednyánszky, Csontváry, Ferenczy),

már-már impresszionista modorban gyerekeit. Legújabb,

a Sensariások tanárainak (Károlyi, Baranyay), valamint a

kiállításra kerülő képein viszont sejtelmes, sötét üres

Kovács Lehel: Esti tájkép fényekkel 2012, olaj, vászon, 50×60 cm

csoportosulás tagjainak munkáit

terek, enteriőrök vannak jelen. Kopár, elhagyatott, ké-

állította párba. Hasonló elvet

kes, barnás koloritú folyosót láthatunk a Kórházi folyosó (2012) című vásznon. A Roland műterme (2012) készítésekor ugyancsak az egymásba nyíló terek, a mélység ábrázolása foglalkoztatja. A képmező bal oldalát egy falnak támasztott üres vászon uralja, melynek rövidülése továbbvezeti a pillantást az egybenyitott termek felé. A műteremre csak a kompozíció egyik oldalán tornyosuló tárgyhalmaz utal. A Termek című munkán az ajtó mögött erős rövidülésben fekvő figura ugyancsak a teret hivatott hangsúlyozni. Ha stílusosan a hagyományt, az előzményeket keressük a munkák kapcsán, ezek a semmibe futó terek mindenekelőtt Czimra Gyula műtermet és üres szobákat megjelenítő remekeit juttatják az eszünkbe. Horvát Roland indulása idején mestere, Károlyi Zsigmond figurális ábrázolásaival rokon, néhány hétköznapi tárgyból ös�újművészet 2012 05

25

sztenderd témái közül válogatott, gyanítom azért, hogy témaválasztásának sokféleségét (enteriőr, különböző tárgyak, csendéletek, női portrék, torzók stb.) demonstrálja. A zöldszínű varrógépe (Minerva, 2003) hétköznapi használati tárgyakat bemutató munkái közül való, míg sejtelmes fehér blúzos figurája egy talányos női torzó (Sophie, 2011). „A művész a közvetlenül adott világ kaotikus áramlatából és végtelenjéből kiemel egyetlen részt, ezt egységként fogja fel és formálja meg, mely önmagában találja meg értelmét …”2 – írja Georg Simmel a tájkép születéséről. A csoport egyik alapító tagja, Kovács Lehel pályára kerülésétől napjainkig következetesen a nagybányai piktorok színvilágát és komponálásmódját megidéző tájképeket festett, melyeknek korai darabjain még figurák is láthatók (Börzsönyi kirándulás, 2000). Az emberi alakok később eltűnnek, és marad a mindent betöltő táj (Sümegi táj, 2004, Kukoricás, 20062007). Újabban viszont mintha elfordulna a napfényes napszakoktól, és inkább borongós, tompa színű korareggeli és koraesti időszakokat örökít meg. Ezeken az idén született, kevésbé színes, elvonatkoztatott vásznakon az emberi tevékenység nyomai is jelen vannak (utak és autópályák) (Tájkép reggel, 2011; Autóút napnyugtakor, 2011; Esti tájkép fényekkel, 2012). Ha analógiákat keresünk, mindenekelőtt kortársa, Szász Sándor sötét, majdnem fekete tájait említhetnénk. Szabó Ábel direktebb művészete mindig is eltért a csoporttársak artisztikusabb, időtlenebb, napjaink világához kevésbé kapcsolódó munkáitól. Szabó tudatosan vagy spontán módon ragaszkodik a mindennapok valóságához, és ez a kötődés akkor nyilvánul meg igazán, amikor művészettörténeti kontextusba kerül egy-egy képe. A festmény ideje című tárlaton a Szinyei Merse Hóolvadásával párba állított Útépítés az Alföldön (2006) című vásznán a fehérlő hófoltok Horváth Krisztián: Aphrodité 2010, olaj, vászon, 140×70 cm

rímelnek Szinyei hófoltjaira, de a mű nagyon mai, az szeállított kisméretű csendéleteket

épülő autóút és a híd napjaink valóságát dokumentálja.

készített (Nyuszis csendélet, 2002),

Egy másik tájképén összetekert szalmabálákat látunk,

de egy-egy lakásban található prak-

melyek legalább annyira a korukat idézik, mint a nagybá-

tikus használati tárgy, lámpatest, porszívó is felkeltette

nyai művészek rúddal megtámasztott szénaboglyái akko-

az érdeklődését. Jelenlegi tevékenységét jellemezve úgy

riban. Ugyanilyen valóságosak az ipari tájakat, raktárakat,

tűnik, folytatja banális, hétköznapi, konyhai tárgyak-

városképeket megjelenítő művei is (Naplemente a Rákóczi

ból, különböző üvegekből, palackokból, fűszertartókból

úton, 2007), melyeknek visszafogott objektív látásmódja

összeállított szűkszavú, zöldes-barnás hátterű csend-

a hiperrealisták szinte már szenvtelen tárgyilagosságára

életeinek készítését (Western, 2011), mellettük azonban

éppúgy utal, mint a 18. századi veduta festők aprólékos-

enyhén erotikus, harisnyakötős női torzós művek is kike-

ságára. Legújabb munkái szintén városképek, a városok

rülnek a műterméből (Harisnya, 2011). Az idei Derkovits-

árnyékosabb oldalát, a kevésbé látványos kopár külterü-

beszámolón két nagyméretű, barna tónusú, mozgalmas

leteket tárják elénk szenvtelen objektivitással (Ideális táj,

munkával szerepelt. A jelenlegi műterem-kiállításon is

2010-2011; Periféria, 2012).


Realisták

Repülőgépén (2011) egyaránt sajátja a hűvös tárgyszerűség és az élénk színek használata. Ezzel szemben a fehér fal előtt kifeszített kötélen száradó színes ruhákat lebegtető, hagyományosabb felfogású Nápoly (2012) egy varázslatos dél-olaszországi utazás impressziója. Horváth Krisztián művészetének első periódusában furcsa, kopár, a német romantikát és Mednyánszky műveinek sziklacsúcsait megidéző, szürkés, mocskos hófoltos monumentális bérceket festett (Triád, 2001), melyek sugallnak valamit a romantikus tájak végtelenségéből. Ez után a periódus után különböző szárnyas alakok következtek, melyek valószínűleg fonLőrincz Tamás: Repülőgép

Lőrincz Tamás korai, komornak tűnő, kevés színekkel gaz-

2011, olaj, vászon, 205×260cm

dálkodó, barnás tónusú önarcképei, csoportképei és kettős portréi után (Ikrek I., 2004; Két alak, 2007) mind a tematiHorváth Roland: Sophie 2011, olaj, vászon, 100×70cm

tos titkokat rejtő üvegtégelyeket tartottak a kezükben. A legfrissebb műveit viszont az újklasszicista tematika jellemzi. Előszeretettel

kát, mind a koloritot tekintve többfelé

merít a görög mitológiából. Megfesti Apollónt, az amazo-

tájékozódik. Merész kivágatú, rózsaszín

nokat, Hermészt a gyermek Dionüszosszal klasszicizáló

repülőgéporrot és -kabint ábrázoló

jelmezben, ugyanakkor szinte tapinthatóan érzékletes, naturális stílusban, máskor a görög isteneket, hősöket, például Perseust áthelyezi a hazai tájakra vagy a Hargitára (Apollón, 2011; Amazonok, 2011; Perseus a Hargitán, 2012). Végezetül, de nem utolsó sorban szólnom kell a csoport egyetlen kiállító szobrász tagjáról, Balogh Zsófiáról, aki következetesen és alázattal készíti a középkori mesterek munkáit megidéző plasztikáit. A Sensaria képviselőinek legújabb alkotásait nézegetve megállapíthatjuk, hogy továbbra is következetesen ragaszkodnak vállalt programjukhoz, a művészeti hagyományok átmentéséhez, ápolásához, de eközben új színt és szemléletet is teremtenek a kortárs művészetben. Munkásságuk szervesen kapcsolódik azokhoz a nemzetközi figurális tendenciákhoz, melyek külföldön és nálunk is sikert arattak és aratnak, így a Lipcsei Iskola és a Kolozsvári Iskola tevékenységéhez (ez utóbbi csoportosulás képviselőinek éppen most látható kiállítása a Műcsarnokban). Jegyzet: Sturcz János: A Sensaria Társaság és a vállalt festészeti hagyomány. In:

1

Időn túl. A festészet vállalt hagyománya, Szombathelyi Képtár, 2006. III. 16–IV. 29, 6–l0 Georg Simmel: A táj filozófiája. In.Velence, Firenze, Róma. Művészetel-

2

méleti írások, Budapest, 1990, 102


27

Sinkovits Péter

A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum egyesítéséről

A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum

zetek sem jeleskedtek. A fennálló struktúrák megőrzésében

egyesítéséről szóló elképzelés szerint – egy reprezentatív,

való érdekeltség évtizedeken keresztül felülírta azt az elemi

korszerű múzeumi negyed megteremtésével – a Budai Vár-

igényt, hogy ezeknek a struktúráknak a működését az őket

ból az Ötvenhatosok terére telepítenék nemzeti képzőművé-

fenntartó nemzeti vagy helyi közösségek számára kívánatos

szeti értékeink nagyszabású együttesét. Tavaly október 20-án

módon időről időre újradefiniálják. Ez különösképp igaz a

hozta meg döntését a kormány az egyesítésről, s kormány-

Magyar Nemzeti Galéria eddigi működésére. Meggyőződé-

biztosnak Baán Lászlót nevezte ki. Baán koncepciójában az

sem, hogy valamennyi múzeumi szakember tudja, beleértve

intézmény eredeti állapotának visszaállítása a cél, ugyanis

a kormánydöntést kritizálókat is, hogy a Magyar Nemzeti

– véleménye szerint – a két intézmény szétválasztása szovjet

Galéria jelenlegi épülete soha nem volt igazán alkalmas ki-

mintára történt, s ezt a helyzetet meg kell szüntetni. Azt is

állítási célokra, és fizikailag egyre kilátástalanabb állapotba

kifejtette, hogy a modern magyar képzőművészet külföldi

kerül. A Galéria hazai és nemzetközi kiállításpolitikája szin-

menedzselését nem tartja elég hatékonynak, sokkal repre-

tén komoly kritikák tárgya, többnyire a színfalak mögött.

zentatívabb helyszíneket kell találni, hogy a magyar művé-

Ugyanakkor a Galéria stratégiai jövőképével konzekvensen

szet presztízse Európában és a világ kulturális centrumaiban

soha egyetlen szakmai szervezet sem foglalkozott.

növekedjék. A kormány intézkedését és az egyesítés bejelentését éles vita követte, melyből néhány markáns véleményt közzé kívánunk tenni.

