2003.05.06. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény módosításáról A felszólalás szövege: (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselıtársaim! Az életem elmúlt húsz évét valahol ennek a szakmának a gyakorlásával töltöttem el, elıtte diákoskodtam. Egész életemben erre készültem, tehát úgy gondolom, hogy a két diploma és az elmúlt húsz év gyakorlata alapján joggal tudok hozzászólni. ARNÓTH SÁNDOR
Elıször Molnár képviselıtársamnak a lineáris modelljével, illetve a törvény által megemlített lineáris modellel kapcsolatban szólok. Nos, tisztelt képviselıtársam, hogy lesz ez? Ön pontosan tudja, hogy ha ötödikes korban elkezdjük a történelmet tanítani, 10-11 éves gyereknek nem lehet elmagyarázni azokat a szinteket, amivel esetleg az egyetemi, fıiskolai szintekre föl kell készíteni. Nem lehet. Ugyanúgy nem lehet matematikából, ugyanúgy nem lehet fizikából és más tantárgyakból sem. Tehát vissza kell térni valamilyen formában az addig megszerzett tudáselemekre. És a gyakorlással az órai munkát nem lehet pótolni. Ezt ön pontosan tudja, ugyanúgy, mint bármelyik pedagógustársam itt most az épületben; gyakorlással elmélyíteni lehet, de új ismereteket a tanítási órákon lehet megszereztetni a gyerekekkel. Ez az egyik része. A másik a kilencedik évfolyammal kapcsolatos. Én egy igen szegény vidékrıl származom. Püspökladány, Hajdú-Bihar megye abszolút depressziós környék, nagy foglalkoztató nincs, az ipar eltőnt, a téeszt meg szétrabolták. Nos, ahogy Molnár képviselıtársam mondta, ez a kilencedik évfolyam a gazdag önkormányzatok sajátossága lesz. Hiszen aki ezt meg tudja fizetni, akár az elsıtıl? - szerintem nem igaz, az sem igaz, hogy az elsı pillanattól kezdve nem jelent többletkiadást az önkormányzatoknak. Attól a pillanattól kezdve, hogy megjelenik ez a többletkiadás, ezt csak valóban gazdag önkormányzatok tudják megfinanszírozni. Az én 13 településembıl, ahol engem megválasztottak, ha egyet meg tudna mutatni, amelyik ezt meg tudja finanszírozni, nagyon hálás lennék. De ha továbbmennénk Biharban, ahol a trianoni békeszerzıdés miatt eleve nem volt az utóbbi ötven évben semmiféle lényeges fejlesztés, hiszen azt a határszakaszt a románokkal kapcsolatos háborúra szánták, tehát nem fejlesztették, hát ott még cifrább lenne a helyzet. Tehát ezeknek az önkormányzatoknak még esélye sincs arra, hogy ilyen dolgokat fejlesszenek. Köszönöm szépen, a többit majd hozzászólásomban mondom el. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) 2003.05.06. A Közoktatásról szóló1993. évi LXXIX. Törvény módosításáról A felszólalás szövege: ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Molnár képviselıtársamnak mondom, én is tanítottam sok éven keresztül szakiskolában, szakmunkásképzı intézetben elsıs, másodikos inasokat írni, olvasni. Ismerem ezt a világot, sıt szeretem is, mert hát azok igen jó gyerekek. Van, amibıl van nekik sok, van, amibıl kevesebb van.
