A kőtemplom felszentelésének 325 éves jubileumán

ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 KIADJA: H-MÉDIA BT. FELESZERKESZTI: A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG LÕS SZERKESZTÕ: VARGA GÉZA SZERKESZTÕSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓPART U. 8/C. TEL./FAX: E-MAIL: [email protected] 76/476-115 TÖRDELÉS, NYOMDAI ELÕKÉSZÍTÉS: DR. POTÓ ISTVÁN NYOMDA: FÖLDESI ÉS TÁRSA BT. FELELÕS VEZETÕ: FÖLDESI ZOLTÁN

Hírös Naptár www.hirosnaptar.hu

Értékőrző havilap  2009. november– december

100 ÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP III.

Falus Elek és a szőnyegszövő intézet

„Falus Elek úr, Donatello egy firenzei bronz-portraitjára s nem tudom minô föl nem fedezett misztikus vad fajra gondoltat. Olyan valaki, embernek, mûvésznek, métiernek, akibôl csak egy van Pesten. Érdekes.” (Szép Ernô, 1922)

125

éve született Falus Elek grafikus, iparmûvész, díszlettervezô, több középület belsô és külsô dekoratôre. Mindamellett elsô­ sor­ban a könyvtervezés terén vált ismertté, melynek alapjait Münchenben és Londonban sajátította el. Legjelentôsebbek „Az Est” híres címbetûrajza, majd fôleg 1910-tôl kezdve a „Nyugat könyvei” sorozat cím­ lapjai (pl. Móricz, Szomory és Ady kötetei), illetve magának a folyóiratnak a tipográfiája. A Kecskeméti Mûvésztelep nem csupán egy újabb „pik­ torkolónia” kívánt lenni, ha­ nem Gödöllôhöz hasonlóan az iparmûvészetnek is helyet kí­ vánt adni. Folytatás a 3. oldalon

2. évfolyam 8. szám

„AMI CSODÁS TEMPLOM TETSZIK, OTT ÉS OLYAT ÉPÍTSENEK” A kőtemplom felszentelésének 325 éves jubileumán

325

Kecskemét r e formát us ai 1564 húsvétjáig a katolikus testvérekkel felváltva használták a mezôváros egyetlen templomát, az úgynevezett „Szent Miklós egyházát”. Ekkor érett meg bennük a gondolat, hogy önálló hajlékot építsenek maguk­ nak. A protestáns gyülekezet ös�­ szejövetelén kimondták: épüljön fel Isten háza a ferencesek mellett, a kôfalon belül. 110 évre szóló döntést hoztak akkor. 1678ig állt a református fatemplom, amelyben a Rákóczi Györgytôl ajándékba kapott harang lakott. Az ez évi tûzvész újabb fejeze­ tet írt ebbe a történetbe. A ne­ vezetes november 12-i nap után a szabad ég alatt gyûltek össze a „megtisztított evangéliumi tu­ domány vallói”. Egy év sem telt

el, s eldôlt: az új kôtemplomot – Koháry István kecskeméti földesúr javaslatára – a mai helyén építik fel. 1680 elején már szerzôdés rendelkezett arról, hogy milyen paraméterekkel bírjon az épület. Három debreceni kômûves ka­ pott megbízást. Április 11-én tették le az alapkövet. Az anyagi terhekben Kecskemét polgárai és több re­ formátus gyülekezet osztozott. Akkoriban a török idôket éltük, a templomépítésre a szultántól, IV. Mohamedtôl kértek a refor­ mátusok engedélyt. Két követet küldtek Konstantinápolyba, akik­ nek nagy anyagi áldozattal sike­ rült megszerezniük az áhított leg­ magasabb szintû jóváhagyást. A két presbiter felajánlotta, hogy Kecskemét az adót közvetlenül a szultáni hivatalba fizeti. Cserébe

A református templom

oltalomlevelet kértek, amelynek értelmében a portyázóktól meg­ menekül a város. Így maradhatott erôs és stabil Kecskemét, ahol teljes nyugalomban építhették a reformátusok a hajlékot; az egyet­ len protestáns templomot, amely a hódoltság idején épült! Folytatás a 2. oldalon

A HŰSÉG JUTALMA: BÁCS-KISKUN MEGYEI PRÍMA DÍJ Negyedszázada színpadon Pál Attila

25

Ha én lennék a snájdig táncos-komikusra len- milyen hihetetlenül hangzik – kecskeméti szín- ne szükségem, azonnal Pál már 25 éve van a pályán… … házban a rendezô, és egy ifjú Attilára gondolnék, pedig – és 25 éve van Kecskeméten. Nem tagadja, hogy nem így Pál Attila a Révész szerepében tervezte. Ebben a fôváros(Presser-Horváth-Sztevanovity: A padlás – Kecskemét, 2008; Fotó: Walter Péter) centrikus országban talán nincs is olyan színész, aki ne álmodna budapesti színpadról. 2-3 év vidéken – milyen jó iskola –, de aztán jöhet az országos hírnév. Pál Attila mégis kecskeméti, Bács-Kiskun megyei maradt, s most itt választották „prímává”, bizonyítván, hogy a megérdemelt elismerés mindenhol megtalálja az embert. Folytatás az 5. oldalon

Falus Elek tervezte kecskeméti szônyeg

Források:  Bács-Kiskun Megyei Költôk és Írók Baráti Köre  •  Gila János: A kecskeméti Erdei Ferenc Megyei Mûvelûdési Központ elsô évtizede  •  Kecskeméti Lapok, 2007  •  Kecskeméti Újság, 1909  •  Kriskóné Dávid Mária: A kecskeméti Népi Iparmûvészeti Múzeum  •  Lengyel Géza: Kecskeméti szônyegek (Nyugat, 1911)  •  Mûvészet és barátai, 2005  •  Színházi képregény – 100 év Kecskeméten  •  Varga Mihály: Szekér Endre írói világa

„AMI CSODÁS TEMPLOM TETSZIK, OTT ÉS OLYAT ÉPÍTSENEK” A kőtemplom felszentelésének 325 éves jubileumán

próbáját; 1862 ôszén felkerült rá az új rézsisak. 1911. július 8. Hatalmas földrengés rázta meg Kecskemé­ tet, amely a református templo­ mot is megrongálta. A teljes külsô és belsô felújítás elkerülhetetlen volt. Ez idô alatt az istentiszte­ leteket az evangélikus templom­ ban tartották meg. A mesterek decemberben vonultak le, így a gyülekezet a karácsonyt már saját templomában ünnepelhette. A háborús évek újabb meg­ próbáltatásokat hoztak. 1916ban a két harangot elvitték a katonák, hogy ágyút öntsenek belôlük. A Szappanos-harangot ugyan újra öntötték, ám 1944ben ismét elrekvirálták. A bom­ batámadások is kárt okoztak, mégpedig az orgonában.

A szószék melletti 325 éves fatábla, amely az építôk nevét is megörökítette

Folytatás az 1. oldalról

2

1681-ben kezdôdött meg a fa­ lak felhúzása. Két év múlva már a tetôszerkezet is elkészült, míg a soros esztendô a templombelsôrôl szólt. A hívek 325 éve, 1684. december 1-jén vették használatba az épületet, amint ezt a templomban látható fatábla is jelzi. A négy csodálatos esztendôrôl ekkép­ pen ír a Kecskeméti Egyházmegyei Reformátusok Lapja 1914-ben: „…el is kezdették építeni ritka szép formára, annak napkeleti részéhez ragasztott kôtoronnyal együtt. Me­ lyeket mindenképpen el is végez­ tek Isten segítségébôl, mindan�­ nyi közönséges háboruságokban is, melyekrôl emlékezetre az templom­ nak déli ajtaja felibe felfüggesztett táblán lévô irás is vagyon azoknak boldog emlékü neveikkel együtt, akik azon szent munkában neve­ zetesebb segitséggel és szolgálattal voltak… Az építésre vonatkozó szerzôdésekbôl az tünik ki, hogy a templom eredeti formájában nem volt valami nagyobb szabásu épület; egyszerü és csak két apró kijárattal volt ellátva és csak jóval késôbb vá­

gatott a városháza felôli végén az ajtó, a deákoknak a karzatra való könnyebb feljuthatása okából.” A következô századokban fo­ lyamatosan alakult a templom – a szükségletek szerint és a termé­ szeti csapások miatt. Hamar elké­ szült a kôfalkerítés, a bolthajtásos elôcsarnok. Az 1700-as évek végére datálható a nagy bôvítés, ami magasítást jelentett, a temp­ lomot ugyanis mindig kizárólag fel­ felé bôvítették! Ez az idôszak ôrzi a szószék felújításának emlékét is. A barokk stílusnak megfelelôen a fehér építményt aranyozott díszí­ tésekkel látták el. Az 1819. április 2-án pusztí­ tó tûzvészben a református temp­ lom nem sérült meg, de „a szomo­ rú eset elôdeinket körültekintésre és a templomuk bátorságosabb állapotba való helyezésérôl való gondolkozásra intette.” (Kecske­ méti Egyházmegyei Reformátusok Lapja, 1914) Így készült el a zsindelytetô helyén a mázas cse­ répborítás és az új sugártorony. Ez utóbbi azonban nem állta ki az 1859 nyarán pusztító vihar

A ’80-as évek elején komoly modernizációba fogott az egy­ ház; korszerûsítették a világítást, a fûtést és kicserélték a kôpadlót. 2000 is fordulópontot jelen­ tett, mégpedig az akkor 110 esztendôs orgona életében. Tel­ jesen megújult mind a szerkezet, mind a mûemlék faszekrény. Az új évezred hozta el a templom életében a torony felújítását is. 2003. november 9-én helyez­ ték fel ünnepélyes keretek között a toronygombot. A felszentelés 325. évfordulójára pedig a szó­ szék emlékeztet, amelyet mívesen restauráltak. A kecskeméti reformátusság büszke arra, hogy a kôtemplom minden megpróbáltatás ellenére az elsô perctôl kezdve Isten di­csô­sé­ gét hirdeti. Varga Mónika

MEGJ ELENT!

