KÖRNYEZETRE ÁRTALMAS HULLADÉKOK ÉS MELLÉKTERMÉKEK
7.6
A kórházakban képződő hulladékok kezelési és ártalmatlanítási módszereinek és költségeinek vizsgálata az USA-ban Tárgyszavak: USA; egészségügy; hulladékkezelés; költségcsökkentés; költségelemzés; kórházi hulladék.
Az egészségügyi hulladékok kezelésének módszerei Minden ország különböző mennyiségű egészségügyi hulladékot termel – egészségügyi rendszerének helyzetétől függően. Az Amerikai Egyesült Államokban pl. minden évben több mint 3,5 millió tonna egészségügyi hulladék keletkezik (1. táblázat). 1. táblázat A képződő egészségügyi hulladékok relatív mennyisége néhány országban Ország
Hulladékmennyiség, kg/ágy nap
Tájföld
1
Portugália
3,8 2,5–4,5
Olaszország
3–5
Amerikai Egyesült Államok
5–7
Az egészségügyi hulladékok két típusba sorolhatók: általános és speciális hulladékok. Mivel az általános hulladékok nem számítanak ve-
szélyes vagy potenciálisan veszélyes hulladékoknak, ezért ezek nem igényelnek speciális kezelést (például égetést) és ártalmatlanítást; egyes közleményekben nem szabályozott egészségügyi hulladékokként hivatkoznak rájuk. A speciális hulladékok kategóriái olyan anyagokat foglalnak magukban, amelyek károsítják az egészséget, ezért speciális szabályozásokon és útmutatásokon alapuló kezelést és ártalmatlanítást igényelnek. Ebbe a csoportba tartoznak a kémiai, fertőzött, illetve radioaktív hulladékok. Ebből következik, hogy a speciális hulladékok többsége szabályozott egészségügyi hulladéknak minősül. Az egészségügyi hulladékok kezelésére számos módszer áll rendelkezésre. A szabályozott egészségügyi hulladékok körülbelül 59–60%át égetéssel, 37–20%-át gőzsterilizációval kezelik, 4–5%-át pedig egyéb kezelési módszerrel. Az utóbbi időben a nem helyben végzett kezelés és ártalmatlanítás aránya 84%-ra növekedett a helyi égetésre vonatkozó szigorú szabályozások következtében. Az égetés különböző előnyeinek köszönhetően hagyományosan nagyon fontos kezelési eljárás. Ilyen előnyök pl. a rothadás megelőzése, patológiai vagy anatómiai hulladékok sterilizációja, térfogatcsökkenés, illetve hővisszanyerés. Számos kórház kezeli szabályozott egészségügyi hulladékait helyi égetéssel. Ezek a hulladékok azonban jelentős mennyiségű klórtartalmú anyagot, például PVC-t vagy fertőtlenítőszert tartalmazhatnak, amelyeknek elégetése veszélyes szennyező anyagok, például dioxin és furán keletkezésével jár, de a szabályozott egészségügyi hulladékok elégetésével nagy mennyiségű nehézfémhulladék is a levegőbe kerülhet füst, gőz, hamu, illetve részecskék formájában. Mindezek miatt a közvélemény fél az egészségügyi hulladékok elégetéséből származó szennyező anyagok káros hatásaitól, így érthető, hogy felmerült az égetés nélküli, korszerű és biztonságos eljárások kifejlesztésének igénye. Ilyen módszer pl. a mikrohullámú, autoklávos, rádióhullámos kezelés, illetve az elektrotechnikai módszerek, amelyek egyesítik az elektronsugárzást, pirolízist és oxidációt, gőzsterilizációt és gőzsterilezést. Jelenleg a mikrohullámú és autoklávos technikát tartják az égetés legjobb helyettesítésének. A mikrohullámú technika gazdasági szempontból versenyképes az égetéssel, és folyamatos vagy szakaszos üzemmódban egyaránt alkalmazható. Az eljárás folyamán a hulladékokat 30 percig előmelegített kamrában mikrohullámmal kezelik, majd legalább 93–95 °C-on fertőtlenítik. 120 °C fölötti hőmérsékleten azonban ez az eljárás nem nyújt megfelelő sterilizációt: a spórák aktiválódnak és néhány spóra életképes marad. Az autoklávos eljárásban (gőzsterilizációnak is nevezik) gőzt, száraz
