A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZETÉNEK KUTATÁSI JELENTÉSEI

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZETÉNEK KUTATÁSI JELENTÉSEI 2.

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZET

Igazgató: Monigl István

Irta: S.Molnár Edit

Lektorálta : Dr.Andorka Rudolf

ÉRTÉK-ORIENTÁCIÓK A NÉPESEDÉSI MAGATARTÁSBAN

Budapest 1981

Ez a dolgozat munkaközi anyag - előtanulmány egy készülő kutatási koncepcióhoz. Célja kettős: megkísérli az érték-kutatások szemléletmódjával végiggondolni azokat az összefüggéseket, amelye­ ket az elmúlt években a gyermekvállalás motívu­ mainak hazai kutatásai derítettek fel és elkép­ zelni azokat a kutatási lehetőségeket, amelyek egy realista népesedéspropagandának segíthetnek, egy olyan népesedéspropagandának, amely számol azzal, hogy ezek a motivumok a régi időktől kezdve alakultak igy és mélyen beépültek a kultúrába.

Az 1977-ben megtartott mexikói nemzetközi népe­ sedési konferencián több olyan előadás hangzott el, amely a "paradigmaváltás" szükségességét hangsúlyozta, a demog­ ráfiai kutatások nagy erőpróbájának nevezte azt az uj helyzetet, amely mind a f e j l ődő, mind pedig a fejlett or­ szágok népesedési folyamatait - bár különböző módon és más vonatkozásokban - az elmúlt egy-, másfél-, két évti­ zedben jellemzi. Mig korábban többé-kevésbé "axiómaként" fogadtuk el azt az összefüggést, hogy a gyors demográfi­ ai átalakulásokat a gazdasági növekedés felgyorsulása i­ dézi elő, ma számos ország /pl. Kina, India, Latin-Amerika/ azt példázza; a termékenység olyan társadalmi-gazdasági-kulturális feltételek között is mutathat csökkenő irányt, amelyek teljességében különböznek azoktól a fel­ tételektől, mint amik az európai országokban vezettek termékenység-csökkenéshez. Ami az európai stacionér vagy csökkenő népesség körülményeit illeti, Lincoln Day pél­ dául kiszámította, hogy az NSZK-ban - az 1972-1975 közöt­ ti fejlődést figyelembe véve - 453 évre lenne szükség ah­ hoz, hogy felére csökkenjen a népesség. A helyzet azonban sokkal gyorsabban változott, a legújabb számítások szerint csupán csak 75 esztendő kell ahhoz, hogy felére csökkenjen le a népesség, ami a halandóság és a vándorlás következmé­ nyeivel önmagában semmiképpen nem magyarázható.

/1/

A demográfiai kutatások érdeklődése és figyelme is mindinkább a "fejlődést meghatározó tényezők" szélesebbkörü variációi felé fordul, igy az un. élet-minőség alakulásában szerepet játszó, nem demográfiai tényezők prioritásának hangsúlyozása felé, olyan termékenységi hi­ potézisek kialakítását tűzve ki célul, amelyek túlléphet­ nek azon a hosszú ideig uralkodó szemléletmódon, hogy "a termékenységgel kapcsolatos magatartást túlságosan sok té­ nyező befolyásolja ahhoz, hogy egyáltalán magyarázható, le­ gyen". /2/

- 2 -

Ez a helyzet a demográfiában - úgy tűnik fel hasonló ahhoz a folyamathoz - vagy talán része annak /legalábbis ami a fejlett országokra vonatkozó kutatáso­ kat illeti/, amelynek leglátványosabban az 1960-as évek­ ben lehettünk tanúi az un. társadalmi jelzőszámok beve­ zetésével kapcsolatos szakmai viták széleskörű kibonta­ kozását figyelve. /3/

Amint az ma már közismert, e vi­

ták során konszenzus alakult ki abban, hogy a GDP muta­ tója, mint kizárólagosan gazdasági jelzőszám, leszűkít­ ve értelmezi a gazdasági fejlődés, a társadalmi jólét tartalmát, s különböztek az álláspontok abban, hogy me­ lyek a gazdasági és társadalmi jólét kritériumai, illet­ ve hogyan lehetséges azokat mérni. A társadalmi jelző­ számokon belül megkülönböztetett, un. objektiv mutatók /amelyek a társadalmi struktúra objektiv jellemzőit mé­ rik/ és az un. szubjektív mutatók /amelyek annak méré­ sét szolgálják, hogy miként érzékelik, értékelik hely­ zetüket az emberek, mennyire elégedettek helyzetükkel/ kidolgozására irányuló elméleti és empirikus kisérleti kutatások nagy ambícióval indultak meg és eredményesnek Ígérkeztek.

/4/

De manapság már egyre elterjedtebb az

a szakmai vélemény, hogy ezek a kísérletek nem jártak i­ gazán sikerrel, hogy az objektiv és szubjektív jelzőszá­ mok egymásra vonatkoztatása, a közöttük lévő kapcsolat igazolása nem problémamentes. A későbbiekben - ez éppenséggel célja is ennek a tanul­ mánynak - ennek hátterével, megoldási lehetőségeivel is foglalkozni szeretnék. Most azonban fontosabb arra rámu­ tatni, hogy a demográfiai kutatásokban - például kiemel­ ten a termékenységi- és családtervezési vizsgálatokban is már régóta kisért az a feladat, hogy a népesedési ma­ gatartás un. szubjektív hátterét tárják fel. A termékeny­ ségi magatartás előrelátásának nagyon is gyakorlati igényé­ től indíttatva az első családtervezési vizsgálatokat mintegy ötven esztendővel ezelőtt kezdték meg. Szinte egyidőben indultak meg a fejlődő országokban, amelyek célja a szü­

- 3 -

letésszám-korlátozás lehetőségeinek felderítése és a fej­ lett országokban, amelyek azt célozzák, hogy a gyermekszám korlátozása mellett szóló motívumokat, attitűdöket tárják fel annak érdekében, hogy ezek befolyásolása révén ösztö­ nözzék a házaspárokat több gyermek vállalására. /Érdemes lenne szót ejteni arról, hogy a családtervezési vizsgála­ tok e két irányból miként következnek olyan módszertani, metodológiai kérdések, mint pl. az, hogy a mérési eljárá­ sok a különböző kultúrákra nem mindig invariánsa, kérdői­ veink pedig gyakran ma is viselik ennek korlátait. De i­ lyen módszertani eszmefuttatás e helyen túlontúl bonyodal­ mas lenne, igy gondolatmenetünket ne terheljük vele./ Annak ellenére, hogy ezek nagyon sok, hasznos információt derítettek ki például a gyermekvállalás motívumairól, az objektiv folyamatok és a magatartás, a konkrét családi döntések motivációs bázisa közötti kapcsolat kimutatása még egyáltalán nem hézagmentes. Bevallom, ismereteim arra vonatkozóan meglehető­ sen hiányosak, hogy vajon a családtervek motivációk hátte­ rének vizsgálatával szemben a demográfiai kutatásokban dek­ larativen megfogalmazódott-e az un. szubjektív jelzőszámok kidolgozásának igénye. Arra azonban hosszú évtizedek óta kimondottan jelentős erőfeszítések történtek - és történ­ nek -, hogy a családtervek, döntések, családeszmények metrizált formában kerüljenek megfogalmazásra /pl. kivánt-, tervezett-, retrospektiv-, ideális gyermekszám-fogalmak/, amelyeknek - minthogy metrizált formájuk miatt átlagolha­ tok - prognosztikus értéket szokás tulajdonítani. /5/

E

metrizált gyermekszám-fogalmak tartalma azonban rendkívül képlékeny és sérülékeny. /6/ A metrizált formában kifeje­ zett tervek, döntések, eszmények voltaképpen rendkivül el­ térő tudás-, vélemény-, érték-háttérrel rendelkezhetnek, a közös kultúra illetve szubkultúrák nyomait viselik és

- 4 -

igen heterogén jelenségek jelentkezhetnek bennük egyidőben, egy adott szinten, jóllehet azok különböző típusok­ ba tartozhatnak. Mögöttük ott kisért a mennyiségi össze­ függések túlbecsülése, amely a demográfiai szakkutatások­ ra hagyományosan jellemző, a nemzetközi összehasonlítások kecsegtető lehetősége /a magam részéről mélységesen egyet­ értek H. Schubnell megjegyzésével, amely szerint "azok az alapvető demográfiai és társadalmi-gazdasági helyzetek, amelyekben egy adott népesség csökkenni kezd, történelmi­ leg olyannyira eltérőek, hogy általánositásra nincs lehe­ tőség", /7/

s többek között ezért is megoldhatatlanul ne­

héz különböző országok un. ideális gyermekszám-átlagainak tartalmilag is értelmezhető összehasonlitása/, de ott ki­ sért az is, hogy tudományunk nincsen ma még eléggé felké­ szülve egyidejűleg fennálló rendszerek "együttmozgásának" megismerésére. A népesedési folyamatok és a népesedési magatar­ tást befolyásoló un. "tudati elemek" /ez a terminus technicus ma még ismerethiányaink összefoglaló megnevezése/ kö­ zötti távolság feloldhatatlansága egy sajátos, dualista szemléletmódot alakított ki, amelyek a népesedéspolitikai dokumentumokban is megmutatkozik. Ezt érhetjük tetten ab­ ban az elgondolásban, hogy a termékenység növelése - ná­ lunk például - részben anyagi, szociális, egészségügyi eszközökkel érhető el /mivel a termékenységi e g y r é s z t objektiv tényezők befolyásolják/, részben pedig a "tudatra hatással", a család-centrikusság, az anyaság öröme eszmé­ nyének elterjesztésével /mivel m á s r é s z t

a termé­

kenységet un. szubjektív tényezők befolyásolják/. Csakhogy akár az "objektiv", akár a "szubjetiv" tényezők valamelyi­ két huzzuk is elő, rögtön kitűnik, hogy azok megléte vagy nem-léte csak igen gyenge kapcsolatot mutat a gyermekszám növelésének - vagy korlátozásának - szándékával. Saját

- 5 -

vizsgálataink például azt mutatják, hogy a "család-centrikusság", az "anyaság öröme" nem hozható összefüggésbe azzal, hogy egy no hány gyermek szülésére vállalkozik /8/, vagyis növekedhet ezeknek értéke a társadalomban anélkül is, hogy az magasabb termékenységet eredményezne. /Pl. a műveltségi szinvonal, az igényesebb szabadidőtöltés, a jobb szolgáltatások az "anyaság örömének", a "családcent­ rikusságnak" uj tartalmat adhatnak: növekedhet, intenzi­ vebbé válhat a családdal, a gyermek nevelésével töltött idő, ami nagyobb értéket jelent, mint a nagyobb létszámú család gondozásával, ellátásával együttjáró, megnövekedett háztartási munka terhei. /A család-centrikusságnak, az a­ nyaság örömének

t a r t a l m á t

tehát az adott népes­

ség /vagy alnépesség/ kultúrája határozza meg. Az "anyaság öröme" csak egy olyan kultúrában jelentheti a gyermekkel való intenzivebb foglalkozás, a gyermeknevelés igényét, a­ melyben

é r t é k e

van a műveltségnek, az igényesebb

szabadidő-töltésnek, a gyermekek ilyen irányba történő szocializálásának, s ez nem mindig egyeztethető össze na­ gyobb gyermekszámmal. De nem könnyebb a helyzet az objektív tényezők szerepének megítélése esetén sem. Ezt talán a lakáshely­ zet, a lakás-ellátottság un. "befolyásoló szerepének" ko­ rántsem egyértelmű voltával illusztrálhatjuk. Az utóbbi időben - jóllehet,a lakáshelyzet, a lakásellátottság és a gyermekvállalás összefüggései a pub­ licisztika szintjén is egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak olyan szakmai vélemény is hallható, hogy ezek között nin­ csen közvetlen összefüggés. Ezt részben un. objektiv ada­ tok támasztják alá /pl. magasabb születési sorszámú gyer­ mekek sűrűbben születnek rosszabb lakásviszonyok közé/, részben pedig az érintettek megkérdezése alapján nyert

- 6 -

"szubjektív" adatok, amelyek arra utalnak, hogy a családok gyermekeik számáról való döntéseiket ritkán hozzák közvet­ lenül kapcsolatba a lakással. Ez utóbbit erősiti az is, hogy a közvélemény nem egyértelműen pozitivan, sőt inkább ide­ genkedve fogadta a lakásért gyermekvállalás lehetőségét, az "OTP-gyerek" szimbolikus jelentést kapott és kabaré-tré­ fák témájává vált. /A közvéleménynek e reakciója azt mutat­ ja: a társadalmi egyenlőség, mint érték - értékhierarchiá­ inkban egyike azoknak, amelyekre a lakosság különlegesen érzékenyen rezonál. Ha a gyermekvállalók lakáshoz juttatása olyan mértékű le­ hetne, hogy az valóban képes lenne a termékenységet maga­ sabb szinten rögziteni, azt a közvélemény már kifejezet­ ten igazságtalannak tartaná a magányos, a gyermektelen, az egészségileg károsult, illetve az idősebb korú lakás­ nélküliekkel szemben./ Más vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a lakás nagyon sok fajta érték hordozója. /9/

Mint a ma­

gánélet, az intim szféra szinhelye, örömet, biztonságot nyújtó; pihenést, fizikai és szellemi regenerálódást biz­ tosit, jövedelemszerző tevékenységeknek lehet szintere; hobbyknak lehet hódolni benne; társadalmi kapcsolatok bo­ nyolíthatók falai között. A lakás társadalmi különbségek­ nek is kifejezője: a hozzájutás esélyei különbözőek, vál­ hat státus-szimbólummá, a belső tér egyéni izlés szerin­ ti berendezése módot nyújt a benne élők életvezetési min­ táinak deklarálására. Maguk a kulturaközvetités eszközei is sokat és sokféléképpen járulnak hozzá ahhoz, hogy a lakás ilyen sokfajta érték hordozója lehessen. A lakásépítéssel, lak­ berendezéssel kapcsolatos divat, reklám, kiállítások, fil­ mek, képes magazinok azt az üzenetet közvetítik, hogy a lakás a rendezett anyagi viszonyok, a jó családi élet, a

- 7 -

társadalmi presztizs, a "gazdagság" szimbolizálása. Más tö­ megkommunikációs információk - amelyek a lakáshelyzetről, mint az ország egyik legnagyobb problémájáról, a lakásépí­ tésről, mint az állam egyik legnagyobb erőfeszítéséről szá­ molnak be - azt az üzenetet sugallják, hogy a lakáshoz ju­ tás az élet különlegesen szerencsés fordulata. A lakáshelyzettel kapcsolatos informáltság viszonyitási ke­ reteket nyújt: a lakáshoz jutás, a lakbérek alakulása más országokban - olyan ismeret, amely más országok életszinvonalával való összehasonlitást tesz lehetővé -, esetenként akár nemzeti sztereotipiákat erősithet. Hogy adott esetben milyen értékeknek válik a la­ kás hordozójává, azt ugyancsak az adott népesség /vagy alnépesség/ kultúrája határozza meg. Feltételezhetjük, hogy ha a lakás erősen preferált intellektuális értékek hordo­ zója, szorosabb összefüggés lehet a lakás minősége és a ben­ ne élők létszáma korlátozásának szándéka között. Az "anyaság öröme" és a "lakáshelyzet" persze, ez­ úttal

csak kiragadott példák arra, hogy a termékenységi ma­

gatartás "objektiv" és "szubjektiv" oldala a valóságban éppen a mindkét "oldal" mögött fellelhető kultúra, értékek, normák érvényesülése miatt - korántsem válik szét, nem le­ het tehát arról szó, hogy a közgazdászok és demográfusok felderitik az "objetiv befolyásoló tényezőket", a szocioló­ gusok, pszichológusok pedig a "szubjektív", "tudati" ténye­ zőket, s egyszer, ha eljutunk oda, hogy ez a két oldal mint a fogaskerekek - egymásba illeszthetők, akkor ölünkbe hullik a termékenységet befolyásoló tényezők teljes arze­ nálja. Hogy miért vállalkozik gyermek/ek/ szülésére egy asszony, erre a kérdésre természetesen a családszociológia is igyekszik választ adni és számos olyan összefoglaló mun­ ka is született, amelyek e motivumok általánosabb érvényű

bemutatására vállalkoznak. Kirpatrick csoportositása mellett - a magyar nyelvű szak­ irodalomban ezt Cseh-Szombathy László részletesen ismer­ teti /10/

- Sauvy hasonló, összefoglaló jellegű áttekin­

tését emliteném még /ll/, annál is inkább, mert a kettő között sok azonosság van. E motivumok főbb csoportjaiként szokás emliteni a gyermekvállalás nálunk ma már egyre ki­ sebb szerepet játszó, de bizonyos formákban még ma is meg­ található anyagi, gazdasági motívumait, társadalmi presz­ tízst nyújtó szerepét, azt a tényezőt, hogy a gyermek "összetartja a családot", javitja a házaspár egymáshoz va­ ló viszonyát, öröm forrása, lehetőségeket ad az önmegvaló­ sításra, s a pronatalista népesedéspolitika is erősítheti azt a tudatot, hogy az állam megbecsüli a gyermekes szülő­ ket, családokat. Napjaink családszociológiai kutatásai amelyeknek bizonyos irányaira nagy hatást gyakorolnak az un. feminista mozgalmak is - több oldalról is megkérdője­ lezik, vagy pedig ujabb adalékokkal egészítik ki e motí­ vumokat, elsősorban abból következően, hogy az európai kultúrákban általánossá vált az életmód modernizációjá­ nak felgyorsulása.

/12/

Ez a folyamat nem marad hatás nél­

kül a házasságkötési szokásokra, a család funkcióira, a szülői szerepek fokozatos átértékelődésére és a gyermek­ nevelési elvekre, módszerekre. Mind a birálatok, mind pe­ dig az ujabb ismeretek felderítése arra int, hogy a gyer­ mekvállalási motivumok általános érvényét fenntartásokkal kezeljük. Cseh-Szombathy Lászlónak teljesen igaza van, a­ mikor azt mondja: bármelyik motivumot is vesszük tüzete­ sebb elemzés alá, azt csak az adott társadalom érték- és normarendszerében, kultúrájában lehet értelmezni. így pl. nálunk valóban élő motivum, hogy "a gyermek összetartja a családot",egyik legfőbb indoka ez annak a - véleményekben is kikristályosodott - normának, hogy a házaspárnak minél fiatalabb korban kell gyermekre vállalkoznia /13/, mig

- 9 -

személyes

tapasztalataim, ismereteim szerint a svédorszá­

gi házasságkötési-válási szokások, normák miatt a gyermek "család-összetartó" szerepének ott korántsincs ekkora sú­ lya. De legfőbb ideje, hogy mondanivalóm "felvezeté­ sét" valamiképpen befejezzem. Jól tudjuk, hogy mindenfajta emberi-társadalmi cselekvés, döntés, magatartás, törekvés mögött az adott kultúra által megteremtett, "előirt" értékek állnak. A kultúra "gondoskodik" arról, hogy ezeket a szocializáció során megtanuljuk, hogy normáink, cselekvési mintáink le­ gyenek, amelyek életvezetésünket orientálják és létrehoz­ za azoknak az intézményeknek a rendszerét, amelyeknek az a dolguk, hogy "karbantartsák" érték-háztartásunkat.

/14/

Az egyéni, családi szándékokat, döntéseket, as­ pirációkat is - akár házastárs választására, akár gyermek­ vállalásra, akár egy szakma megtanulására, akár pedig más lakóhelyre költözködésre vonatkoznak - értékeink irányít­ ják, amelyeket a kultúra sokszálu csatornája közvetit. E­ zek az értékek orientálnak a célok elérését szolgáló esz­ közök megválasztásában és kijelölik azokat a normákat, a­ melyek betartása szükséges ahhoz, hogy egyáltalán lehetsé­ ges legyen az emberek kisebb vagy nagyobb csoportjainak együttélése. Az egyének, csoportok tudásanyagát, véleményeit, aspirációit, szándékait, motivumait, döntéseit nem lennénk képesek értelmezni értékhierarchiáink fogódzói nélkül. Messze elkanyarodnék célomtól /és lehetőségeim­ től/, ha most arra kényszeriteném az olvasót, hogy az én interpretációmon keresztül merüljön el abban az információözönben, amivel az utóbbi évtizedek /de főként az utóbbi

- 10 -

kettő/ filozófiai, szociológiai, pszichológiai szakkutatá­ sai elárasztották a nemzetközi és ma már /szerencsére!/ egyre sűrűbben a hazai társadalomtudományos közlemények piacát. /15/

Így hát - tovább görgetve gondolatmenetün­

ket - fogadjuk el "axiómaként", hogy minden tudatos em­ beri cselekvést valamiféle értékek vezérelnek /más kér­ dés az, hogy a társadalom "értékháztartásának" szerkeze­ tére a hierarchikusság, a több dimenziósság jellemző; az értékek konfliktusba kerülhetnek egymással; működésűkben zavar állhat be; a társadalom tagjai nem egyformán "ré­ szesülnek" az értékekből; az értékek a történelem folya­ mán változékonyak, s igy a tradicionális értékek és a tár­ sadalom innovációs készsége révén keletkező újak olykor élesen ütközhetnek egymással

stb., stb./.

