A kistérségi szerkezet változása Zala megyében

2008/81

Összeállította: a Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu II. évfolyam 81. szám

2008. június 30.

A kistérségi szerkezet változása Zala megyében

A tartalomból 1

Bevezetõ

1

Az új kistérségek megalakulása és indokai

1

A régi és az új kistérségi szerkezet összehasonlítása

3

Ellátó rendszerek

5

A gazdasági élet változásai

7

Hátrányos helyzetû kistérségek

Bevezetõ A statisztikai kistérségi rendszer létrehozása, majd az azt követõ módosítási igények érvényesülése mind országosan, mind megyei szinten tovább tagolta a NUTS 4 szintet. A megyében történt bõvítés az aprófalvas településszerkezet miatt kedvezõ változást jelentett az egyes térségekhez tartozó települések összefogásában, mely a közös intézmények mûködtetésén túl, várhatóan a pályázati tevékenység eredményességében is megmutatkozik. A jelenleg funkcionáló 9 kistérség már racionálisabb nagyságú település számot foglal magában, bár a térségi funkciók maradéktalan érvényesülése miatt legalább egy újabb kialakítása még reális célként fogalmazódik meg. Az új kistérségi rendszer átrendezte a megye népességének szerkezetét, a lakásállomány összetételét, valamint az ellátó rendszerek vonzási körzeteit. A legszembetûnõbb változás a Hévízi és Zalakarosi kistérség megalakulása után az idegenforgalmi és az ahhoz kacsolódó foglalkoztatási jellemzõkben következett be, a centrum települések kiemelt idegenforgalmi jellege miatt.

Az új kistérségek megalakulása és indokai Zala megye aprófalvas településrendszere az elmúlt évtizedekben a társadalom és a gazdaság szinte minden területén számtalan hátrányos tényezõt rejtett magában. 1994. január 1-jétõl a statisztikai kistérségek az 1984-ben megszüntetett járási rendszer alapjain kerültek kialakításra, melyek többségéhez aránytalanul sok település tartozott. A hat Zala megyei közül a Zalaegerszegibe tartozott az országban a legtöbb, 79 település, de a Lenti kistérség is 51, a Nagykanizsai pedig 48 összefogását próbálta mûködtetni. A területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény az országos és a térségi feladatok összehangolása érdekében jogilag legmagasabb szinten szabályozta többek között a területfejlesztést és területrendezést ellátó szervezetek megalakulását és feladatait. Ennek keretében jöttek létre a területfejlesztési önkormányzati társulások, melyek a települési önkormányzatok képviselõ-testületei megállapodása alapján az összehangolt fejlesztés, a közös programok kialakítása, közös pénzalapok létreho-

zása céljából funkcionáltak. A törvény egyúttal szabályozta a területfejlesztést segítõ pénzügyi eszközök meghatározását. Ennek keretében a célokat az általános gazdasági szabályozás, a normatív és a térségre vonatkozó sajátos pénzügyi eszközrendszer összehangolt mûködése biztosítja. A kistérségi besorolás változtatásának szükségessége elõször a 2003. évi felülvizsgálat során merült fel, amikor Pacsa, Zalakaros és Zalalövõ központtal került volna kialakításra egy-egy új területi egység. Ekkor azonban, az önkormányzatok testületei által meghozott döntések támogatásainak hiányában nem alakult ki konszenzus, így nem volt mód a változtatásra. Ez a módosítás 55 települést érintett volna, azonban nem alkottak egységes, zárt területi rendszereket, s az akkori elképzelések a kistérségek egyéb kialakítási elveinek sem feleltek meg egyértelmûen. Kistérség létrehozására, a lehatárolás megváltoztatására, a települések átrendezõdésére a 2004. évi CVII. törvény alapján az önkormányzati általános választásokat követõ hat hónapon belül kerülhet sor. A már funkcionáló többcélú kistérségi társulások részérõl 2007. év elején erõteljes igény jelentkezett arra, hogy a nagyszámú települések együttmûködési nehézségeit oldva, a közös és valós munkát lehetõvé tevõ racionálisabb beosztás alakuljon ki. Ennek keretében jelentették be ismételten a Pacsai, a Zalakarosi, a Zalalövõi kistérségek létrehozásának igényét, igaz a települések köre eltért a négy évvel korábbitól. Egyúttal a térség idegenforgalmi, lakossági ellátásának jobb kihasználása érdekében Hévíz és a környezetében lévõ települések önálló kistérséget kívántak létrehozni, a közös KeszthelyHévízin kívül önállósodva. A 2007. évi CVII. törvény közzétette az új többcélú kistérségi társulások megnevezését, ahol Zala megyében 3-mal, 9-re bõvült a számuk, így létrejöhetett a Hévízi, a Pacsai, valamint a Zalakarosi térség. A Zalalövõi támogatottság hiányában nem tudott megalakulni. Az új kistérségek már átláthatóbb szerkezetet eredményeztek, s kialakításuk indokai között a településeket összekötõ közös orvosi ügyeleti rendszer, a mentõállomás léte, a gyógyszertár, a rendvédelem, a körjegyzõség, az okmányiroda, a gyámügyek, az építéshatósági ügyek egyaránt megtalálhatók. A már említett 1996. évi törvény alapján a területfejlesztési támogatások és decentralizáció elveirõl, a kedvezményezett kistérségek besorolásának feltételrendszereirõl a 106/1997. (VI. 18.) számú Kormányrendelet határozott. Ennek értelmében Zala megyében a 6 kistérségbõl három, a Lenti, a Letenyei és a Zalaszentgróti került a kedvezményezettek közé. Késõbb a Lenti kistérség kikerült ebbõl a körbõl, de alanyi jogon még egy évig részesült a megállapított pénzügyi forrásokból. A 2007-ben országosan létrejött 6 új kistérségbõl 3 Zala megyében alakult, közülük kettõ, a Pacsai és a Zalakarosi is kedvezményezett lett. Ezáltal a megyében ismét négy kistérség tartozik a kedvezményezettek közé, pozitív azonban, hogy leghátrányosabb terület Zalában nem található.

