XVIII. évfolyam, 9. szám
2014. október
A PADOSZ INFORMÁCIÓS KIADVÁNYA
Ünnepre gyűlünk! A PADOSZ kiadványaiban, illetve a 2014. évi rendezvényeink alkalmával többször elmondtuk, hogy idén 25 éves szervezetünk, a PADOSZ. Úgy gondoljuk, hogy szükséges erről a jeles évfordulóról megemlékezni, azt megünnepelni. A 2014. november 15-én meghirdetésre került PADOSZ Bálon fogunk erre sort keríteni. Szervezetünk is – mint magára valamit is adó közösség – hagyományokat ápol, odafigyel magára, másokra, egymásra. Nem csak akkor találkozunk, amikor gondot kell megoldani, problémát kezelni, segítséget nyújtani. Osztozzunk az örömökben is, ünnepeljünk együtt, tiszteljük meg a PADOSZ-t azzal, hogy felköszöntjük! Szervezzetek asztaltársaságot, gyertek minél többen! Én ott leszek. Lőrincz László PADOSZ elnök
A legfontosabb civil
A TARTALOMBÓL
Emlékezzünk október 6-ra
2
Tanács István
A legfontosabb civil intézmény a szakszervezet. Oka van, hogy ezt a többség elfeledte, de nagyon erős érvek szólnak amellett, hogy újra tudatosodjék. Ha a munkavállalók nem tudnak túllépni a szakszervezetek iránti – a média, a tőke és a jogaikat nyirbáló államszervezet sugallta – bizalmatlanságon, akkor hiába bíznak privát különalkukban. Amikor az ő bérüket akarja megtakarítani a munkáltató, kihajítani őket a reménytelen semmibe, az általuk jól végzett munkát akarja pluszjuttatás nélkül rákényszeríteni a még maradókra, legkésőbb akkor rájönnek: az elutasító hozzáállással magukra maradnak. Mit ad neked a szakszervezet? Mikuláscsomagot egyre ritkábban – ám például a Pedagógusok Szakszervezeténél még megmaradt a kedvezményes üdülés – és már van mobiltelefonos flottakedvezmény. De nem ez a lényeg. Ha elég tagja van, akkor a szakszervezet biztonságot, érdekvédelmet ad. Olyan erőt kölcsönöz, amely egyedül nem elérhető. Ma az emberek félnek kiállni a jogaikért, bármit meg lehet tenni velük. Három-négy tanárt ki lehet rúgni következmények nélkül egy iskolából – húszat már nem. Kikopott a köztudatból, mire jó a kollektív szerződés. Hogy adott körben mindenki érdekeit védi, automatikusan, a nem szakszervezeti tagokét is – ha már/még van. De a munkáltatóknak nem érdekük a kollektív szerződés – azt ki kell harcolni. Erős szakszervezet képes erre. Erős szakszervezet ott van, ahol magas a szervezettség. Ahol kevés a potyautas, aki arra vár, hogy majd a mások által befizetett tagdíjból védik meg az ő érdekeit is. Erős az a szakszervezet, amelynek a tagdíjakból telik ingyenes jogsegélyszolgálatra, egyéni szakmai és jogi képviseletre – adott esetben sztrájkalapra. Nem egyéni kegyelmet kér, hanem jogot érvényesít. A teljes cikk olvasható a PADOSZ INTRANET oldalán.
EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK!
