n
A tAnulmány A Pénzügyi Szemle elSõ PhD-PályázAtán i. helyezéSt ért el.
Antal-Pomázi Krisztina
A közbeszerzés mint árverés Elméleti modellek és gyakorlati problémák
ÖSSzefoglAláS: tanulmányunkban bemutatjuk, miként alkalmazhatók az aukcióelmélet eredményei a közbeszerzések modellezésére, majd közelebbrõl is megvizsgálunk két, a kutatások alapján jelentõs gyakorlati problémát, az optimális eljárástípus megválasztását és a szerzõdéskötéstõl való elállást. Bár látszólag az egyszerû elsõáras aukció nehezíti leginkább az összejátszást, vizsgálódásunk során arra a következtetésre jutunk, hogy érdemes lehet többféle, tárgyalásos vagy akár kombinált eljárást is elérhetõvé tenni a közbeszerzések területén. A szerzõdési jog gazdaságtana segítségével pedig arra világítunk rá, mennyire nem egyértelmû, hogy – a jelenlegi gyakorlatnak megfelelõen – egy közbeszerzés során ingyenes lehetõséget kellene biztosítani a feleknek a szerzõdéskötéstõl való elállásra. érvelésünk világossá teszi, hogy meg kellene vizsgálni, az eljárások során melyik fél a kisebb költségû kockázatviselõ, és ez alapján kellene dönteni az ígéretek kikényszerítésérõl, illetve a lehetséges kártérítésrõl. Így sem biztos, hogy teljesen kiküszöbölhetõ az összejátszás, de mindenképpen csökkenthetõ volna.* KulcSSzAvAK: aukcióelmélet, közbeszerzés Jel-KóD: D44, h57, K12
M
Magyarországon évente a GDP 5–10 százalékának megfelelõ összeget költenek el közbeszerzésekre. A szakirodalom az eljárások két alapvetõ típusát különbözteti meg: a versenyeztetést és a tárgyalást. Elõbbi a hagyományos árverés „fordítottjaként” fogható fel: a felek alapvetõen nem kommunikálnak egymással, az ajánlatok pedig könnyen összehasonlíthatók. A közbeszerzési törvények, így a magyar is, a kevesebb összejátszási lehetõség miatt általában ezt az eljárástípust részesítik elõnyben. A tárgyalás ugyanakkor komoly elõnyökkel járhat egy komplex feladat esetében, ahol a vevõ például speciális szakmai szempontokat kíván érvényesíteni. Az iroda* A szerzõ ezúton mond köszönetet Mike Károlynak, Szabó Katalinnak és Valentiny Pálnak a tanulmány egy korábbi változatához fûzött értékes észrevételeikért. Levelezési e-cím: antal-pomazi@econ. core. hu
lom megosztott abban a tekintetben, mikor melyik eljárástípust célszerû a vevõ vagy a társadalmi jólét szempontjából alkalmazni, és az empíria oldalán is igen kevés bizonyítékot mutattak be eddig a kérdés eldöntésére. Magyarországon a tárgyalásos eljárások száma az elmúlt tíz év átlagában az összes eljárás 28,3 százalékát tette ki, értékük pedig 38,3 százalékot, de ez az arány 2007-ben meghaladta az összes közbeszerzés értékének 60 százalékát is (az eljárástípusok szerinti megoszlást szemlélteti az 1. és 2. ábra). A Tátrai (2009) által leírt, 2006-os és 2007-es kérdõíves kutatások eredménye alapján a magyarországi közbeszerzési rendszer egyik legnagyobb problémája a szerzõdéskötéstõl való elállás. A versenyeztetési folyamat általában hosszú, részben a jogorvoslati eljárásnak köszönhetõen, amelyet az esetek több mint ötödében folytatnak (de csak ezen eljárások keve-
413
n PHD-PÁLYÁZAT n
1. ábra
AközbeszerzésekszámánAkmegoszlásAeljárástípusokszerint,2002–2011
Forrás: a Közbeszerzések tanácsa országgyûlési beszámolói alapján
2. ábra
AközbeszerzésekértékénekmegoszlásAeljárástípusokszerint,2002–2011
Forrás: a Közbeszerzések tanácsa országgyûlési beszámolói alapján
414
n PHD-PÁLYÁZAT n
sebb, mint felében állapítanak meg jogsértést). A törvény ezért lehetõséget biztosít arra, hogy a hosszas procedúra után, még mielõtt a nyertes ajánlattevõvel megkötnék a szerzõdést, valamely „elõre nem látható és elháríthatatlan okra” hivatkozva bármelyik fél elálljon a szerzõdéskötéstõl. A rosszhiszemû elállás nehezen lenne bizonyítható, így lényegében mindig van kibúvó, amelynek kihasználására mindkét fél késztetést érezhet. Az elállás az összejátszás eszköze lehet rivális eladók között (visszalépés valaki más javára), vagy a vevõ és egy-egy eladó között is (nem az nyert, akit kiszemelt a vevõ, ezért inkább új eljárást ír ki). Tanulmányunkban bemutatjuk, miként alkalmazhatók az aukcióelmélet eredményei a közbeszerzések modellezésére, majd közelebbrõl is megvizsgálunk két, egymástól nem teljesen független gyakorlati problémát, az optimális eljárástípus megválasztását és a szerzõdéskötéstõl való elállást. Látni fogjuk, hogy érdemes az egyszerû elsõáras aukció elõírása helyett többféle, tárgyalásos vagy akár kombinált eljárást is elérhetõvé tenni a közbeszerzések területén. Társadalmi szempontból kívánatos lehet tehát, hogy az ajánlatkérõk nagyobb szabadságot kapjanak az eljárástípusok közötti választásban. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel együtt automatikusan felmerülnek másfajta problémák, amilyen például a korrupció kockázatának növekedése. A szerzõdési jog gazdaságtana segítségével arra is rávilágítunk, mennyire nem egyértelmû, hogy egy közbeszerzés során ingyenes lehetõséget kellene biztosítani a feleknek a szerzõdéskötéstõl való elállásra. A közgazdasági logika alapján meg kellene vizsgálni, melyik fél az eljárások során a kisebb költségû kockázatviselõ, és eszerint kell dönteni az ígéretek kikényszerítésérõl, illetve a lehetséges kártérítésrõl. Így sem biztos, hogy teljesen kiküszöbölhetõ az összejátszás, de mindenképpen csökkenthetõ. A tanulmány felépítése a következõ: a következõ fejezetben bemutatjuk, hogyan támasz-
kodnak a közbeszerzési modellek az árveréselmélet egyes eredményeire. Külön fejezet elemzi az optimális eljárástípus megválasztásának problémáját. Majd kifejtjük a szerzõdéskötéstõl való elállással kapcsolatos álláspontunkat, végül az utolsó fejezetben összefoglaljuk következtetéseinket.
