A jövő erdőgazdálkodása a Szigetközben LIMP TIBOR 1. Az erdőgazdálkodás vízellátási, vízháztartási igényei A Szigetközben folyó erdőgazdálkodás jövőképének kialakítása során a jelenlegi kedvezőtlen ökológiai /azon belül elsősorban vízellátási/ viszonyok kedvező irányú megváltozását kell feltételezni. Az erdők zavartalan fejlődéséhez mindenekelőtt a térségben lehulló csapadékon felüli többletvizet kell biztosítani. Egy középkorú nyár-fűz állomány vízigénye egy vegetáción belül, csapadékban kifejezve 800 mm. Szigetközben, a vegetációs időben lehulló csapadék átlag 300 mm évente. A hiányzó mennyiség két úton juthat el a növényhez. Részben a talajvízből, amennyiben annak a szintje a termőrétegbe emelkedik, illetve az árvizek útján, mikor a talajszelvény feltöltődik. A vízhozamok, vízszintek és vízdinamika kialakítása során a különböző paramétereket úgy kell meghatározni, hogy az erdők többletvízigénye biztosítva legyen. Az erdőgazdálkodás igényei a talajvízszint, ill. az árvizek /elárasztás/ és vízdinamika vonatkozásában a következők: Talajvízszint A talajban levő víz mozgása, elhelyezkedése szoros összefüggésben van a felszíni vizek mindenkori helyzetével. Eddigi tapasztalataink alapján a mellékágrendszer vízjárása – az ágvizektől távolodva – egyre kisebb mértékben, és egyre lassabban érezteti hatását. Ezzel szemben az Öreg-Duna medrében bekövetkező vízszintemelkedés, illetve csökkenés hatása látványosan és gyorsan megjelenik a talajvíz mozgásában. A tapasztalatokból kiindulva fontosnak tartjuk, hogy a főmederben mindenkor megfelelő vízszintek, lehetőleg élő víz formájában alakuljanak ki. Az ártér sík területnek tekinthető, de ezen belül sajátos mikrodomborzattal rendelkezik. Terepfelszín vonatkozásában 1-2 m-es szintkülönbségek fordulnak elő. Ez alapján különböztetünk meg nagyon mély, mély, középmély, középmagas és magas fekvésű területeket. A különböző fekvésű területeket az éves felszíni vízborítás időtartamával jellemezték, ami az 1-2 héttől a 4-5 hónapig terjedt. Az ártéri erdők 80 %-a középmély és középmagas kategóriába tartozik, itt az elöntések időtartama 2-5 hét között mozgott. Az ártéri talajok ágyazatát képező kavicsréteg hasonló domborzati képet mutat, ugyanakkor a talajvízszint nem követi a domborzati vonalakat. Ebből következik, hogy a konkrét talajvízszint adott helyen az ágyazati kavicsban maradhat, ugyanez a szint máshol elérheti a termőréteget, esetleg a harmadik helyen a felszínig éreztetheti a hatását. Mivel az erdők 80 %-a középmély-középmagas kategóriában tartozik, a kívánatos talajvízszinteket is ebből kiindulva célszerű meghatározni. Korábbi tapasztalatokból, megfigyelésekből kiindulva, vegetációs időszakban, a kívánatos talajvízszintek az Öreg-Duna 76
Dunaremetén mért 300-420 cm-es vízállásánál alakultak ki. A téli időszak kedvező talajvízszintjeit a Dunaremete 260-350 cm-es vízállások biztosították. Árvizek /elárasztások/ Az árvizek az erdőkre pozitív és negatív hatással is vannak. A pozitív hatást elsősorban a talajok vízzel való telítése, valamint a lebegtetett hordalék kiülepedéséből származó tápanyag utánpótlás jelentette. Az árvizek után visszamaradó nedves, iszapos felszínek biztosították az erdők zömét kitevő nyár-fűz fajok lehulló magvainak csírázási feltételeit. Az árvíz képes megakadályozni egyes, az erdőkre veszélyes kártevők /kószapocok/ túlszaporodását is. A magas, és főleg hosszantartó árvizek károsan is befolyásolhatják az erdők fejlődését. Elsősorban a fiatal állományok, újulatok, ha a vegetációs időben túl hosszú ideig víz alá kerülnek, megfulladnak, elpusztulhatnak. Hasonló gondokat okozhat a vízből a levelekre kiülepedő filmszerű iszapréteg. Ez megakadályozza a levelek légzőnyílásainak működését, a levelek leszáradnak, jó esetben a fák alsórügyről újra kihajtanak. Fiatalosok pusztulását okozhatja a rájuk rakódó árvízi uszadék is. Gyakori jelenség az árvizek alatt fellépő széldöntés. A téli jegesár szinte minden tekintetben károsnak mondható. Gazdálkodói szemszögből vizsgálva a kérdést, elmondható, hogy a hullámtéri erdőgazdálkodásban az egyik legnagyobb veszélyforrás az árvíz. A hirtelen beköszöntő magas árvíz rendkívüli károkat okozhat az erdősítésekben, a kitermelt faanyagkészletekben, úthálózatban, egyéb hullámtérben található objektumokban, szolgáljon az erdészeti, vadászati, turisztikai vagy egyéb célt. Az árvizek pozitív és negatív hatásait figyelembe véve, az erdők számára a legkedvezőbb az a rövid ideig tartó árvíz, ami