A kulturális gazdasági kínálat térstruktúrája Pécsett1 Stefán Klára2 – dr. Trócsányi András3
Megjelent: Stefán K. – Trócsányi A. 2010: A kulturális gazdasági kínálat térstruktúrája Pécsett, A településföldrajz aktuális kérdései, Savaria University Press, Szombathely, pp. 428-439.
The spatial texture of cultural economy supply in Pécs The authors make an attempt to analyse the widely different interpretations of cultural economy. Some of the definitions are well established, but cannot be adapted to transforming societies, while there are hardly any categorisation in Hungary which can be tested among domestic conditions. After concluding to an own understanding the authors introduce the result of a research registering and mapping the cultural economy supply of Pécs. Both the inner structure and the spatial spread of this supply show specific features containing post socialist and developed characters. 1. Bevezetés Magáról a kulturális gazdaságról egyre több tudományterület képviselője formál véleményt, igyekszik saját szakmája szempontjából is értelmezhetővé tenni. Nyugat-Európában és általában, a fejlett országokban már a 20. század közepén megjelent a fogalom úgy, mint a kulturális javak ipari előállítása, ugyanakkor igény mutatkozott a kultúra és a gazdaság kapcsolatának újragondolására. Így ezekben az országokban mára gyökeret vert az a gazdasági ágazat, amely a szolgáltatások és az ipar egy szűk, ám szélesedő definitív szeletét fedi le. Ennek a gazdasági szegmensnek a térnyerése kétségkívül figyelemre tarthat számot, hiszen az országok GDP-jéből való részesedése, valamint növekedési rátája egyre komolyabb mértéket ölt. Mivel a gazdasági szerkezetváltás egyes térségeket kilátástalan helyzetbe sodort, számukra a kitörés lehetőségét jelenti a tercier szektor belső differenciálódása révén a sokszínűséget magán hordozó, 1
A tanulmány hátteréül szolgáló kutatást az OTKA 73739 számú és a Bolyai Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. 2 PhD-hallgató, PTE TTK Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
[email protected] 3 Tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, PTE TTK Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
[email protected]
1
tudásgazdaságra és K+F-re hagyatkozó negyedik szektor, amelynek döntő részét képezi a kulturális gazdaság. Jelen tanulmány célja tehát az új keletű fogalomnak és részterületeinek hazai környezetben érvényes meghatározása, ezek alapján pedig a korábban végzett keresleti oldalhoz igazodó kínálati szegmens számbavétele, sajátos, egyedi hazai és pécsi vonások kiszűrése, valamint az ágazat térbeliségének vizsgálata. 2. Előzmények 2.1. Elmélet A széles körben ismert szerkezetváltási folyamat egyre inkább gazdasági paradigmaváltásként is értékelendő, hiszen a legtágabban értelmezett tercier szektor belső differenciációja mentén is kiszélesedve életre hívta az információ alapú, magas szintű oktatási, tudományos kutatási, hírszerzési, szervezési, menedzseri és művészeti tevékenységeket is magába foglaló kvaterner szektort. E negyedik gazdasági ágazat a fejlett térségekben növekvő jelentőségre tesz szert, nem anyagi jellege (információ, ötlet, tudás, képesség, tehetség stb.) a termelésben és a fogyasztásban is új szemléletet és struktúrákat hív életre (PIRISI – STEFÁN – TRÓCSÁNYI 2008). Kulturális iparról először az USA-ban beszéltek az 1940-es évek végén, majd kissé más értelmezésben az 1960-as évek közepétől. Európában, első ízben Franciaországban, 1981-ben GIRARD nevezte kulturális gazdaságnak – hasonlóan egyesült államokbeli kollegáihoz – a kultúra demokratizálódását és decentralizációját, annak ipari termeléssel történő együttműködését. Az elnevezésben azóta sem sikerült egységes álláspontot kialakítani – ANDY C. PRATT meghatározása szerint a kulturális gazdaság előadás, teljesítmény, illetve alkotás, amely a képzőművészetekben vagy az irodalomban nyilvánul meg, valamint ezek reprodukciója (és terjesztése), könyvek, újságok, folyóiratok, filmek, televízióvagy rádióműsorok és adathordozók formájában. Olyan tevékenységek tehát, amelyek összekapcsolnak különböző művészeti ágakat – ilyennek tekinti a reklámot is. Beleérti a nyomtatott