A régi és az új kistérségi szerkezet összehasonlítása A létrejött kilenc új kistérség ugyan már arányosabban fedi le a megye aprófalvas rendszerét, azonban a Zalaegerszegi és a Lenti még mindig nagy településszámmal mûködik, mely nehezíti a többcélú kistérségi társulások tevékenységét. Ez befolyásolja a Helyi Vidékfejlesztési Irodák mû-

2


Statisztikai tükör 2008/82

ködésének hatékonyságát is, hiszen az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III-as (vidékfejlesztéssel foglalkozó) és IV-es (Leader-hálózat kialakítását célzó) intézkedés-csomagjában lehívható pénzeszközök 20072013 közötti idõszakban igen jelentõsek. A megalakult Leader-akciócsoportok, vagy ahol ezek nem jönnek létre, a Helyi Vidékfejlesztési Közösségek alanyi jogon mintegy 900 millió (Leader-akciócsoport esetében további 900 millió) forint felhasználásáról dönthetnek. 1. ábra

A régi és az új kistérségi szerkezet összehasonlítása 2004

2008 Zalaszentgróti

Zalaegerszegi

Zalaszentgróti

Zalaegerszegi

Hévízi

Pacsai

KeszthelyHévízi Lenti

Keszthelyi

Lenti Nagykanizsai

Letenyei

Zalakarosi Letenyei Nagykanizsai

Az új kistérségi szerkezet kialakulása 48 települést érintett. Rigyác község a Letenyei kistérségbõl csatlakozott a Nagykanizsaihoz, a városhoz való közelség, a közlekedés, a munkalehetõségek és annak egyéb vonzása miatt. A három új térség közül legkisebb területtel a Hévízi jött létre, mely a kistérségek besorolására szolgáló komplex1 mutató alapján, a kiváló adottságok miatt az országban mûködõ 174 térség közül számára a kedvezõ 11. helyet jelentette. A Pacsai kistérség három Nagykanizsai, három KeszthelyHévízi és 14 Zalaegerszegi térséghez tartozó településbõl jött létre, a Zalakarosi pedig 19 község Nagykanizsaiból való leválásának az eredménye. Az új kistérségi rendszerben átrendezõdött a népesség szerkezete is, mely nagyságrendileg nem jelentett sorrendi változást az elõzõkhöz képest. A kis lélekszámú települések mozgása a városok nagyobb népessége miatt nem volt jelentõs hatással a térségek egészére, mindössze a Keszthelyiben csökkent arányuk 28%-kal. A Nagykanizsai népessége 17,5, a Zalaegerszegié 8,1%-kal lett kevesebb az átsorolódás következtében. 1. tábla

A kistérségi beosztás változásának fõbb jellemzõi

Kistérségek

Települések száma régi –

Hévízi 2

új

Népesség megoszlása, %

Népsûrûség, fõ/km2

Komplex mutató

8

régi –

új 4,3

régi –

új 100,9

2007 4,04

Keszthelyi

27

16

16,4

11,8

95,5

99,6

3,81

Lenti

51

51

7,6

7,6

33,7

33,7

3,06

Letenyei

28

27

6,1

6

44,4

44,7

2,56

Nagykanizsai

48

27

27,6

22,8

90,9

121,1

3,19

–

20

–

3,7

–

38,7

2,59

79

65

36

33,1

106,5

123,3

3,51

–

19

–

4,5

–

42,3

2,63

24

24

6,3

6,2

55,8

55,8

2,80

257

257

100

100

77,5

77,5

2,90

Pacsai Zalaegerszegi Zalakarosi Zalaszentgróti Összesen

1.) KSH: A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek lehatárolása, Budapest, 2008 2.) A korábbi kistérség székhelye szerinti adat.

A kistérségekben élõk korszerkezete is módosult, melyre alapvetõen az a jellemzõ, hogy a megalakult új kistérségek a nagyvárosok hiánya, illetve a kis lélekszámú, de idõs népességgel rendelkezõ falvak miatt lényegesen öregebb korszerkezetûek a megye egészére jellemzõnél. A 2007. év eleji adatok alapján a régi kistérségi rendszerben a Lentiben volt a legmagasabb a 65 éven felüliek aránya, 19,2%, mely az új szisztémát figyelembe véve a Zalakarosiban ennél valamivel magasabb, 19,3% volt. Igaz, hogy ezt szintén a Lenti követte a már említett mutatóval, mivel a változás ennek a településcsoportnak a körét nem érintette. Az újonnan alakultak közül az arány a Hévízi térségben is magas, 18,1%. A gyermekkorúak népességen belüli aránya az átalakulás elõtt a megyében átlagosan 13,6% volt, ennél a Zalaszentgróti, a Zalaegerszegi és a Letenyei kistérség mutatószáma volt kedvezõbb. Az új kistérségek közül a Zalakarosiban és a Pacsaiban átlagot jelentõsen meghaladó a gyermekkorúak hányada, mindkét területen az aktívak részesedése az alacsonyabb. A Hévízi kistérségben viszont a magasabb arányú idõskorúhoz kevesebb gyermekkorú tartozott, így itt a megyei átlagnál az aktívak aránya volt magasabb. 2007-ben Zala megyében száz idõskorúra 82,4 gyermek jutott, melynél három kistérségben kedvezõbb volt a mutató értéke. Közülük a Pacsaiban a legmagasabb, 91,2, a Zalakarosiban átlag körüli, míg a Hévíziben annál mintegy tíz százalékponttal alacsonyabb. A Hévízihez hasonló mértékû a Letenyei mutatószám is, ugyanakkor a Lenti kistérségben három idõskorúra mindössze két gyermekkorú jutott. Módosult a lakásállomány térségi eloszlása, a megyei 123,6 ezres lakásállomány 14,1%-a került át az új kistérségekbe. A legnagyobb arányú csökkenés, 5,8%, a Keszthelyit érintette, melyben Hévíz város súlya volt számottevõ. A Nagykanizsaiban 4,9, a Zalaegerszegiben 2,9%-kal csökkent a lakásszám az átrendezõdés következtében. A lakások átlagos alapterülete azokban a kistérségekben rendre csökkent, melyekben a települések száma lényegesen változott. A falvakban ugyanis nagyobb alapterületû otthonokban élnek, ezért a községek más kistérségbe kerülése miatt csökkent az átlagos nagyság, hiszen a többszintes házak magasabb városi aránya alapvetõen meghatározta a lakásállomány összetételét. A Zalaegerszegi kistérségben az eredeti besorolás alapján ez 2006-ban az új építések esetén 83,0, a Nagykanizsaiban 106,0 m2 volt, mely másfél, illetve 8,8 m2-rel csökkent. A Lenti és a Zalakarosi kistérségben a megyei átlagot 1,4-szer meghaladó volt az alapterület, mely 130 m2 körül alakult. A lakásállomány közüzemi ellátottságának színvonala is módosult. A vízellátásban jelentõs különbségek nem voltak jellemzõek. A szennyvízhálózatba való bekapcsolásoknál ugyanakkor a Pacsai kistérség a legelmaradottabb, ahol a lakásállomány mindössze harmadában, a Zalakarosiban pedig kétötödében volt elérhetõ a szolgáltatás. Keszthely és Hévíz térségében a mutató 77–78%, a Nagykanizsaiban 74, a Zalaegerszegiben pedig 67% volt. Ezek az arányok a településeket átadó térségekben javultak, fõként a községi bekötések alacsonyabb mutatói miatt. A Letenyei kistérség lakásállományának felébõl, a Lentiének pedig 58%-ából vezették el közcsatornán a szennyvizet. Az ellátottság mutatószámait jelentõsen befolyásolta azoknak a kistérségi programoknak a megvalósulása, melyek több települést átfogó, kedvezményes konstrukciót tartalmazó fejlesztéseket tettek lehetõvé az aprófalvas térségekben. A háztartási gázfogyasztók aránya a lakásállományhoz viszonyítva a Nagykanizsai kistérségben a legmagasabb, 93,4%-os, mely jelentõsen összefügg a korábbi úgynevezett olajos települések szinte teljes körû vezetékes gázellátásával. A mutató a Zalaegerszegi kistérségben 84,1%-os, a Hévíziben pedig 77,6%-os volt. E területen a Zalakarosi és a Zalaszentgróti mutatói nem érték el a 60%-ot. A rendszeres hulladékszállításba bevont lakások aránya a Lenti kistérség-