a magasan fekvő területeket épphogy elborítja. Lényeges az árvizek /elárasztás/ bekövetkezésének időpontja. Az erdőkre a legkedvezőbb hatást a május-július hónapokban bekövetkező áradások gyakorolják. Gyakoriság tekintetében az évi kétszeri, egy tavasz végi és egy nyári árvíz az ideális. A vízi vagy vízhez kötődő élőlények szaporodását biztosító, táplálkozási lehetőségeit javító és az erdészeti igényeket is kielégítő elárasztások térbeni és időbeni rendje megfogalmazható. Természetesen ehhez kompromisszumokra szükség van. Vízdinamika A kívánatos vízdinamika meghatározásakor két kérdésre kell választ adni. Az egyik a vízszintek térbeni és időbeni változása, a másik a víz által kifejtett eróziós és építő folyamatok érvényesülésének mértéke. A vízszintek változásának erdőkre gyakorolt hatása a talajvízszintek változásán keresztül jelentkezik. Fontos, hogy a talajvíz a magasabban fekvő termőrétegeket is elérje, ugyanakkor a mélyfekvésű területek ne kerüljenek folyamatosan túl hosszú ideig /2-3 hónap/ levegőtlen állapotba. A természetes vízhozamhoz igazodó vízszintváltozások ezt tudják produkálni. A talajvízszint változás kívánatos értékhatárait vegetációban, a Dunaremetei vízmércén mért 300-
77
420 cm-es vízszintek közti mozgás tudja biztosítani. Ugyanezek az értékek vegetáción kívül 260-350 cm. A hullámtéri szukcessziós folyamatok elindítója a vízmozgás következtében bekövetkező erózió és hordaléklerakás. A lágylombos fafajok magról történő természetes felújulása – szinte kizárólag – a nyers iszapos, ugyanakkor nedves talajfelszínen történik meg. Látni kell azonban, hogy ennek az ára meglevő erdőterületek erodálása. A jelenség a természetes folyamatok érvényesülése érdekében kívánatos, mértéke azonban határok között kell, hogy maradjon. Az ágvizek rehabilitációja során vízkormányzási módszerekkel a kérdés kezelhető. A hidrológiai viszonyokra vonatkozó erdészeti elvárások teljesülése szükséges alapokat képez az erdőgazdálkodás jövőképének megfogalmazásához. 2. Jövőkép az erdőgazdálkodásban Az erdőgazdálkodás célkitűzései Európában egységesen elfogadott elvárás a mindenkori erdőgazdálkodással szemben, a tartamosság megőrzése. Ennek lényege, hogy mindazokat a materiális és immateriális javakat, melyeket az erdő ma az embereknek biztosít, a jövő generációi számára is folyamatosan biztosítsa. Ezek között a leglényegesebbek a talaj, a levegő és a víz védelme, az erdőből folyamatosan nyerhető anyagi javak maximális kihasználása, a biológiai sokszínűség megőrzése. Egyéb szempontok /pl. turizmus/ csak ennek alárendelve érvényesülhetnek. Az erdőgazdálkodás célkitűzéseinek megfogalmazásánál a meglevő állapotokból kell kiindulni, figyelembe véve a tartamos erdőgazdálkodás elvárásait, valamint azokat a bizonytalansági tényezőket, amelyek ma még jelen vannak. Ezek közül a legfontosabbak: a.) A vízpótlás, vízmegosztás, vízkormányzás végleges kialakítása hatással van a termőhely változására, ezen keresztül az erdők fejlődésére. b.) Az itt található erdők túlnyomó hányada kultúrerdő, melyek gazdasági célzattal lettek kialakítva. Az erdők fafajösszetételének átalakítási folyamata hosszú időtartamú /80100 év/. Következésképpen a jelenlegi állapotok gyökeres megváltoztatása nem történhet egyik napról a másikra. Magát a folyamatot lehet elindítani, de a célállapot megvalósítása nagyon hosszú időbe telik. c.) A térségben található erdők túlnyomó hányada állami kezelésben van, de mellette megtalálható a magántulajdon is. Egy új kezelési szemlélet elfogadtatása – mely esetlegesen eddig nem létező terheket ró a tulajdonosra – magántulajdon esetén nehezebb, mint az államiban. d.) Nincs kialakított kompenzációs rendszer a gazdálkodás korlátozásainak ellentételezésére. Az erdőgazdálkodás célkitűzése a jövőben olyan erdőkezelés megvalósítása legyen, mely biztosítja a meglevő természeti értékek megőrzését, a természetközeli állapotok visszaállítását /Természetvédelem/ továbbra is biztosítja az itt élők megélhetési lehetőségét, hátrányosan nem érinti őket /Gazdálkodás/ szolgálja az itt élők pihenését, kielégíti a turista igényeket /Turizmus/ nem akadályozza az árvizek zavartalan levonulását /Árvízvédelem/
78
Egy adott területen a természetvédelem, a gazdálkodás, a turizmus és az árvízvédelem együttes igényeit maradéktalanul kielégíteni nem lehet. Területenként változhat a fontossági sorrend, és ez meghatározza a kezelés mikéntjét is. Ezért a jövőben meg kell különböztetni elsődlegesen: 1. 2. 3. 4.
