T A R T A L O M Farkas Pál: A f a a n y a g m o z g a t á s h a t é k o n y s á g á t b e f o l y á s o l ó t é n y e z ő k
97
Jérome René: T e r v e z é s , erdőrendezés a z ú j g a z d a s á g i r á n y í t á s i rendben
103
Dr. Sólymos Rezső: A l u c f e n y ő f a t e r m é s e és t e r m e s z t é s é n e k lehetőségei M a g y a r o r s z á g o n
109
Varga Béla: F e n y v e s í t é s n a g y c s e m e t é v e l — h e g y v i d é k e n
116
Dr. Papp László: K o r s z e r ű eljárások a g y o r s a n n ö v ő f e n y ő k csemetéinek termelése során
119
Dr. Szepesi László: A f ü g g e s z t e t t g ö d ö r f ú r ó k fejlesztése
123
...
Zágoni István: G o n d o l a t o k a f a g y á r t m á n y ü z e m e k m ű s z a k i - g a z d a s á g i kérdéseiről
120
Benedek Attila: A z e r d ő h a s z n á l a t fejlesztésének f e l a d a t a i a z ú j g a z d a s á g i r á n y í t á s i rendben
1S2
Frank Tibor: A korszerű i p a r v á l l a l a t i s z e r v e z e t k i a l a k í t á s á n a k p r o b l é m á i
137
Irodalmi szemle Nyárültetvényeken
keletkezett fagyrepedésekről
(Dr. Simon M.)
141
E r d ő r e n d e z é s f a t e r m é s t á b l á k nélkül? (Dr. Sólymos R.)
142
A f a f a j m e g v á l a s z t á s a f o n t o s kérdése
143
(Jérome R.)
A z egyszemélyes motorfűrész teljesítménye
(Erdős L.)
143
C í m k é p : Kötegelt rakodás a Szombathelyi Á l l . Erdőgazdaságban H á t l a p o n : T a v a s z i h a n g u l a t a z ebesi c s e m e t e k e r t b e n ( F o t o E R T I , Jérome R. felvételei)
C O f l E P W A H H E &apKctiu 17.:
aKTOpbi, BjiHHioiHHe Ha npon3BoanTejibHOCTb Tpyfla B jiecoTpaHcnopTe
97
HiepoM P.: rijiaHHpoBaHHe H JiecoycTpoHCTBo B HOBOÍÍ CHCTCMC ynpaB^eHHfl SKOHOMHKOH
103
/J~p IJJoüMoiu P.: X o / j p o e r a H y c n o B n * BbipaiUHBanna éjin B BeurpHH
109
Bapea B.: Hcnojib30BaHHe KpynuoMepiibix caweHueB AJIH co3flaHHfl KyjibTyp xBoííHbix n o p o a B ropHbix yCJIOBHHX
116
Jl-p TlannJl.: CoBpeMemibie
MeTOflbi
BL I panu n u u i H M ceHnueB ÖbiCTpopacTymux xBoiíHbix n o p o u
119
JX-p Ceneiuu J7.: i l y - m ycoBepiueHCTBOBaHHH HaBeCHbix íiMOKonaTejiefí
123
3aeoHU H.: O TexHHK0-3K0H0MHMecKHX B o n p o c a x 3aB0fl0B /ipeBeCHbix n3UtJiHH
126
A. Eeneden: 3an;aHn pa3BHTH>i jieconoJib30BaHHfl B HOBOM XOSÍJHCTBCHHOM MexaHH3Me 0panK T.: npoÖJieMbi coBpeMeHHoií o p r a H H 3 a u . n n
IN
132 137
npoMnpen.npHflTHH
H A I . T S V F. lí Z E I C H N I S
Farkas P.: D i e F a k t o r é n der E f f e k t i v i t a t der H o l z b r i n g u n g
97
Jérome R.: P l a n u n g und F o r s t e i n r i r h t u n g im neuen ö k o n o m i s c h e n S y s t e m
103
Dr. Sólymos R.: D e r H o l z e r t r a g der F i c h t e und die M ö g l i e h k e i t e n ihres A n b a u e s in U n g a r n
109
Varga B.: N a d e l b a u m b e r e i c h e r u n g m i t grossen P f l a n z e n im Iiergland
116
Dr. Papp L.: M o d e r n é Verfahren in der P f l a n z e n a n z u c h t v o n sehnell w a c h s e n d e n N a d e l b á u m e n
119
Dr. Szepesi L.: W o h i n hált die E n t w i c k l u n g der A n b a u - P f l a n z l o c h b o h r e r ?
123
Zágoni 1.: l i e t r a c h t u n g e n
über die technischen
und wirtschaftlichen
Fragen d e r M a s s e n b e d a r f s g ü t e r -
produktionsbetriebe
126
Benedek A.: D i e A u f g a b e n der E n t w i c k l u n g der F o r s t b e n u t z u n g im neuen ö k o n o m i s c h e n S y s t e m Frank T.: D i e P r o b l e m e der E n t w i c k l u n g einer zeitgemassig
industriellcn
132
ünternehimingsorgaTiisation 1 3 7
A lapban megjeleni tanulmányok szerzői: Benedek
Attila
Sopron; Farkas bor a M T E S Z nök,
Pál
M É M Erdőrendezőség
Erdészeti
Erdészeti Áll.
a Délzalai
docens,
Erdészeti
Műszaki Irodája, Budapest; dr.
Tudományos Intézet,
Tudományos
Intézet,
Tudományos Intézet,
Erdőgazdaság,
dapest.
egyetemi
és
Faipari
Egyetem,
Á l l . Erdőgazdaság igazgatója, Nagykanizsa; Frank
Ipargazdasági Bizottságának titkára, Budapest; Jérome
katárs, Erdészeti zető,
tanszékvezető
Kecskemét; dr.
Budapest;
Budapest; Varga
Mátraíüred; Zágoni
István
dr.
Szepesi
Béla
Papp
Sólymos
László
Rezső
László
termelési
főmérnök,
René
Ti
ö. ir. m é r
tud. főmun
tud.
osztályve
igazgatóhelyettes,
osztályvezető.
Mátrai
Országos Tervhivatal,
Bu
A faanyagmozgatás hatékonyságát befolyásoló tényezők F A R K A S
P Á L
Minden olyan esetben, amikor az elérendő cél több tényező együttes hatásának eredménye, bonyolult, de összefüggő tényezők vizsgálatát kell el végezni. Ügy gondolom, hasonló az eset a faanyagmozgatás hatékonyságát be folyásoló tényezők vizsgálatánál is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hatótényezők között vannak olyanok, melyeket sem tervezéssel, sem irányítás sal nem lehet megszüntetni, míg másokat csak befolyásolni, rosszirányú hatá sát csökkenteni lehet, míg egyes negatív irányba ható tényezőket meg is lehet és kell is szüntetni. Ezeknek az ismeretében tudunk csak hatni a termelékeny ság emelkedésére és az önköltség csökkentésére. Melyek hát a faanyagmozgatást befolyásoló tényezők ? Maga
az ember
A faanyagmozgatás hatékonyságát befolyásoló tényezők közül első helyen kell említeni az ember tevékenységét. A jármű vezetője szakképzettségének állandó fokozásával, az előírások maradéktalan végrehajtásával segítheti elő a termelékenységet és gazdaságosságot. Szakképzett és lelkiismeretes jármű vezető, gépe ismeretében előre jelzi a várható meghibásodások időpontját, hogy arra a javítóműhely idejében felkészülhessen, s így a javítási idő mini málisra csökkenhet. Feltétlenül ide kell sorolni a felterhelő munkásokat is, akik — akár kézi, akár gépi felterhelésről van szó — a technológia tökéletes ismeretében, annak pontos betartásával tudnak hatni a faanyagmozgatás hatékonyságára. Meg kell említeni a faanyagszállító gépeket irányító személyek munkáját is, akik jó munkaszervezéssel, az állásidő csökkentésével az önköltségcsökkentés irányába hatnak. A faanyagmozgató
eszköz
Az ERTI közelítőkerékpároknak a faanyagmozgatásba történő beállítása, valamint ennek következtében a fogatos munkák átszervezése a termelékeny séget 0,4—0,5 m /ó-ról 1,0—1,2 m /ó-ra emelte. A gépek faanyagmozgatási tevékenységében döntő szerepe van a gép rak súlykapacitásának, vonóerejének, menetsebességének és terepsebességgel való ellátásának. E tulajdonságok növekedése emeli a faanyagmozgatás haté konyságát. A gép vonóerejének túlzott növelésével jelenlegi tapasztalataink alapján emelkedik a gép hasznosórájának üzemeltetési költsége, mely eseten ként a m -re vetített önköltség emelkedéséhez vezet. Meg kell tehát találni azt az optimális vonóerőszükségletet, amellyel a legtermelékenyebb és leggazda ságosabb faanyagmozgatás valósítható meg. 3
3
3
Faanyag mozgatási
idő
A faanyagmozgatási idő szükségletét elemeire bontva elég, ha csak állás időről és menetidőről beszélünk. A kettő aránya döntő mértékben befolyásolja a faanyagmozgatás hatékonyságát. Az összefüggések bizonyítását a korrelációs számítás és a regressziós egye nes kiszámítása teszi lehetővé. Az összefüggések vizsgálatánál a Tefu gépko csiknál alkalmazott haladó átlagnormát alkalmaztam és azonos feltételeket tételeztem fel: gép=Zetor-Super 50 p ó t k o c s i = 2 db = 7 tonna = 7 m fel- és leterhelési idő = 18 perc/m menetsebesség = 20 km/ó átlagtávolság = 10 km-ig és 1—20 km-ig munkaidő = 10 ó r a = 6 0 0 perc 3
3
1. táblázat Összefüggés a Zetor-Super 50 fordulóideje cs teljesítménye ( m / ó ) között 3
s. sz.
1. 2. 3. 4. 5. 6.
Fel leterh. óra
Menet idő óra -
Össz. ford. idő
Telj. m /ó
2,10 1,87 1,64 1,24 1,17 0,94
1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0
3,10 2,87 2,64 2,24 2,17 1,94
2,26 2,44 2,55 3,12 3,22 3,50
es
14,96
3
dx X
dy X
+ 0,61 + 0,38 + 0,15 —0,25 —0,32 —0,55
17,19
dx dy
y—y
—0,60 —0,42 —0,31 + 0,26 + 0,36 + 0,74
K
—0,3660 —0,1596 —0,0405 —0,0650 —0,1152 —0,4070
0,3721 0,1444 0,0225 0,0625 0,1024 0,3025
0,3600 0,1764 0,0961 0,0676 0,1296 0,5476
—1,1593
1,0064
1,3773
Az átlagok számítása: 14,96
ev 17 19 y=— = ^ — = 2,86 m /óra n 6 A korreláció szorosságának számítása: 3
= 2,49 óra;
2
ed x ox =
U)JD_64_ : 0,408 óra 6
1,3773 = 0,48 m 6 edx•edy -1,1593 = - 0,982 n-ox-oy 6X0,408X0,48 A regressziós egyenes számítása: y = a + bx = 5,72 — l,15x edx-dy -1,1593 1,15 b=1,0064 ed x 2
ed y
3
ay-
2
a = y-b-x= 2 , 8 6 - ( - 1,15 • 2,49) = 5,72 amely az Y koordináta metszéspontját mutatja.
E z e k b ő l az é r t é k e k b ő l a z u t á n k i s z á m í t h a t ó a k ü l ö n b ö z ő f o r d u l ó i d ő h ö z tartozó t e l j e s í t m é n y . P L , h a a f o r d u l ó i d ő 3 ó r a , a k k o r a t e l j e s í t m é n y M = 5,72 — ( l , 1 5 - 3 ) = 2 , 2 7 m / ó . E l v i l e g a t e l j e s í t m é n y t 3
* [ m ' / 6 ] = t,
[
r m
m
]
[ o r*a ] +! a [, o r a,] r
egyenlettel fejezhetjük ki, a h o l q a r a k o m á n y s ú l y a , t a m e n e t i d ő a teljes for duló alatt, á a z összes állásidő, b e l e é r t v e a fel- és leterhelés i d e j é t i s . A z e g y e n l e t ből kitűnik, h o g y m i n d t , m i n d á változásával a teljesítmény hiperbolikusán nő v a g y csökken. A z 1. ábra a fel- és leterhelési i d ő n e k , v a l a m i n t a f o r d u l ó i d ő n e k a h a t á s á t adja meg a teljesítményre. Látható, h o g y a I. táblázat adatai viszonylag r ö v i d szakaszra esnek, ezért e g y e n e s s e l is k i e g y e n l í t h e t ő k . m
m
E l m é l e t i l e g , d e g y a k o r l a t i l a g is m e g á l l a p í t h a t ó : A z o n o s t á v o l s á g o n a fel- és leterhelési idő (x) és a t e l j e s í t m é n y (y) k ö z ö t t a k a p c s o l a t igen s z o r o s , és h i p e r b o l á v a l fejezhető k i .
• tel-es leterhelési idő o forduló idő * l. táblázat adatai •—regressziós egyenes
1. ábra m/o
A z e g y e n e s s e l k i e g y e n l í t e t t s z a k a s z o n 1 ó r a r a k o d á s i i d ő c s ö k k e n t é s s e l át lagosan 1,15 m / ó r a t e l j e s í t m é n y n ö v e k e d é s jár e g y ü t t . E z az összefüggés o l y a n esetekre é r v é n y e s , a m i k o r t = l,0 ó r a , a fel- és leterhelés i d e j e p e d i g 0,94—• 2,10 ó t a k ö z ö t t v á l t o z i k . A z á b r a is j ó l érzékelteti, m i l y e n j e l e n t ő s e n n ő a tel j e s í t m é n y a rakodási, ill. fel- és leterhelési i d ő c s ö k k e n t é s é v e l . A fel- és leterhelési i d ő c s ö k k e n t é s é v e l a f a a n y a g m o z g a t á s g a z d a s á g o s s á g a t e r é n a l e g n a g y o b b e r e d m é n y é r h e t ő el és ezért az ö n k ö l t s é g c s ö k k e n t é s e g y i k d ö n t ő és j á r h a t ó ú t j a a nehéz fizikai m u n k á t i g é n y l ő felterhelési m u n k a g é p e s í tésében keresendő. Minél kevesebb a rakodási idő, annál érdemesebb még a p e r c e k é r t is harcolni, a h o g y e z t az á b r a b i z o n y í t j a . 3
m
A távolság A faanyagmozgatási távolság csökkentésével nő a termelékenység, míg a t á v o l s á g n ö v e k e d é s é n é l f o r d í t o t t esettel állunk s z e m b e n . E z é r t k i s e b b m e n e t sebességű j á r m ű v e k e t r ö v i d e b b , m í g a n a g y o b b sebességű j á r m ű v e k e t h o s s z a b b távolságon érdemes foglalkoztatni. F o g a t o s f a a n y a g m o z g a t á s n á l m i n d i g a t á v o l s á g c s ö k k e n t é s é r e kell töre k e d n i . H o g y m i l y e n t e r m e l é k e n y s é g emelkedés v a g y c s ö k k e n é s jár a t á v o l s á g c s ö k k e n t é s é v e l v a g y n ö v e k e d é s é v e l , arra a m o z g a t á s i t á v o l s á g és az átlag n o r m a alapján s z á m í t o t t t e l j e s í t m é n y ( m / ó r a ) k ö z ö t t i összefüggés vizsgálata a d p o n t o s felvilágosítást. 3
2.
táblázat
3
Összefüggés a mozgatási távolság és a Zetor-Supcr 50 teljesítménye ( m / ó ) között S. sz.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
száll. táv. k m (a;) 1 3 "5 7 . 9 11 13 15 17 19 103
Telj. m /ó 3
dy
dx (x—x)
dx
(y—y)
dy
(K) 3,20 2,90 2,70 2,50 2,40 2,20 2,00 1,90 1,80 1,70
—9,3 —7,3 —5,3 —3,3 —1,3 + 0,7 + 2,7 + 4,7 + 6,7 + 8,7
+ 0,87 + 0,57 + 0,37 + 0,17 —0,07 —0,13 —0,33 —0,43 —0,53 —0,63
23,30
*:
—8,09 —4,16 —1,96 —0,56 —0,09 —0,89 —0,89 —2,02 —3,55 —5,48
86,49 53,29 28,09 10,89 1,69 0,49 7,29 22,09 44,89 75,64
0,7569 0,3249 0,1369 0,0289 0,0049 0,0169 0,1089 0,1849 0,2809 0,6993
—26,89
310,90
2,5380
A II. táblázat a d a t a i n a k kiértékelése, ill. a hiperbola egyenessel t ö r t é n ő helyettesítése u t á n 1—19 k m érvényességi h a t á r o k k a l m e g k a p j u k az összefüg gést a m o z g a t á s i t á v o l s á g és a t e l j e s í t m é n y k ö z ö t t . A s z á m í t o t t értékek a következők: 3
. x = 10,3km p=2,33m /ó r=—0,958 b=— 0,086 ?/=:a + ö x = 3 , 2 2 — 0,086x a=y — 6 x = 2 , 3 3 — (—0,086 • 10,3) = 3,2158, a m e l y az y k o o r d i n á t a metszéspontját mutatja. Megállapítható: A m o z g a t á s i t á v o l s á g ós a t e l j e s í t m é n y k ö z ö t t az összefüggés igen s z o r o s , törvényszerű. A mozgatási távolság növekedésével meghatározott teljesítmény csökkenés j á r e g y ü t t . Jelen esetben, a m i k o r a hiperbolát 1—19 k m k ö z ö t t egyenessel he l y e t t e s í t e t t ü k , k m - e n k é n t 0,086 m / ó r a teljesítménycsökkenéssel s z á m o l h a t u n k . A g y a k o r l a t számára t e h á t igen k ö r ü l t e k i n t ő e n kell m e g v á l a s z t a n i a ren delkezésre álló g é p e k szállítási t á v o l s á g á t . V i s z o n y l a g k ö n n y e n m e g h a t á r o z h a t j u k azt a t á v o l s á g o t , a m e l y n é l két ö s s z e h a s o n l í t o t t e s z k ö z t e l j e s í t m é n y e e g y e n l ő , v a g y i s a m e d d i g az e g y i k , a z u t á n p e d i g a m á s i k e s z k ö z d o l g o z i k na g y o b b teljesítménnyel. U g y a n í g y m e g h a t á r o z h a t ó az e g y e n l ő k ö l t s é g ű szállí tási t á v o l s á g is, v a g y az ú n . h a t é k o n y s á g i határ, m e l y n é l az állásidő és a m o z gásidő e g y e n l ő . E z e k n e k a s z á m í t á s o k n a k az elvégzése n a g y segítséget n y ú j t a g é p e k helyes üzemeltetéséhez. 3
3.5 • 2. táblázat adatai -—regressziós egyént
3.0
2.0 \
10 l
2. ábra
20 km
24
Fel- és leterhelési technológiák A fel- és leterhelési t e c h n o l ó g i á k h a t é k o n y s á g a a f a a n y a g m o z g a t á s i i d ő v e l v a n ö s s z e f ü g g é s b e n . A kézi fel- és leterhelési t e c h n o l ó g i á k h a t n a k a f a a n y a g m o z g a t á s h a t é k o n y s á g á r a , m e l y e t v i s z o n t e l s ő s o r b a n és d ö n t ő e n a r a k o d á s i m u n k á k g é p e s í t é s é v e l lehet b e f o l y á s o l n i . Minél n a g y o b b r a k s ú l y k a p a c i t á s s a l r e n d e l k e z ü n k , az állásidő c s ö k k e n t é s e , a g é p i fel- és leterhelés m e g o l d á s a e g y r e f o n t o s a b b lesz s z á m u n k r a .
Időjárás — útviszonyok A szilárd f e l é p í t m é n n y e l ellátott erdei u t a k h o s s z á n a k n ö v e k e d é s e lassú ü t e m ű . E z é r t az i d ő j á r á s — a f ö l d ú t v i s z o n y o k a t illetően — n a g y m é r t é k b e n b e f o l y á s o l j a a t e r m e l é k e n y s é g e t és g a z d a s á g o s s á g o t . Az i d é n y s z e r ű s é g h a t á s á t a s z e z o n i n d e x e k v i l á g o s a n m u t a t j á k . 3. táblázat
A faanyagmozgatás negyedévenkénti alakulása 1961/62. N . év
I. II. III. IV.
kisz.
15,4 23,2 49,5 27,3
1962/63
/o
száll.
13 20 43 24
14,9 20,3 37,8 27,0
kisz.
0/
/o
1963/64
0/
száll.
0/
kisz.
/o
száll.
la
28,3 41,2 35,3 36,9
20 29 25 26
22,0 28,6 38,5 29,9
18 24 32 26
/o /o gazdas ági évi tény 1000 m 3
15 20 38 27
14,4 20,7 39,9 39,9
13 18 35 34
9,6 22,0 34,2 34,2
10 22 34 34
szezomndex 14,9 + 9,6 + 22,0
T
1. n . e v =
„ =lo,5 m
15,5 = 58,8% 26,4
3
ó , II. n . e v =
20,3 + 2 2 , 0 + 2 8 , 6
o
q
=23,6 m
23,6
3
26,4
á . 37,8 + 34,2 + 38,5 , III. n. e v = =36,8 m T
T
T
o
TTT-
,
IV. n .
ev =
2 7 , 0 + 3 4 , 2 + 29,9
o
Z
4
n
6
-
6 +
7
0
-
9
+
1
36,8
Q
2 M
3
30,4
A
= 30,4 m
h—
A t l . n. évi s á l l í t á s =
c
1
J —
° -
5
3
± ^
26,4 1
= 89,8% = 139,2% = 115,2%
- = 26,4 m
3
Megállapítható: A s z e z o n i n d e x e k b ő l l e o l v a s h a t ó , h o g y a faanyagszállításban az első ne g y e d é v o l y a n i d é n y (szezon) a m i k o r átlagosan 4 1 , 2 % - k a l k e v e s e b b f a a n y a g o t szállítunk m i n t é v e s v i s z o n y l a t b a n a n e g y e d é v e s átlag. A I I . n e g y e d é v b e n m á r c s a k 1 0 , 2 % - k a l szállítunk k e v e s e b b f a a n y a g o t . A I I I . n e g y e d é v m á r o l y a n i d é n y a faanyagszállításban, a m i k o r átlagosan 3 9 , 2 % - k a l t ö b b f a a n y a g o t szállítunk, m i n t é v e s v i s z o n y l a t b a n a n e g y e d é v e s átlag. A I V . n e g y e d é v b e n 15,2%-kai t ö b b a faanyagszállítás a n e g y e d é v e s átlagnál. A z i d ő j á r á s hatása t e h á t n a g y m é r t é k ű a f a a n y a g m o z g a t á s r a , a m i a ter m e l é k e n y s é g c s ö k k e n é s é b e n , az ö n k ö l t s é g n ö v e k e d é s é b e n és a k a p a c i t á s ki használatlanságában mutatkozik meg. M i n d e n t el kell t e h á t k ö v e t n i a I I . félév j ó időjárási és kihasználására. Rakodói
útviszonyainak
rend
A r a k o d ó i r e n d h i á n y á n a k hatására a f a a n y a g m o z g a t á s i i d ő n belül n ő a fel- és leterhelési i d ő a r á n y a , m e l y a h a t é k o n y s á g d ö n t ő t é n y e z ő j e . A rendelkezésre
álló kapacitás
kihasználása
A f a a n y a g m o z g a t á s i k a p a c i t á s és a t é n y l e g e s f a a n y a g m o z g a t á s k ö z ö t t i k ü l ö n b s é g a t a r t a l é k o k n a g y s á g á t m u t a t j a és feltárja a f a a n y a g m o z g a t á s t o v á b b i lehetőségeit. L é n y e g é b e n az a d o t t i d ő s z a k f a a n y a g m o z g a t á s a a t e r m e lési k a p a c i t á s kihasználásának m u t a t ó j a . A k a p a c i t á s kihasználás l e g f o n t o s a b b tartaléka: A z i d ő e g y s é g r e eső f a a n y a g m o z g a t á s f o k o z á s a , v a g y i s az intenzív kihasz nálás f o k o z á s a . Megvalósítható: — H a a fel- és leterhelés m á r g é p e s í t v e v a n , a f a a n y a g m o z g a t á s i e g y s é g r e eső g é p i f ő i d é n y c s ö k k e n t é s e , a m e l y fejlettebb m u n k a m ó d s z e r e k k e l érhető el. — H a a fel- és leterhelés m é g nincs g é p e s í t v e , a k k o r a gépi i d ő a r á n y á n a k n ö v e l é s e a t e c h n o l ó g i a i i d ő n belül. E n n e k f ő b b m ó d s z e r e i : a fel- és leterhelés gépesítése, a f a a n y a g m o z g a t ó e s z k ö z ö k m i n ő s é g i á l l a p o t á n a k m e g j a v í t á s a , a beállási és átállási idő c s ö k k e n tése s t b . A f a a n y a g m o z g a t ó e s z k ö z ö k i d ő b e n i kihasználásának, v a g y i s az e x t e n z í v kihasználás f o k o z á s a . A z e x t e n z í v kihasználást b e f o l y á s o l j á k : — A z erdőgazdaság munkarendje. — A j a v í t á s o k végrehajtásának ideje, azaz t e r v e z e n d ő v e s z t e s é g e k . — A m ű s z a k o n belüli i d ő v e s z t e s é g e k , a m e l y e k k ü l ö n b ö z ő o k o k b ó l a d ó d n a k és n e m t e r v e z z ü k m e g . A javítással k a p c s o l a t o s i d ő v e s z t e s é g e k e t a javítási i d ő c s ö k k e n t é s é v e l , a javítások közötti időszakok meghosszabbításával, valamint a javítások egy részének m u n k a i d ő n k í v ü l i végrehajtásával lehetne c s ö k k e n t e n i . E n e m t e r v e z e n d ő v e s z t e s é g e k felszámolása az e g y i k l e g f o n t o s a b b felada tunk.