Hogyan tervezi a gyűjteményegyesítés előkészítésének folyamatát? Létrehozunk olyan szakmai bizottságokat, amelyekben legelőször is a két intézmény művészettörténészei, kurá-

BAÁN LÁSZLÓ, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójáért felelős kormánybiztos

torai – akik ténylegesen felelősek az egyes gyűjteménye-

„Magam évek óta hangsúlyozom, hogy az 1957-es döntés,

múzeumépület építészeti programját, illetve a Szépművé-

amely szétválasztotta a Szépművészeti Múzeumot és a Ma-

szeti Múzeum kiállítótereinek újradefiniálását. Ők lesznek

gyar Nemzeti Galériát, rosszat tett a magyar művészet hazai

azok, akik eldönthetik, hogyan válasszuk el a régi és az új

és nemzetközi pozicionálásának. Valódi értékei, sajátosságai

épületbe kerülő anyagot, itt és ott milyen állandó kiállítások

az európai művészet nagy áramlataival együtt bemutatva ér-

lesznek, mi kerül egymás mellé a falakra, milyen kontextu-

tékelhetőek igazán. Ez is történt 1906 és 1957 között, az egye-

sok fogalmazódnak meg, milyen viszony lesz a hazai és a

temes és a magyar művészet értékei egységben jelentek meg

nemzetközi anyag között. A Szépművészeti Múzeum és az

a közönség előtt. Arra a merev elválasztásra, amely a magyar

Új Képtár közötti határvonal immár nem nemzeti alapon

múzeumokat jellemezte, 1957 óta is csak a Szovjetúnióban

lesz majd meghúzva, ahogy az jelenleg a Szépművészeti és

volt példa. Franciaország vagy éppen Spanyolország, amely

a Nemzeti Galéria között van, hanem művészettörténeti

minden művészettörténeti korszakban nagyhatalom volt,

korszakhatár szerint, ahogy ez Európában általában szokás,

megengedheti, megengedhetné magának az elválasztást, kis

és ami a magyar művészetnek is elemi érdeke. Ez a korszak-

ország esetében ez nem jó.

határ nyilvánvalóan valahol a 19. században lesz majd kije-

1

„Azt látom, hogy Magyarországon az állami költségvetési intézményrendszer szervezetei és az ehhez kötődő szakmák elitje igen kevéssé volt kitéve az elmúlt évtizedekben alapos

kért – kidolgozzák a gyűjteményegyesítés elvi és gyakorlati menetrendjét, aminek alapján meg lehet alkotni az új

lölve, de hogy pontosan hol, azt ezek a munkabizottságok fogják meghatározni. (...) Szeretném, ha a magyar közönség, a két múzeum

és konzekvens szakmai viták kényszerének. Éppen ezért

és a szakma már az elkövetkező években profitálna – ha-

nem zajlottak olyan valódi társadalmi, szakmai disputák,

zai és külföldi időszaki kiállítások révén – az intézményi

amelyeket szakmai és civilszervezetek állami bábáskodás

újraegyesítésből. Különösen a magyar művészet nemzet-

nélkül folytatnának valamilyen szakmai stratégiáról. Az

közi elismertetésében, európai kanonizálásában való köz-

állam is megspórolta ezeket a vitákat, de a szakmai szerve-

reműködésben van talán a legsúlyosabb elmaradásban a


Intézmények tündöklése és bukása

Nemzeti Galéria eddigi működése. A Galéria fennállásának eddigi több mint fél évszázada alatt ugyan számos szakmailag kiváló minőségű kiállítást szervezett külföldön, de soha nem jutott be önálló kiállítással a nyugati világ valóban jelentős, kánonképző múzeumainak falai közé. S ez nem valamiféle magyar balsors eredője, hiszen az összes többi művészeti ágban legkiválóbbjaink – színházak, zenekarok, táncosok, filmesek, írók és így tovább – a saját intézményrendszerükben mind eljutottak az európai csúcsokra. Az, hogy nemzeti képzőművészetünk zászlóshajója, a Magyar Nemzeti Galéria a többi művészeti ág hasonló hazai szereplőihez képest a nemzetközi érdek- és értékérvényesítés terén ilyen gyengén szerepelt, az nem a gyűjteményben őrzött anyag kvalitásának és az intézményben dolgozó kurátorok szakmai teljesítményének tudható be. Pont fordítva, az intézmény – annak elhibázott struktúrája és stratégiája – a gyűjteményi anyag és a tudományos stáb ereje és rangja ellenére, az abban rejlő potenciált messze alulmúlva hozta létre ezt a teljesítményt.”2 Az egyetemes múzeum kiala-

Szinyei Merse Pál: Pipacsos rét 1896, olaj, vászon 39,5×62,2 cm Magyar Nemzeti Galéria

MAROSI ERNŐ, Széchenyi-díjas művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az MTA Művészettörténeti Intézetének igazgatója 1991 és 2000 között, az MTA társadalomtudományi alelnöke 2002 és 2008 között

kulásának másik módja részben

„Általánosan véve mondhatjuk, hogy a nemzetek műveltségi

művészeti korszaknak kvázi hazája van, tehát ezek a nemzeti

fokát a múzeumok száma s gazdagsága szerint lehet megha-

múzeumok olyanok, akár a helytörténeti múzeumok. Mert

tározni – írja Pulszky Ferenc 1875-ben megjelent, múzeumokról

mi van Firenzében? Helytörténeti anyag, csak nem Mucsá-

szóló tanulmányában. Egyetért ön ezzel?

nak a helytörténeti anyaga, hanem Firenzéé. És Rómában is,

Természetesen. Azt hiszem, a mondat második felében

Franciaországra vonatkozik, részben Spanyolországra, de legvilágosabban Olaszországra, ahol egy meghatározott művészeti tradíciónak vagy netán

mert Róma több művészeti korszaknak is a mintaképe, és

arról beszél, hogy vannak a nagy nemzetek, amelyeknek

hát valahol a művészet hazája. Pulszkyt a modern múzeumi

egyetemes múzeumaik vannak, és vannak a kis nemzetek,

struktúrák, a szakmúzeumok mint szépművészeti gyűjtemé-

amelyeknek lokális múzeumaik vannak. Ez egyrészt felveti

nyek kialakítása foglalkoztatta.

azt a kérdést, hogy tudunk-e versenyezni az egykori nagy

Milyen stratégiát mutatnak ma a magyar múzeumok?

gyarmattartó birodalmaknak a múzeumaival. A világ nagy

A magyar művészettörténet-írásban és régészetben sok

múzeumai ilyenek. Azért tud jelen lenni a British Museum-

minden levezethető ebből a Pulszky-féle mondatból. Többek

ban vagy a párizsi Louvre-ban az egyetemes anyag, mert

között, hogy lehetőleg teljessé kell tenni a múzeum gyűjte-

világhatalmak voltak. Míg például a bécsi múzeumi rend-

ményét, tehát ne kelljen Budapestet elhagynia a közönség-

szerben elsősorban az osztrák császárságnak a hagyományai

nek, az egyetemistának, a művésznövendéknek ahhoz, hogy

vannak jelen. Aztán vannak a bepótolt múzeumok. Ilyen a

egy-egy korszak, egy-egy irányzat jellegzetes műveit láthas-

berlini múzeumegyüttes, ahol már az előbbiekkel versenyez-

sa. Hát itt baj van. Az utolsó korszak, ahol még a magyar

ve hozták létre a 20. század elejére a mai múzeumrendszert.

múzeumok rendelkeznek fontos dolgokkal, az a 19. század

Ugyanez a helyzet az amerikai múzeumokkal, amelyek nem

vége, amit alkalom adtán ki lehet egészíteni – úgy, mint a

egy gyarmatbirodalmon, hanem a tőkeerőn alapultak.

Szépművészeti Múzeum 2004-ben a Monet-kiállításon tette újművészet 2012 05

29

– máshonnan kölcsönzött művekkel, és azt ezzel tulajdon-

célra való felhasználása és hozzáférhetővé tétele a nagy

képpen megszólaltatják, így helyére teszik a magyar anyagot

francia forradalom óta republikánus gesztus. Ez a Nemzeti

is. A Monet-hoz hasonlóan a 2006-os Van Gogh-kiállítást is

Galériának a politikatörténetét tekintve nagyon fontos

nagyon jónak találtam, ami Van Goghnak egy kevéssé or-

elem. Rákosi nem akart ott múzeumot, Rákosi be akart

todox, de nagyon helytálló értelmezését adta. De azt tudni

költözni. És még 56 után is kormányzati székhelyként

kell, hogy Van Goghnak jelenleg egy megveszekedett képe

állítgatták helyre, amíg a 60-as évek folyamán Kádárék

sincs Magyarországon. Monet-nál két nagyszerű festmén�-

lemondtak róla, és megtették ezt a republikánus gesztust.

nyel és egy nagyon jelentős grafikai anyaggal hozzá tudott

Akárhogy értékeljük ezt, őszintének, vagy nem őszintének,

járulni a múzeum, Van Gogh-nál néhány rajz volt az, amit

a gesztus megvolt. Az ellenkező gesztusnak megvan a poli-

magyar gyűjteményből lehetett hozzátenni. Ez már sejteti

tikai meg a történeti konnotációja. (...)”3

a problémákat. A 20. század művészettörténetében alig-alig

„Egyébként azt az intézményt, amely 1957 januárjában

van olyan fontos, első osztályú alkotó, akit Magyarországon

meg tudott alakulni, nem a kádári ellenforradalom hozta

tanulmányozni lehet. A Szépművészeti Múzeumnak rendkí-

létre, hanem a megelőző évek során múzeumi szakemberek

vüli mértékben konzervatív volt a vásárlási politikája. Tóth

kitartó munkája révén alakult ki. Ekkor vált ketté az a Szép-

Ferenc most készült el a Szépművészeti Múzeum modern

művészeti Múzeum, amelynek művészettörténész igazga-

gyűjteményének a történetével; ez kiváló munka, nem ítélke-

tóit, Genthon Istvánt és Kampis Antalt korábban csúfosan

zik. Egyszerűen a tárgyak felsorolása sokatmondó. (...)

eltávolították. Ez az, ami a restitúció kapcsán megemlíten-

A Nemzeti Galériát jobb helyen is el tudná képzelni?

dő, hiszen az újraegyesítés gondolata elviekben a restitúció

Igen, minden további nélkül. Mondjuk egy modern,

kérdését veti fel. Csakhogy Magyarországon nem az állami

high-tech múzeumban. Az teljesen más kérdés, hogy én

intézmények egymás közötti restitúciója a probléma, ha-

nem tudom, mit lehetne elképzelni a várban. Időnként

nem az, hogy az állam az elődeinek bűneivel szemben ho-

Ferenczy Károly: Október 1903, olaj, vászon, 126,5×107 cm Magyar Nemzeti Galéria

megeresztettem olyan célzáso-

gyan képes felelősséget vállalni, és hogyan képes megfelelni

kat is, hogy a várnak kulturális

a nemzetközi elvárásoknak. A múzeumok újraegyesítése tulajdonképpen az igazi restitúció kérdésének a szőnyeg alá seprése. További ide tartozó kérdés: a főváros elkobzott vagyonát mikor fogják restituálni? A Nemzeti Galéria ugyanis nemcsak a Szépművészeti Múzeumból odakerült anyagot őrzi, hanem az egykori Fővárosi Képtár gyűjteményét is. De az ebből a két forrásból származó anyag a Nemzeti Galéria jelenlegi gyűjteményének csak körülbelül 20-30%át teszi ki, az összes többit a Galéria már önálló intézményként szerzeményezte. Ez egy olyan gyűjtemény, amely egyedül biztosítja a magyar művészet történetének kontinuitását az 1000-es év tájától – hiszen itt kőtár is van – egészen napjainkig. Persze ez a kontinuitás az egyes korok ideológiai preferenciái miatt helyenként csak hézagokkal érvényesül, ezért a Galéria a magyar művészet mindenkori hivatalos megítélését képviseli – de azt folyamatosan. A Szépművészeti Múzeumban ilyesfajta kontinuitás nincs, 1920-tól viszonylag hosszú ideig nem vásárolt modern művet, legfeljebb hézagpótlásként. (...) Fikció, hogy a Szépművészeti gyűjteménye egyetemes (világ-)kontextust biztosít



a magyar művészet számára. Éppen ellenkezőleg: a magyar

ressen politikai irányú elkötelezettséget, mert egészen egy-

művészet kontextusa adhat magyarázati lehetőséget arra,

szerűen lege artis történik, ami itt nem a művészet, hanem a

hogy miért, hogyan, milyen ízlés alapján, milyen funkcióban

mesterség törvénye szerint való gondolkodást jelenti. A lege

gyűjtöttek be magyar képeket. (...)

artis értelmében az jogosult nyilatkozni, akinek tapasztalata

És miért lenne az egyesített intézmény neve Szépművé-

és főleg képzettsége van.”4

szeti Múzeum? Miért nem a nagyobbról akarják elnevezni amerikai nemzeti művészet képtára, hanem egy amerikai

SZÜCS GYÖRGY, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria megbízott főigazgatója

szövetségi tulajdonban lévő múzeum, benne amerikai alko-

„Szücs György, a Galéria megbízott főigazgatója szerint kollégái

tásokkal is. A Szépművészeti névadása pedig már az alapítás

azt semmiképp sem elleneznék, ha a várból jobb múzeumi kö-

idején is korszerűtlen volt, noha francia nyelvterületen még

rülmények közé kerülne a gyűjtemény: Azt mindenki ezerszá-

ma is számos intézmény neve musée des beaux-arts.

zalékosan támogatja, hogy megépüljön Magyarországon egy

a kisebbet? A washingtoni National Gallery például nem az

Fontos a már említett szempont: a magyar művészet

új kulturális-múzeumi centrum vagy Andrássy-negyed. Az

önreflexiója szempontjából nem mellékes, hogy az egyes

sem kérdéses, hogy bármikor hajlandóak vagyunk átköltözni

korokban mit gyűjtöttek, és az hogyan volt hozzáférhető.

egy korszerű, európai színvonalú épületbe – mondta.

