A jegyzetekkel ellátott The Lamb Lies Down On Broadway

A jegyzetekkel ellátott The Lamb Lies Down On Broadway Írta: Jason Finegan, Scott McMahan és még néhány Paperlate tag. Fordítás: Gerébi Zoltán (Geski) Kiadások: 1993. december 18. – Első kiadás 1994. május 5. – Második, javított kiadás

Előszó Az egyik leggyakoribb kérdés a Genesis rajongók körében: „Miről szól a Lamb?”. A legtöbb embert összezavarja a Lamb témája, mivel ez az egyik legtöményebb, legelborultabb művészeti darab, amit valaha létrehoztak. Úgy gondolom, az egy hibás feltételezés, hogy a Lamb egy bizonyos dologról szól, és hogy csak egy igaz, csak egy korrekt válasz van a „Lamb miről szól?” kérdésre. (Én azt tanácsolnám, hogy legyünk óvatosak azokkal az emberekkel, akik azt állítják, csupán egy igazi megoldás van a kérdésre, mivel nagy valószínűséggel ők sok mindenről megfeledkeznek.) A Lamb Lies Down On Broadway olyan anyag, amelyhez minden hallgatónak magának kell megtalálnia a kielégítő magyarázatot. Azonban nem elegendő csak meghallgatni a Lambet, és megpróbálni kibogozni. Ez egy magyarázó jegyzet, és nem maga a megoldás. Nem magyarázza meg, miről is szól a Lamb. Azonban olyan információkkal lát el, amelyekkel könnyebben kialakítható a saját álláspont. A Lamb tele van olyan homályos irodalmi és kulturális utalásokkal, amelyekkel még egy igen olvasott, illetve jól képzett ember sem biztos, hogy találkozott. Ez az írás elmerül a Lamb kísérő szövegében, a dalszövegekben, illetve a koncert történetekben, hogy a három dolog összeolvasásával mutassa be a történetet. Ez a kombináció segítséget nyújt a történet jobb megértéséhez. Az írást egyéni értelmezések is erősítik, amelyek gondolatébresztő hatásúak lehetnek. Gabriel saját, koncerteken előadott történeteit is a szöveghez adtuk, hogy ezeket is megismerhesse mindenki. A könyvekben felbukkant apró információkat is csatoltuk. Sajnos nincs valódi interjú, vagy cikk a zenekarral, amelyben megosztanák saját ötleteiket a Lamb létezésével kapcsolatban. Gabriel nagyon bizonytalan volt a Lamb témájával kapcsolatban, és sosem osztotta meg az ötleteit arról, miről is szól a munka. A történet csak a hallgatók segítségére született, hogy ezáltal jobban követni lehessen a Lamb történéseit. Ezek mellett, a zenekar tagjainak az anyaggal kapcsolatos magyarázatait, illetve mások (hallgatók) elméleteit is csatoltuk. -- Scott McMahan

Kiindulásként, a következő idézettel adnánk meg az alaphangulatot a Lamb Lies Down On Broadway turné füzetből. Lehetetlenség napjainkban rátalálni, hacsak nem volt valaki jelen. Mel Huang ott volt, és biztosította számunkra ezt a másként elérhetetlen történelmi háttéranyagot. Figyelemreméltó, hogy Peter Gabriellel kapcsolatban a „multimédiát” is megemlíti, jó 20 évvel az Explora {interaktív multimédiás Peter Gabriel CD-ROM - a fordító} előtt! Visszatekintve, a 60-as évek progresszív zenéje majdhogynem hallott volt, éppen csak a mellotron utáni bágyadt sóvárgás szikrája tartotta életben. A rock közönségének elege volt a hangos pszichedelikus riffekből és a lágy akusztikus virág-hatalom dallamokból, és mindenre kíváncsi volt, ami többletet adott a progresszív zenéhez, mint a stroboszkóp, a füstgép és a szokatlan szintetizátor. Amikor már úgy tűnt, hogy a vakmerő rock örökösen csak hátrafelé mozog, a Genesis multimédiás elgondolásokkal kezdett flörtölni. A 60-as évek természetes fejlődésen vitte át a rockzenét, ahol a technikai eszközök és a zenei jártasság elérte a legnagyobb zenei kifinomultságot. A 70-es évek rock bandáinak a nyilvánvaló célja az volt, hogy működő összhangot teremtsenek a zene, a szöveg, a fények, és a látvány között, hogy kerek egészet alkossanak együttesen. A szürreális zenei meséket, illetve az ütős színpadképet sem mellőzve, a Genesis komolyan elhatározta, hogy dalíróként eladja a pop mesterdarabjait az arra nyitott füleknek. Az iskolában megkezdett Peter Gabriel, Michael Rutherford és Tony Banks dalírói barátság napjainkra terjedelmes Genesis fantáziává duzzadt. Bíztak benne, hogy a korai szerzemények ráférnek a 40-es listákra, azonban a siker elkerülte őket. Más alternatíva nem lévén, egymás között játszották a dalokat. Aztán megérkezett a rágógumi guru Jonathan King, aki a Genesis nevet adta nekik, illetve a From Genesis To Revelation albumot, ami sokkal inkább volt Moody Blues/Procol Harum hangzású, mint egy megszokott Top of the Pops egyslágeres csoda. A korai felvételi erőfeszítések ellenére, a zenekar szürrealisztikus érzelmei jöttek át a lemezről. Miután szerződést kötöttek 1970-ben a Charismával, a Genesis felvette a Trespass-t, amely albumon helyet kapott a koncert kedvenc The Knife, azon kevés Genesis szerzemények egyike, amely valamennyire is hasonlított a rock ’n’ rollra. A Trespass egy frusztráló album így visszatekintve, amelyből könnyen látható és érezhető volt, milyen irányt vesz a zenekar a jövőben, és a nehézségek is, amelyekkel szembe kellett nézniük. A zenekar erősnek bizonyult mind a népszerűség megszerzésében, mind a művészi teljesítmény terén, mindenféle hiba nélkül folyamatosan fejlődtek. A korai koncertektől és lemezektől kezdve, a zenekar makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy mindent úgy csináljon, ahogy az nekik tetszik, amely egyediség mára megkülönbözteti őket az összes többi ’progresszív’ zenekartól. A Genesis naiv rockerekből állt, akik teát és pirítóst ettek a háttérben a koncerteken, amíg Gabriel megpróbált kapcsolatot teremteni a közönséggel a szövegkönyvekbe illő történetek előadásával. A lemeztársaságok hagyományos kislemez kiadványokat követeltek, de ők ezt elutasították. A Genesis legfőbb problémája az lett, még mielőtt a címlapokra kerültek volna, hogy milyen közönséget tudnak megszólítani? Ugyanez a probléma gyötörte őket az első néhány amerikai látogatásuk alkalmával, ahol a viszonylag ismeretlen zenekar kivételes helyzetben találta magát a meghirdetett koncerteken. Akár 400, akár 4000 ember előtt játszottak, a Genesis keményen dolgozott, hipnotizálva húzták be a hallgatóságot a maguk alaktalan világába. Ahogy a szövegek egyre inkább megelevenedtek, ahogy a zene egyre inkább vált a színpadon megjelenített film zenéjévé, a zenekar útja mindinkább kirajzolódott, a színpadon egyesítve a színházi elemeket és a zenét. A 70-es évek rockja végül előre mozdult. A Tresspass után, a dobos John Mayhew és a gitáros, dalíró Anthony Phillips távozott a zenekarból. Phil Collins akkor érkezett, amikor a Genesis-nek leginkább szüksége volt a vérfrissítésre és az új energiára. Zenei hozzáértése és dobos szakértelme megkönnyítette a Genesis-nek, hogy a korszak változásait beépítse a világába. Steve Hackett is megérkezett, aki egy színes gitáros, és nemcsak tipikus gitárszólókra volt képes. Rutherforddal a basszus és akusztikus gitáron, Banks-szel a billentyűknél, mellotronnál és a szintetizátoroknál, illetve a színpadon alkalmanként fuvolázó Gabriellel, a Genesis átesett a szükséges átalakuláson, bekerülve a 70-es évek azon bandái közé, akik sértetlenül léptek be a holnapba, de úgy, hogy a múltjukat is megtartották. Az 1971-es átmeneti időszaktól kezdve, a Genesis egyre közelebb került ahhoz, hogy áthidalja a zene és a színház közötti

távolságot mind színpadon, mind lemezen. A zenekar látványelemekkel próbálta meg világosabbá tenni a nehezebben érthető szövegeket, ezzel megteremtve néhány szörnyű félreértést, amelyek pestisként kísérték a zenekart, és magyarázatot követeltek. A legnagyobb probléma az volt, hogy a zenekar milyen helyet foglal el a rock ’n’ roll hierarchiában, mind a rajongók, mind az ellenségek zavarba jöttek, ha el kellett helyezni a Genesis-t a rock családfán. Mindez ahhoz a hibás megállapításhoz vezetett, hogy a Genesis-t zeneileg olyan bandákhoz hasonlították, mint a Yes és az ELP, míg látványban olyan emberekhez, mint Alice Cooper és David Bowie. Zeneileg összeköti ezeket a zenekarokat, hogy mind billentyűs hangszeres alapokon nyugszanak, különböző hangzásokkal kiszínezve. Azonban a váltások, az akkord menetek, a dal szerkezetek, a hangok és a szövegek annyira eltérőek, hogy nincsenek nyilvánvaló hasonlóságok köztük. Látványban a Genesis napjaink egyetlen másik híres rock előadójához sem hasonlítható. Kortársaival szemben, Gabriel színpadi mozgása közvetlen kapcsolatban van a szövegekkel. A Genesis már a kezdetektől azt az alapelvet követte a látvány terén, ami gyakran önmagában is elég szórakoztató, hogy a dalokat sokkal könnyebben érthetőbbé, elérhetőbbé tegye. A zenekar mindmáig kitart amellett, hogy elsősorban dalírók, akik zenészek lévén: játszanak, és csak másodsorban szerepelnek előadóként. A dalok sokkal fontosabbak, a látvány kizárólag segédeszköz, amely kihangsúlyozza a dalokat. Amíg sok kortársuk a látványt csak átmeneti jelleggel veszi igénybe, csak hogy kicsaljon néhány úú-t és áá-t a közönségből, variálva a képeket színpadi bohóckodással, amelynek semmi köze nincs a dalhoz, a Genesis igyekszik a kettőből egy egészet létrehozni, arra használva a látványt, hogy kiegészítse, illetve hozzátegyen a dalhoz. Gabriel egyszer azt mondta: „közelebb állunk a rajzfilmekhez, mint a hagyományos rock bandák”. „Ami a zenekarokat illeti, azt hiszem, magunknak köszönhetjük, hogy belekerültünk a pocsolyába”. Ahogy a Genesis halad előre, sokkal inkább kerül közelebb a Red Buddha Theatre-höz, mint azokhoz a rock bandákhoz, akikkel oly gyakran összehasonlítják őket. A Nursery Cryme volt az első olyan album, amelyet a jelenlegi felállás készített, a nyitó ’Musical Box’ nyugtalanító hangjegyeitől a záró ’The Fountain Of Salmacis’ grandiózus mellotron akkordjaiig, a különbség a régi albumokhoz képest nyilvánvaló. Ez volt az első alkalom, hogy a zenekar kreatív törekvéseit lemezbe foglalták, és egyértelműen könnyebbé vált megérteni, miért is dolgozott a csapat. Az albumon olyan színpadi klasszikusok voltak, mint a ’Return Of The Giant Hogweed’ és a ’Musical Box’, amelyek határozott kísérletek voltak a szövegkönyv fantáziák és a felkavaró kíséretek fúziójára. A szövegek és a zene kivételes minőséget kezdtek elérni; a történetek kevésbé voltak homályosak és csak finoman furcsák, amíg a zene szolgáltatta a kellemetlenül hátborzongató dallamokat. A zenekar fejlődött mind dalíróként, mind zenészként. Nincs megváltoztathatatlan helyzet, a Foxtrot album a rajongókból fanatikusokat, míg a hitetlenekből barátokat kreált. Erre az albumra került a ’Supper’s Ready’ című lenyűgöző 20 perces futurisztikus opusz, amely gyorsan a figyelem középpontjába került a sokat emlegetett koncertjeiken. Gabriel az elején, a borítón látható rókafejet viselt, ami csak homályosan kapcsolódott az album lírai témáihoz. Végül is, a zenekar az egész darabot a színpadra vitte, a zenével és a látvánnyal háttérbe szorítva a rocksztárt, a közönség gyönyörűségére. Finom, édes hangokkal, villogó stroboszkóppal, száraz mellotron hangszereléssel, illetve animált képekkel, a darab egyre inkább felépült, a fülsüketítő magaslatokba eljutva, majd belecsapódott a meglepő végbe. A Genesis rendkívül népszerű lett, a ’Supper’s Ready’ felülmúlta a hagyományos 4 perces díszes látványosságokat, meghatározó színpadi darabbá vált a visszatérő szakaszaival és témáival. A zenekar gyorsan elterjedt a kontinensen, majd átszelte az Atlanti-óceánt, ahol az amerikaiakat lenyűgözte a tipikus angol szürrealizmusuk. Átmeneti időszak következett, amely megengedte a zenekarnak, hogy egy kis levegőhöz jussanak, és továbbfejleszthessék a produkció technikai oldalát, illetve a zenei szakértelmüket. Az albumok hónapokig készültek, mivel az anyag nem egy, hanem öt emberen múlott, és ha egy zenekarban mindenki egyenlő, az mindig nagy erőfeszítéssel jár. A ’Selling England By The Pound’ megerősítette azt a gyanút, hogy a Genesis összeforrt egységgé vált, nagy alkotói képességgel megáldva. A zenei ábrázolást a színpadon látvánnyal, a lemezen szövegekkel táplálták, a zenei kísérettel összeépülve az egész egy szilárd, animált fantáziában egyesült. Ezen az albumon a történetek a zene hátsó ülésére kerültek, míg a zenekar a játékstílusának fejlesztésére koncentrált. Amíg Hackett gitár-szövései a zaklatott hangulat szerves részei lettek, addig Banks bölcsen megmaradt a dallamos és lírai billentyűs játékánál, mintsem hogy összeroskadjanak azon nyilvánvaló vágyuk alatt, hogy belevágjanak a Harmadik Világháborúba, ahogy azt oly sok kortársuk tette. Az album megjelenésével, illetve az azt követő

színpadi show-val, a fény és hangrendszer hatalmas lépést tett előre, előrevetítve a jövőben rejlő izgalmas újdonságokat. Amíg a ’Foxtrot’ turnét egy teljesen fehér színpadi háttér kísérte, hogy a zene kapja a főszerepet, ezen a turnén a háttérfüggönyre vetítettek és diákat használtak, újra összehozva, újra összekapcsolva eggyé a különböző médiumokat. Az elején a diavetítés leginkább egy ’mit csináltunk a nyáron’ hangulatot kölcsönzött, aztán gyorsan sokkal kifinomultabbá vált. Ez elvezet minket egészen 1974 őszéig, és az új Genesis turnéig, amelynek a legújabb dupla albumuk, a ’Lamb Lies Down On Broadway’ a témája. Szörnyen gazdag zenekar nem lévén, a Genesis folyamatosan pumpálja vissza a bevételt a színpadi show-ba. Hogy visszaadják az új album teljes történetét, vizuális elemeket használnak, három a háttérben kifeszített vásznon, háromdimenziós illúziót teremtve, amely animált érzéshez a lelassított diavetítés is nagyban hozzájárul. Mint mindig, ezek az új technikai fejlesztések festett tájképül szolgálnak, hozzájárulva a fantáziához, illetve a történet tisztánlátásához. Amíg a hangsúly továbbra is a zenén és a zenészeken marad, addig a műsor színpadias és izgalmas lesz, a zene és az ábrázolás nem válik ketté, hanem egy egészet alkot, együtt munkálkodva azon, hogy a hallgatóságot behúzza a Genesis fantáziába, hogy távol kerüljenek a mindennapos valóságtól. Amiért a Genesis munkálkodik, az a jövő és a jelen kacérkodása a multimédiás elképzelésekkel, ami csak a kezdete egy teljesen új világnak. Isten hozott!

A következő anyag a Lambre vonatkozik Hugh Fielder The Book Of Genesis című könyvéből. Fielder könyve egy (többé-kevésbé) szó szerinti interjúkból álló átirat, amelyeket ő készített a tagokkal, minden további kiegészítés nélkül. AZON A NYÁRON, A GENESIS DOLGOZNI KEZDETT AZ ADDIGI LEGAMBICIÓZUSABB PROJEKTJÉN - A LAMB LIES DOWN ON BROADWAY KONCEPT ALBUMON. PETER: Számos album ötlet előjött, amelyekből a zenekar demokratikus szavazással választott. Tudtam, hogy az enyém a legerősebb, és azt is, hogy az lesz a győztes - illetve, tudtam, hogy győzelemre vihetem. Az egyetlen másik megfontolandó komoly ötlet A kis herceg volt, amely mellett Mike kardoskodott - egy gyerek történet. Én túl érzelgősnek tartottam. 1974 volt; a punk elején jártunk, de még mindig úgy gondoltam, hogy a történetet sokkal inkább egy korabeli figura köré kell felépíteni, mint egy képzeletbeli teremtmény köré. A nagy korszakba lépés kezdetén jártunk, a hetvenes évek kövér szupercsapataival karöltve, és úgy gondoltam, „nem kívánok elsüllyedni ezzel a Titanickal”. [A kis herceggel kapcsolatos további információkat lásd a könyv lábjegyzetében.] Amikor a történet ötletét elfogadtuk, jöttek a kemény viták azzal kapcsolatban, hogy ki írja a szövegeket. Az én álláspontom az volt, hogy nincs sok olyan novella, amelyet egy bizottság írt. Azt mondtam: „azt hiszem, ez olyan dolog, amibe csak én vagyok képes belefolyni, már ami a karakterek és a szituáció megértését illeti”. Sok érzelmi élményemről írtam közvetve a Lambben, így nem szerettem volna, ha mások kiszínezik azt. Valójában, vannak olyan részek, amelyek majdhogynem megfejthetetlenek, illetve nagyon bonyolultak, ami azt gondolom, nem túl szerencsés. Bizonyos tekintetben egy hagyományos koncept album volt - amolyan a Zarándok Útja típusú, csak éppen ezzel az utcai karakterrel, bőrkabátban és farmernadrágban. Rael punknak nevezhető, a ’76 utáni mellékjelentések nélkül. A Ramones nem akkor indult, bár a New York Dolls igen, viszont ők inkább glam-punkok voltak. A Lamb a West Side Story felé nézett, mint kiinduló pont. MIKE: Egy zselés Puerto Ricó-i srácról szólt! Most az egyszer nem légies tündérmeséről írtunk, és romantikus sem volt. Végül sikerült nem földöntúli témáról írnunk, ami véleményem szerint, az album előnyére vált. TONY: A szövegeket mind Peter írta, egy-két számtól eltekintve, mivel ő találta ki a történetet. Nem szerette volna, ha más írja meg helyette. Nekünk is rengeteg dolgunk volt, mert addigra úgy döntöttünk, hogy dupla album lesz belőle. Ez azt jelentette, hogy Pete távozott és a szöveget írta, és mi többiek írtuk a zenét. Mire Pete befejezte a szöveget, kb. két-három üres hely maradt, ahol nem volt dal, így írnunk kellett valamit. Az egyik ilyen a „Carpet Crawlers”, a másik a „Grand Parade Of Lifeless Packaging” volt. [Hogy tisztázzuk a dolgot: Peter írta az összes szöveget, míg a többiek a zenét. Ami teljesen megváltoztatja a dolgot: Peter több szöveget írt, mint ahány énekelni való szám született, így a zenekarnak további számokat kellett írni, hogy betömjék a réseket. A szám, amihez nem Peter írta a szöveget, a Light Dies Down volt.] MIKE: Úgy gondolom, a Lamb az egyik legjobb albumunk - ami egyben a leginkább különbözőbb is amúgy. Írni kezdtünk, és nagyon könnyen jöttek a dolgok. Az előző album után, ez nagy megkönnyebbülés volt. Nagyon gyorsan rádöbbentünk, hogy három jó oldalunk van - nem csak két jó oldal és egy másik oldal, hanem három jó oldal. Ezért vágtunk bele a dupla albumba. Pete elkezdte a szövegeket, de végül nyilvánvalóvá vált, hogy szikrányi esélyünk sincs arra, hogy határidőre befejezzük.

PHIL: A Headley Grange-ben éltünk - ebben a házban lakott a Led Zeppelin, a Bad Company és a Pretty Things is. Kicsit le volt pukkanva - valójában a szart is kitaposták belőle. Együtt éltünk és együtt írtunk, és ez mindaddig jól is ment, amíg Pete elő nem állt azzal, hogy ő akarja írni az összes szöveget, ezért Mike és Tony nem foglalkozott ezzel tovább, így vidáman nekiestünk a zenének. Akármikor ültünk le játszani, abból mindig valami jó jött ki. PETER: Abban az időben, amikor a Lamben dolgoztunk, kaptam egy hívást Hollywoodból, William Friedkintől, aki olvasta a koncert album borítóján az általam írt történetet, és úgy gondolta, ilyet csak egy elvarázsolt, vizuális alak írhat. Éppen egy sci-fi filmet próbált összeállítani, amihez olyan írót keresett, aki még korábban nem vett részt hollywoodi produkcióban. A Headley Grange-ben dolgoztunk, amit úgy éreztem, részben Jimmy Page fekete mágiás kísérletei kísértenek, és tele volt rock and roll legendával. Biciklivel kellett elmennem a telefonfülkéhez, ami a domboldalban volt, hogy felhívhassam Friedkint Kaliforniában. A zsebem 10 pennysekkel volt kitömve. PHIL: Hirtelen megjelent Peter, és azzal állt elő: „Nem lenne gond, ha egy kis szünetet tartanánk?”, amire az volt a válaszunk: „Nem. Naná, hogy nem akarunk szünetet tartani.” Ez elvi kerdés volt. Erre azt mondta: „Oké. Én meg akarom csinálni azt a filmet, szóval elmegyek.” Emlékszem, a kertben ültünk, a tornác mellett, és azt kérdeztük: „Mit fogunk csinálni? Folytassuk. Lesz egy instrumentális zenekarunk.”, amit öt másodpercig komolyan is gondoltunk, mert már sok elkészült zenénk volt. TONY: Csak úgy tovább folytattuk volna. Készen álltunk egy új történet megírására. Na nem azért, mintha én annyira akartam volna Pete távozását, mivel nagyon erős munkatárs volt, és tényleg nagyon szerettem vele dolgozni. Úgy éreztem, a zenekarnak szüksége van minden energiára, amit képesek vagyunk beletenni, mert már hosszú utat megtettünk, ami a karriert illeti, és úgy gondoltam, zeneileg még mindig nagyon érdekes. Ha alapos munkát akarsz végezni, nincs az az isten, hogy egy ember kiszálljon, és a többieket otthagyja három hónapig. Ezt egyértelműen megmondtuk, és ez volt az oka, hogy távozott. Az egész egy kicsit fárasztóvá vált, mivel a zenekar volt akkoriban a legfontosabb dolog számunkra. Peter kikötötte, ha William Friedkin ajánlata megérkezik, velünk szemben inkább azt fogja választani. Ekkor azt gondoltam: „Ez képtelenség”. Eljött az a pont, amikor úgy döntött, hogy ír egy forgatókönyvet, így elmegy egy időre. Mindenesetre, magasabb hatalmak közbeléptek - azt hiszem Strat volt - hogy megpróbáljanak együtt tartani minket. Így hát, Peter egyértelműen elhatározta, hogy befejezi az albumot, mielőtt bármi másba kezd. Azonban azt hiszem, ez mindenkire olyan hatással volt, hogy mind úgy gondoltuk, torkig van az egésszel, és csak idő kérdése, hogy elmenjen. MIKE: Ha Pete-et sarokba állítod, még inkább magába fordul. Amikor megpróbáltuk lekötözni, még bizonytalanabb lett. Hazament Bath-ba… és ennyi volt. Folytattuk az írást, de nem hittük, hogy ez sokáig fog tartani. PETER: A következő dolog az volt, ami a zenekart a rossz irányba terelte, hogy a Tangerine Dream készítette a film zenéjét a Friedkin filmhez. A többiek úgy gondolták, én csak vitorlásként használom a zenekart, hogy a magam sikerét megteremtsem, és soha nem vinném őket magammal. De Friedkin nem akarta a Genesis-t. Csak a különös ötleteim kellettek neki, nem a zene. Csak egy hónapot akartam, hogy kidolgozhassam a forgatókönyv körvonalait. Így kisétáltam. Nagy kitörés volt a Charismával, és azt hittem Stratnak elő kell bújnia a vizesárkából, hogy segítsen megoldani a dolgot. MIKE: Végül felhívtam Pete-t egyik reggel, és azt mondtam neki: „Figyelj, ez őrültség. Gyere vissza, és megoldjuk.” Visszajött, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Lassacskán,

