A jó vagy rossz öregség forrása. Lehet-e jól megöregedni?

JÓ KÖZÉRZET A jó vagy rossz öregség forrása

mozgását nehezítik csikorgó Ízületei, romló szerveinek működése nyomán

Első kérdés:

kénytelen újratanulni a test anatómiá-

Lehet-e jól megöregedni?

ját (biológiai hanyatlás, betegségek, egészség romlása, csökkenő képessé-

Az ember öregkorát egész életével építi fel, és azt így k i'k i a maga módján,

f

gek); —

hogy a nálunk kialakult társa­

inkább tudattalanul, mint tudatosan a

dalmi feltételek következtében anya­

maga számára készíti elő. Nemcsak a

gilag lesüllyed, a nyugdíjas helyzet a

„betakarítás” értelmében, hanem minden

szociálpolitikai döntések függésében

élet-viszonyával együtt. Ahogyan vo-

alakul ki, nem tudja tartani korábbi

Losonczi Ágnes

Idősek ideje, a kor viselése Történelmi sebek, fekélyek

násai kiélesednek és karakter-ráncai

létfeltételeinek szintjén az életét (társa­

mélyebbek lesznek, úgy élesednek ki lel­

dalmi perifériára kerülés pauperi-

ki „ráncai”, előtérbe kerülnek természe­

zálódás veszélye, az „eltartott nyugdí­

tének mélyebb jellemzői, élesebben mu­

jas” helyzetének megalázó volta);

tatkozik meg az is, ami jó és az, ami rossz

-hogy korábbi köreiben meg­

volt. Az öregség nem ad új karaktert, új

szűnt fontossága és nyugdíjazása/visz-

személyiséget, nem tesz képessé arra,

szavonulása után egyre inkább a tár­

amire Fiatalkorában is képtelen volt az

sadalmi, szakmai perifériára kerül

ember, de kialakult természetében, sze­

(énérték és fontosság-vesztés, fölösle­

mélyiségének összetevői mégis átren­

gessé érzése);

deződhetnek „jól” és „rosszul” is: hangsú­

-

hogy megszűnnek korábban be­

lyosabbá válnak az ön-esetleg környe­

gyakorlott feladatai, csökkennek ten­

zet - életrontó, és az ön—esetleg környe­

nivalói. Tudása korábbi feltételekből és

zet - életjavító képességei is.

azokra épül. Lépéstartása a gyorsan

A kérdés az, hogyan viseli az idős

változó ismeretek idején különösen ne­

és idősödő ember mindazt, ami az

héz. Kérdés, hogy a korábbi aktivitá­

öregséggel jár:

sához képest képes-e aktivitásához

-azt, hogy hanyatlik az egészsége, homályosodik látása, romlik a hallása,

újfajta tereket találni (kényszerű vagy választott passzivitás);

—

JÓ KÖZÉRZET

hogy kikerült az évtizedek so­

dok örülni a kis napsütésnek is". A másik idős embernek semmi baja-

rán megszokott közösségeiből, nehezen alakít újfatja közösségekkel kapcsola­

giákra térek vissza, arra a képességre,

betegsége nem volt, még anyagilag is jó

tot, sokszor növekszik magánya, (em­

amely mindig is egyensúlyt próbál te­

helyzetet élvezhetett, mégis arra a kér­

beri közösségek és támogatás hiánya,

remteni a külvilág tehertételei és belső

désre, hogy-„Hogy van?” - a válasza

elmagányosodás, beszűkült élettér, hi­

világ képességei között. A belső erő

az volt: Jó l vagyok - , de minek?”

ányzó emberek);

nélkül általában sincs tartalmas élet,

A következő összefoglaló tanulsá­

-hogy nem tudja-ha nem tud­

bármelyik életkort tekintjük is, ám

gokat ebből a szélesebb kiterjedésű

ja-azt a tudást átvenni, ami a Fiata­

különösen feltételévé válik a „jó” öreg­

munkából szűrtük le. A „jó öregség”

lok számára természetes közlekedési

ségnek.

magatartás gyakorlata és a rossz öreg­

mód, automatikus kifejezési forma. (Az

A jó öregséget a rossz és romló kö­

ség kiúttalan csapdái azonos rugóra

aktuális, esetleg korszerű elvárások­

rülmények között nem lehet „kívülről”

járnak. A következő gondolatcsokrot

nak való meg-nem-felelés, alkalmaz­

bevinni, nem lehet tanácsokkal megol­

csak a feltárt a tapasztalt valóság véd­

kodási nehézség vagy képtelenség).

dani, kívülről betáplálni. Nem lehet

heti meg a banalitástól.

senkit rábeszélni sem, hogy ugyan,

A világ valóban beszűkül viszont

tessék már élvezni az életből azt, amit

mozgásban tarthatja és tágíthatja az

még lehet, addig amíg lehet. Ehhez

körülményeket az, aki szüntelen kí­

mély, belülről fakadó élet és embervi­

váncsisággal képes követni a külvilág

szony kell, előzménye az egész élet

menetét. Akkor is, ha már nem „érde­

belülről megépített kultúrájában van

kelt" benne, ha nincs semmi közvetlen

(ami nem iskola, nem diploma Függői),

haszna belőle. Az érdek nélküli érdek­

ez ott leli forrását a kora gyerekkortól

lődés és kíváncsiság segítheti az em­

kidolgozott élet és emberviszonyaiban.

bert, hogy ne záruljon be a világ előle

A „jó megöregedéshez” legalább

és ő ne zárja el a világot magától.

Amikor az idő múlásával a társa­

annyi belső erő kell, mint amennyi

A z érzékelés romlása: az idős ember

dalomból kikopik az ember, és az átélt

súly terheli kívülről az idős és idősödő

rosszabbul lát, rosszabbul hall, rosz-

történelembe szövődött élete sem nem

embert.

szabbul jár. Viszont a kevesebbet ala­

ad sok vigaszt, sem nem igazolja a „be­ fektetést”, akkor onnan kell mozgósí­

Egyáltalán lehetséges-e jól meg­ öregedni?

posabban szemlélheti, jobban érzékelhe­ ti, ízlelheti, Figyelheti. Aki képes növel­

tani az erőt, ahonnan még lehet merí­

Néhány jellemző vonást ki lehet itt

ni a belső látását és a belső hallását, az

teni, ahonnan a veszteségeket ellensú­

is emelni, hiszen az időskornak külön

mélyebb megértéshez juthat. A felületes

lyozni lehet. S ez a belső erő forrásvi­

tudománya van: úgy hívják „geronto­

benyomások sokfélesége helyett a felfo­

déke.

lógia”. Egy kutatásomban -egészség'

gott világ érzékelésének intenzitása

A biológiai-, társadalmi-, törté­

ügyi témájú volt-külön megvizsgál­

növelhető. Eszrevehet olyan dolgokat,

nelmi idő gyarapodása és veszteségei

tuk az idős embereket, hogy hogyan

amelyekre nem Figyelt eddig, nem volt

nincsenek egyensúlyban. A vesztesé­

viselik az életet, az öregséget. A jó és a

rá „ideje”. Választhatja azt, hogy csak a

gek sokszor egymásra épülnek, egy­

rossz öregség között nem az egészség —

fontosra Figyeljen, de arra komolyan. A

mást erősítik. A veszteségekre a válasz

betegség volt a határ, ahogy a jólétben

lehetőségeken belül kiteljesíteni azt,

csak egy másik életsíkon életrehívott

sincs kizárva a „rosszul lét” eshetősége:

amit elérhetett és ami elér hozzá.

gyarapodás lehet. Az ellensúlyozásban

így, egy csaknem tejesen béna, idős,

Hasonló módon épen tarthatja az

csak a belülről, a legbensőbb világból

nyolcvan felé közeledő férfi mondta

embert az öröm képessége. Ez fontos

előhívott erők segíthetnek. Itt az é n -

kérdéseinkre derűsen: „En nagyon jól

választóvonal a rossz és jó öregség kö­

erdre, a lelki-szellem i-érzelm i ener-

vagyok. ízlik még az étel, meg úgy tu­

zött. Becses „tudás”, és elemien fontos.

Jó KÖZÉRZET

Ebben is kísértenek igazi közhelyes

különösen ha fontos szerepet töltöttek be, mert külvilágbeli feladataikkal

válaszok, melyek sokszorosan igazol­ tak: akinek képessége van az örömök­

kényszerek. Viszont odafigyelhet vég­

szemben nehezebben tudnak ellensúlyt,

re az meg is találja azokat. Annak elég

re mindarra, amire eddig „nem ért rá”,

önerősítő cselekvéseiknek más terüle­

a napfény, a zöldülő világ, az ősszel

amit elmulasztott a múltban sok

teket találni.)

színesedő fák, egy mosoly, egy dallam,

kényszerű befogottsága miatt. Maga

és mindenek fölött a gyerekek, uno­

válogathatja meg Figyelme tárgyát.

Ha a mindennapi kreativitás véget ér vagy elveszti jelentőségét, vagy ér­

kák, de általában a Fiatalok, akik az

Sok tapasztalat beérése is a „nyere­

telmét; ha az idős ember kirekeszti a

élet folyamatosságának, a mindig újra

ség oldalhoz” tartozik, ha nem is min­

külvilágot, és a külvilág sem mutat

megújuló életerő bizonyságát adják és

dig vigasztaló, vagy nem is mindig

érdeklődést iránta; ha a külső környe­

emellé azt az elégtételt is, hogy mások

használható, mégis élettartalombeli

zet csak ellenségességet vált ki belőle

folytatják azt, aminek mi már a végén

gazdagodást hoz. A külső kényszerrel

figyelem és érzelmi kötődés helyett,

vagyunk.

diktált

akkor az elszigetelődés és passzivitás

életmezőkön

a

kötelező

Mindezekhez több kell, mint böl­

részvételtől való megszabadulás; a fel­

csesség, túl a szellemi, tudati szférán az

színen játszódó presztízscsaták, sok

érzelmek és érzékek „bölcsességeNem

kívülről diktált, sürgetett, szabályo­

kíván rendkívüli adottságokat, nem

zott húzás-vonzás után, most végre

Fúgg anyagiaktól, iskolázottságtól, de

befelé is Figyelhet, a belső lényegre

Függ a belső világ érettségétől és tel­

összpontosíthat. Ezzel az élet önértéke

jességétől. Szerencsére mind a kutatá­

növekszik, amihez nem kell külső

saim, mind a mindennapi élet során

megerősítés, talmi igazolás.

nem egy olyan idős emberrel találkoz­

Nagy a veszélye annak, hogy teljes

tam, aki birtokában van ezeknek a

passzivitásba süppedhet az idős ember.

képességnek.

A keserűségtől, a bezárulástól meg­

erősbödő hanyatlással párosul.

Van nyereség abban a veszteségben

mentheti az öregeket az aktivitás, vagy

A feladat életben tart értelmileg és

is, hogy „inaktív" lesz. Az aktív élet

egyszerűen szólva a cselekvő élet, a

érzelmileg is, még a szervezetet, a

befejezésének jó oldala igazi felszaba-

mindennapi dolgosság is, annak érzése,

biológikumot is felerősíti. Másképpen

dultság érzetet is adhat: az ember

hogy még tud tenni bármit, hogy még

öregszenek azok, akik megtalálják

végül is számos feladatot megoldott,

szükség van arra, hogy valamit tegyen.

érdeklődésük és cselekvéseik terét, mint

amit pedig nem oldott meg, azzal már

Még fontos, még hasznos lehet akármi­

azok, akik mindent abbahagynak, eb­

úgysem tud mit kezdeni. Új feladat­

ben. Nem a munka tartalma dönti el a

be belekeserednek és várják a halált.

nak nem kell, mert nem is lehet neki­

fontosságot, hanem a hívás a lényeg,

Ők már élőként feladják az életet.

futni. Vége a „nyüzsgés" kényszerének

ami itt kihívást is jelent. Bármi fontos­

Az emberi kapcsolatokról szólva

is. Nem kell már mindenáron „ott” len­

sá válhat, ami feladat, ami kiemelheti

igaz az, hogy a külvilági kapcsolatok

ni, kívül kerülhet a versenykényszeren.

csak önmagába zárult életéből & más­

mindenképpen szűkülnek, de különö­

A pénz, a presztízs, a hatalom körein

felé, másra irányulhat. (A nők előnye,

sen akkor, ha valaki csak várja mások

alul-, Fölül-, kívül maradhat. Szem­

olykor hátránynak tartott feladataik

Figyelmét. Aki viszont megőrzi a „má­

lélődhet, nézheti „mint a moziban”,

közül az, hogy mindig is gondoskod-

sik”, mások iránt az érdeklődését, és

hogy mit tesznek mások a Nagy To­

niok kellett másokról, hogy nemcsak a

szeretné megérteni a másikat, sőt még

longásban, az egymással birkózó, egy­

külvilágban betöltött szerepük alapján

módja van valamit segíteni is, ha más­

mást lefőzni akaró emberek. Szem­

minősítették őket, s ők is magukat. A

sal nem törődéssel, érdeklődéssel, az

lélőjévé válhat annak, aminek részese

férfiak ezért is élik meg oly nehezen a

már nem maradhat kapcsolatok híján.

volt. Nem rángatják tovább külső

inaktivitásukat, kiesésüket a világból,

A képesség: odafigyelni másra, az

megóv a magánytól. Mindenki rászo­ rul a figyelemre, hiszen mindig sokkal

Jó

KÖZÉRZET

hanem hogy hogyan tudott megküz­ deni vele” —mondja egy régi orosz

több ember kívánja, hogy odafigyelje­

Kelet-Európában, ahol a múlt annyi­

nek rá, mint akik figyelnek másokra.

szor változott a sorsok értékelésében.

A múltnak értelmet adhat az em­

Aki másokra tud figyelni, az sohasem

Nagy veszteség éri azt, aki elveszti a

ber azzal is, hogy tapasztalatait böl­

magányos, még ha egyedül is van.

múltját, mert ezzel elveszítheti egész

csességgé, vagy legalábbis érettséggé

A kérdés az, hogy azok a képessé­

életét. Ez nemcsak akkor következik

növelheti, ha másnak nem is, vigasz­

gek, amelyek az emberi kapcsolatok

be, ha a történelmi változások elsodor­

ként önmagának.

szövetét alakítják, mennyire maradtak

ják azt, amit fontosnak, vagy értéknek

S a jövő? Csökkenő és nehezedő

elevenen, kölcsönösségre épülő-e, nyi-

tartott, hanem akkor is, ha nem tudja

jövővel kell szembesülni: ahogyan az

tottak-e új emberek el- és befogadá­

elfogadni személyes életében azt, amit

élet lezárulóban van, már nincs annyi a

sára. Mennyire maradtak épen vagy

átélt, amit életében tett, vagy hitt. A

jövőből, mint amennyije van a múltból.

