A KÖRNYEZETVÉDELEM, ILLETVE A KÖRNYEZETHEZ VALÓ

DR. KARDOS ANDRÁS

*

A KÖRNYEZETVÉDELEM, ILLETVE A KÖRNYEZETHEZ VALÓ JOG MEGJELENÉSE ÉS FEJLŐDÉSE AZ EURÓPAI ÁLLAMOK ALKOTMÁNYAIBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR ** ALKOTMÁNYJOGI SZABÁLYOZÁSRA

Előszó Jelen publikációm a környezetjog és az alkotmányjog egymáshoz viszonyított helyzetét vizsgálja, melynek során – a terjedelmi korlátokra tekintettel – bemutatja a magyar alkotmányjogi szabályozás sajátosságait, az egyes környezetjogi, környezetvédelmi kérdések megjelenését a korábbi Alkotmány vonatkozásában, illetve természetesen az új Alaptörvény kapcsán is; mindemellett azonban némi nemzetközi kitekintés megtételét is szükségesnek érzem a téma bemutatásakor.1 Vizsgálódásom folyamán röviden igyekszem kitérni a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok elemzésére is, valamint más jogágak – így például a polgári jog vagy a büntetőjog – tekintetében is igyekszem bemutatni az egyes alkotmányjogilag releváns rendelkezéseket, melyek környezetvédelmi kérdésekből erednek. A környezetvédelem szükségessége manapság nem kérdőjelezhető meg, mindent megelőző feladatként kell(ene) értékelni és kezelni, amely ugyanakkor nem szorítható országhatárok közé; ugyanez mondható el a jogi szabályozásról is. A különböző környezeti aggályokra és problémákra tett válaszlépések kezdetben nemzeti szinten jelentek meg egyes országokban, majd a káros hatások és a vészjósló jövőkép megjelenésének hatására a kör kitágult, nemzetközi jogi szinten jelent meg az egyes kérdések jogi szabályozása. II. évf. nappali tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Nemzetközi Jogi Tanszék; Felelős témavezető: Dr. Csák Csilla PhD egyetemi docens, Társ-témavezető: Dr. Raisz Anikó PhD egyetemi adjunktus. ** A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 E körben – a terjedelmi korlátokra tekintettel – a francia, a német, a norvég és a finn alkotmányról ejtek néhány szót. *

158

KARDOS ANDRÁS

Elmondható az, hogy az emberi élet fokozatosan, egyre növekvő mértékben biztonságosabbá válik; például kevesebb, mint száz év alatt kétszeresére nőtt az átlagéletkor, a betegségek jelentős részére van már gyógyszer, a természet erőit is egyre többször sikerül legyőznie az embernek. Ugyanakkor a természeti katasztrófák helyébe (vagy inkább mellé) emberi katasztrófák lépnek (gondoljunk csak Csernobilra, a tiszai ciánszennyezésre, vagy a 2010-es vörösiszap-katasztrófára), melyek az egyes emberi magatartások mellékhatásaiként értékelhetők. Ez pedig olyan társadalmi-jogi kérdéseket idéz elő, amelyekre az alkotmányjognak, illetve az alkotmányoknak is reagálniuk kell. 2 Ahogy korábban említettem, ma már számos nemzetközi dokumentum tárgyal környezetjogi kérdéseket, ezen belül is legtöbbször a környezetvédelmi rendelkezések, illetve az egészséges környezethez való jog – mint emberi jog – állnak kiemelkedő helyen.3 Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a környezethez való jog alapjognak tekinthető-e. A magyar Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) szerint igen, ugyanis a testület által kidolgozott elvi követelményeknek meghatározó eleme a környezethez való jog alapjogként történő értelmezése. Ennélfogva az alkotmányi értékrendben, a különböző értékekkel történő konfliktusos helyzet fennállása esetén e jog legalábbis egyenrangú a többi értékkel, továbbá erősebb az olyan, alapjognak nem minősülőkkel szemben, mint amilyenek az államcélok, állami feladatok. 4 Munkám során megvizsgálom a magyar alkotmányjog sajátosságait a környezetjogi szabályozás tükrében, mind az 1989-ben módosított 1949. évi XX. törvény, mind pedig a 2012. január 1. óta hatályos Alaptörvény vonatkozásában – külön kiemelve a legfontosabb AB határozatokat –, melynek során remélhetőleg megfelelően átlátható képet tudok nyújtani a környezetvédelem és az egészséges környezethez való jog alkotmányjogilag releváns kérdéseiről, problematikájáról.

Fodor László: Környezetvédelem az alkotmányban, Gondolat Kiadó – Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2006, 9-10. o. 3 Az emberi jogok – többek között – feloszthatók első-, második- és harmadik generációs jogokra. Az egészséges környezethez való jog ún. harmadik generációs jognak tekinthető, mint amilyen a békéhez, fejlődéshez, vagy az emberiség közös örökségéből történő részesedéséhez való jog is. Erről, valamint más csoportosítási módozatokról bővebben lásd: Sári János - Somody Bernadette: Alapjogok (Alkotmánytan II.), Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 42-43. o. 4 Fodor László: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, Miskolci Jogi Szemle, Miskolc, II. évfolyam, 2007/1. szám, 3. o. 2

A KÖRNYEZETVÉDELEM, ILLETVE A KÖRNYEZETHEZ VALÓ JOG

159

I. Rövid történeti áttekintés a magyarországi alkotmányos szabályozás tükrében A magyar Alkotmányba először 1972-ben került be a környezetvédelem – mégpedig állampolgárokat megillető jogként, azaz még nem emberi jogról, hanem „csak” állampolgári jogról beszélhetünk az 1972. évi I. törvény kapcsán.5 A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően az emberi jogok mindenkit megilletnek, mindenkit, aki Magyarországon tartózkodik, itt letelepedett, menedékjogot szerzett stb., tehát nem csak a magyar állampolgársággal rendelkezőket, míg az állampolgári jogokat értelemszerűen a magyar állampolgárok gyakorolhatják. 6 Gyakorlatilag a környezetvédelem az élet, testi épség és egészség védelmével összefüggésben kerül itt megfogalmazásra, hiszen az előbb felsorolt értékek védelmének eszközeit és módozatait sorolja fel az 57. § (2) bekezdése. Az egészséges, emberhez méltó vagy éppen biztonságos környezethez való jogot különböző jogi dokumentumok rögzítik. A nemzeti jogok mellett természetesen a nemzetközi jog is foglalkozik a kérdéssel. 1972-ben, Stockholmban rendezték az ENSZ Konferencia az emberi környezetről elnevezésű tárgyalás-sorozatot, ahol a nemzetközi környezetvédelmi szabályozás egyik alapelveként deklarálták e jogot, és azóta a harmadik generációs jogok közé soroljuk. 7 Az egészséges környezethez való jog az 1972-es ENSZ-konferenciát követően számos ország alkotmányában megjelent.8 A nemzetközi jog mellett természetesen ismeri az alkotmányjog is, hiszen például hazánkban a környezet védelme és megőrzése az alkotmányos értékek rendszerébe ágyazódott, mégpedig alapjog formájában. A következőkben az 1989. évi alkotmánymódosítás eredményeként létrejött szabályozás bemutatására kerül sor, valamint számos AB határozat is megemlítésre kerül, melyek közül is kiemelem a 28/1994. számú határozatot, amely a természetvédelmi területek magánkézbe adáAz 1972. évi I. törvény a következőket fogalmazta meg: 57. § (1) A Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. (2) Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg. 6 Sári – Somody: Alapjogok, 35. o. 7 Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 87-88. o. 8 Lásd például: Kilényi Géza: A környezetvédelmi jog elméleti alapjai, Budapest, MTA, 1979, 131-142. o. 5

