A koptság. A kopt fogalma, földrajzi, etnikai, vallási, művészettörténeti és nyelvi jelentése HASZNOS ANDREA

HASZNOS A N D R E A

A koptság

Tanulmányom célja rövid áttekintést nyújtani arról, honnan ered a kopt kultúra, melyek a legsajátosabb elemei, valamint bemutatni a kopt szó tör­ ténetét, illetve jelentéseit.

A kopt fogalma, földrajzi, etnikai, vallási, művészettörténeti és nyelvi jelentése Az első meghatározás, amely valószínűleg mindenkinek eszébe jut, hogy koptnak nevezzük az egyiptomi keresztény egyházat, illetve hogy a kop­ tok az egyiptomi keresztények. E definíció ugyan nem kielégítő, de önma­ gában igaz: a mai Egyiptom lakosságának nem muszlim arab része általá­ ban kopt keresztény (sokkal kisebb számban előfordulnak még katoliku­ sok, örmények, görög és szír orthodoxok, protestánsok). A koptok ugyan ma már erősen kisebbségbe szorultak hazájukban, de így is az arab világ messze legnépesebb keresztény közösségét alkotják (a létszámukra vo­ natkozó becslések nagyon eltérőek: szélsőséges muszlim nézet szerint 3%, szélsőséges kopt nézet szerint 25% a keresztény népesség aránya Egyiptomban). Ez különösen annak ismeretében meglepő, hogy Egyip­ tom lakossága a Kr. u. 5. századra szinte teljes egészében keresztény volt, és ahogy Meinardus fogalmaz: „Egyiptom valaha nagy keresztény nemzet volt a Nílus-völgy-szerte alapított templomaival, monostoraival, intézmé­ nyeivel és kultúrájával." A koptság vallási fogalmához erősen hozzátartozik a monofizitizmus, amely azonban több keleti egyház - etióp, kopt, örmény, jakobita - közös jellemzője. Mivel a Krisztus két természetéről megfogalmazott dogmát (Khalkédón, 451) az említett egyházak nem fogadták el, Konstantiná­ polyban és Rómában eretneknek tartották őket, azzal az indoklással, hogy tagadják Krisztus valódi emberségét. A kérdésben nem könnyű ál­ lást foglalni, mivel a monofizitizmusnak több változata is létezett. Nap­ jainkban mégis az a vélemény erősödött meg az úgynevezett khalkédóni egyházakban is - így a két oldal között párbeszéd indult -, hogy az em­ lített egyházak orthodoxnak tekinthetők, s esetükben verbális monofizi1

tizmusról volt szó: hitéletükben, liturgiájukban oly mértékben hangoztatták Krisztus istenségét, hogy az embersége háttérbe szorult náluk. E viszonyulás azonban még nem jelentette Krisztus ember létének tagadását. A birodalmi - orthodox - egyházzal i n ­ kább politikai és nyelvi okokból kerültek szembe a nem görög monofiziták. E ponton a koptság fogalmának újabb aspektusaival kell szembesülnünk. Nem sza­ bad ugyanis elfelejteni, hogy a koptok egyben a faraonikus lakosság leszármazottai: így már közelebb jutunk a fogalom eredetéhez. Hiszen a vallásin kívül a földrajzi, etnikai, művészettörténeti és nyelvi összetevőket is figyelembe kell vennünk, ha teljessé akar­ juk tenni a „kopt/koptság" fogalmát. Maga az elnevezés nem a modern kor szülötte: a kopt a görög aigyptios, azaz „egyiptomi" kifejezésből származik, annak lerövidült alak­ ja, amelyet qipt formában (aigyptios) az arabok kezdtek el használni, miután meghódí­ tották Egyiptomot (639-646). Akkoriban a szó a - túlnyomórészt keresztény - őslako­ sokra vonatkozott, megkülönböztetendő őket az új - muszlim arab - nemzettől. így tehát - az időben visszafelé haladva, a szó „bölcsőjéhez" közeledve - kibontakozik a szó vallási jelentése mellett (és előtt) egy ethnikai jelentés is. Az arabok pedig azért jelölhették az őslakosokat éppen egy görög eredetű szóval, mert amikor ők az országot elfoglalták, ott az egyik hivatalos nyelv a görög volt. Egyiptomban Alexandrosz hódítá­ sát (Kr. e. 332) követően lett hivatalos nyelv a görög, hiszen a nagy hódító halála után egy makedón dinasztia, a Ptolemaioszok kerültek hatalomra a Nílus-menti országban (Kr. e. 30-ig). Az egyiptomi - görög-makedón együttélés hosszú időszakában a jöve­ vények az aigyptios szóval jelölték az őslakókat, megkülönböztetendő őket önmaguktól: vagyis a kopt szó elődje egy elsősorban földrajzi és másodsorban nemzeti hovatartozást jelentő kifejezés volt. Ezt vették át az arabok, majd az ő szóhasználatukban bővült k i - szükségszerűen - a szó jelentése vallási tartalommal. Alexandrosz hódítása, illetve a Ptolemaioszok uralma igen mély hatást gyakorolt és komoly változásokkal járt: egyiptomiak és görögök egy kulturális és nyelvi szempont­ ból egyaránt kevert társadalmat és kultúrát hoztak létre. Egyiptomban már jóval Ale­ xandrosz előtt is voltak görögök - a XXVI. dinasztia idején, I. Pszammetik (Kr. e. 664610) uralkodása alatt sok görög zsoldos szolgált az országban, Hérodotosz egyiptomi utazása idején pedig már számos görög kereskedelmi bázis létezett a Nílus mentén. Kereskedelmi kapcsolatok már a mykénéi korban is voltak a két nép között, ez az első, felületesebb találkozás azonban nem gyakorolt mélyebb kulturális-nyelvi hatást Egyip­ tomra. Alexandrosz hódítása ehhez képest egészen más helyzetet teremtett: az or­ szág új urai új nyelvet és kultúrát hoztak, amely immár nem csupán „átutazóban" jelent meg Egyiptom földjén, hanem mintegy tíz évszázadon át szerves része maradt a mindennapoknak - az adminisztráció, a vallás, a művészet, a nyelv és az emberek hét­ köznapi élete egyaránt erősen összefonódott a hódítókéval. Alexandrosz hódítása, majd birodalmának felosztása utódai, a Diadokhoszok között - ezzel a hellenisztikus világ megszületése - természetesen nem csupán Egyiptomot érintette, és nem csak a Nílus-völgy kultúráját határozta meg a következő századokban. Ahol a görög-make­ dón vezérek meg tudtak maradni a trónon, ott általában mindenütt jelentős görög­ makedón elem épült be az ország népességébe. Mivel a kiépülő hellenisztikus király­ ságokban görögök és makedónok alkották a hatalmi apparátus magját, de kereskedő2

IdL gondolat vándordíján

ként, művészként, kézművesként is szolgálták az államot, illetve honfitársaik igénye­ it, így - érthető módon - a görög nyelv, kultúra, szellemiség és művészet elterjedt és hatott Egyiptomon és Elő-Ázsián át a Közép-Keletig, az egész egykori alexandroszi birodalom területén. Mivel azonban a görög kultúra - a művészetek éppúgy, mint a nyelv - szükségképpen kölcsönhatásba lépett az adott terület kultúrájával, a hellén­ izmusra görög, kis-ázsiai és egyiptomi művelődési elemek összeolvadása jellemző; a görög nyelvnek pedig (további) helyi változatai alakultak ki, hiszen a különböző terü­ letek különböző nyelveivel hosszas együttélés és kölcsönhatás kezdődött. A római hódítással azután Egyiptom politikai függetlensége teljesen megszűnt (Kr. e. 30), a kultúra és a művészetek terén pedig továbbra is az egyiptomi és a görög (majd görög-római) elemek keveredése, kettőssége maradt jellemző; ebben a művészettörté­ neti háttérben született meg a kopt művészet, amely a Kr. u. 3. századtól az arab hó­ dításig (7. század) Egyiptom, az arab hódítás után pedig az egyiptomi keresztények művészete lett. A kopt művészet különböző korszakai: a későantik kor (a Kr. u. 3. századtól 451-ig), a korai bizánci kor (451-től a 7. század végéig), majd az arab hódítás utáni korszak. Nyelvi szempontból újabb meghatározását kell adnunk a kopt szónak: a kopt nyelv az óegyiptomi nyelv egyenes folytatása, annak utolsó nyelvfázisa. Alapvető változás a korábbi nyelvfázisokhoz képest az íráskép, hiszen a - körülbelül a Kr. u. 3. századra megszülető - kopt átveszi a görög ábécé betűit, ezeknek capitalis formáját alkalmazza az egyiptomi nyelv leírására, a görögben nem létező hangok rögzítésére pedig (úgy­ mint /J/, a különböző / h / hangok, / t i / , / t j 7 , / d / , valamint a görög mellett egy hazai /ff) démotikus (lásd alább) jeleket alkalmaz. A kopt előtti nyelvfázisokban képszerű jeleket alkalmazó mássalhangzóírást használtak, magánhangzókat tehát írásban nem jelenítettek meg. Ezért az egyiptomi nyelv több mint négyezer éves történetében a kopt nyelvfázis az első, amelyben a leírt és a kiejtett szó megegyezik, hiszen a görög ábécé magánhangzókat is tartalmaz. S mivel tudjuk, hogy a kopt nyelv az óegyiptominak egyenes folytatása, általa megismerhetővé válik a korábban csak mássalhangzóik­ ról ismert szavak vokalizációja, kiejtése. Az egyiptomi nyelv kopt előtti nyelvfázisaiban egyébként többféle írásformát használtak. A hieroglif írás mellett, amelyet leginkább templomfalakon és egyéb látványos felületeken alkalmaztak, írtak úgynevezett kurzív hieroglifákat is, amely írásforma az előbbinek egy kevésbé kidolgozott, „folyóírásszerű" változata; a hieratikus írásformában szintén a hieroglif jelek kevésbé kidolgozott, egyszerűbb változatát látjuk, amelyet papiruszokon és osztrakonokon alkalmaztak, és a mindennapokban használtak. Jóval későbbi fejlemény a démotikus írás, amely már szinte a felismerhetetlenségig egyszerűsíti a hieroglifákat, és nemcsak írásmódot, de újabb nyelvfázist is jelent. Ezért míg a két előbbi ugyanazon nyelv különböző írásfor­ máinak tekinthető, addig az utóbbi esetében démotikus nyelvről szokás beszélni. Lás­ suk, milyen korszakai vannak az óegyiptomi nyelvnek: 3

4

3

5

6

7

1. Óegyiptomi nyelvfázis, amelyet az Obirodalomból (Kr. e. 2635-2155) származó nyelvemlékek képviselnek. 2. Klasszikus egyiptomi, amelyet a Középbirodalomban (Kr. e. 2040-1785), a Máso­ dik átmeneti korban ( K n e . 1785-1552) és az Újbirodalom (Kr. e. 1552-1070) első

felében (XVIII. dinasztia, Kr. e. 1552-1306) használtak. Ezt a nyelvet a történelmi és vallásos feliratok nyelveként egészen a római korig alkalmazták, és ez volt a kopt előtti szépirodalom, vallásos és tudományos irodalom nyelve, annak ellenére, hogy már nem ezt beszélték. 3. Az Újbirodalom második felétől kezdve jelenik meg az újegyiptomi vagy késő­ egyiptomi nyelv, amelyet a Későkorig (Kr. e. 1070-525) használtak; ezt a nyelvfázist elsősorban a hieratikus papiruszokon és osztrakonokon követhetjük nyomon. Alap­ ja a beszélt köznyelv, amely az Amarna-reform „nyelvújítása" nyomán lett hivatalos nyelvvé. Főként a mindennapi életben, a levelek és szerződések megírásánál használ­ ták, bár a késői Újbirodalomban irodalmi művek is születtek ezen a nyelven. 4. A démotikus nyelv a X X V I . dinasztia idején (Kr. e. 7. század) jelent meg. Bár mintegy ezer éven át használták - az utolsó ismert démotikus felirat Kr. u. 452-ből származik - , a Kr. u. 2. századtól már fokozatosan kiszorította a görög és a kopt. A démotikus mesterségesen létrehozott hivatalos nyelv volt, amely az idő előrehaladtával egyre inkább megcsontosodott formulákat alkalmazó írott nyelvvé vált, ezáltal mind távolabb került a beszélt köznyelvtől. 5. A kopt az egyiptomi nyelv utolsó fázisa a Kr. u. 3. századtól, s szintén sok újdon­ ságot hozott az egyiptomi nyelvfejlődésben. A l i . századtól az arab mellett egyre ke­ vésbé érvényesült, a 16. századra pedig gyakorlatilag holt nyelvvé vált, csak a kopt l i ­ turgia nyelveként létezik tovább. 8

Kopt nyelv és irodalom Már említettük az írásképben bekövetkezett jelentős változást, a görög ábécé átvételét - ez a momentum már önmagában jól mutatja az egyiptomi nyelvet ért görög hatást. A Ptolemaioszok uralma azonban nem jelentette a görög nyelv egyeduralmát az or­ szágban. Mind a görög, mind az egyiptomi hivatalos és használt nyelv volt; a dekré­ tumok, hivatalos iratok két nyelven születtek, a mindennapokban pedig természetesen élénk kapcsolatban állt egymással a két különböző ajkú népesség. így hosszú évszá­ zadokig tartó kétnyelvűség vette kezdetét, amely erős kölcsönhatással járt, ezért az egyiptomi görög nyelv - a papiruszok tanúsága szerint - olyan egyedi, csak rá jellemző vonásokat mutat, amelyek elválasztják a többi görög dialektustól. A jelen írás szem­ pontjából azonban inkább az ellenkező irányú befolyás érdekes: hogyan hatott a görög nyelv az egyiptomira. Először és elsősorban a kopt szókincs mutatja ezt a hatást: a mindennapi együttélés során az egyiptomi köznyelvbe nagyszámú görög jövevényszó került. A Ptolemaiosz-kori (illetve azutáni) hivatalos nyelvben, a démotikus szövegek alapján az tapasztalható, hogy nagyon kis számú görög jövevényszó van jelen, és ezek szigorúan az adminisztráció és a katonaság fogalomköréből származnak. A beszélt köznyelvet majd a kopt jeleníti meg ismét (az újegyiptomi után, lásd fent), amelyben a beszélt nyelv egyben irodalmi és hivatalos nyelvvé válik: ebben már valóban az élet minden területéről vannak görög szavak. A Kr. u. 2. században megjelenő ókopt (Old Coptic) nyelvemlékekben azonban még nagyon kevés görög szó szerepel, és a legelső 9

10

kopt fordítók is igyekeztek mindent lefordítani; láthatólag azonban ez nem volt termé­ szetes és tartható, mert már az igen korai - a 4. század elejéről származó - szövegek is tele vannak görög eredetű szavakkal. A kopt irodalom lényegében a szent szövegek, elsősorban az Újszövetség könyveinek fordításával született meg, a lakosság azon szélesebb rétegei számára, akik megtértek a kereszténységre, de nem tudtak elég jól görögül ahhoz, hogy a szent iratokat eredetiben olvassák (vagy hallgassák). Azt látjuk azonban, hogy ezek a kopt fordítások szintén tele vannak görög szavakkal, amelyeknek egy része a kereszténység fontos fogalmaira vonatkozik, afféle terminus technicus, más része pedig nyilvánvalóan már korábban meggyökeresedett görög eredetű „kopt szó" (például kötőszavak, adverbiumok, de igék és főnevek is). A nagyarányú fordítási tevé­ kenység bizonyára elősegítette bizonyos görög szavak átvételét, illetve meghonosodá­ sát; azonban e szavak fölhasználása azt is bizonyítja, hogy a közönség, amelynek a fordítás készült, ismerte, értette e kifejezéseket, különben nem lett volna értelme a munkának. Rubenson is amellett érvel, hogy a 3. században sokan rendelkeztek passzív görög nyelvtudással (és persze sokan tudtak görögül, közülük kerültek k i a fordítók), így a jövevényszavak nyilvánvalóan ismertek voltak. Pakhóm (lásd alább), aki nem tudott görögül, hasonlóan nagyszámú görög eredetű kifejezést használ, mint egy fordító, sőt írásaiban 25%-kal több jövevényszót találunk, mint egy ugyanolyan terje­ delmű görögből fordított szövegben, Máté evangéliumában. A kopt fordításirodalom mellett természetesen kialakult egy eredeti kopt irodalom is, amely elsősorban szintén keresztény jellegű, és amelynek kialakulásában fontos és úttörő szerepe van a szerzetesi mozgalomnak: lényegében Hierakas, Pakhóm és Senute írásaival születik meg a hazai irodalom. Fontosak azonban az alexandriai pátriárkák (például Petrosz, Athanáziosz, Timotheosz) művei is. Ezekben az eredeti kopt irodalmi szövegekben körülbelül ugyanolyan arányban vannak jelen görög eredetű szavak, mint a fordításokban. Egy számítás szerint a kopt nyelvben mintegy kétezer görög jövevényszó van, ami a teljes szókincsnek legalább az egyötöde. A szókincsre gyakorolt hatás azonban csak az egyik, bár legkönnyebben bizonyítható része a nyelvi hatásnak. Másrészt feltételezhető és többek által részben már bizonyítottnak tekintett, hogy szintaktikai jelenségekben is érvényesül a görög befolyás. A görög mondatszerkezet által befolyásolt szintaktikai jelenségek meghatározása, a hatás bizonyítása még ku­ tatás tárgyát képezi. Számos kísérlet ellenére átütő eredmény még nem született, még nem jelent meg egy átfogó, rendszerezett grammatikai leírás arról, hogy melyik szin­ taktikai jelenség melyik görög szintaktikai jelenségnek „esett áldozatul". Tisztázandó továbbá a befolyásolás jellege (stilisztikai, „fordítási grécizmus", vagy strukturális), s válaszra várnak olyan kérdések, hogy a különböző kopt dialektusokban a görög szin­ taktikai hatás különbözőképpen van-e jelen, s hogy ugyanebből a szempontból van-e különbség az eredeti és a görögből fordított kopt irodalom között. A probléma igen összetett, és a külső nyelvi hatás bizonyítása annál is nehezebb, mivel egyrészt a kopt előtti, vele összevethető nyelvfázisok időben igen távol esnek a kopt nyelvtől, másrészt nincsen görög hatástól mentes kopt nyelv, ami az összehasonlítás alapjául szolgálhat­ na, hiszen - mint láttuk - e nyelv születésekor már igen hosszú ideje tartó kétnyelvű helyzet volt az országban. 11

12

n

14

15

16

•

Nem keresztény kopt irodalom is létezett: tudunk az Alexandrosz- és a Kambüszészregényről. Az előbbi görögből készült fordítás, az utóbbi valószínűleg koptul íródott, és azért is érdekes és értékes, mert ez az egyetlen kopt szöveg, amely az ország korai történetével foglalkozik (a perzsa hódításról szól, de a perzsákat asszíroknak nevezi), ráadásul semmiféle vallásos és egyházi utalás nincs benne. Szintén a - görögből - fordított kopt irodalom csoportjába tartoznak a gnosztikus szövegek. Az a tizenhárom papiruszkódex, amely 1945-ben egy földművesnek kö­ szönhetően került elő a felső-egyiptomi Nag Hammadinál (így kapta a Nag Hammadikönyvtár, illetve a Nag Hammadi-kódexek nevet), jelentősen gyarapította a gnózisról szerzett ismereteinket. A szövegkorpusz nagyrészt keresztény-gnosztikus tartalmú, de megőrzött nem keresztény és nem gnosztikus, nem gnosztikus keresztény, va­ lamint hermetikus műveket is. Az iratok nagyobb részét tehát valóban a gnosztikus jelzővel illethetjük, bár ez a „kategória" szövegek igen heterogén csoportját jelöli. A kódexek körülbelül a Kr. u. 4. század első felében íródtak, ebből a tényből azonban nem derül ki, hogy maguk a szövegek mikor keletkeztek, hiszen eredeti nyelvük a görög volt, s csak később fordították le őket koptra. A görög eredeti szöveg három mű esetében ismert, néhány esetben az eredeti szövegből csupán fragmentumok marad­ tak, míg néhány irat címét az eretnekellenes vagy a neoplatonikus irodalom őrizte meg számunkra. Az anyag nagyobb részéről azonban semmit sem tudtunk a Nag Hammadi-lelet felbukkanása előtt. 17

18

19

20

21

22

Az egyiptomi kereszténység egy jelentős aspektusa: a szerzetesség kezdetei Az Egyiptomban a 4. század elején kibontakozó szerzetesi mozgalom, a világtól és vi­ lági dolgoktól való elvonulás (anakhórészisz) a „sivatagi atyákkal" kezdődött. A legen­ da, illetve Szent Jeromos szerint Thébai (vagy Remete) Szent Pál volt az első, aki vissza­ vonult a sivatagba és remete-, anakhórétaéletet élt, minden idejét Istennek szentelve. Pál nevét viseli a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb hozott létre a 13. században; Remete Szent Pált a pálosok égi patrónusukként és névadójukként tisztelik, életvitelét pedig követendő példának tartják. A Pál életét el­ beszélő történet szerint a száztizenhárom éves korában elhunyt remetét egy másik nagy szerzetesegyéniség, Szent Antal (t356) temette el. Míg azonban Pál életéről csu­ pán ez az egyetlen forrás tanúskodik, és erősen valószínűtlen, hogy a remete történeti személy volt, addig Antal létét senki sem vitatja: életrajzát (Vita Antonii) Szent Athanáziosz alexandriai pátriárka (328-373) írta meg, magvas és léleképítő mondásait az Apophthegmata Patrum című gyűjteményben olvashatjuk, ezenkívül hét levele is fennmaradt. Az alábbi korai iratok ugyancsak említik Antalt, s egyrészt történeti bizonyítékként jelentősek, másrészt az antali tradíció elterjedéséről tanúskodnak. Azt is megmutatják azonban, milyennek látták a sivatagi szentet a közelkorúak, mielőtt minden egyebet elhomályosított a Vita által róla alkotott kép: 23

24

25

26

27

a) Thmuiszi Szerapion levele, amely Antal halála alkalmából íródott vigasztalásként Antal tanítványainak, s közben az orthodoxia szomorú helyzetéről is beszámol az ariánusok akkori, átmeneti felülkerekedése idején. Ez a levél csak szír és örmény nyelven maradt fenn, eredetileg azonban minden bizonnyal görögül íródott. Sze­ rapion, Thmuisz püspöke (kb. 339-365) egyébként Athanáziosz pátriárka barátja volt, akit a Vita Antonii is megemlít mint Antal tanítványát és közeli társát. b) Két pakhómiánus szöveg: 1. Pakhóm (latinosan Pachomius) életrajzának (Vita Pachomii) bevezetőjében Antalt mint Pakhóm elődjét említik, és a görög szövegben Antal démonokkal foly­ tatott harca Pakhóm küzdelmének párhuzamaként szerepel; a Vita Pachomii görög változata a Vita Antoniit követendő példának, modellnek nevezi. A Vita Pachomii legérdekesebb, Antalt említő része az az elbeszélés, amely Theodórosz és néhány más testvér látogatásáról szól; ez 346-ban, közvetlenül Pakhóm halála után tör­ tént. A testvérek - útban Alexandria felé - azért látogatják meg Antalt, mert meg­ tudták, hogy gyengélkedik. Láttukra Antal nagyon megörül, és visszanyeri erejét. Amint meghallja, hogy Pakhóm eltávozott, megvigasztalja a testvéreket, és a koinobita életmódot még az anakhóréta életmódnál is jobban dicséri. A kopt Pakhóm-életrajzban Antal két levelét is olvashatjuk: az elbeszélés szerint a remete csak a testvérek távozása után értesül Petróm'osznak, Pakhóm utódának haláláról, ekkor azonban rögtön levelet küld Alexandriába Athanáziosznak, amelyben arra kéri a pátriárkát, hogy bátorítsa a pakhómiánus testvéreket, és erősítse bennük a lojalitást az új vezető, Horsziésze iránt; a másik levél egy vigasztaló irat a testvé­ reknek. 2. Az Epistula Ammonis ugyancsak említi Antalt. A görögül fennmaradt leve­ let egy bizonyos Ammon, pakhómiánus kolostori szerzetes írta Theophilosz ale­ xandriai pátriárkának (385-412), és inkább Theodóroszról szóló encomium, mint személyes levél. Jelentősége abban áll, hogy Ammon szó szerint idézi, pon­ tosabban lemásolja Antal egyik - eredetileg föltehetően koptul írt - levelét, amelyről a kutatás általában elfogadja, hogy eredeti. c) A 4. század végén Jeromos és Rufinus egyaránt fölkereste Egyiptomot, hogy meg­ látogassák az ottani szerzeteseket, akiket a sivatag nagy mestereinek tartottak. Bár Antal ekkor már nem élt, találkozhattak tanítványaival, és megbízható forrás­ ból hallhattak róla. Jeromosra erős hatást gyakorolhatott az antali életforma, i l ­ letve a Vita Antonii, amelyet már Egyiptomba érkezése előtt olvasott, hiszen meg­ írta a mű „párját", a Vita Paulit (lásd fent). Rufinust is megérintette az egyiptomi atyák életvitele, és nagyban hozzájárult a róluk szóló irodalomhoz azzal, hogy latinra fordította és átdolgozta a História Monachorum című írást. A másik fontos fordítása, amelyben háromszor történik említés Antalról, Euszébiosz História Ecclesiastica című műve, amelyet azonban Rufinus nemcsak lefordított, hanem foly­ tatott is (Euszébiosznál ugyanis még nincs szó Antalról, sem más szerzetesek­ ről). Egyszer mint az első remetét említi Antalt, majd felsorolja tanítványait, később pedig egy történetet mesél el róla, amelyben a sivatagi szent a vakságán kesergő Didymust vigasztalja. Ugyanezt a történetet egyébként, kicsit máskép28

29

30

31

32

33

34

35

36

pen, Jeromos Castricianushoz írt levelében is olvashatjuk. Jeromos azonban két további levelében is említi Antalt, ezenkívül természetesen a De viris illustribus című művében is beszél róla, ahol nemcsak az Antalról szóló fejezetben olvasha­ tunk a nagy remetéről, hanem a Thmuiszi Szerapionról, valamint az Antiókhiai Evagrioszról szóló részben is. De a már említett Vita Pauliban is fontos szereplő Antal, minthogy az írás valójában nem is egy teljes Vita: középpontjában a két szent, Pál és Antal találkozása áll, a hangsúly pedig azon van, hogy Pál volt az első remete - csakhogy őt már a 4-5. század fordulóján is kitalált személynek tartot­ ták. A Vita Hilarionis című munkájában Jeromos ismét beszél Antalról, akinek Hilarion rövid ideig a tanítványa volt. d) A História monachorum in Aegypto című írás állítólag hét jeruzsálemi szerzetestől származik, akik 349-ben jártak Egyiptomban. Ebben a műben ugyan nem olvas­ hatunk külön fejezetet Antalról, bizonyos anekdoták azonban megemlítik őt, néhány szerzetesről pedig úgy esik szó, mint az ő tanítványairól. e) Palladius História Lausiaca című művében a 4. század második felének híres szer­ zeteseiről szóló leírásokat találunk, és bár Antalnak ő sem szentel külön fejeze­ tet, néhány tanítványát bemutatja az írás, és az Antallal való találkozásainak tör­ ténete is olvasható. Bár a mű nem sokkal gyarapítja a Vita és az Apophthegmata alapján kialakult Antal-képet, fontos azonban a - később eretnekségnek ítélt origenizmus egyiptomi hatástörténetének szempontjából: megtudjuk, hogy a nitriai és szkétiszi vezető szerzetesek közül sokan nagyon is érdeklődtek Origenész és a spekulatív theológia iránt. f) Euszébiosz História Ecclesiastica című művének három görög nyelvű folytatója Szókratész, Szozomenosz és Theodorétosz - egyaránt belefoglalja művébe a 4. századi egyiptomi szerzetesmozgalmat, és mindegyikük említi Antalt is. Pál és Antal - valószínűleg képzelet szülte - találkozása ihlető hatású volt a későbbi korok egyházművészete számára: a magyar múzeumlátogató közönségnek is volt al­ kalma egy, ezt a témát feldolgozó kopt ikont megcsodálni a Török László akadémikus professzor által a Szépművészeti Múzeumban rendezett kopt kiállításon. A kairói Kopt Múzeumból kölcsönzött képet faalapra festették temperával és aranyozással; a két szent nevét koptul írták az alakok mellé, a többi felirat azonban arabul olvasható, így az Antal kezében tartott irattekercsen: „Azt tanácsolom nektek, szeretett gyerme­ keim, hogy tartsátok be minden parancsolatomat", és a két alak között: „Készült a szüleit szerető nagy mártír, Mercurius A b u Sefein kolostora számára Ó-Kairóban, a Haret al-Batrak utcában A. M . 1493". A feliratok arab nyelvén nem lehet csodálkoz­ ni, hiszen az ikon meglehetősen késői, 1777-ben valójában már senki nem beszélt koptul Egyiptomban. Antal talán a legismertebb az egyiptomi szerzetesek közül. Már a maga korában is nagyon népszerű volt, választott életmódja pedig rendkívül nagy hatást gyakorolt közel és távol. Ahogy Meinardus fogalmaz: „Szent Antal a kopt aszketizmus és általá­ ban a keresztény szerzetesség prototípusa. A nagy sivatagi remete élete, életvitele, szavai és munkái hatottak és mindig hatnak a sivatagi atyákra, legyenek bár anakhóréták vagy koinobita szerzetesek." Antal példáját követve sokan vonultak k i a pusz37

38

39

40

41

42

43

tába, hogy az Úrnak szenteljék életüket, így vette kezdetét a szerzetesmozgalom. Sá­ muel Rubenson azonban arra figyelmeztet, hogy a korai 4. században a monasztikus tradíció nem alkotott egységes formát. A szerzetesség/remeteség különböző formáira utalnak a különböző kifejezések is: monakhosz, anakhórétész és apotaktikosz. Ezek közül csak a harmadik volt új kifejezés; és mivel a papiruszokon leginkább ezzel a szóval találkozhatunk, úgy tűnik, hogy ez volt a hivatalos kifejezés a városi aszkéták egy csoportjára, akik a templomi élethez erősen kötődtek. Az Antal által használt kifejezés, az anakhórétész nem újkeletű, már a Ptolemaiosz-kori papiruszokon feltű­ nik. A szó eredeti értelme - visszahúzódó - leginkább az adó vagy általánosabban a tár­ sadalmi kötelezettségek előli elmenekülésre utal. A szerzetes-anakhóréták azonban nem a hatóságok, illetve az adózás elől menekültek el - bár ilyen eset is volt -, csak fo­ kozatosan húzódtak a sivatagba és a hegyekbe: a társadalomtól visszavonult szent életű aszkéták voltak, s általános tiszteletnek örvendtek, mert az emberek hittek imád­ ságuk erejében - mint Antal esetében láttuk. A két utóbbi kifejezés tehát konkrétabb jelentésű, míg a monakhosz egészen általánosan akár magányos, akár közösségben élő szerzetest jelentett. Az első szerzetesközösségek szintén a 4. század elején alakultak meg Alsó-Egyip­ tomban. Nitriában Amurt volt a kezdeményező, míg Szkétiszben (kopt Siet) Egyiptomi Szent Mczkariosz alapította meg az egyik legjelentősebb központot, ahol a szerzetesek egy lelki vezető irányítása alatt, külön cellákban éltek. Az ilyen közösségekben ötvö­ ződtek ugyan a koinobita és az anakhóréta életmód jellemzői, mindenesetre ezek is feltétlenül közösségek voltak. Pakhóm (287-346), akit már a kezdetektől a szerzetes­ ség atyjának tekintettek, a szó szoros értelmében tehát nem a legelső közösségalapí­ tó; korszakos jelentősége abban áll, hogy megalkotta - nem mellesleg kopt nyelven - az első szerzetesregulát, s annak alapján szervezte meg közösségeit. E közösségek voltak az elsők, amelyeknek a működése nem a „legidősebbek"-nek (seniores, presbyteroi) a fiatalabbak feletti autoritásán alapult, hanem egy leírt, mindenkire vonatko­ zó, meglehetősen szoros és szilárd szabályrendszert követett. Ily módon már egész kolostori hálózat jöhetett létre, s amikor Pakhóm meghalt, két női és kilenc férfiko­ lostort hagyott hátra. Ezek mind az ő regulája szerint működtek, így a földrajzi távol­ ság ellenére testvérek százait kötötte össze ez a szabályzat. Pakhóm regulája bizo­ nyíthatóan hatott Nagy Szent Vazuléra. (330-379) és Benedekére (T547?), s így mind az orthodox, mind a katolikus szerzetesség számára komoly jelentősége van. Meinardusnak a tanulmány elején idézett megjegyzésére is utalva: a 6. század végére Egyiptom látképét keresztény templomok és kolostorok uralták. Az utóbbiak igen fontos vallási, kulturális és gazdasági tényezővé váltak, megrendeléseik pedig nagy sze­ repet játszottak a kopt művészet fölvirágoztatásában. A nagy kolostorok művészetéből is láthattunk néhány kiemelkedő darabot a budapesti kopt kiállításon, de olvashatunk is róluk Török László kiállítási katalógusában. A Senute - a kopt szerzetesség egyik legnagyobb alakja - által alapított Fehér Kolostor hatalmas (45 cm hosszú), gazdagon díszített kulcsa (az ilyen kulcsok mérete, illetve díszes kidolgozottsága nyilvánvalóan a szentélyek, templomok és paloták kulcsának igen nagy jelentőségével magyarázha­ tó); a saqqarai Jeremiás-kolostorból és a bawiti Apolló-kolostorból származó remek 44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

építészeti elemek (relief, oszlopfő), falfestményrészletek és festett edények tanús­ kodnak e kopt művészet igen magas színvonaláról. A 4. századtól kezdve maradtak ránk olyan, rendkívül izgalmas és a korszakra (ami­ kor még van pogányság, de már egyre dominánsabb a kereszténység) jellemző tárgyak, amelyeknek kétféle olvasatuk is lehetséges volt: az 'nh (élet) hieroglifát elkezdik keresztény jelképként, mint keresztet használni, megalkotva ezzel egy újfajta keresz­ tet (crux ansata), amely azután képzőművészeti alkotásokon is megjelenik. A gyerme­ két ölében tartó és szoptató nő motívuma szintén gyakori mind a keresztény, mind a nem keresztény ábrázolásokon (az előbbi esetben Máriáról és a gyermek Jézusról, az utóbbi esetben íziszről és a kis Hóruszról van szó). Az attribútumok időnként egy­ értelművé teszik a különbséget, máskor viszont nem tudjuk eldönteni, hogy Máriát vagy íziszt látjuk. Itt kell utalni a mindennapok vallásosságára is, ahol a keresztény­ nem keresztény választóvonal gyakran elmosódik; az „anya gyermekével" téma azon­ ban kisméretű (votív) szobrocskákon (ezek más esetekben csak meztelen nőalakot ábrázoltak) már igen hosszú ideje megjelent; e szobrocskákat különböző istenségek szentélyeiben ajánlották fel asszonyok, akik isteni segítséget kértek a házasság, a fo­ gantatás, a gyermekszülés ügyében. A kopt kiállításon szerepelt néhány ilyen darab is, hiszen az 5-6. századi Egyiptomban pogány és keresztény megrendelők számára egyaránt készültek ilyen szobrok, amelyeknek ikonográfiái jegyei azután kölcsönösen hatottak egymásra, sőt egyes darabokat talán mind keresztény, mind pogány megren­ delő használhatott. A pogányság és a kereszténység furcsa együttéléséről azonban nemcsak a tárgyak tanúskodnak. Az 1. és a 11. század közti időszakból rendkívül izgalmas rituális szöve­ gek maradtak ránk, amelyek ókopt, kopt vagy görög nyelven íródtak. Az ókopt szövegek még pogány tartalmúak (Iziszhez és Oziriszhez szólnak), a kopt írások többnyire ke­ resztény jellegűek (vannak köztük gnosztikus darabok is), bizonyos szövegekben azonban érdekesen keverednek a pogány (Aphrodité, Hórusz stb.) isteni hatalmak és a kereszténység Istene. Az arab hódítás, amely 639-ben vette kezdetét, egészen új helyzetet teremtett az országban. A muszlim arabok eleinte ugyan egészen nagy türelmet tanúsítottak az őslakosság keresztény hite iránt, mégis már kezdetben igen sok egyiptomi tért át a hódítók új hitére. A 8. századtól Egyiptom hivatalos nyelve az arab lett, az adórendszer pedig erősen sújtotta az ország nem muszlim lakosságát. A koptok 725 és 773 között legalább hat felkelésben fejezték ki elégedetlenségüket; a kudarcok nyomán azonban egyre többen tértek át az iszlámra. Az egyház azonban nem tűnt el, és igen jelentős eszköze lett a kopt írásbeliség fenntartásának, valamint az ethnikai, kulturális és tár­ sadalmi identitás megőrzésének. 65

66

67

68

69

70

71

72

73

74

Jegyzetek 1

„Egypt w a s once a great C h r i s t i a n nation, w i t h its c h u r c h e s , monasteries, institutions, and culture established throughout the N i l e valley." M e i n a r d u s , O . E A . : Two Thousand Years of Egyptian

Christianity.