Munkaszervezés A z állásidő és menetidő arányának megjavítását munkaszervezéssel el lehet érni. E z azt jelenti, hogy a fel- és leterheléssel kapcsolatos szükségtelen várakozási időket jó szervezéssel meg lehet szüntetni. í g y biztosítható, hogy a faanyagmozgató eszköz a munkaidő minél nagyobb részében tényleges fa anyagmozgatást végezzen. A z elmondottak sokak előtt ismertek, lehet, hogy a faanyagmozgatás haté konyságát befolyásoló tényezők összességét nem is említettem, de az általam legfontosabbnak tartottak is ráirányítják figyelmünket a rejtett tartalékok feltárására, amely a faanyagmozgatás hatékonyságának végső célját, a terme lékenység emelését és az önköltség csökkentésót eredményezi. •Pápuául n.: OAKTOPbl, BJ1HHKDIHHE HA nPOH3BOflHTEJ]bHOCTb TPy,EL\ B JiECOVCTPOÍÍCTBE. npöH3B0AMTejibH0CTb Tpyjia B TpaHcnopTe jieca 3aBHCHT OT MHornx (}>aKTopoB. 3TH (JjaKTopbi cnenyiouTHe: caM HejioBeK, cpeacTBa TpaHcnopTa, npoAOJiWHTejibHocTb n p o u e c c a TpaHcnopTa, paccroHHHe, TexHOjiorHfl n o r p y 3 K n , cocroHHHe Aopor, opraHH3auHOHHoe nocTpoeHHe C K J i a f l O B , opraHH3auHH pa6oT. npeBajiHpyiomee 3HaneHHe HMeeT n p o A O J i W H T e / i b H O C T b npouecca TpaHcnopTa. nyTeM MexaHH3auHH n o r p y 3 K H H nojiHoro n c n o j i b 30BaHHH np0H3B0flCTBeHH0H M O I U H O C T H
npOAOJIWHTejIbHOCTb TpaHCnopTa
MO >KHO
COKpaTHTb.
Farkas P.: DIE FAKTORÉN DER EFFEKTÍVET AT DER HOLZBRINGUNG. Die Effektivitát der Holzbringung wird von mehreren Faktorén bestimmt. Diese sind: der arbeitende. Mensch, das Bringungsmittel, die Bringungszeit, die Entfernung, die Verladetechnologie, die Witterungs- und Wegeverhaltnisse, die Lagerplatzordnung und die Arbeitsorganisation. Entscheidend ist die Bringungszeit. Ihre Verkürzung soll durch die Mechanisierung des Verladens sowie durch eine bessere Ausnützung der vorhandenen Kapazitát erzielt werden.
Tervezés, erdőrendezés az új gazdaságirányítási rendben JÍSOME
RENÉ
A szocialista gazdaság jellemzője a szükségletekre való termelés és ennek fontos módszere a tervgazdálkodás. Jellemző marad ez az új gazdaságirányítási rendben is azzal a különbséggel, hogy amíg a most lezárult szakaszban a ter ven volt a hangsúly, addig az újban a gazdálkodás kerül az előtérbe anélkül, hogy feleslegessé, nélkülözhetővé tenné a tervezést. A szükségletek az árutermelés viszonyai között a piacon jelentkeznek, s eddigi tervrendszerünkben ezek összetételét és mértékét országosan, madár távlattal korlátozott mélységben mértük fel és a felülről diktált tervelőírásban fejeztük ki. Fejlődésünk most következő szakaszában már lehetségessé, de egyben szükségessé is válik, hogy a termelőt bizonyos keretek között közvet len kapcsolatba hozzuk a piaccal. A z állítandó keretek hivatottak érvényesíteni a szabadabbá váló gazdálkodásban az általános népgazdasági fejlesztési kon cepciót. A keretek megszabása, valamint ezek között a lehető legeredménye sebb termelés, értékesítés kiterjedt tervezést követel. A vállalati tervezésben az eddig szinte figyelmen kívül hagyott abszolút eredmény a gazdálkodás leg főbb célja lesz és a puszta keretlebontás — űrlapkitöltés — helyett minden egyes vállalatnak magának kell prognózist készítve termeivényeinek kelen dőségére, értékesítési árára stb.-re nézve kialakítania saját termelési prog ramját. Az egyes termelési ágazatok sokféle sajátossága mellett általános terv rendszert, valamilyen sémát adni nem lehet. Különösen vonatkozik ez a hosz-
szú termelési periódussal dolgozó erdőgazdaságra. Egyetlen népgazdasági ág ban sem érvényesülnek a távlati és rövid távú igények oly egyforma súllyal, mint az erdőgazdaságban. Egyaránt fontos a mai szükségleteknek kielégítésére termelő faiparnak, a lakosságnak fával való ellátása, valamint az iparfejlesz tés nyersanyagának, az erdő egyéb létfontosságú hatásainak több évtizedes előrelátást igénylő biztosítása. Külön nehézséget okoz a fatermesztésben a termelőeszköz és termeivény — fatőke és hozam — elmosódó határa. Ma gunknak kell így kialakítani, továbbfejleszteni tervrendszerünket az új gaz daságirányítási rendben. Az Erdészeti Hivatal Erdőrendezési Főosztálya ezért megbízta az Erdészeti Tudományos Intézetet, hogy a korszerű üzemtervekkel szemben támasztható igényekre vonatkozó kutatási feladat kapcsán tegyen javaslatot olyan átfogó tervezési rendszerre, ami kielégíti az új gazdaságirányítási rendszer követel ményeit. A z ezzel megbízott kutatókollektíva már kialakította az erre vonat kozó főbb elgondolást és szükségesnek látszik, hogy ez az egész szakmát köz vetlenül érdeklő kérdés még a kidolgozás stádiumában nyilvánosságra, megvi tatásra kerüljön. Vállalati 5 éves és éves OPERATÍV TERV acalakulás, állalati érdek
Népgazd. ágazati TERVKONCEPCIÓ Népgazdaságfejlesztési elgondolások EVES STATISZTIKA MŰSZAKI ERDŐFELVÉTEt Erdő állapota, termesztési adottsápok
1. ábra. Erdőgazdasági tervalakítás
Szakmai — műszaki, biológiai elvek
folyamatábrája
A z elgondolás szerint az erdőgazdasági tervezés alapja továbbra is az er dőrendezési munka, éspedig annak leltározó, erdőleíró és terepi tervező része. A z ennek alapján eddig összeállított üzemterv azonban az új igényeknek már nem felelhet meg. Nem teremthető benne kellő kapcsolat a népgazdasági ter vekkel, nem szervezhető rajta keresztül kellően a termelés, hiányzik belőle a változó igények követéséhez szükséges rugalmasság és nem biztosítható szá mára a gazdaságirányításban feltétlenül szükséges sokirányú tájékozottság. Nem segít ezen a községhatáros összeállításról az erdészetire való átállás sem. Ez csak növeli az üzemterv terjedelmét anélkül, hogy csökkentené funkcioná lis hiányosságait, s még kevésbé szüntetné meg azokat. A z elgondolás ezért az üzemterv leltározó részét elkülöníti a tervezőrésztől és az utóbbiból csupán a gazdasági eszközökkel nem ösztönözhető, felétlenül szükséges intézkedésekre
irányuló előírásokat tartja meg, hatósági korlátozásként. A termelés szervezését — amit eddig soha meg nem valósuló óhajként állítottunk az üzemtervekkel szembe — az elgondolás az erdőgazdasági középtávú, illetve éves operatív ter vekre bízza. Az erdőgazdasági tervezés az elgondolás szerint a következőképp tagolódna: műszaki erdőfelvétel, tervkoncepció, erdőrendezési előírás, erdőgazdasági középtávú és operatív tervek. Ez a megbontás alkalmat ad arra, hogy az előírás és a tényleges tervezés országosan időbeli összhangba kerüljön a népgazdasági tervekkel és részeiben ott alakulhasson ki, ahol a rendelkezésre álló ismeretanyag a termelési cél megvalósulására irányuló legeredményesebb tervezésre nyújt biztosítékot. Szervesen épül a rendszerbe a legfőbb tájékoztatás, a népgazdasági koncepció is. A z egyes részek szervezetileg is elkülönülnek egymástól, egymáshoz, va lamint a népgazdasági tervhez való időbeli kapcsolódásuk azonban szoros. Ev
I I
1
J^^M
Népgazdasági
I
5 éves terv
l.j
i
%
"I
10
1
:
L.1 I
|
Erdőgazdasági i
1
1
I
Erdő- 1
L J
operatív tervek
1 rendezési előírásii
j
LJ
Terv
10
koncep ció
II
II Műszaki erdőfelvétel I I | I 10
2. ábra. Erdőgazdasági Műszaki
tervezés
tagolása
erdőfelvétel
A tervrendszer alapja az elgondolás szerint a műszaki erdőfelvétel. Célja alapadatok rögzítése a tervkoncepció kialakításához, az erdőrendezési előírás összeállításához, részben az operatív tervváltozatok összeállításához, valamint az üzem naturális eredményességének ellenőrzéséhez, a korábbi tervezés bírá latához. Nem puszta leltározás, mert számba kell vegye a terület- és faállo mányadatok mellett az érvényességi idő alatt esedékessé váló termelési intéz-
kedéseket és a technológiai jellemzőket is. Éppen ez adja a m u n k a műszaki jellegét. A műszaki erdőfelvétel érvényességi időtartama a lassannövő fafajok b ó l alakítandó üzemosztályokra n é z v e húsz, a g y o r s a n n ö v ő k é b e n tizenöt év. A megújítás, visszatérés ideje ennek megfelelően tíz, illetve öt év. A műszaki erdőfelvétel folyamatos munka, í g y m i n d e n i d ő p o n t b a n legalább tíz é v r e v o n a t k o z ó a n időszerű tájékoztatást nyújt. A területegység, amit egyszerre kell átfogjon, célszerűen erdészetnyi, illetve azon belül az üzemosztály. Megkívánja ezt a szorosan vett erdőfelvételhez szervesen k a p c s o l ó d ó elemző feladat, a rész letes hozamellenőrzés. A hozamellenőrzés szervezett beépülése az erdőrendezési m u n k a e l m é l y ü lését jelenti. N a g y o b b területen — m á r erdészetenként is — az e g y é b k é n t v á gásos gazdálkodású fatermesztés a „ m é t h o d e du c o n t r o l e " szerint irányítható. A z erdőfelvétel megújítása során az új tételes felvétel megbízható adatokat nyújt a tényleges h o z a m megállapításához, egyes gazdasági intézkedések natu rális eredményességének ellenőrzéséhez, az alkalmazott faterméstáblák alkal mazhatóságának kiértékeléséhez, korrekciós tényezők kimunkálásához és ez az elemző m u n k a kell, h o g y támpontot nyújtson az új előirányzásnak p o n t o sabbá, e r e d m é n y e s e b b é tételéhez. A műszaki erdőfelvétel az erdőrendezőségi kirendeltségek feladata volna a hozzá tartozó m i n d e n e g y é b —• térképezési, termőhelyfeltárási stb. — m u n kával együtt. A z e r e d m é n y e k e t felvételi l a p o k o n kellene rögzíteni, ezek az erdőrendezőség által hitelesítendő o k m á n y o k . A z erdőrendezőség a r e n d e l k e zésére álló adatokból a felügyelete alá tartozó egész területről meghatározott m é l y s é g ű és részletezésű éves összesítést — statisztikát — készítene a f ő h a t ó ság részére. Ezek az összesítő jelentések elégíthetnék ki az országos mértékű tájékozódást és elláthatnák az e r d ő t ö r v é n y b e n előírt országos szaknyilvántar tás feladatát. Adatai adnának alapot a népgazdasági koncepció kialakításá hoz is. Tervkoncepció A t e r v k o n c e p c i ó kapcsolja az erdőgazdaságot a népgazdaság egészébe. Benne jutnak kifejezésre az iparfejlesztésnek, valamint a népgazdaság e g y é b irányú fejlesztésének igényei. K o r m á n y s z i n t ű elhatározást tükröz. A szakmi nisztérium által kimunkálandó tervvariációk alapján végül is a tervfőhatóság alakítja ki. L e g a l á b b tíz évre előre kell, h o g y megszabja a f ő b b k ö v e t e l m é n y e ket, de tájékoztatást kell adjon az erdőgazdálkodás sajátosságának megfelelően hosszabb időre is. A t e r v k o n c e p c i ó előírásait a szakminisztérium erdőrendező ségekre vetíti ki, h o g y kellő tájékoztatást nyújtson az erdőrendezési előírás kialakításához. Erdőrendezési
előírás
A népgazdaság távlati igényeit érvényesíti és a gazdálkodás naturális k e reteit szabja m e g az elgondolás szerint az erdőrendezésí előírás. Hatósági k o r látozó. Tartalmi körvonalazásában mutatkozik m e g l e g s z e m b e t ű n ő b b e n az új gazdaságirányítási rendszer sajátossága. N e m terjedhet túl az előírás a gaz dasági eszközökkel kellően n e m ösztönözhető, de feltétlenül szükséges intézke dések körén. A z eddigi üzemtervi előírásokat olyan mértékűre kell csökkente ni, h o g y a távlati i g é n y e k n e k feltétlenül szükséges m é r t é k ű kielégítése m e l lett kellő szabadságot adjanak a racionális termelési eljárások spontán ala kulásához.
Így például céltalan a telepítési kötelezettség előírása, elegendő a gazda sági ösztönzés. A z erdőgazdaság feltétlenül elvégzi, ha számára ez gazdaságos, csak legyen aki megfizeti. Hasonló a felújítás is. Elegendőnek látszik itt az átlagos átfutási időnek üzemosztályonkénti előírása. A tisztításra nézve meg felelő gazdasági ösztönzőnk eddig nincs, feltétlenül előírásra szorul még akkor is, ha egységáras költségtérítéssel végezzük is. Hasonlóan előírásra szorul a törzskiválasztó gyérítés is, viszont a növedékfokozót akkor végezhesse az erdő gazdaság, ha ez számára gazdaságos. Nem történik sérelem a népgazdaság táv lati céljai kárára sem, ha ellenkező esetben elmarad. Ez nem jelentene teljes szabadságot az előhasználatok terén, mert a gyérítésekben például általános korlátozással meg kell követelni, hogy az ne rontsa, de javítsa az állomány jó ságát (ellenőrizhető például a Márkus-féle mutatóval), és ne csökkentse a kör lapösszeget a kritikus érték alá (Kiss Rezső-féle gyérítettségi szám). A véghasz nálatban általában csak a vágásérettséget kellene előírni, konkrétan, erdőrész letekre, egyedül a felszabadító-vágást volna szükséges előírással biztosítani. Az elgondolást talán legjobban érzékelteti az előírásnak szükséges és lehet séges tartalmára vonatkozó első, durva felmérés. Eszerint az előírás a követ kezőkre terjedne ki: — a kezelés alatt álló terület általános hasznosítása — elsődleges rendeltetés az egész, vagy a terület egyes részeire vonatkozóan; — az évente kitermelhető bruttó fatérfogat üzemosztályonként elő- és véghasz nálatban; — a véghasználandó erdőrészletek megjelölése — természetes felújítás fel szabadítóvágása, egészségügyi tarvágás, sürgősen átalakítandó állomány ki termelése, különleges népgazdasági szükséglet kielégítése — (az összesnek mintegy 25%-a erejéig); — a véghasználTiató állományú erdőrészletek megjelölése — előkészítő és nyitó vágás, egyéb vágásérett állományok; — gyérítendő állományú erdőrészletek megjelölése — törzskiválasztó, egész ségügyi és gyorsannövő fafajok gyérítése; — tisztítandó állományú erdőrészletek megjelölése; — az erdőfelújítási mutató üzemosztályenként; — a fenntartható vadállomány vadfajonként; — a biztosítandó szakemberellátottság. Ehhez csatlakoznának az általános korlátozások. Az erdőrendezési előírás erdőgazdaságokra készülne és a népgazdaság kö zéptávú — 5 éves — terveivel azonos kezdőpontra, de kétszeres időtartamra. Az összeállítás az erdőrendezőségek felügyelői részlegére hárulna. Végül is a főhatóság hagyná jóvá. A z összeállításhoz szorosan kapcsolódna a részleges hozamellenőrzés, erre az előző 5 éves tervről való leszámoltatás ad alkalmat. Részleges csupán azért, mert állapotfelvétel hiányában csak egyes erdőrészle tekre terjedhet. Operatív
tervek
A z erdőgazdaságok az erdőrendezési előírás keretein belül, a piaci igények és termelési lehetőségek mérlegelésével, tervváltozatok sorozatán át jutnak el a középtávú, végül az optimalizált operatív tervükhöz. A z erdőgazdaság kö zéptávú terve a népgazdaságival egyező időtartamú. Ezen belül az éves operatív tervek mindig 5—5 évre kell előretekintsenek, hogy a következő évek munkáit is megfelelően előkészíthessék. Ezért nem elégséges az 5 éves erdőrendezési elő írás, hanem 10 éves szükséges.
A felvázolt elgondolás menetrendjét az 1971 évvel kezdődő következő 5 éves népgazdasági terv előkészítésének példája szemlélteti. A negyedik 5 éves népgazdasági terv erdőgazdasági előkészítése Főhatóság 1969.
I. II. III. IV. V . É v e s statisztika összesítése. M É M VI. V I I . Tervkoncepció kialakítása VIII. MÉM—OT IX. X. XI. X I I . Koncepció bontása erdőrendezősé gekre 1970. I. II. III. IV. V. V I . Erdőrend. előírás felülvizsgálata MÉM VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Erdőrendezőség
Erdőgazdaság
Adatgyűjtés az éves statisztikához. É v e s statisztika elké szítése és felterjeszt.
Adatgyűjtés, felkészülés az erdőrendezőségi előírásra.
Koncepció bontása erdőgazdaságokra Erdőrendezési előírás kialakítása.
Piackutatás, informá lódás, felkészülés a vállalati tervkészí tésre
Vállalati 5 éves és 1971. évi operatív tervek kialakítása. Részleges hozamellen őrzés, tervleszámol ta tás
A példa csupán vázlat, a negyedik 5 éves terv előkészítése a gyakorlatban ettől eltérően történik. A koncepcionális terv kialakításának munkáját az Orszá gos Tervhivatal a már rendelkezésre álló adatok alapján megkezdte és 15 éves időtartamra 1969 év végéig elkészíti. A tervezés a továbbiakban már a séma szerint folyhatna. A z erdőrendezőségeknek így csupán az erdőrendezési elő írásoknak 1970 év első felében esedékes összeállítására kellene felkészülni, az erdőgazdaságok pedig már némi tapasztalattal foghatnak hozzá az év második felében az operatív tervek készítéséhez. A z erdőrendezőségi kirendeltségek folytathatják a jelenlegi üzemtervezési munkát és a teljes ellátottság elérése után állhatnának rá az elgondolás szerinti műszaki erdőfelvételre. Ennek elké szülte előtt meg kell elégednünk a meglevő és még elkészülő üzemtervek ada taival. Az itt felvázolt elgondolás természetesen csak az erdőgazdasági nagyüze mekre, elsősorban az állami erdőgazdaságokra vonatkozik. A kisüzemek gaz dálkodását továbbra is üzemtervekkel kell szabályoznunk, esetleg egyszerűsített, korszerűsített formában.
* Az új gazdaságirányítási rendszer nagyarányú szemléleti változásra kény szerít és megvalósítása során első hallásra talán meghökkentő megállapítások hoz jutunk. Jobban átgondolva azonban a dolgokat, meg kell állapítanunk, hogy ezek nélkül a fejlődés hovatovább elképzelhetetlenné válik. Tudomásul
kell vennünk, hogy a „minden áron" való fatermesztés ideje elmúlt. Ne fél jünk, ne ijedjünk meg a gazdálkodó vállalatoknak látszólag nagyobb szabadsá gától. A z új gazdaságirányítási rendszert jelentős tartalékokkal kezdjük, bőven van miből gazdálkodni! A diktált tervek időszakát az erdőgazdaság jól hasz nálta ki. Szaporodott az erdőterületük, kitermelhető fatartalékaink vannak, cél szerűen javítottuk erdeink fafaj összetételét főleg a gyorsannövő nyárfélékkel, s ezzel — többek között •—• egy új iparág megalapításának lehetőségét teremtet tük meg. Korszerű gépekkel láttuk el magunkat, a feltárásban is előrehalad tunk, új épületek biztosítanak megfelelő lakást, irodai elhelyezést, korszerű tu dományos kutató bázist alakítottunk ki, országos méretű kísérletekkel fejlesz tettük az erdőművelést és a használatot egyaránt . . . Nem mondhatjuk el mind ezt a termelés gazdaságosságáról. Most ennek megteremtését célozza az új gaz daságirányítási rendszer. Érzelmi momentumokat félreértve, bátran és ugyan olyan nagyvonalúsággal kell megvalósításához hozzáfognunk, mint amilyennel a népgazdaság eddig finanszírozta törekvéseinket. Szakmánk további fejlődését — esetleg fennmaradását — az fogja meghatározni, hogy ezen a téren milyen ered ményeket tudunk elérni. MepoM P.: njtAHHPOBAHHE H JIECOyCTPOPtCTBO B HOBOH CHCTEME ynPABJlEHHH 3KOHOMHKOÍ1 no HOBOH C H C T e M e ynpaBjieHHíi SKOHOMHKOH rmaHHpoBaHne JiecHoro npon3BOACTBa HYWHO npoH3BOA"Tb 6ojiee AH(f)(i)epeHiTHpoBaHHO. oprxo3njiaHbi n p e w H e í í CHCTeMbi B nacTOHmeM Henpi-iroAHbi Rjin opraHH3auHH npoH3BOACTBa. rio HOBMM 3aMbicnaM B opraHH3aunH jiecHoro xo3HHCTBa (B jiecoycTpoHCTBe) cneAyeT oTAejiíiTb A p y r OT A p y r a paöOTbi no HHBeHTapH3auMH H njiaHupoBaHHK). O CHOBOH njT&HHpoB&HHíí ocTacTCíí H B AajibHeftIIIEM y q é T JiecHoro rJioHAa. riepcneKTHBHaH K O H i r e n i i n f l pa3BHTnfl JiecHoro npoH3BOACTBa onnpaeTCfl Ha CTaTHCTHKy, noJiyHaeMyio eweroAHO B pe3yjibTaTe Bceoöureíí pa3paőoTKH AaHHbix yqéTa JiecHoro ífciOHAa. FlepcneKTHBHafl KOHlienUHH pa3BHTHfl JTeCHOTO npOH3BOACTBa AeAHTCfl JieCX03aMH n o HHCTpyKUHHM jiecoycTpoHCTBa n a CpOKH, cooTBeTCTByiomHe cpoKaM napoAHOxo3íiHCTBeHHbix njiaHOB. H J i e c x 0 3 b i coCTaBjr^iioT onepaTHBHbie n^aHbi no STHM c p o n a M . 0praHH3au,HH jiecHoro xo3flüCTBa — BeAOMCTBeHHan 3 a A a q a , HO B CHCTeMe eé nHBeHTapn3ai|nH H HHCTpyKTnpoBaHHe n o A A e w a T BeAeHHio pa3Hbix OTACIOB. JIecoycTponTe.nbHafl n n c T p y K u n n AOJiwna jxarb jiecxo3aM öojibiue CBoőoAbi hjih BHeApeHHH pauHOHajrbHbix np0H3B0ACTBeHHbix MCTOAOB.
Jérome R.: P L A N U N G U N D F O R S T E I N R I C H T U N G IM NEUEN ÖKONOMISCHEN SYSTEM. Die forstwirtschaftliche Planung soll im neuen ökonomischen System stárker als bisher differenziert werden. Die bisherigen forstwirtschaftlichen Betriebspláne sind zur Organisierung der Produktion nicht geeignet. N a c h den neuen Vorstellungen sollten in der Forsteinrichtung die A r beiten der Inventur und der Planung voneinander getrennt werden. Die Planung beruht auch weiterhin auf der Waldstandsaufnahme. A u f Grund dieser A u í n a h m e wird auf der Landesniveau jáhrlich eine Statistik hergestellt, die zur Entwicklung der perspektiven Konzeption der V o l k s wirtschaft dient. Diese Konzeption wird für die Zeitráume der volkswirtschaftllchen Pláne durch die Vorschriften der Forsteinrichtung an die Staatlichen Forstwirtschaftsbetriebe übermittelt, die ihre Operativpláne an diese Vorschriften gemessen herstellen. Die Forsteinrichtung ist eine b e hördliche Aufgabe, in ihrem R a h m e n werden aber Inventur und Planung von gesonderten Abteilungen durchgeführt. Z u r Entwicklung von rationellen Produktionsverfahren soll den Staatlichen Forstwirtschaftsbetrieben eine den Fc-rsteinrichtungsvorschriften angemessene Freiheit gewáhrt werden.
