A közmunka kritikája – A tisztes munka ára: a teljes foglalkoztatás utópia vagy valóság?
Barta Ferenc FPVWNA Konzulens: Dr. Jakab Nóra egyetemi tanársegéd Agrárjogi, Környezetjogi és Munkajogi szekció 2011
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ....................................................................................................................... 2 FOGALMI ÁTTEKINTÉS................................................................................................. 4 A MUNKA FOGALMÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE ...................................................................... 4 A középkor és a „honest work“ ................................................................................................................. 4 Az első ipari forradalom időszaka ............................................................................................................. 4 A második ipari forradalom és következményei a munkára nézve ............................................................ 5 Munka a posztmodern korban ................................................................................................................... 5
A MUNKA KÖZGAZDASÁGTANI, SZOCIOLÓGIAI ÉS JOGI FOGALMA ................................................ 7 A munka közgazdaságtani fogalma ........................................................................................................... 7 A munka szociológiai megközelítése ......................................................................................................... 7 A munka jogi fogalma ................................................................................................................................ 7
A MUNKANÉLKÜLISÉG FOGALMA .................................................................................................. 8 A munkanélküliség jogi értelemben ........................................................................................................... 8
I. TÖRTÉNETI VÁZLAT A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL......................................... 10 A MUNKANÉLKÜLISÉG ALAKULÁSA HAZÁNKBAN 1990-TŐL 2002-IG NAPJAINKIG ..................... 10
A MUNKANÉLKÜLISÉG MA MAGYARORSZÁGON ............................................. 13 A munkanélküliség által leginkább tartósan hátrányosan érintett rétegek: ............................................ 13 A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA .............................................................................. 15 A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA FOGALMA .................................................................................... 15 A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA FELADATA, CÉLJAI, ESZKÖZEI..................................................... 15 A második munkaerőpiac fogalma .......................................................................................................... 16 A második munkaerőpiac eszközei .......................................................................................................... 17 A foglalkoztatáspolitika harmadik szektora ............................................................................................ 19
A MUNKAERŐPIAC PERIFÉRIÁJÁRA SZORULTAK RÉTEGE ÉS EZEK FELZÁRKÓZTATÁSA .............. 19 LOKALIZÁCIÓ ÉS RUGALMASSÁG ................................................................................................. 20 A lokalizáció nehézségei és előnyei ......................................................................................................... 20 Külső munkaerőpiaci rugalmasság ......................................................................................................... 21 A munkaerőpiac belső rugalmassága ...................................................................................................... 22
A KÖZFOGLALKOZTATÁS MAGYARORSZÁGON ............................................... 25 A közfoglalkoztatási típusok közös jellemzői ........................................................................................... 27 A közhasznú munka és a segély ............................................................................................................... 29 A FOGLALKOZTATÁSPOLITKIA JŐVŐJE ÉS CÉLKITŰZÉSEI HAZÁNKBAN ............................................................................................................................................. 30 A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSÉNEK ESZKÖZEI ...................................................................... 31 A Munkaerőpiaci Alap átalakítása .......................................................................................................... 31 A tartós munkanélküliség elleni küzdelem támogatott munkahelyekkel .................................................. 32 Nemzeti Foglalkoztatási Alap .................................................................................................................. 32 A Nemzeti Munkaterv rövid összefoglalása ............................................................................................. 34
A KÖZFOGLALKOZTATÁST ÉRINTŐ JOGSZABÁLYI VÁLTOZÁSOK 2011BEN ..................................................................................................................................... 35 ÖSSZEFOGLALÁS .......................................................................................................... 37 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................... 39
1
Bevezetés A munkanélküliség napjainkban is aktuális témája életünknek, aktuálpolitikai csatározásoknak,
akcióterveknek,
a
világszerte
kiéleződő
konfliktusoknak.
Tüntetéssorozatok jelzik, hogy egy nem elodázható krízis közelít, mellyel szembesülni vagyunk kénytelen. Marokkó, Athén, Madrid és még hosszú sor következhetne itt, ha szeretnénk számba venni, hány helyen is forrong a kilátástalanság miatt a munkát, megélhetést követelők sora. Ez alól hazánk sem kivétel, a munkanélküliség a városoktól a falvakig, a vidéktől a fővárosig – eltérő súllyal ugyan, de rátelepedett életünkre. A problémafelvetés eszközével sokak élnek manapság is, de attól, hogy újra rivaldafénybe kerül a munkanélküliség, a megoldás még nem születik meg magától. Éppen ezért nem dughatjuk homokba fejünket. A munkaközpontú társadalomstruktúra válsága gyökeret vert, a megélhetés és a tisztes munka közötti szükségszerű kapcsolat fellazult, már-már eltűnőben van. A lehetséges megoldások sorát vonultatja fel napjainkra a szakirodalom, és a foglakoztatáspolitika és ezek kisebb-nagyobb sikereket aratotnak is, azonban végén mégiscsak újra szembesülnünk kell a problémával. A 2004-es Uniós csatlakozásunk sem állította meg a lavinát, sőt kijelenthetjük, hogy még mostanra sem tanultuk meg élni csatlakozásunk nyújtotta lehetőségeink teljes palettájával. A társadalom többsége még most is bízva a gondoskodó paternalista államban várja a segítséget, az útmutatást. A várakozás helyett, azonban korábbi hibáinkból okulván az előre tekintés, és a megfontolt haladás kínálhat egyedül megoldást erre az egyre nagyobb nyomást jelentő problémára. Így a kérdés még most is aktuális: Mi a teendő a munkanélküliség visszaszorítása érdekében? Kutatásom során a munkanélküliség és foglalkoztatáspolitika viszonyán belül a a hazai közfoglalkoztatást kívánom vizsgálni. A magyar társadalom munkaképességébe, és a "tisztes munkába" vetett bizalmam motivált a dolgozat megírása során. Hazánk új a foglalkoztatást az eddigieknél jóval szélesebb körben bővítő gazdaságpolitikájának rövid vizsgálatát és a közfoglalkoztatás programban betöltött jelentőségét, cél-ezköz viszonyát szeretném a következőekben kifejteni. A 2011-es Magyar munka terv 10 évre lebontva előre a hazai foglalkoztatáspolitika főbb irányvonalait, mely szerint 2014 ig 300.000 új adózó munkahely fog létrejönni és betöltéésre kerülni.
2
Azonban a foglalkoztatás ilyen grandiózus bővítése nem érinti-e hátrányosan a versenyszférában dolgozókat? A felzárkózók és az önnálló munkakeresők valóban a közfoglalkoztatáson keresztül lesznek majd képesek viszatalálni a munka világába? Ebből következik, hogy ténylegesen a közfoglalkoztatás ilyen mértékű szélesítése a megoldás a munkanélküliségre?
3
Fogalmi áttekintés „Természetesen
egyetlen
társadalom
sem
képes
semeddig sem élni, ha nem rendelkezik valamiféle gazdasággal, de a mi korunk előtt nem létezett még elvben sem olyan társadalom, amelyet piacok irányítottak volna.“1
A munka fogalmának történeti áttekintése A munka fogalmának megragadásához érdemes elsőként annak a korszakonként elkülönülő jellegzetességeit számba venni. A legelső munkafogalom a közösség érdekében önként vállalt hasznos társadalmi tevékenységek körét jelentette, alapja a szolidaritás, a vér szerinti kapcsolatok és a közvetlen önfenntartás.
A középkor és a „honest work“ A középkori társadalomban kialakult munkafogalom – teológiai magyarázat alapján – a munkát büntetésként fogta fel, ennek ellenére mégis itt jelent meg elsőként a „tisztes munka“ (honest work) fogalma, ami az önkéntesség, a társadalmi elismertség, értékteremtés és egész életpályára vonatkozó hatása szempontjából ragadható meg.
Az első ipari forradalom időszaka A munka fogalmának differenciálódásával elsőként az indusztriális társadalmakban, az első ipari forradalom után találkozhatunk. „A különbség az élet és a munka között valójában aközt húzódik, amit csinálunk, és amit csináltatnak velünk. Az olyan cselekvések között, ami belőlünk, társadalmilag felelős cselekvő személyekből ered, és az olyan cselekedetek között, ami különböző, gyakorlott fizikai képességek kisajtolásából fakad egy olyan program szolgálatában, ami nem a mi sajátunk, hanem idegen akarat parancsának engedelmeshedik.“2
1 Polányi Károly: A nagy átalakulás. Mészáros Gábor kiadása, Budapest, 1997. 2 Thompson, J. D.: Organizations in Actions Social Science Bases of Administrative. idézi: Csoba Judit: A tisztes munka. L’Harmattan. Budapest, 2010.
4
Mindezek alapján az ipari társadalomban a munka fogalma – a munkaerő bérbeadásán keresztül – a teljesítményközpontú bérmunka felé tolódott el, háttérbe szorítva az egyén önmegvalósításának, a közösségnek és a lokális egységeknek az érdekeit.
A második ipari forradalom és következményei a munkára nézve „Egyelőre nehezünkre esik elképzelni, hogy a gyárak néhány év múlva kiüresednek, a dolgozók helyett gépek, automaták
dolgoznak,
s elkövetkezik
egy
olyan
társadalom, amely a munka nélküli társadalom lesz.“ A második ipari forradalom drasztikus változásokat hozott a munka szemszögéből vizsgálva. Az iparilag fejlett országokban csak a társadalom egy részének kellett – és egyáltalán volt lehetősége – dolgozni. A termelés forradalmi átalakításával párhuzamosan az emberi tényező háttérbe szorult a munka világában. Elsőként itt szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a munkanélküliség felszámolását célzó átképzési, továbbképzési – alapvetően az elhelyezkedés elősegítésére koncentráló programok – alkalmatlanná váltak céljuk megvalósítására, hiszen a munkanélküliek átképzése szükségszerűen nem járt együtt azzal, hogy munkáz is kapjanak. Röviden összefoglalva: a munkaerőpiac képtelenné vált az aktív munkaképes társadalmi réteg széles körű felszívására.