Ezt az önreflexiót a Szépművészeti gyakorlatilag elhanya-

Legnagyobb félelmük ugyanakkor az, hogy ismét évekig

golja – egy-két kiállítás kivételével –, miközben a múzeum

kényszerülnek átmeneti megoldásra. – Korábban, 1957-től

archívumai feltáratlanok, hozzáférhetetlenek. Rendelkezési

75-ig az egykori Kúriában, a jelenlegi Néprajzi Múzeum-

állományban vagy nyugdíjban vannak a múzeum tapasztalt

ban voltunk, ami nem múzeumnak épült, és ezért nagyon

művészettörténészei, akik jóvoltából régebben a múzeum-

nehéz volt a működés. Onnan átjöttünk a valamelyest

ban előkészített, igazi művészettörténeti tartalmú kiállítást

átalakított, de megint csak nem múzeumnak épült Buda-

láthattunk. Kész, „előre csomagolt” tárlatok jönnek ide – bár

vári Palotába, ezért nem szívesen költöznénk egy olyan

ezeknek kétségtelen érdemeik is vannak, én például nem is

harmadik helyre, amit eleve nem múzeumnak terveztek

reméltem, hogy Andrea Castagno Filippo Scolari-képmását

– mondta a főigazgató. A jelen helyzetre példaként hozta a

valaha is Budapesten fogom látni. (...)

lift hiányát: Itt naponta szenvedjük el azt, hogy nincs egy

Egyetemi oktatóként nekem gyakorlatilag mindenki

kórházilift-szerű felvonó, vannak olyan műtárgyak, ame-

tanítványom volt, aki Budapesten művészettörténészként

lyek nem férnek be a liftbe, amelyeket ezért kézben kell

működik, ez pedig kötelezettséget jelent a számomra. Az

hurcolni, amivel megnő a sérülésveszély.”5

Akadémia tagjaként pedig azt kell tudomásul vennem, elveszti jogi személyiségét. Kötelességemnek érzem, hogy

BUZÁSI ENIKŐ, művészettörténész, korábban a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Osztályának főmuzeológusa

felhívjam a figyelmet erre a degradálódási folyamatra,

„A Galéria 19-20. századi festészeti és szobrászati gyűjtemé-

amelynek csak az egyik eleme, hogy a művészettörténé-

nyét én nem féltem. A több tízezer darabot számláló, s így

szeknek nincs beleszólásuk saját munkaterületük alakítá-

árnyalt összefüggések bemutatására alkalmas magyar anyag

sába, és még kevésbé annak vezetésébe.

egy elképzelt közös állandó kiállításon nehéztüzérség gya-

hogy a jövő év kezdetétől a Művészettörténeti Intézet

Ezt a folyamatot én károsnak és szomorúnak tartom, és

nánt gyűrné maga alá a neki kortárs európait, mivel annak

úgy gondolom, hogy az eredményei nem lesznek tartósak.

darabjai a korábbi gyűjtési esetlegességek folytán még saját

Előbb vagy utóbb megszűnnek az új intézmények, illetve

maguknak sem tudnak kontextust teremteni. (...)

a most bevezetendő, reformnak nevezett intézkedések

Az igazi gond a régi anyaggal kapcsolatos tervekkel és

eredményei – ugyanúgy, ahogyan ezek megszüntetik az

elképzelésekkel van. Merthogy az 1820 előtti magyaror-

előzményeiket. Nem tudom, elég gazdag ország vagyunk-e

szági (ezúttal szándékosan nem „magyar”) művek köré is

ahhoz, hogy felforgatással oldjuk meg a szükséges fejlesz-

„kontextust” kell teremteni, amit a régi anyagnak a Szép-

téseinket. De abban biztos vagyok, hogy a szakma szem-

művészeti Múzeum anyaépületében való elhelyezésével

pontjából kívülállók által és külsődleges szempontok alap-

Baán László az európai művekkel való fizikai vegyítés által

ján indított kezdeményezések nem lesznek fenntarthatók,

képzel el. Esetleg úgy, hogy mondjuk Mányoki műveit

viszont amit most tönkretesznek, az nem fog rendelkezés-

betéteti a németek közé (elvégre élete nagy részét Drezdá-

re állni a továbblépésnél.

ban élte, festő karrierje is odaköti), Bogdányt az angolok

Politikusoknak kéretlenül tanácsot adni nem lehet, de a

közé (londoni letelepedése és angliai működése alapján mi

veszélyhelyzetre való figyelmeztetés mindenkinek állampol-

mást kéne tenni), Franz Anton Maulbertsch adatoltan ma-

gári kötelessége – ezt teszem most. Ebben pedig senki ne ke-

gyarországi templomok és magyar megrendelők számára újművészet 2012 05

31

amelyekben az európaival párhuzamos művészeti fejlődés a régiót uraló török fennhatóság 19. századi megszűnésével, az akkorra tehető polgárosodással kezdődött csak el. (...) A gyűjteményi „újraegyesítés” kapcsán alig esik szó egy lényeges részletről, különösen nem számokban. Arról, hogy 1974-ben a Régi Magyar Osztály a Szépművészeti Múzeumból kiválva 335 régi szerzeményezésű barokk műtárgyat vitt magával, amikor egyesült a Magyar Nemzeti Galériával. Ezt követően a Galéria gyűjteményi osztályaként 1974-től máig 286 késő reCsontváry Koszka Tivadar: Magányos cédrus 1907, olaj, vászon, 184×248 cm Magyar Nemzeti Galéria

neszánsz és barokk művet készült oltárképeit pedig az

szerzett, azaz Galéria-beli utolsó 37 évében 49 mű híján

osztrák mesterekhez. Kézenfek-

megduplázta a magával hozott barokk anyagot! Emögött

vő. Ez az elgondolás persze már

a teljesítmény mögött egy határozott kiállításalakítási el-

eleve borítékolja, hogy csak a „nagyoknak” jut ez a kivált-

képzelés és egy messzetekintő gyűjteményszervezési kon-

ság, a „kisebbek”, a csak itthon hírnevesek nem bírnák el

cepció állt, amelyet Mojzer Miklós, az 1976 és 1989 között

az európai mezőnnyel az összehasonlítást, ha úgy tetszik,

hivatalban lévő főosztályvezető alakított ki és indított el.

a rájuk erőszakolt „kontextust”. Mert nem az a dolguk. A

Nem túlzás azt állítani, hogy mára a Régi Magyar Gyűjte-

legfőbb vesztesek természetesen a festőnévhez eddig nem

mény a régió legnagyobb és legjelentősebb középkori és

kötött vagy egyáltalán nem köthető művek, főként a ritka-

barokk gyűjteményévé vált a bécsi Österreichische Galerie

ságuk miatt magyar viszonylatban unikális 16-17. századiak

korban megfelelő anyaga után.”6

lennének, köztük olyan média-kedvencekkel, mint az 1646 előtti Tárkányi-epitáfium, de nem járnának jobban a hazai

Jegyzet:

(vagy osztrák, német környezetből) ide telepedett, név

1

szerint tudott másod-, harmadvonalbeli mesterek sem,

2

akik persze csak nyugat-európai optikával nézve másod-,

László kormánybiztos a tervezett budapesti múzeumligetről.

harmadvonalbeliek, fennmaradt gazdag életművük, olykor

In: MúzeumCafé, 2012/1, 80-87

több vármegyét érintő működésük magyar viszonylatban

3

az elsők közé helyezi őket.

In: http://www.origo.hu/kultura/20120428-interju-marosi-erno-a-

Azzal, hogy a 19-20. századi anyag a tervek szerint egy

P. Szabó Ernő interjúja Baán Lászlóval. In: Magyar Nemzet, 2011. november 4. Berényi Marianna: Száz év óta a legnagyobb fejlesztés esélye. Baán

Pallag Zoltán: A lift a földszintig közlekedik. Interjú Marosi Ernővel.

muzeumi-lift-a-foldszintig-kozlekedik.html

külön épületben jutna kiállítási lehetőséghez, elválasztva

4

az előzményektől és kiragadva a művészettörténeti folyto-

sítésről és annak további összefüggéseiről. In: http://artportal.hu/

nosságból – ráadásul még nevében is megfosztva minden-

aktualis/hirek/lege_artis_marosi_erno_velemenye_a_muzeumi_

fajta olyan jelzőtől vagy információtól, ami a külföldi szá-

egyesitesrol_es_annak_tovabbi_oesszefuegge

mára legalább útikönyv szinten jelezné, hogy amit ott ta-

5

lál, annak valami köze van a magyar művészethez – (...) az

www.origo.hu/kultura/20120320-a-magyar-nemzeti-galeria-es-a-

idelátogató turista olyan képet kap rólunk, hogy a „honi”

szepmuveszeti-muzeum-osszeolvadasanak-eselyei.html

művészet (...) nálunk valamikor a 19. század derekán in-

6

dult, azokhoz a balkáni történeti államokhoz hasonlóan,

lat felől. In: http://www.aica.hu/a_kontextus_es_a_tobbi.html


Prékopa Ágnes: lege artis. Marosi Ernő véleménye a múzeumi egye-

Vincze Barbara: Évekig tart a nagy múzeum-összevonás. In: http://

Buzási Enikő: A „kontextus” és a többi – a múzeumi és kiállítási gyakor-


P. Szabó Ernő

Kálnoki-Gyöngyössy Márton a MűvészetMalomról

Az elmúlt években a kortárs magyar művészek többsége

noha új szervezetek alakultak, a művészek jó része nyitottan,

egyre inkább úgy érezte, hogy a szentendrei MűvészetMalom

konstruktívan fordult a művészeti intézmények felé, sőt, maga

elveszett a számukra. A város vezetése többfunkciós kulturális

a MűvészetMalom sem jöhetett volna létre a művészek áldozat-

központként képzelte el az intézmény jövőjét, a Teátrum szék-

vállalása nélkül. Ez a párbeszéd, úgy tűnik, elsősorban a város-

helyeként kívánta működtetni. A fordulat, amely szerint mégis-

vezetés hibájából, megszűnt. Az új helyzetben újraindítható?

csak a képzőművészeké marad a Malom, igencsak váratlannak

K.-Gy. M.: Nem volt ilyen párbeszéd a közelmúltban, való-

tűnt sokak számára. Az Ön számára is?

