De az idõk folyása végtelen És ami van, az halhatatlan.” (Kuprin)
EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2008. március ( Böjtmás hava, Tavaszelõ – Kikelet Hava ) 5.szám-
Bimm - bamm !!! … Bimm - bamm !!!... Mintha tegnap csengetett volna a kicsi angyal, oly közelinek tûnik a karácsony. Kertünkben már elhervadtak a hóvirágok és íme, itt kopogtat már a március. Bár még hûvösen köszön be a Duna felõl ablakunkon a reggel és ködbe burkolódznak a pilisi hegyek, ahol itt - ott még fehérlenek az árnyékos, hûs helyeken a tova vonult Télkirály elhagyott ruhadarabjai, de a levegõben már érezni a tavasz illatát. A magvetésre váró földön már a tavasz lába jár, nyomában kizöldül a fû és elõbújnak a tavaszi virágok. A parkban nyíló boglárkák mint selymesen fénylõ sárga kis csillagok, úgy ragyognak ránk. Tudom, hogy a karácsonyi szeretet-virágok magjából mindenkinek maradt… . Vessük el szívünkbe õket, hogy mosoly- virággá fejlõdjenek s mint a csillagfényû boglárkák, ragyogjanak a körülöttünk élõkre. Kezdjük el hát a magvetést!!! Ezt kérem Tõletek!
Ezüstharang
Szabó Lõrinc
Tavasz„ Mi az?” - kérdezte Vén Rigó, „Tavasz!” – felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó, „Meg ám!” – felelt a Nap. „Szeretsz? „– kérdezte Vén Rigó, „Szeretlek! „ - szólt a Nap. „Akkor, hát szép lesz a világ?” – kérdezte Vén Rigó, „Még szebb és boldogabb! „– válaszolt a nap. 1.
Volt már többször farsangi bál nálunk de ilyen remekül egy sem sikerült. A hetekig tartó lázas, izgalmas készülõdésnek, de nem utolsó sorban lakóink meggyõzésének, hogy igen is ki kell bújni a „kuckóból”, félre kell dobni az egyhangúságot, meg lett az eredménye. Fergeteges farsangi bulit tarthattunk február elsején. Ez nem sikerülhetett volna így, ha nincs a lelkesítés, ha nincs a szeretetbõl fakadó családi segítség, a jó ötletek, és nincsenek olyan társaink, akik szeretnek, tudnak és akarnak még játszani. Igaz a mondás: „Amíg tudsz játszani, nem vagy igazán öreg!!!” Szûnni nem akaró tapsot kaptak mindazok, akik ötletes, vidám, tarka jelmezbe öltöztek. Nagyon nehéz dolga volt a zsûrinek kiválasztani a három legjobbat közülük, de talán a legnehezebb volt kimondani, hogy melyikük legyen az elsõ… Végül sikerült úgy, hogy a háromból négy lett… .. Felejthetetlen vidám órákra emlékezhetünk. Jól esett látni a legifjabbakat a szépkorúakkal együtt szórakozni, kacagni és szívet melengetõ volt , ahogy egymás kezét fogva önfeledten járták a táncot a hangulatos zenére. Megható volt, amikor az „ utolsó tánc „ – nál azok, akik könnyen tudnak mozogni, „táncra kérték” mozgássérült társaikat… Megfogták kocsijukat és ütemesen jártak velük körbe – körbe… Õ k nem láthatták, hogy partnereik arcán kivirult a mosoly, de mi, akik néztük és figyeltük õket láttuk azt is, hogy egyikük, amikor táncba vitték, kezét a szívére szorította, szemébe meglepetés ült, ami pillanatok alatt arcára vidám mosolyt varázsolt. … .. És ezen a nagyszerûen sikerült farsangi bálon még senki nem sejtette, hogy egyik régi társunknak valóban ez volt az utolsó tánca… Emlékezzünk Rá…
Zs.E.
2.
Hát akkor nézzünk képeket … .
A hónap nevét Marsról, a háború római istenérõl kapta. A népi kalendáriumban böjtmás hava.
Március jeles napjai, eseményei : Március 1. A meteorológiai tavasz kezdete. Március 8. Nemzetközi Nõnap. 1910-ben Koppenhágában Klara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy nemzetközi nõnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy 40.000 munkásnõ sztrájkolt. Magyarországon 1914-ben ünnepelték elõször. Március 15. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc százhatvanadik évfordulója. Ekkor ünnepeljük a magyar sajtó napját is.
Március 21.