Ezt is írja a Munka Törvénykönyve Korhatár előtti nyugdíj
3
4
LIGA koncepció Kafetéria-adó, internet-adó: NEM! Még egy kört Bulenda! Józsi vadászni megy
5
6 7
Megjelent a NÉPSZABADSÁG 2014. szeptember 29-i számában
Oldal 2
A PADOSZ INFORMÁCIÓS KIADVÁNYA
Emlékezzünk … Talán nincs olyan magyar hazánkban, vagy bárhol a világon, akik ne tudnák, hogy milyen tragikus esemény fűződik 1849. október 6-hoz. Aulich Lajos (56 évesen), Damjanich János „vörössipkás” (45 évesen), Dessewffy Arisztid (47 évesen), Kiss Ernő (50 évesen), Knézic Károly (41 évesen), Láhner György (54 évesen), Lázár Vilmos (34 évesen), gróf LeiningerWesterburg Károly (30 évesen), Nagy Sándor József (45 évesen), Poeltenberg Ernő lovag (35 évesen), Schweidel József (53 évesen), Török Ignác (54 évesen), gróf Vécsey Károly (42 évesen) életüket áldozták a magyar szabadságért, a nemzet függetlenségéért. Négyőjüket „kegyelemből” kivégző osztag lőtte agyon, kilenc tábornok bitón végezte életét. Az Aradon kivégzett tábornokok sokban különböztek egymástól. Néhányan forradalmároknak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni. Magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, horvát és szerb kisne-
mes, polgár, főnemes, dúsgazdag és vagyontalan. Mégis valamennyien magyarként haltak meg. Hősként harcoltak és bátran viselkedtek az utolsó percig. Ki Horatius verseit olvasva várta a halált, ki „Éljen a haza!” kiáltással köszönt el katonatársaitól, miután a pribékek a kötelet a nyakára tették. A szomorú évforduló napján több ezren keresik fel Aradon a vértanúhalált halt hős tábornokok emlékműjét, - ahol 11-en alusszák örök álmukat az emlékmű kriptájában és helyezik el a tisztelet és hála jeléül a koszorúk sokaságait. Gondolatban Desewffy Arisztid és Kiss Ernő sírjára is virágot helyezve - akik nem a bajtársak között nyugszanak - nemzeti zászlónkkal tisztelegve, himnuszunk zenéjével, szomorú szívvel meghajolunk az aradi vértanú tábornokok előtt. Velük együtt emlékezzünk az 1848-49-es magyar szabadságharcban elesett ismert és ismeretlen bősökre is.
MJ
XVIII. évfolyam, . 9. szám
Oldal 3
Ezt is írja a Munka Törvénykönyve Mt. 6. § (1) A munkaszerződés teljesítése során - kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő - úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. (2) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. (3) A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. (4) Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Mt. 7. § Tilos a rendeltetésellenes joggyakorlás! E törvény alkalmazásában rendeltetésellenes a jog gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.
Az idézett Munka törvénykönyv szabályok maradéktalan betartását és alkalmazását várják el a lojalitásért cserébe az Atomix Vendéglátó Üzletág dolgozói a munkáltatótól, a munkahelyi vezetőktől. A szokásos munkarendtől való eltérések jelentős áldozatot kívánnak a munkavállalóktól. Ezek vállalása a szokásos életritmus felborulásával, hosszabb távon egészségromlással is járhat. Az érintettek családtagjaitól is türelmet, áldozatot követel. A plusz terhek vállalásáért, elviseléséért elismerés jár. Erkölcsi és anyagi egyaránt. A délutáni, éjszakai és megosztott műszakokat annak érdekében várja el a munkáltató, hogy eredményesebb legyen a cég. Az eredményességet célzó tevékenység felvállalásával a plusz terhek fedezetét is megteremtik a munkavállalók. Ebből nekik is részesedniük kell, hiszen megdolgoztak érte. Amennyiben az elismerés elmarad, a munkavállalók lojalitása, ennek következtében a teljesítménye is csökken. Tehát, az eredményesség érdekében a munkáltatónak is érdeke a munkavállalók áldozatvállalásának elismerése. E logika mentén nem lehet vitás, hogy a délután, éjszaka, hétvégén vagy ünnepnapon végzett munkáért a rendes munkabéren felül a tisztességesen, időben kifizetett pótlék és az emberi bánásmód a megfelelő elismerés. Csak ez esetben teljesül a törvény betűje. Weisz M
A szokásos munkarendtől való eltérések jelentős áldozatot kívánnak a munkavállalóktól. ... Az érintettek családtagjaitól is türelmet, áldozatot követel.
