A KÖZBIRTOKOSSÁGOK
1
1.A közbirtokosságok keletkezése. A közbirtokosságok a honfoglalással egyidejűleg alakultak ki. Katonai struktúrák voltak. A gazdasági hátteret azok a nagy, általuk birtokolt földbirtokok képezték, amelyek a kezdetleges települések atyafiainak közös és oszthatatlan tulajdonát képezték. A falvak népei, jogi szempontból, eleinte az Árpád házi királyok nevében királyi szolgákként használták az általuk elfoglalt területeket. A királyok fokozatosan elismerték az atyafiak tulajdonjogát saját faluközösségeik határai között. A nemes atyafiak alkották a magyar nemzet gerincét, katonai kasztját. A középkor folyamán az atyafiakat közbirtokos, részes, avagy köznemesekként is emlegették. A tatárjárás után a közbirtokosságok nagy része legyengült, képtelen volt katonai kötelességeinek ellátására. Az ilyen közösségek jobbágysorsba süllyedtek. Erdély nagy részén azonban, a közösségek megmaradtak, sőt a közbirtokosságok atyafiai sikerrel védelmezték magukat, a XIII század végén és a XIV század folyamán tért hódító bárókkal szemben is. Budai Nagy Antal és Dózsa György felkeléseinek legfőbb oka a kisnemesség és a szabad emberi státusukat elvesztett volt katonák jog visszakövetelése volt. Bár a XIV és XV században a főurak hatalma egyre nőtt, nem nélkülözhették azt a katonai erőt, amelyet a közbirtokos- katona-atyafiak jelentettek. Az Erdélyi Fejedelemség idejében székely nemzet „egymaga” 40.000 katonát tudott kiállítani. Balassi Bálint „Vitézi ének” című verse tökéletesen tükrözi eme katonai kaszt „ideológiáját”. Ilyen katonai szervezetekre Erdély fejedelmeinek fokozott szüksége volt. Ezért sok hegyi román, „móc” faluközösség jutott erdőbirtokokhoz. A XVIII század végén és a XIX század elején Erdély közbirtokosságai fokozatosan elvesztették helyi határvédő katonai jellegüket.
2
A XIX század folyamán megerősödött a közbirtokosságok gazdasági szerepe. Olyannyira, hogy a jobbágyfelszabadítás egyértelmű mintának tekintette a közbirtokossági szerveződést. A nemes atyafiak és a határvédő katonák közbirtokosságai mellett megjelentek a volt jobbágyok közbirtokosságai is. A XIX század második felében kialakult egy olyan ideológiai törekvés, amely hivatott volt eltörölni a nemesi és felszabadított jobbágyi közbirtokosságok közötti különbséget. Erdély-szerte egyre inkább tért hódított az úrbéres közbirtokosság elnevezés. A Trianoni szerződés Erdélyt Romániához csatolta. Az 1921 Földreform Erdélyben a magyar nemesség elleni vérbosszút is jelentett. Az elkobzott nagybirtokokat, sokszor jogtalanul, főleg román lakosságú faluközösségeknek adták át. Eltekintve az igazságtalanságok sorozatától, a királyi román kormány a közbirtokossági rendszert vezette be ezen kisajátított javakra nézve, elismerve ezáltal a közbirtokossági termelési mód hatékony mivoltát. A két világháború között a romániai, de főleg az erdélyi közbirtokosságok jelentős gazdasági fejlődést mutattak fel. Minden közbirtokosság munkahelyeket teremtett és az általuk termelt profit jórészét befektették továbbfejlesztés érdekében. A kommunisták természetes és alapvető osztályellenségeknek tekintették ezeket az önszerveződésre és gazdasági fejlődésre képes faluközösségi vagyonokat. Megszüntették a közbirtokosságok vezetőségeit és fokozatosan megfojtották a közbirtokosságokat, mint jogi személyeket, annak ellenére, hogy a közbirtokosságok közös termelési módra épültek. Az 1968-as Közigazgatási Reform célja a régi faluközösségek határainak felszámolása volt és azoknak egybeolvasztása az új, nagyobb községekkel, pont a régi közösségi tulajdonviszonyok felszámolása és az új agrárproletáriátus kialakításának céljából. A régi közbirtokosságok szempontjából a Forradalom utáni helyi közigazgatás folytatása volt a cseausiszta-kommunista rezsimnek, hiszen egyáltalán nem mutatkozott semmilyen törekvés a régi közös struktúrák visszaállítására.
