A KÖNYVTÁR PALOTÁT KAP

A második fénykor árnyékokkal

279

A KÖNYVTÁR PALOTÁT KAP Az 19261929 közötti fellendülés lehetõvé tette a könyvtár szempontjából legfontosabb alapkérdések felvetését, mindenek elõtt a központi könyvtár elhelyezésének ügyét. A könyvtár hallatlan szerencséjére az épület problémájának megoldására ebben a ked vezõ periódusban kerestek és találtak megoldást, és tették meg az elsõ, elkötelezõ lépéseket. A Wenckheim-palota története A könyvtár jövendõ otthonául 1927-ben még csak reménybeli otthonául szolgáló épület meghatározó szerepet játszott a könyvtár sorsának és jellegének alakulásában, ez indokolja, hogy leírásával bõvebben foglalkozzunk. 3 A Belsõ-Józsefváros korábban külvárosiasan szegényes képe a 19. század közepétõl alaposan megváltozott. Itt emelkedett fel a Nemzeti Múzeum impozáns épülettömbje, (a századfordulóig ebben ülésezett a felsõház), a Sándor utcában 1867-ben felépült az ideiglenes képviselõház, s a század második felében ezt a negyedet választották felépí tendõ palotájuk színhelyéül a legnevesebb arisztokrata családok. Kiváló építészek tevékenysége nyomán itt alakult ki az új budapesti palotanegyed, a pesti Faubourg St. Germain.4 A kiépülés utolsó fázisában vásárolt két szomszédos telket a József (ma: Reviczky) és a Stáció (ma: Baross) utcák találkozópontján palotaépítési szándékkal Wenckheim Frigyes. Gróf Wenckheim Frigyes (18421912) 120 ezer holdas nagybirtokos, országgyûlési képviselõ. Feleségével, Wenckheim Krisztinával együtt jótékonysági akciók fûzõd nek a nevéhez, köztük több jelentõs építtetés. A családi székhelyül szolgáló ókí gyósi kastélyukat Ybl Miklóssal terveztették. A fõvárosi palotára pesti tartózkodá saikhoz és reprezentációs célokra volt szükségük. 5

A két szomszédos telket (a rajtuk levõ házakkal) 1881-ben illetve 1883-ban vásárolta meg Wenckheim Frigyes, majd 1885-ben bejelentette a fõvárosi tanácsnak palotaépítési szándékát. A tanács 1886. február 16-án megadta az engedélyt, ekkor kezdõdött meg az építkezés és 1889-ig tartott. Az építési költségekrõl fennmaradt adatok ellentmondóak. A lakhatási engedélyt 1889. május 1-jén kérték. 6 A palotát Meinig Artúr tervezte. Meinig Artúr (18531904) szászországi születésû, Drezdában tanult építész. Egy bécsi cég munkatársaként került 1883-ban Magyarországra, itt önállósult. Fõleg neobarokk stílusú palotákat és vidéki kastélyokat épített, az arisztokrácia kedvelt építésze volt. Székházakat, reprezentatív bérházakat is tervezett, fõmûve, a Wenck heim-palota mellett kiemelkedõ alkotása a Stefánia úti Park-club. 7

280

A fõváros könyvtárának története 1944-ig

A Wenckheim-palota és környéke a 19. század végén

A Meinig által tervezett épület a telek adta lehetõségekhez igazodva V betût formáló két szárnyból s a harmadik, ezeket összekötõ keresztszárnyból állt, kisméretû belsõ udvarral. A V csúcsán ez az épület leghangsúlyosabb és ennek megfelelõen legdekoratívabban kiképzett része helyezkedik el a díszes fõbejárat, ez vezetett a fõ-