Értékek vezérlik hát azokat a népesedési mozgásokat, fo­ lyamatokat, eseményeket is, amelyek megvalósulásához u­ gyancsak egyéni, csoportos döntések szükségesek. Kérdés azonban, hogy hogyan irányítják az értékek azokat az e­ gyéni döntéseket, viselkedéseket, amelyek a népességstruktura változására hatnak. Ismereteim szerint kevéssé kutatott ma még ez a kérdés. /De érdemes azt a magyar munkát megemlíteni, amely Hanák Katalin nevéhez fűződik. A falusi népesség mobilitá­ sát vizsgálva valószínűsítette, hogy ha egy viszonylag a­ lacsony társadalmi státusú család valamely tagja "felfelé" mobilizálódik, ott nagyobb az esély arra, hogy a család más tagjai is "mobillá" válnak annak révén, hogy a felfelé lé­ pő családtag uj értékeket visz be a családba, amely annak más tagjait is mintakövetésre készteti, akár abban a for­ mában, hogy más családtagok is "lépni" kívánnak, akár pedig az "otthon maradott" család életmódjának modernizálódásában. Hanák Katalin vizsgálata kiterjedt arra is, hogy e falusi családok felfelé mobilizálódó tagjai milyen kulturális csa-

- 11 -

tornák révén szerezték meg a továbblépéshez szükséges in­ dítékaikat, információikat. /16/ További kérdés lehet az is, hogy metodikailag mennyire vagyunk felkészülve arra, hogy az un. érték-ku­ tatások és a hagyományos demográfiai kutatások közötti kor­ rekt összhangot megteremtsük. De ne szaladjunk még ennyire előre. Maradjunk most még annál a problémánál, hogy va­ jon honnan lehet tudni, milyen értékek vezérlik például a házaspárokat akkor amikor egy gyermek megszületéséről dön­ tenek. Erről nagyon sokat megtudhatnánk már akkor is, ha a termékenységi- és családtervezési vizsgálatok adat­ tárait, valamint e vizsgálatok és a családszociológiai kutatások eszközeivel feltárt, deklarált motívumokat, vé­ leményeket attitűdöket a kultúra, az értékek változóimentén próbálnánk meg interpretálni. Ez annak elemző áttekin­ tését tenné szükségessé, hogy a termékenység-alakulás ki­ sebb nagyobb "kilengéseinek" időszakában: - az adott kor kultúrája /szubkultúrája/, a kultura-közvetités eszközei /az intézményrendszer, a tömegkommunikációs eszközök nyilt-, vagy rej­ tett üzenetei/ milyen érték-tartalmakat közve­ títenek; és - a magatartások, döntések, viselkedések, véleménynyilvánitások ezekre milyen "válaszadói stratégiákkal" reagálnak. Az un. "objektív" és "szubjektív" társadalmi jel­ zőszámok kidolgozását és együttmozgásuk vizsgálatát célul kitűző életminőség-vizsgálatoknak egy figyelemreméltó meg­ újulását jelentette az ilyen irányultságú megközelítésmód

- 12 -

kialakulása, un. "kulturális jelzőszámok" alkalmazása. Ma sokan vannak azon a véleményen, hogy a "kulturális muta­ tók" irányzata az 1970-es években ugyanúgy uj szakaszt nyitott a társadalomkutatásban, mint a 60-as években a társadalmi mutatók kidolgozása, mert megnyitja az utat a strukturális változásokat hozó magatartások hátterében álló vélemény-áramok, a kulturális légkör, a "korszellem" tanulmányozása előtt. /17/ /Anélkül, hogy módszertani

fejtegetésekbe me­

rülnék, szükségesnek látszik egy megjegyzést tenni. Könnyen mondhatná bárki, hogy hiszen kul­ turális mutatókat régóta alkalmaz a hivatalos statisztika

(pl. iskolai végzettség, tömegkommu­

nikációs eszközökkel való ellátottság, könyvkia­ dás, szinház-, mozi-, kiállitás-látogatottsági adatok

stb.). Ám ezek többnyire arra a szerve­

zetre, intézményre vonatkoznak, amelybe a kultura beleágyazódik. A fentebb emlitett "kulturális mutatók" azonban a kultúra egészére, más szóval, a kultúra által terjesztett tartalmakra vonatkoznak./ A népesedési magatartást befolyásoló kulturális tényezők /értékek/ vizsgálata terén a hazai kutatások a nemzetközi mezőnyhöz viszonyitva is bizonyos lépéshátrány­ ban vannak. Az életminőség összetevőinek prioritása ma már a korszerű demográfiai kutatásoknak is követelményévé vá­ lik - amint ezt többek között az 1977. évi mexikói nemzet­ közi népesedési konferencián is hangoztatták. Félő, hogy ha nálunk is elkezdődnének olyan kísérletek, amelyek célja az életminőség egyes elemeinek bekapcsolása demográfiai e­ lemzésekbe, már az indulásnál fokozódnának lépéshátrányaink, mivel a társadalomban funkcionáló értékek és a népesedési ma­ gatartás kapcsolata kérdésfelvetés formájában is úgyszólván, alig érintette csak a hazai demográfiai szakkutatást.

/Igaz­

ságtalan lennék,ha nem emliteném, hogy igen rangos "első

- 13 -

lépése" az ilyen tipusu munkáknak Andorka Rudolf ormánsági egyke-kutatása.

/18/

Az elmúlt években alkalmam volt néhány olyan köz­ véleménykutatásban részt venni, amelyek részben a Népesség­ tudományi Kutató Intézet, részben a Tömegkommunikációs Ku­ tatóközpont kereteiben folytak és népesedési kérdéseket é­ rintettek. Ezek tapasztalatai alapján szeretnénk - csupán illusztrációként - bemutatni néhány olyan területet, amely­ ben a vélemény-áramok, a kulturális légkör, a "korszellem" és a népesedési magatartás /elsősorban a gyermekvállalás/ közötti kapcsolat kimutatása lehetséges lenne.

X X X

Az egyik terület egy olyan célérték, amelyet az "érzelmi biztonság" , a "szeretet-igény" , a "pszichikus egyensuly" megnevezésekkel Írhatnánk körül, s amelynek biz­ tosítása a család egyik legfontosabb funkciója. Ezt az ér­ téket, amely az egészséges életvezetésnek feltétele - az ember un. "intim" kapcsolataiban érheti el, valósíthatja meg, s társadalmunk mai életformájában ennek elsődleges szin tere a család. /A legkülönbözőbb deviáns magatartások hátterében többnyire az fedezhető fel, hogy a család e funkciójának teljesítésé­ ben súlyos zavarok vannak./ Az amerikai és európai országokban, köztük nálunk is elvég­ zett, un. "elégedettség-vizsgálatok" visszatérően bizonyít­ ják, hogy a "békés","nyugodt", "jó" családi élet magasan az első helyen szerepel azoknak a feltételeknek a fontossági I rangsorában, amelyek az emberek túlnyomó többségének vélemé­ nye szerint szükségesek ahhoz, hogy "jó közérzetük" legyen, hogy"elégedett embernek" mondhassák magukat.

- 14 -

De szorosabb témánk: az érzelmi biztonság, a szeretetigény, a pszichikus egyensúly és a gyermekválla­ lás kapcsolata szempontjából most úgy kell fogalmazni kérdésünket: vannak-e normativái ma annak, hogy ennek az értéknek elérést optimálisan milyen létszámú és összeté­ telű család biztosítja legjobban, illetve másként kifejez­ ve: élnek-e a házaspárok a családtervezés, a születéssza­ bályozás eszközével - éppenséggel e n n e k a célnak elé­ rése érdekében. A gyermekvállalás motívumait elemezve többek kö­ zött A. Sauvy hivta fel a figyelmet arra, hogy a család un. "pszichofizikai egyensúlyának" biztosítása szempont­ jából meghatározható a gyermekek optimális száma. /Gazda­ sági szempontból ez nem lehetséges, hiszen ez nyivánvalóan az a helyzet lenne, amikor egyáltalán nem kell gyerme­ kek eltartásáról gondoskodni.

Pszichológiai szempontból

azonban ez azért lehetséges, mert a gyermek a családban sokfajta un. érzelmi érték hordozója: szeretet forrása, a szülői ösztön kielégítője, az önmegvalósításra nyújt le­ hetőséget, stb./

Számos pszichológiai kutatás vált ismert­

té arról, hogy az "egyke" nem biztosíthatja a megfelelő csa­ ládi érzelmi egyensúlyt, mivel a szülők állandóan aggodal­ maskodnak, s úgy érzik, kettétörik életük, ha a gyermek ki­ válik a családból. A kétgyermekes családokban már kedvezőbb egyensúlyi helyzet alakulhat ki, bár éppen ezekben a csalá­ dokban jelenthet jelentősebb érzelmi egyensúly-zavarokat a gyermekek közötti állandó rivalizálás. Így több pszicholó­ giai indíttatású érv szól amellett, hogy a családon belüli pszichofizikai egyensúlyt a kettőnél magasabb gyermekszám biztosítja optimálisan. Kutatásaink tapasztalatai alapján először ehhez a gondolatmenethez szeretnék néhány kiegészítő és korrigáló megjegyzést fűzni.

- 15 -

Az érzelmi biztonság, a szeretet-igény, a pszi­ chikus egyensúly nem tekinthető valamiféle "önmagáért va­ ló" életcélnak; érték-hierarchiáink hálózatában ez ugyan­ akkor éppenséggel, hogy

f e l t é t e l e

lehet más ér­

tékek elérésének. S minthogy más értékek - pl. anyagi karrier, siker, teljesitmény-elérése ugyancsak függvénye annak, hogy milyen létszámú családot kell eltartani, illetve hány gyermeket kell elinditani ugyancsak ilyen értékek megszerzése irá­ nyában, a család "érték-háztartásának" belső struktúrájá­ tól, érték-preferenciáitól is függ az, hogy ezek elérésé­ hez milyen létszámot találnak optimálisnak. A másik, hasonló sulyu tényező, hogy a pszicho­ fizikai egyensúly szempontjából optimális gyermekszám nem választható el a család demográfiai összetételének egyéb jellemzőitől, amelyek - kutatásaink tapasztalatai alapján úgy tűnik fel - a pusztán mennyiségi szemléletű "gyermek­ számnak" fontos járulékos kritériumai. A tradiciók lassú, fokozatos átalakulása, az é­ letmód, a "korszellem", a kulturális légkör kialakít egy un. "ideális család-szerkezetet", amelyben a gyermekek száma az egyéb demográfiai jellemzőkkel együtt jelentke­ zik. A véleményáramlatok, bizonyos közvélemény-elemek előitéletekben, sztereotipiákban kikristályosodott moza­ ikjaiból állítható össze ez az ideális családkép. Milyen "demográfiai szerkezettel" irható le ez az un. ideális család? a/ Az ideális család nukleáris. Szakmai beszél­ getéseken, eszmecseréken egyre gyakrabban hangzik el az a vélemény, hogy az infrastrukturális, főként gyermekintéz­ ményekkel való ellátottságbeli hiányosságok miatt szeren­ csés helyzet lenne, ha ma is együtt élhetnének a generációk

- 16 -

/családok nagyszülőkkel/, amelynek azonban ma részben a generációk földrajzi távolsága az akadálya /az idős szü­ lők falun maradtak/, részben pedig a szűk városi lakás­ méretek. Egyik lakásvizsgálatunk kapcsán azt valószinüsitettük, hogy a generációk együttélése nem igazán élő igénye ma az embereknek.

/19/

Fiatal házasok körében is

többségi vélemény volt az, hogy akkor sem élnének szivesen együtt a szülőkkel, ha lakáskörülményeik erre megfe­ lelőek lennének, s maguk is úgy gondolták, hogy az embe­ rek többségének ez az álláspontja. Mögötte az a törekvés fedezhető fel, hogy megóvják a szükebb család pszichikus egyensúlyát azoktól a frusztrációktól, amelyek az élet­ mód, a szemléletmód, a gyermeknevelési szempontok generá­ ciós különbségeiből következnének. b/ Az ideális családban kevés gyermek van. Ez a hazai családtervezési vizsgálatok un. "ideális gyermekszám-kérdésével" is jól valószinüsithető, de azokkal a kérdésekkel is, amelyek az un. retrospektiv gyermekszámra vonatkoznak /"ha újra kezdhetné házaséletét, hány gyerme­ ket kivánna"/, amely jól mutatja, hogy a kettőnél több gyermekkel rendelkezők körében a gyermekszámmal együtt nö­ vekszik a "megbánok" aránya, azoké, akik - ha újra kezd­ hetnék - /egy, kettő, vagy akár három gyermekkel is keve­ sebbet vállalnának/.

/20/

c/ Az ideális családban a szülők fiatalok. A házaspárok a házasságkötés első, legfeljebb második évében kell, hogy vállalkozzanak az első gyermekre, mivel "a gyermek tartja össze a családot" és fiatalabb korban "nagyobb türelmük van" a gyermekneveléshez.

/21/

Ez a szempont nagyon karakterisztikusan a család

pszichi­

kus egyensúlyának őrzése érdekében fogalmazódik meg. Egyik, a családi élettel kapcsolatban folytatott mélyinterjúnk so-

- l í ­

rán arra figyelhettünk fel, hogy a gyermekkel kapcsolatos

problémák olykor a házaspár között szinte az egyetlen "beszélgetés-indukáló" tényezőt jelentik, amely mintegy kanalizálja a család valamennyi problémáját. A feleség, aki családi életét nagyon jónak itéli, beszámol arról, hogy mióta két gyermekük van,semmi másról nem beszélgetnek egymással férjével, mint a gyerekekről, "megszűnt minden más téma", s amikor 10 napos üdülési lehetőséget kaptak kettesben, három nap után "eluntak mindent", csak arról beszéltek: mi lehet a gyerekekkel, otthagytak csapot-papot és hazamentek. Az ideális családban a nő legfeljebb 35 éves ko­ ráig megszüli összes kivánt gyermekét, de leginkább 26-30 éves kora között, mivel ekkor még "egészséges" és "több a türelme a gyermekhez".

/22/

d/ Az ideális családban a gyermekek között ki­ csi a korkülönbség. Jóllehet - főként a Gyes életbelépése óta - ennek a szempontnak olyan inditékai is fontosak, mint az, hogy az anya ne szakitsa meg egymástól távolabb eső i­ dőpontokban hosszabb időre a munkáját, továbbá az óvodáz­ tatás, iskoláztatás megszervezése is egyszerűbb korban egy­ máshoz igen közel eső gyermekek esetén, e motivum mögött pszichológiai indittatásu megfontolások is állnak. A gyermekek közötti kis korkülönbség jobban biztosítja azt, hogy a gyermekeket fiatal szülők neveljék, akiknek ehhez több türelmük van, s az "egy füst alatt felnevelni őket" elve azt is inkább lehetővé teszi, hogy az életkori sajá­ tosságok következtében a gyermekek egymás játszótársai le­ gyenek. e/ Az ideális családban - ha több gyermek van azok különnemüek. A születendő gyermek nemével kapcsolatos várakozások szakirodalma ismert, ezek családtervezésre gya-

- 18 -

korolt hatását Klinger András vizsgálta. /23/

Saját kuta­

tásaink is tanusitják, hogy például a harmadik gyermek vállalásánál már jelentősen felerősödik ez a szempont a­ zok körében, akiknek első és második gyermeke egynemű, kü­ lönösen ha két fiú. /24/

Azt hiszem, e szempont érvénye­

sülésében ma már kisebb szerepe van a "családi név továbbvivése" kívánságának, mint a régebbi időkben, de tapaszta­ lataim szerint még ma is erősen tartja magát az a sztereotipia, hogy nagyobb örömet jelent, ha az elsőszülött gyermek fiú /sőt ez úgy is jelentkezik, mint az apa "férfiasságának" valamiféle szimbolizálása/. Ugyanakkor úgy tűnik fel, hogy a család pszichikus egyensúlya szempontjából egyáltalán nem mellékes a hagyományos férfi-, illetve női szerepek kiegyen­ lítettsége a családon belül, illetve feltehetően a gyerme­ kek nemi szocializációja szempontjából is előnyös a másik nemhez tartozó kortársakkal való intimebb, testvéri együtt­ élés. Az ideális családnak ez a "demográfiai mozaik-ké­ pe" húzódik meg a jövendőbeli családról alkotott tervek, elképzelések mögött, s számos tapasztalat mutatja, hogy o­ lyasfajta "mérce" szerepét tölti be, amelyre a fiatal há­ zasok többsége - a "helyes", "normális" család megvalósí­ tása céljából "beállni" törekszik. A "pszicho-fizikai egyensúly" szempontjából pusz­ tán csak mennyiségi megfontolásokat mérlegelő un. optimális gyermekszám önmagában azért sem elégséges kritérium, mert nem ritka eset az, amikor éppenséggel a család egyéb szo­ ciális, pszichológiai, vagy demográfiai sajátosságai hatá­ rozzák meg, hogy a megfelelő családi légkört hány gyermek biztosítja. Tapasztalataink szerint /25/

ilyen esetek a kö­

vetkezők: - a gyermekek egyrésze - függetlenül attól, hogy az anya "tervezőnek" minősithető-e vagy sem,

- 19 -

használ-e fogamzásgátlási eszközöket, vagy sem eredetileg "nem tervezett". Különösen a harmadik és további sorszámú gyermekek esetében gyakori az anyáknak az a nyilatkozata, hogy eredetileg nem akartak több gyermeket, de mert teherbe es­ tek, megtartották. Ha egyébként jó a család pszichikus egyensúlya, a házastársak közötti vi­ szony, az érzelmi biztonság, a szeretet-igény értéke a családon belül elég nagy, akkor ennek az egyensúlynak az "erővonalai" képesek hamar átrendeződni, s inkább egy uj családtag befoga­ dását vállalják, semmint a terhesség megszakí­ tásával járói frusztráltságot; - a válást követő ujraházasodás gyakran jár azzal, hogy a házaspár az uj házasságból is kiván gyer­ meket, függetlenül attól, hogy a korábbi házasság/ok/ból származók már kimeritik az ideális család gyermekszámát; - az sem ritkaság, hogy egy ujabb gyermek a már meglévő gyermek/ek/ kivánsága miatt születik meg, s ez esetben a család pszichikus egyensú­ lyát éppenséggel az biztosítja, hogy teljesül­ jön a meglévő gyermek/ek/ kivánsága. Az elmondottakat latolgatva azt hiszem, nincsen sok alapja feltételezni azt, hogy minél több gyermek van egy családban, annál nagyobb a szeretet-igény, az érzelmi biztonság, a pszichikus egyensúly értéke a családban - vagy akár a társadalomban.

