A kutyákat lelövik, ugye...?
Egy „baleset“ krónikája (Beírásaim a Netboard fórumon) 2008. április 5. szombat. Ma majdnem örökre elvesztettem a Tovikot... A Tanyánkon voltunk, csak egy napra ugrottunk le, hogy körülnézzünk és rohangáljanak egyet a kutyák. Hazaindulás elõtt még kisétáltunk az erdei útra, ahol a Tovik elszaladt valami szag után, de nem tûnt komolynak, mert a Rixi nem ment utána. Aztán percek múlva sem jött vissza és a közeli tanyán nagyon ugattak a kutyák. Gondoltam, utánamegyek, hátha ott van, a Laci a Tanyánkon maradt a többiekkel. A kutyáknál nem találtam, de alig kezdtem visszafelé jönni, egy lövést hallottam a közelben, amit fájdalmas ordítás követett. A vér azonnal meghûlt az ereimben, ám a hang nem hasonlított kutyanyüszítésre, ez egy kicsi reményt adott, habár el tudtam képzelni, hogy egy kutya kiadhat ilyen hangot, ha nagy fájdalom éri. Még egy perc sem telhetett el, amikor újabb lövés dördült és én teljesen összeomlottam, mert ez úgy hangzott, mint egy kegyelemlövés... Kétségbeesve telefonáltam a Lacinak, hogy nem ment-e már vissza a Tovik, de azt mondta, hogy nem és hogy szerinte rá lõttek (pedig õ nem is hallotta a fájdalomkiáltást). Nem volt erõm a lövések irányába menni, mert szörnyen féltem attól, amit esetleg ott találok, csak tébláboltam fel-alá, amikor pár perc múlva csörgött a mobilom és a Laci idegesen hadarta, hogy hazament a Tovik, de meglõtték és csupa vér, siessek vissza. Rohantam, amennyire csak tudtam a homokos úton, közben újra telefonáltam, hogy megtudjam, mennyire súlyos az állapota. Laci szerint nem volt életveszélyes, úgy tûnt, hogy csak a lába sérült. Hazaérve láttam, hogy csupa vér a pofája, meg a jobb mellsõ lába. A lába el is tört, rögtön éreztem, amikor megfogtam. A pofáján nem találtam sérülést, biztos a lábától lett véres. Viszont az oldalán felfedeztem egy lyukat. Úgy nézett ki, hogy sörétes puskával lõhették meg. Azonnal összekaptuk magunkat és indultunk vissza Budapestre, Juhász Tamás doktor klinikájára. A Tovik nem tûnt letargikusnak, a lábát kissé fájlalta, de egyébként ugyanúgy üldögélt a kocsi hátuljában, mint máskor. Az orvosnál elaltatták és megröntgenezték. A lábát sörét találhatta el, teljesen szétmállott a csonton
és szilánkosra törte. Szerencsére az egyenes csontot érte a lövés, nem az aprócsontos izületet. Hétfõn meg fogják mûteni. Az oldalán lévõ lyukat kispuska lövedék okozta, tehát a második lövés is eltalálta a szerencsétlent, de amíg a sörétet oldalról kapta, ezt már menekülés közben hátulról, így csak a bõr alá ment a golyó, nem okozott komolyabb sérülést. Ha a golyó éri oldalról, akkor valószínûleg már nem feküdne itt mellettem a szobámban... Talán olyan kispuskával lõtték meg, ami sörétet is képes kilõni. A lövedéket nem veszik ki, ott marad a bõre alatt, mint egy háborús emlék. Állítólag csak bódítószert kapott, de mivel hosszú idõ elteltével sem tért magához, úgy döntöttünk, hogy hazahozzuk alvó állapotban. Az orvos ott szerette volna tartani a hétfõi mûtétig, de tudom, hogy milyen érzékeny lelkû és ragaszkodó kis gyagya az én Tovikom, szó sem lehetett róla, hogy ott hagyjam. Délután fél öt felé jöttünk el a klinikáról, de szegény kiskutyám még mindig nem ébredt fel (este fél 9-kor). Habár már emelgeti a fejét. Közben még egy lyukat találtam rajta, amit az orvos nem vett észre, a