281

lépcsõhöz illetve a fõlépcsõn át a reprezentatív termekhez és lakosztályokhoz. A másik mindennapos használatra szánt bejárat a József (Reviczky) utcai oldalon levõ kisebb szobák és a gazdasági jellegû helyiségek megközelítésére szolgált. Az épület a pincével együtt négy szintet foglalt magába. A pincébe fûtõhelyiségeket, kamrákat, mosókonyhát és 12 szobát helyeztek. A földszintnek a fõbejárathoz közeli (bal oldali) részén volt három teremben a gróf lakosztálya. A másik, József (Reviczky) utcai kapun belépve az istálló, a kocsiszínek, szerszámkamrák, fürdõk stb. voltak a belsõ udvaron át a földszinten megközelíthetõk. Az I. emelet a palota legreprezentatívabb része. A fõlépcsõ egy kisebb elõtéren át a V csúcsában elhelyezkedõ, reprezentatív fogadóterembe vezetett, az ebbõl jobbra nyíló kisebb terem a grófnõ budoárja volt, ezt követte a dohányzó (társasági szalon) majd a grófnõ privát helyiségei. A fogadóterembõl balra indulva egy kisebb sarokterem után a látogató a kis táncterembe jutott, majd áthaladva a zenekari erkély alatt a tükörfolyosós nagy táncterembe érkezett, s végül a faburkolatú ebédlõbe. Az oldalszárnyban helyezkedett el a tálaló és több kisebb helyiség. A második alacsonyabb belmagasságú emeleten szobák, konyhák, kamrák sora húzódott. Az épület összesen 11 terembõl és 48 szobából állt.8 A palota mûvészi értékérõl a kortársak és a késõbbi idõszakok mûkritikusai egyaránt elismerõen nyilatkoztak, s már az elsõ fõvárosi mûemlékjegyzékekben is mûemlékként illetve elsõrendû mûemlékként szerepelt. Újabb kutatója, Vadas Ferenc így összegzi véleményét: A Wenckheim-palota a hazai neobarokk építészet egyik gyöngyszeme. Gazdagon díszített homlokzata, pompás fõbejárati és I. emeleti reprezentatív térsora a historizmus palotaépítészetének legkiválóbb példái közé sorolja [...] A józsefvárosi palotanegyed talán legelegánsabb alkotása.9 A palota elé tervezték felállítani Strobl Alajos Jókai szobrát az Olvasó lányok mellékalakjaival, a próbaállítás után azonban a helyet Strobl szûknek találta.10 Belsõ berendezésérõl korabeli ábrázolás, fénykép nem maradt fenn. A kortársi beszámolók elragadtatással írtak a keleti szõnyegekrõl, gobelinekrõl, szobrokról, mozaikokról. Az eredeti berendezésbõl csak stukkódíszek, tükrök, kandallók maradtak meg, ezek színvonala hitelesíti a kortársak beszámolóit. A palota két évtizeden át Wenckheim Frigyes 1912-ben történt haláláig illetve az elsõ világháborúig töltötte be eredeti funkcióját: a korabeli lapok számos beszámolót közöltek az itt zajló elõkelõ társadalmi életrõl. 1919-ben a Tanácsköztársaság kisajátította. Elõször az asztalosok szakszervezete kapta meg, (õk terveztek itt elõször könyvtárat: a fogadótermet akarták olvasóteremmé átalakítani.)11 Késõbb a Proletár Múzeum számára utalták ki, ezért itt gyûjtötték össze a május elsejével kapcsolatos alkotásokat, (Marx, Engels, Lenin mellett Szabó Ervin gipszszobrát is.)12 A Budapestre bevonuló román hadsereg a Wenckheim-palotában rendezte be egyik parancsnokságát, (kivonulásuk után már hiányoztak a palota gobelinjei.) 1920 után az épület egy részét