/Ez nem mond ellent annak, hogy van­

nak olyan családok ma is, amelyekben a gyermeknek, a gyer­ mekkel való együttélésnek különösen nagy érzelmi értéke van, s a szülők a kultúra által "ideálisnak" minősitettnél maga­ sabb gyermekszámra vállalkoznak. Tapasztalataim szerint nem ritkán ebben a más értékek megszerzése során elszenvedett

- 20 -

kudarcok kompenzálódnak/. Ez az oka annak is, hogy a sze­ retet, az érzelmi biztonság, a pszichikus egyensúly és a magasabb gyermekszám összefüggésének kultiválása a népe­ sedéspropagandában meglehetősen kudarcra van ítélve, a sokgyermekes, un. nagycsaládok édeskés-szirupos bemutatá­ sa során pedig /ezeknek a mondanivalója, hogy a pénzhiány, a gyenge ruházkodás és a szűkös lakás azért nem okoz gon­ dot, mert a családtagok szeretik egymást/ kifejezetten a tömegkommunikációs közlemények un. kognitív disszonancia­ hatását érhetjük tetten. A kultura-közvetitő eszközök tartalmait, intéz­ ményrendszerünk működését figyelve ugyanakkor azt tapasz­ talhatjuk, hogy a szeretet-igény, az érzelmi biztonság, a pszichikus egyensúly mint társadalmi érték "kultivációs súlya" meglehetősen alacsony, kultúránk még kevéssé "fo­ gadta be" azt a tényt, hogy ennek társadalmi értéke ugyan­ olyan nagyságrendű, mint az egészségé, hiánya az emberre ugyanolyan kártékony, mint a hiányos, vagy egészségtelen táplálkozás, a tüdőbaj,vagy az értelmi fogyatékosság. Ami a szeretet-igény, az érzelmi biztonság, a pszichikus egyensúly, mint társadalmi érték "legitim-nyil­ vánosságának" történetét illeti, az meglehetősen kalandos utat járt végig az elmúlt 35 esztendőben. Az államosítás és a mezőgazdaság kollektivizálásának évei összekapcsolód­ tak egy olyan ideológiával, amely ezt az értéket mintegy negligálva "kispolgárinak" minősítette, s a tudatosságra, az öntudatra hivatkozva olyan u j , társas, kollektív érté­ keket igyekezett megvalósítani, amelynek létfeltételei kultúránkban még nem alakultak ki. Többek között ennek az emléke köszön vissza abban, hogy mai kultúránknak egyik legégetőbb hiánya a társas, kollektív értékek lassú kibontakozása.

- 21 -

Pedig nagyon sürgető tennivalók lennének ezen a téren, amelynek egyik oka éppen a nuklearizálódó család. A korábbi időkben, amikor nagyobb létszámú, több generá­ ciót magában foglaló családok éltek együtt, a család ér­ zelmi egyensúlyt biztositó funkciójának érvényesitésére is kialakult egy "munkamegosztás". A - ma már tipikusan két aktiv kereső felnőttet magában foglaló - kislétszámu, nukleáris családra most ebben a tekintetben is nagyobb ter­ hek hárulnak, s - az időmérleg-vizsgálatokból jól tudjuk a család együtt tölthető idői rendkivüli mértékben lecsök­ kentek. Erre a fokozott terheltségre a házasságkötés előtt álló, fiatal generáció nincsen eléggé felkészítve: az iskolai oktatás anyagából ez teljesen hiányzik, a gyermeknevelési minták pedig rendkivül hagyományosak, elavultak és igy i­ gen gyakori forrásai a családi pszichikus konfliktusoknak. Az intézményrendszer keveset tud "átvállalni" a nukleáris család megnövekedett pszichikus terheiből és ez nem kizárólag pénzünk, hanem értékeink "hiány-gazdálkodá­ sából" is adódik. Minthogy kultúránk nem fogadta még be eléggé, hogy a szeretet-igény, az érzelmi biztonság az e­ gészséges élet része, ápolásának, karbantartásának, gyó­ gyításának nincsen kialakult intézményes bázisa, megsérté­ séért nem "jár" olyan társadalmi büntetés, mint a fizikai egészség károsításáért, s a család - értékmegőrző, érték­ karbantartó funkciója helyett frusztrációk, indulatok le­ vezetésének szinterévé válik. /Sajátos példa erre az, hogy az iskola a "szülők-nevelők együttműködése" cimén miként háritja át a családokra nevelési funkcióit. A ma már új­ ság-hasábokon is sokat idézett "üzenő" füzetek tömegesen állitják a szülőket az elé a képtelen pszichológiai fela­ dat elé, hogy otthon büntessék meg gyermekeiket azért a "rosszaságért", amit az iskolában követtek el./

- 22 -

Kultúránkban a biztató fejlődésnek is vannak - eléggé nem propagált - jelei. Az egyik ilyen biztató jel, hogy a nukleáris családokban - ha nagyon lassan és fokozatosan is -, de kezd kialakulni a házastársak kö­ zötti egalitariánusabb családi munkamegosztás és szülői szerepvállalás. Hosszú távon várható ennek a családok érzelmi egyensúlyára gyakorolt jótékony hatása. A másik biztató jel, amelybe

talán még nagyobb erőt érdemes fek­

tetni: olyan társas, kollektiv értékek megvalósulása, mint a "mások" gyermekének szeretete, vállalása, a szeretet-igény, az érzelmi egyensúly kollektiv biztositása. Ha ritka hollóként is, de hallani példáit már annak, hogy baráti családok "összeszövetkeznek", felváltva viszik nyaralni az összes gyereket, hogy egymáshoz közel lakó családok felváltva vállalják a gyerekek óvódába-iskolába kisérését, beteggondozást, ebéd-hordást

stb. Magam

is tudok példát arra, hogy fiatal házasok biztonságosab­ ban vállalkoztak a második gyermek szülésére, mert szá­ míthattak a baráti, szomszédi családok olyan segítségére, amit maguk is viszonozni tudnak. Sajátságos, hogy ezeknek a "mozgalmaknak" nemegyszer a kulturális környezet akadályaival kell megküzdeniök: mun­ katársak, ismerősök lebecsülésével /"kényelmesek", "nem hoznak meg minden áldozatot a gyermekért", "kommunát alakitottak"

stb./, nagyszülők elitélésével /"odalökik a

gyereket idegeneknek"/. Talán túlságosan is szövevényesen sikerült be­ mutatni ezt a területet. Eredeti problémánknál maradva azt kellene megfogalmazni: milyen kutatási kérdések adód­ nak az elmondottak alapján? a/ Az első feladat a szeretet-igény, az érzelmi bizton­ ság, a pszichikus egyensúly, mint egyéni és társadal­ mi érték tartalmának empirikus meghatározása lehetne;

- 23 -

b/ E meghatározás alapján választható meg annak az adekvát módszere, hogy miként mérhető ennek az értéknek jelen­ léte az attitűdökben, az egyéni életvezetésben, milyen a súlya más értékekhez képest; c/ A következő lépés annak valószinüsitése lehet, hogy öszszefüggésbe hozható-e ez az attitűd a gyermekhez való viszonnyal, a gyermekvállalási szándékkal, a gyermek­ számmal; d/ Tartalmi elemzést lehetne végezni arra vonatkozóan, hogy a szeretet-igé n y , az érzelmi biztonság, a pszichikus egyensuly, mint érték milyen "kultivációs súllyal" jelent­ kezik a kultúrában - történetileg és jelenleg /pl. szo­ kásokban, hagyományokban, tömegkommunikációban, iskolai oktatási anyagban, intézményrendszerben

stb./;

e/ Mindazokban az esetekben, amikor a vizsgált értéket hor­ dozó attitűdök és a gyermekhez való viszony közötti kap­ csolat kimutatható, tisztázni lehetne: milyen ennek a kapcsolatnak a kulturális "exposurája". Ez adhatna vá­ laszt arra, hogy mekkora és milyen összetételű népesség­ nél várható egy olyan tartalmú kommunikáció hatékonysá­ ga, amely a több gyermek vállalásáért "boldogabb családi életet" igér, s kiknél várható ennek disszonáns, vagy ki­ fejezetten diszfunkcionális hatása.

X X X

Egy másik terület, amelyen az adott érték megvalósitására törekvés és a gyermekszám tervezése közötti kapcso­ lat kimutatása talán lehetséges, a társadalmilag elismert sikerre, teljesítményre orientáltság. Szinte közhelyszerű­ en jutnak eszünkbe azok a "kemény tények", amelyek jelzik ennek az értéknek fokozatos felerősödését és beépülését min­ dennapi életünkbe: az iskolai végzettség, a szakképzettség szintjének általános növekedése, a nők gazdasági aktivitá­ sának, iskolai végzettségének, magasabb beosztásokba kerü-

- 24 -

lésének, közéleti szerepvállalásuknak növekedése, továbbá a felfelé mobilizálódás jelzőszámai, az urbanizálódás - o­ lyan jelenségei az elmúlt évtizedeknek, amelyeket a Magyar­ országon sok tekintetben megkésve jelentkezett "modernizá­ ció", a társadalom innovációs készségének felgyorsuló ki­ bontakozása, mint folyamat etapjaiként értelmezhetünk. E folyamat, amely mind a társadalom makro-viszonyainak szint­ jén, mind szervezeti sikon, mind pedig a cselekvést koordi­ náló egyéni tudati szintjén érzékelhető - ennek mélyreható elemzését olvashatjuk Kulcsár Kálmán A mai magyar társada­ lom cimü könyvében /26/

- kedvezett a siker, a teljesitmény

mint társadalmi érték látványos előtérbe kerülésének. Ugyan­ akkor aligha van annyi tisztázatlan, megválaszolatlan kér­ dés, mint éppen azzal kapcsolatban, hogy ez az érték miként határozza meg az egyének, a kisebb-nagyobb csoportok élet­ vezetését, magatartását. Hiszen a társadalmilag elismert sikernek, teljesítménynek, mint az emberiség egyik legré­ gibb értékének kulturális környezete az elmúlt időkben igen nagy változásokon ment át. Mind az anyagi karrier /a gazdagság, a vagyon fel­ halmozása/, mind pedig az un. presztizs-karrier /átlagon fe­ lüli egyéni siker elérése politikában, tudományban, művészet­ ben, sportban

stb./ igen régi időktől fogva preferenciát

élveznek és nagy motiváló erővel bírnak. Ha túlságosan meszsze akarnánk kalandozni, arra is számos adalékkal szolgálhat­ nánk, hogy a gyermekkel, az utódokkal kapcsolatos megfonto­ lások milyen kiemelkedő szereppel bírtak azokban a körökben, amelyekben a siker, a teljesítmény gazdasági-társadalmi fel­ tételei biztosítva voltak. Az anyagi karrier elérése és meg­ őrzése magában foglalta a vagyonosztódás szabályozására tö­ rekvést, a gyermekek házasságkötésével, a vagyon-örökléssel kapcsolatos íratlan és irott szabályokat. Hasonló jelensége­ ket a presztizs-karrier megőrzésére törekvésben is jócskán találhatnánk: a gyermek/ek/ hasonló - kiemelkedő, sikeres pályára orientálása a családon belüli gyermekszámra valame-

- 25 -

lyest korlátozóan hatott. Az 1945-ben bekövetkező politikai-társadalmi-gazdasági-kulturális-ideológiai változásokat megelőző időszak Magyarországon az érték-hierarchiák nagymértékű egydimenzióssága volt jellemző. Az anyagi- és presztizs-karrier csak bizonyos társadalmi státusokhoz kötődött, a sikerre, teljesitményre orientáltság köre meglehetősen szűk volt. Azok­ nak az osztályoknak és rétegeknek számára, akik a sikerért csak nagyon kicsi eséllyel pedáloztak, vagy pedig akik elől egyáltalán elzáródtak a pályák, a gyermek, mint korán jöve­ delmező munkaerőforrás, és/vagy mint az öreg szülők jövendő beli megélhetésének biztositéka jelent meg. /Azoknál a te­ hetősebbeknél, akik reményt láttak a "gyarapodásra", a gyermekszám korlátozására törekvést ugyanúgy megtaláljuk./ A felszabadulást követően a siker, a teljesitmény | más tartalommal - vált hirtelen az egyik legpreferáltabb társadalmi értékké, azzal a kulturális közvetitéssel, amely szerint az ország érdekében elért teljesitmény kötelesség, továbbá, hogy elérése minden ember számára egyformán adott. /Hadd jegyezzem meg: ennek bizonyos torzulásai csak a későb bi években mutatkoztak meg. A kezdeti időszakban nagyonis hatékony és hasznos buzditás volt ez, nemcsak azért, mert az ujjáépités időszakában "minden munkáskézre szükség volt" hanem mert valóban igen széles tömegek előtt nyitott uj le­ hetőségeket: a jó, szorgalmas, becsületes munka nyilvános­ ságot kapó jutalmát, értékelését /elégtétel ez olyan alap­ vető erkölcsi norma betartásáért, amit korábban "nem vet­ tek észre"/, a jó, kiemelkedő teljesitmény utat nyithatott társadalmi felemelkedésre /tanulás, jobb állásba kerülés stb/ Úgy gondolom azonban, hogy a siker, a teljesit­ mény és a gyermekszám kapcsolatának kulturális környezete,

- 26 -

sajátos "tálalásmódja" már a régebbi időktől kezdve tartó­ san beépült a tudati szférában, s hatása ma is elevenen él. Frissen tartásának nagyon sok körülmény kedvezett. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a társadalmilag megkivánt "si­ ker", "teljesitmény" elérését a családi gondok, a családi élet szervezése, a gyerekekről gondoskodás nehézsége inkább hátráltatja, vagy más oldalról: a társadalmilag elvárt tel­ jesitmény nem "hozza" azt az egyéni sikert, karriert, a­ melynek mintái a régebbi időkből származóan álltak azok előtt, akik attól el voltak zárva. De vajon hogyan hordozott a felszabadulás előtti kultúra a siker, a teljesitmény és a gyermekszám kapcsola­ tára vonatkozóan utalásokat? Ennek egyik kirajzolódó irá­ nya - filmekben, képes magazinokban, un. leányregényekben sok nyomát találjuk - annak bemutatása, hogy az anyagi- és presztizs-karrier, amelyek többnyire együtt járnak, s ame­ lyek elérése gyakorlatilag szorgalom, tehetség és szeren­ cse dolga, együttjár a gyermek magasszinvonalu ellátásával: gyerekszobával, nevelőnővel, külföldi iskolákba tanítta­ tással

stb. Ezek az életmód-minták azt sugallták, hogy

ki-ki annyi gyereket vállaljon csak, amennyit eltartani ké­ pes, mégpedig nem akárhogy, hanem az általa kívánatosnak tartott szinten. A referensz-csoportok persze, szubkultú­ ránként mások. Márkus István Nagykőrös cimü, kitűnő szoci­ ográfiai monográfiájában irja azzal kapcsolatban, hogy "miért kevés a gyerek?": a régi, falusi közösségnek a min­ tákat a tanitó, a főjegyző, az orvos, a patikus jelentették, ők képviselték azokat az életmód-mintákat, amelyekről most sokan úgy érzik: megvalósitásuk előtt végre nyitva az ut. Ezekben a falun élő, de magasabb kulturális szintet tartó családokban mindig kevesebb volt a gyerek, mint a paraszt­ családokban, akik számára most a "sikeres élet" a kisebb gyerekszámmal is összekapcsolódik.

/27/

/Kulcsár Kálmán

előbb említett munkája utal arra, hogy a hivatali hatal­ maskodó bürokrácia, az un. uram-bátyám stilus mögött is

- 27 -

ugyanennek a régi időkből származó minta-követésnek hatá­ sát találjuk./ Másrészt annak is tanúi lehetünk, hogy bizonyos mikroközösségekben - a közvélemény-alakulás szinterein az anyagi karrier a felszabadulás előtti kulturális szim­ bólumok elérését jelenti

/pl. az uj-gazdagok házépítési,

lakberendezési stílusa, esküvői szokásai

stb./,s szinte

kötelező normává válik betartása, követése. Együttjár ez a kevesebb gyerek "divat-követelményével" is. Márkus István Nagykőrösében igy ir erről: "... mint minden lényeges, is­ métlődő egyéni-családi cselekvés, a gyermekszám meghatáro­ zása is szoros társadalmi kontroll alatt történik. A dön­ tésre kötelezett házaspár elsősorban kortársainak, a többi hasonló helyzetű férfinak és nőnek ítéletétől tart és ön­ kéntelenül is azok normáihoz igazodik. A közvéleménytől ó­ vakodva azok sem vállalnak két gyereknél többet, akiknek kedvük és pénzük is lenne, hogy négyet-ötöt felneveljenek. Jól tudják, hogy fejükre vonnák a közitéletet, s az talán gyermekeiket is sújtaná, hátrányosan befolyásolva iskolai helyzetüket, barátságaikat, házasodásukat is. Olyan társa­ dalmi közegben,ahol a családok anyagi és presztizsversengése történelmi okokból, egy sajátos átmenet viszonyaitól fel­ erősítve ennyire befolyásolja mindenki helyzetét, mi sem természetesebb, mint az örökös, feszült figyelem, az aggo­ dalmas igazodás a közvéleményhez, a siker szoros, kistársadalmi követelményéhez".

/28/

Az 1960-as évek gazdasági fellendülése méginkább kedvezett e tendencia érvényesülésének. Maga a kultúra is fogyasztásra orientáltabbá vált, a nyugati import fokozott bekerülése, a turizmus szélesedő lehetőségei, az autó-, te­ lek-, nyaralóvásárlás elérhetősége mind inkább azt kezdték sugallni, hogy az anyagi karrier lehetőségei kimerithetetlenek. Voltak, akik - az 1974. évi népesedéspolitikai in­ tézkedések szükségességét elemezve - arra számítottak; ez

- 28 -

az anyagi "feltöltődés" egy idő után befejeződik, s az i­ gények a teljesebb, nagyobb család felé fordulnak. Bár er­ re - azt hiszem - eleve nem volt sok esély, két körülmény is amellett szól, hogy erre a változásra ne is számitsunk. Az egyik, hogy a gazdasági helyzet azóta igen jelentősen romlott, s az áhitott életmód-minták elérése egyre több teljesitményt igényel. Tardos Róbertnek, a Tömegkommuni­ kációs Kutatóközpont munkatársának jelenleg még folyamat­ ban lévő kutatása mutat rá arra, hogy erre a gazdasági romlásra a lakosság mely rétegei reagálnak "jövedelem-kiegészitő", és mely rétegei "szükségletkorlátozó" straté­ giával. Ő is azt találta, hogy "jövedelemkiegészítő" stra­ tégia követésére a kevesebb gyermek jobb esélyeket bizto­ sit. /Pedig a legitim nyilvánosságban elgördültek már az "ideológiai akadályok" az anyagi karrier olyan utjai elől, mint a "maszekosodás", vagy akár a második gazdaságban va­ ló részvétel. Önmagában sem lenne érdektelen e folyamat kultivációs hangsúlyváltozásait kimutatni./ Ennek többek között az az oka, hogy ma a gyerekek anyagi karrierjének elindítása /a pályakezdés, lakásszerzés nehézségeiből adó­ dóan/ csak szülői segítséggel képzelhető el. /A korábban már idézett lakás-vizsgálatunk ennek általános felismert­ ségét mutatta: a közvélemény szerint a megfelelő családi háttér sokkal biztosabb alapot nyújt a lakáshoz jutásra, mint a szociálpolitikai kedvezmények./ Ám még a legtehe­ tősebb családok közt is ritka, amelyik élete során két-három, sajátjához hasonló lakás megteremtéséhez alapot tud­ na nyújtani.

