Környéki idegrendszer Szerk.: Vizkievicz András
A környéki idegrendszert • 12 pár agyideg, • 31 pár gerincvelőideg, • érző és vegetatív mozgató idegdúcok alkotják. Agyidegek Az agy alapjáról, az agytörzs területéről erednek. I. Szaglóideg. II. Látóideg. III. IV. V.
VI. VII.
VIII.
Szemmozgató ideg. Sodorideg. Háromosztatú ideg, az egész arc, az orr, a száj, a fogak általános érzőidege, valamint néhány rágóizom mozgató idege. Távolító ideg. Arcideg az arc izmainak mozgató, a nyelv mozgató és érző idege.
Halló-egyensúlyozó ideg.
IX.
Nyelv-garat ideg.
X.
Bolygóideg. A legnagyobb paraszimpatikus kevert agyideg, a mellüreg és a felső hasüreg zsigereit idegzi be.
XI.
Járulékos ideg a váll és nyakizmok mozgató idege. Nyelvalatti ideg a nyelv izmainak mozgató idege.
XII.
• • •
Tisztán érző: I., II., VIII. Tisztán mozgató: a szemmozgató idegek: III., IV., VI., továbbá XI., XII. A többi kevert, azaz érző és mozgató rostokat egyaránt tartalmaznak.
A tisztán érző agyidegek kivételével a legtöbb agyideg tartalmaz paraszimpatikus vegetatív idegrostokat is. A gerincvelő idegei 31 pár. Tartalmazzák: az érző idegsejtek bevezető rostjait, a gerincvelői szomatikus mozgató, illetve központi vegetatív sejtek kivezető rostjait. A két gyökér egyesülésével jön létre a gerincvelői ideg, ami kevert ideg.
1
A gerincvelő szelvényezettségét a belőle kilépő 31 pár gerincvelői ideg mutatja. • • • • •
Bár csak 7 nyakcsigolyánk van, mégis 8 nyaki szelvény található, hiszen a koponya nyakszirtcsontja és az első nyakcsigolya között is lép ki 1-1 gerincvelői ideg. Mellkasi szegmentumból 12, ágyékiból 5, keresztcsontiból szintén 5 van, és a legelső farkcsigolyához is tartozik egy idegpár. Ez utóbbi a keresztcsont alján található nyíláson hagyja el a gerinccsatornát.
Az egyes gerincvelői idegek szelvényezett lefutásának megfelelően testünk szelvényezetten szerveződik. Idegdúcok A környéki idegrendszerhez tartozó idegsejt csoportosulások, amelyek lehetnek: • érződúcok, ilyenek a csigolyaközti dúcok, bennük pszeudounipoláris érző neuronokkal, • vegetatív mozgató dúcok, melyekben vegetatív mozgató neuronok találhatók. A vegetatív mozgató dúcok funkciójuk és elhelyezkedésük szerint tartozhatnak: • szimpatikus idegrendszerhez, ilyenkor o a gerincvelő két oldalán, ill. o a szervek közelében találhatók, • paraszimpatikus idegrendszerhez, ekkor a beidegzett szerv falában vannak.
Vegetatív (autonóm) idegrendszer Az idegrendszer azon működő része, amely az akaratunktól független szabályozza (autonóm módon), összehangolja a belső szervek működését. Szerepe az állandóan változó körülmények között a szervezet homeosztázisának fenntartása. A zsigerek - mirigyek, simaizmok - reflexműködésén alapuló irányító rendszer (vegetatív reflexek). Feladatai: Vérkeringési rendszer: szív, erek, vérnyomás szabályozása. Légzőműködések irányítása. Táplálkozással, emésztéssel kapcsolatos működések összehangolása. Kiválasztás, húgyhólyag működésének irányítása. Só és vízháztartás szabályozása (ADH). Hőszabályozás lebonyolítása. Szexuális reflexek működtetése. Szem belső izmainak mozgatása (pupillareflex, akkomodáció). Mellékvesevelő hormontermelésének szabályozása.
2
Vegetatív központok Emeletszerűen szerveződnek, azaz a gerincvelői és a nyúltagyi elsődleges központokat a hídi és a középagyi másodrendű központok szabályozzák. Az egész vegetatív rendszer működését hipotalamikus, ill. nagyagyi – limbikus rendszer - központok hangolják össze. 1. A gerincvelő oldalsó szarvában elhelyezkedő központi vegetatív neuronok irányítják a • székletürítés, vizeletürítés, • a bélmozgások (+ enterális idegrendszer – ideghálózat a bélcső falában - szabályozza), • az erekció, ejakuláció reflexek működését. 2. Az agytörzsi hálózatos állományban a keringés, légzés, köhögés, tüsszentés, nyelés, hányás, szopás, nyálelválasztás, a szem alkalmazkodásának (pupilla reflex, accomodáció) reflexközpontjai találhatók. 3. Hipotalamusz Táplálkozás, folyadékfelvétel (ozmoreguláció), hőszabályozás, hormonális rendszer központjai helyezkednek el. 4. A nagyagy integráló szerv, központjai főleg a limbikus rendszer területén találhatók. Környéki része 1. Idegek Vegetatív rostot is tartalmazó gerincvelői idegek, a nyaki szakasz kivételével. Vegetatív rostot is tartalmazó agyidegek (III. VII. IX. X). A vegetatív rostok átléphetik a test középvonalát (szemben a szomatikus rostokkal). 2. Dúcok Lehetnek közvetlenül a gerincvelő mellett, mint pl. a szimpatikus határlánc dúcai, vagy a szervek előtt, ill. azok falában, mint pl. a paraszimpatikus rendszer dúcai. 3. Receptorok– interoreceptorok, visceroreceptorok • Belek, • erek, • tüdő falában, • vagy maga a központ a receptor o ilyen az agytörzsben a CO2-ra érzékeny légző kp., o ill. a hipotalamuszban a vér ozmotikus koncentrációjára érzékeny szomjúság központ. Fajtái: nyomásreceptorok: szív körüli nagyerek falában (carotis sinus, aortaív), feszítési receptorok: tüdő, bélfal, húgyhólyag, gyomor falában, kemoreceptorok: szív körüli nagyerek falában (glomus caroticum, aorticum), ozmoreceptorok: hipotalamuszban, termoreceptorok: hipotalamuszban, bőrben, zsigerekben. 4. Végrehajtók, célszervek a belső szervek, azok simaizmai, ill. mirigyei és a szívizom. 3
Gerincvelő vegetatív reflexei Gerincvelő által végrehajtott, de felső szabályozója a hipotalamusz. Ilyen például • a hólyag-, a végbélürítő reflex, • az erekció, ejakuláció szabályozása, • bélmozgások működtetése. •
Hashártya reflex: féregnyúlvány megakadályozza a bélmozgást.