H írös Naptár Évkönyv

2009

Kecskemét az évfordulók és jubileumok tükrében

Megvásárolható több könyvesboltban, közgyûjteményben. Megrendelhetõ a kiadó címén is: 6000 Kecskemét, tópart u. 8/C. Tel.: 20/886-1979

100 ÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP III.

Falus Elek és a szőnyegszövő intézet Folytatás az 1. oldalról

Az Iványi Grünwald által jegy­ zett program Falus Elek külföldön megszerzett tapasztalataira is épí­ tett. „Ez a rész 3 szakot ölelne fel: a mûvész textilt; különösen szônyeg, gobelin s díszgyapjú szö­ vés, a keramikát s grafikai mûhelyt, melyben esetleg a mûvészi könyv­ kötés is benne foglaltatnék.” A vázolt tervekbôl Falus végül csak a „mûvész textilt” tudta megvaló­ sítani. A közgyûlés már Iványiék fellépése elôtt, 1909 tavaszán elhatározta a szônyegszövô inté­ zet létrehozatalát, amely 1909 októberében meg is nyílt az egy­ kori Jausz-féle házban. Az elsô vezetô Medveczky Ilona volt, Falus hivatalosan csupán 1910 júliusában vette át az irányítást. Elsôsorban kézi csomózású per­

zsa­szô­nyegek készültek, de mel­ lette csomózott párnákat, terítôket, il­letve szôt­te­se­ket is találunk. „A Mû­vészház most záródó RipplRónai kiállításán egy új magyar mûvészeti produktumot mutattak be: a kecskeméti szônyeget. A bemutatkozás sikerült, a kecske­ méti szônyeg a legelsô, amellyel a múlt évben alakult és most haj­ lékait építô mûvésztelep a nyilvá­ nosságra lép, szinte az elsô na­ pon népszerû lett, ami rendkívül fontos a tömegek szükségletét kielégíteni hivatott cikknél.” A mûvésztelep elsô sikerét tehát a szônyegszövô révén aratta. Az 1911 márciusában megrendezett tárlat kapcsán Lengyel Géza a Nyugatban a kivitelezés minôsége, a kézmûves igényesség mellett elsôsorban a tervezôt emelte ki:

Az élő tárgyak otthona

25

A második világháború után keletkezett legnagyobb népi iparmûvészeti gyûjtemény a hírös városban talál-

A több mint 1500 saját tárgyat bemutató jubileumi kiállítás részlete

ható, a régi serházban. Az 1984 decemberében megnyílt Népi Iparmûvészeti Gyûjtemény impozáns belsô terekkel ren­del­ke­zô, az átlagnál jóval tágasabb – mintegy 800 négyzetméteres – kiállítóterében méltó helyet kapott a népi ipar­mûvészet mind az öt fô szakága (faragás, fazekasság, hímzés, szövés, népi kismesterségek). A legidôsebb nemzedék, neves alkotók – pl. a fafaragó Kapoli Antal és fia, a hímzô Kis Jankó Bori, a fazekas Kántor Sándor, Gerencsér Se­bestyén – munkái mellett a fiatalabb, még ma is aktívan alkotó korosztály mun­ kái is meg­találhatók a kiállító­ helyen, kel­lôen reprezentálva hazánk etni­kailag jeles tájainak népi ipar­mûvészetét. Késôbb az állandó kiállítás Zana Dezsô ka­lotaszegi gyûjteményével bôvült.

„E szônyegek kigondolója Falus megvalósítást, a terveibôl adódó Elek. Iparmûvésznek ismerik, de s fel is vállalt feladatait már nem helyesebb talán anyagmûvésznek vette mindig annyira komolyan. nevezni. Kevés ember foglalkozik De hát senki és semmi sem töké­ fegyelmezettebb gondossággal a letes! ifj. Gyergyádesz László mûvészettörténész különféle technikák titkaival és ke­ vés tud új matériák szellemé­ be gyorsabban beléhatolni. E mellett ötletekben kifogyha­ tatlan dekorátor, aki a maga virágait szinte érezhetô kedv­ vel a végtelenségig tudja vari­ álni.” Sajnos, a szônyegszövô mûhely már 1912. szep­ tember 30-án bezárt, ami­ ért többen magát Falust is hibáztatták, aki az egyes (s néha bizony indulatos) for­ rások szerint meglehetôsen „érdekes” jelenség, úgy is fogalmazhatnánk, hogy igazi Falus Elek (Pólya Tibor karikatúrája) „elméleti” mûvész volt, aki a A megnyitás óta a múzeum tevékenysége folyamatosan vál­ tozik. Az állandó kiállításon túl idôszaki tárlatokon mutatják be élô népmûvészetünk színe-javát. Helyet adnak szûkebb környe­ zetünk kiemelkedôen tehetsé­ ges alkotóinak éppúgy, mint az ország távolabbi vidékein élô népi iparmûvészeknek. A tárgyi népmûvészet megismertetésén túl lehetôség nyílik ennek megszeret­ tetésére is különbözô szakkörök keretében, komplex családi délutá­ nokat is tartanak a népszokások, népzene, néptánc bemutatására. Az érdeklôdô csoportok részére kézmûves bemutatókat szervez­ nek, ahol népi iparmûvészek be­ pillantást nyújtanak mesterségük titkaiba, a látogatók végignézhe­ tik az alkotómunka folyamatát. A múzeum sajátosan szép, hangula­ tos, csendes udvarát is haszno­ sítják. Néhány éve hagyományos kemencét és tûzhelyt építettek, amely népi ételkészítô bemutatók helyszínéül is szolgál. Programjai­

kat kellemesen kiegészíti egy-egy kemencében sült pogácsa, lángos látványa, illata és íze. A Népi Iparmûvészeti Gyûj­ te­mény munkatársainak célja az, hogy a magyar nép sajátos kul­ túráját tükrözô alkotások ne me­ revedjenek vitrinbe, falra kerülô dísztárgyakká, hanem a hagyo­ mány talaján állandóan formá­ lódva, korunk követelményeihez igazodva használati tárgyakká ne­ mesedjenek. Kriskóné Dávid Má­ ria, a gyûjtemény igazgatója mun­ kájukról így vall: „Szeretnénk megôrizni azokat a napjainkban születô alkotásokat, amelyekben népmûvészetünk évszázadok alatt kikristályosodott legfontosabb stí­ lusjegyei visszatükrözôdnek. Ezek nem dísztárgyak, hanem használ­ ható eszközök, így életünk szerves részei. Fontos ismerni is ezeket a tárgyakat és készítôiket. Célunk és törekvésünk épp ezért az is, hogy minél többen elsajátítsák a kézmûves technikákat, és így talál­ kozzanak az alkotás örömével.” 3

80

Dr. Fekete György és Bánszky Pál, a Magyar Örökség Díj átadási ünnepségén

AZ A FONTOS, HOGY AZ ÉRTÉK NE MENJEN VESZENDŐBE 80 éves Bánszky Pál

80

Meleg szeretettel beszél minden egyes alkotóról, pedig mû­vészet­történészként több mint 300 népmûvésszel, naiv mûvésszel van személyes kapcsolata. Bánszky Pál 1978 óta meghatározó egyénisége a kecskeméti kulturális életnek, a Naiv Mûvészek Múzeumának igazgatójaként és az Országos Népmûvészeti Egyesület elnökeként, számos kötet és tanulmány szerzôjeként azonban országos ismertségre és elismertségre is szert tett. Eddigi kitüntetései mellé szeptemberben került oda a legújabb, a Magyar Örökség Díj, amelyet közösségteremtô és múzeumépítô munkásságáért ítéltek oda.