282


bérbe adták, 1920 elejétõl a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja használta a fõúri termeket, 192324 között a magyar írók, újságírók, mûvészek Pátria klubja mûködött benne, más termeket mások béreltek, használtak. Wenckheim Krisztina 1924-ben meghalt, a palotát végrendeletileg fiára, W. Józsefre hagyta.13 Az örökös már ekkor tervbe vette a palota eladását. Kezdeményezések a központi könyvtár jobb elhelyezéséért A Gróf Károlyi utcai épületet, melyet 1914-ben egy-két évre szólónak, ideiglenesnek szántak, a könyvtár a háború végére már nyomasztóan kinõtte. Ekkorra már az is nyilvánvalóvá vált, hogy az 191014 közötti idõszak millenniumi alapból történõ könyvtárépítési tervei az infláció és az általános gazdasági helyzet miatt minden reális alapjukat elvesztették. Kremmer Dezsõ igazgatóságának idején a probléma megoldására több elképzelés is szóba jött. A Wenckheim-palota megvásárlása elõtt felmerült a hazaárulási és vagyonelkobzási perbe fogott Károlyi Mihály palotájának megvétele a könyvtár céljára.14 1926-tól felgyorsult tempóban követték egymást a tervek. Ez év elején a IX. ügyosztály helyzetjelentést és javaslatot kért a könyvtártól, Kremmer február 9-én részletes jelentésben foglalta össze a könyvtár elhelyezésének problematikus állapotát, s bejelentette igényét egy új, célszerû és modern könyvtárépület megszerzésére.15 Az ügyosztály egyetértett az igazgató felterjesztésével, sõt az új központi könyvtár megépítéséhez helyszínt is javasolt: a Kõfaragó utca Sándor tér Sándor utca közötti területet, (a mai Gutenberg teret.) 16 A terv bizakodást keltett a könyvtár vezetésében, szóba került a Szabó Ervin Lajta Béla-féle tervek felújítása, egy visszaemlékezés szerint Kremmer már az új épület részleteit tervezte. A könyvtárépítésre vonatkozó remények azonban rövid idõn belül szertefoszlottak. (Kiderült, hogy a külföldi kölcsönt, melyre a tervek épültek, csak gazdaságilag rentábilis beruházásokra lehet fordítani.) A Könyvtári Bizottság április 30-i ülésén Buzáth alpolgármester bejelentette: ... új könyvtár épületrõl belátható idõn belül nem lehet szó, de hozzátette: A jelenlegi tarthatatlan állapoton változtatni kell. Megoldásként azt ajánlotta, hogy a Ráday utcában építendõ fõvárosi bérház félemeletén alakítsanak ki könyvtárat.17 Ez a javaslat a korábbi tervekhez képest kiábrándító volt. A könyvtárnak Kremmer halála után a vezetést átvevõ Enyvvárinak szembe kellett néznie a ténnyel: nem számíthat új könyvtár építésére. Ebben a szituációban kapott Enyvvári a tanácstól felszólítást: adjon szakvéleményt a megvételre felajánlott Wenckheim-palota könyvtári célra való alkalmasságáról. Enyvvári egyértelmûen pozitív véleményt adott: dicsérte az épület központi fekvését, mûvészi értékét, a környék csendjét (!?), a nagy termek átalakíthatóságát olvasószolgálati terekké, a raktározási gondok 35-40 évre szóló megoldását. Diszkréten hallgatott


283

a hátrányokról. Magatartása érthetõ és megérthetõ: nem akarta elszalasztani az adott helyzetben optimálisnak ígérkezõ megoldást. Ezt nem is rejtette véka alá: Hasonló épületnek megfelelõ helyen való felépítése ma a lehetetlenséggel volna határos, írta véleménye zárszavában azt kell mondanom, hogy ilyen alkalom könyvtárunk ideális elhelyezésére emberi számítás szerint nem fog kínálkozni többé.18 Enyvvári állásfoglalása ügydöntõnek bizonyult. Az épület megvásárlása Az épület szokatlan (és többek gyanakvását felkeltõ) gyorsasággal került a fõváros birtokába: rövid tárgyalás után 1926. december 13-án a felek megkötötték az adásvételi szerzõdést. A tulajdonos, Wenckheim József 9,500,000 koronáért (az 1927. január 1-tõl érvénybe lépõ pénznemben 760,000 pengõért) eladta a fõvárosnak a Reviczky u. 1. sz. alatti épületet és tartozékait. A szerzõdést az elõírásos ügymenettõl eltérõen a közgyûlés jóváhagyása nélkül kötötte meg a város vezetõsége, utólag arra hivatkozva, hogy a téli szünet kivárása a kedvezõ üzletkötést veszélyeztette volna. Igaz ugyan, hogy a vételhez kikérték a közgyûlési pártok vezetõinek véleményét és az õ egyetértésükkel intézkedtek, másrészt pedig a szerzõdés egyik cikkelye szerint a közgyûlés hozzá nem járulása esetén az adásvétel érvényét veszti, s ez esetben az eladó a kapott pénzt visszafizeti, de a formailag ellentmondásos eljárás utóbb így is gyanakvást keltett és éles vitákat váltott ki. A palota 1927. január 15-én telekkönyvileg is a fõváros tulajdonába került. A pénzügyi bizottság február 28-án tárgyalta meg a vételt. Az ülésen a városi ellenzékhez tartozó Friedrich István nem értett egyet épület megvásárlásával, mivel a palotát könyvtári célra alkalmatlannak ítélte, az átalakítás várható költségeit pedig rendkívül magasnak tartotta, de visszavonult, mikor megtudta, hogy a vétel már megtörtént.19 A közgyûlés március 16-án tárgyalta az ingatlanvásárlást. A városi ellenzék tagjai közül Bedõ Mór, Virágh Géza és Kiss Mennyhért hevesen támadták a palota megvételét. Kifogásolták a vétel körülményeit: a közgyûlési jóváhagyás nélkül történt vásárlás véleményük szerint törvénytelen volt. A sürgõsség mondták egyébként sem volt indokolt, sõt hosszabb tárgyalás során az árat mérsékelni lehetett volna. S a Wenckheim-palota ráadásul alkalmatlan könyvtári célra, átalakítása pedig nem gazdaságos, ésszerûtlenül sokba kerül. Az ellenvélemények a fõváros vezetése körüli hatalmi harcot tükrözték. A felszólalók szándéka a városvezetés támadása volt, s nem a könyvtár helyzetének más, kedvezõbb úton történõ javítása. A három felszólaló kétségbe vonta, hogy az adott szociális-gazdasági helyzetben indokolt-e egyáltalán a központi könyvtár fejlesztése. Nem új könyvtárépület megépítését javasolták, sõt úgy ítélték, hogy a Gróf Károlyi utcai épület a céloknak még megfelelõ, a könyvtárat inkább decentralizálni kellene, a külterületeken kis könyvtárakat létesíteni.