combja felsõ részén. Ez szintén sörét ütötte sebnek látszik, remélhetõleg nem komoly. Az biztos, hogy nincs több vadkergetés a tanyán, be fogjuk keríteni a teljes udvart és az erdõben ezek után már csak pórázon közlekedhetnek a kutyák. Sokáig megúsztuk a dolgot, de addig jár a korsó a kútra ugyebár... A Laci is beígért a lövöldözõnek egysmást, de nem tudjuk, ki lehetett, és szerintem nem is érdemes pampogni, mert a kutyámon nem volt kolonc, szabadon szaladgált az erdõben, amit persze nem szabadna. A többi kutyám nem igazán érezte át a helyzet komolyságát, csak roppantul unatkoztak a kocsiban, amíg az orvosnál kezelték szegény Tovikot. Szerintem a lába teljesen rendbe fog jönni, de kiállításról egy jó ideig szó sem lehet, még az is lehet, hogy az Európára sem lesz formában a leborotvált szõre miatt. Mindenkinek nagyon köszönjük a „gyógykívánságokat“, most már éledezik a srác. Úgy tûnik, hogy nincsenek nagy fájdalmai, igaz, hogy kapott is gyógyszereket rendesen. Csekély 15 rongyba került a mai orvosi ellátása és a mûtét sem nagyon lesz 40-nél kevesebb. A húsvéti prémiumom gyorsan ugrott...
1
A törést talán nem is szilánkosnak mondanám, inkább olyan darabosnak, ahogy a sörétdarabkák megsértették a csontot. A röntgenfelvételen mindenesetre nem tûnik annyira csúnyának. Majd hétfõn kiderül. Most teljesen be van bugyolálva a sérült lába, a másikon meg a kanül miatt van egy kisebb kötés. Ma éjszaka a szobámban fog aludni, hogy ellenõrizhessem, nehogy leszedje a kötéseket. Nem biztos, hogy vadász lõtt rá, lehet, hogy valami közeli tanyatulajdonos. A vadászok általában komoly puskákkal lövöldöznek errefelé, fõleg szarvasra mennek. Április 6. vasárnap. Toviknak most fájdalmai vannak, de már beadtam neki a gyógyszereket, remélem, hamarosan hatnak. Megette a tegnapi vacsoráját, a mûtétig már nincs több kaja. Így nézett ki kb. 20 perccel a lövés elõtt (frissen fésülve, csengõ a nyakában – nem hiszem, hogy bárki kóbor, kiéhezett kutyának láthatta...):
És így néz ki most szegénykém:
A combjánál sörétlyuk van, az oldalán pedig a golyó ütötte lyuk. A bal mancsát is súrolta a sörét, ami eltörte a jobb lábát.
2
Április 7. hétfõ. Reggel nyolcra megyünk az orvoshoz, mindjárt indulunk. Remélem, azért tudunk majd haladni, azt mondják, nagy dugók várhatók a városban (BKV sztrájk). A hatalmas forgalom miatt 10 perccel 8 után értünk a klinikára és már nagyon várták a huskyt! A röntgenfelvételek nálam voltak, Juhász Tamás doktor úr addig nem tervezhetett semmit, amíg nem látta õket. Miután megszemlélte a törést, azt mondta, hogy külsõ rögzítést fog alkalmazni. Említettem a sörétlyukat is, amit szombaton nem vettek észre. Sajnos nem hagyhattam ott a pokrócát és a kispárnáját, de úgy tûnt, hogy nagyon jó kezekbe került, mert egy kedves fiatal lány azonnal ott sürgölõdött körülötte. Délután 5 óra körül érdeklõdhetek, hogyan sikerült a mûtét. Hazahozni valószínûleg még másnap sem lehet, de akkor már mehetek látogatni. Megfigyelés alatt akarják tartani. De én majd kikönyörgöm, hogy holnap hazahozhassam! Egyébként azt mondta a doki, hogy jól meg lehet csinálni a lábát, nem fog sántítani. Tegnap beszkenneltem a röntgenfelvételeket az olcsó kis házi szkenneremen. Íme az 1 cm hosszúságú lövedék az oldalában:
Ez pedig a jobb mellsõ lába a törött csonttal (a világos foltok a sörét darabkái).