hőt vagy sugárzást vezetnek be egy szorosan zárt kamrába, ahol a hulladékokat a spórákat elpusztító sterilizáció érdekében 121 °C és 163 °C közötti hőmérsékleten tartják. Ez az autoklávos eljárás széles körben alkalmazható újrahasznosítható anyagok, például papír, műanyag és laboratóriumi hulladékok kezelésére. A patológiai, radioaktív, laboratóriumi és kemoterápiás hulladékok számára azonban sem a mikrohullámú, sem az autoklávos kezelés nem megfelelő megoldás. A pénzügyi nehézségekkel küszködő kórházak megpróbálnak együttműködni más intézményekkel, közösen tanulmányozva az újszerű és gazdaságos kezelési, ártalmatlanítási és újrahasznosítási módszereket. A műanyagok újrahasznosítási programjai kiemelt fejlesztést igényelnek, mivel az egészségügyi hulladékok műanyagtartalma nagyobb, mint a kommunális szilárd hulladékoké, ezáltal ezeknek a műanyaghulladékoknak az ártalmatlanítási lehetőségekhez szállítása jelentős költségvonzattal jár. A szabályozott egészségügyi hulladékok kezelési és ártalmatlanítási költségei általában sokkal nagyobbak, mint a nem szabályozott vagy kommunális szilárd hulladékoké. E probléma tisztázása, illetve a csökkentés lehetőségeinek felmérése céljából az USA Massachusetts államának néhány kórházában tanulmányozták a szabályozott egészségügyi hulladékok mennyiségét, fajtáját, keletkezésük forrásait, kezelési és ártalmatlanítási módszereit, illetve költségeit. Elvégezték a hulladékok kezelési és ártalmatlanítási költségeinek összehasonlító elemzését, és végül javasoltak néhány alternatív lehetőséget az összköltség egy részének megtakarítására.
Vizsgálati módszerek Öt városi kórházból és három egészségügyi iskolából gyűjtött egészségügyi hulladékok felhasználásával vizsgálták a keletkezett mennyiségeket, ezek forrásait, a kezelési és ártalmatlanítási eljárásokat, illetve elvégeztek néhány hulladékáram-elemzést. A tanulmány első lépéseként telefonon keresték meg az illetékes személyeket, és információt gyűjtöttek tőlük a kórházakról és az iskolákról, majd kérdőíveket küldtek a „hulladéktermelő” egységekhez, például étkezdékhez, laboratóriumokhoz, intenzív osztályokhoz és műtőkhöz, illetve a különböző hulladékgyűjtő részlegekhez. A kérdőívekben az alábbiakról érdeklődtek: ágyak száma, ezek betöltöttségének aránya, a
keletkező hulladék mennyisége és forrásai, a hulladékgyűjtés módszerei, illetve a hulladékkezelés és -ártalmatlanítás eljárásai és költségei. A kijelölt öt városi kórházból háromban tanulmányozták ezeket a tényezőket, a másik két kórházat információhiány következtében kizárták a vizsgálatból. A kérdőívekből nyert adatokkal statisztikai elemzést nem végeztek, mivel mindegyik kórház a többiekétől eltérő, saját alapelvek szerint osztályozza hulladékait. Elemezték azonban a hulladékok kezelési és ártalmatlanítási módszereinek, illetve a hulladékáramnak a lényeges jellemzőit. A hulladékok keletkezésének formáival kapcsolatban – ahol erre volt lehetőség – összehasonlították a kórházat és az egészségügyi iskolát. Vizsgálták a hulladékok kezelésének és ártalmatlanításának üzemi költségeit, annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a leggazdaságosabb módszereket az alábbiak közül: égetés helyben, égetés helyben az égetési kapacitás kiterjesztésével, mikrohullámú kezelés helyben égetés nélkül, illetve helybeni égetés mikrohullámú kezeléssel kombinálva. A tanulmány befejezésével javaslatot tettek a gazdaságos hulladékszelektálási módszerekre.
Vizsgálati eredmények és értékelésük A szabályozott egészségügyi hulladékok áramának elemzése Az egészségügyi hulladék osztályozható általános hulladékként, illetve speciális hulladékként, ez utóbbiak közé tartoznak a fertőző, a patológiai és a radioaktív hulladékok. A 2. táblázat összefoglalja a D jelzésű kórházban képződött szabályozott egészségügyi hulladékok mennyiségét, típusait, a helyi égetés, illetve a nem helyi ártalmatlanítás költségeit. Az általános hulladék jelentős részét fertőző hulladéknak minősítették és helyi égetéssel kezelték. A radioaktív és folyékony kémiai hulladékok nem helyi ártalmatlanítási költsége 24-szer, illetve 28-szor nagyobb volt az általános szilárd hulladékokénak. A 2. táblázatban bemutatott hulladékelemzés segítségével felismerhető az összefüggés a hulladékok típusa és kezelési, ártalmatlanítási módszerei (helyszíni égetés és nem helyszíni ártalmatlanítás) között, illetve vizsgálható a képződött hulladékok típusa és forrása. Az egészségügyi hulladékok összetételének részletes azonosítása azonban ebből az osztályozásból viszonylag nehéz.