gyulladásban
Bevezető szár Ugyanolyan, mint a szomatikus reflexek esetén, a csigolyaközti dúcokban található érzőidegsejtek nyúlványai vezetik be az ingerületet a hátsógyökéren keresztül. Központ A gerincvelő oldalsó szarvában. Kilépő vegetatív rostok • A mellsőgyökéren keresztül hagyják el a gerincvelőt, majd • gerincvelőidegekben (kivéve a nyaki szakasz), ill. az agytörzs területéről (III., V., VII., IX., X.) kilépő agyidegekben futnak a szervekhez. • Vegetatív dúcban kapcsolódnak át. Szimpatikus idegrendszer Általában a szervezet • általános aktivitását fokozza, az erőtartalékait mozgósítja, testünket készenléti állapotba hozza. • Felkészíti a szervezetet a nagyobb terhelések elviselésére. A stresszelmélet szerint a stresszhatások (erőfeszítések, megpróbáltatások) olyan fiziológiás változásokat okoznak a szervezetben, amelyek mindig azonos jellegűek, függetlenül attól, hogy mi volt a kiváltó ok. A különböző megterhelő ingerekre a szervezet azonos módon reagál, ún. szimpatikus túlsúly alakul ki, mely tónusos jellegű, az egész szervezetre kiterjed. E megváltozott fiziológiás állapotot Cannon- féle vészreakciónak nevezzük. A szimpatikus rostok a gerincvelő háti-ágyéki szakaszán lépnek ki a központi idegrendszerből. Vegetatív dúcok: a gerincvelő két oldalán találhatók. (Paravertebrális dúclánc)
4
Cannon-féle vészreakció során: • a mellékvesevelőből az adrenalin, a noradrenalin felszabadulás fokozódik, • a légzés gyorsul, a légutak tágulnak, • a vázizmok erei tágulnak, • a vérnyomás, szívfrekvencia nő. • a vércukorszint emelkedik (máj glikogén lebontása nő), • a lebontó folyamatok túlsúlyba kerülnek, • a fűtőközpont aktivitása nő, bőr erei szűkülnek, • a pupilla tágul. • A bélműködés – elválasztás, perisztaltika - csökken, a bélcső erei szűkülnek. Paraszimpatikus idegrendszer Hatása kevésbé tónusos, mint a szimpatikus idegrendszeré, inkább helyi jellegű. A szervezet pihenését, regenerációját, energiakészletének feltöltését segíti. Hatásában közreműködő idegrostok • részben agyidegek (pl. III., VII, IX., X.), • részben keresztcsonti gerincvelői idegek útján lépnek ki. A vegetatív dúcok többnyire a beidegzett szerv falában találhatók. Paraszimpatikus jellemzők: • ürítés: hányás, székelés, vizelés, • bélműködés serkentése: nyálelválasztás, gyomornedv, hasnyál elválasztás, bélmozgások fokozása (X. agyideg közvetítésével), • felépítő folyamatok túlsúlya, • közelnézéshez akkomodáció, • hűtőközpont működésének fokozódása. • Erekció.
Minden belső szervünk kettős beidegzésű, vagyis szimpatikus és paraszimpatikus rostokat egyaránt kap, kivéve a mellékvesevelőt, amely kizárólag a szimpatikus idegrendszerhez tartozik, mivel tulajdonképpen nem más, mint módosult szimpatikus dúc, benne átalakult, nyúlványaikat vesztett idegsejtek találhatók. A kétféle hatás arányát a hipotalamuszban található magvak hangolják össze.
5
Szimpatikus hatás
Paraszimpatikus hatás
Központja
Hipotalamusz
Hipotalamusz
Szív
Teljesítmény fokozódik
Teljesítménye csökken
Koszorúserek
Tágulnak
Szűkülnek
Vérnyomás
Emelkedik
Csökken
Légzésszám
Fokozódik
Lassul
Hörgőcskék
Tágul
Szűkül
Nyálmirigyek.
Fokozódik (mucinózus)
Fokozódik (acinózus)
Emésztőszervek
Lassul
Fokozódik
Vércukorszint
Emelkedik
Csökken
Pupilla
Tágul
Szűkül
Neurotranszmitter
Adrenalin
Acetilkolin
Bőrerek
Szűkülnek
Tágulnak
Verejtékezés
Fokozódik
Fokozódik
Hatás tartóssága
Tartósabb
Gyorsan megszüntethető
Szerv
A limbikus rendszer A talamuszok körüli, főleg a nagyagyhoz tartozó ősi magcsoportok, ill. kéregrészletek (homlok-, ill. halántéklebeny) alkotják. A legfelsőbb vegetatív szabályozó rendszer. Hypothalamus (egyesek szerint) Amygdala Hippocampus Gyrus cinguli Septalis magok
1. A vegetatív és a szomatikus idegi szabályozás összehangolója, a vegetatív idegrendszer legfelső központja. 2. A limbikus rendszer alapvető szerepet tölt be a magatartás szabályozásában: érzelmek (emóciók: félelem, szorongás, aggódás), indulatok (düh), akarati élet (motivációk), szociális interakciók szabályozásában, szervezésében. 3. Szerepe van továbbá az érzelmi reakciókhoz kapcsolódó tanulási folyamatokban (klasszikus és operáns kondicionálás), „jutalomkereső magatartás” kialakulásában. 4. Hosszú távú memória kialakulásában alapvető fontosságú.
6
A stressz A stressz „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenálló képességét, folyamatos megterhelést jelent. A szervezetünk működésének a megváltozásáért részben • idegi – szimpatikus idegrendszer -, • részben hormonális mechanizmusok felelősek. Kiváltó okok A felgyorsult életvitellel kapcsolatos mindennapi események (például tömegközlekedés, munkavégzés). Az egyén életének nagyobb fordulatai: vizsgák, költözés, állásváltoztatás, elbocsátás, házasság, betegség, egy személy halála. Belső konfliktusok. A legáthatóbb és legnehezebben megoldható konfliktusok: Párkapcsolati problémák, vagy épp a párkapcsolat hiánya miatt kialakuló belső feszültség. A közösségből való kitűnés vagy a közösségbe való beilleszkedés vágyának be nem teljesülése. Az elfojtott érzelmek, gondolatok, vágyak okozta belső feszültség.