Elképzelhetõ, hogy a vadászok egy része eleve úgy van beállítva, hogy ha meglát egy kutyát póráz nélkül, azonnal rálõ, nem gondolkodik el azon, hogy esetleg pár méterre ott van a gazdája is (netán épp a vadásztársa vadászkutyáját lövi ki...). Persze lehet, hogy nem is vadász volt, mert a vadászok nem szoktak a tanyákhoz ilyen közel lövöldözni. Az biztos, hogy nem szólt akkorát, mint a vadászok fegyvere, de nekem a két lövés hangja eléggé hasonlónak tûnt. Habár az egyiket fájdalmas ordítás követte, a második után viszont csend volt, ezért nem is a lövés hangja maradt bennem, hanem az ordítás, azután pedig az ijesztõ csend... Ha mondjuk kolonc van a nyakán, akkor nem lõheti ki a vadász? Persze a rabsic akkor is lelõheti, csak úgy szórakozásból... Nekünk már kb. 13 éve megvan ez a Tanyánk, a kutyáim sokszor megugratták a közelben lévõ õzeket és szarvasokat, de egy göthös görényen kívül eddig még semmit sem fogtak (azt is bent az udvaron). A vadakat egyébként én is elzavarom, mert beugrálnak a kerítésen és lezabálják a növényeimet. Két lövés volt, ez 100%, de a kutyán három lyuk van, tehát az egyik lövedék sörétes kellett legyen szerintem. Talán nagyon messzirõl lõttek, azért érte csak két sörétszem. A törött lábán csak egy lyukat
láttam. A combján befelé mélyülõ lyuk van. Az oldalán viszont horzsolásnyom is mutatja, hogy hátulról érte a golyó, úgy ment a bõr alatt. Na, felhívtam a klinikát, jól sikerült a mûtét, de eléggé csúnya, morzsalékos volt a törés, ki is kellett egy darabkát venni. Külsõ fixatúr rögzítést kapott, ami olyan, hogy a merevítõpálcák a lábon kívül vannak. Holnap hazahozhatom, ha jól tolerálja a csontba beleszúrt fémet. Szóval akkor marad a bekerített tanyaudvar és a pórázon sétáltatás. Szerencsére itt Pesterzsébeten, a dél-pesti kórház mögötti erdõben szabadon is szaladgálhatnak, habár itt is vannak vadak (õzek és nyulak), de vadászok nincsenek. Szép is lenne, ha a sétálóerdõnkben pufogtatnának, ahol egy csomó ember mászkál kutyákkal és gyerekekkel! A Tesco-nál lakó hajléktalanok hurkozni szoktak, szóval arrafelé nincs biztonságban a kutya. A Rixi egyszer belelépett egy hurokba, de szerencsére nem rángatta a lábát, hanem szépen leült és úgy várta, hogy megszabadítsam. Április 8. kedd. Tovik végre itthon van! Borzasztóan örült nekem, amikor meglátott: egyfolytában ugrálni akart rám, amit persze nem szabadott neki a frissen mûtött lábával. Lefényképeztem a szerkezetet, eléggé ijesztõen néz ki:
Sajnos nagyon bosszantja ez a holmi, rázza és csapkodja a lábát, szóval folyamatos felügyelet alatt kell tartani, nehogy kimozduljanak a rögzítõpálcák. Persze gallér is van rajta, hogy ne férjen hozzá a lábához. Most már kezd megnyugodni, megette a vacsoráját és szépen alszik itt mögöttem a szobámban. Ja, és ezzel a külsõ fixatúr szerkezettel simán rá tud állni a darabosra tört csontú lábára!!! Azok a hurkák az ütközéscsillapítók. Minimum egy hónapig kell viselnie a rögzítést. Remélem, egy idõ után megszokja és nem kell állandóan lesni, hogy mit csinál a lábával!
