A legjobb formád BRIEF COACHING: A Hiányzó Fejezet
A múlt évben kiadott Brief Coaching című könyv (Routledge kiadó) a 9. fejezettel kezdődött. Chris, miközben kollégáival arról beszélgetett, hogy könyvet ír, kitalálta, hogy a legkönnyebb fejezet megírásával fogja kezdeni a munkát, és utána e köré fogja a könyv többi részét felépíteni. Bemutatta a fejezetet Evannak és Harveynak és nekilátott a többi rész megírásának is. A kilencedik fejezet a 10. lett majd a 11.-é alakult és végül a 12. lett belőle. A könyv azonban a 11. fejezettel véget ér! Hankovszky Katalin megkérdezte nemrégiben Christől, hogy vajon van e leírt példája arról, hogyan konstruálható a lehetséges jövőképekről nagyon részletes leírás, ezzel remek alkalmat kínálva arra, hogy Chris a 9. fejezetet önállóan is rászabadítsa a világra. Figyelmeztetünk! A fű növekedésének megfigyelése vagy akár csak a festék száradásának nyomonkövetése is több izgalmat okozhat, mint Chris mikroszkopikus felfedezései a világ dolgairól! 9. FEJEZET: A LEGJOBB FORMÁD Megoldásközpontú megközelítéssel való munkánk kezdetén, amikor még az NHS klinikán dolgoztunk, felkértek minket arra, hogy találkozzunk Mariával, egy fiatal nővel, akiről azt gondolták, hogy mind magára, mind kétéves gyerekére veszélyt jelent. Két éves korától kezdve szexuálisan zaklatta egy csoport férfi, akik még mindig ott, a környéken laktak. 16 évesen elment a rendőrségre, hogy feljelentse támadóit, de
elégséges bizonyítékok hiányában a rendőrök nem tudtak eljárást indítani. Ugyanezek a férfiak most azzal fenyegették, hogy a lánya lesz a következő. Maria úgy érezte, nem lehet megállítani őket. Menekülési lehetőségnek az tűnt, ha sikerülne a környékről elköltöznie. Ha ez nem sikerül, úgy érezte, jobban teszi, ha önmagával és gyerekével is végez. Mivel önkormányzati lakásban lakott, egy lerobbant állapotú és veszélyes házban, az új lakásba költözés lehetősége kizártnak tűnt. A Mariával kapcsolatba került segítőfoglalkozású emberek mind nagyra becsülték őt, és el voltak keseredve az elkerülhetetlennek tűnő tragédia miatt. Mi is eléggé tanácstalanul álltunk a problémával szemben, de kellően megoldásközpontú volt a gondolkodásunk ahhoz, hogy tudjuk, valahol kell lennie kiútnak a helyzetből. Amikor Maria a második találkozásunkra jött, minden eddiginél elkeseredettebb volt és eltökéltté vált, hogy a problémájára kizárólag a költözködés lehet a megoldás. Megszervezett az önkormányzat ingatlangazdálkodási hivatalnokával egy találkozót, hogy az ügyét előadhassa, miközben realistán azt is látta, hogy semmit sem várhat ettől a találkozástól. A terapeuta nem tehetett mást az adott helyzetben csak annyit, hogy a beszélgetés során a lehetséges jövőt próbálta körüljárni, amelyben Maria a találkozó során érvényesíteni tudja az érdekeit, ám anélkül,
hogy a szigorú szociális lakásrendeletek valóságából kilépnének. Akkoriban ez az ötlet úgy tűnt, hogy csak egy inkább kétségbeesésből, mint elvárásból született gyenge válasz Maria szorongására.