Ami nagyon fontos, és ebben talán egyet is tudunk érteni - és ez a lineáris oktatásra is visszafelel -, hogy ami itt igazi gondot jelent, hogy nem az életkori sajátosságoknak megfelelı a felépítése bizonyos tantervi részleteknek. Ezeket kell kigyomlálni, és akkor a dolog értelmezhetı lesz. A másik, a vidéki iskolák lehetıségeivel kapcsolatban szeretnék még reagálni. Azok eleve korlátozottak. Ön vidéki iskolában igazgató, akkor pontosan tudja, hogy mi a különbség,
mondjuk, a vármegye központjában egy elit iskola és az ön intézménye között lehetıségekben. Ezek eleve korlátozottak, tehát nemcsak emelni kellene azokat a normatívákat, hanem pluszban emelni. Szabó képviselıtársamnak azt szeretném mondani a jó szándék kétségbe vonásával kapcsolatban, hogy Deák Ferenc egy gondolatát idézném önnek, hogy politikai téren is igen célszerő az embereknek azon taktikát követni, hogy ne védelmezzék azt, ami megtámadva nincs. Itt szó nem volt arról, hogy liberális jobb, liberális bal, okos vagy buta, itt arról volt szó, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja azt a célt, amit meghirdettek. Errıl szólt a dolog. De az összes többi már az ön fantáziájának a terméke. Úgy gondolom, hogy ezt a dolgot fokozottan tudomásul kell venni, és még egyszer azt kell mondanom, hogy ez a törvény nekünk, vidéki embereknek nagyon keveset ad, és nagyon sok mindent elvesz, de ezt majd el is mondom késıbb.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege: ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy nagyon renitens dolgot mondok, de éppen az elıbb említett hosszú évtizedes pedagógiai pályafutásom alatt meggyızıdésemmé vált, hogy az általános iskolában elsısorban nevelésrıl lehet szó. Egy igen fontos ismeretrendszert meg lehet szerezni az általános iskolában, de az igazi, a legfontosabb célja ennek a dolognak, hogy ott nevelés legyen, az, hogy legyen minta a tanár, legyen minta a szülı, és ezt a mintát próbálják követni a gyerekek. Ez a lényege, nem az, hogy megtanulta a négyzetgyök problémakörét vagy mást, hanem az, hogy azokat az ideálokat próbáljuk közvetíteni számukra, ami fontos számunkra. Úgy gondolom, hamis volt Szabó képviselıtársamnak a történelmi példája. Igen, sok mindent meg lehet tanítani a gyerekekkel, és talán a történelem erre a legjobb példa, hiszen meseszerően lehet tanítani olyan ismeretrendszereket, ami hihetetlen gyorsasággal megragad a gyerekeknél. De nekem mégis meggyızıdésem, hogy ez a tantervi modell sokkal hatékonyabb a ciklikus visszatéréssel, bıvítetten, elmélyülten lehet vele foglalkozni, többször visszatérni. Valóban, ha segíteni akarunk a gyerekeknek, akkor nem valami lineáris hajszába fogjuk be ıket, hanem sokkal többre megyünk akkor, ha az ismereteket bizonyos idı után újravesszük, bıvítve, rendszerezve adjuk át a gyerekeknek. És, még egyszer mondom, meggyızıdésem, hogy az általános iskola igazi feladata, fı feladata az oktatás mellett a nevelés. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.) 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege: (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselıtársaim! Szabados Tamás képviselıtársam szavaira szeretnék reagálni. Én még emlékszem arra, amikor ezt a vitát lefolytatták, és együtt vitatkoztak Pokorni Zoliék az MDF-esekkel. Meg arra is emlékszem, hogy az MDF beindította volna az úgynevezett rokokat - talán emlékszel rá -, a ARNÓTH SÁNDOR
