A KÉPZÉSI, SZAKKÉPZÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER MINT TÁRSADALOMSZERVEZŐ TÉNYEZŐ Az önfejlesztő iskola

A KÉPZÉSI, SZAKKÉPZÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER MINT TÁRSADALOMSZERVEZŐ TÉNYEZŐ – Az önfejlesztő iskola – AZ OKTATÁSI RENDSZER ÁTALAKULÁSA AZ ELOSZTÁSI RENDSZER ÁTALAKULÁSA

A SZABÁLYOZÁSI RENDSZER ÁTALAKULÁSA

A TÁMOGATÁSI RENDSZER ÁTALAKULÁSA (VILÁGBANKI PROGRAM)

SZEMÉLYES MEGGYŐZÉS TARTALMI ÁTALAKÍTÁS ENNEK KÖVETKEZMÉNYE: TANÁR, VÉGZETTSÉG, FELSZERELTSÉG – A FENNTARTÓ SZÜLŐ (KÖZVETLEN KÖRNYEZET) EGYÜTTMŰKÖDÉSE: AZ ISKOLASZÉK EREDETI FUNKCIÓJA MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK: SZERKEZETVÁLTÁS, KÉPZÉSI PROFIL A REGIONÁLIS KAPCSOLATRENDSZER BŐVÍTÉSE

A VÁLTÁST ELŐIDÉZŐ OKOK:

GYEREKLÉTSZÁM és A KÉPZÉS IRÁNTI IGÉNY CSÖKKENÉSE

2

MEGOLDÁSI LEHETŐSÉG

A RENDSZER MŰKÖDÉSÉNEK ALAPJA: AZ ADMINISZTRATÍV FUNKCIÓT A PEDAGÓGIAI FUNKCIÓNAK KELL FELVÁLTANIA

(Képzési szintenkénti újra jelentkezés, központi irányítással) A VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK ELŐZETES FÖLTÉRKÉPEZÉSE A KÖZVETLEN KÖRNYEZET IGÉNYEINEK A FÖLTÉRKÉPEZÉSE, AZ INTÉZMÉNYI GAZDÁLKODÁSI ÉS KÉPZÉSI KAPCSOLATRENDSZER FÖLTÉRKÉPEZÉSE

JAVASOLHATÓ FORMÁK: BEISKOLÁZÁSI INFORMÁCIÓS PROGRAMOK, BEISKOLÁZÁSI AKCIÓK, A KÉPZÉSI PROGRAMOK ÖSSZEHANGOLÁSA (AZ ÁTJÁRHATÓSÁG FELTÉTELEINEK A KIDOLGOZÁSA: OKTATÁSI REKTIVÁCIÓ, TANFOLYAM, SZAKMUNKÁSKÉPZÉS, ÉRETTSÉGIT ADÓ KÉPZÉSEK STB.), PÁLYAVÁLASZTÁSI RENDEZVÉNYEK, NYÍLT NAPOK, OKTATÁSI, KÉPZÉSI SZOLGÁLTATÁS, GAZDÁLKODÁSI SZOLGÁLTATÁS.

3

A REGIONÁLIS KAPCSOLATRENDSZER BŐVÍTÉSE PROBLÉMÁK: GYAKORLÓHELY SZERZŐDÉSI, EGYÜTTMŰKÖDÉSI FELTÉTELEK A TANULÓK TÁRSAS KAPCSOLATRENDSZERE A VÁRHATÓ ELŐNYÖK: GAZDÁLKODÁSI ELŐNY, TELJES TERMELÉSI GYAKORLAT,

CIKLUST

ÁTFOGÓ

TERMELÉSI

A CIVIL SZFÉRA SZERVEZETEINEK KAPCSOLÓDÁSA VILÁGOS FELADATRENDSZER (IGAZODÁSI LEHETŐSÉG), A RÉSZTVEVŐK SZÁMÁRA HASZNOS TEVÉKENYSÉG,

VONZÓ,

TÁRSADALMILAG

A SZŰKEBB ÉS TÁGABB KÖRNYEZET SZÁMÁRA FIGYELEM FELHÍVÓ TEVÉKENYSÉG.

4

KÉPZÉSI ÉS GAZDÁLKODÁSI SZEMPONTOK EGYÜTTESE pályázaton kívüli forrás, (PÁLYÁZATI ANOMÁLIÁK KIKERÜLÉSE)

a képzés profilja vágjon egybe a résztvevők igényével, adjon mindenki számára PEDAGÓGIAI SZEMPONTBÓL INDOKOLHATÓ egyenlő esélyt, vonzó legyen a régión kívül is, (IDEGENFORGALOM, VENDÉGLÁTÁS, TÁJRA JELLEMZŐ TERMÉKELŐÁLLÍTÁS ÉS -FORGALMAZÁS)

szerves kapcsolatban álljon a település fejlesztési elképzeléseivel, (KÖZTERÜLETI INFORMÁCIÓS RENDSZER KIÉPÍTÉSE)

munkahelyet teremtsen vagy megélhetési lehetőséget, illetve annak pótlását szolgálja, (KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGBŐL VÁLLALKOZÁS – takarítás)

ha szerényebb munkahelyet ígér, akkor valamilyen lakossági igényt is elégítsen ki, (KÖZHASZNÚ FIZIKAI ÉS SZOCIÁLIS MUNKA)

vállalkozáspezsdítő legyen, (LOVASTÚRA) a helyi közösség egyszerre legyen felhasználója és kihasználója, azaz a helyi résztvevők fokozatosan csatlakozhassanak, illetve másodlagos előnyeit élvezhessék. (LAKÁSKIADÓK EGYESÜLETE)