ahogy haladtunk az albummal, a William Friedkin projekt egyre homályosabbá vált. De ha egyszer megtörtént valami hasonló, akkor a sérelem magvai már el vannak vetve. PETER: Azt mondtam: „Ha nem engeditek meg, hogy bármi mást is csináljak, nem fogok maradni.” Erre Mike azt válaszolta: „Ha elhalasztod a projektet, találunk megoldást.” Bizonyos értelemben, én nyertem azt a kört, de a neheztelés, ami akkorra felhalmozódott, egyre inkább hangsúlyossá vált. Határozottan elszántak voltak, hogy nélkülem is folytatják. Igazság szerint, bebizonyították, hogy képesek rá, mivel a zenekar sokkal nagyobb lett később, amikor már nem voltam benne. Valójában sosem kellett volna aggódniuk. Azt hiszem, én sokkal jobban bíztam a képességeikben, hogy menni fog nélkülem is, mint ők maguk, mert tudtam, hosszú távon, a dalírás az, ami igazán számít. És ők jó dalírók. PHIL: Pete egy hét múlva visszajött, azt hiszem azért, mert Friedkin megijedt attól, hogy ő lehet az oka a zenekar felbomlásának. Ő mondta Pete-nek, hogy ő nem akar ekkora elkötelezettséget, csak néhány ötletet. Azt hiszem, Pete szembetalálta magát a munkanélküliséggel, ezért behúzott farokkal jött vissza. A dolgok visszaálltak a normális kerékvágásba, azonban, attól kezdve, azt hiszem, mind úgy éreztük, hogy ez újra megtörténhet bármikor. TONY: Pete visszajött és befejeztük az albumot, amit tényleg nagyon élveztem. Sok hangulatot használtunk - időnként a dolgok kicsit többé váltak egy ötlet körüli improvizációnál. Például, Mike azt mondta: „A Nílusban elsüllyedt fáraók”, és játszott hozzá két akkordot, amire mi azonnal rávarázsoltuk a megfelelő hangulatot. Ez a végén a „Fly On A Windshield” lett az albumon. Sok másik számmal is hasonlóképpen jártunk el. A legjobb jam, amit a próbateremben játszottunk, a „The Waiting Room”-ban végződött, amit „The Evil Jam”-nek hívtunk. Lekapcsoltunk minden lámpát és mindenféle zajt keltettünk. Első alkalommal valóban félelmetes volt. PHIL: Az „Evil Jam” Steve által keltett zajokból indul, amelyeket Tony zavar össze néhány szintetizátorral - csak úgy maszatoltunk néhány kellemetlen hanggal. Mind nagyon beindultunk; Peter fújta az oboája nádját a mikrofonba, aztán a fuvoláján játszott visszhang effekttel, aztán hirtelen ott volt a nagyszerű mennydörgés és esni kezdett. Mind azt gondoltuk: „Kapcsolatba léptünk valami nagyon súlyos dologgal.” Délután öt-hat óra lehetett, és mi nyomtuk azokat a furcsa zajokat, amikor az égzengés megérkezett, és zuhogni kezdett. Akkor mindannyian váltottunk, és valódi dallamokat kezdtünk játszani. Az ilyen pillanatok valóban ötünkről szóltak. Nagyon jól együtt dolgoztunk a „Lamb”-en - a két album alatt miénk lett a szoba. Miután elkészültünk mindennel, átmentünk egy másik házba Wales-ben, ahol felvettük az egészet. Két hét alatt felvettük az alapszámokat, aztán egy újabb hónap múlva még mindig a szövegeket vártuk. Peter nagyon lemaradt. Aztán azt mondta: „Kellene még valami zene, ami ezt a kettőt összeköti.” Ezt nagyon untuk a végén, de senki sem segíthetett neki, mert elhatározta, hogy egyedül hozza össze. PETER: Nagyon jó manipulátor voltam, de azt hiszem a „Lamb” idejére a neheztelés irányomban olyan nagy lett, hogy nagyon kis teret kaptam. Úgy éreztem, az egyetlen megoldás, hogy dolgozhassak, ha bevonulok egy sarokba, és egyedül tevékenykedem. Sok melódia született az esemény után - miután az alapszámok felvételre kerültek. PHIL: Londonban végeztünk, ahol felváltva vettük fel az éneket, és kevertük az albumot. Egész éjjel kevertem, és újra feljátszottam, aztán Tony és Mike bejött, hogy megnézze mire jutottam, mert akkorra már teljesen elveszítettem az ítélőképességem. A végén úgy tűnt, hogy meg kell járnunk a poklot, át kell kelnünk a dagályon, csakhogy elkészüljünk. Akkoriban nem ez volt a kedvenc albumom, de ma már tudom, hogy az egyik legjobb felvételünk. Szerintem mindaddig folyamatosan szenvedtünk a rossz legyártásoktól.

MIKE: Szerintem sok ember viszolyog egy koncept album ötletétől, mármint attól, hogy az egész egy témára épül. Amikor megjelent, kereskedelmi kudarc volt. Ma az emberek Genesis klasszikusként emlegetik, de akkoriban, szörnyű halált halt. STEVE: Ártatlan szemlélődő voltam a „Lamb”-en. Ellenem készült, nem velem. Mindaz, amit sikerült visszatartanom a „Selling England By The Pound” album idején, az együttes erővel csapott ekkor vissza. A rémálomba illő hosszú oldalak - minden kapcsolódik mindenhez. Komolyan azt éreztem, hogy nagyon engedékeny. Nagyon küszködtem vele, és nehezen tudtam hozzájárulni, már ami a gitár témákat illeti. Nem hinném, hogy Tony készített valaha nagyszerűbb albumot. Azonban éreztem az anyag súlyát, fájdalmasan keveset tettem ellene. A házasságom, ennél a pontnál, zátonyra futott. [Ami az „Evil Jam”-et illeti, más forrásokban „Evil Sun”-ként is emlegetik, bár ez valószínűleg csak idézési, illetve nyomdai hiba.]

Melody Maker, 1975. április 26. Az Empire Pool koncertjük egyik legfontosabb mozzanata a rendkívül találékony közös improvizáció, amely valahol a free jazz és az elektronikus zenék között jár félúton. „Ahogy beleásta magát a Genesis az improvizációba. Rengetek fújásba beszálltunk a ’Lamb’ próbáján, és mind nagyon élveztük. Nagyon különös volt. Kizárólag csak fújhattunk, mert nem volt önbizalmunk, aminek leginkább Tony és Mike az oka, akik azt kérdezték: ’Hogy lehet csak úgy felmenni a színpadra és fújni?’ Mindig is rajongtam ezért, és hogy így megesett a dolog, ez a szekció lett az egyik legjobb dolog, amiben valaha részünk volt. ’Evil Sun’-nak hívtuk.”

A következő részlet Spence Bright, Peter Gabriel: An Authorized Biography című könyvéből való, 1988-ból, amelyet 1989-ben adott ki a Headline Book Publishing PLC, ISBN 0-7472-3231-8. „A „Lamb”-et, amolyan „Zarándok Útjának” terveztük”, mondja Peter, „olyan kalandnak, amely során a főszereplő jobban megismeri magát -- az átváltozás téma. Megpróbáltam utcai szemszögből megközelíteni, és ez még a punk előtt történt. Nagy energiát éreztem ebben az irányban, és úgy tűnt, hogy a tündérország körüli tipegés gyorsan elavulttá válik.” Rael, aki körül zajlanak az események a „Lamb Lies Down On Broadway”-ben, olyan távol állt tündérországtól, amennyire csak lehet. Ő egy Puerto Ricó-i nagyokos, a bronxi gettókból, és tengerentúli ellenméregként szolgált a „Selling England By The Pound” és sok korábbi Genesis munka angolosságára. A Rael nevet Gabriel találta ki. Ez nagyon hasonlított a népszerű spanyol Raoul névre, ami passzolt a karakterhez, de elég angol ahhoz, hogy egyben hasson valóságosnak és kitalációnak. Akkor Peter az album legfőbb közreműködői között volt megemlítve. Azóta is mindenki próbálja megfejteni, kinek milyen szerepe volt a Genesis legvitatottabb és sokak számára leginspirálóbb albumán. A szövegek legnagyobb részét Peter írta, de úgy érezte, hogy nem tudott eléggé hozzájárulni a zenei részhez. Egyik kedvenc dallamának tartja a saját „Carpet Crawlers” kompozícióját, és a címadó szám refrénjét szintén a sajátjának tekinti, az ’On Broadway’ témáját. Noha Raelt Gabriel alakította a színpadon, bőrkabátot és farmernadrágot viselő punkként, a szöveg ábrázolása inkább hatott természetfelettinek, mint egyszerű metrónak és járdának. Rael a végső önfelismerésig tartó tudatalatti utazása alatt szembekerül a halállal, ’The Supernatural Anaesthetist’; szerelembe esik, ’The Lamia’ (ami egy női démon a klasszikus mitológiában); és átesik érzéki örömökön, ’The Colony of Slippermen’. Mindezt követi egy csúnya kasztrálás, amelyet a feldarabolt szerv komikus, madár általi ellopása követ, és az ő végső önmegvalósítása. A zenekar

bosszús volt, hogy Peter csúszik a szövegek leszállításával, azonban számára még így is rohanás volt, és képtelen volt úgy kidolgozni a történetet, mint amennyire szerette volna. Ez a magyarázat arra, hogy némelyik szöveg kicsit zavaros. Gabriel mindig is vonakodott attól, hogy pontos magyarázatokat adjon a szövegekhez. A legtöbbször nem lett volna értelme, mivel sokuknak nem volt önmagában jelentése, csak kölcsönhatása az érzelmeknek és a szavak hangzásának. A megértés leginkább az előadásra való ráérzésből eredt, és nem a szavak szó szerinti vizsgálatából. Az album nagy része Wales-ben került rögzítésre, de Peter énekét az Island Stúdióban vették fel, Notting Hillben, ahol mindenki mást kizártak a stúdióból. Az album már majdnem kész volt, amikor Steve Hackett elvágta a hüvelykujj inát és idegét, egy összeroppantott borospohárral. Ez is arra a feszültségre utalt, amely a projektet körüllengte. Egy Alex Harvey koncert utáni fogadáson volt. „Észre sem vettem, hogy mi történt”, mondta Steve. „Elég vicces, hogy ugyanez a dolog történt a „Bionic Man” tévéműsorban, ahol ő sem jött rá, miért történt, aztán arra jutott, hogy ’egy a stressznek köszönhető önkéntelen adrenalin lökés’ volt az oka.” Steve balesete a három hetes angliai turné lemondását jelentette, amelyet 1974 őszére terveztek az új album bemutatására. Aztán ez áldásnak bizonyult, mivel a felvételek csúszása miatt a zenekar nem tudott eleget próbálni. Steve befejezte az újra feljátszandó részeket, így az album nem csúszott tovább. A „Lamb Lies Down On Broadway” befejezése öt hónapig tartott, dupla album lett a rengeteg anyagnak köszönhetően, és 1974 novemberében jelent meg. ’Koncept’ albumnak nevezték, amikor a koncept kifejezés már elterjedté vált. A „Lamb Lies Down On Broadway” turné 1974 decemberében, Amerikában indult. Gabriel a koncert nagy része alatt, a tőle szokatlan bőrkabát-nadrág egyenruhát viselte. A cselekményt a háttérben elhelyezett három vászonra vetített 1000 diával jelenítették meg. Gabriel a „Lamia”-ig nem vette fel az első jelmezét, ami az egész műsor háromnegyedénél jön. Egy ultraviola fényárban úszó tölcsérszerű tárgy vette körül, amely a forgószelet volt hivatott ábrázolni, a forgást, amely katapultálja a misztikus világba. A „Colony Of Slippermen” következett, amelyet Gabriel egy szörnyű, gumós jelmezben adott elő, amely túlméretezett, felfújható nemi szervekkel volt tele. A műsor korábbi részében egy Gabriel bábu volt megvilágítva, amely azt a látszatott keltette, mintha két Gabriel lett volna a színpadon. Azonban a roadok szórakoztak. Az egyik koncerten a bábu sliccéből egy banánt lógattak ki, míg a turné legutolsó koncertjén a bábut egy teljesen meztelen road helyettesítette. Jill számára ez volt az első alkalom, hogy Peter így kihangsúlyozta nemiségét a színpadon. „Dühös volt, így nagyon erőteljes volt az előadás. Teljesen feltárta, és világpályára állította magát, azonban velem nem volt ilyen kapcsolatban. Meg is kérdeztem: „Miért nem tudsz velem is ilyen lenni?” Emlékszem, a közönség soraiban ültem, és teljesen beindultam ettől a sráctól, aki a férjem volt. A színpadról lelépve nem volt képes ugyanaz a személy lenni. Ez volt az, ami az évek során lassan alábbhagyott, hogy ezt a szerepet játssza a mindennapi életében.” A Lamb után, Peter távozott a zenekarból. Következzen, a világnak szánt, szó szerinti sajtóközleménye. Habár, szinte akárhova bemásolható ez (úgy érzem, valahol a diszkográfiában lenne a helye), önmagában is nagyon jól bemutatja általános írói stílusát. A Lamb, tipikusan az ő stílusa. Lásd a Supper’s Ready elejét is a Dal Magyarázó résznél. 1975. július Álmodtam, a szememmel. Aztán újra álmodtam egy rocksztár testével és lelkével. Amikor már nem volt jó érzés, összepakoltam. Visszatekintve a zenei, és nem zenei okokra, a következőre jutottam: ELŐ, ANGYALOK ELŐ - vizsgálódás. A gépezet, amelyet együtt építettünk fel, hogy a dalírást szolgálja, uralkodóvá vált, és beszorított minket a sikerbe, amelyet annyira akartunk. Ez hatással volt az egész zenekar viselkedésére és lelkére. A zene nem száradt ki, és még mindig tisztelem a többi zenészt, de a szerepek megkeményedtek. Keresztülvinni egy ötletet „a Nagy Genesis-ben”, sokkal több betonfal ledöntésével jár. Az idealista lelkesedésről a hivatásosságra átállítani a szívet, minden zenekar számára nagyon nehéz művelet. Hiszem, hogy a hangok és a vizuális képek használata sokkal tovább fejleszthető, mint mi azt tettük. Nagyobb méretekhez, azonban egyértelmű és összetartó irányultságra van szükség, amely a mi áldemokratikus bizottsági rendszerünkben nem megvalósítható. Előadóként, szükségem van rá, hogy sokkal változatosabb élményekbe merülhessek. Ez előreláthatóan nehezen egyeztethető össze a zenekar hosszú távú terveivel. Úgy éreztem, szükséges

megvizsgálnom / megismernem / továbbfejlesztenem magam, az alkotói elemeket, darabokat, és azokat a dolgokat, amelyek a zenén túl vannak. Ahogy a titokban növekvő zöldséges örömök és a közösségi élet elkezdi feltárni titkait. Nem várhatom el a zenekartól, hogy beépítse a menetrendjébe az én őrültségeimet. Az anyagi és a hatalmi növekedés, ha maradnék, lecövekelne a reflektorfénybe. Fontos volt számomra, hogy teret adjak a családomnak, amelyet össze akartam tartani, és fel akartam szabadítani a bennem rejlő apát. Noha nagyszerű elbánásban volt részem az elmúlt hét évben, rájöttem, hogy úgy kezdtem szemlélni a dolgokat, mint a híres Gabriel, annak ellenére, hogy próbáltam elrejteni a foglalkozásomat, amikor lehetséges volt, mindent megmozgattam, stb. Üzleti időszakokban kezdtem el gondolkodni; ez nagyon hasznos egy sokszor megmart egykori félénk zenész számára, de a lemezek és a közönség pénzként kezelése, eltávolított tőlük. Előadás közben, egyre kevesebb borzongás futkározott a hátamon. Azt hiszem, a világ hamarosan nagyon nehéz változásokon fog keresztülmenni. Nagyon izgatott vagyok a mindinkább felszínre bukkanó területektől, amelyek úgy tűnik, eddig az emberek fejében bujkáltak. Szeretnék felkészülni, nyitott lenni és elég rugalmas ahhoz, hogy válaszolhassak rájuk, nem pedig bennragadni a régi hierarchiában. Lelki törekvéseim, „Gabriel típusú rocksztárként”, nagyrészt beteljesültek - az egóm kielégítve és az ifjú hölgyek meghódításának szükséglete is, talán ez az eredménye a folyamatos elutasításoknak, amelyek „pattanásos iskolás Gabrielként értek”. Azonban időnként abba kell hagynom a sztár-játékot. A zenei jövőm, ha létezik egyáltalán, annyiszor lesz előtérbe helyezve, ahányszor csak lehetséges. Jó látni, hogy egyre több feltörekvő zenekarnak sikerül ledöntenie a falakat. Ez a különbség a jövedelmező, bekategorizált, elemes csirkék, és a szabadon szállók között. Miért jutnak át a csirkék ennek ellenére az úton? Nincs ellenségeskedés köztem, a zenekar, és a menedzsment között. A döntés már valamivel korábban megszületett, és megbeszéltük az új irányokat. Az oka, hogy miért nem jelentettük már be korábban a távozásomat, az volt, hogy megkértek, várjunk ezzel addig, amíg megtalálják a helyettesemet, aki be tudja tölteni az utánam keletkezett űrt. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy valakivel még fogunk együtt dolgozni egyéb projekteken. A következő állításoknak van némi köze az igazsághoz: Gabriel kiszáll a Genesis-ből, hogy 1) színházban dolgozzon, 2) több pénzt csináljon szóló előadóként, 3) létrehozzon egy „Bowie”-t, 4) megteremtsen egy „Ferry”-t, 5) „szőrös boát tekerjek a nyakam köré, azzal akasztva fel magam”, 6) szervezésbe kezdjen, 7) beleöregedjen a rőzsecipelésbe. Nem fogok magyarázkodni interjúkban, úgy érzem, tartoztam ennyivel az embereknek, akik annyi szeretetet és energiát sugároztak felém, és támogatták a zenekart, hogy pontosan lássák az okaimat. [A sajtóközlemény vége]

Sok szó esett arról, hogy film készül a Lambből a 80-as évek elején. Kétségtelenül előrehaladott állapotban volt, mielőtt behalt a projekt. Jöjjön most néhány információ a Lamb filmről, amely sosem készült el, az 1982. április 23-ai Genesis Magazinból. (A bevezetőt Geoff Parkyn írta) …Ez jó alkalomnak tűnik, hogy beszúrjunk néhány korábbi Mike hozzászólást a „Lamb” tervezett filmváltozatáról… Mike szerint, a „Lamb” filmprojekt, „azért még létezik”. Mike: Ez olyan dolog, ami már egy ideje a levegőben lóg, habár, én nem akartam vele különösebben foglalkozni addig, amíg nincsenek valódi részletek kidolgozva. Esett róla néhány szó egy éve, vagy talán régebben, de aztán elhalt az ötlet, így most arra várok, hogy valami elkezdődjön ezzel kapcsolatban. Kérdező: Ezek szerint, van arra lehetőség, hogy az eredeti zenekar újra összeálljon, és újra felvegye a zenét? Mike: Igen, abszolút lehetséges. Bár nem tudom, korábban biztosan - ez csak az én véleményem de úgy érzem, Pete a megfelelő irányban halad előre, így talán a „Lamb” visszalépés lenne a számára. Ez csak egy gondolat. Néha nem vagyok biztos a visszatekintésekben, isten tudja, noha szeretnék újra Peterrel dolgozni. Steve: Azt hiszem, meg van rá minden lehetőség, hogy bekövetkezzen. Egy jó rendező kezébe kellene, hogy kerüljön, illetve fel kellene keltenie a producerek érdeklődését. Nem hiszem, hogy csak úgy össze lehetne dobni az egészet.

Phil mondta a Gallo könyvben (1979-ből való): „…a zenekar összeállhat a „Lamb” film kedvéért. Pete a forgatókönyvön dolgozik egy filmrendezővel, úgy saccolom, a filmzene munkálatait következő nyáron, 1980-ban megkezdjük.”

Peter Gabriel rábeszélte Alex Jeodorowsky rendezőt, hogy dolgozzon vele a filmen. A forgatókönyv legalább a második vázlatig eljutott. Sosem lett befejezve. Brian Eno az „Enosítás” szöveggel van feltüntetve a Lamben. Amit erről tudni lehet: Phil Collins említette, szinte véletlenül, amikor egy session munkáról beszélt, egy későbbi cikkben, 1983 novemberében megjelenő interjúban, a Modern Drummer magazin számára: „Például, amikor a Genesis a „Lamb”-en dolgozott, Eno az emeleten volt, és összefutott Peterrel (Gabriel). Peter szerette volna kiegészíteni az énekét néhány Eno szintetizátorral. Így lejött hozzánk. Cserébe, engem felküldtek az emeletre, hogy játsszak az Eno felvételen, amely a „Taking Tiger Mountain By Strategy” volt. Jól működött a dolog, ezért, amikor az „Another Green World”-öt készítette, felhívott engem és Percy-t (Jones, a Brand X-ből), és én doboltam végig az egészet.”

Greg Stone rádióműsorában, a Stone Trekben, amelyet a KOME rádió sugározott 1992. június 14-én, elhangzott egy régebbi interjú, amelyben megemlítették Enot. GS: Miért van a „Lamb Lies Down”-on, egyáltalán hogy került oda Brian Eno? TB: Valójában a szerepe az albumon nagyon minimális volt; gyakran eltöprengek rajta, miért is lett feltüntetve, mert csak nagyon kicsivel járult hozzá… GS: Megzavart mindenkit... TB: Igen, azt hiszem sok embert megzavart. Összefutottunk vele, mivel az Islandnél dolgozott -- Az Island Stúdióban munkálkodott, amikor az albumot vettük fel, és az emeleten volt, egy másik stúdióban, ahol valamin ő is dolgozott. Peter meghívta, hogy az énekre keverjen némi effektet, és alapvetően ennyit tett, effekteket kevert a „Grand Parade Of Lifeless Packaging”-re, azokat a vicces effekteket az énekre, illetve az „In The Cage”-re; mindössze ennyit tett.

A JEGYZETEKKEL ELLÁTOTT LAMB LIES DOWN ON BROADWAY [Jelölések: A zárójeles szövegek magyarázó jegyzetek. A kisebb betűvel szedett szövegek az album magyarázó szövegei. A vörös szövegek az eredeti angol dalszövegek, míg a kék szövegek a dalszövegek fordításai. Azok a szövegek, amelyek „Peter Gabriel:”-lel kezdődnek, olyan szövegek, amelyeket Peter Gabriel mesélt a koncerteken a számok között. Némelyik esetben egynél több történet verzió is található.] {A kapcsos zárójelbe írt szövegek fordítói kiegészítéseket tartalmaznak.}

Vedd ki ujjaidat a szememből!

[Az egyik lehetséges magyarázat erre a rejtélyes kezdésre: Ahogy az ember szétnyitotta a Lamb Lies Down On Broadway album borítóját, hogy elolvassa az elbeszélést, az ujjai az egyik borítón lévő szereplő szemeibe kerültek, aki kérte, hogy ezt ne.] Írás közben szeretnék rápillantani az üvegpillangókra, amelyek körbe ültek a falakon. Az emlékezet emberei eseményekhez kötődnek, amelyeket nem nagyon tudok felidézni, de egyet feltárok, hogy lássuk, feltörni, felbomlani és másfajta létet táplálni. A szóban forgó alak egy tökéletesen biodegradálható anyag, és a „Rael” kategóriának felel meg. Rael gyűlöl, én szeretem, igen, még a struccok is éreznek, de a kapcsolatunk olyasmi, amivel megtanultunk együtt élni. Rael szereti jól érezni magát, én a jó verseket szeretem, de te sosem fogsz látni közvetlenül - ő utálja a jelenlétem. Hogy egyértelmű legyen a története, kis segítséget nyújtok, hogy megértsed. (Azaz a költemény felvázolt cselekményét.)

[Ki mondja ezt? Egy névtelen narrátor? Rael, aki harmadik személyben tekint magára? Isten az? A sor: „Rael gyűlöl, én szeretem”, erre enged következtetni. Esetleg Rael lelke az?] THE LAMB LIES DOWN ON BROADWAY A BÁRÁNY LEFEKSZIK A BROADWAYN A vibráló tű pirosra vált. New York kimászik az ágyából.

And the lamb lies down on Broadway. Early morning Manhattan, Ocean winds blow on the land. És a bárány lefekszik a Broadwayn. Kora reggel, Manhattan, Óceáni szelek fújják a földet. A fáradt vendégeket felkérik, hogy hagyják el az éjszakai mozi melegét, miután olyan képeken aludtak, amelyekről mások csak álmodnak.

Movie-Palaces now undone, The all-night watchmen have had their fun. Sleeping cheaply on the midnight show, It's the same old ending -- time to go. Get out! It seems they cannot leave their dream. A Mozi-Paloták már zárva, Az éjjeliőrök vicceket mesélnek. Olcsón alszanak az éjjeli műsoron, Így megy ez már régen - ideje menni. Ki innen! Úgy tűnik, nem tudnak kilépni álmukból.

A fizetetlen különlegességek felkavarják az Alvó Broadwayt. MEHET balra, NEM MEHET jobbra: a Broadwayn az irányok nem olyan világosak. Autószellemek adják a ritmust a taxisofőrök korai mozgó versenyéhez.