Oldal 4
A PADOSZ INFORMÁCIÓS KIADVÁNYA
A LIGA szakszervezetek átfogó koncepciója a korhatár előtti, a korkedvezményes és műszakos munkavállalók nyugdíjazási kedvezményével kapcsolatban A LIGA Szakszervezetek olyan átfogó szakmai javaslatot terjesztett elnöksége elé, amely komplexen kezelné a korhatár előtti ellátások minden fajtáját. Amennyiben a számtalan ágazat szakértőit és képviselőit megjárt javaslatot elfogadják, a LIGA Szakszervezetek megtárgyalásra és elfogadásra fogja beterjeszteni azt Magyarország kormányának. Fontos kiemelni, hogy a javasolt rendszer szervesen illeszkedik a kormány jelenleg is alkalmazott korhatár előtti ellátási rendszerébe, ugyanakkor gyökeresen szakít az idejétmúlt munkaköri listák rendszerével, amelyet egyébként hosszú évek óta sosem sikerült megnyugtatóan rendezni. A rendszer lényege, hogy a legalább 30 év jogviszonynyal rendelkező munkavállalók, akiknek maximum 5 évük van a nyugdíjkorhatár eléréséig, bizonyos feltételek mellett korhatár előtti ellátásban részesülhetnének, melynek fedezete a saját öregségi nyugdíjuk lenne. Azaz az ellátott ebben az esetben vállalná, hogy a nyugdíjban töltött évei alatt arányosan csökkentett összeget kapna kézhez. A munkavállalók egy másik csoportja lenne, akik már közel járnak az öregségi nyugdíj-
korhatárhoz, munkájukra azonban már nincs szüksége a munkáltatónak, és akiknek munkahelyük kész maximum 5 évre előre megváltani az ellátás összegét. Ebben a formában az államot nem terhelnék plusz kiadások (munkanélküli segély, álláskeresési járadék, stb.), a munkavállaló öreg korára nem válna munkanélkülivé. Egy másik nagy csoportja az érintett munkavállalóknak azok volnának, akik olyan környezetben végzik mindennapi munkájukat, amely bizonyítottan káros hatással van az egészségükre (hő-, rezgés-, sugárterhelés, stb.). Az ő esetükben nem munkakörök szerint lennének csoportosítva a veszélyek, hanem – a mai gyors technológiai fejlődésnek és eltérő munkahelyi infrastruktúrának megfelelően – adott munkahelyen kellene felmérni az adott munkavállalóra ható káros tényezőket. Ezt többek között a most is kötelezően elvégzendő kockázatértékelési rendszer fejlesztésével lehetne elérni, mintája pedig a most is létező, korkedvezményre jogosító mun-
kaköri listáról való lekerülést szolgáló, munkáltató által kezdeményezett bevizsgálás adná. A negyedik nagy csoport azokat a munkavállalókat érintené, akik váltott műszakban dolgoznak, amelynek egyértelmű káros fizikai és pszichés hatásai vannak. Az ilyen esetekben a munkahelyi ártalom bevizsgálása nem szükséges, mert magából a foglalkoztatás módjából adódik a kedvezmény szükségessége. A LIGA Szakszervezetek a rendszer bevezetésétől azt várja, hogy hosszútávon és integráltan sikerül megoldani a korhatár előtti ellátások foglalkoztatáspolitikai célú rendszerét, amely kiszámíthatóságot nyújt mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak, miközben nem ró extra terheket a költségvetésre. A szakmai anyag készen van. A kormányzattal való tárgyaláson múlik, hogy ebből valóság is lesz, vagy csak papíron írt malaszt marad! Lehetséges, hogy egy egységes szakszervezeti fellépés segíthetné a tárgyalások eredményességét! A mi dolgunk az, hogy tegyünk meg mindent a tárgyalások sikere érdekében. forrás: www.vd.hu
Oldal 5
XVIII. évfolyam, 9. szám
Kafetéria-adó és internet-adó: NEM! Az önkéntes nyugdíjpénztáriés egészségpénztári hozzájárulások közterheinek emelése szintén elfogadhatatlan, hiszen társadalmunkban elengedhetetlen az öngondoskodás fontosságának hangsúlyozása, és annak támogatása. A közterhek emelése a munkáltatói hozzájárulások drasztikus visszaesésével fenyeget, amely hosszútávon ellene hat az önkéntes pénztárak fejlődésének, a munkavállalók egészségesebb és nyugodtabb öregkorának.
