HU FR
Villes A holnap de demain városai Défis, A jövő visions városai et marche à suivre
Octobre 2011. október 2011
A jövő városai Kihívások, víziók, lépések a jövő felé
i
Előszó Az európai népesség több mint kétharmada városias területen él. A városok a felmerülő problémák és megoldások koncentrált színterei. Városi területek a tudományos és technológiai fejlesztések, a kulturális programok, az innováció, az egyéni és a kollektív kreatív tevékenységek elsődleges helyszínei, emellett pedig fontos szerepet tölthetnek be az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésében. Ugyanakkor a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység problémái a városokat sújtják elsősorban. Jobban meg kell értenünk azokat a kihívásokat, amelyekkel a különböző európai városoknak a következő években meg kell küzdeniük. Ezért döntöttem úgy, hogy összehívok egy városfejlesztési szakértőkből és európai városok képviselőiből álló szakértői csapatot annak érdekében, hogy közösen gondolkozzanak a jövőről. Ez a jelentés ennek a munkának az eredménye. A tanulmány felhívja a figyelmet számos tendencia – mint például a demográfiai hanyatlás, a társadalmi polarizáció és a különböző típusú városok sebezhetősége – városokra gyakorolt lehetséges jövőbeli hatásaira. Emellett a jövőbeni folyamatok eredményeként kínálkozó lehetőségekre is rávilágít és arra is rámutat, hogy a városok kulcsfontosságú szerepet játszhatnak az EU célkitűzéseinek elérésében, különösen az Európa 2020 stratégia megvalósításában. Az anyag bemutat néhány inspiráló modellt és elképzelést és megerősíti a városfejlesztés integrált megközelítési módjának fontosságát is. A „Jövő városai” elnevezésű tanulmány praktikus, kézzel fogható ötleteket ad a városfejlesztésben érintett döntéshozóknak és gyakorlati szakembereknek helyi, regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt. Minden érintett döntési szinten egyre fontosabb előretekinteni és meghatározni a holnap városainak jövőképét, vízióját. Európa jövőjét városaink fejlődésének dinamikája alapvető módon határozza meg.
Johannes Hahn a regionalis politikaert felelős europai biztos
i
Résztvevők Szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik részt vettek a „Jövő városai” elnevezésű munkában akár résztvevőként, akár előadóként a 2010 májusában, júniusában, októberében, illetve decemberében szervezett munkaértekezleteken, illetve akik írásban, vitaindító dokumentum vagy szakértői konzultációra adott válasz keretében vettek részt a munkában. Isabel André Thierry Baert Alessandro Catalin Fiona Antonio Pierre
Balducci Berescu Bult Calafati Calame
Jennifer Cassingena Patrick Philippe Dominique Jean-Loup Martin Elie Sonia Birgit Grzegorz Sir Peter Tomasz Krisztina Clemens Vanda Moritz Bernhard Heinrich Gérard Karel Torsten Simon Frank Rémy Andreas Stijn Beth Yaron Angelika Anne
Crehan Destatte Dujols Drubigny Eyres Faroult Fayman Georgi Gorzelak Hall Kayser Keresztély Klikar Knowles Lennert Leubolt Mäding Magnin Maier Malmberg Marvin Moulaert Nouveau Novy Oosterlynck Perry Pesztat Poth-Mögele Querrien
Lisszaboni Egyetem Agence d’urbanisme de Lille métropole (Lille városfejlesztési iroda) Milánói Egyetem Ioan Mincu Építészeti és Városfejlesztési Egyetem, Bukarest Bilbao Metropoli-30 Szövetség Università Politecnica delle Marche (Marche Egyetem) Fondation Charles Léopold Mayer pour le progrès de l’Homme (Charles Léopold Mayer Alapítvány) Malta Council for Science and Technology (Máltai Tudományos és Technológiai Tanács) CKA Brüsszel The Destrée Institute (Destrée Intézet) CECODHAS Housing Europe URBACT Secretariat (URBACT Titkárság) Liverpool Független tanácsadó ACT Consultants Európai Környezetvédelmi Ügynökség Varsói Egyetem University College London Poznań ACT Consultants stadt.menschen.berlin Iroda EUROCITIES Université Libre de Bruxelles (Brüsszeli Szabadegyetem) Bécsi Egyetem a Deutsches Institut für Urbanistik (Német Urbanisztikai Intézet) korábbi igazgatója Energy Cities Cseh Műszaki Egyetem, Prága Stockholm University of Salford (Salfordi Egyetem) Katholieke Universiteit Leuven (Leuveni Katolikus Egyetem) Lyon Bécsi Egyetem Katholieke Universiteit Leuven (Leuveni Katolikus Egyetem) University of Salford (Salfordi Egyetem) a Brüsszeli Parlament képviselője Európai Települések és Régiók Tanácsa URBAN-NET