ben alig marad el a teljes körûtõl, míg a Zalaszentgróti és a Pacsai kistérségben öt lakásból csak 4-ben megoldott a szemétszállítás.

Ellátórendszerek Az elmúlt évek során a gyermeklétszám csökkenése következtében az óvodák néhány településen (pl. Kemendollár, Pórszombat, Tormafölde) bezárásra kerültek, így a gyermekeket lakóhelyükön kívüli körzeti óvodákban helyezték el. 2006-ban a megye 112 településén, 158 óvodában fogadták az apróságokat. Az egyes kistérségek ellátottsága között lényeges eltérés tapasztalható, mely alapvetõen a hozzájuk tartozó települések nagyságából, illetve népességének korösszetételébõl adódik. A két szélsõértéket a Lenti és a Hévízi képviseli: az elõbbiben a települések ötödén, az utóbbiban pedig háromnegyedén van helyben óvoda. 100 óvodai férõhelyre átlagosan 84 gyermeket írattak be a szülõk a megyében, mely a Zalaegerszegi kistérségben átlag feletti (90), a Hévíziben és a Keszthelyiben átlagos, míg a többiben az alatti volt. Általános iskola 93 településen volt a megyében 2006-ban, ahol 128 feladatellátási helyen oktatták a tanulókat. Az intézményekkel való ellátottság az óvodaihoz hasonlóan a Hévízi kistérségben volt a legmagasabb (63%), és a Lentiben a legalacsonyabb (22%). A tanulók közül átlagosan miden negyedik bejáró volt, de a Zalakarosi kistérségben ez az arány 2,5szer magasabb, mint a Nagykanizsaiban. 1000 lakosra 76 általános iskolai tanuló jutott, mely a Zalakarosi kistérségben volt a legnagyobb. 2. ábra

Az általános- és a középiskolai tanulók 1000 lakosra jutó száma 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

helyi és a Zalaszentgróti képviseli: az elõbbiben a megyei átlagnak közel másfélszerese, az utóbbiban csupán 14%-a volt az említett mutató értéke. A települések kistérségi átsorolása a felsõfokú oktatás területi eloszlásában nem okozott változást. A megyében a felsõfokú oktatást a nagyobb városok (Budapest, Pécs, Veszprém) egyetemeinek kihelyezett képzései nyújtják. A Keszthelyi, Nagykanizsai és Zalaegerszegi kistérségekben, illetve ezek központjaiban folyik felsõoktatás. Keszthelyen a Pannon Egyetem nagy történelmi múlttal rendelkezõ Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karán; Zalaegerszegen a Budapesti Gazdasági Fõiskola Pénzügyi és Számviteli Fõiskolai Karán, a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Karán, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán, a Gábor Dénes Fõiskola Kihelyezett Tagozatán; Nagykanizsán pedig szintén a veszprémi Pannon Egyetem Kihelyezett Képzési helyén szerezhetnek diplomát a diákok. 2006-ban a hallgatók száma a megyében meghaladta a 3600-at, s 1000 lakosra átlagosan 12 jutott, mely a Keszthelyi kistérségben volt a legmagasabb (38), míg a Nagykanizsaiban az átlagnak mindössze a fele. Az egészségügyi alapellátás felnõtt-, gyermek- és úgynevezett vegyes körzetekben folyik. 2006. év végén a megye 76 településén, 185 háziorvos és házi gyermekorvos látta el a betegeket. A Hévízi és a Keszthelyi kistérségekben a települések felénél helyben megtalálható az alapellátás, míg a Lentiben (a kis lélekszámú falvak magas arányából következõen) csak minden ötödiknél. A Letenyei és a Pacsai kistérségben élõk 35%-a utazással, vagy a heti körutak alkalmával jut orvosi alapellátáshoz, ugyanez a Keszthelyi kistérségben 10% alatt maradt. Egy orvosra átlagosan 1586 lakos jutott, melyen belül nagyok a területi különbségek: a Hévízi és a Zalaegerszegi kistérségben közel 1800, míg a Keszthelyiben 1243 volt a mutató értéke. 3. ábra

Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra jutó lakos 1 800

fõ Megyei átlag

1 700 1 600 1 500 1 400

1 100

Pa cs Za ai lae ge rsz eg i Za lak ar os Za i las ze ntg ró ti

ye Na i gy ka niz sa i

Le ten

Ke sz the

A Letenyei, a Pacsai és a Zalakarosi kivételével minden kistérségben folyt középiskolai oktatás, mely a városokban (közülük is a két megyei jogúban) koncentrálódott. Zalaegerszegen 14, Nagykanizsán 11, Keszthelyen 6, Lentiben 3, Hévízen és Zalaszentgróton pedig 2–2 középiskolai feladatellátási hely mûködött, melynek harmada gimnázium, kétharmada szakközépiskola volt. A gimnáziumok súlya a hat- és nyolcosztályos képzési forma megjelenésével növekedett, illetve több iskolában is lehetõvé vált, hogy a diákok az általános iskola elsõ osztályától az érettségiig egy intézményben tanulhassanak. Gimnáziumokban és szakközépiskolákban közel 13 ezer nappali tagozatos tanuló folytatta tanulmányait, s legtöbben (a tanulók mintegy fele) Zalaegerszegen. A középiskolások közül átlagosan minden második-harmadik naponta utazott, mely arány a Hévízi kistérségben volt a legmagasabb (67%), a Zalaszentgrótiban pedig a legalacsonyabb (34%). 1000 lakosra 44 középiskolai tanuló jutott, ami az egyes kistérségek között széles sávban szóródott. A két szélsõértéket a Keszt-

Le nti

1 000 lyi

középiskolai tanuló

1 200

Hé víz i

általános iskolai tanuló



Le ten

Le nti

lyi

Ke sz the

Hé víz i

1 300

A fekvõbeteg ellátást 4 kistérségben, illetve annak székhelyén lévõ kórházak biztosítják. (A zalaegerszegi és a nagykanizsai kórház az egészségügyi reform következtében súlyponti kórházként szerepel.) A Zalaegerszegi Megyei Kórházban 2006. év végén 1170 mûködõ, kizárólag önkormányzati fenntartású kórházi ágyban ápolták, gyógyították a betegeket. A kórház tevékenysége sokrétû, amely több esetben (pl. szívsebészeti centrum) átlépi a megyehatárt. A városnak kiemelkedõ szerepe van az ellátásban, a megyében mûködõ kórházi ágyak 44%-a itt található, s az elbocsátott betegek közel felét is itt gyógyították. Az ágyak számát tekintve a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház 638 férõhellyel a második legnagyobb. A Keszthelyi Városi Kórházban 246 ágyon gyógyították a betegeket, ahol 2006ban közel 9 ezret láttak el. A Hévízen található Hévízgyógyfürdõ és Szent

3

4


András Reumakórház helyzete kissé speciálisabb, mely országosan a mozgásszervi, ezen belül is elsõsorban a reumatológiai megbetegedések orvosi rehabilitációját, valamint aktív reumatológiai szakellátását végzi. Itt 604 ágyon több mint 12 ezer beteg gyógyítását végezték. 10 000 lakosra átlagosan 91 mûködõ kórházi ágy jutott a megyében, melyen belül a Hévízi kistérség adata kiemelkedõen a legmagasabb (485). A mentõállomások létesítésénél elsõdleges cél, hogy minden település 10–15 percen belül elérhetõ legyen. Zala megyében 8 mentõállomás található, a kistérségek közül mindössze a Hévíziben nincs, de a települések a keszthelyi állomásról könnyen megközelíthetõek. 2006-ban a megyében 9 bölcsõde 565 férõhelyen fogadta az apróságokat, mely összességében 4 kistérségre, illetve azon belül is azok székhelyeire korlátozódik. A Zalaegerszegi kistérségben 4, a Nagykanizsaiban 3, a Keszthelyiben és a Lentiben pedig 1–1 bölcsõde mûködik. Az intézményekbe összesen 783 kisgyermeket írattak be. A legnagyobb zsúfoltság a Lenti kistérségben mutatkozott, ahol 100 férõhelyre 183 gyermek jutott, de az arányszám a többi település együttesben is meghaladta a 130-at. A népesség elöregedésével egyre nagyobb a nyugdíjban, valamint egyéb nyugdíjszerû ellátásban részesülõk tábora. 2007. januárjában számuk meghaladta a 82 ezer fõt, mely a megye népességének 28%-a. Az ellátottak arányát tekintve a Lenti és a Letenyei kistérség adata a legmagasabb (32-31%), míg a Hévíziben, a Keszthelyiben és a Zalaegerszegiben a legkisebb, 27%. A nyugdíjasok átlagosan mintegy 65 ezer forintot kaptak kézhez, melyen belül a két szélsõértéket képviselõ kistérség között havi 15 ezer forint volt a különbség. 4. ábra


önkormányzati, illetve intézményfenntartó társulási keretek között mûködik, de a fenntartók között egyház és alapítvány is található. Az otthonok szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a férõhelyek kihasználtsága minden kistérségben megközelítette, vagy elérte a 100%-ot. A népesség elöregedésével párhuzamosan (az intézményi kereteken túl) egyre nagyobb terhet ró az önkormányzatokra a szociális étkeztetés, valamint a házi segítségnyújtás megszervezése. 2006-ban a megye 160 településén részesültek ilyen jellegû ellátásban a rászorulók. A kistérségek közül a Pacsai lefedettsége a legmagasabb (itt minden település érintett volt), s a 60 évesnél idõsebbek 12%-a tartott igényt a szolgáltatásra. Az említett korú népességbõl legnagyobb arányban (14%) a Zalaszentgróti kistérségben vették igénybe a szociális gondoskodásnak e formáit. Az idõskorúak nappali ellátását 38 településen, 1338 férõhellyel biztosították az önkormányzatok. A kistérségek közül csupán a Pacsai kistérséghez tartozó településeken nem volt nappali ellátást nyújtó intézmény, ugyanakkor a Keszthelyi és a Letenyei térségben a települések háromtizedén gondoskodtak az idõsek ellátásáról, egybekötve a szabadidõ hasznos eltöltésével. 2. tábla

A szociális ellátás néhány adata

Kistérség

A fõbb ellátási formák nagysága Ft/fõ/hó 80 000

Idõsek Étkezésnappali intézmé- Csak étke- Csak házi ben és házi Tartós bentsegítség- segítségnyeinek zésben lakásos és Ebbõl: idõsnyújtásban nyújtásban mûködõ átmeneti korúak is férõhelyei intézotthoezer 60 mények naiban éves és férõhelyei idõsebb állandó részesülõk száma lakosra 305