There's something moving in the sidewalk steam, Valami mozog a járda gőzében, [„Adjál gőzt, és ha úgy érzed, valóra válhat, Ahogy bármi más, amit már láttál [ahol már jártál], Életre kel az álmodozó álmával”, Peter Gabriel - „Steam”, 1992. A „gőz” szimbolikája az árnyékvilágot ábrázolja, ahová hamarosan bekerülünk. A gőz valóságos, mégis nyilvánvalóan felfoghatatlan ekkor. Ez az anyag, a valóság és az álmok között áll, a józanság és az őrültség összeütközik. És mi „Rael” jelentése? Az „a” és az „e” felcserélésével kijön a „real” szó, amelynek jelentése: „valóság”, amelyre a végén a szöveg is kitér az „It”-ben: „it is Real, it is Rael”, azaz: valóság az, Rael az. Az, hogy az „is” és a „Rael” szó egymás mellett van, elég érdekes, mivel összeolvasva őket az „Israel” szót kapjuk az album tetőpontján. Mivelhogy ez a lemez tele van metaforákkal és utalásokkal, minden létező dologra, nem kizárt, hogy ez szándékos. Ha ezzel egyetértünk, akkor Izrael gyermekéről beszélhetünk. A szótár szerint, a héber „yisrael” szó jelentése: Isten ellen küzdő. A zsidó-keresztény utalások nagy szerepet játszanak a Gabriel-éra Genesis-ében, a sort maga a zenekar neve kezdi. Ha úgy vesszük, hogy a Lamb dalai bizonyos értelemben az Új Testamentummal állnak kapcsolatban, néhány dolog kezd a helyére kerülni. Továbbvíve a hasonlatot, kijelenthetjük, hogy Rael egy Krisztus figura. „A bárány lefekszik a Broadwayn” így azt is jelentheti: „Jézus Krisztus New Yorkban hal meg”. A történet végén, Rael feláldozza életét John testvéréért, annak ellenére, hogy John számtalanszor cserbenhagyta őt, még mindig szereti. Ez kimondottan keresztény viselkedés. Egy másik értelmezés szerint, „Rael” visszafelé betűzve: „Lear”, amely esetleg egy szándékos utalás Shakespeare őrült királyára. Mivel John testvér megemlítésre került ebben a megjegyzésben, meg kell említenünk, hogy Steve Hackett testvérét is Johnnak hívják. Ha ennek van valami jelentősége, hivatalosan sosem vallották be.] And the lamb lies down on Broadway. Night-time's flyers feel their pains. Drugstore take down the chains. Metal motion comes in bursts, But the gas station can quench that thirst. Suspension cracked on unmade road The trucker's eyes read 'Overload' És a bárány lefekszik a Broadwayn. Az éjszakai pillangók fájdalmat éreznek. A vegyesbolt leveti láncait. Fémes mozgás közeleg pöfögve, De a benzinkút csillapíthatja szomját. A felfüggesztés megrepedt a félkész úton. A kamionos azt olvassa: „Túlterhelés” Elég ebből - hősünk a metró lépcsőjén jön fel a napfényre. Bőrdzsekije alatt festékszóró, amely ott hagyta a R-A-E-L üzenetet, nagy betűkkel a földalatti falán. Ez valószínűleg számodra nem sokat jelent, de Raelnek az előrehaladás folyamatának egy része a „szerezz magadnak nevet” játékban. Ha nem vagy fajtiszta Puerto Ricó-i, a csellengés tesz keménnyé, és a keménység csellengővé.

And out of the subway, Rael Imperial Aerosol Kid Exits into daylight, spraygun hid,

És az aluljáróból jön ki. Rael Birodalmi Aeroszol Kölyök Kilép a napfénybe, festékszórót rejteget, Véletlenszerűen oldalra vetett pillantásokkal, a nedves utca mentén, figyeli a gőzben a mozgást, lehetséges akadályokat keresve. Nem látván semmit, nagyokat lép a járdán, elhalad egy vegyesbolt előtt, ahol egy vasgyúró takarja el a fogpaszta lány mosolyát, elhalad az éjszakai hölgyek mellett, majd Frank Leonowich járőr mellett (48 éves, házas, két gyermekes), aki a parókabolt előtt áll. Leonowich járőr ugyanúgy figyeli Raelt, ahogy a többi járőr is teszi, míg Rael leplezi, hogy rejteget valamit. Közben egy bárány tűnik elő a gőzből és lefekszik. Ennek a báránynak semmi dolga Raellel, vagy a többi báránnyal - ez csak lefekszik a Broadwayn.

And the lamb lies down on Broadway. The lamb seems right out of place, Yet the Broadway street scene finds a focus in its face. Somehow it's lying there, Brings a stillness to the air. Though man-made light, at night is very bright, There's no whitewash victim, As the neons dim, to the coat of white. Rael Imperial Aerosol Kid, Wipes his gun -- he's forgotten what he did, And the lamb lies down on Broadway. Suzanne tired her work all done, Thinks money -- honey -- be on -- neon. És a bárány lefekszik a Broadwayn. A bárány nem túl ide illő, De a broadwayi színhely mégis rá összpontosít. Valahogy ott fekszik, Nyugalmat hoz a levegőbe. Noha a mesterséges fény éjjel nagyon bánt, Nincs kimeszelt áldozat, Ahogy a neon pislákol a fehér kabáton. Rael Birodalmi Aeroszol Kölyök Megtörli szóróját - elfelejtve, mit is tett, És a bárány lefekszik a Broadwayn. Suzanne fáradt, a munkának vége, Pénzre - mézre - létre - fényre gondol. [Ez talán utalás az 1966-ban népszerű „Suzanne” című Leonard Cohen számra. A „Suzanne” dal a felébredésről szól, és/vagy a felismerésről, ami párhuzamos a „Lamb” eposzával. A Suzanne-hez kapcsolódó szövegben nyilvánvalóvá válik, hogy a munkáját elvégezte. Következzen egy részlet az eredeti dalszövegből: „És te a lánnyal akarsz utazni, és ezt vakon akarod megtenni, Tökéletes testedet megérintette a lelke.” „Jézus tengerész volt, mikor a vízen járt, rengeteg időt töltött magányos fatornyában figyeléssel, és amikor már biztosan tudta, hogy csak a fuldokló ember láthatja őt, azt mondta, minden ember legyen tengerész, amíg a tenger fel nem szabadítja őket. De magában megtört, még azelőtt, hogy az ég megnyílt volna. A cserbenhagyás emberi dolog, sziklaként süllyedt el bölcsességedben.” „És te vele akarsz utazni, és ezt vakon akarod megtenni. Tökéletes testedet megérintette a lelke.” Ez látszólag megerősíti azt a gondolatot, hogy vannak rejtett bibliai utalások a „Lamb” szövegében.] Cabman's velvet glove sounds the horn A taxis bársonykesztyűben türköl [Ez egy homályos utalás lehet Andy Warholra, a híres pop art képzőművészre. Az egyik fontos estélyre egy taxit vezetve érkezett meg, és kapcsolatban állt a Velvet Underground zenekarral (akik nevében a „velvet” szó jelentése: bársony). Egy másik feljegyzés szerint, lehetséges, hogy Suzanne utazott a taxiban. Az is lehetséges, abból adódóan, hogy kora reggel van, és ő most végzett a munkájával, hogy talán egy prostituált. Erre utalnak a „pénz” és a „méz” szavak. Egy másik hozzászólás szerint: „Én mindig a következőket gondoltam erről: a 70-es évek esetlenül bájos megoldása volt, hogy neon jelzésekkel hívták fel az emberek figyelmét arra, ha valamit el akartak adni, tehát…”]

And the sawdust king spits out his scorn. Wonder women you can draw your blind! Don't look at me! I'm not your kind. I'm Rael! Something inside me has just begun, Lord knows what I have done, És a fűrészpor király kiköpi megvetését. Ti csodás nők elkápráztathattok! Ne nézzetek rám! Nem vagyok a ti fajtátok. Rael vagyok! Valami bennem épp elkezdődött, Isten tudja mit tettem, [Ezt a sort különösen nehéz értelmezni. Azonban lehet egy előrejelzés, hogy mi fog történni Raellel. Esetleg volt egy drog túladagolása? Akárhogy is van, egy lehetséges értelmezése lehet az egész történetnek, hogy Rael meghal a „Fly On A Windshield” alatt, és a további történések Rael spirituális utazását dolgozzák fel, amely néhány purgatóriumon át vezet. A végén megmenekül az „It” alatt.] And the lamb lies down on Broadway. On Broadway -- They say the lights are always bright on Broadway. They say there's always magic in the air. És a bárány lefekszik a Broadwayn. A Broadwayn - Azt mondják a fények mindig ragyognak a Broadwayn. Azt mondják mindig varázslat van a levegőben. [Ez az utolsó két sor egy az egyben idézet az „On Broadway” című klasszikus Drifters dalból.] FLY ON A WINDSHIELD LÉGY A SZÉLVÉDŐN Borús az ég, s amint Rael visszanéz, egy sötét felhő ereszkedik alá, akár egy léggömb, a Times Square-re. Megpihen a földön és kemény szélű sík felületté formálódik, mely megszilárdul és kiterül Keletre és Nyugatra a 47. utca mentén és egészen felnyúlik a sötét égig. Amint a fal megfeszül, képernyővé válik, amely háromdimenziósan sugározza, ami a másik oldalon létezett egy pillanattal korábban. A kép pislákol, majd megreped, mint a festett agyag és a fal csendesen megindul előre, elnyelve mindent, ami az útjába kerül.

Peter Gabriel: „Szóval, csak úgy sétáltam az utcán, amikor ez a nagy felhő alászállt. Megszilárdult, olyan volt, mintha egy képernyő lenne, ami a másik oldalon létezett események képeit sugározza.” [Visszatekintve, látja alakot ölteni a felhőt, olyanná válni, mint egy mozivászon, „amely háromdimenziósan sugározza, ami a másik oldalon létezett”. Ez a mozivászon, amelyet csak ő lát, leginkább olyan, mint ami a mozikban van. A mozikban lévő, egy olyan valaki által Hollywoodban kreált világot mutat, aki azt szeretné, hogy a moziba látogatók egy olyan dolgot gondoljanak valóságosnak, ami nyilvánvalóan kitaláció. A film romantikája, hogy egy nem valóságos dolgot ragad meg, és úgy próbálja bemutatni, hogy az emberek ne csak el tudják hinni, hanem ténylegesen el is akarják hinni. A képernyő, a vászon, amelyik az utcán mozog (úgy viselkedik, mint a „Langolierek” Stephen King hasonló című rövid történetében) magával ragadja a Rael által „ismert” valóságot, és filmmé változtatja azt. El tudjuk hinni, ami ezen a képernyőn, vásznon történik? Ha egyszer valamiről azt hittük valóság, de most már film, akkor, ami film volt, az most már valóság?] There's something solid forming in the air, And the wall of death is lowered in Times Square. Valami szilárd formálódik a levegőben, És halálfal ereszkedik le a Times Square-re.

A gyanútlan new yorkiak látszólag vakok a történésekkel szemben.

No-one seems to care, They carry on as if nothing was there. Senki sem törődik vele, Mennek tovább, mintha mi sem történne. Rael rohanni kezd a Columbus Circle felé. Minden alkalommal, amikor bátorságot vesz, hogy hátrapillantson, a fal bevesz egy újabb háztömböt. Amikor már-már azt hiszi, hogy sikerült megőriznie előnyét a házzal szemben, kemény szél támad és a hideg lefékezi sebességét. A szél erősödik, felszárítja a nedves utcát és felkapja a port a földről, beleköpve Rael arcába.

Peter Gabriel: „És én mentem tovább, bámulva ezt a falat, ahogy bezárul mögöttem, belekerülve a falba.” The wind is blowing harder now, Blowing dust into my eyes. A szél egyre erősebben fúj, Port fújva a szemembe. Egyre több piszok kavarog és kezd rátelepedni Rael bőrére és ruháira, szilárd rétegű kabátot alkotva rajta, amely félelmetes nyugalmat hoz rá fokozatosan. Könnyű célpont.

[Rael küzd a széllel, ahogy az port fúj a szemébe, elhomályosítva az általa egyszer valóságosnak hitt dolgokat. Alig tud egyhelyben állni, teljesen beborítja a por. Hozzánk hasonlóan, ő is „könnyű célpont”, „légyként lebeg, várva a szélvédőt”. Azzal a különbséggel, hogy ő látja, ahogy közeleg; és bár nem készült fel rá, azonnal találkozik a halállal, legalábbis úgy tűnik neki. Az ő szemszögéből, mindenki más, akit elnyelt a fal/képernyő, meghal, de ez csak szimbolikus halála az általa egyszer ismert valóságnak.] The dust settles on my skin, Making a crust I cannot move in And I'm hovering like a fly, waiting for the windshield on the freeway. A por rátelepszik bőrömre, Héjat alkotva, mely megdermeszt És én légyként lebegek, várva a szélvédőt az autópályán. BROADWAY MELODY OF 1974 1974-ES BROADWAY MELÓDIA [Ez a jelen eseményeinek a felzsúfolódása. A „Broadway Melódia” visszatekintésszerű színpadképet kapott, amely magába foglalta a népszerű napi műsorok elemeit, részleteit. Létezik egy Little Rascals (Kis gézengúzok) epizód, amelyben a „Broadway Melódiát” mutatják be.] A becsapódás pillanata átszakítja a csendet és egy üvöltő hangban végződik, az utolsó másodperc meghosszabbodik egy visszhangvilágban, mintha a beton és a broadway-i agyag újra átélné emlékeit. Az utolsó nagy menetelés a múltba. Az újságos ernyedten áll pityeregve, amint a közönség és az események egybeforrnak. Bing Crosby azt dalolja: „Nem kell fájdalom a blues-hoz, nem kell hollázz - ha semmit sem érzel a tallérgallérodban.” Martin Luther King felkiált: „Mindenki Énekeljen!” és meghúzza a szabadság öreg nagyharangját. Leary, belefáradva cellájába, mennybe megy, a pokollal társalog. J.F.K. engedélyezi lelövésünket, Narancs Júliuszt szürcsöl és Citrom Brútuszt, Csupasz mellű emeletes cowboy a háromszoros bajnok. Kinek kell a Betegbiztosítás és 35 centes lakbér, mikor Fred Astaire és Ginger Rogers a levegőben táncol? A Broadway Melódia sztereotípiáiból a zenekar visszatér a „Csillagok és Sávokra”, megkönnyeztetve a holdfényesítőt, aki kiönti a lelkét az illegális nyugalomról. A zálogos kitakarítja a zajos pénztárt és megragadja a szerencse dollárját.

[Raelen eluralkodik a zavarodottság és az érzékszerveivel észlelt összevisszaság. Őt is beszippantotta a film! Képek formálódnak a levesből, amolyan tudatos gőz formájában. Az idő megreked, a „valódi” világ egy bizonyos részével Rael elveszik, átrepülve az ablakon. A következő pillanatban a „valódi” New York körülfogja az egész utazást. Rael indulásra kész. A megmaradt emberi álmok csak néhány másodpercig tartanak, noha úgy emlékszünk rájuk, hogy valós időben történtek meg. Akárhányszor is látjuk őket, mindig olyan valóságosak, mintha ébren lennénk. Vajon Rael ébren van, vagy még mindig alszik az ágyában, az előző este óta? Meghalt, vagy a többiek meghaltak? Vagy együtt, mindkettő? Vagy egyik sem?] Echoes of the Broadway Everglades, With her mythical madonnas still walking in their shades; Lenny Bruce, declares a truce and plays his other hand. A Broadway Öröktisztás visszhangjai, Mitikus madonnáival, csendben besétálnak az árnyakba; Lenny Bruce fegyverszünetet köt és a másik kezével játszik. [Lenny Bruce (1925-66) komikus volt, a 60-as évek kulturális ikonja. Szatirikus, „fekete” humora átlépte a jó ízlés akkoriban elfogadott határait. Az elsők egyike volt, aki eltúlozta a szentségtöréseket alakításaiban. Trágárságáért 1961-ben börtönbe került; 1963-ban, miután egy évvel korábban fellépett a londoni Establishment Clubban, nem engedték vissza Britanniába, hogy újra felléphessen. 1963 májusában bűnösnek találták drogbirtoklás miatt. ’66-ban halt meg, sokak szerint droghasználat miatt. Halála után felmentették a trágárság vádjai alól. Jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az első olyan komikusok közé tartozott, akiknek a zavarkeltés volt a célja, az egyszerű szórakoztatás helyett, sajátságos éleslátásával és azzal, hogy észrevette az idejének erőszakosságát.] Marshall McLuhan, casual viewin', head buried in the sand. Marshall McLuhan, alkalmi látképért, homokba dugja a fejét. [McLuhan (1911-80) kanadai szociológus, író, és média, illetve népkultúra kritikus. Legismertebb kijelentése: „a médium az üzenet”. Nagy előszeretettel nevezte a különböző médiákat „melegnek” (ilyen például egy könyv, amelyhez nagyobb mentális odafigyelés szükséges), illetve „hidegnek” (ilyen a TV). Számos könyvet írt ebben a témában, egyszerre volt széles körben zseniként elismert és teljesen figyelmen kívül hagyott hamis értelmiségi, attól függően, ki írt róla. Az elméletének körülírása: McLuhan arra alapoz, hogy a társadalmat nagyban befolyásolta a kommunikáció leggyorsabb módja. Hite szerint, a társadalmakat a legdominánsabb média uralja, és a történelmet a következő korszakokra osztja: hírnök korszak, írásos korszak, nyomtatott korszak, rádiós korszak, televíziós korszak. Egy 1966-os, a New Yorkerben megjelenő karikatúra a következőket mondta: „Érted, Apa? McLuhan professzor azt állítja, hogy az ember által megteremtett környezet az a médium lett, amely meghatározza a szerepét benne. A gépelés feltalálása megteremtette a lineáris, avagy szekvenciális gondolkodást, elválasztva a gondolkodást a cselekvéstől. Most, a tévével és a népi énekléssel, a gondolkodás és a cselekvés közelebb kerültek egymáshoz, és a társadalmi közreműködés nagyobb. Ismét falvakban élünk. Vágod?” McLuhan azt is állította, hogy minden átesik a gyorsulási folyamaton. Ez formálja a társadalmat, ami egy felgyorsult kultúrához vezet.] Sirens on the rooftops wailing, but there's no ship sailing. Szirének jajgatnak a tetőkön, pedig nincsenek is vitorlások.

[Utalás Homérosz Odüsszeiájára és a szirénekre, akik arra csábították a férfiakat, hogy hajójukkal a szikláiknak ütközzenek, lehetséges, hogy már nincs több vitorlás hajó, amely besétálna a csapdába.] Groucho, with his movies trailing, stands alone with his punchline failing. Klu Klux Klan serve hot soul food and the band plays "In the Mood" Groucho, mozi bemutatójával, egyedül áll gyenge poénjával. Ku-Klux-Klán forró soul ételt tálal, és a banda a „Van kedve hozzá”-t játssza [Érdekes módon, az egyik Paperlate hozzászóló megkérdezte, mi annak az értelme, a jelentősége, hogy a Klu Klux Klan forró soul ételt tálal. A Soul étel, vagy magyarosabban lélektáplálék, alapvető élelem, amely etnikailag a déli fekete családokhoz kapcsolódik. Az „In The Mood” 1938-ban íródott és egy kevésbé ismert big band rögzítette, azonban a Glen Miller Orchestra juttatta a toplisták élére 1940-ben, és tette klasszikussá. Klasszikus szaxofon riffel kezdődik (amely a Beatles „All You Need Is Love”-jában is hallható).] The cheerleader waves her cyanide wand, there's a smell of peach blossom and bitter almond. Caryl Chessman sniffs the air and leads the parade, He knows in a scent, you can bottle all you made. A hangulatfelelős ciánpálcával integet, őszibarack virág illata száll és keserű mandula. Caryl Chessman a levegőbe szippant és vezeti a parádét, Az illatból tudja, ha bepalackozhatod kutyulmányodat. [Caryl Chessman (1922-60) egy amerikai fegyenc-szerző volt, akit 17 rendbeli emberrablás, rablás és nemi erőszak miatt ítéltek el. Kalifornia kormányzója 8 alkalommal engedélyezte a kivégzése elhalasztását, így ő töltötte a feljegyzések szerint a leghosszabb időt a halálsoron: 12 évet. Briliáns jogi csatározást folytatott a börtönből, megtanult 4 nyelvet, és számos bestseller könyvet írt ez idő alatt. Végül kivégezték, amely nyilvánosságra kerülése világszerte az amerikai bírósági rendszer kritizálását eredményezte. Egyike volt az első embereknek, akik gázkamrában haltak meg. Az őszibarack virág és a keserű mandula illata a cianid gázra jellemző. Az „in a scent” kifejezés (magyarul: „az illatból”), egy szójáték is lehet, ami az „innocent” szóra utal (magyarul: „ártatlan”). Ha ez volt ennek a célja, akkor az „ártatlan, bepalackozhatod kutyulmányodat” rész azt is jelenthetné, hogy ha Caryl sikeresen bizonyítja az ártatlanságát, becsomagolhatná, avagy maga mögött hagyhatná a korábbi cselekedeteit és szabadon távozhatna.] There's Howard Hughes in blue suede shoes, smiling at the majorettes smoking Winston Cigarettes. Ott van Howard Hughes kék őzbőr cipőben, rámosolyog a Winston cigit szívó majorettekre. [Howard Hughes (1905-76): a Cambridge Életrajzi Szótár szerint: „Amerikai milliomos üzletember, filmproducer és rendező, és repülős, aki Houstonban született, Texas-ban.” Ez pontosan megmutatja mennyire sokoldalú ember volt. Egy légi különc volt, és misztikum övezte, amely elbűvölte az embereket. Röviden, ő rendezte a Hell’s Angels - A pokol angyalai (1930) és a Scarface - Sebhelyesarcú (1932) című filmeket. Elhagyta Hollywoodot és egy ideig pilótáskodott, de érdekeltsége volt a repülőgép tervezésben is. Megdöntötte a létező legtöbb légi sebesség rekordot 1935 és 1938 között; Kongresszusi éremmel is kitüntették; újabb filmet készített (The Outlaw - A törvényen kívüli); sok időt és pénzt ölt bele, hogy megépítsen egy fából készült hidroplánt, a Spruce Goose-t (Takaros Liba), amely

csak egyszer repült, de a repülés történetében a valaha készített legnagyobb propellerrel hajtott repülőgépként híresült el. 1946-ban lezuhant, és remete lett, teljesen elszigetelten élt, és bezárt hotelszobákból vezette tovább óriási pénzügyi birodalmát. 1971-ben megjelent a „hiteles” életrajza, aztán kiderült róla, hogy hamisítvány (Clifford Irving írta, és hatalmas média sztori lett belőle). A Hughes rejtély és varázs, egészen a ’76-ban bekövetkező haláláig folytatódott. Híres hipochonder volt és fanatikusan ügyelt a levegő tisztaságára, amelyet belélegzett, mindig a belélegzett baktériumok miatt aggódott, stb.] And as the song and dance begins, the children play at home with needles; needles and pins. És ahogy a dal és a tánc elkezdődik, a gyerekek tűkkel játszanak otthon; tűkkel és szegekkel. Aztán áramszünet.

CUCKOO COCOON KAKUKK GUBÓ Rael dohos félhomályban tér magához. Melegen beburkolták valamiféle gubóba. Az egyetlen hang, amit hall, a csöpögő víz, amely a megjelenő halványan pislákoló fény forrása. Úgy saccolja, egyfajta barlangban kell legyen - vagy egy bolond kriptában, vagy katakombában, vagy tojáshéjban, amely arra vár, hogy kipottyanjon méh csontjából.

Peter Gabriel: „Hamarosan felébredek, a föld alatt lefektetve.” Wrapped up in some powdered wool -- I guess I'm losing touch. Don't tell me I'm dying, 'cos I ain't changed that much. The only sound is water drops, I wonder where the hell I am, Some kind of jam? Cuckoo Cocoon have I come to, too soon for you? Beburkolva valami gyapjúporba - úgy sejtem elveszítem a tartásom. Ne mondd, hogy ez a halál, mert ennyit nem változhattam. Csak vízcseppeket hallok, vajon hol a pokolban lehetek, Valamiféle dzsem? Kakukk gubó csak nem túl korán érkeztem hozzád? Akármi is ez, nyugodt, nagyon tiszta és elégedett, mint egy jól tartott bábú, meleg vízzel a pocijában, hát miért aggódjon?

There's nothing I can recognise; this is nowhere that I've known. With no sign of life at all, I guess that I'm alone, And I feel so secure that I know this can't be real but I feel good. Cuckoo cocoon have I come to, too soon for you? I wonder if I'm a prisoner locked up in some Brooklyn jail Nem ismerek fel semmit; nincs itt semmi általam ismert. Életnek semmi nyoma, szerintem egyedül vagyok, És biztonságban érzem magam, hogy tudom, ez nem lehet valóság, de jól vagyok. Kakukk gubó csak nem túl korán érkeztem hozzád? Vajon rab vagyok egy brooklyni börtönbe elzárva [Valójában egy kényszerzubbonyban lenne „egy brooklyni börtönbe elzárva?”] -- or some sort of Jonah shut up inside the whale. No -- I'm still Rael and I'm stuck in some kind of cave, what could've saved me? Cuckoo cocoon have I come to, too soon for you?

- vagy valamiféle Jónásként a bálnába bezárva? Nem - még Rael vagyok, és bennrekedtem egy barlang félében. Hogy menekülhetnék meg? Kakukk gubó csak nem túl korán érkeztem hozzád? Átadva magát az ismeretlennek álomba merül.

IN THE CAGE A KETRECBEN I got sunshine in my stomach Like I just rocked my baby to sleep. I got sunshine in my stomach But I can't keep me from creeping sleep, Sleep, deep in the deep. Ragyog a nap a gyomromban Mintha csak álomba ringattam volna a kicsim. Ragyog a nap a gyomromban De nem tudom elkerülni, hogy álomba merüljek, Elalszom, egyre mélyebben. Hideg verítékben ébred erős hányingerrel. A gubónak semmi nyoma és egyre többet lát a barlangból. Egyre több helyen csöpög az izzó víz a tetőről, csüngő és álló cseppkövek alakulnak és bomlanak hihetetlen méretekben körülötte.

Rockface moves to press my skin White liquids turn sour within Turn fast -- turn sour Turn sweat -- turn sour. Must tell myself that I'm not here. I'm drowning in a liquid fear. Bottled in a strong compression, My distortion shows obsession In the cave. Get me out of this cave! Sziklafal fúródik a bőrömbe Fehér lé savanyodik benne Gyorsan - megsavanyodik Édesbe vált - savanyú lesz. El kell hinnem, nem vagyok itt. Folyékony félelembe süllyedek. Erős nyomásba palackozva, Torzulásom megszállottságot mutat A barlangban. Engedjenek ki ebből a barlangból! Ahogy félelem és sokk mutatkozik rajta, meggyőzi magát, hogy az önuralom majd gondoskodik valamelyest biztonságáról,

If I keep self-control, I'll be safe in my soul. And the childhood belief Brings a moment's relief, But my cynic soon returns And the lifeboat burns. My spirit just never learns. Ha megőrzöm önuralmam, Biztonságban leszek lélekben. És a gyermeki hit Pillanatnyi segélyt nyújt, De cinizmusom hamar visszatér És a mentőcsónak elég. Szellemem sosem tanul. de elveti ezt a gondolatot, amint a csüngő és álló cseppkövek fix pozíciót felvéve bezárják őt, olyan ketrecet formálva, melynek rácsai közelednek felé.

