A kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesül A kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület lapja
Tartalomjegyzék FIKE-Itthon vagyok!..................................................................................................................................3 Az érem két oldala-elfogadás.....................................................................................................................4 Szeretni, de hogyan?...................................................................................................................4 Does He really love me just as I am?.........................................................................................5 GondolatJelek.............................................................................................................................................7
A kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztyé
Egy perces interjúk az elfogadással kapcsolatban.....................................................................7 Faggatózó..................................................................................................................................................10 PárNa-Maradandó nyomok......................................................................................................10 FIKE sítábor, avagy a csodák helye.........................................................................................12 FIKE farsang............................................................................................................................14 Régi közösség új kezdet:Húszplusz.........................................................................................15 Vasárnapi keresztény versus keresztény mindennapok...........................................................16 A FIKE-Bnad az Égjen a léngon.............................................................................................19 Impulzosok...............................................................................................................................................20 aki rám fogad..........................................................................................................................20 Első találkozásom Istennel......................................................................................................21 Közös pont...............................................................................................................................23 Nézzük együtt..........................................................................................................................24 Jótékonykodni, de hogyan?.....................................................................................................25 Humántudományok és a mindent elsöprő profit.....................................................................26 Amikor pesti bölcsész voltam.................................................................................................27 Pomázi Ifjusági túra................................................................................................................28 Fiók...........................................................................................................................................................31 Rejtvényre fel!..........................................................................................................................................34
2
FIKE − Itthon vagyok!
Ha egy új emberrel találkozok, szeretek vele minél hamarabb megismerkedni. Tudom, nem mindenki van így ezzel, de én legalább egyszer a szemébe nézek az új alaknak, vadászom a mosolyát, próbálom felfedezni a kisugárzását. Utána jönnek a kérdések a tanulmányairól, a munkájáról, ami sokat elárul a illető életéről, érdeklődéséről. Nevem Mikola-Nyiri Emese. Nagyváradon születtem. A kolozsvári Babeş‒Bolyain végeztem még a XX. század végén magyar-német nyelv- és irodalom szakokon. Két év múlva megszületett a lányom, és az új élethez alkalmazkodva kitérőt tettem a piacgazdaság irányába: hét évet dolgoztam a Generali Biztosítónál, most saját biztosítási cégem van. A majdnem tíz évet tartó kitérő alatt emberekkel dolgoztam és dolgozom, így sokakkal épp ezen a kegyetlennek mondott szakterületen találkoztam.
Most pasztorálpszichológiából mesterizem, amit azért is szeretek, mert végre Isten, ember és világ kapcsolatáról nem csak egyedül gondolkodom. Szabadidőmet a lányomnak szentelem, és ha még jut egy kis időmorzsa barátokra és irodalomra, azért külön hálás vagyok. Közben Isten megjelent az életemben (vagyis mindig itt volt, csak nem mertem észrevenni). Így kerültem hozzátok a FIKE közösségébe. Áldás, hogy van egy közösség, ahol jól érezzük magunkat, és közben lelkiekben is fejlődünk. Valahogy én személy szerint még nem érzem benne teljesen itthon magam. Ehhez nekem ti is kellettek! Kell, hogy észrevegyetek, hogy elfogadjatok, hogy több legyünk egymásnak, mint zengő érc és pengő cimbalom. Mikola-Nyiri Emese 3
Az érem két oldala-elfogadás
Szeretni, de hogyan? Tény az, hogy szeretek szeretni. Hiszem azt, hogy Isten engem feltétel nélkül szeret. Ezeknek következtébe igyekszem én is feltétel nélkül szeretni és elfogadni embertársaimat, de sajnos nem mindig megy. Harcolok magammal, mikor ezt a kérdést feszegetem. Nem értem, hogy férhet össze ez a kettőség: ha én tudom és hiszek abban, hogy Isten úgy szeret engem, ahogy vagyok, akkor ez nekem miért nem megy másokkal szemben. Nyilván erre is az emberi természet lenne a válasz. De én nem akarom ennyivel lezárni az ügyet ezért nekifogtam keresni a megoldásokat. Mindannyian mások vagyunk, más előnyökkel és más hátrányokkal. A kulcsa a dolognak az, hogy
próbáld meg a jó tulajdonságaiért értékelni a másik félt és nem a hibáiért elítélni, megvetni. Gondolj arra, hogy te sem vagy tökéletes, mégis sokan szeretnek. Ebből kiindulva aztán az is segít, ha úgy igazán a tükörbe nézel és elfogadod magad, mert ha te magaddal rendben vagy másokkal is rendben leszel. Ezek nem nagy életbölcseletek, csupán olyan dolgok, amiket a mindennapokban sem nehéz megtenni, mégis változásokat hozhatnak az emberekkel való kapcsolataidban. S természetesen az ige ereje mindenek előtt, mert nagyon és jobb bíztatást, és ösztönzést a jóra máshol nem találsz. Nos, te tudsz úgy szeretni, ahogy Ő szeret? Vicsi Judith 4
Does He really love me just as I am?!