éppen fejlődtek, nyíltak, mivel öreg­

történelmi,

átalakulás

S a jövőnek is szűkülnek, romlanak a

korban is fejlődhetnek tovább. Azokra

többször is „besegített” abba, hogy

távlatai. Ezért jó egyensúlyt találni: a

megfosztotta az embereket saját múlt­

múltat elfogadni, mert érdemes volt él­

juktól, addigi életük értelmének iga­

ni, a jövőre figyelni, mert még mindig

zolásától. Ezért is válaszút az öregség

történhetnek érdekes dolgok, van mit

viselésében, hogy elfogadja-e vagy el­

látni, mit tenni, van mi iránt érdek­

hárítja eddigi életét. Az öregség egy­

lődni. A jövő tudata, akár a holnapi

ben betakarítás is. Ha ez a betakarítás

napé, akár távolabbi időé kilátást ad­

nem ad nyugalmat, ha az eredmény

hat, kimozdulást a beszűkült jelenből.

nem igazolja az élet erőfeszítéseit, ha az

Ha a hosszabb táv nem olyan bíztató a

élet munkája hiábavalónak tűnik, ha a

koros embernek —mindig is kérdés,

hit, amelyik az élet tartóoszlopa volt

hogy mennyire bíztató a jövő egyálta­

a valódi készséggé is alakult képessé­

megrendül, és az ember nem talál tar­

lán—, akkor válik reménytelibbé, ha

gekre gondolok, amelyekben az adott­

talmat, mely célt és értelmet ad a léte­

„kilát” önmagából, ha a többiekre néz,

ság,—lehet mondani tehetség—egy­

zésének, akkor az öregség keserves lesz.

az utódokra, a gyerekekre, a most láb­

fajta kidolgozott és begyakorlott kész­

Az az ember viszont, aki úgy ér­

ra kelő, Nagy Életbe induló generáci­

ség is megmutatkozik. Olyan a másik

kezik az öregkor küszöbéhez, hogy

ókra. Ehhez jó a folyamatosság tudása,

emberre irányuló „adó-vevő” készülék,

nincs feloldhatatlan harcban az életé­

hogy az élet örök, és élni jó.

KE K

társadalmi

közmondás.

amelynek mindennapi használata ko­

vel, és még vannak szándékai és tettei,

A ki az élet folytatására figyel, az

rábbi emberi viszonyaiban épülhetett

az nem kesereg azon, hogy hiábavaló

erőt kap. Végül is jó tudni, hogy az élet

meg, és az idő haladtával, az öregség

volt az élete, az hibásnak ítélt tetteivel

megy tovább, emberek, tárgyak, gon­

idejét elérve beért az is, hogy hogyan

is szembe tud nézni, akár van feloldás,

dolatok, akaratok tovább élnek, tovább

érez a többiek, „mások” iránt. Egyál­

akár nincs. Nem azon bánkódik, mi

viszik ami elindult. Van, ami sikerült,

talán az tűnik ki, hogy képes e „kilát­

mindent nem tett meg, hanem elvise­

van, ami nem. Tudni, hogy ami nekünk

ni” önmagából, vagy csak önmaga ho­

li önmaga múltját, ha sok mindent

nem sikerült, talán megoldják az utá­

rizontjáig terjed a világa. A bezárkózás

másképpen is tenne a mai fejével.

nunk következők. Ez, biztatás. S ha

életveszélyes. A saját ego teljes világgá

Amikor valaki tudja, hogy a lejátszott

nem tudnák, akkor meg nem bennünk

tágítása mindig veszélyes, de öregkor­

életnek nincs új próbája: ez az öregség

volt a hiba. Ez önbizalom növelő. Jó

ban tragikussá válhat.

nyugalmának egyik kulcsa. A tettek

öregség ezért tágít a jelenen, nem zárja

A múltfeldolgozás buktatói súlyos

tények, amelyek segítettek megállni.

le saját énjének időhatárainál a világ

csapdába ejthetik. Különösen nálunk

„Ne a sorsa szerint ítéld meg az embert,

határát. Kilát magábazártságából, ezért

nem keserű, nem irigy az új indulókra,

Jó KÖZÉRZET

térségeiben otthagyja nyomát, ahogyan

és nem válik gyűlöletté benne a meg­ keseredett élet. A keleti bölcsek a kontempláció

válva szeli át a társadalmi teret, s a Föld

holnap, nekünk és másoknak is. Ez a fontos tudás.

az ember testében-lelkében is. Az emberek fizikai és lelki állapo­

gazdagító lehetőségét, az igazi elmé­

A halállal az tud szembenézni, aki

ta, az idő függvényében alakul, az át­

lyedést csakis ebben az életszakaszban

teljesen élte és szereti az életet. Azt is,

élt idő, maga „a” történelem, az építi és

látják elérhetőnek. Szerintük ez az

amit ő maga átélt és azt is, ami utána

koptatja az embert. A nagy fordulatok,

igazán „boldog korszak”, amikor az idő

következik. Az öregséget az tudja el­

komoly hányattatások, történelmi és

és tér kitágul. A modern világ, az eu­

viselni, aki az élet teljességének szere-

társadalmi kataklizmák nyilván el­

rópai ember erősen rászorulna erre a

tetével igazolja az itt eltöltött időt.

használják az embert, megviselik or­ ganizmusát, érzékenyebb szerveit, szí­

tudásra, különösen, ahol ilyen magas

vét, ér-, izom- és idegrendszerét.

az életkor, és ahol a meghosszabbodott életkorral sokszor nem tud mit kezde­

Az idősek ideje

történelmi idő összefonódik. Az idő

ni sem az idős ember, sem a társadalom. Meg kellene tanulni felkészülni a hosszú öregség harmonikus elviselésére.

A biológiai létben a saját életidő és

„Ezért tanultam járni Ezekért a kései, keserű léptekért.,, (Pilinszky: Apokrif)

Erre pedig a modern világ nem készí­ ti fel az embert, ahogyan a halálra sem,

Az „idős” szó gyökere az „idő*'. Az

hacsak saját belső bölcsességük nem

időseknek ugyan sok hiányuk van

teszi ezt meg. A modern világban, ahol

egészségből pénzből, megbecsülésből,

a fiatalság kultusza uralkodik, ahol a

kapcsolatokból, de abból bőségük van,

látható, megmarkolható anyagi érté­

amit elhasználtak: az időből. Ez gaz­

kek megszerzésért folyik a küzdelem,

dagságuk és szűkösségük forrása.

az agresszió a fűtőerő, a felülkerekedés

Meg kell birkózniuk a jelennel,

az érték, a külső siker a mérce, anyagi­

tisztességesen elszámolni a múlttal,

halad, az életóra jár, a kettős idő min­

akban, elért pozíciókban és hatalom-

tudni, hogy az élet a vége felé közele­

dig kettős feladatot ad: alkalmazkodni

kreálta presztízsben mérik az emberi

dik, mégis a jövőbe kell nézni, mert a

kell a társadalmi-történelmi változá­

értékeket. Akik nem állják a versenyt,

jelen értelmét veszti, ha nem tart vala­

sokhoz (adaptációs probléma) és alkal­

s így az öregek is, térvesztésüket ér­

merre, akkor is, ha ebből a jövőből

mazkodni kell a saját korból adódó

tékvesztésként élik meg, és sokan még

minden bizonnyal

életfeladatokhoz (identifikációs fel­

azt is feladják, amire még képesek len­

mint amennyi a múltból jutott.

kevesebb adatik,

adatok). Az életfordulók kritikus, oly­

nének, elpusztítják magukat, meg­

Az életidőben együtt jelenik meg a

kor krízispontjai a társadalmi fordula­

előzik ön és életrontásban még a saját

biológiai, a történelmi és a társadalmi

tokba épülve fokozhatják a nehézsége­

halálukat is.

idó'. A „biológiai életidő” meghatározó.

ket, és gyakran súlyosbítják az egyéni

„Tudni szeretni” az életet, megbé-

Mindenki, aki megszületik, az életre

válságokat is, vagy megfordítva, segít­

külni a saját élet idővel, szeretni az

keléstől az elmúlásig járja végig útját :

hetnek átemelkedni és megoldani a

utánunk következőket, örülni tudni,

születik, fejlődik, kiteljesedik, beérik,

válságos helyzeteket. A történelmi fel­

de haragudni is, hiszen minden érzelem

hanyatlani kezd, majd leépül és meghal.

tételek alaposan beleavatkoztak abba,

átélése fontos, jelen lenni résztvevőén,

Viszont, amint az élet a társadalomba

hogy milyen öregséghez érkezett el az

de már távolabbról, elnézően, lehet dü­

„szervül”, a biológikum társadalmi tar­

ember. Az elmúlt időszakok tapaszta­

hösen is, de mosolyogni magunkon és

talmat kap és a társadalmi hely, az

latait magukban hordják az öregek,

másokon is, és örülni, hogy még élünk,

adott történelmi idő különbségeit is

nem csupán emlékezetükben, hanem

még van a jövőnk, lám már itt van a

magába építi. Az idő történelemmé

reflexeikben, sőt zsigereikben.

Minden társadalmi és történelmi

JÓ KÖZÉRZET

következményeként a gazdasági lerob-

hatás megtörhet a személyiség módo­

banásukat, az elszegényedést, sőt,

sító erején. A személyes adottságok, a

cióval korábban az idős lakosság az

pauperizálódást. Azzal, hogy „rászo­

belső késztetések, válaszoló és kihívó

egész népessé hét százalékát alkotta,

rulttá váltak”, az önértékelésük, önbe­

energiák felfogják és alakítják a ka­

ma .az öregek, a hatvan éven felüliek

csülésük leromlását; a rendszerválto­

pott hatásokat. Minden ember egy­

aránya a népessé közel húsz százalé­

zásokkal pedig a saját múltjuk több­

szeri, egyedi teljesség, korábban soha

kára növekedett. M é élesebben jelzi

szörös átértékelődését - aszerint, hogy

nem volt, a jövőben sohasem lesz azo­

számokkal a folyamatot a nyugdíjasok

mi jellemezte korábbi élettevékeny­

nos entitás.

arányának megsokszorozódása nálunk:

ségüket-az új társadalmi változások

Ezért is igaz, hogy a mindenki szá­

1960-ban hazánkban n é y százalék

fel- vagy leértékelik azt.

mára adott közös sors feltételei között

volt a nyugdíjasok aránya, ami 1970-re

Az már csak mindent átszövő já­

számos egyéni változat lehetséges. Az

háromszorosára, 1980-ra ez négy és

rulékos elem, hogy a jelenben uralkodó

életutak, a túlélési módok egyéni varián­

félszeresre, 1984-re az ötszörösére nőtt.

kultúra az ifjúság kultuszát sugározza:

sainak sokféleségeit láthatjuk, mert

S vele a nyugdíjasok egészséügyi el­

külsőséekben éppenúgy, mint képes­

látásának szüksége is. Különösen meg­

ségekben, a gyorsaság, az adaptivitás, a

billentette a demográfia egyébként is

versenykészsé, az előretörő agresszió,

törékeny egyensúlyát, a gyerekszüle­

olyan tulajdonságok, amelyek pár

tések csökkenése, de m é komolyabban

excellence nem jellemzően tartoznak az

súlyosbította a középkorú és fiatal fér­

idősek tulajdonságai közé. Mindennek

fiak körében növekvő korai elhalálo­

következményeképpen az élet záróide­

zás. Az életkor növekedésének vívmá­

je, a derűs vagy legalábbis tiszteletre­

nya visszaütött a felkészületlen társa­

méltó betakarítás ellehetetlenül, jó

dalomra, a szociális és egészséügy el­

esetben megnehezedik.

KÉ K

látás feladatait megsokszorozta. Külö­

Minden szűkösségben élő társada­

mindenkor és mindenkinél, az egyéniség

nösen súlyos gondokkal jelentkezik ez

lom másképpen kegyetlen a maga

„válasza” módosítja az azonos feltételeken

a világdilemma, a kelet-európai társa­

öregjeivel, ha azok rászorultakká vál­

belül még az öregségben is az öregedés

dalmak átalakulásának időszakában.

nak. Különösen, ha kevés az, amiből

módját, sót felerősíti az énerő szerepét.

A mai társadalomban az élet utol­

élni kell, és szűkös az elosztható javak

só szakaszának véeredménye sokszor

köre. Kivétel, ha gerontokrácia ural­

Az életidő növekedésének vívmá­

kárhoztatta sivár sorsra, az egyébként

kodik, és az öregek másokkal, fiata­

nya és a társadalom teherviselő képes­

is sokat megélt idős generáció tagjait.

labb generációkkal szemben gyakorol­

ségének kudarca

A szocialista propagandában annyit

ják kiszorító hatalmukat. Ismerünk

hangoztatott „megérdemelt jutalom”,

olyan kultúrákat, ahol az öregek

érdemtelen életzárássá változott.

kényszerített, sőt olykor rituálissá tett,

Nagy vívmány: az életkor meg­ hosszabbodása. Két generáció életideje

az

„önként vállalt” öngyilkosságot követ­

alatt a fejlett ipari társadalmakban át­

Egyszerre

kell

átélniök

időseknek öregedésükkel szervezetük

nek el; a hideghegyre mennek, vagy

lagosan csaknem 18-20 évvel növe­

fizikai romlását, a társadalmi aktivitás

viszik őket (japán hagyomány), a bü­

kedett az élettartam. (Az élt években

elhagyásával, a nyugdíjazással a kiszo­

dösbarlangba kell elmenni meghalni,

kifejezett eltérések, a szegénység-gaz­

rulást a társadalom perifériájára; a tu­

(Sánta Ferenc novellájában), vagy a

dagság, elmaradottság-fejlettség, el­

dás szerkezetének változásával és a

minden fiának terhessé vált, talicskán

nyomatás- szabadság különbségeiből

modernizálódással ismereteik elavulá­

egyik gyerektől másikhoz tolt, majd az

következnek.) Megváltozott a társa­

sát; a gazdaság tönkremenetelével a

utcán „felejtett” öregapa (Darvas szoci­

dalmak korstruktúrája is; két generá-

nyugdíjak elértéktelenedését, s ennek

ográfiája). Sorolni lehet, hogyan „segí -

tették” a túlvilágra fölöslegessé, családi

JÓ KÖZÉRZET

döntések preferenciapolitikájában fel­ léphetnek valóságos, és szított társa­

teherré vált ősöket, öregeket. Pedig oly korból származnak ezek a példák,

megnyílt lehetőségeket: a piacon nem

dalmi és generációs ellentétek is, szem­

amelyről úgy hírlik, hogy fontos volt a

versenyképesek, nem tudnak új szak­

befordíthatják egymással a különböző

család, és volt tisztelete az öregeknek.

mára váltani, új vállalkozásba kezdeni.

társadalmi és demográfiai csoportokat.