Természetvédelmi célt szolgáló erdőket Természetvédelmet és gazdálkodási célt szolgáló erdőket Turisztikai, közjóléti célt szolgáló erdőket Árvízvédelmi célt szolgáló erdőket
A különböző célkitűzésű erdők kijelölési és kezelési elvei Természetvédelmi erdők Kijelölésük szempontjai: - Ide sorolandó: ¾ a meglevő természetszerű erdők, védett növények és állatok gyakori előfordulási helyei ¾ egyéb természeti értékeket hordozó erdők ¾ a természeti értékek közvetlen környezetében található erdők ¾ a természetszerű állapotok kialakítását legkönnyebben lehetővé tevő erdők ¾ területi összefüggés érdekében idesorolandó erdők ¾ elsősorban állami tulajdonú erdők - Lehetőleg nagy, összefüggő területeket kell kialakítani - Feltártság minél kisebb legyen - Lehetőleg ne kerüljenek be kiemelkedő gazdasági jelentőséggel bíró erdők /pl. nagy értékű nemesnyarasok/ A természetvédelmi erdők kezelése: Ezekben az erdőkben a gazdálkodás háttérbe szorul, a kezelésnek a természetszerű állapotok erősítését, az erdő hosszú távú fennmaradását kell szolgálnia. A turizmus nem, vagy csak kivételes formában kaphat szerepet. A nem honos fafajú állományokat fokozatosan természetszerű erdőkké kell átalakítani. Az emberi beavatkozások térben és időben, valamint az alkalmazott technológiák, módszerek nem sérthetik a természetvédelem érdekeit. Megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni a vízparti erdőszegélyeket. Itt törekedni kell a természetszerű állapot minél gyorsabb kialakítására, illetve megőrzésére. Amennyiben megjelenő újulat ezt lehetővé teszi, természetes felújítást kell alkalmazni. A meglevő feltáró hálózat ne bővüljön. Mozgás erősen korlátozott. A természetvédelmi erdők hosszú távú kezelése csak külső források biztosításával lehetséges. Külső forrásokból kell finanszírozni a sajátos kezelésből származó többletköltségeket, valamint a termelés korlátozásából adódó hozamkiesést. Természetvédelmet és gazdálkodási célt szolgáló erdők Kijelölésük szempontjai: - Ide sorolandó: ¾ termőhelyi adottságainál és az erdőállományok gazdasági értékénél fogva jelentős, ugyanakkor természeti értéket nem, vagy csak kismértékben hordozó erdők /kultúrerdők/ ¾ magas szinten feltárt erdők - Kijelölésüknél törekedni kell a nagy, összefüggő területkialakításra 79
Kezelésük: Ezekben az erdőkben szerepet kap a gazdálkodás eredményessége, de mellette érvényesülnie kell a természetvédelmi szempontoknak is. Korlátozható a végzendő munkák tér és időbeni rendje, az alkalmazható technológiák. Amennyiben ebből az erdőgazdálkodónak anyagi hátránya keletkezik, gondoskodni kell annak kompenzálásáról. Kifejezetten turizmust szolgáló útvonalak és berendezések nincsenek. Az erdőn történő mozgás korlátozható. Feltáró hálózat bővítése engedélyhez kötött. Turisztikai, közjóléti célt szolgáló erdők Kijelölésük szempontjai: Általában településekhez közeli, vagy turisztikai látványossághoz kapcsolódó, turista útvonalhoz illeszkedő erdők sorolhatók ide. Területi részaránya viszonylag alacsony, max. 5%. Lehetőleg állami tulajdonú erdő legyen, de magántulajdonú erdő is szóba jöhet. Kezelésük: A kezelésben a turistaélmény, a pihenés biztosítása kapja a főszerepet. Feltártsága, kiépítettsége, erdészeti kezelése is ennek van alárendelve. Elegyes, hosszú élettartamú erdők kialakítására kell törekedni, melyek nem igénylik a gyakori belenyúlást. /Keménylombos erdők/ Emellett itt is fontos szerepet kell kapnia a természetvédelemnek, a meglevő természeti értékek megőrzésének, bővítésének. Ezek az erdők sokrétű, költséges kezelést igényelnek, melyhez jelentős külső források szükségesek. Árvízvédelmi célt szolgáló erdők Kijelölésük szempontjai: Az árvízlevonulás „szűk keresztmetszetein” található erdők a hullámtéren belül. Térbeni elhelyezkedésüket úgy kell meghatározni, hogy az árvizek biztonságosabb levezetése lehetővé váljon, területük azonban ne haladja meg a szükségeset. Kezelésük: A meglevő erdőket kell átalakítani úgy, hogy olyan erdőszerkezet jöjjön létre, mely az árvizek során a legkisebb akadályt gördíti a víz útjába. Tághálózatú, egyszintes állományokat kell létrehozni, a fákat fel kell nyesni, a megjelenő cserjeszintet folyamatosan el kell távolítani. Kitermeléskor vágáshulladék nem maradhat a területen, esetleges uszadék-felhalmozódást meg kell szüntetni. Az erdők gyepekké történő átalakítása nem javasolt. Az átalakítás nehéz és költséges. Mellette, ha kaszálásra, legeltetésre nincs igény, fenntartása rendkívül drága. A különböző célkitűzésű területek kijelölésénél egy bizonyos szintű térbeli rendezettségnek érvényesülnie kell. Mozaikos, szétszórt állapotban nehezebb a funkciók érvényesülésének biztosítása. Ezért a besorolás során kompromisszumokkal kell élni. A célkitűzések megvalósításának feltételei A jövő erdőgazdálkodásának legnagyobb feladata, hogy a jelenleg leginkább jellemző nemesnyár gazdálkodásról fokozatosan átálljon a természetszerűbb állapotokat célzó kezelésre.