3
A doki szerint teljesen rendbe fog jönni és a törésnek semmi nyoma nem látszik meg a mozgásán. Az egyenes csont tört el, nem az izület sérült, ezért egyszerûbb a gyógyulás. Így néz ki a szerkezet elakadás ellen befáslizva:
Az ideiglenes kötést nem szedte le magáról, nem annyira tépelõdõs típus. De ha valami zavarja vagy fáj neki, akkor azzal persze behatóbban foglalkozik... Április 9. szerda. Ma már nem volt annyira ideges, habár még rázza néha a lábát. Kivittem egy kicsit sétálni, hogy elvégezze a dolgát, mert mióta hazajött a kórházból nem produkált nagydolgot. Séta közben kétszer is sikerült neki, de aztán itthon vacsora után pakolta ki a nagy adagot, amit a mennyiségbõl ítélve jó pár napja gyûjtögethetett! Egyre jobban megszokja a gallért, persze azért levettem róla néhányszor, például sétáltatás közben, amikor nem ért rá a sérüléseivel foglalkozni. A golyó ütötte sebeket hagyom neki egy kicsit nyalogatni, csak a fixatúrhoz nem nyúlhat. Arany bogár, egyáltalán nem tiltakozik, amikor visszarakom rá a gallért, mintha tudná, hogy nem érdemes próbálkoznia, mert hajthatatlan vagyok! Holnap este visszavisszük kontrollra, kíváncsi vagyok, mit mond az orvos, nem terhelte-e meg túlzottan a lábát. Erõs antibiotikumot kap, kétszer egy nap. Egyelõre nem látom szükségét más szerek adásának, mert nincsenek elgennyesedve a sebei. Április 10. csütörtök. Ma voltunk kontrollvizsgálaton, minden rendben van a sebekkel, nincsenek begyulladva és a lábát sem erõltette meg túlzottan. Most bent volt a Juhász doki és megmutatta, hogyan kell tisztítanom a „nyársakat“. A combján lévõ sebrõl azt mondták, hogy nincs benne lõszer, de röntgenfelvételt nem kaptam, szóval nem tudom, hogy ez tényleg tuti-e. A többi felvételt elhoztam, van köztük egy, ami a mûtét közben készült, majd holnap beszkennelem.
4
Juhász doki szerint a lábában lévõ szilánkok is golyótól, nem söréttõl származnak, de akkor hol van a többi része? Nem igazán tudjuk így rekonstruálni az eseményeket, de lehet, hogy nem is számít. Az a lényeg, hogy életben maradt. Most gallér nélkül fekszik az ágyamon, már jól kiélvezte a nyalakodás örömeit, minden sebe ragyog a tisztaságtól, csak a lábához nem nyúlhat. Egy-két orra koppintás meggyõzte róla, hogy jobb, ha békén hagyja. Éjszakára persze visszakerül a gallér, nincs mese! A kutya nyála szerintem nem fertõz, sõt jobb, mint a Betadin. Legalábbis eddig mindig csúnyán elfertõzõdtek a kutyáimon az olyan sebek, amelyeket nem tudtak nyalogatni (a fejükön) és nekem kellett Betadinozni, de a testükön lévõk legfeljebb szép nagyra nyíltak a nyalogatástól, viszont közel nem gennyeztek annyira. A fejsebeknek a Tovikon nyomuk is maradt, a mancsán lévõ azonban teljesen eltûnt, pedig ezt aztán agyonnyalta! Április 12. szombat. Mai fotó a sebesültrõl:
Már gyakran leveszem róla a gallért, amikor a szemem elõtt van, mert ha rászólok, nem meri piszkálni a lábát. Nagyon jó fiú! Április 15. kedd. Tegnap sikerült még egy golyóütötte lyukat találni a Tovikon! Már tudatosan kerestem, mivel e nélkül eléggé rejtélyes lett volna a többi lyuk mibenléte. Kiderült, hogy a lábát is golyó találta el, nem sörét, tehát az oldalában lévõ golyónak a combján is át kellett mennie. A bemenet a farbúbjánál van, ezt azért nem vettük észre eddig, mert nem vérzett. Most, ahogy tapogatni kezdtem a Tovik hátsó felét a golyólyukat keresve, õ maga jelezte, hogy hol keressem. Tehát a golyó a farán találta el, átment a combján, kijött, továbbhaladt a bundájában, az oldalán a bordaívnél újra bement a testébe, végül jó pár centire a bemenettõl megállt. A lábát is hátulról találták el, elöl jött ki a golyó, szép nagy lyukat ütve (be kellett varrni). A bemene-