/Ez lehet egyik magyarázata annak is, hogy

miért nem járt a 60-as évek gazdasági prosperitása több gyerek kívánásával. A magasabb szintű életmód eléréséhez annyi "betömni v a l ó lyuk" volt, h o g y a pénz, az autó, a telek vásárlását, a drágább turista utakat még lehetővé tette, de több gyermek "életbe indításának terhét" már nem birta volna el./

- 29 -

A siker, teljesitmény és a gyermekszánt kapcso­ latának a felszabadulás előtti időkből származtatható kul­ turális környezete egy másik irányban is tovább él, mégpe­ dig a sokgyermekes, un. nagycsaládok megítélésében. Mind a vallásos, mind pedig a hazafias, nacionalista ideológia "rejtett üzenetei" azt sugallták, hogy a sok gyermeket vállaló szülők ugyan elég szerencsétlenek és támogatásra szo­ rulnak, de nekik a "sikert" az jelenti majd, hogy szenve­ déseik megtérülnek, vagy az égben, vagy akkor, amikor majd látják: milyen derék embereket adtak a hazának. Ez a sajnálkozó lebecsülés a mai napig jellemzi a közvéleményt. Mind a KSH, mind pedig a TK már idézett, népesedési kérdésekkel kapcsolatos közvéleménykutatásai /29/

azt mutatták: általánosságban úgy vélekednek ezek­

ről a családokról, hogy nem ismerik a családtervezés, a vé­ dekezés módszereit, a terhességek ezekben a körökben "vé­ letlenszerűen" következnek be, s csak a kisebbség gondolja úgy, hogy a sokgyerekes családok többsége tudatosan vállal­ kozik a több gyerekre, mivel azok család- és gyermekszeretőek. Érdekes, hogy a pozitiv vélemény inkább az értelmi­ ségi és egyéb szellemi foglalkozású válaszadókra, a maga­ sabb iskolai végzettségűekre jellemző, vagyis gyakoribb az, hogy a - többnyire alacsonyabb helyen lévő - nagycsaládokat sűrűbben ítélik el a saját rétegükbe tartozó emberek. El­ gondolkoztató, hogy a sokgyermekes családoknak ezt a nega­ tiv megítélését az összes megkérdezetteknek 9 %-a már a három, 30 %-a pedig a négy-gyermekes családokra is érvé­ nyesnek tartja. Egyáltalán", 1965 és 1974. között, amikorról erre vonatkozóan egyáltalán adataink vannak, eléggé jelen­ tősen "csökkent" a nagycsaládok definiálásának alapjául szolgáló átlagos gyerekszám a közvélemény szemében. Mig az 1965. évi adatgyűjtés szerint 100 családra 512 gyerek volt ez a "mérce", 1974-ben ez a mutató már 25-tel kevesebb volt. A régebbi kulturális hagyományok továbbélését talál­ hatjuk abban, hogy - a TK felmérése szerint - a magukat

- 30 -

vallásosnak tartó emberek /az evangélikusokat kivéve/ lényegesen nagyobb gyermekszámot kapcsolnak a sokgyerme­ kes család fogalmához, mint a nem vallásosak. Az 1974. évi közvéleménykutatás azt is kimutat­ ta, hogy a gyermekvállalás motivumai között - a közmegitélés szerint - egyáltalán nem kell szerepelnie annak a szempontnak, hogy a társadalom megbecsüli-e vagy sem a sokgyermekes szülőket, sem pedig annak, hogy vajon erősö­ dik-e a társadalom a sok gyerekkel. Ez csak az alacsonyan iskolázott, főként falun élő és valóban sok - négy vagy több - gyermekes válaszadók szerint követendő szempont, akiknek körében ennek a motivumnak kulturális környezete is más: társadalmi egzisztenciájukat, "sikerüket" inkább az adja, hogy sok gyermekük van. Azt hiszem, a sokgyermekes családok ilyen megí­ télésének kedvez az az információáradat is, amelytől a tö­ megkommunikáció természetesen nem zárkózhat el, s amely - a világ népesedési problémáiról szólva - azt az üzene­ tet közvetíti: ahol sok a gyerek, ott szegénység és éhinség van. Ezt a képet a tömegkommunikáció által "teremtett", "második" valóságban kiegészítik azok a hazai információk, amelyek azt üzenik: a sokgyermekes családok segitése, el­ tartása a szociálpolitika óriási erőfeszítésébe kerül és ennek terhe voltaképpen a helyesen, normálisan viselkedő családokra hárul; azokra, akik annyi gyereket vállalnak csak, amennyit maguk képesek eltartani. A siker, teljesitmény elérésének másik útja, a presztizskarrier, s témánk szempontjából történelmi vál­ tozásainak legkeményebb vonulata tagadhatatlanul a nők tömeges munkábaállása, szakképzettségük növekedése. En­ nek jól ismert statisztikai mutatóinál nem is időznék most.

- 31 -

/Bár azt érdekes lenne egyszer végigkövetni, hogy a foglal­ kozás-preferenciák kulturális közvetítése miként irányítot­ ta ujabb

és ujabb pályákra a női munkaerőt./ A nők gazdasági aktivitásának és a gyermekválla­

lásnak összefüggéseit tárgyalva szakmai igényű közlemények is gyakran élnek azzal a feltételezéssel, hogy mivel a nők hagyományos családi szerepe és munkahelyi szerepe között konfliktus van, a családi szerep megkönnyitése /pl. az a­ pa-szerep megváltozása, a jobb szolgáltatások és az elér­ hető gyermek-intézmények/ a konfliktus csökkenését eredmé­ nyeznék és ez a nőket további gyermek szülésére sarkallaná. Én azt hiszem, nincsen sok alapja ennek a feltételezésnek, vagyis annak, hogy a nők - bizonyos családi terhek csökken­ tésére - más családi terhek növelésének stratégiáját vá­ lasztanák. Hiszen voltaképpen elég nagy még mindig a lema­ radásuk azon a téren, hogy munkájukkal identifikálódjanak, szakmailag fejlődjenek. Nem véletlen, hogy kutatásaink sze­ rint az ehhez legközelebb álló, diplomás, értelmiségi fog­ lalkozású nők jelentik azt az egyetlen női csoportot, akik további gyermekvállalásainak elsőszámú akadálya munkájuk, szakmájuk folytatásának kivánsága, a szakmai előrejutás, illetve - akik szerint - minél több gyermek van egy család­ ban, annál jobban megsinylik ezt a szakmai ambiciók. S mi­ vel ugyanez a réteg az is, amely inkább számithat férje segítségére, illetve inkább képes különböző szolgáltatáso­ kat megfizetni, attitűdjeiket kicsit a "jövő modelljének" kell tekintenünk. És a foglalkozási presztizs-hierarchia csúcsára kerülő nők sem "futották még ki magukat" igazán. Az Életés Irodalom egyik idei nyári száma tanulságos riportot kö­ zöl valamelyik vidéki kórház női orvosainak helyzetéről, akiknek férjhezmenési, családalapitási esélyei a kisvárosi környezetből adódóan eleve rosszabbak, de foglalkozási

- 32 -

kötelezettségeiknek - ami egyben szakmai fejlődést is je­ lenthetne /pl. éjszakai ügyelet, ünnepnapi ügyelet, érde­ kesebb esetek miatt munkaidőn túli bennmaradás

stb./ -

amúgy sem tudnának család mellett eleget tenni. A fiatal és ambiciózus pályakezdőknek keményen választaniok kell: család, vagy szakmai előrejutás. A férfiak helyzete más - mondja az egyik orvosnő - egy or­ vos mindig és mindenhol talál olyan, megfelelő feleséget, aki kiszolgálja őt és ellátja a családot. Hogy mennyire bizonytalan ma kultúránk ennek a problémának akezelésében, arra mi sem jobb példa, mint a kórház vezető főorvosa, a­ ki ezt a helyzetet úgy oldaná meg, hogy a nők elől eleve elzárná az orvosi pályát, már a felvételi vizsgáknál na­ gyobb esélyt biztositana férfiak számára az egyetemre ke­ rülésben . De egyoldalúak lennénk, ha a presztizs-karrier gyermekszámot befolyásoló hatásáról, csak mint női prob­ lémáról beszélnénk. Néhány évvel ezelőtt a termékenységi statisztikák meggyőzően bizonyitották, hogy az un. vegyes házasságok termékenysége többnyire az alacsonyabb termékenységü társadalmi rétegből származó házasféléhez igazo­ dik, függetlenül attól, hogy a férfi, vagy a nő származike abból. /Ez a fajta "házassági mobilitás" ma már valame­ lyest lelassult, az is közrejátszhat ebben, hogy a női is­ kolázottság növekedése következtében a férfiak nagyobb e­ séllyel választhatnak feleséget hasonló társadalmi réteg­ ből,/ De a jelenség mögött a vágyott, a kivánt életmód­ minta követésének igénye sejthető. Nem feledkezhetünk meg a presztizs-karrier szo­ cializációs vonatkozásairól sem. A szociológiai vizsgála­ tok - többek között H. Sas Judit kutatásai /30/

évekkel

ezelőtt felhivták már a figyelmet arra, hogy a társadal-

- 33 -

milag nyitott családok gyermeke iket mindinkább a magasabb presztizsü pályákra orientálják, s a gyermek-státus meg­ hosszabbodása a hosszabb iskolázás következtében jelentő­ sen megnöveli a "gyermektartás költségeit", ami ugyancsak a gyermekszám korlátozását erősiti. A családszociológia sokoldalúan foglalkozik az­ zal, hogy a nők nagyrésze számára /különösként azok szá­ mára, akik más - szakmai, presztizs - sikerre kevésbé, vagy egyáltalán nem számíthatnak/ éppenséggel a gyermek, az a­ nyaság jelenti a társadalmilag elismert sikert, teljesitményt. Azt gondolom, hogy önmagában ez a tény - hogy úgy mondjam - a "dolgok rendje" és mind a férfi, mind pedig a nő biológiai lényéből következik, hogy "sikernek", "telje­ sítménynek" tartják ha utódokat képesek létrehozni, méginkább pedig sikertelenségnek, az élet kudarcának, ha erre nem képesek. Abban is sok igazság lehet, hogy a szülői hi­ vatás választásának van egyfajta "kompenzációs" funkciója is. Semmiféle olyan adatot nem ismerek azonban, hogy az anyagi-, vagy presztizs-karrier hiánya a nők tömegeit ösz­ tönözné a kulturális környezetünk által normálisnak tartott­ nál jóval több gyermek szülésére. A legitim nyilvánosság, a kultura-közvetitő esz­ közök ma meglehetősen nagy konfuzitást mutatnak abban, hogy mi a társadalmilag elismert siker, teljesitmény. Még erő­ sen kisértenek a korábbi évek ideológiai hagyományai, a­ mikor az anyagi karrier, a család boldogulására, a gyermek jövőjének biztosítására törekvés pejorativ értelmű volt. A körülmények kényszerítő hatására ennek interpretálásában gyors változásokank lehettünk tanúi. De hasonló konfúzió volt - és van - annak bizonytalan kezelésében is, hogy va­ jon minőségi, értékrendbeli különbség van-e abban, ha va­ laki a munkával akar sikert elérni, vagy például a gyer­ mekeivel. Ez utóbbit hajlandók vagyunk "maradisággal",

- 34 -

"régimódisággal", "befelé fordulással" stigmatizálni. Nem tudom, nem követünk-e el hibát, amikor olyan kultu­ rális normákhoz akarunk magatartásokat igazitani, ame­ lyek működését, hatását és visszahatásait nem ismerjük igazán.

X X X

A siker, teljesitmény kulturális tartalmának változásait, tevékenység-motiváló szerepét nem tudnánk értelmezni egy másik, alapvető emberi érték: a társadalmi egyenlőség, társadalmi igazságosság funkcionálásának, tör­ ténelmi változásainak, sorsfordulóinak elemzése nélkül. Már csak azért sem, mert az anyagi- és presztizs-karrier érdekében kifejtett teljesitmény olyan mérce is egy­ ben, amely szüntelen viszonyításra késztet:

"igazságos-e

az a jövedelem, amit a befektetett munkáért kapok","vannak-e olyanok, akiknek ugyanekkora, vagy nagyobb jövede­ lemért kevesebb teljesítményt kell nyujtaniok" - s a "má­ sokhoz viszonyításnak" állandó jelenléte révén a siker, teljesitmény elérése sokak számára a társadalmi hátrányok felszámolásának "kényszerpályáját" jelenti. A társadalmi együttélés e - Hankiss Elemér meg­ fogalmazásával élve - "sarkalatos, de ellentmondásos ér­ téknek" /31/

egyik legkeményebb tényezője éppenséggel az

az ellentmondás, ami az elmúlt száz esztendőben, különbö­ ző társadalmi-történelmi feltételek között érvényesülve ugyan, de lényegét tekintve változatlanul fennáll: a több gyereket eltartó családok jövedelme akkor is alacsonyabb, ha kereső tagjai magasabb teljesitményt nyújtanak, illet­ ve bérfekvésük magasabb, mint a kevés gyereket eltartó, vagy gyermektelen keresőké.

- 35 -

Annak a - már-már könyvtárnyi - dokumentációja, hogy a társadalompolitika milyen korrekciókat és

a k a r

k é p e s

tenni e konfliktus enyhítésére, nem csak az

e célra szánható anyagi lehetőségeket mutatja. Tükrözi azt is, hogy a társadalmi egyenlőség, társadalmi igazsá­ gosság kulturális környezete, a politika, az ideológia, az intézményrendszer által történő értelmezése az elmúlt 35 esztendőben milyen formaváltozásokon ment át. /32/ Elemzése sokat segíthetne abban, hogy a társadalmi esé­ lyek egyenlőtlenségeinek a közvélemény általi megítélé­ sét magyarázni tudjuk. A gyermekvállalás motívumainak 1970-es években végzett vizsgálataiból hiányzott az a kutatói szemlélet­ mód és igény, hogy annak megismerésére törekedjünk: ho­ gyan fedezhető fel a társadalmi egyenlőség, társadalmi i­ gazságosság elérésére törekvés e motivumok mögött, jólle­ het, jeleivel a mindennapi életben lépten-nyomon találko­ zunk, s a könyvélemény-alakulás néhány olyan sajátosságát is megfigyelhettük, amelyek ennek az értéknek állandó je­ lenlétére vallanak. Pedig ezek a jelzések sokszor furcsák és megtévesztőek. Az egyik ilyen "megtévesztő" jelenség, hogy a "hátrányosabb" helyzetben lévők a reálisnál kevésbé érzik hátrányaikat, helyzetük jobbrafordulásához a reálisnál sok­ szor lényegesen kisebb ráfordítást is elegendőnek találná­ nak. /Jövedelemvizsgálatokból jól ismert ez: az alacsonyabb jövedelmű emberek viszonylag kicsi emelkedést is olyannak éreznek, ami "jelentősen javitana" életszínvonalukon./ Ezt figyelhettük meg akkor is, amikor több gyermeket gondozó anyákat kértünk arra: több szempontból hasonlítsák össze az egy-, a két- és a három gyermekes családok helyzetét.

- 36 -

Úgy tűnt fel, reális összehasonlitási alap ez a megkérde­ zetteknek: kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de minden szem­ pont szerint a gyermekszám csökkenésével növekednek a csa­ ládi és társadalmi előnyök. De ezen az általános tendenci­ án belül azt is megfigyelhettük, hogy a három-, vagy több gyermekes anyák kevésbé tartanak a harmadik gyermek életszinvonal-csökkentő hatásától, s az anya munkavállalása szempontjából sem érzik annyival kedvezőtlenebbnek a há­ romgyermekes családok helyzetét, mint a kevesebb gyermeket nevelő nők. Másként fogalmazva: a három- és ennél több gyermekes nők saját helyzetüket minden tekintetben ked­ vezőbbnek látják, mint a harmadik gyermeket már nem vál­ laló, a harmadik gyermek valóságos, vagy vélt hátrányai­ tól tartó kétgyermekesek. A felületes szemlélőnek könnyen támadhat erre olyan be­ nyomása: lám, feleslegesen aggodalmaskodnak az egy-két gyermekes családok, hiszen a tényleges tapasztalatokkal rendelkezők korántsem látják olyan sötétnek helyzetüket. A vélemények mélyebb elemzése azonban e jól ismert je­ lenség mögött a rosszabb helyzetben lévők alacsonyabb i­ gényszintjét és alacsonyabb informáltsági szintjét mutat­ ja. /33/

Többek közt ezért is annyira indokolt az un.

"elégedettség-vizsgálatoknak" az az elméleti kérdésfelte­ vése: vajon az-e a

j ó

a társadalomnak, amivel a társa­

dalom minden tagja elégedett.

/Sajátos példája ennek: az

1974. évi népesedéspolitikai intézkedések következtében lakótelepi lakásban részesített sokgyermekes családok kö­ rében a lakással való elégedettségnek

soha nem látottan

magas szintjét mérhettük. Ezzel együtt soha nem látott zsúfoltságot is tapasztalhattunk itt, az egy főre jutó négyzetméterszám rendkivül alacsony volt. Világos, hogy - sokgyermekesekről lévén szó - e lakások "bővítetten" termelik újra a lakásigénylőket. Maguk az "elégedett" szü­ lők is jól látják ezt: lakáshelyzetüket sokan akkor látják

- 37 -

majd véglegesen megoldottnak, ha "a gyermekek - akik miatt a lakást kapták /!/ - elköltöznek"./ Egy másik "megtévesztő" jelenség egy, fejét több formában felütő, sajátos társadalmi intolerancia, amely a több gyermeket nevelő családokat méltánytalanul súj tja. Alapját egy torz ideológia képezi, amely szerint van a tár­ sadalomnak egy olyan része, amelyik - egyéni adottságokból következően - lusta, dologkerülő, lumpen elemekből áll, a­ melyektől a "helyesen", "normálisan" gondolkozó embereknek el kell határolniok magukat, akikkel szemben az állam kény­ telen időnként adminisztrativ intézkedéseket is hozni. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont egyik vizsgálata /"Ki a gazdag? - Ki a szegény?"/ valószinüsitette, hogy a közvé­ lemény szemében ezek a jelzők gyakorta a "szegénység" de­ finíciójának alkotóelemeit képezik. E tudatjelenség társa­ dalmi feltételeit - amint arra Ferge Zsuzsa is rámutat - az képezi, hogy széles társadalmi köre van azoknak, akik rossz munkafeltételek, alacsony jövedelmi viszonyok mel­ lett - igen nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a társadalom peremére jutást elkerüljék.

/34/

A társadalmi intolerancia felerősödésének kedvez, ha a hiány-gazdálkodás - akarva-akaratlanul - növeli az elosztás egyenetlenségeit. Lakás-elosztással kapcsolatos véleménykutatásaink során tapasztalhattuk, hogy a tanácsi bérlakáshoz jutás révén szerzett társadalmi "előnyök" és a magánerőből történő épitkezés kényszerének társadalmi "hátrányai" a legkülönbözőbb eredetű és irányú frusztrált­ ságot, sokszor indokolatlan előítéleteket váltanak ki a köz­ véleményből. Így pl. a "kitüntetettek", a "funkcionáriusok" kedvezményeinek elitélését, a vidékről-városokba költöző­ két /"minek jöttek ide", "menjenek vissza oda, ahonnan jöt­ tek"/, a magányosokét, egyedülállókét /"elfoglalják a la­ kásokat a családos emberek elől"/, a lakásért gyermeket vállalókét /"csak a lakásszerzés vezérli őket"/. Hasonló

- 38 -

ehhez a cigánysággal kapcsolatos, közvéleményben élő elő­ ítéletek felerősödése olyan esetekben, amikor a cigányok a közvélemény szemében érdemtelenül állami, társadalmi e ­ lőnyöket kapnak.

/35/

Ez az intolerancia - különböző mértékben és tar­ talommal - időnként a nagyobb gyermekszámu családokat is sújtja, amint ezt a sokgyermekes családok megítélésével kapcsolatban korábban már említettük, de jól ismertek a többgyermekes szülők munkahelyi konfliktusai is /akiket munkaidő-kedvezményben "kell" részesíteni, kedvezőbb mun­ kabeosztásba "kell" foglalkoztatni, sokszor "kell" helyet­ tesíteni őket, "elveszik" az üdülési kedvezményeket a kis családok, a magányosok elől, stb., stb./. Paradox jelenség, hogy ennek a társadalmi into­ leranciának gyakran az a kép is kedvez, amelyet a tömeg­ kommunikációs eszközök festenek az állam, a társadalompo­ litika tevékenységéről. Erre példaként azt az 1975. évi lakáshelyzettel kapcsolatos közvéleménykutatást említhetném, amely a la­ káshelyzetről szóló sajtóközlemények tartalomelemzésével is kiegészült.

/36/

Ekkor úgy találtuk, hogy a válasza­

dók 80 %-a szerint az állam "elegendő gondot fordit" a lakáshelyzet javítására. E vélemény mögött a sajtónak azt a "kultivációs struktúráját" találhattuk, amely szerint az újságok lakáshelyzetre vonatkozó kijelentéseinek mintegy 60 %-a %-a

k e d v e z ő

jelenségekről adott számot, 15-20

f e l a d a t o k r ó l ,

s igy a közleményeknek vi­

szonylag szükebb köre vonatkozott csak k e d v e z ő t l e n

h i b á k r a ,

jelenségekre. Az egyes társadalmi

rétegek /pl. "munkások", "sokgyermekesek","fiatal házasok"/ az esetek többségében úgy jelentek meg, mint amelyek "la­ kást kaptak", "beköltöztek", "lakást fognak kapni",

- 39 -

"lakásban kell részesíteni őket", és csak igen-igen ritkán fordult elő olyan kontextus, hogy valakinek "rossz lakása van", "nincsen lakása". A negatívabb kontextus inkább úgy jelent meg, hogy az illetcknek átmenetileg megoldatlan a lakáshelyzete, pl. jogi problémák, válás

stb. miatt. Az a

tömegkommunikáció által sugallt kép, hogy az ország lakás­ helyzetében igen kevés a hiba, a kedvezőtlen jelenség, s hogy az állam lakásépitési tevékenysége következtében az érintettek lakást kapnak, beköltöznek, előnyben részesül­ nek

stb. - nem ad reális képet a közönség számára a la­

káshelyzet megoldódásának tényleges akadályairól. Ebből e­ red, hogy a vélemények megkísérlik maguktól "megtalálni" ezeket a gátakat, akadályokat, s indokolatlanul olyan te­ rületeken látnak feszültségeket, ahol az nem felel meg a valóságosnak. így például a közvéleménykutatás során sokan látták a lakáshelyzet megoldásának akadályát a "magas nép­ szaporulatban" abban, hogy "túl sokan vagyunk", hogy a fi­ ataloknak "túl magas igényeik vannak".

