A kitaszított. Kinley MecGregor

A kitaszított Kinley MecGregor

A mű eredeti címe: Born in Sin ©2003 by Sherrilyn Kenyon Eredetileg kiadta: Avon Books, a HarperCollins Publishers csoport tagja Fordította: Oberon Bt. - Baumann Zoltán Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összetűzésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Lyssának, aki hihetetlenül sokat segített csodálatos észrevételeivel, Nancynek, aki segített megtartani józanságomat, valamint legkedvesebb barátaimnak, Janetnek, Lónak, Rickeynek és Cathynek. De leginkább férjemnek, életem első és egyetlen szerelmének. Te mindig mellettem állsz, és segítesz, hogy valóra váltsam az álmaimat. Lehet, hogy nem mindig nyilvánítom ki az érzéseimet, de - ahol a leginkább számít- mélyen legbelül mindigelőttem lebeg, hogy milyen sokkal tartozom neked. Számomra te vagy a legkedvesebb, Édesem, és nagyon szeretlek! Magyarországon kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója 7630 Pécs, Alkotás u. 3. ISBN: 963 368 540-0

1

Prológus Outremer Nevetést hozott magával a hideg éjszakai szél, amint végigsimított Sin durva arcbőrén és száraz, repedezett ajkán. A fiú számára szokatlan volt ez a hang, ezért a földre kuporodott az angol tábor közelében, és figyelt. Már nagyon régóta nem hallott nevetést. Bizonytalanságáért el is nyerte „jutalmát", mert Marr, dárdájának nyelével jókorát sózott a gerincére. -

Miért álltál meg, te féreg? Lódulj!

Sin szaracén gazdája felé fordult, arcán olyan kifejezéssel, hogy attól Marr kissé hátrahőkölt. Sin alig múlt tizennyolc éves, de életének utóbbi éveit keménykezű mestere mellett töltötte. Négy és fél hosszú kemény év, mely veréssel, kínzással és szidalmazással telt, aminek hatására az erkölcs, a szép beszéd és az önálló személyiség is¬meretlen fogalmakká váltak számára. Végül valóban állattá vált. Nem érzett már semmit. Sem fájdalmat, sem a múltat, ő volt a halál, a szó szoros értelmében. Rad egy hosszú, görbe tőrt nyújtott át neki. -

Tudod, mit kell tenned.

Tudta. Elvette a fegyvert. Keze fiatal koráról árulkodott, de a vele elkövetett temérdek bűn aggastyánná öregítette a lelkét.

- Fejezd be gyorsan, akkor ma éjjel jóllakhatsz, és tiszta ágyban alhatsz! - sürgette Marr. Sin elindult, majd korgó gyomorral pillantott vissza Marr-ra. Csak annyi ételt kapott, amennyi éppen elég az életben maradáshoz. Ölnie kellett mindenért, ami több volt egy morzsányi száraz kenyérnél és némi poshadt víznél. Tudták, hogy bármit megtenne egy adag ételért vagy egy éjszakáért, mely kín és fájdalom nélkül telik el. A táborukban üldögélő angol lovagokat Sin az árnyék rejtekéből figyelte. Néhányan közülük ettek, mások játékkal múlatták az időt, vagy éppen háborús történeteket meséltek. Ismét muzsika és énekszó csendült fel. Már nagyon rég nem hallotta Normant franciául beszélni, a nótázásról nem is beszélve. Beletelt néhány percbe, míg felismerte, és megértette az idegen szavakat, amiket használtak. Árnyékként osont tovább a tábor felé. Láthatatlan fantomként, kinek egyetlen célja van: a pusztítás. Könnyedén átjutva az angol őrségen, a legnagyobb sátor felé vette útját. Ma esti célpontja odabent van. Felemelte a sátor alját, és bepillantott. Az építmény közepén aranyszínű tűzhely állt, az izzó szén fénye árnyékot vetett a feszülő vászonra. Az egyik sarokban egy hatalmas, faragott sárkányfejekkel díszített ágyban, mit sem sejtve, a hóleopárd és oroszlánbőr takaróit magára terítve egy férfi aludt. Sin egy pillanatra azt gondolta, hogy ez az egész csodás kép csak egy álom. De valóság volt. Az ágy díszei fejedelmi látványt nyújtottak, és egyben a tulajdonosuk magas rangjáról is tanúskodtak. 2

Sin a célpontra összpontosított. Egyetlen gyors vágás, azután fügét és roston sült bárányt vacsorázhat. Bort ihat, puha párnára hajthatja fejét a durva homokágy helyett, ahol egész éjjel ébernek kellene maradnia a portyázó skorpiók, mérges kígyók és más állatok miatt. Hirtelen támadt egy ötlete. Az ütések nyomai és a sebhelyek lüktettek a hátán. Ismét körülnézett a sátorban, és nyugtázta az ágyban fekvő ember hatalmát és gazdagságát. Király volt. Egy gonosz király, kinek neve hallatán a szaracénok reszkettek a félelemtől. Egy király, aki talán kiragadhatja Sint szolgasorsából. Szabadság. A szó tisztán csengett fülében. Ha bármi is megmaradt a lelkéből, jó szívvel elcserélte volna egy nyugodt éjszakáért, amikor nincs a földhöz láncolva. Elcserélte volna egy olyan életért, amit senki nem köt szabályokhoz, amelyben senki sem meri kínozni. A gondolattól megfeszült az arca. Már nem tudott másra gondolni. Még az Angliában töltött évekről is csak a kín jutott eszébe. Már-már nevetséges volt. Sohasem tartozott sehová. Öld meg, ess túl a dolgon! Akkor ma este megtöltheted a gyomrod, a holnapra pedig csak akkor kell gondolnod, ha már eljött! Ebben legalább biztos lehetett. Ez volt rövid, de annál keményebb életének alapfilozófiája. Elhatározta, hogy enni fog, ezért közelebb osont. Henrik azonnal felébredt, amikor megérezte a férfikéz szorítását a torkán. Még fel sem eszmélt, és az éles, hideg penge máris az ádámcsutkájának feszült. Egyetlen szó, és meghalsz! - A hűvös, nyers szavak különös akcentussal csengtek; a skót, az előkelő normandiai francia és a szaracén nyelv keveréke volt. Rémülten nézett támadójára, hogy megtudja, miféle ember az, aki kijátszotta őrségét, és... Henrik hitetlenkedve pislogott, amikor megpillantotta gyilkosát. Tekintete egy cingár, beteges kinézetű fiúra esett, aki szaracén rongyokat viselt. Érzéketlen fekete szemével, mintha áldozata életének súlyát latolgatta volna. -

Mit akarsz? - kérdezte Henrik.

-

Szabadságot.

-

Szabadságot?

A fiú bólintott, szemében különös tűz égett. Az a szempár nem egy gyermeké volt, hanem egy démoné, aki már megjárta a poklok legmélyebb bugyrait. A támadó arcának egyik fele duzzadt volt és fekete, ajka repedezett és cserepes. Nyakát véresre dörzsölte valami, mintha acél nyakörvet viselt volna. Henrik a fiú csuklójára pillantott, amelyen hasonló sebhelyek éktelenkedtek. Egyértelmű volt, hogy a fiú mindenre képes a szabadulásáért. Amikor a gyerek beszélt hozzá, szavai még rongyos külsejénél is jobban megrázták. -

Ha visszaadja a szabadságomat, halálom napjáig tartó hűséget esküszöm.

Ha ezeket a szavakat Henrik más szájából hallja, biztosan elneveti magát. De tudta, hogy egy ilyen fiú lojalitását megkaparintani óriási előny, és ha megszerzi, értékes kincshez jut. -Mi van, ha nemet mondok? -

Akkor megölöm.

-

Az őreim elkapnak, és téged is megölnek.

-

Sohasem kapnának el.

3

Henriknek a legkisebb kételye sem volt ezzel kapcsolatban. Tekintetével a fiú hosszú, fekete haját és fekete szemét pásztázta. Naptól cserzett bőre távoli születéséről adott tanúbizonyságot. -

Szaracén vagy?

Igen - mondta a fiú. Szemének csillogása tompulni látszott, és olyan fájdalom jelent meg benne, hogy Henrik szíve belesajdult. - Nem vagyok szaracén. Egy angol lovag kísérője voltam, de eladott nekik, hogy megszerezze a pénzt a hazaútra. Henriket lesújtották a hallottak. Most már értette, miért van a fiú ilyen rossz bőrben. Fel sem tudta fogni, hogy ilyen gonoszságra képesek a szaracénok. De miféle szörnyeteg az, aki elad egy gyermeket az ellenségnek? -

Felszabadítalak - mondta.

A fiú szeme gyanakodva szűkült össze. -

Jobban teszi, ha nem próbál meg becsapni.

-

Nem teszem.

A fiú elengedte a királyt, és ellépett az ágytól. Henrik figyelte, amint a sátor falához guggol, egyik kezét a vászonra teszi, mintha menekülni készülne. Lassan, hogy meg ne ijessze a fiút, felkelt az ágyból. Mindketten idegesen néztek körül. -

Keresni fognak.

-

Kicsodák?

-

A gazdáim. Mindig elkapnak, amikor megszököm. Elkapnak, és...

Henrik észrevette a nyilvánvaló félelmet a fiú szemében. Meg kell, hogy öljem - mondta felegyenesedve, majd elővette a tőrt, és Henrik felé indult. - Ha nem teszem meg, megkeresnek. Henrik elkapta a fiú kezét, még mielőtt az mellkasába döfhette volna a fegyvert. -

Megvédhetlek tőlük.

-

Senki nem véd meg engem, csak magamra számíthatok.

Dulakodni kezdtek a tőrért. Valaki fellibbentette a sátor ajtaját. lát.

Fenség, ezt találtuk a... - az őrnek elakadt a szava, amint eljutott a tudatáig, hogy mit

Mikor felfogta, hogy mi történik, rögtön erősítésért kiáltott. A fiú eleresztette a tőrt, amikor a sátor megtelt őrökkel. Henrik lenyűgözve figyelte, amint a cingár legény úgy száll szembe a túlerővel, akár egy sarokba szorított oroszlán. Ha koplaltatott testében egy kicsivel is több erő lett volna, könnyedén legyőzi a tizenkét fős gárdát. De nem így történt, és a fiú hamarosan a földre került. Ott sem adta fel, és öt ember kemény munkája kellett ahhoz, hogy ott tartsák. -

Eresszétek el!

A tizenkét férfi egyként kapta a fejét a hang irányába, és úgy néztek a királyra, mintha az eszét vesztette volna. -

Fenség? - kérdezte a kapitány bizonytalanul.

4

-

Tegye, amit mondtam!

Mikor elengedték, csak akkor tűnt fel Henriknek, hogy a fiú karja eltörött a küzdelem során. Orra vérzett, és a homloka is felrepedt, de még ilyen állapotban is képes volt egy jajszó nélkül talpra állni. Csak állt, törött karját az oldalához szorította, és rémülten nézte a körülötte állókat, mint aki a legrosszabbra számít. Nem könyörgött, nem is mentegetőzött, és Henriknek ettől a látványtól megint csak az jutott az eszébe, hogy vajon mennyi borzalmat élhetett már át ez a szerencsétlen ifjú. De ő csak állt konokul, és egy szót sem szólt. Az őrök kezdtek magukhoz térni. A kapitány kilépett közülük, hogy megszólítsa Henriket, de a király nem vette le tekintetét a fiúról. -

Két szaracént találtunk nem messze a tábortól, szerintem ő is közéjük való.

-

Ebben magam is bizonyos vagyok - mondta Henrik. - Hogy hívnak,' fiam?

A fiatalember lesütötte a szemét. Eltelt egy kis idő, mire megszólalt, de a hangját alig lehetett hallani. -

A gazdáim Kurtnak hívnak.

Henrik a homlokát ráncolta a furcsa kifejezés hallatán, melynek jelentését már itt tartózkodásának első néhány hetében megtanulta. Nagyjából annyit jelentett, hogy giliszta vagy féreg. -

Milyen nevet kaptál a kereszt alatt?

-

Amikor Ravenswood grófját szolgáltam, Sinnek hívtak.

Henriknek elakadt a lélegzete a név hallatán, mert már tudta, hogy ki ez a fiú. -

Akkor te lennél MacAlister fia?

Az üresség ismét visszatért a fiú szemébe. -

Senkinek sem vagyok a fia.

Most már emlékezett. Amikor Henrik felajánlotta a vén földesúrnak, hogy hazajuttatja a fiát, az hallani sem akart róla. Valószínűleg Sin volt az egyetlen skót fiú, akit a tulajdon apja megtagadott. Nem tudván, hogy mit kezdjen az üggyel, és lévén, hogy kevés ideje maradt a döntésre, Henrik úgy határozott, Harold of Ravenswood gondjaira bízza az ifjút. Ez, mint most kiderült, helytelen döntés volt. Csak ritkán fordult elő, hogy Henriknek bűntudata volt, de most annál erőteljesebben tört rá ez az érzés. A szívébe markolt, ismeretlen fájdalmat hagyva maga után, és a lelkét marcangolta. Ez a szerencsétlen, kitaszított fiú a gyámsága alatt volt, és ő a sorsára hagyta. bort!

Kerítsenek egy sebészt! - szólt Henrik a kapitányhoz. - És hozzatok neki ételt meg

Sin megdermedt az utasítás hallatán. Titokban még mindig attól félt, hogy a király felkötteti, de legalábbis megvereti, hiszen ez volt a sorsa. A verés meg a gyilkolás. -

Ne ijedj meg, fiam! - mondta Henrik. - Hamarosan hazajuttatlak.

Otthon. A halvány áttetsző kép, ami a szó hallatán szeme elé került, egész életén keresztül kísértette. Soha semmi másra nem vágyott, csak egy otthonra, ahol szeretettel várják, és az emberek elfogadják olyannak amilyen.

5

Az apja elüldözte otthonról, de még Skóciából is mennie kellett, mert mindenki eltaszította magától. A szaracénok is csak belerúgtak, és leköpték. De talán ez alkalommal, ha eljut Angliába, nem lesz számkivetett. Talán ez alkalommal megtalálja a hőn áhított otthont. Igen, Anglia lesz az a hely.

1. FEJEZET

London Tizenkét évvel később

- Előbb herélném ki magam részegen egy életlen késsel - mondta Sin halkan, de halálosan komolyan. II. Henrik király mindössze néhány lépésre állt tőle, mellőzve minden testőri vagy egyéb kísérői védelmet. Kettesben voltak a helyiségben. Mindenki más rettegve állt volna a király fenséges színe előtt, de Sin nem tartott tőle. Soha semmitől nem félt életében, és Henrik tudta, hogy nem is várhatná el azt a viselkedést tőle. Henrik arca merevvé vált. -

Meg is parancsolhatnám neked.

-

Akkor miért nem teszi? - vonta fel a szemöldökét Sin.

Henrik erre elmosolyodott, a feszültség oldódni kezdett benne, ahogy közeledett a férfi felé. Barátságuk már azon a sötét éjszakán megpecsételődött, amikor az éles penge Henrik torkának feszült. Sin megkímélte a király életét, és Henrik azóta nagy becsben tartotta azt az embert, aki nem esett hasra a hatalmától és a tekintélyétől. Sin nem hajolt meg senki előtt, legyen az király, pápa, szultán vagy éppen koldus. Nem volt az a hatalom, amely térdre kényszerítette volna. Senki sem parancsolt neki és semmi olyasmi nem történt, ami felkorbácsolhatta volna érzelmeit. Tökéletesen magányos volt... ...és elégedett ezzel az állapottal. Nem azért lettem király, mert bolond vagyok. Megparancsolhatnám, de pontosan tudom, hogy mit tennél. Hátat fordítanál nekem, és célba vennéd az ajtót. Istenemre mondom, te vagy az egyetlen ember, akit nem szeretnék, ha ellenem fordulna. Ezért kérlek úgy, mint egy barátot. -

Az Isten verje meg! Henrik elnevette magát.

Ha megverne, akkor azt valami sokkal súlyosabb dolog miatt tenné - mondta, és a mosoly lassan elhagyta az arcát, ahogy Sin szemébe nézett. -Mint barátot kérlek meg újra. Vedd feleségül azt a skót nőt! Sin nem válaszolt. Olyan erősen szorította össze állkapcsát, hogy arcizmai ugrálni kezdtek. Mondj igent, Sin! - mondta Henrik; hangja majdnem könyörgő volt. - Csak te segíthetsz ebben. Te ismered a skótokat, hiszen te magad is az vagy. -

Nem vagyok skót - morogta Sin -, soha nem is voltam. 6

Henrik mit sem törődött a zsörtölődéssel. Ismered az észjárásukat, beszéled a nyelvüket. Te vagy az egyetlen, aki képes erre. Ha valaki mást küldenék, azok a vérszomjas barbárok biztosan elvágnák a torkát, és a fejét tálcán küldenék vissza nekem. -

Úgy gondolja, hogy velem nem tennék ugyanezt?

Henrik elnevette magát. -

Kétlem, hogy Mihály arkangyal képes lenne elvágni a torkod, hacsak te nem kéred rá.

Bár az igazságot nem mondta ki, Sin a lelke mélyén úgy érezte, meg kell tennie ezt a szívességet. Még a gondolatától is irtózott annak, hogy bármilyen formában kötődnie kelljen a skótokhoz. Gyűlölt mindent, ami Skóciával vagy a skót néppel kapcsolatos. Inkább meghalt volna nyomorúságos halállal, minthogy még egyszer betegye a lábát abba az országba. -

ígérem, hogy busás jutalomban részesítelek - mondta Henrik.

-

Nincs szükségem sem pénzre, sem jutalomra.

Tudom. Ezért bízom benned ennyire. Te vagy az egyetlen ember, akiről biztosan tudom, hogy nem lehet megvesztegetni. Azt is tudom, hogy tisztességes vagy, és hogy soha nem hagynál cserben egy barátot, akinek szüksége van rád. Sin mélyen a férfi szemébe nézett. -

Henrik, barátként azt kérem öntől, hogy ne kérjen ilyesmit!

Én is azt szeretném, ha nem kellene. Irtózom a gondolattól, hogy az egyetlen igaz szövetségesem ilyen távol kerüljön tőlem, de szükségem van valakire, akiben megbízhatok. Valakire, aki eléggé ismeri a skótok lelkét ahhoz, hogy vezesse őket. Rajtad kívül egyetlen ember van, aki számításba jöhet, az pedig a testvéred, Braden. De miután ő már házas... Sin csikorgatni kezdte a fogát. Örömmel látta testvérét az oltár előtt, de most mégis azt kívánta, bárcsak még mindig legény lenne. Kettejük közül Braden volt az, aki értett az asszonyok nyelvén. Sin katona volt. Otthona a csatamező, és csak három dologban bízott igazán: a kardjában, a pajzsában és a lovában. Semmit sem tudott az asszonyokról, a gyengédségről, és eszében sem volt, hogy ez irányú ismereteit kibővítse. Ha ez segít a döntésben: a hölgy nagyon vonzó teremtés. Nem lesz gondod az utódnemzéssel. Sin szeme összeszűkült. Fennakadt a gyermek-nemzés gondolatán, de különösen azon, hogy csak azért váljék apává, hogy rangját és birtokait továbbadhassa valakinek. -

Nem vagyok tenyészcsődör, Henrik.

-

Az udvaromban keringő pletykák nem erről szólnak. Úgy hallom, hogy...

Tudja az a hölgy, hogy mit tervez ellene? - kérdezte Sin közbevágva. Senkivel nem akart személyes dologról beszélni, legfőképpen Henrikkel nem. Természetesen, nem. Nem tartozik rá. Ő a foglyom, azt teszi, amit mondok neki, különben kivégeztetem. Sin megdörzsölte az arcát. Kétsége sem volt afelől, hogy Henrik nem a levegőbe beszél. Azt is tudta, hogy kinek kell majd végrehajtani az ítéletet. 7

-

Henrik, tudja, hogy gondolkodom a házassággal kapcsolatban.

Persze hogy tudom, de az igazat megvallva, szeretnélek már oltár előtt látni. Sokra értékelem a szolgálatodat, de mindig is izgatott a kérdés, hogy nincs semmi az életedben, ami igazi érték lenne. Adtam neked földeket, gazdagságot, rangot, de te úgy taszítottad el magadtól, mintha csak mérget adtam volna. Amióta csak ismerlek, mindig úgy éltél, hogy az egyik lábad a sírban volt. -

Gondolja, hogy egy feleség képes változtatni ezen?

-Igen. -

Legközelebb emlékeztetni fogom erre, amikor Eleanorra panaszkodik - nevetett Sin.

Henrik majd megfulladt a nevetéstől. -

Ha nem te lennél, megöletnélek ezért a mondatért.

-

Ugyanezt én is elmondhatom.

Ezzel a válasszal próbált meggyőződni Henrik jókedvének valósságáról. Henrik Sin felé indult, megállt, majd hirtelen elhallgatott. Arcán látszott, hogy valami régóta nyomasztja. Amikor megszólalt, hangjából kicsengett a nosztalgia. Jól emlékszem arra az éjszakára, amikor a torkomnak szegezted azt a tőrt: Emlékszel, mit mondtál? -

Igen. Hűségemet ajánlottam a szabadságomért cserébe.

így volt. És most szükségem van a hűségedre. Philippe a nyakamban van, hogy elvegye tőlem Normandiát és Aquitane-t, a fiaim tartják a markukat a jussukért, most meg itt van ez a skót klán, akik megtámadták az északi határt védő csapataimat. Képtelen vagyok ennyi oldalról védeni magam. Egy dühöngő bikát is képes legyőzni néhány éhes kutya. Belefáradtam. Békét kell teremtenem, mielőtt megölnek. Hát segítesz vagy nem? Sin lélekben meghajolt a szavak hallatán. Átkozta is magát érte. A király szavai lelkiismeretének egyetlen épen maradt darabjára hatottak, és ezt Henrik is nagyon jól tudta. Sin megköszörülte a torkát. Arra gondolt, hogyan térhetne ki a nemkívánatos esemény elől. Majdnem elmosolyodott, amikor a briliáns ötlet kipattant az agyából. Tökéletes volt és olyan agyafúrt, mint aki kitalálta. Rendben, feleségül veszem a hölgyet, de csak akkor, ha talál egy papot, aki szentesíti frigyünket. Henrik arca elfehéredett. Sin gonoszul mosolygott. Az elmúlt kilenc évben ötször átkozta ki az egyház. A legutóbbi alkalommal maga a pápa átkozta ki azzal, hogy a pokol örök tüzére kívánta. Az emberek legtöbbje is úgy beszélt Sinről, mint az ördög legkedvesebb fattyáról. Henrik képtelen lesz olyan papot találni, aki elég bátor lenne ahhoz, hogy egy egyházi szertartást celebráljon Sinnek. -

Azt gondolod, megfogtál? - kérdezte Henrik.

Semmi ilyesmire nem gondoltam. Ahogy mondta is, ismerem a skótokat, és tudom, hogy nem fogadnának el mást, csakis egy megszentelt házasságot. Semmi mást nem mondtam, csak közöltem a házasság feltételeit.

8

Rendben, elfogadom a feltételeidet, és megteszek mindent, hogy létrejöjjön ez a házasság. 2. FEJEZET

- Ezúttal tényleg megszökünk, Callie? Caledonia MacNeely letérdelt kisöccse mellé a keskeny folyosón, amelyen keresztül próbáltak megszökni Henrik király várából. - Ha magadba fojtod a mondókádat, talán sikerülhet- suttogta. Megigazította a fríg sapkát az aprócska fejen. A fiú arca kerek volt és pirospozsgás, kék szeme gyermeki őszinteséggel nézett nővérére. - Ne feledd, mi most az angolokat szolgáljuk, ami azt jelenti, hogy ha kinyitod a szádat, azonnal tudni fogják, hogy skótok vagyunk. A fiú bólintott. Callie betűrte a hatéves fiúcska narancsos-vörös fürtjeit a sapka alá. A testvérpár csak hajszínében hasonlított egymásra. Callie elhunyt édesanyjára emlékeztetett, míg Jamie a saját anyja, Morna vonásait hordozta. A lány könnyedén megcsókolta a gyermeket, majd felállt. Kézen fogva vezette végig a fiút a kihalt folyosón a csigalépcső irányába, amely a kastély kijáratához vezet. Legalábbis ezt mondta neki a szobalány, aki segített a szökés kitervelésében. Ki kell jutniuk innen. Callie már nem bírta tovább. Képtelen lett volna elviselni még egy kihívó pillantást vagy egy gonosz megjegyzést furcsa skót szokásai miatt. De amitől igazán felforrt a vére, az az volt, amit Jamie-vel tettek. Egy skót földbirtokos fia egyforma rangban áll a legelőkelőbb angolokkal. Ennek ellenére azok a bestiák arra kényszerítették, hogy szolgálja őket, miközben csúfolták és ócsárolták. Callie már nem tudta elnézni kistestvére hulló könnyeit. Az angolok mind állatok. Amikor a testvérpár a betegeskedő nagynénjét akarta meglátogatni, Henrik király emberei megölték a kíséretet, és foglyul ejtettek őket. Raboskodásuk első percétől foga Callie azon törte a fejét, hogyan tudnának megszökni. De bármilyen óvatosan is tervezgetett, az átkozott angol kutyák mindig résen voltak. Valahogy mindig keresztülhúzták a tervét, és meggátolták a szökést. De most... most sikerülni fog. Megszorította Jamie kezét, és megállt a legfelső lépcsőn. Megemelte szoknyáját, és nyakát kinyújtva figyelt. Semmi. Aelfa, a szobalány azt mondta nekik, hogyha leérnek a lépcsőn, egy hátsó ajtót találnak, amelyet a szolgálók használnak napközben, ha Londonba akarnak menni. A szobalány megesküdött neki, hogy senki sem fogja megállítani, ha egyszer elérte ezt az ajtót. Hanyatthomlok rohant le a sötét lépcsőn, Jamie egy lépéssel mögötte követte. Szabadság! Érezte az ízét. Érezte az illatát. Callie gondolatai törött üveg szilánkjaiként röppentek szét, amint valamiben megbotlott. Érezte, hogy a teste előredől, és nem marad másra ideje, csak hogy kinyújtsa karját valami kapaszkodót keresve. Esés helyett hirtelen erős karok ölelésében találta magát. Érezte, amint

9

melle egy kőkemény mellkashoz szorul. Szinte még magához sem tért, a férfi elengedte, és segített visszaszerezni az egyensúlyát. -

Az Isten szerelmére, asszony, miért nem nézel a lábad elé?

Jamie szóra nyitotta a száját, de Callie a kezével elhallgattatta, majd a legangolosabb akcentusával megszólalt: -

Bocsásson meg, Milord!

Csak ekkor merte tekintetét a férfira emelni. Lévén, hogy Callie magas volt, ahhoz volt szokva, hogy a legtöbb emberrel azonos szemmagas¬ságban van. De ahol a szemekre számított, mindössze széles, izmos vállakat látott kiemelkedni a sötétből. A szíve a látványtól még gyorsabban kalapált. Hunyorogva nézte a fekete ruhát. Még soha életében nem látott olyan embert a papokon kívül, aki tiszta feketébe öltözik. A férfi öltözékét, mely a feketénél is sötétebb volt, semmi sem díszítette. Megpróbált hátralépni, de a mögötte álló Jamie és egy keskeny pad megakadályozta. Csapdában érezte magát, a lovag erőteljes és velőig hatoló jelenlétének csapdájában. Minden bátorságát összeszedve feljebb pillantott az erős, napbarnított nyakra, melyen mély sebhely éktelenkedett, majd még feljebb, a férfias arcra. Azután egyenesen az ördögi, éjfekete szempárba, amelyben az értelem tüze égett. A szem csillogása különös fényt vetett Callie-ra, mely csillogásba egész teste beleremegett. Nagyot nyelt. Életében soha sem látott ehhez hasonló férfit. Kétségkívül ez az ember rendelkezett a legvonzóbb arccal és a legférfiasabb alakkal azok közül, akikkel valaha is találkozott. Vonásai határozottak voltak, szépen formázott állát borosta fedte. Haja éppen olyan fekete volt, mint a ruhája, és jóval a válla alatt ért véget. Leginkább egy skót barátra emlékeztetett. Ahogy a lány az arcát figyelte, apró hegeket vett észre rajta, melyek közül a bal szemöldöke fölött húzódó, alig látható sebhely ragadta meg leginkább a tekintetét. A legelragadóbbnak mégis a fekete szempárt találta, mely olyan sötét volt, hogy a pupillákat nem is lehetett észrevenni. Ez a tény némiképp megrémítette a lányt, mivel rideg és üres tekintetet kölcsönzött viselőjének. Révületéből magához térve úgy vélte, legjobb lesz, ha minél előbb kereket old. Gyors pukedli után megragadta Jamie kezét, és az ajtó felé sietett. Sin a homlokát ráncolta az ajtócsapódás hallatán. Volt valami nagyon különös abban, ami történt, és nem csak a hirtelen jött vágy járt a fejében, amit a zöld szempár láttán érzett. Bár ez irányú érzékeit nem fejlesztette az eltelt évek alatt, most mégis próbáltak előtörni belőle, hogy tudomására hozzanak valamit. Semmi másra nem tudott figyelni, csak az íj formájú ívelt ajakra és a furcsa csalódottságra, amiért nem volt ideje megfigyelni a haja színét. Még az arcát fedő világoskék fátyol sem volt képes csökkenteni zöld szemének és napcsókolta arcbőrének kiemelkedő szépségét. Csábító volt, és elragadó. Ráadásul szokatlanul magas. Miután Sin 180 cm-nél is jóval magasabb volt, elég ritkán találkozott olyan nővel, aki megközelítette volna termetét. Bár a lány kissé vékony volt az ő ízlésének, a keblei elég terebélyesek voltak ahhoz, hogy a kéjsóvár Braden igényeit is kielégítsék. És a szeme... Csillogó és meleg volt, életerő és intelligencia áradt belőle... Talán túlságosan is nyílt. Egyetlen szolgáló sem mert volna az ura szemébe nézni, különösen az övébe nem. A lány viszont egyenesen állta a tekintetét, ráadásul büszkén és rendkívül őszintén. Meg sem ijedt tőle, ami egyértelműen azt jelentette, hogy nem tudta, kivel áll szemben. Csak egyetlen személy létezhet Henrik király udvarában, aki nem ismeri őt.

10

A skót nő..., aki most a hátsó ajtó felé szalad. Szitkozódva eredt a nyomába. Callie hirtelen megállt, amint meglátta, hogy lovagok egy csoportja álldogál közte és az ajtó között. Legalább hatan voltak. Mindannyian állig fegyverben - valószínűleg gyakorlatozásból jöttek -, és a kastély felé tartottak. Micsoda balszerencse! Jamie keze reszketni kezdett, a lány gyengéden megszorította öccse aprócska kezét. Nem akart pánikba esni. Ha csak egy kicsi szerencséje is van, akkor a lovagok ügyet sem vetnek rá, és nyugodtan elsétálhatnak mellettük. Lesütötte tekintetét, és a lovagokat megkerülve elindult a kapu felé. Nézzetek csak oda! - mondta az egyik, amikor a közelükbe értek. - Mit látnak szemeim? Egy szemrevaló fehércseléd - vágta rá egy másik. - Biztosan tudja, hogy mi kell nekünk. A többiek nevetni kezdtek. -

Ó Roger, te aztán tudod, hogy kell bánni ezekkel a parasztokkal!

Callie meggyorsította a lépteit..., de az egyikük útját állta. Szinte földbe gyökerezett a lába. Bocsásson meg, Milord. - Nem volt rá jellemző, hogy bárki előtt fejet hajtson, vagy bárkitől megijedjen, és ha nem lett volna vele a kistestvére, most sem tette volna. De ki kell jutniuk innen. -Rengeteg a dolgom - mondta, egy alázatos puked-li kíséretében. Abban biztos lehetsz - válaszolt mély hangon a férfi, aztán lenyúlt, hogy büszkén megigazítsa a hirtelen keletkezett duzzanatot a nadrágján. Callie dühében a fogát csikorgatta. A lovag karon ragadta, és magához vonta, hogy megcsókolja. Mielőtt azonban szájuk összeért volna, Callie ke¬ményen megrúgta, mégpedig éppen azt a duzzanatot, amire a férfi az imént még annyira büszke volt. A lovag szitkozódva elengedte. Callie megmarkolta a férfi kardját és kihúzta a hüvelyből. A férfiak nevettek. -Jobb lesz, ha leteszed, még mielőtt megsebzed magad, angyalom. Callie gyakorlott mozdulattal megforgatta a hatalmas fegyvert. Ha valakit megsebzek, az közületek való lesz -mondta, ezúttal ügyet sem vetve akcentusára. -Azt javaslom, álljanak félre az utamból! A vigyor ráfagyott az arcukra. A lovagok legbátrabbika előhúzta a kardját. Csak néhány pillanatig néztek egymás szemébe, de ez az idő elég volt Callie-nek ahhoz, hogy kitalálja a lovag gondolatait. Gyengének és hatástalannak hitte a lányt. Minden kétséget kizáróan nő volt, de az apja előrelátóan felkészítette a harcra. Nem létezett olyan lovag, aki megsebezhetett volna egy skótot, még akkor sem, ha az asszony. -

Kapd el, Roger! - mondta a büszkeségen rúgott férfi, amint a többiek felé sántikált.

Hidd el, hogy elkapom! - mondta, majd megnyalta a száját, és buja pillantásokat vetett ellenfelére. - Mindenféle értelemben elkapom. Támadt. Callie egy gyakorlott harcos ügyességével hárított. 11

-

Rohanj, Jamie! - kiáltott testvérének a lány.

A kisfiú nem jutott messzire, mert az egyik lovag megragadta. Minden tudását latba vetve, Callie rárontott ellenfelére. Már csak egyetlen mozdulat választotta el attól, hogy lefegyverezze a férfit, amikor egy ismerős hang hallatán megállt. -

Dobja el a kardot, Milady!

A szeme sarkából megpillantotta a férfit a lépcsőről. Nem is ez lepte meg igazán, hanem az, ahogy a lovagok reagáltak a megjelenésére. Lassan hátrálni kezdtek. Roger, a fekete ruhás férfira nézett, majd azt mondta: -

Maradjon ki ebből, ehhez önnek semmi köze. A fekete lovag felvonta a szemöldökét.

Lévén, hogy a hölgy épp az imént szégyenített meg, nehezen tudom elképzelni, hogy ki akarod próbálni a kardomat. Vagy talán tévedek? Callie látta a bizonytalanságot a férfi arcán. Hagyd már, Roger! - törte meg a csendet egyikük. - Tudod, csak az alkalomra vár, hogy megölhessen. Roger lassan bólintott, leengedte fegyverét, és hátrálni kezdett. Callie megfordult, hogy lássa, kitől hátráltak meg a többiek. A férfi olyan mereven állt ott, akár egy szobor, védelmező pillantása nem árulkodott sem gondolatai, sem hangulata felől. Enyhe szellő simogatta fekete fürtjeit, ahogy mélyen a lány szemébe nézett. Elég ijesztő látvány volt, annyi biztos. Callie még abban sem volt biztos, hogy a vörös sapkás démonnak volt ijesztőbb külseje, vagy ennek a lovagnak. Még mindig mereven tartotta a kardot. A fekete lovag hűvösen mosolygott. -

Látom, tudja, hogyan kell bánni egy férfi szerszámával.

A férfiak kuncogni kezdtek. Callie arca élénk pirosra vált a gúnyos megjegyzéstől. -

Nem veszem jó néven a sértéseit.

Biztosíthatom, Milady, hogy nem akartam megsérteni. Tisztelem az olyan nőket, akik meg tudják védeni magukat. - A lány képtelen volt eldönteni, hogy őszintén mondja-e amit mond, vagy csak gúnyolódik. Arca és a hangsúlya nem árult el semmit. - És most dobja el a kardot. Nem! - válaszolt a lány határozottan. - Addig nem, amíg a testvérem és én ki nem szabadulunk innen. Milady! - Callie rögtön felismerte annak a szobalánynak a hangját, aki segített neki a szökésben. A lány kilépett a kastély ajtajának árnyékából, és Callie-re nézett. - Tegye, amit az uraság mond, Milady, könyörögve kérem! Ön nem tudhatja, hogy ki ez az ember, de hinnie kell nekem! Soha ne kerüljön összetűzésbe vele! A fekete lovag kinyújtotta a kezét. -

A kardot!

Valami furcsa oknál fogva a lány majdnem engedelmeskedett, de aztán vetett egy pillantást kis-öccsére, és rögtön tudta, hogy nem szabad eljátszania a legjobb lehetőséget. Egy lépést tett előre a fekete lovag felé. Egyenesen a férfi torkát vette célba a fegyverrel, de legnagyobb meglepetésére an¬nak arcizma sem rezdült, csak nézett rá a lélektelen szemével. Nyugodt volt

12

és türelmes, mint egy vipera, amint várja, hogy áldozata elég közel kerüljön ahhoz, hogy lesújthasson. A lány megállt. A következő pillanatban - mielőtt feleszmélhetett volna - a férfi villámgyors mozdulattal elé állt, a penge hegyét két alkarja közé szorította, és kicsavarta kezéből a fegyvert. Magas ívben repült az acél, röptében a saját tengelye körül forgott. A fekete lovag könnyed mozdulattal megragadta a markolatot, mielőtt még földet érhetett volna, teste körül szabályos nyolcas hasított a levegőbe, majd határozottan a földbe döfte. A mosolya még ridegebbé vált, mint korábban. A mamája soha nem mondta önnek, hogy ne kísértse az ördögöt, mert komoly árat kell fizetnie érte? Callie marka szinte elzsibbadt az ürességtől, ahogy a markolatot kitépték az ujjai közül, de nem szólt semmit. Az igazat megvallva, azt sem tudta, hogyan reagáljon. Legyőzöttnek érezte magát. Eddigi életében, még soha senki nem volt képes erre. És a férfi még csak elő sem vette a saját fegyverét. Mély szégyenérzet lett rajta úrrá. -

Ön szerint mit tegyünk ezzel a kis csirkefogóval? - kérdezte a lovag, aki Jamie-t fogta.

-

Először jól elfenekeljük, aztán kitakaríttatunk vele egy-két pöcegödröt.

-

Nem! - kiáltott a lány, de senki sem figyelt rá.

A lovagok harsány nevetésben törtek ki, kivéve egyet. Dühös pillantása szikrákat szórt a többiek felé. -

Eresszétek el a fiút! - mondta ugyanazon a nyugodt hangon.

-

De uram, nem szórakozhatnánk el vele egy kicsit?

A fekete lovag az imént szóló felé fordította félelmetes, rideg tekintetét. Számomra a szórakozás azt jelenti, hogy kibelezem azokat, akik ellenállnak nekem vagy fittyet hánynak az utasításaimra. Mit szólnál, ha te meg én elszórakozgatnánk egy kicsit? A lovag elsápadt, és azonnal eleresztette Jamie-t, aki Callie-hez rohant, és arcát a lány szoknyájának durva vásznába temette. Láttad, mit tett? - kérdezte Jamie suttogva. -Aster remekül szórakozna, ha megtudná, hogy hagytad, hogy egy fegyvertelen angol elvegye a kardodat. Hallgass! - mondta Callie halkan, míg egyik karjával magához szorította a fiút, és a lovag szemébe nézett. A férfi tekintete meg sem rebbent. -Azt hiszem, ideje, hogy visszatérjen a szobájába, Milady! Callie dacának értéktelen jeleként felemelte az állát. Mindketten tudták, hogy az összetűzésből ezúttal a férfi került ki győztesen. De Callie tudta, hogy legközelebb megtalálja a módját annak, hogy hazajussanak. Fejét olyan magasra emelte, amennyire csak tudta. Megfordult, és a kastély felé indult. Jamie még mindig a szoknyáját markolta. A szobalány szélesre tárta az ajtót előttük, és összerezzent, amint a fekete lovag a közelébe ért. A férfi a nyomukban haladt felfelé a lépcsőn. Az volt a legrosszabb, hogy felváltva törtek a lányra a hideg és meleg hullámok, miután észrevette, hogy Jamie milyen tisztelettel és csodálattal tekinget hátra a lovag felé.

13

Mondja - szólt vissza Callie a válla fölött, amint közeledtek a legfelső lépcsőhöz -, miért fél mindenki annyira öntől? Most először hallatszott keserűség a lovag hangjából. -

Mindenki fél az ördögtől, ön nem?

-

Ön „csak" egy férfi, uram, és nem az ördög válaszolt gúnyosan Callie.

-

Gondolja?

-

Tudom.

Igazán? - kérdezett vissza a férfi némi ironikus lejtéssel a hangjában. -Talán ön egy boszorkány, hogy ennyire tisztában van az ördög fogalmával? Callie megállt a lépcsősor tetején, és a kérdés súlyától feldühödve szembefordult vele. Az ilyen vádak miatt elégettek embereket, de legalábbis felkötöttek. Azt gondolta, hogy ez az angol örömmel látná, ha kivégeznék boszorkányság miatt. -

Istenfélő vagyok.

A férfi olyan közel állt hozzá, hogy Callie érezte bőrének meleg, tiszta illatát. A fekete szempár fürkészve figyelte. Amikor megszólalt, hangja mély volt és halálosan komoly. -

Én nem.

A lány megborzongott e két rövidke szó hallatán, miután kétsége sem volt afelől, hogy a férfi komolyan beszél. Mozdulni sem tudott a döbbenettől, amikor a férfi felemelte kezét, és megérintette az arcát. Meglepte kezének melegsége, és egész testén kellemes bizsergés futott végig, mikor a gyengéd ujjak a füle felé közeledtek. Szinte el sem hitte az érintés gyengédségét, az ujjak könnyed játékát a bőrén. Nagyon különös hatást váltott ki a testében. Lüktetést és eddig soha nem tapasztalt éles fájdalmat érzett. A gyengéd kéz hátratolta fátylát, és könnyed táncba kezdett a lány haján. Callie érezte, amint az egyik ujj kiszabadítja fürtje¬it a vászon fogságából. A férfi tekintete a saját kezére tapadt, aztán némi gúnnyal a hangjában, a szája sarkából vetette oda. -

Vörös - mondta, hangja alig volt több egy morgásnál. - Tudhattam volna.

Most meg mi baja? - kérdezte a lány zavartan. Nem gondolta, hogy egy olyan egyszerű dolog mint a hajszíne, ilyen ellenérzést válthat ki belőle. Csalódott pillantással eresztette le a kezét, és hátralépett. Aelfa - szólt oda a szobalánynak -, vidd a szobájába, és gondod legyen rá, hogy ott is maradjon. -

Igenis, Milord - válaszolt a szolgáló egy gyors pukedli kíséretében.

Sin nem mozdult, amíg a szoba ajtaja be nem záródott a lány mögött. Hagynod kellett volna megszökni. Egy pillanatra el is játszott ezzel a gondolattal, de csakis Henrik iránti hűsége tartotta vissza attól, hogy elengedje a lányt... valamint az az aprócska tény, hogy ha megteszi, soha nem kell feleségül vennie. És mégis... Sin egy pillanatra megbánta, amit tett, amikor visszaemlékezett arra, hogy a lány lefegyverezte Rogert. Meg kell hagyni, igen bátor tett volt. De az effajta bátorság, ha ellenségről van szó, inkább átok, mint erény. 14

ő már csak tudja. Sötét emlékek törtek felszínre benne, de megpróbált nem gondolni rájuk. Elindult a keskeny folyosón saját szobája felé, amely éppen a skót lány szobájának szomszédságában volt. Sin a fogát csikorgatta Henrik pimaszságára gondolva. Kinyitotta szobája ajtaját, és az ablak mellett álló, spártaian egyszerű ágy felé indult. Akkortájt sok időt töltött Henrik udvarában, és ellentétben a többi udvari emberrel, ő nem törődött a luxussal. Egyszerűsége kimerült egy ágyban, amelyben épphogy csak elfért, és egy takaróban, ami befedte a testét. Olyan elővigyázattal amennyire csak lehet, levette magáról kabátját és páncélingét, majd az ágy végénél álló ládára terítette, aztán óvatosan megvizsgálta, milyen kárt okozott a lány kardja az alkarján. Megfeledkezve a fájdalmáról, kioldotta ingujjának fűzőjét, amint a mosdóállvány felé indult. A bélelt ruhadarabot egy egyszerű faszék karfájára terítette, majd vizet töltött egy tálba, és lemosta a vért az alkarjáról. Már éppen a törlőkendőért nyúlt volna, amikor a folyosóról kiabálást hallott. Sebeiről megfeledkezve megragadta kardját, és feltépte az ajtót. A királyi gárda őrei a kisfiút próbálták kivonszolni a skót lány szobájából, az őrök egyike éppen a lányt tuszkolta vissza. A kisfiú úgy sikítozott, mint egy haldokló hárpia, a lány pedig úgy harcolt, akár egy vadmacska. Mi történik itt? - szólalt meg határozottan Sin. Az őr, aki legközelebb állt hozzá, elfehéredett, majd hezitálva azt mondta: -

Őfensége egy másik szobába akarja záratni a fiút.

Ne! - sikította a lány. - Nem fogjátok elvinni mellőlem csak azért, hogy aztán bánthassátok. Nem szórakoztatok még eleget vele? Kérem! - kiáltotta a kislegény, és közben olyan hevesen és rúgkapálva küzdött a lovagok ellen, hogy az egyik cipője leesett. - Ne hagyd, hogy elvigyenek! Nem akarom, hogy megint megverjenek. A fiú szavai hallatán Sinben forrni kezdett a méreg. Callie egyre dühösebben küzdött az őt lefogó őrrel. Ha sokáig folytatta volna, akkor bizonyára nem ússza meg kék-zöld foltok nélkül. -

Eresszétek el! - utasított Sin.

A kis csapat megdermedt a szavak hallatán. -

Milord - mondta az őr, aki a lányt tartotta -, mi csak a király utasítását követjük.

Sin éles pillantást vetett a férfira, aki ettől két lépést hátralépett. -

Azt üzenem Henriknek, hogy minden rendben lesz.

-

És mi lesz, ha megszökik a fiúval együtt? - kérdezte egy másik őr.

-

Magam fogok vigyázni rájuk. Gondolod, hogy képesek lesznek a szökésre?

Sin látta a bizonytalanságot az őr szemében, mintha csak azt mérlegelné, kinek a haragjától rettegjen jobban: Henrikétől vagy az övétől. Végül eleresztette a fiút, aki rögtön a nővéréhez szaladt.

15

Közölni fogom a királlyal, amit mondott - válaszolt az őr, sértődött szavait a félelem tónusa gyengítette meg. -

Rendben - válaszolt Sin szárazon -, mondd meg neki!

Amint az őrök elmentek, Callie hálásan a fekete lovagra nézett, amiért megakadályozta, hogy öccsét elszakítsák tőle. Ez a gesztus a lány szemében mérhetetlen értékekkel bírt. Már éppen meg akarta köszönni neki, de a férfitest látványától elakadt a szava. Meztelen, napbarnított válla pontosan olyan széles volt, mint amilyennek képzelte. Teste kemény volt, és kidolgozott, izmai minden lélegzetvételnél megfeszültek. De ami leginkább lekötötte figyelmét, az a számtalan sebhely volt, amelyek szinte teljesen befedték meztelen testét. Úgy festett, mint aki már rengeteg csatát és támadást túlélt. Callie szíve összeszorult a látványtól. Ekkor vette észre a vérző alkart. -

Ön megsebesült.

A férfi lepillantott a véres végtagra. -

Úgy tűnik.

-

Van, aki ellássa a sebét?

-

Én magam fogom.

Ezzel a szobája felé indult, de Callie követte. -

Akarja, hogy beküldjem a szobalányomat?

Nem - mondta érzéketlen hangon, megállt a küszöbön, és előbb a fiúra, majd ismét a lányra nézett. Jelentőségteljes pillantásával azt akarta kifejezni, hogy egyedül szeretne maradni. Bár a pillantástól végigfutott a hideg a lány hátán, eszébe sem jutott, hogy magára hagyja a férfit. Csakúgy, mint Sint, őt is arra tanították, hogy senkinek se hagyja, hogy félelmet lásson a szemében. A lovag visszalépett. -

Az egyetlen óhajom, hogy egyedül maradjak.

-

De a sebei...

-

Meg fognak gyógyulni! - vágta rá a férfi.

Ó, micsoda érzéketlen tuskó. Rendben hát, rohadjon el egyedül. Callie megfordult, kézen fogta Jamie-t, és visszavonult a szobájába. De nem maradt ott, hogy is maradhatott volna. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy mikor szerezte a lovag a sérülést. A kardja. Persze nem esett volna baja, ha nem akarja megállítani őt a szökésben, mindemellett meg¬mentette őt és Jamie-t a többiektől. Ha tetszett a lánynak, ha nem, tartozott neki. Soha nem maradt adósa senkinek. Kivette a varrókészletét, és egy apró tasak gyógynövényt a ládájából, utasította Jamie-t, hogy maradjon Aelfával, majd kinyitotta az ajtót. Hogy lerója tartozását, elindult, hogy az ördög szemébe nézhessen a saját barlangjában. Csak abban reménykedett, hogy nem fogja felfalni.

16

3. FEJEZET Sin meghallotta az ajtózár zörgését. Ösztönösen előhúzta csizmája szárából a tőrét, majd hüvelyk- és mutatóujja közé véve játszadozni kezdett vele. Készen állt arra, hogy egy rossz szándékú betolakodó mellkasába repítse a fegyvert. Az ajtó résnyire nyílt, először egy vörös tincs, majd egy fitos orr jelent meg, melyet egy angyali profil követett. Az angyal megállt, és a vele szemközt lévő csupasz falat nézte. -

Uram! Lovag úr, itt van?

Sin visszadugta tőrét a csizmája szárába. -

Lévén, hogy ez az én szobám, hol lehetnék máshol?

A lány még mindig nem lépett be, úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a szarkasztikus megjegyzést. -

Fogadóképes, uram?

-

Sokan azt állítják rólam, hogy soha nem vagyok fogadóképes - nevetett Sin.

Azt is sokan mondják, hogy ez a folyosó nagyon huzatos. Valójában csak azt szerettem volna megtudni, fel van-e öltözve. Pontosan ugyanúgy vagyok öltözve, mint amikor utoljára látott, ezért legjobb lenne, ha most azonnal visszamenne a szobájába. Nem így történt. A lány szélesre tárta az ajtót, és a férfi legnagyobb meglepetésére belépett. A lány tekintete végigpásztázta a szobát, végül az ágyon ülő férfialakon állt meg. A zöld szempár a meztelen mellkasra fókuszált. Sin úgy érezte, mintha tetőtől talpig áram járta volna át a testét. Ágyéka duzzadni kezdett, és olyan furcsa hőség öntötte el, hogy az szinte fájt. Mi az ördög lelhette? Már rég túl volt a tinédzserkoron, azon az állapoton, amikor egy csinos asszony látványa gerjedelmet ébresztett benne. Már régóta képes volt arra, hogy uralja a testét, és a benne szunnyadó kéjvágyát. Valami furcsa oknál fogva ez a kontroll kicsúszott a kezéből minden alkalommal, amikor ez a lány a közelében volt. Felismerve a helyzetet, a lány átsétált a szobán és megállt az ágy előtt. -

Mit keres itt? - kérdezte a férfi éles hangon.

-

Azért jöttem, hogy ellássam a sebeket, amelyeket én okoztam.

Sin ujjával a bal karját borító kötésre mutatott. Messze volt a tökéletestől, de a célnak megfelelt. Emellett pedig egyáltalán nem akarta, hogy a lány egy lépessel is közelebb kerüljön hozzá. -

Nem kell félnie, Milady, nem ön okozta a sérülést.

A lány a homlokát ráncolta. -

Nem akkor sérült meg, amikor lefegyverzett?

-

De igen. De nem az ön hibája volt, hanem az én saját ügyetlenségem okozta.

A lány csak legyintett az elhangzott szavakra, majd egy sötétbarna bőrtasakot és egy kosárkát tett az ágyra a férfi mellé.

17

Úgy látom, csak a vitatkozás öröméért ellenkezik velem, ezért mostantól nem is figyelek önre. Jobban tenné, ha hagyná, hogy ellássam a sebét, mielőtt elmérged és lerohad a karja. Sin nem hitt a fülének. Nem is emlékezett arra, hogy mikor volt az utolsó alkalom - talán még pólyás korában -, hogy valaki ilyen könnyedén leszerelte volna. A lány a férfi jobb karja felé nyúlt, de Sin elrántotta. Mit törődik maga azzal, ha lerohad a karom? -kérdezte a férfi, míg a lány ismét a végtag felé nyúlt. - Azt gondolnám, éppen ez lenne a célja, nem pedig az, hogy megakadályozza. A lány keze egy pillanatra megállt. Bosszankodva nézett a férfira, amiért ellenkezett. -

Azért törődök ezzel, mert megvédte Jamie-t.

-

Azt gondolja, hogy tartozik nekem? -Igen.

A férfi megint felhorkant. Micsoda bolondos dolgokat tudnak kitalálni a nők! Ez volt az első alkalom az életében, amikor bárki is el akarta látni a sérülését. Idegen volt számára ez a kényeztetés, és ettől az érzéstől haragot érzett. Nem volt szüksége kényeztetésre. Soha. Felugrott, és megpróbált távolabb kerülni a lánytól. Callie nőstény oroszlánként követte keresztül a szobán. Kisasszony, ha bármi fogalma lenne arról, hogy kicsoda és micsoda vagyok, akkor biztosan nem akarna kettesben lenni velem a szobámban. Tekintetük összetalálkozott, és Sin most először látott némi zaklatottságot a lány arcán, aki ismét a férfi karja felé nyúlt. Sin dühösen felmordult, mikor rájött, hogy a lány nem fogja békén hagyni addig, amíg le nem kezeli a sérüléseit. Rendben hát, minél előbb beköti a karodat, annál előbb térhet vissza a békesség. ímmel-ámmal ugyan, de kinyújtotta a jobb karját. A lány tekintetéből hála sugárzott, amiért vég¬re megadta magát. A lány ujja hegyével gyengéden megérintette a sérülést. Tudom, hogy kicsoda ön - mondta gyengé¬den, míg a vágást vizsgálta. - Aelfa mindent elmondott magáról. -

És miket mondott?

A lány egyik kezével a férfi öklét tartotta, míg jobb kezének hosszú, kecses ujjaival a sérülést simította végig. Hűvös érintése gyógyírként hatott. A legfurcsább mégis az volt, hogy az érintés nyomán ágyéka életre kelt és lüktetni kezdett. Sin visszatartotta lélegzetét, amint a különös és idegen érzés végigsöpört a testén. Még senki sem ért hozzá ilyen finoman, gyengéden. Rémisztő késztetést érzett arra, hogy megfogja a lány fejét, és ajkát a sajátjához érintse. Fogalma sem volt, hogy mi történik vele. Csak bámulta a lányt, mint egy kótyagos majom, és minden erejét összeszedve megpróbálta lélegzetét normális ritmusban tartani. A lány fejét kissé előrehajolva vizsgálgatta a vágást. Nem tűnik túl mélynek, mégis muszáj lesz dunsztkötést tenni rá, hogy ne fertőződjön el. -hosszú, kecses ujjai tovább kényeztették a férfi bőrét. - Ez az égésnyom sem tűnik túl réginek. Csatában szerezte?

18

Sin egyszerűen megrázta a fejét. Nem akarta beavatni a lányt a sérülés történetébe. Hirtelen egy kép jelent meg a férfi képzeletében, amint a lányon fekszik. A látomás hatására minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy ne vonja a lányt a karjába. Callie az ágy felé fordította a fejét, oda, ahol az eszközeit hagyta. Sin a lány kecses hátát figyelte, de ami leginkább vonzotta tekintetét, az mégis a lány csípője volt. Gyönyörűen formázott, kerek, férfiszemet gyönyörködtető. Könnyedén el tudta képzelni azt, amint a lány háta mögé lép, felemeli a ruháját, és beletemetkezik a lány testébe. A karomnak semmi baja! - csattant fel Sin, és azt akarta, hogy a lány minél előbb elhagyja a szobát. Callie a válla fölött hátrapillantott, aztán visszafordult, és tovább folytatta a kutatást a dolgai között. Valami szédítően erős illatú növényt vett elő, mit sem törődve a férfi megjegyzésével. Ez a nő megőrült! Minden bizonnyal holdkóros. Senki sem engedhette meg magának, hogy ne figyeljen oda, mikor őbeszél. Senki! Az ilyesmi olyan ritkán fordult elő, hogy Sin nem is tudta, hogyan kezelje a dolgot. Néhány pillanat elteltével a lány felállt. -

Szükségem van egy kevés borra. Van? -Nincs - hazudta a férfi.

A hazugság nem érte el a célját, mert Callie észrevett egy kancsót a tűzhely melletti asztalon. Callie odalépett az asztalhoz, és a kancsót megemelve hamar rájött, hogy az boroskancsó, és nagyon is tele van. Sin azt kívánta, bárcsak megitta volna az egészet előző éjjel. A lány kissé gúnyosan nézett a férfira, majd kitöltött egy pohárnyit az italból. Sin szeme résnyire szűkült. Jó lenne, ha nem nézne rám ilyen gonoszul mondta a lány, miközben visszatette a kancsó fedelét. - Annyira idegesítő. -

Az ördög is gyak...

Es hagyja abba ezt az ördögözést! Már mondtam, hogy tudok önről mindent, és nem félek öntől. -

Akkor ön, Milady, megbolondult.

Nem vagyok bolond! - vágott vissza. Hosszú, érzéki ujjai átölelték a kelyhet. - De annyit mondhatok, hogy ezer ember közül is felismerek egy démont. -

Ön nyilván téved!

Callie letépett néhány levelet egy virágról, és a borba dobta őket. -

A démonok megeszik a gyermekeket, nem pedig megmentik őket.

-

És mit tud még a démonokról?

A lány egyenesen a férfi szemébe nézett. -

Többet, mint gondolná.

Annyit rakott a gyógynövényekből a borba, míg végül az egész sűrű masszává nem változott. Amikor elkészült vele, ujjával kivett egy adagnyit, és a férfi bőrére kente. A kellemes érintéstől Sint újabb hőhullám kerítette hatalmába. -

Hogy hívják? - kérdezte Callie. 19

-

Azt állította, hogy nagyon jól ismer, hát mondja meg ön!

A lány egy pillanatra elhallgatott. Bizonyos vagyok abban, hogy a mamája nem mészárosok démonának, ördög cimborájának, vagy éppen a király hóhérjának nevezte el. Sin szája mosolyra húzódott a kedves szemtelenség hallatán. Bátor nőnek tartotta, akinek testében egy oroszlán szíve dobog. Az anyám semmilyen nevet nem adott nekem - mondta, míg figyelte, ahogy a lány az alkarjára csavarja a kötést. A csodás zöld szempár élénken csillogott, amikor tekintetük összeakadt. -

Valahogy csak hívják.

Olyan közel álltak egymáshoz, hogy a férfi érezte a lány könnyed virágillatát és perzselő leheletét. Hirtelen felötlött benne a gondolat, hogy a nadrágon kívül semmi nem takarja testét, és a lány is mindössze egy vékony ruhát visel. Olyat, amit alkalomadtán könnyen el lehet távolítani. Rendkívül csábító jelenség volt, de valahogy mégsem tudta kiismerni. Szerette volna, ha a lány kiejti a száján a nevét. -

Aki meg mer szólítani, az Sinnek hív. A lány bólintott.

-

Cyn, a Cynric rövidítése?

Nem! - válaszolta leplezetlen haraggal, amint arra gondolt, hogy ki is ő valójában. - SI-N, mint bűnben fogantatott, bűnben született és jelenleg is bűnben boldogan élő. Érezte, hogy a lány keze reszketni kezd. -

Ön szereti rémisztgetni az embereket, ugye?

-

Igen. -Miért?

-

Miért ne?

Legnagyobb meglepetésére a lányból nevetés tört ki. Csodás muzsika volt ez, mely mélyen belülről fakadt. Sin csak bámulta őt, szinte transzba esett attól, ahogy a lány egyre oldottabbá vált. Micsoda gyönyörűség! Abban a pillanatban őrült vágyat érzett, hogy megcsókolja a rózsás ajkat. Erezni akarta, amint a lehelete a lányéval keveredik. Teljesíteni akarta Henrik kérését, hogy feleségül vegye, és aztán élete végéig magához kösse ezt a csodás teremtést. A gondolattól némileg megrettent. Nem, soha nem engedhetné meg magának ezt a fajta kényelmet. Ha mégannyira is gyengéden érne hozzá most, a lány kiátkozná majd, és félne tőle csakúgy, mint a többiek, ha fény derülne múltjának sötét titkára. Nem érdemel sem kényelmet, sem vigasztalást. Az effajta álomképet már nagyon régen apró darabokra törte magában. A lány felnyitotta a másik kötést, majd felszisszent a vér látványától. -

Nagyon sajnálom - mondta -, nem akartam, hogy baja essék.

A szavak hallatán a férfi felhúzta a szemöldökét.

20

Felhívnám a figyelmét, Milady, ha valaki kardot ragad, legyen az támadás vagy védekezés, elég nagy esélye van annak, hogy valaki meg fog sérülni. Callie arcát elfedte a rózsaszínű pír, amint a tűért nyúlt. -

Ezt össze kell varrni.

-

Magától is meggyógyul majd.

-

Igen, csak mély sebhely marad utána.

Sin tekintete végigfutott saját testén és a számtalan hegen, mely bőrét borította. -

Gondolja, hogy számítana?

Callie felnézett a szavak hallatán. Még most sem volt képes megtalálni a mélyen eltemetett érzelmeket a sötét szempárban. Milyen kínokon mehetett keresztül, hogy képes így véka alá rejteni az érzelmeit. Más esetekben Callie számára még a legóvatosabb lélek is nyitott könyv volt, de ez az ember maga a rejtély. Nekem számít - mondta a lány, és maga is eltűnődött, hogy miért lehet így. De mégis így volt. A lehetőségekhez mérten a leggyengédebben fogott hozzá, hogy négy apró öltéssel összevarrja a vágást. Meglepve tapasztalta, hogy a férfi arca meg sem rebben. Úgy tűnt, mintha nem is érezné, hogy mi történik vele. Aztán a többi, sokkal mélyebbnek tűnő sebhelyre gondolt, és azt a következtetést vonta le, hogy azokhoz képest ez csak egy apró semmiség. Sokkal többet jelentett ez neki, mert életében eddig még senkinek sem okozott fájdalmat. Bár az apja nagy harcos hírében állt, az anyja pedig gyógyító volt, inkább az anyja életszeretetét örökölte. Újabb csíkot vágott a textilből, majd gondosan rátekerte a frissen összevarrt sebre. Lord Sin néma csendben tűrte, de a lány érezte magán a férfi kutató tekintetét. Volt valami más ebben az emberben, amit Callie nem tudott megfogalmazni magában. Abban viszont biztos volt, hogy ez a valami nem abban rejlik, hogy jóleső érzéssel tölti el a férfit az, ha mások rettegnek tőle. ö maga az ördög. Emlékezett vissza Aelfa szavaira. Azt mondják róla, hogy több mint száz embert gyilkolt meg pusztán kedvtelésből, és több ezret csatákban. Mikor először az udvarba került, a pogányokra jellemző köntöst viselt, és olyan nyelvet beszélt, amit senki sem ismert. Azt beszélik róla, hogy eladta a lelkét az ördögnek, hogy legyőzhetetlenné váljon. Callie-nek fogalma sem volt, hogy ebből mi igaz, de elnézvén a férfi testét, messze volt a legyőzhetetlentől. Mindemellett nem lehetett nem észrevenni a belőle sugárzó erőt és hatalmat. Még sohasem látott hozzá hasonlót. Életében először úgy érezte, hogy vonzódik egy angolhoz. Hol jár az eszed? Gondolataiból nagyot pislantva zökkent ki. Merre kalandoztak a gondolatai? Végül is ő egy olyan földbirtokos lánya, aki azzal töltötte életét, hogy az angolokat megszabadítsa drágalátos földjeiktől, és aki az ellenük vívott csatában vesztette életét. Callie képtelen lenne arra, hogy bemocskolja egy ilyen ember emlékét. Míg Sin mellkasát bámulta, azon tűnődött, hogy vajon a sebesülések közül melyeket szerezte a skótok elleni harcokban, és azon, hogy a több ezer csatában megölt ember közül mennyi lehetett skót.

21

- Ezzel megvolnánk - mondta, amint befejezte a kötözést. A lány tekintete egy pillanat alatt fátyolossá vált. Sin a látványtól a homlokát ráncolta. A férfi nem tudhatta, mi vette el a lány kedvét ilyen hirtelen, de nagyon bánta, hogy ilyen gyorsan megfosztotta a jókedvétől. Callie összeszedte eszközeit, gyors viszlátot motyogott, majd elhagyta a szobát. A férfi homlokán a ráncok, ha lehet, még mélyebbek lettek. Örülnie kellett volna, hogy végre magára maradt, és mégis... Miért tűnt hirtelen hidegnek a szoba? Fejét rázva próbált megszabadulni a gondolattól. Fontosabb tennivalója is akad, minthogy egy olyan asszony miatt tépelődjön, akihez semmi köze. Henriknek másik férfit kell találni, aki feleségül veszi ezt a lányt.

Másnap reggel Sinnek végre sikerült kivernie fejéből a lánnyal kapcsolatos gondolatokat. Nagy segítségére volt ebben a hideg fürdő a szenvedésektől tarkított éjszaka után, melynek végtelen álmai mind a rózsavörös ajkakról és az édes zöld szemekről szóltak. Reggeli után olyan csúnyán beütötte a lábujját, hogy attól tartott, eltörött. A fájdalom kiűzte fejéből a nőről szóló gondolatokát. Később az istálló felé indult, mivel azt gondolta, egy kiadós lovaglás segítségére lehet abban, hogy testét és lelkét kényeztesse. Sin! A férfi megtorpant. A hang furcsán ismerősen csengett, de mégsem tudta hová tenni. Válla fölött pillantott hátra, és egy sötétbarna hajú férfit vett észre, aki nem sokkal volt alacsonyabb, mint ő. Volt valami ismerős az arcban, de a neve csak akkor jutott eszébe, amikor az idegen mosolyogni kezdett. - Nézzenek oda! Little Simon of Ravenswood! mondta Sin, és karját kitárva lépett az ismerős felé. - Mikor is volt, hogy utoljára találkoztunk? Simon megrázta a felé nyújtott kezet, majd testvéries gyengédséggel megpaskolta Sin fájó alkar-ját: -Kis híján húsz éve. Azon a napon, amikor utoljára találkoztak, Simon apja Ravenswoodba lovagolt, hogy elhozza fiát Heroldtól az akkori ravenswoodi gróftól. És a testvéred? - kérdezte Sin, és Draven of Ravenswoodra gondolt. Ők ketten gyakran keltek Simon segítségére az öreg gróf rosszindulatával szemben. - Remélem, jól van! -

Igen. Két éve feleségül vette Emily of Warwicket.

Sin szája mosolyra húzódott a hír hallatán. -

Nocsak, az öreg Hugh végül mégis megengedte, hogy az egyik lánya férjhez menjen?

-

Igen, de még most is alig hiszem el.

-

Én sem. Biztos vagyok benne, hogy ennek komoly története van.

-

Egy ital mellett elmesélek mindent. De mi van veled, megnő...?

Halkabban! - mondta Sin félbeszakítva Simont -, még suttogva se ejtsd ki ezt a szót, hacsak nem akarsz a mumusom lenni. Simon a homlokát ráncolta.

22

-

A mumusod? Ezt meg hogy érted?

Henrik házassággal fenyegetőzik. Eddig még sikerült kibújnom alóla, és azt remélem, hogy ezt véglegesíteni is tudom. Simon elnevette magát. -

Akkor próbáld meg távol tartani magad a csapdától.

-

Mondd, Simon, mi hozott ide, Henrik udvarába?

Simon arcára ördögi mosoly ült. Kalandot keresve jöttem ide, de nem találtam mást, mint néhány hordó sört, kényeztetésre váró asszonyokat és néhány hencegő lovagot, akik megpróbálják újraélni a meg nem történt eseményeket. Ki gondolta volna, hogy egy udvar ilyen unalmas is lehet. -

Csak adj magadnak időt, testvérem! Idővel megleled majd az udvari cselszövéseket.

-

Igen, el tudom képzelni. Már összefutottam néhánnyal az ellenségeid közül.

Csak vigyázz, nehogy egy sötét sarokban fuss össze velük, különösen azután, hogy látták, velem beszélgetsz. Simon tekintete reménytől sugárzóvá vált. -

Pedig nem bánnám, mert akkor legalább valami izgalmas elfoglaltságom adódna.

Mielőtt Sin válaszolhatott volna, valamit észrevett a szeme sarkából. Elfordította a fejét, hogy megtudja, mi volt az, ami felkeltette figyelmét. Szabadidejüket töltő vagy éppen feladatukat ellátó szolgálók jártak-keltek a kertben. Nem volt semmi szokatlan. Semmi, kivéve egy furcsa alakú embert, aki a belső udvar legtávolabbi fala mellett bicegett. Senki sem figyelt fel rá, de mégis volt benne valami, ami szemet szúrt. Sin felemelte a kezét, mintegy jelezve ezzel Simonnak, hogy rögtön visszajön, majd, hogy jobban szemügyre vehesse, néhány lépést tett az alak felé, akinek köpenye túlságosan vastagnak tűnt egy ilyen szokatlanul meleg napon. Ahogy csökkent köztük a távolság, Sin rendkívüli furcsát észlelt. Az öregembernek négy lába volt. Hitetlenkedve vonta fel a szemöldökét, amint a furcsa teremtés az istálló felé bicegett. Mondd csak, Simon - kérdezte Sin, amint a barátja közelébe ért -, láttál te már négylábú koldust? -

Ez egy találós kérdés?

Nem találós kérdés, de mindenképpen rejtély. Az is rejtély, hogy vajon milyen messzire jut el egy nő anélkül, hogy valaki megállítaná. -

Egy nő?

Sin a sötét alak felé mutatott, amint belépett az istállóba. A férfi gyors léptekkel indult a nyomába. Mielőtt besurrant volna az istálló sötétjébe, megkérte Simont, hogy várjon odakint. A kevés fény ellenére is jól látható volt, amint a négylábú alak kétfelé osztódik. Arcán széles mosoly ült, míg elosont a boxok mellett, hogy kileshesse, amint a skót lány egy szekérre teszi a fiút, és betakarja szénával. -

Biztos vagy benne, hogy menni fog? - kérdezte a fiú.

23

Hát persze - nyugtatta meg a nővére. - Kihallgattam egy beszélgetést, és azt mondták, hogy fel fogják készíteni a szekeret, hogy a városba mehessen ellátmányért. Nincs más dolgunk, mint csendben feküdni, míg megáll, aztán eltűnünk a tömegben. A lány is felmászott, és betakarta magát. Néhány perc múlva egy fiú érkezett, és befogta a lovakat a szekér elé. Milyen eredeti ötlet, ismerte be magának Sin. Ha nem érzett volna felelősséget kettejük iránt, tán még hagyta volna, hogy megszökjenek. De nem teheti meg. Az egyetlen kérdés az, hogy most leplezze le őket, vagy várjon még vele. Úgy döntött, hogy vár. Meg akarta tudni, hogy milyen messzire jutnak. Kilépett az árnyékból, gyorsan felnyergelt két lovat, és odavezette őket, ahol Simon várakozott. -

Felkészültél egy kis kalandra? - kérdezte Simont.

-

Mindig készen állok.

Felpattantak lovukra, és megvárták, míg a kocsis bemegy az istállóba. Néhány perc múlva a kocsi kigördült. felé.

Mit csinálunk? - kérdezte Simon, ahogy követték a kocsit, át a várudvaron London

-

Követjük azt a szekeret - válaszolta Sin. -Miért?

-

Mert előttünk van.

-

Ez aztán a kielégítő válasz. Nehéz lenne követni egy kocsit, ha mögöttünk lenne.

-

Légy türelemmel, Simon, hamarosan megtudod, hogy miért követjük.

A kocsis a piactér felé vette útját, ami csak úgy nyüzsgött az emberektől. Amikor megállt egy zöldségesstand előtt, Sin megpillantott egy széna fedte fejet, amint éppen kikandikál a kocsi oldalán. Amikor a férfi eltűnt a tömegben, a lány lemászott a kocsiról, a fiú pedig követte a példáját. Senki sem vette észre a különös ténykedést, vagy ha igen, akkor sem szóltak semmit. Beletelt néhány percbe, míg lesöpörte magáról a szénaszálakat, de egy mégis ott maradt a vörös fürtök közt. Az árva szál minden lépésnél nagyot libbent. Simon elnevette magát, amikor látta, hogy a lány megfogja a gyermek kezét, és a tömeg felé indulnak. -Miért bujkálnak? Megpróbálnak megszökni a király fogságából. A jókedv szűnni látszott Simon szemében. -

Értesítsük az őröket?

-

Nem kell, szerintem vissza tudjuk vinni őket.

-

Akkor meg mire várunk?

-

Fogalmam sincs. Egyszerűen szeretem nézni a manőverezését.

24

Sin követte őket, amint áttörték magukat a zsúfolt utca tömegén. A lány lehajtott fejjel lépdelt, egyik kezét végig kistestvérén tartotta. Néhány lépésenként a fiú megállt, ha valami érdekeset látott, ezáltal lelassítva mindkettőjüket. Mindenre és mindenkire volt valami megjegyzése. Ha a fiú nem lett volna vele, a lány már rég szabad lenne. -Állj! Sin a hang irányába kapta a fejét, és észrevette Roger of Warringtont a tömegben. A lovag egyenesen a skót lány szemébe nézett. Callie viszonozta a tekintetét az őket körülvevő emberek feje fölött. Egy pillanatnyi tétovázás után megragadta kisöccse kezét, és a tömegen keresztül az ellenkező irányba rohant. -

Azt mondtam, állj! - kiáltott Roger még hangosabban.

Ez aztán hatásos - mondta Sin, nem kevés szarkazmussal a hangjában. - Állj, vagy megint azt mondom, hogy állj! Roger parancsa még csak le sem lassította a párost, így hát úgy döntött, hogy utánuk szalad, de a tömeg meggátolta tervének végrehajtásában. Sin látta a tehetetlen dühöt Roger arcán, és tisztán hallotta, amint azt kiáltja: -

Húsz ezüstöt adok annak, aki megállítja azt az asszonyt és a gyereket!

Sin szitkozódni kezdett Roger ostobasága miatt, mivel mindenki, aki az utcán volt, abbahagyta, amit éppen csinált, és a menekülő páros nyomába eredt. Ez nem volt túl bölcs dolog - adott hangot Simon Sin gondolatának, bár Sin szíve szerint sokkal durvább szavakat használt volna. Sin szorosabbra fogta Shitan kantárját, mivel a ló egyre idegesebbé vált a hirtelen felbolydulástól. A jószág gyilkolásra lett kiképezve, és Sin még véletlenül sem akarta, hogy ártatlan vér folyjon Roger ostobasága miatt. -

Most már nem kapjuk el - mondta Simon.