5

A MINTAISKOLAI FUNKCIÓ AZ ÁLTALÁNOS ÉRTÉKEKET HORDOZÓ TARTALMI ELEM

a szakképző intézmény kapacitásának a región, településen belüli hasznosítása, A gyakorlati képzés terhére végzett vállalkozás (festő, asztalos stb.) olyan szolgáltatások fenntartása, amely a képzéssel összefügg, ugyanakkor pótlólagos támogatást nem igényel (non profit: pl. pályaválasztási tanácsadás, szaktanácsadás, számítógépes hozzáférhetés, sportolási lehetőség, teremszolgáltatás), környezetvédelmi projektek bekapcsolása a szakképzés rendszerébe, ilyen jellegű szolgáltatások beépítése tanulmányi feladatként. Időjárásmegfigyelés, belvíz, szemét-ügyelet, biokontroll, illetve média stb. EZ EREDMÉNYEZI A KIINDULÓ SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉT:

a regionális szempontokét, a helyi társadalmi háttérét, az együttműködési lehetőségekét: önkormányzati, munkaügyi szervezetek és a civil szféra intézményei

6

A KÉPZÉSI, SZAKKÉPZÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER MINT TÁRSADALOMSZERVEZŐ TÉNYEZŐ – Az önfejlesztő iskola – Dr. habil. Barkó Endre PhD, főiskolai tanár Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar, Pedagógia Tanszék 510 Jászberény, Rákóczi út 53. Tel.: (57) 502-401 -mail: [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS Az utóbbi évtizedben bekövetkező változások ráirányították a figyelmet az oktatás fontosságára. Újra kell értékelni az iskola társadalomszervező erejét, lehetőségeit. Az előadás a szakmai képzést folyatató iskolák társadalomszervező kompetenciáját próbálja modellezni ennek egyik speciális intézményét az egyetemi gyakorlóiskolákat. A tanárképzéssel összefüggésben kétszeresen is indokolt a téma, hiszen a képzési feladatok is a követendő minta, a társadalomszervező funkciót kell, hogy erősítsék. Ehhez szükség van a regionális szempontok figyelembevételére, a helyi társadalmi háttér alapos megismerésére, az együttműködési lehetőségek föltárására (mind az önkormányzati, mind a munkaügyi szervezetekkel, beleértve a civil szféra intézményeit is). Kulcsszavak: szakképzési intézményrendszer, régió, civil szféra, szakképzés, tananyag, helyi tanterv

AZ OKTATÁSI RENDSZER ÁTALAKULÁSA Az utóbbi évtizedben bekövetkező változások ráirányították a figyelmet az oktatás fontosságára. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a legsikeresebbnek ítélt programok is elhalnak a bürokrácia útvesztőiben, ha nem a helyi akarat organikus szervező erejére támaszkodnak. A regionális fejlesztési elképzelések és az önkormányzati önállóságnak a település fejlődésére ható ténye a kilencvenes évek elején látványos változásokat hoztak. A helyi elosztási rendszer nagyobb szerepet kapván lehetőséget teremtett arra, hogy a vidék olyan sajnálatos módon elmaradt beruházásokat pótoljon, amelyekre hosszú évtizedek alatt nem volt lehetősége. Ismeretesek az akkori időszak kistelepüléseinek azok az erőfeszítései, amelyek részben az ország vérkeringésébe való bekapcsolódás feltételeit, részben a kulturális önállóságot és az infrastrukturális fejlesztések révén emberibb környezet igyekeztek teremteni. Ezek az erőfeszítések egyaránt szolgálták mind az ott lakó emberek életkörülményeiben való régen várt változásokat, mind a szűkebb és tágabb környezet megóvását, fejlődését. (Lásd az első kisiskolák, óvodák visszaállítására törekvő önkormányzatokat, lásd a közigazgatási összevonásokat megszüntető tendenciákat, lásd a telefonhálózat, csatornahálózat, vízhálózat és a gázprogram beruházásait.) E prosperáló törekvések lendületét a négy év múltán bekövetkező kedvezőtlen fordulat lelassította, sőt számos kedvezőtlen - jobbára helyi - konfliktus kiinduló problémája lett. Előfordult, hogy a váltást követő időszakban, a beruházások befejeztével az előzetes egyeztetések ellenére késett az országos hálózatra való csatlakozás, mert a türelmetlen önkormányzat annak idején más, kedvezőbb feltételeket szabó beruházó ajánlatát elfogadva építette ki regionális telefonhálózatát, szemben a monopóliumát fenntartani kívánó nagyvállalattal. A továbbiakban a fenti témát földolgozó esettanulmányra hivatkozunk, amely egy egyetemi gyakorlóiskola, szakirányát tekintve mezőgazdasági gépszerelő és erdészeti gépészeti szakközépiskola társadalomszervező lehetőségét dolgozza föl. Ennek következtében a példák is ebből a közegből származnak, ezeket jelzi a tipográfiailag is elkülönülő forma.

