A járóbeteg szakellátás MRP típusú privatizációja: Lehetôségek és kockázatok

EGÉSZSÉGPOLITIKA

A járóbeteg szakellátás „MRP” típusú privatizációja: Lehetôségek és kockázatok Dr. Uhrik Tibor, MEDICINA 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség

A jórészt önkormányzati tulajdonú magyar járóbeteg szakellátásban dolgozók évek óta reménykednek abban, hogy a háziorvosi rendszerhez hasonlóan a járóbeteg szakellátásban is lehetôség nyílik a szakorvosi praxisok kialakítására, a szakrendelôk privatizációjára. Erre vonatkozó, kedvezményes hitelezésû Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program (a továbbiakban MRP) típusú járóbeteg szakorvosi-szakdolgozói privatizációs hitel feltételeit dolgozta ki az egészségügyi kormányzat 2004. év ôszén. Az MRP típusú kedvezményes hitelezési lehetôség konkrét szakmai és pénzügyi kondícióit, feltételeit az Olvasók az ESZCSM és az FHB honlapjairól ismerhetik meg.

kulásáról a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.)rendelkezik, a szakrendelôk pedig nyilvánvalóan nem gazdasági társaságok. Átalakulásra vonatkozó más jogszabályi rendelkezés nincs.

BEVEZETÔ

Az apport általában ÁFA-köteles, de tekintettel arra, hogy jelen esetben az apportáló az önkormányzat, amely alanyi ÁFA mentességet élvez, ezért álláspontunk szerint az ÁFÁ-t nem kell megfizetni.

A hazai egészségügyi közgazdasági szakirodalom funkcionális és teljes privatizációt különböztet meg. Elôbbi esetben az egészségügyi ellátáshoz szükséges infrastrukturális vagyontárgyak (pl. ingatlanok, gépek) az eredeti tulajdonosnál, – az önkormányzatnál, ill. egyéb állami tulajdonosnál, pl. HM, BM, MÁV stb. – maradnak, és csak a szakfeladat ellátását privatizálják. Azaz kizárólag a szakrendelô mûködtetését, a szakfeladatok ellátását adja át az állami/önkormányzati szerv egy privát szakmai szervezetnek, vállalkozásnak. Itt az egészségügyi célú ingatlanoknak és a gépparknak a mûködéskész állapotban tartását, javíttatását és cseréjét az eredeti tulajdonos, azaz például az önkormányzat, illetve az állami tulajdonos viseli. Teljes privatizáció esetében az önkormányzat ill. állami tulajdonos az egészségügyi járóbeteg szakellátás mûködtetéséhez szükséges valamennyi infrastrukturális vagyontárgyat, azaz ingatlant és tárgyi eszközt (orvosi gépeket, mûszereket) eladja ill. átadja egy új alapítású vagy régóta mûködô – önálló jogi személyiségû – vállalkozásnak, azaz vagy egy for-profit részvénytársaságnak (Rt.), korlátolt felelôsségû társaságnak (Kft.), betéti társaságnak (Bt.), vagy egy non-profit közhasznú társaságnak (Kht.), alapítványnak. Ebben az utóbbi esetben ez az új magántársaság, mint önálló jogi személy viseli az egészségügyi ellátással kapcsolatos mûködtetés összes költségét, terhét.

A fentiekbôl következik, hogy a szakrendelôk „átalakulására” csak úgy kerülhet sor, hogy a szakrendelô tulajdonosa (általában önkormányzat) alapít egy gazdasági társaságot, és abba a szakrendelô eszközeit, ingatlanjait vagy ezek közül valamelyiket apportálja, miközben a korábban erre az egészségügyi közellátási feladatra alapított és fenntartott költségvetési intézményét – mint alapító/fenntartó tulajdonos – megszünteti.