és elektronikus média materializálódott termékeinek létrehozását és elosztását, sugárzását éppúgy, mint a múzeumok, könyvtárak, színházak, galériák vagy akár night clubok működését (PRATT 1997). HALL azzal a megjegyzéssel egészíti ki ezt a definíciót, hogy a felsorolásból hiányzik a sport, a turizmus és a szórakoztatás, amelyek nyilvánvalóan közeli rokonságban állnak a kulturális iparral (HALL 2000). ALLEN J. SCOTT 2000-ben írt munkája a városok kulturális gazdaságával összefüggésben már rámutatott a kulturális termelés és a városi ipari koncentrációk közötti kapcsolatra. Megítélésünk szerint szorosan kapcsolódik ide az a szegmens, amely a kulturális intézmények speciális elemeihez, elsősorban a felsőoktatási intézményekhez és a kutatóintézetekhez kötődő szellemi, gazdasági potenciált az előbbitől elkülönítve leginkább tudásgazdaságként definiálja (du GAY – PRYKE 2002). Mivel azonban az egyetemeknek a szorosan értelmezett oktatási és kutatási funkción túl a tágabban
2
értelmezett kultúra terjesztésében és művelésében is kiemelt szerepük van, ez a szektor is besorolható a kulturális gazdaság fogalmába. Védhetőnek látszik az az álláspont, miszerint a kulturális gazdaság a kultúrához kapcsolódó szolgáltatások és termékipar együttese, térbeli vetületei pedig elsősorban a kulturális funkciók, valamint termékek előállításával, kereskedelmével és fogyasztásával összefüggő kérdései mentén elemezendők (PIRISI – STEFÁN – TRÓCSÁNYI 2008). A meghatározásban és a részterületek, alkotók lehatárolásában nagy előrelépést jelentett a DCMS (1998), azaz a brit kulturális minisztérium által kiadott tanulmány, amelyben a kulturális és kreatív ipar fogalomköre került középpontba, meghatározásra kerültek a kreatív gazdaság alkotói. A definícióra való törekvésben 2007-ben sikerült egy alkotórendszer kidolgozásával az Európai Unió által is elfogadott meghatározást és annak megfelelő részterületeket kialakítani. Ezek szerint a kulturális gazdaság a kultúrszektor azon részeire koncentrál, amelyek kulturális üzemekként vannak jelen a magángazdasági szektorban. Ennek értelmében a kultúrából és művészetből a profittermelő – pl. művészi produkcióval, kultúraközvetítéssel foglalkozó – vállalkozásokat sorolhatjuk ide. E definíció egy bővített változata felel meg – álláspontunk szerint – leginkább a valóságnak, miszerint a kulturális és kreatív gazdaság alatt azokat a kulturális és kreatív vállalkozásokat értjük, amelyek döntően piac-, illetve profitorientáltak és az alkotással/létesítéssel, termeléssel, elosztással és/vagy a kulturális/kreatív javak és szolgáltatások terjesztésével foglalkoznak. Minden kulturális és kreatív gazdasági tevékenység alapját maga az alkotó/alkotás képezi. Így a művészeti, irodalmi, kulturális, zenei, építészeti vagy kreatív tartalmak, termékek, szolgáltatások adják a gazdaságilag releváns kiindulási alapot a részterületekhez (SÖNDERMANN 2009 a, b). A 21. század küszöbén már négy, a témához kapcsolódó elméleti modell is napvilágot látott. Ezek egyik alapját RICHARD FLORIDA „3T-modell”-je jelentette, aki a kreativitás oldaláról közelítve, annak legfontosabb alapelemeit, azaz a tehetséget, a toleranciát és a technológiát helyezte elméletének középpontjába. Ebben a tehetség alatt a humán és a tudományos tőkét, technológia alatt a kutatásfejlesztést és az innovációt, tolerancia alatt sokszínűség és nyitottság elfogadását érti. A kulturális gazdaság alkotói alapján került kidolgozásra a „szingapúri értékmodell”, amely háromosztatú piramisában a legfelső szint képviseli a kulturális iparágat. Ez, a közbülső szinttel – reklámipar, szoftver- és játékipar – együtt a kreatív ipar megtestesítője, amelyek a terjesztéssel (könyv, magazin stb.) együtt mind szerzői jogokkal védett tevékenységekre utalnak (HARTLEY 2005). Ehhez képest az „angolszász modell”-ben (FRONTIER ECONOMICS 2007) a részfolyamatok – azaz az alkotás, megjelentetés, termelés, terjesztés, elosztás – köré csoportosulnak az elemek. Emellett a finanszírozás oldaláról történő megközelítést látjuk a „közép-európai modellben”, ahol SÖNDERMANN (2007) álláspontja szerint az állami, a közösségi és a piacgazdasági elemek markánsan elkülönülnek egymástól.