7

A fenti eset a MATÁV és az iskolának helyet adó önkormányzat vitájára utal, amely azért robbant ki, mert a MATÁV a bekapcsolandó községek közül a legutolsóként kapcsolta be a nem MATÁV alállomásokat és rendszert kiépítő települést annak ellenére, hogy technikai akadály nem volt, és a település az elsők között készült el a beruházással. A helyi konfliktusok azokat a tendenciákat erősítették, amelyek igazolják azt az állításunkat, hogy a legnagyszerűbb elképzelések is elvérezhetnek a személyes, bürokratikus akadályokon, s ennek semmilyen más oka nincs, mint a személyes sértettségen felülemelkedni képtelen konokság.

Hasonló jelenség volt megfigyelhető a szakképzési intézményrendszer átalakulásában és a szakképzés tartalmi átalakulás feltételeit megteremtő szabályozási rendszer létrejöttében. Ma már szinte közhely, hogy a világbanki rendszerű szakképzés előnyeit taglaljuk, hiszen a szakképzésben bekövetkező változások legdinamikusabb iránya éppen a világbanki program támogatásával indultak. Ma inkább ezzel összefüggésben a minőségbiztosítás kerül előtérbe szaporítva azokat a jelenségeket, amikor pedagógiába gátlástalanul türemkedik be egy nem diszciplináris fogalmi rendszer szókincse újnak tűnő tartalommal konvertálható szakmai ismeretek, adaptív szakképzés, kompetenciák és végül kulcsképességek stb. Erre példa bőven akad a szakképzésen kívül is, általános tendenciaként, lásd a programozott oktatás rémtörténetét, amely ma új életét éli a távoktatási programokban, vagy a tudományos, technikai forradalom, amely még a pszichológia új területének nevezett kognitív pszichológia szókincsét is átformálta az informatika szókincsének fölhasználásával, reminiszcenciát sugalló metaforáival - emlékezetfiók, információfeldolgozás kontra gondolkodás stb. Brunertől Takács Etelen át Nagy Józsefig, hogy hazai forrásokat is említsünk.

A program az előkészületek időszakában a kiválasztott iskolák vezetőinek és oktatóinak a személyes meggyőződés lehetőségét kínálta, amikor számos iskola számos vezetője és oktatója, a szakképzés fejlesztésért felelő szakemberek sora sorra látogathatta a nyugat-európai országokat különféle tapasztaltszerző tanulmányutak keretében. A cél az volt, hogy személyesen meggyőződve az átalakulás fontosságáról és az átalakulással járó fejlesztés hozamáról, a résztvevők hajlandóságot mutassanak az intézmények tanulmányi programjaik fokozatos átalakítására. A tartalmi szerkezeti átalakulás célja volt a később elfogadott szakképzési törvényben és közoktatási törvényben egységesen rendezett rendszer, amely távolabbi időre tolta el a pályaválasztást, növelte az alapképzés, általános képzés idejét, erősítette a végzettség munkaerő piaci értékét az idegen nyelvi és informatikai képzés szorgalmazásával, és a szakmai végzettséget a megalapozottabb szakmai kompetenciát igénylő szakmák esetében az érettségi utáni időszakra tette. Ezek a változások az általános és a szakmai képzés arányát gyökeresen megváltoztatták, a végső stádiumra koncentrálva szervezték a gyakorlati felkészítés lezáró szakaszát abból a megfontolásból, hogy a gyakorlati szakmai tudás eredményesebben és rövidebb idő alatt sajátítható el egy érettebb, a továbbképzés feltételeit is szolgáló általános és szakmai elméleti felkészültségű hallgató esetében (azzal a véka alá nem rejtett szándékkel, hogy a szakképzés szintje emelkedjék az ún. technikusi szintre, lehetővé téve a szakmai képzés és a felsőfokú szakmai képzés és általános képzés zökkenőmentes és egymásra épülő rendszerének létrejöttét). Jellemző a helyzetre, hogy az első fejlesztési program zárultával egyetlen gyakorlóiskola sem volt tagja a világbanki program résztvevőinek, az éves módszertani továbbképzés alkalmával Jánoshalmán ismertetett élelmiszeripari világbanki képzési program nem nyert osztatlan sikert (hogy szépen fogalmazzunk). Az ellenállás az iskolák részéről részben érthető, hiszen az átállás fölborítja különösen a szakmai gyakorlatok, a szakmai fölkészítés rendjét, aminek az a következménye, hogy a gyakorlati oktatásban foglalkoztatottak átmenetileg akár fölöslegessé is válhatnak. (A váltás kifutása ugyanis olyan hosszú időt vehet igénybe, amelyet nem képes áthidalni egy munkaerő tartalékkal nem rendelkező intézmény.) Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szakképzés arányának

