ÚMFT Programiroda „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” TÁMOP-2.2.1-08/1-2008-0002
A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével
Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Készítette: Éliás János kutatásvezető Készült: a hasonló című, hét régiós tanulmány felhasználásával
Budapest, 2010. november
Székhely: H-1085 Budapest, Baross u. 52. Tel.: 1/477-56-12; Fax: 1/210-77-52; Web: www.tamop.nive.hu
2
A régiós tanulmányok készítői: 1. Dél-Alföld:
Molnár György vezető szakértő Czmarkó Nóra szakértő Varga Beáta szakértő Magyar Roland szakértő
2. Dél-Dunántúl: Pintér Lóránd – vezető szakértő Schmidt Erika – szakértő Eperjesi Zsuzsanna – szakértő Huszár Dezső – szakértő 3. Észak- Alföld: Pásztor Tibor vezető szakértő Bodnár Lajosné szakértő Gyenes Istvánné szakértő Medvéné Urbán Terézia szakértő 4. Észak-Magyarország: Nowackiné Tóth Katalin vezető szakértő Soós Roland szakértő Géczi József szakértő Balázs Tamás szakértő 5. Közép-Dunántúl: Németh János vezető szakértő Dr. Simon Ákos szakértő Brückler Tamás szakértő Kovács Pál szakértő 6. Közép-Magyarország: Dr. Bihary Pál vezető szakértő Mátyás Margaréta szakértő Kovács Gergely szakértő Káldi László szakértő 7. Nyugat-Dunántúl: Dr. Birher Nándor vezető szakértő Eőry-Reuter Petra szakértő Tóth Zoltán szakértő A felmérés számítástechnikai munkái, statisztikai táblázatok, diagramok: Törőcsik Zoltán munkatárs Munkaügyi statisztikák összeállítása: Pakó András munkatárs A tanulmányok készítésével kapcsolatos szakmai információkat, statisztikai adatokat 2010. augusztus 5-ig fogadtuk és dolgoztuk fel.
3
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 3 Bevezetés .................................................................................................................................... 4 I.
A hátrányos helyzetűek statisztikája . ............................................................................... 5
II.
A hátrányos helyzetű emberek elérésének módszerei. Kapcsolatrendszer az elérhetőségükhöz. ................................................................................................... ….…10 1. Milyen rétegek elérését tartották szükségesnek?...................................................... 10 2. Milyen módszerrel érik el a hátrányos helyzetűeket?............................................... 12
III. Az alanyok várható állapota a képzésbe vonás szempontjából, motiválhatóságuk. ....... 16 1. Melyek a beiskolázás fő motivációs tényezői?......................................................... 18 2. Melyek a kedvező képzés-szervezési paraméterek?................................................. 22 IV. Milyen feltételeket kell teremteni képzésükhöz, mely képző intézmények alkalmasak erre. Elegendő-e a jelenlegi képzési normatíva? ............................................................. 24 1. A jelenlegi képzési normatíva fedezi-e a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges speciális szakmai feltételek biztosítását?...............................................
24
2. A hátrányos helyzetűek képzéséhez, képzésben tartásához milyen speciális szakmai követelményekkel kell, hogy rendelkezzen a képző intézmény?...........................26 3. Melyek azok a képző intézmények, melyek a hátrányos helyzetűek képzését a szakmai elvárások szerint a legmegfelelőbben végzik, a legalkalmasabbak a feladatellátásra?.......................................................................................................27 V.
Munkába helyezésük fontossága, feltételei. .................................................................... 28 1. A sikeresen végzettek munkába állása hol biztosítható?.......................................... 29
VI. Összegzés…………………………………………………………………………………30 VII. Konkrét ajánlások megfogalmazása a döntéshozók számára. ....................................... 31 VIII. Felhasznált irodalom……………………………………………………………………33 IX. Ábrajegyzék………………………………………………………………………………35 X. Mellékletek………………………………………………………………………………...36
4
Bevezetés A régiós tanulmányok és az összegző tanulmány a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan készültek. A készítő szakértőkkel szemben támasztott követelmény, a megfogalmazott cél: a képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek felkutatásával, elérésével, képzésbe kerülésével. Az országos szakértői csapat - szűkös erőforrásai ellenére - a feladatot tovább gondolva, a feladatellátás komplexitására törekedett. A képzésben való megtartás lehetőségeit, a hozzá szükséges feltételek bemutatását is szükségesnek tartotta, javaslatot tett arra vonatkozóan is, hogy mi lesz/legyen a képzés után? Összefüggésében ez azért fontos, mert ezek a kiegészítések a legfontosabb kérdések megválaszolásában is segítenek, mert vele szoros összefüggésben állnak. Hol vannak a hátrányos helyzetűek, miért nehéz őket elérni, megszólítani, képzésbe vonni? Valóban, nem találjuk Őket, vagy más akadályok miatt, - a nem-tudásunkból eredően, vagy nem is gondolunk ezekre a problémákra, - azért nem jelennek meg, mint „képzési keresleti tényezők”? Milyen utat jártunk végig? 1. A régiós szakértői csoportok először a régióban fellelhető, a témakörrel kapcsolatos szakmai anyagok alapján készített előtanulmányban vázolták fel a lehetséges megoldásokat. 2. Kérdőíves felmérést és mélyinterjúkat készítettünk (nem reprezentatív mintával, de megfelelő mintaválasztási szabályok segítségével,) az előzőekben megfogalmazott kérdésekről, melyek eredményeit a régiók feldolgozták. 3. A régiók összegző tanulmányban fektették le a problémakör régióra vonatkozó jellemzőit. A régiós összegző tanulmány az előtanulmány, a kérdőíves felmérés és a szakértői csoport un. hozzáadott értékét tartalmazza, a problémakör megoldására vonatkozóan. Az országos összegző tanulmány a régiós tapasztalatokat foglalja össze és elsősorban a döntéshozók számára kíván javaslatokat, iránymutatást adni az adott szakmai probléma
5 kezeléséhez. Ezt összefoglalóan, a tanulmány végén, szakmai tömörségre, könnyen áttekinthető terjedelemre törekedve, külön kiemeltük. Külön kiemeltük azt a szemléletmódot, azokat a feltételeket, melyeket a jelenleg működő rendszerek nem tartalmaznak, de a feladat végrehajtásának jellege miatt, a sikeres teljesítés érdekében, a látszat-tevékenység elkerüléséért, megítélésünk szerint biztosítani szükséges. A hátrányos helyzet meghatározásához – miután a felnőttképzés területéhez tartozik a megfogalmazott feladat- a 2001. évi CI. törvény definícióját vettük alapul (29. §. 6. pont): „Hátrányos helyzetű felnőtt: olyan felnőtt, akinek valamely szociális, életviteli vagy egyéb okból a képzési lehetőségekhez való hozzáférése állami támogatás nélkül az átlagosnál nehezebben megvalósítható.” A definíció általános megfogalmazásából kiindulva – a régiós szakértői csoportoknak a felnőttképzés gyakorlatában szerzett tapasztalatai alapján- a hátrányos helyzetűséget a munkanélküliek, a fogyatékossággal élők/megváltozott munkaképességűek és a cigányság csoportjára konkretizáltuk, e csoportok helyzetének jellemzőire próbálkoztunk szorítkozni. A tanulmány szerzője tisztelettel megköszöni dr. Birher Nándor, Molnár György, Pásztor Tibor vezető szakértők és Káposztás Nikoletta kontrolling munkatárs értékes észrevételeit, melyeket a tanulmány végső kialakításánál figyelembe vett.
I. A hátrányos helyzetűek statisztikája A
hátrányos
helyzetű
csoportok
létszámának
és
ennek
megfelelően
földrajzi
elhelyezkedésének elemzésében gondot okoz, hogy pontos és elérhető adatok csak az álláskeresőkre vonatkozóan állnak rendelkezésre. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat központi hivatala, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal havonta ad jelentést, évenként készít összegzéseket a munkanélküliség helyzetéről, a meghatározó folyamatokról, létszámokról, annak területi elhelyezkedéséről, az álláskeresők összetételéről. Mindezt kiegészíti a szervezet ezzel kapcsolatos, a regionális munkaügyi központok és az országos hálózatához tartozó, 169 munkaügyi kirendeltség speciális tudása. Ennek megfelelően az álláskeresőkkel kapcsolatos létszám-nagyságrendek és az aktuális helyzetkép jól körvonalazható. A tanulmány szempontjából 2010. augusztus 5-ig fogadtuk és dolgoztuk fel a szakmai információkat, így a statisztikai adatokat is.