regionális oktatási központokat a más pedagógiai intézetek helyett. Na, hát egyikbıl sem lett semmi. Lássuk be, hogy ennek aztán végképp nem lineáris a fejlıdése. Voltak zsákutcái ennek a dolognak, voltak olyan dolgok, amelyekben össze lehetett fogni és együtt képviselni bizonyos értékeket, és ettıl azért elırébb ment a magyar oktatás ügye. De azért el kell mondanom aktív pedagógusként, hogy szeptember 1-jén nagyon gyakran úgy köszöntünk egymásnak, hogy: reformmentes boldog új esztendıt kívánok neked, és a válasz erre az volt, hogy: bármit, csak reformot ne! Mert ezek gyakorlatilag évrıl évre vagy ciklusról ciklusra szétzilálták az oktatás rendszerét. Ehhez kapcsolódik az, hogy a kerettantervek problémakörében valóban igaz, hogy amit meg lehet csinálni, azt meg lehet csinálni - hisz' nincs ezzel semmi gond -, de az biztos, hogy az iskolák zöme, a pedagóguskollégák zöme, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélek róluk, azért nem arra van kiképezve, hogy kerettanterveket bütyköljön. Ez azért nem általános! És nem is tartom helyesnek azt, hogy esetleg egymással nem illeszkedı kerettantervekkel dolgozzanak. Tehát azért arra vigyázni kell, hogy az oktatási rendszer szerkezete ne bomoljon meg. Egyelıre ennyit. Majd az anyagi vonatkozású témákat kiegészítem a magam tapasztalatával is. Köszönöm
2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege:
(Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó képviselıtársam hozzászólása, bár rendkívül dinamikus és meggyızı volt, de azért higgye el, hogy nincs igaza. Legutóbb 451 polgármester írta alá azt a dokumentumot, amiben kérik az önkormányzati költségvetés felülvizsgálatát. Ennyien nem tévedhetnek önnel szemben - ez az egyik része. ARNÓTH SÁNDOR
A másik: valóban van egy 3 milliárd forintos felülrıl nyitott kassza, ez az úgynevezett bérhikikassza, ami arra szolgál, hogy ha nem éri el az a normatíva a megkívánt összeget, akkor azt meg lehet igényelni pluszban. Ugyanezek a polgármesterek kijelentették, hogy olyan hihetetlenül rossz feltételeket alakítottak ki a pályázatnál, hogy egyszerően nem lehet elérni. Akik ezt megpróbálják, és meg is csinálják ezt a pályázatot, gyakorlatilag ez már az összeomlás elıtti állapotot jelenti annál az önkormányzatnál - ez az egyik része. A másik pedig az, amit képviselıtársam is mondott, hogy nincs meg a kis falvakban, különösen a Sárréten, a Biharban az a bevételi többlet, amire önök számítanak. Az én választókerületemben van olyan falu, ahol 40 százalékos a munkanélküliség. Tessék mondani, ott miféle adóbevételi többletrıl lehet szó? Hány autót tartanak forgalomban? Nevetséges! Plusz még önök kivették az adótörvényekbıl a föld után járó adóbevételt, így aztán nézünk egymásra, és próbáljuk az önhikivel kijátszani ezt a dolgot. De az önhikivel is úgy vagyunk, hogy míg a polgári kormány idején - egyébként rossz rendszer ez az önhiki, ez kétségtelen tény - elértük a 60-70 százalékot, tehát a megkérthez képest körülbelül 60-70 százalékban kaptuk meg a finanszírozást, addig önöknél már sikerült elérni a 40 százalékot is. Tisztelt Képviselıtársam! Akkor el tudom önnek mondani azt, hogy ha nem hiszi el, van olyan önkormányzat az én választókerületemben, ahol 40 milliót kértek és 3 milliót kaptak.
Ez valóban nem éri el a 40 százalékát, tehát pontatlan voltam, elnézést kérek, de azért a tény az tény. Az az önhiki, ami eddig gyakorlatilag mőködésben tartotta ezeket az önkormányzatokat, ez most egyre vékonyabb és egyre gyérebben csordogál. Köszönöm szépen. Tehát nincs igaza ebben Szabó képviselıtársamnak. (18.10) 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege:
(Fidesz): Bármilyen furcsa is, meggyızıdésem, hogy ez a vita gyakorlatilag az önkormányzati finanszírozásról szól, és egyben az oktatási törvény vitáját is szolgálja. Ez azért van így, mert mindennek anyagi következményei vannak, és ha ezek nem teljesülnek, akkor egyszerően lehetetlen végrehajtani a törvényben megfogalmazott célokat. Tökéletesen igaza van Sisák úrnak akkor, amikor ezt a helyzetet leírja. Nyolcvan-száz gyerekkel tartanak fenn önkormányzatok iskolát, és az ilyen iskola valóban felfalja az önkormányzatot. Olyan terheket ró rá, amit az önkormányzat nem tud teljesíteni. Tényleg nincs mód karbantartásra, az eszközpark fejlesztésére s a többi. Aki ezt nem látja, az jöjjön el hozzánk, és nagyon szívesen végigvezetem ezekben az iskolákban. Különösen ott súlyos és tragikus a helyzet, ahol a nyolcvan gyerekbıl hatvan cigány.
