A JÁSZLADÁNYI CIGÁNYSÁG TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁNAK KOMPLEX PROGRAMJA

A JÁSZLADÁNYI CIGÁNYSÁG TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁNAK KOMPLEX PROGRAMJA

Elfogadva: 218/2008. (IX. 14.) képviselő-testületi határozattal. Megerősítve: 153/2011. (IV. 28.) képviselő-testületi határozattal.

TAR TALO M J E GYZ É K oldal I.

Bevezető

II.

Helyzetelemzés

III.

4.

II/1.

Jász-Nagykun-Szolnok megye demográfiai, társadalmi-gazdasági helyzete

7.

II/2.

A Jászság, mint kistérség bemutatása

9.

II/3.

Jászladány demográfiai viszonyai a legutóbbi emberöltőben

14.

II/4.

A cigányság Magyarországon

19.

II/5.

Jászladány etnikai arculatának változása és jelene

24.

II/6.

Jászladány gazdasági helyzete

30.

II/7.

Jászladány lakosságának egészségügyi, szociális és foglalkoztatási helyzete

32.

II/8.

A nagyközségünk oktatásügyi kérdései

36.

II/9.

Jászladányon az iskolakérdésben nincs visszaút!

48.

II/10. Egy szociológiai kutatás eredményei

53.

II/11. Gondolatok a kultúrák összeegyeztethetőségéről

55.

Célmeghatározás

59.

Átfogó célok ágazatonként -

Oktatás

-

Kultúra, szórakozás, sport

-

Foglalkoztatás

-

Lakásépítő- és környezetfejlesztő programok

-

Egészségügy

-

Szociálpolitika, szociális szolgáltatások

-

Gyermekvédelem

IV.

Programjavaslat

V.

Mellékletek

65.

1.

sz. Cigányság. (Térkép)

2.

sz. A Jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat cigányság integrációját segítő kezdeményezései (együttműködve a helyi intézményekkel, szervezetekkel)

3.

sz. Az integrációs munkacsoport tagjai

4.

sz. Az integrációs program elkészítéséhez írásos anyagot készítettek

5.

sz. Felhasznált irodalom 2

PROGRAM A JÁSZLADÁNYI ROMA LAKOSSÁG INTEGRÁCIÓJÁNAK ELŐSEGÍTÉSÉRE

Mottó: „Az ilyen politikai programok a liberálisokra jellemző mélyebb attitűdöket is tükröznek. A vagyon újraelosztását illetően például sokkal többet foglalkoznak azoknak a szükségleteivel, akik kapnak, mint azoknak a jogaival, akiktől elvesznek. Az esélyteremtő és pozitív diszkriminációt megvalósító programok során nagyobb figyelemben részesítik a múltbéli igazságtalanságok áldozatait, mint ezen programok jelenbeli áldozatait. A büntetőjoggal kapcsolatban jobban érdekli őket az ártatlanok megbüntetésének az elkerülése, mint a bűnösök megbüntetésének szükségessége. Az oktatásban számukra inkább az alacsony intelligenciafokkal rendelkezők, mint a tehetségesek támogatása a fontos. A pornográfia szabályozásával kapcsolatban a szabad véleménynyilvánítás fontosságát hangsúlyozzák, nem pedig a többség érzékenységének súlyos sérelmét. Az állam és az egyház elválasztását illetően a vallástalanság szabadságát emelik ki a vallásosság szabadságának rovására. A jóléti törvényekkel kapcsolatban az emberek szükségleteire, s nem érdemeire összpontosítanak. A multikulturalizmusban pedig a sokféleség előnyére mutatnak rá, bagatellizálva az egység hiányának hátrányait.”1

1

John Kekes: A liberalizmus ellen Bp. Európa 1999. 25. 3

I. B E V E Z E T Ő

Mi, Jászladány Nagyközség Önkormányzata a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal közösen kiemelt feladatunknak tekintjük Jászladányban, a szociálisan hátrányos körülmények között élő emberek, ezek között is súlyozottan a romák szociális, gazdasági helyzetének javítását. A jelenlegi helyzet pozitív irányba történő elmozdítása érdekében az önkormányzat – együttműködve a helyi kisebbségi szervezetekkel, szociális, oktatási és munkaügyi intézményekkel, regionális és országos szervezetekkel – integrációs tervet dolgozott ki. A tervezet magában foglalja a fenti célok megvalósulása érdekében megteendő rövid és középtávú feladatokat, illetve a feladatok megvalósításához szükséges emberi, pénzügyi erőforrásokat. Az integrálódás, mint folyamat szervesen egybeforr az egyes ember szintjén és egy emberi csoport, népcsoport vonatkozásában is a társadalmi szocializációs folyamattal. A szocializáció pedig elválaszthatatlan a pedagógiától. A pedagógia legkiválóbb művelői, szaktekintélyei, egybehangzóan állítják, a nevelés négy alapvető emberi magatartás kialakítását tartja a különböző társadalmak építése során univerzális értékeknek, amelyet az önfenntartás érdekében minden társadalomnak ki kell alakítania felnövekvő egyedeiben. Először, a munkára nevelés, vagyis érték előállítás. Másodszor, karitativitás, elesett vagy fogyatékos embertársaink iránt, mert bármikor kerülhetünk mi is hasonló helyzetbe. Harmadszor, a már előállítottak esetében az érték óvó magatartás. Negyedszer, a fegyelmezettség, hogy az élet csapásait és nehézségeit, kritikus szituációit fegyelmezetten tudjuk elviselni, és azokon úrrá lenni. Egy társadalom építése másról sem szól, mint e négy tulajdonság folyamatos erősítéséről, az ez irányú tapasztalatok, élmények átadásáról. Integrációs programra alapvetően azért van szükség, mert a munkára nevelés, a karitativitás, az érték óvó magatartás és a fegyelmezettség vonatkozásaiban eltérések mutatkoznak a cigány és a többségi magyar társadalom ez irányú viszonyai között. Ezen eltéréseket annyiban kell korrigálnunk, és egymáshoz közelítenünk, hogy az együttélés békés, kölcsönös megbecsülésen alapuló lehessen úgy, hogy alapvetően tudjuk, hogy mindannyian Európában, azon belül pedig Magyarországon élünk, amely tény magában hordoz egy értékrendszerhez való tartozást. A társadalmi integrációs program igénye többek között azért is vetődött fel Jászladányon, mert 2001. év elejétől folyamatosan tapasztalható volt, hogy a helyi cigányság egy rétege - amely megegyezett a helyi kisebbségi önkormányzat akkori vezetőivel - és az önkormányzat által képviselt társadalmi irányvonal között állandó feszültség húzódik. A nagyrészt aktuálpolitikai 4

okokból gerjesztett ellentétekről az ország közvéleménye számára akkor hullott le a lepel, amikor a nagyközség lakosai az önkormányzati választásokon keresztül kinyilvánították véleményüket a jövőben követendő helyi irányvonalról. Az ellentétek kiéleződésének egyetlen pozitív hozadéka azonban mindenképpen van, amelyre önkormányzatainknak figyelniük kell, ez pedig az, hogy az ellentétek rávilágítottak arra, hogy a helyi társadalmunkban mélyen, milyen törésvonalak húzódnak. Összegezhető tanulság, ha e törésvonalak egybeesnek, felerősíthetik egymás hatását, és az, könnyen robbanás közeli helyzetet tud előidézni, amelyet az országos média jó része előszeretettel felerősít, vagy önmaga is gerjeszt. Az integrációs program azt az irányvonalat szeretné kijelölni, egy alapos helyzetelemzés után, amely ahhoz vezet Jászladányon, hogy a társadalmi feszültségek minimálisra redukálódjanak, illetve a felvetődő érdekellentétek olyan pályára csatornázódjanak be, ahol megoldásuk belátható időn belül lehetségessé válik. A cigányság társadalmi integrációja évszázadok óta, a felvilágosult abszolutizmus ez irányú törekvéseitől kezdve, állandóan fel-felbukkanó problémája a magyar társadalomnak, amely a mai napig nagyrészt megoldatlan. A tapasztalatok azt mutatják, hogy rapid módon nem megoldható e probléma-együttes, hanem a „kis lépések taktikájával” lehet a kérdéshez közelíteni. A történelmi gyakorlat megmutatta, sem a cigány, sem a magyar társadalmat egymáshoz erőszakolni, egymás értékrendszerét a másikra ráerőltetni azonnal nem lehet. Jó példa volt erre a szocialista államberendezkedés időszaka alatt folytatott és erőltetett politika, amely egy településen belül a cigány családok erőszakolt betelepítését követte a magyar többség által lakott településrészekbe. Ez oda vezettet, hogy ezen falvak hamarosan színtiszta cigány emberek által lakott településsé változtak, mert a magyar többség egykettőre elköltözött az ilyen községekből. Így alakulhattak ki a szegregált települések Magyarországon. Ma hazánkban a társadalmi diskurzus uralkodó eszmerendszere, minden kétséget kizáróan, a liberalizmus. A liberálisok irtóznak mindenféle erőszakos és mesterséges beavatkozástól a társadalom életébe és annak szerves fejlődésébe. Irtóznak mindenféle szegregációtól. Ez a gondolkodásmód eredményezte azt az elméletet újabban, amikor egy település vonatkozásában ún. billenéspontról beszélnek a szociológusok, amely azt próbálja érzékeltetni, hogy a vegyes népesség (cigány-magyar) által lakott településeken létezik egy lélektani pont, a billenéspont, amelyet ha elér egy község, menthetetlenül és rendkívül gyorsan, szegregált és túlnyomó többségében romák által lakott településsé válik, a többségi társadalomhoz tartozók rohamos elköltözésével. A liberálisok szerint is ezt a helyzetet mindenképpen és mindenáron el kell kerülni, mert ez az állapot számos további negatív hatást eredményez.

5

Jászladány nagyközség még nem érkezett el ehhez a lélektani billenésponthoz. Az integrációs program elkészítésével, amelyet szeretnénk nemcsak a kisebbséggel, hanem a többséggel is elfogadtatni, az a célunk, hogy ne is érkezzék el soha ehhez az ún. billenésponthoz a nagyközségünk! Ehhez azonban figyelmünket nemcsak a cigány polgáraink helyzetére kell csupán fókuszálnunk, hanem érdekesnek tűnő módon a ladányi jász magyar polgárainknak is fokoznunk kell önérzetét, erősítenünk értékrendszerét, amely itt maradásának a záloga. Az integrációs program csak akkor ér valamit, ha van kit kihez integrálni! Alapvetően azonban, az életkörülmények javítása mind a cigány, mind a jász magyar honfitársaink megtartását eredményezheti településünkön. A napi politikai törekvések uszályába került magyarországi médiáról az elmúlt három év negatív jászladányi tapasztalatai tükröződnek vissza az integrációs programban annyiban, hogy rendhagyó módon igyekszünk jelentősebb terjedelmű szövegrészeket beidézni olyan szaktekintélyektől, akik a szóban forgó médiumokban is elfogadottnak számítanak. Ezzel kívánjuk velük kimondatni azokat az alapigazságokat, amely gondolatmenetek más forrásokból félremagyarázásuk áldozataivá váltak és válnának tudósításaikban.

KÖSZÖNETET

MONDUNK:

Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszternek Berki Judit

volt helyettes államtitkárnak Akik látogatásaik alkalmával tájékozódtak az előkészítő munkáról, szakmai tanácsaikkal segítették a munkacsoportot.

Külön köszönetet mondunk: Geskó Sándor szociológusnak, akit a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal delegált szakértőként, és folyamatosan részt vett a közös munkában, szakmai tanácsaival, javaslataival közreműködött az integrációs program megalkotásában.

6

II. H E L Y Z E T E LE L E M Z É S 1. Jász-Nagykun-Szolnok megye demográfiai, társadalmi-gazdasági helyzete Jász-Nagykun-Szolnok megye az ország keleti felében, az Alföld szívében található, az Északalföldi régióhoz tartozik. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a megye 78 településén 416 ezer fő, az ország népességének 4,1 százaléka él itt, 2,3 százalékkal kevesebben, mint 10 évvel ezelőtt. A lakosságfogyás oka a csökkenő születésszám és a magas halálozás. 2001-ben a halálozási arányszám a harmadik legmagasabb volt az országban. A lakosság 66 százaléka városi, 34 százaléka községi lakos, tíz év alatt hét százalékkal nőtt a városban lakók aránya. A lakosság iskolázottsági szintje folyamatosan javul, mégis, a népszámlálás adatai szerint nem csökken a megye hagyományos iskolázottsági elmaradása. A megfelelő korúak százalékában a lakosság nem egészen 86 százaléka végezte el az általános iskola 8. osztályát, ami a megyék között az ötödik legkedvezőtlenebb arány. A középiskolát végzettek aránya alapján a megye hátulról a 6. helyen áll. Nagy a különbség az ország keleti és nyugati fele között, Somogy megyén kívül csak keleti megyék rendelkeznek Jász-Nagykun-Szolnok megyénél gyengébb iskolázottsági mutatókkal. Jelentősek a különbségek megyén belül is: a nagyobb városok lakosságának lényegesen magasabb az iskolázottsága, mint a falvakban élőknek. Jász-Nagykun-Szolnok megye gazdasági teljesítménye más térségekhez viszonyítva alacsony. A 19 megye és a főváros rangsorában az egy főre jutó GDP alapján a 16. helyen áll. Nemcsak abszolút értelemben, 1998-ig általában a 13-14. helyet mondhatta a magáénak. A környező megyék teljesítménye nem tér el jelentősen Jász-Nagykun-Szolnok megyéétől: az észak-alföldi régió – az iskolázottsági mutatókhoz hasonlóan – az egy főre jutó GDP alapján is utolsó a régiók között. A legalacsonyabb az országban az e régióban élők jövedelmi színvonala, ami a kedvezőtlen keresetek mellett a viszonylag magas munkanélküliséggel, valamint a segélyek és nyugdíjak átlag alatti szintjével függ össze. A megye e területen is a régióéhoz hasonló mutatókkal rendelkezik. A lakosság havi bruttó átlagkeresete alig több, mint az országos háromnegyede. A munkanélküliségi ráta a KSH adatai szerint 2002. júniusában 9,6 százalék volt, ami a 10 évvel ezelőttinek csaknem a fele, ugyanakk10or a megye így is a 8. munkanélküliséggel leginkább sújtott terület az országban. A 9,6 százalékos átlag nagy megyén belüli eltéréseket takar. Szolnok és Jászberény körzetében ennél kevesebb, Kunszentmárton, Karcag és Törökszentmiklós körzetében több, Kunhegyes és Tiszafüred körzetében pedig lényegesen több a munkanélküli. E két utóbbi körzetben 16 százalék fölötti a ráta.

7

A fejlettség tekintetében, a hétköznapi nyelvre lefordítva, Magyarországon általánosan az a ma már ferde kép él az emberek gondolkodásában, hogy az országunk a Nyugat-Kelet dimenzióban leírható e tekintetben úgy, hogy ha egyre nyugatabbra megyünk, akkor fejlettebb területekre érünk, míg ha keletre indulunk egyre fejletlenebb térségekre érkezünk. Az Észak-Alföld régiót alkotó három megyéből Szabolcs Szatmár Bereg megye lemaradása még az országos átlaghoz képest is, több évtizedes beidegződés a magyar emberek köztudatában. Azonban Jász-Nagykun-Szolnok megye a fenti adatokból látható és leszűrhető lecsúszása viszonylag új keletű, de kétségtelenül leírható veszélyként jelentkezik, hogy az Alföld szívében, a fejlettség, mint globális fogalom tekintetében, egy ún. belső periféria kezd kialakulni. A megye nemzetiségi szempontból viszonylag homogén, egyedül a cigány etnikum aránya számottevő. A 2001. évi népszámlálás során a megyében 11700 személy, a lakosság nem egészen 3 százaléka vallotta magát cigány kisebbségűnek. Ez a szám jelentős mértékben elmarad a becsült adatoktól, ami azt mutatja, hogy sokan még mindig nem kívánják vállalni cigány származásukat, avagy arra is utalhat, hogy határozottan integrálódni kívánnak a többségi társadalomba. Az 1990. évi népszámláláshoz viszonyítva ugyanakkor növekedett a magukat cigánynak vallók aránya. Arányuk településenként változó, 0 és 31 százalék között mozog. A lakosság több mint 10 százaléka vallotta magát cigány nemzetiségűnek Jánoshidán, Jászladányban, Jásztelken, Alattyánban, Tiszaburán és Tiszabőn.

8

2. A Jászság, mint kistérség bemutatása2

A Jászság nevű kistérség, Jász- Nagykun-Szolnok megye észak-nyugati részén, az M3-as autópálya Hatvan és Füzesabony városok közé eső szakaszától délre, Szolnok megyei jogú várostól északra található. A kilencvenezer lakosú terület szociológiai és történelmi tekintetben mindenképpen egységes kistérségnek tekinthető. Ritka Magyarországon az olyan városkörnyék, ahol hasonló térségi tudat formálódik, amely a valamikori etnikai különállásban eredeztethető. A jász tudat szinte minden település és lakói számára élő, hagyományokban gyökerező valóság, amely az évenkénti jász világtalálkozókban és választott jász kapitányok újra eleven intézményében manifesztálódik leginkább. Ezek, a mára folklorisztikus jellegűvé váló elemek a valamikori közigazgatási és katonai önállóságra utalnak, amelyek „csak” 1876. évi XXXIII. tc. értelmében szűntek meg. Ez a törvény, a közigazgatás államosításának legvégső fázisaként értékelhető, amely életre hívta Jász-NagykunSzolnok megyét, és e tény következtében a Szabad Jász Kerület közigazgatási tekintetben, mint önálló egység, megszűnt létezni. Katonailag, a belülről választott jász kapitányok vezetésével, a jászok közvetlenül Magyarország apostoli királya alá tartoztak szolgálattal, amely a büszkeségük alapja volt évszázadokon keresztül. A jászok kollektív nemességgel rendelkeztek, ennek jelentése, hogy egyenként soha, azonban együtt közösen, rendelkeztek és bírtak minden nemesi előjoggal. A szabad jászok, évszázadokkal megelőzve a többi magyar vidéket, kiemelkedtek az ún. jobbágyság intézményéből. Volt azonban egy olyan esemény, amely megindította a jász polgári közösségeken belül is a társadalmi differenciálódás folyamatát. Ez az 1745. május 6.-án bekövetkezett redemptió cselekménye volt. 1702-ben Lipót császár a területet elzálogosította a Német Lovagrendnek, és mivel Bécs évtizedeken keresztül nem tudta visszavásárolni, ezért a jászok felbuzdulva, saját magukat váltották meg, és így tértek vissza újra a Szent Korona fennhatósága alá, saját erejükből, önmaguk választásaképpen. Leginkább, a tehetősebb családok adták össze az 580000 rajnai forintot, melynek fejében a földterületek nagy részével kezdtek rendelkezni az ún. redemptus famíliák és azok leszármazottai. A kistérség mai állapotát egy sematikus térszerkezeti ábrán szeretnénk bemutatni, ahol jól látható a tizennyolc jász település, melyekből három (Alattyán, Jánoshida, Pusztamonostor) jász előnévvel nem rendelkezik. Ezek a jászok letelepedése előtt már működő települések voltak, azonban az idők folyamán beolvadtak az őket körülvevő „jász tömbbe”, így ma a kistérség szerves részét képezik.

2

E fejezet bővített változata Dankó István polgármester írásaként megjelent a Területi Statisztika 2000. novemberi számában, amely folyóirat a KSH hivatalos lapja. 9

1. térkép: A Jászság sematikus térszerkezeti elemzése

A szerzők szerkesztése.

A színes ábrán, a kétablakos sárga házikók jelzik a 2000 lélekszám alatti, alföldi megközelítésben kisközségeket, a háromablakos zöld épületek a szintén alföldi léptékkel mérve középközségek településkategória 2-4000 közötti lakossággal, míg a nagy háromablakos kék házak az alföldi nagyfalvakat, státuszilag is nagyközségi rangban lévő, 6000 fő feletti Jászkisért és Jászladányt jelenítik meg. A kistérség városai emeletes piros épületjellel vannak ellátva. Az ábráról egyértelműen leszűrhető és egyben tudható, hogy a „Jászság fővárosa”, a közel harmincezres lélekszámú Jászberény, amely a kisvárosi népessége dacára, Kecskemét és Szolnok mögött, Gyöngyössel egyetemben a nagyvárosi funkciókat látja el az Alföld közép térségeiben. A kistérség egészére kiható gazdasági és társadalmi kisugárzása jelentős, bár Jászfényszaru térségében Hatvan, Jászárokszállás esetében Gyöngyös, Jászszentandrás vonatkozásában Heves, Jászladány és Jászalsószentgyörgy térségeiben pedig Szolnok városok vonzás szerepével számolnunk kell. Az egységes kistérség politikailag két választókörzetre tagolódik, amelyek alsó és felső-Jászság névvel illetettek. A Jászság gazdasági és társadalmi orientációja hagyományosan Észak, Észak10

nyugat. A Tisza folyó a keleti kapcsolatokat elzárja a kistérségtől, mivel Szolnok és Tiszafüred közötti folyószakaszon érdemi átkelési lehetőség, a mai napig nem létezik. Nem véletlen tehát az alsó-Jászság gyengébb gazdasági ereje, mely a városiasultság szintjén is megfigyelhető. Az alsóJászság városa a 9500 fős Jászapáti, amely csak 1989-ben kapott városi rangot, hosszú mesterséges térségfejlesztési eszközök segítségének igénybevétele után. Az alsó-Jászság városhiányos problémáiról így ír Bibó István 1972-ben: „Jászberény és Heves egymás közötti viszonylatában: több jászsági község, Jászszentandrás, Jászivány, sőt Jászapáti is lényegesen közelebb esnek Heveshez, mint Jászberényhez, viszont az őket Hevestől elválasztó megyehatár meglehetősen pontosan követi a megyeszékhelyek, Szolnok és Eger közötti optimális megközelíthetőséget. Ezenfelül itt nemcsak a megyehatár akadálya a merőben racionális határvonásnak, hanem az a ma is élő nagyon erős történeti kohézió, mely a Jászságot összetartja. Itt meglehetősen nehéz teljesen racionális megoldást erőltetni, de felvethető, hogy Heves vonzását nem csökkentené-e, ha –indokoltan- részleges központ rangjára emelkedne Jászapáti, mely hosszú időn át járásszékhely volt, 10000 körüli belterületi lakossággal és a Jászberényen átfutó vasútvonallal párhozamos jó vasútvonallal rendelkezik.”3

Igaz, hogy a politikai lehatárolásban az alsó-Jászsághoz tizekét település tartozik, szemben a felsőjászsági hattal, azonban a valóság az, hogy Jászdózsa, Jászjákóhalma és Jásztelek orientációja egyértelműen Jászberényhez kötik e településeket. Így kilenc-kilenc a reálisan, társadalmi és gazdasági tekintetben komparatív módszerrel, egymással összevethető települések száma, amelyet jól szemléltet a feltüntetett tükörtengely a fentebbi térképen. Az így keletkező két oldalt összehasonlítva láthatjuk, hogy a kistérség négy városából hárommal a felső-Jászság bír. Jászberény mellett Jászárokszállás 1991-ben, míg Jászfényszaru 1993-ban kapta meg a városi rangot. Mindez leginkább a dinamikus gazdasági fejlődésnek a megkoronázása, amelynek legfőbb kiváltója a közelben elhaladó M3-as autópálya kiépülése nyomában járó, a gazdaságot élénkítő pozitív effektusok eredményeként értékelhető fellendülés. Egy autópálya gazdasági fejlődésre gyakorolt multiplikátor jellegű jótékony hatását közhelyszerű kiemelni, azonban kénytelenek vagyunk egy újabb, a jelen példával igazolni e tételt. Tovább bizonyítható az autópálya és környezetére gyakorolt hatásáról szóló állításunk, ha tüzetesen vizsgálva a sematikus ábrát, oly megállapítást teszünk, hogy az alsó-Jászságban két nagyközség létezik, melyek lehetősége adott és adott volt a várossá nyilvánításra. Így, a három potenciális város a gyengébb gazdaságú alsó-Jászságban is megtalálható, csak Jászapáti város nagyságrendekkel szerényebb gazdaságot képes felmutatni bármelyik felsőjásszal egybevetve, és a két alsó-jász nagyközség is lemaradt fejlődésében a fiatal felső-jászsági városok mögött! Annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy a demográfia némely esetben mást indokolna, így Jászfényszaru 5750 fős lakossága elmarad például Jászladány 6200 fős ezen mutatójától. Míg, a felső-Jászságban a munkanélküliség már nem számottevő probléma, addig

3

Bibó István: Közigazgatás területrendezés és az 1971. Évi Településhálózat-fejlesztési Koncepció. In: Bibó István összegyűjtött munkái 3. Bern Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1983. 762. 11

az alsó-Jászság 15% körüli munkanélküliséggel küzd! Létezhet ekkora eltérés egy kistérségen belül? 2. térkép: A városok (1996. május 1.-én), városhiányos térségek (Tóth József)

Forrás: Perczel György: Magyarország Társadalmi-gazdasági földrajza. Bp. Eötvös Kiadó, 1996. 580.

Az 1971-ben a Jászság területén már meglévő – a Bibó idézetből kitűnő - városhiányos térség jelenleg szűkült ugyan, de még mindig kiterjed a kistérség dél-keleti területeire. (A térképen 7. számmal illetett.) Hiányzik tehát délről egy olyan autópálya, mely elindíthatná az alsó-Jászságot is a fejlődés útján! Ezt a szerepet a 4-es főút autóúttá fejlesztése vagy a tervezett M8-as gyorsforgalmi út, Szolnokot Egerrel összekötő szakaszának kiépítése jelentheti, mely már az 1996-os Országos Területfejlesztési Koncepcióban is szerepel. Ha, visszatekintünk az 1. sz. térképre, láthatjuk, hogy egy kontra tükör tengely is bejelölésre került a kistérségben észak-nyugat, dél-kelet irányban. Ennek funkciója annyi, hogy a két tengely metszéspontjára állított újabb tengely behúzásával megkaphassuk a Jászságban a fontosnak tűnő észak-déli tengelyt. Jól láthatóan, e tengelytől immár északra található mind a négy város a kistérségben, amely jelzi, az észak-dél tengely és Szolnok város közötti terület gazdasági-társadalmi súlytalanságát. E térszerkezeti helyzet jelentős társadalmi feszültségeket indukálhat, hiszen a kistérségen belül is az alsó-Jászság települései azok, amelyeken számottevő cigány etnikumhoz tartozó polgár él: leginkább Alattyán, Jánoshida, Jásztelek, Jászapáti, Jászkisér, Jászladány településeken. (Lásd: 1. számú Melléklet) Abban az esetben, ha a kistérségen belül a gazdasági és társadalmi törésvonal is egybeesik, ráadásul ez tetéződik, mert ezzel azonos a kistérségen belüli cigány-magyar 12

etnikai törésvonal, akkor e törésvonalak felerősítik egymás hatását és társadalmi feszültséget, robbanás-közeli állapotot eredményeznek (Lásd: szlovákiai romalázadás). Ezt a területi kiegyenlítés eszközeivel mindenképpen el kellene kerülni. Területfejlesztési szempontból meg kellene találni azokat az eszközöket és módszereket, amelyek hathatós és relatíve gyors területi kiegyenlítést eredményezhetnek a kistérségen belül, akár kormányzati segítséggel. A szegény, évről-évre jelentős költségvetési hiánnyal gazdálkodó önkormányzatok számára jelentős problémát okoz a pályázati saját erő előteremtése, mindezekért tetten érhető negatív tendencia, hogy a megyei fejlesztési alapok közül a Területi Kiegyenlítő alapból (az alap neve önmagáért beszél, de sajnos a gyakorlat más) rendszeresen

nyernek

el

forrásokat

a

gazdagabb

jászsági

települések

(Jászfényszaru,

Jászárokszállás), mert a szegényebb települések, ahol a mesterséges fejlesztésre nagyobb szükség lenne, nem képesek pályázataikkal lehívni a rendelkezésre álló kistérségi keretet, leginkább saját erő híján. Elfogatható elképzelés lehet az alsó-Jászság számára is az az irányvonal, amelyet a kormányzat képvisel a Csereháti kistérség esetében, mint leszakadó mikrorégióban, ahol felzárkóztatási programokat indít el célzottan a lemaradó, különös tekintettel a cigány származású társadalmi réteget felemelése érdekében.