3
Véleményünk szerint hazánkban – az eddigi vizsgálati tapasztalatainkra támaszkodva – célszerű ez utóbbi modellt szem előtt tartani, illetve ehhez is idomuló fogalmi rendszert meghatározni. Az első magyar nyelven megjelent tanulmánykötetben a kulturális gazdaság, mint kulturális termékipar és kulturális szolgáltatások kerülnek értelmezésre (ENYEDI 2005), amely már sokkal inkább piaci alapú tevékenységet ölel fel, nagyobb a kreatív tartalma és a tőkehozadéka. Mások ennél komplexebb álláspont kialakítására törekszenek (SÜLI-ZAKAR 2005), de közgazdasági szempontú, azaz keresleti és kínálati oldalt vizsgáló tanulmány is született a kulturális gazdaság értelmezésekor (RECHNITZER 2007), amely a kulturális infrastruktúra (TRÓCSÁNYI – TÓTH 2002), a hozzá kapcsolódó programok és azok fogyasztása mentén írja le az új ágazatot. Már a fenti (ENYEDI 2005) kötetben felmerül a térbeli kérdések vizsgálata, azonban a jelenség városi, városszerkezeti sajátosságaival KOVÁCS ZOLTÁN foglalkozik mélyrehatóbban (KOVÁCS 2009). Napjainkban tehát hazai környezetben azokat a vállalkozásokat sorolhatjuk a kulturális gazdaság fogalomkörébe, amelyek döntően piac- és profitorientáltak, az alkotással, megjelentetéssel, termeléssel, terjesztéssel és elosztással foglalkoznak. Ország- vagy rendszerspecifikus sajátosságként emellett még a hagyományos kulturális infrastruktúra elemeket is magába foglalhatja, amelyek ugyan döntően állami, vagy önkormányzati finanszírozásúak ugyanakkor méretüknél, kulturális szerepüknél fogva megkerülhetetlenek. Az egyre erősödő civil szervezeteket, alapítványokat sem szabad negligálnunk, amelyek kapcsolatot nyitnak a nonprofit oldal irányába. Mindezek alapján a kulturális gazdaság részterületei és egyes alkotói az 1. táblázatban foglaltak szerint különíthetők el. A fentebb kiemelt német elgondolást és az EU által elfogadott részterületeket kiegészítettük a Magyarországra vonatkozó sajátosságokkal, illetve a tudásgazdasághoz, innovációhoz kapcsolódó kulturális egységekkel, némileg átstrukturálva az egyes alkotókat is. A kulturális gazdaság részterületei és egyes alkotói Magyarországon A kulturális Az egyes A kulturális Az egyes gazdaság részterületek gazdaság részterületek részterületei alkotói részterületei alkotói Festőművész Szobrászművész Keramikus
Alkotóművészet
Iparművész Restaurátor Fotóművész Építőművész, épületkeramikus Kézműves
Média és műsorszórás intézményei
Rádió Televízió Videó Tudósító és hírszerkesztő irodák, újságírók Nyomda Könyvkiadó Lapkiadó Online újságok
4
Grafikus
Digitális tartalom, szolgáltatás és fejlesztés
Író, költő Magas- és belsőépítészet
Színész Artista Színházi- és koncertrendező
Épülettervezés
Építészet
Szellemi, természeti és tárgyi örökségek piacosított termékei
Kerttervezés, kertépítés Tájrendezés, tájépítés Település, térség és vidéktervező iroda Műemlékek Szobrok, kültéri alkotások Természetvédelmi területek Híres, elismert személyiség Egyházak, vallási értékek Világörökségi helyszín Emlékművek, emlékhelyek Hungaricumok Botanikus kert, állatkert, vidámpark, naturpark Tánc Néptánc
Cirkusz Bábszínház Tánciskola
Előadóművészet, performansz
Zene-, vizuálisés képzőművészet
Fesztiválok, koncertek Dumaszínház Utcazene Lézer Szabadtéri színpad, élménypark Egyéb
Tudomány, innováció és kutatóintézetek Designipar
Népzene Film Klasszikus zene Modern zene Zenészek, zeneszerzők Hanghordozó és zenekiadó Szórakoztatóipar egyéb alkotói Hangszerek és darabok kereskedelme Mozi, tv-műsor, videofilmkészítés Film- és
Graffiti
Hagyományos elemek
Intézmények Konferenciák Ipari design Termék, divat, grafikai Forma- és divattervező Kommunikációs és reklámdesign Színház Mozi Könyvtár Múzeum Gyűjtemény Galéria Képtár Művelődési ház Könyvesbolt
5
Művészeti kereskedelem, szolgáltatás, fejlesztés
videokölcsönzés Képzőművészeti termékkereskedelem Műkincs kereskedelem és becslés Kiállítások és múzeumi shopok
Újságárus Idegennyelv oktatás Fordítóiroda, műfordító Civil szervezetek, egyesületek Sportlétesítmények, egyesületek