9

34

Keszthelyi

272

106

25

299

86

110

65 000

Lenti

163

163

17

396

36

67

60 000

Letenyei

424

190

56

203

110

46

55 000

Nagykanizsai

360

71

12

401

123

74

50 000

Pacsai

128

28

0

197

21

78

45 000

Zalaegerszegi

832

578

18

972

262

261

40 000

Zalakarosi

106

106

29

217

1

15

Zalaszentgróti

327

177

35

346

136

116

2 799

1 606

21

3 336

784

801

Le ten

Ke sz the

Öregségi nyugdíj

Hozzátartozói nyugdíj

Pa cs ai Za lae ge rsz eg i Za lak ar os Za i las ze ntg ró ti

18


187

Le nti

187

lyi

Hévízi

70 000

Hé víz i

75 000

Nyugdíj, nyugdíjszerû ellátás együtt

A megváltozott társadalmi igényekbõl, körülményekbõl (munkanélküliség, családi problémák, idõsek arányának növekedése) adódóan fokozódik az egyes szociális ellátások szerepe, valamint az ezek iránti igény. Az ellátás egyik nagy területe az idõsekrõl, a tartósan betegekrõl, és a hajléktalanokról való gondoskodás. Ennek keretében tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó, nappali ellátást biztosító intézmények gondoskodására, valamint étkeztetésre és házi segítségnyújtásra van lehetõség. 2006-ban a megye 26 településén (45 telephelyen), 2800 férõhelyen biztosítottak elhelyezést az arra rászorulóknak. Az otthonok döntõ többsége (62%) az idõskorúakról gondoskodik, de ezen túlmenõen a fogyatékosok, a pszichiátriai- és szenvedélybetegek, valamint az autisták ellátását is intézményi keretek között biztosítják. Az intézetek nagy többsége (több mint 60%)

Összesen

A távközlési infrastruktúra terén bekövetkezett változások (mobiltelefonok térhódítása) hatásaként a vezetékes telefonok népszerûsége mérséklõdött, ezen belül az ISDN vonalaké azonban nõtt. 2006. év végén 1000 lakosra átlagosan 333 fõvonal jutott, mely a Hévízi, valamint a Keszthelyi kistérségben ennél 1,2-szer magasabb volt. Ezen kívül mindössze a Zalaegerszegi térség fajlagos mutatója haladta meg az átlagot, a többié viszont nem érte el azt. A Pacsaié volt a legalacsonyabb, 260. A felszerelt fõvonalakból az ISDN vonalak aránya széles sávban szóródott, a legmagasabb (Zalaegerszegi kistérség) és a legalacsonyabb (Pacsai kistérség) érték között 12 százalékpont volt a különbség.



5. ábra

Informatikai ellátottság fõbb jellemzõi Kábeltelevízió

ISDN-vonal 25 20 15 10 5



Le ten

Le nti

Ke sz the

lyi

0

Hé vít i

80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30

Kábeltelevíziós hálózatba bekapcsolt lakások aránya Távbeszélõ fõvonalakból az ISDN-vonalak aránya

2006. év végén 88 000 személygépkocsit tartottak nyilván a megyében, legtöbbet (34%) a Zalaegerszegi kistérségben. 1000 lakosra átlagosan 301 db jutott, mely 3 térségben volt ennél magasabb. A gépkocsi-sûrûség szóródása jelentõs, a legmagasabb (Hévízi kistérség, 371) és a legalacsonyabb (Zalakarosi kistérség, 251) mutató között másfélszeres a különbség.

A gazdasági élet változásai Megyei szinten a 36,4 ezer vállalkozás több mint harmadát a Zalaegerszegi, egynegyedét-egynegyedét pedig a Nagykanizsai és a Keszthely-Hévízi kistérségben regisztrálták. A nagyobb városok, mint térségi központok dominanciája e téren is érvényesült, bár a gazdasági szerkezet, az idegenforgalmi jelleg jelentõsen befolyásolja a vállalkozások alapítását, az adott lehetõségek kiaknázását. Az új területi rendszerben még inkább megfigyelhetõ az idegenforgalom erõteljes befolyásoló szerepe, hiszen az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma a Hévízi kistérségben 1,6-szer, a Keszthelyiben másfélszer nagyobb volt a megyeinél (124). Emellett a mutató korábban és jelenleg is a Zalaegerszegiben múlta felül az áltagost, mely a változás után tovább emelkedett a népesség nagyobb koncentrációja miatt. A vállalkozássûrûség a Pacsai kistérségben a megyei felét sem érte el, de a Letenyeiben és a Zalaszentgrótiban is igen alacsony volt. 6. ábra