A KÖzBeSzerzéS mint árveréS A modellezés szempontjából a közbeszerzéssel kapcsolatos kérdések az optimális adásvételi mechanizmusok elméletének (theory of optimal auctions) részét képezik. Az adásvétel szó használata azért indokolt, mert az aukció – mint a csere lebonyolításának módja – nemcsak azt a célt szolgálhatja, hogy egy eladó több potenciális vásárló közül kiválassza azt, akivel üzletet kíván kötni (hagyományosan ezt nevezzük árverésnek), hanem azt is, hogy egy vásárló kiválassza a számára megfelelõ eladót vagy szolgáltatót. A közbeszerzések vizsgálatához több szempontból is elengedhetetlen az árverések irodalmának ismerete: egyrészt a két probléma, a beszerzési és az eladási egy tõrõl fakad, másrészt az értékesítési probléma feldolgozottsága nagyobb, így az ezen a területen már meglévõ eredmények bizonyos megszorításokkal a beszerzési problémákra is jó eséllyel átültethetõk. A továbbiakban megvizsgáljuk, milyen eredményeket értek el különbözõ kutatók az árverések elméletének sokoldalú fejlesztésében, és hogyan alkalmazhatók ezek a közbeszerzések vizsgálata során.
Az árverések elmélete Többek között az internet terjedésének és a technikai haladásnak, a kivitelezés egyszerûbbé válásának köszönhetõen napjainkra az árverések nagy népszerûségre tettek szert. A legkülönbözõbb területeken kiterjedten alkalmazzák õket
415
n PHD-PÁLYÁZAT n
az egyszerû használt bútoreladástól a mûkincsek értékesítésén át a rádiófrekvenciák kiosztásáig. Az árverések kivitelezésének központi kérdése, hogyan hajtson végre egy monopolista (az eladó, aki az értékesítési szabályokat diktálja) optimális árdiszkriminációt információs probléma mellett? Az információs probléma abból adódik, hogy az eladó nem ismeri a lehetséges vevõk rezervációs árait, tehát nem tudja ugyanazt az árdiszkriminációt megvalósítani, mint azt tökéletes informáltság esetén tehetné. Az eladó célja általában az eladásból származó bevétel maximalizálása. Bizonyos esetekben, például amikor az eladó a kormányzat, más célokat is követhet az értékesítés során. A minél nagyobb bevétel mellett fontosnak tarthatják például, hogy ne alakuljon ki monopolhelyet egy piacon az árverés következtében, vagy elõre meghatározott piacszerkezet kialakítására törekedhetnek. Mivel tanulmányunk szempontjából elsõsorban a gyakorlati alkalmazások fontosak, nemcsak az alapvetõ eredményeket kell megvizsgálnunk, hanem azok kiterjesztéseit is. A kis modellspecifikációbeli különbségek alapvetõ fontosságára jó példa az árverésekkel kapcsolatos egyik fontos eredmény, a bevételi ekvivalencia tétele (revenue equivalence theorem, lásd Myerson, 1981, 65. oldal). Eszerint, ha a vevõk kockázatsemlegesek és értékeléseik egymástól függetlenek, akkor bármely két direkt eladási mechanizmus, amely (az eladó rezervációs ára feletti) legmagasabb értékelésû vevõnek juttatja a tárgyat, ugyanakkora bevételt jelent az eladó számára. Vagyis a különbözõ árverezési formák bevételi szempontból ekvivalensek, az elérhetõ lehetõ legmagasabb bevétel pedig várható értékben (ex ante) a licitálók között a második legnagyobb fizetési hajlandóságnak felel meg. A legmagasabb és a második rezervációs ár közötti különbség a jól informált fél információs járadéka (lásd még Esõ, 1997, 609. oldal; Szatmári, 1996, 310. oldal). Ugyanakkor ez az eredmény érvényét veszti, ha a vevõk kockázatkerülõk és
416
csak az eladó kockázatsemleges (Maskin – Riley, 1984). Ekkor ugyanis az eladó a vevõk kockázat elleni biztosítójaként is mûködik, ami azzal a következménnyel jár, hogy a második áras aukciók (tehát amikor a legmagasabb licitet mondó fél a második legmagasabb licitnek megfelelõ árat fizeti) rosszabbul teljesítenek, mint az elsõárasak (amikor a legmagasabb licitet mondó fél a saját licitjének megfelelõ árat fizeti). Az árverések kivitelezésével kapcsolatban Klemperer (2002) – aki maga is részt vett tanácsadóként különbözõ aukciók (mobiltelefonlicencek, arany stb. ) tervezési folyamatában – felhívja a figyelmet néhány gyakorlati problémára, amelyekre fontos odafigyelni. Az egyik ilyen a vevõk összejátszásának megakadályozása vagy legalábbis lehetõségeik minimalizálása. Egy növekvõ licites (angol típusú) árverésnél például a kezdeti licitek jelzésként szolgálhatnak arra nézve, ki melyik tárgyat kívánja megvásárolni, ezzel lehetõség nyílik a hallgatólagos összejátszásra. Ismétlõdõ interakciók esetén – ami tipikus például a villamosenergia-piacon – a szereplõknek még több lehetõségük van kiismerni egymást, összejátszani és pusztán a saját magatartásuk révén büntetni, ha valaki eltér az egyezségtõl. Egy másik fontos szempont, hogy az eladó számára elõnytelen, ha egy árverésen túl kevés vevõ licitál. A modellek egy részében a vevõk száma exogén, így ez a probléma nem merül fel, a valóságban azonban az ajánlattevõk száma endogén és befolyásolható az eladási mechanizmus szabályai révén. A hagyományos, növekvõ licites árverések bizonyos esetekben alkalmasak arra, hogy egyes licitálók elriasszanak másokat attól, hogy beszálljanak a versenybe, különösen, ha vannak belépési korlátok (a licitálás költséges). Klemperer (2002, 172. oldal) a Glaxo- és a Wellcome-cég fúzióját említi példaként, ahol, bár több potenciális vevõje is volt a Wellcome vállalatnak, az ajánlattétel költségessége miatt a licit egy kezdeti alacsonyabb értéken megállt. Így a Glaxo 1–2 milliárd fonttal olcsóbban ju-