Az öregek - tömegüket és társa­

Az öregek két rendszer között a „pad

Az aktív, adózó korosztálybeliek

dalmi helyzetüket tekintve-a szocia­

alá”, tehát az élet normális, elviselhető

közvetlen, vagy közvetett megter­

lista rendszer többszörös áldozataivá

szintje alá kerültek.

heléséről van szó. A szembeállítás, ami

váltak. Kivéve azokat, akik maguk

Sorsuk és életszínvonaluk az állam

a fiatalok és idősek között az amúgy is

„termelték” az áldozatokat, jóllehet ők

kezében van, a nyugdíjak folyósítása

élő kommunikációs és társadalmi sza­

sem kerülik el a kort és a változásokat,

az újraelosztásban kialakított kor­

kadékot, illetve törést jelenti, a szó szo­

s ezekben saját társadalmi-biológiai

mánydöntés arányaitól függ, a nyug­

ros értelmében kenyértörésig vihető.

hanyatlásukat. A szocializmus meg­

díjak értéke az állam pénzügyi dönté­

Ezért nemcsak azt a kérdést kell

fosztotta a tulajdonosokat tulajdonuk­

sei következtében változó inflációs rá­

feltenni, amit oly gyakran hallunk,

tól, mindenki az állam alkalmazottja

ta szerint alakul. A szocialista gazda­

lett; és mint munkások /alkalmazot­

ság összeomlása után egyharmadával

tak, mezőgazdasági dolgozók váltak

csökkent a nemzeti jövedelem, ezért is

többoldalú kizsákmányolás és kisajátí­

a „kirovó-elosztó” rendszer évről-évre

tás talajvesztettjeivé. Legalább kétszer

a költségvetés állása szerint új alkuk­

kellett átélniök az „eredeti felhalmozás”

kal határozza meg a valóban igen szű­

megterhelő kiszipolyozását. A szocia­

kössé vált szociális ellátás kereteit és

lista elvek, polgári biztonság cserben­

eloszlását, mivel a korábbi felhalmo­

hagyott kijátszottai, minden ígéretek

zásra nem lehet építeni a szociális já­

legjobban becsapott, legnagyobb tö­

randóságokat. Három millió hétszáz­

megű kiszolgáltatottjai. Rendszernek

ezer járulékfizető, tehát a társadalom

hogy mennyibe kerülnek az öregek a

és rendszerváltozásnak egyaránt áldo­

aktív és adófizető egyharmada tartja

társadalomnak, hanem úgy is megfo­

zatai.

fenn a tízmillió ember számára szolgá­

galmazhatjuk a problémát, hogy

A gazdasági rendszer működési

ló elosztási alapot. Ebben vannak a

mennyibe került az öregeknek ez a

feltételeiben bekövetezett alapvető

nyugdíj, az egészségügyi és a szociális

társadalom.

változások miatt, még a korábbi hely­

ellátás intézményei. Ez biztosítja a tár­

zet fenntartására sem elégségesek a ke­

sadalom inaktív kétharmadának: gye­

retek. A folyamatosság annyira meg­

rekeknek, fiataloknak, öregeknek-

tört, hogy a szocializmusban pauperi-

nyugdíjasoknak és a munkanélküliek­

zálódott idős nyugdíjasok életszínvo­

nek az ellátását. Évről évre új alku

nalának megőrzése, még a korábbi

tárgya, hogy mely csoport terhére, és

vállalások szintjén is ellehetetlenült. A

melyik javára végezzék el a kevésből a

szocialista ígéretek az alacsony szintű

szükséges és lehetséges átcsoportosítá­

A történelem úthengere... A ki­

egyenlőség, a szegénység határán tar­

sokat. A társadalompolitika központi

lencvenes évek kezdetének rendszervál­

totta az időseket, az új gazdasági rend­

döntése, hogy ilyen nehézségek köze­

toztató feladatai között egyszerre került

szer m^ ezeket a korábbi ígéreteket

pette mit részesítnek előnyben a társa­

előtérbe a feltárult múlt csaknem vala­

sem tudja tartani. A nehezebb társa­

dalom nyugalma, a döntéshozók társa­

mennyi emléke, és felszabadította az

dalmi helyzetben lévő idősek nem ké­

dalmi lelkiismerete és természetesen

emlékezést. Feladattá vált a szembenézés

pesek kihasználni a rendszerváltozással

hatalmi, politikai érdekei szerint. A

a múlt traumáival, a feldolgozatlan, el­

Az elfedett múlt kirobbanása, és feldolgozása Sebek, sérülések, megrázkódtató veszteségek

JÓ KÖZÉRZET

titkolt, eltagadott és elfojtott, elszenve­ dett társadalmi történelmi sérülésekkel,

korlátozott életkereteiről. Megtörtén­ hetett elnyomatásuk kimondása és

azok kimondásával és orvoslásának

gozott módszereket, az éppen aktuális

szükségességével. A kimondás szabadsá­

példaképektől, a választott- vagy a

Felszínre kerülhettek a nemzeti

ga egyszerre szembesítette valamennyi

kényszerszövetségesektől. A különböző

önérzet gyógyíthatatlan törései: öt év­

generációt —a korábbi hamisítás nél­

eszmei és hatalmi indítékú jogfosztás,

tized alatt két vesztes háborút, két

kül, —az átélt történelemmel.

tulajdonfosztás, egzisztenciális ellehe­

megszállást és két nagyhatalmi kény -

A múlt felszabadítása elsősorban

tetlenítés, a ma még élő generációk

szerszövetséget kellett elszenvedni: a

az időseknek adott feladatot, ez az

számos tagjának és családjának életút­

német szövetséget, megszállást és a há­

adomány és teher nekik jutott, hiszen

ját megtörte, olykor megjelölt ember­

borúba sodródást, majd a szovjet meg­

a hatvan év feletti generáció élte át a

ként szakította ki őket normális életé­

szállást (felszabadításként), és a szovjet

század legnagyobb hányattatásait. A

nek keretei közül. Volt hogy „csak”

blokkhoz kötöttség minden következ­

történelem úthengere átgördült rajtuk,

pályájuk gyakorlását lehetetlenítette

ményeit.

de az utat még velük sem tette simáb­

el, volt hogy életüket veszélyeztető

kényszerszövetségnek megvoltak az

vagy kifejezetten életvesztő helyzetbe

önkéntesei, haszon- és hatalomélvezői.)

hozta őket.

A köznép számára már az is trau-

képviseletük vállalása.

(Természetesen mindegyik

A traumatizáltak köre sokrétű: a

matikus volt, ahogyan kifejezést kel­

történelem forgandósága miatt több­

lett váltani, ugyanannak a történésnek

ször változott a „fent” és a „lent”: rab és

dicshimnusza hogyan csapott át a tör­

rabtartó helyet cserélhetett, korábbi

ténelmi fordulattal hatalomkötelezte

hatalmasok domináns helyzetből alá­

gyalázkodásba, majd egy újabb csava­

vetetté válhattak, és alávetettekből

rással vissza.

később megdöntésre is rászolgált el­

E l kellett viselni megaláztatást a

nyomók lehettek. Az aktuális „törté­

németektől, a vereséget az oroszoktól és

bá a következő generációk számára.

nelmi igazságtevés” gyakorta szült új,

„az utolsó csatlós” iránti ellenszenvet,

(Bár profán, de fontos forrás a fenti

később más jóvátételt kívánó igazság­

az ország bűnössé nyilvánítását a

hasonlat eredete. A kérdés így szólt a

talanságokat, megfosztásokat.

béketeremtő nyugati nagyhatalmak­

hatvanas években: „Hol tud a kis nyúl

Ha

egyszerűen,

tényszerűen,

tól. Ahogyan a béketeremtés követ­

legjobban meglapulni?” Válasz: „Az

időrendben vesszük sorra, hogy milyen

kezményeit mai napig megszenvedi az

úthenger alatt”.)

hányattatásokon mentek keresztül a

egész térség.

Az úthenger nemcsak egy irányba

felnőtt és idős generációk, láthatjuk,

A II. világháborúban harcoló és

tarolt és döngölte be az életeket az ép­

hogy ennek már az elrendezése is

elpusztult katonák és családtagjaik

pen aktuálisan kényszerített „simítás­

mekkora feladat.

személyes gyászukon, és megélt szen­

ba”, hanem ide-oda járt, rendszerek,

vedéseik mellett még el kellett viselni

nagyhatalmak, világuralmak és v i­

többször a változó minősítéseiket: vol­

láguralmi törekvések szerint, készsé­

tak bűnösök, sőt háborús bűnösök (a

ges együttműködők vezették és az alákerülők szenvedték meg.

Előtérbe kerültek a nemzeti trau­

negyvenes

és

ötvenes

években),

mák, a nemzeti önérzet és önbizalom

későbbi differenciáltabb kifejezéssel:

Egymást váltó hatalmi rendszerek

sérülései. Négy évtized elhallgattatása

„kényszerrel besorozott” katonák, s így

és ideológiák diktátumai, és zárványai

után lehetett beszélni Trianonról, a

áldozatokká váltak, majd a kilencve­

jelölték ki az üldözendó'k és jutalma-

szétdarabolt ország máig élő fájdalmá­

nes évek elején hősként köszöntötték

zandók körét. Uj bánásmódokat is ki­

ról, az elszakított magyarság, a más or­

őket. A hivatalos megjelölés változtat­

dolgoztak, de át is vettek már kidől-

szágban élő magyar kisebbség sokszor

ta címkéiket: volt, hogy a második vi­

lágháborúban a németek oldalán küzdő

és

sok

megaláztatást

Jó KÖZÉRZET

jelentette, az ezzel járó létbizonytalan­ sággal együtt. A szülők „büntetése” és

is

elszenvedő hadsereg katonáit az „utol­

szállás és társadalmi következményei

jogfosztásuk mellett még gyerekeik

só csatlós”, a „fasiszta hadsereg”

miatt torzult el a győzelem értelme, ez

életpályájára is kihathatott, „másod-

bélyegével illették, majd a történelem

visszahatott a második világháború

vagy harmadíziglen” sújtotta őket a

„vétlen áldozataivá" váltak, illetve az

tartalmára, s az eltorzított egyoldalú

diszkrimináció, mint az X-esek és

utóbbi időkben, a „szovjet szörny” bu­

dicsőítés visszafordítása, nem kevésbé

„egyebek” leszármazottait, köztük sok­

kása következtében „hősökké” igazolta

torzított régi —új átértelmezéshez ve­

szor az értelmiségi gyerekeket is.

őket a szükséges rehabilitáció és az

zetett.

Nemcsak a ki-, sőt „megjelölt” el­

A kilencvenes években nyíltan ki-

lenséget vagy potenciális ellenfeleket

vagy

mondhatóvá vált a szocialista, illetve

érte a kiiktató, megkülönböztető, kor­

győzelem, amelyet felszabadulásnak

kommunista rendszer jogfosztó, tulaj­

látozó, kiátkozó intézkedések sorozata.

mondattak - túl a nemzeti érzés sérel­

donfosztó, ideológiai hegemóniájának

Az „inkább vesszen száz ártatlan, mint­

mein, vagy azok érzelmein, akiknek ez

sok traumatikus következménye is.

sem egy bűnös meneküljön” bolsevikká

súlyos megtorlást és bukást hozott,

Napfényre került minden elszenvedett

ahogyan a hősi jelző nem maradhatott

üldözés. Az, hogy legnagyobb tömegé­

el a Vörös-Hadsereget említésénél —

ben a parasztság, a mezgazdasági né­

mélyen rejtett lelki sebeket, olykor

pesség szenvedte meg az ötvenes éve­

testi

a

ket: kezdődött a szegényparasztság

megerőszakolt asszonyokban, védel­

földhöz juttatása után a kapott föld el­

mükben megölt férfiak és családjuk

vételével, folytatódott kuláklistákkal,

emlékezetében, a hadifogságba hurcolt,

a kitelepítéssel, tetőződött a kétszeres

ott elpusztult vagy életük végéig meg-

erőszakos szövetkezesítéssel.

efölé kerekedő restaurációs igény. A

szovjet

nyomokat

megszállás,

is

hagyott

nyomorodott emberek és családjuk kö­

Másik széles társadalmi réteget érintett a kispolgárság (kisiparosok,

tett ige, vagy, „ahol fát hasogatnak, hull

Pedig a szövetségesek győzelme

kiskereskedők, kistulajdonosok) meg­

a forgács is”, népi bölcsességének cinikus

valóban megszabadulást hozott a há­

fosztása a tulajdontól, az egzisztenciától

alkalmazása, saját elvtársak és elvbará­

ború poklából, a szovjet katonák tény­

és a szakma gyakorlásától. A társada­

tok, sőt szövetséges útitársak életét vagy

leg hihetetlen hősiességgel, óriási vér-

lom felső régióiban az osztályidegenek

helyzetét se kímélte. A „nagy célok” je­

veszteséggel harcoltak a győzelemért,

„kiiktatása”, ezekkel egyidőben történt.

gyében sok embert tett áldozattá a ha­

a német hadsereg összeomlása, a Har­

Kiszorításuk a munkásosztály hatalma

talomféltésében paranoiássá lett hata­

madik Birodalom megsemmisülése v i­

nevében egyszerre érintette az úgyne­

lom, erőszakossággal ellensúlyozva saját

lágszerte ünnep volt, elsősorban a né­

vezett „történelmi családokat”, a polgá­

bizonytalansági érzését, és annak tudat­

met megszállástól megszabadult Euró­

ri tulajdonos osztály tagjait, az onnan

lan tudatát, hogy hatalmuk illegitim,

pában, és a győztes Amerikában is—,

származó értelmiségieket. Megfosztá­

hogy csak a szovjet fegyverek biztosít­

valóságos felszabadulás volt és lehetett

suk

ják megmaradásukat.

volna.

„művelődési monopóliumaik” megtörése

rében.

vagyonuktól,

Az ötvenhatos forradalom leveré­

emberi jogaik

se és megtorlása újabb súlyos társadal­

következett összeomlása után, mintha

megsemmisítésével is járhatott, de eny-

mi, történelmi csapást mért a társada­

igazolódott volna az is, ami kétesen bi­

hültebb időszakban is el kellett viselni­

lomra: a szovjet csapatok második be­

zonyítható: országunk és hadseregének

ük osztályidegenségük miatt sokféle

vonulása és az általuk visszaállított

részvétele és felelőssége a második v i­

gyanúsítgatást, ami hol a munkale­

kommunista uralom bosszúálló meg­

lágháborúban. Mivel a szovjet meg-

hetőség, hol a mozgástér korlátozását

erősödésével. A forradalom tapasztala­

A Szovjetunió közelmúltban be­

keményebb időkben

gazdasági,

JÓ KÖZÉRZET

ta ugyanakkor komoly figyelmezteté­

gozható ténye, amikor az áldozat és az

üldöző felváltják egymást, hatalmat

se volt a felkerült hatalmi csoportnak, hogy enyhíteni kell az emberek terhe­

struktúráját leképező viszonyok ki­

cserélnek, egymás felé kerekednek,

in, gazdasági kedvezményekkel elkez­

szolgáltatottsággal és függőségi rend­

majd-ha mindennek ellenére méis

deni lépegetni a jobblét felé. Ez az út és

szerekkel szőtték át a mindennapi éle­

életben maradnak - egymás mellett

a „kis engedmények” a jobb közérzetért

tet. Szabadsághiány, a mozgás és kife­

kell élniük. Többször lett az üldözöt­

módszere volt a forrása annak, ami or­

jezés korlátozása fogta hálóba az élet

tből üldöző, sőt rabból rabtartó, majd

szágunkat a legélhetőbb szocialista or­

különböző síkjait. Megjelentek a kli­

másik történelmi fordulat újra áldo­

szággá, a „legvidámabb barakk”-á

entúra viszonyaiban, a függőséi rend­

zattá tette: a fasizmus áldozatai, a

tette. Miközben a hangulatjavító gaz­

szerekben, olyan mindennapos sérel­

kommunizmus áldozatai; az ötvenes

dasági intézkedések megfértek az „öt­

mekben, amelyek személyessé tették a

évek pereinek áldozatai; saját elvtársa­

venhatosok” kíméletlen büntetésével,

rendszerjellemző elnyomást.

ikat gyilkoló, bebörtönző, hatalmat gyakoroló „igaz kommunisták". A „ká­

kivégzésekkel, hosszú börtönökkel,

A mindennapi válaszlehetősé nél­

minden forradalmi és ellenzéki —vagy

kül elviselt sérelmek váltak rendszerel­

rosnak”

lenes erővé és váltak politikai indula­

képviselőivel szemben, a „másképpen”

tokká. Mindezek az új szabadság lé '

baloldali nézeteket valló embereket

körében szinte egyszerre láthatóvá,

ugyanúgy

tudhatóvá, érzékelhetővé lettek, szinte

ahogyan a megfélemlített egyházak

rázúdultak a nyilvánosságra.

vezetőit; a hatalmi akaratot közvetítő

minősített

nézetek

börtön fenyegette, mint

Valóban olyan volt ez a század,

egyházi férfiak szerepe az üldözött pa­

hogy mindenkinek van valami felej­

pok és elítélt vallásgyakorlókkal szem­

teni, megbocsátani, rejtegetni vagy

ben hasonlóképpen, ugyancsak váltott

éppen mutogatni való emléke; amely

helyet és szerepet. Majd az ötvenhatos

igazságtételt, jóvátételt, rehabilitációt

forradalmi igazságtevés képviselői,

annak minősített—gondolat és mozgás

vagy legalábbis meghallgatást k í­

akiket bebörtönzés és kivézés fenye­

ellenséggé nyilvánításával és üldözésé­

vánna, sőt vannak, akik az átéltek

getett. Különböző idők különböző

vel, egzisztenciális megfosztásokkal.

miatt is elvárnák a megtorlást sérel­

börtönök börtönőreinek váltakozása.

meikért.