A fõbb ellátási formák nagysága Hévízi Keszthelyi Lenti Letenyei

Egyéni vállalkozások megyei átlaga

Nagykanizsai Pacsai

Vállalkozások megyei átlaga

Zalaegerszegi Zalakarosi Zalaszentgróti 0

50 100 Egyéni vállalkozások

150 200 Vállalkozások összesen

250

A regisztrált vállalkozások nemzetgazdasági ágankénti összetétele jelentõsen eltér kistérségenként. Megyei szinten a szervezetek legnagyobb hányada, 28,5%-a ingatlanügyletekkel, gazdasági szolgáltatásokkal, 16,0%-a pedig szálláshely-szolgáltatás, vendéglátással foglalkozott. Elõbbiek aránya a megyeszékhelyet is magába foglaló Zalaegerszegi kistérségben 8,5 százalékponttal magasabb volt az átlagosnál, utóbbiaké pedig az üdülõhelyekkel rendelkezõ Zalakarosiban 2,4-szer, a Hévíziben 2,2-szer múlta felül azt. A kereskedelem, javítás nemzetgazdasági ág 14,9%-os részesedését a Lenti kistérség mutatója 8,1, a Letenyei kistérségé pedig 3,8 százalékponttal haladta meg, összefüggésben a határ menti bevásárló turizmus szerepével. 2006-ban Zala megye kereskedelmi szálláshelyein 23 300 férõhely várta a pihenni vágyókat, akik 1,9 millió éjszakát töltöttek el ott. A férõhelyek száma valamint a vendégforgalom nagysága igen széles skálán mozgott. Az idegenforgalom alakulását, annak térbeli eloszlását alapvetõen a Balaton, valamint a közkedvelt gyógyvizekkel rendelkezõ Hévíz, és Zalakaros határozza meg. A korábbi Keszthely-Hévízi kistérség kettészakadásával a Hévízi kistérségnek a gyógyfürdõ adta lehetõségek további kihasználása, a Keszthelyinek pedig a Balaton-parti idegenforgalom „jutott”. A kereskedelmi szállásférõhelyek legnagyobb hányada – 31, illetve 27%-a – e két térségben található. Azonban a két terület idegenforgalma alapvetõen abban különbözik, hogy míg a Keszthelyi kistérségé a Balaton-part (Kesztely, Balatongyörök, Vonyarcvashegy) miatt inkább szezonális, addig a Hévízié a gyógyfürdõ adta lehetõségeket kihasználva kiegyenlítettebb. Hasonló mondható el a Zalakarosi térségrõl is, ahol 4000 férõhelyen fogadták a vendégeket. A többi kistérség között is számottevõek a különbségek, mely egyrészt a települések számából és nagyságából, illetve idegenforgalmi lehetõségeibõl, annak kihasználásából adódik. Az ellátottságot legszemléletesebben az 1000 lakosra jutó szálláshelyek száma fejezi ki, mely a megyében átlagosan 80 volt. A gyógyfürdõket, illetve a Balaton-parti településeket magába foglaló térségek mutatója ennél jóval kedvezõbb: a Hévíziben 591, a Zalakarosiban 301, a Keszthelyiben pedig 184. A többi kistérség arányszáma mindenütt az átlag alatt van, s közöttük is nagy az elté rés; a Zalaszentgrótiban 56, míg a Pacsaiban mindössze 13 volt az értéke. A korábbi kistérségi besoroláshoz viszonyítva a legmarkánsabb változás a Keszthely-Hévízi kistérség szétválásából, valamint Zalakaros és a környezõ községek önállósodása miatt a Nagykanizsai kistérségben tapasztalható, ez utóbbiban 61-rõl 14-re csökkent a mutató értéke. A kereskedelmi szálláshelyeken túlmenõen 5500 magánszállásadó (fizetõvendéglátó, falusi szállásadó), 30 000 férõhellyel várta a pihenni vágyókat, melynek 90%-át a fizetõvendéglátás keretében vehették igénybe a turisták, a többit pedig a falusi vendéglátók kínálták. A kereskedelmi szálláshelyekhez hasonlóan a magánszálláshelyek összetétele, illetve területi eloszlása is nagyon vegyes képet mutat. A fizetõvendéglátók 62%-a a Keszthelyi kistérségben kínálta szolgáltatásait, a falusi szállásadók pedig a Zalaszentgrótiban alakították ki a legtöbb szálláshelyet. (Itt található a felfutóban lévõ Kehidakustányi Termálfürdõ, amely egyre kedveltebb nem csak a hazai, hanem a külföldi vendégek körében is.) Az eltöltött vendégéjszakák számának tekintetében az egyes kistérségek közötti különbség nagyobb a férõhelyekénél, hiszen itt fokozattabban érvényesül az idényszerû hatás. 2006-ban a Hévíziben található szálláshelyek realizálták a legnagyobb vendégforgalmat, megelõzve a nagyobb kapacitással rendelkezõ Keszthelyi kistérséget. Ezen túlmenõen minden térségnek van vendégcsalogató „ereje”, illetve alig van olyan kistérség (kivéve a Keszthelyi, a Nagykanizsai és a Pacsai), ahol nincs gyógy- vagy termálfürdõ. A kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakákon a külföldi és belföldi vendégek közel azonos arányban osztoztak, az egyes területeket

5

6



3. tábla

Vendégéjszakák a kistérségekben Kereskedelmi szálláshelyeken összesen

Kistérség Hévízi Keszthelyi Lenti Letenyei Nagykanizsai Pacsai Zalaegerszegi Zalakarosi Zalaszentgróti Összesen

Ebbõl: külföldiek aránya, %

Fizetõ vendéglátásban


Falusi szállásadásban


Magán szálláshelyeken összesen


1 064 612

60,4

73 331

87,7

4 255

41,8

77 586

85,2

246 815

45,2

89 763

49,8

2 437

23,4

92 200

49,1

48 951

54,4

8 016

55,6

3 881

25,2

11 897

45,7

4 904

18,6

1 604

1

1 265

9

2 869

4,5

33 507

28,3

10 481

0,5

2 257

0,2

12 738

0,5

1 236

2,2

1 236

2,2

6 680

5,9

16 565

10,4 89,1

1 857

17,5

69 211

18,9

– 9 885

– 13,4

411 907

35,9

84 947

90,4

2 879

51,6

87 826

59 105

13,5

2 430

28,7

18 761

7,9

21 191

10,3

1 940 869

49,5

280 457

68,6

43 651

15,7

324 108

61,5

vizsgálva viszont lényeges a szóródás. A Hévízi kistérségben a külföldiek (fõként az osztrák és német vendégeké) aránya az átlagosnál jóval magasabb, meghaladta a 60%-ot. Ehhez hasonló a Lenti térség helyzete is, ahol a vendégkör nagy része a szomszédos Szlovéniából, és Ausztriából érkezett. A belföldiek körében egyre kedveltebb a Zalakarosi gyógyfürdõ, illetve annak szolgáltatásai, így itt a hazai vendégek dominálnak. 2006. decemberében 5546 kiskereskedelmi üzlet és 2124 vendéglátóhely üzemelt a megyében. Az elmúlt évtizedben jelentõsen átalakult az üzlethálózat. A klasszikus boltok mellett megjelentek, s egyre nagyobb teret nyertek a hazai és nemzetközi üzletláncok (Interspar, Tesco, Praktiker, stb.), melyek a városokban telepedtek le, s alapvetõen a vonzáskörzetük ellátásáról gondoskodnak. A kiskereskedelmi üzletek ötödét élelmiszer jellegû üzletek és áruházak tették ki, s felét egyéni vállalkozási keretek között mûködtették. Az egységek több mint fele a Nagykanizsai és a Zalaegerszegi kistérségben koncentrálódik, a többi térség részaránya 2–15% között szóródott. A 257 zalai település közel tizedén nincs helyben kiskereskedelmi üzlet, melyen belül az egyes településcsoportok között számottevõ eltérés mutatkozik. A Hévíziben és a Letenyeiben minden településen helyben megoldható a napi bevásárlás (élelmiszer), míg a többiekrõl ez nem mondható el. A Lenti kistérség helyzete a legkedvezõtlenebb, ahol a községek egynegyedén nincs helyben kiskereskedelmi üzlet. (Ennek elsõdleges oka, hogy itt az átlagosnál magasabb a 100 fõ alatti települések száma és aránya.) 7. ábra

