NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
DR. RUTTAI LÁSZLÓ–DR. BERKOVICS GÁBOR
A KORSZERŰ TANANYAGOK KIDOLGOZÁSÁNAK HELYZETE, FOLYAMATA ÉS TAPASZTALATAI A LÉGIERŐ MŰVELETI TANSZÉKEN A kilencvenes években történt átalakulások óhatatlanul kikényszeríttettek egy sor meghatározó jelentőségű változást egyetemünk életében is. Talán nem igényel külön magyarázatot, hogy e változások egyik legjelentősebb területét — az egyetem alaprendeltetéséből adódóan — a tananyagbázis átalakítása jelentette. Mivel ez a kérdéskör oktatási tevékenységünk egyik legfontosabb része, egyben annak meghatározója is, ezért úgy gondoljuk, hogy néhány gondolat erejéig mindenképpen foglalkoznunk kell a korszerű tananyagok kidolgozásának folyamatával és nehézségeivel. A Légierő Műveleti tanszék tananyagbázisáról szólva mindjárt az elején szükséges rögzítenünk azt a filozófiát, amit szerencsére oktatóink többsége magáénak érez, és annak megfelelően is dolgozik. E gondolkodásmód szellemében nem tudunk egyetérteni a „NATO hadtudományt” szinte fétisszerűen független egészként értelmezőkkel, mivel véleményünk szerint — és ezt már az idézőjellel is szerettük volna érzékeltetni — ilyen igazából nincs is. Ellenben teljes mértékben azonosulunk azzal az állásponttal, miszerint a hadtudomány csak a határokat, illetve a koalíciókat kifejező jelző nélkül értelmezhető. Természetesen ezzel nem azt akarjuk kijelenteni, hogy a hadtudomány teljes mértékben függetleníthető az egyes országokban illetve szövetségekben elfogadott eszmerendszertől. Mindössze azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyfajta megközelítésben nagyon helyes és elfogadható volt az is, amit régebben oktattunk, illetve amit a csapatoknál a gyakorlatban is végeztek. Ebből viszont egyenesen következik, hogy napjaink korszerű tananyagainak kidolgozása során — mivel nem a hadtudomány objektív törvényszerűségei, hanem a koalíciós hovatartozást kifejező értelmezések gyakorlata változott — kis túlzással, de nem kell mást tennünk, mint másképpen összerakni a „lego” elemeket az új szakterminológiának megfelelő nyelvhasználatot alkalmazva. Magától értetődik, sőt szinte törvényszerű, hogy ez a legtöbb esetben más képet is fog eredményezni. Az egyértelműség céljából álláspontunk jól kifejezhető azzal az egyszerű, kissé talán vulgáris példával is, miszerint a kés, mint szúró-vágó szerszám leírása illetve a vágás gyakorlatának alapelmélete elsősorban nem attól függ, hogy magát az eszközt kenyér szeletelésére vagy emberi élet kioltására használják. 226
FÓRUM
A KIINDULÓ HELYZET A rendszerváltoztatás, majd a szövetségváltoztatás — ez utóbbi mindkét meghatározó aktusa, vagyis kilépésünk a Varsói Szerződés szervezetéből és belépésünk a NATO-ba egyaránt — nem csak egyetemi, hanem tanszéki szinten is felvetette, sőt kikényszeríttette az oktatott szakterületek, illetve az azokat megjelenítő tananyagbázis felülvizsgálatát és a korszerű tananyagbázis megteremtésének igényét is. E munkában a jelenlegi Légierő Műveleti Tanszék — a sok lehetőség és előny mellett — jelentős hendikeppel indult. Ennek elsődleges oka, hogy a légierő csapatok hadművelet elméletével és harcászatával 1996-ig, a jelenlegi egy tanszék helyett négy — a szolnoki bázist is figyelembe véve hat — önálló tanszék létezett, melyek mindegyike a másiktól függetlenül művelte a saját szakterületét. Azt, hogy munkájukat jól vagy rosszul végezték, most nem akarjuk megítélni. Azt azonban tényszerűen tudjuk, hogy az oktatás esetenként