For a while I have had an issue with this question. It’s hard to believe that God loves me unconditionally and accepts me just as I am. My flatmate sometimes comes home from church or Bible study group, and she is shining: “I got a message today: God loves me, and I am His child in His hands.” Why can’t I believe this completely when it is told me? I remember I used to always have tears in my eyes when I watched that video of the drama skit of love (Lifehouse Everything) where it visualizes His love for me, for us. Not just knowing, but believing in all ways, this simple fact, that He loves me no matter what - why is it so hard sometimes? Why is it sometimes that I can accept my brothers’ and sisters’ (in
Christ) love easier than my own (heavenly) Father’s love? Do you know the worship song “Amazing Love”? How can a human understand that kind of Love that made such a sacrifice – that a King dies for His people? A few days ago I was going back to a FIKE program for the evening, and while I was getting ready, I looked into the mirror and remembered a line from that Eric Clapton song, “Do I look all right?” Since I was already thinking about this subject, an idea came to my mind: what if God would sing it back to me: “Darling, you are wonderful tonight!” Then, after skipping a few lines comes: “You just don’t realize how much I love you.” And now writing these lines I come to realize how ungrateful I am sometimes and that I cannot see further than my nose. There are so many blessings in my life 5
that I can be grateful for. I wrote it in past tense earlier, but these blessings keep coming. I just have to open the door and let them in. When I became a more conscious Christian I thought my biggest mission was to love people (all people!!!) just as He loves me! It is probably not a surprise to say that I failed. But who am I kidding? I am human! It is not possible to love everybody! No human can do that! We are all unable love everybody, without exception. And then the answer struck me suddenly: my human love it is not enough for everybody. But He can give us faith, right? And wisdom. And love. My own human heart is so little, but when He pours His love into me, that should be enough for everyone. Okay, theoretically. How does this work in practice? Will I be able to put all prejudices, resentments, and
hurts away to accept all people He sends me into my life? Even the gypsy woman who comes to me begging in the morning when I am in rush? The grumpy lady that sits at the information desk and yells at me that I should know the answer to the question I just asked? Well it’s quite a challenge, isn’t it? I see now that my part is to try my best. And now that we celebrate the crucifixion and resurrection of Christ, I pray that I can crucify everything that stops me from believing in His love and loving people like He does. ,,I have been crucified with Christ and I no longer live, but Christ lives in me. The life I now live in the body, I live by faith in the Son of God, who love me and gave himself for me.” (Galatians 2:20)
Gyéresi Blanka-Beáta
6
GondolatJelek - Egy perces interjúk az elfogadással kapcsolatban-
Kérdés: Észreveszed Isten ajándékait életed során, a mindennapokban? „Igen, észreveszem kisebb jelekből, hogy a világ nem rossz. Egy reggeli napsugár, egy mosoly egy ismeretlen embertől mindig erőt ad. Amikor az élet próbatétel elé állít, és azt hiszem, nem tudom megállni a helyem, érzem, hogy Ő ott van és segít szeretete és gondviselése által.” M.E. „Igen, teljes mértékben. Az életem folyamán voltak olyan helyzetek, melyeket nem szerettem és kudarcként éltem meg, és nem értettem mi miért történik. Ám Ő mindig ott volt
mellettem, megsegített, mindent a javamra fordított. Neki köszönhetem a munkámat, a barátaimat és most már tudom, hogy Isten arra az útra vezérelt, melyen lennem kell. Ő mindig ott van velem a reggeli felkelésben, egy mosolyban, az ölelésben, az emberekben.” Bálint Enikő „Igen, észreveszem és hálát is adok. Számomra - úgy érzem Isten a családomat adja legnagyobb ajándékként. Nézve a mai világot, helyzeteket, a legnagyobb áldás, ha az embernek szerető családja van.”
Fábián Beáta
7
Kérdés: Mennyire tudod elfogadni az emberek által rólad alkotott véleményeket? „Ahogy József Attila mondta: saját arcomat csak mások által láthatom meg igazán. Tehát mások nekem a tükör, hogy milyen vagyok, s így is formálódom, hogyha mások felhívják a figyelmemet, hogy mik a hibáim, és hogy min kell változtassak.” Anonim „Az zavar, amikor úgy alkotnak véleményt, hogy csak az aktuális helyzetet látják, és abból indulnak ki, s nem látják az előzményeket; és hogyha előítéletekkel álnak hozzá az én személyemhez.” Anonim
Mit nehéz elfogadnod környezetedben?
a
,, Általában nehéz azokat az embereket elfogadnom, akik valamilyen szempontból,- még magam sem tudom-, nem szimpatikusak. És ez nem egy társadalmi közeget érint, mint évfolyamtársak vagy családtagok, hanem személyfüggő. Igazából most az jut az eszembe, hogy mi azt várjuk el másoktól, hogy úgy viszonyuljanak hozzánk, ahogyan mi is hozzájuk. Ezáltal akkor azokra az emberekre neheztelek és nehezebben fogadom el őket, akik nem megfelelően viselkednek velem. Akik nem így tesznek mindig is könnyebb lesz őket elfogadni, szimpatikusabbak lesznek. Próbálok nem külső alapján ítélni, ami egyre gyakrabban vál előnyömre és pozitívan csalódok emberekben. De őszinte leszek, még mindig sok embert nehezen fogadok el, legyen az a barátom, akivel 8
kissé összevesztem, a tanárom, aki képtelen jóakaratú lenni vagy épp a hajléktalan a buszon.” Anonim ,, Életem folyamán elég gyakran találkoztam az elfogadás kérdésével. Már gyermekkoromtól olyan neveltetésben volt részem, ahol nagy hangsúlyt kapott az elfogadás. Az első, óvodai konfliktusom után hazatérve mesélte el legelőször édesanyám, hogy milyen fontos a mások iránti szeretet, amely elfogadást szül. Majd ezt követően, nem is kellett sok évet várnom egy újabb problémával álltam szemben, mely a legnagyobb bonyodalmat jelentette számomra, ez pedig saját magam elfogadása volt.Ahogy előző alkalommal, ekkor is kaptam jó tanácsokat, szép szavakat és bátorításokat, de számomra mindez, mintha semmit sem jelentett volna. A sok nya-
valygás, vita, hiszti és néhány év eltelte után, a megfelelő pillanatban, mikor már az örökös elégedetlenség miatt, erőtől megfogyatkozva ültem az otthoni ifjúsági csoportban, a Húsvét utáni halfogást követő, Jézus és Péter között folyó beszélgetés magyarázata által megkaptam a gyógyító választ. Bár azóta is többször jelent nehézséget úgy magam elfogadása, mint családtagok, ismerősök tőlem különböző életvitele és értékrendje miatti elfogadása, de ilyenkor eszembe jut Jézus irántam tanúsított szeretete, mely engem is szeretetre és elfogadásra sarkall. Anonim
9
Faggatózó PárNa-Maradandó nyomok-
A modern napokban. többször felmerül az intimitás és szexualitás kérdése és ennek megvilágítása a keresztény szemszögből. A FIKE alkalmainak keretén belül is vannak olyan események, ahol a párkapcsolattal kapcsolatos, sokszor ki nem mondott kérdések kerülnek megbeszélésre, mint a PárNa havi időszakos rendezvényen. Kissé furcsa számomra, hogy e nyílt és modern, és sokat tudó világban, még mindig sokszor előfordul, hogy nem merünk igazán beszélni magunkról érzéseinkről. Persze, hogy ha beszélünk az érzésekről, akkor meg nyílunk és sebezhetővé válunk, de igazán ez által tudunk jobbak és többek lenni, és igen is fejlődni. Persze ott
sem lehet mindig tisztán, fehéren feketén kimondani, hogy ez helyes és szabad és amaz nem, mert mostanság a határok nagyon eltolódtak, az Ó szövetségi időktől, így például a fizikai intimitás egy férfi és nő között is változó, egyénektől változik, mert vannak olyanok, akik egy simogatásban is képesek nagyobb intimitást lelni és megélni, mint egyesek a szexuális aktusban, és ez részben mind az előző tapasztalatoktól is függ. Így nem azt fogom ecsetelni, hogy mi volt megbeszélve, és ki mivel maradt, mert azt úgy sem tudnám, de vázolom azt, hogy én mivel maradtam.Igen, tudom, ez végül is egy keresztény szemeszteres kiadvány, így miként mondhatom azt, hogy Krisztust követő vagyok amikor kívánom a párom illatát, társaságát és a vele való együttlétet. Számomra 10
ez egy egyszerű és mégis kissé bonyolult elvi kérdés, mert amíg az adott személy akire annyira vágyom a párom, és az egész együttlétet úgy élem meg, hogy Isten akaratával, idővel feleségül is akarom venni, akkor úgymond megelőlegezem a házas életet, és igen is a szeretetemet, testileg is kifejezem, (nem szexualitás által, hanem inkább szeretkezés által, ahol az érző és szerető pár a biblikus értelemben is megismerheti egymást.) Valószínű akár beismerjük, akár nem, kevesen mondhatják el azt, hogy a szó teljes értelmében még tiszták maradtak, sőt szerintem a már „én sem” csoportban vagyunk sokan, de ennek ellenére igen is még lehetünk tiszták. Tiszták úgy hogy nem adjuk oda mindenkinek magunkat, hanem megfontoltabban döntünk e kérdésben. Igen, volt egy pár kapcsolatom, de kinek nem
volt, viszont számomra is néha furcsa de igen is nem makulátlannak, de eléggé tisztának érzem magam azért mert eddig mindegyik páromhoz úgy közelítettem, hogy tiszteltem benne a leendő nőt, feleséget, anyát és ezeket figyelembe véve akár a szexualitásunkat másképp élhettük meg. Sokan láttak már életükben pornót, és nem tudom hányan olvastak igazán utána annak, hogy mi is megy végbe együttlétkor, és hogyan is lehet igazán több gyönyört nyújtani a kedvesünknek. Ter-mészetesen ami sok az sok, de azért nem árt ha az ember tud egyet mást az egészről.Nem is folytatom tovább a magyarázatot, de maradjunk annyiban, hogy már várom a következő PárNa alkalmat és annak témáját, és a szervezőkkel együtt minden éredklődőt baráti szeretettel várunk.