/Néhány évvel később,

lakásra váró budapestiek körében végzett kutatásunk során is tapasztalhattuk, milyen sürün hivatkoznak a lakáshozjutás nehezitőjeként a "népszaporulatra", a "magas születésszám­ ra" az emberek./ X X X

A teljesitmény, siker elérése igy - akár anyagi -, vagy presztizs-karrierre motivál, akár vélt vagy valóságos társadalmi hátrányok csökkentésére, akár pedig csupán a "status quo" őrzésére, annak a helyzetnek a fenntartásá­ ra, hogy ne szoruljon a család perifériára - kemény mozgó­ sító erő. Olyan célérték, amelynek betartását éber figye­ lemmel kiséri a közvélemény. Az eltartandó, az életbe el­ indítandó gyermekek száma - úgy tűnik - középponti szere­ pet kap ebben a versenyben.

- 40 -

Ha egyszer elszánnánk magunkat annak vizsgálatá­ ra, hogy a sikerre, teljesitményre orientáltság népesedési magatartásra gyakorolt hatását megvizsgáljuk, valószinüleg nehéz lenne ezt a munkát statisztikai mutatók kidolgozásá­ val, statisztikai összefüggések kimutatásával kezdenünk. De a sikerre, teljesitményre orientáltság, a társadalmi e­ gyenlőség, társadalmi igazságosság, mint egyéni és társas értékek kultúránk történetében tapasztalt formaváltozásai­ nak elemzése megvalósítható. S ennek ismeretében az olyan életut-vizsgálat, amely a sikerre, teljesitményre orientált­ ság minőségi etapjait is képes figyelembevenni az élet e­ gyes ciklusaiban, sorsfordulóin, már járható ut lehetne. X X X

Folytathatnánk tovább a családi döntéseket külön­ böző irányokba motiváló cél-értékek sorolását, fejtegetésünk akkor is féloldalas maradna, ha nem szólnánk arról, hogy a családtervek megvalósitását lehetővé tevő születésszabályo­ zási módszereknek és eszközöknek, mint eszköz-értéknek is sajátos kulturális környezete van, amely alkalmazásukat vagy elutasításukat - mint más értékek esetén is - szabályozza. Ennek az eszköz-értéknek elterjedéséről, olykor kalandos, de végülis diadalmas útjáról születésszabályozási statisz­ tikák és konkrét kutatások sora tudósit. A születésszabályozáshoz való viszonyt a szakiro­ dalom gyakran és joggal tárgyalja úgy, mint a politikához való viszonyt. G. Myrdal a születésszabályozási eljárások fejlett országokban való terjedésének kezdetére még a "fel­ forgató tevékenység" kifejezést sem találja túlzásnak, mivel "a lakosság viselkedésében végbemenő, ezen változás a hiva­ talos politika, valamint az egyház, a közigazgatás, az is­ kola, a sajtó, az orvosi körök és a törvényhozás formájában

- 41 -

megszervezett, valamennyi társadalmi erő közös ellenállá­ sába ütközött".

/37/

A születésszabályozás, a fogamzásgátló eszközök mind kiterjedtebb alkalmazása, s főként legalizálása ha­ mar felismertette, hogy a gyermekszámra vonatkozó egyéni, családi döntéseknek van egy olyan tartománya, amelynek megértése, interpretálása csak az egyének különböző tár­ sadalmi helyzetekre válaszként érkezett reakcióinak, ál­ talános viselkedési modelljeinek ismeretében lehetséges. Mind több olyan kutatási beszámolót olvashatunk, amely a születésszabályozási magatartást a politikai magatartás­ hoz hasonlitja, lehetségesnek tartva az ott kidolgozott mérési módszerek /pl. etnikai, faji, nemzetiségi előíté­ letek mérésére alkalmazott attitüdskálák, a személyes kommunikációs csatornák működésének vizsgálatára alkalma­ zott módszerek/ felhasználását a születésszabályozási ma­ gatartás vizsgálatára is. E felfogás elterjedésének ked­ vezett az a rendkivül gyorsütemü fejlődés, amelynek az elmúlt félévszázadban ugyancsak tanúi lehettünk a szoci­ ológiai szakkutatás azon területein, amelyek kifejlődését a gazdasági viselkedésformák és a politikai viselkedés­ formák előrelátásának igénye ösztönözte. A századunk el­ ső évtizedeiben végbemenő gazdasági fejlődés, amelyben mind számottevőbb tényezővé vált a legszélesebbkörü fo­ gyasztóközönség vásárlóképessége és fogyasztói magatartá­ sa, kifejlesztette a keresletkutatás technikai apparátu­ sát. A választójog kibővülése, a tömegek megjelenése a politikai élet porondján, a választási eredmények előre­ jelzésének igénye, a közvélemény alakithatóságát, befo­ lyásolhatóságát valló nézetek hangoztatása nagy lökést a­ dott a viselkedéstudományok empirikus eszközeinek, modern és kifinomult technikai apparátusának kifejlesztéséhez, az egyének társadalmi magatartása, illetve a közösségek magatartása általános elméletének kialakulásához.

- 42 -

Ami a születésszabályozás - mint "politika" maga­ tartás - vizsgálatánál a párhuzam lehetőségét sugallta, az éppenséggel annak nyilvánvalóvá válása, hogy az egyének, a házaspárok döntései közvetlenül képesek befolyásolni a ter­ mékenységet, az ország, az állami, a politika egyik legje­ lentősebb tényezőjét, s az egyéni döntések alakulásának e­ lőrebecslése, illetve befolyásolásának lehetőségei ugyano­ lyan fontosságúvá váltak a politika számára, mint a dönté­ sek más szféráiban /fogyasztásban, politikai választások­ ban/. Az Egyesült Államokbeli Gallup Pool már 1936-ban köz­ véleménykutatói kérdőivre fogalmazza az ideális gyermek­ számra vonatkozó kérdést /What do you consider is the ideál size of a family - a husband, wife and how many children/ /38/, s néhány évvel későbben megállapítja, hogy az ideá­ lis gyermekszám átlaga politikai események hatására "mozog", pl. a háborús években csökkent. Európai közvéleménykutatások­ nak - közöttük elsősorban a franciaországiaknak - a mai na­ pig is állandó és visszatérő témája, hogy a közvélemény sze­ rint milyen mértékben van "joga" az államnak, a politikának beleszólni az élet olyan intim szférájába

mint a gyermek­

szám meghatározása. A születésszabályozás ugyanis egy olyan, sajátos eszköz-érték, amely nemcsak igen sokfajta cél-érték megvalósitásának lehetséges eszköze, hanem legalizálása egy­ ben az egyéni szabadság, az egyéni döntési lehetőségek in­ tézményes biztositásának, az "intim-szféra", a magán-szféra intézményes hatalomtól való védelmének, a vele való szembehelyezkedésnek is egyfajta szimbóluma. Ennek a hatását a közvélemény ma is magán viseli, s azért találjuk azt, hogy például a művi terhességmegszakitás jogi szabályozására a közvélemény mindig igen intenziven rezonál. Magyarországon nincsenek olyan kutatások, amelyek a születésszabályozás, mint politikai magatartás sajátossá­ gait vizsgálnák. Az 1970-es években készitett, népesedési kérdésekről szóló közvéleménykutatások tartalmaztak néhány

- 43 -

kérdést a művi abortuszok szabályozásának megítélésével kapcsolatban, amelyek alapján indirekt módon következtet­ hetünk e probléma kulturális-politikai környezetére. De a születésszabályozás, mint eszköz-érték magyarországi az európain belül is sajátos - alakulásáról sokat megtud­ hatunk más kulturális forrásokból is. A születéskorlátozásra törekvés már a 18. szá­ zadban is ismert volt Magyarország egyes területein. Legdrasztikusabb formájának, a magzatelhajtásnak alkalmazá­ sára is vannak ismereteink a régi időkről. Tárkány Szücs Ernő Magyar jogi népszokások cimü, kitűnő könyve arról ad számot, hogy a magyar jogi népszokások eléggé szigorúan védték a méhmagzatot, elhajtását többnyire a fogantatás pillanatától bűnnek, gyilkosságnak tekintették, de Gémes Balázsnak a Magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a ma­ gyarság körében cimü gyűjtéséből azt is tudjuk, hogy nem mindenütt érvényesült ilyen merev szabály, "mert amig a magzatnak - felfogásuk szerint - nem volt lelke", védelem­ ben sem részesült. A fogantatástól számitott un. türési idő nagyon sokféle lehetett és sem területi, sem etnikai törvényszerűség ebben az időben nem ismerhető fel. Bucsán /Békés m . / az volt a hiedelem, hogy az első hónap végéig nem vétek a terhesség megszakitása, máshol 1-2 hónap, leg­ általánosabban pedig a "fele idős kor", "amikor megmozdul" volt a türési határ. Bugyin /Pest m./ azt tartották, hogy "az abortusz kezdettől bűn, de ha megmozdul,gyilkosság, mert attól kezdve lelke van a magzatnak". /39/ A nemzetközi mércével mérve is rangos magyar szociográfiai és falukutatások, néprajzkutatások sok és érté­ kes adatot tártak fel a születésszabályozás, illetve "egykézés" társadalmi hátteréről is. /40/ A születésszabályozás formái kezdetben a paraszt ság körében terjedtek el, s csak később a városi polgárság

- 44 -

és a munkásság között. Mint az közismert, legfőbb motivá­ ló tényező az volt, hogy az anyagi és társadalmi előreju­ tás szinte egyedüli lehetőségét sokak számára csak a ke­ vés gyerek

vállalása jelenthette. Erdei Ferenc a falusi

és a városi családok születésszabályozási motivumait is megkülönböztette, úgy találta, hogy a városi lakosság szemében a születéskorlátozásnak kizárólag gazdasági okai voltak, s amint a gazdasági bajok elhárultak, megszűnt az egykézés is. Az okok - úgy találta - a parasztságnál több sikon jelentkeztek: "... egy lehetetlenné vált élethely­ zetnek különleges társadalmi formaképzéssel való, vélt enyhitése. Tehát a parasztegyke a mindennap érzett lehe­ tetlen élet gyakorlatában számtalan apró próbálkozásból, megegyezésből, kényszerből,és gyávaságból elvonatkozta­ tott társadalmi formája egy-egy falunak, s ez a forma most már egyéni akaratok és szándékok fölött álló, köte­ lező magatartás, amit erkölcsi igazolással szentesit a társadalom és állandó morális éberséggel vigyáz arra, hogy tagjai ne bontsák meg érvényét".

/41/

A születésszabályozás, mint eszköz-érték tehát a régi időktől kezdve tartósan épült be a magyar népi kul­ túrába is, motivumait történelmünk sajátos alakulása for­ málta, alkalmazása mindig szigorú közösségi normák szerint történt, s mindezek együttesen igen problematikussá és ha­ tásában kétségessé teszik intézményes, adminisztrativ sza­ bályozását. Ennek példája a máig is Ratkó-korszakként em­ legetett, a felszabadulást alig néhány évvel későbben kö­ vető népesedéspolitika, amikor a rendkivül nehéz gazdasá­ gi és politikai helyzet rendkivül szigorú népesedéspoliti­ kai jogszabályokkal párosult, s amelynek eredményeképpen az állam "beleszólása" a családtervezésbe a közvélemény számára, mint a személyi kultusz nehéz gazdasági és poli­ tikai terheinek egyike konstituálódott. Ezt csak erősítet­ te az a tény, hogy a gazdasági és politikai büntetésben ki­ alakult, jogszabályokat sértő gyakorlat ezekben az években

- 45 -

ugyanilyen módon terjedt ki a magzatelhajtás büntetésére is. /42/ A terhességmegszakitás sok másfajta tevékenységgel

e g y ü t t

került "illegalitásba", a közvélemény számára azt a "rejtett üzenetet" sugallva, hogy a magánéletnek, az intim szférának. ez az eszköz-értéke a hatalom, a politika kiszolgáltatottja. A művi vetélésekkel kapcsolatos szigorítások - mint ismert - 1956. után megszűntek, s - mintegy vá­ laszként az előző évekre - a termékenység ujabb, látvá­ nyos csökkenése és az abortuszok arányának jelentős növe­ kedése következett be. A népesedés problémáinak előtérbe kerülése, az arról szóló, meglehetősen riasztó adatok, hogy a közelmúltban a művi vetélések száma még meghaladta a szü­ letések számát, a tudományos felvilágositó tevékenység, a­ mely a művi vetélések további szülésekre gyakorolt káros hatását bizonyította, lassú változást eredményezett a művi abortuszok hivatalos szabályozásának megítélésében. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1971. évi köz­ véleménykutatása szerint a lakosságnak csak 25 %-a helyez­ kedett arra az álláspontra, hogy mindenkinek - aki kivánja, korlátozás nélkül meg kellene engedni a művi terhességmegszakitást, 69 % pedig nem, vagy csak erős korlátozásokkal tette volna lehetővé ezt a beavatkozást. /43/ Az 1974. évi, ujabb népesedéspolitikai intézkedé­ seket követő közvéleménykutatások lényegében hasonló ered­ ményeket hoztak. A TK közvéleménykutatása szerint a felnőtt lakosságnak csaknem fele, 47 %-a megfelelőnek találta a mű­ vi terhességmegszakitást szigoritó, ujabb intézkedéseket. Azonos /17 %-18 %/ volt azok aránya, akik enyhébb, vagy pe­ dig szigorúbb intézkedéseket találtak volna célravezetőbb­ nek, s 18 % nem tudott e kérdésben állást foglalni. /44/ A KSH közvéleménykutatása szerint a lakosság 16 %-ának nem

- 46 -

volt véleménye erről a kérdésről. A véleménnyel birók 92 %-a szükségesnek, 8 %-a szükségtelennek látta a szigorí­ tást. Akik szükségesnek látták, azoknak 2/3-a megfelelő­ nek is találta azokat, a további egyharmadon belül azok voltak többségben, akik túl szigorúnak Ítélték. A TK közvéleménykutatása azt is kimutatta: a köz­ vélemény erősen megoszlott abban a kérdésben, hogy egyál­ talán miért volt szükség a szigorító szabályokra. Ez annak tudható be, hogy bár a népesedéspropaganda egyértelműen az egészségügyi szempontokat hangsúlyozta, a szigorítások idő­ zítése mégis a kedvezőtlen népesedési helyzet, az alacsony születésszám, a háromgyermekes család preferálásával kap­ csolódott össze. Ebből adódott, hogy a 18 éven felüli, fel­ nőtt lakosságot reprezentáló minta több, mint 50 %-a úgy látta, a szigorító intézkedések a születések számának nö­ velését célozzák. Az is megfigyelhető volt, hogy az eny­ hébb szabályozást kivánók kevésbé fogadták el a szabályo­ zás indokaként az egészség védelmét,

s inkább vélték úgy,

hogy a szigorításokra egyszerűen csak a születésszám növe­ lése miatt van szükség. Mindkét közvéleménykutatás kimutatta azt is, hogy az intézkedést túl szigorúnak, vagy szükségtelennek tartók nagyobb arányban szerepeltek az iskolázottabb, illetve ér­ telmiségi foglalkozású városi lakosok között, tehát abban a rétegben, amely általában érzékenyebben, intenzivebben reagál a közvéleményt frusztráló helyzetekre. Ezek a közvéleménykutatások megkísérelték azt a "klasszikus" problémát is körbejárni, hogy "mennyire van joga beleszólni az államnak" a családi döntésekbe. E kér­ dés közvéleménykutatói kérdőívre fogalmazása nem könnyű egy olyan közönség számára, amely "kulturális örökségként" hordozza magában azt az emléket, amelyet az 50-es évek né­ pesedéspolitikája jelentett.

- 47 -

így az a vélemény, hogy "az állam túlságosan sokat foglal­ kozik népesedési kérdésekkel" nálunk - legalábbis az 1970es években - indirekt módon azt az álláspontot juttatta kifejezésre, hogy az állam "túlságosan is bele akar szól­ ni a családra tartozó döntésekbe". /Lehetséges, hogy az 1980-as években már egyértelműbb kérdésmegfogalmazások is alkalmazhatóbbak lennének./ Az 1974. évi nagy népesedéspropaganda-kampány, után a lakosság többsége, 55 %-a vélte úgy, hogy az állam annyit foglalkozik a születések számával, a népesedés problémáival, "amennyi szükséges", 26 % szerint a szük­ ségesnél

t ö b b e t ,

v e s e b b e t

10 % szerint a szükségesnél

k e ­

foglalkoznak ezzel, s 9 % nem tudott vé­

leményt alkotni. Alig néhány hónap elteltével egy ujabb közvéle­ ménykutatás az állam tevékenységét megfelelőnek tartók a­ rányának növekedését jelezte, s 19 %-ra csökkent azoké, akik feleslegesnek találták, hogy ennyit foglalkozzon az állam a születésszámmal. A véleményeket elsősorban az differenciálta, hogy az értelmiségi foglalkozásúak, elsősorban a diplomás nők véleményei megosztottabbak voltak, s jobban eltértek az or­ szágos átlagoktól, mint bármelyik más foglalkozási csoport esetén. Ez elsősorban azzal volt magyarázható, hogy az ér­ telmiségi nők között voltak legtöbben olyanok is /közel 1/3-uk/, akik a művi terhességmegszakitásra vonatkozó uj szabályozást túlságosan szigorúnak Ítélték. Az értelmiségi nők - úgy tűnt fel — éppenséggel az abortusz-korlátozás­ ban látták azt a "többletet", amellyel foglalkoznia az ál­ lamnak már "felesleges", "szükségtelen" volt. Az értelmiségi - s részben az egyéb szellemi foglalkozásúak országostól való véleményeltéréseivel füg-

- 48 -

gött össze az is, hogy a budapestiek véleménymegoszlásai, eltértek mind az országostól, mind az egyéb városi lako­ sokétól. A budapestiek, illetve az értelmiségi és szel­ lemi foglalkozásúak között - az országostól eltérően olyanok is többen voltak, akik jobban "megértették" a kedvezőtlen népesedési helyzet várható következményeit, s ezért az állam részéről még nagyobb törődést igényel­ tek volna, de olyanok is /főként a nők között/, akik a gyermekvállalás nagyobb terheit talán jobban átérezve az intézkedések mögött a "magánéletbe való fokozott be­ avatkozást" érezték. A születésszabályozás, mint eszköz-érték kul­ turális tartalma, környezete napjainkra jelentősen változott. Ennek legfontosabb vonása, hogy a modern fogamzásgátló eszközök fejlesztése, tökéletesitése, választékának bő­ vülése, továbbá az egészségügyi kultúra terjedése, az e­ gészségügyi és szexuális felvilágositás javulása követ­ keztében politikai tartalma sokat oldódott, s helyette egészségügyi tartalma erősödött. Ez a változás természe­ tesen önmagában nem a nagyobb gyermekszám vállalását szolgálja. De a családtervezéssel, születésszabályozás­ sal kapcsolatos, nyitottabb, modernebb, kulturáltabb köz­ vélemény azért sokat tehet, hogy a népesedési helyzet fő­ ként az érintett népesség tudatos törekvései következté­ ben javuljon, s kevesebb olyan szabályozásra legyen szük­ ség, amely politikai, társadalmi, vagy egyéni konfliktu­ soknak lehet forrása. A családi döntések érték-tartalmának vizsgálata nem képzelhető el a születésszabályozáshoz való viszony, mint eszköz-érték figyelembevétele nélkül. A termékeny­ ségi- és családtervezési vizsgálatok rendszeresen gyűj­ tenek adatokat a születésszabályozási eszközhasználat szo­ kásaira vonatkozóan is. /Ennek "kultur-története" önmagá­ ban is igen tanulságos adalékokkal szolgálhat./ Ebből az

- 49 -

adatgyűjtésből származó lehetőségeket azonban nem használ­ juk ki igazán. A különböző fogamzásgátló módszerek és esz­ közök

"ismertségének" és "alkalmazásának" gyakoriságai

nem szolgálnak elegendő alapul azoknak a helyzeteknek a megismerésére, amikor akár az egyéni életvezetésben, akár pedig szélesebb körben, társadalmi csoportokban, vagy még általánosabb méretekben ennek az "eszköz-értéknek" a hang­ súlya szinte elnyomja az élet fontos, cél-értékeinek sze­ repét. Az egyén életvezetésében ilyen érték-konfliktu­ sok, frusztrációs helyzetek támadhatnak megfelelő fogam­ zásgátló eszközök hiánya, egészségre káros fogamzásgátlók miatt, a környezet intoleranciájából következően

stb. -

vagyis mindazokban az esetekben, amikor - a legkülönfélébb okok miatt - az eszköz alkalmazásával kapcsolatos nehézsé­ gek, szorongások a mindennapi élet menetében előtérbe ke­ rülnek, s szinte minden más probléma ennek rendelődik alá. /Képes magazinok orvosi tanácsai között nem ritkán olvas­ hatunk ilyen, gyakran nem is egészségügyi, hanem kifeje­ zetten társadalmi eredetű egyéni konfliktusokról./ Az egyéni életvezetésen túli, csoport-értékkonf­ liktust okoz például napjainkban a szexuális életet élő fi­ atalkorúak fogamzásgátló eszközökkel való ellátatlansága. Az - egészségükre gyakran káros - fogamzásgátlókhoz hozzá­ jutás újfajta perszonális kapcsolatok kiépítését követeli meg, vagy erejükön felüli költségekbe veri őket /hallottam például, hogy egyik vidéki gimnázium növendékei ötven fo­ rintért jutnak egy darab Postinorhoz/. Az eszköz-hozzáju­ tással kapcsolatos nehézségek konfliktusainak megoldása - vagyis az "eszköz-érték" elérése - túlsúlyba kerül, el­ nyomjaa cél-értékeket.Fiatal korosztályról lévén szó, ez a későbbi életvezetésbe is nem kivánatos módon épülhet be.