284


A név szerinti szavazásnál a nemleges állásfoglalást 37-en támogatták, a nagy többség, 135 személy igennel szavazott a palota megvásárlása és könyvtári célú hasznosítása ügyében.20 Ezzel, illetve a vásárlás és átépítés minisztériumi jóváhagyásával (1928. június 9.) véglegesen eldõlt, hogy a Wenckheim-palota lesz a könyvtár új otthona. Az események sorában figyelemre méltó, hogy a közgyûlés többsége kiállt a könyvtár fejlesztése mellett, jóllehet az nem csekély összeget követelt. Ez a fõvárosi könyvtár társadalmi presztizsének helyreállását is jelzi, Kremmer Dezsõ több évi céltudatos erõfeszítésének gyümölcsözését. Szólnunk kell, bár nem érinti közvetlenül a könyvtár történetét, a palota megvásárlása körüli feltételezett panama és korrupció kérdésérõl. Remete László idézett munkája és könyvtártörténete is panama-dzsungel-rõl beszél.21 Érvelésének alapja az a feltételezés, hogy a palotáért tudatosan túl sokat fizettek, eredeti tehát tényleges értékének, 405 ezer forintnak többszörösét adták Wenckheim Józsefnek. Kõrösy József korabeli statisztikája eredeti értékként valóban csak 405 ezer forintot tüntet fel,22 ezzel szemben viszont a Vadas kutatásában feltárt másik ugyancsak hitelesnek tekinthetõ forrás, a Wenckheim házaspár emlékalbuma23 (s ennek nyomán több újságcikk is) már egymillió forintot. Az ellentmondást Vadas Ferenc azzal a feltételezéssel oldja fel, hogy a kisebb összegû, Kõrösy-féle adat csak magának az építkezésnek a költségeit tartalmazza, az album adata viszont a telkek árát (a rajtuk levõ régi épületekkel) és a palota berendezésének költségét is számolta.24 Mindezek alapján Remete László panama-elméletét egyértelmû bizonyító adatok hiányában csak hipotézisnek tekinthetjük, egyetértésben a Vadas-jelentéssel: A vétel körülményei kétségkívül zavarosak, azt azonban a magunk részérõl nem tekinthetjük bizonyítottnak, amit a 60-as évek pártatlanságra nem is törekvõ feldolgozásai tényként állítanak, hogy ti. csalás, panama, törvényszegés történt [...] Nem tekinthetõ bizonyítottnak a korrupció, habár az ellenkezõje sem.25 Az átalakítás megtervezése Új könyvtári koncepció új könyvtárépület Az új épület nemcsak kedvezõbb elhelyezkedési körülményeket nyújt, hanem esélyt ad a könyvtár tartalmi megújulására is [...] módot ad arra, hogy a könyvtár átgondolja funkciórendszerét és szolgáltatásai körét, munkaszervezetét, mûködési rendjét, vagyis hogy megújítsa egész lényét26 A fõvárosi könyvtár esetében a központi könyvtár új épületbe költözését már megelõzte egy új könyvtári koncepció kialakítása, mely gyökeresen eltért a Szabó Ervin által korábban képviselt ideálképtõl. Amíg Szabó 191011ben az új könyvtár tervezésekor egy teljes funkciójú, public library jellegû városi könyvtárat akart megvalósítani, mely egyaránt tartalmazott volna közmûvelõdési könyvtári funkciókat (gyerekkönyvtár, az utcáról megközelíthetõ újságolvasó terem,