Háborúk, katasztrófák. Típusai 1. Akut: hirtelen előállt stresszhelyzetben. 1. Krónikus stressz: tartós, hosszabb ideig fennálló terhelés hatására alakulhat ki. Tünetek: részben fiziológiás, részben érzelmi változások történnek. Magas stresszhormon szint: adrenalin, kortizol. Magas vércukorszint. Emelkedett vérnyomás, magas koleszterinszint, érelmeszesedés. Immunrendszer működése gyengül, gyakori betegségek. Izomfeszülés (nyaki, háti, mellkasi izmokban). Gyakori émelygés, hányás, gyakori hasmenés, vagy székrekedés. Fokozott verejtékezés, izzadás vagy hideg kéz-láb, remegés, rángatózás, dadogás vagy egyéb beszédzavarok. Menstruációs zavarok, szexuális vágy megszűnése. Tartósan rossz közérzet. Szorongás. Pánikrohamok, esetleg pánikbetegség. Depresszió, ingerlékenység, alvászavar. Soványság, elhízás. Tanulási, koncentrálási és térbeli tájékozódási zavarok. A stresszortól függetlenül testünk automatikusan felkészül a veszedelemre. A stressz okozta tünetek hasonlóak a Cannon-féle vészreakcióhoz.
7
A stresszkeltő szituációk érzelmi válaszokat eredményeznek. Ide tartozik: Szorongás – ezalatt értjük a félelem, feszültség és a rossz előérzetét. Legfőbb tünetei: süketség a világra, alvászavarok, a trauma újraéledése az álmokban. Harag és agresszió – a harag agresszióhoz vezet. A gyerekek gyakran dühösek lesznek és agresszív viselkedést mutatnak, amikor frusztrációt élnek át. A frusztráció-agresszió elmélet szerint, ha egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Fásultság és depresszió.
A memória Az emlékezés fogalma A múltbeli tapasztalatok tudatunkba visszatükröződnek, újra megjelennek anélkül, hogy az eredeti inger jelen lenne. A tanulás során az idegrendszerben tartós strukturális és funkcionális változások mennek végbe. A memória/emlékezés 3 szakasza Kódolás: a környezet információit alakítjuk át Salvador Dali: Az emlékezet állandósága valamilyen jelentéssel bíró egységre. Tárolás: a kódolt információt emlékezetünkbe emeljük, tároljuk. Előhívás: a korábban elraktározott információkat felidézzük, tudatunkba emeljük. Az információ tárolásának időtartama szerint háromféle emlékezeti tár ismert. Az emlékezeti folyamatok aszerint alakulnak, hogy a tárolni kívánt anyagot • egy másodpercig (1-2 sec), • néhány másodpercig (10-20 sec), • ennél hosszabb ideig szeretnénk megőrizni. 1. A szenzoros tárak Minden pillanatban óriási információmennyiség hat az érzékszerveinkre. A környezet információi elsőnek az ún. szenzoros tárakba kerülnek. A szenzoros tárak minden információt képesek befogadni, az érzékszervek működéséhez köthető. A szenzoros tárak elnevezés arra utal, hogy ezekben a tárakban az érzékleti ingerek (pl. kép, hang stb.) tárolódnak néhány tizedmásodpercig. Ezekbe a tárakba olyan információk is bekerülnek, amelyekre nem is figyelünk, nem tudatosulnak. Sperling kísérlete: a kísérleti személyeknek 3 sorban 4-4 betűt mutatott 50 mp ideig és arra kérte őket, hogy idézzenek fel annyi betűt, amennyit csak tudnak. Azt találta, hogy a kísérletben résztvevők csak 4-5 betűről tudtak beszámolni, de többen azt állították, hogy sokkal több betűt láttak, mint amennyit fel tudtak idézni. Minden érzékszervnek saját szenzoros tárrészlete van. Megkülönböztetünk ikonikus (képi információk), echoikus (hallási információk) és haptikus (tapintási információk), stb. tárat.
A szenzoros tárak kapacitása végtelen, ellenben a bekerülő információk emléknyomait nagyon rövid ideig, max. pár másodpercig képes csak megőrizni. Az információk megőrzésének ideje a szenzoros táraknak megfelelően változik: az ikonikus tár 1 másodpercig, az echoikus 2-4 másodpercig őrzi az információt.