-

Ó, dehogynem.

Ezzel megfordította lovát, és egy mellékutca felé vette az irányt. Úgy ismerte London utcáit, mint a saját tenyerét. Azért is könnyen a nyomukra bukkanhatott volna, mert az elszabadult tömeg hangos lármázással követte a párost. Sin meggyorsította a lovát. Még azelőtt akarta utolérni őket, mielőtt a felbőszült csőcselék kárt tehetne bennük. Ahogy hanyatt-homlok rohantak, Callie megbotlott. Oldala megfájdult, ahogy megküzdött minden levegővételért. -

Nem tudok ilyen gyorsan futni! - kiáltotta Jamie.

-

Muszáj lesz, édesem! Ha most megállunk, biztosan elkapnak minket.

Azt is elmondta a gyereknek, hogy a tömeg valószínűleg darabokra szedi őket, csakhogy megkaphassák a húsz ezüstöt. Egy kisebbfajta vagyont ajánlott fel a lovag. Jamie megbotlott. Callie megfordult, hogy felsegítse, de már túl késő volt. A feldühödött tömeg azonnal körbevette őket. -

Elkaptam őket, Milord! - kiáltott vigyorogva egy férfi, és elkapta a lány karját.

-

Na, tűnj el innen, te rusnya féreg! Én kaptam el.

25

Mindenfelől kiáltások hallatszottak, és ezer kéz nyúlt felé, rángatták, szaggatták a ruháját és tépték a haját. Callie üvöltött fájdalmában, de senki sem törődött vele. -

Jamie!

A tömegtől nem látta, és nem is hallotta kisöccsét. Egyszer csak a semmiből egy hatalmas fekete csődör jelent meg. A tömeg szétnyílt, ahogy a ló közelített. Callie szíve hevesen kalapált, amikor felnézett és meglátta Lord Sint. A lovag egy mozdulattal megnyugtatta a tajtékzó paripát. Amikor a férfi kinyújtotta a kezét, a lány egy pillanatig sem tétovázott, hogy elfogadja-e vagy sem. Sin maga elé ültette a lányt a nyeregbe. Callie körbejáratta tekintetét a tömegen, és azt vette észre, amint egy sötétbarna hajú lovag kimenti a tömeg karmaiból a kistestvérét. Megkönnyebbülve felsóhajtott, keresztet vetett és hálát mondott az Úrnak és minden egyes szentjének. De megkönnyebbülése nem tartott sokáig, mert ráeszmélt, hogy ki az az ember, akinek a lován ül. A férfi ereje körülvette őt, ettől furcsa forróság járta át a testét. Angol mivolta ellenére talált valamit Lord Sinben, ami rendkívül megnyerő volt számára. Valami, amitől a testét forróság öntötte el, amitől a kéjes lüktetés villámcsapásként járta át. Callie huszonhat évesen már messze volt attól az állapottól, amikor még semmit sem tudott a férfi és a nő kapcsolatáról. Bár még érintetlen volt, férjezett barátnői beavatták az asszonyi kötelesség működésének rejtelmeibe. Úgy találta a leírások alapján, hogy a felvázolt esemény méltóságon aluli és ráadásul sok maszatolással jár. Ezt gondolta, legalábbis addig a pillanatig, amíg meg nem látta Lord Sin mezítelen mellkasát. Attól a pillanattól fogva ugyanis gondolatmenete éles fordulatot vett. Valami furcsa oknál fogva az intim együttlét gondolata egyáltalán nem tűnt undorítónak vagy visszataszítónak. Valójában igencsak lekötötte figyelmét az a kérdés, hogy milyen íze lehet a férfi ajkának. Milyen lehet az, amikor a napbarnított kéz megérinti a testét, míg ő a férfi selymes hajába túr. - Úgy tűnik, Milady, hogy kiszabadult Szkülla fogságából, és egyenesen belerohant Kharübdisz kezébe. A lány csak pislogott a mély bariton hallatán. Nem tartott sokáig, míg gondolatait ismét a jelen történéseinek szentelte. -

A nagybátyám azt állítja, hogy ez számomra velem született képesség.

Lord Sin elmosolyodott, amitől a lányt furcsa gyengeség fogta el. Egyszerűen lélegzetelállító volt, amikor mosolygott. A férfi megfordította a lovát és a kastély felé indult. Gondolom, nem hagyja, hogy megvesztegessem, hogy szabadon engedjen? - kérdezte a lány reménykedve. -

Ön sokkal okosabb annál, minthogy megpróbálja.

Callie torka összeszorult, és könnyek szöktek a szemébe a nyersen elutasító szavak hallatán. -

Csak haza akarok menni. Nem lehet ezt megérteni?

Különös érzés sötétítette el a férfi tekintetét, mintha a lány szavai valami régmúlt emléket szakítottak volna fel benne.

26

-

Igen, Milady - mondta csendesen -, nagyon is megértem az érzéseit.

-

Akkor miért nem enged el?

Mert Henriknek szüksége van önre, hogy biztosítsa magát afelől, hogy az ön népe békén hagyja az övét. -

Úgy érti, hogy az ön népét? A férfi tekintete eltompult.

-

Nekem nincs népem - mondta őszintén.

A lány a férfi mellkasára pillantott. Oda, ahol az angol lovagok családi fegyvereiket hordták. Sin nem viselt ezen a helyen semmit, és Callie ebben a pillanatban értette meg, hogy miért. -

Ha nem tartozik hűséggel az angoloknak, akkor eng...

-

Hűséggel tartozom Henriknek, és ő azt akarja, hogy ön itt maradjon.

Callie-t majd szétvetette a tehetetlenség miatt érzett düh. -

Rendben - lihegte -, de megint meg fogom próbálni a szökést.

-

Én pedig megint elkapom.

Callie karba tette kezét a mellkasán, és mindent elkövetett azért, hogy ne érintse meg a férfit. Nagyon nehéz dolga volt. Különösen azért, mert a férfi karja acélszalagként fogta őt körül, és tartotta szorosan a nyeregben. Bodzabogyó és szantálfa illatának keveréke lengte körül a férfit. Kellemesen bódító illat volt. A lapockáján érezte, ahogy Sin erős szíve kalapál, amint visszaértek a kastély kertjébe. Rendkívül jóképű férfi volt, és bár ezt rendszeresen letagadta, valamint a szolgálók is az ellenkezőjét állították, úgy gondolta, hogy a férfi mégsem olyan ördögi, mint amilyennek vallja magát. Ha olyan lenne, mint az a szörnyeteg, akiről legendák keringenek, bizonyára képtelen lenne ilyen nemes cselekedetre. Emellett azzal sem törődött volna, hogy mi történik vele és kisöccsével. Ahogy az istálló felé közeledtek, Callie megpillantotta az angol királyt, amint két őrrel a háta mögött várakozik. Nem messze tőlük, egy kisebb csoport nemes ácsorgott, és hol a királyt, hol pedig őket illették kíváncsi pillantásokkal. Kétségkívül valami zsíros pletykának valóra vadásztak. A király nem tűnt jókedvűnek. Mi történt? - kérdezte, amint megálltak előtte. - Most kaptam hírt az eltűnéséről, és azon voltam, hogy csapatot szervezzek a felkutatására. Lord Sin lesegítette a hölgyet, majd egyik lábát átlendítve a lován, leugrott a földre. Semmi - mondta, majd hozzátette: - Uram, a hölgy úgy érezte, friss levegőre van szüksége. Mindvégig rajta tartottam a szemem. Henrik gyanakodva nézett a lányra, miután látta, hogy Simon és Jamie leszállnak a lovukról. Simon gyengéd szorítással tartotta a kisfiút. Ezúttal Jamie nem szólt semmit, csak ámuldozott az angol király jelenlétén. Nagybátyja azt állította róla, hogy ő Lucifer reinkarnációja. Ijedtében mozdulni sem mert, mert attól tartott, hogy Henriknek a legközelebbi vacsorára az ő húsát szolgálják majd fel.

27

Mikor a király ismét Sinre nézett, a lány észrevette, hogy az uralkodó tekintete valamelyest enyhülni látszik. -

Nos, örülök, hogy így együtt látlak titeket. Remélem, jól megértitek egymást.

Callie a homlokát ráncolta. -

Bocsásson meg, uram, hogy mondta? Henrik úgy tett, mintha meg sem hallotta volna,

és közelebb lépett Sinhez. Olyan halkan szólalt meg, hogy rajtuk kívül más nem hallhatta. -

Megtaláltam azt a papot, Sin. Holnap összeházasodtok.

4. FEJEZET

- Megbocsát? - ismételte meg a kérdést Callie. -Mit mondott? Sin nem figyelt rá, a király tekintete pedig egyre talányosabbá vált. Lemaradt valamiről? - kérdezte Henrik színlelt ártatlansággal. Tudta, hogy a lánynak fogalma sincs arról, miről beszél. - Caledonia of MacNeely, ismerje meg a jövendőbelijét, Sint. A lány látta, amint a gyűlölet egyre csak gyülemlik Sin fekete szemében. Az a fajta gyűlölet volt ez, amely egyre csak fokozódott, minden alkalommal, amikor meghallotta a lány nevét. -

Mit mondott, királyom, hogy hívják?

-

Caledonia - ismételte Henrik.

Callie el sem tudta képzelni, hogy miért okoz ilyen nagy bonyodalmat a neve. Nem mintha számított volna neki, mert esze ágában sem volt hozzámenni egy angolhoz. -

Nem fogok hozzámenni - mondta a lány. Henrik mérgesen vonta fel a szemöldökét.

-

Ha haza szeretne jutni, akkor megteszi.

-

A népem meg fogja ölni.

-

Lehet, hogy megpróbálják majd, de biztosíthatom, hogy nem fog sikerülni.

A lány Sinre pillantott: -

Ön tudott erről? Azért nekem is lesz hozzá egy-két szavam.

Henrik válaszolt helyette, nem kevés gúnnyal a hangjában. A szavadat adtad, ha találok egy papot, aki összead titeket, akkor nem térsz ki a házasság elől. Sin gyanakodva nézett Henrikre, aki kényelmesen karba tette a kezét. Ha nem a jövője függött volna a szócsata győztesétől, akkor Callie talán még élvezi is ezt a beszélgetést. Nem mindennap adatott meg egy nőnek, hogy végignézhesse két ilyen befolyásos ember viadalát.

28

Először is - mondta Sin lassan -, találkozni akarok azzal a pappal, hogy megbizonyosodjam arról, nem csak egy csuhás jelmezébe bújtatott parasztról van szó. A király tettetett sértődöttséggel kérdezte: -

Azt hiszed, hogy ilyesmire vetemednék?

-

Minden további nélkül.

Sin, fiam, túlságosan jól ismersz, de hidd el, hogy nincs ebben semmiféle trükk. Az Isten akarata, hogy találjunk neked egy feleséget. -

Szerintem inkább az ördög akarja így.

-

Talán igen.

Callie egy hang nélkül figyelte a párbeszédet. Esze ágában sem volt a hozzájárulását adni egy olyan egyezséghez, amelyet két angol köt, ráadásul ki sem kérik a véleményét az üggyel kapcsolatban. Nem is beszélve arról, hogy milyen sértés lenne ez a klánja szemében. -

Akármiben is egyeznek meg az urak, én nem fogok hozzámenni egy angolhoz.

Henrik elgondolkodva simogatta vöröses szakállát. Rendben, de akkor sajnos nem marad más lehetőségem. A szülőföldjére fogom vezetni a seregeimet, hogy lemészároljanak minden férfit és gyermeket a béke biztosítása érdekében. Akár már holnap reggel elkezdhetjük a kistestvére megölésével. Jamie rémülten lépett hátra, de megbotlott Simon lábában. A férfi felsegítette a rémült fiút, és magához ölelte, majd megnyugtatásképpen megveregette a kislegény vállát. Callie megrémült a király kegyetlen szavai hallatán. -

Nincs hozzá mersze!

Hogy a lány dacos szavai túllőttek a célon, azt mindenki érezte. Henrik olyan fenyegetően nézett rá, hogy Callie reszketni kezdett. Ennek ellenére keményen állta a sarat, bár érezte, hogy kisöccse komoly veszélyben van. Ha csak megpróbálja véghezvinni gonosz tervét, az életével fog fizetni érte- fogadta meg magában a lány. Azt tanácsolom, válogassa meg a szavait, kisasszony! - mondta Henrik gúnyosan. Meglehet, hogy önnek a skót király vére csörgedezik az ereiben, de neki nem. Őszintén azt gondolja, hogy meggátolhat minket a szándékunk kivitelezésében, amikor Anglia jóléte forog kockán? Összenéztek Sinnel. A férfi szeme figyelmeztetőn csillogott. Mindketten tudták, hogy Henrik elég kegyetlen ahhoz, hogy véghezvigye tervét. -

Ez abszurdum! - erősködött Callie.

Abszurdum vagy sem, holnap reggel összeházasodnak, különben kénytelen leszek Skóciába vezényelni a seregeimet. A választás ön előtt áll. Callie egyenrangú félként nézett a király szemébe. Nem engedhette meg magának, hogy félelmet vagy rettegést vegyen észre a tekintetében. Tudta, ha történetesen férfi lenne, akkor Henrik nem engedne meg magának ilyen pimaszságot. Nagyon bosszantotta a tény, hogy az angolok így semmibe veszik a női nemet. Volt a klánjában egy rebellis csoport, akiknek vezérét Raidernek hívták. Erről a férfiról köztudott volt, hogy milyen kegyetlenül bánt azokkal az angolokkal, akik megpróbáltak

29

Skóciában letelepedni. Callie biztos volt abban, hogy Henrik csak azért nem rohanta le eddig Skóciát, mert tisztában volt az őt Makóimhoz, a skót királyhoz fűző rokoni kapcsolatával. Ezért is érezte némileg biztonságban magát. A skót király unokatestvéreként korábban rengeteg időt töltött az udvarában, így nagyon is jól ismerte az uralkodó gondolkodását. Abban pedig bizonyos volt, hogy ha elvinné Sint Skóciába, azok a rebellisek legyilkolnák őket a kíséretükkel együtt. Ez pedig néhány napon belül a háború kitöréséhez vezetne, ami maga lenne a katasztrófa. Lelki szeme előtt látta az eseményeket. Látta, amint Sin serege bevonul, és az emberei szabadjára engedik bosszúvágyukat. A felek nem adják meg magukat, és nem hajlandók a tárgyalásra sem. A klán tagjai sohasem tudnák megemészteni az angol csapatok jelenlétét. Mit tegyen? Mekkora sereget szándékozik az otthonomba vezetni? - kérdezte Sint, de már előre rettegett a választól. -

Semekkorát. Egyedül megyek.

Henrik elnevette magát, de aztán rájött, hogy a férfi komolyan beszél. -

Ezt nem mondhatod komolyan!

Még ha csak tíz lovagból álló kíséretet vinnék magammal, akkor is kirobbanna az a konfliktus, amit próbálunk elkerülni. Csak akkor van esély a békére, ha magam megyek. A lányt meglepte, hogy Sin milyen jól ismeri a népét. Bátorságáért pedig csak csodálni tudta. Ugyanakkor az ötlet túlment az őrültség határán, hogy egymagában akar besétálni az ellenséges területre, arra várván, hogy majd magukat megadva fognak fejet hajtani előtte. Az a nap soha nem fog eljönni, amikor a skótok behódolnak. Henrik tekintete elsötétült: - Meg fognak ölni! -

Azt mondta nemrég, hogy nem tudják megölni - emlékeztette szavaira Callie.

A haragtól Henrik arca még komorabbá vált, az udvaroncok pedig sugdolózni kezdtek. Callie is csak most értette meg, hogy ennek az egész beszélgetésnek tanúi is vannak. Henrik a fejét rázta. Az akkor volt, amikor azt hittem, hogy melletted lesznek az embereid. Ki az az őrült, aki... -

Én elmegyek vele.

Callie megfordult, és látta, hogy Simon még mindig maga mellett tartja Jamie-t. Henrik szitkozódni kezdett. -

Simon! Sokkal okosabbnak tartalak annál, minthogy belekeveredj ebbe az ügybe.

Simon elgondolkodott egy kissé: Nem, fenség! Ilyen dolgokból mindig is szerettem kivenni a részem. Különben is, már régi álmom, hogy megnézzem Skóciát. -

Ki mondta, hogy velem jöhetsz? - gúnyolódott Sin.

Simon szája sarkára gúnyos mosoly ült. Engeded vagy sem, ott leszek. Bár biztonságosabban utazhatnánk együtt, de ha gondolod, mehetünk külön is. Vagy így, vagy úgy, én megyek. Akár még szükséged is lehet valakire, aki hátulról megvéd.

30

-

Légy nyugodt Simon, nekem hátul is van szemem.

Kimondatlan szavak cikáztak kettejük között. Volt valami, ami olyan erős köteléknek tűnt, mintha csak testvérek lettek volna. Valami, ami aljas volt és rideg, legalábbis tekintetük erről adott számot. Tisztában vagyok vele - értett egyet Simon. -De még a legerősebb férfinak is jól jöhet a segítség. -

Nagyra értékelem a jóságodat Simon, de még bele sem egyeztem a házasságba.

Igenis beleegyeztél! - kakaskodott Henrik. Legszívesebben Callie is beszállt volna a vitába, de tudta, hogy semmi értelme sem lenne. Egyetlen reménye maradt: a szökés. Értelmetlen lett volna vitázni olyanokkal, akik mit sem adnak a véleményére. Henrik szemében ő csak egy politikai zálog, amit kénye-kedve szerint felhasználhat. Hogy Sinnek mi haszna lenne a házasságból, arról Callie-nek fogalma sem volt, de igazából nem is nagyon akarta megvárni, míg kiderül. Ki kell jutnia innen! El ezektől az emberektől, ki ebből a szörnyű országból, különben minden elveszik. Nos - törte meg a csendet Callie, és hátrálni kezdett -, ha már holnap férjhez kell mennem, akkor jobb, ha most visszavonulok a szobámba, hogy legyen időm felkészülni. Hozzámész az ördöghöz? - kérdezte Jamie döbbenten. - Ha megteszed, szarvaid nőnek majd! A lány rá sem hederített, csak kiszabadította Simon karjából. Jamie úgy csóválta a fejét, mint egy öregember, aki megdorgál egy gyermeket. -

Azon sem lepődnék meg, ha a farkad is kinőne.

Callie felsóhajtott. Hiába próbálta elhallgattatni, az ifjú legény egyre csak lehetséges következményeit ecsetelte annak, ha valaki beházasodik az ördög családjába. Fogadni mernék, hogy a gyerekeitek kígyó-nyelvvel és pikkelyekkel jönnek majd világra. Szerinted méregfoguk is lesz? Emlékszel, amikor Robbie gyereke megharapott? A mai napig meglátszik a nyoma. Dermot azt mondta, hogy egész a csontig hatolt a foga, pedig nekem csak úgy tűnt, mintha belilult volna. Sin figyelte, amint a két alak egyre közelebb kerül a kastélyhoz. A fiú még menet közben is folyamatosan beszélt. A lány - kicsit hamarabb, mint kellett volna - visszafordult. Sin, mintha csak nyitott könyvet olvasott volna, úgy látott bele Callie gondolataiba. Tudta, hogy egy újabb szökés terveit forgatja a fejében. Sin magához intette Simont. -

Figyeld, amíg én beszélek Henrikkel.

-

Ha megszökik a fogságból, akkor legalább nem kell elvenned.

-

Tudom! De azért csak figyeld! Hihetetlen jó érzékkel tudja magát bajba keverni.

Callie ahogy a kastély felé közeledtek, a hátán érezte Lord Sin tekintetét. Az ajtónál megállt, hogy megforduljon, és meglepetésére Simont találta maga mögött. Átkozott varangy. Sin bizonyára azért küldte a lovagot, hogy figyeljen rájuk. Nem számít. Ettől csak izgalmasabb lesz a szökés. Semmiképpen sem gondolt arra, hogy tervei a férfi jelenléte miatt dugába dőlhetnek. Kislány korában gyakran rávette a dadáját, hogy hagyja el a kastélyt, így lehetősége adódott, hogy meztelenül fürödjön a tóban. Ha rá tudta szedni Tornát - aki olyan képességekkel rendelkezett, hogy bele tudott látni Callie gondolataiba -, akkor könnyedén rá tud szedni egy angolt.

31

Ahogy Simon közelebb ért, a lány egy fekete hollót pillantott meg a férfi zöld kabátján. A kabát valódi stílusról árulkodott. Callie megítélése szerint jó pozíciót és gazdagságot sugallt. Minden kétséget kizáróan nemesi származásra utalt. -

Ön melyik rendnek a lovagja? - kérdezte udvariasan.

A férfi kinyitotta a lány előtt az ajtót. -

A magam ura vagyok, Milady. Egy otthontalan lovag.

-

Lord Sin a barátja?

Simon kissé gyanakodva engedte el maga mellett a lányt. -

Annyira állok közel hozzá, amennyire csak engedi.

-

Ez meg mit jelent?

Neki csakis ellenségei vannak, és aki jóban akar vele lenni, az is csak azért teszi, hogy jó színben tűnjön fel a király előtt. - Ezzel becsukta maguk után az ajtót. Egy világos folyosó felé vették az irányt. A színes ablaküvegen át beszűrődő fény könnyed mintákat rajzolt a falra. -

Játszhatok a kardjával? - kérdezte Jamie.

Simon gyengéd és kedves pillantást vetett a kisfiúra, és megborzolta a haját. -

Majd ha nagyobb leszel.

Jamie kiöltötte a nyelvét, de Simon csak nevetett a kis ördögön. Tudod-e, hogy minden alkalommal, amikor egy kisfiú kidugja a nyelvét, ezzel üzenetet küld az éjszakai szörnyeknek arról, hogy hol alszik aznap? -

Ez nem igaz! - válaszolt Jamie, de azért gyorsan Callie-re nézett.

A lány megvonta a vállát. Én semmit sem tudok ezekről a szörnyekről. Jamie előreszaladt, de nyelvét ezúttal a szájában tartotta. Ön melyik kategóriába sorolná magát? - tért vissza Callie az iménti beszélgetéshez. Jót akar neki, vagy az ellensége? Én egy harmadik kategóriába tartozom, csakúgy, mint a testvérem és a király. Az életemet és a józanságomat köszönhetem Sinnek. Gyermekfejjel olyan dolgokat tett meg értem, amelyek még egy felnőttnek is becsületére válnának. Minden este hálát adok az Istennek Sin irántam tanúsított hűségéért. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mellettem maradt egy olyan helyzetben, amikor más valószínűleg magát védve bújt volna meg egy sarokban. -

Ezért képes lenne Skóciába menni vele, és megöletni magát?

A férfi szemében szinte lángolt az őszinteség. -

De még mennyire!

A szavak hallatán Callie hátán végigfutott a hideg. Bármi is történt velük, bizonyára szörnyű élmény volt. Simon a lépcső tetejére pillantott, ahol Jamie várt rájuk az ajtó mellett. Suttogva folytatta, nehogy a kisfiú meghallja. - Nagyjából olyan idős lehettem, mint az ön testvére, amikor Sin a saját testi épsége kockáztatásával védett meg. Kis híján bele is halt. Azon az éjszakán, amikor anyámat

32

megölték, Sin volt az, aki elrejtett a gyilkos haragja elől. Elbújtam egy fal mögé, és tisztán hallottam, amint félholtra verik, de ő akkor sem árulta el, hogy hol rejtőzöm. Előfordul, hogy éjszakánként még mindig hallom a tompa puffanásokat. Az a legszörnyűbb, hogy ez nemcsak egyszer fordult elő, hanem nagyon sokszor a Ravenswoodban töltött évek alatt. Az utolsó gyermekkori képem Sinről, amint egy férfi a torkát szorongatja, és esküdözik, hogy meg fogja bánni, amiért segített nekem. Iszonyú, amit műveltek vele, és ahogy Haroldot ismerem, be is tartotta a szavát. Callie elborzadt a hallottaktól, de legalább megmagyarázta, hogy Sin miért olyan, amilyen. Felértek a lépcső tetejére, a lány kézen fogta kisöccsét, és kinyitotta szobájuk ajtaját. Lord Sin talányos volt számára, de azt gondolta, hogy ennek így is kell maradnia. Főleg most, hogy ki kell dolgoznia a szabadulás tervét.

Sin órákat töltött azzal, hogy megpróbálja lebeszélni Henriket a tervéről, de a király egy jottányit sem engedett. A francba! Egy feleség. A puszta gondolattól is émelyegni kezdett. Mit kezdjek egy feleséggel? Nem az a fajta ember volt, akinek szüksége van kényeztetésre, meleg családi fészekre, vagy egyáltalán otthonra... és akkor a szerelemről még nem is esett szó. Nem akart mást, csak nyugalmat. Váratlanul egy, a testvérét, Bradent és a sógornőjét Maggie-t ábrázoló kép suhant át az agyán. Minden alkalommal, amikor a sógornője a testvérére nézett, csillogó fény jelent meg a nő szemében. Rá még soha senki nem nézett így. Mindössze egy maroknyi ember létezett, akik nem gúnyosan, vagy éppen gyűlölködve néztek rá. Nem mintha szüksége lett volna bármilyen gyengédségre. Egész jól megvolt nélküle is. Miért is akart volna változtatni ezen, és ha mégis, miért éppen most? És mégis... Sin megrázta a fejét. Nem akart többé erre az ügyre gondolni. Nem fog ellenállni neki, de még mindig van mód arra, hogy megakadályozza a királyt a terve kivitelezésében. Az volt a terve, hogy elmegy Skóciába, megkeresi ezt a Raidert, aki nem hagy nyugtot Henrik népének, „meggyőzi", hogy hagyja abba, amit csinál, ezáltal visszanyeri a szabadságát. Henrik boldog lesz majd, csakúgy, mint Caledonia. Caledonia... A név ironikusan csengett a férfi fülében. Gyűlölök mindent, ami Skóciával vagy a skót néppel kapcsolatos, és szívesebben rohadnék meg a férgek között, minthogy még egyszer betegyem a lábam arra a földre. Sin fejében egyre csak visszhangzott a fogadalma. Dühösen indult felfelé a lépcsőn, a szobája irányába. Mikor a pihenőre ért, semmi gyanúsat nem talált abban, hogy a szobáik előtti folyosó kihalt, egészen addig, míg meg nem hallotta azt a ritmikus dobogást, ami a lány szobájából szűrődött ki. Egyik kezével megmarkolta a kardját, és homlokát ráncolva hallgatózni kezdett. Bumm... bumm... bumm... bumm... Közelebb hajolt a sötét tölgyfa ajtóhoz, hogy jobban hallja, mi történik odabenn. Olyan volt, mint amikor egy ágy nekiütődik a falnak azáltal, hogy két ember... szerelmest játszik. A hirtelen jött harag a szívébe markolt, különösen a tompa

33

nyögések hallatán. Szabad keze ökölbe szorult. Az nem lehet... Simonnak több esze van, minthogy... Az ajtóra tapasztotta a fülét. Bizonyosan az történik odabenn, amire gondolt. Az ágy fejtámlája hihetetlen erővel csapódott a kőfalnak. A ritmus, pedig egyértelműen egy felbőszült férfi párzó mozgására utalt. - Meghalsz, Simon! - sziszegte a foga között. Kivonta a kardját, dühösen feltépte az ajtót, majd két gombócot pillantott meg a takaró alatt, közvetlen egymás mellett. Sin nem is emlékezett, mikor volt utoljára ennyire dühös. Csupán a gondolattól - hogy Simon elvegye Caledonia szüzességét -, vérre szomjazott. Simon vérére. Minden egyes apró cseppjére. Csendesen odalopózott az ágyhoz, és kardját a nagyobbik gombóc hátsó felének szegezte. Mindkét gombóc megdermedt. -Jobb, ha ez nem az, amire gondolok! - mondta és lerántotta a takarót. Földbe gyökerezett a lába, amint a teljes kép a szeme elé tárult. Simon feküdt az ágyon teljes dís¬ben, az ágyhoz és egy köteg párnához kötözve. Vászonszalag fogta át félig kitátott száját. Haja kócosan fedte el az arcát. Kabátja csurom víz volt, vörös és bedagadt szemében égett a harag. Sin helyére tette a kardját, majd elővette tőrét, hogy elvágja a barátja száját ölelő vásznat. -

Szó sincs arról, amire gondoltál - mondta Simon. - Arról van szó, amit most látsz.

-

Mi az ördög történt? - kérdezte Sin, míg megszabadította barátját a másik gombóctól.

Simon arca vörös lett a dühtől. Azt mondta, női bajai vannak. Aztán mikor visszajöttem, hogy megkérdezzem, szüksége van-e orvosra, valami furcsa oldatot spriccelt a szemembe. -

Miért vagy vizes?

-

Miután megkötözött, a boszorkány meg akart fojtani.

Sin nevetni szeretett volna, csak nem tudta eldönteni, melyiket fojtsa meg előbb. A lányt vagy a gyereket. -

Itt kéne, hogy hagyjalak megkötözve!

-

Ha itt biztonságban vagyok attól a boszorkánytól, akkor kérlek, tedd azt.

Sin elvágta az utolsó kötelet. -

Nem sejted, hogy merre indult?

-

Fogalmam sincs.

-

Mikor ment el?

-

Legalább egy órája.

Sin szitkozódni kezdett. Ennyi idő alatt, akár Londonig is eljuthatott. Caledonia megállt, és körülnézett London utcáin. A hatalmas épületek között kavargó tömegben senkinek sem szúrt szemet a vörös hajú lány és kistestvére. Szorosan fogta Jamie kezét. Észak felé vették az irányt, afelé a motel felé, ahol Callie egyszer már megszállt. A tulajdonos lovakkal is kereskedett. Akár kettőt is vehet azon a pénzen, amelyet oly gondosan 34

elrejtett Henrik elől. Mikor a király elfogatta, fogalma sem volt arról, hogy a lány egy kisebbfajta vagyont rejteget az alsóneműjében. Ha egyszer távol kerülnek a fogadótól, a leprásokéhoz hasonló köpenyeket vesznek majd magukra, így még a rablóknak sem lesz merszük ahhoz, hogy megállítsák őket. Attól fogva egyenes az út hazáig. -

Egészen hazáig gyalog megyünk? - kérdezte Jamie.

Callie mosolyogva válaszolt. -

Már nem vagyunk messze.

De már annyira fáj a lábam, Callie! Nem állhatunk meg pihenni egy kicsit? Csak egy egész kicsit! Még néhány perc, és leszakad a lábam, aztán majd egyáltalán nem leszek képes menni. De Callie nem mert megállni. Főleg nem akkor, amikor már ilyen közeljártak ahhoz, hogy maguk mögött hagyják ezt a helyet. Felkarolta a fiút, a csípőjére ültette, és így folytatta tovább az útját. Hallod-e, kislegény, te aztán jó nehéz lettél! mondta, míg kikerült egy nehéz kosarat cipelő asszonyt. - Emlékszem, mikor még apa babusgatott, akkor csak annyit nyomtál, mint egy vekni kenyér. -

És énekelt is nekem?

Callie szíve összeszorult a kérdéstől. Szegény Jamie alig emlékezett az apjukra, aki már majd' három éve hogy meghalt. Persze! - mondta, és még jobban magához szorította a fiút. - Minden este, miután a mamád ágyba dugott, ő leült az ágyadra, és énekelt neked. -

Ő is olyan nagy volt, mint Dermot?

Callie csak mosolygott a kérdés hallatán. Tizenhat évesen Dermot jó tíz centivel volt magasabb Callie-nél. Még nála is nagyobb - ebben nem volt semmi túlzás. Az apjuk majdnem akkora volt, mint Lord Sin. Szerinted boldog lesz majd, ha a te mamáddal lenéznek a mennyországból, és látják az én mamámat? A lány összeráncolta a homlokát a kérdéstől. -

Ejnye, te kis ördög, honnan veszed ezeket a kérdéseket?

Hát, csak gondolkodtam. A király egyik lovagja azt mondta, hogy a szegény szolgálók nem mehetnek a mennyországba, csak a nemesek. Azt gondoltam, hogy az Isten nem engedné anyámat a tied mellé. Callie nagy levegőt vett a butuska gondolat hallatán. Lehet, hogy az ő anyja ereiben királyi vér csörgedezett, míg Jamie anyja egyszerű pásztorlány volt, de ennek ellenére csakis egy bolond állíthat ekkora sületlenséget, és csakis egy ilyen aprócska legény hiheti el azt. Butaságokat beszélt neked, Jamie. Isten mindenkit egyformán szeret. A te édesanyád egy jólelkű teremtés, aki mindkettőnket szeret, és meglásd, az Úr éppoly szeretettel fogadja majd őt a mennybe, mint bárki mást. -Jó, de...

35

Jamie, kérlek! - könyörgött a lány. - Már így is eléggé ki vagyok fulladva, hát még, ha válaszolgatnom is kell. Hallgass egy kicsit! Rendben! - Ezzel vékony karját a lány nyaka köré fonta, és fejét a megnyugtató vállra hajtotta. Callie már nem bírta tovább. Öcskös, most már igazán jöhetnél magadtól is. Jamie a földre ugrott, megmarkolta a lány szoknyáját, és így haladtak tovább a zsúfolt utcán. -

Szerinted hány napig kell mennünk, hogy kiérjünk Londonból? Száz? Kétszáz?

Már így is éveknek tűnt. Előbb-utóbb ki fogunk érni. Ne is gondolj rá! Gondolj inkább arra, hogy hamarosan megint otthon leszünk. -

Gondolhatok a mama húspástétomára?

-

Hát persze.

-

Gondolhatok Aster bácsikám lovára? -Naná!

-

Gondolhatok...

Jamie, édes szívem! Csak gondolj magadra! A fiú mélyet sóhajtott, mintha a rá rótt feladat súlya nagyobb lett volna, mint amit elbír. Callie hirtelen megállította Jamie-t, amikor egy csapat állig felfegyverzett lovagot látott átvágtatni az utcán. Elengedte a fiú kezét, és fátylával eltakarta az arcát, nehogy valaki felismerje. A nevetgélő urak ügyet sem vetettek rájuk. Amikor kikerültek a látótérből, még mindig reszketett a lába. Ez meleg volt - lihegte. Lenyúlt, hogy megfogja Jamie kezét, de döbbenten vette észre, hogy a fiú nincs mellette. - Te jó ég, ez nem lehet igaz! - Jamie! - kiáltotta, és körbenézett a tömegben. Ismét úrrá lett rajta a pánik. Sehol sem látta a kis barna sapkát, sem pedig a vöröses tincseket. Hol lehet? -Jamie! Hová tűnhetett el ilyen hirtelen? Egy pillanattal ezelőtt még mellette állt, ráadásul ezerszer elmondta neki, hogy ne csavarogjon el. Különösen olyan helyeken ne, ahol hemzsegnek az idegenek. Szentséges ég, akár baja is eshet! Callie ismét körbejáratta szemét a tömegen, látott is néhány apróságot, de egyik sem hasonlított az ő Jamie-jére. Lehet, hogy bajban van? A lány szíve hevesen kalapált, még egyszer körülnézett. - Jóságos Szűz Mária, merre lehet? - suttogta, és nem adta fel a keresést. - Kérlek, uram, add vissza a testvéremet! Soha nem fogom azt mondani, hogy hallgasson, és válaszolok minden kérdésére. Mindig türelmes leszek hozzá, csak kérlek, hadd találjam meg, mielőtt valami baj történik vele! - Könnyek öntötték el a szemét. Beleeshetett a folyóba, vagy el is üthette egy kocsi. El is rabolhatták a tolvajok. Ha bármi történnék vele, azt Callie nem bírná ki. Iszonyú fájdalom markolt a mellkasába, oly erővel szorította tüdejét, hogy már alig kapott levegőt. Fogalma sem volt, hol keresse, hogy merre

36

induljon ebben az idegen városban. A pánik zavaros gondolatai között egyetlen tiszta ötlete volt: Lord Sin. Ő megtalálja Jamie-t, ebben biztos volt. Már csak Lord Sint kell megtalálnia. Sin árgus szemmel figyelte a tömeget, miközben végigvágtatott London utcáin. Előzőleg kiszedte Aelfából Caledonia terveit. Nem maradt más dolga, mint a fogadóba érni, mielőtt a lány megveszi a lovakat. Simonnal a háta mögött, jó időt futottak Londonig. A tömegben Sin megpillantott egy világoskék fátylat, amelynek viselője egy fejjel magasabb volt, mint az őt körülvevő emberek. -

Caledonia! - kiáltotta.

A fátyol birtokosa megállt. Nem rohant el, mint ahogy azt Sin várta, ehelyett egy pillanat múlva már mellette állt. Hála annak a magasságos égnek! - mondta a lány, és kezét a férfi jobb lábára tette. Arcára csíkokban száradtak rá a könnyek. Ez az elkeseredett érintés nem kellett volna, hogy bármilyen hatással legyen rá, de mégis lüktető forróság öntötte el bőrét, mely pulzálás egyenesen az ágyékában ért véget. - De örülök, hogy látom! Sin megdöbbent. Életében soha senki nem mondott neki ilyet, nem is szólva az őszinte pillantásról, amely a szavakat kísérte. Valami nagyon rossz történhetett vele, ha ennyire örül, hogy lát. Ekkor tűnt fel neki, hogy a fiú nincs vele. Lecsusszant a lováról, és megfogta a lány karját. -

Mi történt?

Jamie - Callie vonszolni kezdte maga után, hogy együtt keressék az eltűnt legénykét. Eltűnt, és meg kell találnunk. Az előbb még itt volt, de néhány perce nyoma veszett. Jamie! kiáltotta megint. Néhányan felé fordultak, de senki sem válaszolt. -

Simon! - kiáltotta Sin. - A fiú eltűnt. Látod valahol?

Simon csak a fejét rázta, és melléjük lépdelt gyönyörű lován. -

Hol volt a kisasszony, amikor eltűnt?

A lány megtörölte a szemét, és Simonra nézett. -

Talán csak egy utcányira onnan, ahol a múltkor voltunk.

-

Annál a pékségnél, ahol az a kitömött mókus van az ablakban? - kérdezte Simon.

-

Igen, azt hiszem.

Sin Simon arckifejezésének láttán a homlokát ráncolta. -

Sejted, hogy hová mehetett? -Igen.

Caledonia nagy levegőt vett, és még jobban megszorította Sin karját. Jó - mondta Simon keserű hangon -, odavezetlek benneteket, azzal a feltétellel, hogy egyikőtök sem hozza fel többé azt az ágyhistóriát. Sem nekem, sem pedig másnak! Soha! Caledonia elpirult.

37

-

Nagyon sajnálom, amit a szemével tettem. Fáj még?

Ettől Simon arca olyan vörössé vált, mint Callie haja. De hogy a szégyentől-e vagy a haragtól, azt nem lehetett megállapítani. Simon hangja olyan hideg volt, akár egy januári hóvihar. -

Köszönöm kérdését, Milady, de már rendbejött.

Sin felpattant a lovára, és kezét nyújtotta Caledonia felé. A lány megkönnyebbült. A férfi számára rendkívül jóleső érzés volt az aprócska, törékeny kéz érintése. Soha életében nem érzett ehhez hasonlót. Maga elé ültette a lányt a nyeregbe, és Simon felé fordult. -

Merre indulunk?

Amikor tegnap hazafelé mentünk, meséltem neki a sok finomságról, amit az Unicom Maidenben árulnak. Még meg is mutattam, hogy hol van a bolt. Azt mondta, bármit megadna azért, ha megnézhetné a süteményeket meg a tortákat. Van egy olyan érzésem, hogy ott megtaláljuk. Bár fogalmam sincs, miért segítek megkeresni, esküszöm, még mindig zsong a fejem attól a kis ördögtől. Callie megint elpirult. -

Nem akarta megütni önt, Simon... az tényleg véletlen volt.

Simon dühös pillantást vetett a lányra. Callie semmit sem szólt a pékség felé vezető úton. Jamie okosabb annál, minthogy elmenjen mellőle. Soha életében nem tett ilyesmit, és a lány most sem értette, hogy mi szállhatta meg. ...De ha nincs semmi baja, akkor kiszorítom belőle a szuszt! Nemsokára elérték azt a sarkot, ahol Jamie eltűnt. Simon kicsivel tovább vezette őket a pékség felé, amelyből éppen egy idős asszony jött ki, kenyérrel megrakott kosárral a karján. Ahogy közelebb értek a bolthoz, Callie észrevette a mókust, amiről Jamie mesélt neki, aztán a kirakatban kirajzolódott egy jól ismert arc körvonala, végül egy vidám, kék szempár. A gyermek szája széles mosolyra húzódott, amikor megpillantotta nővérét. -

Hála neked, Szűz Mária! - suttogta Callie.

Megkönnyebbülten csusszant le a lóról, és berohant az üzletbe a testvéréhez. Egész idő alatt közel voltak egymáshoz, de a két férfi nélkül azt sem tudta volna, hol kezdje a keresést. -

Te kis vakarcs! - súgta oda az öccsének. - Nagyon megijesztettél!

Sajnálom, Callie! - válaszolta, majd hátralépett és megmutatta a mézes kenyeret, amit szorongatott. - Gondoltam, ennünk kell valamit az utazás előtt. Ma még nem is ettél semmit. Reszkető kézzel vette el tőle a kenyeret. -

Inkább éhezem, minthogy elveszítselek.

Nagyon sajnálom, Callie! Nem akartalak megijeszteni, csak nagyon éhes voltam Simonra nézett. - Meg akartam venni azt a sutit, amiről mesélt, de a pékné azt mondta, hogy nincs hozzá elég pénzem - mondta, majd megint a nővéréhez fordult. - Te is szereted a süteményt, ugye? Míg a lány lehajolt, hogy arcon csókolja öccsét, és meggyőződjön arról, hogy a fiúnak tényleg semmi baja, addig Lord Sin annyi süteményt vásárolt, hogy egy hét alatt sem tudta volna megenni a kis csirkefogó. Callie a férfit nézte, ahogy átadja az édességet a fiúnak.

38

-

Köszönöm, hogy ilyen kedves!

Ettől a férfi rendkívül kényelmetlenül érezte magát. Kiléptek a boltból, és a kastély felé vették az irányt. A lányban ekkor merült fel a gondolat, hogy soha nem fog hazajutni, de ha mégis, akkor egy férfi lesz mellette. Egész idő alatt csak ámítgatta magát, ráadásul majdnem elvesztette azt, aki a legtöbbet jelenti neki. Te jóságos ég! Mi van, ha nem találjuk meg? És ha valami baja esik? Akár meg is halhatott volna! Csakis az lett volna a hibás. Lehunyta a szemét, és kínzó fájdalom söpört végig a testén. Lelki szeme előtt lejátszódott a jelenet, amint Morna előtt áll, és éppen közli vele, hogy Jamie-nek baja esett. Szegény asszony biztosan nem élné túl. Elhatározta, hogy többé nem teszi kockára a fiú biztonságát. De akkor mit tegyen? Gondolatai a jövendőbeli férje irányába kanyarodtak. Vajon meg lehet bízni benne? Angol létére elég tisztességesnek tűnt, csakúgy, mint Simon. Talán ha megengedné, hogy hazavigye, akkor a klánja is rájönne, hogy nem minden angol ször¬nyeteg. Talán meg lehetne győzni őket, hogy... Mi van veled? Megbolondultál? Ébredj fel az álmodból, kislány, és térj vissza a földre, ahová tartozol. Semmi esély arra, hogy a MacNeely család befogadjon egy angolt. Kétségkívül merész terv volt, de más megoldást nem látott. Ha hozzámegy Sinhez, akkor biztonságban hazatérhet. Tetszik neki vagy sem, bízván az Ur bölcsességében, bele fog egyezni a házasságba. Az egész ügy biztosan az Ő akarata, különben a testvérpár már maga mögött tudhatna egy sikeres szökést, és úton lenne hazafelé. Ez a nap figyelmeztetés volt, és Callie tiszta szívéből hitt az effajta dolgokban. Holnap Sin már a férje lesz. Figyelte, amint Sin felpattan a lovára. Kecses mozdulattal foglalta el helyét a nyeregben, és olyan büszkén ült, akár egy született harcos. Hosszú fekete haja ragyogott a napsütésben. Tökéletes látványt nyújtott. Jóképű volt és határozott, az a típus, akiről a lányok éjszakánként álmodni szoktak, és remélik, hogy egyszer élőben is megláthatják. És hamarosan az övé lesz. A kéz, mely a lány felé nyúlt, egyszerre volt erőteljes és gyengéd. Callie - ha tehetné - nem biztos, hogy őt választaná férjül, annak ellenére, hogy gyengédséget és tisztességet érzett benne. Talán, ha az ő ereiben is skót vér folyna. Mindenek ellenére, sokkal rosszabb is lehetne. Milord - kérdezte, amint felpattant a férfi elé a nyeregbe -, mit szándékozik tenni a népemmel, miután engem hazavitt? Sin a kérdés hallatán összeszorította a fogát. A Skóciába való visszatérés puszta gondolata is beteggé tette. Ha tehette volna, soha többé nem tette volna be a lábát arra a földre. Mivel a testvérei még mindig ott éltek, arra gondolt, hogy egyúttal meglátogathatná őket. Ez volt az egyetlen ok, ami elviselhetővé tette Anglia elhagyását. Biztosítani fogom a békét Henrik számára -mondta. - Amíg az ön népe távol tartja magát Henrik embereinek megtámadásától, addig nem teszek semmit. Azt viszont nem mondta el a lánynak, hogy meg akarja találni azt a bizonyos Raidert, és véget vetni a gonosztevéseinek. Ha ez megtörtént, megszabadul majd a házasságból, amilyen gyorsan csak lehet. De ahogyan a gondolat végigsöpört az agyán, eszébe jutott a nő, aki előtte ül. Eszébe jutott az illata, és az érzés, ahogy a karjában tartja. Olyan szívet melengető, bódító és lágy érzés volt ez, akár egy gyógyító balzsam. Soha életében nem érzett ehhez foghatót. Remélni sem merte, hogy valaha ilyen kényeztetést, nyugalmat érezzen valaki mellett.

39

A „kényelem" szónál elakadt. A kényelem szerinte a gyengéknek való. Semmi szüksége nem volt rá, és a háta közepére sem kívánta. Meg fogja tenni, amit Henrik kér tőle, de aztán visszatér, hogy eleget tegyen hűségesküjének. Ez volt az élete, és eszébe sem jutott, hogy változtasson rajta. Túl sokáig és túl keményen küzdött lelki nyugalmáért ahhoz, hogy ez a lány itt az ölében összezavarja. Nos - mondta csendesen, és a lányra nézett, aki lehajtott fejjel az ő kezét bámulta -, akkor hát beleegyezik az esküvőbe? Callie a válla fölött hátranézett, és Sin orrát kellemesen felkavaró levendulaillat csapta meg. Izmos karja a lány bordáinak feszült. Callie vörös ajkai éppen annyira voltak távol egymástól, mintha csak érzéki csókra nyitná a száját. A gondolat még jobban feltüzelte a férfi testét. Csak most jött rá, hogy milyen epekedve vágyik erre a nőre. Callie a férfi szájára pillantott, mintha érezné a kettejük közt feszülő vonzalmat. Mintha ő is csak arról a bizonyos csókról álmodna. -

Nem látok más megoldást - mondta Callie csendesen. - És ön?

Sin mosolygott, és reményteli hangon azt mondta: -

Nem, hölgyem, én sem, de nem adom fel a keresést.

A lány mosolya elkápráztatta Sint. Ez esetben sok szerencsét és sikert kívánok! Sin megrázta a fejét. Ritka teremtésnek tartotta a lányt. Szerette volna megtudni, hogy valóban olyan vonzó-e, amint amilyennek látszik. Furcsamód nem tudott ellenállni a szócsatának. -

Most meg kellene sértődnöm?

Callie beharapta alsó ajkát. Tudta, hogy a férfi csak játszadozik vele. Ezt tisztán elárulta a férfi szemében csillogó fény. Elbűvölve Sin stílusától viszonozta a játékot. Nem, nem akartam megbántani. Valójában ön nagyon kedves, amikor nem próbálja megjátszani a rémisztő férfit. Kedves? - kérdezett vissza hitetlenkedve. -Valószínűleg ez az egyetlen jelző, amit soha senki nem akasztott még rám. -

Senki?

-

Senki.

Callie visszanézett rá. Lehet, hogy ijesztően hangzik, ha azt mondom, hogy mindent tudok önről, olyat is, amit más nem. Lord Sin felhúzta a szemöldökét. -

Senki nem tudja rólam az igazat.

Én tudom, és ha csak nem mutatja meg az ördögi szarvát, nem fogom elhinni, bármit is állítanak önről. Sin megköszörülte a torkát. Elég lett volna, ha a lány kicsivel lejjebb pillant, akkor megláthatta volna azt a szarvat, ami a csintalankodáshoz szükségeltetik. Bármit megtett volna, 40

hogy átadja tudását a lánynak. Elképzelte, amint meztelenül fekszik a karjában, melle az övének feszül, elképzelte bőrének ízét. Páratlanul kívánatosnak tartotta a lányt. -

Mondja - suttogta a férfi -, hogyhogy nem fél tőlem?

Fogalmam sincs. Bizonyára bolond vagyok. Aelfa azt mondta, hogy mindennap reggelire gyermekeket eszik. Igaz ez? Nem, mert mindig megfekszik a gyomromat. Ki nem állhatom azt a mocorgást, miután lenyeltem őket. Nem éri meg a szenvedést. A lány felnevetett, hangja elbűvölő volt. Talán ez volt a férfi életének legkülönösebb beszélgetése. Rézvörös hajának egyik elszabadult tincsét visszatűrte a fátyol alá. -

Tudja valaki rajtam kívül, hogy ön milyen vicces?

-

Vicces? Milady, önnek nincs ki mind a négy kereke!

-

Elég nagy kár.

-

Hogyhogy?

-

Mindenkinek szüksége van szórakozásra. Nincs igazam, Simon?

Sin Simonra nézett, hogy megtudja, hallgatózik-e. A férfi bólintott. Teljes mértékben, Milady. De biztosíthatom, hogy Sin egyetlen percet sem pazarolt az életéből szórakozásra. Még gyerekkorában sem. -

Ez igaz?

-Nem teljesen. Volt néhány év, amikor jól érez¬tem magam a testvéreimmel, és akadt néhány kellemes percem Simonnal is, amikor még fiatalok voltunk. -

Vannak testvérei?

-

Igen, négyen voltak. -Voltak?

-

Egyikük meghalt néhány éve.

A jókedv a lány arcára fagyott, és Sin legnagyobb meglepetésére gyengéden megveregette izmos karját. -

őszinte részvétem. Biztosan nagy a veszteség, és nagyon hiányzik önnek.

Valóban így volt. Bár akkor látta Kierant utoljára, amikor annyi idős volt, mint most Jamie, mégis nagyon kedves emlékek fűzték öccséhez. A tudat -hogy testvérei otthon vannak, és jól bánik velük a sors - tette elviselhetővé azt a poklot, amiben Sin felnőtt. Herold és a többiek keze között eltűrt szenvedései arra emlékeztették, ha nem neki, akkor testvérei egyikének kellett volna ugyanezeket a kínokat elviselni. Ezerszer inkább vállalta a verést és a szégyent, minthogy testvérei valamelyikének kelljen szenvedni. Jók voltak és illedelmesek, megérdemelték mindazt, amit az élet adott nekik. -

Nekünk is van egy testvérünk - szólt közbe Jamie. - Dermot, a behemót.

-

Jamie! - csattant fel Caledonia. - Ezért leharapná a fejedet.

-

Még mindig jobb, mint aminek ő hív engem.

-

Idősebb, mint ön? - kérdezte Sin a lányt.

-

Nem, én vagyok a legidősebb. 41

Sin bólintott: - Ez sok mindent megmagyaráz. -

Például mit?

Azt, ahogy ön Jamie-vel bánik. Azt, hogy ilyen elszántan haza akar jutni, bár tudja, hogy semmi esélye rá. Callie felvonta a szemöldökét. -

Ön a legidősebb?

Sin kurtán bólintott. Az istállótól nem messze megálltak. Simon leszállt Jamie-vel, míg Sin lesegítette a lányt. -

Simon, visszakísérnéd a hölgyet a szobájába anélkül, hogy...

Simon hangosan megköszörülte torkát. -

Remélem, nem felejtettétek el az ígéreteteket, és senkinek sem szóltok arról.

Sin gúnyosan mosolygott. Visszakísérnéd anélkül, hogy az, amiről nem beszélünk, újra megtörténne? Vagy melléd is fogadjak egy testőrt? Callie hamiskásan ajkába harapott. -

Jól elleszünk mi Simonnal, nemde, Jamie?

-

Ha te mondod, Callie.

A lány figyelte Sin távolodó alakját, majd kézen fogta Jamie-t, és a kastély felé indultak. Simon mellettük lépdelt. -

Simon, mióta ismeri Lord Sint?

-

Kilencéves volt, amikor István király a nevelőapám gyámságára bízta.

Ezek szerint elég régóta ismerhetik egymást. Ez jó. Talán ez a lovag segíthet majd, hogy jobban megismerje a férfit, aki hamarosan a férje lesz. Ahogy beléptek a kastélyba, Jamie előresietett, és felfelé indult a lépcsőn. -

Tudja, hogy mitől ilyen szomorú? - kérdezte a lány.

Simon gyanakodva pillantott rá. -

Miből gon...

-

A szeme. Jól titkolja, de néha meglátom benne a szomorúságot.

Simon nagyot sóhajtott, ahogy haladtak felfelé a sötét lépcsőn. A férfi arcán remegtek az izmok, mintha csak belső csatát vívna, hogy mondjon-e valamit is a barátjáról. Végül beszélni kezdett. -

Elég nyomós oka van, Milady.

-

Mint?

Még csak kisfiú voltam, amikor Sint elhozták hozzánk, mégis tisztán emlékszem arra az éjszakára. István király emberei kegyetlenül bántak vele a házunkhoz vezető hosszú úton. Emlékszem, ami¬kor belépett a hallba, arcát ütésekből eredő fekete foltok borították. Orra még akkor is vérzett, a szája és az álla dagadt volt. Úgy tűnt, mintha a kocsi után kötve 42

vonszolták volna végig Ravenswood-tól egészen a házunkig. A nyaka és a keze meg volt bilincselve, mégis kihúzta magát Harold of Ravenswood előtt, és olyan erő és büszkeség áradt belőle, amit nagyon kevés férfi mondhat a magáénak. Az öreg gróf híres volt kegyetlenségéről és a brutális dolgok iránti vonzalmáról, és mint ilyen, a legkeményebb kiállású emberek is elsápadtak, ha a szemébe néztek. De az a fiú szemrebbenés nélkül állta a tekintetét, pedig mindenki más megrémült volna a lebiggyesztett ajak és a gyűlölettől összeszűkült tekintet láttán. Harold megkérdezte tőle, honnan veszi ezt a bátorságot. Sin azt állította, hogy ő egy ördögfajzat, aki egy szívtelen fattyú és egy ribanc rövidke örömének nem kívánt gyümölcse. A hallottak miatt Callie-nek elállt a lélegzete. El sem tudta képzelni, hogy ilyen szavakat halljon egy gyermek szájából. - Azt is mondta Haroldnak, hogy nincs lelke, és hogy Harold semmit nem tehet, amivel bánthatná őt. - Simon réveteg tekintettel felsóhajtott. -Annyit mondhatok, hogy Harold elfogadta a kihívást, és mindent megtett annak érdekében, hogy Sin félelemtől reszketve behódoljon neki. Callie mellkasa összeszorult a szavaktól. Pillantását Jamie-re vetette, amint a fiú berontott a szobájukba. Megpróbálta elképzelni őt ebben a helyzetben. A kis Jamie nem ismert mást a világból, mint ölelő karokat és szerető családot. El sem tudta képzelni, mi kell ahhoz, hogy egy gyerekből olyan ember váljék, amilyenről Simon mesélt. Vajon mennyit szenvedhetett, és miért? Miért tenne valaki ilyesmit egy gyermekkel? Mindenki megérdemli a szeretetet. Az anyja - Isten nyugosztalja -mindig is erre tanította. -

Miért volt megbilincselve? - kérdezte, miután beléptek a szobába.

Jamie egy láda előtt térdelt játékok után kutatva, miközben hangosan beszélt. Felsorakoztatta a lovagjait, majd cipője segítségével katapultálta őket. Ez alatt Callie és Simon az ablak elé léptek. Sin politikai fogoly volt. Apja garanciaként adta annak jeléül, hogy többet nem fog szembeszállni István királlyal. Callie elhallgatott, amikor eszébe jutott a történet, amit egy szobalánytól hallott William marsallról. Csakúgy, mint Sint, valaha Williamet is István királynak adták garanciaképpen az apja hűségére. Amikor aztán William apja újra háborút kezdett Istvánnal, az kis híján megölte a fiút. Leginkább John Fitz Gilbert kegyetlen szavai jutottak eszébe, amelyeket Istvánnak címzett, amikor emlékeztette Williamre, és arra, hogy a fiának kell majd elviselnie a büntetést az ő viselkedése miatt. Öld csak meg! Az üllőmmel és a kalapácsommal sokkal erősebbfiút kovácsolok majd. Sin apja nyilván hasonlóan gondolkodott. Milyen szörnyű lehetett neki. Callie apja gondolkodás nélkül megölt volna bárkit, aki csak ferdén nézett volna a gyermekeire. Simon elkapta az egyik játék katonát, amint az könnyed ívben szállva repült át a szobán, és visszaadta Jamie-nek, aki nagyokat rikkantott a játék közben. -

Mondja, Simon, van olyan hölgy, akit Lord Sin kedvel?

Simon megrázta a fejét, és visszalépett a lány mellé. sem. -

Magányos típus. Már régóta tudja, hogy senkiben sem bízhat. Még egy asszonyban Ez meg mit jelent?

43

Rengeteg ellensége van az udvarban. Ezek közt akadnak olyanok, akik szívesen végeznének vele, ha lehetőségük adódna rá. Nők csakúgy, mint férfiak. -

Nincsenek barátai? - hitetlenkedett Callie.

-

Itt vagyok én és Henrik.

-

Nem, Simon, csak ön van neki. Simon arca grimaszba torzult.

-

Nem értem.

Ha Henrik valóban a barátja lenne, nem kérné meg Sint, hogy ellenséges országba utazzon, egy olyan helyre, ahol sokkal kevésbé látják szívesen, mint itt. Simon elismerően nézett a lányra. - Ez már igaz, Milady! Simon elindult, hogy magával vigye Jamie-t játszani, mielőtt még teljesen lerombolná a szobát. Callie leült az öltözőasztal elé, és azon töprengett, hogy mit is tegyen. Egyik oldalról tudta, hogy a lehető legnagyobb őrültség egy angolt a klánjába vinni, másik oldalról viszont erősen foglalkoztatta a gondolat, hogy Lord Sin legyen az összekötő kapocs a klán és az angolok között. Callie már jócskán túl volt a kiházasítás korán. Évekkel ezelőtt egyszer már odaígérték egy férfinak, aki néhány hónappal az esküvő előtt meghalt. Két évig gyászolta. Már nem sok választotta el a gyász végétől, amikor édesapja is elhunyt. Azóta túlságosan lekötötték a klán problémái és az ismeretlen rebellisek. Ezért nem tudott férj után nézi. Mennyire szerette volna, ha Morna vele van. Jamie anyja könnyen átlátott még az ilyen bonyolult ügyeken is. Ő biztosan segítene eldönteni azt, hogy mi a legjobb megoldás. Ekkor Callie rájött, hogy a válasz a saját szívében rejlik. Haza kell érnie, mielőtt a nagybátyja vagy a rebellisek megtámadják az angolokat, hogy kiszabadítsák őt. A nagybátyjuk, Aster biztosan nem nyugszik addig, míg ő és Jamie haza nem kerülnek. Ha Sin megtartja a szavát, és maga mögött hagyja az embereit, akkor talán létre jöhet a béke. Talán a klán tagjai rájönnének, hogy az angolok mégsem olyan borzasztó emberek. Ugyan a látottak alapján voltak köztük ördögi alakok is, ugyan¬akkor a saját népében sem volt ritka a vérszomjas ember. Mit tegyen? Belefájdult a feje abba, ahogy a gondolatok és a kétségek üldözték egymást odabent. A szoba ajtaja kinyílt. Callie felnézett, és a holtsápadt Aelfát pillantotta meg, aki a kezét tördelte. Bár nem ismerték egymást régóta, a lány mégis sokat jelentett Callie-nek. Aelfa volt az egyetlen ba¬átja és bizalmasa az elmúlt néhány hétben, és olyan dolgokban is segített neki, amiért bizonyára agyonverték volna, ha kiderül. Szegény pára csak állt az ajtóban, és úgy tűnt, mintha nemrég az ördöggel találkozott volna. -

Aelfa, mi történt?

Ajkát harapdálva, ruháját gyűrögetve közelebb lépett. Ó, Milady, valami szörnyűséget hallottam, nem tudom, kinek mondhatnám el, és hogy mit tehetnék ellene. Talán legjobb lenne, ha elfelejteném az egészet. Igen, az lesz a legjobb. Ezzel körbenézett a szobán, majd bólintott, mintha néma egyezséget kötött volna a fejében kavargó gondolatokkal. De ha megteszem, akkor ő meghal, és én leszek a felelős. Isten, ezt nem bocsátaná meg. Ezzel én is bűntárssá válnék? Igen, azt hiszem, igen. Maga a király fog

44

megölni emiatt. Ó, Uram, túl fiatal vagyok, hogy meghaljak. Se férjem, se gyerekeim nincsenek. Nem akarok meghalni. Callie megfogta Aelfa karját, megpróbálva ezzel megnyugtatni a lányt, hogy megtudhassa, mi bántja ennyire. -

Aelfa, pontosan mit hallottál?

-

Férfiak beszéltek egy szobában odalent.

Az előző monológjával ellentétben ennek már volt értelme. -

És miről beszéltek?

A lány keresztet vetett, szeme ismét zavarossá vált. Azt mondták, meg fogják ölni Lord Sint, még ma éjjel, hogy közülük valaki vegye önt feleségül a földjei miatt. Azt mondta, majd ő, már megbocsát, Milady, megtanítja azokat a felföldi kutyákat a maguk dolgával törődni, és hogy megtanítja, már megbocsát, azt a skót kurvát táncolni. A szavak hallatán Callie szíve majdnem megállt, és hitetlenség villant át az agyán. Az érzést hamar felváltotta a harag és a felháborodottság. Ki merészel ilyeneket mondani? -

Elmondtad már őlordságának? - kérdezte a fiatal szobalányt.

-

Nem, túlságosan félek tőle.

Callie hálásan megveregette a lány karját. Köszönöm, Aelfa, majd én elmondom neki. Amikor az ajtóhoz ért, Aelfa hangja állította meg. -

Milady, eszébe jutott, hogy ha megölik, akkor nem kell hozzámennie?

Ez a gondolat eddig messziről elkerülte a lányt. Most, hogy felhívták rá a figyelmét, így sem tehet mást. Nem tűrheti tétlenül, hogy megöljenek valakit. Különösen nem azt, akinek annyi mindennel tartozik. Függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak, ő ismeri a fekete lovag szívét, és az nem olyan sötét, mint amilyennek látszik. Szó nélkül kilépett a szobából, és Lord Sin keresésére indult. 5. FEJEZET

Sin Henrik tróntermének közepén állt, és várta, hogy a király visszatérjen. Hogy miért próbál ta még mindig meggyőzni, azt ő maga sem tudta. Henrik világosan kifejtette a szándékait. Sinnek meg kell találnia a skót rebellist, és végeznie kell vele. A parancsban nem volt semmi szokatlan. Már nem egyszer gyilkolt Henrik utasítására, többek között emiatt átkozta ki az udvari egyház, és emiatt gyűlölte a pápa is. Kisfiúként ugyanezen tettei viszont megmentették az életét. Még csak tizennégy éves volt, amikor először oltott ki emberéletet. Azóta sem felejtette el azt az estét. Félelemtől reszketve követte a kapott utasítást, amikor belépett a férfi szobájába a helyi fogadóban. Csak egy szerencsétlen búcsújáró volt, aki azért ment Outremerbe, hogy imádkozzon. A Hegyek Véne, a szaracénok vezére - aki megvásárolta, majd kiképezte Sint -,

45

adta ki a kegyetlen parancsot a zarándok lemészárlására. Sin tudta, ha nem végzi el feladatát, saját élete forog majd kockán. Megrázta a fejét, hogy megszabaduljon, a nyomasztó emléktől. Nem szívesen gondolt a múltra. Még gyermekkorából sem maradtak boldog emlékei. Csak a nyomor rossz emléke kísértette. Egy anya kedvessége és egy apa gyengéd érintése után sóvárgott, ehelyett számtalanszor csak verés és sértegetés volt a jussa. Kínzás, mely néha oly messzire ment, hogy még Sin is csodálkozott azon, hogy ép elmével kibírta. Talán senki más nem élte volna túl azokat a dolgokat, amelyeken ő keresztülment. Naponta, de néha óránként zúdult rá a szenvedés, melynek hatására olyan kemény lett, akár egy kőszikla. Meg sem fordult a fejében, hogy változtasson ezen az állapoton. Sin hangot hallott, és felkapta a fejét. A kőpadlón súrlódó bőr lágy surrogása volt. A legtöbben meg sem hallották volna, de ő már fiatal korában megtanulta, hogy az éberség hiánya az életébe kerülhet. Az árnyékból egy tőrt szorongató alak lépett elő. Azonnal felismerte támadóját. Hogy miért lepődött meg mégis, azt maga sem tudta. Roger ellenséges viselkedése már régóta ismert volt számára. Magasba emelt tőrrel rontott rá. - Roger, hibát követsz el. Mielőtt a lovag válaszolt volna, két újabb támadó került elő. Sin egykedvűen felsóhajtott. A támadók tudták, hogy nincs nála fegyver. Senki sem léphette át a trónterem főbejáratát, míg le nem tette a harci eszközeit. Sin nagyot rúgott Rogerbe, aki rögtön hanyatt esett. A következő férfit nem is ismerte, nem mintha ez számított volna. Sin a földre vetette magát, kibillentette támadóját egyensúlyából, és kicsavarta kezéből a kardot, majd hirtelen felpattant. Sin a levegőben suhogó tőr hangjára lett figyelmes, amint az a háta felé közelít. Ösztönösen a földre vetette magát. A fegyver célt tévesztett, és belefúródott az éppen támadni készülő férfi mellkasába, aki azonnal térdre rogyott. A lefegyverzett támadó menekülve a nyitott ajtó felé vette az irányt. Sin a szemével követte, és legnagyobb meglepetésére a rémülettől megdermedt Callie-t látta meg az ajtóban. Roger újra támadt, de Callie kirántotta a szőnyeget a lába alól, így a lovag ismét a földön kötött ki. Sin eltitkolva meglepettségét, frissen szerzett kardját Rogernek szegezte, amint az megpróbált lábra állni. Callie hátrébb lépett. A lovag szemében gyűlölet villogott. Ez alkalommal nem akart menekülni, pedig a futás volt az, amihez legjobban értett. Sin leeresztette a kardját. -

Megmagyaráznád?

Micsodát? Hogy valaki el akar tenni láb alól? Mindenki tudja, hogy meg kell halnod. Te hány alvó ember torkát vágtad már át Henrik nevében? Sin meghallotta, amint valaki ijedtében levegő után kap. Roger háta mögé pillantott, és látta, amint Caledonia egyik kezével eltakarja a száját, és tágra nyílt szemmel figyel. Ezzel kiderült számára az igazság. Soha nem titkolta, ki is ő valójában. Talán jobb is így. Most majd gyűlölni fogja csakúgy, mint mindenki más. így legalább könnyen elfelejtheti. Még¬s furcsa érzés kezdett motoszkálni benne, és ez az érzés különös káoszt okozott gondolatai között. Roger összeszűkült szemmel pillantott a lányra.

46

-

Ő tudja, hogy hashishin vagy?

Sin mély levegőt vett, amint magában visszaidézte mestere mindenre kiterjedő tanítását az emberélet kioltásával kapcsolatban. Látta, amint Caledonia egyre zavartabbá válik a párbeszéd hallatán. -

Nem ismeri ezt a szaracén kifejezést, Roger.

Azt csak ismeri, hogy gyilkos. Mert ez vagy te. Egy mocskos, vérengző vadállat, aki mellőz minden erkölcsöt. Sin kardjának hegyét Roger torkához emelte. Most már elég volt! Még egy szó, és első kézből fogod megtudni, amit a szaracén mesterem tanított. Roger elsápadt. Az aranyozott tölgyfaajtó kinyílt, és Henrik lépett be rajta őrei kíséretében. A király nagyot kiáltott, amikor észrevette Sint, amint kardját Roger torkának szegezi. -

Mi történik itt?

Egy őrszem előrelépett, hogy megvédje a k¬rályt az esetleges bajtól. Sin megfordult, és a kard markolatát az őr felé nyújtotta. -

Semmi különös, uram, csak egy újabb próbálkozás, hogy eltegyenek láb alól.

Callie-t meglepte Sin közönyös hangja. Úgy tűnt, mintha fel sem fogta volna, hogy a halál torkából tért vissza. Henrik arcát elöntötte a harag, és a jóképű lovag elé lépett, aki majd egy fejjel kisebb volt, mint ő. -

Volt rá valami okod, hogy megpróbáld megölni a tanácsadómat?

Roger gyűlölködve nézett Sinre. Hidegvérrel megölte az apámat, és ön mégis úgy jutalmazza, mint a legjobb vadászkutyáját. Nem értem, miért nem meri senki sem számon kérni rajta a tetteit? Henrik szeme fenyegetően keskennyé vált. Megértjük a felháborodásodat, de erősen ajánlom, hogy válogasd meg a szavaidat, különben a haragunkkal találod szemben magad. Roger visszahőkölt, és tekintetét a padlóra szegezte. Henrik Sinre nézett. -

Igaz ez, tényleg megölted az apját?

Callie egy pillanatra fájdalmat vélt felfedezni Sin szemében. Sin megvonta a vállát. -

Honnan tudjam? Sohasem érdekelt az áldozataim neve.

Sin arckifejezéséből Callie azt szűrte le, hogy az arcukra viszont emlékszik, és szemmel láthatóan nem hagyott nyugtot neki. -

Látja, uram - acsarkodott Roger -, nem is tagadja. Igazságot akarok a családomért!

Igazságot? Épp most derült ki, hogy milyen önző módon akarja lezárni az ügyet - a szavak előbb hagyták el Callie száját, mint hogy végiggondolta volna a mondandóját. A férfiak hirtelen felé fordultak. A lány izgalmában toporogni kezdett.

47

Azt hallottam, azért akarták megölni, hogy egyikük feleségül vegyen, aztán kiirtsák a népemet. -

Hazudik.

Henrik felvonta szemöldökét a lány szavai hallatán. -

Ezt meg hol hallotta?

-

Tervüket kihallgatta valaki, akiben megbízom.

Sin meglepődött a hallottaktól. Életében még soha senki nem védte meg. Számkivetettséghez és magányhoz szokott tudatát felkavarta a hirtelen jött védelem. Ezáltal értelmet nyert váratlan feltűnése a trónteremben. -

Ezért jött most ide?

A lány bólintott: - Figyelmeztetni akartam. Sin nem akart hinni a fülének. Henrik dühösen nézett Rogerre. -

Egy tanú kihallgatta a terveteket, Roger? Erre mit tudsz mondani?

-

Volt még egy összeesküvő - szólt közbe Callie. Henrik Sinre nézett.

-

Igen - válaszolt hanyagul Sin -, Thomas of Wallingford. ő elfutott.

Henrik szalasztott egy őrt, hogy keresse meg a férfit. Rideg tekintettel pillantott Rogerre, majd utasítást adott a másik őrnek. -

Vigye fel a toronyba, majd később foglalkozunk vele.

Mikor hármasban maradtak, a király Callie-hez lépett. -

Tettéből ítélve azt gondolom, hogy beleegyezik a házasságba.

-

Beszélhetnénk az ügyről négyszemközt Lord Sinnel, Fenség?

Henrik gyanakodva nézett a lányra, de aztán mégis megengedte, hogy távozzanak. Sin kivezette a lányt a trónteremből, végig a folyosón, egészen a lépcsőig. Némán lépdeltek egymás mellett egészen az udvarig. Egy kis térre értek, amelyet vadborostyánnal és illatos lonccal befuttatott szürke kőfal vett körül. Békés délután volt, egyetlen hang sem zavarta meg őket. Callie figyelte, amint a férfi büszkén áll előtte, ahogy sötét hajának néhány tincse arcába lóg. Lord Sin rendkívül jóképű ember volt. Az a típus, aki egyetlen mosolyával képes elkápráztatni a nőket. A lány azon töprengett, hogy milyen érzés lenne, ha ez a férfi a karjában tartaná. Milyen íze lehet az ajkának? Tudta, hogy nem kellene ilyen gondolatokkal foglalkoznia, de képtelen volt tenni ellene. Sin a háta mögött összekulcsolta a kezét, és türelmetlenül nézett a lányra. -Nos? Callie megpróbálta összeszedni zavaros érzelmeit. -

Lehetek őszinte önhöz?

Sokkal inkább szeretem, mint a hazugságot. Callie mosolygott. Furcsának tartotta a férfit. -

Én... - megállt, és lázasan kutatott agyában, hogy megtalálja a megfelelő szavakat.

-Ön...

48

A lány a ruhája ujját kezdte gyűrögetni. Annyira keveset tudott a férfiról, hogy nem is tudta, hogyan kezdje. Végül felemelte állát, és azt tette, amihez legjobban értett. Beszélni kezdett. Ön és a királya arra kér engem, hogy életemet kössem az önéhez. Hogy bízzam a magam és a népem életét önre. Szeretném, ha tudná, hogy én az eskümet mindig nagyon komolyan veszem. Ha mindenképp önhöz kell mennem, akkor szeretnék némi időt önnel tölteni, hogy megismerhessem. Sin már szóra nyitotta volna a száját, hogy elmondja Raiderrel kapcsolatos tervét, aztán mégsem tette. Tudta, hogy a lány soha nem egyezne bele abba, hogy otthonába kísérje, majd egyik emberét kiadja Henriknek, vagy éppen megölje. Ha a lánynak ez lenne a célja, akkor a rebellis vezető már régen Londonban lenne. A lánynak azt kell hinnie, hogy Sin önszántából megy vele a házasságba. -

Rendben - mondta. - Hogyan szeretne megismerni?

Velem vacsorázna ma este? Csak mi ketten. Sin felvonta a szemöldökét: - Csak ketten? -

És természetesen Aelfa, de senki más. Furcsállotta a kérést, de belement a játékba: -

Mikor? -

Mise után.