eltérő fogalomrendszerrel, nagyon gyakran egymás mellett elbeszélve, eloktatva, a tanszékek közötti együttműködést nélkülözve, illetve minimálisra korlátozva történt. Véleményünk szerint szinte magától értetődik, hogy ebben a helyzetben az oktatás egy olyan redundanciákat sem nélkülöző folyamat volt, ami semmiképpen sem kezelte egységes egészként a haderőnem ismeretrendszerét. Az átalakulás azonban megindult. Az integráció a hat szervezetből először három, végül 2003-ban egy tanszéket alakított ki.1 A nyilvánvaló szervezési és működtetési problémák mellett az új struktúra kétségtelenül jelentős lehetőséget biztosított a szakterületen folyó oktatás, illetve az egységes tananyagbázis kialakítása terén. Célkitűzéseink között elsődleges szerepet kapott az összefüggő, a különböző szintű ismeretek egymásra épülésének lehetőségét is biztosító oktatási rendszer kialakítása. A még jelenleg is folyó munka azonban már a kezdetekkor sem volt zökkenőmentes. Sajnos néhány esetben még napjainkban is jelentkeznek problémák. Az egyéni — gyakran igen ellentétes — személyes érdekek, a vélt vagy valós presztízsproblémák sokszor megnehezítették a munkánkat, s nem biztos, hogy mindig ésszerű kompromisszum született. A korszerű tananyagbázis kidolgozásának illetve összeállításának folyamata mindenesetre elindult. Szerencsére tanszékünkön, illetve elődeinél ez egyáltalán nem jelentette az addigi elvek, az úgynevezett „szocialista hadtudomány” teljes elvetését, gyöke1
Csak lábjegyzetben jegyeznénk meg, hogy még így sem lett teljes a szakterület integrációja. A profiltisztítás hiányosságaiból adódóan a BSc képzés keretében, a légierő jövendő tisztjeinek oktatási folyamatában — az „üzemeltető képzés” elnevezés mögé bújtatva — még jelenleg is folyik a légierő csapatok hadművelet elméletének és harcászatának oktatása a Légierő műveleti tanszéktől függetlenül.
227
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
res kigyomlálását. Annál is kevésbé lehetett volna erről szó, mivel az előzőekben már említett alapállásunk szerint a katonai szervezetek alkalmazását magukban foglaló diszciplínák, területek sem voltak szocialista vagy kapitalista alapúak. Sarkosítva a kérdést, tulajdonképpen három lehetőség közül választhattunk. Az egyik szerint szinte semmit sem kellett volna tennünk. Elég lett volna, ha a régi tananyagainkban néhány szót, kifejezést kicserélünk. A másik lehetőség már bonyolultabb lett volna. E szerint a külföldi írásokat egyszerűen lefordítva, le kellett volna söpörnünk minden addig oktatott ismeretforrásunkat az asztalról. Véleményünk szerint könnyen belátható, hogy ezek közül egyik sem igazán oldotta volna meg a problémánkat. Volt azonban egy harmadik út is, miszerint olyan tananyagbázist kellett illetve kell összeállítanunk, ami megfelel mind a magyar nemzeti sajátosságoknak, katonai hagyományoknak, mind a NATO szövetségi doktrínáknak. A munka kezdetén szerencsére oktatóink többsége ezt a megoldást választotta. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ennek az alternatívának is voltak ellenzői, mivel ez jelentette a legtöbb munkát. Választott utunknak persze előnyei is voltak. A legnagyobb előnyt mindenek előtt az jelentette, hogy a korszerűsítéssel egyidejűleg egyértelműen biztosítani tudtuk a szakterületünkön folyó katonai felsőoktatás folyamatosságát. Előnyös volt persze az is, hogy a sietség ellenére sem kellett kapkodnunk, így biztosítani tudtuk új tananyagaink megfelelő kontrollját, vagyis a minőséget is.
A FOLYAMAT Saját munkánk bemutatása és nem utolsó sorban mások okulása, valamint a lehetséges buktatók feltárása érdekében a következőkben néhány bekezdés erejéig célszerűnek látjuk áttekinteni eddigi eredményeinket és azt a folyamatot is, minek eredményeként használható tananyagot tudunk hallgatóink kezébe adni. Jelenlegi, teljesnek még nem nevezhető tananyagbázisunk kialakítását, oktatott tantárgyaink felülvizsgálatával kezdtük. A munkát annak megítélésével végeztük, hogy az oktatott tananyagok, tankönyvek, jegyzetek, tansegédletek lényegüket tekintve helyesek vagy hibásak, korszerűek vagy elavultak, szükségesek avagy abszolút érdektelenek. Meglévő tananyagaink felülvizsgálata mellett természetesen azonnal megindult az új tankönyvek, jegyzetek és tansegédletek kidolgozása is. Jelenlegi tananyagbázisunk kialakítását tehát fokozatosan, lépésről lépésre valósítottuk meg. Mivel nem vagyunk egyformák, így természetes, hogy jelentős sikereink, eredményeink mellett még mindig vannak olyan területek, tantárgyak, melyek korszerűsítése, fejlesztése még igencsak az elején jár. Mindemellett persze a jobb helyzetű tantárgyak vonatkozásában is van még mit tennünk. 228
FÓRUM
A tananyagok kidolgozásának folyamatát illetve tanszékünk jelenlegi helyzetének bemutatását az eredmények és a problémák feltárása érdekében célszerűen két fázisra, a kidolgozói és az adminisztrációs fázisra bontottuk. A KIDOLGOZÁS FÁZISÁT illetően mindenek előtt hangsúlyozni szeretnénk, hogy az egyetem alaprendeltetéséből következően a tananyagok tényleges megírását, kidolgozását, összeállítását elsődleges prioritással kezeljük. Reméljük, hogy ezt a munkát senki sem tekinti egyszerű feladatnak. Talán nem leszünk kiátkozva, ha kijelentjük, hogy az alkotáshoz, a szerzői munkához nem csak akarat, hanem jelentős hozzáértés is szükséges. Ebből következően persze nem is vagyunk, de természetesen nem is lehetünk mindannyian képesek ennek a felelősségteljes munkának a színvonalas végrehajtására. Csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy aki viszont képes erre, azt célszerű megbecsülnünk. Ezen felül a klasszikusan — s gyakran csak kizárólagosan — figyelembevett óranorma teljesítése mellett az e területen nyújtott teljesítmény is minősíti mind az egyén, mind a szervezet munkáját, annak egyik jelentős értékmérőnek kellene lennie! A tanszékünk által kidolgozott tankönyvek, jegyzetek és tansegédletek színvonalát illetően bátran kijelenthetjük, hogy nincsenek hiányosságaink. A jól felkészült munkatársaink által kidolgozott oktatási anyagok mind mennyiségben, mind minőségben megfelelnek az elvárásoknak. Ki kell emelnünk, hogy tananyagaink kidolgozása a légierő doktrinális dokumentumrendszerének kidolgozásával párhuzamosan, sőt egy kissé még azt megelőzve is történik. E folyamat eredményeként az általunk kidolgozott, feltétlenül korszerűnek tekinthető tananyagok — túl azon, hogy a főiskolai szintű alkalmazói, pontosabban üzemeltetői képzés részét is képezik — a légierő doktrínájának alapjául szolgálnak. Jól igazolja ezt a tényt az a köszönőlevél is, amiben oktatóink ez irányú tevékenységét illetően a légierő parancsnoka írásban is kifejezte elismerését és köszönetét. A minőség garanciáját azonban nem csak a saját szellemi kapacitásunkban látjuk. Éppen ezért az általunk összeállított jegyzetek többségét részeiben — a puding próbája az evés jelleggel — még a kiadás előtt publikáljuk a különféle katonai, szakmai folyóiratokban. Ezzel a módszerrel, vagyis az együttgondolkodás feltételeinek megteremtésével szeretnénk lehetőséget biztosítani a szakemberek széles skálája számára — a pozitív és negatív észrevételeket egyaránt várva — arra, hogy munkánkat a helyes irányba befolyásolhassák. Természetesen nem feledkezünk meg a csapatoknál dolgozó „külső” szakemberekkel való közös munkáról sem. Elsősorban hatalmas gyakorlati tapasztalataikra és vitathatatlanul a legfrissebbnek számító információikra alapozva több esetben közösen dolgozzuk ki jegyzeteinket, illetve az azokat megelőző publikációkat. Természetesen sok esetben kérünk fel külső szakembereket az általunk készített tananyagok bírálatára, lektorálására is. 229