3
Ez érthető, hiszen a helyi közigazgatási szerveknek nem állt érdekében tulajdonuk feladása. Ugyanakkor, formai-jogi szempontból a tulajdonjog, főleg telekkönyvileg, továbbra is a közbirtokosságoké maradt. Végül, az Európai Unió nyomására, a „restitutio in integrum” elv megvalósításának érdekében, törvények jelentek meg a közbirtokosságok tulajdonainak visszaszolgáltatására. És ezzel megkezdődött a közbirtokosságok újraalakulásának lehetősége, 2000 és 2005 között.
2.A közbirtokosságok, mint jogi személyek. A közbirtokosságok ősi jogi személyek. A mai modern társadalom nehezen tudja kategorizálni őket. A nagy szolgáltató cégek formanyomtatványai csak a kereskedelmi társaságokra vagy jótékonysági intézményekre osztják fel a jogi személyiségekkel rendelkező szervezeteket. Sok állami intézmény is ilyen szempontból kezeli a kérdést. Mi a közbirtokosság? „Se hús, se hal”, véli a megcsontosodott bürokrata. A közbirtokosság egyszerűen „csak” jogi személy, vagyis jogok és kötelezettségek önálló alanya. Elégedjünk meg ennyivel. Az 1/2000, valamint a 247/2005-ös törvények szerint a közbirtokosságok újraalakulása és jogi személyiségüknek elismerése bírósági határozat által történik. A bíróságilag elismert közbirtokosság jogi személyként visszaigényelheti tulajdonait. A közbirtokosságok alapító, vagyis újraalapító okmánya az alapszabályzat. Az alapszabályzatot jóváhagyó bírósági határozat jelenti a jogi személyiség elismerését. A közbirtokosságot annak tagjai alapítják meg. A tagok a volt tulajdonosok vagy azok örökösei. A közbirtokosság tagjai az új jogi személy tulajdonosai. A tagok tulajdonjoga a közbirtokosságra, mint jogi személyre vonatkoznak. A tagok nem tulajdonosai a visszaszerzett földterületeknek.
4
A tagok résztulajdonosai a közbirtokosságnak, mint jogi személynek. Az alapszabályzathoz tartozó, járulékos taglista tartalmazza a tulajdonosok nevét, a tulajdonosi rész nagyságát és arányát, minden tag tekintetében. A tagok Közgyűlése jelenti a legfelsőbb vezetőségi fórumot. A közgyűlések általában évente kétszer gyűlnek össze. Határozatai módosíthatják az alapszabályzatot, de mindenképpen kötelezőek, úgy a tagokra, mint a vezetőségre vonatkozóan. A vezetőség általában igazgatótanácsnak nevezett szerv, amely döntései által gondoskodik a közbirtokosság állandó és operatív vezetőségéről. Az igazgatótanács döntőképességének határát az alapszabályzat vagy a közgyűlés vonja meg. Sem a közgyűlés, sem az igazgatótanács nem adhatja el, nem idegenítheti el semmilyen formában a közbirtokosság bármely visszaszerzett területét. Ugyanez vonatkozik az oszthatatlanságra is: a tagok nem oszthatják fel egymás között a közbirtokosság visszaszerzett területeit. A fentebbi tiltás törvényerejű, de nem vonatkozik azokra a dolgokra, amelyeket, a közbirtokosság tulajdonát nem visszaszolgáltatás révén képezik, hanem utólag szerzett javak.