n PHD-PÁLYÁZAT n
tott hozzá, mint amennyit a Wellcome részvényesei kaphattak volna, ha mások is beszállnak versenybe. Hasonlóképpen elriaszthatja a potenciális versenytársakat, ha úgy vélik, egyértelmû, ki fog nyerni – ilyen lehet a mobil széles sávok esetében az inkumbens, helyi vezetékes hálózatot üzemeltetõ vállalat. A potenciálisan nyertesnek gondolt vevõk egy kis elõnybõl hatalmasat kovácsolhatnak az árverés során. Ilyen kis elõny lehet többek között, ha megpróbálnak olyan hírnevet kiépíteni magukról, hogy agreszszívan licitálnak, mindenáron meg akarják szerezni a kérdéses dolgot. Erre vonatkozó jelzés lehet, ha egy vállalatfelvásárlásnál van már egy „talpalatnyi” részesedésük (toehold) a célvállalatban, vagy köztudottan rendelkeznek olyan dolgokkal, amelyeknek az aukció tárgya kiegészítõje (tehát úgymond hitelesen elkötelezõdtek az agresszivitás mellett). Az árverési mechanizmus meghatározásakor adódhatnak „politikai” jellegû problémák. Egy hagyományos zárt licites eljárás – ahol a vevõk egyetlen ajánlatot tesznek, amelyet a többiek nem ismernek – nem vonzó az ajánlattevõk számára. A nyertes vállalat menedzserei ugyanis igen kellemetlenül érezhetik magukat a részvényesek elõtt, ha utólag kiderül, hogy ajánlatuk sokkal magasabb volt a másodiknál. Klemperer (2002, 175. oldal) a spanyol BSCH bankot említi, amely zárt licites aukción elnyerte ugyan a brazil Banespa bankot, de mint utóbb kiderült, mintegy 2,5 milliárd dollárral többet fizettek érte, mint amekkora a következõ ajánlat volt. Ezzel szemben a második áras árverés, ahol a legmagasabb ajánlatot tevõ kapja az aukció tárgyát, de csak a második legmagasabb ajánlatot kell érte kifizetnie, az eladók szempontjából lehet kellemetlen, még akkor is, ha a várható értékben a legjobb árverezési módot választották. Egy új-zélandi aukción például a nyertes 7 millió dolláros ajánlatott tett, de a szabályok értelmében csak 5000 dollárt kellett fizetnie, mivel ez volt a második legmagasabb ajánlat. Ez az eset arra is rávilágít, mekko-
ra jelentõsége lehet annak, ha az eladó nem köt ki megfelelõ rezervációs árat még az árverés kezdete elõtt. A szabályok változtatása vagy megszegése az elõzõhöz hasonló probléma. Bizonyos esetekben egyik vagy másik félnek érdekében állhat, hogy a szabályokat megváltoztassák, vagy ne kényszerítsék ki betartásukat (Klemperer, 2002, 176–177. oldal). Növekvõ licites aukciókon elõbb-utóbb elérkezik az a pont, amikor már csak kevés számú vevõ van versenyben, és ha az ajánlattételeknek nem azonnal kell követniük egymást, a versenytársaknak lehetõsége nyílik fenyegetéssel élni, vagy más módon megszegni a szabályokat. Zárt licites aukciókon ráadásul az eladó is késztetést érezhet a szabályok megkerülésére és például újabb ajánlattételi kör kiírására, ha megtudja, hogy bizonyos vevõk hajlandók lennének többet ajánlani, mint az aktuális nyertes licit, mert úgymond „elszámították magukat” az elõzõ licitjük benyújtásakor. Látható, hogy számos lehetõség kínálkozik, ahol egy aukció tervezése félre tud siklani. A problémákra természetesen nincs egyértelmû megoldás, amely mindegyiket egyidejûleg kiküszöbölné. Léteznek átváltások (trade-offok) az árverési formák kívánatos tulajdonságai és csalásnak vagy kedvezõtlen körülményeknek (összejátszás, fenyegetés, nem megfelelõ számú ajánlattevõ stb. ) való kitettségük között. Ezek közül két tényezõre különösen érdemes figyelmet fordítani: az összejátszásra és a szabályok utólagos változtatására. Ezek, mint késõbb látni fogjuk, a közbeszerzéseknél is komoly problémát jelentenek, és alááshatják az eredeti célt, a versengés jótékony hatásainak kihasználását a vásárlás területén.
Közbeszerzési modellek Az árverések piaci liberalizációban való elterjedése hozzájárult, hogy a közbeszerzésekben is megköveteljék a versenyeztetést. Az ajánlatte-
417
n PHD-PÁLYÁZAT n
võk közötti versenynek lehetnek jótékony hatásai: növelheti a hatékonyságot, egyenlõ esélyeket biztosíthat minden vállalatnak és csökkentheti a korrupciót. Ehhez képest a magyarországi tapasztalatok arra utalnak, hogy a rendszer mégsem teljesíti az elõbbiekhez hasonló, elméletben jogos elvárásokat. A Transparency International 2008-as állásfoglalása szerint a magyar törvényi szabályozásban túl sok a kiskapu, a kivétel, ami az eredeti jogalkotói szándék megkerüléséhez vezet, visszaélésekre ad alkalmat, a jogorvoslati rendszer pedig nem mûködik hatékonyan. Mielõtt azonban rátérnénk a gyakorlati problémákra, vizsgáljuk meg, elméleti szempontból milyen eredmények állnak rendelkezésre az optimális közbeszerzési mechanizmus kiválasztásához vagy jellemzéséhez. A beszerzési probléma az árverési alaphelyzet megfordításaként értelmezhetõ. Egy vásárló áll szemben számos lehetséges eladóval, és közülük kívánja kiválasztani a számára legelõnyösebbet. A kiválasztás módját illetõen két eljáráscsoportot szokás megkülönböztetni: • a hagyományos árverést, amikor a vevõ a közbeszerzési tender kiírásán túl nem kommunikál érdemben az ajánlattevõkkel, és • a tárgyalást, ahol a vevõ és az eladó lényegében közösen alakítja ki a tender paramétereit, és a vevõ egyenként próbál tõlük minél kedvezõbb ajánlatot „kicsikarni”. Meg kell jegyeznünk, hogy bár a beszerzési probléma lényeges vonásait tekintve megegyezik a korábban tárgyalt eladási feladat megfordításával, az árverésekkel kapcsolatos eredmények nem ültethetõk át egy az egyben a közbeszerzési szituációra. Általában kérdés, hogy adott dolgot árverés vagy tárgyalás útján érdemes-e beszerezni, de még az árverések csoportján belül is akkora a sokféleség, hogy nehéz megtalálni a legjobb mechanizmust. Esõ (1997) az árverési formák között keresi viszonylag általános esetre a társadalmilag optimális mechanizmust. Arra az elsõ ránézésre meglepõ eredményre jut, hogy a