Stalactites, stalagmites Shut me in, lock me tight. Lips are dry, throat is dry. Feel like burning, stomach churning, I'm dressed up in a white costume Padding out leftover room. Body stretching, feel the wretching In the cage Get me out of the cage! Sztalaktitok, sztalagmitok Bezárnak, szorosan ölelve. Ajkam száraz, a torkom is. Mintha égne, gyomrom köpül, Fehér kosztüm van rajtam A szoba maradékát kitömve. Testem feszül, nyomorultul érzem magam A ketrecben Engedjenek ki ebből a ketrecből! Az egyik pillanatban fény villan, és végtelen ketrechálót lát, amelynek rácsai úgy fonódnak össze, mint valami kötélszerű anyag.

In the glare of a light, I see a strange kind of sight; Of cages joined to form a star Each person can't go very far; All tied to their things They are netted by their strings, Free to flutter in memories of their wasted wings. A felvillanó ragyogásban, Különös látvány fogad; A ketrecek egymással csillagot formálnak Senki sem juthat túl messzire, Mindenki oda van kötve a sajátjához Be vannak hálózva fonállal, Csak az elherdált szárnyaik emlékében csapkodhatnak. Ahogy a sziklarácsok belenyomódnak Rael testébe, megpillantja kívül testvérét, Johnt, aki befelé néz.

Outside the cage I see my Brother John, He turns his head so slowly round. A ketrecen kívül meglátom John bátyám, Ki a fejét nagyon lassan megfordítja. John arca rezzenéstelen a segélykiáltások ellenére, azonban üres tekintetéből vérkönny formálódik, majd legördül az arcán. Aztán nyugodtan elsétál,

I cry out "Help!" before he can be gone, And he looks at me without a sound. And I shout "John please help me!" But he does not even want to try to speak. I'm helpless in my violent rage And a silent tear of blood dribbles down his cheek, And I watch him turn again and leave the cage. My little runaway. Felkiáltok „Segíts!”, mielőtt eltűnne, És ő hang nélkül néz rám. És én kikiáltok „John, kérlek segíts!” De ő meg sem akar próbálni beszélni. Tehetetlen vagyok heves őrjöngésemben De egy halk vérkönny csorog le az arcán, És én figyelem újra elfordulni, távozni a ketrectől. Én kis szökevényem. [Az „én kis szökevényem" egy utalás a „Runaway (Szökevény)” (1961) című toplistavezető Del Shannon számra. A szövegét Del Shannon írta, a zenéjét Max Crook (aki az orgona kiállást is játsza a lemezen). A „Raindrops Keep Falling On My Head (Az esőcseppek csak potyognak a fejemre)” itt improvizáció. Hal David és Burt Bacharach írta és B.J. Thomas vette fel a „Butch Cassidy and the Sundance Kid (Butch Cassidy és a Sundance kölyök)” filmzenéjeként. Ez szintén toplistavezető volt. Úgy tűnik, a Genesis-re nagy hatással volt Bacharach, mivel a Hold On My Heart munka címe is „Burt” volt, utána elnevezve.] magára hagyva Raelt félelmeivel, melyek végigsöpörnek testén.

In a trap, feel a strap Holding still. Pinned for kill. Chances narrow that I'll make it, In the cushioned straitjacket. Just like 22nd Street, When they got me by my neck and feet. Pressures building, can't take more. My headache’s charged. Earaches roar. In this pain Get me out of this pain. If I could change to liquid, I could fill the cracks up in the rock. But I know that I am solid And I am my own bad luck. A csapdában, érzem a szíjat Még mindig tart, Halálomig. Egyre kisebb az esély, hogy kijutok, A kipárnázott kényszerzubbonyban. Ahogy a 22. utcában, Mikor megragadták a nyakamat és a lábam. Nő a nyomás, nem bírom tovább. A fejem felrobban. A fülem zúg. Ebben a fájdalomban Engedjenek ki ebből a fájdalomból. Ha folyékonnyá válhatnék, Betömném a repedéseket a sziklán. De sajnos szilárd vagyok És magam vagyok a balszerencse. Azonban, amint John alakja eltűnik, a ketrec elolvad és Rael pörögni kezd, mint egy búgócsiga.

Outside John disappears and my cage dissolves, and without any reason my body revolves. Keep on turning, Keep on turning, Turning around, spinning around. Kinn John eltűnik, és a ketrecem elolvad, És minden ok nélkül a testem forogni kezd. És csak forog, Forog körbe, csak pörög körbe. THE GRAND PARADE OF LIFELESS PACKAGING AZ ÉLETTELEN CSOMAGOLÁS NAGY PARÁDÉJA Mikor minden fordulat véget ér, leül a rendkívül kifényezett padlóra, amíg szédülése el nem múlik. Egy nagy, modern teremben találja magát, ahol egy álombaba eladónő ül a recepciós pultnál.

"It’s the last great adventure left to mankind" -- Screams a drooping lady offering her dreamdolls at less than extortionate prices, and as the notes and coins are taken out „Az utolsó nagy kaland az emberiség számára” - Rikácsolja egy lankadt hölgy, álombabáit kicsivel az uzsoraár alatt kínálja, és amint a bankók és érmék kiadatnak [Ez egy olyan esetnek tűnik, amikor a Genesis (vagy Peter) megbotlik a brit nyelvi örökségben, ahogy próbálnak elmerülni a Lamb hátterében. Rael, az utcai punk, New York Cityben (vagy inkább annak rekonstrukciójában), valószínűleg a pénzre nem a „bankók és érmék” szavakkal utalna - mivel a „bankó (notes)” egy brit kifejezés („pound note / fontbankjegy”). Rael inkább olyan szavakat használna, mint a dollárok (dollars), váltók (bills), vagy leginkább a pezók (pesos). Az „érme (coin)” szó a hivatalos amerikai angolban használatos, ő inkább az „aprópénz (change)” szót használná abban az esetben, ha nem kimondottan a pénz névértékére szeretne utalni. Ilyen például a Ballad Of Bigben a mellényszóra használt „waistcoat” is a „vest” helyett, és később a Lamben is a „progressive” szó használata a „liberal” helyett egy kifejezésben. Egyik sem illik a karakterhez, illetve ahhoz a stílushoz, amit be szeretnének mutatni.] I'm taken in, to the factory floor. For the Grand Parade of Lifeless Packaging -- All ready to use The Grand Parade of Lifeless Packaging -- I just need a fuse. Bebocsátást nyerek az üzemi emeletre. Az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéjára - Minden használatra kész Az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja - Csak biztosíték kell. [Marshall McLuhan „The Medium Is The Massage (A médium az üzenet)” {A könyv címe eredetileg: „The Medium Is The Message” lett volna, ami a magyar címben is megjelenik. A „Massage (masszázs)” szó egy elírás folytán került a könyv borítójára, de később olvasható volt „mass age (tömegek kora)”, illetve „mess age (szemét kora)” elírással is. - a fordító} könyvének 18. oldalán a következő olvasható: „…oktatási intézmény az, ahol kevés az információ, de minden szépen rendezetten van tagolva, szigorú sémák alapján, tárgyak és ütemterv szerint. Ez egy sokkal természetesebb környezet, mint a gyárakban található berendezések és rendszerek összessége.” A párhuzam a „Grand Parade”-del adott, még ha csak véletlen egybeesés is, azért érdemes megemlíteni.] Kérdés nélkül belekezd a mondókájába: „Ez az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja, mindaz, amit lát felszolgálásra kész, kivéve az új termékeink egy minimális mennyiségét, a második erkélyen. Az egész készlet szükséges, hogy lefedje a vállalat meglévő intézkedéseit. A különböző tételek szét vannak osztva a helyi képviselők között, ezzel számos lehetősége adódik a legfőbb beruházónak. A költséges egészségességtől az ésszerűbb hiányos táplálkozásig nyúlnak. Azzal szembesültünk, hogy külsőleg mindenki olyan lesz, mint ők. Az alultápláltak kicsiny piacát leszámítva, minden adott a sikeres születéshez és a gond nélküli gyermekkorhoz. Rendelkezésre áll azonban némi szabadon

választható potenciális keret - nem messze a közép differenciálműtől. Láthatja, a tető megszabja a csomagoló brigádok teljesítőképességeinek határait, de egyesek letérhetnek az ösvényről abban az esetben, ha hiányukat mások ellensúlyozzák.”

Got people stocked in every shade, You must be doing well with trade. Stamped, addressed, in odd fatality. That evens out their personality. With profit potential marked by a sign, I can recognise some of the production line, No bite at all in labour bondage, just wrinkled wrappers or human bandage. Grand Parade of Lifeless Packaging -- All ready to use It's the Grand Parade of Lifeless Packaging -- I just need a fuse. Emberek raktára minden árnyalatban, Meg kell elégedned a szakmával. Megbélyegezve, felcímezve, halálos balesetben. Személyiségüket kiegyenlítik. A lehetséges haszonnal megjelölve, Felismerek néhányat a futószalagnál, Senki sem morog a munkás rabigában, csak gyűrött csomagolópapír emberi kötésben. Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja Minden használatra kész Ez az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja - Csak biztosíték kell. Amint elhalad a csomagok sora mellett, Rael meghittséget vél felfedezni némelyek arcán. Végül rátalál régi bandájának néhány tagjára és aggódni kezd saját biztonságáért. Keresztülfutva az üzemi emeleten, megpillantja testvérét, Johnt, akinek a homlokára egy kilences számot pecsételtek.

The hall runs like clockwork Their hands mark out the time, Empty in their fullness Like a frozen pantomime. Everyone's a sales representative Wearing slogans in their shrine. Dishing out failsafe superlative, Brother John is No. 9. A csarnok óraműként szalad A kezük szabja meg az időt, Üresség a teljességükben Mint egy ledermedt pantomim. Mindenkinek van üzletkötője Szlogeneket kántálnak szentélyükben. Kiosztva az üzembiztossági okmány, John bátyámé a 9-es szám. [Ez a sor, valószínűleg egy játékos utalás John Lennonra. A Lambben szereplő John, valószínűleg nem Lennon akar lenni; Peter mindössze arra gondolhatott, hogy behelyez a dolgokba egy kis viccet. Az utalás nem csak a „Revolution 9”-ra vonatkozik {ami a Beatles fehér albumán lévő szám - a fordító}. Lennonnak jól bemutatott rögeszméje volt a szám.] The Grand Parade of Lifeless Packaging -- Ready to use It's the Grand Parade of Lifeless Packaging -- I just need a fuse. And the decor on the ceiling Has planned out their future day I see no sign of free will, So I guess I'll have to pay, Pay my way, for the Grand Parade. Grand Parade Oh, the Grand Parade Yes, the Grand Parade of Lifeless Packaging -- All ready to use The Grand Parade of Lifeless Packaging -- just need a fuse. Az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja - Minden használatra kész Ez az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja - Csak biztosíték kell. És a mennyezeten a dekoráció A jövőjüket jeleníti meg A szabad akarat jelét se látom, Hát azt hiszem, fizetnem kell, Az utamért, a Nagy Parádéért. Nagy Parádé Ó, a Nagy Parádé Igen, az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja - Minden használatra kész Az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéja - csak biztosíték kell. BACK IN N.Y.C. VISSZATÉRVE N.Y.C.-BE Úgy tűnik, senki sem veszi üldözőbe, így az ismerős arcokkal felfrissülve, gondolatban felidézi régi életét, a felszín felett. Nem volt idő szűkében, így hát szokásához híven lassan vágta át magát rajta. Jobb volt a halálnál, de lassú volt fejben. Szülei rátelepedtek, hát gyorsan csatlakozott egy bandához, a Csomagokhoz.

Peter Gabriel: „Jelenleg Rael történetének a közepén járunk, amikor is a föld alatt vág keresztül New York City majdnem tökéletes rekonstrukcióján.” Peter Gabriel: „Szinte teljesen olyan, mint a felszínen volt. Úgy értem, a néhány évvel korábbi New York utcái újra felépültek.” I see faces and traces of home back in New York City -- So you think I'm a tough kid? Is that what you heard? Well I like to see some action and it gets into my blood. They call me the trail blazer -- Rael -- electric razor. I'm the pitcher in the chain gang, we don't believe in pain ’cos we’re only as strong, yes we're only as strong, as the weakest link in the chain. Az otthon arcait és jeleit látom visszatérve New York Citybe - Azt hiszed kemény gyerek vagyok? Ezt hallottad? Hát imádok akciót nézni, és ez már a véremben van. Úgy hívnak, az úttörő - Rael - villanyborotva Dobó vagyok a láncos bandában, nem hiszünk a fájdalomban, mert olyan erősek vagyunk, igen olyan erősek vagyunk, mint a leggyengébb láncszem. Csak miután eltöltött egy kis időt a Pontiac javítóintézetben lett tekintélye a bandában.

Let me out of Pontiac when I was just seventeen, Tizenhét évesen engedtek ki a Pontiacból, [A Pontiac egy a fiatalkorú bűnözők számára fenntartott intézet NY-ban.] I had to get it out of me, if you know what I mean, what I mean. You say I must be crazy, 'cos I don't care who I hit, who I hit. But I know it's me that's hittin’ out and I'm not full of shit. I don't care who I hurt. I don't care who I do wrong. This is your mess I'm stuck in, I really don't belong. When I take out my bottle, filled up high with gasoline, You can tell by the night fires where Rael has been, has been. És ezt fel kellett dolgozni, ha érted mire gondolok, hogy értem. Őrültnek tartasz, mert nem érdekel kit ütök, kit ütök. De én tudom, én ütöttem ki, és nem vagyok egy rakás szar. Nem érdekel kit bántok. Nem érdekel kinek vétek. Ez a te zűröd és én belekerültem, pedig nem tartozom ide. Mikor előveszem az üveget, csurig tele benzinnel, Mesélhetsz az esti tüzekről, ahol Rael megfordult, megfordult. Hazafelé menet egy fosztogatás után, egy alvó tarajos sült ölelgetett. Azon az éjjelen elképzelte szőrös szívének eltávolítását, aztán egy nagyon romantikus zene kíséretében végignézte, ahogy simára borotválják egy névtelen, rozsdamentes acélborotvával.

As I cuddled the porcupine He said I had none to blame, but me. Held my heart, deep in hair, Time to shave, shave it off, it off. No time for romantic escape, When your fluffy heart is ready for rape. No! Off we go. You're sitting in your comfort you don't believe I'm real, You cannot buy protection from the way that I feel. Your progressive hypocrites hand out their trash, Amint átöleltem a tarajos sült Azt mondta, nem vádolhatok mást, csak magam. Szívemet eddig mély szőr alatt óvtam, Ideje leborotválni, teljesen, csupaszra. Nincs idő romantikus menekülésre, Mikor bolyhos szíved erőszakra kész. Nincs! Megromlunk. Kényelmesen üldögélve, el sem hiszed, hogy létezem, Nem veszel védelmet az érzelmeimből. Haladó képmutatóid szétosztják kacatjaikat,

[A „progressive hypocrites (haladó képmutatóid)” olyan liberálisok lehetnek, akik a jogfosztottak megsegítéséről epekednek, de a beszédüket nem követi cselekvés. További információkért érdemes elolvasni Tom Wolfe 'Radical Chic (Radikális piperkőc)' című tanulmányát. A brit „progressive (haladó)” kifejezés használata, amely megegyezik a liberálissal, egy újabb példa a Genesis brit hátterére, ami egy Puerto Ricó-i utcakölyök történetében bukkan fel. Rael nem pont az a szereplő, aki ilyen kifejezéseket használna, illetve valamit is tudna a napi politikáról.] But it was mine in the first place, so I'll burn it to ash. And I've tasted all the strongest meats, And laid them down in coloured sheets. Who needs illusion of love and affection When you're out walking the streets with your mainline connection? Connection. As I cuddle the porcupine He said I had none to blame, but me. Held my heart, deep in hair, Time to shave, shave it off, it off. No time for romantic escape, When your fluffy heart is ready for rape. No! Pedig elsősorban az enyéim, hát fel fogom őket perzselni. És a legkeményebb húsokba is belekóstoltam, És színes lepedőkre fektettem őket. Kinek kell a szerelem illúziója és a vonzódás Mikor kint sétálhatsz az utcán a fővonalas csatlakozásoddal? Csatlakozz. Amint átöleltem a tarajos sült Azt mondta, nem vádolhatok mást, csak magam. Szívemet eddig mély szőr alatt óvtam, Ideje leborotválni, teljesen, csupaszra. Nincs idő romantikus menekülésre, Mikor bolyhos szíved erőszakra kész. Nincs! HAIRLESS HEART CSUPASZ SZÍV COUNTING OUT TIME AZ IDŐT SZÁMLÁLVA A lüktető cseresznyepiros szerv visszakerült jogos helyére és gyorsabban kezdett verni, amint átvezette hősünket, az időt számlálva, az első romantikus találkozásán.

[Ezt a dalt teljes egészében Peter Gabriel írta, mind a szöveget, mind a zenét.] Peter Gabriel: „Ez visszavezette őt az első romantikus kalandjának emlékeihez: izgalmának tárgyához. A szóban forgó hős, Rael, vett egy könyvet, amely címe: Erogenous Zones and Difficulties in Overcoming Finding Them (Erogén zónák és a megtalálásuk nehézségeinek legyőzése). Néhány havi komoly tanulás után, elérkezett a megvalósítás pillanata; szembetalálta magát egy kapcsolatteremtésre alkalmas személlyel, aki beleillett a megszámozott mozdulatsorába, amely 78 másodpercre volt lebontva. Eme nagyszerű férfipéldányoknak való előadás, a kapcsolatteremtésre alkalmas személyt valamivel a kellemes izgatottság alatt hagyta - máshogy fejezem ki magam - valamivel a rendkívüli izgalom alatt,” Peter Gabriel: „Az arcok egyike, akiket az utcán járva látok, egy olyan arc, amelyik már régen kísért engem: az arc, az első romantikus kalandomból. Megvettem ezt az ’ Erogén zónák és a megtalálásuk nehézségeinek legyőzése’ című könyvet. Hónapokig tanultam belőle - lelkesen tanultam - amíg eljutottam az első oldaltól a századik oldalig, borzasztó kifinomultságra és tudásra tettem szert. Végül, elérkezett a megvalósítás pillanata. A kapcsolattartó egységem húsba vágódott, és én átmentem az összes számon, 78 másodperc alatt. Ez az egész, nem kicsit hozta izgalomba a kapcsolattartó egységemet,”

I'm counting out time, Got the whole thing down by numbers. All those numbers! Give my guidance! O Lord I need that now. The day of judgement's come, And you can bet that I've been resting, for this testing, Digesting every word the experts say. Erogenous zones I love you. Without you, what would a poor boy do? Found a girl I wanted to date, Thought I'd better get it straight. Went to buy a book before's too late. Don't leave nothing to fate. I’ve studied every line, every page in the book, But now I've got the real thing here, I'm gonna take a look, take a look. This is it Rael! I'm counting out time, hoping it goes like I planned it, 'cos I understand it. Look! I've found the hotspots, Figures 1-9. -- still counting out time, I’ve got my finger on the button, "Don't say nuthin’ -- just lie there still now And I'll get you turned on just fine." Erogenous zones I love you. Without you, what would a poor boy do? Touch and go with 1-6. Bit of trouble in zone No. 7. Gotta remember all of my tricks. There's heaven ahead in No. 11! Getting crucial responses with dilation of the pupils. "Honey get hip! It's time to unzip, to unzip. Whipee!" -- Move over Casanova -- I'm counting out time, reaction none to happy, Please don't slap me, I'm a red blooded male and the book said I could not fail. I'm counting out time, I got unexpected distress from my mistress, I'll get my money back from the bookstore right away. Erogenous zones I question you -- Without you, what would a poor boy do? Without you, mankind handkinds thru' the blues. Az időt számolgatom, Minden meg van számozva. Azok a számok! Segítséget nyújtanak! Ó Uram, szükségem van rájuk. Az Ítélet Napja közeleg, És biztosra veheted, rápihenek, erre a vizsgára, Megemésztve a szakértők minden szavát. Erogén zónák, szeretlek titeket. Nélkületek, egy szegény fiú mire menne? Találtam egy lányt, randizni akartam, Arra gondoltam, legjobb az őszinteség. Elmentem könyvet venni, mielőtt még túl késő. Semmit sem bízok a véletlenre. Megtanultam minden sort, a könyv minden oldalát, De most itt van előttem a valóság, és jól megnézem, megnézem. Ez az Rael! Az időt számolgatom, remélem terv szerint fog menni, Mert értem. Nézd! Megvannak a forrópontok, Figurák 1-től 9-ig. még számolgatom az időt, ujjamat a gombon tartom, „Ne mondj semmit - csak feküdj nyugodtan És én jókedvre derítelek.” Erogén zónák, szeretlek titeket. Nélkületek, egy szegény fiú mire menne? Érintsd és tovább 1-től 6-ig. Kis nehézség a 7-es számnál. Emlékeznem kell az összes trükkre. A menny elől van a 11-esnél! A döntő válaszokat a pupilla tágulásából megkapod. „Édesem, légy fitt! Ideje lehúzni, lehúzni a cipzárt. Jupii!" Döntsd meg Kaszanovát - Az időt számolgatom, a reakció nem túl derűs, Kérlek, ne pofozz fel, Vörösvérű férfi vagyok és a könyv szerint nem tévedhetek. Az időt számolgatom, váratlan szomorúság száll úrnőmre, Vissza fogom szerezni a pénzem a könyvesbolttól azonnal. Erogén zónák, tőletek kérdezem. - Nélkületek, egy szegény fiú mire menne? Nélkületek, a férfiak a rosszkedvbe vesznek. THE CARPET CRAWLERS A SZŐNYEG KÚSZÓK Visszatér a felkavart képekből az átjáróhoz, ahol előzőleg megrekedt. Ez alkalommal felfedez egy hosszú szőnyeggel borított folyosót.

Peter Gabriel: „És egy tarajos sült ölelgetve hagyták ott őt egy vastag, puha szőnyeggel borított folyosón - ’melyet Cyril Lord rakott le, megfizethető áron.’ -” Peter Gabriel: „És ezt a hatalmas tarajos sült ölelgetve hagytak ott egy puha szőnyeggel borított folyosón - ’melyet Cyril Lord rakott le, megfizethető áron.’ -” [Cyril Lord (1911-1984), textil- és szőnyeggyártó]

[A szőnyeg kúszók olyan emberek, akik nem tudnak feljutni a csigalépcsőn, hogy bejussanak a 32 ajtós terembe. Mick St. Michael - History Of Genesis (A Genesis története) című könyvében a következő idézet található Peter Gabrieltől: „Igazi művészet (egy popdal megírása). Mindig is az általam megírt legválasztékosabb dologként gondoltam a ’Carpet Crawlers’ dallamára. Számomra, ez egy popdal volt.” (1977). Ez a megfelelő pillanat, hogy egy kicsit elkanyarodjunk, és feltegyük a nyilvánvaló kérdést: miért különbözik a szám címe majdnem minden egyes kiadványon? Jack Beermann összeállított egy listát a különböző változatokról: a német 7" kislemezen, másik oldalon: Trick Of The Tail a brit képes CD-n a brit Lamb LP-n az amerikai és kanadai LP-n, és az amerikai Lamb CD-n az amerikai remaszterelt CD-n a Seconds Out amerikai CD-n

„Carpet Crawl” „Carpet Crawl” „The Carpet Crawlers” „The Carpet Crawlers” „Carpet Crawlers” „The Carpet Crawl”

Sosem kaptunk választ erre a kérdésre. Lehetséges, hogy a „Carpet Crawl” címet használták a Lamb albumon lévő szám kislemezen kiadott változataihoz, és a Seconds Out albumon csak nyomdahiba miatt szerepelt másként. A remaszterelt albumon olvasható cím nehezen vehető komolyan, mivel Mike Rutherfordot sem tüntették fel szerzőként a Ripples esetén. Vissza a Lambhez…] There is lambswool under my naked feet. The wool is soft and warm, -- gives off some kind of heat. A salamander scurries into flame to be destroyed. Imaginary creatures are trapped in birth on celluloid. The fleas cling to the golden fleece, Hoping they'll find peace. Each thought and gesture are caught in celluloid. There's no hiding in memory. There's no room to avoid. Báránygyapjú a csupasz talpam alatt. A gyapjú puha és meleg, - valamiféle hőt bocsát ki. Egy szalamandra surran bele a lángba, pusztulásba. Mesebeli lények a celluloidra születés csapdájában. A bolhák aranygyapjúba kapaszkodnak, Béke után sóvárogva. Minden gondolat és gesztus celluloid fogságban. Nincs megbúvás az emlékekben. Nincs szoba behúzódni. A falak vörös okker színűre vannak mázolva és különös jelekkel vannak díszítve, némelyik bikaszemre, némelyik madárra és hajóra emlékeztet. Tovább haladva a folyosón, néhány embert pillant meg; térdelnek. Megtörten sóhajtozva és mormolva küszködnek, lassú mozdulatokkal haladnak egy faajtó felé a folyosó végén. Eddig csak élettelen testeket látott az Élettelen Csomagolás Nagy Parádéján, így Rael siet, hogy beszéljen velük.