285

nagy forgalmú szabadpolcos könyvkölcsönzés stb.), széleskörû, minden ismeretágra kiterjedõ tájékoztató funkciót és egy területen, a szociológiában szakkönyvtári funkciót, addig Kremmer (majd õt folytatva Enyvvári) új központi könyvtári koncepciója lemondott a közmûvelõdési funkciókról, viszont Szabó Ervinnél szélesebb körre terjesztette ki a tudományos könyvtári feladatvállalást, mikor az általános tudományos könyvtár ideálképét fogalmazta meg. Az új koncepció ideális megvalósítása alapvetõen más könyvtári térbeosztást követelt meg, mint a több közmûvelõdési, kevesebb szakkönyvtári funkciót vállaló Szabó Ervin-i modell. Kevesebb és kevésbé tagolt nyilvános szolgálati térre volt szükség, viszont több raktárra. Mivel a helybenolvasást nem akarták tudományszakok szerint differenciálni, pusztán a hagyományos könyv- és folyóiratolvasó kettõsségét kívánták fenntartani, ezért az új koncepció egységes és nagy olvasótermeket igényelt. A könyvhöz való közvetlen olvasói hozzáférést biztosító szabadpolcról lemondtak, ennek következtében kisebb kölcsönzõi térre és nagyobb raktárra lett szükség. A funkcióval együtt megváltozott a könyvtár külsõ megjelenésére vonatkozó elvárás is. A széles feladatkörû közkönyvtárat tervezõ Szabó Ervin átlátszó, derûs, semmit sem rejtegetõ könyvtárat kívánt az ünnepélyesen dagályos, törvényszéki épület-szerû könyvtárépületekkel szemben. Az általános tudományos könyvtári koncepció képviselõi ezzel szemben a könyvtár külsõ megjelenésétõl az emelkedettség, az ünnepélyesség kifejezését várták el. A Wenckheim-palota díszes bejáratával, felemelõ (a hétköznapok világától elzáró) lépcsõfeljárójával, nagyméretû, elegáns termeivel messzemenõen megfelelt az új koncepciónak. Nem véletlen, hogy a könyvtár elhelyezésére vonatkozó elsõ, vázlatos tervek a részletes átalakítási program során alig változtak, (sõt utána hét évtizeden át sem igényeltek lényegi változtatást). Ez részben Enyvvári Jenõnek és munkatársainak tervezõi tehetségét dicséri, részben azt jelzi, hogy a palota és benne a reprezentatív teremsor szinte kizárólagosan kínált föl egy megoldást, amely tökéletesen megfelelt egy adott könyvtári koncepciónak. Kölcsönhatásról is beszélhetünk: a palota nemcsak illett egy koncepcióhoz, hanem meg is erõsítette azt. Hosszú évtizedekre bebetonozta az 1920-as évek végének könyvtári ideálképét, megmerevített egy ideát akkor is, mikor a könyvtári szemlélet már régen túlhaladta azt. A könyvtárrá alakítás gyakorlati megvalósítása A könyvtárrá alakítás elsõ koncepcionális terve 1927 májusában készült el, ezt követte az 1928. február 25-i részletes tervezet,27 mely alapvetõ változtatást nem tartalmazott, de minden részletkérdést pontosan kimunkált. Júniusban a minisztérium jóváhagyta az átépítést,28 1929 nyara 1930 között zajlott le az épület átépítése és felújítása.

286


A neves mûbútorasztalos cég, Thék Endre gyárának árajánlata a kivitelezési munkálatokra

A munkák a falbontással és kõmûvesmunkákkal kezdõdtek. A keresztszárny elsõ emeleti négy helyiségét és oldalfolyosóját egyetlen raktári térré alakították át, s ugyancsak lebontották a Reviczky utcai szobasor oldalfalait, a második emeleten pedig, ahol kisebb szobák sora húzódott végig, az összes harántfekvésû oldalfalat lebontották, ezzel ugyancsak összefüggõ raktári tereket alakítva ki.


