PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM Természettudományi Kar Földtudományok Doktori Iskola
A kempingek elterjedésének és fejlődésének területistrukturális problémái Magyarországon PhD értekezés
Petykó Csilla
Témavezető: Dr Tóth József D.Sc. egyetemi tanár, a földtudomány doktora rektor emeritus
Pécs, 2010.
2
TARTALOMJEGYZÉK 1. 2.
Bevezetés Szakirodalmi összefoglalás 2.1. A kempingek térszerkezeti szerepének vizsgálata és a területi kutatások tudományterületei közötti kapcsolatok 2.2. A kutatás szakirodalmi háttere
3. 4. 4.1. 4.2. 4.3.
3 6 6 7
Célkitűzések
13
Kutatási módszerek Primer kutatás Szekunder kutatás Fogalom meghatározások
15
5.
A kempingturizmus térbeli és történeti változásai 5.1. A turizmus általános trendj ei 5.1.1. Európai trendek 5.1.2. Hazai trendek 5.2. A kempingezés és a kempingturizmus trendj ei 5.2.1. Európai trendek 5.2.2. Hazai trendek 5.3. Esettanulmány: Camping Village, Lignano 5.4. A hazai kempingek történeti és területi fejlődésének áttekintése
6.
A hazai kempingek részletes bemutatása 1990-2008 6.1. A területi koncentráció kérdései a megközelíthetőség vetületében 6.2. A kapacitásváltozás területi vonatkozásai 6.3. A minőségi változások területi összefüggései 6.4. A szálláshely versus termék problematikája 6.4.1. A kempingek szerepe a hazai szálláshelystruktúrában 6.4.2. A kempingek tipizálása
16 19 26 26 26 31 38 38 41 47 56 62 62 73 106 128 128 146
7.
Jövőkép
157
8.
Az eredmények összefoglalása
165
9.
A kutatás további irányai
175
10.
Köszönetnyilvánítás
177
11.
Ábrajegyzék
178
12.
Táblázatjegyzék
179
13.
Diagramjegyzék
180
14.
Felhasznált irodalom
181
15.
Függelék
189
3
1. Bevezetés „Magyarország
ideális
camping-ország"
fogalmazta
meg
benyomását
Áke
Lindrothtal a Finn Camping Club alelnöke 1960-ban tett látogatásakor (SZAUER R. 1960). Az azóta elmúlt évtizedek alapvető változásokat hoztak nem csak a kempingezésben, hanem a turizmus egész területén. Az idézett állítás érvényességének mai átgondolása azonban nem tanulság nélküli, átfogó és komplex feladat. Jelen dolgozat erre tesz kísérletet, a kempingek szerepének vizsgálatára a turizmus rendszerén belül az elmúlt évtizedekben. A kempingezési kedvet és hajlandóságot csakúgy, mint az idegenforgalom egészét gazdasági, társadalmi tényezők sora befolyásolja, ezért szükséges volt meghatározni azokat a szempontokat, amelyek a feltáró munka alapját adták. Meghatározóan a területi elvek, a természetföldrajzi adottságok és a turizmus rendszerének kategóriái mentén történt meg a kiválasztásuk. A turizmus rendszerében a kempingek a turisztikai kínálat elemeként, a különböző szállástípusok egyik csoportját alkotják. Az egyes szállástípusok a vendégek más-más szállásigényének kielégítésére jöttek létre, biztosítva ezzel a kereslet számára a választás lehetőségét. Mivel a szállás a turisztikai kínálat egyik leglényegesebb eleme, ezért a rendelkezésre álló szálláshelyek jellemzői jelentősen befolyásolják az ágazat működési eredményeit. Azaz a kialakult szálláshely-struktúra alapvető jelentőségű.
A magyarországi turizmust hosszú évek óta meghatározza néhány olyan jellemző, mint a területi koncentráció és a szezonalitás, amelyek nagyban befolyásolják az ágazat működési eredményeit. Ilyen tényezőnek számít a fent említett hazai szálláshelystruktúra is. A turizmus kínálatát meghatározza
a rendelkezésre
sok más részelem mellett -
álló szálláshelyek
típusa, kapacitása,
alapvetően minőségi
színvonala, területi elhelyezkedése, valamint a különböző szállástípusok megoszlása a teljes szálláskínálaton belül. Természetesen a szálláshelyekkel kapcsolatban, mint a kínálat valamennyi elemével szemben elvárás, hogy a kereslet által támasztott igényeknek megfeleljenek. A megfelelés mértékét jól szemlélteti többek között a
4
szálláshelyek kapacitás-kihasználtsága, illetve az igények várható alakulására jelzést adhatnak a fogyasztási szokások trendjeit felvázoló kutatások. Az utazási szokásokat vizsgáló tanulmányok azt mutatják, hogy a Magyarországra érkező külföldi vendégek elsősorban a szállodákat veszik igénybe, és az utóbbi években elvégzett elemzések szerint ez immár a belföldi vendégek esetében is így van (főutazások során és fizetős szálláshelyek igénybevétele esetén) (M.Á.S.T. 2008). Nem meglepő tehát, hogy az idegenforgalmi szakemberek törekszenek a szállodai kapacitás arányának növelésére a teljes szálláskínálaton belül - és ez a törekvés megjelenik a turizmuspolitikában,
a
turisztikai
stratégiák
minden
szintjén,
valamint
a
megvalósításukra létrehozott pályázatok körében is. Felvetődik azonban a kérdés, vajon valóban szükséges-e az ország valamennyi régiójában az azonos kínálati elemeket azonos mértékben fejleszteni, különösen, hogy ezek a régiók eltérő turisztikai adottságokkal és éppen ezért egymástól különböző keresleti jellemzőkkel bírnak. Érdemes lenne inkább megkeresni minden idegenforgalmi régiónk kiemelkedő és egyedi vonzásadottságait, amelyekre alapozottan kialakítható lenne az egyes régiók arculata, és elsődlegesen azon kínálati elemek fejlesztésére helyezni a hangsúlyt, amelyek elősegítik az arculat határozottabbá válását. Ez egyúttal magával hozná a szálláshely-struktúra kereslethez való jobb alkalmazkodását is. Természetesen a kereslet magában hordoz még további jellemzőket, a fogyasztói szokások évről-évre változnak, amelyekhez a turizmus szolgáltatásainak is folyamatosan alkalmazkodniuk kell. Ezek a folyamatok pedig a figyelem előterébe emelhetnek egyes szállástípusokat, melyek jelenleg elhanyagolt részét képezik kínálatunknak.
Ilyenek például a
kempingek. A kempingek elterjedésének kezdete óta (1959) a hazai szálláshely-struktúra igen jelentős változásokon ment keresztül, melyek során a kempingek szerepe is többször megváltozott. A KSH adatai alapján megállapítható, hogy volt olyan időszak, amikor a kempingek férőhelyeinek részaránya meghaladta a kereskedelmi szálláshelyek összes kapacitásának felét, ami jelzi akkori kiemelkedő jelentőségüket. Bár napjainkra ez a részarány „csak" a 29 %-ot éri el, ezzel a fogadóképességgel a szállodák után a kempingek
képviselik
a
második
legnagyobb
csoportot
a
kereskedelmi
szállásférőhelyek között, és adják egyúttal az összes kapacitás egyharmadát. Már
5
önmagában ez a nagyságrend is indokolja a kempingekhez kötődő turizmus alakulásának vizsgálatát, de tovább erősíti ennek szükségességét az is, hogy a kempingek olyan szálláslehetőségeket képviselnek, amelyek illeszkednek a keresleti trendekhez, és kedveltek több erősödő turizmusfajta vendégeinek körében. Eddig a kempingekről, mint egy szállástípusról, a kínálat egy szeletéről esett szó. Figyelmet érdemel azonban a kempingturizmus kérdéskörének vizsgálata is. A kempingturizmus kifejezés egy más minőségi szintre emeli a kempingeket a turizmus rendszerében. Azt a fejlettségi szintet vetíti előre, amelyben a kempingek szolgáltatásai olyan
magas
színvonalúak,
olyan
sokszínűek,
vagy
olyan
kiemelkedő
vonzásadottságúak, hogy a fő vonzerő mellett - amelyre a kemping eredetileg települt a kemping maga is attrakcióvá válik, független, önálló vonzerővé lép elő. Ebben az esetben a turizmus rendszerében a kemping maga lesz a turisztikai termék. Kérdés az, hogy vajon létezik-e ez a szint Magyarországon, avagy felfedezhető-e ilyen irányú fejlődési tendencia a hazai kempingek között. A kempingek vizsgálata még számos megközelítési szempontot felvet, mint pl. gazdasági kérdéseket, milyen a gazdasági hatásuk és szerepük a régióban; vagy szociológiai kérdéseket, milyen korú, milyen társadalmi rétegek, milyen motivációkból választják ezt a szállástípust. Ezek bevonása a téma feltárásába jelen munka során nem szerepelt a célok között. A turizmus oldaláról történő vizsgálat is további kutatásra érdemes kérdéseket tárt fel, amelyek megválaszolása későbbi feladat lehet. Jelen esetben az „alapok" feltárása történt meg, a kempingek elterjedésének területi, kapacitásbeli, minőségi kategóriák szerinti megközelítése alapján.
6
2. Szakirodalmi összefoglalás 2.1. A kempingek térszerkezeti szerepének vizsgálata és a területi kutatások tudományterületei közötti kapcsolatok A kempingek elterjedési és fejlődési folyamatát feltáró területi és időbeli aspektusok vizsgálata olyan komplex kutatási téma, amellyel számos más tudományterület kutatási eredményei kapcsolatba hozhatók. A történettudomány nyújt segítséget a kempingek kialakulásának vizsgálatához, valamint megmutatja azon történelmi események (pl. a határzár feloldása) hatásait és következményeit, amelyek befolyással voltak a kutatott témakör belső fordulataira. Ismertté válnak általa a kempingek, a kemping felszerelések és a közlekedési eszközök fejlődésének állomásai a múltban, de érthetővé teszi, megvilágítja a napjainkban zajló folyamatok mozgatórugóit is. A földrajztudomány feltárja és értékeli azoknak a természeti adottságoknak a jellemzőit, amelyek vonzótényezőként jelennek meg a kempingek telepítése során. A további attrakciók összegyűjtésével és elemzésével pedig ráirányítja a figyelmet az eddig még ki nem aknázott lehetőségekre. Kutatási eredményei kiemelik a regionális különbségek
és adottságok
érvényesítésének jelentőségét,
a térségi
szemlélet
fontosságát. Támpontokat biztosít a vidékfejlesztés tervezéséhez, amely hatással van a kempingek fejlődési lehetőségeire is. A gazdaságtudomány elsősorban a kempingek, mint vállalkozások gazdasági eredményeit, és azoknak a különböző területi egységekre gyakorolt hatásait követi nyomon, illetve elemzi hatékonyságukat. A politika tudományterületei igen erős szerepet játszanak a turisztikai vállalkozások, és köztük a kempingek működési kereteinek meghatározásában, valamint a területi és fejlesztési elképzelések befolyásolásában egyaránt. A kormányzati politika különböző szintű jogszabályokon és törvényeken keresztül érvényesíti az adott gazdasági helyzetben szükségesnek ítélt elvárásait, valamint az Európai Unió irányelveit. Ezzel rögzíti egyrészt az üzemeltetés feltételeit, másrészt jelentős hatást gyakorol annak
7
eredményességére is (pl. adózás rendje). Az ágazati politikák kialakítása során pedig nagyban
meghatározza
a
további
fejlődési
folyamatokat
(gazdaságpolitika,
közlekedéspolitika, szociálpolitika, stb.) A közlekedéstudomány ad választ a turisztikai desztinációk, attrakciók és kínálati elemek
megközelíthetőségének
kérdéseire,
a
turizmusban
megmutatkozó
fő
közlekedési irányok kialakulásának okaira, valamint rávilágít a közlekedési eszközök fejlődésében rejlő további lehetőségekre. A turizmus tudományterületének kutatási eredményei rendezik a kempingekkel és a hozzájuk fűződő vendégforgalommal kapcsolatos fogalomkörök tartalmát, valamint tisztázzák a turizmus rendszerében elfoglalt helyüket és szerepüket. A statisztikai adatgyűjtés és adatfeldolgozás eredményeinek kiértékelésével segítik a jelenlegi problémák
területeinek
feltárását,
valamint
a
jövőbeni
fejlődés
irányainak
meghatározását. A szociológia tudománya háttér információkat biztosít a turisták viselkedési és fogyasztási szokásainak megértéséhez, és ezek változásainak magyarázatához. Feltárja az összefüggéseket a motivációk alakulása, a korcsoportok igényei, a jövedelmi viszonyok és a kempingek vendégforgalmának változásai között. Megmutatja, hogy a társadalom mely csoportjai számára szükséges támogatást nyújtani a turizmusban való részvételhez.
2.2. A kutatás szakirodalmi háttere A szakirodalom áttekintésekor kiderült, hogy a kempingekkel érdemben kevesen foglalkoztak, nem kristályosodtak még ki a téma kutatásának fő vonalai, ami a munkát egyszerre könnyebbé, és nehezebbé is tette. Könnyebbé, mert új a terület, nehezebbé, mert sok olyan elméleti támpont hiányzik, amik a jelen dolgozat alapját adnák. A szakirodalmi kutatásnak azonban volt egy, a témából fakadó sajátossága is. A kempingek,
a
kempingturizmus
komplex
jelenség,
létük,
fejlődésük,
térbeli
elteij edésük gazdasági és társadalmi hatásoknak egyaránt kitett. Ez az összetettség
8
előrevetítette a téma kontextusát megadó szakirodalmak tematikus sokszínűségét is. Egy másik momentum további sajátosságot kölcsönzött a szekunder irodalom áttekintésének: a múlt fellelhető anyagainak feltárása, a jelenre való fókuszálás mellett. E nélkül aligha lehetett volna felvázolni a változás irányait.
A kempingek elterjedésének és fejlődésének területi szempontú vizsgálata a turizmusföldrajz részterületét képezi, de a téma komplexitásából adódóan a kutatásnak megvannak a sajátos természetföldrajzi, társadalomföldrajzi és regionális földrajzi nézőpontjai is. A turizmus természetföldrajzi környezetbe való beágyazottságát
azokon az
adottságokon keresztül szükséges szemlélni, amelyek akár önmagukban is hatást gyakorolhatnak a vendégforgalom alakulására. Ezen tényezőknek egy része olyan, amely a társadalom beavatkozásának következtében turisztikai vonzerővé, vagy a turizmushoz
kapcsolódó
tevékenységek
természeti
környezetévé
válik.
Egyes
természeti adottságok azonban a turizmus konstans környezetét adják, ezeket az emberi beavatkozás nem, vagy csak igen lassan képes megváltoztatni (az emberi élet léptékében mérve). A turizmus természetföldrajzi környezetét tehát a következő adottságok jelentik: a földrajzi fekvés, a domborzat, a felszíni és a felszín alatti vizek, az éghajlat, valamint a természetes növény- és állatvilág (MICHALKÓ G. 2007). A téma társadalomföldrajzi aspektusainak vizsgálatakor abból az alapállásból szükségszerű kiindulni, hogy a földrajz, a földrajzi környezet társadalmi-gazdaságiinfrastruktúrális-természeti szférák kölcsönhatásrendszere (TÓTH J. (szerk.), 2 0 0 2 ) . A turizmus társadalomföldrajzi környezetét a vizsgált terület népességének jellemzői, gazdaságának állapota, valamint infrastruktúrájának és közlekedési viszonyainak minősége határozzák meg. A felsorolt tényezők helyzetének magyarországi jellemzőit a térszerkezeti, népesség- és településföldrajzi tanulmányok (TÓTH J. 2 0 0 8 ) munkái hozták gyakorlati közelségbe. Az imént említett tanulmányok egy része már átvezetett a regionális földrajzi vizsgálatok területére. A turisztikai régiók kialakított határvonalai kijelölésük óta a szakemberek kritikáinak célpontja. Mivel dolgozatomnak nem felvállalt témája ennek vizsgálata, ezért elsősorban azt kívánom hangsúlyozni, hogy az egyes földrajzi
9
téregységek lehatárolása a turizmusban a termékfejlesztés és a marketing szempontjai alapján történt meg (MICHALKÓ G. 2007). A kempingek vonatkozásában pedig a regionális fejlesztési tervekben megjelenített fejlesztési irányokba való illeszkedésük kapcsán van, vagy lehet jelentőségük. Az
alkalmazott
idegenforgalmi
földrajz elemző
oldalának
vizsgálatai
arra
irányulnak, hogy az idegenforgalmi infrastruktúrának, az intézményrendszernek, valamint a realizált kereslet területi struktúrájának és időbeli változásának értékelését elvégezzék (AUBERT A. (szerk.) 2007). A térségi turizmuskutatás módszerei, a földrajzi szemlélet érvényesítése a turizmus jelenségeinek értelmezésében hozzásegítettek a kempingekkel, a kempingturizmussal kapcsolatos térbeni összefüggések kibontásához.
A kempingezés, és főként a kempingturizmus rendszerszemléletű és fogalmi meghatározottsága okán turizmuselméleti vizsgálódásokat is végeznem kellett. A kempingezés fogalmának kialakulása a régebbi múltra tekint vissza, alapvetően szabadidős tevékenységek végzéséhez és kijelölt, elkerített táborhelyekhez kötötték. A fogalomalkotók meghatározták még azt is, hogy a kempingező a saját maga által szállított szálláshelyen vagy hajlékban éjszakázott (EBÉRT, T. 1 9 6 2 , IDEGENFORGALMI ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR 1 9 8 1 , MENYHÁRT Á . 1 9 8 5 ) .
A kempingturizmus fogalmának
vizsgálata előtt a turisztikai termék fogalomkörét is át kellett tekintenem az alapelvek tisztázása érdekében. A hazai turizmuskutatásban a szakemberek rendre visszatérnek ehhez a fogalomhoz, újra és újra átgondolják annak belső tartalmát (LENGYEL M . 2 0 0 4 , MICHALKÓ G. 2 0 0 4 , PUCZKÓ L. - RÁTZ T. 2 0 0 5 ) .
Érdekes volt megállapítani, hogy a
kempingturizmus meghatározására eddig született elgondolások viszont nem alapoztak a turisztikai termék fogalmára, hanem a sajátos szálláshely kategóriából, illetve szociológiai megközelítésből indultak ki (MENYHÁRT Á . 1 9 8 5 , JENKEI L. 2 0 0 2 ) . A harmadik fogalmi elemet magának a kempingnek a definiálása jelentette. Ebben a kérdésben teljesen egyértelmű volt a helyzet, mivel a szálláshelyek üzemeltetését szabályozó, éppen aktuális jogszabályok mindig megadták a kemping létesítmények pontos leírását is.
10
A turizmuselméleti kérdéseken túl, a kempingekről kiadott új könyvek, főiskolai jegyzetek
mind
a kempingek
megtervezéséről,
kialakításáról,
működtetéséről,
üzemeltetéséről szólnak (MISLEY K . 1985, COOPER, R . B. 1 9 9 2 , NIESSEN, F. 2 0 0 6 ) . Az egyes szerzők munkái ugyan azt mutatják be, hogy az üzemeltető oldaláról hogyan kell a kempingeket vezetni, azonban a vendégek igényeinek felismerése révén segítséget nyújtottak a változó keresleti jellemzők azonosítása során. 1959-ben és 1960-ban adtak ki könyveket a Balatoni kempingekről, amelyek történeti forrásértékkel bírnak. Ezekben részletesen bemutatásra került az akkori valamennyi létesítmény, azok felszereltsége, minőségi kategóriája, az általuk kínált összes szolgáltatás, valamint a működésüket meghatározó szabályzatok és díjazások rendszere. Ezek szintén tanulságokkal szolgáltak napjainkra. A kempingek
elterjedésének és fejlődésének történetéhez a korabeli sajtó
szolgáltatott érdemleges információkat. Ehhez egyrészt kutatni kellett a kempingek megjelenésének kezdetekor erről híreket adó folyóiratokat, például a Természetjárás című folyóirat 1955-1960-ig (hat évfolyam 65 száma), és a Turista című folyóirat 19601970-ig (tizenegy évfolyam 125 száma) terjedő évfolyamainak összes lapszámait. Ezen újságcikkekből a kezdeti szabályozások, tervek alakulása és a fejlődés folyamata volt igazán jól nyomon követhető. Az idegenforgalmi szaksajtó feldolgozása jelentette a téma szakmai háttérbe ágyazását, megmutatva a hazai és a nemzetközi turizmus fejlődésének, alakulásának adott időszakokra vonatkozó jellemzőit. Ezek a folyóiratok az Idegenforgalom 19621979 között (tizennyolc évfolyam 216 száma), az Idegenforgalmi Közlemények 19701987 (tizennyolc évfolyam 72 száma), a Belkereskedelmi Kutató Intézet Tanulmány című sorozata 1970-1987 (tizennyolc évfolyam 32 száma) közötti számai, valamint a Szemelvények a nemzetközi idegenforgalmi szaksajtóból és a Turizmus Bulletin napjainkig tartó lapszámai voltak. A téma mai gazdasági, társadalmi hátterét felrajzoló információkat a napi sajtóból lehetett feltárni. A gazdasági folyóiratokból, mint a Heti Világgazdaság, a Privátbankár, vagy a Business Traveller elsősorban a szabályozások új kérdéseinek problémáit és a gazdasági szempontból vizsgált jelentőségét lehetett feltérképezni. A napilapok, mint a
11
Népszabadság, Népszava,
Magyar Nemzet
cikkeiből
elsősorban
a társadalmi
érdeklődést felkeltő aspektusokat lehetett megismerni. Kimondottan e szegmens számára adták ki a „kempingezési szaksajtót": a Campingwelt, vagy a Karaván (a Magyar Camping és Caravanning Club lapja) a kempingezőknek
szól
elsősorban,
a kempingekről,
a
kempingfelszerelésekről,
utazásokról, eseményekről tudósítanak. A Karavándor sajátos műfajú kiadvány, amiből a fejlődést jól lehet érzékelni: valójában termékkatalógus, ami sok információt közöl az adott év kempingviszonyairól is. A megismert konferencia előadások a nemzetközi trendekre való kitekintés mellett a kempingturizmus fejlesztésével kapcsolatos aktuális feladatokat helyezték előtérbe, mint a kempingek specializálódásának követelményeit, az igényeknek megfelelő ajánlatkészítést és az együttműködést (NITSCH, T. 2 0 0 9 ) . A dolgozat központi problematikáját, a kempingek közelmúltbeli és jelen állapotának, az e téren történt változások leírásának elsődleges forráscsoportját a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott statisztikai sorok biztosították. Át kellett tekinteni a kempingekkel kapcsolatos valamennyi adatsort a fő számoktól kezdődően egészen az egység szintű adatokig, mind a kapacitás, mind pedig a vendégforgalom tekintetében, kiemelten vizsgálva a területi aspektusokat. Statisztikai módszertani problémát vetettek fel a kutatás során az egyes szakmai szervezetek által nyújtott adatbázisok összevetésekor megmutatkozó eltérések. Különleges momentum volt a magyarázatok és a különbségekre adható válaszok keresése. Az említett adatsorokat a KSH mellett a Magyar Turizmus ZRt. (MT ZRt.), a Magyar Camping és Caravanning Club (MCCC), valamint a Magyar Kempingek Szakmai Szövetségének (MaX) rendelkezésre álló adatai nyújtották. A kempingek felszereltségéről, szolgáltatásairól, infrastruktúrájáról az internetről, honlapokról nyertem információkat. Az utazók által létesített internetes blogok kivételes lehetőséget biztosítanak a turisták tapasztalatainak
és véleményének
megismerésére, nem csak a szakemberek, de a többi vendég számára is. Ezeken kívül meg kell említeni a témában megjelent térképeket és a prospektusokat. Az MT ZRt. rendszeresen ad ki tematikus térképeket a turisták számára, amelyek között időről időre a kempingek hazai elhelyezkedését bemutató térképek is szerepelnek. Természetesen a
12
térképek adataival és információival együtt fel kellett dolgozni a kempingek által kiadott prospektusokat is, amelyek elemzése elsősorban a kempingek szolgáltatásainak alakulásáról adott aktuális képet. Az érvényes turizmusfejlesztési stratégiák és tervek áttekintése mind országos, mind pedig régiós szinteken egyértelművé tette, milyen fejlesztések várhatóak a kempingek vonatkozásában. A források külön csoportját alkotják a jogszabályok. Relevanciájukat az adja, hogy a bennük testet öltő szabályozások befolyással vannak a kempingek üzemeltetésére, megadják annak kereteit, valamint előírják a statisztikai adatszolgáltatás kötelező ismérveit és rendjét. Mindezek ismerete nélkül a témakör feldolgozása nem lehetett volna teljes.
13
3. Célkitűzések A dolgozat célja, hogy a magyar turizmus egyik szálláshely kínálati eleméről, a kempingekről, előre meghatározott szempontok szerint történő, összefüggéseket feltáró elemzést adjon. A kutatás az egész ország területére kiterjed, a vizsgálat aspektusai azonban a téma komplexitásából adódóan csak egyes területeket fognak át. A kiinduló feltételezés szerint a kempingek, ugyanúgy, mint a szállástípusok többsége, valamilyen turisztikai attrakció közelében jöttek létre, hiszen a turisták számára nem a szállás jelenti az elsődleges vonzerőt, hanem valamely attrakció. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyen attrakciók mellé települtek kempingek, érvényesül-e valamely vonzótényező erőteljes jelenléte a kempingek esetében, és hogy mindez
eredményez-e
valamilyen
területi
koncentrációt
a
kempingek
elhelyezkedésében. Például már a témakör első szemrevételezésekor egyértelművé vált, hogy több olyan természeti adottságot fel lehet sorolni, amelyek vonzzák a kempingeket, és a kempingek telepítésekor elsődleges szerepet játszhattak. Elsőként kell ezek közül kiemelni a természetes vizek és vízpartok jelentőségét. Beszélhetünk itt a kempingeknek a folyók és tavak mentén történő csoportosulásáról, valamint a termálés gyógyfürdők vonzó hatásáról. Ezeken kívül fontos vonzótényezőnek látszanak hegyvidékeink is. A természeti adottságokon kívül nyilvánvalóan a társadalmi adottságok is hatást gyakoroltak a kempingek területi elhelyezkedésének kialakulására. A kutatás és az elemzések pedig megadják majd a választ ennek a kérdésnek a további részleteire. A vonzásadottságok mellett a kempingek területi elhelyezkedésében várhatóan szerepet játszik még egy lényeges tényező, a közúthálózat. A kempingezők túlnyomó többsége közúton utazik, ezért feltételezhetjük, hogy a kempingek telepítésének szempontjai között befolyásoló elem volt a hazai közúthálózat fejlődése is. Érdemes lesz tehát összevetni a közúthálózat képét a kempingek elhelyezkedését bemutató térképekkel, valamely kiválasztott időszakokban, hogy megláthassuk az esetleges összefüggéseket.
14
Az elmúlt időszakban felerősödött egyik kiemelkedő tendencia a természet újbóli felértékelődése az emberek gondolkodásában (VERÉCZI G . 2 0 0 3 , MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2 0 0 6 ) .
Ez a tendencia az előrejelzések szerint várhatóan a jövőben is folytatódni
fog, és befolyásoló tényezőként jelenik meg az igények alakulásában. A turizmusban megfigyelhető a természethez kötődő turizmusfajták iránti kereslet növekedése. Továbbá egyre erősödik a környezettudatos szemlélet a szolgáltatások kiválasztásakor is, ezért növekszik az ilyen típusú szolgáltatási elemek száma. Ez a tendencia pedig a figyelem előterébe emel néhány olyan szállástípust is, melyek jelenleg elhanyagolt részét képezik kínálatunknak. Ilyenek például a kempingek. Mivel a témáról még nem jelent meg átfogó képet adó, ugyanakkor részleteket is taglaló publikáció, így jelen kutatás szinkron és diakron megközelítést igényelt. Lényeges, hogy az elmúlt évtizedek változásai alapján sikerüljön feltárni és megérteni azoknak a tendenciáknak a gyökereit, amik a jelen állapothoz elvezettek, és egyben tanulságul szolgálhatnak a jövőbeli fejlesztések tervezéséhez is. E tényezőknek megfelelően határoztam meg a célokat. A kutatás célkitűzései: •
Átfogó képet nyerni a kempingek, mint szálláshelyek elterjedéséről az országban, valamint értékelni jelentőségüket és szerepüket a turizmus rendszerében, a szálláskínálat szerkezetében.
•
Feltárni az összefüggéseket az elmúlt évtizedekre vonatkozóan a magyarországi kempingek területi elhelyezkedése, megközelíthetősége, kapacitása és minőségi színvonala között.
•
Vizsgálni a hazai kempingek vendégkörének jellemzőit, és a vendégforgalom volumenének időbeli átalakulása, valamint a kereslet igényeinek változása alapján megállapítani a kölcsönhatásokat a kempingek innovatív képessége és a vendégek elvárásai között.
•
Kísérletet tenni azon tényezők felvázolására, amik a kempingek jövőbeli fejlődési irányait befolyásolhatják, valamint kitekinteni azokra a fejlesztésekre, amelyek a kempingturizmus kialakulásához, illetve dinamikus fejlődéséhez vezethetnek a jövőben.
15
4. Kutatási módszerek A fenti célkitűzéseknek megfelelően áttekintettem a témakörben elérhető hazai és nemzetközi szakirodalmat, feldolgoztam a témakör jogszabályi hátterét, részletes elemzéseket készítettem a rendelkezésre álló statisztikai adatbázisokra alapozva, interjúkat, kérdőíves felmérést készítettem, valamint terepbejárásokat végeztem.
4.1. Primer kutatás Terepbejárások A terepbejárások során ötven, az ország különböző területi egységein elhelyezkedő (pl.:
Tiszamogyoróstól
Kimléig,
Martfűtől Pápáig,
Orosházától
Dombóvárig),
különböző vonzerőkre települt (pl.: vízpartok, termál- és gyógyfürdők), eltérő minőségi kategóriákba
tartozó
és eltérő
szolgáltatásokat
nyújtó kempinget jártam
megismerkedve az üzemelés gyakorlati jellemzőivel
be,
és sajátosságaival. Hazai
tapasztalataim bővítése és a nemzetközi helyzet megismerése érdekében tizennyolc külföldi
kempinget
kerestem
fel,
melyek
a
következő
országokban
voltak
megtalálhatóak: Ausztria (1), Szlovénia (1), Olaszország (4), Franciaország (1), Spanyolország (4), Portugália (3) és Görögország (4). Mindezeken túlmenően néhány országban a vadkempingezés műfaját is kipróbáltam. Mivel immár huszonöt éve kempingezem, az ez idő alatt összegyűlt tapasztalataim nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy átlássam a kempingekben és a kempingezők körében zajló változásokat, valamint felismerjem a megmutatkozó trendeket. Továbbá volt alkalmam, hogy kipróbálhassam a kempingekben fellelhető valamennyi szálláslehetőséget, a sátortól a lakóautóig, a bungalow-tól a mobil home-ig. Folyamatosan figyelemmel kísértem a kempingek szolgáltatásainak változásait, a fejlesztések irányait, valamint a vendégkör összetételét és nagyságrendjét, viselkedési és fogyasztási szokásait, kiemelten vizsgálva a magyar turisták jellemzőit.
16
Interjúkészítés Az interjúk alanyai a kempingek üzemeltetői (pl. Martfű Gyógykemping**** tulajdonosa), a szakmai érdekképviselet (Magyar Kempingek Szakmai Szövetségének elnökhelyettese) és az egyik civil szervezet (Magyar Camping és Caravanning Club elnöke és alelnöke) vezetői, valamint szakértők és a turizmus irányításában, illetve kutatásában érintett szakemberek voltak.
Kérdőíves felmérés A Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának Turizmus Vendéglátás szakos, nappali BSc képzésre járó másodéves hallgatói között kérdőíves kutatást végeztem, a fiatal korosztály kempingezési szokásainak megismerése érdekében. A felmérés keretében 172 kérdőív kitöltésére és kiértékelésére került sor. A kérdőívek segítségével fel kívántam tárni a hallgatók belföldi és külföldi kempingezési szokásainak jellemzőit, úgymint az utazások szokásos időszakát és időtartamát, a kempingeken belül választott szálláshelyek típusait, a kiválasztás szempontjait, az általuk végzett tevékenységeket, az igénybe vett szolgáltatások fajtáit, valamint a jövőbeni kempingezési terveket.
4.2. Szekunder kutatás Szakirodalmi források áttekintése A szakirodalom áttekintésekor - ahogy azt már korábban is említettem - kiderült, hogy a kempingekkel eddig érdemben kevés szakember foglalkozott, ezért ezt megelőzően nem alakultak még ki a téma kutatásának fő vonalai. Hiányoznak egyelőre azok az elméleti támpontok is, amelyek a jelen dolgozat alapját adhatták volna. A szakirodalmi kutatásnak azonban volt egy a témából fakadó sajátossága is. A kempingek, a kempingezés, a kempingturizmus komplex jelenség, fejlődésük, térbeli elterjedésük gazdasági és társadalmi hatások által befolyásolt. Ez az összetettség előrevetítette a feldolgozásra került szakirodalmak tematikus sokszínűségét is.
17
A téma földrajzi, térszerkezeti beágyazottságát, a földrajzi aspektust meghatározóan a társadalomföldrajzi, a térszerkezeti, a turizmusföldrajzi és a térségi turizmuskutatás elméleti
kereteit
felvázoló tanulmányok
nyújtották. A kempingek,
főként a
kempingturizmus rendszerszemléletű és fogalmi meghatározottsága okán szükség volt turizmuselméleti vizsgálódásokra is. A kempingek elterjedésének és fejlődésének történetéhez a korabeli sajtó szolgáltatott érdemleges információkat. Az idegenforgalmi szaksajtó feldolgozása jelentette a téma szakmai háttérbe ágyazását, megmutatva a hazai és a nemzetközi turizmus fejlődésének, alakulásának adott időszakokra vonatkozó jellemzőit. A mai gazdasági és társadalmi hátteret felrajzoló információkat a napi
sajtóból
lehetett
feltárni.
A
megismert
konferencia
előadások
a
kempingturizmussal kapcsolatosan napjaink aktuális feladatait helyezték előtérbe. Az érvényes turizmusfejlesztési stratégiák és tervek áttekintése - mind országos, mind pedig régiós szinteken - egyértelművé tette, milyen fejlesztések várhatók a kempingek vonatkozásában.
Jogszabályi háttér áttekintése Magyarországon,
mint
minden
más
országban jogszabályok
írják elő
az
idegenforgalomban hasznosított szálláshelyekkel kapcsolatban előírt követelményeket. Ezek a jogszabályok
egyúttal
azt is meghatározzák, hogy pontosan
milyen
paraméterekkel kell rendelkezniük azoknak a szállástípusoknak, amelyeket az egyes kategóriákba besorolnak.
Megadják tehát a kempingekre
vonatkozó
részletes
szabályokat is, amelyeket, illetve amelyek változásait a kutatás során nyomon kellett követni, hiszen az adatváltozások egy része a jogszabályi változásokhoz volt köthető. A kempingek, mint szálláshelyek létesítésének keretfeltételeit, a megjelenésüket követően igen hamar szabályozás alá vették, így a jogszabályi hátteret 1961-től napjainkig figyelemmel kellett kísérni.
Internetes források áttekintése A kempingek felszereltségéről, szolgáltatásairól, infrastruktúrájáról részben az internetről, honlapokról nyertem információkat. Rendkívül tanulságos forrásnak
18
bizonyultak az utazók által működtetett internetes blogok, amelyeken keresztül szépítés nélkül, a maga
valójában meg
lehetett
ismerni
az
adott kempingekről
és
szolgáltatásaikról alkotott, a vendégek tapasztalatait tükröző véleményeket.
Statisztikai adatok feldolgozása A dolgozat központi problematikáját, a kempingek közelmúltbeli és jelen állapotának, az e téren történt változások leírásának elsődleges forráscsoportját a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott statisztikai sorok biztosították. At kellett tekinteni a kempingekkel kapcsolatos valamennyi adatsort a fő számoktól kezdődően egészen az egység szintű adatokig, mind a kapacitás, mind pedig a vendégforgalom tekintetében, kiemelten vizsgálva a területi aspektusokat. Megnehezítette a kutatás elvégzését, hogy az 1965-1985 közötti időszakra vonatkozóan a KSH egyelőre nem végezte el az adatszolgáltatásból származó egység szintű adatok feldolgozását, így erre az időszakra vonatkozóan részletes elemzés készítésére nem volt lehetőségem. A feldolgozott statisztikai adatokat, valamint azok százalékos megoszlását grafikus ábrázolással tettem még inkább érzékelhetővé. Az adatok térszerkezeti jellemzőit térkép sorozatok segítségével mutattam be, hogy a kempingek fejlődésének területi változásai még inkább egyértelművé váljanak. Különleges ízt adott a kutatásnak az egyes szakmai szervezetek és szakértők által rendelkezésemre bocsátott adatbázisok összevetése, valamint a közöttük mutatkozó különbségekre adható válaszok keresése. Ilyenek voltak a KSH mellett a Magyar Turizmus ZRt., a Magyar Camping és Caravanning Club, a Magyar Kempingek Szakmai Szövetségének (MaX) adatai, valamint Frits Niessen holland kempingszakértő saját gyűjtésű adatbázisa.
19
4.3. Fogalom meghatározások Kempingezés A kempingek elterjedésének, fejlődésének és ezen folyamatok jellemzőinek vizsgálatához szükséges volt először tisztázni egyes alapfogalmakat. Elsőként mindjárt azt, hogy a kemping, mint szálláshely kialakulását időben jóval megelőzte a kempingezés,
mint
tevékenység,
elfoglaltságokhoz kötődően végeztek
amelyet
a
szabadban,
az emberek. A kutatók
elsősorban
aktív
a kempingezés
kialakulását az észak-amerikai kontinensről származtatják (MISLEY K. 1985), ahol a pionírok utazásaik alatt sátrakban, vagy valamilyen más egyszerű hajlékban töltötték az éjszakát. Számukra a szükségesség és a célszerűség volt a meghatározó. Ettől eltérő volt a helyzet Európában, ahol a XIX. század végén kezdett elteijedni ez a tevékenység, és kialakulásának fő oka a szabadban történő rendszeres kirándulásokhoz kötődött. A magyarországi „HERKULES" című egykori hetilap a következőket írta 1892. december 25-i számában: „Ezúttal az angol sportélet egyik legérdekesebb részét mutatjuk be, melynek ez a rossz hangzású neve van: Campirozás. Magyarra fordítva annyi volna, mint „mezőzés". A lényege a szabadban való tartózkodás, összekötve a testedző sport minden nemének űzésével. Az angol családok és társaságok nők, férfiak vegyest, rendszeresen kirándulnak a szabadba kocsin, lóháton, csónakon, vagy gyalog, visznek magukkal hordozható sátrakat vagy vadászkunyhókat keresnek föl s künn töltik az éjszakát is, a nappalokat pedig arra használják föl, hogy a sport minden nemét űzik az éghajlat és szaizon kívánalmaihoz képest." A fenti idézet egyértelműen igazolja, hogy a kezdetekben a kempingezés aktív tevékenységekhez,
például
gyalogos
túrázáshoz,
lovagláshoz,
vízi
túrázáshoz
kapcsolódott. Az első kempingek pedig értelemszerűen ott alakultak ki, ahol a kirándulók gyakran táboroztak. A fejlődés során természetesen több fogalom meghatározás is született a kempingezésre, amelyek gyakorlatilag rögzítették a kiindulási alapokat. Ezek szerint a kempingezés a szabadidő eltöltésének egyik formája, amelynek célja a pihenés, amit az utazó a saját maga által szállított szálláshelyen folytat.
20
„Ebért 1962-ben így fogalmazott: A kempingezés pihenés céljából a szabadban időlegesen folytatott élet, melyet a kempingező egy saját maga által szállított szálláshelyen folytat." (MISLEYK. 1985) Magyarországon a kempingezés és ezzel együtt a kempingek elterjedése az 1960-as évek elejére tehető, ami egybeesik az ország idegenforgalmi „nyitásának" időpontjával. Ebben az időszakban nagy méretekben indult meg az országban mind a belföldi, mind a külföldi vendégforgalom, (MENYHÁRT
amely elhelyezésére
még nem
voltunk
felkészülve
Á. 1985). Úgy tűnt, hogy ezen a helyzeten gyors ütemben és a legkisebb
befektetéssel elsősorban kempingek telepítésével lehet javítani. Ekkor a belföldi lakosság számára fontos szempont volt a kemping szálláshelyek olcsósága, mert így megfizethetővé vált számukra a szállásszolgáltatás. A külföldi vendégek többsége esetében (akik ekkor főként a csehszlovákok és a két német állam lakosai voltak) szintén lényeges momentum volt a szállásdíjak alacsony mértéke. Az üzemeltető (akkor az állam) oldaláról nézve pedig a kempingek létesítése jelentette a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldást, hiszen egyrészt a kempingek kialakítása alacsony befektetést igényelt, másrészt gyorsan és nagy fogadóképességgel lehetett kiegészíteni a szűkös szálláskapacitásokat
(szállodák, turistaházak,
stb.). így természetesen
a hazai
szakemberek is foglakoztak a kempingezés témakörével, és munkájuk során különböző aspektusokból fogalmazták meg gondolataikat. Ezek a következők voltak: „...A sátortáborok szükségességét a turistaházak hiánya, vagy szálláshelyeiknek elégtelen volta hozta magával, mint szükségmegoldást." (HOLÉNYI L. 1957) „A camping természetben
milliók sportja! Lényege: kikapcsolódás, üdülés a szabad
felvert sátor alatt. A turistáskodás
előfeltételeket biztosít
a tömegeknek
a
lehető
egy fajtája, mely legolcsóbb
kulturált
üdüléséhez,
ezért
idegenforgalmi jelentősége is rendkívüli." (SZAUERR. 1961) „Olyan kirándulásra, üdülésre, sportolásra, átmeneti szállásra alkalmas vidékeken kijelölt, bekerített táborhelyek, amelyek megfelelő kényelmi és higiéniai feltételeket és szolgáltatásokat biztosítanak a saját sátrukkal vagy autójukhoz kapcsolt lakókocsikkal érkezők számára. (Egyes kempingekben előre felállított sátrak és faházak is bérelhetők.)" (IDEGENFORGALMI ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR 1981)
21
„Kempingezésen a szabadidő eltöltésének minden olyan formáját értjük, amelynek során az utazó vagy a közeli városi lakos a saját maga által szállított vagy szállítható hajlékban éjszakázik" (MENYHÁRT Á. 1985)
Kempingturizmus A fogalmak tisztázása felvetett egy következő kérdést is, amely már a turisztikai termékek
fogalomköréhez
tartozik.
Nevezetesen,
hogy
beszélhetünk-e
a
kempingturizmusról, mint turisztikai termékről, avagy nem. Ehhez át kell tekinteni a turisztikai termék fogalmának meghatározásait, amellyel szintén több hazai kutató foglalkozott már. Jelenleg nem cél a fogalomtörténet korábbi szakaszainak áttekintése, hanem sokkal inkább a folyamat végeredményeként kialakult definíciók összevetése.
„A turisztikai termék egy olyan szolgáltatáshalmaz, amelynek célja a turista - az állandó környezetétől
ideiglenesen távol lévő ember -
szükségleteinek teljes
kielégítése. A turisztikai termék fő összetevői a következők: a vonzerő vagy attrakció, a megközelítési lehetőség vagy közlekedés, az egyéb infrastruktúra (víz, villany, szemétés szennyvízkezelés, stb.), a szállás, az étkezés, a szórakozás és egyéb szolgáltatások, a biztonság, a fogadóterület lakosságának vendégszeretete (ez utóbbiba beleértve a turizmus dolgozóinak szakmai és nyelvi felkészültségét is, különben hibázna náluk a vendégszeretet), a turisztikai szervezetek, a szolgáltatások árai és minderről az információ." (LENGYEL M . 2 0 0 4 ) Michalkó Gábor így fogalmaz: „...turisztikai terméknek nevezzük az egy, esetleg több idegenforgalmi vonzerőre alapozott, a vendég igényeinek összességét kielégítő potenciális szolgáltatáshalmazt. Más szóval, a turisztikai termék a turista adott desztinációban végezhető tevékenységeinek azon kereteit jelenti, amelyből ideális esetben kialakítható a versenyképes szolgáltatás. A komplex turisztikai termék magában foglalja az attrakció, a megközelíthetőség, az ellátás, a vendégszeretet összességét, összeállítása során törekedni kell a turizmus
feltételrendszerének
optimalizálására. ... a termék neve egyértelműen kapcsolható legyen a lényegéből fakadó, jól körülírható turisztikai tevékenységhez (kongresszusi turizmus), vagy ahhoz
22
a földrajzilag pontosan behatárolható térhez, amely determinálja a kereslet magatartását (falusi turizmus),
továbbá
egy-egy
korspecifikus piaci
szegmenshez
(ifjúsági
turizmus)" (MICHALKÓ G. 2 0 0 4 ) . Más kutatók a turizmus rendszerének kínálati alrendszerét tekintik egyúttal a turisztikai terméknek is: „a turizmus rendszerének két alrendszere, a kereslet - azaz a turista - és a kínálat - azaz a turisztikai termék..." (PUCZKÓ L. - RÁTZ T. 2 0 0 5 ) Ezen definíciók alapján kell majd választ adni arra a kérdésre, hogy a kempingturizmus
besorolható-e
a
turisztikai
termékek
körébe.
Magát
a
kempingturizmust eddig a turizmus ismert kutatói közül csak kevesen definiálták. Menyhárt Ádám is, aki az 1980-as években a legtöbbet publikált a kempingek témakörében, tanulmányai egy részében inkább kempingmozgalomról beszélt, vagy a kempingezés fogalmának szinonimájaként alkalmazta a kempingturizmus kifejezést. Később a meghatározást pontosította: „A kempingturizmus olyan rendszeres és tömeges utazási forgalom, melynek során az utasok szabadidejük eltöltésének során a saját maguk által szállított vagy szállítható hajlékban
éjszakáznak,
s
átmenetileg
tartózkodnak
fogyasztói
minőségben
a
meglátogatott helyen." (MENYHÁRT Á. 1985) A
fogalom
tartalmából
látható,
hogy
megalkotója
a
turizmus
általános
meghatározásából vezette le az új definíciót. Mint olyan, a kor követelményeinek megfelelt, de a turisztikai termék fogalmával nem teremtett kapcsolatot, ezért a felvetett dilemma eldöntéséhez kevésbé jól alkalmazható. Már az ezredforduló után készült el az Idegenforgalmi értelmező kéziszótár, amely elsősorban szociológiai szempontokat szem előtt tartva foglalta össze a turizmussal kapcsolatos fogalomköröket, és amelyben szintén megtalálható a kempingturizmus fogalmának értelmezése: „Kempingturizmus: (szi) az üdülőturizmus egyik kategóriájaként használt fogalom, a
sajátos
szálláshely
kínálata
alapján megkülönböztetve.
Az
üdülés
igényei
kielégítésének mennyisége és minősége minősíti a kempinget." (JENKEI L. 2 0 0 2 ) Ez a definíció a kempingnek, mint szállástípusnak a sajátosságára helyezi a hangsúlyt, és egyértelműen szálláshelyként is kezeli őket, se kevesebbnek, se többnek.
23
Természetesen ez is logikus megközelítés volt, amely azonban szintén nem teremtett összefüggést a turisztikai termékek fogalomkörével.
Kempingek A fogalom meghatározások során már csak egy maradt hátra, magának a kempingnek a definiálása. Magyarországon és minden más országban jogszabályok írják elő az idegenforgalomban hasznosított szálláshelyekkel kapcsolatban betartandó szabályokat. Ezek a jogszabályok egyúttal azt is meghatározzák, hogy pontosan milyen paraméterekkel kell rendelkeznie annak a szállástípusnak, amelyet a kategóriákba besorolnak. Megadják tehát a kempingekre vonatkozó részletes szabályokat is, ezért a következőkben
bemutatásra
kerülnek
a
kempingek
működését
meghatározó
legfontosabb jogszabályok, és a bennük található definíciók. A kempingek üzemelését érintő teljes körű jogszabályi lista a 13. számú függelékben található. A szálláshely szolgáltatással kapcsolatos követelményeket Magyarországon a típus megjelenését követően igen hamar szabályozás alá vették. A kempingek esetében ez azt jelentette, hogy az első rendelet már 1961-ben megszületett a sátortáborok létesítésének feltételeiről, valamint 1963-ban a sátortáborok egészségügyi szabályairól. A korabeli sajtó szerint „hazánk a világon a negyedik, mely e kérdést jogszabályi úton is rendezte, és e vonatkozásában megelőzte a nemzetközi szövetség 17 tagállamát is" (SZAUER R. 1963). A
napjainkban
érvényes jogszabályok,
amelyek
a
kemping
fogalmát
is
meghatározzák, a következők: 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet, valamint az e rendeletet módosító 54/2003. (VIII. 29.) GKM rendelet szól a kereskedelmi és fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról,
valamint
a
falusi
szálláshelyek
minősítéséről,
mely
a
kemping
meghatározásával kapcsolatosan a következőt mondja: 1. § E rendelet alkalmazásában kereskedelmi szálláshely az erre a célra épített vagy átalakított és használt létesítmény, ha a hasznosított szobák száma az ötöt, az ágyak száma a tizet, kempingek esetében a hasznosított területegységek száma az ötöt meghaladja, továbbá a létesítmény megfelel a 2. számú mellékletben meghatározott
24
követelményeknek, és üzletszerűen, egész éven át vagy idényjelleggel, folyamatos napi üzemeltetéssel, megszakítás nélkül szállásszolgáltatást nyújt. A megjelöltnél kisebb kapacitású
szálláshelyek
üzletszerű idegenforgalmi tevékenység
csak a külön
jogszabályban foglaltak szerint végezhető. A kereskedelmi szálláshelyeknek minősülő létesítményeket a rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. 7. § g) kemping: az a kereskedelmi szálláshely, amely megfelel az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) kormányrendelet 1. számú mellékletének 440. pontjában meghatározott követelményeknek. A hivatkozott kormányrendelet megadott pontjának tartalma: 440. Kemping (TEÁOR 55.22) Sátorral, illetve lakókocsival érkezők elhelyezésére szolgáló közművesített terület, amelyet kemping osztályba soroltak. Ezek
a
rendeletek
határozták
meg
a
kempingek
osztályba
sorolásának
követelményrendszerét is, melyet most részletesen nem idézek. Azonban 2009 év végén új szabályozás lépett életbe, amelynek célja belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK (2006. december 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelv 9-11. cikkének való megfeleltetés. Az új jogszabály a következő: 239/2009
(X. 20.)
kormányrendelet
a
szálláshely-szolgáltatási
tevékenység
folytatásának részletes feltételeiről, és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről, mely a kempingekre vonatkozóan a következő rendelkezéseket hozza: 2. § e) Kemping: szállás céljából a vendégek és járműveik számára elkülönült területet, illetve üdülőházat és egyéb kiszolgáló létesítményeket (például tisztálkodási, mosási, főzési, egészségügyi célokat szolgáló vizesblokk, portaszolgálat stb.) biztosítanak, és amely legalább kilenc lakóegységgel rendelkezik. Ha a kemping területén csak üdülőházakat üzemeltetnek, az üdülőháztelep megjelölést kell használni. Ezen kívül a szálláshelyeknek meg kell felelniük a kormányrendelet mellékletében szereplő, szálláshelytípus szerinti minimum engedélyezési követelményeknek. Az új rendelet az osztályba sorolás feltételeit nem szabályozza. Valamely minőségi kategóriák szerinti besorolás jelzésének használatára az új rendelet életbe lépésének időpontjától csak az a szálláshely jogosult, amely az ÖM által védj egyeztetett „embléma" használatára védjegyhasználati szerződést köt az ÖM részéről erre
25
felhatalmazott szervezettel. A jelenleg működő szálláshelyek esetében fő szabály szerint a szolgáltatóknak nem kellett új engedélyezési eljárást kérelmezniük, amíg a meglévő
engedélyük
nem
kerül
visszavonásra
(automatikus
megfeleltetés).