Nem lehet megfeledkezni az ítéletek

A rendszert végigkísérte minden, a szocialista uralkodó ideológiától és ha­

vérehajtói mellett az aktuális törvény

Az üldöztetésekről

jogászairól, akik az ítéletet is, az elítélt rehabilitációját is jogszerűen látták el.

talomtól eltérő' eszme üldözése, kemény A kilencvenes évek eleje, a nyílt

Még az engedékenyebb diktatúra ide­

periódusokban

szembenézés a múlttal, a korábban ki­

jén is folytatódott a hatalomerősítés

erősebb - gyengébb korlátozással. Más

mondatlan, titkolt, tilos és feldolgozat­

létalapokat és emberi jogokat sértő al­

politikai nézetek, vallásos intézmé­

lan sérelmek összesűrűsödése szinte „em­

kalmazása. Ezek a mindennapi életet

nyek, gondolatok, de még a nem-

lékezet-robbanással” járta át a gondol­

törték meg, és törték be az embereket,

konform baloldali nézet és érzésvilág is

kozást. Valaminek a kimondása, a múlt

egzisztenciákat lehetetlenítettek el, ál­

elfogadhatatlan volt, az utóbbi abszur­

felidézése, a bűnök, sérelmek elhallgatott

lásvesztés, mozgásszabadság korlátozá­

ditását az adta, hogy baloldalinak

tömegeinek újraélése, a kései gyász­

sok, különös társadalmi süllyesztők

maszkírozott hatalom tette az eltérő'

munka és a titkok felnyílása, egyszerre

bonyolult eszközeivel éltek az éppen

baloldaliságot üldözötté.

felszabadító és megterhelő élmény.

esedékes ügykezelők.

időszakokban kíméletlen eszközökkel, engedékenyebb

A konkrét történelmi - társadalmi

A közép-kelet-európai világ for-

A kilencvenes évek nagy változása

sérelmek mellett a rendszer mély-

gandóságának egyik nehezen feldol­

után pedig, a korábbi fordulatok sajá­

tos lenyomatával találkozhattunk: a re-

szovjet rendszer tett. Nem volt cseké­

J ó KÖZÉRZET

vánsok és rehabilitációk különös sajá­

lyebb bűn, mint Kambodzsában, ahol a

tossága volt a megoldások útján, hogy

szenvedés és él a kétség a szenvedés

Pol-Pot rendszerében kiirtottak két

egymás mellett állhattak sorba a kár­

megtörténtében. E l a vád és él a vádolt

millió városi lakost, kisembert és értei -

pótlásért, az igazságosztásért a külön­

felelősségének kisebbítése. Olyan szen­

miségit- De az, ahogyan a Német Biro­

böző időkben ellentétes oldalon, olykor

vedés volt ez, amely minden előforduló

dalomban a népirtást véghezvitték,

éppen az egymástól szenvedett áldoza­

és lehetséges-etnikai, vallási cso­

ennek totalitása, szellemi-ideológiai

tok. Egyszerre, ugyanabból a forrásból,

port - üldözési módjának eszközrend­

előkészítése, megfelelő nagyipari mód­

ugyanazon a helyen részesültek az

szerét, szellemi és lelki terrorizálásának

szerekkel keresztülvitt szervezeti tech­

igazságtételben és a kárpótlásban. Ta­

módozatait magába foglalja. A század

nikai lebonyolítása, egyedülálló a tör­

lálkoztak, egymás mellett állhattak,

rémtetteinek sűrített tanulságát hor­

ténelemben és a világon. Az etnikai,

szembekerülve egymással, hiszen egy­

dozza. Ismerete nemcsak lenyomatot

vallási, politikai üldözések közül tény

szerre várhattak jogos jóvátételre a for­

ad a korszakról, hanem az emberellenes

az, hogy a Holocaustnak elnevezett

dulatok következtében üldözőből lett

indulatokat egy egész birodalom gyű­

bűnök borzalmait tárták fel a legala­

üldözött, és üldözöttből lett üldöző: a

löletre épített szerveződésének mecha­

csendőrök által üldözött zsidó áldoza­

nizmusát, a szörnyek racionalitásának

tok és a kommunista rendszer által ül­

magasszínten megvalósított szerve­

dözött csendőrök is. Ugyanott álltak

zettségét tárja fel. Tanulsága akkor is

sorba, ugyanarról a helyről együtt,

érvényes, ha más vallásúak, más a ki­

egyszerre kérhették és kaphatták a

sebbség üldözése történik, ha nem zsi­

kárpótlást és a rehabilitációt.

dókról van szó. Megrázkódtató ta­

Oldóthatnak-e a sérelmek vagy

pasztalata ugyanakkor olyan ismeret

feloldatlan gyűlöletbe dermednek-e ?

anatómiáját adja, hogy minden em­

Feltételezhető-e a megbocsájtás, a

berellenes irtóhadjárattal szemben in­

helyzet ellentmondása, szégyene és dü­

dítandó harchoz muníciót adhat.

he kavarog. A valóságos és potenciális találkozások miatt amikor bármelyik üldözött a másiktól, akitől elszenvedte, szembetalálkozik.

dozathoz képest a kevés életben mar­

A

zsidóüldözés

túlélői,

adott tanúsága, a gyilkolás és pusztítás

akik, minden ellenére, itthon maradtak

módjának dokumentumai, tárgyi bizo­

A kelet-európai sorsok megérté­ séhez, különösen ha az eltérő elvi és

posabban. A milliónyi meggyilkolt ál­

nyítékainak felmutatásával, valóban az elérhető legnagyobb körben kísérelték

A legtökéletesebb emberpusztító

meg minden eszközzel megmutatni, mi

osztályalapon építkező diktatúrák, el­

technika mindenen áthatoló eszméje és

történt. Maradandó élményt és rémüle­

nyomási módok és üldözések változatos

fél Európát lepusztító gyakorlata, a né­

tet keltve, lelkifurdalást, vagy leg­

rémségeit akarjuk megismerni, s egy­

met nemzeti szocialista hatalom tette

alábbis lelkiismereti elszámolást remél­

ben a túlélés képességéről is gyűjtenénk

volt. A legnagyobb tömegű áldozatot a

ve. A világ megrázkódtatása és a meg-

tapasztalatot, s ugyanakkor keressük

német fasizmusban üldözött és elpusz­

rendítése nemcsak azért volt a cél, hogy

az emberi önuralom lelkierő forrását,

tított, megkínzott zsidók adták, és a

felmutassák: lássák, ami történt, hanem

ahhoz a zsidóüldözés és utóélete adhat­

páriává degradált és háborúban lero­

hogy ne történhessék többet ilyen a v i­

ja a legsűrítettebben át az élményeket.

hant népek szenvedték el. A népirtás

lágon. A vigasztalan tapasztalat szerint

Nemcsak azért él még ma is hasogató

nem egyedülálló náci jelenség a leg­

viszont, amíg az egyik oldalon az alig

sebként, mert nehéz felejteni, hanem

újabb történelemben sem. Nem volt

feloldható szenvedés még mindig ele­

mert mai napig vitatott mindaz, ami és

sem arányaiban, sem szörnyűségeiben

ven, a hitetlen és ellenséges „másik" ol­

ahogyan megtörtént. A mai napig él a

kisebb emberirtás, amit a Gulágban a

dalon, az egész történet semmibevevése,

bagatellizálása, sőt annullálása történik.

Jó KÖZÉRZET

a németek már évek óta folytatták a megjelölt, alsóbbrendűnek kimondott

Vigasztalan azért is, mert nem igazoló­ dott az a hit sem, hogy „soha többet

rálási törekvéseinek sokak számára

emberfajták és népek szisztematikus

nem történhet hasonló”. Azóta is, felső-

megborzongató múltidézésétől. Ezért

kiirtását: közöttük voltak az „alsóbb­

Tolhatatlan esetben üldöztek ártatlan

is erről is, beszélni kell.

rendű, elpusztítandó szlávok”, a len­

embereket, milliókat pusztítottak el,

A ma élő öregek sokféle üldözött-

gyelek, csehek, hollandok megjelölt

vagy milliós számmá növekvő százez­

séget átéltek. Azért hozzuk látóközeibe

embereinek, a különböző nemzetisé­

reket gyilkolnak le Ázsiában, Afriká­

a zsidó üldöztetés túlélőit, mert amit át

gű-köztük kártékonynak talált né­

ban, etnikai, vallási alapon. Tízezrekről

kellett élniük ugyan csak ezt a kort

metek - milliói is. Ötven éve, a háború

tudunk, akiket elpusztítottak Boszniá­

jellemzi, mégis magába foglalta mind­

legutolsó évében következtek a ma­

ban, százezreket kényszeríttettek me­

azt, amit az üldöztetés túlélőinek el

gyar zsidók.

nekülésre, de Chilében vagy Argentí­

kellett viselni, nemcsak az üldözés ide­

nában sem óvta meg az életeket-Eu­

jén, hanem az üldözés megszűnte után

Hogyan lehetett túlélni

rópa rettenetes tanulsága.

is, ha életben maradtak, amikor tovább

a Holocaustot?

kellett élni, a nem mindig együttérző, sokszor ellenséges környezetben.

Hogyan lehetett túlélni az üldöz­

Különös feladatot jelentett a fiatal

tetést? Ez volt az a kérdés, amelyet

szociális gondozóknak a Budapesten

feltettek, és ki-ki feltett magának is,

(Erzsébetváros, Terézváros, Lipótvá­

aki hazajött a haláltáborból. Nem csak

ros), az idősgondozásban, hogy el kell

a testi-lelki kínzást, amelyről akkor és

látniuk azokat a pesti, vagy vidékről

azóta is sokat hallottunk a túlélők

Pestre került

idős embereket, akik

töredékétől, hanem az utána következő

megszenvedték a zsidóüldözést, átélték

életet. Pontosabban: hogyan lehetett a

a Holocaustot. Több mint félévszázada

túlélést túlélni?

Magyarországon a rendszerváltás

történt, hogy a hitleristák tökéletes,

Először is túl kellett élni azt a két­

idején került éles fénybe a társadalmi

kidolgozott tömeggyilkos techniká­

oldalú, mindmáig égető (és itt helyén­

köztudatban amnéziával közös ho­

jukkal, a magyar adminisztráció és

való a Holocaust kifejezés) szégyent,

mályba burkolt kérdés, a deportált, el­

csendőrség segítségével, a megsem­

amelyet azok is éreztek, akik áldozatok

hurcolt, elégetett zsidó áldozatok em­

misítő lágerekbe hurcolták a magyar

voltak, amiatt, hogy áldozatokká vál­

léke. A szocialista korszakban más­

zsidók százezreit, ahol ott veszett és

tak, és elszenvedték ellenállás nélkül.

képpen és másért alakult az elhárító,

nem tért vissza hatszázezer ember.

Azok szégyenét vagy felelősségviselését

kínos feszengés a zsidók megsemmisítő

1938-ban kezdődött, hogy törvények­

is, akik passzívan hagyták és elviselték,

lágereiben szenvedett emberek sorsa

kel legalizálták a zsidók életterének

hogy megtörténjék. Azokról másképen

miatt-Holocaust

előtt.

visszaszorítását. Ezzel kezdődött, majd

kell szólni, akik aktívan segítették a

Másként hallunk erről az emlékeztető

eszkalálódott a zsidóüldözés folyamata,

tömeges halált, majd rádöbbentek mi­

évfordulók idején, amikor nyíltan fel­

amely 1944-ben ért Magyarországra, a

hez járultak hozzá; vagy azokról, aki­

szakadhatnak, a félig tán tudat alá tolt

német megszállással, az „Endliche

ket csak a világ ítélete vitt arra, hogy

emlékezés képei, és másként akkor,

Endlősung" utolsó fázisához, a „Végső

képesek legyenek átélni saját tettük

amikor feltámadtak eltűntnek remélt

Megoldás” zárlatához. Ekkor betelje­

rettenetét. Külön kérdés: mi van azok­

megfélemlítő jelek és érzelmek. Külö­

sedhetett a németek programja a ma­

kal, akik rá se döbbentek, vagy igazol­

nösen hangsúlyt kaptak a II. világhá­

gyar hivatalos együttműködők segít­

va látják tetteiket?

ború igazságának újraértelmezésétől és

ségével. A „végső megoldás” a háború

Másodszor, túl kellett élni a saját

a Horthy-korszak rehabilitáló, restau­

utolsó évében érte el hazánkat, amikor

életben maradást, ami diadal és két­

áldozatai

ségbeesés egyszerre, mert a megmara­

Jó KÖZÉRZET

következtek, s szétvittek, sőt szembe­ állítottak gyakorta korábban összetar­

dás öröme került szembe a többiek el­ pusztulásának gyászával. Minden

zárnak, szabad levegőt szívni, amikor

túlélő ismeri ezt a kínt. Hadifoglyok,

másoknak nem jut csak börtönlevegő,

Háború után, és azután is még-

börtönviseltek, ötvenhatosok, háború,

jót enni, amikor mások éheznek, élni,

sok kényszer között mégis, sokszor

de még a magánélet, a béke túlélői is. A

amikor olyan sok a halottunk? Lehet-

kellett vagy lehetett újra választani.