ii
Francisca Ramalhosa John S. Joe Stefan Gerda Karl-Peter
Ratcliffe Ravetz Rettich Roeleveld Schön
Antonio Serrano Rodriguez Manfred Sinz Uno Roey Luděk Nuria Jacques
Svedin Sweet Sýkora Tello Clusella Theys
Iván Tosics Ronan Michaël Jan Martin Marie
Uhel Van Cutsem Vranken Zaimov Zezůlková
Porto Vivo, Sociedade de Reabilitação Urbana (Városrehabilitációs Szövetség) The Futures Academy University of Manchester (Manchasteri Egyetem) KARO*, Leipzig Deltares Építészeti, Város- és Területfejlesztési Szövetségi Kutatóintézet, Németország Universidad Politécnica de Valencia (Valenciai Egyetem) Bundesministerium für Verkehr, Bau und Stadtentwicklung (Közlekedési, Építésügyi és Városfejlesztési Szövetségi Minisztérium) Stockholmi Egyetem University of Leicester (Leicester Egyetem) Károly Egyetem, Prága EUROCITIES MEEDDAT (Ministère de l’Écologie, de l’Énergie du Développement Durable et de l’Aménagement du Territoire), (a környezetvédelemért, az energiaügyért, a fenntartható fejlődésért és a területgazdálkodásért felelős minisztérium) Városkutatás Kft, Budapest Európai Környezetvédelmi Ügynökség The Destrée Institute (Destrée Intézet) Antwerpeni Egyetem Szófia Brno
iii
Összefoglaló A városok szerepe kulcsfontosságú az Európai Unió fenntartható fejlődése szempontjából • Európa a világ egyik leginkább városiasodott földrésze. Jelenleg az európai népesség több mint kétharmada városi területen él, és ez az arány jelenleg is növekszik. Városaink fejlődésének üteme meghatározó az Európai Unió egészének jövőbeli gazdasági és társadalmi fejlődése, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlődése szempontjából. • A városok a gazdaság motorjaiként döntő szerepet játszanak a fejlődésben; a kreativitás és az innováció központjaként működnek, környezetük számára biztosítva a különféle szolgáltatásokat.,. A magas népsűrűség miatt a városok jelentős energiamegtakarítási potenciállal rendelkeznek, és hozzájárulhatnak a szén-dioxidsemleges gazdaság megvalósításához. Ugyanakkor a munkanélküliség, a szegregáció és a szegénység problémái is elsősorban a városokat sújtják. A városok közreműködése elengedhetetlen az Európa 2020 stratégia megvalósításához. • A városok közigazgatási határait már figyelmen kívül hagyják a városfejlesztés valós fizikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti kihívásai, így újfajta, rugalmas irányítási struktúrára van szükség. • A célok, célkitűzések és értékek tekintetében a jövő európai városát így képzeljük el: ¾ fejlett társadalom erős társadalmi kohézióval, társadalmilag kiegyensúlyozott lakhatási körülményekkel, valamint mindenki számára elérhető szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokkal; ¾ teret ad a demokráciának, a kulturális párbeszédnek és a sokféleségnek; ¾ az ökológiai vagy környezeti rehabilitáció helyszíne; ¾ vonzó település, amely a gazdasági növekedés motorja. • A városok kulcsfontosságú szerepet játszanak Európa kiegynsúlyozott területi fejlesztésében. Az európai város- és területfejlesztés alapelvei egyértelműek: ¾ kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és a tevékenységek területi szervezésén alapuló, többközpontú városszerkezet; ¾ a fejlődés dinamikus nagyvárosi agglomerációkra és városias területekre épít, amelyek jó hozzáférést biztosítanak a gazdasági szempontból fontos szolgáltatásokhoz; ¾ kompakt településszerkezet jellemzi, kis mértékű terjeszkedéssel; ¾ magas környezeti minőségű és környezetét óvó városi területek.