8

csökkenésével szemben az általánosan kötelező, nem szakmai tárgyak óraszáma jelentősen megemelkedett, s akkor még nem is szóltunk az idegen nyelvi képzés nehézségéről. Ez utóbbinak egyébként kettős fékje volt: egyrészt a tanárhiány, másrészt a beiskolázottak tanulmányi szintje, amely igen alacsony volt az általános iskolai idegen nyelvi oktatás ismert körülményei miatt. Az említett iskola esetében a képzési szerkezet megváltoztatása nemcsak a gyakorlati képzésben részt vevő oktatók számát és képzettségi szintjét érintette, hanem több ponton problémát okozott a nem szakmai tárgyak oktatása is. A szakmai elméleti tárgyak oktatására egyetemi végzettségű kollégákra lett volna szükség, a gyakorlati oktatók nagy részének pedig semmilyen pedagógiai végzettsége nem volt. Az idegen nyelvi képzés reformja is rendkívüli erőfeszítésbe telt, részben abból adódóan, hogy a második idegen nyelv oktatására csak feszültségeket gerjesztő megoldás kínálkozott (az átlagosnál magasabb fizetés előteremtése), részben abból, hogy az elsőt is a még érvényben levő magas gyakorlati és szakmai elméleti óraszám mellett kellet tanítani jobbára neveléslélektani szempontból is elfogadhatatlan beosztásban (a hetedik órában vagy a nulladikban stb.).

Nehezen indokolható az a szakmai köntösben is jelentkező ellenállás, amelyet a szakmai felügyeletet gyakorló intézmény, jelen esetben a szakminisztérium tanúsított. A szakminisztérium az időközben megváltozott szakmai felügyeleti rendszer ellenlépéseként foggal, körömmel igyekezett megtartani olyan intézményeket, amelyeket szakmai kompetenciája megengedett, azonban a kiválasztásban leginkább szakmai presztízs és hatalmi szempontok érvényesültek. Csak figyelmeztetőül: a munkamegosztás, illetve az intézményi hovatartozás megváltoztatása csak abban esetben törvényes, ha a miniszterek megegyezése szavatolja. A gyakorlóiskolák esetében, így a részletesebben vizsgált iskola is abba a helyzetbe került, hogy fennállt a veszélye annak, hogy megszűnik az intézmények kapcsolata az anyaintézménnyel, azaz az egyetemmel.

Három irányban indult próbálkozás, hogy az iskola az elmaradt fejlesztések és a hosszúra nyúló hovatartozást feszegető viták kereszttüzéből kivezető megoldást találjon. Az egyik megoldási lehetőség a szerkezetváltás és a képzési profil megváltoztatása, a másik a regionális kapcsolatrendszer bővítése és a harmadik a kettő lehetséges összekapcsolása. A/ A SZERKEZETVÁLTÁS LEHETŐSÉGE A szerkezetváltás intézményes menete az, hogy a szakmai felügyeleti szerv is járuljon hozzá, nevezetesen a mezőgazdasági szakképzésért felelő országos fennhatóság felelős szakmai vezetője. A beterjesztendő javaslatban megfogalmazódott az az igény, hogy szükség van a képzési szerkezet megváltoztatására. Egyrészt a jelentkezők száma egyre csökken, a jelentkezők a végzettek legalacsonyabb szintjéről adódnak, a környéken lakók számára más lehetőség csak a közeli nagyvárosban van, a szakmai kínálat csak a fiúgyermekek igényét veszi tekintetbe stb. A javaslat az alapító okiratban ezért a tevékenységi körök kiszélesítése mellett a gimnáziumi tagozat indítását is szorgalmazta, továbbá a napi gyakorlati oktatás tapasztalt hiányosságait mint a vizsgakövetelmények drasztikus átalakítását kérte. Mind a két javaslat elvérzett az felügyeleti szerv szakmai döntéseként vagy az iskolák gazdálkodási szabályait meghatározó rendeletek szigorában, merevségében noha az egész szakképzési rendszer átformáló előkészítő munkálatok már javában folytak, a rendelettervezetek közismertek voltak. Csak a pontosság kedvéért: a gimnáziumi tagozat indítása részben oldotta volna a beiskolázási problémákat, megteremthette volna a sok szempontból jótékony hatású koedukációt, és a küszöbön álló szakképzési váltásból eredő szaktanárhiány lehetséges terhelését is biztosította volna. Közismert, hogy a régió olyan területen helyezkedik el, amely jelentősen sújtott a bányászat visszaszorulása következtében megnövekedett munkanélküliség, s tetézte ezt az a tény is, hogy a mezőgazdasági feltételek kedvezőtlenek. Ennek ellenére a tulajdonképpeni nagyüzemi karbantartó és gépszerelő szakma oktatása folyt különböző szinten (régi és kissé módosított változatban) a környék valós igényét kielégítő erdészeti gépészeti szakirány oktatása mellett. Köztudomású, hogy a település egy olyan tájegység központja közelében van, amely két, három megyét átfogó erdőgazdálkodási lehetőséget rejt magában.