–  ’56 után segédmunkás let­ tem – ennek megvan az oka –, de nem akarok belebonyolód­ ni. Utána a KISZ megbízásából Budapesten létrehoztam egy if­ júsági házat, így aztán az egye­ temi jelentkezésemet is elfogad­ ták. Magyar-történelem szakra jártam, a negyedik évfolyamon vettem fel a mûvészettörténetet. A Népmûvelési Intézet Vizuális Mûvészeti Osztályán dolgoztam 20 évig. Nagyon jó gárda volt ott – Bak Imre, Karsai Zsiga –, nyi­ tott mûvészetpolitikát folytattunk, még avantgarde-ot is zsûriztünk. Ez volt a hátterében annak, hogy összekülönböztem Vitányi Ivánnal, így kerültem Kecskemétre.

4

a naiv mûvészet. Hogyan lehet meghúzni a határvonalat a kettô között? –  Tulajdonképpen az egyik a másikból születik. Amíg a népmûvészet egy közösség igé­ nyét, kultúráját elégíti ki, ah­ hoz igazodik, a naiv mûvészet az egyéniségbôl fakad. A mú­ zeumban rögtön az elsô terem­ ben ott van pl. Borosné képe a balett-táncosnôrôl, amelyen a gyerekkori álmát festette meg. A mezôtúri Kupai Sándor világ­ életében állatokkal foglalkozott, a szülei hentest akartak farag­ ni belôle, de amikor letaglóz­ ták az elsô borjút, akkor sírva szaladt hazáig. 64 borjú ellésé­ nél segédkezett, amikor elpusz­ tult egy. Ezt faragta meg Gyász címmel, amit csak az tudott így megoldani, aki átélte ezt az él­ ményt. A Naiv Mûvészeti Mú­ zeum egy értékmegôrzô múzeum, késôbb majd tisztázódik, hogy kit hova sorolnak be, most az a fontos, hogy az érték ne menjen veszendôbe.

–  Nagyon aktív életet élt, igazgató volt, egyesületi elnök és még sorolhatnánk a sokféle tevékenységet. Hogyan éli meg, hogy már nincs ennyi feladata? –  Valójában még nem élem meg. 50 éve kezdtem, és amíg a fizi­ kai állapotom engedi, csinálom például a tokaji mûvésztelepet. 10 évvel ezelôtt indultak el a Viselet és csipke alkotótáborok is. Amíg bírom, csinálom. Erre a –  Munkásságának két csomó- nagy munkacentrikusságra egyéb­ pontja van, a népmûvészet és ként ráment a családom. 25 éve

egyedül élek, bár nagyon jó a kapcsolatom a volt feleségemmel, Kiss Éva mûvészettörténésszel. Hat unokával büszkélkedhetek: Kecskeméten élô Zsuzsi lányom­ nak négy gyereke van, Pesten élô Péter fiamnak kettô. –  Akkor volt ünneplés a születésnapon. –  Kicsit sok is. Júliusban a csip­ kések felköszöntöttek, úgy érez­ tem, hogy illik ôket visszahívni – 14-en jöttek el hozzám. Aztán a Balázs János kiállítás megnyitó­ ja után a barátokat hívtam meg, utoljára pedig a család köszön­ tött fel. De szabad egy kicsit elégedetlenkednem is? –  Szabad azt is. –  Igazából nem látom a jövôjét a Naiv Mûvészek Múzeumának. Ez az egyetlen ilyen gyûjtôkörû országos múzeum, ami nemzetkö­ zi ismertségnek örvend. 12 külföl­ di kiállítást is rendeztem az anya­ gából, ami ritkaságszámba megy, de nem látom a biztosítékot arra, hogy meg is marad. A másik fáj­ dalmam: tragédia, ahogy Tóth Menyhért hagyatékával bánnak. 2000 festményt, 7000 rajzot, 14 szobrot ôriznek Kecskeméten, ugyanakkor 7-8 kép „lézeng” a kiállításon. A vezetésben van a kulcs, Gajdócsi idejében lehetett dolgozni. Nem az én érdemem, hogy kitaláltam a Szórakaténuszt, és hogy képtár lett a Cifrapalotá­ ból, ô teremtette meg a feltéte­ leket. Ilyen vezetô emberek kel­ lenének. Kállai Erzsébet

Folytatás az 1. oldalról

–  „Kici fiam gyere már le, várlak az aulában” – utánozza Pál Atti­ la erôs pöszeséggel Lendvay Fe­ rencet, a kecskeméti színház egy­ kori igazgatóját, amikor felidézi, hogyan is került Kecskemétre. A fôiskolán egy vizsgaeladás után keresett meg Feri bácsi harmad­ magammal, szép fizetést kínált, de nem ígért semmilyen szere­ pet. Ott volt nála a lebélyeg­ zett szerzôdés, és amikor én azt mondtam, hogy azért gondolkoz­ nék még egy keveset, rávágta: itt a szerzôdés, döntsd el, aláírod vagy nem. S akkor én megfogtam Pál Attila (Fotó: Walter Péter)

Bánszky Pál (Fotó: Bahget Iskander)

éve, 1929. november 15-én született Gila János. Pályáját 1950ben népmûvelôként kezdte. 24 évig a Bács-Kiskun Megyei Ta­ nács Népmûvelési Csoportjá­ nál különbözô beosztásokban irányította, segítette a megyei közmûvelôdési és kulturális in­ tézmények tevékenységét. Az itt végzett szakmai munkájának el­ ismerését is jelentette, hogy az 1974. szeptember 1-jén alapí­ tott mûvelôdési központ igazga­ tói székét pályázat útján ô nyer­ te el. „Felejthetetlen marad az a nyári nap, amikor a zsebemben az igazgatói megbízással egye­ dül álltam az épülô ház csupasz elôcsarnokában, s arra kellett gon­ dolnom: mindössze néhány hónap áll rendelkezésemre, hogy össze­ hozzam az itt dolgozók gárdáját, velük együtt kialakítsam a munka rendjét, elindítsam az életet.” A kihívás nagy volt, hiszen kettôs szakmai feladat egyidejû megva­ lósítását igényelte. Egyszerre kel­

A CSALÁDI MŰHELY HELYETT A NÉPMŰVELÉS VONZOTTA nem valóságos hôsköltemények „Annak idején jó apám, amikor értesült, hogy a népmûvelôi pályát közelmúltjának történeti-irodal­ választom, azt mondta: «Az embereket javítani, jobbá tenni remény- mi feldolgozásával foglalkozik. telen dolog, viszont itt a mûhely, ami biztonságos megélhetést jelent». 2001-ben jelent meg az Er­dei Marasztalása nem járt sikerrel. Családon belül több ízben fölmerült, jó Ferenc Kul­turális és Konferencia üzlet volt-e elhagynom a mûhelyt. Üzletnek az bizonyosan elônyösebb Köz­pont elsô év­tizedét bemuta­ lett volna, de nem sajnálom, hogy az emberek mûvelôdésének segí- tó kötete. Az Európai Folklórköz­ tését választottam életem feladatául. Korán megtanultam: az értelmes pont adta ki Bács-Kiskun megye emberi élet célja nem lehet más, mint a közösség szolgálata.” emblematikus népmûvészeti ren­ dezvényének, a Dunamenti Nem­ lett a gyorsan fejlôdô Kecskemét ország egyik legjobb mûvelôdési zetközi Folklórfesztiválnak a tör­ nemzetközileg is jegyzett kulturá­ otthonaként tartják számon. ténetét feldolgozó monográfiáját. Vitányi Iván szép szavai sze­ 2006-ban a NapKút Kiadónál je­ lis intézményhálózatának híréhez méltó módon kialakítani a helyi rint Gila János azok közé tarto­ lent meg a Bács-Kiskun megyei mûvelôdési igényeken alapuló te­ zott, akik mindig elôl voltak a mûvelôdési otthonok 1950 és vékenységet és programkínálatot, gyakorlati munkában. Igényesség, 1990 közötti történetét össze­ de emellett módszertani központ­ együttmûködési készség, a társa­ foglaló munkája. 2008-ban ként a megye mûvelôdési ottho­ dalmi környezet kihívásainak, vál­ a megye mozitörténetét be­ nainak a munkájához is sokoldalú tozásainak állandó figyelemmel mutató monográfiáját a filmes segítséget kellett nyújtani. Az Er­ kisérése jellemezte népmûvelôi, szakma is elismeréssel fogadta. dei Ferenc Kulturális és Konferen­ vezetôi tevékenységét. E szellemi­ Jelenleg a szabadmûvelôdés cia Központ elsô igazgatójaként séggel irányította 1983-tól nyug­ idôszakáról írja legújabb köny­ 1974 és 1983 között alapozta díjba vonulásáig a Bács-Kiskun vét. meg azt a népmûvelôi szellemisé­ Megyei Moziüzemi Vállalatot is. Gila János kultúrtörténe­ Nyugdíjas éveiben Gila Já­ ti monográfiái nemcsak hiány­ get és tevékenységet, mely alap­ ján az intézményt mindmáig az nos a kultúra és a közmûvelôdés pótló történeti munkák, ha­

is, melyek tényszerûen, minden felesleges pátosz nélkül tárják elénk a közmûvelôdés minden­ napjait, de úgy, hogy bemu­ tatják annak a sziszifuszi mun­ kának a szépségeit is, amelyet fél évszázada a népmûvelôk, a közmûvelôdési szakemberek, a kulturális szervezôk, a mûvelôdési házak, mozik munkatársai és az öntevékeny mûvelôdési közössé­ gek tagjai napról napra és évrôl évre végeznek. Lángné Nagy Mária