T h e A m e r i c a n U n i v e r s i t y in C a i r o Press, 1999. 2. o. 2

Verbeeck, B . : G r e e k Language. I n Atiya, A . S. (ed.): The Coptic Encyclopedia. Company, 1991. 1 1 6 5 - 1 1 7 0 . , 1166.

3

4. M a c m i l l a n P u b l i s h i n g

o.

T ö r ö k L . : A fáraók után. A kopt művészet kincsei Egyiptomból,

Budapest, 2005. március 18-május

18. Budapest,

2 0 0 5 . 10. o. (A továbbiakban: T ö r ö k 2005a) A magyar k ö z ö n s é g 2 0 0 5 - b e n tekinthette meg azt a kopt m ű v é s z e t e t b e m u t a t ó kiállítást a budapesti Szépművészeti M ú z e u m b a n , amelynek t u d o m á n y o s koncep­ cióját T ö r ö k László a k a d é m i k u s professzor alkotta meg, és amelyben r é s z b e n egyiptomi gyűjtemények­ ből, részben budapesti anyagból s z á r m a z ó m ű t á r g y a k o n keresztül lehetett t a n u l m á n y o z n i E g y i p t o m m ű v é s z e t é t a h e l l e n i s z t i k u s f o r m á k t ó l és t é m á k t ó l a kopt m ű v é s z e t m e g s z ü l e t é s é n át az arab hódítás utáni konzervatív, stilizáló formanyelv kialakulásáig. 4

5

Uo. „Die E i n b e z i e h u n g vokalischer Z e i c h e n w a r schriftgeschichtlich ein r e v o l u t i o n ä r e r A k t und stellte die ägyptische Sprache vor eine n e u e Ausgangsposition. Sie führte erstmals z u r K o n g r u e n z z w i s c h e n d e m Sprachverlauf u n d seiner zeichenhaften Darstellung." Nagel, R: D i e E i n w i r k u n g des griechischen auf die E n t s t e h u n g der koptischen L i t e r a t u r s p r a c h e . I n A l t h e i m , F. - Stiehl, R . ( s z e r k . ) : Christentum am Roten Meer. 1. B e r l i n - N e w York, 1971. 3 2 7 - 3 5 5 . , 329. o.

6

7

H a s z n o s A . : K o p t nyelv és irodalom. Ókor, 2 0 0 5 / 1 - 2 .

1 4 - 1 8 . o.

A z egyiptomi nyelv korszakolásánál a következő m u n k á r a t á m a s z k o d t a m , amely igen alapos áttekintést ad és elhelyezi t á g a b b , afro-ázsiai k o n t e x t u s á b a n az egyiptomi nyelvet: Takács G . : Egyiptomi nyelv. I n Fodor I. (főszerk.): A világ nyelvei. Budapest, 1999. 3 1 5 - 3 2 4 . o.

8

A vallást, a m ű v é s z e t e t és a nyelvet is érintő újítás a X V I I I . dinasztia tizedik uralkodójához, IV. A m e n h o tephez kapcsolódik, aki hatodik uralkodási évétől az E h n a t o n nevet vette fel.

9

C l a r y s s e , W.: G r e e k L o a n - w o r d s in D e m o t i c . Aspects of Demotic Lexicography.

L e u v e n , 1987. 1 0 - 1 2 . o.

1 0

Gaselee, St.: G r e e k W o r d s i n C o p t i c . Byzantinische

11

R u b e n s o n , S.: The Letters of St. Antony. Monasticism and the Making of a Saint. Minneapolis, 1995. / S t u d i e s in A n t i q u i t y a n d C h r i s t i a n i t y . / 1 1 0 - 1 1 2 .

1 2

1 3

Zeitschrift,

30 ( 1 9 2 9 - 3 0 ) . 2 2 5 . o. 1. jegyz.

o.

K r a u s e , M . : K o p t i s c h e Literatur. I n : Lexikon der Ägyptologie.

3. W i e s b a d e n , 1986. 6 9 4 - 7 2 8 . , 694. o.

Peter Nagel szerint - és itt C a r l Schmidtre is hivatkozik - Hierakas a kopt irodalmi nyelv m e g t e r e m t ő j e . Nagel 1971, 3 4 8 . o.

1 4

1 5

Nagel 1971, 3 3 2 . o. A z egyik ú t t ö r ő k u t a t ó ebben a t é m á b a n a m á r e m l í t e t t Peter Nagel. N é h á n y további alapvető m u n k a : M i n k , G . : D i e koptische V e r s i o n e n des N e u e n Testaments. I n K . A l a n d ( H r s g . ) : Die alten des Neuen Testaments, die Kirchenväterzitate

und Lektionare.

Übersetzungen

1972. / A N T F 5 . / 1 6 0 - 2 9 9 . o. F u n k , W . - R :

Bemerkungen z u r Sprachvergleich griechisch-koptisch. I n Nagel, P. ( H r s g . ) : Graeco-Coptica.

Halle, 1984.

1 4 7 - 1 8 0 . o. Polotsky, H . - J . : M o d e s grecs en copte. I n : Coptic Studies in Honour of Walter Ewing Crum. T h e Byzantine Institute, 1950. 7 3 - 9 0 . o. 1 6

„ Ü b e r s e t z u n g s g r ä z i s m u s " . Nagel 1971.

1 7

Jansen, H . L . : The Coptic Story of Cambyses' Invasion of Egypt. A Critical Analysis of Its Literary Form and Its

1 8

A b e m u t a t á s h o z vö. H . - M . Schenke, H . - G . Bethge, U . U . K a i s e r (Hrsg.): Nag Hammadi Deutsch. Walter de

Historical

Purpose. O s l o , 1950.

Gruyter, 2 0 0 1 , 2 0 0 3 . / K o p t i s c h - G n o s t i s c h e Schriften I I - I I I . / 1 9

Például P l a t ó n : Az állam 588a-589b,

2 0

Például Acta Petri et XII Apostolorum,

2 1

K ö z t ü k például az Asklepios

2 2

S c h e n k e - B e t h g e - K a i s e r i. m.

Eugnostos. Authentikos

Logos.

c í m ű írás.

2 3

Lásd Szent Pál élete.

2 4

E z a Vita görögül és koptul is fennmaradt, itt is felmerül persze a kérdés, hogy melyik szöveg az eredeti. M a általában a g ö r ö g ö t tartják az alapszövegnek.

2 5

E n n e k a g y ű j t e m é n y n e k két fajtája létezik, az alphabetikus és a s z i s z t e m a t i k u s , és görög, kopt, szír, ör-

mény, arab, latin és szláv verziója van, ezek közül valószínűleg a g ö r ö g , n e m pedig a kopt az eredeti. A g y ű j t e m é n y egyik g ö r ö g nyelvű v á l t o z a t a magyar fordításban is o l v a s h a t ó : Baán I . : A szent öregek

könyve.

Budapest, 2 0 0 1 . 2 6

2 7

E r r ő l lásd R u b e n s o n 1995. R u b e n s o n 1995, 164. o. A k ö v e t k e z ő vázlatos á t t e k i n t é s t R u b e n s o n 1995, 1 6 4 - 1 8 4 . o. alapján készí­ tettem.

2 8

Lásd VA 82, 91. o.

2 9

VP/G in H a l k i n , F. (ed.): S. Pachomii Vitaegraecae.

B r u x e l l e s , 1932. 120. o. VP/SBo i n Lefort, L . T h . (ed.):

S. Pachomii vita bohairice scripta. L o u v a i n , 1925. / C S C O 8 9 . / Lefort, L . T h . (ed.): S. Pachomii vitae sahidice scriptae. L o u v a i n , 1 9 3 3 - 3 4 . / C S C O 9 9 / 1 0 0 . / 1 2 4 - 1 3 4 . 3 0

3 1

VP/SBo

o.

5

133 ( S 16, Lefort, i. m . 183. k.)

J . G o e h r i n g (ed.): The Letter of Ammon and Pachomian Monasticism.

Berlin, 1986. / P a t r i s t i s c h e Texte u n d

Studien 2 7 . / 3 2

T h e o d ó r o s z P a k h ó m kedvenc t a n í t v á n y a volt, és 3 5 1 - 3 6 8 k ö z ö t t ő vezette a k ö z ö s s é g e t ( R u b e n s o n 1995, 170. o.).

3 3

R u b e n s o n , i. h.; Q u a s t e n , J . : Patrology HL The Golden Age of Greek Patristic Literature from the Council of Nicaea to the Council of Chalcedon. W e s t m i n s t e r - M a r y l a n d , 1960. 152. o. G o e h r i n g 1986, 111. o., 277. k.

3 4

További i r o d a l o m J e r o m o s r ó l és Rufinusról: lásd R u b e n s o n 1995, 172. o. 2. jegyz.

3 5

R u f i n u s : HE I . 8.; II. 4.

3 6

R u f i n u s : HE II. 7.

3 7

H i e r o n y m u s : Epistula 22 és 57.

3 8

3 9

H i e r o n y m u s : De viris illustribus 88, 99 és 125. Török, L . : After the Pharaohs - Treasures of Coptic Art from Egyptian Collections. Museum of Fine Arts,

Budapest

18 March - 18 May 2005. Budapest, 2 0 0 5 . N o . 193 ( 2 5 8 - 2 5 9 . o.) ( A továbbiakban T ö r ö k 2 0 0 5 b ) 4 0

4 1

Kat. szám 3418. E z az úgynevezett mártíréra, amely a kopt i d ő s z á m í t á s t jelzi, amelynek kezdete Kr. u. 284, D i o c l e t i a n u s c s á s z á r - az egyik legkegyetlenebb k e r e s z t é n y ü l d ö z ő - t r ó n r a l é p é s é n e k d á t u m a . A fent l á t h a t ó d á t u m a m i i d ő s z á m í t á s u n k szerint t e h á t 1777-nek felel meg.

4 2

4 3

T ö r ö k 2 0 0 5 a , no. 193 (212. o.) „St. A n t o n y ( A n b a A n t u n i u s ) is the prototype of C o p t i c a s c e t i c i s m in particular and of C h r i s t i a n m o ­ n a s t i c i s m in generál. T h e life, the attitudes, the w o r d s a n d w o r k s of this great h e r m i t of the desert have influenced, a n d still influence, the lives of the desert fathers, be they anchorites or coenobitic m o n k s . " Meinardus, O . F. A . : Monks and Monasteries of the Egyptian Desert. 3

r d

ed. T h e A m e r i c a n U n i v e r s i t y i n C a i r o

Press, 1992. 4 4

4 5

R u b e n s o n 1995, 116. o. A m o n a s z g ö r ö g szó, amelyből ezt a s z ó t képezték, j e l e n t é s e „egyedüli, m a g á n y o s " .

4 6

A z a n a k h ó r e ó g ö r ö g ige j e l e n t é s e „visszahúzódik, eltávozik, visszavonul".

4 7

A g ö r ö g a p o t a s s z ó „elválik, elbúcsúzik" ige bibliai h a s z n á l a t á b ó l : „elfordul v m i t ő l , l e m o n d vmiről", vö. L k 14, 3 3 . (W. Bauer: Wörterbuch zum Neuen Testament. B e r l i n - N e w York, 1988. 2 0 2 . o.)

4 8

R u b e n s o n 1995, 116. o.

4 9

E r r ő l t a n ú s k o d i k a VP/SBo

5 0

R u b e n s o n 1995, 116. o.

5 1

Uo.

5

127 ( S 16, Lefort, i. m . 178. o.)

5 2

U o . 107. o.

5 3

D . J . Chitty: The Desert a City. An Introduction to the Study of Egyptian and Palestinian Monasticism under the Christian Empire. O x f o r d , 1966. 29. o.; valamint Perczel I.: Dániel A b b á t ö r t é n e t e i b ő l . Pannonhalmi

Szem­

le, 1 9 9 8 / 2 . 2 9 - 4 9 . ; 30. o. 2. jegyz. 5 4

5 5

C h i t t y 1966, 2 1 . o. Joest, C h . : Josef in der „Wüste". D e r achte Brief P a c h o m s u n d seine Botschaft. Journal of Coptic Studies, 8 ( 2 0 0 6 ) . 1 0 3 - 1 2 2 . ; 105. o.

5 6

Uo.

5 7

U o . 106. o.

5 8

U o . 105. o., 2 2 . jegyz.

5 9

T ö r ö k 2005b, 197. o. A kopt t e m p l o m o k és kolostorok építészeti jellegzetességeihez é r d e m e s P. G r o s s m a n n írásait forgatni, k ü l ö n ö s e n : Christliche Architektur

in Ägypten.

Leiden-Boston-Köln, 2002. / H a n d ­

b u c h der O r i e n t a l i s t i k . E r s t e A b t e i l u n g . D e r N a h e u n d Mittlere O s t e n 6 2 . / 6 0

T ö r ö k 2 0 0 5 a és 2005b, no. 139 ( C o p t i c M u s e u m 5 9 1 5 ) .

6 1

T ö r ö k 2005b, 204. o.

6 2

T ö r ö k 2 0 0 5 a és 2005b, no. 1 4 0 - 1 4 3 ( C o p t i c M u s e u m 7978, 8260, 7100,

6 3

T ö r ö k 2 0 0 5 a és 2005b, no. 1 4 4 - 1 4 5 ( C o p t i c M u s e u m 8443, 8 4 4 4 ) .

7102).

6 4

T ö r ö k 2 0 0 5 a és 2005b, no. 152 és 156 ( C o p t i c M u s e u m 9 0 6 5 és A l e x a n d r i a N a t i o n a l M u s e u m 7 9 5 ) .

6 5

T ö r ö k 2005b, 2 0 0 . o. A falfestményekkel kapcsolatban ezt olvashatjuk: „Similarly to the architectural carvings produced in this period, the sixth-century paintings from B a w i t a n d Saqqara reflect the outlook o f learned m o n k s w h o shared the pious, yet at the same time highly self-conscious, ambitions of c o n temporary m o n a s t i c leaders o f E a s t e r n a n d W e s t e r n Christianity." ( T ö r ö k 2 0 0 5 b , 201. o.)

6 6

T ö r ö k 2005b, 1 5 6 - 1 7 2 .

6 7

V ö . T ö r ö k 2 0 0 5 a és 2005b, no.

6 8

T ö r ö k 2 0 0 5 a és 2005b, no.

o. 104-106.

107-108.

6 9

V ö . T ö r ö k 2005b, 1 6 3 - 1 6 4 . o.

7 0

T ö r ö k 2005b, 164. o.

7 1

T ö r ö k 2 0 0 5 a é s 2005b, no.

7 2

E z e k r ő l bővebben lásd Meyer, M . W. - S m i t h , R . ( s z e r k . ) : Ancient Christian Magic. Coptic Texts of Ritual

108-123.

Power. Princeton, 1999. 7 3

M e i n a r d u s 1999, 64. o.

7 4

T ö r ö k 2005b, 249. o.

Képek jegyzéke 1. kép: Kisfiút á b r á z o l ó m ú m i a p o r t r é a F a j ú m b ó l . 2. sz. eleje. L o n d o n , B r i t i s h M u s e u m . ( E u p h r o s y n e Doxiadis: The Mysterious Fayum Portraits...

l

s t

paperback ed. L o n d o n , 2 0 0 0 .

46. színes kép.) A z egyip­

t o m i - g ö r ö g együttélés kiemelkedő é r t é k ű emlékei a fájumi m ú m i a p o r t r é k . S z á m o s k u t a t ó

összefüggést

lát köztük és a későbbi k e r e s z t é n y ikonfestészet között; ugyanakkor - m i n d e n e s z m e t ö r t é n e t i és tech­ nikai k ü l ö n b s é g ellenére - az újkori E u r ó p a realista p o r t r é m ű v é s z e t é v e l is p á r h u z a m b a állíthatók. 2. kép: H ó r u s z t s z o p t a t ó Izisz. 3. századi falfestmény r é s z l e t e a F a j ú m b ó l . ( D o x i a d i s 4 3 . o.) A g y e r m e k é t ölében t a r t ó M á r i a á b r á z o l á s a i n a k egy l e h e t s é g e s előképe. 3. kép: A későókori kopt m ű v é s z e t egyik legerősebb ága a fafaragás. A z ókairói Szergiosz és Bakkhosz-templ o m b a n maradt fenn ez az 5. századi fenyőfaoltár, amely egyben a legrégebbi keresztény faoltár E g y i p ­ t o m b ó l . Jelenleg a kairói K o p t M ú z e u m őrzi. (Cairo. The Coptic Museum. Old Churches. C a i r o , 1993. 38. színes kép.) A díszítőelemek - stilizált mirtuszlevélzet, kagyló, m ó d o s u l t korinthoszi oszlopfő - a klasszi­ k u s ókor formakincséből táplálkoznak. F i g y e l e m r e m é l t ó a k a csavart oszlopok: erről az oszloptípusról m á s összefüggésben - K i s s M e l i n d a t a n u l m á n y á b a n is szó esik, amelyet ugyancsak jelen számunkban ol­ vashatunk. 4. kép: A bawiti A p o l l ó - k o l o s t o r egyik kápolnafülkéjét díszítette ez a freskórészlet.

6-7. század Kairó,

K o p t M ú z e u m . (Cairo. The Coptic Museum. Old Churches. C a i r o , 1993. 9. színes kép.) A z egykorú kolos­ tori festészet n a g y s z a b á s ú emléke, merev, de ü n n e p é l y e s ábrázolás. Felül a m a n d o r l á b a n a világbíró K r i s z t u s , az a l s ó szinten a t r ó n o l ó M á r i a ölében gyermekével, apostolok és helyi szentek k ö z ö t t . 5. kép: Marianosz püspök és Szűz M á r i a a gyermek J é z u s s a l . F r e s k ó a faraszi székesegyházból, 11. sz. eleje. Varsó, N e m z e t i M ú z e u m . (Faras. Die Kathedrale aus dem Wüstensand.

H r s g . W i l f r i e d Seipel. W i e n , 2 0 0 2 .

Katalog, 19.) A kopt k u l t ú r a k i s u g á r z á s a e r ő s e n hatott Núbiában, a Nílus-völgy A s s z u á n t ó l délre e s ő és a m a i Szudán északi r é s z é b e is m é l y e n b e n y ú l ó szakaszán. A z 5. és a 14. század k ö z ö t t e t e r ü l e t e n kisebb k e r e s z t é n y királyságok léteztek, amelyek többnyire szintén a m o n o f i z i t i z m u s t követték, de az iszlám n y o m á s l a s s a n k é n t teljesen felmorzsolta őket. ( O l y a n n y i r a , hogy - a t ö r t é n e t i E g y i p t o m m a l e l ­ lentétben - Núbiában a k e r e s z t é n y népesség teljesen e l t ű n t . ) A Maianoszt és Máriát ábrázoló, életnagy­ ságúnál nagyobb falfestmény az ezer évvel ezelőtti kereszténység k i e m e l k e d ő e n szép emléke. A p ü s p ö k arca - m i n d e n stilizáltság ellenére - p o r t r é s z e r ű .

E R D O VADIM B E L A

Az igaz képmás A „nem kézzel alkotott" ikon és irodalmi forrásai

Láttam az Urat! (Jn 20,18) Az ember ősidőktől fogva szüntelenül arra vágyik, hogy közvetlen kapcsolatban lehes­ sen Istennel, hogy élete középpontjába állítsa s végül színről színre láthassa őt. A keresztény hit szerint maga Isten valósította meg ezt a közösséget: „az Ige megteste­ sült és közöttünk lakozott", hogy megválthasson és az isteni szeretet közösségébe hívjon meg bennünket. E páratlan esemény különleges tanúságtevői a keleti keresz­ ténység számára az ikonok és a hozzájuk fűződő legendák.*

Az ikon A görög eikón szó jelentése: kép, képmás. A bizánci keresztény művészet kialakulása ide­ jén e kifejezés a Megváltó, az Istenszülő, a szentek, az angyalok és a szentírási törté­ netek ábrázolásait jelölte, a kiviteltől (szobor, falfestény, táblakép) és a technikától függetlenül. Ma az ikon szó elsősorban a keleti egyházban használatos táblaképet je­ lenti. Az ortodox egyház bizonyos különbséget tesz a falkép és a fatáblára festett ikon között: „a falfestmény vagy a mozaik nem önálló tárgy, hanem egységet alkot a fallal, része a templom architektúrájának, míg az ikon, amelyet fatáblára festettek, önálló alkotás. Ugyanakkor a két dolog értelme és jelentősége lényegében mégis ugyanaz. Pusztán használatukat és rendeltetésüket illetően látunk különbséget közöttük." Az ortodoxia számára a kép, az ikon Isten megismerésének elfogadott eszköze, az Istennel való kapcsolat lehetősége, egyben az igazság megvallása, vagyis hitvallás. Leonyid Uszpenszkij az ikonteológiát bemutatva azt írja, hogy az ókori egyházban vol­ tak ugyan olyan irányzatok, amelyek elutasították a képeket, de elterjedtebb volt az a vélekedés, amely elfogadta őket. „Az egyháznak e fő iránya jut kifejezésre az egyházi hagyományban is, amely szerint a Megváltóról és az Istenszülőről (akinek az ikonjai pünkösd után keletkeztek) már életükben készült ikon. Ez a hagyomány arról tanús­ kodik, hogy az egyháznak kezdetektől fogva világos elképzelése volt az ikon értelméről és jelentőségéről, továbbá, hogy az egyház viszonya a képhez nem változik, s hogy ez a viszony egyszersmind az egyháznak Isten megtestesüléséről szóló tanításából követ­ kezik. E tanítás szerint a kép magának a kereszténységnek lényegi sajátossága, hiszen 1

* E tanulmány, bár sok s z e m p o n t b ó l a k e l e t i k e r e s z t é n y s é g e g é s z é t érinti, e l s ő s o r b a n az orosz o r t o d o x i a t e o l ó g i á j á t , i k o n f e l f o g á s á t állítja e l ő t é r b e . - A szerk.

ixa

8. kép

4. kép

3. kép

2. kép

6. kép: R e m e t e Szent A n t a l és Thébai Szent Pál találkozása a keleti sivatagban. Ókairó, 1777. Kairó, Kopt M ú z e u m . (Cairo. The Coptic Museum. Old Churches. C a i r o , 1993. 29. színes kép.) A z idősebb remete lá­ bánál m e g j u h á s z o d o t t o r o s z l á n o k láthatók. A h a g y o m á n y szerint Pált - Illés m ó d j á r a - egy holló táp­ lálta, amely n a p o n k é n t egy fél cipót hozott neki. A n t a l é r k e z é s é n e k napján azonban a m a d á r egy egész cipóval é r k e z e t t . 7. kép: Mária a gyermek Jézussal. E z a kis szentkép napjaink Egyiptomában készült. Rajta is megfigyelhető, hogy a kopt m ű v é s z e t n e k általában sikerült a k ü l ö n b ö z ő - ortodox és nyugati keresztény - h a t á s o k a t beolvasztania saját, ősi formanyelvébe. 8. kép: A kopt kereszténység hazája E g y i p t o m , de a vállalkozó kedv és az iszlám n y o m á s az e l m ú l t évtize­ dekben sokakat külföldre sodort. A k i k Szudánba kerültek - n e m kis részben kereskedők, gyógyszerészek, orvosok - , t ö b b életerős e g y h á z k ö z s é g e t hoztak létre. A képünkön l á t h a t ó t e m p l o m Bahriban - K h a r t ú m északi v á r o s r é s z é b e n - található. ( S z a t m á r i F e r e n c felvétele). (A képeket v á l o g a t t a és jegyzéküket írta: Mányoki J á n o s )

a kereszténység nemcsak az Isten Igéjének kinyilatkoztatása, hanem Isten ama képé­ nek is, amelyet az Istenember Jézus Krisztus mutatott fel. Az ikon azon a puszta tényen alapszik, tanítja az egyház, hogy a Szentháromság második személye megtestesült. Ez pedig azt jelenti, hogy a keresztény kép nemhogy szakítás vagy ráadásul szembeszegü­ lés az ószövetségi tilalommal, amiként ezt a protestánsok gondolják, hanem éppen fordítva: a keresztény kép a törvény beteljesülése és egyenes következménye." A keleti egyház liturgiájában az ikon ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint a Szentírás, mindkettő egyforma tiszteletben részesül, és tökéletesen kiegészítik egymást. Az ikon nem illusztráció, hanem nyelv, amely segít felfogni az evangélium értelmét, „vele azo­ nos liturgikus, dogmatikai és didaktikai jelentőséggel bír" az ortodox egyházban. Mintegy kiegészíti a Szentírást, hiszen a cél egy és ugyanaz: hirdetni az örömhírt, köz­ vetíteni Isten kegyelmét. Amint az istentisztelet, úgy az ikon is az isteni időtlenséget, az örökkévalóságot nyilatkoztatja k i az emberi időben. A szó és a kép egysége alapvető fontosságú a liturgiában: mintegy kölcsönösen el­ lenőrzik egymást azáltal, hogy közös életet élnek, és mindkettőnek építő hatása van az egyházban. „A kinyilatkoztatás e kifejezési formáinak egyikéről a lemondás a másik hanyatlását hozza magával. A 8-9. század ikonrombolóival is ez történt: a lemondás a szent képekről teljes hanyatlást okozott a liturgikus életben, ennek pedig a lelki élet hanyatlása lett a következménye." „Az ikon [...] nem egyszerű »ábrázolása« a Megváltónak, az Istenanyának vagy a szenteknek, hanem azok különleges jelenlétét biztosítja azáltal, hogy »megdicsoült alakban« varázsolja őket elénk. Pál apostol kifejezésével élve nem a természeti létezé­ süket mutatja be, hanem a »masik letben« megjelenő formájukat akarja érzékeltetni. Ezért az ikon önmagában is szent tárgy, csak a »kegyelem allapotaban« lévő (bűneiket meggyónt) szerzetesek festhetik, akik előtte böjtöléssel és buzgó imádsággal fohász­ kodnak, hogy művük a »kegyelem vilagat« szolgálja." Ez a felfogás magyarázza meg a portré mint történeti dokumentum és az ikon mint liturgikus képmás közötti óriási különbséget. A Krisztus-ábrázolások viszonylag korán megjelentek a keresztény művészetben. Krisztus külső megjelenéséről nem maradt fenn leírás, ezért a korai keresztény művé­ szet inkább a közösség Krisztus-élményét igyekezett megragadni: a Megváltót szép, szakálltalan fiatal férfiként ábrázolták, akin a lelki szépség tükröződik. Ezek az ábrá­ zolások általában nem önállóan, hanem bibliai jelenetekben mutatják meg Jézust. Az önálló ábrázolás a jó Pásztor jelenetében kap teret. A jó Pásztor fogalmához már korán társult a tanító és a tanítás eszméje, így a 4. században - a filozófusképek mintájára megjelennek a szakállas Krisztus-képek. A korai ábrázolások vagy falfestményeken és mozaikokon, vagy domborműveken találhatók. Fatáblára csak a 4-5. századtól kezde­ nek ikonokat festeni az egyiptomi múmiaportrék mintájára. A legrégibb fennmaradt, Krisztust ábrázoló táblakép a 6. századból való, s Pantokrátorként állítja elénk az Üd­ vözítőt. A keresztre feszített, szenvedő Krisztus csak a középkorban vált - főként Nyugaton - a keresztény művészet központi témájává. Keleten elsősorban a Szent Arc terjedt el, ebből alakult k i a képrombolás után a Pantokrátor (mindenek Ura) képtí­ pus. Ezeken a képeken szigorú tekintetű, keskeny, szakállas arcot látunk. A típus 2

3

4

5

6

7

8

( SL gondolat vándorútján

eszmei hátterét a „nem emberkéz alkotta", valódi, csodálatos eredetű, tehát hitelesnek elfogadott Krisztus-képek hagyománya képezte. „Krisztus emberi mivoltának kultusza idegen a keleti tradíciótól." A cél, amelyet az ikonfestészet kitűzött maga elé, nem más, mint a látható mögött megláttatni a láthatatlant; Krisztus emberségében az Atyá­ val és a Lélekkel közös, örök és változatlan isteni mivoltát láthatóvá tenni. Az ikon változatlanságának és hitelességének megőrzése érdekében már nagyon korán kialakult az egyházi kánon: azon szabályok és előírások jegyzéke (festőkönyv [nozuiHHHHic]), amelyet az ikonfestőnek munkája során mindig figyelembe kell vennie. 9

Ikontisztelet és képrombolás M i volt az ikon előzménye? A materialista szemléletű, leegyszerűsítő vallástörténet gyakran a pogány halványból eredezteti, de ez nem állja meg a helyét. A vallást nem lehet pusztán „társadalmi jelenségként" megközelíteni és értelmezni. A vallásos eszme lényegét mélyebben kell megragadni, s ebben a teológiai gondolkodás sokat segíthet. Az ószövetség ritkán említi pozitív öszefüggésben az alakos ábrázolást. A kivételek közé tartozik a frigyláda elkészítésére és díszítésére vonatkozó isteni utasítás: „Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére." A kerubok a láthatat­ lan szellemi erők és hatalmasságok jelképei; egyben annak bizonyságai, hogy az ószö­ vetségi világban is előfordult az alakos ábrázolás, de nagyon ritkán és csupán szimbo­ likus jelleggel. Az ószövetségi kor mindenekelőtt a várakozás kora; míg a kép, az ala­ kos ábrázolás sokkal inkább a megjelenéshez, a láthatósághoz kötődik. Az ószövetségi messiásvárás beteljesült a Megváltó, Isten Fia megtestesülésével, ezért az Újszövetség népe számára az ábrázolási tilalom is értelmét vesztette, hiszen a Láthatatlan láthatóvá lett. „A keresztény szemléletmódra rendkívül jellemző, hogy az időtlen szellemi való­ ságokat történetileg, s ezáltal képileg megragadható események alakjában látja." 726-ban III. Izauriai Leó császár a képek tisztelete ellen nyilatkozott. Ezt 4 év múlva császári ediktum követte, amely megtiltotta a képtiszteletet. Az ellenszegülőket üldöz­ ni kezdték; 754-ben a hiereiai zsinat is szentesítette a képrombolást. A 780-as évek­ ben kezdett változni a helyzet: a kiskorú VI. Konstantin nevében kormányzó Eiréne császárnő lassan elérte, hogy 787-ben Niceában egyetemes zsinat ülhetett össze. A zsinat megengedte a képtiszteletet, különbséget téve a szentre vonatkozó proszkünészisz és az Istent illető latreia között. Az ikonrombolók felfogása szerint „csak az a tárgy lehetett ikon, amely az ábrázolt személlyel azonos. Ha pedig nincs azonosság, akkor kép sem lehet. Következésképp az az ábrázolás, amelyet művész készített, nem lehet Krisztus ikonja." Véleményük szerint a kép nem tudja a Krisztus két természete közötti valóságos kapcsolatot ábrá­ zolni, ezért tévútnak, vagy éppen istenkáromlásnak minősül. Az eukharisztia a Meg­ váltó egyetlen lehetséges képmása. Az ikontisztelet védelmezői azonban tisztán látták a különbséget a természet (phüszisz) és a személy (hüposztaszisz) fogalma között. „Az ikon nem a természetet, hanem a személyt ábrázolja [ . . . ] . Mikor a Megváltót ábrázoljuk, nem az isteni természetét, 10

11

12

13

14

15

16

nem is az emberi természetét ábrázoljuk, hanem az ő hüposztasziszát, amely [...] a khalkédóni dogma kifejezése szerint »szétválaszthatatlanul és összevegyitetlenül« egyesíti mind a két természetet." Nazianzoszi Gergely már a 4. században is hangsú­ lyozta, hogy a Logosz a megtestesülés által egyszerre érinthető és érinthetetlen, felfog­ ható és felfoghatatlan lett. A 8. században Damaszkuszi János úgy vélte, hogy a Logosz Krisztusban mint képmásban testesült meg, ezért behatárolttá vált és ábrázolható. Niképhorosz konstantinápolyi pátriárka szerint az emberi természettel is rendelkező Krisztus szükségképpen ábrázolható. Theodorosz Sztuditész a „nem kézzel alkotott" képmást a megtestesülés bizonyítékának nevezi: ha nem lehet ábrázolni Krisztust, akkor azt kell feltételeznünk, hogy nem volt igazán ember, ez a gondolat viszont a keresztény hit alapjaival áll ellentétben. Az ortodox hagyomány a mai napig úgy te­ kint Krisztus „nem kézzel alkotott" képmására, mint a megtestesülés egyik bizonyí­ tékára, szűkebb értelemben az ikontisztelet melletti legfontosabb tanúságra. Krisztus ikonja a Megváltó vonásait ábrázolja, aki emberi alakot öltött, s ezért em­ beri eszközökkel megmutatható. Az ikon azáltal kerül kapcsolatba előképével, hogy azt ábrázolja és annak a nevét viseli. Nem azonos a prototípussal, de általa megismerhet­ jük az eredeti személyt, és érintkezhetünk vele. Ezáltal válik érthetővé, miért fogalmaz­ tak a I I . niceai zsinat résztvevői úgy, hogy a képnek adott tisztelet az ősképnek szól. Az ikon szimbólum, s ebből a szerepből adódik, hogy nem arra szolgál, „hogy a mér­ hetetlenül felette álló örök ősképet helyettesítse; épp ellenkezőleg, amint szent Dio­ nysius mondja: »arra a távolságra kell ügyelnie, mely a szellemit az érzékitől elvalasztja«; ebből adódóan saját síkján kell igaznak lennie, azaz nem szabad semmi olyant színlel­ nie, ami tőle idegen, miként a naturalisztikus festészet teszi, mikor a kicsinyítés és a plasztikus ábrázolás segítségével olyan térbeli mélységet színlel, amivel a kép önmagá­ ban nem rendelkezik. Az ikonokban csak logikai perspektíva létezik; sőt olykor az optikai perspektívát szándékosan elmossák, hogy elkerüljék az »iranypontot«, mely a tekintetet egy képzelt mélységbe vonja. A hellenizmustól örökölt fény-felrakásos mo­ dellezést úgy kezelik, hogy a kép sík természete mindig felismerhető maradjon; a lazúrfestmények néha oly áttetszőek, mintha az ábrázolt személyeken egyfajta benső fény izzana át. Az ikonok kompozíciójában nincs egyoldalú megvilágítás; nincs odagondolt fényforrás sem, hanem maguk a színek fénylenek; egyébként az aranyszínű alapot, mely az alakokat sokszor úgy öleli át, mint a megdicsőült világ mennyei fénye, az ikon­ festők nyelvén »fenynek« nevezik. A ruhák redői, melyek sémái az antik görög festé­ szetből erednek, többé nem testi, hanem egy benső megindultság kifejeződései; nem a szél lobogtatja az öltözéket, hanem a szellem. A körvonalak nemcsak azért vannak jelen, hogy a testet jelezzék - önálló értéket nyertek: olyan ábrázolási nyelvezetté vál­ tak, mely éppoly egyértelmű, mint amilyen megfoghatatlan." 17

18

19

20

21

Egy nyugati kultúrán felnőtt és a nyugati kereszténység valamelyik ágához tartozó személy számára megkerülhetlen kérdés, hogy miért kötődik a keleti kereszténység lelkiségéhez oly szorosan az ikontisztelet. A válasz az ember teremtettségében és is­ tenfiúságában rejlik. „A Biblia különbséget tesz Isten képe és az Istenhez való hason­ latosság között (lMóz 1,26). Az egyházi hagyomány rég föltárta, hogy az előbbi alatt egyfajta aktualitást, hatóerőt kell értenünk, Isten ontológiai adományát, minden egyes

ember szellemi alapját, míg az utóbbi alatt a potencialitást, a szellemi tökéletessé válás képességét, azt az erőt, amellyel az egész empirikus személyiséget, minden összetevő­ jében, Isten képére alakíthatjuk; arra a lehetőségre utal tehát, hogy Isten képe, ben­ sőnkben őrzött örökrészünk testet ölthet életünkben, személyiségünkben, s ily mó­ don arcunkban megjeleníthetjük azt. [...] Isten képének a tárgyi kéreg tömbjén áttörő, áradó energiája kiszorítja az arcból mindazt, ami nem maga az arc, mindazt, ami vélet­ lenszerű, ami lényegéhez képest külsőleges okok által megalapozott: az arc arculattá vált. Az arculat nem más, mint az Istenhez való hasonlatosság megvalósulása az arc­ ban. Az Istenhez való hasonlatosság láttán joggal mondhatjuk: íme hát, ez Isten képe, s ha Isten képe előttünk van, előttünk van láthatatlan ősképe is, amelyet e kép látható módon ábrázol. Az arculat önmagában véve, mint szemlélhető, ennek az ősképnek a bizonysága; azok pedig, akik arcukat arculattá változtatják szavak nélkül, önnön lát­ ványuk által adnak hírt a láthatatlan világ titkairól." Az ember lényege, hogy önmagában hordozza az ősképet: Isten képét, vagyis az em­ ber Isten élő ikonja, élő képmása. Jézus Krisztus a tökéletes ember, az Isten és ember közötti tökéletes kapcsolat megtestesítője. Második Ádámként helyreállította azt, amit az első Ádám elrontott, s amit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Krisztus ikonja tehát egyfajta tükröt tart elénk: megmutatja, milyenné kell válnunk. 22