ARNÓTH SÁNDOR
(18.20) Tehát azért mondtam én nagyon fontos szempontnak, hogy itt a nevelésnek kell alapvetınek lenni. Ez az egyik része volt a mondanivalómnak. A másik pedig, szerintem és más emberek szerint is törvénytelen az, amit most próbálnak megfogalmazni. Ugyanis az önkormányzati törvény megfogalmazza, hogy az önkormányzat szabadon fölhasználhatja a területén képzıdött bevételeit. Ha erre önök kötelezı feladatot telepítenek, akkor ez tételesen is, darabszámra is sérti az önkormányzati törvényt. Nem szabad ezt csinálniuk! Gyakorlatilag az önkormányzatokat tönkreteszi ez a dolog. Nincsenek fölkészülve az önkormányzatok semmilyen szempontból erre a pluszfeladatra és a pluszfinanszírozásra. Köszönöm szépen. 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege: ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Rózsa kollégám mondataira néhány gondolattal reflektálnék. Legnagyobb tisztelettel mondom, kedves kollégám, hogy egy dolog, amirıl beszélt, amiben nincs kivetnivaló, az úgy jó, ahogy van, de egy teljesen más dolog, ami ebben a törvényben benne van. Hiszen mint mondtam, hosszú évek pénzügyi bizottsági múltja mondatja velem: láttam én már karón varjút. Ez nem úgy néz ki a költségvetésben, nem úgy jön ki, nem úgy vannak beírva a sorok. Tehát egy dolog, amirıl szó van, és amit Sisák képviselıtársammal is beszéltünk, más a valóság. Nagyon szép dolog, hogy bıvíteni a mőszaki személyzetet, fejlesztı pedagógus, egyebek, ez nincs beénekelve a költségvetésbe. Ez a legnagyobb bajom ezzel.
A másik az, hogy nagyon színes volt, különösen beszéde elején, hogy az újságírók mikor mit írtak. Ne kérje számon tılünk azokat az újságírói gondolatokat, amelyeket nem mi mondtunk; ez egy dolog. Az újságírók azt írnak, amit írnak, én meg tudom, nem egy sajtótájékoztatót tartottam, hogy ahhoz képest, amit én ott elmondtam, ami megjelent, köszönı viszonyban nem volt egymással. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a szerencséd!)
