A „HOSSZÚ ALLÉL” TÖRTÉNETE DOPAMIN D4-ES RECEPTOR GENETIKAI POLIMORFIZMUSÁNAK PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI Székely Anna1, Sasvári-Székely Mária2 és Pléh Csaba3 1 2 3
Ph.D hallgató, ELTE-BTK Kognitív Pszichológia alprogram,
Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézete,
Megismeréstudományi Csoport, Pszichológiai Tanszék, Szegedi Tudományegyetem
A személyiségdimenziók genetikai hátterének hagyományos vizsgálata főként az egypetéjű és kétpetéjű ikrek tanulmányozásán alapult. Manapság azonban egyre nagyobb teret hódítanak azok a molekuláris genetikai vizsgálatok, melyekben a genetikai polimorfizmusok és a személyiség jegyek kapcsolatát veszik nagyító alá. Ezek tanulmányok többnyire nagyszámú, genetikailag független, egészséges, vagy beteg populáción mérnek fel bizonyos személyiségvonásokat, és a személyek DNS mintája alapján azonosítják a fontosnak tartott genetikai polimorfizmus egyes típusait. Ebben a témakörben az első, de azóta is vitatott felfedezés az önbeszámolón alapuló személyiségtesztekben mutatott magas pontszámú újdonságkeresés és a 4-es típusú dopamin receptor gén (DRD4) „hosszú” változatának feltételezett kapcsolata. Ezt az összefüggést számos laboratóriumban próbálták megismételni, mely változó eredményekhez vezetett. A dopamin receptor polimorfizmus általunk vizsgált két típusa a DRD4 kódoló szakaszában található hosszúság-polimorfizmus („hosszú” és „rövid” allél) és a DRD4 szabályozó régiójának 521. helyén felismerhető egy-pontos variáció, az úgynevezett –521 C/T. Tanulmányunkhoz 155 személlyel vettünk fel a Temperament and Character Inventory (TCI) Bánki Csaba által fordított magyar változatát, és molekuláris biológiai módszerekkel azonosítottuk ezekben a személyekben a fenti génvariációkat. A genotípus – temperamentum asszociációk feltérképezésekor a genotípus alapján felosztott vizsgálati személyek csoportjainak átlagos személyiség fő-skálaértékeit hasonlítottuk össze. Vizsgálatunk első fázisában szignifikáns összefüggést sikerült kimutatnunk a -521 CC genotípus és az újdonságkeresés mértéke között. Vizsgálati csoportunkat nemek szerint felosztva azt tapasztaltuk, hogy az újdonságkeresésben elért magas pontszám és a – 521 CC genotípus kapcsolata nők esetében kifejezett, míg a férfiak csoportjában nincs szignifikáns kapcsolat*. A kutatás második fázisában a DRD4 „hosszú” allél és a TCI skálaértékeknek kapcsolat-vizsgálatát végeztük el. Eredményeink szignifikáns összefüggést mutattak a „hosszú” allél hiánya és a kitartás dimenzióban elért magas pontszám között, mely alátámasztja a kitartás önálló dimenzióként való kezelését. Eredményeink megerősítik azt a hipotézist, hogy vannak olyan, a TCI-vel mérhető személyiség dimenziók, melyeknél genetikai komponens kimutatható. Kimutattuk továbbá, hogy a genotípus asszociációk vizsgálatában jelentős különbségek lehetnek a nemek között. *Rónai, Z.#, Székely, A.#, Nemoda, Z., Lakatos, K., Gervai, J., Staub, M., SasvariSzekely, M. Association between novelty seeking and the 521C/T polymorphism in the promoter region of the DRD4 gene. Mol Psychiatry 2001, 6 (1), 35-38.