3.A közbirtokosságok vagyona, jogi szempontból. A közbirtokosságok vagyona a visszaszerzett vagy visszaszerzendő ingatlanjai. A közbirtokosságok tulajdona, általában erdőkből és legelőkből áll. Téves az elképzelés, amely szerint a közbirtokosságok csak erdőtulajdonosok. Igaz, hogy léteznek közbirtokosságok, amelyek ingatlanjainak több mint 90%-a erdőterület, de általában véve, nem jellemző ez az arány. Amint már említettem, a közbirtokosság, mint jogi személy egyedüli tulajdonosa saját ingatlanjainak. A visszaszolgáltatási eljárások eredményeként a közbirtokosság nevére egy birtoklevelet bocsájt ki az illetékes hatóság. A birtoklevél tartalmazza a visszaszolgáltatott tulajdon területét és a szomszédokat. A közbirtokosság a birtoklevél alapján kataszteri dokumentáció által telekkönyvezheti a tulajdonát képező ingatlanokat. 5
A közbirtokosságok tulajdona az esetek többségében nagy és összefüggő földterület. Olyan nagybirtok, amely természetes személyek esetében igen ritka. A tulajdont képező ingatlan felosztása tilos, ami azt jelenti, hogy a tagok sem megegyezés alapján, sem peres úton nem lábalhatnak ki az oszthatatlanságból. Bármilyen tagok közötti tulajdonfelosztás semmis. A közbirtokosságok visszaszerzett nagybirtokai elidegeníthetetlenek, tehát tulajdonjoguk átruházhatatlan. Viszont a közbirtokosságok vagyona terhelhető, zálogként szolgálhat hitelek garantálására. Egy másik nagyon fontos törvényerejű rendelkezés az, hogy a tulajdonrészek csak a tagok között elidegeníthető. Tehát külső személy nem vásárolhat közbirtokossági tulajdonrészeket. A tulajdonrészt „jussnak” vagy „antikának” is nevezik. Gazdasági szempontból ezek a megszorítások, bár hátrányosnak tűnnek, valójában hihetetlen mértékben növelik a közbirtokosságok hitelképességét.
4.A közbirtokosságok gazdasági szempontból. A közbirtokosságok legfőbb erőssége a nagykiterjedésű, összefüggő birtokban áll. A falu lakosságának nagyságától függően a közbirtokosságok vagyona 200 és 10.000 hektár között ingadozik. Székelyföldön nem ritka a 10.000 hektár feletti közbirtok. Igaz, ilyen esetekben a tulajdonosok (tagok) létszáma is meghaladja az ezer főt. Kalotaszegre (Kolozs és Szilágy megye) a kisebb közbirtokosságok jellemzőek. Például a Jegenyei közbirtokosság kb.200 hektár tulajdonosa, de a Magyarvalkói közbirtokosság visszaadandó összterülete eléri az 1.500 hektárt. Paradox módon, a „hátán” összehasonlíthatatlanul több „zöld aranyat” hordozó erdők ingatlanára jóval kisebb, mint a legelőké. Ennek az okai a túlzottan szigorú erdészeti törvények, valamint az erdészeti hivatalok monopóliuma.