418
társadalom nyerhet a verseny korlátozásával. A jelenség oka a kontraszelekció, vagyis hogy a vevõ nem tudja megállapítani az eladók tényleges költségviszonyait. Ha a vevõ nem tudja teljes mértékben ellenõrizni a minõséget vagy a beszerzés tárgyának más, általa kívánatosnak tartott paramétereit, az információs aszimmetria miatt elõfordulhat, hogy a legolcsóbb ajánlatot választva egyben a legrosszabb vagy neki nem megfelelõ minõséget kapja. Amennyiben egy közbeszerzést bonyolító vállalatnak azt írjuk elõ, hogy a legolcsóbb ajánlatot tevõvel kell szerzõdést kötnie, ezzel azt a terhet rójuk rá, hogy a tendert a lehetõ legpontosabban kell kiírnia. Az alacsony árat szem elõtt tartva ugyanis az eladók nem fognak beleszámítani az árba olyan elemeket, amelyeket a vevõ nem kér kifejezetten, összességében tehát a minimális minõségû megvalósításra ösztönözzük õket. Az ilyen ösztönzés nem mindig célravezetõ, és a vásárlónak sem áll érdekében. Az egyes eseteket külön kell tehát választanunk, méghozzá aszerint, hogy milyen jószág a beszerzés tárgya. Két típusnál közvetlenül alkalmazható az árveréselmélet eredményeinek megfordítása. Az egyik lehetõség, hogy közönséges jószágról van szó, amelynek minõsége termelõtõl függetlenül állandó, vagy legalábbis a fogyasztó által még a vásárlás elõtt költségmentesen megismerhetõ. A másik csoport a keresési jószágok köre, amelyeknél a minõségre vonatkozó információ a vásárlás elõtt megszerezhetõ, de költséges, vagy bár a minõség csak utólag derül ki, ebben az esetben is bizonyítható (a minõség kiderítésére jó példa a kóstolás lehetõsége). A termékek e típusainál tehát a minõség elõzetesen vagy utólagosan verifikálható, így a vásárlás pillanatában is szerzõdésbe foglalható. Ebbõl kifolyólag információs aszimmetria sem jelentkezik, és a problémára alkalmazhatók Myerson (1981) eredményei. Kockázatsemleges, ex ante egyforma eladóknál tehát a bevételi szempontból optimális beszerzési mechanizmus az árverés (bármilyen formában).
n PHD-PÁLYÁZAT n
Esõ (1997) a jószágok harmadik típusára keresi a társadalmilag optimális mechanizmust. A tapasztalati javak esetében a jószág lényeges tulajdonságai nem ismerhetõk elõre, minõségük csak hosszabb idõ elteltével derül ki, amikor már nem bizonyítható (tipikusan ilyenek például a gyógyszerek), vagy a kóstolásuk és elfogyasztásuk között nincs különbség. Esõ (1997) modelljében a vevõ pártatlan, azaz a hasznossága nem függ attól, hogy kitõl vásárolt, a felek kockázatsemlegesek, a vevõ pedig csak egyetlen jószágot kíván beszerezni. Ilyen feltételek mellett egy olyan második áras, zárt licites aukció az optimális, amelyben a vevõ egységes árplafont és egyéni, az eladókra szabott árpadlókat köt ki. E rövid elméleti áttekintés alapján is világosan látszik, milyen összetett feladat az optimális beszerzési mechanizmus megválasztása. A probléma megoldására egyelõre nincs egyértelmû recept, ezért a szabályozónak nagyon körültekintõen kell eljárnia, amikor meghatározza, milyen tárgyakat vagy szolgáltatásokat milyen eljárás keretében kell beszerezni. A korrupció lehetõségének visszaszorítása fontos cél, de a tapasztalatok (lásd például Transparency International, 2008) azt mutatják, hogy a tárgyalásos forma egyszerû kizárásával még nem valósul meg. Árveréses beszerzés mellett is kiváló lehetõséget nyújt az öszszejátszásra például a szerzõdéskötéstõl való elállás, ezért a továbbiakban a közbeszerzéseknek erre a két aspektusára koncentrálunk.
Az oPtimáliS elJáráStÍPuS megválASztáSA Az elõzõ fejezetben láthattuk, hogy az információs aszimmetria miatt még az árverések csoportján belül sem feltétlenül könnyû meghatározni az optimális beszerzési mechanizmust. Most egy lépéssel „hátrébb” lépve azt vizsgáljuk meg, mitõl függhet, hogy valamit árverés vagy tárgyalás útján érdemes-e beszerezi.
A szabályozás általában csak kevés számú eljárástípust ismer, az ezek közötti választás pedig jellemzõen nem a különbözõ fajta árverések, hanem egy bizonyos árveréstípus és egy bizonyos fajta tárgyalásos eljárás közötti választást jelenti. A szabályozás ugyanakkor módosítható, meg kell tehát vizsgálni, hogy milyen eljárástípusok közötti választást érdemes lehetõvé tenni a közbeszerzésre kötelezett ajánlatkérõk számára. Az alapkérdés tehát az „árverés vagy tárgyalás?”, és e probléma részkérdései közé tartozik, hogy az egyes tárgyalás- és árveréstípusok közül melyek használatát kívánatos ösztönözni vagy éppen tiltani.