ti nyílás olyan kicsi volt, hogy alig lehetett észrevenni. Április 16. szerda. Egy friss (ma esti) fotó a huncut Tovikról (már végre játszani is volt kedve):
Április 20. vasárnap. Sajnos nem jól van a Tovik lába, egyre kevésbé bír ráállni. Lehet, hogy mégis begyulladt? Habár a hangulata jó és duzzanatot sem látok. Holnap megyünk kontrollra, majd írok, hogy mi volt. Április 21. hétfõ. A doki szerint semmi baj nincs a szerkezettel, nem is röntgenezte meg, de tényleg gyulladás van a lábában, ezért megint kapott antibiotikumot. A lába alsó részén lévõ pálcák körül beforrt a bõr, ott alakult ki a gyulladás. Jobban oda kellett volna figyelnem és naponta felszakítani a sebeket, hogy tisztulhasson a belseje. Amikor hazaértünk az orvostól, eléggé megijedtem, mert vérezni kezdett a lába a gyulladt részen lévõ lyukakon. De nagyon sûrû és sötét vér volt, olyasmi, ami a tályogokból szokott ürülni. Azt hittem, hogy majd megkönnyebbül, de most már egyáltalán nem lép rá a lábára és ha mozog, akkor újra
elkezd vérezni. Remélem, holnapra jobban lesz, különben kezdhetek aggódni! Április 22. kedd. Még két hétig rajta kellene lennie a fixatúrnak, de nem tudom, hogy mit jelent ez a vérzés. Most hívtam fel a dokit, szerinte a gyógyulás jele is lehet, de ha nem javul, akkor pénteken megröntgenezi. Szerencsére jó az alvókám, csak a Tovikon múlik, hogyan alszom. A múlt éjszakánk elég mozgalmas volt, mert többször felébredtem arra, hogy a gallérjával csapkodva mászkál a szobában. Aztán meg vérezni kezdett a lába és az éjszaka közepén kellett kötést készítenem rá. Egyébként mostantól nem teszem rá a gallért, mert a varratok már ki vannak szedve (a lábát átütõ lövedék kimeneti nyílását öltötték össze) és szerencsére nem piszkálja a rögzítõ szerkentyût. Nem is nyalja túl erõsen a lábát, épp csak annyira, hogy tisztán tartsa a bõrén a pálcalyukakat. Ez nagyon fontos, mert ha õ nem teszi meg, nekem kellene pucoválnom. Az oldalán lévõ golyólukakat annyit nyalhatta, amennyi jólesett neki, nem is Betadinoztam és olyan szépen begyógyultak, hogy kész csoda! De mindig patyolattiszták voltak, nem csak a sebek, hanem a szõr is körülöttük. Április 24. csütörtök. Tovik elég jól van, habár nem nagyon lép rá a lábára, de már csak éjszaka vérzik neki egy kicsit. Láza és komolyabb gyulladása nincs. Úgy néz ki, hogy talán végig benne maradhat a rögzítõ (4 hétig). Hétfõn telik le a 3. hét. Április 26. szombat. Tovik lábának az állapota stagnál, már nem vérzik, de továbbra sem tud ráállni. Egyébként jól van, jó a hangulata. Az egyik fõ elõnye ennek a rögzítésnek az, hogy nem kellett operálni, nem vágták fel a bõrét, csak beleszurkálták a pálcákat a csontjába. Már régóta nem hordja a gallért, de ma legnagyobb meglepetésünkre és derültségünkre magától felvette! Ugyanis a szélesebbik felével leborítva hevert a padlón a gallér és alatta volt a Tovik egyik játéka. Erre a kis bolond szépen beledugta a fejét, ahogy kell. Utána persze igencsak ledöbbent, hogy már megint rajta van ez az utálatos dolog, de mielõtt teljesen kétségbeesett volna, gyorsan levettem róla... Május 1. csütörtök. Tovik most kicsit kényeskedik az új jövevény miatt (Mersenne), de azért a lába is fájhat. Habár a mai sétán rálépett néha, legalábbis kisebb sebességnél. Amikor gyorsabban akar haladni, akkor mindig három lábon biceg. Kedden visszük kontrollra, lehet, hogy ki is veszik a pálcákat (letelik a 4 hét). Május 6. kedd. Reggel voltunk kontrollvizsgálaton, megröntgenezték a lábát, de sajnos még nem vették ki a fixatúrt. Viszont megígérte a doki, hogy jövõ hét szerdán mindenképpen kiveszi, már újabb