A szenzoros tárak működésének hátterében ún. reverberációs körök állnak. A külső ingerlés hatására az egyszerre aktiválódó neuroncsoportok között olyan hurokpályák, reverberációs
8
körök alakulnak ki, melyek a későbbiekben egymást kölcsönösen serkentve képesek fenntartani az ingerületet a külső ingerlés megszűnte után is. A felejtés formája az elhalványulás ebben a memóriatárban. Amennyiben a figyelmi működés a szenzoros tárban tárolt anyagra irányul, az előhívható és a felismerési folyamatok hatására átkerül a rövid távú memóriába. 2. Rövid távú memória STM A rövid távú memória az, ami az észlelés után a tudatban megmarad (egy telefonszám megjegyzése, amíg beütjük azt a telefonkészülék billentyűzetén). Az STM-ban az információk kódolása akusztikusan és vizuálisan történik. Az emléknyomokat az STM maximum 30 másodpercig őrzi meg, kapacitása korlátozott. Az STM-ben a felejtésnek két okát emelhetjük ki: • az elhalványulást, ha nincs szükségünk az STM-ben tárolt információkra többé, • és a kirekesztést, ha az új információk kiszorítják a régit, hiszen az STM kapacitása korlátozott (7 +/- 2 elem (egy elem, pl. egy név, szám, jel, stb.)). Az STM munkamemória, mivel szerepet játszik az információk aktív feldolgozásában és átmeneti tárolásában. „Munkapadként” szolgál a hosszú távú memóriából előhívott, a problémák megoldásához szükséges információk tárolásában. Az STM-ből az információ ismétlés és gyakorlás révén kerül tovább a hosszú távú memóriába. Az STM működésének a hátterében szintén reverberációs körök állnak. Összefoglalva Megfeleltethető a tudatosságnak, munkaasztal jellegű, ezek alapján hozunk döntéseket, az itt tárolt információk állandóan hozzáférhetőek, az itt tárolt információk általában 20 mp után eltűnnek, az információkat a felejtéstől ismétlés által óvhatjuk meg, korlátozott kapacitású, prefrontális lebenyhez kötött funkció. http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/az-erzekeles-es-a-rovid-tavu-memoria-vizsgalata 3. Hosszú távú emlékezet LTM Az összes számunkra hozzáférhető információt őrizzük itt. Az információkat elsősorban jelentésük alapján kódolja és tárolja. A felejtés oka a tárolás közben fellépő veszteség, illetve előhívási hiba következménye. Az LTM sejtszintű átalakulások révén alakul ki, melyek hátterében fokozott fehérjeszintézis, ill. új szinapszisok kialakulása áll. Jelen ismereteink szerint kapacitása végtelen, az itt tárolt információkat a STM-ba juttatja vissza, ahol műveleteket hajtunk végre vele. Az LTM lokalizációja a limbikus rendszerhez köthető, elsősorban a hippokampuszhoz és a mandulamaghoz (amygdala). Információ → kódolás → szenzoros tár → STM → LTM
9
Összetevői közé sorolható az implicit és explicit memória. Implicit memória: a képességek, tevékenységek raktározódnak. Ilyen pl., hogy hogyan kell biciklizni. Explicit memória: A múltbeli események előhívása, Két részre tagolódik: szemantikus tár és epizodikus tár. Szemantikus tár: az általános információk tárolódnak. Ilyen például a szavak jelentése, dátumok, melyek nem jelentenek személyes érintettséget, stb. Epizodikus tár: a személyes események tényeit tároló emlékezeti tár. Itt tehát életünk egyes epizódjai raktározódnak (az én születésnapi vacsorám, az én nyaralásom, stb.).
A rövid és hosszú távú memória kontrollfolyamatai A tanulás a gyakorlás és/vagy tapasztalatszerzés következtében bekövetkező viszonylag állandó viselkedésváltozás, melynek folyamatát különféle, ún. kontrollfolyamat segíti elő. A kontrollfolyamatok az információ kódolását és a memóriatárak közötti áramlását szabályozzák. Ilyenek a felismerés: könnyebb megjegyezni olyan dolgokat, amiket felismerünk. Figyelem: az ingerek sokasága közül kiválasztunk egyet és arra összpontosítunk. (bővebben 12. oldal) Ismételgetés: célja lehet, hogy a rövid távú memóriában néhány másodpercig fenntartson valamit (telefonszám), vagy, hogy átemeljen valamit a hosszú távú memóriába. Szervezés: a különálló információtömböket logikus, ill. hierarchikus fába szervezzük. Értelmes kapcsolatok kialakítása: értelmes tanulásról akkor beszélünk, ha az új ismeretet be tudjuk illeszteni régi ismereteink közé, ha sikerül összekapcsolni olyan információkkal, amiket már jól ismerünk. Társítás: a számunkra értelmetlen információtömböket értelmesekkel társítunk, így lehetővé tesszük a későbbi felidézést. Egyik ilyen a kulcsszó-módszer. Például az angol curtain (függöny; ejtése: cörtn) szót úgy jegyzi meg valaki, hogy egy körte mintás függönyre gondol. Cselekvés szerepe: idegen nyelv tanulásánál, ha az igéket úgy tanuljuk meg, hogy közben végre is hajtjuk őket, akkor a tanulás hatékonyabb. Kontextus szerepe: egy információtömböt azon a helyen jobban vissza tudunk idézni, ahol bevésődött. (Egyik szobából átmentünk a másik szobába valamiért, de mire átértünk, elfelejtettük miért indultunk. Visszatérve könnyebben eszünkbe jut.)
Az agyféltekék aszimmetrikus működése (lateralizáció) Bal domináns félteke
Jobb szubdomináns félteke
Jobb testfél mozgatása
Bal testfél mozgatása
Nyelvi funkciók, tudat
Muzikalitás
Algebrikus
Geometrikus, téribeli tájékozódás
Absztrakt gondolkodás
Képzelőerő, kreativitás, művészi tehetség
Formális
Gyakorlatias
Elemző (analitikus)
Egészleges (holisztikus)
Logikus
Intuitív (megérzésen alapuló)
Racionális
Érzelmi
10
Az agyhasítás a két agyféltekét összekötő idegrost-köteg, a kérgestest átvágása. Rendkívül ritka műtét, általában az epilepszia egyes súlyos, más módon kezelhetetlen változatainál alkalmazzák, mivel a kérgestest átvágása után az epileptikus rohamok nem képesek átterjedni az egyik agyféltekéről a másikra. A műtétek lehetőséget adtak egy nagy jelentőségű kísérletsorozatra, ami az agyi lateralizációt, a jobb és bal agyfélteke képességei közötti eltérést vizsgálta. Átvágás nélkül, normális esetben a jobb látótérben található tárgyak képe a bal féltekébe kerül és fordítva. Roger Sperry (1981 Nobel-díj) kísérletei során, műtéten átesett alany látómezejét kettéosztották, így a két agyféltekét különböző információval tudták ellátni. Mivel a beszédközpont az agy bal felében található, és a bal agyfélteke csak a látómező jobb oldalát látja, az alanyok képtelenek voltak megnevezni a bal látómezejükben felmutatott tárgyakat (aminek a képe a jobb féltekébe kerül), és látszólag nem is tudatosult bennük, hogy mit látnak ott, azonban képesek voltak például az eléjük tett tárgyak közül kiválasztani a megfelelőt. Mindkét féltekének bemutatják a tárgyak írott listáját (köztük: kés és könyv is). Azután a „könyv” szót vetítik a jobb féltekének. Utasításra a személy leírja a „könyv” szót, de nem tudja megmondani, hogy bal keze mit írt le. Oka: a jobb félteke látta, írta a szót, bal kimondaná, de nincs kapcsolat a kettő között.
