A HULLADÉKHASZNOSÍTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1.4
A hulladékgyűjtéssel kapcsolatos szemlélet változásának vizsgálata Nagy-Britanniában Tárgyszavak: szelektív hulladékgyűjtés; hulladékgyűjtés; környezetvédelem; pénzügy; Nagy-Britannia; hulladékhasznosítás; demográfia; lakosság.
A lakosság és a szelektív hulladékgyűjtés – a lehetséges határértékek A Paisley Egyetem (Nagy-Britannia) 2001 és 2003 között Skóciában vizsgálta a lakosság viselkedését a háztartási hulladékok szelektív gyűjtésével kapcsolatban. A kérdőíves és közvetlen megfigyelésekre épülő vizsgálat 500 háztartásra és 130 begyűjtőállomásra terjedt ki. A felmérés fő kérdése az volt, hogy a hajlandóság a szelektív gyűjtésre nagyobb vagy kisebb-e a vártnál, és ha igen, melyek az eltérés okai? A felmérés egyik célja a társadalom jelenlegi helyzetében és állapotában reálisan elérhető újrahasznosítási/begyűjtési hányadok megállapítása volt. Itt nem föltétlenül lehet a törvényben előírható határértékekből kiindulni, mert azok sokszor nem a megalapozott, hanem csak íróasztal mellett kiötlött értékek. A vizsgálatot készítő csoport arra volt kíváncsi, hogy ha az embereket kényelmesen elérhető begyűjtő eszközökkel látnák el, mennyi lenne az elérhető maximum? Mekkora hatása van az eredeti hozzáállásnak és mekkora az oktatásnak? Két olyan körzetet választottak ki a vizsgálathoz, amelyek a legjobb és legrosszabb átlagot reprezentálták. A felmérés azt mutatja, hogy mindkét körzetben 40% körüli újrahasznosítási hatásfok lenne elérhető, ha teljesülnének az alábbi feltételek:
• több gyűjtőtartály az utcákon, • kerti zöldhulladék (és esetleg külön konyhai hulladék) utcai begyűjtése, • intenzív tájékoztató és reklámkampány. E nélkül azonban országos szinten aligha érhető el a 40%-os újrahasznosítási hányad. Az újrahasznosítási infrastruktúra javítása önmagában nem elég a begyűjtési hányad javításához. Az addig jól működő területeken az infrastruktúra javítása nem hoz lényeges további javulást, a gyengébb eredményeket mutató területeken viszont az infrastruktúra színvonalának emelése nem elegendő tájékoztatás és reklám nélkül. A becslések szerint erős támogatás és jó infrastruktúra mellett az elérhető maximális begyűjtési hányadok a következők: • újságpapír, folyóirat, reklámcédulák: 80–82%, • üvegpalackok: 80-82%, • konzervüvegek, alumínium és acél italdobozok: 75–78%, • kartonpapír: 71–73%, • műanyag italpalackok: 71–73%. Ugyancsak a felmérés szerint hasonló feltételek mellett a háztartások 85–87%-a lenne bevonható a programba, és ezen belül a háztartások 75–80%-a használná az utcai begyűjtőhelyeket. Ezek mellett is fenn kellene azonban tartani a központi vagy körzeti nagyobb begyűjtőállomásokat, az utcai (sűrűbben elhelyezett) gyűjtők mellett. A központi gyűjtőállomások fogadták a felmérések szerint pl. az üveg és a papír kb. 40%-át, míg pl. az italkannák vagy a textíliák területén jelentőségük elhanyagolható.