A lucfenyő fatermóse é s termesztésének lehetőségei Magyarországon D R . S Ó L Y M O
S
BEZSŐ
D o m b - és hegyvidéki erdeink egyik legértékesebb gyorsannövő fafaja a a lucfenyő. Fájának felhasználhatósága kedvező tulajdonságai miatt igen szé les körű. A papíriparnak és a fűrésziparnak egyaránt keresett alapanyaga. A keresletet hazai termelésből még csak megközelítően sem tudjuk kielégíteni. A lucfenyő fáját világszerte egyre nagyobb mennyiségben igénylik, ezért importjának lehetősége korlátozott, a belőle készült választékok ára pedig emelkedő irányt mutat. A faanyagfelhasználás várható alakulása, a papír- és cellulózipar rendkívül gyors fejlődése miatt keresni kell Magyarországon is a lucfenyőtermesztés fo-
k o z á s á n a k lehetőségeit. E n n e k e g y i k alapfeltétele az, h o g y a rendelkezésünkre álló t e r m ő h e l y e k f i g y e l e m b e v é t e l é v e l m e g t u d j u k h a t á r o z n i : h o l , m e n n y i i d ő m ú l v a , m i l y e n m é r e t ű és t ö m e g ű luc f a a n y a g o t t e r m e l h e t ü n k m e g . A g a z d a s á g o s s á g elbírálása é r d e k é b e n p e d i g i s m e r n ü n k kell a z o n o s t e r m ő h e l y r e v o n a t k o z t a t v a a k ü l ö n b ö z ő fafajok v á r h a t ó fatermésének mennyiségét és értékét is. M i n d e z e k szükségessé t e t t é k azt, h o g y az E R T I - b e n a l u c f e n y v e s e k állo m á n y s z e r k e z e t i és fatermési v i s z o n y a i n a k , v a l a m i n t k o r s z e r ű n e v e l é s é n e k k u t a t á s á v a l is f o g l a l k o z z u n k . A v á z o l t f e l a d a t o k m e g o l d á s a é r d e k é b e n , az 1 9 6 4 — 6 6 - o s é v e k b e n az or s z á g s z á m o t t e v ő l u c o s a i b a n 115 hosszúlejáratú kísérleti területet l é t e s í t e t t ü n k . A z átlagosan 2 0 0 0 m n a g y s á g ú t e r ü l e t e k f a á l l o m á n y á n a k felvétele során k ö z e l 35 ezer fa 240 ezer a d a t á t g y ű j t ö t t ü k b e . E z e k e n k í v ü l v i z s g á l a t a i n k h o z fel h a s z n á l t u k az ü z e m t e r v e k b ő l k i g y ű j t ö t t 903 l u c f e n y v e s erdőrészlet a d a t a i t is. A z a d a t o k l y u k k á r t y a rendszerű g é p i f e l d o l g o z á s a u t á n é r t é k e l t ü k a k a p o t t eredményeket. 2
Először meghatároztuk a fatermési célt szolgáló lucfenyvesek
felsőmagassági
és átlag magassági szórásmezejét ós ezen belül fatermési o s z t á l y o k a t a l a k í t o t t u n k . Az e g y e s fatermési o s z t á l y o k felsőmagassági k ö z é p s z á m s o r a i t az 1. táb lázatba f o g l a l t u k össze. A t á b l á z a t b ó l k i t ű n i k , h o g y a r e k o r d s z á m b a m e n ő leg k i v á l ó b b ( I / a ) és a fatermés s z e m p o n t j á b ó l m é g e l f o g a d h a t ó ( V I ) l u c f e n y v e s e k f e l s ő m a g a s s á g a k ö z ö t t 100 é v e s k o r b a n m i n t e g y 17 m k ü l ö n b s é g v a n . A helyes a d a t s o r o k m e g h a t á r o z á s a é r d e k é b e n felhasználtuk a rendelkezésre álló 1018 á t l a g m a g a s s á g i a d a t o t is, m i u t á n a felső- és á t l a g m a g a s s á g i a d a t o k összefüggé s é b ő l a z o k regressziós e g y e n l e t é t l e v e z e t t ü k . E s z e r i n t : T'=—0,7 + 0,96X, a h o l X=Hf és Y'=H az e g ó s z á l l o m á n y r a v o n a t k o z t a t v a . í g y l e h e t ő v é v á l t a 115 m ó r t felsőmagassági p o n t n a k számítás útján v a l ó kiegészítése. A z egész á l l o m á n y á t l a g m a s s á g i értékein k í v ü l a f ő á l l o m á n y á t l a g m a g a s s á g i s z á m s o r a i t m
Az egyes fatermési osztályok felsőmagassági középszámsorai I/a
I.
II.
Kor év 1
& 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80 85 90 95 100
III.
IV.
1. táblázat
V.
VI.
7
8
l a t o r m e s i o s z t á l y méter 2
3
4
5
6
3,21 6,69 10,24 14,14 18,14 21,51 24,31 26,65 28,60 30,27 31,63 32,79 33,80 34,66 35,37 35,98 36,48 36,88 37,22 37,51
2,49 5,20 8,03 11,29 14,80 18,01 20,86 23,20 25,13 26,75 28,09 29,22 30,21 31,04 31,73 32,32 32,82 33,22 33,57 33,88
• 1,93 4,05 6,30 9,01 12,07 15,08 17,89 20,20 22,08 23,65 24,95 26,05 27,00 27,80 28,47 29,04 29,52 29,92 30,28 30,59
1,49 3,15 4,95 7,19 9,85 12,62 15,35 17,59 19,40 20,91 22,16 23,22 24,13 24,90 25,55 26,09 26,55 26,94 27,30 27,62
1,15 2,46 3,88 5,74 8,03 10,57 13,17 15,31 17,04 18,48 19,(iS 20,70 21,56 22,30 22,92 23,33 23,89 24,26 24,63 24,94
0,89 1,91 3,05 4,58 6,55 8,885 ' 11,30 13,33 14,97 16,34 17,48 18,45 19,27 19,97 20,57 21,05 21,48 21,85 22,22 22,52
0,69 1,49 2,39 3,66 5,34 7,41 9,69 11,60 13,15 14,44 15,52 16,45 17,22 17,89 18,45 18,91 19,34 19,68 20,04 20,34
— I
0
5
1
I
1
I
1
1
1
1
1
1
1
1
í
1
1
1
1
1
1
10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80 85 90 95 fOO
Tfkor, év) 1. ábra is meghatároztuk. Ezek az 1. ábráról leolvashatók. Az előbbi egyenlet a fő állomány és a felsőmagasság összefüggésében a következő: Y'=—0,5-|-0,97X, ahol X — Hj; Y'=H (főállomány). A korreláció mind az egész, mind a főállo mány átlagmagassága és a felsőmagasság között igen szoros: r = 0 , 9 9 . A magassági adatok (Hf, H ) fatermési osztályonkénti levezetése után meghatároztuk a felsőmagasság és a kor függvényében a fő-, az egész-, valamint a mellékállomány hektáronkénti összesfatömegét. Mivel lucosaink nagyrésze túl zottan sűrű, azért az első időszakra a szokásosnál nagyobb előhasználati fa tömeget írtunk elő. Ezt „mellékállomány I"-nek neveztük el, alapját a kísér leti területeken végzett gyérítés jelölés képezi. Lucosaink jelenlegi egészállo mányának adatsorait szintén I-gyel jelöltük. Ezzel mintegy utalni akarunk az állományok jelenlegi, nem kedvező szerkezeti viszonyaira. Erőteljesebb gyérítés után lehet majd a fatermési táblában „mellékállomány I I . " és az „egészállo mány I I . " alatt szereplő adatokat a gyakorlatban alkalmazni. Külön foglalkoztunk a hektáronkénti törzsszám és az átlagos átmérő közötti összefüggéssel. Viszonylag nagy törzsszámeltérés mellett találtunk azonos élőfakészletű állományokat. A kisebb törzsszámú állományok átmérője mindig nagyobb volt. Ezek is igazolták a korszerűen végzett erdőnevelés értéknövelő hatását. Ebből kiindulva megállapítottuk az állományok jelenlegi átlagos hek táronkénti törzsszámát és mellmagassági átmérőjét (NI, D l ) ugyanakkor a mintaállományoknak megfelelően „normatív jellegű" törzsszám és átmérő adatsorokat is vezettünk le (N II, D II). Ezeket az erdőneveléssel foglalkozó szakembereknek tájékoztatásul szántuk. Lucosaink rendkívül magas törzs számára jó példa a kísérleti állomány, amely az Irottkő alatt van, kora 48 év és hektáronként 2032 db fa áll benne. Az állományszerkezeti és fatermési adatokból elkészítettük az új, hazai luc fenyő fatermési táblát. Ebben az ismertetetteken kívül az összes előhasználat ós m
m
II. fatermési osztály Lucfenyő Felső magasság H/ Kor év
felső határa
közép értéke
A
á t 1 a g os alsó átmérője határa magassá ga H Di Du m
m
m
m
m
cm
cm
f ő
fatömegének felső határa m
3
közép értéke m
3
alsó határa m
3
•
1
2
3
4
5
6
15 20 25
7,1 10,0 13,3
6,3 9,0 12,1
5,5 8,0 10,8
5,8 8,6 11,2
6,1 9,7 12,7
30 35 40 45 50
16,4 19,3 21,6 23,5 25,1
15,1 17,9 20,2 22,1 23,7
13,7 16,5 18,8 20,7 22,2
14,2 16,9 19,1 20,9 22,5
55 60 65 70 75
26,4 27,5 28,5 29,3 30,0
25,0 26,1 27,0 27,8 28,5
23,5 24,6 25,5 26,3 26,9
80 85 90 95 100
30,6 31,1 31,5 31,8 32,2
29,0 29,5 29,9 30,3 30,6
27,5 28,0 28,4 28,7 29,0
7
8
9
10
6,9 11,0 14,1
78 131 198
69 116 176
60 101 154
15,4 18,3 20,7 23,0 25,1
17,0 19,6 22,1 24,4 26,5
271 344 407 460 505
244 313 374 424 467
216 283 340 388 429
23,7 24,8 25,7 26,4 27,1
27,1 29,0 30,8 32,6 34,3
28,5 30,4 32,3 34,1 35,9
543 575 603 627 647
503 534 560 584 603
463 493 518 540 559
27,6 28,1 28,5 28,9 29,2
36,0 37,7 39,3 40,9 42,5
37,6 39,3 41,0 42,7 44,4
664 679 690 700 709
619 633 645 654 663
574 588 599 608 617
'
az összesfatermésre vonatkozó értékeket is megadtuk. Mivel lucosaink zöme a I I . és I I I . fatermési osztályba tartozik, azért a 2/1 és 2/2 táblázatban bemutat juk az új fatermési táblának a I I . fatermési osztályra való adatsorait. Fatermési táblánkat összehasonlítottuk Oreiner, Schwappach, Wiedemann és a román fatermési táblák adataival. Ebből megállapítottuk, hogy ezeket nálunk nem célszerű alkalmazni a nagyarányú fatermési különbségek miatt. Adatsorainkat leginkább a román adatok közelítik meg. A gazdaságos lucfenyőtermesztés érdekében külön elemeztük az összesfatermés értékeit. Ezeket összehasonlítottuk a hazai bükk, tölgy és erdeifenyő összes fatermési adatokkal és a 2. ábrán látható eredményt kaptuk. Ebből lát ható, hogy a szereplő fafajok között 100 éves korra vonatkoztatva a lucfenyő •összes fatermése a legnagyobb, ezt követi a bükk, majd az erdeifenyő és a tölgy. Meg kell jegyezni, hogy az összehasonlítást a szórásmező felső és alsó határ görbéivel lehetett egyértelműen elvégezni. Ezek az eredmények is arra utalnak, hogy szükséges és időszerű a lucfenyőtermesztésnek fafajpolitikai felülvizsgá lata. Ezt a fafajt az ésszerűség határain belül a tervezettnél nagyobb mértékben kell telepíteni és figyelembe venni minden termőhelyet, ahol a lucosítás gazdasági ered ményeit egyértelműen igazolni lehet. Elsősorban a félnedves, üde és félszáraz termőhelyekről lehet szó a bükkös- és a gyertyános-tölgyes erdőtípusok helyén, vagy azokba elegyítve. A Nyugat-Dunántúlon és az Északi Középhegységben van elsősorban lehetősége annak, hogy a lombos fafajok rovására telepítsük ezt a jövőre nézve sokat igérő fafajt.
2/1. táblázat
1 hektár Mellék állomány II.
á l l o m á n y átlag |
folyó
növedéke m
3
m
körlap összegének közép értéke G
m
3
törzsszáma
Ni
Nn
2
db
db
A z egészállomány
II.
alakszáma
fatömego
F
b
v
m
fatö mege
átlag
|
folyó
növedéke 3
m
3
m
3
rn
3
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
4,6 5,8 7,0
6,6 9,4 12,0
6,8 15,0 22,3
2329 2030 1760
1818 1579 1429
0,899 0,701
11 17
127 193
6,4 7,7
13,2
8,1 8,9 9,4 9,4 9,3
13,6 13,8 12,2 10,0 8,6
27,8 32,1 35,5 38,1 40,1
1492 1221 1055 917 810
1225 1064 925 815 727
0,619 0,579 0,551 0,532 0,519
24 29 34 36 37
268 342 408 460 504
8,9 9,8 10,2 10,2 10,1
15,0 • 14,8 13,2 10,4 8,8
9,1 8,9 8,6 8,3 8,0
7,2 6,2 5,2 4,8 3,8
41,6 42,7 43,5 44,1 44,5
721 646 584 528 482
652 588 531 483 440
0,510 0,505 0,502 0,501 0,501
37 37 36 36 34
540 571 596 620 637
9,8 9,5 9,2 8,9 8,5
7,2 6,2 5,0 4,8 3,4
7,7 7,4 7,2 6,9 6,6
3,2 2,8 2,4 1,8 1,8
44,8 45,0 45,1 45,2 45,3
440 403 372 344 319
403 371 342 316 293
0,501 0,501 0,500 0,500 0,500
33 31 29 26 22
652 664 674 680 685
8,2 7,8 7,5 7,2 6,9
3,0 2,4 2,0 1,2 1,0
M i n d e z e k i g a z o l á s á r a s z o l g á l n a k az ü z e m t e r v e k b ő l v e t t o r s z á g o s á t l a g a d a t o k i s . E z e k v i z s g á l a t á b ó l s z i n t é n az l á t h a t ó , h o g y a l u c f e n y ő f a t e r m é s e a z országos átlagértékeket messze meghaladja. H a a 61—80 éves korosztályt v e s s z ü k alapul, a h o l a l e g t ö b b e s e t b e n t ö r z s e n k é n t i v a g y p r ó b a t e r e s b e c s l é s s e l határozzák meg a fatömeget, megállapíthatjuk, h o g y ebben a korosztályban á t l a g o s a n 289 m / h a az e r d ő k j é l ő f a k é s z l e t e . A f e n y v e s e k é e g y ü t t e s e n 3 6 2 m / h a . A l u c o s o k é 448 m / h a - t t e s z k i . T e h á t a l u c f e n y ő az e m l í t e t t k o r o s z t á l y b a n az országos átlagnál 155%-kal, a t ö b b i fenyőnél pedig 123,8%-kal m a g a s a b b élőfakészlettel r e n d e l k e z i k . F i a t a l a b b k o r o s z t á l y o k r a v o n a t k o z ó a n az ü z e m t e r v e k b ő l ö s s z e h a s o n l í t á s t v é g e z n i az a l k a l m a z o t t f a t e r m é s i t á b l á k m i a t t n e m c é l s z e r ű . 3
3
3
Összefoglalva a lucfenyű fatermési vizsgálatok eredményeit, a k ö v e t k e z ő megállapításokat tehetjük: 1. A l u c f e n y ő , f á j á n a k s o k o l d a l ú f e l h a s z n á l h a t ó s á g a m i a t t a j ö v ő s o k a t igérő fafaja, a m e l y n e k f e l k a r o l á s á v a l az e r d ő k f a t e r m é s e a s z á m á r a m e g f e l e l ő t e r m ő h e l y e n 2 0 — 5 0 % - k a i is n ö v e l h e t ő . 2 . A l u c f e n y ő a h e g y - és d o m b v i d é k i e r d e i n k g y o r s a n n ö v ő fája, f é l n e d v e s és ü d e t e r m ő h e l y e n á t l a g n ö v e d é k e 70 é v e s k o r b a n 10 m / h a f ö l ö t t v a n . 3. M e g v a n a l e h e t ő s é g e a n n a k , h o g y a l u c f e n y ő t é r f o g l a l á s á t a j e l e n l e g i n e k mintegy ötszörösére növeljük. 4. M e g l e v ő l u c o s a i n k á l l o m á n y s z e r k e z e t i és f a t e r m é s i v i s z o n y a i n a k m e g felelően új f a t e r m é s i t á b l á k a t s z e r k e s z t e t t ü n k , a m e l y e k az e d d i g a l k a l m a z o t t 3
II. fatermési osztály Lucfenyő
1 hektár A z
A z összes fatermés Kor, év
Összes fater més
átlag
folyó
növedéke
A mel A z öszA z öszszes elő- szes ter lékállo mány hasznámésből lat fatö előhaszI. mege nálat fatömege
á Oj
magas sága
e g é s z
(- 1 l
I
U
a rr r\ a L
U
D
átmérője
Di
Du
m
cm
cm
27
28
29
H
m
m
3
m
3
21
22
15 20 25
127 204
6,4 8,2
30 35 40 45 50
296 394 489 575 655
55 60 65 70 75 80 85 90 95 100
m
3
23
3
0/ 0
m
24
25
26
m
3
15,4
11 28
8,7 13,7
13 25 39
5,4 8,1 10,8
5,7 9,4 12,1
6,3 10,7 13,6
9,9 11,3 12,2 12,8 13,1
18,4 19,6 19,0 17,2 16,0
52 81 115 151 188
17,6 20,6 23,5 26,3 28,7
52 63 72 80 86
13,8 16,5 18,7 20,5 22,0
14,7 17,2 19,5 21,7 23,8
16,3 18,8 21,1 23,3 25,4
728 796 858 918 971
13,2 13,3 13,2 13,1 12,9
14,6 13,6 12,4 12,0 10,6
225 262 298 334 368
30,9 32,9 34,7 36,4 37,9
92 96 101 102 106
23,2 24,3 25,3 26,1 26,8
25,8 27,7 29,6 31,4 33,1
27,5 29,5 31,4 33,2 35,0
1020 1065 1106 1141 1172
12,8 12,5 12,3 12,0 11,7
9,8 9,0 8,2 7,0 6,2
401 432 461 487 509
39,3 40,6 41,7 42,7 43,4
109 111 113 117 118
27,3 27,8 28,2 28,5 28,8
34,8 36,5 38,1 39,7 41,3
36,7 38,4 40,0 41,6 43,2
tábláknál jobban tükrözik a valóságnak megfelelő állapotot és jobban megfelel nek az erdőrendezési és az erdőművelési követelményeknek. 5. A lucfenyvesek összes előhasználati fatömege 80 éves korra vonatkoz tatva az összesfatermés 40—45%-a között van. 6. A folyónövedék a fatermési osztálytól függően 20 és 35 éves korban, az átlagnövedék pedig 40—55 éves korban kulminál. A legnagyobb folyónövedék értékek 20—22 m / h a , a legnagyobb átlagnövedék értékek pedig 16—17 m / h a között vannak. 3
3
2/2. táblázat á l l o m á n y f a t ö m e g e felső hatá ra m
3
közép értéke
I. átlag
n e k alsó határa
törzsszáma
folyó körlap összege
növedéke
G
Ni
Nn
b
alak száma
F db
db
34
35
63
37
38
5,5 7,1 8,6
8,8 11,8 14,8
10,7 18,9 27,2
4196 2723 2365
3429 2102 1872
0,921 0,732
261 338 404 460 506
9,9 10,7 11,2 11,2 11,1
16,2 16,0 14,0 11,6 9,8
33,7 38,8 42,7 45,5 47,8
1986 1670 1430 1230 1074
1615 1398 1221 1067 943
0,637 0,588 0,558 0,539 0,526
595 630 661 686 709
547 580 609 634 655
10,8 10,5 10,2 9,8 9,5
8,4 7,0 6,2 5,0 4,6
49,4 50,7 51,8 52,6 53,2
945 841 753 679 618
832 742 669 608 553
0,517 0,510 0,505 0,500 0,498
728 744 758 771 781
673 689 704 715 725
9,1 8,8 8,4 8,1' 7,8
3,8 3,2 2,8 2,6 2,0
53,7 54,1 54,5 54,7 55,0
565 517 478 442 411
508 467 434 402 375
0,496 0,495 0,494 0,494 0,493
m
3
m
3
30
31
32
95 161 243
82 141 215
70 122 187
330 415 488 549 600
296 376 446 504 553
643 681 712 739 762 782 799 813 826 837
m
3
33
m
3
m
2
7. N a g y f a t e r m é s c s a k n a g y k ö r l a p ö s s z e g g e l é r h e t ő el. A z e g é s z á l l o m á n y h e k t á r o n k é n t i k ö r l a p ö s s z e g e a l e g k i v á l ó b b l u c o s o k b a n m á r 70 é v e s k o r b a n eléri a 60 m - t . 2
8. Z á r ó d á s v i z s g á l a t u n k e d d i g i e r e d m é n y e i szerint a z o n o s t e r m ő h e l y e n é s k o r b a n 40 é v e s k o r i g 8 0 — 1 0 0 % - o s , 40 é v e s k o r f ö l ö t t 6 0 — 1 0 0 % - o s z á r ó d á s i értékek k ö z ö t t találhatók azonos fakészletű á l l o m á n y o k . Ilyen záródási határ értékek mellett a sűrűség 1 0 0 % - o s lehet. 9. A fatermési t á b l a a l k a l m a z á s a k o r n e m a z á r ó d á s , h a n e m a k ö r l a p v i s z o n y s z á m alapján kell a táblabeli a d a t o k a t m ó d o s í t a n i . A k ö r l a p v i s z o n y s z á m a z á l l o m á n y m é r t k ö r l a p ö s s z e g é n e k és a f a t e r m é s i t á b l á b ó l k i o l v a s o t t k ö r l a p ö s s z e g n e k a h á n y a d o s a . H a p é l d á u l e g y I I . fatermési o s z t á l y b a t a r t o z ó l u c f e n y v e s h e k t á r o n k é n t m é r t k ö r l a p ö s s z e g e 40 é v e s k o r b a n 30 m , és a t á b l á b ó l k i o l v a s o t t k ö r l a p ö s s z e g 4 2 , 7 m , a k k o r a v i s z o n y s z á m 3 0 / 4 2 , 7 = 0,7. T e h á t 0,7t e l k e l l a t á b l a b e l i f a t ö m e g és n ö v e d é k a d a t o k a t s z o r o z n i , h o g y a z a d o t t á l l o m á n y n a k megfelelő értékeket kapjunk. 2
2
10. A k u t a t á s első s z a k a s z á n a k b e f e j e z é s e k é n t l e v e z e t e t t f a t e r m é s i a d a t o k a t a kísérleti t e r ü l e t e k i s m é t e l t f e l v é t e l é v e l p á r h u z a m o s a n felül k e l l v i z s g á l n i és a s z ü k s é g e s s é v á l ó j a v í t á s o k a t el k e l l v é g e z n i . így v á l i k l e h e t ő v é , h o g y e g y r e m e g b í z h a t ó b b kutatási e r e d m é n y e k álljanak a gyakorlati erdőgazdálkodás rendelkezésére.
fí-p UloüMOiu P.: X O A POCTA H YCJIOBHH BblPAIUHBAHHfl EJIH B BEHTPHH Ha ocHOBaHHH pa3pa5oTKH naHHbix x o n a pocTa n o 115 noJirocpoMHMM onbrrabiM njTomanKaM, a T a K W e Ha OCHOBaHHH OnHCaHHH 903 BblAejlOB, B 3 H T b I X H 3 0 p r X 0 3 n j r a H 0 B , Ö b l J T H COCTaBJieHbl HOBbie COBpeMeHHbie TaÖJlHUbI xoAa pocTa éjin, cooTBeTCTByiomHe OCOSCHHOCTAM HacawAeHHH enu B ycnoBHíix B e u r p H H . Ta6jiHUb! BKAKmaioT B ce6H paflbi naHHbix n o OCHOBHOH (ocTaBjiaeMoil) qacTH HacawAeHHH, Bbipy6aeMoii Mac™ HacawfleHHH, Bcero HacawneHHH B íiejroM, a Tatotxe n o npoMewyTOHHOMy n o A b 3 0 B a H H K > (HTOT), H o ö m e r o 3 a n a c a ApeBeCHHbi. Ha OCHOBaHHH oiieHKH AaHHbix xoAa pocTa MOHÍHO peKOMeHAOBaTb 3aKJiaAKy Ky^bTyp éjin B 6ojibiunx pa3Mepax, TaK K3K CTpaHa HcnbiTbmaeT HeAOCTaTOK B CHOBOH ApeBeCHHe. M npoAyKTHBHOCTb ejioBbix H a c a w A e H H í i BO B/ia>KHblX H C B O K H X yCTIOBHHX M e C T 0 n p 0 H 3 p a C T a H H Í I B XOJlMHCTblX H T O p H C T b l X paííOHax npeBOCXOAHT oöuryio npoAyK THBHOCTb 6yKa, 3nMHero fly6a, COCHH o ö b i K H O B e H H o K . Dr. Sólymos R.: DER H O L Z E R T R A G DER FICHTE U N D DIE M Ö G L I C H K E I T E N IHRES A N B A U E S IN U N G A R N . Auf Grund der Ertragswerte von 115 langfristigen Versuchsflachen und der Forsteinrichtungsdaten von 903 UnterabteUungen wurde für die Fichte eine zeitgemásse, neue, den ungarischen Verhaltnissen entsprechende Ertragstafel hergestellt. Die Tafel enthalt die Datenreihen des Haupt-, Neben- und Gesamtbestandes sowie der gesamten Vornutzung und des gesamten Holzertrags. Auf Grund dieser Angaben kann eine grosse Ausbreitung der Fichtenflache in Vorschlag gebracht werden, da der Gesamtertrag der Fichte auf den halbfeuchten und frischen Standorten des Hügel- und Berglandes den Gesamtertrag der Buche, Traubeneiche und Kiefer übertrifft und da ihr Holz eine sehr gesuchte Mangelware ist.