9

Ehhez viszonyítva elenyészők voltak azok a tevékenységi formák, amelyek a föllelhető helyi igényeket közvetlenül elégítették ki. Kivételt képeznek azok a rövid szakmai tanfolyamok, amelyek igazolható végzettséget adnak ugyan, de rendkívüli módon megterhelik a szakközépiskolai tanulmányokat. Erre jellemző adat, hogy éveken át egy-két jelölt jelentkezhetett egyetemi , szakegyetemi továbbtanulásra, a bekerülés aránya csak a csalfa százalékszámítások következtében kiemelkedő. (Ha bekerült, az főként annak köszönhette, hogy a szakegyetemi felvételi rendszer számos szakmai végzettséget többletpontokkal ismert el.) A szakmai képzési követelmény rendszerben az ún. vizsgamunkák haszontalan feladatrendszere is számos feszültséget hordozott magában. A javasolt ésszerű változtatás között szerepelt, hogy a gyakorlatokon, vizsgákon készített munkadarabokat részben kereskedelmi forgalomba lehessen hozni (a kovácsműhelyben készült ácskapcsok), vagy hogy olyan feladatrendszert hagyjanak jóvá, amely mind a gyerek számára, mind a nagyobb közösség számára hasznos produktumok legyenek. Ilyen próbálkozás volt a parkosítási, szabadtéri padok merevítőinek és a hegesztő vizsgamunka összekapcsolásának a lehetősége vagy magának a kerti padoknak a fűrésztanfolyamon való elkészítése stb.

Úgy tűnik, hogy a szakképzés szerkezetváltásnak a szükségessége az alábbi jelenségek megjelenésekor elodázhatatlan, s a válaszlépések modellálható menete a következőket foglalhatja magában: a gyereklétszám általános csökkenése, a hagyományos vagy meglevő képzési szerkezet iránti igény csökkenése, illetve a várható változások előzetes föltérképezése, ismerete, a közvetlen környezet igényeinek a föltérképezése, az intézményi kapcsolatrendszer föltérképezése: gazdálkodási és oktatási, szakmai egyaránt. A fenti feladatok megoldására javasolt formák a következők: beiskolázási információs programok, anyagok készítése, beiskolázási akciók a potenciális jelölteket adó iskolákban, szakirányú képzést folytató iskolák képzési programjainak az összehangolása (az átjárhatóság feltételeinek a kidolgozása: szakmunkásképzés, érettségit adó képzések stb.), pályaválasztási rendezvények, nyílt napok, a hasonló profilú cégek képzési igényeinek a fölvállalása, oktatási, képzési szolgáltatás, gazdálkodási szolgáltatás. B/ A REGIONÁLIS KAPCSOLATRENDSZER BŐVÍTÉSE Az átalakulás időszakában a nagyüzemek átszervezése és privatizálása befejezéséhez közeledett. Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeztek megfelelő gyakorlóterülettel, a tsz-ek fölszámolásakor vehették birtokba a számokra átadott területeket. Meg kell vallani, hogy gyakorta az iskola látta kárát a szűkkeblű szemléletnek, amikor a legkevésbé jó minőségű vagy megfelelő fekvésű tankertté nyilvánított földterületet átvehette. Az említett iskola esetében kettős problémával kellett megküzdeni. Az épület az egyházi vagyonként nyílván tartott és visszaigényelt ingatlan volt, az viszonylag nagyobb belső udvaron kívül számottevő gyakorlóterület nem állt rendelkezésre. Az évekig elhúzódó átadási, visszaadási folyamat nagyon “megterhelte” az iskola költségvetését, hiszen egyetlen minisztériumi beruházó sem akadt, aki a bizonytalan jogi helyzetű ingatlanra bármit is áldozott volna. (Az más kérdés, hogy az épületre a szervezet nem tartott igényt, pénzbeli megváltást kért. Ennek ellenére évekig nyomott költségvetéssel tengődött az iskola.) A gyakorlókert kijelölésekor semmilyen tanügyi szempontot nem vettek figyelembe, hiszen az átadott terület a két község közötti szeméttelep része volt, illetve a meredeken emelkedő domboldal egyébként sem volt alkalmas tanulóvezetői gyakorlatokra vagy más tanulói tevékenységre stb. Az egész gazdálkodásra kijelölt terület önmagában alkalmatlan volt arra mind nagyságában, mind elhelyezkedésében, minőségében arra, hogy az oktatási feladatok mellett hasznot, gazdálkodási értéket termeljen. Ha ehhez hozzávesszük a mezőgazdasági termelés szezonális jellegét, időszakosságát, idő- és gépigényét, akkor a rendelkezésre álló óraszám és tanulólétszám miatt sem működhetett volna gazdaságosan a gyakorlókert.