1
IRODALMI ÁTTEKINTÉS A személyiség genetikai tényezői A személyiségvonások struktúrája interkulturálisan konzisztens. A vonások ezen túl időbeli stabilitást is mutatnak, bizonyítékok tanulsága szerint némelyikük nyomon követhető biológiai háttérrel rendelkezik.1 A hagyományos viselkedés-genetikai kutatások eredményei alapján a személyiség-dimenziók reprodukálhatóan jelentős (25% és 45% közötti) genetikai meghatározottságot mutatnak, legyen a mérőeszköz az eysencki 3 faktort, az 5 faktoros modellt alkalmazó, vagy más kérdőíves eljárás.2 Azonban továbbra is kérdés, hogy milyen alapvető hatásmechanizmusokon keresztül érvényesül a genetikai hatás? Napjainkban folyik annak feltérképezése, hogy a személyiség egyéni variablitiását milyen környezeti és genetikai faktorok befolyásolják. Az ikerkutatások mellett egy forradalmian új molekuláris genetikai módszert is alkalmaznak, melynek lényege a DNS részletek változatainak vizsgálata. A mi vizsgálatunk ehhez az új megközelítéshez kapcsolódik, melyben egy (vagy több) kandidáns gén változat előfordulását teszteljük bizonyos személyiségdimenziókkal kapcsolatban.
Cloninger pszicho-biológiai modellje A vizsgálatban használt TCI kérdőív elméleti hátterét képviseli Cloninger pszichobiológiai modellje, melynek első változatát 1987-ben dolgozta ki.3 Ebben három, egymástól biológiailag független személyiség-összetevőt különített el: az újdonság-keresést (novelty seeking), a fájdalom-elkerülést (harm avoidance) és a jutalom-függőséget (rewarddependence). Ezek a dimenziók jól definiált interakciós sémákban érhetők tetten, valamint más-más környezeti ingerre adott adaptív válaszként szolgálnak, és már kora gyermekkorban megnyilvánulnak. A faktorok mérésére kidolgozta a 100 itemes, önbeszámolón alapuló TPQ (Tridimensional Personality Questionnaire) kérdőívet.4 Cloninger és munkatársai 1993-ban továbbfejlesztették az eredeti modellt.5 A már említett három faktor mellett elkülönítették a kitartás dimenziót (persistence), amely eredetileg a jutalom-függőség alfaktorként szerepelt. Az így kapott négy faktort a temperamentum dimenzió összetevőiként azonosították, melyek a személyiség genotípusos jegyeit tükrözik. A személyiség fenotípusos jellemzőinek meghatározására bevezették a karakter dimenzió fogalmát is, amelyhez a következő három összetevőt rendelték: önirányultság (self-directedness), együttműködés (cooperativeness) és transzcendencia (self-transcendence). A három temperamentum faktor öröklött komponensek által determinált, automatikus, prekonceptuális válaszok kialakításában játszik szerepet a 2
modell
szerint.
Az
újdonság-keresés
alapvető
fontossággal
bír
az
automatikus
választendenciák kialakításában, míg a fájdalomelkerülés és jutalomfüggőség dimenziói a válasz fenntartásában, illetve a viselkedés megszűntetésében játszanak kiemelkedő szerepet. A kialakuló válaszokat azonban bizonyos karakter tényezők módosíthatják (pl. az, hogy az inger mennyire fontos, illetve kiugró az egyén számára). A karakter faktorok a temperamentum összetevőkkel ellentétben csak a felnőttkorban jelennek meg, illetve teljesednek ki. A modell alapfeltevése, hogy az egyes személyiségzavar-típusok a temperamentum-változók mentén különíthetők el, míg azt, hogy a személyiség normálisan, avagy zavartan funkcionál-e, a karakter-dimenziók befolyásolják. A temperamentum illetve karakter skálák egyértelmű elkülönítése lehetővé teszi a személyiség, illetve az egyéni viselkedés kapcsolatának árnyaltabb magyarázatát: egy extrém temperamentummal rendelkező egyén is lehet jól adaptálódott, hasznos tagja a társadalomnak, amennyiben ezt a környezet, és karakterének kedvező összjátéka lehetővé teszi. Ezzel szemben, az alacsony önirányultság, és együttműködés valószínűsíti a személyiség-zavart, még nem kirívó temperamentum esetében is. A Temperament and Character Inventory (TCI)3. a 4 temperamentum, illetve 3 karakter jellemző felmérésére kidolgozott, önbeszámolón alapuló kérdőív.