Sin bólintott: - Ott leszek. Callie nézte távolodó alakját. Most először volt alkalma megfigyelni a járását. Mint egy lopakodó oroszlán, aki minden pillanatban készen áll arra, hogy lecsapjon áldozatára. Zord ember volt a lovag. Zord és magányos. És nem sokára a férje lesz. Callie nagyot nyelt, majd elindult, hogy felkészüljön az estére.

Sin éppen az íróasztalánál ült a szobájában, amikor kopogtatást hallott. - Nyitva. Caledoniára számított, ezért meglepődött, amikor Simon nyitott be az ajtón. -

Mi szél hozott erre? - kérdezte Sin, míg Simon becsukta az ajtót, és nekivetette a hátát.

Mikor akarsz Skóciába indulni? Gondoltam, üzennék Dravennek. Megállhatnánk egy rövid látogatásra, Ravenswood amúgy is útba esik. Sin lassan kifújta a levegőt. -

őszintén hálás vagyok, Simon, de sajnos nem jöhetsz velem.

-

Valaki el kell, hogy kísérjen!

-

Nincs szükségem senkire. Biztosíthatlak, hogy minden rendben lesz majd.

Simon keresztbe fonta karját a mellkasán, és tűnődve nézett rá. -

Emlékszel, mit mondtál nekem az első éjszaka, miután Ravenswoodba érkeztél?

-

Nem, már alig emlékszem arra az estére.

49

Azt kérdeztem, hogy nem félsz-e ilyen távol lenni a családodtól. Azt mondtad, neked nincs családod, hogy nem tartozol sehová és senkihez. így már emlékszel? Sin megvonta a vállát: - Halványan. Nos, úgy tűnik, hogy a férfi, aki előttem áll, még mindig ugyanaz a kilencéves fiú, aki Harolddal dacol. Ugyanúgy feszül a vállad, hogy elviselje az ütést, kezed ugyanúgy ökölbe szorul, hogy visszavághass. Fájdalom markolt Sin lelkébe, ahogy a nemkívánatos emlékek átvágtattak az agyán. Élete nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálja elfeledni mindazt, amire Simon most emlékeztette. Esze ágában sem volt újraéleszteni a félelmeit. -

Simon, van ennek valami értelme?

Igen, van. Amikor Draven és én megpróbáltunk a barátaid lenni, nem mondtál rá semmit. Még Dravennél is zárkózottabb voltál. Ő legalább felém megnyílt. De te visszautasítottál mindenféle közeledést. Sin szótlan maradt. Nem gondolta, hogy visszautasította volna a közeledéseket. A lelki kényelem egyszerűen tiltott terület volt számára. Minden alkalommal, amikor Harold rajtakapta, hogy Dravennél vagy Simonnal beszélget, büntetést kapott érte. Tiszta szívéből gyűlölte őt, és lévén, hogy hármuk közül ő volt a legidősebb, neki soha nem akadt védelmezője. Sin mindig is egyedül volt. Nem volt más választása. -

Veled akarok menni, Sin. Nem volt még elég abból, hogy ellenségek vesznek körül?

Sin felsóhajtott. -

Tudod, hogy nem tartozol nekem azért, amit tettem.

-

Tudom. Nem azért akarok veled menni.

Sin összeráncolta homlokát. Soha nem tudta megérteni Simon gondolkodását. -

Akkor miért? Miért töltenél egy hetet utazással egy olyan földre, ahol gyűlölnek majd.

-Mert azt hallottam, hogy egy barátom egyedül készül oda. Sin megrázta a fejét. Különös ember ez a Simon. Legbelül érezte, hogy Simonnak semmi keresnivalója nincs mellette. Fogalma sincs arról, hogy mekkora bajba kerülhet, ezt csakis Sin tudta. Ő már megszokta, de Simon... Simon őrült, ha mégis vállalkozik az útra. - Nos? türelmetlenkedett Simon. -

Holnapután indulunk. Simon bólintott.

Helyes. Akkor hazaküldöm a fegyvernökömet addig, míg vissza nem térek - ellökte magát az ajtótól, és ördögi fény csillogott a szemében. - Merthogy visszatérek, ugye? -

Csak akkor, ha szót fogadsz nekem. Különben én magam etetlek meg a skótokkal!

Simon nevetve nyitotta ki az ajtót. -

A hölgy szobalányától hallottam, hogy kedvenc színe a zöld.

-

Miért mondod ezt?

-

Csak gondoltam, tudni szeretnéd. Itt vagyok nem messze, ha szükséged lenne rám.

50

Sin hátradőlt a székében, és átgondolta a Simontól hallottakat. Rideg világban élt. Nappalait Henrik óhajainak teljesítésével töltötte, éjszakáit pedig magányos szobájában a következő támadásra várva. Fogalma sem volt, hogy miért éppen aznap kezdte zavarni a dolog. Talán a Maggie-vel és Bradennel töltött idő miatt. A fiatalok társasága némiképp meglágyította a lelkét. Kezdte megszokni az olyan embereket, akik a szörnyetegen kívül mást is felfedeztek benne. Nagyot nyelt, amikor gondolatai Caledonia angyalian ártatlan arca felé kalandoztak el. Ma este már nem lesz egyedül. A mai estét egy csábító nővel tölti majd, aki bátorságot sugárzó, de mégis barátságos tekintettel, emellett borotvaéles ésszel van megáldva. Életében először szívesen várta a napnyugtát. Callie elsimította kezével a ruhájának elejét. A mise eljött, el is múlt, de Lord Sin felől egyetlen szót sem hallott. Ideges volt, és zavart, mert azt gondolta, talán megfeledkezett róla. Megkeressem, Milady? - ajánlotta fel Aelfa. Mielőtt válaszolhatott volna, megpillantotta Lord Sin közeledő alakját a sűrűsödő sötétségben. A látványtól elakadt a lélegzete. A férfi szokásához híven talpig feketében volt, megnyerő alakja egyre közeledett. Frissen borotvált volt, haját gondosan hátrafésülte. Callie-t jó érzéssel töltötte el, hogy a férfi így rendbe téve magát érkezik a vacsorára. Callie rámosolygott. Bocsásson meg, amiért elkéstem, Milady -mondta, majd illedelmesen meghajolt. Kissé elhúzódott a dolgom a városban. A lány gerincén végigfutott a hideg, amint a férfi megemelte törékeny kezét, és gáláns csókot adott rá. -

Meg van bocsátva - válaszolta, és megpróbálta leplezni az izgalmat a hangjában.

Mitől lehet az, hogy a férfi láttán melege lesz, és mégis fázik? A Sin arcán ülő mosolytól reszketni kezdett a térde. Olyan közel állt most hozzá, hogy érezte a férfi friss, tiszta illatát. Érezte, amint testének melege őt magát is átmelegíti. Sugárzó erejétől túlcsordultak érzékei. Callie megpróbálta összeszedni és más irányba terelni gondolatait arról a férfiról, akit szíve szerint megcsókolt volna, akinek karját szerette volna maga körül érezni. Remélem, örülni fog annak, amit hoztam! -mutatott a tányérokra, melyek a földre terített takarón sorakoztak. - Megpróbáltuk kideríteni, hogy mi a kedvenc étele, de senki sem tudott javasolni olyat, ami ne lett volna ijesztő. Hmm! - válaszolt. - Hadd, találjam ki! Szerintük szüzek vérét iszom, lovagok zsigereit eszem, kisgyermekek szívét fogyasztom desszertnek. -

Igen, nagyjából, ez volt a lényeg.

Furcsa fény villant éjfekete szemében, miután elfordult a lánytól. Remélem, nem okozott túl sok gondot a vacsora feltálalása! Attól tarfok, a jó vér szezonja már elmúlt, és a lovagok sem veszik jó néven, ha kibelezik őket. Callie-t lenyűgözte, hogy a férfi még ebből is viccet tud csinálni. Amit aznap délután megtudott róla, még mindig fájdította a szívét. A sok száz emberből, aki a kastélyban lakott, senki nem tudott semmit arról az emberről, aki előtte állt. Még a király sem. Henrik nem tudta, mi Sin kedvenc időtöltése, milyen dalokat kedvel, de még csak kedvenc színét sem ismerte. Ezt Simon sem tudta.

51

Félek, hogy csalódást fogok okozni - mondta a lány sóhajtva, és folytatta a megkezdett játékot. -Sajnos csak roston sült fácánnal, sült almával, póréhagymaszósszal és borral tudok szolgálni. De ha mégis a másik... A férfi rámosolygott. -

Hogy lehet, hogy ön megérti a humoromat, amit senki más?

Nem vagyok benne biztos, de szerintem azért, mert a testvérem is kissé morbid, és ezt a tulajdonságát szereti másokkal is megosztani.

-

Morbidnak gondol?

Talán nem az? Fekete ruhában jár, hogy meg¬rémítse az embereket. Ez nem morbidságra vall? -Talán. Callie leültette a takaróra és bort töltött. Elnézett a férfi válla felett, és látta, amint Aelfa jelez neki, hogy a másik szobában lesz, ha szükség lenne rá. Egy bólintással tudomásul vette a szobalány mondandóját, majd az egyik serleget Lord Sin felé nyújtotta. -

Mondja csak, a morbid dolgokon kívül mivel szereti tölteni az idejét?

Sin megvonta a vállát: - Rengeteget lovagolok. -

És még?

-

Ennyi.

Callie összeráncolt homlokkal válaszolt. -

Elég rövidke a lista.

-

Nem úgy, mint az öné. Gondolom, az sokkal hosszabb. Szerintem, az öné végtelen.

A férfi tovább folytatta a szójátékot, és Callie remekül érezte magát. Most először döbbent rá, hogy egy teljesen más ember társaságában tölti az idejét, mint akit eddig megismert Sinben. Sin még soha senkivel nem incselkedett ennyit. Úgy tűnt, hogy a lány társasága jó hatással van rá. -

Az én listám valóban végtelen.

-

Gondolom, szeret táncolni és énekelni.

-

Igen, és ön?

-

Még egyiket sem próbáltam.

Egyszer sem? - Sin a fejét rázta. - Miért? Nagyot kortyolt a borból, és félretette a serleget. -

Fiatalon nem volt rá alkalmam, férfiként pedig már nem vagyok hajlandó rá.

-

Értem. Gondolom, olvasni sem szokott. -Nem.

-

Akkor mit csinál, ha itthon van, és éppen nem a királyát szolgálja? 52

-

Edzek.

-

És amikor nem edz?

-

Az edzésen gondolkodom.

-

Amikor azt sem teszi?

Pihenek, hogy edzhessek, amikor felkeltem. A lány csak fintorgott az őszinteség hallatán. -

Ez tényleg így van, vagy csak játszadozik velem?

-

Mindig őszinte vagyok, Milady, de ez sokakat irritál.

A lány szíve összeszorult a férfi közönyétől. Már teljesen beletörődött abba, ahogy mások viszonyultak hozzá. Mindig őszinte? Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki elmondhatja ezt magáról. Fekete szemében fellobbant a tűz. Sok mindent megtettem már életemben, olyanokat is, amiket legszívesebben örökre elfelejtenék, de sohasem hazudtam. Ez valamelyest megnyugtatta a lányt. -

Mondja, Lord Sin...

-

Sin! - vágott közbe a férfi.

-

Tessék?

-

Kérem, hívjon egyszerűen Sinnek! Nem szeretem a titulusokat.

De ön gróf. Vagy tévedek? - Callie véletlenül hallotta, amikor az egyik udvaronc így utalt rá. A férfi elmondta, hogy Sinnek rengeteg földje van Angliában, Normandiában és Outremerben. Én csak egy ember vagyok, Caledonia, nem egy dm. És az egyetlen dolog, amihez hű maradok, az saját magam. Ez volt az első alkalom, hogy Callie a férfi szájából hallotta saját nevét. Bizsergés járta át testét. Volt valami rendkívül intim abban, ahogy kiejtette a nevét. -

Ezért nem visel címert? Sin nem válaszolt.

Miért nem mesél magáról, Milady? Agyafúrt módon megpróbálta elterelni a lány figyelmét a témáról, de Callie nem hagyta magát. -

Magamról mindent tudok, ön az, akit nem ismerek.

-

Lehet, én viszont önt nem ismerem. Csak annyit tudok, hogy nem ismeri a félelmet.

Callie idegesen megdörzsölte a nyakát. Ezt azért nem mondanám. Mióta apám meghalt, azóta egyfolytában félek. - Callie megdöbbent saját szavain. Erről még soha nem beszélt senkinek. -Miért?

53

Ő volt a klán feje. Összefogta őket, amikor a klán egy része meg akarta támadni az angolokat, másik része pedig békét szeretett volna. Sin bólintott, mintha megértette volna. A lány úgy érezte, hogy valamelyest közelebb kerültek egymáshoz, de hogy miért érzett így, arról fogalma sem volt. -

Tehát a nagybátyja földbirtokos?

Igen. Engem akartak választani, de megtagadtam. Tudtam, hogyha elfogadom, azzal megbántanám a testvéremet. Már így is elég feszült volt a helyzet köztünk az anyáink miatt, nem akartam tovább rontani. Sin harapott egyet a fácánból. -

Mi köze az anyjuknak a feszült helyzethez?

Anyám Dávid király unokatestvére volt. -Callie rövid szünetet tartott, mert észrevette a férfi szemében a volt skót király neve hallatán fellobbanó gyűlölet lángját. - Nem szereti őt? Csak annyit mondok, hogy mindössze egyszer találkoztam vele, és nem nagyon értettük meg egymást. -

De hát ő olyan jó ember volt!

Sin elfordult. Callie megpróbálta leplezni az idegességét. Vajon az anyja unokatestvére iránt érzett gyűlölet a kapcsolatukra is hatással lesz? A lány el sem tudta képzelni, hogy valaki gyűlölni tudná Dávidot, aki mindig is kedves volt neki, míg Callie az udvarában élt. -

És Dermot? És Jamie anyja?

Ő egy fiatal pásztorlány volt. Olyan idős voltam, mint most Jamie, amikor az apám találkozott vele. Szerelmes lett belé, és egy hónapon belül feleségül vette. Sin tekintete az ételre vetődött. -

Ön emlékszik az anyjára?

Callie csak mosolygott a benne felgyülemlő boldogságtól. Minden alkalommal ez történt, amikor visszagondolt az anyjára. Ó, igen, gyönyörű volt és kedves. Egy igazi angyal. Ötéves voltam, amikor meghalt, de rengeteg emlékem van róla. - Callie szomorúságot vélt felfedezni a férfi szemében. - És ön? Meséljen az édesanyjáról! És mi van a mostohaanyjával? - kérdezte ahelyett, hogy válaszolt volna. - ő kedves volt önhöz? Micsoda különös kérdés. De mikor jobban átgondolta azt, hogy az emberek legtöbbje hogy vélekedik a mostohákról, akkor már nem tűnt annyira különösnek. Morna csodálatos. Ön is kedvelni fogja, azt hiszem. Már régóta azon van, hogy férjet találjon nekem. Erre Sin összeráncolta a homlokát. -

Hogy lehet, hogy eddig még nem ment férjhez?

Callie mély levegőt vett, amíg végiggondolta az eseményeket. Az igazat megvallva, mindig is szeretett volna feleség és anya lenni. Az életben a legértékesebb dolognak a meleg otthont tartotta, amely gyerekzsivajtól hangos.

54

A választottam meghalt, mielőtt összeházasodtunk volna - suttogta. - Aztán az apám halt meg, még mielőtt új vőlegény után nézhettem volna. A halála óta nem is gondoltam rá, mert attól féltem, hogy valaki megpróbálja majd átvenni az irányítást a nagybátyámtól a klán fölött. -

A béke fontos önnek?

Nagyon is. Épp elég családtagomat vesztettem már el. Nem szeretném, ha még többen itt hagynának. A férfi tiszteletteljes tekintettel nézett Callie szemébe, melynek hatására melegség öntötte el a lányt. -

Ön nagyon bölcs, Caledonia.

-

Callie - mosolygott gyengéden. - A barátaim és a családom Callie-nek hívnak.

Sin hitetlenkedve bámult rá, képtelen volt felfogni azt, hogy ilyen gesztussal kedveskednek neki. Abban a pillanatban majdnem beleélte magát abba az álomképbe, hogy együtt élik majd le az életüket, és hogy végtelen sok ehhez hasonló éjszaka vár még rájuk. De a szíve mélyén mégis mást érzett. Tudta, hogy ő nem az a fajta ember, akire egy ilyen nőnek szüksége van. -

Akar gyerekeket? - kérdezte a férfi kissé meggondolatlanul.

A lány elpirult: - Igen, legalább egy tucatnyit. A férfi ágyéka feszülni kezdett a gondolattól. Abban a pillanatban szívesen felajánlotta volna szolgálatait, de lelkiismerete mégis visszatartotta. -

És ön? - kérdezte a lány. - Hány gyereket szeretne?

-

Egyet sem.

-

Még egy fiút sem?

Sin megrázta a fejét: - Nem akarok gyereket. Soha. -

Miért?

Sin összeszorította a fogát. Nem akart gyereket, mert nem állt szándékában egy védtelen teremtést hozni a világra. Jamie-re gondolt. Az apja halott, ő maga pedig a testvérével az ellenség foglya. Soha nem vállalná ezt a kockázatot. Nem hagyná, hogy az ő gyereke valaha is szenvedjen. -

A magamfajta férfiak nem apáskodnak.

A magamfajta... - a lány szeme tágra nyílt, arca még pirosabb lett, és elhúzódott Sintől. - Bocsásson meg, Milord, nem gondoltam, hogy a férfiak társaságát kedveli. Sin felnevetett.

A legnyomatékosabban biztosíthatom, hogy ez nem igaz, Milady. A vágyaim kizárólag a nők felé irányulnak. A jókedv visszatért a lány szemébe.

55

-

Igen, de azt mondta...

-

Ön bizonyára félreértett.

-

Akkor miért nem akar gyereket?

-

Zárjuk le a témát.

Callie rádöbbent, hogy ezzel kapcsolatban nem fog többet megtudni róla. Azt gondolta, azért később még újra megpróbálja. Ami pedig a jelent illeti, más irányba próbál puhatolózni. -

Mit csinált ma? - kérdezte a lány. - Azt mondta, a városban járt.

-

Tervezgettem a skóciai utat. Callie-nek összeszorult a szíve.

-

Tehát hazavisz?

-

Igen.

-

Mikor?

-

Holnapután.

A boldogság izzó lávaként tört fel belőle. Minden egyéb gondolatát félredobva felugrott egyenesen a férfi karjába, és hevesen dobogó szívvel magához szorította. A férfi szinte sokkot kapott a heves öleléstől. Még soha senki nem ölelte meg. Soha. Eddig ismeretlen érzés kerítette a hatalmába, mikor tudatosult benne, hogy a lány melle mellkasának feszül, nyakán pedig forró leheletét és gyengéd karjának érintését érzi. Csodálatos érzés volt. Ügyetlenkedve ugyan, de viszonozta az ölelést. Vére szinte forrt az ereiben, ahogy teste életre kelt a vágytól. Nem tudott másra gondolni, csak a lány testének melegére, ahogy arcuk összeért. Mielőtt tudatosult volna benne, hogy mit is tesz, felemelte a lány állát, és száját a lány ajkához szorította. Sin felnyögött a csodás íztől. A lány forró lehelete az övével keveredett, ahogy Callie nyelve tétován a nyelvéhez ért. Asszonyos illata, akár az orgona, mely olyan tiszta, mint maga az áldott paradicsom. Kezébe fogta a lány arcát, és mélyen belélegezte az illatokat, hogy elraktározza emlékeiben ezt a gyengéd pillanatot. A vér az arcába szökött, teste lángokban állt, és minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne fűzze ki a lány ruháját. Hogy felfedezze a testét. Callie szinte beleszédült a férfi ízébe, az őt átölelő erős karok érintésébe. A férfi nyelve táncot járt az övén. Mélyről jövő, kellemes fájdalom járta át, mely olyan érzéseket korbácsolt fel benne, amelyekhez hasonlót még sohasem érzett. A férfi szorosan magához ölelte, és Callie érezte a keze alatt megfeszülő hátizmokat. Micsoda férfias erő! Callie úgy akarta őt, mint még soha senkit életében. Felébredt benne az asszony, és erőszakosan követelőzni kezdett. Mi ez a tűz odabent? Mi ez a kínzó vágy, hogy levegye a férfi ruháit, hogy megérintse minden testrészét? Most értette meg igazán, amit a barátnői mesélhettek egymásnak suttogva férjeikről. Nem csoda, hogy mindig elpirultak. Csókolni csodás érzés. A férfi lejjebb csúsztatta kezét az érzéki háton. Callie teste még inkább lüktetni kezdett, ösztönösen a férfihoz dörgölte testét. A válasz se maradt el, mely egy állatias nyögés formájában hagyta el a férfi torkát. Mélyen a szemébe nézve szájon csókolta, és felbátorodva

56

simogatni kezdte a lány mellét a ruhán keresztül. Callie felnyögött. A gömbölyded mell alig fért el Sin hatalmas kezében. Callie testében az édes ártatlanság tüze égett. Simogató keze felfedezőútra indult a férfi testén, és forrón, izzó nyomot hagyott maga után. Nem tudott másra gondolni, minthogy... Sin hátrahajolt, és a lány félig nyitott szemébe nézett. Callie ajkában lüktetett a vér, és hevesen lélegzett. Sin megpróbálta elképzelni, hogyan fest majd az ágyban. Elképzelte, milyen érzés lesz majd, ha magáévá teszi. Már csak egy napot kell várnia. Akkor majd szerelmeskedhetnek újra meg újra, egészen addig, amíg mindketten elalélnak. Szíve mélyen azonban tudta, hogy ez soha nem fog megtörténni. Nem hagyhatja, hogy megtörténjen. -

Miért néz így rám? - kérdezte a lány. -Hogy?

Elhagyatottan. Úgy tesz, mint egy álmodozó, aki valami olyasmit néz, ami soha nem lehet az övé. Sin nagyot pislantott, erőszakkal kiszabadította magát az érzésekből, majd eleresztette a lányt. Gyengéden kibontakozott a kísértő ölelésből. -

Kissé elhamarkodott voltam.

-

Nem is kicsit.

-

Nos, akkor elővigyázatosabbnak kell lennem, nemde?

Callie előrehajolt, mintha csak egy súlyos titkot szeretne megosztani vele. -

Azt gondolom, hogy már túl régóta próbálja véka alá rejteni az érzelmeit.

Sin elnevette magát. -

Ön kivétel. Úgy tűnik, ön nyugtalanító pontossággal képes olvasni a gondolataimban.

Az apám mindig azt mondta, hogy ezt anyámtól örököltem. A legenda szerint az ő családja a túlvilágról származik. Sin elfordult: - Nem hiszek az effajta mesékben. Rögtön gondoltam. Olyan embernek ismertem meg önt, aki csak abban hisz, amit lát, vagy amit megérinthet. -

Pontosan így van.

-

Tudja, néha azok a dolgok a legerősebbek, amiket nem láthatunk.

-

Ez mit jelent?

Például a szerelem. Ez a legerősebb dolog a világon, de mégsem láthatjuk, vagy érinthetjük meg. Csakis érezni tudjuk. Sin megrázta a fejét a különös szavak hallatán. -

Ön igazán romantikus lélek.

-

Nem hisz nekem?

Emlékezzen arra, amit mondott! Semmiben sem hiszek, amit nem látok, vagy nem érinthetek meg. -

Tehát még sohasem volt szerelmes? 57

-

Nem, és ön?

-

Soha.

-

Akkor honnan tudja, hogy milyen erős?

-

Morna mindent elmondott a szerelemről.

Még mindig szerelmes az apámba, pedig már majd' három éve halott. Sin nem örült a beszélgetés új irányának, ezért másfelé próbálta meg terelni a társalgást. -

Részvétem az édesapja miatt. Hogyan halt meg?

-

Baleset érte a csatamezőn. Ledobta a lova, amikor megtámadták őket.

Sin válogatni kezdett a falatok közt. Rengeteg embert látott már kimúlni ilyen körülmények között. -

Még jó, hogy nem volt ott, amikor ez megtörtént.

-

Én nem, de szegény Dermot ott volt. Azóta teljesen megváltozott.

-

Szörnyű élmény lehetett neki. A lány bólintott.

-

És ön? Ön ott volt, amikor a testvére meghalt?

-

Nem. A Szentföldön voltam, amikor történt.

-

Ő is balesetben halt meg? Sin nagyot nyelt.

-

Nem. Önkezével vetett véget életének. Callie levegő után kapott, és gyorsan keresztet

vetett. -

Szegény fiú! De hát miért?

O is azt a szerelmet érezte, amiről az imént beszélt, de a nő, akit szeretett, nem viszonozta érzelmeit, hanem inkább megszökött egy másik testvéremmel. -

Ennél rosszabbat el sem lehet képzelni. Azért Sinnek sikerült. Valójában ennél sokkal

rosszabb dolgokat is átélt. Az élete akkortájt csupán fájdalomból állt. Egy ideig némán ettek, így Callie-nek volt ideje arra, hogy alaposan végignézze jövendőbelijét. Sint szomorúság lengte körül. Hogy lehet egy ilyen erős ember ennyire sebezhető? Még a legnagyobb tölgyfa is belepusztulhat abba, ha hagyják, hogy az apró élősködők kirágják a lelkét. Hosszú idő óta most először jutott eszébe az anyja mondása. Most döbbent rá, hogy mennyire igaz. Az volt az érzése, hogy sok minden rágta ezt az embert, aki vele szemben ül. Bár megpróbált közömbös maradni, mégis látszott, hogy mennyire bántja, hogy az emberek vagy félnek tőle, vagy pedig gyűlölik. Amikor befejezték az evést, Sin a szobájába kísérte a lányt. Callie az ajtóhoz érve elbizonytalanodott. Holnap már házasok lesznek, de még mindig nem tud sokkal többet jövendőbelijéről, mint azelőtt. - Köszönöm, Sin, hogy ilyen kellemes estét szerzett nekem. A férfi válasz helyett bólintott. Sokkal jobban érezte magát, minthogy azt valaha is beismerné. Általában néma magányba burkolózva étkezett a saját szobájában. Callie hangja

58

kellemes változás volt. Mielőtt feleszmélhetett volna, a lány gyengéden megérintette arcát, lábujjhegyre emelkedett, és arcon csókolta. Érezte, amint a lágy ajak gyengéden a bőréhez simul, érezte a kezének melegét. A hatás nem váratott magára. Ágyéka ismét duzzadni kezdett a vágytól. Semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy karjába vegye, és átszerelmeskedjék az éjszakát. De mozdulni sem tudott. Szinte megdermedt a gyengédségtől. -Jó éjt, Sin! - suttogta, és elment. Sin nem mozdult, míg a lány után be nem csukódott az ajtó. A férfi az ajtó felé lépett, szíve hevesen kalapált. Tombolt benne a vágy. Néhány pillanat leforgása alatt visszaemlékezett minden egyes alkalomra, amikor arra lett volna szüksége, hogy valaki megölelje. Valaki, aki legalább megjátszotta volna azt, hogy törődik vele. De a valóság arra késztette, hogy az effajta gondolatokat száműzze fejéből, hogy ne kergessen olyan illúziót, ami soha nem válik valóra. De most... A remény visszatért, és kegyetlen vadsággal bénított. Ne tedd... Okosabb volt annál, minthogy hagyja magát csőbe húzni. A bolondos vágyak nem vezettek máshova, csak még több fájdalomra. És ebből az érzésből már jócskán kivette a részét. Előbb vagy utóbb a lány vissza fogja utasítani, efelől kétsége sem volt. Az pedig sokkal fájdalmasabb lesz, mintha egyszerűen távol tartja magát tőle. Hazaviszi a szülőföldjére, a zöldellő dombok közé, aztán szabadon engedi, hogy találjon magának egy férfit, akit szerethet. Egy olyan férfit, akiben magára ismerhet. Valakit, aki táncolni és énekelni is tud. Valakit, aki tudja, hogy hogyan kell szeretni. Míg ezek a gondolatok villantak át agyán, szívébe kínzó fájdalom markolt, arra a gondolatra, hogy a lány egy másik férfi oldalán áll. Tudta, hogy így kell történnie. Előbb vagy utóbb el kell, hogy engedje őt. 6. FEJEZET Callie remegett az idegességtől, míg Aelfa segített neki öltözködni az esküvői szertartáshoz. Ez volt az a nap, amire egész életében várt, de valahogy mégis gyűlölte. Ha egyszer Isten színe előtt leteszi esküjét, attól a pillanattól kezdve nincs visszaút. A mai naptól egy olyan ember felesége lesz, akiről alig tud valamit. Egy olyan ember felesége, aki nem akar gyereket, ráadásul gyűlöli Skóciát. Henrik egy aranyszálakkal átszőtt gyönyörű ruhát küldött, amelynek szélét gyémántok, igazgyöngyök és rubintok díszítették. Csak annyit üzent hozzá, hogy reméli, az ajándéka elnyeri a lány tetszését. Igazi királyi öltözet volt, de Callie úgy gondolta, ha már otthonától ilyen távol megy férjhez, legalább a saját földjéről származó szokások szerint tegye. Elővette legszebbik, sáfrányszínű kabátját, amelyet az útra csomagolt, valamint az apja sötétkék, zöld és sárga színekben pompázó kendőjét, és maga köré tekerte. Aelfa két vékony fonatot készített a hajából, és lazán a többi vöröses tincshez rögzítette. -

Csodálatosan néz ki, Milady.

Callie a szobalányra mosolygott, amint az átadta neki a nyíl alakú tűt a kendőhöz. -

Köszönöm.

Valaki kopogtatott az ajtón. A lány megfordult, és látta, amint Simon lép be. Mikor meglátta a lányt, rögtön megtorpant, és elmosolyodott. -

Már várják önt odalent, Milady.

59

Ekkor Jamie lépett be a szobába, de megbotlott, és Simon lába között landolt. Tegnap óta komoly barátság alakult ki közöttük. Jamie szeme olyan kerekre nyílt, akár a hold, és így szólt nővéréhez: Te jó ég, Caledonia, úgy nézel ki, mint Maeve királynő. Remélem, te nem akarod megenni a férjedet, mint ahogy ő tette. •A lány nevetni kezdett. -

Nem, de lehet, hogy alápörkölök egy csirkefogónak, ha nem viselkedik rendesen.

Jamie kidugta a nyelvét, majd visszaszaladt a folyosóra. -

Minden rendben van, Milady? - kérdezte Simon, és karját nyújtotta a lány felé.

-

Nem tudom biztosan. A szóbeszéd ellenére, nem hiszem, hogy Lord Sin gonosz lenne.

-

Nem, csak egy kicsit megtévedt.

-

A megtévedt embereket meg lehet találni, és haza lehet kísérni.

lesz.

Igen, de csak ha ők is akarják. így vagy úgy, ön legalább néhány napon belül otthon

Callie önkéntelenül mosolyogni kezdett. Otthon. Már borzasztóan hiányzott neki. Majd' három hónap telt el azóta, hogy utoljára látta a szeretteit. Seana már valószínűleg megszülte gyermekét. Testvére, Dermot pedig már biztosan talált új szerelmet magának. Aster pedig az aggodalomtól olyan szürke lehet, akár a hamu. Jó lesz újra látni őket, még akkor is, ha ehhez hozzá kell mennie egy angolhoz. Sin igenis jó ember. Callie biztos volt ebben. Ez volt az egyik dolog, ami miatt ez az esemény elviselhető volt. A másik pedig, hogy mikor bepillantást nyert az érzéketlen álarc mögé, amit Sin a külvilág felé mutatott, felfedezte benne a viccelődő embert. Hagyta, hogy Simon a király magánkápolnájába vezesse, amely a kastély háta mögött állt, messze a nagyterem zsivajától. Aelfa követte őket, és Jamie is a sarkukban volt. Beléptek a kis világos kápolnába. A színes üvegen beszűrődő fény mintákat rajzolt a macskakővel kirakott padlóra. Henrik a főhajó egyik oldalában ült egy kisebb trónon, míg Sin és a pap az oltárnál vártak. Férjjelöltje, szokásához híven talpig feketében volt. Rajtuk kívül senki más nem volt a kápolnában. Callie nagyot nyelt, mikor megújult erővel tört rá az izgalom. Nem egészen ilyennek képzelte az esküvőjét. Mindig is úgy álmodott róla, hogy az egész udvartartás körülötte lesz a családjával és a barátaival együtt. Örömujjongást, rengeteg mosolyt, jókívánságokat és forró öleléseket képzelt hozzá. Hirtelen rátört a honvágy. Nagyon örült volna, ha legalább a nagybátyja vele lehetett volna. Második apjaként nézett fel rá, és nagyon fájt neki, hogy ezt az alkalmat nem oszthatja meg vele. Lehunyta a szemét, és elképzelte Aster kedves arcát és büszkeségtől csillogó szemét. Az ábrándozásból rögtön magához is tért, miután rájött, hogy Aster soha nem fog mosolyogni Sinre. Már az is komoly munkába fog kerülni, ha annyit el akar érni, hogy legalább ne gyűlölje a férjét. Az a nap soha nem fog eljönni, amikor a nagybátyja szívesen lát egy angolt a családban. Istennek minden szentjei, kérlek Titeket, hogy ez legyen a békéhez vezető út! - imádkozott magában. Sin megdermedt, amikor megpillantotta Callie sápadt arcát. A férfi együtt érzett vele. Ki akarna hozzámenni az ördöghöz?

60

Mióta a pap a helyiségbe lépett, mást sem tett, csak bámulta Sint. Minden alkalommal, amikor azt hitte, hogy Sin másfelé néz, keresztet vetett, és imádkozott az úrhoz, hogy bocsássa meg, amit tenni készül a szegény ártatlan báránnyal, hogy feláldozza Lucifernek. Sin lepillantott nedves kabátjára, oda, ahová a pap „véletlenül" szentelt vizet öntött. Bizonyára arra számított, hogy Sin felüvölt majd fájdalmában, szétrobban és csak egy füstoszlop marad utána. Sin szája cinikus mosolyra húzódott, miután egy váratlan kézmozdulatától a pap menekülni kezdett. Amikor Callie közelebb ért, Sin a kezét nyújtotta felé. A lány elengedte Simon karját, és törékeny kezét a férfiéba helyezte. Sint magával ragadta a gyengéd érintés. Remélte, hogy már bízik benne annyira, hogy tudja, nem fogja bántani sem őt, sem a testvérét. A lány felnézett Sinre és az ígéret tiszta fénye csillogott a szemében. A látványtól Sin fagyos szíve kezdett felengedni. Talán mégis van remény számukra. A férfi hallgatta a papot, amint az elkezdte a ceremóniát, de szavai semmit sem jelentettek a benne felgyülemlő idegen érzésekhez képest. Akarta ezt az asszonyt, aki olyan bátor, akár a legnagyobb harcos. Az asszonyt, aki megbízhat benne, egy olyan emberben, aki mit sem tud a bizalomról. A lány sokkal többet érdemelt volna, mint ezt a hitvány ceremóniát. Sin nagyon keveset tudott a nőkről, de egy valamiben biztos volt. Tudta, hogy az effajta esemény mennyit jelent számukra. Életük számtalan óráját töltik azzal, hogy a legapróbb részleteket is megálmodják. Jól emlékszik, hogy a sógornője, Maggie is rendkívül ideges volt az esküvője napján. Sin és a testvére, Lochlan mindent megtettek annak érdekében, hogy időben érjenek vele a templomba. Maggie egész úton arról fecsegett, hogy a fiatal lányok mennyit álmodoznak az esküvőjükről. Meg arról, hogy milyen pontosan megtervezte a napját, és ha bárki vagy bármi elrontana valamit, arra szörnyű átkokat szórna. Sin szerette volna, ha megajándékozhatja Callie-t egy olyan nappal, mint amilyen az volt. Maggie-t körülvették a testvérei és a barátai. Ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el. Volt ott zene, tánc és boldogság. Henrik csak egy egyszerű vacsorát szervezett nekik, és ott is idegenek veszik majd körül őket. Idegenek, akik mit sem törődnek majd velük. Sin szíve belefájdult abba, hogy jövendőbelije kimarad az őt megillető pompás mulatságból, és szerette volna kárpótolni érte. Azt akarta... - Sin - szakította félbe Henrik hangja a gondolatait -, nálad van a gyűrű? Pislogva nézett a papra, aki várakozón figyelte. Callie felvont szemöldökkel állt. A férfi csak most értette meg, hogy már percek óta várhatnak a válaszára. Az erszényébe nyúlt, és egy ezüstdobozt húzott elő. Előző nap órákat töltött az ékszerésznél, hogy valami olyasmit találjon, ami Caledonia kedvére való lehet. A bőséges választék megzavarta a döntésben. Különböző színű és méretű gyűrűk seregét sorakoztatták fel előtte, és akkor döbbent rá, hogy milyen keveset tud jövendőbelijéről. Figyelmesen végighallgatta a köpcös férfit, míg arról mesélt, hogy milyen fazonokat kedvelnek a hölgyek, és mit vásárolnak a férfiak jegygyűrűként. Még soha senkinek sem vásárolt ajándékot, és fogalma sem volt, hogy Callie milyen stílusút választana. Hosszas mérlegelés után kiválasztotta azt, amiről úgy gondolta, hogy a lánynak is tetszeni fog. Callie az ajkába harapott, amint Sin az ujjára húzta a gyűrűt. Ahogy ránézett, könnyek öntötték el a szemét. A finom aranygyűrűben rózsát és bogáncsot ábrázoló véset volt, a mélyzöld smaragd még a kápolna tompa fényében is ragyogóan csil¬ogott. A rózsa és a bogáncs tökéletes összhangban állt a férfi angol hagyományával és a lány skót vérével.

61

Eszébe jutott, hogy Simon megkérdezte, melyik a kedvenc színe. Milyen kedves Sintől, hogy ez alapján választotta ki a követ. Az anyja is mindig azt mondta, hogy a smaragd a szerelem köve. A szív és a lélek összeforrását jelképezi, és holtig tartó szerelemben részesül, aki viseli. A férfi figyelmessége nem ismer határokat. Sin összerezzent, amint egy könnycsepp hullott a kezére. Lehúzta a lány ujjáról a gyűrűt, és megbánóan pillantott rá. Nem értett ő az effajta dolgokhoz. Világéletében harcos volt, aki mit sem tudott a nőkről, meg a csecsebecséikről. Bocsásson meg, Milady! - mondta nyersen. -Reméltem, hogy tetszeni fog. Majd veszek egy... Callie a férje szájára tett ujjal fojtotta belé a szót. Ez a leggyönyörűbb gyűrű, amit valaha láttam. Csak azért sírok, mert arra gondoltam, mennyi gondot fektethetett a kiválasztásába. Köszönöm szépen! Sint elöntötte a hőség. A lány úgy mosolygott rá, hogy attól a lábai gyengék, ágyéka viszont egyre feszesebb lett. A lány gyengéden megsimogatta a férfi állát, kezét kezébe tette, majd visszacsúsztatta vékony ujjára a gyűrűt. Talán mégis van esély kettejük számára... Ne tedd ezt, Sin! Ne is gondolj ilyesmire. Egyáltalán ne gondolj rá. Ez csak illúzió, egy múló pillanat. Előbb-utóbb kiderül az igazság, és akkor gyűlölni fog. Nehéz szívvel hallgatta végig, míg a pap összeadja őket. Mikor vége lett, Henrik kivezette őket a templomból, át egyenesen a nagyterembe, ahol már terítve volt a vacsorához. A hall zsúfolásig volt mogorva nemessel, akik Callie-re sajnálattal, Sinre pedig nyílt gyűlölettel néztek. Sin megállt, és körbenézett a helyiségben. Bár soha senki nem törődött a jelenlétével, az effajta fenntartás és megvetés, amivel fogadták, mégis szokatlan volt. Henrik egyik marsallja lépett elő. Mélyen meghajolt a király és az őrei előtt. - Bocsásson meg, fenség, hogy zavarom, de Rogert, Warrington grófját ma reggel holtan találták a cellájában - a férfi gyanakvó tekintettel Sinre nézett. - Átvágták a torkát. Megvetés moraja söpört végig a tömegen. Sin megdermedt a hír hallatán. Hallotta, amint Simon levegő után kap, és Caledonia érintése is egyre hűvösebbé válik. Per nélkül ítélkeznek. Mennyire jellemző! Fásultan bámulta a tömeget, de szíve szerint kirohant volna, akár egy eszét vesztett állat. Végül is mindenki ezt várta el tőle. -

Volt szemtanú? - kérdezte Henrik.

A marsall tekintete ismét Sinre szegeződött. Nem volt, fenség. Mintha csak egy fantom járt volna ott - válaszolta, és szándékosan azt a kifejezést használta, amelyet Sin vétkeinek jellemzésére használtak. Sin minden tudatosságot mellőzve Callie-re nézett. Komoly grimasz torzította el az arcát, míg hallgatta a király és a marsall beszélgetését. Azt várta volna, hogy a lány elátkozza csakúgy, mint a többiek. -

Ez az az ember, aki megpróbálta megölni tegnap éjjel?

-

Igen, hölgyem, ő az.

A lány keze még hidegebbé vált, de ami annál is rosszabb volt, remegni kezdett. Sin gyomra összeszorult. Tudta, hogy mit gondolnak róla az emberek, de sokkal jobban zavarta, hogy mit gondol róla Callie.

62

-

Majd később kivizsgáljuk az ügyet - mondta Henrik -, de most mulassunk!

-

Gyilkos!

A szó csak úgy visszhangzott a teremben. Callie végigmérte a teremben tartózkodókat, mígnem egy negyvenöt év körüli asszonyra lelt a népes seregben. Az udvaroncok tömege megnyílt, utat adva Sin előtt az ismeretlen nőnek. Arca kipirult, szeme könnyektől csillogott. A királynők csendes büszkeségével közelítette meg Sint. Hosszú, vörös ruhája erős kontrasztban állt fekete hajával és sötét szemével. Volt valami furcsán ismerős ebben az idegenben. Az asszony megállt Sin előtt és mélységes gyűlölettel nézett rá. Sin egy lépést sem hátrált, csak viszonozta a nő megvető pillantását. Légy átkozott, amiért megölted a fiamat! Születtél volna inkább halva - mondta az asszony kegyetlen hangsúllyal. - Inkább öltem volna meg magam, minthogy életet adjak egy ilyen szörnyetegnek, mint te vagy. Callie csak kapkodott a levegő után, amikor rájött, hogy az asszony Sin anyja. Ettől volt olyan ismerős. Ez viszont azt jelentette, hogy a férfi, aki meg akarta ölni tegnap este, az a saját testvére volt. A lány térde elgyengült. Köszönöm, anya - mondta Sin szárazon. -Mint mindig, most is örülök a jókívánságaidnak. A halálosan sötét tekintetű asszony arcul ütötte Sint, amitől felrepedt a férfi bőre. Sin még mindig nem mozdult, az arca sem rebbent. Még akkor sem, amikor a nő egy gyűlölködő mozdulattal megfordította az ujján a gyűrűt, mintha csak mindenkivel tudatni akarná, hogy szándékosan sebezte meg a fiát. Igazságot akarok! - kiáltotta az asszony Henrikhez fordulva. - Azt akarom, hogy ez a fattyú megfizessen azért, amit tett. ítélkezne a saját fia felett, grófné? Könnyek futottak végig a nő arcán, amint megpróbálta legyőzni a sírást. Nekem nincs fiam! Az egyetlen gyermekem meghalt ennek a mocskos gyilkosnak a keze által - kiáltotta, és karmokként feltartott kézzel Sin felé ugrott, aki az alkarjánál fogva megragadta őt. - A halálodat akarom! - üvöltötte egyenesen a férfi arcába. - Aljas vagy és hitvány! Bárcsak lesújtott volna rád az Isten haragja a születésed óráján! Sin nyugodtan tartotta az asszony alkarját, hogy ne tudja megkarmolni. Henrik utasította az őreit, hogy kísérjék a feldúlt asszonyt a szobájába. Callie a férjéhez lépett, hogy megnézze vérző arcát. Sin elrántotta a fejét, mintha viperával találkozott volna. -

Meg fog gyógyulni! - mondta.

Vannak olyan sebek, amelyek sohasem gyógyulnak be, Milord - mondta Callie fájó szívvel. El sem tudta képzelni, hogy lehet egy anya ilyen kegyetlen a fiához. Nem csoda hát, ha nem akart beszélni az anyjáról az elmúlt este. Sin Henrikre nézett, majd megfordult, és a kápolna felé indult. Callie és a király követték. Amikor odaért, a pap csak egyetlen pillantást vetett rá, aztán elhagyta a helyiséget. Sin ügyet sem vetett rá, csak felmarkolta az oltár előtt heverő házassági papírokat, és a kandallóhoz indult. Henrik utána sietett.

63

-

Mit akarsz tenni?

-

Érvényteleníteni akarom a házasságot, most azonnal.

-

Sin... - a király hangja tele volt figyelmeztetéssel.

-

Engedj utamra, Henrik!

Callie visszatartotta a lélegzetét. Még sohasem látta ilyennek Sint. Ez az az ember, aki képes volt megölni valakit álmában. Rideg volt és fagyos. Szemében látszott, ahogy magával tusakodik. -

Ha elégeted azokat a papírokat, akkor börtönbe csukatlak.

Azt gondolja, hogy az számít valamit? Ha meg akar ijeszteni, akkor valami komolyabbat kell kitalálnia - nézett Sin gúnyosan a királyra. Hagyjatok magunkra! - szólt Henrik a többiekhez. Az őrök tanakodni kezdtek. - Most! - kiáltotta. Elhagyták a helyiséget, de Callie a maga után becsukott ajtó mögött megállt. Az őrre pillantott, aki aztán bárgyún elfordult. A lány az ajtóra tapasztotta a fülét, hogy kihallgassa a beszélgetést. Hamarosan az őr követte a példáját. -

Add ide a papírokat, Sin!

Sin képtelen volt megmozdulni. Mindenki a nagyteremben azt gondolta, hogy megölte a saját testvérét. Mindenki, Callie-t is beleértve. Nem akart törődni azzal, hogy mit gondol Callie, de nem tudott tenni ellene. -

Miért tetted?

Henrik megvonta a vállát. -

Muszáj volt. Roger olyan kockázat volt, amit egyikünk sem engedhet meg magának.

Hányszor hallotta már ezeket a szavakat! Hányszor ölt már Henrik kedvéért! Már azon csodálkozott, hogy nem ő kapta a parancsot Roger meggyilkolására. Nem fogok feleségül venni egy nőt, aki elhiszi rólam, hogy képes vagyok átvágni a saját testvérem torkát. - És miért nem? Emlékezz csak vissza, hogy hívtak a szaracénok! Melek in Ölüm. A halál angyala. Mindig is ebben voltál a legjobb. Sin kissé visszahőkölt Henrik szavaitól. Bolondnak tartotta magát, amiért azt remélte, hogy képes lesz egy új, csendes és normális életet kezdeni Caledonia mellett. Most döbbent rá, hogy soha nem szabadulhat a múltjától, azoktól a dolgoktól, amiket a túlélésért tett. Mereven bámulta a kezében tartott papírt, és meglátta az aláírását Callie-é alatt. A finom, kecses kézírás erős kontrasztban állt az ő ügyetlen próbálkozásával Callie olyan jó... annyira kedves. Minden vele kapcsolatos dolog csodálatos, ellentétben vele, aki nem más, csak gonoszság. Egy sebhelyes arcú, lelketlen szörnyeteg, aki csak pusztítani képes. Melek in Ölüm. Az elnevezés még mindig a fülében csengett. A mai napig tisztán emlékezett mesterei nevetésére, mialatt kiképezték. Akkoriban sok becenevet adtak neki. Rengeteg bűnt követett el, amelyeket szeretett volna elásni a tudata legmélyén. Azt gondolta, 64

nem érdemel egy újabb esélyt az élettől, de ha mégis, akkor abban is biztos volt, hogy nem egy olyan asszony oldalán, mint Callie. Csakis egy olyan ördögfajzat, mint Henrik kényszerítene házasságra vele egy ilyen csodás teremtést. A fájdalmas emlékképek között eszébe jutott a lány kedves mosolya, sőt hallotta is magában, hogy milyen csodálatosan nevet. - És most - mondta Henrik -, add ide azokat a papírokat! Sin tétovázott, de végül mégis átadta őket. Henrik megkönnyebbülten felsóhajtott. A barátod vagyok, Sin, ezt remélem, tudod. Ha akkor nem segítek neked, magányosan haltál volna meg Outremerben anélkül, hogy még egyszer találkoztál volna a sajátjaiddal. Sajátjai. Furcsa, de Sin olyan idegennek érezte magát Angliában, mint amilyennek annak idején a szaracénok közt, akik megvették, majd eladták. -

Amúgy meg nem értem, miért törődsz azzal, hogy ez a liba mit gondol rólad.

Sin úgy nézett a királyra, hogy az rögtön megértette, túllőtt a célon. A hölgy történetesen a feleségem. Figyelme¬tem, hogy több tiszteletet kellene iránta tanúsítania. Nem hiszem el! Szívességet teszek neked, és cserébe egy vérengző oroszlánt kapok. Már csak az hiányzik, hogy olyanná változz, mint Becket Tamás, és te is ellenem fordulj. -

Jobban ismer ön annál.

Azt hittem, őt is jól ismerem, és nézd csak meg, mekkorát tévedtem - válaszolt Henrik, és néhány pillanatig eltűnődve nézett Sinre. - Jut eszembe, ha még mindig azt hiszed, hogy csalafintasággal kibújhatsz a házasságból, akkor gondold át újra. Bizonyítékot akarok az egyesülésetekre. Sin felvonta a szemöldökét. -

Azt akarja mondani, hogy jelen akar lenni az eseménynél?

Ezt nem mondtam. Már meggyőződtem arról, hogy még szűz. Ha holnapra nem lesz véres a lepedő, akkor újra megvizsgáltatom az orvosaimmal. Remélem, akkorra már nem lesz érintetlen. Sin üres tekintettel nézett a királyra. Úgy beszél, mintha azt hinné, hogy számít nekem valamit is az élet. Nincs fölöttem hatalma, és ezt ön is tudja. Egyetlen dolog van, ami összeköt minket, a hűségesküm. Henrik szeme elkeskenyedett. Azóta vannak nézeteltéréseink, mióta felhoztam ezt a témát. Nem akarok szembeszállni veled, csak rendezni akarom a dolgot. Erős és érzelemmentes jobb kézre van szükségem Skóciában. Te tökéletesen be tudnál illeszkedni a skótok közé, és képes lennél fenntartani a békét. Ha véget érne a harc a MacAllister családdal, akkor biztonságba kerülne az országom északi határa, és Fülöp is békén hagyna. Ha ezt a házasságot nem érvényesíted, ez a nő azonnal megszegi az egyezséget, mihelyt hazaér. -

Tudom, Henrik.

Akkor miért nehezíted meg a dolgomat? Sinnek fogalma sem volt. Olyan érzése támadt, hogy ha Caledoniával kötött házassága beteljesül, akkor az sírig tartó lesz. Egyetlen

65

dolgot szeretett volna elkerülni, hogy egy olyan nőt, mint ő hozzá kössön egy olyan férfihoz, mint jómaga. Már a puszta ötlet is kegyetlennek hangzott. -

Rendben - adta beleegyezését Sin -, holnapra megkapod a bizonyítékot.

-

Akkor hát magadra hagylak ifjú asszonyoddal - mosolygott Henrik.

Ahogy Henrik távolodott, Sin sóvárogva nézte a király hóna alá dugott papírokat, Minden vágya az volt, hogy meg nem történtté tegye a mai napot. Az igazat megvallva, mit sem törődött azzal, hogy mit gondolnak róla mások, de az igazán zavarta, amit Callie gondolt. Félt a gyanúsítástól és gyűlölettől elsötétült szemébe nézni. Nagyot sóhajtva az ajtó felé indult, hogy szembesüljön ítéletével. Callie hevesen kalapáló szívvel lépett el az ajtótól, mielőtt Henrik szélesre tárta volna. Gyorsan meghajolt, amint a király elhaladt előtte, majd izgatottan várta a férje felbukkanását. Tehát Sin ártatlan a gyilkosságban! A hírtől jobban megkönnyebbült, mint azt valaha is remélte volna. Tudta, hogy nem ártatlan, de legalább ebben a gyilkosságban nem volt része. Amikor átlépte a küszöböt, Callie a legszélesebb mosolyával fogadta. Zavar sötétítette el férje tekintetét, amint körülnézett a tömegen. Az emberek úgy bámultak rá, mint valami anyagyilkosra, aki nem érdemli meg, hogy ebben a világban éljen. De Callie nem törődött a szúrós tekintetekkel. Szíve összeszorult a Sin arcára száradt vér látványától. A bőr belilult a sebhely körül. Felemelte a kezét, hogy megérintse a sérült arcot. -Hadd... Sin egy hirtelen mozdulattal kitért az érintés elől, és elhagyta a termet. Callie-nek hirtelen gombóc nőtt a torkában. Vajon mitől viselkedik így? Elhatározta, hogy megtudja, és utána eredt. A folyosón érte utol a férjét, ahol szolgálók botladoztak, hogy minél messzebb kerüljenek a férfi útjából. - Hová megy? Sin megállt a háta mögül érkező, dallamos hang hallatán. Megfordult, és megpillantotta Callie-t, amint felemelte szoknyáját, hogy utolérje hosszú léptű férjét. Kivillanó kecses bokájának látványa feltüzelte. Még a vállát borító kendő - amely a halálosan gyűlölt szokásra emlékeztette - sem tudta eltéríteni attól a gondolattól, hogy magáévá tegye... A feleségét. -

Egyedül akarok lenni - mondta sokkal szigorúbban, mint ahogy azt szerette volna.

Milyen jó önnek! - válaszolta a lány ironikusan. - Ma van az esküvőnk napja, és ön mégis egyedül akar lenni. Rendben, nézzen csak cipőtalpnak, és már itt sem vagyok. Sin a homlokát ráncolta. -

Bocsásson meg, minek nézzem?

Cipőtalpnak - válaszolta, és a lábára mutatott. - Tudja, az a lényegtelen dolog, amit megfontolás nélkül tapos. Csak ennyit jelentek önnek, vagy nem? Sin attól sem lepődött volna meg jobban, ha a felesége szembe köpi. Hogy is gondolhatta ezt, amikor Callie maga a mennyország volt számára. El sem tudott képzelni nemesebb lelkű, drágább nőt, még akkor sem, ha volt néhány elviselhetetlen szokása. -

Azt hiszem, még nem bántam úgy önnel, mintha lényegtelen lenne nekem.

66

-

Még nem. Ez azt jelenti, hogy bizonyára eljön az idő, amikor majd úgy tekint rám.

-

Ezt sem mondtam. -Nem?

-Nem. Könnyed mosollyal nézett fel a férfira, szemében ismét kedvesség csillogott. - Akkor mégis számítok önnek valamelyest. Többet is, mint gondolná. -

Ez az egész csak játék volt? - kérdezte a férfi. Callie megrázta a fejét.

Nem játék, mindössze beszélni akartam önnel - mondta, és előrelépett, hogy megérintse a férfi karját. Sin figyelte, amint a törékeny kéz bicepszéhez ér, és minden erejét össze kellett szednie, hogy ne csókolja meg. Hogy ne emelje a karjába, hogy ne rohanjon vele a szobájába, ahol belefeledkezhetne a gyönyörű test gyengédségébe. Tudom, hogy sokat volt magányos életében - mondta Callie lágyan. - De most már házasok vagyunk, nem számít hogy történt, akkor is hű maradok az eskümhöz. Jó felesége leszek önnek, ha hagyja. Ebben rejlett a probléma. Sin nem tudta, hogy képes-e rá. Minden alkalommal, amikor megpróbált közel kerülni valakihez, a fájdalom lett a juta¬ma. Az évek alatt megtanult magába zárkózni, és fejébe véste, hogy nem szabad hagynia, hogy bárki is hatalmat gyakorolhasson felette. Kikapcsolta a szívét, az érzelmeit, és megtanult nélkülük élni. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy békességben éljen. És most itt van ő, aki mindezt meg akarja változtatni. Oly régóta vágyott már a szeretetre, hogy ez alkalommal talán képes lenne újra megnyitni magát a gyengédség felé, bár tudta, hogy ez akár végzetes is lehet számára. - Szeretnék egy időre egyedül maradni -mondta ezúttal gyengédebb hangon. - Kérem! A lány elhúzta a kezét. -

Várni fogok önre.

Ez volt a legkedvesebb dolog, amit valaha is mondtak neki. Megmagyarázhatatlanul mélyen érintette ez a mondat. Megfordult, és lassan az istálló felé indult. - Nem tudom, valaha is képes lesz-e megérteni őt, Milady. Callie ijedten felsóhajtva megfordult, és látta, amint Simon közeledik felé. -

Hallgatózott?

-

Csak egy kicsit.

Callie mosolygott az őszinteség hallatán. -

Hol van Jamie?

-

Aelfa a szobájukba kísérte. Majd mi vigyázunk rá ma éjjel, amíg önök...

-

Köszönöm.

A férfi bólintott. Simon elindult volna, de a lány megállította. 67

-

Simon, van valami, amit szívesen elmondana, hogy közelebb kerüljek Sinhez?

Ő nagyon kemény, de tisztességes ember. Senki, engem is beleértve sem ismeri igazából az ön férjét, Milady. Senkitől nem kér semmit, csakis magára számít. Ha van módja arra, hogy közel kerüljön hozzá, arról én nem tudok. Csak annyit mondhatok, hogy nem lesz könnyű. Ha mégis megpróbálja, én segíteni fogok. -

Ön nagyon jó ember, Simon.

Minden szépasszony ezt mondja nekem, aztán végül mindegyik más ember mellett köt ki. Talán meg kellene próbálnom rossznak lenni, és akkor egy szép kisasszony oldalán köthetnék ki. Callie csak mosolygott. Nem hiszem, hogy bárkinek is ártani tudna. Egy fiatal cselédlány bátortalanul közeledett feléjük, és Callie üdvözölte őt. 'Csássonmeg, Milady! - mondta a lány idegesen, miután meghajolt előttük - Aszontaja gazdasszonyom, hogy észtet adjam magának. Nászajándék. Callie elvette az apró dobozt a lány reszkető ke¬zéből. -Kiküldte? -

Rutherington grófnője.

-

Sin anyja - pontosította Simon,

Callie összeráncolta a homlokát. Miért akarna pont ő ajándékot küldeni? Nem lenne értelme, visszagondolva a jelenetre, amit Sinnel művelt. Callie kíváncsian kinyitotta a dobozkát, és apró üveget talált benne. -

Ez meg mi az ördög? - kérdezte Simont.

Azt gondolván, hogy parfüm, Callie felnyitotta a fedelét, és beleszagolt. Azonnal felismerte a szagot. Egy olyan növényből származott, amit az anyja az egerek és a többi nem kívánatos látogató eltávolítására használt. Az üvegben méreg volt. 7. FEJEZET Callie tétován állt az ajtó előtt, amelynek mindkét oldalán őrszem állt, biztosítva, hogy a grófnő ne hagyhassa el a lakosztályát. Egy pillanatnyi habozás elég volt. Dühösen elviharzott a két ember között, kinyitotta az ajtót, bement és becsapta maga után. A grófnő éppen az ágyon gubbasztott, és riadtan kapott levegő után Callie bejelentetlen érkezésére. -

Mit jelentsen ez? - kérdezte Callie, míg az ágyhoz ment, és átnyújtotta az üveg mérget.

Az asszony letörölte könnyeit, nagy levegőt vett mit sem törődve az üvegcsével. Gondoltam, szüksége lesz rá ma éjjel. Vagy saját magának vagy neki. így vagy úgy megkímélte volna önt attól, hogy elviseljen egy ilyen undorító szörnyeteget az ágyában. Callie megrémült. Mit gondol ez a nő? -

Hogy mondhat ilyet a saját fiáról?

A grófnő megdermedt, sötét szemében lángok égtek.

68

Ő nem az én fiam. Az a fattyú tönkretesz mindent, amihez hozzáér. Mindig is így volt. Ha van egy csöpp esze, megissza azt a mérget most, és megkíméli magát a hosszú évekre szóló szenvedéstől. A grófnő Sin felé irányuló gyűlölete zavarta. Mit tehetett Sin, hogy ennyire utálja? -

Miért gyűlöli őt ennyire? Mi rosszat tett önnek?

Hogy mit tett? - rikácsolta, majd felállt az ág¬ról, és párnáját a földre dobta. Tönkretette az életemet. Az istenverte apja elcsábított, amikor még kislány voltam. Egyetlen éjszakát töltöttem vele, amelyről soha senkinek nem kellett volna tudni. Ehelyett terhes lettem. Amikor az apám megtudta, annyira feldühödött, hogy úgy megvert, hogy más normális magzat belehalt volna. De őnem. ő maga az ördög. Még azt is túlélte, amikor olyan mérgeket ittam, amitől meg kellett volna halnia. Callie gyomra görcsbe rándult attól, amit a nő elmondott. Az asszony elképzelhetetlen gyűlöletet táplált Sin felé. Mikor megszületett - folytatta a grófnő -, kis híján engem is megölt. Olyan erősen véreztem, hogy csoda, hogy megmaradtam. Mikor a kezembe akarták adni, alig tudtam ránézni. Utasítottam a cselédemet, hogy keressen egy szoptatós dajkát, és azonnal az apjához küldtem a gyereket. -

Eltaszított magától egy újszülöttet néhány órával a születése után?

-

Órák? Azonnal eltaszítottam magamtól, mihelyt megszabadítottam a testemet tőle.

Callie-nek annyira összeszorult a szíve, hogy szinte levegőt sem kapott. Tisztán látta maga előtt az újszülött képét, amint megszabadulnak tőle. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? A legrosszabb az volt, hogy az anya arcán semmiféle megbánás nem látszott. Tettét teljesen jogosnak érezte. Az egész história meghaladta Callie megértőkészségét. Harag és gyűlölet égett a grófnő szemében. A férfi, akihez hozzá akartam menni, nem fogadott feleségéül, miután kitágított egy másik férfi gyermeke. így az apám erőszakkal hozzáadott egy nálam sokkal idősebb férfihoz. -

Ezek közül semmi nem Sin hibája.

Nem? Ha nem született volna meg, ezek nem történtek volna meg velem. Az apjához küldtem, és azt hittem, hogy egy életre megszabadultam tőle. Aztán tíz évvel később felbukkant itt az udvarban, és a pletykák újra elindultak. Dicstelenségben kell élnem a napjaimat. Az emberek suttognak a hátam mögött. Megjegyzések és rágalmazások hangzanak el drága fiamról, Rögeiről. A férjem nagyon vallásos volt, és kényszerített, hogy a ruhám alatt szőrből készült alsóneműt viseljek. Megszégyenített, és követelte, hogy folyamatosan bűnbánatért esedezzem. És most ez a szörnyeteg elvette az életem egyetlen értelmét. Roger volt az egyetlen, aki számított, ő volt az, aki boldogságot hozott nyomorúságos életembe. Callie együttérzett az asszony gyászával, szerette volna, ha enyhíteni tud a grófnő halott fia iránt érzett bánatán. De a fájdalom mit sem változtatott azon a tényen, amit tett idősebbik fiával, aki csak egy ártatlan újszülött volt, és nem vágyott másra, csak anyai szeretetre. -

Nem Sin ölte meg.

Ön bolond, ha hisz a hazugságainak Callie szerette volna enyhíteni az asszony fájdalmát, de nem tehetett semmit, amitől a grófnő elfogadta volna a másik fiát, vagy jobban érezte volna magát. Fejcsóválva visszaadta a mérget az asszonynak

69

- Nagyon sajnálom, Milady. Ezzel megfordult, csendben kilépett a szobából, magára hagyva a grófnőt. Sin egész napját lovaglással töltötte, maga mögött hagyta Londont, dél felé tartott. Szíve szerint meg sem állt volna. Mindenfelé voltak birtokai Angliában, Normandiában és Outremerben is. Várai olyan erősek voltak, hogy Henrik egész hadserege sem tudta volna bevenni őket. Még senki sem győzte le küzdelemben. Képes lett volna nemzeteket elpusztítani, ha ahhoz támad kedve. Semmi oka nem volt rá, hogy visszamenjen Londonba, vagy akár a feleségéhez. Nem volt oka, kivéve azt az egyet, hogy szerette a felesége gyengéd kezének érintését a karján. Szerette a mindig mosolygós, világoszöld szemét, és az arcán rejtőzködő kis gödröcskét, amely csak beszéd közben volt látható. Lehunyta a szemét, és majd' elemésztette a határozatlanság. Ma este az övé lesz. Magáévá teszi újra és újra, mígnem mindketten képtelenek lesznek mozdulni a fáradtságtól. Nem fogja megtagadni tőle törékeny testét, és nem fog a félelemtől vagy az undortól hátat fordítani. Most az egyszer érezni fogja a kényelmet és a gyengéd érintést. Újra becsukta a szemét, és megpróbált elképzelni egy olyan világot, amelyben valaki igazán akarja őt. Egy világot, amelyben él egy asszony, aki mosolyogva várja közeledtét, akinek arca felragyog a boldogságtól a jelenléte miatt. Olyan nagy kérés ez? Callie a felesége akar lenni. Miért ne lehetne ő jó férj? Megpróbálhatja. Ez az! Szíve hirtelen megkönnyebbült, megfordult a lóval, és London felé vette az irányt. Callie az ablak mellett álló terített asztalnál ült, és a naplementét figyelte. Férje felől még mindig nem kapott hírt. Hosszú órák teltek el, mióta elment, és senki sem tudta, hogy merre indult, vagy hogy mikor tér vissza. Ha visszatér. Callie felkapta a fejét, amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Remélte, hogy Sin érkezik, de Aelfa lépett be szomorúan. -

Még nem tért vissza, Milady.

Tehát ennyi volt. Még a nászéjszakáját is egyedül kell töltenie. Nem jósol túl fényes jövőt, ha még ezen a napon is ilyen kevés figyelmet szentel neki. Az ujján lévő gyűrűre pillantott. Mikor először meglátta, azt remélte, hogy lehet még boldogság kettejük között. -

Még megérkezhet - mondta Aelfa együttérzőn.

Callie csak turkált az ételben. Azt remélte, hogy férjével oszthatja majd meg a vacsoráját. Meredten bámulta a vele szemben lévő üres terítéket, és nagyon dühös lett. Ez a nászéjszakája, hogy bánhat vele így? Hogy lehet, hogy ennyire nem törődik vele? Minél többet gondolkodott a dolgon, annál dühösebb lett. Hiszen mindig kedves és szívélyes volt hozzá. Mindig is tiszteletet tanúsított iránta, és ő még csak arra sem képes, hogy megjelenjen a vacsoránál. Callie-t nem lehetett semmibe venni. Rendben van, hogy szüksége volt egy kis egyedüllétre, de nagy hiba volt kételyek között hagyni a lányt, hogy Sin éppen merre jár, és mikor dönt úgy, hogy végre hazatér. Úgy döntött, egy perccel sem ücsörög tovább egyedül a szobában. Ha nincs rá szükség, hát rendben. Nem akarja azzal tölteni az élete hátralevő részét, hogy kedveskedjen neki, amikor egyértelmű, hogy nincs szüksége kedvességre. -

Hol van Simon? - kérdezte Aelfától.

70

-

Jamie-vel van a szobájában.

Megtennéd, hogy vigyázol Jamie-re egy kis időre, és megkérnéd Simont, hogy jöjjön át hozzám? -

Igen, Milady, örömmel.

Callie felállt, amint a szobalány kiment, gyorsan megmosta arcát, és rendbe hozta magát. Kisvártatva megérkezett Simon, de mielőtt belépett volna, Callie kétserlegnyi bort öntött le a torkán. -

Tehetek valamit önért, Milady?

Igen, Simon. Hallom a zeneszót odalent, és miután a férjem nincs mellettem, hálás lennék, ha lekísérne a hallba, hogy jól érezhessem magam a saját lakodalmamon. A lány látta, amint Simon arca bizonytalanná válik. Kérem, Simon, különben itt ülhetek egész este, és a végén kárt teszek benne, ha hazaér. Simon elnevette magát. -

Azért azt megnézném, azt hiszem.

Végül lekísérte a lányt. Callie úgy döntött, hogy jól fogja érezni magát. Élvezve a bort és a muzsikát, addig táncolt Simonnal, míg bele nem szédült. Sin belépett a felesége szobájába, de az asszonynak nyoma sem volt. Szinte érintetlen, hideg étel hevert az asztalon. Hol lehet? Összeráncolt homlokkal nézett körül a szobában. Arra próbált rájönni, hogy milyen hangulatban lehetett, amikor elment. Abban szinte biztos volt, hogy nem szökött meg, miután már összeházasodtak. Azt mondta, várni fogja a férjét. Fájdalom járta át a mellkasát a gondolattól, hogy megszökött tőle. A fájdalom egy pillanatra olyan erőssé vált, hogy elakadt a lélegzete. Csak most döbbent rá, hogy mennyire várta ezt a pillanatot. Hogy megérkezik, és itt találja őt egy istenhozott mosollyal az arcán. A rideg tényektől kissé megbénulva indult el lefelé a lépcsőn, hogy megtalálja Simont, hátha ő tud róla valamit. A nagyteremben hatalmas volt a tömeg. A zene és a hangok kavalkádjából nevetés szűrődött ki. Középütt párok táncoltak, kicsivel kijjebb az emberek csoportokba verődve állták körbe az asztalt, amely roskadásig volt rakva étellel és itallal. Minden alkalommal, amikor Sin egy csoporthoz közelebb ért, az emberek elhallgattak, és ellenszenves pillantásokkal illeték. Amint távolabb ért a csoporttól, fejüket összedugva suttogni kezdtek. Sin nem törődött velük. Szemét körbejáratta a vendégseregen, és pillantása megakadt egy skót kendőn a terem közepén, a táncoló tömegben. Elakadt a lélegzete, amikor meglátta a feleségét Simon karjában. Callie hátával táncpartnere mellkasának támaszkodott, és boldogan mosolygott rá. Sin szeme szikrákat szórt. Hogy nézhet így Simonra? Azt szerette volna, ha ezzel a kifejezéssel üdvözli őt, de most egy másik férfi élvezheti kedvességét. Vért kívánva feléjük indult. Callie - mondta Simon nevetve, és a lány pohara felé nyúlt -, adja ide azt a serleget, elég bort ivott egy éjszakára!

71

Callie hátrahúzta a serleget tartó kezét, majd hátralépett, így a pohár tartalmának fele a földre löttyent. -

Butákat beszél, Simon! - nevetett vissza a lány. - Többet akarok, nem kevesebbet!

-

Mi történik itt? - követelőzött Sin, amikor a közelükbe ért.

Csend lett úrrá a helyiségben. Sin a hátán érezte az udvaroncok tekintetét, amint kíváncsian figyelik őket. Táncoltam - mondta Callie. Beszéde akadozó és nehezen érthető volt. - És ittam is - a kupára nézve a homlokát ráncolta, mintha nem értené, hova tűnt belőle a bor. Panaszosan Sinre nézett. -De Simon nem hagyja egyiket sem. Megpróbáltam lefektetni - vallotta be Simon. - Sin felvonta a szemöldökét. - Ne nézz így rám, be van rúgva. - Sin szemöldöke még följebb emelkedett. - Szent Péter szőrös lábujjára. Sin, jobban ismersz annál. Nem akartam mást tenni, mint szólni a szobalányának, hogy viselje gondját. Callie elnevette magát. vele.

Nagyon gonosz dolog, amikor egy nő ennyit ivott, és mégsincs senki, aki elszórakozna

A férfiak döbbenten egymásra néztek. Megpróbálták minél távolabb vinni a lányt, még mielőtt teljesen lejáratja magát, ezért Sin a karjába vette, és kivitte a teremből. Callie nagyot sóhajtott, karját a férfi nyaka köré fonta, fejét a vállára fektette. Sin beleborzongott az érzésbe, hogy a lány keze a hajához ér, és ahogy ujjával simogatja azt. Hogy te milyen erős vagy! - A lány borillatú lehelete még inkább feltüzelte a férfit. Jó dolog, érezni a karod, amikor tartasz - hirtelen meghúzta a férje haját. -

Áuu! - kiáltotta élesen. - Ezt meg miért kaptam?

-

Azt hittem, elhagytál. - Rugdosni és csapkodni kezdett. - Tegyél le, haragszom rád!

Sin szorosabbra vette a fogást. Esze ágában sem volt letenni őt. Legalábbis addig, míg a szobába nem érnek. -

Haragszik? - kérdezte hitetlenkedve. - Miért?

Mert egy nagy, bosszantó bestia vagy. Elcsavartad a fejem, elérted, hogy akarjalak, aztán elmentél az első adandó alkalommal. Sin csodálkozott, de mosolyogni kezdett. Nagyon tetszett neki a részeg lány nyíltsága. -

Elértem, hogy akarjon, ugye?

-

Igen, a csókodat akarom, férjem!

Letette a lányt, de csak addig, amíg kinyitotta a szobája ajtaját. Callie kissé megingott, majd karját férje nyaka köré fonta, és megpróbálta megcsókolni. Kísérlete célt tévesztett, és egy csókot nyomott a férfi állára. Azonnal forró bizsergés járta át Sin testét. Felszisszent, amint a lány nyelve tüzes táncot járt a bőrén. -

Hmmm - nyögte a lány -, milyen kemények az izmaid!

Fogalma sem volt, hogy Sin mennyire kemény. A férfi lábával becsukta maguk után az ajtót. -

Hol voltál? - kérdezte Callie, és megpróbálta a kezét a szájára tenni, de ezt is elvétette.

72

-

Lovagoltam.

Ó, a kedvenc időtöltésed. Hogy is felejthettem el. Ez az egyetlen dolog, amit élvezel. Ez meg az edzés. -

Igen, ön pedig táncolni szeret. Már akkor is részeg volt, amikor lement?

Odalent ittam. Volt ott egy magas férfi, aki azt mondta, hogy boldogan elfoglalná a helyedet ma éjjel, ha nem lennél felkészülve. -

Hát bizony, fel vagyok készülve.

Mielőtt bármi másra gondolhatott volna, Sin közelebb lépett, magához szorította a lányt, és megcsókolta. Callie felnyögött, majd mint aki meggondolta magát, hátralépett. -

Meg akarsz bántani? - kérdezte.

-

Nem terveztem - hangzott a válasz. - Miért gondolja ezt?

-

Aelfa azt mondta, hogy fájni fog, mikor... a ... férfiasságodat belém teszed.

Sin felvonta a szemöldökét a szóhasználat hallatán. Úgy tűnt neki, hogy a feleségével kizárólag furcsa beszélgetések zajlanak le köztük. -

Megpróbálok óvatos lenni, és nem bántani önt.

Callie elnevette magát. -

Tehát belém akarja dugni a...

-

Kérem, Callie, könyörüljön rajtam!