A tanulást megalapozó megismerési – kognitív- folyamatok. Érzékelés A külvilág ingereinek felfogása az érzékszerveink, ill. receptorsejtjeink segítségével. A megismerés első lépcsőfoka. Amikor az érzékleti információk akciós potenciálok révén, felszálló érzőpályákon eljutnak az agykéreg megfelelő területeire, akkor ennek eredménye lehet az észlelés. Az adott érzékszervből az információ az agykéreg megfelelő területére kerül, ahol a kérgi neuronhálózatok dekódolják a beérkező digitális jeleket, melynek eredményeképpen kialakul az eredeti ingernek megfelelő – adekvát - érzet. A fény a szem adekvát ingere, az agykéreg nyakszirti lebenyének elsődleges látókéregében az adekvát inger hatására az adekvát érzet, a fényérzet alakul ki. Észlelés (percepció) Az észlelés során felismerjük, tudatunkba emeljük és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező érzékleteket. Az észlelésünket jelentősen befolyásolják előzetes tapasztalataink, pillanatnyi hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, valamint az adott kultúra, amelyben élünk. Az észlelésben nagyon fontos szerepe van a tanulásnak is. Az észlelés minden esetben szubjektív, személyes jellegű. Két egyén ugyan arról a dologról mást észlel. Az érzékelés, észlelés folyamatának elkülönítése jól szemléltethető a kétértelmű ábrákkal (ugyanazt a fizikai ingert kétféleképpen is észlelhetjük, azaz értelmezhetjük), vagy az egyik embernek például hangos a zene és meleg a szoba, míg a másik épp az ellenkezőjét észleli, pedig a fizikai inger ugyanaz.
11
A figyelem A figyelem az ingerek közötti szelektálás. Válogatunk az ingerek között, a külső és a belső környezetünkből eredő ingerek áradatából mit észlelünk, azt a figyelem határozza meg. A figyelem működését kiválóan modellezi a reflektor működése. „A figyelmi működés egy mozgatható reflektorra hasonlít, melynek fényét ráirányíthatjuk a bennünket érdeklő dolgokra, kiemelve azt a környezetében levő, homályban maradó tárgyak közül. A reflektor fókuszát szűkítve a megvilágított terület kisebb lesz, de élesebben, részletgazdagabban látjuk. Ha szélesítjük a fókuszt, nagyobb területet, több dolgot tekinthetünk át, de ezeket már nem látjuk olyan élesen.”
A figyelem kiemeli, pontosabbá, élesebbé teszi észlelésünket, optimális feltételeket teremtve ezzel az információk felfogásához és feldolgozásához (memória kontrollfolyamat). A képzelet Az emberi elme azon képessége, melynek segítségével a személyiség a valóság elemeinek gondolati kombinálásaként olyan új képeket alkot, amelyek ilyen formában a valóságban nem léteznek. A képzelet a valóságot veszi alapul, hozzájárul új összefüggések felfedezéséhez.
A hallucináció A hallucináció vagy érzékcsalódás során olyan érzéki benyomások jönnek létre, melyeknek külső inger nem feleltethető meg. A tudatmódosító szerek egy része ún. halucinogén drog, mint pl. az LSD, cannabis származékok – marihuána, hasis -, meszkalin. Elsődleges hatásuk az érzékelés, az észlelés, a gondolkodás szokásos folyamatainak megváltoztatása, módosult tudatállapotok létrehozása. Hatásukat a szinapszisok működésének megváltoztatásán keresztül fejtik ki, a tévképzetek pl. a neurotranszmitterek hatásának fokozásával érhetők el. Az LSD hatása a noradrenalinnal, dopaminnal, szerotoninnal való kémiai hasonlósága alapján a szimpatikus, a dopaminerg rendszer, és a szerotonin-receptorok izgatásán alapul.
„Utazás”: a hatás akár órákon keresztül tart, melynek során pszichikai és érzékszervi zavarok, képek, élmények keletkeznek. Fokozott hallucinációk, rémlátomások, „bad-trip” (rossz utazás), kellemetlen, fenyegető tartalmú hallucinációk hatására szorongás és pánik alakul ki. Tér- és időzavarok, öngyilkosság, öncsonkítás, mások elleni agresszió veszélye nagy. Kényszerképzetek, mint pl.: a repülni tudás, továbbá hányás, hidegrázás, izzadás, fejfájás, esetleg rémképek jöhetnek létre. Túladagolásnál elmekárosodás, tartós használat során depresszió veszélye nagy. Gondolkodás A gondolkodás során nem közvetlenül az ingerre jön létre a válasz, hanem az ingerek reprezentációit használjuk, a reprezentációkon hajtunk végre műveleteket. Reprezentáció: a világ belső leképezése, szubjektív megjelenítése. A gondolkodás szimbolikus tevékenység, melynek során valami nem jelenlévőnek (lehet tárgy, esemény) szimbólumokkal történő helyettesítése, belső megjelenítése (reprezentációja) zajlik. A gondolkodás formái: • a képi, • a nyelvi, • a mozgásos gondolkodás.
12
Az emberi tanulás A tanulás fogalma A tanulás a gyakorlás és/vagy tapasztalatszerzés következtében bekövetkező viszonylag állandó viselkedésváltozás. A tanulás az a folyamat melynek során a memória változásai kialakulnak. A környezethez való rugalmas alkalmazkodás kialakulásának elengedhetetlen feltétele. A tanulás során szerzett tapasztalatok révén személyiségünk fejlődik, változik. Az emberi tanulás formái Habituáció (megszokás) A habituáció során az alany megszokja egy adott közömbös inger gyakori jelenlétét és nem válaszol rá. A habitúáció feladata, hogy az alany számára megkülönböztesse az újat és a már ismerőst. Nem halljuk például a fali óra ketyegését, mert a habituáció következtében ismerőssé vált és hozzászoktunk. Szenzitizáció (érzékenyítés) Az alany az ismételt ingerek hatására egyre érzékenyebbé válik. Általában a fontos, erős ingerek szenzitizációhoz, a gyenge, közömbös ingerek habituációhoz vezetnek. Például megtanuljuk, hogy hevesebben reagáljunk egy készülék által adott zajra, ha azt gyakran annak elromlása követi. Az imprinting (bevésődés) A bevésődés jellemzője, hogy csak bizonyos életkorra jellemző – kritikus időszak- és egész életre szól, kitörölhetetlen. • Pl. a korai anya-gyerekkötődés (2-6 hónap között), • járástanulás, • beszédtanulás, nyelvi képesség elsajátítása. Azok a gyermekek, akik 7 éves korukig nem kerülnek kapcsolatba a nyelvvel, később sem tudják már tökéletesen elsajátítani. Kondicionálás (társítás) Lényege, hogy két, - egyébként egymástól független – az alanyra ható esemény meghatározott időbeli viszonyba kerül egymással, majd az alany viselkedésében olyan változások következnek be, amelyek a két esemény közötti időbeli kapcsolat felismerésének következménye.