6
Megalakuláskor, a közbirtokosságok eleinte csak egyet tehetnek az erdő tekintetében: lábon eladják a kivágható famennyiséget. Csak később jöhet számításba a saját fakitermelő csapat, ez is csak a nagyobb közbirtokosságok esetében, hiszen befektetést és szakembereket igényel. Kialakulhat a fafeldolgozás is, mint gazdasági fejlődési lehetőség, hiszen a feldolgozott és kiszárított épületfa rendkívül értékes. Az erdők erdei gyümölcs (ide tartoznak a gombafélék is) potenciálja is hozhat jelentős nyereséget. Erdélyben az erdők nagy mennyiségben termik a legértékesebb erdei gyümölcsöket: áfonya, szeder, vadmálna, vargánya stb., azonban, ennek a potenciálnak a hasznosítása sem könnyű feladat. A legelők már a kezdetektől fogva jelentős passzív jövedelmet hozhatnak: a könnyen igényelhető mezőgazdasági segélyt, amely a hátrányos helyzetű vidékek esetében elérheti a hektáronkénti 350 eurót is. Már egy 150 hektáros ilyen legelővel rendelkező közbirtokosság is vehet egy kétszáz juhból álló nyájat, akár az első években is. A legelőkön, különösen, ha azok jó turisztikai zónában találhatók, panziók, vagy vakációs faluk építhetőek. A turisztika különben, egy olyan gazdasági ágazat, amely kitűnően jellemezhetné a közbirtokosságok tevékenységét, hiszen adott a beépíthető terület, adott a szép és tiszta környezet, szabad mozgási tevékenység, néphagyományok és természetesen a helybeli munkaerő. Itt is a tőkehiány a legfőbb akadály. A közbirtokosságok hatalmas területeit, szinte kivétel nélkül kisebbnagyobb patakok szelik át, adott tehát a halastavak kialakításának a lehetősége is, úgyszólván birtokon belüli. A tőkehiány mellett visszahúzó tényező a túl óvatos és maradi „menedzsment”. A legtöbb közbirtokosság esetében a faluközösség nem tud olyan vezetőket állítani, amelyek merészen és felelősségteljesen vágnának bele az óriási potenciál profitorientált felhasználásának. Paradox ez a helyzet, hiszen, erdélyi falvaink nem szűkölködnek intelligens és rátermett emberekben. Sokkal számottevőbbek azok a visszahúzó kollektív pszihologiai tényezők, amelyek a kommunizmus hagyott szomorú és közösségromboló örökségként. Ezekre az alábbiakban fogok rátérni. 7
Előzőleg, azonban, mielőtt túl pesszimistának tűnne a jelen tanulmány, lássunk egy „sikertörténetet”.
5. A Magyarvalkói Közbirtokosság „sikertörténete”. A jelen tanulmány írójakként egyúttal tulajdonosa és, alelnökként igazgatótanácsi tagja is vagyok a Magyarvalkói Nemes Atyafiak Közbirtokosságának. A sikertörténet szót azért tettem idézőjelbe, mert egyesek talán meg fogják mosolyogni azt az eredményt, amelyet a közbirtokosság elért, avagy kétes értékűnek fogják találni. Van azonban egy értékmérője is a valkói eredményeknek: a többi környező kalotaszegi és móc közbirtokosságok, amelyekhez képest a fejlődés (sajnos), valóban „óriási”. A Magyarvalkói Közbirtokosság a 2005-ös év végén alakult újra, ekkor nyerte el jogi személyiségét. A 2007-es év elejéig az akkori igazgatótanács abban a naiv hitben élt, hogy az érintett polgármesteri hivatalok békésen vissza fogják szolgáltatni a közbirtokosság 1.500 hektáros vagyonát. 2007 februárjában jöttünk rá arra, hogy a polgármesteri hivatalok ígérgetése hazug ámítás és időhúzás csupán. Ekkor indítottam be a pereket, amelyek eredményeként 2007 nyarán már hivatalosan 1.000 hektárt kaptunk vissza „papíron”. Valójában 850 hektár birtokosai lettünk. Amint azt előzőleg eldöntötte a közgyűlés, kb. 8 hektárnyi területet béreltünk ki különböző személyeknek 99 éves használatra, hétvégi házak építése céljából. Körülbelül 500.000 eurós bevételhez jutottunk ilyen módon, 2007 és 2008 között. Az összeg 40%-át kiosztottuk a tagok között, mint nyereséget. Az összeg 10%-a az igazgatótanácsot illette meg, mint alapszabályzatban előírt nyereségrészesedés. 10% került a jótékonysági valamint takarékalapba. 8
A fennmaradó 40%, vagyis 200.000 euró képezte a befektetési alapot. Hasznos szükséges befektetéseknek bizonyultak: 40.000 euró szakértői díj és 300 hektár telekkönyvezése, 30.000 euró terepjáró és mikrobuszvásárlásra, 30.000 euró székhely vásárlása és 55.000 euró egy közeli farm vásárlására. A farm megvétele különösen szerencsés és hasznos befektetés volt, hiszen földterülete három és fél hektár, de ami a legfontosabb, 7600 négyzetméter beépített területtel rendelkezik. A farm a közbirtokosság alsó legelőitől 600 méterre fekszik. Becslések szerint a farm valós ára kb. 400.000 euró, tehát szinte a vételár nyolcszorosa. A gazdasági válság nem nehezedett súlyosan a közbirtokosságra, hiszen ekkor már az erdők és legelők is kezdtek hasznot hajtani. Az igazgatótanács tagjai idővel állandó javadalmazáshoz jutottak. Reméljük, hogy újabb és újabb befektetések által egyre több lehetséges ágazatot tudunk kifejleszteni. Megvalósításhoz közel áll az első panzió megépítése is, ami a turisztikai ágazat kezdetét jelentheti. Viszont az olyan ágazatok, mint az erdőkitermelés, erdei gyümölcsértékesítés, fafeldolgozás, vízpotenciál és zöldenergia-felhasználás még a jövő kérdése.