160

KARDOS ANDRÁS

sának apropóján született. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem hagyható ki a sorból a 2012. január 1. óta hatályos Alaptörvényünk sem, az ebben foglaltak elemzésére is sort kerítek. II. Az 1989. évi alkotmánymódosítás eredményei a környezetjog viszonyában A környezetjog napjainkra igencsak komplex jogterületté vált, amely ennek következtében nehezen áttekinthető – gondoljunk csak a sok-sok hosszabb-rövidebb jogszabályra, illetőleg például a környezetjogi szabályokkal összefonódó ipari, energetikai, pénzügyi és más előírásokra. Ezért ennek vizsgálata elmélyült elemzési módszert igényel, melynek egyik módja lehet az alkotmányi rendelkezések szemügyre vétele. 1. A rendelkezések alapjogi jellege Korábbi Alkotmányunk, az 1949. évi XX. törvény az 1989-es módosítást követően két helyen szólt a környezet védelméről: egyrészt az általános rendelkezések között (18. §), másrészt az alapvető jogok és kötelességek között (70/D. §). E rendelkezések nem puszta deklarációk, hiszen az Alkotmánybíróság tevékenységének köszönhetően komoly és mély tartalommal bírnak. A környezethez való jognak a testület – az európai értelmezéseket is figyelembe véve – tudományos követelményrendszerét dolgozta ki, és más alkotmányi rendelkezések (például élethez való jog, tulajdonjog) tartalmát is formálta. Ugyanakkor ez túlnyomóan csak a jogalkotásra vonatkozik, és nem érinti az igazságszolgáltatást, vagy az állam nemzetközi jogi kapcsolatait.9 A környezethez való jog alapjogi jellegéről korábban már tettem említést. Az AB szerint alapjogról van ugyan szó, de ennek a jognak nincs alanyi oldala,10 azaz olyan jogról van szó, amelynek az „objektív, intézményvédelmi oldala a túlnyomó és meghatározó”. Az objektív jelző itt azt jelenti, hogy a környezetvédelmi követelményeket az állam maga határozhatja meg objektív kritériumok alapján, ez pedig elsősorban jogszabályokban, illetve szervezeti garanciákkal történik. E jog tehát nem jelenti azt, hogy mindenki olyan környezetre tarthatna igényt, amely

9

Fodor: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, 7. o. Bővebben lásd: Sólyom László: A jövő nemzedékek jogai és ezek képviselete a jelenben, in: A jövő nemzedékek jogai (szerk.: Jávor Benedek), Budapest, Védegylet, 2002, 43-44. o.

10


161

szubjektív szükségleteit kielégíti, hiszen ez lehetetlen lenne, teljesíthetetlen feltételeket támasztana az állammal szemben is. 11 Különleges ez az alapjogi jelleg annyiból is, hogy – mint ahogy az AB fogalmazott – „a környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat, vagy államcél, hanem úgynevezett harmadik generációs alkotmányos jog, amelynek jellege még vitatott.” De térjünk vissza korábbi Alkotmányunk rendelkezéseihez, konkrétan először a 18. §-hoz, és ezzel összefüggésben az állami feladatokhoz! Ennek értelmében „A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”. 12 Itt érdemes megemlíteni, hogy az „elismeri” ige úgy is értelmezhető, mint amely jogot nem az Alkotmány konstruálja, csak elismeri, deklarálja azt, hiszen a jog anélkül is létezik. 13 Az, hogy az Általános Rendelkezések között nyert megfogalmazást e paragrafus, rámutat a környezet védelmének központi jelentőségére, és garantálja ennek elismerését és megfelelő módon történő tiszteletben tartását Magyarországon – legalábbis elméletileg. Viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés kifejezés egyáltalán nem került megemlítésre az Alkotmányban,14 sőt a célkitűzések között sem találkozhatunk a környezet védelmével. 15 A Magyar Köztársaság alatt az államot kell érteni, mégpedig a maga egészében – a jogalkotás, az igazságszolgáltatás, a végrehajtás, a nemzetközi kapcsolatok stb. alanyaként és a közintézmények fenntartójaként. Igaz ez még akkor is, ha az AB szűkíti a kört, mivel csak a jogra, azon belül is főként a jogalkotásra vonatkoztatja azt.16 A jogalkotónak egyrészt kifejezetten környezetvédelmi jogszabályokat kell alkotnia, másrészt pedig a különböző értékek, életviszonyok (pl. lakásépítés, energiaipar)

Fodor: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, 8. o. 1949. évi XX. tv., 18. § Lásd például: Bragyova András: Vannak-e megváltoztathatatlan normák az Alkotmányban? In: Bragyova András (szerk.): Ünnepi tanulmányok Holló András 60. születésnapjára, Miskolc, Bíbor, 2003, 83. o. 14 Holott nemzetközi szinten már 1987-ben megjelent a fogalom, amikor az ENSZ Közgyűlés által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottságához köthető Közös jövőnk (Our common future) című jelentés elsőként fogalmazta meg a fenntartható fejlődés koncepcióját, amely az 1992-es Riói Nyilatkozatban immáron központi fogalommá vált. 15 Pánovics Attila: Környezetvédelem az új Alkotmányban, Kül-Világ, 2011/1-2. szám, 122. o. 16 Egyes európai alkotmányok (pl. német, spanyol) konkrét utalással is kifejezésre juttatják; ilyen rendelkezés hiányában is magától értetődő azonban a jogalkotó elsődleges felelőssége, amit hazánkban a 996/B/1990. AB határozat emelt ki. 11 12 13