6 Az FSZH statisztikai adatai szerint 2010. július 31-én Magyarországon 549 955 fő regisztrált álláskeresőt tartottak nyílván. Az álláskeresők 48,1%-a nem rendelkezett az iskolarendszerből kilépve szakképesítéssel: 28 385 fő általános iskolai végzettség nélküli, 183 963 fő általános iskolai végzettséggel, 51 953 fő gimnáziumi végzettséggel rendelkezett. (1. ábra) Regisztrált alapfokú középfokú felsőfokú kitöltetlen Iskola álláskeresők száma ált. általán alapf szaki szakm gimn szakköz technik középfo főisk egyet felsőfo kitölt kitölt i 2010.07. 31. isk. os o-kú s. . épum kú ola em kú et-len et-len végze ttvégz. iskola kola képző iskola ségek nélkü l KözépFőváros 999 10774 1177 1189 9216 7334 6 646021 8360 1735 27834 3809 2599 6408 Magyarors 3 zág Pest megye 1305 11732 1303 1015 11939 4058 6 640072 6226 1171 24409 1795 825 2620 7 Közép230 2250 2481 220 2115 113 14586 2906 522435604 3424 9028 12 12 86093 Magyarors 4 6 0 4 5 92 zág KözépFejér 3114 706 13050 880 307 1187 1 122614 706 7670 8376 572 6813 1845 Dunántúl megye Komárom1776 423 8805 532 207 739 0 014499 388 4567 4955 406 4755 1445 Esztergom megye Veszprém 2114 688 10838 655 264 919 1 117772 686 5328 6014 373 6220 1443 megye Közép178 1756 1934 135 1778 473 7004 1817 326932067 778 2845 2 2 54885 Dunántúl 0 5 5 1 8 3 304 3008 3312 336 3929 1226 Nyugat- Győr1871 553 7915 894 310 1204 0 012431 Dunántúl MosonSopron megye Vas megye 230 3384 3614 164 3342 868 1588 448 6410 503 157 660 1 110685 Zala megye NyugatDunántúl DélBaranya Dunántúl megye Somogy megye Tolna megye DélDunántúl ÉszakBorsodMagyarors Abaujzág Zemplén megye Heves megye Nógrád megye ÉszakMagyarors zág ÉszakHajdú-Bihar Alföld megye JászNagykunSzolnok megye SzabolcsSzatmárBereg megye ÉszakAlföld
907 4947 5854 379 5009 1116
9260 714
243
957
1
116072
879 1228 321 0 0 531 7741 2248
5508
1708 235852111
710
2821
2
2 39188
2737
785 14042 847
512
1359
5
526347
416 6865 1705
2459
571 12016 652
252
904
0
023444
234 4256 1030
1550
415
7485 523
159
682
1
113956
374 2350 2725 118 1886 498 8 5 3 1 2 3 5905 23910 2981 1298 18596 4893 5
6746
1771 335432022
923
2945
6
6 63747
7450
1615 33852 1741
746
2487
10
1066164
1500 6666 8166 303 5591 1507
2545
547 10493 748
201
949
1
119609
1157 7170 8327 399 4941 1479
2477
437
130
540
1
118601
2599 540782899 1077
3976
12
12 10437 4
144 1133 1278 1 9 0 1301 9640 1094 1 1799 8725 1052 4 648 5140 5788
2049
856 3774 4630 200 2912 787 12472 2 6 8 0 8 9 2189 15035 1722 1011 12045 4284 4 1614 9778 1139 618 7515 2281 2 4160 21298 2545 1629 12976 6008 8
707
9733 410
4556
1165 23061 1500
734
2234
2
242521
3084
642 14140 855
212
1067
1
126600
4440
894 25947 1664
434
2098
1
153504
2701 631484019 1380
5399
4
4 12262 5
796 4611 5407 325 3253 125 12080 3 1 4 8 6 73
7 Dél-Alföld Bács-Kiskun 1525 10936 1246 510 10972 megye 1 Békés 620 8330 8950 545 8067 megye Csongrád 442 5925 6367 405 5892 megye Dél-Alföld 258 2519 2777 146 2493 7 1 8 0 1 Régiók összesen 283 1839 2123 123 1566 85 63 48 33 80
2568
4201
804 19055 1237
323
1560
0
033076
2671
3110
765 15158 944
256
1200
0
025308
1927
3660
737 12621 1124
547
1671
0
020659
716 10971 2306 468343305 1126 4431 6 519 69367 15808 3061242202 9418 31445 36 7
0
0 79043
38
38 54995 5
1. ábra Regisztrált álláskeresők száma, iskolai végzettsége, területi eloszlása (2010. 07. 31.) Forrás: FSZH adattár
Ugyanezen állomány szakképesítési statisztikája szerint azonban az 549 955 főből 340 189 fő szakképesítéssel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszeren kívül, a felnőttképzés keretei között 75 905 fő szakképesítést szerzett, ami 38,2 %-ra csökkenti a szakképzetlenek arányát. A teljes álláskeresői létszámból, az 549 955 főből 29,2 %, azaz 160 789 fő a tartósan álláskereső (12 hónapon túli, folyamatosan regisztrált), ennek a létszámnak az 53,4 %-a szakképesítés nélküli, azaz 85 838 fő. A tartósan álláskeresők közül 11 717 fő nem rendelkezett befejezett általános iskolai végzettséggel, 61 825 fő befejezett általános iskolai végzettségű. (A négy vezető megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2514 ill. 9482 fő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1744 ill. 8 222 fő, Somogy megyében 938 ill. 3788 fő, Hajdú megyében 919 ill. 5 505 fő.) További iskolai végzettség szerint: szakiskolát végzett 3 656 fő, szakmunkásképzőt 45 923 fő, gimnáziumot 12 296 fő, szakközépiskolát 15 863 fő, technikumot 3 586 fő, főiskolát 4 211 fő, egyetemet 1 682 fő. A tartósan álláskeresők 45,7 %-a alapfokú, 50,6 %-a középfokú, 3,7 %-a felsőfokú iskolai végzettségű. A középfokú végzettséget szerzetteken belül a szakmunkásképzőt végzettek aránya 56,3 %. A tartósan álláskeresők már legalább egy éve vannak a folyamatosan regisztráltak között, ha végeztek is esetleg valamilyen tanfolyamot, hozzáértésüket a munkaerőpiac tényleges igényei felé kell hatékonyabban orientálni. A munkaügyi kirendeltségek segítségével a regisztráltak elérhetőek. Jelentős azonban a regiszteren kívüliek száma, akikkel a kirendeltségeknek is megszűnt a kapcsolatuk.
8 A hátrányos helyzetű rétegek közül ki kell emelni a fogyatékossággal élő személyek csoportját. A legutóbbi, megbízható adat a 2001. évi népszámlálás statisztikájában található, mely szerint 577 006 fogyatékossággal élő ember élt Magyarországon, az akkori népesség 5,7 %-a. Hazánkban jelenleg a mozgáskorlátozottak, vakok, siketek, értelmi fogyatékosok és autisták számítanak fogyatékossággal élő embereknek. Megállapítható, hogy a fogyatékossággal élő személyek közül legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (43,6 %), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 10 %, a vakok és gyengénlátók aránya 14,4 %. Az egyéb fogyatékosságban szenvedők aránya az 1990. évi adathoz képest (6,7 %) 21,6 %-ra növekedett. Hallás-, beszédzavar-fogyatékosságban 10,4 %-uk szenved. Területi megoszlásukat illetően arányuk a dél-alföldi, és észak-magyarországi régióban a legnagyobb (különösen Békés ill. Heves, Nógrád megyék), a fővárosban és NyugatDunántúlon a legalacsonyabb. A fogyatékosok körében jelentős az idősek aránya, 44 %-a 60 éven felüli. Ezt követi az egyedülállók, és értelmi sérülteket ellátó intézetekben élők aránya. Mindössze 9 %-uk foglalkoztatott, ez az arány az elmaradott régiókban és településeken, valamint a többszörösen fogyatékosok esetében még ennél is alacsonyabb. A keresők kétharmada heti 36-40 órás időkeretben dolgozik, a részmunkaidős foglalkoztatás csak szűk körben honosodott meg. A fogyatékossággal élők, ill. megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására 2002-ben 61 célszervezet működött 464 telephellyel, 20 728 főt alkalmaztak. (2. ábra) A megváltozott jogi szabályozás ezek egy részének megszűnéséhez vezetett, így a célcsoport foglalkoztatási esélyei tovább romlottak.
Régió
Ebből: A megváltozott megváltozott Foglalkoztatotmunkaképessémunkaképessé- tak gűek gűek egy főre jutó havi átlagkeresete átlagos állományi létszáma (fő) (Ft)
TelepCélszervezetek helyek
Foglalkoztatottak
száma (db) KözépMagyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
22 4 5 6
193 15 23 44
11 023 1 467 1 628 1 726
8 498 938 1 323 1 567
58 746 62 043 54 779 53 584
47 840 53 559 56 016 52 189
7 11 6 61
38 116 35 464
1 262 8 010 2 322 27 438
1 131 5 522 1 749 20 728
51 886 55 767 54 827 56 845
51 714 50 961 51 127 50 270
9
2. ábra A célszervezeteknél foglalkoztatottak létszáma és átlagkeresete régiónként, 2002. (Forrás: KSH Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002.)
A védett szervezetek speciális, védett munkahelyeket biztosítanak azok számára, akik segítséggel, sikeres foglalkozási rehabilitációval képesek teljesíteni a normál munkahelyeken elvárt feltételeket, így akár a nyílt munkaerő piacra is kiléphetnek. E szervezetek – a KSH 2003-as adata alapján - közel 40 %-a Közép-Magyarországon található. (3. ábra) Ez az arányszám
mutatja
a
főváros
nyitottságát
és
a
fogyatékossággal
élő
emberek
érdekképviseletének erősségét a központi régióban.
Védett Megye
szervezetek száma
Csongrád megye
3
Bács-Kiskun megye
2
Békés megye
4
Dél-Alföld összesen
9
Észak-Magyarország összesen
8
Közép-Magyarország összesen
35
Közép-Dunántúl összesen
6
Dél-Dunántúl összesen
11
Észak-Alföld összesen
15
Nyugat-Dunántúl összesen Országos összesen
8 92
3. ábra Védett szervezetek száma, 2003 (Forrás: KSH)
Napjainkban fellelhető, elsősorban nagyságrendi szempontból megbízható adat szerint, az országosan 21 védett szervezeti szerződéssel rendelkező szervezet 24-25 ezer fő megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatását biztosítja. Az 1990. évi népszámlálás során 142 683 fő, a 2001. évi népszámlálás alkalmával 190 046 fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek.
10 A 2006 áprilisában nyilvánosságra került CEMI (Central European Management Intelligence) tanulmány szerint Magyarországon az elemzések és becslések alapján mintegy 700 000 roma élhet, ami a teljes népesség 7 %-a. Az aktív korúak (15-59 életév közöttiek) száma 400 ezer főre volt tehető, ez az akkori roma népesség 57 %-át jelentette. Az aktívakon belül a foglalkoztatottság rendkívül alacsony volt, míg igen magas, 50 % körüli az álláskeresők száma. Országosan a foglalkoztatottak 2-2,5 %-a volt roma, a regisztrált álláskeresők száma hozzávetőlegesen 25-30 %-ban
ebből a célcsoportból került ki. Az alacsony
foglalkoztatottság legfőbb okának azt tartották, hogy az aktív korúak több mint 80 %-a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezett. A tapasztalatok szerint a hivatalos statisztikáink nem alkalmasak arra, hogy a feladatot a részletekbe menően, a végrehajtás szintjén pontosan azonosítani tudják. A látszatmegoldások kereséséhez és a látszattevékenységek értékeléséhez azonban megfelelő alapot tudtak biztosítani. Ma már nem elegendő, nem szabadna, hogy elegendő legyen a hátrányos helyzetű programok olyan jellegű értékelése, hogy „x” létszám vett részt a programban, s ehhez „y” forrást biztosított az adott minisztérium az adott alapból, vagy az uniós forrásból. Annak értékelésére és nyomon-követésére lenne szükség, ill. azt kellene tudnunk, hogy egy adott kistérség falujában élő, hátrányos helyzetű Jóska Pál, a számára megtervezett és finanszírozott, komplex programja végrehajtásában hol áll, azt befejezte, vagy sem. Erre az eddig kialakított rendszer nem képes. A különböző hátrányos helyzetű csoportok földrajzi elhelyezkedésének elemzésében problémát jelent, hogy pontos és elérhető adatok csak a munkanélküliekre vonatkozóan állnak rendelkezésre. Sajnos nemcsak ebben a témában, hanem összességében is csak a munkanélküliekről találunk adatot, ezért országosan a képzők 64,4%-a szükségesnek érzi a halmozottan hátrányos helyzetűek tervezettebb és hatékonyabb elérése és képzése érdekében olyan adatbázis létrehozását, amely tartalmazza a csoporthoz tartozók számát, iskolai végzettségüket, megélhetési forrásukat, és az egy főre eső nettó jövedelmüket. Véleményünk szerint ezt ki lehetne egészíteni a földrajzi elhelyezkedésükkel és végül a hátrányos helyzetet kiváltó okok csoportosításával.