Elméleti modellek Az elõzõ fejezetben már bemutattuk: ha egy közbeszerzésen vásárló vállalatnak elõírjuk, hogy a legolcsóbb ajánlatot tevõvel kell szerzõdést kötnie, azzal arra késztetjük az ajánlattevõket, hogy a tender kiírásának határain belül a minimális minõség megvalósítására törekedjenek. Erre az alapvetõ problémára kíván megoldást találni Che (1993), aki olyan „többdimenziós” árverési mechanizmust épít fel, amelyben a vevõ nemcsak az árat, hanem a minõséget is értékeli minden ajánlattevõnél. Az értékelések aggregálását egy pontrendszer segíti. Che (1993) eredménye lényegében a bevételi ekvivalencia elvének többdimenziós kiterjesztése. Ha ugyanis a vásárló képes hitelesen elkötelezõdni amellett a „naiv” pontrendszer mellett, amely a valós preferenciáit tükrözi, a különbözõ árverési formák a vevõ várható hasznossága szempontjából ekvivalensek lesznek, a nyertes cég minõségi döntése azonban az optimálisnál magasabb minõségi szintet eredményez. Ugyanakkor, ha a vevõ bármely pontrendszer mellett hitelesen elkötelezõdhet, akkor azok az eljárások, amelyekben a legmagasabb pontszámú vállalat nyer, és akár a saját, akár a második legjobb ajánlatot tevõ vállalásai alapján köteles
419
n PHD-PÁLYÁZAT n
teljesíteni, implementálják az optimális kimenetet. Fel kell hívnunk rá a figyelmet egyrészt, hogy az optimális kimenet elérésének szükséges feltétele a hitelesen elkötelezõdés, amely a vásárló szempontjából nem minden esetben könnyû. Másrészt, bár az elõbbihez hasonló pontrendszerek alkalmazása leveszi a terhet a vevõ válláról és megspórolja neki a minél pontosabb tender kiírásának költségét, lehetõség nyílik az eredmény manipulálására a vásárló oldalán, aki a pontrendszer megfelelõ megválasztásával lényegében bárkit kihozhat nyertesnek. Kettõnél több dimenzió mentén még nehezebb meghatározni, melyik az optimális beszerzési mechanizmus. Komplex feladatoknál, amikor a vevõ esetleg nincs is birtokában a megfelelõ tender kiírásához szükséges tudásnak, információnak, érdemesebb lehet tárgyalásokat folytatni a lehetséges kivitelezõkkel. Manelli és Vincent (1995) szintén a kontraszelekció problémájára fókuszálva vizsgálták, mely beszerzési mechanizmus optimális olyankor, amikor a minõséget nem lehet szerzõdésbe foglalni (a vevõ nem ismeri ex ante és a bíróság elõtt sem lehet igazolni ex post). Valójában Manelli és Vincent (1995) a második áras aukciót hasonlította össze egy szekvenciális „kell vagy nem kell” (take-it-or-leave-it) típusú ajánlatkérési rendszerrel. Utóbbi során a vevõ elõször kiválaszt egy kereskedõt, és ajánl neki egy árat. Ha az elfogadja, a szerzõdés létrejön. Ha nem fogadja el, a vevõ új ajánlatot tesz, de már egy másik eladónak. Az alkudozás addig folytatódik, míg valamelyik eladó el nem fogadja a neki tett ajánlatot, vagy mindenki el nem utasítja, ilyenkor nem történik beszerzés. A szerzõk lineáris programozás segítségével próbáltak szükséges és elégséges feltételeket megállapítani, amelyek mellett a második áras árverés és az ismertetett szekvenciális ajánlatkérési rendszer az optimális. Arra a következtetésre jutottak, hogy utóbbi a lehetséges környezetek tágabb körében optimális, mint az árverés. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy létez-
420
nek olyan környezetek, amelyekben egyik eljárás sem az, vagyis másfajta beszerzési mechanizmusok számbavételére is szükség van, ha a társadalmilag optimális közbeszerzési eljárást keressük. Az elõbbi következtetés több kutatót arra ösztönzött, hogy olyan beszerzési mechanizmusokat dolgozzanak ki, amelyek ötvözik az árverés és a tárgyalás elõnyeit. Huh és Park (2010) ennek szellemében az árverés és a tárgyalás kombinálásának lehetõségeit vizsgálták. Elemzésük azon a megfigyelésen alapszik, amely szerint az üzleti életben gyakori, hogy egy beszerzés során a vevõ elõször néhány lehetséges eladótól kér ajánlatot, majd azok kiértékelése alapján választ ki közülük egyet vagy többet, akikkel részletes tárgyalásokba bocsátkozik. Ez az árverést követõ tárgyalás lehetõséget biztosít a feleknek, hogy pontosabb képet kapjanak egymás tudásáról, költségviszonyairól, komplex feladatok esetében pedig –, ahol az egyszerû aukció nem célravezetõ – magának a feladatnak a paramétereirõl, a probléma megoldásának technikai lehetõségeirõl is egyezkedhetnek. A tárgyalás révén a vevõ nagymértékben mentesül az alól a teher alól, hogy magának kelljen teljes egészében tisztában lennie azzal a szaktudással, amely a teljesítéshez és így egy tökéletes tender kiírásához szükséges lenne. Huh és Park (2010) modellje alapján egy kockázatsemleges vevõ a második áras aukciót preferálja az elsõárassal szemben az elsõ, árveréses körben, míg összességében a kombinált eljárás (elsõ- vagy második áras aukciót követõen tárgyalás az eladókkal) nagyobb várható profitot eredményez a vevõ számára, mint ha csak árverés vagy csak tárgyalás segítségével bonyolítaná a beszerzést.