Ingatlan apportálása esetén viszont az ingatlan tulajdonjogának megszerzôje, vagyis az új gazdasági társaság köteles a vagyonszerzési illetéket megfizetni, amely ebben az esetben 10%. Ahhoz, hogy a megalapított új gazdasági társaságban a rendelôintézet dolgozói Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében tulajdont szerezzenek, a rendelôintézet dolgozóinak továbbiakban a gazdasági társaság munkaviszonyban álló dolgozóivá kell válniuk. Ezzel azonban közalkalmazotti státuszuk megszûnik. Amennyiben az új gazdasági társasághoz kerülnek a rendelôintézet dolgozói, és ott a munkaviszonyuk legalább 6 hónapja fennáll, nincs akadálya annak, hogy a dolgozók résztulajdont szerezzenek, az MRP-re vonatkozó 1992. évi XLIV. törvény alapján. A tulajdonos önkormányzat által alapított gazdasági társaságba eszközök és ingatlanok apportálását akadályozhatja, esetleg megtilthatja az önkormányzati törvény vagy helyi önkormányzati rendelet. Elôfordulhat, hogy az apportálást törvény vagy helyi rendelet feltételekhez köti.

AZ ÁTALAKULÁS JOGI HÁTTERE

Ebbôl következik, hogy a gazdasági társaság alapításánál, illetve a rendelôintézet „átalakításánál” minden esetben az önkormányzati törvény és helyi rendeletek ismeretében körültekintôen kell eljárni.

A szakrendelôk közvetlen Kft-vé vagy Rt-vé történô átalakítására nincs lehetôség. A gazdasági társaságok átala-

Amennyiben az önkormányzat az ingatlant nem tudja, vagy nem kívánja a gazdasági társaságba apportálni, felme-

12

IME III. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2004. NOVEMBER

EGÉSZSÉGPOLITIKA

rül a kérdés, hogy a gazdasági társaságként mûködô rendelôintézet hogyan tudja azt használni. Jogilag itt a használat, illetve bérbe adás jöhet szóba, ez azonban komoly problémát okozhat, hiszen a rendelôintézetek jelenleg nem fizetnek használati vagy bérleti díjat az önkormányzatnak, erre fedezetük sincs. Nyilván az átalakulás után is gondot okozna használati- vagy bérleti díj fizetése.

vagyonérték felmérési költségeit ki fogja állni? Ezután lehet megindítani az új gazdasági társaság megalapításának jogi folyamatát, ahol az önkormányzati 100%-os üzletrész alapja az apportálásra szánt vagyontömeg lesz.

Az új gazdasági társaságra (rendelôintézetre) a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései lesznek irányadók és a gazdasági társaságokra vonatkozó adó és számviteli szabályok fognak rájuk vonatkozni.

Az alapító önkormányzati tulajdonos az új gazdasági társaságába azonban más társtulajdonosokat is bevehet akár üzletrész eladás, akár alaptôke emelés formájában. A Gt. nem rendelkezik az egyes tulajdonosok kilétérôl és arányáról, valamint az egyes tulajdonosokhoz tartozó üzletrészek nagyságáról. Pedig ez egy igen lényeges kérdés, hiszen ez döntheti el – adott társaságon belül – az „erôviszonyokat”.

Összefoglalva tehát amennyiben az önkormányzat a közellátási feladatait leadja, átadja másnak, akkor erre a közfeladatra fenntartott költségvetési intézményét meg kell szüntetnie. E közfeladat ellátására az önkormányzat részvételével megalapított új gazdasági társaság (Kft., Rt.) nem lehet teljes körû, ún. „általános” jogutódja a megszüntetett költségvetési intézménynek, hanem csak „részleges” jogutódlás történhet pl.: munkajogi, közfeladat ellátási stb. területeken.

Az új gazdasági társaság „elvileg” lehet non-profit közhasznú szervezet vagy for-profit Kft. és Rt. A jelenlegi kormányzati, MRP típusú privatizációs elképzelés csakis for-profit (Kft., Rt.) gazdasági társaságok kialakítására ösztönöz, a non-profit verziót elveti. Ez azért érdekes, mert az 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekrôl épp azért született, hogy az állami- önkormányzati közfeladatok átruházása ilyen „közhasznú” szervezetek felé történjen, amelyek jelentôs adókedvezményeket is élveznek a közfeladat ellátás miatt.