A fenntartható városfejlesztés európai modelljét több veszély is fenyegeti • A demográfiai változások városonként eltérő problémákat vetnek fel, mint például az idősödő népesség, a zsugorodó városok vagy szétterjedése, az ellenőrizetlen szuburbanizáció.
iv
• Európa már nem a folytonos gazdasági fellendülés időszakában és , és sok várost – különösen – fővárosaik kivételével – a közép- és kelet-európai városokat és NyugatEurópa régi ipari városait – a gazdasági stagnálás vagy visszaesés fenyegeti. • Jelenlegi gazdasági berendezkedésünkben képtelenség mindenki számára munkalehetőséget biztosítani: a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás növekedése és a társadalmi fejlődés közötti összefüggés lazulása miatt a népesség jelentős hányada kiszorult a munkaerőpiacról, vagy alacsony végzettséget igénylő, rosszul fizetett szolgáltatási szektorbeli munkát kényszerült elvállalni. • A jövedelmi egyenlőtlenségek egyre erősödnek és a szegények egyre szegényebbek lesznek - egyes városrészekben a lakosság halmozottan szenved koncentrálódó egyenlőtlenségek negatív hatásaitól: a rossz minőségű lakáskörülményektől, az alacsony színvonalú oktatási infrastruktúrától, a munkanélküliségtől és bizonyos alapvető szolgáltatások (egészségügyi ellátás, közlekedés, információs és kommunikációs technológiák) hiányától. • A társadalom polarizációja és a szegregáció fokozódik: a közelmúlt gazdasági válsága még inkább felerősítette a piaci folyamatok hatását és a jóléti állam fokozatos leépülését a legtöbb európai országban. Még a leggazdagabb városainkban is egyre súlyosbodó probléma a szegregáció fokozódása. • A térbeli szegregációs folyamatok – a társadalmi polarizáció eredményeképpen – egyre inkább megnehezítik az alacsony keresetű vagy marginális csoportok számára, hogy elfogadható összegért megfelelő lakókörülményeket biztosítsanak önmaguknak. • A társadalom perifériájára szorulók egyre növekvő száma miatt sok városban zárt szubkultúrák jöhetnek létre, amelyek alapvetően ellenségesek a többségi társadalommal szemben. • A városok szétterjedése és az alacsony népsűrűségű települések számának növekedése komolyan fenyegetik a fenntartható területfejlesztést; költségessé és nehezen biztosíthatóvá teszi a közszolgáltatások fenntartását, felgyorsítja a természeti erőforrások kizsákmányolását, rontja a tömegközlekedési szolgáltatások minőségét, növeli a városokban és azok környékén a gépjárműforgalmat, amely mind gyakoribb torlódások kialakulásához vezetnek. • A városi ökoszisztémákra nagy nyomás nehezedik: a városok terjeszkedése és a talajlezáródás a biológiai sokféleséget fenyegetik, növelik az áradások, valamint a vízhiány előfordulásának esélyét.
Azonban van rá mód, hogy ezeket a kihívásokat a javunkra fordítsuk • Az európai városok eltérő fejlesztési utakat járnak be és sokféleségük kiaknázandó lehetőségeket rejtenek. A nemzetközi versenyképességet a fenntartható helyi gazdaságok erősítésével együtt kell megteremteni, a kulcsfontosságú helyi kompetenciák és források megőrzése, valamint a társadalmi részvétel és innováció támogatása révén. • Ellenálló és befogadó gazdaság megteremtése: a jelenlegi gazdasági fejlesztési modell, amelyben a gazdasági növekedés nem teremt új munkahelyet, több feladatot is ránk ró: a munkaerőpiacról kiszorulóknak elfogadható életkörülményeket kell biztosítani, és be kell vonni őket a társadalomba.