„hogyan maradhattunk életben éppen

e élvezni a világot, amikor nincsenek

Ahogyan még ma is. Valóságos és

mi?” Azoknak akik 1945-ben hazajöt­

azok, akiknek velünk, sőt talán he­

szimbolikus utakban. Térben, hogy itt

tek (hazajöttünk) a lágerekből, egy­

lyettünk élniök kellene? Az életöröm

vagy másutt éljenek. A társadalmi

szerre kellett átélni a megszabadulás

gyásza és a gyászban az életöröm fel-

hovátartozás vállalásában, a valahová

valóságos csodáját, és a szembesülést

dolgozhatatlanul együtt él az „én élek”

tartozásban, érzelmileg is. Jelentett

azzal, hogy ki mindenki pusztult el,

diadalában, sokak halála, meggyötrése

politikai utakat, hatalom mentén ki­

hogy hányan nem jöttek haza. Lehet-

közepette.

alakult választásokat: hogy a hatalo­

e az életnek ilyen gyászban örülni? Az

Ilyenkor jön az eskü, az ígéret, a

örömön mindig átcsapott a gyötrelem,

„soha többet”, a „nem feledünk”, a

a túlélő bűntudata azokkal szemben

„mindig veletek” -amit aztán, kikezd

akik ottmaradtak. Akikkel együtt

az önvédő felejtés, a mindennapok —,

voltunk, azok nincsenek, akikkel

az idő és az élet.

együtt éltünk, nincsenek, akikkel

Ez is ott van az öregekben, hol

együtt tartottunk, akikkel együtt

hangosabban, hol csendesebben, de ál­

küszködtünk, nincsenek. „A miért ép­

landóan lüktető lelki seb, az életben

pen én-és ő miért nem él”-gyógyít­

maradás sokszor kétes öröme mellett a

hatatlan seb az örömön.

halottak hol erős, hol csitulóbb, de

Ahol esetleges, hogy kit ért a ha­

tozó embereket.

mért, hatalomtól távol, vagy annak el­

soha-el -nem-hallgató gyászolása.

lál, megoldhatatlan válság az életörö­

lenében, vagy attól Függetlenül akar

möt tisztán átélni, azzal mintha elfo­

élni. A „benne-létben” (miben is?) vagy

gadná a többiek halálát. Életörömben

Útválasztások

gyászolni éppen annyira nehéz, mint gyászban tudni örülni a megmaradt

kívülállásban (mitől is?). Az utak po­ litikailag is elágaztak, ahogyan társa­

Amikor egy ember számot vet az

dalmi térben is. Elváltak a vallás vál­

életével - és ez öreg korban gyakoribb,

lalásában, a zsidóság vállalásában, a

Aki öreg, az sokakat túlélt, nem

mert a tudat jövő helyett a múltban

magyarság vállalásában. így változha­

kellett hozzá a háború és a láger, elég

bóklászik - visszapergeti a döntéseit, a

tott a „mivel és kikkel azonosulni” kér­

szoros sűrűségben követték egymást az

válaszutakon gondolatban meg-meg­

dése az énazonosság választásában, az

emberpusztulások hányatott vidéke­

áll, s bár módosításra nincs esély, vagy

identifikálódás tartalmában is.

inken. Ezért is kerülhetett elő sokszor

megerősödik döntéseiben, vagy jóvá­

Első útválasztás, első elágazás a

a kérdés: a „kikkel éltük túl” negyven­

tehetetlenül rossz döntései marják,

háború befejeztével már a lágerekben

négyet, az ötvenes éveket, ötvenhatot,

jelentősen befolyásolva közérzetét és

kezdődött: hazamenni, vagy nem ha­

az egész múlt-időt, és a folyamatos je­

viszonyát élethez, halálához, többiek­

zamenni, és egyáltalán: haza-e a haza?

lent? M it jelent kint lenni, relatíve

hez. Az életstratégiák, életútelemzések

Nem mindenki jött haza a tábo­

szabadon, amikor többiek, barátaink

különösen élesen tárták fel a külön­

rokból, aki életben maradt. Voltak,

bent vannak? M i az, kint lenni a

böző elágazásoknál, ahogyan szocioló­

akik súlyos betegen, csontsoványan,

lágerből, amikor a többiek bent van­

giailag közel azonos helyzetből, hom­

valamennyire feltáplálva az amerikai

nak, utcán járni, amikor másokat be-

lokegyenest ellentétes irányú életutak

vagy angol katonák kórházaiban, nem

életnek.

tudtak, nem „bírtak" elindulni Kelet

Jó KÖZÉRZET

fele", mert azt mondták: „Én többet

badsága idején, illetve nyolcvankilenc­ ben, amikor teljesen nyitott volt a vi­

Magyarországra nem megyek. Ahol

Hazajöttek azok, akik itt keresték

lág, még mindig itthon vannak, az út­

engem csendőrök fogtak el, hurcoltak,

a családjukat. A munkaszolgálatban

juk nem vezetett el, ez az ő hazájuk. A

ütöttek, vertek, vittek, ahol az út

életben maradt férjek, apák és fiuk ke­

minden öreget érintő társadalmi ki-

szélén kárörvendő arcok vigyorogtak

resték haláltáborokba vitt családtag­

semmizettséggel, a minden zsidókat

a csendőri kíséret mögött, ott nem le­

jaikat:

érintő újonnan keletkező megfélemlí­

het élni. Az nem haza.” És nem jöttek

anyáikat, apáikat.

vissza sohasem.

gyerekeiket,

asszonyaikat,

téssel, a minden perifériára szorult em­

A keresés a kétségbeesés és remény

bert érintő méltánytalansággal szem­

Hazajöttek, akik azt mondták: ez

ideje volt: a „ki tud róla?”, „ki látta?”, „ki

ben, ide kötődnek, ehhez a világhoz

a haza és mindenek után is az maradt.

volt vele együtt?” Hosszú-hosszú listák:

ragaszkodnak, akarva, tudva, vagy

„Ez a hazám, ez a nyelvem, itt tanul­

kiragasztva templomnál, segélyhelye­

küzdve, vagy elviselve élik sorsukat.

tam élni”. Hogy ez a nyelv Ady, vagy

ken, állomásokon, listát listára ragaszt­

Radnóti nyelvét jelenti-e, vagy a sze-

va, újság-apróhirdetések oldalakon át:

Miért lehetett továbbélni?

„ki tud róla?”. Faggatózás, reménykedés,

18 KE K

„mikor látta utoljára?”, „még élhet”, „még

A továbbélésben segített a háború

ott lehet, talán hadifogságban, talán

utáni reményteli légkör; a legfőbb rossz­

kórházban, talán valaki elbújtathatta,

tól megszabaduló katarzis élménye. A

ugye még élhet, hiszen ugye senki nem

háború iszonyatos volt, és tisztítótűz

látta biztosan, hogy meghalt?”

volt. A béke a háború befejezése után

A remény tartotta itthon azokat is,

olyan volt, mintha levegő is megtisztult

akiknek - mikor a veszteségük kide­

volna. A világ megszabadult az öldök­

rült és végzetes bizonysággal megsem­

léstől, a haláltól, a fasizmustól, a hábo­

misült a reményük, keserűségükben

rúkban tomboló emberi gonoszságtól,

gedi őzést, vagy a pesti szlenget - eset­

oly messzire mentek, amennyire lehe­

gyilkolástól, hadseregektől, felszabadító

leg „jídlizést”? Hogy a hazát idéző dal­

tett. Volt olyan, aki, miután mindent

csapatok vandalizmusától. Aki ekkora

lam a népdal, a cigányzene, vagy Kál­

túlélt és hiába várt, öngyilkos lett.

kataklizmát —mint amilyen a második

mán Imre operettje, hogy Bartók, vagy

Volt, aki mély letargiájában nem akart

világháború volt-túlélt, az

Zerkovitz, az nem befolyásolja a von­

tovább élni, de nem tudott meghalni.

minden rémtől megszabadulhatott vol­

zódás erejét. Hogy melyik hazai vidék,

Voltak, akik itthon maradtak és éltek.

na. Nagy remények ébredtek fel ekkor,

az az egyetlen, ahol otthon érezheti

Akik ma még bárhol élnek, itthon

magát; a táj a debreceni, nagylétai, al­

vannak, akikkel a Holocaust túlélői

A háború után a megtisztult lég­

földi vagy dunántúli táj, hogy éppen

közül találkoznak a szociális munká­

körben a megszabadulok reménykedő

a Dob utca és a Teréz körút, nem a

sok, vagy bárki, akinek valami dolga

képzeletében megnyílt a tettek és az

mintha

pátosszal és hittel telítetten.

hely nagysága, mértéke a kötés

van velük, azok az idős zsidók, min­

újfajta élet lehetősége, s a megszűnő

erősségének. Hanem maga a táj, a

den útválasztásnál itthon maradtak és

megkülönböztetések után az egyen­

hang, a szín, a szag, az íz, a megfogha­

itt élnek a Terézvárosban, az Erzsébet­

lőség reménye beválthatónak látszott.

tatlan „otthon érzése”, valami, ami

városban, Kispesten. Tudniuk kell ró­

A fájdalom után a gyászt a reményke­

egyszerűen lételem. Hazajöttek az ér­

luk, hogy minden elágazásnál, amikor

dést oldotta, s a horizont, mint minden

zelmileg ide kötődő emberek, akik,

mód volt elmenni vagy maradni, a há­

világméretű nagy változás után, sza­

végre megnyugodva itt akartak élni,

ború után negyvennyolcig, az ötvenes

badnak és nyitottnak tetszett. Mintha

egyszerűen élni, gyűlölet, rosszindulat,

évek lezáródásakor, ötvenhat után,

elérkezett volna a társadalom-megvál­

fenyegetettség nélkül.

vagy a hatvanas évek korlátozott sza­

tó elképzelések beváltásának ideje.

—

Útválasztások - bármely

«

Jó KÖZÉRZET

elágazás, jól hasznosítható sztereotípiákat ad

már akik megmaradtak, és akik foly­ tatni tudták a háború után az életü­

között nem egy szervezett pogrom

ket - megdöbbenéssel

volt, amelyet több helyen is a hazatérő

most már a kommunista üldözéssel.

zsidók ellen szerveztek, az antiszemita

Osztályellenségnek vagy kispolgárnak

A társadalmi választások, politikai

kommunisták vezetésével lángolt fel és

bélyegezték őket, többeket közülük ki­

utakon is sokfelé vitték a hazatért, Iá-

a kommunista rendőrség hallgatásával

telepítettek nem sokkal azután, hogy a

gert megjárt, vagy korábban üldözött

vagy segítségével folyt le. Az már in­

deportálásból, munkatáborokból haza­

embereket. Sok egyszerűsítés torzítja el,

kább az ötvenes évek hivatalos hiszté­

érkeztek. A kelet-európai abszurd sze­

vagy nagyon sok torzítás egyszerűsíti

riakeltésének fejleménye volt, hogy a

rint, az a kommunista rendőrség végez­

le az utak valóságos ága-bogait. Véle­

zsidók akár valóságos, akár létező,

te a kitelepítésüket, amelyikben ott

mények, mítoszok és hiedelmek sora

vagy feltételezett nemzetközi kapcso­

volt, vagy lehetett a munkaszolgálatból

idézhető', amelyeket jócskán táplál

latai révén könnyen válhattak a

megjött, vagy megölt fivér bajtársa is.

előítélet és vád, latens és nyílt antisze­

„nemzetközi imperializmus ügynökei­

Uj menekülési hullám indult. Akik

mitizmus: „minden zsidó elment, mert a

vé”. Majd újra használható ellenérv

zsidó hazátlan”, „mindegy neki, hol él,

volt az ötvenhatos forradalommal

ahol a pénze, ott a hazája”. Sokszor

szemben a zsidózás, az antiszemitiz­

hangzott el, hogy „többen jöttek visz-

mus, amelyet a forradalom leverése

sza, mint amennyit elvittek”, akik pe­

után a forradalom előkészítői és

dig hazajöttek azok ismét „eltorlaszol­

résztvevői ellen lehetett fordítani a tö­

ják az utat az egészséges magyar ele­

megszimpátia megnyerése érdekében.

mek elől”. Politikai érvekhez is mindig

(Marosán beszéde a Tungsramban).

a „zsidózás”' hoz

szembesültek,

jó volt valamelyik kézreeső előítéletet előhúzni. Ezekkel megfelelő módon le­

Kommunista egyenlősítés,

hetett táplálni az indulatokat, és min­

kommunista elkülönítés

dig segített az érvelés meggyőző erejé­

tudták és akarták még-, elhagyhat­ ták az országot mondva: „itt nem lehet

ben, ha az éppen esedékes ellenfelet,

A háború után a nagy reményke­

élni, nácik vagy a kommunisták, egy-

vagy ellenséget, még zsidónak is lehet

dés beváltásának ideje ugyan megsza­

kutya, gonosztetteik elől menekülni

minősíteni.

badította az embereket a zsidó meg­

kell”. A kommunisták olyanok vagy

Ha antikommunista volt az érvelő,

különböztetéstől, az új önkény viszont

még rosszabbak —állították - , mint a

nyilván adódott, hogy minden zsidó

új megosztottságot, másfajta erővel más

fasiszták voltak, mert azok pusztulást

kommunista, hogy a kommunizmus a

erőszakot teremtett. A megosztottság

ígértek és azt is hoztak, emezek szabad­

zsidók bosszúja az elhurcolásukért és

határait a kommunista hatalom húzta

ságot ígértek, az ígéret földjének remé­

megaláztatásukért. (Itt a példa az

meg: az „osztályharc”, a „kizsákmá­

nyével biztattak és pusztulást hoztak -

AVO volt, mint a zsidók bosszújának

nyolok’', polgár-proletár ellentét volt a

sok embernek.

demonstrálható aljas és rémséges esz­

zászlón, s ezzel új, éles határt vágott az

köze.) Ha kommunista volt az érvelő,

emberek között az ötvenes években.

Ellenkező előjellel az új társadalmi rendhez kötődött, és az előbbivel

kézenfekvő, hogy osztálygyűlöletbe

Az osztály-hovátartozás, a világ­

szembenálló társadalmi oldalra veze­

csomagolja antiszemitizmusát: a zsidó

nézet és a kommunista hatalomhoz való

tett a kommunista út. Elsősorban a ra­

burzsoá, tulajdonos (bankár, tőkés,

viszony lett így a bekövetkező megosz­

dikális társadalom átalakítókat von­

bérlő), mindenekelőtt rohadt kizsák­

tás alapja. Amikor a magántulajdon ki­

zotta, a szegények, elnyomottak sorsá­

mányoló, vesszenek, pusztuljanak az

sajátítása megtörtént, a zsidó származá­

val azonosuló embereket. Egy ideig

osztály idegenek. Tudjuk, 1945 —47

sú tulajdonosok, kis és nagypolgárok—

ugyan nyitott volt az út a hajdan va­

gyonos vagy tulajdonos zsidó polgárok

Jó KÖZÉRZET

számára is, akik meghasonlottak saját

embereket. Volt aki jobb szocializmust akart, volt olyan, aki egyáltalán nem

osztályukkal. Eltek is vele mindazok,

ennek köszönheti az életét. A zsidó ül-

akart semmiféle

akik ebben látták életük biztonságát,

dözöttség egyik szabaduló útjának a

aki a magyarság megszabadulását re­

eszméik beteljesítését, s a társadalmi

háború után a kommunizmus mutat­

mélte az oroszok kiűzésével, és igazi

igazság e földi megvalósítását. Sok ér­

kozott.

nemzeti szabadságharcba kezdett, vol­

szocializmust. Volt,

zelmi, értelmi, társadalmi és társada­

Aki a megaláztatást és üldözöttsé-

tak a zsidók között olyanok is, akik

lomlélektani magyarázata van annak,

get átélte, attól mindenáron és végképp

megijedtek a forradalom során kife­

hogy az üldöztetést megszenvedett

szabadulni akart, a visszatérés minden

jeződő antiszemita megnyilvánulások­

zsidók közül mi és kiket vonzott a

lehetőségének kizárásával. Az elképzelt

tól, és bár kívánták, de aggódtak is at­

kommunista útra. A messianisztikus

utak egyike, a többi megalázottal

tól, hogy mi lesz velük, ha kimennek

megváltástanokhoz való mély kötött­

együtt felkerekedni, másik, azok élére

az oroszok; és volt aki a világnak ezen

ség megfért a szuperracionalista társa­

állni (lásd élcsapat), egyáltalán élre ke­

a térfelén már nem remélt semmit.

dalmi, forradalmi programokkal, az el-

rülni. Ezekből kevesek útját motiválta

Sokan igyekeztek minél messzebbre,

a harmadik mód, ami az együttese-

még Európától is a lehető legtávo­

lekvés mögött a fölülkerekedést a ha­

labbra jutni. A kétszázezer emigráns

talmi erő birtoklásának oly kétes biz­

útja sokfelől sokfelé vezetett. Az élet-

tonságában gondolta elérni.

féltés

miatt

az

igazi

politikai

A sztálinista rendszer hatalomgya­

menekülőkön kívül sokan elmene­

korló és a hatalommal szembeforduló

kültek innen, ahol nem láttak jövőt,

kommunisták közötti hasadás osztotta

nem láttak megoldást, ahol egymást

meg ismét az embereket. Akik szem-

váltó diktatúrák, a nagyhatalmi po­

befordultak a sztalinizmussal, és akik

litikának való kiszolgáltatottság el­

továbbra is a korábban járt szocialista

és átadásának játékszereként más és

nyomottságból és üldöztetésből fakadó

utat követték. A kiút és menekülés a

más indítékú megfosztásokat kellett

érzékenység, magában hordozza a töb­

szovjet típusú szocializmus zsákutcájá­

elviselni. A megtorlás kemény volt és

bi elnyomottal átélt szolidaritást, az el­

ból, az elhatárolódás az elkövetett

ezt fejezi ki az az ötvenhatkan feltett

vi szolidaritás megfért a minőségi el­

sztálinista bűnöktől, a törvénytelensé­

kérdés és válasz, mely mindenféle el­

különülés arisztokratizmusával (élcsa­

gek miatt, a gyarmati helyzet miatt, a

nyomott közös tanulsága: „Mi a kü­

pat-elv). Megoldásnak tűnik minden

tévútra futó gazdaság miatt. A kritika

lönbség 1944 és 1956 között?”-„Sok.