287

A falszerkezet átalakítását az épületasztalos- és lakatosmunkák követték, majd a mázolás és szobafestés, parkettázás, burkolás és aranyozás. Teljesen felújították a fûtõberendezést, javították a víz- és villanyvezetékeket, könyvliftet állítottak be. Tetõfedõ, bádogos és üvegesmunkákra is sor került.29 A belsõ épületátalakítás mintegy 440 ezer pengõbe került. Jelentõs új beruházást jelentett a raktári állványzat. 11 432 polcfolyóméternyi korszerû vasállványt rendeltek, melyek üvegfedémet is tartottak, kettéosztva a magas belmagasságú teret. Ezen kívül egyes termekbe faállvány is került, összességében a korábbi 3 800 polcfolyóméter csaknem négyszeresére emelkedett: 14 285 folyóméterre nõtt. Enyvvári számítása szerint ez (évi 8 ezer kötet gyarapodással számolva) 50 évre biztosította az állomány elhelyezését. A legnagyobb gonddal a reprezentatív teremsorba, a jövendõ olvasószolgálati terekbe szánt bútorokat (olvasóasztalok, székek, könyvállványok, kiállítási vitrinek és szekrények stb.) tervezték meg. Össze kellett egyeztetni a palota stílusát és a gyakorlati könyvtári igényeket. Enyvvári a következõ instrukciót adta: A berendezési tárgyaknak artisztikusoknak, célszerûeknek és lehetõleg olcsóknak kell lenniük [...] Elõkelõ vonalvezetéssel s egyúttal nemes egyszerûséggel alkalmazkodjanak a bútorok a miliõ stílusához. [...] A falak pompás, gazdagon faragott és aranyozott díszének egyszerû átmásolása a berendezésre a bútort túl díszessé tenné, sõt iparmûvészeti hamisítvánnyá fokozná le.30 A berendezés megtervezésére a könyvtár igényeinek figyelembe vételével a tanács pályázatot írt ki. A nagy érdeklõdést és magas részvételi arányt kiváltó tervpályázat nyertesei Vass Béla (I.), Bodoni Károly (II.) és Falus Elek (III.) lettek, ezen kívül még megvásárolt a tanács öt további tervet.31 Végül Vass Béla és Bodoni Károly iparmûvészek kaptak megbízást, hogy a berendezések tervét egymás között helyiségenként felosztva elkészítsék.32 Az elkészült tervek kivitelezésére a tanács ismét pályázatot hirdetett. Ennek eredményeként hat vállalkozó vehetett részt a munkában, szinte minden termet más és más készített el.33 A tervezõk és a kivitelezõk egyaránt magas színvonalon oldották meg feladatukat. Képzõmûvészeti szempontból: Funkcióváltásra a lehetõ legkedvezõbb pillanatban, a húszas évek periódusának végén került sor, így a könyvtárrá alakítás során a meglevõ belsõépítészeti megoldásokhoz illeszkedõ, hasonló értékû berendezés készült, aminek nincs párja a fõvárosi közintézményekben.34 Az új központi könyvtár (terek és funkciók) A központi könyvtár látogatói a szolgáltatások közül a gazdag állomány helyben történõ olvasását igényelték elsõ sorban. (Az olvasótermekben igénybe vett mûvek szá-

288


ma kétszerese volt a kölcsönzötteknek.) A Gróf Károlyi utcai épületben is a helyben olvasást szolgáló férõhelyek szûkössége volt a legnyomasztóbb. Az új helyen e téren történt a leglátványosabb elõrelépés: a régi olvasóterem eredetileg 48, késõbb 42 ülõhelyes kapacitását a Wenckheim-palotában a régi táncteremben berendezett nagy olvasóteremben 11 olvasóasztal váltotta fel 6-6 támlásszékkel, összesen 66 ülõhellyel. (A díszes teremben három könyvállványon mintegy 40 polcfolyóméternyi kézikönyv és egy térképállvány állt az olvasók rendelkezésére.) A régi folyóiratolvasó szoba egy kerek asztal körül 10 férõhelyet biztosított, most a palota egykori étkezõjében berendezett folyóiratolvasó 8 olvasóasztala 8-8 székkel 64 ülõhelyet nyújtott. (A sötétebb

Az új könyvtárpalota katalógus- és kölcsönzõterme

tónusú, gazdag fafaragású terem falai mellett folyóirattartó szekrénysor futott végig.) A helyben olvasói kapacitás tehát a két nagy olvasóteremmel több mint kétszeresére emelkedett. Ha az egyéb termekben (kölcsönzõ, Budapest Gyûjtemény, Keleti Gyûjtemény) ugyancsak bõkezûen elhelyezett olvasói ülõhelyeket is figyelembe vesszük: az új épületben háromszor annyi olvasó talált férõhelyet, mint a régiben. A két olvasóterem elhelyezkedése (eltekintve a Baross utca zajától) szerencsés volt: egymásból nyíltak és közvetlen összeköttetésben álltak a raktári szolgálattal. A helyben olvasás korábban megszigorított rendjén a könyvtár nem változtatott. Az utcáról könnyen megközelíthetõ, kötöttségek nélkül hozzáférhetõ napilapolvasó gon-