13

3. Jászladány demográfiai viszonyai a legutóbbi emberöltőben4

A népességszám az egyik legfontosabb nyomóerő a politikában. XIV. Lajos Franciaországa hegemóniáját a kora újkori Európában elsősorban 20 milliós lakosságának köszönhette, amely azt jelentette, hogy minden ötödik európai francia volt. Napjainkban pedig Kína világpolitikában betöltött szerepe válna értelmetlenné a nélkül, ha nem tudnánk, jelenleg már 1 milliárd 200 millió ember a Kínai Népköztársaság állampolgára. Sorjázhatnánk a további történelmi, illetve világléptékű példákat a fejezet nyitómondatának alátámasztására, de inkább nézzük meg kistérségi viszonyainkat e tekintetben. Azt hiszem, nem kell bizonygatnunk az olvasó előtt, hogy példának okáért Jászárokszállás a maga 8589 fős lakosságával nem ugyanazt a nyomóerőt képviseli, bármely társadalmi és gazdasági tekintetlen, mint mondjuk Jászágó a 721 fős lélekszámával. Igaz ez akkor is, ha országosan, vagy ha a Jászságot tekintve figyeljük a két települést. Két kézenfekvő okot említve mindezek alátámasztására. Egyik: Jászárokszálláson kb. legalább 6000 választópolgár él, addig Jászágón kb. 500 ez a szám. Másik: Jászárokszálláson minimum 4 ezer aktív dolgozóval lehet számolni a munkaerőpiacon, addig Jászágón kb. 300 keresőképes korúval. Ebből a jászságiakhoz közel álló példából is kitűnik az összehasonlító elemzések (komparatisztika) sokszor, az adott témakörben az ismeretek új dimenzióit tárhatják fel. E módszert alkalmazva Jászladány lakosságszám adatait vessük egybe a környező települések lakosságszám adataival, amelyet tanulmányozva mindenki vonhat le következtetéseket, de a legkézenfekvőbbek értékelését az alábbiakban magunk is megtennénk. Az időben visszatekintve 1960-ig tesszük meg az összehasonlításokat, tehát több mint egy emberöltőre visszanyúlva.

Mindezt azért, hogy minden egyes településeknél külön-külön

jelentkező, illetve egymással is összevethető lakosságszám alakulásokból az idő függvényében szintén következtetéseket lehessen levonni.

4

A fejezet alapját a Ladány demográfiai viszonyai a legutóbbi emberöltőben címmel 1997. augusztusi Ladányi Hírek havilapban (IV. évf. 8. szám) Dankó István, akkori egyetemi hallgató, későbbi polgármester tollából megjelent cikk képezi. 14

1. sz. táblázat: JNKSZ megye Duna-Tisza közé eső településeinek lakosságszám változása 1960-96 között. Település

Lakosság (fő)

2680 4730 n.a. n.a. 4100 4970 1820 10.870 11.120 30.210 2140 4050 2480 7570 1160 4010 7290 8840 5040 2590 3270 3120 1930 1170 3490 6740 4410

2091 n.a. n.a. n.a. n.a. 4311 n.a. 10.394 10.018 31.156 2034 1965 n.a. n.a. 630 n.a. 6653 7197 3761 n.a. n.a. 2535 n.a. 1035 n.a. 6933 3528

1921 3527 314 205 2658 3747 721 9567 8589 28.831 1927 2340 1748 5730 480 3035 5830 6020 2920 1697 1859 1751 1781 948 1875 6680 3705

Abszolútértékben való lakossági fogyás 1960-1996 (fő) -759 -1203 -----1442 -1223 -1099 -1303 -2531 1379 -213 -1710 -732 -1840 -680 -975 -1460 -2820 -2119 -893 -1411 -1370 -149 -222 -1615 .-60 -705

139.800

-------

110.407

-29.393

1960-ban Alattyán Besenyszög Csataszög Hunyadfalva Jánoshida Jászalsószentgyörgy Jászágó Jászapáti Jászárokszállás Jászberény Jászboldogháza Jászdózsa Jászfelsőszentgyörgy Jászfényszaru Jászivány Jászjákóhalma Jászkisér Jászladány Jászszentandrás Jásztelek Kőtelek Nagykörű Pusztamonostor Szászberek Tiszasüly Újszász Zagyvarékas Tágan értelmezett Jászság területén élő Összlakosság n.a. = nincs adat

l980-ban

1996-ban

A település önmagához képest való %-os fogyása 1960-1996 -28,3 -25,4 -----35 -24,6 -60 -12,0 -22,75 -4,56 -10 -42,0 -29,5 -24,3 -58,6 -24,3 -20,0 -32,0 -42,0 -34,5 -43,0 -44,0 -7,7 -19,0 -46,3 -0,9 -16,0 -21,6 %

Forrás: Az 1960-as, illetve az l980-as adatok az Új Magyar Lexikonban, az adott helyiségnevek címszavainál találhatóak, míg az 1996-os adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek atlasza című, 1996-ban megjelent kiadványból származnak.

A tágabban értelmezett Jászság területét (jász települések + Alattyán, Besenyszög, Csataszög, Hunyadfalva, Jánoshida, Kőtelek, Nagykörű, Pusztamonostor, Szászberek, Tiszasüly, Újszász, Zagyvarékas) az elmúlt 36 év alatt egy Jászberény nagyságú város lakossága hagyta el úgy, hogy jelenleg minden egyes településen kevesebben laknak, mint 1960-ban. Az első táblázat alapján Jászladány adatait tovább vizsgálva, sajnos félelmetes következtetésekre engednek jutni a 15

statisztikák. 2820 főt veszített a nagyközség a tárgyalt időszak alatt, amely az egész területen abszolút értékben a legnagyobb mérvű, amit település elszenvedett. Egyetlen egy település sem veszített el ennyi lakost! Jászárokszállást, messze lemaradva Jászladánytól, „csak” 2531 lakos hagyta el. A 2820 fős veszteség 32 százalékos lakossági fogyást jelent nagyközségünk számára. 1960-ban Jászladány a negyedik legnépesebb település volt a tárgyalt területen, addig 1996-ban az ötödik ebben a rangsorban. Újszász lépett elé e tekintetben. Azonban még mindig a 6020 lakosával (1996-ban) a megye második legnépesebb nagyközsége, csak a tisztántúli Fegyvernek előzi meg 7197 fős lakosságával. Az összkép azonban még árnyaltabb, amelyet a statisztikák nem mutatnak: Jászladány cigány származású lakossága jelenleg nagyobb arányú, mint volt 1960-ban, így ha a statisztikához hozzászámítjuk a cigányság dinamikus fejlődését, még több tősgyökeres jász lakos elvándorlását kell feltételeznünk, mint amennyi az adatokból leszűrhető. Újszász a terület sikervárosa, amely 1997. augusztus 20-án „aratta le” az elmúlt emberöltő demográfiai fejlődését. A statisztikákat figyelve, nem véletlen a várossá nyilvánítás aktusa, hiszen 1960-1980-ig két település volt képes lakosságnövekedést elérni a szóban forgó területen, ezek pedig Jászberény és Újszász. A tárgyalt 36 év alatt pedig még lakosságának 1 százalékát sem veszítette le ez az újdonsült városka. 1960-ban csak hetedik legnépesebb település volt a térségben, addig 1996-ban negyedik legnépesebbé vált. Zagyvarékas az egyetlen egy település, amely a mellett, hogy Magyarország lakossága csökkent l980-1996 között, mindennek dacára növelni tudta polgárai számát. Jászfényszaru lakosságlétszáma alapján nem lenne predesztinálva a városi rangra, de az utóbbi években zajló dinamikus gazdasági fejlődése karrierminta lehet más települések előtt is. Olyan kistelepülések tartoznak a haldokló falvak kategóriáiba, mint Csataszög, Hunyadfalva, Jászágó, Jászivány, amelynek kevés lakosaiból is 40-50-60 százalékos veszteséget szenvedtek el az elmúlt emberöltőben. Durva lakosságveszteséget elszenvedett középfalvak: Alattyán, Besenyszög, Jánoshida, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Jászszentandrás, Jásztelek, Kőtelek, Nagykörű, Tiszasüly. Lakosságát megtartani képes kisfalvaknak tűnnek: Szászberek, Pusztamonostor, Jászboldogháza. Kevés

lakosság-veszteséget

elszenvedett

középkategóriájú

községek:

Jászalsószentgyörgy,

Jászjákóhalma, Zagyvarékas. Közepes mérvű az elvándorlás a szomszédos, Jászladányra leginkább hasonlatos alföldi nagyfaluból, Jászkisérről. Visszatérve Jászladány népességviszonyaihoz. A nagyközségünknek, amely a megye második legnépesebb települése kategóriájában, nagy lehetőségei adódnának fejlesztésre, ha érvényesíteni tudná népességszámának megfelelő erőit, visszautalva arra a tézisre, hogy a demográfia az egyik legfontosabb tényező az ember alkotta közösségekben.

16

A hivatkozott cikk keletkezése óta, úgy tűnik, a demográfiai tendenciák tartósan megfordultak, mert Jászladány lakossága 2002. december 31.-én 6317 főt tett ki, azonban a lakosságának összetétele továbbra sem homogén. A legutóbbi népszámláláskor a magyar nemzetiségűek mellett jelentős a cigány és nem számottevő az egyéb nemzetiségűek aránya. Még a 2001. évi népszámláláskor a lakosság közül 10,6 % (655fő) vallotta magát cigány nemzetiségűnek, amely magas aránynak számít a környező települések között, de ha az 1990-es népszámláláskor összeírt adatokkal egybevetjük, megfigyelhető, hogy korábban már többen vallották magukat cigány nemzetiségűnek. A helyi, egybehangzó szakértői becslések szerint ma a lakosság közel 30 %-a (megközelítőleg 1850 fő) lehet cigány származású. Alapvetően hosszú távon az vezetett ide, hogy az 1950-es évektől kezdve, de főképp a ’60-as ’70-es években a lakosság közül sokan elhagyták a községet. A migráció oka az volt, hogy a kommunista hatalomátvétel utáni államosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása következtében és az elmaradt iparosítás miatt az emberek helyben nem találtak munkalehetőséget. Az elvándorlók főképp ipari városokba vagy azok vonzáskörzetébe telepedtek le. Így a helyben maradt lakosság száma rohamosan csökkent. A természetes szaporodás is csökkent, mert a lakosság 1-2 gyermeknél többet nem igen vállalt. A cigány lakosság számaránya ugyanakkor megugrott, amelyhez hozzájárult többek között a nagycsaládosok alanyi jogon járó igen kedvező támogatása. „A termékenység alacsony jövedelmek mellett magas, majd lesüllyed egy minimumra nagyjából az átlagos jövedelműek körül, s megint emelkedik magas jövedelmek esetén. Ez azért lehet így, mert a gyermekekkel kapcsolatos relatív költségek alacsonyak a legalacsonyabb jövedelmű családokban, akik nem tudnak más jövőt elképzelni gyermekeik számára, mint tulajdon jelenüket, s ezért rendkívül csekély összeget fordítanak az iskolai befektetésekre. De viszonylag alacsonyak e költségek a magas jövedelmű családoknál is, hiszen jövedelmeik párhuzamosan növekszenek a beruházásokkal. […] A népi osztályok körében (akiknek az uralkodó osztályba való felemelkedési esélye két nemzedéken át nézve is szinte zérus) igen magasak a termékenységi mutatók, és ezek a nemzedékek közti felemelkedés esélyeinek emelkedésével valamelyest csökkennek. Amint az uralkodó osztályba való bejutás esélyei (vagy, ami ugyanaz, azon eszközök megszerzésének az esélyei, amelyek, mint a felsőoktatási intézmények, képesek ezt biztosítani) elérnek egy bizonyos küszöböt, például a művezetők és irodai alkalmazottak esetében, akik a népi osztályok és a középosztályok között átmeneti frakciót alkotnak, a termékenységi mutatók érezhetően lecsökkennek.” 5

Továbbá: „Amikor utódainak számát korlátozza, esetleg az egyetlen fiúra, akire minden erejét és reményét összpontosítja, a kispolgár csak a törekvéseihez tartozó kényszerek rendszerének engedelmeskedik: minthogy jövedelmét nem képes növelni, kénytelen kiadásait, vagyis a fogyasztók számát csökkenteni. Eközben azonban hallgatólagosan alkalmazkodott a termékenység legitim szintjére vonatkozó uralkodó, azaz a társadalmi reprodukció követelményeinek alárendelt felfogásnak: a születéskorlátozás a numerus clausus egyik, kétségkívül legkezdetlegesebb formája. A kispolgár olyan

5

Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése Bp. Gondolat, 1978. 254.-255. 17

proletár, aki kicsire húzza össze magát, hogy polgár lehessen. Lemond tehát a proletár szaporaságáról, aki önmagát változatlanul és nagy számban termeli újjá, és a szűkre szabott, „szelektív” reprodukciót „választja”,” 6

Amíg Jászladányon, a magyarországi általánossá váló szokásokhoz igazodóan, a jász magyar családoknál a „kispolgár” reprodukciós stratégiája vált széles körben elterjedtté, addig a cigány családok, többségében, a fokozott gyermekvállalás után járó anyagi támogatásokkal képesek csak a rendszeres havi jövedelem előállítására, amely egy család fenntartásának mindenkor az alapja, így ennek folyományaként, a „proletár” népesedési modelljéhez igazodnak. 2. táblázat: Születések és halálozások számának alakulása településünkön 1987-2004: 1987-ben: 1989-ben: 1990-ben: 1993-ban: 1995-ben: 1998-ban: 2000-ben: 2001-ben: 2002-ben: 2003-ban: 2004-ben:

Születés 61 fő 80 fő 64 fő 95 fő 84 fő 84 fő 76 fő 92 fő 64 fő 75 fő 94 fő

Halálozás 106 fő 130 fő 117 fő 141 fő 108 fő 132 fő 122 fő 87 fő 108 fő 117 fő 102 fő

1949-től a rendszerváltásig a lakosság közel 50 %-a vándorolt el a faluból. Ma a településünk elöregedőben van, mert a fiatalok nem maradnak a faluban. Ennek legnagyobb oka a munkahelyhiány. A városokban tanulmányaikat befejező diákok olyan helyeken telepednek le, ahol munkalehetőség van. Az 1989. utáni rendszerváltozással megfigyelhetővé vált, hogy az elszegényedő lakosság közül sokan a városokból a könnyebb megélhetés reményében, elköltöznek kisebb településekre. Jászladányba is sokan beköltöztek. Főképpen a környező városokból jöttek ide, de az sem ritka, hogy az ország távolabbi pontjairól költöznek hozzánk. Jászladány vándorlási mérlege ezeknek a beköltözőknek köszönhetően 1993-tól pozitívvá vált. Az a tény, hogy a jászladányi ingatlanok árai jóval alacsonyabbak, mint a városokban, ideköltözésre ösztönzi, jórészt a magyar társadalmi réteg szegényebb rétegeit. Sokan közülük csalódnak, mert nem találnak megélhetést biztosító munkahelyet, így az sem ritka, hogy pár hónap elteltével visszaköltöznek eredeti lakóhelyükre. Azonban mindezek mellet megfigyelhető egy olyan folyamat, hogy a már nyugdíjjal rendelkező „fiatal” nyugdíjasok előszeretettel vásárolnak itt ingatlant és 6

Uö: 263. 18

költöznek ide, keresve a régóta vágyott vidéki nyugalmat. Sokszor e személyek fiatal korukban jászladányi lakosok voltak, tehát elszármazott ladányiak.

4. A cigányság Magyarországon7 Egyetlen egy anyag, amely a cigányság helyzetével foglalkozik, sem nélkülözheti a romák történelmének a rövid felidézését. A fejezet erre a feladatra vállalkozik, a genetikus szaktekintély, Czeizel Endre által 1990-ben írottak interpretálásával. „A magyarországi cigányság létszámát 1971-ben 320 ezerre becsülték, 1984-ben számukat pedig már 380 ezerre tették. Növekedési ütemük így messze meghaladja a nem cigány lakosságét. (Az utóbbiak számára az utóbbi években nemhogy növekedne, hanem inkább csökken.) Ugyanakkor többen a cigányság itt közölt, becsült számait túlságosan alacsonynak tartják, és újabban például bizonyos cigány egyesületek 800 ezer magyarországi cigányról beszélnek. Ez azonban túlzásnak ítélhető. Mégis, a jelenlegi 400 ezer körüli lélekszámukkal Magyarország Európa legnépesebb cigány lakosságú országai közé tartozik. Kontinensünkön valamivel több mint 3 millió cigány él és ebből 12 % lakik Magyarországon. Hazánk lakossága viszont az európai népességnek csak 2,2 %át teszi ki. A XX. Század végén ennek az etnikai csoportnak a léte és gondjai jelentik a legsúlyosabb társadalmi feszültséget Magyarországon.

A cigányság magyarországi története A cigányok a jelenlegi India, illetve Pakisztán északi részéből származnak. Az V-VI. század táján hagyták el az akkori Indiát. Ennek megfelelően nyelvük az észak-indiai hindu és bengáli nyelvvel rokon. (Érdemes tudatosítani, hogy a cigányok indiai származását a nyelvi hasonlóság alapján egy magyar protestáns lelkész: Vályi István ismerte fel 1776-ban.) A cigányok ősei indiai őshazájukban a kóborló őserdei gyűjtögető törzsek közé tartoztak. Az ószanszkrit irodalomban domba vagy dóna néven említett indiai népcsoporttal azonosíthatók. E megnevezések kiejtése dom vagy rom, és ennek megfelelően az európai cigányok magukat rom-nak nevezik (Vekerdi József és Mészáros György, 1978.) Indiában jelenleg is élnek romnak nevezett cigányok. Vándorútjuk Perzsián és Kis-Ázsián, a mai Törökországon át Görögországba vezetett, ahová a XI. században érkeztek meg. A görögök úgy vélték, hogy Egyiptomból menekülő zarándokok. Innen származik angol nyelvű „gipsy” megnevezésük, meg hogy gyakorta emlegetik 7

A fejezet általunk kék színnel szedett részei Czeizel Endre: A magyarság genetikája Debrecen, Csokonai Kiadóvállalat 1990. 54.-61. oldalait idézi lényegében változatlan formában, ahol bemutatásra kerül a cigányság vándorlása. 19

őket a „Fáraó népe”-ként. Görögországban hosszabb időre letáboroztak, ezért a görög népi kultúra mély nyomot hagyott viselkedésükön. Valószínűleg az e térség ellen indított török támadások késztették őket a felkerekedésre északnyugati irányba a Balkán-félszigeten. Így jutottak el Magyarországra a XIV-XV. Században (Tomka Miklós, 1983.) Az első vándorló cigánycsapat 1416-ban jelent meg Magyarországon. Az írásos nyomok szerint Brassóban élelemmel és pénzzel segélyezték a „szegény zarándokokat”. Ettől kezdve a cigányok több hullámban érkeztek és mentek tovább Nyugat-Európába. Magyarországon tehát csak rövid ideig tartózkodtak. Zsigmond király 1424-ben menedéklevelet adott egy bizonyos László vajdának és csoportjának. Mások ideérkezésüket korábbra teszik. Egyfelől II. Ottokár IV. Sándor pápának 1260-ban írt levelében arról számol be, hogy hogy IV. Béla magyar király hadseregében cigányok (vagy bolgárok?) is szolgáltak. Másfelől Magyarországon az 1370-es években már ismert volt egy Egyházas-Cigány nevű település. Ez utóbbi azonban a nagy valószínűséggel török eredetű Szigan-Cigan ősmagyar nemzetségről kapta nevét. A nyugat-európai országok lakossága azonban hamarosan összeütközésbe került a bevándorló cigányokkal. Erről kezdve a cigányság története lényegében üldöztetésük leírását jelenti. Sok helyen halálbüntetés terhe mellett tiltották ki őket a városokból, sőt az egész országból. S e rendelkezések megsértőin gyakorta végre is hajtották az ítéletet. De rossz sors jutott nekik Közép-Európában is. Így a Havasalföldön és Moldvában rabszolgának adták el őket, és ez az intézmény 1856-ig fennállt. A legtöbb cigány rabszolgája az ortodox egyháznak volt. Magyarországon szívesen fogadták a cigányokat, igényt tartva katonai szolgálatukra és sajátos mesterségbeli (pl. fegyverkészítő, kovács, hóhér és muzsikusi) tudásukra. Ennek megfelelően Zsigmondtól, majd Mátyás királytól, később Erdélyben Báthory Zsigmondtól előjogokat is kaptak. A cigánymuzsikusok sok uralkodó és előkelő család udvartartásának lettek népszerű tagjai. Például II. Lajos udvarában 1525-ben a feljegyzések cigányzenészekről tesznek említést. (A muzsikusság a cigányság ősi foglalkozása, egy V. századi perzsa monda szerint az akkor uralkodó sah 10 ezer cigányzenészt hívott be országába.) A lényeg az, hogy Magyarországon emberséges bánásmódban részesültek a cigányok. Itt nem volt általános és intézményes cigányüldözés, sőt inkább megbecsülték őket. Ennek eredményeképpen Magyarországon nagyobb tömegben telepedtek le. A másfél százados török hódoltság alatt is jól feltalálták magukat. Sokan a török hadseregben kaptak állást, mint kovács, sátorverő, tűzszerész, hóhér, futár, zenész vagy éppen kém. De a többiek is folytathatták vándorló életmódjukat. A török hódoltság megszűnte után jelentkeztek az első nagyobb társadalmi konfliktusok. Az újjáépítés feszített munkatempójához nem tudtak alkalmazkodni. Vándorló, túlságosan szabadosnak tűnő életmódjuk zavart okozott a belső rend megszilárdítására törekvő államhatalomnak. Ekkor kívántak először gátat szabni e „veszedelmes emberek csordájának”, emiatt 1712-ben majd 1715–ben a Habsburg-uralkodó előírta 20

letelepedésüket. Ezzel közveszélyességüket (a gyakran emlegetett lopásokat) kívánták megfékezni és adófizetésüket próbálták elérni. E rendeletek sikertelenségét mutatja, hogy Mária Teréziának ismételten szabályoznia kellett a cigányság életét. 1761-ben újra megtiltották vándorlásukat és elrendelték, hogy a cigány nép „paraszti munkától ne óvja kezét”. 1767-ben az országon belüli mozgásukat külön engedélyhez, amolyan útlevélhez kötötték. 1783-ban megtiltották a vásárokon és búcsúkon való részvételüket, a cigány nyelv használatát, a lókereskedést („lócsereberéket”) és a cigánygyermekek meztelenségét. Ugyanakkor rendeletileg segítették munkába állásukat a mezőgazdaságban, előírták templomba járásukat, továbbá a helyi hatóságok és bíróságok elfogadását. Mindezeket a rendelkezéseket nem büntetésként, hanem a cigányság kegyes megsegítésére hozták. Erre utalt az 1773-as utasítás is, amelynek alapján a cigánycsaládok számára kőházakat kellett biztosítani, és le kellett rombolni a faluszéli sátrakat vagy viskókat. A legsúlyosabb kimenetelű rendelkezés a cigánygyermekekre vonatkozott. Eszerint őket, saját érdekükben, el kellett venni a cigányszülőktől és a jó keresztény városi polgároknak vagy parasztcsaládokhoz kellett odaadni négyéves korukig, megfelelő neveltetésük miatt. Ezt ugyan a törvény erejével nem mindig hajtatták végre, mégis gyakorta került alkalmazásra. II. József uralkodása alatt újabb rendeletekkel kívánta a cigányokat az elvárt társadalmi viselkedésre kényszeríteni. A cigányokkal szembeni társadalmi ellenszenv ekkor már sok helyen érzékelhető volt. Ennek legsúlyosabb megnyilvánulása a cigányok „tiszaeszlárja”, 1782-ben Hont megyében történt. Kilencvenkét cigányt, közöttük 87 asszonyt végeztek ki rablás, gyilkosság és emberevés vádjával. Az uralkodó, II. József már csak a kivégzések után tudta az alaptalan vádat leleplezni és a megyei bíróságot megbüntetni. A Habsburg-uralkodók egyértelmű célja e népcsoport társadalmi különállásának megszüntetése, tehát beolvasztása volt. Ennek megfelelően még a cigány név használatát is megtiltották, és ehelyett az „új-magyar” vagy „új-lakos” elnevezést vezették be. E rendelkezések jóakarata és célszerűsége kétségtelen. Ma már azt is megállapítják a történészek, hogy nem volt még egy ország a világon, ahol nagyobb erőfeszítéseket tettek a cigányság sorsának rendezésére, mint a XVIII. Században Magyarországon. Mégis, az eredmények ellentmondásosak. A cigányok közül sokan a zsarnokság megnyilvánulásának érezték a cigánypolitikát, ezért a beolvasztásukra tett kísérleteknek a cigányok ellenálltak és a törvények, meg a rendeletek kijátszása csak még szorosabbra fűzte közöttük a közösségi kötelékeket. Ugyanakkor a hatalom jóakaratú törekvései nem maradtak teljesen hatástalanok. A korábban bevándorolt cigányság jelentős része (mintegy 40-50 ezer fő) letelepedett, előbb-utóbb beolvadt a magyar lakosságba, és a társadalom megbecsült vagy legalábbis elfogadott tagjaiként éltek. A cigánykérdésnek az újabb bevándorlások azonban napjainkig ható aktualitást adnak. A XVIII. században az ország déli és délkeleti megyéibe sok cigány is beáramlott a töröktől elhagyott balkáni területekről. A cigányok nem telepedtek le a Bánátban kapott földeken, hanem tovább 21