A költészet világnapja . Bevezetését a marokkói kormányzat kezdeményezte
1998- ban.
Március 21. A csillagászati tavasz kezdete. Ezen a napon a Nap az Egyenlítõ magasságában halad át az égen, sugarai merõlegesek a Föld forgástengelyére, éppen keleten kel és nyugaton nyugszik. A nappalok, valamint az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlõ, innen a neve: „napéjegyenlõség”. Március 23. Húsvét, a kereszténység legfontosabb ünnepe, de a tavasz eljövetelének ünnepe is, melyet a Hold állásának megfelelõen, márciusban, vagy áprilisban tartanak. Húsvét mozgó ünnep, mindig március 22 és április 25 közé esik. Kiszámítása: a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte utáni vasárnap.
Elõtte a nagyhét, amely virágvasárnappal - húsvét elõtti vasárnap - kezdõdik .A Katolikus egyház ezen a napon ünnepli Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulását.
Nagycsütörtökön az Utolsó Vacsorára és Jézusnak az Olajfák hegyén történõ elfogatására, Nagypénteken Jézus halálára emlékezik a világ kereszténysége. Nagypéntek a Református Egyház legnagyobb ünnepe.
Március utolsó vasárnapján kezdõdik a nyári idõszámítás, melynek bevezetését elõször Franklin Benjamin javasolta 1784-ben. Elõször Amerikában vezették be 1916-ban. Az órákat ezen a napon éjjel 2 órakor 3 órára kell elõre igazítani.
Zs.E. 4
1848. március 15.
2008. március 15.
Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk , vagy szabadok Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled régi kardunk! A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak õsapáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgafölben nem nyughatnak. A magyarok istenére esküszünk, ,Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi, nagy híréhez: Mit rákentek a századok Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak Unokáink leborulnak,, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
!
5.
HÁROM FA TÖRTÉNETE
Ezt az elbeszélést
egyik vasárnap délelõtt a TV 2 mûsorán hallottam, 4 évvel ezelõtt. Nem tudom, ki volt a szerzõje, de annyira megtetszett, hogy emlékezet után ismét leírtam, szolgáljon másnak is gyönyörûségére. Történt pedig egy messzi országban, sok-sok évvel ezelõtt a következõ: Egy szép napon egy falusi ember kiment közeli házához és vitt három facsemetét. Gondosan elültette õket és gyakran öntözgette. A csemeték megfogantak és szépen növekedtek. Egyre magasabbak és sudárabbak lettek. Figyelték az úton haladó embereket, katonákat és sokszor hallgatták azok beszédét, akik vándorlásukat megszakítva, lepihentek az egyre növekvõ és árnyékot adó lombkoronájuk alá .. Éjjel pedig, amikor csend volt, a holdvilágnál, mikor a szellõ megzizegtette leveleiket, a maguk módján beszélgettek egymással. Egyszer egyikük megkérdezte: ”Mik szeretnétek lenni, ha igazán felnõttök? Az elsõ azt mondta: „én szeretném, ha belõlem csodaszép ládikát faragnának, melyben a királyok aranyat, drágaköveket tartanának, és ezekkel ajándékoznák meg egymást A második vágya az volt, hogy készüljön belõle királyi hajó, mely a messzi tengereket járja és királyi embereket visz magával. A harmadik szerény volt, mert azt mondta: „legyek magas és szép lomb koronájú, hogyha az emberek rámnéznek, ott fenn a magasban lássák az eget is „ Egy napon emberek jöttek fejszékkel és kivágták az elsõ fát. De jaj, nem faragott ládikó lett belõle, csak egyszerû jászol, melybõl az állatok ettek. Kivágták a második fát. Belõle sem lett királyi hajó, csak halászcsónak, melyben halászok eveztek ki a Genezáreti tóra, hogy halat fogjanak. Végül jött egy jeruzsálemi asztalos, kivágta a harmadik fát és gerendákat készített belõle, építkezésekhez. Nem is nagyon csiszolta, faragta meg õket, mindegyik durva és göcsörtös maradt. A jászol ott állt az istálló