Gila János 2008 novemberében a megye mozitörténetét bemutató monográfiájával (Fotó: Bahget Iskander)

80 éves a művelődési központ első igazgatója

A HŰSÉG JUTALMA: BÁCS-KISKUN MEGYEI PRÍMA DÍJ Negyedszázada színpadon Pál Attila a tollat és aláírtam. Azt gondol­ tam, hogy az mégis más ízû, ha valahova hívják az embert, mintha valahova be akar kerülni. Ô ak­ kor engem hívott és én döntöt­ tem, pedig azt sem tudtam, hogy hol van Kecskemét. –  Nem bántad meg a gyors döntést? –  Elkezdôdött az elsô évad, s elôször Nyikolaj Rosztov sze­ repét kaptam meg a Háború és békében, ami egy kis epizód sze­ rep. Majd következett a Marica grófnô, gondoltam, hogy eljött az én idôm: táncos-komikus, ze­ nés osztály, friss diploma. Aztán kitették a szereposztást: Alfréd, a komornyik. Végem volt. Ezért jöttem le Kecskemétre? S ekkor Lendvay Feri bácsi azt mondta: „kici fiam, te ne legyél türelmet­ len”. S aztán valóban megtaláltak a nagyobb szerepek is. Az elsô igazán nagy „durranás” a Bál a

zás alapján megkaptam a Centrum Díjat, majd néhány évvel ezelôtt Bács-Kiskun Megye Mûvészeti Díját, most pedig a Bács-Kiskun Megyei Príma Díjat. Egy álla­ mi díj olyan személytelen, lehet, hogy aki aláírja, nem is ismeri a kitüntetettet. Ezek mögött a dí­ jak mögött viszont emberek van­ nak. Az igazi mérce a színésznek a közönség. Itt vidéken az ember olyan szeretetet tapasztalhat meg, amit még azok a „sztárok” sem élhetnek át, akiket nap mint nap látunk a televízióban, mert egy nagyvárosban legfeljebb utánuk fordulnak a fejek. Nekem sok olyan élményem van, mint amikor például az egyik áruházunkban egy idôs bácsi kapta el a keze­ met, és nem gyôzött hálálkodni azért, ahogyan a Gül babában a Darumadár fenn az égen-t énekel­ –  S megadta? –  Három olyan helyi elismerésem tem. Én a színházon kívül is sok is van, amire büszke vagyok. Az közszereplést vállalok – rendez­ elsô, amikor egy közönségszava­ vények, ünnepségek –, így sokan Savoyban volt, amiben Musztafa bejt játszottam. Én mindig nagyon nagy vehemenciával, energiával dolgoztam, de ha ért egy po­ fon, egy rendezô, mondjuk, nem úgy nézett rám, akkor azt nagyon a lelkemre vettem. Sokszor érez­ tem úgy, hogy összeesküdött el­ lenem a világ és keseregtem, hogy megéri könyökölni meg taposni, mert lám, azok boldogulnak, akik ezt teszik. Egyszer kiöntöttem a szívemet Feri bácsinak, aki meg­ nyugtatott: „Kiszfiam, te maradj olyan, amilyen vagy, hidd el, az élet hosszú távon – rövid távon lehet, hogy nem – meg fogja ne­ ked adni, amit a munkád alapján érdemelsz. Legyél türelemmel, és bízzál magadban”. S ezt soha nem felejtem el.

ismernek olyanok is, akik nem jár­ nak színházba. S a színházon be­ lüli hullámvölgyeken – mert azért ilyenek is akadtak az elmúlt 25 évben – éppen ez a színházon kívüli szeretet segített át. –  25 év múlva is itt beszélgethetünk majd a kecskeméti színházban? –  Volt idôszak, amikor megkaptam – nemcsak én –, hogy nehogy azt higgyem, hogy ez egy nyugdíjas állás, s innen már csak koporsóban viszik ki az embert. Ez egy olyan pálya, ahol ötéves ciklusokban van váltás, s az új igazgató hozza magával a vonzáskörét, s ezt pozi­ tívan mondom, de ha megnézzük a színházakat, mindenhol vannak olyanok, akik 10-20-40 évet el­ töltenek egy helyen. Nem hiszem, hogy ez bûn lenne. Ha az élet és a Jóisten is úgy akarja, találkoz­ zunk ugyanitt 25 év múlva. Kállai Erzsébet

5

Szigorúan tegez, s várja ugyanezt vissza minden kollégájától a nyolcvan év felett járó újságíró. A Forrás alapító fôszerkesztôjeként és a Petôfi Népe fômunkatársaként széles körben ismert Varga Mihály korát meghazudtolóan fiatalos ma is, tele van energiával, tervekkel. Sántha György, Orosz László és Szekér Endre munkásságát bemutató könyvei után elkészült „A táj vonzásában” címû tanulmánykötete, mely hat kecskeméti költô Alföldrôl szóló verseit elemzi, az „Utam az irodalomhoz” címû önéletrajzi ihletésû könyve, sôt túl van második aforizmakötete sajtó alá rendezésén is.

kij, Turgenyev, Goethe, Balzac, Varga Mihály (Fotó: Bahget Iskander) Byron, Ady, Babits, Füst Mi­ lán, Németh László és a hozzám legközelebb állók: Veres Péter, Tamási Áron és Sántha György írásai jelzik a szellemi utam nyom­ vonalát. Kereskedônek taníttat­ tak a szüleim: hosszú volt az út az Eötvös Lóránd Tudomány­ egyetemig. Voltam aztán kato­ natiszt, népmûvelô, tanár, kollé­ giumi nevelô, újságíró, irodalmi szerkesztô, helytörténész és egy kicsit irodalomtörténész is. Egész életemet a kultúrá­ nak, a mûvelôdésnek, a szellemi élet gazdagításának szenteltem, s hogy ez így alakult, nagyban kö­ szönhetem a biztos hátteret adó családomnak, feleségemnek, aki a Hosszú utcai óvoda vezetôjeként –  Hogyan lettél író? a város egyik legmegbecsültebb –  Apám cseléd volt, dolgos, pedagógusa volt. kevés szóval élô bölcs ember. Anyám pedig, a romantikus szép- –  Kunágotai születésûként hogy rajongó, szobalány volt báró kerültél Kecskemétre? Urbán Péter kastélyában, Horthy –  1955-tôl jelent meg Kecske­ Miklós sógoránál. Bár mi már a méten a Kiskunság címû folyó­ magunk szoba-konyhájával ran­ irat, ami óriási szellemi fegyver­ gosabbnak számítottunk a többi tény volt akkoriban. Nyugodtan falubélihez képest, mégis nehéz mondhatom, hogy én ezért, ezt sorsot éltünk. A téli nagy hideg­ látva jöttem ebbe a városba, hi­ ben gyakorta aludtam a jászolban, szen az ötvenes évek elsô fe­ ahol csak az öreg tehén lehelete lében én még Pesten, illetve melegített, de annál szebbeket Székesfehérváron éltem. Volta­ álmodtam. képpen már az 1956-os ide­ Mióta az eszemet tudom, kerülésem elôtt erre a városra mindig az olvasás volt a legfôbb kellett, hogy figyeljek, mert élt örömem, gyönyörûségem. Elsô itt egy Tóth László nevû ember, val késôbb, 1967-1968 között Forrás is. A kezdetekben még igazi olvasmányélményem – máig akit jól jellemez az a tény, hogy felelôs szerkesztôje lettem. kéthavonta megjelenô, késôbb ôrzöm még – Mata János „A megrendezte a kecskeméti sakk­ Ebbôl az alkotói körbôl nôtt már országos kiadványként jegy­ nyiladozó emberi elme” címû tornát, ami Trianon után az elsô ki az 1969-ben útjára indított zett folyóiratot azzal a szándékkal könyve volt. Az ókori görög fi­ nemzetközi sportesemény volt. lozófusok mûveinek elemzése sza­ Kapcsolatot tartott a magyar ér­ Illés Endrénél Szekér Endrével a Gellérthegyen, 1970-ben vakkal ki nem fejezhetô hatással telmiség jelentôs alakjaival. Az volt rám. A következô, amire ô nyomdájában nyomták Veres emlékszem, Babits Mihály „Az Péter, Illyés Gyula, Németh európai irodalom története” volt. László, Szabó Lôrinc, Sinka Ist­ Nem folytatom: azóta is az állan­ ván és mások mûveit. dó gondolkodás kényszerû rabsá­ Úgy éreztem, nekem is Kecs­ gában élek. keméten a helyem, mert ez egy­ Én húszéves koromig nem részt egy tôsgyökeres parasztvá­ láttam várost, nem hallgattam rá­ ros – én meg érzületre továbbra is diót. Televíziót is már csak férfi­ tôsgyökeres parasztgyerek voltam koromban, Darvas József minisz­ –, másrészt igen élénk, pezsgô teri lakásán láttam elôször a budai szellemi élete van. Tóth László várban. A technika vívmányai he­ jelentôs írója volt egyébként az lyett könyvek szegélyezték az 1955-ben megjelenô Kiskunság életemet. Tolsztoj, Dosztojevsz­ címû folyóiratnak is, aminek jó­