Tehát ezt a dolgot ne forszírozzuk! Ezt ne kérjük egymáson számon, mert ez egy másik dolog. Ön egy gyönyörő Teleki Blanka-gondolatot vetett föl, én egy Csoóri Sándor-gondolattal válaszolnék rá: ?Mindaddig, amíg a politikában, a gazdasági és szellemi életben olyan emberek döntenek, akik saját magukon nem érzékelik döntéseik hatását, mert védettek, addig semmilyen igazságot nem könnyő mőködtetni.ö Eddig az idézet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) 2003.05.06. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege: ARNÓTHSÁNDOR(Fidesz):Tisztelt
képviselıtársammal tisztelettel, de nagyon határozottan vitatkoznék, ugyanis az én tapasztalatom szerint az a nagy tülekedés a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok felé lecsengett, ez réges-régen lecsengett, például az én választókörzetemben... (Dr. Szabó Zoltán: Nem ezt mondtam! '90 és '94 között!) Bocsánat, ez mára is vonatkozik, tehát ez a dolog lecsengett, akkor '94-es példákkal viszont nem lehet ezt a dolgot alátámasztani. Ez az egyik része. A másik része a mondanivalómnak az, hogy hihetetlenül érzıdik, tisztelt képviselıtársam, hogy ön egy másik Magyarországon él. Amikor azt mondja, hogy a kis falusi iskolák gyermekei feleannyit tudnak, ezzel nem lesz népszerő ott, higgye el, egyrészt azért, mert ez nem igaz; másrészt pedig el kell ismerje, hogy a kis falusi iskolákban tanuló gyerekek neveltségi szintjét viszont lehetetlen összehasonlítani a belvárosi iskolákéval. Tehát ez nemcsak arról szól, hogy vajon van-e csillogó-villogó kabinetrendszerünk vagy bármiféle oktatástechnikai eszközünk, azt embereknek kell mőködtetni, azt a gyereket nevelni és tanítani kell. Ez az egyik része. A másik pedig, hogy ha elveszik ezeket az intézményeket a kis falvaktól, akkor tényleg ki kell írni majd az utolsó lakónak, hogy a legutolsó kapcsolja le a villanyt, mert el fog néptelenedni. Az én választókerületemben sajnos erre is van példa, ott van Nagyrábé: abban a pillanatban, hogy elvették tıle az iskolát meg a téeszt, az addig 800 lakosú falunak egy év alatt, másfél év alatt 500 lakossal csökkent a lélekszáma, vegetál. Kár volt. És minden egyes kísérlet ezzel fog járni, hogyha a kis iskolákat nem becsüljük meg, hogy ezek bizony egy-egy falu sorsát meghatározzák. Ne játsszunk ezzel, képviselıtársam! (19.10) És ez a baj, hogy ön egy másik Magyarországról beszél, egy Budapest címő Magyarországról beszél, amelynek semmi köze a szerepi, a nagyrábéi, vagy a bihartordai általános iskolához. (Az elnök a csengı megkocogtatásával jelzi az idı leteltét.) Szét kellene nézni ott, hogy milyen oktatási munka folyik. Megérné. Köszönöm szépen. 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege:
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselıtársaim! Furcsa helyzetbe találtam belecsöppenni magam. Ugyanis meggyızıdésem, hogy amirıl itt a vita szól, egyetértve Tatai-Tóth kollégámmal, az nem is a két nagy párt közötti nézetkülönbségek sorozata. Itt gyakorlatilag azokról a liberális újításokról szólunk, amiket véleményünk szerint sem az MSZP, sem a Fidesz nem tud igazándiból elfogadni. Éppen ezért olyan dolgok jönnek elı, amelyek valóban okoznak véleményeltéréseket - ezt már Szabó képviselıtársamnak mondom -, ami nem baj. Ugyanis ezek az újítások, amiket mondanak? - Ignotusnak van erre egy mondása: a cél szentesíti az eszközöket, de csak úgy, ha el is érik azt. Semmiféle félmegoldás nem jó, mert aki ezzel kísérletezik, az hihetetlen károkat tud okozni. Éppen ezért mondom, hogy gyakorlatilag - nézzék meg - egyetlenegy SZDSZ-es képviselıtársunk sincs itt, akinek ezeket a dolgokat meg kellene védeni. Mi viszont jól megvágjuk egymást ezzel kapcsolatban. Ez az egyik dolog.