Empirikus elemzések A témában több olyan tanulmány is készült, amelyek a tényleges beszerzési gyakorlat alapján kívánták feltárni az optimális eljárástípus
n PHD-PÁLYÁZAT n
meghatározásának folyamatát. A következõkben ezek – többnyire egybevágó – eredményei közül ismertetünk néhányat. Bajari, McMillan és Tadelis (2008) az árverés és az egyezkedés közötti választást vizsgálták. Az Egyesült Államokban a közbeszerzési szabályozás széles körben kötelezõvé teszi a nyílt licites versenyeztetést és a közszférában az esetek 97 százalékában ezt is alkalmazzák, míg ugyanez az arány mindössze 18 százalék a magánszférában (Bajari – McMillan – Tadelis, 2008, 23. oldal). A szerzõk arra keresték a választ, mi magyarázza ezt az alacsony arányt a magánszférában, és mely esetekben lenne megfontolandó, hogy a közszférában is inkább a tárgyalásos eljárást alkalmazzák. Empirikus elemzésükben az 1995–2001 közötti észak-kaliforniai építési megbízások kiválasztási eljárásait vizsgálták. Az elemzés rávilágított, hogy minél komplexebb egy projekt, annál valószínûbb, hogy tárgyalásokat folytatnak az ajánlattevõkkel, és minél több potenciális építõ van, annál inkább megéri árverésen odaítélni a megbízást. Bonaccorsi és szerzõtársai (2000) tanulmányukban egy, az olasz kórházak beszerzéseit tartalmazó adatbázis segítségével vizsgálták, mi motiválja a különbözõ eljárások közötti választást. Négy olyan körülményt sikerült azonosítaniuk, amelyek fennállása esetén a kórházak inkább árverést alkalmaznak tárgyalás helyett. Ezek a következõk: u ha az adminisztratív alkalmazottaknak nagyobb beleszólása van a beszerzési döntésekbe, mint a gyógyításban résztvevõknek (utóbbiak ugyanis a minõséget sokkal fontosabbnak tartják, mint a költségszempontokat); v ha olyan tárgyról van szó, amelyeknél a minõség határköltsége magas vagy w a minõség határhaszna alacsony, illetve x ha a potenciális ajánlattevõk száma alacsony. (Bonaccorsi et al. , 2000, 15. oldal) Összességében tehát õk is arra a következtetésre jutottak, hogy minél fontosabb szerepet
játszik a beszerzés során a minõség, annál kevésbé valószínû, hogy árverést alkalmaznak. Thomas és Wilson (2002) az elsõáras aukciót hasonlították össze egy speciális, „többoldalú” tárgyalásos eljárással. Utóbbi során a vevõ elõször ajánlatot kér több lehetséges eladótól, majd kijátssza õket egymás ellen azzal, hogy egyenként tárgyalásokba bocsátkozik velük (az eladók nem tudnak egymással kommunikálni), amelyek során megmutatja nekik a versenytársak ajánlatait, és az így kedvezõbbé tett ajánlatok közül választ. A szerzõk kísérletek segítségével elsõsorban azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a potenciális eladók száma azt, hogy melyik eljárás lesz a vevõ szempontjából kedvezõbb. A vevõket véletlenszerûen párosították kettõ vagy négy eladóval, és azt találták, hogy míg két eladó esetén az aukciók szignifikánsan alacsonyabb árakhoz vezettek, négy eladó esetén nem volt ilyen különbség a kialakult árak között. Sajnos, mivel csak ezt a kétféle elrendezést (kettõ, illetve négy eladó) vizsgálták, nem lehet általánosabb következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy az eladók mekkora számánál tûnik el az árbeli különbség a két eljárás között, vagy milyen körülmények között válhat elõnyösebbé a többoldalú tárgyalás az elsõáras aukciónál. Más eredmények is azt mutatják, hogy az árverés csak bizonyos körülmények között vezet alacsonyabb árakhoz, mint a tárgyalás. Kjerstad (2005) egészségügyi beszerzéseket vizsgálva nem talált szignifikáns árkülönbséget a kétféle eljárás között. Leffler, Rucker és Munn (2003) pedig azt az eredményt kapták, hogy a faáruk eladásakor az árverezõ rosszabbul jár az aukcióval, mint a tárgyalással, amennyiben nem veszi igénybe erdészeti szakértõ segítségét. Az ismertetett modellek és empirikus bizonyítékok alapján világos, hogy érdemes az egyszerû elsõáras aukció elõírása helyett többféle, tárgyalásos vagy akár kombinált eljárást is elérhetõvé tenni a közbeszerzések területén. Társadalmi szempontból kívánatos lehet tehát,
421
n PHD-PÁLYÁZAT n
hogy az ajánlatkérõk nagyobb szabadságot kapjanak az eljárástípusok közötti választásban. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel együtt automatikusan felmerülnek másfajta problémák, amilyen például a korrupció kockázatának növekedése. A témának ez a része azonban már inkább második gyakorlati problémánkhoz kapcsolódik.
A SzerzõDéSKÖtéStõl vAló elálláS A Tátrai (2009) kutatásában leírt magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazai közbeszerzési rendszer egyik legnagyobb problémája a szerzõdéskötéstõl való elállás. A törvény azért biztosít lehetõséget a feleknek az elállásra, mert az eljárások általában hosszú ideig tartanak, ami alatt nagyobb valószínûséggel következik be valamilyen váratlan esemény, mint ha rövid idõn belül megszületnének a döntések. A törvény hatályos szövege szerint a vevõ „csak abban az esetben mentesül a közbeszerzési szerzõdés megkötésének kötelezettsége alól, ha az ajánlatok elbírálásáról szóló írásbeli összegezés megküldését követõen – általa elõre nem látható és elháríthatatlan ok következtében – beállott lényeges körülmény miatt a közbeszerzési szerzõdés megkötésére vagy teljesítésére nem képes. ” [2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekrõl, 124. § (9)] Könnyû belátni, milyen nehezen ellenõrizhetõ, hogy valóban fennáll-e az az „elháríthatatlan” körülmény, ami lehetõvé tenné a kihátrálást a tender nyertesével szembeni kötelezettségek alól. A vevõ például bármikor hivatkozhat arra, hogy mégsem tudna fizetni. Hasonlóképpen a nyertes ajánlattevõ is visszaléphet, bizonyos eljárásokban utat engedve ezzel a második helyezettnek és lehetõséget teremtve az összejátszásra. Látható, hogy azok a motivációk, amelyek a szerzõdéskötéstõl való elállás engedélyezéséhez vezettek, mindkét fél számára lehetõséget adnak
422
az eredmény manipulálására, akik alkalmanként élnek is ezzel [Tátrai (2009, 840. oldal) említ ilyen eseteket]. Meg kellene tehát találni valamilyen egészséges egyensúlyt az elállás lehetõvé tétele és az összejátszás akadályozása között. A probléma további tisztázásához tekintsük át, milyen eredmények állnak rendelkezésre a jog gazdasági elemzése (law and economics) területén, amelyek segíthetnek a probléma megoldásában. A közbeszerzéseknél a szerzõdéskötéstõl való elállást elméleti szempontból tekinthetjük szerzõdésszegésnek, hiszen a konkrét szerzõdés aláírása elõtt is létezik már egy megállapodás, amely szerint az ajánlatkérõ vállalja, hogy az adott szabályok szerint kiválasztott ajánlattevõvel köt szerzõdést a teljesítésre, az ajánlattevõk pedig vállalják, hogy a beadott ajánlat feltételei szerint teljesítenek, ha rájuk esik a vevõ választása. A szerzõdési jog irodalmának alapvetõ kérdése, hogy mely szerzõdések legyenek kikényszeríthetõk, és mikor, milyen feltételek mellett tartozzon a szerzõdést megszegõ fél kártérítéssel. Az elmélet többféle indokot is elismer, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy egy szerzõdést felbontsanak és a tartalmát ne kényszerítsék ki. Ilyenek lehetnek a cselekvõképtelen személlyel kötött szerzõdések, a kölcsönös tévedés vagy a csalás, és ebbe a körbe tartozik a teljesítés lehetetlensége (amikor egy váratlan esemény ellehetetleníti a teljesítést) és a szerzõdéses cél meghiúsulása is (amikor egy váratlan esemény meghiúsítja a teljesítés célját). Utóbbi két esetben a felbontást kérõ fél elismeri, hogy kötelezettségeket vállalt, de arra hivatkozik, hogy bizonyos fennálló körülmények miatt képtelen azokat teljesíteni, és tagadja, hogy kártérítéssel tartozna a szerzõdés megszegéséért. A lehetetlenséget tágan kell értelmezni, idesoroljuk ugyanis azokat a helyzeteket is, amikor a teljesítés fizikailag lehetséges volna, de egy váratlan körülmény miatt az eredetileg tervezettnél sokkal költségesebb, vagyis gazdasági értelemben vált lehetetlenné.