2. táblázat A D jelű kórház szabályozott egészségügyi hulladékai Hulladék forrása
Helyi égetés Kórház
Laboratórium Laboratórium
Hulladék fajtája
fertőző hulladék éles eszköz laboratórium általános egészségügyi hulladék részösszeg patológiai hulladék állati tetem radioaktív hulladék ampullák laboratóriumi hulladék állatok részösszeg
Részösszeg (helyi égetés) Nem helyben ártalmatlanítás (kiszállított) Kórház és fertőző hulladék laboratórium Laboratórium radioaktív hulladék Laboratórium folyékony vegyi hulladék általános szilárd Kórház hulladék Részösszeg (kiszállított) Képződött hulladék összesen a
Képződőtt mennyiség, t/év
Arány, %
22,7 35,9 80,4
0,9 1,4 3,2
139,0
5,5
6,5
0,3
16,3 16,3 9,1
0,6 0,6 0,4
41,7
1,1
187,2
7,4
84,7a
Nem helyben ártalmatlanítás költsége, USD/kg
3,4
0,79
1,2 6,4a 2242,1
0,05 0,3 88,9
2,87 3,44 0,12
2334,6
92,6
2521,6
100
az égetési kapacitás növelése esetén helyben lehetne elégetni
A 3. táblázat összehasonlítja a D jelzésű kórházban képződött szabályozott egészségügyi hulladékokat a kórházhoz kapcsolódó ekészségügyi oktatási intézmény hulladékaival.
3. táblázat A D jelzésű kórházban és a hozzá kapcsolódó iskolában képződött egészségügyi hulladékok összehasonlítása Hulladék fajtája
Kórház kg/20 nap
Egyetem %
kg/20 nap
%
0
1607
52,3
Szabályozott egészségügyi hulladék Patológiai
0
Éles eszközök
1713
17,8
87
2,8
Laboratóriumi
1605
16,7
1259
40,9
Általános egészségügyi hulladék
6288
65,5
124
4,0
Összesen
9606
Az egyes forrása hozzájárulása a képződött hulladék egészéhez
100 75,7%
3077
100 24,3%
A kórházban nagy mennyiségű általános egészségügyi hulladék és használt éles eszköz (ide tartozik minden eszköz, amely vágott sérülést okozhat) keletkezik. Ennek oka az, hogy a kórház a betegellátásra összpontosít, és sok ember látogatja a kórházat betegként vagy látogatóként. Az iskola patológiai és laboratóriumi hulladékot állít elő nagy arányban, mivel ebben az intézményben az orvosi kutatásokhoz kapcsolódó tevékenységek állnak az előtérben. A keletkezett szabályozott egészségügyi hulladék megoszlása a tevékenységek különbözősége miatt a városi kórházban és a hozzá kapcsolódó oktatási intézményben eltérő. Általánosságban megállapítható, hogy másfajta hulladék képződik egy speciális ellátást nyújtó egészségügyi intézményben (például szemészet, orrfül-gégészet, gyermek- illetve állatkórház), mint egy általános kórházban. Az egészségügyi hulladékok kezelési vagy ártalmatlanítási módszereinek és költségeinek elemzése A 4. táblázat a C jelű kórházban keletkezett egészségügyi hulladékokat mutatja, valamint azok kezelésének és ártalmatlanításának módszereit.