A lány úgy harapta be ajkát, hogy előtűnt a kis gödröcske az arcán. Kezével végigsimított a férfi mellkasán, és ártatlan felfedezőútra indult a férje testén. Sinnek keményen meg kellett küzdenie minden egyes levegővételért, és komoly erőfeszítésébe került, hogy ne rohanja le a feleségét. Gyengédnek és óvatosnak kellett lennie. Még véletlenül sem akart fájdalmat okozni ennek a kedves teremtésnek. Micsoda erő - suttogta, és keze még mindig táncot járt a férfi mellkasán. Ingének fűzőjével játszott, mígnem sikerült kibontania várakozó szemének legnagyobb örömére. Lehajtotta a gallérok szélét, hogy minél többet láthasson az izmos testből. Sin egyenesen állt, mozdulni sem mert, nehogy megijessze őt. Hagyta, hogy szokja a látványt, aztán... a magáévá teszi. -

Nagyon tetszik a bőröd, megérinthetem?

-

Madám, azt érint meg rajtam, amit csak akar! A lány mosolyogni kezdett.

-Valóban? Sin csak bólintott. Callie kihúzta a férfi ingét a nadrágból, és kezével végigsimította az izmos férfitestet. Sint szokatlanul kellemes érzés öntötte el. A lány lehúzta a férjéről az inget, hogy minél többet láthasson belőle. Megérintette a bordája felett húzódó sebhelyeket, majd azt, amelyik a jobb mellbimbóját szelte ketté. Minden egyes sebhelynél a homlokát ráncolta. Mindenütt jelen voltak. Mennyi fájdalom... A lány hirtelen égető vágyat érzett, hogy felfedezze a testét. A földre dobta az inget és a nadrág felé nyúlt. Rendkívüli módon kedvelte ezt az embert, annak ellenére, hogy néha az őrületbe kergette. Beletúrt a fekete fürtökbe, és minden pillanatát kiélvezte a férfiszáj mennyei ízének. Felnyögött, majd teljes súlyával a férfi széles vállába csimpaszkodott. Érezte, amint a férfi 73

keze vándorútra indul a hátán, és meglazítja ruhájának kötőjét. Beleborzongott a gondolatba, hogy mi fog történni vele ma éjjel. Úgy mutatja majd meg magát, ahogy ezt még egyetlen férfinak sem tette. Olyan helyeken fogják megérinteni, ahol még senki nem érintette meg, és olyan dolgok történnek majd vele, amiről eddig csak álmodni mert. Már a gondolattól is elpirult. Sin visszafojtott lélegzettel figyelte, amint a lány ujjai feszülő ágyékát simogatják, és kiszabadítják a nadrág fogságából a férfiasságát. Amint sikerült kigombolnia, a nehéz sodronynadrág a földre huppant, fedetlenül hagyva a férfi altestét. Callie nagyot nyelt a duzzadt rúd látványától, mely sötét szőrfészekből meredt az égnek. Hatalmas volt. Attól félt, hogy ez az óriási hímtag komoly károkat tesz majd benne. Nem csoda, hogy Aelfa előre figyelmeztette a fájdalomra. Még sohasem látott ilyesmit. Kíváncsiságtól vezérelve kinyújtotta kezét, hogy megérintse a férjét. Amikor ujja hozzáért a bársonyos hegyéhez, a férfi felszisszent, és a méretes zászlórúd görcsösen megrándult. Callie elrántotta a kezét. -

Fájdalmat okoztam?

Nem, szerelmem - mondta rekedten, majd megfogta a lány kezét, és visszahelyezte a büszkeségére. A lány beleborzongott a bársonyos, de mégis kőkemény hímtag érintésébe, amint ujjait köré fonta. Ámulva figyelte a férfi arcáról lerívó gyönyörűség érzését. Jólesett neki, hogy gyönyört okozott párjának. Élvezte, hogy a férje úgy pillant rá, mintha tekintetével fel akarná falni. Sin a lány kezét fogva mutatta meg neki, hogyan simogassa őt. Rávezette, hogy mozgassa le és fel a kezét, majd ismét le, egészen a herezacskójáig. Callie az ajkát harapdálta. Nagyon tetszett neki az eddig ismeretlen érzés. Felbátorodva a férfi tekintetétől, marokra fogta a hatalmas heréket rejtő zacskót. Sin felnyögött a gyönyörtől, kezébe vette a lány arcát, és szenvedélyesen szájon csókolta. Callie-nek nagyon tetszett a férfi íze. Finoman morzsolgatni kezdte a kezében tartott golyókat. A férfi a vöröses fürtökbe túrt, majd kezét lejjebb engedve a lány hátán, bontogatni kezdte ruhájának fűzőjét. Az édes várakozástól Callie szíve egyre hevesebben kalapált. Néhány pillanat múlva ruhája a földre hullt, és meztelen testtel álltak egymás előtt. Szinte beleremegett, amikor a férfi forró bőre az övéhez ért. Vágytól feltüzelve a nyakába csimpaszkodott. Sin hátrahajtotta a fejét, de csak annyira, hogy szemügyre vehesse a feleségét. Csillogó szemmel felkapta, majd az ágyhoz vitte. Callie felsóhajtott, amint besüppedt a puha tollmatracba. Hirtelen szédülés fogta el, és a szoba őrült iramban forogni kezdett vele... Aztán minden elsötétült. Sin lehajolt, hogy megcsókolja, de menet közben mozdulatlanná dermedt. -

Caledonia?

A lány nem mozdult. Gyengéden megrázta. -

Callie!

'Megint semmi. A lány ájultan aludt. Sin szitkozódva hátralépett, ágyékában a pokol tüze égett. Bosszúsan figyelte a lány csillogó bőrét. Ha a teste nem őrjöngött volna az égető vágytól, talán még viccesnek is találja a helyzetet. - így is jó - mondta, és betakarta a feleségét. Jelzésként fogta fel az éjszakát. Figyelmeztetésként, hogy nem elég jó neki. Nincs joga hozzá.

74

Sokkal becsületesebb férjet érdemel. Olyasvalakit, mint Simon. Valakit, aki szeretni tudja, és képes megajándékozni az annyira áhított gyermekáldással. Összeszorult a szíve amikor arra gondolt, hogy soha nem válik belőle olyan gondtalan ember, aki együtt tud nevetni vele, és akivel megoszthatná békés életét. Legyen! Ezt az óment nem lehetett figyelmen kívül hagyni, ezért úgy döntött, hogy házastársi mivoltát a lány hazakísérésére redukálja. Aztán előkeríti azokat a skót rebelliseket, hogy elnyerjék méltó büntetésüket. Mindemellett, ahogy figyelte alvó feleségét, keserű fájdalom fészkelte magát a szívébe. Azt kívánta, bárcsak más ember lehetne. Egy sokkal jobb ember. Bebújt a lány mellé, és a karjába zárta. Elképzelte, milyen lenne a közös jövőjük, hogy van valami, amit felajánlhat cserébe a lány szerelméért. Callie heves fejfájásra ébredt. Nyögve felkönyökölt, és pislogott a vakító napfénytől, mely ber¬gyogta a szobát. Az ajtó kinyílt. A nyikorgó hang erős, szúró fájdalmat idézett elő fejében. -

Nem lehetne csendesebben? - sziszegte.

Bocsásson meg, Milady - suttogta Aelfa -, de az uraság odalent vár, hogy elinduljanak Skóciába. Callie hirtelen felült, ezzel még több fájdalmat okozva magának. Villámcsapásként hatolt belé a gondolat. Férjnél vagyok... ...és nemsokára hazaindulok. Körbenézett a szobában, de a férjének nyomát sem találta. Homályos emlékfoszlányok cikáztak agyában, amikor megpróbálta felidézni az elmúlt éjszakát. Arra emlékezett, hogy Sin dühös, és hogy felvitte őt a szobába. Utolsó tiszta emléke az volt, hogy megérinti az izmos mellkasát. Aelfa közelebb lépett, kezében egy törülközőt tartott. Készítettem önnek egy forró fürdőt, Milady. Gondoltam, tisztálkodni akar, mielőtt nekivág a hosszú útnak. -

Köszönöm, Aelfa - suttogta, és lehajtotta magáról a takarót.

Callie szíve majdnem megállt, amikor megpil¬antotta a véres lepedőt. Aelfa hirtelen levegő után kapott, majd gyorsan keresztet vetett. Kicsi Jézus, József és Mária! Jól van, Milady? Ilyet még életemben nem láttam! Eljött az a bizonyos ideje a hónapnak? Callie csak a fejét rázta. Éppen két ciklus között volt. Amúgy pedig soha nem vérzett ennyire. Mindkét combját vér borította. -Jobb lesz, ha óvatosan mozog - mondta Aelfa, míg segített neki felállni. - Biztos, hogy jól érzi magát? A fejfájást leszámítva jól vagyok. - Callie maga köré csavarta a takarót, és a fürdő felé vette az irányt. Nagyon aggódott az ágyat borító vér miatt. Vajon mi okozhatta? Semmije sem fájt. Annyira pedig nem volt naiv, hogy azt gondolja, minden alkalommal ennyire kellene véreznie, amikor együtt van a férjével. Mi történhetett? Milyen különös!

75

Sin a homlokát ráncolva vágott át a nagytermen. Mindenki furcsa pillantásokkal illette, még a szokásosnál is furcsábbakkal. Nem értette a helyzetet, míg össze nem futott Simonnal. -

Mit tettél Caledoniával az éjjel? - kérdezte Simon.

Sin felvett egy almát az egyik tálról és a lépcső felé vezette barátját. -

Semmit.

-

Nem ölted meg álmában?

-

Ez meg miféle kérdés?

Ne haragudj rám! Mindenki erről beszél ma reggel. Henrik utasította Aelfát, hogy vigye el neki a lepedőtöket. Most mindenki azt hiszi, hogy legalábbis levágtad a fejét, mert annyi vér volt a lepedőn. Sin abbahagyta a rágást, de nem válaszolt semmit. Még soha senkinek sem vette el a szüzességét, ezért nem is tudhatta, hogy mi zajlik le olyankor. Azt a látszatot akarta kelteni, hogy együtt hált a feleségével, ezért megvágta a karját, hogy a saját vérével kenje be a lepedőt. Úgy látszik, kissé túllőtt a célon. -

De hát mi történt? - erősködött Simon.

Úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, a lépcsőre pillantott, amelyen Callie és Jamie lépdelt lefelé. A lány megint a sárga kabátot és hozzá ugyanazt a kendőt viselte. Haját mindkét oldalon hátratűzte, szeme és arca szinte ragyogott a boldogságtól. A látványtól Sinnek elakadt a lélegzete, és újraéledt benne a vágy, hogy befejezhesse, amit előző éjjel elkezdett. Ez a mosoly túlságosan is emlékeztette arra, hogy elaludt, mielőtt kielégíthette volna testének buja vágyait. -Jó reggelt, férjem! A szó hallatán összeszorult a gyomra. -

Asszonyom, hogy érzi magát?

-

Kicsit még hasogat a fejem, de különben remekül. És ön?

Sin végigfuttatta tekintetét az udvaroncokon, akik úgy néztek a lányra, mint egy holtából feltámadott szellemre. -

Soha jobban, Milady.

Callie mosolya kiszélesedett. Jamie elfutott Sin mellett, hogy megmutassa Simonnak a markában szorongatott zsinórokat. -

Már indulunk is? - kérdezte Callie.

-

Gondolom, azt szeretné.

-

Igen! Minél előbb, annál jobb.

-

Akkor induljunk! Már mindent becsomagoltattam.

Callie a férfi felé nyúlt, hogy belékaroljon, de Sin elhúzta a karját. Kissé csalódottan ugyan, de követte őt a halion át, az ajtó felé. Henrik odakint várta őket, arcán aggodalom ült. Vigyázz magadra! - mondta Sinnek. - Nem szeretném egy hét múlva viszontlátni a fejedet!

76

Sin bólintott, és segített a lánynak felülni a lóra. Mikor Jamie-ért nyúlt, a király megállította. -

A fiú itt marad garanciaként arra, hogy ne essék semmi bajod.

Jamie felsikoltott. Callie szóra nyitotta a száját, de Sin megelőzte. -A fiú velünk jön. Megőrültél? - erősködött Henrik. - Ha nem marad itt, semmi sem garantálja a biztonságodat. A fiú velünk jön! - ismételte Sin. A hangjában rejtőző él meglepte Callie-t. Biztos volt abban, hogy ha a férje kivételével valaki ilyen hangon beszélt volna Henrikkel, akkor azt a király azonnal vasra vereti. Biztosíthatom - mondta Sin nyugodtan -, hogy megvédem magam, akár az ördöggel szemben is, de nem fogok itt hagyni egy ártatlan kisfiút, őrizet nélkül. Henrik megdermedt. -

Ezt most úgy mondod, mintha hagynánk, hogy a gyámjaink...

Valaha én is az ön gyámsága alatt álltam, uram - vágott közbe Sin, és kifejezéstelen arccal nézett a királyra. Henriket megbénította a bűntudat, de aztán ha¬mar magához tért. -

Rendben! Vidd, ha annyira akarod!

Sin egyetlen szó nélkül emelte fel Jamie-t. A fiú azonnal a férfi nyaka köré fonta karját, és szorosan magához ölelte. Callie látta, amint a férje zavarba jön. Akkor is szeretlek, ha csak egy angol kutya vagy! - jelentette ki Jamie, és hátrahajolt, hogy megpaskolja Sin fejét. - Te vagy a kedvencem. Te, meg persze Simon. Sin csak némán mosolygott. -

Ezt most meg kellene köszönnöm, ugye?

Jamie csak mosolygott, míg Sin feltette a lóra, aztán maga is nyeregbe pattant. Henrik megfogta Sin lovának kantárát, és felnézett rá. Azonnal üzenj, ha megérkeztek a MacNeely kastélyba, és utána minden héten hírt várok felőled. Ha nem ér ide az üzeneted, akkor egy egész hadsereget küldök, hogy lerombolják a jólétedet. Sin nem tűnt jókedvűnek. -

Minden rendben lesz.

Henrik jó utat kívánt, és elindultak. Sin vezette a csapatot, míg Simon és Jamie Callie mellett lovagoltak. Szerencsére nem volt sok csomagjuk. A testvérpár is nagyon kevés holmit vitt az útra, de a két férfi megelégedett annyi ruhával, amennyi rajtuk volt. Addigra már Callie is megtanulta, hogy a férje nem az a fajta angol, akinek egy egész ruhatárra van szüksége a túléléshez. Jócskán belelovagoltak már a délutánba, amikor megálltak egy rövid étkezésre. Ahogy leszálltak lovukról, Jamie azonnal a közeli erdőbe szaladt, mert hívta őt a természet. Ez idő alatt Callie kicsomagolta az ételt, amit Aelfa pakolt be számukra. Már órákkal azelőtt elhagyták Londont, és Callie másra sem tudott gondolni, mint hogy megint otthon érezheti magát. Szemét lehunyta, és szinte érezte, ahogy a mezők virágillata átjárja testét. Olyan régóta volt távol, hogy még az előttük álló egyhetes út is egy örökkévalóságnak tűnt. 77

Jamie úgy szökdelt ki az erdőből, akár egy nyúl, és siettében éppen beleütközött a lovakat etető Sinbe. A magok szanaszét szóródtak. Callie lélegzetvisszafojtva várta a reakciót. Arra számított, hogy a férfi megüti kisöccsét, de legalábbis ráordít az ügyetlensége miatt. Nem így történt. Sin felemelte a fiút, meggyőződött róla, hogy sérülés nélkül megúszta az esést, aztán leporolta a ruháját, majd figyelmeztetően intett felé, hogy legyen egy kicsit óvatosabb, mert még baja esik. Mikor Jamie már Simon felé ügetett, Sin letérdelt, és szó nélkül feltakarította a kiborult magokat. Ez a kedves gesztus mélyen megérintette a lányt. Más angol minden gondolkodás nélkül lekevert volna neki egy pofont a szertelenségért. Még Aster bácsi és Dermot sem volt vele ennyire toleráns. Sin a továbbiakban meg sem említette az esetet. Még akkor sem, amikor le kellett vennie a jobb csizmáját, hogy kiöntse a beleszóródott magokat. Amint Simon és Jamie elszaladt mellette, Sin felkapta a legényt, és a vállára vetette, akár egy zsákot. Odavitte őt, ahová Callie kipakolta az ennivalót. -

Tegyél le! - mondta Jamie, de hangja megbicsaklott a nevetéstől.

Enned kell valamit, ha meg akarsz nőni! -mondta Sin, majd átbillentette a vállán, és gyengéden Callie mellé fektette. Jamie feltápászkodott, de mielőtt futni kezdett volna, Sin elkapta. -

Azt akarod, hogy lekötözzelek?

Jamie megint nevetni kezdett, majd keresztbe tett lábbal a földre huppant. Simon is melléjük telepedett. Egyetlen várost sem ejtünk útba menet közben? - kérdezte Callie, míg kenyeret és csirkét adott kisöccsének. Sin bólogatott. - Néhány fogadót és Simon testvérének a házát is útba ejtjük majd. Két nap múlva már az ő birtokán leszünk. így minden este ágyban alhat, míg Skóciába nem érünk. Az elmúlt éjszaka emlékei pírt varázsoltak a lány arcára. Visszaemlékezett, amint meztelenül áll a férje előtt, és kezében tartja annak férfiasságát. Nagyon bántotta, hogy nem emlékszik pontosan, mi is történt. Nem egy beszélgetést hallgatott már ki arról, hogy mi történt egy férfi és egy nő között. Miután pedig a barátnői házasodni kezdtek, minden részletre kiterjedő információkhoz jutott. Soha senkinek nem merte elmondani, hogy hány álmatlan éjszakát töltött el azon gondolkodva, vajon lehetősége nyílik-e arra, hogy első kézből ismerje meg az élményt. És most... Igazságtalannak tartotta, hogy nem emlékszik semmire. Ajkát harapdálva azon törte a fejét, hogy újdonsült férje ma este is próbálkozni fog-e. Ismét elpirult, mikor arra gondolt, hogy egymás mellett fekszenek, meg arra, amint az a kőkemény rúd mélyen behatol a testébe. A férjére pillantott, majd gyorsan elfordította a fejét. Sin észrevette a pírt a lány arcán, és azon töprengett, vajon mi okozhatja. Pillantása a felesége ölére esett, és felidézte magában a belső combok ívelt hajlatait. Érezte bőrének puhaságát, amint szétkente rajta a saját vérét, hogy úgy tegyen, mintha megtörtént volna az, ami még előttük áll. Az előző éjszakai érintés - a testi vágyak kielégítése nélkül - olyan nehéz feladatot rótt rá, mint eddig még semmi az életében. Még mindig előtte volt a lány rugalmas bőre, a levendulaillatú haja, ajkának íze. Annyira akarta őt, hogy szinte fájt. Elmozdította

78

csípőjét, hogy álcázza a dudort a nadrágján, amely ott feszítette legjobban, ahol a legégetőbb volt a vágy. Callie a szeme sarkából látta az éhes tekintetet Sin arcán. A férfi úgy bámult rá, hogy beleborzadt az idegességtől. Simon megköszörülte a torkát. -

Elvigyem Jamie-t sétálni? Sin az ennivalójára pillantott.

-

Nem maradhatunk itt sokáig. Nem szeretném, ha ránk esteledne idekint.

-

Rendben, de ne feledd, hogy én segíteni akartam!

Ez volt az utolsó szó, mielőtt újra útnak indultak volna. A nap hátralévő részét az úton töltötték. Alkonyatkor megálltak egy ismeretlen faluban. Jamie annyira fáradt volt, hogy nem is akart bemenni. Sin rendkívül türelmes volt vele, levette a nyeregből, és magával vitte. Miután a lány és Simon leszálltak lovukról, és azokat a lovászra bízták, Sin bevezette őket a fogadóba, ahol egy kövérkés férfi köszöntötte őket. Három szobára lenne szükségünk. Callie szeme elkerekedett a kérés hallatán. -Jamie nem alhat egyedül! Nagyon félne. Nem is fogok félni! Azt hiszed, hogy kislány vagyok, aki csak úgy megijed mindentől? - hallatszott a méltatlankodás Sin válláról. Nem, kicsim! - mondta gyengéden, és végigsimított a vörös tincseken. - Csak nem szeretném, ha egyedül aludnál egy idegen helyen.

A fogadós megköszörülte a torkát. -

Sajnálom, de csak két szabad szobám van.

Rendben, kivesszük őket - mondta Sin, és áttette Jamie-t a másik vállára, majd a lányhoz szólt. - Ön és Jamie egy szobában alszanak -

És ön? - kérdezett vissza a lány.

-

Én majd az istállóban alszom. Simon előrelépett.

-Majd én... -

Nem, Simon! - vágott közbe Sin. - Én jobban hozzá vagyok szokva, mint te.

A fogadós ételt hozott nekik, amit néma csendben fogyasztottak el. Mikor végeztek, mindenki elfoglalta a szálláshelyét. Callie lefektette kisöccsét, és mikor elaludt, a férje keresésére indult. A falnak támaszkodva talált Sinre, a kardja a keze ügyében pihent. -

Sin, mit csinál itt?

-

Úgy tűnik, ücsörgök.

-

És miért ücsörög idekint?

-

Mert elég nehéz lenne állva aludni!

-

Miért éppen az én szobám ajtaja előtt alszik?

79

Mert ha Simon szobája előtt aludnék, a fogadós azt gondolhatná rólam, hogy olyan furcsa vagyok. -

Alhatna idebent is!

Sin a takaróba burkolózott lányt figyelte. A szobából kiszűrődő fény még inkább kiemelte ívelt idomait és vállára omló vöröses haját. Egy istennő képét látta benne. Egy lélegzetelállító angyalt, aki azért jött, hogy megmentse rothadó lelkét. Legszívesebben felfalta volna, akár egy vérszomjas farkas. Karjába zárta volna, hogy enyhítsen vérének izzásán. Annyira erős volt a késztetés, hogy már-már azon csodálkozott, hogy nem ugrik fel, és szorítja magához a feleségét. Nem tudna egy szobában aludni vele, képtelen lenne rá. -

Nagyon jó nekem itt, ahol vagyok.

-

A földön ülve?

-

Pontosan.

Legnagyobb meglepetésére, a lány mellé térdelt, és megcsókolta az arcát. Ajkának lágy érintése forró nyomot hagyott maga után. Köszönöm, rettenthetetlen védelmezőm! Sokkal jobban fogok aludni annak tudatában, hogy ön idekint halálra fagy. Sin csak a szemöldökét vonogatta. Lehet, hogy zsibbadt volt, de egyáltalán nem fázott. Callie felállt, és a szobája felé indult. -

Jut eszembe, ha összefutna az öreg Vörössapkással, adja át neki üdvözletemet.

Sin csak nevetett, míg az aj tó becsukódott a lány mögött. Ebből is látszott, hogy mennyire nem ismeri őt a felesége, hiszen ő maga az öreg Vörössapkás. Callie mindent megtett, hogy elaludjon, de egy óra próbálkozás után feladta. Egyfolytában Sinre gondolt, amint odakint fagyoskodik az ajtó előtt, és nem bírta tovább. Felkelt, magára csavarta a takaróját, felkapta a párnát, kinyitotta az ajtót, de nem jutott tovább. Sin háttal az ajtónak, a küszöbön végignyúlva aludt. Callie szíve összeszorult a látványtól, ahogy ott feküdt a hideg és kemény padlón. Még egy takaró sem védte testét a hidegtől. Hogy valamelyest javítson a férfi helyzetén, közelebb lépett. Még mielőtt feleszmélt volna, Sin megfordult, kirántotta a kardját, és a lánynak szegezte. A fegyver hegye alig egy hüvelykre állt meg Callie torkától. Szegény, ijedtében csak kapkodott levegő után. Pislogva és hunyorogva Sin leengedte a kardot. Bocsásson meg, Milady, figyelmeztetnem kellett volna, hogy éber alvó vagyok, és ha felébredek, rögtön készen állok a harcra. Ezt jobb, ha észben tartom - tétova mozdulattal átadta a takarót és a párnát. Gondoltam, ezeknek jó hasznát veszi. Sin hitetlenkedve szemlélte a tárgyakat. Életében még soha senki nem tett semmit a kényelméért. Arra is tisztán emlékezett, amikor a mostohaanyja almalét vett a testvéreinek a vásárban. Még hétéves sem volt, amikor az eset történt. Kiszáradt szájjal figyelte, amint a többiek boldogan öntik le torkukon a frissítő italt. Én is kaphatnék egy keveset? - kérdezte. A mostoha úgy ráripakodott, mintha az egyik karját akarta volna elkérni. Keress magadnak vizet, ha akarsz! Az ingyen van! Az való egy ilyen semmirekellőnek, mint te. Az volt az utolsó alkalom, amikor valamit kért. -

Köszönöm - mondta, és elvette Callie kezéből a takarót meg a párnát.

80

A lány mosolygott, és visszatért a szobájába. Sin a padlóra tette a párnát, és ráhajtotta a fejét. Ahogy bőre hozzáért, ismerős levendulaillat csapta meg az orrát. Callie illata. Behunyt szemmel élvezte végig minden pillanatát, míg elképzelte, amint kezével végigsimít a lány combján. Amíg érintette, végig arra gondolt, hogy milyen lesz majd, ha beletemetkezik édes testébe. Milyen lesz, ha szorosan a karjába zárja. Miért ilyen kedves hozzá ez a lány, amikor neki sokkal több oka van arra, hogy gyűlölje őt, mint másoknak. Sin ellenség. A lány apja gyűlölt mindent, ami az angolokkal kapcsolatos, ennek ellenére Callie mégis kedvességet mutatott Sin felé. Szokásához híven kardját maga alá tette. A hideg acél mellkasának nyomódott, a markolat bele-vájódott a bőrébe. Az érzés eszébe juttatta, hogy mi is ő valójában. Egy harcos, akinek életében nincs helye a kényelemnek, magányos szívében pedig feleségnek. Csak az egyedüllétet ismerte, és ezen nem is állt szándékában változtatni. Callie az éjszaka legjavát ébren töltötte, és azon töprengett, hogyan kerülhetne közelebb a férjéhez. Mindenképpen be akart jutni a vaskos álarc mögé, hogy elfogadtassa magát. Morna tudná... Elhatározta, hogy amint hazaérnek, megkörnyékezi Mornát, és fényt derít mindenre, amire csak szüksége lehet. Igen! Morna segítségével Sinből kezes bárány válik majd. Nem akart gyerekek nélkül megöregedni, és tudta Sinről - bár lehet, hogy ő nem ismerte el -, hogy szereti a gyerekeket. A szülein kívül .még senki sem vigyázott ennyire Jamie-re, mint Sin. Abból, amit Callie eddig látott, Sinből kiváló apa válhatna. - Aludj jól, kicsi férjem! - suttogta. Másnap új erővel, új hadjáratot indít, hogy elnyerje a férje szívét. 8. FEJEZEt

Eddig tartott a hadjárat. Az egész reggel azzal telt, hogy Callie próbálta szóra bírni Sint. Mire felébredt, a lovakat már felnyergelték, és a két férfi csak rájuk várt, hogy folytathassák útjukat. Amikor üdvözlésképpen Sinre mosolygott, csak egy jelentéktelen morgást kapott válaszul. Azon a reggelen Callie minden kérdésére és megjegyzésére csak egy morgás volt a válasz. Mire dél körül megálltak egy rövid pihenőre, Callie meg tudta volna fojtani egy kanál vízben, de legalábbis szívesen telepített volna egy hangyafarmot a férfi nadrágjába. Rosszkedvűen kipakolta az ételt, majd a férjéhez lépett, aki éppen a lovakat látta el. -

Gondoltam, ma este felgyújtom magam, de ez önt biztosan nem érdekli...

Újabb morgás következett, majd Sin hirtelen felkapta a fejét. -Mi? A lány elégedetten mosolygott. Ha! Tudtam, hogy szóra fogom bírni. Gondoljon, amit csak akar! Ha így haladok, a hét végére már képes leszek egy egész mondatot kihúzni önből. Sin megpróbált nem odafigyelni. Hátrafont hajával és ragyogó arcával nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mi lehetett ebben az asszonyban, amitől erőteljes vágyat érzett, hogy megcsókolja telt ajkát? Hogy a nyakába dugja fejét, és mélyen beszívja azt az édes illatot. A puszta jelenléte fellobbantotta benne a tüzet. Teste szinte lüktetett a vágytól. -

Azt hittem, olyan hamar szeretne hazaérni, amennyire csak lehet - mondta Sin.

Ez igaz, de azért közben még beszélgethetnénk! Nem tudom, észrevette-e, de Simonnak semmi gondja nem akadt azzal, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, vagy hogy mennyire várom már a találkozás pillanatát.

81

Sin arra fordult, ahol Simon és Jamie álltak, majd komótosan enni adott a lónak. Sajnálom, de én nem beszélek annyit, mint Simon. - Ha jobban belegondolunk, Sin erősen kétségbe vonta, hogy egy hordányi pletykás asszony többet beszél, mint Simon. - De ha tudni akarja, észrevettem! Bár nem nagyon tett meg mindent, hogy eltitkolja. Sin megfogta a kefét, és csutakolni kezdte a lovát. Nem tudott rájönni arra, hogy Callie miért múlatja társaságában az időt, amikor a testvérével és Simonnal is lehetne. Különösen azok után, ahogy bánt vele aznap reggel. -

Miért ilyen kedves hozzám? Callie megdermedt.

-

Ezt most úgy mondja, mintha az ön felé irányuló kedvesség nem lenne megszokott.

Ez így is van. Ha nem vette volna észre, a legtöbb londoni ember a szemembe sem mer nézni. A lány ezen egy pillanatra elgondolkodott. -

Szerintem az önben lobogó tűz az, ami leginkább megrémíti őket.

-

Bennem nem lobog tűz.

-

Én ezt másként látom, szerintem ön igenis heves vérmérsékletű.

-

Akkor ön hogyhogy nem fél tőlem?

Halvány fogalmam sincs. Az apám mindig is azt mondta rólam, hogy bátrabb vagyok, mint a legtöbb férfi. -

Az apjának igaza volt.

A lány Sinre mosolygott, amivel furcsa hatást váltott ki a férfiból. Lélegzete hevessé vált, ágyékán a nadrág azonnal feszülni kezdett. Callie széles mozdulatokkal gesztikulálni kezdett. Szeretném, ha most azonnal észrevenné, hogy kettőnk között egy beszélgetés folyik. Remélem, nem túl nehéz feladat. Ön szerint képesek leszünk folytatni ezt a nap hátralevő részében? -

Nem akartam bántóan viselkedni önnel, csak nem szeretek utazás közben beszélni.

Rendben, akkor megbocsátok önnek. De csak addig, míg meg nem feledkezik arról, hogy velem is foglalkoznia kell. -

Meg fogom próbálni.

Sin nehéz szívvel figyelte a lány távolodó alakját. Csodás szépség, és ez nem csak a megjelenésére vonatkozott. A szépsége belülről fakadt. Abban a pillanatban nagyon megkívánta. Szerette volna, ha olyan ember lehetne, mint Simon. Bárcsak jó modorú lenne és tisztességes! Tehetetlenségében összeszorította a fogát. Az volt, ami, és ezen nem lehet változtatni. Sóhajtva ismét a lovához fordult.

Másnap, mire Ravenswoodba értek, Callie-re már nagyon ráfért egy kiadós pihenés. A fogadó, amelyben előzőleg megszálltak, szűkös volt és hideg, a fogadós pedig mogorva. Szörnyű éjszakája volt, mivel Jamie hol belekönyökölt az oldalába, hol pedig belerúgott, míg ő azon töprengett, hogy hol aludhat a férje. Ma este viszont már bőven elég helye lesz a saját ágyában, és végre a férje sem találhat majd kibúvót. Feltett szándéka volt, hogy együtt aludjon vele, még akkor is, ha az ágyhoz kell majd kötöznie. 82

Simon egyre izgatottabb lett, amint közeledtek Ravenswood felé, és amikor a hatalmas kastély látóterükbe került, vágtatni kezdett a lován, és meg sem állt, egészen a felvonóhídig. -

Biztosan nagyon izgatott - mondta Callie Sinnek.

Igen, ő és a testvére mindig nagyon közel álltak egymáshoz, csakúgy, mint ön és Jamie. A lány a Sin karjában alvó Jamie-re pillantott. Egy órával azelőtt a fiú annyira elfáradt, hogy Sin attól tartott, leesik a lóról. Ezért inkább maga elé ültette a nyeregbe, hogy nyugodtan pihenhessen. Jamie az igazak álmát aludta a férfi ölében. Ahhoz képest, hogy Sin nem akart gyereket, olyan kedves odaadással törődött vele, amilyen csak nagyon kevés férfiban volt fellelhető. Amikor a gondozott várkertbe értek, Simon már egy sötéthajú férfi és egy szőke hölgy társaságában várta őket. A hölgy mindenórás terhes volt. A férfi egy kisbabát tartott a karján, és meleg szeretettel nézett fel az érkező vendégekre. Bizonyára ő Draven of Ravenswood. -

Sin - üdvözölte a jövevényt, némi tartózkodással a hangjában -, ezer éve nem láttalak.

Sin közvetlenül előttük állt meg a lovával. Fájdalmas kifejezés villant át arcán, amint körbetekintett a csodás udvaron, amely hemzsegett a dolgukat végző szolgálóktól. Szemében kísérteties fény csillant meg. -

Igen, Draven - mondta Sin csöndesen. - Úgy látom, boldog vagy, gratulálok!

Köszönöm - mondta mosolyogva Draven. Simon előrelépett, átvette Jamie-t, hogy Sin le tudjon szállni a lováról. Miután leszállt, lesegítette Callie-t a nyeregből, és míg lovaikat az istállóba kísérték, a többiek elé vezette feleségét. A feleségem, Caledonia - mondta Dravennek. Draven szeme elkerekedett a meglepetéstől, majd a terhes hölgy felé fordult, tekintete azonnal ellágyult. -

A feleségem, Emily. Simon elnevette magát.

Nem kellene ennyire mesterkéltnek lenniük, uraim! A hölgyek sohasem fogják megismerni a kemény időket, amiken keresztülmentetek. Draven is nevetett. Már hogy mi? Ha jól emlékszem, te voltál bajban, és mi voltunk azok, akik segítettünk neked. -

Hazugság! - kiáltotta Simon. - Miattatok tévelyedtem meg, ti ördögfattyak.

Ártatlan volt, ugye? - kérdezte Sin Dravent. -Emlékszel, amikor lelőtte azt a medvét az íjával? Hogy emlékszem-e? A mai napig a testemen viselem azt a sebhelyet. És a farkasra emlékszel? -

Nézzétek, micsoda édes kis kölyök - mondta Simon.

-

Édes kölyök dühös anyával.

Hát ez remek - mondta Simon. - Nem is tudom, miért hoztalak újra össze benneteket, de már bánom. Nyugodtan sértődjetek meg mindketten!

83

Emily megölelte és magához szorította Simont. Szegény Simon, mindig te iszod meg a levét. Simon óvatosan a másik karjára vette át Jamie-t, majd Callie-re nézett. Arckifejezéséből a lány azt szűrte le, hogy pontosan emlékszik az esetre, amikor az ágyhoz kötözte őt. -

Nem is sejted, hogy mennyire.

Callie csak mosolygott. Emily karon fogta Callie-t. Menjünk be, keresünk a testvérednek egy ágyat, és gondoskodom arról, hogy meleg ételt kapjatok, aztán egy jót pihenhessetek a férjeddel. Az őszinte kedvesség szinte sugárzott Emily of Ravenswoodból. Az a fajta kedvesség volt ez, amitől Callie azonnal otthon érezhette magát. Bár életében most látta először az asszonyt, máris közeli barátjának érezte. Amint beértek, a kisgyerek oldalba rúgta Dravent, mintegy jelezve neki, hogy a saját lábán kívánja folytatni az utat. -

Ne csavarogj el messzire! - mondta a férfi kedvesen.

A fiú a kandallóhoz szaladt, felkapott egy ölre való játékot, majd Callie-hez sietett, hogy egyenként megmutassa azokat neki. Lázasan magyarázott a lánynak, de Callie csak egy-két szót értett meg a beszédéből. Azt próbálja elmondani neked, hogy a nagyapja vette azt a lovat a ransocki vásáron, és hogy ott egy igazi majommal játszott. Callie nevetett. -Akkor most már mindent értek. Mennyi idős? -

Másfél éves.

-

Mikorra várod a következőt?

-

Azt hiszem, már egy hónap sincs hátra. Callie némiképp irigykedve pillantott Emily

gömbölyded pocakjára, és azon tűnődött, vajon ő maga megtermékenyült-e az esküvője éjszakáján. Csodás érzés lehet abban a tudatban élni, hogy egy gyermek fejlődik a testében. Érezni az apró rezgéseket, és tudni, hogy születendő gyermekét egy életen át szeretheti. Már alig várta a pillanatot. A kisfiú megrángatta Callie ruhájának ujját, így kéretőzve fel az ölébe. Callie gondolkodás nélkül felemelte a legényt, és hagyta, hogy tovább dicsekedjen játékaival. Sin sajgó szívvel figyelte azt a természetességet, ahogy Callie a gyerekkel bánt. Nagyot sóhajtva pillantott körül a teremben. Furcsa érzés töltötte el, amikor arra gondolt, hogy ennyi év után újra itt lehet. Már alig emlékezett azokra az időkre, amikor Harold ugyanezen kandalló elé kötötte őt, és mindenféle kitalált okok miatt kegyetlenül megverte. Akkoriban ez a terem még sötét homályba burkolózott. Most azonban kedves és hívogató. Sin alig ismert rá. Az úrvacsorát ábrázoló emelvényt is más helyre vitték. De még így is jól ismerte ezt a helyet. Érezte, amint a múlt emlékei felkavarják lelkét. Fájdalmas, keserű emlékek voltak ezek, amelyektől egész életében szabadulni próbált. Draven a vállára tette a kezét. Ösztönösen le akarta rázni, de aztán összeszedte magát, hogy képes legyen elviselni az érintést. Draven sok mindenben Haroldra emlékeztette. Ugyanaz a sötét haj, ugyanaz a magasság és ugyanazok a karakterbeli vonások. Egyetlen különböző

84

dolog a szeme volt. Míg Haroldé barna volt és kegyetlenséget sugárzott, Dravené világoskék, ami az anyja kedvességét örökölte. -

Nehéz elűzni a múlt gonosz szellemét, igaz? Sin bólintott.

-

Már az is meglep, hogy képes vagy itt élni.

Az igazat megvallva, magam is csak lézengtem itt, mígnem a feleségem rám tukmálta magát. -

Rád tukmálta magát? Draven nevetett.

-

El sem tudod képzelni, milyen vérengző tigris lakik ebben az angyali testben.

Sin Callie-re pillantott, aki olyan nyugalmat és tisztaságot árasztott magából, akár csak Szűz Mária. Rendkívül csábító volt. Draven borral kínálta Sint, de nem tudott a szemébe nézni. Sin tudta, hogy miért. Sosem feledte azt a napot, amikor utoljára látták egymást. A hőség perzselő volt Outremerben. Sin úgy tizennégy éves lehetett, és már négy éve állt Harold gyámsága alatt. Az öreg gróf jó színben akart feltűnni Isten előtt, ezért elhatározta, hogy megöl né¬hány szaracént. Összeszedte lovagjait, majd fia és Sin társaságában Jeruzsálembe indult. Az utazás kegyetlen volt. Már odafelé meghalt két lovag, há¬rom másikat pedig csatában mészároltak le. A többi emberét betegség vitte el közvetlen azelőtt, hogy Haroldot a banditák megfosztották összes pénzétől. Egy fillére sem lévén Harold egy rabszolga-kereskedőhöz fordult. Az Dravent akarta, bár ő két évvel fiatalabb volt, viszont jól táplált, és nem olyan sebhelyes, mint Sin. -

A fiamat nem adom - morogta Harold -, viszont ezt megkaphatod.

Ezzel a férfi kezébe taszította Sint, aki a leggorombább és legállatiasabb módon vizsgálta meg őt. Rövid alkudozás után kevesebbért kelt el, mint amennyit egy fogadóban eltöltött éjszakáért kellett fizetni. Mikor a rabszolga-kereskedő emberei bilincsekkel közeledtek felé, Sin minden erejével megpróbált ellenállni. Végül győzött a túlerő. Vonszolni kezdték, de még látta, amint az öreg kifizeti Haroldot, és látta Draven kisfiús arcán a megkönnyebbülést, hogy apja mégsem őt adta el. Sin megköszörülte a torkát, és megpróbálta elhessegetni magától az emlékeket. -

Remélem, tudod, hogy nem hibáztatlak. Draven tekintetén úrrá lett a bűntudat.

-

Tennem kellett volna valamit.

-

Ugyan mit?

-

Harcolni vagy tiltakozni, mit tudom én! -mondta és mély levegőt vett. - Akármit.

Még csak tizenkét éves voltál, Draven. Éhes voltál és féltél. Ha bármit is tettél volna, vagy agyonver, vagy téged is elad. Őszintén azt gondolom, hogy ez így volt helyes. Mindketten tudták, hogy hazudik. Lehet, hogy Harold gonosz volt, de a szaracénnal összehasonlítva, aki megvásárolta Sint, közelebb állt egy szenthez. Egy ideig az asszonyokat figyelték, és semmi különösről nem beszéltek. Kis idő elteltével oldódni kezdett a hangulat, és kedves, gyermekkori emlékeket idéztek fel. Visszaemlékeztek a rendetlen, csintalan szövetségesekre, akik akkoriban voltak. Simonnal együtt csatlakoztak a hölgyekhez, és elmesélték legizgalmasabb történeteiket. Azt mondják, hogy senki nem tud téged legyőzni - kezdte a piszkálódást Draven Sin felé fordulva, aki a kandallónak támaszkodott.

85

-

Én ugyanezt hallottam rólad.

-

Édes Istenem, már megint kezdik - morogta Simon.

-

Mit? - kérdezte Emily. Simon csak a fejét rázta.

-

Hölgyeim, készüljenek! A világ legszörnyűbb dolga fog lejátszódni önök előtt.

Callie a homlokát ráncolta. -

Micsoda?

-

Két bajnok egymás ellen.

Callie nevetett, de csak addig, míg Sin újra meg nem szólalt. -

Bármikor legyőzlek. Draven felhorkant.

Talán az álmaidban. De én olyat tudnék tenni veled, amitől úgy sírnál, akár egy kislány. -

Soha.

-

Nem gondolod?

-

Tudom, hogy nem.

-

Akkor öltözz be, és találkozzunk odakinn!

De Draven! - kapott levegő után Emily. - Hiszen még csak most érkeztek, és te már meg akarsz küzdeni Lord Sinnel? -

Nem fogok megküzdeni vele, Em, csak egy kicsit megleckéztetem.

-

Csak szeretnéd! - gúnyolódott Sin.

Sin - szólt közbe Callie, ahogy a férfi ellökte magát a kandallótól -, nem vagy túl fáradt? -

Akkor is legyőzném, ha félholt lennék, és egyik kezem a hátam mögé lenne kötve.

Draven gonoszul mosolygott. -

Akkor tedd meg!

-

Meg is teszem!

Simon morgolódni kezdett. Callie Simonra nézett. -

Ugye, nem gondolják komolyan?

-

Van egy olyan érzésem, hogy igen - szólt közbe Emily.

A megérzés helyesnek bizonyult, miután néhány perc múlva mindkét férfi az alsó szinten volt, küzdelemhez beöltözve. -

Legalább egyetek előbb! - szólt Simon.

A férfiak egyöntetűen a fejüket rázták, és az ajtó felé indultak. Hangjuk még akkor is visszhangzott a szobában, amikor már az előcsarnokban jártak. -

Remélem, felkészültél az első vereségedre, Sin?

86

Te fogod megtapasztalni a vereség ízét. Soha nem jön el az a nap, amikor legyőzhetsz engem. Draven megállt az ajtó előtt, és a kandalló felé pillantott. -

Gyere, Simon, és nézd meg, ahogy megetetem féltestvéreddel a kardját.

A férfiak lecsapták sisakjaik rostélyát, összeérintették fegyvereiket, és elhagyták a házat. -

Simon - kérdezte Callie -, szerinted aggódnom kell?

Kiáltás hallatszott odakintről. Azt hiszem, mindannyiunknak aggódni kell -mondta Emily, föltápászkodott, és az ajtó felé indult sietve. Simon felkapta Hent, majd követte Emilyt, hogy megnézze, mit történik odakint. Alys - szólított meg Emily egy vonzó, sötét hajú szobalányt, aki vele nagyjából egykorúnak tűnt. A nő kezét a szívére szorította, mintha csak rettenetesen megijedt volna. Minden rendben? -

Igen - mondta Alys -, de a férje nagyon veszélyes azzal a karddal a kezében, Milady.

El sem tudod képzelni, mennyire - motyogta Simon, amint közelebb ért a két férfihoz. Kedvesen a cselédlányra mosolygott, aki ettől elpirult, majd hamarosan odébbállt. Amint a két férfi fegyvere összecsattant, szolgálók és lovagok tömege kezdett gyűlni körülöttük. Emily és Callie dühösen egymásra néztek, majd mindketten elindultak, hogy szétválasszák a szembenálló feleket. Próbálkozásuk értelmetlennek tűnt. Órák teltek el azzal, hogy Sin és Draven megpróbálták földre teríteni egymást. Kis idő múlva Jamie felébredt, majd komoly játékba kezdtek Hennel, később aztán mindkettőjüket ágyba dugták. Már a vacsorán is túl voltak, hideg lett és későre járt, de még mindig arra vártak, hogy a küzdő feleknek megjöjjön a magukhoz való eszük, és abbahagyják a csatázást. Még a kinti tömeg is feloszlott, a bámészkodók lassanként pihenni tértek. Végül Emilynek ragyogó ötlete támadt. Megpakoltak néhány tálat étellel, és kivitték oda, ahol férjeik még mindig küzdöttek. Egyikük, valószínűleg Draven utasítást adott, hogy gyújtsák meg a lámpákat körülöttük, hogy az éj sötétjében is jól láthassák egymást. A viadaluk értelmetlensége ellenére Callie komoly tiszteletet érzett irántuk. Mindketten nagyszerű harcosok voltak, különösén, ha figyelembe vesszük, hogy milyen régóta folyik a csata. Hmmm - mondta Emily, amikor beleszagolt a cseresznyemártással leöntött, roston sült vadhúsba. - Callie, ezt muszáj megkóstolnod! Ez a legjobb szarvas, amit a szakácsunk valaha készített. A férfiak mozgása tétován lelassult, és nyakukat nyújtogatva fordultak a hang irányába. Callie beleharapott az ételbe, és kéjesen felnyögött. Igazad van, ez valóban csodálatos, fenséges! -mondta, majd oldalra pillantott, és látta, amint a férfiak megállnak. - Ilyen finomat még sohasem ettem. Már a hölgyek szavainak puszta gondolatától is korogni kezdett Sin gyomra. Aznap még nem sokat evett, de előbb fog fölfagyni a pokol, minthogy feladja Dravennel folytatott küzdelmét. Kicsit gyengének tűnsz - gúnyolódott Draven. - Azt hiszem, enned kéne egy kicsit, hogy visszanyerd azt a kevés erődet.

87

Ezzel ismét egymásnak estek. A két nő csalódottan nézett egymásra, majd Simonra vetették tekintetüket, akinek a tányérja majdnem üres volt. -

Most mi van? - kérdezte ártatlanul.

-

Most mit tegyünk? - kérdezte Callie. Simon megvonta a vállát, és befalta a maradék

ételét is. Emily félretette a tányérokat, és megpróbálta átgondolni a helyzetet. A szobalányom, Alys egyszer azt mondta, ha kivillantjuk a bokánkat, akkor a férfiak bárhová képesek követni minket. Simon felhorkant. -

Bízhatsz bennem, egy boka látványa nem lesz elég ahhoz, hogy szétválassza őket.

Emily meglazította a felső fűzőt a ruháján. Simon diszkréten hátat fordított, míg az asszony közelebb lépett a férfiakhoz. Tudod, Callie, elég meleg van ma este. Talán meg kellene nedvesíteni a ruhámat, hogy a víztől átlátszó legyen, és a bőrömhöz tapadjon. Draven megbotlott a szavak hallatán. Ezt teszik az angolok, ha melegük van? - kérdezte Callie, és csatlakozott a lányhoz. Otthon mi egyszerűen levesszük a felsőt, és meztelenül sétálgatunk. Erre már Sin is felkapta a fejét. Callie megérintette a ruhájának felső részét összefogó tűt. -

Csak ki kell oldanom ezt a brosst ahhoz, hogy lehulljon rólam a ruha.

Draven morogva Sinnek rontott, és derekánál fogva hanyatt lökte. Sin teljes erőből ellentámadásba lendült. Emily sóhajtva vette tudomásul, hogy a küzdelem folytatódik. -

Azt hiszem, csak rontottunk a helyzeten. Mindketten Simon felé fordultak, aki a másik

két tálról falatozgatott. -

Mi van? - kérdezte megint, amint rájött, hogy mindketten őt figyelik.

Emily csípőre tette a kezét. -

Tényleg nem tudsz semmit tenni? Simon letette az ételt, és felegyenesedett.

Megteszem, de csak akkor, ha mindketten megígéritek, hogy lefogjátok férjeiteket, mielőtt kibeleznének. -

Rendben - ígérték egybehangzóan.

-

Helyes.

Egy gyors mozdulattal megigazította ingét, és egészen közel ment a küzdő felekhez. Draven - szólalt meg elvékonyított hangon -, milyen hatalmas és erős harcos vagy. A szívem nagyot dobban minden mozdulatod láttán. Hatalmas hős vagy. Sin hangosan felnevetett. Draven mindössze egy morgással illette a szónoklatot. Simon most a másik küzdő fél felé fordult. És Sin, te is egy nagy, erős lovag vagy. Azt sem tudom, hogy lehetek képes arra, hogy nézlek téged. Minden porcikám reszket. Sin abbahagyta a nevetést. Simon az asszonyok felé fordult. 88

Hölgyeim, amíg a férfiak egymás kardjával játszadoznak, mit szólnának, ha mi bemennénk. Emily megmutathatná nekem azt a nedves ruhát, és Cal... Mielőtt befejezhette volna a mondatot, mindkét férfi rárontott. Sin torkon ragadta, Draven pedig a csípőjét fogta át. Közös erővel felemelték, majd a vízelvezető csatornába dobták. Minden bizonnyal komoly kárt tettek volna benne, ha Callie és Emily nem avatkozik közbe, és nem fogja le őket. Callie levette Sin sisakját, és gyorsan megcsókolta. Sin szinte megmerevedett felesége ajkának hűvös ízétől, ahogy a forró szájához ért. A fáradtság 'mármár tűrőképességének határait súrolta, rettenetesen megizzadt, mégis úgy tűnt, hogy Callie mit sem törődik a szagával. A lány kissé hátrahúzódott, és Sinre mosolygott. Árulja el őszintén, nem éhezett meg, uram? Persze hogy éhes volt. Olyan erősen kívánta a lányt, hogy az már szinte ijesztő volt. Ekkor megszólalt Draven, undorral a hangjában. -

Csak akkor megyek be, ha Sin elismeri a vereséget.

Most azonnal bemész - mondta a felesége -, különben a ma éjszakát az istállóban töltöd! Sin már szóra nyitotta a száját, hogy kigúnyolja Dravent, de Callie finom keze meggátolta. Egyetlen szó, és ön is vele töltheti az éjszakát! Simon csengő nevetéssel és csöpögő ruhával közelített feléjük. Ki gondolta volna, hogy Anglia két legnagyobb lovagját képes elhallgattatni két gyenge fehérnép. Mindketten rá akartak rontani Simonra, de feleségeik visszatartották őket. Fiúk - mondta Emily határozott hangon -, kérlek, térjetek észhez, menjetek be, és egyetek! Már éppen elég kárt okoztatok egymásnak és szegény Simonnak egy estére. Ez igaz - mondta Simon, miközben kicsavarta ingét. - Különben sem tudom, hogy miért rám haragudtok. Ti ágyba bújhattok ezekkel a gyönyörű hölgyekkel, miközben én csak a párnámat ölelgethetem. Emily megpaskolta a férfi vizes karját. Szegény, Simon, mindig te húzod a rövidebbet. Majd mi találunk neked feleséget. Igaz, Callie? Megteszem, de csak akkor, ha mindketten megígéritek, hogy lefogjátok férjeiteket, mielőtt kibeleznének. -

Rendben - ígérték egybehangzóan.

-

Helyes.

Egy gyors mozdulattal megigazította ingét, és egészen közel ment a küzdő felekhez. Draven - szólalt meg elvékonyított hangon -, milyen hatalmas és erős harcos vagy. A szívem nagyot dobban minden mozdulatod láttán. Hatalmas hős vagy. Sin hangosan felnevetett. Draven mindössze egy morgással illette a szónoklatot. Simon most a másik küzdő fél felé fordult. És Sin, te is egy nagy, erős lovag vagy. Azt sem tudom, hogy lehetek képes arra, hogy nézlek téged. Minden porcikám reszket.

89

Sin abbahagyta a nevetést. Simon az asszonyok felé fordult. Hölgyeim, amíg a férfiak egymás kardjával játszadoznak, mit szólnának, ha mi bemennénk. Emily megmutathatná nekem azt a nedves ruhát, és Cal... Mielőtt befejezhette volna a mondatot, mindkét férfi rárontott. Sin torkon ragadta, Draven pedig a csípőjét fogta át. Közös erővel felemelték, majd a vízelvezető csatornába dobták. Minden bizonnyal komoly kárt tettek volna benne, ha Callie és Emily nem avatkozik közbe, és nem fogja le őket. Callie levette Sin sisakját, és gyorsan megcsókolta. Sin szinte megmerevedett felesége ajkának hűvös ízétől, ahogy a forró szájához ért. A fáradtság mármár tűrőképességének határait súrolta, rettenetesen megizzadt, mégis úgy tűnt, hogy Callie mit sem törődik a szagával. A lány kissé hátrahúzódott, és Sinre mosolygott. Árulja el őszintén, nem éhezett meg, uram? Persze hogy éhes volt. Olyan erősen kívánta a lányt, hogy az már szinte ijesztő volt. Ekkor megszólalt Draven, undorral a hangjában. -

Csak akkor megyek be, ha Sin elismeri a vereséget.

Most azonnal bemész - mondta a felesége -, különben a ma éjszakát az istállóban töltöd! Sin már szóra nyitotta a száját, hogy kigúnyolja Dravent, de Callie finom keze meggátolta. Egyetlen szó, és ön is vele töltheti az éjszakát! Simon csengő nevetéssel és csöpögő ruhával közelített feléjük. Ki gondolta volna, hogy Anglia két legnagyobb lovagját képes elhallgattatni két gyenge fehérnép. Mindketten rá akartak rontani Simonra, de feleségeik visszatartották őket. Fiúk - mondta Emily határozott hangon -, kérlek, térjetek észhez, menjetek be, és egyetek! Már éppen elég kárt okoztatok egymásnak és szegény Simonnak egy estére. Ez igaz - mondta Simon, miközben kicsavarta ingét. - Különben sem tudom, hogy miért rám haragudtok. Ti ágyba bújhattok ezekkel a gyönyörű hölgyekkel, miközben én csak a párnámat ölelgethetem. Emily megpaskolta a férfi vizes karját. Szegény, Simon, mindig te húzod a rövidebbet. Majd mi találunk neked feleséget. Igaz, Callie? -

Az már egyszer biztos.

Callie megesküdött volna, hogy pánikot lát Simon arcán. Mindannyian a házba mentek, a két férfi megtöltötte üres gyomrát, míg Simon a szobájában szárítkozott. Miután a férfiak befejezték az evést, Callie a szobájukba kísérte Sint, ahol segített neki levenni harci öltözékét. Ez biztosan nagyon fáj - mondta, amikor észrevette a zúzódásokat és a vörös foltokat a bőrén. Szerencsére vér azért nem folyt. -

Csak barátságos kis edzés volt - gúnyolódott Sin.

Ha ez barátságos volt, akkor remélem, hogy soha nem fogom komoly összecsapásban látni -mondta, és úgy is gondolta. Még sosem látott senkit, aki ilyen jól harcolt volna, mint ők. Üljön ide! - mondta Callie egy székre mutatva, hogy megmasszírozhassa a vállát és a karját.

90

Sin leült. El sem tudta képzelni, mit akarhat a felesége, míg a gyengéd kéz nyomkodni nem kezdte a nyakát és a vállát. A mesés érzéstől felnyögött. Még senki sem tett vele ilyet az életben. Reszketés vágtatott végig a bőrén, ahogy a lány vékony ujjai megnyomkodták kemény bicepszét. Ágyéka életre kelt, és erősen feszítette nadrágját. A lány érintése maga volt a mennyország, és újabb reszketéshullám futott végig testén, amint megérezte bőrén a leheletét. Már annyira akarta, hogy szinte fájt. Meg akarta ízlelni hamvas bőrét. Csak egyetlen drága pillanatot akart eltölteni a lány karjában. Callie nagyot nyelt, amit a férfi kőkemény testének tapintása váltott ki belőle. Már számtalanszor csinált ilyet az édesapjának, a nagybátyjának és a testvérének, és mégis Sin bőrének érintése miatt most kiszáradt a szája. Térde elgyengült, melle bizseregni kezdett. Késszúrásként hasított ölébe a vágy. A bőr és a kemény izmok tapintása már több volt, mint amit el tudott viselni. Az ajtó felől kopogás hallatszott. Egy szobalány lépett be, akit egy egész sereg szolgáló követett. Mindegyiknél egy-egy vödör forró víz volt. -

Lady Emily azt mondta, hogy az uraság fürödni óhajt.

Callie mosolygott a figyelmesség láttán. Mikor a kád megtelt, a férjéhez lépett, hogy felsegítse. Sin nem mozdult. Meredten bámulta a kádat, míg egymást gyorsan felváltó képek villantak át agyán. Elképzelte Callie-t, amint a vágy nedveitől csöpögő kelyhecskével, segít kielégíteni ágyékának feszítő vágyát. Elképzelte, ahogy gömbölyű melle csillog a fényben, elképzelte mosolygós arcát, amint a csúcshoz közeledik. -

Nem akar megfürödni? - kérdezte a lány. Csak amikor a férfi levette a nadrágját, akkor

jött rá Callie, hogy nem is látta őt igazán meztelenül esküvőjük napján. Vagy ha igen, akkor sem emlékszik rá. Nagyot nyelt a csodás, meztelen férfitest láttán. Karcsú volt, és mégis rettentően izmos. Fenséges látványt nyújtott. Sin beült a kádba, de szíve szerint nem ezt tette volna, hanem sokkal inkább magához ragadta volna feleségét, és reggelig szerelmeskedett volna vele. Ez az a dolog, amit nem tehet meg. Esze ágában sem volt Skóciában maradni. Még a lehetőségét is elvetette annak, hogy Callie gyermeket szüljön neki. Nem akart apává válni. Nem akart boldog lenni csak azért, hogy aztán magára hagyja az asszonyt a gyerekkel. Nem akarta magától eltaszítani és gyűlölni a saját gyermekét. Legnagyobb csodálkozására a lány kivette kezéből a fürdőkendőt, és beszappanozta. Sin érezte, hogy férfiassága egyre keményebbre duzzad. -

Magam is képes vagyok rá.

-

Tudom, mégis én szeretném ön helyett megtenni.

Sin képtelen volt megérteni a felesége kedvességét, bár tudta, hogy Callie azt hiszi, hogy valóban házasok. Kettejük közül csak Sin tudta az igazat a nászéjszakájukkal kapcsolatban. -

Miért várja el tőlem, hogy úgy viselkedjek, mintha a férje lennék?

Callie letette a szappant. A nagyanyám ír volt, és volt egy kedvenc mondása. Az Úr áldott meg a nyugodtsággal, mely segít, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amiken nem tudok változtatni. - Egyik kezét a férfi lábára tette, és mosni kezdte a hátát. - Mindegy, hogy mi okból lettem a felesége. Küzdhetnek ön ellen, gyűlölhetném, de ez végül semmin sem változtatna. Legfeljebb annyit, hogy mindkettőnk életét nyomorúságossá tenné. Abból, amit láttam, ön jó

91

ember. Ezért azt gondolom, hogy mindkettőnk érdekében békében kell élnünk, és remélnünk kell, hogy meg tudja győzni majd a klán tagjait arról, hogy az angol telepesek jelenléte elkerülhetetlen. Bíznunk kell abban, hogy képesek leszünk harmóniában élni egymás mellett. A lány szavai fájdalmat ébresztettek a szívében. Tehát igazából nem is törődik velem - a szavak fájdalmasan törtek elő a szájából, mielőtt megállíthatta volna őket. Callie keze megállt, előrehajolt, hogy a férfi szemébe nézhessen. Hiszen alig ismerem, Sin - mondta őszinte tekintettel, melyet később könnyed humor váltott fel. - Viszont tetszik, amit eddig láttam - mondta, és újra mosni kezdte a férfi hátát. - A mai estét kivéve. Azt gondolom, hogy a büszkesége legyőzte az elméjét. - Sin csak mosolygott. Tiszta szívből, őszintén mosolygott. - És tényleg törődöm önnel. A lány szavai biztatóan hangzottak, de tudta igazi jelentésüket. -

Annyira, mint bármely idegennel.

Igen is, meg nem is. Nem gondolom, hogy megmosnám egy olyan ember hátát, akit nem ismerek. Sin most már vigyorgott. -

Remélem is, hogy nem.

A lány felemelt egy vödör vizet, hogy leöblítse a hátát. Sin felsóhajtott, ahogy a meleg víz végigfolyt a bőrén. Callie letette a vödröt, majd visszaült mellé. -

Meg akarom ismerni, Sin. Az ön megismerése csodás dolog lesz.

Elfordult, elvette a lánytól a kendőt, és mosni kezdte a combját. Nem sok érdekes van, amit megtudhat rólam. A lány megfogta a férje arcát, és addig fordította a fejét, amíg tekintetük találkozott. -Mi történt önnel, ami miatt ennyire zárkózott? Sin nem válaszolt. Képtelen volt rá. Egész életét azzal töltötte, hogy megpróbálja eltemetni azokat az emlékeket. Megpróbált elfordulni saját múltjától. Csak annyit tudott, hogy létezik. Callie nagyot sóhajtott. Megint itt hagyna egyedül, ugye? Látszik önön. A szeme elhomályosul, és hideggé válik -felállt. - Rendben van, magára hagyom, de szeretném, ha tudná, egy szép napon megtalálom majd a szívét, amit elásott oly messze a külvilágtól. -

És mit tesz vele, ha megtalálta?

-

Biztonságba helyezem, és megvédem a fájdalomtól, amitől összeaszalódott.

Sin szíve kalapálni kezdett a szavak hallatán. Asszonyom, az a szerv semmit sem tud a szerelemről, vagy a kedvességről. Még ha meg is találja, biztosíthatom, hogy az ön számára értéktelen lesz. -

Talán igen, talán nem, de mindenképp meg akarom találni.

A lány elszántsága magával ragadta és elkáptráztatta Sint. Callie az ágyhoz lépett, és levette a ruháját. Sin egész teste lángolni kezdett a meztelen alak látványától. Mikor az ágyba bújt, gömbölyded feneke megvillant Sin előtt, ami tovább rontott a helyzeten. Abban a pillanatban 92

nem akart mást, csak mellé bújni. Nem akart mást, csak bebújni az ágyba, a hátára fektetni őt, és nyakig elmerülni a gyönyörben. A nyelve szinte égett, annyira kívánta a lány ajkát és mellét. Mennyei érzés lesz, amikor forró testük összeér. Mennyei érzés lesz a férjévé válni ezen az éjszakán. De nem teheti meg. Lehet, hogy Callie elvárta volna tőle, de a dolgok megváltoznak, mire Skóciába érnek. Tudta, hogy a skótok soha nem fogadnának maguk közé egy angol lovagot. Még Sin testvérének a klánja sem volt képes ilyesmire. Töltött már időt MacAllisteréknél Braden és Maggie esküvője után, amikor az égési sebei gyógyulgattak. Bár vendégszeretetük látszólag szívélyes volt, nem kerülte el figyelmét az, ahogy a szolgálók és a falubeliek elkerülték őt. Az, ahogy senki sem akart egy röpke pillanatnál többet tölteni a társaságában. Még a mostohaanyja, Aisleen is hűvösen tartózkodó volt vele az ottléte alatt. Egyetlen egyszer sem volt képes a szemébe nézni. Igaz, hogy hűvös közömbössége is óriási javulást jelentett a megvetéssel és a lenézéssel szemben, amit Sin tőle kapott gyerekkorában. Mindezek ellenére nem volt hajlandó ott maradni, ahol nem veszik szívesen a jelenlétét. Eleget élt már így Henrik udvarában is. Ismét az ágy felé nézett, ahol a felesége várta. Még senki sem látta eddig szívesen Caledonia kivételével. Tudta, ha megkérné, a lány nekiadná magát. Meg akarta kérni. Annyira akarta, hogy szinte már fájt. Ne tedd ezt vele, se magaddal! Menj el, Sin! Semmi értelme megtudni, hogy milyen a Paradicsom, ha az ember nem maradhat ott. Ezt már korábban megtanulta. A boldogság emlékei csak még mélyebbre döfik az ember szívében a tőrt. Callie idegesen, várakozva tartotta vissza lélegzetét, amint hallotta, hogy férje kilép a kádból. Biztos volt abban, hogy hamarosan egymás mellett fognak feküdni. Míg a két férfi odakinn harcolt, Emily sokat mesélt neki arról, hogy Draven milyen keményen harcol a számára felajánlott szerelem ellen. Ezen felbátorodva Callie azt remélte, hogy ha Emily képes volt elfogadtatni magát makacs férjével, akkor talán neki is lehet esélye Sinnél. Talán. Legalábbis ezt gondolta, míg meg nem hallotta, amint Sin átsétál a szobán, és kilép az ajtón. Meglepve megfordult, hogy megbizonyosodjon, jól hallotta-e. Nem tévedett. Haragjában a fogát csikorgatta, csak feküdt, és hagyta, hogy a visszautasítás fájdalma úrrá legyen rajta. Rendben hát, ha nem akarja őt, akkor legyen! Elhatározta, nem fogja hagyni, hogy a fájdalom elhatalmasodjon rajta. Callie már megtette az ajánlatát, de elutasításba ütközött. Sin nem akar törődni a lánnyal. Nem számít. Néhány nap múlva úgyis otthon lesz, és azt teheti, amit eddig ő tett vele, egyszerűen tudomást sem vesz róla. Ha ezt akarja, hát megkapja. De még most is, amikor a harag ilyen hangosan tudatta jelenlétét a fejében, egy kis része még mindig olyan házasságot szeretett volna, mint amilyenben a szülei éltek Azt a fajta házasságot, amely Morna és Callie édesapja között volt. Azt a fajtát, amit Emily élt Dravennel, mely szereteten és tiszteleten alapszik. - Nem tudom, mit tegyek - lihegte, de szíve mélyén mégis tudta. Tudta, hogy folytatnia kell a harcot férje szívéért. Remélte, hogy Sin nem fog olyan elszántan küzdeni ellene, mint ahogy azt Draven ellen tette. De ha mégis, akkor semmi esélye a győzelemre.

93

9. FEJEZET

Másnap korán reggel indultak útnak. Callie-nek alig maradt ideje, hogy elköszönjön Emilytől és Draventől. A következő néhány nap eseménytelenül telt, Sin ugyanúgy nem akart tudomást venni a jelenlétéről. Mire a MacNeely birtok határához értek, Callie már meg tudta volna fojtani, de szülőföldjének látványa elfeledtetett vele mindent, ami a férjével kapcsolatos. Otthon volt. Előrevágtatott, ám Sin utána eredt, és amikor utolérte, megállította. -

Mit csinál? - kérdezte a lány.

-

Figyelnek minket.

-

Kicsodák?

-

Simon, vedd magadhoz a fiút, és készülj fel arra, hogy biztonságos helyre vidd őt!

Amint Simon átültette Jamie-t a saját lovára, kiáltás hallatszott az erdőből. Callie szíve hevesen kalapálni kezdett, amikor meglátta, hogy vagy húszfőnyi sereg jön elő az erdőből, és bekerítik őket. Tudta, hogy ezek az emberek a sajátjai. Ismerte és szerette mindegyiküket. Mielőtt bármit tehetett volna, Sin lepattant a lováról, Callie mellé ugrott, előrántotta a kardját, készen állva arra, hogy szembe szálljon velük. A lány szíve megtelt büszkeséggel. -

Ereszd el a lányt és a fiút, vagy meghalsz!

Sin előrelépett. Aster, kérlek! - mondta Callie, és megpróbált enyhíteni rokona heves vérmérsékletén. Ők hoztak haza minket. Aster őszes haja kissé kócos volt, arcát újabb ráncok barázdálták. Gyanakodva nézett Sinre és Simonra. -

Ez biztos, gerlicém?

Igen - mondta, és szinte megőrült a vágytól, hogy tudassa velük, hogy ki Sin valójában, de aztán meggondolta magát. Azt gondolta, előbb találkozzanak barátokként, majd később elmondja nagybátyjának azt, ami bizonyára komoly fájdalmat fog okozni neki. Aster intett az embereinek, hogy tegyék el fegyvereiket. -

Úgy tűnik, angol, bocsánatkéréssel tartozom.

Sin szó nélkül eltette kardját, és felugrott a lovára. Callie figyelte, hogy milyen mereven ül a nyeregben. Ez volt az a Sin, akivel a torony lépcsőjén találkozott. A gyanakvás és a veszély embere. Callie családja ugyanilyen óvatos természetű volt. Senki, de még Dermot sem üdvözölte őt nyíltan. Mindegyikük szeme a két férfin volt, készen álltak arra, hogy a legkisebb provokációra kardot rántsanak. Aster bácsi, Aster bácsi! - kiáltotta Jamie izgatottan. - Lord Sin feleségül vette Callie-t, és egyszer le is fegyverezte. Callie megrezzent Jamie szavai hallatán, de különösen akkor, amikor Aster gyilkos tekintetett v¬tett a két lovagra. -

És melyikőtök az a Lord Sin? 94

-

Én vagyok.

A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget. A múlt héten házasodtunk össze az egyház szabályai szerint - szólt közbe Callie, és azt remélte, hogy ezzel valamelyest oldani tudja majd a feszültséget. Aster arca még ridegebbé vált. -

Kényszerítettek rá, lányom?

Callie látta Sin tekintetét, de ő nem szólt semmit. Arra számított, hogy a lány cserbenhagyja majd, és a megbocsátásért cserébe, elhagyja őt. -

Nem, bácsikám, szabad akaratomból mentem hozzá.

Te megőrültél? - kiáltott rá Dermot. Zöld szemében harag gyúlt, hosszú, sötétbarna tincseit lobogtatta a szél. - Idehozol egy angolt? Hová tetted az eszed? Az eszemmel semmi baj, Dermot MacNeely, és semmi szükségem arra, hogy te és a hozzád hasonlók kioktassanak. Sin a férjem, és neked kötelességed tiszteletet tanúsítani iránta. Dermot a földre köpött. Előbb meghalok, minthogy tiszteletet mutassak ennek a hi... - A mondatát egy arcától néhány centiméterre elhúzó tőr szakította félbe. Sin szigorúan nézett rá. Ha még egyszer így nevezel, meghalsz. Dermot kivonta a kardját, de mielőtt elindulhatott volna, Tam megragadta lovának kantárját. Nyugodj már meg! A testvéred itthon van. Hagyjuk, hogy Aster és Callie rendezzék el ezt a dolgot. Dermot ölni tudott volna a tekintetével. Úgy tűnt, hogy Sint nem zavarja az ellenséges magatartás, de valami mégis azt súgta Callie-nek, hogy igen. Egykedvűen baktattak az úton, míg Aster a családi kastély felé vezette őket. Jamie fecsegése nélkül az út teljes csendben zajlott volna le. Ahogy a hallba értek, Jamie anyja rohant eléjük. Morna csodálatosan karcsú volt. Hosszú barna hajának árnyalata megegyezett Dermotéval. Kedves, kék szeme örömkönnyekkel telt meg, amikor megpillantotta őket. Ó, drága kicsikém! - kiáltotta Morna, majd karjába kapta Jamie-t, és szorosan magához ölelte. A fiú rugdalózva tiltakozott a szorítás és a szűnni nem akaró csókok áradata ellen. Sin figyelte az asszonyt, amint köszönti rég nem látott gyermekét. Volt idő, amikor arról álmodott, hogy hazatér, és őt is ilyen szívesen látják majd. Amikor a testvéreit Henrik hazaküldte, csak egy hideg, rövid üzenet várta őket. Semmi szükség egy angolra az otthonomban. Tégy belátásod szerint. Sem most, sem később nem látom szívesen. A régi sebek ismét felszakadtak, szörnyű fájdalmat okozva ezzel Sinnek. -

Uram!

Sin elfordult a lánytól, majd levette a kesztyűjét. Callie a homlokát ráncolta. A férfi szemében lappangó kínlódás kísértette őt. Morna az emeletre vitte Jamie-t, Aster pedig a tanácsterembe vezette őket és Dermotot.

95

-

Nem akarom, hogy itt legyen! - mondta Dermot gael nyelven.

Callie-t elöntötte a düh. -

Csakhogy ez nem a te döntésed!

-

A pokolba is, dehogynem. Ő egy angol.

Dermot, Callie, hagyjátok abba! - vágott közbe Aster. - Ezzel nem megyünk semmire. Mondd csak, Callie, szerinted, mit kellene tennünk vele? -

Szerintem fogadjátok szeretettel. Aster beletúrt őszes hajába.

Nem gondolod, hogy túl sokat kérsz, lányom? Fiatalságom jó részét azzal töltöttem, hogy a fajtája ellen küzdöttem, csakúgy, mint a drága, jó apád. Én magam is békét akarok velük, de nem ilyen áron. Callie a férjére nézett, aki ideges pillantásokat vetett Simonra. Elég tiszteletlen dolog, hogy az orruk előtt beszélünk róluk egy olyan nyelven, amit nem értenek. -

A kurva anyját! Ha nem érti azt, amit mondunk, jobb, ha azonnal hazaküldöd!

Egy dologban igazad van. - Mindannyian megmerevedtek, amint Sin hibátlan gael kiejtéssel, mennydörgésként visszhangzott a szobában. -Lehet, hogy kurva volt az anyám, de eszemben sincs hazamenni, amíg meg nem győződöm arról, hogy nem támadjátok meg többé az angolokat - mondta, és egész addig közelített Dermot felé, míg orruk kis híján összeért. Szóval, ha azt akarjátok, hogy elmenjek, nem kell mást tennetek, mint békét fogadni. Hol tanultad meg ilyen jól a nyelvünket, fiam? - kérdezte Aster. - Egyetlen angolt sem ismerek, aki ilyen jól beszélné. Sin a válla fölött hátrapillantott. -

Tele vagyok meglepetésekkel.