ban. Pedig nem az a baj, ha vita van, hanem éppen az, ha

Kálnoki-Gyöngyössy Márton: Váratlan volt a számomra

nem adunk teret a vitának. Törekszünk a párbeszédre, azt

is, valóban, mert nehezen konszolidálódott a helyzet az

szeretnénk, legyenek viták, hiszen a Malom ezeknek is ki-

intézmény körül, amelynek egyébként régen várt bővíté-

váló helyszíne lehet. Az a szándékunk, hogy legyen egyféle

sébe, felújításába Szentendre városa egy három milliárd

agora, legyenek időről időre akár polgárpukkasztó esemé-

forintos európai uniós pályázat keretében kezdett bele. A

nyek is. A szentendrei művészet szövete mindig is sokszínű

gazdasági válság, a város nehéz helyzete miatt az elmúlt

volt, ezt meg kell őrizni, ahogyan magának a városnak a

évben kiderült, hogy Szentendre lehetőségeit meghaladja a

sokszínű hagyományait is. Amikor szentendrei festészetről

MűvészetMalom működtetése. Így hát megkeresték a Pest

van szó, legalább öt-hat különböző irányzatot értünk a

Megyei Múzeumok Igazgatóságát, amely végül az intézmény

kifejezés alatt. Ha a Malom ennek a sokszínűségnek helyet

ötéves működtetésére kötött szerződést a várossal. Dolgunkat megkönnyíti, hogy az infrastruktúra teljesen elkészült, feladatunk a szakmai koncepció kidolgozása, végrehajtása. Hogyan illeszthető be a MűvészetMalom a „festők váro sában” már meglévő múzeumi intézményi rendszerbe? K.-Gy. M.: Mintegy az északi kaput képezi a város múzeumai, történelmi magja felé, szemben a Bükkös pataktól délre lévő Pajor kúriával, amelynek folyik a múzeumi célokra való átalakítása, a déli kaput jelenti majd, s amely a történeti anyag bemutatására szolgálhatna. A Malom, az északi kapu a kortárs művészetre fókuszál, de nem csupán arra, amely a város falai között, szorosan Szentendréhez kötődve jön létre, hanem szélesebb kitekintéssel. A helyi, az országos és az európai értékek gyűjtőhelye lehetne, úgy mutathatná be a kortárs magyar művészetet, hogy azt beágyazza a sajátos magyar, közép-európai és egyetemes tradíciók közé, érzékeltetve a hagyomány sokrétűségét. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága lesz a felelős a működtetéséért, de szeretnénk párbeszédet folytatni a város minden művészeti szervezetével, alkotójával, hogy az értékek körül konszenzus alakuljon ki, hogy világossá váljon, mi is lehet a legfontosabb üzenete az itt folyó tevékenységnek. Hajdan, az „ősidőkben”, amikor még aktívan működött a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szentendrei területi szervezete, ha akadozva is, folyt ilyesféle párbeszéd a művészek és a városi, múzeumi adminisztráció között. Mára, újművészet 2012 05

33

ad, betölti hivatását. De azt biztosan állíthatom, hogy nem

nek itt műtárgymásolatok is. Egy terem még üresen áll itt,

lesz szeretetotthon, nem lesznek kompromisszumok az

ide hozzuk át a grafikai műhelyt, amely, amíg csak ki nem

értékeket illetően. Pontosan kell látni, mi az érték és mi

zsuppolták onnan, a főtéren működött, s amelyet 1990 óta

nem. Mindenesetre az idei kiállítási tervünkre eddig senki

mi üzemeltetünk. A műhely az új helyen afféle látvány-

nem mondta azt, hogy nem a minőség elve alapján alakult

műhelyként is funkcionálhat. Igen gazdag gyűjtemény jött

ki, pedig sok időnk nem volt az előkészületekre: novem-

létre, van a múzeum birtokában a műhelyben készült szi-

berben kerestek meg bennünket, úgy volt, hogy január

tanyomatokból, amely folyamatosan gyarapodik is, ebből

1-jétől vesszük át a Malmot, de végül csak március 1-jén

az anyagból egy állandó, de időről időre megújuló kiállítást

kaptuk meg a kulcsokat.

rendezünk. Úgy tudom, a város a MűvészetMalom meg-

Nem mondható magára a megújult, kibővített Malomra sem, hogy nem a minőség elve alapján jött létre, pedig az eredeti tervek szerint nem is kiállítási célokra épült újra a hiányzó déli

újulásra, kibővítésre mintegy háromszáz millió forintot fordított az EU-s projekt keretében. Ha mondjuk ötszáz milliót fordítanak rá, akkor talán a kö-

szárny. Mi is történt, valóban, amíg a város által elgondolt több-

zépső szárny is teljesen újraépülhet…

funkciós kulturális központból mégis a művészek által elképzelt

K.-Gy. M.: Nem tettem le erről, csak egy kicsit nyugvó-

művészeti centrum lett?

pontra kell jutni, talán egy év múlva elkezdődhet ez a

K.-Gy. M.: A felújítás és a hozzáépítés az említett városi

munka is, és akkor az ország legnagyobb kiállítóhelyei

rehabilitációs program keretében történt meg, a déli

közé tartozhat a MűvészetMalom, amely már most is a

szárnyban közösségi tereket hoztak létre, amelyet az új

Ferenczy Múzeum szétágazó intézményrendszerének egyik

helyzetben alkalmassá kellett, kell tennünk kiállítások

legfontosabb eleme. A meglévő személyi állomány mű-

rendezésére, ez igen sok munkát jelent, itt történtek, tör-

ködteti, magam is nagy súlyt helyezek rá, hogy „képben

ténnek a komolyabb változások. Az északi szárnyban tulaj-

legyek”. Több külsős szakember segíti a Malom munkáját,

donképpen csak tisztasági festésre került sor, ott érdemi

közöttük Basics Beatrix művészettörténész, főmunkatárs,

változás nem történt. Alapvetően megváltozott viszont az

az én személyes tanácsadóm, de ezzel foglalkozik a múze-

utcafront, ott kávézó és múzeumi shop épült. Az utóbbi

um két fiatal szakembere, Kopin Katalin és Herpai András

kicsi, de a kiadványokat gondosan válogattuk össze, s lesz-

is, a közönségkapcsolatokért Erdélyi Nóra felel. A kávézót



és a boltot a Múzeumkomplex Kft. működteti, a grafikai

szabb forgatókönyv az, hogy a Ferenczy Múzeum megmarad

műhely élén továbbra is Lipták Mihály áll. A Malomhoz

megyei intézménynek, olyan értelemben, hogy továbbra is

kerül néhány kiállításrendező is, hiszen a következő idő-

hozzá tarozik majd a zebegényi Szőnyi, a verőcei Gorka Mú-

szakban ott várható a legintenzívebb munka.

zeum és a tápiószelei Blaskovich-kastély. Vannak szándékok

Milyen kiállításokra kerül sor a két nyitó tárlat, A képpé

egyébként arra is, hogy más intézmények is idekapcsolódnak

formált város – a szentendrei festők őstémái (kurátor Tóth

majd. A változásokkal tulajdonképpen a legéletképesebb

Antal) és A motívumtól a képig – A magyar modernizmus

intézmények, például a szentendrei múzeumok jól járnak, a

festői nyelvének kialakulása (kurátorok Boross Judit és Papp

többiek rosszul. Szentendrére például tavaly 5-6 ezerrel több

Katalin) után?

látogatót tudtunk vonzani, mint korábban, ezzel elértük a

K.-Gy. M.: Nyáron rendezzük meg az Országos Szobrászbien-

százezer látogatót.

nálét, s ugyancsak nyári kiállítás lesz a Színe-Java című kiál-

Nyilván ebben most is a Kovács Margit Múzeum jelen-

lítás, amelyen a kortárs szentendrei művészeket szeretnénk

tette a legnagyobb húzóerőt. Ha azonban az említett Pajor

bemutatni, mégpedig úgy, hogy a legújabb műveik közül

kúria felépül, tovább javulhat a helyzet. Mikor fejeződik be

válogatunk.

itt az építkezés?

Miből fedezi a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága a

K.-Gy. M.: Valóban, a városi múzeumi intézményhálózat

MűvészetMalom programjainak költségeit (a megállapodás

különös értéke lehet ez az épület, amely a 18. századtól

értelmében a közüzemi költségek a város kasszáját terhelik)? A

épült, s amelyet a 19. század elején Pajor Gáspár újíttatott

kérdés annál is inkább érdekes lehet, mert a kormányzati tervek

meg. Érdekes momentum, hogy magyar nemesként nem

változása, a takarékossági intézkedések miatt a már meglévő

akart a belvárosban építkezni, bár az egyik leggazdagabb

intézményhálózat működése is veszélybe került.

szerb kereskedő lányát vette el. A jeles épületben Kazin-

K.-Gy. M.: Nem állunk rosszul, a programjainkra részben

czy Ferenc is megfordult, s szomorú tény, hogy 1944-ben

a Nemzeti Kulturális Alap szakkollégiumaitól, részben a

munkaszolgálatosként két éjszakát töltött benne Radnóti

miniszteri különkeretből nyertünk, s remélem, nyerünk is

Miklós. A szocializmus évtizedeiben meglehetősen lepusz-

támogatást. Ami pedig az általános helyzetet illeti, a megyei

tult épület felújítása, bővítése után három nagy állandó

múzeumi intézményrendszer megszüntetése után a legros�-

kiállítást kap itt helyet: a Ferenczy-család művészetét bemutató tárlat, a 20. századi szentendrei művészet gyűjteménye és a nagy pincerendszerben a római kőtár és a pilisszentkereszti kolostor anyagát bemutató összeállítás. A mintegy kétezer négyzetméteres kiállítótérhez ingyen wifivel ellátott múzeumi kávézó, bolt, a Ferenczy Múzeum könyvtára és képzőművészeti adattár csatlakozik. Azt hiszem, ez a beruházás megmutatja majd, hogy szűkös körülmények között is lehet értéket létrehozni. A Pajor kúria mintegy 800 millió forintból újul meg, ennek nagyobb része egyházi kárpótlásból származik. A Pajor kúriába költözik a múzeumi igazgatóság is? K.-Gy. M.: Nem, az marad a főtéri Képtár épületében, az emeleten. A Szentendre művészetét bemutató tárlat viszont mintegy mentesíti a Képtárat, így ott a szintén régen tervezett, Szentendre történetét bemutató állandó kiállítás nyílik majd meg. További fejlesztéseket a Castrum környékén tervezünk a későbbi években. Elkészültek a tervek a Castrum romjainak a bemutatására is, de ezek realizálása természetesen a rendelkezésre álló forrásoktól függ. De ha felépül majd ott a tervezett ötcsillagos szálloda, akkor az nemcsak arra lenne alkalmas, hogy a Szentendre művészete iránt komolyan érdeklődő, több napig a városban maradó vendégeket elhelyezzék, de igazi váltást jelenthetne, hozzájárulhatna ahhoz, hogy Szentendre sokat emlegetett mediterrán jellege újra érzékelhetővé váljon, sőt megerősödjön. újművészet 2012 05

35

Muladi Brigitta

Armory vagy Frieze?; Artparis 2012 New York, 2012. III. 8–11.; Párizs, 2012. III. 29–IV. 1.

A vásárokra járó magyar galériák évről évre megküzdenek

nagymértékben meghatározzák a galériák orientációját,

egy-egy fontos nemzetközi vásári helyszínre való beke-

mozgásának irányait. A vásárok dinamikus topográfiai

rülésért, mint a sportolók legnívósabb sportversenyekre

átrendeződése mögött a pénzpiac átalakulásai állnak, ame-

a kvalifikációkban mért eredményekkel, s amellett, hogy

lyek a tulajdonosváltások, új gazdasági központok és egyéb

anyagi stabilitásukat már a jelentkezéskor kockára teszik, a

helyi érdekek megváltozásaival együtt mozgó, párhuzamos

vásárok zsűrije, kuratóriumai szakmai szempontjai komoly

folyamatok. A változások a külső szemlélőnek nehezen

feladatot rónak rájuk nemcsak a vásáron való részvételt

értelmezhetőek, talán a leginkább feltűnő váltás New

tekintve, hanem a művészek kiválasztásától kezdve az

Yorkban történik éppen idén tavasszal. Az Armory Show a

éves kiállítási programon át, a galéria mindig top-aktuális

vásárlások kora tavaszi drasztikus esésében megtapasztalt

honlapjáig. Ezen saját hatáskörbe tartozó körülmények

mélyrepülésének okai között nem a sokat kárhoztatott

mellett új mozzanatként jelentek meg a vásárok területi

gazdasági válságot emlegetik, hanem azt a tényt, hogy a

terjeszkedései, egyes vásárok eltűnése, új vásárok alapítása,

londoni Frieze Art Fair májusban New Yorba települ. S a

Marina Abramovic: Ágy emberi használatra 2012, élő modell, fa, kvarckristály Luciana Brito Galéria, Armory Show


új kuratóriumok, új igaz-

nagy galériások a potenciális ügyfeleikkel együtt, időben

gatók, érdekszférák teljes

értesülvén a nagy fejleményre, a jó műveket egyszerűen

megváltozása, amelyek

visszatartották az Armory Show-n szereplő standjukról.