Kiskereskedelmi üzletek és vendéglátóhelyek 10 000 lakosra jutó száma

A több mint 2 ezer vendéglátóhely 75%-át éttermek és cukrászdák tették ki, a hányad a Zalakarosi kistérségben volt a legmagasabb 81%, ugyanakkor a Pacsaiban a felét sem érte el annak. Az ellátottsági mutatókat (az üzletek, vendéglátóhelyek 10 000 lakosra jutó száma) tekintve mindkét esetben a Hévízi kistérség helyzete a legkedvezõbb, míg az utolsó helyen a Pacsai áll. Az élénk idegenforgalomnak köszönhetõen a vendéglátóhelyek 10 000 lakosra jutó száma a Hévízi, a Keszthelyi és a Zalakarosi kistérségekben az átlagosnál (72) jóval magasabb volt, míg a többieké nem érte el azt. A kistérségekben jelenlévõ munkanélküliség nagysága is tükrözi a települések csoportjainak gazdasági fejlettségét, a foglalkoztatottság idõszakosságának hiányát vagy meglétét. A Letenyei, Zalaszentgróti és a Nagykanizsai kistérségekben az új területi beosztás elõtt és után is a megyei át lagot meghaladó mértékû volt a munkanélküliség, míg az idegenforgalmi, vagy nagyvárosi elõnyöket élvezõ területek helyzete jóval kedvezõbb. A fizikai foglalkozásúak közé megyei szinten a munkanélküliek 83%-a tartozott, mely a Zalakarosi, a Letenyei, a Pacsai és a Lenti kistérségben az átlagosnál lényegesen magasabb. Ennek egyrészt az az oka, hogy nagyobb városok hiányában kevés ugyan a közintézmény, illetve a kvalifikált munkaerõt megkívánó munkahely, de ez a diplomások foglalkoztatásához többnyire elég is volt. Másrészt viszont ezekben a kistérségekben az isko8. ábra

A munkanélküliek iskolázottság szerinti összetétele az új kistérségekben, 2006 Hévízi

Kiskereskedelmi üzlet

Vendéglátóhely 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 Pa cs Za ai lae ge rsz eg i Za lak ar Za os las i ze ntg ró ti


Le ten

Le nti

351

Hé víz i Ke sz the lyi

250 230 210 190 170 150 130 110 90 70 50

Keszthelyi Lenti Letenyei Nagykanizsai Pacsai Zalaegerszegi Zalakarosi Zalaszentgróti Megye 0 20 40 Általános iskola vagy kevesebb

60 80 100 Szakmunkásképzõ és szakiskola

Középiskola

Fõiskola és egyetem

lázottság színvonala, így a diplomások aránya is alacsonyabb a megye más területeivel összehasonlítva. A munkanélküliek döntõ többsége, megyei szinten kétötöde legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Minden harmadik szakmunkás és minden negyedik érettségizett. Iskolai végzettség szerinti eloszlásuk azonban kistérségenként igen változó. A hátrányos helyzetûekben összességében magasabb az alacsonyabb iskolai végzettségû álláskeresõk aránya, ami a kevés munkahely, az eljárási lehetõségek nehézségeinek, az elvárásoktól elmaradó iskolázottság következménye. A nyilvántartott munkanélküliek kor szerinti összetételében kistérségenként nincsenek nagy eltérések. Sokkal inkább a kistérség foglalkoztatási lehetõségei, valamint a már említett iskolázottság mértéke határozza meg a munkaerõ keresletet. A néhány jellemzõ eltérés között megfigyelhetõ, hogy a Hévízi és a Keszthelyi kistérségben egyaránt a 25–35 év közöttiek esetében nagyobb a munkanélküliség a megyei átlagnál, míg ez a Lentiben az 50 évesnél idõsebbekre, a Pacsaiban pedig a 40 éven felüliekre jellemzõ. Egy-egy korcsoportban vannak ugyan eltérések a kistérségek között, összességében viszont az jellemzõ, hogy fõként az iskolázatlan fiatalok, vagy az idõsebb aktívak számára a csökkenõ munkalehetõségek határozzák meg az álláskeresõk kor szerinti összetételét. A helyi önkormányzatok saját folyó bevételeinek összege 2006-ban a megyében 18,9 milliárd forint volt. Területi megoszlását tekintve mind a korábbi, mind a jelenlegi rendszerben a Zalaegerszegi kistérség részesedése volt a legnagyobb, melyet a Nagykanizsai és Keszthely-Hévízi követett. A jelenlegi rendszerben a volt Keszthely-Hévízi kistérség önkormányzatai saját folyó bevételeinek 37%-a az újonnan létrejött Hévíziben realizálódott, annak település és népesség számánál jóval nagyobb mértékben, éppen a sajátosan kiemelkedõ szerepe miatt. A változások következtében mindössze a Nagykanizsai kistérségben volt arányaiban számottevõbb a bevétel csökkenés. Az egy lakosra jutó saját folyó bevételeknél viszont már jelentõsebbek a különbségek. A Keszthely-Hévízi kistérség együttes egy fõre jutó folyó bevétele 73,1 ezer forint volt, mely a Hévíziben 104,1, a Keszthelyiben 63,7 ezerre módosult. A kisebb forrásokkal rendelkezõ községek leválása miatt mind a Zalaegerszegi, mind a Nagykanizsai kistérségben emelkedett a mutató értéke a korábbiakhoz viszonyítva. Az önkormányzatok helyi adóbevétele 2006-ban megyei szinten meghaladta a 8,9 milliárd forintot, ahol a kistérségek közti megoszlások a folyó bevételékéhez hasonlóan alakultak. Az egy lakosra jutó bevétel a korábbi felosztásnál a Zalaegerszegi kistérségben 34,4, a Nagykanizsaiban 32,2 ezer forintot tett ki, mely a változások után kissé emelkedett. A Keszthely-Hévízi kistérség 37,4 ezer forintos mutatója viszont a szétválás után 2,6-szeres különbséget jelzett a Hévízi javára, így a mutatója 69,5 ezer forint volt egy fõre vetítve. Az új kistérségek közül a Pacsai a megyei (30,3 ezer forint) mutató mindössze 27%-át, a Zalakarosi 78%-át képviselte. A legnagyobb és legkisebb egy lakosra jutó helyi adóbevétel mutatóval rendelkezõ Hévízi és Pacsai kistérség között jelentõs, 8,4-szeres volt a különbség. 2006-ban a megyében 136,9 ezer fõ fizetett személyi jövedelemadót, az adó összege megközelítette a 33,6 milliárd forintot. Az egy adófizetõre jutó adó megyei szinten 245,4 ezer forintot tett ki, melynél a hat kistérségbõl álló rendszerben csak a Zalaegerszegiben és a Nagykanizsaiban mértek magasabbat. A jelenlegi felállás szerint az említetteken túl a Keszthelyi kistérség mutatója kedvezõbb valamelyest. A Pacsai és a Zalaszentgróti térségben az arányszám a megyeinek mindössze 60–64%-át tette ki. A Hévízi kistérség alacsonyabb értékei az egyéb adófizetési formák nagyobb súlyával vannak összefüggésben.