Callie lélegzetét visszatartva figyelte, amint a két férfi felhergeli egymást. Csakúgy, mint Sin, a nagybátyja sem volt hozzászokva ahhoz, hogy megkérdőjelezzék korlátlan hatalmát. Úgy irányította a birtokát, akár egy király, és a klán tagjai bármikor a halálba mentek volna, hogy megvédjék. Callie könyörögve nézett Simonra, azt remélve, hogy ha kitör a harc, ő majd segít szétválasztani őket. Aster szeme elkeskenyedett. Ha csak egy pillanatig is azt gondolod, hogy hagyom foglyul ejteni az embereimet, és átadni őket a királyodnak, akkor nagyon nagyot tévedsz. Sin szembefordult vele. -

Akkor azt ajánlom, biztosíts arról, hogy a rebellisek nem támadnak többé.

-

Hogy tehetném, amikor azt sem tudom, kik ők?

Te vagy az ura ennek a klánnak, ne próbáld elhitetni velem, hogy nem ismersz minden férfit, nőt és gyereket, aki hozzád tartozik. Ha név szerint nem is ismered a rebelliseket, hírből már biztosan hallottál róluk, és azt is tudnod kell, hogy kik a bűnösök. Dermot gúnyosan vigyorgott Sinre és Simonra. 96

Mindjárt itt van kettő, bácsikám. Azt mondom, vágjuk át a torkukat, és temessük el őket. Sin csak mosolygott Dermot fenyegetésén, míg Simon szórakozottan felhúzta a szemöldökét. Amikor Sin megszólalt, hangja mély volt és fenyegető. Nálad sokkal komolyabb emberek is megpróbálták már, de már mindannyian a sírjukban fekszenek. Dermot kihúzta magát, de még így is egy fejjel alacsonyabb volt Sinnél. -

Nem félek tőled.

Akkor túl bolond vagy ahhoz, hogy élj -mondta Sin, és előhúzott egy tőrt a csizmájából. - Gyere csak ide, fiacskám, majd elvágom a torkodat, örömmel megszabadítalak az evilági nyomortól. Életében először Callie látta, amint testvére elsápad. Sin - szólalt meg kedveskedő hangon, azt remélve, hogy enyhíteni tud a feszültségen, és megakadályozhatja az összecsapást -, tedd azt el, mert még azt hiszi, hogy komolyan gondolod! -

Komolyan is gondolom. Callie tekintete dühössé vált.

Ej hát, férfiak! Folyton ez a hetvenkedés! - Ezzel kivette Sin kezéből a tőrt, és visszadugta a helyére. - Legközelebb el fogom kobozni tőled! Sin arca már-már nevetségessé vált a meglepettségtől. Tulajdonképpen Simon el is nevette magát. A lány most Dermothoz fordult. És te... te meg szégyellhetned magad! Inkább menj fel az emeletre, és köszöntsd a testvéred. Hadd beszéljek Asterrel anélkül, hogy a forrófejűséged megzavarná. Ettől Dermot még dühösebb lett. -

Nekem is jogom van...

-

Dermot, fogadj szót! - utasította Callie. Morgolódva bár, de kioldalgott a szobából.

Nem vagyok már gyerek! - kiáltott vissza, mielőtt becsapta volna az ajtót maga mögött. Callie nagy levegőt vett. Ismét a férfiak felé fordult. -

Tehát, hol is tartottunk?

-

A bácsikád éppen azt ecsetelte, hogy a klán többi tagja nem látna szívesen engem.

Nem a személyeddel van baj - mondta Aster. - Végre sikerült lecsillapítani a kedélyeket a rebellisek közt. A jelenléted viszont kétségkívül szítaná a tüzet. Sin karba tette a kezét. -

A te hatásodra némultak el, vagy azért, mert Henrik fogva tartotta Callie-t?

Aster arca a vörös különös árnyalatát öltötte magára. Figyelj rám, nekem erre nincs időm. Egy egész hadseregnyi ellenség közeledik az északi klánból. Eszemben sincs...Sin megmerevedett. -

Miért jönnek ide?

Aster dühöngött, amiért Sin beleütötte az orrát a klán ügyeibe. -

Ehhez neked egyáltalán semmi közöd! 97

Sin előrelépett, arca figyelmeztetően elborult. -

Mint Henrik tanácsosa...

Drága, jó Istenem, Callie! - kiáltotta Aster, és őrjöngve a lány felé fordult. - Nem elég, hogy idehozol egy angolt, de muszáj volt megtalálnod a király tanácsosát? A lány meg sem hallotta a kérdést. Csakúgy, mint Sin, ő is tudni akarta, hogy kik jönnek, és miért. -

Kik jönnek, Aster? Semmi baj nem történhet abból, ha ő is tudja.

Aster arca rángatózni kezdett. Néhány pillanatig nem szólt semmit, csak felváltva nézett rájuk. Végül megszólalt. -

MacAllisterék érkeznek. Sin a homlokát ráncolta:

-

Lochlan MacAllister?

-

Ismered őt? - kérdezte Aster.

Callie a meglepetéstől felvonta a szemöldökét. MacAllister nagyon erős klán, ami komoly hatalmat gyakorolt népe felett. A vezetőjükről, Lochlanről az a hír járja, hogy bölcsebb, mint Salamon király, és nincs nála képzettebb harcos egész Skóciában. Ewan MacAllister inkább csak mese volt, mint valóság. A legenda szerint a dombok közé vonult, hogy gyakoroljon egy ősi, fekete szertartást, amely által előhívta a halott harcosok lelkét, és testébe zárta azokat. Hatalmas volt, akit ember még nem győzött le. És Braden MacAllister. Nem volt olyan lány Skóciában, aki ne ismerte volna. Rendkívül jóképű volt, az a hír járta róla, hogy képes elcsábítani bármelyik nőt. Mikor pedig harcra került a sor, mindenki egyetértett abban, hogy csakis egyetlen ember érhette utol adottságaiban, az pedig az egyik testvére volt. Senki sem szerette volna keresztezni egy MacAllister útját. Sin felnevetett. -

Igen, azt hiszem, bátran mondhatom.

-

Mit akarnak itt? - kérdezte Callie.

Aster leült az íróasztala mögé, és keresgetni kezdett a papírjai közt. Mivel ők jóban vannak Henrikkel, elküldtem értük, hogy békét kössenek vele, hogy te hazakerülhess. Most attól tartok, hogy potyára jönnek, de nem baj, vendégül látom, majd hazaküldöm őket. Callie számára az egész világossá vált, és megkönnyebbült, hogy Aster békés úton próbálta meg visszaszerezni őt ahelyett, hogy Londonba ment volna, mert ott biztosan megölik. -

Mikor érkeznek?

-

Holnap vagy holnapután.

Callie magához intette Simont és Sint. -Jöjjenek, uraim, hadd mutassam meg, hol tudnak mosakodni és lepihenni. Aster, küldetnél valami ételt a szobámba, és az övékbe is? Harag gyülemlett fel a férfi arcán a lány szavai nyomán. Először csak a torka mélyéről morgott, majd elüvöltötte magát. -

Nem viheted a szobádba őket, lányom, nem lenne tisztességes!

98

Callie viszonozta a váratlan hangnemet. -

A férjemet sem?

Aster arca a vörös egyik újabb árnyalatát öltötte magára. -

Igen, arról megfeledkeztem. Rendben van, küldetek ételt mindannyiótoknak.

-

Köszönöm.

Sin némán követte a lányt, amint átvezette őt a halion, egyenesen a lépcsőhöz. Látta a gyűlölködő pillantásokat, míg átvágtak a nagytermen. Tudod - szólalt meg Simon mögöttük-, azóta nem éreztem ennyi ellenszenvet, mint mikor utoljára Párizsban jártunk. -

Mondtam, hogy maradj otthon.

Lehet, hogy jobb lett volna, ha hallgatok rád. -Simon megköszörülte a torkát. Mikor legközelebb megszólalt, hangja mély volt, tónusa gúnyos. - O, Simon, annyira örülök, hogy velem jöttél. Képzeld csak el, itt lennék egyedül Callie-vel és Jamievel - mondta, majd visszaváltoztatta a hangját. - Igazán semmiség, Sin, nagyon szívesen tettem. Ezért vannak a barátok. Sin megállt a lépcsőn, és vidáman nézett Simonra. -

Befejezted?

-

Még nem, miért?

Sin csak a fejét rázta, és nevetett. Igazad van, Simon. Köszönöm, hogy eljöttél! Simon hátát a kőfalnak vetette, arcára csodálkozó maszkot öltött. Callie, gyorsan hozzál fokhagymát! Ez a kastély el van átkozva. Sin azt mondta nekem, hogy köszönöm. Itt a világvége! - mondta, és gyorsan keresztet vetett. - Az atya, a fiú és a szentlélek! Callie hangosan nevetett. Micsoda egy ripacs vagy te! - mondta Sin. - A bohóckodást kellett volna választanod a lovagság helyett! Lehet, de a bohócok nem hordhatnak kardot. Ami pedig engem illet, én szeretem a kardomat. Tudod, ez a lovagkinézet megbolondítja a nőket. Nem mintha bárki is bolondulna értem, de ez is csak azért van, mert férjes asszonyok társaságában múlatom az időmet. De hát, a remény hal meg utoljára - megállt, és összevonta a szemöldökét. -Várjunk csak, most Skóciában vagyok, ahol gyűlölnek minket, angolokat. A francba! Az esélyem a nőknél nullára zuhant. - Drámaian felsóhajtott. -Nem láttatok a közelben egy kolostort? Talán legjobb lenne, ha felesküdnék, hogy megkíméljem magam a gúnyos nevetésektől. Callie erre még hangosabban nevetett. O, Simon, én személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy velünk tartott. Nincs más dolga, mint megtanulni a kendőt viselni, és elsajátítani a nyelvünket. Simon megköszörülte a torkát, és suttogni kezdett Sinnek elég hangosan ahhoz, hogy Callie meghallja. -

Igaz, hogy a férfiak nem hordanak semmit a szoknyájuk alatt?

99

-Igaz. Megborzongott, majd a lányra nézett. -

Inkább a nadrágot választanám, ha nem haragszik meg.

-

Ön dönti el - hangzott a válasz, és Callie kinyitotta Simon szobájának ajtaját.

Simon belépett, becsukta maga után az ajtót, Sin pedig követte a lányt a halion át. Sin megállt az ajtóban, és körülnézett a vidám szobában. A hatalmas ágyról burgundi vörös drapéria lógott alá, meleg takarók és szőrmék borították az ágybetétet. A rózsavörösre festett üvegű ablak alatt egy elegánsan faragott láda állt. A falakat világoskékre festették, nyugtató geometrikus mintákkal díszítve. Furcsa érzés fogta el, amint belépett. Mintha csak valami személyes dolgot zavart volna meg. -

Nem akar bejönni? - kérdezte Callie.

Sin átlépte a küszöböt, de mégis az volt az érzése, hogy semmi keresnivalója sincs ott. Ledobta a nyeregtáskáit a láda mellé, és lecsatolta kardját. Callie figyelte a mozdulatok merevségét. Annyira kimért volt és hideg. A lány szerette volna visszakapni azt a játékos Sint, akivel Londonban volt, és újra átélni azokat a perceket, amelyeket Simon társaságában töltöttek el a lépcsőn. A lány lehajtotta az ágytakarót, hogy Sin lefekhessen, ha akar. -

Szeretné, ha készíttetnék önnek egy fürdőt?

-

Nem, csak pihenni szeretnék egy kicsit. A lány közelebb lépett hozzá.

-

Minden rendben? -Igen.

Callie felemelte kezét, hogy megérintse a férfi arcát, bár arra számított, hogy megint eltaszítja magától. De nem tette. Sin tudta, hogy el kellene mennie, de a gyengéd kéz érintése szinte megbénította. Egész életét kegyetlen környezetben töltötte, olyan emberek közt, akik gyűlölték. Ennél fogva semmi újat nem jelentett neki ez a helyzet, eltekintve Callie és Simon barátságától. Most először az életében nem érezte magát egyedül, és mielőtt végiggondolta volna, hogy mit tesz, lehajolt, és szájon csókolta a lányt. Felnyögött az édes ajkak ízétől, a lány leheletének forróságától. Callie átölelte a férfit, és közel húzta magához. Sin úgy érezte, hogy innen már nincs visszaút. Annyira akarta őt, mint még soha semmit az életében. Szívébe akarta zárni, hogy megvédhesse és biztonságban tudhassa, bár tisztában volt a gondolat értelmetlenségével. Nem lehet az övé egy ilyen asszony, anélkül, hogy számkivetetté ne váljon. Az ő népe szorosan hozzátartozott, és tudta, hogy soha nem fogják befogadni őt. Ha a testvére népe képtelen volt elfogadni őt, milyen esélye lehet rá ezeknél az idegeneknél? Legalább a MacAllister klán tagjai gyermekként még ismerték Sint. Tulajdonképpen valahogy közéjük tartozott. De igazából ők sem fogadták maguk közé. A testvéreit mindig is szívesebben látták. Sin hátralépett. -

Meg kellene látogatni a családját.

-

Ön az én családom, Sin.

A férfi majdnem megfulladt, amint erőteljes hullámban törtek rá az érzelmek. Egy pillanat alatt könnyek öntötték el a szemét. A fájdalomtól szédelegve ellépett a lánytól. -

Milord!

100

-

Kérem, hagyjon - morogta.

-

Sin - mondta és megérintette a férfi karját.

Sin elrántotta kezét a lánytól, és a zavaró érzésektől, amiket keltett. Időre volt szüksége, hogy átgondolja az egészet. Időre, hogy pihentesse testét, és rendezze gondolatait. -

Menjen már! - morogta. - Kérem, hagyjon magamra!

Callie nem tudta, mit tegyen. Még sohasem látott férfit ennyire szenvedni, és nem tudta, hogy vajon mi okozza a kínokat. Annyira dühös volt, hogy szinte félt tőle. Szíve szerint átölelte, és magához szorította volna, de nem volt hozzá elég bátorsága. Egy viperára emlékeztette, ami készen áll arra, hogy lecsapjon áldozatára. Nem akarta tovább feszíteni a húrt, ezért bólintott. -

Ha szüksége lenne rám, odalent leszek a bácsi' kámnál.

Sin hallotta az ajtó csukódását, miután a lány kilépett rajta. Annyira ideges volt, hogy szeretett volna valamit darabokra szaggatni. De leginkább azt akarta, hogy szűnjön meg a fájdalom a szívében. Szíve szerint lement volna a lépcsőn, hogy magához ragadja feleségét, hogy elfogadtassa magát vele. Túl nagy kérés ez? Lelki szemei előtt felidézte Dravent és családját. Irigység fogta el. A meleg szív és a szerető ölelés olyasvalami volt, amiben neki soha nem lehet része. Ha a saját anyád nem tud elviselni, akkor én miért tenném? Visszhangzottak mostohája szavai a fülében. Beletúrt a hajába, és mindent megtett, hogy elűzze az emléket. Nem akart a múltra gondolni. -

Nem akarok semmit - sziszegte.

És tényleg nem akart. Sem Callie-t, sem a földjeit, semmit. Ő csak... Lehunyta a szemét, és felidézte magában az üres zsibbadtság fészkét, amelyben oly sokáig élt. Itt nem volt fájdalom. És nem volt múlt sem. Sem¬mi sem volt. Az egyetlen olyan hely volt, ahol ő és a hozzá hasonló emberek nyugalmat remélhettek. Ha a felesége érintésében nem, itt legalább megtalálta a békességet, és ez elég volt. Szíve mélyén mégis mást gondolt. Callie kiszakította őt a fészekből, és már soha nem lehet ugyanaz az ember.

10. FEJEZET Callie azzal töltötte a délutánt, hogy meglátogatta családtagjait és barátait. Megismerte az elmúlt néhány hónap történéseit. Seana kisfiút szült, akinek a Graham nevet adta. Susannah hozzáment a vőlegényéhez, és úgy érezte, hogy babát vár. Morna továbbra is a falu sörfőzdéjét irányította, és kiderült, hogy már halálra izgulta magát Callie és Jamie miatt. Dermot háromszor is szerelmes lett az elmúlt két hónapban, legalább is Morna ezt közölte vele. Callie meg akarta kérdezni testvérét a dologról, de nem volt rá alkalma a fiú Sin iránt érzett oktalan haragja miatt. Mégis jó volt újra látni őket. Még Dermotot is, aki olyan durva volt, akár egy pokróc. Mindezek ellenére valamelyest mégis sikerült közel kerülnie hozzá.

101

Szerencsére a nagynénje, Diera, akit meg akartak látogatni, amikor Henrik emberei elfogták őket, már szinte teljesen meggyógyult. Mindenki örült a házasság hírének egészen addig a pillanatig, amíg megtudták, hogy Sin angol lovag. Ekkor mindegyikük arca megváltozott, tekintetük élessé, figyelmeztetővé és valamelyest gúnyossá vált. Callie-t ez nagyon elkeserítette. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Morna volt az egyetlen, aki megpróbált örülni a hírek hallatán. Leült a konyhában Morna mellé, aki éppen kenyeret dagasztott, és a Londonban töltött időről mesélt neki. Morna tekintete gyengéd volt, míg dolgozott, szeméből megértés csillant. Tudom, hogy ez nehéz, de amit mások gondolnak, az nem fontos. Csak az számít, hogy ti mit éreztek. -

Miért te vagy az egyetlen, aki elfogadja őt?

Morna mosolygott, miközben belisztezte a kezét. Hosszú, sötétbarna haja loknikban hullt alá vállára. Zöld kendőt viselt ruhája fölött. Mert valaha én is abban a cipőben jártam, mint most Sin. Amikor apáddal találkoztunk, azonnal tudtam, hogy soha nem fogok másik férfit szeretni úgy, ahogy őt szeretem. Ő volt az egyetlen az életemben, és annyira akartam őt, hogy a szívem folyton sajgott a fájdalomtól, amikor arra gondoltam, hogy ő talán nem akar tőlem semmit. -

Az apám szeretett téged.

Igen, ez igaz, de félelmetes földbirtokos volt, és majdnem kétszer olyan idős, mint én. Én pedig egyszerű pásztorlány voltam. Aster komoly csatát vívott, hogy távol tartson engem tőle. Ezek a hírek meglepték Callie-t. Egyetlen alkalmat sem tudott felidézni, amikor Aster ne lett volna tisztelettudó és kedves Mornához. Valójában úgy emlékezett arra az időre, hogy tárt karokkal fogadta őt a családban. -

Aster?

Igen, azt hitte, hogy engem csak az apád pénze és pozíciója érdekel, meg azt, hogy az apád vak volt és bolond, hogy egy olyan lány után szalad, aki épphogy csak kilépett a gyermekkorból. Mindent megtett annak érdekében, hogy elválasszon minket. Voltak olyanok is, akik azt gondolták, hogy egy királyi nemes asszony özvegyének nem kellene időt fecsérelnie olyanokra, mint én. Callie nagyot sóhajtott. Hogy mondhat valaki ilyet az ő kedves, szerető, drága Mornájáról? Morna megfogta a sütőformát. -

Még a királykisasszony, akit Caledoniának hívtak, ő sem akarta, hogy vele legyek.

Callie elpirult, amikor felidézte az első évet, mikor Morna hozzájuk költözött. Az igazat megvallva, valóban gonosz kis vakarcs volt. De akkortájt nagyon bántotta a gondolat, hogy apja megfeledkezik édesanyjáról. Nagyon félt attól, hogy az apja Mornát jobban fogja szeretni, őt pedig magára hagyja az erdőben. Szerencsére Morna angyali erővel és türelemmel volt megáldva, és végül megkedveltette magát a kislánnyal. -

Nagyon sajnálom.

Morna megveregette a lány kezét. -

Ne tedd! Örülök, hogy végül mégis megkedveltél.

102

-

Szeretlek, Morna. Akkor sem szeretnélek jobban, ha az igazi anyám lennél.

-

Én ugyanezt érzem irántad.

Callie megszorította nevelőanyja kezét, miután Morna átölelte őt. Örülök, hogy velünk maradtál, de attól félek, hogy Sin nem fog. Komoly felelősség hárul rá Angliában, és attól félek, ezek visszavezérlik majd. -

Akarod, hogy maradjon?

-

Igen, szeretném. -Miért?

Callie a veknire fordította figyelmét, ahogy formálódott a gondos kezek munkája nyomán. Lelki szemei előtt megjelent Sin képe. Jamie felé mutatott kedvessége és Dravennel szemben mutatott makacssága. Visszaemlékezett, hogy milyen érzés volt őt a karjában tartani, és visszaemlékezett kemény izmainak tapintására. Ajkának ízére. De leginkább arra emlékezett, ahogy ránézett, mikor első alkalommal kedves volt hozzá, és a hitetlenkedő rémületre fekete szemében. -

Ő nagyon jó ember, és szüksége van valakire, aki szereti.

Morna ellépett, hogy a sütőbe tegye a tésztát. -

Mindent meg fogok tenni, hogy segítsek. Ha kell, még Astert is hátsón billentem!

Callie elnevette magát. Szeretett volna szemtanúja lenni az eseménynek. O is betett egy adag tésztát a sütőbe, megtörölte a kezét, majd a nagyterembe sietett, amerre az éléskamra volt. Tudta, hogy Sin mennyire szereti a mézes kenyeret, ezért ma este meg akarta lepni vele. Megállt, amint a terembe lépett. Legnagyobb meglepetésére Astert találta ott, akit egy csoport férfi vett körül. Legalább húszan voltak. Halkan beszéltek, de leginkább a mondandójuk rémítette meg a lányt. Nem akarunk magunk közt egy angol ördögöt. Azt mondom, küldjük haza, de darabokban! Callie nagyon dühös lett. Dávid MacDaniel! - mondta, majd keresztül-viharzott a szobán, és megállt a hatalmas, vöröshajú ember előtt, akinek szájából az iménti szavak elhangzottak. A férfi kihúzta magát, vállát vörös és fekete kendő borította. Viszonylag jóképű volt, de a lány ízlésének mégsem felelt meg. Nem mintha ez számított volna. Sajnálatot érzett a férfi felesége iránt, hogy egy ilyen öszvérrel kell élnie. Callie csípőre tette a kezét, és dorgáló pillantást vetett a férfira. -

El sem hiszem, hogy ilyesmit mondott a férjemről.

Miért? Ez az igazság. Ha egy angol már itt van, akkor hamarosan megérkezik a többi is. Szerinted mennyi idő kell ahhoz, hogy Henrik lerohanjon minket? és... -

Statuáljunk példát. Mutassuk meg az angoloknak, mit teszünk, ha veszik a bátorságot, Próbáld csak meg!

Azonnal néma csend ült a szobára. Callie megfordult, és megpillantotta Sint, aki lassan lépdelt lefelé a lépcsőn. Úgy mozgott, akár egy veszélyes feketepárduc. Fekete tekintete végigsöpört a férfiakon, az acélos 103

pillantásától néhányan hallhatóan nagyot nyeltek. Utat engedtek neki, és hagyták, hogy Sin a társaság középpontjába lépjen. Olyan erő sugárzott belőle, hogy Callie-nek végigfutott a hideg a hátán. Megint rátámadt az a felismerés, hogy ez a gyilkos lovag milyen kevéssé emlékezteti őt arra a játékos férfira, aki a londoni királyi udvarban szórakoztatta. Amikor Sin a harcosok köpönyegét viselte, valóban félelmetes volt. Semmi sem látszott abból az emberből, aki képes volt megnevettetni őt, és tele volt gyengédséggel. De bármelyik oldalát is mutatta éppen Sin, mindkettő erős vágyat ébresztett a lányban. Hűvös pillantást vetett a körülötte álló emberekre. Azt akarjátok, hogy elmenjek? Válasszátok ki a tizenkét legjobb embereteket, és találkozzunk három perc múlva odakint! Ha nyerek, azt teszitek, amit mondok, ha ti nyertek, hazamegyek. Davis felhorkant. Miféle bolondoknak nézel te minket? Okosabbak vagyunk annál, mint sem higgyünk egy angol szavának. Sin gúnyos, gonosz mosollyal nézett Davidre. -

Attól féltek, hogy nem tudtok legyőzni? A tömeg felmordult.

Aki hajlandó megküzdeni velem, azt odakint várom - mondta Sin, és kisétált a teremből. Callie utána rohant, szíve hevesen kalapált a félelemtől. Tizenketten ellene? Őrültség! Bele fogják döngölni a földbe. A tornácon érte utol, karon ragadta, és megállította. -

Megőrült? Agyon fogják verni!

Vidám fény csillant a férfi sötét szemében, amikor kezébe fogta a lány arcát. -

Nem, mon ange\ Csakis nekik eshet bajuk a próbálkozás során.

Callie meg tudta volna fojtani. -

Csakis a harcban látja a megoldást?

A férfi leengedte a kezét, hideg űrt hagyva a lány arcán. -

Ez az, amihez értek, Callie. Most kérem, engedjen utamra!

A lány látta, amint a férfiak kilépnek az ajtón. Szíve haragosan kalapált. Nem akarta, hogy Sin megtegye, amire készül. -

Aster - kiáltott a nagybátyjához -, állítsd meg őket!

-

Nem. O volt a kihívó, én pedig gondoskodom arról, hogy ne maradjon válasz nélkül.

Mielőtt a lány bármi mást mondhatott volna, a tizenkét ember rárontott Sinre. Callie keresztet vetett, amint látta, hogy belerohannak, és fellökik. Sin átpördült a hátán, és egy pillanat múlva ismét talpon volt. Mikor a következő ember rátámadt, a karjánál fogva átpördítette, hogy az a hátán landolt. Callie lélegzetvisszafojtva figyelte, amint férje puszta kézzel leteríti a tucatot. Újra és újra. Mi¬den alkalommal, amikor valamelyik rátámadt, biztos volt benne, hogy Sin lába előtt végzi majd. Sin nem nyúlt a fegyveréhez, de a klán tagjai így is képtelenek voltak megütni őt. Callie még életében nem látott ilyet.

104

A klán tagjai nem adták fel a harcot, minden egyes támadásukra Sin ellentámadással válaszolt és mindig ugyanaz lett a vége. Tizenkettejük nagy része a legtöbb időt a földön töltötte. -

Ez maga az ördög - sziszegte Aster. - Egyetlen ember sem tud így harcolni.

Néhány perc elteltével mind a tizenketten zihálva a földön feküdtek. Engedelmeskedtek? - kérdezte Sin, ahogy végigmérte a fekvő férfiakat. Ő még csak nem is lihegett. A küzdelemre utaló egyetlen nyoma a por volt a ruháján. - Vagy akarjátok, hogy folytassuk? A klán tagjai lassan kezdek feltápászkodni. Szégyenkezve néztek egymásra. Callie látta rajtuk, hogy egyikük sem akarja elismerni a vereséget, ahhoz viszont nem volt elég bátorságuk, hogy újból Sinre támadjanak. Az egyetlen férfi, aki újra megközelítette Sint, Tavish MacTierney volt. Nem sokkal volt alacsonyabb, mint Sin, viszont sokkal szélesebb és izmosabb volt nála. Még soha senki nem győzte le őt. Lassan és nyugodtan Sinhez lépett, majd kezét nyújtotta félé. Engem Tavishnek hívnak, pajtás. Jó kis küzdelem volt, és már nem haragszom rád. Szeretném, ha egy nap megmutatnád nekem, hogy csináltad ezt. Sin a felé nyújtott kezet bámulta. Olyan gesztus volt ez, amilyenre álmában sem számított. Örömmel! - mondta, és megrázta a magas ember kezét, aki a testvérére, Ewanra emlékeztette. Tavish bólintott, leporolta a ruháját, majd elindult egyenesen a kastély kapuja felé. A többiek csak álltak, tekintetük gyűlöletről tanúskodott. Sin egyenesen Aster felé indult, aki cseppet sem titkolta ellenséges érzéseit. Ezalatt a többiek szépen oszolni kezdtek, és közben gael sértéseket motyogtak, Sin hallotta és értette mindegyiket. Aster meg sem próbálta leplezni érzéseit, de ez nem számított. Sinnek nem volt szüksége az öreg segítségére ahhoz, hogy megtalálja Raidert. M¬leg, de mégis gúnyos mosollyal nézett Asterre. -

Úgy tűnik, mégis maradok.

Az öreg úgy nézett rá, mintha Sin egy darab szart nyújtott volna felé. Callie megkönnyebbülten felsóhajtott, bár tudta, hogy a dolgok közel sincsenek rendben. Idővel talán jobban megismerik a férjét, és remélte, hogy akkor majd elfogadják. Callie közelebb lépett, hogy megfogja férje kezét. Mielőtt bármit is tehetett volna, Sin durván megragadta a vállát, és kinyújtott karral tartotta őt. Szorítása olyan erős volt, hogy a lány hangosan felszisszent. A fogás ettől sem lazult meg. Aster tekintete gyilkossá vált. Furcsa, pattanó hang hallatszott, amint Sin közelebb lépett. Tekintete homályossá, szorítása még erősebbé vált. Az ismerős rángás ismét megjelent az arcán. Amilyen hirtelen megragadta, ugyanolyan gyorsan elengedte a lányt. -

Ez most mi volt? - kérdezte Callie, miközben a vállát dörzsölgette.

Sin válaszra sem méltatta, csak megfordult. Callie ekkor vette észre a bal vállából kiálló nyilat. A testéből kiálló vessző láttán félelem járta át, és csak most jutott el a tudatáig, hogy miért tette Sin, amit az imént tett. Csak most fogta fel, hogy Sin tudott a nyíl közeledtéről, és inkább útját állta, minthogy hagyja, hogy Callie megsebesüljön. A férje megmentette az életét.

105

Találjátok meg, aki ezt tette! - morogta Aster a többieknek, mielőtt elmehettek volna. A fejét akarom annak, aki kockára tette Callie életét. Ahogy a férfiak szétszéledtek, hogy megtalálják a merénylőt, Aster közelebb lépett hozzájuk. -Jól vagy? Nem, hiszen meglőttek - mondta Sin fanyar hangon. A grimaszán kívül semmi nem adta jelét annak, hogy megsebesült. - Az igazat megvallva, elég bosszús vagyok. Ha megtalálom a gyáva férget, aki ezt tette, örömmel fogom a golyóit a kezed¬be adni. Callie szinte érezte a férfi fájdalmát. Be kell mennünk... - A lány hangja egyre halkabban hallatszott, miután Sin a várfal felé indult. A lány és az öreg kérdőn pillantottak egymásra. Vajon mire készülhet Sin? Aster megvonta a vállát, mintha csak kitalálta volna a lány gondolatait. Callie nagyon megrémült, amikor Sin a falhoz ért. Sebesült vállát a falnak vetette, ezzel teljesen átnyomva testén az őt megsebző nyilat. Könnyek öntötték el Callie szemét, amíg magába fojtotta sikolyát, amint figyelte, hogy Sin ép kezével letöri a nyílvessző hegyét. A férfi arca sápadt volt, de még így is egyenes derékkal indult vissza hozzájuk. Amikor odaért, hátát Aster felé fordította. -

Húzd ki!

A férfi tekintetéből Callie azt a következtetést vonta le, hogy nagybátyja még sosem látott ehhez hasonlót. -

Te jó ég, ember, hogy tudod ezt elviselni?

Ha ez lenne életem első sérülése, akkor magam is csodálkoznék rajta. Most pedig húzd ki, hogy össze lehessen ölteni a sebet. Aster hitetlenkedve megrázta a fejét, majd megragadta a nyilat. Callie együttérzőn saját ajkába harapott. Sin összeszorította a fogát. Callie ösztönösen megfogta férje jobb kezét, és átölelte ép vállát. Sin kissé előrehajolt, és feszülten várta Aster mozdulatát. Callie jobb kezét férje mellére tette, és nyugtatóan simogatta ujjait, megpróbálva ezzel elterelni a férfi figyelmét. Sin a homlokát ráncolva figyelte összefonódott kezüket, de nem szólt semmit. Egymás szemébe néztek, és a lány látta a fájdalmat és a haragot, amely férjét belülről emésztette. -

Köszönöm - suttogta a lány. - De az is elég lett volna, ha szól, hogy feküdjek hasra.

Az elhangzott szavak némileg megenyhítették a férfi arcát. Legalábbis addig, amíg Aster rá nem tette egyik kezét a sebesült vállra, és ki nem szabadította a fából készült pálcát. Sin hangosan káromkodva egy lépést tett előre. Callie a karjába zárta, és szorosan tartotta. Azt kívánta, bárcsak meg tudná szüntetni a fájdalmát. Sin szólni sem tudott a vállában érzett lüktetéstől, de a szörnyű fájdalmat elfedte a lány mellének meleg puhasága, amint az hozzáért, valamint hajának édes, nőies levendulaillata. Szemét lehunyva mélyen magába szívta a nyugtató illatot, és hagyta, hogy a lány kényeztetése magával ragadja. Callie a férje nyaka köré fonta a karját, apró kezét a fekete tincsek közé temette. Ehhez hasonló csodálatos érzést Sin még sohasem érzett, és egy pillanatra már majdnem elhitte, hogy valóban a férjévé vált. Sin ajka olyan közel volt a kedves illat forrásához, hogy fejének enyhe elfordításával beletemethette volna arcát a lány nyakába. A puszta gondolattól ébredezni kezdett benne a

106

férfiassága. Még a sérülés által okozott fájdalom sem tompíthatta benne a vágyat, amit felesége iránt érzett. Megtalálom, és megbüntetem azt, aki ezt tette - suttogta a lány hátrahajolva, a férfi szemébe nézve. A világoszöld szempár őszintesége lenyűgözte. Csodálattal figyelte a lányt, és valahogy a tudtára akarta adni, hogy milyen sokat jelentettek neki az elhangzott szavak. Nem hagyom, hogy baja essék!. Sin nem tudta, mit válaszoljon erre. -

Nem ért csontot - mondta, mintegy kicsinyítve sérülését.

-

Akár meg is ölhette volna.

Kár, hogy nem így történt - hangzottak Aster alig hallható szavai, amelyek hatására Sin vágyai azonnal köddé váltak. Azt gondolta, soha nem lehet ennél több kettejük közt. A gondolattól mellkasát szorító fájdalom járta át. Mit sem törődve nagybátyja szavaival Callie kézen fogta, és a kastélyba vezette Sint. A lépcsőn összefutottak Simonnal. Simon köszönésképpen csak bólintott. Továbblépdelt, majd visszafordult és megállította őket. -

Te vérzel? - mutatott a Sin kabátján tátongó lyukra.

-

Onnan nem úgy látszik? - válaszolt Sin.

-

Te jó ég, mi történt?

Úgy tűnik, valaki nem akarja, hogy itt legyek. És velem együtt neked sem örülnek, ezért légy óvatos, testvérem! Nem szeretném, ha nekem kellene közölnöm Dravennel, hogy meghaltál. Ennek én sem nagyon örülnék - mondta Simon, és visszatekintett a szobája irányába. Talán jobb lenne, ha visszamennék, és felvenném a fegyvereimet, mielőtt enni indulok. -

Nem is rossz ötlet. Ekkor Callie közbeszólt.

-

Kérem, uraim, el kell látnom ezt a sebet, különben még elvérzik.

Sin csak legyintett a lány aggodalmán. -

Elkerülte az artériát. Biztos, hogy nem fogok elvérezni miatta.

Callie a homlokát ráncolta a férje nyugalma láttán. Úgy tűnt, mintha nem is várna mást az élettől, csak inzultusokat és sebesüléseket. -

Azért szeretném ha követne!

Sin szó nélkül eredt a lány nyomába a szobájuk felé, de Callie könnyedén kiolvasta a szeméből, hogy sok minden zavarja még őt, csak nem akar hangot adni neki. Callie segített levenni a kabátját. Homlokát ráncolva vizsgálgatta a helyet, ahol a nyíl átlyukasztotta férje bőrét. Milyen furcsa, alig látszik a szöveten a vér, de mégis érezni lehet. Valójában nagyon sok volt a textilen. Sin felnézett.

107

A fekete ruháimat vörös festékkel színezte-tem be, hogy elrejtse az esetleges sebeimet. A csatában ez megzavarja és megrémíti az ellenségeimet, akik tudják, hogy megsebeztek, mégsem látnak vért. -

Emiatt ragasztották önre az ördög jelzőt?

Sin bólintott, míg a lány helyet foglalt mellette az ágy szélén, és tiszta kötést szorított a vállára. Callie tűt, cérnát készített elő, és megpróbálta nem észrevenni, hogy milyen gyönyörű látványt nyújt a férje teste. Ahogy a homályos fény feszülő bőrére esett, még kívánatosabbnak tűnt. Nagyon érdekes kis trükk, hol tanulta? - kérdezte Callie, megpróbálva másra terelni a figyelmét. Kérdésére nem is várt választ, de mikor mégis megkapta, nagyon meglepődött. -

Amikor még a szaracénokkal éltem, ez volt az egyik lecke, amire megtanítottak.

Azonnal világossá vált Callie számára a furcsa taktika, amivel legyőzte a skótokat. -

A technika, amit odalent használt... azt is ők tanították?

-Igen. Callie furcsállotta, hogy a férfi ennyire megnyílt. Kivette a kezéből a ruhát, és megvizsgálta a kettéhasadt bőrt. Gyomra összeszorult a friss seb láttán, mely egy másik, régebbi sérülésből származó sebhelyet szelt keresztül. Callie végigsimított a bőrén, és már az is fájdalmat okozott neki, ha elképzelte, hogy mennyi szörnyűségen mehetett keresztül. A férfi durva bőre szinte lángolt, amikor Callie hozzáért, hogy megtisztítsa egy borba áztatott ronggyal. Szegény férjem! Meddig élt közöttük? - kérdezte, és megpróbálta elterelni figyelmét a feszülő izmokról, és a vágyról, hogy megcsókolja. -Majdnem öt évig. Callie keze megállt. Öt év. Nagyon hosszú időnek tűnt ahhoz, hogy az ember az ellensége társaságában töltse. Megpróbálta elképzelni, milyen lehetett volna ilyen hosszú ideig Londonban élni és hazavágyni. Nem csoda hát, hogy a férfi megértette őt, amikor azt mondta neki, hogy haza akar térni a családjához. Sin annyira átérezte akkor a lány helyzetét, hogy azt ő el sem tudta képzelni. -

Miért maradt velük ilyen sokáig? - kérdezte, miközben elkészült az első öltéssel.

Sin alig észrevehetően megrándult, mielőtt megszólalt volna. Nem volt más választásom. A rabszolgájuk voltam. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam megszökni, utánam jöttek és visszavittek. A lány szíve összeszorult a szavak hallatán. Sin hangsúlyából pedig az derült ki, hogy alaposan meg kellett bűnhődnie minden egyes sikertelen próbálkozása után. A lány tekintete lejjebb vándorolt Sin hátán, látva a hosszú, keresztben átszelő forradásokat, és arra gondolt, hogy vajon hány korbácsütést kellett elszenvednie, míg a foglyuk volt. Ráadásul akkor még egészen fiatal lehetett. Nem idősebb, mint most Dermot, vagy talán még fiatalabb is. Óvatos mozdulattal elvégezte a második öltést. -

Végül hogy sikerült megszöknie?

108

Henrik. Hozzá küldtek, hogy megöljem, és amíg beosontam a táborba, azon töprengtem, hogy ha valaha újra szabad akarok lenni, akkor Henrik az egyetlen, aki segíthet nekem. így hát ahelyett, hogy elvágtam volna a torkát, megalkudtam vele. A lány csomót kötött, majd elvágta a cérnát. -

így is meglep, hogy segített önnek.

Én is csodálkoztam. Komolyan azt gondoltam, hogy megölet majd, ha megkímélem az életét. De aztán azt mondtam magamnak, így vagy úgy, végre szabad leszek. Micsoda bátorság! Callie el sem tudta képzelni, hogy egy ilyen döntés előtt álljon. -

Hány éves volt akkor?

-

Tizennyolc.

-

Hiszen még csak gyerek volt.

-

Én soha nem voltam gyerek.

Ezzel nagyon is igazat mondott. Ez volt a legszörnyűbb az egészben. Egész életét kívülállóként töltötte. Itt, Skóciában, Angliában és Outremerben egyaránt. Callie el sem tudta képzelni, hogy lehet így élni. Szó nélkül összevarrta a mellén tátongó sebet, majd az alkarjára pillantott, ahol kardja nem rég megsebezte a férfit. Nagyon sajnálom, hogy akkor bántottam. Sin a szavak hallatán felemelte a fejét. A lány őszintesége magával ragadta. -

Nem bántott.

Ő volt az egyetlen, aki még nem bántotta Sint. Legalábbis eddig még nem. Merengve figyelte a vörös tincseket, ahogy a lány vállára hullnak, a gyengédséget a zöld szemében. Puha kezének érintéséből kiderült, hogy esze ágában sincs bántani a férjét. Ettől az érzéstől teste ismét lángra lobbant, és követelte, hogy a karjába zárja a lányt, és enyhítsen mind szívének, mind pedig ágyékának fájdalmán. Fantasztikus nő volt. Olyan erősen akarta, hogy a vágy kis híján végzett vele. Callie közel hajolt a férfihoz, és már éppen csókra nyitotta volna a száját, amikor hirtelen hangos zsivaj hallatszott kintről. Emberek kiáltoztak miközben egy csapat ló vágtatott be a kastély udvarába. Callie azonnal felkapta a fejét, magára hagyva a szitkozódó Sint. Az ablakhoz sietett, hogy lássa, mi történik odalent. A férfi követte példáját, és kinézett az ablakon a lány válla felett. Odakint az udvaron három lovas volt látható. A klán tagjai és a szolgálók köszönteni siettek őket, mintha rég nem látott családtagokat látnának. Aster és Dermot is az udvarra mentek, hogy üdvözöljék a vendégeket. -

Itt vannak MacAllisterék - mondta Callie mély tisztelettel a hangjában.

Sin megpróbált nem mosolyogni. Sin testvére, Braden szilaj csődörén, Deamhanen érkezett, amely patájával a földet kaparta dühében, amiért meg kellett állnia. Ló és lovasa hasonló temperamentummal bírt. Braden hosszú, fekete haját összekócolta a szél, sötétzöld és fekete kendője hanyagul volt átvetve testén. Közvetlenül mellette volt Ewan, aki deres lovának nyergében ült. Lochlan átlendítette lábát szürke paripáján, és könnyed mozdulattal a földre ugrott. Jó volt újra látni őket.

109

Callie csillogó tekintettel fordult férje felé. Sin felvont szemöldökkel reagált izgatottságára, mely nagyon meglepte. A lány boldogabbnak tűnt, hogy látja a jövevényeket, mint amikor csak kettesben voltak. Megyek, és gondoskodom arról, hogy ételt és italt kapjanak. Öltözzön fel, odalent találkozunk. Sin a homlokát ráncolta, amint a lány gyors léptekkel elhagyta a szobát. Ismét az ablak felé fordult, és látta, amint a tömeg meleg fogadtatásban részesíti a testvéreit. Örömujjongásuktól szinte már csengett a füle. Aster vállon veregette Lochlant, mint mikor egy apa üdvözli régen látott fiát. Dermot pedig Bradennel együtt nevetett. Úgy tűnt, néhány dolog örökre ugyanaz marad. Callie szíve hevesen kalapált, ahogy lefelé szaladt a lépcsőn. A hatalmas és erős MacAllister klán valaha a családja ellensége volt, de az elmúlt évtized alatt baráti kötelékeik megerősödtek. Mindezek mellett nagyon sokat jelenthet a klánja számára, ha megújítják a szövetséget, miután a MacAllister klán jóban volt az angol királlyal, és ezáltal talán sikerül majd feloszlatniuk a rebellisek seregeit is. Éppen akkor ért a hallba, amikor Aster betessékelte a vendégeket. Callie megállt, és megigazította a ruháját. Mindhárman hatalmasak voltak, nagybátyjánál és testvérénél is több mint egy fejjel magasabbak. A MacAllisterék látványa olyan érzést keltett benne, mintha törpe lenne. Csakis Sin kelhetett versenyre velük magasság terén. -

Az unokahúgom, Caledonia - mondta Aster, és a lány felé mutatott.

Callie izgalmában nagyot nyelt. A MacAllister testvérek hatása egy asszony érzékeire eget rengető volt. A szőke férfi közelebb lépett. Lehengerlőén jóképű volt, kék szeme szinte ragyogott. Lochlan MacAllister vagyok, hölgyem, nagyon örülök a találkozásnak. - Mély hangjától Callie megborzongott. - Ő pedig a testvérem, Ewan. Callie az iménti férfitól balra álló óriásra nézett. Olyan volt, mint egy hatalmas, fekete medve. Hosszú hajára jócskán ráfért volna egy igazítás. -

Ő pedig itt Braden.

Callie bólintott, és megpróbálta leplezni mosolyát. Vonzóbb volt, mint amennyire az egy férfinak jogában áll. A lány tudta, hogy ez a MacAllister abban a hírben áll, hogy képes egyetlen ütéssel végezni bárkivel, és egyetlen csókkal levenni a lábáról bármelyik nőt. Callie rájuk mosolygott. -

Nagyon örülök a találkozásnak. Kérem, foglaljanak helyet!

Míg az asztalhoz vezette őket, Aster melléjük csapódott. Sajnálom, hogy fölöslegesen fáradtatok ide, fiúk. Fogalmam sem volt, hogy az angol haza akarja küldeni a rokonomat. Magam is meg vagyok lepve - mondta Braden. - Nem Henrikre vall, hogy önszántából feladja a foglyait. Szó sincs erről - szólt közbe Dermot, aki mögöttük sétált. - Angol férjével együtt küldte haza.

110

-

Ismerhetjük? - kérdezte Braden.

Nem hiszem - válaszolt Aster. - Még soha nem hallottam róla. Callie, ő egy gróf, ugye? -

így van, bácsikám. Lochlan felvonta a szemöldökét.

-

Minek a grófja?

Callie megtorpant, amikor rájött, hogy valójában ő sem tudja. Még senki nem beszélt neki a férje birtokairól. -

Nem is igazán tudom, de azt mondták, hogy nagyon gazdag.

Callie az asztal mellett állt, és azt leste, hogy kinek mivel kedveskedhet. Ekkor szolgálók léptek a terembe, akik sört, húsos tálakat és kenyeret ho¬tak nekik. Ugyanekkor lépett be Simon is. Az asztalhoz lépett kedves és nyílt őszinteségével. A testvérek gyanakodva figyelték, amint a lány felé közeledik. -

A MacAllister fiúk? - kérdezte Simon. Callie bólintott.

Simon közelebb lépett hozzájuk. Mosolya egyre szélesebbé vált arcán, szemében azonnal a barátság tüze lobbant, mintha régi barátokat üdvözölne, akikkel már régóta nem találkozott. Úgy érzem, mintha már régóta ismernélek benneteket. Braden a homlokát ráncolva figyelte. -

Valóban?

-

Simon of Ravenswood vagyok. Te bizonyára Braden vagy.

-

Senkit sem ismerek Ravenswoodból, te honnan ismersz?

A legfiatalabb, de a legnagyobb bajkeverő -fordult ezúttal Lochlan felé. - Bizonyára te vagy Lochlan, aki még nem találkozott olyan szabállyal, ami tetszett volna neki. Azt hallottam, hogy min¬ig készen állsz arra, hogy életedet áldozd családod bármely tagjáért. Ezután Ewanre nézett. - És te vagy a csendes a családban. Komoly vagy, de mindig készen állsz a csatára. Micsoda történeteket hallottam már rólatok. A testvérek idegesen néztek egymásra. -

És kitől? - kérdezte Lochlan.

Tőlem, ti semmirekellő talpnyalók. Áruljátok el, milyen csoda folytán másztatok ki lyukaitokból, hogy ide vonszoljátok a lusta seggeteket? Ráadásul korábban is, mint ígértétek. A teremben mindenki megdermedt a durva szavak hallatán. Akibe egyetlen cseppnyi értelem is szorult, az tudta, hogy egyesével sem szabad inzultálni a MacAllistereket, de különösen akkor nem, amikor együtt vannak. Callie levegő után kapva fordult a bejárat felé, és megpillantotta Sint, aki teljes harci díszben, karját mellkasán keresztbefonva állt. Csak állt, és figyelte az imént szidalmazott férfiakat. Aster majd' szétrobbant a haragtól. Hogy jössz ahhoz, hogy inzultáld a vendégeimet? - mondta, majd dühösen a lányhoz fordult. -Látod, milyen békét hoz? A MacAllisterek lassan felálltak. Akár egy hatalmas fal, egyként közeledtek a lány férje felé. Callie nagyot nyelt, és Dermotra nézett, akinek arcán örömteli mosoly ült. A testvére már izgatottan várta az összecsapást. Callie keresztet vetett. 111

Amikor a testvérek már csak karnyújtásnyira voltak Sintől, felnevettek, és forrón üdvözölték. A lány mozdulatlanná dermedve figyelte, ahogy a testvérek magukhoz ölelik, és egymást felváltva mindegyik kezet ráz vele. -

Áúú! - csattant fel Sin. - Eressz el, te istenverte ogre!

-

Az égésed még mindig nem gyógyult meg? -kérdezte Lochlan aggódva.

Dehogynem, már rég, de van egy új sérülésem, ami nagyon lüktet, és ha nem hagyod abba, újra vérezni fog. Új? Hogy szerezted? - kérdezte Braden ugyanazzal az aggódó tekintettel, mint Lochlan. Ezzel lehúzta Sin ruháját a sérülés után kutatva. -Mi történt? Látta már orvos? Hangos füttyentés hasított át a levegőn. A férfiak abbahagyták a beszélgetést, és a hang forrása felé fordultak. -

Valaki elmondaná, hogy mi történik itt? - kérdezte Callie.

Ewan zsémbesen nézett a lányra. Éppen köszöntjük rég nem látott testvérünket. És most, ha megbocsát! Már nagyon rég nem találkoztunk. Callie-nek leesett az álla, csakúgy, mint Asternek és Dermotnak. Tényleg jól hallotta? Ha ez igaz, Sin eddig miért nem említette? Vajon miért titkolna el ilyesmit? Átlibbent a szobán, és a férje elé lépett. -

Tényleg MacAllister vagy?

A fájdalom olyan egyértelművé vált a férfi szemében, hogy Callie-nek elakadt a lélegzete. Lochlan megmerevedett. Hát persze, hogy az! - mondta, és ő is észrevette Sin tekintetét, majd a bajusza alatt azt motyogta. - Függetlenül a múlt történéseitől, te mindig is MacAllister voltál. Az ismerős rángás újra kezdődött Sin arcán, amikor megszólalt mély hangján. Nyers pillantást vetett Lochlanre. -

Ha visszaemlékeznél, kétszer is nyilvánosan ki lettem tagadva.

Callie észrevette a szégyent Lochlan arcán, ahogy zavaros tekintetét a padlóra szegezte. Aster közelebb lépett. Azt akarod mondani, hogy ez a fiú skót? Henrik egy MacAllisterhez adta az unokahúgomat? -

Te feleségül vetted? - kapott levegő után Braden.

Sin felhorkant: -

Szaladj, és keress menedéket, mielőtt összedől a világ!

Braden jóindulatúan a vállára csapott. Áúú! - kiáltotta megint Sin, és ellökte testvére kezét. - Mondtam már, hogy sérült vagyok. Legközelebb mit fogsz tenni? Feltöröd a sótartót, és beledörzsölöd a sebbe? Mióta Callie ismerte a férjét, ez volt az első alkalom, hogy teljesen ellazultnak és fesztelennek látta. Ewan magához ragadta, és megölelte a lányt. -

Isten hozott a családban! - mondta, és arcon csókolta.

112

-

Tedd le, mielőtt még baja esik!

Ewan válaszul csak morgott, de nem eresztette a lányt. Áruld el, kislány, miért mentél hozzá ehhez a szerencsétlenhez, amikor ott voltam én és Lochlan is, akik közül nyugodtan választhattál volna. -

Mert nem kértétek meg - válaszolt Sin gúnyosan.

-

Megkértem volna, ha én látom meg elsőnek.

-

De nem voltál ott, és most tedd le a feleségemet!

Ewan eleresztette a lányt, de azért még cinkosán rákacsintott. -

Birtoklási vágya van, ez már jó jel.

-

Igaz - válaszolt Sin -, de rossz ómen neked, ha nem veszed le róla a kezed.

-

Amikor így beszélsz, testvér, szinte hallom a morgást a hangodban - nevetett Lochlan.

Sin azonnal visszavágott. -

Csak szeretnéd!

Tudod -, mondta Braden, és fejével Simon felé bökött -, még mindig nem tudjuk, miért tud annyit rólunk. Sin hátralépett, és előrevezette Simont. -

Ő az egyik mostohatestvérem.

Biztosan te vagy az, aki helyettem is bosszantotta - mondta Braden, és karját nyújtotta felé. -Remélem, jó munkát végeztél! Simon kezet rázott vele. -

Legalábbis megpróbáltam.

A férfiak nevettek, míg Aster az asztal felé terelte őket. Callie figyelte, hogy a testvérek jelenléte milyen változásokat hoz létre a férjében. Most, hogy együtt voltak, azt remélte, talán megtudhatja egyiküktől, miért nem akarja elfogadni őt a férje. De leginkább azt akarta megtudni, hogy Sin miért nem vallotta be skót származását.

11. FEJEZET

A férfiak órákon át csak ültek, és egymást heccelve nevetgéltek. Callie csak figyelte őket, szíve megtelt melegséggel, látván a köztük lévő szeretetet. Simon is velük tartott, és ellentétben Callie rokonaival, nekik nem volt problémájuk angol származását illetően. Sokat megtudott a múltjukról, rengeteg információhozjutott testvérükkel, Kierannel kapcsolatban, aki öngyilkos lett. De nagyon keveset tudott meg Sinről. A beszélgetés jócskán belenyúlt az éjszakába. Végre egyedül maradt, és a szobája felé tartott, hogy kettesben legyen férjével. Sin még mindig mosolygott. 113

-

Ön nagyon jóképű, amikor ezt teszi.

-

Mikor mit teszek?

-

Mosolyog. - Sin erre a homlokát ráncolta. -Nem akartam, hogy abbahagyja.

A férfi az ágyra pillantott, majd távolabb lépett a lánytól. -

Miért nem árulta el, hogy ön is MacAllister? -kérdezte csendesen a lány.

-

Mert nem vagyok az.

Most a lány homlokát borították el a ráncok, mivel már végképp nem értette a dolgot. Abban biztos volt, hogy nem az anyja révén áll velük roko¬ságban. -

Nem értem.

Sin sóhajtva lecsatolta a kardját, és félretette. Az apám a házasságának első évében nemzett engem. Távol volt az otthonától, egy barátját látogatta meg Londonban a felesége nélkül. Nem tudni, hogy miért, az anyámnak megtetszett. Anyám nem sokkal az eset előtt lépett ki a kislánykorból, és azt mondják, az apám akcentusa, valamint virtuskodása elcsábította őt. Egy istálló háta mögött fogantam, anyám megszégyenülése és fájdalmai közepette. Amikor megszült engem, azonnal elküldött a szoptatós dajkámmal együtt Skóciába, hogy az apám mellett éljek. Egy öreg szolga, aki jelen volt az esetnél, később elmondta, hogy amikor a mostohaanyám rám pillantott, annyira zaklatott lett, hogy majdnem elvetélt. Nyugodtan, érzelmek nélkül mondta, ám látszott, hogy mélyen, legbelül komoly fájdalmakat él át. Lehetetlen, hogy ne fájjon neki! Callie legszívesebben megsimogatta és magához ölelte volna a férjét, de félt, hogy akkor abbahagyja a történet mesélését. így aztán csendben figyelt, miközben szíve lassanként apró darabokra tört. Attól a pillanattól kezdve az apám rám sem akart nézni. Levegőnek nézett minden alkalommal, amikor megpróbáltam beszélni hozzá. Ha közeledtem hozzá, hátat fordított, és egyszerűen faképnél hagyott. A mostohaanyámnak nem jelentettem mást, csak fájdalmas emlékeztetőt az apám csapongásaira. Gyűlölt mindent, ami velem kapcsolatos. A bűntudattól és a szégyentől vezérelve apám mindent megtett, hogy bebizonyítsa, semmit nem érez irántam. A testvéreim mindenből a legjobbat kapták, nekem csak a maradék jutott.

A lány nagyokat nyelt, hogy visszatartsa a könnyeit, nem akarta, hogy a férje észrevegye. Aztán visszaküldte Angliába az anyjához? -

Egyszer megpróbálta, amikor hétéves voltam. A tél közepe felé történt.

Megállt, kissé előrehajolt, a tüzet figyelte a kandallóban. Annyira elveszettnek tűnt, ahogy ott állt. Callie nem tudta, honnan van ennyi ereje, hogy visszafogja magát, és ne ölelje át a férjét. Talán a férfi ereje segített neki, hogy összeszedje magát, és tovább hallgassa a történetet, amit eddig még senki másnak nem mesélt el. Amikor újra megszólalt, Callie hallani vélte a szívből jövő fájdalmat. Emlékszem, mennyire fáztam az úton. Az apám szinte semmi pénzt nem adott, és a lovag, akit azzal bíztak meg, hogy az anyámhoz kísérjen, csak magának bérelt szobát, minket pedig az istállóban hagyott. Callie szinte elsüllyedt az érzéketlen tónus hallatán.

114

A dadám folyton azt hajtogatta, hogy anyám mennyire örül majd, ha meglát. Biztosított afelől, hogy minden anya szereti a gyermekét, és hogy anyám éppen olyan jól fog bánni velem, mint ahogy Aisleen tette a testvéreimmel. Azt mondta, hogy felkap majd a karjába, és hazáig csókolgatni fog. Callie lehunyta a szemét. Amennyit tudott Sin anyjáról, el tudta képzelni a fogadtatást. Karácsony estéjén érkeztünk meg. Ajándékok hevertek mindenütt. A dadám átkísért a halion, oda, ahol az anyám ült egy újszülött kisfiúval az ölében. Nevetett, és sugárzott belőle a szeretet. A látványtól boldog lettem, azt gondoltam, hogy végre nekem is lesz egy olyan anyám, akire vágytam. Reméltem, hogy amikor meglát a kopott cipőmben és foltos ruhámban, majd magához ölel, és elmondja, mennyire boldog, hogy végre mellette vagyok. Callie érezte, amint egy könnycsepp gördül le az arcán, és örült, hogy férje épp másfelé néz. Amikor a dadám elmondta neki, hogy ki vagyok, és miért vagyok ott, szinte teljesen kifordult magából. Dühösen arcomba öntötte a borát, és azt mondta, hogy neki csak egyetlen fia van, és hogy soha többé ne szégyenítsem meg a jelenlétemmel. Ezután kidobatott minket a hideg éjszakába. Sin mély, szaggatott levegőt vett, és meredten bámulta a tüzet. Nem mert a lányra nézni, attól félve, hogy elutasítja majd. Lábával visszalökött egy darab fát a tűzbe. Ott és akkor rájöttem, hogy számomra nem létezik család. Nem vagyok sem skót, sem angol. Nem vagyok más, mint egy fattyú, akit senki sem akar. Egy mihaszna. A dadám visszavitt apámhoz, akinek felém érzett gyűlölete nőttön nőtt, míg megjelentek Dávid király emberei, fiúkat keresve. Foglyokat akartak küldeni Istvánnak, az angol királynak annak biztosítékaként, hogy a skótok nem rohanják le országát, és nem támadják meg az embereit. -

Tehát elküldte önt.

Aisleen azt mondta neki, ha közös gyermekeik valamelyikét küldi el, akkor megöli magát. Nem mintha szükség lett volna erre a kijelentésre. Mindannyian tudtuk, hogy kinek kell mennie. - Sin keserűen felnevetett. - Ez volt az egyetlen alkalom az életemben, amikor apám rám nézett, és megszólított. Sin megdörzsölte arcát, mintha a múlt felidézése fárasztotta volna. - Az apám és én nagyon keményen vitatkoztunk egymással. Végül megragadott az ingemnél fogva, és egyenesen Dávid embereinek kezébe taszított. Azt mondta, soha többé nem lát szívesen az otthonában, és az ő szemében attól a perctől kezdve nem létezem. A lány szabadjára engedte könnyeit, amint megpróbálta elképzelni azt a rettenetes félelmet, amit férje akkor átélt. Senki sem akarta, senki sem szerette őt. Ezek után azon sem csodálkozott, hogy ennyire távolságtartó vele. Az pedig, ahogy Callie rokonai üdvözölték férjének testvéreit, csak rontott a helyzeten, mivel Sin és Simon fogadtatása nem volt túl szívélyes. Bűntudatot érzett amiatt, hogy egyedül hagyta őt frissen szerzett sebével, míg testvérei üdvözlésére sietett. Mennyire szeretett volna visszamenni az időben, és megváltoztatni a délután eseményeit. Sin sokkal inkább mellőzött volt, mint azt megérdemelte volna, és ezt Callie is nagyon jól tudta. Sírt a férjét ért bántalmak miatt, és szíve mélyén tudta, hogy soha többé nem fogja elengedni maga mellől, és nem hagyja, hogy ismét egyedül legyen. -

Mindig ön mellett akarok lenni, Sin. A férfi ellökte magát a kandallótól.

-

Kérem, ne gúnyolódjon velem! - vágta oda dühösen. - Nincs szükségem a sajnálatára.

115

De a szeretetére annál nagyobb szüksége volt. Oly sok időt töltött már szeretet nélkül, hogy Callie azon töprengett, vajon nincs-e túl későn. Remélte, hogy férje szívében nem aludt ki teljesen a szeretet lángja. - Nem sajnálat az, amit ön iránt érzek - mondta, és közelebb lépett, hogy megérintse a férfi karját. Legnagyobb meglepetésére nem tiltakozott, még csak meg sem mozdult. Gyengéden végigsimított a férfi bicepszén, egészen fel az arcáig, míg végül maga felé fordította férje tekintetét, hogy láthassa szemében az őszinteséget. - Ön a férjem, Sin, Isten előtt megfogadtam. Örökké ön mellett maradok. Sin nagyot nyelt a szavak hallatán, képtelen volt megérteni, hogy valóban őszintén szóltak. Azt gondolta, hogy egy kegyetlen játék áldozata, és csak találgatni tudott, hogy miért éppen ő ez az áldozat. Meredten bámulta a padlót, amíg visszaemlékezett azokra az alkalmakra, amikor félrevezette saját magát. Azokra az alkalmakra, amikor Herold ütései nyomán félholtan hevert a padlón, és azt gondolta, hogy az apja csakis azért küldte el, mert valamiért megharagudott rá. Amikor azt hitte, hogy ha jól viselkedik, és úgy tesz, ahogy az angolok mondják neki, és szépen beszél Herolddal, akkor hazamehet István király ígérete szerint. Hogy az apja tárt karokkal várja majd. Mindezek után az apja továbbra is elkerülte őt. Levelében, amit Henrikhez írt, meg sem említette Sin nevét. Még csak nem is utalt rá. Hangvétele rideg volt és nyers. A végső kiutasítás még mindig ott bujkált a szívében. Visszaemlékezett a szaracénok ostorcsapásainak csípésére, a verésekre, amiket elviselt kiképzése alatt. Az egyetlen dolog, ami segített megőrizni józanságát, az volt, hogy ha megszökik, és visszatér Angliába, minden rendbe jön majd. Az anyja népe biztosan szívesen látja majd, és befogadja őt. És mégis, miután Henrik Londonba vitte, csak gúnyos pillantásokat kapott. Gyűlölték és féltek tőle. Úgy bántak vele, mint valami leprással vagy eretnekkel. Még maga a jó Isten sem tud szeretni egy olyan lényt, mint te vagy. A pápa kiátkozása még mindig a fülében csengett. Nem, ő még mindig ugyanaz a kisfiú, aki az anyja előtt áll karácsony estéjén, szívében a reményteljes várakozással. Bolondos álmaiért mit kapott cserébe? Nem mást, mint még több megaláztatást. Még több fájdalmat. A szíve már évekkel ezelőtt meghalt. Azt gondolta, ha most megnyílik Callie-nek, bizonyára megint csak fájdalom lesz a jutalma. Ez volt az egyetlen dolog, amire élete során számíthatott, az egyetlen biztos támpont. Hanyagul elvette arcáról a lány kezét. -

Későre jár, le kell feküdnie.

-

Ön hol alszik?

-

A padlón, a kandalló előtt.

Callie szája remegni kezdett, ahogy próbálta leküzdeni könnyeit. A tehetetlenségtől sírni tudott volna. Nagyon szerette volna megismerni a hozzá vezető utat. Elérni azt, hogy higgyen benne, hogy higgyen bennük. De ismét csak elzárkózott a lány elől. Callie figyelte, amint férje leveszi a kabátját. Széles vallanak bőre csillogott a kandalló fényében, mikor levett egy szőrmét az ágyról, a földre terítette, és a kardja mellé feküdt. A lány ökölbe szorította a kezét, és kedve lett volna megfojtani férjét a makacssága miatt. Mit kell tennie, hogy közel engedje magához?

116

Ha nem tudod megnyerni őket magadnak, lányom, akkor oszd meg velük a pihenést! Apjának szavai csengtek a fülében, amelyek egyúttal inspiráló hatással voltak rá. Callie levetkőzött, nem maradt más rajta, mint vékony alsóruhája, majd felvett egy párnát az ágyról. Sin figyelte a felesége mozgását, aztán újra a kandalló tüzébe meredt. Semmi mást nem akart jobban, mint mellé feküdni az ágyban. Odabújni hozzá, a karjába venni, és átélni azt a gyönyört, amit egy hozzá hasonló férfi átélhet. Már jócskán hozzászokott a csalódottsághoz. Hirtelen egy párna került a feje mögé. Homlokát ráncolva megfordult, és látta, mint Callie éppen megágyaz magának. -

Mit csinál?

Callie megvonta a vállát, a padlóra ült, majd magára húzta a takarót. Könyörületes vagyok. A férjem mellett szeretném eltölteni az éjszakát. Ha ön nem akar mellém feküdni az ágyamba, akkor én fekszem maga mellé az önébe. -

Hát ez nevetséges!

Valóban? - kérdezte, és felkönyökölt, majd a férfira nézett. - Szerintem az sokkal nevetségesebb, hogy ön a hideg kövön akar aludni, mikor mindössze néhány lábnyira meleg és kényelmes ágy várja. Sin lehunyta a szemét, és rájött, hogy képtelen kezelni az asszonyt, és a nyers érzéseket, amelyek még mindig jelen vannak tudatában. Olyan dolgokról mesélt ma neki, melyeket soha senki másnak nem említett. Senki, még a testvérei sem tudták, hogy az anyja mit mondott neki azon az éjszakán. Gyenge volt és fáradt, nem akart mást, csak megszabadulni a múltjától. -

Bújjon ágyba, Callie!

Callie nem engedelmeskedett. Egyszerűen mellé feküdt, és folytatta a beszélgetést. -

Miért? Valamit rosszul csináltam a nászéjszakán? Netán fájdalmat okoztam?

Sinnek elakadt a szava, amikor visszaemlékezett arra a kedves és lágy érintésre. Callie semmit sem tett, amivel kellemetlenséget okozott volna. Egészen eddig a pillanatig, amikor nem tette meg férjének azt, amire megkérte. -

Nem, egyáltalán nem volt kellemetlen.

-

Akkor miért nem akar szerelmeskedni velem?

A lány meztelen testének elképzelt látványa feltüzelte Sint. Teste azonnal életre kelt, szavainak egyetlen maroknyi csokrától. Ő volt az első nő az életében, aki ilyesmit kért tőle. Annyira erotikus volt és érzéki, hogy már alig tudott ellenállni a kísértésnek. -

Nem hiszem el, hogy ez a beszélgetés lezajlik kettőnk közt.

Rendben, akkor nincs beszélgetés. Csak feküdjön nyugodtan a sebesült vállával, és tegyen úgy, mintha nem is léteznék. Ez amúgy is nagyon jól megy önnek. A lány hangjából kiérződő fájdalom átjárta a férfit. Nem akarta megbántani, mindössze egyedül akart maradni. Csak azt akarta elérni, hogy a lelke megtalálja a nyugalom és a béke szigetét. Nem ön miatt van, Callie. Miért nem tudja elfogadni a tényt, hogy én egy hitetlen, értéktelen fattyú vagyok, akit magára kell hagyni.

117

-

Mint ahogy mindenki más teszi?

-

Igen.

A lány felült, és férje fölé hajolt. Melle hozzáért a karjához. Ártatlan érintésének hatására Sin férfiassága azonnal életjelet adott magáról. Képtelen volt levenni szemét róla, az egyszerű szépségéről, a rézvörös fürtökről, amelyek loknikban hulltak alá arca mellett, és zöld szeméről, amint a kandalló fénye visszatükröződött benne. Arca kipirult a haragtól, és szigorú tekintettel illette férjét. Mert nem hiszem el, hogy ön hitetlen, és tudom, hogy nem értéktelen. A fattyú mivolta pedig egyáltalán nem az ön hibája. - Ezzel a férfi karjára fektette állát, és olyan kérőn bámult rá, hogy Sin nem hitt a szemének. Lehet, hogy ez az asszony tényleg akar tőle valamit? - Férjemként szeretném szeretni önt, ha hagyná. Azok a szavak... Azok a szavak apró darabokra szaggatták a férfit, lemeztelenítve lelkét. Még mindig nem bízott benne. Tapasztaltabb volt annál, minthogy megtegye-, És ha hagynám? Mit szólna a családja? Hajlandó lenne örökre itt hagyni őket? Őszintén elhiszi azt, hogy akár egyetlen percre is szívükbe zárjanak egy angolt? -

De ön nem angol, hanem skót.

Nem. Angliában születtem, és nagyrészt ott is nevelkedtem. Kitaszítottak Skóciából, és azt mondták, soha ne térjek vissza. Jobban gyűlölöm ezt a helyet, mint azt ön valaha is megérthetné, és az első adandó alkalommal vissza fogok térni Londonba. Akkor is velem akar majd maradni? A lány szeme hirtelen elkerekedett a haragtól, mikor eszébe jutott az a borzasztó hely. -

Gyűlölöm Londont! Ott mocsok van és büdös, ráadásul utálnak engem.

-

Akkor hát megérti, hogy érzem itt most magam?

Callie-nek elakadt a szava. Most értette meg igazán, hogy érezheti magát a férje. Eszébe jutott a szörnyű fájdalom, mely szívébe markolt nap nap után, és mikor attól félt, hogy soha többé nem láthatja szeretett szülőföldjét. Elviselhetetlen érzés volt. -

Miért vett feleségül? - kérdezte csendesen, és kicsit tartott a választól.

Mert nem láttam más módot arra, hogy hazajuttassam. Láttam, amit a többiek Jamievel műveltek, láttam, hogy bántak vele. Ő egy jószívű fiú. Nem akartam, hogy olyan emberré váljon, mint én. Ezért visszahoztam önöket, mielőtt még túl késő lett volna. Callie szinte megmerevedett az érzelmek gazdagságától, amelyek elárasztották lelkét. Abban a pillanatban tisztázódott benne, hogy minden kétséget kizáróan szereti őt. Az érzelemhullám erőssége szinte mérhetetlen volt, átjárta testét és lelkét, nem akart mást, mint hozzábújni, és az idő végzetéig a karjába zárni. Ezt az erős embert, aki ennyire tele van fájdalommal, és mégis képes magát a háttérbe helyezni, és másokon segíteni, holott ő soha senkitől nem kapott segítséget. Meglepte, ugyanakkor meg is ijesztette, de leginkább megérintette a lelkét. Kezével végigsimította a férfi állát. -

Azt szeretném, ha itt akarna maradni velem. A férfi tekintete elhomályosult.

-

Biztosíthatom, hogy ezt nem fogja elérni.

-

Ezt vegyem kihívásnak? 118

-

Nem, galambom, ez csak szigorú tény. Talán Sin szerint nem volt az, de Callie a szíve

mélyén mégis kihívásnak vette, és Isten a tudója, nagyon szerette a kihívásokat. Valahogy, valamilyen módon át akart törni a férfit körülvevő falon, hogy megtalálja a szívet odabent. Elhatározta, hogy eléri a célját. Azzá válik, amire férjének legnagyobb szüksége van. Bármi is legyen az. Sin megfordult, és a hátát mutatta a lánynak. Arra számított, hogy ettől majd felkel, de nem így történt. Kényelmesen elhelyezkedett a háta mögött, és ujjával követni kezdte a hátán húzódó forradások nyomait. Furcsa érzés járta át, mert tudta, hogy jó érzést kelt benne annak nyomán, ahol mások olyan szörnyű fájdalmat okoztak neki. Amikor előrehajolt, és ajkát a nyíl okozta sebre tette, Sin beleremegett. A férfi teste égett a vágytól. Ebben a pillanatban könnyű lett volna megfordulni, karjába zárni, és mélyen belehatolni. Eloltani a lány testével az ágyékában lobogó tüzet. Már érezni vélte a gömbölyded mellet a tenyerében. Érezte bőrének édes ízét. De ez nem más, csak bolondos álmodozás. Nincs biztonság ezen a világon, sem boldogság egy magafajta ember számára. A szerelmet más férfiaknak találták ki. Férfiaknak, akiket megáldott a jószerencse. Olyan férfiaknak, akik viszonozni tudták a szeretetet. Azon az éjszakán olyan erős magányt érzett, mint még soha. Fázott. Üres testét fájdalom járta át. Nem akart mást, csak megszabadulni a lelkét mardosó fájdalomtól. Mielőtt végiggondolta volna, hogy mit is tesz valójában, megfordult, és a lányra nézett. A gyönyörű szempár olyan gyengéden nézett vissza rá, hogy attól még lelkének legfagyosabb zuga is felengedett. Amikor Callie ujjával megérintette férje ajkát, érezte, hogy az eddig tanúsított ellenállása apró szilánkokra hull. Hogy lehet ennyire nyílt és odaadó? Tudta, hogy soha nem fogja megérteni asszonyát. A lány hívogatón szétnyitotta ajkát, Sin gondolkodás nélkül elfogadta. Callie felnyögött a férfiajak ízétől, amint Sin magához vonta. Olyan érzékien és vágytól tüzelve csókolta a férfi, hogy elakadt a lélegzete. A lány a hátán érezte ökölbe szorított kezét, amint közelebb húzta magához. Sin olyan hévvel ostromolta a száját, mintha ott rejtőzne a világ összes kincse. A férfi szorosan magához ölelte a lányt, míg nyelve felforrósodott, heves ritmusban táncolt a lányén, amitől Callie telje¬sen elgyengült. Nagyon megkívánta a férjét. Ebben a pillanatban még a bűntettek sem érdekelték, amiket elkövetett. Semmi, amit azelőtt tett, hogy túlélje múltjának fájdalmait. Csak az számított, ahogy a férfi megérintette. Megnevettette, elérte azt, hogy Callie úgy érezze, szüksége van rá, és azt, hogy kívánatos. De legfőképpen, hogy nőnek érezhette magát mellette. Valami mélyről jövő érzést keltett életre benne. Egy olyan érzést, amiről eddig azt sem tudta, hogy létezik. Mikor a férfi szemébe nézett, látni vélte a jövőt. Látta benne a gyermekeket, akiknek életet fog adni, és látta otthonukat, melyet megteremt majd számukra. Sin nem tudta, hogy miért nem taszítja el magától a lányt. Azt viszont tudta, hogy meg kellene tennie. Ez lenne a legtisztességesebb. De ő és a tisztesség nem voltak túl jó viszonyban. Bestia volt ő, aki nem ismer mást, csakis a túlélés alapvető szabályait. Azt tudta, hogyan védje meg magát. És mégis, amikor a lányra nézett, csak arra tudott gondolni, hogy ő az, akire szüksége van, hogy maga mellett tartsa az idők végezetéig. Szerette volna valamilyen módon eltörölni a múltját, és olyan emberré válni, amilyet ez az asszony megérdemel. Akarom önt, Sin - suttogta a férfi fülébe. Képtelen volt ellenállni a kérésnek. De eszében sem volt magáévá tenni idelent a kemény padlón. Meglehet, hogy állat módjára élt, 119

de felesége több kényelmet érdemel. Minden tiltakozása ellenére, Sin karjába vette a lányt, és az ágyhoz vitte. Meg fog fájdulni a válla - mondta, és minden erejével a férfi nyakába kapaszkodott, hogy minél kevesebb súllyal terhelje a karját. -

Nem elég nehéz ahhoz, hogy fájdalmat okozzon nekem.