11
II. A hátrányos helyzetű emberek elérésének módszerei. Kapcsolatrendszer az elérhetőségükhöz
1. Milyen rétegek elérését tartották szükségesnek? A hátrányos helyzetűek elérésével és problémáik megoldásával jellemzően a közszféra bizonyos intézményei és az erre szakosodott civil szervezetek foglalkoznak. Az elvégzett kérdőíves felmérésébe a munkaügyi központokat, az önkormányzatokat és a képző intézményeket vontuk be, azaz elsősorban közintézmények vettek részt benne, de a képző intézmények között gazdasági társaságok és nonprofit szervezetek is előfordultak. A Munkaügyi Központok a kirendeltségeken keresztül és az együttműködő szervezetek segítségével a regisztrált álláskeresők adatait dolgozták fel. A célcsoportok adatainak leválogatásával és tájékozódással határozták meg a hátrányos helyzetűeket. A kérdőíves felmérés során a képzők egytől ötig terjedő skálán osztályozták ezeket a csoportokat aszerint, hogy milyen mértékben foglalkoztak velük a képzésbe vonás során az elmúlt két évben. (4. ábra) A fogyatékkal élőkkel (1.7-es átlagpontszám) a GYES, GYED-ről visszatérni szándékozó nőkkel (2,1) és a romákkal (2.2), a megkérdezett szervezetek kevesebb, mint fele foglalkozott. Az ötven év feletti álláskeresőket (2,9), a kevés munkalehetőséggel bíró térségek lakosait (3.0), a pályakezdő álláskeresőket (3.0), a szakmai végzettséggel nem rendelkezőket (3.3), a tartósan munkanélkülieket (3.6), és a valamilyen szakmai végzettséggel már rendelkezőket (3,6) egyre többen szólították meg.
12
4. ábra A hátrányos helyzetű rétegek közül a képzésbe vonás szempontjából a képző intézmények a fenti csoportokkal foglalkoztak az elmúlt 2 évben
Tájékozódtunk arról, hogy a képzésben részt vevők lakóhelyük közelében milyennek ítélik képzési lehetőségeiket. A válaszadók 62,9 %-a úgy gondolja, hogy lakókörnyezetének közelében van lehetőség olyan szakma tanulására, amelyhez kedvet érez. (Legmagasabb, legkedvezőbb ez az érték a Dél-alföldi Régióban, 86 %, legalacsonyabb ÉszakMagyarországon, 45 %.) A képzésben részt nem vevők 62,5 %-a tudja, 37,5 %-a nem tudja milyen forrás(ok)ból tájékozódhat a képzési lehetőségekről. (Legalacsonyabb arányú Észak-Magyarország 50 %, a legmagasabb arányú Dél-Alföld, 92,9 %) Az önkormányzatok úgy értékelik, hogy 21,5 %-kal lehetne növelni a munkanélküliek elhelyezkedési esélyét képzéssel, átképzéssel. (Észak-Alföldön 10,3 %, legkisebb ez az arány, a Dél-Dunántúlon 44,4 %, a legnagyobb.) Az eddigi tapasztalatunk alapján meglepően alacsony ez az országos arány. A fenti adatok mellett meglepő képet mutat az alábbi táblázat. A 25-64 év közötti lakosság kevesebb, mint 6, 1 %-a vett részt felnőttképzésben. (5. ábra) Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl az ország éllovas régiói, Észak-Alföld és DélAlföld ebben a mutatóban jelentősen alul teljesítettek.
13
Észak-Alföld Dél-Alföld Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Közép-Magyarország Észak-Magyarország
< 6,1 % < 6,1 % 6,2 % - 9,1 % 9,2 % - 11,3 % 6,2 % - 9,1 % 11,4 % < 6,2 % - 9,1 %
5. ábra Részvételi arány a felnőttképzésben a 25-64 évesek körében régiónként (2009. IV. negyedév) (Forrás: KSH Statisztikai Tükör, IV. évf. 87. szám)
2. Milyen módszerrel érik el a hátrányos helyzetűeket? A regionális munkaügyi központok és annak kirendeltségei az alábbi módszereket alkalmazták a hátrányos helyzetűek eléréséhez:
a regionális munkaügyi központ adatbázisából nyert adatok áttekintése, és ezután a személyek célzott megkeresése;
a kirendeltségi nyilvántartásba folyamatosan belépő, a kötelező együttműködést teljesítő álláskeresők tájékoztatása;
a rehabilitációs járadékban részesülők esetén a kötelező együttműködést teljesítők tájékoztatása;
inaktív személyek megkeresése, akik a folyamatos feltáró munka révén a program résztvevői lehetnek. A feltáró munka történhet saját humán erőforrás igénybevételével, vagy az együttműködő szervezetek segítségével.
A képző intézmények a munkaügyi központok és kirendeltségeik, valamint a reklám hirdetések segítségével érik el a leendő hallgatóikat, ez számít részükre beváltabb módszernek. Ezután a civil szervezetek és az önkormányzatok következnek, alacsony arányban jelölték be a családsegítőket, nemlegesen az egyházakat és a büntetés-végrehajtási intézményeket. (6. ábra)
14
6. ábra A képző intézmények által alkalmazott módszerek a hátrányos helyzetűek eléréséhez
A képzők a képzésbe kerülés legnagyobb akadályának a költségek előteremtését az önköltséges képzéshez (88% szerint probléma), a célcsoport eltávolodását, idegenkedését (54%), a nem elegendő központi forrást (47%), és a bemeneti alapkompetenciák hiányát (46%) jelölték meg. A képzésben részt vevők legnagyobb arányban (54 %-ban) a munkaügyi központtól szereztek tudomást a képzésről. Fontos hírforrás még a képző intézmények (17%) és az ismerősök információi (15 %). A célszerű internet használatot (9 %) megelőzi az ismerős tájékoztatása, a sajtóból kevesen értesülnek (4,6 %). A képzésben részt venni szándékozók elsődlegesen a munkaügyi központ (57 %) segítségét vennék igénybe a tájékozódáshoz. A sajtó és ismerős egyformán (9,9 %) népszerű. A civil és érdekvédelmi szervezeteket a tájékozódásból kihagyták. (0 %-0 %) Az önkormányzatok a munkaügyi központot, a családsegítő intézményeit és a munkahelyet jelölték meg, mint jellegzetes partner intézményt. A kapcsolat és a hatékonyság a Munkaügyi Hivatallal (és természetesen a saját Polgármesteri Hivatallal) erős az egész országban. A regionális munkaügyi központoknak az állami, önkormányzati, gazdálkodó és civil szervezetek is segítséget nyújtottak a feltárásban.
15 A képzésben résztvevőknek a képzés kiválasztásakor segítséget nyújtókat a 7. ábra mutatja be. (A kérdőíven több válasz volt jelölhető, emiatt magasabb 100 %-nál a matematikai összeg.) A választás érdekessége és elgondolkodtató momentuma, hogy a munkáltatót megelőzi az ismerős és a rokon által nyújtott támogatás.
7. ábra Kitől kapott segítséget a képzés kiválasztásában a képzésben résztvevő?
A képzésben részt nem vevők közül senki nem tudna önerőből képzést vállalni, 22 % is csak részben tudná finanszírozni. A nyilatkozók 78 %-a lenne képes csak teljes támogatással képzésben részt venni. A képzők 16 %-a szervez csak romák számára elérhető képzést. Az országos két szélső érték: Közép-Magyarország egyáltalán nem, Észak-Magyarországon ez 20 %. A régiókban számos szervezete működik a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ). Minden megyeszékhelyen van tagszervezete a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ). Ezek a szervezetek a különböző testi fogyatékossággal élők, tehát a jellemzően halmozottan hátrányos helyzetű célcsoportok tagjait segítik egy minél teljesebb élethez. Szolgáltatásaik jóval túlmutatnak az akadálymentesítés szorgalmazásán. Az élet minden területén elősegítik a rászorulók boldogulását, beleértve a munkához jutást és a saját képzési programokra építő képzéseket is. A fejlettnek mondható és tapasztalati téren is professzionálissá vált intézményi és szervezeti rendszer hatékonyságát a MEOSZ, a SINOSZ, és
az MVGYOSZ fokozottabb
16 együttműködésével és a célcsoportok tagjainak nyomon követésével lehetne lényegesen hatékonyabbá tenni. Ezek a célok a szolgáltatók egymás közötti és az ügyfelek és szolgáltatók közötti kapcsolatok fejlesztését követeli meg. A hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szolgáltatók szoros együttműködése révén jöhet létre a megszerzett tudás, tapasztalat átadása és a szükséges kapcsolatrendszer kialakulása az érintettek között. Emellett egyre inkább elengedhetetlen a feladatok ésszerű megosztása és az erőforrások megfelelő elosztása is. A megfelelő monitoring rendszer hiánya akadályozza az eredmények és a teljesítmény értékelését, amely nélkül a szükséges módosítások (módszertani, szervezeti, anyagi, infrastrukturális, stb.) elvégzése és lényegre törő koncepciók kialakítása nem lehetséges. Azokban a hátrányos helyzetű térségekben, ahol a közintézményi hálózat és a gazdasági szektor is fejletlen, a civil kezdeményezések sem képesek kellő hatékonysággal működni. Megoldást jelenthetne ezeken a helyeken a nonprofit szektor megerősödésének jelentős támogatása. A másik hatékony eszköz lehet az érintettek digitális írástudásának fejlesztése valamint a számítógéphez és internethez való hozzáférés biztosítása.
