Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar MSTN0102 Magyarország kultúrája a 21. század elején Dr. Agárdi Péter tanszékvezető
A kígyó árnyéka olvasmánybeszámoló
Dávid Mónika Informatikus-könyvtáros Levelezős hallgató 1/2 Pécs
1
Rakovszky Zsuzsa könyvét vegyes kritika fogadta, de 2003-ban megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. Angyalosi Gergely irodalomtörténész, a díjat odaítélő bírálóbizottság tagja a laudációjában azt mondta „Rakovszky Zsuzsa talán legnagyobb írói bravúrja abban áll, hogy a titok akkor sem szűnik meg, amikor az olvasók behajtják a könyv utolsó oldalát.” És valóban a miértekre a mű végén sem kapunk egyértelmű válaszokat. De miről is szól a regény? A mű egy élettörténetet dolgoz fel egyes szám első személyben, Ursula Binder, született Ursula Lehmann sorsát két –három esztendős kislánykorától öregségéig. A cselekmény a 17. században, a vallásháborúk korában játszódik Lőcse, Ödenburg és Güns városában. A főszereplő, Orsolya, egy polgárember, egy patikus és egy társadalmi ranglétrán lesüllyedt nemeskisasszony leánya. Boldog gyermekkorát semmi sem árnyékolja be, de már kiskorában foglalkoztatják a lélek titokzatos történései és a természet megmagyarázhatatlan jelenségei. Köszönhető mindez anyja „ társalkodónéjának” ki egyben szolgálóasszony is náluk, Susannának. Susannáról Orsolya meggyőződéssel vallja , hogy boszorkány. A könyv első oldalai ezzel a gondolattal indítanak, és majd a mű legvégén is a boszorkányság gondolata bukkan fel, mintegy keretbe zárva a megírt történet rémségeit. A kislány másik nevelője keresztanyja, ki emelkedett vallási tanításokkal próbálja egyengetni Orsolya értelmét, de az ő lelke berzenkedik ezektől
az
eszméktől,
és
jószerivel
csak
a
cukrozott
szilváért
jár
keresztanyjához. Orsolyát kezdetben szeretetteljes kapcsolat fűzi anyjához, de idővel elhidegül tőle és apja felé fordul, aki megpróbálja átadni neki mesterségének csínját-binját. Az első szörnyűség akkor történik életében, mikor pestisben meghal az édesanyja. Ekkor érkezik életének első fordulópontjához .Egy beszélgetésük alkalmával apja bevallja, hogy Orsolya valószínű nem is az ő gyermeke, és szexuális kapcsolatot próbál létesíteni vele. Mivel lánya nem viszonozza kezdeményezését és anyagilag érdekházasságra van szüksége, újranősül. Orsolya viszonya mostohájával meglehetősen rossz, úgy érzi elnyomják és
2
lehetőségeit korlátozzák, míg ő lélekben többre, szebbre vágyik. Egyedüli menekvése keresztanyjánál tett látogatásai. Időközben Bocskay fejedelem kapitányának hadai bevonulnak Lőcsére és egy részeg katona megpróbálja megerőszakolni Orsolyát, de borúra derű, hogy
megismerkedik
keresztanyja
unokaöccsével,
kiben
kitörési
és
szabadulási lehetőségét látja. A férfi viszont nem szerelmes belé, csak kihasználja, teherbe ejti és eltűnik az életéből. Apjának azt mondja, hogy attól a katonától terhes, aki őt megbecstelenítette, később bevallja az igazságot. Apja tanácsára falun szüli meg gyermekét, majd mikor mostohaanyját rablók meggyilkolják, Orsolya és apja mint férj és feleség költöznek Ödenburgba. Itt éli le Orsolya nyomorúságos életének nagy részét apja molesztálása és gyilkossága felett is szemethunyva, mígnem beleszeret a város fiatal doktorába és együtt szöknek Günsbe, hol összeházasodnak. Ödenburgba tűzvész üt ki, az öreg patikus valószínű itt veszti életét. A regény egy élet viszontagságait és kevés örömeit ábrázolja kilenc fejezetben. A benne leírtak közül úgy gondolom a vérfertőzés témája az, ami számos embert valószínűleg megbotránkoztat és felháborít, ám ez nem a 21. század találmánya, hanem létezett órkorban, középkorban, újkorban és létezik napjainkban is, talán éppen durvább változatban. Elég felütnünk egy napilapot, és tájékoztatást nyerhetünk ezekről a dolgokról.1 Ebben a témakörben olvasmányaim alapján Thomas Mann A kiválasztott című regényére tudok csak gondolni, noha abban a regényben nyoma sincs annak a finom lélektani árnyaltságnak, mint ami ebben a műben ezt a témát követi. A költő-írónő zsenialitásának tartom, hogy mégsem erre a témára élezi ki a történetet, nem erre építi az epikus fonalat. A könyv utolsó száz oldala szól csak arról az időszakról mikor apa és lánya vérfertőzésben éltek, persze írói fogásként már a közepe fele megpendíti ezt a szálat is. Szerintem a mű alapgondolata a bűn és a bűnhödés kérdése egy emberi élet szövevényei alá rejtve. A címe is erre utal. A kígyó lehet szoláris jelkép,