Terapeuta Képzelje el, hogy csütörtök délután van, hazafelé sétál a hivatalnokkal való találkozójáról; nem tudja, hogy mi lett a beszélgetésük eredménye, de azt tudja, hogy ennél jobban nem tudta volna az érdekeit képviselni és igazságot szolgáltatni önmagának a találkozón. Ahogy sétál, azt érzi, hogy a lehető legjobb formáját mutatta a találkozón! Mit gondol, mire emlékszik, hogyan csinálta? Mire emlékszik, hogyan ébredt ezen a reggelen, aminek része lehetett abban, hogy az érdekeit ilyen jól tudta érvényesíteni? Maria Terapeuta Mi érezhetett a rettegés helyett? Maria Nem tudom. Talán azt éreztem, hogy meg tudom csinálni - annyira nem vártam a találkozót, de nem rettegtem tőle. Azt mondtam magamnak „Meg tudod csinálni!" Terapeuta … és ha azzal a gondolattal ébredt fel reggel, hogy „Meg tudom csinálni!” Az mit változtat meg? Maria Egyből kikelnék az ágyból, ami mostanában nagyon nehéz – és jobban figyelnék Alexára. Terapeuta Mit tehetne Alexával? Maria Nem tudom, nem tennék mást, mert nyilván mindent megteszek érte így is, de azt hiszem, jobban koncentrálnék a dolgokra, amiket csinálnék. A beszélgetés körülbelül még negyed órát így folytatódott tovább, míg el nem jutottunk ahhoz a ponthoz, hogy Maria besétál az ingatlangazdálkodási hivatalnok irodájába a meghallgatásra.
Terapeuta Ahogy belép az ajtón, milyennek látja majd ezt a fiatal nőt a hivatalnok - ha a legjobb formáját adja? Maria Nem néznék ki se rémültnek, se idegesnek. Terapeuta Helyette milyennek néz ki? Maria Magabiztosnak. Terapeuta Miből fog az látszani? Maria Felemelem a fejem - felveszem a szemkontaktust. Terapeuta ...és mit fog látni abból a hivatalnok, ahogy besétál az irodájába? Maria Nyugodt leszek – nem túl gyors – látszani fog rajtam, hogy tudom, hogy mit akarok. Terapeuta ... és ahogy besétál, felemelt fejjel, nyugodtan, magabiztosan, tudva, hogy mit akar – mit gondol, hogyan érezné magát, amikor észrevenné magán, hogy ezt teszi? Talán úgy ébredtem, hogy nem rettegtem a találkozótól. Maria Erősnek érezném magam. Izgulnék, de inkább ez jófajta izgalom lenne, adrenalinnal telített. Terapeuta ...és mit gondol, ezen a ponton mit gondolna a hivatalnok? Maria Talán azt, hogy komolyan kell majd vennie. Pár nappal később Maria telefonált, miután épp hazaért a találkozóról. Azt mondta, hogy bár fogalma sincs, hogy mi lesz a találkozó eredménye, de elégedett volt magával. Azt akarta, hogy tudjam, bármi is lesz az eredmény, nem kell aggódnunk miatta. A következő találkozásunkkor (mikorra már tudta, hogy a költözését jóváhagyták) megkérdeztem tőle, hogy mi változott. Honnan jött ez az új hit, hogy még abban az esetben is, hogy ha maradnia kellett volna a jelenlegi lakhelyén, ő és Alexa is biztonságban lenne. Azt válaszolta, hogy valami megváltozott benne. Önmagára
és arra büszkén, ahogy a helyzetet kezelte sétált haza a találkozóról. Közben arra gondolva, hogy "Még ha nem is fognak elköltöztetni, akkor is a lehető legjobb formámat adtam, így nem az én hibám lesz." Valahogy ez a gondolat visszahangzott benne az egész múltjára visszatekintve és ráébredt, hogy a vele történt borzasztó dolgokat hirtelen teljesen új megvilágításban tapasztalta meg. Maria költözködése nagyon gyorsan lezajlott és nem is láttam többé, míg egy említésre méltó véletlen kapcsán egymásba nem futottunk úgy két évvel később a város egy olyan részén, ahol előtte még egyikünk sem járt. Kivirágzott, az élete nagy fordulatot vett, nemrég ajánlottak fel neki egy egyetemi tanulói helyet. Ráadásul elújságolta, hogy Alexával egy időben kezdhetik el majd a tanulmányaikat. Ez az eset akár lehetett volna egy érdekes kivétel is, ha Tony nem jelentkezett volna be hozzánk körülbelül ugyanebben az időszakban. A fiának segítettem korábban 'iskolafóbiáján' túljutni. Az apa egy amerikai központú multinacionális cég egyik felsővezetője volt, szikrázó karrierje a világ számos fővárosában lévő leányvállalatok felsővezetői pozícióiba juttatta, ahová mindig követte családja is. Kemény élet volt ez a családnak, igaz anyagilag nagyon jól kompenzált, mégis abban reménykedtek, hogy egy otthoni pozícióba lépéssel végre az egész család visszatérhet az Egyesült Államokba. Tonynak sokkal hamarabb ajánlották fel ezt a lehetőséget, mint arra számítani lehetett. Ha sikerülne neki, a cég legfiatalabb alelnökévé válhatna. De a lehetőség annyira félelmetes is volt egyben, hogy a repülés gondolata rettegést váltott ki belőle.