The crawlers cover the floor in the red ochre corridor. For my second sight of people, they've more lifeblood than before. They're moving in time to a heavy wooden door, Where the needle's eye is winking, closing on the poor. The carpet crawlers heed their callers: "We've got to get in to get out We've got to get in to get out We've got to get in to get out." A kúszók ellepik a padlót a vörös-okker folyosón. Másodszor látok embert, de ők sokkal vérdúsabbak, mint az előbbiek. Haladnak az időben, egy erős faajtó felé, Ahol a tű szeme

kacsint, figyelve a szegényt. A szőnyeg kúszók nem figyelnek a látogatókra: „Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk.” „Mi folyik itt?” kiált rá egy motyogó szerzetesre, aki lenyeli ásítását, majd válaszol, „Messze még a hajnal.” Egy szfinxszerű kúszó nevén szólítja, majd így folytatja: „Ne kérdezd őt, a szerzetes részeg. Mindnyájan a lépcső tetejére próbálunk feljutni, ahol a kivezető út vár minket.” Meg sem kérdezve, hogy juthat át a legkönnyebben, hősünk bátran keresztülmegy az ajtón. Mögötte egy élelemmel teli asztal van, és egy csigalépcső halad a mennyezet felé.

Peter Gabriel: „Amely egy 32 ajtós terembe vezető csigalépcsőhöz visz, de senki nem tudja, melyik az, amelyik akárhova is elvezet.” Peter Gabriel: „És ez egy csigalépcsőhöz vezet, amely tetején egy 32 ajtós terem van, de senki nem tudja, melyik vezet kifelé, és nem vissza a terembe.” There's only one direction in the faces that I see; It's upward to the ceiling, where the chambers said to be. Like the forest fight for sunlight, that takes root in every tree. They are pulled up by the magnet, believing they're free. The carpet crawlers heed their callers: "We've got to get in to get out We've got to get in to get out We've got to get in to get out." Mild mannered supermen are held in kryptonite, Az arcokból kiderül, csak egy irány van; Fel a plafon felé, ahol szerintük a terem honol. Ahogy az erdő küzd a napfényért, mely gyökerezteti a fákat. Úgy vonzza őket mágnesként, hirdetve a szabadságot. A szőnyeg kúszók nem figyelnek a látogatókra: „Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk.” Megszelídített szupermenek kriptonitba zárva, [Ez egy utalás a DC Comics Superman karakterére, akinek a képességei elvesznek, az elpusztult otthon bolygójáról, a Kryptonról származó anyag, a kriptonit hatására. A „mild mannered (megszelídített)” olyan kifejezés, amellyel Superman titkos személyazonosságát írták le, azaz Clark Kentet. Ezek levédett nevek voltak. Mellesleg, érdemes megjegyezni, hogy a Genesis, ezeket a levédett neveket, mindenféle incidens nélkül használta. Stewart Copeland 1980 elején kijött egy Klark Kent című albummal, és bár nem is ugyanúgy volt írva, jogi nyomással mégis arra kényszerítették, hogy változtassa Klerk Kantra. Talán a két album között elkészült filmek miatt volt a különbség. A Genesis kétszer használt fel DC Comics karaktert - a másik: Batman, a Blood On The Rooftops című számban.] And the wise and foolish virgins giggle with their bodies glowing bright. Through the door a harvest feast is lit by candle light; It's the bottom of a staircase that spirals out of sight. The carpet crawlers heed their callers: "We've got to get in to get out We've got to get in to get out We've got to get in to get out." The porcelain mannikin with shattered skin fears attack. And the eager pack lift up their pitchers -- the carry all they lack. The liquid has congealed, which has seeped out through the crack, And the tickler takes his stickleback. És a bölcs és az ostoba szüzek vihorásznak fényesen izzó testükkel. Az ajtón túl aratás ünnepe gyertyafény mellett; Egy lépcsőház alja, amelynek nem látszik a teteje. A szőnyeg kúszók nem figyelnek a látogatókra: „Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk.” A porcelán emberféle repedezett bőrrel félelmében szorong. És a mohó halom felemeli a kancsókat - elhordva mindent, ami

megmaradt. A folyadék megalvadt, amely a repedésen át szivárgott ki, És a mulattató előkapja a tüskés pikót. [Létezik olyan kísérő füzet, amelyben a következő sor található: „And the tickler takes his tickle back (~ És a mulattató elrakja a tréfáit)” {A „tickle” szó jelentése: csiklandozás, de igeként lehet: csiklandoz, mulattat, nevettet - a fordító} Az eltérés oka ismeretlen. A látható hibák, és a „carpet crawl” variációinak fényében, nyomdahibák lehetnek. A következő leírás szerint a „tickle” a halakra vonatkozik, így sokkal valószínűbb, hogy ez a hibás, és nem a „stickle” szó használata. A „tickling (halfogás (kézzel))” a halfogás egy módja, általában pisztráng esetén használatos, horgászfelszerelés nélkül. Csendesen kell állni, vízbe merített kézzel mindaddig, amíg a hal megszokja a jelenlétünk. Amikor a hal közelebb jön, óvatosan a hasa alá kell mozgatni a kezünk, és simogató mozgást kell elkezdenünk. A hal kellemesnek fogja találni, így fokozatosan lehet közelebb vinni a kezünket a halhoz, majd legvégül meg lehet ragadni, és ki lehet dobni a partra. A „stickleback” definiálása az ironikusan Collins féle angol szótárban (nincs ismert kapcsolat Phillel): stickleback (tüskés pikó): főnév, olyan kishalak, amelyeknek a hátán tüskék vannak, hideg és mérsékelt területeken fordulnak elő.] The carpet crawlers heed their callers: "We've got to get in to get out We've got to get in to get out We've got to get in to get out." A szőnyeg kúszók nem figyelnek a látogatókra: „Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk Be kell jutnunk, hogy kijussunk.” THE CHAMBER OF 32 DOORS A 32 AJTÓS TEREM A lépcső tetején egy termet talál. Majdnem félgömb alakú, rengeteg ajtóval körülövezve. Hatalmas a tömeg, különböző csoportosulások összevisszasága. A kiáltásokból Rael megtudja, hogy 32 ajtó van, de csak az egyik vezet kifelé. A kiabálás egyre hangosabb, mígnem Rael elüvölti magát: „Csend legyen!” Pillanatnyi csend támad, aztán Rael a középpontban találja magát, ahogy tanácsokat osztogatnak és parancsokat adnak az újonnan toborzottnak. Szemetet csinálva, a lombfűrész urának fel kell gyorsulnia, hogy a hamut táplálja. Rael felfedez egy csendes sarkot és odasiet.

At the top of the stairs, there's hundreds of people, running around to all the doors. They try to find themselves an audience; their deductions need applause. The rich man stands in front of me, The poor man behind my back. They believe they can control the game, but the juggler holds another pack. I need someone to believe in, someone to trust. I need someone to believe in, someone to trust. I'd rather trust a countryman than a townman, You can judge by his eyes, take a look if you can, He'll smile through his guard, Survival trains hard. I'd rather trust a man who works with his hands, He looks at you once, you know he understands, Don't need any shield, When you're out in the field. But down here, I'm so alone with my fear, With everything that I hear. And every single door, that I've walked through Brings me back here again, I've got to find my own way. The priest and the magician, Singing all the chants that they have ever heard; They're all calling out my name,

Even academics, searching printed word. My father to the left of me, My mother to the right, Like everyone else they're pointing But nowhere feels quite right. And I need someone to believe in, someone to trust. I need someone to believe in, someone to trust. I'd rather trust a man who doesn't shout what he's found, There's no need to sell if you're homeward bound. If I chose a side, He won't take me for a ride. Back inside This chamber of so many doors; I've nowhere to hide. I'd give you all of my dreams, if you'd help me, Find a door That doesn't lead me back again -- take me away. A pap és a varázsló, Az összes zsoltárt elénekli, amit valaha hallott; És mind a nevemet fújják, Az akadémikusok is nyomtatott szót keresnek. Apám tőlem balra áll, Anyám tőlem jobbra, Ahogy mindenki más, ők is mutogatnak, De semmi sem tűnik helyesnek. Pedig kell valaki, akiben hiszek, akiben megbízom. Kell valaki, akiben hiszek, akiben megbízom. Inkább bízom egy emberben, aki nem veri nagydobra, mit talált, Nem kell elárulni, hogy hazafelé tartasz. Ha választok egy oldalt, Ő nem fog lóvá tenni. Visszatérve Ebbe az ajtókkal teli terembe; Nincs hová elbújni. Az összes álmom neked adnám, ha segítenél, Megtalálni az ajtót Amely nem vezet vissza megint - hanem elvisz. LILYWHITE LILITH LILIOMFEHÉR LILITH [A Brewer frázis és mítosz szótár a következőket írja Lilith-ről: Lilith: Egy női démon, valószínűleg Babilonból származik, úgy tartják, a vadonban kísért viharos időben, és különösen veszélyes a gyerekekre. A neve szemita (sémi) eredetű, a jelentése „éjszaka”, amely a megfelelő idő a démoni aktivitáshoz. A zsidó hagyományok szerint ő volt ÁDÁM első felesége. Ézsaiás próféta könyvének 34. részének 14. bekezdésében, az angol nyelvű biblia hivatalos King James fordításában ’screech-owl’-ként, melynek jelentése ’kuvik’; a javított kiadásban ’nightmonster’, azaz éjszakai szörnyként; a Vulgatában LAMIA-ként hivatkoznak rá. {A magyar bibliában, fordítástól függően, boszorkányként, éjszakai boszorkányként, illetve éjszakai szörnyként is megjelenik. - a fordító} {A Vulgata latin nyelvű bibliafordítás, az i. sz. 5. század elején készült, Szent Jeromos (347-420) munkája. - (Forrás: Wikipédia) - a fordító} A babonás Lilith kultusz a zsidóság közt a 7. századig folytatódott. Goethe - Faustjában mutatja be őt, míg Rossetti Eden Bower (Éden lugas) című költeményében alakítja őt kígyóvá, Lilith bosszújának eszközévé "Help, sweet snake, sweet lover of Lilith! (And O the bower and the hour!) And let God learn how I loved and hated Men in the image of God created." „Segíts, édes kígyó, Lilith édes kedvese! (És Ó lugas és idő!) Hadd tudja meg Isten, hogy szerettem és gyűlöltem Az embert, melyet Isten teremtett saját képére.”] Egy nagyon sápadt középkorú asszony mellé áll, aki halkan magában beszél. Rájön, hogy a nő vak, és vezetőre van szüksége.

Peter Gabriel: „Benn vagyok a teremben, a 32 ajtóval, - nem, ’Kések’ nincsenek - és itt ez a nő, egy vak nő. Liliomfehér Lylith a rendes neve, és megszólít engem, azt kérdi: „Tudnál segíteni?”” The chamber was in confusion -- all the voices shouting loud. I could only just hear, a voice quite near say, "Please help me through the crowd" I said if I helped her thru' she could help me too, but I could see that she was wholly blind. But from her pale face and her pale skin, a moonlight shined.

A teremben zűrzavar volt - mindenki csak ordibált. Csak egy hangot tudtam kivenni mellettem, „Kérlek, segíts át a tömegen.” Azt feleltem, ha segítek, ő is segíthetne, de akkor megláttam, hogy teljesen vak. De fakó arcáról, és sápadt bőréről a holdfény sugárzott. „Mihaszna van egy vezetőnek, ha nincs hová menni,” kérdi Rael. „Nekem van hová mennem,” érkezik a válasz, „ha átviszel a zajon, megmutatom. A barlang egyik teremtménye vagyok, és a szellők fuvallatát követem.” Átvezeti őt a szobán és elhagyják a tömeget, amely biztos bukásként könyveli el indulásukat.

Peter Gabriel: „Hogy tudtam volna ellenállni egy ilyen ajánlatnak? Hát megfogtam nyirkos kezét és keresztülvezettem az embereken és a szobán; aztán átvezetett az egyik ajtón egy olyan folyosóra, amelyet még sose láttam.” Lilywhite Lilith, She gonna take you thru' the tunnel of night. Lilywhite Lilith, She gonna lead you right. When I'd led her through the people, the angry noise began to grow. She said "Let me feel the way the breezes blow, and I'll show you where to go." Liliomfehér Lilith, Át fog vezetni az éjszaka alagútján. Liliomfehér Lilith, Megmutatja a helyes irányt. Mikor átvezettem az embereken, a feldühödött zaj erősödni kezdett. Azt mondta, „Hadd érezzem a fuvallatok útját, és megmutatom merre menj." Mikor átmennek az ajtón, a nő egy alagútba vezeti le Raelt. A terem fénye hamar elhomályosodik és a nő magabiztos lépései ellenére Rael gyakran megbotlik a sötétben. Hosszas gyaloglás után megérkeznek, Rael úgy véli egy nagy kerek barlangba, ahol a nő pár pillanatig beszél hozzá, megkérve őt, üljön le. Széke, mint egy hideg sziklatrón. „Rael, ülj itt! Nemsokára érted jönnek. Ne félj,” majd minden további magyarázat nélkül távozik.

Peter Gabriel: „A számos alagút egy nagy, kerek, sötét barlangba vezetett. Ő magamra hagyott. Egy nedves sziklatrónon ültem.” So I followed her into a big round cave, she said "They're coming for you, now don't be afraid." Then she sat me down on a cold stone throne, carved in jade. Lilywhite Lilith, She gonna take you thru' the tunnel of night. Lilywhite Lilith, She gonna lead you right. Hát követtem egy nagy kerek barlangba, ott így szólt, „Érted jönnek, ne félj hát." Majd leültetett egy hideg sziklatrónra, melyet jádéból faragtak. Liliomfehér Lilith, Át fog vezetni az éjszaka alagútján Liliomfehér Lilith, Megmutatja a helyes irányt. Rael ismét szembenéz a félelmével.

She leaves me in my darkness, I have to face my fear, Magamra hagy a sötétben, Szembe kell néznem félelmemmel, Egy alagút fénybe borul tőle balra, és ő rázkódni kezd. Amint egyre fényesebb lesz, fémtelen zúgó hangot hall. A fény fájdalmasan ragyogó lesz, fehérséget visszaverve a falakról, míg látása el nem vész egyfajta hóvakságban.

Peter Gabriel: „Aztán meghallottam ezeket a furcsa zajokat felerősödni tőlem balra: suhogó hangok. Két aranygömb lebegett be a barlangba, hihetetlen fehér fénnyel kitöltve azt ’Lenyűgözött a fehérség!: Mrs. Janet H., Bournemouth-ból -”

And the darkness closes in on me, I can hear a whirring sound growling near. I can see the corner of the tunnel, Lit up by whatever's coming here. Two golden globes float into the room And a blaze of white light fills the air. És a sötétség rám telepszik, Egy suhogó hang egyre felerősödik. Már látom az alagút sarkát, Valami megvilágítja, ami erre tart. Két aranygömb lebeg be a szobába És ragyogó fehér fény tölti meg a levegőt. THE WAITING ROOM A VÁRÓTEREM ANYWAY EGYÉBKÉNT All the pumping's nearly over for my sweetheart, This is the one for me, Time to meet the chef, Oh boy! The running man is out of death. Feel cold and old, it's getting hard to catch my breath. It's back to ash, "now, you've had your flash boy" A pumpálás majd kis szívemig ér, Ez ő, és értem jő, Ideje látnom a séfet, Ó fiú! A rohanó ember halál felett áll. Hideget és vénséget érzek, egyre nehezebben lélegzem. Hamuvá lesz, „most, már láttad a fényt, fiú” Pánikba esik, kitapogat egy követ és a legfényesebb pont felé hajítja. Az összetört üveg hangja visszhangzik a barlangban. Amint visszanyeri látását, megpillant két, körülbelül harminc centiméter átmérőjű aranygömböt, körözve lebegni lefelé az alagútban. Amikor eltűnnek, egy zengő reccsenés járja át a tetőt, amely hatására az összeomlik, betemetve őt. Hősünk ismételten csapdába esett. „Kész,” gondolja, a lehullott sziklákat meg sem tudja mozdítani.

The rocks, in time, compress your blood to oil, your flesh to coal, enrich the soil, not everybody's goal. Anyway, they say she comes on a pale horse, But I'm sure I hear a train. Oh boy! I don't even feel no pain -- I guess I must be driving myself insane. Damn it all! Does earth plug a hole in heaven, Or heaven plug a hole in the earth -- "how wonderful to be so profound, when everything you are is dying underground. " A kövek, idővel, összepréselnek véredből olaj lesz, húsodból szén, hogy táplálja a talajt, nincs mindenkinek célja. Egyébként, úgy tartják, sápadt lovon érkezik, De én biztos, hogy vonatot hallok. Ó fiú! Mégsem érzek fájdalmat - Úgy sejtem, őrületbe kergetem magam. Fenébe is! Betömi-e a föld a mennybéli rést, Vagy a menny tömi be a földbélit - „mily csodálatos ily alaposnak lenni, mikor minden, ami vagy, haldoklik a föld alatt.” Nincs sok látnivaló egy földalatti kreolnak, áthaladva Sheol kapuin. „Inkább lennék kihajítva, ezernyi darabban szétszórva az űrben, vagy héliummal feltöltve lebegve egy mauzóleum felett. Nem ez a módja, hogy megfizessem az utolsó földalatti honvágyam illetékét. Amúgy is, kicsúsztam minden perverz balzsamozó kezéből, akik meg akarták magyarázni, hogyan is kellene kinéznem, vattát tömve a pofámba.”

I feel the pull on the rope, let me off at the rainbow. I could have been exploded in space Different orbits for my bones Not me, just quietly buried in stones, Keep the deadline open with my maker! See me stretch; for God's elastic acre The door bell rings and it's "Good morning Rael So sorry you had to wait. It won't be long, yeah! She's very rarely late." Húzást érzek a kötélen, elenged a szivárványnál. Felrobbanhattam volna az űrben Csontonként különböző pályákra De én, csak csendben kövekbe temetkezem, Nem rögzítve

határidőt a teremtőmmel! Nézz megnyúlni; Isten gyurmái vagyunk Az ajtócsengő szól és ő „Jó reggelt Rael Nagyon sajnálom, hogy várnod kellett. Nem tart már sokáig, nem! Nagyon ritkán szokott késni." HERE COMES THE SUPERNATURAL ANAESTHETIST ITT JÖN A TERMÉSZETFELETTI ALTATÓORVOS {Noha az eredeti írásban nem említették meg, ezzel a számmal is lehet találkozni különböző cím alatt. Az eredeti írásban, ahogy néhány kiadvány esetén is, a cím: The Supernatural Anaesthetist. Itt a hivatalos oldalon szereplő cím szerepel. - a fordító} A találgatásoktól kimerülve, hősünknek megadatik az a lehetőség, hogy életében találkozhat hősével: a Halállal. A Halál világos álruhát visel, öltözetét maga készítette. Ő „Természetfeletti Altatóorvosnak” nevezi. A Halál szeret az emberekkel találkozni és imád utazni. A Halál különös bádogdobozával közeledik Raelhez, pöfékel egyet, majd láthatóan elégedetten besétál a falba.

Peter Gabriel: „Pompás jelmezt visel - ő maga, szintén csodálatos - akár egy kedves ember. Pöfékelget. Aprókat [hangosan pöffent] szipákol. Értitek? Remek fickó.” Here comes the supernatural anaesthetist. If he wants you to snuff it, All he has to do is puff it -- he's such a fine dancer. Itt jön a természetfeletti altatóorvos. Ha azt akarja, kinyiffanj, Csak pöfékelnie kell - olyan nagyszerű táncos. THE LAMIA A LAMIA [A Lamia valószínűsíthető alapja: LAMIA. I. RÉSZ Rég, mielőtt a tündér-nemzedék elvette nimfák s faunok erdejét, mig Oberon királyi jogara, s gyöngy-harmat-kapcsu köntös, korona föl nem vert még drüád-, s szatír-hadat a káka, páfrány, kankalin alatt, - a mindig-bódult Hermész odahagyta trónját a szerelmi tolvajságra kapva: olümposzi fényt orzott Juppiter felhőcsücskéről, így kerülve el a porkoláb szemét s magát bevette a Kréta partján zúgó rengetegbe. Mert egy nimfát rejtett a szent sziget, elé-térdelt patás szatír-sereg, fehér lábához szórta száz triton gyöngyét, imádva őt a partfokon. A forrásnál, hol fürdött, lábnyomán, a réten, hol járt, annyi adomány, amelyről egy Múzsa se képzeleg, bár ékszerládánk nyitva: Képzelet. Ó, lábánál a vágy milyen világa! Így vélte Hermész, s fölgyúlt égi lángra, mely szárny-sarkától két füléig ér, s két rózsa az, nem liliomfehér, arany hajában már, mely meztelen vállára hull, féltékeny-fürtösen. Vadonba vágott, völgyből völgybe tért, virágra fújta az új szenvedélyt, forrásokig hatolt folyók nyomán, hogy tudja, hol veti titkos ágyát a lány: hiába; kincse meg nem lelhető, s magányos földön így pihent meg ő, tünődőn, mig féltékenykedve lát minden fa-istent, sőt, valódi fát. Amint ott állt, hang riasztotta föl, mely érző szívben más kínt elsöpör, csak szánalom marad: s így szólt a hang: „Koszorujával meddig zár e hant? Mikor lesz testem, mely életre hív, s gyönyörre, vágyra és a száj, a szív piros tusáira! Én nyomorult!” Galambláb Hermész halkan átnyomult bokor s fa közt, sutrálva, mig siet busa gyomot és fölmagzott gyepet, mig egy vonagló kigyóra akadt, körben gyürűzve páfránytő alatt.

Mint tarka Gordiusz-csomó, olyan, cinóber-foltos, kék és zöld-arany, csíkos, pettyes, mint zebra s leopárd, páva-szemes, majd kármin-sávra vált, s holdakkal hintve, mik lélegzetére eltűnnek vagy kigyúlnak vagy sötétbe szövik be őket szürkébb kárpitok - s ez a Szivárványbőrü jajgatott, úgy látszott, vezeklő tündérleány, démon úrnője, vagy démon talán. Sápadt tűzzel derengett taraja, mint Ariadnén csillag-tiara; feje kígyó, de ó, keserü-édes! A szája nőé, minden gyönggyel ékes; és a szeme: ilyen szem mit tehet? Csak sír, sír, hogy ily szépnek született. Mint Proserpina sír a vesztett Dél felett. Torka kígyó, de a szó, mit beszélt, színmézként csordult a Szerelemért, s így; mig Hermész szárnyán támaszt keres, mint gubbadt sólyom, mely zsákmányra les. „Szép Hermész, lengő, tollas korona, fényes álmom volt rólad éjszaka: arany trónon láttalak ülni én, istenek közt, vén Olümposz hegyén, magad voltál bús; nem hallgatva meg a lágy, lant-ujju Múzsa-éneket, sem az Apolló torkán lüktető dalt, ha maga énekelt, a hosszú, hosszu sóhajt - bibor-pehely ruhában láttalak, felhőn törtél át, mint a pirkadat, s mint fényes dárda, mit Phoibosz hajít, Kréta felé suhantál; s itt vagy, itt! mondd, jó Hermész, meglelted-é a lányt?” Léthe csillaga késni nem kivánt rózsás ékesszólással, s kérdezett: „Lágy-ajku kígyó, égtől ihletett! Te szépséges füzér, te méla szem, amit kivánsz, minden tiéd legyen, csak mondd meg, nimfám merre tünt-szaladt - hol él?” „Szép bolygó, jót igért szavad” - szólt a kígyó - „de esküdj rá, te Fény!” „Kígyós pálcámra esküszöm meg én” - szólt az - „s csillagdíszedre és szemedre!” Nyíló virágra hullt komoly szava lebegve. Majd szólt a fényes kígyó-lány eképp: „Te gyönge szív! nimfád, akár a lég, oly szabadon, nem láthatón suhan e tüskétlen vadonban; titkosan tölti napját; gyors lába láthatatlan nyomot hagy csak virágon, lágy harasztban; telt ág, fáradt kacs gyümölcsét szedi nem láthatón és úgy megy fürdeni: s szépségére hatalmam fátyla hull, hogy óvja őt támadhatatlanul, s vágyó szemmel ne tudjon rátapadni faun, szatír, vagy Szilenosz, a vaksi. Gyötrő vágyuktól már oly halvány, oly űzött lett az öröklétü lány, hogy szántam őt, s intettem: fürtjeit varázs-szirupba mártsa, óva így báját nem láthatón, de szabadon, s járjon, amerre vonzza a vadon. Csupán te, Hermész, más nem látja meg, ha megsegítsz s beváltod esküdet!” Hermész száján új esküvés fakadt, s a kígyót úgy járták át a szavak, mint rezgő, lágy, zsoltári áhitat. Fölkapta boldog kirkei fejét, tüzesre gyúlt és suttogott ekép: „Nő voltam én, hadd legyen asszonyi formám oly vonzó, mint a hajdani. Korinthoszi fiút szerettem - ó csoda! Add alakom, s hol ő van, vígy oda. Hajolj le most, szemedre hadd fuvok, s édes nimfádat máris láthatod.” Félig-zárt szárnnyal szállt le szeliden Hermész, ő ráfújt, s látták hirtelen a mosolygó leányt, mellettük a gyepen. Nem volt az álom: vagy tán mégis az, istenek álma mindig szín-igaz, s örömük: álom, hosszú, halhatatlan. Egy égő percig szinte visszapattant a lány bájától, némán villogott; majd a füvön, hol nem hagy lábnyomot, az ájult kígyót érte lágy keze, s varázsát könnyedén bizonyította be. Majd a nimfára nézett, csupa könny volt a szeme és hizelgő öröm, s lépett felé: ő, mint a hold fogyóban, sápadt előtte, félt és egyre jobban rázta a sírás; záruló virág, mely önmagába hull az éjen át: de az isten becézte hűlt kezét, szeme mozdult, hő áradt benne szét, s mint új virág, mit reggel méh-sereg lep, kinyílt, s mézet kinált a napmelegnek. Nem-sápadón kerestek rejteket, nem úgy, mint a földi szerelmesek. Magára hagyva kezdett vedleni a kígyó, zúgtak őrült sejtjei, száján tajték, a fű behintve hervadt, oly édes volt, s oly fertőző a harmat; szeme dülledt, üveges iszonyat ült rajta tág, forró pillák alatt, foszfort, szikrát lövellt, hűs könnye nem fakadt. Kigyujtva testén mind a színeket, vonaglott, skarlát kínban lüktetett: majd szétömlött mély, vulkán-sárga szín a holdas test szelid szépségein; s elbontott, mintha láva rétbe szánt, ezüstös páncélt, arany paszományt; csík, sáv és petty: egyforma éjszaka, félholdja hunyt és hullott csillaga: úgy, hogy hamar mindent levetkezett, zafirt, smaragdot, ametiszteket, ezüst-rubint: s lefosztva hirtelen, más nem maradt, mint rútság s gyötrelem. Taraja fénylett még; amint lehullt, vele tünt el ő is váratlanul; s a légben új hang pendült, mint a lant, és szólt, „Lükeiosz! Drága!” -