Ugyanakkor, ha az önkormányzat az egészségügyi járóbeteg közellátási feladatait átadja egy önálló jogi személyiségû új társaságnak, akkor e közfeladat ellátásával kapcsolatosan az összes szerzôdést újra kell kötni, és az összes engedélyt meg kell újítani (pl. ÁNTSZ, OEP szerzôdés stb.), hiszen új jogi személy lépett be a rendszerbe. Ennek plusz költségei és egyéb kockázatai is vannak.

Közhasznú szervezet

ÚJ ALAPÍTÁSÚ GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK Az önkormányzat tehát egy testületi döntés után indíthatja meg a mûködô járóbeteg szakellátó intézményének gazdasági társasággá átalakítását. Elsô lépésként a tulajdonos önkormányzatnak egy jelenértékre aktualizált vagyonértékelést (vagyonleltárt) kell elvégeztetnie egy erre szakosodott szakértô céggel, amely során pontosan meg lehet állapítani a gazdasági társaságba apportálható vagyon értékét és összetételét. Ennek során több szempontot is mérlegelni kell, pl. könyv szerinti érték, jelenérték, piaci vagy 1 Ft-os érték stb.. Számos anomália keletkezhet az önkormányzati egészségügyi célvagyon jelenértékének megállapítása során. Itt szükséges elôre kivédeni a vagyoni (üzletrész) jelenérték különbözô spontán „félreértelmezéseit” és a szándékos spekulációt is. Nagy probléma a privatizálandó járóbeteg szakrendelô MRP-s szakdolgozói körének szellemi apport (goodwill) értékelése és annak „bevitele” is. Elôre kell eldönteni azt, hogy a cégalapítás, cégátalakulás valamint a tárgyi és szellemi

Az 1997. évi CLVI. törvény szerint „…5. § Kiemelkedôen közhasznú szervezet nyilvántartásba vételéhez a szervezet létesítô okiratának a 4. §-ban írtakon felül tartalmaznia kell, hogy a szervezet a) közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyrôl törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint, valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia…” Kft.-k, Rt.-k alapítása Fentiek szerint tehát a Gt. szerint mûködô új for-profit gazdasági társaságok – mint új adóalanyok – nem élvezhetnek adómentességet a közfeladat ellátására vonatkozóan, hiszen ez a kedvezmény csakis a non-profit „kiemelten közhasznú” jogállást a cégbíróságtól elnyert Kht. társaságot illeti meg. Összefoglalva: az egészségügyi közszolgáltatás nyújtására megalapított Kft. ill. Rt. mûködése során – a fentiek alapján – megjelenô új adóterhek, valamint az egészségügyi célú beruházási költségek ÁFA tartalmának visszaigényelhetetlensége is jelentôs többlet terheket jelent majd – kiadási oldalon – az új for-profit szervezeteknek. A járóbeteg szakellátás jelenlegi mûködési bevételei, terhei A járóbeteg szakellátás jelenlegi teljes bevétele kettôs finanszírozásból származik. Ennek egyik ága az OEP szol-


13

EGÉSZSÉGPOLITIKA

gáltatási díjtérítése, a másik a tulajdonos/fenntartó, azaz önkormányzati/költségvetési, beruházási, felújítási „célzottcímzett” támogatása. Jelenleg az OEP szolgáltatási díjtérítése, azaz a járóbeteg szakellátás WHO pontok szerinti elszámolási rendszere – a jelenlegi 1,26 Ft/ WHO pont értéken- nem tartalmazza sem az ingatlanok sem az orvosi gépek, berendezések amortizációs költségeinek fedezetét, sem – az ezen felül számítandó – minimális tôkemegtérülést, nyereséget, illetve ennek adótartalmát sem.