Vásárok

(Ugyan a lojalitás, vagy a látszat miatt még idén részt vet-

Az új vezetés a tavalyi budapesti Artmarket meglátogatása

tek a nagy múltú vásáron.) Hogy a Frieze New York milyen

után több magyar galériát is meghívott a rendezvényre

mérleggel zár, az sokunk számára nagyon fontos üzenetet

– így idén márciusban a Makláry, a Faur Zsófi, az Erdész,

hordoz majd, ugyanis ha pozitívan, vagyis sok eladás lesz,

az Inda és a Dovin vett részt az Artparis-n, nagy szak-

akkor egyszerűen az Armory Show áldozott le, de nem a

mai és üzleti sikerrel. Ez a régió eddig csupán a Fiac és a

New York-i művészeti piac.

Photoparis rendezvényein állt nyitva a kelet-európai piac

A Volta New York idei standjai idén is egyéni kiállításokkal

egy szűk rétege előtt, ami az idén megtört, és az öt magyar

várták a látogatókat, az Inda Galéria az egész vásár egyetlen

galéria harminchat művészt delegált a standjaira, akik kö-

magyar résztvevőjeként Csáky Marianne műveivel szere-

zül csak négy külföldit találunk.

pelt, nagy sikerrel. A standokon berendezett „solo show”-k

A művészek közül váratlanul sikeres volt a dél-koreai

tiszta, áttekinthető képet adnak, ami a vásárnak különleges

festőnő, Ae Hur Kyung a Makláry Fine Arts képviseletében,

atmoszférát kölcsönöz. Inkább látszik kiállításnak, mint art

amellett, hogy a standjukon pl. Hantai Simon és Reigl Judit

fairnek. Az elhelyezkedése a világ egyik leghíresebb épülete,

is szerepelt. Az Erdész Galéria Keith Haring oltárával ara-

az Empire State Buildinggel szemben nagy fegyvertény, ami

tott legnagyobb elismerést, az Inda Galéria Czene Márta

odavonzza a látogatókat. Idén azonban a Frieze szele nem

finom festményeivel, Faur Zsófi standján a legkeresettebb

hozott sikert az eladásokban, a Voltán sem. Nemcsak az

Magyar Ádám volt.

Armory Show résztvevői működtek félgőzzel – láthatóan

A közönség nagy figyelemmel fordult az eddig nem ismert

visszatartották a jelentős műveket –, hanem a gyűjtők vásár-

magyar művészeti piac szereplői felé, és mind a gyűjtők,

lási kedve is általánosan gyengült. Nem nehéz megjósolni,

mind a vásárigazgatás meggyőződött a művészek felké-

hogy valószínűleg ezzel megpecsételődött az Armory sorsa.

szültségéről és a galériák profizmusáról – ami a kapcsolatok

Még New York sem képes két megavásárt egy negyedévben

építésében is megmutatkozott.

érdeklődővel és tőkeerős gyűjtőkkel megtölteni. Kíváncsian várjuk, hogy melyik rendezvény nyomja le a másikat. A párizsi artfairek is nagy mobilitást mutatnak, a

Az eredmények azt igazolják, hogy a magyar galériák igen fontos művészetdiplomáciai szerepet töltenek be, s amellett, hogy saját reputációjuk építéséhez igen fontos a külföl-

Photoparis eddigi boardja vette át idén az Artparis-t, a leg-

di művészek jelenléte a kiállított anyagokban, elsősorban a

nagyobb tavaszi francia vásárt. Tavaly már tapasztalható

magyar művészek népszerűsítése a legfontosabb és nagyon

volt a nyitás a külföldi galériák felé, ami idén kiteljesedett.

sürgető feladatuk.

Bagyó Anna

Art Dubai 2012 Dubaj, 2012. III. 21–24.

Az idén hatodik alkalommal megrendezett Art Dubai kortárs

méterre, tengerpartközeli, gyönyörű környezetben, a luxus

művészeti vásárt a térségre jellemző intenzitás, innováció és

üdülőparadicsom, a Madinat Jumeirah épületének két szár-

kreativitás jellemezte. A Közel-Kelet, Észak-Afrika és Dél-Ázsia

nyában talált otthonra. Az idén 75 ambiciózus hazai és nem-

(a MENASA) kortárs művészetének felkarolását, nemzetközi

zetközi galéria próbált szerencsét az alig néhány éves múltra

szférában történő népszerűsítését, a helyi kortárs művészeti

visszatekintő kortárs műkereskedelmi vásáron.

színtér és a műkereskedelem felpezsdítését misszióként

Az Art Dubai a kezdetektől jelentős hatást gyakorol nem-

felvállaló rendezvényt jelentős látogatottság (23 ezer fő) és

csak a közel-keleti térség kortárs műkereskedelmének fel-

az értékesítés illetően is számottevő eredmény kísérte.

lendítésére, de komoly eredményekkel dicsekedhet a helyi

A helyi uralkodó család védnöksége alatt szervezett Art Dubai ez alkalommal is az óvárostól több mint húsz kilo-

műgyűjtők számának gyarapodását és a kortárs galériák (több mint 40) alakulásának ösztönzését illetően is. Amíg az első újművészet 2012 05

37

szet atyja, Hassan Sharif papírmunka-sorozata és installációi kerültek kiállításra. A párizsi Perrotin galéria dupla standot bérelt, ahol mások mellett Wim Delvoye és az iráni Farhad Moshiri munkáit is bemutatta. A bejruti Galerie Janine Rubeiz standján Marya Kazoun performansz-installációja keltett feltűnést, ahol a vásár ideje alatt két, nejlon „kezeslábasba” öltözött ember tett-vett, matatott, csúszott-mászott egy lerombolt „város” romjain, törött üveg- és tükörszilánkok között. A helyiek között a The Third Line Galéria Laleh Khorramian absztrakt papírmunkáit és Amir H. Fallah figuratív festményeit mutatta be igen nagy sikerrel, mert a standot már az első napon majdnem kiárusították. Arya Pandjalu és Sara Nuytemans: Madár imádkozók (Birdprayers) 2008–2011, fotó alumíniumlemezre kasírozva, 80×60 cm

Az Art Dubai vásáron az idén második al(2007) rendezvényen csak

kalommal szerepelt a Marker projekt, melynek keretében,

egy, az idén már 10 helyi

ezúttal a világ legnagyobb populációjú iszlám országából,

galéria nyert felvételt. A 32

Indonéziából mutatkoztak be. Alia Swastika kurátor öt

részt vevő ország közül az Arab Emirátusokból voltak a legtöb-

galéria művészeit hívta meg, hogy a közel-keleti művé-

ben. Szorosan mögöttük sorakoztak az amerikai és a brit ki-

szeti színtérhez kapcsolódó szimbólumok, metaforák

állítók 9-9 szereplővel. A Közel-Kelet másik jelentős művészeti

alkalmazásával készítsenek műveket a vásárra. A projekt

központját, az Európához közeli Bejrutot 6 galéria képviselte.

célja, miközben platformot biztosít e művészek a nemzet-

Ázsiából a vendég országként szereplő Indonézia és a konti-

közi arénába történő bekerülésére, törekvés a két térség

nens másik feltörekvő része, India 5-5 kiállítóval jelent meg az

kapcsolatainak ápolására. Például Jim Allan Abel, mikor az

eseményen. Más MENASA-országból csak egy-egy, ritkán kettő

indonéz hadsereg tábornokának uniformisát ölti magára,

(Irán) résztvevő érkezett. Európa és Ázsia határmezsgyéjét 2

a hazai és a közel-keleti politikai történésekre tesz utalást.

isztambuli galéria képviselte. Európát illetően a britek után,

Jövőre várhatóan Afrika lesz a Marker projekt vendége.

a franciák következtek (5), amíg más országokból csak egy,

A vásár luxus törekvései nyilvánultak meg a Cartier

elvétve két galéria szerepelt. Úgyszintén egy-egy kiállító vette

ékszercég különtermében, ahol madárhangokkal, finom

ki részét Oroszországból, Ausztráliából, Dél-Afrikából és Dél-

megvilágításokkal ötvözött mágikus „kertben” virágok,

Amerikából. Kelet-Európából szintén csak egy, a harmadik alkalommal kiállító budapesti Viltin Galéria volt jelen. A térbeli rendezést jellemzi, hogy a vásár jelentős részben nélkülözi a szabályos standokat, sorokat. Helyette hol átlósan, hol szabálytalan rendszerben kijelölt terek (kiállítások) „keverték” meg időnként a nézelődőket. Érdekesség, hogy több galéria esetében kurátolt, egyéni kiállítások kerültek bemutatásra, például, a Dél-Afrikai Goodman Galéria William Kentridge részére rendezett kisebbfajta retrospektív kiállítást – itt rajzok és szobrok mellett videómunka is szerepelt a művésztől. A témaválasztást illetően az Arab tavasz forrongásai több művészt megihlettek, hogy mindez mennyire propaganda, vagy őszinte érzelmekből fakadó művészet, azt majd az idő válaszolja meg. A régióbeli kiállítók mellett jó néhány jelentősebb nemzetközi galéria is érkezett, például a The Pace Galéra (London/New York/Peking) vagy az Alexander Gray Associates (New York), melynek standján a helyi konceptuális művé-


Setu Legi: Pseudophobia 2012, kevert média, 300×500×250 cm

növények, fák között rubin- és zafírköves ékszerek csillogása kápráztatta el a közönséget.

Vásárok

Horváth Miklós

Tefaf Művészeti Vásár Maastrichti Kiállítási és Kongresszusi Központ, 2012. III. 16–25.

A maastrichti Tefaf idén ünnepelte fennállásának 25. évfor-

szerepelt a müncheni Daniel Blau Galéria kétszáz, eleddig

dulóját, s a rendezvény első ízben adott lehetőséget arra,

kiállításon be nem mutatott Andy Warhol-rajza, a párizsi

hogy egy kelet-európai, nevezetesen egy magyar galéria is

Tornabuoni Art Galéria harmincöt Lucio Fontana-képe és a

bemutatkozhasson a műértők és a gazdag műkereskedők

montreali Landau Fine Art öt Le Corbusier-festménye, vala-

számára. A Makláry Kálmán Galéria Reigl Judit, Moholy-

mint egy hatalmas, márványból készült Henry Moore-szobor.

Nagy László és Hantai Simon munkáit ajánlotta a látogatók és a vásárló közönség figyelmébe. A budapesti galéria mellett szép számmal voltak magyar

A Fekvő alak (Reclining Figure) címet viselő szobor jelentőségét nem csupán az mutatta, hogy először szerepelt kiállításon, hanem az is, hogy ez volt az egyik legdrágább

származású művészek keze nyomát dicsérő alkotások

„tétel” a Tefafon. A montreali kiállítóház 35 millió dollárt

külföldi kiállítóházak kínálatában is. Kádár Béla festménye-

kért az alkotásért. Bár a galéria a 20. század legismertebb

it a Kunsthandel Rueb, Moholy-Nagy László képeit a Willi-

művészeinek legritkábban látható munkáit kínálta a vásá-

am Weston, míg Hantai Simon alkotásait a Berès Galéria

ron, a Landau Fine Art mellett más kiállítók is rendelkeztek

értékesítette. Victor Vasarely műveit az Applicat Prazan, a

egy-egy különlegességgel. A Dickinson Galéria lenyűgöző

Derom és a Thomas Galéria is kínálta a műkincsgyűjtők

Vincent van Gogh-festményeket, a Van de Weghe Fine

igen rangos eseményén, a Tefafon.