egyik sarkában, míg egy napon friss szalmával kibélelték és egy szépséges fiatal asszony gyöngéden beletett egy pólyába burkolt kisgyermeket. Sokszor hajolt föléje és kedvesen mondogatta: „Jézus, Jézus, édes kicsi fiam..” A jászol azt érzékelte, hogy esténként az istálló roskadt tetején igen erõsen világít át egy csillag fénye úgy, hogy szinte nappali világosság volt odabent. Jött sok ember. Egyesek drága ruhában, pásztorok egyszerû öltözékben. Mind csak azért, hogy láthassa a jászolban fekvõ kisdedet. Aztán egyszer csak eltûnt a szépséges asszony és a gyermek. Nem jött már senki és a jászolból megint csak az állatok ettek. Végül elkorhadt a jászol és darabjait tûzre vetették. A halászcsónakkal sokat jártak ki a halászok a tóra, hogy halat fogjanak. Egyszer velük ment egy fiatal ember is, aki szépen lefeküdt a csónakba és elaludt. Váratlanul félelmetes vihar kerekedett. Villámok cikáztak , eleredt az esõ és hatalmas hullámok dobálták a csónakot. A halászok szörnyen féltek, felkeltették az ifjút is, aki felállt és így szólt: „Elég! Legyen csend!”. És váratlanul vége szakadt a viharnak, a hullámok is elsimultak .Õ pedig azt mondta a halászoknak: „Miért féltek, hiszen veletek vagyok?!” És mindenki megnyugodott.. A halászok elhagyták a tavat, melynek partján ott maradt árván a csónak, míg csak el nem korhadt. Egy napon emberek zörgettek be az asztalos mûhelyébe. „Sürgõs munkád van – mondták – a papok parancsára azonnal ácsoljál össze egy keresztet a gerendáidból, mert egy súlyos bûnöst kell keresztre feszíteni!” És jött egy tépett köntösû, összekorbácsolt férfi, töviskoszorúval a fején. Ennek vállára helyezték a durva, nehéz keresztet, melynek súlya alatt sokszor össze is roskadt. De felvitte a Golgota hegyére… És a fa is érezte azokat a hatalmas szögeket, melyek az emberi húson át belé is hatoltak. Megrázkódott attól a szörnyû dördüléstõl , amikor a keresztet a gödörbe felállították. Végighallgatta fájdalmas sóhajait a Ráfeszítettnek, akinek tüdeje már alig kapott levegõt… És felfogta utolsó szavait: „ELVÉGEZTETETT!!” Éjjel iszonyatos vihar tört ki, a föld is megremegett tõle. A kereszt is imbolygott. Reggel emberek jöttek, óvatosan levették a testet a keresztrõl és elvitték. A keresztet pedig ledöntötték a földre . Ott maradt árván, immár terhe nélkül. -
6.
Az emberek, ha felnõnek, sokat álmodoznak arról, mik is szeretnének lenni, mi mindent szeretnének csinálni életük folyamán. Kinek sikerül az elképzelése, kinek nem. Szerintem nem rajtuk múlik teljesen. A sors néha másként dönt. Az elbeszélõ szerint ennek a három fának szerencséje volt, noha más módon, mint azt elképzelték, de mindhármuk álma valóra vált. Az elsõ, noha jászol lett, nem drágaköveket, aranyat hordott õ, de b enne pihent kisded korában az Örökkévalóság legnagyobb Királya, Aki olyan fontos dolgokat hirdetett az emberiségnek, melyek értéke meghaladja minden drágakõnek és aranynak értékét. – A második fa nem lett királyi gálya, de egyszer rajta volt a Lélek Királya, Aki azt üzente az embereknek: „Ne féljetek, mert én vigyázok rátok. Bízzatok bennem!” A harmadik, amelyik a legszerényebb volt, csodálatos kegyelemben részesült. Mert hívõ ember bárhol is lát keresztet, - legyen az templom tornyán vagy ház falán, sírkertben vagy útszélen Magában felnéz az égre és azt mondja: „én Istenem, maradj velem, segítsél továbbra is!” Ez volt a három fa csodálatos története. Hála érte annak az embernek, aki megírta és elmesélte. Dr. Pázmányiné Klára ( eredeti kézirat javítás nélkül) /Szerk.)
Áprily Lajos:
Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy õs evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejû cinke víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason. Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?