Fenyvesítés nagycsemetével — hegyvidéken VARGA
BÉLA
A hazai fapiacon a közelmúltban beállt váratlan fordulat még szűkebb szak körökben is meglepetés volt. Nehéz volt tudomásul venni és megérteni érté kesítési gondjainkat, hiszen két évtizeden keresztül az a közhely volt erdőgazdálkolási tevékenységünk rugója és irányának legfőbb meghatározója, hogy „fában szegény ország vagyunk." A z is közismert tény, hogy az egyre növekvő hazai kitermelés még ma is csak közel a felét fedezi a népgazdaság faigényének. E látszólagos ellentmondás okait már többé-kevésbé ismerjük. Közülük csak egyet — véleményem szerint a legfontosabbat — szeretném itt hangsú lyozni: Állományaink fafajösszetétele és minősége nem felel meg az igények nek. Kevés a fenyőnk és sok a rossz minőségű lombfánk. Ezzel a ténnyel saj nos a jövőben is számolni kell —• még akkor is, ha faiparunkban hamarosan bekövetkezik a remélt rohamos fejlődés. Mindezekből egyenesen következik, hogy ha nem akarjuk állandósítani mai gondjainkat, fenyveseink arányát megfontoltan bár, de következetesen növel nünk kell. Mai ismereteink szerint a fenyő termesztésének legeredményesebb módja az ültetvényszerű gazdálkodás. Ennek a módszernek lényeges elemei a jó termőhely, korszerű agrotechnika, nagyméretű ültetési anyag, tág hálózat. Mivel nálunk az értékesebb fenyőfélék termesztésének termőhelyi feltételei in kább hegyvidékeinken, nehéz terepviszonyok között adottak, az ültetvényszerű termesztés nagyarányú térhódítására aligha számíthatunk. Keresnünk kell te hát a fenyvesítés hagyományos eljárásainak gazdaságosabb módozatait és új területek bevonását elősegítő technológiákat. Ezen az úton jelent előrehaladást a nagycsemeték és fenyőfácskák felhasználása erdőfelújításra. Az a tény, hogy néhány éves fenyőfácska említésre méltó károsodás nél kül átültethető, — nem vitatható. A kertészeti gyakorlat kézenfekvő bizonyí ték, de az erdészek között sem nehéz tanúkat találni. Vita tárgyát csak a gaz daságosság képezheti. Három évvel ezelőtt — amikor a külföldi sikerek halla tán és az Erdészeti Tudományos Intézet biztatására a Mátrai Állami Erdőgaz daságban nagycsemeték ültetését elkezdtük, mi is elsősorban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy melyik az a módszer, amelyik még nem nagyon költ-
séges, de már gyakorlatilag kielégítő megmaradást és legfeljebb 1—2 évig tartó kismértékű megtorpanás után jó fejlődést biztosít. A kíméletlen kiemelés, kötegben, föld nélkül történő szállítás, vermelés és a gyökérzet méreteivel azonos nagyságú gödörbe való ültetés nyitotta meg a sort. A módszer darabonként 60 fillér közvetlen költség felhasználásával 70%-os megeredést, 50%-os megmaradást adott. Az átültetett anyag visszaesése is számottevő. Ezzel párhuzamosan az üzemi gyakorlatban kivitelezhető többféle módszer eredményességét és költségkihatá sait vizsgáltuk. Már elfogadható eredményt — 90% feletti megmaradást — 5—6 Ft/db köz vetlen költség felhasználásával az alábbi módszer biztosított: Fafaj: lucfenyő, zöld duglaszfenyő. Kor: 5—8 év. Magasság: 60—120 cm. Kiemelés:
ásóval, 30—40 cm átmérőjű földlabdával.
Csomagolás: a földlabdát szállítás közben is összetartó módon. (Műanyag fóliából készült zacskó, vagy lágydróttal átkötött szalma stb.) Közelítés: Szállítás:
(a kiemelés és ültetés helyén) kézben, vagy vesszőkosárban. gépkocsival, vagy fogattal.
Talajelökészítés: min. 40 X 40 X 40 cm-es gödörásás (lehetőleg ősszel, de mindig a kiemelés megkezdése előtt). Ültetés: közvetlenül a kiemelés után. A kora-tavaszi ültetés a legeredmé nyesebb. ÁpoMs: elegendő az első év nyarán és a második év tavaszán 1—1 kapá lás az eredeti gödörnek megfelelő nagyságú területen. A közvetlen költségek között anyagköltség nem szerepel, mivel csak olyan fácskákat használunk fel, amelyeknek használati értékük egyébként nincsen. (Karácsonyfatelepeken visszamaradt alakhibás egyedek és sűrű állás miatt ko rábban telepített fiatalosokból kivágásra váró, más módon nem értékesíthető fácskák.) A z egységre eső viszonylag magas költség miatt a szokásos hektáron kénti nagyszámú csemete ültetése esetén ez a módszer bizony nem gazdaságos — csupán 2 X 3 m-nél tágabb hálózat alkalmazásánál válik versenyképessé. Azon, hogy a luc- és duglaszfenyőt tág vagy sűrű hálózatban célszerű-e nevelni, lehet (és érdemes is!) vitatkozni. Van azonban néhány olyan terület, ahol a kérdés máris egyértelműen eldönthető a tág hálózatba ültetett nagy csemete javára. Aki a 10—15 éves hegyvidéki fiatalosokban keresi az egykori mesterséges erdőfelújítás eredményét, legtöbbször csalódással kell megállapítsa, hogy az bi zony nem áll arányban a végzett munkával. A z elültetett csemeték jelentős része nyomtalanul eltűnt, a megmaradt néhány alászorult egyed vajmi keveset emel az állomány értékén, de az uralkodó szintbe kerültek közül is igen sokra egy szerűen nincs szükség, mert az időközben felverődött és megerősödött termé szetes eredetű egyedek gyakran értékesebbek náluk. A hasonló hibákat csak ak kor tudjuk elkerülni, ha a célállományba beleillő őshonos fafajokat is tartal mazó állomány végvágása után csak 1—2 év múlva végezzük el a szükséges mértékű mesterséges kiegészítést. A várakozás ideje alatt — különösen a bük kösök és kocsánytalan tölgyesek övében — a gondosan kezelt vágásterületen sok kellemes meglepetés vár ránk. Igen ám, de ezalatt az idő alatt megerősödött lágyszárú növényzet és a több év előnnyel rendelkező természetes újulat közé reménytelen vállalkozás az 1—2 éves kiscsemetékkel történő erdősítés. Ilyenkor
van helye a nagycsemeték ültetésének •—• a természetes újulathoz igazodó el rendezésben, egymástól minimálisan két méter távolságra. Az is gyakori jelenség, hogy a természetes, vagy mesterséges eredetű csemetésben, vagy fiatalosban valamilyen oknál fogva kisebb-nagyobb hézagok keletkeznek. Különösen a kisebb, de nem elhanyagolható kiterjedésű üres fol tok hasznos eltüntetésének leggazdaságosabb, igen sokszor pedig egyetlen módja a nagycsemeték tág hálózatú ültetése. A mesterséges erdősítések szakszerű pót lása nem könnyű feladat. Sok tervezési és szervezési gondtól kíméljük meg magunkat, és elkerüljük a pótlásként beültetett csemeték lemaradásának a ve szélyét, ha helyből, a sűrűn maradt foltokból ültetjük át az ott amúgyis hama rosan fölöslegessé — esetleg károssá •— váló egyedeket. Ez az eljárás termé szetesen csak több éves befejezetlen, vagy befejezett (!) erdősítés kisebb mér tékű pótlása esetén gazdaságos. Elhanyagolt, elgyomosodott vágásterületek felújítása, cserjések és rontott fiatalosok átalakítása is gazdaságosan megoldható fenyőfácskák ültetésével. Ilyen helyeken a kisméretű csemeték ültetése esetén évekig szükséges intenzív ápoláshoz rendszerint nincsen elegendő munkaerőnk — hiszen éppen a munka erőhiány az elhanyagolt állapot leggyakoribb előidézője. Ha a területen állo mányalkotó, fő- vagy kísérő fafajok is vannak, és megelégszünk elegyes állo mány nevelésével, a hálózat tágításával sok költséget takaríthatunk meg. Különösen a bükk-övben, üde és félnedves vízgazdálkodási viszonyok között, nagyobb vágásterületeken gyakran találkozunk sekélytalajú azonális er dők foltjaival. A termelés ésszerű koncentrálása következtében — nagyon he lyesen — ezekről is lekerül egyre több helyen az eddig véderdőként kezelt, több nyire túltartott állomány. Leginkább a talajfelszín kedvezőtlen tulajdonságai miatt számottevő újulatot itt ritkán találunk. A nehéz terep egyszeri, puszta be járása sem könnyű dolog, hát még a kiscsemeték ültetésével, évekig tartó ápo lásával, védelmével járó munka. Mindezt elkerülhetjük, legalábbis lényegesen megkönnyíthetjük és a lehetőségekhez mérten jó állomány alapjait rakhatjuk le, ha 3—4 méterenként néhány kedvező elhelyezkedésű kődarab, vagy kisebb szikla kimozdításával helyet készítünk egy-egy gomolyos fenyőfácskának. Nagyobb völgyeinkben, az állandó vízfolyások mentén váltakozó szélesség ben nagy potenciális termőképességű talajokat találunk. A lefutó hegyoldalakon lejátszódó tápanyagvándorlás, vízleszivárgás, a völgyben kígyózó patak idősza kos áradása, a nagyobb páratartalom és hűvösebb klíma következtében a leg szebb állományokat nevelhetnénk. A valóságban sajnos a legjobb esetben is csak éger-ligetek jelentenek gazdasági értéket. A legtöbb helyen olyan nagy a fásszárú gyomnövények vitalitása, hogy a kiscsemetékkel megkísérelt erdősí tések ellenére is csak haszontalan rontott erdők éktelenkednek. Ha a teljes vegyszeres gyomirtásra valamilyen oknál fogva nincsen lehetőség, itt is csak a nagycsemeték ültetése ígér eredményt. Az elmúlt három év alatt a Mátrában a felsorolt alkalmazási területek mindegyikére eljutottunk. 1965/66-ban 12 000 db, 1966/67-ben pedig 18 000 db fenyőfácskát ültettünk el. A részletes értékelésre még nem kerülhetett sor, hi szen végső bizonyíték csak a tényleges fatermés értéke lesz. Annyit azonban máris megállapíthatunk, hogy az erdőgazdasági átlagot nem meghaladó erdő sítési költség felhasználása árán sok olyan helyen díszlik a fenyő, ahol eddig sokkal értéktelenebb fafajokkal sem nagyon találkoztunk. Tudom, hogy a le írt technológia nem léphet fel nagy hódító igényekkel, de annyi bizonyos, hogy egyes esetekben eredményesebb és gazdaságosabb a hagyományos eljárásoknál és hogy az elkerülhetetlen fenyvesítési program számára — ha szerény mérték ben is — újabb területeket kínál.
Bapea B.: HCnOJib30BAHHE KPynHOMEPHblX CA)KEHUEB RJlfl C03flAHH^[ KyJIbTyP XBOPÍHblX nOPOfl B TOPHblX yCJIOBHÍJX CocTaB jiecoB B e H r p H H ann ucneií npoMbiuiAeHHoft o6pa6oTKH ApeBecnHbi He6jiaronpHflTHbiií: XBOHHHX nopoA Ma.no, a yfleJibHbiH Bee MaAOueHHOft AHCTBCHHOH npeBeCHHbi B b i c o K . OTciOAa BbiTenaeT HeoöxoAHMOCTb no-BbimeHHfl pa3Mepa 3üKJiaAKH KyjibTyp X B O H H b i x nopOA. B ycAOBHflx cpeAHeropbfl 3<J)<j)eKTHBHbiM 0Ka3ancH jweTOA nocaAKH K p y n H O M e p u b i M H ca>KeHuaMH HAH AepeBuaMH XBOHHHX nopoA npn IHHPOKOM pa3MemeHHH n o c a A O M H b i x MecT. TpexjieTHne pe3yAbTaTH, noAyneHHbie npn n p n M e H e H H e OToro MeTOAa B n p 0 H 3 B 0 A C T B e H H b i x ycAOBHHX MaTpaccKOro .iecxo3r,, noATBepAHAH 3T0. Varga B.: N A D E L B A U M B E R E I C H E R U N G M I T G R O S S E N P F L A N Z E N I M B E R G L A N D . Die Baumartenzusammensetzung der W a l d e r Ungarns ist hinsichtlich der Holzverwendung ungünstig. Es gibt wenig Nadelholz, dagegen viel Laubholz schwaeher, Qualitat. D a r u m ist ein ausgedehnter A n b a u der N a d e l b a u m e nötig. Unter den Verhaltnissen des Mittelgebirges zeigt sich der A n b a u von grossen Pflanzen oder Koniferenbáumchen in weitem Verband für wirtschaftlich. Im Bereiche des Staatlichen Forstwirtschaftsbetriebs Mátra wurden mit diesem Verfahren seit 3 Jahre Betriebsversuche durchgeführt, die Ergebnisse sind ermutigend.
Korszerű eljárások a gyorsannövő fenyők csemetéinek termelése során DR.
P A P ?
LÁSZLÓ
A gyorsannövő fenyők nagyobb arányú telepítésének előfeltétele a megfe lelő csemetebázis megteremtése. Mivel a szaporítás rendszerint szelektált vagy plantázson termelt, s így kis tételű és értékes magból történik, első és legfon tosabb követelmény, hogy lehetőleg minden ép magból csemete, és minden ép csemetéből fa legyen. Vagyis a növényszázalékot a lehető legnagyobb értékre kell emelni. A fenyőcsemeték termelésének hagyományos módszerével ezt a célt nem lehet elérni. A z elvetett mag olyan sokféle károsításnak van kitéve, hogy míg a csíra-csemetéből 1 éves csemete lesz, az 50%-os eredmény már igen jónak mondható. A második évben akár végzünk ritkítást, akár nem, az első évben meglevő csemetének 50—60%-a semmivé válik. Így végeredményben a növény százalék országos átlagban 20 körüli értéket ér el. Ezek az okok késztettek bennünket olyan újabb eljárások kutatására, ame lyek a maggal való takarékosságot biztosítják. Tanulmányomban erről a mun káról adok rövid ismertetést. A magvak előkészítése. A szóban levő öt fenyő: vörös-, luc-, sima-, dug lász- és erdeifenyő magja a csírázás során eltérő módon viselkedik. Nevezete sen a duglász- és simafenyő magja hajlamos az elfekvésre. Ezeket a vetést meg előzően négy héten át rétegelni kell. Szükség esetén a rétegelés némileg helyet tesíthető 48 órán át tartó áztatással. A vörösfenyő már jobban csírázik, de a csírázás egyenletesebbé tétele érdekében 24 órás áztatás szükséges. A lucfenyő és erdeifenyő magja előkezelést nem igényel. Csemetetermelés fenyőtűavaron, ládában. A hagyományosan elvetett és csírázó magot keléskor a madarak dézsmálják, a dőlés állandó jelleggel fenye get, az időjárásról és egyéb károsítókról nem is beszélve. Mindez elhárítható az úgynevezett „Ebensee-i eljárás" alkalmazásával (Dőring 1966). A z eljárás lénye ge, hogy a magot teljes vetéssel, elkorhadt lucfenyő tűavarral töltött ládákba ve tik. Ezekben nevelik egy éven át, majd a második év tavaszán kiiskolázzák. Kísérleteink során 1966. tavaszán 1 m hosszú, 0,5 m széles, 0,15 m magas ládákat idős lucállomány alól szerzett avarral töltöttünk meg. Felületét simára lapogatva 4500 szem erdeifenyő magot szórtunk ki teljes vetéssel. A magot ros tált avarral fedtük 1 cm vastagon. A vetés igen jól csírázott. Míg a kontrolikép pen a csemetekert talajával töltött ládákban 60%-os dőlés következett be, addig
2
a tűavaron dőlést egyáltalán nem tapasztaltunk. Ősszel 1 m -re átszámítva tűavaron 5900, a kontroll ládákban 2400 csemete volt. A csemeték átlagos magas sága ősszel a tűavaron 6,6 cm, a kontroll ládában 3,4 cm volt. A z eljárással tehát a növényszázalékot 60 fölé sikerült emelni. Megvizsgáltuk az eljárás gazdaságosságát is. Abból a feltételből indultunk ki, hogy szabadföldi vetésben átlagosan 250 db 1 éves csemete nevelhető. Öszszehasonlítási alapként azt a csemetemennyiséget vettük, amely 1 ha nagyságú terület iskolázásához szükséges. Ezt 1 milliónak véve hagyományos eljárással 3000 m , az almos vetéssel 200 m terület szükséges. A számításokat az 1. táb lázat szemlélteti. (Megjegyezzük, hogy a költségek a közvetlen ráfordításokat tartalmazzák.) 2
2
1. táblázat A termelési költség részletezése
Módszer
Hagyományos A v a r o n nevelés
Terület- Talajelő Mag ára szükség készítés let m Ft Ft
Vetés
Ápolás kiemelés
Összes költség
Ft
Ft
Ft
2
Termelé si költ ség Ft/1000
3000
600
3600
600
7200
12 0 0 0
12,00
200
2600
2700
100
5600
11 0 0 0
11,00
A talaj előkészítés költsége magába foglalja a tűavar kitermelési, szállítási költségét és a.ládák amortizációs költségét 3 évre számítva. Vagyis az eljárás a közvetlen költség alapján is gazdaságos. Ha figyelembe vesszük a csemete kerti általános költséget és a rezsit is, a számok még kedvezőbb képet mutat nak. A z ismertetett eljárással az első évi ápolást sokszorosan kisebb területen kell végezni, s így az sokkal alaposabb és gondosabb lehet. Minden szükséges óvintézkedés megtehető, s a csemeteveszteség minimálisra csökkenthető. A második év tavaszán a csemetéket pásztásan kiiskolázzuk, amikor 60—70 db csemete kerül 1 fm-re. Ebből fm-enként 50 db kiültethető csemete vár ható. Nagycsemete nevelése. Erdősítéskor kb. 15-ször több csemetét használunk fel, mint amennyiből állomány lesz. így ugyanennyivel több csemetét kell ter melni is. Vagyis a megtermelt csemetének csak 20%-ából lesz állományalkotó egyed, a többi kipusztul, vagy a tisztítás és gyérítés során kikerül, rendszerint mint értéktelen anyag. S ezt a munkát igen jelentős költség terheli. Mindez el kerülhető az úgynevezett nagycsemete nevelésével. A z eljárást Csehszlovákiá ban, Olaszországban, az NSzK-ban kiterjedten alkalmazzák. A Szovjetunióban karácsonyfatelepről kiemelt, 4—5 éves fácskával végeztek erdősítést jó ered ménnyel (P. M. Alekszejev 1965). A cél általában a jobb megeredés biztosítása, valamint a gyom és sarjak elleni küzdelem megkönnyítése. A z így létesített ál lomány 1—2 éven belül zárul. A gomolyos csemete nevelése során többféle eljárást alkalmazunk. Cseh szlovákiában pl. tőzegcserepekbe iskolázzák az egyéves csemetét. Hogy a gyö kerek ne hatoljanak be a talajba, fólia vagy eternit lapokra helyezik (Lípták J. 1965). Kísérleteztek 20 X 10 cm nagyságú polietilén zacskókkal is, amelyeket humuszos erdei föld és tőzeg keverékével töltöttek (Skoupy J. 1965). Kísérletünkhöz először tőzegkockákat használtunk. Azok nem váltak be, mert a gyökerek már az első évben összenőttek, s a szétszedéskor szétestek.
Márpedig az eljárásnak akkor van értelme, ha 4—5 éven át tudjuk a csemetét gomolyosan nevelni, hogy mire kiültetésre kerül, elérje a 80—100 cm magas ságot. Ezért a továbbiak során 15 X 15 X 20 cm nagyságú műanyagfóliából ké szült tasakokban iskoláztuk a csemetét, s ezt egy rész tőzeg és két rész kerti föld keverékével töltöttük meg. A kísérletben a következő fafajokat alkalmaz tuk: lucfenyő, vörösfenyő, duglaszfenyő, erdeifenyő és feketefenyő. A kísérletet 1965 tavaszán kezdtük duglászfenyővel. 1967 őszén már j e lentős anyaggal rendelkezünk (2. táblázat). A z eredmény tehát igen biztató nemcsak a megmaradás és növekedés tekintetében, hanem a fóliatasak alkal mazhatósága tekintetében is. 2. táblázat Nagycsemeték 1967 őszén Megmaradási % Fafaj
Feketefenyő Feketefenyő
Kor
1+1 1+2 1+3 1+1 1+2 1+1 1+2 1+1 1+2 1+3
Szabad földben 53
—
70
—
90 81 95 76
— 1
Tasakban 80 60 85 95 95 100 95 100 80 85
Átlagos magasság Szabad földben 6,3 12,5 36,0
—
14,2 8,3 36,1 9,0
—
Tasakban 9,4 12,6 28,0 5,7 23,2 12,0 23,4 9,4 19,1 36,0
A tasak igen jól megőrzi a talajnedvességét. Nem keletkezik benne pangó víz, mert a tasak alján mintegy 2 cm átmérőjű lyuk van. Eleinte az oldalakon is készítettünk 5—5 db lyukat. A gyökerek azonban itt is hamarosan kinőttek. A fólia időállósága jónak bizonyult. A legelső kísérlet anyaga három nya rat és két telet töltött egy helyben, bolygatás nélkül elföldelve, s a fóliatasak még mindig ép. A gyökérzet a tasakon belül helyezkedik el. Mikor a csemete eléri a 80 cm magasságot, állandó helyére ültetjük. A munkaerőhelyzet nálunk még nem olyan égető, hogy az eljárás általános elterjesztése lenne javasolható. A szóban levő fenyők esetében azonban ajánl ható. A z eljárásnak ugyanis még más előnye is van. A csemete a gyökérzetének megbolygatása nélkül kerül új helyére, a megmaradás tehát 100%-os lehet. A z ültetés nincs szezonhoz kötve. A téli időszak kivételével az bármikor elvégez hető. Ha megfelelő csemetebázissal rendelkezünk, az ültetés nyomban elvégez hető a kitermelés után, s mire a gyomok, a sarjak felverődnek, a csemetékben már kárt nem tesznek. A z ápolás legfeljebb néhány sarlózásból áll. Elmarad a költséges'tisztítási munka is. Mindez fedezi a nagycsemete előállítási és szállítási költségét. A z ismertetett két eljárás összekapcsolva, a szükséges erdősítési anyag cse metekert kiiktatásával, kis területen, arra legalkalmasabb helyen — tehát akár az erdősítendő terület mellett előáll'tható. Ez esetben elmarad a szállítás is. Nyilvántartásunk szerint 1 db nagycsemete előállítási költsége 3,50—4,00 Ft. Ez üzemi méretekben — főleg a tasaktöltés mechanizálásával — lényegesen csökkenthető. Ennek figyelembevételével az eljárás gazdaságosságának megíté lésére álljon itt a 3. táblázat szerinti számvetés.
3. táblázat Egy hektár erdősítési költsége Csemete Megnevezés db Erdősítés hagyo mányos módon Erdősítés nagy csemetével
1 db cse Ültetési anyag mete ára ára Ft Ft
Tisztítás Összesen költsége
A z ülte tés költ sége Ft
Ápolás költsége Ft
Ft
Ft
14 000
0,08
1120
1920
4300
980
8320
1 660
4,00
6640
350
2000
—
8990
A táblázathoz meg kell jegyeznem, hogy a hagyományos erdősítésben 1,20 X 0,6-os, a nagycsemetével történő erdősítés esetében 3 X 2 m-es hálóza tot vettem számításba. A z ültetés költségeit hagyományos esetben pásztás, pad kás talaj előkészítéssel és ékásóval, nagycsemete esetén tányéros talaj előkészí téssel és gödrös ültetéssel számoltam. Vagyis a nagycsemete előállítási költségét egészen kis értékkel kell csökkenteni ahhoz, hogy az eljárás gazdaságos legyen. Jóllehet a számításban a pótlás költségeit figyelmen kívül hagytam. A csemete csomagolása és szállítása. Hagyományos csemetenevelés esetén a csemete a kiszedés, számlálás, többszöri vermelés ideje alatt rendkívül sok vi szontagságnak van kitéve. Mindez elkerülhető a műanyagzacskós csomagolással. Kísérletünkben ez az eljárás a megmaradást 25%-ra növelte. A kiszedett cse mete nyomban műanyagzacskóba rakva, mindenféle további kezelés nélkül hó napokon át eltartható; abban szállítható az erdősítés helyére, abból végezhető akár a kézi, akár a gépi ültetés is. 1000 db csemete csomagolása a zacskó árával együtt 7,— Ft. Ugyanennek a csemetének kiszedése többszöri vermeléssel együtt szintén 7 Ft. A 25%-os eredményjavulás tehát tiszta nyereség. A szóban levő fenyők esetében hagyományos csemetenevelés és erdősítés helyett a műanyagzacskós csomagolás feltétlenül javasolható. Jóllehet, az itt ismertetett kísérletek még csak most vannak folyamatban, úgy vélem, a gyorsannövő fenyők telepítési problémájának felszínre kerülésével nem volt felesleges azokról némi előzetes tájékoztatást adni. a-p Tlann JI.: COBPEMEHHblE METOAbl BblPALUHBAHHfl CEflHUEB EblCTPOPACTyiUHX
XBOPlHbix nopon CeMeHa n.yr\riacoBOH nHXTbi H COCHW BeHMyroBa nepeA BbiceBOM ueJiecoo6pa3HO CTpaTHdpHUHpoBaTb B Tene4-x Hefle/ib, a ceiweHa eBponeiícKoií jiHCTBeHKHubi — BbiAepWHBaTb B BOAe 24 Maca. JXnn npeAynpejKAeHHH BCXOAOB 9CJ)(peKTHBHbIM OKa3ajTCH, TaK Ha3bIBaeMbIií, MeTOfl 36eH3C riOAOWHTeJlbHbie pe3yJlbTaTbI ö b i j i M nojryMeHbi H n p H BbipamHBaHHH KpynHOMepubix caweHueB. ÓcoöeHHO o n p a B n a j r ceöfl MCTOA BbipamuBaHuH c e í m u e B B n.nacTMaccoBbix MeuioMKax. PacxoAbi no ISI.Ipninnuíiimio KpynuoMepHbix caweHueB onpaBAbmaioTCH MeHbiunMH 33TpaTaMH n p n jiecoKyjibTypHbix paőOTax. npH oGbiMHbix MeTonax BbipaiuHBaHHfl nocaflo^Horo MaTepna^a oMeHb x o p o u i H e p e 3 y n b T a T b i MOWHO nojTyqHTb n p H npHMeHeHHH n.nacTMaccoBbix MemoMKOB A^H xpaneHHíi n TpaHCnopTa ceflHueB B ny^Kax. HHe
nOBpOKfleHHH
Dr. Papp L.: MODERNÉ V E R F A H R E N IN DER PFLANZENANZTJCHT V O N S C H N E L L WACHSENDEN NADELBÁUMEN. Die Samen der Douglasie und der Strobe sollen vor der Aussaat 4 Wochen lang stratifiziert, die der Larche 24 Stunden lang gequellt werden. Die Schadigung der Keimpflanzen kann mit dem sogenannten „Ebensee-Verfahren" vermieden werden. Gute Ergebnisse können durch die Erzeugung grossen Pflanzgutes erzielt werden. Vorzügliche Ergebnisse können in der Pflanzenanzucht durch die Anwendung von Kunststoffsackchen erreicht werden. Der höhere Direktaufwand für Grosspflanzen vergütet sich spater in den Gesamtkosten der Aufforstung. In der herkömmlichen Pflanzenanzucht führt die Anwendung von Kunststoffsackchen bei Lagerung und Transport von Pflanzenbündeln zu guten Ergebnissen.