v
• A társadalmi-gazdasági, kulturális, generációs és etnikai sokféleségben rejlő lehetőségeket az innováció szolgálatába kell állítani. A jövő városainak toleráns, egymást tisztelő, valamint az időseket támogató és családbarát környezetet kell teremteniük. • A területi elkülönülés és az energiaszegénység ellen jobb minőségű lakókörülmények biztosításával kell küzdeni, hiszen ezek nem csupán vonzóbbá és élhetőbbé teszik a várost és agglomerációját, hanem egyben környezetbarátabbá és versenyképesebbé is. • A városok „környezetbaráttá és egészségessé” tétele nem csupán a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szól. A környezetvédelemmel és energia-ellátással kapcsolatban holisztikus megközelítést kell alkalmazni, hiszen a természetes ökoszisztéma összetevőit egyedi módon szövik át a városrendszer társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai elemei. • A virágzó és dinamikusan fejlődő kis és közepes városok fontos szerepet játszhatnak szűkebb és tágabb környezetük lakosságának jóléte szempontjából is. Létük elengedhetetlen a vidék elnéptelenedésének és a városias területek szétterjedésének megakadályozásában, valamint a kiegyensúlyozott területfejlesztésben. • Egy fenntartható fejlődési pályán lévő városnak vonzó közterületekkel kell rendelkeznie, és elő kell segítenie a fenntartható, inkluzív és egészséges mobilitást. Az autó alternatíváit még vonzóbbá kell tenni, és a multimodális tömegközlekedési rendszereket kell előtérbe helyezni.
Új típusú irányításra van szükség ahhoz, hogy megfeleljünk ezeknek a városi kihívásoknak A „Jövő városainak” a fenntartható városfejlesztés holisztikus modelljét kell alkalmazniuk: ¾ a kihívásokat integráltan, holisztikus módon kell kezelni; ¾ össze kell hangolni a területi és ágazati megközelítéseket; ¾ a kihívásokat a megfelelő területi szinten kell kezelni, igénybe véve formális és rugalmas informális irányítási eszközöket; ¾ olyan irányítási rendszereket kell kidolgozni, amelyek képesek az egymással versengő célkitűzéseket és fejlesztési modellek összehangolására; ¾ együttműködést kell kialakítani a koherens térbeli fejlesztés és a források hatékony felhasználása érdekében. • Az irányítási rendszereknek alkalmazkodniuk kell a változásokhoz, és figyelembe kell venniük a különböző területi (például városon átnyúló, vagy egy városon belüli) és időbeli dimenziókat. • A városoknak az ágazati megosztásokon túl kell lépniük; nem határozhatja meg egyegy ágazat a város jövőbeni életét, jövőképét. • Horizontális és vertikális egyeztetésre is szükség van, hiszen a városoknak együtt kell működniük más irányítási szintekkel, valamint meg kell erősíteniük az együttműködést és a kapcsolatok kialakítását más városokkal annak érdekében, hogy megosszák a nagyobb területek esetében szükséges beruházások és szolgáltatások költségeit. • A polgárok felhatalmazásán, valamennyi érdekelt bevonásán és a társadalmi tőke innovatív felhasználásán alapuló új irányítási modellekre van szükség.
vi
• A gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés közötti összefüggés gyengülésének idején a társadalmi innováció fokozott lehetőséget nyújt a társadalmi részvétel erősítésére, a kreativitás és innováció fejlesztésére, a társadalmi kohézió erősítésére. • Az előretekintés megfelelő eszköz a változások, valamint a különböző célok közötti konfliktusok és ellentmondások kezelésére és a valóság, a lehetőségek és a célkitűzések jobb megértéséhez.