A lány szemében kétkedés villant, míg lefektette őt a tollal bélelt ágyra, keze még mindig a férfi erős vállán pihent. Az érintés gyengédsége elkápráztatta Sint. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, és ízlelgetni kezdte a látványt. Callie csak feküdt, zöld szemével kedves pillantást vetett a férfira, mintha csak ő lenne az, akire egész életében várt. A lány szemében nemes volt. Tisztességes és hősies. Az az ember, aki mindig is szeretett volna lenni. Tudta, hogy el kellene mennie. Semmi joga nem volt ahhoz, hogy ezt tegye a lánnyal. Mégis képtelen volt rászánni magát, hogy elmenjen. Kétségbe vonta, hogy létezik valami ezen a világon, amivel ki lehetne őt csalogatni ebből a szobából. Callie látta a gyötrődést a férfi tekintetében, és egy pillanatra azt gondolta, hogy megint eltávolodik majd tőle. Ehelyett meglazította a fűzőjét, megszabadult a nadrágjától, és bebújt mellé az ágyba. Callie megborzongott meztelen testének látványától, amint ott feküdt mellette. Ereje és kecsessége magával ragadó volt. Callie-ben ismét nagy erővel kapott lángra a vágy. Új, eddig ismeretlen érzések kerítették hatalmába. Nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy mennyire akarja őt. Magában akarta érezni, megosztani magát vele, hagyni, hogy elvegye, amit akar. Sin a lány ruhájának fűzőjéhez emelte kezét, majd meglazította. Csak akkor hagyta abba, amikor a meztelen bőr láttán kielégült éhes pillantása. Callie megborzongott a sötét szempár láttán, amint a férfi a meztelen mellére mered. A lány felnyögött, mikor az erős férfikéz hozzáért feszes, duzzadt mellbimbójához, Ki akarta élvezni a látványt és az érzést, mielőtt a férfi hatalmas tenyerébe veszne a melle. Felszisszent a csodás érzéstől, teste szinte elolvadt. Már forrón és nedvesen várta azt az édes pillanatot. Callie is meg akarta szerezni férje testét, meg akarta érinteni őt úgy, ahogy eddig még egyetlen nő sem érintette meg. Ma éjjel eggyé válnak, és a lány meg akart tenni mindent, hogy megértesse férjével, mit is jelent számára a szó: hős. Sin száját a lány nyakához illesztette, leheletük összekeveredett. Callie annyira részeg volt az elmúlt alkalommal, hogy csak homályosan emlékezett. De most... most teljesen tiszta volt minden. Tiszta és forró. Tudatában a félelem és a kíváncsiság viaskodott. Kezével felfedezte férje egész testét. Élvezettel időzött az izmok alkotta gödröknél. Az övéhez képest rendkívül feszes volt a teste. Arcát enyhe borosta fedte, férfias illatától majd' meg¬őrült. Sin reszketett a nyers érzelmek erejétől. A lány úgy érintette meg őt, hogy azt még legvadabb álmában sem képzelte volna. Amikor kedvese szemébe nézett, azt hitte, hogy a mennyországban jár. Eddig még soha senki nem érintette őt meg így. Nem engedhetett meg magának effajta kényeztetést. A birtoklásáról viszont nem is álmodott. Callie annyira odaadó volt. Szinte itta a lány ajkának gyengédségét, érezte a jóságot, ami sugárzott belőle. Angyal volt ő, és amikor ránézett, már-már hinni kezdett a mennyországban. A hátára fordult, magára vonta a lányt, hogy gyönyörű zöld szemébe nézhessen, és kiolvashassa belőle az ott rejtegetett ígéreteket. Vajon lesz elég bátorsága, hogy higgyen nekik?

120

A lány elfordította a fejét, és férje tenyerébe csókolt. A kedves gesztus szinte megrázta. Szívverése felgyorsult, míg figyelte a lányt, amint végigcsókolgatja karját egészen a szájáig. Sin becsukta a szemét, majd levette a lányról a ruhát. Beleborzongott, amint meztelen teste az övéhez ért. Ma éjjel megteszi azt, amit még soha életében nem tett. Megnyitja magát a lány előtt, és imádkozni fog, hogy holnap ne gyűlölje ezért a felesége. Callie felnyögött a férfi testének forróságától. Magával ragadta a vágy. Gyűlölte magát, amiért nem emlékezett semmire a nászéjszakájukról. Arról sem maradt emléke, hogy a karjában tartotta a férjét. Sin gyengéden megfordult, és a lány lába közé helyezkedett. Callie érezte lábának szőrzetét csókolózás közben, érezte kemény rúdját, amint belső combjának feszül. Furcsa érzés tört rá annak nyomán, hogy ennyire kitárulkozott előtte. De mégis természetesnek hatott, hogy egymáséi lesznek. Callie felemelte a kezét, végigsimította az arcát, majd a fekete fürtök közé temette az ujjait. - Annyira boldog vagyok, hogy te vagy a férjem. Fájdalom és izgatottság keveredett sötét szemében, mintha csak képtelen lett volna felfogni azt, amit hallott. Úgy tűnt, mintha álmodna, és rettegne az ébredéstől. A kemény izmok megfeszültek a lány gyengéd keze alatt, amint a férfi büszkeségének hegyét a lány kelyhecskéjének bejáratához illesztette. Callie visszatartotta a lélegzetét. A mai éjszaka után már biztosan emlékezni fog a férjére. Sin végigsimított a lány arcán. Tekintetük összeforrt, egyetértés és törődés volt minden érintésükben. Felbecsülhetetlen értékű pillanat volt ez, és Callie-t megerősítette abban a hitében, hogy mégis van remény kettejük számára. A férfi lehajolt, szájon csókolta a lányt, majd lassú mozdulattal mélyen a testébe hatolt. Callie megfeszült, ahogy a fájdalom úrrá lett a kellemes érzésen. Sin megállt. -

Sajnálom - suttogta. - Nagyon fájt?

Callie nyelt egyet, és megrázta a fejét. A fájdalom addigra kissé kellemetlen, feszítő érzéssé tompult, mivel testének tágulnia kellett, hogy befogadhassa a hatalmas szerszámot. Csak kissé megijedt, ennyi volt az egész. Miután már elvesztette szüzességét, a ma éjszakát fájdalommentesnek gondolta. Legalábbis ezt mondták neki. Sin kinyújtott karjára támaszkodott, úgy nézett a lányra. Callie viszonozta a pillantást, és látta a tekintetében az aggodalmat, miközben magában érezte a férfi kőkemény vesszejét. Elragadó élmény volt. Minden rendben, Sin. - A pillanatnak rendkívüli intimitást kölcsönzött az, hogy úgy néztek egymás szemébe, miközben testük összeforrt. Callie érezte a férfi minden egyes lélegzetvételét. Érezte merev és hatalmas hímtagját a testében. Ösztönösen megemelte csípőjét, hogy a férfi még mélyebbre hatolhasson testében, érezte, amint izmai megfeszülnek a kemény rúd körül. Sin válaszképpen egy morgást hallatott, és arcára kiült a legszebbik gyönyörök érzése. Ezen felbuzdulva tovább folytatta a mozgást. Sin lélegzetvisszafojtva figyelte az alatta fekvő asszonyt, és bár rendkívül fárasztó volt, keményen tartotta magát. Azt szerette volna, hogy igazán akarja őt a lány, és hogy ne féljen saját testének vágyaitól. Callie-nek ugyanannyi élvezet jutott erre az éjszakára, mint férjének, vagy talán még több is. Sin imádta nézni a feleségét, amint felfedezi szexuális hatalmát, míg ő is ugyanezt teszi. Felbuzdulva a lány szemmel látható élvezetén, Sin még mélyebbre taszította férfiasságát. Sin még csak nem is álmodott arról, hogy a szerelmeskedés ilyen is lehet. Még csak remélni sem

121

mert egy olyan éjszakát, amelyet őszintén tölthet el egy nővel, aki szabad akaratából van vele. A lány vörös fürtjei szétterültek. Egy tündérre emlékeztette Sint, aki véletlenül belebotlott, és magáévá tette a varázslatával. Csodálatos érzés volt, ahogy a lány teste befogadta Sinét. Biztos volt abban, hogy a világon nincs kellemesebb érzés, mint felesége forrósága. Callie végigsimított a mellkasán, végig a karján, majd beletúrt a hajába. Sin lejjebb engedte magát, és magához szorította a lányt, majd lassan, nagyon lassan hintáztatni kezdte testét a lány lába közt. Callie felsóhajtott a gyönyörtől, miután mélyen és keményen érezte magában férjét. Hogy felejthetett el ilyesmit? Átkarolta a férfit, és figyelte gyors lélegzetét, amint mozog. Homorítani kezdett, hogy még mélyebben be tudja fogadni őt, majd megcsókolta ép vállát, és belélegezte férfias illatát. Válaszul Sin gyorsított a lökésein, egyre mélyebbre és mélyebbre csúsztatva hím tagját. A lány dobálni kezdte fejét a férfi bőrének érzésétől, forró leheletétől. A nevét lihegte, miközben a nyakába csimpaszkodott. Testét immár képtelen volt kontrollálni. Úgy érezte, belehal a gyönyörbe, és abban a pillanatban, hangosan sikoltva elélvezett. Sin összeszorított fogakkal élte át az érzést, amikor a lány belső izmai ráfeszültek férfiasságára. Válaszul szenvedélyesen szájon csókolta. Szorosan magához ölelte, és érezte, hogy az ő teste is megkönnyebbül. Egyetlen utolsó lökéssel mélyen a lányba temetkezett, és érezte, amint a gyönyör hullámai végigvágtatnak testén, és egy olyan részét adja át a lánynak, amit még soha senkinek sem adott. Mozdulatlanul feküdt, magához ölelve az asszonyt. Ez a rövidke idő egy örökkévalóságnak tűnt. -

Ez mindig ilyen csodás? - kérdezte a lány elhaló hangon.

Sin szaggatottan vette a levegőt, majd lassanként elhagyta a mennyországot, és visszatért saját testébe. -

Nem tudom.

Amint a szavak elhagyták a száját, teste kissé megfeszült. Callie kíváncsian nézett rá. -

Nem tudod, vagy nem akarod elmondani?

Megpróbálta egy hazugsággal elfedni a baklövést, de aztán képtelen volt rá. Eszében sem volt hazudni neki, főleg nem azután, hogy ennyit kapott tőle. Szégyenkezve elfordult. -

A mai éjszaka előtt még sohasem voltam nővel.

Callie-t meglepte a vallomás. Hogy lehet ez? Számos pletykát hallott már más londoni asszonyoktól a hódításairól. Persze azt is hallotta, hogy kisgyerekeket eszik reggelire, és hogy minden alkalommal, amikor templom közelében jár, szarvai nőnek. -

És a nászéjszakánk? - kérdezte.

-

Elaludtál, mielőtt megtörténhetett volna.

-

És a vér az ágyon? Az hogy került oda?

Az enyém volt. Nem szerettem volna, ha el kell viselned azt a szégyent, hogy Henrik orvosai megvizsgáljanak, és szűznek találjanak. Ezért felnyitottam egy nem túl régi sérülést a karomon, és a saját véremmel álcáztam a helyzetet. A férfi magányának teljes mélysége kerítette hatalmába az asszonyt. Csak most fogta fel, hogy még sohasem volt intim helyzetben mással. Szokatlan volt, hogy valaki az ő pozíciójában és hatalmában még mindig érintetlen legyen. -

Hihetetlen, hogy még sohasem...

122

Mégis, miféle gyáva fattyúnak nézel engem? -kérdezte dühösen. - Azok után, amiken keresztülmentem életem folyamán, azt gondolod, hogy vállalnám a felelősséget, hogy magam után hagyjak egy gyermeket, akit gyűlölne az anyja azért, amit tettem vele? Előbb halnék meg nőtlenségben, mint hogy megtudjam, hogy a gyermekem a világon van, és szenved csak azért, mert önző seggfej voltam, és nem tudtam parancsolni magamnak. De Callie-vel mégis vállalta a felelősséget. Ezután az éjszaka után komoly esély volt arra, hogy közös gyermekük foganjon. Ez pedig azt jelentette, hogy megbízik feleségében, legalábbis valamilyen szinten. Az elhangzott szavak hatására Callie magához ölelte férjét. Sin viszonozta az ölelést, és szíve mélyén azt remélte, hogy nemzőképtelen. Remélte, hogy ez az éjszaka következmények nélkül marad. Ki nem állhatta a gondolatot, hogy gyereke szülessen erre a nehézségekkel és fájdalmakkal teli világra. Ennek az éjszakának nem lett volna szabad megtörténnie. Helytelen volt, és azt kívánta, hogy az a nyíl délután bárcsak a szívébe fúródott volna. Hagynia kellett volna, hogy a felesége családja legyőzze őt, és vissza kellett volna térnie Angliába. Utólag bármi mást szívesen megtett volna, csak ezt nem. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében, és mégis mikor az angyali arcra nézett, azt látta, amire egész életében várt. Nem kellett mást tennie, csak megtalálni a bátorságot, hogy magához ragadja. Legnagyobb bosszúságára ő, aki világéletében egyedül küzdött meg mindenért, most hirtelen gyáva féreggé változott, aki retteg egy asszonytól. Mert valóban félt tőle. Tőle és a benne kavargó, ismeretlen érzésektől. Mikor ránézett, életre keltek azok a rég eltemetett álmok, és olyan dolgok után kezdett sóvárogni, amikhez nem volt joga. Otthon. Család. Szeretet... Örülj annak, amid van, fiú! Az olyan fattyak, mint te, nem érdemelnek mást, csak verést. Hangzott fel benne Harold dühös hangja. Kibontakozott a lány öleléséből, felkelt, és felöltözött. -Sin? A lány hangja szinte beléhasított. Megállt az ajtó előtt. Vegyes érzelmek kavarogtak benne, egy része vissza akart feküdni mellé az ágyba, és örökké mellette maradni, a másik pedig a visszautasítástól való félelmében menekülni akart, akár egy megriadt állat. Életében először, a meghátrálást választotta. -

Egy perc, és itt vagyok!

Konkrét cél nélkül indult a nagyterem felé, ahol a testvére Ewan ücsörgött az asztal mellett, és egymagában sörözött. -

Hogyhogy te még ébren vagy? - kérdezte Sin, és leült a testvére melletti székre.

Ewan kiürítette poharát, és újabb adag sört töltött magának. -

Még nem vagyok elég fáradt. És te?

-

Én sem.

Sin megfogott egy korsót, és teletöltötte. Ewan csak morgott egyet, mikor látta, hogy testvére egy húzásra eltünteti a nedűt. -Jó kis páros vagyunk, nem?

123

Sin újratöltött: - Hogy érted? -

Mindkettőnket gyötri a múlt.

Sin nem szólt semmit, mivel újabb emlékek törtek elő belőle. Ismerte testvére bűneit, és a fájdalmat, amit érzett miattuk. Tudta, hogy mennyire megviselték Ewant. -

Kieranra gondolsz?

-

Minden éjjel. Arca minden alkalommal kísért, amikor aludni próbálok.

Nagyon is megértelek. Én is látom az embereket, akiket megöltem - válaszolt, és nagyot kortyolt a söréből. - Legtöbbjüknek még a nevét sem tudtam. Azt még mindig könnyebb elviselni, mint azzal a tudattal élni, hogy megölted a saját testvéredet. Sin hátrébb tolta a székét, hogy Ewan szemébe nézhessen. -

Kieran öngyilkos lett.

-

Az igaz, de csakis azért, amit tettem vele.

Akkor sem a te hibád. - Ewan nem volt más, mint egy gyönyörű, ám szívtelen nő játékszere. Kieran saját döntése alapján tette, amit tett, és szegény Ewan magára maradt, hogy vezekeljen mindkettőjük bűnéért. Sin együttérzett vele, és bármit megtett volna, hogy enyhítse testvére fájdalmát, de nem volt elég az idő ahhoz, hogy könnyítsen a szívén. Ewan ismét tölteni kezdett magának, de a mozdulata megállt. Pohara helyett inkább ráhúzott a kancsóra. Felkapta a korsót, és a háta mögé hajította. Ezek a kupák sohasem elég nagyok -motyogta, majd Sinre nézett. -És te? Hogyhogy itt vagy, mikor egy gyönyörű asszony vár rád a meleg ágyban? Ezt a kérdést könnyű volt megválaszolni. -

Mert egy álszent bolond vagyok.

-

Hát, legalább te tudod, hogy mi a bajod. Sin gúnyosan mosolygott.

Tudod, gondolkodtam, bocsánatkéréssel.

és

arra

jutottam,

hogy

tartozom

Bradennek

egy

-Miért? Azért amit akkor mondtam neki, amikor MacDouglas territóriumán voltunk Maggievel. Sokkal könnyebben osztogatok tanácsot, mint hogy megfogadjam azt. Ewan a homlokát ráncolta. Ne feledd testvér, hogy részeg vagyok és ködös elmém képtelen felfogni, amit mondasz! Sin nagyot sóhajtott. Azt mondtam Bradennek, hogy próbálkozzon Maggie-nél, hogy kiderüljön, valóban összetartoznak-e. Ma sem tudom, hogy miért mondtam ezt neki. -

Próbálkozni akarsz Maggie-nél?

Sin egy kenyérgalacsint vágott a testvéréhez. 124

-

Miért nem fekszel le, és alszod ki magad?

-

Majd később. Még nem vagyok elég részeg.

Erre Sin felvonta a szemöldökét. Mialatt Skóciában volt a testvéreivel, és az égési sérülését gyógyítgatta, már akkor is feltűnt neki, hogy Ewan gyakran fennmarad éjszakánként, és egymagában iszik. -

Mondd csak, Lochlan tudja, hogy ennyit iszol?

-

Senki sem tudja, még én sem!

Sin megragadta Ewan karját, mielőtt az újabb adagot tölthetett volna magának. -

Talán vissza kéne fognod magad!

Ewan felmordult, és egy vállrándítással kiszabadította magát. -

Te magad sem hiszel a tanácsaidban, akkor én hogy hihetnék?

Sin rosszallóan rázta a fejét, míg testvére felhajtotta a kancsó tartalmát, majd felállt, hogy újabb után nézzen. Ewan vakon hitt abban, hogy Isobail ingen Kail szereti őt. Először Kierannal kellett szembeszállnia, hogy az övé legyen a lány. A küzdelem odáig fajult, hogy kis híján megölték egymást. Aztán Ewan megtagadta apját és testvéreit, csak azért, hogy megszöktesse kedvesét, és titokban összeházasodjanak. Mielőtt ez megtörtént volna, a lány megszökött egy másik férfival, és magára hagyta Ewant valahol Észak-Angliában. Miután összetört szívvel hazatért, családja Kierant gyászolta, aki aznap vetett véget életének, amikor Ewan elment Isobaillel. A kettős veszteség tönkretette Ewant. Ezzel elszalasztottá a boldogság lehetőségét. Mostanra magányosan és megkeseredve él egy barlangban, valahol a dombok között, ahol senki sem kéri tőle számon, hogy mennyi sört fogyaszt. Néha az ember képtelen megragadni a lehetőséget. Sin a saját kupájába meredt. Egyik kezén meg tudta számolni a kellemes emlékeit. A boldogság mindig is távol állt tőle... Ezt csak a vak nem vette észre. Nehéz szívvel gondolt arra, hogy Caledonia sem maradhat az övé. Eldöntötte, hogy másnap a rebellisek felkutatására fog összpontosítani, és elhagyja a feleségét. A pápa bizonyára érvényteleníti majd a házasságát, hiszen amúgy is annyira gyűlöli Sint, hogy ez csakis örömet okozhat neki. Igen, szabadon fogja őt engedni. Ez az egyetlen tisztességes dolog, amit egy tisztességtelen ember tehetett. 12. FEJEZET

Másnap reggel Sin kénytelen volt belátni -életében először -, hogy terve dugába dőlt. Callie rokonai egyszerűen szóba sem álltak vele. Amikor közelített feléjük elhallgattak, és gyorsan odébbálltak. Nem mintha ez meglepetést okozott volna neki, mások is gyakran viszonyultak hozzá így. Ha viszont meg akarja találni a felelőst a támadásokért, akkor valahogy szóra kell bírnia őket. A hallban üldögélt a testvéreivel és Simonnal. Evés közben elmesélte nekik, hogy járt. Nos - mondta Braden -, talán, ha skót ruhát ölténél magadra, az némiképp segítene. Nem könnyű dolog megbarátkozni egy zordon angol lovaggal.

125

Lochlan megdermedt legkisebb testvére meggondolatlan szavaitól. Ellentétben Ewannel és Bradennel, ő tudta, hogy Sin miért veti meg annyira a skót viseletet. Tisztán emlékezett, mikor az apjuk hazatért a kilgarioni vásárból, és egyforma ruhát hozott mindenkinek. Braden még csak pólyás volt. Az anyja becsavarta a textilbe, míg az apjuk, Kieran és Ewan vígan feszítettek az új szerzeményben. Ezek az én fiaim - jelentette ki az apjuk büszkén mikor végignézett rajtuk, majd megborzolta hajukat. Lochlan még mindig mosolygott, amikor megpillantotta a sarokban álló Sint. A nagy izgalomban teljesen megfeledkeztek róla, ő pedig szokásához híven elvonult az árnyékba, és duzzogva karba tette a kezét. Lochlan azóta sem feledte a legidősebb testvére tekintetét. A kis Sin szeme tele volt irigységgel és fájdalommal. Lochlan az apjához fordult. -

Apa, hol van Sin kendője?

A férfi válaszra sem méltatta, csak tovább ját¬zott Ewannel és Kierannal. Az anyjuk sem volt sokkal kedvesebb. -

Ezek a ruhák csakis tiszta vérű skótoknak valók, nem pedig félvér angoloknak.

Ha örökké élt volna, Lochlan akkor sem értette volna meg anyjuk Sin iránt tanúsított kegyetlenségét, sem pedig az apja nemtörődömségét. Később, ugyanazon a napon Lochlan a szobájuk közepén a földön ülve találta meg Sint. A fiú szándékosan megvágta a karját, és vérét egy előtte álló kehelybe csorgatta. Lochlan rémülten rohant hozzá, és egy rongyot szorított a sebre, hogy megállítsa a vérzést. -

Mi a fenét csinálsz? - kérdezte.

Megpróbálok megszabadulni az angol véremtől, bár szerintem ugyanúgy néz ki, mint a tiéd -mondta Sin üveges tekintettel. - Hogyan adhatnék túl rajta, amikor nem találok semmi különbséget? Lochlan bekötötte a sebet. Soha többé nem esett szó a történtekről, de Lochlant egy életen át kísértette az a nap. Lochlan Sinre nézett, aki Simon mellett ült. Csak csodálni tudta bátyja lelki erejét. -

Az életben soha nem veszek magamra kendőt - mondta Sin Bradennek.

Én megteszem! - jelentkezett vidáman Simon, még mielőtt lenyelte volna a falatot. - A pokolba is, hiszen még a vörös hajam is megvan hozzá. Lochlan mosolygott, bár az emlék fájdalma még mindig ott lobogott benne. Azt hiszem, hivatalosan is MacAllisterrré kellene nyilvánítanunk Simont! Mit szóltok, fiúk? Braden bólintott. -

Szerintem közénk való. Te mit gondolsz, Ewan?

-

Szívesen bólintanék, de túlzottan fáj hozzá a fejem. Sin felhorkant.

-

Amennyi sört ittál az éjjel, azon is csodálkozom, hogy képes vagy egyenesen ülni.

-

Mégis, mennyit ittál? - kérdezte hirtelen Lochlan aggódva.

-

Valahol a nem elég és a túl sok között. Lochlan csak a szemét forgatta, és azt kívánta,

bárcsak tudná, mit kell tennie ahhoz, hogy visszakapja testvérét, az Isobaillel történt események előtti mivoltában.

126

Térjünk vissza a rebellisekhez! - mondta Lochlan, így próbálva meg hasznossá tenni magát. - Ha már nem támadják többé Henrik népét, akkor minek törődni velük? Sin értetlen pillantást vetett rá. -

Mert bármikor ismét támadásba lendülhetnek.

Hirtelen kiáltozás hallatszott odakintről. A férfiak az ajtó felé rohantak, Ewan minden egyes lépésnél szitkozódott a fejfájása miatt. Braden szélesre tárta az ajtót, és egy angol követet pillantott meg, amint barna csődöre hátán az udvarba ér. Sin a fejét rázta. A hírnököt körülvevő skótok arcáról azt olvasta le, hogy ő az egyetlen ember, akit kevésbé látnak szívesen, mint Sint. Amint a követ meglátta Sint és Simont, kissé megnyugodott. Sin nem aggódott a férfi által hozott hír miatt. A helyzet viszont mulattatta, mert nem is emlékezett olyan alkalomra, amikor valaki örült volna a jelenlétének. A lovas leugrott a nyeregből, és egy lepecsételt pergament adott át Sinnek. -

Uramtól, Lord Ranulftól, Oxley vidékének birtokosától.

Sin feltörte a pecsétet, és olvasni kezdte az üzenetet. Tekintete minden szó után sötétebbé vált. -

Megüzente Henriknek is?

Igen, Milord! A király pedig visszaüzent, hogy személyesen jön, hogy ellenőrizze a károkat. -

Mi történt? - kérdezte Lochlan.

Sin felnézett, és megpillantotta a feleségét, amint a konyha felől közeledik. Megvárta, amíg odaér, csak akkor válaszolt Lochlan kérdésére. Úgy tűnik, a MacNeely család megtámadta Oxley-t. Majd' húsz tehenük elpusztult, a falvaikat pedig porig égették A terményük is odaveszett, nem tudni, hogyan vészelik át majd a telet. - Rideg pillantást vetett Callie-re, csak hogy átérezze a helyzet súlyosságát. - Egy közeli fára üzenetet tűztek, amely így szól: Angolok, takarodjatok a skótok földjéről! Az aláírás pedig MacNeely. Callie elsápadt. -

Nem Aster volt! Ő sohasem tenne ilyesmit.

Tudom - mondta Sin őszintén, majd összehajtotta a levelet. - Okosabb ő annál, minthogy magára haragítsa Henriket. Sin a hírnökre nézett. -

Mondd meg az uradnak, hogy magam járok el az ügyben, és megtalálom a bűnöst.

A követ bólintott. -

Mit akarsz tenni? - kérdezte Callie.

Összeszedek minden tizennégy év feletti férfit a klánodból, még mielőtt a nap lemegy. Lesz hozzájuk egy-két szavain. Sin nem gondolta volna, hogy lehetséges, de Callie még sápadtabb lett. -

Nem tartom nagyon bölcs ötletnek. Meg is támadhatnak. ..

Lochlan felkapta a fejét.

127

Ha megtámadják a testvérünket, akkor minket is megtámadnak. Ezt jobb, ha tudják. Nem hiszem, hogy született olyan ember a klánban, aki háborúzni akarna a MacAlisterékkel. Callie bólintott. -

Tudatni fogom velük.

Sin figyelte a feleségét, amint elindult, hogy eleget tegyen férje utasításának. A lány szorosra font hajából elszabadult néhány tincs szabadon lobogott a szélben. Szokásához híven az apja kendőjét viselte, amelyben szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. A ringó csípő látványától Sin férfiassága éledezni kezdett. -

Igazán gyönyörű - jegyezte meg Lochlan.

-

Mint a tavasz első napja egy hosszú, zord tél után - csúsztak ki a szavak Sin száján.

Azonnal négy meglepett szempár meredt rá. -

Ó, micsoda költői szavak! - Mondta Ewan, és kitört belőle a nevetés.

Sin válaszul játékosan meglökte. A testvérek nem tudták abbahagyni a nevetést. Nézzétek, Sinből előbújt a romantikus költő! -heccelte Braden. - Lochlan, jobb lesz, ha elszaladsz a papért, és kiűzeted belőle a gonoszt! Sin felmordult. -Jobb lesz, ha papot hozol, hogy feladja az utolsó kenetet, mert megöllek! Braden még hangosabban kezdett nevetni. -

Na de, fiúk! - szólt közbe Simon. - Lehetnénk kedvesebbek is szegény Sinnel!

-

Köszönöm, Simon!

Végül is olyan édes volt az, amit mondtál. Sin csak morgolódott, amint tovább cukkolták. -

Édes! - kiáltott fel Lochlan. - Akár egy felbőszült oroszlánkölyök. Sin felhorkant.

-

Csak ne szóljon semmit az, aki szoknyában parádézik.

A három testvér megdermedt. -

Hogy mondtad? - kérdezte Ewan.

Jól hallottad! - mondta Sin, és ördögi pillantást vetett Simonra. - Akkor most melyikünk az édes? A férfi nadrágban, vagy az eunuch szoknyában? Egyként rontottak rá. Sin a földre vetette magát, és kitért az útjukból. -

Én akarom elkapni! - acsarkodott Ewan.

De Sin gyorsabb volt, és eltűnt mielőtt megfoghatták volna. Callie felnézett, és látta amint férje beér az istállóba. Olyan gyorsan futott, hogy alig ismerte fel. Két másodperc múlva az is kiderült, hogy miért. A testvérei és Simon közvetlenül a nyomában voltak, akár a fogócskázó gyerekek. -

Mi folyik itt? - kérdezte Callie.

Sin a felesége háta mögé szaladt, mintegy élő pajzsként használva őt. -

Semmi - mondta, és megpróbált közönyös maradni, de nem túl sok sikerrel.

128

A férfiak kifulladva ziháltak. Lochlan szólalt meg először. -

Egy asszony háta mögé bújsz? Mióta vagy ilyen nyuszi?

Callie hátranézett a válla felett, és látta a gúnyt a férje arcán. -

Nem bujkálok, csak nem akarom, hogy bajotok essen.

-

Tehát meg kellene ijednünk? - csipkelődött Ewan.

A három MacAllister hirtelen előrelendült, de Callie megállította őket, mielőtt elérték volna a férjét. -

Tudják, hogy sebesült. Braden baljósan nézett Sinre.

Az semmiség ahhoz, amit ezután fog kapni. Callie szélesre tárt karjával védelmezte férjét. -

Elmondanák végre, hogy mi folyik itt? Lochlan felháborodva kihúzta magát, és úgy

tűnt, nagyon meg van sértődve a kérdés miatt. -

Sértegetett minket.

-

És ezért bele akarják döngölni a földbe? - kérdezte hitetlenkedve.

-

Naná! - válaszolták egy emberként.

Callie a homlokára tette a kezét. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ha le akarja szerelni a forrófejű társaságot. Tekintetét Lochlanre szegezte. Minek is a lordja ön? - kérdezte, és csettintett a nyelvével. - Ó, már tudom, a nagyra becsült, és rettegett kláné! Lochlan megköszörülte a torkát. -

Ez az, drágám! - mondta Sin, a lány háta mögül. - Mondd csak meg neki!

És te? - fordult a férje felé. - A király tanácsosa, igaz? - Rosszallóan megrázta a fejét, bár szíve mélyén kedvesnek és üdítőnek tartotta a bohókás viselkedést. Sin dacos pillantást vetett támadóira. -

Ők kezdték!

Az mit sem változtat a dolgon - vágott vissza, és dorgáló pillantást vetett rájuk. - És most, gyerekek, nekem vissza kell térnem a munkámhoz, úgyhogy azt javaslom, szépen üljetek le az asztalhoz. A magam részéről nagyon éhes vagyok - szólalt meg Simon előrelépve. Viselkedése Callie-t egy kisfiúra emlékeztette, aki éppen helyre akar hozni egy elkövetett csínyt. - Csak hogy tudja, én nem vettem részt ebben az egészben, én csak ártatlan megfigyelő voltam. Callie megpróbálta visszafogni a mosolyát. -

Ebben biztos voltam Simon, de azért köszönöm szépen.

A férfi bólintott, és elment. A MacAllisterek vonakodva bár, de követték a példáját. Azért vissza-visszanéztek a válluk fölött, hogy lássák, követi-e őket Sin. Callie szinte biztos volt abban, hogy az első adandó alkalommal bosszút fognak állni az őket ért sérelmekért. Amint Sin elindult, Callie megfogta a karját, és magához vonta. Felemelte a kezét, és belesimított férje kócos hajába. -

Tudod, azt hiszem nagyon kedvelem ezt a viccelődős oldaladat. 129

A férfi tekintete ködössé vált. Ellépett, de nem jutott messzire. -

Hol voltál az éjjel? - kérdezte. - Tudom, hogy nem jöttél vissza az ágyba.

-

Nem tudtam aludni. -Miért?

Sin megvonta a vállát. Callie közelebb lépett. Azt szerette volna, ha megint megnyílik, úgy ahogy azt előző éjjel tette. -

Sin, miért tartod magad ilyen távol tőlem? Azt hittem, ezt már tisztáztuk.

Sin nagyot nyelt, amikor meglátta a fájdalmat felesége szemében. Szerette volna magához ölelni, és addig csókolni, míg mindketten bele nem őrülnek az élvezetbe. Megint benne akarta érezni magát. Megmondani neki, hogy az idők végezetéig... de nem volt hozzá bátorsága. Ez a délelőtt megtanította arra, hogy a klán tagjai szívük mélyéről gyűlölik őt. Arra, hogy soha nem fogják befogadni maguk közé, és hogy soha nem fogja arra kérni Callie-t, hogy hagyja el őket. Ők alkotják a családját, és lehet, hogy a felesége őt is annak nevezi, de biztosan nem gondolja komolyan. Még csak alig ismeri őt. Callie életének felét a klánnal való törődéssel töltötte, ők pedig viszonozták a gondoskodást. Erős kötelék volt köztük, amit Sin nem akar darabokra törni. Ami kettejük közt volt... ...az ismeretlen volt Sin számára, de mégsem jelentett sokat egy olyan embernek, akinek sem¬mije sincs. Csakis kéjes vágyat érzett iránta. Sajnálta, és mégis aljasnak tartotta magát. Ennyi volt az egész. Nem volt többre képes, és ezzel tisztában is volt. -

Jobb, ha most visszatérek a testvéreimhez.

Callie sóhajtva vette tudomásul, hogy a férje elmegy. Sin még arra sem méltatta, hogy válaszoljon. -

Hogy tudod elviselni, hogy egy angol hozzád érjen?

Callie ijedtében nagy levegőt vett, amikor meghallotta Dermot hangját a padlásról. Felnézett, megpróbálta szemével megkeresni őt, de sehol sem találta. -

Mit csinálsz odafenn, Dermot MacNeely?

Callie lágy, kislányos nevetést hallott odafentről, amelyet Dermot csitítása követett. Callie arca lángba borult, amikor arra gondolt, hogy kihallgatták őket. Dermot leugrott a padlásról, és ruháját igazgatva közeledett testvére felé. Vissza kell küldened őt Angliába, ahová való. Callie felemelte a tekintetét oda, ahol a lány bujkált, aki bizonyára mindent hallott. -

Nem akarok erről beszélni veled, és főleg nem itt.

Dermot karon ragadta a lányt, és az udvarra rángatta. Elindult a szóbeszéd a klánban. Ha nem küldöd haza az angolt, akkor lesz, aki megteszi helyetted. De azt biztosra mondhatom, hogy darabokban ér majd haza. Callie elrántotta a karját. -

Ki mond ilyeneket?

-

Nagyon jól tudod, hogy ki.

130

Ez esetben jobb lesz, ha megmondod Raidernek, hogy hagyja békén a férjemet, mert ha még egyszer baja esik, addig nem nyugszom, míg az összes rebellis feje porba nem hull. Dermot hitetlenkedve nézett testvérére. -

Inkább az angol mellé állsz, mint mellém?

Nem akarom, hogy így legyen, de azt sem hagyom, hogy baja essék. Most pedig mondd meg, hogy ki lőtt rá tegnap? A férfi dacosan előretolta az állát. Tekintete arról árulkodott, hogy tudja a választ, de előbb halna meg, minthogy elárulja azt a testvérének. -

Az csak figyelmeztetés volt. A legközelebbi már nem fogja elkerülni a szívét.

Callie kevésbé haragos hangra váltott, és megpróbált nyugodtnak tűnni. Mindennél jobban szerette a testvérét, és nem akarta, hogy egy ilyen gyerekes indok miatt baja essen. Kérlek, Dermot! Miért kell beleavatkoznod ebbe? Csak mondd meg, hogy kik vettek részt benne, és megígérem, hogy nem árulom el senkinek. Mindössze beszélni szeretnék velük. Békét kell teremteni! Békét? Az apánk forog a sírjában, ha ezt hallja. Tudod, mennyire gyűlölte az angolokat, és ha valóban az ő lánya vagy, akkor nem hagyod, hogy az az ember ágyba vigyen téged. Nem még, hogy könyörögj neki! Életében először Callie pofon akarta ütni a testvérét. Már szinte viszketett a tenyere. -

Áruld el Raider igazi nevét!

Különben? - acsarkodott Dermot. - Elmondod a drágalátos angol férjednek, hogy én is benne vagyok a támadók csapatában? Callie-t még a feltételezés is megdöbbentette. -

Soha az életben nem árultalak el.

Jobb, ha most sem teszed! - A férfi szemében csillogó színtiszta gyűlölet megijesztette a lányt. Még sohasem látta ilyennek. -

Ezt vegyem fenyegetésnek? Tekintete némileg megenyhült.

-

Téged sohasem bántanálak, de őket sem fogom elárulni. Ha a férjed megtudja, hogy én is közéjük tartozom, akkor meg fog kínozni, hogy eláruljam a többieket. Szeretnéd, ha megölne? -

Persze, hogy nem!

-

Akkor szabadulj meg tőle!

Milyen egy makacs és önző fiú. Hogy kérhet ilyesmit a saját testvérétől? Callie elérkezettnek látta az időt arra, hogy tudassa Dermottal az álláspontját. -

A felesége vagyok. Ha ő elmegy, nekem is mennem kell.

Akkor öljük meg! Callie csak a fejét rázta. Ennek aztán tényleg semmi értelme nem lenne. -

Tényleg képes lennél rá?A férfi hanyagul megvonta a vállát.

Van fogalmad róla, hogy hány embert ölt már meg? Jamie elmesélte, hogy mit hallott róla. Azt, hogy az angol lovagok átkozzák a nevét, amiért olyan szörnyű dolgokat követett el.

131

Azt is hallotta, hogy a férjed arról ismert, hogy alvó emberek torkát vágja át. Csak igazságot szolgáltatnánk, ha megölnénk. Nem hiszem, hogy ez igazságos lenne - suttogta Callie. - A kétségbeesett emberek cselekedetei is kétségbeesett dolgokat tesznek. Te is ismered apa mondását. Amit a férjem tett, azt a túlélésért tette, és nem fogom felróni neki. Akkor még csak egy riadt kisfiú volt. -

Annak a riadt kisfiúnak sok ember köszönheti a halálát.

Szavai durvák, és ítélkezők voltak. Callie azon töprengett, hogy vajon mitől változhatott meg ennyire. Az a Dermot, akire emlékezett, mindig vidám volt, és soha nem volt haragtartó. Ez a majd¬em felnőtt férfi, aki előtte áll, teljesen idegen volt számára. -

Sin is követett el hibákat - erősködött Callie.

-

Bűnöket követett el, és meg kell fizetnie értük.

-

Te nem lehetsz a bírája. Dermot hunyorogva nézett rá.

-

Olyan sokat voltál angolok közt, hogy elborult az elméd, és megszeretted őket!

-

Ne beszélj butaságot!

-

Butaság?

A lányt egyre jobban dühítették testvére szavai. Tudta, ha nem hagyja faképnél hamarosan, akkor mindketten olyan dolgokat vágnak majd egymás fejéhez, amiket később meg fognak bánni. Önző vagy, Dermot! Fel kell még nőnöd ahhoz, hogy megtanuld, néha kompromisszumokat kell kötnünk a mások jóléte érdekében. Kompromisszumokat? Úgy érted, fogadjak be egy ellenséget, akinek legyőzéséért apám az életét adta? -

Kérlek, gondolkodj Dermot! A világ azóta megváltozott. Nekünk...

Teremtsd meg a saját békédet! - mondta a férfi, és undorodva pillantott a lányra. - A szívem azt mondja, hogy igazam van. Ha pedig meghalok, és megtalálom apámat, akkor tiszta lelkiismerettel nézhetek majd a szemébe, nem úgy, mint te. Callie meghökkent a szavak hallatán. -

Az én lelkiismeretem is tiszta! Dermot gúnyosan felhorkant.

-

Akkor élj boldogan a hazugságaiddal! - vágta oda, és magára hagyta a lányt.

Callie utána kiáltott. Mondd meg a rebellis barátaidnak, hogy l¬gyenek itt ma este. A férjem beszélni óhajt velük. Megállt, és gúnyos vigyorral nézett a lányra. -

Nyugodt lehetsz, hogy megmondom nekik. Egy ilyen találkozást senki sem hagyhat ki.

Callie hátán végigfutott a hideg. Mit tegyen most Dermottal, mikor ész nélkül követi a többieket? De hát mindig is ilyen volt. Mindig mások miatt keveredett bajba. Csak remélni lehetett, hogy ezúttal nem a sírja felé vezeti ez az út.

132

Sin késő délután ment a szobájába. Nem panaszkodott testvéreinek a válláról, sem pedig arról, hogy semmit sem aludt. Ewannel együtt a hallban töltötte az éjszakát. Megkönnyebbülve felsóhajtott, amikor észrevette, hogy felesége nincs a szobában. Egyedül akart maradni, nem vágyott senki társaságára. Ledobálta magáról a ruháit, és bebújt az ágyba. Rövid pihenőt akart tartani, mielőtt találkozik a klán tagjaival. Valami furcsa oknál fogva, már alig várta a pillanatot, de előtte rendezni akata a gondolatait, hogy tisztán lásson mindent. Lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett. Legnagyobb meglepetésére az ajtó kinyílt. Teste megfeszült, készen állt arra, hogy lecsapjon, ha a betolakodó ellenség lenne. De nem az volt. Callie könnyed lépteit hallotta, melyek már ismerősek voltak. Résnyire nyitotta a szemét, és látta, amint felesége a szennyes ruhát az ablak melletti asztalkára teszi. Amint a lány megfordult, megpillantotta férje földön heverő ruháit. Tekintete végigpásztázta a padlót, egészen az ágyig, ahol a férje feküdt. Sin nem mozdult. Val¬mi furcsa oknál fogva nem akarta, hogy a felesége észrevegye, hogy figyeli őt. Szája gyengéd mosolyra húzódott, ahogy az alvó férfira nézett. Hangtalanul az ablakhoz lépett, becsukta a zsalukat, majd ugyanolyan csendben az ágy felé indult. Megállt a férje mellett, és megnyugtatóan hűvös kezét a homlokára tette. -

Hiszen te lázas vagy! - suttogta. - Akarod, hogy orvosért küldjek?

-

Honnan tudtad, hogy ébren vagyok?

Onnan, hogy a szemed sem rebbent, amikor közeledtem feléd. Ha a neszezésemmel felkeltettelek volna, akkor már rég a padlóra terítettél volna, hiszen olyan éberen alszol. Callie szavai fájdalmat ébresztettek Sinben. -

Tudod, hogy soha nem bántanálak!

A lány csak mosolygott, és elsimította a hajat férje nedves homlokáról. -

Tudom Sin. Szeretnéd, ha megnézne egy orvos?

A férfi megrázta a fejét. -

Csak egy kis pihenésre van szükségem. Callie végigsimította a kezét a férje haján. Sin

láztól kipirult arca egy védtelen kisfiúra emlékeztette. Pillantását a frissen szerzett sebhelyre vetette. Fertőzésnek nyomát sem látta, sőt nagyon is szépen gyógyult, a láz azonban mégis aggodalmat ébresztett benne. -

Mindenkinek üzentem, hogy jöjjön el -mondta Callie csendesen.

-

Köszönöm.

A lány gyengéden megcirógatta férje nyakát, vállát, karját, majd kezébe vette a kezét. A mozdulat közben meredten nézte a férfi bőrét, amelyen alig volt ép felület. Keze durva volt, erős és férfias. Ahogy fogta, eszébe jutott, hogy milyen gyönyörű és megnyugtató érzés volt, mikor ez a kéz a bőréhez ért. Callie a másik kezét is kezükre tette, és azt remélte, hogy még nagyon sok ilyen délután áll előttük, amikor ehhez hasonló nyugodt pillanatokat tölthetnek együtt. -

Hozzak neked valamit? - kérdezte.

133

Sin az összeforrt kezükre pillantott. Callie hófehér bőre erős kontrasztban állt az övével. A sajátja mellett kicsiny volt, és kecses. Hogy lehet, hogy ez az aprócska kéz képes alapjaiban megváltoztatni az egész világot? Annak a kéznek nem lenne szabad, hogy bármilyen hatással legyen rá, de érintése mégis megnyugvást hoz számára. Megrázta a fejét. A lány ajkához emelte férje kezét, és megcsókolta. Sin teste a vágytól vezérelve, követelőzőn életre kelt. - Gondoskodom róla, hogy senki se zavarjon. Ezzel felállt, férje fölé hajolt, és arcon csókolta. A forró ajak érintése még inkább fokozta a benne ébredező vágyakat, és minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy ne ragadja magához, hogy aztán a gyönyörök országába repíthesse. Ehelyett hagyta, hogy a lány kedvessége átjárja tudatának legmélyebb zugait. Ajkának melege egészen fagyos szívéig hatolt. Hallotta, amint a lány kilép a szobából, és becsukja maga mögött az ajtót. Abban a pillanatban megbánta, hogy hagyta elmenni, és dühében öklével nagyot csapott a szőrmetakaróra. Miért kellett feleségül vennie őt, amikor mindenki tudta, hogy nem lehet közös jövőjük? Aztán rájött az okára. Henrik békét akart, és ezért bármit képes lett volna feláldozni. Bár Sin még maga előtt is szerette titkolni, de nagyon is jól ismerte a kettejük kapcsolatának alapjait. Tudta, hogy abban a pillanatban, amikor haszontalanná válik Henrik számára, attól kezdve élete fabatkát sem ér. Callie a kastély lépcsőjén állt, amikor a klán tagjai gyülekezni kezdtek körülötte. Engesztelésképpen ételt és italt hozatott nekik. Pontosan úgy történt, ahogy várta. A terve nem működött. Gyűlölködéssel teli levegő vette körül őket. Mindannyian tudták, hogy valami nincs rendben, ha így összehívják őket. Csak azt nem tudták, hogy mi az a valami. -

Caledonia, édesem!

A lány Fraser hangjának irányába fordult. A csillogó kék szemű, sötét szőke hajú férfi alig egy hüvelykkel volt magasabb, mint Callie. Könnyed mosolyát és megnyerő modorát mindig is kellemesnek tartotta. Mielőtt Callie Henrik fogságába esett volna, Fraser egyszer megkérte a kezét Astertől. Bár sok volt bennük a közös vonás, és a vérmérsékletük is hasonló volt, romantikus érzéseket mégsem táplált iránta. Olyan volt számára, akár egy testvér. Callie őszinte, de hűvös mosollyal nézett rá. -

Hogy vagy, Fraser?

Sokkal jobban, most hogy már hazakerültél! El sem tudod képzelni, hányszor biztattam Astert, hogy menjünk érted Londonba, de ő hallani sem akart róla. A férfi hangjának becsmérlő tónusától, és a szemében csillogó furcsa fénytől kirázta a hideg. Erezte, hogy az elhangzott mondat mögött valami más jelentés is rejlik. Lehetséges, hogy ő a rebellisek vezetője? Csakúgy, mint Callie apja, Fraser is tiszta szívéből gyűlölte az angolokat, a különbség csak az volt, hogy ő nagyon szeretett parancsokat osztogatni másoknak. Lehetséges, hogy ő az, arról nem is beszélve, hogy ő és Dermot jó barátok. A tömeg egy csapásra elhallgatott. Callie a homlokát ráncolva pillantott körbe, és meglátta, hogy férje az ajtóban áll. Sin hosszú fekete haja szétterült a vállán, és belemosódott fekete köpenyébe. Kardjának

134

markolatán pihenő kezét sodronykesztyű védte. Szúrós fekete tekintetétől mindenkiben meghűlt a vér. Olyan erő és halálos nyugalom sugárzott belőle, hogy az már-már ijesztő volt. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a király emberével áll szemben. Tudták, hogy ő sokkal több annál, mint ami látszik. A férfiak úgy reagáltak a jelenlétére, mint mikor egy ragadozónak veszélybe kerül a hatalma és a területe. -

A pokolba is, mit keres itt egy angol?

Callie nem ismerte a hang gazdáját, de tudta, hogy a kérdéssel mindenki egyetért. A lány szíve hevesen kalapált, mivel fogalma sem volt, hogy mire készülnek a klán tagjai. A legtöbbjük még nem is tudott a házasságukról. Azon töprengett, hogy Aster vajon miért nincs jelen, hogy segítsen neki. A sértegetések egyre hangosabbá váltak, de Sin csak némán állt, és egyesével méregette őket. Félelmetes látvány volt, és Callie pontosan tudta, mit csinál a férje. Tudta, hogy mélyen az eszébe vési minden egyes férfi viselkedését és szavait, ő volt a király szeme és füle. Az a lovag, akit még senki sem győzött le. Az idő múlásával a sértések egyre hangosabbá váltak, de ő még mindig némán tűrte. -

Hol van MacNeely? - kiáltotta az egyik férfi. -Mit tettél vele?

Medréből kilépni készülő folyóként várták a férfiak a pillanatot, hogy rárontsanak Sinre, aki szemmel láthatólag egy cseppet sem aggódott a várható támadás miatt. Callie rémülten összefogta a szoknyáját, és férjéhez sietett. -

Kérem! - mondta hangosan, és felemelte a kezét, hogy lecsendesítse őket.

Miután a hangok morajjá csendesedtek, megint megszólalt. A legtöbben még nem tudjátok, hogy férjhez mentem - mondta, és mosolyogva Sin felé nyújtotta kezét.-Sin... Hirtelen káromkodás hangzott el Fraser szájából. Haragtól lángoló arccal lépett ki a tömegből, hogy aztán megálljon a pár előtt. -

Mondd, hogy nem igaz, Callie! Miért kellett ribanccá válnod?

Sin olyan gyorsan mozdult, hogy a lány szinte észre sem vette. Az egyik pillanatban Fraser még sértegette őt, a következőben, pedig Sin keze már a férfi torkán volt. Fraser megpróbálta lefejteni Sin kezét a torkáról, de fáradozása hiábavaló volt. Sin pokoli haraggal nézett a férfira, és mikor megszólalt, hangja halálosan fenyegető volt. Ha még egyszer inzultálni mered a feleségemet, vagy csak csúnyán nézel rá, elharapom a torkodat! Megértetted? Fraser bólogatott. Sin eleresztette. A férfi krákogva dörzsölgette a torkát. Pillantásával szinte felnyársalta Sint, de bölcsen hallgatott. Sin a többiekre nézett. Ti meg figyeljetek rám! Henrik király küldött ide, hogy megakadályozzam a szomszédos angol városok elleni támadásokat - mondta, és Fraserre nézett. - Még nem tudom, kik a rebellisek, de rá fogok jönni, és a felelősök meg lesznek büntetve. Újabb sértések hangzottak fel. -

Miért kellene félnünk tőled?

Sin arcán gúnyos mosoly jelent meg, és lassan lelépett a lépcsőről, majd az emberek közé sétált. Callie lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy mi fog történni.

135

- Hadd, meséljek el egy történetet - mondta, és egyenként a szemükbe nézett. - Volt valaha egy kisfiú, akinek még a szakálla sem pelyhedzett - megállt Dermot előtt. - Akit megvertek. Callie unokatestvérére, Seanra nézett. - A ruháját elvették - folytatta, és továbbsétált. - Egy hatalmas sivatagba zavarták, és csak egy tőre volt, hogy megvédje magát. - Egyetlen ugrással a lépcsőn termett, és mélyen Fraser szemébe nézett. A mondandójától még a felesége hátán is végigfutott a hideg. - Kobrákat öltem meg puszta kézzel, és olyan körülmények között éltem, hogy már maga az ördög sem tud megijeszteni. - Tekintetét ismét a tömeg felé fordította. - Ha bárki egy pillanatig azt gondolja, hogy nem ölném meg lelkiismeret-furdalás nélkül, az sajnálatos tévedésbe esett. Ha egy pillanatig is azt gondoljátok, hogy végezni tudtok velem, azt mondom, állok elébe. De azt javaslom, gyónjatok meg előtte, mert az lesz az utolsó tévedésetek ebben az életben. - Dermot felé fordult. -Mostantól a támadások megszűnnek. Sin megfordult, és a kastély felé indult. Alig tett meg egy lépést, amikor valaki a tömegből egy káposztát hajított felé. Kirántotta a kardját, megpördült a saját tengelye körül, és kettéhasította a zöldséget. A két félgömb ártalmatlanul hullott a földre. Néma csend ült a tömegre. Ijedtség és félelem látszott az arcokon, miután a saját szemükkel győződtek meg Sin képességeiről. Sin visszatette kardját a hüvelyébe. -

Soha ne támadjatok hátulról!

Egy utolsó fenyegető pillantást vetett rájuk, majd bement a kastélyba. Callie észrevette a fenntartást az emberekben, míg megbeszélték az elmúlt néhány pillanat eseményeit, és azt, hogy hogyan kezeljék a problémát. Fraser lebiggyesztett szájjal ment el mellette, nem szólt semmit, csak csatlakozott a férfiakhoz. Callie a férje után szaladt. A nagyteremben érte utol, és látta, hogy mindkét kezével az asztalra támaszkodik. A férfi háta merev volt, akár egy dühödt farkasé. Óvatosan, de félelem nélkül közelített felé. Tudta, hogy ilyen hangulatban, bármelyik pillanatban robbanhat, de attól nem tartott, hogy a haragját felé fordíthatja. -

Ez hihetetlen! - lihegte. - Honnan tudtál a káposztáról?

Az emberek kiszámíthatók - mondta, és ellökte magát az asztaltól, majd a homlokát ráncolva a lány felé fordult. - Kivéve téged. Téged nem értelek. Callie csak mosolygott. -

Ezt vehetem bóknak?

Sin megdörzsölte sérült vállát, majd elfordult. Azok odakinn azon törik a fejüket, hogy megöljenek, vagy engedjenek a követelésemnek. Fraser és még néhány ember arról beszél, hogy álmomban végezzenek velem. Ő feleségül akart venni, vagy tévedek? A gyors témaváltás meglepte Callie-t. -

Csak szerette volna. De honnan tudtad?

-

Abból, ahogy rád nézett.

-

Ezenkívül, milyen következtetést vontál le?

Látásból megismertem legalább húsz rebellist, de holnapra már a nevüket is tudni fogom.

136

Callie csak bambán meredt maga elé. A nagybátyja, aki már évek óta ismerte ezeket az embereket, mégsem tudta egyikről sem, hogy ebbe a bizonyos csoportba tartoznak. Az unokaöccséről nem is beszélve. Sin mégis percek alatt megoldotta a kérdést. Hogyan lehetséges ez? -

Komolyan beszélsz?

-

Igen! Fraser kétségkívül közéjük tartozik.

-

Szerinted ő vezeti őket? Sin megrázta a fejét.

-

Nem ő a vezérük.

-

De hát szembeszállt veled, és a többiek is felnéznek rá.

Csak miattad szállt szembe velem - válaszolt Sin, és a lány arcához nyúlt, hogy eligazítson egy kósza tincset a felesége arcán. A bőr érintése a megszokott jóleső érzéssel töltötte el. Látta, hogy Fraser hogyan nézett felesége testvérére, mikor az beszélt. Látta, hogyan nézett Dermot a többiekre. Dermot benne van a sűrűjében, de ennél még rosszabb volt a gyanú érzése, hogy ő lehet a vezetőjük. Most, hogy újra átgondolta az egészet, egyre kevesebb volt benne a kétely. Csakis a sors keze lehet abban, hogy ideküldetett azért, hogy megölje a testvérét az egyetlen nőnek, aki iránt valamit is érzett. Csakis az élet kifacsart iróniája lehet az egész... A lány bele fog rokkanni abba, hogy miatta elveszti a testvérét. Callie örökre meggyűlöli majd. Talán így lesz a legjobb. Ha megutálja, akkor boldogan belemegy majd a házasság érvénytelenítésébe. Képtelen lesz majd a felesége lenni egy olyan férfinak, aki megölte a testvérét. Nem kell megölnöd őt... A gondolat helyes volt. Ugyanolyan egyszerű megoldás lenne, ha csak Henrik fogságába küldené. Sin gyomra csomóba rándult a gondolattól. Ha Angliába küldené Dermotot... Gyermekkorának képei hasítottak végig agyán. Semmirekellő skót... Még a csizmámat sem nyalhatod tisztára... Még mindig érezte az ütéseket, amiket kapott, és nem csak Haroldéit, hanem minden angolét, akik gyűlölték őt skót vére miatt. Jogában áll-e egy újabb fiút erre a sorsra ítélni? Nem! Sokkal tisztesebb volna egyszerűen megölni őt, mint ilyen sorsra kárhoztatni. Calliere nézett, megpróbálta memorizálni az arcát. Ha kívánhatott volna valamit, akkor azt kívánta volna, hogy a lány örökre szeresse őt, és hogy ő megvédhesse feleségét minden bajtól. De nem tehetett semmit. Ha nem öli meg, vagy adja át Dermotot Henriknek, akkor a király végez az egész klánnal, beleértve a szerelmét is. Mint megannyi más alkalommal az életében, a keze most is meg van kötve. Meg kell tennie, nincs más kiút.

13. FEJEZET

Aznap este Sin nem csatlakozott hozzájuk a vacsoránál. Mikor befejezték az étkezést, Callie azonnal férje keresésére indult. Simon azt javasolta, hogy nézze meg a várfalon, és bár nem 137

gondolta volna, hogy ott lesz, mégis elindult. Simon megérzése helyesnek bizonyult, mivel Callie hamarosan rálelt Sinre, amint a vár fokán ücsörgött. Hátát a kőfalnak támasztotta, egyik lába a bemélyedés ellenkező oldalán pihent. Fittyet hányva minden veszélyre, bal lábát lelógatta a falról, egyenesen bele a sötét éjszakába. -

Ugrani készülsz? - kérdezte.

Gazdag özvegy válna belőled, ha megtenném - mondta, és röpke pillantást vetett a lányra a válla fölött. - Le akarsz lökni? Volt valami a hangjában, ami Callie-t elgondolkodtatta. Azon töprengett, hogy a férfi iménti mondata vajon csak egy heccelő megjegyzés volt, vagy őszintén próbára akarta őt tenni. Közelebb lépett a férfi lábához, hogy jobban szemügyre vehesse. Nem, jobb szeretem, ha a közelemben vagy. Bár ma este nem így történt, ugye? Megint elrejtőztél. Elmondanád, hogy mit keresel idekint? -

Friss levegőre volt szükségem.

-

Jó, de itt fenn?

' A férfi megvonta a vállát. -

Szeretek idefent lenni. Itt legalább nem piszkál senki.

-

Talán zavarlak?

Callie legnagyobb meglepetésére a válasz nemleges volt. Sin tekintete meleg és gyengéd volt, amint a feleségére nézett. Ez a pillantás sokkal kellemesebb volt, mint a tőle megszokott üres tekintet. Pompás látványt nyújtott ültében, amint hátát a kőfalnak vetette. A telihold ragyogó fényénél az arcának minden apró részletét láthatta. Széles terpeszével majdhogynem átérte a vastag kőfalat. Teste és lelke egyaránt nyugodt volt, de a lány tudta, hogy a legapróbb jelre éhes oroszlánként lendülne támadásba. Megborzongva a férfi erőteljes jelenlététől, megérintette a térdét. -

Min gondolkodsz?

-

Próbálom kitalálni, hogy hol fognak lecsapni legközelebb a rebellisek.

-

Nem hiszed, hogy lecsillapítottad őket ma este?

-

Te azt hiszed?

-

Nem - válaszolt a lány őszintén.

Raider még akkor sem hagyta abba a támadásokat, amikor Aster nyilvánosan felkérte rá. Callie tudta, hogy Raidernek jó viszonyban kell lennie Asterrel, miután Raider is a klánhoz tartozott. Nehéz elképzelni, hogy Sin egyetlen szavára abbahagyja a támadásokat. Sin keresztbe tette a karját, miközben a lány arcát nézegette. Szinte biztosra veszem, hogy a rebellisek összejöttek ma este, hogy valamilyen tervet készítsenek. Dermot ott volt a vacsoránál? A lány szíve majdnem megállt a kérdés hallatán. Talán gyaníthat valamit? -

Igen, miért kérded?

-

De nem maradt a vacsora végéig.

Félelem járta át a lányt. Vajon mire akar kilyukadni ezekkel a kérdésekkel? 138

-

Honnan tudtad?

Sin az alattuk húzódó udvarra mutatott, ame¬yen egy árnyék vágott át a kastély irányába. -

Dermot meglátogatta Frasert.

-

De hát ők régi barátok!

Sin éles tekintetét ismét a lányra vetette, amitől Callie-ben még erősebbé vált a félelem. -

Mitől lettél hirtelen ilyen ideges?

-

Ideges?

Igen, pontosan ugyanúgy nézel rám, mint azon a napon, amikor először találkoztunk a lépcsőn. Amikor meg akartatok szökni. Sin időnként ijesztően tökéletesen érzett rá a dolgokra. Nem csoda, hogy Henrik ilyen nagyra értékelte. Callie már-már megesküdött volna arra, hogy férje földöntúli képességekkel bír. -

Hogy látsz bele ilyen könnyen az emberek fejébe?

Kisfiú koromban fejlődött ki bennem ez a képesség. Ha nem akartam a kivert fogaimat szedegetni a földről, tudnom kellett, hogy mikor közelíthetem meg a mesteremet békében. És most válaszolj a kérdésemre! Callie figyelte testvérének távolodó alakját. Nézeteltéréseik ellenére képtelen lenne elárulni őt. Azt sem mondta el senkinek, hogy egyszer látta hazatérni egy támadásból. Aster bizonyára megölné, ha tudomására jutna, hogy a rebellisekkel cimborál. Megkönnyítsem a helyzetedet? - kérdezte Sin. - Ha félsz kimondani, hogy ő is közéjük tartozik, nem kell megtenned, mert tudom. -

Honnan?

Abból, ahogy korábban viselkedett. Mondtam már, hogy látásból ismerem őket, de őt névről is. Callie megdöbbent férje képességei láttán. -

Hogy lehetsz ennyire biztos benne?

-

Az ördög elől senki sem bújhat el.

Callie csípőre tette a kezét, és szúrós pillantást vetett a férjére. -

Már Londonban is mondtam neked, hogy te nem vagy ördög.

-

Te vagy az egyetlen, aki ezt gondolja.

Ha te lennél az ördög, már odalent lennél, hogy letartóztasd Dermotot. Miért nem teszed? Mert arra várok, hogy felfedje Raider kilétét. Callie haragja egy pillanat alatt elillant. Tudta, hogy meg kell mentenie Dermotot. Nem akarta testvérét akasztófán látni. Akár az élete árán is meg akarta védeni. -

Ha ráveszem, hogy mondja el nekem Raider nevét, szabadon engeded?

Sin pislantott egyet, majd elfordult. -

Soha nem fogja elmondani.

139

Talán mégis. Meg kell értened őt. Mióta apánk meghalt, azóta nem találja a helyét. Annyira közel álltak egymáshoz. Dermot az utolsó óráiban is mellette volt. Apánkkal együtt meghalt valami belőle is, és azóta már nem ugyanaz az ember, aki előtte volt. -

Nagyon szeretheted őt. Callie bólintott:

-

Bármit megtennék a testvéremért.

Sin nem felelt. Callie még néhány percig meredten bámulta Sint, és végiggondolta a közelmúlt eseményeit. Asterhez hasonlóan ő is nagyon jól tudta, hogy Raidert meg kell állítani, mielőtt kitör a háború a klán és az angolok között. Bár a klán rengeteg tagot számlált, mégsem elég nagy ahhoz, hogy hadat üzenjen egy egész országnak. Abban sem lehetett biztos, hogy egy háború esetén az unokatestvére, Malcolm segítséget nyújt-e. Skócia királyának is megvoltak a saját gondjai. Korábban Dermot már mesélt arról Callie-nek, hogy a rebellisek azt hiszik, más klánokat is maguk mellé tudnak állítani egy esetleges háborúban. De tudta, hogy ha nem segít Sinnek megállítani a rebelliseket, mindegyiküket felakasztják elrettentő példaként azoknak, akik szembe mernek szállni az angol királlyal. Ha Raidert fel kell áldozni a béke oltárán, akkor Callie hajlandó megfizetni ezt az árat, hogy megvédje a többieket. -

Sejted már, hogy ki lehet Raider? - kérdezte a lány.

-

Szinte biztos vagyok benne.

-

Akkor, hogyhogy nem tettél semmit?

-

Bizonyítékot akarok. Callie arcára bölcs mosoly ült.

Te nagyon jó ember vagy. A legtöbben a helyedben már végzetes következtetéseket vontak volna le, és azonnal cselekedtek volna. Én nem vagyok jó ember, Callie. Ne ringasd magad ábrándokba! Az igazság az, hogy túl sok igazságtalanság ért az életemben, és ezt nem akarom másra hárítani. - Callie észrevette, amint férje arcizmai megrándulnak. - De ha a kezembe kerül a bizonyíték Raider kilétét illetően, garantálom, hogy el fogja nyerni méltó büntetését. -

Én is ezt tenném a helyedben.

Sin meglepődött a lány szavai hallatán. -

Nem is vagy rám dühös? A lány megrázta a fejét.

A szívem mélyén fáj, hogy a klán egyik tagja büntetést kap, de nem vagyok dühös. Az apám abban a hitben nevelt, hogy tisztelnünk kell embertársainkat. Legalább annyira lojális vagyok a klánomhoz, mint te Henrikhez, és nem hagyhatjuk, hogy az érzelmeink megingassanak az ebbe vetett hitünkben. Számomra mindig a kötelesség az első. Raider a saját döntéseit követi. Jobban szeretném, ha a rebellisek letennék a fegyvert, és békét kötnének, de ha nem teszik, nem foglak téged okolni azért, mert kiálltál amellett, amire esküdtél. Sin a homlokát ráncolva nézett feleségére. A lány elhangzott szavai vegyes érzelmeket keltettek benne. -

Hogy lehet, hogy nem gyűlölsz engem?

Te jó ég, Sin, már annyira hozzászoktál a gyűlölködéshez, hogy el sem tudod fogadni azt, hogy valaki tényleg törődik veled?

140

A férfi elfojtotta magában a szavak ébresztette fájdalmat. -

Látod ezeket a kezeket? - kérdezte mindkét kezét a lány felé nyújtva.

-Igen. -

Azt is tudod, hogy hány életet oltottak már ki?

Hogy tőrt döftek emberek szívébe, és kardot a testükbe? Ezek egy gyilkos kezei. Callie kezébe vette a férfi jobb kezét. Meglehet, de igaz ügyért tették, amit tettek, segítettek rajtam és Jamie-n. Megvédték Simont és Dravent. Minek kell történnie ahhoz, hogy Callie teljes valójában lássa a férjét? Sin képtelen volt felfogni, hogy miért nem veszi észre már az igazságot. -

Szörnyeteg vagyok.

Te is csak ember vagy, Sin. Ez ilyen egyszerű. Hinni akart neki, de nem kellett mást tennie, mint lehunyni a szemét, és rögtön előbukkant agyából a meggyilkolt emberek képe. Érezte a múlt fájdalmát és bűntudatát. Nem gondolta, hogy megérdemli az effajta kedvességet. -

Mit akarsz tőlem? - kérdezte Sin.

-

Azt akarom, hogy a férjem légy, hogy velem maradj, és apja légy a gyermekeimnek.

-

Miért? Azért a bolondos esküért, amit a Henrik által kerített pap előtt tettünk?

Nem. A jóleső érzés miatt, amit érzek, amikor belenézek a fekete szemedbe. Azért, ahogy a szívem elkezd kalapálni, amikor rád gondolok. Sin csak a fejét rázta. Nem akarta az otthont, amiről a lány beszélt, és az apaság gondolata... Soha többé nem leszek senkinek a tulajdona, Milady. A saját életemet élem, nem tartozom sem neked, sem Henriknek, sem pedig másnak. Callie elengedte a férfi kezét. Abban a pillanatban értette meg, hogy miért nem viseli senkinek a címerét a pajzsán. Senkié sem volt, és semmije sem volt. -

Nem akarlak birtokolni, Sin, csak szeretnék része lenni az életednek.

-

Része lenni minek? Hiszen semmit sem adhatok neked.

A makacs szavak lassan idegesíteni kezdték a lányt. Kezdett belefáradni abba, hogy megpróbálja átformálni a gondolkodását. Tudod, mit? Ha így akarod, hát legyen! Ha ez kell, maradj magányos! Gubbassz csak itt egyedül, mint valami gonosz bestia, aki azért sétál a vár fokán a sötétben, hogy halálra rémissze az embereket. Zárkózz csak a magányodba, és rejtőzz a saját szavaid mögé, miszerint téged nem lehet szeretni. Azt akarom, hogy tudd, amíg ilyen makacs és önsanyargató vagy, addig csakis a saját kételyeidet kelted életre. Senki sem lesz képes megszeretni téged, egészen addig, míg meg nem nyílsz. Sin figyelte a lány távolodó alakját. Szeretet. Már pusztán a szótól is megborzongott. Fölösleges érzelemnek tartotta. A hajhászása rengeteg férfit vitt már a sírba. Nem is kellett messzire mennie, elég volt Kieranre gondolni. És ott van Ewan. Bár Ewan teste még jelen van, a szíve és a lelke már elment. Apró darabokra 141

szaggatta a szerelem. Sin a tettek embere volt. A maga ura. Senkire sem volt szüksége. Sem most, sem pedig máskor. Callie elkeseredett harcot vívott a benne felgyülemlő reménytelenséggel szemben, míg a szobája felé haladt. Testvére a végzete felé közeledett, ráadásul a férje is visszautasította, mintha csak valamiféle fertőző betegsége lenne. De miért? Vajon miért keresi minden férfi az önpusztítást? Az apja is ilyen volt. Reménytelen küzdelmet vívott egy olyan ellenséggel szemben, aki igazából soha nem ártott neki. Mindenáron el akarta érni, hogy az angolok többé ne tehessék be a lábukat skót földre, és ezért a célért az életével fizetett. De mindezt miért? Képtelenség lett volna távol tartani őket. Ténykedésének eredménye nem volt más, mint a fiaira hagyományozott öngyilkossága. -

Caledonia!

A mély hang megállásra késztette, és amikor megfordult, Lochlant látta közeledni. -

Minden rendben? - kérdezte a férfi. -Igen.

A férfi felvonta szőke szemöldökét. -

Nekem nem úgy tűnik.

Callie összeszorította a fogát, és nagy levegőt vett, hogy csillapítsa a benne forrongó érzelmeket. -

Nagyon haragszom a testvérére, de majd elmúlik.

A férfi mosolyogni kezdett. -

Tudja, hogyan kell magára haragítania az embereket.

Callie nézte a jóképű férfit. Észrevette, hogy alig hasonlít Sinre. Egyetlen közös vonásuk az volt, hogy mindkettőjükre jó érzés volt ránézni. Néhány pillanat elteltével azonban rájött, hogy van bennük még egy közös vonás. Amint belenézett a férfi tiszta, kék szemébe, észrevette, hogy Lochlan is épp oly tartózkodó és óvatos, mint Sin. Tengerkék szeméből szívből jövő szomorúság áradt. -

Árulja el nekem, Sin mindig ilyen volt?

-

Milyen? Szeszélyes és csendes?

Igen. - A férfi bólintott. - Akkor minden hiába, sehogy sem tudok közel férkőzni hozzá. Callie elkeseredett vonásokat vélt felfedezni a férfi arcán, míg az újragondolta a lány szavait. Őszintén szólva, ha van is mód rá, én nem tudok róla. Csak remélni tudom, hogy nem adja fel, és megpróbál közel kerülni hozzá. A lány a homlokát ráncolta a szavak hallatán. Egy pillanatra furcsa érzelmek mutatkoztak a férfi vonásaiban, majd kisvártatva ismét a nyugodt énjét mutatta. -

Bűntudatot érez? - kérdezte a lány.

Lochlan fáradtan felsóhajtott, majd körülnézett, mintha attól tartana, hogy valaki meghallja, amit mondani akar.

142

Jobban, mint gondolná. Én vezetem a klánt, bár tudom, hogy Sin az elsőszülött fiú. Nincs jogom az apai örökséghez. Minden, amim van, jog és vér szerint az övé, és mégsem fogad el semmit sem tőlem. -

Miért tagadta ki az apja?

A testvérek hasonlóságainak listáján újabb tétel jelent meg Callie fejében. Lochlan arca idegesen rángatózni kezdett, ami Sinre emlékeztette. Ahhoz, hogy valakit kitagadjanak, először is el kell ismerni, mint gyermeket. Sinnel ez nem történt meg. Ewan és Braden még túl kicsik voltak ahhoz, hogy felfogják, amit Kieran és én tettünk. A szüléinktől a világon mindent megkaptunk, míg Sin a sarokból volt kénytelen követni az eseményeket. Gyűlöltem minden ünnepet, amelyeken megajándékoztuk egymást. Mi mindig sok mindent kaptunk, ő pedig semmit. Soha nem felejtem el azt a karácsonyt, amikor megpróbáltam megosztani vele az ajándékomat, mivel ő semmit sem kapott. Visszautasított, mondván, hogy ha akartak volna, adtak volna neki is valamit. Azt mondta, hogy tartsam meg az ajándékaimat, de legfőképpen a sajnálkozásomat. -

Nem értem, hogy miért bántak így vele. Lochlan megrázta a fejét.