162

KARDOS ANDRÁS

szabályozásakor figyelembe kell vennie az érintett környezet szempontjait is. Alapvetően a környezeti jogalkotás területén három fő szintet különíthetünk el: - egyrészt ennek megfelelően beszélhetünk szupranacionális környezetjogról, amely a nemzetközi vagy EU-s jogi normákat tartalmazza, amelyek általában jogalkotási kötelezettséget is rónak az egyes (részes) államokra; - másrészt beszélhetünk alkotmányos környezetjogról,17 az ilyen, alkotmányban megjelenő környezetjogi normákat a nemzeti környezetjog legfelső szintjének kell tekinteni; - harmadrészt beszélhetünk törvényi és rendeleti környezetjogról, amely magában foglalja az egyes területekre vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat.18 Az alkotmányi értékrend nem ad konkrét választ arra, hogy milyen környezetvédelmi szabályozásra van szükség. Ez viszonylag nagy mozgásteret biztosít a jogalkotó számára. Ugyanakkor a szabályozás védelmi szintjének az AB szerint – mivel az emberi élet alapjairól van szó – szigorúnak kell lennie, s annak objektív mércéi vannak.19 A védelmi szint azonban a valóságban számos körülménytől függ: például a természettudományos összefüggéseken túl meg kell említeni a társadalom környezeti érzékenységét, vagy a gazdaság szerkezetét is.20 Ez viszont ellentmond annak, hogy a védelmi szintnek objektív mércéi vannak, mert valójában a védelem tárgya és szintje a társadalom mindenkori értékrendjének a függvénye. Fontos, hogy a jogrendnek meg kell akadályoznia a környezetállapot romlását: ez egyrészt azt jelenti, hogy a szabályozásnak minimum követelményként a jelenlegi környezetállapot szintjének megfelelő védelmet kell nyújtania, másrészt magában foglalja azt a követelményt, hogy a szabályozás ténylegesen kifejtse hatását a környezetállapotot illetően. Fodor megfogalmazásában: „Egy, a környezet értékét elismerő alkotmány formális értelemben úgy járul hozzá a környezetbarát jogrend kialakulásához, hogy hivatkozási alapot nyújt, illetve kötelezettséget teremt a környezeti követelmények meghatározásához, tartalmilag pedig úgy, hogy megköveteli a környezeti szempontok figyelembevételét és beépítését az olyan emberi magatartások, társadalmi viszonyok szabályozásába, amelyek a környezet igénybevételét, használatát jelentik.” Fodor: Környezetvédelem az alkotmányban, 11. o. 18 Antal Attila: A környezeti demokrácia Magyarországon – alkotmányos alapok; in: Közjogi Szemle, Pécs, 2010/3., 46. o. 19 Például a nemzetközi jog említhető objektív mérceként. 20 Fodor: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, 10. o. 17


163

De nemcsak a jogalkotót, hanem az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szerveit is a kötelezettek között kell említenünk. Az első környezetvédelemmel kapcsolatos AB határozat még arra utalt, hogy a környezethez való jog terjedelmét a jogalkotás mellett a bírói gyakorlatnak kell meghatároznia.21 A bíróságok azonban az Alkotmányra csak a legritkább és legkivételesebb esetben hivatkoznak. 22 A végrehajtó hatalomra szintén csak utalásszerűen kapott helyet az alkotmánybírósági dogmatikában, mégpedig úgy, hogy az államnak a környezethez való jog megvalósítását szolgáló intézményeket kell felállítania és működtetnie. 23 Ahogyan arra számos szakértő is rámutatott, a 18. §-ból az állampolgárok környezetvédelmi kötelezettsége is levezethető, hiszen az állam elsődleges feladata az, hogy jogszabályokat alkosson, megteremtse azt a jogrendet, amelyben megfogalmazza a környezethasználatok korlátait, vagyis a jogalanyok környezeti jogait és kötelezettségeit, melyeket mindenki köteles teljesíteni, illetve mindenki érvényesíthet. 24 2. A környezethez való jog és más alkotmányi értékek viszonya „A környezethez való jogot az alanyi jogokhoz való sajátos viszonya, valamint sajátos tárgya különbözteti meg mind a többi alapjogtól, mind az alkotmányban kitűzött feladatoktól.”25 Egy jogi szabályozás kapcsán – történjék az nemzetközi szinten, alkotmányi, törvényi vagy esetleg rendeleti formában – mindig hangsúlyozandó az, hogy a jog írott formában történő szabályozásának, a jog összefoglalásának, kodifikációjának hátterében mindig meghúzódnak bizonyos mögöttes értékek. Ezek olyan társadalmi-, gazdasági- és életviszonyok, amelyek megjelenése és változása a jogi szabályozást szükségessé teszik. Az Alkotmány is egy olyan jogforrás, amely a különböző értékeket összefoglalja – azt is mondhatjuk, hogy az alkotmányos értékek rendszert alkotnak. Formai szempontból hierarchikus rend is érvényesül közöttük, amelyben a környezetvédelem a legerősebb védelemmel rendelkező alapjogok közé tartozik. Az állam tehát mulasztásba esik azzal, ha a környezeti érdekek nincsenek befolyással döntéseire. E körben meg21

996/G/1990. AB hat. Ezzel szemben, például a német rendes bíróságok közvetlenül is hivatkozzák a szövetségi alaptörvény környezeti rendelkezéseit, s azt a törvényekkel szemben is érvényesítik. 23 Fodor: Környezetvédelem az alkotmányban, 45-46. o. 24 Ezzel kapcsolatban bővebben lásd pl.: Bándi Gyula: A társadalmi részvétel és előfeltételei a környezetvédelemben, Jogállam, 1994, 140. o. 25 28/1994. AB hat. 22

164

KARDOS ANDRÁS

említhető a 30/2000. AB határozat, amely a környezet állapotát érintő tevékenységek szabályozásával, és az ahhoz kapcsolódó vizsgálati, elemzési kötelezettséggel foglalkozott.26 Tehát e figyelembevételi kötelezettségnek mindig eleget kell, hogy tegyen a jogalkotó, hiszen ha nem írja elő a jogalkalmazó számára a környezeti érdekek figyelembevételét, azzal mulasztásos alkotmánysértést követ el. 27 Nyilvánvalóan előfordulhat olyan helyzet, amikor két alkotmányos érték összeütközik. Azonban az, hogy egy meghatározott érték összeütközésbe kerül a környezetvédelemmel, nem jelenti azt, hogy az a másik érték, illetve az annak megfelelően történő cselekvés automatikusan alkotmányellenes lenne, hiszen mindig a gyakorlat az, amelyik kimondja a végső szót ilyen esetben, és eldönti, hogy melyik érték, érdek erősebb. Fodor László megfogalmazásában: „Azt, hogy melyik érték, érdek erősebb a formálisan egyenrangúak között, mindig az érdekek eseti ütköztetése dönti el.” Korábbi Alkotmányunkban az egészséghez való joggal, illetve az élethez való joggal volt a legszorosabb kapcsolata a környezethez való jognak – erre kifejezetten utalt a 70/D. § is.28 Az emberi életnek és egészségnek ugyanis feltétele a megfelelő környezet. Az AB a következőképpen fogalmazott: „A környezethez való jog valójában az élethez való jog objektív, intézményi oldalának egyik része: az emberi élet természeti alapjainak fenntartására vonatkozó állami kötelességet nevesíti külön alkotmányos jogként.”29 Mind az Alkotmány, mint az AB az emberből, annak egészségéből, élethez való jogából, „az emberi élet természeti alapjainak fenntartásából” indult ki – ezt nevezhetjük antropocentrikus környezetvédelmi filozófiának. Az AB gyakorlata ugyanakkor finomít ezen a felfogáson, amikor a környezet fogalmát tágan is értelmezi, többek között a 28/1994-es határozatban is megjelenik ez az ökocentrikusság – tehát ilyen értelemben felfedezhető egyfajta kettősség.30 Az AB ennek kapcsán megsemmisítette a 99/1997. (VI. 11.) Kormányrendeletet – amely a kamionstop részleges feloldásáról szólt –, mondván, hogy formailag alkotmányellenes, mivel ennek kiadása előtt ilyen eljárásra nem került sor. 27 Fodor: Környezetvédelem az alkotmányban, 48-49. o. 28 1949. évi XX. törvény, 70/D. §: (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. 29 28/1994. AB hat. 30 Antal: A környezeti demokrácia Magyarországon – alkotmányos alapok, 49. o. 26