Egyszer találkoztunk. Tony azt mondta, hogy talán túl tud jutni azon a félelmén, hogy beszálljon a repülőbe, viszont elképzelni sem tudja, hogy elmenjen az igazgatótanácsba állásinterjúra. Az interjút a szülővárosába szervezték pedig, így otthoni terepen lehetne, szüleinél szállhatna meg. Terapeuta Képzelje el az interjú reggelét. Az éjszaka során csoda történt, és a félelmei eltűntek! Készen áll – a lehető legjobb formájában. Mi az első dolog, amit észrevesz, amikor felébred? Tony Nem rettegek az interjútól. Terapeuta Mit tesz helyette? Tony Azt gondolnám, hogy kemény nap lesz, de szerencsés vagyok, hogy egyáltalán esélyt kaptam. Terapeuta ...és ha ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel ébred, az mit változtat meg? Tony Rögtön fel akarnék kelni! A hasonlóság – szinte szó szerinti egyezés – a két beszélgetésben annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet nem észrevenni. A hátrányos helyzetű tinédzser, munkanélküli, gyermekét egyedül nevelő anya, aki önkormányzati lakásban él egy elkeseredetten szegény városrészben és a jól kereső, sikeres, boldog családi környezetű férfi szinte szó szerint megegyező beszélgetés vezet a remélt eredményhez. Végül Tony és családja is 'valódi' otthonukba költöztek. Steve de Shazer és a Milwaukee csoport egyik legnagyszerűbb 'felfedezése' az, hogy a ’megoldások’ sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint a ’problémákra’. Steve de Shazer: Keys to Solution in Brief Therapy (A megoldás kulcsai a brief terápiában) című
könyve egy elképzelt leírása a probléma fókuszú és a megoldás fókuszú megközelítés közötti beszélgetés találkozási pontjáról, ahol az az elképzelés, hogy többféle problémának ugyanaz lehet a megoldása először látott napvilágot. Maria és Tony életében szinte semmilyen közös vonás nem volt, mégis, amikor arra került a sor, hogy továbblépjenek az életükben, mindenük megvolt hozzá.
kimenetel felelőssége alól, ami máskülönben ahhoz vezethetett volna, hogy egy esetleges szerencsétlen kimenetelért önmagát okolja. Amikor Tony telefonált nekem, hogy elmesélje, hogy megkapta a munkát, ő is ehhez hasonló érzésről beszélt – egy olyan érzésről, hogy a 'lehető legjobbat adta' és többet nem tehetett volna: a többi már nem rajta múlt.