A személyiség molekuláris genetikai vizsgálata Az élőlények fenotípusos sajátosságai és egy adott kromoszóma bizonyos pontján található specifikus genetikai variáció kapcsolatban lehet egymással. Egy kromoszóma meghatározott DNS lókuszának variálódása azt jelenti, hogy más-más genetikai kód található az egyes emberekben ezen az adott ponton. Ezeket a variációkat nevezik genetikai polimorfizmusnak. Az első humán-biológiai eredmények ezen a területen az Alzheimer kór öröklődésével kapcsolatban születtek meg. Ez a kór egy a több-száz olyan betegség között, melyekben a specifikus gének lókuszaihoz kapcsolható genetikai hajlam kimutatható. A pszichiátriai betegségekkel kapcsolatban - például a skizofrénia esetében - , nehezebb egyértelmű lókuszokat definiálni. Ennek oka egyrészt az, hogy ezek a betegségek nem jellemezhetők egyértelmű fenotípusos jegyekkel. A másik ok a genetikai háttér erősen poligénes jellege, melyben nehezen azonosíthatók a fő hatások.6 A személyiség molekuláris genetikai kutatása hasonló problémákkal terhes: valószínűsíthető ugyanis, hogy a legtöbb személyiségvonás hátterében több gén együttes hatása, és ezen hatások interakciója érvényesül, továbbá a személyiség fenotípusos 3
megjelenését környezeti tényezők is módosítják. A családkutatások hagyományos módszerével egyetlen gén gyenge hatása nehezen kimutatható, ezért a személyiségkutatások területén gyümölcsözőbb lehet a kvantitatív jelleg lókuszainak vizsgálata (QLT: Quantitaive Trait Loci.7 A QLT analízis hátterében az a feltételezés áll, hogy a fenotípusos jelleg variálódásában több gén játszik szerepet, melyek közül mindegyik egy kicsivel növeli annak valószínűségét, hogy a fenotípusos jellemző realizálódik. A kandidáns gén allélasszociációinak vizsgálatát arra használják a viselkedéskutatók, hogy az egyedi génhatások közül kiszűrjék a legfontosabbakat. A cél az, hogy meghatározzák a vizsgált viselkedéses jelleg relatív gyakoriságát azokban a csoportokban, melyek rendelkeznek, illetve azokban, melyen nem rendelkeznek egy speciális DNS szekvenciával. Például az idős korban kialakuló Alzheimer kórban szenvedők 40%-a hordozza az Apo-E4–nek nevezett, specifikus allélt, míg a kontroll csoportban e gén előfordulásának aránya csupán 15%-os.8 A jelen vizsgálat a kandidáns-gén kutatás módszerét követi, a kiválasztott gén a 4-es típusú dopamin receptor génje (DRD4). A DRD4 polimorfizmus két, általunk vizsgált válfaja a kódoló régióban található VNTR polimorfizmus, illetve –521CT a dopamin D4 receptor promoter régiójában.
A 4-es típusú dopamin receptor (DRD4) polimorfizmusa A dopamin szint változásai több, gyakori betegség kialakulásában játszanak fontos szerepet: hiányában Parkinson-kór fejlődik ki, túlsúlya pedig skizofrénia kialakulásához vezet. Dopaminreceptorok nagy számban találhatók a limbikus rendszerben és az agy kognitív és érzelmi funkciókért felelős részében.9 Állatkísérletek bizonyítékai szerint a dopamin fontos szerepet
kap
az
explorációs
aktivitásban,
a
figyelem
tartósságában
illetve
elterelhetőségében.10
„Hosszú” és „rövid” allél: A DRD4 gén kódoló szakaszában fellelhető hosszúság-polimorfizmus (VNTR) Az 5 alaptípusba osztott dopamin receptorok (D1-D5) közül a 4-es típus génje (DRD4) kiemelkedően variábilis.9 A DRD4 legtöbbet vizsgált polimorfizmusa egy változó számban ismétlődő, 48 bp hosszúságú szekvenciarészlet (VNTR= variable number tandem repeat), mely a kódoló régió III. exonjában található, és minimum kétszer, maximum tízszer fordul elő egymás után.11 Ezt a polimorfizmust a továbbiakban DRD4 VNTR-nek nevezzük.