Ugyanakkor a rendeletben előírt szigorúbb követelményeket minden szolgáltatónak meg kellett vizsgálnia, s eltérés esetén 2009. december 31-ig kellett teljesítenie vagy a szükséges változást bejelentenie a jegyző felé.
26
5. A kempingturizmus térbeli és történeti változásai
5.1. A turizmus általános trendjei
5.1.1. Európai trendek A világ turizmusában Európa mindig is kiemelkedő szerepet játszott, a fő küldő és fogadó országok túlnyomó többsége itt található. Európára koncentrálódik tehát a legnagyobb volumenű turizmus mind társadalmi, mind gazdasági
értelemben,
nyilvánvaló ezért, hogy az ezen a területen zajló folyamatok jelentős hatással vannak a térség országaira. Az Európai Turisztikai Bizottság (European Travel Commission, ETC) 2006-ban publikált egy tanulmányt, amelyben ismertette az európai turizmust jellemző legfontosabb tendenciákat (MAGYAR TURIZMUS ZRT. PIAC- ÉS TERMÉKELEMZÉSI IRODÁJA,
2006). A dokumentumban azokat a külső tényezőket gyűjtötték össze,
amelyek az elkövetkezendő öt-tíz évben a turizmus alakulására befolyással lesznek, valamint részletezték a vizsgált tényezőknek a várható hatásait is. A turizmus rendszerében
az egyes környezeti elemek és azok
változásai
befolyásolják a turizmus piacának működését. A turizmus rendszere egy olyan nyílt rendszer, amelyre hatással vannak a külső környezet változásai, és amely maga is visszahat környezetére. A meghatározó környezeti elemek a következők: a természeti, a társadalmi, a gazdasági, a politikai és a technológiai környezet (KASPAR, C . - FEKETE M . 1 9 9 9 , LENGYEL M . 2 0 0 4 , MICHALKÓ G. 2 0 0 4 , PUCZKÓ L. - RÁTZ T. 2 0 0 5 ) . A
turizmus európai trendjeinek alakulását összefoglaló dokumentum a továbbiakban részletezésre kerülő külső tényezőket tartotta fontosnak kiemelni.
27
Természeti környezet Az egyik legfontosabb környezeti elem az ökológiai környezet, hiszen a vonzásadottságok jelentős részét a természet, a természeti adottságok nyújtják a turisták számára. Éppen ezért a napjainkban tapasztalható éghajlati változások, a megszokottól eltérő időjárási jelenségek és azok hatásai jelentős szerepet játszanak a turizmus alakulására is. Ez a hatás egyrészt megnyilvánul abban, hogy a természeti erőforrásokra épülő turisztikai desztinációk (tengerpartok, síterepek) fenntartásához egyre magasabb többletköltségek szükségesek, másrészt a hatások nyomon követhetők abban is, hogy az egyre kiszámíthatatlanabbá váló időjárás következtében egyre népszerűbbé válnak a főszezonon kívüli - télből nyárba típusú - utazások. A természeti környezet változásainak következtében, valamint az utóbbi években előforduló természeti katasztrófák miatt a turizmusban is nagyobb szerepe lesz a biztonsági kérdéseknek és a hatékony válságkezelésnek. Kiváló példa erre az éppen napjainkban zajló izlandi vulkánkitörés, valamint ennek a légi közlekedésre, és azon keresztül a turizmusra gyakorolt váratlan méretű hatása. A tanulmány szerint a vizsgált időszakban a természeti környezet hatásának eredményeként a turisztikai termékek közül az ökoturizmus és a természeti turizmus iránti kereslet növekszik majd meg. Társadalmi környezet A társadalmi környezetben lezajló folyamatok elsősorban a turisták motivációinak alakulását befolyásolják, ezzel pedig hatást gyakorolnak az úti célok, a turisztikai desztinációk kiválasztására, az utazások során igényelt szolgáltatások körére, az utazások hosszára és időpontjára, valamint az utazásokon résztvevők számára is. Ezzel a turizmus rendszerének működését számos ponton alakíthatják át. A társadalmi környezet egyik erőteljes hatása a demográfiai trendeken keresztül nyilvánul meg a turizmusban. Európában a népesség öregedése évek óta nyomon követhető jelenség, tehát a turizmusban is számolni lehet az idősebb korosztályba tartozók számának növekedésével. Az idősebb korosztályok utazásaik során előnyben részesítik a főszezonon kívüli időszakokat, valamint kedvelik az egészségturizmusban
28
kínált szolgáltatásokat. Az idősebbek mellett a fiatalabb korosztályok is egyre nagyobb részt képviselnek a turizmusban. Növekvő jövedelmük, valamint a családszerkezetben bekövetkezett változások (pl. az egyszemélyes háztartások emelkedő száma, az idősebb korban történő gyermekvállalás) hatására a 16-35 éves korosztály egyre többet utazik. A fiatalok körében egyre népszerűbbek az aktív turizmus fogalomkörébe tartozó különböző turisztikai termékek. A globalizáció eredményeként számos család költözött korábbi lakhelyéről egy másik országba, ami növeli a barát- és rokonlátogatásokhoz kapcsolódó utazások számát. A népességben az aktív keresők egyre kevesebb idővel rendelkeznek annak ellenére, hogy globálisan a szabadidő mennyisége növekszik. Azért, hogy időt takarítsanak meg, hajlandóak többet költeni. Az időhiányban szenvedő turistákra a rövid utazások, és az utazást megkönnyítő megoldások (pl. az all-inclusive szolgáltatások) előnyben részesítése jellemző. A személyes fejlődésre fordítható idő hiánya miatt várható a kreatív turizmus keresletének bővülése. Az általános képzettségi szint emelkedésének hatására, és az egyes kulturális turisztikai úti célok növekvő népszerűsége mellett a kulturális látnivalók egyre szélesebb rétegeket vonzanak. Európában tehát a kulturális turizmus bővülése várható. Az életstílusban jelentkező változások következtében sokak számára az utazások egyre gyakoribbak, és a mindennapi élet részévé váltak. Ez későn meghozott utazási döntéseket, valamint késői foglalásokat eredményez, különösen a rövid utazások esetében. A turisták utazásaik során az élményszerűséget igénylik, emelkedik az ún. biztonságos veszélyhelyzetek, például a kalandtúrák iránti érdeklődés. Másrészt viszont növekszik a belső élményekre épülő termékek iránti kereslet is. Az orvosi ellátás drágulása következtében az európaiak számos gyógyászati szolgáltatásért más országba (vagy akár másik kontinensre) utaznak, vagyis folyamatosan bővül a kereslet az egészségturizmus szolgáltatói által nyújtott kínálat irányában. Az egyre tapasztaltabb utazók az eddigieknél jobban megismerik a felkeresett célterület kultúráját, ami egyrészt a saját életstílusukat is alakítja, másrészt pedig a kultúrák iránti tiszteletet, a toleranciát és a kulturális különbségek elfogadását is erősíti. Az utazási tapasztalatokkal párhuzamosan nő az utazás, az új területek megismerése
29
iránti vágy, ami a szolgáltatók számára a visszatérő vendégek számának csökkenésében nyilvánul meg. A váratlan események, mint például a terrortámadások és a természeti katasztrófák következtében a biztonság az utazások során is egyre fontosabb szerepet játszik. Az utazók figyelmét azonban ezek az esetek csak viszonylag rövid ideig kötik le, látszólag mára némileg „beletörődtek" abba, hogy katasztrófák bárhol előfordulhatnak. A negatív események bekövetkezése az információk koordinálását, a gyors reakciót és a rugalmas tervezést teszik szükségessé a turizmusban a hatások csökkentése érdekében. A dokumentum készítői szerint a vizsgált időszakban a társadalmi környezet változásainak hatására a turisztikai termékek közül az egészségturizmus, az aktív turizmus, a kulturális turizmus, a kreatív turizmus, valamint a barát- és rokonlátogató turizmus iránti keresleti igények bővülnek. Gazdasági környezet A hivatkozott dokumentum közreadásakor az előrejelzések szerint a világgazdaság bővülését várták, azonban a 2008 végén elkezdődött gazdasági válság több szempontból módosította az eseményeket. 2009 év elején a turizmus területén is jelentős visszaesés következett be még a legnagyobb fogadó országokban is. Különösen súlyos károkat okozott a válság az üzleti turizmus terén, és komoly átrendeződés zajlott le a légi közlekedésben is. Az év közepére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Európában az utazás iránti érdeklődés töretlen. Természetesen e mögött jelentős piaci átrendeződés rejlett, és kiemelt szerephez jutott a szolgáltatások ár-érték arányának vizsgálata.
A népesség
visszafogottan
bánt
utazásaival,
elhalasztották,
vagy
lerövidítették azt, de leginkább a belföldi nyaralás mellett döntöttek. A szolgáltatók különböző akciókkal és az árak csökkentésével próbálták megnyerni a turistákat. Mára már látszanak a gazdasági válságból történő kilábalás lehetőségei, azonban a bekövetkezett események bizonyára hosszú ideig hatással lesznek még a turizmusban a fizetőképes keresletre és a szolgáltatókra is. A gazdasági válság ellenére is érvényes maradt néhány olyan tendencia, amelyeket a tanulmány megnevezett. Az Európában is növekvő mobilitás hatással van a turizmus
30
munkaerőpiacára, amelynek eredményeként a munkahelyeket növekvő részarányban töltik majd be külföldiek. A világgazdaság szempontjából a szolgáltatások jelentősége, például a GDP-hez való hozzájárulása, a foglalkoztatásban játszott szerepe növekszik, így tehát a turizmus jelentősége is nő. A globalizáció hat a fiatalok értékrendjére és utazási szokásaira, jelentős szerephez jut a színvonalas tájékoztatás, az internetes elérhetőség és a szálláslehetőségek választéka.
Az
utazási
lehetőségek
az
internet
segítségével
könnyen
összehasonlíthatóvá válnak, így az árak és a szolgáltatások egyszerűen összevethetőek. A második lakások, nyaralók iránti kereslet növekedését bizonyára lelassította a gazdasági válság, azonban a viszonylag olcsón elérhető ingatlanok - elsősorban a melegebb éghajlatú területeken -
várhatóan ismét keresetté válnak majd. Az
ingatlanvásárlás költségeit gyakran az ingatlan bérbeadásával kompenzálják, ami a bérelt házakban zajló önellátó nyaralásokat támogatja. Politikai környezet A kormányok a szociális és egészségügyi ellátás, az oktatás és a nyugdíjak biztosítása
érdekében
kivetett
adókkal
csökkentik
a lakosság
diszkrecionális
jövedelmét, így a turizmusra fordítható jövedelemhányadot is. Ennek ellentételezésére több országban működtetnek olyan támogatórendszereket, amelyek segítsége révén az elegendő jövedelemmel nem rendelkezők is részt vehetnek a turizmusban (pl. üdülési csekk). A biztonsággal, az egészséggel és a bevándorlással kapcsolatosan növekvő veszélyek miatt a hatóságok egyrészt erősebb ellenőrzést léptetnek életbe az utazások során, másrészt pedig az utazásra vonatkozó szigorú szabályokat vezetnek be a negatív események bekövetkezésének elkerülése érdekében. A termékek nemzetközi kínálata a fogyasztóvédelem területén is jelentős következményekkel jár, valamint megnövekszik az igény a naprakész utazási tanácsadás és a biztonságra vonatkozó tájékoztatás iránt. A desztinációk imázs-elemei között egyre fontosabb tényezőkké válnak a biztonság és a higiénia.
31
Technológiai környezet A technológiai környezet két területen gyakorol hatást a turizmus rendszerének működésére, a közlekedés fejlődése, valamint az informatika és a kommunikáció fejlődése révén. A közlekedés fejlődésének köszönhetően a turizmus piacán új desztinációk jelennek meg, és az új úti célok egyúttal új küldő piacok megjelenését is eredményezik. A tanulmány előrejelzései szerint az európai turizmusban továbbra is a gépkocsi marad a legfontosabb közlekedési eszköz. Az autóbuszos utazásokat a városközpontok elérhetősége, a parkolás nehézsége és a kedvező árú vasúti, illetve légi közlekedés negatívan befolyásolja. A vasúti közlekedés versenyképessége határozottan növekszik a gyorsvasutak kiépülése során. A vasutat hosszabb távon általában az alacsonyabb árak, a magasabb minőségű és gyorsabb szolgáltatások jellemzik majd. A közepes távolságú utazások során a vasút a légi közlekedés komoly konkurenciájává válhat. A vízi közlekedés piacán a növekvő kereslet új kikötők építésével elégíthető ki. Az információs technológia területén az internet mellett a mobil telefont és a digitális televíziót is folyamatos fejlődés jellemzi, így a kapcsolattartás utazás közben is egyre olcsóbbá és egyszerűbbé válik. Az internet elterjedésének köszönhetően a turisták az árakat és a szolgáltatásokat, valamint a kínált turisztikai infrastruktúra alkotórészeit is összehasonlíthatják. A fogyasztók egyre gyakrabban közvetlenül más fogyasztóktól tájékozódnak,
aminek
következtében
részletes
információkkal
rendelkeznek
a
szolgáltatókról. Kiváló lehetőséget teremtenek erre az internetes blogok. A kommunikáció és a közlekedés olcsóbbá válása a turizmus gyors fejlődését ösztönzi.
5.1.2. Hazai trendek A világ- és az európai trendek hatása a magyar utazási piacon is érezteti hatását. A kifejezetten
magyarországi
trendek
megállapítására
irányuló
kutatásokat
meghatározóan a Magyar Turizmus ZRt. (MT ZRt.) megbízásából végzik, és főként az utazási szokások változását mérik fel. Megbízásukból 2003 óta azonos módszertan
32
alapján évente kutatást végez a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, amely kutatás eredményeit rendszeresen közzé is teszik. Ezek alapján tehát a hazai lakosság belföldre és külföldre irányuló turizmusának trendjei jól meghatározhatóak. A továbbiakban a trendek bemutatásakor csak a többnapos utazások jellemzőire koncentrálok, mivel ebben az esetben valamilyen szállástípus igénybevételére is sor kerül. A hazai turisták belföldi többnapos utazásainak jellemzői A rendelkezésre álló adatsorok alapján megállapítható, hogy 2003 óta csökkent azoknak az utazóknak az aránya (67%-ról 58%-ra), akik csak belföldre utaztak, növekedett viszont azoké, akik külföldön és belföldön egyaránt folytattak utazást. 2003-at követően ez utóbbi csoportnak először jelentősen lecsökkent a részaránya (24%-ról 16%-ra), majd 2004-től folyamatosan emelkedni kezdett a részesedésük, amely 2008-ban elérte a 25%-ot. A legfontosabb úti célok a Balaton, Észak-Magyarország és Budapest-KözépDunavidék Idegenforgalmi Régiók voltak szinte valamennyi vizsgált évben, ezek között a régiók között csak a népszerűségi sorrend változott olykor. A Balaton régió 2004 kivételével minden évben az első volt a listán, 25-27%-os részesedéssel (2004ben 19%). 2006 volt az egyetlen olyan év, amikor Észak-Magyarország régió helyett a Dél-Dunántúl került az első három közé. Amennyiben külön megvizsgáljuk a főutazások legkedveltebb turisztikai régióit is, akkor azt láthatjuk, hogy az eddig felsorolt három régió mellé az utolsó két évben Észak-Alföld is csatlakozott. (A kutatás során főutazásnak a többnapos utazások közül a háztartás számára legfontosabb utazás minősült. Jellemzően ez egyúttal azt is jelentette, hogy a többnapos utazások közül ez volt a leghosszabb időtartamú.) A belföldi főutazáson résztvevők túlnyomó többsége járt már korábban főutazása helyszínén. A fóutazás úti céljának kiválasztásakor 2008ban a legfontosabb mérlegelési szempontok a desztináció kedvező természeti adottságai, a korábbi kedvező személyes élmények, valamint az ismerősök ajánlásai voltak.
33
A többnapos belföldi utazások hossza 2003-tól (2,7 éjszaka) folyamatosan növekedett 2006-ig, amikor elérte a 4,8 éjszakát, azonban ezután erőteljes csökkenés következett, és 2008-ban az átlagos tartózkodási idő már csak 3,4 éjszaka volt. A főutazásokat kiemelve tapasztalhatjuk, hogy napjainkra azok időtartama (4,96 éjszaka) szintén lényegesen visszaesett a 2003-ban mértekhez képest (9,57 éjszaka). A vizsgált utazások legfontosabb motivációi között az első években a pihenés, a rokonlátogatás és a strandolás szerepeltek, majd 2005-ben és 2006-ban a rokonlátogatás vette át a főszerepet, és a strandolás mellé a nyaraló felkeresése csatlakozott harmadikként. 2008-ban pedig a rokonlátogatás (37%) változatlan vezető pozíciója mellett a vízparti utazás (21%) és az egészségmegőrzés (7%) motivációk jelentek meg. Ez utóbbi hozott valóságos változást a belföldi turizmust inspiráló utazási okok között, bár mértéke egyelőre jóval alatta maradt a lista első két elemének eredményénél. A belföldi többnapos utazások több mint fele a nyári főszezonban került lebonyolításra a teljes vizsgálati időszakban. Télen utaztak a legkevesebben, a tavasz és az ősz között pedig az ősz javára billent a mérleg. A kutatások szerint a vizsgált utazások során igen magas volt az ingyenes szállást igénybe vevők aránya, 2005-től minden évben meghaladta a 60%-ot (korábban ezt az adatot nem gyűjtötték). Ebben a kérdéskörben ki kell emelnem, hogy ezek között évrőlévre 0,3-1,5%-os részesedéssel jegyezték a vadkempingezőket is. A kereskedelmi alapon működő szállástípusok közül a szállodák és a fizető-vendéglátóhelyek voltak a legnépszerűbbek. A belföldi főutazások során szintén igen magas volt az ingyenes szállást igénybe vevők részaránya, de ezek száma csökkenő tendenciát mutatott, 60%ról 42%-ra esett vissza. A fizetős szálláshelyek közül a fizető magánszállások és a szállodák mellett népszerűek voltak még az apartmanok is. 2008-ban ezeknek a szállástípusoknak a részaránya rendre 17,1%, illetve 12,9-12,9% volt. A kempingeket 2008-ban a főutazások során a vendégek 7,9%-a vette igénybe. Az utazások lebonyolítására túlnyomó többségében személygépkocsit használtak az utazók, a második legnépszerűbb közlekedési eszköz pedig a vonat volt.
34
A magyar turisták külföldi többnapos utazásainak jellemzői Az adatsorok alapján elmondható, hogy ahogy csökkent a belföldön utazók részaránya, úgy növekedett meg a külföldre utazóké 2003-2008 között. A külföldi többnapos utazások legfontosabb úti céljai az első két évben Horvátország és Románia voltak, míg a listán harmadikként 2003-ban Ausztria, 2004ben pedig Olaszország szerepelt. 2005-ben a népszerűségi sorrend megfordult, Ausztria lett az első, majd Olaszország és Horvátország következett. 2006-ban ismét Horvátországé volt a vezető szerep, és Olaszország, valamint Ausztria kerültek a listán az első háromba. 2008-ban Olaszország és Horvátország mellé ismét Románia csatlakozott. A magyar turisták által leginkább kedvelt országok sora tehát eléggé egyértelmű. Hasonlóképpen van ez, ha a külföldi főutazásokat külön vizsgáljuk meg. A különbség csak abban jelentkezik, hogy Horvátország minden évben az első helyen szerepelt, és a már felsorolt másik három ország mellé Görögország is csatlakozott, mint kedvelt úti cél. Az úti cél iránti érdeklődést elsősorban a rokonoktól, barátoktól kapott meghívás, a saját korábbi kedvező tapasztalat, valamint az ajánlás keltette fel. A külföldön folytatott többnapos utazások hossza valamennyi évben lényegesen hosszabb volt a belföldi utazásokénál, és ezek hossza lényegében alig változott az évek során, 6,6 éjszaka helyett 6,4 éjszaka lett. Ha azonban külön megvizsgáljuk a külföldi főutazások hosszának alakulását, akkor ebben jelentős csökkenés volt tapasztalható, az időtartamuk 9,54 éjszakáról 7,83 éjszakára csökkent. A vizsgált külföldi utazások legfontosabb motivációi kezdetben a pihenés, a rokonlátogatás és a strandolás voltak, hasonlóan a belföldi többnapos utazásokhoz. 2005-től azonban felkerültek a lista elejére a városlátogatások is. A főutazások esetében a leggyakoribb motivációk a vízparti üdülés, a rokonlátogatás és a városlátogatás voltak, de gyakran említették a megkérdezettek a hegyvidéki üdülést is. A külföldi többnapos utazások, a belföldiekhez hasonlóan, többségükben a nyári főszezonban zajlottak, a téli hónapoknak volt a legalacsonyabb a részesedésük az utazásokból, az őszi utazások pedig népszerűbbek voltak a tavasziaknál. Az ingyenes szállások igénybe vevőinek részaránya a külföldi utazásoknál (18%) lényegesen alacsonyabb volt a belföldi utazásokéhoz képest. A főutazások esetén
35
hasonló volt a helyzet, és a 2003-ban mért 23%-ról 2008-ig ez a részarány még le is csökkent 14%-ra. A legnépszerűbb kereskedelmi szállástípusok a többnapos utazások során, valamint azokon belül a főutazások során is, a szálloda és az apartman voltak valamennyi évben. Az utazások során használt legnépszerűbb közlekedési eszközök az autó, az autóbusz és a repülőgépek voltak.
A hazai turisták utazási trendjei Csökkenőben van a magyar lakosságon belül a többnapos utazáson résztvevők együttes számaránya, úgy hogy közben az utazások belső összetételében növekedett a külföldre irányuló utazások mennyisége. Ugyanez a jellemző figyelhető meg a főutazások esetében is. Belföldön a Balaton, Budapest-Közép-Dunavidék és Észak-Magyaroszág turisztikai régiók a legkeresettebbek, külföldön pedig Horvátország, Olaszország, Románia és Ausztria a legnépszerűbb desztinációk. Ez a rövidebb utazások esetében tehát a szomszédos országok jelentőségére és a közeli tengerpartok vonzerejére mutat rá. A főutazásoknál a helyzet nagyon hasonló, a kedvelt hazai régiók közé tartozik a felsoroltakon kívül az Észak-Alföld régió is, a külföldi főutazások során pedig jelentős szerephez jut az említettek mellett Görögország is. Általános tendenciaként jelentkezik a többnapos utazások időtartamának rövidülése, legyen az akár belföldre, akár külföldre irányuló. Még nagyobb mértékű és folyamatos a főutazások hosszának csökkenése. Az utazások többségénél változatlan a nyári főszezon dominanciája, a külföldi többnapos utazások esetében viszont eltolódás jelentkezik a nyár időszakából az ősz irányába. A belföldi utazások motivációi közül a pihenés és a rokonlátogatás mellé bekerült az egészségturizmus, a külföldi utazásoknál pedig a városlátogatás. A belföldi többnapos utazások során változatlanul rendkívül magas
(60%-ot
meghaladó) az ingyenes szálláshelyet igénybevevők részaránya. A legnépszerűbb kereskedelmi alapon működő szállástípus belföldön a fizető magánszállás és a szálloda, külföldön a szálloda és az apartman. A főutazások során az ingyenes szálláshelyet
36
igénybe vevők aránya csökkenőben van. Belföldi főutazáskor az apartman is a kedvelt szállástípusok közé került. Az utazások során igénybe vett közlekedési eszközök között a személygépkocsik nagy aránya töretlen, a vonat szerepe azonban csökkent a belföldi utazások esetén.
A külföldi turisták által képviselt turisztikai trendek vizsgálatához az MT ZRt. által évente
megjelentetett
Turizmus
Magyarországon
kiadványok
adatai
álltak
rendelkezésemre. Ezeknek a trendeknek a sorba szedésekor - hasonlóan, mint a belföldi turisták ismérveinek összegyűjtése során - elsősorban a szálláshelyekhez kötődő jellemzőit részesítettem előnybe, a dolgozat tartalmához illeszkedően.
Külföldi turisták magyarországi utazásainak trendjei A hazai kereskedelmi szálláshelyeken vendégeskedő külföldi turisták volumene kisebb megtorpanásokkal - emelkedő tendenciát mutat. (Az előre jelzett adatok szerint a 2009-es évben a gazdasági válság hatásai sajnos jelentősen befolyásolják majd az eddigi kedvező folyamatok alakulását.) A külföldiek által eltöltött vendégéjszakák képe viszont hullámzásokkal tarkított, és összességében kismértékű csökkenés jellemzi. A külföldi vendégek és vendégéjszakák aránya a kereskedelmi szálláshelyek összes vendégforgalmán belül folyamatosan csökken, ez a csökkenés azonban részben a belföldi turizmus növekedésének tudható be. A külföldi vendégek kereslete folyamatosan a szállodák irányába tolódik el a kereskedelmi szálláshelyeken belül, a kempingek és a többi szállástípus részaránya a vendégek és a vendégéjszakák tekintetében is csökken (1. táblázat). Az országba érkező külföldi turisták legkeresettebb célterülete Budapest, a második helyen pedig változatlanul a Balaton található. Magyarország fő küldő területeit három, egymástól jól megkülönböztethető országcsoport alkotja: a szomszédos országok, a hagyományos nagy küldő országok (pl. Németország, Ausztria), és a dinamikusan fejlődő, új küldő területek (pl. Franciaország, Nagy-Britannia).
1. táblázat egységek száma
Kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma, 1990-2008
115 895
2005
115 669
2008
férőhelyek száma
100 604
38 852
2000
23 374
87 076
46 340
1995
28 874
56 655
1990
42 969
875
2008
32 033
836 12 689
2005
1126
567
2000
1225
567
1995
934
327
1990
934
19 976
29 099
szálloda panzió 176
12 652
16 234
21 087
16 525
87 673
7 759
20 525
12 291
94 136
208
17 504
346
0
102 562
242
105 263
401
97 631
140
120
302 889
284
249
329 290
140
140
312 714
284
0 273
253 549
93
296
187 025
166
0 2 924
nyaralóház
296 3 117
turistaszállás
0 2 221
2107233
2005
672 714
2 639 907
2008
belföldi vendégek száma
1 565 720
671 266
0
165 2 221
23 520
ifjúsági szálló kemping 927
külföldi vendégek száma
1 169 772
569 482
összesen
vendégek száma
752 189
443 516
2000
2 982 719
235 793
1995
2 910 774
214 065
1990
2 382 169
229 474
2008
2 116 072
221 583
2005
2 451 977
232 613
2000
5 622 626
150 879
1995 5 018 007
886 779
1990 3 947 889 900 740
235 719
2000
3 285 844 791 065
257 591
1995
3 204166 676 129
286 288
1990
szálloda 386 672
234 497
2008
panzió
195 383
313 570
2005
turistaszállás
187 320
168 906
187 945
160 383
176 835
193 413
4 135 220
204 002
124 948
20 644
165 396
3 617 645
41 584
138 853
23 120
0
2 948 404
37 945
174 251
34 403
0
2 162 804
58 396
237 876
66 955
54 205
1 606 695
107 023
202 813
53 147
46 713
3 516 030
126 632
198 336
256 363
42 989
3 446 362
299 175
252 861
309 408
0
2 992 401
272 442
282 714
347 973
2 805 377
253 779
611 594
294 968
3 394 229
254 275
363 196
229 982
7 651 250
330 634
323 284
nyaralóház
7 064 007
0
391 714
223 111
5 940 805
240 126
456 965
208 385
4 968 181
0
849 470
0
ifjúsági szálló kemping 5 000 924
1990
740 509
1 679 747
9 186 920
1995
950 390
980 473
2 060 648
11 480 284
2000
896 948
818 591
2 150 171
13 598 733
2005
1 581 665
606 071
890 990
612 902
2 108960
14 173 826
2008
10 769 951
3 320 809
497 923
182 863
394954
6 373 402
1990
0
9 334 215
1 835 618
350 529
253 797
571 356
6 322 915
1995
0
10 513 825
1 733 812
220 994
354 255
142 905
696620
7 365 239
2000
10 778 899
1 245 820
150 144
187 328
69 085
661 886
8 464 636
2005
10 009 531
1 122 835
143 647
188 693
65 852
569 173
7 919 331
2008
3 403 301
850 246
407 538
310 455
459900
1 375 162
1990
0
5 524 814
561 651
504 055
486 712
1 108391
2 864 005
1995
0
7 855 494
439 366
503 352
596 135
837 568
1 364028
4 115 045
2000
8 958 459
344 781
532 170
709 620
749 506
1 488285
5 134 097
2005
458 830
462 424
702 297
547 050
1 539787
6 254 495
2008
összesen
854 854
7 748 564
854 584
682 314
19 974 414
belföldi vendégéjszakák száma
493 318
724 346
1 590 601
külföldi vendégéjszakák száma
panzió
szálloda
905 461
0
19 737 358
vendégéjszakák száma
nyaralóház
turistaszállás
0
2 173 178
O)
E
1
ifjúsági szálló
18 369 319 X
0 TT Dí D. p
9 964 883
2 397 269
N
14 859 029 Cfl
4171 055 &0
összesen
Cfl a.
14 173 252
a
kemping cz>
38
5.2. A kempingezés és a kempingturizmus trendjei
5.2.1. Európai trendek Az előzőekben tárgyalt ETC tanulmány általános trendjei és az elmúlt huszonöt évben szerzett kempingezési tapasztalataim alapján a következőkben sorra veszem a kempingezés és a kempingturizmus alakulását jellemző európai trendeket.
A természeti környezetnek a vonzásadottságok biztosításán túl a kempingezés szempontjából az egyik leglényegesebb eleme az időjárás. Feltétlenül megállapítható, hogy a turisztikai desztináció kiválasztásának, és az utazási döntés meghozatalának folyamatában a klíma jelentős szerepet játszik. Különösen igaz ez a turizmusnak egy olyan területén, melynél az időjárás hatásainak való kitettség annyira jelentős, mint a kempingturizmus esetében is (HUNKÁR M. 2 0 0 9 ) . Egy-egy esősebb nyár hatása még akkor is érezhetően megmutatkozik a kempingek vendégforgalmának csökkenésében, és az átlagos tartózkodási idő rövidülésében (lásd: az 5.3. fejezet esettanulmányában) egy adott turisztikai desztinációban, ha egyébként erőteljes eltolódás tapasztalható a kempingezők felszerelésében a lakókocsik és a lakóautók irányába. A kempingezésnek éppen a nagyfokú mobilitásában és rugalmasságában van az egyik varázsa, tehát ha néhány napig esik az eső, a vendégek csomagolnak és utaznak tovább. Ezen kívül a kempingturizmus vitathatatlanul elsősorban a nyári szezonhoz kötődik, de ismét csak a felszerelés, valamint a kempingek infrastruktúrájának fejlődése következtében vannak olyan üdülőkörzetek, ahol a téli kempingezés is megszokott jelenséggé vált. A társadalmi környezetben zajló folyamatok következtében az emberek számára fontossá vált a természet védelme, a természeti értékek megőrzése, valamint utazásaik során a szép természeti környezet iránti igény. Mindezek megnövelték az érdeklődést a turisztikai termékek között az ökoturizmus, a természeti turizmus, valamint a természeti környezetben zajló aktív turizmus különböző fajtái iránt. Tapasztalataim szerint ide sorolható még a kempingturizmus is, ahol szintén folyamatosan növekszik a környezettudatos vendégek száma. Ez nem csak a szállástípus kiválasztásában
39
nyilvánul meg, hanem abban is, hogy kempingezők nagy számban szállítanak magukkal
kerékpárokat
környezetbarát
megoldást
a helyi közlekedés
lebonyolításához,
választanak. A társadalmi
azaz
környezetnek
ebben a
is
turisták
motivációiban megnyilvánuló másik fontos befolyásoló eleme a kempingekben gyakorolható szabad, kötetlen életforma iránti igény erősödése. A kempingezés sajátos módon összefügg egy magasabb életminőség érzésével. Az ökölszabályszerűen magasabb életszínvonalú országokban terjedtek el jobban a kempingek, valamint ezen országokban magasabb színvonalúak a szolgáltatásaik is. Az életstílusban jelentkező változások eredményeként az utazások a mindennapi élet részévé váltak, és a kempingezés vonzerejét az is megnöveli, hogy ez az egyik legdemokratikusabb módja a kikapcsolódásnak. Bármilyen felszereléssel is érkezik a kempingező, a legegyszerűbb hátizsákos, sátras felszereléstől kezdve a luxus körülményeket biztosító lakóbuszig, ugyanazon a szálláshelyen megszállhat. A kemping pedig biztosítja számára azt a szabadságot
és természetközelséget,
amelyre igénye van. A kempingturizmus
keresletében valamennyi korosztályi szegmens megtalálható, a legmagasabb részarányt a családos utazók képviselik, majd a szenior korosztály, és végül a fiatalok következnek. Az európai demográfiai trendek az idősebb korosztály arányának növekedését jelzik, ami a kempingturizmus
számára nem jelenti
vendégköre
elvesztésének lehetőségét. A gazdasági környezet hatása a kempingezők vonatkozásában kettős. Egyrészt változatlanul létezik a vendégkörnek egy olyan szelete, amelyik a szállás olcsó megoldásaként választja a kempinget.
Ennek
a vendégcsoportnak
lényegesen
alacsonyabbak a létesítmények szolgáltatásaival szembeni elvárásai, kevés szolgáltatást vesz igénybe és keveset költ. A vendégkör másik szeletére viszont az a jellemző, hogy magas minőségi színvonalú felszereléssel utazik, és a kempingtől ugyanilyen szintű szolgáltatásokat vár el. Számukra ebben az értelemben nem az ár a fontos, más okok motiválják őket a kempingezésre. Egy szint után már nem a szolgáltatások minősége és mennyisége miatt választják a turisták a kempingeket - azok megléte számukra természetes - , hanem sokkal inkább a kötetlen életforma miatt. Azok a tendenciák, hogy a lakókocsik és lakóautók eladásának mutatói folyamatosan emelkednek
40
(TURIZMUS PANORÁMA B U L L E T I N 2 0 0 8 ) ,
alátámasztják ennek a szegmensnek az
állandó növekedését. A politikai környezet által gyakorolt hatás a kempingezők esetében például az utazások során alkalmazott ellenőrzések esetleges szigorításában mutatkozhat meg. A kempingek vendégeinek túlnyomó többsége ugyanis közúton közlekedik. Igen fontos befolyásoló elem még a biztonság kérdésköre. A kempingek igénybevételekor kiemelkedő fontosságú szempont a területen megnyilvánuló biztonságérzet. A kempingezés ugyanis azzal jár, hogy a felszerelés egy részét az adott kempinghelyen a szabadban tartják a turisták, és a komfortérzetükre egészen biztosan negatívan hatna, ha lopás, vagy bármilyen más kár érné a tulajdonukat, vagy akár saját magukat. A technológiai környezet hatása megnyilvánul a korábban már említett, a kempingezők
felszerelésében
bekövetkezett
minőségi
fejlődésben. Évről
évre
fellelhetők a kempingekben a felszereléseken és a közlekedési eszközökön megjelenő legkorszerűbb műszaki, technológiai újítások. Az internet használat lehetősége pedig ma már a kempingekben is elvárás.
Európában mintegy 28.000 kemping működik, amelyek 10,8 millió turista számára képesek szálláshelyet biztosítani (a szállodák befogadóképessége 8,7 millió fő). Ezzel a kempingek a kontinens legnagyobb szállásbázisát képviselik. Vendégforgalmuk, azaz a kempingturizmus
vendégéjszakáinak részesedése
az
európai
idegenforgalomból
meghaladja a 30%-ot (HUNKÁR M. 2009). Európa egyes országai lakosainak utazási szokásait vizsgálva általánosan is megállapítható, hogy közülük melyekre jellemző a kempingek gyakori igénybe vétele. Ilyenek például a hollandok, akik számára a hosszú utazások egyik legfőbb célja a kempingezés ( K P M G TANÁCSADÓ KFT. 2004). A hagyományosan kempingezők körébe tartoznak még a németek (2007-ben a német turisták 7,8%-a töltött öt napnál hosszabb időt sátorban, lakókocsiban vagy lakóbuszban) (TURIZMUS PANORÁMA BULLETIN 2008), az angolok, a franciák, az olaszok, az osztrákok és a dánok is, valamint a volt szocialista országok lakosai közül a csehek és a lengyelek.
41
5.2.2. Hazai trendek A kempingezés hazai trendjeinek felvázolásához az utazási szokások vizsgálatain és a KSH
adatokon
kívül
felhasználtam
a
terepbejárások
alkalmával
szerzett
tapasztalataimat, valamint a szakmai mélyinterjúk eredményeit is.
A belföldi turisták kempingezési szokásai Magyarországon A kempingezők számára Magyarországon is lényeges elem a természeti környezet, és ebből is kiemelkedik a vízpartok jelentősége. A belföldi turizmus legfontosabb úti célja a Balaton
régió
egyúttal
a hazai
kemping-kapacitás
legkiemelkedőbb
bázisterülete, és a kempingezők által leginkább preferált terület is. 2008-ban a Balaton régióban regisztrálták a hazai kempingek vendégéjszakáinak 47%-át. A belföldi kempingezők második legnépszerűbb célterülete az Észak-alföldi, a harmadik pedig a Dél-alföldi idegenforgalmi régió volt, ahol a természetes vizek vízpartjai mellett a termál- és gyógyfürdők jelentették számukra a legfőbb vonzerőt. A két alföldi régió vendégforgalma a vendégszámok és a vendégéjszakák volumene vonatkozásában is tendenciaszerű növekedést mutat 2000 óta. Észak-Alföld vendégéjszakáinak esetében a növekedés 7,5%-os, Dél-Alföld esetén pedig 52,8%-os (!) volt 2000-2008 között (régiós adatok 2000-től állnak rendelkezésre). A Balaton régióban összességében szintén növekedés mutatkozott a vendégforgalomban, azonban ez a fejlődés 2000-2005 között egy igen jelentős mértékű visszaesést (a vendégéjszakák számában 40,9%-os volt a csökkenés) foglalt magába. Ennek a visszaesésnek többek között az is oka lehetett, hogy ebben az időszakban lett ismét népszerű a magyar utazók körében a horvát tengerpart, és sokan a Balaton helyett azt választották úti célul. Érdekes momentum viszont, hogy a kutatások szerint a belföldi főutazások során a Balaton régióba érkező hazai vendégeknek magasabb aránya választ kempinget (8%) szálláshelyül, mint szállodát (6%). (M.Á.S.T. TÁRSASÁG
PIAC-
ÉS
KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ
2004)
A belföldi kempingezők a legalacsonyabb érdeklődést Budapest-Közép-Dunavidék régió irányában mutatták, ami részben annak az eredménye, hogy ebben a térségben 2000-2005 között a kempingek kapacitása jelentősen visszaesett (Budapesten 3.978
42
férőhelyről 870 férőhelyre, Pest megyében pedig 1.712 férőhelyről 596 férőhelyre). Külön ki kell emelni Dél-Dunántúl régió kempingjeinek vendégforgalmát, ahol katasztrofális
mértékű
volt
a
csökkenés,
a
vendégek
száma
48,1%-kal,
a
vendégéjszakák volumene pedig 55,1%-kal esett vissza 2000-2008 között, miközben a kemping-kapacitás nem változott. A természeti környezethez kötődően a kempingezők szeretnek kirándulni, valamint aktív tevékenységeket végezni, kerékpározni, sportolni. A hazai kemping turistákat kétféle típusba lehet sorolni. Az egyik csoportot azok alkotják, akik jellemzően hétvégéken utaznak, felkeresik és kipróbálják az ország több kempingjét is. A másik csoportba pedig azok tartoznak, akiknek valamiért megtetszik egy kemping, oda kitelepülnek, és amikor idejük engedi, visszajárnak. Ez utóbbi esetben fontos, hogy a kiválasztott kemping a lakóhelytől ne legyen nagy távolságra. A belföldi kempingezők átlagos tartózkodási ideje csökkenő tendenciát mutat, hasonlóan a nemzetközi trendekhez. Értéke 2000-2008 között 3,2 éjszakáról 2,9 éjszakára csökkent, de még mindig magasabb, mint a kereskedelmi szálláshelyeken összességében (2,4 éjszaka), valamint a szállodákban (2,4 éjszaka) mért átlagos tartózkodási idő a belföldi vendégek körében. A kempingezés során az év legkedveltebb időszaka a július és az augusztus hónapok, ami egyértelmű következménye a szálláshely sajátosságának (szabad téri és időjárásfüggő), valamint az általános szabadságolási szokásoknak. Emellett a június hónap mutat még magasabb vendégforgalmat, valamint az utóbbi években az őszi utószezonnal (szeptember) szemben erősödni látszik a tavaszi előszezon, a május jelentősége is. Érdemes megemlíteni még az október hónap növekvő szerepét, hiszen 2008-ban már 10% körüli volt a részesedése a vendégéjszakák számából. A kempingekkel szemben támasztott elvárások közül a két legfontosabb a vizesblokkok megfelelő állapota és higiéniája, valamint a kemping biztonsága. Lényeges szempont még a rendezettség és a kiszolgáló egységek megléte, valamint hogy legyen játszótér. A szakemberek véleménye szerint összességében a kempingjeink hasonló állapotban vannak, mint Európa más országaiban. Máshol is vannak nagyon rossz állapotú és nagyon jó minőségű kempingek, akárcsak Magyarországon. Külföldön azonban jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyerekek számára kínált szolgáltatásokra. Szinte
43
mindenhol vannak nagyon jó színvonalú játszóterek, rendszeresek a sportversenyek, és egyre több helyen van gyermek-animáció,
amivel itthon csak kevés helyen
találkozhatunk. Mindezen kívül a hazai kempingekben feltétlenül javítani kell még az infrastruktúrán. Egyértelműen kimondható azonban, hogy az ország kempingjei biztonságosak. Problémát jelent azonban a fejlődésben az, hogy a 2008-ban megindult növekedés még nem hozott elegendő hasznot az üzemeltetők számára, ezért egyre több kemping zár be, helyükön pedig teljesen más funkcióval rendelkező létesítmények jönnek létre. Léteznek a hazai kínálatban olyan kempingek is, amelyek drágák a belföldi vendégek számára, így azokban főként külföldi vendégekkel találkozhatunk (például Balatonfüred, Sárvár) (GYÜRKYL.1 (interjú) 2009). A hazai kempingezők felszerelésének minősége változatos képet mutat, azonban a szakemberek becslése szerint többségük már lakókocsival rendelkezik - ezek kora és állapota a tulajdonos anyagi helyzetének függvénye. Növekszik a lakóautók száma is. A hazai lakókocsi-állomány nagy változásokon ment keresztül. A rendszerváltás utáni években fellendült a lakókocsik behozatala, nagy számban érkeztek be a németek és a hollandok által már lecserélt, éppen ezért többségében jócskán elhasználódott járművek. Azóta azonban más a helyzet. Megfigyelhető, hogy egyre fiatalodik az állomány, sőt többen vásárolnak új, és a piacon magas minőségi kategóriába tartozó járműveket is. A mások által lecserélt állomány ma már inkább Romániába és Bulgáriába vándorol (GYÜRKYL. (interjú) 2009). A kempingezők többségét (60%) az aktív korosztályba tartozók alkotják, akik családosan utaznak. A gyerekek 16-17 éves korig jönnek együtt a szülőkkel, utána elmaradnak, és várhatóan akkor térnek majd vissza, ha családot alapítottak, így a fiatal korosztályból igen kevesen kempingeznek. A kempingezők maradék 40%-át a nyugdíjas korosztály adja. A Magyar Camping és Caravanning Club (MCCC) számításai szerint egy-egy egységgel átlagosan 3,1 fő utazik együtt. Az MCCC elnökének becslése szerint a hazai lakosok közül nagyjából tízezer család lakókocsizik és lakóautózik, valamint további ötezer család sátras kempingező. Számításaik szerint Magyarországon körülbelül hatszáz kemping van, amelyek közül
1
Gyürky László a Magyar Camping és Caravanning Club elnöke, az interjú 2009. december 2-án készült
44
háromszáz az, amelyiket kempingnek is lehet nevezni. Ennek a háromszáznak pedig csak az egyharmada felel meg a nemzetközi elvárásoknak is.
2
A külföldi turisták kempingezési szokásai Magyarországon A Magyarországon kempingező külföldi turisták számára szintén a Balaton jelenti a legnagyobb vonzerőt, ami egy folyamatosan érvényesülő trendnek minősíthető a külföldi
kempingezők
körében.
A kempingekben
regisztrált
összes
külföldi
vendégéjszakáknak 43,9%-a ebben a régióban volt mérhető 2008-ban, amely érték ugyan egy csökkenő tendencia eredménye, de ezzel együtt is a legmagasabb részesedés a turisztikai régiók között. A külföldiek körében a második legkedveltebb régió a Nyugat-dunántúli, amely a vendégéjszakák 20,2%-át mondhatta magáénak, a harmadik pedig az Észak-Alföld régió volt, ahol a külföldi vendégéjszakák 10,9%-a realizálódott. E két utóbbi régió vendégforgalma 2000 óta egy átmeneti csökkenés után ismét növekvő szakaszba lépett. A legkisebb vendégforgalmat - a belföldi kempingezőkhöz hasonlóan - a Budapest-Közép-Dunavidék régióban mérték (részaránya 2,3%), de a külföldi
turisták
vendégéjszakáinak
száma
az
Észak-magyarországi
régió
kempingjeiben is a központi régióhoz hasonló alacsony értéket mutatott. Külön figyelmet érdemel az, hogy további három régióban a külföldi kempingezők száma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ezek a Dél-alföldi, a Közép-dunántúli és a Dél-dunántúli régiók. Különösen rossz a helyzet a Közép-dunántúli régióban, ahol a vendégéjszakák száma közel a felére esett vissza 2000-2008 között (a csökkenés mértéke 49,5% volt), és a Dél-dunántúli régióban, ahol a visszaesés mértéke 59,5%-os volt. (Emlékeztetőül, a Dél-dunántúli régió belföldi vendégforgalma is rendkívüli mértékű csökkenést szenvedett el.) A kempingek külföldi vendégeinek átlagos tartózkodási ideje - hasonlóan a belföldi vendégekéhez - csökkenő tendenciát mutat, de lényegesen meghaladja a kereskedelmi szálláshelyek, és azon belül a szállodák külföldi vendégeinek tartózkodási időhosszát. 2008-ban a kempingekben a külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 5,5 éjszaka 2
Megjegyzés: Ez utóbbi vélemény ellentmondani látszik a korábban megfogalmazottakkal, melyek szerint az ország kempingjei nincsenek rosszabb állapotban, mint Európa más országaiban.
45
volt, a kereskedelmi szálláshelyeken ugyanez az érték 2,9 éjszaka, a szállodákban pedig 2,9 éjszaka volt. A hazai kempingek állapotának megítéléséhez egy 2004-ben a holland vendégek • 3
r
r
véleményéről készült felmérés segít tájékozódni. Eszerint Magyarországon számos kemping
elfogadható árszínvonalon,
és az elvárásaiknak
megfelelő
minőségi
szempontok alapján működik. Ugyanakkor, mivel a holland turisták gyakran családdal, illetve
gyerekekkel
gyermekbarát
együtt
utaznak,
szolgáltatásokat
olyan
szálláshelyeket
keresnek,
is nyújtanak. Magyarországon
amelyek
az ilyen jellegű
szolgáltató egységek száma igen kicsi. A kempingezés alapvetően egyfajta életérzést jelent a hollandok számára, amely a sűrűn lakott országból kiszakadva elsősorban a természet-közeliséget Magyarország
jelenti.
esetében
a
A kempingezésnek válaszadók
hagyománya
többségében
meg
van
voltak
körükben. elégedve
a
kempingekkel, azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a szolgáltatások színvonalán folyamatosan javítani kell, amely feladatok között a higiéniás előírások, valamint a biztonsági kérdések szerepeltek első helyen. Hiányolták még a magyarországi környezetbarát szemléletet. Néhány szakember szerint a legtöbb holland - becsléseik szerint az utazók közel 60%-a - kempingezés céljából érkezik Magyarországra. Főként a balatoni régió, Pécs és környéke, a Velencei-tó környéke, valamint vadkempingezés céljából a Tisza-tó jelenti számukra a fő úti célt. Összességében a holland vendégek véleménye
szerint
a
kempingturizmus
jelentős
vonzerőt
képviselő
termék
Magyarországon, de további infrastrukturális beruházásokra és fejlesztésekre van szükség (MT ZRT. - KPMG TANÁCSADÓ KFT. 2004). A külföldi vendégéjszakák számának alakulását vizsgálva megállapítható, hogy 2000-2008 között kempingjeinkben a többi nemzethez képest Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia és Lengyelország turistái töltötték a legtöbb időt. Mindemellett a kempingek nagyon komoly vendégvesztést szenvedtek el a német turisták körében, a német vendégéjszakák száma 2000-hez képest 51,4%-kal csökkent 2008-ra. 2000-ben még a német vendégek adták a hazai kempingek vendégéjszakáinak 59%-át. Ez az 3
Megjegyzés: A holland vendégek álláspontját azért lehet mérvadónak tekinteni, mert egyrészt a '90-es évek óta a német vendégek után a legtöbb vendégéjszakát ők töltik a hazai kempingekben, másrészt olyan típusú érzelmi kötődés az ő esetükben nem kapcsolható Magyarországhoz, mint a német vendégek esetében. (A Balaton hosszú ideig volt találkozóhely a két német állam lakosai számára.)
46
arány 2008-ra 44,5%-ra olvadt, figyelembe véve, hogy közben az összes külföldi vendégéjszakák száma 35,2%-kal lett kevesebb. Napjainkra gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a kempingek vendégforgalmában szinte azonos súllyal vannak jelen a német (44,5%) és a magyar (40,9%) vendégek. Sajnos folyamatosan csökken a hollandok vendégéjszakáinak száma, valamint a kezdeti növekedés után a dán turistáké is. Az osztrák és a lengyel vendégek vendégéjszakáinak volumene viszont 2005-höz képest növekedést mutat. Fontos megemlíteni még, hogy 2008-ra megnőtt a cseh, a belga és a szlovák turisták vendégéjszakáinak részaránya. (/. diagram)
• vendégéjszakák száma 600000 499155 500000
400000
300000
200000 14981 9 1 10100
90824
100000 34337
0
43126
n
91698 24902
I
l
15143
I
I
12341
I
1
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
1. diagram
A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 2008 (top 10 ország)
47
5.3. Esettanulmány: Camping Village, Lignano A bemutatásra kerülő esettanulmány egyrészt példát kíván mutatni a külföldi kempingekben zajló változásokra, másrészt pedig illusztrálni kívánja a külföldi kempingek
vendégkörének
és
a
vendégek
igényeinek
változásait.
További
eredményeként mintát kapunk belőle arra vonatkozóan is, hogy hogyan alakul a külföldi kempingekben a magyar vendégek részaránya. Az esettanulmány egy olaszországi kemping szolgáltatásait és azok évenkénti változását veszi alapul a következtetések kialakításához. A megfigyelési időszak (közel húsz év) elegendően hosszú ahhoz, hogy érdemlegesen nyomon kövesse az adott szálláshelyen megjelenően mind a kereslet, mind pedig a kínálat jellemzőit. Természetesen a kutatási munkában további kempingek vizsgálatai is részét képezték a megfigyelésnek, azonban a terjedelmi korlátok miatt most csak a kutatás egy része kerülhet bemutatásra. Jelen kutatás egyik célja tehát annak vizsgálata, hogy az igénybe vett közlekedési eszközök változása (legyen az a közlekedési eszköz cseréje, vagy annak minőségi kategória váltása) milyen további folyamatokat indukál egy konkrét szálláshely típus, a kemping szolgáltatásainak változásaiban. A másik kutatási cél pedig annak megállapítása volt, hogy vajon inkább a „követő" jellegű változások lesznek tetten érhetőek, avagy az „előre igazodóak", azaz sikerül-e a szolgáltatónak előre meghatározni a kereslet igényeinek változását, és így annak elébe menni a kialakított szolgáltatásokkal. A várt eredmény természetesen az, hogy a változások folyamata nyomon követhető a kemping kínálatában. A változások mibenléte azonban már nem ilyen egyértelmű. Vélhetően növekedést mutat majd a kempingen belül a biztosított sátorhelyek területe, valamint
szélesedik
az egy-egy sátorhelyhez
kapcsolódó
szolgáltatások köre. Általánosan elvárható, hogy a kemping által nyújtott szolgáltatások köre összességében is bővülni fog. Feltételezhető továbbá, hogy a vendégek közlekedési eszközeiben bekövetkező változásokra is reagál a kemping kínálata. De egészen biztosan lesznek olyan szolgáltatások, amelyek követő jellegűek, vagyis előbb fog a kereslet megnőni irántuk, és a kielégítésükre csak azt követően kerül majd sor.