Ebből a két interjúból, és a beszélgetésekből jött az az ötlet, ami a BRIEF gondolkodásának és gyakorlatának része maradt azóta is. Amikor bárki egy közelgő eseményre készül, különösen, ha ennek az eseménynek az illető életére nagy kihatása lesz és ahol a szereplése jelentősen befolyásolja a dolgok kimenetelét, akkor a 'legjobb formája' az eseményen az egész jövőbeli életében változást hoz. Az egyik leggyakoribb ilyen esemény az állásinterjú, de sok más is van: igazgatótanács ülése, bírósági meghallgatás, prezentációk, értékesítői termékprezentálás, találkozó egy ingatlangazdálkodási hivatalnokkal, még az első randevú is ilyen esemény (és nem is jelentéktelen, például ha a 'randevú' egy, a család által kiválasztott házastárs jelölttel történik). A jövőbeli munka, bevétel, kapcsolatok, valamilyen anyagi forrás elérése foroghat kockán, vagy, mint Maria esetében a lakhatása. Ami nyilvánvalóvá vált az az, hogy az élet ilyen kritikus helyzeteiben a dolgok kimenetelét az SF coaching nagyban megváltoztathatja. Kevésbé nyilvánvaló, de talán még jelentősebb az a hatás, amit a coaching gyakorolt Maria véleményére jövőjével kapcsolatban, attól függetlenül, hogy a remélt jövő bekövetkezett vagy sem. A Maria által átélt tapasztalat arról, hogy a legjobb formáját hozza a beszélgetés során felszabadította a találkozó kimenetelének felelőssége alól, pontosabban szólva a rossz
Ez a forma különösen olyan alkalmakkor hasznos, amikor az esemény ismeretlen embereket és megjósolhatatlan elemeket is tartalmaz. Ezekben az esetekben az ügyfél nem képes az eseményt teljesen részletesen leírni, mert túl sok a nem-ismert részlet. Kulcsfontosságú eseményekre, ismert szereplőkkel, mint például egy igazgatótanácsi találkozóra a 'legjobb formád' képének kialakítása lehetséges mivel az ügyfél ismeri a résztvevőket, a kapcsolatot közöttük épp elég jól ahhoz, hogy le tudja írni az események lehetséges lefolyását. Az évek során számtalan beszélgetésben használtuk a 'legjobb formád' keretet: alkoholista hajléktalanokkal, bizakodó állásra pályázókkal, életbevágóan fontos megbeszélések előtt álló emberekkel (gyermekvédelmi konferenciától a parlament alsóházi bizottsági meghallgatásig), cégvezetőkkel és fiatal bűnelkövetőkkel. De az összes közül a legmeghatóbb az volt, amikor a gyerekeink barátjaival beszélgettünk, akik állásinterjúra készültek, vagy egyetemi helyekre pályáztak és ezek meghallgatásaira készültek. Amikor ezt említettem egy coaching tanfolyamon, a résztvevők egyike, akinek a lánya ugyanazt a hivatást választotta, mint a miénk épp egy kivételesen nehéz meghallgatás előtt állt.
Ezért a hölgy megkérdezte tőlem, hogy elvállalnánk-e a lánya ’legjobb formád a meghallgatáson’ coacholását. Ilyen körülmények között hogy ne segítene az egyik szülő a másikon! Louise eljött a beszélgetésre és nagylelkűen megengedte, hogy felvehessük és felhasználhassuk a beszélgetésünk. Coach Mi az, amit legjobban remélsz ettől a találkozótól, ettől a körülbelül 30 perctől? Louise Nem tudom. Anyu monda, hogy Ön igazán jó! Coach Szóval, ha ez igazan jó lesz neked, honnan fogod tudni? Louise Felvesznek a helyre! Coach Tehát, ha ez a találkozó megnöveli az esélyedet, hogy felvegyenek, akkor megérte majd?? Louise Igen. Abszolút! Coach Ok, akkor csak felteszek pár kérdést, amik lehet, hogy esetleg pont ezt fogják tenni. Louise Ok! Coach Képzeld el, hogy a meghallgatásod napja van és Louise Holnap! Coach Holnap! Képzeld el, hogy holnap az egyike azoknak a napoknak, amikor a legjobb formádat adod, és tökéletesen készen állsz rá, bármit is tartogat a nap a számodra! Mi lenne az első dolog, amiről észrevennéd reggel, ahogy felébredsz? Louise Nem lenne ez e borzasztó süllyedő érzés. Coach Mi lenne helyette? Louise Valamilyen jó érzés, talán. Coach Mikor éreznéd ezt valószínűleg? Louise Nyolc körül? Coach Milyen különbséget hoz az, hogy holnap 8 körül jó érzéssel kelsz fel? Louise Pozitívabb lennék, és az lenne az érzésem, hogy képes vagyok rá...arra, hogy jól végig csináljam a napom.