Munka a posztmodern korban A munka XXI. századi meghatározása, és a „tisztes munka“, mint elérendő cél összevetése a közfoglalkoztatás és a versenyszféra által kínált lehetőségekkel kutatásom lényegi alapját képezi. Napjainkban munka alatt a munkavállalói státusz megfizetése helyett inkább a bérmunka értendő. A tipikus munka (teljes munkaidős, határozatlan idejű munkaszerződésen alapuló): kiszámíthatósággal, vállalati hűséggel járul hozzá a termelés biztonságához. A termelés szempontjából vizsgálva a fogyasztói szükségletek kielégítése mellett dominánsan jelentkezik a fogyasztói szükségletek felkeltése és a fogyasztói mentalitás erősítése. Ezzel szemben a munkaerőpiacon a betanított munkások és a magasan kvalifikált „legjobbak“ érvényesülnek, a középréteg elkeskenyedni látszik. A munkakarrier felgyorsult, a munkavállalóknak 35-40 éves korukig el kell érniük karrierjük csúcspontját, különben a kor előrehaladtával, a védett kor elérése előtt kénytelenek lesznek szembesülni állásuk elvesztésével. Végső soron kijelenthetjük, hogy napjaink munkája a gazdasági prioritások és az aktuálpolitikai csatározások mögé szorulva képtelenné vált a biztonság, a
5
kiszámíthatóság fenntartására a munkavállaló életében, ennélfogva megszűnt a létfenntartás biztos fundamentumának lenni. „A munka, mint szocializációs forma és tartalom e generáció életében elveszítette központi funkcióját, s nem vette át ezt a szerepet semmilyen hasonló súlyú társadalomszervező elv.“3 Mindezek eredményeként a munka mentén történő redisztribúció, integráció és a munkavállalói csoportok közötti függőségi kapcsolat válságba került. A globalizáció és a kapitalizmus által teremtett új feltételek megkérdőjelezik a munka szerinti társadalmi újraelosztás elvét. A „tisztes munka“ fogalmát – figyelembe véve a mai állapotokat – álláspontom szerint a munkavállaló szempontjából az alábbi kritériumok határozzák meg:4 •
garantálja a létbiztonságot, ezen felül
•
az önmegvalósításhoz és az önbecsüléshez,
•
tartalékképzéshez,
•
regenerációhoz, a munkaerő újrateremtéséhez,
•
reprodukcióhoz szükséges anyagi forrást biztosít, valamint
•
biztos helyet jelöl ki végzőjének a szűkebb és tágabb társadalmi környezetében (család, lakóközösség, munkahely, stb).
A társadalom szempontjából vizsgálva pedig az egyén gazdasági gyarapodásának akadályozása nélkül, a járulékokon keresztül megteremti a munkanélküliek, csökkent munkaképességűek, inaktívak, rászorulók támogatásának forrásait. Tehát a működőképes szociális háló gazdasági alapfeltételeit. Ezen felül biztosítja az államapparátus, az önkormányzatok, állami infrastruktúra, közszolgáltatások és közfeladatok fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges javakat. Mindezen kívül megelőzi és megakadályozza az egyén „elkallódását“ azáltal, hogy biztosítja a társadalomba történő integrációt.
3 Rifkin, J.: The End of Work. Penguin, New York, 1995. idézi: Csoba Judit: A tisztes munka. L’Harmattan. Budapest, 2010. 4 http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html 2011. XI. 26.
6
A munka közgazdaságtani, szociológiai és jogi fogalma A munka közgazdaságtani fogalma A munka a társadalom központi és legfontosabb erőforrása, a jövedelmek legnagyobb hányadának hordozója. A munka végzője az egyén, jelen esetben nem tárgya, hanem alanya a gazdasági folyamatnak, mely során a munkáltató munaerő-igényének kielégítése érdekében foglalkoztat és a munkavállaló munkaerejét a piacon bérbe adva, a többi munkavállalóval versenyezve munkabérért cserébe dolgozik.
A munka szociológiai megközelítése Jürgen Habermas a munkát – Max Weber nyomán – célracionális cselekvésként definiálja. „Célracionálisan az a cselekvő viselkedik – írja –, aki egy világosan artikulált értékhorizontból
célokat
választ,
és
elérésükhöz
az
alternatív
mellékhatások
figyelembevételével megfelelő eszközöket organizál.”5 Az így cselekvő egyén tehát a társadalom által elfogadott célok közül választ, melyek elérése érdekében ugyancsak a társadalom
által
támogatott
eszközök
valamelyikével
él,
cselekvésének
pedig
következményei lesznek, melyekkel szintén számol. Egy egyszerű példán keresztül bemutatva: ha egy embernek a meggazdagodás a célja, ami egy társadalom által elfogadott és elismert cél, valamint céljának eléréséhez a kemény és kitartó munkát választja, akkor ennek társadalmi következményeképp sikeres, elismert és megbecsült lesz a közösség szemében.
A munka jogi fogalma A jogi fogalom meghatározása során a vizsgálat gerincét az 1992. évi XXII. törvény a Munka
Törvénykönyvéről
képezi.
A
törvény
hatálya
kiterjed
minden
olyan
munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi.6 Tehát a munka jogi értelemben az Mt által nyújtotta kereteken belül határozható meg ma Magyarországon.
5 Habermas, J.: A cselekvésracionalitás aspektusai. 6 1992. évi XXII. törvény 1. § (1)
7
Ezek alapján a munka egy munkaképes személy és a munkáltató között létrejövő szerződés alapján végzett jellemzően gazdasági haszonszerzést célzó tevékenység, melyet a munkavállaló munkabér ellenében végez. Ezzel szemben a közfoglalkoztatás meghatározása során a non-profit jelleg és a közfeladatok gazdaságos megvalósítása dominál.
A munkanélküliség fogalma A közfoglalkoztatás vizsgálata során megkerülhetetlen fogalom a munkanélküliség. A munkanélküliségről beszélhetünk közgazdasági szempontból, azaz a munkanélküliség a munkaerőpiacon jelentkező túlkínálatos állapotáról. Ebben az állapotban a piacon a munkakínálat meghaladja a munkakeresletet, azaz többen szeretnének dolgozni, mint ahány embert a szféra foglalkoztatni képes. Ezért alapvetően ez egy kiegyensúlyozatlan állapot. „Az egyensúlytalanság az automatizmusok által elvileg az egyensúly felé törekszik, de (...) [a gyakorlatban] az optimális állapot nem tud kialakulni.“7 Szociológiai szempontból megközelítve érdemes a munka jelentőségét megragadni a munkanélküliség értelmezéséhez. Életünkben a munka központi szerepet tölt be, biztosítja megélhetésünket, meghatározza a társadalomban elfoglalt helyünket, lehetőséget biztosít az önmegvalósításra. A munkahely elvesztése komoly megrázkódtatás az egyén számára. Ez anómiás állapotot eredményez, amely táptalaja lehet bizonyos devianciáknak: mentális zavarok, addikciók, deviáns viselkedésformák (mint például a bűnözés, uzsora-ügyletekbe történő keveredés), legsúlyosabb esetben akár szuicídum is.
A munkanélküliség jogi értelemben8 Az illetékes Munkaügyi Hivatalban regisztrált, alapvetően nem foglalkoztatott és az előírásoknak megfelelően együttműködő (aktívan munkát kereső) ügyfél tekinthető munkanélkülinek. A munkanélküli státusz fenntartásának feltétele a rendszeres megjelenés, a programokban (például a képzésekben) való részvétel és a felkínált munkalehetőségek elfogadása. Ezek alapján munkanélkülinek tekinthető az az egyén, aki regisztrált, nem foglalkoztatott és adott időben vizsgálva semmilyen munkaviszonyban nem áll. Az 7 http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=1b76a15d-6be4-4041-a328deb73dd7af27&cid=f697db4c-8df2-4b0b-b1c3-b51be1d7c80f 2011. XI. 26. 8 1991. évi IV. törvény. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról.
8
értelmezést megnehezíti, hogy a munkaügyi központok és statisztikai hivatalok nyilvántartása között különbség észlelhető. Kiemelném azt a problémát, ahová sem a jog, sem a statisztika eszközei eszközei nem érnek el, a munkanélküliségnek ez egy olyan formája, ahol az egyén a regisztrációig, mint első (és elengedhetetlen) lépésig sem jut el. Jogi értelemben a fentiek alapján a munkanélküliség három formáját különíthetjük el: 1. Regisztrált munkanélküli: Azok a személyek, akik maguk is aktívan részt vesznek a munkakeresésben, önállóan a Munkaügyi Hivatal által nyújtott lehetőségeken kívül is. Jellemzően kompromisszumkészek, a foglalkoztatásba történő reintegrációjuk érdekében együttműködők. 2. Regisztrált passzív munkanélküli: Azok a személyek, akik kizárólag csak külső segítség bevonásával képesek visszatérni a munkaerőpiacra, kompromisszumkészség tekintetében változó hajlandóságot mutatnak, bizalmatlanok, szkeptikusak. 3. Inaktív: Nem foglalkoztatott, nem regisztrált egyének, akiknek a munkaerőpiacra való
önálló
visszatérése
a
legvalószínűtlenebb.
Jellemzően
alacsony
kvalitású,
alulinformált és a társadalom perifériáján élő egyének képezik ezt a réteget. Elérésük mind az állami szféra (ezáltal a jog), mind pedig a statisztika számára konstansan elérhetetlenek.