Art egy óriási méretű Gerhard Richter-képet, az Applicat

A Tefaf modern részlegében alig talált a nézelődő olyan

Prazan pedig Nicolas de Staël, Pierre Soulages, Hans Hartung

kiállítóházat, amelynek ne lett volna legalább egy Picasso-,

és Anselm Kiefer alkotásait mutatta be. A koreai művé-

Léger-, Chagall- vagy éppen Miró-képe. A legnagyobb fes-

szek közül a látogató megismerkedhetett Minjung Kim

tők mellett a galériák gyűjteményéből Dubuffet-, Calder-,

(Kunsthandel Frans Jacobs) és Lee Ufan (Kukje Galéria) alko-

A Landau Fine Art standján Henry Moore: Fekvő alak 1977, fekete márvány, 144 cm, 600 kg

Twombly-, Condo-, Heinz Mack-,

tásaival, a hollandok közül pedig Kees van Dongen, Geer van

Gerhard Richter- és Uecker-

Velde (Kunsthandel Frans Jacobs), illetve Jan Schoonhoven

alkotások is előkerültek. Az

(Borzo Galéria, Amszterdam) munkáival. A kínai művészek

idei év különlegességei között

közül Yan Pei-Ming és Zhuang Hong Yi munkáit a Leslie Smith Galéria állította ki. A Tefafon azok is találtak maguknak látnivalót, akik a dél-amerikai művészet egy-egy darabjára voltak kíváncsiak. Boterót például két uruguayi festő: Joaquín Torres García és Rafael Barradas mellett láthatta az érdeklődő a Sur Galéria jóvoltából. A Tefaf azzal, hogy a modern művészet legjavát, kiállításokon eleddig nem látott szob-

Fotó: Harry Heuts

rokat és festményeket mutatott be, felejthetetlen élményt nyújtott a látogatóknak, s új kincseket ígért a vásárlóknak. újművészet 2012 05

39

Váraljai Anna

Lechner–Szmrecsányi–Boldi: egy négygenerációs művészcsalád kiállítása Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely, 2012. V. 1-jéig

Szmrecsányi Boldizsár, művész-

zése mégis csak részben érvényesül:

tatnak, akárcsak Zadkine rövid lábú,

nevén Boldi Párizsban él, de a

szellemi világában nincs helye a

hosszú törzsű kubista szobrai. Ke-

Balatonfelvidéken is van egy műter-

maszkok által sugalmazott veszélyes

rekded formái Maillolt, a tömbszerű

me, nyaranta ott alkot. A Hódmező-

életerőnek és mágiának. A fenyegető

zártság pedig a kükladikus idol szob-

vásárhelyen rendezett kiállítás ükap-

fétis, a démoni létre utaló tárgy su-

rászati archetípusát idézik, amely az

jának, Lechner Ödönnek épületterveit,

gárzó mágiája helyett annak csupán

50-es évek amerikai szobrászait és a

vázlatait, rokonainak, Lechner Gyulá-

formáiból merít ihletet. A misztikus

szürrealistákat is megihlették. Nyers,

nak portréit és Pajtás Ödönnek akva-

tapasztalat szellemibe átcsapó for-

elementáris formái kerekdedségük,

relljeit, valamint távoli rokonának,

mává alakul keze munkája nyomán,

valamint a fényesre polírozott felület

Rippl Rónai Józsefnek egy pasztelljét

és az ősi, primitív forma elveszti

miatt mégis a kifinomultság érzését

is bemutatja. A művészcsaládból

mágikus erejét. Kis fejű, zömök testű

keltik, és expresszívvé, líraivá fino-

származó szobrász, miután elvégezte a Főiskola szobrász szakát, Derkovitsés Eötvös-ösztöndíjasként, kisebb megszakításokkal két évet töltött Carrarában. Itt Pietro Cascella szobrászművész segítsége révén hozzájutott a világ legszebb és legdrágább márványfajtájához, a statuarióhoz. Ekkortól vált a carrarai márvány a legkedvesebb anyagává, melyet valamiféle ősi ösztönnel szeret: a mézszínű vagy a hófehér statuario ellenállhatatlan vágyat ébreszt benne a megmunkálásra. Első szobrainak létrejöttét éppúgy, mint később az irdatlan márványtömb ember feletti erőt igénylő megmunkálását, valamiféle őserő segítette. Jellegzetes, zárt, gömbölyű, archaikus formái Villányban, Bencsik Istvánnál születtek meg, majd a Burkina Fasóban, Afrika legszegényebb országában, a dobok és maszkok hazájában töltött idő alakította szemléletét. Az itt látott archaikus maszkok épp olyan nagy hatással voltak rá, mint a századelőn Braque-ra, Picassóra. Boldi szobrainak hosszúkás orra, tágra nyílt, pupilla nélküli szeme, kerek ajka a rituális maszkokat idézi. Munkáin az afrikai plasztika ösztön-


Boldi: Concerto 2010, márvány, 120×120×84 cm

alakjai a görög szobrászat hagyományaitól különböző arányokat mu-

mítják az archaikus formát. Boldi szobrain különös hangsúlyt kap a testek határvonala, illetve a

Kiállítások Fotó: Csíkszentmihályi Márton

megörökítő portréi, jelezve, hogy Boldi életművét nagymértékben táplálja a családi hagyomány. A testet, a testtudatot dekadens kettősséggel mutatja be a kiállítás. Egyrészt a testet mint termékeny lehetőséget Boldi szobrain, másrészt a testet mint halott, statikus tárgyat: az elesett harcos mitikus fenségét, drámai torzóját. A szobrokkal egy térben állították ki ugyanis Pajtás Ödönnek az első világháború után hazatérő beteg, megcsonkított és csontsovány katonákat megörökítő akvarelljeit. Különteremben mutatták be Boldi szakrális témájú műveit: Szent Ferencet, az archaikus görög Borjúvivőt idéző Jó Pásztort, a Genezist és a Kőkezet. Boldi szobrait nézve a képzelet pontosan végigjárja a természeti folyamatot: a sziklát, melyből évszázadok óta vájják a követ. A hatalmas sziklafalon belül azt a kis fehér foltot, amelyből a márványt kivésik. A márványtömböt, ahogyan kiszakítják a sziklafalból. Az elképesztően hosszú utat, melyet a harminc tonnás márványtömb megtesz a műteremig. Az Boldi: Európa

izmok növekedését, miközben formát határvonalak által ki-

nak környezete pedig a meghittség

ad az anyagnak. Boldi nem dolgozik

rajzolódó ornamens.

megnyugtató légkörét vonja körénk.

fával, mert egyszer Búza Barna elme-

Műveinek ez a tulajdon-

A Rollerező körül Boldi rokonának,

sélte neki, az orosz katonák miként

sága különösképpen előtérbe kerül,

Pajtás Ödönnek békebeli karikatúrái

tüzelték el több tucat faszobrát a téli

amint ükapjának, Lechner Ödönnek

idézik fel a régi idők játékait is, a szá-

hidegben. Boldi számára az anyag

a tervrajzaihoz készített ornamens

zadforduló Városligetében kocsikázó,

maradandósága, időtállósága, belehe-

vázlataival együtt szemléljük. Aho-

szaladgáló gyerekeket és a sakkjátsz-

lyezése a történelembe és átruházása

gyan a szülő nő testének határvonala

mában elmerülő felnőtteket.

a jövő évszázadaira alapvető gesztus.

2010, márvány, 88×64×64 cm

hullámvonalként rajzolódik ki Boldi

Boldi legkedvesebb művésze saját

Ezzel szemben Lechner Ödön idősebb

szobra körül, éppen ez a hullámvonal

bevallása szerint Maillol. Ez a von-

korában a Japán Kávéház márvány-

tűnik elő a háttérben Lechner lépcső-

zódása női aktjainak gömbölyű for-

asztalára firkálgatta épületterveit,

házkorlát- és mellvédtervein.

máin, valamint a női plasztikákhoz

ornamens vázlatait, melyeket es-

készített vázlatain szembetűnő. Ba-

ténként a pincérnő egy mozdulattal

játék, a nőiség, a testtudat, a forma

rokk termékenység, életerő, a belső

letörölt. Ez a kiállítás, mindamellett,

és a szakralitás. Köztéri szobra, a Rol-

és külső forma mag-magház kapcso-

hogy Boldinak még eddig soha nem

lerező, mint egy térbeli graffiti, vagy

lata, anyák testére fonódó gyerme-

látott mennyiségű szobrát sorakoz-

Keith Harring-figura a játékot mint

kek, fekvő földistennők, idomok és

tatja fel, bemutat olyan Lechner-raj-

cselekvést, mutatja be. Ahol a játékos

dombok ritmusa jellemzi asszony-

zokat, -terveket, melyek újra felhívják

megjelenik, az a tér játszótérré válik.

szobrait. Velük együtt vannak jelen

a figyelmet az építész ős kiemelkedő

A játszótérré váló kiállítótér, szobrá-

Lechner Gyula a család nőtagjait

személyiségére.

A témák, melyek foglalkoztatják: a


41

Horváth Ágnes

Tarján Hédi emlékkiállítása FUGA, 2012. III. 13–IV. 2.

"Mert most tükör által homályosan

És a képek? A művész minden képe

megtudjuk, amit olyan nehéz tudni:

látunk, akkor pedig színről-színre:

homályos, fakó, elmosódott. Kive-

most rész szerint van bennem az is-

hetetlen arcok, bizonytalan figurák,

„Minden találkozásból születik” –

meret, akkor pedig úgy ismerek majd,

alkonyuló szobabelsők. Holott mind

írja Tábor Béla. Tarján Hédi kezébe is

a mint én is megismertettem."

a legszemélyesebb élmény lenyoma-

találkozások adták a lámpást: „1946.

I. Kor. 13.12.

tai. A megfáradt színek első látásra a

szeptember elsején, a Szépműves

hétköznapokat idézik. Mégis, a fá-

Lyceumban láttuk egymást először.

A Nagy Bálint által kialakított te-

radtság ellenére is biztonságérzetünk

Te vagy a Tarján Hédi? Gyere, ülj mel-

rembe lépve szíven ütött, hogy a

van. Mégpedig onnan, hogy Tarján

lém, mondta Szenes Zsuzsa. És ettől

csoda-e az, amit látni vélünk.

helyiség és maguk a képek men�-

Hédi kezében volt Aladdin csodalám-

kezdve lett helyem – az első hely a

nyire azonos szellemben fogantak:

pája, amely, mint mondta, annak

háború után, amit magaménak érez-

a „most még – akkor pedig”: a

segít, aki tudja, mit akar, és aki az

tem” – olvassuk Tanoncéveink című

transzcendencia, a legtágabb pers-

emlékezés kendőjével állandóan tö-

emlékezéseiben. 1947-ben így kerül

pektíva szellemében. A terem falai

rölgeti a lankadásunkkor elhomá-

nyersek, látni engedik a belsőt,

lyosuló lámpát, ahogy elhomályo-

nem takargatnak.

suló szemünket dörzsöljük, hogy

Tarján Hédi: Hárman az asztal körül, az ajtóban Miki, 2011, olaj, vászon, 80×90 cm

a Vörösmarty cserkészcsapatba, ahol életére és művészetére meghatározó barátságokat köt Erdély Miklóssal, Hajdú Andrással és másokkal. Élete egyik pillérét ezek az emberek adják, a másikat, már Izraelben, a Jerusalmix nevű festőcsoport. Tarján Hédi Pingvin-sorozatát nézve – melynek ihletője talán a baloldali, humanista értelmiségi könyvespolcokon kötelezően meglévő könyv, Anatole France Pingvinek szigete című regénye – eltűnődünk: miért hasonlítanak annyira a barátairól festett képeire? Ritka jelenség, hogy egy művész ekkora in-


Kiállítások

lensúlyozza. És a pingvingesztusnak van egy másik jelentése is. Meg akarta – nemcsak tudni, nemcsak részében ismerni, hanem tapasztalni is, mit jelent a pingvin lét. Ugyanez a tapasztalásigény festtette meg vele a már haldokló Szenes Zsuzsát a két nagy barátnő, Solti Gizi és Hédi társaságában. „És elmeséltem, hogy festek hármunkról egy nagy képet, és ő ül középen, sugárzóan – nem azért, mert olyan szépre festettem, hanem mert így jelent meg a festékanyagTarján Hédi: Császárpingvin

ból” – meséli. A „megfestenzitással tudja

arra is rávilágít, mi a közös a totyogó,

tem, hogy ne haljon meg, hogy itt

egyidejűleg meg-

csoportban élő, fiókáit közvetlenül a

maradjon velünk” impulzusa teszi,

festeni az egyedül-

csőréből etető pingvin és a művész-

hogy a képen úgy ülik körül az asztalt,

létet és az együttlétet! (Együtt; Ping-

ember között, akinek kiáltó magányát

hogy egy háromszög csúcsaiként ők

vinek csoportban) Ám a csodalámpa

a baráti közösség szolidaritása el-

maguk rajzolják ki a Hármant.