III. Az alanyok várható állapota a képzésbe vonás szempontjából, motiválhatóságuk A felnőtt lakosság oktatásban, képzésben való részvételének mérésére - az EU egyes tagállamai és tagjelölt országai egységes módszertanra épülő - felnőttképzési felvételt hajtottak végre 2005 és 2007 között. A felvétel során figyelembe vették mind az iskolarendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli képzéseken való részvételt. A felvétel eredménye szerint Magyarország felnőtt lakosságának mindössze 9 %-a vett részt a felvételt megelőző egy évben oktatásban és képzésben. Ezzel hazánk utolsó helyen állt az unió tagállamai között.
17 A részvételi különbség elsősorban a nem formális, iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben való részvételben jelentős. Magyarországon a felnőtt lakosság 6,8 %-a vett részt ilyen jellegű oktatásban, képzésben, ezzel szemben az EU-tagállamok lakosságának 33 %-a. Számottevő különbségek tapasztalhatók a képzésben való részvételben a nemek aránya, életkor, iskolai végzettség, lakóhely és gazdasági aktivitás szerint. Az életkor előrehaladásával az oktatásban, képzésben való részvétel aránya csökken: míg a 25–34 éves korosztálynak 13 %-a vett részt iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben, addig a 55–64 éveseknek már csupán 4,5 %-a. Életkor
Férfi
Nő
Összesen
25-34
13, 5
12, 3
13, 0
35-44
10, 2
13, 3
11, 8
45-54
8, 5
10, 9
9, 7
55-64
4, 4
4, 6
4, 5
Összesen
9, 5 %
10, 3 %
9, 9 %
8. ábra A lakosság részvételi %-a Magyarországon a felnőttképzésben, életkor szerint (2009. IV. negyedév) (Forrás: KSH Statisztikai Tükör, IV. évf. 87. szám)
Az Dél-alföldi Régióban, az elmúlt időszakban lezajlott felmérés szerint, a munkaügyi központ kirendeltségeinek visszajelzése alapján a képzést azonnal vállalók aránya nagyon alacsony volt, hozzávetőlegesen 10 %. A megkeresettek közelítően 90 %-ban, főként megélhetési gondokra hivatkozva utasították vissza a képzéseket. Elsősorban munkahelyet szeretnének, amely biztosítja családjuk megélhetését. Nagyon fontos motivációs eszköz, hogy világos és pontos képet kaptak a résztvevők arról, hogy amennyiben vállalják a programban való részvételt, akkor ehhez milyen támogatások, juttatások párosulnak, hogyan tudják ezeket saját életviszonyaikhoz illeszteni. A Közép-magyarországi Régióban, a fővárosban, ahol a hajléktalanok nagyobb számban élnek, mint másutt az országban, (a Haller utcai Kirendeltségük csak a hajléktalanokkal foglalkozik) nagyon széles partnerségben, együttműködésben dolgoznak sok-sok szervezettel. Annak, hogy a képzéshez társul keresetpótló juttatás, a hallgatók étkezést, szálláslehetőséget kapnak, alapvető fontossága van.
18 Nagyon pontosan és világosan az elején tisztázni kell, hogy mivel számolhatnak azok az emberek, akiknek a munka az elemi megélhetés, a létfeltétel alapja. Csak akkor cserélik fel jelenlegi élethelyzetüket képzésre, ha olyan feltételek párosulnak hozzá, melyek nem lehetetlenítik el az életüket, az életlehetőségek fenntartása nem romlik a képzés alatt, majd a képzést követően valamilyen stabil, legálisan fenntartható jövedelemszerzési lehetőségük biztosítható. Az ügyfelek képzésbe való felvételét a felnőttképző intézmények szerint az alábbi tényezők akadályozzák: 1. bemeneti követelményeknek való nem megfelelés (46,7 %). Az országos átlagnál nagyobb problémát jelent ez Észak-Magyarországon, ahol 76,5 %-os arányt jeleztek, kevésbé okoz gondot a Nyugat dunántúli Régióban (28,6 %). 2. finanszírozási problémák: az önköltséges képzéseknél 88,8 % (81-100 %), tehát ez a réteg nem tud saját finanszírozást biztosítani. A központi forrás hiányára 47,7 %-os a hivatkozás. (33,3 - 52,9 %) 3. a célcsoport eltávolodása, idegenkedése a napi rendszeres tevékenységtől 54,2 %, (Észak-Magyarország 64,7 %, Nyugat-Dunántúl 35,7 %) 4. a képzési helyszínek nehéz elérhetősége (költséges vagy rossz közlekedés) 23,4 % (Dél-Alföld 30 %, Dél-Dunántúl 19 %), 5. a célcsoport nehéz elérhetősége 32,7 % (Nyugat-Dunántúl 42,9 %, Közép-Dunántúl 21,4 %). A tanfolyamok sikeres elvégzéséhez gyakran kiemelt képzések szervezésére volt szükség, elsősorban: felzárkóztató- készségfejlesztő- és az alapkompetenciákat fejlesztő tréningekre, majd vizsgákra való felkészítésre, motivációs és tanulást elősegítő tréningekre. A felmérés alapján a tanfolyamokat a hátrányos helyzetűek 10, 8 %-a nem fejezte be. A képzők tapasztalata szerint a hátrányos helyzetűek lemorzsolódásánál a képzési díj előteremtése, a nem elégséges anyagi támogatás (a tanfolyami díjon kívül), a napi rendszeres tevékenységhez szükséges képesség hiánya, a képzés követelményeinek nem teljesítése, játszanak fő szerepet.
1. Melyek a beiskolázás fő motivációs tényezői? A munkaügyi központok a következő eszközökkel motiválták a hátrányos helyzetű ügyfeleket a képzés elvégzése érdekében:
19 -
a célcsoport meggyőzésével arról, hogy az adott képzés sikeres elvégzésével munkaerő-piaci helyzetük javulni fog és a munkaerő-piacon eladható szakképesítéssel elhelyezkedési esélyeik növekednek;
-
munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásával;
-
egyénre szabott terv készítésével;
-
folyamatos mentorálással;
-
készségfejlesztő és szocializációs tréning alkalmazásával;
-
folyamatos együttműködést biztosítottak a képző intézményekkel, elsősorban a regionális képző központokkal.
A képző intézmények értékelése alapján a beiskolázás és képzésben tartás fő motivációs tényezői (ötfokozatú skálán): jövedelemszerzés lehetősége a képzés ideje alatt (4,35), a képzést követően a munkához való jutás esélyének növekedése (4,25), a szakmai képesítés megszerzése (3,84). A képzők elsősorban a szakmai képesítést és a rész-szakképesítést adó képzéseket, az alapfokú iskolai végzettséget adó és az alapkompetencia fejlesztő képzéseket ajánlják a hátrányos helyzetűek számára. A Békéscsabai Regionális Képző Központ szakemberei az „Út a munkához program” keretében megszerzett tapasztalataikról készült tanulmányunkban utaltak arra, hogy „a képzéseken résztvevők oldaláról a képzetlenség és alulmotiváltság olyan szintjével lehetett találkozni, amit rendkívül nehéz volt kezelni. A motiválatlan résztvevők hangulata pesszimista, a körülményeiket és a lehetőségeiket jellemzően alulértékelik. A készségfejlesztő és szocializációs tréningek esetében a csoportok kb. 30 %-a tekinthető kellően motiváltnak a képzés elvégzésére. A motivált hallgatók úgy vélik, hogy a képzés hasznosítható, önbizalom növelő, az órákon gyakorlatias ismereteket sajátíthatnak el, a tananyagtartalom érthető, az órák és a tréningek jó hangulatban telnek, a haladásukat segítő szakemberekkel is elégedettek.” A hallgatókat a munkavállalási kedv (57 %) és a szakma iránti érdeklődés (40,4 %) ösztönözte leginkább a képzésen való részvételre. Harmadik helyen említik a minimális ellátásban, segélyben való részesülést (25,8 %). A tanfolyam kiválasztásánál a képzésben résztvevők az alábbi tényezőket tartották elsődlegesnek: a tanfolyam kapcsolatos legyen az általa kedvelt szakterülettel (34,9 %), biztos
20 elhelyezkedést nyújtson a képzés befejezését követően (32,1 %), támogatott (26,4 %) és könnyen teljesíthető legyen (6,5 %). A képzésben résztvevők 71,4 %-nak volt konkrét elképzelése arról, milyen szakmát szeretne elsajátítani. Többségében (92,8 %) sikeresnek tartották a képzés kiválasztását és különösebb nehézség nélkül el tudták végezni azt (78,7 %). A megkérdezettek 70,5 %, a szakképesítésnek megfelelően helyezkedne el, újabb képzési lehetőség után nézne 19,3 % és külföldön próbálna érvényesülni 10,1 %. A képzési programról a résztvevők 57,3 % állította, hogy a tananyag elsajátításával nem volt problémája, 30 %-a ítéli úgy, hogy kevés idő alatt sok új ismeretet kellett elsajátítania és 13 % vallja, hogy a képzés tartalmilag nem egyezett meg az elképzeléseivel, többet várt attól. kevés idő alatt sok új ismeretet kell elsajátítani; 30%
az elképzelésemmel nem egyezik, többet várok a képzéstől; 13%
a szükséges ismereteket el tudom sajátítani; 57,00%
9. ábra A résztvevő értékelése a képzésről
A hallgatók 49,1 %-a szerint a képzés többnyire az előzetes tájékoztatásnak megfelelően alakult, 33,5 % jelölte, hogy minden az előzetes tájékoztatás szerint alakult, 9,9 % állította, hogy az előzetes tájékoztatáshoz képest sok eltérés mutatkozott, 7,4 % szerint az előzetes tájékoztatáshoz képest minden másként alakult. A képzésen oktatók tanulásra ösztönző erejét illetően megoszlottak a vélemények: a hallgatók 64,1 %-a elégedettséget mutat, 28,5 % úgy érzi, az oktató nem volt rá különösebb hatással, 7,3 % állította, hogy semmilyen motivációs hatást nem gyakorolt rá az oktatói gárda. Az oktatói hozzáállással és az oktatók konfliktuskezelésével általában elégedettek a részt vevők. (4,13 és 3,93 az ötfokozatú értékelés értéke).
21 A hallgatók 83,3 %-a szerint volt lehetősége arra, hogy a képzés során felmerülő kérdésekkel, problémákkal kapcsolatban olyan személyhez forduljon, aki tud segítséget nyújtani. A képzés szervezőjével rugalmasnak tartották a kapcsolatot. (4,05) A képzésben részt nem vett, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából hátrányos helyzetű megkérdezettek több mint 48 %-a (Közép-Dunántúl 25 %, Dél-Dunántúl 83,3 %) abban látja jelenlegi állapotának okát, hogy lakóhelyén vagy ahhoz közel nincs munkalehetősége. 30,9 % a szakképesítés hiányában, 19,8 %-a vélte úgy, hogy hátrányos helyzetének legfőbb tényezője a lakhelye. Életkora és a szakmai gyakorlat hiányában (17,3 17,3 %), látja a fő okot.
lakhelyemen és környékén kevés a munkalehetőség szociális helyzetem miatt egészségi állapotom miatt beteg gyerekemmel vagyok otthon GYED,GYES-en vagyok életkorom alapján lakhelyem alapján nincs gyakorlatom szakképesítés hiánya
0%
10%
20%
30%
40%
10. ábra A képzésben részt nem vettek, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából hátrányos helyzetük okait ezekben a tényezőkben jelölték meg
Ebben a célcsoportban a kitöltők 77,5 %-ának volt már aktív munkaviszonya. A képzésben való részvételre elsősorban a munkavállalás lehetősége (70,4 %), a segélyben való részesülés (33,3 %) és a magasabb jövedelem (24,7 %) motiválná őket. Nincs semmilyen szakképesítése a megkérdezettek közel 20 %-ának, a vállalkozás, mint motivációs tényező igen gyenge, 2,5 % számára serkentő erő. A megkérdezettek 44 %-a ítéli úgy, hogy lakóhelyük környezetében van lehetőség olyan szakma tanulására, amihez kedvet érez, 56 %-a, hogy nincs.
22 A képzés kiválasztásánál a biztos elhelyezkedési lehetőség (56 %) és a támogatott jellege (23 %) játszaná a fő szerepet. Az önkormányzatok az alábbi eszközökkel tudják segíteni a hátrányos helyzetű személyeket a tanfolyamokon való részvételben: a környező településen élők részére a képzés megtartásához a helyszín biztosításával, bizonyos szakterületen gyakorlati helyszín biztosításával, információs
eszközökkel,
személyes
segítségnyújtással.
Egyes
önkormányzatok
hangsúlyozzák a képző intézmények és az önkormányzat közötti kapcsolattartás fontosságát a képzési kínálat és az azzal esetenként összefüggő elhelyezkedési lehetőségek kiaknázása érdekében. Találkoztunk szélsőséges megfogalmazással, véleménnyel is: az egyik Közép-magyarországi Régió kistelepülésének önkormányzata arra a kérdésre, hogy milyen eszközökkel tudják segíteni a hátrányos helyzetű személyeket a tanfolyamokon való részvételben, válaszként azt adta, hogy semmivel, mert nem az ő feladatuk. Ellenpontként volt olyan önkormányzat ugyanebben a régióban, amelyik ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy sikeres vizsga esetén munkahelyet biztosít. Az önkormányzatok tapasztalata szerint a hátrányos helyzetű emberek képzési, illetve foglalkoztatási programokkal szembeni ellenállása és az azokból való lemorzsolódásuk legjelentősebb okai a következők szerint foglalhatók össze. -
A nettó minimálbér összegét segélyezéssel el lehet érni, így a helyzet további erőfeszítésre nem mindenkit ösztönöz.
-
Bejárás nehézsége a képzőhelyre, annak költsége, az utazás hossza.
-
Tanulási nehézségek, tanulástól, vizsgától való félelem – a nem megfeleléstől való félelem.
-
Idénymunka idején a napszámtól való elesés.
-
A hallgatók nem látják a képzés befejezését követően a foglalkoztatásuk lehetőségét. Jóval inkább munkabérre lenne szükségük a megélhetéshez, mint keresetpótló támogatásra.
-
Gyakran nincs távlati célja az érintetteknek, rövidtávon gondolkodnak ("addig járok a képzésre, ameddig nincs jobb lehetőség").
A képzési programokban való részvétel fő motivációs tényezői az önkormányzatok véleménye szerint: keresetpótló juttatás, személyre szabottan megválasztott képzés,
23 jövedelem a képzés alatt, a képzési díj támogatása, a képzést követő korrekt elhelyezkedési lehetőség biztosítása. A foglalkoztatási programokkal szembeni ellenállás leküzdése érdekében fontos az érintettek megfelelő tájékoztatása, azon előnyök bemutatása, melyek a programban történő részvételből erednek. Az elmúlt két évben a célcsoport 71,1 %-ának a közmunkaprogram nyújtotta idénymunka segített az elhelyezkedésben. A nyílt munkaerőpiacra a célcsoport 11,3 %-a volt képes kilépni, az önfoglalkoztatás keretei között 5,3 % kapott lehetőséget.
2. Melyek a kedvező képzés-szervezési paraméterek? A képzésben részt nem vevő megkérdezettek 20 %-a hallott már a hátrányos helyzetűeknek szervezett képzési lehetőségekről. Iskolarendszeren kívüli képzésben 20 %-uk már részt vett. Aki nem vett részt, az elsősorban arra hivatkozott, hogy az önköltséges képzést nem tudta vállalni (24 %), nem talált magának megfelelő tanfolyamot (20 %), egyáltalán nem találkozott képzési ajánlattal (13,6 %), illetve a közlekedési nehézségeket 12 %, a támogatásra nem volt jogosul (11,1 %), az otthoni körülményeket jelölte meg (11,1 %), 9,9 % hivatkozott a tanulási nehézségekre, 9 % kisgyermek nevelésére, 8,6 % a mindennapos képzést nem tudta vállalni. (11. ábra)
11. ábra
24 A képzés, vagy továbbképzés elmaradásának okai
Az optimális képzés heti időtartamát a megkérdezettek 34,6 %-a 3 napban jelölte meg, óraszámát 28,4 % arányban heti 10-15 órában, 27,2 %-ban pedig 15-20 óra időtartamban. A felnőttképzési felvétel szerint az oktatási, képzési tevékenység átlagos óraszáma hazánkban a legmagasabb az uniós országok között. Míg Magyarországon egy képzés átlagosan 95 óraszámú, addig a legmagasabb részvételi aránnyal büszkélkedő Svédországban ez a szám 24, az Európai Unió átlaga pedig 35 óra. Összefoglalva: az alanyok számára a legfontosabb motivációs tényezők a beiskolázáshoz az, hogy élethelyzetük a képzés során ne változzék, ne romoljon. (Ez a megfelelő anyagi támogatás biztosítását jelenti.) Kapjanak pespektívát a szolgáltatásokon keresztül arra, hogy a képzés során felmerülő problémáik (melyek hátrányos helyzetükből erednek) megoldásához segítséget kapnak. A legnagyobb motivációs erő a képzés befejezését követő biztos elhelyezkedés, munkába állás, munkalehetőség.
IV. Milyen feltételeket kell teremteni képzésükhöz, mely képző intézmények alkalmasak erre. Elegendő-e a jelenlegi képzési normatíva? Az eddigiekből következően a hátrányos helyzetű személyek képzési programjának lebonyolításához szükséges: 1. a közvetlen képzési költségek támogatása (képzési normatíva), 2. a képzésben résztvevő életvitelének biztosításához szükséges költségek támogatása, 3. a képzés személyi feltételeinek biztosítása, 4. a képzés tárgyi feltételeinek biztosítása, 5. az 1-4 feltétel biztosítása során a hátrányos helyzetűségből származó, speciális szakmai követelmények figyelembe vétele és teljesítése.
25 1. A jelenlegi képzési normatíva fedezi-e a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges speciális szakmai feltételek biztosítását? A jelenlegi képzési normatívát a 23/2005. (XII. 26.) FMM rendelet, illetve a 6/1996. (VII. 16.) MÜM rendelet 3.§ (2) bek. f ) pontja határozza meg. Az első rendelet a regionális képző központok Munkaerőpiaci Alap Képzési Keretének felhasználására, a második a regionális képző központok előbbi alapon kívül finanszírozott képzéseire és a többi iskolarendszeren kívüli képző intézményre érvényes. A normatíva meghatározza a képzéssel kapcsolatosan elszámolható költségfajtákat és azok nagyságrendjét, ezáltal a képzési program költségvetését. Felmérésünk során a regionális munkaügyi központok, mint a munkaerőpiaci képzések egyik legnagyobb finanszírozói, nyilatkozták, hogy a jelenlegi normatívát alacsonynak tartják, rendezése mihamarabb indokolt lenne. A képző intézmények is véleményt alkottak arról, hogy a jelenlegi képzési normatíva fedezi-e a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges speciális szakmai feltételek biztosítását. Az intézmények 17 %-a a jelenlegi normatívát megfelelőnek tartotta. Nem-mel válaszolt 14 %, e kör 10-100 % közötti emelést javasolt, szakmánként differenciált normatívát javasol 41 %, a tényleges költségek elszámolása alapján történő finanszírozást tart kívánatosnak 28 %. Ez azt jelenti, hogy az intézmények 83 %-a a felülvizsgálatot igényli és e célcsoport képzésére elsősorban szakmánként differenciált, illetve a tényleges költségek elszámolása alapján történő finanszírozást tart elfogadhatónak. Indoklásuk szerint a jelenlegi képzési normatíva csak a képzés lebonyolítására elegendő költségeket tartalmazza. Elsősorban a szakmai képzéseknél az anyagköltség és a járulékos költségek lényegesen meghaladják a normatíva által biztosított összeget. Mindenképpen a különböző képzések igényeit figyelembe vevő normatíva lenne a kívánatos. A hátrányos helyzetűek esetében már a képzési programok előkészítése is sajátos. A programok megvalósítása során a konkrét szakmai képzés mellett szükség van az elmaradt alapismeretek
pótlására,
életvezetési
ismeretek
elsajátítását
elősegítő
tréningekre,
munkatapasztalat-szerzést célzó munkahelyi foglalkoztatásokra. Szükség van számukra tanulás-módszertani tanácsadásra, speciális tananyagok kifejlesztésére, adaptálására, képzést segítő egyéb módszertani anyagok előállítására, taneszközök, képzési célú filmek fejlesztésére. A programok tervezésénél figyelembe kell venni a képzéssel párhuzamos, folyamatos álláskeresés intenzív támogatását annak érdekében, hogy a képzést követően a végzettek
26 lehetőség szerint azonnal munkába állhassanak. A kitűzött célok eléréséhez egyebek között a képességfejlesztésen és a differenciált oktatáson keresztül vezet az út. Hangsúlyt kell fektetni a minél változatosabb szemléltetésre is, hiszen ezeknél a hallgatóknál különösen fontos az egyszerre több érzékszervükre is ható, élményszerű tananyag. Ennek érdekében sok-sok gyakorlás és gyakoroltatás, az egyénileg és közösen megoldott feladatok, személyre szabott feladatok, a szemléltetés különböző eszközei segítik a tananyag jobb megértését. Az így felmerülő járulékos költségek, a felsorolt módszertani sokféleség, a hozzárendelt oktatási segédletek és oktatástechnikai eszközök is indokolják a képzési norma átlagosnál magasabb szintjét, melyek lényegesen meghaladják a normatíva által biztosított kereteket. Emellett számolni kell az infláció, adminisztrációs költségek, vizsga költségek emelkedésére, a szokásosnál magasabb óraszámú tréningek, elméleti és gyakorlati foglalkozások magasabb óraszámainak finanszírozására. Az oktatóknak a kitartó és megerőltető többletmunkáért magasabb óradíjat szükséges fizetni. A magasan képzett/tapasztalt instruktorok, egyéni mentorálás szükség szerinti biztosítása, az egyéni foglalkozások, kis csoportos képzések lehetőségének a megteremtése is feltétele a program sikeres végrehajtásának.
2. A hátrányos helyzetűek képzéséhez, képzésben tartásához milyen speciális szakmai követelményekkel kell, hogy rendelkezzen a képző intézmény? Ahhoz, hogy képzésbe lehessen vonni a célcsoportokba tartozókat, a megélhetésüket, életvitelük biztosításához szükséges költségek finanszírozását a program-gazdának fedeznie kell. A Képzők a képzési programok megválasztásánál a képzések állami, illetve pályázati forrásból történő teljes körű támogatottságát (egytől-ötig terjedő skálán 4,35 pont) és a elhelyezkedési lehetőségek a megszerezhető képesítéssel a térségben (4,08) szempontokat veszik legnagyobb mértékben figyelembe. Ezután következik a célcsoport alkalmassága (3,69), a célcsoport motiváltsága (3,55) és végül az elhelyezkedési lehetőségek a megszerezhető képesítéssel az országban (3,22).
27 A hátrányos helyzetűeknek szervezett képzések esetén a résztvevők adott képzéshez való kiválasztásának szempontjai (egytől-ötig terjedő skálán): a megfelelés a támogatási feltételeknek (4,24), a
szükséges bemeneti kompetenciák megléte (4,22) szempontokat
részesítik előnyben, majd sorban jön a „leendő munkáltatók által meghatározott szempont” (3,59) és az egyszerű alkalmasság (3,52). A képzőkkel szemben a hallgatók az alábbi támogató igényekkel léptek fel: tanfolyami óraszámon felüli időben korrepetálás, mentorálás, tanulási technikák oktatása, saját felkészítő jegyzetek. Ezen kívül az utazási nehézségek kiküszöbölésére, az oktatási órák ideális időintervallumban való tartására, felzárkóztató tréning tartására, egyedi felzárkóztatásra, a képzéssel párhuzamosan részmunkaidős munka végzésének lehetőségére merült fel igény. Megfogalmazódott ezen kívül a kevésbé intenzív képzési forma, ebből adódóan a magasabb óraszám, érthetőbb, egyszerűbb tananyag és tankönyv, díjmentes pótvizsga. A hátrányos helyzetűek képzésének feltételeit érdemes külön megvizsgálni: a roma származásúakét
és
a
fogyatékos
személyekét
(látássérültek,
hallássérültek,
mozgáskorlátozottak, autisták, egyéb fogyatékossággal élők). A különböző fogyatékossággal rendelkező személyeknél az általuk elsajátítható szakmák is korlátozottak. A képzés helyszínén a mozgáskorlátozottak számára fizikailag akadálymentesített tantermet, illetve épületrészt kell biztosítani. A látássérültek számára elsajátítható szakképesítések nagyrészt informatikai képesítések, ahol a termekben elhelyezett számítógépeknek képernyőolvasó programmal kell rendelkezniük. A hallássérültek képzéséhez olyan termet kell biztosítani, mely indukciós hurokkal felszerelt, és ha a képzésen siket személy is részt vesz, számára jelnyelvi tolmácsot kell biztosítani. Az említetteken kívül egyes egyedi esetekben szükség lehet egyéb, személyre szabott tárgyi, személyi, vagy szervezési feltételek megteremtésére is. Az
akkreditált
képzési
programok
a
fogyatékosságból
eredő
speciális
igények
figyelembevételének módját kötelezően tartalmazzák. A fogyatékkal élők esetében a szükséges feltételek megteremtésével, illetve a fogyatékosság típusának megfelelő képzés – és természetesen a célcsoporttal kellően empatizáló képzők – gondos megválasztásával tulajdonképpen a képzési programban történő megtartásuk is biztosítható. Ha a tanulás feltételei biztosítottak, és ha a képzés a későbbi önálló kereset
28 lehetőségének reményét is nyújtja, ezen csoport motiváltsága – a tapasztalatok alapján – megfelelő. A roma származású, illetve a hasonló életvitelű és hasonlóan gondolkodó hátrányos helyzetűek képzésének tulajdonképpen nincs különleges eszközigénye, viszont a képzés során alkalmazott oktatóknak, tananyagnak, módszernek, képzési időnek maximálisan figyelembe kell vennie a célcsoport sajátos helyzetét.
3. Melyek azok a képző intézmények, melyek a hátrányos helyzetűek képzését a szakmai elvárások szerint a legmegfelelőbben végzik, a legalkalmasabbak a feladatellátásra? A hátrányos helyzetűek képzésben tartására elsősorban azok a képző intézmények alkalmasak, melyek rendelkeznek az alábbi feltételekkel és képességekkel:
a hátrányos helyzetűek problémáit megértő, azokat jól kezelő szakképzett oktatói szakembergárdával,
a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges megfelelő tárgyi feltételekkel,
a képzés ütemezését és lebonyolítását képesek a résztvevők haladási üteméhez igazítani,
a
résztvevők
számára
szükséges
pszicho-szociális
és
felnőttképzési
szolgáltatásokkal rendelkeznek, azt képesek egyéni igények szerint biztosítani,
képesek a munkavégzéssel kombinált programok lebonyolítására.
A felmérés során készített interjúkon a regionális munkaügyi központok véleménye alapján elsősorban a regionális képző központok hálózata alkalmas a feladatellátásra, valamint olyan egyéb felnőttképzési intézmények, amelyek rendelkeznek a fenti feltételekkel. A hallgatók a felmérés szerint a felkészült tanerőt tartják a legfontosabbnak (egytől-ötig lista 4,66 pont), majd a korszerű tantermek, műhelyek megléte következik (4,35), a megközelíthetőség (4,27), a jó hírnév (4,21), a hallgatók igényeihez (4,32) és munkáltatók igényeihez igazodó képzés (4,14). Ez utóbbi azt mutatja, hogy a válaszadók nem érzékelik igazán a munkaerőpiaci képzés tényleges célját.
V. Munkába helyezésük fontossága, feltételei
29
Jelen tanulmánynak és a hozzá kapcsolódó felmérésnek eredetileg nem lett volna tárgya a munkavállalással, elhelyezkedéssel foglalkozni. A hátrányos helyzetűek esetében azonban utólagosan igazolódott, hogy a vizsgált szakmai rendszer csak a foglalkoztatással együtt lehet teljes. Jelentős részüknél ugyanis nem motivációs erő a képzésre történő beiskolázásnál annak meggyőző erővel való hangoztatása, hogy az adott képzés sikeres elvégzésével munkaerő-piaci helyzetük javulni fog és a munkaerő-piacon eladható szakképesítéssel elhelyezkedési esélyeik növekednek. A megélhetésüket biztosító munkára van szükségük! A felmérésben részt vett önkormányzatok kiemelkedően fontosnak tartják a hátrányos helyzetűek képzés utáni, vagy már a képzés alatti munkába helyezését. Megítélésük szerint a foglalkoztatással
összekapcsolt
képzések
a
leghatékonyabbak,
e
programokból
a
lemorzsolódás is minimális. Megfogalmazták a valós munkalehetőségek hiányát, a munkahelyteremtés szükségességét, az új munkahelyek iránti sürgős igényt, a foglalkoztatók támogatását hátrányos helyzetűek alkalmazása esetén. Emellett szükségét látják az érintett egyének mentálisan is alkalmassá tételét, felkészítését a képzéssel és a munka világába való belépéssel kapcsolatos változások fogadására, kezelésére, a foglalkoztathatóság fenntartására. A képzési programokkal szembeni elvárásként az önkormányzatok megfogalmazták, hogy tegyék lehetővé a 8 általános iskolai végzettség megszerzését, piacképes szakképesítéseket biztosítsanak,
alkalmazkodjanak
a
bejárási
körzet
munkaerőpiaci
kereslet-kínálati
viszonyaihoz. A képző intézmény, vagy a képzési helyszín, tömegközlekedési eszközzel az elvárható módon elérhető, az utazás költsége támogatott legyen. Az egyén számára a program ideje alatt szükséges a megélhetését, normál életvitelét szolgáló jövedelem biztosítása. Egyéb feltételként felmerült a szociális, egészségügyi rendszer fejlesztése, illetve a gyermekellátó rendszer (bölcsőde, óvoda, iskola) bővítése, a nyitvatartási idő módosítása annak érdekében, hogy a kisgyermekes, vagy gyermeküket egyedül nevelő szülők is el tudjanak helyezkedni, illetve a képzési-foglalkoztatási programokban részt tudjanak venni. A hátrányos helyzetűeken a felzárkóztatást, képzést, képzésben tartást és elhelyezkedést magában foglaló, komplex programokon keresztül lehetséges változtatni. Ennek érdekében
30 teljes körű együttműködés szükséges az állami, a nonprofit, az önkormányzati, a gazdálkodó és a civil szervezetekkel.
1. A sikeresen végzettek munkába állása hol biztosítható? A nyílt munkaerőpiacon, a piaci szférában? Az önfoglalkoztatás, vállalkozóvá válás keretein belül? A védett munkahelyeken? A hátrányos helyzetűek sorsának nyomon követését a képzés után a képző intézmények 40%a vállalja magára. Az önkormányzatok értékelése szerint az elmúlt két évben a hátrányos helyzetűek célcsoportjából
az
közmunkaprogram
elhelyezkedés (71,1%),
nyílt
jellemző
irányai
munkaerőpiac
és
arányai:
(11,3%),
a
közhasznú
önfoglalkoztatás
és
(5,3%).
(Megjegyezzük, hogy a több válaszlehetőség miatt a közölt adatok összege nem 100%.) Tartós foglalkoztatásukra adatok nem állnak rendelkezésre. A rendszerben mindenütt az elhelyezkedés regisztrált, a munkaviszony tartóssága (mennyi ideig tart a tényleges jogviszony) csak a személyes kapcsolatok útján követhető. A képzésben részt nem vevők a felmérés adatai szerint a munkavállalás lehetősége (70,4%), magasabb jövedelem (24,7%), vállalkozás lehetősége (2,5%) miatt vállalnák a képzést. (Megjegyezzük, hogy a több válaszlehetőség miatt a közölt adatok összege nem 100%.) A hátrányos helyzetűek elhelyezését segítő eddigi gyakorlatok alapján elmondható, hogy a piacgazdaság, az elsődleges munkaerőpiac nem képes nagy létszámban befogadni a hátrányos helyzetű réteget. A nyílt munkaerőpiacon történő foglalkoztatásuk is jórészt csak támogatott foglalkoztatás, „kiegészítő gondoskodás” alkalmazásával valósítható meg (bértámogatás, járulékátvállalás, utazási támogatás, stb.). Foglalkoztatásuk jórészt addig tart, ameddig a támogatás. A tapasztalatok szerint eredményesebb számukra a közcélú munka, - mely mindig csak átmeneti megoldásokat biztosít- és a valamilyen védettséget élvező, védett munkahelyi foglalkoztatás, mely nem jelentős létszámú. A hátrányos helyzetű emberek speciális feltételeit, erősségeit, hiányosságait, gyengeségeit figyelembe vevő, emberléptékű vállalkozásokkal számolhatunk, de nem nagy létszámban. Megvalósítható számukra egy vállalkozói program kidolgozása, erős inkubátor és ingyenes,
31 állami fejlesztési, tanácsadási háttérrel, melyen belül lehetőség nyílhatna a hátrányos helyzetű emberek által indítandó vállalkozások körültekintő gondozására. A
hatékony
munkaerő-piaci
integrációt,
reintegrációt
komplex,
egyénre
szabott
programokkal, munkahelyek, munkalehetőségek (mind az elsődleges munkaerő piacon, mind a szociális gazdaságban létesített, mind védett, integrált munkahelyek) biztosításával, jól működő szociális hálóval lehetne eredményesen megvalósítani.
VI. Összegzés Hol vannak a hátrányos helyzetűek, miért nem vesznek részt nagyobb számban a képzési programokban? A válasz az előzőekből következik: mert azt követően nincs garantált munkahely, nincs biztosított, megélhetést eredményező jövedelem. Az elhelyezkedésre – napjainkat megelőzően, de napjainkra is jellemzően - a közhasznú és közmunkán kívül, melyek csak átmeneti megoldásokat jelentenek, nincs tartós esély, foglalkoztatásuk megoldatlan. Ezért nem vállalkoznak a képzésre, beiskolázásuknak ugyanis ez lenne az alapvető motivációja és ennek hiánya az akadálya. A képzési kínálat növelése a hátrányos helyzetű emberek képzésbe kerülésével, mint – program - azzal a feltétellel valósulhat/valósulhatna meg eredményesen, ha a képzést követően, vagy már a képzés ideje alatt képes/képes lenne az emberhez méltó életvitelt biztosító, munkával szerzett jövedelemhez juttatni az abban résztvevőket. Egyszerűen megfogalmazva: a hátrányos helyzetűek megtalálhatók, jelentős részük képzésbe is vonható, ha a képzést befejezően biztos munkalehetőség várja őket. Döntően azért nem vállalnak képzést, mert nem garantált számukra a munkahely. Képzésekben történő részvételük csak ezzel a feltétellel növelhető. Az ehhez vezető út kulcsszava a „munkahely”!
VII. Konkrét ajánlások megfogalmazása a döntéshozók számára 1. A képzések lebonyolításában résztvevő szakemberek országosan egységes felkészítése a célcsoport speciális kezelésére. Szükséges a képzés valamennyi szakmai elemének a
32 célcsoport sajátosságai szerinti kialakítása. (Közösségformáló, motivációs tréningek biztosítása; képzés intenzitása; módszerei; tananyag kialakítása; ismeretelsajátításra való felkészítés; csoportképzés; stb.) 2. A csoportok számára - a szorgalmi időszakban, a képzésben tartás elősegítésére mentorok alkalmazásával pszichoszociális szolgáltatás biztosítása. 3. A
képzésbe
kerülés
és
képzésben
tartás
elősegítése
érdekében
szoros,
problémamegoldó együttműködés szükséges a program-gazda/finanszírozó – képző – települési önkormányzat – kisebbségi önkormányzat – családsegítő központ – érintett civil szervezetek – potenciális munkaadók között. 4. A munka és a tanulás elemeit kombináló, szociális jellegű, hosszú távú projektek megvalósítására van szükség, melyben egyaránt megvalósítható a tanulási készségek fejlesztése és a munkára nevelés. Ehhez védett munkahelyeket biztosító munkaadói szervezetek országos rendszerét javasoljuk kialakítani, melyek a képzésben résztvevők gyakorlati képzésére, illetve a képzést sikeresen befejezők részére potenciális munkahelyeket biztosítanak. Ezen munkahelyeket biztosító gazdálkodó szervezetek olyan támogatása szükséges, amely – a védett működés mellett – még hatékony gazdálkodásra és munkaszervezésre ösztönöz. Ez a képzési és foglalkoztatási forma alkalmas lehet az alapfokú végbizonyítvánnyal sem rendelkezők munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítésére is, illetve az itt foglalkoztatottakat felkészítheti a tényleges munkaerőpiacra való kilépésre. 5. A programokkal komplex, hosszú távú és mélyebb hatású beavatkozásokat kell elérni. Ehhez kell igazítani az egyén számára biztosított juttatásokat és az eredményességet, motivációt
elősegítő
szabályozásokat.
Ennek
megfelelően,
a
tényleges
feladatellátáshoz kell igazítani a programok finanszírozását. A jelenleg biztosított normatívák erre nem alkalmasak. 6. A képzések szervezése, lebonyolítása – ellenőrizhető, számonkérhető, a kimenetért garanciát vállaló, a személyiség építését is szakmai feladatnak tekintő - rendszerben történhet. Erre legalkalmasabbak jelenleg az állami, felnőttképzési feladatokat ellátó intézmények.
33
Budapest, 2010. november
VIII. Felhasznált irodalom
1. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével a Dél-alföldi Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Békéscsaba, 2010. augusztus 2. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével a Déldunántúli Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Kaposvár, 2010. augusztus 3. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével az Északalföldi Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Debrecen, 2010. augusztus
34 4. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével az Északmagyarországi Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Miskolc, 2010. augusztus 5. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével a Középdunántúli Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Székesfehérvár, 2010. augusztus 6. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével a Közép magyarországi Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Budapest, 2010. augusztus 7. A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével a Nyugatdunántúli Régióban Készült: a TÁMOP 2.2.1-08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Szombathely, 2010. augusztus 8. 2001. évi CI. törvény Magyar Közlöny, 2001. évi 153. szám 9. FSZH adattár www.afsz.hu 10. KSH Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002. 11. KSH Statisztikai Tükör, IV. évfolyam 87. szám. 2010. augusztus 5.
35 12. KSH adattár www.ksh.hu 13. Central European Management Intelligence: Makro egyensúly és gazdasági növekedés 2006. április www.cemi.hu/data/uploadfile/hu
IX. Ábrajegyzék 1. ábra: regisztrált álláskeresők száma, iskolai végzettsége, területi eloszlása (2010. 07. 31.) 2. ábra: a célszervezeteknél foglalkoztatottak létszáma és átlagkeresete régiónként, 2002. 3. ábra: védett szervezetek száma, 2003 4. ábra: a hátrányos helyzetű rétegek közül a képzésbe vonás szempontjából a képző intézmények a fenti csoportokkal foglalkoztak az elmúlt 2 évben 5. ábra: részvételi arány a felnőttképzésben a 25-64 évesek körében régiónként 6. ábra: a képző intézmények által alkalmazott módszerek a hátrányos helyzetűek eléréséhez 7. ábra: kitől kapott segítséget a képzés kiválasztásában a képzésben résztvevő? 8. ábra: a lakosság részvételi %-a Magyarországon a felnőttképzésben, életkor szerint 9. ábra: a résztvevő értékelése a képzésről 10. ábra: a képzésben részt nem vettek, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából hátrányos helyzetük okait ezekben a tényezőkben jelölték meg 11. ábra: a képzés, vagy továbbképzés elmaradásának okai
36
X. Mellékletek 1. számú melléklet: a minta kialakítása, a felmérés módszere – feladatkiírás a szakértők részére TÁMOP 2.2.1. 9. alprogram Minta kialakítása a kérdőíves felméréshez, a felmérés módszere I. A minta kialakításának szempontjai 1. A kutatás célja: feltárni a képzési kínálat növelésének lehetőségeit a hátrányos helyzetű, inaktív/képzésben lévő személyek körében. A kutatás kvalitatív vizsgálat volt, kvalitatív társadalomtudományi kutató és elemző módszerekkel kívántuk megvizsgálni a hátrányos helyzetű személyek képzésekkel kapcsolatos attitűdjeit különböző csoportosító dimenziók mentén. Kutatásunk során, annak kvalitatív jellege miatt nem törekedtünk meghatározott kategóriaképző változók mentén kialakított mintavételre és annak reprezentativitására. 2. A kutatás egy meghatározott társadalmi jelenség, szociológiai probléma feltáró vizsgálatát jelentette. A hátrányos helyzetű személyek képzéssel kapcsolatos véleményeinek vizsgálata ismert szociológiai problémakör (szegénység) meghatározott dimenziójában újfajta nézőpontú vizsgálatának tekinthető. A vizsgálati téma, szociológiai probléma megközelítésének újszerűsége miatt elsőként képet kívántunk kapni a probléma különböző tényezőiről. Célunk volt megérteni a hátrányos helyzetű személyek képzésekbe bekapcsolódással kapcsolatos attitűdjeit, amelyekről előzetes ismeretekkel nem rendelkeztünk. A kutatási módszer lehetőséget biztosított arra is, hogy eldöntsük, ha további vizsgálatokat kívánunk folytatni a
37 témakörben, akkor milyen paraméterek mellett tehetjük ezeket meg. A szociológiai problémáról előzetesen rendelkezésre álló kevés információ, és a vizsgálati cél miatt nem volt kivitelezhető olyan kutatás, amely meghatározott kategoriális változókra reprezentatív mintát használ fel. 3. A kutatás esetében nem rendelkeztünk listával azokról az esetekről (személyekről) akik hátrányos helyzetűnek tekinthetők. A hátrányos helyzetűek populációjából akkor lehetne e populáció meghatározott tulajdonságaira reprezentatív mintát kialakítani, ha rendelkezésre állt volna egy ilyen lista a mintavételhez. Ám az előzőleg felsorolt indokok miatt sem lett volna célravezető a bizonyos kategóriákra reprezentativitást biztosító mintavétel. 4. Végül, a rendelkezésre álló kutatási erőforrások szűkössége miatt le kellett mondanunk, hogy meghatározott tényezőkre reprezentatív mintát vegyünk a hátrányos helyzetű személyek köréből. II. A minta kialakítása 1. Regionális Munkaügyi Központok Régiónként 1 db 2. Települési önkormányzatok Megyénként: -
1 db MJV, ill. megyeszékhely
-
1 db 10 ezer főnél nagyobb település
-
1 db 10 ezer főnél kisebb település
-
1 db hátrányos helyzetű kistérségből választott 4 db település, ahol a munkanélküliség az országos átlagot legalább 1,75-szörösen meghaladja. Ha nincs hátrányos helyzetű kistérség, akkor 4 db hátrányos helyzetű település a megyéből, az előbbi munkanélküliségi paraméter alapján.
Megyénként 7 db települési önkormányzat, régiónként 21 db. A
települési
önkormányzatokkal
és
kistérségekkel
www.logsped.hu/ktu honlapon megtalálhatóak. 3. Felnőttképző intézmények Megyénként 7 db, régiónként 21 db. 4. Felnőttképzésben résztvevő hátrányos helyzetűek Korcsoportok: -
20 – 30 év
kapcsolatos
információk
a
38 -
31 – 40 év
-
40 év felett
Megyénként: 1. az adott megyében a Regionális Képző Központból és másik két képzőből 2. a másik két megyéből 3-3 képzőből, összesen a régióban 9 képző intézményből választott résztvevők, az alábbiak szerint:
intézményenként 2 kiválasztott tanfolyamból, melyből az egyik piacos,
magasabb
kvalifikációjú,
a
másik
alacsonyabb
kvalifikációjú, kétkezi munkavégzést igénylő, 3-3 fő, azaz képzőnként 6 fő. (Korcsoportonként 2-2 fő)
Így régiónként 54 fő.
5. Felnőttképzésben részt nem vett hátrányos helyzetűek A régió 2. pontban kiválasztott hátrányos helyzetű településeiből kiválasztunk 6 települést. Településenként 3 fő, régiónként 18 fő kerül a mintába. A minta elemeinek kiválasztását minden esetben a régiók végezzék el. A felmérés módszere Az NSZFI web-felületén lesz elérhető a kérdőív valamennyi mérendő csoport számára. Kitöltése on-line történik, régiós azonosítással. A részleteket ezzel kapcsolatosan később közöljük. A kérdőívek értékelése központi program útján történik, régiónként és országosan jelennek meg az eredmények. A régiók számára, eredményeiket az értékeléshez biztosítjuk. Kérjük, hogy a kérdőíveket ennek megfelelően szerkesszétek. Kifejtő kérdés csak nagyon indokolt esetben legyen, mert az értékelést rendkívül megnehezíti. A régiók kapcsolatrendszerén keresztül a kérdőívek kitöltethetőek, így a felmérés költségkímélő. Az 5. célcsoport esetében a települési önkormányzat vezetője útján felkért munkatárs a három fő számára, bízunk benne, hogy segítséget tud adni, ill. megkérhető az interjúra és a kérdőív kitöltésére az érintettek jelenlétében. Budapest, 2010. április 8. Éliás János
Bereczki Ferenc
kutatásvezető
1.alprojektvezető módszertani tanácsadó
Gólya Balázs 9. alprojektvezető
39
Az országosan beérkezett és feldolgozott kérdőívek száma: 619 db. A kialakított mintát figyelembe véve, %-os megoszlásuk: -
Regionális Munkaügyi Központok: 100 %
-
Önkormányzatok: 44,2 %
-
Felnőttképző intézmények: 74,1 %
-
Felnőttképzésben résztvevő hátrányos helyzetűek: 94,4 %
-
Felnőttképzésben részt nem vett hátrányos helyzetűek: 64,3 %
2. számú melléklet: a kérdőíves felmérés kérdőívei Regionális Munkaügyi Központok (mélyinterjú) – feladatkiírás a vezető szakértők részére
Kérdőív a TAMOP 2.2.1 program 9 alprojektjéhez. A kérdőív a regionális munkaügyi központokat kérdezi azzal az alapvető céllal, hogy megállapítható legyen: milyen feltételek szükségesek a hátrányos helyzetű célcsoport képzésbe vonásához. Az alapvető célt el kell magyarázni a mélyinterjú előtt A kérdőív kérdezési módszere: mélyinterjú – kb. másfél órás személyes beszélgetés keretében a központ munkatársával, munkatársaival Teendők: meg kell találni a kompetens személyt a központnál előre ki kell küldeni a kérdőívet (a kérdésfelvétel előtt legalább néhány nappal) javasolni kell, hogy nézzen rá a kérdezett személy a projekt honlapjára személyesen el kell végezni a kérdésfelvételt az elkészült anyagot elektronikus formában kell rögzíteni javasolom, tegyünk ígéretet arra, hogy az elkészült értékelést megküldjük a kérdezettnek Veszélyek: a kérdezett személy kompetenciája nem elégséges a kérdezett személy csak „hivatalos” de nem őszinte A kérdezőtől elvárt tulajdonság: kreativitás
40 A következőkben meghatározott kérdések feltevése kötelező. Ezen túl azonban az ésszerűség határain belül – amennyiben szükséges – tovább „tisztázó” kérdések tehetők fel a kérdőív célját szem előtt tartva. 2010. 04. 29.
Átdolgozott, a statisztikai elemzéssel módosított változat. (Készítette: dr. Birher Nándor vezetésével a Nyugat-dunántúli Régió. A módosítások a statisztikai elemzést végző Középdunántúli Régió, Németh János vezetésével, javaslatai alapján történtek. A kérdéseket a 2. oldal tartalmazza, annak érdekében, hogy a szövegtől elkülönítve, a régiós munkaügyi központok számára kiküldhető legyen. 2010. június 9. Éliás János kutatásvezető
41 Regionális Munkaügyi Központok Bevezető kérdések: 1. Milyen a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos képzési-foglalkoztatási programokat indítottak az elmúlt egy évben? Milyen eredménnyel zárták? Milyen nehézségekkel kellett megküzdeni és milyen módszerekkel sikerült, illetve melyek végződtek kudarccal? 2. Milyen hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szervezetekkel vannak napi kapcsolatban? Sorolja fel őket. 3. Milyen korábbi a témában Önöknél készült tanulmányokat tudna átadni? (korábbi pályázatok helyzetelemzései, értékelései, kimutatásai, statisztikák, javaslatok...)
M1
Milyen módszereket használtak a hátrányos helyzetűek eléréséhez? Milyen eredményességi mutatókkal?
M2
Kikkel működnek együtt a hátrányos helyzetűek eléréséhez, milyen és mitől függ a kapcsolat intenzitása?
M3
A hátrányos helyzetűek a kirendeltségek látókörében voltak? Regisztráltak voltak? Milyen módszerekkel tárták fel a nem regisztráltakat?
M4
A hátrányos helyzetűek milyen aránya volt "kész" a képzés felvállalására?
M5
A felvételi eljárásoknál milyen arányú volt a jelentkezés és a felvehetők száma?
M6
A megkeresettek milyen arányban és szempontok alapján utasítottak vissza képzést?
M7
A hátrányos helyzetűek képzésbe vonásához milyen motivációs eszközöket alkalmaztak?
M8
Milyen feltételeket kell teremteni a hátrányos helyzetűek képzéséhez?
M9
Mely típusú képző intézmények alkalmasak?
M10 Elegendő-e a jelenlegi képzési normatíva?
42
M11 Hogyan változtatna képzési normatíván (hátrányos helyzetűek fegyelembe vétele)?
M12
A hátrányos helyzetűek tartós munkába helyezéséhez milyen feltételek megteremtése és milyen partneri együttműködés szükséges?
M13
A hátrányos helyzetű célcsoport hány százalékának biztosítható ténylegesen egy éven belül az elhelyezkedése? Hogyan javítana ezen a mutatón?
M14
Milyen - képzéssel kombinált - programot javasolnának, amely hatékonyan segítené a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci (re)integrációját?
M15
Kikkel működnek együtt a támogatott képzések kínálatának kialakításában, mennyire egyezik kínálatuk a valós munkaerő-piaci igényekkel?
M16 Milyen partnerségek segítik a végzett hátrányos helyzetűek munkába helyezését?
M17
A munkába állási támogatások odaítélése során előnyben részesítik-e a sikeresen végzett hátrányos helyzetűeket?
M18
Milyen egyéb támogatásra lenne szükség a végzettek nagyobb arányú elhelyezkedése érdekében?
Az önkormányzatok, képző intézmények, képzésben résztvevők és a képzésben nem résztvevők kérdőívei a tanulmányhoz PDF csatolmányok.