dig költségvetési intézményként mûködött járóbeteg szakrendelôjük fenntartásához, mûködési és beruházási költségeihez. Azok az önkormányzatok, amelyek eddig sem fordítottak egészségügyi intézményeik fenntartására, azoknak mindegy lesz a dolgozói akarat és vágy. Akkor fognak ez utóbbi önkormányzatok mégis a privatizáció felé elmozdulni, ha az eladás során a „lerobbant” intézményükért még valami plusz pénzt is remélhetnek egy vevôtôl…

Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a 2003. évi nagyobb egészségügyi szakdolgozói béremelés terheinek áthárításával, valamint a 2004. évben a szabálykönyv kompetencia listáinak szigorításával és a teljesítmény-volumen kontroll bevezetésével az OEP felülrôl korlátozta egy-egy rendelôintézet szakmai teljesítmény ill. bevétel növekedésének lehetôségét.

Az egészségügyi privatizációban, az MRP-s szervezet szerepvállalásában és az új „önálló” gazdasági társaság létrehozásában tehát az önkormányzatok a saját költségvetési kiadásaik csökkentésének „nagy lehetôségét“, esetleg nettó pénzügyi bevétel lehetôségét látják majd és arra fognak törekedni, hogy e „privatizációs” lépéssel minél inkább könnyítsenek az ez irányú anyagi terheiken és törvényi kötelezettségeiken...

A fenti bevételi korlátok és a mûködési költségeket sem fedezô OEP díjazás igencsak kockázatossá, kérdésessé teszi a hitel felvétele utáni visszafizetés realitását, valamint a külsô mûködô tôke bevonása esetén a tôkebefektetôk megtérülésre vonatkozó reményeinek teljesülését is.

Összefoglalva: tehát az önkormányzati tulajdonú járóbeteg ellátórendszer privatizációja során mind az ez irányú központi költségvetési „célzott-címzett támogatások“, mind a közvetlen önkormányzati források várhatóan eltûnnek az egészségügybôl.

Az önkormányzatok jelenlegi gazdasági szerepe, pénzügyi garanciái

A privatizált szolgáltatók tehát majdnem kizárólagosan csak az OEP-tôl származó bevétellel számolhatnak majd, egy jelentôs vállalkozási plusz kiadás ill. tehernövekedés mellett.

A „duális állami finanszírozás” keretében a járóbeteg szakellátás bevételeinek másik ága az állami/önkormányzati, fenntartói források ill. „célzott-címzett” központi támogatás. Ennek keretében 2003-ban az önkormányzatok 64 milliárd Ft-nyi saját (azaz nem átvett, központi mûködési) forrással járultak hozzá a tulajdonukban lévô intézmények mûködéséhez. Ebbôl mintegy 12,7 milliárd forint forrás jutott a járóbeteg ellátásra. (Németh Gy. 2004). A magyar egészségügyi rendszerben a helyi önkormányzatok az ellátórendszer nagy hányadának tulajdonosai (fenntartói) is. Az önkormányzatok tulajdonában lévô szociális és egészségügyi épület ingatlanok száma ugyanakkor csökkenô tendenciát mutat. 2004. év elején az önkormányzatok tulajdonában lévô szociális és egészségügyi célú ingatlanok száma nem érte el a 8000 db-t és ezen ingatlan állomány közel 60%-a is jelentôs felújításra szorul. (KSH, Élet és Tudomány, 2004.) Az önkormányzatok lehetséges pénzügyi garanciái a jövôben Semmi garancia nincs arra, hogy a privatizált új gazdasági társaságokban a volt 100%-os tulajdonos önkormányzat éves befizetése, pénzügyi tehervállalása késôbb is azonos lesz, azaz meg fog egyezni az átalakulás elôtti helyzettel. Félô, hogy pont azok az önkormányzatok fogják erôltetni a járóbeteg rendelôintézeteik gazdasági társasággá alakulását, akik eddig jelentôs összeggel járultak hozzá az ad-