A másik? (A terembe belépı Arató Gergely felé fordulva:) Köszönöm, hogy bejött éppen, tisztelt képviselıtársam. Valóban meggyızıdésem, hogy van két Magyarország, ugyanis nem ugyanaz a probléma a Tiszántúlon, a Sárréten, mint a Dunántúlon, Somogyban vagy bárhol máshol. Van több Magyarország, higgyék el! Egy belvárosi Magyarország is van, egy kıbányai Magyarország is van, és van egy tiszántúli Magyarország is. Nem sok köze van egymáshoz a kettınek; sajnos nem sok köze van egymáshoz. Köszönöm szépen. 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege:
(Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó képviselıtársamnak csak annyit, hogy nagyon gyakran használja az ?általános mőveltségö kifejezést. Az általános mőveltség egy fogalmilag... (Dr. Szabó Zoltán: Balogh Miklós!) Bocsánat, Balogh! Elnézést kérek, önnek majd mást mondok. (Derültség.) Ez a fogalom az ön számára teljesen tisztázatlan dolog. Ön a megnyilvánulásai alapján az általános mőveltséget egyértelmően a humán mőveltséggel azonosítja - köszönı viszonyban sincs ez ezzel! Matematikusok vannak itt, fizikusok, más szakosok, nyelvszakosok, kérem, millió és egy része van, tehát ne uniformizáljunk a gondolkodásban. Ön ügyesen megtalálta azokat a passzusokat a párt programjából, felolvasta, köszönjük szépen, ismertük. Nem kéne ezt így kezelni, ez ennél komolyabb! ARNÓTH SÁNDOR
A másik dolog. Arató képviselıtársamnak mondom huszonéves pedagógiai múltammal, hogy a mi szakmánkra egy dolog jellemzı: ennél azért nagyobb alázattal szoktunk egymáshoz is és a szakmához is viszonyulni. Szóval, itt ilyen huszárosan összekaszabolni dolgokat, még akkor is, hogyha esetleg logikus, meg szépen egymás mellé van téve, szóval, ez azért nagy felelıtlenség, ez nem így mőködik. Amit mondott, a tartalmával kapcsolatban - mert ez inkább az elıadásmódjával volt kapcsolatos - kiemelném a bukásmentességet. Ha vannak itt bölcsészek a teremben, akkor pontosan tudják, hogy a barokk kornak az egyik jegyzetírója, aki az én kedves tanárom volt, akit úgy hívtak, régen meghalt, hogy Hársfalvy Péter - nem tudom, hogy emlékszik-e az államtitkár úr rá (Dr. Hiller István: Igen.) -, no, kiváló jegyzetet írt, és már '83-ban a
Népszabadságban megírta azt a számomra azóta is nevezetes cikkét, mert akkor volt ilyen ırület, hogy bukásmentes iskola - tudják, a kitüntetésre úgy volt fölterjesztve, hogy már négy éve bukásmentes az osztálya meg minden... (Az elnök a csengı megkocogtatásával jelzi az idı leteltét.) ELNÖK: A következı kétpercesben! ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): ?már akkor megírta, hogy a bukásmentesség egyenlı tudásmentességgel. Hát nehogy visszatérjünk már az ilyen ırültségeinkhez!
A házi feladattal kapcsolatban meg tényleg visszafelé áll a hátamon a szır. (Az elnök ismét csenget.) Hát mit akarunk mi tanítani, hogyha nem tudjuk elmélyíteni a gyerekeknél a tudást? Ennek egy pedagógiai folyamatban része van, mindegyik dolognak fontos része van. (Az elnök ismét csenget.) Nehogy most írjuk már újra a pedagógiai lexikonokat egy ilyen rossz törvénnyel! (Szabados Tamás: Egy dobásból kimarad! - Derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) 2006.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege:
(Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit mozaikszerő leszek, hiszen több dologra szeretnék válaszolni, éppen ezért elnézésüket kérem. Az elsı dolog az, hogy a buktatás kérdésében folytatnám a gondolatmenetemet. Szóval, az általános iskolákban, egyáltalán, az iskolákban nem így mőködik a buktatás, hogy t betőig igen, t bető után megy. Aki valóban hosszú éveket töltött el a pedagógiai pályán, az pontosan tudja, hogy mit összedédelgettünk egy-egy gyengébb képességő gyereket, hogy át tudjuk segíteni. Ott aztán voltak varázslatok, hogy mit kérdeztünk tıle, sugalmazó kérdések és egyebek, amiért egyébként elítélhetnek bennünket, de megtettük, mert vinni akartuk magunkkal a gyereket. Ez nem jelentheti azt, hogy néhány évvel utána elmondhassa bárki is a magyar iskolarendszerben, hogy megtörtént vele a nyolc osztály. Nem elvégezte, megtörtént vele; és ez hihetetlen különbség. ARNÓTH SÁNDOR