80
A jelenlegitől eltérő célzatú erdőkezelés számos kérdést vet fel, melyekre a folyamat beindítása előtt a választ meg kell adni. E kérdések közül a legfontosabbak: A jelenlegi erdőkezelés megváltoztatásának - gazdasági hatásai - ökológiai hatásai - társadalmi hatásai - közlekedés, úthálózat 2.3.1
Az erdőkezelés megváltoztatásának gazdasági hatásai
A különböző rendeltetésű erdők, hogy célkitűzésüknek megfeleljenek, fafajösszetételükben, állományszerkezetükben, kezelésükben lényegesen eltérnek egymástól. A fafaj és a kezelési mód befolyással van a felmerülő költségekre, az ott megtermelhető faanyagértékre, az elérhető jövedelemre. A különböző fafajú erdők gazdasági összehasonlítására a vágásos üzemmódban történő kezelés értékelése ad lehetőséget. Ennél a módszernél minden alkalmazható főfafajhoz a térségre jellemző vágásérettségi kort rendelünk. Ezt tekintjük egy termelési ciklusnak. A termelési cikluson belül, minden fafajhoz hozzárendelhető egyrészt a különböző állománykezelések fajlagos költsége, másik oldalról a megtermelhető faanyag mennyisége, piaci értéke. Az egy vágásfordulón belül felmerülő költségeket és bevételeket célszerű egy átlagos évre, azon belül egy megtermelt m3 faanyagra vetíteni. Ezáltal reális összehasonlítási alapot kapunk. A 2007-ben jellemező költség és árviszonyok alapján különböző állománytípusok gazdasági összehasonlítását az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat: A különböző főfafajú állományok gazdasági összehasonlítása /2007. évi adatok alapján/
Főfafaj
Kocsányostölgy
Átlagos ErdőVágásévi Össz. felújítás érettségi növedék faállománykor /év/ hektáron termés nevelés /terme-ként fajlagos lési költsége ciklus/ nettó m3/év nettó Ft/nm3 m3/év 100 5,5 550 1 473
MegterMegterNemesnyárhoz FakiterÁtlag- melhető melhető viszonyított melés piaci ár faanyag- jövedelem elmaradó átlagos erdei érték évente költsége rakodón évente hektáron- faanyag- Jövedehektáron ként érték lem -ként Ft/nm3 Ft/nm3 eFt/ha/ eFt/ha/év eFt/ha/ eFt/ha/ év év év 3 840 14 936 82 53 72 30
Magaskőris
80
7
560
1 146
3 817
13 714
96
61
58
22
Nemesnyár
30
18
540
685
3 241
8 537
154
83
0
0
Hazainyarak mesters. felújítás Hazainyár sarjaztatással Fehérfűz
50
10
500
980
3 518
7 000
70
25
84
58
50
10
500
220
3 518
7 000
70
33
84
50
50
10
500
980
3 518
6 980
70
25
84
58
81
Az összehasonlításban nem kaptak szerepet az úthálózat, a szállítás, a kártevők elleni védelem, a természeti károk helyreállításának költségei, az általános költségek (irányítás, számvitel, pénzügy) és a különböző elvonások, adóterhek. Az összehasonlításban a különböző őshonos fafajok nemesnyárhoz való viszonyítása történt, mindez a térségre jellemző, jó termőhelyi adottságok mellett. Látható, hogy valamennyi honos fafaj jövedelemtermelő képessége elmarad a nemesnyártól. A velük történő gazdálkodás többletköltségekkel és hozamkieséssel jár. Egy gyors, 20-30 év időtartamú átalakítás során ezek kompenzálása az erdőgazdálkodó működőképességét biztosítaná, de a tartamos erdőgazdálkodás durván sérülne. A növekvő vágásérettségi korok és az alacsonyabb faanyagértékű fafajok (hazai nyarak, fűz) alkalmazása miatt az erdővagyonban folyamatos csökkenés állna be. Ez előbb-utóbb működési zavarokat indukálna. A termelési lehetőségek, így a bevételi források folyamatosan szűkülnének, az erdőfenntartással kapcsolatos fajlagos költségek (erdőfelújítás, állománynevelés) növekednének. Ezért gazdasági szempontból a gyors átállás az őshonos fafajokra nem javasolt. A vágásérett és letermelt nemesnyár állományok helyén 30-40 %-ban jelenjenek meg az őshonos fafajok. Így az átalakítási folyamat ugyan lényegesen elhúzódik, de a tartamosság csak kisebb mértékben sérül. Ezzel az átalakítási ütemmel 100 év alatt a nem őshonos állományok 70-80 %-a lecserélésre kerül. A javasolt ütemű átalakítás mellett a gazdasági hátrányok /többletköltség, elmaradó jövedelem/ mértéke az elkövetkező 30 évben – mai árakon számítva – a következőképpen alakul: A vizsgált terület a Dunakiliti-Szap közötti Öreg-Duna hullámtér, a magyar oldalon. Az erdőterület nagysága 3.080 ha, ezen belül a nemesnyár részaránya 60 %. A nemesnyár átlagos vágásérettségi kora 30 év. Az átalakítás, a tájra jellemző őshonos hazainyarakra, illetve keménylombos állományokra /tölgy, kőris/ történjen, 70-30 %-os arányban. A partszegélyekre jellemző és mélyfekvésű területeket kedvelő fűz állományok fennmaradását természetes megjelenésük fogja biztosítani, mesterséges ültetésükre nincs szükség. A jelenlegi korszerkezetből kiindulva, 10 éves ciklusokra bontva, valamint célállomány csoportokra felosztva az átalakítás mértéke: 10 éves ciklus