vándoroltak az ország belsejébe. Így a vándorcigányoknak újra jelentős tömege jelent meg az országban. Ezek a vándorcigányok

hamarosan elvesztették nyelvüket és már csak magyarul

beszélnek. Ők a romungrók. A letelepítésüket szorgalmazó intézkedéseket felelevenítették. A XIX. század elején azonban e téren már nem voltak olyan aktívak, mint a XVIII. Században. Megsegítésük érdekében legtöbbet ekkor valószínűleg József főherceg tette, aki cigánytelepüléseket hozott létre, kiadta a Czigány nyelvtant (1888) stb. A gondot tetézte, hogy a múlt század hatvanas éveiben a havasalföldi és moldvai cigányrabszolgaság felszámolása után újabb nagy tömegek érkeztek Magyarországra. Beáramlásuk még a XX. Század első évtizedeiben is tartott. Ezek az ún. román cigányok, akik románul beszéltek. Nyelvük és megnevezésük korábbi romániai tartózkodásukra utal. A kiegyezés utáni Magyarországon meginduló gyors és sikeres tőkés átalakulás a cigányok helyzetét tovább nehezítette. Az állandó, rendszeres és kemény munka feltételeinek nehezen tudtak megfelelni, ezért nem voltak képesek a szükséges létbiztonságot maguk és családjuk számára megteremteni. A két világháború között is számos rendelkezés és társadalmi javaslat látott napvilágot, amely egyaránt szolgálta a cigányok megsegítését vagy éppen megregulázását. A harmincas években sor került erőszakos letelepítésükre. A faluszéli cigánytelepek putrijaiban azonban nem folytathatták korábbi munkáikat és ez életkörülményeiket jelentősen rontotta. Igazi sikert tehát ekkor sem értek el. Ez vezetett el a cigánykérdés fasiszták által ajánlott megoldásához: megsemmisítésükhöz. A zsidóságot ért tragikus sors mellett a cigányság meghurcoltatása kevéssé ismert. Pedig 1944 őszén megkezdődött a cigányság deportálása is. Magyarországról mintegy 25-30 ezer cigányt hurcoltak el, és közülük csupán 3-4 ezer tért vissza. A Cigányok Világszövetsége viszont 50 ezerre teszi a magyarországi cigány áldozatok számát (Lakatos Menyhért, 1984.) Ezek azonban csak durva becslések. A cigányok nyilvántartásai ugyanis nem voltak pontosak, ezért a veszteségek sem állapíthatók meg egyértelműen. A többségük Auschwitzbe került. Főleg a Dunántúlról, és Budapest bizonyos részeiből azonban Dachauba és Ravensbrückbe is sok cigányt vittek. Ezentúl esetükben is előfordult azonnali „felkoncolás”, mint erről a Székesfehérvárott történt események tanúskodtak: a külvárosban több száz cigány végeztek ki. Európában mintegy egymillió cigány esett áldozatul a náci fasiszták bűntényének. A II. világháború után újabb erőfeszítések történtek a cigányság társadalmi helyzetének rendezésére. A jogi szabályozás (törvény előtti egyenlőség; jog a munkához; jog a tanuláshoz; jog az ingyenes egészségi ellátáshoz) megalkotása azonban könnyebbnek bizonyult, mint ezek széles körű és sikeres gyakorlati megvalósítása. A hatvanas években a cigányok csupán 30 %-ának volt állandó munkahelye. 1957-ben létrehozták a Magyarországi Cigányság Kulturális szövetségét. 1961-ben az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott a cigánykérdés megoldására. Ez a párhatározat tulajdonképpen az abszolutista Habsburg-uralkodók jó szándékú megoldás 22

elképzelését erőltette újra: a cigányság illeszkedjen be a magyarságba, ezért ártalmasnak ítélte a cigány nyelv és a cigány kultúra ápolására irányuló törekvéseket. 1968-ban a Minisztertanácsi Hivatal mellett működő Tárcaközi Koordinációs Bizottságot hozták létre a korábbi határozat átfogó és hatékony megoldására. A részleges eredmények nem is maradtak el. 1965 és 1975 között 13 ezer cigánycsalád költözött új vagy megfelelő lakásba, a gyermekek részvétele a kötelező iskolai oktatásban számszerűleg javult. 1986-ban létrejött az Országos Cigány Tanács, 1988-ban a Cigányok Demokratikus Szövetsége. Jelenleg a cigányságnak már kétnyelvű újságja (Románo Nyevipa) is van. Mégis a helyzet még messzire van a megoldástól. Sőt, az utóbbi időben a cigányok és nem cigányok közötti társadalmi feszültség inkább növekedett. Az 1979. évi új párthatározat a beolvasztás (asszimiláció) mellett már az integrálódást (a népi etnikai sajátosságok megőrzése melletti beilleszkedést) is célul tűzte ki. A jelenlegi helyzet A nyilvántartott cigányok lélekszáma a XX. Század kezdetén érte el a 100 ezres szintet. A nyolcvanas évek végére azonban számuk várhatóan eléri a 400 ezret. 1991-re minimális és maximális becslés szerint 400 és 600 ezer cigánylakossal lehet Magyarországon számolni. Magyarországon a legtöbb cigány Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében él, míg gyakoriságuk Borsod-Abaúj-Zemplénben, Nógrádban és Szabolcs-Szatmár-Beregben a legmagasabb. Ezekben arányuk a lakosságon belül 7,1.9,2 % között volt 1984-ben. Az ország mintegy 2000 településében laknak cigányok. Új jelenség, hogy már vannak színtiszta cigánytelepülések is. Az egyik ilyen Alsószentmárton Baranya megyében. Itt javasoljuk az olvasó számára, hogy tekintse meg, és tanulmányozza a Cigányság című térképet, amely 1. számú mellékletként található meg az anyag végén. A térkép a Magyarország Nemzeti Atlasza Bp. 1989. MTA Földrajztudományi Kutató Intézete 115. oldalán található. Főszerkesztő: Pécsi Márton. A cigányságon belül anyanyelvük és az országba való bejövetelük alapján három nagyobb csoportot különítenek el: a magyar cigányok (a cigányság 71 %-a tartozik ide, főleg a XVIII. században a délről bevándoroltak leszármazottai), a cigány anyanyelvűek (21 %) és a román cigányok (8 %), akik a XIX-XX. században jöttek be az országba. A nemzetiségi szervezetben élő és a kultúrájukban eltérő cigányság nem nagyon keveredik az ország nem cigány lakosságával. Ebben a cigánysággal szembeni társadalmi ellenszenv és bizonyos diszkriminációs törekvések is szerepet játszanak. A cigány és nem cigány lakosság közötti kapcsolat az utóbbi időben inkább romlott és ez komoly akadálya a cigányok társadalmi integrálódásának. A magyarázatok között a nyelvi nehézségek, az eltérő rasszikus jelek, de főleg a 23

kulturális eltérések említhetők. A cigányság sajátos kultúrája a szóbeliségre alapozott és ezért az írásbeliség idegen tőlük. Ez eleve súlyos akadály az európai iskolarendszerben történő részvételkor. Az erőltetett beiskolázásuk javította ugyan a statisztikákat, de nem oldotta meg a kulturális eltérésekből adódó gondokat. A vizsgálatok tanúsága szerint a cigánygyermekek mintegy két évvel elmaradnak értelmi fejlődésükben a nem cigánygyerekektől. Az általános iskolákba hátránnyal kerülő gyermekek lemaradása ezekben az iskolákban pedig csak fokozódik. Az iskoláztatás elégtelensége azután későbbi sorsukat is meghatározza. A hagyományos és sikeres cigányfoglalkozásokat ma már csak kevesen űzhetik. Jelenleg mintegy 3500 hivatásos cigányzenész van az országban, ez tehát a cigányság egészének csak kis töredéke. A munkavállalás során csak a legalacsonyabb minősítésű munkaköröket vállalhatják el. Ezek gyakorta csak ingázással érhetők el, ráadásul az ilyen jellegű ipari segédmunka rosszul fizetett. A cigányság kétharmada tekinthető szegénynek. S fordítva: a létminimum alatt élő magyarországi lakossá 25 %-a cigány. […]

5. Jászladány etnikai arculatának változása és jelene8

A kárpát-medencei magyar településterület kellős közepén elhelyezkedő, túlnyomórészt római katolikus népesség lakta Jászság — a Kunsághoz és a Hajdúsághoz hasonlóan — az elmúlt fél évezredben nyelvi szempontból mind a mai napig hazánk egyik leginkább magyar jellegű tájának számított ill. számít. A népszámlálások adatai alapján a magát magyar anyanyelvűnek valló népesség aránya településünkön soha nem csökkent 99 % alá. Az etnikai eredetet, származást tekintve a lakosság összetétele azonban már koránt sem ennyire egyveretű. A mai ladányi népesség közel harmadát jelentő cigányok ősei a török hódoltságot követően, a 18. századtól kezdtek megtelepedni a megyei igazgatástól független, „szabad jászok kerületében”, a Jászságban, így Jászladányon is. A színmagyar környezetbe költözött, a vándor életmóddal felhagyott cigány csoportok nyelvileg viszonylag gyorsan elmagyarosodtak. Ennek eredményeként már az 1880-as népszámlálás idején sem akadt senki Jászladányon, aki cigány anyanyelvűnek vallotta volna magát. Annak köszönhetően, hogy a cigányok Európa keleti felében nyelvileg a (magyar, román, szlovák, szerb, bolgár stb.) környezetükhöz hasonultak, a hivatalos népszámlálások soha nem voltak alkalmasak tényleges számuk megállapítására. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a belügyminiszteri 8

utasításra,

az

Országos

Magyar

Királyi

Statisztikai

Hivatal

által

A Ladányi Hírek hasábjain olvashattuk 2002. decemberében, a IX. évf. 12. számában prof. Dr. Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos osztályvezetője értekezését a fenti cím alatt, amelyet a szerző engedélyével, a jelen tanulmányunk integráns részeként, önálló fejezetként kezelünk. 24

megszervezett, 1893. január 31-én végrehajtott, első széles körű, részletes országos cigányösszeírás. „A hazai czigányok ügye régóta országos és gyökeres rendezésre vár. E rendezés szükségessé teszi mindenek előtt a czigányok számbeli és demográfiai állapotának tüzetes és biztos megismerését. E nélkül minden törekvés, minden intézkedés csak tapogatózó bizonytalan kísérlet, melynek eredményét, hatását kiszámítani lehetetlen.” Írta az 1895-ben kiadott cigánykötet előszavában Jekelfalusy József a statisztikai hivatal korabeli igazgatója. Az összeírás során települési részletességgel mérték fel a cigánynak minősített népesség települési, lakásviszonyait, demográfiai-társadalmi szerkezetét (kormegoszlását, foglalkozását, családi állapotát, felekezetét stb.), műveltségi viszonyait. A Jászság területén 1963 lakost írtak össze cigányként, akik az össznépesség 1,9 %-át képezték. Ez utóbbi érték messze meghaladta a szomszédos területeken élő cigányok arányát (pl. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 0,6 %, Nagykunság 1,2 %, Hajdúság 1,3 %), mely arról tanúskodott, hogy a Jászság cigányokkal szemben is toleráns népe környezetéhez képest sokkal nagyobb arányban fogadta be a cigányságot. Az itteni kereső tevékenységet folytató cigányok többsége zenész, sártapasztó, vályogvető, téglaégető, meszelőkötő és lókupec tevékenységet folytatott 1893-ban. Ez időpontban Jászladányon 213 cigányt (az össznépesség 2,5 %-át) számoltak össze, melynél többet a jász települések közül csupán Jászapátin (362), Jászkiséren (271) és Jászberényben (233) találtak. A 19. század végétől a 20. század derekáig terjedő időszakban a jászsági cigányok száma — a rossz közegészségügyi

viszonyaikkal,

életmódjukkal,

a

körükben

megfigyelhető

magas

csecsemőhalandósággal, korai elhalálozással, ebből eredő alacsony természetes szaporodásukkal összefüggésben — csekély mértékben nőtt. Ez idő tájt, 1941-ben került sor a Tisztiorvosi Szolgálat kezdeményezésére, melynek során a helyi orvosok segítségével mérték fel a hazai cigányok „tényleges” számát. A Jászságban 2549-re, Jászladányon 208-ra becsülték a cigányok számát. A kis számú (2 %-nyi) cigány népesség stagnálásával párhuzamosan a magas természetes szaporodású ladányi magyar népesség száma ekkor több mint tízezer fővel tetőzött. A nem-cigány származásúak száma 1870-1941 között közel másfélszeresére nőtt. A 2.világháborús katonai veszteségek és közel száz helyi izraelita 1944-es deportálása miatt a település lakossága 1949-ig 9377 főre csökkent ugyan, de a korábbiakhoz képest még nem következett be az etnikai összetételben érzékelhető változás. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel, gazdasági-társadalmi rendszerváltás (pl. az államosítás, a kisipari-kereskedelmi vállalkozói réteg megsemmisítése, a mezőgazdaság kollektivizálása, a TSZ-esítés) és a „feleslegessé váló” több ezres munkaerőtömeget helyben foglalkoztatni képes iparosítás elmaradása megpecsételte az 1828-1876 között városi rangú Jászladány sorsát és előrevetítette a későbbi 25

számottevő etnikai átalakulások árnyékát is. Az 1950-es évektől kezdve a 98 %-nyi magyar és 2 %nyi cigány lakosság körében alapvetően eltérő jellegű demográfiai (természetes népmozgalmi és vándorlási) folyamatok indultak meg. A magyaroknál — a gyorsan terjedő, legfeljebb 1-2 gyermekkel jellemezhető családmodell miatt — egyrészt drámaian csökkenni kezdett a korábban még magas természetes szaporodás, másrészt az említett szocialista rendszerváltás miatt helybeli megélhetést nem találók százai, majd ezrei főként az 1960-as, 70-es években hagyták el szülőfalujukat és kerestek megélhetést az ország legkülönbözőbb városaiban, ipari központjaiban. A helybeli cigányok esetében azonban az életkörülményeikben, közegészségügyi viszonyaikban bekövetkezett változások, a cigány csecsemőhalandóság csökkenése és a nagycsaládosok számottevő támogatása miatt tetemesen megnőtt a természetes szaporodás. Ekkor került sor az MSzMP KB 1961.évi határozatára, mely a szocialista társadalmi rendszerre rossz fényt vető „cigány-, barakk- és hasonló” lakások megszüntetéséről szólt. A cigánytelepek, putrik felszámolásának országos kampánya során, 1964-ben az Építésügyi Minisztérium vezetésével felmérték a cigánytelepek számát. Az országban 22 399, a Jászságban 463, Jászladányon 77 cigánytelepi épületet írtak össze, ahol akkor még a cigány népesség többsége koncentrálódott. A ladányinál több jászsági putriházat csupán Jászfényszarun (118) találtak. Ezt követően fokozatosan valósult meg a település ÉK-i részén lévő cigánytelep felszámolása és lakóinak a magyarok tömeges elvándorlásával, kihalásával megüresedett házakba való átköltöztetése. Az egyre duzzadó lélekszámú cigány közösség egyenletes széttelepítése nem valósult meg a cigányoknak eredeti településrészük közelébe való visszahúzódása, főként ÉK-en való térbeli koncentrációja miatt. A szocialista időszakban gimnáziumát is elvesztő, erőteljesen hanyatló nagyközség tanácsi vezetőinek

közreműködésével

felgyorsult

a

cigányoknak

más

településekről

való

beköltöztetése, mely némileg fékezte ugyan Jászladány népességszámának megdöbbentő mértékű zuhanását, de a települést végérvényesen vegyes (magyar-cigány) etnikumúvá tette. Ezen periódusban, 1949-1989 között településünk magyar lakosságának 46 %-át, kb. 4200 főt veszített el. A főként fiatal, kereső- és szülőképes korú magyar népesség számát apasztó elköltözés eredményeként 1965-1989 között az általános iskolai tanulók száma 1188-ról 724-re, körükben a nem-cigány (magyar) származású tanulók aránya 87 %-ról 63 %-ra csökkent. Annak köszönhetően, hogy a cigány származású lakosság a szocialista évtizedek alatt is — mind anyanyelvi, mind nemzetiségi szempontból — túlnyomórészt (Jászladányon szinte kivétel nélkül) magyarnak vallotta magát, ismét felmerült a cigányok „valódi” lélekszámára, demográfiai-társadalmi szerkezetére vonatkozó adatgyűjtés szükségessége. Ezt a problémát a szocialista közigazgatás a megyei tanácsok mellett létrehozott Cigány Koordinációs Bizottságokkal próbálta megoldani, melyek — többek között — a városi és községi tanácsok cigányokra vonatkozó „hivatalos” becsléseit dolgozták fel. A Szolnok Megyei Tanács említett bizottsága 1986.január 1-én Jászladányon 1047 cigánynak 26

minősített lakosról tudott, akik az össznépesség 15,7 %-át képezték. Ez időpontban ismertették a cigányok becsült korszerkezetét, melynek alapján az általános iskolás korú (6-14 éves) gyermekek a cigány lakosság körében 22,6 %-ot értek el. Az általános iskolás korú gyermekek száma a későbbi szakértői becslések során is nagy szerepet játszott a cigány lakosság teljes számának becslésénél. Az 1989 utáni rendszerváltás, átmeneti gazdasági válság a településen is éreztette hatását. A közeltávoli megélhetést kereső, ingázó ladányi magyar és cigány aktív keresők egyre tömegesebben váltak munkanélkülivé a szocialista ipari, építőipari vállalatok összeomlása, elsősorban a nem helybeli dolgozóinak elbocsátása miatt. Az alacsony szakképzettségű, illetve teljesen szakképzetlen cigány keresők szinte teljes egésze rövid idő alatt munkanélkülivé vált. Az egyre inkább elszegényedő magyar lakosság elköltözése is lefékeződött az országos lakáspiacon bekövetkezett, számukra

rendkívül

kedvezőtlen

változások

eredményeként.

A

vonzó

élet-

és

munkakörülményeket kínáló városokban lévő és a helybeli ingatlanok árai között egyre mélyülő szakadékot egyre kevesebben tudták áthágni. Ugyanakkor Budapestről és más közeli városokból mind nagyobb számban szorultak ki és költöztek ide szegényebb, jórészt magyar társadalmi rétegek. Ezek a vándorlási tényezők — jelentős természetes fogyásuk, élveszületésüket meghaladó halálozási arányszámuk ellenére — a magyarok számának korábbi nagy ütemű fogyását lefékezték. Akkor amikor nagyközségünk elérte 20.századi népességi mélypontját (5719 fő), 1993ban zajlott le egy olyan, 1992-re vonatkoztatott szociológiai cigány-felvétel (Kemény István, Havas Gábor és Kertesi Gábor vezetésével), mely országos szinten kísérelte meg alapvetően általános iskolai, etnikai adatokra támaszkodva a cigány népesség újabb felmérését. Az említett szociológusok 1992-ben a jászladányi cigányok számát 1621-re, arányát 27,7 %-ra becsülték. A háztartási szintű minősítések alkalmával azokat számították cigánynak akiket — az érintettek véleményétől függetlenül — a környezetük különböző szempontok (pl. embertani jellemzők, társadalmi magatartás, életmód, viselkedés) alapján cigányként tartott számon. A megyei hatóságok ebben az évben a ladányi cigányok számát meglehetősen alacsony szinten 1097 főre, arányát 17,6 %-ra valószínűsítették. Ez évben a 637 helybeli általános iskolás közül a cigányok aránya csaknem elérte a 48 %-ot (305 fő). Az 1993-as esztendőtől kezdve Jászladány vándorlási mérlege azonban hosszú évtizedek óta először tartósan pozitívvá vált, tehát többen vándoroltak ide, mint amennyien elköltöztek. A fentiekben említett okok miatt a cigányok 27-30 % között mozgó aránya az 1990-es években a korábbiakhoz képest lényegesen szerényebb mértékben nőtt. Ilyen előzmények után került sor 2001-ben népszámlálásra Jászladányon is, ahol 6194 főnyi lakónépességet írtak össze. Közülük 0,3 % (16 fő) vallotta magát cigány anyanyelvűnek és 27

10,6 % (655 fő) cigány nemzetiségűnek. Ez utóbbi elmaradt az 1990-es adattól (11,3 %, 679 fő), mely a látszat ellenére a helybeli cigány népesség nemzetiségi öntudatának némi gyengüléséről tanúskodik. Az újdonságként bevezetett kérdés: a „nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés” esetében 423 ladányi lakos tüntette fel a cigánysághoz való tartozást. A népszámlálás során kiderült az is, hogy a nyelvükben teljesen elmagyarosodott helybeli cigányok közül csupán 26 fő (0,4 %) használja a cigány nyelvet családi vagy baráti körben. Természetesen ezek az egészen friss, a lakosság önkéntes bevallásán alapuló népszámlálási adatok sem tükrözik híven azok számát akiket a környezetük cigánynak tekint. Valószínű lélekszámukra nagy

biztonsággal

leginkább

az

általános

iskolai

cigány

gyermekek

száma

alapján

következtethetünk. Amennyiben 1992-ben az 1621 főnyi ladányi cigány népességből 305 volt általános iskolás, akkor 2001-ben a 347 főnyi cigány iskolás alapján 1844 cigány lakosra lehet következtetni, akiknek aránya megközelíti a 30 %-ot. A becsült és a népszámlálási adatok összevetése alapján megállapítható, hogy a település cigányságának 0,9 %-a rendelkezik cigány anyanyelvvel, 35,5 %-a cigány nemzetiségi tudattal és 22,9 %-a kötődik a cigány kultúrához, tradíciókhoz. A fenti becslés alapján a többségi etnikum, a magyarok száma 4343 fő lehetett, mely fele az 1941-es lélekszámuknak és pontosan a 180 évvel ezelőtti népesség szintjüknek felel meg. A vegyes nemzetiségű területeken az etnikai-népességi adatok ellenőrzése, az egyes kisebbségek politikai magatartásának figyelemmel kísérése érdekében gyakran fordulnak a különböző választások etnikai szempontú elemzéséhez. Jászladány esetében kézenfekvő a legutóbbi (2002.10.20-i) önkormányzati választás ilyen szempontú elemzése. A választást megelőzően a népesség 74,2 %-a (4691 fő) számított választásra jogosultnak. Amennyiben ezt a népességet azonosítjuk a 18 éves és annál idősebb lakosság számával, akkor az általános iskolás gyermekek számából kiindulva a felnőtt („választásra jogosult”) cigány népesség számát 1144 főre, a nemcigányokét (magyarokét) 3547-re becsülhetjük. A választás helyszínén 2713 ladányi választópolgár (a választásra jogosultak 57,83 %-a) jelent meg. Amennyiben (pontos adatok híján) feltételezzük, hogy a cigány és nem-cigány népesség egyforma arányban jelent meg az urnáknál, akkor azt kell valószínűsítenünk, hogy 662 cigány (24,5 %) és 2051 nem-cigány (75,6 %) szavazó érvényesítette politikai akaratát a választás napján. A település nevét „ismerté” tevő, a helyi cigánysággal és a magániskolával kapcsolatos, a települési önkormányzatot negatív fényben feltüntető híradások alapján a tájékozatlan kívülállók úgy vélhették, hogy Jászladány lakosságát olyan súlyos etnikai konfliktus osztja meg, mely feltétlenül tükröződni fog az önkormányzati választás során is. A választási eredmények azonban a kívülállók és a konfliktust gerjesztők számára alapos meglepetést hoztak. A polgármester-választáson a régi-új polgármester közel 82 %-os, elsöprő győzelméhez nem csupán a magyarok, hanem a cigányok többsége is hozzájárult. A cigány kisebbségi önkormányzati 28

választás is meglepetéssel zárult, ahol a magyar lakosságon kívül a helyi cigányság tetemes része is a helyi önkormányzattal alkotó módon együttműködni kész, főként nem-cigány származású jelöltekbe fektette bizalmát. A választási eredmények és az etnikai összetétel összehasonlító elemzése alapján kijelenthető, hogy a nagyközség magyar és cigány lakosságának hallgatag többsége nem etnikai megfontolások, hanem a jelöltek személyes rátermettsége alapján szavazott. Ezzel is bizonyítva a külvilág számára, hogy nem ég az etnikai konfliktus lázában és igényli a helybeli és cigányok és nem cigányok közötti, évszázados hagyományokra visszatekintő békés együttélés fenntartását. 3. táblázat: Jászladány népessége etnikai összetételének változása (1890-2001) Év 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1980 1990 2001 1980 1990 2001

Népszámlálási adatok alapján „anyanyelv” szerint összes lakos magyar Cigány 100 % 99,5 % 0,0 % 8149 8109 0 100 % 0,6 % 8957 8894 99,3 % 56 100 % 99,9 % 0,0 % 9265 9256 0 100 % 99,9 % 0,0 % 9442 9433 0 100 % 99,9 % 0,0 % 10088 10082 0 100 % 99,9 % 0,0 % 10098 10091 0 100 % 99,8 % 0,1 % 9377 9362 11 100 % 100,0 % 0,0 % 8841 8838 1 100 % 99,9 % 0,0 % 6659 6654 0 100 % 99,8 % 0,1 % 6028 6016 5 100 % 99,6 % 0,3 % 6194 6171 16 Népszámlálási adatok alapján „nemzetiség” szerint 100 % 99,9 % 0,0 % 6659 6654 1 100 % 88,7 % 11,3 % 6028 5345 679 100 % 89,3 % 10,6 % 6194 5533 655

egyéb 40 7 9 9 6 7 4 2 5 7 7 4 4 6

0,5 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,0 % 0,0 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,1 % 0,1 %

népszámlálási adatok alapján „a nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők” szerint

100 % 93,1 % 6,8 % 0,1 % 2001 6194 5767 423 4 népszámlálási adatok alapján „családi, baráti közösségben a nyelvet használók” szerint 100 % 99,5 % 0,4 % 0,1 % 2001 6194 6161 26 7 Államigazgatási és szakértői becslések szerint 100 % 94,5 % 2,5 % 0,1 % 1893 8391 7929 213 7 100 % 97,9 % 2,0 % 0,1 % 1941 10098 9883 208 7 100 % 84,2 % 15,7 % 0,1 % 1986 6663 5610 1047 6 100 % 72,2 % 27,7 % 0,1 % 1992 5854 4226 1621 7 100 % 70,1 % 29,8 % 0,1 % 2001 6194 4343 1844 7

29

népességszám

4. táblázat: Jászladány népessége etnikai összetételének változása (1880-2001)

12000

cigányok

10000

magyarok

8000 6000 4000 2000 0 1880 1885 1890 1895 1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1941 1945 1949 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2001

6. Jászladány gazdasági helyzete

A következő két fejezet mottójául választottuk: „Manapság az a divat, hogy az ember tartózkodik az értékítéletektől, ha különböző kultúrákat hasonlít össze, de gazdasági szempontból bizonyos etikai szokások nyilvánvalóan erények, mások pedig bűnök.”9 Napjainkban meghatározó munkahelyek, amelyek viszonylag, jászladányi léptékkel nagyszámú aktív embert foglalkoztatnak a községben:

9

-

Ladány-Metál 25 fő

-

Jász-Föld Rt. 200 fő

-

T-Plasztik Kft. 105 fő

-

Major és Gubicz Faipari Kft. 55 fő

-

László Malom 10 fő

-

Jász-Kofa Kft. 20 fő

-

Sütőüzem 20 fő

-

Optimo System Kft. 10 fő

Francis Fukuyama: Bizalom Bp. Európa 1997. 69. 30

-

Galván Elox Kft. 10 fő

-

Varrodák: 50 fő

Ezeken kívül jelentős számú alkalmazottat foglalkoztat: -

Jászberény Város Szociális Otthona 65 fő, illetve az

-

Önkormányzat fenntartásában működő intézmények 200 fő.