n PHD-PÁLYÁZAT n
A kérdés tehát az, hogy ha egy bizonytalan esemény következtében a teljesítés lehetetlenné vált, tartozzon-e kártérítéssel az ígérettevõ vagy mentesüljön alóla? Egy tökéletes szerzõdésben a felek kitérnének minden lehetséges bizonytalan eseményre és tisztáznák, ki viseli annak kockázatát. A valóságban azonban ezek a tárgyalások költségesek, így lesznek olyan bizonytalan események, amelyekre a szerzõdés nem tér ki, mivel a valószínûtlen kockázatokról való tárgyalások költsége meghaladja az általuk elérhetõ hasznot. A szerzõdések jogának ezt a hézagot kell kitöltenie, megspórolva a tárgyalás költségeit a feleknek, amennyiben azok nem akarnak a törvény adta keretektõl eltérni. Kire terheljük a váratlan események kockázatát? A közgazdasági logikából adódó válasz az, hogy arra, aki kisebb költséggel viselheti ezt a kockázatot. A kockázatot viselõ fél ekkor felelõssége tudatában megpróbálhatja például megelõzni a váratlan esemény bekövetkezését. Az a tény azonban, hogy valaki nem tudta volna (ésszerûen vállalható költségek árán) megelõzni a bizonytalan eseményt, nem jelenti feltétlenül azt, hogy mentesíteni kell õt a szerzõdéses kötelezettségek alól (Posner – Rosenfield, 1977, 90. oldal). A megelõzés csak egy mód, lehetõség van biztosításra is. A felek biztosíthatják önmagukat (például egy ügyfél fizetésképtelenné válása ellen portfóliójuk diverzifikálásával) vagy vásárolhatnak piaci biztosítást (például egy elõadómûvész a halála esetére). Annak megállapításához, hogy melyik fél a kisebb költségû kockázatviselõ, kétféle költséget kell figyelembe venni (Posner – Rosenfield, 1977, 91. oldal). Az egyik költségtípus a várható kár becslése: idetartozik az esemény bekövetkezési valószínûségének megállapítása és a bekövetkezés esetén keletkezõ kár becslése. A másik típus a tranzakciós költség, ami a kockázat kiküszöbölésének vagy minimalizálásának költsége, azaz a biztosításé. Általában elmondható, hogy amennyiben jó lehetõségek vannak a di-
verzifikálásra, az önbiztosítás olcsóbb megoldás, mint a piaci biztosítás. Az elv látszólag egyértelmû: meg kell vizsgálni, ki tudja jobban megbecsülni a kárt és a bekövetkezés valószínûségét, és ki köthet rá olcsóbban biztosítást – ennek a félnek kell viselnie a kockázatokat, és attól függõen, hogy ez az ígéret jogosultja vagy az ígérettevõ, a szerzõdést fel kell bontani vagy ki kell kényszeríteni. A megoldás azonban nem mindig egyszerû, elõfordul, hogy a különbözõ költségeket másmás fél viseli olcsóbban, és ilyen esetekben, amikor a kétfajta költség elemzése ellenkezõ irányba mutat, nem állapítható meg, hogy ki a legkisebb költségû kockázatviselõ. Általában azonban igaz, hogy az ígérettevõ képes a kockázatokat olcsóbban viselni, ezért fõszabálynak azt tekinthetjük, hogy az ígérettevõ szigorú felelõsséggel tartozik az ígérete betartásáért és kötelezettségei alól csak ritkán mentesül. Egyáltalán nem egyértelmû tehát, hogy kellene-e egy közbeszerzés során ingyenes lehetõséget biztosítani a feleknek a szerzõdéskötéstõl való elállásra. Nem indokolt például, hogy a gyõztes ajánlattevõ viselje annak kockázatát, ha a vevõ utólag rájön, rosszul írta ki a tendert, ezért visszalépne. Meg kellene vizsgálni, általában melyik fél az eljárások során a kisebb költségû kockázatviselõ és ez alapján dönteni az ígéretek kikényszerítésérõl, illetve a lehetséges kártérítésrõl. Így sem biztos, hogy az összejátszás teljesen kiküszöbölhetõ, de nem is feltétlenül racionális erre törekedni. A közgazdasági érveket azonban semmiképp sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni a szerzõdéskötéstõl való elállás szabályozásakor.
ÖSSzefoglAláS A beszerzések során az aukciók alkalmazásának elõnye, hogy a versengés révén a vevõ képes lehet a számára legkedvezõbb árat elérni. Hátránya, hogy csak bizonyos feltételek teljesülése
423
n PHD-PÁLYÁZAT n
esetén érhetõ el a kívánt hatás (például megfelelõ számú ajánlattevõ részvételére van szükség), és hogy a versengés könnyen a minõség rovására mehet, amennyiben az nem foglalható szerzõdésbe. A tárgyalásos eljárás elõnye: leveszi az ajánlatkérõ válláról a minél tökéletesebb tender kiírásának terhét, ugyanakkor a szabályozók általában tartanak tõle, mivel a tárgyalások révén születõ ajánlatok nem feltétlenül összehasonlíthatók, a vevõ és az eladó közötti kommunikáció miatt pedig bármikor felmerülhet az összejátszás gyanúja. Emiatt a közbeszerzési törvények a legtöbb esetben elsõáras aukció használatát írják elõ az ajánlatkérésre kötelezetteknek. Az elméleti modellek és az eddigi empirikus elemzések ugyanakkor nem támasztják alá az árverés elsõségét a tárgyalással szemben. Vizsgálódásunk során így arra a következtetésre jutottunk: társadalmi szempontból kívánatos lenne, hogy az ajánlatkérõk nagyobb szabadságot kapjanak az eljárástípusok közötti választásban.