14


Az állam lehetséges pénzügyi és piaci garanciái Mint ahogy korábban már említettük, a járóbeteg szakellátás jelenlegi OEP finanszírozása elégtelenül alacsony, torz, hiszen nem tartalmazza sem a képzett szakdolgozói kör tisztes munkabérének költségeit, sem az amortizáció, sem a tôke megtérülésének költségeit. Ugyanakkor az ÁFA körbe sem került be ez a szolgáltatás (ami egyébként EU-s követelmény lenne!), így az itt végzett beruházások ÁFA-ja továbbra sem lesz visszaigényelhetô. A 2005. évi költségvetés ismeretében nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmi garancia nincs arra, hogy ez a makrogazdasági helyzet a közeli jövôben kedvezô irányba változik. Azaz nincs konkrét ígéret – a számok szintjén – sem a WHO pont/ Ft érték jelentôs növelésére, sem az amortizációs költségek beépítésére, sem az azonos szakmai tartalmú járó-fekvô szakellátások OEP térítési díjharmonizációjára, sem az egészségügyi ellátás ÁFA kérdésének megoldására. A Hitelgarancia Rt. végsô kölcsön visszafizetési kezessége ill. ennek terhének átvállalása pedig nem az MRP-k tulajdonosi körét védi, hanem a „mégis, elszántan hitelezô” kereskedelmi bankok hitel kihelyezési kockázatát csökkenti.

EGÉSZSÉGPOLITIKA

Megoldási javaslat: Az államnak – az Alkotmányból levezethetô – alapvetô egészségügyi közellátási kötelezettségébôl eredôen kezességet kell vállalnia az egészségügyi közellátás fenntartásáért, fenntarthatóságáért. (Függetlenül a járóbeteg szakellátás MRP típusú privatizációjának országos kimenetelétôl, eredményeitôl.) Ennek keretében az államnak kezességet kell vállalnia az új egészségügyi szolgáltató MRP szervezetekért, azaz a privatizált egészségügyi célvagyon visszavásárlásának kötelezettségét. Ezen túlmenôen felvállalhatná az MRP-s kölcsön hitelkamatának támogatását (min. 5-6%-ig), és OEP elôszerzôdésben adhatna „kapacitás elôvásárlási” garanciát az új MRP-s egészségügyi szolgáltató cégek mûködési bevételeinek biztonságához. Az államnak tehát a járóbeteg közellátás biztosítása érdekében kell garantálnia az új MRPs szolgáltatók felé az OEP-es „piaci keresletet”. Ezt szerzôdésekben elôre kell rögzítenie, azaz vállalnia az új szolgáltató szervezetek egészségügyi szolgáltatásainak – éves inflációval indexált piaci, de minimum összköltségfedezô áron – történô folyamatos megvásárlásának kötelezettségét. MRP tulajdonosok helye és szerepe az új gazdasági társaságokban Önálló járóbeteg szakrendelô intézetek tipikus munkavállalói összetétele: • 20-25% diplomás eü. dolgozó • 50% eü. szakdolgozó • 10% gazdasági végzettségû csoport • 15% kisegítô, egyéb személyzet A munkavállalói kör összetételének ismeretében – becslésünk szerint – az MRP-ben potenciálisan résztvevô munkavállalók aránya maximum 50%-os lehet, különösen igaz ez, ha az integrált intézmények – zömmel – „részállású” munkavállalói körét is figyelembe vesszük. E számok tükrében az MRP-k megalakításának sikere különösen kockázatos, ha az 1992. évi XLIV. „MRP” törvény 4.§. (3) bekezdése szerinti legalább 40%-os munkavállalói részvétel szükséges. Az 1992. évi XLIV. törvény az MRP programról Néhány fontos szempont az MRP törvénybôl: 4.§. (3) A szervezet megalakításához szükséges, hogy a társaság munkavállalóinak legalább 40%-a a szervezet megalakulását az alakuló közgyûlésen kimondja, az e törvényben foglalt követelményeknek (9. §) megfelelô alapszabályát megállapítsa, továbbá ügyintézô és képviselô szervét (a továbbiakban: ügyintézô szerv) megválassza. A szervezet megalakításával a szervezôbizottság megszûnik.