Húsvéti népszokások története Húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulással, a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan inkább falusi, mint városi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Legismertebb népszokás a tojásfestés, amit már jóval az ünnep elõtt megkezdenek. Európa szerte elterjedt szokás – mely virágvasárnapi szokásainkat teszi színesebbé - a telet jelképezõ szalmabábu (egyes vidékeken a neve kisze, kice) elpusztítása, elégetése, vagy vízbe fojtása. Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. Magyar népszokás ezen a napon a zöldág hordás, más néven villõzés: a termékenységet segítõ eljárás. Az ággal megütögetik a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a „pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnap elõtt szedett barkát vasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van. A moldvai csángók fûzfa sípot fújnak, kurjongatnak, ezzel „keltik „ a tavaszt Nagycsütörtökön a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába szállnak.. (Emlékszem, gyermekkoromban órákig álltam az udvaron és kémleltem az eget, szerettem volna látni a madárként, vagy repülõgépként szálló harangokat. Éveken keresztül hiába vártam, a mi házunk felett soha nem „szállt” el egy sem Kerepelõ fiúk viszont jöttek, akik a „Rómába ment „harangokat kereplõjük hangjával helyettesítették. Néhány évvel ezelõtt a Dunántúlon még jártak kerepelõ gyerekek.) . .Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, spenótot, salátát iktatnak. Nagycsütörtöki szokás a Pilátus-égetés is. A Pilátust jelképezõ bábut elégetik, megverik. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása emlékére szokás hogy a pápa 12 szerzetes lábát megmossa. Ezt teszik a püspökök is saját egyházmegyéjükben. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja - gyászünnep . Az emberek a kálvária dombokra vonulnak és imádkozva, énekelve megállnak az egyes stációk elõtt, felelevenítve Jézus kereszthordozását. Ehhez a naphoz kötõdnek a Mária –siralmak. Ilyen az Ómagyar Mária-siralom, egyik legkorábbi nyelvemlékünk. (1300.körül): „… … világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vasszegekkel átvernek… … ” Nagypénteken a víz mágikus ereje lép elõtérbe. Szokás volt a hajnali mosakodás, melyet csak fiatal lányok végeztek friss folyóvízzel, „az én vizem folyjék el, az én szeplõm múljék el” mondókával.. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, amit megõriznek a következõ nagypéntekig Nagyszombat a másik õselem, a tûz ünnepe. A templomokban csiholással új tüzet élesztenek és a Krisztust jelképezõ húsvéti gyertyát ezzel a tûzzel gyújtják meg. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni. Húsvétvasárnap a feltámadás napja. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik. Egyik szerint a felkelõ nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképezõ bárányt a zászlóval. Húsvét másnapja, húsvéthétfõ. Európa szerte a játék, a vidámság ünnepe. Hazánk egyes vidékein e napot vízbevetõ hétfõnek is hívják, mert ez a locsolás napja. A lányokat régen a kútnál egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakban megfürdették. A locsolás az õsi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik Ma is elterjedt szokás, csak szelídebb formában. Egyes vidékeken a húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok, de családok is komatálat készítenek és elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, sonka, ital kerül.
Zs.E.
8.
Hitélet JÉZUS HALÁLA A TUDOMÁNY SZEMSZÖGÉBÕ L
Jézust 33 éves korában halálra ítélték. A kor legkegyetlenebb kivégzései szerint. Csak a legelvetemültebb bûnözõk haltak meg úgy, mint Õ . De Jézus esetében még rosszabb volt, mert nem minden ilyen büntetésre ítéltetett bûnözõnek szögezték át a végtagjait. Igen. 15-20 cm-es hegyes szögek voltak. Ezekkel a csuklót szögezték át és nem a tenyeret, ahogy ábrázolni szokták. Ezért támaszkodni kellett a lábba vert szögre, amely nagyobb volt, mint a csuklóé, mert az a két lábfejet rögzítette. Több, mint 3 órán át! Halála elõtt néhány perccel Jézus már nem vérzett. Már csak víz folyt a sebeibõl. A felnõtt emberi testben 3.5 – 5 liter vér van. Az Õ sebei akkora lyukak voltak, hogy amikor a római katona lándzsával átdöfte a mellkasát, abból már csak víz folyt. Elõbb korbácsolástól vérzõ háttal és tövis koronától vérzõ arccal több, mint 2 km-en át hordozta saját keresztjének vízszintes oszlopát (kb. 40-60 kg), miközben a tömeg köpködte és kövekkel dobálta. Ez mind azért történt Jézussal, hogy belépésünk legyen Istenhez, az Atyához! Hogy eltörölve legyen minden bûnünk! Õ értünk halt meg!. (forrás: internet)
Karl Gerol
GOLGOTA
Végsõ utadra vígy magaddal engem Hogy áldásodat Uram elvehessem, Mit tûrve, törve, míg sebeket kaptál, Mireánk hagytál.. Sion lányával sorsodat zokognám, Simonnal gyilkos szégyenfádat hordanám. Kereszted mellett kesergõre válnék. - Jánossal állnék… Nézd, most a nappal gyászt ölt, elsötétül, Halld, az Úr lelke-ereje hogy gyérül: „Istenem! Miért hagytál el?” – így esdett. Ki érti ezt meg? Nyugodhatsz már, a harcát befejezte, Betelt az Írás, kész van Atyja terve. „Elvégeztetett!” Zengjen messze, bátran, Ég csarnokába .