Igazából én sem. Elhiszi vagy sem, az anyánk nagyon jó asszony, aki imádja a gyermekeit, de Sint látni sem bírta. Apánk őrülten szerette őt, ezért úgy tett, mintha Sin nem is lenne a világon. Megtagadta önmagát, hogy bebizonyítsa anyámnak, hogy semmit sem érez Sin anyja iránt, ennél fogva Sin sem jelent neki semmit. Ennek eredményeképpen el is kerülte őt. Egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor az apám kimondta volna a nevét, vagy éppen ránézett volna. - A lány szíve összeszorult. - A születésnapjainkat ünnepség és ajándékok tömkelege jellemezte. Azt viszont senki, még Sin sem tudja, hogy ő melyik napon született. Csak annyit tudni, hogy néhány hónappal idősebb, mint én. Callie szörnyen érezte magát, amíg hallgatta a férfit. El sem tudta képzelni, milyen érzés lehet az, hogy valaki nincs tisztában a saját születése napjával. Hirtelen egy újabb kérdés merült fel benne. -

És a neve, a neve honnan ered?

Az anyám adta neki. Amikor Braden megszületett, és megkeresztelték, Sin tudni akarta, miért hívják egyszerűen kölyöknek. Keresztnevére irányuló kérdésével apámhoz fordult, de ő szó nélkül faképnél hagyta. Szégyellte magát amiatt, hogy senki sem vette a fáradságot, hogy megkeresztelje Sint. Ekkor szólt közbe az anyám. Azt mondta, hogy ha már ennyire nevet akar magának, akkor stílusosan kell nevet választani. Azt mondta, hogy bűnben fogant, bűnben született, és így is fog meghalni. Ezért az egyetlen megfelelő név az, hogy Sin, azaz bűn. Soha nem felejtem a rémült arcát. Emlékszem, amint kihúzta magát, és azt válaszolta: Rendben, legyen Sin. A papok is azt prédikálják, hogy az emberek szeretik a bűnt. Talán, ha Sin leszek, engem is szeretni fog majd valaki. Callie mélyen átélte a pillanatot, és lehunyt szemmel bánta meg a Sinhez vágott nyers szavait. Nem kellett volna elveszítenie a fejét. Most döbbent csak rá, hogy férjét eddigi élete során több emberöltőre elegendő szívfájdalom érte már. -

Lochlan, mondja meg nekem, hisz abban, hogy megváltozhat?

Nem tudom, Callie, egyszerűen nem tudom. A lány nagyot sóhajtott, elköszönt a férfitól, és a szobája felé indult. Terveket akart készíteni. Terveket arra, hogyan csábítsa el elveszett férjét. Olyan tervet, ami ezúttal biztosan működik majd. 14. FEJEZET

143

Jócskán elmúlt már éjfél, amikor Sin a szobájába ért. Callie a saját oldalán, összegömbölyödve az igazak álmát aludta. Sin sokáig nézte a lány bájos arcvonásait, melyek a tűz fényénél még inkább csodálatossá váltak. Elragadó látványt nyújtott a hálóingében. Sin számára semmi sem okozhatott volna nagyobb örömet, mint mellébújni az ágyba. Magához ölelni őt, és szerelmeskedni napfelkeltéig. A lány ajkának íze és érintésének érzése mélyen beivódott a férfi lelkébe. Azon töprengett, hogy lesz-e elég bátorsága elhagyni őt, ha eljön az idő. Milyen lesz majd életének hátralevő részét felesége mellett tölteni, jókedvben és szeretetben? Lehunyta a szemét. Nem, ezt nem neki találták ki. Már rég megtanulta, hogy nem szabad mást várni az élettől, mint egy saját, kényelmes ágyat és jóízű ételt. Erre a két dologra mindig számíthat. Hogy Callie-hez kötheti életét, az csak hiú ábránd marad. Egy elérhetetlen álom. Soha nem lehet a tiéd. Soha. Ha a lány kedvéért elárulja Henriket, akkor Henrik megöleti őt, és megtámadja a klánt. Ha pedig elárulja Callie-t Henrik kedvéért, a lány gyűlölni fogja, mert megölte a testvérét. Bármit tesz, mindenképp csapdába esik. Bármit tesz, el fogja veszteni Callie-t. Hogyan választhat a közül a két ember közül, akiknek egyformán sokkal tartozik? Henrik, aki visszaadta az életét, vagy Callie, aki visszaadta a lelkét. Abban a pillanatban nem akart mást, csak megfeledkezni a kötelességéről, és magához ölelni a feleségét. Elfeledni azt az embert, aki valaha volt. Olyan vigaszra várt, amit csakis Callie nyújthat neki. Lelkét hirtelen átjárta a hihetetlen erővel támadó fájdalom és félelem. Megrázta a fejét, mintha csak ki akarná űzni belőle a gondolatot, hogy a lány gyűlöli őt. A kandallóhoz indult. Fáradtan, felzaklatott lélekkel feküdt a padlóra, és megpróbált elaludni. Callie néhány órával napkelte után ébredt, és észrevette, hogy az ágyban rajta kívül senki sincs. Könnyek szöktek a szemébe a magányosan eltöltött éjszaka után. Azon töprengett, hogy férje hol tölthette az éjszakát, majd megfordult, és megpillantotta a földön fekvő férfit. A fájdalom gonosz hulláma járta át a szívét. Mi késztethette erre? Hirtelen harag öntötte el. Más esetben könnyedén elfojtotta volna, de ezúttal nem sikerült. Ekkor döbbent rá, hogy az a baj a férjével, hogy mindent túlzottan komolyan és mereven fog fel az életben. Némi gyermeki pajkosság bizonyára jót tenne neki. Callie ismét látni szerette volna azt a férfit, akit testvérei az istállóba kergettek. Sinnek még nagyon sok ilyen kedves pillanatra lenne szüksége. Mielőtt végiggondolta volna, hogy mit is tesz, Callie egy párnát vágott férje fejéhez. Sin azonnal felébredt. Hevesen kalapáló szívvel pördült meg, kezében tőr csillogott. Legnagyobb meglepetésére feleségét látta közeledni egy újabb párnával a kezében. Eltette a tőrét, és megnyugodott, de ez az állapot nem tartott sokáig. Mindössze addig, míg Callie meg nem ütötte a kezében tartott párnával. -

Mit csinálsz?

A lány válasz helyett újabb ütést mért a férfira. -

Megkaptad a fegyvered, védd magad, gazfickó, vagy véged!

Sin megragadta a párnát, amit felesége előzőleg hozzávágott, majd talpra ugrott. Heves párnacsatába kezdtek. Meghazudtolva önmagát, a lánnyal együtt nevetett, aki csodás látványt

144

nyújtott a reggeli fényben kócos, vörös hajával, rózsás arcával és hálóruhája alól kilátszó meztelen lábával. Mosolyától és kacagásától Sinnek szinte elakadt a lélegzete. Sin a szoba fala felé űzte támadóját. Mindenfelé tollak röpködtek a helyiségben. Mikor már azt gondolta, hogy sarokba szorította a lányt, Callie eldobta a párnáját, és rárontott. A mozdulat felkészületlenül érte Sint, olyannyira, hogy háromlépésnyit hátratántorodott. A lány le-föl táncoltatta ujjait a férfi bordáin, és könyörtelenül megcsiklandozta. Sin nevetett, majd eldobta a párnát, és karjába zárta a feleségét, hogy megállítsa a kínzást. -

Megadod magad? - kérdezte a lány.

-

Soha! - gúnyolódott Sin. Callie szemében tűz égett.

-

Soha? Azt majd meglátjuk!

Sin felemelte, és gyengéden az ágyra dobta a feleségét. Győzedelmesen vigyorgott, majd hátat fordított a lánynak. Callie felpattant az ágyról, férje hátára ugrott, és lábát a dereka köré fonta. Sin hangosan felnevetett. A szoba ajtaja hirtelen kinyílt. Mindkettejüknek arcára fagyott a mosoly, amikor megpillantották az ajtóban álló szobalányt. A cseléd tágra nyílt szemmel bámulta Sint, akinek ruházata egyetlen nadrágból állt, és Calliet, amint férje vállába kapaszkodik, és meztelen lába a dereka köré fonódik. A levegőben még mindig röpködtek a tollak. A folyosón éppen arra sétáló Braden pillantott a szobába. Hirtelen visszafordult, megállt a cselédlány mögött, és kíváncsi tekintettel nézett rájuk. -

Mi a fenét csináltok?

Callie férje nyakába temette arcát, és hangosan felnevetett. Sin megpróbált természetesen viselkedni, egyik lábáról a másikra helyezte át a súlypontját, majd megköszörülte a torkát. -

Mi szokatlant találsz abban, hogy egy férfi a felesége mellett ébred?

Braden és a szobalány furcsálló pillantást vetettek egymásra. Majd később visszajövök - suttogta a cseléd, majd kilépett a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót. Callie lecsusszant férje hátáról, de nem eresztette el. Átfogta a derekát, és megcsókolta meztelen lapockáját. -

Jó reggelt, Sin! - a lány vidám hangja magával ragadta a férfit.

Sin hátrapillantott a válla fölött. -

Megkérdezhetem, mi váltotta ki ezt a párnaőrületet?

-

Haragudtam rád! -Miért?

Mert megint a padlón aludtál. Mi vonz oda téged annyira? A legtöbb asszony attól fél, hogy a férje másnak az ágyában tölti az éjszakát. Én viszont a kandallóra lehetek féltékeny. A lány észrevette, hogy férje arcát a komolyság hulláma járja át. Viszonzásul szigorú pillantást vetett rá. -

Meg ne próbáld!

-

Micsodát?

Még egyszer ilyen komolyan nézni rám... vagy különben kénytelen leszek megint fejbe vágni a párnával.

145

A férfi komoly pillantását meglepettség váltotta fel. -

Te megbolondultál?

Nem bolondultam meg, de akár kárt is teszek benned, ha kényszerítesz. Ezennel a mai napot mókás nappá nyilvánítom! Komolyságnak, szeszélyességnek és megfontoltságnak semmi helye! Sin hitetlenkedve nézett rá. -

És ezt te komolyan is gondolod, ugye?

-

Teljesen. Minden egyes komoly pillantásért meg foglak büntetni.

Erre Sin felvonta a szemöldökét. -

Megbüntetni, hogyan?

Olyan büntetést még életedben nem kaptál. Olyan csínytevésekkel és trükkökkel, amiről álmodni sem mernél. Sin válaszképpen csak mosolygott. -

Látod, milyen egyszerű boldogan mosolyogni?

Sin szerette volna, ha eleget tud tenni a lány kérésének. Az előttük álló nap valóban ígéretesnek bizonyult, de a férfira rengeteg tennivaló várt. -

Meg kell találnom azt a rebellist.

Tőlem addig keresheted, míg bele nem vakulsz, de élvezni fogod a kutatást, különben addig csikállak, míg kegyelemért nem kezdesz könyörögni. Az asszony elvesztette az eszét, de Sin élvezte a helyzetet. A lány felemelte a kezét, és kiszedegette férje hajából a tollakat. -

A mai első szabály, hogy a megszokottól eltérő ruhát kell viselned.

-

Nem fogok kendőt felvenni.

-

Rendben, nem kell kendőt felvenned, de van más ruhád is. Láttam a ládádban.

Ez valóban így volt, Sinnek volt egy szövetnadrágja, és egy civilek által is viselt inge, igaz, egyetlen alkalommal sem viselte ezeket a ruhákat. Fogalma sem volt, miért mérlegeli a lány kívánságát, attól eltekintve, hogy boldoggá akarta tenni. Mindemellett olyan aprócska kérés volt... hogy is állhatna ellen neki. -

Rendben, Milady, semmi lovagi ruha.

A lány elégedett pillantása nyomán ismét életre kelt férfiúi ösztöne. Csodálatosnak látta a feleségét. -

Déltájban meghitt piknikre megyünk kettesben a kastély mögötti rétre.

Sin szóra nyitotta a száját, de felesége ajkára illesztett mutatóujjal megállította. Semmi ellenkezés, ma csak az enyém leszel. Majd körbevezetlek a faluban. Keresd csak a rebelliseidet, ha nagyon akarod, de az élet másik oldalát is meg akarom mutatni neked. -

Milyen másik oldalt?

-

Azt, amiért érdemes élni.

146

Sin tekintete hirtelen eltompult, mikor felderengett benne keserű múltja. Már többször is látta azt a bizonyos másik oldalt, és nem állt szándékában még többet látni belőle. -

Már jártam ott, Milady.

-

Meglehet, de ma át is élheted.

Az ötlet őrültségnek tűnt, de valahogy mégsem tudta visszautasítani. A lány lábujjhegyre állt, és egészen addig nyújtózkodott, míg szemük egy magasságba került. Callie szemében a vágy tüze lángolt, melyet gyengéd érzelem kísért. -

Csak ezt az egy napot kérem Sin, semmi többet.

Callie arcán látszott, mennyire fontos ez neki. Nem tudta, miért ragaszkodik hozzá ennyire a lány, de elhatározta, hogy a kedvére tesz. Rendben, a mai napom a tiéd, megpróbálok gondtalan és boldog ember lenni. Holnap viszont visszatérek szörnyeteg mivoltomhoz. -

Elfogadom, de csak akkor, ha beleegyezel, hogy teljesen az enyém leszel ma.

-

Beleegyezem.

Callie könnyed csókot nyomott férje ajkára. Sin felnyögött a lány szájának selymes érintésétől. Hirtelen mozdulattal magához ölelte feleségét, és szájon csókolta, hogy érezhesse nyelvének mennyei ízét. A lány végigsimított meztelen hátán, körme gyengéden végigkarmolta a bőrét. Micsoda nagyszerű érzés volt a karjában tartani ezt a csodás nőt. Lehunyta a szemét, és felemelte a lány szoknyáját egészen addig, hogy érezhesse meztlen csípőjét, és hátát. Elmondhatatlanul kívánta a lányt. -

Szerelmeskedjünk, Sin! - suttogta Callie.

Az érzelemgazdag szavak villámcsapásként érték a férfit, de a racionális énje így is előtérben maradt. -

Mi van, ha teherbe esel?

Callie a tenyerébe fogta a férje arcát, és őszinte tekintettel nézett fel rá. Imádni fogom a gyermekünket. Ha elhagysz, akkor is vigyázni fogok a babára, és gondoskodom róla, hogy ne essék baja. Mindig olyan kedves lesz számomra, akárcsak az apja. Sin érezte, hogy az ellenállása apró szilánkokra törik. Callie ismét megcsókolta, majd végigsimított férje mellkasán és hasán. Ezután becsúsztatta kezét a nadrágja alá, és gyengéden simogatni kezdte alhasának tájékát, egészen addig, míg kézbe nem vette a meredező tagot. Sin felszisszent a gyönyörtől, már nem volt képes gondolkodni. Feltámadt benne az ősi ösztön. Képtelen volt tovább várni, így letépte a lányról hálóruháját, felemelte, és gyengéden az ágyra fektette. Callie lángoló arccal nézett fel rá, és tudta, hogy ezt a csatát már megnyerte. Valami azt súgta neki, hogy nagyon fontos győzelem volt ez. Vágytól reszketve várta végig, míg férje kibújik nadrágjából. Amikor megszabadult a nadrágjától, Sin mellé feküdt, magához ölelte és olyan lendülettel kezdte csókolni, hogy szinte elakadt a lélegzete. Ez nem ugyanaz a gyengéd szerelem volt, mint legutóbb. Sin olyan volt most, mint egy bestia, akit megszállt az ördög, aki nem tud betelni a csodás érzéssel. Végigsimított a lány testén. Callie beleborzongott a furcsa, összetett érzésbe. Hogy lehet valaki ilyen erős, mégis gyengéd. Férfias kezének hatalma volt az élet és

147

halál fölött, de számára mégis gyönyört nyújtott. Felnyögött, miután férje nyalogatni kezdte a mellét. Nyelve gyengéden körözött megkeményedett bimbója körül, minek hatására gyönyörhullámok járták át testét. Callie magához szorította férje fejét. Imádom a bőröd ízét - lihegte Sin, és nyelvét végigtáncoltatta a lány bőrén, egészen a nyakáig. -Olyan forró vagy és puha. Callie megremegett a szavak hallatán, és tudta, hogy férje azelőtt másnak soha nem mondott ilyet. Szeretett volna tudni valamiféle varázslatot, amivel maga mellett tarthatja. Sin most fülét és annak környékét kezdte csókolgatni. A lány megborzongott, amikor a nyelv a szépen ívelt füléhez ért, majd belehatolt. Szeretem, ahogy hozzám érsz - suttogta a lány. - Szeretem, amikor rajtam fekszel. Azt kívánom, bárcsak örökre így maradna. Sin a szívhez szóló szavak hallatán feltámaszkodott. Milyen kegyetlen dolog az, hogy mindketten ugyanazt akarják, de a sors összeesküdött ellenük. Még mindig képtelen volt felfogni, mekkora szüksége van asszonyára. Lenézett a lány arcára, melyet vörös fürtjei foglaltak keretbe. Sohasem merte remélni, hogy egyszer ilyen szívből jövő fogadtatást lát majd egy nő arcán. Mellette otthon érezhette magát, annak ellenére, hogy szinte belerokkant bonyolult érzelmeinek súlyába. Magához akarta ölelni őt, megvédeni. El akart rejtőzni saját félelmei elől. Hogy is árthatna neki? A lány felnyúlt, és kezét a nyakára tette. A férfi az érintés nyomán szinte önkívületbe került. Nem volt, és nem is lesz senki, aki annyit jelentene számára, mint a felesége abban a pillanatban. A felesége iránt érzett vágya megrendítette, és lassan behatolt a lány testének forró mennyországába. Callie felnyögött, amint férje mélyen belehatolt. Érezte erős testét, ahogy előre-hátra mozog combjai között. Sin a lány szájára illesztette ajkát, forrón megcsókolta, nyelve felvette testének ritmusát. Callie végigsimított férje hátán, érezte, amint izmai minden mozdulatnál megfeszülnek. Hirtelen nagyon mélyre hatolt, majd megállt. Feltámaszkodott, hogy jól láthassa felesége arcát. Callie feszes bicepszére tette kezét, és mélyen a szemébe nézett. Olyan vágy tükröződött a férfi szemében, hogy Callie-nek belefájdult a szíve. Sin tekintete lassan lesiklott felesége arcáról, végignézte csupasz mellét, hasát, végül odapillantott, ahol testük összeforrt. -

Csodálatos vagy - mondta rekedtes hangon.

A lány csak mosolygott, amikor férje még mindig a karján támaszkodva leeresztette fejét, hogy újra megcsókolja őt. Sin lehunyt szemmel mélyen magába szippantotta az édes illatot. Tudta, hogy még nagyon sok kellemes pásztoróra vár rájuk. -

Valami baj van? - kérdezte a lány ártatlanul.

-

Hogy lenne baj, amikor a karomban tartalak?

Callie nem tudta eldönteni, melyikük lepődött meg jobban a vallomástól. A férje iránt érzett szerelme elöntötte a szívét. Lábát mosolyogva férje dereka köré fonta, hogy aztán még mélyebben hatolhasson belé. A lány szájon csókolta hitvesét, saját testét felhasználva még intenzívebb gyönyörhöz juttatta őt. Sin reszketett felesége karjában. Égő szemmel lejjebb eresztette magát, hogy átvegye szerelmük ritmusát. Callie hevesen megcsókolta férjét, majd beletúrt a hajába. Hangosan nyögött a kellemes érzéstől, amit Sin ébresztett mélyen a testében. Imádta ezt az érzést, és tudta, hogy a férfi csakis az övé.

148

Sin gyorsított a tempón, olyan magasságokba repítve ezzel a lányt, ahol még sohasem járt azelőtt. Amikor azt gondolta, hogy ennél jobb már nem lehet, a férfi tovább fokozta a tempót, olyan élvezetet nyújtva ezzel, hogy Callie már hangosan sikoltozott. Szorosan magához ölelte a férjét, mikor érezte, hogy testét megrázza a remegés. Sin ismét felemelte a fejét, hogy a lányra nézhessen. Látod, uram, milyen jól érezzük magunkat ezen a mókás napon? - kérdezte ártatlan mosollyal az arcán. - És még el sem hagytuk a szobát. Sin felnevetett. Azon töprengek, Milady, milyen dolog fog még következni, amivel még ennél is jobbá tehetné ezt a napot. -

Csak adjon egy kis időt, és meglátja! Persze Sin nem hitt neki.

Miután megmosakodtak és felöltöztek, Callie lekísérte őt, hogy megreggelizzenek. Lochlan, Braden és Simon a hosszú asztalnál ültek, és ettek. Ewan még mindig ágyban volt, megpróbálta kialudni az elfogyasztott, hordónyi sör hatását. A nagyterem üresen tátongott, a kora reggeli fény beszűrődött a fejük fölött lévő ablakokon. Sin testvérei és Simon gúnyos megjegyzéseket szórtak feléjük, amikor a pár csatlakozott hozzájuk. Callie az asztalhoz ültette férjét, majd eltűnt, hogy reggeli után nézzen. -

Nagyon jókedvű ez a lány ma reggel! - jegyezte meg Lochlan.

Sin válaszképpen morgott egyet, majd felvette Lochlan kenyerét, és letört belőle egy darabot. -

Ilyen kedves az alaptermészete.

-

Tegnap este nem volt ilyen kedves - mondta Lochlan, és a pohara után nyúlt.

Sin a homlokát ráncolta testvére hangjának furcsa tónusa hallatán. -

Ezt meg hogy érted?

Lochlan fejével arra bökött, ahol Callie az imént eltűnt. -

Amikor elbúcsúztunk az éjjel, úgy tűnt, mintha sírni lett volna kedve.

-

Sírni, miért?

-

Miattad.

-

Miattam? - kérdezett vissza zavartan Sin. -Hiszen nem is ártottam neki.

Legalábbis eddig. Ami még hátra volt, attól legszívesebben levetette volna magát a kastély legmagasabb tornyából. Amíg az elkerülhetetlen nap, amely örökre szétválasztja őket elérkezik, addig nem akart fájdalmat okozni neki. Igen - értett egyet Lochlan. - A probléma pontosan az, hogy nem tettél vele semmit. Úgy tűnt, azért haragszik rád, mert szinte észre sem veszed. Ez a meglátás helytelen volt. Sin nagyon is észrevett mindent a lányon, és talán ez jelentette a probléma gyökerét. Nem akart a közös jövőjükön gondolkodni.

149

-

Nem tudom, hová tetted a szemed.

-

Nem az számít, hogy én mit látok, csak az, amit ő érez.

Braden is csatlakozott a beszélgetéshez. És még te adtál nekem tanácsokat Maggie-vel kapcsolatban. Szégyellhetned magad, Sin! Azt gondoltam, hogy te a tettek, és nem a szavak embere vagy. Braden! - vágott közbe Simon. - Azt hiszem, megfeledkezel egy aprócska részletről. Sin azért van itt, hogy elfogja Callie klánjának egyik tagját. Szerinted Maggie mit érzett volna, ha te kívülállóként ezt teszed vele? Lochlan döbbenten fordult Sin felé. -

Komolyan meg akarod tenni?

-

Ez a kötelességem - sóhajtott fel Sin.

Sin - szólalt meg Lochlan, hangja óvatosságra intett -, ismered a törvényt, mely mindenkire vonatkozik, akiben egyetlen csepp skót vér is folyik. Nem árulhatod el a nemzetedet, de leginkább nem játszhatod az ellenség kezére. Sin felvont szemöldökkel hallgatta Lochlan szavait, és figyelte, amint arca vörösödni kezd. Érdekes dolog, hogy a testvére különb viselkedést vár tőle, mint amire az apja tanította. Az más volt - szólt Lochlan, mintha kitalálta volna Sin gondolatait. - Akkor háború volt, és az volt az egyetlen mód, hogy megállítsuk a gyűlölködést. Ha nem állítom meg a rebelliseket, ismét kitör a háború. Henriknek elfogyott a türelme. -

Akkor a te érdekedben remélem, hogy a rebellisek vezetője ennek a klánnak a tagja.

Sin összeszorult gyomorral bámulta az asztalt. Eszével tudta, hogy ki a bűnös, de szíve mélyén remélte, hogy valaki mást kell keresnie. Bárki mást. Tudta, hogy Dermot MacNeely a ludas, és olyan biztos volt benne, mint ahogy ott ült az asztalnál, és testvéreit hallgatta. A felesége átkozni és gyűlölni fogja majd, ha megtudja az igazat, de semmit sem tehet ellene. -

Nos, én soha... - csendült fel Callie hangja.

Mindannyian a hang irányába fordultak, és látták, hogy Callie egy tálca frissen sült kenyeret, és szeletelt sajtot hoz magával. Amikor elmentem, még nem volt semmi bajotok, de most úgy fest, mintha a világ végét várnátok. Megkérdezhetem, miféle tragédia sújtotta le a terem hangulatát? Az ön gyönyörűségének hiánya tette - mondta Braden vigyorogva. - Ön nélkül teljes sötétség borult ránk. Sin egy kenyérgalacsint vágott testvéréhez. -

Jobb, ha vigyázol a nyelvedre, öcskös, különben majd én vigyázok rá helyetted.

Lochlan mosolygott. Vagy ami még jobb, beáruljuk Maggie-nek. Braden színlelt nemtörődömséggel válaszolt. Megpróbálom elsimítani a dolgot az asszonyoddal, és ez a hála érte? Hát, rendben, innentől kezdve magadra hagylak. Várhatod, hogy még egyszer segítsek neked!

150

Sin figyelte közeledő feleségét. Csodálatosabb volt, mint bármelyik angyal a mennyországban. A lány határozott tekintettel nézett vissza rá. -

Ne feledd az ígéreted, Sin, ma csak mosolyogni szabad.

Sin mosolyt erőltetett az arcára, ami által kivillantak hófehér fogai. Callie a szemét forgatva válaszolt a mosolyra. Ez még mindig jobb, mint egy ráncos homlok. Callie Simon felé fordult, és intett neki, hogy kövesse. -

Uram, válthatnánk néhány szót kettesben? Sin felvonta a szemöldökét.

-

Miért van erre szükség?

A lány átnyúlt az asztal fölött, és megérintette férje orrát. -

Csak kérdeznék tőle valamit, ami nem rád tartozik.

-Miért? -

Mert nem akarom, hogy halld.

-

Igen - szólt közbe Lochlan -, mi van veled, Sin, megőrültél?

Sin kirúgta Lochlan alól a széket. Remélem, testvér, hogy egy szép napon te is az én sorsomra jutsz, neked is csapdát állít egy asszony, és akkor majd én leszek az, aki nevetni fog. Csapda? - kérdezte Callie. - Milyen vészjóslóan beszélsz? Nincs itt semmiféle csapda, csak egy kérdést szeretnék feltenni. Sin értetlenül nézett a lányra. Igen, de volt már olyan, hogy birodalmak hullottak darabjaira egyetlen félreértett szó miatt. De én nem egy birodalmat szeretnék szétzúzni, hanem a jeget, ami körülveszi a szívedet. A szavak nyomán néma csend ült a teremre. Sin mozdulatlanná dermedt. Callie elpirult, mintha szégyellte volna magát a vallomás miatt, és lehajtotta a fejét. Simon felpattant és kivezette a lányt a teremből, hogy a többiek nyugodtan beszélhessenek. Sin - mondta a mellette ülő Lochlan -, tudom, hogy nem én vagyok az, akitől tanácsokat fogadanál el ebben az ügyben, de úgy tűnik, csak egy bolond ereszt el egy ilyen asszonyt. Ha valaha is találnék egy nőt, akit nem érdekelnek a ballépéseim, minden követ megmozgatnék, hogy magam mellett tartsam. Nem vagyunk egyformák, öcskös. Nem nyílhatok meg neki teljesen, mert tudom, hogy rövid időn belül meggyűlöl majd. A gyűlöletet és a megvetést az anyatejjel szívtam magamba, de egyiket sem lennék képes elviselni az ő szemében. -

Akkor ne áruld el őt!

Sin Lochlanre nézett. Milyen egyszerűnek tűnt a testvére szájából. A szavamon és a becsületemen kívül semmim sincs ezen a világon. Ez a két dolog van, amitől nem fosztottak meg. Ez az az a két dolog, amit nem adtam vagy cseréltem el a túlélés érdekében. És te azt akarod, hogy tagadjam meg őket? Többet kérsz, mint amit adhatok. Azt kell tennem, amit ígértem.

151

És mégis, amikor arra felé nézett, amerre a felesége és Simon eltűnt, fájdalmat érzett amiatt, amire a becsülete készteti. De most nem csak a becsület számított. Úgy ismerte Henriket, ahogy senki más. Tudta, hogy ha nem játssza a kezére Raidert, Henrik ki fogja irtani ezt a klánt. Némán evett, míg a testvérei egyenként elköszöntek tőle, és egyedül hagyták a teremben. Alig fejezte be a reggelit, amikor Callie visszatért. A lány az üresen hagyott székekre pillantott. -

Máris elmentek?

-

Attól tartok, a rossz hangulatom riasztotta el őket. Elárulod, mit kérdeztél Simontól?

-

Eszem ágában sincs válaszolni erre. Sin megrázta a fejét.

-

Szemtelen kislány!

-

Ez igaz. Ahogy azt apám is gyakran mondta, még Jób türelmét is próbára tenném.

Callie megfogta férje kezét, és talpra állította. Most pedig elindulunk a mókás napra. Jöjjön, Mister Szörnyeteg, hadd mutassam meg, hogy képes vagyok mosolyt varázsolni az arcára. A lánynak fogalma sem volt arról, hogy a puszta jelenlétével képes belső mosolyra bírnia férjét, ami mindennél többet jelentett neki. Sin felnyergelte a lovakat, és Callie-vel a közeli Tier Nalayne nevű faluba mentek, ahol a MacNeely klán jó része élt és dolgozott. Kellemes nap volt, a faluban pezsgett az élet. Gyerekek szaladgáltak és játszottak, oda-vissza futkostak a házak és az üzletek között. Férfiak és asszonyok álltak meg egy-egy jóízű pletykára, míg a dolgukat intézték. Leszálltak a nyeregből, lovukat az istállóban hagyták, és gyalog folytatták útjukat. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy gyűlölködő tekintetek középpontjába kerüljenek. Az asszonyok karon ragadták gyermekeiket, és elrángatták őket, ahogy a páros feléjük közeledett. Callie nagy levegőt vett, és magában számolni kezdett, hogy megőrizze türelmét a nem túl szívélyes fogadtatás miatt. Még szerencse, hogy Sin nem talpig fegyverben érkezett. Callie elképzelte, mennyivel rosszabb lenne a helyzet, ha mellvértben és karddal az oldalán jelent volna meg. A hentes felesége kilépett az üzletből, és amikor meglátta őket, berohant, becsapta az ajtót, és egy táblát akasztott rá, melyen ez állt: A hús elfogyott. Callie a táblára pillantott, majd Sinre nézett, hogy lássa a reakcióját. De nem volt reakció. Egyszerűen tudomásul vette a klán gyűlölködő magatartását, mintha pontosan erre számított volna. Ettől a lány dühbe gurult. Callie élete első pillanatától fogva ismerte ezeket az embereket. Hogy lehetnek ennyi¬re vakok? Morna! - kiáltott fel, amikor észrevette mostoháját, amint éppen a legjobb barátnőjével, Peggel beszélget a cipész üzlete előtt. Callie megfogta Sin kezét, és feléjük indult. - Hogy vagy? A mostohaanyja boldogan mosolygott rájuk, míg Peg elmélyülten vizsgálgatta a kosár tartalmát, amit a kezében tartott. -

Jól vagyunk, igaz, Peg?

Peg felnézett, és megvetően pillantott Sinre. -

Vissza kell térnem a teendőimhez.

152

Sin egy szót sem szólt, és az arca sem árulkodott a sértésnek a legkisebb jeléről sem. -

Hogy van, Milord? - kérdezte Morna. Callie megkönnyebbülést látott Sin szemében,

de csak olyan rövid időre, hogy azt hitte, ő képzelte oda. -

Nagyon jól vagyok, Milady. És ön?

O, ne milédizzen itt, egyszerűen csak Morna vagyok! Főleg annak az embernek, aki segített Jamie-n. Tudja, hogy csak magáról beszél? Jómagam is messze állok a nemességtől. Kérem, hívjon Sinnek. Ami pedig Jamie-t illeti, ő egy remek legény. Nagyon jól nevelte őt. Morna ismét a férfira mosolygott. Tekintete elbarangolt Sin válla fölött, aztán Callie arcán pihent meg. -

Lássuk, betörhetünk-e néhány makacs fejet, hogy megmutassuk, mit tudunk.

Mielőtt Callie megkérdezhette volna, hogy mit akart ezzel mondani, Morna megragadta Angust, aki éppen mellettük sétált volna el. A férfi hosszú, ősz haja kócos volt, szakálla pedig olyan sűrű, hogy senki sem tudta, hogy is néz ki valójában. Mégis ő volt a legnagyobb tiszteletnek örvendő férfi a klánban, és ha valakit ő megkedvelt, a többiek vakon követték a példáját. -

Angus, drágaságom! - mondta Morna vidáman. - Találkoztál már Callie férjével?

Az öregember lebiggyesztett ajakkal mérte végig Sin angol öltözékét. -

Semmi kedvem találkozni egy...

Morna torkának köszörülésével vágott közbe. Nem gondolod, hogy egy embert a tettei alapján kell megítélni, és nem a születési helyéről? -

Ismerem a fajtájának a tetteit.

Morna sóhajtva nézett Angus távolodó alakja után. -

Nem kell komolyan venni! - mondta Sinnek. -Ők valójában nagyon jó emberek.

Higgye el, meg sem hallom. A baj csak az, hogy ezek a megjegyzések Callie-nek fájnak legjobban. Lehet, hogy kimondta, de Callie mégsem hitt neki. Az nem lehet, hogy nem bántja őt. Callie egy nyolc emberből álló csoportot pillantott meg, melynek élén Fraser állt. Egyenesen feléjük tartottak, és ez rossz jel volt. Hetyke mozdulataikról lerítt, hogy keresik a bajt. Fraser Calliere pillantott. Szája torz vigyorra húzódott vöröses szőke szakálla felett. -

Miért hoztad őt ide?

-

Meg akartam mutatni neki a falut.

-

Miért?

-

Mert itt lakunk, és gondoltam, látni szeretné. Fraser tekintete elsötétült.

-

Lehet, hogy te itt élsz, de ő csak látogató. Legalábbis nagyon remélem.

Sin gúnyolódni kezdett, mintha szórakoztatták volna Fraser szavai.

153

Hadd találjam ki! Ha nem megyek el hamarosan, olyat tesztek majd, amitől azt kívánom, bárcsak elmentem volna. Vagy, ami még jobb, azt fogom kívánni, bárcsak meg sem születtem volna. Vagy bármi más értéktelen sablon, amit az emberek ijesztgetésére találtak ki. Fraser szóra nyitotta a száját, de mielőtt megtehette volna, Sin megelőzte. Nagyon jól tudom, nem akarjátok, hogy itt legyek. Semmi szükségetek rám, sem a fajtámra. Arra sem vagytok hajlandók, hogy magatok közé fogadjatok - Sin gyűlölködő pillantást vetett a csoportra, amitől néhányan hátrébb léptek. - Rendben, adjátok ki Raidert, és örömmel elmegyek. -

Az egyetlen dolog, amit átadunk neked, az a saját fejed.

Óóó! - színlelte az ijedtséget Sin. - Milyen félelmetes, nem akartok inkább gyerekmesék írásával foglalkozni? Talán sikerülne megijesztenetek egy kétévest. Fraser undorodva nézett Sinre. -

Nagyon nem kedvellek!

-

Az érzés kölcsönös.

Fraser egy lépést tett Sin felé, de ő meg sem mozdult. Callie lélegzetvisszafojtva várta a harc kitörését. A kosok jutottak róluk eszébe, amikor arra készülnek, hogy összeakasszák szarvaikat. Fogalma sem volt arról, hogyan enyhíthetné a helyzet feszültségét. Nem mintha Fraser megengedte volna neki, hogy beleszóljon. Azt gondolta, a férfinak pillanatnyi elmezavara támadt, amiért ujjat mer húzni a férjével. Mindemellett csodálta Sin nyugalmát. Bárki más, aki Sin küzdőképességének felét birtokolta volna, már biztos, hogy ellenfele torkának esik. Mikor Fraser újból megszólalt, hangja hűvös és tiszteletlen volt. Azt hiszed, idejöhetsz és elmondhatod, hogy éljünk? Hogy mindenbe beleütheted azt az angol orrodat? - Callie-re nézett. - Hogy elveheted az asszonyainkat, és mi ölbe tett kézzel nézzük? Ha szorult némi ész a fejedbe, akkor még az éjszaka beállta előtt hazaindulsz. Sin arcára gonosz mosoly ült. Mit mondhatnék, nem szorult ész a fejembe. Fraser keze meglendült, hogy megüsse Sint. Sin elhajolt, karon ragadta támadóját, és egy kőkemény szorítással lefogta. Nagyon figyelj rám! - mondta Sin gaelül. -Lassan mondom, hogy megértsd. Nem akarlak megszégyeníteni a barátaid és a családod előtt azzal, hogy bántalak. Ezért menj haza, és vidd magaddal az embereidet is! - ezzel eleresztette Frasert. A férfi meghátrált, és ellenséges pillantást vetett Sinre. -

Majd kettesben elintézzük a dolgot. Sin egy pillantást vetett a feleségére.

-

Mennyire haragudnál meg rám, ha tiszta erőből megütném? Csak egyetlen egyszer.

A lány szinte kivirult, amikor tudatára ébredt annak, hogy egyedül az iránta érzett tisztelet tartotta vissza Sint attól, hogy porrá zúzza Frasert. Akár elismerte, akár nem, a férje igenis táplál érzelmeket iránta. Abban a pillanatban legszívesebben megcsókolta volna. Ez a mókás napunk - mondta vidáman. -Ezért, ha jól éreznéd magad tőle, talán meg is bocsátanám. Sin válaszképpen mosolygott.

154

Hirtelen sikoly törte meg a csendet. Nők és férfiak ragadták meg gyermekeiket, majd szaladtak, hogy menedéket keressenek. Callie-nek földbe gyökerezett a lába, amikor egy felbőszült bikát pillantott meg, mely őrült iramban rohant végig a falu utcáin, megtámadva mindent és mindenkit, aki útjába került. Mielőtt megmozdulhatott volna, Sin a karjába emelte, és feldobta egy alacsony tetőre. A lány elfoglalta odafenn a helyét, majd helyet mutatott maga mellett Sinnek, hogy másszon fel mellé. De nem ezt tette. Fraser megragadta Mornát, és követte az iménti példát, majd a kisfiú után iramodott, aki futtában hasra esett az utcán. A bikát néhány pillanattal megelőzve érte el a kisfiút, aki hamarosan szintén egy tetőn landolt. De mielőtt Fraser elmenekülhetett volna, a bika szarva elérte a combját, majd egyetlen mozdulattal áthajította hatalmas feje fölött. Callie felsikoltott, mikor látta a bika támadását. Semmi reménye nem maradt szegény Frasernek. Meghalt. Legalábbis azt gondolta, míg észre nem vette Sin kezében a hatalmas mángorlót és egy kendőt, amit egy menekülő asszony hagyott maga mögött. Amíg a bika Fraserrel játszadozott, Sin jókorát húzott az állatra, majd nyelvével csettintgetett neki. A jószág szembe fordult vele, és dühös pillantásokat vetett rá. - Ez az! - mondta Sin gúnyos hangon. A kendőt rácsavarta a mángorlóra, hogy magához csalogassa az állatot. Meglengette rögtönzött vitorláját a bika előtt, mely most nyugodtan állt, és figyelte Sin minden mozdulatát. Kettőt dobbantott mellső lábával, lehajtotta a fejét, és támadásba lendült. Sin megfordult, és a fák irányába futott olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Neee! - kiáltott Callie, mikor a férje és a bika eltűntek. Lemászott a tetőről, és odament, ahol az emberek Fraser körül álltak. Miután a veszély elmúlt, mindenhonnan emberek kerültek elő. Ez volt a legbátrabb dolog, amit valaha láttam - mondta az öreg Angus, míg ő és még néhányan talpra segítették Frasert, hogy megvizsgálják sérült lábát. -

Segítenünk kell neki! - mondta Callie. Fraser testvére, Gerald megragadta az íját.

-

Angol vagy sem, tartozom neki, mert megmentette a testvérem életét.

Hat másik lépett előre, hogy segítséget nyújtson. Mikor Callie elindult, hogy velük tartson, ők visszautasították. Angus megfogta a karját. Nem azért tette kockára az életét, hogy aztán mégis bajod essen. Maradj itt szépen, majd mi elintézzük a dolgot. Bár nem volt ínyére, hogy tétlenül várja meg a végkifejletet, nem vitatkozott. Csak hátráltatná őket a mentésben, pedig a fő cél az, hogy mielőbb megtalálják Sint. Összeszorult torokkal figyelte, amint az emberek elhagyják a falut. Nem tehetett mást, csak imádkozott, hogy a férje megtalálja a módját annak, hogy túljárjon a bika eszén. Ólomlábon járt az idő, míg az asszonyok társaságában várt. Fraser lábát már összevarrták és bekötözték, de az emberekről még mindig nem volt semmi hír. Hosszú idő elteltével egyszer csak hangos örömujjongás ütötte meg a fülét. Megfordult, és a rögtönzött csapat tagjait látta közeledni. És köztük... Nem, ez nem lehet igaz. Callie a homlokát ráncolta, majd pislogott, hogy meggyőződjön, jól lát-e. Angus ért elsőként a faluba.

155

Az első embert, aki nevet, agyonverem! -mondta figyelmeztetően. - Aki így harcol az asszonyainkért és a gyermekeinkért, nem gúnyolhatjuk ki! Megértettétek? -

Meg sem fordult a fejünkben, Angus MacDougal! - vágta rá Peg.

Megkönnyebbült nevetését visszafojtva Callie a férjéhez rohant, és karjába zárta. Szíve hevesen kalapálni kezdett, amint az erős kezek teste köré fonódtak. Nagyon szerette ezt a csodálatos férfit. Megcsókolta az arcát, majd hátrahajolt, és még egyszer végigmérte, hogy meggyőződjék sértetlenségéről. Ismét össze kellett szorítania ajkát, nehogy elnevesse magát. Az igazat megvallva, fogalma sem volt arról, hogy a falu népe hogy volt képes visszafogni magát a nevetéstől a férje láttán. Egyik csizmája hiányzott, nadrágja foszlányokban lógott rajta. A kendő, amit azelőtt a mángorlóra csavart, most a testét fedte. Ruhája mindenütt sáros volt. Úgy festett, akár egy elátkozott bestia, aki éppen a halálát várja. Sin a feleségére nézett, éjfekete szemében jókedv táncolt. Nyugodtan nevess csak, drágám, ígérem, nem fogok megsértődni. - Ezzel a lány vállára tette kezét, közelebb vonta magához, majd körbe pillantott az egyre sokasodó tömegen. - Jut eszembe, azt hiszem, tartozom valakinek egy új ruhával. - Az emberekből apró nevetés tört fel, majd rögtön le is csendesedtek, amint Angus figyelmeztetően rájuk nézett. -

Hol van a bika? - kérdezte Callie.

Kikötöttem egy fához, és most éppen a csizmámat eszi. Az meg külön öröm, hogy a lábam már nincs benne. Ennek hallatán mindenkiből kitört a harsány nevetés. Angus a fejét rázta, és közelebb lépett. -

Hogy csináltad ezt, fiam?

-

Nagyon gyorsan tudok futni, ha egy felbőszült bika üldöz.

Néhányan elismerően hátba veregették Sint, majd hamarosan megjelent Peg egy korsó sörrel a kezében. Hova lettek a ruháid? - kérdezte Callie, amikor észrevette, hogy férje a kölcsönvett kendő alatt nem visel semmit. Az áfonyabokor megszaggatta őket - válaszolt helyette Angus. - így találtunk rá. A ruháinak foszlányai vezettek a nyomára. A hírek hallatán Callie elgyengült, és belegondolt, hogy férje könnyedén komoly sérüléseket szerezhetett volna. -

Tényleg semmi bajod?

A bokor kissé összekarmolt, néhány zúzódást is szereztem, de ezenkívül csak az öntudatom sérült komolyabban - mondta Sin, és játékosan vigyorgott. - Látod, ezért viselek mindig magamnál kardot. Senki sem tudhatja, hogy mikor támad rá egy utcán rohangászó, felbőszült bika. Mindannyian felnevettek. Az Isten szeret téged, fiam - mondta Angus, és megveregette a vállát. - Ráadásul jó a humorod is. Nem mindenki lenne képes nevetgélni egy ilyen eset után - gyengéden a felesége felé lökte Sint. -Callie, vidd haza az emberedet, és lásd el a sebeit! -

így lesz, Angus, köszönöm.

156

Callie karon ragadta a férjét, megfordultak, és látták, amint a helybéli legények a lovaikat vezetik feléjük. Sin segített a feleségének, majd maga is nyeregbe pattant. Ahogy elhagyták a falut, a lány már képtelen volt elfojtani a lelkében tomboló boldogságot. -

Azt hiszem, megnyerted őket.

-

Pedig nem is ez volt a célom.

Ez volt az, amit a legjobban szeretett a férjében. Bár a klán tagjai kigúnyolták és megalázták, ő mégis kockára tette az életét, hogy megvédje őket. A legtöbb ember a kisujját sem mozdította volna hasonló helyzetben. Ő ellenben minden gondolkodás nélkül szembeszállt a veszéllyel. -

Nagyon jó ember vagy, Sin MacAllister!

Sin hirtelen megállította a lovát, majd mérgesen nézett a lányra. -

Soha ne nevezz így!

Callie szíve összeszorult attól, amit a férje tekintetében látott, megijedt a nyers érzelmektől, melyek sötét szemében kavarogtak. -

Bocsáss meg, csak nyelvbotlás volt, ígérem, többet nem fordul elő.

A férfi szemében kihunyt a harag tüze, mire visszaértek a kastélyba. Csak amikor a nagyterembe értek jutott Callie eszébe, hogy mire is kérte Simont. Callie képtelen volt eldönteni, hogy az összegyűlt tömeg a meglepettebb vagy a férje. Szegény Sin, aki még mindig a kendőbe volt burkolva, vagy a testvérei és Simon, akik Jamie, Aster és Callie legnagyobb meglepetésére Dermot mellett álltak. Jamie tétován előre lépett. Kihúzta magát, és úgy beszélt, akár egy felnőtt. Caledonia, tudom, hogy azt mondtad, tegyünk meg mindent, hogy otthon érezze magát. Ezért, most leveszem az egyik cipőm, de arra senki ne kérjen, hogy női ruhába bújjak. Nevetés visszhangzott át a termen, de senki sem nevetett Sinnél hangosabban, aki karjába emelte Jamie-t, és megcsiklandozta. -

Nem tudom, fiam, amilyen csinos vagy, lehet, hogy jól állna neked a szoknya.

Nem vagyok csinos! Kegyetlen vagyok. Callie kivette testvérét Sin kezéből, és megölelte a fiút. Olyan kegyetlen vagy, akár egy kölyökróka. És olyan drága, akár egy szál rózsa télvíz idején -ezzel arcon csókolta, és letette. A fiú egy grimaszt vágott, letörölte arcát, és Dermot mögé bújt. Lochlan csak a fejét rázta. -

Elmondjátok, vagy kérdezzünk?

-

Versenyt futottam egy bikával. Simon felnevetett.

-

Innen úgy tűnik, hogy a bika nyert.

Látnod kellene a bikát! Pólyába csomagoltam - válaszolt Sin, majd körülnézett a teremben. Az egész fel volt díszítve, világos függönyök ékesítették az ablakokat, és becsomagolt ajándékok hevertek az asztalon. - Mi ez az egész? -

A születésnapodat ünnepeljük - mondta Simon.

157

Sin a homlokát ráncolta. -

Callie ötlete volt - szólalt meg Lochlan.

A férfi a feleségére nézett, aki lassan, óvatosan távolodott tőle. Megfogta a lány kezét, és gyengéden magához húzta. -

Megmagyaráznád?

Aster, behozatnád a süteményeket és a tortákat, míg elkísérem a férjemet, hogy átöltözzön? -

Persze, drágaságom!

Ha megbocsátanak! - szólt a lány a férfiakhoz, mielőtt a lépcső felé indult volna Sinnel. A férfi követte őt a keskeny lépcsőkön. -

Nem válaszolsz a kérdésemre?

-

Nem akartam válaszolni a többiek előtt. -Miért?

Callie kinyitotta a szobájuk ajtaját, és hagyta, hogy a férje lépjen be elsőként. Aztán ő is bement, becsukta az ajtót, átvágott a szobán, majd megállt a férje mögött. Legszívesebben magához ölelte volna, de valami a férfi viselkedéséből azt sugallta, hogy ennek most nem örülne. -

Lochlan azt mondta, hogy senki sem tudja, mikor születtél. Igaz ez?

Üres tekintettel lépett el feleségétől, hogy aztán elővegye harci ruháját az ablak mellett álló ládából. -Igaz. Callie nem hagyta, hogy távol kerüljön tőle. Végiglépdelt a szobán, és mikor férje végre felegyenesedett, megfogta az állát, és rámosolygott. -

Akkor hát legyen a mai az újjászületésed napja!

-

Az újjászületésem? - lepődött meg Sin.

A lány bólintott, végigsimított férje borostás arcán, majd ujjával követte állának vonalát egészen selymes hajáig. Már nem vagy egyedül, Sin. Van otthonod és feleséged, akinek szüksége van rád. Hagyj el, ha meg kell tenned, de ne feledd, hogy itt mindig otthonra lelsz! És ha nem akarsz MacAllister, vagy gróf, vagy bármi más lenni, az is rendben van, de ettől a naptól kezdve te is MacNeely vagy. A férfi sötét szeme összeszűkült. -

Mondtam már, hogy nem akarok bárminek vagy bárkinek a tulajdona lenni.

Callie gyomra hirtelen összerándult az idegességtől. Szerette volna megértetni vele, hogy mi is az, amit ajánlott neki az imént. Nem próbállak a tulajdonommá tenni. Teljesen más természetű dolgot ajánlottam neked, és a szívem belefájdul abba, hogy ezt képtelen vagy megérteni. Talán egy nap majd sikerül. Ha menned kell, hát menj! Nem tartalak vissza. Én itt maradok, és mindennap hiányolni foglak, amíg távol vagy. Minden órában rád gondolok majd, és arra, hogy vajon hol lehetsz, aggódva, hogy mi történhetett veled.

158

Sin némán tűrte, hogy felesége szavai behatoljanak lelkének legmélyebb bugyraiba. Soha senkinek nem jelentett többet egy gyorsan múló gondolatnál. Még a testvéreinek sem. Amit pedig ő ajánlott... Ha ez nem szerelem, akkor nagyon jól helyettesíti azt. Imádkozom, és arra kérem Istent, hogy terhes legyek tőled. Remélem, hogy mikor felnő, ő is olyan jó ember lesz majd, mint az apja. A szavak hallatán Sin csikorgatni kezdte a fogát. A felgyülemlett fájdalom olyan erővel ragadta el, hogy már alig tudta türtőztetni magát. Testének minden zegzugát bejárta, port és hamut hagyva maga után. -

Ne mondj ilyeneket nekem! - morogta.

-

Miért?

Mert nem tudom elviselni őket. - Érezte, amint könnyek kezdik mardosni a szemét, de aztán hamar elfojtotta őket. Akarata ellenére felemelte a kezét, és hozzáért a lány arcához. Nem tudom, hogyan kell szeretni, Callie, nem tudom, hogy váljak azzá az emberré, akire szükséged van. -

Te vagy az, akire szükségem van.

Sin szitkozódva elfordult. Lelkében érzelmek vihara dúlt. Még mindig nem mert megbízni a lányban. Könnyen mondhatta volna, hogy mellette marad, de amikor Sinnek kezében lesz a bizonyíték a testvére bűneiről, akkor mindent másképp lát majd. A szülei sohasem álltak ki mellette, a testvérei talán, bár ők sem kerültek olyan helyzetbe, hogy bebizonyíthassák érzéseiket. Már annyi pofont kapott az élettől. Mindenki csak becsapta. A testvérei ugyanazt a bűnt hordozták magukban. Mindannyian megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy Sint fogják feláldozni értük. Nem hibáztatta őket ezért, de miután oly sokszor lett belőle áldozati bárány, egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy egy napon a felesége nem fordul majd ellene. A klán mindennél többet jelentett a lány számára, de a testvérei annál is többet. A lány szavai hazugnak tűntek. Tudta, hogy a hazugság nem szándékos, mivel most még komolyan gondolja, amit mond. De hogy higgyen nekik... Már annyi minden volt az életben. Tolvaj, bérgyilkos, éhező koldus, lovag és gróf. De bolond sohasem volt. Ez volt az egyetlen szerep, amit most sem volt hajlandó eljátszani. Amikor a feleségére nézett, ezt ha¬mar elfelejtette. Nehéz volt másra gondolni, mint a kényeztetésre, amit Callie ajánlott neki. Nem szabad megtörténnie. Nem, örökre bezárja a szívét. Azt teszi majd, amit tennie kell, és ha elvégezte a dolgát, visszatér majd Angliába. Egyedül. így kell történnie. A sorsával nem veheti fel a harcot.

15. FEJEZET

Callie figyelte Sint, míg felöltözött, minden mozdulatánál megfeszültek a férfi izmai. Megnyerő volt, de mégis olyan elérhetetlen, akárcsak a kék ég odafenn. A lány azon töprengett, hogyan hidalhatná át a kettejük közt tátongó űrt. Meglepő, milyen ügyesen tudod felölteni magadra a hadiruházatot segítség nélkül. Azt hittem, hogy a lovagoknak mindig segít a fegyverhordozójuk. Sin egy pillanatra megállt, majd gyorsan visszatért a fűzőjéhez.

159

-

Soha nem volt fegyverhordozóm.

Igazán? - kérdezte meglepődve Callie. Mindig is olyan nyugodt és türelmes volt Jamie-vel, ezért képtelen volt felfogni, hogy miért irtózik férje a gyermekek gondolatától. Miért nem? Sin megvonta a vállát. Mielőtt végiggondolta volna a dolgot, a lány közelebb lépett, és ujjával a férfi bordái közé bökött. Sin a homlokát ráncolva dörzsölgette a „sebesülése" helyét. -

Ezt miért kaptam?

-

Megint komoly arcot vágsz. Emlékszel, mit mondtam, mi fog történni, ha ezt teszed?

-

Azt mondtad, megcsiklandozol, nem pedig, hogy bökdösöl.

A lány arcára gyermeki mosoly ült. -

Ez esetben... - mondta, és elindult felé.

Még a hadiruházatán keresztül is olyan hatással volt rá a csiklandozás, hogy menekülni kényszerült. Hangosan nevetett, megpróbálta elkapni felesége kezét, hogy megállítsa, de a lány gyorsabb volt. Sarkantyúja beakadt a szőnyegbe, elvesztette egyensúlyát, és a földre huppant. Callie tehetetlenül követte. Még mindig nevetett, amikor fölékerekedett, és a padlóhoz szorította a lányt. -

Te taníthatnád a bolondozást.

-

Igen, mert bolondulok érted.

A férfi gyengéd és kedves tekintettel nézett le rá. Olyan közel hajolt hozzá, hogy orruk összeért, majd tovább közelített, hogy megcsókolja a lányt. Callie felsóhajtott. Nagyszerű érzés töltötte el attól, hogy férje ilyen közel van hozzá, még akkor is, ha hadiruhájának súlya kis híján összeroppantotta. Csókolgatta és ingerelte a lány ajkát, miközben nyelvük összeért. Callie férje selymes hajába temette kezét, magához szorította őt, és élvezte együttlétünk minden pillanatát, a meleg, férfias illatát. Kérlek, ne hagyj el... Bárcsak lehetséges lenne magához láncolni. Sin behunyt szemmel szívta magába a felesége levendulaillatát. Még a harci ruháján keresztül is érezte, ahogy kemény melle az övéhez szorul. Annyira szeretett volna benne lüktetni, hogy már-már reszketett érte. Bármit megadott volna, hogy az övé lehessen. Bármit, ami által kibújhat a Henriknek tett ígérete alól. Tudta, hogy a lány csakis a jót veszi észre benne, és félve gondolt arra a pillanatra, amikor ez a vélemény megváltozik. Előbb vagy utóbb a szerelem valami mássá változik át. Ha a férfi szerencsés, akkor egy hosszan tartó barátsággá alakul át, de legtöbbször gyűlöletbe torkollik. Sin még újdonságnak számított felesége szemében. Ha mégis maradna, Callie jobban megismerné őt, észrevenné a hibáit, és minden bizonnyal megutálná. Olyan kockázat ez, amit nem vállalhat fel. Ő az egyetlen, aki megfáradt szívéig eljutott. -

Odalent várnak ránk - suttogta Sin, miközben felemelkedett.

-

Azt mondják, a várakozás jót tesz a léleknek. Segíti a karakter fejlődését.

Meglehet, de ha már ennyi szervezkedés áll mögötted, bolond lennék, ha elszalasztanám az alkalmat. Callie kuncogni kezdett.

160

Engem okolsz, ugye? Hát ez gyönyörű. Rendben, mehetünk, de vacsora után csak az enyém vagy - mondta, és kiéhezett pillantással nézett a férjére, amitől Sin ágyéka lángra lobbant. - Csakis az enyém. -

Ha így beszél, Milady, attól borsózni kezd a hátam.

-

Maradj velem itt, a szobában, és ígérem, hogy még inkább borsózni fog.

A teste azonnal reagált az elhangzott szavakra. Akarata ellenére az ágyra pillantott, és elképzelte magát, amint felesége meztelenül fekszik alatta. -

Egy gonosz csábító vagy!

A lány a kezébe vette férje kezét, és megcsókolta. Nyelvét végigfuttatta bőrén, melytől kéjhullámok rázták meg. Ezután az ajtó felé vonta a férfit. Volt valami izgató a csípőjének mozgásában, amitől Sin teste szinte lángokba borult. -

Ha bármikor kedvet érez hozzá, uram, csak tudassa velem!

Próbálta elnyomni a benne égő vágyat, és látszatra hanyagul tűrte, hogy a lány kivezesse a szobából. Amint leértek, az ott hagyott család helyett a klán tagjai töltötték meg a termet. Az emberek csoportokba verődve nevetgéltek és incselkedtek egymással. Kutyák szaladgáltak a lábuk körül, amíg ők ettek és ittak. Öten közülük dudát és dobot ragadtak, ezzel vidították fel a társaságot. Callie szinte mozdulatlanná vált a látványtól, mert el sem tudta képzelni, miért jöttek össze. De amikor a tömegből valaki észrevette Sint, rögtön vidám üdvrivalgás tört ki a helyiségben. Azt nem mondtad, hogy megmentetted a falut, fiam - mondta Aster előrelépve, és megveregette a hátát. Sin vonakodott egy kissé, és Callie észrevette, milyen kényelmetlenül érzi magát a figyelem középpontjában. -

Hát, nem igazán...

-

Ráadásul szerény is - szólalt meg Peg.

Miért nem mondtad, hogy felföldi vagy? -kérdezte Angus. - Ráadásul nem kevesebb, mint egy MacAllister. Tudhattuk volna, hogy a mi Callie-nk... -

Angus - szólalt meg Callie, félbeszakítva a férfit -, hogy kerültök ti ide?

Morna lépett elő, nyomában egy csapat szolgáló, akik mindenféle finomságot hoztak a faluból. -

A falu úgy döntött, ideje megtartani a lakodalmatokat.

Sin furcsállotta a körülötte folyó eseményeket és az emberek hirtelen megváltozott hozzáállását. Morna Sinre mosolygott. Miután ideértünk, Aster elmondta, hogy a születésnapját is ma ünnepli, így két okunk is van az ünneplésre. Morna eltűnt a tömegben, hogy utasításokat adjon a szolgálóknak. Callie mosolyogva közeledett férje felé, aki éppen a mennyezetet bámulta. -

Valami nincs rendjén?

-

Azon tűnődöm, a mennyezetnek melyik pontja fog először ránk szakadni.

161

Callie a homlokát ráncolta a nem kívánt jóslat hallatán. -

Hogy mondod?

Mit sem törődve a kérdéssel, Sin tovább vizsgálta a falakat és a mennyezetet. Mindennek megvan a maga ára. Csak azt nem tudom, melyik végtagomat kell feláldoznom ezért a pillanatért. -

Hogy te milyen pesszimista vagy!

Nyugi! - szólalt meg Braden, és egy korsó sört nyújtott felé. - Szerintem te már megfizetted az árat, és ez a jutalom érte. Sin egy pillanatig sem hitt neki. Nagyon rossz előérzete volt. Minden alkalommal, amikor biztonságban vagy nyugalomban tudta magát, az állapotot valami szörnyűség zavarta meg. Figyelte, amint néhány falubéli megtisztítja a terem közepét, hogy akinek kedve van, táncra perdülhessen az öt férfi által játszott muzsikára. Étel és ital volt bőven, és mindenki boldog volt. Figyelte, amint az asszonyok egymás után megállnak a felesége előtt, és legnagyobb meglepetésére vele is szóba állnak. Valami nem stimmelt. Valami sátáni volt a levegőben. Már az is megfordult a fejében, hogy hamarosan meg fog jelenni az ördög, felkapja Callie-t, és elszalad vele. Olyan képet vágsz, mint egy riadt őz, akit elkapott egy orvvadász - mondta Simon, aki azért jött, hogy pihenőt tartson mellette. Inkább úgy érzem magam, mint az őz, aki ismeri az orvvadászt, tudja, hogy a közelben van, mégsem veszi észre. Morna csatlakozott hozzájuk, és egy darab süteménnyel kínálta Sint. -

Nálunk az a szokás, hogy a vőlegény megeszi ezt.

Sin elfogadta az édességet. -

Köszönöm, Milady.

A nő pirulva eloldalgott. Simon az édesség fölé hajolt. -

Isteni illata van.

Te meg a gyomrod, Simon. Esküszöm, egy napon a feneketlen bendőd visz majd a sírba. Callie lépett melléjük, és megfogta Sin kezét. -

Gyere, Mister Szörnyeteg, táncolni akarok

veled!

.

Sin átadta a süteményt Simonnak, majd követte asszonyát. Callie-t meglepte a tény, hogy Sin milyen jó táncos. Őszintén szólva arra számított, hogy ellenkezni fog, vagy azt mondja majd, hogy nem tud táncolni, de nem ez történt. A férje remekül táncolt. -

Azt hittem, sohasem táncoltál még.

-

Ez így igaz, de eleget láttam, mások hogy csinálják.

A lány megpördült férje mögött, majd lábujjhegyre emelkedett, és kedves csókot nyomott Sin arcára. Sin tekintete megnevettette a lányt, és a csók láttán a tömeg ünnepelni kezdett.

162

-

Nagyon különleges asszony vagy - suttogta Sin.

-

Nem hiszem, uram, de örülök, hogy ezt gondolod.

Mikor a dal véget ért, mindketten elhagyták a táncparkettet, Morna pedig átnyújtotta Callienek a menyasszonyt illető süteményt. Callie a férjéhez fordult. -

Ezeket együtt kellene megennünk. Te megetted már a tiédet?

Sin ujjával Simon felé bökött. -

Neki adtam, hogy vigyázzon rá, de szerintem felfalta.

-Jó szerencsét hoz, ha együtt esszük meg őket. Morna nagyot csettintett a nyelvével. Az a feladata, hogy biztosítsa a termékenységet. Egy-egy gyermeket minden közösen elfogyasztott mákszem után. Sin furcsa pillantást vetett Callie-re, mert egy pillanatig sem hitt az effajta babonákban. De esze ágában sem volt megsérteni azt a nőt, aki ennyire kedves volt hozzá. -

Nos, ez esetben legjobb lesz, ha visszaszerzem - mondta, és a feleségére kacsintott.

Sin átvágott a hallon, hogy megkeresse a barátját. Kisvártatva rá is lelt. Simon holtsápadt volt. -

Valami baj van?

Izzadtság gyöngyözött Simon homlokán. - Alig kapok levegőt. Sin meghallotta Jamie hangját, amint azt kiáltja, hogy az egyik kutya megbetegedett. Az állat a terem közepére vonszolta magát, aztán összeesett. Sin szíve egy pillanatra megállt. -

Simon, adtál enni az egyik kutyának?

-

A sütemény - mondta reszkető hangon. -Nem volt túl finom, ezért odaadtam neki.

-

Méreg. - Sin összeszűkült szemmel pillantott Callie-re. - Hozz gyorsan hashajtót!

Megragadta Simont és a lépcső felé indult vele. -

Fel kell érnünk az emeletre, mielőtt még több méreg felszívódik a testedben.

Simon már csak botladozott, ezért Sin felemelte, és úgy vitte, akár egy kisbabát. Sin legnagyobb meglepetésére Simon nem ellenkezett. Ez a tény mindennél többet elárult a barátja állapotáról. Mire a szobájába értek, Simon reszketett, és patakokban folyt róla a veríték. Callie hamarosan csatlakozott hozzájuk. Átnyújtott Sinnek egy csészényi oldatot, és tartotta a vödröt. Sin leerőltette Simon torkán a bűzös folyadékot, és megvárta, míg barátja gyomrának tartalmát a vödörbe üríti. Egész idő alatt Sin azon dühöngött, vajon miért süllyedt valaki ilyen mélyre, hogy az életére tör. Ráadásul mindennek szegény Simon issza meg a levét. Callie tudásának legjavát nyújtva látta el Simont. Még mindig sápadtnak és gyengének tűnt, és Callie azon imádkozott, hogy a méreg nem szívódott fel teljesen, így nem is okoz maradandó károsodást. -

Ki tehette ezt?

Sin szeme összeszűkült. -

Nyilván a rebelliseid egyike. 163

De miért Simon? - kérdezte, és nem értette, miért akarna valaki is bántani egy ilyen kedves embert. -

A nekem szánt süteményt ette meg, Callie.

A lány szíve összeszorult a gondolattól. Ez képtelenségnek tűnt. A mai nap után már azt gondolta volna, hogy a klán tagjai kezdik megkedvelni a férjét, hiszen megmentette Fraser életét. Miért akarna bárki is rosszat Sinnek azok után, amit korábban tett? -Ki? Sin nem válaszolt. -

Maradj itt és figyelj rá! Én üzenetet küldök a testvérének.

A lány bólintott, de szeméből az derült ki, hogy kételkedik. A tekintete elárulta, hogy még mindig képtelen felfogni az elmúlt néhány perc eseményeit. Nem úgy Sin. Dühösen, és a bosszúvágytól vezérelve elhagyta a szobát, és lefelé indult a lépcsőn. Amikor a hallba ért, látta, hogy a mulató tömeg feloszlott, csak néhányan maradtak a helyiségben. A testvérei, Aster és Angus. -

Hogy van a fiú? - kérdezte Aster.

-

Még nem tudni.

A testvérei arcáról pokoli bosszúvágy sugárzott. -

Neked szánták, ugye? - kérdezte Lochlan.

-

Biztos vagyok benne. Ewan megropogtatta az ujjait.

Azt mondom, ez alkalommal néhány fej a porba fog hullani. Mit szóltok hozzá, fiúk? Készen álltok? Még nem. Előbb valamit el kell intéznem -Asterre nézett. - Nem láttad Mornát valahol? Lenne hozzá egy kérdésem. -

Amikor utoljára láttam, a konyha felé tartott.

-

Nagyon köszönöm - mondta Sin.

Amikor a konyhába ért, az asszony már indulásra készen állt. A nő döbbenten felnézett, amint Sin belépett az ajtón. Sin azonnal tudta. Az idegességből, ahogy körülnézett, és a rá törő feszültségből. -

Hol van? - kérdezte Sin.

-

Kicsoda?

-

Dermot.

A nő arca még sápadtabb lett, keze még inkább remegni kezdett. -

Miért kérdezi?

Morna - mondta, és kezét gyengéden a nő vállára tette, hogy megnyugtassa -, ez nagyon komoly dolog. Az is elég rossz volt, amikor rám lőtt az íjával, de most egy ártatlan ember meghalhat csak azért, mert hősnek akar tűnni az emberei szemében. -

Az én fiam soha nem tenne ilyet - mondta, de testének reakciói másról árulkodtak. 164

Esküszöm, hogy csak beszélni akarok vele, nem akarom bántani. Legalábbis nem most. Könnyek gördültek végig a nő arcán. Nem tudom, hol van. Már akkor elfutott, amikor ön a barátját az emeletre vitte. De nem ő tette. Tudom, hogy nem ő volt. Sin nagy levegőt vett, amint a nő megerősítette gyanújában. Ettől a perctől kezdve semmi kétsége sem maradt. -

Ő adta önnek a süteményt, vagy nem?

Nem ő tette - szipogta az asszony. - Ő remek fiú. Szereti a nővérét. Soha nem tenne semmit, amivel megbánthatná. Sin magához ölelte az asszonyt, és hagyta, hogy kisírja magát. -

Cssss! - suttogta. - Csak beszélni akarok a fiúval.

Az asszony hátrébb lépett. -

Tényleg nem tudom, hogy hová ment.

A francba! - Sin egy mosollyal eleresztette. -Törölje meg a szemét, Morna, minden rendben lesz, majd meglátja! Az asszony bólintott. Sin kilépett a konyhából, és ismét a hall felé indult. Útközben szembe találkozott Asterrel, aki aggódva tördelte a kezét. -

Dermotot keresed, vagy nem? - kérdezte az öreg idegesen.

Végigfutott a hátán a hideg, míg figyelte Sin mozdulatait. -

Tudtad, hogy ő a rebellisek vezére, ugye? Aster gúnyosan válaszolt.

Sejtettem, hogy közéjük tartozik, de ha azt gondolod, hogy képes a vezetésre, nagyon nagyot tévedsz. Sin nem így gondolta. Látta, ahogy a többiek lesik minden szavát és mozdulatát. -

ő a földbirtokos legidősebb fia, és így már minden összeáll.

-

Igen, de amikor Neil meghalt, mindenki Callie-t akarta vezérnek.

Sin felvonta a szemöldökét, míg felidézte magában felesége szavait az üggyel kapcsolatban. -Valóban? Aster bólintott. Királyi vér folyik az ereiben, ráadásul nem kevés ésszel áldotta meg a teremtő. A klán tagjai közül mindenki azon a véleményen volt, hogy bár nő, és még csak alig huszonnégy éves, mégis jó vezetője lenne a klánnak. -

Akkor miért nem vált azzá?

Nem vállalta. Attól tartott, hogy ez sértő lenne rám és Dermotra nézve. Mindenkinek megköszönte a felkérést a gyűlésen, majd méltóságteljesen visszaadta a megbizatást. -

Ekkor választottak meg téged. -Igen.

A kép hirtelen összeállt Sin fejében. Dermot gyűlölete és irigykedő pillantásai, amelyekkel nővérét és nagybátyját illette, mikor azt gondolta, hogy senki sem figyeli.

165

Dermot - folytatta Sin -, bizonyára belebetegedett abba, hogy látta, amint előbb a nővérét, majd később a nagybátyját választják meg, míg ő, a birtokos törvényes fia mindenből kimarad. Igen, csakhogy ő akkor még mindössze tizenhárom éves volt. Nem is remélhette, hogy rá szavaznak. Sin ezzel tisztában volt. Egy tizenéves fiú, akinek erőszakosságát csak fiatalságából eredő meggondolatlansága múlja felül, nem is álmodhat egy ilyen pozícióról. -

Hogyan fogadta Dermot a híreket?

Természetesen őrjöngve. Azt mondta, ha nemesi vérvonalban születik, akkor senki sem gondolkodott volna azon, hogy beszavazza-e, vagy sem. Aztán elrohant, és amikor megnyugodva visszatért, beleegyezett abba, hogy én legyek a vezető. Sin összeszorította a fogát. Senki sem olyan elvakult, mint egy elkötelezett szülő vagy nagybácsi egy sértődött gyerekkel szemben. Képtelenek voltak elfogadni a tényt, hogy az általuk annyira szeretett fiú ekkora zűrzavart képes kelteni. Dermotnak ilyen idősen Sin jelentette a brutális pusztítás tökéletes célpontját. -

Ezután mennyi idő telt el az első támadásig? -Talán hat hét.

-

És azóta is tartanak? Aster bólintott.

-

Változó intenzitással?

Csak amikor Callie Londonban volt, és most, mióta visszatért. De ez nem jelenti azt, hogy Dermot a bűnös. A klánból senki sem akarja, hogy baja essék. Sin figyelt, és óvatosan mérlegelte az öreg szavait. Rájött, hogy amit Aster kihagyott a számításból, az az, hogy Dermot csak azért tört Sin életére, mert Callie az ellenséghez ment feleségül. Dermot el akarta őt tenni láb alól az első adandó alkalommal. Különösen azután, ahogy a MacNeely család tagjai ünnepelték. Ha őt elfogadták, akkor elfogadják majd az angolokat is, és Dermot meglátása szerint az effajta dolgokat mindenáron meg kell akadályozni. Még akkor is, ha ezzel fájdalmat okoz Callie-nek. Asterrel és Mornával ellentétben Sinnek nem volt kétsége a fiú bűnösségével kapcsolatban. Sőt, a szavaik még meg is erősítették ebben. Hol?

Van sejtésed, hol rejtőzhet Dermot? - Aster elgondolkodott, majd igennel válaszolt. -

A férfi felemelte állát, és makacsul Sin szemébe nézett, mintha tudatni akarná vele, hogy szándékosan soha nem fogja elárulni unkaöccsét. Majd előremegyek, és meglátom, hajlandó-e beszélni. Ha te mennél, azzal csak még messzebbre ijesztenéd. Ezt Sinnek is el kellett ismernie. -

Akkor találd meg, és hozd őt haza! Aster elbizonytalanodott.

-

Mit akarsz tenni vele, miután hazahoztam? Sin átgondolta a dolgot, majd elmondta az

öregnek az igazat. -

Még nem tudom. Beszélni szeretnék vele, mielőtt meghozom a végső döntést.

166

Nem hagyhatom, hogy bántsd őt, csakúgy, mint azt sem, hogy az angol barátaid között élje le az életét. Csakis a holttestemen keresztül teheted ezt meg - Aster kék szeme haraggal telt meg. Aster, itt már rég nem játékról van szó. Henrik készen áll a háborúra a klánoddal szemben. Úgy tűnik, hogy Dermot nem hajlandó abbahagyni a portyázásait, míg ez be nem következik. Tényleg azt akarod, hogy a klánod elpusztuljon egyetlen forró fejű fiú cselekedetei miatt? Tudom, hogy nem ő a vezető - ragaszkodott elméletéhez Aster. - Beszélek vele, és megtudom, hogy ki okozta a galibát. Bárki is legyen az, elnyeri a büntetését. -

És ha mégis igazam van?