A függesztett gödörfúrók fejlesztése DB.
SZEPESI
LÁSZLÓ
Az első'- függesztett gödörfúrók 1959—60-ban jelentek meg erdőgazdasága inkban. Alkalmazásukat a rendelkezésre álló munkaerő csökkenése, valamint az agrotechnikailag csupán rövid ideig kedvező ültetési időszak indokolta. A z er dőgazdasági műhelyekben kialakított gépek 30—50 ember munkáját helyettesí tették, s a korábbi kezdetleges módszerekkel szemben a suhángültetés forradal masítását jelentették. Hét év gyártmányfejlesztésének
története
A kezdetben használt mintegy 6—8 típus azonban magában hordozta a kis üzemi gyártástechnológia hiányosságait. A gépek nagyrésze a méretezési hibák miatt nem volt üzembiztos. Gyakoriak voltak a meghibásodások, sőt egyik másik típus javítása komoly nehézségekbe ütközött. A gépek teljesítménye ezért sokszor várakozáson alul maradt. Több fúró nagymértékben „kente" a gödör f a lát, ami akadályozta a gyökérrendszer fejlődését. A z első példányok vizsgálatának tapasztalatai alapján egy új — a korábbi hibáktól mentes — géptípus kialakításának igénye merült fel. A z Erdészeti T u dományos Intézet — gyakorlati szakemberek bevonásával —• ezért megvitatta az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat, s a felmerült követelmények alapján célul tűzte ki egy új kísérleti példány kialakítását. Sok kisebb-nagyobb módosítás után 1963—64-ben alakult ki az a mintadarab, amely alkalmasnak látszott a k é sőbbi próbaszéria és sorozat legyártására. A z elmúlt évben rendezték meg a K G S T országok függesztett gödörfúrói nak nemzetközi összehasonlító vizsgálatát. Ezen — magyar részről —" a sorozat ban gyártott új gödörfúró egyik példánya vett részt. A viszonylag erős mezőny ben, négy ország gödörfúrói közül, a magyar gyártmányú gép bizonyult minden tekintetben a legjobbnak. Így ezt a típust veszik a jövőben alapul a K G S T or szágokban dolgozó, az erdőgazdaságon túl a mezőgazdasági üzemek igényeit is ellátó, többezer függesztett gödörfúró továbbfejlesztésénél. Mitől
válik
a gödörfúró
erdőgazdasági
célra
alkalmassá?
Ha a korábbi és jelenlegi, hazai és külföldi gödörfúrókat vizsgáljuk, szem betűnő ezek hasonlatossága. Sokszor úgy látszik, hogy csupán kiképzésben és néhány — jelentéktelennek tűnő — mutatóban van kisebb-nagyobb eltérés. Jog gal vetődik fel tehát, milyen tényezők határozzák meg a gödörfúrók alkalmas ságát, más szóval: mitől lesz jó a függesztett gödörfúró? A függesztett gödörfúrók alkalmasságát műszaki, laboratóriumi és üzemel tetési vizsgálatok során állapítják meg. A műszaki vizsgálatokon meghatároz zák a műszaki jellemzőket, a szerkezeti méreteket, anyagminőséget, s a fonto sabb gépelemek szilárdságát számításokkal ellenőrzik. Sokszor igen bonyolult számítások szükségesek a mechanizmus kinematikai és egyéb sajátosságainak kiderítésére. A laboratóriumi vizsgálatok ezzel szemben kiterjednek a gödrök alsó és felső átmérőjének, mélységének, a gödör és a talajfelszín által bezárt szögnek, a gödör mélyén maradt földréteg vastagságának és profiljának meg határozására. Fontos szempont a kiemelt föld terítési módjának ellenőrzése. Ha ugyanis a fúró a földet messzire szórja, hamar kiszárad, ha túl közel, vissza hullhat a gödörbe. Ezért pontosan rögzítik a gödör középpontjától számított, különböző sugarú körökben elhelyezkedő föld mennyiségét.
Nagyon lényeges a gödörfal és fenék tömörödöttségi fokának, az elkenés mértékének megállapítása. A korábbi gépek nagyrésze részben a nem megfelelő fordulatszám, vagy szerkezeti kiképzés, részben a gép rezgése miatt kőke ményre kente a gödör falát. A gödörfal- és fenék elkenését korábban talajtö mörség és talajellenállás mérésével ellenőrizték. Legmegfelelőbbnek azonban az azóta kizárólagosan alkalmazott légjárhatósági próba bizonyult, amelynél az egy időegység alatt átengedhető levegő mennyiségét hasonlítják össze. A laboratóriumi vizsgálatok során állapítják meg az egyes fúrófejek nyo matékszükségletét, amely konkrét választ ad a gödörfúró energiaigényére, a
szükséges erőgépre, s alapját képezi a gép szilárdsági méretezésének is. Vizs gálják ezenkívül a különböző talajfizikai, munkaminőségi mutatókat, a talaj keverés módját, s a gép egyes részeinek rezgését. Az üzemeltetési vizsgálat választ ad arra, milyen teljesítményre képes a gép különböző viszonyok között; milyen a kieső idők szerkezete; milyen jellegű meghibásodások milyen gyakorisággal fordulnak elő; milyen mértékű elhaszná lódás és kopás áll elő meghatározott számú gödör kifúrása után. Itt veszik számba a töréseket, deformációkat, utóbbiak okainak elemzésével. A z üzemel tetési vizsgálatokon határozzák meg végül a gép gazdasági, termelékenységi mutatóit is. A műszaki, laboratóriumi és üzemeltetési vizsgálatok eredményeit szembe állítják a követelményekkel, s ez az összevetés meghatározza az egyes gépek al kalmasságát, illetőleg a továbbfejlesztés irányát. Mi jellemzi fúrókat?
a korszerű,
erdőgazdasági
követelményeknek
megfelelő
gödör
A mai igényeknek megfelelő gödörfúrót általában három különféle (60, 80, illetve 35, 40, vagy 45 cm) átmérőjű fúrófejjel látják el. A munkamélység álta lában 60—80 cm, vagy még több. A spirál fordulatszáma általában nem ha-
ladja meg a 120-at percenként. Kívánatos az átmérő és a fordulatszám össze hangolása, vagyis nagyobb átmérőhöz kisebb, kisebb átmérőhöz nagyobb fordu latszám szükséges. A beragadások elkerülése céljából el kell látni a spirált el lenkező irányú fordulattal is. Ilyen szempontból az látszik szerencsésnek, ha pl. a fúró két fordulatszáma ellentétes irányú. A megkívánt napi teljesítmény álta lában 800—1000 gödör, az élettartam pedig 5 év. A maximális meghajtó telje sítmény szükséglet 20—25 LE. A gépnek lejtős terepen is kell tudni dolgozni (figyelembevéve az erőgép stabilitását). A spirálnak nem szabad elkennie a gö dör falát és fenekét, a kiemelt földet a gödör mellett kell leraknia. El kell látni
jMBWP
3
-
I M I I T " - ' mi
K t ;
-
s :
'''
l > , c
ödör
al
" 9 f
légjárhatóságának
végül a gépet biztonsági kapcsolóval a túlterhelés esetleges káros hatásainak megelőzése céljából. Az EG—800 jelű, ERTI kialakítású függesztett gödörfúró a fenti köve telményeknek teljes mértékben megfelelt, s ennek alapján foglalta el a gépek nemzetközi vizsgálatán a megtisztelő első helyet. A függesztett
gödörfúrók
fejlesztésének
további
lehetőségei
A függesztett gödörfúrók fejlesztését egy közelebbi és egy távolabbi sza kaszra lehet bontani. A közeljövő fejlesztése — a már elért mutatókon kívül —• a nagyobb munkamélység, fokozottabb üzembiztonság, hosszabb élettartam és a kedvezőbb gazdasági mutatók irányába tart. A munkamélység növelése miatt nincs kizárva, hogy az eddig jól bevált parallelogramma függesztési módon vál toztatni kell. A z üzembiztonság, élettartam és önköltségi követelményeket a kor szerűbb gyártástechnológiával lehet megoldani. A távolabbi fejlesztési célkitűzések során a gépet alkalmassá kell tenni utak és árkok melletti sávok, általában nehezebben megközelíthető helyek talajelő készítésére. A z e célra való alkalmasságot a kardántengelyről való hajtás eléggé korlátozza. A jövő gödörfúróját ezért hidraulikus hajtással, hidraulikus mani-
pulátorként dolgozó íüggesztőszerkezettel kell ellátni, amellyel a traktorhoz vi szonyítva bármilyen ponton lehet majd munkát végezni. Hidraulikus hajtással elképzelhető lesz két vagy több fúrófejnek egy nagyobb teljesítményű traktor ról történő egyidejű üzemeltetése is. Ehhez azonban a hidromotorok tökélete sítése, s főleg költségeinek csökkentése szükséges. A további távlati fejlesztési feladat a gödörfúró kezelőinek kényelmével kapcsolatos. Ma egy-egy gödör kifúrásához, s a traktor átállításához a kezelő •8—15 mozdulatot végez, ami napi 1000 gödör esetén rendkívül kimerítő. Ezért foglalkozni kell majd a gödörfúrásnál is több vezérlési mozzanat robotberende zésben való összevonásával. A jövő traktorait valószínűleg el fogják látni az au tomatika olyan elemeivel is, amelyek lehetővé teszik az ilyen — ismétlődő — műveletek előzetes programozását, s a munka különböző viszonyoknak megfelelő (hálózat, talaj stb.) kényelmes elvégzését. Mindkét fejlesztési szakaszban foglalkozni kell majd a gépek műszaki szín vonalának és megfelelő kivitelének összhangjával. A modernebb, esztétikailag hatásosabb formájú gépek a későbbi piaci lehetőségek szempontjából sem lesz nek közömbösek. A z e téren végzett kezdeményezések egyikét a mellékelt ábra mutatja be. Ezért a függesztett gödörfúrók fejlesztésének a műszaki tökéletesí tés mellett a forma korszerűsítésének irányába is kell tartania. ü-p Ceneiuu Jl.: KOPOTKOE 3AKJUOMEHHE 3a nocjieAHHe ceMb JieT B B e H r p H H naBecHbie HMOKonaTe.iH B 3HaqHTeAbHOM CTeneHn ycoBepuieHCTBoBajiHCb. Ha nocjienHHX Me>KnyHaponHbix cpaBHHTeJibHtjx H C n b r r a H H f l x C3B-a H M O K O n a T c n H BeHrepcKoro npcw3BO-ACTBa, T H n a 3T-800 OTBeqajin HamiymuHM o 6 p a 3 0 M TpeöOBaHHflM. McnbiTaHHfl npoBOAHTCfl no M H O T H M nona3aTeAHM: no n p o M H O C T H , no KaqecTBy paöoTbi H no 3Kcn;iyaTauHH. .EJajibnenmee ycoBepmeHCTBOBaHne HaBeCHbix AMOKonaTeAeH 6VAeT npoBOAHTbCH B HanpaBJieHHH noBbiuieHHH SKcnAyaTaunoHHbix KaMecTB, T . e. naAOKHOCTH, cpona CAy>K6bi H noJiyieHHH öojiee BbicoKnx SKOiiOMHMecKHX n o K a s a T e n e n . B nepcneKTHBe HYHCH O 3aHHMaTbCH B03MO>KHOCTbK> npHMeHeHHH rHApaB.THHeCKOrO npHBOAa H MaCTHMHOH aBT0MaTH3auHeÜ paöoT.
Dr. Szepesi L.: W E L C H E R I C H T U N G N I M M T DIE W E I T E R E N T W I C K L U N G DER H A N G E ERRDLOCHBORER ? Die Vervollkomnung der Erdlochbohrer stieg in Ungarn wahrend der letzten 7 Jahren betrachtlicherweise an. A l s beste erwies sich bei der letzter R G W Überprüfung das ungarische „EG—800" Fabrikat. Die Brauchbarkeitsprüfung der Lochbohrer erfolgt nach zahlreichen Festigkeits-, Arbeitsqualitats- und Betriebsgesichtspunkten. Die Vervollkomnung erzielt höchere Betriebssicherheit, Lebensdauer und Rentabilitát. Zukünftlich müssen auch hydraulische Antriebsmöglichkeiten, parzielle Automatisierung befasst werden.
Gondolatok a fagyártmányüzemek műszaki-gazdasági kérdéseiről ZÁOOSI
ISTVÁN
A fagyártmánytermelés széles körű kibontakozását elsősorban annak jöve delmezősége, a fagyártmánytermelő kisüzemek kedvező telepítése, egyszerű ki vitelezése, valamint felszerelése és a viszonylag egyszerű választékok termelése segítette elő. A z erdőgazdaságok ilyen irányú tevékenységének gyorsütemű fej lesztését az is szükségessé tette és bizonyos mértékig elősegítette, hogy az ötve nes évek elején a nagymúltú, hosszú távlatokban dolgozó erdőgazdálkodás és a gyors fejlődést igénylő, s így rövid periódusokban gondolkodó faipar elhatáro lódása következett be. Ezen elhatárolódás következtében az iparban bizonyos választékok termelését mellőzték, mert nem volt kifizetődő (szállítás, kis volu men, munkaigényesség), a nyersanyag iránti minőségi és méreti igényeket ter melékenysági okokból fokozták, több kisebb fűrészüzemet leállítottak (Tölöspuszta, Tapolca, Csömödér stb.). Mindezek eredményeként átmenetileg az adott viszonyok között egyébként lehetséges szintű faellátásunk, valamint a választék-
bővülés nem alakulhatott összhangban a népgazdaság egyéb területeinek fejlődé sével és nem lehetett biztosítani a faiparban kialakult felfogásnak megfelelően a nagyüzemi viszonyokkal összehangolt gazdasági eredményt sem az erdőgazda ságokban rendelkezésre álló ilyen faanyag feldolgozása által. Ebben a helyzet ben több olyan faterméket kellett importálni, amelyet megfelelő feldolgozással és helyettesítéssel hazai forrásból is fedezni lehetett volna. A z így kialakult feszültség feloldása csak az erdőgazdaságok által kialakí tott kis fafeldolgozó üzemek létrehozásával és széles körű megvalósításával vált lehetővé. E tevékenység kifejlesztésének eredményeként az utóbbi években már közel 500 em faanyagot dolgoztak fel évente, s mintegy 500 millió Ft terme lési értéket és mintegy 80 millió Ft üzemi nyereséget produkáltak régi áron szá molva. Ennél azonban sokkal nagyobb a faellátásunkban jelentkező népgazda sági haszon, miután döntően olyan faanyag feldolgozása vált lehetővé, amely eddig ipari célra nem nyert hasznosítást. Ez a feldolgozási mód jelentősen hozzá járult az iparifa-kihozatal emeléséhez is, amelyet 1965-ig az 1955. évihez képest 17,6%-kal sikerült növelni. A népgazdaság egyes ágazatainak soronlevő fejlesztésével összefüggő igé nyek változása (bányászat, építészet stb.), a természetes állapotú faanyagok irán ti kereslet növekedése (belső építészet, faépületek stb.), a nyersanyagtermelő er dőgazdaságok és az elsődleges fafeldolgozás szükségszerű szorosabb kapcsolódá sa, az elhatárolódás nemzetközi viszonylatban is tapasztalható megszüntetésének keresése (EGB Kollokvium az erdészeti ipar integrációjáról 1967. február, Genf), valamint az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésénél fokozottan előtérbe ke rülő nyereségtömeg növelésében rejlő érdekeltség időszerűvé tette a fagyárt mánytermelés kérdésének ismételt elemzését és a továbbfejlesztés lehetőségei nek vizsgálatát. A kérdés időszerűségét az a körülmény is igazolja, hogy az elkö vetkező időszakban a hazai termelésű faanyag szerepe, jelentősége is megnövek szik, ebből a fontos nyersanyagból is fokozatosan elindulunk az önellátás felé. A z eddigi céltudatos erdőgazdasági politikánk hatása csak a magasfokú haszno sítás és élenjáró technikai színvonalú feldolgozás (cellulóz, farost, faforgács stb.) megvalósítása által bontakozhat ki teljes egészében, de mindenesetre hosszabb 10—15 éves periódusban. Ezeknek a nagyösszegű beruházásokat igénylő feldol gozó üzemeknek a megvalósításáig a fagyártmányüzemekre különösen nagy, de ezt követően is jelentős feladat hárul, amelyre a megfelelő műszaki-gazdasági intézkedések megtételével fel kell készülni és biztosítani kell ezáltal a nagyobb választékot, valamint a hazai termelésű faanyag eddiginél is szélesebb körű, gaz daságos hasznosítását. ;!
A jelenlegi
helyzet,
annak
kialakulása
és
jellemzői
A fagyártmánytermelő üzemekben országosan ma már a fűrészipari válla latok évi termelésének mintegy 80%-át elérő mennyiségű anyagot dolgoznak fel. A fejlődésre jellemző, hogy 1956-ban 93 350 m -t, jóformán a teljes mennyiséget kézi úton, míg 1965-ben 485 000 m faanyagot, majdnem a teljes mennyiséget gépi úton dolgozták fel. 3
s
A felhasznált alapanyag méret és fafaj szempontjából igen változó. Így 1965-ben az alábbiak szerinti megoszlást találjuk: 6—15 cm átmérőjű 42% 16—20 cm átmérőjű 36% 21-nél vastagabb átmérőjű 22%
ÍÖÖ%
0,4—0,9 m 1,0—1,5 m 1,6—2,0 m
hosszú hosszú hosszú
8% 75% 17%
ÍÖÖo/7
Viszonylag jelentős a hossztolásból visszamaradó vastagfa mennyisége. A kis üzemek létjogosultságát a fafaj szerinti megoszlás is alátámasztja, hiszen 95%-ban lombos faanyagot dolgoznak fel, amelyre az egyedi megmun kálás sokban jellemző. A fafaj szerinti megoszlás az alábbi volt: Bükk Egyéb lombos Fenyő
8%
Tölgy
25%
13%
Akác
27%
Csertölgy
22%
5%
E nyersanyag nagy részét korábban csak tüzelési célra lehetett hasznosítani. A termelt választékok majdnem kizárólag fűrészelt termékek, amelyek a rendelkezésre álló nyersanyag adottságai miatt természetesen csak kisebb tech nikai kihozatallal termelhetők. A z 1965-ös évben a termékösszetétel az alábbiak szerint alakult: különféle bányászati célt szolgáló termékek (bányadeszka, — dorong — bordafa stb.) különféle mezőgazdasági célt szolgáló termékek (szőlőkaró, me zőgazdasági építőfa, láda stb.) parkett-friz (normál és mozaik) különféle bútoripari célt szolgáló termékek, kisvasúti talpfa fűrészelt ceruzafa és egyéb
55% 22% 9% 2% 10% 100%
több mint 300 000 m
3
összmennyiségben.
A telepítés és nyersanyagellátás döntő mértékben befolyásolja az üzemek gazdaságosságát, mivel közismert tény a viszonylagos magas szállítási költség, a faanyag nagy terjedelme és a gyengébb útviszonyok miatt. Az üzemeket he lyes a gravitációs centrumokba telepíteni, ahol rendszerint az üzemeltetéshez szükséges egyéb feltételek (energia, továbbszállítási lehetőség, munkaerő stb.) is könnyebben biztosíthatók. A volt erdőgazdasági műszaki fejlesztési osztály 1965. évi felmérése alapján a működő 172 fagyártmányüzemből részben vagy egészé ben korszerűsített 79, korszerűsítésre váró 56, megszüntetendő 37 volt és ugyan akkor 21 új üzem felállítását javasolták az erdőgazdaságok. Ebből is megállapít ható, hogy a gyorsütemű fejlődés eredményeként viszonylag elég sok olyan üzem létesült, amelyek rossz telepítése hamar beigazolódott. A telepítés általános mű szaki-gazdasági megfontolása még kis üzemek esetén sem hagyható figyelmen kívül. Itt kell említést tenni a telephelyen belüli elrendezés kérdéséről, amely nek még ilyen kis üzemek esetében is mindig technológiai megfontoláson kell alapulni. A legtöbb hibát talán ebben a vonatkozásban találjuk, így nincs figye lembe véve a megmunkálás sorrendisége, a gépek elhelyezése, az anyag áram lása stb., amelyek gazdasági kihatása mind igen jelentős. A z üzemekből kereken 80 van vasúti rakodón és 90 egyéb helyen elhelyezve. Fontos szempont a nyersanyag beszállítási távolsága, amelyet több év átla gában vizsgálva azt találjuk, hogy a feldolgozott összes faanyag mennyiségének 35%-a 1—10 km-ről, 45%-a 11—20 km-ről, 13%-a 21—30 km-ről és csak 7%-a került 31 km-nél távolabbról beszállításra. A z anyag legnagyobb részét teher gépkocsin vagy tengelyen szállítják be az üzemekbe. A kapacitás és munkaerő helyzete igen változó, miután az általános törek vés a helyileg összegyűjthető faanyag feldolgozása. Az egyes kapacitáskategóriák a következők szerint oszlanak meg:
— 500 501-—1000 1001-—2000 2001- —3000 3001 —4000 4001- —5000 5001-
:,
m ,'év m év ní év m év m /év m év rrr /év
9% 26% 35% 13% 7% 4% 6%
: ,
: ,
;!
:!