14.§. (4) A hitel és részletfizetés nyújtásának feltétele, hogy a szervezet saját pénzforrással rendelkezzen. A saját pénzforrás mértéke az egy résztvevôre átlagosan jutó vagyonrész vételárának függvényében az alábbiak szerint alakul (lásd 1. táblázat):

Az egy fôre átlagosan jutó vételársávok

A saját pénzforrás alapja

A sávba tartozó rész %-a

0 és 5 M Ft között 5 M Ft felett

0 Ft és 100 000 Ft és

2% 15%

1. táblázat A saját pénzforrás minimális mértéke

A saját erô fentiek szerinti részarányát a szervezet által megvásárolt vagyonrészre vetítve kell megállapítani.

Vegyünk egy példát: Egy átlagos – önálló – járóbeteg szakrendelô intézet vagyonértéke 400 Millió Ft. Ebbôl kb. 200 Millió Ft az ingatlan és kb. 200 Millió Ft a gépek, eszközök értéke. A dolgozók létszáma 100 fô. Ebbôl a 40%, azaz 40 fô kell, hogy IGEN-t mondjon az MRP megalakítására. Meghatározó súlyú tulajdonosi befolyáshoz az új Kft.ben legalább 51% üzletrész tulajdon megszerzése szükséges. Ennek értéke, azaz a 400 Millió Ft 51%-a = 204 Millió Ft. 204 Millió Ft MRP kölcsön évi 7%-os kamata = 14,28 Millió Ft. Tehát a 40 fôs MRP-s tulajdonosi körben fejenként 5,1 Millió Ft tôkekölcsön mellett évenként plusz 357 ezer Ft/év azaz közel 30 ezer Ft /hó kamattörlesztés esik minden MRP tulajdonos dolgozóra.

Ugyanakkor MRP szervezet által felvett banki hitelt az MRP üzletrészére esô adózott nyereségbôl kellene – 3 éves türelmi idô után – 15 év alatt visszafizetni. Ez szinte lehetetlennek tûnik a jelenlegi jogi és finanszírozási helyzetet ismerve, a gazdasági sarokszámokból és a jelenlegi megtérülési rátákból számolva.

KÖZPONTI „PRIVATIZÁCIÓS FORGATÓKÖNYV” SZÜKSÉGESSÉGE Tudjuk, hogy ez a kormányzati MRP típusú hitelfelvételi és privatizációs ajánlat nem kötelezô, hanem csak egy vá-


15

EGÉSZSÉGPOLITIKA

lasztható alternatíva a jelenlegi költségvetési intézményi tulajdonosok /fenntartók részére. Szilárd meggyôzôdésünk azonban, hogy annak az önkormányzatnak és rendelôintézeti dolgozói körnek, akik ezt az MRP típusú dolgozói résztulajdonosi privatizációs folyamatot választják, mint alternatívát, azoknak jelentôs kockázattal kell számolniuk Reális remény csak akkor van a sikerre, ha a járóbeteg szakellátás mûködését és finanszírozását közgazdaságilag piackonform alapokra tudja helyezni az állam, azaz a duálisból „egyágúvá” alakított finanszírozással, az összköltségfedezô (illetve minimum önköltségi) árak bevezetésével, amely az amortizációt, a tôkemegtérülést, a munkaerô piaci árát is elismeri, és amely az ÁFA kérdést is megoldja. Az államnak ezután ezt a járóbeteg intézményi privatizációs folyamatot egy jól kidolgozott és minden szereplô számára világos, érthetô, elfogadható és minden szereplô számára egyben kötelezô érvényû egészségügyi kormányzati „privatizációs forgatókönyvre”, és ebben szereplô részletes és kötelezô érvényû, kormányzati és önkormányzati pénzügyi-piaci garanciavállalásra építve kell megvalósítania. E forgatókönyv (és ennek kormányzati/önkormányzati pénzügyi kötelezettség vállalási fejezete) lenne a garancia arra, hogy valamennyi résztvevô látja és megérti majd a saját helyét, helyzetét, szerepét, lehetôségeit és látja majd a mozgásterét a privatizáció folyamata során. E forgatókönyv következetes alkalmazása esetén nem fordulhatnak elô olyan „vadhajtások”, – pl. 1 Ft-os ingatlan eladások,– amelyet más gazdasági szektorok privatizációja során már korábban megtapasztalhattunk.