A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felek az eredmény kihirdetése után hajlamosak elállni a szerzõdéskötéstõl. A törvény az eljárások hosszadalmas volta miatt biztosít erre lehetõséget (bekövetkezhet váratlan esemény, ami miatt a teljesítés lehetetlené válik), de egyúttal eszközt is ad a felek kezébe az öszszejátszásra (az eladók vagy egy-egy eladó és a vevõ között). A szerzõdések jogának közgazdasági elemzése segítségével rámutattunk, hogy a szerzõdés kikényszerítését attól kell függõvé tenni, hogy a váratlan esemény kockázatát, ami miatt a szerzõdés felbontását kérik, melyik fél viseli kisebb költséggel. Az eljárás idõtartama vagy a váratlan esemény megelõzésének lehetetlensége tehát önmagában nem indokolja, hogy bármelyik felet felmentsék ígérete teljesítésének kötelezettsége alól. Ráadásul az összejátszás is gyengíthetõ volna, ha a szerzõdéskötéstõl nem lehetne költségmentesen elállni.
IRODALOM BAJARI, P. – MCMILLAN, R. – TADELIS, S. (2008):.
E SÕ P. (1997): Ár ve rés és ver seny a köz be -
Auctions Versus Negotiations in Procurement: An
szer zés ben. Köz gaz da sá gi Szem le. 44. 597–611.
Empirical Analysis. The Journal of Law, Economics
ol dal
and Organization. . pp. 1–28 FISHMAN, M. J. (1988): A Theory of Preemptive BONACCORSI, A. – LYON, T. P. – PAMMOLLI, F. – TURCHETTI,
G. (2000): Auctions vs. Bargaining: An
Takeover Bidding. Rand Journal of Economics. 19. pp. 88–101
Empirical Analysis of Medical Device Procurement. (http://papers. ssrn. com/sol3/papers. cfm?abstract_id
HENDRICKS, K. – PORTER, R. H. (1988): An Empirical Study of an Auction with Asymmetric
=224263, letöltve 2010. június 1. )
Information. American Economic Review. 78. pp. BULOW, J. – KLEMPERER, P. (1996): Auctions ver-
865–883
sus Ne-gotiations. American Economic Review. 86. HERMALIN, B. E. – KATZ, A. W. – CRASWELL, R.
pp. 180–194
(2006): The Law and Economics of Contracts. CHE, Y-K. (1993): Design Competition through Multidimensional
Auctions.
Economics. 24. pp. 668–680
424
Rand
Journal
of
Handbook of Law and Economics, Forthcoming. (http://ssrn. com/abstract=907678, letöltve 2009. augusztus 24. )
n PHD-PÁLYÁZAT n
HUH, W. T. – PARK, K. S. (2010): A Sequential
MYERSON, R. B. (1981). Optimal Auction De-
Auction-Bargaining Procurement Model. Naval
sign. Mathematics of Operations Research. 6. pp.
Research Logistics. 57. pp. 13–32
58–71
KJERSTAD, E. (2005): Auctions vs negotiations:
PEKEC, A.
– ROTHKOPF, M.
H.
(2003).
A study of price differentials. Health Economics. 14.
Combinatorial Auction Design. Management Science.
pp. 239–1251
49. pp. 1485–1503
KLEMPERER, P. (1999): Auction Theory: A Guide
POSNER, R. A. – ROSENFIELD, A. M. (1977):
to the Literature. Journal of Economic Surveys. 13. pp.
Impossibility and Related Doctrines in Contract Law:
227–286
An Economic Analysis. Journal of Legal Studies. 6. pp. 83–118
KLEMPERER,
P. (2002): What Really Matters in
Auction Design. Journal of Economic Perspectives. 16.
SMYTHE, D. J. (2009): Impossibility and Impracticability. Encyclopedia of Law and Economics,
pp. 169–189
Forthcoming. (http://papers. ssrn. com/sol3/papers. LAFFONT, J-J. – TIROLE, J. (1987): Auctioning
cfm?abstract_id=1439922, letöltve 2010. június 1. )
Incentive Contracts. Journal of Political Economy. 95. SZATMÁRI A. (1996): Aukciók, avagy a képbe kerül,
pp. 921–937
ha a Louvre a képbe kerül? Közgazdasági Szemle. 43. LEFFLER,
K. B. – RUCKER, R. R. – MUNN, I. A.
303–314. oldal
(2003): The choice among sales procedures: Auction vs. negotiated sales of private timber. Working Paper, Department of Economics, University of Washington
TÁTRAI T. (2006). A közbeszerzés mint sajátos beszerzési tevékenység és fejlõdési lehetõségei Magyarországon. PhD-értekezés (http://phd. lib. uni-corvi-
MANELLI, A. M. – VINCENT, D. R. (1995).
nus. hu/5/, letöltve 2010. február 10. )
Optimal Procurement Mechanisms. Econometrica. 63. pp. 591–620
TÁTRAI T. (2009). Verseny a közbeszerzési piacon. Közgazdasági Szemle. 56. 835–848. oldal
MASKIN, E. S. – RILEY, J. G. (1984): Optimal Auctions with Risk Averse Buyers. Econometrica. 52. pp. 1473–1518
THOMAS, C. J. – WILSON, B. J. (2002). A comparison of auctions and multilateral negotiations. Rand Journal of Economics. 33. 140–155. oldal
MASKIN, E. S. – TIROLE, J. (2008): Public-Private Partnerships and Government Spending Limits.
Állami Számvevõszék (2008): Jelentés a közbeszer-
International Journal of Industrial Organization. 26.
zési rendszer mûködésének ellenõrzésérõl. (http://
pp. 412–420
www. asz. hu/ASZ/jeltar. nsf/0/EF2A44F5115DD750 C12574C5004E1461/$File/ 0831J000. pdf, letöltve
MCAFEE,
R. P. – MCMILLAN, J. (1987): Auctions
2010. február 10. )
and Bidding. Journal of Economic Literature. pp. 699–738
Transparency International (2008): Állásfoglalás a közbeszerzések helyzetérõl. (http://www. trans-
MCAFEE, R. P. – MCMILLAN, J. (1992): Bidding Rings. American Economic Review. 82. pp. 579–599
parency. hu/allasfoglalasaink, letöltve 2010. január 25. )
425