2006, papír, tempera, 29,5×21 cm (Jeruzsálem)

Sturcz János

Bondor Csilla kiállítása Pintér Sonja Kortárs Galéria, 2012. IV. 26-ig

A mélység felszínén című kiállításában

létrejövő optikai játékkal, amelyet

anyagtalant megidéző fénnyel egé-

Bondor Csilla nemcsak a grafikát, fes-

körülbelül öt éve kezdett kikísérle-

szül ki, ami virtuális teret teremtő

tészetet, szobrászatot, tárgy-, videó-

tezni. Sajátos, trompe l’oeil-szerű

„reliefjeit” valóságos, bár tűnékeny

és installációművészetet egyesítő,

falinstallációs műfajának kiindulási

térbeli installációvá alakítja. Jel-

egyéni interdiszciplináris médiumát

pontja az építkezésihulladék-deszka

képrendszere a víz archetípusához

fejleszti tovább, de továbbépíti hét-

volt. Az erősen anyagi jellegű, rész-

kötődik, melynek tudattalant meg-

köznapi, a tárgyak metaforikus hasz-

ben a pusztulást idéző, mesterséges

idéző, álomszerűen derengő, lebegő

nálatán alapuló, természethez és

és természetes, sík és tér, élet és

közegében a szimbólumok – hajók és

transzcendenciához közelítő ikono-

halál peremén mozgó hordozó most

ladikok, dézsák és edények, magok

gráfiáját, kitágítva azzal az illúzióra

a szinte testetlen, átlátszó műanyag

és petesejtek – szabadon alakulnak

alapozott, a nézetek váltogatásával

fóliával, üveggel, videóvetítéssel, az

egymásba. Korábbi kiállításaihoz újművészet 2012 05 43

hasonlóan az egyes művek itt is

tott porhüvelyek, vagy még inkább,

puszta volt és üres, sötétség borította

értelmezhetőek külön-külön, de ol-

mint egymáshoz látó- és hallótávol-

a mélységeket és Isten lelke lebegett

vashatóak egyben is, mint egy vízzel

ságra lebegő, mégis elszigetelt embe-

a vizek felett.” (Ter 1,2) – Eckhart

feltöltött, akváriumszerű térbe he-

ri lelkek, akár egy család tagjaiként is

mesteri kommentárja inspirálta.

lyezett fríz képei.

beazonosíthatjuk őket. Mint Caspar

A Bondor művén látható kép fél-

A kiállítás méretében és gondola-

David Friedrich Az életkorok című

álomszerű látomás az emberi létről.

tilag is meghatározó műve A mélység

festményének öt hajóját. Bondor

A szürrealista megfordításokat idéző

felszínén című falinstalláció, amely

Csilla csónakjai azonban sem nem

vízfelület virtuális kapu az átláthatat-

látszólag egy nyugalmas tó- vagy fo-

olyan drámaiak és heroikusak, sem

lan mélységekbe. Ebben az összefüg-

lyóparti jelenet. Ám sehol egy ember,

nem olyan idilliek, mint a romantika

gésben a „mélység felszínén” mozgás

szerves életnek nyoma sincs, még

viharos tengeren hányódó, de végül

az emberi megismerés korlátozott

a lényegi jelentést hordozó víz sem

révbe érő hajói. Az ő lélekvesztői nem

voltára, a teremtett világ teljes meg-

jelenik meg, „mélységét” paradox

süllyednek el az ember mulandósá-

ismerésének lehetetlenségére utal-

módon a fal síkja adja. De ez a sík ra-

gára és Isten lényegének kifürkészhe-

hat. Ugyanakkor a víz felszínén való

gyogóan fehér, fénnyel teli és „végte-

tetlenségére emlékeztetve, és nem is

lebegés az élet érzéki örömével, a lét

len”, legalábbis a végtelen illuzórikus

húznak vitorlásokként a végső me-

intuitív megélésének teljességével ke-

látszatát az egyre kisebb csónakok

nedéket jelentő, az örök megváltást

csegtet. A víz Jung szerint a tudatta-

teremtik meg. A véges magában hor-

szimbolizáló kikötőbe. Ladikjai ha-

lan egyik leggyakoribb jelképe, s ez a

dozza, szüli a végtelent. A csónakok

lászeszközök, némi bibliai felhanggal.

jelentés, mint látni fogjuk, Bondornál

üresek, elhagyatottak, látszólag cél

De nemcsak azért, mert az apostolok

is szerepet játszik. Ilyen kontextus-

nélkül sodródnak, s talán éppen ezért

lélekhalászok voltak, s a bibliai csó-

ban a víz a tudattalan szinte feltárha-

antropomorfak,

nak így a lélekkel kapcsolódik össze.

tatlan mélységére, a felszínén cirkáló

olyanok, mint az

Bondor művét részben a Teremtés

hajó az önmegismerés nehézségeire,

élettől megfosz-

könyve egyik mondatának – „A föld

a racionális kontroll korlátozottságá-

Bondor Csilla: A mélység felszínén

Fotók: Molnár Zoltán

2011-2012, olaj, deszka, faragás, videóvetítés, 330×550×2,5 cm


Kiállítások

ra emlékeztet. A vízfelület azonban

helyspecifikus alkotás, melyek két

folyó víz a tudattalanná vált szellem,

tükör is, ami ahelyett, hogy segítené

ellentétpárba rendeződnek. A Forrás

a „késztetések uralta test folyadéka”,

az önismeretet, elvakít.

és a Színültig az elemi jelkép ket-

az állatisággal terhelt testiség képe

A vízen lebegő, lélekre, emberi por-

tős természetét demonstrálja. Az

Jungnál. Bondor személyes módon

hüvelyre emlékeztető csónakok jóval

elsőn a víz pozitív aspektusát igen

az edényt saját női énjével, a túl-

általánosabb szinten is megjelenítik

egyszerű módon, két deszkából for-

csorduló folyadékot nyomasztó lelki

az emberi lét dimenzióit. Ahogy a

mára vágott és rajzolt-festett dézsa

élményekkel azonosítja. A szimboli-

cím, úgy a látvány is azt a hihetet-

emblematikus ábrázolásával jeleníti

kus edények motívumára felépített

lenül vékony – a világegyetemhez

meg. A levegőben lebegő kisebbikből

jeleneteket két falfülkébe installált,

képest elenyészően kicsiny mérete

a földön fekvő nagyobbikba folyik a

a víz közegét felidéző, de szintén

miatt – érintkezési felületet ragadja

víz, melyet vetített mozgó kép áb-

egymást ellenpontozó mű keretezi. A

meg, amelyben az emberi élet zajlik.

rázol, s a művész lakhelyéhez közeli

Felszín, hullámzó műanyagcsíkjaival

Víz és ég között. Ez a lét ugyan be-

forrásról készült, a műnek szemé-

újra a jótékony erejű víz örökké moz-

határolt, amit a jobb oldali két félbe-

lyes jelleget adva. A fénnyel teli víz

gó természetét, míg a vízbemerülő

vágott csónak is jelez, de egy rejtett

szakrális jelentést hordoz, az élet, a

Kilenc cölöp a stabilitást, talán a fel-

dimenzióban a végtelennel érintkezik.

megújulás, a megtisztulás jelképe. A

tartóztathatatlant megkötni igyekvő

másik művön ennek ellentéteként a

emberi vágyakat jeleníti meg.

A víz köré szövődő jelentéseket árnyalja négy további, vízzel kap-

mélybehúzó, pszichésen romboló víz

csolatos arche-

megjelenítéseként egy medenceszerű

vitro fertilizáció

tipikus jelenetet

edényből túlcsorduló, a hátán úszó

(Üvegben meg-

felvonultató, egy

apró „lélek-hajócskákat” zátonyra

termékenyítés)

falra komponált

futtató víz képe tűnik fel. A lefelé

és a Látóhatár

Bondor Csilla: Színültig 2012, tempera, deszka, lakkfilc, fólia, 150×70×2,5 cm

A szemben lévő falra installált In Bondor Csilla: Forrás 2012, tempera, deszka, videóvetítés, 160×95×2,5 cm


45

világítódoboz Petri-csészéket megidéző három fénykörében egy csónak indul osztódásnak, szaporodásnak. Ezzel rövidre záródik a hajócskák és petesejtek metamorfózisa, a csónakok nyíltan átváltoznak petesejtekké, s egymásra montírozódnak az élet korábbi művekben különböző léptékben megragadott formái, a vízfelület, a parti tájkép és a kromoszóma-formákat idéző mikroszkopikus ábra. Bondor képi világának különös paradoxona, hogy a természet intenzív jelenlétét csupa mesterséges, ember alkotta tárggyal idézi meg. Történeti aurát sugárzó, a paraszti életformából származó használati eszközökkel, amelyek nála nem nosztalgiát, hanem személyességet hordoznak, hiszen minden Bondor Csilla: In vitro fertilizáció 2011-2012, rogyasztott üveg, 65×65 cm

nap használja őket abban a Nagy-Gerecse lábánál műpárosa a vízben

fényük a mikroszkopikus látványra

fekvő faluban található sváb pa-

keletkező és ve-

rímel. Pedig ábráik óriási léptékvál-

rasztházban, amelyben évek óta él.

szélyeztetett élet

tást hordoznak, hiszen a mikroszkóp

A személyesség, az intimitás, mint

jóval nyíltabban személyes aspektu-

lencséjét a távcsőére cserélik, amin

láthattuk, a kiállítás összes tárgyát

sait fogalmazza meg. Mindkettő ki-

keresztül – A mélység felszínén látvá-

áthatja. Együttesük a különböző

lenc azonos méretű, de eltérő anyagú

nyához és szimbolikájához visszatérve

dimenziókban megjelenő életet és

körből áll, számuk a terhesség időtar-

– madártávlatban vízfelszínen lebegő

annak törékenységét ragadja meg,

tamára utal. Az első sorozatot fara-

csónakokat jelenítenek meg. A mű-

a víz metaforikus körüljárásával és

gott gipsznegatívokba öntött üvegből

vész itt kerül legközelebb a romantika

néhány szimbolikussá emelt hétköz-

készítette, a korongokon Petri-csészé-

megszemélyesített hajó-metaforái-

napi tárgy segítségével.

ket és a mikroszkopikus nézőpontot

hoz. Mintha csak a Petri-csészében

imitálva a megtermékenyült petesejt

kifejlődött, majd felnőtté vált emberi

ikonográfiájával, a szakrális és mély-

osztódásának folyamatát követi nyo-

egyedeket, lelkeket látnánk, magányo-

lélektani szimbólumok újraértelme-

mon. A körformák azonban egy sor

san vagy közösségben, hol egymáshoz

zésével konceptuális alapú, mégis

további mikro- és makrokozmikus,

közelítve, hol ellenségesen szemben

a realitásban gyökerező vizuális

profán és szakrális képzetet is felidéz-

állva, hol tömegesen összebújva, csa-

jelrendszerével olyan, a lét és a nem

nek: az első fázist megjelenítő korong

tárláncot alkotva vagy az entrópikus

lét határterületén mozgó kérdéseket

Napot és felütött tojást, a kettéosztó-

spirálban szétesve. Az apró magokra,

képes közhelyek nélkül újrafogal-

dott sejt a végtelen jelét, a következő

ivarsejtekre is emlékeztető formák

mazni, amelyek az emberi élet és

stádium négylevelű lóherét, a burján-

mindenesetre sokat megőriztek mik-

saját léte lényegét érintik. A végered-

zó blastocysta a hortenzia fejét stb. A

roszkopikus jellegükből, ami még

mény igazi meditációs objektum az

Látóhatár korongjai fából készültek,

nyilvánvalóbbá válik a kiállítást záró

élet alapvető metafizikai kérdései

de apró motívumaik és aranysárgás

alkotáson. A Mikroszkóp alatt című

iránt érdeklődő néző számára.