Célállomány /ha/ Hazainyár Magaskőris Kocsányostölgy 1 – 10 éven belül 170 40 40 11 – 20 éven belül 140 30 30 21 – 30 éven belül 150 30 30 Összesen: 460 100 100
Átalakított Nemesnyár állomány összesen /ha/ 250 200 210 660
Az évente fafajcserével érintett területnagyságokat, elmaradó jövedelmeket, többletköltségeket, elmaradó faanyagértékeket az átalakítás fafajának függvényében a 2. táblázat foglalja össze. A többletköltségek terén csak az erdőfelújítás, állománynevelés költségei szerepelnek. Összege részét képezi az elmaradó jövedelemnek. Az elmaradó jövedelem többletköltség feletti része csak az erdőérték csökkenésben jelentkezik mindaddig, míg a lehetséges fakitermelések nem
82
történnek meg. Nemesnyár esetében ez nevelővágások terén 8-25 éves, véghasználat esetében pedig 30 éves korban következik be. Gyorsabb ütemű, illetve nagyobb területen történő átalakítás során a többletköltségek, elmaradó hozamok és elmaradó faanyagértékek arányosan növekednek. Többletköltségekkel kell számolni az alkalmazható technológiák és a termelések tér- és időbeni rendjének korlátozásából fakadóan, a jelenlegi közlekedési gyakorlat, feltáró hálózat átalakítása miatt is. Ennek mértékét jelenleg csak becsülni lehet, nagysága /a vizsgált területre vonatkoztatva/ évi 15-20 millió forint között várható. Egyszeri kiadásként jelentkezik a tengelyest felváltó vízi közlekedés, szállítás feltételeinek biztosítása. A várhatóan szükséges kompok /3db/, a kompokat mozgató vízi járművek /3 db/, kompkikötők, valamint a hozzájuk csatlakozó utak beruházási költsége, mai árakon számítva ca 150 millió Ft.
83
2. táblázat: Többletköltségek és elmaradó jövedelmek 1 – 30 éven belül
eFt
Átalakítás fafaja év
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 össz.:
Hazainyár ha/ év 17 17 17 17 17 17 17 17 17 17 14 14 14 14 14 14 14 14 14 14 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 460
Kocsányostölgy
Magaskőris
elmar. ebből elmaradó ha/ elmar. ebből elmaradó ha/ elmar. ebből elmaradó ha/ jöved. többlet k. faanyagérték év jöved. többlet k. faanyagérték év jöved. többlet k. faanyagérték év 986 2 040 1 428 4 120 1 760 288 4 88 720 232 25 1 972 2 040 2 856 4 240 1 760 576 4 176 720 464 25 2 958 2 040 4 284 4 360 1 760 864 4 264 720 696 25 3 944 2 040 5 712 4 480 1 760 1 152 4 352 720 928 25 4 930 2 040 7 140 4 600 1 760 1 440 4 440 720 1 160 25 5 916 2 040 8 568 4 720 1 760 1 728 4 528 720 1 392 25 6 902 2 040 9 996 4 840 1 760 2 016 4 616 720 1 624 25 7 888 2 040 11 424 4 960 1 760 2 304 4 704 720 1 856 25 8 874 2 040 12 852 4 1 080 1 760 2 592 4 792 720 2 088 25 9 860 2 040 14 280 4 1 200 1 760 2 880 4 880 720 2 320 25 10 672 1 680 15 456 3 1 290 1 320 3 096 3 946 540 2 494 20 11 484 1 680 16 632 3 1 380 1 320 3 312 3 1 012 540 2 668 20 12 296 1 680 17 808 3 1 470 1 320 3 528 3 1 078 540 2 842 20 13 108 1 680 18 984 3 1 560 1 320 3 744 3 1 144 540 3 016 20 13 920 1 680 20 160 3 1 650 1 320 3 960 3 1 210 540 3 190 20 14 732 1 680 21 336 3 1 740 1 320 4 176 3 1 276 540 3 364 20 15 544 1 680 22 512 3 1 830 1 320 4 392 3 1 342 540 3 538 20 16 356 1 680 23 688 3 1 920 1 320 4 608 3 1 408 540 3 712 20 17 168 1 680 24 864 3 2 010 1 320 4 824 3 1 474 540 3 886 20 17 980 1 680 26 040 3 2 100 1 320 5 040 3 1 540 540 4 060 20 18 850 1 800 27 300 3 2 190 1 320 5 256 3 1 606 540 4 234 21 19 720 1 800 28 560 3 2 280 1 320 5 472 3 1 672 540 4 408 21 20 590 1 800 29 820 3 2 370 1 320 5 688 3 1 738 540 4 582 21 21 460 1 800 31 080 3 2 460 1 320 5 904 3 1 804 540 4 756 21 22 330 1 800 32 340 3 2 550 1 320 6 120 3 1 870 540 4 930 21 23 200 1 800 33 600 3 2 640 1 320 6 336 3 1 936 540 5 104 21 24 070 1 800 34 860 3 2 730 1 320 6 552 3 2 002 540 5 278 21 24 940 1 800 36 120 3 2 820 1 320 6 768 3 2 068 540 5 452 21 25 810 1 800 37 380 3 2 910 1 320 6 984 3 2 134 540 5 626 21 26 680 1 800 38 640 3 3 000 1 320 7 200 3 2 200 540 5 800 21 425 140 55 200 615 720 100 49 500 44 000 118 800 100 36 300 18 000 95 700 660