A gyakorlatban elért eredmények A begyűjtési folyamat tervezési részletei inkább csak az egyébként rosszul működő területeken okoznak különbséget a begyűjtési hatásfokban, a begyűjtés gyakorisága meg szinte semmilyen hatással nincs rá. A vizsgálat nem terjedt ki a maradékhulladék begyűjtésének módjára, de érdekes volt megfigyelni, hogy azon a területen, ahol ezt a hulladékfajtát kétnaponta gyűjtötték be és nem hetente, az újrahasznosított hulladék akár 50%-kal is több volt, mint ott, ahol a maradék hulladékot hetente gyűjtötték. Ott érték el a legnagyobb hatást, ahol a kétnaponkénti hulladékgyűjtést egyidejűleg vezeték be a szelektív hulladékgyűjtéssel. Azt is megfigyelték, hogy ha egy gyűjtőben fogadták a papír-, üveg-, fémdoboz és textilhulladékot (ún. egyesített hulladékáram), jelentősen megnőtt a begyűjtési hatásfok, mind azokon a területeken, ahol nagyobb volt az
együttműködési hajlandóság, mind ott, ahol kisebb. Az így begyűjtött hulladékállomány 63-67%-a papír, 28-29%-a üveg, 4%-a fémkanna és 3%a textília. A fémkannák begyűjtési hányada minden rendszerben alacsony szokott lenni. Ennek valószínű oka az lehet, hogy ezeket túl kényelmetlen kimosni, összepréselni és külön hulladékgyűjtőbe vinni, vagy egyszerűen a hulladékkannák nagy része munkahelyeken vagy utcán képződik, ahol azokat bedobják a többi szemét mellé. Azokon a területeken, ahol a papírgyűjtési hajlandóság is szerényebb, az egyesített hulladékáram összmennyisége is általában kisebb volt.
Demográfiai tényezők Már 20 éve gyanítják, hogy a „hulladéktermelés” és az újrahasznosításban való részvételi hajlam társadalmi-gazdasági tényezők függvénye, ezért ha az újrahasznosítási adatokat meg lehetne tisztítani a demográfiai tényezőktől, akkor más befolyásoló tényezőket is azonosítani lehetne. A gond csak az, hogy előre nem lehet tudni, mi a demográfiai tényezők hatása. Meg lehet próbálni adott esetben bizonyos elmélet szerinti előrejelzéseket ráilleszteni a megfigyelt adatokra, és ha azok megegyeznek, jónak tekinthető az elmélet, ha viszont nem, meg lehet próbálni más magyarázatot keresni. A jelen adatgyűjtés esetében a „jó szelektív gyűjtőkre” vonatkozó demográfiai tényezők (gazdag háztartások, idős lakosok, kétszemélyes háztartások, gépkocsi-tulajdonosok) itt is jó indikátoroknak bizonyultak, míg a hagyományosan gyengébb indikátorok (szegényebb lakók, kisgyermekes családok, bérlakások, fiatal felnőttek, nagyobb háztartások) gyengébb vagy negatív hatást mutattak. A demográfiai faktorok azonban egyik esetben sem bizonyultak döntő tényezőnek. A kerületek közti különbségek legalább olyan fontosak voltak, mint a kerületen belül a demográfiai hatások. A közösségek mintegy 80%-a a demográfiai helyzettől függetlenül „közepes” teljesítményt nyújtott. Talán azt fontosabb megérteni, hogy a maradék 20% miért viselkedett másképpen. Ez a kép adódott szinte minden vizsgált területen. A hagyományosan „jó szelektív gyűjtőnek” tartott csoportok általában nagyobb részvételi arányt mutattak (bár nem föltétlenül szignifikánsan nagyobbat), mint a rosszak.
Van-e összefüggés a különböző anyagokkal kapcsolatos begyűjtési hajlandóság között? A papír és az üveg újrahasznosítási aránya között minden esetben nagy korreláció adódott, még időbeli lebontásban is, vagyis a papír-
újrahasznosítók valószínűleg jó üvegreciklálók is egyben. Az üveg/papír és a fémkanna meg textília szelektív gyűjtésének hajlandósága között már jóval gyengébb volt a korreláció, de még volt ilyen. Még gyengébb korreláció van az újrahasznosítási hajlam és a hulladékcsökkentési/újrahasználati hajlam között. Az otthoni komposztálásra való készség egyáltalán nem mutatott összefüggést a reciklálási hajlammal. Ez arra utal, hogy a három terület (újrahasznosítás vagy szelektív hulladékgyűjtés, a hulladékcsökkentés/újrahasználat és a házi komposztálás) emocionális, szokásbeli gyökerei különböznek egymástól, de ezeknek demográfiai hátterét nem sikerült egyértelműen azonosítani. A komposztálási készség pl. nyilván függ attól, hogy valakinek van-e kertje, és mekkora az. A korreláció erőssége leginkább attól függött, hogy mennyire hasonlítottak egymásra a vizsgált tevékenységek.