9
I. Történeti vázlat a munkanélküliségről Az államszocializmus negyven éve egy, a Nyugat-európai piacgazdaságtól távoli gazdasági berendezkedést honosított meg Magyarországon. Az állami tulajdon, a centralizált tervgazdálkodás, a Nyugattól való elzárkózás, az árak hatóságilag történő szabályozása együttesen jellemezték az akkori gazdaságot. A munkanélküliség, az aktív korúak tömeges kiszorulása a munkaerőpiacról, túlképzettség-alulképzettség és az ezekhez hasonló munkaerő-piaci problémák jelentéktelen súlyban jelentkeztek csak, így a rendszerváltás után ezek, a nyugati piacgazdaságok számára már ismert problémák számunkra is kézzelfoghatóvá váltak.
A munkanélküliség alakulása hazánkban 1990-től 2002-ig napjainkig 1990 előtt hazánk – a többi volt szocialista országhoz hasonlóan – a foglalkoztatáspolitika tekintetében egy hierarchikus, centralizált gazdasági rendszeren keresztül szerette volna megvalósítani a teljes foglalkoztatás elvét. Vagyis a kínálatot igyekezett teljes egészében lekötni, minden foglalkoztatási igényt érvényesíteni, mindenkinek munkahelyet biztosítani. A folyamat mozgatója a szociális, egzisztenciális és morális leépülés megakadályozása és a társadalmi kohézió erősítése volt. Az állam a teljes foglalkoztatás igényével formálta ezen szektor kereteit, és elsősorban a munkaerőkereslethez igazította a kínálatot. Azonban itt érdemes leszögezni, hogy a teljes foglalkoztatás magában hordozza önmaga lehetetlenné tételét, ugyanis a gazdálkodó szervezetek csak akkor képesek eleget tenni ennek a célnak, amennyiben a hatékonyságról, minőségi termelésről és a dinamikus fejlődésről lemondanak. A ‘80-as évek végéig a munkanélküliség elhanyagolható mértékű volt hazánkban. Azonban már ekkor – körülbelül a ’80-as évek második felétől kezdve – jelentkeztek azok az események, melyek később a tömeges munkanélküliség kialakulásához vezettek. Megkezdődtek a költséghatékonyság érdekében a létszámcsökkentések, támogatások szűntek meg, a veszteséges vállalatok leépítésre kerültek. Fordulópontot a rendszerváltás, a piacgazdaság átalakulása, a sorozatos vállalati megszűnések és a gazdasági válság okozott. „1989 és 1993 között (...) a munkavállalási korba tartozó népesség közel 100 000 fővel emelkedett, másik oldalról viszont a gazdaság tulajdonosi- és szerkezeti átalakulása nyomán sok százezernyi munkahely szűnt meg. Az aktív keresők száma közel 1 000 000
10
fővel csökkent négy év leforgása alatt. A csúcspontot 1993 februárjában érte el, amikor a regisztrált munkanélküliek száma meghalatta a 700 000 főt. Ebben az időszakban tömegesen vonultak nyugdíjba, és/vagy szereztek rokkantnyugdíjas státuszt.“ 9 1993-1995-ig a munkanélküliek száma és aránya csökkent. Bár a munkanélküliség mérsékelten stabilizálódott, megmaradt enyhén növekvő jellege. A statisztikák alapján a munkanélküliek száma közel harmadával csökkent. Ám ez „inkább csak felszíni jelenség volt, nem a munkaerőpiac valódi konszolidációját és élénkülését jelentette“.10 Egy új jelenséggel kellett szembesülnünk mégpedig, hogy sokan veszítették el jogosultságukat a munkanélküli ellátásra, és ami még elszomorítóbb a foglalkoztatási szolgálatokon keresztül sem sikerült munkahelyet találniuk. Innentől pedig már nem regisztráltatthatták magukat, így kikerültek a nyilvántartottak köréből. Ezek az emberek a munka illetve tartós inaktivitás esetén a szociális háló által garantált létbiztonságból a statisztika számára elérhetetlen meszeségbe, a társadalom peremére sodródtak. A foglalkoztatási ráta folyamatosan csökkent, a munkanélküliség csökkenése a gazdaság további csökkenésével, az inaktívak számának és arányának növekedésével járt együtt.
1. ábra A foglalkoztatottak számának alakulása 2001-től 2009-ig a KSH adatai alapján
9 László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007. 10 László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007.
11
1995-2002-ig gazdasági élénkülés volt megfigyelhető, erősödött hazánk külföldi import termelése. A gazdasági élénkülés ekkor olyan mértékű volt, hogy a foglalkoztatottak gyarapodásával valós gazdasági erősödés is tapasztalaható volt. Ez a folyamat 1997-től 2002-ig lassult, de a foglalkoztatási ráta növekedése végigkísérte ezt az időszakot. Újabb fordulatot 2002 jelentett, amikor a munkanélküliség elleni küzdelem helyett a foglakoztatáspolitika a gazdasági aktivitás növelésére helyezte a hangsúlyt. A szemléletváltás az aktivitás szempontjából beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azonban a munkanélküliségi ráta ebben az időszakban is növekedett. A változatlanul romló tendencia okait – lévén a közelmúltról van szó – bővebben kifejteném: •
Gazdasági
szerkezetváltozás,
amivel
már
a
korábbi
tapasztalatokkal
egybecsengően hazánk ismételten képtelen volt tartani a lépést, ezáltal az oktatás nem volt képes kielégíteni a piac munkaerőigényét. •
A munkanélküliek regisztrációját élénkítve egyes kedvezményeket és szolgáltatásokat a regisztrációhoz kötötték.
•
Megnőtt a külföldi – eddig elsősorban inkább Nyugaton jellemző – munkavállalói migráció, ami hazánkat célozta meg.
•
A sorkatonai szolgálat – és ezzel párhuzamosan a polgári szolgálat – teljesen megszűnt, amivel a pályakezdő munkanélküliek száma tovább emelkedett.
2. ábra Munkanélküliségi ráta 2001 és 2009 között (forrás: KSH)
12
A munkanélküliség ma Magyarországon A munkanélküliség fogalmilag nem homogén. Ahogy azt korábban kronológiailag elkülönítve
láthattuk,
milyenségében.
A
eltérő kutatásom
jellegzetességeket szempontjából
mutat
mind
központi
mértékében,
elemként
mind
kirajzolódó
munkanélküliséget az alábbiakban szeretném meghatározni. Időtartamában a tartósan munkanélküliek (legalább 1 éve vagy hosszabb ideje) , ide értve azokat is akik alkalmanként rövid ideig dolgoznak, akár rendszeresen is, de túlnyomó részben munkanélküliek, például idény jellegű munkák során foglakoztatottak. Önhibájukon kívül, vagy csak csekély mértékben járultak hozzá a munka világától való eltávolodásukhoz, és vissza kívánkoznak oda, például csökkent munkaképességűek, regionálisan elmaradott térségekben élők.
A munkanélküliség által leginkább tartósan hátrányosan érintett rétegek: •
Megváltozott munkaképességűek
•
Hosszú ideje, tartósan munkanélküliek
•
A munkaerőpiac szempontjából elmaradott térségekben „röghöz kötött“ személyek
•
Alulképzettek és/vagy nem piacképes végzettséggel rendelkezők
„Az alacsonyan képzett fiatal generáció egy jelentős része alternatív megélhetési forrásokat kell hogy keressen. Egy részük megjelenik a feketegazdaságban, másik, jelentősebb részük a jóléti rendszerekben keresi a megélhetési forrását a transzferjövedelmek útján. Ez a társadalom többsége számára nem elfogadható magatartási forma, s a megélhetésért folytatott küzdelem folyamatos társadalmi konfliktus forrása.“11 •
A nyugdíj korhatárhoz közelítő korúak jellemzően a 40 év fölöttiek
•
Nők – különös tekintettel a családalapítás és gyermeknevelés időszakában
•
Büntetett előéletűek
•
Első- és második generációs munkanélküli családból származó fiatalok
11 Csoba Judit: A tisztes munka. 128. o. L’Harmattan. Budapest, 2010.
13
•
Romák
3. ábra A regisztrált álláskeresők összetétele ellátás szerint
14
A foglalkoztatáspolitika „A politikusok sokat beszélnek a munkanélküliségről, de úgy tesznek, mintha a meglévő munkaerő-piaci eszközökkel minden probléma megoldható volna... Évek óta keressük azt a sikeres munkaerő-piaci politikát, amely nem csupán sikeresnek tűnik, hanem valóban az is.“12
A foglalkoztatáspolitika fogalma A foglalkoztatás maga egy összetett társadalmi-gazdasági és szociális funkció, ahol egyszerre érvényesülnek a gazdaság és a társadalom szociális szférájának érdekei. Azonban e két szféra eltérő szempontrendszer alapján törekszik saját dominanciájára. Függőségi viszony figyelhető meg a társadalom és a munkaerőpiac között, mivel a gazdasági szempontok mellett dominánsan társadalmi érdekek is jelen vannak. Egyik oldalról vizsgálva a keresletet a gazdaság határozza meg, másik oldadról viszont a társadalmi
feszültségek
feloldása
végett
szükség
van
egyfajta
kettős
funkció
megvalósítására. Ez a kettős funkció a társadalmi igények és a gazdasági érdekek közelítése egymáshoz. Tehát a foglalkoztatáspolitika „a munkaerőpiac olyan külső szabályozó rendszere, amelyik a munkaerőpiacot úgy igyekszik befolyásolni, hogy ezáltal harmonikusabb legyen annak működése, és egyúttal érvényesüljenek a társadalmi funkciók is“.13
A foglalkoztatáspolitika feladata, céljai, eszközei A foglalkoztatáspolitika elsődleges színtere a munkaerőpiac, ahol a fő követelmény a hatékonyság. Ebből következik, hogy a gazdálkodó szervezetek jellemzően csak a számukra szükséges mennyiségű munkaerőt alkalmazzák, vagyis a munkaerő-keresletük racionális. Azonban ez a kereslet általában nem fedi le a kínálatot, így munkanélküliség és ennélfogva súrlódás alakul ki a szféra szereplői között. A foglalkoztatáspolitika célja 12 Trube, A. – Wittig, H. – Koppe, A.: Effekthascherei oder wie effektiv ist die Arbeitsmarktpolitik? LIT Verlag, Münster – Hamburg – London, 2000. idézi: Csoba Judit: A tisztes munka. L’Harmattan. Budapest, 2010. 13 http://www.penzugysziget.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=411&It emid=177 2011.XI.26.