Összesen: 770 munkavállaló. A különböző boltokban és vendéglátó-ipari egységekkel együtt kb. 1000 fő talál helyben munkát alkalmazottként. A településen 220 működő vállalkozás van összesen. Ebből 24 Kft, 1 szövetkezet, 19 Bt., és 174 egyéni vállalkozás található. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az egyéni vállalkozások száma változó tendenciát mutat. 1997-ben 137-et, 1998-ban 179-et, 1999-ben 187-et, 2000-ben 174-et regisztráltak. Ezek a számok azt mutatják, hogy a községben lakók a rendszerváltozással járó gazdasági változásokhoz próbálva alkalmazkodni, munkalehetőséget kerestek maguknak, akár kényszervállalkozóvá válással is. Az

önkormányzat

a

meglévő

vállalkozások

tevékenységét

elősegíti,

de

eddig

újabb

munkahelyteremtő vállalkozást nem sikerült a községbe telepíteni. Ez a segítségnyújtás kölcsönös, mert a vállalkozások közül sokan támogatják adományaikkal az önkormányzat tevékenységét. Az ingázók száma rendszerváltás után érezhetően megcsappant. Ez főleg azokat az embereket érintette, akik az építőiparban dolgoztak. A privatizáció sokukat tett munkanélkülivé. 25-30 km-es körzetben alig találni munkalehetőséget. Lényeges ipart Jászladány nem tudott kialakítani, az iparban dolgozók zöme a későbbiekben más településeken keresett munkát. A gazdaság változásai következtében a munkanélküliek száma településünkön növekvő tendenciát mutat. Hosszú távon egy agrár-ipari park beindítását tervezi az önkormányzat, építve a mezőgazdasági hagyományokra. A cigányság foglalkoztatási problémáira figyelve az önkormányzat speciális programok kidolgozását kezdeményezi. (pl.: jelenleg is zajlik egy 5 fős kertészeti képzés, másfél éves foglalkoztatással egybekötve, rendszeresen alkalmaz dolgozókat közcélú foglalkoztatás keretében). A munkanélküliek zömét a Jászberényi Hűtőgépgyár, és a Zagyvarékasi Baromfifeldolgozó kezdte el foglalkoztatni a kilencvenes évek közepétől. Sajnos a zagyvarékasi gyár többszöri leállásával és tulajdonosváltásával nagymértékűvé vált a munkanélküliség, elsősorban a cigány lakosság körében. A gyár ez évi újbóli időszakos beindítása sok jászladányi szakképzetlen munkanélkülinek adott munkát, azonban a Baromfifeldolgozó 2004. elsőfélévi állapota szerint, újfent leállt.

31

Az alsó-Jászság – ahol településünk is található – gazdasági fejlettsége elmarad a felső-Jászságétól, melynek okai között szerepel a terület infrastrukturális lemaradása, munkahelyek hiánya. Új munkahelyek létesítésére munkavállalói oldalról óriási igény mutatkozik településünkön. Az önkormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy települjön cég, de a magántőke sajnos a strukturális hiányosságok és a munkaerő képzetlensége miatt nehezen telepedik le. A fentiekből következően a település egyik elsődleges feladata foglalkoztatási, munkahelyteremtő programok elindítása, a munkanélküliek számának csökkentése, a szociálisan nehéz helyzetben lévők egzisztenciális alapjainak megteremtése érdekében. Munkavállalói oldalon el kell kezdeni az alacsony képzettségi szintből eredő hátrányok felszámolását. A mezőgazdaság alapismeretei a cigányság esetében rendkívüli módon hiányoznak. Ez jelentős probléma, mert a földművelés és állattenyésztés egy olyan ágazat, amelyből igaz, hogy nagyon nehéz vagy egyáltalán nem lehet meggazdagodni, viszont éhen halni sem enged! Aki gazdálkodik annak családjának mindig, van mit enni. Ez az út a rendívül szegény cigány családok számára a boldogulást jelenthetné. Jászladányon a földművelés alapfeltételével, a földdel is rendelkeznek házkörüli kertjeikre gondolva, hiszen olyan nagykertes övezetben laknak, ahol nem ritka a félholdnyi földterület sem, ugyanakkor ezek ma többnyire parlagon hevernek, a gaz és a dudva veti fel a valamikor gazdagparasztok által művelt kerteket.

7. Jászladány lakosságának egészségügyi, szociális és foglalkoztatási helyzete:

A rendszerváltás folyamán a romák elszegényedése a társadalom többségéhez képest is gyorsabb és nagyobb arányú volt. A tartós szegénység kockázati tényezői a cigányok körében gyakran halmozottan jelentkeznek: ezek közül kiemelt jelentőségű az aluliskolázottság, és a tartós kiszorulás a munkaerőpiacról. A rendszerváltás során a társadalmi szerepekben következtek be változások, megjelent a munkanélküliség, a munkaerőpiacról való kiszorulás, melynek hatására az egyénben a feleslegessé válás érzése jelenik meg. Ez a jelenség – a cigány népesség lélekszáma miatt – fokozottan érezteti hatását településünkön. A fentiek alapján nem mondhatunk le arról a feladatunkról és igényünkről, hogy a jászladányi cigányság integrációjáért ne tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. A cigányság erőfeszítéseket tesz a kulturális, politikai, közéleti önállóság irányába, szervezeti és képviseleti formákat alakít ki. Társadalmi, gazdasági helyzetük átalakul. A társadalom ma 32

nyilvánosan is kritikusabb a cigánysággal kapcsolatban. A helyi társadalmunk mindennapjainak részét képezik a cigányok és a nem cigányok közötti kapcsolatok és a konfliktusok is. A születési arányok következtében a cigány népesség száma és társadalmi részaránya egyre nő. A cigánykérdést a helyi társadalom jelentős része gyakorlatilag megoldhatatlannak, és így állandó konfliktusforrásnak tekinti, illetve megoldási módként az elkerülést, elvándorlást választja. Az egész magyar társadalom egyik alapproblémája a munkanélküli és az inaktív lakosok igen nagy száma és aránya, és ennek megfelelően a foglalkoztatottak igen alacsony száma és aránya. Ugyanez a probléma még súlyosabb formában jelentkezik a cigány társadalomban. A nyolcvanas évek közepén a foglalkoztatottság majdnem teljes foglalkoztatottsági arány a nők esetében is. A munkaerőpiaci helyzet a nyolcvanas évek végén kezdett romlani, és a kilencvenes évek elején már óriási volt a munkanélküliség. Azt mondhatjuk, hogy a cigányok a rendszerváltás igazi vesztesei, a rendszerváltással a cigányság elmúlt százéves története során másodszor veszítette el létalapjait. A rendszerváltás nyomában megjelenő tömeges munkanélküliség pár év leforgása alatt, viharos sebességgel tette semmissé annak a lassú modernizációs folyamatnak szinte minden eredményét, amely az alapfokú oktatás kiterjesztésével, és a szakképzettséget nem igénylő munkahelyek expanziójával integrálni tudta őket – még ha a társadalmi hierarchia legalacsonyabb fokán is – egy modern társadalom szervezetébe. A szocialista gazdasági modell összeomlásával a nyolcosztályos iskolai végzettség értéke semmiévé foszlott, és a korábban integrálódott emberek óriási tömege került pár év leforgása alatt társadalmon kívülre. A cigányság zöme a puszta megélhetésen túl, sikeres alkalmazkodási formákat nem tud találni. Minél hosszabb időt tölt el a cigányság jelenlegi állapotában, várhatóan annál erősebbek lesznek a szegénység-iskolázatlanság-munkanélküliség-szegénység ördögi körei. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központban nyilvántartott adatok, valamint a népesség-nyilvántartási adatok alapján a település aktív korú (19-59) év lakónépességének 35 %-a gazdaságilag inaktív: nyugdíjas, szociális ellátásokból, segélyekből, gyermekek után járó ellátásokból él. A Munkaügyi Központ Szolnoki Kirendeltségének adatai alapján: 2002-ben átlagosan 13,7 %-os volt a nyilvántartott munkanélküliek aránya Jászladányon. Az év folyamán a nyilvántartott munkanélküliek létszáma 198-320 fő között szóródott. A nyilvántartottak közül 57,8 % részesült ellátásban, 42,2 % pedig ellátatlan volt. Az ellátottak döntően aktív korú nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyében részesültek, 2002. decemberében 87 fő kapott ilyen ellátást. Ezen kívül 53 fő részesült munkanélküli járadékban, 4 fő nyugdíj előtti segélyt kapott, és 1fő jövedelempótló támogatásra volt jogosult. Az ellátásban nem 33

részesülők közül 44 fő pályakezdő munkanélküli volt, 62 fő pedig nem résztvevő, együttműködő munkanélküli. Az előző évhez képest a munkanélküli ellátásban részesülők arányában csökkenés történt, viszont a pályakezdők és nem résztvevők esetében emelkedés következett be. A nyilvántartásban szereplő munkanélküliek átlagosan 10,4 %-a volt tartós munkanélküli (1 éven túl regisztrált). A jászladányi munkanélküliek közel 70 %-a alacsony iskolázottságú arányuk itt a legmagasabb az egész körzetben. A december regisztrációban szereplő állástalanok 20,7 %-a még az általános iskolát sem fejezte be. A munkanélküliek 19,9 %-a szakmunkás végzettségű, 12 %-uk középiskolai végzettségű. Ezen kívül 1-1 fő rendelkezik főiskolai, illetve egyetemi végzettséggel. A nagyközség munkanélküli lakosainak 60 %-a 35 év alatti életkorú, ami viszonylag magas számot mutat. 24 % 36-45 éves és 16 % 46 éven felüli korosztályú. A férfiak és nők részaránya 53-47 % volt az év utolsó hónapjában. Az előző évekhez képest jelentősen nőtt a 20 éven aluliak és a nők részaránya. A Munkaügyi Központ adatai nem korrelálnak a Családsegítő Szolgálat, valamint a Polgármesteri Hivatal

nyilvántartásaival,

sokszor

ellentmondásosak,

ezért

szükség

lenne

egy

átfogó

helyzetfelmérésre. Jászladány nagyközségben a Családsegítő Szolgálat nyilvántartása szerint 2003. februárjában aktív korú nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyében 166 fő részesült, számuk egyre növekvő tendenciát mutat. A 166 fő közül 126 fő cigány származású, mely a segélyezettek 76 %-át teszi ki. Munkaerő piaci beilleszkedésüknek egyik fő oka az alacsony iskolázottság, vagy annak teljes hiánya. A segélyben részesülők közül 58-an nem rendelkeznek alapfokú iskolai végzettséggel, közülük 6-an teljesen analfabéták. A közvetett érintettek (házastárs, élettárs) száma 97 fő, az eltartott gyermekek száma pedig 207 fő. Ezen családoknál az 1 főre jutó rendszeres havi jövedelem nem éri el a 15.000,-Ft-ot sem. A Munkaügyi Központ önkormányzatunk elé tárt beszámolójának is a legnagyobb tanúsága a következőképpen összegezhető: Képzés, képzés, képzés! A Védőnői Szolgálatnál évente átlagosan 80-90 terhest tartanak számon, melyből megdöbbentően magas a fiatalkorú (18 év alatti) várandós anyák száma, megközelíti a 15-16 %-ot. A fiatalkorú terhesek testileg fejlettek ugyan, de értelmileg, érzelmileg még nincsenek fölkészülve a gyermekvállalásra. Sok a meggondolatlan, nem kívánt terhesség. A terhesek 70 %-a aktívan dohányzik, 35 %-uk egészségügyi, környezeti, valamint mindkét okból veszélyeztetett. Így a születendő gyermekek testi, érzelmi, értelmi fejlődése nem lesz megfelelő, így bele fog kerülni a veszélyeztetettek körébe. Gyakran kis súllyal, fejlődési rendellenességgel, koraszülöttként jönnek a világra, ennek aránya Jászladányon az országos átlagot nézve is igen magas. Mindezeken túl a 34

környezeti elhanyagoló tényező elsősorban az ingerszegény környezetre, valamint a szülői elhanyagolásra vezethető vissza. A csecsemőhalálozás rémisztően magas, a Jászságban e téren kiemelt helyet foglal el településünk. A Gyermekjóléti Szolgálatnál megjelenő esetekből is kiderül, hogy igen magas a fiatalkorú várandós anyák és kisgyermekes anyák száma, akik nemcsak éretlenek még a gyermekvállalásra, hanem sokszor emiatt szakítják félbe tanulmányaikat. Ebből kifolyólag később minimálisra csökken a lehetőségük az alapfokú végzettség megszerzésére, valamint szakmai képzésre, így esélyük sincs a munkaerő piaci bekerülésre. Sok esetben az alapfokú végzettség megszerzése utáni továbbtanulásnak az anyagi gondok szabnak gátat, mivel a nagyközségben semmiféle továbbtanulási lehetőség nincs, a közeli településekre való napi ingázást nem tudják a szülők finanszírozni. A településünk sportját meghatározza a Jászladányi Egyetértés Sportegyesület, amelyet négy szakosztály alkot: labdarúgás, kézilabda (női, férfi), darts, autó-motor. A szakosztályok közül a labdarúgóké a legnépesebb, a felnőtt csapat megyei I. osztályú. A korosztályos csapatokban 60, a felnőtt csapatban kb. 20 sportoló futballozik. A gyermek, a serdülő és az ifjúsági bajnokságokban szereplő labdarúgók közül a roma fiatalok aránya csak kevéssel marad el a lakossági roma aránytól. Ez nem mondható el a fiatal felnőttekről. Kézilabda csapatokat 10-15 női és férfisportoló alkotja, a romák aránya itt is alacsonyabb. Jellemző a településünkre, hogy baráti társaságok heti rendszerességgel járnak sportolni a Művelődési Házba, illetve sportlétesítményeinkbe. Úszásoktatás minden évben megszervezzük költségtérítéses formában, amely a roma lakosság részére lényegében nem elérhető. Itt is feladatunknak tekintjük, hogy a helyi roma lakosok számára is elérhető legyen ez a sport-oktatási forma is. A sportban óriási az integráló erő, amely az egymás iránti toleranciát, a másság elfogadását jelentősen elő tudja segíteni egy közösségen belül. A testi kultúra gyakorlása közben a többségi társadalom fiataljai rádöbbennek, hogy a cigány társaik is képesek ugyanarra a sport-teljesítményre, mint ők, sőt! A magukat kisebbséghez tartozónak valló ifjak pedig rájönnek, hogy a sportpályán a teljesítmény, az elért eredmények a döntőek - természetesen az egészséges életmód mellett bőrszíntől, eredettől teljesen függetlenül. Az egymás iránti tisztelet és elfogadás természetes úton történő kialakulására a legjobb segítő erő és eszköz, a SPORT! Jászladány nagyközség óriási hátránya e területen pedig az, hogy a 6243 főt számláló településünk nem rendelkezik egy olyan tornacsarnokkal, amely a legfőbb helyszíne lenne a szórakozásnak, az egészséges életmódnak, a versenysportnak.

35

8. A nagyközségünk oktatásügyi kérdései

Az óvodába beíratott gyermekek létszáma 2003-ban (év eleji adat) 230 fő, ebből 23 gyermek veszélyeztetett helyzetű, ami az összlétszám 10 %-a. A veszélyeztetettség okai 19 esetben a nagyon rossz lakhatási feltételekre, alacsony jövedelmi viszonyokra, a szülők életmódjára, nevelési attitűdökre vezethetők vissza. 1 esetben tapasztaltak értelmi sérülést, 1 esetben értelmi fogyatékosságot, 1 esetben elhanyagolást, és 1 esetben a család bűnöző életvitele az ok. Szükséges lenne, hogy a rászoruló, hátrányos helyzetű gyermekek 3 éves kortól közösségbe kerüljenek, mert így nagyobb eséllyel kezdhetnék meg iskolai tanulmányaikat. Az alábbi táblázatban az elmúlt 5 év, a téma szempontjából legfontosabb adatait foglaljuk össze. 5. táblázat: A jászladányi óvodás gyermekek mutatói. Év

Csoportok száma

1999. 2000. 2001. 2002. 2003.

10 10 9 10 10

Beíratott 3-4 évesek gyermekek száma 263 243 221 224 243

58 42 55 61 68

4-5 évesek

5-7 évesek

86 93 63 78 77

119 108 103 85 98

VeszéFogyatékos lyeztetett gyermekek gyermekek száma száma. 27 32 14 22 1 35 1

Az általános iskolába felvett tanulók létszáma 640 fő (2003. év eleji adat), amely az előző évekhez képest csökkenő tendenciát mutat. Ennek legfőbb oka, hogy a tanköteles korú gyermekeket tömegesen viszik el a szülők más településekre, számukra kedvezőbbnek ítélt feltételek közé. Így az osztályok összetétele jelentősen módosul, a cigány gyermekek aránya iskolai viszonylatban meghaladja az 50 %-ot. A tanulók közül 426 gyermek részesül rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, vagyis 66,5 %. Ezen gyermekeket hátrányos helyzetűnek tekintjük. Veszélyeztetett helyzetben lévő gyermek 158 fő (24,7 %), ami anyagi okokra, idegrendszeri okokra, valamint értelmi fogyatékosságra vezethetők vissza. Ezen tényezők kialakulásához egyaránt hozzájárulnak a szülők alacsony iskolai végzettsége, a rossz lakáskörülmények, valamint a szülői elhanyagolás. Sok szülő, főleg a cigány származásúak egyre kevésbé tartják fontosnak gyermekük iskoláztatását, az alapfokú végzettség megszerzésével sem látják biztosítottnak a megélhetést. Az utóbbi időben egyre inkább sikerült a szülőkkel elfogadtatni a napközis csoportok fontosságát, de sajnos sok gyermek kiszorul ebből az ellátásból a férőhelyek szűkös keretei miatt. 36

Feladatunknak tekintjük a férőhelyek számának növelését, az ehhez szükséges források mielőbbi előteremtését. A következő táblázatban a 2003. október havi állapot szerint mutatjuk be a településen működő iskolák gyermeklétszámának alakulását, illetve a veszélyeztetett gyermekek arányát. 6. táblázat: A jászladányi iskolás korú gyerekek mutatói. Tagozat Alsó Felső EÁI Össz.:

Általános Iskola Jászladány Beírt gyermek Veszélyeztetett gyermek 205 70 166 63 34 25 405 158

Antal Mihály Általános Iskola Beírt Veszélyeztetett gyermek gyermek 127 11 75 4 202 15

Összesen 332 241 34 607

A településünkön a 6-15 éves korosztály lélekszáma 873 fő, tehát legalább 150 gyermek nem településünkön jár általános iskolába, hanem naponta ingázik! 16 éves koráig minden fiatal tanköteles. A cigány származásúak között akadnak néhányan, évfolyamonként sokszor 10-15-en is, akik tizenhatodik életévüket általános iskolai tanulmányaik alatt töltik be. Ezek közül jó néhányan nem fejezik be az általános iskola nyolc osztályát. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők száma 1039 fő. Az alapítványi iskola önmagában lehetőséget biztosít az integrációra, hisz származástól függetlenül lehetett jelentkezni, bejutni az intézménybe, és az ide beíratott gyerekek származástól függetlenül kerültek az osztályokba. Így természetes módon a hátrányos helyzetűeket együtt neveljük, oktatjuk a többiekkel. Az alapítványi iskolába járó gyermekek, és szüleik is nap, mint nap találkozhatnak az önkormányzati iskolába járó gyerekekkel és szüleikkel, így napi kapcsolat révén juthatnak információhoz közvetve, vagy közvetlenül. Az itt folyó pedagógiai munkáról, módszerekről, elvárásokról nyílt napokon lehet tájékozódni. A nyílt napokat a település hangosbemondóján keresztül hirdetjük. Igény esetén szülői értekezletet, fórumot is tarthatunk. Támogatjuk a településen indított szakköröket, sportfoglalkozásokat, ahová iskolától függetlenül, érdeklődés, igény szerint mehetnek a gyerekek. A települési ünnepségek, rendezvények is, ahol mindkét iskolánk tanulói jelen vannak, kapcsolatok kialakítására, fenntartására adnak jó lehetőséget. A labdarúgás népszerűségét kihasználva, mérkőzéseket szerveztünk a két iskola között, első alkalommal 2003. október 18-án.

37

A következő oldalakon újabb hosszabb szövegrészt olvashatunk kék színnel szedve, amely változatlan formában átemelt szöveg. Ennek a hosszabb szószerinti idézetnek a szerzők azért nem tudtak ellenállni, mert mintha minden sora a rendszerváltás utáni jászladányi történésekről szólna, pontosan, frappánsan megfogalmazva, az előttünk zajló társadalmi folyamatokat érzékeltetve mondják és mondatják ki a szaktekintélynek számító szociológusok azokat az alapigazságokat, amelyeket egyesek sajnos sokszor tabuként igyekeznek kezelni. „AZ ISKOLÁK KÖZÖTTI ELVÁNDORLÁSA10

SZELEKCIÓ

–

A

NEM

CIGÁNY

GYEREKEK

ISKOLAI

A lakóhelyi szegregáció, a cigány lakosság arányának egyes településeken, településrészeken, vagy városi lakónegyedekben bekövetkezett rohamos mértékű növekedése mellett az iskolai elkülönítés erősödésében igen jelentős szerepet játszanak a többségi társadalom erőteljes elkülönülési törekvései is. Ezt igazolja, hogy Budapesten és a megyeszékhelyeken, ahol több általános iskola is van elérhető közelségben, rendkívül egyenlőtlen a cigány gyerekek iskolák közötti eloszlása. Az iskolák közötti eloszlás feltűnő egyenlőtlenségeit lényegében ugyanazok a mechanizmusok hozzák létre, mint a lakóhelyi szegregáció erősödését. Egyes iskolákban a környék migrációs folyamatai (a ki- és beköltözések) következtében nőni kezd a cigány tanulók aránya. Erre a többségi családok úgy reagálnak, hogy igyekeznek más iskolába íratni a gyerekeiket, és így a cigány tanulók aránya lényegesen nagyobb mértékben növekszik, mint amit a lakónépesség összetételének változása indokolttá tenne. A kutatás mintájába került budapesti iskolában már az 1989-90-es tanévben is 22,7 százalék volt a cigány tanulók aránya, a mintába nem került iskolákban viszont ugyanekkor csak 2,8 százalékot ért el. Azokon a megyeszékhelyeken, ahonnan került a mintába iskola, 26 százalék volt a cigányok aránya l989-ben, az érintett városok többi iskolájában viszont csak 3,1 százalék. A különbség tehát a mintába került, illetve be nem került iskolák között Budapesten is és a megyeszékhelyeken is már akkor több mint nyolcszoros volt. Azóta a teljesen szabaddá vált iskolaválasztás és a szerkezetváltó 6 és 8 osztályos gimnáziumok térhódításával az eloszlások egyenlőtlensége tovább növekedett. A mintában szereplő iskolákban 10 év alatt a cigány arány Budapesten 49,1 százalékra, a megyeszékhelyeken pedig 53,2 százalékra emelkedett. Budapesten például az egyik ilyen iskolában 20-ról 60, egy másikban pedig 40-ről 100 százalékra nőtt a cigány tanulók aránya, miközben ugyanezeken a településeken léteznek „cigánymentes” vagy csak elenyésző számú cigány tanulót oktató iskolák is.

10

Havas-Kemény-Liskó: Cigány gyerekek az általános iskolában Bp. Új Mandátum 2002. 72.-87. 38

Budapesten, a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban könnyű helyzetben vannak azok a családok, amelyek nem akarják, hogy gyerekeik olyan iskolába járjanak, ahol a cigány gyerekek aránya meghaladja a általuk „tolerálható” mértéket, hiszen bőven van választási lehetőségük. Budapest, VIII. kerület: „A ’80-as évek elején már volt angoloktatás, az igazgatónő szerint (1984 óta dolgozik itt) akkoriban határozottan elit iskolának számított. A cigányok aránya akkor 7 % volt. A cigány tanulók száma ezután enyhén emelkedett, majd kb. 1995-től kezdett drasztikusan nőni. Most majdnem 50 %. Az igazgatónő szerint ezzel olyan folyamatok indultak be, amelyeknek az iskola ugyan próbál, de nem képes ellenállni: a törekvőbb családok elviszik a gyerekeiket. A jobb képességűek a hatodik osztály után hatosztályos gimnáziumba mennek (most 73 hatodikosból 11-en adták be jelentkezésüket)”

Dunántúli megyeszékhely: „az iskolába 349 tanuló jár, ebből 179 a cigány. Az iskola egyébként retteg attól, hogy a város végképp leírja őket. Évről évre megfigyelhető, hogy a körzetükben működő három óvodából kb. 20 gyereket már nem íratnak be hozzájuk, hanem jobb iskolákba viszik”

Észak-magyarországi város: „Jelenleg négy állami és egy egyházi általános iskola van a városban, mindegyikben kb. 400 diák tanul. A szülőket az iskolaválasztásban befolyásolja a roma tanulók aránya. Az iskolavezető mesélte, hogy az egyik szülő beíratás előtt végigjárta az iskolákat, és ezért döntött az Esze mellett, mert ott látta a legkevesebb cigány diákot.”