165

Konfliktus leggyakrabban a tulajdonhoz való joggal merül fel. Ennek egyik oka, hogy a környezetvédelem egyre újabb és korszerűbb szabályok meghozatalát, kihirdetését követeli meg a jogalkotótól, amelyek a tulajdonjogot korlátozzák. Az AB gyakorlatából kitűnik az, hogy a tulajdonjogot már eleve korlátozottnak tekinti, amellyel szemben a környezethez való jog mint közérdek érvényesülni tud – és csak nagyon ritka és kivételes esetben lehet arról szó, hogy a tulajdonjognak ne kelljen engednie a környezethez való joggal szemben. 31 Viszont gyakran előfordulhat az, hogy a két érdek egybeesik: ilyen helyzet fordulhat elő akkor, ha valaki a környezetszennyezés révén veszélyezteti mások tulajdonát és ezzel a tulajdonhoz fűződő jogát, a dolog épségét, és a tulajdonvédelem óv mások ilyen irányú tevékenységével szemben. Annak megítélésére, hogy az állam egy-egy alapjog érvényesülését alkotmányos módon korlátozza-e, a szükségesség-arányosság mércéjére épülő alapjogi tesztet alkalmazza az Alkotmánybíróság. 3. Környezetvédelemmel összefüggő alkotmánybírósági határozatok Munkám eddigi részében is említettem már egy-két alkotmánybírósági határozatot, azonban fontosnak tartom ezek közül néhány határozatnak – a terjedelmi korlátokra tekintettel történő – részletesebb bemutatását, a testület által megvizsgált és kimondott alapproblémák felvázolását. Korábbi Alkotmányunk tehát a 18. §-ában rögzítette a környezethez való jogot, mellyel összefüggésben – ennek következményeként – meg kell említeni az állam szabályozási kötelezettségét. E körben elsősorban – a már korábban is említett – 996/G/1990. és a 28/1994. számú alkotmánybírósági határozat emelhető ki, melyek értelmében az állam kötelezettsége a szabályozás, és annak révén intézményi-szervezeti garanciák biztosítása. Az első környezetvédelmi tárgyú határozat szerint: „Az egészséges környezethez való alkotmányos jog elismerését megvalósító és érvényesítésére szolgáló alanyi jogok összességét csak a törvényhozás és – a maga területén – a bírói gyakorlat, nem pedig alkotmánybírósági értelmezés határozhatja meg.” Az AB általános elveket rögzített e határozatában, melyek a környezethez való jog dogmatikájának első elemei lettek.32 Bővebben lásd: Balogh Zsolt – Holló András – Kukorelli István – Sári János: Az Alkotmány magyarázata, Budapest, 2002, 294. o. 32 Ezen elvek szerint az állam egyrészt köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló intézmények kialakítására és működtetésére, másrészt környezetvédelmi feladatainak beágyazása az egészséghez való jog megvalósításának 31

166

KARDOS ANDRÁS

Annyi bizonyos, hogy létezik egy objektív, minimális szint, aminek biztosítása életfeltétel, de az alkotmányos értékrend alapján ennél többre van szükség. Viszont az AB szerint az államnak nem kötelezettsége maximális környezetvédelem garantálása, biztosítása, hiszen egyetlen fejlett ország sem képes differenciálás nélkül ilyet teljes területén garantálni. A környezet terhelése a civilizáció szükségszerű velejárója.33 A 28/1994. számú AB határozat – amelyet környezetvédelmi alaphatározatként is szokás említeni – szerint a jogvédelem rendeltetése a környezetromlás megelőzése. Az állami fellépésnek, a jogalkotásnak azonban vannak olyan korlátai, amelyek befolyásolják a már elért védelmi szint alakulását. Ilyen elsősorban az Alkotmánybíróság által érvényesített „non derogation principle”, a védelmi szinttől való visszalépés tilalma. Ennek alapján a környezetvédelem jogszabályokkal már elért szintjét az állam nem csökkentheti szabadon, „kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen”, de „a csökkenés mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.”34 Ennek magyarázata, hogy a környezetvédelmi követelmények enyhítése olyan környezetromláshoz vezethet, ami később nem orvosolható, ez pedig nem engedhető meg.35 Fodor szerint e határozat indokolását ezen eleme miatt tekintik forradalminak, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedőnek. Az enyhítésnek elvben számos jogpolitikai indoka lehetséges, de az Alkotmánybíróság a gyakorlatban egyáltalán nem ismert el ilyen okokat, mint amelyek összeegyeztethetők a 18. §-sal. Tehát általában nem lehetséges a visszalépés, hacsak az nem elengedhetetlenül szükséges valamely alkotmányi érték érvényesüléséhez. Így például egy terület természetvédelmi oltalmát feloldani egy beruházás miatt nem elengedhetetlenül szükséges, hiszen annak lehet más helyszíne is. Amíg a jogi védelem szükséges, addig annak szintje nem csökkenthető. 36

eszközei közé nem értelmezhető a környezethez való jog korlátozásaként. Harmadrészt ki kell emelni, hogy az állam kötelességeinek magukban kell foglalniuk az élet természeti alapjainak védelmét, illetve hogy az állam a környezetvédelem elvi alapjainak és módszereinek megválasztásában szabad, miként annak meghatározásában is, hogy a környezethez való jog tartalmát adó sajátos állami kötelezettségből milyen konkrét jogalkotási és kormányzati teendők származnak. (996/G/1990. AB hat.) 33 14/1998. AB hat. 34 Holló András – Balogh Zsolt (szerk.): Az értelmezett Alkotmány, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2000, 282. o. 35 Fodor: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, 14. o. 36 Ennek kapcsán lásd a 28/1994. határozat mellett például a 27/1995. és 48/1997. számú AB határozatokat.