6.A közbirtokosságok merevségének okai. Amint említettem, a legtöbb közbirtokosság egyelőre képtelen fejlődni, hihetetlen lehetőségeik és vagyonaik ellenére. Könnyű persze korlátoltnak vagy halvérűnek titulálni a vezető igazgatótanácsokat, de számtalan gátló tényező forog fenn. A közösségi tényező az ami „merevgörcs” erejével működik. Az évtizedeken keresztül becsapott, megalázott, kifosztott és kihasznált közösségek nem tudják elfogadni azt, hogy egy helybeli vagy idegen személy a közösség érdekében ténykedik és nem a saját maga hasznát nézi. Gyanakvás környékezi a közösségépítő embereket és ez a gyanakvás előbb-utóbb az illető vezető becsületét sérti. Sokan emiatt adják fel a küzdelmet.
9
A felelősség nagysága és a kudarctól való félelem egy olyan tényező, amelyik szintén elbátortalanítja a kezdeményezéseket. Ne feledjük, a vezetőséget elvállaló emberek saját, ősi közösségükkel szemben vállalnak felelősséget. És ez óriási teher. Ugyanaz az ember, aki a nagyvárosban talán sokkal felelősségteljesebb munkát könnyedén vállal fel állami vagy privát szinten, saját faluközösségével szemben képtelen sokkal kisebb felelősség vállalására. Ősi félelem ez. A kudarc teljes száműzöttséget vagy gyökértelenséget jelenthetett, ami ma már nem reális, de ott kísért a tudatalattiban. A vezetőség tagjainak magas életkora, annak következménye, hogy igazgatótanácsi tag csak tulajdonos lehet. Viszont a közbirtokosságok tagjai vagy volt tulajdonosok, vagy azok örökösei. Mindkét esetben az átlagéletkor hatvanöt év feletti. A példának felhozott Magyarvalkói Közbirtokosság esetében már a megalakulás pillanatában sok volt tulajdonos vagy örökös mondott le saját, fiatalabb leszármazottja javára, emiatt az igazgatótanács átlagéletkora nem haladta meg a negyven évet. A hatóságok nyomása szintén elbátortalanító tényező. A helyhatósági szervek nem nézik jó szemmel azt, hogy volt birtokaikon sikeres vállalkozások alakuljanak ki. A romániai monopolista gazdasági berendezkedés miatt, különösen a mezőgazdasági, erdészeti vagy turisztikai ágazatok olyan hatósági ellenőrzés alatt vannak, amelyek próbálják meghiúsítani az új vetélytárs piaci betörését, holott, bőven van hely a piacon. Persze, minden hátrányos tényező előnnyé válhat. A közösség gyanakvása, a kudarctól való félelem és a tulajdonosok magas életkora védővonalat húzhat a túl merész és meggondolatlan gazdasági tervek ellen. A hatóságok nyomása szolidaritást erősítheti a közösségen belül. A monopolista piacra való bejutás pedig, bár nehéz, de ha megtörtént, fokozott előnyt jelent.