13
1. Klasszikus kondicionálással – I. típusú feltételes reflex - magyarázzák pl. bizonyos félelmek kialakulását. A feltételes reflex kiépülésekor egy, a személy számára közömbös – feltételes - inger a megerősítés során társul egy, az alany számára feltétlen reflexet kiváltó, nem közömbös ún. feltétlen ingerrel. A tanulás előre haladtával, a társítás eredményeképpen a feltételes inger önmagában is kiváltja az ún. feltételes választ. Fájdalmas – feltétlen - inger hatására vérnyomás-növekedés, szívfrekvencia-fokozódás következik be. Ha valakinél több alkalommal fájdalmas orvosi beavatkozást kell végezni, akkor néhány alkalom után – feltételes reflex eredményeként – már a beavatkozás megkezdése előtt, az orvosi szoba, a műszerek látványa – eredetileg közömbös inger - félelmet kelt: még nem érez fájdalmat, de emelkedik a vérnyomása, gyorsul a szívműködése (feltételes válasz). 2. Az operáns kondicionálás elvei pedig jól alkalmazhatóak az oktatásban, gyereknevelésben. Az operáns vagy vezérlő tanulás – próba-szerencse tanulás - lényege, hogy a motiváló (vagy demotiváló) esemény az alany valamilyen spontán reakcióját kövesse. A gyerek kezdetben sokoldalú, spontán viselkedéséből a szülők csak néhányat erősítenek meg. A gyerek növekedésével a megerősített viselkedések fennmaradnak, míg a meg nem erőstett viselkedések elhalványulnak (bilizés). Operáns tanuláson alapul a rászokás és leszokás folyamata is. A pszichoaktív szerek (dohány, alkohol, kábító és serkentő hatású drogok, hallucinogének) fogyasztása azért is válhat szokássá, mert pozitív megerősítő hatásúak: kedvező hatást gyakorolhatnak a közérzetre, kellemes érzelmi állapotot idézhetnek elő. A pozitív megerősítés hátterében a limbikus rendszeri jutalmazási központokban dopamin felszabadulás áll, ill. a dopamin csökkenése az alapja a motiváció, a jutalomkereső magatartás kialakulásának. A drogokról való leszokás egyik lehetősége olyan hatóanyag szedése, amelynek önálló hatása nincs, de droggal együtt alkalmazva rossz közérzetet okoz. A komplex tanulás alatt az asszociációképzésnél többet jelentő tanulást értjük, mint például • a környezetről egy mentális térkép kialakítása, ill. • egy stratégia alkalmazása egy probléma megoldása során (Köhler, csimpánzai). A tanulás kulcsa az élőlény azon képességében rejlik, hogy a világ egyes vonatkozásait mentálisan reprezentálja (leképezze), és azután ezeken a mentális reprezentációkon műveleteket hajtson végre. Edward C. Tolman kutatásaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan találja meg bonyolult útvesztőkben az utat a patkány. Szerinte a bonyolult útvesztőkben haladó patkány nem jobbra és balra fordulások sorozatát tanulja meg, hanem egy kognitív térképet alakit ki, amely az útvesztő alaprajzának mentális reprezentációja. A patkány operáns tanulással kialakította az útvesztő belső reprezentációját, amely a folyosók közti térbeli kapcsolatokat tartalmazza.
14
Komplex tanulás a belátásos tanulás A komplex tanulás során az alanyok megoldhatnak problémafeladatokat úgy, hogy a megoldás elemeit előre, észbelileg (mentálisan) illesztik össze. Ilyen pl. amikor egy kisgyerek rájön, hogy a magasan levő tárgyat elérheti, ha egymásra rakott mesekönyvekre áll fel. A szociális tanulás Minden olyan tanulást, amely révén bekövetkező viselkedésváltozás társas kölcsönhatások következtében alakul ki, szociális tanulásnak nevezünk. A szociális tanulás a szocializáció folyamatában értelmezhető. Az a folyamat, amely által az egyének olyan tudásra, képességekre tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. A szocializációt tehát felfoghatjuk úgy is, mint a személyiség fejlődésének társadalmi vetületét. A szociális tanulás formái • Utánzás: a szociális tanulás legelemibb formája. Az anyanyelvünk elsajátítása is utánzáson alapszik (kritikus időszakban). A fejlődés során a leghamarabb az utánzás jelenik meg. • •
•
Modellkövetés: itt már az utánzott cselekvés mellett az is fontossá válik, ki az, akit utánzunk. A modellválasztás történhet egyszerű szimpátia alapján, szerepirigység, a szociális hatalom jelentette presztízs alapján is (olyan vagyok, mint Rambo). Azonosulás: a pszichoanalízis egyik központi fogalma, Freud nevéhez kötődik. Az azonosulás során a szándékosan vagy spontán választott modelltől átvett viselkedési minták a személyiségbe beépülve annak részévé válnak. Az azonosulás során a hangsúly nem az átvett viselkedésen van, hanem a választott modellel való kapcsolat fenntartásán (én vagyok Rambo). Belsővé tétel: a szociális tanulás legmagasabb szintje, ahol a modell nem játszik fontos szerepet. A viselkedésformák vagy értékek átvétele azért történik, mert az egybevág az egyén saját értékrendszerével és így annak átvétele magában is jutalomértékű. Az átvett viselkedésforma, érték, vélemény stb. függetlenedik a forrástól, és szervesen beépül a személyiségbe, azaz belsővé válik (én vagyok az igazság, a harc).