167

A tilalom objektív korlát a jogalkotással szemben. A visszalépés tilalmának tárgya ugyanis mindig jogi követelmény, függetlenül attól, hogy egyébként annak védelmi szintjét eredetileg hogyan határozták meg. Tehát gyakorlatilag az adott esetben indokolatlanul szigorú jogszabályt is védi. Fodor László szerint ez a tilalom eltúlzott, és hozzájárul ahhoz, hogy gyakorlati alkalmazására alig kerül sor. 37 Ki kell emelni azt is, hogy az Alkotmánybíróság – amikor csak teheti – inkább formai okokat keres a megtámadott jogszabályok megsemmisítésére, és például a magasabb jogszabályba ütközés alapján mondja ki az alkotmányellenességet. Így például, ha a környezetvédelmi szakhatóság közreműködését előírja egy törvény és egy miniszteri rendelet is, de a rendeletet módosítják úgy, hogy az engedélyezési eljárásból kizárják a szakhatóságot, a testület nem a visszalépés tilalmát állapítja meg, hanem a törvénybe ütközés megállapítására támaszkodik.38 A környezethez való jog korlátozása – visszalépés formájában – csak akkor lehetséges, ha az elkerülhetetlenül szükséges; ezt pedig az Alkotmánybíróság egyetlen egy esetben sem állapította meg korábban. Sőt, a természetvédelem terén még szigorúbb követelményeket érvényesít a gyakorlatban. Amikor például egy természetvédelmi területet be kívánnak építeni, és így a védettséget feloldani, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tartja a védettség feloldását, azaz a visszalépést, amíg a védetté nyilvánítás eredeti oka fennáll.39 Az alkotmánybírósági értelmezés nemcsak nemet mond a visszalépésre, a környezetromlás kockázatára, de fontos szempontot nevesít az állami ténykedés tartalmára vonatkozóan is. Mégpedig azt, hogy eszközei megválasztásakor az államnak elsősorban olyan jogintézményeket kell alkalmaznia, amelyek a prevenciót szolgálják, s nem pedig az utólagos szankcionálást. Tehát visszalépésnek minősül az is, ha a megelőző eszközök helyett szankciókat alkalmaz az állam. 40 Véleményem szerint ez logikus döntésnek mondható, hiszen a jog bármely területén, de a környezetjog vonatkozásában különösen igaz, hogy a megelőzés elve előrébb való, mint az utólagos szankcionálás. Elég csak arra gondolni, hogy adott esetben a környezetromlás, egy környezeti katasztrófa olyan mértékű károsodást idézhet elő, amely visszafordíthatatlan, és amelynek következtében sérül az ember (egészséges) környezethez való joga is. Bővebben lásd: Fodor László: A visszalépés tilalmának értelmezése a környezetvédelmi szabályozás körében, in: Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis, Tomus VI., Debrecen, 2006, 109-131. o. 38 Fodor: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, 16. o. 39 Lásd: 48/1997. AB hat. 40 Fodor: Környezetvédelem az alkotmányban, 54. o. 37

168

KARDOS ANDRÁS

A 28/1994. számú határozat megfogalmazása szerint a visszalépést tulajdonképpen a tulajdoni szabályozás megváltozása jelentette, de az eredeti jogvédelmi szinthez a természetvédelmi szabályok is hozzájárultak, hiszen maga az alapprobléma is kiemelt oltalom alatt álló, természetvédelmi területek magánkézbe adásáról, illetve a „magánosítható” vagyon körének bővítése kapcsán vetődött fel. Azt is hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy a kisajátítás és a természetvédelmi szervek kezelésébe vétel más védelmi eszközökkel való helyettesítésére annál szűkebb lehetőség van, minél magasabb védelmi fokozatba tartozik az illető terület. Például a nemzetközi egyezménnyel, vagy a fokozottan védett természetvédelmi területek esetében a szükséges megelőző biztosítékok oly mértékben korlátozhatják a tulajdonos használati és rendelkezési jogosítványát, hogy ezek a korlátozások alkotmányjogi értelemben a tulajdon elvonásának minősülhetnek – még ha polgári jogi értelemben nincs is szó erről –, és adott esetben csak kártalanítás mellett rendelhetők el alkotmányosan. Jelen esetben azonban – a testület szerint – erről nem volt szó.41 Röviden megemlítek még egy, klasszikus természetvédelmi ügyben született alkotmánybírósági határozatot (48/1997. AB hat.). Ennek megszületésének hátterében az a tény állt, hogy a pomázi önkormányzat egy – a Pilisi Tájvédelmi Körzethez tartozó, mintegy 3,5 hektáros – területet belterületbe kívánt vonni beépíthetővé tétel és eladás céljából. Mivel a terület természetvédelmi oltalom alatt állt, az önkormányzat kérte, hogy a környezetvédelmi miniszter rendelje el ennek feloldását, melynek a miniszter eleget is tett, mondván, hogy a védettség indokai már nem állnak fenn.42 Az Alkotmánybíróság a kérdés megvizsgálása kapcsán felidézte a környezethez való jog dogmatikájának főbb elemeit, különösen a környezeti állapot romlása és a visszalépés tilalma vonatkozásában, majd megvizsgálta az adott ügyet, és megállapította, hogy a védettség indoka nem szűnt meg, ellentétben azzal, ahogy azt a miniszteri rendelet korábban kimondta. Ugyanakkor megvizsgálta a testület azt is, hogy volt-e olyan alkotmányos érték, amelynek érvényesítése az oltalom felszámolását, és ezzel a védelmi szint csökkenését megalapozhatná. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a beépítés, mint gazdasági érdek – különösen annak tükrében, hogy az önkormányzat rendelkezik más alternatívákkal is a beépíthető helyszínek tekintetében – nem minősülhet olyan elkerülhetetlen szükségességnek, ami a visszalépést indokolná. 41 42

28/1994. AB hat. Ezen indokolást a 13/1996. (VII. 9.) KTM rendelet mondta ki.


169

Tehát a „non derogation principle” ismét megfogalmazásra került. Végeredményben az Alkotmánybíróság a környezethez való jog sérelme miatt e rendeletet alkotmányellenessé nyilvánította, és megsemmisítette. 43 Úgy vélem, hogy a testület indokolásával különösebben nem lehet vitatkozni. Egyrészt azért, mert döntésének meghozatala előtt megvizsgálta a korábbi határozatokat, szemügyre vette az azokban foglalt rendelkezéseket és indokolásokat, így a környezetvédelmi alaphatározatot is, másrészt pedig azért, mert visszanyúlt a korábban kimondott és kifejtett „non derogation principle” elvéhez, és következetesen alkalmazta azt. III. Magyarország Alaptörvényének rendelkezései a környezethez való jog vonatkozásában Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az Alaptörvényt jelentésében bírálta a Velencei Bizottság,44 az Európai Parlament pedig 2011. július 5-én éles vita után45 egy bíráló indítványt fogadott el, és felszólította az Európai Bizottságot a jogszabály vizsgálatára.46 Az Európai Bizottság egyik alelnöke, Maroš Šefčovič szerint csak akkor lehet megítélni az alaptörvényt, ha majd megszületnek a sarkalatos törvények is, amelyek részletesen szabályozzák a benne megfogalmazott és lefektetett elveket. A magyar kormánypártok minden kritikát visszautasítottak. Az Alaptörvény több helyen tartalmaz rendelkezéseket az egészséghez, illetve egészséges környezethez való jog vonatkozásában – ezek nemzetközi környezetjogi szempontból is jelentősnek mondhatók.47 Egyrészt az Alapvetés című fejezetben a P) és Q) cikk48 foglalkozik a

43

48/1997. AB hat. Az Origo cikke, http://www.origo.hu/itthon/20110620-tobb-ponton-biralja-az-uj-magyaralaptorvenyt-a-velencei-bizottsag.html (2012. II. 20.) 45 Az Origo cikke, http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20110608-az-uj-magyaralkotmany-az-europai-parlament-elott-elo-tudositas.html (2012. II. 20.) 46 Az Origo cikke, http://www.origo.hu/itthon/20110705-szavazas-az-europai-parlamentbena-magyar-alkotmanyozasrol.html (2012. II. 20.) 47 Bővebben lásd: Raisz Anikó: GMO-támadás, mint az agresszió újabb formája?, Polgári Szemle, 2012/1-2.; forrás (2012. X. 29.): http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=489 48 A Q) cikk vonatkozásában itt most elég annyit megemlíteni, hogy e rendelkezés utal a fenntarthatóságra, amikor kimondja az (1) bekezdésben, hogy „Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával”. 44