4. táblázat A C jelű kórházban képződött egészségügyi hulladékok, azok kezelési és ártalmatlanítási módszerei Hulladék fajtája
Mennyiség, tonna/év
Részarány, %
Fő kezelési/ártalmatlanítási módszer
Szilárd hulladék (műanyag)
1115,6
20,0
hulladéklerakás
Szilárd hulladék (egyéb)
2515,1
45,2
hulladéklerakás
Fehér papír újrahasznosítása
191,4
3,4
újrahasznosítás
Kartonpapír újrahasznosítása
186,8
3,4
újrahasznosítás
Építési hulladék
439,0
7,9
hulladéklerakás/újrahasznosítás
Szabályozott egészségügyi hulladék
1119,2
20,1
Összeses
5567,1
égetés
100
A kórházakban keletkezett általános szilárd hulladékok fő ártalmatlanítási módszere a hulladéklerakás volt, a papír és kartonpapír többségét pedig újrahasznosították. A szabályozott egészségügyi hulladékok többségét először égetéssel kezelték, majd ártalmatlanították. Az égetést azonban a dioxinok, furánok és nehézfémek képződése miatt új módszerekkel, például mikrohullámú és autoklávos eljárásokkal kell helyettesíteni. Az 5. táblázat a B jelű kórházban képződött egészségügyi hulladékokra mutatja be a keletkezés forrásait, a jellemző kezelési és ártalmatlanítási módszereket és költségeket. A táblázatban látható az egyes részlegekben képződött egészségügyi hulladékok mennyiségének, tömegének, kezelési vagy ártalmatlanítási költségeinek részaránya. Az osztályokon, laboratóriumokban és étkezdékben képződött hulladékok mennyiségének összege az összes egészségügyi hulladék körülbelül háromnegyed részét tette ki. Az éttermi hulladékok tömegének részaránya majdnem megegyezik a laboratóriumi hulladékokéval, összehasonlítva azonban a két részlegből származó hulladékok kezelési vagy ártalmatlanítási költségeit azt találták, hogy az előző költségei sokkal kisebbek, mint az utóbbié (laboratóriumok). Ez a különböző forrásokból származó hulladékok eltérő kezelési vagy ártalmatlanítási módszerei miatt van. A laboratóriumok hulladékait főként égetéssel kezelik, míg az étkezdék elsősorban hulladéklerakással vagy újrahasznosítással ártalmatlanítják a hulladékokat. A tömegegységre jutó
égetési költség sokkal nagyobb, mint a hulladéklerakás vagy újrahasznosítás költsége. 5. táblázat A B jelű kórház különböző részlegeiben keletkezett egészségügyi hulladékok kezelési és ártalmatlanítási jellemzői Részleg
Részarány egységenként, %
Mennyiség, m3/hónap
Kezelési és ártalmatlanítási költség, USD/év
térfogat
tömeg
költség
88,4
10 000
23,5
20
6,7
7,5
15 000
2,0
10
10,0
égetés/újrahasznosítás
Intenzív osztály
14,6
15 000
3,9
5
10,0
égetés
Laboratórium
58,8
20 000
15,7
20
13,3
égetés
Szolgáltatás
132,5
40 000
35,3
30
26,7
égetés/újrahasznosítás
Adminisztráció
29,6
20 000
7,8
10
13,3
újrahasznosítás/hulladéklerakás
Egyéb
44,2
31 000
11,8
5
20,0
újrahasznosítás/hulladéklerakás
Összes
375,6
151 000
Étkezde
Műtő
100
100
Jellemző kezelési vagy ártalmatlanítási módszer újrahasznosítás/hulladéklerakás/komposztálás
100
Az étkezdék sokkal nagyobb mennyiségű hulladékot termelnek, mint a műtők és intenzív osztályok. Az étkezdékben termelt hulladékok kezelési vagy ártalmatlanítási egységköltsége sokkal kisebb, mint a műtő- és sürgősségi helyiségeké, mivel ez utóbbi részlegek hulladékait fertőzőnek kell minősíteni. A fertőző hulladékokat főként égetéssel kezelik, ami jelentős költségekkel igényel. Az étkezdék nem fertőző hulladékait főleg hulladéklerakással ártalmatlanítják, ami olcsóbb megoldás. A fertőző hulladékok kezelési vagy ártalmatlanítási költségei körülbelül 10–20-szor nagyobbak, mint a nem fertőző hulladékoké. Egyes önkiszolgáló éttermi hulladékok újrahasznosíthatók, ami a műtők és intenzív osztályok hulladékaival ritkán valósítható meg. Az újrahasznosítás nagyon fontos té-