ÖSSZEFOGLALÁS Üdvözöljük azt a kormányzati szándékot, amely a betegeknek nyújtott járóbeteg szakellátás színvonalának eme-

IRODALOMJEGYZÉK Élet és Tudomány LIX. Évf. 41. szám, 2004. október 8., KSH,

16


lését és az egészségügyi szakdolgozók, szakorvosok tulajdonhoz jutását kívánja segíteni, támogatni. Egyben örömmel üdvözölnénk a kívülrôl ide érkezô plusz tôkeforrások, új beruházási források megjelenését is a magyar területi járóbeteg szakellátási rendszerben. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet, törvényi szabályozás és az egészségügy jelenlegi gazdasági-finanszírozási helyzetének ismeretében, állami pénzügyi-piaci garanciavállalás nélkül, az OEP finanszírozta, zömében önkormányzati és állami tulajdonú területi járóbeteg szakellátási rendszerben – a gazdasági társasággá alakulás kapcsán – makroszinten, abszolút értékben nem forrás bevonás, hanem forrás kivonás várható. Ennek oka, hogy a jelenlegi költségvetési törvény alapján az egészségügyi célú célzott és címzett állami támogatásokat a magáncégeknek már nem kell nyújtani. Ezen túlmenôen – a privatizáció során – az önkormányzati területi ellátási kötelezettséghez kapcsolható önkormányzati források részlegesen vagy teljesen kivonhatóvá válnak. Tehát az input forrás oldali csökkenés, és az állami pénzügyi-piaci garanciák hiánya mellett, a jelentôs OEP alulfinanszírozottság (hatósági árak) miatt a járóbeteg szakellátás jelenlegi nyereségtermelô képessége elégtelen, ezáltal a tôkeszegény MRP szervezetek kölcsön visszatörlesztési képessége gyenge ill. bizonytalan lesz. Mindezen forrás oldali bevétel csökkenés mellett az output költség oldalon pedig jelentôs költségnövekedés várható az egyszeri átalakulási költségeken túl, a for-profit járóbeteg gazdasági társaságok új adóterhei és egyéb pénzügyi ill. kölcsönkamat terheinek megjelenése miatt. A jelenlegi kondíciók alapján kalkulált, matematikailag is negatív egyenleg miatt igencsak kérdésesnek tûnik az MRP típusú járóbeteg intézményi privatizációs kormányzati kezdeményezésnek a sikere. Köszönetet mondok ezen elemzés összeállításához nyújtott értékes észrevételeikért Dr. Soós Gábor ügyvéd, gazdasági jogásznak és Dr. Kriza Ákos diplomás egészségügyi menedzser, miskolci rendelôintézeti igazgatónak.

EGÉSZSÉGPOLITIKA

A SZERZÔ BEMUTATÁSA Dr. Uhrik Tibor MSc. 1980-ban szerzett „summa cum laude” diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 1984ben sebész szakorvosi vizsgát, 2000ben Master of Science diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzô Központjában. 16 évig a budapesti MÁV Kórház II. Sebészeti Osztályán sebész szakorvos-

ként dolgozott. Klinikusi munkáját egészségügyi gazdasági vállalkozásai elindítása miatt hagyta abba. 1998-2000. között elsô, és egyben alapító ügyvezetô igazgatója volt a Vasútegészségügyi Közhasznú Társaságnak, majd 2002ben projectvezetôje a vasútegészségügyi irányított betegellátási modell indításának. Számos tanulmány és tudományos közlemény szerzôje ill. társszerzôje, 2002 óta a MEDICINA2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség alelnöke. Jelenleg a Hypporates Consulting Kft. ügyvezetô igazgatója és fô tulajdonosa.