Elhalva suttog:”Ím kezedbe tettem Atyám a lelkem.” Elvégeztetett!” - Uram ott függ halva, Fáradt fejét szép csendesen lehajtja Rendül a föld, a sziklák repedeznek, Bátrak remegnek. Némul a nép, már hazatérni készen, Uram, kereszted áll csak a középen:. Gyõzelmi zászló, e világnak üdve, Most és mindörökre.. Kereszted alján hadd maradjak állva, Sebemre gyógyír vétlen véred árja. Keserves harcod adjon békességet, Halálod éltet!
9. Ködterhes világlik Haláltusája válik
éjbõl
napsugár
szent
gyönyörré
Kertészkedjünk Március már a tavasz hírnöke. Ebben a hónapban már nagyon várjuk a tavasz melegét. Márciusban megkezdõdnek otthonunkban is a tavaszi munkák, a kertészkedés és környezetünk szépítése. Úgy, mint az elmúlt években, most is szeretnénk ezt tenni. Kérjük a Kedves Lakóinkat, ,hogy munkánkban többen vegyenek részt, mint eddig. Tavaly egy-két segítséggel, a virágokon kívül egy kis konyhakertet is létrehoztunk, amelynek termésébõl több lakónk is kapott.kóstolót. Ilyen volt a zöldhagyma, paradicsom, padlizsán, zöldbab, sütõtök és petrezselyem. Mióta én itt vagyok, minden évben igyekeztem környezetünket szebbé tenni. Jó volt látni, amint egyes lakók el-elsétálgattak a parkban az ágyások mellett és örömmel csodálták a pompás virágokat és veteményeket. Sajnos elõfordult, hogy szemetet és cigaretta csikket szórt el valaki. Ez nagyon szomorú látványt nyújtott. Reméljük, idén már ilyesmi nem fordul elõ. Mi az alapot elkezdtük, ezt kellene tovább bõvíteni, hogy még szebbé varázsoljuk környezetünket! Nagy szükség van dolgos segítõ kezekre. Ugye lesznek? Ismerjük a mondást, hogy „ aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” és itt nálunk sok jó ember él!!!!!! W.M. W.M.
Dr.Draskóczy János TAVASZ
Már csöppen a jégcsap, olvad a hó, Már éled az erdõ, zúg a folyó, Cinke a fészkét álmodja az ágon, Madárdal árad szerte a határon.
Felleg az égen messzire száll, Fészkét építi már a madár, Hasadnak a rügyek, bomlik a lomb, Zöldell a rét és zöldell a domb.
Párosan szárnyal magosba az ének, Összefonódnak az égi zenészek, Nap tüze festi mindet arannyá, Majd lejtenek ismét fentrõl, alá.
Tavaszillat árad, boldog a lét, Eltûnt a fagy és el a sötét. Ujjong az élet, itt a tavasz, Búvik a fûben a téli haraszt.
Matat a csönd a lombok alatt Majd szellõ kél és messzi szalad, Mögötte mezítláb oson a nyár, Fiát eteti már a madár.