A másik dolog, hogy igenis, igaza van Szabó képviselıtársamnak, motivációkról van szó. A majom példát én nem tartom jónak erre a dologra, mert véleményem szerint ez egy más kísérlet, itt nem szabad kísérletezni, gyerekekrıl van szó. Viszont motivációk harcáról igenis szó van, motivációk harcáról, és az a bizonyos elsıs motiváció bizony-bizony éppen a társadalom peremére sodródó gyerekeknél vagy családoknál igen komoly változáson megy túl az elsı osztálytól, mondjuk, a negyedikig vagy az ötödik osztályig. (20.50) Hiszen az 5. osztályba már általában túlkorosan jutnak föl azok a gyerekek és így tovább. Két lehetıség van: vagy idejében megállítjuk ezt a sodródást, vagy megpróbáljuk fölzárkóztatni. De ez semmiképpen sem lehet az a módszer, hogy nem tudom fölzárkóztatni, mert nem kapok támogatást a szülıktıl, képtelen vagyok megoldani, és plusz még akkor
vinnem is kell. Ez csak rombolhat, rombolhat, mert kiderül, hogy teljesítmény nélkül is tovább lehet menni a magyar iskolarendszerben. A másik pedig az - ezzel kapcsolatosan Tatai-Tóth kollégámnak mondom -, hogy valóban megérti-e az a szülı, már aki eljön a szülıi értekezletre? - eljön, és nem akar engem ott megverni. Mondjuk, engem nem akartak, mert az súlyos dolog lett volna, de azért a nálam filigránabb kolléganıket igen. Ennek magyarázza el Tatai-Tóth kollégám, hogy meg kellene buknia a gyermekének. Nehezen fog menni. (Az elnök a csengı megkocogtatásával jelzi az idı leteltét.) Arató kollégámnak pedig azt tudom mondani, hogy ez nem dinamizmus, hanem egyszerően csak nagyarcúság, amit csinál itt a parlamentben szakmai címszó alatt. Köszönöm szépen. 2003.05.06 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról A felszólalás szövege:
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz):
Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság tagjaként az elıttünk lévı törvény anyagi megalapozottságát kívánom vizsgálni. Egyéni országgyőlési képviselı vagyok, éppen ezért jól ismerem a választókörzetet, azok önkormányzatainak anyagi helyzetét. A hajdú-bihari Nagy-Sárrét küldött ide, amelynek egyik központja Püspökladány. Sajnos, elmondható, a terület jó része gazdaságilag depressziósnak tekinthetı, hátrányos vagy erısen hátrányos helyzető. Ezért rendkívül fontos, hogy az önkormányzatok milyen gazdasági helyzetben vannak, hiszen a sárréti falvakban, kisvárosokban vagy a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, vagy a legnagyobbak egyike. Éppen ezért a települési intézményrendszer mindenkori állapota jó tükre az ott folyó gazdálkodásnak és szakmai munkának. A polgármesterek véleménye az, hogy ugyan nıtt a költségvetésük, de sokkal nehezebb lett az új feladatokkal a gazdálkodásuk. Azok a növekmények, amelyek más, szerencsésebb sorsú településeken a bevételi oldal teljesítményét jelentısen emelték, itt nem vagy csak részben jelentkeznek. Ezzel viszont súlyos zavarokat idéztek elı az addig jól mőködı intézményi rendszerben. Ez az oka annak, hogy jó néhány polgármester jelezte: a közalkalmazotti bérek fedezetének hiánya súlyos gazdálkodási zavarokat idézett elı az általa vezetett településen. A bérhikinek nevezett, felülrıl nyitott állami alap hárommilliárdjához viszont a feltételek értelmezhetetlenül szigorú volta miatt nem tudnak hozzájutni. A 2003. évi költségvetés következményeként egyes számítások szerint 117, mások szerint 123 milliárd forintos forráshiány alakult ki az önkormányzatoknál. Ennek következménye az óvoda- és iskolabezárási hullám, a több száz intézményt és sok ezer családot érintı intézményátszervezések sora. A költségvetési támogatás elégtelen volta arra kényszeríti ugyanis a fenntartókat, hogy óvodákat, iskolákat zárjanak be, pedagógusokat bocsássanak el.