- 50 -

Hogy társadalmi méretekben milyen konfliktusok­ hoz vezethet, ha a családtervezés érték-háztartásán belül a hangsúly az eszközértékek elérésére tevődik, annak pél­ dája az 1950-es évek népesedéspolitikája, amelynek során e konfliktusok olykor már-már pánikjelenségekbe torkoll­ tak, s hatása a kultúrában hosszú ideig érzékelhető volt. A születésszabályozás politikai tartalmának ol­ dódása és egészségügyi tartalmának erősödése, az eszközök hozzáférhetőségének széleskörű és intézményes biztosítása tehát korántsem azt jelenti, hogy napjainkban ez az esz­ köz-érték ne lenne kisebb-nagyobb társadalmi konfliktu­ sokkal terhelt, alkalmazásának lehetőségeiben ne ismer­ nénk fel - akár az egyén kulturális szintjéből, akár pe­ dig külső okokból eredő - társadalmi előnyöket és hátrá­ nyokat. E sajátossága miatt a családterveket, családi dön­ téseket ugyanúgy meghatározhatják, mint a korábban bemu­ tatott más cél-értékek. X X X

Egy pronatalista népesedéspropaganda lehetőségei A gyermekvállalást, a családon belüli gyermekek számának meghatározását motiváló egyéni és társas értékek - láthatunk - a régmúlt időktől kezdve mélyen épültek be kultúránkba. Vannak-e esélyei egy pronatalista népesedés­ propagandának arra, hogy ezek működési mechanizmusait, cselekvés-koordináló hatását - a termékenység növekedése érdekében - kedvezőbb irányba forditsák? Meglepő, hogy a propaganda szakemberei mennyire optimisták ezen a téren, s mennyire hajlamosak például a tömegkommunikációs népe­ sedéspropaganda előre látható kudarcait annak "kampány­ szerűségével", "nem eléggé célratörő megfogalmazásaival" magyarázni. A "hatás"-hoz túl nagy, irreális reményeket

- 51 -

fűzők a tömegkommunikációs tartalmak hatékonyságát megha­ tározó, számos körülmény közreműködésével nem számolnak. Ezek közül a legfontosabbak: a/ A tömegkommunikációs tartalmak a társadalomban érvé­ nyesülő kulturális hatásoknak csak egyik tartományát je­ lentik.

Ahhoz, hogy egyáltalán megértsük: milyen h e t ő s é g e i

l e ­

vannak bármiféle tömegkommunikációs

tartalom hatásának, ismernünk kell: egyáltalán mi a he­ lye, szerepe a történetileg állandóan változó kultúra közvetítésének,

formálásának mechanizmusában. A kultú­

ra magában foglalja a társadalmi-gazdasági viszonyokat, az élet anyagi-tárgyi feltételeit, a munka- és a politikai-kulturát, az emberi kapcsolatok rendszerét és minő­ ségét, a viselkedéskultúrát csakúgy, mint a tudat vilá­ gát, vagy a szükebb értelemben vett kulturális-tudomá­ nyos, művészeti értékeket, a népszerű kultúra termékeit. Csak a kultúra egyes részterületei, elemei közötti kap­ csolódási szálak felfejtése adhatja kezünkbe a kulcsot ahhoz, hogy a kommunikáció valamennyi tipusa /a tömeg­ kommunikációtól a személyes kommunikációk legkülönbözőbb tipusáig/ hogyan testesiti meg és miként közvetiti /köz­ vetlenül vagy rejtett üzeneteken, keresztül/ a kulturális mintákat, azok elfogadását, vagy elutasítását; b/ A tömegkommunikációban közvetített népesedésporpaganda nem szakítható ki a tömegkommunikációs tartalmak öszszességéből, hatása e tartalmak "össz-hatásánák" függvé­ nye.

.

.

.

- -

.*•

1 í

'

G . G e r b n e r , akinek nevéhez az" un. kulturális mutatók kidolgozása fűződik, igy ir erről: "... A töme­ gesen termelt kultúra termékei egyedülálló lehetőséget biztosítanak arra, hogy a társadalmilag hatékony közle­ ményrendszereket tanulmányozhassuk. Ezekben a rendszerek-

- 52 -

ben - a népszerű regényekben, a színdarabokban és a hírek­ ben - az emberi alaphelyzet teljességével jelentős össze­ függésben az élet egyes vonatkozásai ujrateremtődnek. Egyegy társadalmi vállalkozás működése vagy egy-egy tudáste­ rület csak akkor válik láthatóvá, am ikor a fiktiv müvek vagy hirek értékei, vagyis a társadalmi jelfunkciók azt megkövetelik. A színmüvekre és a regényekre épülő szórakozta­ tásra különösen az jellemző, hogy rituálisan megismétlődő társadalmi jelmechanizmusokat alkalmaz, amelyek az emberek és az élet megközelítésmódjainak konvencionálisán kultivált változatait mutatják meg. Az élettől eltérően a nép­ szerű regény vagy szinmü lényege "nyitott könyv". A tények nem illenek be ebbe a realitásba, amely az értékek reali­ tása. A jellemzés rendszerint tendenciózus, a motiváció átlátszó, a problémák és a konfliktusok nyilvánvalóak, a végkifejletet meghatározó erők dinamikája csakúgy, mint maga a végkifejlet, rendszerint világosan átlátható. A tö­ megesen termelt kultúra valamennyi terméke közül ez az, a­ mely leginkább alkalmas a legszélesebb és legváltozóbb összetételű közönség igényeinek a kielégítésére. A legtöb­ ben - különösen a fiatalok és az alacsony iskolai végzett­ ségűek - a legtöbb témával és gondolattal viszonylag válo­ gatás nélkül eltérő szabad idejük során "véletlenszerűen" találkoznak. A "szórakozás" ürügyén ezáltal olyan dolgokra is ráirányul az emberek figyelme, amire egyébként sosem lennének kiváncsiak. Egy-egy tömegkommunikációs eszköz közleményrend­ szerének jelösszetételé és struktúrája a tömegkommunikáci­ ós eszköz által létrehozott m e s t e r s é g e s "vilá­ got" jelöl ki. Csak az létezik, ami leképződik. A "tények" nem az áthatolhatatlan valóságot, hanem a kézzelfogható vázat tükrözik vissza. A bemutatott anyag gyújtópontja ma­

- 53 -

gához vonzza a figyelmet, a hagsulyok kijelölik a fontos­ sági sorrendet, a "tipizálás" és az életsorsok meghatároz­ zák az értékeket és a hatalmi viszonylatokat, miközben a cse­ lekmény izgalma vagy más szervező kapcsolata révén a dol­ gok dinamikus egésszé állnak össze. Ennek a "világnak" sa­ ját

i d e j e ,

saját

m o g r á f i á j a ,

tere, és

f ö l d r a j z a ,

n é p r a j z a

d e ­

van, amelyet

áthat az intézményes cél és a társadalmi moralitás sza­ bálykészlete. Milyen politika lakja, milyen cselekedetek moz­ gatják; mely sors kormányozza és milyen témák uralják ezt a

"v i 1 á g o t"? Hogyan történnek a dolgok benne és mi

az oka annak, hogy időről-időre megváltoznak? A közleményrendszerben megbúvó "rendszer" lénye­ gében az intézmény elképzelése és célja. Az összetett "köz­ lemény" rendszer-jellegű funkciói, valamint jellegzetes fejlődésvonalai a következő módon tehetők láthatóvá: a müsordarabokat a vizsgálat céljából fontosnak tartott ka­ tegóriákra és egységekre "bontják", majd újra "összerakják" és igy állnak elő a társadalmi jelfunkciók.

/17/

Ma még keveset tudunk arról, hogy milyen elemei vannak a magyar tömegkommunikáció e szimbolikus világának, hogy az üzenetfolyam milyen szemléletmódokat, sztereotipi­ ákat, hiedelmeket, értékeket, normákat kultivál, azt azon­ ban bizonyosnak vehetjük, hogy e szimbolikus világ és a mögötte meghúzódó előfeltevések nem képeznek változatlan és homogén rendszert. A tömegkommunikációs tartalmak "kultivációs trendjeinek" ismerete nélkül azonban reménytelen dolog a népesedési magatartás befolyásolását célzó közle­ mények rövid-, vagy hosszutávu hatásával számolni, mint­ hogy ez a hatás attól függ: a népesedéssel kapcsolatos tartalmak milyen kultivációs trendben, milyen kultivációs környezetben helyezkednek el.

- 54 -

c/ A tömegkommunikációs propaganda hatása attól is függ, hogy a benne foglaltak milyen mértékben érhetők el a kü­ lönböző rétegek számára, s hogy az adott társadalom kom­ munikációs rétegződésén belül milyen szerepe van a tömeg­ kommunikációnak. A társadalmi egyenlőség-egyenlőtlenség viszony­ latai az un. kommunikációs rétegződésben is megjelennek, mintegy "rárakódva" e viszonylatokra, sulyosbitva azokat. Ez megjelenhet az eszköz-ellátottság egyenlőtlenségeiben; "kód-problémaként"

/mely rétegek számára milyen mérték­

ben érthető a közlemény kódja, nyelvi megfogalmazása, ké­ pei/; abban, hogy milyen rétegeknek és csoportoknak ked­ vezőbbek a lehetőségeik, véleményeik, érdekeik érvényesitésére a tömegkommunikációs tartalmakban; a területi e­ gyenlőtlenségek kommunikációs vonatkozásaiban és számos más területen. Az a jelenség is ismert, hogy a társadalom információs pályái kumulativ szerveződést mutatnak: a tár­ sadalmi hierarchiában előnyösebb helyzetben lévő csoportok valamennyi információs pályán közvetített információkból részesülnek, s minél hátrányosabb egy csoport anyagi-kul­ turális szempontból, annál inkább szűkülnek az informá­ ciós csatornákból való részvétel lehetőségei. A közönség egészét tekintve tehát egy határozott társadalmi szelek­ ció érvényesül az információs pályák elérhetőségét tekint­ ve. A népesedésporpaganda hatékonyságának is fontos feltétele lenne annak tisztázása, hogy mely rétegeket, csoportokat kivánja elérni ez a propaganda; az eszköz, a hozzáférhetőség, az érthetőség, stb. tekintetében "elé­ ri-e" a célzott rétegeket. X X X

- 55 -

Azt hiszem azonban, hogy a népesedéspropaganda hosszutávu hatását elsősorban nem a tömegkommunikációtól kellene várnunk. Sokkal sürgősebb tennivalók lennének a­ zon a téren, amit tudományos zsargonnal élve "szociali­ zációs feladatnak" nevezhetnénk: a fiatal generáció csa­ ládi életre felkészítése terén. Részben annak eredményeként, hogy a felszaba­ dulás után az általános iskolai tananyagból - mint pol­ gári csökevény - kikerült a háztartási ismeretek, csa­ ládi ismeretek oktatása, részben pedig annak következ­ tében, hogy a család maga is elsősorban "pályára", nem pedig családi életre orientálja gyermekeit, a fiatal há­ zasulandók kifejezetten tanácstalanul kerülnek be egy merőben uj életformába. Az iskolai "felkészítés" az u­ tóbbi időben már foglalkozni kezdett ezzel, elsősorban a szexuális életre, a születésszabályozásra illetve fo­ gamzásgátlásra vonatkozó ismeretek nyújtásával. A párvá­ lasztással, családi élettel kapcsolatos osztályfőnöki ó­ rák elsősorban ennek érzelmi oldalát, "szépségeit" hang­ súlyozzák, s kevéssé készitik fel a fiatal generációt arra, hogy a családalapitás súlyos megpróbáltatásokkal jár, nehéz feladatok teljesítésével, amelyekhez ismere­ tek, tudásanyag szükséges. Lányok és fiuk tömegei kötnek házasságot anélkül, hogy tudnák: hogyan kell pénzt be­ osztani, takarítani, csecsemőt gondozni, beteg családta­ got ápolni, főzni, diétás étrendet késziteni, hivatalos ügyekben eljárni, időt beosztani, nagytakaritást-nagymosást végezni, varrni, családi munkamegosztást megszervez­ ni, stb., stb. Ezeknek az ismereteknek hiánya, gyakorlá­ sának rutintalansága nemegyszer igen gyorsan vezet súlyos, nem megoldható családi konfliktusokhoz. A gondoknak, ne­ hézségeknek való ellenállás sokszor egyetlen lehetősége a fiatal házasok számára éppenséggel a kevés gyermek vál­ lalására.

- 56 -

A családi életre, a "szülő-státusra" felkészítés intézményes háttere sem biztosított ma. Az általános isko­ lák többségében - amely fő szintere lehetne ennek - olyan fiatal generáció tanit, amely maga is hasonló problémákkal küszködik. Más vonatkozásokban - pl. magára maradt öregek, betegek ellátása kapcsán - sokszor és sokféleképpen beszé­ lünk a családgondozás társadalmi megszervezésének szüksé­ gességéről. A családi, háztartási ismeretek korai életkor­ ban történő elsajátítása nem csak ennek sajátos "káder-u­ tánpótlását" jelenthetné, hanem energia-tartalékokat is biztosíthatna: távolabbi családtagok gondozása nemegyszer azért jelent megoldhatatlan nehézséget, mert a fiatalabb generációnak ilyenfajta feladatok ellátásban semmiféle ru­ tinja, identifikációs készsége nincsen. X X X

A népesedéspropaganda egy másik nagy lehetősége azoknak a "társas", "kollektív" értékeknek patronálása, tá­ mogatása, fejlesztése, amelynek jelei egyes csoportokban, mikro-közösségekben, lakóhelyi közösségekben, mint a fia­ tal gyermekes szülők öntevékeny mozgalmai már napjainkban is felfedezhetők. Nagyobb figyelemmel lehetne kisérni, s ha szükséges, akár pszichológiai, akár pedig adminisztrativ segítséggel támogatni e fejlődő közösségeket, mozgal­ makat. Ami az adminisztrativ segítséget illeti: közismert, hogy az utóbbi időben elterjedt az un. "maszek-bölcsőde", "maszek-óvoda", "maszek-gyereknyaraltatás" formája, amely - a kisipari szolgáltatásokhoz hasonlóan - kifejezetten hiánypótló szolgáltatás. Közöttük a kiváló pedagógusi irányitás mellett működőktől a nyerészkedő, sivár gyermek­ megőrzőkig igen széleskörű változatok funkcionálnak. Mű­ ködésük támogató szabályozása mind a népesedéspolitika, mind pedig a népesedéspropaganda nagyobb figyelmét követelné meg.

- 57 -

A népesedéspropaganda bármely formájáról, terü­ letéről lett légyen is szó, nem mellőzheti a propaganda­ kutatás modern eszközeinek és módszereinek szakszerű al­ kalmazását. Azok a dokumentumok, amelyek időről-időre egy-egy népesedéspolitikai határozat "kiegészitő záradé­ kaként" a népesedéspropaganda feladatait foglalják össze, ennek hiányáról árulkodnak. S ez nemcsak a propaganda mód­ szereinek megválasztásában érezteti hatását, hanem az ál­ tala közvetített tartalmakban is. De ennek elemzése e he­ lyen meghaladná lehetőségeimet.

Lehetséges-e a párbeszéd a népesedési magatartás érték-o­ rientációinak vizsgálata és a demográfiai elemzés elvei­ nek és módszereinek alkalmazása között? Hogy szükség lenne, az bizonyos. Gyakori és jo­ gos kifogás szociológiai kutatásokkal szemben, hogy megállapitásai, az általánositás igényével fellépő következ­ tetései bizonytalan adatbázison alapulnak: a reprezentativ adatgyűjtések és megfigyelések a mintavétel legkevés­ bé sem kifogásolható szabályainak betartása mellett készül­ hetnek ugyan, az elemzések többnyire mégsem veszik figye­ lembe, hogy a vizsgált társadalmi jelenséget produkáló emberek összetételét halandóságuk, vándorlásuk, azok dif­ ferenciái és egyéb, un. zavaró események is befolyásolják. A szociológiai elemzések e mulasztásai leggyakrabban a vizsgált - nem demográfiai - jelenségek szerepének, ha­ tásának eltulzását eredményezik. Azt gondolom, e mulasztás egyik legfőbb oka, hogy a szociológiai szakképzés - nálunk például - nélkülözi a demográfiai szemléletmód és módszerek elsajátítását, s igy többnyire az adatgyűjtések hiányosak, demográfiai elemzés elvégzéséhez pontatlanok. /Leggyakoribb az életrajzi dátu­ mok pontatlan feljegyzése vagy hiánya, ami az utólagos e-

- 58 -

lemzés lehetőségét is kizárja./ A dolog másik oldala, hogy a szociológiai szak­ kutatás sürün kerül szembe olyan problémákkal, amelyek a valóságban nem úgy jelennek meg, hogy - C. W. Mills kife­ jezésével élve - keresztülmehetnek a statisztikai szer­ tartáskönyv nagyon finom szűrőjén. Sőt - a Mills-i gondo­ latmenetet tovább követve: "... a módszer nem akadályoz­ hat meg bennünket abban, hogy a bennünket érdeklő problé­ mákkal foglalkozzunk, már csak azért sem, mert a módszer legérdekesebb és legnehezebb problémái éppen ott vetődnek fel, ahol a bevált technikák nem alkalmazhatóak".