Egy óra beszélgetés: Varga Mihállyal

6

indítottuk útjára, hogy önállósul­ jon Kecskemét szellemi élete, s a folyóirat fórumává váljon a való­ ságfeltáró írói törekvéseknek, ami akkor is létkérdés volt a gondol­ kodó, szellemi ember számára. –  Olyan lett a Forrás, amilyennek akkor megálmodtátok? –  Még a Szabad Európa Rádió­ ban is beszéltek egy, a Kiskunság­ ban megjelent szociográfiai tanul­ mányomról, s ezt a szemléletet a Forrásba is továbbvittem. Az én idômben a Forrás arculatát nagy­ ban meghatározó szerzôk többsé­ ge szociográfus író volt. Olyanok, mint Zám Tibor, Hatvani Dániel és Kunszabó Ferenc. Óriási ese­ ményként fémjelezte ezt a törek­ vést az 1971-ben Kecskeméten megrendezett országos szociog­ ráfiai konferencia, amelyen olyan

meghívottak szólaltak fel, mint Féja Géza, Pozsgay Imre, Lázár István. –  1972-ben politikai okokból mozdítottak el a Forrás fôszerkesztôi posztjáról? –  A lemondatásnak érvényt szerzô jegyzôkönyvben három ellenem felhozott vétség szere­ pelt. 1972 nyarán, amikor a 68as prágai bevonulás még élénken élt az emlékezetben, megjelentet­ tem egy fiatal szerzô tollából egy cikket, amelynek felsôbb körök­ ben nemtetszést kiváltó ominózus mondata így hangzott: „Nyitott mellénnyel mennek szuronyok és ágyúcsövekkel szemben a fiata­ lok ma Párizsban, Brüsszelben és Prágában. A másik ok, hogy egy Szentmihályi Szabó Péter nevû, ma is publikáló író cikket írt egy

egyházi szertartásról, ami nekem nagyon tetszett, s én ezt le is közöltem. Harmadik ok, hogy „baráti figyelmeztetések” ellené­ re újra és újra beszerkesztettem Pomogáts Béla barátom írásait a határon túli magyar irodalomról. Mindezek után örülhettem, hogy csak a Forrás élérôl távolítot­ tak el, s nem akadályozták meg, hogy a Petôfi Népénél kulturális rovatvezetô, késôbb fômunkatárs lehessek. –  Már 1955-59 között szerkesztetted a Petôfi Népe „Termés” címû irodalmi mellékletét. –  Ez ráadásul akkoriban szintén óriási jelentôséggel bírt, mert helyet adott a friss, újszerû lá­ tásmóddal bíró fiatal tehetségek írásainak. Visszakerülve a Petôfi Népéhez, itt dolgoztam azután

egészen 1985-ös nyugdíjazá­ somig. Mondhatom, hogy szin­ te mûvészi szintre fejlesztettem a felsôbb vezetést megtévesztô, de a sorok között olvasni tudók­ nak sokatmondó cikkek írását. –  Hogy ismered ki magad a mai világ változásaiban? –  Én még abban a világban nôttem fel, amikor az igen azt je­ lentette, hogy igen. A nem pe­ dig azt, hogy nem, s ez igen ke­ mény „nem” volt. Egy hét múlva, hónapok múlva, évek múltán is a megfontolt, kimondott szóhoz igazodott a cselekedet. Ezért is nehéz a magamfajtának a mai vi­ lágban eligazodni, vagy épp hogy igen könnyû. Néhány szó és azt követô tett után felismerszik, ki a szavatartó igaz magyar ember. Kada Erika

„Verseit olvasva az embernek kedve támad élni”

85

Barátai, tisztelôi és pályatársai körében ünnepelte 85. születésnapját szeptember közepén Antalfy István. A több mint öt évtizede Kecskeméten élô, ma is aktív, Pilinszky-díjas költô kalandos életutat tett meg. 1924. szeptember 18-án Debrecenben született. A máso­ dik világháború után közel öt évet töltött hadifogságban. 1949-ben jött haza. Kezdetben Berettyóúj­ faluban dolgozott. 1950-ben vállalatát áthelyezték Salgótarján­ ba, ahol az ’56-os események­ ben aktívan részt vett. „A gyer­ mekkorom, a neveltetésem, a világnézetem egyenes következ­ ménye volt, hogy gyakorlatilag azonnal belesodródtam a törté­ nésekbe. A tüntetéseken éppúgy ott voltam, mint a szobordöntés­ ben. Amikor megalakult a mun­ kástanács, annak is tagjai közé választottak” – emlékezett vissza 2007-ben a forradalmi napokra. A rendszer válasza nem ma­ radt el, 1957 júniusában egyik napról a másikra minden indok­ lás nélkül kitették az állásából. Egy ismeretségnek köszönhetôen

Kecskeméten vállaltak érte felelôsséget, így került az akkori Gépállomáshoz. „Kecskemét be­ fogadott minket, és ezért örökké hálás maradok. Bekapcsolódhat­ tam az itteni kulturális életbe, oly­ annyira, hogy a Kôtörô Miklós vezette elsô megyei közgyûléstôl Pilinszky-díjat kaptam.” Irodalmi pályafutása, amely már középiskolás korában megkezdôdött, Kecskeméten tel­ jesedett ki. Versei, prózái, meséi, mûfordításai napi- és hetilapok­ ban, folyóiratokban, rádióban, te­ levízióban, antológiákban és iro­ dalmi mûsorokban jelentek meg. Elsô önálló kötete Visszhang cím­ mel 1990-ben látott napvilágot. Azóta több mint harminc verses­ kötetet jegyzett. „Igazi, szép tisz­ ta, salaktalan líra az Antalfy Ist­ váné. Olyan, mint a neve, mint a lénye. Kristályosságát semmiféle mellévergôdött szenny nem ké­ pes megtörni” – méltatta Turay G. Kamill. 1994 óta szerkeszti a Hadifogoly Híradót, 2001-tôl a kiadvány fôszerkesztôje. Az Író­ szövetség, a Krúdy Gyula Irodal­ mi Társaság, a Bács-Kiskun Me­ gyei Költôk és Írók Baréti Köre

Antalfy István

és a MÚOSZ tagja. Munkássá­ gát többek között Krúdy Gyula Emlékéremmel, Hadifogoly Em­ lékéremmel és Pilinszky-díjjal ju­ talmazták. 2006-ban „A ma­ gyar újságírás területén kifejtett életmûvéért” a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Egyik

könyvbemutatóján Baranyi Ferenc így vallott róla: „Régi tisztelôje vagyok az idôs mesternek. Azért, mert verseit olvasva az ember­ nek kedve támad élni. És azért is, mert tudja a mesterségét, mely­ nek elsajátításával ifjú titánjaink édes-keveset veszôdnek.”

7

Szilvási József „Hetényegyházán születtem 1959 októberében. Szüle­ im egyszerû, dolgos, hetényi földmûvesek voltak, három fiukat szeretetben nevelték föl. Vendég­ látós vénája korábban a családban senkinek sem volt, mégis mindhár­ man ezt a pályát választottuk. A Vendéglátóipari Szakkö­ zépiskola elvégzése után rögtön munkába álltam, a Szelidi-tó partján, a megyei tanács kezelé­ sében lévô étteremben kezdtem

mint felszolgáló. Onnan Város­ földre kerültem, ha jól emlék­ szem a nevére, a Fekete Föld vendéglôbe, ahol hamarosan üzletvezetô-helyettes lettem. Úgy éreztem azonban, hogy ez nem elég. 1982-ben kiváltot­ tam az egyéni vállalkozói engedélyt és megnyitottam a Sasfészek Ét­ termet. A Csalánosi Parkerdô be­ járatánál, a solti út mentén fekvô vendéglô hamar népszerû lett a kecskemétiek és az átutazók köré­

ben. Sok viszontagságos évünk volt ugyan, de a Sasfészek, amelyet im­ már az idôközben Vendéglátóipari Fôiskolát végzett fiammal, Lóránd­ dal vezetünk közösen, ma is a város egyik kedvelt vendéglátóhelye. 1991 márciusa az újabb mér­ földkô életemben, ekkor nyitot­ tuk meg az uszoda mellett, a Traverztôl vásárolt telken az elsô Szil-Coop diszkontot. Feri bá­ tyámmal vágtunk a szinte lehe­ tetlenbe. Nemcsak tôke kellett hozzá, három Lada ára, meg persze a szülôi segítség, hanem