289

dolata Szabó Ervin egykori terve most fel sem merült, távol állt az általános tudományos könyvtári koncepciótól. A kölcsönzés kényelmesebbé vált. A fõlépcsõn az emeletre érkezõ olvasó a baloldali ajtón keresztül közvetlenül a kölcsönzõ terembe lépett be, (ami a katalógus szoba és kiadó nevet viselte, valójában egyetlen összefüggõ tér volt.) Ez a terem volt egyúttal az olvasói forgalom elosztóhelye is: innét balra lehetett az olvasótermekbe jutni, jobbra pedig a tájékoztató szolgálat helyiségébe. Az állományban való tájékozódást 15 barokkosan mintázott katalógusszekrény szolgálta, a kényelmes várakozást a nagy olvasóasztal körüli 10 támlásszék, a látvány esztétikumát a szép kivitelû kandalló.

Raktári részlet könyvlifttel

A kölcsönzés adminisztrációja amit a kölcsönzõpult mögött álló tisztviselõ végzett a régi maradt. A szabadpolcos kölcsönzés gondolata nem merült fel. A kölcsönzõ terembõl nyílt a reference szoba. A tájékoztató szolgálat hagyományosan fontos szerepet játszott a fõvárosi könyvtárban, most jól felszerelt és központi elhelyezésû helyiséget kapott. A falakon körbefutó 6 nyitott könyvállványon mintegy 40 polcfolyóméternyi kézikönyvet lehetett elhelyezni. Külön vált tehát az olvasótermi kézikönyvtár és a tájékoztatói segédkönyvtár, az utóbbit az olvasók csak külön engedéllyel használhatták. Az új helyre költözést a könyvtárosok felhasználták a kézikönyvtári állomány alapos felújítására, selejtezésre és kiegészí-

290


tésre, nagy külföldi könyvtárak tanulmányozása alapján. A reference szobában a két tisztviselõi asztalon kívül 8 olvasói ülõhely is volt. A különgyûjteményeket illetõen az új épületben történõ elhelyezésük pontosan tükrözte a könyvtár vezetõségének értékrendjét. Két reprezentatív termet kapott a Budapest Gyûjtemény, egyet a Keleti Gyûjtemény, a többi különgyûjtemény a raktárban maradt. A gyûjtemények elhelyezése lényegében meghatározta további sorsukat is: a raktárban maradtak fokozatosan elveszítették önállóságukat, megszûnt kiegészítésükgyarapításuk, lezárt raktári egységgé degradálódtak. Elementáris erõre kapott viszont a Budapest gyûjtemény, és az általa gondozott állományegységek. A Budapest Gyûjtemény munkaszobája az egyik kisebb sarokterem lett, (a grófnõ egykori budoárja), itt a falak mentén elhelyezett 6 könyvszekrény kb. 40 polcfolyóméternyi anyag elhelyezését tette lehetõvé. (Ide került a várostörténeti és geográfiai könyvanyag egy része és itt voltak a repertorizálás alatti folyóiratok.) A két könyvtárosi íróasztal mellett egy kerek asztal 6 karosszékkel helyismereti kutatóknak adott helyet. Ugyancsak a Budapest Gyûjtemény kapta meg az egykori fogadótermet (a fõlépcsõvel szemben levõ ovális helyiséget), ezt kiállító- és olvasóteremnek rendezték be. 7 különbözõ vitrinben (fal melletti hajlított alaprajzú, szabadon álló, nyolcszögletes stb.) és 6 üvegezett vitrines szekrényben láthatta az olvasó Pest és Buda történetének legfontosabb forrásait az õsnyomtatványok korától a 19. századig. A központba állított elhelyezés és a látványos berendezés nem hagyott kétséget: a Budapest Gyûjteményt kívánták a könyvtár értékeit elsõ sorban reprezentáló egységként kiemelni. A terem belsõ, az ablakokhoz közeli részében egy hatalmas ovális asztal körül 14 karosszék fogadta a gyûjtemény használóit. Felügyeletükre két tisztviselõi munkahely szolgált. A Keleti gyûjtemény a rendkívül artisztikusan berendezett egykori dohányzó szalonban kapott helyet. A szabad falakra és a galériára könyvállványok kerültek, a helyben olvasást a kerek asztal körüli 8 karosszék szolgálta. A terembõl nyílt az aligazgatónak egyben a Keleti Gyûjtemény vezetõjének munkaszobája. A szárny következõ de már raktári jellegû termeibe került a Röpiratgyûjtemény és a Szüry-gyûjtemény. A raktár az épület hátsó részét foglalta el. Az összekötõ keresztszárny minden szintjét raktárrá alakították, s a termek szintenként váltakozva benyúltak a két fõ épületszárnyba is. Bár az utóbbi miatt a raktár nem alkotott egységes tömböt, de a centrumában mûködõ, az emeleteket összekötõ könyvlift mégis biztosította az áttekinthetõ üzemeltetést. Az állománytestek elhelyezésénél ügyeltek a várható keresettségre is. A kölcsönzõhöz illetve az olvasótermekhez legközelebb esõ terembe kerültek a legújabban beszerzett, legnagyobb forgalmat jelentõ könyvek, (13 ezer kötet), a régebbi állomány került a távolabbi szárnyakba. Az új állományt idõ múltán áthelyezték a belsõ raktárba. Külön terembe kerültek a sajátos dokumentumtípusok (folyóiratok, térképek, parlamenti nyomtatványok stb.) és a különgyûjtemények anyagai.