Coach Milyen különbséget hoz abban, ahogy felkelsz? Louise Egyből kikelnék az ágyból, amit most nem teszek. Coach Ki fogja ezt észrevenni? Louise Csak a kutya – mindenki más már elmegy otthonról addigra. Coach Hogy hívják a kutyát? Louise Ted. Coach Ted honnan tudná, hogy azzal az érzéssel ébredtél, hogy képes vagy rá, hogy jól csináld végig a napot? Louise Többet beszélnék vele és a hangszínem is feldobottabb lenne. Coach Tetszene neki? Louise Igen is meg nem is. Azt szeretné, hogy beszélek hozzá, de annak nem örülne, hogy ki kell kászálódnia az ágyból! Coach Milyen különbséget hoznának ezek az érzések abban, ahogy felkelsz? Louise Máshogy járnék körbe – odafigyelőbben, ilyesmi. Coach Tednek ez tetszene? Louise Azt hiszem. Könnyen leveszi az emberek hangulatait. Coach Mi lenne a reakciója a hangulatodra? Louise Oh, hát csóválná a farkát, ugatna és izgatott lenne. Coach Tehát, ha látnád, ahogy Ted csóválja a farkát, ugat és izgatott, az az egyik jel lenne, hogy a legjobb formádat hozod. Louise (nevetve) Igen! Coach …és aztán? Szoktál reggelizni! Mi a reggeli rutinod? Louise Készítenék egy teát és a napi dolgokat böngészném a neten, olyasmiket, amiket megkérdezhetnek az interjún. Coach Ahogy várnád, hogy a számítógéped feláll, mit vennél észre magadon, ami arra utalna, hogy a legjobb formádban vagy? Louise Talán egy kicsit relaxálnék először és olvasnék a könyvemből. Coach Mit olvasol mostanában?
Louise Egy Jane Austen könyvet. Az Emmát. Coach Tehát, ha olvasnád a könyved, iszogatnád a teádat, relaxálnál, honnan tudnád, hogy készen állsz az előtted álló napra? Louise Csak relaxálnék, nem pánikolnék, készen állnék rá, hogy a nap kibontakozzon – és a könyvre koncentrálnék. Coach …és mikor kell elindulnod az interjúra? Louise Taxival megyek az állomásra, mert a meghallgatás után egyenesen bemegyek majd az egyetemre, ezért minden cucc nálam lesz. 11 körül. Coach Ok – az elkövetkező órákban mi mutatná neked, hogy készen állsz? Louise Hm, előző este már összepakoltam volna, így rengeteg időm lenne, hogy elkészüljek. Coach Készülődve az életed egyik talán legnagyobb kihívást jelentő eseményére abban a pillanatban mi mutatná neked, hogy a legjobb formádban vagy tényleg? Louise Nem halogatnám, kis, elvégzendő feladatként tekintenék rá. Lelkes lennék és azt gondolnám “Képes vagy rá!” Jó érzéseim lennének azzal kapcsolatban, amit tudok és képes lennék lenyűgözni őket és felvennének. Coach Szóval a taxi megérkezik. Milyennek látja majd ezt a fiatal hölgyet a taxisofőr? Louise Egy jól öltözött nőt lát! Coach Mit visel? Louise Talán fehér blúzt és alatta egy fekete ujjatlan topot viselnék bézs nadrággal – az elég konzervatív! Coach …és hogy fogod magad érezni abban a pillanatban? Louise Talán egy kicsit szomorúnak, mert elmegyek otthonról pár hétre. Coach …és mit veszel észre arról, ahogy szomorúnak érzed magad, a legjobb formádban? Louise Feltételezem, hogy kicsit az is átszűrődne, hogy tudnám, hogy hamarosan