Összesen elmar. ebből elmaradó jöved. többlet k. faanyagérték 1 194 4 520 1 948 2 388 4 520 3 896 3 582 4 520 5 844 4 776 4 520 7 792 5 970 4 520 9 740 7 164 4 520 11 688 8 358 4 520 13 636 9 552 4 520 15 584 10 746 4 520 17 532 11 940 4 520 19 480 12 908 3 540 21 046 13 876 3 540 22 612 14 844 3 540 24 178 15 812 3 540 25 744 16 780 3 540 27 310 17 748 3 540 28 876 18 716 3 540 30 442 19 684 3 540 32 008 20 652 3 540 33 574 21 620 3 540 35 140 22 646 3 660 36 790 23 672 3 660 38 440 24 698 3 660 40 090 25 724 3 660 41 740 26 750 3 660 43 390 27 776 3 660 45 040 28 802 3 660 46 690 29 828 3 660 48 340 30 854 3 660 49 990 31 880 3 660 51 640 510 940 117 200 830 220
84
2.3.2
Az erdőkezelés megváltoztatásának ökológiai hatásai
A tartamos erdőgazdálkodás követelménynek támasztja a biológiai sokszínűség megőrzését. Az őshonos fafajok alkalmazása ebbe az irányba viszi a folyamatot. Ugyanakkor látni kell, hogy az erdő egy bonyolult életközösség (növények, állatok, ember, valamint az élettelen környezet együttese), ahol egyes résztvevők létét, fejlődését számtalan tényező befolyásolhatja. A fajgazdagság feltétele a változatosság, ami erdő esetében nem csak fafajösszetételen, hanem legalább annyira az arányos korszerkezeten is múlik. Egy fiatal erdőben mások a fényviszonyok, a búvóhely, a táplálkozás, a szaporodás lehetőségei, mint egy középkorú, vagy egy idős állományban. A különböző korú erdőknek megvan a sajátos élővilága, mely az állomány korosodásával folyamatosan változik. Ezért fontos, hogy egy térségben a fiatal, a középkorú és az idős állományok lehetőleg azonos mértékben legyenek jelen. A különböző fafajok esetében a fiatal, a középkorú vagy idős állapot más-más korhoz köthető. A Szigetközben jelenleg és a jövőben meghatározó szerepet betöltő fafajok esetében ezek a korok az alábbiak: Főfafaj Kocsányostögy Magaskőris Nemesnyár Hazainyarak Fehérfűz
Állomány kora években fiatal erdő középkorú öreg erdő 1 – 35 35 – 70 70 – 1 – 30 30 – 60 60 – 1 – 10 10 – 20 20 – 1 – 15 15 –35 35 – 1 – 15 15 –35 35 –
A hullámtér jelenlegi fafaj és korosztály-összetételét a 2. számú melléklet tartalmazza. A táblázatból kiolvasható, hogy a jelenlegi állományok átlagkora nem éri el a 20 évet, ugyanakkor teljesül az arányos korszerkezettel szembeni követelmény. Ez a gyorsan növő, korán beérő nemesnyár magas (60 %) arányának „köszönhető”. A nemesnyarak honos fafajokkal történő lecserélése egyértelműen hosszabb életkorú erdők arányának növekedésével jár. Ennek teljeskörű alkalmazása néhány évtizeden belül az arányos korszerkezet teljes felborulásához vezetne. Példaképpen vizsgáljuk meg a jelenlegiből kiindulva, hogy 30 év múlva hogyan alakulna a korszerkezet, amennyiben a nemesnyarat 1/3-ában keménylombos (tölgy, kőris), 2/3ában lágylombos (hazainyár, fűz) fafajokkal cserélnénk le. Jelenlegi korszerkezet Fafaj Kocsányostölgy Magaskőris Nemesnyár Hazainyár Fehérfűz Összesen: %
Terület korcsoportonként /ha/ fiatal középkorú öreg 41 4 0 29 5 13 570 558 719 132 137 78 101 327 111 873 1 031 921 31 36 33
Terület összesen /ha/ 45 47 1 847 347 539 2 825 100
85
Korszerkezet 30 év múlva Fafaj Kocsányostölgy Magaskőris Nemesnyár Hazainyár Fehérfűz Összesen: %
Terület korosztályonként /ha/ fiatal középkorú öreg 350 23 1 277 29 18 0 0 0 858 753 292 96 85 33 1 581 890 344 56 32 12
Terület összesen /ha/ 374 324 0 1903 214 2 815 100