15
ennek az érdekellentétnek a feloldása oly a gazdasági-társadalmi érdekek párhuzamos figyelembevételével, ésszerű keretek között tartva a munkaerőpiac homeosztázisát. Egy adott pillanatban vizsgálva a gazdaságról lehet egy kimerevített, statikus képet kapni, azonban figyeleme kell vennünk, hogy egy folyamatosan, dinamikusan változó rendszerről beszélünk, emiatt a kisebb-nagyobb súrlódások, és a munkanélküliségből fakadó érdekellentétek mindennapos részét képezik ennek a szférának. A foglalkoztatáspolitika feladata egy rugalmasabb és harmonikusabb munkaerőpiac kialakítása az egyensúly és a racionális foglalkoztatás feltételeinek megteremtése atársadalmi és szociális funkciók szem előtt tartásával. •
a munkaképes korú, fizikai-szellemi állapotú népesség gazdasági aktivitását, foglalkoztathatóvá válását
•
a kínálat nagyságának és szakmai/képzettségi struktúrájának olyan kialakítását, amely megfelel a kereslet igényeinek
•
a munkaerőpiac rugalmasságát, mobilitását
•
a munkaerőnek a foglalkoztatási elvárásokhoz való minél tökéletesebb, folyamatos igazodását
•
a munkahely-teremtést
•
a munkaerőpiachoz kapcsolódó alapvető társadalmi értékek és célok megvalósulását
•
az megélhetését és visszatérését, akik önhibájukon kívül kerültek ki a munkaerőpiacról
A második munkaerőpiac fogalma Kutatásom szempontjából kifejezetten a második munkaerőpiac érdemel figyelmet. A második munkaerőpiac a társadalmilag támogatott, túlnyomórészt non-profit jellegű foglalkoztatást jelenti. E szegmens alanyai számára a munka csak mesterségesen, társadalmi és szociális támogatással elérhető. Összegezve tehát a második munkaerőpiac kereteinek formálása során kulcsfontosságú azoknak – a társadalom úgynevezett középrétegétől leszakadó – egyéneknek a támogatása, akik segítség nélkül tartósan munkanélküliek maradnának.
16
A második munkaerőpiac eszközei 1. Tranzit-foglalkoztatás: A munkanélküliek szűkebb körét egy támogatott társaság felveszi, határozott ideig alkalmazza, ezáltal felkészítve őket a határozott idő lejárta után a munkaerőpiacra történő önálló belépésre. Párhuzamosan segítik elő a piacképes végzettség és a munkaképesség iránti motiváció visszaszerzését. Két formáját különböztethetjük meg: az egyik a szabad piacra lépést segíti elő, a másik pedig az önálló gazdálkodást. Előnyei: •
tartós javulást képesek elérni a foglalkoztatottak körében,
•
segítik a reintegrációt és
•
illeszkednek a lokális sajátoságokhoz.
Hátrányai:
2.
•
kevés ember számára elérhető és
•
költséges megoldás.
Állásrotáció:
Központi
munkaviszonnyal
párosul.
közelezettségük
alól
eleme
a
továbbképzés,
ami
Jellemzően
a
továbbképzés
alanyai
mentesülnek,
helyettesítésüket
pedig
határozott
idejű
munkavégzési munkanélküliek
foglalkoztatásával oldják meg. Ezzel a jelenséggel tartós betegség, gyermekágy esetén előforduló
hosszabb
munkaerő-kiesés
esetén
is
találkozhatunk.
Itt
azonban
a
munkaképesség visszanyerése után az eredeti munkavállaló foglalja el újra régi helyét. Előnyei: •
Jelentéktelen mértékben érinti a már kialakult munkáltatói struktúrát,
•
költséghatékony, finanszírozása a felsoroltak közül a legkedvezőbb.
Hátrányai: •
Tartós változást csak abban az esetben képes elérni, ha a munkaerőpiac készen áll a frissen végzett pályakezdő, vagy az átképzett személy befogadására.
•
Az állásrotációk során betöltésre kerülő pozíciók ugyanolyan szintű képességeket igényelnek a programba belépőtől, mint a munkahelyét ideiglenesen elhagyó dolgozótól. Ezáltal a program szűk részét képes csak a munkanélkülieknek felszívni.
17
3. A munkáltatói közterhek csökkentése: A munkáltatói közterhek csökkentése nem tartozik a második munkaerőpiac ezközei közé, azonban az átláthatóság szempontjából itt érdemes vele foglalkozni. Ugyanis a munkáltatói mozgástér szélesedésével nő a munkaerőigény, egyre több embert képes felszívni a szektor, a meglévő munkahelyek megtartása egyszerűbbé válik, a munkafeltétételek, bérek kedvező alakulása figyelhető meg. Az Európai Unió célkitűzései közül a munkáltatói terhek fokozatos konszolidációja, csökkentése kiemelt fontosságú a foglalkoztatáspolitika számára. Ezt többek között a közterhek, társadalombiztosítási járulékok megfelelő keretek között tartásával lehet biztosítani.
Azonban a mai Magyarországon jellemzően épp ezzel ellentétes a
berendezkedésünk. A magyar gazdaságpolitika a külföldi tőkeerős befektetőket adókedvezményben részesíti, mindemellett a magyar vállalkozókat, munkáltatókat és befektetőeket súlyos adók és magas társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezi, ezzel ellensúlyozva a külföldieknek nyújtott kedvezmények miatti bevételkiesést. A kialakult helyzet a verseny szempontjából vizsgálva hátrányosan érinti a hazai munkaerő piacot.14 4. Közhasznú foglalkoztatás: Ezt a tevékenységet jellemzően non-profit szervezetek végzik a munkanélküliek érdekében, és azok bevonásával. Átmenetileg, jellemzően hosszabb-rövidebb időre vezeti vissza az egyént a munkaerőpiacra. Előnye: •
Az említett módszerek közül a legszélesebb körben képes felszívni a munkanélkülieket, mivel munkák tekintetében széles palettát vonultat fel.
Hátrányai: •
Jellemzően alacsony díjazást képes csak biztosítani, emiatt az egyén gyakran tehernek, kényszernek éli meg a munkáját, alacsony a motivációs ereje,
•
Többnyire az ellátandó feladatok alacsony megbecsülésnek örvendenek, emiatt sem erkölcsileg, sem anyagilag nem érzi a foglalkoztatott elismertnek, megbecsültnek tevékenységét.
14 Prugberger Tamás – Rácz Zoltán – Sztojkóné Hajdú Edit: Szociális jog I. Bíbor Kiadó Miskolc 2009.
18
A foglalkoztatáspolitika harmadik szektora A harmadik szektor a munkaerőpiac fősodrától (a másodikhoz hasonlóan) távolabb helyezkedik el, azonban komoly eltéréseket mutat attól. Jellemzően a helyi foglalkoztatási projektek, az önerőből történő reintegráció támogatása, a lokális gazdasági egyeztetés az, ami ezt a szegmenst jellemzi. Azonban nem korlátozódik a non-profit tevékenységekre, ugyanúgy átfogja a jövedelemtermelő tevékenységekegy részét, ám ezen tevékenységek a köz érdekében történnek.
A munkaerőpiac perifériájára szorultak rétege és ezek felzárkóztatása „A leglényegesebb változás abban ragadható meg, hogy Magyarországon a szegénység megszűnt pusztán egyenlőtlenségi terminusokban leírható társadalmi kérdés lenni, és jelentős mértékben integrációs problémává vált. A szegénységnek egy olyan formájáról van szó, amely nem egyszerűen alacsonyabb jövedelmet (...) jelent, hanem mindenekelőtt azt, hogy megjelenik egy olyan, a társadalom leszakadó
többségétől társadalmi
élesen réteg,
elkülönülő, amelynek
a
tartósan jelenlegi
tendenciák folytatódása esetén nincs esélye arra, hogy bekapcsolódjék (...) a munkamegosztás rendszerébe; hogy „normális“ munkája, jövedelme, társadalombiztosítása legyen.“15 A szociálpolitika fókuszában az a – sajnálatos módon – egyre szélesedő réteg található, akiket a második munkaerőpiac eszközeivel sem képesek elérni, lemorzsolódásuk folyamatos, és az ő szintjükről történő önnálló felemelkedés valószínűtlen. Az említett réteg, mint ahogy azt már a történeti áttekintésben láthattuk, a statisztikák, a foglalkoztatási támogatások és a reintegráció számára elérhetetlenek, ezáltal egy teljesen új eszközrendszer kialakítását követelné meg felzárkóztatásuk. Álláspontom szerint a probléma kezelése komplex beavatkozást igényel, amely egyrészről ösztönzi a munkaélküli programba történő regisztrációt, ezáltal elindítva az 15 Ladányi János: Egyenlőtlenségek, redisztribúció, szociálpolitika, Válogatott tanulmányok 1979 – 2010. ÚMK, Budapest, 2010.