48
Ezek
mennyiségének
aránya
rámutat
a
kemping
üzemeltetőinek
szakmai
felkészültségére is. Camping Village, Lignano A vizsgált kemping az Adriai-tenger partján fekszik, s mint ilyen, különleges adottságokkal bír, mert Olaszország más partvidékein igen alacsony a száma azoknak a kempingeknek, amelyek közvetlenül a tengerparton helyezkednek el, saját partszakaszt kínálva vendégeiknek. Fekvésében a másik meghatározó tényező Velence közelsége. Az idegenforgalom szempontjából kiemelkedő város mindössze 100 km távolságra található tőle. A kemping Magyarországról Udine vagy Trieszt irányából a Velence felé haladó autópályáról (A4) közelíthető meg. A megfigyelés 1988-tól 2008-ig mintegy húsz év időtartamra terjedt ki (mindössze néhány év kihagyással), minden év azonos időszakában július közepe és augusztus közepe között, vagyis az idegenforgalmi főszezonban. A kemping a megfigyelés kezdetétől fogva 4* minőségi kategóriájú, az ehhez a kategóriához tartozó magas színvonalú szolgáltatásokkal, és az azoknak megfelelő árakkal. 2008-ban a 16 hektár területen rendelkezésre álló kapacitása összesen 628 sátorhely és 135 mobil lakóházban 655 férőhely. A vizsgált időszakot jellemző periódusokra lehet bontani, mind a kemping szolgáltatásainak változását, mind pedig a vendégek számának nagyságát tekintve. 1. periódus (1988-1991) - a sátortábor korszak A főszezon időszakában a kemping szinte teljes kapacitás-kihasználtsággal üzemel, a recepció csak azokat az újonnan érkezőket engedi be, akik legalább egy hét tartózkodást jeleznek előre. A vendégek túlnyomó többsége autóval és sátorral érkezik. (2. táblázat) Arányában kiemelkedően sok a telepített, nagyméretű (családi) sátor vagy lakókocsi (a vendégek tulajdonában), amelyeket a hazai, azaz az olasz vendégek használnak. Csak a kemping egy kisebb részében (kb. 10%) vannak növényzettel lehatárolt, jól megkülönböztethető sátorhelyek (az ilyen sátorhelyek kialakítása ebben a periódusban kezdődik el), a nagyobb területen jelzőoszlopok ugyan segítenek az eligazodásban, de egy-egy táborozóhely határai alig állapíthatók meg. Mondhatni, hogy
49
a szomszédokkal történő közös és kölcsönös megegyezés alakítja ki azokat - ez jó alap a barátkozásra. Lehetőség van a sátorhelyeken áram igénybevételére, de igen kevés az áramforrások száma, s így azokat csak nehézségek árán lehet elérni (fákon, más sátrak fölött átvezetve, többszörös hosszabbítással). Vizet venni a mosdókomplexumok csapjaiból
lehet,
ahol
egyébként
lehetőség
van
kézi
mosásra,
mosogatásra,
zuhanyozásra, mosakodásra, valamint vécék használatára. Az esténkénti sorban állás azonban jelzi, hogy a zuhanyok száma kevés. Folyamatosan rendelkezésre áll viszont hideg és meleg víz is, korlátozás nélkül. Ezeket a helyiségeket rendkívül tisztán tartják, naponta kétszer teljes egészében kitakarítják. A kempingnek van saját boltja és önkiszolgáló étterme is, ahol sok a vendég. Rendelkezésre állnak telefonfülkék, amelyek nemzetközi hívások lebonyolítására is alkalmasak. Már ebben az időszakban is szerveznek programokat a kemping lakói számára, melyek főként sportversenyek, illetve hétvégéken zenés-táncos estek. A programokról és egyéb információkról hangosbemondó tájékoztat mindenkit. Az olasz vendégekhez képest (90%) lényegesen kisebb arányú külföldiek legnagyobb számban Németországból érkeztek, ezen kívül vannak még holland és osztrák vendégek is, más országok turistái azonban csak igen kis számban fordulnak elő. Magyar turistákat (a megfigyelést végzőkön kívül) ebben az időszakban itt nem találni. De nem csak a magyar vendégek hiányoznak a kemping vendégköréből, hanem az összes többi kelet-európai nemzet is.
2. periódus (1992-1999) - a növekedés korszaka A főszezonban a kemping - az előző periódushoz hasonlóan - igen magas, teltház közeli kihasználtsággal üzemel, de az újonnan érkező vendégektől már nem várnak el tartózkodási idő minimumot. Alapvető változást jelent, hogy ebben a periódusban megkezdődik a mozgatható lakóházak (mobil homes) telepítése, és ez a folyamat végigvonul a periódus teljes időtartamán. Az időszak végére a mozgatható lakóházak kapacitása eléri a kemping teljes kapacitásának 8%-át (2. táblázat). Ez a fejlesztés már a turisták igényeinek változására reagál. A vendégek szeretik a kempingek által biztosított kötetlen életformát, a természetes környezetet, a nagy tereket, ahol a
50
gyerekeket biztonságban szabadon lehet engedni, de már nem feltétlenül akarnak sátorban lakni. Az új szolgáltatás „követő" és „előre igazodó" is egyben, amelyet az a tény
igazol,
hogy
férőhelyeik
folyamatosan
telítettek,
függetlenül
számuk
növekedésének mértékétől. A vendégek túlnyomó többsége tehát még mindig autóval érkezik, de a sátrak száma csökken. Változatlanul nagy a lakókocsis turisták aránya. A következő lényeges változás a periódusban a kemping területének bővülése. Ennek eredményeként a kemping alapterülete 50%-kal megnőtt. Ez azonban nem jelentette a férőhelyek ugyanilyen arányú növekedését, hiszen ekkorra már kiteljesedett az a fejlesztés, amely az előző időszakban indult el, és amely keretében pontosan lehatárolásra kerültek az egyes sátorhelyek. A lehatárolással egyúttal a sátorhelyek méretei is megnőttek, kényelmes, minden önálló vendég (vendégcsoport) számára kellő teret biztosító parcellákká váltak. A nagyobb területeket a lakókocsis (caravan car), és az ebben a periódusban növekedésnek indult lakóautós (camper) vendégek is igénylik. A kempingben minden sátorhelyhez kiépítésre került az áramforrás, a vízvételi lehetőség és a szennyvíz csatorna. A mosdókomplexumokat mosógépekkel szerelték fel, a víz használata pedig változatlanul korlátlan. A fürdővíz felmelegítésére a napenergiát hasznosítják. A parcellák rendezésével - amely folyamat még nem ért teljesen véget - együtt kialakult a kemping belső úthálózata, névtáblás utcarendszere, átláthatóvá vált a belső közlekedés. Az úthálózat kialakításánál természetesen figyelembe kellett venni az egyre nagyobb méretű szerelvények közlekedési igényeit. Figyelemre méltó, hogy az ellátó személyzet elektromos kisautókkal közlekedik a kemping területén. Rendkívül népszerű közlekedési eszköz a kempingben és a településen is a kerékpár, amelyet a vendégek többsége magával hoz a nyaralásra. Emellett a belső közlekedésben mindenféle különlegesség megtalálható, mint pl. a mini motorok, a motoros rollerek különböző fajtái, az egypedálos rollerek, a görkorcsolyák, stb. Az időszak végének egyik új szolgáltatása az élmény elemekkel kialakított belső medence, melyet azonban a kempingben lakó vendégek is csak belépőjegy ellenében vehetnek igénybe. Bővültek a programszolgáltatások, immár vannak állandósult programok a kemping életében, amelyek rendszeresen megrendezésre kerülnek (pl. minden évben vendégségbe érkezik az olasz szépségkirálynő). A sportversenyeket ebben az időszakban már animációs szabadidős programok is kiegészítik. Még mindig
51
a hangosbemondó a tájékoztatás fő eszköze, de az animátorok személyesen is bejárják a területet, hogy a rendezvényeket népszerűsítsék. A vendégkör is átalakult. Nincs változás abban, hogy a kemping lakói túlnyomó többségben a hazai, azaz az olasz vendégek, de lényegesen megnőtt a külföldiek száma. Arányuk ebben a periódusban már 20-25% közé tehető. Hagyományosan magas a német turisták száma, és változatlanul megérkeztek a holland és az osztrák nemzetek képviselői is. Újként jelentek meg a francia, az angol és a belga utazók, valamint egykét reprezentánssal a lengyelek és a magyarok képviselői.
3. periódus (2000-2007) - a camping village kialakulása A kemping kihasználtsága már nem dönt további csúcsokat, a sátorhelyeken még a főszezonban sincs zsúfoltság - vagy más oldalról megközelítve, a főszezonban is van már választék. Ami persze még mindig magas (90% körüli) foglaltságot jelent. Hozzá kell tenni azonban, hogy az előző időszak fejlesztéseinek hatására nőtt a mozgatható házakban igénybe vehető férőhelyek száma, és ezek viszont folyamatos telítettséggel üzemelnek. Az igények hatására ebben a periódusban is tovább folytatódott a mobil lakóházak számának és kínálatának bővítése (valamennyit légkondicionálóval szerelték fel),
melyek
kapacitása
befogadóképességének
a
periódus
végére
elérte
a
kemping
teljes
15%-át (figyelembe véve a kemping területének újbóli
növelését is). (2. táblázat) A kemping alapterülete ebben az időszakban tovább növekedett, immár a kezdeti kiinduló terület kétszeresére nőtt. Befejeződött a parcellák kialakításának folyamata a teljes területen. A vendégek közlekedési eszközeinek tekintetében változatlanul az autós turisták száma a legnagyobb, de közöttük nagyjából egyenlő arányban vannak most már a sátorozok, a lakókocsit vontatók és a mobil házakba érkezők. Megfigyelhető változás következett be a lakókocsik méretében, a kisebbeket nagyobbak váltották fel. A méret növekedése pedig sokkal inkább a kényelemmel van összefüggésben, mint az együtt utazók számának növekedésével. A vizsgált periódusban tovább emelkedett a lakóautós vendégek részaránya. így a fejlesztések részben már nekik szólnak: a lakóautók méreteinek megfelelő autómosókat alakítottak ki, valamint növelték a lehetőségek számát a kémiai wc-k tartályainak
52
kiürítésére. A víz használata változatlanul korlátozás nélküli. Tovább növekedett az animációs programok száma, amelyek körébe a medence területét, valamint a tengerpart egy részét is bevonták. A vendégek között tovább emelkedett a külföldiek részaránya, amely már eléri a 3035%-ot. Közülük a legmagasabb számú csoportot változatlanul a német vendégek jelentik. Tovább nőtt az előző időszaknál már említett osztrák, angol, francia és belga vendégkör, viszont a hollandok száma nem emelkedett. A változatlan számú magyar és a lengyel turistákat ebben az időszakban már néhány cseh és orosz család is kiegészíti. Külön ki kell emelnünk a vendégek között egy új szegmens megjelenését, a fogyatékkal élőket. Csak néhány vendég erejéig ugyan, de ők is szerepeltek ennek az időszaknak a vendéglistáján.
4. periódus (2008) - a változások korszaka Jellemzői alapján önálló periódusként, vagy annak kiindulópontjaként kell kezelni 2008 nyarát. A kemping kihasználtsága ezen a nyáron a legerősebb főszezonban sem több mint 70%. Mielőtt azonban lényeges következtetéseket vonnánk le ebből a tényből, ki kell emelnünk, hogy az időjárás nem volt kedvező (augusztus első két hetében igen sokszor voltak borúsak, esősek a napok), ezért lehetséges, hogy ez a vendégszám csökkenés csak átmeneti jelenség. Erre a nyárra a mobil házak aránya elérte a kemping kapacitásának 20%-át (a jelenlegi területet kapacitását alapul véve). (2. táblázat) Változatlanul, szinte teljes kihasználtság melletti üzemeléssel. A hosszú ideig nagyon jellemző, de néhány éve már erősen csökkenő tendenciát mutató telepített (családi) sátrak aránya 5% alá esett vissza. Szintén tovább csökkent a lakókocsival nyaralók aránya, és megváltozott a lakókocsit használó vendégkör is, mégpedig úgy, hogy eltolódott az idősebb korosztály irányába. (A technikai vívmányok napjainkban már lényegesen leegyszerűsítik a lakókocsik mozgatását - lásd a saját motorral felszerelt, önjáróvá tett vontatmányt - amelyek így könnyebbé és kényelmesebbé teszik az utazást az említett korosztály számára ezzel a felszereléssel.) Ugrásszerűen megnőtt viszont a lakóbusszal érkező vendégek száma. Arányuk a sátorhelyeken megközelítette a 40%-ot! Ezen a változáson belüli új elem, hogy az olasz vendégek jelentős része,
53
eddigi szokásaitól eltérően, lakóautóra váltott át. A közlekedési eszköz megváltozásával együtt a tartózkodási jellemzőik is megváltoztak. A lakóautós olasz turisták pénteki napokon érkeztek meg a kempingbe, és vasárnap késő estig maradtak. (Ezekben a hétvégi időszakokban mindig teltházassá téve a kempinget.) Gyakorlatilag a hosszú időtartamú,
telepített
sátras
nyaralás
helyett,
a
sokkal
mobilabb
eszköznek
köszönhetően, valószínűleg több helyszínre is ellátogattak a nyár folyamán, viszont egy-egy helyen kevesebb időt tartózkodtak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az olasz turisták magatartási szokásai változóban vannak. Itt is megfigyelhető korosztályi jellemző, lakóbusszal főként a fiatal olasz családok érkezetek, általában két gyerekkel. A nyár végén a Turizmus Panoráma BULLETIN-ben napvilágot látott új hír, amely a lakóautók eladási piacának fellendüléséről adott számot, szintén ezt a megfigyelést igazolja. A lakóautókhoz kapcsolódóan jelentőséggel bír az is, hogy nem csak mennyiségi, hanem minőségi változás is bekövetkezett. A korábbi öregebb típusokat mára új és nagyobb járművek váltották le, a legfrissebb technikai újdonságokkal felszerelve. (Az idei év slágere a lakóautók tetején elhelyezett, automatikusan felemelhető, önműködő műholdkereső tányérantenna volt.) Ez pedig azt a tényt támasztja alá, hogy a kempingeket nem az alacsony költési szintű turisták keresik, hanem azok a vendégek, akik a kemping által nyújtott kötetlenebb életformát kedvelik. 2008 nyara a szolgáltatásokban is hozott változásokat. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy elkezdődött a mosdókomplexumok átalakítása, melynek során víztakarékos csapok kerültek felszerelésre. Több helyen bevezetésre kerültek a szelektív hulladékgyűjtők. Megnövelték a kemping élelmiszerboltjának területét. Ingyenessé tették a medence használatát a kemping lakói számára. Ingyenesen használható e-pontot létesítettek, bár egyelőre csak két számítógéppel. Megszűnt a hangosbemondó, helyette plakátokon és szórólapokon tették közzé az információkat. Ezen a nyáron a vendégkörben is jelentős változások voltak tapasztalhatók. Tovább nőtt a hazai vendégek rovására a külföldiek száma, részarányuk most már megközelíti a 40%-ot. A külföldiek között, a változatlanul magas létszámú német vendégek mellett, szintén a szokott arányban vannak jelen a holland, a francia és a belga turisták, de az osztrák és az angol vendégek számában jelentős volt a csökkenés. Új esemény a svéd vendégek feltűnése, ráadásul rögtön egy magasabb létszámban, megközelítve a francia
54
és a belga utazók számát. Változás történt a vendégkörben abban a tekintetben is, hogy a lengyelek és a magyarok mellett most már ott voltak a szlovákok, a csehek, és néhány bolgár, valamint orosz család is. Ebben az évben jelentősen megemelkedett a kemping magyar vendégeinek a száma, akik fele arányban mobil házak férőhelyeit vették igénybe, fele arányban pedig a lakóbusszal érkezett vendégek arányát növelték, kiegészülve még egy-két további lakókocsis résztvevővel. Ez minőségi ugrásnak tekinthető a magyar vendégek esetében, mind a számukat, mind pedig a közlekedési eszközeiket illetően.
2. táblázat
A sátorhelyek és a mozgatható lakóházak férőhelyeinek arányai a kempingben, 1988-2008
sátorhelyek (pitch) ebből: autó + sátor autó + lakókocsi (caravan) lakóautó (camper) mozgatható lakóházak (mobil homes)
1. periódus
2. periódus
3. periódus
4. periódus
100 %
92%
85%
80%
75%
62%
45 %
23%
20%
22%
26%
17%
5%
8%
14%
40%
0%
8%
15%
20%
Fonás: Saját szerkesztés, 2008
Az esettanulmány kutatásainak első célja az volt, hogy megállapítsa, vajon a turisták által igénybe vett közlekedési eszközök megváltozása hatással volt-e a vizsgált kemping szolgáltatásainak alakulására. A válasz részben igen és részben nem. Mindenképpen hatással voltak a közlekedési eszközök abban a tekintetben, hogy méretük megnövekedése kikényszerítette a kemping belső úthálózatának és forgalmi rendjének kialakítását, mégpedig olyan módon, hogy az alkalmas legyen a nagyobb méretű járművek és szerelvények közlekedésére. Másrészt a járművek mérete megkövetelte a rendezett, beállásokra, fordulásokra is megfelelő, valamint a jármű által elfoglalt területen túl még további
kényelmes
életteret biztosító
sátorhelyek
kialakítását. További hatás volt még a sátorhelyek szolgáltatásainak bővülése, ugyanis a lakóautók és a lakókocsik tartós működtetéséhez elengedhetetlen az áram és a vízfeltöltés biztosítása. A sátrak esetében ezek a kényelmet ugyan fokozó, de nem feltétlenül szükséges lehetőségek. A kemping általános szolgáltatásainak bővülése is
55
köthető bizonyos mértékben a járművek változásához, lásd pl. az autómosók méretének növelését. Nem következett be azonban az elvárható hatás a rendkívül nagyszámú kerékpár megjelenésének eredményeként, ami viszont a szolgáltatót minősíti. Nem létesítettek például kerékpárkölcsönzőt, pedig nagyon sok, a mobil házakban lakó vendég nem szállít magával kerékpárt, mert vagy nincs elég helye a csomagok miatt, vagy mert erősen rontja a menetdinamikai tényezőket (és így a fogyasztást) a tetőn, vagy az autó csomagtere mögé rögzítve szállított kerékpár. Komoly figyelmetlenség a szolgáltató részéről a kerékpártárolók hiánya. Az esettanulmány kutatásának másik célja annak megállapítása volt, hogy „követő" jellegűek vagy „előre igazodóak" a vizsgált kemping bővülő szolgáltatásai. A megfigyelés eredményei szerint a szolgáltatások többsége „követő" jellegű. A kezdeti időszak hihetetlenül magas keresleti igényét csak évek múlva követte a kemping területének bővülése. A mobil házak szolgáltatásának bevezetése szintén csak követte az igényeket - bár a folyamatos fejlesztés itt előre igazodást is magában hordoz. Követő jelleget mutatott a belső közlekedési rend kialakításának időpontja is. A vártnál jóval később került telepítésre az e-pont, pedig az információtechnológia fejlődési üteme mellett ez már évekkel ezelőtt elvárható lett volna - még akkor is, ha egy kempingben nem cél a szabadidő zárt helyiségben való eltöltése. Ugyanakkor a kemping bizonyos értelemben megelőzte a korát. Más szálláshelyekhez képest nagyon hamar elkezdte alkalmazni a környezetkímélő megoldásokat, mint az elektromos autó, vagy a napenergiával történő vízmelegítés. És végeredményben azon kívül, hogy ezek költségmegtakarító intézkedések, egyben az „előre igazodó" szolgáltatások körébe vonhatók, mivel napjainkban egyre több környezettudatos vendég válogat már ilyen kritériumok alapján is a szolgáltatók között. Összességében
megállapítható,
hogy
a
kemping
turisztikai
keresletének
jellemzőiben komoly változások indultak el már a harmadik peridustól fogva, a vendégek mobilitása és ezzel együtt szuverenitása jelentősen növekedett. Erre a változásra jól reagált a szálláshely üzemeltetője, mert megfelelő módon és megfelelő mértékben individualizálta a területet, azaz az egyes szálláshelyeket egymástól növényzettel elválasztotta, lehatárolta és egyéni szolgáltatásokkal látta el. így alakult át a „sátortábor" „camping village"-é, ahol egyéni, elkülönülő, de egymásra figyelemmel
56
lévő vendégek töltik szabadidejüket, ma már teljesen más élményekkel gazdagodva, mint a vizsgálat kezdeti időszakában.
5.4. A hazai kempingek történeti és területi fejlődésének áttekintése Magyarországon az első kempingeket 1959-ben kísérleti céllal létesítették a Balaton partján. Az '50-es évek közepétől ugyanis elindultak azok a nagy természetjáró mozgalmak (Ismerd meg hazádat - gyalogos és kerékpáros túrák), amelyek keretében hosszú évekig rendszeresen járt kirándulni a lakosság jelentős része. A túrák alkalmával általában ideiglenes sátortáborokat létesítettek, mert a túrázók nagy létszáma miatt a turistaházak nem tudták kielégíteni a szállásigényeket. A korabeli sajtó így számolt be az eseményekről: „A turistaság növekedésével mind nagyobb gondot jelent a kirándulók elhelyezése. Az országot megismerni kívánó emberek gyakran panaszkodnak, hogy a legszebb tájakon nincs szálláslehetőség. Különösen a Balaton környéke érezte meg a szállodák hiányát, hiszen ide évente körülbelül 2 millió ember látogat el. A jogos panaszok orvoslására az Országos Idegenforgalmi Tanács és a Balatoni Intéző Bizottság megszervezte, a külföldön már jól bevált camping-táborozást. Elsőként a Balaton partján, az üdülőövezetben, 14 helyen jelöltek ki camping helyeket. ... A táborokban egyszerre 3 . 6 0 0 személynek tudnak helyet biztosítani..." (KAPALYAGI. 1959) A kempingezés már a kísérleti évben nagy sikert aratott, a KSH adatfelvétele szerint az alig több mint egy hónap üzemelés alatt a táborokban tizenhárom-ezer fő fordult még, akik 1 3 0 . 2 1 5 vendégnapot töltöttek el a sátrakban. (ORSZÁGOS IDEGENFORGALMI TANÁCS 1960)
1959-től kezdődően a kempingek gyors ütemű fejlődésen mentek keresztül. Nem csak a számuk emelkedett, de már minőségi kategóriákat is megkülönböztettek, kezdetben I. és II. osztályú, később I-IV. osztályú kategóriákban. Minden kempingnek egységes volt a nyitva tartása, volt táborozási rendje, valamint egységes áron lehetett őket igénybe venni, illetve helyben felszereléseket bérelni. 1961-ben a Balatonon kívül már Budapesten,
Szentendrén, Agárdon, Abaligeten,
Sás-tón
(Mátrafured) és
57
Lillafüreden is nyitottak kempingeket. (SZAUERR. 1961) 1962-től kezdődően pedig két kijelölt kemping, a tihanyi és a balafonföldvári az IBUSZ-on keresztül már külföldi vendégeket is fogadhatott, ezek lettek az ország első nemzetközi egységei. Sopronban elkészült az első olyan kemping, amely télen is igénybe vehető volt, központi épületében szobákat alakítottak ki. Ebben az évben az ország nyolc megyéjében (Baranya, Győr-Sopron, Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Pest, Veszprém, Somogy) összesen 32 kemping várta a turistákat.4 (SZAUER R. 1962a) Az 1. és a 2. ábra bemutatja az 1959-ben és az 1965-ben üzemelt kempingek területi elhelyezkedését, és egyúttal az adott térségek kemping-kapacitási jellemzőit. Az országos kempinghálózat kialakításának elve egyrészt területi volt, amelybe a kirándulók és a természetjárók által kedvelt területeket vonták be, másrészt a fejlesztések sorrendisége a hely népszerűségétől függött, a sokak által látogatott helyszínek kempingekkel való ellátását hamarabb ütemezték be. Például Budapest és a Balaton után a Velencei-tó környékének fejlesztését jelölték ki célul. 1963-ban jóváhagyásra került az országos tábori hálózat fejlesztési terve, amely szerint 1970-ig 78 új tábor létesítését tűzték ki célul. „1970-ben az országos hálózat tehát legalább 110 egységből fog állni és felöleli az idegenforgalom szempontjából számításba jöhető valamennyi helyet. Az elgondolások szerint a 110 táborhelynek több mint a fele (63) víz melletti lesz (Balaton 26, Duna 23, Tisza 7, Velencei-tó és Rába 3-3, Maros 1), ezáltal a fürdés, valamint a horgászsport által támasztott igényeknek egyaránt eleget tesznek. Kimondott hegyi táborunk 33 létesül (Börzsöny, Bükk, Bakony, Mátra, Pilis, Kőszegi- és Soproni-hegység, Vértes, Zempléni hegyek), míg síkvidéki tábor 14 épül. Az eddig meglevőkön kívül városaink közül a legjelentősebbekben találhatunk majd tábort: Esztergomban,
Győrött,
Komáromban, Miskolcon, Pécsett, Salgótarjánban, Székesfehérvárott, Szolnokon és Vácott. A tervek szerint a 110 tábor összbefogadóképessége megközelíti majd az 50.000 főt. ... A táborhelyek megoszlása olyan, hogy természeti értékeink bemutatására is lehetőséget nyújtanak. Barlangjaink közül az aggteleki közelében nyílik majd új
4
Megjegyzés: már ebben az időszakban sem egyeztek az újságokból kigyűjthető adatok a KSH által közreadott adatokkal.
58
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
1. ábra A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1959
2. ábra A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1965
59
tábor; a gyógyhelyek sorában Sikonda, Harkányfíirdő és a Somogy megyei Csisztapuszta szerepel. A gyógyforrások és gyógyvizek között a budapesti, a balatonfüredi, a badacsonyőrsi és kővágóőrsi van képviselve. Világhírű borvidékeink közül Badacsony és Tokaj is táborral fogadja majd a vendégeket. A hálózat kiépítése során figyelembe veszik a történelmi múlt emlékei és műemlékei bemutatásának igényét is. Ilyen vonatkozásban (a nagyvázsonyi és visegrádi után) Bakonybél, Esztergom, Pécsvárad, Székesfehérvár, Városlőd és a Pusztaszer közelében levő Sövényháza táborának építése jelentős." (SZAUERR. 1 9 6 3 ) 5 A kempingezés nagy népszerűségének köszönhetően néhány év múltán felvetődött a Magyar Camping és Caravanning Club (MCCC) megalakításának szükségessége is, amely aztán 1965-ben jött létre. Még ugyanebben az évben a hazai klub tagja lett a Nemzetközi Camping és Caravanning Szövetségnek (Federation Internationale de Camping et Caravanning, FICC), 1966 augusztusában pedig Magyarország rendezhette a szövetség XXVII. éves találkozóját és konferenciáját Balatonfüreden. Ennek lebonyolításához a balatonfüredi kempinget Európa második legnagyobb kempingjévé fejlesztették (5.000 férőhely), hogy a rendezvényre érkező tizenhat ország hatezer résztvevőjét megfelelő módon fogadni tudják. 1966-1972 között csökkent a férőhelyek száma, majd lassú fejlődés indult meg. 1977-ben 37.000 I. és II. osztályú, valamint 3.000 III. és IV. osztályú kemping üzemelt az országban.6
1978-ban az ország idegenforgalmában robbanásszerű változás
következett be, jelentős mértékben megnőtt a beutazó-forgalom, és ezzel egy időben a belföldi turizmus is. Ennek következményeként a kempingekben kapacitáshiány lépett fel, ezért a fejlesztések során ismét bővítették a férőhely-kínálatot, elsősorban a Balaton térségében. (MENYHÁRT Á. 1985)
5
A tervek megvalósítását nem állt módomban ellenőrizni, mert a KSH ennek az időszaknak az adatait ilyen részletességgel egyelőre nem dolgozta fel, egyéni kutatást pedig nem tett számomra lehetővé. A közzétett statisztikai adatok alapján 1970-ben 53 kemping üzemelt 33.738 férőhellyel. Ez a terveknek nem felelt meg, azonban a statisztikai táblázatokból az is látható, hogy 1966-ban 54 kemping 46.679 férőhelyet biztosított, és az addig lezajlott növekedési folyamat itt fordult át csökkenőbe. 6
A hivatalos statisztikákban (KSH) 1967-től csak az I. osztályú kempingek adatait tartották nyilván, 1972-től pedig csak az I. és II. osztályúakét.
60
A kempingezés az 1980-as évekre az idegenforgalom önálló ágává vált, amely hatalmas tömegeket mozgat meg. A lakókocsik megjelenése megváltoztatta a kempingeket is, hiszen elhelyezésük nagyobb helyet igényel. Nálunk még kevés lakókocsi-tulajdonos kempingező van, de első osztályú kempingjeink mindegyike alkalmas lakókocsik fogadására. (CZEGLÉDI J. 1982) Az 1980-as években az összes kempingnek mintegy 50%-a a Balaton térségében, illetve Budapesten összpontosult. A főváros létesítményeinek a kereslethez mért kapacitása azonban rendkívül kicsi volt. A kemping-férőhelyek másik fele az ország különböző
területein
helyezkedett
el,
de
ebben
aránytalanságok
találhatók.
Gyakorlatilag az egész ország területén voltak kempingek, de voltak fehér foltok is. A kempinghálózat hiányosságai a fő közlekedési útvonalak mellett tapasztalhatók, valamint a termálfürdők közelében
sem volt elegendő a rendelkezésre
álló
fogadóképesség. A hálózat további jelentős hiányossága az is, hogy kevés a vízi utak mellett létesített kemping, és még kevesebb az olyan kempingek száma, amelyek motorcsónakkal vagy más vízi járművel érkezők igényeit ki tudják elégíteni. A kempingezési időszak főszezonjában a létesítményeket - elsősorban a Balaton és Budapest térségében - sokszorosan nagyobb számú turista keresi fel, mint amennyinek az ellátására ezek a kempingek elegendők. (MENYHÁRT Á . 1985) A 3. ábra bemutatja a kempingek területi elhelyezkedésének és kapacitási jellemzőinek ismérveit 1985-ben. Sajnos a KSH által egység szinten feldolgozásra nem került adatok hiánya miatt az 1965-ös és az 1985-ös év közötti időszak jellemzőit nem lehetett térképen ábrázolni.
Él /"""V^B ^^ r\
;.ASOPRM' J
r
/
Nl
V
(
Ráö.
L
I* X
m
^
• AA
—
• w., /A -W-
TATABÁNYA R \J
V ; „J " Cl \ ^
r
f x i - A
^
I 1
2) C\ V, \ °
Szilvásvárad
EGER A
v/-,
K
LJL*
ik
SZEGED A-:, v/C- r-O^X^C,
•'.
r AP0igAr
^^
^^
X
{
A 501-1000 A >1000
férőhelyek száma (fh)
A 1300 f\C\ T~
/ _ j \
NYÍREGYHÁZA
A
- /--
Hajdúböszörmény
^^^—'
V
DEBRECENAA A"aÍdúszobosz16
A Püspökladány
yu a
V V j/ ^^ ^
/v/' J
Karcag A A-i
Tiszaors/^ Abádszalók
N
'Z
Sfö
^ ' Bökkszenlkoreszl
\ \ J
l&J Arörökszonlmiklós ^ ' ^Z0LN0K \
N V \ ) y \ 3
^S'-vz-^-i • ' (^ Jászapáti
V
^ t Gyöngyös A fcéányfaluAíí ;^
Hollókő A
rjL-A—-
„•AÍ^vZX^ |» ^~
^^
/
^^ ' „crmiCTA ? • KECSKEMÉTA ^'"'^A^Cserkeirfa \_ TT A / Szarvas WCsf """A. C 11 s- " ' * ; BÉKÉSCSABA A Q \| yCsongr^p
k Monor ^
\ZÍA ^-N
t / \/ / f /
^ÖrÖkbálÍnA ) > Éfd T^y-u BUDAPEST ^yelencc
f |
Dunaújváros 1 i j fóunStar A ^^^A
SZI:K'.!ZA»DA A*""* -
BalatonflircdÁ^I^^Hflk }"' BalatunakalLj^^JPPB^ótdk Badacsonytomaj-A^jÉj^^KBrrtí^nföldvdr
^ Abaltgel A
(
^ ^ JS^^^JK/^KbSSÍÍSÍs """» ^-iBalalonberény
^
KAPOSVÁR CeoKonyavisonla
V"
^Faricasgyepű ^f^y / f -SZÉKESFEHÉRVÁR \ V A VESZPRÉM A^^^ ^
I1Mosonmagyaróvár^ > - györ^
/ f Sárvár A/ t-V
Bük
^- - v r^v, J Kőszeg \
\ SZOMBATHELY/^ / ^ O*
ZALAEGERSZEG
J^ . f\ r"\ —/^ÍSgy«SB!énl|akab_, -— A5V \
YV ^S^^J^
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
3. ábra A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1985
j,
V
\
62
6. A hazai kempingek részletes bemutatása 1990-2008
6.1. A területi koncentráció kérdései a megközelíthetőség vetületében A mobilitás iránti igény, és azon belül a közúti közlekedés iránti igény Európa országaiban folyamatosan növekszik - dacolva azoknak a különböző tényezőknek a hatásával (pl. a távmunka elterjedése), amelyek eredményeként az 1990-es évek elején még
a
forgalom
csökkenését,
azaz
a közlekedés
iránti
igény
csökkenését
prognosztizálták. Jól ismert az a tény, hogy az EU országaiban a személyszállítás mintegy 90%-a és az áruszállítás 70%-a közúton zajlik. A szakemberek véleménye szerint a közúti közlekedés volumenének alakulásában Magyarországon is az EU többi országában mutatkozó tendencia érvényesülésére kell számítani. A forgalmi vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy napjainkban az ország közúti forgalmának 70%-át az országos közúthálózat viseli. Ezen belül ugyancsak a forgalom 70%-a terheli a gyorsforgalmi utakból és a főutakból álló főhálózatot, mely főhálózat a teljes országos közúthálózatnak mindössze a 23%-át teszi ki (GKM-UKIG 2003). Vitathatatlan a tény, hogy a közúthálózat állapota, a hálózat fejlettsége közvetlen hatással van a nemzetközi és hazai gazdasági és kulturális kapcsolatokra, a külföldi és belföldi beruházások megjelenésére, az úthasználók közlekedési költségeire, és még sok további tényezőre. Az
adott
terület
közlekedésének
fejlettsége,
a
térség
elérhetőségének,
megközelíthetőségének minősége a versenyképesség szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír, ezért az ország valamennyi területi egysége számára fontos kérdés fejlődése szempontjából közútjainak hossza és minősége. Az említett mobilitási igény növekedés a turizmus területén is jól megfigyelhető, és amit az utazási szokásokat vizsgáló felmérések rendre visszaigazolnak, hiszen az utazók túlnyomó többsége változatlanul közúton utazik. A turisztikai attrakciók és a rájuk épülő szolgáltatások működésének, gazdasági sikerességének egyik befolyásoló tényezőjeként tehát szintén szükséges vizsgálni a megközelíthetőség kérdéskörét.
63
A különböző közlekedési eszközök elterjedése, valamint a kiszolgáló infrastruktúra hálózatának növekedése lehetővé tette, hogy egyre többen jussanak el egyre több helyre. A turizmus létrejöttének pedig alapfeltétele, hogy a földrajzi tájak által kínált vonzerők valamilyen módon megközelíthetőek legyenek. Egy meghatározott területre érkező látogatók - utazási motivációjuknak megfelelően - különböző szolgáltatásokat vesznek igénybe, melynek révén növekedhet a térség gazdasági ereje és teljesítménye. Ennek megvalósulását jelentősen elősegítheti az egyes közlekedési
alágazatok
hálózatainak kiépítettsége. Az úthálózat fejlesztése természetesen hozzájárul a térség versenyképességének javulásához is. A versenyképes régiók négy jellemzője közül az egyik az előnyösebb regionális elérhetőség. (A megfelelő gazdasági szerkezet, a képzett munkaerő és az innovációs tevékenység kiterjedtsége mellett.) (ERDŐSI F. 2002) A regionális elérhetőség biztosítása pedig egyben javítja a térség turisztikai vonzerőinek megközelíthetőségét, csökkenti az eljutáshoz szükséges időt, s ezzel növelheti a látogatási kedvet is. így a két ágazat fejlesztése egymást erősítő hatásként mutatkozhat meg bármely térség életében, különösen, ha ezek a fejlesztések összehangoltan mennek végbe. A közlekedés és a turizmus kapcsolatáról általánosan megállapítható, hogy a közlekedés a turizmus elengedhetetlen feltétele, helyváltoztatás nélkül a turizmus nem valósulhatna meg. A turisztikai attrakciók megközelítését a különböző közlekedési eszközök teszik lehetővé, és az eljutás minősége befolyásolja a turizmus termékeinek a megítélését is. A közlekedési eszközök és hálózatok folyamatos fejlődése magában hordozta a turizmus
fejlődésének lehetőségeit
is: meggyorsította
az utazást,
megteremtette a tömeges utazás feltételeit, lehetővé tette a korábban el nem érhető területek megközelítését. Ennek a folyamatnak az eredményeként napjainkban is újabb és újabb desztinációk kerülnek be a turizmus célterületei közé. A közlekedés és a turizmus kapcsolata tehát egyértelműen nagyon szoros. Ennek a szoros kapcsolatnak létezik egy olyan különleges esete is, amikor maga a közlekedési eszköz válik turisztikai vonzerővé, és ez által turisztikai termékké. Ez a helyzet a speciális közlekedési eszközök esetében jellemző, mint például a libegőnél vagy a fogaskerekű vasútnál. Ilyenkor a különleges közlekedési eszköz kipróbálása, mint
64
legfőbb motiváció befolyásolja a turista döntéseit, és a közlekedési eszköz akár önálló tényezőként, akár pedig más turisztikai termékekre ráépülve, vendégforgalmat generál. Mindezeken túlmenően a közlekedés és a turizmus kapcsolatrendszerében nem hanyagolható el az sem, hogy a közlekedési ágazatok állandó versenyt folytatnak az utasok megnyerése érdekében. Ennek következtében igyekeznek szolgáltatásaikat fejleszteni és a saját eszközeikkel törekszenek a többi ágazat kedvező tulajdonságainak kiegyenlítésére. Ez a verseny a turizmus résztvevői számára nagyon előnyös, hiszen egyre jobb és jobb feltételeket teremt az utazáshoz. Az egyes közlekedési ágazatok azonban nem csak versenyeznek egymással, hanem együttműködést is megvalósítanak. Az együttműködés különböző formái szintén pozitív hatással vannak a turizmus alakulására (pl. kombinált közlekedési módok és lehetőségek elterjedése, stb.).
A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének országos szinten a térségi és a nemzetközi elérhetőséget, valamint az átjárhatóságot kell biztosítania, helyi szinten pedig a térségek közötti minél szorosabb kapcsolat kialakulását, valamint az akadálytalan, szűk keresztmetszetektől mentes működést (EGYHÁZYZ. 2008). A turizmus alakulására a közúthálózat fejlesztése több módon is hatást gyakorolhat. Egyrészt megvan annak a veszélye, hogy a kiépített gyorsforgalmi útvonal forgalomba állítása tranzit régióvá alakítja át azt a térséget, amelyen keresztül halad, hiszen a nagy sebességű, jó minőségű közlekedési infrastruktúra biztosítja a nagyobb távolságra történő eljutás lehetőségét azonos időtartam alatt. így az a turista, aki bizonyos távolság megtétele után eddig megállt az érintett területen, mert pihenésre volt szüksége, most megállás nélkül haladhat tovább erejéhez mérten egy következő pihenőhelyig, vagy akár a végcéljáig. Ezzel, a turizmus szempontjából vendégforgalom-csökkentő hatással bizonyosan számolni kell. Azonban ezzel ellentétes előjelű hatás is bekövetkezhet, amennyiben egy távolabbról érkező vendég éppen a vizsgált helyszínen áll meg, és veszi igénybe a térség szálláshelyeit, mielőtt tovább utazna valamely szomszédos országba, vagy területre. Azoknak a kistérségeknek, amelyeken keresztül halad valamely autópálya, vagy autóút, nagyon nehéz lesz elérniük, hogy a területükön áthaladó turistákat letérítsék az útról, vagy hosszabb-rövidebb kitérő megtételére vegyék rá, amennyiben nem kifejezetten az volt a kiválasztott célterületük.
65
Ráadásul egy újabb következményként, a gyors közlekedés lehetősége a turisták jelentős részénél le fogja rövidíteni a tartózkodás idejét. A gyorsabb megközelítés, azaz az eljutási idő rövidülése azt fogja eredményezni, hogy egy-egy rendezvény vagy más turisztikai attrakció meglátogatása után sokan választják majd az aznapi hazautazás lehetőségét, vagyis a terület veszíteni fog az addig jellemző nagyságrendű tartózkodó vendégforgalmából. Természetesen a gyors, illetve a korábbiakhoz képest gyorsabb elérés lehetősége a látogatók számának növekedését is eredményezheti, de ez nem automatikus következmény. A turizmusban dolgozó szolgáltatóknak mindenképpen fel kell készülniük az úthálózat fejlesztésével kialakuló új helyzetekre, és adott esetben megoldást kell találniuk a tranzitforgalom részbeni megállítására, azaz a területen megvalósuló vendégforgalomba történő bevonására. A szálláshelyek üzemeltetése esetén szintén mérlegelendő szempont - az egyéb kínálati elemek mellett - a megközelítés. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy valamennyi vonzerő esetében léteznek olyan „küszöbértékek", amely értékek alatt a vendégek még hajlandóak erőfeszítéseket tenni a nyújtott szolgáltatások elérése érdekében, és amely értékek felett már lemondanak a kínált szolgáltatásokról. Ilyen küszöbértékek megállapíthatóak az adott vonzerő vonzáskörzetére vonatkozóan, a keresleti célcsoport tűrőképességére vonatkozóan, valamint további más tényezők tekintetében egyaránt, így természetesen a megközelíthetőségre vonatkozóan is. A küszöbértékek nagysága függ a szolgáltatások egyediségétől, a szolgáltatások ár-érték arányától, a keresleti
célcsoport fizetőképességétől, stb. A turisztikai
kínálat
értékesítésekor tehát érdemes foglalkozni azzal is, hogy mely célcsoportok esetében esik az eljutási idő a „megközelíthetőségi küszöbérték" alá, és melyeknél nem. Egy-egy autópálya-szakasz átadása jelentősen lecsökkentheti a térség eléréséhez szükséges eljutási időt, újabb keresleti célcsoportokat eljuttatva ezzel a megközelíthetőségi küszöbérték alá, vagyis megnyitva a lehetőséget új vendégek, vendég-csoportok elérésére. A közúthálózat-fejlesztési térképeken jól látható, hogy a megépült vagy még csak tervezett főközlekedési útvonalak mellett az országnak továbbra is lesznek olyan területei, amelyek „fehér foltot" mutatnak a gyorsforgalmi úthálózat elérhetőségi időtérképein. Ez azonban a turizmus szempontjából összességében nem baj. Ezek a
66
területek ugyanis olyan, többé-kevésbé érintetlen természeti területek, amelyek a turizmus húzó vonzásadottságai közé tartoznak, és remélhetőleg a jövőben is az ökoturizmus, a falusi turizmus, vagy a kempingturizmus alapját fogják képezni, vagy további más olyan turizmusfajtákét, amelyek a természethez kötődnek. Az tehát egyértelműen megállapítható, hogy a közúthálózat fejlesztése pozitív és negatív hatásokat egyaránt gyakorolhat az ország különböző területeinek turizmusára, ezért nagyon
fontos a körültekintő
és összehangolt
tervezés
a két
ágazat
vonatkozásában.
Az eddigiek fényében érdemes tehát megvizsgálni, hogy az elmúlt időszakban hogyan
alakultak
a
kempingek
területi
elhelyezkedésének
és
Magyarország
gyorsforgalmi úthálózata fejlesztésének összefüggései. A következőkben bemutatásra kerülő térképsorozat ötéves ciklusokban (kivéve a 2008-as) ábrázolja a hazai kempingek elhelyezkedésének területi jellemzőit és a gyorsforgalmi úthálózat kiépítettségének jellemzőit (4-8. ábra). A térképeket áttekintve egyértelműen megállapítható, hogy a kempingek területi elhelyezkedésében koncentráció figyelhető meg a folyó- és állóvizek, a gyógy- és termálfürdők, a hegyvidékek és egyes nagyvárosok közelében. A folyó- és állóvizek közül kiemelkedő a Balaton jelentősége, amely egyébként is kiindulópontja volt a kempingek elterjedésének hazánkban. De a koncentráció jól látható a Tisza-tó és a Velencei-tó esetében is. A folyóvizeknél megmutatkozik a Dunakanyar területének jelentősége, valamint a Tisza-mente egyes szakaszainak és a Szigetköz vidékének időszakonkénti térnyerése. A gyógy- és termálfürdőkhöz kapcsolódó kempingek jelenléte elsősorban az Alföldön, valamint a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli régiókban figyelhető meg. Hegyvidékeink
közül
főként
a
Mátra
és
a
Bükk,
valamint
kirándulóterületeinek vonzása mutatkozik meg a kempingek
a
Mecsek
elhelyezkedésének
tekintetében. Végül pedig a nagyvárosok közül Budapest emelkedik ki, valamint egyes megyeszékhelyek erőteljesebb szerepe követhető nyomon a megjelenített időszak során (pl. Miskolc, Szeged, Pécs).
67
1990 férőhelyek száma
A
<1W
4
100-250
A
251-500
A
501-1000
A >1000 autópálya gyorsforgalmi út
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
4. ábra A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 1990
(SALGÓTARJAN NYÍREGYHÁZA
AAA
GYOR,
TATABAh
DEBRECENÉ
SZOMBATHELY!
S ' ZÉKESFfE l RVAR
férőhelyek száma (fh)
KAPOSVÁR.
GyenesdiésH£\ gyorsforgalmi út
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
5. ábra A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 1995
68
2000 férőhelyek száma (fh)
A <10° A
100-250
A
251-500
A >1000 A
501-1000
„-..bAAAAA
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
6. ábra A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 2000
2005 férőhelyek száma (fh)
A <100 A
100-250
A
251-500
A
501-1000
A >1000 ft^AAAá autópálya gyorsforgalmi út
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
7. ábra A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 2005
69
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
8. ábra A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 2008 Nem figyelhető meg azonban a térképeken egy olyan folyamat, amely azt mutatná, hogy a kempingek elhelyezkedésének (telepítésének) iránya követné a gyorsforgalmi úthálózat növekedésének irányait, vagy fordítva, az autópályák és autóutak új szakaszai a kempingekkel sűrűbben ellátott területek felé irányulnának. Ez a folyamat még a nagyvárosok esetében sem érhető tetten. A térképeken sokkal inkább az a jellemző figyelhető meg, hogy az innovációnak ez a két típusa teljesen eltérően, egymástól függetlenül, vagyis más-más befolyásoló tényezők hatására alakult úgy, ahogy az a folyamatból kiragadott egy-egy állapotképen megmutatkozik. Összevetve a kempingek felsorolt
területi jellemzőit
a
gyorsforgalmi
úthálózat
bővülésének
ábráival,
egyértelműen kijelenthetjük, hogy a kempingek számának növekedése és egységei területi elhelyezkedésének alakulása nem játszott szerepet az autópályák kiépítésének folyamatában. Természetesen ez a megállapítás nem okozott semmilyen igazi meglepetést, hiszen összességében is elmondhatjuk, hogy a hazai közúti infrastruktúra fejlesztésének irányaiban nem az idegenforgalom játssza a meghatározó szerepet, hanem más társadalmi és gazdasági értelemben meghatározó szempontok. Amennyiben
70
a turizmus erősebb hatást gyakorolt volna az építési folyamatokra, úgy valószínűleg jóval hamarabb megépültek volna az autópályák, biztosítva az igényeknek megfelelő eljutási lehetőséget az ország jelentős idegenforgalmi régióiba. A vizsgálat kiteljesítése érdekében érdemes áttekinteni a gyorsforgalmi úthálózat azon térképeit is, amelyek az utak vonzáskörzeteit ábrázolják (9-11. ábra). Ezek a térképek tájékoztatást nyújtanak arról, hogy az ország mely területeiről lehet legfeljebb 15, illetve 30 perc utazás után elérni a gyorsforgalmi úthálózat valamely elemét. Összevetve ezen információkat a kempingek területi elhelyezkedését
ábrázoló
térképeken (4-8. ábra) látottakkal, azt állapíthatjuk meg, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése igazából a Velencei-tó és a Balaton térségének turizmusa - így kempingjei - számára hozott érdemi javulást, itt eredményezett időmegtakarítást. A további területeken azonban a ráhordó utak fejletlensége, valamint a lecsatlakozások hiánya miatt az úthálózat bővülése alig befolyásolta a kempingek fejlődését. Ezen kívül az autópályák fejlődésének időszaka a kempingek elterjedésének folyamatának a már csökkenőre fordult szakaszában következett be. A kempingek elterjedésének és kapacitásbővülésének legintenzívebb szakasza az 1990-1995 közötti időszak volt, míg a gyorsforgalmi úthálózat növekedésének fellendülése 1998-tól indult meg. Azt tehát állíthatjuk, hogy a bővülő úthálózati kapacitás az 1995-2000 közötti időszakban - amikor a kempingek számának és fogadóképességének csökkenése még lassú ütemben zajlott - biztosan javított a kempingekbe való eljutás feltételein, de telepítési tényezőként nem szerepelhetett. A későbbiek során pedig a gyorsforgalmi utak révén az eljutásban jelentkező minőségi javulás általában hozott a kempingek számára is pozitív hatásokat. így tehát kimondható, hogy a gyorsforgalmi utak vonzáskörzeteit bemutató térképek alátámasztották a már korábban megállapított eredményeket. Jelen vizsgálatban azonban nem is csak az autópályák kiépítésének sorrendjéről, vagy a gyorsforgalmi úthálózat részévé fejlesztendő közutak kiválasztásáról van szó. A hálózatfejlesztési
elképzelésekből
és
megvalósításokból
ugyanis
olyan
elemi
megfontolások is hiányoznak, mint a turisták (és általában az utazók) által elvárt minőségű pihenőhelyek, parkolók kialakítása a főutak mentén, vagy például kilátópontok létesítése. Nem véletlen, hogy állandó konfliktusok zajlanak például a
71
Kőröshegyi völgyhíd használói és a kezelő hatóság között, hiszen a hídról csodálatos kilátás nyílik a Balatonra, és sokan nem tudják megállni, hogy ne álljanak meg gyönyörködni a látványban. Mivel azonban az autópályán, amelynek a híd is részét képezi, megállni tilos, sőt igen veszélyes is, ezért a hatóság bünteti a fényképezgetőket. Mindez elkerülhető lett volna azonban, ha a híd megépítésekor gondolnak a turistákra, és kialakítanak egy olyan megállóhelyet, ahol pihenni, gyönyörködni és fényképezni is nyugodtan lehet. Még ennél is jóval nagyobb probléma viszont, a megfelelő pihenő parkolók hiánya. Különösen és kiemelkedően fontos ez a kérdés a kempingezők esetében, akiknek jelentős része lakókocsikkal és lakóautókkal járja az ország útjait. Számukra igen fontos lenne az üzemelésükhöz szükséges háttér infrastruktúra biztosítása, mint amilyen az ivóvíz vételi lehetőség, a használt víz leeresztési lehetőség, a kémiai vécék ürítésének lehetősége, stb. Jelenlegi ismereteim szerint hazánk gyorsforgalmi úthálózata mentén nincs egyetlen olyan pihenőhely sem, ahol a kultúrált pihenési lehetőség mellett az előbb felsorolt tevékenységek is elvégezhetők.