visszatérek, a diplomámmal együtt és remélhetőleg a jogi iskolában a helyemmel. Az életem el fog rendeződni! Coach Így mi mást fog a taxisofőr látni rajtad? Louise Mosolygósnak lát, magabiztosnak, udvariasnak, minden ilyesmi. Coach …és a vonaton, mit veszel észre magadon? Louise Elkezdek már ideges lenni addigra! Coach …és mit fogsz észrevenni az idegességedről, a legjobb formádban? Louise Szerintem az idegesség néha egészséges dolog; az adrenalin-bomba segít, azzal jobban tudsz szembenézni a dolgokkal. Szerintem a jófajta izgatottsággal is együtt jár. Az jó lenne! Coach …és honnan fogod tudni, hogy ez a jófajta izgatottság? Louise Úgy gondolom, hogy csak egy érzés lesz magamban, hogy kész vagyok a dologra és le tudom nyűgözni őket. Coach Tehát, ahogy a vonaton ülsz, ezt a jófajta idegességet érezve, izgatottságot, nem csak magabiztosnak tűnve, hanem belül is ezt érezve, mi emlékeztetne arra, hogy jó okod van erre a magabiztosságra? Louise Ügyvéd akarok lenni, és megvannak az ehhez szükséges képességeim. Coach Mi más? Louise Hajlandó vagyok szorgalmasan dolgozni, tudom, hogy képes vagyok rá, mert szorgalmasan megdolgoztam a diplomámért. Coach Mi más? Louise Azt gondolom, hogy fontos, hogy nem vállalom túl magam és azt is gondolom, hogy jól tudok segítséget kérni. Coach Mi más? Louise Ügyes vagyok, már van egy diplomám, majdnem, és tudom, hogy még egyet is meg tudok csinálni. Coach Mi más?
Louise Már van egy ajánlatom, így tudom, hogy megvan minden bennem, ami kell hozzá. Coach Mi más? Louise Az alkalomnak megfelelően fogok kinézni és úgy is fogom érezni magam! Coach Mi más? Louise Nem tudom! Nem jut eszembe más! Coach Szerinted mi másra emlékezhetsz majd vissza, hogy segített? Louise Arra, hogy készen állok rá, hogy igazán megdolgozzak valamiért és felkészültem rá, hogy kockázatot vállaljak – hogy ráhajtsak, még akkor is, ha lehet, hogy nem fogom megkapni. Coach …és mi más? Louise Az, hogy utánanéztem a munkának és úgy fogok belépni, hogy a szemem nyitva tartom. Coach Mi más? Louise Igazán, nagyon lelkes vagyok és felkészültem. Dolgoztam a Jogsegély Szolgálatban, van munkatapasztalatom ügyvédbojtárként, jól kijövök az emberekkel. Tudom, hogy meg tudom csinálni! Coach Ok, végül kijössz a pályaudvarról és sétálsz majd a kollégium felé – mi fogja azt mutatni neked, hogy még akkor is a legjobb formádat hozod? Louise Hülyén hangzik, de talán azon fogok gondolkodni, hogy hogyan néz ki a hajam és, hogy vajon még mindig csinosnak látszom-e – annak ellenére, hogy hátizsákot hordok! És ahogy sétálok végig az utcán, azon gondolkodom, hogy meg tudom csinálni! Okos, ügyes vagyok, meg tudom csinálni! Coach Mit gondolsz, a melletted elmenő jogászhallgatók mit fognak észrevenni rajtad, ami azt sugallja majd nekik, hogy okos és ügyes vagy és hogy készen állsz erre a kihívásra? Louise A testtartásom – fel fogom emelni a fejem, a vállaimat lazán tartom, semmi