19
egyént a dolgozó társadalomba való beilleszkedés útján. Elősegítené valamilyen munkaképes végzettség megszerzését, valamint tényleges segítséget nyújtva nekik megfelelő lehetőségekhez juttatva őket. Mindezekkel párhuzamosan pedig a foglalkoztatói szférát is szélesíteni kellene: a meglévő munkahelyek támogatásával, a munkáltatók felkészítésével
a
leszakadottak
befogadására.
Ehhez
elsődlegesen
pontosabb
igényfelmérésre, a lokális szint erősítésére és mindenekelőtt a kétoldalú kommunikáció szélesítésére lenne szükség. A munkanélküliek osztályozása során megkülönböztethetünk: •
Aktív
–
a
programokban
részt
vevő,
dolgozni
kívánó,
a
foglalkoztatáspolitikával szemben bizalommal, és együttműködésre való hajlandósággal bíró, valamint •
Passzív – nem regisztrált, jellemzően szürke- és feketegazdaságból élő, „elkallódott“ munkanélkülieket. Ez utóbbiak együttműködésre való szándéka csekély,
a
foglalkoztatáspolitika
törekvéseivel
szemben
jellemzően
bizalmatlanok. Fennáll a veszélye, hogy a munkát kényszerként, vagy büntetésként éljék meg.
Lokalizáció és rugalmasság A foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban a Bizottság illetve a Tanács, nemzeti szinten pedig a Kormány és a Parlament jogosultsága. Napjainkban a centralizált stratégiaalkotás megőrizte jelentőségét, de kiegészült lokális fejlesztési, támogatási és foglalkoztatási
törekvésekkel.
A
lokalizáció
térhódítása
mögött
a
hatékonyabb
munkaerőpiaci politika kialakítása és végrehajtása játszik szerepet, valamint a lokális szereplők bevonása a feltáró és aktivizáló folyamatokba.
A lokalizáció nehézségei és előnyei A lokalizáció térhódításával az Uniós foglalkoztatáspolitikától a nemzetállami szinten keresztül jellemzően a helyi önkormányzatok szintjére tevődik át a hangsúly. A lokalizáció támogatásának indokai: •
a hatékonyabb végrehajtás elősegítése,
20
•
az egyedi, helyi problémák feltárása,
•
a lokáis szint szereplőinek szélesebb körű bevonása a munkanélküliség elleni küzdelembe,
•
a lokális szint a stratégiai jogalkotással egyszerre képes a helyi sajátosságoknak és a nemzeti és Uniós törekvéseknek egyaránt eleget tenni.
Ez a folyamat nem bizonyult zökkenőmentesnek, a nemzeti kormányok és a lokális szint közötti feladatmegosztás helyes arányának megtalálása, illetve a helyi szintek infrastrukturális és gazdasági felkészítése napjainkig is nehézségeket okoz. Egyértelmű, hogy eszközök biztosítása nélkül az alapvető szerepváltás ebben a szférában csupán pusztába kiáltott szó marad. A valóban gyümölcsöző lokalitás működéséhez párhuzamosan az önállóság, a stratégia-alkotás joga és kiemelten a finanszírozás kell, hogy jelen legyen. Az Uniós foglalkoztatáspolitikától így megkülönböztethetünk nemzeti és lokális szintet.
Külső munkaerőpiaci rugalmasság A rugalmasság a munkaerőpiac nemzetközi versenyhez, világpiaci tendenciákhoz, válságokhoz való idomulási képességét jelenti. Az alkalmazkodás itt is – mint életünk sok más területén – kulcsfontosságú feltétele a tartós és hosszú távú növekedés, gyarapodás eléréséhez vezető úton. A 2004-es Uniós csatlakozásunkkal hazánk egy, már meglévő gazdasági
közösség
munkaerőpiacához
csatlakozva
meghatványozta
saját
munkaerőpiacánakaz méretéit. Az egységes európai munkaerőpiac kialakítása, a mai napig is kiemelt témája az Unió stratégiaalkotásának. A munkaerő szabad áramlásának elengedhetetlen feltétele egységes jogi szabályozás. Új kihívások melyekkel hazánk a csatlakozást követően szembesült szembesült: •
A tagállami állampolgárok a hazai állampolgároktól eltérő munkafeltételekkel nem kezelhetőek.
•
Az egyenlő bánásmód a szociális jogok és adókedvezmények tekintetében is kötelező.
•
Lakhatással, letelepedéssel kapcsolatban a tagállami állampolgárok azonos jogokat élveznek a hazaiakkal.
21
•
Kollektív szerződések tekintetében azok a munkaszerződések, melyek a hazai munkavállalókat a tagállami munkavállalóktól eltérő szabályokkal kezelik, jogellenesek.
•
A tagállami állampolgár családtagjait is úgy kell kezelni, mintha a közösségi munkavállalóval együtt élének, ezáltal az együttélés újabb jogosultságokat eredményez.
A szabad munkaerő-áramlás garanciájaként megjelenő megkülönböztetés tilalma és a munkavállaló családtagjait is szociálisan integráló intézkedések véleméynem szerint egyaránt lehetőségek, valamint nehézségek is –. A hazai munkavállalók külföldre vándorlása és a külföldi munkavállalók immigrációja párhuzamosan megfigyelhető jelenség, jellemzően a jól képzett, diplomás, vagy szakmai végzettséggel rendelkező hazai pályakezdők választják a külföldre vándorlás lehetőségét, és az Európai gazdasági térség hátrányosabb gazdasági helyzetű országaiból figyelhető meg bevándorlás, azonban ennek mértéke csekély, főként a fővárost és a határ menti nagyvárosokat érinti.
A munkaerőpiac belső rugalmassága A munkaerőpiac belső része maga a nemzeti intézményi, vállalati és foglalkoztatási szféra, illetve mindezeknek önálló és egymáshoz mért működési viszonya. Ideális helyzetben a belső és külső rugalmasság egy egymást erősítő, stabilizáló rendszert alkotnak, ahol a nemzetgazdasági érdekek összhangban vannak a világgazdasági érdekekkel.
A
belső
rugalmasság
támogatása
szűkebb
értelemben
véve
a
foglalkoztatáspolitika feladata, tágabb értelemben véve viszont az egészséges és kiegyensúlyozott piacgazaság kiépítésének egyik eszköze. A belső rugalmasság három területen valósulhat meg, ez a három terület a következő: 1. Az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazása A foglalkoztatás egyfajta általános, „tipikus“ gyakorlatától eltérő, annak stabilitásáról, ezáltal viszont kötöttségeiről egyaránt lempndó foglalkoztatási forma. A tipikus foglalkoztatási forma ma hazánkban a határozatlan idejű munkaszerződés alapján, munkabér ellenében, teljes munkaidejű (heti 5 munkanap napi 8 óra), a munkáltató székhelyén vagy telephelyén történő foglalkoztatás. Az ettől eltérő foglalkoztatási formákat nevezi a szakirodalom atipikus foglalkoztatási formáknak. A foglalkoztatási formáktól elrugaszkodó munkáltató növekvő mozgástérrel és versenytársaival szemben
22
jelentős előnnyel bír, hiszen a nagyobb mozgástér adta lehetőségekkel élve sikeresebben képes a piacon érvényesülni. Európai tendencia, hogy lassacskán az atipikus munkavégzés válik tipikussá, míg ez hazánkban még elenyésző és gyakran félreértelmezett. 2. A munkaidő-beosztás rugalmasabbá tétele A munkaidő-beosztás szempontjából több jelenséget szeretnék itt megemlíteni. Előszöris a munkaidő csökkentése hosszú ideje ajánlott eszköze lehet a foglalkoztatás bővítésének. Ha az egyén által teljesítendő teljes munkaidőt csökkentjük, ezzel arányosan csökken az egyén által elvégzett munka is, és a piacon a foglalkoztatói szféra részéről munkaerő-igény keletkezik. Röviden megfogalmazva: a munkaidő csökkentésével új munkahelyek jönnek létre. Mindez azonban szükséges, hogy bérkiegyenlítéssel járjon együtt ahhoz, hogy a munkavállaló jövedelme ne csökkenjen, és a bérkiegyenlítésnek is racionális keretek között kell maradnia ahhoz, hogy a vállalat kiadási oldalán keletkező többlet nem menjen a versenyképesség rovására. Az Európai Unió 1993/104/EK irányelve (1993. november 23.) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól határozza meg az európai munkaidő-beosztás legfontosabb kereteit. Céljának tekinti a munkavállalók minimális biztonsági és egészségvédelmi érdekeinek nemzetállamokon felüli rögzítését. Kiterjed a köz- és magántevékenységi ágazatokra, a közúti-, folyami szállításon át a tengeri halászaton keresztül az orvosok gyakornoki tevékenységéig a munkáltatói szféra egészére. Meghatározza a munkaidő, a pihenőidő és az éjszakai idő fogalmát. Az EK rendelettel összhangban az 1992. évi XXII. törvény A munka törvénykönyvéről szóló törvény 6. fejezet 117. § határozza meg hazánkban a munkaidő mértékét. Ezek alapján kijelenthetjük, hoyg hazánkban: •
a munkahét hossza maximum 48 óra,
•
a munkavégzés után minimum 11 óra pihenőidőt kell a munkavállaló számára biztosítani,
•
1999-től kezdve évi legalább 4 hét fizetett szabadság jár a munkavállalónak.