2.2 A keresleti oldal feltérképezése Pécsett Az már több vizsgálatból kiderült, hogy a kulturális gazdaság gócpontjai leginkább a nagyvárosi terek, azok közül is a szerkezetváltási folyamatban intenzíven érintett egykori ipari központok. Tekintettel arra, hogy hazánkban a posztfordista és a posztszocialista átmenet több sajátossága és hulláma is egymásra tolódott, a szerkezetváltás némely térségben igen gyorssá, mélyrehatóvá tudott lenni, amelyben a kulturális gazdaságra történő átállás is megkülönböztetett szerepet kapott. A hazai nagyvárosok közül Pécs, mint a közelmúlt egyik jelentős bányásztelepülése, multikulturális város, egyetemi központ, 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa kiváló terep a kulturális gazdasági vizsgálatokra. Az elmúlt években legfőképpen a keresleti oldalról mértük fel a városban élő egyetemisták és a lakosság igényeit, hiszen előbbiek a jelenlevő népesség markáns hányadát jelentik, akiknek igényei, szokásai és általuk támasztott kereslet befolyással bírhatnak a városban fellelhető kínálatra. Ennek a kérdéskörnek a mélyebb feltérképezésére szolgált a lakhatási, illetve a kulturális fogyasztási szokásokat felmérő vizsgálat is (GYÜRE 2007). A felsőoktatásban résztvevők lakosságon belüli hányadának érzékeltetésére kiváló adalékként szolgálhat, hogy Pécs 156 ezer fős népessége mellett a régió legnagyobb foglalkoztatójaként számon tartott egyetemen összesen 33 ezer4 (nappali és levelező tagozatos), nappali tagozaton közel 18 ezer hallgató veszi igénybe a városban fellelhető szolgáltatásokat, költi el havonta rendelkezésre álló jövedelmét (MEZEI 2005). A kilenc egyetemi kar a városban elszórtan helyezkedik el, és egy az egyetemisták lakhatási szokásaira irányuló felmérés (GYÜRE 2007) révén világossá vált, hogy a szállás, valamint a fogyasztási igények kielégítése többnyire a karok szűkebb környékére korlátozódik. Ez alapján négy nagyobb koncentráció rajzolódik ki a városban az egyetemisták által gyakran látogatott/használt városrészeket illetően (Uránváros, Egyetemváros, Budai városrész, Kertváros). Egy 2007 májusában végzett reprezentatív felméréssel feltérképeztük a pécsi egyetemi hallgatók térhasználatát, kulturális fogyasztási szokásait, valamint mértük a kulturális infrastruktúra elemeinek használatára és a 4
Ez húsz százalékkal növeli a város lakosságszámát.
6
különböző szolgáltatásokra fordított összegeket (TRÓCSÁNYI 2008). Célként fogalmazódott meg a felsőoktatásban résztvevők Pécs város gazdaságára gyakorolt hatásának vizsgálata, a rendelkezésre álló diszkrecionális jövedelem elköltési alternatíváinak figyelembevételével. Felmérésünk szerint a nappali tagozatos hallgatók összességében egész évben mintegy 9 milliárd forint felett diszponálnak Pécsett. Összehasonlításul: a városi önkormányzat költségvetésének 2008. évi előirányzott bevételei 39 milliárd forintot jelentettek, így a felsőoktatásban tanuló nappali tagozatos hallgatók által városban elköltött összegek nem elhanyagolható részt képviselnek a város gazdasági életében. A kiadások 1/3-át (kb. 3 milliárd forint) szállásköltségek fedezésére fordított összegek jelentik, amely legtöbb esetben albérlet vagy saját lakás fenntartásának költségeit jelenti, leginkább a négy említett városrészben. A másik markáns hányadot az étkezésre és élelmiszervásárlásra fordított összegek (3 milliárd forint) adják. A városban működő 878 vendéglátóhely, amelyek közül 539 az étterem és cukrászda biztosítja a megfelelő számú és minden igényt kielégítő kínálatot, amit az erre fordított 1,7 milliárd forintos hallgatói kiadás is szemléltet. A fennmaradó három milliárd forint diszkrecionális jövedelem áll az egyetemisták rendelkezésére, amelyet kultúrafogyasztásra is használhatnak, pontosan akkora összeg, mint amennyit szállásra költenek egy év alatt, illetve a szórakozóhelyeken elköltött tételek komoly riválisként szerepelnek a kultúrára szánt forrásokkal szemben. A vizsgálat alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a pécsi egyetemistáknak a kulturális fogyasztásra évente rendelkezésre álló jövedelem többnyire a tanulmányaikhoz szorosan kapcsolódó termékek és szolgáltatások igénybevételére korlátozódik. A kulturális infrastruktúra hagyományos elemeit (színház, múzeum, mozi) korlátozottabb mértékben, de még így is a város lakosságával közel azonos, néhány esetben azt meghaladó arányban veszik igénybe. Figyelemre méltó, hogy a pécsi rendezvénysorozatokon való részvétel nagyobb aktivitást mutat, ez a 2010-es éves eseményekkel kapcsolatban biztos alapot jelenthet. Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programok között szereplő, sokéves hagyománnyal rendelkező rendezvények az egyetemisták körében is rendkívül népszerűek, amelyek a helyi lakossággal és a városba látogató turistákkal kiegészülve biztosítják a sikert. Ehhez azonban szükséges egy európai színvonalú infrastruktúra kialakítása, amelyre a Zsolnay Kulturális Negyed projekt és a Konferencia- és Koncertközpont felépítése teremt megfelelő lehetőséget (STEFÁN 2009). 3. Kulturális gazdasági kínálat és ezek térbelisége Pécsett Az imént említett, korábban már részleteiben felmért (TRÓCSÁNYI – STEFÁN 2008) városrészben folyó beruházások döntő befolyásoló tényezői a városi kulturális gazdaság kínálati oldal erősítésének. Így pusztán, a közgazdasági megfontolásokat figyelembe véve, a keresleti oldal feltárása után időszerűvé vált a kínálati oldal sokrétűségének, jelentőségének, területi struktúrájának feltérképezése is, a sajátos, egyedi hazai és pécsi vonások kiszűrése, egyúttal az ágazat térbeliségének