291

Gondot okozott a kölcsönzõ és a raktári szolgálat összekötése, közéjük esett ugyanis a táncterembõl kialakított nagy olvasóterem. A problémát úgy oldották meg, hogy az oldalsó tükörsort könyvállványokkal elválasztották a nagyteremtõl, s az így kialakított folyosón közlekedtek a raktár és a kölcsönzõ között a raktárosok. A nagytermet ezzel megfosztották ugyan egyik eredeti látványosságától, a tükörfaltól, de a nagyméretû tükrök az új, olvasótermi funkciót egyébként is zavarták volna. A könyvtárosi munkahelyek a földszinten kaptak helyet. A fõbejárattól balra, az egykori grófi lakosztályokba került az igazgatói iroda és a tanácsterem, távolabb a feldolgozók helyiségei, jobbra került a fiókkönyvtárak központja. Kielégítõ helyet kapott (jobbra a félemeleten) a kötészet is. A belsõ munkahelyek elhelyezése azonban nem maradt állandó, igen gyorsan váltakozott. Beköltözés, megnyitás, fogadtatás A könyvtár 1930. évi munkáját már az átköltözés elõkészületei határozták meg. Ebben az évben elvégezték a könyvraktár revízióját, az új elhelyezésnek megfelelõen szétosztották a különgyûjtemények anyagát, felújították a kézikönyvtárak állományát, átcsoportosították a katalógusokat. Maga a költözködés és a berendezkedés 1931 február áprilisában zajlott le. A régi könyvtárépületet február 16-án zárták be, az átköltözés 12 nap alatt történt meg. A munkát meggyorsító újdonság volt a könyvméreteknek megfelelõ kartondobozok alkalmazása. A költözködés technikáját Soós József könyvtári kezelõtiszt szervezte meg. 35 Április 18-án a sajtó meghívott képviselõi számára mutatták be a könyvtárat, az ünnepélyes megnyitás április 21-én történt. Sipõcz Jenõ polgármester, Liber Endre alpolgármester mondtak ünnepi beszédet. Az eseményen számos közéleti személyiség vett részt, államtitkárok, képviselõk, felsõházi tagok, kulturális intézmények vezetõi. Az eseményrõl valamennyi országos és budapesti lap beszámolt. A könyvtárat megtekintõk benyomásait jók összegezik az Új Fõváros riporterének mondatai: Felemelõ érzés belépni a profán utcáról a könyvek templomszerû palotájába [] Minden csillog, minden fényes, mindenen érzik a hallatlan erõfeszítés, amellyel mi szegény gazdagok Budapest kultúráját fokról-fokra emeljük a tökéletesség felé.

A napilapok ünneplõ cikkeivel szemben a nyitásnak alig volt szakmai visszhangja. A megnyitás évében nem jelent meg a Magyar Könyvszemle, nem volt fórum a szakmai vélemények kifejtésére. A hiányának pótlására létrehívott Könyvtári Szemle 1934ben elismerõen írt: A Fõvárosi Könyvtár ma bizonyos tekintetben az ország legjobban használható közkönyvtára, s országos érdek, hogy az is maradjon.36

292


Hírlapi tudósítás a megnyitóról

A KÖNYVTÁR PALOTÁT KAP

Recommend Documents