szüreteltünk. Még vályogot is vetettünk, és jó pénzért, 60 fil­ lérért adtuk el darabját. Szakmámat keresztapám­ nak köszönhetem. „Az egy jó szakma” – mondta, hát így let­ tem vendéglátós. A középis­ kolát Hódmezôvásárhelyen, a fôiskolát a fôvárosban végeztem el. Nagyszerû évfolyam volt a miénk, az akkori barátságok még ma is élôek. Diplomával a zsebben és ko­ rábbi csoporttársammal, késôbbi feleségemmel, együtt jöttem Kecs­ kemétre. Az Aranyhomok volt az

elsô munkahelyem. Gyakornok­ ként kezdtem, majd bárpincér, re­ cepciós és éttermi üzletvezetô let­ tem; végigjártam a ranglétrát. A Geréby Kúriában társadal­ mi munka miatt jártam elôször. Elsô pillantásra beleszerettem. Épp ezért örömmel fogadtam, ami­ kor 1986-ban az Aranyhomok vezetôi Szélesi László kollegámmal együtt kihelyeztek oda. Elôször az éttermet vezettük alkalmazottként, majd bérbe vettük, végül meg­ vásároltuk a létesítményt. Persze hosszú folyamat volt ez. Azóta sok minden megvál­ tozott itt, a Gerébyt átformál­ tuk a saját ízlésünk szerint. A ház

Látos Lajos „Egy kis településen, Fülöp­ szál­lá­son születtem 1959. november 25-én. Gondtalan, vidám gyermekkorom volt, sze­ retetben nôttem föl. Kellemet­ len élményem nincs is ebbôl az idôszakból. Testvéreimmel és a falu többi gyerekével csapa­ tokban játszottunk, megtanultuk, hogyan lehet közösséget alkotni. A munka szeretete is ekkor ivó­ dott belém, hiszen már egész kis koromban eljártam testvéreimmel együtt dolgozni. A munka soha nem volt nyûg számunkra, ka­ páltunk, horoltunk, metszettünk,

Csernus Lajos

8

Csernus Lajos

A Csernus család a Kecskeméti Arborétumban

vén füzet és könyv margója nem maradt üresen, még a naposcsibe Szeptember 11-én láttam meg nyasi iskolában jó eszû gyereknek kartonokat is telerajzoltam. a napvilágot. 15 éves koromig tartottak, a falusiban is bizonyí­ S bár kiváló úttörô és Csépán éltem szüleimmel. A ta­ tottam. Papírhiányos idôket él­ ôrsvezetô voltam, mégis hiába

Szilvási József

50 ÉV ESEK VA LLOM ÁSA I

bátorság is. A lehetôség azon­ ban adódott, és mi belevág­ tunk. 1994-ben átköltöztünk a jelenlegi helyünkre, majd üzletet nyitottunk a Hunyadivárosban, Kerekegyházán, Hetényben, „Gondtalan, vidám gyermekkorom volt”

várt a KISZ s a párt, más irány­ ban folytattam tanulmányaimat. Apám szándéka szerint – taná­ raim meglepetésére – Kecske­ métre, a Piarista Gimnáziumba

Fiatalon…

Egy osztálykép, a második sor jobb szélén, a masnis kislány mellett álló gyermek Szilvási József

A kollegák­ kal mindig meg­ próbáltam meg­ találni a közös hangot. Elbe­ szélgetni velük, megismerni ôket, erre töreked­ tem. Kerültem a konfliktuso­ kat, s nem vol­ tam haragtartó. Lajosmizsén, Kiskunfélegyházán an nehéz volt. A temérdek gond Legjobb szót érteni mindenkivel! és végül Nagykôrösön is. Az éveken keresztül sok-sok álmat­ Talán ennek is köszönhetô, hogy Izsáki úti diszkontot folyamato­ lan éjszakát okozott. De a csa­ bár a multik nyitását folyamatosan san bôvítettük, ma már 12 ezer ládi háttér segített, Ferivel, majd megéreztük, néhány hónap után négyzetméteren fogadjuk a vá­ késôbb Zoli öcsémmel együtt jól mindig visszaállt a vevôlétszám és sárlókat. Ez az idôszak iszonyú­ ki tudtuk egymást egészíteni. árbevételünk is rendezôdött. Vé­ szinte valamennyi részét átépítettük, bôvítettük. Rész­ ben pályázatok ré­ vén, részben a kivá­ ló mûködésünknek köszönhetô je­len­ tôs saját forrásunk igénybevételével – minden nyereséget visszaforgattunk – születhetett újjá a Kúria. Kezdettôl fog­ va stabil, kb. 60 fôs gárdával dol­ gozunk. Sokat kö­ szönhetünk azok­

nak a szakembereknek, akikkel évek, évtizedek óta elismerést szerezhettünk. Jó hírünk van, és ezt lelkiismeretes munkával szeret­ nénk is megôrizni. Bízunk abban, hogy a válság véget ér. De nem tétlenül várjuk a jobb jövôt, ha­ nem teszünk is érte! Egy nyertes pályázat segítségével jövô tavas�­ szal komoly beruházásba kezdünk: többek között bôvítjük a szállás­ kapacitást és a wellness-részleget. Egész eddigi életemet átdol­ goztam. Nem számított a hét­ vége, az este, ha munka volt, és volt, mentem és dolgoztam. De nem kényszerbôl, hanem szeretetbôl, mert mindig mérhe­

tetlenül jó ér­ zés, ha valaki elégedett és úgy köszön el, hogy jö­ vünk máskor is! A kö­ vetkezô évek­ ben ezen sze­ retnék egy kicsit változ­ tatni, többet együtt lenni a családdal, barátainkkal! Rendezni kell az elmaradt dolgokat is!”

kerültem. Etele, Ruppert, Szabó, Vesz­prémi atya és rendtársaik szép életre, jóra neveltek, taní­ tottak. Holczer tanár úr egyete­ mi szintû óráira, s a többi piaris­ ta értékadó példamutatására is jószívvel gondolok. Az érettségi után továbbtanulás helyett – szü­ leim nagy bánatára – három év nyomdai „kitérô” következett. Akkoriban a piáros érettségi után kényszerpihenôt tartattak velünk. Ma már belátom, bármi rossz is történt velem az életben, az utóbb mégis a javamra vált. Palkó Józsi bácsi, akinek rajz­ szakkörébe jártam, irányított a Petôfi Nyomdába. A nyomdászat alapját, a kéziszedést Baksa bácsi, Fekete Pali és Horváth Gyula bá­ tyám ismertette meg. Egy évvel

késôbb már a könyvkötészeten Kullai Tibi bácsi mellett sajátítot­ tam el a szakma csínját-bínját. 1980 augusztusától a hon­ védségnél edzôdtem, majd Sze­ geden a Tanárképzô Fôiskola földrajz-rajz szakán töltekeztem. Közben sok szenet és ceruzát használtam és linóleumot metszet­ tem, s az intézmény szókimondó diákjainak lapja, a Nézôpont ti­ pográfiájáért is feleltem. Kecskemétre visszatérve a Petôfi Nyomda grafikusa, majd 1987-tôl a ma már festômûvész Harsányi Zsuzsa férje, s a Petôfi Népe munkatársa lettem. Külpo­ litikát szerkesztettem és karika­ túrákat készítettem a cikkekhez. Aztán a MÚOSZ-ban tipográfi­ át tanultam és 1989 nyarától már

tervezô szerkesztôként dolgoztam az újságnál, majd a kiadónál a hir­ detéseket szerkesztettem. Grafikai tervezésre, tipográfi­ ai ötletek megvalósítására az ide­ gen kézbe került kiadó nem adott alkalmat. 1993-ban elváltak útja­ ink a kiadótól és Zsuzsától is. Japánosan „Magamura” let­ tem. Éjt nappallá téve dolgoztam, hogy a megbízásokat teljesíteni tudjam. Kft.-t alapítottam Leó nagybátyámmal, ô adta kreatív stúdiónk nevét. Jelszavunk: A különbségért! lett. Kezdetektôl igyekeztem szebbet, jobbat, igé­ nyesebbet tervezni megrendelôim és a magam örömére. A mai na­ pig a tipográfiai és reklámgrafikai tervezés, szerkesztés és a nyom­ dai elôkészítés, kivitelezés terüle­

gül is nem nagy csoda ez. A „szilcoopos” csapat közel fele a nyi­ tás óta együtt dolgozik. Vevôink is ismernek bennünket, mi is ôket és ez szerintem nagyon fontos. Egy-egy mosoly az ismerôsnek, néhány kedves szó, jó tanács is jelzi: mi nem személytelenül szol­ gáljuk ki a vásárlókat. Sorsommal elégedett vagyok. Soha nem jutott eszembe, hogy máshova menjek. Nem hiszem, hogy az országon belül máshol jobb lett volna, de valójában szóba sem jött ez. Ha felülök a repülôre, már honvágyam van, hi­ szen minden, ami fontos számom­ ra, az ideköt engem.” Látos Lajos feleségével a Geréby Kúria teraszán

tén tevékenykedünk. 1997-tôl társam Zita, immár három cso­ dálatos gyermekünk anyja, kitûnô háziasszony, reménységünk csilla­ ga, ex köz-, leendô bio-gazda. A mai álságos idôkben is a LEO Creative Studio ad számunk­ ra kenyeret. S bár életem során sokszor kerültem nehéz helyzetbe, hálával gondolok az eltelt idôre. Remélem, az elkövetkezendôt is derûsen tölthetem örömet adó családommal és munkálkodással. Friedrich Oetinger német teológus­ sal szólva kérem: „Adassék nékem annyi lelki erô, hogy mindazt elfo­ gadjam, amin változtatni nem tudok és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes va­ gyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.”