10
7.Jövőkép. A közbirtokosságok számára csak két lehetőség mutatkozik. A pesszimista jövőkép a bukást és az eladósodást vázolja fel, annak ellenére, hogy a nagy vagyon ajándékként származott vissza a közösségre. Reméljük, minél kevesebb közbirtokosság jut ilyen sorsra. Véleményem szerint a jövőben, józan és hideg fejjel, a közbirtokosságok vezetőségei meg fogják találni a helyes utat a fejlődés irányában. A mai, főleg a Kelet-Európai posztkommunista világban a vállalatok, a kereskedelmi társaságok úgy keletkeznek és úgy fejlődnek, hogy néhány tőkével rendelkező vállalkozó közös akarattal és közös, egy nevezőre hozott gazdasági stratégiával létrehoz egy jogi személyt. Páratlan és előzmények nélküli az olyan eset, amikor egy vagyon, egy tőke nélküli ingatlan hoz létre egy olyan közösséget, amelynek nincs kezdeti közös célkitűzése és gazdaságpolitikája. Ilyen eset a közbirtokosságoké. Több éves tapasztalatom azt diktálja, hogy az igazi fejlődés útja a közbirtokosságok közötti szövetkezeti mozgalom kialakítása, egyéni tulajdonosok bevonásával. Ugyanis sok az olyan felhasználási lehetőség, amely az egyes közbirtokosságok szintjén nem lehet igazán nyereséges és állandó munkahelyteremtő. Például, ha egy közbirtokosság kétszáz hektár erdővel rendelkezik, akkor a kitermelendő fa „lábon eladva” fényűző életkörülményeket biztosítana kéthárom családnak, de nem száznak, ahány tagja van a közbirtokosságnak. Ilyen kiterjedésű erdők külön-külön nem képezhetik alapját egy hatékony fafeldolgozó üzemnek. De szövetkezeti szinten, ha néhány ilyen közbirtokosság összeáll, létrejöhet egy komoly fafeldolgozó vállalat. Ugyanez a tétel vonatkozik az állattenyésztésre is. Látszólag szinte mindegyik közbirtokosság gondoskodhat saját állatállományról, viszont az élelmiszeripari jellegű feldolgozás vagy termékforgalmazás hatékonyan csak közösen oldható meg. Szerintem Erdélyben a magyar közösségeknek esélyük van, hogy „megtörjék a jeget” és felismerjék a szövetkezeti mozgalom előnyeit. Nem azért 11
mintha bármennyire is felsőbbrendűek lennének a szomszédos román közösségeknél, hanem azért mert a kisebbségi lét könnyebben hozhatja létre a szolidaritás érzetét. Az ellenséges és monopolizált viszonyok könnyen kelthetik fel a magyar közösségek elnyomatási érzetét. A hatóságok ellenséges viszonyulása összefogásra buzdít, mert diszkriminációs törekvéseket éreztet, még akkor is, ha a román közösségek helyzete sem jobb. A magyar közösségek kitörése nem szeparatista és elszigetelődési törekvésként lesz felfogva, hanem egészséges versenyre ösztönzi majd az összes erdélyi közösségeket. Remélem. Erdély falvaiban a szövetkezeti mozgalomé a jövő. A tőke és a munkaerő nem egymással szemben álló osztályharcos ideológiát megteremtő tényezők lesznek, hanem, egymást kiegészítve gazdasági fejlődést hoznak. A baszk Mondragon szövetkezeti mozgalom egy életképes példa. Nem részleteiben kell átvenni és lemásolni ezt a példát, hiszen ezt a mozgalmat más körülmények hozták létre. De az, hogy az említett mozgalom alapelve a munkahelyteremtés és a profitorientáltság és a tőke csupán eszközök, fenntartások nélküli követésre szólít fel. Szőcs Sándor ügyvéd, Kolozsvár, 2013 április
12