A nagyobb településeken azok az iskolák, ahova nem vagy alig járnak cigány tanulók, gyakran maguk is sokat tesznek azért, hogy a cigány gyerekek minél hatékonyabb távoltartására vonatkozó társadalmi igényt kielégítsék és ezzel megőrizzék az iskola jó hírnevét. Egy alföldi megyeszékhely „cigányos” iskolájának az igazgatónőjével készült interjúból idézünk: „Egyáltalán semmiféle segítséget nem érzek a társadalom részéről. Pedig hát, ez a saját jól felfogott érdeke lenne. Én ezért ellenzem a szelektálást az általános iskolákban, az első osztályban. Már ott megkezdődik a szelekció, és nem a képességek alapján. Úgy tüntetjük föl, mintha eszerint lenne, de valójában nem ez alapján. Ugyan tilos felvételiztetni, de felvételi elbeszélgetés az nem tilos, hát most soha senki nem megy oda, hogy megnézze, gyakorlatilag mi folyik ezen az elbeszélgetésen. Lehet ezt burkoltan csinálni, mint ahogy bármit. Itt arra céloz, hogy a cigány gyerekeket már ekkor kiszórják? Módjukban áll, ha akarják. Következménye nincs. Vagy ha mégis fölveszik, a cigány gyereket ott ugyanúgy kezelik, mint a többi gyereket, és a hátrányai leküzdésében nem nyújtanak neki segítséget. A hátrány marad, azt önállóan a gyerek nem tudja leküzdeni. Tehát előbb-utóbb nyílik az olló: a többi gyorsabb ütemben halad, min ő. Egy idő után egyre kevésbé tudja a követelményeket teljesíteni, és a szülővel év vége előtt közlik, hogy a gyerek most sem érte el azt a szintet, és semmiképp sem vagyunk hajlandók átengedni. Akkor szintén hozzánk hozza. Pedig annak a gyereknek se teszünk jót, akit kiválogatunk az elitosztályba. Látom az utcán, meg a konfliktusokban is egyre több az olyan eset, hogy egy védett közösségbe járó gyerek meglát egy cigány gyereket az utcán, és rögtön rá van írva, hogy lebénul, a frász áll belé. Amitől a másik gyerek (és ez természetes) rámászik. Az lenne az útja az integrációnak, hogy minden iskolába mindenféle gyerek járna, hogy lássa, mi is van valójában. Mert a társadalom se olyan, hogy itt vannak az elitek, ott a közepesek, amott meg az alja. Ilyen kis országban mindenki mindenkivel találkozhat. Én a saját sorsomból tudom, hogy ha az embernek vannak gyerekkori tapasztalatai a cigányokról, akkor nem lesz vele ellenséges. A gyerek nem 39

születésétől fogva cigányellenes, a cigány és magyar gyerek egymással játszik, és semmi gondja egymással. Mindaddig, amíg nem tudatosítják benne, hogy fiam, ettől félni kell. Ezt azért elég korán tudatosítják. Igen. Akaratlanul is kifejlesztik benne azt a hozzáállást, ami akadályozza az integrációt. Ha a gyerekben tudatosítjuk, hogy ennek más a bőrszíne, akkor ezt az életben nem tudjuk belőle kiszedni. Soha nem fogja elfogadni a másfajtát. Lehet az nála tízszer különb, akkor se fogja ezt elismerni, de még azt sem, hogy vele egyenértékű. Én ebben látom az legnagyobb tragédiát. Ha ez így marad, innen kijutni nem lehet.”

A már „reménytelenül elcigányosodott” iskolákban viszont sokszor a tantestület is beletörődik a megváltoztathatatlanba, s elfogadja a társadalmi környezet lesújtó ítéletét. Budapest VIII. kerületi iskola: „Volt olyan, hogy a jól tanuló hatodikos cigány gyereknek azt mondta a tanára, hogy menjen el egy másik iskolába, ha tovább akar tanulni, mert ha meghallják, hogy innen jött, egyszerűen nem fogják felvenni.”

Ám a „lábbal szavazás”, a gyerekek átíratása azokon a településeken is mindennapos gyakorlat, ahol helyben csak egy iskola van, s ahol ennél fogva az iskolaváltoztatás azt jelenti, hogy a gyereknek az ezzel járó időráfordítást, többletköltséget és energiát is vállalva egy másik településre kell járnia. A kutatás során felkeresett 192 nyolcosztályos általános iskola közül 38-tól van egyértelmű adat arra, hogy az elmúlt években a magas cigány arány és az ezzel összefüggő színvonalproblémák miatt az iskola teljes tanulólétszámához képest jelentős mennyiséget ért el a beiskolázási körzetből máshova be- vagy átíratott nem cigány tanulók száma. Közülük 28 olyan településen működik, ahol csak ez az egy iskola van. Hangsúlyozni kell, hogy a máshova járók között olykor megtaláljuk a legtörekvőbb cigány családok gyerekeit is, de ez csak azt bizonyítja, hogy a felemelkedéshez az etnikai és általában a társadalmi szolidaritás megtagadására is szükség van. Egy Borsod megyei kistelepülés iskolájában 1992-ben a tanulók fele volt cigány. Ma már a nem cigány tanulók egyetlen kivételtől (egy alkoholista apa gyerekétől) eltekintve valamennyiben egy másik település iskolájába járnak, így a helyi iskola úgy vált tiszta cigány iskolává, hogy a faluban még szép számban élnek nem cigánygyerekek is. A gyerekek iskolai elvándorlásával járó létszámcsökkenés jelentősen megnövelte a helyi iskola fenntartásnak fajlagos költségeit, ezért a polgármester be akarta zárni. Tervéről azonban le kellett mondania, mert a cigánygyerekeket a környék egyetlen iskolája sem volt hajlandó befogadni. Ha nem is ennyire szélsőséges formában, de számos egyetlen iskolával rendelkező kistelepülésre igaz, hogy a gyerekek „elvándorlása” miatt a helyben lakó iskoláskorú népességben, illetve a helyi iskolában érvényesülő cigány-nem cigány arányok lényegesen eltérnek egymástól. Az utóbbi években kezdődött el, hogy a nem cigány szülők máshová viszik a gyerekeiket. Nagykónyiból 8 alsós is Tamásiba (a legközelebbi város) jár iskolába. 8 osztályos gimnáziumba 12-

40

en Tamásiba, ketten pedig Dombóvárra járnak, s még Értényből is (az iskolai körzethez tartozó, Nagykónyinál rosszabb forgalmi helyzetű kisközség) 5-6 gyerek eljár Tamásiba iskolába. „K-n a szegregációnak egy nagyon érdekes fajtáját sikerült megtalálnom. Ugyan a kérdőívben nem elkülönített cigány iskolaként jelöltem meg k-it, 87 %-ban cigány tanulók járnak oda. Az óvodában ez az arány még magasabb. Ezek döbbenetes számok ahhoz képest, hogy a falu lakosságának csupán 47 %-a cigány. … Nem csupán demográfiai okokra vezethető vissza ez a magas arány, hanem arra is, hogy aki teheti, elviszi innen a gyerekét másik településre, leginkább a szomszédos B-re és T-re vagy a kb. húsz kilométernyire lévő hevesi hatosztályos gimnáziumba. Az iskolaigazgató szerint a hevesi hatosztályos gimnázium minden jó képességű gyereket elszippant. A mostani hatodikos osztályban 7 magyar van és 13 cigány, az összes magyar gyerek Hevesre készül, de a cigányok közül is többen szeretnék megpróbálni. A legtöbb gyereket a tizenegy kilométerre lévő B-re viszik. B. nagyobb település, az iskola is nagyobb, a cigányok aránya pedig mind a faluban, mind az iskolában jóval alatta marad a k-inak. Az iskolaigazgató szerint legalább egy osztályra való gyerek jár B-re, főleg magyarok, de cigányok is. Ez az iskolaváltoztatás vagy –választás igazából csak 3-4 éve gyakorlat, de a K-n tanító pedagógus is viszi el innen a gyerekét. Újabban már az óvodát is máshol kezdi sok gyerek.”

„Az iskola 123 tanulója közül 116 cigány. A faluban még 38 iskolaköteles korú gyerek él, ők a özeli V-re vagy Gy-re járnak tanulni.”

„A magyar szülők közöl egyre többen 6-8 osztályos gimnáziumba íratják gyereküket, ha lehet Nyíregyházára, hogy ne legyenek együtt a kisebbség gyermekeivel.” „A két iskola közötti különbségek azokra az időkre vezethetők vissza, amikor az egykori tanácstagok elhatározták, hogy N-ben nem lesznek többé cigányok. Innentől kezdve a gy-i iskola híre egyre rosszabb lett, és amikortól lehetett, egyes szülők elkezdték nem a helybéli iskolába beíratni gyermekeiket, hiszen ott még voltak cigányok. Az ellentét csak fokozta, hogy néhány évvel ezelőtt az n-i iskola általános művelődési központ is lett. Az igazgatónő szerint semmivel sem jobb az n-i iskola színvonala, ott még régebbi számítógépek is vannak, mint nálunk, és a tanerő sem képzettebb, csak ott nincsenek cigányok.”

Az átiratkozás sok helyen önmagát gerjesztő folyamattá válik. A gyerekelvándorlás miatt nő a cigány tanulók aránya a helyi iskolában. A pedagógusok egyre kevésbé hajlandók odamenni tanítani. Emiatt csökken a tanítás színvonala, ami aztán további szülőket késztet arra, hogy máshová írassák gyermekeiket. A törekvőbb, jobb helyzetű cigány családok is ezt teszik, mert nem akarják, hogy a gyerekeik behozhatatlan hátrányba kerüljenek, és a helyi iskola végérvényesen a szegény cigányok etnikai gettójává válik. Így az iskolák közötti szelekciónak, a homogén cigány és az erős cigány többségű iskolák kialakulásának egyik legsúlyosabb következménye, hogy együtt jár a pedagógusok erőteljes szelekciójával. A tanárok többnyire nem szívesen tanítanak cigány vagy „elcigányosodó” iskolákban. Félnek a speciális nevelési és oktatási problémáktól, úgy érzik, hogy ezekben az iskolákban nem juthatnak sikerélményekhez, és komoly presztízsveszteséget jelent számukra ott tanítani. Szép számmal akad közöttük olyan is, aki erősen előítéletes a cigányokkal szemben, és úgy 41

gondolja, hogy a cigány gyerek oktatása eleve reménytelen feladat. Kutatásunkból kiderült, hogy miközben a gyerekszám csökkenése miatt ma már sok helyen munkanélküliség fenyegeti a pedagógusokat, az „elcigányosodó” iskolákban még mindig sokan tanítanak képesítés nélkül. Van olyan (homogén cigány) iskola, ahol a tantestület 7 tagjából 4 csak érettségivel rendelkezik. Sokan képesítés nélküliként is csak azért mennek „cigány” iskolába tanítani, mert így könnyebben juthatnak be a pedagógusképzésbe, és mihelyt megszerzik a diplomát, átmennek egy másik iskolába.

Egy falusi iskola, ahol a cigány gyermeke aránya megközelíti a 90 százalékot: „Azok a gyerekek, akik itt ötös tanulónak számítottak és másik iskolába kerültek, az új helyen tanulási gondokkal kell, hogy szembenézzenek. Van úgy, hogy az egyik tanár részeg, van úgy, hogy nem jön be a tanár az órára. Ez utóbbit többen is említették, a matematika óra abból áll, hogy az igazgató bejött, felírt két feladatot a táblára a gyerekeknek, és nem jött be senki óra végéig. A gyerekek az ilyen órákon magnóznak vagy játszanak. Felsős gyerekeknek okoz gondot a szorzótábla, amit egykor nagyon jól tudtak, de elfelejtettek. Rengeteg az elmaradt óra. Az iskolaigazgató említette, hogy sok a helyettesítés mostanában – azt azonban nem, hogy ezek az un. helyettesítések hogyan is zajlanak. Több szülő panaszkodott arra, hogy nincsenek szakkörök, délutáni foglalkozások az iskolában, a napközi is csak alsóban működik, nincsen felsős tanulószoba. Véleményem szerint nem ártanak egy alapos szakfelügyelői vizsgálat K-n.”

Egy másik falu gyakorlatilag homogén cigány iskolája: „Az iskola belül is elég siralmas látvány, a falakon csak a tablók láthatók, az osztályokban alig van díszítés, néhány rajz a faliújságon. A bútorok lepusztultak, nincs számítógép, szemléltetőeszközök se nagyon. Az érződött az iskolán, hogy nincs „gazdája”, senkinek sem fontos, hogy mi történik benne, hogy hogy néz ki. Ennek oka egyrészt az anyagiakban keresendő, mivel a falu szegény és nagy gondot jelent az iskola fenntartása, másrészt az odafigyelés teljes hiányában. Az igazgató hatvanéves, tanítói végzettségű, 1993 és 1996 között személyi ellentétek miatt nem itt dolgozott. Az önkormányzattal, a polgármesterrel került többször konfliktusba, feljelentés is lett a dologból. Az iskola finanszírozása volt a konfliktus egyik oka, az igazgató túlzott alkoholfogyasztása a másik. Az iskola nem önálló gazdálkodású, de olyan szinten nem, hogy az igazgatónak semmi fogalma nem volt róla, hogy mire mennyi pénzt költenek. Év elején benyújtja a tervezett költségvetést, és kész. Minden egyes ceruza megvételéhez pénzt kell kérnie. Mikor beszélgettünk, akkor hozott a postás egy csomagot, ami 400.- Ft-ba került, de még erre sem volt pénze, mondta, hogy majd kér az önkormányzaton. Ahogy írtam, elég súlyos konfliktusok vezethettek ehhez a megalázó helyzethez. Az iskolában részben összevont osztályok vannak: 1-2., 3-4., 5-6., és 7-8. osztály. Hét tanár dolgozik, de négyen csak érettségivel rendelkeznek. Szakképesítés nélküliek tanítják a felsőben a magyart, történelmet, földrajzot, kémiát, németet, rajzot, technikát, testnevelést, matematikát, vagyis szinte mindent. Az 1-2.-ban és a 3-4.-ben van szakképzett tanítónő, de az utóbbi csoport szaktárgyait képesítés nélkül oktatja a tanítónő. Az említettekből kifolyólag az oktatás színvonala alacsony. Az igazgató is említette, hoigy a minimumszintre építenek, aminek egyik oka az otthoni hozzáállás. Az iskolából máshova átkerülő diákok állítólag szinte semmit nem tudnak. Nagyon nagy a fluktuáció az iskolában, sokan mikor meghallják, hogy csak cigány gyerekek járnak ide, már vissza is vonják a jelentkezésüket.”

42

A számos példából látható, a káros társadalmi folyamatok megállítása érdekében hathatós lépéseket tett Jászladány nagyközség önkormányzata, mégpedig azért, hogy elkerülje a szegregált iskola, majd a szegregált település kialakulását, amit az uralkodó folyamatokból nem volt nehéz előre kikövetkeztetni. Ez egyáltalán nem szolgálná sem az itt élő cigány, sem az itt boldogulni kívánó jász magyar érdekét. Bennünket dicsérni kellett volna, hogy nem várjuk ölbe tett kézzel a probléma megoldódását, vagy, majd az állam megoldja! A tétlenkedés helyett nekiláttunk a településünk lakosai akaratával egyező és egyben törvényes megoldás keresésében. Ebbéli helyes törekvéseink teljes megerősítése történt meg 2002. október 20.-án. És hogy a rendszerváltás óta milyen alattomos technikák alakultak ki egy iskolán belül a cigány és a magyar gyerekek szétválasztására, amelyet nem voltunk hajlandóak tovább szemlélni, arra a következő hosszabb idézet ad választ. Eldöntheti az olvasó jobbak-e ezek, a szabad szülői iskolaválasztástól egy településen?

„ISKOLÁN BELÜLI SZELEKCIÓ Azokban a – főként nagyobb létszámú – iskolákban, ahol a cigánygyerekek aránya már jelentős, de még nem elkerülhetetlen, hogy az iskola hosszabb távon tiszta cigány iskolává váljék, a nem cigány családok részéről általában komoly nyomás nehezedik az iskolavezetésre annak érdekében, hogy gyerekeiknek legalább ne kelljen egy osztályba járniuk a cigány, és főként a szegényebb, a különösen rossz családi körülmények közül érkező cigánygyerekekkel. A nyomásgyakorlás legfőbb eszköze a nem cigánygyerekek átíratása más iskolába, vagy a településen belül vagy, ha ez nem lehetséges, másutt. Sok igazgató és pedagógus elismeri, hogy az iskoláján belül azért kellett az elkülönítés különféle technikáit alkalmazni és ennek érdekében különböző funkciójú párhuzamos osztályokat létrehozni, mert megindult a nem cigány gyerekek elvándorlása, s ha nem akarták, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, „lépniük kellett”. „Megállt a gyerekelvándorlásunk is. Ez valamennyi résztvevőnek az együttes közreműködésével történt így. Szakmai fejlesztések is benne vannak ebben. A kis létszámú nyelvoktatás, a nívócsoportos matematikaoktatás, azon kívül nyilván az eltérő tantervű és kis létszámú osztályok beindítása is.”

A cigánygyerekek iskolán belüli elkülönítését szolgáló eljárásoknak a magyar iskolarendszerben több évtizedes visszatekintő hagyományai vannak. Ha szükségét érzik, az iskolák, ma is ezeket a megszokott eljárásokat alkalmazzák. Az elkülönítés többnyire nem kizárólag etnikai alapon működik, hanem keverednek benne az egyértelmű faji diszkrimináció és a szakirodalomból jól ismert, általánosabb érvényű társadalmi szelekció elemei. Ez azt jelenti, hogy egyrészt létrejönnek a magasabb társadalmi státusú családok gyerekeinek magasabb színvonalú oktatást szolgáló, 43

különleges pedagógiai szolgáltatásokat biztosító osztályok, ahova kivételképpen bekerülhet néhány cigánygyerek is a legintegráltabb, legjobb társadalmi pozíciójú családokból. Másrészt az iskolázatlan, alacsony jövedelmű és státusú nem cigány családokból is kerülnek gyerekek azokba az osztályokba, amelyeket elsősorban a cigánygyerekek elkülönítése érdekében hoznak létre. Hozzátehetjük, hogy a migrációs folyamatok, a lakóhelyi szegregáció és az iskolák közötti szelekció révén az iskolák egy része a szegények, a marginalizálódott, leszakadt társadalmi csoportok iskolájává válik, ahol a belső szelekciónak már nem nagyon van funkciója. Ezekben szinte mindig nagyon magas a cigány tanulók aránya, de az egyes osztályok között e tekintetben már nincsenek lényeges különbségek. … Hogyan jön létre ez a polarizáció ? Főként a különböző osztálytípusok létrehozása és működtetése révén. Ahogy az egyik igazgató nyersen megfogalmazta: „Ha nem akarjuk, hogy a magyar gyerekek végképp elfogyjanak az iskolából, föl kell vállalnunk a magyar és cigánygyerekek képességei közötti különbséget.” Ahol tehát az iskolán belüli elkülönítésnek még lehet jelentősége, elsősorban ott működnek egyfelől tagozatos, másfelől felzárkóztató, kisegítő vagy más, ún. speciális tantervű osztályok. Az utóbbiak létrehozásának és fenntartásának a hivatkozási alapja mindig az, hogy az oda irányított gyermekek, a családi szocializációval és az elégtelen óvodáztatással összefüggő szocio-kulturális hátrányok miatt nem tudják teljesíteni a „normál tantervű” osztályok követelményeit, nem képesek lépést tartani a többi gyerekkel, és ezért a hátrányok ledolgozása, a felzárkóztatás érdekében speciális pedagógiai bánásmódra, eljárásokra és módszerekre van szükségük. A gyakorlatban azonban ezek az osztályok a ritka kivételektől eltekintve erősen csökkentett követelményeket és pedagógiai színvonalat eredményeznek, s annak az elfogadását, hogy azok a gyerekek, akik ide járnak, kevesebbre képesek, tehát kevesebbet is kell tudniuk. Így a különbség köztük és a többi gyerek között nem csökken, hanem folyamatosan nő az általános iskolai tanulmányok során.

„Mindkét óra matematika volt. A tanárnőknek való bemutatkozáskor aggodalmunkat fejeztük ki, mondván: semmit sem fogunk érteni az anyagból. Megnyugtattak, hogy ne tartsunk ettől, mert csak a legalapvetőbb dolgokat próbálják elsajátíttatni a „korrekciós” osztályokban. 7.-ben az egyszerű egyenletek, 6.-ban a négy alapművelet és a százalékszámítás lesz a téma. Az igazgatóhelyettes asszony közbeszólt: „Minek is kéne nekik többet tanítani ? Úgysincs rá szükségük.” „Tulajdonképpen egy másfajta tanítási módszert alkalmaznak, tehát kvázi nem tanítanak nekik mindent. Példának mondták, hogy a Pitagorasz-tételt nem tanítják meg ezeknek a cigánygyerekeknek, mert olyan mindegy. Ha tovább is mennek, csak szakmunkás iskolába mennek, de többnyire oda se. Oda ez nem kell, így hosszabban tudnak egy-egy alaptémával foglalkozni.”

44

A kutatás mintájába került iskoláknak egy elég jelentős része már menthetetlenül a szegények iskolájává vált, ezért viszonylag alacsony mind a tagozatos, mind a „speciális tantervű” osztályok száma. … A cigány és nem cigány tanulók eloszlása azonban így is egyértelművé teszi, hogy a különböző osztálytípusok létrehozása és működtetése az etnikai szegregáció céljait is szolgálja. Minél nagyobb egy osztályban a nem cigány és minél kisebb a cigány tanulók aránya, annál valószínűbb, hogy ez az osztály tagozatos képzés formájában vagy más módon az átlagosnál magasabb színvonalú oktatást, az alapkövetelményekhez képest pedagógiai-képzési többletszolgáltatást biztosít. Ugyanakkor minél kisebb a nem cigány és minél nagyobb a cigány tanulók aránya, annál valószínűbb, hogy az adott osztály a megfelelő képességek és/vagy készségek hiányára, a családi szocializációnak az iskolában már pótolhatatlan mulasztásaira hivatkozva eleve csökkentett követelményeket támaszt az odajáró tanulókkal szemben. Az osztályokat a keretükben folyó pedagógiai munka jellege és tartalma, illetve az ehhez kapcsolódó követelményszint alapján némi leegyszerűsítéssel három csoportba lehet sorolni. A tagozatos osztályokban az átlagosnál többet nyújtanak és többet is követelnek. A normál osztályokban az alapkövetelmények teljesítése a mérce. A speciális (felzárkóztató, korrekciós, kisegítő, stb.) osztályokban pedig bevallottan ennél is kisebb, olykor lényegesen kisebb, követelményeket támasztanak és gyakran pedagógiai munka, a pedagógus attitűdje is ehhez a csökkentett elváráshoz igazodik. Ezért is van különös jelentősége annak, hogy miként alakul a három osztálytípusban a cigány és a nem cigány tanulók aránya. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes pedagógusok szakmai felkészültsége, hivatástudata, elkötelezettsége ellensúlyozó hatású is lehet, de ez vitathatatlan, hogy a három osztálytípus közötti eloszlás alapvetően meghatározza az iskolai pályafutás esélyeit.

A cigány tanulók aránya a különböző típusú osztályokban (az összes tanuló % arányában) Típus Testnevelés tagozatos Ének-zene tagozatos Matematika tagozatos Nyelv tagozatos Normál tantervű Felzárkóztató Kisegítő Összesen

A cigány tanulók aránya % 14.1 16.1 16.2 17.5 45.2 81.8 84.2 40.5

Cigány szegregáció, iskolai kérdőív, 2000 45

Különösen feltűnő, hogy a készségtárgyakból tagozatos osztályokban milyen alacsony a cigány tanulók aránya. Az egyik megyeszékhelyi iskolában pl. van egy rendkívül tehetséges cigány gyerek, aki rendre az iskola hírnevét öregbítő kiváló eredményeket ér el a különböző sportversenyeken. Az iskola mégsem tartja érdemesnek arra, hogy testnevelés tagozatos osztályba járjon. Még világosabbá válik az osztályok közötti szelekció etnikai vetülete, ha azt vizsgáljuk, hogy a homogén cigány osztályok hogyan oszlanak meg a különböző osztálytípusok között. A homogén cigány osztályok típusaik szerint Osztály Tagozatos Normál Felzárkóztató Kisegítő Összesen

N 3 123 57 128 311

% 1.0 39.5 18.3 41.2 100

Cigány szegregáció, iskolai adatok, 2000. Ha figyelembe vesszük, hogy a három tagozatos osztály közül egy sem tartozik a nálunk jelentős hagyományokkal és éppen ezért kidolgozott tantervekkel, metodikával rendelkező, tipikusnak tekinthető tagozatok (matematika, nyelv, ének-zene, testnevelés) sorába, hanem csak egyéb kategóriába sorolt kvázi-tagozatnak tekinthető, akkor megállapítható, hogy a tiszta cigány osztályok gyakorlatilag ki vannak zárva a tagozatos képzés lehetőségéből. Viszont sok helyen kifejezetten azért hoznak létre felzárkóztató vagy kisegítő osztályokat, hogy a cigány tanulókat el lehessen különíteni. A felzárkóztatás elvileg azt jelentené, hogy speciális készségfejlesztő pedagógiai módszerekkel igyekeznek csökkenteni azokat a szocio-kulturális hátrányokat, amelyek miatt a szegény, marginális társadalmi helyzetű családokból érkező gyerekek már iskolai pályafutásuk kezdetén sem tudnak lépést tartani a többiekkel. A felzárkóztató osztályokat működtető iskolák többségében azonban nincsenek speciális programok, nem alkalmaznak a problémákat valóban enyhítő, a hátrányokat értékelhetően csökkentő módszereket. Többnyire a pedagógusok sincsenek tisztában azzal, hogy mit is kellene tenniük, hogy milyen lehetőségeket kínálnak a reformpedagógia különböző irányzatai, az erre a célra megoldásokat kidolgozó módszertani iskolák. Csak annyit értékelnek, hogy a cigánygyerekek gyakran rosszul teljesítenek, és miattuk nem lehet a kívánatos ütemben haladni a tananyaggal. A felzárkóztató osztályokat azért tartják megoldásnak, mert ott az ő teljesítőképességükhöz lehet igazítani a mércét, ami viszont egyre növekvő lemaradáshoz vezet. A felzárkóztató igyekezet legfeljebb abban merül ki, hogy rendszeresen korrepetálnak a lemaradó gyerekekkel, és így a szokásosnál többet gyakoroltatják a tanultakat, ám anélkül, hogy változtatnának a kudarcosnak bizonyuló pedagógiai 46

eljárásokon. A felzárkóztató osztályok zsákutcáját jelzi, hogy ezek több helyen felmenő jelleggel működnek, vagyis még a felső tagozatban is biztosítják a cigánygyerekek elkülönített oktatását. A felzárkóztató és kisegítő osztályok létrehozásában egyaránt jelentős szerepet játszik az elkülönítési szándék. Van azonban egy lényeges különbség is. Míg az előbbiekből a felsőbb évfolyamokon át lehet kerülni a normál osztályokba, és a gyerekek több mint 60 %-a át is kerül, addig az utóbbiakban erre minimális az esély. Normál iskolákban működő kisegítő osztályokat többnyire csak a kisebb településeken és olyan iskolákban szerveznek, ahol a cigány tanulók aránya viszonylag magas. (A nagyobb településeken ugyanis önálló kisegítő iskolákban oktatják az értelmi fogyatékosnak minősített gyerekeket.) Számuk a ’60-as évek elejétől, a cigánygyerekek egyre teljesebb körű beiskolázásával párhuzamosan egészen a ’80-as évek végéig folyamatosan növekedett. Azóta valamelyest csökkent, mert az ország demokratizálódása következtében az iskolák kénytelenek voltak óvatosabban bánni ezzel az eljárással. A cigány szülők jelentős része mindig is nehezményezte, ha egy vagy több gyerekének kisegítőbe kellett járnia, de a pártállam idején nem nagyon volt lehetőségük az iskolák döntéseinek a befolyásolására. Az elmúlt években viszont egyre gyakoribbá vált, hogy helyi civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok vagy maguk a szülők is fellépnek a kisegítő osztályokba irányítás gyakorlata ellen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy erősödött az iskola döntéseinek társadalmi ellenőrzése. Ugyanakkor a többségi társadalom nyomása sok helyen az elkülönítés különböző formáit, így többek között a kisegítő osztályok fenntartását kényszeríti ki. Ezért még mindig jelentős a normál iskolákban működő kisegítő osztályok száma, és a cigánygyerekek összehasonlíthatatlanul nagyobb arányban tanulnak ilyen osztályokban, mint a nem cigányok. Hiába szigorították többször is az áthelyezés feltételeit, ahol az elkülönítés szándéka erős és a helyi hatalmi viszonyok ezt lehetővé teszik, ott megtalálják a kiskapukat. Gyakran van példa arra, hogy az áthelyezésért felelős szakembereknek a helyi óvónő mondja meg, véleménye szerint melyek azok a gyerekek, akik nem fogják bírni a normál tantervű osztályok követelményeit, és a bizottság a gyerekek egyenkénti vizsgálata nélkül, ennek alapján hozza meg döntéseit. Számos tapasztalat utal arra, hogy az áthelyezések során erőteljesen érvényesülnek a diszkriminatív szándékok is. Arra is több példa van, hogy az iskola olyan cigánygyerekeket irányít kisegítőbe, akiknél a szakértői bizottság nem ezt javasolta. „Az összevont osztály tanítónője azt mondta, neki csak egy-két gyerekről van nevelési tanácsadós szakvéleménye. Szerinte a többiek az óvónők véleménye alapján kerültek ebbe az osztályba. Az ő csoportjában lévő négy elsős mind másodszor járja az elsőt, mert szinte egyáltalán nem jártak óvodába iskolakezdés előtt.”