feszültség. Coach Jól fog ez neked állni? Louise Igen! Abban a helyzetben igen! Coach Mikor van a meghallgatásod? Louise 2.30kor. Coach …és hogy fog kinézni? Louise Lesz egy kérdőív, ami kb. 30 perces, olyan kérdésekkel, hogy miért ez a kollégium, miért jog és mit tudok felmutatni; aztán egy etikai esetet kell megvizsgálnom, amiről kérdezni is fognak a meghallgatás során végül pedig maga a meghallgatás jön. Coach Mit fog rajtad észrevenni a többi jelölt, amikor megérkezel? Louise Nyugodt leszek – remélhetőleg! Coach …és? Louise Nekiülök és kitöltöm a papírokat, aztán elolvasom az esetet és elgondolkodom rajta egy ideig, aztán talán csevegek velük. Coach Miről? Louise Talán csak hétköznapi dolgokról, messziről jöttek-e, mit csináltak eddig, ilyesmik. Coach Ha mondjuk, valaki elkezdene beszélni a kérdőívről, amit már kitöltöttetek és mondanának valamit, ami megingathatna azzal kapcsolatban, amit írtál. Hogyan reagálnál erre, ha a legjobb formádban lennél? Louise Emlékeztetném magam arra, hogy miért akarok ügyvéd lenni és mik a megalapozott okok rá. Az nem számítana, ha mások mást gondolnának. Ha bejutnék, akkor azt szeretném, hogy a saját indítékaim miatt jussak be. Ezért ragaszkodni fogok a saját elképzeléseimhez. Coach Ok. Ha visszatekerjük egy kicsit a szalagot és képzeljük el, hogy véletlenül rossz megállónál szállnál le és emiatt elkésnél! Louise Nyugodt maradnék, felhívnám őket,
és elmondanám, hogy késni fogok, aztán odasietnék és elfogadnám, hogy ez van. Coach Mit vennének észre a hangodon, ha ezt a hívást tényleg meg kellene tenned? Louise Elnézést kérő lenne, hiszen lehet, hogy kellemetlenséget okozok nekik a késéssel. Coach …és mit vennének észre azon, ahogy elnézést kérsz? Louise Nem pánikolnék! Nem magas, cincogó hangok beszélnék, és nem is hadarnék! Coach Helyette mit csinálnál? Louise Csak úgy beszélnék, normál tempóban, nem elfeledve, hogy az, akivel beszélek, ő is csak egy ember – nem csinálnék nagy ügyet belőle. Coach Térjünk vissza a meghallgatáshoz. Mondjuk, elolvasod az esetet és azt gondolod, hogy te jó ég, még csak nem is gondoltam sose ehhez hasonlóra. honnan fogod mégis azt tudni, hogy a legjobb formádban vagy? Louise Ez az, igen! Ez már meg is történt az egyik barátommal! Azt hiszem a legfontosabb az, hogy nyugodt maradjak, és minden szempontból megvizsgáljam: az ügyfél felelősségét, azt, hogy mi a központi jogi probléma és persze az etikai oldalát is. Az egész arról szól, hogy szisztematikusan gondolkodjak és megpróbáljak mindent megvizsgálni. Ráadásul néha nincs is 'jó válasz'! Coach Most, hogy a meghallgatás folyik, bármelyik pillanatban behívhatnak! Mi mutatná, hogy ennél jobban már nem is állhatsz készen, mi mutatná, hogy a legjobb formádban? Louise Azt hiszem, hogy abban a pillanatban az embernek fel kell ismernie, hogy ennél jobban már nem készülhet - csak relaxálnia kell, hogy a lehető legjobb belépőt produkáld a meghallgatásra. Coach …és ahogy kijönnek, szólítanak, mit vennél észre azon a módon, ahogy besétálsz a meghallgatásra?