4
A DRD4 gén hosszúság polimorfizmusa a receptor fehérje szerkezetében is megnyilvánul,12 így eltérő szerkezetű, és funkcionálisan is különböző dopamin-receptorok alakulnak ki. Az egyes receptor variánsok közötti különbség a fehérje harmadik intracelluláris hurkának méretét érinti, és ez feltehetően befolyásolja a létrejött ingerület intenzitását.13 A DRD4 gén két változatban (allélok) fordul elő minden ember genetikai állományában. Az egyes allélok megnevezése a DRD4 VNTR vizsgálat esetében az ismétlődések számán alapul: például a 4-es allél 4 ismétlődést tartalmaz a megfelelő DRD4 génszakaszban. Így egy adott személy DRD4 VNTR genotípusa két számból áll: például a 4,4-es genotípus azt jelenti, hogy az illető két, egyforma allélt hordoz (homozigóta). Az allélok természetesen lehetnek különbözőek is (heterozigóták), például a 4,7-es heterozigóta egyed egyik kromoszómáján egy négyszeres, másik kromoszómáján egy hétszeres ismétlődést tartalmazó DRD4 gén található. Dr. Savári Mária munkacsoportjában ezidáig több száz DRD4 VNTR genotípust határoztak meg.14 A hazai populáción végzett vizsgálatok eredményei jól egyeznek a kaukázusi populációra jellemző DRD4 VNTR allél-gyakoriságokkal:15 a legrövidebb allél 2-szeres ismétlődést tartalmaz (bár leírtak egyetlen ismétlődést tartalmazó allélt is, de ez igen ritka), előfordul 3 és 5-szörös ismétlődést tartalmazó allél, de a leggyakoribb a 4-szeres ismétlődésű forma. Az 5-szörös, vagy annál kevesebb ismétlődést tartalmazó formákat együttesen „rövid” allélnek nevezik. Így értelemszerűen, a „hosszú” allél DRD4 VNTR-je ötnél több ismétlődést tartalmaz, ezek közül a leggyakoribb a 7-szeres ismétlődés. Az egyes emberek genotípusa a kétféle allél kombinációjából jön létre. Ha többféle allél van, mint például a DRD4 esetében, akkor az allélpár kombinációk sokféle genotípust hozhatnak létre. Ha nincs szelekciós nyomás, - azaz nem kifejezetten káros vagy hasznos egyik allél sem -, az egyes genotípus frekvenciák értéke a mért allél frekvenciából kiszámíthatók (Hardy-Weinberg törvény).16 Ha a számított genotípus gyakoriság és a mért genotípus gyakoriság jól egyezik, akkor a minta egy genetikai egyensúlyban lévő populációt reprezentál. Az egyezést egyben a genotipizáláshoz használt molekuláris genetikai módszer megbízhatóságát is igazolja. Az 1. ábra szemlélteti a hazai populációra kapott eredményeket, melyek nem mutatnak szignifikáns eltérést a Hardy-Weinberg egyensúlytól.