Az öreg tekintete hirtelen eltompult. -

Tévedsz, fiam, biztosan tévedsz!

Callie egy tál hideg víz mellett ült, ronggyal a kezében, és Simon homlokát törölgette. Maga is furcsállotta, hogy ennyire szívén viseli az angol sorsát. Simon és Sin testvérei hamar családjának részévé váltak. A legmeglepőbbnek azonban azt találta, hogy milyen sokat jelent számára a férje. Hogy mennyire fájt neki az, mikor arra gondolt, hogy nélküle kell majd leélnie az életét. A szoba ajtaja kinyílt. Felnézett, és megpillantotta a küszöbön álló Sint, akinek egyik keze a kilincsen, a másik pedig az ajtófélfán nyugodott. Ő volt a legvonzóbb férfi, akit valaha is látott. Még akkor is, ha homlokára az aggodalom ráncai ültek ki. -

Hogy van? - kérdezte csendesen, belépett a szobába, és becsukta maga után az ajtót.

-

Alszik. Azt hiszem, rendbe fog jönni. És veled mi van?

Sin közelebb lépett. Bárcsak én ettem volna meg azt a süteményt! Callie tudta, hogy komolyan is gondolja, amit mondott. -

Üzentél Dravennek?

-

Dermot elmenekült, és Aster a keresésére indult.

Callie szíve összeszorult a hír hallatán. Meg kellett volna, hogy erősítselek abban a hitedben, hogy Dermot a rebellisek közé tartozik. Ne akarj bocsánatot kérni azért, amiért kiálltál valaki mellett, akit szeretsz. Nem is vártam volna mást tőled. -

De a hallgatásom megölhetett volna téged és Simont.

Sin felemelte a kezét, hogy megérintse a lány haját, majd gyengéden végigsimított a tincseken. A lány tekintetét ugyanaz a félelem és bizonytalanság járta át, mint ami Sint emésztette. Ölelj magadhoz, Callie! - könyörgött magában Sin. Sin életében már nagyon sokszor találkozott az effajta fájdalmas vágyakkal. Vágyakozással az étel, a menedék és a szeretet után. De amit most a felesége iránt érzett, amellett minden eddigi érzés eltörpült. Azon töprengett, hogy vajon őt is megvédené-e úgy, ahogy a 167

közelmúltban megvédte a testvérét. Vajon bánná-e, ha ő már nem élne? Ugyan ez már elhangzott a lány szájából, de Sin mégsem tudta valóságként elfogadni. Szíve mélyén ott lapult a fájdalom, mert érezte, hogy felesége hamarosan elhagyja őt. Hogy az elmúlt néhány nap csak egy elképzelt álom volt, és hogy a saját kastélyában ébred, ahol kizárólag szolgálók veszik körül, akik a puszta jelenlététől is rettegnek. Már szinte el sem tudott képzelni egy napot a lány kedves viccelődése nélkül. Meg sem akarta próbálni. -

Miért nem csókoljátok már meg egymást? Callie felnevetett, és Simon felé fordult.

-

Mit mondasz?

Simon kinyitotta a szemét, és unott tekintettel nézett rájuk. Nem vagyok halott, és nem is igazán aludtam. Úgy érzem magam, mintha az ördög vívóleckéket vett volna rajtam, de azért megmaradok. Feltéve, hogy többé senki sem akar csomót kötni a beleimre. Már így is elég komoly fájdalmaim vannak,

ezért jobb lenne, ha nem kellene végignéznem a kettőtök turbékolását. Ráadásul a gyomrom is kavarog. Sin, mondd már meg a feleségednek, hogy szereted! Callie, te tedd ugyanezt, és hagyjatok nyugodtan feküdni édes nyomoromban! Sin hüvelykjével végigsimított állán, majd bosszantó tekintetet vetett a barátjára. -

Édes öcsém, jelen pillanatban én vagyok az, aki bütyköt akar kötni a beleidre.

Simont a kijelentés a legkevésbé sem zaklatta fel. -

Csak rajta, legalább megszűnnek a fájdalmaim!

-

Hozhatok neked valamit? - kérdezte Callie Simont.

Nem, azt viszont meg kell ígérned, hogy ha legközelebb süteményt látok, felpofozol, mielőtt beleharaphatnék - mondta, és hátat fordított nekik. - És most szeretném összeszedegetni büszkeségem széttört szilánkjait. Sin mosolygott. -

Nézd a jó oldalát, Simon! Te legalább nem egy vendégre ürítetted gyomrod tartalmát.

-

Szép tőled, hogy ezt mondod, és most menjetek!

Callie az ajtóhoz vezette Sint, majd megállt, és visszanézett Simonra. -

Ha bármire szükséged van, csak hívj! Simon elutasító pillantást vetett a lányra.

-

Már megyünk! - mondta Callie, majd kézen fogta Sint, és kivonszolta a szobából.

Sin azt gondolta, hogy egérutat nyert Simon szóáradata miatt egészen addig, míg Callie sarokba nem szorította a folyosón. A lány átható pillantást vetett rá, mintegy tudatván ezáltal, hogy a férfi komoly bajban van. -

Mit értettél ez alatt?

-

Mi alatt?

-

Hogy szeretsz engem. Igaz ez?

168

Sin nagyot nyelt. Úgy érezte, hogy igaz, de képtelen volt igazából megítélni a dolgot, ezért őszitén válaszolt neki. -Valójában még a szó igazi jelentését sem ismerem. A lány dühében nem tudta, hogy most belerúgjon, vagy inkább megfojtsa a férfit. Makacs férfiak! De legalább annyiban különbözöl a többiektől, hogy nem adod könnyen a szívedet csak azért, hogy aztán gyorsan visszavehesd. így legalább, ha valaha kimondod azt a bizonyos szót, tudni fogom, hogy komolyan is gondolod. Sin csodálta a lány lelkierejét. -

Tehát nem haragszol rám?

Egyszerűen megőrülök érted, Sin. Remélem, egy nap majd te is így fogsz érezni irántam! Döbbenten figyelte, ahogy a felesége faképnél hagyja. -

Micsoda bolond vagyok! - suttogta.

Olyan sokat ajánlottak fel neki, pedig viszonzásul semmit sem nyújtott. És miért nem? Félelemből? Vagy egyszerűen csak butaságból? Egész életedben egyedül voltál, tudod, hogy képes vagy átvészelni a magányt. Tudod, hogy képes vagy átvészelni azokat a körülményeket, melyek mellett a pokol egyenesen paradicsomnak tűnhet. Tehát mitől fél ennyire? És mi történik, ha úgy végzi majd, mint Ewan? Már amúgy is azt az életet élte. Magányos volt, minden társaságnak híján, eltekintve a söröskorsótól. -

Callie!

Észre sem vette, hogy hangosan kimondta a nevét, egészen addig, míg a lány vissza nem fordult. -

Igen?

Meredten figyelte, ahogy áll a folyosón, és vörös tincsei a vállára omlanak. Sötétkék, zöld és sárga kendőt viselt az apja után. Fekete szoknyája lágyan vette körül üde testét. Sin életében nem ismert semmit és senkit, aki többet jelentett volna számára. -

Megtanítanál arra, hogy mi a szerelem?

Callie alig kapott levegőt, miután a csendes szavak elértek hozzá. Annyi fájdalom és szívből jövő sóvárgás volt mögöttük, hogy könnyeket fakasztott a szemében. Férje nyíltnak és sebezhetőnek tűnt. Bár büszkén és magát kihúzva állt felesége előtt, Callie mégis érezte, milyen könnyen a lelkébe tiporhatna, ha visszautasítaná. Nem mintha szándékában állt volna. Sírva és nevetve rohant oda hozzá, és magához ölelte a férfit. Igen, szerelmem, boldogan megteszem! - Sin csak abban a pillanatban jött rá, hogy mennyire tartott a visszautasítástól, hogy ennyire megnyitotta előtte a lány a szívét. Megkönnyebbülten emelte fel a lányt, és megcsókolta. Ajkának íze szinte megőrjítette. Sajátján érezte teste melegét. Magáévá akarta tenni. Most, ebben a pillanatban. Nem bírt volna ki még egy pillanatot nélküle. Határozott léptekkel a szobájukba vitte a lányt, majd gyengéden az ágyra fektette. Callie arca élénkvörösre vált. -

A nap kellős közepén járunk.

169

-

Tudom.

-

Mi lesz, ha valaki keresni fog minket?

Sin bezárta az ajtót. Callie felnevetett egészen addig, míg férje megfordult, és megpillantotta szemében a vad ösztönök tüzét. Ettől a pillantástól kedve lett volna dalra fakadni. A férfi lassan, könnyed léptekkel indult az ágy felé, útközben levéve magáról egyegy ruhadarabot, míg végül teljesen meztelenül állt a felesége előtt. Callie a vágytól megborzongva élvezte a látványt. Végigsimított kőkemény izmain, miután mellé bújt az ágyba. Akarlak, Caledonia! - lihegte, és kioldotta a lány ruhájának fűzőjét. - Meg akarom ízlelni testednek minden porcikáját! Lassan, míg minden részedet fel nem falom. Callie beleborzongott a követelőző hangnembe és az érzésbe, ahogy Sin forró keze a mellére tapadt. -

A szívedet akarom, Sin! - mondta, és beletúrt a férje hajába.

A férfi teljesen megszabadította Callie-t a ruháitól, így meztelenül feküdtek egymás mellett. A szívem összetört, és hasznavehetetlen, de ami megmaradt belőle, azt mind neked adom. Callie még senki szájából nem hallott ehhez hasonló, csodás szavakat. Sin csodálva nézte a lány testét, istennőként tisztelve minden porcikáját. Kezével végigsimított a lány bőrén, élvezve minden megtett centimétert. Callie teste szinte már lángokban állt, annyira kívánta a gyönyörök pillanatát. Sin felhúzta a lány térdét egészen a melléig, megcsókolta, miközben lágyan simogatta a combját. Egymás szemébe néztek, majd Sin maga felé vonta a felesége lábát, utat engedve ezáltal kutató ujjainak. Callie felnyögött, amikor az erős kéz hozzáért a combja közötti érzékeny részhez. - Imádom, ahogy rám nézel, amikor hozzád érek! - suttogta a férfi, miközben a lány behajlított térdét csókolgatta. Ujjai tovább folytatták a felfedezést, míg Sin átfordult, hogy a lány lába közé kerülhessen. Callie felnézett rá, miközben még szélesebbre tárta a lábait, hogy alaposan szemügyre vehesse felesége testének legintimebb részét. Forróság öntötte el a lány arcát. Lehet, hogy illetlen dolog volt, ami történt, mégis kéjes erotikával töltötte el Callie testét. Sin feljebb húzta másik kezét, végigcsúsztatta az édes kis hasadékon, majd óvatosan szétnyitotta az ajkakat, és száját nekifeszítette a csillogó kelyhecskének. Callie dobálni kezdte a fejét, ahogy a kéj végigvágtatott a testén. Még soha életében nem érzett ehhez hasonlót. Sin a lány ízétől felnyögött. Még soha nem érezte egy asszony ízét a szájában, de erős kételyei voltak afelől, hogy bárki más versenyre kelhet a frissen talált kinccsel. Szemét lehunyva ízlelgette őt. Érezte, amint a lány teste minden nyelvcsapás után megremeg. Érezte, amint combjának izmai meg-megrándulnak. A lány kezével beletúrt férje hajába, ezáltal közelebb szorítva magához őt, majd hívogatón felemelte csípőjét. A lány alhasának tájéka csodás látványt nyújtott. Callie teste égett és reszketett az édes kínzás nyomán. Életében soha nem volt még ehhez fogható élménye. Gyenge volt, mégis erősnek érezte magát, melege volt, mégis reszketett. A gyönyörök országának kapujában állt. Álmodni sem merte volna, hogy valaha ilyet is fog érezni. Mikor pedig Sin két ujját belécsúsztatta, attól félt, hogy belehal a gyönyörbe. Kezének és szájának érintése nagyobb gyönyört nyújtott neki, mint amit el tudott viselni. Fejét dobálva érezte, hogy teste szinte darabokra szakad, és az édes áldás görcsös rángásokat vált ki belőle.

170

Sin nyögdécselve figyelte a lány arcát, míg élvezett. Imádta ezt a látványt. Csodálattal követte az érzést, hogy felesége teste szinte elnyeli az övét. Annyira kívánta őt, hogy szinte már epekedett érte. Felfelé indult, útközben csókolgatta és nyalogatta a lány bőrét, míg végül a háta mögé feküdt. -

Mit csinálsz? - kérdezte a lány lihegve.

Valami újat szeretnék kipróbálni. - Olyasmi volt ez, amit már hallott más férfiaktól, alkalmanként látott is olyanoktól, akik nem szégyellték, ha valaki figyeli őket szeretkezés közben. Megcsókolta a lány vállát, és átfordította, míg Callie térdre került. A lány a homlokát ráncolta, de teljesen megbízott férjében. Sin mögé térdelt, mellét a lány hátának szorította, és simogatni kezdte a testét. A férfi meleg testének érzésétől Callie felsóhajtott. Forró, lüktető rúdja a lány csípőjének feszült, míg Sin gyengéden nyalogatta felesége nyakát. -

Ó, Sin! - nyögte a lány, miközben az érintéstől teste tűzben égett.

-

Soha nem elég belőled, Caledonia - súgta rekedten a fülébe.

Kezét végigcsúsztatta a lány karján, majd megfogta a kezét. Ezután gyengéden előrefelé vezette, egészen addig, míg a lány keze el nem érte a faragott fejtámlát. Érzéki csókot lehelt az édes vállra, majd felesége lábát szélesre tárta. Callie idegesen ajkába harapott, mivel fogalma sem volt, mi fog történni. Sin mögé térdelt, és kezét a lány csípőjére tette. Egy pillanat múlva már mélyen a hüvelyében járt. A lány felkiáltott a gyönyörtől, amit a ke¬mény férfiasság ébresztett benne. Az élvezettől sziszegve érezte, hogy lába elgyengül. Mindennél jobban szerette a férjét. Szerette megosztani vele testét, tudni, hogy csak az övé. Kizárólag az övé. Sin a lány nyakába temette arcát, és lassú mozdulatokkal gerjesztette a kéjt. Ki-be csúsztatta óriásira duzzadt hímtagját. Callie imádta az érzést, hogy férje a testébe hatol, és azt, hogy közben ajka és nyelve a bőrén táncol. Ösztönösen felvette férje ritmusát. -

Ez az, szerelmem! - suttogta Sin. - Mutasd meg, hogy a legjobb neked!

Miután a gyönyör hulláma elérte Sin testét, Callie eltolta magát a fejtámlától, majd hátranyúlt, és közelebb húzta férjét, egészen addig, míg ajkuk összeért. Sin végigfuttatta kezét a feszes melleken, végig a lány hasán, egészen a nedves, zilált szőrzetig. Nyelvük szinte összeforrt, mikor a férfi széthajtotta a lágy ajkakat, és ujját végighúzta a legérzékenyebb részen. Callie felnyögött a csodás érzéstől. Egyszerűen hihetetlen volt. Álmodni sem merte volna, hogy ilyesmi létezik. Az érintés édes fájdalmat okozott benne, mégis megnyugtató volt. Mikor ismét rázni kezdték a gyönyör hullámai, férje fejét közel húzta magához, és szinte sikoltozott a gyönyörtől. Sin felnevetett a boldogságtól. Alig kapott levegőt, de akkor ez egy cseppet sem zavarta. Megvárta, míg az utolsó izomrándulás is lecseng, majd újra átvette az irányítást. A lány vállát gyengéden előrenyomva fokozni kezdte a tempót. Az érzés maga volt a mennyország. Néhány pillanattal később ő is megkönnyebbülhetett, majd magához szorította a feleségét, és gyengéd szavakat suttogott a fülébe. Fáradtan, egymásba fonódva rogytak az ágyra. Sin Callie háta mögött feküdt, és hozzászorította a mellkasát. Gondolatai messzire kalandoztak. Még sohasem érezhette a szerető karok által nyújtott megnyugvást. Karját a lány köré fonta, és figyelte szuszogását, miután Callie néhány perc alatt elaludt. Ha tehetné, örökre itt maradna, beleveszve ebbe a békés, paradicsomi világba. Lehunyta a szemét, és azt tette, amit már kisgyerekkora óta nem. Imádkozott. Imádkozott, hogy Henrik politikája és a lány testvére ne álljon kettejük közé. Valami csodáért imádkozott, 171

ami a jövőben is együtt tarthatja majd őket. Ahogy feküdt, lehunyt szemhéja mögött még valamit tett, ami kora gyerekkora óta nem esett meg vele, remélt. Lelki szemével, látta közös gyermekeiket. Kisfiúkat és lányukat, amint élvezik az anyai szeretet melegét. Akarta, hogy ez az álom valóra váljon. Minden porcikája vágyott rá. Valóra akarta váltani. Bár ezek a békés gondolatok nyugtatóan hatottak rá, tudatának legmélyén félt a saját reményeitől. A realista énje ismét előtérbe került. Eszébe jutott Dermot, amint talán éppen ezekben a percekben összeesküvést sző saját klánjának megbuktatása érdekében. Ha Aster nem lesz képes megállítani őt, akkor így vagy úgy Sin kénytelen lesz megtenni. Csak remélni tudta, hogy ha megteszi, a felesége megbocsát majd neki. 16. FEJEZET

Azon az estén sem Aster, sem Dermot nem tért haza. Callie és Morna fel-alá járkáltak a nagyteremben, míg Sin és testvérei az asztalnál ültek, és csendesen sörözgettek. Simon állapota sokat javult, de ennek ellenére még ágyban maradt. Sin hosszasan figyelte az asszonyokat. Morna - mondta gyengéden -, tudom, hogy nem bízik meg bennem, de azt gondolom, meg kellene mondani, hol bujkálhat a fia. Meg kell találnom mindkettőjüket. A két nő idegesen nézett egymásra. Callie megveregette az asszony karját. -

Bízz benne, Morna!

Az asszony még így is bizalmatlan volt, amiért Sin nem hibáztathatta. Az anyai szeretet mindennél fontosabb volt Morna számára. Sin megpróbálta megnyugtatni az asszonyt. -

Magammal viszem Lochlant. Ő is felföldi, és tudhatja, hogy benne megbízhat.

Morna még habozott egy pillanatig, mielőtt végre megszólalt. Míg a szüleim éltek, volt egy kézműveskunyhójuk az északi dombokon. Kissé roskadozó és öreg, de majdnem biztosra veszem, hogy ott van. Sin felállt. Lochlan, Braden, indulunk! Ewan, maradj itt, és várd meg a többieket! Ha Dermot visszatérne, tartsd itt! Ewan bólintott, a férfiak az ajtó felé indultak. Callie követte a kis csapatot, és figyelte, amint nyeregbe szállnak. Szíve megtelt félelemmel és aggodalommal. Dermotra jellemző volt, hogy odakint van egy ilyen késői órán. De Aster... Csak remélte, hogy nem esett baja. Legyetek óvatosak! - szólt a férfiakhoz. Lochlan és Braden előrementek, míg Sin a lépcsőhöz vezette lovát, ahol Callie állt. -

Vissza fogom őket hozni, asszonyom!

-

Tudom. Soha nem vonnám kétségbe a képességeidet.

A férfi közelebb vezette lovát, majd lenyúlt, és karjába vette a lányt. Callie felnyögött, amint ajkuk összeért, majd Sin felegyenesedett a nyeregben, végigsimította kezét a lány vágytól felduzzadt ajkán.

172

-

Figyelj Mornára, míg vissza nem térek!

-

Úgy lesz.

Visszatette a lányt a lépcsőre, majd sarkantyúját lova oldalába mélyesztette. Callie nehéz szívvel figyelte távolodó alakját. Észrevett valamit a férje tekintetében. Valami sötét gonoszságot, ami megijesztette. De mindezek ellenére meg sem fordult a fejében, hogy kételkedjen benne. Sin, Lochlan és Braden kétórányi lovaglás után elérték a kunyhót. Leszálltak lovaikról és átvizsgálták a sötét házat. Üres volt. -

Valaki járt itt - mondta Lochlan, kezét a kandallóra téve. - Még mindig meleg.

-

Hová mehettek? - kérdezte Braden.

-

Nem lehet tudni - sóhajtott fel Sin. Fáradtan és csalódottan szálltak vissza lovaikra,

majd a MacNeely kastély felé vették az irányt. Nem jutottak messzire, amikor hatalmas lángokat pillantottak meg. -

Szerinted mi történik ott? - kérdezte Sin Lochlant.

Fogalmam sincs, de igen komoly tűznek látszik. Mintha egy egész falu állna lángokban. Olyan gyorsan vágtattak a tűz irányába, amilyen gyorsan csak tudtak. Amikor elég közel értek ahhoz, hogy lássák, mi is történik, Sin megállította a lovát. A látvány hihetetlen volt. Angol és skót holttestek hevertek mindenütt. Nem falu volt ez, hanem csatamező. -

Mi az ördög történik itt? - kérdezte Lochlan, és leszállt a lováról.

Sin meg sem tudott szólalni. Katonaként ennél sokkal rondább dolgokat is látott már, de a tény, hogy ismerős arcokkal találkozott mindkét oldalon, megrémítette. El sem tudta képzelni, hogyan kerülhettek ide az angolok a tudta nélkül. Ezek a király őrei és lovagjai - mondta Sin, miközben lecsusszant a nyeregből. Szíve hevesen kalapált, amikor Bradenre és Lochlanre pillantott. -A király is itt van. -

Henrik? - kérdezte Braden.

Sin bólintott. Lochlan elsápadt a hír hallatán. -

Szerintetek mi váltotta ki ezt az egészet?

Sin próbálta elfojtani a benne gyülemlő haragot. Nagyon is jól tudta, mi váltotta ki az eseményeket. Szerintem Dermot csapatot küldött a király ellen. El sem tudom képzelni, hogy lehetett ennyire őrült. És azt sem tudom, hogy mit keres Henrik Skóciában éppen... - Sin elhallgatott, mert eszébe jutott Oxley figyelmeztetése. A király Skóciában jár, hogy felmérje a MacNeely rebellisei által okozott károkat. Dermot jelen volt, amikor a bejelentés elhangzott. -

Henrik vért akar majd ezért - mondta Braden.

-

Tudom - válaszolt Sin.

Henrik soha nem fog megbocsátani egy ilyen mészárlást. Példát fog statuálni mindenkin, aki rész vett benne. Lochlan közelebb lépett. 173

-

Őrt kellene állnunk a testek fölött, míg hazamész segítségért, hogy...

Nem! - vágott közbe Sin. - Ha Henrik serege visszatér, kérdés nélkül legyilkolnak benneteket. Csak az angol tetemeket és a kendőiteket látják majd. Együtt kell visszamennünk, és üzenetet küldök Henriknek. Amikor Callie meghallotta a lovak közeledtének hangját, azt gondolta, hogy a férje érkezik. Megkönnyebbülve rohant az ajtóhoz, majd rögtön meg is hátrált, amikor látta, hogy Dermot Aster élettelen testét hozza a karjában. -

Mi történt, Dermot?

A fiú arcát vér, por és könnyek borították, tekintete egy mindent látott öregemberére hasonlított, aki eladta a lelkét az ördögnek. -

Megöltem! - kiáltotta Dermot. - Mindet megöltem!

Morna sikítása visszhangzott a teremben, amint fia felé rohant. Dermot térdre rogyott az előcsarnokban Aster testét még mindig karjában tartva. -

Nem így gondoltam. Édes Istenem, nem akartam, hogy meghalj, Aster, te vén bolond!

Morna zokogva ölelte át Dermotot, mialatt a fiú még mindig a nagybátyja testét ringatta. Jamie rohant le a lépcsőn, hogy lássa, mi történt, de Callie visszaküldte a szobájába Ewannel. Nem akarta, hogy öccse emlékébe beivódjon, amint a vérrel borított bátyja öleli nagybátyja holttestét. Letérdelt a padlóra Dermot mellé. -

Dermot, mondd el, mi történt!

A fiú csak szipogott. Callie kezébe fogta a fiú arcát, és kényszerítette, hogy ránézzen. -

El kell mondanod, hogy mi történt!

-

Csak el akartam fogni Henriket. A lány szíve összeszorult.

-

Henriket... Anglia királyát? - A fiú bólintott. -Ezt meg hogy képzelted?

Dermot jajgatni kezdett. Fraser azt mondta, hogy idejön a király, hogy egyszer és mindenkorra elrendezze a dolgokat. Meg azt, hogy mindannyiunkat felakasztat majd. Azt gondoltam, ha elfogom, mint ahogy azt ő veled tette, előnyhöz jutunk azáltal, hogy aláíratunk vele egy chartát, melyben az áll, hogy békén hagyja Skóciát és a skót népet. - A fiú válla remegett a gyász és a bűntudat súlyától. -Úgy tudtam, hogy az angolok mind gyávák. Apa mindig azt mondta, hogy egy skót akár tíz angollal is képes elbánni, és hogy mindig is féltek tőlünk. Hogy egyszer sem mertek szembefordulni velünk. Callie könnye kicsordult testvére meggondolatlansága hallatán. Nem ez volt az ideális módja a felnőtté válásnak, és Callie bármit megtett volna, hogy kitörölhesse ezt az éjszakát testvére emlékeiből, és visszaadhassa ártatlanságát. Azelőtt bevándorlókra támadtál, Dermot, nem kiképzett lovagokra, akik felesküdtek a király védelmére. Úgy küzdöttek, akár az oroszlánok. Mindenhol ott voltak. Előttünk és mögöttünk. Nem tudtunk megszabadulni tőlük. A lány elsimította testvére véráztatta haját az arcából, míg az tovább folytatta a történetet.

174

Aster megpróbálta megállítani a küzdelmet. Megpróbált hazahozni engem, és... Az a gyáva fattyú hátba szúrta őt, miközben felém közeledett. Callie lehunyt szemmel és összetört szívvel hallgatta a történetet. A nagyterem ajtaja kinyílt. Callie felnézett, és arra számított, hogy az angol királlyal találja szembe magát, amint az Dermot fejét követeli. Nem így történt. Sin állt az ajtóban a testvérei mellett. Tekintetéből rögtön látni lehetett, hogy tud a támadásról. Dermedten figyelte a jelenetet, amint Dermot öleli Aster testét, a fiú anyja pedig gyermeke vállán pihenteti a kezét, és zokog. Callie mellettük ül a földön, hatalmas szemében félelem és gyász súlya látszik. A felesége arcán csillogó könnycseppek látványa megenyhítette haragját. -

Baleset volt - mondta Callie, és talpra állt. -Nem akarta, hogy ez történjen.

Sin üres tekintettel nézett a lányra, hogy elrejtse saját gyászát. Beszélnem kell Dermottal négyszemközt! Callie bólintott, és maga után vonszolta a tiltakozó Mornát. -

A kisfiamnak szüksége van rám - zokogta, és Dermot felé nyúlt.

Sin hálás tekintettel pillantott Callie-re, majd karon ragadta Dermotot, és a lépcső melletti tanácsterembe kísérte. Durván leültette a fiút egy székre, majd visszament, és becsapta az ajtót. Töröld meg az arcod! - mondta Sin nyersen. -Ha eléggé férfinak érzed magad ahhoz, hogy csatába vezess egy sereget, akkor ahhoz is légy férfi, hogy viseld a következményeit, és ne sírj úgy, mint egy asszony! Dermot szakadt ingujjával végigtörölte arcát. Mozdulata annyira gyermeki volt, hogy Sin valamelyest megenyhült tőle. Ő már tizenhat éves korára harcedzett volt, sőt kiégett. A halál semmit sem jelentett neki. De a vele szemben ülő fiú mit sem tudott ezekről. Családja mindig is óvta őt. A támadások, amiket vezetett, csak arra voltak jók, hogy megijesszék az angolokat, de nem vezettek máshoz, mint anyagi kárhoz. A mai este viszont más. Dermot még mindig szipogott, és szaggatottan vette a levegőt. Sin gyengédebben folytatta: -

Meséld el, mi történt!

Sin legnagyobb csodálatára Dermot összeszedte magát, és férfiként nézett a szemébe. -

Azért indultunk, hogy foglyul ejtsük Henriket.

-

Ez a te ragyogó ötleted volt?

Tudtuk, hogy Oxley felé tart, így a völgyben vártunk rá, mivel csak erre érhette el a célját. Azt gondoltuk, felajánljuk neki a vendégszeretetünket. -

Hogy kezdődött a harc?

Megállítottuk, és felszólítottuk őket, hogy adják át Henriket. Erre nevetni kezdtek, és a következő pillanatban ránk támadtak. Sinnek már a nyelve hegyén volt a kérdés, hogyan lehetett ennyire bolond, hogy azt gondolta, átadják a királyt, de aztán magába fojtotta. Dermot ismét nagy levegőt vett.

175

Próbáltam rávenni a többieket, hogy meneküljenek, de nem hallgattak rám. Folyton azt kiáltozták, hogy öljük meg a királyt. Erre én megijedtem, és... -

Elfutottál?

A fiú bólintott. Asterrel a fák között találkoztam. Azt hitte, meg tudja állítani a többieket. Remélte, hogy rá hallgatnak majd - könnyek gördültek végig a fiú arcán. - De azok a nyomorult fattyúk megölték. Nem - mondta Sin -, a sorsa ölte meg. Nem te, nem én, sem pedig más. Még nem voltál igazi csatában, hogy tudd, mi jár a katonák fejében. A vérszomj, a félelem, az önvédelem és az a csomó a gyomrodban olyan dolgok véghezvitelére tesz képessé, amiket el sem tudsz képzelni. Szerencsétlenségére a fiú a saját bőrén tapasztalta meg. Sin legnagyobb meglepetésére Dermot felnőttként pillantott fel rá. -

Most mit tegyek? Már magam is halott vagyok.

Sin végiggondolta a dolgot. -

Tényleg tudni akarod az igazat? Dermot bólintott.

-

Hogy vagy képes elviselni az életet, a kioltott életek tudatában?

Őszintén szólva, nem tudom. Megpróbálok nem gondolni rá, de ha mégis megteszem, megpróbálom megindokolni a tetteimet. Azt mondom magamnak, hogy ha nem ölöm meg őket, akkor ők ölnek meg engem. Ami a többieket illeti... nem volt más választásom. Ha nem teszem meg, az életem úgy ért volna véget, hogy még egy hóhérnak is rémálmai lettek volna tőle. Sin az íróasztal szélére ült, és együttérzőn pillantott a fiúra. A vezetés köpönyege nem könnyű viselet. De ha egyszer rád kerül, nem rázhatod le magadról csak úgy. -

Ez meg mit jelent?

Viselned kell a döntéseid következményeit. Azok a férfiak hittek benned és követtek, mert azt gondolták, elég érett vagy a vezetéshez. Ha azt választod, hogy elrejtőzöl, az pofonként hat majd minden emberre, akik veled voltak ma éjjel. Minden emberre, aki azt gondolja, hogy a te életed többet ér az övénél. Dermot sokáig némán ült, és átgondolta az iménti szavakat. -

Bárcsak újra kezdhetném a mai napot!

-

Tudom, fiam. Magam is sokszor éreztem ezt. Tekintetük összetalálkozott.

-

Ha megengeded, hogy ruhát váltsak és megmosakodjak, akkor a királyod elé állok.

Sin szótlanul állt. Lelki szemei előtt újra megtörtént az, amikor Morna Dermotba kapaszkodott. Amikor először a székre ültette a fiút. Az elmúlt néhány percben a fiúból férfi vált. -

Menj, és szedd össze magad! Dermot bólintott, és elhagyta a szobát.

Sin követte őt, és megállt, amint megpillantotta az egyik szolgálót, ahogy éppen felfelé viszi Aster testét a lépcsőn, hogy előkészítse a temetésre. A felesége az előcsarnokban állt, és Lochlannek támaszkodott, de amint megpillantotta a férjét, odarohant hozzá megnyugvást 176

remélve tőle. Sin szorosan átölelte, és érezte, amint Callie egész testében remeg. A lány nem szólt semmit, de Sin így is tudta, mire gondol. Egyetlen éjszaka alatt elvesztette a testvérét és a nagybátyját. Mindezt egy fiatal meggondolatlanságából. Sin csak remélte, hogy legalább a klán megmarad számára. Braden - szólt halkan a testvéréhez -, üzenetet szeretnék küldeni Henriknek. Ha megkérnélek, felvennéd a ruhádat, és eljuttatnád hozzá? -

Hát persze.

Sin egy bólintással köszönte meg testvére segítőkészségét. Callie felemelte a fejét, tekintetében félelem lapult. -

Át fogod adni neki Dermotot - jelentette ki suttogva a lány.

Henrik követelni fog valakit. Nem hagyhatja, hogy az ilyen esetek megtorlás nélkül maradjanak, hiszen az életére törtek, minek következtében sok embere meghalt. Ha nem tesz semmit, gyengének és hatástalannak tűnik majd. Ez az a két dolog, amit egy trónjáért küzdő király nem engedhet meg magának. - Tudom. Beszélnem kell Dermottal. Sin figyelte a lány távolodó alakját, majd elindult, hogy megírja az üzenetét Henriknek. Eközben Braden angol lovagi ruhába öltözött. Minden Henriknek leírt szóval erősebbé vált benne a gyanú, hogy el fogja veszíteni a feleségét. Lehet, hogy meg fogja érteni majd, de akkor is választania kell testvér és férj között. A férj, akit alig ismer, és a testvér, akit majd' húsz éve szeret. Igaz, hogy nem minden testvérpár szereti egymást, de velük más a helyzet. Csakúgy, mint Sin és a testvérei esetében. Bár a távolság és az idő elválasztotta őket egymástól, a szeretetet nem tudta kiölni belőlük. Idővel Callie biztos meg fogja gyűlölni azért, amit tesz. Morgolódva összetépte a levelet, és újabba kezdett. Szíve mélyén tudta, hogy mit kell tennie. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy boldoggá tegye a feleségét.

17. FEJEZET

Callie meglepetten vette tudomásul, hogy Sin nem küldte testvérét egyenesen a királyhoz. Másnap reggel viszont kiderült, hogy miért. Henrik, az őrei és az angolok, akik földet foglaltak Oxley-ban, a kastély tőszomszédságában vertek tábort. A klán tagjai a várkertben gyülekeztek, rettegve attól, hogy mit akarhat az angol sereg. Sin bezáratta a kapukat, majd magára hagyta a feleségét, hogy nyugodtan magára ölthesse harci öltözékét. A lány hevesen kalapáló szívvel próbált mindenkit megnyugtatni. De legbelül ő maga is reszketett a félelemtől. Callie felállt a vár fokára. Braden, Lochlan, Ewan és Dermot is vele tartott. Nemsokára, a még mindig sápadt Simon is csatlakozott hozzájuk. -

Henrik is itt van, ugye? A lány bólintott.

Igen, és MacNeely-vért akar. - A lány tekintete megpihent Dermoton, aki büszkén állt mellette. Látni lehetett szemében a félelmet, amint szorosan fogja Jamie kezét.

177

A kastély ajtaja kinyílt, a tömegen hirtelen csend lett úrrá. Callie megfordult, hogy lássa, mire figyeltek fel annyira. A szíve megállt egy pillanatra. Az ajtóban a férjét pillantotta meg. Öltözete a lány apjáéhoz hasonlóan sötétkék, zöld és sárga mintázatú kendőből állt. A gesztus súlya Callie lelkének mélyéig hatolt. Senkinek nem leszek a tulajdona. Hányszor hallotta már a férje szájából. Könnyek öntötték el a lány szemét. Abban a pillanatban Sin számot adott a felesége iránt érzett elkötelezettségéről, és ez rendkívüli módon meghatotta Callie-t. A férfi, aki nem akart senki tulajdonává válni, semmit nem akart birtokolni, most az ő népének színeiben pompázik. Callie még soha nem érezte ilyen erősnek a köteléket kettejük közt. Tekintetük összeforrt, de a férfi pillantásának üressége még inkább megrémítette, mint az a tény, hogy Henrik odakint vár, hogy megölje a testvérét. Sin jól leplezte érzéseit. -

Készen állok - jelentette ki Dermot bátran. Sin a fiú felé fordította a fejét.

-

Először hadd beszéljek Henrikkel!

Gondolja, hogy rá tudja beszélni, hogy megkímélje Dermot életét? - kérdezte Morna reménnyel a hangjában. -

Meglátom, mit tehetek.

Sin Callie-hez lépett, és forró tenyerébe fogta a lány arcát. -

Kívánj szerencsét!

-

Járj sikerrel, drágám!

A férfi lehajtotta a fejét, könnyedén szájon csókolta a lányt, majd lesétált a lépcsőn, és áthaladt a tömegen. Callie nem mozdult, míg egy kis kapun át el nem tűnt a férje a szeme elől. A falhoz rohant felfelé a falépcsőn Simonnal, a testvéreivel és a MacAllisterekkel a nyomában. Nehéz szívvel figyelte, amint a férje egyre közelebb kerül a királyához. Mindenütt csend honolt, még a szélnek sem volt bátorsága, hogy felkavarja a feszültséget. Sin nagy levegőt vett, mielőtt méregetni kezdte az őt körülvevő angol lovagokat. Néhány ismerőst látott közöttük, akik homlokukat ráncolva vettek tudomást szokatlan ruhájáról, de mégsem szóltak semmit. Lassan közelített a király felé, aki kíváncsi pillantásokkal illette őt. Plantagenet Henrik, Anglia királya, én, Sin MacAllister a MacNeely klánból üdvözöllek! Henrik nem tűnt túl jókedvűnek. -

Szórakoztatni vagy feldühíteni akarsz minket a ruháddal?

-

Egyiket sem, uram! Azért jöttem, hogy elrendezzük a tegnap éjszaka eseményeit.

Henrik lecsusszant a nyergéből, majd közelebb ment hozzá, hogy szót válthassanak anélkül, hogy bárki is meghallaná őket. -

Tehát tudsz róla?

-

Igen. Szerencsétlenségemre, túl későn tudtam meg ahhoz, hogy megállítsam.

Henrik bólintott, és még messzebb vezette őt a tömegtől. Henrik testőrei közül ketten a nyomukba indultak, de megtartották a tisztes távolságot. -

Akkor azt is tudod, hogy Raiderért jöttünk. Add át őt nekünk!

178

-

Nem tehetem.

Henriknek földbe gyökerezett a lába, majd felvonta a szemöldökét. -

Talán elromlott a fülünk, vagy tényleg azt mondtad, amit hallottunk?

Sin kihúzta magát, és felkészült, hogy fogadja Henrik rázúduló haragját. A MacNeely halott. Megölték az éjszakai csatában. Akik életben maradtak, már megkapták a büntetésüket. Hinned kell nekem! Nem lesz több támadás a néped ellen. -

Ki a MacNeelyk új vezetője? - kérdezte Henrik kíváncsian.

-

Még nem választották meg, de biztosíthatlak, hogy békés szándékkal lesz irántad.

Henrik gyanakodva nézett Sinre. -

És Raider? Ő is meghalt tegnap éjjel?

Sin szótlanul állt. Hazudj, az Isten verjen meg, hazudj! Ha azt mondaná Henriknek, hogy Raider halott, azonnal el is felejthetné az ügyet. De még soha nem hazudott Henriknek azelőtt. Örökre a tiéd lehetne, senki sem jönne rá! De a boldogságát egy hazugságra alapozná. Milyen jövőt várhatna azzal a tudattal, hogy becsapta azt az embert, aki a szabadságot adta vissza neki? Képtelen volt rá. Nem tehetett ilyet. Egész életébenbecsületénekbirtokában volt, és ezt senki nem vehette el tőle. -

Raider befejezte.

-

De meghalt?

Sin lassan megrázta a fejét. -

Akkor add ki nekem, most!

Sin lehunyta a szemét, és előre tudta, hogy Henrik mit fog mondani. Félelem és megbánás nélkül fordult szembe királyával, és lassan így szólt. -

Csak a testemen keresztül.

-

Te megőrültél? - horkant fel Henrik.

-

Nem, uram, komolyan beszélek.

Henrik hitetlenkedve kapkodott levegő után. -

Meghalnál helyette? -Ha kell...

És ha a támadások folytatódnak a halálod után? Akkor fölöslegesen áldoztad föl magad. -

Soha többé nem fog támadni. Tudom.

Harag sötétítette el Henrik tekintetét. Ezt a pillantást Sin már túlságosan jól ismerte. Latba vetette barátságuk utolsó megmaradt darabjait, amikor a királyhoz szólt. Aláírok egy vallomást, miszerint én voltam az, aki a támadásokat vezette. Az ellenségeim a bíróságon boldogan elhiszik majd, és te nyilvánosan kivégezheted Raidert. Csak a becsületszavadat kell adnod, hogy nem állsz bosszút a MacNeelyken, amikor már nem élek. -

Ha megtagadom? 179

-

Akkor semmissé válsz a szememben, és minden erőmmel küzdeni fogok ellened.

Henrikben tiszteletet ébresztettek a szavak. Mindketten tudták, hogy Sinnek nem akad párja a küzdelemben. Még Henrik sem veheti fel vele a versenyt. -

Rendben, akkor mostantól te vagy Raider.

-

A szavadat adod, Henrik? Békén hagyod a MacNeelyket?

Igen, fiatal barátom, a szavamat adom, hogy békén hagyom őket egészen addig, míg újra meg nem indulnak a támadások. Sin bólintott. Henrikre sok mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy híján van a becsületnek. -

Őrség! - kiáltott Henrik. - Vigyétek el!

Sin nem tanúsított ellenállást, amikor karon ragadták és elvezették. Csak azt bánta, hogy nem volt bátorsága megfordulni, hogy még egy pillantást vethessen a feleségére. Attól félt, ha megteszi, képtelen lesz véghez vinni fogadalmát. Jobban akarta őt, mint azelőtt bármikor. De szíve legmélyén tudta, hogy ezt kell tennie. Callie reszketve figyelte, amint a királyi gárda tagjai karon ragadják férjét, és kezét összekötik a háta mögött. -

Mit csinálnak?

-

Elfogták Sint - suttogta Simon. A lányt félelem járta át.

-

Ez mit jelent?

Simon nem mert a lány szemébe nézni. Callie észrevette a férfi szemében a félelmet, míg végignézte, hogy Sint felültetik egy lóra, majd a király is felpattan paripájára. -

Ez azt jelenti, hogy nem árulta el Henriknek Dermot nevét.

-

Ez nem lehet - lihegte Callie összetörve. - Miért tenne ilyesmit?

-

Fogalmam sincs.

Mert egy nyomorult, istenverte bolond - sziszegte Lochlan. - Meg akar halni a testvéred helyett. Callie levegőt sem kapott, miután felfogta a szavak jelentését. -

Várjanak! - kiáltotta Callie az odalent már indulásra készülődő angoloknak.

Látta, amint a király sarkantyúját a lova oldalába mélyeszti. -

Mit akarsz?

-

Miért viszik el a férjemet? Henrik felvonta a szemöldökét.

-

Elismerte, hogy ő Raider, és ezért kivégeztetem, mert az életemre tört.

A király szavai hallatán a lány szíve darabokra tört. Ez nem lehet valóság. Bizonyára valami szörnyű rémálom. -

Sin nem bűnös, és ezt ön is tudja.

-

Ő azt állítja, hogy az.

180

Csak azért hazudik, hogy megvédje... - hangja elhalkult, mikor azon kapta magát, hogy elárulni készül a testvérét. Henrik előrehajolt a nyeregben, mint aki nagyon kíváncsian várja a folytatást. Mondja, asszonyom, kit akar megvédeni? -Ezután az a mondat következett, amitől Callie a legjobban félt. - Caledonia, ha egy csöpp szerelem is van a szívében a férje iránt, akkor árulja el annak a nevét, akit keresünk, ezáltal megmentheti a férje életét. A lány kihúzta magát, és fejét arra fordította, ahol Sin ült. A férje büszkén, határozottan és kihúzott vállal ült a nyeregben. Callie nem akarta elárulni Dermotot, de azt sem szerette volna, hogy Sin szenvedjen egy olyan bűnért, amit el sem követett. -

Azt akarom, hogy eresszék el a férjemet, de azonnal!

Henrik ezen csak mosolyogni tudott. -

Akkor ajánljon fel valaki mást, aki meghal helyette.

A lány Simonra nézett, akinek arca holtsápadt volt. kiút.

Mit tegyek? - kérdezte kétségbeesetten. Semmit. Henriknek bűnbak kell. Vagy a testvére, vagy a férje, Milady. Nincs más

Ewan némán szitkozódva megragadta Dermotot, és megállt vele a fal szélénél. Lochlan és Braden lefogták testvérüket, majd elhúzták tőle a visítozó Dermotot, és kettejük közé álltak. Ne! - morogta Ewan, és Dermot után nyúlt, aki most gyáván Braden háta mögé bújt. Nem fogom végignézni, hogy Sin meghal egy forrófejű fiú miatt, akinek annyi esze sincs, mint egy póréhagymának. Lochlan karon ragadta testvérét, és hátrébb rángatta. -

Nyugodj meg, Ewan! Senki sem akarja Sint holtan látni.

Könnyek gördültek végig Callie arcán, amíg végignézte, ahogy a király eltávolodik a kastélytól, és utasítást ad az indulásra. Ez lehetetlen. Annyira ellenkezni akart, hogy egy hang sem jött ki a torkán, míg végignézte, ahogy elvezetik a férjét. Egyenesen a halálba. Sin egész életében arra ítéltetett, hogy megmentsen másokat. Ezáltal elvesztette ártatlanságát, gyermekkorát, szabadságát, a lelkét, és most elveszti az életét is. És mindezt miért? -

Ó, Sin! - sóhajtott fel a lány.

Megfordult a várfalon, és a körülötte álló emberekre nézett. Az emberek gyülekezni kezdtek a várkertben. Ők a családja, és Aster már nincs velük. Hamarosan ő lesz a vezetőjük. Senki más nem veheti át a MacNeely klán vezetői székét. Mi lesz az első teendőd? Az apja hangja csengett a fülében figyelmeztető tisztasággal. Az erő nyújtotta biztonság. Ez a klán mottója. Ezen mottó alapján nevelték fel őt és Dermotot. Eletében most először megértette a szavak valódi jelentését. Senki sem fenyegetheti meg a MacNeelyket. Előbb áldozná fel életét, minthogy végignézze, ahogy Sin eldobja a saját életét, hogy megvédje a testvérét. Szíve hirtelen új erőre kapott, és szinte értetlenül állt saját határozottsága előtt. -

Van egy tervem - jelentette ki a férfiaknak. -Lochlan, egy szívességet kérnék tőled! 181

- Úgy tűnik, a feleséged máris eldobott magától -mondta Henrik, míg Sin mellett lovagolt. Sin nem árulta el Henriknek, hogy mennyire fájnak neki a szavai. Senkinek, még magának sem ismerte be, hogy mennyire szerette volna, ha Callie megállítja őt. Mikor a kastély már ködbe veszett mögöttük, szíve mélyén arra számított, hogy meghallja Callie hangját, amint azt kiáltja, hogy túlságosan szereti őt ahhoz, hogy engedje meghalni. Hogy bármit megtenne azért, hogy újra biztonságban tudhassa őt. Csak egy bolond remélhet ilyet, és ezt Sin is nagyon jól tudta. -

Mindent megtesz azért, hogy megvédje a népét. Csakúgy, mint te.

Henrik felhorkant. Soha nem gondoltuk volna, hogy feláldozod magad egy büdös skótért. Az meg végképp meg sem fordult a fejünkben, hogy a ruhájukat is felveszed majd. Mondd csak, Sin, mi hozta ki belőled ezt a változást? Sin nem válaszolt. Képtelen volt rá. Hogy mi okozta a változást? Egy elragadó asszony kedves mosolya, aki mélyen megérintette elsorvadt szívét, és újra életre keltette azt. Lehunyta a szemét, és felidézte magában azt az arcot, mely oly kedves neki. Amit tesz, azt érte teszi. Hogy elérhesse a békét, mely oly sokat jelentett számára. Dermotnak soha többé nem lesz bátorsága, hogy megtámadja az angolokat, így Callie népe biztonságban lesz. Nem lesz több vérontás. Henrik lassan kifújta a levegőt, és mikor beszélt, mellőzött mindenféle hűvös formalitást, mely a királyokra jellemző. Sin, ne kényszeríts erre! Te vagy az egyetlen ember, akit nem szívesen ölök meg. Segíts nekem, hogy megkíméljem az életed! -

Nem tehetem, Henrik!

-

Nem teheted, vagy nem akarod megtenni?

-

Nem akarom.

-

Az Isten verjen meg!

Sin elnevette magát, majd megismételte a király iménti szavait. -

Ha megver az Isten, biztosan nem ezért az aprócska ügyért teszi majd.

Henrik álla megfeszült. Rendben. Londonba viszünk téged, ahol elrettentő példát statuálunk rajtad. Csak azt reméljük, hogy amikor a belsőségeidet kikaparják belőled, miközben még életben vagy, még mindig azt fogod gondolni, hogy ez az áldozat nemes tett volt. Henrik fokozta a tempót, magára hagyva Sint a gondolataival. Egész nap lóháton voltak, kivéve a rövid, déli szünetet. Mint ahogy azt elképzelte, senki sem vette a fáradságot, hogy étellel kínálja. Szükségtelen volt egy majdnem halott emberre pazarolni a készleteket. Mindenki kiközösítette egészen addig, míg tábort nem vertek. Sin a hideg földön fekve töltötte az éjszakát egy farönkhöz láncolva. Fáznia kellett volna, és kényelmetlenül érezni magát, de a feleségéről szóló gondolatai elterelték a figyelmét. Mindig is azt gondolta, hogy csatában veszti majd életét, hogy az ellenség kardja vagy nyila által leli majd halálát. Meg sem fordult a fejében, hogy a szerelem fogja megölni. Olyan rövid ideje

182

ismerte a szerelmet, hogy helytelennek tűnt volna, ha ez okozza a halált, mégsem tudott szebb végre gondolni. Képtelen lett volna ölbe tett kézzel végignézni, ahogy Callie testvérét megölik, de arra sem lett volna képes, hogy ő maga végezze el a munkát. A bérgyilkosként töltött napjai már a múlté voltak. Maga mögött hagyta őket Angliában, a szíve pedig a feleségénél maradt. Szinte semmi sem maradt belőle. Csak egy üres kagylóhéj volt, ami azért létezett, hogy emlékezzen Callie kedves arcára. Lehunyta a szemét, és arra gondolt, hogy bár nem a felesége mellett ér majd véget az élete, mégis elég szerencsés, hogy legalább egy rövidke időt vele tölthetett. A halál elkerülhetetlen volt, de addig a pillanatig, míg először meglátta a lány lélegzetelállító mosolyát, nem is tudta, mi az élet. Másnap reggel Henrik útnak indította seregét, és megkezdték a hosszú menetelést, mely egészen hazáig vitte őket. Minden maguk mögött hagyott mérfölddel Sin érezte, hogy egyre távolabb kerül szeretett feleségétől. Azt kívánta, bárcsak még egy napot együtt tölthettek volna. Még egy éjszakát, melyen magához ölelhette, és szerethette volna őt. Vajon miért harcolt ennyire ellene? Ilyen távlatokból őrültségnek tűnt, és ha vissza tudná forgatni az idő kerekét, minden pillanatot a karjában töltene, ölelve és szeretve őt teljes testével és szívével. Ha még egyszer érezhetné az ajkát... Az erdőből kiszűrődő furcsa hangokra lettek figyelmesek. - Mi volt ez? - kérdezte az egyik őr. Úgy hangzott, mint egy rekedt madár hangja. Sin felnézett, és mozgást látott a fák között. A lovagok készülődni kezdtek, míg a király őrei körülvették Henriket. A lombok közül egy ló közeledésének hangja hallatszott. A levegő körülöttük tele volt feszültséggel, míg a lovagok felkészültek az ütközetre. A ló egyre közelebb ért. Egyre közelebb. A sűrű erdőből hirtelen kilépett egy csődör és lovasa, aki nem túl passzentos hadiruhát viselt, melyet hosszú, fekete kabát takart. Ami leginkább felkeltette Sin figyelmét, az a lovas által tartott zászló volt, mely vidáman lobogott a szélben. Az alapszíne ugyanaz a sötétzöld volt, mint amit a testvérei viseltek kendőjükön. Középen egy szívvei ellátott tölgyfaláda volt látható, mely előtt négy kard díszelgett. A fegyverek közül kettőre az erő és a bátorság szavak voltak hímezve. Sin már gyermekkora óta nem látta ezt a zászlót. A különbség csak az volt, hogy akkoriban négy aranyszínű kard díszelgett rajta. Egy Bradennek, egy Kierannek, egy Lochlannek és egy Ewannek. Ezen a zászlón a második kard feketével volt hímezve, mely Kieran halálát jelképezte. A férfi szíve hevesen kalapálni kezdett a látványtól, és azonnal felismerte a vékonyka alakot a ló hátán. Caledonia volt. Népének büszkesége, aki most az ő harci ruháját viseli a MacAllisterek zászlaja alatt. Egy kisebb facsoport mellé érve megállította lovát, majd levette fejéről a hatalmas sisakot. A hóna alá csapta, és olyan bátran nézett Henrik szemébe, hogy sok férfi megirigyelhette volna. Üdvözlet! - mondta büszkén, pontosan ugyanazokat a szavakat használva, mint Sin, mikor a király színe elé járult. - Plantagenet Henrik, Anglia királya, én Caledonia vagyok, Sin MacAllister felesége, a MacNeely klán vezére. Azért jöttem, hogy kiszabadítsam férjemet a fogságodból.

183

A lovagokból egyszerre tört fel a nevetés, de Sin nem osztotta a nézetüket. A lány iránt érzett szerelme mindennél erősebben tombolt benne, és ha tehette volna, odarohant volna hozzá, hogy megmutassa, mennyire szereti őt. Callie felvonta nemes ívű szemöldökét, miután Henrik is elnevette magát. -

Mit jelentsen ez? - kérdezte a király.

A lány vörös fürtjei közt bujkált a szél. Hogy mit jelent ez? Nagyon egyszerű. Vagy elengeded a férjemet, vagy senki sem ér vissza Angliába épségben. Henrik felhorkant a fenyegetés hallatán. -

És mit fog tenni egy magányos kislány ellenem?

Callie hűvösen mosolygott. Az apám mesélt Aragóniái Szent Máriáról, aki puszta kézzel elbánt egy egész szaracén hadsereggel, és fegyverként mindössze Istenbe vetett hitét használta. Egy kelta királynőről is mesélt, akit Boudiccának hívtak, és térdre kényszerítette Rómát, majd porig égette Londont. Az apám gyakran mondta, hogy egy nő sokkal veszélyesebb ellenség lehet, mint egy férfi, mert a férfiak a fejük után mennek, a nők pedig a szívüket követik. Szembeszállhatsz, és legyőzheted az ellenséged fejét, de soha nem győzheted le a szívét. Henrik ásítást színlelt, mintha a lány szavai untatnák. -

Erre nekünk nincs időnk, asszony! Hagyj minket békén!

-

Talán nem fejeztem ki magam elég tisztán -mondta, és éleset füttyentett.

A körülöttük lévő erdő megtelt élettel, és a fák közül előbújó emberek lassan körbevették az angolok seregét. Sin arcára akaratlan mosoly ült, amikor felismerte a férfiakat. Nagyjából hetvenen gyűltek össze, mindannyian felföldiek, úgy a MacNeely, mint a MacAllister klán tagjai, és egytől egyig készen álltak arra, hogy megvédjék őt. Soha életében nem merte remélni, hogy valaki kiálljon mellette, nem beszélve egy egész hadseregről. Mosolya még szélesebbre húzódott, amikor megpillantotta Callie mellett álló testvéreit és Dermotot. Egy tizenöt éves forma fiú szaladt Callie-hez, és kezébe adta zászlaját. Amint láthatod, túlerőben vagyunk. Ha nem ereszted el a férjemet, nem marad más lehetőségem, mint legidősebb fiadat nagyon boldoggá tenni, mikor ma este meghallja majd, hogy ő az új király. Henrik arca vöröslött a haragtól a lány szavai nyomán. Nem túl gyakran esett meg, hogy valaki kihozta őt a sodrából, és Sin tudta, hogy eddig ez egyetlen asszonynak sem sikerült, még Eleanornak sem. -

Képes vagy háborúba bocsátkozni miatta? -kérdezte Henrik flegmán.

A lány válasza nem sokat váratott magára. -

Én igen, és te?

Sin lehunyt szemmel hallgatta élete legdrágább szavait. Tudta, hogy Callie csakis a békében hitt, de ha kellett, harcba is szállt érte. Ezzel a tudattal Sin boldogan állt volna a halál elé. Mégsem hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Tudta, hogy Heniknek nem lesz nyugta addig, míg

184

holtan nem tudja Callie-t és az egész klánt. Egy királynak vigyáznia kell jó hírnevére, és ha elveszti... Callie - szólalt meg Sin, miután tekintetük összetalálkozott -, köszönöm neked, de nem teheted meg! Nem kezdhetsz háborút miattam! Nem érek annyit. -

Nekem mindennél többet érsz.

Alig kapott levegőt a kedves szavak hallatán. Mennyire szerette volna magához ölelni, megcsókolni az érett ajkát, melynek íze maga volt a mennyország. Hálát adok Istennek az irántam táplált érzelmeidért, de kérlek, gondold át! Nézz végig a körülötted álló embereken! Ők a családod. -

Csakúgy, mint te.

Sin Fraser felé fordult, aki kivont karddal várta az ütközetet. Amikor a férfi megszólalt, Sint lenyűgözték a szavai. Te is MacNeely vagy, és senki nem szakíthat ki közülünk, hacsak mindannyiunkat magával nem visz. -

Igen! - kiáltott fel egyként a rögtönzött sereg.

És MacAllister is vagy - tette hozzá Lochlan. -Annak születtél, és annak is nevelkedtél. Könnyek gyülekeztek Sin szeme sarkában. Még álmában sem mert volna ilyesmire gondolni. Soha. Nem fogtok foglyul ejteni bennünket! - mordult fel Henrik, és készenlétre intette embereit. A feszültség egyre nőtt. Ewan hirtelen mozdulattal előrelökte Dermotot. A fiú botladozni kezdett, de sikerült talpon maradnia. Visszafordult, Ewanre nézett, aki ártatlanul pislogott körbe, mintha meg akarná találni, hogy ki volt a lökdösődő. A fiú megigazította ruháját, és lassan Henrik felé indult. -

Dermot! - kiáltott utána Callie. - Azonnal gyere vissza!

Nem, nővérkém! - válaszolt anélkül, hogy visszafordult volna. Le sem vette szemét a királyról, mintha attól félne, hogyha másra néz, elveszíti a bátorságát. - Ezúttal nem fogok mások háta mögé bújni, hanem vállalom a felelősséget a tetteimért. - megállt Henrik előtt. Én vagyok Raider, akit keresel. Én vezettem az embereimet ellened. Henrik tekintetéből Sin rögtön észrevette, hogy mire gondol. Hidegzuhanyként érte a hír, hogy egész végig egy fiatalember tartotta sakkban. -

Hiszen te még csak egy gyerek vagy! Dermot bólintott.

Lehet, hogy fiatal vagyok, még sem hagyhatom, hogy egy ártatlan ember meghaljon helyettem. Henrik megdöbbent. -

Tényleg higgyük el, hogy egy gyermek vezette a hadsereget?

Sin hangosan megköszörülte a torkát. Henrik hátrafordult a nyeregben, és eszébe jutottak a csaták, melyeket Sin vívott - és meg is nyert - a nevében, amikor még két évvel fiatalabb volt,

185

mint most Dermot. Egy röpke pillantást vetett Sinre, majd figyelmét újra Dermot felé fordította. Most már értem, miért nem akart Sin megnevezni téged. Soha ki nem állhatta, amikor egy gyereknek szenvednie kell - Sin felé mutatott. -Eresszétek el a grófot! Uram - mondta Sin, míg az egyik őr elvágta csuklóján a köteleket -, tudod, hogy nem hagyhatom, hogy megöld! Henrik felkapta a fejét, mintha Sin szavai komolyan megsértették volna. Nem vagyunk olyan szívtelen királyok, sem férfiak, hogy egy gyermek lemészárlásáig alacsonyodjunk. El sem tudom képzelni azt a szégyent, ha kiszivárogna a hír, hogy egy gyermek követett el ilyesmit velem szemben. - körbepillantott tízfős őrségén. - Ha bármelyikőtök kiszivárogtat erről valamit, kitépetem a nyelvét! Az őrök hallhatóan nagyot nyeltek. Henrik kihúzta magát, és ismét Dermot felé fordult. -

De nem hagyhatom, hogy szabadon kószáljon az országban.

-

Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Callie, és közelebb lépett öccséhez.

-

Azt, hogy királyi fogságban marad, míg el nem éri a huszonöt éves kort.

A testvérpár arca elfehéredett. Simon - szólította barátját Sin, mivel csak egyetlen módját látta annak, hogy beleegyezzen Henrik feltételeibe. Megdörzsölte elgémberedett csuklóját, míg lassan felesége felé sétált. Szíve szerint inkább rohant volna, és bár a körülötte álló emberekben csökkent a feszültség, mégis készen álltak a küzdelemre, és nem akarta, hogy bárki is félreértse a mozdulatát. -

Gondolod, Draven szívesen látna egy új fegyverhordozót az otthonában?

Simon arcára lassan mosoly ült. -

Biztos vagyok benne.

Sin egyetértően bólintott, majd Henrik felé fordult. -

Elfogadható ez így neked, uram?

Igen - válaszolt Henrik, és tekintetéből szinte áradt a megkönnyebbülés. - Azt gondolom, Lord Draven képes lesz majd gatyába rázni a fiút. És te, Klánvezető Asszonyság, elfogadhatónak tartod? Callie mosolygott. -

Természetesen, igen, fenség!

Draven? - kérdezte Dermot. - Ki az az ember? Sin megállt a felesége előtt, arcára tette a kezét, és mélyen belenézett üde, zöld szemébe. Ő Simon testvére, és az én barátom - megsimogatta a lány arcát, majd tekintetét ajkára szegezte. Callie szinte beleremegett a férfi pillantásába. Sin tekintete tele volt szerelemmel és hálával. Férje fogságának minden pillanatában azon aggódott, hogy mi fog történni, ha nem érnek oda

186

időben, vagy akkor, ha Henrik belekényszeríti őket a harcba. Most, hogy egymás előtt álltak, úgy érezte, ő a világ legszerencsésebb asszonya. Lábujjhegyre állt, és férje felé hajolt. Sin nem sokat váratott magára. Karjába zárta feleségét, és hosszan megcsókolta. Fülsiketítő örömujjongás hallatszott az összegyűltek irányából. Callie teljes súlyával férje nyakába kapaszkodott, és átjárta a boldogság felemelő érzése. Immár biztonságban tudhatta őt, és a hőn áhított béke is közéjük költözött. Sin minden pillanatát élvezte a csóknak. Azzal sem törődött volna, ha ott, és akkor megáll az idő. Csakis a felesége iránt érzett szerelem számított. És az a tény, hogy végre otthonra lelt, és olyan emberek vették körül, akik elfogadják. Testvérei és Simon körülállták őket, mire abbahagyták a csókolózást. Henrik leszállt a lováról, és feléjük indult. Tisztelettel mérte végig Callie-t. Pimasz egy asszonyság vagy te, hallod-e! Szerinted meggondolatlanok voltunk, amikor hozzáadtunk egy ilyen csökönyös emberhez? -

Nem, uram, azért hálával tartozom! Henrik a fejét rázva Dermothoz fordult.

Raider, ugye? Látunk benned fantáziát, fiú! Gyere, hadd meséljek el egy történetet egy férfiról, akit Malek in Ölüm-nek hívtak. Sin kuncogni kezdett, míg figyelte Henriket és Dermotot, amint távolabb mennek. Barátja újabb generációt talált, akit saját arcképére formálhat. Hosszú beszélgetés áll még előttük. De először sokkal fontosabb kötelességének kellett eleget tennie. Ewan hátulról megragadta, megölelte és boldogan felemelte. Hála Istennek, hogy életben vagy! Már azt hittem, be kell gyűjtenem néhány angol skalpot. Ez alkalommal Sin nem ellenkezett testvére mackós mozdulatai ellen. Igen, láttam, mit csináltál szegény Dermottal. Szerencse, hogy megúszta lábtörés nélkül. -

Én? - kapott levegő után Ewan. - Ártatlan vagyok.

Lochlan és Braden leszedték Ewant Sinről. Sin MacAllister? - szólalt meg Lochlan. - Nem tudtam, hogy nevessek, vagy szitkozódjak, amikor kijelentetted. Nagyon örülök neked, testvér! Isten hozott itthon! A testvérei hátrébb léptek, hogy újabb örömteli pillanatokat szerezhessenek egymásnak a feleségével. Sin közel húzta a feleségét magához, és újraélte a csodálatos érzést. -

Köszönöm, Callie! - suttogta.

Nem kell megköszönnöd! Nem hiszem, hogy tényleg elhitted, hogy végignézem, amíg a király megöli azt az embert, akit szeretek. Sin megfogta a felesége kezét, és elmerengve nézte a gyűrűt, amit adott neki. Az asszony kezét hevesen kalapáló szívére tette. Szeretlek, Callie ingen Neil, a MacNeelyk vezetője, és egy olyan ember felesége, aki nem érdemel meg téged, de esküszik, hogy az élete hátralevő részét azzal fogja tölteni, hogy bebizonyítsa neked, milyen sokat jelentesz számára.

187

A lány arcára széles mosoly ült. Nem kell próbálkoznod tovább, Sin! Csak bele kell néznem a szemedbe, és az mindent elmond -szenvedélyesen megcsókolta a férjét, majd a lovaik irányába vonszolta. - És most gyere, drága férjem, hadd vigyelek haza! Sin lehunyt szemmel hallgatta a lány szavait. Életében először valóban otthonra lelt.

EPILÓGUS

Néhány hónappal később, karácsony táján A kinti csikorgó hideg ellenére a nagyteremben neleg volt. A helyiség zsúfolásig tele volt MacNeelykkel, akik a családi karácsonyi ünnepségre készültek. Zene töltötte meg a levegőt, az emberek énekeltek, míg Jamie a többi klánhoz tartozó gyermek társaságában szaladgált. Sin az úr asztalánál ült felesége mellett, és kezét fogva figyelte az őt körülvevő boldogságot. Eddig még álmodni sem mert ehhez hasonló karácsonyról. Még Dermot és Simon is eljött. Az ünnepek miatt Draven engedélyt kért Henriktől, hogy Dermot meglátogathassa a családját Skóciában, Simon állandó felügyelete mellett. Draven is eljött volna, de sem ő, sem Emily nem akarták kitenni babájukat a zord időjárási körülményeknek. De megígérték, hogy tavasszal újra elhozzák Dermotot, és akkor már a kisgyermek is velük jön majd. -

Kiküldjek valakit, hogy megkeresse a testvéreidet? - kérdezte Callie.

Sin a fejét rázta. Biztos vagyok benne, hogy jól vannak. Az időjárás bizonyára lelassította őket egy kicsit, de szerintem bármelyik pillanatban itt lehetnek. Callie figyelte, amint a férje szemlélődve nézi a klán tagjait. Sin jócskán megnyugodott az elmúlt néhány hónap alatt. Nyomát sem lehetett találni a nyers, mindig éber férfinak, és helyébe olyan valaki lépett, aki napról napra többet tudott meg a szerelemről. Az ajtó kinyílt, utat engedve egy örvénnyi kavargó hónak, és hat bebugyolált alaknak. A magasságukból ítélve Callie azonnal felismerte sógorait. Mielőtt a lány felállhatott volna, hogy üdvözölje őket, az egyik, alacsonyabb látogató hátradobta a csuklyáját, hogy egy gyönyörű, fekete hajú, idősödő nő arcát leplezze le. Callie nem is méltatta volna őt különösebb figyelemre, ha nem veszi észre a férjében hirtelen előbukkant feszültséget. A lány a férjére nézett, és gyűlöletet pillantott meg a szemében. Azonnal rájött, hogy az asszony nem más, mint Aisleen. Vajon mit keres itt a mostohaanyja? A többiek is levették köpenyüket, Callie azonnal felismerte Braden feleségét, Maggie-t, és kislányukat Adát, aki úgy bújt az anyjához, mint Kieran fia, Connor. A társaság feszülten várakozott az előtérben. Aisleen volt, aki először mozdult. Sin mozdulni sem tudott, míg figyelte közeledő mostohaanyját. A fülében csengtek az egykor elhangzott sértések. Aisleen először Callie-re nézett, rámosolygott, majd amikor Sin felé fordította a tekintetét, a mosolya elhalt.

188

Mindketten mozdulatlanul ültek, és feszülten figyeltek. Életében először Sin most látott valami mást a gyűlöleten kívül mostohaanyja szemében. Maga is furcsállotta, de bűntudatot, és megbánást vett észre rajta. Aisleen nehezen vette a levegőt idegességében. Nos - szólalt meg csendesen -, ez nehezebb, mint valaha gondoltam volna. Ezért csak szeretném elmondani, amit akarok, aztán nyugodtan kidobhatsz a házadból. Az asszony szavai annyira meglepték, hogy még akkor sem tudott volna válaszolni, ha akar. Nagyon nagy hibát követtem el, amikor úgy bántam veled, fiam! Nem próbálok mentségeket keresni, de akkor még nagyon fiatal voltam, és a szívem össze volt törve. Hogy tovább menjek, bolond voltam, amiért egy gyermeket okoltam olyasmiért, ami nem is az ő bűne - olyan gyengéden nézett Sinre, hogy az nem akart hinni a szemének. - Tudom, hogy nem hiszed el, de számtalan álmatlan éjszakát töltöttem el azzal, hogy azt kívántam, bárcsak másképp bántam volna veled. -

Semmivel sem tartozik nekem, hölgyem! -mondta Sin.

De igen. Amikor megégtél, és nálunk laktál, el akartam mondani, hogy mit érzek, de minden alkalommal, amikor megpróbáltam, elszállt a bátorságom - az asztalra helyezte a becsomagolt ajándékot. - Boldog karácsonyt mindkettőtöknek, és gratulálok a házasságotokhoz! - mondta, majd Callie-re mosolygott. - Remélem, te meg tudod neki adni azt a szeretetet, amit nekem kellett volna. Megfordult, és az ajtó felé indult. Sin figyelte távolodó alakját, az érzelmek felkavart hópihékként kavarogtak benne. A felesége az ajándékért nyúlt, és kinyitotta. -Sin! Tekintetét a mostohaanyjáról a felesége kezében lévő MacAUister-zászlóra szegezte, és a szíve összeszorult. A négy kard helyett immár öt díszelgett rajta. Callie a másik kezében apró papírdarabot tartott, amelyen Aisleen kézírásával ez állt. Sin MacAllisternek. Sin a testvéreire és Maggie-re nézett, akik várakozva figyelték őt, míg anyjuk átsétált a helyiségen. -

Aisleen! - szólt utána, szinte öntudatlanul.

A nő megállt, és visszafordult. Sin ellépett az asztal mellől, és utána sietett. Már rég megtanultam, hogyan felejtsem el a múltamat. Voltak idők, amikor ezt könnyebb volt kimondani, mint megtenni, de én nem vagyok haragtartó. Isten hozta a házamban, asszonyom! Az asszony szemében könnyek jelentek meg. Soha nem fogod megtudni, mennyire szerettem volna, ha megoszthatom veled bűnbánatomat. Biztosan tudom, hogy sokszor azt kívántad, bárcsak kimondtam volna ezeket a szavakat. Sin nem szólt semmit. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon. Ekkor bekövetkezett az, amire senki sem számított. Aisleen kinyújtotta a kezét, és magához ölelte őt. Sin csak dermedten állt.

189

Az asszony megveregette a vállát, majd eleresztette. Felnézett rá, azután ismét váratlan dolog következett. Felnyúlt, megigazította fia haját és ruháját, mint amikor egy anya aggódik gyermeke megjelenése miatt. így már jobb! - mondta, és megveregette a férfi vállát. - Nem akartam összegyűrni a ruhádat. Sin nevetett, míg testvérei, felesége és Maggie csatlakoztak a társaságukhoz. A szolgálók italt hoztak, majd mindannyian asztalhoz ültek, és a társaság szeretetteljesen elköltötte a vacsorát. Órák múlva, amikor mindenki jóllakott, a szolgálók szétosztották az ajándékokat. Sin hálásan vette át a Callie-től kapott ajándékát. Nem volt túl nagy, és amikor kibontotta, összeráncolta a homlokát. -

Biztosan elkeverték Adáéval - mondta, amikor megpillantotta a parányi babacipőt.

Már éppen át akarta nyújtani Maggie-nek, de Callie megállította. Tudom, hogy milyen nagylelkű ember vagy, Sin MacAllister, de azokat ne ajándékozd el, mert nyár végére szükségünk lesz rá. Az álla leesett, miután eljutottak hozzá a lány szavai. -

Terhes vagy?

Callie az ajkát harapdálva bólintott egyet. Sin örömében nagyot kiáltott, majd az ölébe ültette a feleségét, és gyorsan elnézést kért a tévedéséért. -

Remélem, nem bántottalak meg sem téged, sem a babát!

A lány felnevetett. -

Nem, drágám. Ha olyan lesz, mint az apja, akkor ő is elpusztíthatatlan lesz.

Lochlan felállt egy kupa borral a kezében. -

Callie-re és Sinre! Legyen ez az első a sok jövevény közül!

A beszéd után Sin nagyot kortyolt poharából, majd felesége felé nyújtotta, és figyelte, amint ő is iszik belőle. Tudod, drágám, azt mondják, hogy ha egy nő bort iszik a férfi poharából, akkor biztosan az ő gyermekét viseli a szíve alatt. A lány gyengéden szájon csókolta a férjét. -

Attól tartok, ehhez már túl késő.

Az isten szerelmére! - szólalt meg Simon, és Jamie szemére tette a kezét. - Lennétek olyan kedvesek az emeletre fáradni? Minden alkalommal, amikor rátok nézek, egymásba vagytok gabalyodva, pedig épp most kezd rendbe jönni a gyomrom. Sin hangosan felnevetett. -

Nem szabad, hogy felzaklassuk Simon gyomrát, amikor még rengeteg étel vár rá.

Callie a fejét rázta, de mosolya élét vette komoly gesztusának. -

Rendben van, jó éjszakát, családom! Aludjatok jól, holnap reggel újra találkozunk.

Sin felállt, karjába kapta feleségét, és a lépcső felé indult. A háta mögül hallotta, amint testvérei fogadásokat kötnek. 190

-

Öt pénzt teszek rá, hogy csak késő délelőtt kerülnek elő! - mondta Ewan.

-

Tizet a délre! - szólt közbe Lochlan.

-

De hát terhes - mondta Braden. - Tizet teszek a kora reggelre.

Vidám, csengő nevetés csendült fel. Férfiak! - mondta Maggie. - Aisleen, te mit gondolsz? Én a késő délutánra teszem a pénzemet. -

Igen, én is arra fogadnék.

191