11
FIKE sítábor, avagy a csodák helye
A 2015-ös FIKE sítábor bővelkedett a humorban, a jókedvben, a bolondozásban és a csodákban. A legtöbb emberrel az utazás alatt ismerkedtem meg, a többiekkel pedig fenn, magasan a Madarasi Hargitán. A síelés remek volt, bár nem ment mindig zökkenőmentesen, mivel esések is akadtak szerével – néhányunknak ez még álló helyzetben is nagyon jól ment. A síelés, a felvonónál való várakozás és a sípályák tetején való fotózkodás mind arra szolgált, hogy maximálisan kihasználjuk azt a néhány napot, amit ott tölthettünk. A síelést követően naponta a Súgó nevet viselő panzióban gyülekeztünk pihenőre, beszélgetésre. A kilátás pazar, a hangulat vidám, s a Csíki sör az Igazi
volt. A késői lefekvés ellenére egyik reggel néhányan korábban keltünk, hogy a Hargita csúcsáról megnézzük a hajnalhasadást, majd a napfelkeltét…
A látvány bizony magáért beszélt. A hegyoldalról leereszkedve, hócsatára csábított néhányunkat a vastag hóréteg. Az áhítatok tanításainak köszönhetően több és több csodát véltem felfedezni az életemben. Sokan - köztük én is - ezeket a csodákat a szerencsés esésekben, míg mások a kibontakozó barátságokban lelték meg. Vasárnap reggel mindannyian éltünk az úrvacsorai áldással. Ezt követően ki-ki síelni, pihenni, néhányan pedig túrázni indultunk. Ez volt aztán a kihívás, a sokszor nekem csípőig érő hóban haladni egy vízesés fele, s közben azt 12
ecsetelni, hogy merre kell futni, ha jön a medve...
●
●
●
Szüntelen Mindezek mellett a közös játékok, a Maffia, a Tabu, az éjszakai séták, a közös étkezések, a közös éneklések, bolondozások, a vonatozás már csak a ,,hab a tortán” részét képezték a tábornak. Mindezeknek köszönhetően igazán tiszta barátságok kezdtek kialakulni. Ez itt a csodák helye volt, amit ki-ki egyenként és közösen is átélhetett, hiszen a FIKE-ben otthon vagyunk.
Sz. Helga
imádkozzunk! Egy barátnőmért mondok imát, aki nehéz időszakban van, nem látja a kiutat. Az Úr Jézust, kérem, hogy adjon neki bölcsességet és tisztán látást,hogy ne követhessen el végzetes hibát az életében. Emellett édesanyámért szeretnék,aki nemrég jött ki a kórházból és még mindig gyógyszeres kezelés alatt áll. Az ő gyógyulásáért. És a drága jó nagymamámért, aki már fentről néz le rám, az ő hűségéért imádkozom, mellyel az Úrhoz fohászkodott, hogy én is olyan tudjak lenni, mint ő.
●
●
●
13
FIKE farsang
Ahogyan az elmúlt években, az idén is megrendezésre került a FIKE farsang. A fogadtatáskor mindenkit üdvözöltek, majd megmutatták az érkezőknek, hogy hol lehet regisztrálni a játékokra. A regisztrációnál tombolákat is lehetett vásárolni, melyből több száz darab kelt el, így nagy volt az érdeklődés a sorsolás időpontját illetően. A jelmezbe bújt jelenlévők, ismerkedtek s kezdték találgatni, hogy ki kicsoda. Volt, akit hamar lelepleztek, azonban olyannal is találkoztak, aki egy kis fejtörést is okozott. Az est folyamán több játékban is részt lehetett venni, melyek során mindenki megtalálhatta a kedvére való szórakozást. A hangulatot tovább fokozta a jó zene, valamint a sütemények, ropogtatni valók, melyeket nagy előszeretettel fogyasztott mindenki. A sütemények s a ropi fogytával elérkezett az idő a
tombolák kisorsolásához, melynél több mint harminc nyereményt osztottak ki a játékban résztvevők között, s a fődíj egy kétszemélyes mozi belépő volt. Az est fénypontjához közeledvén, mindenki felvonult a „kifutópályán” s bemutatkozott egy-két mondatban. Ezt követően szavazni lehetett arra, aki a legjobban tetszett, majd az est fénypontjaként az eredményhirdetés következett. A 2015-ös FIKE farsangon a női jelmez kategóriában a Túró rudi nyerte el leginkább a jelenlévők tetszését, míg a férfi jelmez kategóriában a New Yorki Olasz családból származó legifjabb maffiózó. Nyereményük továbbá egy-egy két személyre szóló Koffer utalvány volt. Az est nyitótáncát a győztes pár táncolta el, melyet követően egy éjszakába nyúló mulatság vette kezdetét. Dénes Kinga
14
Régi közösség, új kezdet: Húszplusz
A Húszplusz ifi 2006 őszén alakult a Bulgária-telepi Református Gyülekezet 20 évesnél idősebb fiataljaiból. Idővel bekapcsolódtak a város minden tájáról érkező, esetleg máshonnan Kolozsvárra költözött fiatalok is. Ma a Húszplusz közösség olyan húszas és harmincas éveiben járó fiatal felnőttek közössége, akik szeretik őszintén megvitatni a keresztyén hit megélésével kapcsolatos kérdéseiket, a felszínes válaszok mögé nézve igazi válaszokat keresni a Bibliában. A bibliaórák mellett imaórákon, közös étkezéseken, kirándulásokon, szabadidős programokon találkozunk egymással. Idén nagy újításra adtuk a fejünket azzal a céllal, hogy megkönnyítsük a közösségünkbe való bekapcsolódást
más, ilyen jellegű közösségre vágyó fiatalok számára. Februárban a Bulgária-telepről a FIKE-irodába költöztünk a hetente tartott bibliaóránkkal: ezt a helyszínt többen is örömmel üdvözölték, mivel a Központban lévén sokkal könnyebben és gyorsabban megközelíthető a város bármely részéről. Bár egyelőre még barátkozunk az új helyszínnel, jól esik az otthonos, barátságos hangulatú, kanapés-teázós terembe érkezni hétfő esténként. Igyekszünk nem a falra festett órán követni az időt, amúgy is nagy a kísértése annak, hogy a minket érintő témák mentén jócskán belefeledkezzünk a beszélgetésbe. :-) Bibliaóráinkon szintén február óta a Zsidókhoz írt levél tanulmányozásába kezdtünk. Bár „kemény diónak” bizonyul ez az újszövetségi könyv, az eddig meghívott lelkészek mindegyike építő, egy mai fiatal felnőtt keresztyén számára 15
aktuális kérdéseket boncolgató igei bevezetőt tartott. A FIKE irodába költözésünk óta nagyobb létszámban vagyunk jelen a bibliaórákon, amit pozitív változásként nyugtázunk. Továbbra is várjuk az új, 20+-as és 30+-as, egyetemista és főleg az egyetemista korosztályból kinőtt érdeklődőket. Visky Júlia Vasárnapi keresztyénség versus keresztyén mindennapok