Előfordul, hogy a normál tantervű, de tiszta cigány osztályok és a kisegítő osztályok egymás alternatíváiként jelennek meg. Van olyan iskola, ahol évekig működtek normál tantervű cigány 47

osztályok. Aztán ezeket megszüntették, de hamarosan kisegítő osztályokat indítottak, és ezekbe megint csak cigánygyerekek járnak. Máshol több cigánygyereket a legközelebbi város kisegítő iskolájába helyeztek át. A szülők azonban ellenálltak és elérték, hogy gyerekeik mégis a helyi iskola normál osztályaiban tanulhassanak, ahol nincs velük semmi probléma. Ám éppen ez kérdőjelezi meg a korábbi áthelyezési döntés szakmai megalapozottságát. Tehát, továbbra is érvényes az alapigazság, a társadalmat alkotó bármely réteget erőszakkal egy másikhoz integrálni nem lehet. A befogadás kizárólag önkéntes lehet, ez parancsszóra nem mehet. Még az állam sem írhatja elő társadalmának, hogy kötelező az integráció, még ha maga csodafegyverként is hisz benne. Ez alapvető tanúság nekünk, itt Jászladányon az integráció sikeres végig viteléhez. „a cserkészeket annak idején keresztény szervezetként, fiúk számára alapították, „férfias” erények – bátorság, önbizalom, állhatatosság – kifejlesztésére. Később azonban perbe fogták a zsidók, mert kirekeszti a nem keresztényeket, feministák, mert csak fiúkat fogad a soraiba, és a homoszexuálisok jogaikért küzdő csoportok, mert kizárja a homoszexuális cserkész vezetőket. A szervezet ennek okán engedékenyebbé és nyitottabbá vált, de miközben hozzáidomult az amerikai lakosság sokszínűségéhez, elvesztette azokat a vonásokat, amelyek erős morális közösséggé tették.”11

8. Jászladányon az iskolakérdésben nincs visszaút!12 Jelen fejezet célja, tisztázni azon félreértéseket vagy információhiányból eredő félremagyarázásokat, amelyek az utóbbi időkben napvilágot láttak a jászladányi magániskola létesítésének szándéka kapcsán a különböző médiában. Jászladány nagyközség Képviselő-testületének 2000. December 5. ülésének 303/2000. számú

határozata:

„Jászladány

Nagyközség

Önkormányzat

Képviselő-testülete

szándék-

nyilatkozatát fejezi ki, hogy a jövőben létrejövő alapítványi magániskola működéséhez a tárgyi feltételek -iskolakomplexum egy része- biztosításáról.” Számunkra meglepő volt, hogy egy képviselőtestületi szándéknyilatkozat oly heves reakciót vált ki a különböző szervezetektől, leginkább a cigány kisebbségi érdekvédelem oldaláról, amilyent tapasztalhattunk e döntéssel szemben. Meglepő, mert egy olyan döntésről, amelyben egy szó nem szól a cigányságról, és amely a konkrét megvalósítástól időben és jogi lépésekben távol áll, nem az a reakciójuk, hogy a dezinformáltság elkerülésére törekedve felkeresik a döntéshozókat tájékozódás céljából, hanem nyilvános bírálatba fognak a sajtón keresztül, tovább gerjesztve a témát nem ismerő 11

Frencis Fukuyama: Bizalom Bp. Európa, 1997. 442. A fejezet alapjául szolgáló cikk a Ladányi Hírek (VIII. évf. 2.) 2001. februári számában jelent meg Dankó István polgármester írásaként Nincs visszaút! címmel. 48 12

olvasó félretájékoztatását. Visszautasítjuk azt a burkolt, sokszor nyílt nyomásgyakorlást, amit a közéletben, az utóbbi időben az un. jogvédő szervezetek végeznek. Nemcsak cselekedni, de már gondolkodni

sem

lehet

bizonyos

társadalmi

problémákról,

azok

megoldási

módjairól

Magyarországon, mert e szervezetek azonnal minden gondolati csírát kivont karddal, ugrásra készen lekaszabolnak, mondván: „ha ezt a gondolatot élni hagytuk volna, talán a tizedik megvalósítási lépésében ütközhetett volna a kisebbségi vagy az egyéni szabadságjogokkal”. Ugyanakkor, közel sem biztos, hogy a döntéshozónak (jelen esetben Jászladány Nagyközség Képviselő-testületének) az a végső célja, amit e szervezetek belemagyaráznak, majd igyekeznek módszeresen és már-már beteges félelemmel, még az ötlet megvalósulása előtt azt megsemmisíteni. Engedjék meg, hogy bemutassuk az oly sok kritikával illetett döntés mögött lévő szándékot, és döntsék el mindenki, hogyan sérülnek, és milyen jogok sérülnek az alábbi gondolati okfejtésben. A rendszerváltást követően a magyar társadalom anyagi és szellemi differenciálódása felgyorsult. Ennek következménye, hogy a különböző társadalmi rétegek igénye más-más a szolgáltatássá előlépett oktatásban. A kb. tízezer fölötti lélekszámú városokban ezeket a különböző igényeket több intézményben megbontva, ki tudják szolgálni, mert kialakulhatnak ugyanazon településen a tanulni szándékozó diákok iskolái, illetve azon tanulók alsó fokú oskolái, akik nem tekintik életcéljuknak a tanulás útján történő érvényesülést. A tanulást eleve megtagadó diákok esetén, (gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy létezik ilyen kategória) akkor követnénk el a személyiségi jogok lábbal tiprását, ha minden lehető eszközzel kényszerítenénk a tananyag teljes elsajátítására. Ugyanakkor sérülnek azon diák személyiségi jogai, aki a tudás alapú társadalom versenyképes egyéniségévé kíván válni, nyelveket tanulni, számítógépes ismereteket elsajátítva gondolkodó emberré szeretne válni. Sérülnek a személyiségi jogai, mert ha az adott tanóra fele azzal megy el, hogy a tanuláshoz szükséges légkör megteremtése köti le a pedagógus energiáit, potenciális hátrányba kerül jobb környezetben tanuló diáktársaival szemben. Sérülnek a személyiségi jogai ezen diáknak, mert ha többségbe kerül egy iskolán belül a tanulást nem életcéljának tekintő diákok száma, egy olyan iskolai légkör kezd kialakulni, melyben a jó magaviselet vagy a házirend betartása nem erény. Ha már nincs belső kontroll a helyes viselkedésre a személyiségben, csak külső, akkor nagyon nehéz feladata van az ügyeletes tanárnak, hogy érvényt szerezzen a házirendnek. Jászladány nagyközségben jelenleg 722 általános iskoláskorú gyerek él, ebből viszont csak 648 jár helyben iskolába. A 74 eljáró gyermek naponta történő ingázási okaként, egyértelműen azt a tényt jelölhetjük meg, hogy az intézményileg monolit helyi oktatási és nevelési rendszerünk nem tudja kielégítően kiszolgálni őket. Jászladányon egyetlen iskolába kívánjuk ellátni a potenciálisan megjelenő helyi néprétegeket, azok szerteágazó igényeit, ami a gyakorlatban úgy tűnik, hogy igen sok probléma forrása. A 74 tanulni Jászladányról eljáró gyermek, (2000-es szám. A szerk.) az összes 49

6 és 14 életév között lévő gyermekeink több mint tíz százaléka! Ez egy akkora szám, amely mellett a Képviselő-testület nem mehet el szótlanul, ráadásul, ha ez a tendencia folytatódik, ki tudja pár éven belül hova emelkedik fel e mutató. Keresni kell a probléma magját előítélet, de ugyanakkor gondolati tabuk nélkül. Amikor a Képviselő-testület meghozta a már idézett döntését, szinte azonnal az akkori helyi Kisebbségi Önkormányzat „ráhúzta” a cigány-magyar, itt ellentétpárként felhozott viszonyt, amely lépés következtében tabu témává kívánta változtatni a magániskola kérdéskörét. Tabu témává, hogy ne kelljen végiggondolni az előttünk lévő problémát, hanem elég legyen ösztönből politizálni, amely forma remekül alkalmas a tömegek mozgatására, a sztereotípiák felélesztésére. A tömegek mozgatása pedig önmagában megadhatja a hiányzó politikai legitimációt a helyi kisebbségi önkormányzat számára, amelybe 287 szavazattal már be lehetett jutni 1998-ban. A kisebbségi önkormányzat és jogvédő szervezetei a helyi cigány-magyar törésvonalat kívánták a magániskola kérdéskörében erősíteni, mikor mi, a tanulni akaró diákok és tanulni nem akaró diákok törésvonalát kívántuk megcélozni ezen intézkedésünkkel, amely esetben, a két társadalmi törésvonal egyáltalán nem esik egybe. Ezt bizonyítani azzal tudjuk, hogy Jászladányon a 90-es évek elejétől az iskolában differenciált oktatást folytatunk, ahol az osztálybontás a „jó képességű” és „lassabban haladó” kategóriák mentén történt. Minden évfolyamon 8-10 cigány származású tanuló be tudott jutni a jobb képességű, gyorsabban haladó osztályokba, tehát akik tanulni akarnak a cigányok közül, tudnak érvényesülni, és ez nincs másként a magániskolában sem! A másik félremagyarázat szerint, az önkormányzat egy szűk elitréteg iskoláját akarja megteremteni, egy munkanélküliséggel sújtott alsó-jászsági nagyközségben. Az a tanuló, aki elégségesről közepesre, vagy közepesről jóra javít, már akar tanulni, van benne szándék, akarat és ambíció, tehát a tanulni akarók táborához tartozik, de mégsem kitűnő vagy mégsem a helyi elit tagja. Az a tanuló, aki betartja a házirendet, ezzel nem zavarja önmagát és társait a tanulásban, bármikor a magániskola diákja lehet ugyanúgy, mint az előző típus. Sőt, valószínűleg a gyógypedagógiai irányvonal is, bele kell hogy férjen ezen iskola profiljai közé. A dezinformáltság újabb pontja a tandíj kérdése, amit ebben a magániskolában fizetni szükséges. Először, az alapfokú magániskolai oktatás esetében tandíjat csak a pluszszolgáltatásokért lehet kérni. Másodszor, a tandíj mértéke jelenleg 3000 forint havonta, azaz évente egy gyermek után 30.000 forint. Megjegyezni kívánjuk, hogy a 3,5 tanulmányi átlageredményt elérő cigány származású felsős gyerekek a Magyarországi Cigányokért Közalapítványon keresztül minimum 3500 forint havi ösztöndíjban részesülnek. A tandíjként megállapított összeg egybecseng azon közvélemény kutatás adataival, melyet az iskola megindítása előtt végeztünk a szülők körében egy kérdőíven, amelyen a „Mennyi pénzt tudna fordítani gyermeke magán általános iskolai oktatására ?” című kérdésre a válaszadók 40%-a a 2-3 50

ezer forint/hó számadatot adta meg, 17%-a pedig ettől többet. A 407 beküldött kérdőívből 214-en igennel válaszoltak a magániskola indítására, ez 53%-a a válaszadóknak, míg 191-en utasították el, 2 válasz bizonytalan volt. A következő félremagyarázat önveszélyessé váló fegyvere, amit ugyancsak olvashattunk: a bűnbakkeresés ősi ösztöne. A volt helyi Kisebbségi Önkormányzat elnöke szerint, a pedagógusok felkészületlensége az oka a jelenleg Jászladányon kialakult helyzetnek. Ettől sajnos sokkal nagyobb baj van! A magyar alapfokú oktatásban stratégiai és szerkezeti problémák mutatkoznak, amely a vidéki, fokozottan a községi szintű iskolákban csúcsosodnak ki leginkább. A nagyobb városok oktatása kínálati piacot nyújtva a szülőknek és diákoknak, a poroszoktatási rendszer mellet fel tudnak vonultatni más pedagógiai módszereket folytató intézményeket, pl.: Rogers, Waldorf iskolák, stb. Szabad iskolaválasztás lévén, bármelyikbe beiratkozhat a tanuló, ellenben egy vidéki kistelepülésen csak a poroszoktatási rendszerű iskolát veheti igénybe a diák, úgy hogy ez a pedagógiai oktatási rendszer nem számol az egyéni szabadságjogok és egyben tanulói jogok kiterjedt rendszerével. Ezen poroszoktatási rendszerben felnőtt, tanult és dolgozó pedagógusok bénultan állnak azon jelenség előtt, hogy nincsenek fegyelmező eszközök a kezükben, mert a szabadságjogok kiterjesztésében megsemmisült a tanult pedagógiai eszme eszközrendszere, amely által sikeres volt maga a pedagógiai eszme lényegi eleme! Ne adj Isten, közvetetten, még kisebbségi jogokat is sérthetnek! Inkább visszahúzódnak, nem vállalják fel a konfrontációt a tanulókkal, szülőkkel. Fokozatosan kicsúszik az iskola irányítása a kezükből, sodródnak az eseményekkel, amit már tudat nélkül a diákok összessége irányít, ez pedig olyan irány lesz, amely a hangadó többség érdekeinek megfelel. Ha ez „a nem tanulok irány”, akkor az lesz uralkodó az iskola szellemiségén. A magániskola bevezetésével egy képzeletbeli lépcsőt helyezünk el az addig monolit oktatási rendszerbe, mert aki tanulni akar, az a magániskolába szeretne járni. A rendszer logikája alapján önmagát fegyelmezi a diák, hiszen választás után jött ide, ahol tandíjat fizet, tehát becsülete lesz annak, hogy idejárhat. Továbbá egy igen lényeges kényszerítő erő, hogy a házirend be nem tartásának következményei lehetnek, az osztályfőnöki figyelmeztetésnek, az igazgatói megrovásnak van súlya, mert az iskolából „ki lehet csapni” a tanulót. Az önkormányzati iskolába járó diákok esetében pedig megnyílik annak a lehetősége, hogy más pedagógiai módszerekkel kísérletezve próbáljuk az aktivitásukat felkelteni, de ezek a kísérletek már nem hátráltatják a gyorsabban haladókat a kellő tudásanyag megszerzésében. Mindezek miatt furcsa és durván elferdített az alábbi interpretációja törekvéseinknek, amelyet szintén az általunk értékesnek tartott könyvben információhiányból eredő tévelygésként

51

olvashatjuk, és nyomára bukkanhatunk annak, hogyan kreáltak bizonyos erők Jászladányon iskolakérdésből cigánykérdést. „Viszonylag ritkán, de azért már előfordul, hogy nemcsak a szülők helytelenítik, hanem a cigányok helyi érdekképviselete (kisebbségi önkormányzat) is tiltakozik a cigánygyerekek iskolai elkülönítése ellen, sőt az utóbbi években már az is előfordult, hogy az országos média is tudósította a közvéleményt az iskolákban tapasztalt etnikai diszkrimináció kirívóan súlyos eseteiről. A közelmúltban például országos visszhangot váltott ki a jászladányi eset. A település polgármestere egy olyan alapítványi magániskola létrehozását kezdeményezte, amely lehetővé tenné a cigány és nem cigánygyerekek elkülönített oktatását. Kezdeményezését így indokolta: „A rendszerváltást követően a magyar társadalom anyagi és szellemi differenciálódása felgyorsult. Ennek következménye, hogy a különböző rétegek igénye más-más a szolgáltatássá előlépett oktatásban. A városokban ezeket a különböző igényeket adott iskolai szinten szolgálják ki, tehát kialakulnak ugyanazon településen az elit iskolák, illetve az alsóbb néprétegek igényeihez idomuló nevelést és oktatást adó tanintézetek. Jászladány nagyközségben van kb. 720 általános iskoláskorú gyerek, ebből csak 648 jár helyben iskolába. A kb. 70 eljáró gyermek naponta történő ingázási okaként egyértelműen azt a tényt jelölhetjük meg, hogy az intézményileg monolit oktatási rendszerünk nem tudja kielégítően kiszolgálni őket. Jászladányon egyetlen iskolában kívánjuk ellátni a potenciálisan megjelenő helyi néprétegeket, azok igényeit, ami igen sok probléma forrása.”

Mindebből a polgármester azt a következtetést vonta le, hogy nyíltan vállalni kell az etnikai alapokon nyugvó elkülönítést, sőt Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művében megtalálni vélte az állás pontját kellően alátámasztó érvrendszert is: „Röviden interpretálva gondolatait: a jövő háborúi nem az anyagi birtoklásért, nem a területi hódításokért fognak kirobbanni az országok között, hanem a kultúrák átjárhatatlansága miatt. A különböző kultúrák a globalizáció és a közlekedés rohamos tökéletesedésével térbelileg sokkal közelebb kerültek egymáshoz, amely azt eredményezi, hogy a mindennapi életben alapvető berendezkedési különbségükből adódóan, illetve a berögződött napi életvitel óriási eltérősége miatt konfrontálódni fognak egymással. A napi politikai eseményekben kísérhetjük figyelemmel az arab-zsidó konfliktus eszkalálódását, megannyi békefolyamat hiábavalóságát a térségben. Ennek a félévszázados ellentétnek az oka nem anyagi, hanem kulturális. Mindezen konfliktusok elkerüléséért maga az élet alakította ki, például az Amerikai Egyesült Államok városaiban az egymás iránti toleranciát leginkább tiszteletben tartó formaként a különböző nátiók (sic!) vagy felekezetek külön iskoláit, óvodáit, könyvtárait, imaházait, éttermeit stb., amelyek külön lakónegyedekben jelentkeznek végül. Egy ország akkor szabad ország, ha minden egyes népcsoportnak megadja a lehetőséget szokásai gyakorlására úgy, hogy nem zavarják egymást ebbeli tevékenységükben. A népeket, amelyek a kultúrákat hordozzák, nem lehet erőszakosan egybezárni, integrálni egymással.”

52

A polgármester úgy ítélte meg, hogy a fenti érvek alapján indokolt és jogos a cigány és nem cigánygyerekek

egymástól

elkülönített

általános

iskolai

oktatásának

intézményesítése

Jászladányban.”13 „az emberben egyaránt vannak erkölcsileg jó és rossz hajlamok. Az autonómia elősegítésével pedig mind a jó, mind pedig a rossz hajlamok kibontakozhatnak. […] a pozitív cél a törekvés a jóra, a negatív pedig törekvés a rossz elkerülésére. A másik nélkül mindegyik feltűnően hiányos. A politikai erkölcs elméletének mindkét céllal törődnie kell, igent és nemet kell mondania. A liberális gondolkodók azonban az igenre összpontosítanak, s csak nagyon keveset mondanak a nemről. A részletesen kifejtett liberális nézetekből a rossz szembetűnően hiányzik. […] a rossz kiterjedt, s ennek jelentős része az autonómiával való visszaélésből ered. […] az autonómiával való visszaélés rossz következményeinek kivédésére megfelelő biztosítékokat kell találni. Legyenek azonban bármik is ezek a biztosítékok, azoknak mindenképpen az autonómiát kell megkurtítaniuk, hiszen hogyan lehetne másképpen elkerülni a vele való visszaélést? […] Továbbá szükséges a rossz elkerülésére hivatott politikai programok támogatása is. Mint a törvény és a rend erősítése, az erkölcs kikényszerítésére, s a polgárok, különösen a fiatalok erkölcsi nevelésének kiemelt kezelése. Ezek a programok azonban nem felelnek meg a liberális ízlésnek.”14 Itt a különbség a liberális és a konzervatív iskolafelfogás között. Ma Magyarországon a hatályos oktatási törvények szerint mindkettő vagy ezeknek a variációi is megvalósíthatóak. A közösségek, a szülők szabadon döntik el, melyiket választják. A liberálisok nem alkalmazhatnak szellemi diktatúrát. Amikor a liberálisok szembe találják magukat egy társadalmi problémával, akkor vak hittel vallják, ez csak azért fordulhat élő, mert még nincsenek kellőképpen kiterjesztve az autonómiák, tehát nagyobb szabadság, és akkor minden probléma megoldódik. Az autonómiákkal visszaélőre nem is gondolnak.

9. Egy szociológiai kutatás eredményei A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Osztálya kérdőíves kutatást végzett településünkön 2003. nyarán „ A produktív szociálpolitika szerepe a társadalmi konfliktusok csökkentésében a roma/nem roma népesség körében” témakörben. A kutatás néhány elemét és következtetését idézzük az alábbiakban.

13 14

Havas-Kemény-Liskó: Cigány gyerekek az általános iskolában Bp. Új Mandátum 2002. 107.-108. John Kekes: A liberalizmus ellen Bp. Európa 1999. 61.-64. 53

A válaszadók közel egynegyede a roma társadalmi csoportba tartozott, átlagosan 13 évvel fiatalabbak, mint a nem roma megkérdezettek. A roma háztartásokban átlagosan hatan, a nem romák hárman élnek együtt, a nagycsaládosok zöme a roma megkérdezettek közé tartozik. Roma válaszadók fele végezte el a 8 osztályt, egyötödük szerzett szakmunkás végzettséget, harmaduk viszont nem fejezte be az általános iskolát. A válaszadók majdnem egyötöde jelenti Jászladány társadalmában a nem tősgyökeres csoportot. Ez azt jelenti, hogy helyi társadalmunk fluktuációja elég jelentős. A megkérdezettek kétharmada valamilyen módon inaktív volt, a 18-35 évesek körében az aktív-inaktív arány közel 5050 %-os, a 36-59 évesek kétharmada aktív foglalkozási státuszú volt. A nők alig egyötöde dolgozik, szemben a férfiak 53 százalékával. Az egy főre jutó jövedelem a roma lakosság körében 17, a nem romák körében 39 ezer forint volt, viszont egy cigány család átlagos jövedelme 85 ezer forint/hó, addig egy jász magyar családban átlagosan 95 ezer forintból élnek egy hónapban. Ez nem mutat akkora különbséget, mint az egy főre eső jövedelem. E jövedelmi különbséget támasztják alá a reprodukcióról írottakat a demográfiáról szóló 3. fejezetben. Megállapíthatjuk, sok szegény nem roma család is él a településünkön, amelyek esetében a romák pozitív diszkriminációval illetése könnyen elégedetlenséget szülhet mondván: Mi is hasonló helyzetben vagyunk. A kívánt jövedelmi elvárások a romák és nem romák körében azonosak voltak. A válaszadók 40%-a kapott már valamilyen segélyt az önkormányzattól. A segélyek majdnem fele a maximum 8 általánost végzett lakosokhoz jut el. A válaszadók közel harmada úgy véli, hogy szociális eszközökkel (főként a foglalkoztatási lehetőségekkel) tompíthatók a szociális konfliktusok. A válaszadók harmada élt át az elmúlt 13 év során egzisztenciálisan és pszichésen egyaránt megterhelő munkanélküli létet. A válaszadók többsége, romák és nem romák egyaránt, mihamarabb szeretne elhelyezkedni. Nagyobb bizonytalansággal a romák gondolkodnak a munkavállalásról. Főleg a romák vélték úgy, hogy a képzettség, a kiskorú gyermekek száma, a származás, és a tartós munkanélküli állapot akadálya a tartós foglalkoztatásnak. A válaszadók a felsorolt települési dimenziókkal – egészségügyi, szociális, oktatási szolgáltatások – inkább nem elégedettek. A roma társadalmi csoport megítélése: A válaszadók a romákat kevésbé tartják rokonszenvesnek, őket minden nemzetiségi csoport megelőzi, nem támogatott a pozitív diszkrimináció. A lakóhelyi konfliktushelyzet a válaszadók szerint inkább etnikai színezetű, de szociális és oktatásban rejlő törésvonalakat is megjelölnek. A válaszadók szerint a konfliktusok gerjesztette problémák megoldásában főleg a helyi önkormányzatnak, az államnak, és a megyei önkormányzatoknak kellene részt venni. A résztársadalmi hátrányokat leginkább produktív elemek növelésével lehetne csökkenteni: képzés

54

kiterjesztése, a romák körében lévő pozitív példák hangsúlyozása, az életmód változtatás lehetőségét is jelentő kategóriákat értékelték a legmagasabbra a megkérdezettek. A válaszadók közül főként a roma származásúak tartják a közoktatás feladatának azt, hogy csökkentse a társadalmi hátrányokat.