170

KARDOS ANDRÁS

kérdéssel, másrészt pedig a Szabadság és felelősség című fejezeten belül a XX. és XXI. cikk fogalmaz meg előírásokat az említett tárgykörben.49 A XXI. cikk a következőképpen fogalmaz: (1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. (2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. (3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.50 Az (1) bekezdés szövegezése érdemben semmit sem változott a korábbi alkotmányunk által megfogalmazott rendelkezéshez képest,51 tehát itt is arról van szó, hogy ezt az alapjogot az Alaptörvény nem keletkezteti, csupán csak elismeri, deklarálja azt, hiszen a jog anélkül is létezik. A (2) és (3) bekezdés újszerűnek tekinthető a magyar jogalkotásban. Gyakorlatilag e bekezdések a környezetvédelem kapcsán kerültek be az Alaptörvénybe, köszönhetően többek között a közelmúltbéli természeti katasztrófáknak. Korábbi alkotmányaink vagy abszolút nem, vagy pedig csak egy félmondat erejéig fogalmaztak meg szabályokat és elveket ezzel Ezenfelül meg kell említeni, hogy Alaptörvényünk a Nemzeti hitvallás fejezetében is tesz környezetjogilag releváns utalást, amikor kimondja, hogy „felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit”. Nyilvánvalóan a jövő generációinak védelme, valamint a fenntarthatóság szellemiségének hatására került be e rendelkezés az Alaptörvény első fejezetébe. Bővebben lásd: Szilágyi János Ede: Az agrárjog dogmatikájának új alapjai: Útban a természeti erőforrások joga felé?, Jogtudományi Közlöny, 2007/3., 112-121. o. 50 Alaptörvény, Szabadság és felelősség, XXI. cikk; e cikk relevanciája bizonyos – nemzetközi szinten is ismert – sajnálatos közelmúltbéli események (pl. a vörösiszapkatasztrófa, a Németországból importált hulladékkal kapcsolatos botrány, stb.) ismeretében nem kérdőjelezhető meg. Az említett rendelkezés teljességgel összhangban van a nemzetközi szinten megfogalmazott és elismert „szennyező fizet” elvvel, csakúgy, mint az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával, illetve az Európa Tanács e területen kifejtett tevékenységével. Bővebben lásd: Raisz Anikó: A Constitution’s Environment, Environment int he Constitution – Process and Background of the New Hungarian Constitution, in: Pierre-Alain Collot (szerk.): Est Europa: Revue d’études politiques et constitutionelles, Université de Pau et des Pays de l’Adour, 2012/1., 47-51. o. 51 Egyedüli változtatásként említhető, hogy a „Magyar Köztársaság” mint államforma megnevezés helyett immáron „Magyarország” megnevezés szerepel a cikkben, de a lényegen nem változtat: Magyarország alatt itt is az egész államot kell érteni, mégpedig a maga egészében (jogalkotás, végrehajtás, igazságszolgáltatás). 49


171

kapcsolatosan – gondoljunk csak korábbi Alkotmányunk 70/D. §-ára. A (2) bekezdés hipotézise a környezetben történő károkozásról rendelkezik. Konkrétan nem fejti ki – nem is szükséges, hiszen e tárgykörben a részletszabályokat törvények tartalmazzák –, hogy milyen jellegű károkozásra utal, gyakorlatilag átfogó, általános jelleggel mondja ki e szakasz az ember környezetvédelmi kötelességét valamint felelősségét az abban történő károkozás esetén. Továbbá mintegy szankcióként megfogalmazásra kerül, hogy a károkozás bekövetkezése esetén a károkozó a kárt köteles helyreállítani, vagy annak költségét viselni. Ennek részletszabályait törvény határozza meg. Gyakorlatilag tehát a környezetvédelmi kárfelelősség alkotmányjogi szabályainak deklarálása történt e szakaszban. A (3) bekezdés pedig a hulladékgazdálkodással összefüggésben fektet le regulát, nevezetesen megfogalmazásra kerül a szennyező hulladék behozatalának tilalma Magyarország területére (gondoljunk csak a nem is oly régi, Németországból importált hulladékok esetére). Viszont ami fontos és kiemelendő, hogy az Alaptörvény megfogalmazása szerint csak az elhelyezés céljából történt behozatal tiltott – ergo a logika azt diktálja, hogy az ország területén történő átszállítás céljából megengedett az ilyen anyagok országhatáron történő beléptetése. A XX. cikk megfogalmazása szerint: (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.52 Új Alaptörvényünk megfogalmazása szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, míg előző Alkotmányunk 70/D. §-a a Magyar Köztársaság területén élőket említette e körben. Azt mondhatjuk, hogy a környezethez való jognak továbbra is az egészséghez való joggal, illetve az élethez való joggal a legszorosabb a kapcsolata. E cikk (2) bekezdése – csakúgy, mint az előző Alkotmány idézett cikkének (2) bekezdése – a testi és lelki egészséghez való jog biztosításának módjait fogalmazza meg, mégpedig állami feladatként meghatározva ezeket. Kiemelendő, hogy újításként került megszövegezésre – a géntechnológia nagyiramú fejlődésének köszönhetően – a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság, mint az egészséghez való jog biztosításának 52

Alaptörvény, Szabadság és felelősség, XX. cikk

172

KARDOS ANDRÁS

módozata, továbbá az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés is külön kihangsúlyozásra került e cikkben. Nyilvánvalóan a nemzetközi szinten (is) felmerülő környezetjogi és környezetvédelmi kérdések, illetve problémák is inspirálták a jogalkotót e fordulatok alaptörvényi szintű szabályozására. Ami az Alapvetés című fejezet P) cikkét illeti, e cikk a következőket fogalmazza meg: A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.53 A szó legszorosabb értelmében itt nem az egészséges környezethez való jog deklarálásáról van szó, viszont azzal összefüggésben ehelyütt is a környezet védelmével kapcsolatban fogalmaz meg egy fontos előírást a cikk. Az Alaptörvény felsorol számos természeti erőforrást, illetve megfogalmazza, hogy ezek – a kulturális értékekhez hasonlóan – a nemzet közös örökségéhez tartoznak, annak részét képezik. Ennek kapcsán a cikk egyrészt az állam kötelességét említi: az állam ennek értelmében köteles a nemzet közös örökségét védeni, fenntartani, és a jövő nemzedékek számára megőrizni.54 Másrészt kiemeli, hogy a védelem, fenntartás és megőrzés mindenki feladata, tehát a Magyarországon tartózkodó valamennyi ember számára kötelességet ró e tekintetben, legyen az magyar, külföldi vagy többes állampolgár, hontalan vagy menekült stb. Sőt, véleményem szerint nemcsak a Magyarország területén lévő személyekre vonatkozik ez a kötelezettség, hanem az országhatáron kívül tartózkodókra is. Hiszen – ahogy munkám elején is említettem már – a környezetvédelem alapvetően nem szorítható országhatárok közé, egy-egy környezetszennyezéssel együtt járó katasztrófa több államot is érinthet adott esetben, ahogy ez megtörtént pl. a tiszai ciánszennyezés kapcsán is. Úgy gondolom, hogy az általam az előbbiekben bemutatott cikkeknek az Alaptörvénybe történő belefoglalása, az e cikkek által megfogalmazott rendkívül fontos regulák alaptörvényi szintű szabályozása időszerű és szükségszerű lépés volt a jogalkotó részéről. Így nemcsak törvényi, de már alaptörvényi szinten is megfogalmazásra kerültek olyan elvek, 53 54

Alaptörvény, Alapvetés, P) cikk Mint látható tehát, és ahogy korábban is említettem már, az Alaptörvény rendelkezései között fellelhetők az egyes nemzetközi dokumentumokban rögzített legfontosabb, környezetjogilag releváns elvek, mint amilyen pl. a megelőzés és elővigyázatosság elve, a „szennyező fizet” elve, vagy a fenntartható fejlődés elve is.