9

„A hajó megy, a legénység teszi a dolgát”

15

A hírös város egyik legszebb épületében mûködik a –  Vagyis ma már teljesítik azt Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Ez a a szerepüket, azt a feladatukat, ház a vállalkozók háza – tartják a kamara szakemberei, akik 15 éve amelynek ellátására korábban dolgoznak azon, hogy a szervezet betölthesse valódi hivatását. nem volt lehetôségük. –  Ezt a munkát végezzük immár zott egyfajta ellenállást a vállal- kilenc éve. És mivel egy köztes­ tületi kamara akkor tudja jól el­ kozások részérôl. látni közfeladatait, ha tökéletes –  Ez érthetô is. Kezdetben ren­ rálátása van a gazdaság egészé­ geteg kényszervállalkozó próbált re, ha képes – a kormányzattal meg egzisztenciát teremteni, gyak­ együttmûködve – irányítani a gaz­ ran sikertelenül. Úgy érezhet­ték, dasági folyamatokat, s mindeköz­ hogy a rájuk erôltetett kötelezô ben személyes szolgáltatóként a tagság, a befizetett tagdíj fejé­ napi problémákban a vállalkozók ben nem kapnak olyan szolgálta­ rendelkezésére áll, minden nap tást, amivel sikeresebbé tehetik a kihívás nekünk. A vállalkozók mûködésüket. Ez is vezetett oda, nagy része és a kormányzat is hogy a kamarai tagdíjat sokan azt várja el tôlünk, hogy egy eti­ egyfajta plusz adónak te­kintették. kai kódex-rendszer betartásával, –  A kamarák története a 19. szá­ Hatalmas, több mint 30.000 betartatásával tiszta gazdaságot zadban kezdôdött. Korábban cé­ fôs vállalkozói tagság állt mögöt­ építsünk. Ehhez viszont nincse­ hek védték a hivatásbéli hagyo­ tünk. A közigazgatási feladatokkal nek meg az eszközeink. Az etikai mányt és gondoskodtak a szakma jól megbirkóztak a kamara mun­ kódexet érvényre juttatni csak a fennmaradásáról – meséli Sipos katársai, de a tagok ügyes-bajos tagságra nézve lehet. Ugyancsak Zsolt, a szervezet titkára. – A dolgaira kevés energia maradt. A az önkéntes jelleg miatt teljessé­ céhek megszûntével az 1800-as vállalkozói ösz­tönzés, képzés, a gében nem ismerjük a gazdaság évek végén egy rendelet nyomán vállalkozói kul­túra elsajátíttatása szereplôit sem, nincs egységes a kamarák vették át a feladatot. elsikkadt. Ké­sôbb, 2000-tôl a adatbank, amelynek segítségé­ Így tömörültek egy szervezetbe a kötelezô tag­ság megszûnt. Vállal­ vel elérhetnénk a vállalkozáso­ gazdaság szereplôi, és megpró­ kozóink szá­ma jelentôsen csökkent, kat, amelyek gyakran amôbaként bálták a saját érdekeiket védeni. és en­nek következtében meg kel­ alakulnak át másik vállalkozássá. Aztán 1994-tôl magalakultak lett küzdenünk sok nehézséggel. Ezért is vagyunk büszkék arra, a köztestületi kamarák, körül­ De hálózatunknak köszönhetôen hogy minden nehézség ellené­ belül innen datálódik a mi 15 fel tudtunk építeni egy komoly re 15 éves kamaraként fel tud­ szol­gáltatói tevékenységre épülô, tuk magunkat küzdeni az ország esztendônk is. ön­kor­mányzati elven, demokrati­ öt legjobb kamarája közé, és – –  A kötelezô kamarai tagsági kus úton mûködô nonprofit szer­ Magyarországon három kamara egyikeként – meg tudtuk ôrizni rendszer azonban magával ho- vezetet. Elôadás a Gróf Széchenyi István Konferenciateremben

10

„A vállalkozók háza”

aktív tagságunkat, vállalkozói bá­ zisunkat. Komoly infrastruktúrával és magasan képzett szakembergárdával a háttérben napi szinten legalább nyolcvan szolgáltatást nyújtunk tagjainknak. A kecske­ méti központon kívül három kép­ viseleti irodánkban kollégáink a megye távolabbi részén élô, dol­ gozó vállalkozóink rendelkezésé­ re is állnak. –  Azt gondolom, hogy az utób­ bi években egy olyan fiata­ los, dinamikus, rugalmas, vevôközpontú kamarát hoztunk létre, amely mára jól megközelíti az ere­ deti elképzeléseinket, vágyainkat – elemzi az elmúlt 15 év tanulsá­ gait Gaál József, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparka­ mara elnöke. – Arra, hogy képe­ sek vagyunk a napi kihívásoknak megfelelni, jó példa az is, hogy a Daimler cég hivatalos bejelentése után szinte azonnal megalakítot­ tuk a Hírös Képzô Konzorciumot, amelyben a város, a megye és számos iskola részt vesz. Meg­ alapítottuk a Hírös Beszállítói Klasztert is, ami egyre több ta­ got számlál. Persze vannak még bôven teendôink, meg a világ is változik. Arra törekszünk, hogy a közeljövôben egy teljes körû regisztráció révén minden egyes vállalkozás és vállalkozó, minden fontos információ a látóterünk­

Gazdasági Ablak évi tíz alkalom­ mal a Kecskeméti Televízió­ban is megjelenik, rendezvényeinkrôl, eredményeinkrôl rendszeresen tudósít a GONG Rádió, és bôséges, naprakész tájékoztatást ad a megújult internetes honla­ punk is. A szigorúan gazdasághoz kötôdô munkánkon kívül mindig vannak olyan sajátos feladataink is, amelyet szívügyünknek tekin­ tünk. Ez év nyarán, a Hírös Hét keretében Hírös Vacsorát szer­

veztünk, amelynek bevételét a jó képességû, de szerény körülmé­ nyek között élô fiatalok taníttatá­ sára fordítottuk. A Kamara Galé­ ria is népszerûvé vált, sok mûvészt támogatunk ilyen módon. A ti­ zenöt év summázataként tehát azt kell elmondanom, hogy háborgó tengeren hajózunk ugyan, egy többé-kevésbé jól megépített ha­ jóban, de a legénység a helyén van, egyre összeszokottabb, és mindenki tudja, teszi a dolgát.

Nemcsak a kamara ünnepel kerek évfordulót: tíz éve, 1999-ben alakult meg a szervezet mellett mûködô Békéltetô Testület. A 24 tagból álló grémiumba 12 szakembert a kamara delegál, a többi tagot a civil szervezetek adják. Az elnöki feladatokat 2008 áprilisától dr. Gál Gyula, míg a titkári teendôket a kamara titkár-helyettese, jogi és gazdasági irodavezetôje, Puskásné dr. Csorba Éva látja el.

ajánlást fogalmaz meg. S bár en­ nek betartása nem kötelezô, ha a benne foglaltakat mégsem hajtja végre a bepanaszolt fél, akkor mi nyilvánosságra hozhatjuk, hogy nem tanúsított teljesen tisztessé­ ges piaci magatartást. Ennek pe­ dig senki nem szokott örülni.

kor az ügyfél elégedett és tovább viszi a jó hírünket. Hogy egyre népszerûbbek lettünk, azt jelzi az ügyszámok emelkedése. A má­ sodik évben már 14 panasszal kerestek bennünket, 2004-ben már 80 alkalommal, míg 2006tól évente duplázódott az esetek száma. Idén már majdnem min­ den napra jut egy tárgyalás. De a sikereinket nagyban köszön­ hetjük a Békéltetô Testület kivá­ ló, felkészült, szakmában és em­ berismeretben jártas tagjainak is, meg annak, hogy a megyében három kamarai képviseleti irodá­ ban, Kalocsán, Baján és Halason keresztül is elérhetnek bennünket a panaszosok. A sikerek ellenére azonban a továbbiakban is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél több fogyasztóhoz eljus­ son a hírünk, hogy mind többen megtudják: panaszaikat, vitás ügyeiket békés úton, költségek és fáradságos procedúrák nélkül is megoldhatják. Fejes Maja

10

szavatossági problémái is. Amit nagyon fontos elmondani: a pa­ naszt mindig magánszemély te­ heti, és az eljárás ránézve telje­ sen ingyenes.