Többször is szembesültem már azzal a kifejezéssel, vagy talán megbélyegzéssel, hogy „vasárnapi keresztyének”. Sok ideig gondolkoztam azon, hogy mit is jelenthet, sőt még a Google barátomat is segítségül hívtam. Közben azzal szembesültem, hogy az én életemben is voltak már keresztyén vasárnapok, amelyek igazából tényleg csak vasárnapok, na jó, még egy-egy
ifjúsági bibliaórával fűszerezve, keresztyén hétvégék. Eljött viszont egy olyan időszak az életemben, amikor rájöttem, hogy ez így nincs rendjén, mi az, hogy két napig megélem a keresztyénségemet, a hét többi napján viszont nem. Hála Istennek most már ilyen értelemben úgymond sínen vagyok, bár nem könnyű megélni a keresztyénséget a mindennapokban, de igyekszem. Ezekről a keresztyén mindennapokról szólt az idei Egyetemi Gyülekezetek Tavaszi talalálkozójának számos programja is, amit a debreceni egyetemi gyülekezet szervezett meg, és amelyen a FIKE tizennégy fiatalja volt jelen. Erről a találkozóról azt kell tudni, hogy már több évtizedes múlttal rendelkezik, s a debreceni gyülekezet hét év után újra otthont adott ennek a rendkívüli hitmélyítő alkalomnak, amelynek egyik fő célja az, hogy a kárpát16
medencei keresztyén fiatalok találkozzanak és ismerkedjenek. A találkozón 13 egyetemi gyülekezet mintegy 200 fiatalja tölthette együtt a hétvégét, ahol arról hallott, hogyan érdemes megélnie a keresztyénséget, de nem csak azon vagy más hétvégén, hanem a szürke hétköznapokban is. Első este a regisztráció és vacsora után egy különleges áhítaton, vettünk részt, majd dr. Hodossy-Takács Előd tanár úr, a debreceni Református Hittudományi Egyetem docense tartotta meg első előadását, a nap vége fele pedig már arra is lehetőségünk volt, hogy az asztaloknál ülőkkel ismerkedjünk. Szombaton is tovább boncolgattuk a tanár úrral a mindennapi keresztyénséget bibliai példákon keresztül és azt is elmondta, hogy a mindennapi
keresztyénség nem egy vasárnapi program és ennek a fajta keresztyénségnek nehézségei és feladatai is vannak. Az előadások után asztali beszélgetésre, kiscsoportos reflexióra került sor, ebéd után pedig szabad program volt, ezt követően pedig érdekesebbnél érdekesebb szemináriumokra ülhettünk be, amelyeket az egyetemi lelkészek tartottak. A szemináriumot a megszokott esti áhítat követte, azután a testi táplálék elfogyasztására is sor került, végül pedig választhattunk imaséta, dicsőítés, beugró vagy beszélgetés közül. Tartalmas napot zártunk szombaton este, és azt sajnáltuk, hogy hamarosan véget fog érni. Vasárnap egy kerekasztal beszélgetésen vettünk részt, ahol egy orvos, egy vállalkozó és 17
egy tanárnő beszámolt arról, hogy hogyan van jelen a munkájukban a hit, végül pedig zárszó előtt úrvacsorás istentiszteleten vettünk részt, amikor Istennek hálát adhattunk ily módon is e csodálatos alkalomért. A zárszóban elmondta Püski Dániel helyi egyetemi lelkész, hogy a 2016-os évi találkozót Kolozsváron lesz. Mindenki nagyon örült és türelmetlenül várjuk már, hogy mi adhassunk otthon jövőben ennek az igen jelentős és hasznos találkozónak. Végül pedig arra búzdítanék mindenkit, hogy merjen szembenézni a nehézségekkel és vállalja fel a mindennapi keresztyénséget, mert megéri! Farkas Orsolya
●
●
●
Szüntelen imádkozzunk! Családért Barátainkért A rossz sorsra jutottakért Az eltévelyedettekért Gyászolókért Megbocsátásért Szegényekért Betegekért Hajléktalanokért Megbocsátásért Erőért Egyetemistákért Céltudatosságért
●
●
●
18
A FIKE-Band az Égjen a lángon
Az Égjen a láng keresztény zenefesztivál, amelyet idén hatodik alkalommal szerveztek meg Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota Nagytermében, Sütő Alpár irányításával, nagyszerű alkalom és lehetőség a dicsőítésre. A több felekezetű zenekar és közönség változatos zenei műfajok által fejezte ki (a rocktól a reggae-ig) a zene illetve az Isten iránti szeretetét. Hála Bernády Györgynek, a Kultúrpalota megtervezőjének, január 10 és 11-én több száz keresztény fiatal és idős egyaránt vehetett részt az eseményen. Mindannyiunkat meglepett, hogy a FIKE-Band néven is említett csapatunkkal együtt, részt vehetünk az eseményen. Nagy álmunk volt, hogy egy ilyen nagyméretű keresztény
fesztiválon felléphessünk. Persze mindezt kemény és áldozatos munka előzte meg (énekés hangszerpróbák), időközben a csapatunk is összekovácsolódott. Ez a fesztivál számunkra tartalmas és ugyanakkor hasznos is volt, egyrészt mert betekintést nyertünk a dicsőítő zenekarok szférájába, másrészt mert a FIKE-Band egyes tagjait hazai szálak kötik Marosvásárhelyhez. A zenecsapatunk véleménye szerint ez egy olyan alkalom volt, ahol a zenén keresztül szólalt meg belőlünk mindaz, amit hordozunk magunkkal nap mint nap. Hálatelt szívvel gondolunk azokra a kellemes pillanatokra, amik alátámasztották azt, hogy tovább kell folytatnunk a zenélést. A FIKE-Band
Im 19
Impulzosok aki rám fogad
1. Elfogadás. Körülnézek, magamba nézek, mélyen időben és térben, és keresem ennek a szónak a helyét. Figyelem, ahogy elém hoz egy-két rég nem látott arcot, ahogy megülepszik, ahogy eszembe juttatja azokat, akik életem során szeretettel és elfogadással viszonyultak hozzám. És azokat is, akiket én fogadtam el. Érzem, hogy hálás lehetek. Élni tudok abból, hogy sokan voltak, akik szeretni mertek, és voltak bőven olyanok, nem akartak átgázolni rajtam; nem akartak embert faragni belőlem; nem mondták és nem éreztették velem azt, hogy ők minden kérdésemre tudják a választ, s minden problémámra a megoldást. Elfogadtak. Közel engedtek magukhoz. Nem megtűrtként, hanem mint akit felvállalnak.