A szociális tanulás formái nem különíthetőek el élesen egymástól. Egymásra épülve, együttesen alakítják és formálják személyiségünket. A szociális tanulás eszköze a nyelv A nyelv egy megállapodáson alapuló jelrendszer, az emberi kommunikáció alapja. A jel egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A nyelvnek a megjelenési formái a beszéd, az írás és a jelelés. Az ember ismereteinek nagy részét a beszélt vagy írott nyelv használatával, más emberek közvetítésével szerzi. A kultúra alapja. A beszéd hangok útján közölt emberi információátvitel. A beszéd jelei hangok, szavak, mondatok, stb. A beszéd fejlettségétől függ az ember értelmi és pszichés fejlődése. A beszédmozgató központ – Broca area - a bal agyfélteke homloklebenyében található meg, a beszédértő központ szintén a baloldali halántéklebenyben helyezkedik el. Az emberi nyelv négy olyan sajátossággal bír, ami megkülönbözteti bármely más állati kódrendszertől. Ezek közül a sajátosságok közül egy, kettő jellemezhet bizonyos állati kódrendszereket is, mind a négy együttesen azonban csak az emberi nyelvre jellemző.
15
• • • •
A leválasztottság. A nyelv segítségével az ember képes közvetlenül nem jelenlevő, térben és időben távoli dolgokról, eseményekről is kommunikálni. A nyitottság. A nyelv segítségével az ember képes új jelentéseket alkotni, és azokat a többiek felé kommunikálni. A hagyományozás. A nyelvet az új generációk a korábbi nemzedékektől tanulják. Kettős mintázottság. Bár a nyelv korlátozott számú elemből áll, mégis végtelen számú jelentést lehet belőle létrehozni.
Az öröklött magatartási elemek hátterében feltétlen reflexek is állnak, ilyenek az ember létfontosságú öröklött magatartásformái, mint pl. • • • • •
Csecsemőkori szopóreflex. Nyelési reflex. Pupillareflex. Pislogó reflex. Térdreflex stb.
Ezek ún. fiziológiás reflexek, amelyek egészséges embernél megvannak, hiányuk betegségre utal. Ismertek bonyolultabb öröklött magatartásformák is: • mimika: érzelmeket kifejező arckifejezések (pl. a mosoly kultúrától független, ill. az undor, düh kifejezése), • agresszív szándék kifejezése: pl. fenyegető testtartás, dühös arckifejezés, • agresszió elhárítására irányuló viselkedések (pl. szemkontaktus kerülése, elfordulás).
Az agykéreg érző és mozgató működései Elsődleges központok Azok az agykérgi részek tartoznak ide, amelyek az érző pályarendszer végződései, illetve ahonnan a hosszú mozgató pályák kiindulnak. Vagyis az elsődleges központok érzők és mozgatók lehetnek. 1. Elsődleges érzőközpontok A tudatos érzékelés helyei, itt alakulnak ki az érzetek. Az érzékszerveknek, illetve az érzékminőségnek különböző kéregrészek felelnek meg. Testérzés központja: (Br 1,2,3) a nagyagy fali lebenyének elülső részén található. Ide vetítődnek a bőrben, az izmokban, az inakban, az ízületek receptoraiban keletkező ingerületek. Itt van a hő, a tapintás, a nyomás, fájdalom érzetének központja. A receptorok az érzőkéregben pontszerűen vetülnek, azaz az egyes receptor mezőknek pontosan megfeleltethetők adott kérgi területek, ill. sejtoszlopok.
16
Az érzékenyebb testrészekhez, például az ujjakhoz és az ajkakhoz – ahol nagyobb a receptorok sűrűsége - nagyobb agykérgi területek tartoznak. A testfelület agykérgi leképezését az "emberke", vagy más néven homunkulusz segítségével szokás ábrázolni. Látóközpont: (Br 17) a nyakszirtlebenyen helyezkedik el, itt alakul ki a fényérzet. Hallóközpont: (Br 41, 42) a halántéklebeny felső tekervényeiben van. Ízérző központ: fali lebeny alsó részén található. Egyensúlyérzés központja a fali lebenyben van. Szaglóközpont: a halántéklebeny és a homloklebeny alsó felszínén, lokalizálható részeként a limbikus rendszernek. 2. Elsődleges mozgató központok Az elsődleges mozgató központok a homloklebeny hátulsó részén találhatók. Innen indul ki a piramispálya (Br 4). A homloklebenyhez köthető a koordinált szemmozgások központja (Br 8). A mozgató zónán belül elkülöníthetők az egyes testrészeknek és izomcsoportoknak megfelelő központok. Pontszerű vetülés. Az egyes izomcsoportoknak megfelelő központok kiterjedése a hozzájuk tartozó izmok mozgásának kifinomultságával áll arányban. Pl. a nyelv, vagy az ujjak kérgi központjai nagy kiterjedésűek, a törzs központjai viszonylag kicsinyek. Az agykéreg másodlagos központjai Olyan területei ezek az agykéregnek, amelyek nem állnak közvetlen összeköttetésben a perifériával. Az elsődleges központok körül találhatók. Az ide tartozó kéregrészek az elsődleges központokkal és egymással vannak kapcsolatban. Itt is megkülönböztetünk másodlagos érző- és másodlagos mozgató központokat attól függően, hogy milyen elsődleges központtal állnak kapcsolatban. 1. A másodlagos érzőközpontok Azokat az érzeteket dolgozzák fel, amelyek az elsődleges érző központokban elemi benyomásként keletkeznek. Ezekhez a területekhez kapcsolhatók az észlelési folyamatok, itt tudatosulnak, itt kapnak jelentést a különféle ingerek (pl. arcfelismerés).
17
• •
Testérzés központja: bőrből, ízületekből, izmokból érkező ingerületeket észleljük. Látóközpont: színeket, alakokat, formákat itt észleljük. • Sérülésekor a beteg lát, de a látottakat nem ismeri fel. • Ide tartozik az olvasás központ, melynek sérülésekor a beteg nem ismeri fel az olvasott szavakat. • Hallóközpont: itt történik az akusztikus ingerek észlelése. • Ennek része a beszédértő központ. o Ennek hátsó kétharmadát Wernicke-mezőnek nevezzük. o Elülső harmada a zenei hallás központja. o Sérülésekor a beteg hangokat hall, de azokat nem ismeri fel. 2. A másodlagos mozgató központok szervezik rendezetté a mozgásokat. •
A beszédmozgató központ a beszéd összehangolt mozgásaiért felelős area, amelyet Broca-mezőnek is neveznünk, a bal agyféltekében van.