5
A genotípusokba tartozó személyek száma
1.A ábra: DRD4 genotípus gyakoriság D4DR-gén részlete –bázispár a 48 160
150
140 120 100 77
80 60 36
40 20
17
13
5
6
2
6
4
1
1
1
4-8
5-7
6-7
7-8
9
1
0 2-2
2-4
2-7
2-8
3-4
3-7
4-4
4-5
4-7
7-7
7-10
Genotípusok
A – 521 C/T polimorfizmus: a DRD4 gén szabályozó régiójának variációi A DRD4 génről szintetizálódó dopamin receptor mennyiségét a gén előtt elhelyezkedő szabályozó szakasz határozza meg. A szabályozó régió szekvencia vizsgálata számos polimorf helyet mutatott ki,17 melyek közül a –521-es pozícióban (a negatív jel abból adódik, hogy ez a szakasz a DRD4 gén előtt helyezkedik el) található egy-pontos variáció funkcionálisan jelentős polimorfizmusnak bizonyult. Kimutatták ugyanis, hogy ha a szabályozó szakasz C-t (citozin) tartalmaz a –521-es helyen, akkor több dopamin receptor szintetizálódik, mintha T (timin) van ezen a helyen, és hogy a –521 C allél gyakorisága szignifikánsan magasabb a skizofrén
2.A ábra: -521 részlete CT genotípus D4DR-gén – bázispár a 48 gyakoriság
populációban.18 A –521 C/T polimorfizmust japán kutatók fedezték fel,19 az allél
Genotípus frekvencia
0,60
CT
gyakoriságok magyar mintára történő
0,50
meghatározása 0,40
TT 0,30
Sasvári
Mária
laboratóriumában történt.20 A magyar mintában
CC
Dr.
tapasztalt
allélgyakoriság
hasonló a japán eredményekhez, és a
0,20
genotípus eloszlás megfelel a Hardy0,10
Weinberg egyensúlynak (2. ábra). 0,00
Mért
Számolt
6
Dopamin receptor polimorfizmus és temperamentum A „hosszú allél” és az újdonságkeresés A molekuláris és kvantitatív-genetikai megközelítés összeolvasztása néhány jelentős eredményt ihletett a személyiségvonás kutatásában. A személyiség genetikai hátterét feltérképező kutatók számos olyan kandidáns gént határoztak meg, melyek polimorfizmusa kapcsolatban áll bizonyos személyiségfaktorokkal. Az újdonságkeresés és a DRD4 „hosszú allél” asszociációját 1996-ban két, azonos időben és azonos újságban megjelenő tanulmány mutatta ki, melyek közül az egyik Cloninger három-dimenziós személyiség kérdőívét (TPQ: Tridimensional Personality Questionnaire) alkalmazta,21 a másik tanulmány a NEO-PI-R (Costa és McCrae22) indexét használta az újdonságkeresési személyiség vonás jellemzésére.23 Mindkét tanulmány szignifikáns kapcsolatot állapított meg az újdonságkeresés skálaértékei és a „hosszú” DRD4 allél előfordulása között. Az újdonságkeresés genetikai varianciájának körülbelül 10%-át magyarázta ez az egyetlen lókusz. 1996 óta igen nagyszámú publikácó jelent meg, ezek megerősítették,24,25,26,27,28 vagy elvetették újdonságkeresés
és
a
DRD4
29,30,31,32,33,34
VNTR
Benjamin és Ebstein eredményét: az
asszociációját.
Ebstein
már
egy
1997-es
összefoglalójában35 megpróbálta rendszerezni az elmélete mellett és az ellene szóló adatokat. Ekkor úgy tűnt, hogy finn és svéd vizsgálatokban nem találtak szignifikáns összefüggést, de további amerikai, izraeli és japán vizsgálatokban igen. Az is felmerült, hogy nőkben jobban kimutatható a hosszú allél és az újdonságkeresés összefüggése, mint férfiakban. Ebstein rámutatott arra is, hogy a vizsgált populáció kiválasztásánál bizonyos szabályokat be kellene tartani, pl. szűk életkoreloszlás (18-32), nem túl alacsony iskolázottsági szint (legalább középiskola), pszichiátriai betegségek, drog és alkoholizmus kizárása, stb. Egy újabb próbálkozás az eredmények rendszerezésére és értékelésére36 már a címében is szkeptikus („Dopamine D4 receptor gene: Novelty or Nonsense?”). A vizsgálatok ennek ellenére egyre széleskörűbbek, mivel olyan pszichiátriai betegcsoportokban