És voltak, akiket így könnyű volt visszaölelni.
2. Aztán persze nem csak ennyi. Mert ugye nem minden szín rózsaszín. Mert voltak olyanok is persze, akik nem tudtak engem keresztbe lenyelni, akik puszta lényemtől hidegrázást kaptak, akik arcukra pakolták az undort, akik ahol csak lehetett éreztették azt, hogy nem vagyok méltó arra, hogy egy térben szívjam velük a levegőt, vagy, hogy saruikat megoldjam. Persze én sem tudok mindenkit magamhoz ölelni. Arcaikat elém tolja az idő. 3. És ha minden felejthető is lenne, ott vagyok önnön magamnak. Néha jól kijövünk egymással. Van ott pacsi, vállveregetés, bók, elismerés, minden, amit csak akarsz. Máskor 20
meg… hát… bajom van. És piszokul nehéz úgy együtt élni valakivel, akit nem tudok és nem is áll szándékomban elfogadni. Neked könnyű. Ha nem bírod a burám továbbállsz. Én együtt kell éljek azzal, akit te kiállhatatlannak, undoknak, és mindennek elmondasz. Szokom ezt a társbérletet.
4. „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…”ffJnkk3,16 Ő, aki felvállal és bevállal. Ő, aki ad, hogy legyen miből adnom. Ő, aki szeretetével mások, s magam elfogadására tanít. Ő, aki visszaadott engem magamnak. Ő, aki által mondhatom, hogy vagyok. Ő, aki által észrevehetem embertársaim krisztusi arcvonásait. Dávid István
Első találkozásom Istennel
Hm... Nem tudnám pontosan megmondani, mikor volt. Gyermekkorom óta úgy neveltek, hogy imádkozzak, templomba járjak, olvassam az Igét. Sokszor kértem Istent, hogy segítsen ebben-abban, jól elvoltunk – de csak felületesen. Aztán jött az életembe néhány dolog, amit elhibáztam, és évekig nem tudtam magamnak megbocsájtani, noha Ő már rég megbocsájtott. De nem hittem el... Aztán, ahogy Kolozsvárra kerültem, úgy terveztem, hogy kihasználom az adódó lehetőségeket, persze határok között, és minden időmet a tapasztalatszerzésre, a tanulásra és a munkára fordítottam. Tudtam, nincs így jól, éreztem a hiányt, de nem tudtam, mi az.
21
Bekapcsolódtam a FIKE tevékenységeibe is, nagyon jól éreztem (érzem) magamat, láttam itt is, a tanulásra való lehetőségeget. Majd alkalomalkalom után következett, s éreztem, hogy változik valami... Sok ideig nem értettem, mi van, állandó kérdések forgatagában hányódtam: Mit keresek én itt!? Nem más helyen kéne lennem!? Nagyobb dolgokat tenni!? Nem tartozom ide! Én rosszabb vagyok... És az Isten, mint mindig, ebben az időszakban is ott volt, megmutatta, hogy igenis itt kell lennem, helyem van itt. Szembenéztem életem legnagyobb kérdéseivel: hogyan legyek türelmes, mit jelent bölcsnek lenni, mit jelent másokért is tenni. Rájöttem, hogy nem szabad mindig a magam céljait néznem, a cél mellett épp oly fontos az út, melyet sokszor közösen járunk; hogy az Úr nekem a legjobbat adja, még ha
nem is akkor, amikor én elgondoltam. Ő tudja, mikor van a legjobb pillanat, addig csak türelmesen, ám nem egy helyben toporogva, hanem élvezve az életet, a mindennapokat, hogy van egészségem, családom, barátaim, közösségem, hogy Ő ott van velem. És igen, vannak napok, mikor padlóra kerülök, nem érzem, hogy ott lenne és bármit is kérhetnék tőle (de mindig ott van és kiált, csak nem veszem észre). Ő bármiből ki tud hozni engem, megbocsájt, erőt ad a továbblépéshez, csak hittel kell kérnem. Jézus értem van. km
\\ 22
Közös Pont! Le kell bontanunk a falakat, melyek sokszor túl hangsúlyosan vannak jelen köztünk, és nem vesszük észre, hogy egy értéket képviselünk. Fontosabbak a közös pontok, az együttműködés, a közösség, hogy együtt legyünk, ismerjük egymást, és hogy hálát adjunk. Ebből az elgondolásból indult az ötlet, hogy legyenek ökumenikus alkalmak Kolozsváron az egyetemistáknak. Immáron két alkalmon vehettem részt, az elsőt a KEL-esek, míg a másodikat a FIKE szervezte. Mindkét alkalom remekül sikerült, jól éreztem magam. A Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) fiataljai szent misével várak, ami jó alkalom volt az elcsendesedésre, dicsőítésre, majd beszélgetésre, ismerkedésre is sor került. A FIKE dicsőítő estet szervezett, ahol a hangsúlyt az énekekre fektettük. Négy fele-
kezet (katolikus, unitárius, evangélikus, református) vett részt az alkalmon. Közös énekléssel indult az alkalom, majd minden gyülekezet tanított egy számára kedves éneket a többieknek. Aztán kiscsoportos beszélgetések váltották fel az éneklést, ahol a dicsőítés milyenségéről, fontosságáról, a kortárs zene és a Biblia viszonyáról elmélkedtünk. Sok vélemény megfogalmazódott, ám következtetésként arra jutottunk, hogy ki-ki a maga módján dicsőítheti az Urat, Jézust énekelve, munkájával, segítségével ugyanolyan jó és fontos, ha szívből teszi. Itt is alkalom adódott az ismerkedésre, beszélgetésre a következő közös alkalom megbeszélésére, amely bizonyára következik is. km
23
Nézzük együtt!