/"A szo­

ciológiai szemlélet", in.: Hatalom-politika technokraták c. válogatás C. W. Mills

müveiből, KJK, 1970./ E"leg-

érdekesebb" és "legnehezebb" problémák egyikét a magam részéről éppen abban látom, hogy hogyan vagyunk képesek elméletileg, metodológiailag felkészülni egyidejűleg fenn­ álló rendszerek együttmozgásának megismerésére, "egymásba játszására". A dolog ugyanis nem úgy áll, hogy a népesedési folyamatok és jelenségek "zajlanak a maguk

menetében",

s ahol azok nem magyarázhatóak meg saját "öntörvényűkkel", ott a hiányokat más, "társadalmi", "kulturális" hatások szerepével tömjük be, hanem ezt a folyamatot - minden pil­ lanatában - át- meg átszövik az emberi tevékenységet jel­ lemző, olyan törvényszerűségek és mechanizmusok, amelyek heterogének, de egyidejűen jelentkeznek, egy adott szinten, jóllehet más és más típusokhoz tartozóan. Meg tudjuk "szá­ molni", hogy e folyamatnak adott pillanatban /hónapban, évben, évtizedben, században/ hány ember volt a részese, s az emberek e csoportja milyen összetételű, sőt eljátsz­ hatunk azzal, hogy "milyen lenne" ez a folyamat, ha a né­ pesedés törvényei

nem,

vagy pedig

lyásolták volna. De magát a folyamatot r á z n i

m á s k é p p

befo­

m e g m a g y a ­

csak az adott kultúra érték- és normarendszerében,

- 59 -

intézményrendszerében lehetséges, s ezek működésének - jól­ lehet ezt is a történelem, az emberek produkálták - saját törvényei vannak. E törvények ugyanúgy fordulópontjait, sorsfordulóit jelenthetik az emberi életnek /egyéni szin­ ten is, de csoport-szinten, vagy olykor az egész népessé­ get érintően/, mint bizonyos életkorok megérése, házasság­ kötés, válás, költözködés, vagy a társadalom hierarchiájá­ ban előre-, vagy visszalépés, sőt ezek bekövetkezésének éppenséggel előidézői vagy akadályai lehetnek. Néhány példája ennek: - A társadalmi információk terjedésének mechanizmusa az a­ dott kultúra feltételeinek megfelelően alakitja a társa­ dalom sajátos kommunikációs rétegződését. Az ember kom­ munikációs rétegződésben

elfoglalt helye nem simul rá

teljesen a társadalmi rétegződésben elfoglalt helyre, vagyis a két rétegződés hierarchiája nem "egydimenziós". A kommunikációs rétegződésben elfoglalt hely ugyanakkor nagymértékben meghatározza az egyén életvezetését, dön­ téseit, aspirációit, társadalmi lépéseit. Az életvezetés, a döntések, a társadalmi lépések kizárólag demográfiai változók mentén történő elemzése éppenséggel elfedi a kommunikációs rétegződésben elfoglalt hely hatását. - Az egyén élete, "életrajza" - minthogy különböző társa­ dalmi szerepek megszerzéséből, elveszítéséből, módosítá­ sából, illetőleg az egyik szerepből a másikba való átme­ netből áll - szorosan összekapcsolódik azzal az intéz­ ményrendszerrel, amelynek a szerepek részei. Értelmezé­ se nem lehetséges az intézményrendszer kulturális környe­ zetének, működésének ismerete nélkül. Nem kell másra gon­ dolnunk mint arra, hogy például a házasságkötés intézmé­ nyes formáinak és működésének kulturális környezete - akár országonkénti különbségeit, akár történelmi változásait te kintve - hogyan módositja azt a szerepet, amelyet régeb­ ben egyértelműen tudtunk definiálni a "házas" kategóriá­ val. /A házas- külön él; házas- nem házastársával, de é-

- 60 -

lettársával él; a házasságkötés nélküli élettársi kapcso­ lat; az elvált házasok vagyonjogi okokból történő elválá­ sa, de gyakorlatban házasként együttélése - voltaképpen valamennyi variáció fedheti azt a

s z e r e p e t

az

egyén életvezetésében, amely döntéseit, lépéseit, aspi­ rációit, jövedelmét, életmódját, szülői szerepét a "há­ zasságban élő, házas státusú" szereppel azonosan látja el./ Ha a házasok magatartását vizsgálva ezt csupán a "házas", "nem házas" demográfiai változó mentén végezzük, éppenséggel azokat a társadalmi jelenségeket nem tudjuk megfigyelni, amelyek a házasság intézményes kereteinek lazulása, a kulturális környezet toleranciájának válto­ zása következtében ugyanazon jól körülírható d a l m i

s z e r e p n e k

t á r s a ­

formaváltozását jelentik

napjainkban. Az emberi viselkedésnek, a személyes orientációknak van egy olyan mezőnye, amelyben az egyén nem "simul rá" köz­ vetlenül a társadalmi tendenciákra, amelyben az érték, a norma, a választás, a minta, az elvárás, a szükséglet csak az egyén és mások perszonális kapcsolataként értel­ mezhető. Ezeknek a fogalmaknak empirikus megragadása szo­ ciológiai, demográfiai módszerekkel nem lehetséges. Olyan vizsgálatoknak, amelyek célja azon mechanizmusoknak és törvényszerűségeknek a feltárása, amelyekben értékek és normák keletkeznek és elhalnak, vagy pedig tovább hagyományozódnak generációról generációra, a szintere a mikroszociológia, a társas kapcsolatok világa. S jóllehet, az értékek, normák alakulásának, hagyományozódásának út­ ja a "minta-tanulás", - a minták nyújtása, elfogadása, vagy elutasítása, a kisközösségek - pl. települési- , faluközösségek, stb. - normatívái demográfiai magatartá­ sokat, döntéseket is formálnak, alakítanak, a demográfi­ ai trendeket olykor búvópatakként befolyásolva. A népes­ ség viselkedéskultúrája, szokásrendszere ezért olyan té­ nyezők, amelyeket a demográfiai magyarázatok sem mellőz­ hetnek.

- 61 -

- Keveset tudunk ma még arról is, hogy az életmódot alapve­ tően meghatározó, nem kifejezetten demográfiai tényezők milyen életkorban és milyen "sorsfordulat" formájában ha­ tározzák meg az "átlagember" életrajzát. /Pl.hány éves korban jut lakáshoz; hány éves korára szerzi meg a mun­ kavégzéshez szükséges képzettségét; hányszor változtat aktiv élete folyamán munkahelyet; munkahelyváltozásai "előrelépéssel" járnak-e, s ha igen, milyen életkorra követ­ kezik ez be; gyermekeit hány évig tartja "gyermek-státus­ ban"; stb., stb./ Ezekre és a hozzájuk hasonló kérdések­ re a demográfiai szakkutatás korrekt válaszokat tudna ad­ ni, de sokszor úgy tűnik fel, hogy kevés "társadalmi i­ gény" van megválaszolásukra. Pedig lehetséges, hogy ép­ penséggel ezek vinnének közelebb annak ismeretéhez: me­ lyek egy adott történelmi periódusban az emberi élet v a ­ l ó s á g o s

sorsfordulói, melyek azok, amelyekben leg­

nagyobbak a társadalmi esély-egyenlötlenségek. Az elmondottak - a teljesség, a rangsorolás, pre­ ferálás mindenfajta igénye nélkül - csupán "segédeszközök" annak illusztrálásához, hogy a népesedési magatartás vizs­ gálata nemcsak, hogy sok és sokfajta lehetőséget nyit de­ mográfusok és szociológusok párbeszéde előtt, hanem egyál­ talán nem is mellőzheti azt. A szociológus természetesen csak saját közreműködését tudja felajánlani ebben az együt­ tesben. Ennek első lépése - a magatartást motiváló egyéni és társas értékek feltárást, működését megismerendő - olyan társadalmi jelzőszámok kialakítása lehetne, amelyek az élet­ rajz kulturális feltételek által meghatározott, "lágyabb" elemeit is alkalmassá tehetnék demográfiai elemzését elvég­ zésére.

- 62 -

JEGYZETEK

/l/

Válogatás a nemzetközi népesedési konferencián el­ hangzott előadásokból, Mexikó, 1977. Központi Sta­ tisztikai Hivatal, Budapest, 1980. Statisztikai hi­ vatalok és nemzetközi szervezetek statisztikai te­ vékenységéből /Ismertetés és forditások/ 48. sz.

/2/

Göran Ohlin előadásában említette ezt Shultz, Easterlin és Leibenstein újszerű megközelítéseivel összefüggésben.

/3/

/l/-ben im. 8. old.

A magyar nyelvű szakirodalomban ezeket a vitákat szakirodalmi tájékoztató jelleggel Andorka Rudolf: Társadalmi jelzőszámok-társadalomstatisztikai rend­ szerek c. munkája ismerteti.

/Statisztikai módsze­

rek - Témadokumentáció, KSH, 1975./ /4/

E kutatások igen kiterjedt köréből néhányat emlitek csak azok közül, amelyekből a legtöbbet merítettem: Mark Abrams: Subjective Social Indicators /in: So­ cial Trends, Central Statistical Office, London, 1973./, John Hall: Measuring the Quality of Life Using Sample Surveys /in. Technology Assesment and Quality of Life, A Saint Publication, Elsevier Sci­ entific Publishing Co. Amsterdam, London, New York, 1973../, A. Campbell - P. E. Converse: The Human Meaning of Social Change, Russel Sage Foundation, New York, 1972./, N. M. Bradburn: The strucutre of Psychological Well- being, Aldine, Chicago, 1969./

/5/

Az un. "tervezett", illetve "ideális" gyermekszámátlagok interpretációjában többnyire szerepelni szo­ kott az a hiedelem, hogy ebből következtetni lehet

- 63 -

elkövetkező időszakok termékenységére. Az 1970. évi "Családtervezés Magyarországon" cimü kiadvány pl. a viszonylag magas ideális gyermekszám-átlagból arra gondol, hogy a fiatal házasok törekvését nem lesz nehéz a három gyermek vállalására befolyásolni.

-

Pressat-nak egy 1962-ben Magyarországon is megje­ lent munkája /A gyermekek ideális és tényleges szá­ ma, Demográfia 4. sz./ kísérletet tett arra, hogy az ideális gyermekszám-véleményeket és az érintett kor­ osztályok fogamzásgátlási gyakorlatát együttesen ve­ gye figyelembe, arra a kérdésre felelve, hogy "mi lenne, ha a nők annyi gyermeket szülnének, amennyit ideálisnak tartanak". Kiderült, hogy ha a franciák az 1960-as években általuk kitűzött termékenységi ideálokat követték volna, egy esztendő összes há­ zasságából származó utódaik száma 12-19 %-kal csök­ kent volna, illetve 8 ország - közöttük Magyarország - 1958. évi nettó reprodukciós együtthatóinak érté­ két összehasonlitva az ideális gyermekszámmal számolt RQ-kal, ez utóbbi minden esetben alacsonyabb értékű. Ez azt mutatja számunkra, hogy az "ideális gyermek­ szám” fogalma rendkivül heterogén tartalmakat takar, s e formájában ilyen számítások végzése nem igazán szerencsés. /6/

Ezt egyébként a szakirodalom ma már többé-kevésbé el­ 6 / ismeri. Ezt a témát számomra legrokonszenvesebben tár­ gyalják: J. Blake: Reproductive Ideals and Educatio­ nal Attaintment among White Americans 1943-1960. /population Studies, Vol. XXI., 1967./ R. Freedman L. C. Coombs: Várható családnagyság és a családnöve­ kedés formái: egy longitudinális vizsgálat, Demográ­ fia 3-4. sz., 1968./, és Helem Ware: Ideal Family Size /Occasional Papers,International Statistical Institute, 1974. 13. sz./ munkái. Az ideális és ter­ vezett gyerekszám-fogalmak alkalmazásának egyes mód-

- 64 -

szertani problémáiról lásd még: S . Molnár E .: A csa­ ládonként ideálisnak tartott gyermekszám interpretá­ lásának néhány problémája, Demográfia, 1976. 2-3.sz. és S . Molnár E .: A kérdőivkérdések ellenőrzése /Kér­ dezésmetodikai megfontolások/ Szociológia, 1975. 3. sz. /. De nemcsak kérdezés-metodikai problémáról van itt szó. Jean Bourgeois-Pichat: Recent Demographic Change in Western Europe: An Assesment c. tanulmá­ nyában meggyőzően bizonyltja, hogy az un. "tervezett gyermekszám" viziója ma már egyáltalán nem alkalmas a termékenység előrebecslésére.

/Population and De­

velopment Review, 1981. március/. /7/

H. Schubnell - Freiburg-Ebnet, NSZK. előadása az 1977 évi mexikói konferencián, /l/-ben im. 95. old.

/8/

Több gyermeket nevelő anyák véleményeit vizsgálva azt találtuk, hogy a kérdezettek véleménye szerint nemi­ gen változik a család un. pszichikai egyensúlya attól függően, hogy hány gyermek nevelkedik a családban. /Pongrácz Tiborné - S. Molnár Edit: Vélemények a gyermekvállalásról és a népesedéspolitikáról több gyerme­ ket gondozó anyák körében, KSH Népességtudományi Ku­ tató Intézet közleményei, 1980. 48. sz./. Ezt hangsú­ lyozza egyébként Judit Blake-nek egy nemrég publikált tanulmánya is /The Only Child in America, Population and Development Review, 1981. márc./, kifejtve, hogy az amerikai szülők véleménye szerint mindegy az, hogy egy- vagy két gyermek van a családban, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, a lényeg az, hogy "kis család" legyen.

- 65 -

/9/

Ezzel kapcsolatban elég sok vizsgálat van, ezúttal Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az emberekben, Gondolat, 1977. Hankiss Elemér - Manchin Győző: Életminőség-modellek /TK kiadvány, 1978./, valamint S. Nagy Katalin munkáit emliteném, ez utóbbit még csak kéziratban olvastam, s azt mutatja be: hogyan tükröződik a la­ kás belső berendezésében az életmód változása. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha emlitést te­ szek azokról a lakáshelyzettel kapcsolatos közvéle­ ménykutatásokról, amelyekben magam is részt vettem, s amelyek ugyancsak jól tükrözték a lakás érték-hor­ dozóként funkcionálásának sokrétűségét. Ezek: S . Molnár E . - Boros Péter - Pataki Judit - Vágó Judit: A lakáshelyzet /Közvéleménykutatás és sajtó-tarta­ lomelemzés/, TK kiadvány, 1977./, valamint Pataki Judit - S. Molnár Edit: Lakásra várva ... /TK kiad­ vány, 1980./.

/10/

Cseh-Szombathy László: Családszociológiai problémák és módszerek, Gondolat, 1979.

/11/

A. Sauvy: La prévention in naissances. Presse Uni­ versitaires de France, 1967.

/12/

A modernizáció fogalmát sokfajtaképpen értelmezik. Leggyakoribb, hogy ezt a műszaki-technikai haladás­ ra, a műszaki-technikai innovációk szabad beáramlá­ sára stb. használják. Az életmód modernizálódásáról beszélve e fogalom körét szélesebben értelmezem, megegyezően azzal, ahogyan azt Kulcsár Kálmán A mai magyar társadalom cimü munkájában használja. suth Könyvkiadó, 1980./.

/Kos­

- 66 -

/13/

Pongrácz Tiborné - S. Molnár Edit: Népesedési kérdé­ sekkel kapcsolatos közvéleménykutatás, KSH Népesség­ tudományi Kutató Intézet közleményei, 1976. 43. sz.

/14/

Az értékek "karbantartása" kifejezést Hankiss Elemér­ től vettem, akinek munkáiból sokat merítettem a dol­ gozatban foglalt kérdések végig-gondolásához. A hazai érték-kutatások sajátos színfoltját jelentik azok a néhány éve megindított munkák, amelyeket M anchin Győ­ zővel és Füstös Lászlóval közösen végeznek. Az érték­ szociológia tárgyköréből készitett tanulmányainak egy tablója jelent meg Érték és társadalom cimen 1977-ben. /Elvek és utak sorozat, Magvető Könyvkiadó/.

/ 15 /

Hankiss Elemér és Losonczi Ágnes kiemelkedő munkái mellett az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetben Gombár Csaba, Papp Zsolt és Kolosi Tamás által ve­ zetett érték-kutatásokat emlitem.

/16 /

Hanák Katalin 1979-ben védett, megjelenés alatt álló kandidátusi disszertációja.

/Társadalmi mobilitás-

életmód-információszükséglet a falusi lakosság körében/.

/1 7 /

A kulturális mutatók elnevezését G. Gerbner vezette be és hallatlanul megtermékenyítette a kommunikáció­ kutatást általában is. /G. Gerbner: Toward "Cultural Indicators": The Analysis of Mass Mediated Public Message Sistems. Communication Review, 17. 1969./. Ez a munka magyar nyelven is megjelent.

/Kommuniká­

ció I-II., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977./. Felhasználásának széleskörű lehetőségeire két közle­ ményt is emlitenék példaként: J. C. Hubbard - M. F . DeFleur - L. B.

DeFleur: Mass Media Influences oh

Public Conception of Social Problems /Social Prob­ lems, 1975. I./, munkáját, amely három kérdéscsopor-

- 67 -

tot különít el: a társadalmi problémák jelentkezésé­ nek gyakoriságát a tömegkommunikációs eszközökben, a közvéleményben és a hivatalos statisztikákban. A ta­ nulmány a három tényező közötti összefüggések, kap­ csolatok mérésének lehetőségeit tárgyalja. A másik Karl Erik Rosengren: Kulturális mutatók /A svéd jel­ kép-rendszer: 1945-1975./ cimü, a XXX. Nemzetközi Kom­ munikációs Konferenciára /1980. Acapulco/ készített dolgozata, amely egy olyan interdiszciplináris kuta­ tás eredményeit foglalja össze, amely Svédország na­ pilapjainak és folyóiratainak tartalomelemzéséből nyert adatok alapján tesz kísérletet - a gazdasági és társadalmi mutatók mintájára - kulturális mutatók ki­ dolgozására. Az említett anyagok a TK mühelysorozatában magyar nyelven is olvashatóak. /18/

Andorka Rudolf: Születésszabályozás az Ormánságban a 18. század vége óta, Demográfia, 1970. 1-2., Andorka Rudolf: Az ormánsági születéskorlátozás története, Valóság, 1975. 6., és Andorka Rudolf: Determinants of Fertility in Advanced Societies, Methuen and C o . , LTD, London, 1978.

/19/

Lásd: /9/-ben im. S . Molnár - Boros - Pataki - Vágó: A lakáshelyzet.

/20/

Lásd: /5/-ben im. Családtervezés Magyarországon, 1970. kiadványt.

/21/

Lásd:

/13/

/22/

Lásd: /8/-ban im. /"Vélemények a gyermekvállalásról..." c. kiadvány/.

/23/

A gyermek számára és nemére vonatkozó preferenciák az 1974. évi magyar házasságok longitudinális vizsgálat

- 68 -

alapján. Demográfia, 1975. 4., 501-520. old. /24/

Lásd:

/8/-ban im. /"Vélemények a gyermekvállalásról..."

c. kiadvány/. /25/

Lásd:

/8/-ban i m ./"Vélemények a gyermekvállalásról..."

c. kiadvány/. /2 6 /

Lásd:/12/-ben im. '

/27/

\

Márkus István: Nagykőrös /Magyarország felfedezése so­ rozat, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979./

/28/

Márkus István im. 386-389. old.

/29/

S. Molnár Edit - Ponqrácz Tiborné: Közvéleménykutatá­ sok a gyermekvállalásról és a népesedéspolitikáról, TK Tanulmányok sorozat, 1979. 1. sz.

/30/

H. Sas Judit: Életmód és család. Az emberi viszonyok alakulása a családban. MTA Szociológiai Kutató Inté­ zet kiadványai, 1973.

/31/

Hankiss Elemér: Az igazságosságról.

/A társadalmi e­

gyüttélés egyik sarkalatos, de ellentmondásos érté­ kéről./ /In: Hankiss Elemér: Érték és társadalom, Elvek és utak sorozat, Magvető Könyvkiadó, 1977./ /3 2 /

Ennek értelmezéseivel sokoldalúan foglalkoznak Ferge Zsuzsának Társadalompolitikai tanulmányok cimü köte­ tében szereplő, egyes tanulmányai. /Gondolat, 1980./

/33/

Lakás-vizsgálataink mutatták, hogy pl. rossz lakás­ viszonyok között élő, vagy lakás nélküli fiatal há­ zasok alacsonyabban iskolázott része nem ismeri még azokat az állami, szociálpolitikai kedvezményeket

- 69 -

sem, amelyek a fiatal házasoknak járnak, illetve egy elképzelt, szerencsés helyzetben /ötös lottó-találat esetén/ - minél alacsonyabban iskolázott és minél a­ lacsonyabb jövedelmű rétegről van szó - annál szeré­ nyebbek, "földhözragadtabbak" a kívánságok a pénz el­ költésére vonaktozóan. /34/

Ferge Zsuzsa: Az elosztás és újraelosztás néhány "gya­ korlati elve" /In: Ferge Zsuzsa: Társadalompolitikai Tanulmányok, lásd: /32//

/35/

Szekfü András: Cséplő Gyuri /Tömegkommunikációs Kuta­ tóközpont Tanulmányok sorozat, 1980./

/36/

S. Molnár E. - Boros P . - Pataki J . - Vágó J .: A la­ káshelyzet /Közvéleménykutatás és sajtó-tartalomelem­ zés, TK tanulmányok, 1977./

/37/

Gunnar Myrdal: Korunk kihivása: A világszegénység /Társadalomtudományi Könyvtár, Gondolat Könyvkiadó, 1974./

/38/

Helen Ware: Ideal Family Size /Occasional Papers, In­ ternational Statistical Institute, 1974. 13. sz./

/39/

Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások /Társa­ dalomtudományi Könyvtár, Gondolat Könyvkiadó, 1981./

/40/

Erdei Ferencnek a "Magyar falu" és "A magyar paraszt­ társadalom" cimü munkáit emliteném első helyen. De tovább még: Kodolányi János: Baranyai utazás /Buda­ pest, 1940./, Kovács Imre: A néma forradalom, Buda­ pest, 1937. és Andorka Rudolfnak már emlitett, az ormánsági egykével kapcsolatos kutatásai és publi­ kációi.