3
100% Az évi átlagos munkáslétszám alapján azt találjuk, hogy: 5 főt az üzemek 30%, -ában 6— -10 főt az üzemek 40%- -ában I l -15 főt az üzemek 9%- -ában lő— •20 főt az üzemek 7%- -ában főt az üzemek 201 4 % -ában foglalkoztatnak. A 10 főnél magasabb átlaglétszám a kétműszakos üzemeltetés következménye. A szociális ellátottság, valamint a megfelelő munkavédelmi berendezések, ideértve a porelszívókat is, biztosítása igen fontos, sajnos ezen a területen is van még jogos igény. A gépi berendezés és felszerelés viszonylag egyszerű, a legjelentősebb gép a szalagfűrész, majd a körfűrész. Van néhány keretfűrész (függőleges és víz szintes), valamint újabban parketta és néhány asztalosipari, illetve egyéb spe ciális célgép. Egyes üzemekben kisebb targoncák, gumihevederes szállítószala gok, fűrészpenge élezők is találhatók. A z eddig termelt választékokat tekintve ezek az eszközök lényegében kielégítőnek mondhatók, de kiegészítés nélkül már nem alkalmasak újabb, magasabb készültségi fokú választékok termelésére. Nem tekinthető kielégítően megoldottnak a technológiai kapcsolatokat biztosító me chanizmusok kérdése sem, melyből kifolyólag sok a belső anyagmozgatás. Az építészeti megoldások igen változóak, a jellemző az egyszerű, de a célnak jól megfelelő, legtöbb esetben vasvázas téglafalas épületek alkalmazása (Magas bakonyi, Szombathelyi Á E G stb.). Találhatók igen primit v, a célnak egyáltalán meg nem felelő épületek, ezek azonban mind szanálásra vannak tervezve, de vannak olyan új tervezésű üzemek is (Bőszénfa, Nógrádverőce, Nyírbátor stb.), amelyek építészeti megoldása szükségtelenül költséges vasbetonszerkezeteket, homlokzati megoldásokat stb. tartalmaz. Nem egy esetben üzemeltetési szem pontból olyan hátrányos a megoldásuk, hogy csak az egészségre ártalmas körül mények (huzathatás) között lehet dolgozni bennük. A belső úthálózat legegyszerűbb kiépítése is hiányzik a legtöbb helyen, s ez nehezíti az anyagmozgatás megfelelő megoldását. A z üzemek létesítésére 1960/61-ig, ameddig 95%-át üzembe helyezték, fordí tott összegek figyelembevételével 1 m termelő kapacitást, 1959. I. 1. árakon szá molva 70 Ft-ból valósítottak meg. A z 1965. körül tervezett, költséges építészeti megoldások esetében ez az összeg 280 és 470 Ft/m között váltakozott. A jövedelmezőség jónak tekinthető még ilyen egyszerű késztermék válasz tékok termelése esetén is. Korábban megállapítást nyert, hogy a leggazdaságo sabban a 2—4000 m /év kapacitású fagyártmánytermelő üzemek dolgoznak, így tehát ezek kifejlesztése indokolt. A jelenlegi helyzetre vonatkozókat összefoglalva tehát megállapítható, hogy a fagyártmányüzemek — igen jelentős eredményt értek el a hazai faanyag fokozottabb hasznosításá nak biztosításában, javítva faellátásunkat, 3
3
3
— az eddigi választék igénynek megfelelően termeltek, — műszaki és szociális felkészültségük (épületmegoldások, technológiai kérdé sek, anyagmozgatás stb.) átlagban nem érte el a kívánt színvonalat. Soronkövetkező
egyes
kérdések,
feladatok
A jelenlegi helyzetben abból kell kiindulnunk, hogy — az üzemek egy jelentős részét korszerűsíteni, vagyis megfelelő műszaki ál lapotba kell hozni, egy másik részét meg kell szüntetni, illetve újak létesí tését kell megfontolni, — az eddig viszonylag állandó összetételű késztermék választékok nem egy esetben rövidebb periódusban fognak megváltozni, elsősorban a helyi igé nyek változása, valamint új felhasználási területek feltárása alapján, — az új árrendszer biztosította lehetőségek, valamint a helyi igények maga sabb készültségi fokú választékokkal történő kielégítése jelentős gazdasági eredmény elérését teszik még lehetővé, miáltal a fa számos területen ver senyképessé válik. Mindezek megfelelő műszaki színvonalon és annak következményeként meg felelő gazdaságossággal történő megvalósítását a technológiai megfontolásokon alapuló műszaki felszereltség fokozásának eredményeként lehet biztosítani. Ezt a műszaki fejlesztési tevékenységet szakaszosan célszerű elvégezni, célul tűzve ki minden esetben egy-egy újabb termék, vagy termékcsoport termelési lehető ségének megteremtését. A rendelkezésünkre álló nyersanyagféleségek figyelembe vételével újabb és újabb felhasználási területeket kell megkeresnünk, számolva azzal, hogy a ter mészetes állapotú faanyag tulajdonságai mennyire előnyösek, szöveti szerkezete milyen változó díszítő hatású és hogy a növekvő vasbeton, acél és műanyag egyik ellensúlyozója s így versenytársa éppen a faanyag. Éppen ezért egyre szé lesebb körben alkalmazzák az előbbi anyagokkal kombináltan, elsősorban azok takarására. Példaszerűen megemlítek néhány olyan területet, ahol további fel használás, újabb választékok termelése lehetséges: építészet területén (hétvégi házak, mezőgazdasági épületek stb. szerkezeti anyagaként, esetleg ragasztott kivitelben, belső építészeti anyagként, külön féle burkolási, térelhatárolási, álmennyezeti stb. célra), háztartási faáru (egyszerűbb eszközök, rácsok, nyelek, tartók, ülőkék stb.), camping célt szolgáló berendezések, eszközök (kerítéselemek, kerti pergola elemek stb.), barkácsoló mozgalom faalapanyag ellátása stb. Az elmondottakat figyelembe véve tekintsük át a műszaki felszereltség nö velését biztosító berendezéseket, gépeket technológiai megfontolás alapján. A szárítás kérdésének megoldása az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy magasabb készültségi fokú minőségi termékeket lehessen előállítani. Két ségtelen, hogy megfelelő készletekkel hosszabb idő alatt természetes úton is biz tosítani lehet a megmunkáláshoz szükséges szárazsági fokot, de annak pénzügyi kihatásai hátrányosak. Ma már a legfejlettebbnek és egyben a leggazdaságosabbnak a kombinált megoldást kell tekinteni, mivel az első, viszonylag gyors nedvesség leadású periódusban gazdaságosabb mesterséges úton, majd azt köve tően természetes úton végezni a szárítást. A felhasználási célnak megfelelő vég ső szárazsági fokot azonban mindig mesterséges úton célszerű biztosítani. A fagyártmányüzemek céljaira legjobban az egyszerűbb falazott, vagy a gyárilag el készített kamrás rendszerűek felelnek meg. Itt kell megemlítenem a fűrészelt termékek szakszerű máglyázásának, vala mint azok takarásának fontosságát a faanyag védelme szempontjából. Nem kell
feltétlenül költséges színek létesítésére törekedni, megfelelőnek bizonyul egy szerűbb takaróanyag és valamilyen házilag elkészíthető oldható (kötést biztosító) rögzítő (pl. az Oberkamp-féle) használata is. Tudatosítani kell, hogy egy már na gyobb értéket képviselő jelentős élőmunkaráfordítást tartalmazó terméket sok kal nagyobb gonddal kell kezelni, mint ahogy azt ma általánosságban teszik fagyártmányüzemeinkben. A különféle megmunkáló gépek (gyalu-, eszterga-, marógépek stb.) beállí tása is fokozatosan napirendre kell kerüljön, függően a gyártani tervezett maga sabb készültségi fokú újabb választékok megmunkálási igényességétől. Ezeknél a gépeknél helyes törekedni a többcélúságra, de a gyártani tervezett fő válasz ték igényeit kell előnyben részesíteni. A gyalugépek esetében számításba vehető egyengető, vastagoló vagy kom binált gép, melyek közül előnyös az utóbbi üzemeltetése, mivel többcélú és vi szonylag olcsóbb. Hátránya, hogy egyszerre csak egy művelet végzésére alkal mas, kisebb teljesítményű, átállítása bizonyos időt vesz igénybe. A marógépeknek igen sok változata ismert, mint az asztal-, felső-, csapoló-, lánc-, fogazómarógép stb. Ezek a gépek részben sablonokkal használhatók és majdnem kifejezetten célgépeknek tekinthetők s így megválasztásuk is ennek megfelelően kell, hogy történjék. A z esztergagépek a különféle háztartási stb. faáru gyártásában szükségesek, pl. húsvágó fatányér stb. Egyes esetekben még csiszológépek, másolómarógépek, hossztoldógépek be állítása is indokolt lehet. A faanyagok ragasztásának bevezetése igen jelentős kérdés, különösen ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló nyersanyag méreti adottságait. A ra gasztásnak fontos előfeltétele a megfelelő szárazsági fokú és a megfelelő pon tossággal történő megmunkálású anyag biztosítása. A különféle ragasztott szer kezetek felhasználási területe egyre nő, az azok előállításához szükséges eszkö zök viszonylag igen egyszerűek, hiszen sablonok, pillanatszorítók kellenek első sorban. A z egyszerűbb eljárások természetesen a megfelelő műgyantaragasztók alkalmazását teszik szükségessé. Jelentős eredményeket ért el ezen a területen hazai viszonylatban a Faipari Kutatóintézet. A faanyagok kémiai szerekkel történő kezelésében igen jelentős előrehala dás történt, ma már egyszerű módon és eszközökkel lehet elérni a megfelelő égéskésleltetést, felületi védettséget a nedvesség, fény, hő stb. behatásokkal szemben. A Faipari Kutatóintézet ilyen irányú kísérletei is eredményesek. A magasabb készültségi fokú választékok felületi kezelését nem egy esetben meg kell oldani a gyártó üzemben. Az üzemek anyagmozgatási viszonyainak megjavításához elsősorban gazda sági érdekek fűződnek, azok egyszerűbb megoldására többféle lehetőség isme retes. A felvetett gondolatok összefoglalásaként, úgy vélem, célirányos olyan intéz kedéseket kezdeményezni, amelyek eredményeként — az arra alkalmas üzemek technológiai megfontolásokon alapuló műszaki fel szereltségét tovább kell növelni és fel kell készülni a bonyolultabb meg munkálást igénylő termékek gyártására; — a helyi igények széles körű felmérésével, újabb felhasználási területek fel tárásával biztosítani kell a népgazdaság — ezen belül mindenekelőtt a la kosság — szükségleteinek, igényeinek fokozottabb kielégítését és ezen ke resztül a meglevő faanyag jobb hasznosítását, az üzemek jövedelmezőségé nek növelését.
3aeoHU
M.:
O TEXHHK0-3K0H0MHHECKHX BOnPOCAX 3 A B O A O B flPEBECHblX H3AEJ1HP1
172 3 a B 0 A a flpeBecHbix H3aejiHH n e c x o 3 0 B nepepaőaTbiBaíOT Tanoe K O H H M C C T B O apeBecHHbi, KOTopoe cocTaBj i n e T nc-MTH 8 0 % pa3Mepa ewerorjHO nepepaöa-rbiBaeMOH j i e c o n n j i b H O - n p o M b i r u ^ e H H b i M n npen,npwHTHflMH n,peB e C H M b l . TaKHM 0Öpa30M 33BOÍiaMM JieCX030B BHOCHTCH GojlblliOH BK-Tiajt B ACÍIO ÖOJiee n O J l H O r O MCn0jIb30BaHMH ApeBeCHOrO CbipbH. Ho OOJlbLHHHCTBO 3aBOaoB HaaO MOAepHM3HpOBaTb, M T O Ö b l OHH CTajlH CnOCOÖHblMH BbinyCKaTb TBKHe H3fle;iHH, np0H3B0ACTB0 KOTOpbIX TpeÖyeT ÖOJiee pa3BHT0H TeXHHMeCKOH OCHameHHOCTH npOH3BOnCTBa. 3TO TpeöoBaHHe BbmBHraeTCH HOBOH C H C T Ö M O H ynpaBjieHHH 3KOHOMHKOH, K O T O P O Í Í npeAycMaTpHBaeTCfl yflOBjieTBopeHne MecTHbix Hy>Ka Ha ö o ^ e e BbicoKOM ypoBHe, a T a K w e pacujjipeHHe oöJiacTH n c n o j i b 3 0 B a H H H flpeBeCHHbl.
Zágoni I.: B E T R A C H T U N G E N Ü B E R DIE TECHNISCHEN U N D W I R T S C H A F T L I C H E N F R A DER M A S S E N B E D A R F S G Ü T E R P R O D U K T I O N S B E T R I E B E . Die 172 Massenbedarfsgüterwerke der Staatlichen Forstwirtschaftsbetriebe bearbeiten jáhrlich nur um etwa 20% weniger Holz, als die Ságewerke. Dadurch tragen sie in einem bedeutendem Masse zur besseren Ausnutzung der heimischen Holzvorrate bei. Viele Betriebe sollen aber m o dernisiert werden, um auch zur Erzeugung von Produkten höherer Qualitát geeignet zu sein. Dies erfordern im neuen ökonomischen System die Bestrebung zur befriedigenden Deckung des örtlichen Bedarfs sowie die stets zunehmenden Verwendungsmöglichkeiten des Holzes. GEN
Az erdőhasználat fejlesztésének feladatai az új gazdaságirányítási rendben B E N E D E K
ATTILA
A z erdőhasználat az erdőgazdálkodás jövedelmezőségét leginkább befolyásoló ter melési ágazat. A z állami erdőgazdaságok 1950. évi 2 639 900 m -es bruttó fakitermelése szinte állandóan emelkedve az 1965 66. gazdasági évben 3 537 344 m -t ért el. Néhány év múltán 1980-ban számítani lehet a 7,1 millió rh'-es évenkénti bruttó fatömeg kiter melésére. — A fakitermelés volumene 15 év alatt tehát csak mintegy / -dal emelke dett, most pedig rövid időn belül az 1965/66. évi fatömeg kétszeresét kellene kitermel nünk. Ez a rohamos és nagyarányú felfutás a gépek és a munkások számának egysze rű megkétszerezésével több okból nem érhető el. A mennyiségi fejlesztésen túl minő ségi fejlődésre is szükség van. S e fejlődésnek sokirányú egyéb feltételei'is vannak. A fakitermelés fejlesztését azonban nem a korábbi gazdaságirányítási módszerek kel, hanem az új gazdasági mechanizmus rendszerében kell megvalósítani. A fejlesz tés kiterjed, a fahasználatok tervezésére, végrehajtására és az értékesítésre is. Ezeket a szempontokat egymástól elválasztani, elválasztva tárgyalni nem lehet. Fentiek előrebocsátásával most már néhány fontosabb, általános kérdést is rész l e t e s e b b e n megvizsgálhatunk. Mivel az erdőhasználati, s ezen belül döntően a fahasz nálati tevékenység leginkább befolyásolja az erdőgazdálkodás jövedelmezőségét, e te kintetben kell néhány kérdést elemezni. A jövedelmezőség, vagyis a vállalati tevékeny ség eredménye (nyereségessége avagy veszteségessége) elsősorban és főképpen a fahasználatok során előállított termékekből elért nettó árbevételek mértékétől és a ter mékek előállítására fordított költségek mértékének alakulásától függ. A z eredmény javulhat úgy, hogy a) változatlan árbevétel mellett csökken az önköltség, b) változatlan önköltség mellett növekednek az árbevételek, s úgy is, hogy c) mind az árbevétel, mind az önköltség változik, de az árbevételek és az önkölt :!
:,
1
3
ség közötti különbség előnyösen
növekedik.
Ezt az alapvető szempontot nem téveszthetjük szem elől sem az üzemi tevékeny séggel, az oktatással és a kutatással, sem pedig a tervezéssel, a végrehajtással és a realizálással, valamint a gépesítéssel, a kitermelt fatömeg növelésével kapcsolatosan. Az üzemeinkben még mindig elég általános szemlélet a fakitermelés színvonalát az iparifa kihozatali százalékkal mérni. Ez a mutatószám adott vágástervezési és végrer hajtási (tényszám) adatoknak a z összehasonlítására jó, azonban vágások, erdészetek, erdőgazdaságok fahasználatának összehasonlítására sem azonos gazdasági évben, sem a gazdasági évek közötti fejlődés vizsgálata szempontjából nem alkalmas, elsősorban, a heterogén állományösszetétel, választékösszetétel és a faállománytól független más tényezők miatt. Mivel az új gazdasági mechanizmus olyan tényezőket is hozott, mint például a feladóállomási ár, a mozgó árrendszer, célszerűnek látszik az említett ténye zők hatását összefoglaló olyan mutató felhasználása, mely közvetlen mérlegelést tesz lehetővé az adott vágás, erdészet, erdőgazdaság, fafaj, választék stb. tekintetében. Erre legalkalmasabbnak látszik egy olyan mutató, melynek számlálója az iparifa elért, vagy elérhető nettó árbevétele (mondhatjuk úgy is, hogy termelési értéke), nevezője
pedig az összes vonatkozó fatömeg árbevétele (termelési értéke). Ez a mutatószám iparifa értékkihozatali mutatónak nevezhető, s százalékosan is kifejezhető. Ez a m u tatószám azonos fafaj, választék, minőség és méretösszetétel esetén hasonlóan tükrözi a változásokat, mint ezelőtt az iparifa kihozatali százalék, illetve helyesebben: iparifa mennyiségi kihozatali százalék, de eltérő fafaj, választék, méret és minőség esetén is biztos útmutatást ad mind a tervezés, mind a végrehajtás tekintetében. Szorosan kap csolódik ehhez az a tény, hogy az iparifa mennyiségi kihozatalának növelése nem jár feltétlenül együtt a fakitermelés várható összes nettó árbevételének (termelési értéké nek) növekedésével. Nézzük meg, hogy az iparifa átlagos termelési értékének (iparifa nettó árbevétele/iparifa mennyisége) változása, illetve az iparifa mennyiségi kihoza talának (iparifa mennyisége/összes faanyag mennyisége) változása hogyan hat a faki termelés termelési értékére (lásd ábra). A z ábrán 100 m faanyag termelési értékének :!
Mfí
o- o
1I
I
I
I
0
III
500
1 600
700
iponfa
A termelési
érték
800
900
átlag termeiéit
Tri/nf 1000 értéke
változása
változása látható változó iparifa mennyiségi kihozatali százalék és változó iparifa át lag termelési érték mellett. A z ábráról leolvasható, hogy alacsony iparifa mennyiségi kihozatal esetén az iparifa átlagtermelési értékének növelése alig növeli a fakiterme lés termelési értékét, de magas iparifa mennyiségi kihozatal esetén az iparifa átlag termelési érték növelése igen jelentős termelési érték növekedéssel jár. Mivel orszá gosan az 1965/66. gazdasági évben a nettó összes fatömegre vonatkoztatott iparifa mennyiségi kihozatal kereken 55%, a fakitermelés termelési értékének emelését nem annyira az iparifa mennyiségi kihozatali százalék emelésével lehet elérni, hanem sok kal inkább az iparifa átlag termelési értékének növelésével. Még abban az esetben is, ha az iparifa mennyiségi kihozatali százalék csökkenne, növekedhet a fakitermelés termelési értéke. Mivel a fakitermelés választékösszetétele éppen az új gazdasági mechanizmusban lényegesen megváltozhat — elsősorban a feladóállomási árrendszer miatt — , a fakiter melés termelési értékének viszonylagos alakulása csak ilyen szemlélettel követhető nyomon. Hogy az állami erdőgazdaságok fakitermelésének választékösszetétele való ban megváltozhat, arra nézve elegendő, ha a bányafára gondolunk. A bányavidékektől messzebb eső fakitermelésekben kénytelenek lesznek más termékké választékolni az egyébként bányászati célokra is alkalmas faanyagot. A fakitermelés egész területére általában vonatkozó közgazdasági szemlélet szem előtt tartásával vizsgáljuk meg fakitermelésünk tervezési kérdéseit. A kérdések két csoportra oszthatók: a) a választéktervezésre és b) a vágásszervezés-tervezésre.
A választéktervezés eddig a főhatóság által „sugalmazott", majd kisebb módosí tással elrendelt választékösszetétel alapján történt. Ez a választékösszetétel egyezett a felhasználóknak kiadott ún. szükségleti tervszámokkal, s így biztosította, hogy a terv szerűen kitermelt faválasztékok az anyagszétosztási rendszerben hivatalból kijelölt vevőkre találjanak. A z új gazdasági mechanizmus az előbbiekben röviden jellemzett kötött gazdálkodási rendszer lényegét a 14 központi gazdálkodás alá vont és 10 tárcamérleges választék helyett mindössze 3 választék esetében tartja fenn (import fenyő gömbfa, fenyőfűrészáru, bükkfűrészáru). Ezek tulajdonképpen import választékok és így erdőgazdaságaink valasztéktervezéise azzal a tehertétellel indul, hogy a tervezendő, majd kitermelendő választékok egyikére sem kapnak hivatalból kijelölt vevőt, hanem úgy kell összeállítaniuk választéktervüket, hogy minden választékmennyiség mögött ott legyen az erdőgazdaság közvetlen tevékenységével kikutatott vevő. Ez természete sen vonatkozik a fagyártmánytermelésre is. A z előzőekben röviden vázolt helyzet az erdőgazdaságokban egy új tevékenységnek, — az anyagforgalom eddig csak végre hajtó és regisztráló tevékenységét jóval megelőző piackutatási és piacszervezési tevé kenységnek kifejlesztését teszi szükségessé. Lehet, sőt valószínű, hogy egyes választé kok értékesítését központi szervek is segíteni fogják (pl.: fűrészrönk, tűzifa), de a ki termelt iparifa választékok és fagyártmányok túlnyomó részét az erdőgazdaságoknak maguknak kell elhelyezniük. Ennek a piackutató tevékenységnek meg kell előznie a választéktervezést, különösképpen pedig a konkrét, a vágásvezetők részére szóló ter melési utasítások kiadását, hiszen a vevő sohasem általában kér egy választékot (pl. bányafa), hanem konkrét vastagsági és hosszúsági méretekkel és minőségi előírással. A válaszrtéktervezést elő kell készítse egy, a piackutatást lehetővé tevő előzetes, hozzá vetőleges választékterv vagy méretcsoportos iparifabecslés. Ennek a z alapján lehet piackutatást végezni, elsősorban az eddigi vevőknél, s szerződésekben lekötni az álta luk megvenni kívánt anyagot, majd új vevők után kell piackutatást végezni. A régi vevőkkel való ú j , éves megállapodás különösebb problémát nem vet fel, de az új vevők felkutatása újszerű feladat. A z Erdészeti Tudományos Intézet 1967. évi ülésszaka megnyitóján elhangzott elő adásokból világosan kiderült, hogy a „fában szegény ország vagyunk" állásponttal bi zonyos mértékig fel kell hagynunk, s nem utópia, hogy megközelíthetjük a faanyag gal való önellátottságot. Ennek alapvető feltétele azonban elsősorban a többletként jelentkező faanyagnak cellulóz- és papíripari, ill. egyéb hasznosítása az ezután létesí tendő új ipari feldolgozó üzemekben. Ezeknek a munkába állásáig azonban a kiter melhető többletfaanyag értékesítése jelentős gondot fog okozni erdőgazdálkodásunk nak. A z erdőgazdaságainkban szerzett közvetlen információk egyes fagyártmány cik kekre vonatkozóan gyakran máris eladási nehézségekről szólnak, ezért számos régi felhasználási mód és új felhasználási területek kikutatása válik szükségszerűvé. Elő segítheti ez a módszer a fagyártmányok elhelyezését és így termelhetőségét, s innen visszaszámítva a fagyártmányfának mint választéknak méret és minőség szerinti ter vezését és termelését. Ennek a piackutatásnak elsősorban az erdőgazdaság működési területére kell kiterjednie. Ezen a területen ezt a feladatot más szerv nem fogja el végezni. A választéktervezés során, mivel a végleges választékterv elkészítése előtt ismertté válik a vevő és telephelye, a választékterv erdészetenkénti területileg legked vezőbb elosztásáról is lehet gondoskodni. A z éves választéktervnek előkészítésén és elkészítésén túl gondolni kell arra is, hogy egyes felhasználóknál olyan, főleg fagyártmányféleségeket tudnánk elhelyezni, melyek az eddig alkalmazott gépeken kívül másfajta gépi megmunkálást is igényel hetnek (pl. fúrás, esztergálás, gyalulás, esetleg a faanyag mesterséges szárítása). Ilyen esetben új gépek beállításáról is gondoskodni kell az értékesítés érdekében. Számítá sok szükségesek, hogy az alkalmazandó egységárak mellett mennyi idő alatt térül meg a gépbeszerzéssel vagy üzembővítéssel kapcsolatos költség. Ilyen esetben, de általában mindenkor célravezető, ha a vevő (vagy vevők) szükségletének több éves várható ala kulását is kutatjuk, mert beruházási költségeink megtérülési idejét csak így számít hatjuk ki. Előfordulhat, hogy ilyen új választék jelentkezése esetén a szükséges új gépek kapacitásának kihasználása érdekében keresni kell még másik vagy több vevőt is, hogy a beruházás minél rövidebb idő alatt megtérülhessen. Ez utóbbi típusú tevé kenységet, a piackutatással szemben, már piacszervezésnek nevezik. A z erdőgazda ságok számvitele lehetővé teszi az utókalkulációt, a piackutatásnak pedig elsősorban előkalkulációval kell majd dolgoznia a nem fix áras (maximált áras és szabad áras) termékeknél. A piackutatás és piacszervezés által produkált szerződések fogják al kotni a választéktervezés bázisait. Ha a piackutatás, piacszervezés sikeresen működik, akkor a produkált szerződé sek tartalmazzák az előzetes iparifa választékösszetételnek méretileg és minőségileg