A fentebb vázolt keretek között törekedhet egy vállalat a munkaidő formálására. 3. A belső mobilitás Elsőként külföldi nagyvállalatoknál volt megfigyelhető a tudásbázisú szakmai előremenetel, az életen át tartó tanulás támogatása. Több szempontból is áldásosnak tartom ezt a jelenséget, hiszen a folyamatos képzés lehetőséget biztosít a már meglévő munkaerő
23
és gazdasági potenciál megőrzésére egy vállalat szempontjából, ezáltal garantálva a sikeresebb versenyt és a tartós növekedést. Mindazonáltal munkavállalói szempontból vizsgálva a folyamatos képzés garantálja a gyakorlati és elméleti tudás, képességek fejlődését, ezáltal a kor előrehaladtával természetesen jelentkező munkaképességcsökkenés ellensúlyaként megőrizve a dolgozó piacképes munkaképességét.
24
A közfoglalkoztatás Magyarországon A közfoglalkoztatás hazánkban az állami gondoskodás egyik formája. Feladata a munkaerőpiacról kikerülők létbiztonságának garantálása, ezzel párhuzamosan a jóléti ellátások körében segélyezettek csökkentése. Ezáltal a támogatásban részesülők száma csökken, tehát az ezzel együtt járó kiadások is. Egyszerre jelenik meg a munka, mint védelmi eszköz, fogódzó – és mindemellett a köz érdekét szolgáló állami, önkormányzati feladatok és fejlesztések megvalósítása. Áttekintve a közfoglalkoztatást, annak négy fő típusát különböztethetjük meg, ezek a következők: •
Közhasznú munka
A közhasznú munkavégzés fogalmát az Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 16/a. §-ban találhatjuk, mely szerint meghatározott mértékű támogatás nyújtható a munkaadónak, ha a lakosságot, vagy a települést érintő közfeladat, vagy önkormányzat által vállalt, a lakosságot illetőleg a települést érintő feladat ellátása vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében a Munkaügyi
Központ
által
kiközvetített
munkanélküli
foglalkoztatását
vállalja
munkaviszony keretében úgy, hogy ezzel a foglalkoztatással foglalkoztatottjainak létszámát a foglalkoztatás megkezdését megelőző havi átlagos statisztikai állomány létszámához képest bővíti, és a foglalkoztatással nyújtott szolgáltatás ellenértékeként más szervtől díjazásban nem részesül. E szerint a meghatározás szerint közhasznú munkának nem csak és kizárólag a 1997. évi CLVI. törvény 26. § c.) pontjában meghatározott tevékenységeket kell tekinteni, hanem a lakosságot, a települést, az önkormányzat által önként vállalt feladatokat is egyaránt. Ilyen feladatok tipikusan a környezetvédelem, vízrendezés,
lakásgazdálkodás,
köztemetők,
közparkok
tisztaságának
fenntartása,
közművelődési-, művészeti- és sporttevékenységek támogatása. •
Közcélú munka
A közcélú munka fogalmát A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. § (6) és (7) bekezdései határozzák meg. A (6) bekezdés szerint a települési önkormányzat az aktív korú nem foglalkoztatott személyek munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében foglalkoztatást szervez, melynek keretében különösen a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult személyek foglalkoztatását kell
25
biztosítani. A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka, vagy közcélú munka, általánosabban megközelítve az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás keretein belül biztosítható. A (7) bekezdés szerint a közcélú munka alatt az olyan munkáknak, vagy közhasznú munkáknak nem minősülő állami-, vagy helyi önkormányzati feladat ellátását kell érteni, melynek teljesítéséről a jogszabály alapján a települési önkormányzat hivatott gondoskodni. •
Közérdekű munka
A közérdekű munkát a Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1978. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdése a büntetések és intézkedések körében határozza meg. Célja a büntetés, azonban kiemelném, hogy a köztudatban gyakran összemossák a közfoglalkoztatás fogalmával, ezáltal a munkát, mint büntetést értemezik (egyértelműen tévesen), a helyzet tisztázása elengedhetetlen a közfoglalkoztatás presztízsének megőrzéséhez. A közérdekű munkát a bíróság ítéletében szabhatja az elítélt személyre, szabadsága egyéb módon nem korlátozható. Közérdekű munkát olyan tevékenységben kell meghatározni, amely az elítélt képzettségére, korára, egészségi állapotára tekintettel, ezekkel összhangban kerül kialakításra. A munka tartamát órákban kell meghatározni, legkisebb mértéke 42, legnagyobb mértéke 300 óra. Amennyiben az ítéletben megfogalmazott kötelezettségének az elítélt nem tesz eleget, büntetését fogházban letöltendő szabadságvesztésre módosítja a bíróság. 6 óra közérdekű munka az átváltás során 1 napi szabadságvesztésnek felel meg, az átváltás után fennmaradó idő pedig mennyiségétől függetlenül 1 napi szabadságvesztésnek minősül. •
Közmunka
A közmunka olyan foglalkoztatáspolitikai eszköz, amely a munka- és gyakorlati képzések összekapcsolásával az álláskereső képzettségi szintjének növelését, készségeinek fejlesztését célzó, a munkavállalási hátrányok leküzdését szolgáló program. Áttekinthető, nyilvános pályázatokon keresztül valósul meg, egyidejűleg országos, regionális, térségi és helyi célok megvalósítását segíti az átgondolt, ellenőrzött értékteremtő foglalkoztatáson keresztül. Pontosabban
megfogalmazva
a
közmunkaprogramok
pályázatokon
keresztül
biztosítanak határozott idejű, átmeneti foglalkoztatást a regisztrált álláskeresőknek. A helyileg illetékes munkaügyi központok feladata a programok közvetítése, emellett a felvilágosítás, regisztráció, képességfelmérés biztosítása.
26
A törvényi kereteket a 49/1999. (3.26) Kormányrendelet tartalmazza, mely szeirnt az éves költségvetési törvényben biztosított költségvetési előirányzat használható fel erre a célra, az előirányzat terhére olyan jogi személyek támogathatóak, melyeket a minisztériumok vagy az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat irányít, továbbá a regionális és megyei területfejlesztési tanácsok, települési önkormányzatok, közhasznú társaságok. A közmunkaprogram során a foglalkoztató legalább 100 fő foglalkoztatását kell, hogy vállalja, vagy a havi átlagos statisztikai állomány létszámához képest kell 100 fővel bővíteni foglalkoztatottjainak számát. A programok megvalósulását a Munkaügyi Központ igazolja, az így létrejövő munkahelyekre a Munkaügyi Központ közvetíti ki a személyeket. Röviden összefoglalva tehát a közmunka: törvényi keretek között, költségvetési irányzat
terhére
megvalósuló,
a
regisztrált
munkanélküliek
határozott
idejű
foglalkoztatását, képzését célzó, a munkaügyi központok által koordinált, közfeladatok gazdaságos megvalósítását biztosító aktív munkaerőpiaci eszköz.16
A közfoglalkoztatási típusok közös jellemzői A közfoglalkoztatás magyarországi áttekintése alapján az alábbi közös jellemzőket látom szükségesnek ismertetni: •
a munkanélküliek aktivizálása,
•
~ szűrése,
•
~ kategorizálása,
•
reintegráció,
•
a feketegazdaság és a bűnözés megelőzése,
•
közérdekű munkák, fejlesztések költségkímélő segítése és végül – de nem utolsó sorban – a
•
munkára nevelés
16 49/1999. (3.26) Kormányrendelet.
27
Mindezek mellett elmondható és hatástanulmányokkal illetve az utóbbi évek szakadatlanul növekvő munkanélküliségével igazolható, hogy a foglalkoztatás problémáját önmagában a közfoglalkoztatási programok nem képesek megoldani. Elsődleges céljuknak – a munkaerőpiacra való visszavezetésnek – csak nagyon kis százalékban volt tapasztalható megvalósulása. Teljes joggal fogalmazódhat meg a kérdés: vajon mekkora szerepük van a közfoglalkoztatási programoknak a munkaerő-piaci helyzet javításában? Szélesítésük szükséges-e illetve elégséges-e a munkanélküliség elleni küzdelemben? Végül – de nem utolsó sorban – a közfoglalkoztatás biztosítja-e a „tisztes munka“ megvalósulásának feltételeit?
28
A közhasznú munka és a segély A segélyezés és a jóléti gondoskodó állam fogalma kutatásom szempontjából elválaszthatatlan egymástól. Azonban – mint az már korábban többször előfordult – ebben az esetben is egy komoly ellentét fogalmazható meg. Az ösztönzés és motiváció szempontjából vizsgálva az egyik legkritikusabb elemnek a munkanélkülieknek a munkanélküliség ideje alatt biztosított ellátások, elsősorban a munkanélküli járadék bizonyul. A munkanélküli ellátási rendszer alapvetően két követelmény köré csoportosul: •
Megélhetési szempont
A munkahely-, vagy a munkaképesség elvesztése (legyen az akár ideiglenes vagy tartós) súlyos nehézségeket ró az egyén létfenntartására. Ebből a szempontból vizsgálva a járadék mértékének legalább a személy minimális megélhetési igényeit kell kielégítenie. •
Ösztönzési szempont
Foglalkoztatási oldalról vizsgálva a járadék mértéke elválaszthatatlanul kapcsolódik az érintett munkanélküli munkavállalási készségéhez. Ugyanis a járadékos ellátás és a munkajövedelem közötti különbségnek el kell érnie azt a szintet, hogy a munkanélküli saját, józan belátásából az újbóli munkába állást válassza.