A közoktatási törvény módosítása további többletterheket jelent az iskolafenntartóknak, még akkor is, ha a tárca a legfontosabb, a finanszírozást érintı kérdés tekintetében meghátrált. A jelenleg hatályos jogszabály szerint a normatív költségvetési hozzájárulások összege nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelızı második évben a helyi önkormányzatok által a közoktatásra fordított teljes kiadások 90 százaléka. A szaktárca eredeti javaslata azt eredményezte volna, hogy az állami támogatás összege akár évekre konzerválta volna a jelenlegi alulfinanszírozott állapotokat. A javaslat része maradt viszont az az elıírás, hogy az önkormányzatnak kell finanszíroznia az iskolai munkához kapcsolódó valamennyi tevékenységet, például a kirándulások vagy a nyári táborozások költségeit egyaránt. Tekintettel az önkormányzatok jelenlegi anyagi helyzetére, ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ezek a nevelési lehetıségek így leépülnek, elvesznek az iskolai tevékenység eszköztárából. Szinte elképzelhetetlen, milyen is egy iskola kirándulások nélkül, és egyben jól látható, milyen gyorsan ki fognak kerülni az iskolai pedagógiai programokból azok a tételek, amelyek további terheket jelentenek az amúgy is túlterhelt önkormányzatok számára. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években fokozatosan elıtérbe került a minıségbiztosítási rendszer kiépítése. Ez újabb kihívást jelent az önkormányzatok számára. Az anyagi, tárgyi, személyi feltételek kiépítése nagy tehertétel az önkormányzatoknak, és ez ugyanúgy jellemzı a gimnáziumok kilencedik, úgynevezett elıkészítı évfolyamaira is. Az még csak hagyján, hogy vitatható a 40 százalék nyelvi, 25 százalék informatikai, 35 százalék szinten tartásra szánt órakeret-felosztás, azt már végképp nem látom, hogy honnan és miképpen kerül pénz mindezek kifizetésére. Ez számításaink szerint mintegy 70 milliárdos igényt jelent a fenntartó önkormányzatokkal szemben. PHARE-támogatással átfogó program indult 1999-ben a hátrányos helyzető, különösen a roma fiatalok felzárkóztatására, munkába állításának segítésére. Tapasztalatok szerzése céljából Pécs-Magyarmecskén, Esztergomban és Kazincbarcikán létre is jött három kiemelt oktatási-nevelési körzet. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem látni a folytatást. A bihari NagySárréten élık számára ez igen vonzó program, szükségünk is lenne rá. Tisztelt Államtitkár Úr! Kétkedı gondolataimat a pedagógusok életpályamodelljének sorsával zárnám, a béremelés ennek ugyanis csak egy eleme volt. Arról már szóltam, hogy ezt milyen sete-suta módon hajtották végre, és éppen ezért jogosnak tartom a kérdést, vajon mi lesz a többi elemmel, hol van erre a fedezet. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a törvény pénzügyi szempontból kidolgozatlan, bevezetésének beláthatatlanok a következményei, és ha ezt társítjuk a már említett szakmai hiányosságokkal, az eredmény több mint megkérdıjelezhetı. Köszönöm megtisztelı figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