- 70 -

/41/

Erdei Ferenc: Magyar falu - Tárkány Szücs Ernő is idézi, im. 117. old.

/42/

Kulcsár Kálmán ismertette a következő adatokat: 1938-ban 522, 1950-ben 447 személyt Ítéltek el mag­ zatelhajtásért, 1951-től növekedni kezdett az eli­ téltek száma, 1953-ra például 1538-ra. A büntetések közt rendkivül szigorúak is voltak: 1952-ben 9 em­ bert Ítéltek el 5-10 évre, 3 személyt 10 éven felü­ li időtartamra, 1953-ban pedig 123 személy kapott 5-10 évre szóló, s három 10 éven felüli börtönbün­ tetést. Lásd: Kulcsár Kálmán: Az ember és társadal­ mi környezete, Gondolat Könyvkiadó, 1969. 290.old./.

/43/

S. Molnár Edit - Monigl István: Közvéleménykutatás a születések számának alakulásáról, a gyermekszü­ lésre ösztönzés és a gyermeknevelés támogatásának formáiról. TK Tanulmányok sorozat, 1972.

/44/

Kulcsár László: Vélemények az 1973-as népesedéspo­ litikai határozatról, a családtervezés egyes kér­ déseiről /TK Tanulmányok sorozat, 1974./.

X X X

- 71 -

LEKTORI VÉLEMÉNY Andorka Rudolf

Üdvözölni kell mindenek előtt a szerzőnek azt a törekvését, hogy a szociológiai szempontokat bevigye a termékenységet meghatározó okok kutatásába. A születésszám változásainak, a társadalmi rétegek közötti termékenység különbségeknek vizsgálatát, amelynek a mai Magyarországon különösen nagy jelentősége lenne, erősen hátráltatja az, hogy a demográfia és a szociológia egyaránt idegenkedik a másik tudomány kutatási módszereinek és fogalmainak hasz­ nálatától. A szociológiai kutatás nem hozhat megbízható e­ redményeket a demográfia jól kidolgozott módszertanának és kitűnő adatbázisának felhasználása nélkül, viszont a demog­ ráfia szerintem többek között azért nem volt képes a csalá­ dok gyermekszámának alakulását megnyugtatóan megmagyarázni, mert nem alkalmazta a szociológiai szemléletmódot. Azt, hogy a nemzetközi demográfiában megvan a szándék más tudományok, többek között a szociológia néző­ pontjainak és felismeréseinek felhasználására, bizonyítja többek között az 1980-ban Bad Homburgban rendezett szemi­ nárium a termékenységi trendek meghatározó tényezőiről, azok fontosabb elméleteiről és uj kutatási irányairól. A szemináriumot a Nemzetközi Népességtudományi Unió és a Né­ met Demográfiai Társaság rendezte és a meghívottak listá­ jára tudatosan vettek fel a demográfusok mellett szocioló­ gusokat, közgazdászokat, történészeket, pszichológusokat. Egy ilyen szeminárium természetesen nem képes a termékeny­ ség tényezőinek uj elméletét kidolgozni, de az előadások és a viták egyértelműen mutatták, hogy a termékenység ala­ kulásának /akár a fejlődő, akár a fejlett országokban/ uj és jobb magyarázatát leginkább több társadalomtudomány öszszefogásától, az interdiszciplinaritás alkalmazásától vár­ hatjuk.

- 72 -

Mivel S. Molnár Edit nem fejti ki részletesebben tanulmányában, hol helyezkednek el az értékek a termé­ kenységet meghatározó ok-okozati mechanizmusban, röviden kifejtem az én - természetesen vitatható - felfogásomat a termékenységet meghatározó ok-okozati sémáról, és abban az értékek helyéről. Ezelőtt azonban röviden be kell mutatnom a termékenység közgazdaságtani és szociológiai elméletének uj irányzatait. A termékenység uj közgazdaságtani elmélete Becker /1960/ munkájára nyúlik vissza. Becker szerint a háztartá­ sok, pontosabban a szülők a gyermekeket úgy kezelik, mint a más fogyasztási javakat, különösen mint a tartós fogyasz­ tási javakat, örömük /a közgazdaságtan nyelvén: hasznuk/ van a gyermekekből, viszont a gyermekek gondozása, nevelé­ se költségekkel jár. Ezért arra törekszenek, hogy az adott jövedelem színvonaluk mellett optimális kombinációval ren­ delkezzenek a gyermekekből és más fogyasztási javakból. /Ez nagyon vulgárisán, de találóan a "kicsi vagy kocsi?" dilem­ ma./ Ha magasabb a jövedelmük, akkor abból több gyermeket engedhetnek meg maguknak. Ezt az elméleti tételt nehéz volt összeegyeztetni azzal a sokszor megfigyelt ténnyel, hogy a magasabb jövedelmű családoknak kevesebb gyermekük van. /Bár ezt nem lehet általánosan érvényesülő törvényszerűségnek mon­ dani, mint azt korábban feltételezték./ Ezt Becker úgy hidal­ ta át, hogy a gyermekek mennyisége mellett a minőségüket is figyelembe vette. A jobban iskolázott, nevelt stb., jobb mi­ nőségű, ezért nagyobb örömet okoz szüleinek. Lehetséges te­ hát, hogy a magasabb jövedelmű család nem nagyobb mennyisé­ gű, hanem azonos /vagy kisebb/ számú, de jobb minőségű gyermek "előállitására" fogja jövedelmét felhasználni. A termékeny­ ség azóta továbbfejlesztett közgazdaságtani elméletei, a Chicagói-iskola /Schultz, 1974/ a család közgazdaságtani elméletébe, vagy a háztartási termelés és fogyasztás elmé­ letébe, vagy a háztartási termelés és fogyasztás elméletébe /Terlejckij, 1975/ illeszti be a termékenység elméletét.

- 73 -

Ebben a gyermekek mellett szerepel a kereső munka és az ab­ ból származó jövedelem, a háztartási munka, a gyermekneve­ lés és a belőlük származó hasznok, örömök. A szülők az i­ dejüket igyekszenek úgy elosztani a kereső munka, háztar­ tási munka, gyermeknevelés, stb. között, hogy a legnagyobb hasznuk legyen. Ennek a kibővített elméleti keretnek alap­ ján azzal is lehet magyarázni a magasabb jövedelmű családok kisebb gyermekszámát, hogy azokban a feleség potenciális kereseti lehetőségei magasabbak /mert iskolázottabb/, igy nagyobb az a jövedelem, amelytől elesik, ha kereső munka helyett gyermekneveléssel foglalkozik. a

Ezzel szemben a termékenység szociológiai elméle­ tei abból indulnak ki, hogy a szülők egyáltalában nem al­ kalmaznak gazdasági megfontolásokat, nem kalkulálnak, és nincsenek is választási lehetőségeik, amikor a gyermekszá­ mukról döntenek. Mint Freedman

- aki különben tudomásom

szerint az elsők egyike volt, aki az emberi termékenység szociológiája cimen foglalkozott ezzel a kérdéssel /Freed­ m a n , 1961-62/ - mondta: "amikor egy társadalom tagjai újra és újra visszatérő közös problémával kerülnek szembe, amely­ nek fontos társadalmi következményei vannak, kifejlesztenek e probléma számára egy normativ megoldást. Ez a megoldás, a viselkedési szabályoknak valamilyen együttese bizonyos helyzetben, a kultúra részévé válik, és a társadalom indoktrinálja a tagjait, hogy többé-kevésbé pontosan kövessék eze­ ket a normákat, implicit vagy explicit jutalmak és büntetések segítségével"

/Freedman, 1963/.

Úgy gondolom, hogy mindkét elméleti megközelítés­ nek van létjogosultsága. A közgazdaságtani elmélet, bármeny­ nyire is gúnyolódnak rajta az ellenfelei, meg tudja magya­ rázni a termékenység alakulását egészen rövidtávú helyze­ tekben, illetve teljesen homogén társadalmi rétegekben. Mi­ lyenkor valóban pozitiv korreláció érvényesül a családi jö­ vedelem és a gyermekszám között. A közgazdaságtani elmélet­

- 74 -

nek az a hibája, hogy az "ízléseket" vagy "preferenciákat", mint a közgazdaságtan általában, adottnak veszi. Valójában az Ízlések, preferenciák, vagy nevezzük őket a szociológia nyelvén értékeknek és normáknak, változnak, illetve társa­ dalmi rétegenként eltérőek. Ezért azokat a kísérleteket érzem a legsokatigérőbbnek, amelyek a közgazdaságtani meg­ közelítésbe beleépítik az "ízlések" változását /elsősorban Easterlin, 1969; 1975/. Judith Blake birálta talán a legélesebben a ter­ mékenység közgazdaságtani elméletét és fogalmazta meg azt, hogy a család a társadalmi presszió hatása alatt döntenek gyermekeik számáról /Blake, 1968/. Az úgy kialakuló ideá­ lis gyermekszámot tartotta a társadalmi pressziók hatására kialakuló gyermekszám-elképzelések legjobb mérőszámának. Ennek a megközelítésnek fő hibája az, hogy - amint éppen egyik fő képviselője, Hawthorn kifejtette /1970/ - nem lehet meg­ elégedni azzal, hogy utalunk a normákra és értékekre, hanem meg kell keresni, milyen társadalmi tényezők hatására ala­ kulnak ki és változnak a normák. A normákra és értékekre, vagy az ideálokra hivat­ kozó magyarázatot is messzemenően lehet birálni azon meg­ fontolás alapján, hogy a modernizációval párhuzamosan nö­ vekszik az individualizáció, gyengül a kollektiv normák szerepe, az egyének, illetve házaspárok maguk döntenek gyer­ mekeik számáról, nem követnek semmiféle társadalmi szabályo­ kat. ügy gondolom azonban, hogy akik igy gondolkoznak, illú­ ziónak esnek áldozatul. Csupán látszat az, hogy a társadalmi normák szabályozó ereje gyengébb a modern társadalmakban. Gondoljunk D. Riesman munkájára a "magányos tömegről" /Riesman, 1968/. Ebben a szerző kifejti, hogy Amerikában meny­ nyire terjed a "kívülről irányított ember" típusa, vagyis azé, akit a közvélemény, a munkatársak, szomszédok, barátok véleménye, helyeslése vagy rosszallása irányit a tevékeny­ ségeiben, döntéseiben, értékítéleteiben. Ezért nem lehet a

- 75 -

normákat és értékeket, tehát a szociológiai szempontot ki­ hagyni a termékenység magyarázatából. Mi határozza meg a normák és értékek alakulását? Ez az a kérdés, amelyre vonatkozóan eddig nem feleltek meg­ nyugtatóan a világirodalomban. Szeretnék azonban arra utal­ ni, hogy a tág értelemben vett gazdasági adottságoknak, a jövedelem színvonalának és főképpen az emelkedésének, a biztonságérzetnek, a jövőről, elsősorban a gyermekek jövő­ jéről alkotott képnek nagy szerepe van benne. Ebben az i­ rányban haladt Easterlin gondolatmenete, amikor az amerikai bébi-hullámhegyet és hullámvölgyet magyarázni próbálta /Easterlin, 1968, 1973; Easterlin, Wachter, Wachter 1978/. Természetesen vannak más tényezőkre utaló magyarázatok is. Ezek utalnak a vallásosságra, a felekezetek közötti különb­ ségekre, a nemzetiségi és etnikai csoportok közötti különb­ ségekre, stb. Nyilvánvalóan 3.ehet ilyen tényezőknek is sze­ repük, de a magam részéről mégis a gazdasági tényezők sze­ repét érzem a legerősebbnek. Röviden összefoglalva a termékenységet meghatá­ rozó okok sémáját igy képzelem el: 1. A családok gazdasági helyzete rövid távon be­ folyásolja a gyermekszámra vonatkozó döntéseket azokon a határokon belül, amelyeket az adott társadalmi környezet­ ben elfogadott normák és értékek megengedhetőnek tartanak /pl. abban, hogy az első gyermek megszületése után vállal­ koznak-e a másodikra, vagy a második után a harmadikra/. 2. A normák és értékek azonban meglehetősen beha­ tárolják a családok nagy többségének a gyermekszámra vonat­ kozó döntéseit, kevés család vállalkozik arra, hogy ebben a vonatkozásban ne viselkedjék konform módon. Ezért egy nagyobb társadalmi csoport vagy egy egész társadalom termékenységét többé-kevésbé erősen meghatározzák a kultúrájában élő nor-

- 76 -

mák és értékek. 3. A termékenységre vonatkozó normák és értékek hosszabb távon változnak. Valószinü, hogy a gazdasági té­ nyezők hatnak a legerősebben a normák változásaira. Néhány szó magyarázatot igényel, miért használom a "normák és értékek" kifejezéseket, nem pedig csak az ér­ tékek fogalmát. Valamely társadalom, réteg vagy kisebb kö­ zösség bizonyos dolgokat fontosaknak, másokat kevésbé fon­ tosaknak tart. Ezt fejezik ki az értékek, illetve azoknak egymáshoz viszonyított fontossága. Például fontosabbnak tekinthetik a kulturális kifinomultságot, vagy az anyagi előrejutást. Vagy fontosabbnak tekinthetik a jó lakásvi­ szonyokat vagy helyettük a személygépkocsi birtoklását. Ez olyan magatartási szabályokban, normákban fejeződhet ki, hogy helyesebb, illőbb operába, szinházba menni, mint mel­ lékjövedelemért dolgozni, vagy megfordítva, illetve helye­ sebb, illőbb először megfelelő lakást szerezni és csak az­ után személygépkocsit vásárolni, vagy megfordítva. Mindebből azt a következtetést szeretném levonni, hogy a normák fogalma más, mint az értékeké, és hogy - a termé­ kenység szociológiai vizsgálatakor az értékek mellett a normákat is vizsgálni kellene. Ennek a témakörnek a vizsgálata a demográfiai, szo­ ciológiai és pszichológiai világirodalomban meglehetősen új­ keletű, ezért nincs nagy szakirodalma és nincsenek kialakult módszerei. Mégis hasznosnak látom, ha utalok itt néhány ál­ talam ismert munkára, amelyeket érdemes lenne felhasználni pnnek a kutatásnak megtervezésében: - Coombs /1975/ módszere a családnagyság-preferenciák vizs­ gálatára, amelyet Klinger András és munkatársai is alkal­ maztak /A gyermekek, 1975/;

- 77 -

- Fawcett és munkatársai a gyermekek értékéről /Fawcett és szerzőtársak, 1974; Fawcett, 1974, Fawcett, 1970./; - Rainwater mikrovizsgálatai a gyermekszámot meghatározó tényezőkről /1960, 1965/; - Hoffman, L. W. és Wyatt /1960/, valamint Hoffman és Hoff­ man kutatásai /Fawcett, szerk. 1973-ban/ a gyermekek ál­ tal képviselt értékekről a szülők szemszögéből; - a termékenység csökkenés okainak ujabb német vizsgálatai /Mackensen, 1979; Bolte , 1980/; - Jolles /1957/ kiváló monográfiájára Bécs városról, ame­ lyet a demográfiában alig ismernek, noha évtizedekkel ez­ előtt vizsgálta a szociálpszichológiai adottságok hatását a népesség gyermekszámára; - Banks és Banks /1964/ vizsgálatát az angliai születéskor­ látozás elterjedésének okairól; - megemlíteném azt is, hogy egy korábbi munkámban /Andorka , 1978/ igyekeztem összefoglalni az addigi ilyen irányú ku­ tatásokat és saját felfogásomat /elsősorban az 5.10, 5.11 6.2. és 6.3. fejezetekben/. Andorka Rudolf: Determinants of fertility in advanced societies. Methuen and Co. LTD., London, 1978.

- 78 -

IDÉZETT SZAKIRODALOM

A gyermekek számára és nemére vonatkozó preferenciák az 1974. évi magyar házasságok longitudinális vizsgálat

a­

lapján. Demográfia, 1975. No. 4. 501-520. p. Andorka Rudolf; Determinants of fertility in advanced so­ cieties. London. Methuen-

1978. 431

p.

Banks, J. A . , Banks, O .: Feminism and family planning in Victorian England. New York. Schocken Books, 1964. 142

p.

Becker, G. S .: An economic analysis of fertility. In: De-' mographic and Economic Change in Developed Countries. Princeton. Princeton University Press, 1960. 209-231. p. Blake, J . : Are babies consumer durables? Population Studies. 1968. No. 1. 5-25. p. Coombs, L. G . : Are cross-cultural preference comparisons possible? A measurement-theoretic approach. IUSSP Papers. No. 5. Liege. IUSSP. 1975. 77. p. Easterlin, R. A . : Toward a socio-economic theory of ferti­ lity. In: Behrman, S. J . , Corsa, L. J r ., Freedman, R. szerk. Fertility and family planning: a world view. Ann. Arboe. University of Michigan Press, 1969. 127-156. p. Easterlin, R. A . : Population labor force, and long swings in economic growth: the american experience. New York. Na­ tional Bureau of Economic Research, 298

p.

Easterlin. R. A . : Relative economic status and the American fertility swing. In: Sheldon, E. B . szerk.: Family economic behavior. Problems and prospects. Philadelphia. Lippincott. 1973. 170-223.p.

- 79 -

Easterlin, R. A . , Wachter, M. L . , Wachter, S. M . : Demographic influences on economic stability: the United States experi­ ence. Population and Development Review, 1978. No. 1. 1-22. p Fawcett, J. T . : Psychologie et population. New York. Popu­ lation Council.

1970. 142

p.

Fawcett, J. T. szerk.: Psychological perspectives on popu­ lation. New York. Basic Books. 1973. 522

p.

Fawcett J. T . : Psychological research on family size and fa­ mily planning in the United States. Professional Psychology, 1974. No. 3. 334-344. p. Fawcett, J. T. és társszerzők: The value of children in Asia and the United States: comparative perspectives. Papers of the East-West Population Institute No. 32. 1974. 69

p.

Freedman, R . : The sociology of human fertility. A trend re­ port and bibliography. Current Sociology,

1961-1962. No. 2.

35-121. p. Freedman, R . : Norms for family size in underdeveloped areas. Proceedings of the Royal Society,B.159, pt. 974. 1963. 220-245. p. Hawthorn, G . : The sociology of fertility. London. CollierMacmillan. 1970. 161

p.

Hoffman, L. W., Wyatt, F . : Social change and motivations for having larger families: some theoretical considerations. Merril-Palmer Quarterly. 1960. 235-244. p. Hoffman, L. W . , Hoffman, M. L .: The value of children to parents. Fawcett szerk. /1973-ban/, 19-76. p.

- 80 -

Jolles, H. M .: Wien: eine Stadt ohne Nachwuchs. Assen. Van Gorcum. 1957. 395

p.

Mackensen, R. szerk.: Empirische Untersuchungen zum gene­ rativen Verhalten. Soziologische Arbeitshefte. No. 17. Berlin. Technische Universität.

1979. 169

p.

Rainwater, L . : Andt the poor get children. Chicago. Quad­ rangle.

1960. 202

p.

Rainwater, L . : Family design. Chicago. Aldine. 349

p.

Riesman, D .: A magányos tömeg. Budapest. KJK. 1968. 400. p. Schultz, T. W. szerk.: Economic of the family: marriage, children, and human capital. Chicago. University of Chicago Press. 1974. 584

p.

Terleckij, N. E. szerk.: Household production and consuption. New York. National Bureau of Economic Research, 1975. 669

p.

Bolte, K. M . : Typen generativer Entscheidung. Ein Schritt in Richtung prognosefähiger Bevölkerungstheorie? Zeitschrift für Bevölkerungswissenschaft, 1980. No. 1. 5-23. p. Palmore, J. A . : Social and psychological aspects of ferti­ lity in the United States. In: David, H . P ., Lee, S. J. szerk.: Social and psychological aspects of fertility in Asia. 1974. 69-101. p.