29
A foglalkoztatáspolitkia jővője és célkitűzései hazánkban A foglalkoztatáspolitika céljait ma a Szél Kálmán terv részét képező Magyar Munkaterv (továbbiakban: a Terv) fogalmazza meg. A magyar gazdaság legfontosabb problémájaként a foglalkoztatás alacsony szintjét nevezi meg és a helyzet döntő megváltoztatásával kecsegtet. Tíz év alatt egymillió új adózó munkahely létrehozását tűzi ki célul. A változásokat általánosan közép- és hosszú távon tervezi bevezetni. A közeljövő munkaerőpiaci bővítésének előirányzott célszáma 2014-ig 300 000, 2015-ig 400 000 új munkahely teremtése. „A Magyar Munkatervben foglalt intézkedések célja a munkaerőpiac rugalmasságának növelése, a munkaerő versenyképességének javítása, (...) a munkahelyteremtés és a legális foglalkoztatás öszönzése...“17 Munkavállalói oldalon az álláskeresést ösztönző munkanélküli-ellátást, a reintegrációt segítő aktív munkaerő-piaci intézkedéseket és a versenyképes szakmai végzettség megszerzéséhez szükséges – akár életen át tartó – tanulási lehetőséget hangsúlyozza a terv, mint a munkanélküliség elleni küzdelem hathatós eszközeit. Munkáltatói oldalon az adminisztrációs terhek csökkentése, adó- és járulékrendszer átalakítása, valamint az Új Széchenyi Terv támogatásán keresztül EU-s források az eddigieknél szélesebb körű bevonása várható a Terv alapján. A foglalkoztatási célú támogatásokat egy hárompilléres rendszerben fogják kialakítani, melyben az első a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedés ösztönzését és támogatását biztosító pillér, amit célzott bér- és járuléktámogatásokkal valósítanának meg. A második pillér a szociális gazdaság, ahol a munkanélküliek foglalkoztatása a központi feladat. Állami támogatásokból,
valamint
saját
bevételekből
finanszírozva.
Jellegét
tekintve
a
foglalkoztatás megmarad átmeneti jellegűnek és a nyílt munkaerőpiacra történő átvezetés marad a végső célja. A harmadik pillér a szociális segélyezések munkára ösztönző átalakításával van szoros kapcsolatban. Itt a cél az állam által megszervezett átmeneti foglalkoztatás azok számára, akiknek az első két pillér nem kínál elérhető lehetőségeket.
17 Magyar Munkaterv. 2011. V. 19. Széll Kálmán Terv.
30
A foglalkoztatás elősegítésének eszközei A foglalkoztatás bővítéséhez a hazai munkajog gyökeres megváltoztatását tartja szükségesnek a Terv.18 A Munka Törvénykönyvének átdolgozása mellett az ösztönző szociális ellátást, a szélesebb körű érdekegyeztetést, ezáltal pedig a munkaerő-piaci szektor radikális „kultúraváltását“, valamint konstruktív szerepvállalását szorgalmazza a munkaerpiaci keretek formálásában.
A Munkaerőpiaci Alap átalakítása A Munkaerőpiaci Alap jelenleg keveredő foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai feladatai elkülönítésre fognak kerülni. A foglalkoztatáspolitikai eszközök támogatása kerül előtérbe, a versenyképesség javításának érdekében. Az Munkaerőpiaci Alap átalakításával létrehozzák a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot, így elkülönítve a szociális és foglalkoztatási eszközöket. A 2012-es költségvetésben a megtakarítás a munkaerőpiaci aktív eszközök tekintetében jelenik majd meg, a közfoglalkoztatásra szánt előirányzat az előző évivel megegyező összegű lesz.19
A Munkaerőpiaci Alap 2011. évi kiadási előirányzatainak megoszlása jogcímenként Egyenlegtartási és kockázatkezelési Foglalkoztatási
keret Szakképzési és
Bérgarancia
felnőttképzési célú
kifizetések
Egyéb
támogatások
kifizetések
2,1%
0,5%
12,0%
2,9%
és képzési
Közfoglalkoztatás
9,8%
kiadásai 19,0%
Álláskeresési támogatások
TÁMOP 1.1. és 1.2. Járulékkedvezmény
EU társ-
megtérítés
finanszírozás
1,7%
1,2%
40,0%
10,8%
4. ábra A Munkaerőpiaci Alap 2011. évi kiadási előirányzatainak megoszlása jogcímenként
Mindezek mellett a Terv komoly hangsúlyt fektet a rokkantsági ellátások átalakítására, így a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására, a munkaerőpiaci 18 i.m. 19 i.m.
31
mobilitás élénkítése céljából össze kívánja hangolni a közlekedési- és lakáscélú támogatások rendszerét.
A tartós munkanélküliség elleni küzdelem támogatott munkahelyekkel A versenyszférában létrejövő új munkahelyek betöltésére minél több, a munka világából kiszorultat kíván a tervezet az elsődleges munkaerőpiacra visszavezetni. Azonban ehhez a munkanélkülieknek egyfajta „inkubációra“ van szükség. Ezt kívánja biztosítani a foglalkoztatási támogatások harmadik pillérébe tartozó közfoglalkoztatás, a munkára ösztönzés, átmeneti foglalkoztatás és továbbképzés folyamatát zsilipként alkalmazva. Viszont lényeges kritériuma ennek az újszerű közfoglalkoztatásnak, hogy a másik két pillért kiegészítve – oly módon, hogy azoktól forrásokat nem von el – és az aktív munkanélkülieket álláskeresésükben segítve (és nem akadályozva) tegyen eleget a feladatának.
Nemzeti Foglalkoztatási Alap Ahogy azt már korábban a Terv áttekintése során említettem, a Munkaerőpiaci Alap átstrukturálása részét képezi a hazai munkaerőpiac jövőjének. A foglalkoztatás- és szociálpolitikai feladatok elkülönítése mind finanszírozási, mind szervezeti tekintetben azonban nem az egyetlen változás, ami várható. A foglalkoztatás elősegítése végett a valós foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítására alkalmatlannak bizonyuló szociális jellegű kiadások el fognak tűnni az alapból, helyüket a versenyképesség javításához, munkaerőfejlesztéshez
és
a
foglalkoztathatóság
elősegítéséhez
szükséges
aktív
munkaerőpiaci eszközöknek fogják átadni. Az aktív és passzív eszközök működtetése – és ezzel
összefüggésben
azok
finanszírozása
–
nem
válik
el
egymástól,
sőt,
összehangolásukkal a munkanélküliség megelőzését, a munkaerőpiaci feszültségek feloldását és az újbóli elhelyezkedés elősegítését kívánják megvalósítani. Munkanélküli- és álláskeresési ellátás, valamint a munkaerőpiaci rugalmasság megteremtésének feltételeivel a már Dániában sikeresen alkalmazott foglalkoztatáspolitikai modellt követve szeretnék hatékonyabbá tenni a hazai rendszert. A Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény20 által lefektetett alaprészek, melyek az MPA fő kiadási elemcsoportjainak megfelelően lettek kialakítva, egyértelműen nem állták ki az idő próbáját. A Munkaerőpiaci Alap 2012-es tervezett költségvetése aktív eszközönként és 20 1991. évi IV. törvény A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról.
32
programonként fog megalkotásra kerülni az átláthatóság és a költséghatékonyság elvárásának megfelelően. A Munkaerő-piaci Alap 2012-es tervezett költségvetésében megjelenő jogcímekre vonatkozóan a Nemzeti Munkatervben az alábbiakat találhatjuk:21 •
Aktív támogatások,
•
Passzív kiadások,
•
EU-s elő- és társfinanszírozás,
•
Szakképzési és felnőttképzési támogatások,
•
Működtetési célú kifizetések.
5. ábra A Munkaerőpiaci Alap 2012-es kiadási előirányzatainak jogcímenkénti megoszlása
21 Magyar Munkaterv 68-69. o.
33
A Nemzeti Munkaterv rövid összefoglalása A Nemzeti Munkaterv határozott irányvonalat rajzol ki a hazai foglalkoztatáspolitika közép- és hosszútávú jövőjével kapcsolatban. Az általam áttekintett témához kapcsolódó szakirodalmakban foglaltakkal ellentétes álláspontra nem helyezkedik, a sikeres külföldi gyakorlat tapasztalatain okulva próbálja aktualizálni és megreformálni a magyar munkaerőpiacot. Azonban mint az a felhasznált források áttekintése során számomra egyértelművé vált, egyedül csak az átgondolt lépések azok, amelyek bizonyosság reményével párosulva hathatósan szolgálhatnak a munkanélküliség elleni küzdelemben. A világgazdasági válság hatásai még most is érezhetőek a befektetői szférában. A helyzetet súlyosítja, hogy hazánk nem az egyetlen ország Európában, amely súlyos gazdasági problémákkal küzd. A közelmúlt frankhitel-válsága miatt sokak létbiztonsága került veszélybe itthon. Mindezek alapján egyértelmű a szükségessége egy gazdasági fellendülést célzó foglalkoztatáspolitikai stratégiának, ami alkalmassá teszi hazánkat a gazdasági válságból, a növekedés útján történő elindulásra. Összegezve a Nemzeti Munkatervet a meglévő munkaerő bázis versenyképességének fejlesztése mellett jelen korunk újszerű kihívásait figyelembe véve célozza meg a foglalkoztatás szélesítését, a közfoglalkoztatás, mint ezköz felhasználásával. Ezzel párhuzamosan a támogatási rendszer átstrukturálásával tervezi élénkíteni a munkavállalói hajlandóságot. Az így képzett munkaerőtartaléknak pedig a piacgazdasági keretek közt kíván helyet találni, ezáltal megalapozva a növekedés, és a korszerű gazdaságpolitika kiépítésének feltételeit.