11. Gondolatok a kultúrák összeegyeztethetőségéről15 A tudományos jövőkutató szakemberek (lásd pl.: Hamish Mcrae: A világ 2020-ban Bp. 1996 Aduprint) a jelen és a következő emberöltő leginkább veszélyes, háborúkat kirobbantó érdekellentéteiként a nagy kultúrák közötti – azok fizikai és szellemi „átjárhatatlanságából” adódó – érdekellentéteket jelölik meg, amelyek egyre gyakrabban a fegyveres konfliktusok kirobbanásának végső okaiként nevezhetőek meg. Mindeddig a történelmi gyakorlat az volt, hogy a természetes határok eléréséért, lakosságnövelésért vagy bármely gazdasági és ideológiai előnyért robbantottak ki háborút az országok. Azonban a kulturális ellentétre egyre több példát lehet találni. Ki ne emlékezne a 30-40 évvel ezelőtti kínai-szovjet elmérgesedett viszonyra, amely nemcsak abból nyerte forrását, hogy a két, egyenként földrésznyi ország éles versenyt vívott egymással a kommunizmus vezető hatalma címért, hanem mindezen versengés mélyén a szláv és a kínai normarendszer és viselkedéskultúra közötti, majdnem áthidalhatatlan kulturális távolság lappangott. De ne menjünk ilyen messzire térben és időben a fentebb említett folyamat igazolására. Igen jó példát szolgáltat ennek belátására a volt Jugoszlávia széthullásának folyamata. A szerb nemzet görögkeleti (ortodox) vallású nép, mely cirill betűkkel ír, szerb nyelvet beszél, a Török birodalom fennhatósága alól csak a XIX. században szabadult ki. A szerbekkel szemben kulturális különbségeket hordoz a horvát nemzet, akik a római katolikus (latin) egyházhoz igen korán csatlakoztak, horvát nyelven beszélnek, latin ábécét használnak és mindvégig a Habsburg birodalom, azon belül a Magyar Királyság részei voltak. A két etnikai test között egyre nagyobb számban, Boszniában egy Európától idegen etnikum alakult ki, a muzulmán vallású bosnyákok, akik az iszlám Irán támogatásával képesek fenntartani, sőt demográfiailag fejleszteni magukat egy európai miliőben. Mindezen népek ellentéteinek igazolására elég belegondolni napi életük, ünnepeik, viselkedésük eltérőségébe. A kultúrák közötti „átjárhatatlanságra” a legjobb példát a délszláv válság vérengzései és etnikai tisztogatásai szolgáltatták, amelyeket nap mint nap közvetített, akár minden ladányi lakásba is a televízió 1991 óta. Mondhatjuk minderre: mindez egy balkáni elintézési módja volt ezen problémáknak.

15

A fejezet alapja, az Összeegyeztethető-e a cigány illetve a magyar viselkedéskultúra és normaerkölcs? címmel megjelent újságcikk, amely a Ladányi Hírek 1997. januári számában (IV. évf. 1. szám) látott napvilágot Dankó István akkori egyetemi hallgató, a későbbi polgármester tollából. 55

Tegyünk akkor egy rövidke kitérőt Nyugatra, ahol jóval több pénz idő és szellemi potenciál áll rendelkezésre a kulturális homogenizáció véghezvitelére, mint Magyarországon vagy akár helyi szinten Jászladányon. A katolikus írek, legújabb az ugyancsak katolikus skótok igyekeznek már hosszú emberöltők óta elszakadni az anglikán britektől. Franciaországban a kelta eredetű bretonok törekszenek egyre több autonómiára. Spanyolországban a katalán és baszk elszakadási kísérletek ugyancsak élő problémák. Németországon belül állandó összeütközést jelent az államalkotó németek

törekvései

s

az

egyre

nagyobb

számban

betelepült

török

vendégmunkások

leszármazottainak igényei közötti ellentét, ahol az utóbbiak mecseteket és más, kultúrájukra jellemző építményeket kívánnak felállítani. Belgiumban a flamand-vallon ellentét a szembeötlő. A tengerentúlon az Egyesült Államokban a néger kérdés kerül a felszínre nap mint nap, mint megoldatlan probléma. Az angol nyelvű Kanadából a francia 10 milliós Quebec tartomány kíván kiszakadni és külön államiságra törni. Mindezen logikát követve, nézzük meg Magyarország viszonyait, azon belül is a jászladányi helyzetet. A magyar nép normarendszere és viselkedéskultúrája többé-kevésbé követte a nyugateurópait és átvette az onnan érkező hatásokat. Így a 1100 éves Kárpát-medencében való tartózkodás óta először a keresztény normaerkölcs gyökeresedett meg a magyarság soraiban, amely a Tízparancsolatban fogható meg leginkább. Majd az úriember normaerkölcs épülhet erre rá, amely egy újabb stációja volt a magyar viselkedéskultúra formálódásának, amely az adott szón, a becsületen, a hölgyek tiszteletén alapult. A polgári normaerkölcs átvétele már XIX. századi jelenség Magyarországon, amelyet nagypolgári és kispolgári életvitelre lehet tovább bontani. A szocialista normaerkölcs leginkább az egalitriánus (egyenlősítő) életérzést ültette be a köztudatba, amelyet ma egyesek bírálnak, mások pozitív folyamatként taglalnak, de kétségtelenül formálta a magyar nép normaerkölcsét és viselkedés kultúráját. Az 1980-as évek végétől hódít tért az üzletember normaerkölcs adok-veszekje, mely a jelenben is dominál. Ezen elemek mindegyikének létjogosultsága van viselkedésünkben, és hol az egyik, hol a másik elem üti fel fejét abban. A cigányság tömegében a XVI-XVIII. század között áramlott be először Magyarországra, több évszázados vándorlás után Pakisztán és India északkeleti régióiból (lásd: Czeizel Endre: A magyarság genetikája Debrecen, 1990 Csokonai Kiadóvállalat). Egy olyan területről érkeztek, amely kulturálisan elüt az európaitól, így ha csak ezt vesszük figyelembe, a kulturális különbségek miatt a fentebb felsorolt etnikai konfliktusok és ellentétek jutnak eszünkbe. Mindezek azonban módosítást igényelnek! A cigányság sokáig, a vándorló életmódjából kifolyólag ténylegesen társadalmon kívüli nép volt, akik letelepítésére a XIX. század második felében tettek tétova lépéseket Magyarországon, ebből kifolyólag normarendszerük nem igazodott a magyarhoz, annak ellenére, hogy már évszázadok óta a magyar nép mellett éltek. A szocializmus időszakában történt egy nagyszabású kísérlet a cigányság helyhez kötésére, és a magyar etnikummal való kulturális 56

homogenizációjára. Ez azonban felemásra sikerült, mert az egalitarizmus előretörése miatt a tulajdon tisztelete nem alakult ki soraikban, továbbá a rossz irányú segélyezési politika a magyarságot is szembe fordította a cigány etnikummal. A jelen sürgető feladata ellen mindezen, akár hosszú évszázados hiányosságok pótlása. Ez egyik napról a másikra, de egyik évről a következőre is lehetetlen. Próbálkozni azonban kell, mert az együttélés elkerülhetetlen. Jászladány vezetőinek pedig fokozottabban végig kell gondolni a helyes cigány-magyar együttélési stratégiát, mert községünkben a cigányság lélekszáma az országos átlagon fölül reprezentált. Mik szólnak amellett, hogy a délszláv, a nyugati és a történelmi példáktól eltérően a cigányság nem tör az állam szétrobbantására, kulturális különbségei ellenére? A magyarországi cigányság döntő többségében magyar nyelven beszél, az iskolában magyar nyelvet és irodalmat, illetve magyar történelmet tanul. Írásos történelmi múlttal nem rendelkezik, az országon belül nem egységes etnikai tömbben él, továbbá magyarnak vallja magát. A magyarországi cigányetnikum a környező országokban élő cigányoktól, az iskolában felvett kultúrájában jobban különbözik, mint a magyarságtól. A cél az kell legyen, hogy az iskola útján a cigányság minél jobban „megfertőződjék” a társadalmi érintkezés Magyarországon bevett formájával. Meggyőződésünk szerint az egyetlenegy járható út a cigánymagyar együttélésben az, hogy egy közös – egyenlőre szűkre méretezett – társadalmi érintkezési felületet kell kialakítani, amely logikusan vonz maga után egy közös normarendszert és viselkedéskultúrát. Ezt a közös érintkezési felületet egyre inkább bővíteni kell, amely talán soha nem fog eljutni a teljes egymásba való átfedéshez, de a közeledés folyamata, az elkerülhetetlen együttélés miatt állandó kell, hogy legyen. Mindezekhez már csupán a cigányság aktivitását kell felkelteni, mert csak azokat az embereket lehet formálni, akik abban részt is kívánnak venni. Ismét egy stratégiát javasolnánk azon erők számára, akik a cigányságot fokozatosan szeretnék beemelni a magyarságba. Ennek a politikának a lényege az, hogy először nem az egész cigányetnikumot emelné be egyszerre a magyarságba, és tenné normaerkölcsüket analóggá a magyarral, hanem a cigány származású egyénekre és egyedi fejlődésükre figyelve, egyenként emelné be őket a magyar normaerkölcsbe és viselkedéskultúrába. A helyi közösség pedig, a maga módján, megtalálná azokat a jutalmazási formákat, melyekkel elismeri egyenjogúságukat. A hatásellenhatás törvénye alapján, ebben a folyamatban nem szabad félni attól, hogy a magyar normaerkölcs is alakul, ha kisebb mértékben is. A cigány normaerkölcsből azokat a pozitív elemeket kellene átvenni, úgymint életvidámság, közvetlenség, amelyek talán boldogabbá tehetik életünket. Jászladányon a legsürgetőbb feladat az, hogy az új iskolarendszerbe „bevigyük” azt a szellemiséget, mely arra törekszi, hogy a cigány tanulókban is keressük a tehetséget és – ha ők is úgy akarják – sikerekre váltsuk azt, ezáltal emeljük be őket a befogadó magyar társadalomba.

57

Meggyőződésünk, Jászladány felemelkedésének igen lényeges – ha nem a leglényegesebb – sarokpontja, a cigány-magyar viszony megfelelő kezelése. További meggyőződésünk az is, hogy az országos hatalom nem oldhatja meg a cigány-magyar együttélésben jelentkező problémákat. A kisebbség-többség viszonyára a törvényhozó törvényi kereteket jelölhet ki, de ezeket a rideg paragrafusokat helyi szinten, a mindennapi együttélésben, mi tölthetjük fel megbecsüléssel vagy elutasítással, befogadással vagy kirekesztéssel, toleranciával vagy előítélettel. Az integrációs program csak annak nyújthat segítséget, akik bármely oldalról félretéve a negatív beidegződéseket, hajlandók végiggondolni a cigány-magyar viszony történetét és problémáinak eredetét. Tisztában kell lennünk azzal, - ezt leginkább azoknak kívánjuk hangsúlyozni, akik nevelő és közvélemény-formáló pozícióban vannak a nagyközségben – hogy felvilágosítással (racionális, észérveken alapuló gondolatmenettel) kevéssé lehet ezt a problémát megoldani. Mert a mélyen beidegződött lehatároló viselkedések sokszor előbb törnek ki az egyénből egy hirtelen támadt kritikus szituációban, mint a végiggondolt toleráns viszonyulások a más színű, kultúrájú, normarendszerű embertárs iránt. Mindezek miatt, nem az integrációs program, mint csodafegyver fogja a cigány-magyar viszonyt pozitív irányba átformálni, hanem az intézményeink működését kellene az írásokból remélhetőleg sugárzódó szellemben megreformálni, és ekként működtetni, és mindezek után, hosszú évek szívós odafigyelése magyar változtathatja szorosabbra az együttélést ladányi cigány és ladányi között. „a kultúrák összehasonlító tanulmányozásának az egyik legnagyobb akadálya az a – politikai célzatú – feltevés, hogy valamennyi kultúra eredendően egyenlő. Minden ilyesfajta vizsgálódás megkívánja, hogy a kultúrák közti különbségeket valamely mérce szerint ítéljük meg: ebben a könyvben ez a gazdasági teljesítmény volt. A virágzó gazdaság megteremtésének vágya önmagában nem kulturális eredetű, de szinte univerzális. Ebben a vonatkozásban nehéz elkerülni a véleményalkotást a különböző társadalmak erősségét és gyengeségeit illetően. Nem elég azt mondani, hogy végre mindegyik eljut a közös célhoz, csak éppen más-más utakon. Az, hogy egy társadalom miképp és milyen gyorsan jut el a céljához, a népe boldogulására is kihat, és bizony ehhez a célhoz némelyik sohasem jut el.”16 Az európai kultúrát alapvetően az emberi önmegtartóztatás jutatta el oda, amely nagyon sokak számára ma példa. A protestáns etika másról sem szól, mint arról, hogy az apák rengeteg élvezetről lemondanak életük folyamán azért, hogy a fiak már sokkal több mindent megengedhessenek maguknak. Sokszor, bizonyos folyamatokat csak generációk egymást követő sorában tudunk mérlegelni, nem pedig egyik évről a másikra. A cigányság társadalmi integrációját is csak így lehet értékelni, e folyamatban jelentkező eredmények felmutatásához pedig a mindenkori élőktől jelentős 16

Francis Fukuyama: Bizalom Európa 1997. 493. 58

önmegtartóztatásra van szükség ahhoz, hogy generációk multán elmondhassuk, érdemes volt a kemény munkához hozzáfogni.

III. C É L M E G H A T Á R O Z Á S Összefoglalóan a jelen roma integrációs program célkitűzése, a helyi cigányság társadalmi integrációjának elősegítése, életkörülményeik, társadalmi, gazdasági helyzetük, megítélésük, elfogadásuk javítása. Átfogó célok ágazatonként: A célkitűzéseket az integrációs munkacsoportban részt vevő helyi szakemberek állították össze, a szakterületükön tapasztalt legsúlyosabbnak ítélt problémák mentén. Oktatás: A jászladányi cigány lakosság iskolázottsági szintjén javítani kell. 

A rendszeres óvodába járás elérése, különös tekintettel a hátrányos helyzetű, illetve veszélyeztetett helyzetben élő gyermekek esetében, már 3 éves kortól.



A tankötelezettség teljesítése és a rendszeres iskolába járás elérése a cigány lakosság egészében.



Helyi cigány értelmiség kinevelése és helyben tartása. Érettségit adó középiskola Jászladányon. Mert…

Természetesen a középfokú továbbtanulás sem garancia a társadalmi felemelkedésre. Azt tapasztaltuk, hogy a középfokú iskolákba való nagyobb arányú bekerülés még nem jelenti azt, hogy a cigánygyerekek el is végzik azt az iskolát, amit elkezdtek. Szinte valamennyi általános iskolai igazgató és pedagógus arról számolt be, hogy továbbtanuló tanítványaik jelentős hányada időnek előtte kimarad az iskolából. A kimaradók számáról az általános iskoláknak természetesen nincsenek pontos adataik, mert a visszajelzések teljesen esetlegesek. Tapasztalataik szerint azonban a továbbtanuló cigánygyerekek egy része el sem kezdi a középiskolát, másik részük pedig 1-2 év után 59

abbahagyja a tanulást. A középfokú iskolából való kimaradás okai között a pedagógusok szerint családi és iskolai okok egyaránt szerepelnek. A „családi” okok leggyakrabban a következők: -

A középiskolákba bekerülő hátrányos helyzetű cigánygyerekeknek az átlagosnál sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy sikeresen elvégezzék az iskolát. Családjaik nem eléggé motiválják őket a továbbtanulásra. Különösen nehéz a gyerek ambícióit megőrizni azokban a családokban, ahol a kamasz gyerekek munkájára már szükség van a családba.

-

A továbbtanulási ambíciókat gyengíti a cigánygyerekek korai felnőtté válása és korai szexuális érdeklődése. A középiskolás korú cigánygyerekek a tradíciók szerint már családalapításra érettnek számítanak. Különösen gyakori a lányok esetében, hogy terhesség vagy családalapítás miatt szakítják meg középiskolai tanulmányaikat, hiszen a tradicionális közösségek hagyományosabb szerepkövetést várnak el tőlük.

-

A továbbtanulási ambíciókat csökkenti az is, hogy hiányoznak a pozitív minták a gyerekek környezetéből, mert olykor a tágabb családban, sőt a rokonságban sincs senki, aki legalább az érettségit megszerezte volna. Ugyanakkor a tanulás nélkül „boldoguló” rokonok és ismerősök negatív mintái gyakran ugyancsak hozzájárulnak a továbbtanulásról való lemondáshoz.

-

A kimaradás gyakori oka az is, hogy a középfokú továbbtanulás a család részéről jelentős kiadásokat (pl. útiköltség, ruházkodás, tanszerek, stb.) igényel, amit a munkanélküli szülők nem tudnak vállalni.

Az „iskolai” okok között a pedagógusok az alábbiakat sorolták fel: -

A családi hátrányok a többi középiskolás osztálytársakhoz viszonyítva még nagyobbak, mint amilyenek az általános iskolában voltak, és ez frusztrálja a gyerekeket.

-

Akármilyen alacsonyak is a felvételi követelmények, a középfokú iskolákban több erőfeszítésre lenne szükség, mint az általános iskolákban, és hamarosan kiderül, hogy a hátrányos helyzetű cigány családokban felnőtt gyerekek tanulási motivációi nem elegendők ezeknek a követelményeknek a teljesítéséhez.

-

A középiskolai továbbtanulás során a cigánygyerekeknek nemcsak családi hátrányaikat kellene kompenzálniuk, hanem az általános iskolában összegyűjtött hátrányokat is. A kimaradás egyik leggyakoribb oka az, hogy annak ellenére, hogy a középfokra való bejutás feltételei enyhültek, a középfokú iskolák követelményei messze meghaladják az általános iskolákét, különösen azokét az alacsony presztízsű iskolákét, ahova a cigánygyerekek járnak, és ahol annak érdekében, hogy ne nyúljon túlságosan hosszúra az általános iskolai oktatásuk, a követelmények csökkentésével olykor „kegyelem” kettesekkel engedik át őket. 60

-

Hozzájárul a lemorzsolódáshoz az is, hogy a középfokú iskolákban a cigány gyerekek nem kapják meg azt a személyes törődést és segítséget, amelyet némelyik általános iskolában élveznek.

-

Az is előfordul, hogy a középfokú iskolákban a pedagógusok és diáktársaik egy része előítélettel fogadja őket, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a középiskolai (és kollégiumi) közösségekbe.

A felsőfokon továbbtanuló cigány fiatalok számáról a nekik szóló ösztöndíjas programok adatai alapján lehet hozzávetőleges képet alkotni. Az utolsó években 4-500 cigány fiatal részesült egyetemi, főiskolai ösztöndíjban. A ’ 80-as évek elején az érettségit adó középiskolákban tanulók száma volt ennyi, a jelentős előrelépés tehát nyilvánvaló. Mindez azonban nem sokat ér a teljes népesség hasonló adataival való összevetésben. Ma már ugyanis a 8 általánost végzettek 70 százaléka tanul tovább érettségit adó középiskolákban, és az érettségizettek fele nyer felvételt valamilyen felsőoktatási intézménybe. A cigányok és nem cigányok közötti olló tehát lényegében változatlan marad. A következményeket még súlyosabbá teszi, hogy a viszonylagos javulás is csak a cigány népességnek egy kisebb – jórészt már középosztályi helyzetben lévő vagy afelé törekvő, és értékrendjében ehhez igazodó – részét érinti. A többséget az iskoláztatás terén ma lényegében ugyanolyan hátrányok sújtják, mint amilyeneket már a ’70-es, ’80-as évek kutatásai és elemzései is kimutattak, és az iskolázottsági szint emelésének legfőbb akadályaként jelöltek meg. Az elkülönítés oka a szülők szerint (az esetek %-ában) Ok Iskolai szándék Önkormányzati szándék Nem cigány szülők akarata Hagyomány N

Iskolai Osztály 57,4 69,6 29,8 9,8 8,5 5,4 2,1 2,2 47 92

Cigány szegregáció, szülői kérdőív, 2000. 

A szocio-kulturális hátránnyal induló gyermekek felzárkóztató nevelésének, integrált oktatásának biztosítása, képességeik, készségeik minél szélesebb körű kibontakoztatása.



A hagyományostól eltérő módszerek alkalmazása. Alternatív pedagógiai programok megismerése, kidolgozása.



Hídépítés a család és az oktatási intézmények között. Kapcsolatok újragondolása, új alapokra helyezése. A családok 61

szükségleteihez igazodóan, motiváltságuk növelésével. 

Sajátos nevelést igénylő gyermekek, testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, olvasás-, írás-, számolási zavaros, kóros aktivitás-zavaros ellátási színvonalának emelése, korai gondozásuk biztosítása.



A felnőttképzés lehetőségeinek megteremtése településünkön, iskolarendszeren kívüli, szükségletekre és lehetőségekre épülő képzési programok beindításával.

Kultúra, szórakozás, sport: 

Az iskolarendszeren kívüli öntevékeny, önképző, szakképző tanfolyamok, képességfejlesztő, felnőttoktatási lehetőségek támogatása, a humán erőforrás fejlesztése. A munkanélküliek számára átképzéshez szakmaszerzéshez képzési lehetőségek felkutatása, biztosítása.



Jászladány

környezeti,

szellemi,

művészi

értékeinek,

hagyományainak

feltárása,

megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása. Ennek keretén belül a helyi cigányzenészek, zenészdinasztiák felkutatása, ezek eredményeinek közismertté tétele, bevonva e munkába a jelenleg is zenélő cigányembereket is. 

Az egyetemes, a nemzeti és más kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése, a megértés, a befogadás elősegítése, az ünnepek kultúrájának gondozása. A megismerés lehetőségének biztosítása, előadások, művészeti kiállítások, irodalmi estek kínálat, művészeti baráti körök, klubok szervezése. A cigány kisebbségünk ünnepeinek, évfordulóinak közismertté tétele.



Az ismeretszerző, az amatőr alkotó, művelődő közösségek tevékenységének támogatása.



A multikulturális kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése a közös pontok keresésével, kapcsolatépítéssel, s e kapcsolat fenntartásával lehet csökkenteni, természetesen a kölcsönösség alapján.



A szabadidő kulturális célú eltöltéséhez a feltételek biztosítása, a helyi értelmiségi réteg bevonása a közművelődési tevékenységbe, hiszen együttműködő partnerekre mindenképpen szükségünk van.



A cigányság saját kultúrájának, hagyományainak, annak sokszínűségének, egyetemes értékeinek megismertetése, kulturális és művészeti tevékenységek elősegítése.



A cigányság – elsősorban a fiatalok – kulturális, szórakozási, sportolási lehetőségeinek megteremtése, illetve továbbfejlesztése. (pl. sportcsarnok, tanuszoda kialakítása).



A Jászladányi Egyetértés Sportegyesületben rendszeresen sportolók száma – benne a roma fiatalok aránya – folyamatosan növekedjen. 62

Foglalkozatás: Munkaerő piaci integráció/reintegráció elősegítése: 

Iskolázatlanságból eredő hátrányok csökkentése, ezáltal a cigányság munkaerő piaci lehetőségeinek kiszélesítése.



Diszkriminációs jelenségek csökkentése.



A feketemunka visszaszorítása.



Azon foglalkozások, foglalkoztatási keretek megtalálása, amelyek alkalmasak a cigányság foglalkoztatására, a helyi munkahelyek, vállalkozások bevonásával, munkahelyek teremtésével. Pl. gyógy- és fűszernövények termesztése.



A GYET-en, GYES-en lévő anyák munkaerő piaci integrálása, reintegrálása.



Megváltozott, illetve csökkent munkaképességű lakosság foglalkoztatási lehetőségeinek felkutatása.



A munkaerő piacról teljesen kiszorultak – teljesen iskolázatlanok (analfabéták), funkcionális analfabéták, ötven éven felüli munkavállalók – foglalkoztatási gondjainak megoldására közmunkaprogramok folytatása.



Közcélú foglalkoztatás rendszerének átalakítása, a település és az intézmények szükségleteinek, igényeinek figyelembe vételével.



„Esély Bolt” létrehozása.

Lakásépítő- és környezetfejlesztő programok: 

A

telepszerű

lakókörnyezetek

infrastrukturális,

környezetvédelmi,

esztétikai,

jellemzőinek javítása. Pl.: „Gondozott Kertek” program beindítása. 

A cigányság lakásgondjainak enyhítése: o A szociálpolitikai kedvezmény érdemi felhasználásának elősegítése. o A „lakásmaffia” tevékenységéből adódó problémák jószolgálati segítése. o A lakások komfortfokozatának javítása. o A hagyományos építőanyagok (vályog) helyben történő kiaknázásának, o felhasználási lehetőségeinek kidolgozása.

63

stb.

Egészségügy: A cigány lakosság egészségi állapotának javítása: 

Felmérés készítése a cigányság egészségi állapotának mutatóiról, az egészségügyi intézmények és az érintettek kapcsolatáról.



A felmérés tapasztalataira építve, az egészségügyi szolgáltatási kör bővítése.



Annak elérése, hogy a településen elérhető, nem kötelező szűrővizsgálatokon a cigány lakosság is részt vegyen.



A védőnői szolgálat szükségletekhez igazodó személyi feltételeinek megteremtése.



Az egészséges életmódra való felkészítési programok kidolgozása.



A cigányság családtervezési, gyermeknevelési tevékenységének segítése

(tudatosabbá

tétele). 

A speciális szükségletű (koraszülött, magatartási, tanulási zavarral küzdő, stb.) gyermekek korai diagnosztizálása, fejlesztésük helyben történő biztosítása.

Szociálpolitika, szociális szolgáltatások: 

A cigány lakosság szociális szükségleteinek, igényeinek feltérképezése az idősellátásra való tekintettel is.



Az ellátórendszerhez való hozzájutás feltételeinek javítása az idősgondozás területén.



A szociális ellátórendszer szakember ellátottságának fejlesztése, cigány munkavállalók bevonása.



Az aktív korú, nem foglalkoztatottak segélyezési gyakorlatának átalakítása a munkaerő piaci reintegráció érdekében.



A település segélyezési rendszerének, gyakorlatának felülvizsgálata a segélyezés adekvátabbá tétele érdekében. Sokrétűbb segélyezési gyakorlat kimunkálása a természetbeni támogatások kibővítésével.



A szociális csoportmunka módszerének bevezetése, gyakorlatának megteremtése.

64

Gyermekvédelem: 

Helyettes szülői hálózat létrehozása, a nevelőszülői hálózat fejlesztésének elősegítése településünkön.



Preventív célú programok kidolgozása, melynek célcsoportja a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek, kisiskolás kortól a fiatal felnőtt korig.

A

gyermekvédelemben

szereplőként

résztvevő

intézmények,

szervezetek,

együttműködésének javítása, a kompetenciahatárok, feladatkörök tisztázása és betartása.