vii
KÖVETKEZTETÉSEK Ez a jelentés három részből áll: bizonyítja, hogy létezik egy európai városfejlesztési modell (1. fejezet); megismerteti a modell fő erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit (2. és 3. fejezet); valamint részletesen elemzi a „Jövő városainak” irányítási, kormányzási kihívásait (4. fejezet). A következtetések megerősítik a Lipcsei Chartában, a Toledói Nyilatkozatban és a 2020-as területfejlesztési menetrendben felvázolt fő város- és területfejlesztési elveket, prioritásokat és célkitűzéseket, kiemelve a területi dimenzió növekvő súlyát a jövő kohéziós politikájában. A jelentés támogatja az Európa 2020 stratégia fő célkitűzéseit, ugyanakkor rámutat az ágazatokon, irányítási szinteken és területeken átívelő egységes, koherens és holisztikus megközelítések jelentőségére. A társadalmi, gazdasági és környezeti problémákat helyi (szomszédsági) és tágabb földrajzi környezetben egyaránt kezelni kell. A városokat többé már nem csupán közigazgatási határaik alapján definiálhatjuk, és a városfejlesztési politikák sem készülhetnek többé csak városi szintű közigazgatási egységek számára. Törekedni kell a különböző funkcionális megközelítések összehangolására, a szociális és kulturális területek egyidejű fejlesztésére a helyi, szomszédsági szinttől kezdve egészen a nagyobb, nagyvárosi és agglomerációs szintig, a lakosság fejlesztési kérdésekbe történő bevonásának megteremtésével. A fejlesztések során mind a városok tágabb területi összefüggéseit és belső szerkezeteit is kell vizsgálni. A városfejlesztési stratégiáknak biztosítaniuk kell a területi hatással bíró ágazati kezdeményezések és a helyi területfejlesztési kezdeményezések közötti koherenciát. E célkitűzések teljesítéséhez a rögzített, formális koordinációs mechanizmusokat rugalmasak együttműködési formákkal kell kiegészíteni a különböző területi és kormányzati szintek, valamint a városfejlesztésben érintett ágazatok közötti együttműködés és párbeszéd biztosítása érdekében. Az eltérő érdekek miatti nehézségeket le kell küzdeni. Az egymással versengő célkitűzések és az eltérő fejlesztési modellek között kompromisszumot kell elérni. Közös tervekre van szükség a párbeszéd fenntartásához. Még mielőtt megtörténne egy város jövőképének, víziójának kialakítása, feltétlenül szükség van egy olyan szilárd tudásbázis megteremtésére, amely lehetőséget teremt a fejlesztési elképzelések közös meghatározására. Ez a tudás nem csupán szakértőktől származik: fontos, hogy az érintettek megismerjék és megértsék ezeket az ismereteket, adott esetben pedig hozzájárulhassanak annak létrejöttéhez.. Az ESPON-hoz, az Urban Audithoz és az Urban Atlashoz hasonló számszerűsített területi adatok és szakértői tudás hozzáférhetőségének és összevethetőségének javítása mellett szükség van kvalitatív, nem tényszerű adatokra is. Az érintettek és a lakosság bevonása elsődleges a helyes kérdésfeltevéshez, a valóban fontos témák vizsgálatának meghatározásához, a stratégiák felvállalásához és a belül rejtőző lehetőségek kiaknázásához. A stratégiáknak figyelembe kell venniük a városok sokféleségét: a fejlődési útjukat, a méretüket, a demográfiai és társadalmi feltételeket, valamint kulturális és gazdasági tőkéjüket. Fontos például megvizsgálni az intelligen specializáció stratégiák jelentőségét olyan városokban vagy régiókban, amelyek különös nehézségekkel küzdenek, mivel egyszerre szembesülnek a demográfiai, gazdasági és társadalmi kihívásokkal.