megfelelő választékokat. Így a végleges választékterv elkészítésének nincs akadálya. Ha azonban a piackutatás nem tud elegendő szerződést kötni, az erdőgazdaság előtt több lehetőség áll: a) vagy csak az iparira szerződésekkel lefedezett nettó fatömegre készíti el v á lasztéktervét, s további piackutatás, szerződéskötés után készíti csak el a vág ható fatömeg mértékéig a pótterveket, vagy b) a szerződésekkel lefedezett nettó fatömegen felül a piac ismeretében az előre láthatólag értékesíthető iparifaválasztékok figyelembevételével készíti el a vá lasztéktervet, vagy c) az előreláthatóan eladhatatlannak minősülő fatömeget lábon hagyja. Ez utóbbi eset tarvágásos mesterséges felújítás esetén gondot nem okoz. Felújító vágások vonatkozásában azonban mindenesetre sok problémát vet fel. A választéktervezés módja, amint látjuk, meglehetősen el fog térni a korábbi módszerektől és nagy választéki, felhasználhatósági és előkalkulációs ismereteket tesz szükségessé. Ilyenféle munkára erdőgazdaságainkban csak elvétve találhatunk példát a múlt ban, mivel erre csak egyes választékok esetében adódott szükség, esetleg csak lehető ség. Ezért e feladat elvégzésére az erdőgazdaságoknak megfelelően fel kell készülniök, illetve e feladatot máris el kell végezniük, az Egyetemen pedig a hallgatóinkat ez irányban is fel kell készítenünk. A fahasználatok másik jellemző tervezési területével, a vágástervezéssel érvény ben levő Erdőhasználati Utasítás is foglalkozik. A z utasítás elrendeli a 300 m - n é l na gyobb fatömegű vágásokban a vágásszervezési terv kötelező elkészítését. A gyakor latban azonban csak az utóbbi években terjedtek el a tervek. Mivel a fakitermelés önköltségének alakulása a fakitermelés végrehajtásának gazdaságosságától, ez pedig a lehetséges megoldások, variációk közül a leggazdaságosabbnak a kiválasztásától függ, nem nélkülözhetjük az új szemléletben a több lehetséges variációval gondosan előre kidolgozott, gazdaságossági számításokkal értékelt vágásszervezési terveket, m e lyek közül az adott egység, elsősorban az erdészet, vagy az erdőgazdaság vezetőinek gazdasági döntése határozza meg az alkalmazandó variációt. E kérdés fontosságát fel ismerve a „Fahasználatok tervezését" tárgyaló jegyzettervezetünkben már 18 oldalon tárgyaljuk a vágásszervezési tervezés kérdéseit és egy nagyobb gyakorlati példatár és szemléltető módszerek kidolgozására és kiadására készülünk. Külön kell röviden szólnom az utóbbi években újra élénkebben felmerülő vágás koncentrálás problémájáról. A vágáskoncentrálás éppen a munka termelékenységének növelése, a felesleges költségtöbblettel járó átállások elkerülése érdekében szükség szerű. Több — elsősorban levelező — erdőmérnök jelölttel készíttettünk olyan diplo matervet, melyekben a vágáskoncentrálás, az üzemterveken alapuló fakitermelések több éves, lehetőleg 5 éves távlati rendjének elkészítése volt a feladat. A feladatok megoldása alapján megállapíthattuk, hogy a vágáskoncentrálás igen jelentős lehet ép pen az új gazdasági mechanizmus bevezetése miatt is, mert nagymértékben elősegíti a kitermelési, főleg energiaköltségek, d e nem utolsósorban a feltáróhálózatépítés beru házási költségeinek csökkentését. A nagyobb volumenű kitermelések pedig méginkább indokolják a gazdasági számításokkal alátámasztott többvariációs vágásszervezési ter vek elkészítését. A vágásszervezési tervek elkészítésének különösen nagy jelentősége van és feltétlen a leggazdaságosabb technológia alkalmazására vezet a tarvágásokban. Egyes erdőgazdaságainkban a tarvágások jelentős aránya, a vágáskoncentrálás, a közgazdaságilag elemzett variációs vágásszervezési tervezés jelentős tartaléka az ön költségcsökkentésnek. A vágásszervezési tervekben alkalmazandó technológiák pontosabb meghatározá sára azért is szükség van, mert csak pontosan meghatározott technológiákhoz lehet a hozzájuk tartozó munkaműveleteket térben és időben megtervezni. Csak a tér- és idő beli tervezés, a megtervezett szervezet szinkron működése biztosíthatja a fakitermelés önköltségének csökkentését a jó gépkihasználás, a folyamatos munkavégzés és a kap csolódó munkaműveletek előfeltételeinek előrelátó biztosítása révén. Tisztában v a gyunk azzal, hogy a tervekben papíron elkészített műszaki elgondolások a gyakorlat egyes vonatkozásaiban — a munkaterület rendkívül változó természeti és egyéb ténye zőinél fogva — nem hajthatók végre egész pontosan, de ez más műszaki területeken is így van. Ez a körülmény nem indokolja az ilyen tervek készítésének mellőzését, sőt inkább arra utal, hogy a várható jelentősebb munkahelyi tényező változásokat is figyelembe vevő variációs terveket kellene készíteni. A z egyes vágásokban és vágás tömbökben alkalmazható technológiák meghatározása nem mehet egy kaptafára. M i n den egyes vágásban, vágástömbben a helyszínen felvett munkahelyi tényezők alapján kell kidolgozni a z alkalmazandó technológiát, lehetséges technológiai variációkat. Eset leg egyetlen vágásterületen is két vagy többféle technológiai megoldást kell tervbe 3
venni. (Például a vágás egy részének igen eltérő munkahelyi tényezői miatt; vizes te rület stb.) A technológia meghatározásában, főleg a rakodóhelyek megválasztásában (felső, közbenső, alsórakodó), a rakodók rendjének megtervezésében jelentős szerepe van a kitermelendő választékok továbbmozgatási irányának és időpontjának. Ez pedig függ a választék vevőjétől, ill. felhasználási helyétől. Ma, amikor egyes faválasztékok szállítási határideje lényegesen eltérhet más választékok értékesítési időpontjától, logikailag is helyes, közgazdasági szempontból is egyedül célravezető az olyan tech nológiák megválasztása, melyek lehetővé teszik az egyes választékok minél kevesebb fakitermelési költségfelhasználással történő értékesíthetősége mellett a később értéke síthető választékok legkisebb költségű tárolását és a vágásterületeknek a felújítás el végzésére való mihamarabbi felszabadítását. A z alkalmazott fakitermelési technoló giák közül a fejlődés kétségtelenül a hosszúfás mozgatási rendszerek és a komplexi tás növelésének irányába mutat. Ezáltal egyre nagyobb jelentőséggel bírnak az alsó rakodók, ahová a felkészítési munkaműveletek zöme áthelyezhető. A technológiák megválasztása elsősorban a rendelkezésre álló gépparktól, szállí tási, értékesítési és egyéb viszonyoktól függ. Egyetlen technológiai megoldásra sem lehet azonban általánosságban a gazdaság talanság bélyegét rásütni, a számára kedvező feltételek, munkahelyi és egyéb tényezők, adottságok mellett bármelyik megoldás gazdaságos lehet. A gazdaságosság eldöntését nem lehet egyedül az önköltség változásából megítélni. Amint az általános kérdések ben elemeztem, az önköltség is növekedhet, ha e növekedést felülmúlja a termelési érték növekedésének mértéke. Közelebbről: egy hosszúfás alsórakodós részleges vágás téri technológia önköltsége nagyobb lehet mondjuk egy teljes vágástéri technológia önköltségénél, mert az, alsórakodón történt választékolás és egyéb műveletek után igen rövid idő alatt minden repedés jellegű fahibától mentesen lehet például a rönkfélesé geket értékesíteni. Ez pedig nv'-enként az új árrendszerben már minőségi osztályon ként fafaj tekintetében súlyozottan is több mint 190,— Ft árbevétel különbséget j e lent. Éppen ezért a technológiák megválasztása elsősorban kiváló műszaki, szervezési ismeretekkel rendelkező, közgazdaságilag képzett erdőmérnökök elemző, tervező mun káját igényli. Röviden szeretnék foglalkozni a fakitermelés technikai kérdéseivel. Általában el mondhatjuk, hogy fakitermeléseinkben — ez elsősorban a szakmunkásképzésnek tud ható be — munkásaink megfelelő technikát alkalmaznak, jó munkamódszerrel dol goznak. Azonban a gépesített vágástéri és rakodói munkáknál általánosan tapasztal hatjuk, hogy hazánkban a fő gépek (motorfűrész, vontatók) munkájához alig használ nak segédeszközöket, melyekkel éppen a gépek teljesítményének emelését és lényege sen nagyobb biztonságát, a baleseti veszélyek elkerülését tennék lehetővé. Hosszú ideje megoldatlan már a felújító vágásokban különösképp gyakori fadöntéskor fennakadt fák lehúzására szolgáló csörlő kérdése. Ugyancsak a vágástéri és a rakodói munkák termelékenységének növelésére alkalmasak a capinok, a különböző kézi emelők, az alátétfák, csáklyák stb. Ezeket csak egyes erdőgazdaságokban alkalmazzák — pedig a részleges vágástéri technológiák esetén az a jogos kifogás is elesik, hogy nagy terhet kell nagy távolságokan át, esetleg felhasználatlanul hordozni. A felső, vagy egyéb ra kodókra összpontosított munkaműveletek ismét felvethetik e célszerű segédeszközök alkalmazásának feltétlen szükségeségét. A fahasználat fejlesztésével kapcsolatban ismertettem néhány fontos és időszerű kérdést. A rendelkezésre álló tér korántsem tette lehetővé a részletesebb tárgyalást, sem azt, hogy a fahasználat fejlesztésére vonatkozó más fontos kérdéseket is fel vessek. A z eddig elmondottakból is világosan kitetszik azonban, hogy a fahasználat f e j lesztése az Egyetemen eddig oktatott ismereteknél jóval több műszaki és közgazdasági ismeretet kíván meg. A tárgyalt fejlesztési feladatok megoldása, különösen pedig az erdészetek fahasz nálati műszaki vezető erdőmérnökeinek irányítása, az erdőgazdaságok fahasználati te vékenységének összefogása, szervezése, ellenőrzése, valamint erdőrendezőségi, erdő tervezési és egyéb munkaterületeken a fahasználatokat érintő feladatok korszerű, gaz daságos megoldása az erdőhasználati ismereteknek sok speciális részletismerettel való kibővítését, elmélyítését teszi szükségessé. Ebből a célból kezdeményezte Egyetemünk a szakmérnökképzés és elsősorban éppen az erdőhasználati szakmérnökképzés meg szervezését. A 2 éves levelező és államvizsga után szakmérnöki oklevelet adó szak mérnökképzés megszervezése megindult, most már erdőgazdálkodásunk vezető szer veinek és erdőhasználati tevékenységet végző erdőmérnökeinknek megfelelő hozzá állásán és továbbtanulási szándékán fordul meg, hogy Egyetemünk e kezdeményezése milyen mértékben járulhat hozzá erdőhasználatunk fejlesztéséhez és ezáltal erdőgaz dálkodásunk jövedelmezőségének lényeges emeléséhez.
A k o r s z e r ű i p a r v á l l a l a ti s z e r v e z et kialakításának p r o b l é m á i * FRANK TIBOR
A gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatban a szakemberek jo gosan vitatják a vezetés leghatékonyabb formáit, szervezeteit. A vállalati szervezetek korszerűsítésénél több szempontot kell figyelembe venni. így a többi között nem lehet egységes sémát kialakítani minden válla latra, nem lehet a meglevő személyi adottságokra építeni a szervezetet stb. A korszerűen kialakított vállalati szervezetnek igazodnia kell a mindenkori gazdaságirányítási rendszer fő célkitűzéseihez. Ilyen értelemben a vállalati szer vezetet állandóan korszerűsíteni kell, mert annak formája, kialakítása nem te kinthető véglegesnek. A korszerű vállalati szervezet kialakításánál hazánkban az új gazdaságirá nyítási rendszer főbb vonásaiból kell kiindulni. Ezek a következők: 1. 2. 3. 4. 5.
a nagyobb vállalati önállóság kialakítása, a gazdaságosság fokozása, a szükségletre való termelés biztosítása, az anyagi ösztönzés és a munka díjazásának megállapítása, a helyes munkaköri légkör kialakítása és a • legkedvezőbb munkakörül mények biztosítása.
E fő célkitűzések szükségessé teszik a vállalati szervezetek eddigi tevékeny ségének módosítását és új szervezetek létrehozását. 1. A nagyobb
vállalati
önállóság
kialakítása
Az eddig túlzottan centralizált állami irányítás megszűnése következtében növekszik a vállalat önállósága. Ez elsősorban a vállalati igazgatóra (vezérigaz gatóra) hárít többletmunkát. A napi operatív feladatok intézése helyett munka ideje nagyobb részében a vállalat perspektivikus feladataival kell foglalkoznia. A gyár, a gyártás, vagy a gyártmányokra vonatkozó fontos fejlesztési kérdések ben a tanácsok, a javaslatok, vagy előterjesztések alapján önálló döntéseket kell hoznia. Elsősorban tehát a döntésekkel kapcsolatos szervezetét kell kiépítenie. Rendkívül fontos a vállalati igazgató munkájának egyenletessé, ütemessé és tervszerűvé tétele. Előre meg kell terveznie munkáját napokra, órákra bontva. Nagy segítséget nyújthat ebben a titkársága, illetve a titkára. A titkárság kezeli az igazgató levelezését, nyilvántartja az időbeosztását, ellenőrzi utasítá sainak a végrehajtását, lebonyolítja telefonforgalmát és beszerzi az egyes ügyek intézéséhez szükséges segédleteket. A titkársági dolgozókat Magyarországon nem képezik, holott műszaki-gazdasági képzettségű, jó emberismerettel rendelkező, művelt egyéneket kell ide beosztani, akik ismerik a vállalat helyzetét, szervezeti felépítését, külső-belső kapcsolatait, súlyponti problémáit stb. A titkárok az igazgatók személyi beosztottai. Intézik az igazgató rájuk átru házott ügyeit, és irányítják az ügyfélforgalmat. A nagyobb vállalati önállóság hatékonyabb vállalatvezetését segíti elő az ún. többvonalas vezetői rendszer kiépítése. Ez azt jelenti, hogy a műszaki tevékeny séget a műszaki, a gazdasági tevékenységet a gazdasági igazgató fogja össze. Elképzelhető, hogy az ipari nagyvállalatoknál az üzleti politika kialakítására és összefogására külön kereskedelmi igazgatót is beállítsanak. A műszaki igazgató beállítása nem jelent problémát, mert főmérnökök ed dig is működtek a vállalatoknál, legfeljebb arról kell gondoskodni, hogy több * A z Ipargazdaság
1967. 11. számában megjelent tanulmány rövidített közlése.
ideje legyen a vállalat távlati műszaki fejlesztési ügyeivel foglalkozni. Erre kény szeríti a korszerű termékek gyártása, a világszínvonal elérése, újabb exportpia cok megszerzése stb. 2. A gazdaságosság
fokozásának
szervezete
A gazdaságosság fokozottabb előtérbe "helyezése miatt szükséges a gazdasági igazgatói funkció létesítése. Ez a funkció a legtöbb vállalatnál elnevezésben nem új, de tartalmában igen. Egyesek úgy képzelték el a múltban, hogy a volt fő könyvelőt állítják erre a posztra. Ez azonban a gyakorlatban nem vált be. A volt főkönyvelő funkciója és a gazdasági igazgató funkciója nem azonos. A két mun kakört tehát azonos képzettségű szakember nem töltheti be. A főkönyvelő köz gazdasági-számviteli tevékenységet, a gazdasági igazgató közgazdasági-műszaki tevékenységet fejt ki. A gazdasági igazgató tevékenysége elsősorban közgazdasági, de műszaki képzettséget is követel. Ilyenformán képzelhető csak el, hogy a számviteli, pénz ügyi és kalkulációs tevékenységeken kívül a vállalat üzemgazdasági, munkaügyi, szervezési és esetleg az értékesítési munkáját is irányítsa. (Ez utóbbit azonban csak akkor, ha nincsen kereskedelmi igazgató.) Ezekhez a tevékenységekhez a technológiai ismeretek elengedhetetlenek. Ilyen képzésben viszont a főkönyvelő ket nem részesítik. A főkönyvelőre szükség van mint az állami vagyon őrére, a gazdasági igazgató viszont az állami vagyon felhasználója, illetve a felhasználás irányítója. A jövőben — véleményem szerint — a döntéselőkészítés és a gazdaságosság érvényesítése fogja a jelenlegi tervosztályok munkáját dominálni. Munkájukban tehát az üzemgazdasági tevékenység válik uralkodóvá, helyesebb lenne tehát az osztály nevét vállalatgazdasági osztályra változtatni. Az eddigi tervlebontás helyett ez az osztály fogja kidolgozni a különböző döntési variációkat, vagy ha más osztályok is belefolynak ebbe a munkába, ak kor koordinálja ezen munkákat, és felülvizsgálja a gazdaságosság szempont jából. Elképzelhető, hogy a jövőben az elő- és utókalkulációs tevékenységet is ezen osztályon belül fogják végezni, mert e tevékenységek adatai szükségesek a gaz daságos működés elbírálására. Ezeket az adatokat a jövőben gyorsabban kell elkészíteni (gépi feldolgozással), ha azt akarják, hogy az operatív vállalatvezetés napi munkája során felhasználhassa azokat. A gazdaságossági szemlélet miatt nem elégséges a vállalat működését csupán globálisan vizsgálni, hanem az eredményeket gépcsoport mélységig kell ele mezni. Ez újra előtérbe helyezi az önálló elszámolás bevezetését, amelyet sok vállalatnál elhanyagoltak. Az utókalkuláció sem tud megbízható magyarázatot adni az önköltség ala kulásáról, ha nem tudja a tevékenységek mélységéig kimutatni, hogy hol dol goztak eredményesen, hol gazdaságtalanul. Előfordulhat ugyanis, hogy a műhe lyek többsége gazdaságosan működik, de ettől függetlenül néhány műhely, gép csoport gazdaságtalanul. A jól működők kiegyenlítik a gyengébbeket és így a vállalatvezetés nem tudja, hogy hol avatkozzék be a műhelyek munkájába. Az üzemgazdasági osztályon belül kell végezni az árakkal kapcsolatos mun kálatokat, valamint a gazdasági információk rendszerezését. A gazdaságosság fokozása előtérbe helyezi a szervezési tevékenységet is. Ez a funkció sem tekinthető újnak a vállalatoknál, hiszen a legtöbbjüknél már 1960—61-ben létesítettek ilyen részlegeket. Ma az országban mintegy 800—1000 szervező dolgozik változó eredménnyel, mert munkájuk sok helyen formális. A régi mechanizmus ugyanis akadályozta ennek kibontakozását. Ha a szervezési
osztálytól javaslatokat várnak a vezetés és az igazgatás, a termelés, a munka, az értékesítés és az ügyvitelszervezés területén a gazdaságosság és a termelé kenység emelése céljából, akkor tevékenységüknek központibb helyet kell biz tosítani a vállalat szervezetében. A tőkés országokban a szervezési osztály is a vállalat törzskarához tartozik és javaslataival, tanácsaival támogatja a vállalat vezetés munkáját. A belső ellenőrzési részleg eddig számszaki ellenőrzést folytatott. Főképpen azt vizsgálta, hogy a számviteli szabályokat hogyan tartották be. A jövőben az lesz a fő feladata, hogy a vállalat egész gazdasági tevékenységét ellenőrizze. Te vékenysége kiterjed mind a műszaki, mind a gazdasági területre. Egyik fő fel adata a szervezőkkel együtt a rejtett tartalékok vizsgálata. A munkaügyi osztálynak is fontos szerepe van a gazdaságos termelés kiala kításában, amely a legtöbb iparágban a normákat készíti és veszteségidő tanul mányokkal, valamint munkanapfényképezéssel foglalkozik. E tevékenységek ré vén növelhető a munka termelékenysége, mely a gazdaságosság alapja. A jövő ben a munkaügyi osztályok tevékenysége is feltehetően változni fog. Erre utal a Munkaügyi Minisztérium munkaközössége által összeállított tanulmány, amely a Munkaügyi Közlöny egyik legutóbbi számában jelent meg. E tanulmány szerint a munkaügyi osztály komplex tevékenysége a vállalat többirányú mun kájára fog kihatni. A gazdaságosság fokozásával kapcsolatban — elemezni és optimalizálni fogja a munkafolyamatokat, — kidolgozza és alkalmazza a munkanormákat, mint a munkaszervezés egyik eszközét, — dolgozik az optimális munkahely-kialakításon, a munkaszervezeten, munka napfelvételeket készít és az elemzés révén rejtett tartalékokat tár fel, — munkabérformákat alakít ki, bérrendszereket dolgoz ki és bevezeti azokat, — foglalkozik a munkavédelemmel racionalizálási szempontból. 3. A szükségletre
való termelés
szervezete
A szükségletre való termelés néhány új tevékenység beiktatását és osztály átalakítását teszi szükségessé. Elsősorban az anyag és áruforgalmi osztályok szervezetét kell jelentősen megváltoztatni. A szükségletre való termelés biztosítása céljából marketinggel (piacolással), piackutatással és a public relations (közösségi kapcsolatok) kiépíté sével célszerű foglalkozni. A marketing komplex értékesítési tevékenység, amely magában foglalja a piacszerzést, a csomagolást, az árazást, az áruelosztást, az eladást, a hirdetést és a propagandát. A tőkés országokban a marketing valósággal tudománnyá nőtte ki magát, amit bizonyít, hogy az észak-amerikai egyetemeken 1500 professzor tart előadá sokat a marketing tárgyköréből és külön tanszéket is létesítettek e tudomány részére. Az anyag- és áruforgalmi osztályok (értékesítési osztályok) különböző szer vezeti formákban működnek. A z egyik ilyen szervezeti formáról ír Marvin Ph. R. egyik tanulmányában. Olyan szervezetet javasol, amelynek keretében az aláb bi tevékenységekkel foglalkoznak: — új termékek gyártására vonatkozó ötletek kutatása, — az ipar fellendülő és visszaeső irányzatainak figyelemmel kísérése, — az üzletkötési feltételek elemzése, •—• a fogyasztói ízlés és a kereslet tanulmányozása, — a termelési eredmények becslése,
— a termelés irányvonalai és a termelési zavarok elemzése, .— a potenciálisan kihasználható termelési elgondolások lerögzítése, — a javasolt kutatások, a műszaki fejlesztési program és az új gyártmányok bevezetésére vonatkozó ötletek véleményezése, azok kereskedelmi szempont ból való megvalósíthatósága szemszögéből, •— az üzletfejlesztési tervek koordinálása, — a különböző típusok figyelemmel kísérése, — az együttes beszerzési tervek kidolgozása, — a tervek és javaslatok periodikus újraértékelése, — az üzletfejlesztési program kidolgozása. 4. Az anyagi ösztönzés, a munka díjazása és a munkaerővel kapcsolatos admi nisztratív feladatok Az anyagi ösztönzések és a munka díjazása megállapításával eddig is a munkaügyi osztályok foglalkoztak. Ezen a téren szervezeti változást nem tartok szükségesnek, csupán figyelembe kell venni a személyzeti és az üzemgazdasági osztály észrevételeit, szempontjait. Fokozottabban figyelembe kell venni a diffe renciált munkát és a magasabb szakképzettséget. Olyan prémiumfeltételeket kell megállapítani, amelyeknek befolyásolására az érintett műszaki, gazdasági dolgo zóknak valóban van lehetőségük. A munkaügyi osztályoknak foglalkozniuk kell a vállalati jövedelempolitika kialakításával, a bér és jövedelemarányok fejlesztésével, a vállalati létszámgaz dálkodással, a munkaerő-szükséglet képzési programjának megállapításával, az önálló egységek érdekeltségi rendszerének kidolgozásával, a vállalati részesedési alap elosztási rendszerének kidolgozásával és a bérköltségek alakulásának elem zésével. A munkaügyi osztály kell, hogy foglalkozzék a jövőben a bérelszámolással, a munkaerők felvételével és elbocsátásával, a munkakönyvek kezelésével, a mun kaügyi statisztikák készítésével és a munkautalványok kiadásával. 5. Az emberekkel
való fokozottabb
foglalkozás
szervezete
A helyes munkaköri légkör kialakítása és a legkedvezőbb munkakörülmé nyek megteremtése szükségessé teszi, hogy ennek szervezeti feltételeit biztosít suk. E szervezetnek ki kell elégítenie a társadalmi rendszerből eredő szociális igényt és a megfelelő emberi kapcsolatok kialakítását. Napjainkban jelentős szemléleti változás tapasztalható a tekintetben, hogy a termelés központi motorja elsősorban az ember és nem a gép. Nem a géphez idomítjuk az embert, hanem fordítva. Ezen a téren építettük ki azonban még a legkevésbé a vállalati szervezeteket. Ma még alig 30—35 vál lalatnál dolgoznak munkapszichológusok, de fiziológusok és szociológusok válla lati státuszban még egyikben sem. Az emberekkel való fokozottabb foglalkozás és a gondoskodás igényli, hogy a nagyobb vállalatok hozzanak létre munkapszichológiai osztályokat. Ezek az osztályok általában a következő feladatokkal foglalkoznak: 1. Együttműködés a lélektanilag és élettanilag legkedvezőbb munkakörül mények megteremtésében, mind a munka, mind a munkahely tekintetében. En nek kapcsán vizsgálják a fizikai munkaköröket, a munkahigiéniát, a balesetel hárítás lehetőségeit, a munkapad és a munkaeszközök javítási lehetőségeit, végül a dolgozók esztétikai igényének kielégítését. 2. Együttműködnek a dolgozók továbbképzésével és minősítésével kapcsola tos pszichológiai problémák megoldásában. Elemzik ezzel kapcsolatban az egyes szakmákat pszichológiai szempontból, foglalkoznak az új munkásokkal, beveze tik őket az üzem életébe, foglalkoznak a dolgozók áthelyezésével, előléptetésé-
vei és f e l m e n t é s é v e l kapcsolatos p r o b l é m á k m e g o l d á s á v a l , az igazolatlan h i á n y zás és a m u n k a e r ő v á n d o r l á s o k a i n a k kutatásával, az oktatási m ó d s z e r e k m e g választásával és k ö z r e m ű k ö d n e k a helyes ü z e m i l é g k ö r kialakításában. 3. A m e g f e l e l ő ü z e m i légkör kialakításával k a p c s o l a t b a n v i z s g á l j á k az e m beri m e g n y i l v á n u l á s o k a t , v i z s g á l j á k a rossz ü z e m i l é g k ö r k i a l a k u l á s á n a k , a k e d vetlenségnek az okait, a d o l g o z ó k e g y m á s k ö z t i kapcsolatát stb. U g y a n c s a k a m u n k a p s z i c h o l ó g i a i osztály vizsgálja a d o l g o z ó k é l e t k ö r ü l m é n y e i n e k alakulását, a szabadidő felhasználását, az új m u n k á s o k a t , öregeket, csökkent m u n k a k é p e s s é g ű e k e t és r o k k a n t a k a t t á m o g a t j á k stb., h o g y csak a leg fontosabbakat említsem. A vállalati szervezet korszerűsítésének g o n d o l a t a és i g é n y e a vállalat i g a z g a t ó j á t ó l kell, h o g y k i i n d u l j o n . A vállalatok v e z e t ő i b e n a k o r s z e r ű vállalati szer vezet kialakítása iránti i g é n y t a v e z e t ő k t o v á b b k é p z é s i t a n f o l y a m a i n keltik fel,, ahol a gazdasági m e c h a n i z m u s r e f o r m j á n a k i r á n y e l v e i n k í v ü l a korszerű vezetési és szervezési g y a k o r l a t elveit és m ó d s z e r e i t o k t a t j á k . A t o v á b b k é p z é s n e k n e m célja, h o g y a v e z e t ő k b ő l m a t e m a t i k u s o k a t , pszichológusokat, szociológusokat, szervezőket stb. n e v e l j e n e k , h a n e m egyrészt az i g é n y felkeltés, m á s r é s z t az, h o g y t u d j a n a k feladatokat adni az ilyen beosztású s z a k e m b e r e k n e k . Ettől eltekintve meg kell állap tani, h o g y a m ú l t b a n b i z o n y o s m u n k a k ö r ö k ellátásához s z ü k s é g e s s z a k e m b e r e k képzését e l h a n y a g o l t u k , illetve s z a k e m b e r k é p z é s ü n k n e m v o l t összhangban a vállalatok tényleges szükségleteivel.