65

csoportok

IV. P R O G R A M J A V A S L A T

66

Integrációs törekvéseink, a településen élő cigányság esélyegyenlőségének növelése érdekében a foglalkoztatási és az oktatási rendszerünkben történő előrelépésünk kulcsfontosságú tényezőnek számít. Ebből az alapfeltevésből kiindulva munkacsoportunk elkészítette e két terület SWOT analízisét, áttekintettük ebből a két szempontból a településünk erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit, valamint azokat a külső tényezőket és veszélyeket, amelyekkel számolnunk kell. A SWOT analízis elemzéséből következtetéseket levonva javaslatokat fogalmaztunk meg e két terület fejlesztésére A foglalkoztatás analízise: Erősségek:  NÜVI  Meglévő termelő egységek, intézményhálózat  Üres, ipari célokra alkalmas infrastruktúra  Önkormányzati bérlakások  Önkormányzati belterületi és külterületi földingatlanok  Lekötetlen munkaerő/ szabad munkaerő  Összefogási kooperációs készség intézmények között  Gyakorlati megvalósítás terén az önkormányzati intézmények munkatársai tapasztalatokkal rendelkeznek  Önkormányzat partnerközpontú működése  Partnerközpontú kisebbségi önkormányzat  Civil erőforrások  Hagyományos, meghatározó fűszernövény termesztési tapasztalatok megléte  Lokálpatrióta emberek  Vállalkozó cigányok megléte Lehetőségek:  mezőgazdasági tapasztalatok kihasználása  kistérségi összefogásra külső motiváció, kistérségi összefogás kiaknázása  EU csatlakozással új források nyílnak meg, ezek kihasználása pályázatokon keresztül  Országhatáron belüli tapasztalatcsere  Cigányvállalkozók gazdasági potenciálja 67

Gyengeségek:  nagytömegű, aluliskolázott, szakképzetlen munkaerő  Képzés és munkavállalás szempontjából a szabad kapacitású munkaerő jelentős része ingázásra nem motivált  Előítéletesség a cigány, és tartósan munkanélküliekkel szemben  A munkaképes lakossághoz képest kevés a munkahelyek száma  Specializált munkaerőforrás hiánya ( pl. pályázatíró és figyelő team nincs, foglalkoztatáspolitikával foglalkozó szakemberek hiánya )  Az önkormányzatnak nincs koncepciója a munkahelyteremtés ösztönzésére  Zárt település, más településekkel való összefogás hiánya  Az intézményi összefogásban nem valósul meg maradéktalanul minden

Veszélyek:  Migráció: a kvalifikált munkaerő elvándorlása, a lumpenréteg idevándorlása az olcsó ingatlanok miatt  Jászladány geopolitikai helyzete  A településünkön magas a mélyszegénységben élők száma  Infrastruktúra fejletlen, ezért nem vonzó az ipari beruházásoknak  Kiterjedt a fekete gazdaság  Túlélésre szocializálódott ( a segélyezés által ) egy bizonyos társadalmi

réteg

68

Javaslataink: A foglalkoztatás területén történő előrelépés egyik meghatározó feltétele, hogy a jelenlegi szabad kapacitású munkaerő felkészültségén, munkaalkalmasságán előbbre tudjon lépni, ehhez önkormányzatunk aktív közreműködésére szükség van. - Egyrészt a munkavállalók rendelkezzenek a munkaerőpiacon "eladható" végzettséggel, illetve szakképesítéssel, -

másrészt rendelkezzenek olyan személyes készségekkel, képességekkel, melyek birtokában integrálódni, reintegrálódni képesek a munkaerő-piacra,

-

harmadrészt pedig olyan ellátásokat szükséges biztosítani, amelyek lehetővé teszik a családos, felnőtt lakosság munkavállalását, illetve továbbtanulását (pl.: gyermekek napközbeni ellátásai).

Cselekvési tervünk első eleme, hogy feltérképezzük településünk, illetve környezetünk munkaerő-igényeit: milyen végzettségű, képzettségű munkaerőt tud foglalkoztatni. Szükséges tehát felvenni a kapcsolatot a különböző foglalkozatókkal, munkáltatókkal, vállalkozókkal, Munkaügyi Központ érintett kirendeltségeivel. A Munkaerő-igények felmérése után következhet a képzési programok, tréningek helyben történő megszervezése és lebonyolítása. Meg kell találnunk a képző szerveket, illetve a képzést, átképzést vállaló munkavállalókat motiválttá kell tennünk. Segítségünkre lehet ebben a Megyei Munkaügyi Központ, A Munkaügyi Központ Szolnoki Kirendeltsége, a településünkön eddig is jelen lévő képző szervek. Közös projektek kidolgozását minél előbb el kell kezdenünk, hiszen megnyílnak az Európai Uniós források, a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programjának megvalósítására több pályázat is meghirdetésre kerül, ezáltal terveink megvalósításához forrásokat is nyerhetünk. A következő feladat a gyermekek napközbeni ellátásainak további biztosítása, fejlesztése. Erre az elemre azért van szükség, hogy minél szélesebb réteget: nőket, fiatal anyákat is - képzésbe tudjunk vonni, ezáltal munkaerő-piaci beilleszkedésüket elő tudjuk segíteni. Bölcsőde, Óvoda, iskolai napközi már működik településünkön, amelyeket a szükségletekhez és a financiális lehetőségekhez igazodóan tovább lehet fejleszteni, illetve rugalmas, a szülők munkaidejéhez igazodó napközbeni ellátások biztosításának módjait is keresni kell. Pályázati források elnyerésére ezen a területen komoly esélyei vannak településünknek. Mindezen elképzelések megvalósításához elengedhetetlen, hogy a településen valamennyi intézmény, kapcsolódó szervezet együttműködjön. Szükségesnek látjuk egy olyan munkacsoport felállítását, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a megjelenő pályázatokat, a projektek elkészítésében, megvalósításában egyaránt professzionális módon részt vesznek. További elengedhetetlen feltétel, hogy a településünknek legyenek konkrét foglalkoztatáspolitikai elképzelései. Fontos, hogy a már elkészült fejlesztési koncepciók, tervezetek - integrációs program, településrendezési koncepció, ciklusprogram, intézmények szakmai programjai - valamint az elkövetkezőkben kidolgozásra kerülő programok - pl. szociális szolgáltatástervezési koncepció - egymással összhangban legyenek, illetve illeszkedjenek országunk Nemzeti Fejlesztési Tervéhez. Fontos továbbá, hogy mindezen elképzelések ütemezve, felelősöket, koordinátorokat megjelölve kerüljenek megtervezésre, és településünk lakossága, közösségei is ismerjék meg.

69

Jászladány oktatási rendszerének SWOT analízise: Erősségek:  A település oktatási rendszerének sokszínűsége: rendelkezünk óvodával, két általános iskolával, esti gimnáziummal, felnőttképzési programok rendszeresen indulnak  A meglévő szakembergárda jó  Az infrastruktúra jelentős, érdemi része biztosított  Az eszközellátottság elfogadható, megfelelő  Önkormányzat és a CKÖ partnerközpontúan működik  Partneri viszony az intézmények többsége között  Az óvoda közösségének előítélet mentessége  Attitűdváltozásra vonatkozó hajlandóság az általános iskola tantestületében  Az óvoda-szülők között kiépített kapcsolat eddigi jó tapasztalatai  Innovációra való hajlandóság a nevelő közösségekben  A községi gyermekprogramok hagyományai (pl. két iskola közös rendezvényei, könyvtárban, művelődési házban megrendezett programok)  Néprajzi gyűjtemény létrehozása  Egyéni fejlesztés gyakorlata (felzárkóztatás és tehetséggondozás)  Gyermeklétszám van (ezáltal munkalehetőség is van) Lehetőségek:  A megnyíló EU pályázati források kihasználása  Minőségirányítási program megvalósítása  Tapasztalatcserékben való részvétel kihasználása, modellprogramok megismerése  Településünkre figyel az oktatás szakmai elitje

70

Gyengeségek:  Nappali rendszerű szakképzés nincs, felnőtt szakképzési lehetőség eseti jellegű  Speciális ismeretekkel rendelkező szakemberek hiánya (pl. pszichológus, logopédus, fejlesztő pedagógus, nyelvtanárok, romológia szakos pedagógus)  Nem teljes az intézmények közötti együttműködés  Sok a nappali rendszerből lemorzsolódó tanulók száma  A gyermekek napközbeni ellátása nem a szükségleteiknek megfelelő  Az anyagi erőforrás a problémák nagyságrendjéhez képest csekély  A kommunikáció és információ közvetítésére nincs megfelelő csatorna kiépítve

Veszélyek:  a tanuló összetétel miatt az önkormányzati iskolában nehéz betöltetni az üres álláshelyeket  a településünknek szakember megtartó ereje nincs  csak településen kívüli szakemberrel tölthető fel az üres álláshely (nincs helyi utánpótlás!)  a gyerekek neveltségi szintje egyre alacsonyabb  az oktatás alulfinanszírozottsága (ezért a szabadidős tevékenység, egész napos ellátás háttérbe szorul)  nincs roma származású pedagógus  nincs a szociális ellátásban dolgozó roma munkatárs  figyeli a települést az oktatáspolitikai elit

 

71

szakmai és társadalmi problémákból politikai ügyet kreálnak Nem érzékeljük (nem találjuk) meg megfelelő időben a lehetőségeket

Javaslataink: Településünk oktatási rendszerét áttekintve megállapíthatjuk, hogy sokrétű, széles korosztályi rétegeket ér el Rendelkezünk óvodával, két általános iskolával, esti gimnáziummal, rendszeresen szerveződnek a településen helyben felnőtt képzési, átképzési programok, tréningek. Ezeket a hagyományokat, - elsősorban a célcsoport szükségletei okán - a jövőben is fenn kell tartanunk, keresnünk azokat a megoldásokat, amelyekkel tovább színesíthetjük oktatási rendszerünk palettáját iskolarendszeren belüli és azon kívüli programokkal. Olyan lehetőségeket kell teremtenünk, ahol továbbra is működhetnek ezek a szolgáltatások, helyben rendszeressé váljanak a felnőttképzési programok, a tanköteles korú, de már nyolc osztályt végzett tanulók számára megteremtsük a helybeni továbbtanulás lehetőségét. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás a már jelen lévő képző szervekkel, a Munkaügyi Központ illetékes kirendeltségével. Rendelkezünk olyan infrastrukturális háttérrel, amely lehetővé teszi mindezen programok folyamatos beindítását, azonban nem szabad lemondanunk a fejlesztésről sem. Ehhez keresnünk kell a pályázati lehetőségeket, folytatnunk kell a szükségletekhez és lehetőségekhez igazodó projektek kidolgozását.

Az integrációs munkacsoport a célkitűzések sorából kiválasztotta az általa legmeghatározóbbnak ítélt problématípusok megoldására irányuló célmeghatározásokat, és azokra dolgozott ki megoldási javaslatokat. A munkacsoport eddigi munkaanyaga ennél jóval szélesebb körű, az alábbiakban a sarkalatos témákkal foglalkozunk, és várjuk további javaslataikat, amelyeket kimunkáljunk.

Cél

Előítéletek Oda/vissza

Közösségfejlesztés a kultúra, sport eszközeivel

Megvalósítandó feladatok, cselekvési terv Egyéb / Több Szociális és Társadalom szektort Védőnő / gyermekvédel po-litikai érintő bölcsőde Óvoda Iskola mi ellátás intézkedéintézkedések sek Romológiai ismeretek, népismeret bővítése a szolgáltatásokban dolgozók Társadalmi fórum esetében. megteremtése, pl. községi Kisebbség szokásainak életkörülményeinek megismerése, megértése, panasziroda, panasznap elfogadása. Civil szféra erősítése, civil Az ellátórendszer attitűdjének változtatása, attitűd-változtató tréning kezdeményezések felkarolása. szervezése, bonyolítása. Programok kidolgozása, a roma és nem roma lakosság Roma munkavállalók a közintézményekben. kapcsolódási pontjainak megtalálása. Részvétel a Családi Tömegsport Szabadidős Bozsik Cigány település sportrendezvény hagyományaina tevékenységek program művészek rendezvényeinek ek: majális, k folytatása. szervezése Sportcsarkiállításainak szervezésében gyermeknap, Két iskola Községi nok szervezése. ünnepségek, közös sport, gyermekrenTanuszoda Elhunyt nyílt napok szabadidős dezvények SportegyecigányzenéCigánykultúra programjai: sületszek közvetítése a játékos csapatjátéemlékművégyermekek vetélkedők, kok előtérbe nek felállítása életkori sportversehelyezése Cigány sajátosságai-nak nyek, kulturális Községi nagyzenekar megfelelően. bemutatók. rendezvélétrehozása. 73

Erőforrások/ határidők

Pályázati erőforrások

2004. 02. 20. Pályázati források felkutatása. A helyi szervezetek együttműködésében rejlő erőforrások kihasználása. Tárgyi feltételek megteremtése

Óvodáztatás már 3 éves kortól, rendszeres óvodába járás elérése a hátrányos helyzetben élő roma gyermekek esetében

Tankötelezettsé g teljesítésének elérése minél szélesebb körben, rendszeres óvodába/iskolába járás elérése

Jelzés a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekekről

Tájékozódás, felkészülés gyermekek fogadására

Közös ünnepségek újabb hagyományok kialakítása a két iskola között. Iskoláskorú a gyermeket is nevelő szülők bevonása a meggyőzésbe.

Szülők/családok szemléletformálása Életvezetési modellek ajánlása

Szülők/családok szemléletformálása Életvezetési modellek ajánlása

Hídépítés intézmény és család között A szülő motiváltságának növelése gyermeke óvodáztatása iránt Norma és fogalomrendszer közelítése intézmény-

Jogi szabályozás teljes mértékű kiaknázása. Egész napos iskoláztatás elérése. Módszerek változatosságának megteremtése. Attitűdváltás a roma

nyek

Nyilvántartás a 0-3 éves korosztály veszélyeztetett gyermekeiről, javaslattétel óvodai ellátásra.

Jogi szabályozás teljes mértékű kiaknázása. Szülők/családok szemléletformálása. Életvezetési modellek ajánlása. Jelzőrendszer együttműködé74

Zenés nyári esték szervezése Kórus alakítása Szakmai team felállítása, amely a 3 éves korosztály szűrővizsgálatát elvégzi és a gyermek szükségleteinek megfelelően javaslatot tesz a beóvodázásra.

Ösztöndíj pályázatok szorgalmazása: - alapítványi iskolában 5 hátr. h. gyermek/év támogatása országos ösztöndíj pályázatok megismerte-

Folyamatos Szakemberek alkalmazása: orvos, védőnő, óvodapedagógus, gyógypedagógus, pszichológus konzulens.

2004. márc.-ápr.

Humánerőfor rás fejlesztése: - szakképzések, továbbképzé-sek a probléma irányába - több pedagógus alkalmazása tréningek szervezése Szabadidős programok tárgyi

család relációban

Sajátos nevelési igényű, ill. szociokulturális hátránnyal küzdő gyermekek felzárkóztatá-sa

Felnőtt képzés

Rendszeres szűrővizsgálatok, korai gondozási szükségletek korai felismerése. Rehabilitációs foglakozások szervezése

Egyéni fejlesztés útjainak megtalálása. Nevelők speciális ismereteinek bővítése. Integrált nevelési feltételek biztosítása

családokkal foglalkozóknál Gyermekvédelem funkciójának erősítése. Magántanulói státuszban lévő tanulók ellátása

sére eljárások tése a kidolgozása. gyermekekAlternatív kel. napközbeni ellátások bevezetése.

Kislétszámú osztályok, egyéni fejlesztések kidolgozása, megvalósítása. Szabadidős tevékenysé-gek rendszeres megvalósítása művészetek és sport eszközeivel

Alternatív napközbeni ellátások bevezetése.

9-10. osztályos Képzéssel képzés kapcsolatos megvalósítása motiváció erősítése. Gyermekek napközbeni ellátásainak fejlesztése.

75

és személyi feltételeinek megteremtése. Határidő folyamatos

Szakmai team felállítása, amely rendszeres szűrést végez és javaslatot tesz a speciális ellátásokra

Esti gimnázium támogatása, nappali gimnázium szorgalmazása. Szakiskola beindítása.

Humánerőforrás fejlesztése: - szakképzések, továbbképzé-sek a probléma irányába - több pedagógus alkalmazása tréningek szervezése védőnői álláshely betöltése. Határidő: folyamatos Pályázati erőforrások felkutatása. Tárgyi feltételek : helyiségek: iskola, műv.ház Személyi

Vállalkozókkal kapcsolatok kiépítése a gyakorlati helyek érdekében. Munkaügyi központ képzéseinek helybeli bonyolítása. 7-8 osztályos képzések rendszeres indítása. Foglalkoztatás szélesítése. Megváltozott munkaképességűek részére munkahely teremtés Életvezetési technikák fejlesztése.

Játszócsoport beindítása a bölcsődében. Általános iskolás korosztály családtervezési szokásainak formálása. Program: Tiniklub

Házkörüli, háztartási tevékenysé-gek alapismereteinek tanítása. Nagy kertek örökbefogadása -mozgalom beindítása Életmód, életvezetési ismeretek bevezetése a Pedagógiai Programba. Mentálhigiéné fejlesztése. Személyiség-

Varroda épület és a vágóhíd épületének hasznosítása. Vállalkozók felkutatása

feltételek megteremtése

Határidő: jelenleg is zajlanak programok, a jövőben folyamatos. Pályázati források Kapcsolatépítés

Határidő: folyamatos Adósságkeze-lő szolgáltatás bevezetése.

76

Védőnői szolgálat személyi feltételeinek biztosítása. Adósságkeze-lési tanácsadó képzése.

beindítása.

Roma identitás Roma fejlesztése hagyományok, gyermekvállalási és nevelési szokások megismerése.

Játékok, mesék.

fejlesztő drogprevenciós program. Probléma megoldó és konfliktuskezelési technikák gyakorlása. Pedagógiai Diszkrimináció Programba ellenes bedolgozva. akciósorozat beindítása, koordinálása a romákkal foglalkozó szakemberek körében.

Rovat a „Ladányi Hírekben. Romákkal foglalkozó szakkönyvek. Helytörténeti gyűjtemény anyagának kibővítése a helyi cigányság hagyományaival.

Jászladány, 2004. január 16. A Programot összeállította:

77

INTEGRÁCIÓS CSOPORT

M E LLÉ K LETEK 1. számú: Cigányság 2. számú: A Jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat cigányság integrációját segítő kezdeményezései (együttműködve a helyi intézményekkel, szervezetekkel) 3. számú: Az integrációs munkacsoport tagjai 4. számú: Az integrációs program elkészítéséhez írásos anyagot készítettek 5. számú: Felhasznált irodalom

2. sz. melléklet

A Jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat cigányság integrációját segítő kezdeményezései (2002. október – 2003. november) (együttműködve a helyi intézményekkel és szervezetekkel)

 2002. december 2-án gyűjtést rendeztünk rászoruló családok megsegítésére. Egy héten át tartott az akció. A felhívás eredményes volt. A lakosság részéről nagy mennyiségű gyermek és felnőtt ruhanemű, lábbeli, gyermekjáték és egyéb használati eszköz gyűlt össze. Több mint 30 családon tudtunk segíteni.  A Cigány Kisebbségi Önkormányzat a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattal közösen délutáni foglalkoztatást indított hátrányos helyzetben élő cigány családok gyermekei részére, akik iskolai napközis ellátásban nem részesültek 2003. januártól a tanév végéig. A foglalkoztatás megszervezését a szülők és a gyermekek örömmel fogadták. 11 alsós kisgyermek érezte naponta az odafigyelő szeretetet a felnőttek részéről. 

Az önkormányzat a CKÖ támogatásával PHARE programon belül pályázatot nyert. Januárban 5 cigány származású ember kezdhette meg tanulmányait kertész-parkgondozó képzésben. Tanulmányaikat eredményesen befejezték. Egy évig dolgoznak a Polgármesteri Hivatalnál.

 Helyi vállalkozóval vettük fel a kapcsolatot munkavállalás céljából. Sikerült 30-40 főt munkához juttatni, igaz legtöbbjük alkalomszerűen dolgozik.  A CKÖ 2003. július 1-től bekapcsolódott a Romák a Romákért programba. A Programban két aktivista vesz részt, akik közvetítő szerepet töltenek be a jászladányi Önkormányzat, a Megyei Munkaügyi Központ és a jászladányi cigány lakosság között. Az aktivistákat a helyi önkormányzat foglalkoztatja.  Jászapátin Roma Napon vettünk részt. Kilenc fős gyermekcsoport felkészítését vállaltuk, akik sikeresen szerepeltek a rendezvényen.  A Munkaügyi Központ Szolnoki Kirendeltsége szervezésében alapfokú iskolai végzettség megszerzésére nyílt lehetőség, amely a 10 hónapos képzési idő alatt betanító képzést is nyújt. A Családsegítő Szolgálat munkatársaival a CKÖ is részt vett a szervezésben. A szervezés eredményes volt, 22 fő vesz részt a képzésben, amely 2003. október 13-án indult.  26 fővel működik 2003. november 3-tól december 9-ig ez felzárkóztató program, mely pályaorientáló ismereteket nyújt.  A CKÖ ez évben anyagi támogatást nyújtott és részt vállalt a szervező munkában: A női kézilabda szakosztály által rendezett majálison

Községi gyermeknapon Hátrányos helyzetű gyermekek foglalkoztatásához Hagymanapok szervezéséhez – prímásverseny díjazásához -

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány a 2003/2004-es tanévre is kiírta a tanulmányi ösztöndíj pályázatát. Felvettük a kapcsolatot az általános iskolákkal, az ösztöndíjra jogosult gyermekekkel és szüleikkel, és 54 általános iskolás gyermek kérelmét támogattuk.

-

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés Etnikai, Kisebbségi, Szociális és Foglalkoztatásügyi Bizottsága által kiírt pályázatra 16 fő pályázatát támogattuk, amely gimnázium, szakközépiskola illetve szakiskolásokra vonatkozott

-

A CKÖ május 26-án az Oktatási Minisztérium PHARE irodája által közzétett pályázaton részt vett, amely új roma közösségi és információs központ létrehozásának támogatására irányult. A kidolgozásba komoly munkát fektettünk, sajnos nem szerepeltünk a nyertesek között.

-

Az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium által kiírt ESZA pályázat előkészítő programban két pályázatot nyújtottunk be: hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok társadalmi és munkaerő-piaci integrációját segítő szolgáltatások fejlesztése településünkön, illetve ezen szolgáltatások infrastrukturáis hátterének megteremtése céljából ERFA pályázat előkészítő programra.

2003. szeptember 1-én két általános iskola kezdte meg működését a településen. Az iskolába származástól függetlenül lehetett jelentkezni. Együtt tanulnak a hátrányos helyzetű tanulók a többiekkel. Az alapítványi iskolában havi 3000,-Ft tandíjat fizetnek a szülők. Jászladány Nagyközségi Önkormányzat Képviselő-testülete Szociális és Egészségügyi Bizottsága 2003/2004-es tanítási évre pályázatot ír ki az Antal Mihály Alapítványi Általános Iskolában tanuló öt szociálisan hátrányos helyzetű gyermek tandíjának átvállalására, ezzel is segíteni kíván a szociális hátránnyal küzdő családoknak. Az iskolában folyó munkáról nyílt tanítási napon tájékozódhatnak az érdeklődők. Ehhez az első lépések már megtörténtek, 2003. november 11-én megtartott nyílt tanítási napon, melyet a községi hangos-hirdető is közzé tett, több mint 100 szülő, érdeklődő jelent meg. 2004. tavaszán ismét megszervezi az iskola a nyílt napot. A foci népszerűségét kihasználva barátságos meccset szervezett a két iskola. A mérkőzés 2003. október 18-án volt, az első mérkőzés 2:2-es végeredménnyel, barátságos hangulatban zárult. Az önkormányzati iskola 2003. november 19-én és 20-án tart nyílt tanítási napokat, melyre minden érdeklődőt várnak.

80

3. sz. melléklet

AZ INTEGRÁCIÓS MUNKACSOPORT TAGJAI

- Geskó Sándor szociológus Konszenzus – Mediátor Csoport igazgatója -

Baginé Gavaldik Lívia Szociális és Gyermekvédelmi Szolgáltató Központ vezetője

-

Banyáné Suki Rita Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke

-

Berkes Anna Általános Iskola igazgatója

-

Dankó István Jászladány nagyközség polgármestere

-

Karkusné Dósa Zsuzsanna védőnő

-

Major Ferencné Művelődési Ház igazgatója

-

Nagy Gellértné Oktatási, Művelődési és Sport Bizottság vezetője

-

Tamási Istvánné Napköziotthonos Óvoda vezetője

-

Tóth Ibolya Antal Mihály Alapítványi Iskola igazgatója

81

4. sz. melléklet AZ INTEGRÁCIÓS PROGRAM ELKÉSZÍTÉSÉHEZ ÍRÁSOS ANYAGOT KÉSZÍTETTEK

-

Szociális és Gyermekvédelmi Szolgáltató Központ Családsegítő Szolgálatának munkatársai

-

Jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat

-

Jászladányi Napköziotthonos Óvoda Közössége

-

Védőnői Szolgálat

-

Dankó István Jászladány nagyközség polgármestere

-

Berkes Anna Általános Iskola igazgatója

-

Csikósné Cseh Márta Általános Iskola igazgatója

-

Gonda Sándorné Általános Iskola igazgatóhelyettese

-

Gulyás István Oktatási, Művelődési és Sport Bizottság tagja

-

Tóth Ibolya Antal Mihály Alapítványi Iskola igazgatója

-

Major Ferencné Művelődési Ház igazgatója

-

Szöllősi János Polgármesteri Hivatal főmunkatársa

A program összeállításához javaslataival, véleményével segítséget nyújtott a Jászladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Oktatási, Művelődési és Sport Bizottsága.

82

5.sz. melléklet FE LHAS Z N Á LT

IRODALOM

Professzor Dr. Kocsis Károly: Jászladány etnikai arculatának változása és jelene Ladányi Hírek 2002. december Tánczos Györgyi: Szociális ellátások Jászladányban a rendszerváltástól napjainkig Szakdolgozat 2003. Tessedik Sámuel Főiskola Gazdasági Főiskolai Kar Személyügyi Szervező Szak Szarvák Tibor szociológus témafelelős, Szoboszlai Zsolt szociológus témavezető: A produktív szociálpolitika szerepe a társadalmi konfliktusok csökkentésében a roma/nem roma népesség körében. - a jászladányi felmérés anyaga – 2003. Frencis Fukuyama: Bizalom Bp. Európa, 1997. Havas-Kemény-Liskó: Cigány gyerekek az általános iskolában Bp. Új Mandátum 2002. John Kekes: A liberalizmus ellen Bp. Európa 1999. Czeizel Endre: A magyarság genetikája Debrecen, Csokonai Kiadóvállalat 1990. Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése Bp. Gondolat, 1978. Magyarország Nemzeti Atlasza Bp. 1989. MTA Földrajztudományi Kutató Intézete Főszerkesztő: Pécsi Márton. 2001: Népszámlálás 2001. 4. Nemzetiségi kötődés – a nemzeti, etnikai kisebbségek adatai, KSH, Budapest, 2002 1992: Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon, Socio-Typo, Budapest, 1998 1990: 1990.évi népszámlálás. Anyanyelv, nemzetiség településenként 1980, 1990, KSH, Budapest, 1993 1986: Szolnok Megyei Tanács Cigányügyi Koordinációs Bizottsága, Szolnok, 1986.05.27. 1941: Petrilla Aladár: A cigányok száma Magyarországon, Népegészségügy, 1943.április 1890-1980: Magyarország történeti statisztikai adattára, 14.Jász-Nagykun-Szolnok megye, KSH, Budapest, 1999 1893: A Magyarországon 1893.január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei, Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1895. 83