Louise Nyugodt, talán meg is próbálok beszélni azzal, aki szólított, a fejemet felemelem, kihúzom magam, de nem eltúlozva! Coach Milyen fiatal nőt látnának bejönni a szobába a panel tagjai? Louise Egy fiatal mosolygó nőt, aki egyenesen feléjük halad, kezet fog velük – nem hagyja, hogy csak ők tegyenek első lépéseket. Még mindig mosolyogva, udvarias és nyitott. Coach Még mielőtt megszólalnál mi mást fognak észrevenni, ami miatt azt gondolják, hogy egy lehetséges ügyvédet látnak? Louise Ez viccesen hangzik, de valamit azzal kapcsolatban, ahogy ülök – nem karót nyelten, nem is összerogyva, hanem látszik, hogy figyelek rájuk és a kérdésekre koncentrálok. Coach Ok. Hát, úgy tűnik kifogytam a kérdésekből! Louise (nevet) Kösz! Coach Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem az a benyomásom támadt, hogy komolyan és sokat gondolkodtál ezen a terven. Úgy tűnik, hogy nagyon jól ismered magad. Azt hiszem ez mind a kettő olyan dolog, aminek örülhetsz! Louise Igen. Coach Akkor sok szerencsét! Louise Köszönöm. A beszélgetés során Louisetól azt kérték, hogy írja le a saját belső és kívülről is látható állapotait, és a cselekedeteit, melyeken keresztül ez kifejezésre jut. Azt kérték tőle, hogy helyezze el magát különböző helyekre, időbe, helyzetekbe és terelje a figyelmét a legjelentéktelenebbnek tűnő apró részletekre, mint például arra az időszakra, míg a számítógépe feláll vagy, míg a vonaton ül. Mit látnak ebből mások, beleértve a kutyáját és hogyan reagálhatnak rá. A beszélgetés közepe táján, van arra is
lehetőség, hogy Louise listába szedje az indokait, amik miatt jogosan lehet magabiztos és később arra is, hogy az élet kiszámíthatatlanságából adódó hátrányokat is belevegyék a beszélgetésbe. Louisenak felajánlották, majd el is fogadta a helyet az általa választott jogi kollégiumban. A sok módszer közül, ahogy egy SF beszélgetés felépíthető, ez a különleges forma az egyik leghatékonyabb és leggazdaságosabb. Arra is kitűnő példa, hogy az ügyfél nem hagyja el a beszélgetést többel, mint amivel leült: azaz nem kérték, hogy bármi olyasmit írjon le, ami nem volt a sajátja a tapasztalatai alapján; semmilyen 'csoda', semmi olyannak az elképzelése nem zajlott, amit ne tett volna már meg korábban. Egyszerűen csak leírta, hogy mi az, amit szokásszerűen tesz egy olyan napon, amikor a legjobb formájában van. Csak közelebbről vizsgálva fedezhető fel a kérdések rendkívülisége és a rájuk adott, eddig ki nem mondott válaszok megszületése. Louiset valószínűleg sosem kérdezték még meg, hogy egy taxisofőr mit vehet rajta észre, ezért olyan választ adhatott, amit még eddig soha senkinek. 65 válaszának legalább fele saját magának is újként hangozhat és talán a többiből is sok, ha nem is szükségszerűen új, de új értelme van. Viszont szinte minden tartalmilag Louisetól származik és nem a coachtól. A coach amellett, hogy követi minden egyes alkalommal Louise válaszait valójában nagyon is felelős azért amerre a beszélgetés vezet.
beszélgetésükből az a coach saját tapasztalata arról, hogy milyen egy egyetemi meghallgatáson vagy állásinterjún részt venni vizsgázóként vagy vizsgáztatóként. Egy megoldásközpontú beszélgetésben ilyen típusú tudásnak nincs ott a helye, és ha lenne sem valószínű, hogy nagy különbséget tenne. Amikor Louise az idegességéről beszél egy másik coach talán együttérzőn viselkedhetne, visszaemlékezve hasonló helyzetben saját idegességére. Az nem valószínű viszont, hogy Louiset érdekelné ez, vagy észrevenné a különbséget. Újból megmutatkozik a megoldásközpontú coaching egyértelmű egyszerűsége, mint, ahogy az a nehézség is, ami ebből adódik: egyszerűnek lenni nem egyszerű. Visszafogni azt a késztetést, hogy saját tapasztalataink átadjuk, nagyfokú önfegyelmet igényel és ez még a legtapasztaltabb SF coachokra is igaz. Hozzáteszem, suttogva Mindenki, aki valamiféle csattanóra várt, vagy a végső kulcsra ahhoz, hogy értelmezze a megoldásközpontú megközelítést most csalódott lesz. Mert egy igazán megoldásközpontú beszélgetés nem lehet több, mint suttogás és a coach legnagyobb beavatkozásával, még csak nem is utalhat jövőbeli cselekvésekre, hanem meg kell, hogy maradjon a ’mi lehetséges esetleg’ és a ’mi van már meg’ birodalmában. Chris Iveson
Ami teljes mértékben hiányzik a