10-
Reménysziget E hónapban a mi kedves Jolikánk (Rákos Gyuláné) életútjának néhány részletét kísérhetjük figyelemmel. A Szõdligeti Kék Duna Otthonba az ország szinte minden részébõl jönnek a menedéket keresõk. Joli a szõke Tisza közelébõl, Szolnokról érkezett hozzánk, 2005-ben. Olyan jó volna visszalapozni a mi kis életkönyvünkben, s felidézni az elmúlt évek történéseit. Nos, Joli örömmel nosztalgiázott egy kicsit. Már fiatal korában nagyon vonzotta az egészségügyi pálya, ezért középiskolai tanulmányai befejezése után rövidesen a Szolnoki kórház dolgozója lett, ahol majd 4 éven át igyekezett elsajátítani a szükséges szakmai ismereteket. Ezt követõen a Szolnoki Állami Gyógyintézetben folytatta munkáját és szorgalma, valamint a folyamatos továbbképzés olyan lehetõséget nyújtott számára, melyet nehéz lett volna visszautasítani: felkérték a gazdasági igazgatói feladatkör betöltésére. Ilyen lehetõség egy életben egyszer adódik, ezt meg kell ragadni, és Joli élt a lehetõséggel. Az eltelt évek távlatából visszatekintve helyesen döntött, mert a feladatkör betöltése olyan sikeres volt, hogy Joli innen ment nyugdíjba. Sok szép, de küzdelmes esztendõt töltött el a szolnoki kórházban, mert munkavégzése során mindig a betegek érdekeit tartotta szem elõtt, s ahogy mondták reá: õ inkább betegcentrikus volt, s ezt egy gazdasági igazgatótól nem mindig veszik jó néven. Az orvosokkal és az ápolószemélyzettel viszont éppen ezért igen jó volt a kapcsolata, hiszen az érdekeik azonosak voltak, vagyis a betegek minél jobb ellátása, gyógyítása. A kapcsolat olyan jó volt, hogy mikor a Szolnoki Szigligeti Színház egyik színésze Upor Péter felajánlotta, hogy patronálja a kórház kis színjátszó csoportját, orvosok és ápolók szívesen kapcsolódtak be. Joli ma is örömmel emlékezik vissza azokra a szép napokra. Nos, ez volt az érem egyik oldala, s a másik bizony kissé szomorúbb . Joli 1941-ben férjhez ment, s hosszú várakozás után végre 1944-ben megszületett egyetlen gyermekük, Éva. Sajnos az õ családjuk sem kerülhette el a háború borzalmait. Férjét behívták katonának, s hosszú orosz fogság után került csak haza. Joli ez alatt szüleinél Vezsenyben keresett menedéket, itt nevelte a kis Évit mindaddig, míg újra visszatérhetett a család Szolnokra, s folytathatta a békés mindennapokat. A szülõket örömmel töltötte el Évike szorgalmas tanulása, s bár néha a betegsége akadályozta, tudatosan törekedett célja elérésére. Elvégezte a Debreceni Egyetemen a Vegyészeti szakot, majd kicsit késõbb lehetõsége nyílt élete nagy álma a festészet elsajátítására a nagymarosi festõiskolában. Joli szobájának falait Éva leánya sok szép kompozíciója díszíti, s intézményünk is õrzi már néhány kedves alkotását. A sors néha nem kímél bennünket, bármilyen ígéretesnek látjuk is. Joli szeretett férjét az õ kedves Gyusziját sok betegeskedése után elveszítette. Késõbb õ maga is beteg lett, combnyaktörést szenvedett. Ezáltal korábbi megszokott életvitele gyökeresen megváltozott. Mint már oly sokan - ezt követõen - õ is a mi reményszigetünkön a Kék Duna Otthonban talált menedéket. Itt az egyéni körülményekhez képest szívesen tölti napjait, mert sok szeretet és gondoskodás veszi körül õt is, mint mindannyiunkat. Reméljük, még sok szép napot tölthetünk együtt Jolikánk kedves társaságában, itt a Kék Duna Otthonban. Ezt én õszinte szívvel kívánom!
Vari (Eredeti kézirat,javítás nélkül .A Szerk.)
Márciusban ünnepli névnapját:
Fábián Henrietta Loksáné T. Ildikó Matuska Kornélia Urszuly Matild Varga Ildikó Bálint József Czifra Sándor Laczkó József Molnár Zoltán Nagy Józef Nagy Gy. József
11.
Loksáné T. Ildikó
Nekik köszönhetjük a farsangi mulatságunkon kisorsolt tombola-tárgyakat: Borostyán Virágbolt, Böbe Élelmiszerbolt, Rábai Cukrászda, Sümeg Bt. Dunakanyar Takarékszövetkezet,
CBA Élelmiszer Áruház , Mátyás Étterem Kovács Zoltán / zöldség bolt /
Gombház, Textilház,
KÖSZÖNJÜK!!!!
FONTOS!!! Értesítjük masszirozást igénylõ lakóinkat, hogy 10 ingyenes kezelés után a masszirozás téritéssel, BÉRLETTEL vehetõ igénybe. Egy kezelés 1.000.- Ft. Bérletek Dr.Liszkay Lajosnál válthatók.
.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o. HUMOR Ki az abszolút naiv kismama?
Mikor van abszolút köd?
Aki a szülõszobában kinyittatja az ablakot, hogy be tudjon repülni rajta a gólya,
Amikor a rendõr a jelzõlámpa tetejérõl kiabálja a.színeket.
.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.o.
Bimm – bamm !!!
… … … KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET !!! Bimm – bamm !!!
..........
12