23

A „nem kézzel alkotott" képmás A nem kézzel alkotott - s így az istenihez közvetlenül kapcsolódó - képmás tisztelete ősi gyökerekkel bír. A mitológiából jól ismert, hogy a fák, kövek, barlangok gyakran egy-egy istenséghez kapcsolódtak. Különös figyelmet ébresztett az olyan természeti képződmény, amely kisebb-nagyobb mértékben külsejével is emlékeztetett egy adott istenségre. Az égből aláhullott szobrok - a palladionok - mítosza pedig témánk szem­ pontjából sem közömbös, ugyanis távoli párhuzamot kínál a nem kézzel festett ikon számára. (Még városvédő szerepükben is megvan a hasonlóság: gondoljunk csak a Tróját oltalmazó palladionra.) A keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus első ikonja még földi élete során keletkezett. Szemből ábrázolta az Üdvözítő arcát, s csodás eredetére tekintettel a „nem kézzel alkotott" (görögül akheiropoiéton) képmásnak nevezzük. A 6. század második feléből származó bizánci történeti források több ilyen Krisztus-képet említenek. Maga az akheiropoiéton kifejezés - amely a 6. századtól kizárólag erre az ikontípusra vonatkozott - sokkal régebbi eredetű. Az újszövetségi iratokban is előfordul ez a szó, „Istentől származó", „Isten által készített" értelemben. Olyan minőséget jelöl, amely szemben áll minden mulandóval és romlandóval. „Nem zárható ki, hogy a kifejezés­ hez már a korai időkben is egyfajta védelmi attitűd kapcsolódott, hiszen ellentéte (Kheiropoiéton) nemcsak a művészi munkára vonatkozott, hanem - elsődleges jelenté­ sén túlmenően - az idolátriára is utalhatott. Ebből következően az Akheiropoiéton talán a »nem a művészet szférájába tartozo« elsődleges jelentéséhez kapcsolódó »nem idolatrikus« jelentésárnyalattal is rendelkezett." 24

25

26

27

A 8-9. század folyamán, a képtisztelők és képrombolók küzdelemében a Megváltó „nem kézzel alkotott" képmása hivatkozási alappá vált a képtisztelők számára. „A kép­ védelem krisztológiai érveinek erősítése érdekében Damaszkuszi Szent János képvédő beszédeiben, II. Gergely pápa III. Leóhoz írt levelében, sőt a képtiszteletet visszaállító 787-es I I . nikaiai zsinat határozatai között is többször hivatkoztak a Krisztusarc-akheiropoiétonra. Ez könnyen belátható, hiszen ez a kép és ereklye határmezsgyéjén lévő kultusztárgy a Krisztustól magától való csodás származtatás okán eleve vissza tudta utasítani a bálványimádás vádját. így nemcsak hogy betölthette a Krisztustól származó autentikus ereklyék iránt fellépő szükségletet - ami a kor elvárásainak megfelelően ekkor már képszerű -, de alkalmas volt arra is, hogy egy reproduktív aktusban »lekepezze« az inkarnációt, sőt az inkarnációt ne csak történeti eseményként láttassa, hanem - kozmikus dimenziót kapva - a megtestesülés élő és állandó jelenlétét demonstrálja. M i sem igazolja ezt jobban, mint egy - még a képrombolás előtti - forrás, PszeudoGergely egyik prédikációja, melyben a kamulianai Akheiropoiéton csodás megjelenését következetesen Krisztus inkarnációjaként interpretálta." 28

A „nem kézzel alkotott" ikontípus Az ikon alapjául minden esetben a szellemi tapasztalat szolgál, ennek megfelelően az ikonokat keletkezési forrásuk szerint négy csoportra lehet osztani: a) Bibliai ikonok, amelyek az Isten Igéjében adott realitásra támaszkodnak: főként újszövetségi jeleneteket mutatnak be. b) Portréikonok, amelyek az ikonfestő saját tapasztalatára és emlékezetére épülnek: ebben az esetben a festő ugyan kortárs, de az ábrázolt személyt nemcsak tárgyi, tény­ szerű voltában, hanem szellemi, Istentől megvilágított lényege szerint is megláthatta. c) A hagyomány alapján festett ikonok, amelyek mások - szóban vagy írásban köz­ vetített - múltbéli szellemi tapasztalatán alapulnak. d) A jelenésen alapuló ikonok, amelyek az ikonfestő saját szellemi tapasztalata, lá­ tomása vagy álma alapján készültek. Pavel Florenszkij úgy véli, ha megtartjuk e felosztás „elvont tisztaságát", gyakorlatilag csak az utolsó csoport bizonyul alkalmazhatónak, vagyis valójában minden ikon jele­ nésen alapul. „Alapjaiban minden ikon őrzi a legmagasabb rendű ikonfestészeti for­ mákat [ . . . ] , s így mind magában rejti e szellemi megnyilatkozás lehetőségét, még ha egy alig áthatolható lepel alatt is. De eljön az idő, amikor az ikont szemlélő ember erőt meríthet szellemi állapotából ahhoz, hogy az ikon szellemi lényegét a formáit eltorzító leplen át is megérezze, s az ikon ekkor megelevenedik és betölti rendeltetését: bizony­ ságot ad a mennyei világról." Akheiropoiéton, nem kézzel alkotott képmás, Szent Mandülion, Szent Kendő, Szent Palládium, Sudarium, Veronika kendője, ver a effigies és még számos elnevezés illeti meg Krisztus képmásának ikonját. Mindenkori témája a szemből ábrázolt, gyakran keresz­ tes nimbuszban elhelyezkedő, nyak és váll nélküli Krisztus-arc; az arcot üres mező veszi körül, amely a kendőt szimbolizálja. A tekintet oldalra vagy előre irányul. „A 29

30

kendő az arcvonásokat mechanikusan rögzítette, minek folytán a hajtincsek szabadon, síkszerűen szétterülnek, noha bármilyen más képen alá kellene hullaniuk." E típusnak többféle változata lehetséges, ezért altípusokra bontható. Az orosz szpász [cnac] megnevezés kifejezetten a Krisztus-ikonokat jelöli. 31

32

1. Szpász „Nyerukotvornij" [Cnac „HepyKomeopHbiü"] („Nem kézzel alkotott" ikon) - Krisztus-arc keresztes nimbuszban üres háttérrel, kendőnek még nincs nyoma. Ez az altípus képviseli az „eredeti", archaikus ábrázolási módot, ezért ikonográfiái arche­ típusnak is nevezhető. - Krisztus-arc négyszögletű kendőn. A kendő két felső sarka lehet íves, behajlított, szegélye általában kibontott és rojtos. Maga a vászon sima, ránctalan. Ez a változat szintén korai, ugyanúgy archetípusnak tekinthető, mint a kendő nélküli Krisztus-arc. A 12-13. századból több példány maradt fenn belőle Keleten és Nyugaton egyaránt. - Krisztus-arc kendőn. A kendő ráncos, két felső sarka csomózott. Alsó széle meg­ hajlik. A szemlélőben az az érzés támad, hogy az arc a kendő előtt van. Ez a változat már későbbi, hiszen ellenkezik azzal az ősi hagyománnyal, hogy a Krisztus-arcot hor­ dozó kendőt egy fatáblára feszítve őrizték. Az altípus a 13. század második felétől kezd terjedni, az orosz ikonokon csak a 14. századtól jelenik meg. - Krisztus-arc kendőn. A felső végeket két angyal tartja, akiket általában kisebb méretűnek és gyakran nem teljes alakban ábrázolnak. Ez a változat a 15. századtól kezd elterjedni. A 16-17. századi orosz ikonfestészetben már nagyon gyakorivá lesz. A kétoldalt lebegő angyalok ikonográfiái elődjeit valószínűleg a kereszt felmagasztalását ábrázoló képeken láthatjuk, ahol ez a beállítás már a 4. század második felében feltűnt. Az altípus megjelenéséhez hozzájárulhatott az Akheiropoiéton ünnepi liturgia kiala­ kulása is (augusztus 16./29.), amelynek himnuszai ugyancsak beszélnek angyalokról. Létezik olyan változat is, amelyen a kétfelől álló angyalok teljes alakúak, a lepel fölött pedig egy harmadik, deréktól fölfelé látható angyal helyezkedik el. - Egy angyal tartja maga előtt a képmáskendőt. A variáns újdonsága abban áll, hogy az angyal és a kendő viszonylag arányos egymáshoz képest; az angyal teljes alakban látható, a kendő csak teste középső részét takarja. Az ábrázolás a 16. századtól vált népszerűvé. Számos festőkönyvben [no/uieHHHK] mintaként szerepel, és leírást is ad­ nak hozzá. Ismert olyan változat is, amelyen egy helyett két nagyobb angyal látható. - Nem kézzel alkotott képmás történeti jelenetekkel. A képmást felülről és alulról három-három kisméretű szegélykép övezi. Sorrendjük - balról jobbra, felülről lefelé haladva - a következő: 1. Krisztus beteget gyógyít; 2. Abgár király elküldi Ananiást Krisztushoz; 3. Ananiás megkísérli lefesteni Krisztus arcát; 4. Krisztus maga nyújtja a térdeplő Ananiásnak nem kézzel festett, csodálatos képmását; 5. Ananiás a király elé viszi a képmást; 6. Bálványok ledöntése Edesszában. Ez a változat a bizánci kultúrkör­ ben legkésőbb a 10. században jöhetett létre. Erre az időre datálják a Sínai-hegyi Kata­ lin-kolostor híres triptichonját is. A 11. századtól pedig számos miniatúrán is feltűnik ez az elrendezés. Az orosz ikonfestészetben a 16. századtól ismeretes. Sok olyan orosz ikont ismerünk, amelyeken a szegélyképek száma jóval több az eredeti hatnál: elérheti a tizenhatot vagy akár a huszonnyolcat is. 33

2. Szpász „Mokrájá brádá"/„Szo Omocsennimi Vlászi" [„Cnac „MoKpax 6pada"/„Co OMoneHHbiMu Bjiacu "] („Nedves szakállú" ikon, „Nedves hajú" ikon) Ez a típus szorosabb értelemben a „nem kézzel alkotott" ikon variációjaként fogható fel. Valószínűleg különös, egyfajta feltételes önállóságot sugalló elnevezésének („Ned­ ves szakállú") köszönheti a kiemelést. Az elnevezést az orosz ikonfestők vezették be Krisztus szakállformája miatt, amely valóban nedvesként hat. A szakáll vége hegyes, néha két ágban végződik, egyenes vagy kissé oldalra hajlított. Ez a nedvesnek tűnő szakáll más, régi Krisztus-ikonokra is jellemző volt: freskókon és mozaikokon is gyakran feltűnik. Ez egy olyan régi ábrázolásmód, amelyet a legen­ dákra lehet visszavezetni. Mivel a vonatkozó történetek szerint Krisztus izzadtan ve­ rejtékező vagy frissen megnedvesített arcát törölte bele a kendőbe, ezért a csodás kép­ másnak ezt a típusát nem is lehetett másként, mint nedvesként ábrázolni. 34

J

3. Szpász „Csrepije"/„Szvjátájá Kerámidá"/„Kerámidion" [Cnac „ ipenue"/„Cenman KepaMuda"/„KepaMuduoH"] („Cserép"-ikon, „Keramidion") E változat érdekessége, hogy teljes egészében a „nem kézzel alkotott" típust követi, csak színvilágában tér el az eredetitől: az egész ikon barnás, téglaszín árnyalatokban jelenik meg, a legenda szerinti keletkezéstörténetnek megfelelően. A típus két legendára vezethető vissza. Az egyik szerint az edesszai városkapu fölött befalazott szent kendő képe megjelent a téglákon. A másik legenda pedig elbeszéli, hogy amikor a küldött a képmással Edesszába sietett, egy éjszakára megszállt egy agyagosmesternél Hierapoliszban. Hogy a szent kendő biztonságban legyen, két tégla közé helyezték. Éjjel nagy tűzoszlop jelent meg a hely fölött, odacsalogatva a környék lakóit. Reggel, amikor a kendőt elővették, látták, hogy a téglán is megjelent a pontos mása. Ez a téglakép, a keramidion ezután Hierapoliszban maradt. 4. Piát Veroniki [IJjiam BeponuKu] (Veronika-kendő) Töviskoszorús Krisztus-arc kendőn. Ritkán töviskoszorú nélküli változat is előfor­ d u l . Jellemző az elgyötört arc életszerű, naturalisztikus megjelenítése. A típus a szenvedő Krisztust ábrázolja. A bizánci és az orosz ikonfestészet eredetileg nem ismer­ te a Krisztus-arc töviskoszorús képmását, az csak a 16. század második felében jelent meg Oroszországban nyugati hatásként. 35

36

Felirat az ikonon Az akheiropoiéton ikonok legjellemzőbb felirata: „A m i Urunk Jézus Krisztus nem kéz­ zel alkotott képmása." Előfordul azonban a „Szent Kendő" felirat is. Néha a két szöve­ get kombinálják. Másutt hiányzik a felirat, és megelégszenek az ábrázolt egyszerű meg­ jelölésével (például az arc két oldalán: IC XC). A 16. század közepétől másfajta feliratok is feltűnnek, például az edesszai legendából Abgár szavai: „Krisztus Isten! A k i benned bízik, nem szégyenül meg soha." Előfordulhat még Abgár Krisztushoz írt levelének vagy Krisztus válaszának is.

A torinói lepel Ha az akheiropoiéton ikontípust az ideális Krisztus-képmásnak tekintjük, azt is figye­ lembe kell vennünk, hogy az ikonfestészeti hagyományon kívül létezik Krisztusnak egy régtől ismert, nem kézzel alkotott képmása is, amelyet a torinói dómban őriznek. A torinói halotti lepel az utóbbi idők egyik legismertebb és legvitatottabb ereklyéje; a keresztény hagyomány Krisztus halotti leplének tartja. Az utóbbi évtizedekben vég­ zett természettudományos vizsgálatok számos izgalmas, érdekes és ellentmondásos­ nak tűnő megállapítással szolgáltak. A kormeghatározásra használt, több ízben el­ végzett C14-es vizsgálatok eltérő eredményekre jutottak: a lepel keletkezésének idejét az 1. század és a 14. század vége közé helyezték, „bár a legutóbbi, ilyen irányú vizsgá­ lódások szintén a lepel kétezer éves korát erősítették meg". Egyes kutatók kapcsolatot keresnek a halotti lepel és az edesszai legenda Krisztus­ képmása között. Felhívják a figyelmet arra, hogy a halotti leplen kirajzolódó arc, vala­ mint az ak/ieíropoíéron-típus között nyilvánvaló hasonlóság van. Krisztus ábrázolásá­ ban a 4. századtól olyan változás figyelhető meg, amely különösen a 6. században válik jellemzővé: a hellén hagyományt követő, szakálltalan fiatalember helyét mindinkább egy szakállas, érett korú férfi vette át. Mivel az edesszai legenda szerint Krisztus nem kézzel festett képe 525 körül került elő a városfalból, összefüggést látnak az esemény és a Krisztus-ábrázolásban bekövetkező változás között. A torinói lepel és az edeszszai nem kézzel festett kép közti hasonlóságot merész - most nem részletezendő hipotézisekkel próbálják megmagyarázni, egészen odáig menően, hogy maga a torinói lepel volna az edesszai képmás. Annyit talán elfogadhatunk, hogy a leplen kirajzolódó arc jellegzetességeit leginkább a keleti egyház ikonfestészete őrizte meg a korán kia­ lakult kanonizációs gyakorlatnak köszönhetően. Maga a lepel a negyedik keresztes hadjárat után került Konstantinápolyból Nyugatra. Tanulságos, hogy ugyanezekben az években kezdtek összefüggést látni a Veronika-legenda és a „nem kézzel festett" Krisztus-képmás között; ugyanis a Veronika-legenda korábban nem kötődött konkrét képhez. 37

38

39

40

A legenda funkciói Az ikonfestészet tematikáját a Szentírás és a szentek legendái képezik, de egy-egy ki­ emelkedő jelentőségű ikonnak, kegyképnek saját története, legendája is van. A legen­ dáról i t t elsősorban mint egyházi műfajról kell beszélni, amit egyházi megbízásból egyházi személy állít össze a szerzetesek és valamennyi hívő számára. A legendának négy funkciója van. Egyrészt - mint minden elbeszélés - tárgyi infor­ mációt közöl: például elmondja egy szent életét. Másrészt - az ikonhoz hasonlóan lelki célt szolgál: megmutatja a szentek „lelki arcát" [JIHK], és a szentség elérésének útját mutatva példát ad a keresztény ember elé. Ez a második funkció a legenda igazi célja. Harmadszor tanít: a hívek lelki épülését szolgálja azáltal, hogy elmélyedésre és bűnbánatra, imádságra és böjtre ad ösztönzést. Ilyen értelemben a legenda - az iszi-

41

haszta atyák szavaival élve - a „szív felmelegedésének" technikája. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a szent életszentsége előtti tisztelgés szándékát is. A legendákat két típusra lehet osztani: az első röviden, a tényekre szorítkozva elbe­ széli az adott szent életét; nyelvezete egyszerű. A másik a szent dicsőítését helyezi előtérbe, ennek hangneme emelkedett, nyelve díszes („ékes szófűzés" [nneTeHHe anoBec]). Mindkét típus nagy tiszteletnek örvend. Az egyszerűbb forma a hajnali isten­ tisztelet részét képezi, és így helyet kap a szertartási könyvekben (Szbornyikokban, Torzsesztvennyikokban) is. „A legenda előképe (ikonja) maga az evangélium. Már Lukács apostolnál István di­ akónus, az első keresztény vértanú történetének leírásában is megfigyelhetők bizo­ nyos szerkezeti és formai sajátosságok, melyek az evangéliumokat idézik. Ebben a megvilágításban tehát a legenda isteni, illetve apostoli eredetű." Az egyházi művészet egyéb műfajaival is szoros kapcsolatban áll a legenda. Az iko­ nok szegélyképein megjelennek az egyes epizódok. „Azokkal ellentétben azonban a legenda a valós élet valóságos helyzeteiben, konkrét térbeli mozgások és az időbeli egymásutániság bonyolult viszonyrendszerében kénytelen ábrázolni az örökkévalóság egy szilánkját, a szent lelki arcát." Az egyes szentek tiszteletére írt egyházi költemé­ nyek és a szent legendája között néha szó szerinti egyezések vannak. A prédikációk is megemlítik a szentek legendáit, a legendában pedig gyakran találhatunk az egyház­ atyák és a szentek írásaiból kölcsönzött részeket. „Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legenda kivételes műfaj, mivel nemcsak elmé­ leti tudást ad (tanítás, prédikáció), hanem a gyakorlati megvalósításra vonatkozó kon­ krét útmutatásokat is közöl olvasójával. Gyakorlatban mutatja be a szentség elérésé­ nek útját, amely minden keresztény előtt nyitva áll. A legenda bemutatja az emberre leselkedő veszélyeket és az azok leküzdéséhez nélkülözhetetlen eszközöket is. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a szentség elérésének csak néhány, a legendákban meg­ határozott útja lenne. Amiképp nincs két egyforma ember a földön, úgy nincs két egy­ forma lélek, vagy egyforma lelki arc sem." 42

43

44

45

A keleti hagyomány legendái Kamuliana „A V I . század második feléből származó bizánci történeti források több Akheiropoiéton [...] megjelenéséről tudósítottak, amelyek állítólag Krisztus saját maga által kendőbe nyomott arcmásai voltak, s különböző legendák tapadtak hozzájuk." Dobschütz is­ mertet egy „nem kézzel alkotott" Krisztus-képet, amelyet 574-ben Kamulianából vittek át Konstantinápolyba. A képmás keletkezéséről pedig két legendaváltozatot közöl. A régebbi változat szerint Hypatia, a Kamuliana nevű városkában élő pogány asszony nem akart hinni Krisztusban, mivel nem láthatta őt. Kertjének kútjában egyszer egy vászonra festett Krisztus-képet talált, amely teljesen száraz volt, amikor kiemelte a 46

47

vízből. Hypatia köntösébe rejtette a képmást, amely csodaképpen a köntösön is leké­ peződött. A legendát egy szír fordításból ismerjük, amely 560-574 körül készült. A szövegből nem derül ki, hogy a történet mikor játszódik, annyi azonban bizonyos, hogy Iustinianus korában már ismert volt. Az említett két képmás közül az eredeti Kamulianában maradt, a csodás másolat pedig Caesareába (Kappadókia) került. A ha­ gyomány azonban egy harmadik arcmásról is tud, amely az eredeti kamulianai kép második csodás lenyomata: ez egy keresztény asszony birtokába került, aki templomot építtetett a tiszteletére. A templomot azonban 544-ben a perzsák lerombolták. Az arc­ más szerencsére átvészelte a pusztítást, és a császár támogatásával új templomot kezd­ tek építeni számára. Később, de még 560 előtt egy udvari tisztviselő megszerezte ma­ gának e képmást. A későbbi legendát a 7. vagy a 8. században jegyezték le. A történet Diocletianus csá­ szár korában játszódik, főhőse egy Bassa nevű asszony - későbbi keresztény nevén Aquilina -, aki szívében ugyan Krisztus-hívő, de egy keresztényüldöző kamulianai pogány vezér felesége volt. Az asszony szeretett volna megkeresztelkedni, de férjétől való félelmében nem merte ezt nyilvánosan vállalni. Ekkor megjelent neki Krisztus, és ő maga keresztelte meg Aquilinát. Krisztus közben megmosta, majd egy kendőben megtörölte az arcát, a kendőn pedig ott marad a képmása. Aquilina elrejtve őrizte a csodálatos ajándékot egy titkos szobában, s halála előtt mécsest gyújtott a képmás előtt. Majdnem egy évszázaddal később, már Nagy Theodosius korában Gergely püspök rátalált a képre, amely előtt még mindig égett a mécses. A püspök az arcmást a kappadókiai Caesareába vitte, s már útközben számos csodás gyógyulás történt. A legenda lejegyzésekor még úgy tudták, hogy a képet Caesareában őrzik. A későbbiekben azon­ ban Konstantinápolyba került, ahol mély tisztelet övezte. A császári udvar részéről mind nyilvánvalóbbá vált az a szándék, hogy a birodalom legfontosabb ereklyéit a székvárosba gyűjtsék össze. így az eredeti kamulianai képet is Konstantinápolyba vitték. Ez volt a tulajdonképpeni arcmás; de úgy tűnik, hogy a későbbiekben már a Caesareában őrzött lenyomatot is kamulianai képmásnak ne­ vezték. Hans Belting szintén ismerteti az első legendaváltozatot. Szerinte az egyik képet körmenetben körülhordozták az egész vidéken, hogy újabb templom építéséhez gyűjt­ senek pénzt. „Mindenki látni akarta a képet, és fizettek is érte. Addig a kép körbehor­ dozása csak az állami császárportrét illette meg, az képviselte a császárt a provinciák­ ban. Első alkalommal bitorolta el vallásos kép ezeket a rítusokat." 48

49

50

51

Memfisz Egyiptomban is őriztek egy Krisztus-arcot ábrázoló akheiropoiétont. Erről csak annyit lehet tudni, hogy szentföldi zarándokoknak mutattak 570-ben Memfiszben egy len­ vászon kendőt, amelyben Jézus állítólag megtörölte az arcát, s az megőrizte vonásait. Bizonyos ünnepnapokon a hívők tiszteletben részesítették. A zarándokfeljegyzés szerint nem tudták megszemlélni, mivel a belőle áradó ragyogás elvakította a nézőket. A kendő eredete valószínűleg ahhoz a hagyományhoz kötődik, hogy a szent család Egyiptomban Memfiszben lakott. 52

53

54

Edessza A leghíresebb akheiropoiéton Edesszához kötődik. Az Abgár-legenda a korai szír írásbe­ liség egyik emléke, amely az idők folyamán több változáson ment át. A legenda magvát valószínűleg egy szájhagyomány útján terjedő alapváltozat képezte, amely Mezopotá­ mia északnyugati részének kereszténnyé válásakor keletkezett, és eszmei alapot nyúj­ tott Oszroéné állam és fővárosa, Edessza (ma Sanhurfa, Törökország) kereszténnyé válásához. Euszébiosz Egyháztörténetében külön fejezetet szentelt az edesszai királyról szóló történetnek. Abgár királyt „emberi erővel nem gyógyítható fájdalom kínozta". Hallott Jézusról és csodáiról, ezért egyik emberével, Ananiással „könyörgő levelet kül­ dött neki, hogy szabadítsa meg betegségéből. Krisztus nem fogadta ugyan el a meghí­ vást, de [...] saját maga írt levelet neki". Euszébiosz Edessza királyi levéltárában látta a leveleket, és szír nyelvből görögre fordította. Nem ír semmilyen képmásról, csak Abgár és Krisztus levélváltását közli, s az ő történetében „Jézus mennybemenetele után Júdás, akit Tamásnak is neveztek, elküldte Abgárhoz Thaddaiosz apostolt, a hetven közül az egyiket", hogy gyógyítsa meg a beteg királyt Krisztus nevében kézrátétellel. A 4-5. század fordulóján a legenda jelentősége ismét növekedett, mert fel lehetett használni a különböző eretnekségek elleni küzdelemben. így az elbeszélés az úgyne­ vezett Doctrina Addai magjául szolgált, amely összeállítás az ortodox tanítást próbálta igazolni az Edesszában feltűnő tévtanokkal szemben. A 400 körül keletkezett szír nyelvű Doctrina Addai az első írott forrás, amely már az arcmásról is beszél. Föltételezhető azonban, hogy továbbra is léteztek szóbeli változa­ tok, amelyek újabb és újabb kiegészítésekkel szolgáltak a későbbiekben. A történeti-szövegkritikai problémát az jelenti, hogy Jézus kortársa V. Abgár Ukkama (Fekete Abgár) király volt (valószínűleg Kr. u. 9-46), Edessza azonban csak IX. Abgár (179-214) idejében lett kereszténnyé. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy már Abgár Ukkama is kapcsolatba kerülhetett Krisztussal, hiszen tudjuk, hogy Jézus „híre el­ terjedt egész Szíriában". Edessza mintegy 500 km-re északra fekszik Galilea északi határától, és a tulajdonképpeni szír nyelvterülethez tartozik. Elképzelhető tehát a levélváltás, így az sem kizárt, hogy Krisztus levelét később ereklyeként tisztelték Edesszában. E ponton azonban feltevésekre kell hagyatkoznunk, s csupán annyi bi­ zonyos, hogy a legendákban az ereklye - illetve ereklyék - származását közvetlenül összekapcsolják a király és a város kereszténnyé válásával, így az egész folyamatot Ab­ gár Ukkama korára teszik. Euszébiosz is, a Doctrina Addai is erről a királyról beszél. A Doctrina szerint a beteg Abgár király küldötte közel egyhónapnyi utazás után ér­ kezett meg Jeruzsálembe, „és Jézust Gamalielnek, a zsidók főpapjának házában talál­ ta". Felolvasta a király levelét Jézus előtt, de hiába kérte, hogy jöjjön el vele a király­ hoz, és gyógyítsa meg. „Mikor pedig látta Chanón [Ananiás], a királyi levéltáros, hogy Jézus így beszélt hozzá - minthogy ő volt a királyi festő is -, nekiállt, és megfestette Jézus képmását válogatott festékekkel, és elvitte magával urához, Abgár királyhoz. Mikor pedig Abgár király meglátta azt a képmást, nagy örömmel fogadta, és nagy tisz­ telettel elhelyezte palotájának egyik szobájában." Feltűnő, hogy az arcmás itt még kézzel festett, és nincs közvetlen szerepe a király gyógyulásában. Az uralkodó - mint Euszebiosznál is - Krisztus levele által gyógyul 55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

meg. Az 5. századig Edessza leghíresebb ereklyéje a Krisztus-levél, a csodás arcmás még nem játszik jelentős szerepet, kultusza majd a 6. században kezdődik. A görög nyelvű Thaddaiosz-akták a 6-7. században keletkeztek, nagy valószínűség­ gel a Doctrina Addai további legendarészletekkel kibővített fordítása. A történetben fel­ tűnik az arcmás: a leprában szenvedő Abgárhoz eljutott Jézus gyógyító hatalmának híre; sőt arról is értesült, hogy Jézus veszélyben van. Ezért levelet küldött neki, amely­ ben meghívta Edesszába, és azt javasolta, hogy folytassa ott a működését. Jézus válasz­ levelében méltányolta a király hitét, és megígérte, hogy küldetésének befejezte után elküldi hozzá Tádé (Thaddaiosz) apostolt egy kendővel, amelyen a saját arclenyomata lesz látható. Ananiás, Abgár küldötte nem akart üres kézzel hazatérni, ezért megpró­ bálta lefesteni Jézust. „... átadván a levelet Krisztusnak gondosan és feszülten figyelvén őt, nem bírta megragadni az ő [vonásait]. Az pedig lévén a szívek ismeretének ismerő­ je, átadta neki a négy szerhaj tottat [négyrét hajtott kendőt], [amivel] megtisztítván letörölte az ő arcát. Belevésődvén pedig az ő képe a gyolcsba, átadta Ananiásnak." Amikor azután a király a csodálatos képmást megpillantotta, nyomban meggyógyult. Az esemény hatására Abgár azonnal megkeresztelkedett, és vele együtt egész Edessza. A Doctrina Addai előkészítette a talajt a Krisztus-képmásról szóló legendák számára. Láttuk már, hogy ebben a műben jelenik meg először a képmás, igaz, itt még Abgár egyik embere festi. A Thaddaiosz-aktákban tűnik föl az a változat, hogy a király a csodá­ latos arcmásnak köszönheti gyógyulását és megtérését. Ugyanitt a festő szerepe is megváltozik: képtelen megörökíteni Krisztus arcát. Ezért kell az Üdvözítőnek beletö­ rölnie nedves arcát egy kendőbe, és így csodás módon létrehoznia saját képmását: ez utóbbi motívum a Thaddaiosz-aktákban való megjelenésétől kezdve a Krisztus-arc kép­ másai keletkezésének állandó magyarázata. Prokopiosz a perzsa háborúkról írott munkájában - valamivel 550 előtt - még nem említi meg a csodálatos képmást, bár beszámol Edessza 544-545 körüli, perzsák általi ostromáról. A történetíró úgy tudja, hogy a várost Krisztus levele oltalmazta meg. Látványos csodáról azonban nem beszél. Azt írja, hogy a perzsák fatornyot emeltek a városfal mellé, hogy azon át törjenek be. Az edesszaiak azonban aknát ástak a torony alá, s gyúlékony anyagot halmoztak fel benne. Sikerült is a tornyot lángra lobbantani­ uk, így a perzsák számítása nem vált be, és beszüntették az ostromot. Evagriosz püspök 590 körül írt egyháztörténetében ugyancsak beszámol Edessza ostromáról. Elbeszélésében Prokopioszt követi egészen addig a pontig, amikor az edessziak meggyújtják az aknában felhalmozott anyagot. Evagriosznál azonban az anyag nem fog tüzet egészen addig, amíg oda nem hozzák a városfalban megtalált Krisztus-képmást. „Amikor tehát már kiutat nem láttak, előhozták az Istentől készí­ tett képmást, melyet nem emberi kezek munkáltak meg, amelyet Krisztus Isten kül­ dött Abgárnak [ . . . ] . Ezt a mindenestül szent képmást az általuk készített alagútba levitték, vízzel hintették meg, s ebből a vízből locsoltak a tűzre és a fára. És a tettükben megmutatkozó hit révén az isteni erő azonnal megjelent, és véghez vitte azt, amit nekik nem sikerült korábban megtenni..." A kép hatalmára jellemző, hogy noha víz­ be mártják, még így is lángra lobbantja a gyúlékony anyagot. A torony leég, a perzsák visszavonulnak. 65

66

67

68

Fentebb már említettem, hogy Euszébiosz a 4. század első felében még csupán Krisztus leveléről beszél, képmásáról viszont hallgat. A 380 körül Edesszában járt Eteria/Egeria zarándoknőnek is csupán a levelet mutatták meg: „Abgárnak az Úrhoz, és az Úrnak Abgárhoz írt levelét, amelyet a szent püspök [Edessza püspöke] nekünk ott felolvasott, megkaptam ettől a szenttől. És jóllehet korábban is birtokomban voltak azoknak töredékes változatai, nagy kegy volt számomra, hogy ezeket egyenesen őtőle megkaptam [...] eleddig csak csonka formában jutott el hozzánk az, hiszen amit tőle kaptam, valóban terjedelmesebb szöveg volt." Minden amellett szól, hogy az arcmás-palládium csak a 6. század második felében a Prokopiosz és Evagriosz közti néhány évtizedben - jutott szerephez, de úgy tűnik, hogy a képmás Evagriosz korában már igen nagy becsben állt. A városvédő funkció ugyancsak Evagriosz szövegében nyilvánul meg először. Figyelemre méltó, hogy a csodás kép Evagriosznál a városfalból kerül elő. Egykori elrejtése, majd előkerülése összekapcsolja Krisztus korát Iustinianus korával. „A képnek a városfalhoz való asszo­ ciációja a korabeli gyakorlatra utalhatott. Mivel a legkorábbi ikonok egyik legfőbb funkciója - az antikvitásból származó szokást felelevenítve - hadseregek vagy városok védelme volt, nemegyszer palládiumként a városfalra tették ki, vagy akörül hordozták őket." A hagyományképződést úgy vázolhatjuk, hogy a képmást először a Doctrina Addai említi, a Thaddaiosz-aktákban lesz „nem kézzel festetté" és gyógyító hatásúvá, Eva­ griosznál pedig már városvédő szerepet tölt be. 639-ben Edesszát elfoglalták az arabok. A makedón dinasztia idejében újra megerő­ södő Bizánc azonban később ellentámadást indított, és jelentős sikereket ért el: 943ban seregei megközelítették Edesszát. A következő évben a moszlimok ígéretet tettek arra, hogy számos fogoly szabadon bocsátása és jelentős összeg kifizetése ellenében kiadják a Krisztus-ereklyéket. Az edesszai keresztények - az ereklyék addigi őrzői azonban vonakodtak teljesíteni az emír parancsát, s több alkalommal is hamisítvány­ nyal próbálták meg félrevezetni a konstantinápolyi küldöttséget. Végül 944-ben mégis ki kellett szolgáltatniuk az igazi képmást és a leveleket, sőt a keramidiont is, amelyet az eredeti arcmás képezett le a városfal tégláin. Az eseményekről a Hagia Sophiában 945. augusztus 16-án (a Gergely-naptár szerint augusztus 29.) felolvasott ünnepi homíliából értesülünk, amelyet a Krisztus-arckép megérkezésének egyéves évforduló­ jára írtak, több legendaváltozatot egybeszerkesztve. Ez a VII. (Bíborbanszületett) Kon­ stantin császár udvari köreiből származó homília - amely Narratio de Imagine Edessena néven ismert - egyben az Abgár-legendák fejlődésének végét is jelzi, bár helyi válto­ zatok kialakulásával ezután is számolnunk kell. Az ünnepi homíliából megtudjuk, hogy az arcmás és a levél a Konstantinápolyba érkezés éjszakáját (944. augusztus 15. - a Gergely-naptár szerint augusztus 28.) a Blakhernai-templomban töltötte, ugyanott, ahol Mária ruhaereklyéit is őrizték. Más­ nap a levéllel együtt körülhordozták a város falain; eközben sánták és vakok gyógyul­ tak meg. Mivel a Konstantinápolyban összegyűjtött Krisztus-ereklyéket a Bukoleónpalota egyik kápolnájában őrizték, az Edesszából érkezett csodás kegytárgyak is ide­ kerültek, így az arcmás birodalmat oltalmazó ereklyévé és a császárok személyes 69

70

71

72

védelmezőjévé vált. Jól tükrözi ezt a homília végén elhangzó könyörgés: „Ó, nem vál­ tozó Atyának Szent képmása! Az Atya személlyé lett képmásának képmása! Ó, szent és dicsőségteli jele Krisztus archetipikus glóriájának, m i Urunk! Hittel teli beszélek hoz­ zád, mintha élő lennél. Őrizd meg és védd örökké őt, aki istenfélőn és kegyeletteljesen uralkodik, aki fényűzően megünnepli jöveteled emlékezetét, aki általad emelkedett fel atyjának és nagyatyjának trónusára. Őrizd meg biztonságban gyermekei hátralévő éle­ tét, uralkodásuk örökké tartson! Biztosítsd a békét az országnak! Védd meg sértetlenül városunkat, a városok királynőjét! Add meg, hogy imádjuk archetípusodat, Krisztust, a mi Urunkat. Add, hogy bebocsátást nyerjünk mennyei királyságába, dicsőségét zeng­ ve, hiszen örökké érdemes a dicsőségre és a tiszteletre." A hagyomány szerint a nem kézzel alkotott kép egyik különleges megnyilvánulása a megtöbbszöröződés: az arcmás fizikai érintkezés útján létrehozza saját mását, amely szintén az eredetivel megegyező csodás erővel bír. Ezt láttuk a keramidion esetében, s erről olvashattunk a kamulianai legendák ismertetésekor. A Narratio de Imagine Edessena összeállítását követő időszakban keletkezett az a legenda, amely szerint a képmás Konstantinápolyba érkezte után valaki megkérte a császárt: borítsanak az ereklyére egy vásznat. A csoda ezúttal is megtörtént, az arcmás megjelent a vásznon; de azzal a kü­ lönbséggel, hogy ez az új leképeződés csak szent emberek szemének volt látható. Nem sok idő múltán Perzsiában egy uralkodó leányát megszállta az ördög. Az aggódó apa hitt a csodás másolat gyógyerejében, s követséget küldött a császárhoz, aki el is küldte neki az új képet. Az Abgár-kép további sorsa homályba vész. A negyedik keresztes hadjárat során 1204-ben Konstantinápolyt kirabolták, s a képnek „nyoma veszett valahol Nyugaton: Rómában vagy talán Párizsban". Az is lehet azonban, hogy a képet szállító velencei hajó elsüllyedt. Az edesszai kép legkorábbi ismert nyugati ábrázolása az angliai St. Albans monostorának egyik azóta elpusztult 14. századi üvegfestményén volt látható. Rómában régóta tiszteltek egy Krisztus-képmást a pápa házi kápolnájában, a Sanda Sanctorumban. Az erről szóló első híradás a 8. századból való; de egyértelműen ősi képként, sőt ac/ieropsítaként említik. E megnevezésből világosan kivehető az eredeti akheiropoiéton. A középkorban úgy tartották, hogy ez az a kép, amelyet Lukács kezdett festeni Krisztusról, „mennyei beavatkozás után a kép »emberi munka nelkül« fejező­ dött be [ . . . ] . Isten úgy rendelkezett, képének székhelye földi helytartójának palotá­ jában legyen." Belting leírása szerint „a vászonra készült festmény, amelyet egy 142x58,5 cm nagyságú itáliai diófa táblára, rögzítettek, ma rendkívül rossz állapotban van [...] állaga alapján nem lehet időben elhelyezni. Mégis kézenfekvő feltételezés, ha keletkezését a 600 körüli időkre tesszük." A római kép egészalakos, trónoló Krisz­ tust ábrázol, így erősen különbözik az edesszai akheiropoiétontól. Sajnos már a 10. szá­ zadban a felismerhetetlenségig tönkrement a gyakori használatban, ezért „restau­ rálták": a fejet X. János pápa (914-928) új vászonra újból megfestette, III. Ince pedig ezüstborítást készíttetett, amelynek ablakán keresztül csupán az arc volt látható. „A Lateránban ekkortájt mindazonáltal egy másik csodatévő kép is hallatott magáról. Ez Krisztusnak az apszisban a kereszt ábrázolása fölött elhelyezett mellképe volt, amely állítólag a bazilika felszentelésekor csodás körülmények között jelent meg." 73

74

75

76

77

78

79

80

81

82

Két Itáliába került másolat azonban képet ad az edesszai akheiropoiétonról. Az egyik eredetileg a S. Silvestro in Capite klarisszáinak tulajdonában volt, ma a Vatikánban van. A másik 1384 óta a genovai S. Bartolomeo degli Armeni-templomban található; V. János bizánci császár ajándékozta a genovaiaknak. Mindkét képet len vászonra festet­ ték, s egy körülbelül 40x29 cm-es fatáblára erősítették. Belting értékelése szerint a két táblakép feltűnő archaikusságot mutat, „olyan stílushoz kötődik, amelyet III. századi kelet-szíriai műveken, például Dura Európosz freskóin is megfigyelhetünk [ . . . ] . A vatikáni példány félreismerhetetlenül egy késő antik mű vonásait hordozza magán, amelynek eredeti formája a számos firniszréteg alatt teljes egészében és sértetlenül megőrződött. [...] A genovai példányon azonban a szem lineáris kontúrja már kö­ zépkori másolatról árulkodik [...] egyszersmind igen régi kép hatását kelti." 83

Szláv legendaredakciók Az Abgár-legenda - különböző fordítások, átdolgozások útján - az egész bizánci kul­ túrkörben elterjedt, így az egyházi szláv irodalomban is népszerűvé vált. Az első szláv redakció az ismert orosz gyűjteményben, az úgynevezett Szoloveckij szbornyikban található. Abgár, Edessza város királya értesült arról, hogy Palesztinában egy férfi gyógyszer nélkül képes gyógyítani a legsúlyosabb betegségeket is. A király erre odaküldött egy Lukács nevű festőt, hogy készítse el a csodálatos gyógyító portréját. Lukács azonban képtelen volt megörökíteni a rendkívüli arcot. Jézus, ismerve a festő szándékát, önmaga készített magáról egy arcképet, amelyet Tádé apostollal elküldött Abgár királynak. Amikor a király megpillantotta a képmást, nyomban meggyógyult. Hálából levelet írt Jézusnak, és Edesszába hívta: ugyanis hallotta, hogy saját országá­ ban üldözik. Az Üdvözítő azonban nem fogadta el a meghívást. Az elbeszélés egy apokrifekre jellemző - toldalékkal zárul, miszerint a szöveg megvédi a szerencsétlen­ ségtől mindazokat, akik olvassák és maguknál hordják. A szöveg nagyrészt a Thaddaiosz-akták felhasználásával készült, de kisebb eltérésekkel: a festő neve Ananiás he­ lyett Lukács, Abgár pedig köszönetképpen küld Jézusnak meghívólevelet. A második szláv redakció a Szoloveckij szbornyikban és egy másik közismert orosz gyűjteményben, az úgynevezett Szoloveckij torzsesztvennyikben is megtalálható. Abgár király gyógyíthatatlan leprában szenvedett. Ananiás nevű szolgájával levelet küldött Krisztusnak, amelyben arra kéri, hogy gyógyítsa meg betegségéből, másrészt felajánl­ ja számára Edessza városát menedékként a zsidók elől. Krisztus azt válaszolta, hogy ő maga ugyan nem jöhet Edesszába, de az egyik tanítványa, Tádé majd meglátogatja a királyt. Abgár ekkor elküldte Jeruzsálembe Lukács nevű festőjét, hogy fesse le Krisz­ tust. Jézus azonban - egy kendőbe törölve arcát - maga alkotta meg saját képét, majd megparancsolta Lukácsnak és Tádénak, hogy vigyék el az arcképet Edesszába Abgár királynak. Útközben sok csodás gyógyulás történt, végül maga Abgár is meggyógyult. A hálás király keresztény hitre tért, és vele együtt az egész város. A csodás képmás Edessza főereklyéje lett. A történet vége arról számol be, hogyan vitték át az ereklyét Edesszából Konstantinápolyba. Ez a történet jobban kötődik a Doctrina Addaiban és a Thaddaiosz-aktákban foglaltakhoz, de újabb keveredéseket is találunk. Ananiás levelet vivő eredménytelen küldetése a Doctrina Addaiban olvasható, de a festő Lukács neve és 84

85

elküldése az előző redakcióból származik. A csodálatos kép keletkezése a Thaddaioszakták szerint történik. A harmadik redakció ugyancsak a Szoloveckij torzsesztvennyikben olvasható, és való­ jában nem más, mint a Narratio de Imagine Edessena szláv változata. A 10. században Bulgária a szláv nyelvű keresztény kultúra legfontosabb központja volt. Ebből az időszakból való a Szlovo Ijeremii preszvityera néven ismert gyűjtemény, amelyben az Abgár-legenda nem képez egységes szöveget, mert egy másik apokrif tör­ ténet ékelődik bele. A bolgár változatban egy Lukács nevű kereskedő, aki Abgár király szolgálatában áll, üzleti ügyekben érkezik Jeruzsálembe. Ott tudomására jutnak Jézus csodái. Visszatérve Edesszába, Lukács elbeszéli a hallottakat Abgár királynak, aki tüs­ tént visszaküldi Jeruzsálembe egy levéllel, amelyben kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg a betegségéből. Másrészt a király azzal is megbízza Lukácsot, hogy fesse meg Jézus portréját. A továbbiakban a történet arról beszél, hogyan keresi fel Lukács Jézust, és hogyan jön létre a csodás képmás a leplen. A megbízott azután elküldi a képmást a királynak, maga pedig ott marad Krisztussal, és evangélistává lesz. E kései legendavál­ tozat azért fontos, mert szír és görög területről nem ismert, így feltehető, hogy már a szláv közegben jött létre. Az orosz ortodox egyház Szentek élete című gyűjteményében a különböző legendavál­ tozatok összeszerkesztésével kialakított és kibővített „legteljesebb" Abgár-történetet olvashatjuk. Magyar nyelven még nem jelent meg, érdemes megismerkednünk vele. 86

87

A nyugati hagyomány legendái A nyugati keresztény világban Abgár története és a hozzá kapcsolódó Krisztus-képmás nem vált közismertté. Veronika, a legendás jeruzsálemi asszony és kendője ellenben a 4. századtól végigkíséri a középkori európai kereszténység történetét. Motívumai sok analógiát mutatnak az Abgár-legendákkal. A megfigyelhető eltérések hátterében többek között - az húzódik meg, hogy Bizáncban a Krisztus-képmás szerepe más volt, mint Nyugaton. Veronika személye a Nikodémus-evangéliumban bukkan fel először Bernike (BepVÍKTI) néven, de képről ekkor még nincs említés. Ebben az apokrif evangéliumban első­ sorban Jézus peréről, illetve a zsidó nagytanács tanácskozásairól és vitáiról van szó. Pilátus előtt többen tanúskodnak Jézus mellett, köztük egy asszony: „És egy Bernike nevű asszony messziről kiáltotta, mondván: vérfolyásos voltam és megérintettem ruhájának szegélyét, és tizenkét éve tartó vérfolyásom elállt." Euszébiosz is megem­ lékezik Egyháztörténetében a vérfolyásos asszonyról, bár nevét nem közli. Ez az asszony szülővárosában, Caesarea Philippiben, „amit a föníciaiak Paneasznak neveznek", szoborcsoportot állíttatott gyógyulása emlékére: egy térdelő asszony és egy köpenyes férfi rézszobrát. „Azt mondták, hogy ez a szobor Jézus képe, mindmáig meg is maradt, úgyhogy amikor a városban tartózkodtunk, magunk is láttuk." A szobrot Julianus Apostata (361-363) idejében összetörték, egyes darabjait azonban még az 5. században 88

89

90

is lehetett látni közel-keleti templomokban, s egykori létét több forrás is megemlíti, így Damaszkuszi János (8. század első fele). A feltehetően 4. századi Mors Pilati (Pilátus halála) című apokrifben már a kendővel is találkozunk. A történet szerint a beteg Tiberius császár tudomására jutnak Krisztus csodálatos gyógyításai. Ezért Jeruzsálembe küldi bizalmas szolgáját, Volusianust, hogy hozza magával Jézust. Mire azonban Volusianus odaérkezett, Jézust már keresztre feszítették. A szolga azonban „találkozott egy Veronica nevű asszonnyal", aki felaján­ lotta neki segítségét. Az asszony elmeséli, hogy meg akarta festetni Jézus képmását. Éppen a festőhöz vitte a festménynek szánt vásznat, amikor „az én Uram találkozott velem, és megkérdezte, mi járatban vagyok. Amikor feltártam előtte utam célját, elkér­ te tőlem a szövetet, és úgy adta vissza, hogy rajta volt tiszteletreméltó arca képmásának lenyomata". Veronica hajlandó a képpel együtt elutazni Rómába Tiberiushoz. A császár pedig „amint megérintette azt, tüstént helyreállt korábbi egészsége". Pilátust pedig a Jézus iránti hála által vezettetve felelősségre vonta, majd halálra akarta ítélni, de Pilátus öngyilkos lett. Középkori nyugati hagyomány szerint Veronika nem tért haza Jeruzsálembe. A ken­ dőt Kelemen pápának ajándékozta, ő maga pedig Galliában telepedett le. A környékbeli tradíció szerint Veronika Mária-ereklyéket is hozott magával. A legenda egyik francia változata szerint 70-ben halt meg a Gironde torkolatának közelében található Soulacban. Ereklyéit a bordeauxi St. Seurin (Severin) templomban őrizték. Az eredeti történet nem a szenvedő Krisztushoz kapcsolódott, s a kendőn sem a véres, töviskoszorús arc látszott. Az apokrif legendának Nyugaton különböző válto­ zatai alakultak ki angol, francia és német nyelven, amelyekben Veronikát hol a kereszt­ úton Jézust sirató asszonyok egyikével, hol a bethániai Mártával, Lázár testvérével, vagy más újszövetségi nőalakkal azonosították; de görög királynénak is tartották. Egy má­ sik történet szerint Veronika - már Krisztus föltámadása után - férjhez ment Zákeushoz. E legendákban a kendőkép megszerzésének módja is eltérő. Egy német költe­ ményben például - amely 1160 körül keletkezhetett - Veronika Lukácsot (az első Ma­ donna-kép festőjét) kéri meg, hogy fesse meg számára Krisztust. A festő azonban - az Abgár-legendához hasonlóan - képtelen volt képet készíteni a Megváltóról. Ezután maga Krisztus jött el Veronika házába, megmosta arcát, majd beletörölte egy kendőbe, amelyen ottmaradt a képmása. A Legenda Aureában Veronika elmeséli Tiberius csá­ szár küldöttének, Volusianusnak a kép történetét: „Mikor a Mester egyik prédikáció­ jára készült, én sajnos nem tudtam vele lenni. Szerettem volna, ha van róla egy festett képmásom, hogy legalább képét lássam, ha már nem lehetek vele. Egy szép napon, amikor éppen egy darab vásznat vittem a festőhöz, Krisztussal találkoztam, aki meg­ kérdezte, hova megyek. Elmondtam neki. Erre elkérte a kezemben lévő vásznat, bele­ törölte tiszteletreméltó ábrázatát, s az benne maradt." A 13. századtól vált általáno­ san ismertté az a verzió, „mely szerint Veronika a keresztet hordozó Krisztusnak nyúj­ totta kendőjét, és azt a szenvedő arc lenyomatával kapta vissza". Valószínű, hogy e változat elterjedésében nagy szerepet játszottak a ferences szerzetesek, akik keresztúti ájtatosságuk terjesztésével a legendát is egyre szélesebb körökben tették ismertté. E legenda nyomán lett a Veronika-jelenet a keresztút 6. stációja. 91

92

93

94

95

96

97

98

99

100

A történet változásának megfelelően a kép is változott: a késő középkori művészet­ ben Veronika (vagy két angyal) leggyakrabban ilyen - nagypéntekre utaló - kendőt tart. Itt visszautalok arra, hogy az ortodox ikonfestészet eredetileg nem ismeri a szenvedő Krisztus akheiropoiéton képmását, hiszen sem a Paneasz-, sem pedig az Abgár-legenda nem kapcsolódik a passióhoz. Az összekötő pontot, mint láttuk, a Veronika-legenda szerteágazó változatai képezik. A bizánci kultúrkörben a Szent Mandülion-ábrázolás a 10. századtól kezd szélesebb körben elterjedni; ez azonban nem az elgyötört, hanem a fenséges Krisztus-arcot mutatja. Másrészt a Veronika-kendő korai ábrázolásainál előfordul, hogy Krisztus arcát töviskoszorú nélkül látjuk. Oroszországban a szen­ vedő Megváltó nem kézzel festett képmása csak a 16. században jelent meg, amikor II. Rudolf császár töviskoszorús Krisztus-arcképet küldött ajándékba IV. Iván cárnak. Azonban újabb évszázadba telt, amíg a szenvedő arcmás az orosz ikonfestészetnek is része lett. Veronika nevét leggyakrabban a vera icon (igazi kép) kifejezésből származtatják. Valószínűleg a makedón eredetű Beronike/Berenike (győzelemhozó) névből alakult k i a latin Veronica névalak; ez vezetett a latin-görög vera icon etimologizáláshoz. A Beronike - vera icon - Veronica nevek, illetve megnevezések közti összefüggés még nem teljesen tisztázott. Annyi azonban bizonyos, hogy a vérfolyásos asszonyt - a Nikodémus-evangélium Beronikéjét - a középkori hagyomány azonosította szent Veronikával, s hogy a Veronika személynév akkoriban a Szent Péter-templom kegyképének nevével volt azonos. Témánk szempontjából figyelemre méltó, hogy az egyik - Egyiptomi Nagy Makariosz (300 k. - 390 k.) neve alatt fennmaradt - írás Abgár leányát nevezi Beronikének. Ennek nyomán alakult k i az a későbbi bizánci legendaváltozat, hogy a Krisztus-kép­ mást nem Abgárnak, hanem a leányának adták át. így érthető, hogy több forrás egyen­ lőségjelet tesz az Abgár-kép és a Veronika-kendő közé. A keresztes háborúk idejében Nyugaton is ismertté vált a Beronike/Veronika mint Abgár leánya változat. Ez szá­ munkra itt azért figyelemre méltó, mivel bizonyos mértékben megindokolja a két elbe­ szélésanyag közötti tartalmi és motivikus egyezéseket. Némely késői apokrif irat (Vindicta Salvatoris - A Megváltó bosszúja, Cura Sanitatis Tiberii - Tiberius meggyógyítása) helyi jellegű változatában Abgár király kicserélődik Tiberius császárral. A Vindicta Salvatorisban Tiberius nemcsak Pilátus ellen lép fel, hanem a zsidók ellen is: büntetőhadjáratot indít, és elpusztítja Jeruzsálem városát. Ez a motívum már a Doctrina Addaiban is előkerült, ahol Abgár a következőket mondja: „Úgy hittem Benne, hogy szeretnék haddal menni azon zsidók ellen, akik keresztre feszítették Őt, megsemmisítvén őket, de mivel a királyság Rómához tartozik, visszatart a békeszövetség, amelyet Tiberius császárral kötöttem, atyáimhoz hasonlóan." A Vindicta Salvatorisban a megtorlás már beteljesül, a későbbi változatokban egyre szörnyűségesebb elemekkel. Pilátus holttestét nem fogadja be sem a Tiberis, sem a Rajna. A lakosságot pedig gonosz démonok tombolása tartja rettegésben. Végül Lau­ sanne környékén egy „kútban" (valamelyik alpesi tóban) sikerül eltemetni a holttestet. Nem állapítható meg biztonsággal, mit lehet a „legeredetibb" Veronika-kendőnek tekinteni. Egyes 13. századi szerzők szerint a kendő azonos a római Szent Péter-temp101

102

103

104

105

106

107

108

lomban található, nem kézzel festett Krisztus-képpel. Ugyanakkor Rómában a S. Ma­ ria Maggiore, Genovában a S. Bartolomeo degli Armeni-templom is birtokol ilyen képet. Másolatok vannak többek között Laonban, Jaénben, Montreuilles-les-Damesban. „Olykor úgy tűnik, mintha a Veronika-képet tekintették volna az eredeti Abgarképnek. így például 1287-ben egy szíriai szerzetesnek úgy mutatták be a római Ve­ ronika-kendőt, mint azt a Krisztus arcvonásait viselő képet, amelyet Abgar is birto­ kolt." A római Szent Péter-bazilika kendője már az első ezredforduló előtt kultusz tárgya volt, ugyanis „a bejárat melletti, VII. János (705-707) által alapított Mária-kápolnát már a XI. században az itt őrzött »Veronika«, azaz a kendő-ereklye után emlegették". E kendő azonban - úgy tűnik - kép nélküli volt, Krisztus vérrel verejtékezésének nyo­ mait vélték látni rajta. A kép legkorábbi fennmaradt említése 1160 körűire tehető. Petrus Mallius a Szent Péter-bazilika történetét leírva megemlékezik arról, hogy a bazi­ lika Istenszülő oratóriumában, „amelyet Veronikának neveznek", őrzik „Krisztus két­ ségtelenül valódi kendőjét, amelyen kínszenvedése előtt rajta hagyta szentséges képének lenyomatát [ . . . ] , amikor izzadtsága véres cseppekben hullott a földre". E leírás szerint a kendőt a Gecsemáné-kertben, a vérrel verejtékezés során használta Jézus, de azon már nem csupán rendszertelen vérnyomokat láttak, hanem az arcmást is felfedezték. Mallius megjegyzése emlékeztet az Abgár-kép keletkezésének a Narratio de Imagine Edessenában található második történetváltozatára. Tilbury Gervasius a legrégebbi forrás, amely az ábrázolásról némileg határozottabb leírást ad: a kép, amely­ nek neve Veronika, melltől felfelé ábrázolja az Urat. „Egy 1350 körül adományozott hegyikristály ereklyetartó jóvoltából eredeti formátumát (40x37 cm) is ismerjük." I I I . Ince pápa (1198-1216) a vízkereszt utáni második vasárnapon minden évben ünnepélyesen átvonult a Veronika-kendővel az általa alapított Santo Spirito-ispotályba. 1216-ban - amint erről Matthew Paris, a St. Albans-kolostor bencés szerzetese be­ számol 1245 után írott Chronica Maíorájában - csodálatos dolog történt: „a körmenet bevégeztével, amikor a képet ismét visszavitték helyére, az saját erejéből megfordult, úgy, hogy feje lefelé állt, s homloka lent, szakálla pedig fent volt. A pápa megrettenvén rossz előjelnek tartotta ezt, s a testvérek tanácsára k i akarta engesztelni Istent. Ezért a kép tiszteletére szép imádságot fogalmazott [...] s mindenkinek, aki ezt imádkozza, tíznapi búcsút engedélyezett." A kép híre megnövekedett, s hamarosan nagy za­ rándokjárás célpontja lett. Később újabb Szent Arc-imák születtek, amelyekhez növek­ vő számú búcsú társult. „IV. Ince (1243-1254) pápa negyven nap búcsút adományozott az Avefacies praeclara, X X I I . János pápa (1316-1334) pedig ezer napot a Salve sancta facies kezdetű himnusz Szent Arc képek előtti recitálásáért." A Szent Arc-képek elter­ jedéséhez és a kultusz népszerűségéhez hozzájárult az is, „hogy a Szent Péter temp­ lom által foglalkoztatott mesterek szériaszerűen állították elő a zarándokok számára a Veronika-kép zarándokjelvény és szentkép változatait". A római - állítólagos - Veronika-képnek 1527-ben nyoma veszett, amikor V. Károly zsoldosai kifosztották a várost. „Uram, k i ránk hagytad, arcod fényével megjélőitekre, Veronika kérésére kendőbe nyomott képmásodat emlékezetedre, kérünk, add meg nékünk kínszenvedésed és ke109

110

111

112

113

114

115

116

117

118

reszted által, hogy miképpen itt a földön tükör által és homályosan imádhatjuk és tisz­ telhetjük ezt, úgy majdan színről színre biztonságosan lássunk Téged, eljövendő bí­ rót, aki élsz és uralkodói az Atyaistennel együtt." III. Ince imája visszatérít minket az ortodox ikonteológiához. A könyörgésbe az első korinthusi levél híres részletét építette bele a pápa: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek." Amint Kovács Imre felhívta rá a figyelmet, a facie adfaciem (szó szerint: arcról arcra) kifejezésben benne rejlik a Facies Dei (Isten arca) fogalma. Ahogy a bizánci teológiában a nem kézzel alkotott képmás a megtestesülés élő és ál­ landó jelenlétét demonstrálta, úgy Nyugaton is az e világban tisztelt Veronika-kép „felidézte, elővételezte a látni kívánt mennyei Istenarcot". „Most még tükör, ikon, jelkép által szemlélem az örök életet, minthogy az örök élet nem más, mint a boldog színről színre látás." Az egyik lényeges teológiai téma akkoriban az eukarisztia va­ lósága volt; dogmaként is megfogalmazták az áldozati kenyérnek Krisztus valóságos testévé való átlényegülését. „Egyúttal szemlélni kívánták a történeti testet is, amely­ nek valósága e másik valóság előfeltétele volt." 119

120

121

122

123

Krisztus-arc a magyar néphagyományban A keleti és nyugati egyházi hagyományon kívül létezik más hagyománya is a „nem kézzel alkotott" Krisztus-arcnak, például a magyar néphagyományban. A magyarság tisztelete a Krisztus-arc iránt szorosan összefügg mindennapi kenyerünkkel. A népi hiedelem szerint a búzaszem az Üdvözítő arcmását őrzi. Ha figyelmesen megvizsgá­ lunk egy búzaszemet, akkor valóban látni fogunk egy hosszúkás, emberi archoz ha­ sonló „képet". A néphagyomány ezt is sajátosan magyarázza. „A búzaszömnek az egyik végén, ha jól megnézzük, ott van Krisztus képe. Az öreg­ jeink mesétek, hogy ez honnan eredt. Mikor Krisztus a földön járt, aztán eccör megéhözött, bement egy szegényembörhöz egy kis eleségér. Azok éppen csépőtek az udva­ ron. Abba az időbe úgy csépőtek, hogy ütötték a kévéket, verték awa a cséphadaróvá. Hát Krisztus urunk odaállt a kéve elé, meleg vót, fáradt vót, a homlokárú egy csöpp veríték rácsöppent a búzára, ami má ott vót rakáson kicsépőve. Megát az egyik búzaszömön és rászáradt és azúta van mindön búzaszömön a Krisztus képe." (Szűcs József, Mohács) „A búzaszemen ott látjuk Krisztus urunk képét. Ez úgy keletkezett, hogy Krisztus urunk a végvacsorán az ő testét átváltoztatta kenyérré és mivel, hogy a kenyér a búza, hát rejta es hagyta a búzaszemen az ő szent képét." (Gáspár Antal, Istensegíts) „Azt megfigyeltem, hogy minden búzaszemnek elyen kis ábrázat van ott a végin, mint a Jézus arca, szakáll nincs ugye, csak az ajak láccik. Aztán azt mondják, hogy a drága Jézusnak az arca. Benne van a mindönnapi kenyerünkbe." (Lósa Etelka, Kórógy) „Az ikonalkotás eredete, magyarázatának gyökere rejlik a nem emberi kézzel alkotott Krisztus-arc ikonjában. Arra tanít, hogy a szakrális képalkotás nem emberi elhatáro124

125

126

zás kérdése, nem filozófiai spekuláció vagy teológiai fejtegetés és művészi akarat kö­ vetkezménye. Az emberré lett Isten önmaga által alkotott képmás. Ha nem lett volna megtestesülés és feltámadás, nem lenne lehetséges a szakrális képalkotás." 127

Rövidítések BBKL

Biographisch-bibliographisches Nordhausen,

Belting 2 0 0 0

Kirchenlexikon.

1. H r s g . von F r i e d r i c h W i l h e l m Bautz.

1990-

Belting, H a n s : Kép és kultusz. A kép története a művészet korszaka előtt. Budapest, 2 0 0 0 .

BoöpoB 1995

BoöpOB, K ) . F.: Ocnoeu umHozpacpuu dpeenepyccKoü

Bugár 2 0 0 4

Szakrális

képzőművészet

a keresztény

ókorban.

Dicueonucu. Camcr IleTepöypr, 1995.

1-2. Szerk. B u g á r M . István. Budapest,

2004. Burckhardt 2000

B u r c k h a r d t , T i t u s : A szakrális

művészet

lényegéről a világvallások

tükrében.

Budapest,

2000. COeD DH

Conciliorum Oecumenicorum Decreta. E d . 3. Bologna, 1973. Denzinger, H e i n r i c h - H ü n e r m a n n , Péter: Hitvallások és az egyház tanítóhivatalának nyilatkozásai.

meg­

B á t o n y t e r e n y e - B u d a p e s t , 2004.

D o b s c h ü t z 1899

D o b s c h ü t z , E r n s t von: Christusbilder.

L e i p z i g , 1899.

E m m e r i c h 1936

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése

Emmerich Anna Katalin látomásai alapján. B u d a ­

pest,

1936.

Euszébiosz

E u s z é b i o s z Egyháztörténete.

Florenszkij 2005

F l o r e n s z k i j , Pavel: Az ikonosztáz.

F o r d . Baán István. Budapest, 1983. / Ó k e r e s z t é n y írók I V . /

Hegyi 2 0 0 2

Hegyi Dolores: Polis és vallás. Bevezetés a görög vallástörténetbe.

Hegyi 2 0 0 3

Hegyi Dolores: Görög vallástörténeti

Budapest, 2 0 0 5 . Budapest, 2 0 0 2 .

chrestomathia. Budapest, 2 0 0 3 .

Kádár 1987

Kádár Z o l t á n : Bizánci művészet.

Kovács 2 0 0 0

K o v á c s Imre: F a c i e ad faciem. K r i s z t u s Szent A r c á n a k j e l e n t é s v á l t o z a t a i K e l e t e n és

LChI

Lexikon der christlichen Ikonographie. H r s g . E . K i r s c h b a u m . R o m - F r e i b u r g - B a s e l , 1968.

LexMA

Lexikon des Mittelalters.

LThK

Lexikon für Theologie und Kirche. H r s g . J o s e f Höfer - K a r l Rahner. Freiburg, 1965.

Magyar Biblia

Magyar Biblia. Szerk. H o p p a l Mihály. Budapest, 2 0 0 1 .

Ó o r o s z 1999

Óorosz irodalom és kultúra.

Nyugaton. Pannonhalmi

Budapest,

Szemle,

Phillips 1876

2000/4. 113-123.

o.

Stuttgart-Weimar, 2 0 0 0 .

Tanulmányok, források.

Szerk. L e p a h i n , Valerij. Szeged, Ostrogorsky 2003

1987.

1. Óorosz irodalom és

ikonfestészet.

1999.

Ostrogorsky, Georg: A bizánci állam története. Budapest, 2 0 0 3 . Phillips, George: The doctrine of Addai, the apostle, nowfirst edited in a completeform in the original Syriac, with an English translation and notes. L o n d o n , 1876.

CeMeHOBa, 2 0 0 5

CeMeHOBa, TarbHHa: CUMSOJIM

HeeuduMozo. h t t p : / / w w w . b l a g o s . r u / 2 0 0 5 / 2 0 0 5 - 0 4 / p a -

per/archives/58/iisus.htm T h ü m m e l 1980

T h ü m m e l , H a n s Georg: D e r byzantinische Bilderstreit. Stand u n d Perspektiven der Forschung. In: Der byzantinische Bilderstreit. H r s g . Johannes Irmscher. Leipzig, 1980. 9 40. o.

Uszpenszkij 2003

U s z p e n s z k i j , L e o n y i d A . : Az ikon teológiája az ortodox egyházban.

Viz

V i z László: A torinói halotti lepel és korának meghatározása.

1988

Budapest, 2 0 0 3 .

Budapest,

1998.

További irodalom A keresztény művészet lexikona. Szerk. J u t t a Seibert. Budapest, 1994. Apokrifus evangéliomok Jézus gyermekségéről.

Toldalékul Nikodemus evangelioma. F o r d . Raffay Sándor. Pozsony,

1912. A torinói lepel m é g i s egykorú J é z u s s a l . Élet és Tudomány, 2 0 0 0 / 4 5 . 1436. o. A l i g h i e r i , Dante: Isteni színjáték.

F o r d . Babits Mihály. Budapest, 1971.

Bulst, Werner: A torinói lepel és a mai tudomány. Budapest, 1987. C h a d w i c k , Henry: A korai egyház. Budapest, 2 0 0 3 . Csodás evangéliumok. Eteria útinaplója.

Szerk. A d a m i k T a m á s . Budapest, 1996.

F o r d . I v a n c s ó István. Nyíregyháza, 1996.

Hegyi Dolores: A görög Apollón-kultusz.

Budapest, 1998.

Jacobus a Voragine: Legenda Aurea. L e i p z i g , 1890. Jaros, K a r l : In Sachen Pontius Pilatus. M a i n z , 2 0 0 2 . K i s s Irén: A titokzatos fényképész. Demokrata,

1 9 9 6 / 4 3 . 34. o.

MeuiepcKaa, E . H.: Jlezenda 06 Aezape -paHHecupuücKuü numeparnypnuü Nagymihályi Géza: Krisztus-ikonok

naMumnuK. MocKBa, 1984.

szóban és színben. V á c , 2 0 0 3 .

N i k o l a o u , Theodor: D i e I k o n e n - V e r e h r u n g als Beispiel o s t k i r c h l i c h e r Theologie u n d F r ö m m i g k e i t . Ost­ kirchliche Studien,

25 ( 1 9 7 6 ) . 1 3 8 - 1 6 5 . o.

llpHnaHKHH, H . A.: MKonozpaqbuH Tocnoda Mucyca Xpucma. IlariOMHHKt, 2 0 0 1 . R o t h e m u n d , H e r b e r t J . : Das ostkirchliche

Christusbild.

Theologie, Kult, Kunstgeschichte.

M ü n c h e n , 1965.

S a m u e l i a n , Malachias: Bild Jesu Christi. W i e n , 1847. S c h ö n b o r n , C h r i s t o p h : Krisztus

ikonja. Budapest, 1997.

V i z László: A torinói halotti lepel. 10. átd., bőv. kiad. Budapest, 1991. )Kumun ceambix. Kuuza deeHaduamax. MocKBa, 1911.

Internetes források Nikodémosz

evangéliuma

Veronika kendője BepoHUKa, Ce.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nikod%C3%A9mosz_evang%C3%A91iuma

http://www.fillo.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=510

http://www.krugosvet.ru/articles/26/1002671/print.htm

Byajib BeponuKu

http://startpages.com.ua/news608.html

Liia/ibiineBa, E . B . - HepcecaH, JI.B.: Cjioeapb-yK03amejib UMen u nonnmuü no dpeenepyccKOMy ucxyccmey. Cnac HepyKomeopnuü.

http://lib.eparhia-saratov.ru/books/04g/glad_ner/dictionary/245.html

MejibHHKOB, BajiepHÜ: HapodnoMy uctcyccmey - HapoÖHan cenmaH.fleHbKanendapH: JJeHb ceamoü BepoHUKU — noKpoeumejibHuubi qbomozpaqboe.

http://www.vn.ru/05.02.2005/culture/40036/

IlpHnaHKHH, W. A.: MKOHozpaabun rocnoda

Mucyca Xpucma.

http://www.russia-hc.ru/rus/religion/icons/

icons.cfm Cyöőoma,

7 nneapn

2006 z. BamuKan xonem coxpanumb

3aeecy maŰHbi eoKpyz

religion.rin.ru/cgi-bin/religion/about.pl?idn=66742

Jegyzetek 1

U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 7. o.

2

U o . 1 2 - 1 3 . o.

3

U o . 91. o.

4

U o . 91. o.

5

Kádár 1987, 53. o.

6

U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 115. o.

UKOHU

Byajib BeponuKu. h t t p : / /

7

A korai k e r e s z t é n y és a bizánci K r i s z t u s - á b r á z o l á s o k r ó l : L C h I 1. 3 5 5 - 3 9 0 . has.

8

Például Jézus megkeresztelkedése, Lázár feltámasztása, szamáriai asszony, vérfolyásos asszony, csodálatos k e n y é r s z a p o r í t á s , u t o l s ó vacsora.

9

1 0

11

U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 114. o. A frigyládára v o n a t k o z ó leírás: 2 M ó z 2 5 , 1 8 - 2 0 . A zsidóság által h a s z n á l t s z i m b ó l u m o k r ó l lásd E r w i n R . Goodenough: Jewish symbols in the Greco-Roman period. V o l . 1-13. N e w York,

1 2

1953-1966.