A GYORSFORGALMI UTAK 15 ÉS 30 PERCES VONZÁSKÖRZETE 1998-BAN
Forrás: www.gkm.gov.hu
9. ábra
A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete, 1998
72
A GYORSFORGALMI UTAK 15 ÉS 30 PERCES VONZÁSKÖRZETE 2003. JANUÁR 1-ÉN *
JELMAGYARÁZAT
—— AuK3pjt/í
•^pMMMJ-B »» Forrás: www.gkm.gov.hu
10. ábra
A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete, 2003
A GYORSFORGALMI UTAK 15 ÉS 30 PERCES VONZÁSKÖRZETE 2006-BAN
t-
JELMAGYARÁZAT
- M«bMy4 9irof»fofB»tml út - 2006-ig mcgvilósi/ld gyorstorgata 30 p«rc*s vwuftt körrel M»yr»rv
11. ábra
A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete, 2006
73
6.2. A kapacitásváltozás területi vonatkozásai A területi jellemzők vizsgálatához többféle adatbázis is a rendelkezésemre állt. Elsőként mindenképpen a KSH által biztosított statisztikai adatok a kempingek számáról, elhelyezkedéséről, férőhely-kapacitásáról, országos, megyei és régiós bontásban. Úgy fogalmazhatjuk, hogy ez az adatbázis volt ebben a tekintetben mind közül a legszűkebb, amely az adott évben a július 31-én működő egységek adatait tartalmazta. A második adatbázist a Magyar Camping és Caravanning Club (MCCC) által kiadott Magyarországi
kempingkalauzok,
majd
ezek
kiadásának
megszűnése
után
a
Karavándor Kft. által kiadott Kemping kAtAlógusok, valamint az MT ZRt. által megjelentetett Magyarország Kemping Térképek jelentették. Mind az
MCCC
Magyarországi Kempingkalauzába, mind a Karavándor Kft. kiadványába bármely kemping ingyenesen bekerülhetett és bekerülhet, melynek üzemeltetője hajlandó az adatkérő lapot kitölteni, és visszaküldeni. Az MT ZRt. térképein pedig a Tourinform irodák által összegyűjtött, önkéntesen szolgáltatott adatok kerültek megjelenítésre. Ezek a kiadványok tehát egyfajta kontrollt jelentenek a hivatalos statisztikai adatok mellett. Úgy vélem, teljesen természetes, hogy az adathalmazok között különbség mutatkozott. A meglepetést azonban a különbségek olymértékű nagysága okozta, amely feltétlenül utánajárást és magyarázatot igényel. Nézzük példaként csupán a 2008-as év néhány adatát. A KSH adatbázisa alapján 2008-ban 249 kemping üzemelt, amelyek összesen 86.673 férőhelyet biztosítottak a vendégek számára. Ezzel szemben a 2008ban kiadásra került Magyarország Kemping Térkép adatainak összesítése szerint 335 kempingben állt rendelkezésre 95.925 férőhely. Az eltérés igencsak jelentős, amelynek magyarázatára a későbbiekben még visszatérek. Végül a harmadik adatbázist Frits Niessen holland kempingszakértő bocsátotta rendelkezésemre, amelyet saját maga gyűjtött össze munkája során. Frits Niessen több mint húsz éve él Magyarországon, azóta a magyar kempingekkel, azok üzemeltetésével és kínálatával foglalkozik, több éve a Magyar Kempingek Szakmai Szövetsége (MaX) alelnöke. Az ő adatbázisa a legszélesebb körű, amelyben valamennyi
olyan
74
szálláshelyet megjelenített, amely ismeretei alapján a kempingezésre lehetőséget biztosít. E szerint az adatbázis szerint Magyarországon 440 olyan, kereskedelmi vagy magánszállást biztosító egység létezik a turizmusban, amelyben kempingezni vagy kempingezni is lehet. Vizsgálataimat elsősorban a KSH által kibocsátott adatokra kellett alapoznom, mivel a vendégforgalomra vonatkozóan csak ebből a forrásból rendelkezem adatokkal, így az összevethetőség érdekében ezekre kellett támaszkodnom. 1990 és 2008 között jelentős változások mentek végbe a kempingek számának alakulásában, és ehhez kapcsolódóan a férőhelyek számának alakulásában is. A vizsgált időszakot ötéves ciklusokra bontottam, és a részletes elemzést ezekre vonatkozóan végeztem el.
1990
Kiinduló évnek a rendszerváltás évét tekintettem. Az 1990-ben működő 165 kemping összesen 91.466 férőhellyel rendelkezett, mely kapacitás akkor a teljes hazai kereskedelmi szálláskínálat 52,2%-át jelentette. Ez a 165 kemping 120 település kínálatát gazdagította (12. ábra), azaz a kempingek még csak kisebb mértékben fedték le az
ország
területét.
Kapacitásuk
átlagos
mérete
meghaladta
az
ötszáz
férőhely/kemping értéket (554 fh/kemping). A 165 kemping közül huszonnégynek a kapacitása 1000 vagy annál nagyobb férőhelyes volt, amelyekből 16 helyezkedett el közvetlenül a Balaton partján. A további ilyen nagy kapacitású kempingek egyes megyeszékhelyeken (Miskolc, Debrecen, Eger) és a fővárosban voltak, egy-egy a Velencei-tó és a Tisza-tó partján (Velence, Abádszalók), valamint egy-egy Orfun és Harkányban. Az előzőekben már megfogalmazott területi koncentráció egyértelműen kirajzolódik a Balaton partjain, ahol harminchat, többségében nagy kapacitású kemping volt jelen a szolgáltatások palettáján. (A 36-ból 29 kemping kapacitása meghaladta az 500 férőhelyet.) Látható a 12. ábra térképén az is, hogy a kempingek területi elhelyezkedését már ekkor is befolyásolták a termál- és gyógyfürdők (46 kemping található valamely ilyen fürdő közelében), valamint a Balatonon kívüli további természetes vízpartok is, mint például a Dunakanyar. Megjegyzendő viszont, hogy
75
ebben az időszakban a Fertő tóhoz legközelebb csak Sopronban voltak megtalálhatók a kempingek, ami nem véletlen, hiszen ez a térség akkor a szigorúan őrzött határsáv részét képezte. Ennek megfelelően egyrészt a turisztikai szolgáltatások kapacitása bővítésének lehetőségei is igen korlátozottak voltak, másrészt pedig a terület egyébként is elzárt volt a turisták látogatásai elől. Azt, hogy a hegyvidékek, a túrázás lehetősége is vonzó volt a kempingezők körében, 11 hegyi kemping jelenléte igazolja. A Balaton hangsúlyos szerepe miatt nem meglepő, hogy 1990-ben a legnagyobb kempingszámmal és kapacitással Somogy megye rendelkezett, huszonhat kempingben 24.253 férőhellyel. Második volt a sorban Veszprém megye, tizenhét kempingben 16.890 férőhellyel, a harmadik helyen pedig tizenkét kempinggel és 5.482 férőhellyel Jász-Nagykun-Szolnok
megye
szerepelt,
a megyék
rangsorában. A legkisebb
kapacitással Nógrád és Békés megyék bírtak, Nógrád megye öt kempingjében 965 férőhely, Békés
megye három
kempingjében 628 férőhely állt a vendégek
rendelkezésére (3. és 4. táblázat). Ha vizsgáljuk az egyes településekhez kötődő kempingek kapacitását, akkor megállapítható, hogy huszonöt település rendelkezett 1000 vagy annál nagyobb kempingférőhely-kapacitással. Természetesen kiemelkedtek a sorból a Balaton menti települések. A huszonötből tizenhárom város a Balaton partján volt található 1990-ben, valamint szerepeltek még a rangsorban a főváros és egyes megyeszékhelyek (Miskolc, Szeged, Debrecen, Eger), a Velencei-tó központja (Velence), a Dunántúl két gyógy- és termálfürdője (Bük, Harkány), a Tisza-tó egyik fürdőhelye (Abádszalók), valamint népszerű kirándulóhelyek (Orfu, Tata, Esztergom). A legnagyobb kempingférőhely-kapacitással Siófok rendelkezett, hat kempingben 7.318
férőhellyel, majd Balatonszemes
következett,
négy kempingben
6.450
férőhellyel, a harmadik pedig Zamárdi volt, szintén négy kempingben 3.690 férőhellyel. Az a huszonöt település, amely 1000 vagy annál több kempingférőhelykapacitással bírt, összesen a teljes befogadóképesség 61,2%-át tudhatta magáénak. Jól szemlélteti a Balaton-parti koncentrációt, hogy a huszonötből az a tizenhárom Balaton menti település, az országos kemping kapacitás közel 40%-át birtokolta.
í: - W . .AM ^^Tsopron »*• •• ,, S
\ // A.. r
76
T
EGER A
iSALGÓTARJÁNL*- •—, f \.. ^ MISKOLCS i ^j'^ví'^^-^Balassagyarmat "szilvásvárad! A S 3 <' Bükkszentkereszt V .„-••AaA Holloko ! ^/ -Diosjeno ; \\ Pásztó
„
'•
/
szegedA^C
^A^Ip-^ AÁKiskunhalas ) ( í AA ^SzatymazA ^
KECSKEI^-^^ÍC KECSKEMÉT J> Lakltelek-TöserdöA CSerkeszölö I ""V ) yV^v/' A ;CsongA ( : A Szentes
V/a Rakamaz rí , Vásárosnamény/^A \ f^^Vv i-^^^J^mt 13 W^w^ / NYÍREGYHÁZA / /-^ AA X" A/A \ _ // Polgár C S J
"
rr
ABékéS < ^ \ ( * BÉKÉSCSABA / A Nagyszénás O \ ^ Gyula ^^ S ' J Í.
/
A >1000
A 100-250 * AA 251-500 A 501-1000
... férőhelyek szama (fh) ^ <100
'l QQf) IC3C7U
N S^gy^^feéce^ _ ^ ír 1 | \ (I / JMos un m ia ig ya V ^ ^ f ^ \ ^ J^ 1 l ^Esztergom ^Visegrádi / Gyöngyös I \ /ATiszacse ge , • ^ t RYORAA Komárom AA Aa ^JUSzigetmonostor )) ' •• * ' 1L // GYOR/^ < R SsJP a Hajdúböszörmény . V Tata ' SzenlendreJ 1 \ ) \/ /O , ^Hortobágy A Kapuvár / . _TUU t-V ' (/ J/ Tiszafüred . ..f / TATABÁNYAA ' <\S AV^ '1 A , Kisköre W DEBRECENAA / \ AfA A \ -, >ílaszszentandFás /V i \ Tör6kbálint\^V V ' v^' - J A x\ J^i Abádszalók / \ a V AI fer,. . n r „ _ {^Jászapáti \ AHaidúszoboszl6 ) / '' VíWBllDAPEST % i,/ ™ / ' /V AMo"or \ \ Karcag AP^spökladány / '\ Éák I / < V . A ) Velence I / / Kisújszállás A j Aparkasgyepü <^Gárdony / A ATörökszentmiklós . / . /" U1 . . ' / ÁrtándA/ Ajka A VESZPRÉMA .SZÉKESFEHÉRVÁR SZOLNOK > Balatonahtód^^^. ' i / ^
, R á t ,. . - /
s \ A Szentlászló Asikonda AballgetA A^^
A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1990
; : Ba a ;,, . - A i
,fla A ,; ' ) Uadd-DornJ \ ^^ ÍDombóvér / ^^^-^^^.SZEKSZÁR^J
— P S V r\ BalatonffiredA^ Xí Dunaújvárosi Hegyhá^zentjakbb , Balalonakal^A^.y,,^^, ; A - >/ \ \ ( > -7~ ~ ö VBadacso^lomaj . A"Balaton,Iíld,á' 7AI ÍCrCDQTCr VonyaríAA ' ~ AVVS^Balalonszárszó ' 4 \\ ZALAEGERSZEG ^^^^^^pj^JikMaonszemeí 1 ^\- . ^ ( X J . ^^EberényALengye,,ö,i ' > j) Tamási \ A Lenti , £ _>7\D"naPataí
X V
Za aka S ' ^ ) Letenye A A Nagykanizsa \ X
\
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
12. ábra
77
3. táblázat
A kempingek számának változása a fővárosban és megyénként 1990
2000
2005
2008
kempingek száma
megyék Budapest Baranya megye Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala összesen
1995
4 7 8 3 6 10 6 7 9 4 12 6 5 9 26 5 5 9 17 7 165
12 13 19 6 13 12 18 14 13 10 20 9 6 19 29 17 6 18 20 22 296
8 14 15 5 20 17 13 17 9 13 31 16 4 12 30 17 5 17 31 25 319
4 11 13 9 21 13 12 16 11 14 22 11 3 5 24 14 4 13 29 24 273
5 10 14 6 16 12 9 13 10 12 22 11 4 6 20 18 4 14 19 24 249
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
Amikor a legkisebb egységeket is megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy összesen tizenhat kemping rendelkezett száznál kevesebb férőhellyel, és a legkisebb kempingek húsz, harminc és ötven férőhelyesek voltak. (Összesen egyetlen egy db húsz férőhelyes kemping volt Tatabányán, egy db harminc férőhelyes Zamárdiban, valamint hét db ötven férőhelyes, két db hetven férőhelyes, két db nyolcvan férőhelyes, két db kilencven férőhelyes és egy kilencvenhat férőhelyes kemping az ország további más településein.) A statisztika szerint 1990-ben megyeszékhelyeinken összesen huszonöt kemping állt rendelkezésre, de három megyeszékhelynek egyáltalán nem voltak kempingférőhelyei: Békéscsabának, Székesfehérvárnak és Zalaegerszegnek.
78
4. táblázat
A kempingek kapacitásának változása a fővárosban és megyénként 1990
1995
2005
2008
férőhelyek
megyék Budapest Baranya megye Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala összesen
2000
3.133 3.350 2.950 628 3.422 3.760 3.860 2.257 3.931 2.600 5.482 2.520 965 2.530 24.253 1.200 1.250 2.945 16.890 3.540
4.157 4.730 4.490 870 3.654 2.923 6.574 3.320 4.375 3.850 6.805 3.080 1.040 3.577 19.886 2.890 1.350 3.060 16.771 7.861
3.978 4.710 3.710 825 4.450 4.127 5.753 3.220 3.960 2.775 7.182 4.625 940 1.712 17.565 2.590 1.200 3.672 17.305 8.463
870 4.050 3.370 1.424 4.404 3.346 4.750 8.870 4.986 2.775 6.034 4.831 620 596 12.953 2.651 793 3.262 15.160 8.391
1.028 5.182 3.550 1.755 5.365 2.985 4.156 2.725 4.805 3.560 6.897 3.815 700 1.005 12.447 5.475 1.055 3.145 11.510 6.513
91.466
105.263
102.762
94.136
87.673
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
1995 Az 1990 és 1995 közötti időszakban a hazai kempingek egy erőteljes fejlődésen mentek keresztül, számuk majdnem megkétszereződött, 165-ről 296-ra nőtt. Ez a folyamat gyakorlatilag két nagyobb lépcsőben ment végbe, 1991-ről
1992-re
ötvenhéttel, majd 1993-ról 1994-re negyvenkettővel nőtt a kempingek száma országos szinten. A férőhelyek mennyiségének emelkedését hullámzás jellemezte. Az 1990-es kemping kapacitáshoz képest 199l-re először egy erősebb csökkenés következett be (több mint 4.500 férőhely csökkenéssel), majd 1992-re a férőhelyek száma ismét elérte, illetve kismértékben meghaladta az 1990-es szintet. 1992 és 1993 között érdemi változás nem történt, viszont 1993-ról 1994-re ugyanúgy, ahogy a kempingek
79
számában, a férőhelyeknél is fejlődési lépcső észlelhető, ekkor haladta meg először a kempingek kapacitása a százezres határt, és lett
105.771 férőhely a teljes
befogadóképesség. Végül 1995-re a kapacitás az előző évivel közel azonos szinten maradt, egy minimális mértékű csökkenést magában foglalva. (2. és 3. diagram) 1995-ben a kempingférőhelyek részaránya a kereskedelmi szálláshelyeken belül 41,5% volt. Az 1990-ben mért részarányhoz képest ez csökkenést mutatott, annak ellenére, hogy a kempingek összes kapacitása nőtt. Ez természetesen a többi kereskedelmi szálláshely teljes befogadóképességen belüli volumenének növekedését mutatja, különösen is a szállodákét, amelyek férőhelyei több mint harmincezerrel nőttek 1990 és 1995 között. A 296 kemping összesen 191 településen helyezkedett el (13. ábra). Ebből következően megállapíthatjuk, hogy az ország területi lefedettsége javult, hiszen 1990hez képes hetveneggyel több településen volt már jelen kemping kínálat, valamint észrevehetően nőtt azoknak a településeknek a száma is, ahol egynél több kemping üzemelt. A kempingek átlagos kapacitása jelentősen lecsökkent, 1995-ben 356 fh/kemping értéket mutatott. Ez azonban azt jelenti, hogy a már korábban is meglévő, hagyományosan nagy kempingek mellett a növekedés a kisebb befogadóképességű kempingek számában következett be. Jól szemlélteti ezt a változást a 13. ábra, amelyről leolvasható a 100 férőhelyesnél kisebb, valamint a 100-250 férőhelyes kempingek számának megugrása. A 296 kempingből huszonhárom olyan volt, amelynek a kapacitása 1.000 férőhely, vagy annál nagyobb, és ebből tizennégy kemping Balaton-parti településen helyezkedett el. A területi koncentráció a Balaton partján tehát nem változott, immár negyvenöt kemping üzemelt a part menti településeken (összességében valamivel több, mint harmincezer férőhelyet biztosítva), melyek közül huszonhatnak haladta meg a kapacitása az 500 férőhelyet. Jelentősen megnövekedett azonban a Balaton mellett a Velencei-tó és a Tisza-tó kempingjeinek száma és ezzel együtt fogadóképessége is. A Velencei-tónál tizenkét kempingben 5.754 férőhely, a Tisza-tónál tizenhárom kempingben 4.440 férőhely várta a vendégeket 1995-ben. Az ország többi természetes vízpartjait vizsgálva tovább gyarapodott a kempingek száma a Dunakanyarban, a Szigetköz térségében,
400
[
I 282
1994
296
1995
319
1996
313
1997
313
1998
300
1999
319
2000
316
2001
339
2002
333
2003
283
2004
273
2005
254
2006
252
2007
249
2008
• kempingek száma
240
^1993^
-
226
1992
—————
169
1991
350
165
1990
\
:
\
j-
————
A kempingek számának alakulása, 1990-2008
-— —
• férőhelyek száma
°
i
--
2. diagram
:
1
\ kerrpingek száma
-— —
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
105 000
110000
1990
93059
1991
98 771
1992
98 026
1993
105771
1994
105263
1995
104 585
1996
103095
1997
1998
1999 100 233 [ 100 405
102562
2000
102557
2001
106388
2002
106616
2003
98945
2004
94 136
2005
86 031
2006
93 786
2007
87 673
2008
A kempingférőhelyek számának alakulása, 1990-2008
97631
j
|
100 ooo Hl H| H , aga ^H Igfl fflgs || —— 95 ooo —r | —m—B||—B|—ki—«[—isi—m\—|fl—i§||—i|ij—ifcii—I&M——— —— 90 ooo —pH ܧ Ilii MgÉ HÜ H| H| H| iSj j^M • MM S)6] || UH 85 ooo —Ni—Hfij—ÍM—H——Hj—•—!•——j^B—IS—••—IH—BH—H|—&M—raa—M—H— só ooo —[Bj—Sg|——|gg|—Rh—B|—ÍW—|Hj—H|—Hl—19——|H—Wm—ll»—|§jg——m—II— 75000 —fel KI Ifcfl IS] Hil H Híj M HH [U [§||] || [gsl 1|§| El ||y BS-I H — 70 ooo —lp|—lg|—n|—MB—Mg—B—•—•—Híj—|H—•—B|B—H8—WM—|ig§j—SH—j|||—KI—H— 65 ooo —|§p|j Ilii Jgl H|1 •I H| • • • • lfj|S] ||ÍI raB |i| Wm, K| Hl— 60 ooo —bHI IHI—— HM——iSSI IS® S——Hal——Esi—.—K3 iL.i——wsi L_J—,—Ifi-d——EB ——US——I—B——I—al— I férőhelyek száma
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés 3. diagram
I Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
13. ábra
S
A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1995
82
valamint végig a Tisza-mentén, különösen is annak felső szakaszán. A termál- és gyógyfürdők vonzó hatása változatlanul hangsúlyos szerepet játszott a kempingek elhelyezkedésében. Ugyan nem nőtt jelentősen azoknak a kempingeknek a száma, amelyeket termál- vagy gyógyfürdő mellé, illetve közelébe telepítettek, viszont nagyobb mértékben nőtt az általuk biztosított kapacitás nagysága. Míg 1990-ben negyvenkettő kemping nyújtott 15.717 férőhelynyi szálláslehetőséget, addig 1995-ben a negyvenhét termál- vagy gyógyfürdőhöz kötődő kemping már 17.260 férőhelyen tette lehetővé a kempingezést. 1995-ben a Dunántúl és Kelet-Magyarország fürdői mellett tulajdonképpen azonos számú kempinget találhattunk (23, ill. 24), kiemelkedett azonban ebben a kérdésben Jász-Nagykun-Szolnok megye, ahol a legtöbb, összesen nyolc ilyen kemping volt (3.650 férőhely-kapacitással). A hegyi kempingek száma 1990-hez képest mindössze eggyel növekedett. Ezek túlnyomó részben az Északiközéphegységben, ott is elsősorban a Mátra és a Bükk területén helyezkedtek el. Meglepő, hogy a Bakony, a Vértes és a Börzsöny vidéke mennyire üres folt a kempingek vonatkozásában, hogy ezek a hagyományos túra helyszínek mennyire nem érvényesülnek a kempingek kínálati palettáján. A hegyi kempingek összes kapacitása 3.245 férőhely volt. A megyék rangsorát 1995-ben is Somogy megye vezette mind a kempingek, mind pedig a rendelkezésre álló férőhelyek számát tekintve. Megfigyelhető azonban, hogy míg a kempingek száma növekedett az előző időszakhoz képest (26-ról 29-re), addig a befogadóképességük számottevően csökkent, 24.253-ról 19.886-ra. A 12. és 13. ábra térképeit összevetve látható, hogy a Balaton déli partján a kempingek száma nem csökkent, de a kapacitásuk az alacsonyabb kategóriák irányába tolódott el. A rangsorban a második helyen huszonkét kempinggel Zala megye állt, de a zalai kempingek férőhelyeinek mennyiségét Veszprém megye húsz kempingjének kapacitása kétszeresen is meghaladta. A kempingek számát tekintve harmadik volt a rangsorban Veszprém és Jász-Nagykun-Szolnok megye húsz-húsz kempinggel, azonban Zala megye a magasabb darabszámhoz kapcsolódóan, mintegy ezer férőhellyel megelőzte Jász-Nagykun-Szolnok megye kempingjeit. A legalacsonyabb kempingszámmal Tolna, Nógrád és Békés megyék rendelkeztek, mindhárom megyében hat kemping üzemelt. A
83
legkisebb kapacitása a Békés megyei kempingeknek volt, együttesen sem érték el a 900 férőhelyet (3. és 4. táblázat). Ha az egyes településekhez kötődő kemping kapacitás adatokat vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy huszonkilenc településnek volt 1.000 vagy azt meghaladó kempingférőhelye. Ezek közül ismét tizenhárom olyan város volt, amely a Balaton partján terül el, valamint változatlanul ezer férőhelyet meghaladó kapacitással rendelkezett a főváros és a megyeszékhelyek közül Szeged, Eger és Debrecen. A Velencei-tó partján Velencéhez felzárkózott Gárdony, a Tisza-tó mellett pedig Abádszalókhoz csatlakozott Tiszafüred is. A Dunántúl két gyógyfürdője, Harkány és Bük ismét rajta szerepelt a nagy kemping kapacitással rendelkező települések listáján, de megjelent még rajta a keleti országrész két fürdővárosa is, Mezőkövesd és Hajdúszoboszló. A felsoroltakon kívül Orfü és Tata változatlanul, Sopron pedig újként jelent meg a települések rangsorának élmezőnyében. 1995-ben a legnagyobb kempingférőhely-kapacitással a főváros rendelkezett, tizenkét kempingjében összesen 4.157 férőhelyet kínált. A 2-3. helyen Balatonfüred és Balatonszemes
álltak
3.500 férőhellyel, melyet Balatonfüreden egy kemping,
Balatonszemesen négy kemping biztosított. Érdemes megemlíteni még a 4. helyen szereplő Siófok városát, melynek kapacitása 1990-hez képest kevesebb, mint fele mértékűre csökkent (7.318-ról 3.400 férőhelyre). A megnövekedett kempingszám és férőhely volumen
eredményeként
az
a huszonkilenc
település,
amelynek
a
kempingekben rendelkezésre álló kapacitása elérte, illetve meghaladta az ezer férőhelyet, az ország kempingjei teljes befogadóképességének 56,7%-át adták, amely nagyságrend még mindig igen erős területi koncentrációt mutat. A tizennégy Balatonparti település még mindig az országos kemping kapacitás közel 30%-át tudhatta magáénak. Ha a legkisebb működő kempingeket is megvizsgáljuk, akkor tapasztalhatjuk, hogy ezek száma jelentősen megnövekedett. 1995-ben már hetvenhat kemping rendelkezett száznál kevesebb férőhellyel, és a statisztikák szerint a két legkisebb kemping, mindössze négy, illetve tíz férőhelyet biztosított. Ez a hetvenhat kis kemping összesen 3.412 férőhelyet tartalmazott, amely a teljes országos kemping kapacitásnak mindössze 3,2%-a volt.
84
1995-ben a megyeszékhelyeinken negyven kempingben közel tízezer férőhely állt rendelkezésre, és csak Békéscsaba, Tatabánya, illetve Zalaegerszeg volt az a három megyeközpont, ahol nem üzemeltek kempingek.
2000 1995 és 2000 között a kempingek száma gyakorlatilag kis ingadozás mellett állandó maradt, azaz 296-ról 319-re nőtt. A férőhelyek száma azonban a kempingek számának növekedése ellenére is inkább csökkenést mutatott 1998-ig, majd enyhe növekedésnek indult. 2000-ben a kempingek teljes befogadóképessége 102.562 férőhely értéket ért el, amely még mindig alacsonyabb volumen volt az 1995. évinél (2. és 3. diagram). 2000-ben a kempingférőhelyek részaránya a kereskedelmi szállásférőhelyeken belül 32,8% volt, vagyis tovább csökkent. A részarány csökkenése részben köszönhető a kereskedelmi szállásférőhelyek összes mennyisége jelentős növekedésének (1995 és 2000 között közel 60.000 férőhellyel bővült a kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek száma), részben pedig a kempingférőhelyek volumene csökkenésének. A kereskedelmi szálláshelyek ilyen nagymértékű kapacitásbővülésének természetesen az ebben az időszakban lezajlott privatizáció jelentette az alapját. A 319 kemping 206 településen oszlott meg, tehát 1995-höz képest újabb tizenöt településsel nőtt kempingeket kínálók száma. Az átlagos férőhely-kapacitás kis mértékben tovább csökkent, és 322 férőhely/kemping értéket mutatott. Ez nyomon követhető a 14. ábra térképén, amelyen felfedezhető a kempingek
számának
növekedése, valamint a száz férőhelyesnél kisebb és a 100-250 férőhely közötti kempingek arányának növekedése is. A 319 kempingből már csak húsz olyan kemping üzemelt, amelynek a kapacitása elérte az ezer férőhelyet, vagy meghaladta azt. Ebből a húsz kempingből tizenhárom a Balaton partján helyezkedett el. A kempingek legjelentősebb térbeli koncentrációja változatlanul a Balatonnál figyelhető meg, 2000-ben már ötvenhat kemping volt megszámlálható a part menti településeken, melyek közül huszonhét rendelkezett ötszáz
férőhelynél
nagyobb
befogadóképességgel. A Balaton-parti
települések
kempingjeinek összes kapacitása közel harmincezer férőhely volt, amely az országos
85
kínálat 29,2%-át tette ki. A Velencei-tó és a Tisza-tó partján egyaránt csökkent a kempingek férőhelyeinek száma az 1995-ös értékekhez képest, a Velencei-tónál közel ezer férőhellyel, a Tisza-tónál pedig közel ötszáz férőhellyel (annak ellenére, hogy a Tisza-tónál megnőtt a kempingek darabszáma). A további természetes vízpartokhoz kapcsolódóan lényeges változás nem volt megfigyelhető, azt azonban érdemes kiemelni, hogy láthatóan megnövekedett a horgásztavak mellett, vagy azok közelében üzemelő kempingek aránya. A termál- és gyógyfürdőkhöz kötődő kempingek kapacitása 1995-höz képest azonos szinten maradt (a kempingek száma ötven, a férőhelyek száma 17.218), és a legtöbb ilyen kemping változatlanul Jász-Nagykun-Szolnok megyében üzemelt. A hegyi kempingek száma ugyan eggyel növekedett, de együttes kapacitásuk háromezer férőhely alá csökkent. Visszatérve a horgásztavak vonzáskörzetében működő kempingekhez, jelentőségük növekedését az is igazolja, hogy a horgászat lehetőségét biztosító kempingek kapacitása (6.070 férőhely) ekkor már több mint kétszerese volt a hegyi kempingek kapacitásának. A megyék
rangsorában
Veszprém
és Jász-Nagykun-Szolnok
megye
31-31
kempinggel megelőzte Somogy megyét (30 kemping) a 2000. évben. Azonban befogadóképesség tekintetében egyik megye sem tudta meghaladni a Somogy megyei kempingek által kínált 17.565 férőhelyes kapacitást. 17.305 férőhellyel Veszprém megye volt a második a rangsorban, de Zala megye huszonöt kempingje 8.463 férőhellyel megelőzte Jász-Nagykun-Szolnok megyét, és a harmadik helyre került. A legkevesebb kempinggel Nógrád (4 kemping), Békés és Tolna megyék (5-5 kemping) rendelkeztek, az ezekhez az egységekhez tartozó férőhely-kapacitásból pedig a legalacsonyabb mértékű kínálatot Békés megye 825, illetve Nógrád megye 940 férőhelye jelentette (3. és 4. táblázat). Vizsgálva a kempinggel rendelkező 319 települést, megállapítható, hogy 29 település kínálata érte el, vagy haladta meg különböző mértékben az ezer férőhelyes kapacitást. Változatlanul kiemelkedtek a biztosított férőhelyek tekintetében a Balatonparti települések, mert a huszonkilencből tizenegy a Balaton partján helyezkedett el. A főváros, és a megyeszékhelyek közül Szeged változatlanul az élmezőnybe tartozott,
14. ábra
A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 2000
87
ugyanúgy, mint 1995-ben. A Velencei-tó két városa (Velence és Gárdony), valamint a Tisza-tó két városa (Abádszalók és Tiszafüred) szintén kiemelkedtek a kapacitásaik alapján. Mind a Dunántúl két fürdővárosa (Harkány és Bük), mind a keleti országrész két fürdővárosa (Hajdúszoboszló és Mezőkövesd) mellé csatlakozott a listán egy-egy további fürdővel rendelkező város, Komárom és Berekfürdő. A felsoroltakon kívül Orfíí és Sopron változatlanul, Esztergom pedig újként jelent meg a települések rangsorában. 2000-ben a legnagyobb férőhely-kapacitással (hat kempingben 4.650 férőhely) újra Siófok került az élre (hasonlóan, mint 1990-ben), ismét megelőzve a fővárost, ahol már csak nyolc kempingben 3.978 férőhely állt a vendégek rendelkezésére. A 3-4. helyre Balatonfüred és Balatonszemes kerültek, egyaránt 3.300 férőhellyel (Füreden egy kemping, Szemesen négy kemping jóvoltából). A legkisebb egységeket vizsgálva látható, hogy azok száma ismét emelkedett, nyolcvanhét olyan kemping üzemelt ebben az időszakban, amelyek befogadóképessége nem érte el a száz férőhelyet. Ezeknek a kis méretű kempingeknek a teljes kapacitása 3.949 férőhely volt, amely az országos kínálat 3,8%-át fedte le. A megyeszékhelyeken üzemelő kempingek száma és férőhelyei valamelyest lecsökkentek
1995-höz
képest,
most
harmincöt
kempingben
8.129
férőhely-
kapacitással rendelkeztek. Ismét három megyeszékhely nem nyújtott kemping szálláshelyeket, Békéscsaba, Zalaegerszeg és Szekszárd.
2005 2000 és 2005 között a kempingek száma először ismét emelkedni kezdett, de 2003tól
drasztikus
csökkenésnek
indult.
2004-ben
ötven kempinggel
regisztráltak
kevesebbet a statisztikák, és a következő évre ez a szám még tovább csökkent. így 2005-ben már csak 273 kemping került be a nyilvántartásba. A férőhely-kapacitás változása követte a kempingek számának változását, és a kezdeti növekedő szakasz végén, 2003-ban elérte a kempingek eddigi történetének legmagasabb értékét, a 106.616 férőhelyet. Ezután óriási csökkenés következett be a kapacitásban is, egyik évről a másikra hét és fél ezerrel, majd a következő évre újabb közel ötezerrel lett
88
kevesebb a férőhelyek mennyisége. 2005-ben tehát már csak 94.136 férőhely volt a kempingek összesített befogadóképessége (2. és 3. diagram). A kempingek által biztosított kapacitás részesedése az összes kereskedelmi szállástípus egységeiben rögzített volumenből ekkor már csak 28,6% volt. A 2005-ben nyilvántartott 273 kemping összesen 184 település szálláskínálatát bővítette. A 14. és a 15. ábra térképeit összevetve azonnal szembetűnik a közel ötven kemping hiánya. Az átlagos férőhely-kapacitás értéke 345 férőhely/kemping volt, amely valamelyest magasabb érték a 2000-ben megállapítottnál. Erre az ad magyarázatot, hogy a kempingek számának csökkenése mellett még mindig igen magas volt a nagy kapacitással rendelkező egységek száma. Ezeket együttvéve is, a 15. ábra jól mutatja, hogy a legtöbb egység változatlanul a 100-250 férőhely kategóriába tartozott. A 273 egységből még mindig húsz kempingnek a kapacitása érte el, illetve haladta meg az ezer férőhelyet, és ezek közül tíz változatlanul a Balaton partján helyezkedett el. A Balatonnál megjelenő területi koncentráció 2005-ben is kiemelkedő volt. A parti településeken ötvenkét kemping üzemelt, és ebből tizenhét kapacitása volt ötszáz férőhelynél nagyobb. A tizenegy település összesített kemping kínálata megközelítette a huszonnégy-ezer férőhelyet, amely az országos kínálat negyedét koncentrálta a Balatonnál. A Velencei-tó és a Tisza-tó is változatlanul vonzotta a kempingeket, és az öt évvel korábbihoz hasonló nagyságrendű kapacitást biztosított. A Fertő tónál viszont óriási változás ment végbe. A vizsgált évben egy 6.200 férőhelyes termálkemping üzemelt Hegykőn, amely ezzel a befogadóképességgel az ország legnagyobb kempingje volt akkor. A további természetes vízpartok esetében elmondható, hogy a Tisza mentén, végig a teljes hosszán sok kemping volt található, a Duna mentén viszont a kempingek inkább a felső szakaszon csoportosultak, míg a fővárostól délre haladva igen kevés egység működött. A horgásztavak mellett az ország minden területén üzemeltek kempingek, mégpedig egy említésre méltó, a hatezer férőhelyet is meghaladó összesített kínálattal. A termál- és gyógyfürdőkhöz kötődő kempingek igen erőteljes nagyságrendet képviseltek, az ötvenöt egység több mint huszonnégy-ezer férőhely-kapacitást testesített meg. A hegyi kempingek főként a Mátra és a Bükk
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
15. ábra
A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi j ellemzői, 2005
f
térségében biztosítottak szálláshelyeket, a Bakonyban, a Vértesben és a Börzsönyben n6 m
számottevően voltak jelen. Megfigyelhető még az országban néhány további
kemping-mentes terület, mint pl. a középső országrészen mutatkozó fehér folt (Pest megye és Nógrád megye). A megyék rangsorát most Veszprém megye vezette, 29 kempingben 15.160 férőhely-kapacitással. A 2-3. helyen Somogy és Zala megyék álltak 24-24 kempinggel, azonban a kapacitás alapján Somogy megye foglalta el a második helyet 12.953 férőhellyel. A fogadóképesség alapján harmadik helyen állt Győr-Moson-Sopron megye, ahol 8.870 férőhelyet foglaltak magukba a kempingek. (Ez a kiugró érték a már említett hegykői kempingnek volt köszönhető.) Zala megye itt a negyedik helyre szorul a 8.391 férőhelyes kapacitásával. 2005-ben a legkevesebb kempinggel Nógrád megye (három egység), valamint a főváros és Tolna megye (négy-négy egység) rendelkezett. A legkisebb kapacitása Pest megyének volt (596 férőhely), ezt követte Nógrád megye (620 férőhely) és Tolna megye (793 férőhely) (3. és 4. táblázat). A kempingekkel rendelkező 184 település között huszonhét volt olyan, amelyekben a kempingek kapacitása elérte az ezer férőhelyet, vagy meghaladta azt. Ez a huszonhét település az országos kínálatnak több mint felét birtokolta (53.308 férőhely, a teljes kapacitás 56,6%-a). A területi koncentráció miatt az említett huszonhét településből tizenegy a Balaton partján helyezkedett el. A megyeszékhelyek közül Szeged és Debrecen kempingjei biztosítottal ezernél több férőhelyet. A Velencei-tó partján Velence és Gárdony, a Tisza-tó partján pedig Abádszalók és Tiszafüred birtokolt ilyen nagy kemping kapacitást. Kiemelkedtek még a termál- vagy gyógyfürdővel rendelkező települések, a Dunántúlon Harkány, Bük, Komárom és Hegykő, a keleti országrészből pedig Mezőkövesd, Hajdúszoboszló és Berekfürdő. A felsoroltakon kívül Orfíí, Esztergom és Tiszacsege települések kemping kapacitásai haladták meg az ezer férőhelyet. 2005-ben a legnagyobb férőhely-kapacitással Hegykő rendelkezett (két kempingben 6.300 férőhely), hatalmas kempingjének köszönhetően megelőzte Siófokot, amely így a második helyre szorult vissza (hat kempingben 4.042 férőhely). A települések rangsorában a harmadik Balatonfüred volt (egy kempingben 3.200 férőhely).
91
A száz férőhelynél kisebb kapacitású kempingek száma 61 egységre csökkent, együttes kapacitásuk pedig valamivel több mint háromezer férőhely volt, az országos kínálat 3,3%-a. A megyeszékhelyeken üzemelő kempingek száma 21 volt, amelyek 5.528 férőhelykapacitást képviseltek. Öt megyeszékhely azonban egyáltalán nem rendelkezett kempingekkel, Békéscsaba, Kaposvár, Szekszárd, Veszprém és Zalaegerszeg. 2008 2005 és 2008 között a kempingek száma folyamatos csökkenést mutatott (273-ról 249-re csökkent), míg a férőhelyek esetében egy erős ingadozás következett be ebben az időszakban. 2005-ről 2006-ra több mint nyolcezer férőhellyel csökkent a kempingek egyesített befogadóképessége, majd 2006-ról 2007-re valamivel kevesebb, mint nyolcezer férőhellyel nőtt a kapacitás, ismét megközelítve a 2005-ös értéket. 2007-ről 2008-ra pedig újabb csökkenést regisztráltak a statisztikákban, amely meghaladta a hatezer férőhelyet (2. és 3. diagram). Ezzel a nagyságrendű rendelkezésre álló kapacitással kempingférőhelyek részaránya a teljes kereskedelmi szállásférőhely kínálaton belül 29% volt. A 249 kemping összesen 181 településen állt a vendégek rendelkezésére. Az átlagos férőhely-kapacitás 352 férőhely/kemping, amely érték arra utal, hogy ismét eltolódás mutatkozott a nagyobb kapacitású kempingek irányába. Megfigyelhető ez a 16. ábra térképén is, amelyről leolvasható a 100-250 és a 251-500 férőhely kategóriákba tartozó kempingek magas részaránya. A 249 kempingből tizennyolc kapacitása érte el az ezer férőhelyet, vagy haladta meg azt. Ennek a tizennyolc kempingnek a fele helyezkedett el valamely Balaton-parti településen. A 16. ábra térképéről leolvasható, és a számadatok is alátámasztják, hogy a kempingférőhelyek még mindig erősen koncentrálódtak a Balaton partjára, annak ellenére, hogy 1990 óta ezen a területen jelentősen lecsökkent mind a kempingek száma, mind pedig a férőhelyek mennyisége. 2008-ban a Balaton-parti településeken összesen negyvenegy kemping üzemelt, amelyeknek az együttes kapacitása meghaladta a huszonnégy-ezer férőhelyet, biztosítva ezzel a teljes kínálat 27,9%-át.
92
A Velencei-tó kempingjeinek száma nyolcra csökkent, a férőhelyek volumene pedig közel kilencszázzal csökkent 2005-höz képest. A Tisza-tónál viszont fellendülés volt tapasztalható, a kempingek férőhely kínálata 1.100 férőhellyel bővült. A Fertő tó 2005ben igen csak kiugró, több ezres kapacitása 2008-ra visszacsökkent 425 férőhely értékre. A további természetes vízpartok esetében láthatóan erős a kempingek szerepe a Tisza mentén, és lényegesen kevesebb a jelentőségük a Duna menti területeken. Különösen lecsökkent a kempingek száma a Dunakanyar térségében. Tovább növekedett viszont a horgásztavak mellett vagy közelében üzemelő kempingek száma, melyek kapacitása már a kilencezer férőhelyet is meghaladta. Szintén tovább erősödtek a termál- és gyógyfürdők mellé települt kempingek is, 2008ban már 63 ilyen kemping üzemelt, huszonhárom-ezer férőhelyet bocsátva a vendégek rendelkezésére. Ez a nagyságrendű kapacitás már az országos kínálatnak a negyed részét is meghaladta. A legnagyobb kapacitást változatlanul Jász-Nagykun-Szolnok megyében nyújtották a fürdők mellé települt kempingek (tizenegy kempingben 4.181 férőhely). A hegyi kempingek elsősorban a Mátra és a Bükk vidékére csoportosultak, a Bakony, a Vértes és a Börzsöny viszont igen kevés kempinggel rendelkezett. A kempingek száma alapján felállított megyei rangsort 2008-ban Zala megye vezette huszonnégy kempinggel, a második volt Jász-Nagykun-Szolnok megye huszonkét kempinggel, és a harmadik pedig Somogy megye húsz kempinggel. A férőhelykapacitás sorrendjében azonban Somogy megye volt az első 12.447 férőhellyel, Veszprém megye volt a második 11.510 férőhellyel, és Jász-Nagykun-Szolnok megye volt a harmadik 6.897 férőhellyel. A legkevesebb kempinggel Nógrád és Tolna megyék (négy-négy kemping), valamint a főváros (öt kemping) rendelkeztek. A legalacsonyabb férőhely-kapacitása Nógrád megyének (700 férőhely), majd Pest megyének (1005 férőhely) és Budapestnek (1.028 férőhely) volt (3. és 4. táblázat). Vizsgálva a kempingekkel rendelkező 181 települést, huszonhét olyan található közöttük, amelyeknek a kempingekben megtestesülő kínálata elérte, illetve meghaladta az ezer férőhelyet. Változatlanul kiemelhetők a Balaton-parti városok, hisz a tíz település összesen közel 19.000 férőhellyel rendelkezett. A főváros, valamint két
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
16. ábra
Is
A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 2008
94
megyeszékhely, Szeged és Debrecen kínálata szintén meghaladta az ezer férőhelykapacitást. A Velencei-tó partján Gárdony és Velence, a Tisza-tó mellett pedig Kisköre, Abádszalók és Tiszafüred kempingjei biztosítottak magas befogadóképességet. 2008ban két Tisza-parti település is bekerült a nagy kemping kapacitással rendelkező települések sorába, ezek Rakamaz és Vásárosnamény voltak. Hagyományosan fenn szerepeltek a listán a Dunántúl fürdővárosai közül Harkány, Bük és Komárom, a keleti országrészből pedig Hajdúszoboszló. A hagyományos kirándulóterületek települései közül Orffi, Mezőzombor és Tata rendelkezett még legalább ezer férőhelyes kemping kapacitással. A felsorolt huszonhét település kempingjeinek összes kapacitása az országos kínálatnak 49,9%-át, azaz éppen a felét adta. 2008-ban a legnagyobb férőhely-kapacitással ismét Siófok városa rendelkezett (négy kempingben 4.460 férőhely), a települések rangsorában a második helyet Balatonfüred foglalta el (egy kempingben 2.625 férőhely), a harmadik pedig Harkány lett (egy kempingben 2.500 férőhely). A kempingek
számának
csökkenésével
a legkisebb
egységek
csoportjának
mennyisége is csökkent. Ebben az időszakban a száz férőhelynél kisebb kempingek száma már csak negyvenhat volt, az egyesített kapacitásuk is éppen hogy meghaladta a 2.500 férőhelyet, amely az országos kínálat 2,9%-át jelentette. A megyeszékhelyeken összesen tizenhét kemping üzemelt, 5.350 férőhelyet biztosítva.
Nem
volt
kemping
Szekszárdnak és Veszprémnek.
szolgáltatása
Békéscsabának,
Kaposvárnak,
95
Egyedi adatsorok jelentősége A szálláshely-struktúra alakulásának vizsgálatában érdekes színfoltot képviselnek az MT ZRt által kiadott Magyarország Kempingtérképek, mégpedig azért, mert a KSH által közzétett adatokhoz képest eltérő kínálati nagyságrendet jelenítenek meg. Amennyiben feltételezzük, hogy a térképek adatai a valóságnak megfelelnek - ezt megtehetjük, hiszen a Tourinform irodák által összegyűjtött, és önkéntesen szolgáltatott adatokat tartalmazzák - akkor azt tapasztaljuk, hogy a legfrissebb, azaz 2008-ban kiadásra került térkép adatainak feldolgozása után 335 kempingben (KSH: 249 kemping)
összesen
rendelkezésére.
Ha
95.925 ebből
férőhely (KSH: levonjuk annak
87.673
férőhely) áll
a tizennyolc
a turisták
kempingnek,
illetve
sátorozóhelynek az adatait, amelyek vagy falusi szálláshelyként vagy ifjúsági szálló kategóriában biztosítanak kempingezési lehetőséget, akkor a férőhely-kapacitás 92.426 férőhely lesz, amely még mindig közel 5%-kal magasabb kapacitást jelent a hivatalos statisztikához képest. Automatikusan felvetődik a kérdés, hogy miből származik ez az eltérés. A lehetséges válaszok egyike vélhetően a számbavétel metódusából adódik, de felmerül lehetőségként a fekete gazdaság megjelenése is. Újabb érdekességként Frits Niessen holland kempingszakértő, aki a Magyar Kempingek Szakmai Szövetségének (MaX) alelnöke, rendelkezésemre bocsátotta a magyarországi kempingekről készített saját adatbázisát, amely a KSH adataitól szintén eltérő képet mutat. Ezek szerint az adatok szerint 2008-ban 293 településen összesen 440 kemping állt a vendégek rendelkezésére. Sajnos ebben az adatbázisban a fogadóképességre vonatkozó adatok nem szerepelnek, ezért ilyen összehasonlítást nem tudtam tenni. A 440 kemping területi elhelyezkedéséről készített térkép azonban jól szemlélteti a hivatalos adatbázistól való eltérést. (17. ábra)
Forrás: F. Niessen adatai, saját szerkesztés
17. ábra
^
A kempingek területi elhelyezkedése egyedi adatsor alapján, 2008
97
Az elemzések eredményeinek összegzése, következtetések A területi összefüggések változásainak vizsgálatát az 1990-2008 közötti időszakra végeztem el. A kapacitás változás területi összefüggései a következőkben foglalhatók össze. Egyértelműen megállapítható négy olyan természeti, illetve társadalmi vonzerő, amelyek a kempingek telepítésére jelentős hatással bírtak. Ezek a természetes vizek vízpartjai, a hegyvidékek, a termál- és gyógyfürdők, valamint a nagyvárosok. A négy vonzótényező
hatásának
eredményeként
a
kempingek
kapacitásában
területi
koncentráció figyelhető meg. A vízpartok tekintetében a legkiemelkedőbb olyan terület, ahol a kempingek koncentrálódtak, az a Balaton, amely a kezdetektől napjainkig a legnagyobb kempingkapacitással
rendelkezett.
1990-ben
a
Balaton-parti
településeken
harminchat
kempingben több mint 41.000 férőhely (az akkori országos kemping-kapacitás 41%-a), 2008-ban pedig negyvenegy kempingben 24.500 férőhely (a jelenlegi teljes kempingkapacitás 28%-a) állt a turisták rendelkezésére. A tavak közül kiemelkedett még a Velencei-tó és a Tisza-tó területe, valamint a vizsgált időszakban megfigyelhető volt a horgásztavakhoz kapcsolódó kempingek számának folyamatos bővülése. A folyók közül a Dunánál általánosan megállapítható volt, hogy a kempingek száma igen alacsony, egy átmeneti időszakban, 1990-1995 között a Dunakanyar térségében növekedett a létesítmények száma és kapacitása, azonban 1995-től ezek fokozatosan lecsökkentek. Még a Szigetköz térsége mutatott egy kisebb fejlődést, de 2008-ban is csak hat kemping kínál itt szállásszolgáltatást. A Tisza valamennyi szakaszán erőteljes kapacitás-bővülés volt megfigyelhető egészen 2000-ig, attól kezdődően pedig stagnált a kínálat fogadóképessége (5. táblázat). A hegyvidékre települt kempingeknél az volt megállapítható, hogy 1995-ig egy felfutás jelentkezett a fejlődésükben, ekkor biztosították a legmagasabb kapacitást, tizenkét kempingben 3.245 férőhellyel, majd egy csökkenő folyamat lezajlását követően
kapacitásuk
2.500
férőhely
nagyságrendben
állandósult.
Területi
elhelyezkedésüket tekintve elsődlegesen a Bükk és a Mátra térségében koncentrálódtak.
98
Meglepő volt, hogy a Bakony, a Vértes és a Börzsöny vidéke mennyire fehér foltot mutat a kempingek vonatkozásában, hogy ezek a hagyományos túra helyszínek mennyire
nem
érvényesültek
a kempingek
kínálati
palettáján
(5.
táblázat).
Természetesen ennek oka lehet az is, hogy a túrázók számára itt turistaházak és menedékházak kínáltak pihenőhelyet. A termál- és gyógyfürdők vonzerejére települt kempingek kapacitásában folyamatos növekedésnek lehettünk tanúi 2005-ig, majd 2008-ra mintegy ezer férőhelyes csökkenés
következett
be.
1990-ben
negyvenhárom
olyan
kemping
kínált
szállásszolgáltatást, amely valamely termál- vagy gyógyfürdő közvetlen közelében helyezkedett el, összesen 15.717 férőhely kapacitást biztosítva. 2008-ban már hatvanhárom ilyen kemping kínált 23.078 férőhely befogadóképességet a vendégek számára. Ez a nagyságrendű kapacitás 2008-ban már meghaladta az országos kínálat egynegyedét. A Dunántúl és Kelet-Magyarország fürdői mellett tulajdonképpen azonos számú kempinget találhattunk (30, ill. 33), kiemelkedett azonban ebben a kérdésben Jász-Nagykun-Szolnok megye, ahol a legtöbb, összesen tizenegy ilyen kemping volt (4.181 férőhely-kapacitással) (5. táblázat). Végül a nagyvárosok tekintetében változatos helyzetkép mutatkozott. Jellemzően igaz az a kiindulási tény, hogy a nagyvárosok esetén további telepítési tényezők vonzó hatásai is érvényesültek, ezek közül is főként a természetes vízpartoké (például Budapesten a Duna a Római parti kemping esetén). Elsőként a fővárost kell megemlítenem, ahol a kemping-kapacitás sajnos nem olyan képet mutatott, mint amilyen egy ekkora vendégforgalmú város esetén elvárható lett volna. Az 1995-ig tartó felfutó szakasz Budapesten is észlelhető volt, az 1990-ben regisztrált négy kempingből 1995-re tizenkettő lett, a kapacitásuk pedig 3.133 férőhelyről 4.157 férőhelyesre bővült. Ez a kapacitás nagyságrend 2000-ig kismértékű fogyás mellett még tartotta magát, azonban 2005-re óriási csökkenés volt tapasztalható, ekkor már csak négy kempingben mindössze 870 férőhely-kapacitást tartottak nyilván. 2008-ra a kempingek száma eggyel megemelkedett, így a kapacitás 1.028 férőhelyre bővült. Mindez nem lenne ennyire számottevő, ha a főváros térségében ezzel ellentétes folyamat zajlott volna le, de sajnos ez nem így történt (lásd Dunakanyar) (5. táblázat).