Január 19-én a FIKE Nézzük együtt! programjának keretén belül Visky András és Robert Woodruff projektjét nézhettük meg a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A Caravaggio Terminal c. előadást követően A visszautasított halhatatlanság botránya c. színházfórumra került sor, ahol Visky András, a darab szerzője beszélgetett Kocziszky Éva filozófiatörténésszel, Berszán István irodalomtudóssal, valamint Láng Zsolt íróval. Ez a darab nem egy történet, sokkal inkább egy portré. Egy portré, amit maga Cavaraggio fest önmagáról, vágyva az önmegismerésre, az elfogadásra, de semmiképp nem az elismerésre. Képei csodák, melyekben önmagát őszintén, gátlások nélkül kínálja fel, s annak ellenére, hogy élete során nehéz-
ségekbe ütközik, kitartó marad. Talán ez a ,,meztelen” őszinteség az, ami a darabban is szemmel látható. A látottakon kívül pedig Bodoki-Halmen Kata, a darab sound designere biztosítja az előadás alatt a megfelelő hangzást. Az előadást követő beszélgetésen rengetek érdekes meglátás hangzott el a darabbal és a szín-házzal kapcsolatban. Láng Zsolt úgy fogalmazott, hogy néha nem a színpadon történik meg a csoda, hanem bennünk. A darabban végül rájövünk, hogy a halál az élet vissza-tükröződése, melyen keresztül másodpercek alatt fut le előttünk a megélt percek csodá-ja, és hála van szívünkben, hogy az utolsó csöppnyi percig még a levegőbe szippanthatunk. Vajon létezik a feltámadás? Vége, és elvégeztetett. Az emberi interakciókat én leegyszerűsítve csak úgy mondanám: üzenethagyás. Az üzenethagyás 24
két legfontosabb eleme: az üzenet és az üzenethagyó, s több nem is kell. Bármilyen üzenet, amit érdemes továbbadni, azt tovább is adjuk, de nem feltétlenül szavakkal. Azok az üzenetek, amelyek továbbadásra érdemesek, benne vannak gesztusainkban, mozdulataink-ban, pillantásainkban, s olykor talán nem is szükségesek a szavak. Erdődi Boglárka
Jótékonykodni, de hogyan?
Miért is annyira fontos kérdés ez, hisz sokszor olvashatjuk a napi hírek között, hogy kik, hol s kinek adományoztak egy nagyobb összeget. Azonban ez sajnos sokszor nem tartós folyamat, de mindenképp ez is értékelendő. Ha az átlagember meghallja azt a szót, hogy jótékonyság, akkor rögtön a pénzre gondol s az első reakciója az,
hogy NEM. Ilyen-kor merül feledésbe, az hogy a jótékonyságnak számtalan formája van például: az elmúlt karácsonyi előkészületek során, valakinek egy ötlete támadt a felől, hogy ételcsomagot osztogassanak Kolozsvárnak a különböző pontjain. Az ételcsomagok olyan ételeket tartalmaztak, amelyek megtalálhatók a háztartásban s így nem jelentett plusz költséget az adott személy vagy család számára. Ezért mi FIKE-sek is egy sajátos formát alakítottunk ki annak érdekében, hogy egy jótékonysági rendezvény keretein belül szendvicseket osztogassunk a hajléktalanoknak, rászorulóknak. Jó volt látni az arcukon, azt az örömöt, azt a boldogságot, hogy mennyire jól esik nekik ez a törődés. Ezért kérem a jóistent, hogy sokunk szívébe ültesse el ezt a gondolatot. Dénes Kinga 25
A humántudományok, és a mindent elsöprő profit
Március 31-én este fórumbeszélgetésre került sor a klubban. Úgy gondoltuk, hogy érdemes túltekinteni egy picit a teológiai kérdések határán, megvizsgálni, hogy mit is jelent keresztényként ránézni az összefüggésekre. Olyan összefüggésekre, amelyek meghatározzák a világot és életünket. A humántudományok mindenképp fontos részét képezik az életünknek. Pontosabban fogalmazva: mindaz, amivel a humántudományok foglalkoznak, teszik mindennapjainkat emberi létezéssé.
igazán lényegesek a jövőnkkel kapcsolatban. Hova vezet minket az anyagias rendszerünk? Merre tart az emberiség, amikor a profitot teszi meg istenének? Miért ítéljük meg a humántudományokat kevésbé fontosnak – értjük ezalatt a vallástudományokat is? Mindezeket a kérdéseket fölvetettük együtt, és beszélgettünk róluk. Megosztottuk véleményeinket, azzal a reménnyel, hogy egymást meghallgatva többel mehettünk haza. Így megérthettünk valamivel többet a világból és annak működéséből. Azt a rendszert, amelyet mi építünk magunknak. Enyedi László
A kapitalista világunk nagymértékben meghatározza egész életfilozófiánkat. A haszon mindenekelőtt fontosabb, mint az emberek jóléte. Mint a mi jólétünk. Azon kérdéseket próbáltuk körbejárni, amelyek 26
Amikor pesti bölcsész voltam
Magyar-angol szakosként, miután befejeztem alapképzésem első évét a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, jelentkeztem Erasmus ösztöndíjra. Az elbírálás pozitív eredménnyel végződött. Választhattam volna, hogy megyek Franciaországba, vagy Finnországba, de inkább az anyaországot részesítettem előnyben, mert igencsak szeretem. A legelismertebb egyetem Magyarországon az ELTE, mégis én úgy döntöttem, hogy inkább a Károli Gáspár Református Egyetemet választom. Tettem ezt egyszerűen azért, mert kíváncsi voltam, hogy milyen az, amikor a felsőoktatási intézmény egyházi kézben van. Szerettem ott lenni. Szerettem ott tanulni. Világot látott, profi tanárok előadásait volt szerencsém látogatni. Kellemes csaló-
dásként ért, hogy a tanár-diák viszony igencsak tisztelettudó alapokon nyugszik. A csoporttársak is mind barátságosak és segítőkészek voltak. Ugyanígy a Budapesti élet és nyüzsgés is közel áll hozzám. Mindig történik valami, amiért érdemes kimenni otthonról: politika, kultúra, szórakozás. Mindig is szerettem zsebre dugott kézzel sétálni a fővárosban és nézelődni. Egy valami hiányzott: az itthoni barátok és a közösség. Amikor elmentem, nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni. Természetesen tettem szert barátokra ott is, de azok nem egészen olyan típusú barátságok voltak. Egy fél év nem sok idő. Ezenkívül annyi tennivaló volt mindig, hogy el sem tudtam volna járni az egyetemista gyülekezetbe. Hiányzott a Kolozsvári FIKE, az emberek, akikkel mindig lehet beszélgetni, nevetni meg szórakozni. kjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjEnyedi László 27
Pomázi ifjúsági túra
Milyen lehet egy BSZ (Biblia Szövetség) túra? – gondolkoztam el az autóban ülve Erdélyből Partium felé haladva, az intenzív havazással megáldott Királyhágó hegyeiben.