nyező az egészségügyi hulladékok kezelési vagy ártalmatlanítási költségeinek megtakarításában, mivel ezzel csökkenthető az égetésre kerülő hulladékok mennyisége, illetve a költség egy része megtérül az újrahasznosított anyagok eladásából. Azokat az egészségügyi hulladékokat, amelyek esetében a forrás vagy a jellegzetességek nem ismeretesek, főként égetéssel kezelik; és azokat, amelyekről nem tudják, hogy fertőzöttek-e vagy sem, minden esetben fertőzötteknek minősítik. Erre példa a 2. táblázatban látható, amely szerint a helyszíni égetéssel kezelt fertőző hulladéknak több mint 60%-a tartalmazott nem pontosan azonosított általános egészségügyi hulladékot. Azt a hulladékot, amelynek forrása vagy állapota (fertőző vagy sem?) nem ismeretes, többnyire a drága égetéssel kezelik. Ebből következik, hogy a hulladéktermelő pontokon a hulladékok egyértelmű feliratozása vagy jellemzőinek leírása hozzájárulhat a kezelési vagy ártalmatlanítási költségek csökkentéséhez. Az üzemi költségek csökkentése kezelési és ártalmatlanítási módszerek kombinációjával A 6. táblázat a D jelzésű kórházban képződött szabályozott egészségügyi hulladékok évenkénti kezelési és ártalmatlanítási költségeit mutatja a különböző módszerekre. A táblázatban megadott kezelési és ártalmatlanítási költségeket a D jelzésű kórházban végrehajtott tanulmányra alapozták, amely a szabályozott egészségügyi hulladékok azonos mennyiségére vonatkoztatva összehasonlította a különböző kezelési technológiák költségeit. A kórházról minden egyes esetben feltételezték, hogy olyan mennyiségű hulladékot kezel, amilyet saját lehetőségei megengednek, a többit – értelemszerűen – nem helyben végzik. Bár az égetési és/vagy mikrohullámú kezelés után megmaradó mennyiség jelentősen függ a hulladék típusától és a kezelés paramétereitől, feltételezik, hogy a kezelések után a hulladékok 20%-a marad fenn. A tanulmány feltevése szerint a maradékot általános szilárd hulladékként ártalmatlanítják, amelynek ártalmatlanítási költsége 0,12 USD/kg. Az A-nál nagyobb helyi égetési kapacitású B változat olcsóbb, mint az A. Az A esetben a helyszíni égetőmű korlátozott kapacitása miatt jelentős mennyiségű fertőző hulladékot nem helyszíni ártalmatlanító berendezéshez kell szállítani, ami a kezelés és ártalmatlanítás összkölt-
ségét jelentősen növeli. A B esetben a kórház az égetőmű kapacitásának és ezzel a helyben elégetett hulladék arányának növelésével tudta csökkenteni a nem helyben ártalmatlanított hulladék mennyiségét. A C változat, amelyben a helyi elégetés helyett mikrohullámú kezelést alkalmaztak, a kezelési és ártalmatlanítási összköltség tekintetében a legdrágább, még akkor is, ha az egységnyi hulladékra jutó kezelési költség sokkal kisebb más módszerekénél. Ennek magyarázata az, hogy igen jelentős azoknak a hulladékoknak a mennyisége, amelyek nem alkalmasak mikrohullámú kezelésre, csak égetésre, így mivel helyben csak a mikrohullámú kezelést alkalmazzák, nagy mennyiségű egészségügyi hulladékot kell szállítani és máshol ártalmatlanítani, aminek költségét a kórháznak kell fizetnie. A tanulmányban vizsgált négy lehetőség közül a leggazdaságosabb kezelési és ártalmatlanítási módszer a D jelű, amely az égetés és mikrohullámú kezelés kombinációja. Ez azt jelenti, hogy a mikrohullámú kezelésre alkalmas hulladékokat ezzel az eljárással kezelték, a többit pedig szintén helyben elégették. Azokat a hulladékokat, amelyek egyikre sem voltak alkalmasak, máshol ártalmatlanították. A D és B változat kezelési és ártalmatlanítási összköltségének összehasonlításában D sokkal, 110 000 USD-ral olcsóbb volt, mint B. Ebből a jelentős költségmegtakarításból levonható az a következtetés, hogy az egészségügyi hulladékok megfelelő elkülönítésével, minden egyes hulladéktípus számára különkülön megfelelő kezelési és ártalmatlanítási módszerek alkalmazásával minimálisra csökkenthető a kezelési és ártalmatlanítási összköltség. A helyszíni égetés és mikrohullámú eljárás együttes alkalmazása a szabályozott egészségügyi hulladékok gazdaságos kezelésének tekinthető. A hulladékok minősítése a kezelési és ártalmatlanítási költségek csökkentése céljából A kórházak a hulladékok osztályozásának különböző módszereit alkalmazzák, mivel nem áll rendelkezésre az egészségügyi hulladékok egyes csoportjainak egységes definíciója. A 2. és 4. táblázat az egészségügyi hulladékok jellemzésének különböző módjait ismerteti. A 2. táblázat az elégetett és kórházból kiszállított hulladékok összetételére és mennyiségére összpontosít. Információkat tartalmaz a hulladékok típusáról, forrásáról, mennyiségéről, a helyben égetés és a nem helyben történő ártalmatlanítás költségeiről. Ez a jellemzési módszer hasznos a kórházakban és az oktatási intézmények kutatólaboratóriumaiban képződött szabályozott egészségügyi hulladékok különféle kezelési és ártalmatlanítási módszereinek összehasonlítására. Az adatok alapján megállapítha-