30 éven belül az állományok több mint fele a fiatal korosztályba tartozna, ugyanakkor az idős állomány alig haladná meg a 10 %-ot. Hogy ez a helyzet ne alakulhasson ki, erre is a gazdasági feszültségek elkerülésére javasolt, lassú ütemű átalakítási folyamat adhatja a megoldást. A nemesített fafajok letermelését követően, az erdőfelújítások során 30-40 %ban jelenjenek meg hosszabb vágásfordulójú őshonos fafajok. Alkalmazásukra elsősorban ott kerüljön sor, ahol a természeti értékek megőrzése, védelme ezt leginkább indokolja. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a parti sávoknak. Itt folyamatosan törekedni kell a természetszerű állapotok kialakítására. 2.3.3
Az erdőkezelés megváltoztatásának társadalmi hatása
Az itt élők számára az erdő lehet: - munkahely a hagyományos erdőgazdálkodásban - egyéb, erdőhöz kapcsolódó haszonszerzési forrás (turizmus) - pihenés, felüdülés helyszíne - az erdőből nyerhető egyéb javak forrása Jelenleg a szigetközi erdők – az erdőgazdálkodás révén – többszáz családnak biztosítanak munkahelyet, ezen keresztül megélhetési lehetőséget. A mostani, intenzív gazdálkodás megváltoztatása (kitermelés csökkenése, visszafogottabb állománynevelés) csökkenti az elvégzendő munkák volumenét, ezáltal a munkahelyeket. Ez a jelenlegi szintnek akár a felére is visszaeshet. Ezt részben ellensúlyozhatja a viziturizmushoz, ökoturizmushoz kapcsolódó szolgáltatások teremtette munkalehetőség. Ennek mértékét nehéz megítélni, de feltehetően csak egy szűkebb réteg számára biztosít megélhetést. Az erdőben történő szabadidő eltöltésére egyre nagyobb igénye van az embereknek. Az extenzívebb erdőkezelés, a természetszerűbb állapotok növelik az idelátogatók élményérzetét. Itt is megjegyzendő azonban, hogy a laikus ember számára a szép erdő az öreg erdő, annak fafaja csak másodlagos. Az erdőállományok elfiatalítása ellenérzést váltana ki az emberekben, a tájkép sokat veszítene minőségében. A szigetközi falvakban lakók közül sokan az erdőből biztosítják részben, vagy egészen téli tüzelőszükségletüket, „gyűjtött fa” formájában. Az energiaárak növekedésével ennek jelentősége az emberek életében nem csökken. A „gyűjtött fa” mennyisége évente meghaladja az 5000 m3-t. Ekkora mennyiségnek a lehetőségét a nagy volumenű termelések biztosítják. A kitermelések csökkenésével természetesen ez is csökkenni fog.
86
2.3.4
Közlekedés, úthálózat
Szigetköz, azon belül az Öreg-Duna hullámtér rehabilitációja során sarkalatos kérdés a közlekedés. Kialakításakor különbséget kell tenni a terület kezeléséhez szükséges közlekedés, valamint a pihenést, kikapcsolódást szolgáló közlekedés között. Ez utóbbi szabadon választott „kényszerpályára” terelhető, míg az előzőt a kezeléssel kapcsolatos feladatok ellátása, elláthatósága határozza meg. A kezelés során elsősorban vízügyi és erdészeti feladatokról beszélünk. Közlekedési lehetőségek terén pedig vízi és szárazföldi közlekedésről. Erdészeti vonatkozásban látni kell, hogy ma már (és a jövőben is) az erdők, elenyésző területeket leszámítva, nem hagyhatók magukra. Az erdők zöme kultúrerdő, mely a szükséges belenyúlások elmaradása esetén egészségromlásnak, majd pusztulásnak lenne kitéve. Ezeknek az erdőknek az átalakítása ugyancsak feltételezi a megközelíthetőséget. Az ott képződő faanyag elszállítását meg kell oldani. Sajnos, ma már számolni kell olyan agresszív, tájidegen fafajok ittlétével is, melyek emberi beavatkozás hiányában tömegesen elszaporodnak, jelentős terülteken uralkodóvá válhatnak (zöldjuhar, amerikai kőris, bálványfa). Térhódításuk megakadályozása szintén az emberi jelenlétet indokolja. A hullámtérben a közlekedés ma elsősorban tengelyen történik. A Duna elterelését követően jelentős úthálózat épült ki, az ágvizeken az átjutást műtárgyak biztosítják. (Ezek a műtárgyak egyben vízkormányzási feladatokat is ellátnak.) A vízi közlekedés súlya és fontossága erdészeti és vízügyi szempontból is minimálisra csökkent. A jövőben szembe kell nézni azzal, hogy a teherforgalomra alkalmas vízi közlekedés alkalmazására kicsi az esély. Lehetőség a szemközti partokat összekötő (nem hosszirányú) kompközlekedés kialakítására van, ha a part és mederadottságok ezt lehetővé teszik. Ahol ez nem megoldható, ott a tengelyen történő közlekedés lehetőségét kell fenntartani. A hullámtér rehabilitációja során minimalizálni kell a közlekedéshez szükséges műtárgyak számát, a kiépítendő útvonalak hosszát. Ugyanakkor nem maradhatnak feltáratlan „fehér foltok”. Az üzemi utakon a közlekedést korlátozni kell. Elsősorban a vízügyi és erdészeti feladatok ellátására vehetők igénybe. A turizmust, pihenést szolgáló utakat ki kell jelölni. Ezek mentén megfelelő parkolási lehetőséget kell biztosítani. Az utak fenntartásának terhét az igénybevevőkre kell hárítani. 3. Az erdőgazdálkodás jövőképének összefoglalása -