10

Természetes igény, hogy az iskola léte társadalomszervező erőként kell, hogy funkcionáljon az adott településen vagy a szűkebb környezetben. Itt is az első és legfontosabb feladatnak a környezet föltérképezése látszik. Az átalakulás következtében létrejött kisebb cégek a szakképzési támogatás rendszerét gyakran kihasználják. Az eszközbeszerzések a kihelyezett leltári tárgyak sokaságát eredményezhetik. A szerves és hosszú távú kapcsolatrendszer alapja - a személyes jóindulat és ismeretség mellett - a törvényes üzleti kapcsolat. A korábbi nagyüzemi gyakorlati műhelyek megszűntével folyamatos nehézségekbe ütközik a gyakorlati képzési feladatok megoldása. Ezen részben úgy lehet segíteni - a duális szakképzés rendszere híján -, hogy a kisvállalkozások rokon területeire is szervezünk gyakorlatokat, másrészt a saját gyakorlóterület előnyét használjuk ki pl. mindkét fél szempontjait szem előtt tartó szerződési feltételekkel. Az említett gyakorlóterület képzési célokra, különösen a teljes termelési ciklust átfogó formákra nem volt alkalmas. A környékbeli kft-vel kötött szerződés alapján a tiszta nyereség 20-80%-os megosztásával rögzítettük a gazdálkodási feltételeket. A szerződés értelmében az iskola minden egyes részműveletet a kft-nek számlázott, amelyet a végelszámoláskor természetesen figyelembe vettek. E szerződéssel sikerült a nehezen megművelhető területet bevonni a gyakorlati oktatásba, a gyakorlati oktatás költségeit a terület teljes mértékben kitermelte, a maradék nyereség pedig éves stabil összeget jelentett egy-egy nagyobb eszközbeszerzés finanszírozására. A megtermelt tiszta nyereség 1-2%át az iskola környezetvédelmi célokra ajánlotta föl termény formájában egy országos szervezetnek.

Ez az elgondolás és sikeres gyakorlat azt eredményezte, hogy a gyakorlati oktatás termelékenysége révén egy látszata lehetetlen helyzetből gazdálkodási előny, teljes termelési ciklust átfogó termelési gyakorlat, világos feladatrendszer, a résztvevők számára vonzó, társadalmilag hasznos, a szűkebb és tágabb környezet számára figyelemfelhívó tevékenység, egy országos propaganda semmi mással el nem érhető eredménye származott. A másik fontos szempont az a kapcsolatrendszer bővítésében, amely a tanulók társas kapcsolatrendszerét is gyarapítja. Ennek évtizedekkel ezelőtt egyetlen formája az intézményi közös alkalmak (osztálytalálkozók, még korábban teadélutánok, sportrendezvények) szervezése volt, amelynek természetes kerete az intézményesített ifjúsági mozgalom volt. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtized ebben is gyökeres változásokat hozott, a régi formái könnyen deformálódtak könnyűzenei alkalmakká, és nehezen alakul sajátos kultúrájuk, amely vállalhatja a generációk társas nevelésének tradicionális feladatát. Az szerkezetváltás problémái miatt egy lányok szakmai fölkészítését vállaló intézménnyel alakított ki az iskola kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatokat. Ezt mindkét irányban igyekezett az iskola kiépíteni, a településen akkor induló egyetemmel és a környék egyik szakképző intézményével. A gyakorlati oktatás keretében megoldható feladatokat mind a két intézménnyel szabályos szolgáltatásként vagy “bartell” rendszerben végezték (kertgondozás, parkgondozás, sétaút gondozása berendezések, eszközök, szerszámok fejében stb., illetve vendégszobák egyetemi hallgatók részére, akik a kollégiumban együtt laktak növendékeinkkel időnként nevelői feladatokat is vállalva). Ennek vitathatatlan pozitív hatása volt a kollégium légkörére. Ez a tevékenység később kiterjedt az oktatási intézményeken kívül az önkormányzattal és az erdőgazdasággal megújított szerződéses kapcsolatokra is (a községi parkosítás, pihenőhelyek gondozása, kerti bútorok kihelyezése stb.).

Úgy tűnik, hogy követendő eljárásként a következő formákat kell fölhasználni a kapcsolatrendszer bővítésében egyrészt a gazdálkodási együttműködésből adódó lehetőségeket másrészt az ifjúsági mozgalmi együttműködésből adódó alkalmakat. Valószínű, hogy a kettő együtt teremt lehetőséget arra, hogy az iskola és a civil szféra mindkét korosztályt képviselő szervezeteivel egymást erősítő kapcsolat jöjjön létre.