99
A megyeszékhelyek összesített adatait vizsgálva, 1995-ig szintén növekedés volt látható, majd elindult a csökkenő folyamat, így 2008-ban az ország megyeszékhelyein már csak tizenhét kemping üzemelt, mintegy 5.350 férőhely fogadóképességet biztosítva. (5. táblázat) Két olyan megyeszékhely volt a vizsgált időszakban, amelyek a többihez képest folyamatosan magas kapacitást biztosítottak, Szeged és Debrecen. Felállítva a legnagyobb kapacitással rendelkező települések sorrendjét, a vizsgálati időszak egészét tekintve kiemelhető még néhány további nagyváros: Siófok, Balatonfüred és Balatonszemes.
5. táblázat kempingek területi elhelyezkedése Balaton-part Dunakanyar Velencei-tó Tisza-tó horgásztavak hegyvidékek termál- és gyógyfürdők Budapest megyeszékhelyek ország összesen
A kempingek kapacitásának területi megoszlása, 1990-2008 férőhelyek száma
kempingek száma 1990
1995
2000
2005
2008
41 4 8 17 36 9 63
41.023 2.590 3.660 2.290 3.750 2.907 15.717
37.101 2.530 6.114 4.755 4.850 3.245 17.260
37.275 2.190 5.193 5.054 6.070 2.750 17.218
29.762 2.475 4.550 4.972 6.240 2.528 24.112
24.525 975 1.951 5.581 9.353 2.575 23.078
5 17 249
3.133 8.625 97.631
4.157 9.817 105.263
3.978 8.129 102.762
870 5.528 94.136
1.028 5.350 87.673
1990
1995
2000
2005
2008
36 9 5 4 9 11 42
43 11 14 16 13 12 47
51 9 10 23 28 13 50
51 5 11 18 29 13 55
4 25 165
12 40 296
8 35 319
4 21 273
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
Az
eddig
leírtakon
túlmenően
a kempingek
kapacitás-megoszlása
területi
jellemzőinek vizsgálatát a megyék szintjén is elvégeztem. A Balaton hangsúlyos szerepe miatt nem volt meglepő, hogy a tó mellett elhelyezkedő megyék, különösen Somogy és Veszprém megyék kapacitása a teljes vizsgálati szakaszban kiemelkedett a sorból (i. és 4. táblázat). A két megye kemping-kínálata azonban eltérő fejlődési folyamaton ment keresztül. Kezdetben Somogy megye teljes túlsúlya volt megfigyelhető (1990-ben a teljes kínálat 24,9%-a volt itt megtalálható), amely fogadóképesség
azonban
folyamatosan csökkent napjainkig. Mára ugyan még mindig ebben a megyében található a legnagyobb férőhely-kapacitás, de ennek volumene 2008-ra az 1990-es mennyiségnek majdnem a felére csökkent. Ezzel szemben Veszprém
megye
kempingjeinek kapacitása 1990-2000 között szinte állandó maradt, majd itt is
100
• vendégéjszakák száma 1324669
1400000 1200000 1000000 800000
641798 508793
600000 400000 178895
200000
140651
122260 35497
13Q278 28116
30126
0 J'
S
V®
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
4. diagram
A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 1990 (top 10 ország)
• vendégéjszakák száma 1200000
1089367
1000000 800000
600000
400000
284041 152515
200000
46065
79010
64563
24838
13574
JZL
#
/
/
f /
*
f ^j r
J>
,/
^
f
14048
11171
#
O-
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
5. diagram
A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 1995 (top 10 ország)
101
• vendégéjszakák száma
1200000 1027325
1000000 800000
600000
400000 236547 200000
126382
111608 32607
/
y
19627
•
91811 11001
•
/s
#
11597
**
/
*
12493
^
/
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
6. diagram
A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 2000 (top 10 ország)
• vendégéjszakák száma 700000
645064
600000 500000 400000 300000 179586
200000
128955
109759 100000 26511
56301
19392
12414
14465
11655
0 k*
jy r *
x
J> or A JT / ^
É y<é S * /
S j
*
V
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
7. diagram
A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma, 2005 (top 10 ország)
102
megindult a csökkenés, amelynek a volumene összesen 30%-os volt. Véleményem szerint ennek a nagymértékű kapacitás csökkenésnek két oka is volt. Egyrészt az, hogy a rendszerváltás évét követően elmaradtak a korábban erőteljesen jelen lévő hagyományos vendégkörök, mégpedig a volt szocialista országok turistái, a csehek, a szlovákok és a lengyelek, valamint csökkent a német vendégek és a holland turisták száma és forgalma is. A német egyesítést követően megszűnt Magyarország a német lakosság találkozóhelye lenni, és így nagyon hirtelen következett be ebben a vendégkörben egy jelentős csökkenés, amire semmilyen módon nem voltunk felkészülve (1. és 4-7. diagram). A külföldi vendégek mellett a hazai turisták száma is nagymértékben visszaesett (33,2%-kal) az 1990-2008 közötti időszakban (9. és 10 diagram). Az említett tizenkilenc év során a magyar vendégek vendégforgalma rendkívül hullámzó volt, hol növekedett, hol csökkent a forgalom volumene. Ebben az ingadozásban szerepe volt a külföldi nyaralások népszerűsége növekedésének, a balatoni szolgáltatások időnkénti igen magas árának (a belföldi turisták szempontjából az ár/érték arány felborult), valamint a kempingek szolgáltatási színvonalbeli fejlődése elmaradásának. vendégéjszakák száma a top 5 megyében 1995
1990
2008
2000
—
n
II /
/
S
f
*
n 1 n /
/
Y
^
n
nfln n n n n /
/
Y
^
/
/
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
8. diagram
A megyei kempingek vendégéjszakáinak alakulása top 5 megye
jf i?
OCD =R < CD ZJ Q. CDCQ CD N Q).
3
O C C C
N> CO _». -J CD
S3 8
o>
CO CD CD 00 ^ CO
10. diagram
9. diagram
A kempingek belföldi vendégéjszakáinak száma, 1990-2008
A kempingek belföldi vendégszámának alakulása, 1990-2008
CD _». 05 CD CD «0 CD ^ OI CD -x 01 CO
2
S
CD CO cn C§O
-«4 _». Ji> CO K> JÓ Ol 0 1
CO
CO
a s
CO CD OD JÓ co ^ o CT)
00
CO
6OJ S O -1, CO _2 CO -fc*
CO ül CO
o
°
C£ M CO o -J o
c3 cn -J O o o
Ni o O ^
5 8 SS s cn
S N> N> O g 2 ro NJ o CD g 00
W N> CD o O O o o 5? N> o O o O o ^ o Ül N) CO o
S s o
104
Természetesen a vendégforgalom csökkenése következtében a kempingek kapacitáskihasználtsága is lecsökkent, amelynek értéke 2008-ra már csak a 11,1%-os szintet érte el országos viszonylatban. Mindezen események az ország valamennyi kempingjét érintették, de a változások a legerőteljesebben a Balaton térségében jelentek meg, hiszen a legnagyobb kapacitás itt állt rendelkezésre, és a legnagyobb vendégforgalom is itt zajlott. A megyék teljesítményének további értékelése során világossá vált néhány további eredmény (8. diagram). Először is ki kell emelni Zala és Jász-Nagykun-Szolnok megye szerepét a hazai kempingturizmusban. Bár ennek a két megyének a kempingekben lebonyolódó vendégforgalma meg sem közelíti
az
előzőekben
már
tárgyalt
Veszprém
és
Somogy
megyékét,
a
teljesítményeiknek más szempontból van jelentősége. Ebben a két megyében különösen magas a termál- és gyógyfürdők mellé települt kempingek kapacitása. Zala megye kempingjeinek egy része ráadásul még a Balaton vonzáskörzetébe is tartozik. belföldi \endégéjszakák száma a top 5 megyében 1995
1990
2000
2005
2008
/ / / / / S
/
/ j *
/
•Jr
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
11. diagram
Itt
elsősorban
A megyei kempingek belföldi vendégéjszakáinak alakulása top 5 megye
a
külföldi
vendégek
vendégforgalma
mutatkozik
meg
a
kempingekben. Jász-Nagykun-Szolnok megyében viszont a '90-es évek közepéig a
105
belföldi vendégforgalom volt a jelentősebb, akkor azonban megváltozott a trend, és itt is a külföldi turisták töltenek most már több vendégéjszakát. A 8. diagramon látható még, hogy Vas megye is a rangsor elején helyezkedik el. Annak ellenére, hogy ebben a megyében a kempingek kapacitása nem kiemelkedő mennyiségű, a vendégéjszakák tekintetében jelentős a szerepük, mégpedig szintén a külföldi vendégforgalom alapján. A belföldi vendégek vendégforgalma Somogy és Veszprém megyék mellett BácsKiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, valamint az utóbbi években (2005-2008 között) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében számottevő (11. diagram). A kempingek igen alacsony forgalmat regisztráltak a vizsgált időszakban a fővárosban, valamint Békés, Nógrád, Pest és Tolna megyékben. Ezeken a területeken egyébként a kempingek kapacitása is nagyon alacsony mértékű. Összességében a kempingek kapacitásának változását egy kezdeti növekvő szakasz (1995-ig) után a csökkenő tendencia jellemezte, amelynek eredményeként 2008-ra az összes fogadóképesség az 1990-es kapacitás alá esett vissza. A változások okai a hazai szálláshely-struktúra
átalakulásában,
azon
belül
is
elsősorban
a
szállodák
térnyerésében, valamint a vendégforgalom igényeinek megváltozásában keresendők. Napjainkban mind a külföldi, mind a belföldi vendégek a szállodai férőhelyeket preferálják. Természetesen a vendégek elpártolásának oka az is, hogy kempingjeink egy része nem volt képes a turisták növekvő igényeihez alkalmazkodni (lásd minőségi változások területi összefüggéseit vizsgáló fejezetben), nem fejlesztette sem az infrastruktúráját, sem a szolgáltatásait. így aztán ezek a kempingek kihasználatlanná váltak, egy részük pedig meg is szűnt. Végül a társadalmi változások is közrejátszottak a kempingek népszerűségének visszaszorulásában olyan módon, hogy a valamikor a fiatal korában kempingező vendégek - emlékezve az akkori sátortáboros, tömegszállás jellegű kempingekre - a saját gyermekeiket már nem vitték ilyen szállástípusba, s ezért a mai fiatalság nagy részének nincsenek kemping-élményei. Ez a folyamat szintén hozzájárult a kempingek kihasználtságának csökkenéséhez, végeredményben pedig a kapacitás fogyásához.
106
6.3. A minőségi változások területi összefüggései A
kempingekben
lezajlott
minőségi
változások
területi
összefüggéseinek
vizsgálatához két adatbázist kellett felhasználnom. A kiindulási alapot itt is a KSH által megadott egység szintű adatok nyújtották. A statisztikai hivatal adatállományának feldolgozottsága azonban több ponton hiányos a kempingek vonatkozásában, ezért az egyes egységek minőségi besorolásának listáit csak 1995-től kezdődően tudták rendelkezésemre bocsátani. Mivel pedig az általam felvetett önálló kutatásra nem biztosítottak lehetőséget az adatbázisukban, így az 1990-ben üzemelt kempingek minőségi kategóriáit az adott évben kibocsátott Magyarországi Kempingkalauzból emeltem át, hogy az adatsoraim teljessé váljanak. A kereskedelmi
szálláshelyeket,
és köztük
a kempingeket
szolgáltatásaik
színvonalától függően kategóriákba vagy osztályokba kell sorolni, a hatályos jogszabályok előírásainak megfelelően. A vizsgált időszakot tekintve az osztályba sorolás feltételeit leíró jogszabályok többször módosításra kerültek. 1990-1998 között a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló 18/1979. (X. 17.) BkM számú rendelet határozta meg a szükséges feltételeket. A jogszabály szerint a kemping a megfelelő osztályba akkor volt sorolható, ha az alap- és az osztályra előírt minimális feltételeknek együttesen megfelelt. Az alapfeltételek természetesen
valamennyi
kempingre vonatkoztak. A legfőbb újdonságot az a változás jelentette, hogy a kempingek esetében ez a jogszabály alkalmazta először a csillaggal jelzett minőségi kategóriákat (a korábbi szabályozás a kempingeket I-IV. osztályba sorolta). 1998-tól a kereskedelmi és fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet lépett hatályba,
amely
a kempingek
vonatkozásában
valamelyest
korszerűsítette
az
elvárásokat. (Ezek részletes bemutatására a kempingek üzemeltetését meghatározó jogszabályok ismertetésénél tértem ki.) Az 1998-as jogszabály 2003-ban módosításra került ugyan (54/2003. (VIII. 29.) GKM rendelet), de a kempingek osztályba sorolási feltételeit a változtatások nem érintették.
107
A kempingek fejlődésében bekövetkezett minőségi változások részletes kiértékelését - a kapacitás változás területi összefüggéseinek elemzéséhez igazodóan - ötévenkénti mintavételekben végeztem el. A vizsgálat kiindulópontját az 1990-es év jelentette. 1990 1990-ben a kempingek minőségi kategóriák szerinti megoszlásában egyértelműen az alacsonyabb kategóriába soroltak részaránya emelkedett ki. A 165 kempingből 89 tartozott a 2* besorolás alá, amelyek a további tizenhárom darab l*-os egységgel együttesen a teljes kempingférőhely kínálat 64,2%-át biztosították. A negyvenhét darab 3*-os kemping adta a férőhelyek további 27,4%-át, azaz valamivel több mint egyharmadát. Ebben az évben még csak összesen két kemping teljesítette a 4* kategória feltételeit, amelyek közül az egyik Balatonalmádiban, a másik pedig Sopronban helyezkedett el. Ennek megfelelően az általuk biztosított 170 férőhely még igen alacsony szintű, mindössze 0,2% részaránnyal jelent meg a kínálati palettán. Az ország egyes megyéiben, valamint a fővárosban rendelkezésre álló kemping kapacitás minőségi kategóriák szerinti megoszlásának jellemzőit a 18. ábra mutatja be. Erről a térképről is könnyen leolvasható, hogy a 2* kategóriájú kempingek adták a férőhelyek jelentős többségét, tizenegy olyan megyénk volt, ahol a kapacitás több mint 50%-át ilyen kempingek nyújtották. Ezek közül kettőnek, Heves és Szabolcs-SzatmárBereg megyének a hivatalos besorolás szerinti kategóriákat tekintve olyannyira homogén volt a kínálata, hogy valamennyi kempingjük a 2* kategóriába tartozott. Természetesen ez a homogenitás részben azért jelentkezhetett, mert mindkét megye kevés kempinggel rendelkezett (Heves megyében négy, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében öt kemping volt). A 2*-os minőségű kínálat túlsúlyát azonban egyértelműen a Balaton partjaira koncentrálódott nagy kapacitású egységek adták meg, amelyek egyúttal igazolták az időszak kempingjeinek ismert jellemzőit is: hatalmas, akár több ezer férőhelyes sátortáborok a vízparton, alacsony színvonalú infrastrukturális háttérrel, és igen kevés szolgáltatással. A fővárosban és további öt megyében (Baranya, Csongrád, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom, Pest) azonban a 3*-os kempingek férőhelyei már meghaladták a kempingek befogadóképességének több mint felét.
18. ábra
A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 1990
109
A térképen szereplő egyéb jelzésű csoportba azok a kempingek kerültek be, amelyek úgynevezett kisegítő kempingekként (hét darab) szerepeltek a statisztikákban, valamint ide kerültek kényszerűségből azok az egységek is, amelyek a KSH adatbázisában megjelentek, de az adott évre vonatkozó Magyarországi Kempingkalauzban nem voltak megtalálhatóak (hét darab), így tehát nem lehetett őket a minőségi kategóriákba besorolni. Ezek a hiányosságok sajnos valamilyen mértékben torzítják az egyes minőségi egységek között jelzett részarányokat, de a 2* kategória túlsúlyát egészen biztosan nem módosítják. Érdemes megjegyezni, hogy a kisegítő kempingeket a vonatkozó jogszabályok sehol sem említették meg, vagyis ezek „létesítésével" kapcsolatosan nem voltak előírások. Ebből nyilvánvalóan az a következtetés vonható le, hogy ezeknek a kempingeknek a minőségi színvonala az 1* kategória által biztosított feltételeket sem érte el. Vélhetően az volt a szerepük, hogy az adott területeken időszakosan fellépő, a kínálat kapacitását meghaladó mértékű tömeges kereslet igényeit legalább átmenetileg ki tudják elégíteni. A felsoroltak mellett azonban meg kell jegyeznem, hogy az MCCC Magyarországi Kempingkalauzában a következőket hangsúlyozza: „A kempingező sokszor kellemes meglepetésként állapíthatja meg, hogy az egyes kempingekben a szolgáltatások általában bővebbek, mint azt a besorolás minimumként előírná." 1995 Vizsgálva a kempingek minőségi kategóriák szerinti megoszlását, megállapítható, hogy 1995-ben a 2* és a 3* minőségi kategóriába sorolt kempingek férőhelyei közel azonos nagyságrendet értek el, az országos kemping kapacitáson belül rendre 43,1% és 42,2% részarányt képviseltek. Míg a teljes kínálathoz képest az l*-os egységek száma és befogadóképessége is növekedett, a 2*-os kempingekben elérhető férőhelyek mennyiségének jelentős csökkenésének hatására az alacsony minőségi kategóriákba tartozó kínálat összességében szintén lecsökkent, bár még így is meghaladta a hazai teljes kapacitás felét (54,7%). A 3*-os férőhelyek mértékének igen erőteljes bővülése, valamint
a 4*-os
kempingek
számának
növekedése
eredményeként
azonban
kijelenthető, hogy a kempingek kínálata jelentős javulást mutatott 1990-hez képest.
110
Kilenc olyan megyénk volt, amelyben a kempingek befogadóképességének több mint felét a 2* kategóriájú egységek biztosították, és hatra nőtt azoknak a megyéinknek a száma, amelyekben a 3*-os létesítmények kapacitása 50% fölé emelkedett. A főváros kemping kapacitásának 93%-a 3* minősítésű volt. A vizsgált évben a 4*-os kempingek száma már nyolc volt, amelyek közül három a Balaton partján helyezkedett el (Balatonalmádi mellé csatlakozott Keszthely és Balatongyörök), kettőt találhattunk Budapesten, valamint egyet-egyet Sopronban, Alsópáhokon és Tiszafüreden. Azonban 1995-ben még mindig üzemelt hat kisegítő kemping is az országban, de ezek férőhelyeinek együttes száma már csak 0,6% részarányt képviselt a teljes kapacitáson belül. Érdemes a Balaton térségében bekövetkezett minőségi változásokat külön is megfigyelni, mivel Somogy és Veszprém megyék meghatározó súlyú kapacitása mindenképpen hatást gyakorolt a teljes kínálat minőségi jellemzőinek alakulására. Míg Veszprém megyében az 1990. évihez képest felére csökkent az 1 *-os férőhelyek száma, és a 3*-os kapacitás részaránya annyira megnövekedett, hogy már majdnem elérte az 50%-ot, addig Somogy megyében egyrészt jelentősen lecsökkent a kempingek összes kapacitása, másrészt pedig a teljes befogadóképességen belül a 2*-os egységek aránya azonos szinten maradt, sőt valamelyest növekedett is (78%). A 3*-os férőhelyek részaránya csak 9%-ot ért el. A két megye kempingjeinek fejlődésében az eltérés szembetűnő. Részben a Balaton térségéhez kapcsolódva említést kell tenni még a Zala megyében végbement minőségi fejlődésről. Itt 1990-hez képest több mint duplájára nőtt a kempingférőhelyek száma, és a túlnyomórészt 2*-os kapacitást a 3* és 4* együttes fölénnyel váltotta fel (68,8%). A vizsgált évben Zala megye rendelkezett a legnagyobb 4*-os férőhely kínálattal, három kempingben 1.845 férőhellyel. A keleti országrészben Jász-Nagykun-Szolnok megye kínálatát érdemes kiemelni, ahol a kempingek számának és fogadóképességének növekedése mellett a szolgáltatási minőségben is lényeges változások zajlottak le. A 2*-os egységek férőhelyeinek részaránya ugyan még elérte az 50%-ot, de a 3*-os kempingek részaránya 38,2%-ra nőtt, és megjelent a megyében a 4*-os kínálat is, 8,1%-os részesedéssel.
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
19. ábra
^r
A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 1995
112
A fővárosban, valamint az ország egyes megyéiben rendelkezésre álló kemping kapacitás minőségi kategóriák szerinti megoszlásának jellemzőit a vizsgált évben a 16. ábra mutatja be. Összességében megállapítható, hogy az 1990 és 1995 között eltelt öt év alatt a hazai kempingeknek nem csak a száma és a fogadóképessége nőtt meg, de a kínálat minőségében is jelentős javulás következett be. Ki kell emelni azt is, hogy mindezek a pozitív változások azonos jogszabályi környezetben valósultak meg, azaz a minőségi osztályba sorolás feltételei a vizsgált időszakban végig azonosak voltak.
2000 2000-ben az összes férőhely-kapacitást tekintve egyrészt tovább emelkedett a 3*-os férőhelyek száma, másrészt tovább csökkent a 2*-os férőhelyeké. Megfigyelhető, hogy mindez úgy következett be, hogy közben mind a 3*-os, mind a 2*-os kempingek darabszáma növekedett, de a 2*-os egységek száma együttvéve még mindig magasabb volt a 3*-os létesítményekénél. A vizsgált évben az országos kemping kapacitáson belül a legnagyobb részarányt a 3*-os kempingek összesített férőhelyei biztosították (46,1%), a 2*-os kempingek
teljes befogadóképessége pedig 40% alá csökkent. Az l*-os
kempingek részaránya az 1995. évivel közel azonos nagyságú maradt (10,9%). A4*-os kempingek száma ugyan eggyel csökkent, ám az általuk rendelkezésre bocsátott kapacitás nőtt, most már meghaladta a háromezer férőhelyet (ez a teljes kapacitás 3,2%-a volt). A hét darab 4*-os kemping a következő településeken helyezkedett el: Alsópáhok, Hévíz, Keszthely, Nagyatád, Túrkeve, Tiszafüred és Sopron. Három közülük tehát ismét csak a Balaton térségében volt megtalálható, valamint a hét kemping közül öt helyezkedett el a Dunántúlon és csak kettő az ország keleti felében. 2000-ben még mindig üzemelt öt kisegítő kemping, amelyek együttes kapacitása sem érte már el a hatszáz férőhelyet (0,6%). Változatlanul kilenc olyan megyénk volt, amelyekben a 2*-os
kempingek
férőhelyeinek részaránya meghaladta az 50%-ot a vizsgált évben. Kilencre nőtt viszont azoknak a megyéknek a száma is, amelyekben 3*-os egységek kapacitása haladta meg az összesített megyei kapacitások felét. Ez utóbbiak közül hat megye a Dunántúlon helyezkedik el, tehát elmondható, hogy ekkor az ország nyugati részében magasabb
113
volt a kempingek kínálatának színvonala. A főváros kempingférőhelyeinek 79,9%-a 3* kategóriájú volt. Ismét megtekintve a Balaton térségét látható, hogy ebben a vizsgált évben először szinte azonos nagyságrendű volt Veszprém és Somogy megyék kempingekben kínált szálláskapacitása. A kínálat minőségi jellemzőit illetően azonban még mindig Veszprém megye volt a jobb, itt a 3*-os kempingek befogadóképessége most már meghaladta a kapacitás felét (52,3%). A 2*-os egységek férőhelyeinek részaránya szintén növekedett, mégpedig az l*-os férőhelyek rovására. Somogy megyében a 2*-os kempingek kapacitása még mindig meghaladta a teljes kapacitás felét (55%), de jelentősen megemelkedett a 3*-os férőhelyek mennyisége, amely immár elérte a 29,6%-os részesedést. Az 1 *-os létesítmények részaránya közel azonos maradt. 2000-ben viszont Somogy megye egy 4*-os kempinget is magáénak tudhatott (érdekes, hogy ez a kemping nem a Balaton partján helyezkedett el), míg Veszprém megyében ilyen egység akkor még nem üzemelt. Változatlanul ki kell emelni Zala megye jelentőségét, ahol 1995-höz képest tovább emelkedett
a kempingek
összesített befogadóképessége, és emellett javult
a
szolgáltatások minősége is. Az 2*-os kempingek (10,4%) rovására jelentősen megnőtt a 3*-os kempingek férőhelyeinek részaránya (64,4%), valamint ebben a megyében áll a vendégek rendelkezésére a legnagyobb mennyiségű 4*-os kapacitás, több mint kétezer férőhellyel (24,0%). Jász-Nagykun-Szolnok megye kempingjeinek kínálata továbbra is kiemelkedett a keleti országrészben, tovább növekedett a megyei összes kapacitás nagysága (meghaladta a hétezer férőhelyet), valamint a minőségi kategóriák részarányain belül a 4*-os férőhelyek aránya (11,1%). A fővárosban, valamint az ország egyes megyéiben rendelkezésre álló kemping kapacitás minőségi kategóriák szerinti megoszlásának jellemzőit a vizsgált évben a 20. ábra mutatja be.
i
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
20. ábra
rs
A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 2000
115
Itt kell feltétlenül megemlíteni, hogy 1998-ban módosításra került a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásának feltételeit rögzítő jogszabály, amely több pontján érintette a kempingek részére előírt minőségi keretfeltételeket is. A változások egyaránt hoztak engedményeket
és szigorításokat,
amelyeket részletesen
a kempingek
működésének hátterét biztosító jogszabályok ismertetésével foglalkozó fejezetben mutatok be. 2005 A vizsgált évek közül 2005 hozta a minőségi változások tekintetében
a
legjelentősebb javulást. A hazai kempingek férőhelyeinek minőségi kategóriák szerinti megoszlását megyei bontásban bemutató térképen ez látványosan meg is jelenik (21. ábra). Jól látható, hogy 2005-ben már kilenc megyében is üzemeltek 4* kategóriájú kempingek, amelyek a vizsgált korábbi években nem voltak ennyire elterjedtek az országban. Ebből a szempontból ismét kiemelkedett a sorból Zala megye, ahol változatlanul a legnagyobb volt a legmagasabb minőségű férőhely-kapacitás, egyrészt volumenében
(2.788
férőhely),
másrészt
a
megyei
kempingek
teljes
befogadóképességében képviselt részarányában is (33,2%). Ezt a kínálatot a megyében négy kemping biztosította, négy településen, Balatongyörökön, Hévízen, Keszthelyen és Lentiben. A települések területi elhelyezkedése azt is megmutatja, hogy 2005-ben már nem csak a Balaton partjára koncentrálódtak a magas színvonalú szolgáltatások. A megyék közül a második legnagyobb 4*-os férőhely-kapacitással Baranya megye (Harkány) rendelkezett a vizsgált évben, egy kempingben 350 férőhellyel. A sorban a harmadik helyre Komárom-Esztergom megye (Neszmély) került, szintén egy kemping 300 férőhelyével. Az eddig felsoroltakon kívül, a teljes országos kínálatot tekintve 4*os kempingek a következő településeken voltak még megtalálhatóak: DombóvárGunaras, Felsőlajos, Füzesgyarmat, Nagyatád, Sopron és Tiszafüred. Ebből a települési listából az is látható, hogy a magas minőségű kempingek többsége valamely termálvagy gyógyfürdő közelében jött létre. A tizenkét település tizenkét kempingje biztosított összesen 4.650 férőhelyet, amely a hazai kemping kapacitás 4,9%-át biztosította. Ez a mindössze öt százalékot közelítő részesedés azonban arra
116
figyelmeztet, hogy bár a 21. ábra térképén ugyan látványosan megjelent a magasabb minőségi kategóriával rendelkező kempingek területi elterjedésének folyamata, a hazai kínálat egészét vizsgálva viszont az állapítható meg, hogy kapacitásuk részaránya még mindig igen alacsony, tehát a minőségi fejlődésnek vélhetően ez még csak a kezdete volt. 2005-ben a kempingek
férőhelyeinek minőségi kategóriák
szerinti
további
megoszlása a következő: a vizsgált évek közül első alkalommal haladta meg az 50%-os részarányt
a
3*-os
kempingek
(51,5%)
férőhelyeinek
részaránya,
és
ennek
folyományaként országos szinten csökkent a 2*-os (35,8%) és az l*-os (7,8%) férőhelyek mennyisége és részesedése is. Ebben az évben kisegítő kempingek már sehol sem üzemeltek. A teljes vizsgálat készítésekor nem hanyagolható el az a tény sem, hogy a minőségi változások mellett a hazai kemping kapacitás 2000-hez képest mintegy 8.600 férőhelyes csökkenést szenvedett el. 2005-ben már csak hat olyan megyénk volt, amelyekben a 2*-os kempingek kapacitása elérte, vagy meghaladta az adott megye kínálatának felét. Ezek Csongrád, Heves, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyék voltak. Rosszabb azonban a kép, amennyiben az l*-os és a 2*-os férőhelyek részarányát együttesen vizsgáljuk. Ebben az esetben a keleti országrészben hat (az előbb felsoroltakhoz csatlakozik még Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye), a Dunántúlon pedig két olyan megyét találhattunk, amelyekben igen magas volt ezeknek az alacsony színvonalú szállásférőhelyeknek az aránya. Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye kivételével a listán szereplő többi megyékben ezek részaránya a 70%-ot is meghaladta, sőt Nógrádban 100%-ot jelentettek, vagyis a teljes kapacitás ilyen színvonalú volt. A minőség szempontjából tehát ezekben a megyékben elég rossz volt a helyzet. Kilenc megyében a 3*-os kategóriájú kempingek férőhelyeinek részaránya haladta meg a megyei kínálat 50%-át. Ezek a megyék a Dunántúlon Fejér, Győr-MosonSopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megye, az ország keleti részében pedig Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Pest megye. A 3*-os és a 4*-os, azaz a magasabb szolgáltatási színvonalú férőhelyek együttes vizsgálatakor pedig további két megyét lehet az előző listához csatolni, amelyekben az ilyen kategóriájú kempingek férőhelyei szintén meghaladják a kínálat felét, ezek pedig Baranya megye és Békés
I
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
21. ábra
i
—
A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 2005
118
megye. A felsoroltakból érzékelhető, hogy még mindig a Dunántúl területén található a magasabb minőségi kategóriájú kemping fogadóképesség jelentősebb része. Külön megvizsgálva a Balaton térségét, elsőként az volt megállapítható, hogy nagyon komoly mértékben csökkent a terület fogadóképessége 2000-hez képest. Veszprém megyében több mint kétezer férőhellyel, Somogy megyében pedig több mint négy és félezerrel. Veszprém megyében viszont tovább folytatódott a kempingek kínálatának minőségi javulása, mert növekedett a 3*-os férőhelyek száma és részaránya is (10.410 férőhely, 68,7%). Somogy megyében viszont éppen ellenkező folyamat zajlott le, az erősen megfogyatkozott kínálaton belül megemelkedett a 2* kategóriájú férőhelyek részaránya, és csökkent a 3*-os, valamint az l*-os kapacitásúaké. Ez tehát azt jelentette, hogy az alacsonyabb és a magasabb kategóriájú kempingek bezárásának (esetleges üzemszünetének) eredményeként összességében az alacsonyabb kategóriájú férőhelyek irányába tolódott el a megye kempingférőhely-kínálata. Zala megye 4*-os kategóriájú férőhelyeinek kiemelkedő aránya a korábbakban már említésre került. Hozzáadva ehhez a 3*-os kínálatot is, együttesen a magasabb kategóriájú férőhelyek már a megye összesített fogadóképességének 89,1%-át biztosították. Zala megye tehát a férőhelyeinek nagyságrendjét (8.391 férőhely) és azok minőségi színvonalát tekintve is kiemelhető a megyék rangsorából. A keleti országrészben változatlanul Jász-Nagykun-Szolnok megye kemping szálláshelyei adták a legnagyobb kínálatot. 2000-hez képest azonban itt is jelentős csökkenés következett be, több mint ezer férőhellyel csökkent a megye összes kapacitása. Az egyes minőségi kategóriákban ez úgy jelentkezett, hogy míg az l*-os férőhelyek száma megduplázódott, addig a többi kategóriában eltérő mértékben ugyan, de csökkent a férőhelyek mennyisége. Ennek eredményeként összességében sajnos az alacsonyabb minőségi színvonalú létesítmények irányába tolódott el kínálat összetétele. Külön ki kell emelni a vizsgált évben a főváros kemping-kapacitásának jellemzőit, amelyek egy kifejezetten negatív képet mutattak. A 2000-ben meglévő közel négyezer férőhelyes fogadóképesség 2005-re ezer alá süllyedt, és ennek a kínálatnak a minőségében a többséget a 2* kategóriájú férőhelyek adták. Óriási változás. A korábban
79,9%-ban
Elgondolkodtató helyzet!
3*-os
férőhely-kínálat
57,5%-ban
2*-osra
romlott.
119
2008 A 2005-ös vizsgálati évhez viszonyítva 2008 év adatai sajnos nem mutattak további fejlődést, sőt néhány megye kivételével a legtöbb helyen romlottak a kempingkapacitás minőségi jellemzői. Az országos összesített adatokat nézve látható, hogy tovább csökkent a hazai kempingekben regisztrált fogadóképesség, közel hat és félezerrel kevesebb lett a férőhelyek száma. Ezen a mérséklődött kínálaton belül pedig romlottak a minőségi összetétel mutatószámai. A legnagyobb pozícióvesztés a 3* kategóriában következett be, ennél a csoportnál volt a legnagyobb a férőhelyek mennyiségének csökkenése, és ezzel együtt a teljes kapacitáson belüli részarány csökkenése is (51,5%-ról 44,3%-ra). Egy-egy százalékos részesedés növekedés következett be a 4*-os és a 2*-os kategóriákban. A 4* esetében ez valamivel több mint négyszáz férőhely bővülést, a 2* esetében pedig valamivel több mint ezeregyszáz férőhely csökkenést takart (ez utóbbi nyilván az összes kapacitás csökkenésének következménye). A teljes kínálaton belül növekedett viszont az l*-os egységek férőhely-kapacitása közel négyezer férőhellyel, így természetesen nőtt ennek a kategóriának
a
részaránya
is,
7,8%-ról
12,7%-ra.
Látható
tehát,
hogy
a
kempingférőhelyek minőségi összetétele javulás helyett inkább romló jellemzőket mutatott. A fővárosban, valamint az ország egyes megyéiben rendelkezésre álló kemping kapacitás minőségi kategóriák szerinti megoszlásának jellemzőit a vizsgált évben a 22. ábra mutatja be. Az egyes megyék adatait vizsgálva látható, hogy 2005-höz képest csökkent azoknak a száma, ahol a kempingférőhelyek minőségi összetételében a 3*-os egységek kapacitása meghaladta a megyei kínálat felét. 2008-ban nyolc ilyen megye volt, Baranya, Fejér, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megyék a Dunántúlon, valamint Csongrád és Pest megyék a keleti országrészből. Meglepő módon csak négy olyan megyét találhattunk, amelyekben a 2*-os kategóriájú férőhelyek részaránya volt magasabb a befogadóképesség 50%-ánál, ezek Győr-Moson-Sopron és Somogy megye a Dunántúlon, valamint Békés és Nógrád megye az ország keleti felében. Számos olyan megye volt viszont, amelyekben a 2*-os férőhelyek volumene megközelítette a kínálat
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
22. ábra
A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 2008
121
felét, vagy igen magas volt az 1 * besorolású férőhelyek részaránya. Ezért tehát érdemes volt ismét megvizsgálni az alacsony kategóriájú kínálat együttes mennyiségét is. Az elvégzett vizsgálat azt mutatta, hogy öt megyében nem hogy a kínálat felét, de több mint háromnegyedét az alacsony minőségi színvonalú létesítmények férőhelyei adták, ezek Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék voltak. Nógrád megyében pedig a kínálat egészét az ilyen besorolású kempingek nyújtották. További négy megyében az l*-os és a 2*-os egységek összesített kapacitása meghaladta teljes megyei kínálat felét, ezek rendre JászNagykun-Szolnok,
Győr-Moson-Sopron,
Somogy
és
Tolna
megyék
voltak.
Mindezekből megállapítható, hogy a keleti országrészben üzemeltetett kempingek minőségi színvonala jóval alacsonyabb volt, mint a dunántúli létesítményeké. Ebből a szempontból az összkép nem változott. Ha megvizsgáljuk a magasabb kategóriájú férőhelyek együttes területi jellemzőit is, akkor azt láthatjuk, hogy azokhoz a megyékhez, amelyeket lajstromba vettünk, amikor ellenőriztük, hogy hol haladták meg a 3*-os férőhelyek a kemping-kínálat felét, még egyet kell hozzáadnunk, ez pedig Hajdú-Bihar megye. Ebben a megyében ugyanis a 3*-os és a 4*-os kapacitás együttesen szintén meghaladta az összes férőhely-kapacitás felét. Zala megyét viszont azért érdemes külön kiemelni ebből a csoportból, mert bár a megye kempingférőhely-kínálata erőteljes csökkenést szenvedett el (közel kétezer férőhely), azonban a 2008-ban üzemeltetett kínálatának a minőségi összetétele az összes megyék közül a legjobbnak volt tekinthető. Ebben a megyében a 3*-os és 4*-os besorolású kapacitás adta a teljes kínálat 93%-át. Hasonló volt a helyzet még Komárom-Esztergom
megyében is, ahol a két magasabb minőségű kategória
férőhelyeinek együttes részaránya elérte a megyei kínálat kétharmadát (75,7%). 2008-ban változatlanul tizenkét 4*-os kemping működött nyolc megye tizenkét településén, amelyek azonban valamelyest más területi elhelyezkedést mutattak az előző vizsgált év jellemzőihez képest. A tizenkét kempingből négy üzemelt a keleti országrész három megyéjében, nyolc pedig a Dunántúl öt megyéjében. A legnagyobb kapacitással Zala megye rendelkezett, négy kempingben 2.332 férőhellyel. A négy létesítmény Balatongyörökön, Hévízen, Keszthelyen és Lentiben volt igénybe vehető, hasonlóan a korábbi évekhez. Somogy megyében Nagyatád és Komárom-Esztergom
122
megyében Neszmély egy-egy kempingje változó kapacitással ugyan, de szintén több éve ebben a minőségi kategóriában fogadta a vendégeket. 2008-ban a Dunántúlon a minőségi fejlesztések eredményeként új kínálati elemként jelent meg a 4*-os kempingek között Vas megyében Sárvár és Tolna megyében Dombóvár-Gunaras egyegy kempingje. A keleti országrészben Bács-Kiskun megye 4*-os kempingje Felsőlajoson üzemelt 2008-ban, mint ahogy már korábban, az ezt megelőző vizsgálati évben is. Szintén a fejlődés következtében Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszafüredi 4*-os kempingje mellé egy új egység is felzárkózott Martfűn, így ebben a megyében már kettő, a legmagasabb minőségi kategóriába sorolt kemping állt a vendégek rendelkezésére. Végül ebbe a csoportba tartozott még Hajdú-Bihar megyében Hajdúböszörmény kempingje is. Összességében 2005 óta a 4*-os kempingek száma ugyan nem változott, de az összesített kapacitásuk több mint négyszáz férőhellyel bővült. A területi elhelyezkedésben történt változások a Dunántúl és a keleti országrész térségét is érintették. Sopronban sajnos megszűnt a korábban ott működött 4*-os létesítmény, de a harkányi kemping 2008-ban azért nem üzemelt, mert felújítás alatt állt. Hasonló volt a helyzet a keleti országrészben a füzesgyarmati kempinggel is. Ebből tehát arra is következtethetünk, hogy a 2008-at követő években országos szinten várhatóan tovább fog emelkedni a 4* kategóriájú egységek száma és fogadóképessége
A kempingek területi koncentrációja miatt ismételten foglalkozni kellett a Balaton térségével is. A vizsgált évet tekintve Veszprém megye kemping kapacitásában jelentős csökkenés ment végbe, több mint három és félezer férőhellyel csökkent a kínálata, míg Somogy megye kapacitása közel azonos mértékű maradt. A szolgáltatási minőséget tekintve viszont megállapítható, hogy Veszprém megyében a 3*-os férőhelyek részaránya megemelkedett a 2*-os férőhelyek rovására. Somogy megyében szintén megfigyelhető volt egy kismértékű minőségi javulás, hiszen néhány százalékkal nőtt a 3*-os és a 4*-os kapacitás részaránya, megint csak a nagy volumenű 2*os férőhelyek csökkenése mellett. Ezek a változások azonban ahhoz képest, hogy az ország kempingkapacitása ebben a két megyében volt a legnagyobb mértékű, elenyészőnek mondhatók, és nem jelzik a kínálatnak a minőség irányába történő elmozdulását.
123
A keleti országrészben változatlanul Jász-Nagykun-Szolnok megye rendelkezett a legnagyobb kemping-kapacitással, amely 2005-höz képest tovább növekedett, mintegy nyolcszázötven férőhellyel. A megye kempingjeinek minőségi besorolását kiértékelve viszont az látható, hogy bár a 4*-os kempingek fogadóképessége nőtt, a megye teljes kemping-kapacitásának bővülése inkább az l*-os és 2*-os férőhelyekben jelent meg. így gyakorlatilag a kínálat minőségének javulásáról nem beszélhetünk. Ebben az országrészben feltétlenül ki kell emelni még további két megyét is, mivel ezekben is jelentős kapacitásbővülés ment végbe az eltelt időszakban. Ez a két megye SzabolcsSzatmár-Bereg (5.475 férőhely) és Borsod-Abaúj-Zemplén (5.365 férőhely). SzabolcsSzatmár-Bereg megyében több mint duplájára emelkedett a kemping-férőhelyek száma, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig közel ezer férőhellyel nőtt a kapacitás 2005höz viszonyítva. Sajnálatos azonban az a tény, hogy a nagy volumenű fejlődés nem járt együtt
a
minőség
javulásával.
Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyében
ugyan
megháromszorozódott a 3* kategóriájú férőhelyek mennyisége, de a teljes kapacitásban ez még mindig csak a férőhelyek 29,7%-át fedte le, vagyis a fogadóképesség kétharmada alacsony minőségi színvonalú maradt. Sőt, mivel az előző vizsgálati évhez viszonyítva növekedett az l*-os férőhelyek mennyisége, még valamelyest romlott is. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig jelentősen emelkedett az l*-os és a 2*-os férőhelyek részaránya a 3*-os kapacitás nagymértékű csökkenése mellett, ami egyértelmű minőségi romlást mutat a kemping-kínálatban. A főváros fogadóképessége a statisztikai adatok alapján rendkívül gyenge volt 2008ban is. 2005-höz képest a kemping-férőhelyek száma ugyan növekedett mintegy háromszáz férőhellyel, azonban a kínálat túlnyomó többsége most már a 2*-os minőségi kategóriában összpontosult (80,3%).
A 23. ábrán láthatók egymás mellett a hazai kempingek összesített adataiból készített, a minőségi kategóriák megoszlásának szerkezetét bemutató diagramok, amelyek jól jellemzik az 1990-2008 közötti időszakot.
124
n• *« i i* * ** [ I esyW
23. ábra
A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása
A részletes elemzések elvégzése után a minőségi változások területi összefüggései a következőkben foglalhatók össze. A kempingek minőségi megoszlásának vizsgálatakor az volt megállapítható, hogy az 1990 óta tapasztalható kedvező tendencia, azaz a kemping-kapacitás minőségének fokozatos javulása 2005-2008 között megtorpanni látszik. Ennek több oka is lehet. Ilyen egyrészt a szálláshely-struktúra átalakulása, amelynek során más szállástípusok kapacitása erőteljesen bővült, valamint minőség szerinti megoszlása is a magasabb kategóriák felé tolódott el. Másrészt ilyen hatással járhat az is, hogy a kempingek egy részében átalakítások, fejlesztések vannak lebonyolítás alatt, és éppen a 3*-os kempingek egy része nem üzemel a munkálatok miatt. Harmadrészt pedig sajnos oka lehet az a több helyszínen is érvényre jutó telekspekuláció, amelynek következtében számos vízparti fekvésű kemping szűnt meg, majd alakult át más létesítménnyé (pl. lakóparkká). Általános következtetésként elmondható, hogy kempingjeink minőségi színvonala széles spektrumot fog át. Vannak közöttük olyanok, amelyek fejlődése teljesen leállt, infrastruktúrájuk, szolgáltatásaik a '80-as évek közepe óta nem változott. Mai értelemben akár retró kempingeket is kialakíthatnának belőlük, - hiszen a retró ma mindenben divatos - de ilyen irányú törekvésekkel egyelőre nem találkoztam. Arról
125
nem is beszélve, hogy véleményem szerint minőségben még a retróhoz is fejleszteni kellene
őket.
Ezek
ellenpárjaként
pedig
megtalálhatók
a
kínálatban
az
infrastruktúrájukkal igen magas színvonalat képviselő, és szolgáltatásaikban is az igényeknek megfelelő kempingek. Szigorúan csak a 4* kategóriájú kempingeket tekintve látható, hogy a jelenlegi tizenkét ilyen egységből nyolc termál-, illetve gyógyfürdő
mellé
települt,
kettő
a
Balaton
partján
található,
egy
pedig
lovaskempingként üzemel. Végül, de nem utolsó sorban a tizenkettedik kemping egy borvidék központjában működik, és bár a „borkemping" elnevezéssel még nem találkoztam,
a
kemping
kínálata
természetesen
kötődik
a
borvidék
terület
jellegzetességeihez. Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a kempingek vonatkozásában is a specializáció. Egy-egy jól körülhatárolt vendégkör igényeit könnyebben és jobban ki tudja szolgálni egy arra szakosodott szolgáltató. A minőségi vizsgálatok területi vonatkozásai azt mutatták, hogy a Dunántúlon elhelyezkedő kempingek összesített színvonala magasabb a keleti országrészben találhatóakénál. A vizsgálati időszakban tendenciaszerűen megmutatkozott a Dunántúl kempingjei minőségének a magasabb kategóriák felé történő elmozdulása. Kezdetben a 2*-os minőségű kínálat túlsúlyát a Balaton partjain üzemelő kempingek adták, ami az akkori kempingek jellemzőiből következett. Akkor még a hatalmas, akár több ezer férőhelyes
sátortáborok
jellemezték
a
Balaton-partot,
alacsony
színvonalú
infrastraktúrális háttérrel, és igen kevés szolgáltatással. A későbbiekben azonban a kemping-kínálat megváltozott. Többségükben átalakultak ezek a hatalmas sátortáborok, a magasabb minőségi követelményeknek megfelelően egyre nagyobb és egymástól növényekkel
elválasztott
területeket
alakítottak
ki
a
kempingezők
számára.
Napjainkban ez már alapvető elvárás a turisták részéről. A minőség javulását a kemping-felszerelések fejlődése is szinte kényszerítette, hiszen a vizsgálat időszakának elején nagyon gyorsan megnövekedett a lakókocsival érkezők száma. A lakókocsik kiszolgálásához pedig kialakított közlekedési folyosókra, nagyobb méretű parcellákra, valamint fejlettebb infrastruktúrára volt szükség. Tovább folytatva az eredmények összegzését, a minőségi kínálat biztosítása okán ki kell emelni Zala megye szerepét, ahol a legtöbb 4*-os férőhely áll a vendégek rendelkezésére. Ezen kívül a Dunántúl megyéi közül Baranyában, Fejér, Vas és
126
Veszprém megyékben is folyamatosan bővült a 3*-s férőhelyek részaránya a vizsgálati időszakban. A keleti országrész megyéiben nem ilyen egyértelmű a javulás, de a minőségi fejlődés itt is nyomon követhető Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megyékben. Külön említést érdemel a főváros kemping-kínálata, amely nem csak kapacitását tekintve, de minőségében is hagy kívánni valót maga után. Amíg magasabb férőhelykínálat állt a turisták rendelkezésére, addig a minőségi színvonalat is a 3*-os férőhelyek túlsúlya jellemezte. Akkor azonban, amikor a kapacitás olyan jelentős mértékben lecsökkent, egyúttal a minőségi színvonal is a 2* kategória felé tolódott el, azaz a magasabb kategóriájú kempingek zártak be, illetve szüneteltették üzemelésüket felújítás miatt. 2008-ban tehát a főváros kemping-kínálata alacsony minőségi színvonalúnak tekinthető. Valószínűleg éppen ennek a folyamatnak a következménye az is, hogy igen alacsony a fővárosi kempingekben mérhető vendégforgalom is. Véleményem szerint azonban a fővárossal kapcsolatos problémát nem csak ez jelenti. A vizsgálatokból kiderült, hogy Budapest közvetlen közelében is igen kevés azoknak a kempingeknek a száma és kapacitása, amelyek a kempingezők számára a megfelelő elhelyezési
lehetőségeket
nyújthatnának,
összeköttetésben
a
fővárossal,
a
városlátogatás biztosítása érdekében. Itt tehát mindenképpen érdemes lenne a kempingkapacitást bővíteni. A kutatás eredményeként meglepő volt tapasztalni, hogy a hazai kempingekből hiányzik néhány olyan szolgáltatás, amelyek a fejlettebb kempingező kultúrával rendelkező országokban általánosan elterjedtek, sőt alapkövetelménynek számítanak. Ilyen a játszóterek hiánya. A kempingezők törzscsoportját mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban a családos vendégek alkotják, akik részéről egyértelmű elvárás a gyerekek részére a játszótér megléte. Olyannyira fontos ez, hogy a kempingek valamennyi felhasznált marketing eszközük segítségével megjelenítik az általuk nyújtott ilyen szolgáltatást, és hangsúlyt helyeznek a játszótér milyenségére. Ezzel szemben a hazai kempingeknél egyrészt hiányoznak a játszóterek, másrészt ha vannak is, sok esetben meg sem jelenítik őket. A következő
hiányzó
szolgáltatás
a
kempingeken
belül
igénybe
vehető
szállástípusok körébe tartozik. Általában a külföldi kempingekben lehet sátorozni,
127
lakókocsival, lakóautóval vagy lakóbusszal kempingezni. Ebben a szituációban a kempingező saját maga hozta a felszerelését. Amennyiben azonban nem hoz magával ilyen felszereléseket, úgy igénybe vehet telepített sátrat, telepített lakókocsit, mobil home-ot, bungalow-t, faházat vagy némely esetben akár épületben lévő szobákat is. Érdekes volt megfigyelni, hogy a hazai kempingekben nem terjedt el a telepített lakókocsi szolgáltatás. Úgy tűnik, hogy míg külföldön a hazai lakosok előszeretettel vették igénybe a telepített lakókocsis szálláslehetőségeket, addig erre a magyar kempingek csak nagyon korlátozott mennyiségben biztosítottak lehetőséget. Kutatásom során hiányzó szolgáltatásnak minősítettem a hazai kempingekben a vízhez, a fürdéshez-napozáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat is. Igaz ugyan, hogy sok kempingünk természetes vízpartra települt, így az ilyen igényeket ki tudja elégíteni. Azonban a külföldi kempingekben még a vízpartiakban is találhatunk medencét a kemping területén, hogy egyrészt a kisgyermekes családok számára nyújtsanak fürdési lehetőségeket, másrészt az élmény elemek segítségével a nagyobb gyermekek igényeit is kiszolgálják. Harmadrészt pedig a természetes vizeknél olykor előfordulhat olyan váratlan esemény, amely átmenetileg meggátolja a bennük való fürdést. Ebben az esetben szintén fontos a területen található más fürdési lehetőség. Az ilyen típusú szolgáltatások bővítésére a hazai kempingekben nem tapasztaltam törekvést. Infrastruktúrális ellátásbeli hiányossága a magyar kempingeknek a parcellák csatornázatlansága. Hiányoltam a magyarországi kempingekben a fák által biztosított árnyékos parcellák lehetőségét. Több
olyan jól
felszerelt, jó
szolgáltatásokat
nyújtó kempinggel
találkoztam, amelyekben kevés volt a fa, vagy a meglévők még kicsik voltak ahhoz, hogy
árnyékot
adjanak.