eddigi vészthozó megkülönböztetéssel

a forradalomig vezette a szembenállást,

Az, hogy most mindenki zsidó.”

szemben, hogy nincs különbség ember

s így az ötvenhatos forradalom volt az

és ember között, se faji, se vallási ala­

a következő

új, éles választóvonal,

egyszerűsítve, kétfajta, lényegében el­

pon, s az első időben még nem látszik

amely a forradalmárok, a forradalom­

lentétes habitus volt jellemző az üldöz­

az önkényessé az újfajta megkülön-

mal rokonszenvezők és a hatalom fo­

tetés után az itthon továbbélt életek

böztetettségben. Nem kevésbé kötötte

lyamatos fenntartói között mély sza­

tartalmára és formájára: egyik út, a

az embereket a kommunizmushoz az,

kadékot robbantott. A forradalom va­

„beolvadás” és eltűnés a többiek között,

hogy az a hatalom hozta a legnagyobb

lóban „tisztító vihara”, amelyben sok

semmivel sem hangsúlyozni a különb­

áldozatot a háborúban, amely gyakor­

egymásnak ellentmondó szellem kelt

séget. Másik út éppen a különbözés

latilag „megvalósította a kommuniz­

fel, de egyben közös volt, hogy katar-

fenntartása. A megkülönböztetés és

must”, ez volt a

legkövetkezetesebb

tikus szembesítést kívánt az ötvenes

megalázottság vitt sokakat arra az út­

antifasiszta hatalom, s az a megkeves-

évekkel, a kommunizmus tetteivel és

ra, hogy semmi eltérés, semmi látható

bedett zsidóság, amely megmaradt,

bűneivel. Ismét többféle útra terelte az

különbözőség ne legyen. Teljesen bele­

A politikai utaktól Függetlenül, le­

olvadni a környezetükbe, ne tűnjenek

Jó KÖZÉRZET

lehetővé vált a sokféleség, és a válasz­ tás lehetőségei akkor és úgy növeked­

ki és ne tűnjenek fel, ne legyenek „má­ sok”. Ez voltaz w^ tző m°^ : a lehetséges válasz a folytatható élet ér­

csak a zsidó tudatban, öntudatban;

hettek, ahogyan a külső kényszer ol­

vagy éppen a meghatározott zsidó

dódni kezdett és lehetőséget nyújtott,

dekében. (Közöttük találtunk olyan,

jegyektől való elhatárolódásban, elzár­

legalábbis részben a belső választás

már felnőtté vált gyerekeket, akik elől

kózásban. Másképpen vezetett az út,

szabadságához.

zsidó származásukat titkolták és csak

más azonosulás keresésében: inkább a

véletlenül, iratok között kutatva, vagy

magyarság felé; vagy szellemi csopor­

A gyűlölködésre és az elviselt meg­

külföldi rokonok érkezésével derült ki

tokkal vállalt közösségen, vagy a tér­

aláztatásokra a válasz: megbocsájtás?

a „titok”. Ezek sem kerülték el a trau­

ségben talált én-azonosuláshoz adott

megbosszulás? eltűnés ? beolvadás?

mák továbbélését, sót éppen elfojtásuk

lehetőséget az a bizonyos kelet- vagy

Sarkalatosan eltértek az egyéni

miatt sokszor súlyosabb következmé­

közép-európaiság; esetleg politikai el­

válaszok —és mind a mai napig élnek a

nyekkel számolhattak.)

kötelezettség oldotta fel és kötötte meg

különbségek-, hogy gyászolni, meg-

Ezzel ellentétes magatartás volt,

a választást; találhattak helyet újraél­

bocsájtani, a múltat lezárni, vagy gyű­

hogy mindazt meg kell őrizni, ami

hető polgárvoltuk fellelésében, aho­

megkülönböztette a zsidóságot, ami

gyan volt vagy újraélhető baloldalisá-

felhívta rájuk a Figyelmet, ami okot

guk feltalálásában, mint ahogyan lép­

szolgáltatott a megszenvedtetésre, ami

hettek egyfajta konzervativizmus irá­

látványos ürügyet adott ahhoz, hogy

nyába is, s voltak, akik a jobboldaliság

megtörténjen mindaz, amit át kellett

útját választották. Eles útelágazás,

élni. Ez a hűség a különbséghez, a

hogy énazonosságuk a megtalált, vagy

„mássághoz”, az elkülönültség meg­

újragyakorolt konzervált vallásosság­

őrzése és fenntartása érdekében történt.

ban élik át, ebben éled újra, vagy ép­

Egyúttal a zártság kifejeződésének

pen ellenkezőleg a szabadon, kényszer

minden következményeit vállalták is.

nélkül vállalt gondolati szabadelvűség

löletre gyűlölettel válaszolni, a bűnö­

Vallásgyakorlásban, ünnepek megülé-

adja az eszmei talaj biztonságát.

ket megtorolni, a bűnösöket megbün­

sében, társadalmi körben stb. Ezt a

Kötődhetnek új mítoszokhoz is, de új

tetni kívánták-e.

magatartást megőrizni, a vallásgykor-

racionalitáshoz is, újonnan felfedezett

Az indulatok sokféle fokozata élt,

lástól az elkülönülésig nem volt köny-

transzcendenciákhoz, de új pragmatiz­

és kísérte az életet a továbbélés lehet­

nyű a szocialista időkben.A megőrzött

mushoz is vezet út, kereshetik vallás

séges társadalmi és lelki bonyodalmai­

Függetlenség a mentességet jelentette

nélkül is a hagyományt, a gyökereket,

val is. Voltak a megbocsájtók, akik

mindenfajta bekebelező kisajátítástól,

az ősöket; megkapaszkodhatnak ko­

úgy vélték, nem lehet tovább és együtt

amihez én és öntudatot adó hagyo­

rábban soha nem ismert és gyakorolt

élni, ha bosszút őrzünk a lelkűnkben.

mány, szellemi, értelmi értékek védel­

rítusok felfedezésében. Nincs egyféle

Voltak a feloldozok, hiszen olyan sok a

me adta meg a szükséges belső' bizton­

séma, de még kétféle sem. Sokféle mó­

vétek és a bűn, magunk is sokat vétet­

ságot.

don juthatnak az emberek támaszhoz

tünk, a büntetés és a megbocsájtás is

A kívülről is látható választások

vagy erőhöz, biztonsághoz, vagy meg­

Isten kezében van. „M i vagyok én, em­

mellett ott vannak azok a belső’, sok­

erősítéshez, a változatok sora a megol­

ber, hogy átkozzak, vagy oldozzak?"

szor rejtőzködő választások, hogy ki,

dások (vagy feloldhatatlanságok), a

Volt, aki az átélt gyűlölettől maga

merre kereste identitását - , mint aho­

választott utakban a variánsok sok­

is gyűlöletbe dermedt, büntetést k í­

gyan ez mára is igaz. Mennyire talál­

féleségéről és érzékeny kombinációkról

vánt, megkereste az elérhető bűnösö­

tak támaszt a vallásban, a saját és sa­

tanúskodik. Az biztos, hogy a nyíló

ket, megtorlásra, bosszúra készült: ki

játos zsidó közösségekben, vagy csupán

emberi szabadság terein újabban

vitte, ki jelentette fel, ki kínozta meg,

ki kísérte, ki foglalta el a lakását, adta

JÓ KÖZÉRZET

suk. A világ pedig és mi magunk ismét átélhetjük, mit jelent tehetetlenül néz­

fel a bujkálókat. És voltak, akik ma­ gukban tartották gyászukat, sérelmü­

csoport-hovatartozásuk vagy nézeteik

ni és hagyni, hogy megtörténjék, ami

ket és éltek valami új életformát, tar­

miatt. Bármelyik oldalon élték is át az

megtörténik. Továbbélni az életet, va­

talmat keresve, s minden gyászt és in­

üldözött sorsát, azt, hogy szabadságát,

lódi vagy látszatcselekvéssel megpró­

dulatot átvittek valamilyen egészen

létalapját, családját, vagy az életét fe­

bálni „tenni” az ellen, ami ellen nincs

más alapokról, másképp felépíthető

nyegethették, az üldözöttség eleven

módunk tényleg tenni, erőtlen és ha­

életbe.

emléke és érzékenysége életfogytiglan

tástalan tiltakozásokat fogalmazni, lel­

megmaradt.

ki nyugalmunk védettsége érdekében,

Nagy lelki munka és érzelmi teher,

Ha nem is azonosítható a zsidók

s miközben az élő horrort képernyő

lejtés nélkül lehetetlen továbbélni, és

kiirtásának náci módja más öldöklés­

közvetíti a tény tény marad, akár bá­

felejteni tudni kell, ami egyszerre tör­

sel, néppusztítással, mégis a sztálinista

muljuk mint látványt, akár eltakarjuk

ténik a nem - feledéssel. A felejtést sem

időkben „az ellenség” üldözése, az osz­

a szemünket, megtörténik, aminek

az emlékek, sem a túlélő menthetetle­

tályidegenek, vagy a kulákok „kiikta­

nem lenne szabad megtörténnie.

a felejtés-emlékezés kettős kötése. Fe­

tása” és tényleges likvidálásuk, a sztá­ linista diktatúra kiszámított őrült pe­

S ami elmúlt, ebből az üldözöttségből, mi él még ma is tovább?

rei és egyáltalán, az „imperialista ké­

Nehéz ma elmagyarázni annak,

mek veszedelmei” ürügyén a hatalom­

aki nem élte át, hogyan történhetett

nak útban lévő ártatlan emberek ellen

meg mindaz a jogtalanság, bántalom,

indított gyilkos hadjáratok, vagy egész

ami megtörtént, ami szülők, nagy­

etnikumok,

népek etnocidiummal

szülők hosszantartó traumatizáltságát

felérő áttelepítése azután is történt,

létrehozta. Hogy történt társadalmi

amikor szinte hitté vált, hogy a Holo­

méretekben a megengedése, az elvise­

caust után ártatlan emberek pusztítá­

lése és az elszenvedése annak, ahogyan

nül megmaradó önvádja sem engedhe­

sa nem következhet be. Bekövetkezett.

fokról fokra kiszorítják a „megjelöltet”

ti meg. Az élőnek kötelessége emlékez­

Legutóbb és legközelebb most tör­

egy érthetetlen és elfogadhatatlan

ni a holtakra, de nem engedheti, hogy

tént, tőlünk csak párszáz kilométerre, a

döntés nyomán, amelyet nem volt, aki

a múlt kínja rátelepedjen az életre,

Jugoszlávia szétbomlása következté­

megállított volna. Először csak kisebb

mert megölheti az életerejét, elzárhatja

ben kirobbant háborúban. Az itt folyó

dolgokban, mellékes kérdésekben tör­

őt az emberektől, a kapcsolatoktól, el­

etnikai tisztogatások vajon nem a hit-

vényszerűen előírt, vigyázatos jogsze­

torlaszolhatja az útját, amelyen a má­

lerista likvidálásokra, felszámolásokra

rűséggel hajtottak végre: megjelölést,

sik felé lépne, lezárhatja akár az élet és

emlékeztetnek-e, ha technikájuk,

elkülönítést, korlátozást. Még „csak”

a jövő akarását is.

módszerük és intézményeik gördülé-

bizonyos kis megszorítások vannak,

kenysége nélkülözi is a tökéletes német

még „csak” nem vállalhatnak bizonyos

Az üldözöttségek

szervezettséget és technikát. Mégis a

állásokat, még „csak” bizonyos boltok

megmaradó felelme

Második Birodalom náci uralmát idézi

rossz helyen vannak, még „csak" egyes

még mindig, ami történt és ami

iskolákba nem juthatnak be, „lássuk

Kelet - Európában és így M a­

történik? Itt is, és ott is embereket

be: az arányok miatt”. S ahogyan ha­

gyarországon is, sokféle üldözöttséget

fosztották meg emberi mivoltuktól,

lad előre fokról-fokra, lépésről-lépésre

kellett elviselni. Az átélt traumák túl­

személyiségüktől, életterüktől és az

a megalázás, a kiközösítés, egyre több

élik még a holtakat is. Hajszolhatták

életüktől is, mert fölöslegesnek, ártal­

helyről kirekesztve, egyre mélyebbre

az embereket származásuk, tulajdonuk

masnak találták őket, csupán mert más

taszítva: már nem tekintik embernek,

miatt; hitük, meggyőződésük okán,

néphez tartoztak és más volt a vallá­

már egy megsemmisítendő massza

egyik káros eleme lesz, a világ terhe,

szó felszín alatt a mélyben továbbélő,

Jó KÖZÉRZET

salakja. Olyan „valami” akit-vagy

rejtegetett gyűlölet? És akkor mire

inkább amit-minden eszközzel el kell

mény felszakad, válaszol, a sebek felü­

volt jó a rettenetes tanulság és tapasz­

szigetelni, ki kell vonni a világból, az­

leti érintésére újra eleven lesz az egész

talat? Hol lehet biztonsága annak,

tán irtani kell.

sebzettség fájdalma és rémülete.

hogy meg lehet szabadulni a félelemtől

Amikor elmúlt - ahogyan mond­

A traumatizáltság beeszi magát a

ták-a „vészkorszak”, és felülkereke­

tudat legmélyére és zsigeri félelemmé

dett az emberi jog védelme és a józan

válik. Az élmény, amin keresztülmen­

ész, akkor az is képtelenségnek tűnik,

tek úgy rögzült, hogy évek után is elég

ami volt, de az is, hogy elmúlhatott

egy jelzés, egy hang, egy dallam, vala­

Nemcsak azokról kell írni, akik

ami elmúlt. El a félelem, hogy a mély­

mi meglebben a régi üldöztetés szim­

áldozattá váltak, hanem azokról is,

rétegekben tovább forr mindaz, ami

bólumai közül, bármelyik oldal üldö­

akik áldozattá tették, azzá kénysz­

volt, és van valószínűsége annak, hogy

zöttje előtt egy elnyomatást

jelző,

erítették embertársaikat. Az üldözött

mégsem múlt el, ami egyszer ekkora

vagy

a gyilkosságra emlékeztető

az üldözőtől válik áldozattá, az agresz-

erővel feltörhetett. A továbbélés bizo­

szimbólum, és újra érzi a veszélyt, és

nyosodik be abban, hogy más alakot és

újra félni kezd. Egy sokat vert gyerek,

célt öltve fennmaradt másutt-vagy

még a simogatásra emelt kéz elől is el­

ugyanitt —, hiszen új, más áldozatokat

kapja a fejét. Ma köznapi vitákban

követelő' veszedelmek sebzik újra a vi­

elég valamilyen kritika, szó vagy akár

lágot, ahogyan minden eszköz, intéz­

védekező gesztus, és megrendül a lát­

mény, alakítható jog és törvény, tech­

szatbiztonság, átüt a magabiztosság

nika és erőszakszervezetek csakúgy

mázán, a hajdani üldözöttség félelme.

és mások féltésétől is?