34
A közfoglalkoztatást érintő jogszabályi változások 2011 - ben A T/3500. számú „A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról“ szóló törvényjavaslat 2011 júniusában született meg, előrebocsátva a 2011. évi CVI. törvényben foglaltakat. A törvény preambuluma célkitűzésként határozza meg az értékteremtő közfoglalkoztatás jogi kereteinek megteremtését
a
munkaképes
lakosság
munkához
jutása,
az
álláskeresők
foglalkoztatásának elősegítése érdekében. A törvény személyi hatálya a közfoglalkoztatókra és a közfoglalkoztatási jogviszony keretében foglalkoztatottakra terjed ki. Az 1. § (2) és (3) meghatározza a közfoglalkoztatási jogviszony tárgyát képező munka, valamint a közfoglalkoztató fogalmát. A (4) a közfoglalkoztatottként megjelenő természetes személy fogalmát határozza meg. A (2) az MT szabályaival összhangban megfogalmazza a közfoglalkoztatási jogviszony keletkezésének alapjául szolgáló hatósági szerződés formai követelményeit, ezek alapján a közfoglalkoztatási jogviszony csak határozott időre, hatósági szerződés alapján létesíthető, a közfoglalkoztatottat munkabér illeti meg, melynek mértéke főszabály szerint megegyezik a közfoglalkoztatási bérrel, magasabb végzettséget igénylő munka esetén a közfoglalkoztatási garantált bérrel. A 3. § (1) a közfoglalkoztató kötelezettségeit fogalmazza meg a közfoglalkoztatott irányában. Az a.) alapján a közfoglalkoztatottat a munkavégzés helye és lakóhelye közötti ingázás ideje alapján többletszolgáltatásokkal igyekszik kárpótolni. Részletesebben: Legalább 6 óra oda-vissza történő utazás esetén térítésmentes szállás, tisztálkodási és étkezési lehetőség illeti meg a közfoglalkoztatottat. A b.) szerint a legalább 3 óra, (de 6 órát el nem érő) ingázás, vagy 10 éven aluli gyermekét egyedül nevelő közfoglalkoztatott szülő 2 órás ingázása esetén a munkavégzés helye és a közfoglalkoztatott lakóhelye között térítésmentes utazást kell biztosítani. A c.) alapján a közfoglalkoztatott számára legalább 4 órás foglalkoztatás esetén a munkahelyén napi egyszeri étkezést szükséges biztosítani.
35
Külön megemlíteném, hogy a (3) c.) alapján az egyházak, mint közfoglalkoztatók szerepelhetnek, azonban a 2011. évi C. „A lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról“22 szóló törvény melléklete az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházak számát 14-ben határozta meg, ezzel leszűkítve a közfoglalkoztatók körét.23 A 2011. évi CVI. törvény több ponton is módosítja „A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról“ szóló 1991. évi IV. törvényt. A változásokat röviden az álláskeresők részére juttatott segélyek, költségtérítés és járadék szempontjából lehet összefoglalni. Az álláskeresővé válás, a járadék napi összegének mértéke és a folyósítás időtartamára vonatkozó rendelkezések módosulása a Nemzeti Munkaterv célkitűzéseivel összhangban áll, megkönnyíti az álláskeresővé válás feltételeit. A törvény a továbbiakban a nyugdíj előtti álláskeresési segély, közfoglalkoztatási adatbázis, valamint a Munka Törvénykönyvének 203. § (1) d.) pontjában a közhasznú munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóan módosítja a szabályokat. A közfoglalkoztatás szempontjából még lényeges jogszabályi módosulásokat az 1993. évi III. „A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló“ törvény módosítása jelent.
22 2011. évi C. „A lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról“ 23 Magyar Közlöny. 2011. évi 85. szám
36
Összefoglalás A közfoglalkoztatás, mint a paternalista gondoskodó állam egyik aktív eszköze a munkaerőpiacról kikerülők lemorzsolódásának és elszegényedésének elkerülése érdekében hazánkban a jövőben kiemelkedő jelentőséggel fog teret hódítani. E jelenség hátterében álló gazdasági és szociológiai okok számbavétele során, valamint a rendszerváltástól napjainkig tartó időszak munkanélküliségi sajátosságainak vizsgálata során számomra is egyértelművé vált, hogy a jelenlegi helyzet komoly változtatásokat sürget. A munka becsületének visszatérése iránti igény növekvő nyomást gyakorol a munkaerőpiaci keretek formálóira. Az önállóságra törekvő, munkára épülő nemzetgazdaság kiépítésének szükségessége a világgazdasági válság tanulságaiból okulva vitathatatlan. Nem engedhetjük meg, hogy a befektetői magatartások és piaci jelenségek a közelmúlt Azonban a széleskörű foglalkoztatás, mint elérendő cél a megvalósítás tekintetében nem szegülhet szembe a józan ész és a gazdaság törvényszerűségei által diktált szabályokkal. A közfoglalkoztatás, mint a második munkaerőpiac aktív eszköze és a nemzeti munkaterv harmadik pillére az egyéb munkaerőpiaci eszközökkel, támogatásokkal és kedvezményekkel összhangban képes feladatát ellátni. Önmagában az ily módon foglalkoztatottak
rétegének
felduzzasztása
csak
az
érzékeny
piaci
egyensúly
veszélyeztetésével lehetséges. A munkáltatói oldalon biztosított kedvezmények és új források valódi munkahely-teremtő erejét és a folyamat hosszát előre látni nem lehet. Ezáltal kiszámíthatatlan mikorra is lesz képes a versenyszféra felszívni a munka világába visszatérni kívánó és arra alkalmasak rétegét. Így könnyen lehetnek a munkanélküliség elleni küzdelem legnagyobb áldozatai maguk a munkanélküliek, azáltal, hogy a közfoglalkoztatás csapdájába ragadva nem találják majd helyüket a versenyszféra világában. Kiábrándulnak, bizalmukat vesztik a munkanélküli programokban, és a regisztráció helyett a fekete gazdaságat, legrosszabb esetben a bűnözést válasszák majd. Álláspontom
szerint
a
közfoglalkoztatás
non-profit,
gazdaságos,
közérdekű
célmegvalósító jellege mellett, a profittermelő szférába történő részleges bevonása eleinte kísérleti jelleggel a lokális szinteken infrastruktúrális és finaszírozási szempontból is előnyös lehetne, és az Uniós és nemzeti foglalkoztatáspolitika számára hasznos tanulságokkal szolgálna. Mindemellett a foglalkoztatás atipikus formáinak támogatása a már meglévő munkahelyek,és a közfoglalkoztatás szempontjából is tartósan növelhetné a versenyképességet, a megváltozott munkaképességüek szempontjából vizsgálva pedig
37
egyenesen megteremthetnék egy számukra is könnyen járható út feltételeit a munkaerőpiac felé. Ezzel szemben a munkaidő csökkentését viszont mint munkahelyteremtő ezközt nem tartom alkalmasnak a közfoglalkoztatás bővítésére, hiszen a versenyszféra teljes munkaidőben foglalkoztat állásai mint második szükségszerű lépés, csak egy újabb "aklimatizáción" keresztül válhatnának elérhetőve, a részmunkaidős közfoglalkoztatottak számára. A tipikus ás atipikus munkavégzés mellett nagyobb hangsúlyt kellene, hogy fektetni az önmenedzselés , vállalkozási, önfentartási, gazdálkodási képességek fejlesztésére ezzel tehermentesítve a közfoglalkoztatást, és nagymértékben segítetve a foglalkoztatás szélesítését. Az alacsony presztízs és a szintén alacsony munkabér számára is üdvös lehetne a közfoglalkoztatási célok bővítése. A maga teljességében kihasználatlan bázist jelent a hazai mezőgazdaság és a könnyűipar párhuzamosan a külkereskedelmi kapcsolataink különös tekintettel a keleti piaccal való új kapcsolatfelvételben rejlő lehetőségekkel. Mindezek mellett fontosnak tartom kiemelni, hogy a munka világába való reintegráció önmagában nem garantálja a „tisztes munkának“ mint célnak az elérését. A már meglévő munkahelyek tekintetében is sok a teendő. A munkaképesség megőrzése mellett a folyamatos motiváció is teret kell, hogy kapjon, hogy az emberek vágyává, és nem pusztán a létfentartás ezközévé váljon a munka. A reálbérek fokozatos konszolidácójával elérhetjük, hogy az emberek a napról-napra élés helyett az anyagi többletből ami rendelkezésükre áll inkább a tartalékképzést válasszák, így a biztonságosabb, kiszámíthatóbb életpályát, ezáltal megmenekülve napjaink hitel-csapdáitól, és legalább részben tehermentesítve a szociális szektort.
38
Irodalomjegyzék Csoba Judit: A tisztes munka. L’Harmattan. Budapest, 2010. Frey Mária: Az Európai Unió foglalkoztatási stratégiája. Habermas, Jürgen: A cselekvésracionalitás aspektusai, 1977. Ladányi János: Egyenlőtlenségek, redisztribúció, szociálpolitika, Válogatott tanulmányok 1979 – 2010. ÚMK, Budapest, 2010. László Gyula: Munkaerő-piaci politikák, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs 2007. Magyar Közlöny. 2011. évi 85. szám Polányi Károly: A nagy átalakulás. Mészáros Gábor kiadása, Budapest, 1997. Prugberger Tamás – Rácz Zoltán – Sztojkóné Hajdú Edit: Szociális jog I. Bíbor Kiadó Miskolc 2009. http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=1b76a15d-6be4-4041-a328deb73dd7af27&cid=f697db4c-8df2-4b0b-b1c3-b51be1d7c80f 2011. XI. 26. http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html 2011. XI. 26. http://www.penzugysziget.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=411&Ite mid=177 2011.XI.26. 1991. évi IV. törvény. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról. 1992. évi XXII. törvény 1. § (1) 2011. évi C. „A lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról“ 49/1999. (3.26) Kormányrendelet. Magyar Munkaterv. 2011. V. 19. Széll Kálmán Terv.
39