Pedig
egy
kempingből
nem
hiányozhatnak
a
természetközeliség, a vadregényesség érzését biztosító, árnyékot adó fák. A következő évek minőségbeli és szolgáltatási statisztikái majd rávilágítanak arra, hogy a kínálat összessége a megfelelő irányba tolódik-e, vagy egyre kevesebb olyan kempingünk
lesz,
amely
színvonalon eleget tud tenni.
napjaink
megemelkedett
követelményeinek
magas
128
6.4. A szálláshely versus termék problematikája
6.4.1. A kempingek szerepe a hazai szálláshelystruktúrában Vizsgálva a hazai kereskedelmi szálláshely-struktúra alakulását az 1990-2008 közötti időszakban, megállapítható, hogy igen jelentős változások zajlottak le, amelyekben a kempingek szerepe is alapvetően megváltozott. 1990-1998 között a kereskedelmi szálláshelyek csoportjába tartoztak a szállodák, panziók, turistaszállások, nyaralóházak, kempingek és a fizető vendéglátóhelyek. 1998tól, a jogszabály módosítása során megváltozott a szálláshelyek csoportosításának elve, és ettől fogva a kereskedelmi szálláshelyek közül a magánszálláshelyek közé helyezték át a fizető vendéglátással foglalkozó szálláshelyeket. A kereskedelmi szálláshelyek típusaiban is történtek módosítások, a nyaralóházak üdülőház elnevezést kaptak, valamint egy új szállástípust is kategorizáltak, az ifjúsági szállót. 1998-tól tehát a kereskedelmi
szálláshelyek
típusai
a
következők
lettek:
szállodák,
panziók,
turistaszállók, ifjúsági szállók, üdülőházak, kempingek. A vizsgálat során, az
1990-1998 közötti időszak
szálláshely-struktúrájának
kiértékelésekor a fizető vendéglátás adatait nem vettem figyelembe, két okból. Egyrészt azért, hogy az 1998 utáni időszak adataival érdemben összehasonlíthatóak legyenek a megelőző adatok, másrészt pedig azért, mert ennek a szállástípusnak a többitől eltérő sajátosságai miatt (igen magas a működő egységek száma, de alacsony - átlagosan 4 férőhely - az egy-egy szálláshely által biztosított befogadóképesség) a struktúrán belüli arányszámok torzzá váltak volna. Mindenképpen meg kell azonban említeni, hogy a fizető vendéglátás az 1990-es éveket megelőzően igen jelentős szerepet játszott a hazai vendégfogadásban. Az 1960-as évek elejétől kezdődően a fizető vendéglátás által kínált férőhelyek száma egészen az 1990-es évek elejéig meghaladta a szállodák összes férőhelyeit. A vendégforgalom tekintetében pedig az volt a jellemző, hogy bár a szállodákban magasabb volt a vendégek száma, azonban a fizető vendéglátásra jellemző hosszú tartózkodási idő miatt a vendégéjszakák mennyisége rendre jóval meghaladta a szállodákban regisztráltakét. A kiemelkedő éveket 1983 és 1984
129
jelentették. Ekkor a fizető vendéglátás férőhely-kapacitása elérte a maximumot, közel 152 ezer férőhellyel, ahol 1,2 millió vendég 15,3 millió vendégéjszakát töltött el. Ugyanezekben az években a szállodák férőhely-kapacitása negyven és negyvenhárom ezer között mozgott, és a vendégek száma ugyan meghaladta a 2,9 millió főt, de a vendégéjszakák száma még a felét sem érte el a fizető vendéglátásban mért adatoknak, azaz 6,5-7,1 millió volt. Az 1980-as évek végéig még hasonlóan magas értékeket rögzítettek a fizető vendéglátásban, de 1990-től kezdődően a vendégforgalom erős hanyatlásnak indult. 1997-ben már csak alig több, mint huszonötezer férőhelyet ajánlottak a vendégek számára ebben szállástípusban, a vendégek száma 113 ezer volt, a vendégéjszakák száma pedig alig haladta meg az egymilliót. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején egy fellendülés volt tapasztalható, ami azt jelentette, hogy ebben az időszakban a fizető vendéglátás kapacitása - most már magánszálláshely kategóriában - elért egy kétszázezer férőhelyes nagyságrendet, a vendégek száma ötszázezer körül állapodott meg, a vendégéjszakák száma viszont az 1990-es évek végi 3,5 milliós értékről 2005-ig 2,4 millióra csökkent. Ez a néhány összefoglaló gondolat egyértelműen alátámasztotta a fizető vendéglátás jelentőségét a hazai szálláshelystruktúra alakulásának egy meghatározott időszakában, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Kapacitás Az 1990-es évet tekintve, a hazai kereskedelmi szálláshely-struktúra összetétele az egyes szállástípusokban működő egységek száma alapján, a következő helyzetképet mutatta: a szállodák adták a szálláskínálat 35%-át, a panziók a 19%-át, a kempingek és a nyaralóházak egyaránt 18-18%-át és végül a turistaszállások a maradék 10%-át. Az idegenforgalmi fogadóképesség fejlődésében a '90-es évek elejére a létesítmények számának folyamatos bővülése volt a jellemző, valamennyi kereskedelmi szállástípus esetében. A legerősebb ütemű növekedés a panziók számában volt megfigyelhető. Kiemelkedtek valamennyi szállásfajta közül, hiszen 1990-1995 között ötszörösére nőtt a számuk. Azután következtek két erőteljesebb növekedési lépcsővel a szállodák és a kempingek, amelyek éves szinten közel hasonló növekedési ütemet mutattak, és 1995-
130
ig majdnem megkétszereződött az ezekbe a szállástípusokba sorolt egységek száma. Ennek megfelelően 1995-ben már a panziók számának részaránya volt a meghatározó a szálláshely-struktúrában, 42%-os részesedéssel. A második legnagyobb csoportot a szállodák képviselték 26%-kal, majd a kempingek és a nyaralóházak következtek, változatlanul azonos arányú, de a számosság növekedése mellett is lecsökkent, 1313%-os részesedéssel. A turistaszállások száma ekkor 6%-os részarányt képviselt a kínálaton belül. Az 1990-es évek második felében összességében még mindig tovább bővült a turizmusban kereskedelmi szálláshelyet nyújtó létesítmények száma, de a növekedés üteme jelentősen lelassult szinte minden szállástípusnál, kivéve a turistaszállásokat. Ebben az időszakban már voltak olyan évek is, amikor egy-egy szállásfajtánál az egységek számában kismértékű csökkenés következett be. A legütemesebben a szállodák száma emelkedett az időszakban, éves szinten átlagosan harminc egységgel. A panziók mennyisége átlagosan ennél nagyobb mértékben emelkedett ugyan, de 1998 és 1999 között itt csökkenést regisztráltak. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennek a csökkenésnek részben oka lehetett az is, hogy 1998-ban került először a kínálati piacra az ifjúsági szállók csoportja, és lehetséges, hogy a panzióknál mért csökkenés valójában a szállástípusok közötti átcsoportosulás volt. A kempingek darabszáma összességében közel állandó maradt, az egyes évek közötti ingadozás során kétszer növekedett, kétszer csökkent, egyszer pedig nem változott az üzemelő létesítmények száma. 2000-ben az egyes szállástípusok darabszámának aránya az összes kereskedelmi szálláshely egységeken belül úgy alakult, hogy a panziók 41%-os részaránya mellett a szállodák, az üdülőházak (korábban nyaralóházak) és a kempingek részesedése valamelyest csökkent, rendre 24%, 12% és 11% lett. A turistaházak számában azonban a '90-es évek elejéhez képest most nagyobb ütemű növekedést mértek, és így a részarányuk is emelkedett az összes kínálaton belül, 9%-ra. A maradék 3% volt az új szállástípus, az iíjúsági szállók részesedése. Az ezredforduló utáni első években még több szállástípusnál további lassú növekedés volt tapasztalható, de 2005-ig már a hatból két szállásfajtánál, a kempingeknél és a turistaszállóknál összességében is csökkenés következett be. A 2003 és 2004 közötti időszak egy törést jelentett a kereskedelmi szálláshelyek számának
131
alakulásában, ugyanis ekkor a panziók, az üdülőházak, a turistaszállók és a kempingek számában is nagymértékű fogyást regisztráltak a statisztikák. 1990 óta 2004 volt az első olyan év, amikor a szállás-kapacitást biztosító létesítmények száma egyik évről a másikra jelentősen (összesen több mint ötszáz darabbal) lecsökkent. Ebben az időszakban csak a szállodák és az ifjúsági szállók számában mutatkozott folyamatos növekedés. 2005-ben tehát a szálláshely-struktúra az egységek számában a következő arányokat mutatta: 39% részarányt képviseltek a panziók, 27%-ot a szállodák, 13%-ot az üdülőházak, 9%-ot a kempingek, 8%-ot a turistaszállók, és 4%-ot az ifjúsági szállók. A 2005-2008 közötti időszakban a szállodák kivételével minden szállástípus létesítményszámában csökkenést mértek a statisztikák. A csökkenés mértéke egyelőre egyik szállástípusnál sem volt kiemelkedően számottevő, de a három év alatt közel kétszáz egységgel csökkent a kereskedelmi szálláshelyek kínálata. Ennek megfelelően 2008-ra a szálláshely-struktúrában a szállodák részaránya 30%-ra növekedett. A panziók részesedése továbbra is a legmagasabb volt, 38%-os. Az üdülőházak 12%-os, a kempingek 9%-os, a turistaszállók 7%-os, az ifjúsági szállók pedig 4%-os részarányt képviseltek a kereskedelmi szálláshelyek összetételében. Kiemelten vizsgálva a kempingek helyzetét, megállapítható, hogy a kiértékelés időszakában
létesítményeinek
száma nem képviselt igazán jelentős
arányt a
kereskedelmi szálláshely egységek összességében. A kezdeti, kiegyensúlyozottnak tekinthető 1990-es évben játszott szerepéhez képest gyakorlatilag folyamatosan csökkent a kempingek számának részesedése az ország szálláshely kínálatában, annak ellenére, hogy a vizsgálat kezdeti és befejező éve között másfélszeresére nőtt a darabszámuk. Egyértelmű tehát, hogy a kínálat többi eleme, illetve azok közül néhány erőteljesebben fejlődött a kempingeknél. Természetesen a működő kemping egységek számának elemzése a kapacitás-kínálat vonatkozásában önmagában nem elegendő. Az egységek darabszámának változásai azonban képet adnak az egyes szállástípusokon belül zajló folyamatokról. Például arról is, ami a vizsgálati időszak alatt a kempingek körében volt megfigyelhető, miszerint a kemping létesítmények átalakultak. Az óriás egységekből kisebb befogadóképességűek alakultak ki. Ez a változás pedig konkrétan is köthető a hazai kempingeknél a minőségi fejlődéshez, mert jellemzően nem a meglévő kempingek területe csökkent le, hanem a vendégek számára kínált fogadóhely
132
(parcella) mérete növekedett meg, ami az adott egység esetében a férőhely-kapacitás csökkenését eredményezte ugyan, de bizonyosan növelte az elégedett vendégek számát. Mindezeken túlmenően a kereskedelmi szálláshely egységek számának változása ráirányítja a kutatók érdeklődését arra is, hogy valamilyen mozgás, átalakulás zajlik a kínálati piacon, amelyet figyelemmel kell kísérni. Az egységek darabszámának változásaiban például jól nyomon követhető volt a privatizáció folyamata is. A kereskedelmi szálláshely-struktúrában az egyes szállástípusokban üzemelő egységek számának alakulását 1990-2008 között a 12-16. diagramok mutatják be részletesen. Az egyes szállástípusok jelentőségének meghatározásához a működő egységek számának felmérésén túl mindenképpen szükséges elemezni az általuk biztosított férőhelyek mennyiségét is, mert ezekből az adatokból kiindulva - a szállástípusok sajátosságaiból adódóan - egészen eltérő helyzetképet kapunk. Az egységek és a férőhelyek mennyisége alakulásának együttes ismeretében tudhatjuk csak meg a kapacitás-kínálatra vonatkozó tényleges valós képet. A vizsgálat kiinduló évében, 1990-ben, a legtöbb férőhelyet a kempingek nyújtották a vendégek számára, mégpedig a teljes kereskedelmi szálláshely-kínálat több mint felét (52%). Visszautalva a működő egységek számával kapcsolatos elemzésekre, azokból az adatokból látható, hogy ezt az igen jelentős volumenű férőhely-kapacitást viszonylag kevés kemping biztosította. Ez egyúttal arra is utalt, hogy a kérdéses időszakban számos nagy befogadóképességű kemping üzemelt. A sorban második legtöbb férőhelyet a szállodák biztosították, 30%-os részesedéssel. A többi szállástípus által kínált férőhelyek részaránya szintén alacsonyabb mértéket mutatott az egységek számának megoszlásakor bemutatottnál, hasonlóan, ahogy a szállodáknál, csak a panziók (7%), a turistaszállások (4%) és a nyaralóházak (7%) esetében a részesedés mértékében jóval nagyobb volt az eltérés. Az egy egységre jutó átlagos férőhelykapacitások a napjainkban szokásos étékeket minden szállástípusnál meghaladták. A kempingek esetében azonban különösen kirívó volt a különbség, mert 1990-ben 592 férőhely/egység
volt
az
férőhely/egység értékkel.
átlagos
kapacitás,
szemben
a
2008-ban
mért
352
16. diagram
13. diagram Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 1995
Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 2005
12. diagram Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 1990
15. diagram
14. diagram Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 2000
Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 2008
17. diagram Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 1990
19. diagram Kereskedelmi szállásférőhelyek, megoszlása, 2000
21. diagram Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 2008
18. diagram Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 1995
20. diagram Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 2005
135
Az
átlagos
kapacitásnak
ez
a
rendkívül
magas
értéke
ismét
a
nagy
befogadóképességű kempingek jelenlétét támasztotta alá. A működő egységek számában bekövetkezett fejlődés természetesen kihatott a férőhely-kapacitás alakulására is, de a változások nem minden esetben voltak arányosak. Az 1990-es évek első felében a kempingek összesített fogadóképessége csak nagyon alacsony mértékben, mintegy 8%-kal növekedett, úgy, hogy közben a létesítmények száma 80%-kal emelkedett meg. A panzióknál, ahol 1995-ben majdnem hatszor annyi egység üzemelt már, mint 1990-ben, a férőhelyek arányának bővülése nem volt ilyen kiugróan magas, ott a növekedés mértéke két és félszeres lett. Arányosabb volt a kapacitás-bővülés a szállodák esetében, ahol az egységek száma több mint 70%-kal, a férőhelyek száma pedig több mint 50%-kal növekedett. Végül is a kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának összetétele 1995-ben úgy alakult, hogy 41%át a kempingek adták, 34%-át a szállodák, 13%-át a panziók, 5%-át a turistaszállások, 7%-át a nyaralóházak. A legjelentősebb változásokon tehát a kempingek és a panziók mentek át. A kempingek férőhelyeinek részaránya 11%-kal csökkent, úgy, hogy közben a férőhelyek száma, ha kis mértékben is, de növekedett. Természetesen ennek az volt az oka, hogy más szállástípusoknál erőteljesebb volt a férőhelyek számának bővülése, és így a teljes szálláskapacitáson belüli térnyerése is. A panziók részesedése 6%-kal emelkedett meg, ami azt jelentette, hogy közel húszezer férőhellyel emelkedett a panziók összesített fogadóképessége. A szállodák részarányának 4%-os növekedése pedig több mint harmincezer férőhelyes bővülést takart. Az 1995-2000 közötti időszakban a hazai kereskedelmi szálláshelyek egyes típusaiban igen jelentős változások zajlottak le, amelyek tovább alakították a szálláshely-struktúrát. A '90-es évek végéig a legnagyobb férőhely-kapacitással rendelkező szállástípust még mindig a kempingek jelentették, azonban a statisztikákat vizsgálva látható, hogy ebben a szálláscsoportban megkezdődött a férőhelyek csökkenése. Az
1995-ben mért
105.263 férőhely 2000-re
102.562 férőhelyre
mérséklődött, ráadásul úgy, hogy a 1998-ban és 1999-ben is csak a százezres nagyságrendet érte el. A szállodák esetében a '90-es évek végéig a fejlődés törtetlen
136
volt, majd 2000-re tapasztalható volt egy enyhe visszaesés. Mindezzel együtt, 1999-ben először a szállodai férőhelyek összesített száma is átlépte a százezres határt. Tovább folytatódott a panziók fejlődése, a vizsgált időszakban közel tizenegy-ezer férőhellyel bővült a kapacitásuk. Igen erőteljes növekedés ment végbe a turistaszállások körében, ahol a '90-es évek második felében több mint tizenhatezerrel nőtt meg a férőhelyek száma. A korábban már említett 1998-as jogszabályváltozás után új szállástípus került fel a kínálati palettára, az ifjúsági szállók csoportja. 1999-ben 7.303, 2000-ben pedig már 17.504 férőhelyet regisztráltak ebben a kategóriában, tehát a fejlődés itt is ugrásszerű volt. Mindezen változások következtében a szálláshely-struktúra úgy alakult, hogy egyharmad részarányt képviseltek a kempingek, majdnem újabb egyharmadot a szállodák, és a harmadik harmadot adták a többi szállástípusok. Részletesen ez úgy nézett ki, hogy a kempingek részaránya volt 33%, a szállodáké 32%, a panzióké 14%, a turistaszállóké 9%, valamint az üdülőházaké és az ifjúsági szállóké 6-6%. 2000-2005 között a férőhelyek összetételének megoszlásában a szállodák átvették a vezető szerepet. 2001-től kezdődően már minden évben magasabb volt a szállodai férőhelyek száma a kempingekben regisztráltakénál, úgy, hogy a szállodai kapacitás bővülése folyamatosan tovább zajlott. Ebben az időszakban újabb 15.000 férőhellyel növekedett meg a szállodák fogadóképessége. Ezzel szemben a kempingek férőhelykínálata az első néhány évben növekedést mutatott, majd pedig nagymértékben csökkenni kezdett. 2003-ról 2004-re 7.600, 2004-ről 2005-re további 4.800 férőhellyel számoltak kevesebbet ezekben a létesítményekben. Mindemellett a kempingekben valaha mért legnagyobb kapacitást 2003-ban jegyezték fel, ami 106.616 férőhely volt. A panziók esetében 2003-ig szintén folytatódott a kapacitás-bővülés, majd a férőhelyek száma ennél a szállástípusnál is csökkenésnek indult. Ezzel együtt is a vizsgált időszak eleje és vége között még mindig közel 3.400 férőhellyel kínáltak több lehetőséget a panziók. A turistaszállók kapacitásának mértéke hullámzó volt a 2000-es évek első felében, először csökkenést, majd növekedést, végül újból csökkenést mutattak az adatok. Végső eredményként a turistaházakban a fogadóképesség
hanyatlását
regisztrálták ebben az időszakban. Az üdülőházakban hasonló volt a változás, mint a
137
panziókban. 2003-ig növekedést jeleztek a férőhely-adatok, attól fogva pedig csökkenést
mutattak.
Összességében
azonban,
hasonlóan
a
panziókhoz,
az
üdülőházakban is 3.500 férőhellyel lett magasabb a férőhelykínálat a kezdeti évhez viszonyítva. Az új szállástípus, az ifjúsági szállók esetében az előző ciklus utolsó két évében mért ugrásszerű növekedést egy lassúbb ütemű fejlődés követte. 2004-ről 2005re azonban már itt is mutatkozott egy nagyobb kínálat csökkenés. A 2000-2005 közötti időszakról tehát összességében elmondható, hogy egyedül a szállodák esetében volt folyamatos a kapacitás-bővülés, és megállapítható, hogy a 2003 és 2004 között eltelt évben több szállástípus fejlődésében törés következett be, az addig tapasztalt növekedési
folyamatok
megtorpantak,
és
csökkenésre
váltottak
át.
Ennek
következményeként a teljes hazai férőhely-kapacitás mértéke is csökkenésnek indult. A kempingek vonatkozásában szintén ez az időszak jelentette a fordulópontot. 2005-ben a kereskedelmi szálláshely-struktúra megoszlása a következő volt: szállodák 35%, kempingek 29%, panziók 14%, turistaszállók 9%, üdülőházak 7%, ifjúsági szállók 6%. A 2005-2008 közötti időszakban a szállodák részaránya tovább növekedett, a kempingek pedig ugyan megőrizték a 29%-os részesedésüket, de a férőhelyeik száma csökkent. A csökkenő kereskedelmi szálláshely-kapacitás mellett az ifjúsági szállók férőhelyei bővültek, ezért ez a típus a korábbi részesedését megtartotta. A további szálláshelyek férőhelyei és részarányai valamennyien csökkentek. A kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlását a vizsgált években a 17-21. diagramok ábrázolják.
Vendégforgalom Áttekintve a rendelkezésre álló adatbázist, megállapítható, hogy a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalmának megoszlási arányai több szállástípus esetében eltérnek a kapacitásbeli nagyságrendek elemzésekor tapasztalt helyzetüktől. így van ez a kempingekkel is. A kapacitás és a vendégforgalom együttes értékelése arra derít fényt, hogy az egyes szállástípusok mennyire hasznosulnak. Összevetve a kempingek által biztosított férőhelyek részarányát az oda érkezett vendégek, valamint az általuk generált vendégforgalom részarányával, az látható, hogy a kempingek fogadóképessége
138
jóval jelentősebb részt képviselt az összesített férőhely-kínálaton belül, mint amennyit a kereskedelmi szálláshelyek teljes vendégforgalmából a kempingekben megszállt vendégek száma és vendégforgalma elért. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kempingjeink kihasználtsága nem megfelelő. Természetesen
ezt a sommázott
kijelentést még tovább kell finomítani, figyelembe véve a kemping szálláshelyekre jellemző sajátosságokat. A vendégforgalommal kapcsolatosan mindenképpen szem előtt kell tartani azt a jellegzetességet, hogy a kempingek túlnyomó többsége nem egész éves üzemelésű, hanem szezonális nyitva tartással működik. Ebből következően olyan szálláshelyek vendégadataival összehasonlítva a kempingekét, amelyek folyamatosan fogadják a turistákat, nem kaphatunk teljesen helytálló képet. Egy további elemzés során tehát érdemes lesz majd időarányos vizsgálatokat is elvégezni. Most azonban nézzük elsőként az összesített adatok alapján kialakult helyzetet. 1990-ben a vendégek száma tekintetében egyértelmű volt a szállodák fölénye valamennyi szállástípussal szemben. A kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek 64%-a a szállodák mellett döntött, és 17%-uk vette igénybe a hazai kempingek szolgáltatásait. Visszautalva a szállástípusok férőhely-kapacitásának elemzésére, ebben az évben a kempingek biztosították a legnagyobb fogadóképességet. A vendégek megoszlása alapján a panziók részesedése 8%, a turistaszállásoké 4%, a nyaralóházaké pedig 7% volt. A nagyságrendeket tekintve ez azt jelentette, hogy a szállodákban a vendégek száma meghaladta a három milliót, a kempingekben pedig megközelítette a nyolcszázötven-ezret. A '90-es évek első felében először csökkenés következett be a vendégek számában, valamennyi szállástípus esetében. A szállodák vendégforgalma ezután növekedésnek indult, és 1995-re a vendégek száma ismét elérte az 1990-ben mért adatokat. A kempingeknél azonban a csökkenés nem állt meg, hanem folyamatos maradt, és 1990-hez képest közel négyszázezerrel lett kevesebb a vendégek száma 1995-re. A panziók vendégszámának alakulása a szállodák ritmusát követte, a kezdeti csökkenés után jelentősen megnövekedett. A turistaszállások és a nyaralóházak vendégeinek száma hullámzó volt, de 1995-re a turistaszállások vendégforgalma meghaladta az 1990. évit, a nyaralóházaké azonban az 1990-es érték alatt maradt. 1995ben a vendégek százalékos részaránya következő volt: szállodák 66%, panziók 14%,
22. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 1990
24. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 2000
26. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 2008
23. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 1995
25. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 2005
27. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 1990
•>
29. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 2000
31. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 2008
í wiaa. IVÜH aviaiv^iv, oajai ozjVI
28. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 1995
30. diagram Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 2005
141
kempingek 9%, turistaszállások 6%, nyaralóházak 5%. 1995-2000 között a szállodák vendégeinek száma tovább növekedett, és 2000-re megközelítette a négymilliót. Ez a kereskedelmi szálláshelyek összes vendégeinek 66%-át jelentette akkor. A panziókban szintén emelkedett a vendégek száma, a panziók részesedése pedig az összesített vendégforgalom 13%-a lett. Visszautalva a kapacitás vizsgálatra, ebben az időszakban a panziók egységeinek száma is jelentősen nőtt, a férőhelyek száma pedig közel tizenegyezerrel emelkedett meg. Sajnos a kempingek forgalma egy kis ingadozástól eltekintve tovább csökkent, és az újabb százötvenezres csökkenéssel a részesedésük 7%-ra esett vissza. Ez a teljesítmény gyakorlatilag azt mutatja, hogy az 1990-2000 közötti időszakban a vendégek elfordultak a hazai kempingektől. A korábbiakban már tárgyalt okok miatt a külföldi vendégek nagy része elmaradt a kempingek vendégforgalmából, a belföldi vendégek pedig részben más szállástípust, főként a szállodákat választották most már, valamint belföldi utazás helyett inkább külföldre mentek. A turistaszállások vendégszáma 1998-ig jelentősen növekedett, majd csökkenni kezdett. így a vendégforgalomban megmutatkozó részesedésük 2000-ben ismét 6%-ot ért el. A nyaralóházak (üdülőházak) vendégszáma ebben az időszakban is hullámzó volt, és végül az ötéves ciklus kezdeti és záró évében nagyjából azonos nagyságrendet képviseltek. A részarányuk viszont csökkent, és 4%-os lett. Az új szállástípusban, az ifjúsági szállókon 1999-től regisztráltak adatokat, és a kezdeti ugrásszerű fejlődés következtében 2000-ben már az üdülőházakkal azonos részesedést (4%) tudtak felmutatni. A 2000-2005 közötti időszakban a szállodák vezető szerepe változatlanul dominált, részesedésük a vendégek és a vendégéjszakák számában is növekedést mutatott, a vendégek esetében 66%-ról 71%-ra, a vendégéjszakák esetében 63%-ról 69%-ra emelkedett. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a szállodák ebben az időszakban meg tudtak újulni, tudtak a vendégek számára új szolgáltatásokat nyújtani. Nagyon jó példa erre a wellness térhódítása, amely folyamatot a szállodák teljességgel a saját, jó értelemben vett hasznukra tudtak fordítani. Alkalmazkodtak, és kiszolgálták az aktuális trendet, az eredmény pedig a vendégforgalom növekedése lett. A panziók összesített
142
adatai alapján az volt megfigyelhető, hogy míg a vendégek száma folyamatosan növekedett, addig a vendégéjszakáké a kezdeti növekedési szakasz után egy csökkenő időszakot is tartalmazott. így az a helyzet állt elő, hogy a panziók részesedése a vendégforgalomban a vizsgált ciklus elején és végén ugyanazokat az értékeket mutatta. A kempingek esetében a vizsgált vendégforgalmi adatok tovább csökkentek, és míg 2000-ben részesedésük a vendégek számából 7%, a vendégéjszakákéból pedig 12% volt, addig 2005-re ezek az arányok a vendégszámnál már csak az 5%-ot, a vendégéjszakáknál pedig már csak a 8%-ot érte el. Mindezzel együtt is érdemes arra felfigyelni, hogy még mindig a kempingekben mérik a leghosszabb átlagos tartózkodási időt (4,9 éjszaka) valamennyi szállástípussal összevetve. A hosszú tartózkodási idő kezdetektől a kempingek egyik „ütőkártyája", amely az utazási időtartam rövidülésének nemzetközi tendenciája ellenére itt még mindig érvényesül. A turistaszállók és az üdülőházak a korábbi évekre jellemző részarányokat foglalták el, úgy, hogy a vendégek és a vendégéjszakák száma is hullámzóan hol csökkenő, hol növekvő értékeket mutatott. Ezen kívül megjelent a megoszlásban az új szállástípus, az ifjúsági szállók csoportja, amely a vendégek és a vendégéjszakák számában is, amely a kezdeti fellendülés után 4-4% részesedést szerzett, de az időszak végére jelentkező csökkenő tendencia ezt a részesedést 3-3%-ra mérsékelte. Végül a 2005-2008 közötti időszakban a vendégforgalom úgy alakult, hogy folytatódott a szállodák térnyerése, tovább emelkedett a vendégek és a vendégéjszakák száma is, így természetesen nőtt a megoszlásban vizsgált részarányuk is. A panziók részesedése alig változott, de a vendégek és a vendégéjszakák számában is hullámzás volt tapasztalható. Megállt végre a kempingek forgalmának csökkenése, és kismértékű fellendülés mutatkozott a vendégek és a vendégéjszakák számában is. A turistaszállók esetében csökkenést regisztráltak mind a vendégek, mind a vendégéjszakák számában, amely érvényesült az összesített adatokban képviselt részarányuk csökkenésében is. A turistaszállók és az üdülőházak vendégforgalmának részesedése pedig a ciklus elejéhez képest lényegében nem változott. Kiemelve a kempingeket, összességében elmondható, 1990-2008 között óriási mértékben lecsökkent a kempingek vendégforgalma, a vendégek száma 57,2%-kal, a
143
vendégéjszakák száma 62,1%-kal lett kevesebb (22-31. diagram). Mindeközben a kempingek számának növekedése mellett az összesített férőhely-kapacitás csökkent. Ez a folyamat egyrészt arra utalt, hogy a hazai szállásfejlesztésben más szállástípus, főként a szállodák játszottak vezető szerepet, ami teljességgel indokolható és alátámasztható célkitűzés volt, és amely megvalósítása ma sem zárult még le. A folyamat azonban arra is utalt, hogy a hazai kempingektől elpártoltak a külföldi és a belföldi vendégek egyaránt. Ennek okait, és még inkább a csökkenés megállításának lehetőségeit szükségszerű lenne megállapítani. Kutatásaim során a vendégforgalom csökkenésének okait részben a kempingek minőségi jellemzőinek kiértékelésekor találtam meg, ami azt mutatta, hogy a hazai kempingek - átlagukat tekintve - magálltak a fejlődés egy szintjén, és onnan máig nem léptek tovább. A vendégforgalom csökkenésének másik oka abban keresendő, hogy hazai kemping létesítményekben hiányzik az innováció, hiányzik az újítás, a trendekhez való alkalmazkodás iránti törekvés. Míg a szállodák kiaknázták a wellness népszerűségét, addig a kempingek nem ragadták meg ezt a lehetőséget. Sőt nem ragadták meg azt a szinte magától értetődő apropót sem, - ami a szállástípus sajátosságaihoz rendkívüli módon illeszkedik - ami az ökoturizmus, a természeti turizmus vagy az aktív turizmus iránti igények növekedéséhez társul. Mindössze két olyan kemping van ma Magyarországon, amely valamilyen mértékben megvalósítja az öko-szemléletet. További esély lehetne a kempingeket a zöldenergiák hasznosításának élenjáró követeivé tenni, de egyelőre erre sincsenek még példák a hazai kínálatban. Úgy vélem, hogy amíg ezt a folyamatot nem változtatjuk meg, addig a vendégforgalom továbbra is csökkenni fog. A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalmának megoszlását két diagram sorozat ábrázolja. A 22-26. diagramok a vendégek számának szállástípusonkénti megoszlását, a 27-31. diagramok pedig a vendégéjszakák megoszlásának alakulását ábrázolják. A vizsgálatok során kínálkozott a kempingek vendégforgalmának külön a szállodákéval való összevetése, és ezek viszonyítása a kereskedelmi szálláshelyek teljes vendégforgalmához. A 32. és 33. diagram látványosan mutatja meg, milyen fejlődésen mentek keresztül a szállodák, és hogy eközben milyen nagymértékben csökkent a kempingek vendégforgalma.
Cfl
X
32. diagram
A kempingek és a szállodák vendégszámának alakulása a kereskedelmi szálláshelyek vendégszámához viszonyítva, 1990-2008
33. diagram
A kempingek és a szállodák vendégéjszakái számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyek összes vendégéjszakáihoz viszonyítva, 1990-2008
146
6.4.2. A kempingek tipizálása Mielőtt a kempingek tipizálására kerítenék sort, röviden ismét fel kell elevenítenem a kempingezés és a kempingturizmus fogalomkörének problematikáját, hogy a tipizáláshoz szükséges elméleti alapokat azonos szemléletben egységesítsem. A kempingezéssel kapcsolatosan az áttekintett korábbi definíciók három dolgot tartottak szükségesnek a fogalomban rögzíteni: a szabadidő eltöltést, a vendég személyét (utazó, vagy közeli városi lakos), valamint a felszerelés sajátosságát (saját maga által szállított hajlék). Az azóta bekövetkezett változások alapján azonban úgy ítélem meg, hogy a fogalom megérett a korszerűsítésre, ugyanis a kempingezés egyik legfőbb vonzerejévé lépett elő az az életforma, amelynek gyakorlására ez a szállástípus lehetőséget biztosít. Ez a kempingezéssel kapcsolatosan egy minőségi váltás, amelyet már a fogalom meghatározásban is érvényesíteni kell. Az előzőekben leírtaknak megfelelően véleményem szerint a kempingezés mai fogalmát a következőképpen lehet meghatározni: Kempingezésen azt a turizmushoz kapcsolódó időtöltést értjük, amely a vendégek számára teret ad egy „ kötetlenül kötött" életforma
gyakorlására,
és
az
erre
kialakított
táborhelyek
ehhez
megfelelő
infrastrukturális feltételeket és szolgáltatásokat biztosítanak. (Jelen meghatározásban a „kötetlenül kötött" kifejezés arra utal, hogy a szabad, kötetlen életforma gyakorlása természetesen az egymás mellett élés erkölcsi és higiéniai normáinak betartása mellett elfogadható, az alkalmazkodás, a tolerancia és a mások megbecsülése mindenkori szabályainak megtartásával.) Ezek alapján felvetődött a kempingturizmus, mint turisztikai termék értelmezésének kérdése is, amely szintén tisztázásra szorul. Röviden összefoglalva, amit a turisztikai tennék fogalomalkotói (LENGYEL M . 2004, MICHALKÓ G. 2004) meghatároztak, a turisztikai termék egy (vagy több) vonzerőn alapuló szolgáltatáshalmaz. A szolgáltató szemszögéből tekintve a turisztikai termék akár egyetlen kínálati elem, az általa nyújtott egyetlen szolgáltatás is lehet (például egy szállásszolgáltatás). Ezekből az alapelvekből kiindulva vizsgálható most már a kempingturizmus értelmezése is. A turista szemszögéből nézve, - ha figyelembe vesszük az életforma igénylését, mint az
147
utazás kiinduló motivációját - a kempingezés a motiváció és a vonzerő részét képezi, azzal szétválaszthatatlan egységet képez. A kempingező turista döntési folyamatában ez úgy jelenik meg, hogy a kempingezés tevékenységének ténye a kiinduló alapállapot, és melléje keresi azt a vonzerőt, amely a kempingezés ideje alatt megfelel a fő motivációjának. Az ő esetében tehát olyan desztinációk kerülhetnek csak választásának listájára, amelyek közelében az igényeinek megfelelő kemping is található. A kempingezés, a motiváció és a vonzerő tehát összekapcsolódnak, és erre épülnek rá a további szolgáltatások, amelyek egy részét maga a kemping biztosítja. Úgy vélem, hogy ez a „szimbiózis" teljesíti a turisztikai termék fogalmát, tehát ebben a felfogásban a kempingturizmus értelmezhető turisztikai termékként. Egy további értelmezés alapján az is előfordul, hogy maga a kemping lényegül át vonzerővé, amennyiben szolgáltatási színvonala, és szolgáltatásainak sokszínűsége hatására önálló attrakcióként jelenik meg. Ebben az esetben szintén egyértelműen turisztikai termékként definiálható. Természetesen világos, hogy nem minden kempinglakó minősül ilyen elkötelezett kempingezőnek. Lehetnek, sőt vannak más okai is a kempingek igénybevételének. Például Magyarországon egészen biztosan ilyen, hogy olcsó szállásként tekintenek erre a szállástípusra, és a hazai kempingek jelentős része eleget is tesz ennek az elvárásnak, hiszen se infrastruktúrája, se szolgáltatása. Azonban a „kempingezők világa" közben megváltozott. Megváltoztak a kempingek, és megváltoztak a kempingezők. A korszerű, az igényeket kielégítő létesítmények pedig ebben az irányban fejlődnek tovább, ezt a trendet követik. Ezért biztosan állítható, hogy vannak olyan turisták, akik utazásai során a kempingturizmus turisztikai termékként valósul meg. Végül a kemping fogalmának
értelmezését már nem kellett külön elvégeznem,
megtették ezt azok a jogszabályok (lásd 4.3. fejezet), amelyek a működtetés alapelveit meghatározzák. Ezek alapján a kemping egy sátorral, illetve lakókocsival érkezők elhelyezésére szolgáló közművesített terület, amelyet kemping osztályba soroltak.
A szükséges fogalom meghatározások elvégzése után vizsgálat tárgyává lehet tenni a kempingek ismert típusait.
148
A vizsgálati időszak alatt a kempingek fejlődésével, a fejlődési folyamatnak is a részeként, különböző típusú kempingek alakultak ki, amelyet a kutatók egységbe foglaltak. Menyhárt Ádám szerint a kempingek kategorizálásakor és osztályozásakor a legfontosabb szempont a vendégek ott-tartózkodási ideje, a kemping igénybevételének időszaka, a kempinget igénybe vevők felszerelése, valamint a kemping elhelyezkedése. A tartózkodási idő hossza szerint megkülönböztethetők: •
üdülőkempingek,
•
tranzit kempingek,
•
állandó kempingek. Meghatározása szerint az üdülőkempingek jellemzően olyan üdülőkörzetekben
jönnek létre, ahol a vendégek a szabadidejüknek egy nagyobb részét kívánják egyben eltölteni. Az ilyen kempingek valamely jelentős vonzerővel rendelkező területre települnek, hogy a hosszabb tartózkodás idejére megfelelő programkínálat álljon rendelkezésre. A tranzit kempingek forgalmas közlekedési útvonalak, repülőterek közelében alakulnak ki, és mivel általában átmeneti szálláslehetőséget kínálnak a távolabbi úti cél felé igyekvőknek, ezért felszereltségük az átlagosnál alacsonyabb szintű. Állandó kempingeknek nevezik azokat a táborokat, ahol a lakókocsi tulajdonosok hosszú időre elhelyezhetik a berendezéseiket, és a hétvégéket töltik ott. (MENYHÁRT Á . 1 9 8 5 )
Az igénybevétel időszaka szerint megkülönböztethetők: •
nyári kempingek,
•
téli kempingek,
•
egész éven át üzemelő kempingek.
A kempinget igénybe vevők felszerelése szerint megkülönböztethetők: •
sátras kempingek,
•
lakókocsik és sátras utánfutók fogadására alkalmas kempingek,
•
lakóautós kempingek.
149
Az elhelyezkedés szerint megkülönböztethetők: •
természeti környezetbe telepített kempingek,
•
városi kempingek.
Egy másik kutató, Frits Niessen, megítélése szerint az érvényben lévő osztályozási szabályok nem határozzák meg elég pontosan a különbségeket két kemping között. Ezért a tipizálást a kempingek fő vendégkörének nyújtott szolgáltatásai, azaz a kempingek specializációja alapján végezte el. A specializációk szerint megkülönböztethetők: •
családi kempingek,
•
kempingek fiatalok számára,
•
naturista kempingek,
•
termálkempingek,
•
ökokempingek - vagyis természetbarát módon üzemeltetett kempingek,
•
sportkempingek - egy adott sportág köré épült kempingek (lovas kemping),
•
minikempingek - szálloda parkjában biztosított kempingezési lehetőség,
•
időszakos kempingek - adott esemény idejére kialakított kempingek (fesztiválok, sportesemények),
•
sátorkempingek
-
általában nehezen megközelíthető
helyeken
kialakított
kempingek, •
kempingezés tanyán - parasztgazdaságban való kempingezés. (Niessen, F. 2006). A felsorolt specializációk láthatóan egy-egy jól körülírható igényekkel rendelkező
keresleti szegmenst céloznak meg, melynek igényei a kemping szakosodása révén könnyebben és jobban kiszolgálhatok.
Az ismertetett tipizálási szempontokat, valamint a hozzájuk rendelt kemping típusokat
a
létesítmények
fejlődése
során
lezajlott
magyarországi jellemzők alapján érdemes újra átgondolni.
változások,
valamint
a
150
Az igénybevétel időszaka szerinti csoportosítás napjainkban is helytálló, az üdülővagy nyaralókempingek képezik a kempingezés legfőbb színtereit, hiszen ezt a tevékenységet alapvetően befolyásolják az időjárási jellemzők, még akkor is, ha a felszerelés korszerűsödésnek, a lakókocsik és a lakóautók elterjedésének köszönhetően a zordabb időjárási viszonyok is megfelelő körülmények között elviselhetők. Elsősorban a síelés népszerűségének köszönhető a téli kempingek egyre nagyobb száma, az egész évben üzemelő kempingek pedig általában egy olyan vonzerő hatókörébe települtek, amelyet az év teljes egésze során felkeresnek a turisták. Magyarországi viszonylatban ilyenek a termál- és gyógyfürdők közelébe telepített kempingek. Ezt a csoportosítást egy további elemmel kell még kibővíteni, az időszakos kempingek csoportjával, amelyeket általában valamely nagyobb látogatószámot vonzó esemény idején időszakosan üzemeltetnek. Az igénybe vett felszerelés szerint ma már nem szokás megkülönböztetni lakóautós kempingeket, mert a lakóautók szolgáltatási és infrastrukturális elvárásai megegyeznek a lakókocsis vendégekével. Külön megemlíteni a sátras kempingeket érdemes, és itt is elsősorban azokat, amelyek az előbb említett két járműtípussal egyáltalán nem közelíthetők meg. Mivel azonban ezek a kempingek a hegyvidékeken helyezkednek el, ezért elegendő lesz majd a területi elhelyezkedés szerinti típusok között megjeleníteni őket. A területi elhelyezkedés szerinti típusok körét azonban érdemes jobban átgondolni, és a korábbiakhoz képest kibővíteni azt. Kiindulásként megnevezhető két alaptípus, az egyiket azok a kempingek alkotják, amelyek a természetben a táji adottságok vonzerejére települtek, a másik csoportba pedig azok a kempingek sorolhatók, amelyek valamely társadalmi vonzerő hatókörében helyezkednek el. Az első típusba tartoznak a vízparti kempingek, a hegyi kempingek, valamint az öko- vagy természetbarát kempingek, a második típust pedig a turisztikai település mellé épült kempingek, valamint a termál- és gyógyfürdők mellé épült kempingek alkotják. Természetesen a fürdők településeken találhatók, azonban a kempingeknek ezt a csoportját külön ki kell emelni, mert más tevékenységek, más igények és más szolgáltatások kapcsolódnak hozzá, mint egy városi vagy falusi kemping esetében.
151
Végül a szakosodott kempingek körét is szükséges áttekinteni. Úgy vélem, hogy a specializáció alapvetően tevékenységekhez kötődik, ezért a tipizálás ebben az esetben a kemping
megcélzott
vendégkörének
a
tevékenységeit
írja le.
Ezek
alapján
megkülönböztethetők a gyermekbarát kempingek, amelyekben elsődleges célközönség a családos vendég, és ahol a gyermekek számára kiemelten biztosítanak programokat és szórakozási lehetőségeket. Ide sorolhatók az ifjúsági kempingek, ahol a fiatal korosztály találhatja meg mindazon tevékenységeket, amelyek érdeklődését kielégítik, például sportolási lehetőségeket és koncerteket. A naturista kempingek szintén egy jól meghatározható keresleti szegmens igényeit elégíti ki, itt azonban lényeges, hogy a kemping elhelyezkedése és kialakítása is védettséget nyújtson a kívülállókkal szemben. Ide tartoznak a termál- és gyógykempingek is, amelyekben a tevékenységek elsősorban a közelben lévő fürdő szolgáltatásaira alapulnak. Ezekkel a kempingekkel kapcsolatban érdemes lesz majd további vizsgálatokat is elvégezni, hiszen ez a kategória a jogszabályokban nem rögzített, ezért nem tudható, hogy az elnevezést az adott létesítmény joggal használja-e, és hogy igénybe vehetők-e olyan szolgáltatások, amelyeket a név hallatán a vendégek elvárnak. A következő csoportot sportkempingek alkotják, amelyek közül Magyarországon találkozhatunk a lovas kempingekkel, valamint a horgászkempingekkel. Végül a fesztivál kempingeket érdemes még önálló típusként megjeleníteni, hiszen megszokott esemény, hogy a nagyobb zenei fesztiválok idején a résztvevők kempingeket vesznek igénybe. Meg lehetne még különböztetni a parasztgazdaságokban való kempingezést is, mégpedig szintén az ott végezhető tevékenységek speciális volta okán, azonban Magyarországon a kempingezésnek ez a formája nem terjedt el, ezért ezt a típust egyelőre kihagyom a felsorolásból.
152
A fent leírtak alapján tehát a hazai kempingeket három szempont szerint lehet tipizálni, amelyek a következő kemping-csoportokat tartalmazzák: Az igénybevétel időszaka szerint: •
nyári kempingek,
•
téli kempingek,
•
egész éven át üzemelő kempingek,
•
időszakos kempingek.
A területi elhelyezkedés szerint: •
•
a táji adottságok vonzerejére települt kempingek: -
vízparti kempingek,
-
hegyi kempingek,
-
öko- vagy természetbarát kempingek,
a társadalmi adottságok vonzerejére települt kempingek: -
turisztikai település mellé települt kempingek,
-
termál- vagy gyógyfürdő mellé települt kempingek.
A kemping specializációja szerint: •
gyermekbarát kempingek,
•
ifjúsági kempingek,
•
naturista kempingek,
•
termál- és gyógykempingek,
•
sportkempingek: -
lovas kempingek,
-
horgász kempingek,
•
fesztivál kempingek,
•
egyéb
tevékenységekre
Budapest)
specializálódott
kempingek
(pl.
Bikercamp
153
A hazai kempingek fejlődése során is kialakultak már a fentiekben felsorolt kemping típusok képviselői. A kiválasztott specializáció könnyebbé teszi a vendégek igényeinek kielégítését, mert a jól ismert vendégkör kívánságaira előre fel lehet készülni. Mind a szolgáltató, mind a vendég számára előnyös az ilyen szolgáltatás, mindkét fél elnyeri azt, amit elvár, a vendég az igényeinek megfelelő szolgáltatásokat, a szolgáltató pedig az elégedett vendégeket. A 24. és 25. ábrák térképei bemutatják a hazai szakosodott kempingek területi elhelyezkedését. Az egyes specializációkban megjelenő kempingek száma pedig utal egyrészt a vonzásadottságok jellemzőire, másrészt a kereslet igényeire is.
A kempingek tipizálásán túl a kempingturizmust is el kell helyezni a turisztikai termékek palettáján. A legfrissebb elméletek szerint a hazai kutatók a turisztikai termékeket a következő csoportokba sorolják (MICHALKÓ G. 2004a, 2007): Tevékenység orientált turisztikai termékek: •
konferenciaturizmus
•
egészségturizmus
•
kulturális és örökségturizmus
•
bevásárlóturizmus
•
aktív turizmus
Térorientált turisztikai termékek: •
városi turizmus
•
falusi turizmus
•
ökoturizmus
Korspecifikus turisztikai termékek: •
ifjúsági turizmus
•
senior turizmus
154
További kutatók véleménye szerint az elsődleges utazási motivációhoz köthető cselekvéssor alapján az utazási tevékenység tipizálható, így a földrajzi tér és az arra épülő turisztikai termék vonzereje kategóriákba sorolható az ország bármely pontján (AUBERT A .
(szerk.) 2007). Ezek szerint a következő turizmus színtereket különböztetik
meg: •
üdülőturizmus,
•
kulturális és örökségturizmus,
•
egészségturizmus,
•
falusi turizmus,
•
aktív turizmus (ökoturizmus),
•
gasztronómiai és borturizmus,
•
bevásárlóturizmus,
•
üzleti turizmus,
•
városi turizmus.
A fogalmi kérdések tisztázásakor már említésre került az Idegenforgalmi Értelmező Kéziszótár (JENKEI L. 2002) kempingturizmusra adott definíciója is, amely a kempingturizmust az üdülőturizmus egyik kategóriájaként értelmezi. A fent leírtakat figyelembe véve, úgy vélem, hogy a kempingturizmus elsősorban a tevékenység orientált turisztikai termékek közé sorolható be, alapvetően a kempingezés aktív tevékenysége okán.
24. ábra
155
A vízparti kempingek területi elhelyezkedése, 2008
25. ábra
A szakosodott kempingek területi elhelyezkedése, 2008
157
7. Jövőkép Kísérletet termi egy jövőkép megalkotására, nagyon komoly feladatot jelent. Különösen úgy, hogy ezt megelőzően olyan tanulmány, amely átfogó elemzéseket közölt volna, és fejlesztési javaslatokat fogalmazott volna meg a kempingek vonatkozásában, húsz év távlatában nem készült. Kiindulásként ismét rögzíteni érdemes, hogy a kempingek igen jelentős, közel kilencvenezer férőhelyes kapacitással állnak a turisták rendelkezésére, éppen abban az időszakban, amikor turizmusunk
szezonalitásából
fakadóan a legtöbb
vendég
tartózkodik az országban. Az előzetes vizsgálataimból
viszont az is kiderült, hogy a kereskedelmi
szálláshelyek vendégforgalmában a kempingek sajnos egyre kisebb részesedést regisztráltak 1990 óta, mind a vendégek számát, mind pedig a vendégéjszakákat tekintve. A vendégforgalom legerőteljesebb csökkenése 1990-2000 között zajlott le, amely időszakban a vendégszám kevesebb, mint a felére, a vendégéjszakák száma pedig kis híján a felére (52%-ára) esett vissza. Mindeközben a kempingek kapacitásában
(kis ingadozásokkal)
folyamatos fejlődésnek lehettünk tanúi, a
kempingek száma közel duplájára nőtt (165-ről 319-re), a férőhelyek száma pedig 97.631-ről 102.562-re bővült. Természetesen ez a folyamat nem csak a kempingek térvesztésének eredménye, hanem az is benne foglaltatik, hogy más szállástípusok erőteljes fejlődésnek indultak. Ilyenek voltak a szállodák, a panziók és a turistaszállók is. Az üdülőházak esetén a kempingekhez hasonlóan az egységek száma jelentősen, a férőhelyek száma pedig mérsékeltebben emelkedett. Az ifjúsági szállók csak az évtized végén jelentek meg a kínálati palettán, de ekkor értelemszerűen ugrásszerű volt a növekedésük. A szállástípusok ilyen óriási fejlődése (1990-hez képest 38%-kal bővült az országban a kereskedelmi szálláshelyek férőhely-kapacitása) természetesen magával hozta
a
vendégek
választási
lehetőségeinek
javulását,
ami
részben
szintén
eredményezhette a kempingek vendégforgalmának csökkenését. 2000-2008 között viszont a szállodákon és az üdülőházakon kívül valamennyi szállástípusban csökkent a férőhely-kapacitás, a vendégéjszakák száma pedig csak a szállodákban és a panziókban
158
nőtt. A kempingek vendégeinek száma a 2000-es évek elején még négyszázezer fő körül stagnálni látszott, de 2004-től ismét csökkenni kezdett. Az utolsó egy-két évben ugyan mutatkozott egy alacsony mértékű növekedés, de így is 7,3%-kal volt kevesebb a vendégek száma ebben az időszakban. A vendégéjszakák mennyiségében még rosszabb volt a helyzet, ott 2000-2008 között összességében 27,2%-os csökkenés volt mérhető. Összefoglalva
tehát,
a
kempingek
vendégforgalmában
a
csökkenés
igen
nagymértékű volt az elmúlt közel húsz év során, úgy hogy közben a férőhely-kapacitás mennyisége a kezdeti fellendülő szakasz után szintén mérséklődött (10,2%-kal). Arra a kérdésre, hogy ezeknek a változásoknak melyek voltak az okai, több válasz is adódik. Egyrészt megváltozott a hazánkba látogató külföldi turisták igénye. Ez az állítás csak részben igaz, mert a statisztikák szerint ezek a vendégek az 1990-2008 közötti időszakban végig a szállodákat preferálták, túlnyomó többségük azt a szállástípust választotta. (1. táblázat) Mindemellett a nemzetközi kitekintés és az esettanulmány (5.3. fejezet) arra mutatott rá, hogy a kempingek vendégkörének minőségbeli és szolgáltatásbeli kívánalmai jelentősen átalakultak ebben a periódusban. Másrészt változott a külföldi vendégek származási országok szerinti összetétele olyan módon, hogy a korábban a kempingekben vendégeskedő egyes nemzetek lakói különböző okokból - jelentős számban nem jöttek a továbbiakban Magyarországra (i. és 4-7. diagram). Kifejezetten erőteljes jelenség volt ez a volt szocialista országok lakosai esetében. (A külföldi vendégek száma 66%-kal, vendégéjszakáik száma 67%kal csökkent, de ezek az értékek természetesen valamennyi külföldi vendég együttes adatait tartalmazzák.) Harmadrészt a belföldi turisták egy része is elpártolt a kempingektől, a vizsgált közel húsz év alatt a belföldi vendégek száma 33,2%-kal, a vendégéjszakáik száma pedig 46,4%-kal mérséklődött. A hazai turisták láthatóan alacsonyabb számban fordultak el a kempingektől, de a visszaesés itt is számottevő volt. Ráadásul úgy tűnik, hogy a hazai lakosság fejében egy régi kemping kép él, amelyet a korábbi, nem mindig pozitív tapasztalatai alapján alakított ki. (Ugyanis egészen az 1980-as évek közepéig gyakran fordult elő, hogy a legfrekventáltabb területeken a főszezonban olyan nagy volt a kereslet, hogy a kínálat azt nem tudta elegendő kapacitással kiszolgálni. Ezért
159
sajnos sűrűn megtörtént az az eset, hogy az egységek vezetői túltöltötték a kempingeket, azaz a kapacitáson felül is beengedték az érkezőket, és így persze a zsúfoltságon kívül az infrastruktúra sem bírta megfelelően kiszolgálni az igényeket (MENYHÁRT Á .