7
vizsgálata. Ennek során az 1. táblázatban felsorolt szereplők – azaz az EU által elfogadott kulturális gazdasági részterületek, illetve a magyarországi és pécsi sajátosságok – számbavétele jelentette a fő feladatot. Ehhez 2009 nyarán graduális hallgatók bevonásával, terepi adatgyűjtés során a cégtáblák és -feliratok rögzítésével számba vettük a Pécsett jelenlevő szereplőket, majd internetes adatbázisok segítségével kiegészítettük azokat. Az ennek során szerzett tapasztalatokat átgondolva az Európai Unióban és Nyugat-Európában használt kategorizálás kiegészült a digitális tartalom- és szolgáltatásfejlesztéssel, a designnal, az előadóművészettel és a performance-szal. Külön csoportot alkotnak a hagyományos kulturális infrastruktúra elemek, illetve az alkotóművészek és az építészek. A kínálati paletta tovább bővült a tudásgazdaság fizikai valóját jelentő tudomány és innováció képviselőivel, azaz az egyetemi karokkal és a kutatóintézetekkel. Eredmények A fentiek alapján 12 főcsoport és 69 részterület született, amely kategóriák közül a Pécsett való reprezentáltságuk alapján kiemelkedik az építészet, az alkotóművészet, a szellemi, természeti és tárgyi örökség, a reklám-, promóciós és marketingipar, a kulturális infrastruktúra hagyományos elemei, illetve a kutatóintézetek magas száma. A kiugró eredmények mögött az egyetem szerepe mindenképpen említést érdemel, hiszen a művészeti és műszaki karok nagymértékben hozzájárulnak a magas reprezentáltsághoz. Az egyetemváros funkció erősödését biztosítja az országban az egyik legtöbb hallgatóval rendelkező és a régió legnagyobb foglalkoztatójaként számon tartott egyetem. Fontos még kiemelni a tudomány képviselői között a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatási Központját is. Mindkét intézmény hozzájárul a város tudásgazdaságban elfoglalt szerepének erősítéséhez, amelyben egyebek mellett a megrendezett konferenciák tekintetében is hangsúlyos szereppel rendelkezik Pécs. Nem véletlen, hogy a szellemi örökség kategória is a domináns tényezők között szerepel, hiszen a felsőoktatás évszázadokra visszanyúló hagyománya itt szintén érzékelteti hatását. Mindezek mellett a természeti és tárgyi örökségek esetében a kedvező földrajzi adottságok és a színes történelmi múlt sem elhanyagolható. A kulturális gazdaság modern ágazatai közül kiemelkedő területek éppúgy kötődnek a művészetekhez és kreativitáshoz, mint az újítás lehetőségét magában hordozó, ezáltal innovációs hátteret biztosító tudományhoz. 3.1. Belső szerkezet és egyediség Ezek után felmerül a kérdés, melyek azok az alkotóelemek, amelyek a sajátos karakter kialakításában mindinkább befolyással bírnak. A vizsgálat alapján a kézműipari hagyományokra támaszkodó szereplők, a közép- és felsőfokú oktatási intézményi háttérrel rendelkező művészeti és műszaki tevékenységek, esetlegesen
8
ezek ötvözete biztosítja különleges jegyeket magán hordozó szerkezetet, amely Pécs kulturális gazdasági szereplőit jellemzi. A 69 részterület közül a város egyediségét egyrészt a szerteágazó, sokszínű kézműves tábor jelenti, akik között az orgonakészítő, porcelángyártó, fajáték készítő, báb- és jelmeztervező, kézimunka készítő és népies ruhakészítő éppúgy szerepel, mint a hagyományos tevékenységet folytatók. Ide tartoznak a kesztyűgyártók, kádárok, szűcsök, takácsok stb. Ezekhez a tradicionális szakmákhoz kapcsolódóan említést érdemel a kiugróan magas lap- és könyvkiadók száma, amelyek a korábbi papírgyártó eredetre támaszkodva, a felvevőpiac igényeit is szolgálva működnek, de közülük nem egy regionális, vagy országos jelentőségű. Másrészt az a tény sem elhanyagolható, hogy a gazdag történelméből visszamaradt világörökségi helyszínek és vallási emlékek, egyházak szintén sajátos karaktert kölcsönöznek a településnek. A több ízben említett oktatási infrastruktúra is befolyással bír a kulturális gazdasági szereplők jellegére, hiszen a művészeti és műszaki közép- és felsőfokú oktatási intézmények számos területen – zene, tánc, építészet – a színes kulturális kínálat bázisát jelentik. A hagyományok ápolására helyezi a hangsúlyt a nemzetiségi oktatás, így német, horvát és roma iskolák is működnek a városban. Az építészet területén nem csupán a múltra támaszkodva adott a pécsi jelleg, az avantgárd