A LIGA Szakszervezetek tiltakozik a béren kívüli juttatások közterheinek jelentős mértékű emelése ellen. Az Országgyűlés elé került adótörvény javaslatból kiolvasható, hogy a kormány szándéka szerint 2015-től 35,7%ról – jelentős mértékben – 51,17%-ra emelkedne többek között az Erzsébet-utalvány, a Széchenyi Pihenő Kártya, az önkéntes nyugdíjpénztári- és egészségpénztári hozzájárulás, a helyi bérlet, az iskolakezdési támogatás, a A LIGA Szakszervezetek ezért munkahelyi étkeztetés közterhe. azt kéri a kormánytól, hogy vonja A LIGA Szakszervezetek sze- vissza javaslatát, és továbbra is rint az intézkedés éppen azokat legalább a jelenlegi mértékben sújtaná a legjobban, akik a leg- tegye lehetővé a munkáltatók szájobban rászorulnak a támogatásra: mára munkavállalóik jólétének a jellemzően kiskeresetű munka- támogatását. vállalókat, akik tisztességesen dolgoznak, de bérük nem elegendő arra, hogy tisztességesen megéljenek belőle. A munkahelyi étkeztetés, az iskolakezdési támogatás, vagy éppen a helyi bérlet munkáltató általi támogatása az ő számukra a mindennapi megélhetés egyik alapfeltétele. Amennyiben a munkáltatók közterhei a béren kívüli juttatások nyújtása által nőnének, nagy valószínűséggel a költségek áthárulnának a munkavállalókra. Ez pedig gyakorlatilag jövedelemcsökkenést jelentene.
A LIGA Szakszervezetek egyúttal tiltakozik az ún. internet-adó bevezetésének terve ellen is, mert az csak tovább mélyítené a szakadékot a társadalom gazdagabb és szegényebb rétegei között, továbbá ellentétes a demokratikus alapnormának számító szabad információ megosztásés elérés elvével. A LIGA Szakszervezetek ezért arra kéri a kormányt, hogy saját korábbi véleményével összhangban, álljon el az internetadó bevezetésének tervétől.
A LIGA Szakszervezetek egyúttal tiltakozik az ún. internetadó bevezetésének terve ellen is,
Oldal 6
A PADOSZ INFORMÁCIÓS KIADVÁNYA
Józsi vadászni megy GYIMESI LÁSZLÓ
Kérdezd meg Bulendát! (folytatásokban)
- Vadásztál te már egyáltalán? - kérdezte Péter, amint letette az ingerlően habzó korsókat a Vakegér asztalára. - Ezt az úri passziódat elég jól eltitkoltad! - Vadászni éppen, hát úgy kimondottan, nem vadásztam, ha tudni akarod - nézett fel rá Józsi, a vadonatúj zöld posztóban pompázó mogorva lakatos. - Ha csak azt nem számítom, hogy a nagyapám tanyája mellett nem egyszer öntöttem ürgét... - Határvadász korodban meg lelőtted a téeszelnök tehenét - bökte közbe Sanyi. - Az baleset volt! - hördült fel Józsi. - A fenének meséltem el nektek... De most igenis vadászni fogok. - Csak ne felejtsd el a nyulakat is háromszor felszólítani! Tudod, a törvény nevében, ahogy szoktad - vigyorgott Péter. - Nem nyúlra megyek, te eszenagy, hanem őzbakra! Meg vaddisznóra, ha sikerül. Nyúlra! Nem vagyok én kispályás, mint egyesek - húzott nagyot a söréből Józsi. - Nem sajnálod azokat a kedves őzikéket? - sóhajtott Bulenda, aki eddig csak némán bámulta a mogorva lakatos új harci díszeit. - Nekem nem lenne szívem meghúzni a ravaszt. - Még a