Szállt a hang, s deres hegyek közt fémes, könnyű köddé foszlott szét: Kréta nem hallotta többé. Hova szállt Lamia, most már ifju nő, új szépség, pompás és előkelő? Abba a völgybe, hol az halad át, ki Korinthoszból szegi Kenchreát; s a vad hegyek lábánál ott pihent meg, hol Pera zord forrásai erednek, s egy más, kopár hegyhát alatt, amely le, délnyugatra, ködfelhőivel Kleónig terjed. Némán állt meg ott, fölötte friss madárszárny csapkodott, szépen, egy tónál, mohos szegleten, s a tóba nézett szenvedélyesen, hogy lássa, mire változott a sok baj, s ruhája lengett, sárga nárciszokkal. Boldog Lükeiosz! - mert szebb volt a lány, mint fürtjeit fonó szűz, mindahány, ki sóhajtott, pirult, vagy gyönge rét füvén bontotta dalok köntösét; legtisztább lány, de szerelemben ő a piros szív legmélyét ismerő: egy órát élt, s már látja élesen, hogy mi öröm, s mi szomszéd gyötrelem; fölismeri a szeszélyes határt, érintő pontot megcserélve vált, csalóka játszmát értőn bonyolít, majd szétszedi kétes parányait; mint kit Érosz iskolája nevelt, s végzett növendék lett, szép és kegyelt, mig a leckeidő sóvárogva letelt. Hogy ez a szép lány oly képtelenül mért sírt az úton, az majd kiderül; előbb elmondjuk, hogy’ elmélkedett, hogy’ álmodott sok furcsát, fényeset, mit kígyó-rabként hallott valaha, mert szelleme elvitte bárhova. Az Édenbe, vagy hol Nereidák hajlengető, nagy hullámokon át kigyózzák Thétisig a gyöngylépcsők fokát; vagy, hol Bakkhosz hörpöl hatalmasat, elnyúlva mézgás szál-fenyő alatt; vagy Plutóhoz, hol villogón mutat Vulcanus oszlopa piazza-vonalat. S városokba vitte a képzelet olykor; dáridót látni s ünnepet; s egyszer, a földre küldve álmait, Lükeioszt látta, a korinthoszit, irigy faj közt elsőként kocsizott, mint ifju Zeusz, arca tiszta, nyugodt, s halálos vágyra gyúlt fel érte ő. Most alkony jött, esti-pilleidő, s tudta a lány: az ifju erre tér Korinthoszba a partról; mert a szél keletről fújt, s gályája érces orra a rakpartot most érte csikorogva Kenchrea révjén, mert éppen beúsztak Aiginából; ott áldozott Zeusznak az ifju - ott, az isten templomán márvány ajtó nyilik, és tömjént, vért kiván. Baját Zeusz értőn hallgatta meg; s mert elvonult - szeszélyes vakeset társaitól, s úgy vágott a hegyélnek, tán únta a korinthoszi beszédet: nem gondolt semmire, ment, egymaga; de, hogy felkelt az este csillaga, odagondolt, hol az ész haloványabb, várták, fél-fényben, a platóni árnyak. Lamia látta: jött-jött közelébb - surolta szinte, s hordta közönyét; saruja oly puhán járt a mohán, oly szorosan mellette; s állt a lány nem láthatón; ő ment, lezárt titok, köpenyként fedték a gondolatok - a lány királyi-szép nyaka, s szeme utánafordult - s szólt, „Ó, hallod-e, Lükeiosz, itt hagysz, itt e dombokon? Nézz vissza! s keljen benned szánalom!” Úgy is tett; s nem hidegen, szinte félve, de Orpheuszként Euridikére; oly gyönyörrel hallgatta lágy szavát, mint ki élvezte már egy teljes nyáron át; szeme itta szépségét, cseppre-csepp, körömpróbáig, kétes serleget, s az telt volt mégis, - és mert rettegett, hogy nem mutat kellő tiszteletet s elszáll a lány: hódolni nyílt a szája; szemérmes lett a lány, látva, hogy leigázta: „Ne hagyj! Nézz rám! Ó, tündér, szemgolyómat bár elfordithatnám valaha rólad! Szomoru szívem, kérlek, rá ne szedd elpusztulok, ha itthagysz engemet. Maradj! Légy bár folyón najád, maradj! Távolról is folyódnak ura vagy; Maradj! Legyen bár erdő szép hazád, fölissza az magától harmatát; légy földreszállt plejád, egyik hugod nem kelthet tán kellő összhangzatot szférádban, mint ezüst helyettesed? Fülem nem hallott még oly édeset, mint most szavad, s ha híved itthagyod, emlékedtől én árnnyá sorvadok - ne menj, könyörgök!” - „Hogyha maradok”, szólt Lamia, „itt taposva agyagot, s lábam e tüskés virágokra lép, mit szólsz, teszel, mely varázsnak elég, mellyel hazám emlékét elfeded? Nem kérheted, hogy kószáljak veled hol nincs öröm, e völgyön és hegyen, s hol halhatatlanság s üdv nem terem! Tudós vagy te, Lükeiosz, tudhatod, föntibb szellem földi éghajlatot el nem viselhet: jaj, szegény fiú, mily levegőd van, tisztább illatú, hogy lényem enyhítsd? Mily lágy palotád, hol minden érzéket gyönyör hat át, s hol varázsom alatt enyhül a szomjuság? Ó, nincs - ég áldjon!” Szólt, karját

kitárta, s lábujjon nyujtózott. Az veszni látva amit remélt magánya vigaszául, szerelemről dadogva földre-ájult. A kegyetlen hölgy nem adta jelét, hogy fáj a kedvesét ért gyöngeség, sőt inkább, ha szem csillogóbb lehet, csillogóbb szemmel keresett helyet száján szájának, így keltve, akit hálójába bűbájjal bonyolít: egy szédületből másikba riadt a férfi, ő meg boldog dalba kap, lét, szépség, és a vágy és minden fölszakadt, földi lantnál égőbben énekelt, csillagok fényszive lélegzetfojtva vert. Majd oly reszkető hangon suttogott, mint kik magányt s biztonságos zugot most lelnek csak, sok gyötrő nap után s nemcsak szemük beszél; tisztítsa, szólt a lány, kételytől szívét, emelje fejét, mert hiszen asszony ő és más egyéb finomabb nedv erében nem kering, mint lüktető vér s ugyanazt a kínt hordja törékeny szívvel, mint a másik. Majd ámult: hogy’ nem látta meg idáig arcát Korinthoszban, hol, mondta ő, fél-elvonultan élt és tűrhető volt élete, mit arany nyujthatott, szerelem nélkül; boldog volt, nyugodt, míg meg nem látta, elmenve előtte: a fiú egy oszlopnak dőlt tünődve, Venus templomán, körben kosarak, mindenben szerelmi fű, s virág dagadt, frissen szedték az-este, mert hiszen Adónisz-ünnep jött; nem látta, nem; mert mit imádjon ő? sírt, sírt az ünnepen. Lükeiosz ámulatra ocsudott, hogy ott a lány s mond édes dallamot; s az ámulatra kelt gyönyörüség, hogy asszony-mód tudós a szép beszéd; és minden szó mind messzebb csalogatta ismert örömre és zavartalanra. Mert őrült költők csak fecsegjenek, istennőt, périt, tündért festve meg, olyan gyönyört egyetlenegy sem ad, lakjon barlangot, vízesést, tavat, mint egy valódi nő, ki ered Ádám, vagy Pürrha köve ős családi ágán. Úgy vélte Lamia, s jól tudott itélni, hogy félve félig szeret csak a férfi, s tündér-voltát eldobva, e szivet nőszerepben könnyebben nyerte meg, bámulatot bájával keltve csak, mely földre sujt, de oltalmat is ad. Lükeiosz végre ékesen felelt, szóhoz fűzve egy-egy sóhaj-ikert; majd Korinthoszt mutatta kérdezőn: kis lábának távol-e éjidőn? Az út rövid volt, Lamia varázzsal apasztotta, kilenc mérföldön által pár lépést tettek; Lükeiosz, a vak, nem vette észre, így titok maradt. A várkapun átmentek zajtalan, nem tudta a fiú, s nem is bánta: hogyan. Mint ki álmában szól, körben a város pompás kastélyokkal, népes, homályos utcákkal, buja templomaival morajlott, mint egy távoli vihar, a tágas éjbe csapva önnön ormán. Gazdag, szegény, nő, férfi e hüs órán saruban csosszant a fehér kövön, társsal vagy egyedül; kézenközön nagy ünnepélyek fénye hull az útra, falakra mozgó árnyat rajzol ujja, vagy pászmákban, cirádás árnyba vág, íves templomkapun, vagy oszlopsoron át. Arcát elfödve senkit sem köszöntött, a lány ujját szorongatta, mikor jött - éles szem, tar fej, dús, szürke szakáll - egy vén, ki bölcselő-köntösbe jár: Lükeiosz szűkre fogta köpenyét, mig találkoztak, s szinte szállt odébb. Lamia borzadt: „Ó”, szólt a fiú, „Mért reszketsz, kincsem, mért vagy szomorú? Mért lepi harmat gyöngéd tenyered?” - „Fáradt vagyok”, szólt az: „ki az öreg, mondd meg nekem. Nem jut eszembe, nem, az arca: - Mondd, Lükeiosz! Hirtelen szemétől mért bújsz?” S ő felelt eképp, „Ez Apollóniosz, bölcs, jó, derék, a tanítóm. De ma, mint a butaság kísértete jár álmaimon át.” Amig beszélt, oszlopokkal tagolt házhoz értek, magas kapuja volt, itt ezüst lámpa függ, és foszforos lángja a lépcsőn lágy fényt sokszoroz, mint vízben csillag; mert oly tiszta, szép, mocsoktalan a márvány színe még, s oly folyadék-finoman futja át a mélysötét ér csak isteni láb, nem érinthette más. Szélhárfa hang bongott az ajtók sarkán, mig alant széles ajtók tártak föl ismeretlen helyet, nem látta más, kivéve ketten, s pár néma perzsa, ki vásárhelyen volt látható az évben: senkisem tudta, hol laknak; még a legkiváncsibb se birta őket követni a házig; a szárnyas versnek kell hát igazán elmondani: mi baj lett azután, bár sok szív hagyná őket zárva, távol a kétkedő, sürgő-forgó világtól. Keats, John. 1884. Poetical Works. London: Macmillan. (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

A Brewer frázis és mítosz szótárhoz fordulva, többet is találunk a Lamiaról, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy Gabriel inspirációja Keats-től származik. LAMIA. A görögök és a rómaiak között egy női démon, aki a gyermekeket gyötörte, és a nevét a megijesztésükre használták. Líbiai királynő volt, JUPITER {a római mitológiában, míg a görögben Zeusz - a fordító} kedvese, de amikor a féltékeny JUNO {a római mitológiában, míg a görögben Héra - a fordító} elrabolta sarját, megőrült és bosszút esküdött minden gyermeknek, amelyeket boldogan elcsábított majd felfalt. A Lamiaekról, Afrikában, úgy tartották, női fejük és mellük van, de kígyó testük, az idegeneket ölelésükbe csábították, hogy aztán felfalják őket. A KÖZÉPKORBAN a boszorkányokat hívták Lamiaenak, Keats Lamia (1820) című költeménye egy menyasszony történetéhez kapcsolódik, aki azonnal elenyészett, amikor APOLLÓNIOSZ kígyóként, illetve lamiaként felismerte. Keats a költeményéhez Burton: A melankólia anatómiája (Anatomy of Melancholy, III. rész, 2. bekezdés, 1. szakasz, 1. alfejezet) című könyvéből merített, amely forrása Philosztratosz volt (De Vita Apollonii, IV. könyv).] Rael megérinti az arcát, hogy meggyőződjön róla, még él. Káprázatnak véli a Halált, de erős dohszagot észlel a levegőben. Megindul a sarok felé, ahol a szag a legerősebb, felfedez egy rést a kőtörmelék között, amely egy bejárat. Igyekszik megmozdítani a köveket, és olyan széles lyukat próbál vájni, amelyen át tud bújni. Az illat még erősebb a túloldalon, és elindul megkeresni a forrását, új erőre kapva.

The scent grows richer, he knows he must be hear, He finds a long passageway lit by chandelier. Each step he takes, the perfumes change From familiar fragrance to flavours strange. A magnificent chamber meets his eye. Az illat egyre gazdagabb, tudja, itt kell lennie, Egy hosszú, csillárral megvilágított átjárót talál. Minden lépésével változnak az illatok Az ismerős illatoktól a különös aromákig. Pompás terem tárul a szeme elé. Végül elér egy nagyon díszes, rózsaszín vizű medencéhez. A medence gazdagon fel van díszítve aranycsillámokkal. A falat körös-körül gesztenyebarna bársonnyal fedték be, amelyen lonc növekszik.

Inside, a long rose-water pool is shrouded by fine mist. Stepping in the moist silence, with a warm breeze he's gently kissed. Bent, hosszú rózsa-vizű medence szép párával belepve. A nyirkos csendben lépkedve, meleg szellő csókolja meg gyöngéden. A párából, fodrozódások sora közeledik a vízen.

Thinking he is quite alone, He enters the room, as if it were his own, But ripples on the sweet pink water Reveal some company unthought of -Azt gondolva, egyedül van Belép a szobába, mintha a sajátja volna De fodrozódik az édes rózsaszín víz Feltárva a nem várt társaságot Három kígyószerű teremtmény úszik Rael felé. Az összes hüllőszerű teremtménynek parányi feje van és gyönyörű női mellei. Elborzadásából belehabarodás lesz, amint halványzöld szemeik üdvözlik őt.

Rael stands astonished doubting his sight, Struck by beauty, gripped in fright; Three vermilion snakes of female face, The smallest motion, filled with grace. Muted melodies fill

the echoing hall, But there is no sign of warning in the siren's call: "Rael welcome, we are the Lamia of the pool. We have been waiting for our waters to bring you cool." Rael döbbenten áll, nem hisz a szemének, Szépség által lebénulva, ijedtségbe fagyva; Három élénkpiros nő arcú kígyó A legkisebb mozdulatukban is kecsesség. Tompa melódia tölti meg a visszhangos termet De a figyelmeztetés jele sincs a szirének hívásában: „Rael, légy üdvözölve, mi vagyunk a medence Lamiái. Arra vártunk, hogy vizünkben felfrissülhess.” [AZ AMERIKA ÖRÖKSÉG SZÓTÁRA: LAMIA (LAY'mee-uh), (-ee'). Meghatározás: főnév, többes száma -as, vagy -ae. 1. Görög mitológia. Kígyó alakban ábrázolt szörnyeteg, női fejjel és mellekkel, ember zsákmányairól volt híres, és arról, hogy kiszívta a gyermekek vérét. 2. Női vámpír. AZ AMERIKAI TUDOMÁNYOS ENCIKLOPÉDIA Latin Görög Mitológiával foglalkozó könyvében: LAMIA bekezdés {laym'-ee-uh} A görög mitológiában, a LAMIA egy gyönyörű nő volt, akinek a gyermekeit a féltékeny HERA elragadta, mert ZEUSZ szerette őt. Bosszúból, LAMIA mások gyermekeit kezdte elrabolni és meggyilkolni. Rettenetes teremtmény lett. Mivel Héra álmatlanságra kárhoztatta, Zeusz megadta LAMIAnak azt a képességet, hogy ki tudja venni a szemét, alvás céljából. Egy későbbi legendában LAMIA egy vámpír volt, aki fiatal embereket csábított el; ez a verzió ihlette John Keats-et a „LAMIA” (1820) című vers megírására.] A Lamia meginvitálja, ízlelje meg az édes vizet, és ő sebesen be is mászik a medencébe.

Putting fear beside him, he trusts in beauty blind, He slips into the nectar, leaving his shredded clothes behind. Elhagyva félelmét, vakon bízik a szépségben, Becsúszik a nektárba, hátrahagyva letépett ruháit. Amint lenyel némi folyadékot, halványkék foszforeszkáló cseppek jelennek meg bőrén. A Lamia lenyalja a folyadékot, nagyon gyengéden kezdve, minden egyes érintéssel olyan érzés tölti el, hogy egyre többet kell adnia.

Peter Gabriel: „Érzékien, erotikusan kísért három félig nő, félig kígyó teremtmény, amelyek körülöttem siklottak, és bársonyos nyelveikkel nyalták le a testemből serkenő furcsa kék folyadékot.” "With their tongues, they test, taste and judge all that is mine. They move in a series of caresses That glide up and down my spine. „Nyelveikkel vizsgálnak, kóstolják és bírálják mindenem. Dédelgető mozdulatok sorát teszik Fel-alá siklanak a gerincemen. Addig gyúrják húsát, amíg csontja olvadni kezd, és eljön az a pont, hogy úgy érzi, nem bírja tovább, a testét majszolják. Vérének első cseppjeit kóstolva, szemük elfeketedik és testük remegni kezd. Feldúlt, tehetetlen szenvedéllyel figyeli, amint szerelmei elpusztulnak. Kétségbeesetten próbálja megszerezni, ami maradt belőlük, megragadja és enni kezdi testüket, majd küszködve elhagyja szeretőinek fészkét.

Peter Gabriel: „Ettől gyomorrontásuk lett. Hatalmas robajlást hallottam tőlem balra, egy nagy expressz vonat rohant bele a barlangba, óriási R-E-két-N-I-E-S csomagokkal rajta. Hát átkaroltam egy hatalmas gyöngyöt, és összetörtem egy csákánnyal, az apró darabokat

meg lenyomkodtam a torkukon; de ők kiszáradtak és meghaltak. Ezután megettem, ami a testükből maradt.” As they nibble the fruit of my flesh, I feel no pain, Only a magic that a name would stain. With the first drop of my blood in their veins Their faces are convulsed in mortal pains. The fairest cries, 'We all have loved you Rael'." Each empty snakelike body floats, Silent sorrow in empty boats. A sickly sourness fills the room, The bitter harvest of a dying bloom. Looking for motion I know I will not find, I stroke the curls now turning pale, in which I'd lain entwined "O Lamia, your flesh that remains I will take as my food" It is the scent of garlic that lingers on my chocolate fingers. Looking behind me, the water turns icy blue, The lights are dimmed and once again the stage is set for you. Ahogy majszolják húsom gyümölcsét, meg sem érzem, Csak egy mocskosnak nevezhető varázslatot. Vérem első cseppjével ereikben Arcuk összehúzódik halálos fájdalomban. Őszintén kiáltják, 'Mind szerettünk, Rael’.” Az üres kígyószerű testek lebegnek, Csendes bánat üres csónakokban. Beteges fanyarság tölti be a szobát, A haldokló virág keserű begyűjtése, Mozgást keresek, bár tudom, hiába, Cirógatom a halványodó fodrokat, melyben jól megjártam. „Ó Lamia, megmaradt húsod lesz majd a táplálékom.” Ez egy fokhagyma illata, mely megmarad csokoládé ujjaimon. Hátrafordulva, a víz jeges kék lesz, A fények halványak, de a színhely újra összeáll számodra. SILENT SORROW IN EMPTY BOATS CSENDES BÁNAT ÜRES CSÓNAKOKBAN THE COLONY OF SLIPPERMEN: THE ARRIVAL A DUDOREMBER KOLÓNIA: A MEGÉRKEZÉS {A ’slippermen’ fordítása talán pontosabb lenne ’papucsember’ formában, mivel a ’slipper’ szó jelentése ’papucs’, de a ’slippery’ szó jelentése már ’csúszós, sikamlós, síkos’, ami közelebb áll a számban felbukkanó karakterekhez, ahogy az szerepel is Peter leírásában. A ’slipperman’-eket Peter egy furcsa dudorokkal teli jelmezben alakította élőben, ezért a Göbölyös N. László - A teremtéstől a Top-listákig című könyvében is használt ’dudorember’ fordításnál maradtam, amely utal a karakterek megjelenésére, ahogy Peter az elmesélésben is megemlíti a dudorokat. - a fordító} Ugyanazon ajtón távozik, amelyen érkezett, de a másik oldalon valamiféle korcsok gettóját találja. Amikor meglátják őt, a torz figurák egész utcája röhögésben tör ki. A kolónia egyik tagja közelít felé.

I wandered lonely as a cloud, Till I came upon this dirty street. I've never seen a stranger crowd; Slubberdegullions on a squeaky feet, Magányosan vándoroltam, mint egy felhő, Míg rá nem találtam erre a piszkos utcára. Sosem láttam még ilyen furcsa tömeget; Slubberdegullionok nyikorgó lábakon, [Ez egy irodalmi utalás az „I Wandered Lonely as a Cloud” című brit romantikus költő, William Wordsworth műre {amely „The Daffodils” címen is ismert. - a fordító}. Az első strófa {Szabó Lőrinc: Táncoló Tűzliliomok című fordítása felhasználásával - a fordító}: „Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján, a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag.”] {A ’slubberdegullion’ kifejezéssel a mocskos, nyáladzó embereket illették Angliában. A szakértők közt is ellentmondás van a szó keletkezésével kapcsolatban. A szó első része

egyértelműen a ’slobber’ szóból született, amelynek a jelentése: ’latyak, sár, nyáladzás, nyálfojás’, viszont a második fele nem ennyire egyértelmű. Lehet ’cullion’, amely egy régi szó a ’testicle’ szóra, amely jelentése: ’here’ (a francia ’couillon’, illetve a spanyol ’cojones’ szavakhoz kapcsolható), és amely szót a tizenhatodik században használtak a lenézett emberek becsmérlésére. Azonban az is elképzelhető, hogy a skót nyelvjárásban használatos ’gullion’ szóból ered, amely jelentése ingovány, illetve az olyan sártengerre használták, amelyben félig folyékony, rothadó növényi anyag található, de ezt csak jóval később jegyezték fel. - a fordító} Continually pacing, With nonchalant embracing, Each orifice disgracing And one facing me moves to say "hellay". Állandó mászkálás, Közönyös ölelkezéssel, Minden nyílás szégyellnivaló És az egyik, szemben, elindul és köszönt „helló”. A tag egész megjelenésében groteszk, undorító dudorok és csonkok keveréke. Ajkai átcsúsznak az állán, amint üdvözlésként elmosolyodik és felkínálja csúszós kézfogását.

His skin's all covered in slimy lumps. With lips that slide across each chin. His twisted limbs like rubber stumps Are waved in welcome say "Please join in." My grip must be flipping, Cos his handshake keeps slipping, My hopes keep on dipping And his lips keep on smiling all the time. Nyálkás dudorok borítják egész testét. Ajkakkal, melyek átcsúsznak az állakon. Csavart végtagjai, mint a gumicsonkok Integetnek, azt jelezve „Kérlek, csatlakozz.” Fricskáznom kell markolásom, Hisz a kézfogása nagyon csúszik, Reményeim elmerülőben De ajkai mindvégig mosolyognak. Rael kicsit kiábrándult, mikor a Dudorember elárulja, hogy a kolónia mindenegyes tagja keresztülment ugyanazon három Lamia ugyanazon dicsőségesen romantikus tragédiáján, akik állandóan újjászületnek, és hogy most Rael is részese lett fizikai megjelenésüknek és bizonytalan végzetüknek.

Peter Gabriel: „Ez egy borzasztó darabos, púpos, döcögős emberfélékhez vezet, amelyek nem sokkban különböznek az általatok látott Michael Rutherfordtól.” Slipperman: "We like you, have tasted love. Don't be alarmed at what you see, You yourself are just the same As what you see in me." Rael: Me, like you? like that! Dudorember: „Mi, hozzád hasonlóan, megízleltük a szerelmet. Ne rémülj meg a látványtól, Te magad, pont olyan vagy Mint amilyennek minket látsz.” Rael: Én, mint ti? Csak szeretnéd! Az eltorzult arcú Dudoremberek között, Rael felismeri, ami John testvéréből maradt. Megölelik egymást.

Slipperman: "You better watch it son, your sentence has only just begun You better run and join your brother John." Dudorember: „Jobb ha vigyázol fiam, büntetésed épp csak elkezdődött Siess és csatlakozz John testvéredhez.”

A VISIT TO THE DOKTOR LÁTOGATÁS A DOKTORNÁL Slipperman: "You're in the colony of slippermen There's no who? why? what? or when? Dudorember: „A dudorember kolóniában vagy. Nincs ki? miért? mi? vagy mikor? John keserűen elmagyarázza, hogy a Dudoremberek egész életüket arra szentelték, hogy a soha el nem múló érzékek éhségét kielégítsék, melyet a Lamiától örököltek. Csak egy megoldás van; egy iszonyatos látogatás a hírhedt Doktor Dypernél, aki el fogja távolítani a problémák forrását, vagy kevésbé udvariasan kifejezve, kasztrál. Hosszasan vitatkoznak a megtévesztő nevű menekülésről, majd elhatározzák, együtt látogatják meg a Doktort.