1985). Ezen kívül a belföldi vendégek egy részének igényei is
átalakultak. Még mindig vannak, akik az olcsó szálláshelyet keresik amikor egy kemping mellett döntenek, de sokan akadnak olyanok, akik külföldi tapasztalataik alapján magasabb elvárásokkal vannak a hazai kínálat irányában is. Végül a hazai kempingek kínálatának fejlődése láthatóan elmaradt a nemzetközi elvárásoktól. A kempingek minőségi megoszlásának vizsgálatakor (6.3. fejezet) arra az eredményre jutottam, hogy a kínálat összessége egyelőre nem a megfelelő irányba tolódik,
és
kevés
olyan
kempingünk
van,
amely
napjaink
megemelkedett
követelményeinek magas színvonalon eleget tud tenni. Mindezeken túlmenően azt kell mondanom, hogy egy dolog, hogy hogyan alakultak a kapacitások a kempingek közelmúltbeli történetében, a lényeges az, amit a kempingek
a
társadalmi
változások
folyamatában
képviselnek.
Lehetőséget
biztosítanak a kötetlen életmód, a szabad életstílus gyakorlására, aminek igénye jelen van a motivációkban, és aminek hatására a turisták keresik a kempingeket. A hazai kempingek kínálata összességében még nem érte el ezt a minőségi szintet, de az biztos, hogy Magyarországon is váltani kell. Amennyiben a kempingek a jövőben prosperáló szolgáltatók kívánnak lenni, úgy ehhez a trendhez alkalmazkodniuk kell, ezt az igény tudniuk kell kielégíteni.
A kutatások alapján a következő fejlesztési javaslatokat lehet tenni:
Kapacitásfejlesztés A jelenlegi kapacitás-kihasználtsági adatok (éves szinten 10,9%, július és augusztus hónapokban 18,7% és 17,5%) azt mutatják, hogy országos szinten nincs szükség a fogadóképesség bővítésére. Egyes területi egységekre vonatkozóan lehet más a helyzet, például a főváros vagy közvetlen környezete kínálatát egyértelműen bővíteni kell, de az összes kapacitás tekintetében nincs ilyen feladat. A kapacitásfejlesztést tehát területi
160
elven kell megvalósítani, és a kutatásaim alapján az az álláspontom alakult ki, hogy ezeket a fejlesztéseket a főváros térségén túl elsődlegesen Zala megyében és JászNagykun-Szolnok megyében indokolt megtenni. Feltétlenül szükséges lenne azonban a kempingek egy részében a technikai-műszaki színvonal emelése, ami egyrészt az elavult létesítmények felújítását foglalná magába, másrészt a kiszolgáló infrastruktúra fejlesztését, például a lakókocsik és lakóautók fogadási
feltételeinek
javítását.
Nagyon
fontos
eleme
ennek
az
alternatív
energiahordozók bevonása a kempingek üzemeltetésébe. Szinte önmagáért beszél a napenergia felhasználása a kempingek energia-ellátásában. Ezzel egyúttal lehetőség adódna a korábban említett negatív kemping képet is módosítani, el lehetne indítani egy „öko-kemping kép" kialakítását, ami mindenképpen pozitív imázs-elemet hozna. (Franciaországban önálló kempinglánc alakult a megújuló energiaforrásokat hasznosító egységekből, és ennek hangoztatásával hirdetik magukat a környezettudatos vendégek számára - és egyre több ilyen van.) Alkalmazkodva a nemzetközi tendenciákhoz, érdemes a kempingekben a telepített lakókocsik, a mozgatható házak (mobil homes) és a bungalow-k számát bővíteni, mert ez lehetővé tenné olyan vendégek fogadását, akik speciális felszerelésekkel nem rendelkeznek, vagy azt nem hozták magukkal, de a kempingekben jellemző szabad életformát kedvelik.
Minőségi színvonal javítása A minőség javítása részben megvalósítható a már felsorolt kapacitásfejlesztési célkitűzésekkel. Azonban a színvonal emeléséhez hozzátartozik a vendégek igényeinek minél jobb kielégítése is. Ezért, ha a kempingek szakosodnának egy-egy keresleti szegmensre, sokkal inkább meg tudnának felelni a turisták elvárásainak. A hazai kínálatban is léteznek már specializálódott kempingek, sőt, számuk évről-évre nő. Ilyenek a termál- és gyógykempingek, a naturista kempingek, a horgászkempingek, stb. Lehetséges tehát tematizált kínálatot nyújtani, vagy akár valamely korcsoportra szakosodni, ez természetesen függ az adott terület egyéb adottságaitól, jelenlegi vendégkörétől és az üzemeltető fantáziájától, illetve anyagi lehetőségeitől is. Sokszor
161
azonban nem pénz kérdése a vendégek elégedettségének elnyerése, hanem elegendő lehet ehhez egy jó ötlet is (pl. Budapest Bikercamp). A specializáció tehát segíthet a minőségi színvonal javításában is, hiszen az előre ismert elvárásokra időben fel lehet készülni, és azokat jobban lehet teljesíteni is. Úgy vélem, a minőségi színvonal egyik legfontosabb eleme a kemping tisztaságának biztosítása.
Igaz
ez
a kemping
valamennyi
területének
és helyiségének
a
tisztántartására, de kiemelten lényeges a higiéniai létesítmények kezelésében. A kemping kiválasztásakor a legelső szempontok egyike a mosdóhelyiségek tisztasága mind a külföldi vendégek (MENYHÁRT Á . 1985), mind pedig a hazai vendégek számára, amit a Gyürky László, az M C C C elnöke erősített meg a vele készített interjúban. Ennek biztosítása tehát elsődleges feladat a kempingek üzemeltetői számára.
Szolgáltatások bővítése A kempingek egyik fő erénye a többi szállástípussal szemben, hogy vendégeit hosszú tartózkodási idő jellemzi. Bár az átlagos tartózkodási idő paramétere enyhe, de folyamatos csökkenést mutat, ez az érték még mindig jóval meghaladja más szállástípusok hasonló jellemzőit. (2008-ban az átlagos tartózkodási idő a kereskedelmi szálláshelyeken 2,6 éjszaka, a szállodákban 2,5 éjszaka, a kempingekben 4,4 éjszaka volt.) Ezért tehát a célok között szerepelnie kell a csökkenés megállításának. A vendégeket akkor lehet hosszabb tartózkodásra rávenni, ha az idejüket tartalmas programokkal tudjuk kitölteni. A programkínálat szerepe tehát igen jelentős. A programok egy része automatikusan adódik, amennyiben a létesítmény specializálódott valamely keresleti szegmensre, azonban nagyon fontos az is, hogy évről évre új programok kerüljenek be a kemping kínálatába. Két okból is mindig kell tudni újat nyújtani, egyrészt a visszatérő vendégek örömére, másrészt pedig új turisták megnyerésére. A specializálódás a programkínálat bővítésében is segítség, mert a szakosodott kempingek eltérő szolgáltatásai kiegészítik egymás kínálatát. Kutatásaim során az egyik leglényegesebb felismerés a víz szerepének jelentősége volt a kempingek életében. Napjainkban szinte elengedhetetlen, hogy magas színvonalú kemping rendelkezzen valamilyen fürdési lehetőséggel (amely most nem a higiéniás
162
feltételeket jelenti). Ez még akkor is követelmény, ha a kemping saját tengerparttal rendelkezik, hát még akkor, ha a természetes vízpartoktól távol helyezkedik el. Ezért a hazai kempingek számára ez az egyik legfőbb olyan szolgáltatás, amelyet meg kell teremteni. Vendégkör bővítése Az MCCC elnökével készített interjú során az egyik izgalmas témát a kempingezők korosztályi összetétele jelentette. Ebből kiderült, hogy a kempingezők túlnyomó része az aktív felnőtt korosztályba tartozik (azaz kisgyermekes, családos), a másik nagy csoportot pedig a nyugdíjasok alkotják. A fiatalok 16-17 éves korukig járnak együtt a szülőkkel, utána elmaradnak, majd akkor térnek ismét vissza, ha családot alapítottak és megszülettek a gyerekeik. A húszéves korosztály tehát sajnos nem kempingezik. Ezt a megállapítást később ellenőriztem főiskolai hallgatók körében. Kérdőívet töltettem ki a kempingezési szokásaik megismerése érdekében, de a válaszokból gyakorlatilag egyetlen eredményt lehetett leszűrni, azt, hogy nem kempingeznek (172 főt kérdeztem meg). Lehetőség van tehát a kempingek vendégkörének bővítésére. Természetesen közismert, hogy a fiatalok által kedvelt könnyűzenei fesztiválok egy része kempingekhez is kötődik (VOLT Fesztivál, Hegyalja Fesztivál, Balaton Sound), ez program azonban nem azonos a hagyományos értelemben vett kempingezéssel. Ennek ellenére jó kiindulási pont lehet a fiatalok megnyerésére a kempingek számára más időszakokban is, nem csak a fesztiválok idején. Mivel a kempingezés a kezdetektől kiindulva az aktív tevékenységekhez is kötődik, ezért kapcsolatot kell teremteni az aktív turizmus résztvevői és a kempingek között, hogy a vízi túrák, a kerékpáros túrák során a kempingeket is vegyék igénybe. Az alternatív energiák hasznosításának elterjedésével, valamint a természetbarát üzemeltetés megvalósításával a kempingek a környezettudatos ökoturisták köréből is új vendégeket nyerhetnek. Különleges szegmense a turistáknak a mozgásukban korlátozott
személyek
csoportja, akik számára a kempingeket egyszerűbb módon akadálymentesíteni lehet, mint bármely más szállástípust.
163
A kemping-imázs javítása A hazai lakosságban élő - korábban már említett - régi kemping kép módosítása nehéz és időigényes feladat. Ebben a szolgáltatók mellett szerepet kell vállalnia a turizmust irányító szervezeteknek is. Az új védjegy rendszer megfelelő működtetésével a kempingek szakmai szövetsége tulajdonképpen garanciát vállal a védjegyet elnyert egységek minőségi színvonaláért. Ezzel a szakmai kontrollal és a valódi értékek szerinti
kategóriák
megadásával javítani
lehet
kempingekről
kialakult
képet.
Természetesen minden egyes szolgáltatónak önállóan is feladata a jó minőségű szolgáltatások biztosítása. Ezen kívül az előzőekben felsoroltaknak megfelelően a zöldenergiák alkalmazása, az ökoszemlélet érvényesítése szintén hozzájárul a pozitív arculat kialakításához. Szem előtt kell tartani, hogy egy olyan szálláshelyen, amellyel szemben elvárás a szép természeti környezet, - még a városi kempingek többségénél is - elvárás még a minél inkább környezetbarát üzemeltetés is (energiatakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés, alternatív energiaforrások hasznosítása). Hozzátéve még azt a tendenciát is, hogy egyre növekszik a környezettudatos fogyasztók száma, ami már a turizmusban is igazolhatóan megjelent, mindenképpen helyes irányú ez a törekvés. Hangsúlyt kell helyezni a kempingekben zajló kötetlen életmód lehetőségére és jelentőségére, amely minden korcsoport számára rejt érdekességeket.
Turisztikai termékké válás A fogalom meghatározás témakörénél már kifejtettem ennek jelentőségét. Ha a kemping önmaga turisztikai termékké tud válni, akkor egy magasabb szintre kerül a turizmus rendszerében. Ez pedig tartalma szerint egy olyan fejlettségi szintet vetít előre, amelyben a kempingek szolgáltatásai olyan magas színvonalúak, olyan sokszínűek, vagy olyan kiemelkedő vonzásadottságúak, hogy a fő vonzerő mellett amelyre a kemping eredetileg települt - a kemping maga is attrakcióvá válik, független, önálló vonzerővé lép elő. De egy „megrögzött kempingező" számára - akinél elsődleges szempont a kempingben gyakorolható kötetlen életforma - a kemping az utazási döntési folyamat kiinduló eleme. Ennek eredményeként a kempingezés eggyé
164
válik a vonzerővel, hiszen a kempingező olyan vonzerővel rendelkező desztinációt keres, amely közelében az igényeinek megfelelő kemping is megtalálható. Várhatóan nem minden kemping számára lesz ez a jövő útja, de úgy gondolom, a kemping-imázs megváltoztatása érdekében is, szükség van néhány ilyen kemping kialakítására Magyarországon is. Fejlesztési stratégia kialakítása Végül, de nem utolsó sorban mindezen fejlesztések megvalósítása érdekében szükséges lenne elérni azt is, hogy a turizmus irányítás szakemberei felfigyeljenek a hazai
kempingekben
rejlő
lehetőségekre.
Áttekintve
valamennyi
a
turizmus
fejlesztésére irányuló stratégiai tervet, meg kellett állapítanom, hogy többségük vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb érintőlegesen foglalkozik a kempingek kérdéskörével. Jelen helyzetben tehát azt kell mondanom, hogy rendelkezünk egy nagy volumenű szállás-kapacitással, amely beleillik a nemzetközi turizmus trendjeibe, de nincs vele kapcsolatosan fejlesztési stratégiánk, sem országos, sem régiós szinten. Ezen a helyzeten is változtatni kell.
165
8. Az eredmények összefoglalása Magyarország gazdaságának alakulásában elvitathatatlan a turizmus szerepe, ezért a turizmus piacának, a kereslet és a kínálat alakulásának nyomon követése fontos feladata a turizmus kutatóinak. Mint minden más ágazatban, a turizmuson belül is léteznek kiemelten kezelt és elhanyagolt területek. Kutatásom által egy ilyen elhanyagolt területre kívántam ráirányítani a figyelmet. A hazai turizmus eredményességét 1990-2008 között igen sok külső és belső tényező befolyásolta, melyek közül az egyik a turisták számára biztosított szálláshelykínálat nagyságrendje és összetétele volt. Kutatásaim során megállapítást nyert és kimondható az a tény, hogy a modern turizmus időszakában, sem az elmúlt húsz évben, sem azt megelőzően gyakorlatilag nem volt olyan periódus, amikor országos szinten a szállás-struktúránk megfelelt volna a kereslet igényeinek. Éppen ezért lényeges kérdés ennek
a helyzetnek
a rendezése. Az idegenforgalomban vendégeket
fogadó
szálláshelyek között két nagy csoportot különböztetünk meg, a kereskedelmi szálláshelyek és a magánszálláshelyek csoportját. Kutatásom témája a kereskedelmi szálláshelyek hat típusából a szállodák után a legnagyobb kapacitás nagyságrenddel bíró kempingek voltak, amelyek együttes fogadóképessége a teljes hazai kínálatnak közel egyharmadát képviseli. A turizmus általános trendjeinek vizsgálata többek között arra világított rá, hogy Európában az utazók egyre tudatosabbak, egyre alaposabban ismerik a meglátogatott desztinációkat, valamint egyre fontosabb számukra az egészség és a természeti környezet. Az életstílus változásainak eredményeként az utazás a mindennapi élet részévé válik, és az utazók az élményeket keresik. így a keresett turisztikai termékek között ott szerepel az egészségturizmus, az ökoturizmus, valamint az aktív turizmus is, amelynek különböző fajtái a természeti vonzásadottságokon alapulnak. A hazai trendek elemzése azt mutatta ki, hogy a belföldi turisták visszatérő vendégek, keresik a víz közelségét
(vízpartok,
fürdők), és az utazásaik
során
a többség
a passzív
tevékenységeket kedveli. Legtöbben a nyári főszezonban utaznak, és a szállástípusok közül a főutazás során inkább a szállodákat, a fizető magánszállásokat, és kevéssé a
166
kempingeket veszik igénybe. Külföldi utazásaik alatt a szokásaik nagyon hasonlóak. A külföldi beutazó turisták száma és tartózkodási ideje is csökken, valamint csökken a közülük kempingeket igénybevevők aránya is. Az
általános
kempingturizmust
turisztikai közvetlenül
trendek is
felvázolása
érintő
trendeket
után
a
vizsgáltam
kempingezést, meg,
a
amelyek
eredményeként egyértelművé vált, hogy Európában hódít a kempingturizmus, és hogy melyek azok a nemzetek akik hagyományosan kempingezőnek minősíthetők. Ilyenek a hollandok, a németek, a franciák, az angolok, az olaszok, és a dánok, valamint a volt szocialista országok turistái közül a csehek és a lengyelek. A kempingturizmus hazai trendjei igazolták, hogy vizsgált időszakban a kempingektől elfordultak a külföldi és belföldi turisták egyaránt. Ennek ellenére is a kempingekben mérhető még mindig a leghosszabb tartózkodási idő. Az olaszországi kempingről szóló esettanulmányon keresztül végeztem el a külföldi kempingekben zajló változások igazolását, amely már előre vetítette a jövőre vonatkozó elvárásokat a hazai kempingekkel szemben is. Az olaszországi kempingben 1988-2008 között lezajlott változások igen figyelemfelkeltőek. Az említett időszak alatt megmutatkoztak a kemping hagyományos vendégkörét alkotó nemzetek, amelyek számbavételekor kiemelkedtek a hazai, azaz az olasz vendégek. Rendkívüli módon átalakult a kempingezők felszerelése és felszereltsége, a lakókocsik mellett egyre jobban terjednek a lakóautók, és csökken a sátorozok száma. A kemping szálláskínálata is átalakult, jelentősen megnövelték a mobil homes egységek számát, és azokat évről évre tovább fejlesztik. Változatos, új és visszatérő programokkal
bővítik a
szolgáltatásaikat. Rendkívüli módon ügyelnek a mosdó helyiségek tisztán tartására, és környezetbarát
üzemeltetési
megoldásokat
alkalmaznak
(napenergia,
szelektív
hulladékgyűjtés). Bár a vizsgált kemping bővülő szolgáltatásainak nagy része inkább „követő" jellegű volt, de mindig akadtak közöttük „előre igazodóak", azaz a turisták igényeinek elébe menő kínálati elemek is. A magyarországi kempingek történeti és területi fejlődésének áttekintése azt tette érthetővé, hogy milyen folyamatokon ment keresztül ez a szállástípus a kezdetektől 1990-ig. Sajnos ez az elemzés nem válhatott teljes körűvé, mert az 1985 előtti adatokat
167
a KSH-ban egyelőre nem dolgozták fel ehhez a vizsgálathoz elegendő részletességgel. Sem egység szintű adatokat (kapacitás, minőségi kategória), sem a vendégforgalomra vonatkozó területi bontású adatokat nem tudtak szolgáltatni, ezért a korabeli sajtó és az idegenforgalmi szaksajtó cikkeire és tanulmányaira kellett támaszkodnom. Ezek alapján az vált láthatóvá, hogy kezdetben óriási lendülettel indult meg a kempingek létesítése azért, mert a rendszeres és nagy létszámú természetjáró csoportok, valamint a Balatonhoz utazó nyaralók számára nem állt rendelkezésre elegendő szálláshely. A kempingek voltak tehát azok a szállások, amelyek egyszerű feltételek mellett, de pótolták ezt a hiányt. A Balaton térsége rendelkezett a legnagyobb kapacitással, ide összpontosult
a
kempingek
nagy
hányada.
A balatoni
fejlesztések után
a
hegyvidékeken, majd további tavak és folyók mentén létesültek az újabb egységek. 1966-ban Magyarországon került megrendezésre a nemzetközi kemping szövetség évi nagytábora, amely hatezer külföldi kempingezőt hozott akkor az országba. A '70-es évek közepéig stagnált a fejlődés, bár a fogadóképesség továbbra sem volt elegendő a nyári szezon időszakában. 1978-ban egy újabb, előre nem várt növekedés következett be az ország vendégforgalmában, amely a kempingekben is jelentkezett. 1985-ig folyamatos volt a túlzsúfoltság és a kempingek túltöltése - főként a Balaton partján aminek hatására a belföldi vendégforgalom kezdett elpártolni a Balatontól, és az addig kevésbé keresett vidékek felé fordult. Ezekben az években a kemping a hazai lakosság számára az olcsó szállást jelentette, melyet a kirándulásai és utazásai során az ország sok táján igénybe vehetett. Emellett a kempingezés bizonyos mértékben divattá is vált, egyre többen rendelkeztek kemping felszereléssel, amelyek gyártására a hazai ipar is ráállt. A '80-as évek elejétől már a lakókocsik is megjelentek, amelyek a kempingek kialakítására gyakoroltak hatást. A '80-as évek végéig a Balatonnál és Budapesten összpontosult a kemping kapacitás fele, úgy, hogy a fővárosnak a kereslethez képest mért ellátottsága igen gyenge volt. A kempinghálózat hiányosságai a fő közlekedési útvonalak mentén, valamint a vízi utak mentén mutatkoztak, és kevés volt a kapacitás a termálfürdők közelében. A hazai kempingek vonatkozásában 1959-1990 között tehát a szezonban jelentkező erős kereslet és az ehhez társuló kapacitáshiány volt a jellemző.
168
Az eddigiek ismeretében került sor a hazai kempingek részletes vizsgálatára az 1990-2008 közötti időszakban. Az elemzést a kempingek területi elhelyezkedése és a megközelíthetőségük közötti összefüggések felvázolásával kezdtem, majd értékeltem a kapacitásváltozás, valamint a minőségbeli változások területi összefüggéseit. Ezután mértem fel a kempingek szerepét a szálláshely-struktúrában. A turizmusban a megközelíthetőség igen lényeges kérdés, mert ennek milyensége befolyásolja a területre érkező turisták számát. Azt nem mondhatjuk ki egyértelműen, egyenes következményként, hogy minél jobb a megközelítés minősége, annál több lesz a turista, de az összefüggés mindenképpen fennáll. A teljes országos közúthálózat összevetése a kempingek elhelyezkedésével meghaladja ennek a dolgozatnak a kereteit, ezért a gyorsforgalmi úthálózat vizsgálatára szorítkoztam. Az összehasonlító elemzést ötéves ciklusokban végeztem el, olyan térképek segítségével, amelyek a kempingek elhelyezkedési jellemzőit és a gyorsforgalmi úthálózat helyzetét ábrázolják. Áttekintve a térképsorozatot, egyértelműen látható, hogy hol koncentrálódnak a kempingek. Követhető a fejlődésük a természetes vízpartok mentén, a gyógy- és termálfürdők közelében, a hegyvidékeken és a nagyvárosokban. Nem figyelhető meg a térképeken viszont olyan folyamat, amely utalna rá, hogy a kempingek telepítése és az autópályák, autóutak építése között azonosítható kapcsolat állna fenn. Összességében ez nem volt meglepő, hiszen a közúti infrastruktúra fejlesztése során nem az idegenforgalom szempontjai a legfőbb érvek, de a viszonthatás annál erőteljesebb lehet egy-egy térség turizmusának alakulása szempontjából. A kempingek esetében tehát a területi elhelyezkedés kialakulására nem, de a megközelíthetőség minőségének javulására hatást gyakoroltak az autópályák és az autóutak. A megépült útszakaszok csökkentették az érintett térségekbe utazáshoz szükséges eljutási időt, javítva, vagy akár fellendítve ezzel a térségbe irányuló utazási kedvet. A
kapacitásváltozás
területi
összefüggéseinek
felméréséhez
a
KSH
által
rendelkezésre bocsátott adatbázis szolgáltatta az alapokat. A vizsgálati szakaszt öt éves periódusokra bontva szintén térképeken követtem nyomon a változásokat, hogy a vizualizálással könnyebbé tegyem a térszerkezetben bekövetkező átalakulás észlelését. Megfigyelhető volt, hogy 1990 és 2008 között a kempingek száma megnőtt, azonban a
169
férőhely-kapacitásban hullámzóan hol növekedés, hol csökkenés volt tapasztalható, ami eredményeként végül az 1990-es értékhez képest tízezer férőhellyel kevesebb lett a kempingek fogadóképessége 2008-ban. A kapacitásváltozás területi jellemzői abban nyilvánultak meg, hogy a kezdeti időponthoz viszonyítva a kempingek jobban lefedték az ország területét, és bár a Balaton partján kialakult koncentráció még mindig erőteljes a kínálatban, az ottani fogadóképesség összessége lecsökkent (1990-ben 37%, 2008ban 21,5% volt a Balaton-parti kempingek férőhelyeinek részesedése az országos kapacitásból). A kempingek sűrűsödése látható még a Velencei-tó és a Tisza-tó partján is. A folyók közül a Duna mentén kevés, a Tisza mentén azonban bővülő volt a kínálat, a Körösök és a Maros partjain pedig állandósulni látszott. Kirívó azonban, hogy Budapest és a Dunakanyar vonatkozásában a kezdeti nagyságrendi fejlődést milyen nagy mértékű folyamatos visszaesés követte. Hegyvidékeink közül egyedül a Bükk területén érzékelhető a fejlődés, a további területeken 1995-2000-ig felfutás volt jellemző, majd pedig csökkenés. A térképek vizsgálatával egyértelműen követhető viszont a termál- és gyógyfürdők közelébe települt kempingek számának és kapacitásának bővülése. A részletes elemzés elkészítésekor a megyékre vonatkozó jellemzőket is meghatároztam, amelyek a fent leírt területi összefüggéseket erősítik meg. A kapacitásváltozás területi vonatkozásait illetően pozitív változás, hogy az országnak több településén, vagy annak közelében található a szállás kínálat között kemping is. Meg kell említenem még az általam egyedi adatsornak nevezett lista alapján megjelenített térképet. F. Niessen úr gyűjtése felhívja a figyelmet arra, hogy a kempingek vonatkozásában a statisztikai adatok nyilvántartása újabb megfontolásokat tenne szükségessé. A KSH és Niessen úr adatsorai között ugyanis olyan nagymértékű az eltérés, hogy az több kérdést is felvet. A KSH nyilvántartásában a kempingek kapacitásának gyűjtésekor nem kerülnek felvételre az azon szálláshelyek által nyújtott kempingférőhelyek, amelyek más szállástípusba soroltak. Például, ha egy szálloda lehetőséget biztosít a területén kempingezésre is, ez a férőhely-kapacitás a kemping statisztikában nem fog megjelenni. Ez részben magyarázható, részben viszont az
170
adatokat torzítani fogja. A statisztika módszertana bizonyára kínál erre a problémára megoldást, csak azt alkalmazni kellene. S akkor még meg sem említettem a fekete gazdaság szerepét. Az általam megszerkesztett térkép minden esetre önmagáért beszél. A minőségi változások területi összefüggéseinek vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy az 1990-ben elindult kapacitásbeli fejlődés a minőségi fejlődést is elindította, ám a kezdeti pozitív változások után a további javulás elmaradt. Az összesített adatok alapján a 3*-os és 4*-os egységek kapacitása egészen 2005-ig emelkedett, majd 2008ra visszaesett, úgy, hogy 1995-től a 4*-os férőhelyek száma és részaránya is folyamatosan emelkedett, tehát a 3*-os férőhelyek számában következett be egy erőteljes visszaesés. Egészen pontosan a lecsökkent kemping-kapacitás jelentős része 3*-os minőségű volt. Napjainkban a férőhely-kapacitásnak éppen a fele tartozik a 3*-os és 4*-os, magasabb minőségi kategóriákba. Ez a megyék vonatkozásában úgy oszlik meg, hogy kilenc megye fogadóképességének az 50%-át haladja meg 3*-os és 4*-os férőhelyek együttes mennyisége. A kilenc megyéből hat a Dunántúlon és három az ország keleti felében helyezkedik el, ami jelzi, hogy a Dunántúl térségének a kínálata a jobb minőségű. A 4*-os kempingek 1995-ben jelentek meg a kínálati palettán. Az akkor nyolc kempingből három a Balaton partján volt megtalálható, további kettő volt még a Dunántúlon, kettő Budapesten, és mindössze egy üzemelt az ország keleti felében. 2008-ra a 4*-os kempingek száma tizenkettőre bővült, ebből nyolc a Dunántúlon, négy pedig a keleti országrészben. A Balatonnál koncentrálódott óriási kapacitás miatt külön vizsgáltam a térség kempingjeinek minőségi megoszlását. Általánosan elmondható, hogy Somogy megye kempingjei elmaradtak a Veszprém megyei kempingek színvonalbeli fejlődésétől, és bár kapacitását tekintve Zala megye jóval alatta marad a másik két megyének, a kempingek minőségi színvonala itt volt a legmagasabb. A keleti országrészben Jász-Nagykun-Szolnok megye szerepét kell kiemelnem, ami nem várt eredményt hozott a kutatásban. Egyrészt kapacitásában kiemelkedővé vált a megye országos szinten is, másrészt a növekedés minőségi javulást ugyancsak magában hordozott.
171
Végül a főváros kínálatát kell még megemlítenem, amely sajnos nagyon negatív képet mutat. Az 1995-ig növekedő kapacitás '95 után gyorsan lecsökkent, és a csökkenés a magasabb kategóriájú kempingekben következett be, mert jelenleg Budapest kínálatában 80% a 2*-os és 20% a 3*-os férőhelyek részaránya. Úgy vélem, hogy egy ilyen arculattal, ilyen városképpel, ilyen természeti adottságokkal bíró fővárosnak a kempingekben is sokkal nagyobb kapacitást és sokkal jobb minőséget kellene kínálnia. Ezek után került sor a kempingek hazai szálláshely-struktúrában játszott szerepének értékelésére. Az elemzések eredménye azt mutatta meg, hogy 1990 és 2008 között a kempingek részesedése a kereskedelmi szálláshelyeken belül az egységek és a férőhelyek számában is csökkent. Az egységeknél 18%-ról 9%-ra, a férőhelyeknél pedig 52%-ról 29%-ra. Természetesen azonban ez, ahogy a korábbi elemzésekből is kiderült,
nem
a
kempingek
kapacitásának
ilyen
nagymértékű
csökkenéséből
következett, hanem sokkal inkább a további szállástípusok kapacitásának erőteljes növekedésének hatására. A vendégforgalom
adataiban
szintén csökkenés volt
tapasztalható a kempingeknél, a vendégek számának részaránya 17%-ról 5%-ra, a vendégéjszakák részaránya pedig 29%-ról 8%-ra esett vissza. A vendégforgalom abszolút számai is nagyon erősen visszaestek, a vendégek száma 849.000-ről 361.000re, a vendégéjszakák száma pedig 4,2 millióról 1,6 millióra csökkent le. A számadatokból látszó erőteljes csökkenés ellenére is ki kell emelnem, hogy az összehasonlítás eredményét eltorzítja a kemping szálláshelyek sajátosságából adódó különbség. Ezeknek a létesítményeknek ugyanis a 80%-a szezonális üzemelésű, vagyis májustól szeptemberig (esetleg áprilistól októberig) tart nyitva, a főszezon pedig július közepétől augusztus közepéig tart. Ezért tehát az egész éves nyitva tartású szállástípusokkal történő összehasonlítás nem azonos feltételek mellett történik. Ha csak a példa kedvéért 2008-ban megnézzük a július és augusztus hónapok együttes vendégforgalmának megoszlását, akkor azt láthatjuk, hogy ebben az időszakban a kereskedelmi szálláshelyek vendégszámának 11,9%-át, a vendégéjszakák számának pedig 15,4%-át regisztrálták a kempingekben. A korábban említett 5%-os és 8%-os részesedésekhez képest ezek az értékek a dupláját mutatják. Ugyanez a torzítás
172
jelentkezik a kapacitás-kihasználtság mérésekor is, amely így a kempingek éves szintű kihasználtságát 11%-ra teszi. Mielőtt a kempingek tipizálását elkezdtem, át kellett tekintenem a kempingezés és a kempingturizmus fogalomkörét, hogy az elméleti alapok rögzítésre kerüljenek. Megállapítást nyert, hogy van tehát egy olyan szálláshelyünk, amely illeszkedik a globális turisztikai trendekhez, hiszen a kempingek túlnyomó többsége természeti környezetben helyezkedik el, és lehetővé teszi például aktív tevékenységek űzését, de a konkrétan Magyarországon érvényesülő utazási szokások mutatói szerint sem a külföldi, sem a belföldi vendégek nem preferálják. Beszélhetünk-e így egyáltalán kempingturizmusról? Elsőként azt kellett tehát megválaszolni, hogy a turizmus fogalomkörében létezik-e a kempingturizmus, mint olyan, azaz lehet-e a kempingturizmust a turisztikai termékek közé sorolni. A kérdésekre a fogalmak rendezése, és azok megközelítésének tisztázása hozta meg a választ. Értelmezésem
szerint a kempingezés
mai fogalmát
a
következőképpen lehet meghatározni: Kempingezésen azt a turizmushoz kapcsolódó időtöltést értjük, amely a vendégek számára teret ad egyfajta „kötetlenül kötött" életforma gyakorlására, és az erre kijelölt táborhelyek
ehhez
megfelelő
infrastrukturális
feltételeket
és
szolgáltatásokat
biztosítanak. (Jelen meghatározásban a „kötetlenül kötött" kifejezés arra utal, hogy a szabad, kötetlen életforma gyakorlása természetesen az egymás mellett élés erkölcsi és higiéniai normáinak betartása mellett elfogadható, az alkalmazkodás, a tolerancia és a mások megbecsülése mindenkori szabályainak megtartásával.) A hangsúly a szuverenitáson, az egyéni, elkülönülő, de egymásra figyelemmel lévő vendégeken, a kötetlenül kötött életformán és annak igényén van. Ennek megfelelően a kempingeket a fogalom meghatározás során nem egyszerűen szálláshelyként kezeltem, hanem annál egy magasabb szintű kínálati elemként vettem figyelembe, mert a szabad életstílust igénylő vendégek ragaszkodnak ehhez a szállástípushoz. Úgy értelmeztem tehát, hogy amikor a kemping turista keresi az attrakciót, vele együtt keresi a kempinget is, ezért azt állíthatjuk, hogy ezen vendégek számára a kemping részét képezi a vonzerőnek, attól elválaszthatatlanná válik, azaz maga is termékké lett. Más
173
módon is önálló vonzerővé léphet elő a kemping. Ez már egy magasabb fejlettségi szintet vetít előre, amelyben ezeknek a létesítményeknek a szolgáltatásai olyan magas színvonalúak és olyan sokszínűek, vagy olyan kiemelkedő vonzásadottságúak, hogy a fő vonzerő mellett, amelyre a kemping eredetileg települt, a kemping maga is attrakcióvá válik. Az önálló vonzerővé emelkedett kemping a turizmus rendszerében maga lesz a turisztikai termék. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a kempingturizmus a turisztikai termékek közé sorolható. A kempingek szálláshely-struktúrában játszott szerepének meghatározása már előre vetítette a jövő tennivalóit is. Azonban a jövőkép felvázolása előtt beszélni kellett még a kempingek tipizálásáról. A korábbi időszakok jellemzői és napjaink helyzetképe alapján a kempingeket három fő szempont alapján bontottam csoportokra, az igénybevétel időpontja szerint, a területi elhelyezkedés szerint, valamint a kempingek specializációja szerint. A specializálódás fontosságának hangsúlyozása érdekében térképeken mutattam be a szakosodott hazai kempingek területi elhelyezkedését. Végül pedig a kempingturizmust is elhelyeztem a turisztikai termékek típusai között, amely eredményeként a kempingturizmust a tevékenység orientált termékek közé soroltam be. A fent leírtak ismeretében készült el a kempingek számára kialakított jövőkép. A kutatások alapján a következő fejlesztési javaslatokat tettem: •
Kapacitásfejlesztés - az összkapacitás vonatkozásában nem, csak egyes területi egységekre vonatkozóan; a technikai-műszaki színvonal emelése, alternatív energiahordozók hasznosítása; a kempingen belüli szállástípusok kínálatának bővítése (pl. mobil homes)
•
Minőségi színvonal javítása - szakosodás valamely témakörre (pl. termál- és gyógykempingek) vagy valamely korosztályra; a kempingek higiéniájának fokozott biztosítása
•
Szolgáltatások
bővítése
-
a programkínálat
bővítése;
a vízhez
kötődő
létesítmények szerepének erősítése •
Vendégkör bővítése vendégkörének
fiatal korosztály megnyerése;
megnyerése;
az
alternatív
környezettudatos vendégek megnyerése
energiák
az aktív használata
turizmus révén
a
174
•
A hazai lakosságban élő régi kemping-imázs megváltoztatása - az új védjegy rendszerben a szakmai szervezetek minősítési garanciája; a zöldenergiák alkalmazása révén pozitív kép kialakítása; a kempingekben vonzó kötetlen életforma lehetőségének hangsúlyozása, öko-kemping arculat kialakítása
•
Turisztikai termékké válás - a kötetlen életforma, a szabad életstílus, a magas színvonalú turisztikai szolgáltatások által létrejött kiemelkedő vonzásadottsággal a kempingnek magának is turisztikai attrakcióvá válása
•
Fejlesztési stratégia -
a kempingek jelentőségének tudatosítása, fejlesztési
stratégiákban történő megjelenítése A kempingek Magyarországon részben a korábbi világpolitikai helyzet hatására teltek meg, olcsó szállást és találkozási lehetőséget biztosítva a két német államból és a volt szocialista országokból érkező nagyszámú turista, valamint a szálláshelyek hiánya miatt a belföldi turisták nagy része számára is. A rendszerváltáskor megnyíló határok, valamint a többi országokban is végbement változások egyik eredményeként a kempingjeink jelentős veszteséget szenvedtek el a vendégforgalomban. Nem a korábbi tömegességgel érkeztek már a volt szocialista tömb országainak lakói, csökkent a nyugat-német vendégek száma is, és különböző okok miatt a hazai turisták egy része is elpártolt. Napjainkra a globális elérhetőség, az emberek életmódjának megváltozása a nyugati országokban abban is megnyilvánul, hogy keresik és igénylik a kempingek által nyújtott kötetlen, individuális és mégis közösségi helyszíneket a szabadidő eltöltésére. Eközben Magyarországon a kempingek fejlődése a '80-as évek közepén leállt. A lakosság emlékezetében pedig megmaradt a régi, negatív kép, a zsúfolt, alacsonyan felszerelt, kevés szolgáltatást nyújtó, viszont olcsó szálláshelyről. Ez az, amin változtatni szükséges. Tudatosítani kell, hogy a kempingezők és a kempingek a fejlettebb országokban már megváltoztak, és persze a kempingeket is ösztönözni kell ezekre a változtatásokra, illetve az ezekhez történő alkalmazkodásra. Természetesen itthon is találunk már néhány pozitív példát a kempingek átalakulására, azonban összességében erről még nem beszélhetünk. „Ideális kemping-ország" vagyunk, de még nem vagyunk a „kempingezők országa". Legyünk. Ebben rejlik az igazi jövő.
175
9. A kutatás további irányai A témakör további kutatásához különböző vizsgálati szinteket lehet megjelölni, amelyek a későbbiekben majd egymásra épülnek.
Az egyik a területi kutatások szintje, amely során elsősorban a regionális összefüggések feltárására kerülhet sor: •
Az egyes turisztikai régiók szálláskínálatának javítása érdekében érdemes régiónként megvizsgálni a kempingek adott szerepét a szállás-struktúrában és a vendégforgalomban, valamint felmérni a kínálatuk állapotát, mind a felszereltséget, mind a szolgáltatásokat tekintve. Szükséges a régiós jövőképek meghatározása.
•
A vendégkör bővítési lehetőségeinek felmérése érdekében regionális szintű vendégkör-elemzést lehet végezni, amely kitérne a külföldi és a belföldi vendégek területi eloszlásának jellemzőire, valamint vizsgálná a külföldi vendégek országok szerinti megoszlását és a hazai vendégek küldő területét is.
•
A kempingek szakosodási jellemzőinek feltárása országos és regionális szinten is iránymutatóvá válhat a fejlesztések tervezése során.
A másik kutatási szint a társadalmi változások kutatásának szintje, amelynek célja a kempingezők és a nem kempingezők szociológiai összetételének vizsgálata: •
A kemping-imázs javítása érdekében felmérést lehet végezni a hazai lakosság
tudatában
élő
kemping-képről,
amelynek
eredményei
a
későbbiekben segítséget nyújthatnak a negatív kép megváltoztatásában. •
A kempingezők szociológiai összetételének vizsgálata megmutathatja, hogy Magyarországon hol tart a társadalom a fejlettebb térségekben kempingek
176
nyújtotta kötetlen életforma felismerésében, valamint ennek az életformának az igénylésében. •
A környezettudatos magatartás megjelenésének vizsgálata a kempingek szolgáltatásaiban és a kempingek vendégkörének gondolkodásában.
A harmadik kutatási szint egy módszertani szint lehet, amely a kempingek forgalmának statisztikai adatfelvételi rendjének, valami adatgyűjtési és adatfeldolgozási struktúrájának kialakítására irányul.
177
10. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondok dr. Tóth József professzor úrnak, témavezetőmnek és egyben a Doktori Iskola vezetőjének a bizalomért és a bíztatásért, hogy hallgatóként és kutatóként is egyengette az utamat, mindig segített a továbblépésben, időt szentelt szakmai beszélgetésekre, valamint újabb és újabb feladatokat tűzött elém, amelyek elvezettek a kutatás végéig. Köszönettel tartozom dr. Hanusz Árpádnak, amiért nem engedte, hogy a munkával leálljak, és valahányszor a segítségét kértem, idejét és energiáit nem kímélve, rendelkezésemre állt. Hálával tartozom a szigoráért és biztatásáért is, valamint azokért a szakmai vitákért, amelyek segítettek az elgondolásaim tisztázásában. Köszönettel tartozom dr. Jusztin Mártának, amiért bármely nap bármely órájában segítségül hívhattam, amiért segítségemre volt a kutatással kapcsolatos elméleti kérdések megválaszolásában, amiért meghallgatott és elmondta a véleményét. Köszönetet mondok Bártfai Endrének, akire számíthattam az utolsó simítások elvégzésében, aki átolvasta a részanyagaimat, és mind szakmai, mind stilisztikai szempontból ellátott javaslataival.
Végül köszönettel tartozom a családomnak és a barátaimnak, amiért támogattak a kutatásaim elvégzésében és elviseltek a disszertáció megalkotása közben.
178
r
11. Ábrajegyzék 1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra 5. ábra 6. ábra 7. ábra 8. ábra 9. ábra 10. ábra 11. ábra 12. ábra 13. ábra 14. ábra 15. ábra 16. ábra 17. ábra 18. ábra 19. ábra 20. ábra 21. ábra 22. ábra 23. ábra 24. ábra 25. ábra
Akempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1959..58 A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1965..58 Akempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1985..61 A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 1990 67 A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 1995 67 A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 2000 68 A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 2005 68 A kempingek területi elhelyezkedése és a gyorsforgalmi úthálózat, 2008 69 A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete, 1998 71 A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete, 2003 72 A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete, 2006 72 A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 1990.. 76 A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi j ellemzői, 1995.. 81 A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 2000.. 86 A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 2005.. 89 A kempingek elhelyezkedésének és kapacitásának területi jellemzői, 2008.. 93 Akempingek területi elhelyezkedése egyedi adatsor alapján, 2008 96 A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 1990 108 A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 1995 111 A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 2000 114 A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 2005 117 A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása a fővárosban és megyénként, 2008 120 A kempingférőhelyek minőségi kategóriák szerinti megoszlása 124 A vízparti kempingek területi elhelyezkedése, 2008 155 A szakosodott kempingek területi elhelyezkedése, 2008 156
179
12. Táblázatjegyzék 1. táblázat 2. táblázat 3. táblázat 4. táblázat 5. táblázat
Kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma, 1990-2008 ... 37 A sátorhelyek és a mozgatható lakóházak férőhelyeinek arányai a kempingben, 1988-2008 54 A kempingek számának változása a fővárosban és megyénként 77 A kempingek kapacitásának változása a fővárosban és megyénként 78 A kempingek kapacitásának területi megoszlása, 1990-2008 99
180
13. Diagramjegyzék 1. diagram 2. diagram 3. diagram 4. diagram 5. diagram 6. diagram 7. diagram 8. diagram 9. diagram 10. diagram 11. diagram 12. diagram 13. diagram 14. diagram 15. diagram 16. diagram 17. diagram 18. diagram 19. diagram 20. diagram 21. diagram 22. diagram 23. diagram 24. diagram 25. diagram 26. diagram 27. diagram 28. diagram 29. diagram 30. diagram 31. diagram 32. diagram 33. diagram
A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 2008 ..46 A kempingek számának alakulása, 1990-2008 80 A kempingférőhelyek számának alakulása, 1990-2008 80 Akempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 1990 100 A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 1995 100 A kempingek külföldi vendégéjszakáinak száma országonként, 2000 101 Akempingek külföldi vendégéjszakáinak száma, 2005 101 A megyei kempingek vendégéjszakáinak alakulása 102 A kempingek belföldi vendégszámának alakulása, 1990-2008 103 Akempingek belföldi vendégéjszakáinak száma, 1990-2008 103 A megyei kempingek belföldi vendégéjszakáinak alakulása 104 Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 1990 133 Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 1995 133 Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 2000 133 Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 2005 133 Kereskedelmi szálláshely egységek megoszlása, 2008 133 Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 1990 134 Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 1995 134 Kereskedelmi szállásférőhelyek, megoszlása, 2000 134 Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 2005 134 Kereskedelmi szállásférőhelyek megoszlása, 2008 134 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 1990 139 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 1995 139 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 2000 139 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 2005 139 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek megoszlása, 2008 139 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 1990 140 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 1995 140 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 2000 140 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 2005 140 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak megoszlása, 2008 140 A kempingek és a szállodák vendégszámának alakulása a kereskedelmi szálláshelyek 144 A kempingek és a szállodák vendégéjszakái számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyek 145
181
14. Felhasznált irodalom 1.
AUBERT A . (szerk.) 2006: Magyarország idegenforgalma.
Szakkönyv és atlasz.
Cartographia Tankönyvkiadó, Budapest, 65 p. 2. AUBERT A . (szerk.) 2007: A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei, eredményei. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Pécs, 391 p. 3. BALL, M 2009: Camping and caravanning - Europe. Travel & Tourism Analyst, No 18., 60 p. 4.
BÁNHIDI A . - CSÓKA G. - DÉTÁRNÉ BIKFALVI M . - MÁLYI J. - MÉSZÁROS J. 2 0 0 4 :
Vándortáborozási kézikönyv. Mobilitás, Budapest, 192 p. 5.
BÁRTFAI E. - MAGAY M . - PETYKÓ CS 2 0 0 8 : The transforming commercial accomodation in Hungary and its spatial effects after the change ofregime. In: LÓCZY D. - TÓTH J. - TRÓCSÁNYI A . (editors), Geographia Pannonica Nova 3. Progress in Geography in the European Capital of Culture 2010, Institute of Geography University of Pécs, Pécs, pp. 1 9 5 - 2 0 4 .
6. BERGER K. 2008: Túrázás. M-Érték Kiadó Kft., Budapest, 256 p. 7. BÉRCZES T. 2009: A helyben járás szabadsága. Magyar Narancs, XXI. évf. 43. szám, pp. 34-35. 8.
BIHARI T. - NAGY B. GY. - KEPECS F. 2 0 0 3 : Nem tudni, hány sátortábor működik az
országban. Népszava, 2 0 0 3 . május 29., p. 8. 9. BODA A. 2004: Tengerpartra gurulni. Népszabadság, 2004. jánius 30., p. 8. 10. BOROS J. 2006: Húzós utazások. Népszabadság, 2006. július 26., p. 16. 11. COOPER, R. B. 1992: Campground management: How to establish and operate your campground. National Campground Owners Association, Sagamore Publishing Inc, Champaign, 425 p. 12. CSERI P. 2009: Balatoni kempingezők parabolaantennával. augusztus 22., p. 5.
Népszabadság, 2009.
13. CZEGLÉDIJ. 1982: Korunk turizmusa. Panoráma Kiadó, Budapest, pp. 166-180. 14. DEMETER K. 2005: Nem fogy idehaza a lakókocsi. Világgazdaság, 2005. július 25., p. 12. 15. EGYHÁZY Z. 2008: Magyarország EU-integrációja közlekedési Európai Tükör, XIII. évf. 3. szám, pp. 36-46.
szemszögből.
16. ERDŐSI F. 2002: Gondolatok a közlekedés szerepéről a régiók/városok versenyképességének alakulásában. Tér és Társadalom, XVI. évf 2002/1. szám, pp. 137-161.
182
17. Európa Camping+Caravaning 1995. Internationaler Führer- Guide International, GeoCenter Vertrieb, München, 990 p. 18. Európa Kempingek és Üdülőfalvak 2004, Alexandra, Budapest, 623 p. 19. EUROPEAN TRAVEL COMMISSION 2 0 0 6 : Tourism Trends far Europe - A turizmus
trendjei Európában. Turizmus Bulletin, X. évf. 4. szám, pp. 66-68. 20. FÓTlP. 1996: Vendégutánfutó. Privát Profit, 1996. július-augusztus, pp. 61-64. 21. G K M - U K I G 2003: Tájékoztató az országos közúthálózat 2003-2015 között megvalósítani tervezett fejlesztéseiről. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Közúti Közlekedési Főosztály, készítette: Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (ÜKIG), Hálózatfejlesztési Főosztály, 13 p. 22. GRAHAM, S. 1998: The end of geography or the explosion ofplace? Conceptualizing space, place and information technology. Progress in Humán Geography. 22. évf. 2. szám, pp. 165-185. 23. HAJDÚ E. 1999: A turizmus főbb termékei és szolgáltatásai. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 156 p. 24. HAJDÚ SZ. 2 0 0 4 : Kevesebb víz, hosszabb szezon. Népszabadság, 2 0 0 4 . március 18.,
p.5. 25. HALASSY E. 2 0 0 8 : A magyar lakosság nemzeti parkokkal, természetjárással
és lovasturizmussal kapcsolatos attitűdjei, utazási szokásai és utazási tervei 2006-ban. Turizmus Bulletin, XI. évf., pp. 33-44.