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy elért eredményeink ellenére sem bízzuk el magunkat, és nagyon jól tudjuk, hogy lehetne még jobban, még eredményesebben is dolgoznunk. Biztosak vagyunk abban, hogy néhány példaértékű kivételtől eltekintve még sokat tehetünk ezen a területen. A hagyományos tananyagok mellett néhány gondolat erejéig célszerű kitérnünk a sokszor fetisizáltan kezelt multimédiás tananyagokra és a távoktatás tananyagaira is. Az úgynevezett multimédiás tananyagokat illetően tanszékünk valamennyi oktatója azonos álláspontot képvisel. Ennek megfelelően valamennyien igen hasznosnak és szükségesnek ítéljük az ilyen jellegű kiadványokat és lehetőség szerint maximálisan preferáljuk is azokat. Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy a multimédiás tananyagok összeállítása — abban az esetben, ha megfelelő szinten akarjuk végezni — olyan csapatmunkát igényel, ahol megvalósítható a tananyagot ismerő, és a szakmai ismereteket „formába öntő” szakemberek munkájának dialektikus egysége. Mivel ez utóbbi területen még erős hiányosságaink vannak, így jelenleg nem nagyon tehetünk mást, mint tudomásul veszszük a gyakorlati megvalósítás terén meglévő korlátainkat. Hiányosságaink ellenére sem hagytuk azonban parlagon ezt a területet sem. Egyetemi szinten is élenjárónak tekinthető a „Légvédelmi Tanszék Szakmai Almanach 1999” című CD kiadványunk, ami az oktatásban felhasznált prezentációk, videoklipek és fényképek halmaza mellett oktatóink öt éves szakirodalmi publikációs tevékenységét tárja téma, illetve szerző szerinti csoportosításban az olvasók elé. Természetesen már készül a következő kiadás is. A távoktatásra való felkészülés terén végzett munkánkat illetően a multimédiás tananyagokhoz hasonló helyzetben vagyunk. Tudjuk, hogy szükséges és tudjuk azt is, hogy megvalósítható. Abban azonban már csak bízhatunk, hogy mindenki előtt egyértelműen világos, hogy egy a távoktatási oktatócsomag lényegesen több mint egy tanár-diák közvetlen kapcsolaton alapuló oktatáshoz szükséges tananyaghalmaz. Mivel még ez utóbbi területen is van mit tennünk, így szinte törvényszerű, hogy — finoman fogalmazva — a távoktatásra való felkészülés területén is vannak hiányosságaink. A tananyag-kidolgozás terén végzett munkánk azonban nem csak a tananyag megírását, kidolgozását jelenti. Hasonlóan fontos szerepe van az ADMINISZTRÁCIÓS FÁZISNAK is. Azt mindjárt az elején rögzíteni szeretnénk, hogy véleményünk szerint ezen a területen, egyetemi szinten még nagyon sokat lehetne tenni annak érdekében, hogy a tananyagokat kidolgozók válláról levegyük, vagy legalábbis csökkentsük a terheket. A financiális nehézségekről nem is szólva, kezdjük azonnal az oly sokszor emlegetett bürokráciával. Aki készített már valamilyen tankönyvet, jegyzetet vagy tansegédletet, az nagyon jól tudja, hogy annak megjelenés előtt — a kidolgozás mellett — mennyi papírmunkát kell még elvégeznie. Mindenekelőtt a szerzőnek el kell készítenie a tananyag szinopszisát, 230
FÓRUM