Peter Gabriel: „Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk kinövéseinktől, Dudorember társaim - és Michael Rutherford - hogy levágják nemiszervünket.” [Máskor Phil Collins volt a Dudoremberekhez hasonlítva.] You can get out if you've got the gripe To see, Doktor Dyper, reformed sniper - he'll whip off your windscreenwiper" Rael: John and I are able To face the Doktor and his marble table. The Doktor: Understand Rael, that's the end of your tail. Rael: "Don't delay, dock the dick!" I watch his countdown timer tick...... Távozhatsz, ha tovább zúgolódsz, Nézd meg Doktor Dypert, a református orvlövészt - ő majd letépi az ablaktörlőd” Rael: John és én képesek vagyunk Szembenézni a Doktorral és a márványtáblájával. A Doktor: Értsd meg Rael, ez a farkad vége. Rael: „Ne késlekedj, vágd csak le!” Figyelem a visszaszámláló óráját...... THE RAVEN A HOLLÓ Átesnek a procedúrán, majd átveszik támadó fegyvereiket steril sárga műanyagcsövekben, aranyláncokkal. „Általában az emberek a nyakukban hordják;” mondja a Doktor átnyújtva őket. „Az operáció nem zárja ki feltétlenül a képesség ismételt használatát, rövid időre, de persze, ha ezt akarod, egyértelmű előrenyomulási utasítást kell kiadnod nekünk.”

Peter Gabriel: „Értitek? A nemi szervemet, és John testvéremét, teljesen steril sárga műanyagcsövekbe tette a hírhedt Doktor Dyper, a református orvlövész, tisztességes honoráriumért garantálta, hogy eltávolítja legszemélyesebb ablaktörlőnket.” He places the number into a tube, A yellow plastic "shoobedoobe". It says: "Though your fingers may tickle You'll be safe in our pickle." A tagot egy csőbe helyezi, Ami egy sárga műanyag subidubi. Rajta egy felirat: „Bár ujjaid viszkethetnek Biztonságban leszel a pácunkban.” Ahogy a testvérek megbeszélik az újabb kellemetlen helyzetet, nagy fekete holló repül a barlangba, lecsap, kiragadja Rael csövét a kezéből és felviszi csőrében a levegőbe.

Peter Gabriel: „Szárnycsapkodást hallottam a szélben, mivel egy nagy fekete madár, egy ’Holló’ csapott le, - csap-csap - megragadta csőrével a sárga műanyagcsövet és továbbállt, elrepítve a sárga műanyagcsövet. Krisztusom!”

Suddenly, black cloud comes down from the sky. It's a supersize black bird that sure can fly. The raven brings on darkness and night He flies right down, gives me one hell of a fright. He takes the tube right out of my hands Man, I've got to find out where that black bird lands. Hirtelen, fekete felhő száll alá az égről. Egy szuperméretű fekete madár, biztosan száll. A holló sötétséget hoz és éjszakát Egyre lejjebb száll, pokoli félelmet hozva rám. Könnyedén tépi ki a csövet a kezemből Ember, meg kell találnom, hol száll le a fekete madár. Rael megkéri Johnt, menjen vele. A válasz, „Nem fogok üldözni egy fekete hollót. Itt lenn meg kell tanulnod engedelmeskedni az előjeleknek. Szerencsétlenség honol arra, amerre a holló száll.”

"Look here John, I've got to run I need you now, you going to come?" He says to me. John: "Now can't you see Where the raven flies there's jeopardy. We've been cured on the couch Now you're sick with your grouch. I'll not risk my honey pouch Which my slouch will wear slung very low." „Ide figyelj John, rohannom kell Szükségem van rád, nem jönnél velem?” Azt feleli nekem: John: „Hát nem látod Amerre a holló száll igen veszélyes? Kigyógyultunk a díványon S most belebetegszel a morgásba. Nem kockáztatom mézes erszényem Amivel nehezen ereszkedhetnék olyan mélyre.” Ezzel John ismét cserbenhagyja testvérét.

[Az első eset a ketrecben volt.] Rael: He walks away and leaves me once again. Even though I never learn, I'd hoped he'd show just some concern. Rael: Továbbáll és magamra hagy megint. És habár tudhattam volna, Azt reméltem, mutat némi együttérzést. A madár egy szűk alagútba vezeti Raelt, látszólag engedi neki, hogy közelebbről kövesse. De, amikor Rael már azt hiszi, végre elkaphatja a madarat, az alagút kiszélesedik és egy hatalmas földalatti szakadékban végződik. Alkalom adtán, a holló beleejti értékes terhét a rohanó vizek mélyébe. Ez elég ahhoz, hogy szegény fiút az őrületbe kergesse. Látva a meredek szikla veszélyeit, bátor hősünk tehetetlenül áll, haragos nézéssel.

Peter Gabriel: „Hát belekezdtem a vad üldözésbe, - vad üldözésbe, vad üldözésbe - és amikor már majdnem elkaptam a farkát a rohadt madárnak, eldobta - Azt, azzal, abba egy robogó vízzel teli helyre, S-Z-A-K-A-D-É-K-kal, vizes kék betűkkel írva. ’Nekiment a szakadéknak’, gondoltam.” [Egyszer „Rennies”-t betűzött „Ravine - szakadék” helyett, ami a Tums brit megfelelője.] I'm in the agony of Slipperpain I pray my undercarriage will sustain. The chase is on, the pace is hot But I'm running so very hard with everything I've got. He leads me down an underpass Though it narrows, he still flies very fast, When the tunnel stops I catch sight of the tube, just as it drops. I'm on top of a bank to steep to climb, I see it hit the water just in time, to watch it float away. A Dudorfájdalom agóniájában vagyok Imádkozom, hogy futóműveim kibírják. Az üldözés folyik, az iram forró De oly nehéz rohannom, annyi mindennel a hátam mögött. Levezet

egy aluljáróba Bár elég szűk, még mindig sebesen száll. Mikor az alagút véget ér Megpillantom a csövet, amint lepottyan. Egy töltés csúcsán állok, túl meredek lemászni Látom, ahogy idővel a vízbe ér figyelem elúszni. RAVINE SZAKADÉK Kis ösvényt követ, amely a csúcs mentén halad, figyelve a vízben fel-felbukkanó csövet, amint a gyors sodrásban hánykolódik. Azonban, ahogy egy kanyarhoz ér, Rael megpillant egy tetőablakot maga felett, szabályosan beleépülni a töltésbe.

THE LIGHT DIES DOWN ON BROADWAY A FÉNY KIALSZIK A BROADWAYN [Ahogy az már feljebb megemlítésre került, ennek a dalnak a szövegét nem Peter Gabriel írta, hanem Tony és Mike. A Lamb hosszas tanulmányozása után, ennek a számnak a szóhasználata és ábrázolásmódja mindinkább különállóvá teszik a számot. Az olyan szó, mint például a „yesteryear” {jelentése: múlt év, tavaly; a fordításban elmúlt idők – a fordító}, nem igazán ideillő, mivel Rael a modern NYC-ből jött a modern NYC egy rekonstrukciójába.] As he walks along the gorge's edge, He meets a sense of yesteryear. A window in the bank above his head Reveals his home amidst the streets. Ahogy végigmegy a szirt szélén, Megcsapja az elmúlt idők érzete. Egy ablak a töltésben a feje felett Feltárja otthona ismerős utcáit. Azon keresztül látja otthonának zöld gyepét, és ha nem is egészében; látja a Broadwayt.

Subway sounds, the sounds of complaint The smell of acid on his gun of paint. As he carves out anger in a blood-red band, Destroyed tomorrow by an unknown hand; -- My home. Is this the way out from this endless scene? Or just an entrance to another dream? And the light dies down on Broadway. Metró hangok, a panasz hangjai A festékpisztolyának savas szaga. Ahogy dühöt farag egy vérvörös bandában, Ismeretlen kéz által elpusztított holnap; - Otthonom. Ez lenne hát a kiút e végtelen jelenetből? Vagy csak egy másik álom bejárata? És a fény kialszik a Broadwayn. Szívét, mely jelenleg kicsit tüskés, örömhullám önti el és rohanni kezd, széttárt karokkal, a kiút felé. Abban a szempillantásban fülei egy segélykiáltásra lesznek figyelmesek. Valaki alant a zúgó folyóval küzd. John az.

Peter Gabriel: „És ez még nem minden, mert a szakadékban megpillantok egy plasztik buborékot, rajta a következő felirattal: ’A testvéred itt fuldokol.’ Ó egek!” But as the skylight beckons him to leave, He hears a scream from far below. Within the raging water, writhes the form Of brother John, he cries for help. De ahogy a tetőablak távozásra inti, Meghall egy sikolyt a távolból. A haragos vízben, egy alak vergődik John testvére az, segítségért kiált.

Egy pillanatra lemerevedik, arra emlékezve, hogy hagyta őt cserben testvére. Aztán az ablak halványodni kezd - ideje cselekedni.

The gate is fading now, but open wide, But John is drowning, I must decide Between the freedom I had in the rat-race, Or to stay forever in this forsaken place; Hey John! He makes for the river and the gate is gone, Back to the void where it came from. And the light dies down on Broadway. A kapu halványodni kezd, de még tág. De John süllyed, döntenem kell A szabadság és vele a patkányságok, Vagy itt ragadok ezen az elhagyatott helyen; Hé John! Beveti magát a vízbe és a kapu eltűnik, Vissza a semmibe, ahonnan érkezett. És a fény kialszik a Broadwayn. [Feltevés: Amennyiben Rael úgy döntene, hogy távozik a tetőablakon át, és visszatér New York Citybe, egyszerűen visszakerülne oda, ahonnan indult, és az egész eseménysorozat újrakezdődne. Szívére hallgatva meghozza a helyes végső döntést, megmenti testvérét, annak ellenére, hogy hányszor hagyta őt cserben John. Ezzel a purgatóriumban maradást választja, és az igaz utóéletet. Saját arcának megpillantása azt ábrázolhatja, hogy lelke újjászületett egy másik testben.] A sziklafalhoz siet és mászni kezd lefelé a sziklákon. Hosszú időbe telik, míg leér a vízhez, majd ugyanabban a pillanatban megpróbál fennmaradni a sodrásban. Ahogy a víz széléhez közelít, látja, ahogy Johnnak elfogy az ereje.

RIDING THE SCREE SODRÓDVA AZ ÁRRAL [A ’scree’ szó {jelentése: kavics, kőtörmelék, omladék; a fordításban ’ár’ - a fordító} definíciója: „egy rakás ázott kőzettörmelék (azaz sziklatörmelék) a hegy oldalában”. Ez a szó általában nem használatos az amerikai angolban, amely tényt az is alátámasztja, hogy a szerkesztőnek egy régebbi iskolás szótárhoz kellett fordulnia a definícióért.] Struggling down the slope, There's not much hope. I begin to try to ride the scree, the rocks are tumbling all around me. If I want John alive, I've got to ditch my fear -- take a dive, While I've still got my drive to survive. Evel Knievel, you got nothing on me. Lefelé igyekszem a lejtőn, Bár nincs sok remény. Megpróbálok sodródni az árral, sziklák bukkannak fel körülöttem. Ha élve akarom Johnt, Le kell győznöm félelmem - ugranom kell, Amíg kezemben a túlélés kormánya. Evel Knievel, a közelembe sem érsz. [Knievel egy fenegyerek, aki veszélyes kaszkadőrmutatványokat mutatott be pénzért és elismerésért. Az 1970-es években volt népszerű, amikor a Lamb született, és sokkal inkább kulturális ikon volt, mint napjainkban.] Here I go! Itt jövök! Beleveti magát a hideg vízbe. Elsőre a szikláknak csapódik, majd egy gyors mozgású örvény a víz alá húzza, amely elviszi őt John mellett, lefelé a folyón.

IN THE RAPIDS A ZÚGÓKBAN

Moving down the water John is drifting out of sight, It's only at the turning point That you find out how you fight. In the cold, feel the cold all around And the rush of crashing water Surrounds me with its sound. Lefelé haladva a vízen John elsodródik a szemem elől, Ez lesz a fordulópont Ahogy kitalálod, hogyan harcolsz. A hidegben, a hideg lel körbe És a lezuhanó víz rohanása Hangjával ölel körbe. Raelnek sikerül megragadnia egy sziklát, kihúzza magát a felszínre és levegőt vesz. Amint John elhalad mellette, Rael ismét beugrik és megragadja a karját. Leüti Johnt, aki elveszíti eszméletét, majd egymásba kulcsolódva leszáguldanak a zúgókon, bele a lassan futó vízbe, ahol biztonságosan kiúszhat.

Striking out to reach you, I can't get through to the other side. When you're racing in the rapids There's only one way, that's to ride. Taken down, taken down by the undertow I'm spiralled down the river bed, My fire is burning low. Catching hold of a rock that's firm, I'm waiting for John to be carried past. We hold together and shoot the rapids fast. Kinyújtózom, hogy elérjelek De nem érek át a másik oldalra, Mikor a zúgókban forgolódsz Csak egyet tehetsz, megülöd őket. Lejutottam, lejutottam a sodrással Lepörögtem a folyómederbe, Alacsony lángon égek. Megragadva egy szilárd sziklát, Johnt várom, hogy elhaladjon. Összekapaszkodunk És gyorsan átkelünk a zúgókon. De amint kivonszolja testvére ernyedt testét a partra, kiteríti őt és reménykedve keres életjelet a szemeiben. Tágra nyílt szemekkel tántorodik vissza a meghökkentő látványtól, nem John arca az hanem a sajátja.

And when the waters slow down The dark and the deep have no-one left to keep. Hang on John! We're out of this at last. Something's changed, that's not your face. It's mine! És mikor a víz lelassul A sötét és a mély már senkit nem tart többé. Tarts ki John! Végre túl vagyunk ezen. De valami megváltozott, ez nem a te arcod. Az enyém! IT AZ Rael képtelen levenni tekintetét a szemekről, saját képe delejezi. Gyors mozdulattal, tudata dárdaként cikázik az egyik arctól a másikig, majd újra vissza, amíg jelenléte már nem található meg szilárdan az egyikben, vagy a másikban. Ebben a folyékony állapotban figyeli mindkét testet sárgán körvonalazódni, és a környező panorámát beleolvadni a bíbor ködfátyolba. Egy hirtelen felcsapó energiatöltéssel végül gerincük, testük, úgyszintén beleolvad a ködfátyolba. Mindez egyetlen napnyugta, egyetlen harangzúgás, egyetlen az égből lehulló virágbimbó nélkül megy végbe. Az már mindent megtölt a maga titokzatosan mámorító jelenlétével. Túllép rajtatok is.

When it's cold, it comes slow. it is warm, just watch it grow. -- all around me. it is here. it is now. Just a little bit of it can bring you up or down. Like the supper it is cooking in your hometown. it is chicken, it is eggs, Mikor hideg, lassan jő. melegen, csak figyeld, hogy nő - köröttem van. itt van az. most van az. Egy parányi belőle feldobhat, vagy lesújthat. Mint a vacsora, úgy rotyog szülővárosodban. csirke az, vagy tojás az, [Az utolsó három album kemény tojás motívuma, amelyet Peter Gabriel a Genesis-szel alkotott, sokkal érdekesebb, ha felismerjük, hogy Peter írta mindhárom tojásos dal

szövegét: Supper’s Ready („as sure as eggs is eggs / oly biztos, minthogy a tojás tojás”), Aisle Of Plenty („it’s scrambled eggs / ez egy rántotta”), és természetesen itt.] it is in between your legs. it is walking on the moon, leaving your cocoon. it is the jigsaw. it is purple haze. a lábaid között van. a holdon sétál az, elhagyva a gubódat. találós kérdés az, avagy bíborfátyol. [Egy újabb dal hivatkozás: Jimi Hendrix - „Purple Haze”.] it never stays in one place, but it's not a passing phase, it is in the single's bar, in the distance of the face, it is in between the cages, it is always in a space it is here. it is now. Any rock can be made to roll, If you've enough of it to pay the toll. it has no home in words or goal, Not even in your favourite hole. it is the hope for the dope. When you ride the horse without a hoof. it is shaken, not stirred; Cocktails on the roof. When you eat right thru’ it you see everything alive, it is inside the spirit, with enough grit to survive If you think that it's pretentious, you've been taken for a ride. egy helyben meg nem áll, de nem egy múló állapot, a single bárban van, az arcod távlatában, a ketrecek között van az, mindig egy résben itt van az. most van az. Bármelyik szikla legördülhet Ha eleged van belőle, hogy vámot fizess. nincs otthon az a szavakban, sem a célban, Még a kedvenc odúdban sem. a reménye az a drogosnak. Mikor pata nélkül ülöd meg a lovat. összerázott az, nem kevert; Koktélok a háztetőn. Ha végre átrágod magad rajta, mindent elevennek látsz, a lélekben lakozik, a túléléshez elég kőporral Ha azt hiszed nagyratörő, már biztos lovagoltál rajta. [Ha ezt a sort nem az „art rock” közvetítené, és úgy általában nem tudnánk, hogy egy kérkedő légies tündér zenecsokor része, meglepő lenne.] Look across the mirror sonny, before you choose, decide it is here. it is now it is Real. it is Rael 'cos it's only knock and knowall, but I like it. Láss át a tükrön, fiam, mielőtt választasz, úgy dönts itt van az. most van az. Valóság az. Rael az Mert csak kotyog és okoskodik, de én szeretem. [Ez az utolsó sor egy újabb dal hivatkozás, ezúttal az „It's Only Rock and Roll” című Rolling Stones számra.]

Igen, de mit jelent mindez? Különböző értelmezések következnek alább. A saját értelmezésekhez esetleg alapul szolgálhat valamelyik, vagy talán ezen elgondolások megvizsgálásával egy saját következtetés vonható le. A Lamb Lies Down On Broadway megértésének titka az egzisztencializmus gondolatiságának megértésében rejlik. Egy filozófiai és irodalmi irányzat, amely jelenleg is elterjedt, és a tizenkilencedik században indult, ha minden igaz. Az alapvető tanításai a következők: Először is, az élet totálisan abszurd. A „valóság”, amit az emberek annak fogadnak el, hamis, csupán egy kényelmes kitaláció, és azt, hogy mind ugyanazon a hullámhosszon kommunikálunk, csak úgy mondjuk. Ehhez kapcsolódik az a gondolat is, hogy az élet maga teljesen értelmetlen. A második elgondolás szerint, mint egyének, képesek vagyunk megteremteni saját valóságunkat, amely ugyanannyira megalapozott, illetve „valós”, mint mindenki más valósága. Shakespeare is kitért erre, amikor a Hamletben a következőket írta ennek hatására: „Nincs jó vagy rossz, csupán a gondolat teszi azzá”, illetve: „Élhetnék dióhéjban és a végtelen űr királyaként tekinthetnék magamra”. Igen, igen, Bernard, nincs is jobb, mint azonnal a közepébe vágni! Nem is fűznék sokat a megfigyeléseidhez, csak azt, hogy nyilvánvalóan sok időt töltöttél azzal, hogy ezen törd a fejed. Mindazonáltal, hozzászólnék az egzisztencializmus általad történő leírásához. Bölcsész diplomám van, a létezés gondola volt a főtémám, így nem szeretem, ha teljesen pontatlanul odavetett meghatározásokat kell olvasnom. Néhány pont: 1. Az egzisztencializmus egy nagyon átfogó kifejezés, amely sok különböző gondolatot átölel, néha még ellentétes értelműeket is. Nem tagadom, hogy *néhány* egzisztencialista gondolkodó magáévá tette a nihilizmus tanát, amelyet fent kijelentesz, azonban azt állítani, hogy ez az alap tanítása az összes egzisztencialista gondolatnak, nem igaz. Az élet abszurdumitásának, illetve értelmetlenségének bajnokai a francia egzisztencialisták, és népszerűségüket Sartre írásain át szerezték. Ezen csoportból néhányan úgy vélték, hogy ez a racionalizmus néhány alap törvényének megtagadása, és vitatkoztak vele. Egy keresztény egzisztencialista, mint Kierkegaard, nem fogadná el a definíciódat. 2. Az a gondolat, hogy meg tudjuk teremteni saját valóságunkat, azt jelenti ki, hogy akármit kiválaszthatunk, amiben hiszünk, az „igaz”, amely állítás mellé sokan felsorakoztak (leginkább a német filozófus, Schleiermacher), de mások tökéletesen megcáfolták. A totális szubjektivitás ötletének igazsága egy olyan elképzelés, amely sok valós filozófiai problémát kreál, ezért a legtöbb egzisztencialista elvetette. 3. Ha létezik közös szál, amelyik egyesíti az összes egzisztencialista gondolkodót, akkor az valószínűleg a választás szabadsága (a szabad akarat), ami az élet alapja. Amikor a TLLDOB a hasonló című dallal elkezdődik, azonnal belemerülünk az abszurd valóságba, amelyben mindannyian létezünk, legalábbis azok, akik épelméjűnek ítéltettek. Magának a báránynak kettős értelme van, aztán egyedül marad egy ideig. Először is, az áldozati bárányt ábrázolja, ami egy társadalmi találmány, amelyet azért ajánlanak fel, hogy lemészárolják. Rael maga a bárány, akinek utcagyerek szerepe a születésekor akaszkodott rá, és sosem kapta meg azt a lehetőséget, hogy valamit is a magáénak tudjon. A második, az a képtelenség, hogy egy valódi bárány lefekszik valahol a Broadwayn. „Közben egy bárány tűnik elő a gőzből és lefekszik. Ennek a báránynak semmi dolga Raellel, vagy a többi báránnyal – ez csak lefekszik a Broadwayn.”

Ez csak egy halvány utalás Rael alvilágon át vezető utazására, a józan ész és az őrület között. Alapvetően ez adja meg a hangulatát annak, ami általában valóságnak van elfogadva. Egy kegyetlen film szereplői, gyanakvó zsaruk, drogosok szállnak alá utazásukból, hogy visszaszerezzék pénzüket, másnaposan: „Az éjszakai pillangók fájdalmat éreznek”, a nap üzletei megkezdődnek, stb. Két karakter bukkan fel itt az elején, akik az abszurd elemek sorát erősítik. „Frank Leonowich járőr (48 éves, házas, két gyermekes)” mindössze a kísérő történetben kerül megemlítésre, míg Suzanne, a dolgozó nő, hazatérve nagyon gyakorlatias dolgokra gondol: „Pénzre - mézre [a barátja / férje] - létre [esetleg szexuális örömök?] - neonra [a város, az élete?]”. Mindkét szereplő részletesen bemutatásra kerül, ami teljesen szükségtelen, így egészen abszurd. Az egész létezésük értelmetlen, mindazonáltal ott vannak, de miért? Ezt a kérdést tette fel az egzisztencializmus, és úgy válaszolt rá, hogy nincs logikus magyarázat a miértre, nincs józan ész. Azt mondja, a nevét az aluljáró falára fújta. Van néhány egyéb dolog, ami általában jobban leírja az aluljárónál a nagyvárosi életet, amit mindenfelé láthatsz. Ez egy nagy valóság kutyulmány, egy viszonylag kis helyre sűrítve. Azzal, hogy a nevét nagy betűkkel írta fel, Rael reméli, hogy végre elkezdte meghatározni magát, „az előrehaladás folyamatának egy része a „szerezz magadnak nevet” játékban”, a narrátor szavaival. Ez Rael egy józan cselekedete, az önmeghatározás jegyében, amely folyamatosan foglalkoztatja, a jelen társadalmának mitológiájának köszönhetően. „A taxis bársonykesztyűben türköl.” „Autószellemek adják a ritmust a taxisofőrök korai mozgó versenyéhez.” Ezeknek a mondatoknak az a szerepe, hogy elhitessék velünk, taxisofőrökről van szó, nem pedig azokról az emberekről, akik taxira várnak a hotelek előtt. A taxis rádudál Raelre, aki valószínűleg a tilosban jár, amint éppen Suzanne-t furikázza haza a munkából. Rael számára ez egy újabb csapás az egójára, létének szerkezetére, ebben a valóságban. „A fűrészpor király kiköpi megvetését”, Rael dühösen reagál, kirohan a világ ellen, amely oly kegyetlenül bánik vele, ebben a pillanatban éppen egy taxis járművével és a benne utazó nő személyével. Itt valójában Raelt hallhatjuk, esetleg a gondolatait (ami sokkal valószínűbb), „Ti csodás nők elkápráztathattok! Ne nézzetek rám! Nem vagyok a ti fajtátok. Rael vagyok!” Egyáltalán nem kíváncsi a nő figyelmére, sokkal inkább kedveli, ha senki nem vesz tudomást létezéséről. A függetlenségét hirdeti a racionális gondolat főáramából. Ezzel a kiáltványával megkezdi utazását a saját valóságában. „Valami bennem épp elkezdődött, Isten tudja mit tettem.” A dal hivatkozásokkal végződik, és az „On Broadway” című számból vett sorokkal zárul, amely lehetőségekkel foglalkozik, amire mindazok nemet mondanának, akik nem hiszik el, hogy a főhősök kibírnák a Broadwayn. Ez elveti annak a magvát, hogy ez az utazás, akármerre is vezeti Raelt, számos választás elé állítja majd őt. Talán megtalálja a helyét a társadalom valóságában, miközben még mindig benne él. Esetleg teljesen meghátrál, és egy senkiként folytatja ebben a valóságban, sosem találva meg a helyét ebben a közegben. Végül sikerül megterveznie, jó szabó módjára, a saját valóságát, ahol nemcsak tökéletes helye van, hanem teljesen nyugodt és otthonos. Totálisan abszurd. ...élet New York utcáin. Egy időre sikeresen elmenekül a halál elől, amely siker jelképesen ábrázolja a halál elkerülését az utcán. Visszanézve látja, ahogy egy felhő mozivászonná alakul, „amely háromdimenziósan sugározza, ami a másik oldalon létezett egy pillanattal korábban”. Itt az ideje, hogy belekapaszkodjatok a kalapotokba, nem csak az egyre erősebben tomboló szél miatt, hanem a mozivászon képe miatt is, ami a kulcs, és egy csomó múltbéli és jövőbeni kérdésre