26. HANUSZ Á. 2002: A falusi turizmus elméleti kérdései és fejlesztési lehetőségei Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Természettudományi Közlemények, 2. pp. 127138. 27. HUNKÁR M. 2009: A kempingturizmus alakulása és az időjárás. Légkör, 54. évf. 2. szám, pp. 15-19. 28. H. Á. 2009: Kongó kempingek. Turizmus Panoráma, 2009. május, p. 54. 29. JENKEI L. 2002: Idegenforgalmi értelmező kéziszótár. BGF KVIFK, Budapest, p. 133. 30. KAPALYAGI. 1959: Olcsó szállás turistáknak a camping táborokban. Természetjárás, V. évf. 7. szám, p. 15. 31. Karaván. A Magyar Camping és Caravanning Club Lapja 2007-es 2008-as, 2009-es évfolyamának számai 32. KASPAR, C . - FEKETE M. 1999: Turisztikai alapismeretek. Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, Budapest, 189 p. 33. KNAP G. 2 0 0 4 : Csigaházzal az országúton.
Magyar Hírlap, 2 0 0 4 . szeptember 18-
19., p. 32.
34. K P M G TANÁCSADÓ KFT. 2004: Magyarország ismertsége és imázsa Hollandiában, a holland lakosság utazási szokásai. MT ZRt., 383 p.
183
35. KSH 1966: Idegenforgalmi adattár 1958-1965. KSH, Budapest, 308 p. 36. KSH 1968: Az idegenforgalom alakulása 1967. KSH, Budapest, 77 p. 37. KSH 1971: Idegenforgalmi statisztikai adatok 1970. KSH, Budapest, 136 p. 38. KSH 1972: Idegenforgalmi statisztika 1971. KSH, Budapest, 151 p. 39. KSH 1973: Idegenforgalmi statisztika 1972. KSH, Budapest, 169 p. 40. KSH 1974: Idegenforgalmi statisztika 1973. KSH, Budapest, 162 p. 41. KSH 1975: Idegenforgalmi statisztika 1974. KSH, Budapest, 193 p. 42. KSH 1976: Idegenforgalmi statisztika 1975. KSH, Budapest, 209 p. 43. KSH 1977: Idegenforgalmi statisztika 1976. KSH, Budapest, 203 p. 44. KSH 1979: Idegenforgalmi statisztika Statisztikai fogalmak. KSH, Budapest, 43 p. 45. KSH 1981: Idegenforgalmi évkönyv 1980. KSH, Budapest, 229 p. 46. KSH 1982: Idegenforgalmi évkönyv 1981. KSH, Budapest, 241 p. 47. KSH 1983: Idegenforgalmi évkönyv 1982. KSH, Budapest, 279 p. 48. KSH 1984: Idegenforgalmi évkönyv 1983. KSH, Budapest, 279 p. 49. KSH 1985: Idegenforgalmi évkönyv 1984. KSH, Budapest, 282 p. 50. KSH 1986: Idegenforgalmi évkönyv 1985. KSH, Budapest, 280 p. 51. KSH 1987: Idegenforgalmi évkönyv 1986. KSH, Budapest, 280 p. 52. KSH 1988: Idegenforgalmi évkönyv 1987. KSH, Budapest, 241 p. 53. KSH 1989: Idegenforgalmi évkönyv 1988. KSH, Budapest, 244 p. 54. KSH 1990: Idegenforgalmi évkönyv 1989. KSH, Budapest, 247 p. 55. KSH 1991: Idegenforgalmi évkönyv 1990. KSH, Budapest, 166 p. 56. KSH 1992: Idegenforgalmi évkönyv 1991. KSH, Budapest, 160 p. 57. KSH 1996: Idegenforgalmi évkönyv 1995. KSH, Budapest, 147 p. 58. KSH 2007: Jelentés a turizmus 2006. évi teljesítményéről. KSH, Budapest, 81 p. 59.
LÁZÁR
I. 2004: Üresen maradnak a táborhelyek? Világgazdaság, 2004. április 21.,
p. 12. 60.
M. 2004: A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest, pp. 130-131. LENGYEL
2002: Impact of climate on tourism demand. Climatic Change, 55. évf. 4. szám, pp. 429-449.
6 1 . LISE, W . - TOL, R .
62. Magyarország kemping térkép, Magyar Turizmus Zrt., Budapest 6 3 . MAGYAR TURISZTIKAI HIVATAL 2005: Nemzeti
Turizmusfejlesztési Stratégia 20052013. Turizmus Bulletin 2005 különszám, pp. 1-57.
184
64. M . Á . S . T . PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2003a: A magyar lakosság belföldi utazásai. Turizmus Bulletin 2004 (VIII. évf.) 1. szám, pp. 19-26. 65. M.Á.S.T. PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2003b: A magyar lakosság külföldi utazásai. Turizmus Bulletin 2004 (VIII. évf.) 2. szám, pp. 3-10. 66. M . Á . S . T . PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2004a: A magyar lakosság utazási szokásai 2004. Turizmus Bulletin, 2005/1., pp. 17-24. 67. M.Á.S.T. PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2004b: A magyar lakosság utazási szokásai a Balaton turisztikai régióban. MT ZRt., 61 p. 68. M.Á.S.T. PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2004: A magyar lakosság utazási szokásai, 2005, Turizmus Bulletin, IX. évf. l.szám, pp. 21-31. 69. M . Á . S . T . PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2006: A magyar lakosság utazási szokásai, 2005, Turizmus Bulletin, 2006/1., pp. 3-15. 70. M.Á.S.T. PIAC- ÉS KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ TÁRSASÁG 2006: A magyar lakosság utazási szokásai, 2006. Turizmus Bulletin, 2007/1-2., pp. 12-27. 71. Megnyitotta a kapuit Düsseldorfban a CARA VAN SÁLON 2008 vásár, Turizmus Panoráma BULLETIN, 2008/169., 2008. szeptember 1., hétfő A kempingmozgalom kialakulása. In: MISLEYK. (szerk.): Kemping Tervezés, építés, üzemeltetés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 9-33.
72. MENYHÁRT Á . 1985\
1986: A kempingturizmus feltételrendszerének fejlesztési lehetőségei. Idegenforgalmi Közlemények, 1986/1, pp. 10-14.
73. MENYHÁRT Á .
74. MICHALKÓ G. 2004a: A turizmus elmélet alapjai. In: Turizmus Akadémia 1. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, pp. 150-160. 75. MICHALKÓ G. 2004b: A fenntartható fejlődés ökoturisztikai aspektusai Magyarországon. Turizmus Bulletin, VII. évf. 4. szám, pp. 13-21. Magyarország modern turizmusföldrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, pp. 2 1 7 - 2 1 8 .
76. MICHALKÓ G. 2 0 0 7 :
77. MLLL, A. - MORRISON, P. 1985: The Tourism System, Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N. J., 7 p. 78. MISLEYK. (szerk.) 1985: Kemping. Tervezés, építés, üzemeltetés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 272 p. Turizmus Magyarországon 1990-2002. http://itthon.hu/szakmaioldalak/turizmus-magyarorszagon/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
79. M T ZRT. 2003:
Turizmus Magyarországon 2001. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
80. M T Z R T . 2 0 0 3 :
Turizmus Magyarországon 2002. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
81. M T Z R T . 2 0 0 3 :
185
Turizmus Magyarországon 2003. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
82. M T Z R T . 2 0 0 4 :
Turizmus Magyarországon 2004. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
83. M T Z R T . 2 0 0 5 :
Turizmus Magyarországon 2005. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
84. M T ZRT. 2006:
Turizmus Magyarországon 2006. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
85. M T Z R T . 2 0 0 7 :
Turizmus Magyarországon 2007. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
86. M T Z R T . 2 0 0 8 :
Turizmus Magyarországon 2008. http://itthon.hu/szakmaioldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2 0 0 9 . 0 9 . 1 4 .
87. M T Z R T . 2 0 0 9 :
88. MT ZRT. 2010: Turizmus Magyarországon 2009. előzetes adatok http://itthon.hu/szakmai-oldalak/letoltesek/turizmus-magyarorszagon, letöltve: 2009.09.14.
A turizmus trendjei Európában. Turizmus Bulletin, X. évf. 4. szám, pp. 66-68.
89. M T Z R T . PIAC- ÉS TERMÉKELEMZÉSI IRODÁJA 2 0 0 6 :
Adalékok a kastélyok turisztikai célú hasznosításához és megközelíthetőségükhöz Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. In: TÉSITS R. - TÓTH J. - PAPP J. (szerk.): Innovációk a térben - A munkavállalástól a rekreációig. P T E Földtudományok Doktori Iskola, Pécs, pp. 141-165.
9 0 . NAGY A . - PETYKÓ CS. 2 0 0 7 :
Kastélyok megközelíthetőségének turisztikai célú hasznosításának vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. In: HAMAR F. (szerk.): A G O R A ( B G F K V I F K kulturális-tudományos folyóirata) 2 0 0 8 / 2 . szám, pp. 7 - 2 1 .
9 1 . NAGY A . - PETYKÓ CS. 2 0 0 8 :
92. Negatív rekord a kempingekben. Világgazdaság, 2005. augusztus 24., p. 6. 9 3 . NÉMETH A .
2010: Újra rangsorolva. Business Traveller, 2010. január-február, pp.
10-13. 94. NÉMETH T. K . 16., p. 9.
2008:
Indulnak az SCD-beruházások. Világgazdaság,
2008.
január
95. NLESSEN, F. 2006: Kempingüzemeltetési kézikönyv. BGF KVIFK, Budapest, 124 p. 96. Niessen, F. 2009: A Magyar Kempingek Szakmai Szövetségének (MaX) alelnöke. Interjú 2009. december 18-án 97. NLTSCH, T. 2009: Kempingturizmus -Az igényeknek megfelelő ajánlatkészítés. Balaton Turizmus Konferencia előadása, Siófok, 2009. 04. 22. 98.
ORSZÁGOS IDEGENFORGALMI TANÁCS
P-
1960: Balatoni camping 1960, Budapest,
152
186
Országos egészségturizmus fejlesztési stratégia. ÖTM Turisztikai Szakállamtitkárság, Budapest, 173 p.
99. Ö T M - AQUAPROFIT RT. 2 0 0 7 :
100.
ÖTM - PANNON EGYETEM 2 0 0 8 : Országos ökoturizmus fejlesztési stratégia. ÖTM Turisztikai Szakállamtitkárság, Veszprém-Budapest, 170 p.
101.
L. 1988: Campiers in States and priváté campgrounds The 1987 Wisconsin Camper Survey. Wisconsin Department of Natural Resorces and the University of Wisconsin-Extension, Wisconsin, 258 p.
102.
2007: Relationship between the Development os Transport in Zemplén and Tourism. In: KÓKAIS. (szerk.): Természettudományi Közlemények, Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar, Nyíregyháza, pp. 95-101.
103.
2008a: A közlekedés szerepe a turizmus fejlődésére ÉszakkeletMagyarországon. In: HANUSZ A . (szerk.): A turizmus szerepe a kistérségek és a régiók gazdasági felzárkóztatásában, Nyíregyháza Város és a Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar Turizmus és Földrajztudományi Intézete, Nyíregyháza, pp. 115-124.
104.
PETYKÓ
PENALOZA,
PETYKÓ CS.
PETYKÓ CS.
Cs. 2008b: A közlekedés és a turizmus egymásra hatásának kérdései,
avagy hatással vannak-e a turisták által használt közlekedési eszközök a kempingek szolgáltatásaira. In: SZABÓ V.-OROSZ Z . - N A G Y R.-FAZEKAS I. (szerk.): IV. Magyar Földrajzi Konferencia, Rexpo Kft, Debrecen, pp. 503-508. 105.
2008c: A közlekedés és a természet-terhelés kérdései a nemzeti parkokban. In: SZALÓKCS. (szerk.): Új kihívások a turizmusban és a szállodaiparban. BGF KVIFK, Budapest, pp. 166-173
106.
2008d: Issues of transport and the environmental burden in nationalparks. In: SZALÓK Cs. (szerk.): New challenges in the tourism and hospitality industry. BGF KVIFK, Budapest, pp. 140-146.
107.
2009a: Környezet és turizmus, azaz a zöldturizmus lehetőségei a Zemplénben. In: FRISNYÁK S. - GÁL A . : A Kárpát-medence környezetgazdálkodása. Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézete és a szerencsi Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Nyíregyháza-Szerencs, pp. 419-429.
108.
2009b: A kempingek szerepe a hazai turizmusban - gondolatok a kempingturizmus jövőjéről. In: HANUSZ A. (szerk.): Turisztikai desztináció „Desztinációs menedzsment". Nyíregyháza, pp. 111-120.
109.
Gondolatok a kempingek elterjedésének, fejlődésének területi-strukturális problémáiról Magyarországon. In: HANUSZ A. (szerk.): Tiszteletkötet dr. Tóth József geográfus professzor 70. születésnapjára. Nyíregyháza, pp. 1 7 1 - 1 8 2 .
110.
PINTÉR
PETYKÓ CS.
PETYKÓ CS.
PETYKÓ CS.
PETYKÓ CS.
PETYKÓ CS. 2 0 1 0 :
T. 2006a: Több mint kemping. Számokban utazunk, 2006/2., pp. 5-6.
187
111
PINTÉR
T. 2006b: Kampányra várva. Turizmus Panoráma, VI. évf. 5. szám, pp.
40-41. 112
PUCZKÓ
L. - R Á T Z T. 2005: A turizmus hatásai. Aula Kiadó Kft., Budapest, p.
17. 113
SÁNDORT. 2 0 0 5 :
Egy sátorban a balatoni kempingek. Népszabadság, 2 0 0 5 .
június 17., p. 5. 114
SCHWARTZENBERGER I. 2 0 0 5 :
Sátor helyett szálloda. Népszabadság, 2 0 0 5 .
június 20., p. 5. 115
SCHMIDT G. 2 0 0 9 :
Kemping helyett bizniszpark? Népszabadság, 2 0 0 9 . június 10,
p. 10. 116
D. 2 0 0 2 : An Integrated Approach to assessing, Managing and Monitoring Campsite Impacts in Warren National park, Western Australia. Journal of Sustainable Tourism, 10. évf. 4. szám, pp. 2 6 7 - 3 6 2 .
117.
Social desirability bias and exit survey responses: The case of a first nations campground in Central Ontario, Canada. Tourism Management, 2 8 . évf. 3. szám, pp. 9 1 7 - 9 1 9 .
118
SZABÓ G. 2 0 0 7 :
119
SZAUERR.
120
SZAUERR. 1962a: Camping rovat. Turista, VIII. évf. 2. szám, p. 20.
121
SZAUERR.
1962b: Camping rovat. Turista, V I I I . évf. 8. szám, pp. 8-9.
122
SZAUERR.
1963: Táborozás rovat. Turista, IX. évf. 11. szám, p. 10.
123,
Tallózás a magyarországi kempingkínálatból (2005). T Trend, 2005. június, p.
SMITH, A . - N E W S O M E ,
SMITH, W . W. 2 0 0 7 :
Partunk és kormányunk. H V G , 2 0 0 7 . július 7., pp. 8 9 - 9 0 .
1961: Camping rovat. Turista, VII. évf. 4. szám, p. 8.
13. 124
Tájékoztatási adatbázis. Turizmus, vendéglátás 2004-2009, http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/themeSelector.jsp?page=l&theme=OG letöltve: 2009. április 30.
125,
Természetjárás folyóirat valamennyi száma 1955-1960 között
126.
D. 1995: International boundaries: new frontiers for tourism research. Progress in Tourism and Hospitality Research 1. pp. 141-152. TLMOTHY,
Sátorverők inkognitóban. Figyelő, 2 0 0 5 . július 2 1 - 2 7 . , pp.
127,
TORONTÁLI Z . 2 0 0 5 : 56-57.
128.
J. (szerk) 2002: Altalános társadalom földrajz I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 484 p. TÓTH
J. (szerk) 2002: Altalános társadalom földrajz II. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 304 p. TÓTH
129.
J. 2008: Térszerkezeti, népesség- és településföldrajzi tanulmányok. Imedias Kiadó, Pécs, 427 p. TÓTH
130.
188
131.
Turista folyóirat valamennyi száma 1960-1970 között
132.
VERÉCZIG. 2003: A Turisztikai Világszervezet ökoturizmus kutatási programja. Turizmus Bulletin, VII. évf., pp. 19-24.
133.
WALSH, M. F. - LIPINSKI, J. 2008: Unhappy Campers: Exploring Consumer Resistance to Change. Journal of Travel and Tourism Marketing, 25/1., pp. 1323.
134.
WATKINS, D . - DALAL,
M. 1990: Kempingezés, túrázás. Novotrade Rt.,
Budapest, 128 p. 135.
ZÁCH D. 2006: Modern nomádok. Népszabadság, 2006. február 27., p. 6.
189
15. Függelék 1. függelék 2. függelék 3. függelék 4. függelék 5. függelék 6. függelék 7. függelék 8. függelék 9. függelék 10. függelék 11. függelék 12. függelék
A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma, 1957-1970 190 A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma, 1966-1980 191 A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma, 1981 -2008 192 Kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1957-1970 193 Kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1981 -2008 194 Kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1981-2008 195 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma, 1957-1970 196 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma, 1966-1980 197 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma, 1981 -2008 198 Kereskedelmi szálláshelyek vendégnapjainak száma, 1957-1970. ..199 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak száma, 1966-1980. ...200 Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak száma, 1981-2008 201 13. függelék A kempingek üzemeltetéséhez kapcsolódó magyarországi jogszabályok listája 202
szállodák összesen turistahá z
231
240
T~ OSSZ
1. függelék
44
év
42
szállodák és egyéb
üdülési szálláshelye
k
ebből
0,71
1 379
4 334
2,56
0,41
0,48
együtt
3,76
a%
camping reszarany
2 955
2,19
2,16
a%
szálloda reszarany
2 715
5 293
5 132
a%
5amping reszarany
2 645
1 330
1 398
a%
49
0,56
0,56
<
etoő/
A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma, 1957-1970.
egyéb szálláshelyek összesen
szálloda
reszarany
233 21
2,93
2,97
"összesen ^ u»ít»B»
43
240
3 963
3 734
I OSSZ
79 41
3 496
fizetővend . .... egiatas
4
84
3 725
turistas .... zanas
107 4
3 653
3 428
campin g
1959 111
50
47
1_351
1960 22
21
0,42
238
0,42
238
0.33
43
1,68
2,02
42
6 915
5 752
75
1 347
1 307
81
0.41
0,54
4
2,08
2,61
4
5 568
4 445
116
5 331
4 210
111
5 245
0.61
0,53
4127
1,58
59
7 607
63
1 332
1,19 0,61
1,32
23 H
0,64
9 999
8 839
24
1,91
1 443
1 364
237
6 275
0,71
0,72
235
6 039
1,39
1,57
45
5 930
8 556
7 475
46
69
7 247
71
40
8 316
69
236
8 175
7108
5 _43
89
85
4
68
54
116 5
61
116
120
240
228
1963
1965 40
42
12 168
10 409
61
1 550
1 502
63
8 907
8
10 618
6
8 655
119
10 358
camping
ebből
l
117
260
252
..
-
11 434
szállásié,ye
....... .
e
kereskedel szá,láLl
együtt
11 169
kereskedelmi szálláshelyek*** egyéb szá láshelyek
í—
265
1966 196 8
196 9 1970* * Fonás: KSH adatok, saját szerkesztés
*zá"°dák
reszarany
2,40 0,61
2,58
szálioda
9 999
8 839
reszarany
1 443
1 364
k
0,71
0,72
camping
2,81
3,05
reszarany
8 556
7 475
év
"
szá oda
7 247
r„y
8 316
0,46
0,55
együtt* "agyút
7108
2,42
^k
turistasz
8151
2,14
.. OSSZ
„om„ir,„ camping
89
85
10 409
dég|átás
61
54
12 168
á||ás
„
1 550
1 502
kisegítő
15
0,53
0,64
szál|áshe|y
„
„
2,45
2,83
z
228
8 907
nyaralóhá
240
10 618
.... száll oda
1966
8 655
0,41
0,61
1967*
10 358
2,03
8 438
13 035
10 144
0,46
1 601
78
2,32
83
11 434
56
11 169
57
| 10952
25
79
29
I
55
53
48
I
260
33
252
52
1968
|
fizetőven
1967*
1964
1961
l
1962
3
n
83
gottho
84
fogad . o
105
113
mote . i
1957
szállód a
1958
|
|
1969
1970**| 265 I Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
szállodák
2. függelék
191
Idegenforgalmi szálláshelyek
A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma, 1966-1980
kereskedelmi szálláshelyek
üdülési
364
8 839
eavütt 9y
camping részaránya tyo
1
9 999
ebbő1
'
szalloda részaránya ^
0,72
1 443
szálláshelyek
együtt
3,05
0,71
S/SeS szauasneiyeK
7 475
2,81
e gyéb szálláshelyek
fizetővendéglátás
7 247
8 556
r turistaszállás
7108
8 316
év
85
8151
ÖSSZ
54
89
camping
61
kiseaítő M „ .... . . szanasneiy
.. 15
nyaralóház
228 „
szálloda
1966 240
13 035
1967*
1 601
14 400
12 168
1 707
17 669
16 506
10 409
0,46
1 859
19 795
1 550
2,32
0,43
1 957
1 502
2,14
0,41
2 008
0,53
11 434
1,26
0,33
0,39
0,64
11 169
12 693
1,13
2,45
12 421
14 647
1,04
20 607
2,83
10 952
14 462
17 787
15 712
24 078
8 907
12211
15 534
2 099
32 765
28 482
10 618 79
14 149
17 602
0,33
2 396
34 159
8 655
76
15 193
1,02
0,29
2 946
2 560
32 354
10 358
53
108
17 263
18 508
0,87
0,24
0,27
2 984
2 981
8438
55
113
18 319
21 682
0,68
0,76
0,27
10 144
33
60
107
17 984
21 494
29 819
25 922
0,38
78
52 23
59
61
101
21 147
29 616
25 726
0,72
0,68
83
56
74
62
100
29 214
25 313
31 178
56
265
71
72
72
63
98
100
29 370
57
1970** 272
95
69
69
29 160
30 967
25
1971 185
101
68
71
28 680
30 538
29
1972***
185
178
103
122
94
55
1973***
189
116
107
114
48
1974***
188
126
122
83
260
1975***
196
113
252
1976***
203
122
1977
147
1978
130
210
211
106
1968
|
1969
|
1979 1980
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
táborok
ifjúséai
3. függelék
A kereskedelmi szálláshelyek egységeinek száma, 1981-2008.
0,36
3 092 3 142 3 272 3 311 3 408
3 072
* ."f."1*s! szálláshelyen
40 159 40 989 39 024 37 563 37 324
35 425
együtt
ebből
0,66
0,33 0,35 0,37 0,39 0,42 0,42 0,44 0,54 0,58
egyéb szálláshelyek
32 353
0,60 0,60 0,66 0,70 0,72 0,74 0,84 1,04 1,15
Idegenforgalmi szálláshelyek _ kereskedelmi szálláshelyek ——————————————---———y——————————————————————————————————^^^^^^^ kereskedelmi szálláshelyek együtt szállodák
32 141
37 067 37 847 35 752 34 252 33 916 34 255 33 763 30 908 28 518
év
31 650
36 843 37 620 35 515 34 011 33 672 34 001 33 481 30 586 28 191
0,75 1,21 1,57 2,54 2,80 3,37 3,93
össz
122
36 332 37 106 35 004 33 495 33 150 33 465 32 928 29 949 27 591
1,49 2,22 2,91 4,88 5,36 6,33 7,84
turistaszállás fizetővendéglátás
118 116 109 98 83 96 105 95 105 93
22 415 18 693 15 277 11 108 10 572 9 452 7 969
kemping
136 123 131 131 133 142 143 149 167 165
22 081 18 278 14 832 10 566 10 005 8 854 7 344
panzió
115 148 150 157 165 143 141 156 190 176
21 462 17 291 13 632 9081 8_351 6 928 5 383
nyaralóház
212 124 124 125 135 141 147 153 175 166 84 98 108 128 140 186 218
szálloda 1981**** 224 227 237 241 244 254 282 322 327 169 226 240 282 296 319 313
szálloda kemping részaránya részaránya % %
1982 1983 1984 1985***** 1986 1987 1988 1989 1990 204 475 624 799 934 1 089 1114
ifjúsági táborok
magánszállásadás összesen
1997-ig szervezett fizetővendéglátással
162 188 228 276 284 332 316
szái|ásadás
falusi
fizetővendéglátás
kereskedelmi szálláshelyek összesen
43 840
ifjúsági szálló
45 323
turistaszálló
11,55
6 675
kemping
10,82
6 806
panzió
24,01
37 165
üdülőház
25,39
10,76
38 517
szálloda
2 711
10,38
2 586
2 773
24,22
10,04
199 7
40
24,18
239
2 965
23,87
237
3 044
43 889
45 353
313
86
3 377
7 431
7 264
300
99
36 458
38 089
1 147
260
124
9,43
9,47
1 166
261
27,46
23,37
345
319
284
3 001
3 517
342
316
133
128
704
1 210
339
264
315
651
372
1 258
283
333
1998 718
1 361
1 128
42 881
1 439
7 341
369
35 540
480
8,31
8,76
824
27,39
26,82
822
3 056
3 117
2003
133
8,53
140
8,52
245
29,92
28,89
242
2 956
254
2 924
273
122
1 195
120
1 225
230
392
208
401
249
252
836
1 126
1 145
837
346
353
2005
875
2006
_ I/PTT _
854 '
2008
2007
2004
1999 2000
463
|
374
I
806
i '
736
1
2001
1
2002
l'j.
334 415 445 542 567 598 625
I
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997
T7
év a
Szá,lod
szállodák összesen
4. függelék
szállodák és egyéb
IA a„/o
efebő/
Kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1957-1970.
egyéb szálláshelyek összesen
3%
"d"lé i szálláshelye
*
együtt
ebből
SZ& ao/o
a%
13 796
Tössfelen
13 181
3 491
10,04
26,11
28,51
te deglatas
1 912
489
142 114
8,48
8,75
" állás
1 636
14 761 3
62 592
174 829
163 748
camping
2 017 15 410
40,46
70 797
62 419
össz
1 107
040
4119
4 231
17,93
43,88
46,07
z
turistahá
1 090 2
16 380
15 715
79 522
14,24
14,14
So a n
1 200 1 255
2 205
2 094
60 487
104 032
101 329
o
10 454
1 322
1 059
1 140
22 706
84 219
82 062
motel
10 793
1 290
1 310
5 605
30 686
28 183
2 334
2 382
17 806
16 687
10 155
6 599
4 791
4 220
3 489
3 262
19074
15 424
13 062
11 375
9 279
34 020
26 243
20 670
18 868
16259
51 826
42 930
37 050
34 583
31 669
24,84
27,92
31,92
32,30
34,08
19.59
15,37
11,12
12,23
11,02
63 959
62 683
57 722
55 231
52 867
115 785
105 613
94 772
89 814
84 536
11,12
11,35
12,48
12,44
12,77
8,77
6,25
4,35
4,71
4,13
71 437
194 839
179 914
22,64
1 192
76 766
együtt
ebből
1 020
93£
1959
11 171
32 176
7 303
7 200
10 438
1960
11 826
1
1 300
19 035
45 650
46 679
10 950
1961
11 985
2 298
19 813
19 267
1957
1962
1 2 873 1 095
2 562
2 426
1958
1963
1 380
1 075
1 118
53 059
1964 14 262
1 508
1 392
108 477
"d"l" ' szálláshelye
J____|________j
118 073
121 676
92 693 94 104
85 489
27 572
25 380 I
22 988
l
kereskedel e Szá/Í/
^
196 8
407
1965
14 818
14 331 430
1967
l
1966
[
kereskedelmi szálláshelyek*** egyéb szálláshelyek
< ampi 9 •zálloda reszarany ? " reszarany
11,77
k
163 748
campin9 •zálloda reszarany
re„
62 419
**k eavütí * K együtt
19,01 46,07
12,78
11,33 26,11
ossz
101 329
174 829
g|átás
82 062
179 914
28,51
28 183
71 437
70 797
21,93
36,37
43,88
19,47
19,05
13,03
16,73
21,19
194 839
13,67
108 477
76 766
201 707
104 032
32,13
80 031
85 489
21,50
27,73
84 219
118 073
22,66
175
92 693
121 676
31 153 40017
94 104
5J21
5617
43 928
28
fizetővendé
196 9 1970
szállodák
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
év
7 200
á||ás
46 679
5 994
7
turistasz
nyaralóhá
„
39 453
45 650
camping
... szalloda
„
3568
2896
kisegítő
19 267
„
szállá*hely
19 813
2
1966
22 988
37 931
5 253
498
1968
1967*
2 875
33 738
6253
5 025
25 380
6 160
1969
1970**1 27 572 I Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
CO
CO
(O --I
~4
CO
O
CO
CD
CD> <
O) —I
o
CO
IZ)
X
0Ol0 NO
oo
NO
NO
NO
M
CO
00
-4 Ol
QO
CO CD O
O CO
00
VI N
CD
£ ö Q. 0)
00
NO
Ul N
aj. 5" a fii<
7T
I ff
NO
Ul
B cro CTQ
OO
n
Ol
0co0
W
CTl
0000 00
w
o>
o
o> u
w 00 00 u 00
Ul
3
o> cn
CO
u
Sí
K Sl,
o 0)
TJ 5'
cn
ST M 3-
ÍD t5T CD f3r
£ 05
sr 6
o><
Ul
SE. 7T e CD 3 IQ 0)
te N
£ te 3,
NO
O
NO
CO CO --4
0-nI0 NO
NO O 0 01
-4
NO
CO
O l Oi
00 o 4^
00 NO CO NO
NO
00 oo
Ol
01
NO CD
O) CO
CD
CO
00 O
O
04^0
OO
NO
0NO0 00 ^4 O
co
NO
•t. O)
0NO0 Ol 00 00
Ul 3CD f
NO
NO
CD ?r. ^ P
S.2.SI I
0000 oo 00 •fc. o 00
0000 OO a>
Ül O) o> NO
a>
O l 00
o> oo
CD
-4
i5t
CD
4CO^
OO CO
CD
CD
O l O CD
O
NO CD
4^
CO NO CO
o cu 9Í: n M.
CD 0 01
NO NO CD
V
O O
00
NO 4^
NO
O l O) O l
Co 0 01
co
NO NO
b> co
0O0l -fc. Ol 00
OO
oo o -4 OO
4^ CT) 00
ói
NO 4^
g
CO
NO NO CO
CO N
NO
CO NO NO
00
N 0).
O) O
00
O
oi> ch ö-e § ÍP
te N
• Si-
ac I K> O
o oo
év
1981**** 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993
szállodák
'
6. függelék
12 477 14 350 13 445 14 755 16 283 12 070 13 226 13 890 13 607 12 689 12 770 18 666 22 246
_
panzió
63 889 67 667 73 1 44 76 500 78 549 79 621 85 137 87 862 93 710 97 631 93 059 98 771 98 026
turistaszállás
10 102 9 919 9 383 8 990 7 682 9 154 10 891 9 667 9 328 7 759 7 710 10 310 10 991
195
222 705 247 208 258 875 258 835 254 383 258 699 269 616 269 079 263 636 249 315 218 546 217 835 204 620
ÖSSZ
257 413 287 060 299 841 302 038 298 302 306 016 318 786 320 612 317 806 305 970 277 885 284 222 280 045
kereskedelmi szálláshelyek együtt
Idegenforgalmi szálláshelyek
fizetővendéglátás
125 652 144 774 151946 147 803 140 557 146 379 148 757 145 943 134021 118 945 93 417 78 086 60 890
%
24,82 23,57 24,39 25,33 26,33 26,02 26,71 27,40 29,49 31,91 33,49 34,75 35,00
%
részaránya
13,48 13,88 13,66 14,30 14,72 15,46 15,42 16,07 17,04 18,52 21,35 23,36 26,93
részaránya
ebből szálloda kemping
Kereskedelmi szállásférőhelyek száma, 1981-2008.
kemping
egyéb szálláshelyek
kereskedelmi szálláshelyek
10 585 10 498 10 957 10 787 11 312 11 475 11 605 11 717 12 970 12 291 11 590 12 002 12 467
nyaralóház
~~—""——•""•""••—"~••—-•••""••""•""•••y"1-^^
szálloda
34 708 39 852 40 966 43 203 43 919 47 317 49 170 51 533 54 170 56 655 59 339 66 387 75 425
,
fs'
szálláshelyek
131 473 135 297 138 738 1 43 1 45 142 799 144 616
együtt
388 886 422 357 438 579 445 1 83 441 101
ifjúsági táborok
22 660 20 875 22 498 21 958 ••
7. függelék
Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma, 1957-1970.
egyéb szálláshelyek összesen
ecivütt
:
a%
részarány
camping
ebből —
a %
részarány
szalloda
a %
a részarán y
k
1,67
camping
üdülési szálláshelye ebbőj :——^f :— .
a %
részarány
3,36
szalloda
76,54
. ••
szállodák és egyéb szálláshelye
k összesen
70,69
„:„..,„aiia
1 294 074
.j...
1 476 057
.
szállodák összesen T7~|
136 222
ÖSJJZ
211 731
1 645 873
514 535
1 909 314
60,12 5,62 562 889
63,55
3 059 312
2 655 821
2 472 203
2 343 441
40,82 7,78
43,73 5,64
46,43 4,34
48,68 3,73
s
170 910
51,29 9,78 624 174
56,10 7,24 585 466
z
236 379
2 435 138
2 070 355
51,42
107 246
665 111
4,87 548 441
1 394 779
933 266
67,14 3,94 503 348
139 685
327 288
212 571
a,as
73 921
1 795 000
fi,„t,s.„„„HÁ„i Azetovendegl
78 457
290 082
turistaszalla
83 652
40 713
394 767
camping
21 588
101 691
össz
49 622
122 301
tunstaha
1 157 852
123 588
vende gottho
1 264 326
185 106
fogadó
80 498
64 803
motel
113 989
87 360
szálloda
93 021
86 852
1 355 791
82 510
367 914
302 623
_
13 823
1 400 233
24 625
149 917
n
990 502
140 878
126 755
195 7
1 043 493
92 291
97 611
53,47 2,54
1958
26 286
26 398
1 951 712
1959
1 140 778
1 105 027
475 655
1960
1 147 959
238 064
2 149 221
1961 1962
1 501 872
1 405 244
36,34 14,43
40,68
ek
e9yÜtt
"?'
et
3,0
9,60
3 231 939
11,73
3 670 504
1 087 472
586 639 1 442 976
44,10 17,52 645 846
361 429
49,70 429 685
3 024 658
483 500
415 695
2 645 300 529 791
310 348
135 950
1 557 828
144 068
1 581 682
82 149 140 853
83 491
73 486
75 972
24 315
34 226
26 245
26 749
1 314 758
sz^Sel
%
szálloda részaránya
camping részaránya %
34,57 13,46
4 078 138
4 043 505
41,66
ebből
%
camping részaránya
4 591 777
708 535
3 369 603
3 355 442
%
szálloda részaránya
760 453
16,22 688 063 1 633 341
1 620 736
544 418
3 831 324
Ac© reske delm i szálláshelyek együtt
42,90 13,46
43,09 14,43
ÖSSZ
1817 084
484 131
1 248 906
1 333 880
1 736 262
1 734 706
2 014 240
592 187
1 161 488
1965
66 464
140 090 57 775 179 762
1964
1966 32 863
1 397 842
196 9
196 8
1967
1963
3
4 043 505
3 670 504
fizetővendéglátás
688 063
645 846
turistaszállás
51,70 16,22
52,29
r
3 355 442
3 024 658
camping
egyéb szálláshelyek
kereskedelmi szálláshelyek***
1970 |__| Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
szállodák
,
959 476
év
..,.s.
kiseaítő
1 620 736
szálláshely
484 131
429 685
nyaralóház
544 418
529 791
szálloda
1 734 706
1 581 682
3 369 603
52,57
7,86
51,53 10,00
760 453
708 535
4 591 777
4 078 138
43,87 6,55
42,57 8,26
17,52
1966
3 831 324
6,8
1967*
1 817 084
1 633 341
45,01
577 947
4 758 468
467 172
763 000
300 974
53,61 8,11
336 870
3 995 468
1 736 262
1 853 535
2 014 240
662 251
1968
324 091
1969
1970** | 2 141 933 l Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
óv
sz
áHodák
egyéb szálláshelyek
kereskedelmi
8. függelék Kereskedelmi szálláshelyek / vendégeinek Idegenforgalmi szálláshelyek száma, 1966-1980. kereskedelmi szálláshelyek
VO
hhüiácí
;flVlo-
•
év
_
9. függelék
198
kemping 417 645 386 835 346 485 331 886 289 054 322 577 374 686 308 903 324 304 229 982 210 571 243 692 236 092 281 323 294 968 383 190 414 641
ifjúsági szálló
1 147 004 1 148 325 1 213 201 1 233 946 1 108 766 1 144 518 1 155 973 992 137 972 402 653 321 442 398 315 201 260 574 218 146 175 246 145 939 113 372
ÖSSZ
részaránya %
szálloda
részaránya %
kemping
szaiiasneiyeK
45,44 13,42 1 319 000 45,66 13,85 1 376 237 45,89 14,09 1 399 627 47,11 14,26 1 417784 47,31 15,67 1 419 595 46,96 15,67 1 451 566 48,23 15,51 48,94 16,73 50,47 16,17 56,67 15,02 59,27 1 3,56 60,21 12,33 61,50 11,63 63,77 9,82 63,88 8,88 63,80 8,29 64,09 7,82
7 137 029 7 187 044 7 292 118 7668610 7 588 076 7 687 742
együtt
438 945 446 453 466 669 456 340 ..
ifjúsági táborok
. . .
. .... , maganszaiiasadas összesen
5 818 029 5 810 807 5 892 491 6 250 826 6 168 481 6 236 1 76 6 627 072 5 969 505 6 367 417 5 654 245 4 711 829 4 672 401 4 895 909 5 226 677 5 1 43 427 5 311 470 5 349 780
634 834 624 728 655 951 635 031 648 825 680 264
3 174 563 3 157 733 3 188 228 3306 106 3 250 355 3 307 677 3 430 991 3 048 106 3 154 007 2 450 079 1 919 339 1 859 289 1 885 025 1 893 398 1 857 583 1 922 691 1 920 905
szallasadas
667 011
,,f!us' .
104 015 109 832 117 486 122 109 131 458 129 869
fizetővendéglátás
530 819 514 896 538 465 512 922 517 367 550 395
kereskedelmi szálláshelyek összesen
ebből
Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma, 1981-2008. Idegenforgalmi szálláshelyek
panzió
780 993 804 654 830 283 891 664 966 666 977 469 1 027 986 998 489 1 029 905 849 470 639 137 576 193 569 606 513 027 456 965 440 558 418 538
turistaszálló
kereskedelmi szálláshelyek •—~——^—••—"^—————^—kereskedelmi szállodák egyéb szálláshelyek szálláshelyek együtt nyaralóház
437 382 436 511 430 640 466 267 486 845 465 334 464 547 377 788 453 844 386 672 369 196 470 386 577 449 620 081 676 129 715 144 739 102 kemping
65,54 65,65 66,45 65,67 65,74 64,79 69,08
fizetővendéglátás
szálloda 391 539 381 408 367 619 382 343 399 024 397 779 407 799 370 789 373 452 330 634 258 037 253 817 241 304 260 821 254 275 237 860 235 252 panzió
5 440 028 5 552 215 5 940 805 6 072 963 6 175 880 6 315 494 6 616 443
turistaszálló
2 643 466 2 653 074 2 704 263 2 944 720 2 918 126 2 928 499 3 196 081 2 921 399 3 213 410 3 204 166 2 792 490 2 813 112 3 010 884 3 333 279 3 285 844 3 388 779 3 428 875 üdülőház
75 341 208 385 242 830 240 691 240 552 244 467
1981**** 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 szálloda
424 988 390 878 347 973 345 078 337 868 369 737 330 440
5 236 408 422 628 412 050 391 714 419 967 397 972 412 744 358 554
~ 780 669 785 371 791 065 829 108 871 590 887 320 832 307
152 598
1997 246 231 243 428 253 779 247 841 267 465 313 430 279 819
514 413
7,77 7,42 6,59 6,92 6,44 6,54 5,42
3 565 3 645 3 947 3 988 4 060 4 091 4 570
71,04 4,58
512 147 889 139 294 711 856
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
7 064 007
"
240 126
I
~~
309 408
I
323 284
l
900 740
I
272 442
I
5 018 007
I
2005 200 6
200 7
2008
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
év ...
.
——— szállodák összesen
10. függelék
Kereskedelmi szálláshelyek vendégnapjainak száma, 1957-1970.
egyéb szálláshelyek összesen
ebból
3 570 486
3 068 786
57,17 4,97
59,51 5,75
63,88
5,57
6 723 239
6 476 705
6 137 684
5 694 764
14 281 366 19,58
12 628 665
11 754 371
11 091 489
10 280 092
9 265 250
20,64
21,28
22,32
23,04
2,32
2,00
„ e9yutt
4 142 408
53,65
6 901 401
üdülési szálláshelyek
986 251
749 899
4 614 784
49,71 5,74
7 310 446
%
camping részaránya
628 341
562 061
1 230 932
5 031 132
40,11 8,66
45,51 6,33
%
szálloda részaránya
800 066
1 540 179
5 727 264
%
camping részaránya
152 749
107 240
979 259
1 968 152
6 970 920
%
szálloda részaránya
80 598
224 951
1 299 644
3 564 175
2 545 263
szállodák és egyéb szálláshelyek Összesen
205 161
303 757
1 660 408
ossz
2 318 887
205 915
379 536
2 344 046
fizetővendé 7. ,7 glatas
2 584 235
257 127
522 489
allas
turistasz ....
221 106
2 911 476
288 972
616 273
.
228 737
3 074 605
362 366
camping
137 591
239 857
3 062 980
603 856
..
160 078
271 306
3 182 001
ossz
70 532 192 153
267 306
3 406 745
turistahaz
1 960 190
111 248 185 506
273 378
Y end egott hon
2 124 888
141 883 162 213
284 525
, ,, fogado
1958
2 368 218
132 319
177 519
166 508
, motel
1959
2 475 910
135 378
szalloda
1960
2 501 142
148 474
195 7
1961
2 606 737
2 643 388
4 107 104
7 657 776
38,44
9,75
7 127 323
14 785 099
2,63
1962
2 796 227
717 132
e9yütt
szálloda részaránya
^
camping részaránya
19,91 5,05
2,87
2,46
1964
1963
746 584
3 550 672
148 103
283 819
2 943 417
18,03 6 949 000
175 333
1965
32,79
sjZhe!yek
üdülési
8 002 000
8 569 997
8 221 125
7 225 000
9 131 134
camping részaránya
..
5 538 533
1 646 501
160 049
3 592 601
2 994 243
szálloda részaránya
ebM
31,45 1 6,06
kereskedelmi szálláshelyek együtt
10 009 545
..
6 066 097
a
ossz
860 361 3 031 671 1 149 575 3 308 531
162 552
1966 169 181
1 607 991
166 328
3 943 448
3 1 48 123
kereskedelmi szálláshelyek***
275 757 110 034 349 782
1967 196 8 69
1g
1970
Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
szállodák
eqyéb szálláshelyek — *
1 6,06
18,03 6 949 000
tás
fizetővendéqlá
39,40
39,34
... .„. turistaszállás
9 131 134
.
1 0 009 545
22,06
21,14
cam P m 9
6 066 097
5 538 533
18 650 444
ev
kisegítő
3031 671
20 681 206
szá,|á2hely
3 308 531
8 569 997
i íi » nyaralohaz
1 646 501
7,47
11,37 8 221 125
szalloda
1 607 991
37,66
37,80
21 596 547
9,33
6,36
5,62
4,38
23,13
22,88
22,34 10,24
3 592 601
12 111 209
10 429 319
8 002 000
1 7 234 545
3 943 448
7 549 597
6 486 907
16 080 134
1966
4 747 280
3644192
8,92
7 225 000
1967*
904 874
36,75
1 185 659
13 594 547
3 942 412
8 598 356
4 561 612
5 544 466
1968
1 213117
1969
1970** | 4 996 191 l Forrás: KSH adatok, saját szerkesztés
év
SZáll0d|ák
11. függelék
200
ÖSSZ
Idegenforgalmi szálláshelyek
fizetővendéglátás
/fpraclrpWp/ni j
szálláshelyek együtt
részaránya %
szálloda
részaránya %
camping
4*9.
Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak száma, 1966-1980.
kereskedelmi szálláshelyek
turistaszállás
egyéb szá.láshe.yek camping
J™" szálláshelyek
1 8,03
7 225 000
|
.
39,34
16,06
....a,
kiseaítő
9 1 31 134
39,40
7 512 000
szálláshely
5 538 533
10 009 545
11,37
nyaralóház
3 031 671
6 066 097
37,80
szálloda
1 646 501
3 308 531
10 429 319
6 949 000
3 592 601
1 607 991
6 486 907
7 810 000
1966 3 943 448
3644192
7,47
1967*
1 185 659
37,66
3 942 412
12 111 209
1968
7 549 597
904 874
4 747 280
4 561 612
8 002 000
1969
8,92
5 544 466
36,75
1 213117
1 3 594 547
4 996 191
8 598 356
1970**
8 683 000
6 052 054
10,64
1 559 260
34,79
5 097 782
14 652 223
1971
9 554 441 10 918 632 11 136
9 160 000
6 736 361
10,67
1 682 984
30,80
4 860 408
15 779 040
1972
együtt
__
1 34 17 234 545 17 941 319 19 921 209 21 596 547 23 335 223 24 939 040 25 395
taaoroK
509 625
2 359 201
2 628 175
2 458 608
2 1 56 796
2 826 420
2 880 657
12. függelék
Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak száma, 1981-2008. Idegenforgalmi szálláshelyek
, • \f°fu/®s' szálláshelyek
38 516 741
együtt
3 763 313
ifjúsági táborok
^
13 053 000
ebből
13,34
év
24,03
4 177 176
3 684 096
%
ossz
25 463 741
41 658 261
40 268 629
kemping részaranya
. as
19 345 393
13 634 891
13 485 404
%
turistaszálló
13 214 598
13,75
14,01
szálloda részaranya
kemping
789 521
23,08
23,27
kereskedelmi szálláshelyek — — _ — — — _ _ — « — — — — — — — - — - — - — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — kereskedelmi szállodák egyéb szálláshelyek szálláshelyek együtt panzió
3 397 194
28 023 370
26 783 225
I
nyaralóház
988 341
21 556 076
20 550 278
M
szálloda 955 739
15 032 752
14 106 105
fizetővendéqlát
6 118 348 708 418
746 365
_
1981**** 3 852 013
3 752 714
4 075 457 ••
988 752
43 097 896 41 704 756 42 101 994
magánszállásadás összesen
992 592
fal"
974 141
szánásadás
13 748 644 13 471 743 13 592 470
fizetovendeglatas
4 015 363 3867684 3 807 578 3 488 500
~~~
530 485 518488 528 489 575 530
952 502
14,00 16,14 15,51 16,06 17,74 17,98 18,63 20,82 18,72 18,20 16,17 14,67 13,93 13,42
13,39 12,77 11,83 12,05 10,88
24,33 24,67 24,57 26,28 26,83 28,48 34,61 40,35 45,41 49,64 54,60 56,22 57,37 57,94
62,02 62,32 62,50 62,34 63,31
~
3 484 878 3349 196 3 279 089 2 912 970
6 467 294
3 463 232
4 815 824
22 209 650 21 267 419 21 504 885 22 369 307 20 365 941 20 507 001 14 637 962 10 495 277 8 906 637 8 403 279 7 705 799 7 153 140 7 307 909 7 338 138
62,86 66,87 68,90
10,52 9,28 8,06 7V41 7J0 7,94
|
3 393 330 3 094 224 2 948 870
6 232 947
8 213 274 641 812
2 656 825 1 991 219 1 481 032 1 298 566 1 044 728
420 991
,
15 321 866 14 004 225 14 345 128 14 429 876 12 886 231 12 527 426
638 736 693 978 740 509 1 072 710 1 262 958
iflusagi szallo
706 315 622 006 706 292 887 553 713 382 752 701
4 1 1 0 018 4 556 238 4 420 688 4 874 098 4 937 002 5 156 511 4 171 055 3 663 092 3 053 827 3 037 163 2 744 881 2 397 268 2 388 011 2 340 578
turistaszálló
320 564
493 318
kemping
724346
29 349 252 28 233 013 28 509 524 30 345 235 27 834 974 28 671 982 22 386 526 17 595 905 16 314 567 16 684 971 16 973 761 16 340 060 17 141 754 17 446 481 kereskedelmi szálláshelyek összesen 16 401 753 16 915 849 17 327 041 18369319 18 648 371 18 449 925
18 611 114 18 899 483 19 737 358 19 652 026 20 128 534 19 822 153
586 529 495 637 567 880
1982
777 545
854 854 1 010 792
1 091 995 1 086 620 1 043 142 1 091 558 859 151 1 015 050
736 974
817 825
1 319 204 1 471 641 1 679 747 1 749 961 1 845 081
905 461
751 351 804 080 854 584 798 661 844 793
979 456 998 330 989 635 1 086 222 970 175 1 055 313
7 139 602 6 965 594 7 004 639 7 975 928 7 469 033 8 164 981 7 748 564 7 100 628 7 407 930 8 281 692 9 267 962 9 186 920 9 833 845 10 108 343 üdülőház
980473
1 374 790 1 184 404
770 996 778 380 743 215 702 384 682 314
990 443 900 723 2 171 370 1 958 106 952 832 2 023 626 1 754 040 857 605 2 150 171 1 590 601 818 591 1 455 837 1 549 651 | 1 574 495 l
1 936 383 2 265 576 1 937 164 2 212 1 93 2 060 648 2 173 178 2 100 269 2 247 664 2 153 327 2 007 360
panzió
szalloda
848 094 874 518 913 361 929 293
950 390
10 491 10 798 11 480 11 625 11 680
1 087 031 923 351 896 948
006 198 284 638 842
11 698 560 12 638 477 13 598 733
I I adatok, saját szerkesztés
2 806 801 2 598 587 2 380 990
1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 200 6 200 7 2008 Forrás: KSH
202
13. függelék
A kempingek üzemeltetéséhez kapcsolódó magyarországi jogszabályok listája
15/1961. (IV. 27.) Kormányrendelet a sátortáborok létesítésének feltételeiről 2/1963. (V. 11.) KPM számú rendelet a 15/1961. kormányrendelet végrehajtásáról: a sátortáborok létesítésének és működésének részletes szabályait tartalmazza (az előző kormányrendelet általi felhatalmazás alapján) 5/1963. (VIII. 16.) KPM számú rendelet a 2/1963. rendelet módosítása 2/1966. (VII. 6.) KPM számú rendelet a 2/1963. rendelet újabb módosítása (a 15/1961. és a 2/1962. rendeleteket 1983-ban helyezték hatályon kívül, helyébe a 6/1983 lépett) 1978. évi I. törvény a belkereskedelemről 11/1979. (VI. 12.) BkM - ÁH számú rendelet a kempingek osztályba sorolásáról 18/1979. (X. 17.) BkM számú rendelet a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról 6/1983. (V. 18.) BkM számú rendelet a sátortáborok létesítéséről 13/1983. (XII. 1.) BkM számú rendelet a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló 18/1979. (X. 17.) BkM számú rendelet módosításáról 2/1986. (II. 1.) BkM számú rendelet a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló 18/1979. (X. 17.) BkM számú rendelet módosításáról 6/1987. (XII. 31.) KeM számú rendelet a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló 18/1979. (X. 17.) BkM számú rendelet módosításáról 4/1989. (III. 1.) KeM számú rendelet a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló 18/1979. (X. 17.) BkM számú rendelet módosításáról 4/1997. (I. 22.) Kormányrendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről
43/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet az ártájékoztatásról
203
45/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet a kereskedelmi és fizető vendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről 24/1999. (V. 3.) GM számú rendelet a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásáról, valamint az ártájékoztatásról szóló 43/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet és a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet módosításáról 51/2000. (XII. 23.) GM számú rendelet a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásáról, valamint az ártájékoztatásról szóló 43/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet és a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet módosításáról 31/2001. (XII. 18.) GM számú rendelet a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásáról, valamint az ártájékoztatásról szóló 43/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet és a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet módosításáról 54/2003. (VIII. 23.) GKM számú rendelet a kereskedelmi fizető vendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998. (VI. 24.) IKIM számú rendelet módosításáról 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről 133/2007. (VI. 13.) Kormányrendelet az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételéről 239/2009. (X. 20.) Kormányrendelet a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről
