A király meztelensége - Tiziano a Pécsi Mûvészetek Házában karcos | 2009. január. 07., szerda 23:45 Alcatrazt csináltak a Mûvészetek Házából. Õrtornyok, drogkeresõ kutyák, egyenruhás õrök, szigorított beléptetés, fémdetektorok, ipari kamerák, szögesdrótok, vízkereszt vagy amit akartok. Nagyobb az éberség, masszívabb a biztonság, mint egy NATO-csúcson. A harmadfokú készültséget egy festmény teszi legitimmé. Egy pécsi lakásból váratlanul az aukciós házak csillagászati értékû licitdobálásai közé kerülõ festmény, amelyet - ha minden igaz - közel fél évezrede kanyarított vászonra egy velencei mûvész, és amely a múlt század közepén holmi értéktelen kópiaként került városunkba.
Alcatrazt csináltak a Mûvészetek Házából. Õrtornyok, drogkeresõ kutyák, egyenruhás õrök, szigorított beléptetés, fémdetektorok, ipari kamerák, szögesdrótok, vízkereszt vagy amit akartok. Nagyobb az éberség, masszívabb a biztonság, mint egy NATO-csúcson. A harmadfokú készültséget egy festmény teszi legitimmé. Egy pécsi lakásból váratlanul az aukciós házak csillagászati értékû licitdobálásai közé kerülõ festmény, amelyet - ha minden igaz - közel fél évezrede kanyarított vászonra egy velencei mûvész, és amely a múlt század közepén holmi értéktelen kópiaként került városunkba. A legpofátlanabb módon halmoztuk a költõi túlzásokat, bár az irónia indokolt - a varázslatos módon felbukkanó Tiziano-alkotást néhány napja fegyveres kísérettel, rendõrautók flottáival védve szállították a Mûvészetek Házába, és helyezték el a Breuer Marcell teremben. Agyonvédve azért nincs, bár éltünk a gyanúval, hogy a belépésnél két rendõr és egy detektorkapu fogad majd, és lélekben felkészültünk arra, hogy ennek láttán a padló sarkát fogva igyekszünk nem elgurulni a röhögéstõl. A késõbbiekben felsorakoztatunk pro is érveket amellett, hogy miért volt indokolt mindez a körülményeskedés, de elsõ körben jöjjön a kontra.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/tiziano_090107_01.jpg
Egyetlen festményrõl beszélünk. Nem egy kisebb Tiziano-tárlatról, amibe be van iktatva egy pécsi lakás falát is megjárt alkotás. Nem egy koncepcióval felépített, tematikus mini-tárlatról, ahol a Szépmûvészeti Múzeum egyéb, szakrális tartalmú képei vesznek részt, köztük a három éve újra Tizianoként számon tartott ál-kópia. Nem. Egy festménybõl készült kiállítás. Emelje fel a kezét hangosan, aki látott már ilyet vagy hallott már ilyenrõl. Körbe van ugyan bástyázva a restaurálás részleteit taglaló tablókkal, és néhány, a festmény által megidézett reneszánsz korhoz kapcsolódó eseménnyel, de egy kiállítás ebben a formában akkor is kabaré. Mert de facto nem kiállítás. Ezzel nem a felfedezés értékét kisebbítjük, és nem a lelkes igyekezet hiányát kérjük számon. Az elfogadható érvek sorában nyomós lehet az is, hogy anyagi keretek nem tették volna lehetõvé ennél nagyobb tárlat kialakítását. Esetleg a tárolás nehézségei, a szigorú követelmények tették volna lehetetlenné több kép leszállítását. Viszont a teljes helyi sajtó menthetetlenül hasra van esve a kiállítás jelentõségétõl, pedig erre maximum abban az esetben látunk okot, ha történetesen egy paradigmatikus, kiemelkedõ, az életmûvet átértelmezõ festmény kerül elõ - Tizanotól, Boschtól, Matisse-tól, Michelangelótól, ez már ebbõl a szempontból részletkérdés.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/tiziano_090107_10.jpg
A kép története viszont fölöttébb tanulságos - egy pécsi polgár (a Dunántúli Napló értesülései szerint egy mûkereskedõ leszármazottja), aki pénz szûkében juttatta el a Nagyházi Aukciós Házhoz a képet, kis híján néhány millió forinttal sétál el, ha egy mûvészettörténész (a kép bevizsgálását végzõ Tátrai Vilmos, aki a megnyitón is részt vett) nem fedezi fel csalhatatlan tekintettel a kép alkotóját. Az árverésen már megkerült Tizianoként beharangozott vászon százmillió körüli értéken kelt el, ám szakértõi vélemények szerint ennél is többet érhet. A Nagyházi munkatársa, Nagy József szerint a festmény ennél valóban értékesebb, akár négyszázmilliót is érhet, ám egészen biztosan nem akkora az értéke, mint a tíz milló dollár körüli biztosítás összege, amit kötöttek rá. Még a 19. században került hazánkba, derült ki Tátrai Vilmos, a Szépmûvészeti Múzeum szakemberének megnyitóbeszédébõl. Egy nemesi család vásárolta meg, a fennmaradt okiratok viszont nem adnak hírt útjáról, valamikor egyszerûen nyoma veszett. 1932-ben bukkan fel újra, a Magyar Királyi Postatakarék árverésén, egy reneszánsz mester alkotásaként, ekkor már név nélkül, és párszáz pengõért kelt el, mint állítólagos kópia. Pécsre a 40-es években került, tulajdonosa mit sem sejtett arról, hogy a világ mûvészettörténetének egy kis mozaikdarabja fogja a port a lakása falán. A megnyitón elhangzott - korszakos felfedezés ez, mivel ilyen léptékû hazánkban százévente egyszer fordul elõ. És a fellelhetõ képek száma is véges, tehát egyre kisebb eséllyel bukkan fel egy újabb alkotás.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/tiziano_090107_02.jpg
Mert élõ mûvészettörténettel van dolgunk, egy reneszánsz
festõ 450 éves munkájával, aminek általában mindig megvan a transzcendens, éteri síkon mozgó vetülete - a festmény az alkotóból is hordoz valamit, benne is, mint minden egyéb alkotásban, ott sûrûsödik minden egyéb alkotás esszenciája. Egy ilyen festmény egyben üzenet is, a régmúlt egy lehorgonyzott darabja, amely a jövõnek, egyben a mindenkori jelennek közvetíti jelentését. Ilyen értelemben a jelenléte egy ilyen (Milanoval vagy Prágával összehasonlítva) kis kulturális porfészekben, mint Pécs, tényleg jelentõséggel bír. Tátrai Vilmostól tudhatjuk meg: Tiziano jó alkotásai közé tartozik, és korántsem az igazán nagyok közé. Ez a tény némileg tompítja a jelentõségét önmagában - a felfedezés jelentõségét viszont alig. Érdemes azért relativizálni a dolgokat, még ha szalonkabátos cigánykölykök potyognak az égbõl, akkor is - a felfedezés valóban nagy, a festmény egy hónapos pécsi magánszáma kicsit túlzás. És ha a kiállítás önmagában nem is lenne az, a decens, magasztos megnyitó gond nélkül azzá tette. Csodálkoztunk volna, ha nem telik meg dugig a Breuer terem az érdeklõdõkkel, és ha nem elõzi meg izgatott várakozás a megnyitót, amelyen a tulajdonos család is részt vett. De rajtuk kívül is tekintélyes személyek sora várta Kõhalmi Andrea nyitómondatait, miközben vakuzáporban pózoltak különbözõ csoportokat alkotva a kép elé húzott szalagkorlátnál. A legutolsónak berobogó Mayer Mihály megyéspüspök beszéde hangzott el elõször, aki a kép szakrális jelentõségét emelte ki. Az idén milleniumát ünneplõ püspökség örömmel üdvözli ezt az eseményt, mint egyikét az év jelentõsebb, szakrális tartalommal is bíró eseményeinek. Mayer püspök úr a kép tartalmával, lehetséges jelentéseivel kapcsolatosan is tett megállapításokat, köztük egy meglepõvel. A képen ugyanis véleménye szerint nem szent Pál látható - még szimbolikus formában sem. Ezt követõen a Mûvészetek Házát finanszírozó Megyei Közgyûlés elnöke, dr. Hargitai János lépett a mikrofonhoz, aki természetesen a kiállítás jelentõségét, a kulturális fõvárossá válás útján betöltött komoly szerepét emelte ki. Emellett kiemelte a püspökség szerepét a város kulturális közegének formálásában. (Ehhez azért hozzáfûznénk, hogy a formálás a helyi kultúra egyik-másik szegmensét illetõen konkrét ellehetetlenítést is takar.)
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/tiziano_090107_05.jpg
A már sokat emlegetett Tátrai Vilmos ezek után beszélt egy, számára sajátosan Velencéhez kapcsolódó lelkiállapotról, amely elsõ odaérkezése során csapta tarkón, és legközelebb csak három éve, a Nagyházi egyik aukciójára szánt képek nyálazása során csapta meg. Amikor a jelen szöveg tárgyát is képezõ alkotást meglátta. A megnyitó további részében jelzésértékkel taglalta a kép felfedezésétõl a határozott rábólintásig tartó folyamat állomásait, a falon elhelyezett vizsgálatok néhány részletét, és külföldi szaktekintélyek készpénznek vehetõ nyilatkozatait, döntéseit is említve. Sok érvet fel lehet sorakoztatni a kép eredetisége mellett, így arról faggattuk a mûvészettörténészt, mivel lehet cáfolni azt, hogy kópia. "Döntõen tekintélyi érveket tudok csak felsorakoztatni. Alessandro Ballarin, a Padovai Egyetem egyik világszerte ismert professzora,magától értetõdõnek mondta már a vizsgálatok idején, hogy ez egy Tiziano-mû. Ezekkel a vizsgálatokkal egy idõben a Louvre volt igazgatója, Michel Laclotte a Múzeumban volt, és már a fényképet látva nem volt benne kétség. Továbbá az is Jelentõs bizonyíték, hogy a modenai hercegi képtár inventáriumában ezt a képet Tiziano-mûként említik."
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/tiziano_090107_09.jpg
Tátrai ezzel együtt is jogosnak érzi a feltevést, mivel Tiziano
körül számos mûhelykép készült, és ezek értelemszerûen nem lehetnek eredeti mûként számon tartva. Van olyan festmény az életmûben (történetesen épp a Szépmûvészetiben kiállítva), amelyet fele-fele arányban ítélnek a szakértõk saját alkotásnak illetve mûhelyképnek. A kérdésre adott válasz tehát ennek tükrében nem hagy sok kétséget. A viszonylag jó állapotban megtalált képet a beazonosítást (és a tulajdonosváltást) követõen alapos restaurációs munkának vetették alá, ezt követõen pedig már részt vett néhány olyan kiállításon, amelyekre szintén masszív tizianisták válogatták be, ezzel is kövezve a teljes legitimálás felé vezetõ utat. Zarándokútját most ott folytatja, ahol három éve is állt, és február 6-ig lesz megcsodálható, egy könnyed autoreflexív húzással az állapotának és státuszának helyrehozását segítõ munkálatok dokumentációjával együtt.