B u r c k h a r d t 2 0 0 0 , 64. o.

1 3

A k é p r o m b o l á s részletes t ö r t é n e t e n e m tartozik a dolgozat t á r g y á h o z , erről lásd további i r o d a l o m m a l :

1 4

„Csatlakozván mintegy a királyi ösvényhez, és követve szent atyáink Istentől sugalmazott t a n í t á s á t és az

O s t r o g o r s k y 2 0 0 3 , 1 4 7 - 2 0 0 . o.; illetve T h ü m m e l 1980. egyetemes (katholikosz)

E g y h á z h a g y o m á n y á t , m e r t tudjuk, hogy ez a Szentléleké, aki az E g y h á z b a n

lakozik: teljes bizonyossággal és g o n d o s s á g g a l h a t á r o z a t o t h o z u n k , hogy a m i k é n t a becses és é l e t a d ó kereszt alakzatát, úgy a t i s z t e l e t r e m é l t ó és szent k é p m á s o k a t is [...] el kell helyezni Isten szent egyházi épületeiben, a szent edényeken és ruhákon, a falakon és táblaképeken, a házakban és az utakon: éspedig a m i U r u n k és Istenünk és Megváltónk, J é z u s K r i s z t u s , valamint szeplőtelen Ú r n ő n k , a szent Istenszülő, és a t i s z t e l e t r e m é l t ó angyalok, és az összes szent és kegyes férfiak k é p m á s á t . Minél gyakrabban l á t h a t ó k ugyanis ezek a megformált képek, azok, akik ezeket szemlélik, annál könnyedebben emelkednek fel azok előképeinek e m l é k e z e t é h e z és ó h a j t á s á h o z , hogy m e g c s ó k o l j á k és tiszteletteljes hódolattal illessék eze­ ket, de n e m azért, hogy valódi i m á d á s b a n (latreia) részesítsék, amely h i t ü n k szerint való és amely egye­ dül az isteni t e r m é s z e t e t illeti meg; a m i n t a becses és é l e t a d ó kereszt á b r á z o l á s á n a k , úgy e z e k n e k a k é p e k n e k és a szent e v a n g é l i u m o s könyveknek és egyéb szent e m l é k e k n e k felajánlott füstölés és fény­ gyújtás az előkép tiszteletének (proszkünészisz)

kifejezésére szolgál, a m i k é n t őseinknél is kegyes szokás

volt. A képnek adott tisztelet ugyanis az ő s k é p n e k szól; és aki hódol a kép előtt, az azon á b r á z o l t való­ s á g á n a k hódol." C o e D 3. 1 3 5 , 3 6 - 1 3 6 , 3 2 . 15

1 6

Magyar fordítása: D H 6 0 0 - 6 0 1 . o.

U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 78. o. A k é p r o m b o l á s eszmei gyökereit vizsgálva ó h a t a t l a n u l felmerül a hellenisztikus g o n d o l k o d á s befolyásá­ nak kérdése. Egyes k u t a t ó k úgy értelmezik, hogy az egyház hellenisztikus „újrapogányosításával" s z e m ­ ben lépett fel. O r t o d o x t e o l ó g u s o k elemzései ennek ellentétét állapítják meg: az i k o n r o m b o l ó k szorgal­ m a z t á k a v i s s z a t é r é s t a k e r e s z t é n y s é g előtti h e l l e n i z m u s h o z . E z t m u t a t j a az is, hogy az ikonellenesség n e m a n é p és a s z e r z e t e s s é g között, h a n e m a t á r s a d a l o m m ű v e l t felső r é t e g é b e n és a c s á s z á r i udvar környezetében terjedt el, ahol a hellenisztikus k u l t ú r a különösen virágzott. V ö . U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 98. o.

1 7

1 8

T h e o d ó r o s z Sztuditész m a g y a r á z a t á t idézi U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 7 9 - 8 0 . o. K o v á c s 2000, 1 1 7 - 1 1 8 . o.

19

Dia/iMineBa, E . B . - HepcecaH, JI. B.: Cjioeapb-ym3amejib UMen u nonnmuü no dpeenepyccKOMy ucKyccmey. Cnac

2 0

A képellenesség, illetve a képtisztelet eszmei-teológiai alapjaival, valamint a zsinati vitákkal U s z p e n s z k i j

HepyKomeopHbiű.

http://lib.eparhia-saratov.ru/books/04g/glad_ner/dictionary/245.html

idézett m ű v e b ő s é g e s e n foglalkozik: U s z p e n s z k i j 2 0 0 3 , 7 4 - 1 0 0 . o. 2 1

B u r c k h a r d t 2 0 0 0 , 6 2 - 6 3 . o.

2 2

F l o r e n s z k i j 2 0 0 5 , 3 2 - 3 3 . o.

2 3

V ö . uo. 36. o.

2 4

E z e k e t legfeljebb csak egy kissé formálták meg és t e t t é k elfogadhatóbbá. A z ilyen ősi szobrokat (xoanonokat) a későbbi korokban a művészien m e g f o r m á l t k u l t i k u s szobrok v á l t o t t á k fel, amelyek kialakítá­ sánál a m á r kialakult á b r á z o l á s o k a t is figyelembe vették. A h a g y o m á n y szerint a xoanonok égből hullot­ tak le, vagy pedig c s o d á l a t o s m ó d o n találtak rájuk. V ö . Hegyi 2 0 0 2 , 4 2 . o. „A k l a s s z i k u s kor gondolko­ dói m á r észreveszik, hogy a g ö r ö g vallásban t ö b b olyan ősi vallási elképzelés n y o m a i f e d e z h e t ő k fel, a m e l y e k n e k p á r h u z a m a i egyes, a g ö r ö g ö k é n é l alacsonyabb kultúrfokon élő népeknél is fellelhetők." Hegyi 2003, 9. o. Ilyen kultuszokról t ö b b e n is t u d ó s í t a n a k . A 2. századi P a u s z a n i a s z Hellasz leírása c í m ű m ű v é b e n t ö b b ilyen ősi kultuszról tesz e m l í t é s t , de m e g e m l í t i ezeket X e n o p h ó n , E u r i p i d é s z , D é m o s z t h e n é s z , T h e o k r i t o s z , P l u t a r k h o s z , K a l l i m a k h o s z , S z t r a b ó n és E u s z é b i o s z is. V ö . H e g y i 2 0 0 3 , 9 - 1 3 . o.

2 5

„Hallottuk, a m i k o r kijelentette: L e b o n t o m ezt az emberi kéz é p í t e t t e templomot és h á r o m nap alatt m á s i k a t építek, amely m á r n e m emberi kéznek lesz alkotása." ( M k 14,58) „Tudjuk ugyanis, hogy h a földi

sátrunk leomlik, Istentől k a p u n k lakást: ö r ö k otthont a mennyben, amit n e m emberi kéz épített." (2Kor 5,1) 2 6

Kovács 2 0 0 0 , 117. o.

2 7

Uo.

2 8

U o . 118. o.

2 9

F l o r e n s z k i j 2 0 0 5 , 6 2 - 6 3 . o.

3 0

U o . 59. o.

3 1

Belting 2 0 0 0 , 218. o.

3 2

ripHnaHKHH, H . A.: MmHozpagbuM rocnoda

Mucyca Xpucma.

http://www.russia-hc.ru/rus/religion/icons/

icons.cfm 3 3

A jelenetek alapját k é p e z ő elbeszéléseket a legendát t á r g y a l ó fejezetben r é s z l e t e s e n ismertetem.

3 4

A Mokrájá brádá m e g n e v e z é s t csak a Novgorodban készült i k o n o k r a használják.

3 5

BoöpoB 1995, 1 9 5 - 1 9 6 . o. - A t ö v i s k o s z o r ú nélküli v á l t o z a t r ó l lásd m é g a Veronika-legenda e l e m z é s é t .

3 6

U o . 195. o.

3 7

Bulst, W e r n e r : A torinói lepel és a mai tudomány.

Budapest, 1987. V i z László: A torinói halotti lepel. 10.,

átd., bőv. kiad. Budapest 1991. 3 8

K i s s Irén: A titokzatos fényképész. Demokrata,

1 9 9 6 / 4 3 . 34. o. - A z 1990-es években Dmitrij Kuznyecov

orosz fizikus kísérletekkel is a l á t á m a s z t o t t a azt az állítását, miszerint a radiokarbonos k o r m e g h a t á r o z á s akár 12 é v s z á z a d o t is t é v e d h e t e t t a lepel korával kapcsolatban. V ö . V i z 1998, 2 7 6 - 2 7 7 . o. - „A lepel m i n d e n m á s jellegű t u d o m á n y o s vizsgálata, a p o l l e n e l e m z é s [...], a törvényszéki orvostani és a m ű v é ­ s z e t t ö r t é n e t i megállapítások [...] azt m u t a t t á k k i , hogy a lepel J é z u s s a l egykorú." A torinói lepel mégis egykorú J é z u s s a l . Élet és Tudomány, 2 0 0 0 / 4 5 . 1436. o. - Külön figyelmet é r d e m e l a budapesti Pray-kódex, amelyben érdekes rajzokat találhatunk, „ . . . a képek á b r á z o l á s m ó d j a feltételezi a torinói halotti lepel ismeretét, pontosabban: a képek a szent leplet ábrázolják. A felső képen a holttest helyzete megegyezik az eredeti leplen láthatóval; a test - K r i s z t u s ikonográfiájában egyedülálló m ó d o n - teljes mezítelensége ugyancsak. A keresztbe ö s s z e t e t t karok és kezek helyzete is azonos; teljesen szokatlan m ó d o n - de a lepellel m e g e g y e z ő e n - hiányzanak a hüvelykujjak. A z elfektetett test alatt a k i t e r í t e t t halotti k e n d ő is látható." V i z 1998, 2 7 2 . o. - „ M i u t á n a P r a y - k ó d e x 1192 és 1241 k ö z ö t t - k é t s é g t e l e n ü l a torinói h a ­ lotti lepel i s m e r e t é b e n , annak h a t á s a alatt, illetve m a g á t a k e n d ő t is ábrázolva - készült, nyilvánvaló, hogy a C - 1 4 - e s k o r m e g h a t á r o z á s »megállapítása« - m i s z e r i n t a k e n d ő keletkezési ideje 1260 és 1390 közé esik, téves." V i z 1998, 2 7 3 . o. - A lepellel kapcsolatos n a g y s z á m ú népszerű, de teljesen t u d o m á n y ­ talan és légbőlkapott hipotézist n e m k í v á n o m e l e m e z n i . 3 9

BoöpoB 1995, 1 9 2 - 1 9 3 . o.

4 0

Kovács 2 0 0 0 , 120. o.

4 1

A z i s z i h a z m u s - m á s néven h é s z ü k h a z m u s (a hészükhia = szent hallgatás szóból ered) - szerzetesi lelki gyakorlat, amelynek alapja a szív megtisztítása a hallgatás, a szüntelen imádság, J é z u s nevének segítségül hívása (az ú g y n e v e z e t t J é z u s - i m a ) által.

4 2

V ö . Ó o r o s z 1999, 7 5 - 7 9 . o. - Torzsesztvennyik:

egy d i c s ő í t ő szavakat, t a n í t á s o k a t , prédikációkat és a

leggyakrabban olvasott szentek életét t a r t a l m a z ó liturgikus könyv, régi orosz gyűjtemény, amely az egyházi év ü n n e p e i n e k megfelelően van szerkesztve. Szbornyik: az előbbivel ellentétben n e m liturgikus könyv; szerkesztési elv nélküli g y ű j t e m é n y e a fentebb e m l í t e t t e k n e k . A legrégebbi fennmaradt Tor­ zsesztvennyik a 14. századból való. H á r o m típusa létezik: Triodion (a nagyböjt időszakában h a s z n á l a t o s ) , Pendikosztárion

(a szent 50 nap idején, vagyis h ú s v é t t ő i p ü n k ö s d i g h a s z n á l a t o s ) és Mineai

nyik (az egyházi év egyéb ünnepein h a s z n á l a t o s ) . 4 3

Ó o r o s z 1999, 7 8 - 7 9 . o.

4 4

U o . 7 7 - 7 8 . o.

4 5

Uo.

4 6

Kovács 2 0 0 0 , 114. o.

4 7

D o b s c h ü t z 1899, 4 0 - 4 2 . o. és 3**-28**. o.

4 8

U o . 42. o.

4 9

U o . 4 3 - 4 4 . o.

5 0

U o . 4 5 - 4 7 . o.

5 1

Belting 2 0 0 0 , 5 5 - 5 6 . o.

Torzsesztven­

5 2

5 6 0 - 5 7 0 k ö z ö t t piacenzai polgárok csoportja a Szentföldre zarándokolt. Védőszentjüknek R e m e t e Szent A n t a l t v á l a s z t o t t á k . A z ú t i b e s z á m o l ó tévedésből ezt az A n t a l t m i n t az ú t i t á r s a s á g egyik tagját t ü n t e t i fel s z e r z ő k é n t , így terjedt el a k ö z é p k o r b a n A n t o n i n u s Placentinus neve. L e x M A 1. 7 2 8 - 7 2 9 . has.

5 3

D o b s c h ü t z 1899, 6 1 - 6 4 . o. - „In M e m p h i s fűit t e m p l u m quod est m o d o ecclesia, c u j u s u n a porta se clausit ante D o m i n u m n o s t r u m , quando beata M a r i a c u m ipso fugit i n A e g y p t u m ; et a d h u c n o n potest aperiri. Ibi v i d i m u s p a l l i u m l i n e u m in quo dicunt i l l u m tempore illo transisse, et idcirco ibi ejus rem a n s i s s e vestigia quae imago ibi singulis temporibus adoratur, et nos adoravimus, et propter s p l e n d o r e m n o n p o t u i m u s in e a m intendere, q u i a q u a n t u m in i p s a m intendis, i m m u t a t u r i n oculis tuis." D o b s c h ü t z 1899, 135*. o.

5 4

„ A z t á n lementek M e m p h i s b e , ahol látták a F á r a ó t is, és m é g h á r o m évig E g y i p t o m b a n m a r a d t a k . . . " A M e g v á l t ó g y e r m e k s é g é n e k arab e v a n g é l i u m a 2 5 . I n : Csodás evangéliumok.

5 5

5 6

A b g á r t ö r t é n e t e : E u s z é b i o s z Egyháztörténete, E u s z é b i o s z Egyháztörténete,

Budapest, 1996. 34. o.

I . 13.

I. 13, 2 - 3 . - J é z u s válasza n e m mutat semmiféle levélformát, ennek ellenére

E u s z é b i o s z e g y é r t e l m ű e n saját kezűleg í r o t t n a k , n e m pedig egy szóbeli ü z e n e t későbbi lejegyzésének nevezi. 5 7

„Mindezekről írásos t a n ú b i z o n y s á g o t is találsz, mely az a k k o r i királyi v á r o s , E d e s s z a levéltárából s z á r ­ m a z i k , [...a leveleket] a levéltárból szereztem, és szír nyelvből s z ó szerint így f o r d í t o t t a m le." - E z annyit mindenesetre bizonyít, hogy a királyi levéltárban a 4. s z á z a d első felében őriztek K r i s z t u s n a k t u l a j d o n í t o t t leveleket. E u s z é b i o s z Egyháztörténete,

5 8

E u s z é b i o s z Egyháztörténete,

I . 13, 5.

I . 13, 11. - E z a rész a k u t a t á s o k m a i állása szerint 312-ben készült.

5 9

D o b s c h ü t z 1899, 130. o.

6 0

P h i l l i p s 1876.

6 1

M t 4,24.

6 2

C h a d w i c k , Henry: A korai egyház. Budapest, 2 0 0 3 . 57. o.

6 3

Phillips 1876, 3 - 4 . o.

6 4

Doctrina Addai, 4 , 2 0 - 5 , 4 in: B u g á r 2004, 1. 2 3 3 . o.

6 5

K e l e t k e z é s é n e k időpontja vitatott. D o b s c h ü t z közvetlenül 544 u t á n r a teszi, Drijvers legalább a 7. szá­ zadra. V ö . Kovács 2000, 114. o. 4. jegyz.

6 6

Acta Thaddaei, 3. D o b s c h ü t z 1899, 182*. o.

6 7

K o v á c s 2000, 114. o.

6 8

E v a g r i o s z Szkholasztikosz: História ecclesiastica, IV. 27. I n : B u g á r 2 0 0 4 , 2. 1 6 - 1 7 . o.

6 9

Egeria: Itinerarium

7 0

K o v á c s 2000, 116. o. - A 10. jegyzetben m e g e m l í t i , hogy a s z a k é r t ő k k ö z ö t t vita van a k é p m á s E v a g ­

c. 19, 19. I n : B u g á r 2004, 1. 185. o.

riosz által leírt előkerüléséről. S. R u n c i m a n például hitelesnek fogadja el E v a g r i o s z leírását, H . J . W . D r i j v e r s viszont úgy véli, hogy ez a rész n e m eredeti, h a n e m konstantinápolyi képvédő k ö r ö k t ő l szár­ m a z ó későbbi, de 787 előtti betoldás. 7 1

K o v á c s 2000, 118. o.

7 2

R á n k maradt egy Sínai-triptichon néven ismert i k o n két része, a m e l y n e k egyik részletén A b g á r király átveszi a K r i s z t u s - k é p m á s t küldöttjétől. A fennmaradt ikon feltételezhetően a triptichon két o l d a l s ó s z á r n y a volt, ezek a s z á r n y a k felső és alsó r é s z e k r e v a n n a k felosztva. A bal felső r é s z e n T á d é apostol látható, a jobb felsőn Abgár, az alsó részekben pedig két-két szent. A k ö z é p s ő rész n e m maradt fenn, de feltehetőleg egy K r i s z t u s - a r c o t á b r á z o l h a t o t t . Valószínű, hogy abban a korban t ö b b , á b r á z o l á s és m é ­ retek szempontjából h a s o n l ó „képmás" létezhetett, egy ilyen K r i s z t u s - k é p m á s t őriznek G e n o v á b a n . így, h a a genovai K r i s z t u s - a r c o t behelyettesítjük a Sínai-triptichon hiányzó k ö z é p s ő részébe, elképzelhetjük, hogyan n é z h e t e t t k i eredetileg az ö s s z e t e t t i k o n . A b g á r s z e r e p é b e n K o n s t a n t i n P o r p h ü r o g e n n é t o s z j e l e n i k meg a szent kép birtokosaként, ezzel s z e n t e s í t v e a c s á s z á r i hatalmat. K o v á c s 2 0 0 0 , 119. o. V ö . Belting 2 0 0 0 , 2 1 8 . o.

7 3

K o v á c s 2000, 119. o. 26. jegyz.

7 4

É r d e k e s , hogy t ö b b ilyen „eredeti" n e m kézzel alkotott k é p m á s ereklyét tartanak s z á m o n a világban. H a figyelembe vesszük, hogy a legendák szerint a szent k é p m á s egyik fő jellemzője, hogy é r i n t é s útján is képes reprodukálni m a g á t az eredeti kép tulajdonságait megőrizve, akkor ez talán n e m is olyan m e g l e p ő .

7 5

S a m u e l i a n , M a l a c h i a s : Bild Jesu Christi. W i e n , 1847. 5 7 - 5 9 . o.

7 6

Belting 2000, 216. o. V ö . Kovács 2 0 0 0 , 1 1 9 - 1 2 0 . o. további i r o d a l o m m a l . 1 2 4 9 - t ő l emlegettek egy edesszainak nevezett K r i s z t u s - a r c k é p e t , amelyet a r ó m a i S z e n t Péter-bazilikában őriztek.

7 7

CeMeHOBa 2 0 0 5 .

7 8

L C h I 1. 19. has.

7 9

Belting 2 0 0 0 , 68. o. A v o n a t k o z ó forrásrészlet: 533. o.

8 0

U o . 68. o. - A 12. század végi legenda a saját k o r á n a k fogalmait tükrözi: a p á p a akkor m á r Krisztus földi helytartójának s z á m í t .

8 1

U o . 6 8 - 6 9 . o.

8 2

Uo.

8 3

U o . 218. o.

84

MemepcKa», E . H.: JlezeHÖa 06 Aezape — paHHecupuűcKuű jiumepamypHbiü naMHtnHUK. MocKBa, 1984. 1 1 2 114. o. A 6. században elterjedt K e l e t e n a legenda, hogy L u k á c s evangélista, aki n e m c s a k orvos volt, h a n e m festő is, t ö b b e k k ö z ö t t a gyermek J é z u s t t a r t ó Máriáról képet készített. E z t a képet - bár e m b e r k é z fes­ tette - a u t e n t i k u s n a k t a r t o t t á k . V ö . Lukasbilder, L u k a s m a d o n n a , L e x M A V I . 1. o. CeMeHOBa 2 0 0 5 . yKumun centnux. Kuuza deeHaduamax. MocKBa, 1911. 2 7 1 - 2 7 9 . o. E z a l e g e n d a v á l t o z a t a Krisztus-arckép­ m á s t i s z t e l e t é n e k augusztus 16-i ü n n e p é h e z tartozik. „A m i U r u n k J é z u s K r i s z t u s földön való m e g j e l e n é s é n e k napjaiban, a m i k o r - az emberek k ö z ö t t élve bejárta a városokat J ú d e á b a n és m á s országokban az Isten királyságáról szóló prédikációjával, gyógyítván m i n d e n b e t e g s é g e t és f o g y a t é k o s s á g o t a nép között, az E u f r á t e s z t ú l s ó partján levő E d e s s z á b a n , Szíria egy v á r o s á b a n élt A b g á r fejedelem. Gyógyíthatatlan b e t e g s é g b e n , leprában szenvedett: kívülről kékes sebek b o r í t o t t á k , belülről a csontjait szaggatta a fájdalom, és e g é s z t e s t é n e k elgyengülését érezte. A b g á r h o z eljutott az Ú r J é z u s K r i s z t u s r ó l és az általa végbevitt nagy c s o d á k r ó l szóló hír, ahogy szavával gyógyítja a leprát, a g y e n g e s é g e t és m i n d e n betegséget; és A b g á r e r ő s e n akarta saját szemével látni az efféle c s o d á k T e r e m t ő j é t , r e m é n y k e d v e , hogy ő maga is tőle kap gyógyulást. M i v e l a fejedelemnek n e m volt lehetősége arra, hogy személyesen J ú d e á b a menjen, kérést küldött az Ú r j é z u s h o z , kérlelve őt, hogy jöjjön h o z z á E d e s s z á b a . N e m lévén biztos abban, hogy k é r é s e teljesül, A b g á r elküldte Palesztinába a mesteri festőt, A n a n i á s t , m e g b í z v á n ő t azzal, hogy i k o n o n ábrázolja az Ú r arcképét; a fejedelem azt akarta, hogy legalább az az ö r ö m legyen meg a b e t e g s é g é b e n , hogy látni fogja J é z u s K r i s z t u s arcának képét; olyannyira nagy volt K r i s z t u s iránt é r z e t t szeretete, amelyet a hallás általi hit t á m a s z t o t t benne. A b g á r k ü l d e m é n y e J é z u s K r i s z t u s h o z a k ö v e t k e z ő k e t tartalmazta: »Abgar, edesszai fejedelem, J é z u s n a k , a jeruzsálemi o r s z á g o k b a n megjelent áldott Megváltónak, testben örvendezve. Elért engem a rólad és a te dicsőséges c s o d a t e t t e i d r ő l szóló hír, ahogy orvoslás és gyógyszer nélkül gyó­ gyítod a b e t e g s é g e k e t : a v a k o k n a k l á t á s t adsz, a s á n t á k n a k j á r á s t , elűzöd az e m b e r e k t ő l a tisztátalan szellemeket, m e g t i s z t í t o d a l e p r á s o k a t , szóval gyógyítod a legyengülteket, akik sok éven át ágyban fe­ küdtek, és holtakat t á m a s z t a s z fel: hallván rólad, hogy oly c s o d á l a t o s c s o d á k a t viszel véghez, veled kap­ csolatban a k ö v e t k e z ő két k ö v e t k e z t e t é s r e jutottam: vagy te vagy az Isten, a k i lejött az égből, vagy Isten F i a vagy. E z é r t is fordulok h o z z á d oly a l á z a t o s könyörgéssel, hogy vedd a fáradságot, és jöjj el h o z z á m meggyógyítani g y ó g y í t h a t a t l a n b e t e g s é g e m e t , amelytől m á r sok éve szenvedek; azt is hallottam, hogy a júdeaiak gyűlölnek téged és rosszat akarnak neked. N e k e m viszont van v á r o s o m , h a n e m is nagy, de szép és m i n d e n b e n bővelkedő; így h á t gyere el h o z z á m és élj v e l e m a v á r o s o m b a n , amelyben mindket­ t ő n k r é s z é r e meglesz m i n d e n kellő.« A b g á r ily üzenetével érte el J e r u z s á l e m e t Ananiás festő. E g y m e z ő n tanítva, emberek sokasága közepette l á t t a meg az Ú r J é z u s t , de n e m tudta megközelíteni ő t az e m b e r t ö m e g zsúfoltsága miatt. A r r a az időre várva, a m i k o r szétszéled a nép, A n a n i á s egy a földből kissé kiálló k ő r e lépett fel; i n n e n alaposan s z e m ­ ügyre vette a M e g v á l t ó arcát, azzal a szándékkal, hogy megfesti; de képtelen volt ezt megtenni, mivel a M i n d e n t l á t ó - n e m akarván t á m o g a t n i a festő s z á n d é k á t - folyamatosan v á l t o z t a t t a arcát isteni, felfog­ hatatlan, az emberi kéz általi ábrázolás s z á m á r a elérhetetlen dicsőséggel és jósággal. H o s s z a s a n fárado­ zott A n a n i á s , de s e m m i t s e m ért el. A z Ú r pedig megparancsolta T a m á s apostolnak, hogy menjen el, és h o z z a oda azt a férfit, aki - k ö v ö n állva - képet alkot az a r c á r ó l . A m i k o r o d a v e z e t t é k , és m é g m i e l ő t t

m o n d o t t v o l n a valamit, az Ú r nevén szólítva o d a h í v t a m a g á h o z és - a m u n k á j á r a m u t a t v a - A n a n i á s f e s t ő t a nevén s z ó l í t o t t a , és feltárta é r k e z é s é n e k o k á t , m o n d v á n : - H o l v a n a fejedelmed levele, amelyet n e k e m h o z t á l E d e s s z á b ó l ? A n a n i á s az Ú r e l ő r e l á t á s á t ó l való c s o d á l k o z á s á b a n és r é m ü l e t é b e n m e n t e n e l ő v e t t e a fejedelem ü z e n e ­ t é t , és remegve á t a d t a azt a M e g v á l t ó kezébe. A z Úr, elolvasván az ü z e n e t e t , a k ö v e t k e z ő k e t írta A b g á r nak: »Boldog vagy, Abgár, aki n e m látván engem, hittél, m e r t írva van r ó l a m , hogy azok, akik l á t n a k engem, n e m h i s z n e k , azok pedig, akik n e m látnak engem, h i s z n e k b e n n e m , és öröklik az ö r ö k életet. A z t írod n e k e m , hogy m e n j e k el h o z z á d , de be kell t e l j e s í t e n e m azt, a m i miatt elküldtek, és m i u t á n beteljese­ dett, v i s s z a kell t é r n e m az A t y á h o z , aki k ü l d ö t t engem. É s m i u t á n felemelkedtem H o z z á , e l k ü l d ö m h o z z á d a t a n í t v á n y a i m egyikét, a k i teljesen m e g g y ó g y í t v á n t é g e d b e t e g s é g e d b ő l , megadja n e k e d és a veled é l ő k n e k az ö r ö k életet (a k e r e s z t s é g által).« M e g í r v á n ily m ó d o n az ü z e n e t e t A b g á r n a k , az Ú r J é z u s K r i s z t u s l e p e c s é t e l t e p e c s é t t e l , a m e l y e n z s i d ó írással a k ö v e t k e z ő felirat állt: Isten látása, I s t e n c s o d á j a . A z u t á n az Úr, A b g á r és a festő k í v á n s á g á t tel­ jesítve, vizet hozatott, és m e g m o s v á n szentséges A r c á t , m e g t ö r ö l t e azt az o d a n y ú j t o t t négyszögletű k e n ­ dőbe. É s ím, csoda! A z egyszerű víz festékké v á l t o z o t t , és a k e n d ő n az isteni arc s z e n t s é g e s k é p m á s á n a k a l e n y o m a t a k é p z ő d ö t t . O d a a d v á n A n a n i á s n a k ezt a k é p e t a levéllel e g y ü t t , az Ú r ezt m o n d t a : - V i d d , add oda annak, aki k ü l d ö t t téged. ( E z az Ú r u t o l s ó földi napjaiban t ö r t é n t , kínszenvedései e l ő t t . ) É s v i s s z a t é r t A n a n i á s E d e s s z á b a a fejedelméhez, és odaadta n e k i K r i s z t u s a r c á n a k n e m kézzel alkotott k é p é t a k e n d ő n és a levelet. A b g á r t ö r ö m t ö l t ö t t e el, a m i k o r megfogva, szeretettel m e g c s ó k o l t a ezeket; m e g h a j o l v á n K r i s z t u s képe előtt, abban a pillanatban m e g k ö n n y e b b ü l t b e t e g s é g é b e n , olyannyira, hogy a lepra csak az a r c á n a k k i s r é s z é n maradt m e g addig, a m í g az Ú r által h o z z á k ü l d ö t t tanítvány m e g n e m érkezett. A z Ú r ö n k é n t e s s z e n v e d é s e , f e l t á m a d á s a és m e n n y b e m e n e t e l e

u t á n pedig I s t e n j ó s á g á t ó l hajtva eljött

E d e s s z á b a szent T á d é , egy a hetven apostol közül: megfelelően kioktatva A b g á r t a K r i s z t u s b a vetett szent hitről, szent T á d é megkeresztelte a fejedelmet; és a m i k o r A b g á r belépve a szent m e d e n c é b e meg­ keresztelkedett, abban a pillanatban m e g s e m m i s ü l t a m a r a d é k lepra, és teljesen t i s z t á n l é p e t t k i a m e ­ d e n c é b ő l , testben és lélekben e g é s z s é g e s e n . A b g á r r a l e g y ü t t e g é s z h á z a n é p e és az e g é s z v á r o s m e g k e ­ resztelkedett, és d i c s ő í t e t t é k E d e s s z á b a n U r u n k J é z u s K r i s z t u s nevét, az egyetlen igaz Istent. Volt pedig E d e s s z a k a p u i n v a l a m i l y e n p o g á n y i s t e n s é g r é g t ő l ott álló bálványa, amely előtt m i n d e n k i , aki b e l é p e t t a v á r o s b a , köteles volt meghajolni. E z t a bálványt A b g á r l e d ö n t ö t t e a helyéről és m e g s e m ­ m i s í t e t t e ; m a j d a kapu felett a kőfalban c s i n á l t a t o t t egy kör alakú m é l y e d é s t , amelybe n e m juthatott be eső; K r i s z t u s n e m kézzel alkotott képének kendőjét rárakva egy n e m r o t h a d ó fából készült táblára, A b g á r k ö r b e r a k a t t a és k ö r b e d í s z í t t e t t e azt drágakövekkel ö v e z e t t arannyal és a falba helyeztette a k a p u k fölé; ezenkívül m é g ilyen feliratot c s i n á l t a t o t t arany betűkkel: »Krisztus Isten! S e n k i , aki h o z z á d k ö n y ö r ö g , n e m vall szegyent.« É s A b g á r megparancsolta m i n d e n k i n e k , aki a v á r o s b a bejön vagy kimegy belőle, hogy hódoljanak K r i s z ­ tus isteni képe előtt: t ö r v é n y t adott k i , amely az Ú r á b r á z o l á s a ilyen t i s z t e l e t é n e k feltétlen m e g a d á s á t parancsolta. A b g á r e t i s z t e s s é g e s p a r a n c s á t , amelyet t ö r v é n y v é d e t t , s z á m o s éven át b e t a r t o t t á k : ahogy az ő életében és az ő fiáéban, aki u t á n a uralkodott E d e s s z á b a n , úgy az u n o k á j a idejében is. A z t á n A b g á r egyik d é d u n o k á j a idejében, akire rászállt a hatalom E d e s s z á b a n , újjáéledt a v á r o s b a n az ősi p o g á n y tisz­ tátalanság: ez a fejedelem megrontva elfordult K r i s z t u s t ó l és b á l v á n y i m á d á s r a tért át. Meglátván a v á r o s k a p u i n a M e g v á l t ó képét, amelyet m i n d e n be- és k i m e n ő tisztelt, a fejedelem, m i n t K r i s z t u s ellensége, felháborodott; le akarta dobni a falról az isteni á b r á z o l á s t , a helyére egy bálványt helyezve. T u d o m á s t szerezvén erről Isten különleges h í r a d á s a révén, E d e s s z a p ü s p ö k e éjjel eljött a k l e r i k u s o k k a l a v á r o s k a ­ puihoz, és felmászva a létrán, elhelyezett a K r i s z t u s szent képe előtt egy m e g g y ú j t o t t faolaj lámpást; m a j d a p ü s p ö k befedte a szent k é p e t egy agyagtáblával, a z u t á n pedig téglákkal, és az ily m ó d o n befalazott helyet k i m e s z e l t e és egyenlővé tette a fallal - így p a r a n c s o l t á k m e g n e k i az isteni j e l e n é s b e n . M i u t á n K r i s z t u s n e m kézzel alkotott á b r á z o l á s a l á t h a t a t l a n n á vált, a becstelen fejedelem elhagyta s z á n d é k á t . É s sok idő elteltével az emberek e m l é k e z e t é b e n m e g s e m m i s ü l t a szent á b r á z o l á s e m l é k e , elfelejtették a befalazás helyét is; s e n k i s e m tudott róla a nagyon sok év u t á n m e g t ö r t é n t c s o d á l a t o s m e g j e l e n é s é n e k napjáig, amely a k ö v e t k e z ő k é p p e n t ö r t é n t .