11

C/ A KÉPZÉSI PROFIL ÉS A REGIONÁLIS KAPCSOLATRENDSZER ÖSSZHANGJA A helyi törekvések hátterében valós, közös érdeken nyugvó, abból fakadó társadalomszervező erő kell, hogy álljon, ellenkező esetben a felülről jövő, idegen beavatkozás eredménye is idegen testként további ellenállásokat szül. A legnehezebben kiépíthető kapcsolatrendszer a képzési kapcsolatok és a regionális szempontok együttes figyelembevételével létrejövő kapcsolat. Ahhoz, hogy mindez egyszerre egy időben szempont lehessen, gyakran rendkívüli helyzet és alkalom szükséges, hiszen: meg kell találni az oktatási befektetés pályázaton kívüli forrásait (általában tőkeerős vállalkozás támogatását), a képzés profilja vágjon egybe a résztvevők igényével, adjon mindenki számára egyenlő esélyt a részvételre és az eredmények produkálására (ne legyen egyetlen résztvevő sem alárendelt szerepben), vonzó legyen a régión kívül is (ha nem az, később beiskolázási problémák jelentkeznek) szerves kapcsolatban álljon a település fejlesztési elképzeléseivel (pl. egy adott beruházási tervvel), munkahelyet teremtsen vagy megélhetési lehetőséget, illetve annak pótlását szolgálja, ha szerényebb munkahelyet ígér, akkor valamilyen lakossági igényt is elégítsen ki, vállalkozáspezsdítő legyen, a helyi közösség egyszerre legyen felhasználója és kihasználója, azaz a helyi résztvevők fokozatosan csatlakozhassanak, illetve másodlagos előnyeit élvezhessék. A pályázati rendszerek lehetővé teszik hogy jelentős szakmai háttérrel és gazdasági megalapozottsággal olyan képzési profilok alakíthatók ki, amelyek jóval túl mutatnak a pillanatnyi igényeken. Ilyen alkalmat kínált egy PHARE-pályázat és egy szakképzési pályázat, amely mind a régió igényeit, mind országos érdeket, mind távlati célokat megfogalmazó igényt is képes volt kielégíteni. A pályázat idegen nyelvi hostessképzést célzott meg, amelynek gyakorlati feltételeit a környékbeli ménes, a nyelvi képzést a helyi egyetem, az idegenforgalmi ismereteket a szakfőiskola, a gyakorlati képzést és helyet a szakközépiskola vállalta. A képzés gyakorlati oldala a lovassportra épült, ebbe részben és fokozatosan a helyi jelentkezők is bekapcsolódhattak volna azzal, hogy lovukat mint apportot vitték volna be a “vállalkozásba” stb.

A fentihez hasonló elképzelés volt egy szakképzési világszervezethez való kapcsolódás. A feltétel az volt, hogy szerkezetében a község oktatási intézményei közösen adják a 6+6-os rendszerű képzést. A fenntartói összetétel az alapítványi iskolát, a szakközépiskolát és az önkormányzati helyi iskolát foglalta magában. Ha ez a képzési forma létrejön, akkor ma nem működik a negatív szelekció négy különálló intézménye egy tiszta cigány önkormányzati, egy főként értelmiség betelepültek gyermekeit vállaló alapítványi, egy tisztán vallási szempontokat követő felekezeti iskola és a kapcsolathiánnyal sokáig küszködő középfokú intézmény ugyanabban a háromezret számláló községben. Sajnálatos, hogy a tervezett képzési modult a sikertelen pályázat nem tette lehetővé, de szakképzési pályázat európai szintű hegesztőműhelyt eredményezett. Jelenleg olyan képzési bázis áll rendelkezésre, amely kifelé szolgáltatni képes, műszakilag mintaszerűen fölszerelt, ugyanakkor az átképzési rendszerben is valós - főként regionális igényt 12

is - képes kielégíteni. Szó sincs ma már arról, hogy a kitűnően előkészített magágy garancia a gazdasági felvirágzásra, de az évről-évre folyamatosan emelkedő beruházási (lásd a vizsgált iskola gazdálkodási mutatóit: 1995-ben 12 MFt, 1998-ban 35,5 MFt) arány olyan képzési környezetet képes teremteni, amely magalapozhatja a szakképző intézmény központi regionális szerepének kialakulását. A MINTAISKOLAI FUNKCIÓ Egy szakmai tanárképző intézet gyakorlóiskolának a helyzete számos lehetőséget teremt arra, hogy a szakképző iskolarendszer a helyi társadalom organikus intézménye legyen. Ehhez szükség van a fent részletezett módon a a regionális szempontok figyelembevételére, a helyi társadalmi háttér alapos megismerésére, az együttműködési lehetőségek föltárására (mind az önkormányzati, mind a munkaügyi szervezetekkel, beleértve a civil szféra intézményeit is). A szakképzés történetének évszázados ténye, hogy a szakképzés gyakorlati feltételek híján alkalmatlan arra, hogy feladatát ellássa. Különösen igaz ez a mai helyzetben, amikor arról van szó, hogy az intézményi képzési szerkezeti átalakulás lehetősége adott, a tartalmi keretek és a képzési formák a helyi tantervi kínálat szerint alakítható a fenntartó hozzájárulásával, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlati képzés feltételei elmaradnak a szükségestől. Nagyon valószínű, hogy ebben nem a fenntartói hovatartozás a döntő szempont, hiszen a rendelkezésre álló támogatás mértéke nem a fenntartótól, hanem a költségvetésben erre a célra elkülönített forrás nagyságától függ. Ehhez a forráshoz kell a helyi lehetőségeket úgy felhasználni, hogy mind a képzési tartalom, mind a helyi társadalmi közeg összhangját sikerüljön megtalálni. A szakképzés intézményrendszere, különösen a szakképzésben egyedülálló helyzetben levő gyakorlóiskoláknak meg kell találniok azt a működésüket meghatározó elvet, amely szerint nem a gazdasági szorító feltételek, hanem a szűkebb környezeti feltételek lehetséges garanciájával képesek követendő példává lenni. Nem lehet egyetlen szaktanácsadó hálózat sem olyan hatásos, mint egy olyan szakképző intézmény, amelynek éltető gyökereit a helyi akarat táplálja. A fenti szellemben különféle programokat és berendezéseket, illetve lehetőségeket a régió, a szűkebb környezet igényeinek megfelelően kell fölkínálni. Ezeknek soha nem lesz olyan bevétele, amely a ráfordításokat megtéríti, hiszen piaci értéken kereslet sem lesz, mert az elmaradott régióknak általában a kereslet hiányával is számolnia kell. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdasági termelésben a jövedelmezőség nem teszi lehetővé, hogy az ágazatra épülő képzési helyeken folyó gazdálkodási tevékenység az oktatás terheivel együtt is gazdaságos maradjon. A különféle kínálkozó lehetőségek sokkal inkább szakmai propagandát, mint biztos bevételi forrást fognak jelenteni, s az a tapasztalat, hogy ennek lesz hosszabb távon megtérülő hatása. Hazánkban nincs még arra lehetőség, hogy a kisebb településeken vagy elmaradott, hátrányos gazdasági régióban működő szakképző intézmények a gyáripar modern berendezésit, azok prototípusát oktatási célokra megkaphassák, de arra igen, hogy a meglevő berendezéseket, szakmai hátteret a fenti szellemben közkinccsé tegyék. Lehetőség van ugyanakkor arra, hogy az intézmény támaszkodjék a helyi szolgáltatásokra (karbantartó szolgáltatás, helyi kereskedelmi kínálat, kistermelők szerződéses kapcsolatára). Az ilyen kapcsolatrendszer egyengeti az iskola útját a civil szféra felé, olyan lehetőségek kiaknázásával, amely az egyesületi mozgalmakat az iskola bűvkörébe vonja (egyesületi alkalmaknak, kiállításoknak, gyűléseknek helyet adó tantermek stb.).