Nyárültetvényekben keletkezett fagyrepedésekről s z á m o l b e Dr. Vasic M . B a r a n y a , B á c s k a és K e l e t - S z l a v ó n i a t e r ü l e t é n l é t e s í t e t t e u r a m e r i k a i n y á r ü l t e t v é n y e k b e n , 1964. m á r c i u s á b a n n a g y m é r v ű f a g y k á r t , f a g y r e p e d é s t á l l a p í t o t t a k m e g . A k á r k i z á r ó l a g az 1962 63. g a z d a s á g i é v b e n 2 éves s u h á n g g a l t e l e p í t e t t ü l t e t v é n y e k e g y e d e i n l é p e t t f e l . U g y a n e z e n i d ő b e n , a c s e m e t e k e r t e k b e n m e g n e v e l t 1 / 1 , 1/2 és 2/3 éves k i n e m e m e l t ü l t e t é s i a n y a g o n i l y e n j e l e n s é g e t n e m t a p a s z t a l t a k . Ü g y s z i n t é n a z 1959., 1960., 1961-ben és 1962 t a v a s z á n l é t e s í t e t t n y á r ü l t e t v é n y e k b e n f a g y r e p e d é s e g y á l t a l á n n e m , v a g y csak j e l e n t é k t e l e n m é r t é k b e n m u t a t h a t ó k i . T í z h e l y e n v é g z e t t v i z s g á l a t b ó l k i t ű n t , h o g y a k r i t i k u s é v b e n a k á r o s í t á s 11,2—28,4% k ö z ö t t f o r d u l t elő. A m i a f a j t á t i l l e t i , m i n d az ú j olasz k l ó n o k , m i n d a m á r m e g h o n o s o d o t t n e m e s n y á r a k ( ó N y , k o N y , k é N y ) fagyrepedést szenvedtek. A károsodást t a l a j t í p u s , tengerszint f e l e t t i m a gasság, t e r e p f o r m a , t o v á b b á á r a s z t ó - és t a l a j v í z e l ő f o r d u l á s a s z e r i n t n e m l e h e t e t t e l különíteni. A kárt m i n d a folyókmenti optimális öntéstalajokon, m i n d a kötött réti t a l a j o k o n é s z l e l t é k . A f a g y k á r k o m o l y a g g o d a l m a t v á l t o t t k i , a n n á l is i n k á b b , m i v e l i l y e n f a j t a k á r o s í t á s t a k o r á b b i é v e k b e n n e m t a p a s z t a l t a k . A szerző a j e l e n s é g e t f ő l e g a k r i t i k u s i d ő s z a k b a n b e á l l t n a g y i n g a d o z á s a , szélsőséges, a l a c s o n y h ő m é r s é k l e t t e l k í v á n j a m e g m a g y a r á z n i . A v i z s g á l a t o k b ó l k i t ű n i k , h o g y a z 1963/64. g a z d a s á g i é v n y u galmi időszakának havi átlaghőmérséklete, m a x i m u m a , m i n i m u m a , a havi átlag h ő m é r s é k l e t e k összege, t o v á b b á a f a g y o s - és j e g e s n a p o k s z á m a a l a p j á n m e g s z e r k e s z t e t t g ö r b é k , j e l e n t ő s e n e l t é r n e k a z 1960/61., 1961/62., 1962/63. és 1964/65. é v n y u g a l m i i d ő szakáról — ugyanezen meteorológiai tényezők alapján — megszerkesztett görbéktől. A n a g y e l t é r é s k ü l ö n ö s e n n o v e m b e r , d e c e m b e r és j a n u á r h ó n a p r a é r v é n y e s . 1963. októbere valamivel hidegebb, a november havi átlaghőmérséklet viszont határozot t a n m e l e g e b b v o l t (8,3°C-kal), m i n t a t ö b b i é v e k azonos h a v i á t l a g h ő m é r s é k l e t e (a n o v e m b e r i m a x i m u m m é g 31,3°C-ot j e l z e t t ) . í g y a v e g e t á c i ó s i d ő s z a k j e l e n t ő s e n m e g hosszabbodott. A . meleg n o v e m b e r u t á n , h i r t e l e n lehűlés á l l t be. A december h a v i —3,9°C á t l a g és —23,2°C m i n i m u m h ő m é r s é k l e t , t o v á b b á a j a n u á r i —7,7°C á t l a g és —23,0°C m i n i m u m j ó v a l alacsonyabb v o l t a t ö b b i évek azonos i d ő s z a k á b a n m é r t h ő m é r s é k l e t n é l . A f e b r u á r i és m á r c i u s i á t l a g h ő m é r s é k l e t m á r e r ő s e n m e g k ö z e l í t e t t e a többi évek átlagát. E z e k s z e r i n t a z 1963,64. é v b e n k e l e t k e z e t t f a g y r e p e d é s e k v a l ó d i o k á t a n y u g a l m i
időszak hőmérsékletének specifikus alakulásában, a hőmérséklet nagy ingadozásában és kedvezőtlen eloszlásában kell keresni. A viszonylag meleg november hatására az egyedek fiziológiai aktivitásuk révén magas nedvtartalommal rendelkeztek. A hirte len beálló nagy lehűlés következtében a fák a hideg ellen nem voltak felkészülve. A fagy hatására a fában fellépő feszültségkülönbségek következtében a fák törzsén hosszanti repedések keletkeztek. A fagyrepedések jellegeinek megismerése céljából „Dravica" területén levő nyár ültetvényben részletes vizsgálatot végeztek 180—180 db károsított, illetve egészséges egyeden. A mellmagassági átmérők alapján végzett vizsgálatokban a károsított tör zsek átlagátmérője 6,2 cm, az egészségeseké 5,9 cm volt. Ezt a minimális különbséget nem lehet döntőnek elfogadni annál kevésbé, mivel egy másik kiterjedt vizsgálatban a vékonyabb törzseken több károsodást észleltek, mint a vastagabbakon. A fagyre pedés legtöbb esetben a törzs déli oldalán található. A legtöbb repedés az alsó, leg vastagabb szakaszon mutatható ki, de egészen 8,3 m magasságig is megtalálható. A z utolsó éves hajtáson repedés n e m fordul elő. A fagyrepedések száma egy törzsön leg több esetben 1—3 között mozog. Egy repedést az összes károsított törzsek 44%-án, két repedést 29%-án, hármat 18%-án és nyolc repedést mindössze egy törzsön talál tak. Nyílásuk a középen 0,7 cm, végükön 0,2 cm. Hosszuk 2—178 cm között váltako zik, átlaghosszuk 32,49 cm. A megvizsgált 354 fagyrepedés 25,8%-a 20—30 cm hoszszú volt. A z alacsony hőmérsékletre való érzékenységi vizsgálatot a „Velikopolje" fajta összehasonlító telepen levő 10 fajta klónon hajtották végre. Minden klónból 282 egye det vizsgáltak meg. Legnagyobb érzékenységet az 'I—214' mutatta (172 db), majd az A D (126 db), C B D (73 db), '1—438' (52 db), kéNy (28 db), koNy (10 db), ó N y (5 db), zöld ÓNy (0 db). A fagyrepedést szenvedett egyedeken 1964. év folyamán a következő jelensége ket észlelték: A repedés a magassági és vastagsági növekedést, a koronaalakulást n e m befolyásolta. A repedés helyén és környékén barnás-szürke színelváltozás m u tatkozott, ez a repedés behegedése után is megmaradt. A 60 cm-nél rövidebb repe déseken 1964. V I . 18-ig, a 60 cm-nél hosszabbakon — amennyiben másodlagos biotikus és abiotikus tényezők ezt negatívan nem befolyásolták — VIII. 25-ig behegedési fo lyamat mutatkozott. Ezeken másodlagos károsítok hatására barnafolyás volt észlel hető. A károsodás okát kizárólag az alacsony, szélsőséges hőmérsékletre vezették vissza. (Sumarski list, 1967. 9—10. sz. — Ref.: dr. Simon M.) Erdőrendezés fatermelési táblák nélkül?— címmel számol be dr. Scheifele arról az értekezletről, amelyet az erdőrendezők tavaly áprilisban Kyllburgban tartottak. A z értekezlet fő témája a termőhelyazonos állapot meghatározás volt. Erre vonatkozóan Magin professzor ismertette az általa kidolgozott eljárást, amelynek az a lényege, hogy az erdőrendezés alkalmával azonos termőhelyű állományokból növekedési soro kat állítanak fel és ezek fatermési adatait, állapotát vonatkoztatják a rendezés alatt levő területek, hasonló állományaira. Megfelelő pontosságú adatokhoz csak kellő mér tékű termőhelyfeltárás alapján lehet jutni. Enélkül növekedési sorok nem képezhetők. A faállományok állapotát a növekedési sorokon belül szúrópróba felvételekkel hatá rozzák meg. A z adatok feldolgozását elektronikus számítógépek végzik. A kiértékelés eredménye adja a fakészletet, a növedéket az egész területre és az állománytípusokra is. A fakészlet és növedékmeghatározás Magin módszerével nem teszi szükségessé a fatermési táblák alkalmazását az erdőrendezésben. E. Huber rámutatott arra, hogy Magin módszerének alkalmazása annak ellenére, hogy elméletileg jó, gyakorlatilag több akadályba ütközik. Alapvető probléma a ter mőhelyazonos növekedési sorok kiválasztása, mivel rendszerint nem fordulnak elő egy termőhelyi egységen belül a megkívánt korú és elegyű állományok. Másik hiá nyossága az, hogy az egész területre vonatkozó összegadatokat szolgáltatja. N e m teszi lehetővé az egyes állományok állapotának meghatározását. Napjainkban az egyes állományok állnak az érdeklődés középpontjában. Ezt tehát elhanyagolni nem lehet. Kiváltképpen akkor nem, amikor Magin eljárása nem jelent munka- és költség megtakarítást. A z értekezleten V . Laer beszámolt az elektronikus adatfeldolgozás helyzetéről. Egységes eljárást dolgoztak ki, amely egyszerű, áttekinthető és gazdaságos. A z elekt ronikus adatfeldolgozáson alapuló erdőrendezés 3 fő fejezetre tagozódik: 1. adatszolgáltatás, 2. az adatok táblázatos összeállítása, 3. az eredmények kiérté kelése, magyarázata.
Elhatározták, hogy dr. Schöpfel vezetésével Freiburgban létrehozott munkacso portnak a következő feladatokat adják: a) Az elektronikus adatfeldolgozás továbbfejlesztése. b) Javaslatok kidolgozása az erdőrendezés számára, ej Központi erdészeti programkönyvtár felállítása. Dr. Petri ismertette az elegyes állományok térszabályozásával kapcsolatos ku tatásokat. Megvilágította a bükk és luc elegyes állományok dinamikáját. Konkrét számsorokat adott az elegyítési formára és értékteljesítményre. A cél az, hogy az elegyítés ne empirikus, hanem tudományos alapon történjék. A z értekezleten tárgyalt témák számunkra is rendkívül fontosak. A z első téma tárgyalásából kitűnik, hogy a fatermési táblákat az erdőrendezés olcsóbb eljárások kal, minden igényt kielégítően helyettesíteni jelenleg még nem tudja. A második téma adatfeldolgozásunk korszerűsítésére hívja fel a figyelmet. M a már a lyukkártyás feldolgozáson túl az elektronikus adatfeldolgozás képviseli a korszerű módszert. A harmadik téma az elegyítés szerteágazó problémája. A z elegyes állományok egysze rűsítése mind az erdőművelés, mind pedig az erdőrendezés számára előnyös. Az ele gyítés tudományos alapokon való kidolgozása tehát elsőrendű feladat. (Allgemeine Forstzeitschrift, 1967. 518—519. p. Ref.: Dr. Sólymos R.)
A fafaj megválasztása fontos kérdése a célszerű fatermesztésnek. A z igények hosszútávú előrejelzésének nehézségei arra indítottak Németországban a múltban, hogy minél több és a termőhelynek legjobban megfelelőt alkalmazzák. Időközben meg mutatkozott, hogy ez értékesítési nehézségeket okoz. Felhasználási szempontból szük ségesnek látszik, hogy a fafajok körét a jobban értékesíthetőkre szűkítsük le. A jövő ben három főcsoportba tartozó fafajok jöhetnek majd számításba elsősorban: tömeget termelő fafajok, amelyek tulajdonságai meglehetősen egyenletesek, ugyan akkor rövid idő alatt nagy fatömeget, szárazanyagot termelnek, — ilyenek a fenyők közül főleg a luc-, jegenye-, simafenyő, lombosok közül a bükk és nyarak; értékes anyagot termelő fafajok, amelyek nagymértékben ágtiszta, különösen ked vező belső tulajdonságú, méretes anyagot termelnek, — ilyenek főleg a szelvény árura alkalmas erdeifenyő, vörösfenyő, valamint a késelésre alkalmas tölgy és kőris; egyes egzóták, amelyek a származás megfelelő megválasztása és szakértő kezelés mellett nemcsak nagy tömeget, de rendkívül értékes anyagot is termelhetnek, — ilyenek a duglászfenyő, valamint egyes Ohamaecyparis-félék és a Thuja plicata a legismertebbek közül. A három csoportba nem sorolható fafajok termesztése csak különleges termőhelyi indokoltság esetében célszerű. (Alig. Forstzeitung 1967. 12. sz. 258. o. — Ref.: Jérome R.)
Az egyszemélyes motorfűrész teljesítményének és üzemóra költségének alakulásá ról írt tanulmányában Dipl. Ing. Frauenholz megállapítja, hogy 1966-ban közép- és m a gas hegységi viszonyok között lucfenyő véghasználatban egyszemélyes motorfűrész al kalmazásával 0,45 m volt 1 fő órateljesítménye. Ez 10%-os emelkedést mutat az előző évihez viszonyítva. A további teljesítmény növekvés akadályait elsősorban munka szervezési hiányosságokban látja a szerző. N e m fordítanak elég gondot az állomány minősége szerint a munkacsapat létszámára, munkacsapaton belül alkalmazott és különböző L E teljesítményű motorfűrészek számának megállapítására, a fűrészek helyes karbantartására, a dolgozók kiképzésére. Egy motorfűrész összes teljesítmé nyéül 1000 üzemórát és 5 éves amortizációt számítva (1 1/ü. óra tüzelőanyag, 0,5 1/ü. óra kenőolaj, egy lánc/100 ü. óra felhasználásával) a könnyű és középteljesítményű kategóriában az üzemóra költség 23,46 Sch-t tett ki. H a egy nagyobb lóerő számú motorfűrész évi 7,5 üzemórát üzemel, illetve 90 m - t termel, a költségek már egyenlőek a kézi termeléssel. 3
3
A szerző részletesen ismerteti a kísérleti termelések során szerzett tapasztala tait, amiket különböző létszámú munkacsapatoknál, a törzseknek egyenkénti, vagy széria feldolgozása során észlelt. Legtermelékenyebbnek az egy fős munkaszerveze tet találta. Munkacsapat maximális létszáma 4 fő lehet. Előnyös, ha már a kétsze mélyes munkacsapatban van egy második (kisebb lóerő teljesítményű) motorfűrész, a 3 személyes munkacsapatba azonban ezt feltétlenül be kell építeni. Javasolja a motorfűrész kezelők váltását, illetve azoknak egyéb felkészítési munkákban való rész vételét. (Allgemeine Forstzeitung 1967. 17. sz. — Ref.: Erdős L.)
A z ügyvezető elnökség által elfogadott irányelveknek megfelelően Egyesületünk központi bizottságai és szakosztályai megkezdték munkájukat. A műszaki fejlesztési bízottság 1968. évi munkatervét a következőképpen állí totta össze: 1. A z erdészeti és faipari műszaki f e j lesztés távlati tervének társadalmi bírá lata. A z elkövetkezendő időben ez a köz ponti feladat. A közvélemény megisme rése és az alapkoncepció szélesebbkörű propagálása céljából a helyi csoportok ban vitatják meg a témát, majd az el hangzó vélemények, javaslatok figyelem bevételével ez év harmadik negyedében tűzik napirendre a kérdés központi meg tárgyalását. 2. A nyár- és fenyőtermesztés kérdései gazdasági elemzéssel, figyelemmel a még telepítésre kerülő területek termőhelyi adottságaira, valamint a felhasználási szektorokra. 3. A z alacsony értékű erdőgazdasági vá lasztékok hasznosítási lehetőségének er dőművelési, erdőhasználati, felhasználá si és gazdaságossági vonatkozású kérdé sei. 4. A mezőgazdasági és erdészeti úthá lózat kiépítésének üzemi (helyi) műszaki megoldásai és lehetőségei című miniszté riumi anyag társadalmi bírálata. 5. A papír- és cellulózipari fa alap anyagok kérgezésének műszaki és gazda ságossági kérdései. A téma kidolgozására 3 — i főből álló munkabizottságot szervez nek Nyirádi Lajos irányításával és köz reműködésre felkérik a Papír-Nyomda ipari Műszaki Tudományos Egyesületet. 6. A z erdőgazdaság vertikális fejlesz tésének műszaki és gazdasági lehetőségei. A téma kidolgozására Andor József ve zetésével munkabizottságot hoztak létre. A z új szerkesztő bizottság első ülésén Az Erdő szerkesztési kérdéseivel foglal kozott. A bizottság a lap színvonalának további fenntartása mellett még színeseb bé s változatosabbá kívánja tenni a la pot. A z év folyamán kiemelt programnak tekinti az új gazdasági irányítás rendsze rére való áttérés kérdéseit. Ennek érde kében különböző szintű gazdasági irányí tókat, a lap szerzőit mozgósítani kívánják ez irányú elgondolásaik, tapasztalataik közlésére. Emellett továbbra is igyekez nek kielégíteni a szakközönség sokirányú érdeklődését.
A szervező bizottság kérte tagjait a vi déki csoportok mielőbbi és minél gyako ribb látogatására, problémáik központi megbeszélésére és lehetőség szerinti meg oldására. A bizottság feladatának tűzte ki az erdőgazdaság területén kívül dolgo zó erdészek beszervezésének munkáját. A gépesítési szakosztály megvitatta 1968. évi programját, majd dr. Radó Gá bor: A lett felkészítő telepekről, dr. Sze pesi László pedig a legutóbbi szovjetunió beli útjáról: Fakitermelő és anyagmozga tó gépek címmel tartott diafilm vetítés sel egybekötött beszámolót. Az erdei vasutak szakosztálya első ha vi ülésén Fülöpp Zoltán és Tóth Gyula az elmúlt év eredményeiről és a folyó év programjáról tartott beszámolót. Az erdőfeltárási szakosztály januári ülésén megemlékezett váratlanul elhunyt tagjáról, Palócz Józsefről. A szakosztály 1968-ban a mező- és erdőgazdasági úthá lózat fejlesztése közös kérdéseinek, to vábbá a zalai, keszthelyi és zemplénhegy ségi erdőfeltárási munkáknak tanulmá nyozását tűzte programjára. A z év köz ben aktuálissá váló egyéb kérdések meg tárgyalását soron kívül tűzik majd napi rendre. Az erdőhasználati szakosztály három szakcsoportot szervezett: a termeléstech nológiai és elméleti kérdésekkel foglalko zó szakcsoportot (vezetője: dr. Szász Ti bor), a vertikalitást fejlesztő és kooperá ciós kérdésekkel foglalkozó szakcsoportot (vezetője: Wéber József) és a fahasznosítási bel- és külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó szakcsoportot (vezetője: Ma das László). A szakosztály jelenlegi legfontosabb feladatául a különböző faválasztékok pi ackutatási és értékesítési kérdéseit, to vábbá a fagyártmányüzemek vertikális továbbfejlesztésének témáját jelölte meg. Az erdők közjóléti szerepével és a fá sítással foglalkozó szakosztály 1968. évi munkatervének első feladataként az 1968. évi Fásítási Hónap szakanyagának kidol gozását jelölte meg. A z anyagot Varga Domokos már megírta, dr. Gál János és dr. Majer Antal vállalta a kézirat lekto rálását úgy, hogy a végleges anyag feb ruár végéig sokszorosítva a helyi csopor tokhoz kerüljön s így a Fásítási Hónap előadásai egységes szempontok szerint történhetnek. Felülvizsgálta a szakosztály az erdők közjóléti szerepének érvényesítésére ter-
vezett pályázati felhívást s annak mielőb bi közzétételét kérte az elnökségtől. A z erdészet tervezési metodikájának kialakításával kapcsolatban a szakosztá lyon belül munkacsoport alakult dr. Gál János, dr. Szőnyi László, Héder Sándor és Mészöly Győző részvételével. A szakosz tály munkatervének egyes pontjait — zöldövezeti problémák, regionális tervek, különböző ágazatok területein jelentkező problémák, a természetvédelem erdészeti feladatai stb. — kihelyezett szakosztályi üléseken kívánja megtárgyalni helyszíni bejárások keretében. A Csehszlovák Műszaki Hét keretében
hazánkban tartózkodó J. Martinovic mér nököt, a Z B R O J O V K A cég kiküldöttjét Egyesületünk fogadta. Szakemberek ré szére előadást tartott sport- és vadász fegyverekről, bemutatóval és filmvetítés sel egybekötve. * A budapesti bizottság januári első ülé sén angol, francia, német és orosz nyelv klubok szervezését határozta el. A klub elsődleges céljaként az idegen nyelv gya korlását jelölte meg. A z összejövetelek alkalmával a szakmával kapcsolatos kér déseket beszélik meg. A nyelvklubok ve zetői idegen nyelvben jártas tagtársak lesznek.
A helyi csoportok A kecskeméti csoport a fiatal tagtársak kezdeményezésére műszaki klubot alakí tott s annak vezetésével Petri Attilát bíz ták meg. A műszaki klub célja a fiatal mérnökök továbbképzésének elősegítése szakmai, közgazdasági, műszaki és poli tikai téren rendszeres összejövetelek ke retében. A csoport klubnapot szervezett, ame lyen Szilágyi Benjámin diavetítés kísé retében beszámolót tartott a Szovjetunió ban tett tanulmányútjáról A pilisi csoport fahasználati munkabi zottságában Tardosi József: A szálfás kö zelítés szervezése címmel vitaindító elő adást tartott. A vita folyamán a visegrá di és a szentendrei erdészetben folyó kö zelítés eddigi tapasztalatait, erdőművelé si kihatásait és pénzügyi eredményeit ér tékelve megállapították, hogy a szálfás közelítés megfelelő műszaki előkészítés és átgondolt szervezés esetén eredményes, gazdaságos. Szélesebb körű bevezetésére javaslatot tettek. *
AZ
életéből
A szegedi csoport az Erdészeti Techni kum szekciója részére előadást szervezett s ott Perényi István, a Csongrád megyei Hírlap külpolitikai rovatának vezetője: Aktuális külpolitikai problémák címmel tartott előadást. *
A szakmai továbbképzés keretében a helyi csoportokban a következő előadá sokat tartották: Budapesten Szemere László: A föld alatti gombák története és rövid irodal ma, Nyíri Csaba: A szarvasgombák fel használása a különféle nemzetek gasztro nómiájában, Koronczy Imre: A csehor szági föld feletti gombatermelő üzemben szerzett tapasztalatok, Babos Lórántné: A Moser-féle legújabb határozó könyv rend szertani sajátosságai, dr. Csukási Lóránt né: Kanadában jártam (élménybeszámo ló vetített képekkel); Miskolcon Huszár Endre: A z erdőmű velés és a fahasználat összhangja az üzemtervekkel; Kaposvárott Zágoni István: Faiparunk helyzete és tervei címmel.
ERDŐ
A z Országos Erdészeti Egyesület (Budapest V., Szabadság tér 17.) kiadványa Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora. Főmunkatárs: JÉROME RENÉ. Szerkesztő bizottság: BIRCK O S Z K Á R , a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, ERDŐS L A S Z L Ö , F I L A JÓZSEF, F I R B A S O S Z K Á R , FÖLDES L A S Z L Ö , H E R P A Y IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, I H A R O S F R I G Y E S , IMREH J Á N O S , JÁRÓ Z O L T Á N , a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, K Á L D Y JÓZSEF, a m e z ő gazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, K O C S Á E D I K Á R O L Y , M A D A S A N D R Á S , a m e z ő gazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, M A R T O N TIBOR, R A D Ó G Á B O R , a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, S A L I EMIL, a mezőgazdasági tudományok (erdészet kandi dátusa. S C H M A L FERENC, T Ó T H S Á N D O R , a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. Kiadja: a Lapkiadó Vállalat. (Budapest VII., Lenin körút 9—11.) Felelős kiadó: S A L A S Á N D O R . K a p j á k az Országos Erdészeti Egyesület tagjai. Előfizethető még a Posta Központi Hírlap Iroda (Budapest V., József nádor tér 1.) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Példányszám: 4950 68-3-6770-Révai N y o m d a , Budapest. — F. v.: Povárny Jenő