•
Supplementer motoros kéreg: koordinálja a két kézzel végzett összetett mozgásokat. Praemotoros kéreg: összetett mozgások előkészítése, tervezése. Frontális tekintés központ (Br8): akaratlagos szemmozgások koordinálása.
• •
Az agykéreg harmadlagos központjai • • • •
Az elsődleges és másodlagos központok az agykéregnek csupán egyharmadát foglalják el. A fennmaradó területeken találhatók a harmadlagos központok. Ezek a területek végzik a gondolkodást. A harmadlagos központok a másodlagos központokból szállított benyomásokat, emlékképeket egymással, és a régi benyomásokkal társítják. A harmadlagos központok tehát a magasabb idegtevékenység helyei.
Szomatikus mozgásszabályozás A vázizmok működtetésének több szintjét különböztetjük meg. Reflexek, melyek alacsonyabb szinten mennek végbe, nem akaratlagosan, automatikus módon, elsősorban gerincvelői és agytörzsi központok irányítják. Sztereotip mozgások, félautomatikus jellegűek, ilyen pl. a járás, futás, ill. az úszás, kivitelezésében az ún. extrapyramidalis rendszer kéreg alatti törzsmagvai, ill. agytörzsi magvai működnek közre. Koordináció, összehangolás, pontosítás, melynek felelőse a kisagy. Komplex mozgások, melyek bonyolult, nagy odafigyelést igénylő mozdulatok, végrehajtója a piramis pályarendszer.
18
Piramispálya-rendszer Az odafigyelést igénylő, precíz, komplex, nem begyakorolt mozgásokat indítja meg, segítségével tanuljuk meg az egyes mozdulatokat. A mozgások pontosabbá tételében, a koordinációban a kisagy működik közre. Szomatomotoros rendszer, azaz a vázizmok működését irányítja. Zömmel a homloklebeny hátsó részén található elsődleges motoros kéregből indul (kis részben prae- és supplementer motoros részekből). E terület kiterjedt kapcsolatban áll az idegrendszer egyéb területeivel, mint pl. a kisaggyal, az elsődleges érzőkéreggel, a talamusszal, prae és supplementer motoros kéreggel.
A piramispályát az elsődleges mozgatókéreg 5. rétegének piramis sejtjeinek axonjai alkotják, a nyúltvelőben kereszteződik (piramis), a rostok a gerincvelő oldalsó kötegében futnak tovább, így az ellenoldali testfelet mozgatja (85 %-ban a nyúltvelőben, 15 %-ban az elülső kötegben haladva az adott gerincvelői szelvényben kereszteződnek),
közvetlenül a gerincvelő elülső szarvának motoros sejtjeire kapcsol, előtte nem kapcsolódik át (1 neuronos pálya). Minden izomrostnak jól feltérképezhető neuroncsoport felel meg, azaz jellemző a pontszerű vetülés. Az elsődleges mozgatókéregben annál nagyobb egy-egy testrész képviselete, minél több izomrostot működtet, ami által az adott kérgi terület az adott testrész minél finomabb mozgásainak kivitelezését teszi lehetővé. Egy idegrosthoz kapcsolódó izomrostok motoros egységet képeznek. A finom működésű izmokban (kéz izmaiban) egy idegrosthoz átlagosan 3-6 izomrost kapcsolódik, míg a durvább mozgások kivitelezésében közreműködő izmokban több száz. A mimikai izmok, a nyelv, az ajkak és a kézfej rendkívül aprólékosan szabályozott mozgásaiért nagyobb számú agykérgi idegsejt felel, mint a többi testrészért együttesen. A piramispálya-rendszer mind törzsfejlődés, mind egyedfejlődés szempontjából viszonylag későn kialakuló rendszer (a folyamat a serdülőkorban fejeződik be).
19
Extrapiramidális rendszer (mindaz, ami nem piramispálya) A piramispályán kívüli minden más leszálló szomatikus pályarendszer ide tartozik, amely az agykéregből, kéreg alatti törzsmagvakból, agytörzsi struktúrákból közvetít parancsokat a gerincvelői mozgató neuronokhoz. A pályarendszer kiindulási területei: kis részben a nagyagykéreg elsődleges mozgatókérge, nagyagyi törzsdúcok, köztiagy (Talamusz), középagy (Substantia nigra, nucl. ruber), agytörzs (Formatio reticularis), nyúltvelő (Oliva inferior). Sokszorosan átkapcsolódik, különböző szinteken átkereszteződik, majd a gerincvelő mellső szarvának mozgató neuronjain végződik. Ősi, nagy izomcsoportokat mozgató, kevéssé differenciált mozgatórendszer, melynek feladata az automatizált mozgások (járás, futás, úszás), testtartás, izomtónus szabályozása (indirekt mozgatórendszer). Segítségével történik a már megtanult, automatikussá vált mozgások kivitelezése. Megadja a mozgások érzelmi, hangulati komponenseit (gesztusok, mimika), egyéni jellegzetességeit. Feladata az automatikus elhárító, védekező, támadó mozgások szervezése. Törzsfejlődéstanilag ősibb, az egyedfejlődés szintjén korábban megjelenő pályarendszer. A központi idegrendszeri dopamin hiány miatt kialakuló Parkinson-kór elsősorban az extrapiramidális rendszer funkció zavara. Tünetei: tremor (remegés), mely főként a kezeken és az ajkakon jelentkezik, leginkább nyugalmi helyzetben. Rigiditás (izommerevség), amely a hajlító és feszítő izmok egyidejű tónusfokozódása következtében kialakuló izommerevség, továbbá a mimikai izmok merevsége miatt az arc is kifejezéstelenné válik. Bradikinézis (meglassulás), mivel az akaratlagos mozgások lelassulnak, az eltervezett mozdulatsor végrehajtása nehézségekbe ütközik.
20
Ábrák
Az agyvelő üregrendszere
Az agykéreg területei
21
Elsődleges mozgatókéreg és az elsődleges érzőkéreg
A nagyagy fehérállományának pályarendszerei
22
Talamusz és a hipotalamusz magcsoportjai
Az agyvelő alsófelszíne
23
Az agytörzs keresztmetszetei
Kisagy metszetei
24
Az agy felszálló pályarendszerei
Gerincvelő 25
Gerincvelő
Felszálló – érző - pályarendszerek 26
Piramispálya-rendszer
27