13

A másik megoldás az lehet, hogy a szakképzés rendszerébe olyan tartalmi elemeket emelünk át, amelyek szakmák fölötti általános érvényű értékeket hordoznak. A környezetvédelmi nevelésnek korábbi évekre jellemző kampány jellegét nem fogja jelentősen átalakítani az, ha ugyancsak szolgai módon más irányból, más névvel illetett mozgalmak egy-egy elemét vesszük át (Challenge day, takarítási világnap stb.) Hatékony lehet azonban az, ha környezetvédelmi szakiránytól függetlenül érintjük a környezetvédelem kérdéseit, arról nem is szólva, ha ezeket pl. esettanulmányok formájában csoportos feladatokként dolgozzuk föl. Az egy-egy helyi porta vagy kisvállalkozás, vagy a község környezetvédelmi állapotfelmérését (általános tisztaság, szennyvízkezelés, hulladékkezelés, -tárolás, az erőforrásokkal való takarékoskodás stb.) majd a teendőkre megfogalmazható javaslatokat bátran adhatjuk csoportok feladataként. Ez a forma számos kommunikációs (a kapcsolatteremtés, kapcsolatfelvétel elemi eszközeit mozgósító, önállóságra ösztönző) szituációt, számos szakmai elméleti és gyakorlati feladatot foglal magában, komplexitása révén valóban mozgalmas, közös részvételt igénylő munka. Egy-egy esettanulmány megköveteli a hallgatók teljes és önálló megtervezését és önálló elvégzését. A környezetvédelmi esettanulmány a tanult elméleti anyagot az eleven környezetben kontrollálja, kommunikációs helyzetgyakorlat, hiszen a csoportnak el kell érnie, hogy megengedjék számukra a kérdezősködést, méréseket, szemléket stb. A téma betetőződése, ha a tapasztalt hiányosságok fölsorolása mellett a megoldást magában hordó kiviteli tervet is készítenek a tanulók. Ezzel a módszerrel a mezőgazdasági szakképzés - amely talán a leginkább érintett környezetvédelmi kérdésekben - számos területén a környezetvédelmi ismeretek és gyakorlatok tartalmi elemei értelmes feladatokkal és gyakorlati szempontokkal bővülhetnek, és nem utolsósorban az intézmények közvetlen környezetének környezetvédelmi szempontú föltérképezése is elkészíthető, akár az önkormányzat igényeinek és távlati terveinek megfelelő szempontok figyelembevételével. Ehhez nincs szükség környezetvédelmi szakirányú képzésre.

A szakképzés rendszerében az általános értékeket hordozó tartalmi elemekkel való bővítési formák lehetnek: a szakképző intézmény kapacitásának a región, településen belüli hasznosítása, olyan szolgáltatások fenntartása, amely a képzéssel összefügg, ugyanakkor pótlólagos támogatást nem igényel (non profit: pl. pályaválasztási tanácsadás, szaktanácsadás, számítógépes hozzáférhetés, sportolási lehetőség, teremszolgáltatás), környezetvédelmi projektek bekapcsolása a szakképzés rendszerébe, ilyen jellegű szolgáltatások beépítése tanulmányi feladatként. Az iskola akkor válhat társadalomszervező tényezővé, ha a szűkebb régió, a helyi igények kívánta feltételeknek vonzó színvonalon meg tud felelni (szaktanácsadás, javító, karbantartó szolgáltatás, környezetvédelmi feladatok és a humán szolgáltatás részbeni átvállalása stb.). Ez csak úgy lehetséges, hogy szolgáltatásait, beleértve a humán szolgáltatást is az aktuális feladatokhoz mérten tudja fejleszteni, és mintaszerűen tudja működtetni.

14