Szavaz a Békéltetô Testület

–  Amikor a fogyasztóvédelmi törvény életre hívta ezt a – ha­ zánkban eddig ismeretlen, de azóta egyre népszerûbb – in­ tézményt, az volt a cél, hogy a fogyasztói panaszok és viták az idô- és pénzigényes bírósá­ gi peres eljárások helyett bé­ kés úton, lehetôleg mindkét fél számára megnyugtató egyezség­ gel oldódjanak meg – mondja Puskásné dr. Csorba Éva. Foglal­ kozunk milliós nagyságrendû biz­ tosítási pénzintézeti szolgáltatási panaszokkal, de természetesen hozzánk tartozik az ötezer fo­ rintos cipô talpleválásának ügye is. A panaszok tárgyát tekintve a legtöbb probléma az építô- és szakipari, valamint a pénz-, hi­ tel- és biztosításügyi szolgálta­ tásokkal van. Emellett nagyon gyakoriak a termékek jótállási és

– Hogyan kell elképzelnünk Önöknél egy békéltetô tárgyalást? Hogyan mûködik a tanács? – Fontosnak tartjuk, hogy se a pa­ naszos, se a bepanaszolt fél ne érezze magát úgy, mintha „kis bí­ róságon” ülne, hiszen a mi célunk a békéltetés. Számunkra min­ dig az adja a legnagyobb siker­ élményt, ha mindkét fél számára megfelelô egyezség születik. Ha ez nem sikerül, akkor a testület

– Hogyan tekint vissza az elmúlt tíz esztendôre? – Összegzésként elmondhatom, hogy szép eredményeket köny­ velhetünk el, de mégsem lehetünk elégedettek. A kezdetek kezde­ tén teljesen ismeretlen volt a rend­ szer, alig tudtak rólunk. Az elsô évben nem is volt több, mint két ügyünk. Mégis rengeteg volt a munkánk. Mert nagy PR- és mar­ keting-tevékenységet kellett elvé­ geznünk, rendszeres reklámhadjá­ ratot folytattunk a médiumokban és más fórumokon keresztül, hogy minél többen halljanak errôl a vi­ tarendezési lehetôségrôl. Persze a legjobb reklám mindig az, ami­

Puskásné dr. Csorba Éva, a Békéltetô Testület titkára

len partnerévé váljon, és tagjaink továbbra is érezzék jelentôségét és a gazdaság fejlesztésében be­ töltött fontos szerepét. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy magunk­ ról minél több fontos információt közzétegyünk különbözô médi­ umokban. Régi szándékunk va­ lósult meg a Gazdasági Ablak megszületésével, ezzel a címmel a Petôfi Népében havonta egy­ szer olvasható egy általunk szer­ kesztett négyoldalas melléklet. A

be kerüljön, hogy ennek nyomán át tudjuk látni a gazdaság egész struktúráját. Igyekszünk tagjainkat és a többi vállalkozást is inspirálni, hogy keressenek minket, vegyék igénybe a szolgáltatásainkat, mert rengeteg segítséget tud nyújtani számukra a kamara. Információ­ kat, tanácsokat tudunk adni, jogi, cégvezetési, adózási, marketingügyekben, partnerkeresésben. Célunk, hogy a kamara a min­ denkori kormány nélkülözhetet­

11

Alapítvány a vállalkozások érdekében

Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Vállalkozói Központ 6000 Kecskemét, Vörösmarty u. 12.

Tel.: 76/485-505  Fax: 76/485-504 Web: www.bacs-lea.hu  E-mail: [email protected]

A Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány több mint 15 éves múltra tekint vissza. Az alapító tagok kö­ zött a térség települési önkormányzatai, civil szervezetei, pénzinté­ zetei és vállalkozásai egyaránt megtalálha­ tóak. Az alapítvány non-profit szervezet­ ként mûködik. Leg­ fontosabb célkitûzése a kis- és közepes vál­ lalkozások segítése, a vállalkozói kultúra, a versenyképesség nö­ velése, valamint új gaz­ dasági társaságok indí­ tásának elôsegítése. Az Alapítvány fô

szolgáltatása az alap és emelt szintû tanácsadás, a vállalkozá­ sok indításához, sikeres üzletvi­ teléhez szükséges információkhoz való hozzájutás biztosítása. Emel­ lett az innovációs szolgáltatások kiépítésével, pályázatkészítéssel, oktatással és képzéssel is foglal­ koznak. A vállalkozások körében az alapítvány legsikeresebb te­ vékenysége kezdettôl fogva a Mikrohitel Program, ezen belül az Országos és a Helyi Mikrohitel Program. Ezek a pénzügyi konstrukciók igen kedvezô kondíciókkal vehetôk igénybe gépek, berendezések, eszközök beszerzésére, beru­ házások pénzügyi feltételeinek biztosítására, valamint a már meglévô üzleti tulajdon vagy bérelt infrastruktúra bôvítésére,

A FOGYASZTÓK SZOLGÁLATÁBAN A cél: olcsó és környezetbarát távhőszolgáltatás!

A Kecskeméti TER­MO­STAR Kft. az elmúlt években több új fejlesztést is elindított, melyek célja a fogyasztók terheinek csökkentése, valamint a lehetô legkörnyezetbarátabb szolgáltatás elérése volt. Így például a kft. megkezdte a nagy szolgál­ tatói hôközpontok felhasználói hôközpontokkal történô kiváltá­

sát. 2008-ban 7 (ebbôl 3 in­ tézmény), 2009-ben pedig 16 felhasználói hôközpont létesült, amelyek az eddigi 600-700 lakás helyett általában 30, illet­ ve 60 lakást látnak el haszná­ lati melegvízzel és fûtéssel. Így a fogyasztói igényeknek job­ ban megfelelô szolgáltatást tud­ nak biztosítani, ugyanis egy-egy

hôközpont szabályo­ zása a kisebb közös­ ségek kérésének, igé­ nyeinek megfelelôen állítható be. Az Öko-Program keretében 2009ben 16 társasházkö­ zösség (757 lakás) nyújtotta be pályáza­ tát fûtéskorszerûsítésre. A Termostar Kft. egy havi alapdíj jóváírásá­ val is támogatja a pá­ lyázatban részt vevô társasházak lakóit. Sokszor fel­ merül a kérdés: miért fontos a fûtéskorszerûsítés a szolgálta­ tónak? Horváth Attila, a kft. ügyvezetô igazgatója úgy véli: „ha felhasználóink hômegtakarítást tudnak elérni fogyasztói rendsze­ reikkel, akkor a távhôköltségük jelentôsen csökken, így a szol­ gáltatás megfizethetôvé válik. A

illetve a beruházáshoz kapcso­ lódó forgóeszközök finanszíro­ zására. A különbözô támogatás­ tartalmú hitellehetôségek között kizárólag ez a forrás fordítható üzleti célú ingatlan vásárlására, s ezt az elmúlt években több száz Bács-Kiskun megyei cég is kihasználta már. A program si­ kerességét az is mutatja, hogy az indítása óta eltelt másfél év­ tized során a megyében több mint 1000 mikro- és kisvállal­ kozás mintegy 1,7 milliárd fo­ rintot vett igénybe vállalkozá­ suk indításához, fejlesztéséhez. Figyelembe véve azt is, hogy a vállalkozásoknak 20% ön­ résszel kellett rendelkezniük, a mikrohitelek segítségével 2,125 milliárd forint értékû fejlesztés valósult meg Bács-Kiskun me­ gyében. hôfogyasztás csökkenése hatásá­ ra kevesebb gázt kell elégetnünk, így a környezetterhelés is kisebb. Mindez valamennyiünk érdeke!” A Termostar Kft. hosszú távú tervei között szerepel egy bio­ massza fûtôerômû létrehozása is, melyben eleinte faapríték alap­ anyagból, késôbb szelektíven gyûjtött kommunális hulladékból állítják majd elô a villamos energi­ át és a szolgáltatáshoz szükséges hô egy részét. Így a kft. földgáz­ piactól történô függôsége csök­ ken, valamint a beruházás mér­ sékelheti a földgáz árnövekmény hatását. Emellett a Termostar Kft. ak­ tív támogatója a városban elindult Zöld Ernyô projektnek is, amely a társadalom környezettudatossá­ gának, környezetkultúrájának és környezet-etikájának fejlesztését, a fogyasztás környezeti hatásai­ nak megismertetését, tudatosítá­ sát tûzte ki célul rendezvényekkel, információs kampányokkal, kö­ zösségi együttmûködések megva­ lósításával.

Kecskeméti TERMOSTAR Hõszolgáltató Kft. 12

6000 Kecskemét, Akadémia krt. 4. Tel.: 76/50-40-40 Hibabejelentés: 76/48-18-18 Fax: 76/47-86-72 E-mail: [email protected] Web: www.termostar.hu