7



Hátrányos helyzetû kistérségek Területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségek körébe a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális elmaradottság, a vidékfejlesztési térség, illetve ipari szerkezetváltási térségek alapján kerültek a kistérségek. A jelenleg érvényes besorolást a 311/2007. (XI.17.) kormányrendelet tette közzé, az új, 67/2007. (VI. 28.) számú országgyûlési határozatban nevesített feltételrendszer alapján. A korábbi 19 változóból álló rendszert egy új, 31 mutatós váltotta fel, mely több tényezõt figyelembe véve szélesebb körû vizsgálatra adott lehetõséget. Az új kistérségi rendszerben Zala megyében a kilenc térségbõl négy; a Letenyei, a Zalaszentgróti, a Pacsai, illetve a Zalakarosi tartozik a kedvezményezetti körbe, melybõl az elsõ kettõ a változás elõtt is hátrányos helyzetû volt. A nyugat-dunántúli régióban így Zalában található a legtöbb hátrányos kistérség, mivel Vasban már csak kettõ, Gyõr-Moson-Sopron megyében pedig a fejlettségi mutatók alapján egy sincs. A 2007. év eleji népesség új besorolása alapján Zalában a lakosság 20,3%-a, azaz minden ötödik ember élt hátrányos helyzetû kistérségben, mely a megyén belül számottevõ ugyan, de országosan kedvezõnek számít. A megyék között jelentõs a szóródás. Legtöbben Somogyban élnek hátrányos besorolású térségben, ez ott a népesség 77,6%-a, de SzabolcsSzatmár-Bereg megye 75,3, Jász-Nagykun-Szolnok 69,5, Békés 68,3, vagy Nógrád 68,2%-os mutatója is jelentõs. A korábbi kistérségi rendszerben csak minden 8. ember élt kedvezményezett térségben, fõként a központként funkcionáló, kissé nagyobb városokhoz kapcsolódó két település-együttes kedvezõbb értékei miatt. 9. ábra

Hátrányos helyzetû kistérségek Zala megyében 2004

Letenyei

Zalaszentgróti

2008

Zalaszentgróti

Pacsai

Letenyei

Zalakarosi

A kedvezményezett térségekben élõk korszerkezete alapjaiban tér el a megyei jellemzõktõl. A Letenyei és a Zalaszentgróti kistérségek esetén a fiatal- és az idõskorúak a népesség közel harmadát adták, míg megyei szinten ez 3 százalékponttal alacsonyabb volt. A gyermekkorúak részesedése meghaladta ugyan az átlagost, de a falvak többségének elöregedése miatt a 65 éven felüliek aránya is számottevõen magasabb volt annál. A vizsgált településeken az eltartó képesség, az aktív népesség alacsonyabb részesedése miatt kedvezõtlenebb. A száz idõskorúra jutó gyermekkorúak száma itt 76,6 fõ volt, 5,8-del alacsonyabb a megyeinél. A jelenlegi beosztás szerint mintegy 60 ezer fõ lakik a kedvezményezett térségekben, ahol a gyermekkorúak aránya 14,9, az idõskorúaké pedig 18,6% volt, azaz mindkét mutató magasabb az átlagnál. A gyermekkorúak részesedése valamennyi hátrányos helyzetû kistérségben nagyobb a megyeinél, a Zalakarosiban és a Pacsaiban egyúttal a legkedvezõbben alakult. A 65 éves és idõsebb népesség hányada szintén meghaladja az átlagot, 2,1 százalékponttal. Az idõskorúak magasabb arányát kistérségenként

8



más-más ok jellemzi, míg a Zalakarosiban a fürdõ vonzása miatt több idõsebb ember is letelepedett, addig a Letenyei, vagy a Zalaszentgróti kistérségben inkább a népesség elöregedése a jellemzõ. Az említett okok miatt az idõsekre jutó gyermekek száma 80,2 fõ volt, 2,2-del alacsonyabb a megyei mutatónál. Az aktív népesség eltartottsági rátája a jellemzõ korösszetétel miatt viszont magasabb a Zalai átlagnál. A korábbi két kedvezményezett kistérség a lakásállomány közel 12%-át foglalta magába, mely mintegy 15 ezer lakást jelentett. Az új besorolás alapján a kistérségekbe tartozó közel 25 ezer lakás a megyei állomány ötöde, hasonlóan a népesség részesedéhez.

A lakosság közmûvekkel való ellátottságának színvonala összességében tovább romlott a két újonnan besorolt hátrányos helyzetû kistérség mutatói alapján. Az új kistérségek csatornahálózatba való bekötöttségének igen alacsony, mintegy kétötödös aránya a hátrányos helyzetû kistérségek együttes átlagos mutatóit még tovább rontotta. Hasonlóan alacsony a gázzal való ellátottság is, a Pacsai kistérségben a legrosszabb, 38%-os, mely a megye valamennyi térsége közül a legkedvezõtlenebb. A rendszeres hulladékgyûjtésbe bevont lakások aránya a Pacsai és a Zalaszentgróti kistérségben alig haladja meg a négyötödöt, a Zalakarosiban és Letenyeiben viszont a megyei átlagot meghaladó mértékû volt.

Információk, elérhetõségek: Táblázatok Melléklet

Elérhetõségek: [email protected] Telefon: 92/313-780 Információszolgálat www.ksh.hu

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2008 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!

A kistérségi szerkezet változása Zala megyében

Recommend Documents