stílus által biztosított a „különcség” is, de az építőművész és épületkeramikus képzés is elősegíti e területek művelőinek nagyszámú jelenlétét. A kulturális infrastruktúra területén a hat színház és a Pécsi Balett az országban kiemelkedő számú előadóművészt vonz a településre. Az egyedülálló, szinte egy teljes utcára koncentrálódó múzeumok különleges művészeti élményt jelentenek. A modern ágazatok, így a termék-, divat- és grafikai design a fent említett művészeti és műszaki képességeket ötvözi, így lehetséges magas számú részvételük Pécs kulturális gazdaságában. Mindezeken túl a kínálati oldal mindenki számára kézenfekvő szereplői a fesztiválok, ilyen országos jelentőségű rendezvényből évente 625 van, ami egynél több rendezvény jelent hetente. 3.2. Térbeli lenyomat A térstruktúra tekintetében erős belvárosi koncentráció tapasztalható, több mint 620 kulturális gazdasági szereplő található itt, ami megfelel a nyugat-európai mintának is, hiszen a kulturális és kreatív iparhoz kapcsolódó tevékenységek nagyvárosi centrumokba összpontosulnak. Valamennyi szereplő jelen van a városrészben, de vannak alkotók, amelyekkel kiemelkedő számban találkozhatunk: így fotóművészekkel, grafikusokkal, kézművesekkel. Nagy számban találhatók itt műemlékek, egyházak, a média képviselői – rádió, tv, hírszerkesztő, tudósító- és 5
2010-ben Európa Kulturális Fővárosában több mint 300 különböző rendezvény biztosítja a szórakozást. Egy átlagos évben a márciustól október végéig tartó „szezon” időszakában ennek mintegy fele kerül megrendezésre.
9
újságíró irodák – a művészethez kapcsolódó egyéb tevékenységek, hangszer kereskedelem, műkincs értékesítés –, a kiadói tevékenység döntő többsége, hasonlóképpen a digitális tartalomszolgáltatáshoz és -fejlesztéshez. Emellett az irodaházak is zömmel ebben a városrészben találhatók, amelyek egy helyen koncentrálnak nagyszámú szereplőt. A hagyományos kulturális infrastruktúra elemek közül a korábban említett múzeumok és galériák, színházak, könyvtárak, könyvesboltok jelentős része, a civil szervezek nagy számban vannak jelen, de az idegennyelv-oktatás egyharmada is ebben a városrészben található. A Szigeti Külvárosban is a városi átlagnál magasabb arányban találkozhatunk a kulturális gazdaság szereplőivel – ez több mint száz elemet jelent –, amelynek hátterében egyrészt a belvároshoz való illeszkedés állhat, hiszen annak akár átmeneti peremterületének is tekinthető, így a modern szolgáltató funkciók egy része is ide települt. Mindazonáltal nem elhanyagolható, hogy két nagyobb egyetemi campus is működik itt, másrészt fontos logisztikai csomópontnak is felfogható, mivel a városba nyugatról és délről – a horvát határ irányából – befutó utak ebben a városrészben találkoznak. Több mint száz szereplőt találunk Uránvárosban is, amelyet a 6-os számú főút szel ketté, egyfajta tengelyként biztosítva a kedvező megközelíthetőséget. Nem véletlen, hogy óriási hipermarket-együttes települt a város határába, erősítve a szolgáltató funkciók egyébként sem visszafogott jelenlétét. Továbbá ebben a városrészben található az egyetem központi épülete, és kimagasló számban vannak jelen a hagyományos kulturális infrastruktúra elemei is. A belvárostól délre elhelyezkedő Ispitalja városrész jelentősége is számottevő, köszönhetően a vasútállomás és autóbusz-pályaudvar jelenlétének, mivel ezek hatására nap mint nap több ezer ember fordul meg a város ezen részén, így ezek keresletéhez igazodó kínálat biztosítanak a kulturális gazdaság szereplői. Nem elhanyagolható, hogy az említett tényezők és a belváros közeliség maga után vonja a rendkívüli méretű átmenő forgalma, illetve a belváros forgalomcsillapított lehetőségei miatt több szolgáltatás kihúzódott a környező városrészek kedvezőbb parkolási megközelíthetőséggel bíró utcáiba. A város déli részén található hagyományos építésű Kertváros és a paneltechnológiával emelt – fénykorában több mint 60 ezer ember lakhelyéül szolgáló – Megyer és Málom – legfőképpen előbbi – városrészek meglepő súllyal vannak jelen a város kulturális gazdaságában. Ennek hátterében az áll, hogy az agglomeráció kiépülésével a főbb közlekedési pályák mentén jöttek létre az új egységek, leginkább a design és a digitális tartalomhoz kapcsolódó tevékenységek, illetve a Pécs Pláza bevásárlóközpont – és Vásártér környéke is kiváló telepítő tényezőként jelennek meg. Ezek mellett az egykori külső ipari zóna maradványain kézműipari tevékenységek egyes elemei továbbra is jelen vannak, így kádárt, fazekast, bútorkészítőt és kesztyűgyártót is találunk ebben a városrészben, ezek leginkább nagyobb területet igénylő foglalkozások.