5
röntgent sem csinál elõtte. Egyelõre még elég látványosan sántít. Legtöbbször rá sem lép, hanem három lábon száguldozik. Május 10. szombat. Tovik már nagyon unja a rögzítõt, tegnap este elkezdte rágcsálni. Persze lebeszéltem róla, de azért aggódtam egy kicsit, nehogy éjszaka megint nekiálljon. Már csak szerdáig kell kibírnia! A doki szerint teljesen rendbejön, de nekem azért kétségeim vannak... Nagyon csúnya szilánkos, morzsalékos törés volt és golyódarabkák is maradtak a sebben. A mai sétán viszont úgy tûnt, hogy kezdi jobban terhelni a törött lábát! Már nagyobb sebességnél is rálépett, csak alig néhányszor ugrált három lábon. Egyébként közvetlenül a mûtét után jobban terhelte, mint most. Ennek a rögzítésnek az a lényege, hogy többé-kevésbé használni tudja a lábát. Május 13. kedd. Holnap végre kiszedik a rögzítõpálcákat! Most már rohamosan javul a lába, egyre jobban rálép. Hétfõn múlt 5 hete, hogy hordja a szerkezetet (a lövés elõtte való szombaton érte). Múlt héten kedden megröntgenezték, majd beszkennelem a felvételt. Akkor még korainak tartotta a doki a fixatúr eltávolítását. A múlt héten is elbódították a röntgenhez, de szerencsére aránylag hamar (3-4 óra múlva) felébredt.
6
Május 14. szerda. Na, megjöttünk az orvostól, Tovik már éledezik, de még nem erõlteti a lábra állást. Kivették a fixatúrt (megkaptam emlékbe!) és röntgen is készült a kivétele után, amelyen jól látszik, hogy a törés erõs gyógyulásnak indult. Nem is kell kímélni a lábát, használhatja, ahogy neki tetszik! A pálcák ütötte lyukak pár nap alatt begyógyulnak, úgyhogy a hétvégén már akár úszhat is, csak tudnám, hová vigyem? Mert az úszás jót tesz a lábnak és a kényszerpihenõ alatt ellanyhult izmoknak. A baleset utáni elaltatásakor egy fél napig szunyált, a múlt heti röntgen után 3-4 óráig, most viszont sikerült elég jól eltalálni az adagot, mert már az autóban hazafelé emelgette a fejét. Íme a röntgenfelvételek, az elsõ a fixatúr behelyezésekor készült, a második a 4. héten és az utolsó kettõ ma, a fixatúr kivétele után (5. hét). A hozzá nem értõ szem (mint pl. az enyém) nem sok különbséget lát, de a doki szerint szépen gyógyul a csont. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig fog még sántítani. Szerintem most sajog a lába (miután kihúzták belõle a pálcákat), mert néha gyanúsan méregeti... De
A sérült láb egy nappal a rögzítõ kivétele után:
azért már labdázott egy kicsit, persze nem szaladt utána, hanem csak úgy dobálgatta magának. Május 15. csütörtök. Tovikkal kapcsolatban még csak most kezdõdik igazán az aggódás, hogy sánta marad vagy tökéletesen rendbejön. Mert jelenleg elég erõsen biceg. A masszírozás javítja a vérkeringést, ami pedig elõsegíti a szövetek gyógyulását, tehát olyan rosszat nem tehetek vele (csak nagyon finoman csinálom!). Szerencsére eléggé kíméli a lábát, azzal nem lesz gond, hogy esetleg túlerõlteti. Május 16. péntek. Sajnos most megint jobban sántít, mióta eltávolították a rögzítõt. Néhány fénykép:
7
Mai fotó:
8
Május 18. vasárnap. Szerencsére a visszaesés csak átmeneti volt, mert a mai sétán meglepõen jól terhelte a sérült lábát. Egy macska látványára – pár lépés erejéig – még sántítani is elfelejtett! Szóval úgy néz ki, hogy végre ténylegesen a gyógyulás útjára lépett. Márton Zsuzsa www.kakastavihusky.com