173

melyeket a különböző nemzetközi jogi dokumentumok említenek és kiemelnek a környezethez való jog, illetve a környezetvédelem vonatkozásában. Nyilvánvalóan egy alkotmánynak vagy alaptörvénynek nem feladata az, hogy ezzel kapcsolatosan részletszabályokat tartalmazzon – erre a célra ott vannak, ott lesznek a törvények. Mindemellett azonban egy fontos vázat ad, mintegy iránymutatásul szolgálva a jogalkotás, jogalkalmazás és igazságszolgáltatás felé is. IV. Rövid nemzetközi kitekintés: egyes európai alkotmányjogi megoldások Ami az európai megoldásokat illeti, mindenekelőtt érdemes pár szót szólni a francia megoldásról. A ma is hatályos francia alkotmányt 1958ban fogadták el, méghozzá elsöprő többséggel döntött a francia nép az alaptörvény jóváhagyása mellett. Nyilvánvalóan azóta többször módosult a szövege: csaknem húsz jelentősebb módosítás mellett mind a politika, mind pedig a joggyakorlat nagyban módosította. Sőt, ma már inkább alkotmányos tömbről beszélhetünk, mintsem egy szimpla alkotmányról: a fejlődés során új alkotmányos jogforrások kapcsolódtak hozzá; legutóbb például a 2005-ben elfogadott Környezetvédelmi Charta. E Charta a környezetvédelmi szempontból fontos körülmények megfogalmazása után55 tíz pontban foglalja össze a környezetjogilag releváns rendelkezéseket. Így többek között szól arról, hogy mindenkinek joga van kiegyensúlyozott környezetben élni, vagy például a törvényben meghatározott esetben és mértékig a környezettel kapcsolatos, állami szervek által birtokolt információkhoz hozzájutni és az olyan közérdekű döntési folyamatokban részt venni, amelyek valószínűleg a környezetet is érintik.56 Hasonlóan a magyar Alaptörvényhez, a jogokon kívül a francia alkotmány is megfogalmazza az ember azon kötelezettségeit, amelyek elengedhetetlenek a környezeti állapot fenntartásához, javításához. A magyar szabályozásnál azonban jóval bővebb a lefektetett kötelezettségek katalógusa: mindenkinek kötelezettsége óvni, védeni a környezetet, illetve javítani annak állapotát; az elővigyázatosság elvének megfelelően az alkotmány kimondja mindenki kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy – E körülmények között szerepel például, hogy a természeti erőforrások és a természeti egyensúly hozzájárultak az emberiség létéhez, kiemelkedéséhez a többi faj közül; hogy az emberiség léte és jövője elkerülhetetlen módon függ a természetes környezettől; vagy hogy a környezet védelme ugyanolyan fontos elérendő cél, mint az összes többi nemzeti érdek. 56 Környezetvédelmi Charta, 1. és 7. cikk 55

174

KARDOS ANDRÁS

ha lehetséges – előre lássák a kár bekövetkezésének lehetőségét, gátolják meg annak kialakulását, vagy azt minimális szintre szorítsák vissza, illetve mindenkit kötelez a károk helyreállítására, ha a károkozás már megtörtént.57 De nem csak az állampolgárok számára ír elő kötelezettséget, hanem az állami hatóságok számára is: így ezek kötelesek kockázatértékelést végezni és átmeneti rendelkezéseket hozni, ha a bekövetkezett kár súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja a környezetet (természetesen az elővigyázatosság elve itt is szerephez jut).58 Illetve fontos, hogy a közpolitikáknak mindig a fenntartható fejlődés célkitűzését figyelembe véve kell megszületniük – ennek megfelelően össze kell hangolni a gazdasági és szociális fejlődést és haladást a környezetvédelmi rendelkezésekkel.59 Továbbá az oktatásnak és képzésnek, illetve a kutatásnak és az innovációnak is hozzá kell járulnia a Chartába foglalt jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez. 60 Összességében egy fejlett, modern rendelkezéseket magába foglaló Chartáról van szó, amely véleményem szerint követendő példa lenne minden állam számára. Másodsorban nem hagyható figyelmen kívül a német alaptörvény sem, amelybe 1972-ben került be a környezetvédelem cím alatt a szövetségi jogalkotás hatásköre a hulladékkezelés, a levegőminőség-védelem és a zajvédelem terén. (E szövetségi hatáskör egyébként korlátozza a tartományi jogalkotást.) Később az 1994-es alkotmánymódosítással megszűnt a környezetvédelem megjelölés, de a konkuráló hatáskörök megmaradtak a 74. cikkely részeként, illetve egy új 20a. cikkellyel államcélként került megfogalmazásra „az élet természeti alapjainak védelme,” továbbá egy 2002-es módosítás eredményeként az állatvédelem is idetartozik. Azt ki kell emelni ugyanakkor, hogy Németországban az egyes tartományi alkotmányok is tartalmaznak környezetvédelmi rendelkezéseket, némelyik jelentősen túllépve a szövetségi normát.61 Megvizsgálva az északi államok alaptörvényeit, kijelenthető, hogy például a norvég alkotmány 1992 óta tartalmaz környezetvédelmi szempontból releváns rendelkezéseket. Ennek alapján mindenkinek joga van olyan környezethez, amely biztosítja egészségét, és olyan természethez, amely változatos és képes a megújulásra. A természeti erőforrások használata során körültekintően kell eljárni, biztosítva a jövő generációk jogait is. Hasonlóan a francia megoldáshoz, a norvég alkotmány is kimondja, hogy mindenkinek joga van a környezet Környezetvédelmi Charta, 2-4. cikk Környezetvédelmi Charta, 5. cikk 59 Környezetvédelmi Charta, 6. cikk 60 Környezetvédelmi Charta, 8-9. cikk 61 Bővebben lásd: Fodor: Környezetvédelem az alkotmányban, 71-101. o. 57 58