Az üldözök lelkiismerete?

készenlétben állnak, ahogyan mindig

Megint igaz ez minden üldözöttre:

felkelthető és emberek ellen fordítható

igaz ez azokra is, akiket kereszténysé­

az emberi lelkek „sötét felének”, a gyű­

gük miatt üldöztek, és igaz azokra is,

szor teszi azzá, a hatalma érekében,

lölködésnek a képessége.

akiket a kereszténység nevében üldöz­

eszméje jegyében.

Aki nem élt át valamilyen hasonló

tek. Igaz mindazokra, akiknek bár­

Ma már sok idő telt el a negyvenes

érthetetlen megfélemlítést, nem tud­

melyik erőszakos hatalom üldözését el

évek óta, hiszen még az ötvenhatos bün­

hatja, hogy már az egyszerű hangok,

kellett viselniük.

tetések elszenvedői, a legkisebb „pesti

jelek, másnak közömbös jelenségek,

A megviseltség ott van a zsigerek-

srácok” is ma már a hatvanas éveiket

hogyan robbantják ki a felejtés vékony

ben. Aki személyében túlélte, abban a

tapodják. S hiába az idő távolsága, sen­

rétege alatt továbbélő rettegést. Nem

félelem is túlélte, s továbbhurcolja, sőt

kiben sem zárult le hermetikusan az él­

lehet olyan mélyre elásni az emlékeket,

továbbadja akarata ellenére is. Most

mény. Az elhallgatás, eltitkolás, elfojtás

hogy az emlékezetet fel ne hasítsa a -

megint minden túlélőről van szó, aki

továbbélteti a társadalmi traumát, és

korántsem jámbor szándékú-szim­

valamelyik, bármelyik létező poklot

tudattalan forrásokon keresztül továb­

bólumok fenyegető felidézése: a horog-

megjárta.

bítja a gyerekeknek, unokáknak. A mai

kereszt, a nyilaskereszt, a begyógyult

Ezért nem szűnik a félelem és újra

identitáskeresés nem kis kérdésre rejti a

emlékeket felvillantó hangok, de még a

feléled: visszajön, ami mintha el sem

választ, hogy a titkok megtartása vagy

nyírott tarkó, a kopasz fej, a fekete

ment volna. Ha nem is ugyanazokat

éppen felnyitása merrefelé oldja vagy

csizmás láb, a fenyegetettség hangjai,

érinti, más színek, más idők, más em­

tartósítja a szenvedés sajátos átörökíté­

egy kürtszó, vagy egy disznókat szál­

berek, nációk teszik gyökerében még­

sének folyamatát. Mert a trauma to­

lító zárt vagon képe is elég. Csupán

is ugyanazt. Ugyan mikor támadhat

vábbélése ma már igazolt, nemcsak an­

egy kis emlékeztető jelre az egész él-

fel és mire támadhat a csendesnek lát­

nál, aki megszenvedte, hanem abban az

~

JÓ KÖZÉRZET

értelemben is, ahogyan sajátos belső át­

lőssége, hogyan használja ki, sőt hasz­ nosítja a múltat és a változékony, moz­

tételeken keresztül az utódokra örökíti. Még a harmadik generáció is részesül

személyesen szembetalálkoznak azok­

gékony erkölcsi ítélet alapján felkel­

valahogy az átélt szenvedésekből és el­

kal, akik vétkesek voltak meghurcolá-

tett az indulatokat és igazságkeresést a

viselt méltánytalanságokból. Vagy az­

sukban.

hatalomerősítés érdekében.

zal, hogy elmondták, vagy azzal, hogy

Hogyan éli meg az a bűnös, aki ül­

Nem mindenki számára elfogad­

eltitkolták. Pszichológiai műhelyek

dözte a másik embert, vagy többeket

ható és egyértelműen feldolgozható ma

dolgoznak azon, hogy a trauma tovább -

tett áldozattá, aki elvette a másik éle­

az igazság ezekben a sokszor sarkosan

élését hogyan lehet feldolgozni. Ha nyíl­

tét, szabadságát, családját elvitte vagy

ellentmondó felfogások között. Nehéz

tan elmondták a leszármazottaknak az

megnyomorította, testét lelkét megkí­

a többféle ideológiai és politikai bir­

elviselt bántalmakat, vagy éppen azért,

nozta, falak közé, börtönbe, lágerbe

tokbavétel elferdítése után az igazság­

hogy megkíméljék utódaikat, eltitkol­

csukatta, internálta, vagy akik nem

érzetet megtisztítani, a történelmi és

ták azt, ami történt. így igaz az áldo­

„kézzel”, fegyverrel, hanem jogfosztó

társadalmi igazságot felmutatni és ki-

zatra és az üldözőre is, amit tettek és

hamis pert vittek, jogszerű úton járat­

nek- kinek magának feldolgozni a tör­

ták végig az ártatlanul büntetett em­

ténteket. K i hogyan szenvedi meg azt

bert az ítéletig; lehet, hogy még ma is

az igazságtételt, amikor éppen a saját

a jogszerűséget képviselik valahol?

megszenvedett múltjának semmibeve­

A kérdés ott kezdődik, hogy tud-

vésével kell találkoznia, egy másik ol­

ja-e, hogy mit is tett és tettéért meg­

dalról megtámasztott igazság árnyé­

szenvedett-e, akit a társadalmi ítélet

kában (vagy fényében); - és hogyan

bűnösnek ítélt az ártatlanok igaztalan

lehet megbocsátani nemcsak azt, amit

üldözéséért? Nálunk ez a megtisztulási

ellene vétkeztek, hanem amit ő vétett

folyamat elmaradt. Ezért nem tudni,

mások ellen? Ez a feldolgozatlan teher

hogy emberellenes bűnét aki elkövet­

még veszélyesebb lehet, mint az áldo­

amit elszenvedtek. Mindenképen bebi­

te,

zatok emlékezése.

zonyosodott, hogy a sérülések és a tettek

tisztázta-e? Felelősséget érzett tettei­

súlyos lelki és társadalmi tehertételei to­

ért? Igazolva látta-e emberellenes tet­

vábbélnek, sokadiziglen.

teit, vagy volt, aki megadta számára a

KÉ K

bűnnek érzi-e. Tetteit magában

Késő gyász, elfojtott titkok

M i történt azokkal, akik az üldö­

felmentést, megkapta-e magától, má­

Az elviselt sérelmeket, különösen

zést megcselekedték, az emberek ellen

soktól? Ha túl tudott lépni azon, mi és

amelyek a rendszer ideológiájával el­

a bűnt elkövették? A „bűnösök-a

ki oldozhatta fel? Bűnétől, bűntudatá­

lenkeztek, vagy éppen a szocializmus­

gyilkosok - köztünk vannak” - hang­

tól, rossz lelkiismeretétől ki tehette

ból következtek, az elmúlt negyven

zott fel sokszor. M i történt különösen a

szabaddá? Milyen érvek segítették

évben titkolni kellett, vagy hallgatni

szembesülő és oldás nélküli igazságte­

abban, hogy olyan emberek között to­

kellett róla. Kutatásunkban alig volt

vésnél? Hogyan szisszentek fel az ÁVO

vább tudjon élni, akik ellen vétkezett.

olyan család, ahol valamit valamiért ne

meghurcoltjai, amikor az „Elbocsátott

Esetleg nem vált számára bűnné, amit

hallgattak volna el, vagy amiről tilos

légió”-ról megbocsátó empatikus írást

a világ igazságszolgáltató közszelleme

volt beszélni, vagy nem volt ajánlatos

olvasták a nyolcvanas években. Vagy

bűnnek minősített? A lelkiismeretét

tudni, vagy nem akarták, hogy más is

amikor azok, akiket a csendőrök kí­

kellett elhallgattatnia, vagy az meg se

tudomást szerezzen. Volt szó a zsidó

sértek börtönbe vagy gettóba, négy

szólalt? - Kérdések és nincs rájuk

származás eltitkolásáról; sok családban

órán keresztül nézhették a csendőrség

megnyugtató válasz.

nem

szóltak az ötvenhatos „esemé­

megdicsóltését, vasárnapi főműsorban

Itt a hatalmi hasznot szerző nagy-

nyekben” résztvevő családtagokról.

a televízióban, 1998 telén. Vagy akik

politikának megvan a maga fele-

Nem tudták, hogy a faluból hogyan

1

Jó KÖZÉRZET

űzték el a paraszt nagymamát. Nem

anyák leányai tanulták az erőszaktevők nyelvét, ideológiáját, viselték el

tudtak az apák tulajdonáról, osztályidegenné minősítéséről; nem tudtak az

A mítoszok és ősvallások tudják,

szupremációját. Eközben mindenki

apák részvételéről és rangjáról sem a

hogy a halottakat tisztességben el kell

próbálta elfelejteni, amit tudott, mert

második világháborúban. Nem tudtak

temetni, meg kell gyászolni, el kell si­

valóban, hogyan lehetett volna ennyi

a menekülésekről, titkolták-ahol

ratni. Ezzel tartozunk nekik és a ma­

minden tudás nemtudássá váltása nél­

tudták-a családban a disszidálásokat.

gunk tisztességének is. A „gyászmun­

kül tovább élni?

Számtalan titok fedte és terhelte a csa­

kát el kell végezni” tanácsolja a lélek­

A nyílt kimondás kevésnek bizo­

ládokat. A hallgatás védelem is volt, a

gyógyász. Az elmúlt negyven év nem

nyult, a kárpótlás és az igazságtétel

titok védettséget jelentett, a védekezés

kedvezett a gyásznak sem. Sokszor

akarata volt, hogy rámutathassanak a

szégyennel is keveredett, éppen a hall­

nem vállalta halottait - más és más

bűnösökre, felmutassák az áldozatokat,

gatás miatt. (Ahogyan a családi szé-

okból-az életet és halált egyaránt

s továbblépve jogi, gazdasági és erköl­

gyenérzés most az elmúlt negyven év

csonkító közemlékezet. Pedig ennyi

csi igazságtétellel rendezzék a múltban

miatt tevődik át azokra, akik a kom­

veszteséget túlélni, amit itt öregek és

elszenvedett sérelmek ügyeit.

munista időben játszottak szerepet,

középkorúak együtt túléltek, ennyi

„hittek és tettek”. Miattuk hangos

halott mindenkinek veszteség, ennyi

most a hallgatás.) Ez majd később je­

ember értelmetlen pusztulása, egy

lentkezik újfajta teherként. Most a

nemzet ilyen csonkulása, mindnyá­

negyven év alatt visszafojtott és hal­

junk gyásza, sebe.

mozódott, némán elviselt méltatlansá­

A beszéd, a létsúlyosbító lelki ter­

gok elhallgattatása és elfojtása szaba­

hek megnyitásáról, új nehézséggel

dult fel, amikor a kilencvenes évek

szembesítette a társadalmat. Egyre

meghozták a kimondás szabadságát. A

több „titok” szakad fel, de ezek sokszor,

kibeszélés belső kényszere is fokozta a

közösen őrzött tudás, vagy együtt el­

feltörés erejét, szinte gátszakadással

fojtott tudatlanság. Meghurcolt fal­

Nem csupán a második világhábo­

törte át a korábbi hallgatást.

vakról, elhurcolt emberekről, bebör-

rús veszteségek, bántalmak megítélései­

A társadalmi fordulattal csaknem

tönzöttek sokaságáról esett szó, fenn­

nek ellentétei váltak új sérelmek forrá­

egyidőben került sor a meggyászolat-

hangon. Olyan „családi szégyenekről”

sává, hanem azzá vált a közelebb lévő

lan halottak nyilvános és tisztes meg-

lehetett most tudni, amelyek a törté­

ötvenhatosok szembesülése egymással és

gyászolására. A korábban tiltott gyász

nelem új fénytörésében dicsőséggé vál­

a mából viszontlátott múltjukkal. K i­

és az elhallgattatott tabuk terhei miatt

hattak, és olyan dicsőségekről, ame­

derült, hogy sokféle ötvenhat volt, és az

sokáig hurcoltunk magunkkal, ma­

lyek szégyenbe fordultak. Titkok,

igazságnak és az érdemeknek utólagos

gunkban meggyászolatlan holtakat.

amelyekről ugyan sokan tudhattak,

osztogatásában abszurd módon kerültek

Sok temetetlen halott, akiknek gyásza

mégis nemtudásként hallgattak sokan

szembe egymással együttküzdő vagy

nemcsak háborúból marad ránk, ha­

együtt róluk, mert már tudásuk is

együtt szenvedő bajtársak. Az vált

nem megterhelte a társadalom lelkiis-

bűnnek minősült, amelyet megtorol­

velőkig ható izgalommá, hogy azok és

meretét, azok halála, akik eltűntek in-

hattak.

úgy kapták-e jóvátételt, igazságtételt,

ternálótáborokban, rendőrségi pincék­

Feltárult az, amit korábban elhall­

kárpótlásokat, akik és ahogyan meg­

ben, akikről tudni sem lehet, hogyan

gattak. Sok titkot kellett magukban

szenvedték a múltat, az, hogy ki mit ér­

haltak meg és hol vannak eltemetve.

hordani az embereknek, sebeket elfed­

demel, vagy érdemelne szenvedései után,

Temetésekkel indultunk az új szabad­

ni, fájdalmat nem mutatni. Megkínzott

ez megosztó erővé vált. Az adott vála­

ságba, többször eltemetett ötvenhato­

és megölt apák gyerekei simultak kar­

szok és kapott elégtételek, mintha töb­

sok meggyászolása kezdte a sort.

rierrel a rendszerhez. Meggyalázott

bet kavartak volna fel, mint amennyire

gyógyírt adtak. Még a kimondás oly­

Jó KÖZÉRZET

A megpróbáltatások erőt is adnak, a megterhelések tartást

annyira áhított és szükséges felszabadí­ tó érzését is megkeserítette, hogy ki

annál, mintha ki lehet mondani azt,

mondta ki, ki adta át, hogyan, mi a kö­

ami fájdalmas, ezt tudjuk. De hogy hol

Az elmúlt idő társadalmi terheit,

vetkezménye és kit hogyan érintett,

a határ a szükséges beszéd és a szüksé­

csak a továbbélés kiegyensúlyozó ké­

kiknek mi jutott.

ges hallgatás között, hogy lehet-e eze­

pességével együtt lehet megérteni, a

ket a történelmi traumákat, olykor

terhekkel szemben ugyanis egyenlően

lett a bűn kimondása, a szimbolikus és

epidémiákat egészségesen „kezelni”, ar­

fontos a kialakított ellenálló képesség

kézzelfogható elismerése vagy beisme­

ra nincs recept. Hogy hol az egészséges

erejének meglátása. A megterhelés és az

rése a vétkeknek, és ugyan sok csaló­

arány az emlékezetben tartás és felejtés

életben tartó ellenerő összefügg az

dást és kínt okozott az elszenvedett

között, hogy a megbocsátás és a fel-

időseknél. Mindazoknak, akik átélték

kárnak

hánytorgatás mikor, kinek árt és kinek

e század többször pusztító fordulatait,

használ, azt talán még utólag is nehéz

a fogság és megszabadulás élményét, a

eldönteni.

nagy

A társadalmi igazságérzethez kel­

különös, olykor megszé­

gyenítő, bizarr, de kívánt

töredékes

sa is.