vadkant is szánnám - bólintott Sanyi. - Mert nem vagytok igazi természetbarátok - rikkantott az újdonsült vadász. Azzal, hogy kilövöm a selejtes agancsú őzet, javítom a vadállomány minőségét! A vaddisznó ritkításával meg hozzájárulok az izé, ökonomikus vagy milyen egyensúlyhoz. Hát hozzá is járulok! - Az ökológiaira gondolsz, ugye? - vágott szavába Péter, de Józsi nem hagyta magát kizökkenteni a tervezgetésből. - Legalább két vaddisznót lövök, meg három-négy őzet... Ti is kanyaríthattok majd belőlük. A Bulenda sógoránál olyan vaddisznópörköltet ütök össze nektek, hogy még a király is megnyalja utána a tíz ujját! - Én úgy hallottam - akadékoskodott Sanyi -, hogy hajtó leszel a fejesek körvadászatán. Közelébe se kerülsz puskának... - Pofáznak az irigyeim - legyintett fölényesen a morcos lakatos, de megrebbent a szeme. - Vendégvadász leszek, úgy éljek! Nagypályás! Hozom az őzgerincedet, ne rinyálj! De nem ez az első! A természetvédelemről van szó, haver, a jövőről! Szórakozok, szerzek egy kis vadhúst nektek, közben hasznot hajtok a vadaknak is. - Nem tudom, hogy a vadak is így látják-e - kocogtatta meg üres poharát az örökös szakszervezeti bizalmi. - Biztosan ugyanúgy megkérdezted tőlük, ahogyan tőlem is, hogy kérek-e még egyet. - Azt nem kell kérdezni - emelte fel a két tenyerét Józsi. - Az állatok meg honnan tudnák, mi nekik a jó? Már ami a jövőt illeti, meg azt az izét, amit a Péter tud. Ezzel elindult a pult felé az utánpótlásért. - Még hogy az őznek jó, hogy lelövik - mélázott a hallgatag Sanyi. - Megszédítették ezt a Józsit az új barátai. - Barátai? - hökkent meg az öreg szaki. - Az igazi vadászokra gondolsz? A meghívóira? Nem szédítik, csak megbízzák egy feladattal, s azt meg is fizetik. Vadhússal, persze, még neked is jut belőle. Józsi szédíti magát: azt hiszi, ezzel bekerül a vadászkompániába. Csak azt nem tudom, szabad-e elvennem az örömét. - Biztosan van valami tantörténeted, amellyel kijózaníthatod szegényt - vélte Péter. - Valami fájdalommentes példabeszéd... - Mit kellett megélnem - hüledezett a visszatérő Józsi. - Valaki bíztatja Bulendát a mesére! Pedig még alig ittatok! - A Vakegérben minden megtörténhet - simította meg a bajuszát Bulenda. - De nekem nincs ma egyetlen tanmesém sem. Hacsak az egyszeri napnyugati király
Oldal 7
esete nem vág ide... - Halljuk csak azt a hacsakot - emelte fel túlcsorduló korsóját Péter. - Nagy vadász lehetett az a híres napnyugati király! - Meglehet, hogy nagy vadász volt - kezdett a történetbe Bulenda János -, de azt biztosan tudom, hogy roppant igazságszerető uralkodó volt, s emellett nem akármilyen hadvezér! Az igazságtalanságokra vadászott a seregeivel, úgy ám! S nem egy-egy apró gonoszságra, mondhatni apróvadra csapott le, hanem, mivel világrészekben gondolkodott, csakis a kapitális trófeák érdekelték. Egyszer például iszonyúan felháborodott a napkeleti király égbekiáltó gonoszságán. Még hogy máként merészelik dicsérni az Istent, másként merészelik igazgatni az országot... Hallatlan! Fittyet