175

állapotával és a fennálló, illetve tervezett környezethasználatok hatásaival kapcsolatos információk megszerzésére – annak érdekében, hogy az egészséges környezethez való jogát gyakorolni tudja. A joggyakorlás biztosítása érdekében ezzel szemben az állam, illetve az állami hatóságok kötelezettsége áll a pontosabb előírások meghatározására vonatkozóan. 62 Finnországban a 2000-ben hatályba lépett alkotmány alapvető jogokról szóló, második fejezete tartalmazza a környezetért való felelősség legfőbb követelményeit, hozzátéve azokhoz, hogy mindenki felelősséggel tartozik a környezet, a természet, annak sokszínűsége és a kulturális örökség megőrzéséért.63 Környezethez, illetve környezetvédelemhez való alanyi jogról azonban az alkotmány nem rendelkezik. Utószó Publikációm írása során a magyar alkotmányjog és a környezetvédelem, illetve az egészséges környezethez való jog egymáshoz viszonyított helyzetét vizsgáltam meg. Kutatási területemhez szorosan kapcsolódó témát választottam, és örömmel olvastam a különböző szerzők műveit, gondolatait, hiszen nekem is célom, hogy a jövőben elkészülő doktori értekezésem során más jogterületeket is górcső alá vegyek a nemzetközi közjog területén kívül. Ennek kezdeteként véleményem szerint az alkotmányjog, az alkotmányos értékek és alapjogok vizsgálata tökéletes módszer volt ismereteim bővítése céljából. Munkám elején egy rövid történeti áttekintéssel éltem a környezethez való jog és az alkotmányjog vonatkozásában, mely kiindulópontként felvázolta a múltbéli magyar szabályozás sajátosságait, a környezethez való jog megjelenését a magyar alkotmányjogban. Értekezésem fő része az 1989-ben módosított 1949. évi XX. törvény rendelkezéseit vette mélyebb elemzés alá, melynek során szó volt a környezethez való jog alapjogi jellegéről, e jog és más alkotmányos értékek egymáshoz viszonyított helyzetéről – gondoljunk csak az élethez való jogra, illetve a tulajdonjogra. Majd e fejezeten belül végül, de nem utolsósorban az egyes – véleményem szerint legfontosabb – alkotmánybírósági határozatokat elemeztem. Erre azért volt szükség, mert az Alkotmánybíróság jogértelmező és jogfejlesztő tevékenysége szerves részét képezi annak a progresszív folyamatnak, amely eredményeképpen mára az egyes nemzetközi dokumentumokban is megfogalmazott kör62 63

Norvégia alkotmánya, 110b. §. Finnország alkotmánya, 20 cikkely

176

KARDOS ANDRÁS

nyezetvédelemmel, egészséges környezettel összefüggő elvek, jogok és kötelezettségek alaptörvényi szinten is megjelentek Magyarországon. A publikáció harmadik részében megvizsgáltam a 2012. január 1. óta Alaptörvény környezetjogilag releváns rendelkezéseit: elsősorban arra fektettem a hangsúlyt, hogy a korábbi szabályozástól eltérő újításokra felhívjam a figyelmet. A negyedik részben pedig egyes európai országok alkotmányainak környezetjogi szempontból releváns rendelkezéseit vettem röviden górcső alá. Irodalomjegyzék I. Könyvek, folyóiratok, publikációk Antal Attila: A környezeti demokrácia Magyarországon – alkotmányos alapok; in: Közjogi Szemle, Pécs, 2010/3. Balogh Zsolt – Holló András – Kukorelli István – Sári János: Az Alkotmány magyarázata, Budapest, 2002 Bándi Gyula: A társadalmi részvétel környezetvédelemben, Jogállam, 1994

és

előfeltételei

a

Bragyova András: Vannak-e megváltoztathatatlan normák az Alkotmányban? In: Bragyova András (szerk.): Ünnepi tanulmányok Holló András 60. születésnapjára, Miskolc, Bíbor, 2003 Fodor László: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében, Miskolci Jogi Szemle, Miskolc, II. évfolyam, 2007/1. szám Fodor László: A visszalépés tilalmának értelmezése a környezetvédelmi szabályozás körében, in: Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis, Tomus VI., Debrecen, 2006 Fodor László: Környezetvédelem az alkotmányban, Gondolat Kiadó – Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2006 Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2003


177

Holló András – Balogh Zsolt (szerk.): Az értelmezett Alkotmány, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2000 Kilényi Géza: A környezetvédelmi jog elméleti alapjai, Budapest, MTA, 1979 Pánovics Attila: Környezetvédelem az új Alkotmányban, Kül-Világ, 2011/1-2. szám Raisz Anikó: A Constitution’s Environment, Environment int he Constitution – Process and Background of the New Hungarian Constitution, in: Pierre-Alain Collot (szerk.): Est Europa: Revue d’études politiques et constitutionelles, Université de Pau et des Pays de l’Adour, 2012/1. Raisz Anikó: GMO-támadás, mint az agresszió újabb formája?, Polgári Szemle, 2012/1-2. Sári János - Somody Bernadette: Alapjogok (Alkotmánytan II.), Osiris Kiadó, Budapest, 2008 Sólyom László: A jövő nemzedékek jogai és ezek képviselete a jelenben, in: A jövő nemzedékek jogai (szerk.: Jávor Benedek), Budapest, Védegylet, 2002 Szilágyi János Ede: Az agrárjog dogmatikájának új alapjai: Útban a természeti erőforrások joga felé?, Jogtudományi Közlöny, 2007/3.

II. Internetes cikkek Az Origo cikke, http://www.origo.hu/itthon/20110620-tobb-pontonbiralja-az-uj-magyar-alaptorvenyt-a-velencei-bizottsag.html (2012. II. 20.) Az Origo cikke, http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20110608-azuj-magyar-alkotmany-az-europai-parlament-elott-elo-tudositas.html (2012. II. 20.) Az Origo cikke, http://www.origo.hu/itthon/20110705-szavazas-azeuropai-parlamentben-a-magyar-alkotmanyozasrol.html (2012. II. 20.)

178

KARDOS ANDRÁS

SUMMARY The appearance and evolution of environmental protection and the right to environment in the constitutions of European states, with special regard to the Hungarian regulation

In the course of writing my publication I examined both the position of the Hungarian constitutional law and the environmental protection, and the position of constitutional law and the right to healthy environment compared to each other. I chose such a topic which is tightly related to my field of research, and I read the writings and conceptions of different authors with joy and pleasure, since – having an eye to the future – I also have an aim to consider other jurisdictions besides international public law in my PhD thesis. I think that as the beginning of this, the examination of constitutional law, the constitutional worth and fundamental rights was a perfect method to improve my knowledge. At the beginning of my work, I offered a brief survey of the position of constitutional law and the right to environment, which – as a starting point – gave the main features of the specialities of the Hungarian regulation of the past and the appearance of the right to environment in the Hungarian constitutional law. The main part of my paper dissected the regulations of the Act XX. of 1949 amended in 1989 in a greater detail, during which I looked into the right to environment’s fundamental characters, the position of this right and other constitutional worth compared to each other – just let our thoughts dwell on the right to life or proprietary rights. Finally within this section I examined the most important decisions of the Constitutional Court. I thought it necessary to dissect those decisions because the lawinterpretative and law-developing activity of the Constitutional Court is an integral part of that progressive process, which led to the fact that the principles, rights and duties related to the environmental protection and healthy environment are drafted not only in international documents, but also in the level of fundamental law in Hungary. In the third part of my publication, I scanned the regulations of the new Hungarian “Fundamental Law” having relevance to environmental law: in the first place I put emphasis on to attract the attention on the reforms being different from the former regulations.


179

And finally, in the fourth chapter I examined the regulations of constitutions of certain European countries having relevance to environmental law.

A KÖRNYEZETVÉDELEM, ILLETVE A KÖRNYEZETHEZ VALÓ

Recommend Documents