is felmerült a hosszú allél nagyobb gyakorisága, mint a figyelemhiányos hiperaktivitási szindróma,37 a Tourette szindróma38 a beteges játékszenvedély,39 továbbá fontos vizsgálati területté vált a drogfüggőség és a hosszú allél gyakoriságának esetleges összefüggése.40,41 1999-ben egy igen nagyszámú mintát felhasználó munkában (737 kontroll, 707 patológiás eset) Comings és munkatársai34 megerősítették a genetikai hatás jelentőségét a patológiás esetekben, azonban az újdonságkeresés-hosszú allél összefüggést nem reprodukálták. 7
Végül, de nem utolsósorban megjegyeznénk, hogy a csecsemőkori kötődési magatartás úgynevezett dezorganizált formájának és a DRD4 „hosszú” allél jelenlétének szignifikáns összefüggését Dr. Gervai Judit mutatta ki elsőként, Dr. Sasvári Mária laboratóriumával kollaborációban.42
A –521 C/T polimorfizmus és az újdonságkeresés 2000 tavaszán megjelent japán vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy szignifikáns összefüggés van a –521 C/T polimorfizmus és a Temperament and Character Inventory (TCI) alapján meghatározott újdonságkeresési pontszámok (NS) között japán férfiakból álló populációban.19 Az önbeszámolók alapján a „T” allélt nem hordozók újdonságkeresési tendenciája magasabb. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a vizsgálatokat, melyekkel elsőként replikáltuk a –521 CC genotípus és a magas újdonságkeresési pontszám szignifikáns kapcsolatát.43
MÓDSZEREK A vizsgálatban résztvevő személyek A vizsgálatban 155 személy vett részt. Az értékelt személyek a TCI kérdőív magyar változatát kitöltve44 a TCI validitást tesztelő kérdéseiből 60% felett teljesítettek. A vizsgálatban mindenki önkéntes alapon vett részt, hozzájárulásukat az alábbiakban ismertetett fájdalommentes DNS mintavételhez, és a kérdőíves adatok kísérleti célra való felhasználásához írásban jelezték. Eredményeiket bizalmasan kezeltük. Genotípus és személyiség-vonás jellemzőikről visszajelzést adtunk, amennyiben ezt igényelték.
DNS-mintavétel Az önként vállalkozó résztvevőktől fájdalommentes, úgynevezett nem-invazív eljárással vettünk DNS-t. Ez abból állt, hogy az arc belső felületéről fültörlő vattával való dörzsöléssel gyűjtöttünk össze száj-nyálkahártya sejteket, melyeket egy megfelelő oldatban tároltunk. A DNS izolálása ebből a mintából történt.45 A 155 személy közül 127 esetben állt rendelkezésünkre a -521 CT polimorfizmussal kapcsolatos információ, illetve 148 értékelhető DNS adatot kaptunk a VNTR polimorfizmus esetében.
A TCI kérdőív A temperamentum és karakter-vonások felméréséhez a TCI (Temperament and Character Inventory) kérdőív (Cloninger, és mtsai., 1993) Dr. Bánki Csaba (Bánki, 1994) által 8
fordított magyar változatát használtuk fel. A TCI 240 itemet tartalmaz. Ezek az irodalmi bevezetőben ismertetett hét skála egyikébe tartoznak. A kérdések közül 9 egyetlen alskála tételeként sincs felsorolva. Ezek a kérdések sorszám szerint a következők: 69, 75, 81, 101, 111, 118, 140, 170, 190. Ezek a hiányzó állítások az eredeti, angol nyelvű kiértékelési útmutatóban sem szerepelnek, ezért értelemszerűen mi is kihagytuk őket az elemzésből.
Statisztikai elemzés A polimorfizmus – temperamentum asszociációk statisztikai vizsgálatában a személyiség-kérdőív eredményeit egymástól független személyekből álló csoportokon belül átlagoljuk (átlagos nyers pontszám). A csoportok képzésének alapja a nem és a genotípus. A statisztikai elemzéseket a MINISTAT programcsomag46 (független minták t-próbája), illetve SPSS (két szempontos varianciaanalízis) segítségével végeztük.
EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS A TCI kérdőív megbízhatóságának igazolása után kerül bemutatásra a genotípus – személyiségvonás asszociáció tárgyalása. Ez egyrészt kiterjed
az újabb kutatásokban
alkalmazott –521 CT genotípus és az újdonságkeresés temperamentum dimenziója közötti kapcsolat vizsgálatára, másrészt a klasszikus DRD4 VNTR „hosszú allél” és a személyiség dimenziók lehetséges összefüggéseinek tanulmányozására. Ezután mintánkat nemek szerint tovább bontva vizsgáljuk ugyanezeket az összefüggéseket, mivel a szakirodalomban leírt munkák jelentős részét egyféle nemű vizsgálati személlyel végezték.
A TCI Megbízhatósági és érvényességi vizsgálata A reliabiltás-vizsgálat eredményei (a főskálák Cronbach-α értékei) magasfokú belső konzisztenciára utalnak (újdonságkeresés: 0,84; fájdalom elkerülés: 0,86; jutalom függőség: 0,71; kitartás: 0,74.) Vizsgálatunkban fontos szerepet kapnak a nemi különbségek, ezért elsőként kétmintás próbával teszteltük a négy temperamentum dimenzióban tapasztalt férfi – nő különbségeket az átlagos fő-skálaértékek alapján. A vizsgálatban szereplő férfiak valamivel jobban keresik az új helyzeteket, kevésbé kerülik a fájdalmat, és a nőknél kisebb a kitartásuk, azonban e három temperamentum dimenzió esetében a tapasztalt nemi különbségek nem szignifikánsak. A jutalomfüggőség esetében azonban nagyobb és szignifikáns (p<0,05) eltérést tapasztaltunk a 9
1.A táblázat: átlagos TCI–bázispár főskálaértékek D4DR-gén részlete a 48
Skálák Újdonság keresés Fájdalom elkerülés Jutalomfüggőség Kitartás
FÉRFIAK NŐK vizsgált (N=67) VIZSGÁLT (N=88) ÁTLAG szórás ÁTLAG szórás 22,33 7,18 22,13 6,64 13,94 6,35 14,47 6,41 14,52 3,64 15,98 3,82 3,97 2,09 4,51 2,41
nemek között: a férfiakat kisebb mértékben jellemzi a jutalomfüggőség (átlagos nyers pontszám: 14,52) az önbeszámolók
alapján,
mint a nőket (15,98).
A DRD4 szabályozó szakaszának genetikai változatai - és az újdonságkeresés Az egyes temperamentum dimenziók átlagos nyers pontszámát mutatja be a 2. táblázat, a –521 CT polimorfizmus lehetséges allél kombinációi (CC, CT vagy TT) alapján felosztott csoportok szerint. A legmagasabb átlagos pontszámot a CC genotípusú, homozigóta személyek érték el az újdonságkeresési főskálán, míg a TT genotípusú személyek pontszáma a legalacsonyabb. A heterozigóta személyek e két végpont között helyezkednek el.
2.Atáblázat: a „CC” genotípus asszociációja D4DR-gén részlete – a 48 és az újdonságkeresés bázispár CC genotípus (n=33)CT genotípus (n=50) TT genotípus (n=44) Skálák Újdonság keresés Fájdalom elkerülés Jutalomfüggőség Kitartás
ÁTLAG szórás 24,12 7,90 14,58 7,04 15,58 3,05 4,24 2,06
ÁTLAG szórás 22,14 6,92 14,46 6,98 15,46 3,72 3,96 2,49
ÁTLAG szórás 20,48 5,60 14,16 5,82 15,05 4,45 4,32 2,21
A három genotípus csoportot egy-szempontos varianciaanalízissel tesztelve az újdonságkeresési dimenzió különbségei tendencia jellegű eltérést mutatnak (p<0.1). A csoportokat páronként összehasonlítva csak a homozigóta (CC és TT) genotípus kategóriák újdonságkeresési átlagai különböznek szignifikánsan: t(75)=2,37 (p<0,05). Az irodalmi adatok alapján ezért összevontuk a CT és TT genotípusokat. A hatodik ábra szemlélteti a „T allélt is hordozó”, illetve a „csak C allélt hordozó” csoportok temperamentum dimenzióinak átlagos pontszámait. Amint az a 2. táblázat eredményeiből is kitűnik, a temperamentum dimenziók közül egyedül az újdonságkeresés átlagértékeiben mutatkozik markáns különbség a CC (24,12) illetve összevont CT/TT csoport (21,36) között. A 6. ábrán is szemléltetett eltérés az újdonságkeresésben két mintás t próbával tesztelve szignifikáns (p<0,05), t(125) = 2,010.