Istenfélő J u s t i n i a n u s király idejében K h o s z r o u p e r z s a király nagy l é t s z á m ú hadsereggel közelítette meg E d e s s z á t , k ö r ü l v e t t e azt, és elkezdte a k o n o k és h o s s z a d a l m a s ostromot. A m i k o r pedig a polgárok za­ v a r u k b a n és nagy félelmükben könnyezve k ö n y ö r ö g t e k az Istenhez, egyik éjszaka E d e s s z a püspökének, Jevlávijnak megjelent egy szentséges menyasszony, nagy dicsőségben ragyogva; ujjával a városkapukra és a falon levő helyre mutatva ezt mondta: - E kapuk felett v a n elrejtve a M e g v á l t ó K r i s z t u s n e m kézzel alkotott isteni képe; j ó t cselekszel, a m i k o r kiveszed azt a torlasz m ö g ü l . A püspök sietve a kapuhoz ment, felmászott a falon ahhoz a helyhez, amelyet megmutattak, és mindent úgy talált, ahogy a kinyilatkoztatásban m o n d t á k ; felismerve a torlaszt, kivájta azt, és kiemelte a deszkát, és m e g t a l á l t a a legtisztább és legszentebb K r i s z t u s - k é p e t egészben és s é r t e t l e n ü l , a l á m p á s n e m aludt el, és tele volt olajjal annak ellenére, hogy oly sok idő telt el azóta; m a g á n a d e s z k á n pedig - amelyikkel el volt torlaszolva a kép - n e m kéz által l e k é p z ő d ö t t egy másik, ugyanolyan K r i s z t u s - a r c h a s o n m á s . A p ü s p ö k fogta a M e g v á l t ó t á b r á z o l ó leplet és m e g m u t a t t a a polgároknak, és m i n d e n k i ö r v e n d e z e t t és megtelt b á t o r s á g g a l , Istenben bízva. A p ü s p ö k b u z g ó n i m á d k o z v a elkezdte h o r d o z n i a v á r o s falain az ikont, megjelenítve a M e g v á l t ó A r c á t a perzsa harcosok előtt, akik a v á r o s t o s t r o m o l t á k , és isteni erőtől űzve az egész perzsa hadsereg abban a pillanatban megfutamodott. így szabadult meg E d e s s z a az ellen­ ségeitől K r i s z t u s I s t e n ü n k irgalmából és a n e m kézzel alkotott s z e n t s é g e s képe m e g j e l e n é s e által. E z u t á n , szintén sok év múlva, a m i k o r G ö r ö g o r s z á g b a n B í b o r b a n s z ü l e t e t t R o m a n o s z volt a király, akit Lekapenosznak is csúfoltak - aki h a t a l m á t megosztva Konstantinnal, Bölcs L e ó fiával és a sógorával ural­ kodott - , a szent ikont, amelyen K r i s z t u s isteni A r c á n a k n e m kéz által alkotott képe volt, átvitték a s z a r a c é n o k által elfoglalt E d e s s z á b ó l K o s t a n t i n á p o l y b a : abban az időben m á r e g é s z Szíria, amelynek t e r ü l e t é n E d e s s z a is fekszik, a s z a r a c é n o k h a t a l m a alá tartozott. E z az átvitel a következőképpen t ö r ­ tént: R o m a n o s z g ö r ö g király - C á r g r á d b a n [ K o n s t a n t i n á p o l y ] kívánva birtokolni a felbecsülhetetlen értékű k i n c s e t (a M e g v á l t ó n e m kézzel alkotott ikonját) - t ö b b s z ö r küldött k é r é s t a s z a r a c é n e m í r n e k , hogy adja oda neki K r i s z t u s n e m kézzel alkotott képét. A z e m í r viszont, akit az edesszai keresztények kérleltek, n e m akarta visszaadni a képet, ezért h á b o r ú indult: R o m a n o s z király elküldte E d e s s z á b a h a d ­ seregét, és m e g s z o r í t á s o k alá vetette a várost, pusztítva a környéket. E k k o r az edesszaiak a görög király­ nak k é r é s t küldtek, hogy vessen v é g e t a h á b o r ú n a k , a király viszont K r i s z t u s ikonját k é r t e tőlük. A z E d e s s z a fölött uralkodó szaracén e m í r n e m akarta ingyen odaadni azt. A keresztény király, akit az a nagy vágy mozgatott, hogy nála legyen a n e m kézzel alkotott K r i s z t u s - i k o n , t i z e n k é t e z e r e z ü s t p é n z t adott az emírnek, és kétszáz előkelő szaracént szolgáltatott v i s s z a a görög fogságból, ehhez m é g egy arany pecsét­ tel e l l á t o t t királyi írást is csatolt, ígérve azt, hogy s o h a n e m k e z d e m é n y e z h á b o r ú t sem E d e s s z a , sem a k ö r n y e z ő v á r o s o k ellen. M i u t á n megkapta ezáltal azt, amit kívánt, a király m a g á h o z vette a n e m kézzel alkotott K r i s z t u s - k é p e t és azzal e g y ü t t azt a k ü l d e m é n y t is, amelyet - ahogy fent meg van említve U r u n k J é z u s K r i s z t u s írt A b g á r n a k , E d e s s z a fejedelmének; a főpapok kezei által és egyéb igaz, egyházi m é l t ó s á g ú férfiak által a szent képet átvitték C á r g r á d b a . Ú t k ö z b e n és C á r g r á d b a n m a g á b a n az igaz kép által sok csoda t ö r t é n t : gyógyulást nyert mindenféle b e t e g s é g - a vakok láttak, a süketek hallottak, a sánták j á r t a k és kiűzték az ö r d ö g ö k e t . E g y i k a m e g s z á l l o t t a k közül pedig felkiáltott: - Fogadd be, Konstantinápoly, a d i c s ő s é g e d e t és a jókedvet, te pedig, P o r p h ü r o g e n n é t o s z , a királyságod tiszteletét! így kiáltván gyógyult meg a m e g s z á l l o t t s á g b ó l ez az ember. A n e m kézzel alkotott Krisztus-kép átvitelének ü n n e p é t augusztus h ó 16. napjára állapították meg, pon­ tosan akkorra, a m i k o r a királyi v á r o s nagy tisztelet és p o m p a k ö z e p e t t e befogadta őt, és a F á r o s z i S z e n t s é g e s I s t e n s z ü l ő t e m p l o m á b a n helyezte el a v á r o s v é d e l m é r e és K r i s z t u s I s t e n ü n k dicsőségére, az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben m o s t és m i n d ö r ö k k ö n örökké. Á m e n . " (Ford. E r d ő V a d i m Béla.) 8

N i k o d e m u s e v a n g é l i u m a 7. - Magyar fordításai: Apokrifus

evangéliumok Jézus gyermekségéről.

Toldalékul

Nikodemus evangelioma. F o r d . Raffay Sándor. Pozsony, 1912. 121. o. (Itt m a g y a r o s í t v a , V e r o n i k a alakban szerepel.) Csodás evangéliumok.

Szerk. A d a m i k T a m á s . Budapest, 1996. 123. o. (Itt az asszony neve h i ­

ányzik.) ?

E u s z é b i o s z Egyháztörténete,

V I I . 17.

3

E u s z é b i o s z Egyháztörténete,

V I I . 18, 3. - D o b s c h ü t z úgy véli, hogy a helybeliek egy szíriai gyógyító isten­

n e k a s z o b r á t é r t e l m e z t é k K r i s z t u s s z o b r á n a k , s E u s z é b i o s z ezt látta. D o b s c h ü t z 1899, 198. o. 9 1

CeMeHOBa 2 0 0 5 . V b . Philosztorgiosz: História ecclesiastica, V I I . 3. és S z ó z o m e n o s z : História ecclesiastica, V. 2 1 , 1 - 4 . I n : B u g á r 2004, 1. 2 4 1 - 2 4 3 . o.

9 2

M o r s Pilati i n : B u g á r 2 0 0 4 , 1. 2 3 1 - 2 3 3 . o.

9 3

U o . 2 3 1 - 2 3 3 . o. 163. jegyz.

9 4

L C h I 8. 5 4 3 . has.; B B K L 20. 1 4 9 5 - 1 4 9 6 . has.

9 5

BepoHum,Ce.

9 6

K o v á c s 2 0 0 0 , 121. o.

9 7

9 8

http://www.krugosvet.ru/articles/26/1002671/print.htm.

V ö . L C h I 8. 5 4 3 . has.

Jacobus a Voragine: Legenda Aurea. L e i p z i g , 1890. 2 3 3 . o. A keresztény

művészet

lexikona.

Szerk. J u t t a Seibert. Budapest, 1994. 317. o. E l s ő előfordulása Roger

d'Argenteuilnál 1300 körül, vö. D o b s c h ü t z 1899, 304*. o. V ö . Belting 2 0 0 0 , 229. o. 9 9

Veronika a katolikus egyházban a szövőnők és vászonkereskedők, m o s ó n ő k és fehérnemű-varrónők, újab­ ban pedig a fényképészek védőszentje. A középkorban súlyos sebesülések és vérzések esetén és a j ó halál k e g y e l m é é r t kérték k ö z b e n j á r á s á t . V ö . L C h I 8. 543. has.

1 0 0

É r d e m e s m e g e m l í t e n i , hogy V e r o n i k a t ö r t é n e t e a nyugati l á t o m á s i r o d a l o m b a n is előfordul. A n n a K a ­ tharina E m m e r i c h ( 1 7 7 4 - 1 8 2 4 )

fiatalkorától

fogva „ s z á m t a l a n képben l á t t a a m e g v á l t á s egész t ö r t é n e ­

tét: az előkészítést az Ó s z ö v e t s é g b e n [...], a M e g v á l t ó életét, m ű k ö d é s é t , k í n s z e n v e d é s é t és halálát". ( E m m e r i c h 1936, 16. o.) 1 8 1 8 - t ó l C l e m e n s Brentano feljegyezte ezeket, s megszerkesztve t ö b b könyv­ ben kiadta. E z e k közül s z á m u n k r a itt a Das bittere Leiden unseres Herrn Jesu Christi érdekes, amely s z á m o s kiadásban, t ö b b nyelvre lefordítva is megjelent. Magyarul A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése

Emmerich

Anna Katalin látomásai alapján c í m m e l jelent meg (Budapest, 1936, illetve év nélkül 1990 u t á n ) . A k e r e s z t ú t o n „egy magas t e r m e t ű , előkelő asszony rohant a m e n e t elé [...]. Szeráfia volt, Siráknak, a t e m p l o m t a n á c s tagjának felesége, akit e m a i cselekedete miatt Veronikának neveznek, a latin-görög vera ikon - valódi kép - szavak alapján." Szeráfia fűszeres borral akarta felüdíteni J é z u s t . A vállán egy k e n d ő volt. A t ö m e g e n és a k a t o n á k o n á t t ö r v e „Jézus elé lépett és t é r d r e h u l l v a felnyújtotta neki a k e n d ő t

[...]

e szavakkal esedezve: M é l t a s s e n g e m arra, hogy U r a m a r c á t felszárítsam! J é z u s bal kezével megfogta a k e n d ő t és tenyerével v é r e s a r c á r a nyomta, a z t á n balját a kendővel j o b b j a felé m o z d í t v a , mellyel a ke­ reszt t ö r z s é t átfogta, a k e n d ő t két keze közé s z o r í t o t t a és k ö s z ö n ő szóval visszaadta." A bort a k a t o n á k miatt Szeráfia n e m tudta átadni, „visszamenekült a házába". C s a k otthon vette é s z r e , hogy a k e n d ő r e „Jézus arca b o r z a l m a s a n , de c s o d á l a t o s élesen r á volt n y o m ó d v a . [...] E z a k e n d ő finom gyapjúból ké­ szült, h á r o m s z o r olyan h o s s z ú volt, mint széles. [...] E z a kendő J é z u s képével ezentúl m i n d i g V e r o n i k a ágya felett l ó g o t t . Halála u t á n a szentasszonyok révén J é z u s A n y j á h o z s tőle az apostolok r é v é n az egy­ h á z h o z került." A l á t o m á s további részéből m e g i s m e r j ü k Szeráfia-Veronika életének m á s e s e m é n y e i t is. Megtudjuk, hogy „jeruzsálemi születésű volt, nagynénje K e r e s z t e l ő J á n o s n a k , mert atyja Z a k a r i á s fivér­ ének fia volt. [...] R o k o n a volt az agg S i m e o n n a k i s . . . " Mintegy ö t évvel volt idősebb M á r i á n á l , J é z u s halálának idején „ b i z o n y á r a túl v a n az ötvenen". K é s ő n m e n t férjhez; sokat szenvedett mellette, m i v e l férje, Sirák eleinte „nagy ellenszenvvel viseltetett J é z u s iránt". K é s ő b b azonban Arimátiai J ó z s e f és N i k o ­ demus h a t á s á r a J é z u s mellé állt. - A z idézett részletek: E m m e r i c h 1936, 1 5 2 - 1 5 4 . o. 101

1 0 2

1 0 3

BoöpoB 1995, 195. o. CeMeHOBa 2 0 0 5 . E z a n é p s z e r ű é r t e l m e z é s m á r a 13. század elején i s m e r t volt: W a l e s i G e r a l d u s említi, hogy „egyesek szerint V e r o n i c a szójáték formájában annyit tesz: »igazi kép«, avagy »valodi kép«". W a l e s i G e r a l d u s : Speculum Ecclesiae (1215 k ö r ü l ) . I n : Belting 2 0 0 0 , 578. o. - G e r a l d u s szerint egyébként a kép úgy kelet­ kezett, hogy egyszer, a m i k o r K r i s z t u s éppen a t e m p l o m b a ment, V e r o n i k a felemelte köpenyét, és J é z u s a r c á h o z é r i n t e t t e . A k ö p e n y e n ott maradt az arc lenyomata. V ö . Belting 2 0 0 0 , 578. o. V ö . R o t h e m u n d , Herbert J . : Das ostkirchliche

1 0 4

Christusbild.

Theologie, Kult, Kunstgeschichte.

M ü n c h e n , 1965. 18. o.

„Vannak képeink az Ú r arcáról, m i n t a V e r o n i k a , amelyet, m i n t m o n d j á k , egy bizonyos V e r o n i k a , egy ismeretlen asszony hozott R ó m á b a . Ősi írásokból jól t u d j u k azonban, hogy valójában M á r t a [...]

volt

az, aki az Ú r k ö n t ö s é t m e g é r i n t v e m e g g y ó g y u l t tizenkét évig t a r t ó vérfolyásából [...] a Szent P é t e r b e n , a bejárattól j o b b r a őrzik." T i l b u r y G e r v a s i u s : Otia Imperialia

(1210 k ö r ü l ) . I n : Belting 2000, 578. o. -

Gervasiusról: L e x M A 4. 1361. has. 1 0 5

L T h K 2. 2 1 7 . has. Makarioszról: B B K L V. 5 9 6 - 5 9 7 . has.

1 0 6

L T h K 10. 728. has. V ö . Kovács 2 0 0 0 , 1 2 0 - 1 2 1 . o.

1 0 7

Phillips 1876, 7. o. F o r d . Ó d r y Á g n e s . - Végül A b g á r király levelet ír a c s á s z á r n a k , amelyben arra kéri, hogy b ü n t e s s e meg K r i s z t u s kivégzőit; a c s á s z á r pedig válaszában hajlandóságot m u t a t arra, hogy telje­ sítse a k é r é s t . Phillips 1876, 3 6 - 3 7 . o.

108 Kovács 2000, 121. o. L e x M A 6. 2 1 4 7 . has. Talán ezzel a legendaelemmel függ össze, hogy az A l p o k b a n van egy Pilatus n é v e n i s m e r t t e r ü l e t . - K ü l ö n l e g e s s é g k é n t m e g e m l í t e m , hogy az etiópiai keresztények Pilátust s z e n t k é n t tisztelik. E z valószínűleg n e m a n n y i r a a legendaképződéssel m a g y a r á z h a t ó , m i n t i n ­ kább m é l y ü d v t ö r t é n e t i l á t á s m ó d d a l , amely h a s o n l ó az á g o s t o n i felix culpa ( s z e r e n c s é s vétek) gondolat­ hoz; ez j e l e n i k m e g a katolikus liturgia húsvéti ö r ö m é n e k é b e n , az Exsuítetben is. Taros, Karl: In Sachen Pontius Pilatus. M a i n z , 2 0 0 2 . 125. o. 2 2 . jegyz. 1 0 9

L T h K 10. 729. has. V ö . Belting 2000, 2 2 8 - 2 2 9 . o.

1 1 0

Belting 2000, 2 2 9 . o.

111

Belting 2000, 5 7 7 . o.

1 1 2

„ O r a t o r i u m sanctae dei genitricis V i r g i n i s Mariae, quod vocatur Veronica, ubi sine dubio est s u d a r i u m C h r i s t i , i n quo ante p a s i o n e m s u a m s a n c t i s s i m a m faciem, [...] extersit, quando sudor eius factus est sicut guttae sanguinis decurrentis in t e r r a m . " D o b s c h ü t z 1899, 285*. o.

1 1 3

„Mondják, hogy m i e l ő t t K r i s z t u s ö n k é n t feláldozta életét, felfedte emberi gyöngeségét, félelmet é r z e t t és i m á d k o z o t t . A z evangélista szerint izzadság c s ö p ö g ö t t róla, m i n t a v é r c s e p p . Majd - mondják - vette ezt a darab k e n d ő t , s l e t ö r ö l t e izzadtságcseppjeit. R ö g t ö n benne maradt a m a is l á t h a t ó isteni arc le­ nyomata. J é z u s odaadta a k e n d ő t Tamásnak, utasítva az apostolt, hogy K r i s z t u s mennybemenetele

után

küldje T á d é t vele A b g a r h o z , beteljesítve a levélben m e g í g é r t e k e t . " Idézi Kovács 2000, 121. o. 37. jegyz. G ö r ö g szövegét lásd D o b s c h ü t z 1899, 53**. o. V ö . S a m u e l i a n , Malachias: Bild Jesu Christi. W i e n , 1847. 1 4 4 - 1 4 5 . o. Itt a latin fordítás o l v a s h a t ó . 1 1 4

„...est ergo Veronica pictura d o m i n i vera s e c u n d u m c a r n e m repraesentans effigiem a pectore superius in basilica S. Petri i u x t a v a l v a m a parte introitus dextra recondita." D o b s c h ü t z 1899, 292*. o.

1 1 5

1 1 6

Belting 2000, 2 3 0 . o. D o b s c h ü t z 1899, 297*. o. Magyarul közli Belting 2000, 579. o. - I I I . Ince egyébként mintegy fél év m ú l v a meghalt.

1 1 7

Kovács 2000, 122. o. A z említett himnuszokat lásd többek között D o b s c h ü t z 1899, 298*., 307*-308*. o. A z a r á n d o k e m l é k t á r g y a k r ó l lásd Belting 2000, 230. o. - A r ó m a i Veronika-kendőről - igaz, c s u p á n egy hasonlat erejéig - D a n t e is e m l í t é s t tesz a Paradicsom X X X I . é n e k é b e n (Dante Alighieri: Isteni

színjáték.

Ford. Babits Mihály. Budapest, 1971. 387. o.): „Mint ki messziről, és míg mutatják,

tán Croátiából,

/ jön, bámulni a Veronika-kendőn,

/ melynek oly nagy hirét hallotta távol, /

nézi csak merengőn: / »Szent Uram Jézus!« - mondja mind magában - / »ilyen volt hát az arcod,

én Teremtom!« - / ugy voltam én, mikor ragyogni láttam / élő szerelmét annak, ki ez égi / békét Ízlelte már lent a világban." 1 1 8

Belting 2000, 2 3 0 . o. - 1999 s z e p t e m b e r é b e n egy „ t u d ó s a k ö z é p - o l a s z o r s z á g i Manoppello k a p u c i n u s k o l o s t o r á b a n talált egy 1 7 x 2 4 c e n t i m é t e r e s , m a j d n e m á t l á t s z ó fátylat. B a r n á s - v ö r ö s e s jelek l á t h a t ó k rajta, amelyek egy szakállas, h o s s z ú hajú férfi k é p m á s á t rajzolják k i . A z á b r á z o l a t attól függően látszik, hogy m i l y e n szögben tartják a k e n d ő t a fény felé. A k a p u c i n u s b a r á t o k által ő r z ö t t régi d o k u m e n t u m o k szerint egy katona felesége adta el a k e n d ő t 1608-ban egy n e m e s e m b e r n e k , hogy az érte kapott p é n z ­ ből váltsa k i fogoly férjét. A v e v ő n e m sokkal k é s ő b b a szerzeteseknek adta át a fátylat, s azt 1618-ban két üveglap közé, e z ü s t ö z ö t t és aranyozott diófa keretbe helyezték, s a z ó t a is ott lóg a falon a kolostor­ ban."

(Veronika kendője.

http://www.fillo.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=510)

E z a j e z s u i t a t u d ó s - H e i n r i c h Pfeiffer, a r ó m a i G r e g o r i á n E g y e t e m docense, a keresztény m ű v é s z e t e k szakértője - azt állítja, hogy a Vatikánban mutogatott k e n d ő k é p m á s o l a t . Ugyanis, m i u t á n 1608 u t á n a k e n d ő titokzatos k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t eltűnt, a Vatikán kénytelen volt egy m á s o l a t o t kiállítani az évente megszokott egyszeri a l k a l o m m a l . A t u d ó s állítása szerint a k a p u c i n u s o k n á l talált kendőkép az eredeti Veronika-kendő, amely 1608-ban eltűnt. E z t az állítását a fentebb e m l í t e t t állítólagos d o k u ­ m e n t u m is igazolja. A k e n d ő t m é g n e m v e t e t t é k alá t u d o m á n y o s vizsgálatoknak, de a torinói leplen és az e k e n d ő n l á t h a t ó férfiarc k ö z ö t t i h a s o n l ó s á g a b e s z á m o l ó k szerint m e g d ö b b e n t ő . Byanb BeponuKu. http://startpages.com.ua/news608.html 2 0 0 5 . december v é g é n - internetes újságcikkek t u d ó s í t á s a szerint - a helyi olasz püspök, B r u n o F o r t e tiszteletét fejezte ki a titokzatos kendőkép előtt, amelyet évszázadokon á t a félreeső helyen lévő kapuci­ n u s kolostorban őriztek, kifejezve ezzel azt, hogy az E g y h á z akár hivatalosan is elismerheti ereklyeként. A b r u z z i régió lakosai a k e n d ő k é p e n l á t h a t ó arcot K r i s z t u s valódi, c s o d á s m ó d o n létrejött k é p m á s á n a k tartják. A Vatikán vonakodik attól, hogy a k é p m á s t valódinak nyilvánítsa, m i v e l a birtokában v a n m á r

egy, a m e l y e t V e r o n i k a k e n d ő j e k é n t t a r t a n a k s z á m o n . E n n e k e l l e n é r e a M a n o p p e l l o k i s falujában ő r z ö t t v á s z o n d a r a b t i s z t e l e t e g y o r s a n é s egyre s z é l e s e b b k ö r ö k b e n t e r j e d . B r u n o F o r t e az ü n n e p i c e r e m ó n i á n , a m e l y e n a Szent A r c k o l o s t o r b a n való e l h e l y e z é s é t ü n n e p e l t é k , t e l ­ jes b ú c s ú t h i r d e t e t t m i n d e n k i s z á m á r a , a k i m e g l á t o g a t j a a t e m p l o m o t a 2 0 0 6 - o s év folyamán, a m i az e r e k l y e k i m o n d a t l a n e l i s m e r é s é t j e l e n t i a Vatikán r é s z é r ő l . A V a t i k á n n e m kíván vitát n y i t n i a k e n d ő k é p e r e d e t i s é g é n e k k é r d é s é b e n . A P ü s p ö k i T a n á c s kulturális képviselője k i j e l e n t e t t e , h o g y a Vatikán n e m adhat magyarázatot m i n d e n létező i k o n n a l k a p c s o l a t b a n , és h o z z á t e t t e , h o g y azokat, a k i k n e m h i s z n e k a k e n d ő e r e d e t i s é g é b e n , n e m zárják k i az e g y h á z b ó l , ahogy eddig sem tették. A k a p u c i n u s szerzetesek n e m a d n a k e n g e d é l y t a k e n d ő k é p kivizsgálására. Ezt azzal i n d o k o l j á k , h o g y a l e g u t ó b b i i l y e n vizsgálat során a 18. században a kép egyszerűen e l t ű n t a l e v e g ő b e n , és csak n é h á n y nap m ú l v a került m e g i s m é t az egész falu i m á d k o z á s á n a k k ö s z ö n h e t ő e n . V ö . Cyóöoma, 7 xneapn 2006 z. BamuKÜH xonem coxpanumb 3aeecy maünu eoxpyz uxoHbi Bycuib BeponuKu. h t t p : / / r e l i g i o n . r i n . r u / c g i - b i n / r e l i g i o n / about.pl?idn = 66742 1 1 9

„ D e u s , q u i n o b i s s i g n a t i s l u m i n e v u l t u s t u i , m e m ó r i á i é t u u m ad i n s t a n t i a m Ve ronic a e s u d a r i o i m p r e s s a m i m a g i n e m r e l i q u e r e v o l u i s t i , per p a s s i o n e m et c r u c e m t u a m t r i b u e n o b i s , q u a e s u m u s , u t i t a n u n c i n t e r r i s p e r s p e c u l u m et i n e n i g m a t e i p s a m adorare et v e n e r a r i v a l e a m u s , u t facie a d f a c i e m ven i e n t e m i u d i c e m te s e c u r i v i d e a m u s , q u i v i v i s et regnas c u m deo p a t r e . " D o b s c h ü t z 1899, 2 9 4 * . o. K é t n e m túl sikeres m a g y a r fordítása: B e l t i n g 2 0 0 0 , 5 7 9 - 5 8 0 . o. é s K o v á c s 2 0 0 0 , 1 2 2 - 1 2 3 . o.

1 2 0

l K o r 1 3 , 1 2 . „Videmus n u n c per s p e c u l u m i n e n i g m a t e t u n c a u t e m facie a d f a c i e m n u n c c o g n o s c o ex p a r t e t u n c a u t e m c o g n o s c a m s i c u t et c o g n i t u s s u m . "

1 2 1

K o v á c s 2 0 0 0 , 123. o.

1 2 2

N i c o l a u s C u s a n u s : De visione Dei. I n : B e l t i n g 2 0 0 0 , 5 8 2 . o.

1 2 3

B e l t i n g 2 0 0 0 , 2 3 4 . o.

124

Magyar Biblia, 6 7 . o.

1 2 5

U o . 9 1 . o.

1 2 6

U o . 9 1 - 9 2 . o.

1 2 7

N a g y m i h á l y i Géza: Krisztus-ikonok

szóban és színben. B u d a p e s t , 2 0 0 3 . 4 4 . o.

Képek jegyzéke 1. kép: K r i s z t u s i k o n , 6. század. Sínai K a t a l i n - k o l o s t o r . 2. kép: Szpasz N y e r u k o t v o r n i j , 12. század. M o s z k v a , Tretyakov-képtár. 3. kép: Szpasz M o k r a j a brada, N o v g o r o d i i s k o l a , 15. század. M o s z k v a , Tretyakov-képtár. 4. kép: S z i m o n U s a k o v : Szpasz N y e r u k o t v o r n i j , 1 6 7 7 . M o s z k v a , Tretyakov-képtár. 5. kép: M a n d ü l i o n é s K e r a m i d i o n . B i z á n c i m i n i a t ú r a , 6. század. C o d e x Rossanensis, Vatikáni Könyvtár. 6. kép: A r e k o n s t r u á l t S í n a i - t r i p t i c h o n , 10. század. Bal szárny: T á d é a p o s t o l é s k é t szent; j o b b szárny: V I I . ( B í b o r b a n s z ü l e t e t t ) K o n s t a n t i n , m i n t A b g á r és k é t szent, Sínai K a t a l i n - k o l o s t o r . A z e r e d e t i k ö z é p k é p e l v e s z t e t t , h e l y e t t e i t t egy k o n s t a n t i n á p o l y i e r e d e t ű K r i s z t u s - k é p m á s l á t h a t ó , G e n o v a , S. B a r t o l o m e o degli A r m e n i . 7. kép: V I I . ( B í b o r b a n s z ü l e t e t t ) K o n s t a n t i n , m i n t A b g á r átveszi a n e m kézzel festett k é p m á s t , 10. század. S í n a i - t r i p t i c h o n r é s z l e t e , Sínai K a t a l i n - k o l o s t o r . 8. kép: M a n d ü l i o n a S. S i l v e s t r o i n C a p i t e t e m p l o m b ó l , 6. század. Vatikán, C a p p e l l a S. M a t i l d a . 9. kép: Sancta S a n c t o r u m i k o n , 6 0 0 k ö r ü l . A z e z ü s t b o r í t á s 1200 körüli. R ó m a , L a t e r á n . 10. kép: E l G r e c o ( 1 5 4 1 - 1 6 1 3 ) : V e r o n i k a k e n d ő j e . M ü n c h e n , A l t e P i n a k o t h e k .

2. kép

PIMTER GABOR

Fides et potestas I. Isten konzulja

A pápa és a császár küzdelmeiben kezdettől fogva a pápa volt kedvezőbb helyzetben [ . . . ] , mert Isten előtt a pápa volt felelős a császár lelki üdvéért. Az uralkodó lelki üdve attól függött, hogy uralkodói feladatainak elvégzése során mennyire szolgálta alattvalóinak lelki javát; ennélfogva a pápára hárult a feladat, hogy a hatalmát rosszra használó uralkodót kiátkozza az egyházból. Molnár Tamás

Kitekintés* „A középkori nyugati egyház története a vallásos gondolkodás és gyakorlat legkidol­ gozottabb, egymással a legszorosabban összefonódó rendszerének története, amelyet a világ valaha is megismert." Az idáig vezető hosszú út első szakaszáról korábban már volt szó. I. Constantinus uralkodása végén már az új császári székhelyről, Konstantinápolyból kormányozták a birodalmat. Ugyan továbbra is Róma maradt a főváros, de a politikai hangsúlyok Keletre tolódtak, a császárság központi területei nem Itáliában, hanem a Balkánon és Kis-Azsiában voltak. Annak ellenére, hogy a romanitas csökkenő tenden­ ciát mutatott, a császárok és alattvalóik továbbra is „rómainak" tartották magukat. A 4-5. században a császári székhely és a nyugati provinciák kapcsolata annyira meg­ gyengült, hogy végül Nyugaton a császári kormányzás megszűnt, bár „a konstantiná­ polyi császárok évszázadokig jogot formáltak a Nyugat feletti legfőbb hatalomra. Az egykori birodalmi provinciák egyetlen barbár uralkodója sem törődött túl sokat evvel az igénnyel. De létezése segíthet megérteni, hogy miért alakult ki olyan lassan a leg­ főbb hatalom bárminemű forrása." Az egységes Római Birodalom tudata ugyan to­ vább élt, de Kelet szemében Nyugat mindig barbár maradt. Justinianus (527-565) két évtizedes küzdelemmel még egyszer helyreállította a biro­ dalom egységét, de nem járt hosszú távú sikerrel. Róma különösen megszenvedte a harcokat: több ostromot is kiállt, de végül 546-ban Totila gótjai rövid időre elfoglalták, falait és vízvezetékeit lerombolták, lakosságát elhurcolták. „A termő vidékek tönk­ rementek, romokban hevertek a műemlékek, utak, vízvezetékek, gátak, a városokat 1

2

3

4

5

* E z a kitekintés jóval szélesebb időtávlatra irányul, mint a t a n u l m á n y fő része, amely I. (Nagy) Gergely hittel és h a t a l o m m a l összefüggő gondolatait mutatja be. A „Fides et potestas" azonban - elképzelésünk szerint - folytatódik majd, s a kitekintés m á r a további részekre tekintettel íródott. - A szerk.

ÍM

6

összezsugorította és megtizedelte a pestis." Narses (490 k. - 574), az idősödő császári eunuch, a kiváló hadvezér és diplomata befejezte a háborút: Itália újra császári provin­ cia lett, amelyet Ravennából kormányoztak. A pápaság szempontjából azonban ez nem feltétlenül jelentett pozitív változást. A gótok alatt ugyanis, különösen Theoderik (493526) idejében a pápák viszonylagos önállóságot élveztek, a császári hatalom azonban korlátozta mozgásterüket. Róma püspökét ugyan a nyugati területek pátriárkájaként kezelték, de az itáliai császári területek kormányzója a ravennai exarcha lett, s rajta keresztül kellett a pápáknak megválasztásukról jelentést küldeniük. A 8. század köze­ péig csak császári jóváhagyás után történhetett meg a beiktatás. A longobárdok 568-ban bevonultak Észak-Italiába, és Paviában alapítottak államot. Az egyre hatalmasabb frankok minden irányban terjeszkedtek; Italiában a longobárdokkal és a bizánciakkal kerültek összeütközésbe. A Balkán vidékén a bolgár és szláv beáramlás megsemmisítette a maradék latinul beszélő lakosságot, az arab támadások következtében pedig az értékes keleti tartományok vesztek el. A népek mozgását lassan, de óhatatlanul a nyelvi változások követték. Nyugaton a vulgáris latin leromlásából kialakultak a neolatin nyelvek. De a barbár nyelvek is átvál­ toztak: például a germán frank nyelv elenyészett, helyét átvette a neolatin románcé, amelyből évszázadokkal később kialakult a modern francia nyelv. Keleten a görög nemcsak hivatalos nyelvként maradt meg, hanem népnyelvként is. A 6-7. század fordulóján a római származású I. Gergely (szül. 540 körül, pápa 590604 között) mint pápa nemcsak a kereszténység legfőbb vezetője volt, hanem a Város­ nak és környékének világi feje is. A longobárd invázió idején (568-tól) Róma az ellen­ állás központja volt, s aránylag nagy terület elkerülte a hódítást. A pápai birtokok kö­ zel félmillió hektáron terültek el; érthető, hogy szükség volt gazdasági és védelmi szervezetre. így indult meg a pápai állam kialakulása. A népek vándorlásai Európa je­ lentős részén alaposan megváltoztatták a népesség nyelvi-etnikai térképét. Míg 400 körül Európa lakói „világosan rómaiakra és barbárokra különültek el, úgy 600 vagy 700 körül a félig barbarizált volt rómaiak és a félig romanizált volt barbárok jóval bonyolul­ tabb vegyüléke lakta Európát". A 6-7. században a perzsa és az arab támadások következtében Bizánc elvesztette keleti tartományait, s területe az ősi görög területekre zsugorodott. Jeruzsálem, A n tiókhia és Alexandria muszlim kézre került, s az öt patriarchátusból csak Konstanti­ nápoly és Róma maradt keresztény területen. Az iszlám hódítás előtt Róma püspöké­ nek egy latin szavazata áll szemben négy göröggel, s a görögök között nem feltétlenül volt mindenben egyetértés. Az iszlám előretörése után a korábbi többoldalú teológiai viták egyre inkább az elsőbbség kérdésévé változtak Róma és Konstantinápoly között. Nyugaton ekkor lényegében nem volt eretnekség, Keleten viszont a monofiziták veszé­ lyeztették az egységet; így az egyetemes egyház irányítása feletti hatalomért folyó két­ oldalú harcban a latin egyháznak tágabb mozgástere nyílt. Ez a vita a 8-9. században összekapcsolódott a képrombolásnak nevezett és meglepően elhúzódó bizánci vallási mozgalommal, amely egyrészt Rómát a frankok felé irányította, másrészt végül a keleti és nyugati kereszténység közötti szakadás egyik tényezőjévé vált. Az iszlám lezárta a kereszténység elől az Ázsiába és Afrikába vezető utat, mintegy 7

8

9

10

bezárta Európába. A hispániai arabok előretörésének megállítása és a török terjeszke­ dése közötti évszázadokban a nyugati kereszténység konszolidálódhatott és a saját önmeghatározásával foglalkozhatott. így lényegében éppen egy, a kereszténységgel ellenséges vallás külső védőpajzsa mögött, annak mintegy ösztönzésére alakulhatott ki az Európa = kereszténység képlet. A 15. században az iszlám fenyegetésének meg­ kerülése, a világ kitárulása ezért lehetett akkora sokk Európa, vagyis a kereszténység számára, amelyet a mai napig nem tudott igazán feldolgozni. A 9. századra felismerhetővé váltak a bizánci civilizáció sajátos vonásai, amelyek megkülönböztették mind a kortárs nyugati államoktól, mind a korábbi római császár­ ságtól. Az állam és az egyház szétválaszthatatlanul egységbe olvadt; a császár és a pátriárka az isteni eredetű hatalom világi és egyházi oldalának megtestesítői voltak. „A császárság védte az ortodox egyházat, s az egyház dicsőítette a császárságot. Ennek a »cezaropapizmusnak« nincs megfelelője Nyugaton, ahol soha nem egyesült a világi és a pápai hatalom." III. Ince és VIII. Bonifác megpróbálkozott ugyan a lelki és a világi hatalom egy kézben tartásával, de a cezaropapizmustól eltérő utat követett. Ráadásul - bár befolyásuk vitathatatlan - a bizáncival összevethető mérvű és súlyú összefonó­ dást soha nem értek el. 11

„Servus servorum Dei" A kibontakozó bizánci modellel és a konstantinápolyi egyetemességre törekvéssel tudatosan fordult szembe a római szenátori rangú családból származó I . Nagy Szent Gergely, amikor önmagát „Isten szolgái szolgájának" nevezte. A középkorban ezt „pél­ da nélküli alázata, szellemi nagysága jelének tekintették". Később közkeletűvé vált az a magyarázat, hogy az alázatos formula mögött a Róma és Bizánc közötti vita húzó­ dik meg, s hogy „az egész címkérdés egyházpolitikai demonstrációvá alacsonyodott le". A konstantinápolyi pátriárka ugyanis önmagát régóta „ökumenikus", vagyis „egyetemes" jelzővel illette, s ez ellen tiltakozásul, a római szék elsőbbségét fenntart­ va nevezte önmagát szolgának a római püspök. A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy az akkori pátriárka, IV Neszteutész (Böjtölő) János a pápa baráti köréhez tartozott, gondolkodásuk és aszkéta életmódjuk (mint erre a pátriárka jelzője is utal) azonos volt. Valószínűnek tarthatjuk, hogy nem pusztán hatalmi és címvita állt a formula alkalma­ zása mögött, hanem Gergely eredendő és tudatos szerénysége és emögött álló eszme­ isége. A kifejezés különben sem Gergely találmánya: egyrészt a „servus Christi" az újszövetségi levelekben már előfordul (Róm 1,1; Jak 1,1; 2Pét 1,1), másrészt ennek nyomán nyugati klerikusok (Ambrosius, Hieronymus, Paulus Nolanus ) nemcsak önmagukra, hanem különösen tisztelt személyekre is szívesen alkalmazták. Augus­ tinus tette igazán alázatossági formulává: „servus Christi, et per ipsum servus servo­ rum ipsius" (Krisztus szolgája és általa az ő szolgáinak szolgája), mintegy ellentétbe állítva saját kicsinységét Krisztus nagyságával: „servus Christi servorumque Christi in Domino dominorum salutem" (Krisztus szolgája és Krisztus szolgáinak szolgája az urak Urában üdvözletét küldi). Gergely ezt az augustinusi formát s a mögötte 12