amit a tanszéki értekezletnek megvitatás után jóvá kell hagynia, avagy el kell vetnie. A szükséges jóváhagyás után azonban még mindig nem lehet elkezdeni a kidolgozást. A szinopszis kiadott nyomtatványán még szerepelnie kell a tanszékvezetői javaslatának, az oktatási dékánhelyettes ellenjegyzésének, a Doktrinális Tanács állásfoglalásának és az oktatási rektorhelyettes záradékának is. Nem vitatva e szakemberek és szervezetek kompetenciáját, véleményének szükségességét, azonnal megállapíthatjuk, hogy ez igazából öt olyan szintet takar, amelyek még a tényleges munka megkezdése előtt döntenek a tervezett tananyag kidolgozásának szükségességéről illetve lehetőségéről. A folyamat azonban itt még korántsem ér véget. A következő lépésben — még mindig a szerzőnek — el kell készíteni a megbízási és a felhasználási szerződéseket. A szerződések aláírása után megkezdődhet a tananyag kidolgozása, ami persze nem csak a szellemi alkotást, hanem szükség esetén a tényleges formába öntést, a technikai szerkesztést is jelenti. A kidolgozott anyagról a felkért szakmai lektor elkészíti az írásos bírálatot. E bírálatot szem előtt tartva a szerző elvégzi a szükséges javításokat és tulajdonképpen már kész is a munka. Mindössze annyi a tennivaló, hogy a tankönyvkiadással foglalkozó ügyintéző a részére előírt adminisztrációs feladatok végrehajtása után eljuttatja a szerző által kinyomtatott kéziratot (vagy talán helyesebben a „késznyomatot”) az egyetem nyomdájába. Első hallásra persze minden helyénvalónak és szükségesnek is tűnik. Azonban gondoljunk csak bele, hogy milyen lehetőségeink vannak a jelenlegi gyorsan, esetenként hétről-hétre változó helyzetben a folyamat előírás szerinti végrehajtására. Nehezen érthető az is, hogy egy terven felül elkészült jegyzettel miért kell az előzőekben felvázolt teljes folyamatot a szinopszis elkészítésétől kezdődően úgy végigjátszani, mintha most kezdődne a kidolgozás. És akkor még nem is szóltunk a szerződésekről, amit az alkalmazott gyakorlat szerint a megbízottaknak illetve felkérteknek — csak a rájuk vonatkozó adatokat megadva — úgy kell aláírniuk, hogy az ő aláírásuk szerepel elsőként a nyomtatványon… E terület lehetőségeit összefoglalóan értékelve, a jelenlegi előírások szabályosságának megkérdőjelezése nélkül, talán valamennyien egyetérthetünk abban, hogy a lehetőségek keretein belül célszerű lenne egy kissé elmozdulni a racionalizálás irányába. Még szerencse, hogy nem hivatalosan egyénenként valamennyien ezt tesszük, így végül is tananyagaink megjelenése viszonylag zökkenőmentesnek ítélhető.
A TAPASZTALATOK, KÖVETKEZTETÉSEK A tananyagok kidolgozásának folyamatát áttekintve könnyen beláthatjuk, hogy munkánkat szükségszerűen sok külső és belső tényező is befolyásolja. A befo231
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
lyásolás szintje természetesen széles skálájú lehet. Vannak olyan tényezők, amelyek alapjaiban meghatározók, és vannak olyanok, amelyek csak érintőleges jelentőségűek. A KÜLSŐ TÉNYEZŐK közül feltétlenül kiemelésre érdemesnek tartjuk azt a tényt, hogy egyetemünk sajátos helyzetéből következően, más egyetemekhez viszonyítva, lényegesen nagyobb a megrendelő befolyása az egész oktatási folyamatra. Ezzel kapcsolatban persze idézhetnénk a suszterről és a kaptafáról szóló jól ismert közmondást is, de nem tesszük, mert néhányan esetleg félreérthetnék. Ehelyett egy másik közmondással élve, miszerint a puding próbája az evés, inkább csak utalnánk arra az általánosan érvényes alaptételre, hogy olyan tananyagokat kell összeállítanunk, ami a gyakorlatban is alkalmazható ismereteket tartalmaz, és megfelel a megrendelő igényeinek is. Ez a munka persze állandó konzultációt, egyeztetést igényel a szakma illetve az érintett terület mértékadó vezetőivel, szakértőivel. Ennek az egyeztetésnek, a tananyagok tartalmán túl, természetesen ki kell térnie a perspektivikus célokra is. Kissé részletesebben foglalkozva a munkát befolyásoló BELSŐ TÉNYEZŐKKEL, több összetevőt is meg kell említenünk. Kezdjük talán a legfontosabbal, az oktatói állománnyal. Sajnos éppen ez az összetevő, amit csak örökségnek