viii
Az innovációt ösztönözni kell a „Jövő városaivá” válás érdekében. A „Jövő városainak” – amelyeket a kihívásoknak ellenálló és befogadó gazdaság jellemez – sokoldalúaknak, szolidárisnak és vonzóknak kell lenniük, amelyek megfelelő környezeti és egészséges környezetet kell biztosítaniuk. A társadalmi-gazdasági, kulturális, generációs és etnikai sokféleségben rejlő lehetőségeket az innováció szolgálatába kell állítani. Az innovációs stratégiáknak sokoldalúaknak kell lenniük, és a szolgáltatásokra, a technológiára, az intézményi és társadalmi témákra egyaránt ki kell terjedniük. „[…] úgy vélem, hogy a jelenlegi gazdasági nyugtalanság közepette, miután a pénzügyi válság már súlyos hatást gyakorolt a foglalkoztatásra és a közkiadásokra, minden erőnket latba kell vetnünk annak érdekében, hogy enyhítsük a lakosság legsebezhetőbb rétegeit érintő kedvezőtlen hatásokat. A szociális innováció nem csodaszer, de ha támogatjuk és értékeljük, akkor azonnali enyhülést hozhat a szociális nyomás által érintettek számára. Hosszú távon úgy látom, hogy a szociális innováció része lesz az emberek felhatalmazását célzó stratégiánknak, amelyet számos kezdeményezéssel, elsőként a felülvizsgált szociális menetrenddel igyekszünk népszerűsíteni. […]’ José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, 2009. március 31.
Szervezeti és intézményi innovációra is szükség van, hiszen új irányítási formákra van szükség ahhoz, hogy meg tudjunk küzdeni a várható komplex kihívásokkal. A tanulmány készítése során a szociális innovációval kapcsolatban számos szakértő kiemelte az értékek és az etika jelentőségét. A társadalmi befogadást elősegítő növekedési stratégiáknak választ kell adniuk a gazdasági fejlődéstől sokszor elszakadt szociális fejlődés okozta problémákra és az egyre több európai várost érintő, a demográfiai és gazdasági visszaesés okozta ördögi kör kitörésének módjaira. Intelligens, inkluzív és környezetbarát stratégiák egységes megközelítését kell elfogadni annak érdekében, hogy az e célkitűzések közötti konfliktusok és ellentmondások feloldhatók legyenek, és az egyik célkitűzés megvalósítása ne a másik kárára történjen meg. A pénzügyi források hiánya, a gyenge pénzügyi önállóság vagy szabályozási hatáskör hiánya, illetve az elégtelen belső fejlesztési potenciál sok európai város számára megnehezíti a harmonikus és fenntartható fejlődést, a vonzerő és a gazdaság növekedését eredményező ideális modell követését. A zsugorodó városoknak várhatóan újra kell gondolniuk gazdaságuk alapjaikat annak érdekében, hogy sikeresen újraszervezzék gazdasági, társadalmi és térbeli rendszereiket. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor a társadalmi kirekesztés és a növekvő térbeli szegregáció egyre több régiót és várost fog érinteni, beleértve a tehetősebbeket is. A szegénység és a nélkülözés ma is jelen van a leggazdagabb európai városokban is, és az energiaszegénység a legsebezhetőbb csoportokat sújtja, különösen azokban a városokban, ahol kevés vagy elavult, lepusztult az ingatlanállomány. Politikai szempontból is fontos figyelmet szentelni a város vagy a nagyobb régió elszegényedett városrészeinek, a Lipcsei Chartában és a Toledói Nyilatkozatban foglaltakkal összhangban. Az oktatás és képzés elsődleges szerepet játszik a társadalmi és térbeli mobilitás elősegítésében, a foglalkoztatás növelésében és a vállalkozások ösztönzésében A jelentés a társadalmi tőke kiemelt szerepét is hangsúlyozza, amely túlmutat az oktatáson és képzésen, és magában foglalja az emberek közötti bizalmat és kapcsolatteremtési készségeiket is. De a társadalmi befogadás nem lehet csupán az
ix