ÁNTSZ – Jól vizsgázott az országos közegészségügyi informatikai hálózat Az országos egészségügyi intézményrendszer eddigi legnagyobb, 1,9 milliárd forintos informatikai projektjét valósította meg az állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Az ÁNTSZ informatikai közmûvének köszönhetôen a tisztorvosok ma már naprakész képet kapnak az ország járványügyi helyzetérôl. Az informatikai fejlesztések nem csak, hogy elôsegítették az intézmény gördülékenyebb mûködését, de lehetôvé tették, hogy az ÁNTSZ az országban az elsôk között kapcsolódhasson rá az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatra. „Az ÁNTSZ mint országos hatáskörû dekoncentrált államigazgatási szerv olyan kikerülhetetlen infrastrukturális fejlesztésben esett át, amely nélkül egyszerûen nem tudná felvenni az információs társadalom fejlôdésének ütemét.” – mondta el Fogarassy Károly, az Egészségügyi, Minisztérium fôosztályvezetô helyettese. „Azzal, hogy az ÁNTSZ valamennyi intézménye egyetlen kiszolgáló információs rendszerbe integrálódott, biztosított lett a minôségi és hatékony területi munkavégzés. A projekt az infrastrukturális fejlesztés mellett olyan funkciók megerôsödését váltotta valóra, mint a járványügyi felügyelet, az egészségmonitorozás, de számos belsô, intézményi terület is megoldást kapott, mint például az egységes iratkezelés, az információs portál, illetve a belsô és külsô elektronikus levelezés és kommunikáció.” – tette hozzá Fogarassy Károly. „Korábban még ha rögzítették is a helyi intézményben a gyógyító helyekrôl, kórházakból, családorvosoktól beérkezô jelentéseket – például az influenza megbetegedésekrôl –, az interaktív, off-line adatkapcsolat vagy éppen a kommunikációs csatornák szûk keresztmetszete miatt sokszor csak jelentôs késéssel lehetett pontos járványügyi helyzetképet adni. Az elmúlt év ôszétôl viszont érezhetôen megváltozott a helyzet. Immár nem papíron, faxon, hajlékonylemezen érkeznek a megbetegedésekrôl a jelentések Budapestre, az Országos Tisztifôorvosi Hivatalba, hanem a népegészségügy informatikai hálózatán át, amely jelentôsen megkönnyíti az adattárolást, valamint az információk rendszerezését és ezáltal az információszolgáltatást.” – mondta el Dr. Kovács Attila országos tisztifôorvos. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot alkotó országos intézetek informatikai fejlesztéseit az Országos Tisztifôorvosi Hivatal fogta össze. A projektet 1,9 milliárd forint költséggel, PHARE támogatással hajtották végre. A fejlesztés egyik fôvállalkozója 105 nap alatt szállította le és helyezte üzembe a szükséges informatikai eszközöket (szerver, PC, nyomtató, hálózati eszközök), és végezte el a közel 170 telephellyel rendelkezô országos hálózat teljes rendszerintegrációs tevékenységét. „Az állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat 2004 nyarán, az országban az elsôk között kapcsolódott rá az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatra.” – mondta el Csapó György, a Miniszterelnöki Hivatal fôtanácsosa. Jelenleg 476 intézmény, azaz körülbelül 54000 felhasználó kapcsolódik az EKG-ra, melyek között van az ÁNTSZ 164 telephelye és 6100 felhasználója.” – tette hozzá Csapó György. „A szerteágazó projekt sikerének kulcsa a sok szereplô és a gyakran túlszabályozott eljárásrend okozta nehézségeket ellensúlyozó jól szervezett, hatékony és szoros együttmûködés volt a szállítók, a fejlesztôk, az ÁNTSZ informatikusai és a minisztériumi szakértôk között” – summázta véleményét az informatikai közmû kialakításáról és mûködtetésérôl Dr. Kovács Attila.


17

A járóbeteg szakellátás MRP típusú privatizációja: Lehetôségek és kockázatok

Recommend Documents