Nos, számomra mozgalmas és változatos, de mindenekelőtt barátságos volt, bizonyos nézőpontból nézve úgy is lehet fogalmazni, hogy felfelé meleg volt, lefelé hideg. Vagy: felfelé kapaszkodós, lefelé elcsúszós. Nem akarom ennyire lesarkítani a dolgot, nézzük meg kicsit bővebben! Egy - még javában téli szombaton - ifjúsági túrát szervezett a Biblia Szövetség, amelyre újoncként érkeztünk ketten, de nem mi voltunk egyedül jövevények a társaságban. Napsütés
volt és közepesen hideg szél fújt február 7-én reggel a Műegyetem rakparton, ahol átszálltam abba a kocsiba, amely a pomázi HÉV-állomásig vitt. Kis várakozás után több mint harminc fiatal között találtam magam, akik mosolyogva néztek a fényképező objektívébe, és velünk együtt alig várták már, hogy megmozgassák a tagjaikat ebben a mozgásszegény, vizsgákkal és munkával teljes téli időszakban. Lássuk be, valahol minden tél lelket próbáló, de a szebb téli napokat hasonló eseményekkel könnyedebbé és elviselhetőbbé tudjuk tenni. Fiatal, lelkes egyetemi hallgatók, valamint többnyire budapesti kisebb-nagyobb cégek pályakezdőinek társaságában ballagtunk felfelé Pomáz lankás utcáin, elhagyva régi templomokat, lovardát, meg század eleji tornácokat. Egy-két szendvics a kézben, szalvétát zsebbe gyűjtögettük, mert szemetest szinte alig láttunk. A terep akkor vált 28
érdekessé, amikor a hegy lábát elhagyva az erdőbe értünk, ahol havas, sáros talajon egyensúlyoztunk, de még mindig jó hangulatban. Néhol befagyott patak jege szilánkosra törve, néhol kristálytisztán csordogálva keresztezte kiméletlenül utunkat az egyre meredekebb ösvényen. Igazából elég vidám túra volt, összeszokott a társaság, hamar felértünk, és jól ki is melegedtünk. Fent a lelkesebbek még hógolyóztak, jégen csúszkáltak, élvezték a havat, az évszak előnyeit, a jó beszélgetéseket és a kilátást, ami csak fenntről élvezhető így. Utána forró csoki, kávé, tea, meg nyugodtabb ismerkedés kezdődött a menedékházban, ahol kedves, melegszívű kiszolgálásban volt részünk. Természetesen áhítatra is sor került, amit a szabadban tartottunk Kristóf vezetésével, és amelynek témája Krisztus, mint a jó pásztor volt. Ezután rövid
csoportos játékokat játszottunk a továbbindulás előtt. Utunk végállomása a szentendrei HÉV volt, amire a macerás jegyvétel után végül mindannyiunknak sikerült felszállnia. A régi, szerb kereskedőváros felé tartva, lejtmenetben páran olykor elcsúsztunk, de ez is inkább a hangulatot oldotta, komoly baja nem esett senkinek, a szendvicsek és almák párnaként fogták fel a kisebb ütéseket a hátizsákjainkban. A túra jó volt. Tényleg! Az utazás segíti az élmények befogadását, a lelki felfrissülést, meg a traumák, fájdalmak feldolgozását is – állt egy napilap utazással kapcsolatos gyűjtőmunkán alapuló cikkében.
29
Közösségben tenni ezt ennél sokkal több, és némileg más is. Sokan azért mennek gyalogtúrára társasággal, mert azt gondolják, hogy olyan beszélgetéseket, olyan felismeréseket ritkán tapasztalhatunk, mint egy hosszú társasági túrán. Ez a BSz-túrán is igaz volt, és itt az oda-vissza útra is gondolok, nem csak magára a túrára. Az áhítat biztosította, hogy mondanivalója is legyen a túrának a földrajzi cél mellett. Tehát a lényeg a lelki táplálék volt, ahogy mindig is az. Mindig erre gondoljunk legelőször! Köszönjük az élményt és a kedvességet!
●
●
●
Szüntelen imádkozzunk! Belső harmóniáért Szolgálatért Magányosokért Árvákért Testi, lelki szenvedőkért A közösségekért Türelemért Egészségért Hálaadás a szülőkért Azokért, akik kezdenek eltávolodni Istentől A megtört életekért Családi meghittségért
●
●
●
Demjén Ádám 30
Fiók
A HIT Az élet gondjai sokszor nagyra nőnek. Ma te, holnap én hordozom. De sose feledd el, Isten szeme néz rád szeretettel ,túl a gondokon. Nyomorúságra születik az ember, a próbák útja ez a földi út. De él az Isten, és nem hagy magunkra, a küzdésben segítő kezet nyújt. Fáradt lehetsz és lankatag sokszor, de elhagyott nem lehetsz soha! Csak az szánni való,a kinek nincsen hite, nincsen bizodalma,nincsen Krisztusa. Csak ott van félelem, ahol nem él a hit, s az emberi erő kevésnek bizonyul. De boldog az, kinek a próbákban bizodalma egyedül az Úr. Lehetséges minden a hívőnek! Nagyobb ígéretet ember nem kapott. Ez megoldott múltat, megoldja a jelent, és megoldja mindig a holnapot. UI: NEKED!