emberközpontú és egyben helyfüggetlen, a területi összefüggéseket figyelembe nem vevő stratégiák célja, ezért az emberközpontú szakpolitikákat területi alapú megközelítésekkel kell összekapcsolni. Ha csak az embereket célozzuk meg, akkor előfordulhat, hogy eltávolodnak a problémáktól, és a hátrányos helyzetű területek még rosszabb helyzetbe kerülhetnek; ha az adott területre koncentrálunk, akkor pedig esetleg csak a probléma területi áthelyezését vagy a helyi közösségbe történő bebetonozását érjük el. Ahogyan már a Toledói Nyilatkozat is kiemelte, e jelentés is rámutat az egységes városfejlesztés keretébe foglalt integrált városrehabilitáció stratégiai szerepére, mint az alábbi célkitűzések elérésének egyik fontos eszközére: a polgárok részvételének és az érdekeltek bevonásának megteremtése abba a munkába, amelynek célja „fenntarthatóbb fejlődés az épített környezetben és társadalmilag inkluzív modell a város minden társadalmi csoportját érintően”1; a legfontosabb városfejlesztési problémák, mint az éghajlatváltozás, demográfiai változás és mobilitás kezelése; a terület- és városfejlesztési közötti összhang erősítése; valamint az integrált fejlesztés közös értelmezésének elősegítése. E jelentés utal a 2020-as területfejlesztési menetrend ajánlásaira, amikor megállapítja, hogy a városfejlesztést a területfejlesztés tágabb összefüggéseként kell értelmezni, az Európa 2020 stratégia céljainak megfelelően kell tervezni, kiegyensúlyozott policentrikus területi modell elérésére kell törekedni, valamint az integrált fejlesztési módszereket kell alkalmazni a vidéki és városi térségek, valamint a különleges régiók esetében. Európa harmonikus területi fejlődésének egyik gátja, ahogyan a 2020-as területfejlesztési menetrend is megállapította, a kis népsűrűségű lakott területek nagyságának növekedése miatti gyors területfoglalás, azaz a városi terjeszkedés (urban sprawl). Földterületújrahasznosítási stratégiák (elhagyatott vagy használaton kívüli területek városi rehabilitációja, fejlesztése, újbóli használatba vétele) megvalósítása már jelenleg is zajlik a kohéziós politika keretén belül és a jövőven fontos szerepet játszhatnak egyéb zöld stratégiák megvalósításában. Ilyenek lehetnek például zöldövezetek és/vagy folyosók kialakítása, a környezetbarát városok létrehozása, családbarát és idősbarát városok a mindenki számára elérhető és használható közösségi terek kialakításával és szolgáltatások létrehozásával. A földterületek újrahasznosítása lehetőséget teremt az energia- és erőforrások hatékonyabb kihasználására és szállítására (városi anyagcsere, újrahasznosítás, helyi energetikai megoldások). A 2020-as területfejlesztési menetrenddel összhangban e jelentés is hangsúlyozza a területi integráció szükségességét a határokon átnyúló és transznacionális funkcionális régiókban, valamint felhívja a figyelmet az európai városok közötti területi összefonódás és együttműködés fejlesztésének a fontosságára. A városokat nem csupán közigazgatási határaik által definiálhatjuk, és a városfejlesztési politikák sem készülhetnek csupán a városok közigazgatási területére korlátozva, azok tágabb környezetének figyelembe vétele nélkül. A többszintű irányítás fontosságát hangsúlyozta az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága is, ami tökéletesen összhangban van e jelentés megállapításaival: össze kell hangolni az európai, nemzeti, regionális és helyi politikákat. E jelentés továbblép a többszintű irányítást illetően. A helyi, szomszédságra irányuló politikákat össze kell hangolni nemcsak a városokat magukba foglaló nagyobb agglomerációkra vagy területekre vonatkozó politikákkal, hanem a szomszédos területek 1
Toledói informális miniszteri találkozó a városfejlesztési nyilatkozatról, Toledó, 2010. június 22.
x
politikáival is. A Lisszaboni Szerződés által megerősített szubszidiaritás elve nemcsak azt írja elő, hogy a magasabb irányítási szint helyére egy alacsonyabb lép, hanem azt is, hogy új kapcsolatok jönnek létre a különböző szintek között, például az európai és a helyi szintek között. Több szereplőt kell bevonni a stratégia kialakításába és formálásába: be kell vonni az érintetteket, beleértve a lakosságot is. Lényegében a stratégiáknak sokszintű irányítási keretben kell működniük. Minden irányítási szint felelőssége az, hogy az európai polgárok javára minél teljesebben kihasználja a városokban és városi agglomerációkban rejlő lehetőségeket. Európa jövője a „Jövő városain” múlik.
xi
Full version of the original report and additional information at: http://ec.europa.eu/regional_policy/conferences/citiesoftomorrow/index_en.cfm