1
Nyomoznak az osztrák vérfertőzés ügyében. In : Népszabadság, 2008.04.29, p.3
3
ha a nap sugarait jelképezi, vagy lehet lunáris szimbólum, ha a vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja. Az egyiptomi mitológiában Ureusz, a pápaszemes őskígyó, a napisten védelmezője,
a nap köré
tekeredve védelmezi azt. A Mahábharátában a termékenységet és a végtelenséget jelképezi. A görög mitológiában a kehelyből kifelé tekerőző kígyó Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szimbólum, Pallas Athéné állataként a tudás és a bölcsesség jelképe. A zsidó-keresztény hagyományban a gonosz jelképe.2 Én az apával asszociálom a kígyót, és tulajdonképpen az apa-lány páros, a lány az apa árnyékában az alapmotívuma a könyvnek. Az apa összetett személyiségéből fakadó megnyilvánulások a szerelem, a féltés-óvás, a gyűlölet, mind mind rossz hatással vannak lánya sorsára. Az apa segíteni próbál a lányának, hisz a törvénytelen gyermekért máglyahalál várt volna rá , de ugyanakkor az adok, hogy adj elv alapján megköveteli az ellenszolgáltatást is ezért. Mentségére szolgáljon, hogy abban a hiszemben élt , hogy leánya nem is a saját gyermeke. Ezt a prózát „ átitatja a személyiségről, az önazonosságról, a lélekről, a nőkről és a férfiakról, a szerelemről szóló tudás 21. századig tartó története, s ezen belül is a szépirodalom tudásáé a személyiségről, az önazonosságról, a lélekről, a nőkről és a férfiakról, a szerelemről.”3 Fontos szerepük van benne metaforákkal átszőtt álomképeknek valamint az önelemzésnek, sőt talán az álom is egyik formája az önelemzésnek. Legalább öt-hat álomjelenetet ír le az írónő. Ezekben az álmokban érdekes módon nem a bűntudat jelentkezik. A bűntudat, megbánás senkinél sem jelentkezik, sem az apa sem a lánya részéről. Orsolya gyűlöli életkörülményeit, státusát, de a műben egy rossz szó nem hangzik el apjáról, sem arról, hogy rossz az, amit az apja vele tesz. Leginkább az foglalkoztatja és az gyötri, hogy hogyan mondja el apjának, hogy valójában kié a gyermek, melyet szíve alatt hord. Számomra a bűntudat szinte teljes hiánya nagyon meglepő, a teljes beletörödés és belenyugvás az apa akaratába szinte hihetetlen. A könyv stílúsára az érzelemmenteség jellemző,
2 3
Szimbólumtár Szerk.: Pál József és Újvári Edit Balassi Kiadó, Bp. 1997 Gács Anna, Orsolya vándorévei. In: Jelenkor, 2003. 46. évf. 9. sz.
4
apró , pici képekből és lélekképekből áll össze a nagy egész, de végigvonul rajta a tárgyilagosság, a hiteles beszámolásra törekvés. A nagy titok súlya, mely egész életében a válát nyomja, melynek rabságából ugyan majd kitör férje révén, valószínű abban is meggátolja Orsolyát, hogy megfeleljen a női mivoltából adodó szerepköröknek. A vérfertőzés során is felborul
ezen
szerepkörök
egyértelműsége.
„Későbben
is
gyakran
tapasztaltam, hogy az asszonyok ellenséges szemmel méregetik azokat a társaikat, akik kivonják magukat az asszonyi lét törvényei alól…"4 Ebben szerepet játszik az is, hogy eltanulja apjától a gyógyítás mesterségét, ami miatt később, öregkorában boszorkánynak tekintik, de ezt már tudatosan felvállalja.Az egész műből egy elrontot és elpazarolt élet sikoly visszhangzik, egy jó képességekkel megáldott, többre vágyó fiatal lány tragédiája, aki öregségében fájdalmas rezignáltsággal emlékszik vissza életére. Számomra élmény volt a könyv olvasása, érdekfeszítőnek találtam a történetet és a leírást egyaránt, külön tetszett az , hogy bepillantást nyerhettem a 17. századi mindennapok „részleteibe”, és valószínű, hogy az írónő más könyveit is kezembe fogom venni.
4
Rakovszky Zsuzsa, A kígyó árnyéka, Magvető, Budapest, 2002
5