10
A város északi részén, a hegyoldal felé haladva a magasabb presztízsű lakóhelyek kerülnek előtérbe, itt az alkotó- és előadóművészek, építészek képviseltetik
11
magukat kiemelt számban, ennek legfőbb területe Tettye városrész, ahol az említett szereplőkön túl több örökség és vallási emlék is található. Ábránkon (is) megfigyelhető a városközpont keleti határán fekvő negyed kulturális gazdasági jelentősége. Ennek egyik oka a településen nyugat-keleti irányban áthaladó főközlekedési út biztosította kedvező elhelyezkedés, másrészt a Zsolnay Porcelánmanufaktúra is a Budai Külvárosban működik. Ugyanakkor az alkotóművészet néhány képviselője és a reklámdesignnal foglalkozó vállalkozásokat találunk a településrészen. Nem elhanyagolható az ipari örökség jelenléte sem, amelyet a kulturális városrehabilitáció mintaterületeként az Európa Kulturális Fővárosa projektek keretein belül kulturális negyeddé alakítanak, egy helyre összpontosítva a művészeti oktatás és megjelenés elemeit a megélhető tradicionális manufakturális ágazatokkal. A külső városrészek kisszámú szereplővel jelennek meg a kulturális gazdaság képviselői között, legtöbb esetben a nagy térigényű egységeknek adnak helyet ezek a negyedek, jobbára a hagyományokra, vagy korábbi vezető ágazatokra alapozó tevékenységek állnak a középpontban. 4. Összegzés Felmérésünk eredményei alapján egyfajta szegmentálódás tapasztalható a kulturális gazdaság pécsi szereplőit vizsgálva. Ezek négy markáns tényező köré csoportosulnak: a tudásgazdasághoz, azaz az egyetem jelenlétéhez kapcsolódóan, ez a város nyugati részeire jellemző; a kézműipari hagyományokra támaszkodó szereplők (orgonakészítő, porcelángyártó, épületkeramikus, építőművész), amelyek döntően a Belvárosban, Kertvárosban és a város Mecsekhez közeli részeiben. Ezek mellett a teljes spektrumú művészeti oktatás is fontos faktor a pécsi profil kialakulásában, amely a centrumhoz illeszkedő városrészekben gazdagítja a kulturális gazdaság képviselőit. Nem utolsósorban pedig az építészeti hagyományokat magán hordozó kínálat érdemel említést, amely a városban született, vagy itt élt, működő híres építészek révén, valamint az egyedülálló irányzatokkal gazdagítja Pécs kultúráját. A város méretéhez igazodó, annál talán szélesebb körű a kereslethez rugalmasan igazodó kínálat és kivételes karakter jellemzi Pécs kulturális gazdaságát. A városban működő egyetem jelentékeny részt vállal az új ágazat megtelepedésében, hiszen a városi lakosság számát húsz százalékkal növelő egyetemisták sajátos igényei és fogyasztási szokásai nagy hatást gyakorolnak a gazdaságra, egyedivé vonásokkal ruházza fel a várost. A térbeli megjelenés tekintetében Pécsett a kulturális gazdaság szereplői a nyugateurópai nagyvárosokban tapasztalt jellemvonásokkal rendelkeznek, azaz nagyarányú belvárosi koncentrációt mutatnak. Ez a magyar példa esetében az elemek egyharmadának centrumban való koncentrálódását jelenti. Ennek részben oldására és a városszerkezetben kialakult anomáliák és feszültségek tompítását is
12
szolgálhatja egy a jól megvalósult EKF beruházás- és rekonstrukciós csomag. További prioritást élveznek – fontos telepítő tényezőként – a főbb közlekedési tengelyek mentén fekvő városrészek, a magasabb presztízsű lakóhelyek, illetve a nagyobb térigények kielégítését biztosító övezetek. Nem elhanyagolható továbbá a sokat hangsúlyozott tevékenységspecifikus illeszkedés sem az egyes városrészek esetében. Összességében elmondható, hogy Pécs arra az útra lépett, amely szerkezetváltás során megkülönböztetett figyelmet szentel a kulturális gazdaságnak, ennek városszerkezeti nyomai pedig kézzelfoghatóak, a fejlett országokban tapasztalt mintának megfelelőek, ugyanakkor sajátos színfoltokkal tarkítottak. Irodalomjegyzék 1. ENYEDI GY. – KERESZTÉLY K. (szerk.) 