Erdészeti vonatkozásban a kívánatos vízszintek – a Dunaremetei vízmércén mérve – vegetációban 300-420 cm, téli időszakban 260-350 cm. Mesterséges elárasztásra május-július hónapokban egy-két alkalommal kerüljön sor, melynek szintje a magasfekvésű területek szintjét érje el. A vízszintek változása a természetes vízhozamokhoz igazodjon. Meg kell határozni valamennyi erdő elsődleges funkcióját, és hozzárendelni a kezelési elveket. Az erdők kezelési előírásait a 10 éves erdőgazdálkodási üzemtervekben rögzíteni kell. A kultúrerdők átalakítása fokozatosan történjen meg, az arányos korszerkezetet meg kell őrizni. Az átalakítás őshonos fafajokkal, természetszerű erdők irányába történjen. Kiemelten kezelendők a partszegélyek, itt gyorsított tempóban kell a természetszerű állapotokat kialakítani. 87
-
4.
Az erdők átalakítása kapcsán jelentkező többletköltséget, hozamkiesést az erdő tulajdonosának, kezelőjének meg kell téríteni. Biztosítani kell az erdők kezeléséhez szükséges vízi, vagy szárazföldi útvonalat, az ennek kapcsán felmerülő beruházások finanszírozását. Szabályozottá kell tenni a hullámtéri közlekedést. A Dunakiliti-tározótavat a természetvédelmi szempontok előtérbe helyezésével erdészeti kezelésbe kell helyezni. A Duna 1825-1806 fkm szakasz modellezésének erdészeti értékelése
Dr. Rácz Tamás javaslata /meanderező/ A kísérlet alapján a kialakuló kisvízszintek az 1820 fkm fölött magasabbak, 18201815 fkm között azonosak, 1815 fkm alatt alacsonyabbak a megfogalmazott erdészeti igényeknél. Ugyanakkor a jelenlegi állapotokhoz viszonyítva egyértelmű javulás tapasztalható. A mindenkori vízhozamhoz igazodó vízdinamikával az ideális vízszintektől való eltérések részben korrigálhatók. Az árvizek biztonságos levezetése érdekében feltétlenül szükséges erdő kitermelést /Morva, Gyalap, Bagaméri kanyar/ az erdőgazdálkodás tudomásul veszi. Ennek kapcsán gondoskodni kell ezen területek későbbi fenntartásáról – lehetőleg törvényi szabályozással – kezelési és finanszírozási szempontból egyaránt. El kell végezni a művelési ágból való kivonást. Gondoskodni kell az érintett erdőtulajdonosok, kezelők kártalanításáról. A javaslat elfogadható szinten biztosít közlekedési lehetőséget az erdőgazdálkodás számára. A jelenlegihez képest nagyobb szerepet kap a vízi közlekedés, korlátozottabbá válik a szárazföldi. Ennek kapcsán jelentős beruházási feladatok keletkeznek, illetve folyamatosan többletköltségekkel kell számolni. Dr. Lisicky M. J. javaslata /anabranch/ - A kísérlet során tapasztalt kisvizes állapotok aggodalomra adnak okot. Műtárgyak hiányában a víz „kifut” a mellékágak egy részéből, illetve túl gyors vízfolyások alakulnak ki, ami komoly eróziós veszélyt jelent. Az erdők fejlődéséhez szükséges vízigény nem látszik biztosítottnak. - Árvíz levezetés szempontjából hasonló feladatokat erdőgazdálkodásra, mint a meanderező megoldás.
és
terheket
ró
az
- Közlekedés tekintetében a javaslat az erdőgazdálkodás számára nem elfogadható. Kulcsfontosságú műtárgyak megszüntetésével az erdők nagy része feltáratlanná válik, kezelésük nem megoldható. Mivel a jelenlegi erdőállomány 70%-a intenzív kultúrerdő, kezeletlenségük katasztrofális állapotokat eredményezne. A megoldási javaslatot mindenképp úgy kell módosítani, hogy az, a megvalósulás esetén, a közlekedési lehetőséget biztosítsa.
88
Az eddigi erdészeti tapasztalatok alapján a talajvíz mozgására a legnagyobb hatással az Öreg-Duna vízszintingadozása van. A meder kiiktatása az élővíz rendszerből, valószínűleg annak teljes degradálódását fogja eredményezni. Ezáltal a talajvíz mozgásra gyakorolt hatását is el fogja veszíteni. Az erdők zavartalan fejlődését elsősorban a termőréteget elérő talajvíz teszi lehetővé.
89