hánynak az örök emberi értékekre, a napnyugatról özönlő áldásra. Összetrombitáltatta a csapatait, no, a vadászokat, ugye, s máris indult, hogy tűzzel, vassal, vérözönnel érvényt szerezzen az emberbarátságnak. - Öreg, te politizálsz! - gyanakodott Sanyi. - Dehogy! - tiltakozott Bulenda, de két korty is kellett ahhoz, hogy kivágja magát. - A vadászatról beszélek, természetesen. Mert a napnyugati király nem csak a maga seregével indult a vadra. Vendégvadászokat is hívott, kisebbnagyobb grófokat, hercegeket, kiskirályokat, válogatott cigánylegényeket. A közös eszmékre hivatkozott, persze, de azért ígért nekik néhány combocskát, őzgerincet, miegymást a terítékből is - azazhogy mit is beszélek: részesedést az újjáépítés hasznából, és így tovább. Tolongtak a vendégvadászok, megtisztították az utakat, megásták a lövészárkokat, kiépítették a magasleseket. Tüske tépte szép új vadászruhájukat, éheztek, szomjaztak, fagyban vacogtak, kánikulában főttek, s hogy, hogy nem a napkeleti király cseppet sem tisztelte vendégmivoltukat, közéjük pörköltetett úgy istenesen. Mindegy, no, egyszer csak véget ért a vadászat, a rongyos, tépett, véres vendégvadászok is felsorakoztak a terítéknél. - Mégiscsak megérte nekik valahogy - kockáztatta meg a maga nyelvén Józsi. - De meg ám! - csattant fel váratlanul az öreg szaki. - Különösen a középföldi Józsi királynak. Őt külön odahívta magához a napnyugati vezér, kezet rázott vele, s megköszönte mindazt, amit a humanizmus ügyéért tett. Még plecsnit is adott neki, szám szerint hármat! - És az őzgerinc, akarom mondani, a részesedés? - kotyogott bele a mesébe Péter. - Ezt kérdezte a Józsi király is. "Miféle részesedés?" - nézett rá szemrehányóan a napnyugati uralkodó. "Ki gondol a magasztos eszmék szolgálata közben holmi földi hívságokra!" Lógó orral kullogott vissza a hazájába, csak a plecsniket vihette be a kincstárába. A kincstárnok azokat is kidobta, ócska pléhmedálok, olyanja már volt elég. - És a vadaknak, akarom mondani a napkeleti ország népeinek jobbra fordult a sorsa? - firtatta Péter. - Már azokra a kevesekre gondolsz, akik épségben megúszták a humanista vadászatot? - fordult felé az örökös szakszervezeti bizalmi. - Azok már csak annak is örültek, hogy nem kerültek a terítékbe. - Pedig értük történt minden, nem? - értetlenkedett a hallgatag Sanyi. - Értük, bizony - bólintott Bulenda. - Épp úgy, ahogy a vadak szolgálatában hajtja meg a Józsi is holnap a nagyerdőt. - Te aztán meghozod az ember kedvét! - morogta Józsi. - Hubertus is lesz - mosolygott Péter. - Persze, csak a hajtóknak... Két marmonkannával.
XVIII. évfolyam, 9. szám
… csakis a kapitális trófeák érdekelték. Egyszer például iszonyúan felháborodott a napkeleti király égbekiáltó gonoszságán.
EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK!
Várható események: PADOSZ választás — 2014. szept.— 2015. január
PADOSZ Bál
— 2014. november 15.
Nyugdíjas összekötők értekezlete — 2014. okt. 30.
PAKSI ATOMERŐMŰ DOLGOZÓINAK SZAKSZERVEZETE