tó, hogy a hulladékok hatékony osztályozásával csökkenthetők az ártalmatlanítási költségek. A táblázat azonban nem nyújt részletes információt a hulladékok összetevőiről és azok kezelési módszereiről, ezáltal ez a jellemzési módszer nem jelent segítséget az egyes hulladéktípusoknak megfelelő kezelési módszerek költségeinek csökkentésében. A 4. táblázat információt nyújt a szabályozott egészségügyi hulladék, szilárd hulladék, újrahasznosított papír és kartonpapír arányáról, illetve a kórházi hulladék kezelési és ártalmatlanítási módszereiről. A műanyagok, illetve a speciális kezelést és ártalmatlanítást igénylő szabályozott egészségügyi hulladékok körülbelül 20%-át teszik ki az összes egészségügyi hulladéknak. A táblázat minden egyes hulladéktípusra összefoglalja a kezelési vagy ártalmatlanítási módszer, például égetés, hulladéklerakás és újrahasznosítás részarányát. A C jelű kórháznak ez az osztályozási módszere hasznos lehet az újrahasznosítható termékek felismerésében. Nem számol be azonban a táblázat a kezelési vagy ártalmatlanítási költségekről, illetve a fém- és üveghulladékok újrahasznosítási programjairól. Az egészségügyi hulladékok kezelési és ártalmatlanítási költségeinek folyamatos növekedése összefügg a hulladékok helytelen osztályozásával, illetve nem megfelelő ártalmatlanításával. Minden kórházban meg kellene valósítani a hulladékok megfelelő szelektálását, és a leggazdaságosabb kezelési vagy ártalmatlanítási módszerek ezen alapuló alkalmazását. A szakszerű osztályozással, kezeléssel vagy ártalmatlanítással jelentős költségmegtakarítás érhető el, illetve csökkenthető az egészségre káros légszennyező anyagok, például dioxinok és furánok képződésének mértéke.
A tanulmányból levonható következtetések A három amerikai városi kórházban keletkezett szabályozott egészségügyi hulladék kezelésének és ártalmatlanításának tanulmányozásával megállapítható, hogy a legtöbb hulladékot elégették, ami jelentős kezelési költségekkel járt. Az évenkénti kezelési és ártalmatlanítási költségek elemzése szerint az egységnyi hulladéktömegre jutó kezelési költség a mikrohullámú eljárásban volt a legkisebb. A mikrohullámú kezelés alkalmazhatósága és sterilezési kapacitása azonban korlátozott, ezért a hulladékok nagy részét máshol kell ártalmatlanítani. Ez minden esetben a jelentős hulladékszállítási ráfordításokkal jár. Ebből következik, hogy a helyi mikrohullámú technológia kizárólagos, égetés nélküli alkalmazása az egyik leg-
költségesebb módszer. A leggazdaságosabb eljárás a helyi égetés és mikrohullámú kezelés kombinációja. A tanulmány szerint tehát a kórházaknak a kezelési és ártalmatlanítási költségek jelentős mértékű csökkentése érdekében fejleszteniük kell az egészségügyi hulladékok szelektálási módszereit, és a hulladékaik sajátosságainak leginkább megfelelő kezelési vagy ártalmatlanítási módszereket kell alkalmazniuk. Összeállította: Molnár Kinga Lee, B-K.; Ellenbecker, M. J.; Moure-Ersaso, R.: Alternatives for treatment and disposal cost reduction of regulated medical wastes. = Waste Management, 24. k. 2. sz. 2004. p. 143–151. Lee, B-K.; Ellenvacker, M.: Analyses of the recycling potential of medical plastic wastes. = Waste Management, 22. k. 5. sz. 2002. p. 461–470. Alvim-Ferraz, M. C. M.; Afonso, S. A. V.: Incineration of different types of medical wastes: emission factors for gaseous emissions. = Atmospheric Environment, 37. k. 38. sz. 2003. p. 5415–5422. (EN)