ad választ, viszont kérdések tömkelegét is felveti egy időben. Ez a mozivászon, amelyet kizárólag ő lát, szinte ugyanolyan, mint amilyen előtt a moziban elaludt a múlt éjjel. A moziban lévő egy hamis valóságot mutat, amelyet valaki Hollywoodban talált ki, és abban reménykedik, hogy a mozilátogatók elhiszik, hogy létezik, és elvesznek egy olyan valóságban, ami nyilvánvalóan nem létezik. És az emberek valószínűleg így is tesznek... csak meg kell kérdezni a gyerekeket, kik akarnak lenni, ha felnőnek, milyen válaszokat kapunk? Filmsztárok, de ennél sokkal több, olyanok szeretnének lenni, mint a filmben szereplő karakterek. Ez a film romantikája, ami megragad valami irreális dolgot, és úgy tálalja őket, hogy az emberek elhiggyék, hogy igazán hinni akarjanak benne. A vászon, a képernyő, amely az utcán mozog (úgy viselkedve, mint a „Langolierek” Stephen King hasonló című rövid történetében), kiragadja Raelt az addig „ismert” valóságból, és egy filmben találja magát. Elhisszük azt, ami a vásznon történik? Amiről egyszer azt hittük valóság, most film lett, és ami film volt, most a valóság lett? Rael jobban küzd ezen gondolatok ellen, mint ahogy a szél ellen, „port fújva a szemembe”, elhomályosítva ezzel, az egykori valóságának képét. Hozzánk hasonlóan, ő is „könnyű célpont”, „légyként várva a szélvédőt az autópályán”. Azzal a különbséggel, hogy ő látja, ahogy közeledik, és bár nincs felkészülve, megússza az azonnali halált, legalábbis úgy látja. Az ő nézőpontjából, mindenki más, akit elnyelt a fal/képernyő, meghal, de ez csak az általa ismert valóság jelképes halála. Nem tértem még ki a zene jelképrendszerére, az elején hallható, elmezavart idéző, mániákus billentyűk, technikailag nem illeszkednek a cselekményhez. A fal/képernyő és Rael kapcsolata a „Fly On A Windshield” alatt következik be. Miután a „várva a szélvédőt az autópályán” üzenet elhangzik, pillanatnyi csend következik. Aztán hirtelen egy robbanás következik. „A becsapódás pillanata átszakítja a csendet és egy üvöltő hangban végződik, az utolsó másodperc meghosszabbodik egy visszhangvilágban, mintha a beton és a broadway-i agyag újra átélné emlékeit.” Raelen eluralkodik a zűrzavar, és az érzékszerveinek rendellenes működése. Ekkorra már beszippantotta a film! Az összevisszaságból a képek kezdenek összeállni, és tudatossá, folyamatossá válni. Ideje kihajítani az ablakon mindent, ami a szerves része volt a „való világnak”, annak a világnak, amelyből Rael távozott. A következő pillanat, New York valóságában, felemésztheti az egész utazást, amely előtt Rael áll. Az emberi álmok néhány másodpercig tartanak, de úgy emlékszünk rájuk, mintha valós időben történnének. Akárhányszor is látjuk őket, mindig olyan valóságosak, mintha ébren lennénk. Vajon Rael ébren van, vagy még mindig alszik a moziban, az előző este óta? Meghalt, vagy a többiek meghaltak... vagy mindkettő, esetleg egyik sem? Egyébként valaki megemlített egy „Lamb” filmet. Volt róla szó, és arról is, hogy Peter visszatér a zenekarba, hogy együtt vegyék fel a filmzenét, még a 80-as évek elején, azonban nem lett belőle semmi. Interjúk alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Tony nem akarta annyira megcsinálni. Emlékszem, egy 1986-os Rockline interjúban valaki megkérdezte őt (és Philt) a dologról, amire azt felelte, hogy túl sok új anyag kellene hozzá, aminek egy évekkel korábban rögzített zenével kellene együtt működnie, ami nem annyira vonzó számára. Peter könyvében is megemlítésre kerül, hogy a zenekarból csak néhányan szerették volna, hogy megszülessen.

Középpontban a Lamb borítóján található képek A középen ülő Rael keményen küzd, hogy kihúzza a baloldali képen lévő Raelt (a freudi megközelítés szerint, ő lehet a szuperego). Egy harmadik Rael figyeli a másik kettőt. Ez a Rael a jobb oldalon látható képből mászott ki a három kép elé, és *ugyanúgy* áll, ahogy a képen állt (csípőre tett kézzel, stb.). Ez azt is jelezheti, hogy valójában nem tud mozogni, így csak figyeli őket. Ez származhat akár az It jelenetből is - ahol Rael nézi Raelt, és a lelke vándorol a kettő között, mígnem mindkettőből távozik, és AZ egyszerre látja MINDKETTŐT (remélem, jól írtam le a történetet). Némelyek szerint a jobb képen a 32 Ajtós Terem látható, de ha jobban megnézzük, egy folyosó van rajta, és egy leopárd fekszik a padlón a fehér Rael alak lábainak közelében, tehát ez valószínűleg a Carpet Crawlers folyosója lehet. Ami engem zavar, hogy ajtók VANNAK ezen a folyosón. Ha a füzet belsejét is megnézzük, Rael egy szoba sarkára hasonlító helyen áll, mögötte ajtóval, így valószínűleg ez lehet A Terem. Visszatérve a jobb képhez, feltűnik, hogy több állat is van a folyosón (emlékeim szerint egy kecske áll az egyik ajtóban), és van egy emberi alak is a folyosó végén. Állatokat nem említ a dal, vagy a történet, és a kúszók is embereknek tűnnek, ezért nem igazán tudom az állatokat hova tenni, ez különösen a leopárdra igaz, amely a borító belsején is megjelenik. Úgy döntöttem, megpróbálok magyarázatot adni az ÖSSZES képre és fényképre, amely az album borítóján található, néhány megjegyzéssel egyetemben. Az első három: A bal kézre eső képen, Rael egyértelműen az ’In The Rapids’ és a ’Riding The Scree’ helyszínén van, közvetlenül a Holló üldözése után (amely esetben ez a kép az ’It’-et ábrázolja), vagy előtte (amely esetben azt a részt ábrázolja, amikor a „cső” elúszik). Ami Raelt illeti, a kép nem vág egybe a dallal és a történettel. A második képen megpróbálja megmenteni a karaktert, akit beszippantott a képzelete, egy falon keresztül (a ’Váróterem’ intenzív kényelmetlensége). Az első képen lévő Rael, a második képen található személyt testvérével azonosítja, azaz Johnnal. Közelebbről megnézve az derül ki, hogy az is egy Rael karakter, amely felvet egy újabb kérdést: „John létezik egyáltalán?”. Ésszerű feltételezés lenne, hogy John sosem volt a történet része, csak Rael érezhette úgy, hogy szüksége van valakire, akitől függhet (és ki lenne jobb egy testvérnél?). Ez megmagyarázná, hogy John miért nem segített [...] Csak Rael látomása volt ő. Ebben az értelemben, hogy miért nézi Raelt, nem derül ki. A folyosó ebben a megközelítésben, a szabad ég alatt van (sokkal inkább, mint egy hotel emeletén). Rael bekandikál a sarkon, hogy megnézze, jön-e valaki, talán elővigyázatos a látottak miatt, de az is lehet, hogy az utcai bandában egyszerűen ez volt a megszokott. A jobb kézre eső képen Raelnek nincs szája, amíg mindenki más kiabál. „A teremben zűrzavar volt - mindenki csak ordibált.” – Lilywhite Lilith. Nincs szája, mert kevésbé van korlátok közé szorítva (a ’Szőnyeg kúszókhoz’ képest), ezért kevesebb késztetést érez a kiabálásra. Azt hiszem, ezen a ponton már ő is elcsüggedt (akár a ’városi ember’ és az ’ember, aki nagydobra veri, mit talált’ a ’32 ajtós teremben’), és nem kiabál, még ha szeretne is. Az egyik ember a képen (akinek a karja beleér a „folyosó”

képébe, olyan felszerelést visel, mint a későbbiekben Rael, noha jól kivehetően nem Rael az, és nem is John. Ez mindvégig jellemző Rael bizonytalan kalandjára. A borító belseje - balkézre eső kép A háromszög alakú kép, a borító belsejének baloldalának tetején, Raelt mutatja egy kígyószerű dologgal körülötte, ami vonszolja őt. Ez ’A Lamia’-t ábrázolja. A szótárból: „LAMIA: (Görög és római mitológia) Nő fejű és mellű, kígyótestű szörny, ami emberekre vadászik, és gyermekek vérét szívja.” Rael nyilvánvalóan nem volt többé gyermek a ’Counting Out Time’ alatti kalandja után, így ez lehet a valószínűsíthető oka annak, hogy a Lamia meghalt. Talán a felnőtt vér nem felel meg a számukra. A kis kép a jobb oldal tetején (a borító gerincétől balra) egy tájkép a feje tetejére állítva ami lehet: 1) Az otthonának a képe, amelyet a ’Light Dies Down’ alatt megpillant, habár ez állítólag egy ’Színhely Broadway utcáján’, vagy 2) Egy kép az életéből, ami a feje tetejére állt a Lamb teljes idejére. A két közelkép mellett van egy kép az „üvöltőkről” a „Teremből”, amelyben Rael elveszett a sok ajtós útvesztőben. A borító belsején - a jobb kézre eső oldalon A két háromszög alakú kép ugyanannak a képnek a két része. Rael itt már a Holló üldözésében odáig eljutott, ahol az eldobja a „Subidubiját”. Pont időben ér oda. Ahhoz, hogy lássa elúszni... A másik nagy képen a gerinctől jobbra Rael van, újra a folyosón néz végig, de ezúttal balra van egy esőkabát és egy kalap egy rakáson. A másik képen egy éppen csendes „üvöltő” van. Különösen komornak tűnik, nem nehéz róla elképzelni, hogy egy nagyon erkölcsös vén barom. A borító belsejének rajzai A rajzok a borító belsején, mind a négy oldalon a szövegek középre kerültek. Mind nagyon geometrikus és szürreális. Az elsőn (amelyet a ’Cuckoo Cocoon’ szövege vesz körül) Rael látható, amint elcsapja őt a ’Halálfal’. Egy lámpaoszlop és járda („sidewalk” – az amerikai angolban / „pavement” – angolul 8-) ) látható, ahogy egy kéz, lábszár, és láb is. A fal „üldözte” Raelt, ahogy ő menekült előle. Ez bal-lefelé megy tovább a borító belsején. A második oldalon lévő rajzon egy lábszár és két kar van (különös, hogy sosem látjuk Rael maradék testét a rajzokon), amely az IN THE CAGE mellett jön. :) A mögötte lévő fal (amelynek neki feszült) szintén látható. A második lemezen, a harmadik oldalon található képen, egyértelműen a Holló viszi magával Rael kasztrált részét a csőben. A szárnyak és a Holló farka a borító sarkai felé terjednek (és azokon túl). Nagy. A negyedik oldalon található kép az egyetlen, amellyel nem tudok mit kezdeni. Úgy néz ki, mintha Rael lába lenne, belépve (csúszva?) ’A zuhatagba’. A „buborékok” nagyban hasonlítanak Rael kényelemből leválasztott részeire! A recés lábnyomszerűségek, azt hiszem, a vízben lévő sziklák.

Volt valamikor egy hozzászólásom a borító elejével kapcsolatban, de van néhány dolog, amelyről már más a véleményem. Javítani fogom a korábbi hozzászólásom (mivel azóta jobban megnéztem a képet). Abban a hozzászólásomban néhány gondolatra utaltam, ami akkor volt terítéken, amikor a lamb kitárgyalása zajlott, szóval itt van újra: A baloldali kép Raelt mutatja, ahogy kihúzzák a zuhatagból, ami azt jelenti, hogy lehet John, és lehet Rael is, vagy ahogy korábban elhangzott, a személyiségük. A középső képen Rael ül egy széken (egy hideg sziklatrón?), és keményen küzd, hogy kihúzza a baloldali képen lévő Raelt (a freudi megközelítés szerint, ő lehet a szuperego). Azt hiszem, a baloldali nem is igazán húz, mivel a teste előre hajlik, és úgy tűnik, nem is igazán erőlteti meg magát, amíg a középen lévő, látszólag mindent belead. (Nem valószínű, hogy Rael feje benne van a falban a középső képen. Mindössze hátra dől az erőlködés miatt.) Egy harmadik Rael figyeli a másik kettőt. Ez a Rael a jobb oldalon látható képből mászott ki a három kép elé, és *ugyanúgy* áll, ahogy a képen állt (csípőre tett kézzel, stb.). Ez azt is jelezheti, hogy valójában nem tud mozogni, így csak figyeli őket. Ez származhat akár az It jelenetből is - ahol Rael nézi Raelt, és a lelke vándorol a kettő között, mígnem mindkettőből távozik, és AZ egyszerre látja MINDKETTŐT (remélem, jól írtam le a történetet). Némelyek szerint a jobb képen a 32 Ajtós Terem látható, de ha jobban megnézzük, egy folyosó van rajta, és egy leopárd fekszik a padlón a fehér Rael alak lábainak közelében, tehát ez valószínűleg a Carpet Crawlers folyosója lehet. Ami engem zavar, hogy ajtók VANNAK ezen a folyosón. Ha a füzet belsejét is megnézzük, Rael egy szoba sarkára hasonlító helyen áll, mögötte ajtóval, így valószínűleg ez lehet A Terem. Visszatérve a jobb képhez, feltűnik, hogy több állat is van a folyosón: van egy kecske a jobb ajtóban, valami, ami úgy néz ki, mint egy kutya, Rael fehér alakja felé halad, valami, ami lehet kutya, de bárány is a bal oldalon, és egy holló, ami áll valamin, ami leginkább egy fa lépcsőkorlátra hasonlít (A lépcső, amely a folyosó végén a 32 ajtós teremhez vezet?). A folyosó végén szintén látható egy emberi alak. Az állatokat nehéz elhelyezni, mivel a kúszók embereknek tűnnek.

A következőket Mel Huang írta, vodka befolyása alatt. Kérem, jusson eszetekbe, hogy nem támogatjuk a vodkát, a Lamb megértéséhez szükséges adalékként. Ez egy napig is eltarthat így... hmm, az emberek vitatkoznak jobbról balra ezen... itt egy csonkítatlan változata az én verziómnak. Rael egy banda tagja NYC utcáin. Testvére, John, nekitámad és színeinek azzal, hogy csatlakozik a szervezethez. Ez ahhoz vezet, hogy Rael rohangál fel-alá a városban, az aluljáróból ki-be a „Lamb Lies Down On Broadway” alatt..... aztán egy különös dolog történik a Times Square-n, és Rael belövi magát, majd furcsa, néha ironikus dolgokat kezd látni (KKK forró soul ételt tálal...)... aztán teljesen elszáll a drogoktól és egy „gubóban” végzi, amikor a csúcsra ér. Ez egy rossz álutazásba csap át, amely a ketrecben megy végbe... aztán csak pörög-forog mindaddig, amíg vissza nem tér a valóságba... ahol az fogadja, hogy testvére elfordult tőle, és a lelkét eladta a társadalomnak, és csatlakozott a szervezethez... Később gondolatban visszatér az utazásáról NYC-be, és vesz egy könyvet, aminek a címe „Erogén zónák”, amelyből megszerzi a közösüléshez szükséges tudást (Próbálom kulturáltan kifejezni magam!). Felszed egy csajt, és kipróbálja..... mindez 68 másodpercig tart... a csaj feldühödik... vicc nélkül... így ott maradt a „saját tarajos süljét” ölelgetve... így cirógatás nélkül töltötte az éjszakát..... ha értitek, mire gondolok! Aztán álmodik... különös, a szőnyegen kúszó teremtményekről... lehet tippelni, mit is csinálnak... majd áthalad a szobán, felmegy valami lépcsőn, és belép a 32 ajtós terembe, „ahonnan csak 1 valaki vezetheti ki hősünket”. Hirtelen egy idős vak hölgy szólítja meg Raelt a szoba túlsó végéből... aki azt mondta neki, hogy ő kivezeti Raelt... meg is tette, egy sötét alagútba, aztán otthagyja egy sötét barlangban... megemlít neki egy alakot, aki hamarosan eljön találkozni vele... úgy is lesz... a Halál érkezik... megpróbál adni Raelnek a Halál „tubákjából”, de Rael elutasítja a halál illatát, és berohan egy helységbe... különös medencével, benne három teremtménnyel... gyönyörű nőszerű teremtmények ezek, akik Lamiaként ismertek. Miután kielégítette őt a három érzéki teremtmény, úgy dönt, hogy 101%-os legyen az orgazmus, megeszi őket... aztán puff! Emberi herévé változik! Undorító teremtménnyé változik... kinövések és púpok mindenhol... úgy néznek ki, mint a herék... síkos lesz és nyálkás..... belerohan egy förtelmes teremtménybe, végigmérve egymást, azt mondja Raelnek, hogy ő pontosan ugyanúgy néz ki! Uh! Rael meglátja Johnt... John elmondja neki, hogy az egyetlen megoldás az, ha elmennek Doktor Dyperhez, a református orvlövészhez........... nyissz >huh!< Szóval, hősünk „szerszámát” egy sárga műanyagcsőbe teszik... hirtelen egy HATALMAS holló repül be és megfújja a tartozékot... Rael üldözi a madarat, és segítséget kér Johntól... John ismét hátat fordít Raelnek... így Rael elrohan és belekezd az üldözésbe... Kijutnak a barlangból... a madár beledobja a csövet a szakadékba... a zuhatag magával viszi a csövet lefelé. Aztán hűha..... feltárul egy bejárat és Rael bámul... NYC-re! Egy hazavezető út, amely kivezet az álomból? Ellenállhatatlan... talán fel fog ébredni! Azonban meghall egy segélykiáltást... de várjunk csak... ez... ez...

Ez John! Gyengesége és életének gondja újra visszatér, hogy megkísértse őt..... Rael úgy dönt, hogy utána megy, ahelyett, hogy megmentené saját magát... átúszik a zuhatagon, és utána ered... Megmenti őt... de... egy pillanat... nem... ez nem lehet..... ez Ő! Ez RAEL! Szembekerül életének valódi gondjával, igazi gyengeségével... SAJÁT MAGÁVAL! Ez a valóság? Ez Rael?! Ez AZ?!?!?!?!?!? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

Lábjegyzet a Lambhez: A kisherceg Habár későbbi interjúkban elhessegették azzal, hogy túl csöpögős történet ez a bentlakásos iskolába járt Genesis-es srácoknak, hogy ezt felhasználva lépjenek be a punk korába, ez is egy kimeríthetetlen darab a Genesis irodalmi inspirációi közül. Bár elvetették ennek ötletét a Lamb miatt, megérdemel némi figyelmet és tisztázást annak fényében, ahogy a zenekar bánt vele a tények után. Gallo - „I Know What I Like” című könyvében és az „In His Own Words” című könyvben, Peter megemlítette, hogy az ő történetmenete volt (A Lamb), amely a Mike Rutherford által javasolt „A kisherceg” elképzeléssel állt szemben. Az Encyclopedia Britannicában a következő információ található A kishercegről: Saint-Exupery, Antoine (-Marie-Roger) de [...] Le Petit Prince (1943; The Little Prince, 1943), egy gyerekmese felnőtteknek, amely finoman és komolyan emlékezteti az olvasót, hogy a legjobb dolgok az életben a legegyszerűbbek, és hogy a valódi gazdagságot a másoknak való adás biztosítja. The Art of Literature The 20th century - A 20. századi irodalom művészet. [...] A híres pilóta-szerző Antoine de Saint-Exupery, Le Petit Prince (1943, mind Franciaországban, mind Angliában, The Little Prince, azaz A kisherceg) című könyve magas irodalmi szintje miatt nem érthető minden gyermek számára. A misztikus példabeszéd nagy határozatlansága kölcsönözte nyilvánvaló vonzerejét. [...] Utolsó betekintés a Diszkográfia olvasatokba: A tojás témakörre kitérve, mint visszatérő motívumra, a Foxtrot, a Selling England By The Pound, és a Lamb albumokon, a szerkesztő lehet, hogy rátalált egy tényre, ami magyarázatot adhat erre a jelképrendszerre. Miután felfigyeltem a tojás vissza-visszatérő megjelenésére („as sure as eggs is eggs / oly biztos, minthogy a tojás tojás”, „it’s scrambled eggs / ez egy rántotta”, és „it is chicken, it is eggs / csirke az, vagy tojás az”), kutattam minden lehetséges dolog után, ami esetleg magyarázatot adhatna erre. Nem valószínű, hogy a „tojások” használata ebben a három dalban véletlen, mivel Peter Gabriel írta mindegyik szövegét, és az, hogy véletlenül használta ugyanazt a szimbólumot a három albumon, elég erőltetettnek tűnik, figyelembe véve, milyen nagy gondot fordított Gabriel a szövegírásra. Nem találtam semmit ezzel kapcsolatban a zenekarral készült interjúk egyikében sem, és amit Banks Gabble Rachet válasza bizonyít, csak egy nyilatkozat, magától Petertől, tudna egyértelmű választ adni az utolsó szóra. Sokáig zavart a dolog, mindaddig, amíg bele nem futottam egy újságcikkbe, ami mindent a helyére rakott. A Beatles - Yesterday című számának volt a munkacíme Scrambled Eggs, azaz rántotta. Ez nem lehet véletlen, mivel a Beatles nagy hatással volt a Genesis-re. Az okát nem tudom megmagyarázni, miért lett három különböző alkalommal is használva (esetleg egy visszatérő tréfa lenne, csak azért beszúrva, hátha észreveszi valaki, egy-két albumon felfigyelve erre, aztán szándékosan csinálva?), de amíg valami jobb megoldás nincs, ezzel a fél magyarázattal kell beérni.

Hogy ebből a teljes Diszkográfiából semmi se maradjon ki, valaki a következőkre hívta fel a figyelmem: J.E. Cirlot - „Szimbólum szótárából” EGG / TOJÁS: Oroszországban és Svédországban sok történelem előtti sírban találtak agyagtojásokat, amelyeket a halhatatlanság jelképeként hagytak bennük (17). Az egyiptomi hieroglifikus nyelvben, a tojás meghatározó jel, a tehetségességet ábrázolta, a nemzedék magvát, az élet titokzatosságát (19). Az alkimisták körében is ez a jelentés élt, akik határozottan összekötötték azzal a gondolattal, hogy az anyag és a gondolat tárolója is volt (57). A tojás fogalmának ilyen értelmezése során jutunk el a Világtojáshoz, a kozmikus szimbólumhoz, ami a legtöbb jelképrendszerben megtalálható - indiai, druida, stb. (26). Az égbolt Tojásként vált ismerté, amely Tojás hét rétegből áll - a görögöknél ez a hét mennyországot, illetve szférát jelenti (40). A kínaiak szerint, az első ember egy tojásból kelt ki, amelyet Tien ejtett le a mennyből, hogy az ősi vizeken úszhasson. A húsvéti tojás a halhatatlanságot szimbolizálja, ami ezen hiedelmek lényegét hordozza. Az aranytojás, amelyből Brahmá született, megegyezik a pitagoraszi körrel, egy középponttal (vagy lyukkal). Azonban Egyiptomban tűnt fel leggyakrabban ez a szimbólum. Az egyiptomi naturalizmust - az egyiptomiak természetes kíváncsisága az élet jelenségével kapcsolatban - valószínűleg az a felismerés ösztönözte, hogy a rejtélyes állat szaporulat a zárt héjban történik meg, ebből származik a gondolat, ennek analógiája alapján, hogy a rejtett dolgok (az ismeretlen, vagy ami nem létezőnek jelenik meg) talán határozottan létezik. Az egyiptomiak szerint, az univerzum a Legnagyobb kettős hatalmának idején fogant a tojásból. Ré isten a tojásában ragyogott. Egy papiruszon található illusztráció, Kircher Oedipus Aegyptiacus-ában (III, 124), egy tojás képét mutatja, ami egy múmia felett lebeg, az élet reményét jelképezve. A gömbjét toló szárnyas gömb és a bogár ugyanazt a jelentést hordozza (9). Húsvét idején szokás ’a táncoló tojás’, amelyet egy szökőkút sugarába helyeznek, ami onnan ered Krappe szerint (aki mindössze a szlávokra hivatkozik), hogy a hitnek megfelelően, az év ezen időszakában a nap az égbolton táncol. A litvánoknak van egy dala, amely így szól: „A nap táncol egy ezüsthegy felett; ezüstcsizmát viselve a lábain.” (35) Nem tudom, hogy a fentiek segítettek-e a dolog tisztázásában. Az Edward Antoniu által megtalált Selling England egy olasz kiadásának kísérőszövegében, amely a szövegek mellett némi magyarázatokkal is szolgál olaszul, Armando Gallo a következőket mondja (olaszból angolra, majd magyarra fordítva): A „Foxtrot”-on van egy megválaszolatlan kérdés. Mi volt a vacsora a „Supper’s Ready (A vacsora kész)”-ben? „It’s scrambled eggs / ez egy rántotta”, válaszolja vidáman a Genesis ezen az albumon. Noha ez az egyetlen megnyilvánulás ebben a témában, semmi olyat nem találtam, ami hivatalos lenne, így semmi sem magyarázza a Lambet, vagy hogy miért jelenik meg az „eggs is eggs / a tojás tojás” magában a Supperben.