31
A cetli Öt percen át méregette karikás szemét és borostás arcát a tükörben. Közben beteg apja intő szavai csengtek a fülében, melyeket utolsó találkozásukkor intézett hozzá. Nem ismert magára, habár a tükör tiszta képet mutatott. Még néhány percig merengett a semmibe, majd erőtt vett magán, s visszament a szobába. Lassan és csendesen mozgott. Még mindig nem talált vissza a valóságba. Zavarodottan kezdte kutatni szétszórt ruháit a padlón. Először a pólóját találta meg, majd a nadrágja is előkerült az ágy alól. Óvatosan felöltözött, nehogy ezzel is zajt csapjon. Leült a földre és elmerült gondolataiba. Próbálta kideríteni, hogy pontosan mi is történt az éjszaka. Nehezére esett emlékezni, talán csak mert túl fájdalmas lett volna, ha bevallja saját magának. Szédült, kavargott a feje és a gyomra is. Szinte kiáltott a csend a szobában. Nem bírt saját gondolataival egyedül maradni. Kiment az erkélyre, remélve, hogy a város zaja majd elnyomja az elméjében duló vihart. Némán figyelte a lassan felébredő várost. Nem is gondolta, hogy már ilyen korai órában megtelik élettel. Csodálattal nézte, ahogy a Nap kiemelkedik a magas tömbházak mögül, s ahogy a város fényei lassan kialszanak. Figyelte az utcán járó embereket és azon töprengett, vajon ki merre tart. Még egy ideig nézelődött. Egy mentő szirénája zavarta meg töprengésében. Aztán eszébe jutott, hogy ideje lenne menni.Óvatosan becsukta az erkélyajtót, s szétnézett a szobában. Igyekezett összeszedni a dolgait. Már mindent megtalált, de úgy érezte, valami hiányzik, még nem mehet el. Az ágyra pillantott, és akkor eszébe jutott. Kutakodni kezdett, hátha talál egy papírt és valami íróeszközt. A papírral és egy tompa hegyű fekete ceruzával leült az asztalhoz és írni kezdett. Nehezére esett összeszedni gondolatait, de végül nekifogott. Jónehányszor átírta és kihúzta, míg végül az egész egy nagy folt lett. Keresett egy új lapot, amire aztán csak két szót írt és a párnára tette. Felhúzta a cipőjét, felvette a kabátját és az ajtóhoz osont. Még utoljára visszanézett az alvó idegen nőre, aztán becsukta maga mögött az ajtót és elment. 32
Görcsölünk és ragaszkodunk. Görcsölünk és ragaszkodunk, Ragaszkodunk és lemaradunk, Ragaszkodunk mindig máshoz, Ragaszkodunk az elmúláshoz. Görcsölünk, hogy milyen az élet, Haragszunk, hogy a másé, jobb lett, Nem látjuk, hogy mindenkinek mást rejteget, Így kimarad a lényeg, a szeretet. Tanulunk és dolgozunk, Dolgozunk és tanulunk, Filmet nézünk, bulizunk, És lassan életünkből kimaradunk. Görcsösen küzdünk, hogy valakik legyünk, Bizonyítani akarjuk, hogy szerethetők vagyunk, Nem látjuk, hogy az érték mi vagyunk Magunk Sok mindenre képesek vagyunk, ha Akarunk. Törekedjünk mindig jobbra, Figyeljünk óda a másikra, Így születik bennünk szikra, Ami életünket beindítja.
33
If I If I knew what you feel and want, I would pray for that magic wand.
If I would touch your gentle skin, My smile would be, big as a pumpkin.
If I knew, what’s in your inside, I would struggle to be your pride.
If I’d see you smiling face, With all that love and grace, All I’d wish is your embrace.
If I’d feel your love beside me, I would flourish all inside me.
If you’d let me close to you, I’d be the one to protect you, To protect and to love you.
If I‘d feel your touch upon me, I would shiver like a palm tree. If I’d get to kiss you darling, I would feel the love surrounding.
Rejtvényre fel! D
É
Ö
C
N
T
S
D
K
I
G
I
M
R
I
É
É
R
T
R
O
P
C
N
T
T
A
L
A
K
N
U
M
S
V
S
I
É
Z
E
D
T
A
T
Ő
E
Á
S
Z
K
V
Í
V
L
E
Í
D
Z
E
T
I
H
T
A
Á
S
T
Ő
O
Ú
S
Z
Ú
R
S
N
E
É
R
T
E
Z
Í
N
E
E
G
R
S
E
L
F
O
G
A
D
Á
S
Ü
L
É
Á
Ő
T
A
P
A
S
C
T
S
T
V
T
Ü
R
E
L
E
M
!
Sziasztok! Újabb unaloműző, megpróbáló szókereső! Ha a következő szavakat megtalálod a betűhalmazban, akkor a megmaradt betűkből Isten egyik fontos üzenetét olvashatod ki. A megfejtésed küldd a
[email protected] e-mail címre május 28- ig. A beküldők értékes ajándékban részesülnek. És akkor rejtvényre
GONDVISELÉS, VÁLTOZÁS, ELFOGADÁS, ÚT, LÁNG, ERŐ, HIT, DICSŐÍTÉS, PORTRÉ, TÜRELEM, ÉRTÉK, ÜRES, MUNKA, CÉL, CSAPAT
34
Összedolgoztak: P Dénes Kinga Gáll Meli Kispál Melinda Vicsi Judith Zsebe Enikő Zsigmond Júlia Közreműködtek: Bódi Rozália, Dávid István, Demjén Ádám, Enyedi László, Erdődi Boglárka, FIKE-Band, Farkas Orsolya, Gyéresi BlankaBeáta, km, Mikola-Nyiri Emese, Sz. Helga, Visky Júlia Lelkigondozóink és elérhetőségeik
Dávid István 0752170029
Kaiser Kinga 0755564862
Vitus Bulbuk- Emese 0745841031
Plesek Zoltán 0740331381
[email protected]
[email protected]
[email protected]
[email protected]
Márton Előd 0742465689
[email protected]
Szabó Tünde 0752327144
[email protected]
Vitus- Bulbuk István 0740941337
[email protected]
35
Az elfogadás egyszerű, mégis alapvető bölcsesség. Sokkal hatékonyabb, mint ellenszegülni az élet áramlásának. A Most az egyetlen ahol igazán megtapasztalhatod az élet áramlását, az elfogadás tehát a jelen pillanatra vonatkozik: feltételek és fenntartások nélkül. Ekkor minden belső ellenállásról le kell mondanod. Az elfogadás nem gyengeség. Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben. Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem cselekszel, nem kezdeményezel változásokat, és nem próbálsz meg célokat elérni. Az elfogadásban mégis egészen másfajta áramlatok motiválják a cselekvést. Ebben az állapotban kristálytisztán látod, hogy mit kell tenned, és egyszerre csak egy dolgot csinálsz, egy dologra összpontosítasz. Az elfogadással spirituális energia érkezik világunkba. Ha hirtelen fényt, világosságot és mély békét érzel, a félreérthetetlen jele lesz annak, hogy igazán elfogadóvá váltál. Ezek után már ellenállás nélkül, kegyelemben és fényben fogsz élni, minden küzdelemtől mentesen. Ha elfogadod, ami van, és teljesen jelenlévővé válsz, a múlt minden ereje megszűnik. Nem lesz rá szükséged többé. A jelenlét a kulcs. A Most a kulcs. 36 Eckhart Tolle