13

14

17

18

19

15

16

meghúzódó gondolatvilágot vette át, amelyben a keresztény erények és eszmények (például az alázatosság) jelentős teret kaptak. Modern történészek azonban gyakran csak a jelenkorban megszokott politikai szempontokat és célkitűzéseket veszik figye­ lembe a középkor vizsgálata folyamán is, s a vallásos/lelki tényező befolyását és álta­ lában véve a keresztény eszmeiséget kirekesztik elemzéseikből. így érthetővé válik például a középkori pápaságtörténettel foglalkozó Harald Zimmermann véleménye a pápa „Nagy" jelzőjéről: „a névadás minden olyan ok nélkül történt, amely a történész számára indokolttá tenné egy ilyen jelző odaítélését". Szerinte a „szolgák szolgája" formula alkalmazása sem volt a pápa részéről „őszinte gesztus". Nézzük meg, mennyire tarthatjuk helyesnek e fenti értékelést! Arnyaihatjuk a ké­ pet, ha megvizsgáljuk Gergely pápa hatalommal kapcsolatos koncepcióját. A Királyok első könyvéhez írott kommentárjában (Commentarii in librum I Regum) különösen so­ kat foglalkozik a királyi hatalom kérdéskörével és az uralkodó feladatával. Augustinust követve meggyőződése, hogy kezdetben az emberek mind egyenlők voltak, s csak a bűn következtében, Isten ítélete nyomán jött létre a szolgaság és az emberek fölötti uralom, s ennek az uralomnak az alapja az erőszak volt. A királyság keletkezése a zsidóknál is az Isten elleni felkeléssel volt összekötve. Krisztus azonban helyreállí­ totta a rendet, s ettől kezdve a keresztény uralkodó kormányzása nem az erőszakon, hanem a szolgálaton alapul. Nem lehet öncélú; nem saját, hanem alattvalói hasznára kell törekednie: „A királyoknak védeniük kell alattvalóikat, nem kifosztaniuk." „Azért adatott az égből az én uraim jámborságának minden ember fölötti hatalma, hogy azokat, akik jóra törekednek, támogassák, hogy az égbe vezető út szélesebb le­ gyen, hogy a földi királyság az éginek szolgáljon." Gergely pápa nem tesz élesebb különbséget az egyház és a társadalom között. A 4-5. század fordulóján a választóvonal a megváltott és a kárhozatra ítélt világ, vagyis a kereszténység (egyház) és a pogányság (egyházon kívüli világ) között húzódott. A 6-7. század fordulójára azonban az egyház „leigázta a hitetlenség gőgjét", s az egy­ házon kívüli világ teljesen jelentéktelenné vált. A választóvonal „immár az egyházon belülre helyeződött át, tökéletes és kevésbé tökéletes keresztényekre osztva a híveket. [...] A hívek közössége önmagába olvasztotta a földi hatalmakat és intézményeket." A 6. századra a kereszténység minden tekintetben „átfogó magyarázat" lett. Kétszáz év­ vel korábban még az volt a nagy kérdés, hogy a világi intézmények, mint például az ál­ lam, hogyan segíthetik az üdvösség útját, van-e egyáltalán hasznuk és értékük ebben az ügyben. Gergelyt már nem annyira a kereszténység igazolása, mint inkább minél tökéletesebb valóra váltása, megélése foglalkoztatta. A világot üdvtörténeti távlatban szemléli: a profán dolgok is beleilleszkednek Isten üdvözítő tervébe, éppen ezért a már keresztényeket tökéletesíteni kell, a még nem keresztényeket pedig be kell vonni Krisztus közösségébe. így szóhasználatában a conversio nem elsősorban a pogányságból való megtérést jelenti, hanem a felszínes hívőből tudatos, elkötelezett keresz­ ténnyé válást, vagyis a tökéletesedést, hiszen „sokan most nem keresztények akarnak lenni, csak annak akarnak látszani. Számukra ugyanis Isten kívül van, nem belül". A helyesen megélt kereszténység alapja az etika és az erkölcs, és minden keresztény célja az életszentség elérése. A cél változatlan, de az idők változásával a módszerek is változ20

21

22

23

24

25

26

27

nak. „Minden tanítónak ugyanazt a tanítást kell hangoztatnia, de nem egyforma módon, hogy megérintse hallgatói szívét és a szeretet erényében építse őket." Ger­ gely a „modern kor" lehetőségeinek jegyében új, követhető és megélhető példákat kínál. Gergely a társadalom egészét három rendre osztja: rectores (világi és egyházi veze­ tők), continentes (szerzetesek) és coniugati (házasságban élő világi keresztények). „Nem a hatalom és a tekintély elméleti alapjai vagy a hatalomgyakorlás intézményei érdeklik igazán, hanem a kormányzó magatartása", vagyis a hatalommal összefüggő erkölcsi kérdések: hogyan kell vele helyesen bánni. „Mivel pedig javaink nem tőlünk származnak, hanem attól kaptuk, aki teremtett bennünket, nem tarthatjuk meg eze­ ket magánhasználatra, mert a Teremtő azért adta nekünk, hogy a közjó javára használ­ juk fel." A kölcsönös szeretet arra indítja az embereket, hogy kapott adományaikat egymással megosszák. „így tehát a szeretet megszabadít minket a bűn igájától, midőn egymás kölcsönös, szerető szolgálatára rendel bennünket." A hatalom gyakorlása is szolgálat, méghozzá magisterium humilitatis (alázatos szolgálat). Ha az uralkodó alatt­ valói érdekét tartja szem előtt kormányzásában, akkor igényt tarthat engedelmességük­ re. „Ezért a feljebbvalónak alázatos tekintéllyel kell kormányoznia, az alattvalóknak pedig szabad alázattal kell engedelmeskednie." A libera humilitas (szabad alázat) az önkéntes, félelem nélküli engedelmességet jelenti. Az alázatos szolgálat kötelezettségét önmagára is vonatkoztatja: a püspök többszö­ rösen is szolga: „servus Christi membrorumque Christi" (Krisztusnak és Krisztus tagjainak a szolgája). A szolgálat, a szolgai lét alázatosságot kíván. Azoknak, akik lelki képességekben bővelkednek, le kell hajolniuk embertársaik földi gondjaihoz, hogy „le­ ereszkedő szeretettel szolgálják őket". A servus servorum Dei önmeghatározás Gergely etikai alapú hierarchikus hatalomfogalmát fejezi ki. Róma püspökének, az egyetemes egyház vezetőjének meg kell felelnie példaképének, vagyis Krisztusnak, aki megüresí­ tette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett... megalázta magát, és enge­ delmeskedett mindhalálig... (Fii 2,7-8) Ezért neki is arra kell törekednie, hogy magas tisztségét megfelelően viselje, hogy „élete és tanítása világosság legyen alattvalói szá­ mára, akik láthatják, de nem bírálhatják". Gergely pápaként is hű maradt ehhez az eszményhez: nem a hatalomért élő uralkodó, hanem tanító és lelkipásztor volt. Gergely kormányzásán nem véletlenül érezhető élettapasztalata, hiszen érett férfi­ ként lett szerzetes és klerikus. Eleinte ugyanis a civil közigazgatás területén tevékeny­ kedett: rövid ideig (572-573) praefectus urbi volt Róma városában. A longobárdok pusz­ tításai után felkarolta a bencés szerzeteseket, a lerombolt monostorok pótlására csa­ ládi birtokain hét új rendházat alapított, az egyiket éppen római palotájában, ahová 575 táján egy időre ő maga is visszavonult. /. Benedek pápa (575-579) idejében szentelték Róma egyik körzeti diakónusává, II. Pelagius (579-590) pedig „rábízta a bizánci császári udvarhoz delegált pápai követ fontos posztját". Gergely a császári udvarban is szer­ zetesi aszkéta életet élt, miközben számos barátot szerzett a birodalom egész terüle­ téről. Pelagius halála után - tiltakozása ellenére - pápává választották a köztisztelet­ ben álló arisztokratát, aki diplomata, tudós, aszkéta, hitszónok és író mivoltában is ismert volt. 28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

Pápaként Gergely frank és angolszász kapcsolatait felhasználva 595-ben mintegy 40 szerzetessel Kentbe küldte régi ismerősét, a római családi palotában alapított monos­ tor elöljáróját, Ágostont (|605 körül). A misszió sikeres volt, amint erről 598-ban a pápa beszámolt Eulogiosz alexandriai pátriárkának. A hagyomány Ágostont tartja Canterbury első érsekének, erről kapta melléknevét is, de valójában London püspöké­ nek nevezte ki Gergely pápa, akinek Angliába küldött leveleiben ránk maradt utasí­ tásai a középkor folyamán másutt is általában az eredményes missziós munka segítői voltak. Figyelemre méltó, hogy első tanácsait, amelyek Ethelbert királyt erőszakos krisztianizálásra buzdították, hamarosan visszavonja, és ellenkező jellegű utasításo­ kat küld Angliába. Bár egy keresztény királynak a hit terjesztése akár erőszak árán is kötelessége, de a túl erős pogánysággal szemben türelmesnek kell lennie. Ezért Ger­ gely a továbbiakban már nem az erőszakos, éppen ezért csak felszínes eredményeket hozó térítés híve volt, hanem figyelembe akarta venni a helyi sajátosságokat is a vallás és a vallásosság lényegéből kiindulva. Missziós útmutatásaiban mintegy az interpretatio Romana jelenik meg keresztény köntösben: „...a bálványok szentélyeit semmi­ képp nem kell lerombolni, hanem csak a bennük lévő szobrokat; a pogány templomokat meg kell hinteni szenteltvízzel, oltárokat kell felállítani és ereklyéket helyezni beléjük [ . . . ] , hogy midőn a nép látja, hogy templomait nem rombolják le, szívéből kiveti a té­ velygést [ . . . ] , látogatni fogja ezeket a megszokott helyeket, mint annakelőtte. És mivel ökröket szoktak áldozni isteneiknek, cseréljük fel ezt valami más ünnepélyes szertar­ tással [ . . . ] . Nem áldozhatnak továbbra is állatokat gonosz bálványaiknak, de Isten dicséretére élelmükként leölhetik őket. [...] ha megengedünk a népnek bizonyos világi örömöket, akkor készségesebben fogják megkívánni majd a lelki örömöket is. Mert kétségtelen, hogy lehetetlen egy csapásra kitörölni a sötét elméből minden hibát; m i ­ ként aki a hegytetőre akar feljutni, lépésről lépésre, nem pedig ugrásokkal megy fel." A szelíd tanítás igénye és az erőszakos térítés elutasítása másutt is felbukkan: „azokat, akik nem értenek egyet a keresztény vallással, szelídséggel, nagylelkűséggel, figyel­ meztetéssel és rábeszéléssel kell a hit egységre vezetni; nehogy azokat, akiket a tanítás édességével és az eljövendő ítélet félelmével meg tudtunk volna nyerni a hitnek, erő­ szakossággal elrettentsük." Jól tükrözi ez Gergely lelkipásztori alkalmazkodóképes­ ségét. Sírfelirata is megemlékezik az angliai misszióról: 40

41

42

43

44

45

„Ad Christum Anglos conuertit pietate magistra, Adquierens fidei agmina gente noua." Gergely pápát saját kortársai is nagyra becsülték. Sírfeliratán „Isten konzuljának" nevezik, aki a keresztények számára példát mutatott, hiszen „tetteivel beteljesítette, amit tanított". Méltán kapta a 9. századi Joannes DiaconustóX a „Nagy" jelzőt: bár kiváló szervezőkészséggel és közigazgatási képességekkel rendelkezett, újjászervezte az egyház gazdasági-pénzügyi alapjait, kormányzása alatt megújultak és igen intenzí­ vek voltak Róma észak-afrikai, hispániai, galliai és britanniai kapcsolatai; mégis min­ dig lelkipásztor maradt, aki számára a hit és az erkölcs fontosabb volt, mint a racionális politizálás. A középkori értékrendben ezt tartották igazán lényegesnek. Mindemellett irodalmi-teológiai tevékenysége is jelentős. 35 könyvből álló Jóbkommentárt írt (Moralia in lob), amelyet a középkorban erkölcstani kézikönyvként 46

47

48

49

használtak. A lelkipásztor kézikönyvében (Uber reguláé pastoralis) megrajzolta az ideális püspök képét; e művét még életében lefordították görögre, a 9. században pedig angol­ szászra. A középkori világi klérus számára e mű azt jelentette, amit a Regula a ben­ céseknek. Számos homíliát is írt a nép számára (Homiliae in Ezechielem, Homiliae in Evangelia). Négy könyvből álló dialógusai (Dialogi) barátjával, Péter diakónussal foly­ tatott (kitalált) beszélgetések formájában itáliai szentek élettörténetét és csodatetteit beszélik el. A 2. könyv teljes egészében a nyugati szerzetesség atyjának, Montecassino alapítójának, Nursiai Benedeknek állít emléket. Nem hagyhatjuk említés nélkül litur­ giával kapcsolatos tevékenységét sem, bár ez kívül esik a jelen tanulmány keretein. Gergely személyiségét, elveit és kormányzati koncepcióját ránk maradt 854 leveléből ismerhetjük meg leginkább. A 6. század végére a kereszténység és a Birodalom szétválaszthatatlanul egybefor­ rott: az impérium Christianum az impérium Romanum szinonimája lett. A keresztény hit­ térítők eljutottak Indiába és Kínába is, de a kereszténység egésze szempontjából a bi­ rodalmon kívüli területek még nem játszanak meghatározó szerepet. Gergely figyelme elsősorban a birodalmon belüli viszonyokra összpontosul. Néhány évtizeddel korábban Justinianus császár jelentős szerepet adott a klérusnak: törvényeiben a polgári és a kánonjog fedi egymást; a törvények betartásáért a császári hivatalnokok ugyanúgy felelősek, mint a püspökök. Az egyház közintézménnyé vált. A klérus kiváltságai megnövekedtek, a püspökök számos világi jogot és előjogot kap­ tak. „A »birodalmi egyhazban« már alig lehetett megkülönböztetni »a püspökök szent hatalmat« a világi uralkodók tekintélyétől." Mintegy száz évvel Gergely előtt I. Gelasius pápa igyekezett megakadályozni a császári hatalom beavatkozását az egyház éle­ tébe; híres levele a két hatalom szétválasztásáról szól. Gelasius nézetei azonban egy­ előre kevéssé befolyásolták a hatalmi viszonyokat, s a keresztény birodalomban a távoli keresztény császár meghatározóbbnak tűnt az alattvalók, vagyis a hívek számára, mint a közeli püspökök. Gergely leveleiben a birodalmat „szent államnak", „keresztény államnak", „ke­ resztény birodalomnak" nevezi, amelyet a „legkeresztényibb császár" védelmez, akiért a papok imája könyörög: „Ha szabadon akarjuk hirdetni az igaz vallást és ügyeinket békés egyetértésben akarjuk elrendezni, szüntelenül imádkoznunk kell kegyelmes Urunk és leszármazottai életéért. A mindenható Atya vesse lábuk alá a barbár népeket, adjon hosszú és szerencsés időt nekik, hogy Krisztus hite diadalmaskodjék a keresz­ tény birodalomban." A földi világ rendjét ugyanolyan hierarchia határozza meg, mint az égiét, hiszen a birodalom és az egyház együtt és külön-külön is az egész kozmoszra kiterjedő isteni rend részét alkotják. „Az isteni gondviselés különböző rendekre és rangokra osztotta a társadalmat, ahol a kisebbnek tisztelettel kell viseltetnie a nagyobb iránt, a nagyobb­ nak pedig szeretettel kell gondot viselnie a kisebbről, hogy a különbségből egyetértő egység legyen, és minden hivatal helyesen működjön. [...] Mivel pedig teljes egyfor­ maságban és egyenlőségben nem lehetne a teremtményeket kormányozni, de így nem is élhetnének, hiszen az égi seregek példája arra tanít minket, hogy vannak angyalok és vannak arkangyalok, akik nem egyenlőek, hanem - miként m i is - különbözik egyik 50

51

52

54

55

56

57

53

58

a másiktól hatalomban és rangban." Ebben a világrendben „az állam békéje az egyház békéjétől függ". Ez a gondolat a középkor későbbi évszázadaiban is felbukkan, de azzal a kérdéssel kiegészülve, hogy milyen hierarchikus kapcsolat van a világi uralkodó és az egyházi vezető között. Melyiküket illeti az elsőbbség? Gergely számára nincs jelentősége en­ nek; számára mindkét oldal vezetője rector, vagyis kormányzó. A két, egymást kiegészí­ tő funkció mindaddig harmonikusan tud együtt dolgozni, amíg valamelyik nem akar beavatkozni a másik feladataiba: „.. .a világi ügyekkel azok foglalkozzanak, akik a külső dolgokhoz szükséges bölcsességet kapták meg. Akik pedig lelki adományokban gazda­ gok, ne ártsák magukat világi ügyekbe, hogy ne az alacsonyabb jóval kényszerüljenek törődni, hanem a magasabb jóra figyeljenek." Ez a megközelítés egyúttal azt is meg­ mutatja, hogy Gergely a kölcsönös szolgálatot nem az állam és az egyház - mint két intézmény - között tartja szükségesnek, hanem maguknak az egyházi vagy világi ha­ talmat gyakorló személyeknek kell szolgálniuk egymást. Véleménye szerint a császár az egyháziaknak „Isten miatt, akinek a szolgái, csak úgy parancsolhat, hogy a köteles tiszteletet is megadja". Az alattvalók pedig „alázatosan vessék magukat alá, ezek [fe­ letteseik] mértékkel uralkodjanak. [...] Az alattvalókat figyelmeztetni kell, hogy [...] elöljáróik bűneit látva ne helyezkedjenek velük szembe kihívóan: a súlyos magatartási hibát ítéljék el magukban, de istenfélelemből ne tagadják meg irántuk a tiszteletet." Gergely általában nem akart intézményes vitát kezdeményezni a császárral, tiltako­ zását vagy ellenvéleményét inkább magánemberként fejtette ki, de ettől függetlenül a császárnak engedelmeskedett; még akkor is, ha az ellenkezett Isten parancsával (amint ezt A lelkipásztor kézikönyvében ő maga megkívánta): „A parancsnak alárendeltként a [császári] törvényt a föld különböző részeire elküldettem; és mivel ez a törvény legke­ vésbé sem egyezik Istennel, íme, véleményemről levélben értesítettem kegyes uramat. Mindkettőnek tehát megadtam, amivel tartoztam: a császárnak, hogy engedelmességet tanúsítottam, Istennek, hogy véleményemről egyáltalán nem hallgattam." Ugyanígy általában tudomásul vette, amikor a császár valamelyik püspököt letette. Elismerte, hogy az uralkodónak mind a letételre, mind a kinevezésre joga van, de nem rejtette véka alá, hogy szerinte ez nem annyira „jog szerint, mint inkább erővel történt". Az igazságtalanság ellen mindig tiltakozott. Elfogadta a császár szerepét a birodalmi egy­ házban, de ha konkrét esetben világosan tisztázni kellett a két hatalom közötti rang­ sort, nem habozott ezt megtenni. Erre csak egyetlen, kivételes alkalommal került sor Gergely pápasága alatt, amikor egyértelművé tette, hogy „az egyházi hierarchia és rang magasabb rendű, mint a világi". A legnagyobb vita a „kimondhatatlanul gőgös cím", apatriarcha universalis (egye­ temes pátriárka) használatával kapcsolatban zajlott, amelyet közel száz éve használtak a konstantinápolyi püspökök. A 6. század elején hivatalosan is beiktatták a pátriárka megszólításai közé. Már Gergely elődei tiltakoztak használata ellen; ő maga „pusztán csak szóban, írásban nem". Türelmének legemberibb oka, hogy baráti viszonyban volt a pátriárkával, s nem akarta bolygatni az ügyet. 595 nyarán azonban annyi gond, baj és betegség terhelte a pápát, hogy elfogyott a türelme. A viszály „ezért robbant ki, s nem azért, mert Gergely [...] függetleníteni akarta »Isten egyházát az állam egyházától«, 59

60

61

62

63

64

65

66

67

68

líiZ

mint egyes kutatók állítják. Gergely sem az egyházat nem akarta kiszabadítani »bizanci fogság«-ából, sem új nyugat-európai támaszpontokat nem tervezett, hogy - Konstan­ tinápoly ellenében - ezzel erősítse meg a pápai hatalmat." A pápát főként a konstantinápolyi cím „fellengző gőgje keserítette el". Nem hatal­ mi kérdésnek tartja tehát a vitát, s nem is Róma vagy Konstantinápoly elsőbbségét firtatja, hanem ekkleziológiai tévedésként közelíti meg, ugyanis Róma primátusát minden vitán felül valónak tekinti. Kifogásait Maurikiosz császárnak írott leveleiben foglalta össze. Világosan felismerhető ezekből, mennyire morális, s nem politikai kér­ désként kezelte az ügyet. „A birodalom békéje az egyház békéjétől függ." Vélekedése szerint ezért a pátriárka által bitorolt cím egyrészt gőgös, fennhéjázó és világi talál­ mány, másrészt a longobárd fenyegetés árnyékában a különböző címek hajhászása végzetes következményekkel járhat; eközben „a papok, akiknek hamuban kellene zo­ kogva térdepelni, hiú címeket követelnek maguknak, és új profán szavakban gyö­ nyörködnek". O maga soha nem élt ehhez hasonló címekkel, hiszen Péter apostol is, „bár megkapta a mennyek országának kulcsait, részesült az oldás és a kötés hatalmá­ ban, s az egész egyház gondját és fejedelemségét rábízták, mégsem nevezték egyetemes apostolnak; legszentségesebb paptestvérem, János pedig erőlködik, hogy egyetemes püspöknek hívják. [...] O, idők, ó, erkölcsök!" „...emberi erő nem merne istentelen kezet emelni" a birodalomra, „ha mi, akiket papoknak hívnak, pedig nem is vagyunk azok, nem élnénk gonosz életet". „Középszerűség doktorai, gőg vezérei vagyunk; bárány képe mögé farkasfogakat rejtünk." Senkit sem lehet egyetemesnek nevezni, mert ezzel egyeseket méltónak, másokat méltatlannak tartanának, ezért őt magát se nevezzék egyetemes pápának. „Én ugyanis nem szavakkal igyekszem eredményes lenni, hanem erkölcsökkel. [...] Az én megbecsülésem az egyetemes egyház megbecsülése. Az én jutalmam testvéreim szilárd erkölcsi ereje." Miután azt tapasztalta, hogy érveit sem a császár, sem a pátriárka, de még legközvet­ lenebb barátai sem értették meg, mert egyszerűen elbeszélnek egymás mellett, nem erőltette a további vitát. A kérdés megoldását a császártól remélte, s döntésének alá­ zatosan alá akarta magát vetni: „...ami engem illet, legfölségesebb parancsainak enge­ delmességet tanúsítok. Mivel pedig nem az én ügyem, hanem Istené, mivel nem egye­ dül engem, hanem az egész egyházat háborgatja [ . . . ] , a legkegyesebb Úr égesse kiaseb helyét." Erre azonban nem került sor. Gergely következetes maradt álláspontjához. Lelkipásztorként élt és gondolkodott; a legfőbb kérdés számára: mit tegyek, hogy minél több embert vezessek el az örök élet­ re? Ez a magyarázata annak, hogy minden tevékenységével és írásával, saját életével erre akart tanítani és helyes erkölcsi példát adni, nem pedig teologizálni vagy politizál­ ni. Tudatosan felvállalt és megélt küldetése az volt, hogy Szent Péter utódaként test­ véreit megerősítse. Ezért jut helytelen következtetésre minden értékelője, aki csupán az emberi célkitűzések horizontján próbálja megérteni. A saját közvetlen fennhatósága alatti területen határozott rendeletekkel kormányzott, tökéletesen tudatában volt hatalmának, ám nem akart hiú és világias címeket használni vagy püspöktársai fölé kerekedni. Róma püspökének primátusa számára nem profán értelemben vett abszolút 69

70

71

72

73

74

75

76

77

79

80

81

78

hatalmat jelent, hanem bölcs és szelíd, de határozott eszmeiségű útmutatást. „Mert mi, jóllehet érdemtelenül, az apostoli széket Péter, az apostolok fejedelme helyett vállaltuk el, hogy kormányozzuk..."; ez az egyetlen apostoli szék, amely „az összes egyház feje". A servus servorum Dei titulussal egyszerre tudja kifejezni az önként vál­ lalt alázatot, mások elismerését, de a szolga szolgálatának fontosságát is. Nem töre­ kedett a pápaság intézményesítésére, így nem tekinthető a középkori monarchikus pápaság előfutárának sem. Halála után háttérbe szorultak, vagy éppen elenyésztek azok az aszkéta életelvek, amelyeket a klérus számára bevezetett. Bár úgy tűnik, hogy a későbbi jogászpápák idején már nincs jelentőségük, A lelkipásztor kézikönyve és Ger­ gely levelei sokkal nagyobb hatásúak, mint gondolnánk. Szeretet, kiegyensúlyozott­ ság, mértékletesség: az erkölcsi közömbösséggel szemben minden kor számára örök értékek. O volt az utolsó római és az első igazi középkori személyiség. Igazat adhatunk Erich Casparnak, aki a pápaság középkori történetének kiemelkedő kutatója volt: „Joggal nevezzük Nagy Szent Leó és I . Miklós pápasága között a legnagyobb pápának I . Gelasiust, s nem Gergelyt. Ám ha azt kérdezzük, ki a legnagyobb keresztény egyéniség, a pálmát minden pápa között Gergely nyeri el." 82

83

84

Rövidítések Bréhier 1997

Bréhier, L o u i s : Bizánc tündöklése és hanyatlása.

C a s p a r 1933

Caspar, E r i c h : Geschichte des Papsttums von den Anfängen

1. Budapest, 1997. bis zur Höhe der

Weltherrschaft.

2. T ü b i n g e n , 1933. Davies 2002

Davies, N o r m a n : Európa története.

LexMA

Lexikon des Mittelalters.

2. kiad. Budapest, 2 0 0 2 .

Markus 2004

M a r k u s , Robert A . : Nagy Szent Gergely és kora. Budapest, 2004.

C D - R O M - A u s g a b e . Stuttgart, 2 0 0 0 .

Ostrogorsky 2003

Ostrogorsky, Georg: A bizánci állam története. Budapest, 2 0 0 3 .

PL C D - R O M

Patrologia Latina Database, C h a d w y c k - H e a l e y I n c . , 1996.

Southern

S o u t h e r n , R i c h a r d W i l l i a m : A nyugati társadalom és az egyház a középkorban.

1987

pest, Zimmermann

2002

Buda­

1987.

Z i m m e r m a n n , Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a tükrében.

historiográfia

Budapest, 2 0 0 2 .

Irodalom Das Abendland.

1. H r s g . A l e x a n d e r R a n d a . 3. Aufl. O l t e n - F r e i b u r g i m Breisgau, 1962. / H a n d b u c h der Welt­

geschichte 2 . / Althoff, G e r d : G l o r i a et n o m e n p e r p e t u u m . W o d u r c h w u r d e m a n i m Mittelalter b e r ü h m t ? I n : Person und Gemeinschaft im Mittelalter.

Karl Schmid zum 65. Geburtstag.

A n g en endt , A r n o l d : Geschichte der Religiosität A n g en endt , A r n o l d : Das Frühmittelalter.

im Mittelalter.

Die abendländische

Sigmaringen, 1988. 2 9 7 - 3 1 3 . o. Darmstadt, 2000.

Christenheit

von 400 bis 900. 3. A u f l . Stuttgart,

2001. Averincev, S. S.: A korai középkor szimbolikája. I n : Szemiotika Barraclough, Geoffrey: The Medieval Papacy. L o n d o n , 1968. Bosl, K a r l : Europa im Mittelalter.

Darmstadt, 2005.

és művészet.

Budapest, 1979. 2 2 5 - 2 4 6 . o.

Bredero, A d r i a a n H . : Christenheit Gesellschaft.

Stuttgart,

und Christentum

im Mittelalter.

Über das Verhältnis von Religion, Kirche und

1998.

Buchheit, Gert: Das Papsttum. Von seiner Einsetzung bis zum Pontifikat Pauls VI. N e u e n b ü r g , 1962. Bühler, Johannes: Die Kultur des Mittelalters.

6. Aufl. Stuttgart, 1954.

C a n n i n g , Joseph: A középkori politikai gondolkodás

története 300-1450.

Civitas Dei. Von der Kaiserkirche bis zu den Ablaßthesen.

Budapest, 2 0 0 2 .

H r s g . Brendler, G e r h a r d - Flügel, K a t h a r i n a - W e n d e l ­

born, Gert. 2. A u f l . B e r l i n , 1989. Congar, Y v e s : Die Lehre von der Kirche von Augustinus bis zum großen abendländischen W i e n , 1971. / H a n d b u c h der Dogmengeschichte

Schisma. F r e i b u r g - B a s e l -

3./

Congar, Y v e s : T i t e l , w e l c h e für d e n Papst verwendet w e r d e n . Concilium,

11 ( 1 9 7 5 ) . 5 3 8 - 5 4 4 . o.

Dannenbauer, H e i n r i c h : Grundlagen der mittelalterlichen Welt. Skizzen und Studien. Stuttgart, 1958. Dannenbauer, H e i n r i c h : Die Entstehung Europas. Von der Spätantike

bis zum Mittelalter.

1-2. Stuttgart, 1962.

Ecclesia et regnum. Beiträge zur Geschichte von Kirche, Recht und Staat. Festschrift für Franz-Josef Schmale zu seinem 65. Geburtstag.

H r s g . D i e t e r Berg - H a n s - W e r n e r Goetz. 2. A u f l . B o c h u m , 1989.

Ende und Vollendung. Eschatologische Perspektiven im Mittelalter. H r s g . Aertsen, Jan A . - Pickavé, Martin. B e r l i n N e w York, 2 0 0 2 . E r d m a n n , C a r l : Forschungen zur politischen

Ideenwelt des Frühmittelalters.

Berlin, 1951.

E r k e n s , F r a n z - R e i n e r : Die früh- und hochmittelalterliche Bischofserhebung im europäischen Vergleich. Köln, 1998. E v a n s , G i l l i a n Rosemary: The Thought of Gregory the Great. C a m b r i d g e - L o n d o n - N e w York, 1986. F e r n á n d e z - A r m e s t o , Felipe: A középkor

története.

Budapest, 2 0 0 1 .

F i n k , Karl August: Papsttum und Kirche im abendländischen Mittelalter. M ü n c h e n , 1981. Folz, Robert: The concept of empire in Western Europefrom ticut,

thefifth to the fourtteenth Century. Westport, C o n n e c ­

1980.

Fossier, Robert: Le moyen age. 1-3. 3. ed. Paris, 1990. F r a n k , Isnard W i l h e l m : Kirchengeschichte

des Mittelalters.

Frölich, R o l a n d : Lebendige Kirchengeschichte.

Düsseldorf,

1990.

Die Erfahrung von 2000 Jahren. F r e i b u r g - B a s e l - W i e n , 1990.

G e i s s , Imanuel: Epochen. Die universale Dimension der Weltgeschichte. G ü t e r s l o h - M ü n c h e n , 2002. / G e s c h i c h t e griffbereit 6 . / G i l s o n , E t i e n n e : A középkori Geschichte des Mittelalters.

filozófia

szelleme. Budapest, 2 0 0 0 .

H r s g . J u l i u s v o n Pflugk-Harttung. B e r l i n , 1909. / U l l s t e i n s W e l t g e s c h i c h t e . /

Göller, E m i l : Papsttum und Bussgewalt H a u c k , Albert: Kirchengeschichte

in spätrömischer

Deutschlands.

Heer, Friedrich: Europäische Geistesgeschichte.

und frühmittelalterlicher

Zeit. Freiburg, 1933.

1-5. 8. A u f l . B e r l i n - L e i p z i g , 1954. Stuttgart,

1953.

H o l t z m a n n , Robert: Geschichte der sächsischen Kaiserzeit 900-1024. Jung, Kurt M i c h a e l : Europäische Geistesgeschichte.

3. A u f l . B e r l i n - F r a n k f u r t am Main, 1955.

Das Erbe Europas in einer geistesgeschichtlichen

Übersicht.

Berlin, 1963. K a w e r a u , Peter: Geschichte der mittelalterlichen Kirche. M a r b u r g , 1967. Kintzinger, Martin: Wissen wird Macht. Bildung im Mittelalter.

Darmstadt, 2003.

Köhler, Oscar: D i e O t t o n i s c h e R e i c h s k i r c h e . E i n F o r s c h u n g s b e r i c h t . I n : Adel und Kirche. Festschrift für Gerd Tellenbach zum 65. Geburtstag.

Freiburg, 1968. 1 4 1 - 2 0 4 . o.

Kolmer, Lothar: C h r i s t u s als beleidigte M a j e s t ä t . V o n der L e x „Quisquis" (397) bis z u r Dekretale „Vergentis" ( 1 1 9 9 ) . I n : Papsttum, Kirche und Recht im Mittelalter. Festschrift für Horst Fuhrmann zum 65. Geburts­ tag. H r s g . H u b e r t M o r d e k . T ü b i n g e n , 1991. 1-13. o. K o n r a d , Robert: D a s h i m m l i s c h e u n d das irdische J e r u s a l e m i m mittelalterlichen D e n k e n . Mystische Vor­ stellung u n d geschichtliche W i r k u n g . I n : Speculum históriaié. Geschichte im Spiegel von und Geschichtsdeutung. 523-540.

Geschichtsschreibung

H r s g . C l e m e n s Bauer - L a e t i t i a B o e h m - M a x Müller. F r e i b u r g - M ü n c h e n , 1965.

o.

Európa ezer éve. A középkor.

1-2. Szerk. K l a n i c z a y Gábor. Budapest, 2 0 0 5 .

Kühner, H a n s : Das Imperium der Päpste. Z ü r i c h - S t u t t g a r t , 1977. Leitmaier, Charlotte: Die Kirche und die Gottesurteile. Eine rechthistorische

Studie. W i e n , 1953.

Lohmer, C h r i s t i a n : O r d o u n d H e i l ser Wartung bei Petrus D a m i a n i . I n : Papsttum, Kirche und Recht im Mittel­ alter. Festschrift für Horst Fuhrmann zum 65. Geburtstag. H r s g . H u b e r t Mordek. Tübingen, 1991. 175-186. o.

Padberg, L u t z E . : Die Inszenierung Mittelalter.

religiöser Konfrontationen.

Theorie und Praxis der Missionspredigt

im

frühen

Stuttgart, 2 0 0 3 .

Paravicini Bagliani, Agostino: // corpo del Papa. T o r i n o , 1994. Pirenne, H e n r i : A középkori gazdaság

és társadalom

története.

Budapest, 1983.

Pirenne, H e n r i : Mahomet und Karl der Grosse. Untergang der Antike am Mittelmeer und Aufstieg des germanischen Mittelalters.

F r a n k f u r t a m M a i n , 1963.

Prinz, F r i e d r i c h : Herrschaftsformen der K i r c h e v o m A u s g a n g der S p ä t a n t i k e bis z u m E n d e der K a r o l i n ­ gerzeit. Z u r E i n f ü h r u n g ins T h e m a . I n : Herrschaft und Kirche. Beiträge zur Entstehung und episkopaler und monastischer

Organisationsformen.

Wirkungsweise

H r s g . F r i e d r i c h P r i n z . Stuttgart, 1988. 1-21. o.

Prinz, Friedrich: D i e christliche K i r c h e u n d das P r o b l e m der K o n t i n u i t ä t z w i s c h e n A n t i k e u n d Mittelalter. I n : Papsttum und Kirchenreform. Historische Beiträge. Festschrift für Georg Schwaiger zum 65. Geburtstag.

Hrsg.

Manfred Weitlauff - K a r l Hausburger. St. O t t i l i e n , 1990. 3 7 - 5 5 . o. Savramis, D e m o s t h e n e s : D i e nichtteologischen

F a k t o r e n der Perpetuierung der T r e n n u n g z w i s c h e n der

O r t h o d o x e n u n d der r ö m i s c h - k a t h o l i s c h e n K i r c h e . I n : Die Einheit der Kirche. Dimensionen ihrer Heiligkeit, Katholozität und Apostolizität. 1977. 5 3 - 6 8 .

Festgabe Peter Meinhold zum 70. Geburtstag.

Hrsg. Lorenz Hein. Wiesbaden,

o.

S c h e l l h o r n , M a u r u s : Der heilige Petrus und seine Nachfolger. Eine Geschichte der Päpste. Z ü r i c h - L e i p z i g - W i e n , 1958. Schmidt, H a n s - J o a c h i m : Kirche, Staat, Nation. Raumgliederung

der Kirche im mittelalterlichen Europa. W e i m a r ,

1999. Schnürer, Gustav: Kirche und Kultur im Mittelalter.

1-3. Paderborn, 1 9 2 4 - 2 9 .