2005: A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 221 p. 2. FLORIDA, R. 2002: The Rise of Creative Class. Basic Books, New York, 416 p. 3. FRONTIER ECONOMICS 2007: Multinationals in the UK Creative Industries. London, 70 p. 4. GAY, DU P. – PRYKE, M. (eds.) 2002: Cultural Economy. Sage, London, 240 p. 5. GIRARD, A. 1981: A commentary: Policy and the arts: The forgotten cultural industries. Journal of Cultural Economics, 5(1), 61–68. 6. GYÜRE J. 2007: Pécsi egyetemisták a térben. OTDK dolgozat, Pécs, 28 p. 7. HALL, P. 2000: Creative Cities and Economic Development. Urban Studies 37, pp. 639–649. 8. HARTLEY, J. 2005: Creative Industries. Blackwell Publishing, Cornwall, 414 p. 9. KOVÁCS Z. 2009: Kreatív gazdaság és városfejlődés: A magyarországi tapasztalatok. In: Csapó T. – Kocsis Zs. (szerk.): A közép- és nagyvárosok településföldrajza. V. Településföldrajzi Konferencia, Savaria University Press, Szombathely, pp. 61-71 10. MEZEI K. 2005: A Pécsi Tudományegyetem hatása Pécs város gazdaságára. In: Enyedi Gy. – Keresztélyi K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 143–178. 11. PIRISI, G. – STEFÁN, K. – TRÓCSÁNYI, A. 2008: The role of cultural economy in the revival of cities – endowments and changes of the city of Pécs. In: Lóczy, D. – Tóth, J. – Trócsányi, A. (eds.): Progress in Geography in the European Capital of Culture 2010, Geographia Pannonica Nova 3, Imedias, Pécs, pp. 11-23. 12. PRATT, A. C. 1997: The cultural industries production system: a case study of employment change in Britain, 1984–91. Environment and Planning 29. 11, pp. 1953–1974.
13
13. RECHNITZER J. (szerk.) 2007: Nyugat-Dunántúl. MTA Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 454 p. 14. SCOTT, A. J. 2000: The cultural economy of cities. Sage, London, 339 p. 15. SÖNDERMANN, M. 2007: Kultur- und Kreativwirtschaft im globalen Kontext. 4. Jahrestagung, Kulturwirtschaft, Berlin, 10 p. 16. SÖNDERMANN, M. 2009a: Endbericht – Kultur- und Kreativwirtschaft: Ermittlung der gemeinsamen charakteristischen Definitionselemente der heterogenen Teilbereiche der „Kulturwirtschaft” zur Bestimmung ihrer Perspektiven aus. Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie, Köln, Bremen, Berlin, 304 p. 17. SÖNDERMANN, M. 2009b: Endfassung – Leitfaden zur Erstellung einer statistischen Datengrundlage für die Kulturwirtschaft und eine länderübergreifende Auswertung kulturwirtschaftlichen Daten, Köln, 98 p. 18. STEFÁN K. 2009: A pécsi egyetemisták kulturális fogyasztási szokásai, Geográfus Doktoranduszok IX. Országos Konferenciája, Szeged, CDROM 19. SÜLI ZAKAR I. –TEPERICS K. – EKÉNÉ ZAMÁRDI I. – KOZMA G. 2005: A kulturális gazdaság szerepe Debrecen versenyképességének fokozásában. In: Enyedi Gy. – Keresztély K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 179–216. 20. TRÓCSÁNYI A. – STEFÁN K. 2008: Megújuló Balokány? – Városrészrehabilitáció az EKF szellemében. In: Szabó V. – Orosz Z. – Nagy R. – Fazekas I. (szerk.): IV. Magyar Földrajzi Konferencia. Debreceni Egyetem, Debrecen, pp. 298-306. 21. TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002: A magyarság kulturális földrajza II. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 361 p. 22. TRÓCSÁNYI A. 2008: A kulturális gazdaság szerepe a városok megújulásában – Pécs adottságai és esélyei. In: Pap N. (szerk.): Kultúra – Területfejlesztés. Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben. Geographia Pannonica Nova 2. PTE FI, Imedias Kiadó, Pécs, pp. 231–244. 23. www. kulturwirtschaft.de
14