Szemlélet és szokások Ha megkérdezik az embereket, hogy miért vesznek részt a szelektív hulladékgyűjtésben, vagy mivel lennének rávehetők erre, általában sztereotip válaszokat kapunk, de ennek valóságtartalmát többen megkérdőjelezik. A pszichológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a viselkedés meghatározói között alapvető értékek, hitek, attitűdök szerepelnek. Az itt ismertetett vizsgálat az alábbi nézeteket vagy attitűdöket találta fontosnak a szelektív hulladékgyűjtésben való részvétellel (ill. annak elutasításával) kapcsolatban: a személyes felelősség elfogadása a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban; a következmények ismerete; önbizalom a megfelelő magatartással kapcsolatban; mentesség a negatív képzetektől a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban; vélemény a szelektív hulladékgyűjtés helyi támogatásáról. Ezek az attitűdök általában erősebbek voltak a „jó reciklálóknál”, mint a „rosszaknál, de nem feltétlenül szignifikáns mértékben. Annak ellenére, hogy az eredmény nem volt teljesen egyértelmű, az attitűdök alapján 73%-os valószínűséggel lehetett megjósolni a viselkedést. A legtöbb vizsgált attitűd elég tartós. Vannak bizonyos attitűdök, amelyek döntőnek látszanak a pozitív vagy negatív döntés szempontjából, pl. hogy vannak-e az illetőnek negatív érzései az otthoni komposztálással kapcsolatban, vagy hogy felelősséget érez-e a környezetért stb. Más attitűdök a kezdeti tapasztalatok alapján alakulnak ki (pl. a személyes ráfordítás nagysága az adott tevékenységek végzésével kapcsolatban). Egyes negatív tapasztalatok (pl. valaki túl elfoglalt, csalódott, mert nem ürítették ki a szelektív gyűjtőket) okai lehetnek annak is, hogy valaki teljesen „ki-
száll” a szelektív gyűjtésből. Azt azonban, hogy valaki egy ilyen tapasztalat hatására kitart-e, az is befolyásolja, hogy mennyire érez személyes felelősséget az ügy iránt. Voltak bizonyos különbségek a szelektív gyűjtést már régóta gyakorlók és az „újoncok” között is, de mindkét csoport aktivitása nőtt, amikor bevezették az utcai (helyi) begyűjtést. Az emberek egy részét az is befolyásolta, hogy a nagyobb sűrűséggel elhelyezett begyűjtők mellett a szomszédok is látták, hogy részt vesznek-e a rendszerben vagy nem. A kiértékelésnél azt is figyelembe kellett venni (és ez bizonyos rejtett kérdések segítségével sikerült is), hogy a pozitív hozzáállású személyek nem becsülik-e túl saját tevékenységüket, és úgy találtak, hogy kb. 15%-os túlbecslés valóban tetten érhető.
A felmérések fontossága Az adatokból nyilvánvaló, hogy az attitűdök vizsgálata alapvetően hozzájárul a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos viselkedés megértéséhez, ahhoz, hogy tudjuk: miért lesz valaki „jó recikláló”, mi váltja ki a döntést, a változást, és hogyan lehet azt előidézni. Ezekre az információkra alapvető szükség van az oktatási és reklámanyagok összeállításakor. Ma a legintenzívebb kampányok is csak néhány százalékos javulást tudnak elérni. A jövőben folytatott kampányok során (amennyiben azokat kérdőívekkel megfelelően követik és vizsgálják) egyedülálló lehetőség kínálkozik a tanulmányból levont következtetések megerősítésére vagy elvetésére. A folyamatok követése felmérésekkel alapvető fontosságú kérdés, nemcsak tudományos szempontból, de a reciklálási tevékenység egészének menedzselése tekintetében is. Sajnos sok helyen nem készül semmilyen statisztika az egyes begyűjtési fordulókról, pedig ezzel sok értékes adat vész el. Ahhoz pedig, hogy az egész rendszert jobban megértsük és igazgatni tudjuk, a részek viselkedését kell jobban megérteni. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Tucker, P.: Understanding Recycling Behaviour. = Wastes Management, 2003. nov. p. 20–24. Understanding recycling behaviour, Volume 2. Kutatási beszámoló, 2003. London, 89. p.