Bondor Csilla személyes hitelű

Kiállítások

Tolnay Imre

Sárközi Anikó kiállítása Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, Győr, 2012. III. 2-ig

Sárközi Anikó évek óta vallatja a

meg elmélyedni, hosszú évszázadok

érzékkel személyesíti meg a vizet,

folyót, szűkebb hazája, a Szigetköz

óta. Egy nagy család ez (mármint

a tájat: olykor drámai feszültséget,

és Mosonmagyaróvár víztükreit, a

a festőké), mint tudjuk, közelebbi

nyugtalan vibrálást, máskor idilli,

fentet, a lentet és főleg ami közötte

és távolabbi rokoni szálakkal, nem

paradicsomi állapotot idéz. A klas�-

van. Van, aki horgászbottal, halász-

genetikai értelemben. Akikkel talán

szikus diptichon műfaj kereteit,

hálóval, vízijárgánnyal vagy úszva,

legszorosabb szellemi rokonság

lehetőségeit feszegeti, amikor nem

filmezve vagy fotózgatva, hivatás-

fedezhető fel Sárköziben, azok az

egymás mellé, hanem egymás alá

ként vagy kedvtelésként vizslatja a

impresszionisták, akik szűk másfél

rendelt és rendezett képpárokat hoz

vizeket, megannyi útja és módja van

évszázaddal ezelőtt a pillanat meg-

létre, társít és enged diskurzusára. A

a megismerésnek.

ragadását, a fények és színek minde-

víz szüntelen körforgásának és me-

A festő – akinek munkája az egyik

nek feletti ünnepét hirdették vász-

tamorfózisainak panteisztikus gaz-

öröme – színekkel és

naikon. És a kezdeti mellőzést, sőt

dagsága egy-egy fél négyzetméteren,

ecsetjével indul felfe-

botrányt vállalva elfogadtak egy kihí-

derékszögek közé terelt sík vászna-

dezni vagy éppen áll

vást: fel akarták venni a versenyt egy

kon is képes megszólalni.

Sárközi Anikó: Jelenség III. 2009, olaj, vászon, 100×70 cm

akkoriban elterjedő új

Szerencsésen önkényes és radikális

médiummal, éppen a

döntés az ifjú festő részéről a kép-

múló pillanatot rögzí-

kivágás, mely által többnyire csak a

teni képes fotográfiá-

tükröződést láttatja. A víztükör pedig

val. Ezt teszi, kitartó

torzít, lám az ellentétesnek kikiáltott

részletanalizálással,

elemek, tűz és víz, egészen hasonló

alapos megfigyeléssel,

hatású dolgokat képesek alkotni,

de hol lírai, hol exp-

vizuális értelemben, a festő egyik

resszív átéléssel Sár-

dolga pedig ezek rögzítése. Sárközi

közi Anikó is, tudva és

Anikó közel megy a víztükörhöz,

tudatva, a kétkedőket

behatol a tükörbe, hogy számunkra

meggyőzve a festészet

kifordítva láttassa azt. Ecsetje nyo-

létjogosultságáról,

mán színekben, fényekben oldódik

nem szűnő erejéről a

fel és lüktet a szigetközi táj szíve.

21. században.

Személyes szín-hálót sző a víz tük-

Sárközi Anikó nem

rére, és segít, hogy a vizek hátáról

közhelyeket, hanem

olvassunk, a táj és ezáltal a kozmosz

egyedi helyeket fest,

gazdagságában megmerítkezzünk.

mélyen átélt, lelki

Tiszteletre méltó, hogy a fiatal fes-

szűrőjén átenge-

tő a genius locit, kötődését a helyhez

dett impulzusokat,

komolyan veszi, és festészetével is

megélt élményeket.

felvállalja. A természetadta látvány-

Ha úgy tetszik, vi-

és anyagkincsből egy képi-gondolko-

zet fest, melyben

dási modell, egy anyagtalan szférába

szellemi értelemben

emelt magasabb rendű minőség jön

megmerítkezett,

létre. Sárközi Anikó ecsetjét a táj tör-

és beavat, alámerít

vényszerűségei ösztökélik, de belső

minket is. Jó stílus-

késztetések irányítják. újművészet 2012 05

47

Rónai-Balázs Zoltán

Czimbalmos Márta Cedenka önálló tárlata TAT Galéria, 2012. III. 18-ig

a külső, tárgyi

állapotai, mint hangulatok, érzések

valóságban sem-

gyakorlati módon létezők. Ennyiből

miképpen. Annál

tehát mégis és teljesen valósak. És

inkább a lélekben.

mint ilyenek, beazonosíthatóak, illet-

Cedenka a lélek

ve azonosulásra alkalmasak.

tájképfestője,

Czimbalmos Márta Cedenka festőművész Erdélyben, Gyergyószár hegyen született, ezidáig három ön-

Czimbalmos Márta Cedenka: Senkiföldje (sorozat) 2011, olaj, vászon, 30×40cm

Kovács Eszter írja, hogy „A művé-

ha lehet ilyet

szettörténet szakkifejezései aligha

mondanom, és

használhatóak az alkotásokra.”* Kár

esetében ez nem

lenne ezzel vitatkozni. Ilyen érte-

csupán üres frá-

lemben Mednyánszky sem „előkép”,

zis. Képein mind-

mindössze hasonló hangulat és a fo-

amellett mintha a

galmazás kvázi paralell jellege ma-

körülvevő semmi,

rad. Hasonlíthatnám még a tárlat

vagy még inkább

darabjainak tonalitását Alfred Kubin

a Semmi lenne

regényének (A másik oldal) kulisszá-

a fő téma. Sötét

ihoz, ha annak nyomasztó, örökö-

tónusú, boron-

sen napfény nélküli, szándékoltan a

gós hangulatú

kortárs időből kivett világát veszem

festmények ezek,

alapul. De a hasonlat itt is sántít, az

amelyeken a ma-

a Kubin-regény világa mesterséges

gány az uralkodó

felépítmény, Cedenka tájai ellenben

létállapot. Kis

analóg leképezések, használt kódjai

alakú vásznakról

közösek a mieinkkel. A tárlat nézője

van szó, amely

egyértelmű késztetést érezhet az

méretválasztás

elmélyedésre, részese lehet annak a

nem előnytelen

belső csendnek, amelyek a műalko-

álló kiállítása nyílt, 2005-ben a szár-

a témát tekintve. Mintegy térben

tások létrejöttének is alapfeltételei

hegyi Lázár-kastélyban, 2008-ban

távolabb helyezi a tájat, s átvitten az

lehettek. Gondolok itt erre a meg-

Budapesten a Nyitott Műhelyben

időben is. A tájat, ahol nincs törté-

állapítására a művésznek önnön

és idén februárban szintén Buda-

nés. Jelzések vannak bizonyos életre

alkotói habitusával kapcsolatosan:

pesten, a TAT Galériában. Azokhoz

(egy furcsa, tömbszerű ház világító

„…Az alkotás a legpontosabb önref-

az alkotókhoz tartozik tehát, akik

ablakai, egy a kép közepében kullo-

lexió, de amikor a láthatatlanból

nem halmozzák a kiállításokat, két

gó kutya, esetleg elmosódó, inkább

egyszer csak látható lesz, minden

megmutatkozás között viszonylag

árnyékként jelenlevő emberalakok),

cenzúra nélkül a legszemélyesebb

hosszabb az alkotó, töltekező idő.

ám ezek a létek kívül állnak a nézőn,

kerül felszínre... A festészet a leg-

Mostani, TAT Galéria-béli Senki-

aki mint főszereplő van ott – nem

belsőbb szemszög.” És úgy vélem,

földje-sorozatát szemlélve nehéz

velük, inkább köztük. Álomszerű vi-

ez az önvallomás akár ajánlásnak is

eltekinteni az előbukkanó Med-

lág. Mindazonáltal ezek nem álmok.

tekinthető.

nyánszky-emléktől. Bár a különbség

Lélekállapotok, tájképekké formálva,

is azonnal szembeötlik: léteznek-e

pontosabban tájképekben megfo-

Jegyzet:

ilyen tájak? Léteznek-e ezek a tájak?

galmazva. Ergo ezek a tájak vannak,

*Kovács Eszter: Cedenka: Senkiföldje. In:

Nos, igen is, nem is. A valóságban,

legalábbis voltak, hiszen mint a lélek

Kortársonline, 2012. 02. 17.


Kiállítások

Andor Anna

Magyarország első bérgalériája

Egyszer volt, hol nem volt, volt

elnevezés fejezi ki együtt az itteni

professzionális felszereltséggel és

egyszer egy kedves kis régiségbolt

kiállítássorozat jellegét.

szakképzett munkatársakkal – ezt kí-

a Markó utcában, tele csupa remek

A Melange a sokszínűségre utal, s

nálja Magyarország első bérgalériája

kicsiny tárggyal, minden kategó-

valóban, fiatal magyar, illetve francia

Budapest művészeti negyedében, az

riából és minden stílusból. Való-

művészek közös tárlata éppen úgy

V. kerület Markó utca 3. szám alatt.

ságos stílusmix volt ez, aszerint a

szerepelt a programban, mint külön-

vezérelv szerint, hogy a jó tárgyak

böző generációkhoz tartozó festők,

korát, ha a magyar művészeti élet,

elviselik egymást még akkor is, ha

grafikusok egyéni bemutatója. Itt

intézményrendszer körüli aggasztó

más korból származnak, legyen az

mutatkozott be a fővárosban a 2011-

történések nem arra mutatnának,

bútor, szobor, váza, vagy akármi

ben indult miszlai művésztelep, a

hogy éppen jókor nyitotta meg ka-

más – ezekkel a mondatokkal idézi

kortárs magyar művészet izgalmas

puit: az utóbbi években sorra zártak

fel honlapján saját múltját, értelme-

vállalkozása, a művészek és a mecé-

be a non profit, önkormányzati

zi elnevezését a Melange Galéria. A

nások találkozásának szép példája.

galériák, de érintetette a válság a

kiállítóhely azután éveken át bérle-

Forster Jakab képeit egy hangulatos

Falk Miksa utca környéki galériákat,

ményként működött, mígnem 2009-

polgári szalon enteriőrjében mutat-

régiségkereskedéseket is, ami azt

ben visszakerült tulajdonosaihoz, és

ták be, a polgári életforma kellékei

jelenti, hogy csökkennek a kiállítási

több hónapos felújítás után október-

jelennek meg az évről évre hagyo-

lehetőségek, a kereskedelmi galéri-

ben bérgalériaként nyitotta meg újra

mányosan megrendezett, képző- és

ákhoz szorosan nem kötődő művé-

kapuit az érdeklődők előtt. A honla-

iparművészeti, lakásberendezési

szek, művészcsoportok bemutatko-

pon is ez a kifejezés szerepel, noha

tárgyakat, régiségeket felvonulta-

zási lehetőségei. De a Melange-ban

a tradíció okán a galéria cégérén,

tó Melange Bazárban is. Mintegy

megjelentek már olyan galériák is,

meghívóin a Melange szó szerepel,

hatvan négyzetméter alapterület,

amelyek kiállítóhelyüket kénytele-

s valójában a két

harminc négyzetméter falfelület,

nek voltak feladni, nevüket, illetve

Kiállítási enteriőr a Melange Galériában

Mondhatnánk, messze megelőzte

aktivitásukat azonban nem szeretnék. A Zsolnay Galéria rendezésében került sorra például a Melange egyik legsikeresebb bemutatója, a Legteljesebb sugárzás című, Tóth Menyhért műveit bemutató tárlat. A másik – ha nem a – legsikeresebb eddigi bemutatót 2009-ben rendezték Botticelli az Erények nyomában címmel, amely Wierdl Zsuzsanna restaurátor esztergomi munkáját, illetve az ottani freskókról általa írt könyvet mutatta be. újművészet 2012 05

49

Kiállítások


Kiállítások


51

2012 05

A legnagyobb művészeti sorozat a legjobb áron!

Recommend Documents