történelmi

kataklizmákat,

Most felszakadhatnak az elhallga­

megerősítő tapasztalatuk az, hogy

tott dolgok, az elfojtott tudás, az el­

minden monstrum, történelmi szörny

nyomott érzelmek, indulatok, belátha­

összeomlik egyszer. Két hatalmas biro­

tatlan, hogy mi lesz mindennek a kö­

dalom omlott ekként össze, elengedték

vetkezménye. M it szabadít fel és mit

kelet-európai foglyaikat, akik meg­

sodor el. Hogy az újra átélés katartikus

szabadultak elnyomóiktól. Aki életben

élménye a megtisztulás felé vezet-e,

megérte regnálásukat, és megérte ösz-

hogy tényleg belsó' felszabadulást hoz-

szeomlásukat is, rögzíthette azt a tör­

e, s hogy merre fordítja az indulatok

ténelmi tanulságot, hogy véges az el­

élét? Vajon az egymás ellen fordított

nyomó diktatúrák, és a „gonosz hatal­

Az idős, az elmúlt korszakokat át­

indulatok jutnak-e kifejezésre, úgy,

mak” történelmi ideje. Ez nem egysze­

élt emberek, öregek elkeseredése abból

ahogyan ezt a század eddig is olyan jól

rű tudás, ez valóságos, átélt, felszaba­

is fakad, hogy úgy érzik, mintha a sok

begyakorolhatta, vagy a kimondás va­

dító tapasztalat. Aki ennek a tapasz­

igyekezet, hogy egyszerre kerül fel­

lamilyen gyógyító, konstruktív eró'vé

talatnak a birtokában van már önma­

színre minden, egyszerre kívánnak

változik? - beláthatatlan.

gában is életerősítő forrással rendelke­

megoldást adni minden fájdalomra, ez

Az idősebbek, akik több korszak

zik, a fájdalmak, keservek súlyával

nemcsak nem ad enyhülést az elviselt

rendszerváltását élték át, most figye­

szemben ellenerőt és életkedvet hal­

bajokra, bántalmakra, korántsem ol­

lik: ki sürgeti, ki féli a láncreakciók

mozhatott fel ennek tudásából.

dotta a régi görcsöket, hanem mintha

következményeit. Mögöttük az a ta­

A szenvedés erőt is ad. A túlélő

újra belehasított volna a nem teljesen

pasztalat munkál, hogy csak két, vagy

minden szenvedést megőriz a lélek

begyógyult régi sebekbe. A csalódás a

három emberöltő egymásutánjában is

mélyén. Benne a megaláztatás elvise­

kárpótlásban, a rehabilitálásokban, az

hogyan folyt le a megtorlások megtor­

lésének a tudását is, de ugyanakkor a

igazságtétel különböző' jóvátehetetlen

lásának megtorlása. S vajon ez a folya­

felülkerekedés, továbbélés valóságos

útjaiban, olykor nem lezárta, hanem

mat meddig, s merre forog tovább?

képességét is. A szenvedés sokat visz el

mintha prolongálta volna a megoldat­

Hogy ez erőt ad, vagy erőt vesz el?

és sokat is gyarapít. Aki képes mélyen

lanságokat.

Valóban, hány generáció fogja még át­

átélni amit megszenvedett, utána fel­

Mindig kérdés, hogy hová vezet a

élni erénynek jutalmazott tetteik bűn­

áll, felemeli a fejét és továbbmegy, an­

régi sebek feltépése. Hogy az elhallga­

né válását, vagy bűnné minősített eré­

nak mélységek tudása van a birtoká­

tás vagy elfojtás nagyobb veszedelem

nyeik jutalmát.

ban. A szenvedés erőt is ad, a meg-

merítkezés tudását más szenvedésében

Jó KÖZÉRZET

abban az állásban dolgozik, nagyjából ugyanannyi fizetésért, mint harminc

is. Mást lát a világból, másképpen azonosulhat és másképpen különböz­

A feltételek változása mellett a

éve, a gyerek ugyanabba az iskolába

het. Érzékenysége a szenvedés tudásá­

tartalom és a cél is megváltozott, pá­

jár, mint az apja, nagyapja stb. Nos,

nak szépségével több, részévé válik a

ratlan cél- és értékválság következett

nálunk még a ház sem maradt a he­

világ szenvedéseinek, és megemelke­

be. Ezek gyakran voltak ellentmondá­

lyén, nemhogy a gyár, az iskola, vagy

dik általa.

sosak, vagy érvénytelenítették egy­

a keksz.

A permanens változásokban itt

mást, megbénították a cselekvést, vagy

Nálunk nincs a megszokottnak

mindenkinek része volt. Hiszen a békés

elmosták a célok értelmét, hiszen amit

unalma, minden átalakul, pusztul, új

(?) társadalmi átalakulásoknak is sú­

a célratörés kezdetén jutalmaztak, azt a

kerül elő. A megszokott jó éppenúgy

lyosak voltak az adaptációs terhei. A

az elérésekor, a beérkezéskor büntették,

átmegy valami másba, mint a meg

század során több generáció élt át olyan

többszörös ellenmondással nehezítve

nem szokható rossz. A reménytelen -

rés változást, ahol minden élet-

meg a mindennapi létfeltételek megte­

ségben ott a kilátás a jobbra, de a féle­

alakító társadalmi feltétel elmozdult:

remtésén túl az orientációt is, túlter­

lem is a ritkán elért jó törékenysége és

gazdasági, politikai, technikai, de esz­

helve, frusztrálva az embereket.

mei rend is, erkölcsi értelem robbant,

Ekkora változással, ennyi változó

vagy felborult. A változások osztályok,

feladattal szemben nem mindig tudtak

embercsoportok elmozdulásával, olykor

kialakulni az életvédő módszerek: mi­

erőszakos elmozdításával jártak együtt.

re az egyik feladatra felkészültek már

Az embereknek újra kellett tanulni jó­

újak jelentkeztek, és a korábbival

formán mindent a mindennapi életben

szembeszegezett módszerek az újonnan

is: munkamódokat, technikákat, váro­

bekövetkezett változás miatt, már nem

si életet, közlekedést, idokezelést, kap­

voltak alkalmasak az aktuális bajok

csolatépítést, információk értelmezését

elhárítására.

stb., és újonnan kellett felépíteni az

A változások olykor súlyos trau-

múlandósága miatt. Billenékeny a v i­

matizációval jártak együtt, ami rend­

lág, váltakozó minőségek adnak és

A változásokhoz való kényszerű

kívüli mértékben igénybe vette az

vesznek el reményt, bár a pesszimista

alkalmazkodás okozta a túlterheltsé­

adaptációs készséget. Tudjuk, hogy a

felfogás szerint, mintha csak a „rossz"-

get, az adaptációs ke'pesség kimerdle'-

rossz adaptáció (maiadaptáció) sok be­

nak lenne kontinuitása. Az „állandó”

se't, és következményeit a sok betegsé­

tegség, testi-lelki forrása. Tudni kell a

az, hogy úgy ahogy van, nem marad

get, lelki, testi bajt.

„jó adaptáció”-ról is. A változások .ál­

meg semmi.

életstratégiákat is.

A sokféle és mélyreható változás

landósulása”, következésképpen az ál­

Sok fordulat történt a társadalmi

állandó feszültségben tartotta az em­

landóság hiánya, terhelő és remény­

célkitűzésekben, és gyökeres változá­

bereket. Életkérdés volt, hogy egy új

keltő egyszerre.

suk csalódottságot, elbizonytalanodást

hullámmal fennmaradhatnak-e, vagy

A mindennapi változásokat sem

hozott. Ez is kettős értékű: az egyik,

az elsodorja őket. Ez egyrészt alkal­

könnyű mindig elviselni. Az, aki pél­

hogy orientációs zavarokat okoz, és a

mazkodó képességet és rendkívüli ru­

dául többször is Angliába látogat, és

honorált értékek változékonysága bi­

galmasságot fejlesztett ki: a legkisebb

esetleg több évtized kimarad két láto­

zonytalanná teszi az emberi cselekvé­

életlehetőségre talpra tudtak állni,

gatás között, azt tapasztaltja régi

sek értelmét, ha nem erősíti meg a tár­

másrészt rossz alkalmazkodással (mal-

ismerőseihez érve, hogy ugyanaz a

sadalom „visszaigazolása”. Viszont ép­

adaptációval) tömegeket betegített

szappan van a fürdőszobában, mint a

pen ezzel ad teret az autonóm emberi

meg, súlyos ártalmakat hozott, meg­

háború előtt, ugyanaz a keksz ugyan­

törekvéseknek. Az, aki alapértékeit

roppant a test, a lélek, vagy a morál.

ahhoz a teához, barátja/rokona ugyan­

mindig az éppen uralkodó értékekhez

^ 1

köti, és nincs más belső mértéke, az

Jó KÖZÉRZET

könnyen elveszítheti a stabilitását.

rubrikázni, a nyereség vagy a veszteség oldalára könyvelni ezeket sem. Nem

Akik viszont nem függesztik élet-

lítás, pozitív érzés, amivel sok idős em­

lett sem kevesebb, sem üresebb a világ

vezérlő értékeiket a változékony,

ber rendelkezik. Az erő próbája is, és az

az új eszközökkel: ingergazdagság, sok­

kívülről diktált társadalmi értékekre,

erő fejlesztése, az idő próbája és az időt

féleség, nyitottság, tágasság éppen az

mélyebb, tartós igazságok felé törek­

álló képességeké is. A küzdelmek

öregeket

szenek, azok függetlenek, és erősek le­

eredménye a megküzdés maga: itt a

szemben nyit kaput. Hogy hová, ezen

hetnek belső igazságaikban a bizony­

legkevesebb a legtöbb, hogy él és meg­

lehet vitatkozni.

talan külvilági diktátumok tünékeny

állta a helyét.

fenyegető

becsukódással

jutalmával, vagy büntetésével szemben.

A megterhelt emberi élet érdemes,

A változásokról azt is tudni kell,

vagy inkább érdekes ellensúlyai közé

hogy nemcsak eró't vesznek el\ hanem

tartozik, a gyönyörködés a világban,

eró't is adnak. A képességek fejlődnek,

mindabban, amit a természet adott —

Ez az írás egy nagyobb tanul­

mert új és új helyzetekhez kell alkal-

már aki ennek élvezetére képes—, és

mányból a K É K számára kiemelt ré­

mindabban, amit az ember produ­

szeket tartalmazza. A teljes dolgozat

kált —már amihez és ahogyan hozzá­

fogalalkozik a 80-as, 90-es évek for­

juthat-, ha az élvezetre alkalmat ad.

dulóján: gazdasági és társadalmi körül­

Ezek a különös csodák, amelyekből

ményeikkel, az öregellátás szociálpoli­

építőket is, rombolóakat is, bőségesen

tikai intézményrendszerével, az öreg­

termett ez a század. A mesevilág kép­

ség-betegség összefüggésével, a generá­

zeletén is túltevő eszközök korunk v i­

ciók közötti viszony értelmezésével...

KEK

A SZER ZŐ M E G JE G Y Z É S E I

lágának akaratlan vagy akarattal is

A tanulmány bázisát négy saját

megszerezhető ajándékai. Mert bárho­

kutatás adja: az első az egészség—be­

gyan is lehet utálni, mégis csak a „va­

tegség társadalmi összefüggéseire irá­

mazkodni. Uj válaszmódok kialakítá­

rázsdoboz” csodája a televízió. A hét-

nyult, ezeket Zala megyében indultak,

sára kényszerítik az embereket. Új fel­

mérfóldes csizmánál gyorsabb az autó,

majd Pest megyében folytattuk A má­

adatokon úrrá lenni, nehéz helyzetek­

a repülőszőnyegnél biztonságosabb a

sodik hivatkozott kutatás a rendszer-

ben megoldást találni, mindezt a min­

repülőgép. Villannyal fényesíti ki az

változás után, Budapest egyik kerüle­

dennapokban megvalósítani: szakmát

esti sötétet, és oly sokféle adomány van

tében három generációra kiterjedő sors

váltani, gyereket nevelni, otthont te­

még, amelyek az idős emberek életében

és életút elemzésre alapul. Utóbbi kie­

remteni, ezek kibontakoztatják a ké­

váltak sokakat szolgáló „közhasznú”,

gészült egyes pesti kerületek (Erzsé­

pességet és eredménytudatot adnak.

elérhető és sokszor igazi vigasztaló -

betváros, Terézváros, Lipótváros) szo­

Önérzetet erősítő önbizalom forrása:

bosszantó - eszközökké.

ciális munkásai számára szervezett

kibírtam, megtettem, elviseltem, túlél­

Igaz, minden, ami létrejön magában

Home Care tanfolyam számára készí­

tem, megoldottam, minden átalakulás,

hordja a jó és a rossz lehetőségét is.

tett a Holocaustot átélt idős emberek

hányattatás mellett és ellenére. A

Vívmányokból ártalom, ártalmakból

életútjának feldolgozásával.

talponmaradás ereje és az erő tudata, az

épülés lehet. Itt sem érvényesül a feke-

érdemes élet tudata. Csupa pozitív ál-

te-fehér, igen-nem játék, nem lehet

1980-ban, Sopronban összeültek a

lyek, s közösen pályázzanak a szakma

leendő szociálismunkás-képzők és

bevált csoport pszichoterápiás képző­

megalkották azt a szakmai etalont, a

helyeihez, akik biztosítani tudják

Soproni Irányelveket, amely összefogta

mind az „anonim” csoportvezetőket,

és ki is jelölte a későbbi évekre a köve­

mind az „anonim” csoporttársakat.

telményeket, s amely mindmáig érvé­

Aztán a szép elvekből viszonylag ke­

nyes. Akkoriban jelentős előrelépésnek

vés valósult meg, a felsőoktatási kötött­

tűnt, hogy kötelező érvénnyel sajátél-

ségek miatt nem lehetett külső szakmai

ményű kiscsoportos fejlesztést és önis­

szervezeteket megbízni a személyiség­

mereti munkát lehetett előírni a

fejlesztés gondozásával, így nem lehetett

képzők és a képzendők számára. Ko­

ismeretlen diákokból csoportokat szer­

rábban ugyanis azért kellett harcolni,

vezni, s időnként még az az alapelv is

hogy bekerüljön a felsőoktatásba az

sérült, hogy ismerős tanár ne vezessen

önismereti munka, akár mint tan-

csoportot saját diákjainak. Tehát a

Barcy Magdolna

A találkozás illúziója az önismeret mint tantárgy

anyag, akár mint oktatási forma.

KEK

szakmai megfontolások visszaszorultak,

Akkoriban is láttak a szakemberek

maradt az intézményi előírás, a tan­

néhány buktatót, pl. a kötelezően

rendbe illesztett, kötelező önismereti

előírt változást, vagy azt, hogy a diá­

munka. Keretek nélkül, anyagi feltéte­

kok nehezen boldogulnak az önisme­

lek nélkül. A pszichoterápiának ugyan

retszerzéssel saját csoporttársaik és ta­

soha nem volt nagy az ázsiója ebben az

náraik között, de az elméleti tervezés­

országban, de még mindig nagyobb

ben könnyeden átsuhantak/átsuhan­

volt, mint a pedagógiáé: így állt elő az

tunk eme problémák fölött, mondván,

a visszás helyzet, hogy a szakmai élet­

aki szociális munkás akar lenni, embe­

ben egy pszichoterápiás csoportóra

rekkel akar foglalkozni, annak vállal­

3000-6000 Ft, a felsőoktatási intéz­

nia kell a kötelező képzés ódiumát, il­

mények - tisztelet a kivételnek-ehe­

letve, hogy bizonyos kikötésekkel kel­

lyett 300-400 Ft-t tudnak fizetni.

lően biztosítható a szakmai színvonal.

Jelen sorok írója immár kilencedik

Ilyen alapelv volt például, hogy vizs­

éve őrlődik kettős identitása miatt,

gáztató, minősítő szerepű tanár ne ve­

kiképző

zessen csoportot, a diákok ne saját cso­

főiskolai tanárként a saját bőrén ta­

porttársaikkal legyenek egy csoport­

pasztalja a helyzet megannyi fonáksá­

ban, hanem fogjanak össze a képzőhe-

gát. Tehetetlen és szomorú, mert látja,

csoportanalitikusként

és