Schreiber, H e r m a n n : Geschichte der Päpste. D ü s s e l d o r f - W i e n , Seppelt, F r a n z Xaver: Die Entfaltung

der päpstlichen

1985.

Machtstellung

im frühen

Mittelalter.

München,

1955.

/ G e s c h i c h t e der P ä p s t e 2 . / Sieben, H e r m a n n Josef: Die Konzilsidee S u n t r u p , A l o y s : Studien zur politischen

des lateinischen Mittelalters.

P a d e r b o r n - M ü n c h e n - W i e n , 1984.

Theologie im frühmittelalterlichen

Okzident. Münster, 2 0 0 1 .

Tarnas, R i c h a r d : A nyugati gondolat stációi. Budapest, 1995. U l l m a n n , Walter: Individuum

und Gesellschaft im Mittelalter.

U l i m a n n , Walter: Die Machtstellung U l l m a n n , Walter: Medieval

G ö t t i n g e n , 1974.

des Papsttums im Mittelalter. G r a z - K ö l n - W i e n , 1960.

Political Thought. H a r m o n d s w o r t h , 1979.

V á c z y Péter: A középkor története.

2. kiad. Budapest, é. n.

Voltmer, E r n s t : D a s Mittelalter oder w i e die G e g e n w a r t sich ein B i l d v o n der Vergangenheit macht. I n : Herrschaft, Kirche, Kultur. Beiträge zur Geschichte des Mittelalters. Geburtstag.

Festschrift für Friedrich Prinz zu seinem 65.

H r s g . G e o r g Jenal. Stuttgart, 1993. 5 5 3 - 5 6 9 . o.

Z i m m e r m a n n , H a r a l d : Das dunkle Jahrhundert.

Ein historisches Porträt. G r a z - W i e n - K ö l n , 1971.

Z i m m e r m a n n , Harald: Das Mittelalter. 1. Von den Anfängen bis zum Ende des Investiturstreites.

Braunschweig,

1975.

Jegyzetek 1

S o u t h e r n 1987, 13. o.

2

P i n t é r Gábor: F i d e s et auctoritas. E g y h á z és h a t a l o m az ó k o r és a k ö z é p k o r h a t á r á n . I n : Credo, 4. 2 9 8 - 3 2 6 .

3

Davies 2 0 0 2 , 236. o.

4

O s t r o g o r s k y 2 0 0 3 , 75. o.

5

2006/3-

o.

J u s t i n i a n u s t e v é k e n y s é g é r ő l lásd O s t r o g o r s k y 2 0 0 3 , 7 5 - 8 2 . o. és B r é h i e r 1997, 1. 2 3 - 3 3 . o.

6

Bréhier 1997, 1. 29. o.

7

Davies 2 0 0 2 , 239. o. és O s t r o g o r s k y 2003, 76. o.

8

L e x M A 6. 1669. has.

9

A legrégebbi i s m e r t románcé szöveg a 842. február 1 4 - é n kelt ú g y n e v e z e t t Strassburgi eskü, a m e l y a N é m e t Lajos és K o p a s z Károly közötti s z e r z ő d é s t erősíti meg. Szövegét lásd: Politische Verträge des frühen Mittelalters.

Eingeleitet u n d zusammengestellt von Peter C l a s s e n . G e r m e r i n g , 1966. 2 1 - 2 2 . o.

1 0

D a v i e s 2 0 0 2 , 2 3 2 . o.

11

D a v i e s 2 0 0 2 , 2 4 1 . o.

1 2

Z i m m e r m a n n 2 0 0 2 , 44. o.

1 3

Z i m m e r m a n n 2 0 0 2 , 44. o.

1 4

„ A m b r o s i u s servus C h r i s t i vocatus episcopus". Epistola, I. 63. P L C D - R O M vol. 16. 1189B.

1 5

Általában véve a t ö k é l e t e s embert nevezi K r i s z t u s szolgájának: „Perfectus a u t e m servus C h r i s t i , n i h i l praeter C h r i s t u m habet." (A t ö k é l e t e s ember pedig K r i s z t u s szolgája, K r i s z t u s o n kívül semmije sincs.) Epistola, I. 14, 6. ad H e l i o d o r u m m o n a c h u m , P L C D - R O M vol. 2 2 . 0 3 5 1 . T i s z t e l t személyről: „ A n t e paucos dies S i c i l i a m ingressus est H i l a r i o n servus C h r i s t i . . . " ( N é h á n y nappal e z e l ő t t Szicíliába érkezett H i l a r i o n , K r i s z t u s s z o l g á j a . . . ) Vita sancti Hilarionis,

1 6

37. P L C D - R O M vol. 23. 0 0 4 8 A .

„Paulinus servus C h r i s t i J e s u , Severo c a r i s s i m o fratri s e c u n d u m c o m m u n e m fídem in D e o Patre, et C h r i s t o J e s u salutari nostro, salutem." ( P a u l i n u s , K r i s z t u s szolgája, Severusnak, legkedvesebb t e s t v é ­ rének a közös hit szerint az Atyaistenben és J é z u s K r i s z t u s b a n , a m i üdvösségünkben, üdvözletet küld.) Epistola,

17

18

1 9

1. P L C D - R O M vol. 61. 0 1 5 3 A .

Epistola, 217. P L C D - R O M vol. 33. 0 9 7 8 . Epistola,

130. P L C D - R O M vol. 33. 0 4 9 4 .

Más, A u g u s t i n u s által használt formák: „servus C h r i s t i et ejus Ecclesiae" (Krisztusnak és az ő egyházának szolgája). Epistola,

157. P L C D - R O M vol. 33. 0674. „servus C h r i s t i m e m b r o r u m q u e C h r i s t i " (Krisztus

és K r i s z t u s tagjainak s z o l g á j a ) . Epistola, 2 3 1 . P L C D - R O M vol. 33. 1023. 2 0

Z i m m e r m a n n 2 0 0 2 , 41. o.

2 1

Z i m m e r m a n n 2 0 0 2 , 4 5 . o.

2 2

„et pars p a r t é m , quae praevalet, opprimit. Victrici e n i m victa succumbit, dominationi scilicet, vei etiam libertati q u a l e m c u m q u e pacem praeferens ac salutem [...] H i n c factum est ut n o n sine D e i Providentia, in cujus potestate est ut q u i s q u e bello aut subjugetur aut subjuget, q u i d a m essent regnis praediti, q u i dam regnantibus s u b d i t i . . . " ( . . . a hatalmasabb rész a m á s i k a t elnyomja. M e r t a legyőzött fél aláveti m a ­ gát a győzőnek, t ö b b r e becsülve bármilyen békét és életet az u r a l o m n á l és m é g a szabadságnál is

[...]

így t ö r t é n t , és pedig n e m m i n d e n isteni gondviselés nélkül - m e l y n e k h a t a l m á b a n van a h a r c o l ó k a t g y ő z e l e m r e vagy rabigába vezetni - , hogy n é m e l y e k uralkodókká, m á s o k az u r a l k o d ó k alattvalóivá let­ t e k . . . ) De civitate Dei, X V I I I . 2. P L C D - R O M vol. 41. 0 5 6 0 . 2 3

„A regibus q u i d e m defendendi sunt subditi, n o n bonis propriis spoliandi." Commentarii

in librum I Re-

gum, L . IV. c. 5. no. 38. P L C D - R O M vol. 79. 0 3 0 9 A . 2 4

„Ad hoc e n i m potestas super o m n e s homines d o m i n o r u m m e o r u m pietati coelitus data est, ut qui bona appetunt adjuventur, ut c o e l o r u m v i a largius pateat, ut terrestre r e g n u m coelesti regno famuletur." Epistolae, I . 65. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m . P L C D - R O M vol. 77. 0 6 6 3 B .

2 5

„ N a m p o s t q u a m s u p e r b i a m infidelitatis edomuit..." Moralia,

X X V I I . 18, 36. P L C D - R O M vol. 76.

0420B. 2 6

M a r k u s 2004, 72. és 94. o.

2 7

„ . . . q u i a n o n n u l l i etiam n u n c C h r i s t i a n i esse non appetunt, sed videri. H i s videlicet D e u s in publico est, n o n in secreto." Moralia, X I X . 13, 21. P L C D - R O M vol. 76. 0 1 1 0 A .

2 8

„ U n d e et doctor quisque, ut i n u n a cunctos virtute charitatis aedificet, ex u n a doctrina, sed non u n a eademque exhortatione tangere corda a u d i e n t i u m debet." Moralia, X X X . 3, 12. P L C D - R O M vol. 76. 0530B.

2 9

K i m o n d o t t a n e célt szolgálják a Dialógusok. Beszédeiben és bibliamagyarázataiban is az erkölcsi tanítást akarja kidomborítani, e z é r t az allegorikus é r t e l m e z é s t részesíti előnyben. E z t kérték tőle m á r szerzetes­ társai is: „hogy ne c s u p á n a szöveg jelképes é r t e l m é r e m u t a s s o n rá, h a n e m azt is m a g y a r á z z a meg, m i a j e l e n t ő s é g ü k e jelképeknek az e r k ö l c s ö k gyakorlása s z e m p o n t j á b ó l " (,,...ut n o n s o l u m verba históriáé per allegoriarum s e n s u s e x c u t e r e m , sed allegoriarum s e n s u s p r o t i n u s in e x e r c i t i u m moralitatis inclin a r e m " ) . Moralia, Epistola ad Leandrum, 1. P L C D - R O M vol. 75. 0 5 1 2 A . A z ö n c é l ú a n t u d o m á n y o s meg­ közelítést n e m is tartja helyesnek: „Aki t e h á t az írás igéjét m e g é r t i , á m n e m szeretettel, h a n e m tudo­ m á n y o s a n , az n e m az Ige, h a n e m a könyv teljességét érti meg." („Qui ergo v e r b u m Scripturae accipit, n o n in amore, sed in scientia, de plenitudine accipit, n o n verbi, sed libri.") Commentarii

in librum I Re-

gum, L . IV. c. 4. no. 49. P L C D - R O M vol. 79. 0 2 6 7 D - 0 2 6 8 A . 3 0

„...in tribus ordinibus sancta E c c l e s i a constat, conjugatorum videlicet, c o n t i n e n t i u m , atque rectorum." Moralia, X X X I I . 20, 36. P L C D - R O M vol. 76. 0 6 5 7 B . A h á r m a s felosztás m á s u t t is előkerül. A v e z e t ő

m e g n e v e z é s é r e m á s kifejezéseket is alkalmaz (praedicator, pastor): „Sed hoc quoque non inconvenienter a c c i p i m u s , si tres esse fidelium ordines d i c a m u s . Sive n a m q u e in veteri, seu i n novo testamento, alius est ordo p r a e d i c a n t i u m , alius c o n t i n e n t i u m , atque alius b o n o r u m c o n j u g u m . " Homiliae in Ezechielem, I I . 4, 5 - 6 . P L C D - R O M vol. 76. 0 9 7 6 B . „ . . . t r e s distinctiones fidelium i n E c c l e s i a e conversatione secutae sunt: p a s t o r u m videlicet, et c o n t i n e n t i u m , atque conjugatorum." Moralia,

I. 14, 20. P L C D - R O M vol.

75. 0 5 3 5 C . 31

M a r k u s 2004, 55. o.

3 2

„ Q u i a e n i m b o n a n o s t r a n o n a nobis sunt, sed ab eo haec a c c e p i m u s a quo factum est ut e s s e m u s , tanto ea nobis n o n d e b e m u s retinere privata, quanto ea nobis c o n s p i c i m u s ab auctore nostro ad c o m m u n e m utilitatem data." Homiliae in Ezechielem, I . 7, 21. P L C D - R O M vol. 76. 0 8 5 1 C .

3 3

„ . . . i n t e r p o s i t a q u a d a m charitatis necessitudine, fiant o m n i a s i n g u l o r u m , et u n u s q u i s q u e sic q u o d n o n accepit in altero possideat, ut ipse alteri p o s s i d e n d u m q u o d accepit h u m i l i t e r impendat."

Moralia,

X X V I I I . 10, 2 2 . P L C D - R O M vol. 76. 0 4 6 1 C . 3 4

„Tunc e n i m nos Charitas a jugo culpae liberos reddit, c u m v i c i s s i m nos nostro per a m o r e m servitio subjicit." Moralia, X X V I I I . 10, 2 2 . P L C D - R O M vol. 76. 0 4 6 1 D .

3 5

„Quid igitur P a u l u s , n i s i contempta lampas apud cogitationes d i v i t u m fűit, qui unde m a g i s t e r i u m h u militatis exhibuit, inde a r u d i b u s discipulis superbiae contumelias recepit?" Moralia, X . 29, 51. P L C D R O M vol. 75. 0 9 5 0 A .

3 6

„ I n e s s e ergo ad l o q u e n d u m priori h u m i l i s auctoritas, inesse a u t e m m i n o r i libera h u m i l i t a s debet." Homiliae in Ezechielem, I . 9, 12. P L C D - R O M vol. 76. 0 8 7 5 A .

3 7

„ . . . d e b e n t hi quoque qui spiritalibus donis pleni sunt e o r u m infirmitati condescendere

terrenisque

i l l o r u m necessitatibus, in q u a n t u m decenter valeant, charitatis condescensione servire." Moralia, X I X . 2 5 , 4 5 . P L C D - R O M vol. 76. 0 1 2 6 B . A l e e r e s z k e d é s e g y é r t e l m ű e n n e m lekezelő lenézést jelent, h a n e m „alászállás" é r t e l e m b e n kell felfogni. Gergely szövege J á n o s e v a n g é l i u m á t ( 6 , 5 0 - 5 1 ) juttatja eszünkbe: „Hic est panis de caelo descendens ut si quis ex ipso manducaverit n o n moriatur. E g o s u m panis vivus qui de caelo descendi." (Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le.) E z z e l a képpel Gergely a kenotikus t e o l ó g i a alapján K r i s z t u s m e g a l á z k o d á s á r a , közénk való l e e r e s z k e d é s é r e és szolgálatára utal, amelynek é r t e l m é b e n m i n ­ den keresztény, de k ü l ö n ö s k é p p e n a papok szolgák. M a r k u s 2004, 53. o. 3 8

„ . . . p a s t o r aspicitur, quando sublimitatem dignitatis suae adaequat splendore conversationis, quando coelesti virtute indutus, ea vita eaque doctrina subditis lucet, ut videri ab eis possit, discuti, et judicari n o n possit." Commentarii

3 9

4 0

in librum I Regum, L . IV. c. 5. no. 26. P L C D - R O M vol. 79. 0 3 0 1 D .

Z i m m e r m a n n 2 0 0 2 , 4 3 . o. „In solemnitate a u t e m dominicae nativitatis [...] plus q u a m decem m i l l i a A n g i i ab eodem nuntiati sunt fratre et coepiscopo nostro baptizati." (Az Ú r s z ü l e t é s é n e k ü n n e p é n pedig [...] h í r a d á s a szerint t ö b b m i n t tízezer angolt keresztelt meg t e s t v é r ü n k és p ü s p ö k t á r s u n k . ) Epistolae, V I I I . 30. ad E u l o g i u m episc o p u m A l e x a n d r i n u m . P L C D - R O M vol. 77. 0 9 3 2 C . A z a n g o l s z á s z m i s s z i ó k r ó l lásd K n u t Schäferdiek: D i e G r u n d l e g u n g der a n g e l s ä c h s i s c h e n K i r c h e i m Spannungsfeld i n s u l a r - k e l t i s c h e n u n d k o n t i n e n t a l ­ r ö m i s c h e n C h r i s t e n t u m s . I n : Die Kirche des früheren

Mittelalters. H r s g . K n u t Schäferdiek. M ü n c h e n , 1978.

/ K i r c h e n g e s c h i c h t e als Missionsgeschichte. I I / l . / 1 4 9 - 1 9 1 . o. C a n t e r b u r y Szent Á g o s t o n r ó l lásd F r a n k M . Stenton: Anglo-Saxon

England. 2

n d

ed. O x f o r d , 1947. 1 0 4 - 1 1 2 . o. C a n t e r b u r y Szent Á g o s t o n j e l e n ­

t ő s é g é t n é m e l y t ö r t é n é s z (például Harald Z i m m e r m a n n ) kisebbíti, de érvelésük n e m m e g g y ő z ő . 4 1

„ E t q u i a nova A n g l o r u m E c c l e s i a ad omnipotentis D e i gratiam e o d e m D o m i n o largiente et te laborante perducta est, u s u m tibi pallii in ea ad sola m i s s a r u m s o l e m n i a agenda c o n c e d i m u s , ita ut per loca s i n gula d u o d e c i m episcopos ordines, qui tuae ditioni subjaceant; quatenus L o n d o n i e n s i s civitatis episcopus Semper i n p o s t e r u m a synodo propria debeat consecrari, atque honoris p a l l i u m ab hac sancta et apostolica, cui auctore D e o deservio, sede percipiat. A d E b o r a c a m vero civitatem te v o l u m u s e p i s c o p u m mittere q u e m ipse judicaveris o r d i n a n d u m ; ita ut si eadem civitas c u m finitimis locis v e r b u m D e i receperit, ipse quoque d u o d e c i m episcopos ordinet, ut metropolitani honore perfruatur, q u i a ei quoque, si vita comes fuerit, p a l l i u m tribuere D o m i n o favente disponimus, q u e m tarnen tuae fraternitatis v o l u m u s dispositioni subjacere. Post o b i t u m vero t u u m ita episcopis quos ordinaverit praesit, ut L o n d o n i e n s i s episcopi nullo m o d o ditioni subjaceat." Epistolae, X I , 65. ad A u g u s t i n u m A n g l o r u m e p i s c o p u m . P L C D R O M vol. 77. 1 2 0 0 B - 1 2 0 1 B . Gergely p á p a azzal bízta meg Á g o s t o n t , hogy L o n d o n b a n és Yorkban érseki székhelyet alapítson, s 12 püspökséget rendeljen alájuk. 601-ben A n g l i a prímási székéül L o n d o n t jelölte

ki a pápa. M i v e l Á g o s t o n m i s s z i ó s m u n k á j á t K e n t királyságában kezdte, E t h e l b e r t király megkeresztelk e d é s e után az első a n g o l s z á s z p ü s p ö k s é g e t is itt, C a n t e r b u r y b e n h o z t a létre, s végül a p r í m á s i szék is idekerült. Á g o s t o n halála u t á n négy t a n í t v á n y a e g y m á s t követve megkapta a püspöki m é l t ó s á g o t , s ők kiépítették C a n t e r b u r y t , mintegy „új R ó m a k é n t " . L e x M A 1. 1 2 2 9 - 1 2 3 0 . has.; L e x M A 2. 1449. has.; L e x M A 5. 2 1 0 5 - 2 1 0 6 . has. A Nagy Károly alatt zajló erőszakos szászföldi krisztianizálás teljesen ellentétes a gergelyi módszerekkel. Igaz, a g e r m á n o k a t s e m lehet A n g l i a lakóihoz hasonlítani. M a g y a r o r s z á g o n azonban Szent Gellért meg­ é r t ő és t ü r e l m e s m ó d s z e r e i b e n f e l i s m e r h e t ő Gergely p á p a ú t m u t a t á s a . „Ezért, dicsőséges fiunk, j á m b o r u l őrizd a kegyelmet, amelyben I s t e n részesített. Törekedj a keresztény hit t e r j e s z t é s é r e alattvalóid k ö z ö t t , helyes t ö r e k v é s e d e t az ő m e g t é r í t é s ü k k e l s o k s z o r o z d meg, üldözd a bálványimádást, rombold le a pogány szentélyeket, buzdítással, félelemkeltéssel és hízelgéssel, feddéssel és j ó cselekedetekkel e r ő s í t s d meg alattvalóid erkölcseit, hogy elnyerd annak j u t a l m á t a mennyekben, akinek nevét és i s m e r e t é t elterjesztetted a földön." ( „ E t ideo, gloriose fili, eam q u a m accepisti divinitus gratiam sollicita m e n t e custodi. C h r i s t i a n a m fidem in populis tibi subditis extendere festina, z e l u m rectitudinis tuae in e o r u m conversione multiplica, idolorum cultus insequere, fanorum aedificia everte, s u b d i t o r u m mores in m a g n a vitae m u n d i t i a exhortando, terrendo, blandiendo, corrigendo, et boni operis exempla m o n s t r a n d o aedifica, ut i l l u m retributorem invenias in coelo, c u j u s n o m e n atque Cog­ nitionen! dilataveris in terra.") Epistolae, X I . 66. ad E d i l b e r t h u m A n g l o r u m regem. P L C D - R O M vol. 77. 1202A-1202B. „...fana i d o l o r u m destrui [...] m i n i m é debeant; sed ipsa quae in eis sunt idola destruantur; aqua Bene­ dicta fiat, in e i s d e m fanis aspergatur, altaria construantur, reliquiae ponantur [...] ut d u m gens ipsa eadem fana s u a non uidet destrui, de corde errorem deponat [...] ad loca quae consueuit, familiarius concurrat. E t quia boues solent in sacrificio d a e m o n u m m u k ö s occidere, debet eis etiam hac de re aliqua sollemnitas i m m u t a r i [...] nec diabolo j a m a n i m a l i a immolent, sed ad l a u d e m D e i in esu suo animalia occidant [...] ut d u m eis aliqua exterius gaudia reseruantur ad interiora gaudia consentire facilius ualeant. N a m duris m e n t i b u s s i m u l o m n i a abscidere impossibile esse n o n d u b i u m est, quia et is, qui s u m m u m l o c u m ascendere nititur, gradibus vei passibus n o n a u t e m saltibus eleuatur." Beda Venerabilis: História ecclesiastica Anglorum,

I . 3 0 , 2 - 3 . Paris, 2 0 0 5 . / S o u r c e s C h r é t i e n n e s 4 8 9 . / 248. o. (A levél szö­

vegét lásd még: G r e g o r i u s I . Epistolae,

X I . 76. ad M e l l i t u m abbatem. P L C D - R O M vol. 77.

1215A-

1 2 1 6 A . ) A h i t t é r í t ő k fegyveres v é d e l m e z é s é t azonban Gergely p á p a m e g e n g e d h e t ő n e k tartja, vö. Epis­ tolae, I . 75. ad G e n n a d i u m p a t r i c i u m et e x a r c h u m per A f r i c a m . P L C D - R O M vol. 77. 0 5 2 9 B - 0 5 3 0 B . „ E o s e n i m qui a religione C h r i s t i a n a discordant, mansuetudine, benignitate, admonendo, suadendo, ad unitatem fidei necesse est congregare, ne quos dulcedo praedicationis et praeventus futuri judicis terror ad c r e d e n d u m invitare poterat, m i n i s et terroribus repellantur." Epistolae, I . 3 5 . ad P e t r u m episcopum Terracinensem. P L C D - R O M vol. 77. 0 4 8 9 B . Megjegyzendő, hogy ezt a levelet ugyan a zsidókkal szem­ beni erőszakos térítéssel kapcsolatban írta, de egészében megvilágítja Gergely missziós koncepcióját. B i ­ zonyos k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t ugyanakkor elfogadhatónak tartja az e r ő s z a k o s a b b m ó d s z e r t , például h a a k e r e s z t é n y hitre t é r t fejedelem kényszeríti alattvalóit a k e r e s z t s é g felvételére. E z esetben ugyanis az elöljárónak való e n g e d e l m e s s é g k ö t e l e s s é g e a m e g h a t á r o z ó . „Az angolokat K r i s z t u s h o z t é r í t e t t e t u d ó s kegyességgel, / Megnyerte a hitnek az új nép seregét." Beda Venerabilis: História ecclesiastica Anglorum,

I I . 10. Paris, 2 0 0 5 . / S o u r c e s C h r é t i e n n e s 4 8 9 . / 284. o.

„Hisque D e i consul factus laetare t r i u m p h i s , / N a m mercedem o p e r u m iam sine fine tenes." Beda Vene­ rabilis: História ecclesiastica Anglorum,

I I . 10. Paris, 2 0 0 5 . / S o u r c e s C h r é t i e n n e s 4 8 9 . / 284. o.

„ I m p l e b a t q u e actu q u i d q u i d sermone docebat." Beda Venerabilis: História ecclesiastica Anglorum,

I I . 10.

Paris, 2 0 0 5 . / S o u r c e s C h r é t i e n n e s 4 8 9 . / 284. o. Nagy Szent Gergely: A lelkipásztor kézikönyve.

F o r d . Sághy M a r i a n n e . Budapest, 2 0 0 4 .

M a r k u s 2004, 128. o. Pintér Gábor: F i d e s et auctoritas. E g y h á z és hatalom az ókor és a k ö z é p k o r h a t á r á n . I n : Credo, 4. 3 0 5 - 3 0 6 .

2006/3-

o.

„ . . . p e t i m u s D o m i n u m Salvatoremque n o s t r u m , qui e m i n e n t i a m vestram pro solatio sanctae reipublicae misericorditer protegat." Epistolae,

I . 75. ad G e n n a d i u m , p a t r i c i u m et e x a r c h u m per A f r i c a m , P L C D -

R O M vol. 77. 0 5 3 0 A - 0 5 3 0 B . „Inter a r m o r u m curas et i n n u m e r a s sollicitudines quas indefesso studio pro C h r i s t i a n a e reipublicae regimine sustinetis..." Epistolae, V I . 65. ad M a u r i c i u m i m p e r a t o r e m , P L C D - R O M vol. 77. 0 8 4 8 D .

5 4

„ . . . q u a t e n u s per C h r i s t i a n u m i m p é r i u m ea quae in C h r i s t o est fides regnet." Epistolae, V I I . 4. ad C y r i a c u m e p i s c o p u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 8 5 8 B .

5 5

„ Q u a e e n i m , s e r e n i s s i m e domine, virtus h u m a n a , quodque carnei robur brachii c o n t r a vestri C h r i s tianissimi c u l m e n imperii irreligiosas praesumeret m a n u s erigere, si studeret Concors sacerdotum m e n s R e d e m p t o r e m s u u m lingua pro vobis, atque, ut oportebat, meritis exorare?" Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 4 D .

5 6

„ . . . u t nobis liceat rectam fidem libere fateri, et c u n c t a quae agenda sunt concorditer i n pace disponere, pro s e r e n i s s i m o r u m d o m i n o r u m vita propria quoque sobole incessanter o r a n d u m est, ut o m n i p o t e n s D e u s e o r u m pedibus barbaras nationes subjiciat, longa eis et felicia t e m p ó r a concedat, q u a t e n u s per C h r i s t i a n u m i m p é r i u m ea quae in C h r i s t o est fides regnet." Epistolae, V I I . 4. ad C y r i a c u m e p i s c o p u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 8 5 8 B .

5 7

5 8

Gergelyre e r ő s e n hatott Pszeudo-Areopagita D é n e s Mennyei hierarchia c í m ű m ű v e . „Ad hoc dispensationis divinae provisio gradus diversos et ordines constituit esse distinctos, ut d u m reverentiam m i n o r e s potioribus exhiberent, et potiores m i n o r i b u s dilectionem impenderent, u n a c o n cordiae fieret ex diversitate contextio, et recte officiorum gereretur administratio s i n g u l o r u m . [...] Q u i a vero c r e a t u r a in u n a eademque aequalitate gubernari vei vivere n o n potest, c o e l e s t i u m m i l i t i a r u m exemplar nos instruit, q u i a d u m sunt angeli, et s u n t archangeli, liquet q u o d n o n s u n t aequales, sed i n potestate et ordine, sicut nostis, differt alter ab altero." Epistolae, V. 54. ad u n i v e r s o s regni C h i l d e b e r t i episcopos, P L C D - R O M vol. 77. 0 7 8 5 C - 0 7 8 6 A .

5 9

„ . . . p a c e m q u e reipublicae ex universalis E c c l e s i a e pace pendere." Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m augus­

6 0

„ Q u a ex re q u i d colligitur, nisi ut hi terrenas causas examinent, qui exteriorum r e r u m sapientiam perce­

tum, P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 4 D . perunt? Q u i a u t e m spiritalibus donis ditati sunt, profecto terrenis n o n debent negotiis i m p l i c a r i , ut d u m n o n coguntur inferiora bona disponere, exercitati valeant bonis s u p e r i o r i b u s deservire." Moralia, X I X . 2 5 , 4 2 . P L C D - R O M vol. 76. 0 1 2 5 C . 6 1

M a r k u s 2004, 132. o.

6 2

„ S a c e r d o t i b u s a u t e m non ex terrena potestate d o m i n u s noster citius indignetur, sed excellenti c o n s i deratione propter e u m cujus servi sunt, eis ita dominetur, ut etiam debitam reverentiam impendat." Epistolae, V. 40. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 7 6 6 B .

6 3

„Ilii ut h u m i l i t e r subjaceant, isti ut temperanter praesint. [...] A d m o n e n d i s u n t subditi [...] ne c u m culpas p r a e p o s i t o r u m considerant, contra eos audaciores fiant, sed sic si qua valde sunt e o r u m prava, apud semetipsos dijudicent, ut tarnen divino timore constricti ferre sub eis j u g u m reverentiae n o n recusent." Regula pastoralis, I I I . 4. P L C D - R O M vol. 77. 0 0 5 4 A - 0 0 5 4 C . (Sághy M a r i a n n e fordítása.)

6 4

„ E g o q u i d e m j u s s i o n i subjectus, e a m d e m legem per diversas t e r r a r u m partes transmitti feci; et q u i a lex ipsa omnipotenti D e o m i n i m é concordat, ecce per suggestionis meae paginam s e r e n i s s i m i s d o m i n i s nuntiavi. U t r o b i q u e ergo quae debui exsolvi, qui et i m p e r á t o r i obedientiam praebui, et pro D e o q u o d s e n s i m i n i m é tacui." Epistolae, I I I . 65. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 6 6 5 A .

6 5

„ . . . n o n jure, sed auctoritate depositum." Epistolae, I I I . 8. ad N a t a l e m a r c h i e p i s c o p u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 6 1 2 A .

6 6

M a r k u s 2 0 0 4 , 132. o.

6 7

„ . . . p r o p t e r n e f a n d u m elationis v o c a b u l u m . . . " Epistolae, V. 18. ad J o a n n e m episcopum, P L C D - R O M vol.

6 8

„ P o s t ejus [Pelagii papae] vero o b i t u m , c u m indignus ego ad E c c l e s i a e r é g i m e n adductus s u m [...]

77. 0 7 3 8 C . non

e q u i d e m scripto, sed nudo sermone curavi." Epistolae, V. 18. ad J o a n n e m e p i s c o p u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 7 3 8 C . 6 9

M a r k u s 2 0 0 4 , 139. o.

7 0

M a r k u s 2 0 0 4 , 139. o.

71

„...pacemque reipublicae ex universalis Ecclesiae pace pendere." Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m augustum,

7 2

„...superbi atque pompatici c u j u s d a m sermonis inventione..." Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m ,

P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 4 D . P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 5 B . 7 3

„et tarnen sacerdotes, qui i n pavimento et cinere flentes jacere debuerunt, vanitatis sibi n o m i n a expetunt, et novis ac profanis vocabulis gloriantur." Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m , P L C D R O M vol. 77. 0 7 4 6 B .

7 4

„ E c c e claves regni coelestis accepit, potestas ei ligandi ac solvendi tribuitur, c u r a ei totius E c c l e s i a e et principatus committitur, et tarnen u n i v e r s a l i s apostolus non vocatur, et vir s a n c t i s s i m u s consacerdos m e u s Joannes vocari universalis episcopus conatur. [...] O t e m p ó r a , o mores!" Epistolae, V. 20. ad M a u ­ r i c i u m a u g u s t u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 6 A . K é s ő b b is úgy e m l é k e z i k m e g J á n o s pátriárkáról, m i n t aki „Isten ellen, az egyház békéje ellen lázadt [...], és bitorolta az egyetemes megjelölést". ( „ J o a n n e m q u o n d a m C o n s t a n t i n o p o l i t a n a e civitatis A n t i s t i t e m contra D e u m , contra p a c e m Ecclesiae, i n o m n i u m despectu et i n j u r i a sacerdotum, modestiae ac m e n s u r a e suae t e r m i n o s excessisse, et illicite i n synodo s u p e r b u m ac pestiferum oecumenici, hoc est universalis sibi vocabulum usurpasse.") Epistolae, I X . 68. ad E u s e b i u m episcopum, P L C D - R O M vol. 77. 1 0 0 4 A - 1 0 0 4 B . J á n o s pátriárkát a k ü l ö n b ö z ő személyekhez írott levelekben egyébként k ö v e t k e z e t e s e n t e s t v é r é n e k , p a p t á r s á n a k nevezi.

7 5

„...nisi nostra vita, qui sacerdotes n o m i n a m u r , et n o n s u m u s , a p r a v i s s i m i s gravaretur operibus?" Epis­ tolae, V. 20. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 5 A .

7 6

„ D o c t o r e s h u m i l i u m , duces superbiae, ovina facie lupinos dentes a b s c o n d i m u s . " Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m augustum, P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 5 B .

7 7

„ P r o p t e r e a sanctitas v e s t r a in suis epistolis n e m i n e m u n q u a m u n i v e r s a l e m nominet, ne sibi debitum detrahat, c u m alteri h o n o r e m offert indebitum." Epistolae, V. 43. ad E u l o g i u m et A n a s t a s i u m episcopos, P L C D - R O M vol. 77. 0 7 7 1 C - 0 7 7 1 D .

7 8

„Si e n i m u n i v e r s a l e m m e p a p á m vestra sanctitas dicit, negat se hoc esse q u o d m e fatetur U n i v e r s u m . " Epistolae, V I I I . 30. ad E u l o g i u m e p i s c o p u m A l e x a n d r i n u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 9 3 3 C . Gergely értel­ m e z é s é b e n az „ e g y e t e m e s " j e l z ő olyan m e g k ü l ö n b ö z t e t é s t jelent, amely mintegy m á s o k legitimitását kérdőjelezi meg: ugyanis h a egy püspök egyetemes lehet, akkor a többi n e m birtokolja a püspöki státus teljességét.

7 9

„ E g o e n i m non verbis quaero prosperari, sed m o r i b u s . [...] M e u s n a m q u e honor est honor universalis E c c l e s i a e . M e u s h o n o r est fratrum m e o r u m solidus vigor." Epistolae, V I I I . 30. ad E u l o g i u m e p i s c o p u m A l e x a n d r i n u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 9 3 3 C . Ö s s z e c s e n g e n e k ezzel a v e z e t ő k n e k szóló

figyelmeztetései:

n e m lehet helytelen eszközökkel jót akarni, mert Isten ítélete szerint ez igazságtalanságnak minősül; i l ­ letve a l á z a t o s s á g u k é r t s z e r e s s é k őket, és ne gőgjükért gyűlöljék, ( „ . . . n e d u m bona res non bene agitur, apud omnipotentem D e u m q u o d j u s t e a nobis quaeritur, de i n j u s t i t i a redarguatur. [...] L a i c i autem nobiles vei vir gloriosus precor pro h u m i l i t a t e te diligant, non pro s u p e r b i a perhorrescant.") Epistolae, I. 36. ad Petrum s u b d i a c o n u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 4 9 1 A - 0 4 9 1 B . 8 0

„ . . . q u a n t u m ad m e attinet, s e r e n i s s i m i s j u s s i o n i b u s obedientiam praebeo. Q u i a vero non c a u s a mea, sed D e i est, et q u i a non solus ego, sed tota turbatur E c c l e s i a [...] p i i s s i m u s D o m i n u s locum secet v u l n e r i s . . . " Epistolae, V. 20. ad M a u r i c i u m a u g u s t u m , P L C D - R O M vol. 77. 0 7 4 5 B .

81

8 2

V ö . J n 10,25. „Sed nos qui, licet i m m e r i t i , s é d e m apostolicam vice Petri apostolorum principis s u s c e p i m u s gubern a n d a m . . . " Epistolae, I I . 48. ad C o l u m b u m episcopum, P L C D - R O M vol. 77. 0 5 8 8 C - 0 5 8 8 D .

8 3

„ . . . a sede apostolica, quae o m n i u m E c c l e s i a r u m caput est, c a u s a haec audienda ac d i r i m e n d a fuerat..." Epistolae, X I I I . 45. ad J o a n n e m defensorem, P L C D - R O M vol. 77. 1 2 9 8 C .

8 4

„ M a n hat m i t R e c h t nicht G r e g o r sondern G e l a s i u s I. den g r ö ß t e n Papst z w i s c h e n L e o d. G r . u n d N i c o ­ laus I . genannt. A b e r fragt m a n n a c h dem g r ö ß t e n christlichen Charakter, so gebührt Gregor unter allen P ä p s t e n die Palme." C a s p a r 1933, 514. o.