tekinthetünk, és nem nagyon tudunk — különösen nem tanszéki szinten — befolyásolni. Ezen a területen csak egyet tehetünk. El kell érnünk, hogy minden egyes oktató önmagából fakadó belső igénynek érezze a korszerű tananyagbázis megteremtésének szükségességét. A belső tényezőkről szólva — annak ellenére, hogy fel kell vállalnunk a nem kellő emelkedettség látszatát — meg kell említenünk az elismerés, beleértve mind az anyagi, mind az erkölcsi elismerés problémáját. Tudjuk, hogy az egyetem jelenlegi, korlátozott anyagi keretei között nem sok lehetőség van a materiális jellegű elismerések bővítésére, azonban sok esetben értetlenül állunk az erkölcsi jellegű elismerések terén mutatkozó szűkmarkúság láttán. Talán nem követünk el felségsértést, ha oktatói szemmel vizsgálva a problémát, a folyamatot befolyásoló belső tényezők között megemlítjük azt a véleményünk szerint a leginkább áldatlannak nevezhető helyzetet, minek következtében a tananyagot író oktatókat olyan feladatokkal is terhelnünk kell, ami tulajdonképpen a nyomda, illetve az adminisztrációért felelős szervek feladata lenne. Gondoljunk csak az előzőekben már kifejtett tördelői feladatokra vagy a szerződésekkel, bírálatokkal kapcsolatos papírmunkára. A korszerű tananyagbázis megteremtésének folyamatát elemezve célszerű néhány szót szólnunk azokról a csapdákról is, amelyek jelentősen megnehezíthetik, sőt akár félre is vihetik a kidolgozó munkáját. Ezen a téren meghatározó jelentőséggel bír az a tény, hogy a kilencvenes évek közepétől meglehetősen nagy mennyiségben, elsősorban angol nyelven rendelkezésre álló dokumentumok magyar nyelvre történő lefordítása nem minden esetben tükrözte illetve 232
FÓRUM
tükrözi az érintett szakterülethez való szakmai hozzáértést. A rossz vagy hibás fordítások és értelmezések pedig félreértésekre, tévedésekre adtak, és sajnos adnak még ma is lehetőséget. Véleményünk szerint ennek a helyzetnek az lehet a legnagyobb veszélye, ha a problémát katonásan, mindössze a hierarchikus rendet figyelembe véve akarjuk megoldani. Csak megjegyezni szeretnénk, hogy sajnos erre is tudnánk példákat felsorolni. Egy másik, igen sok csapdát rejtő, de egyben rengeteg előnyt is biztosító terület a külföldi tanfolyamokon készített személyes jegyzetek, majd az esetleg ezek alapján kidolgozott pályázatok, publikációk, tanulmányok kérdése. Talán nem is kell részletesen kifejteni, hogy egy szubjektívnek is tekinthető gondolatvilág mennyire tekinthető objektív forrásértékűnek. ÖSSZEGZÉSKÉPPEN megállapíthatjuk, hogy a Légierő Műveleti Tanszék a nehézségek és a hiányosságok ellenére is jó helyzetben van a tananyagokkal való ellátottság területén. Reméljük sikerült az előzőekben említett buktatókat is elkerülnünk. Megítélésünk szerint ez az állapot elsősorban a lehetőségekhez képest jól felkészült oktatóink által képviselt hatalmas szellemi kapacitásnak köszönhető. Munkatársaink egy része igen aktív, és szerencsére a szakmában is elismert publikációs tevékenységet folytat. Az általunk kidolgozott írásművek lehetővé tették a „régi” tankönyvek, jegyzetek, tansegédletek legnagyobb részének kiváltását. Végül bátran kijelenthetjük, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló tananyagok alapján — többnyire a hallgatók által is elismerten — képesek vagyunk megfelelni a tanszékkel szemben támasztott követelményeknek. E mellett azonban azt is nagyon jól tudjuk, hogy elért eredményeink ellenére is van még mit tennünk. Persze nem lehetünk türelmetlenek. Különösen a jelenlegi helyzetben nem, amikor szinte valamennyiünk feje felett ott lebeg „az egyetem permanens karcsúsításának” veszélye. Azt pedig őszintén elismerhetjük, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem tartozik a munkakedvet fokozó tényezők sorába.
233