10
6.Aábra: az újdonságkeresési és a „T” allél hiánya D4DR-gén részlete – a 48 pontszámok bázispár 30 Újdons ág keres és 20
Fájdalom elkerülés Jutalomfüggős ég
10
Kitartás
0 CC
CT/TT
A 3. táblázat férfiakra és nőkre bontva szemlélteti CC illetve CT/TT genotípus csoportok átlagos TCI főskálaértékeit. A „T allélt is hordozó”, illetve a „csak C allélt hordozó” csoportok összehasonlításánál a következő eredményeket kaptuk: A férfiaknál nem volt szignifikáns eltérés egyetlen temperamentum dimenzió esetében sem. A nőknél csak az újdonságkeresésben mutatkozott szignifikáns (p<0,05) eltérés (3. táblázat). A CC genotípusú nők átlagos újdonságkeresési pontszáma 25,44, míg ugyanez az érték a CT/TT csoportban 21,33 ( t(65)=2,203).
3.Atáblázat: a CC genotípus összefüggése nemek szerint D4DR-gén részlete – a 48és az újdonságkeresés bázispár férfiak CC genotípus CT/TT genotípus Skálák Újdonság keresés Fájdalom elkerülés Jutalomfüggőség Kitartás
(n=17) ÁTLAG szórás 22,88 8,89 14,94 7,29 15,29 3,42 3,82 2,13
(n=43) ÁTLAG szórás 21,40 6,34 13,65 6,30 14,44 3,88 4,21 2,12
nők CC genotípus (n=16) ÁTLAG szórás 25,44 6,72 14,19 6,98 15,88 2,68 4,69 1,96
CT/TT genotípus (n=51) ÁTLAG szórás 21,33 6,43 14,88 6,54 15,96 4,11 4,06 2,56
A CC genotípus és a magas újdonságkeresési pontszám asszociációját 2000-ben írták le japán kutatók19, eredményeink alátámasztják ezt az összefüggést43. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a japán vizsgálatban kizárólag fiúk vettek részt, míg a magyar vizsgálat eredménye a nők esetében mutatott szignifikáns kapcsolatot.
11
A DRD4 „HOSSZÚ” és „RÖVID” allél változatainak hatásai Az újdonságkeresés dimenziójával kapcsolatban feltett klasszikus kérdés, hogy vajon van-e különbség az átlagos újdonságkeresési pontszámban a DRD4 „hosszú” illetve „rövid” genotípusú személyek között, mely a dopamin receptor kódoló régiójának, és így a létrejött receptor fehérjének különböző hosszúságú változatait jelenti. A hosszúság polimorfizmus csoportosítására legszélesebb körben alkalmazott módszer a 7-es allél megléte, illetve hiánya. Ezt a klasszikus felosztást megvizsgálva 148 személy adatai alapján nem tapasztaltunk eltérést az átlagos TCI temperamentum fő-skálaértékekben (4. táblázat).
4.Atáblázat: A „hosszú” a TCI eredmények D4DR-gén részlete – allél a 48 és bázispár Skálák Újdonság keresés Fájdalom elkerülés Jutalomfüggőség Kitartás
nincs 7 (n=99) van 7 (n=49) ÁTLAG szórás ÁTLAG szórás 22,38 6,77 21,22 6,95 13,79 6,45 15,45 6,26 15,71 3,79 14,86 3,89 4,52 2,25 3,86 2,34
Azonban mintánkat nemek szerint megosztva merőben eltérő eredményeket tapasztaltunk a nőknél, illetve a férfiaknál (akárcsak a –521 CT polimorfizmus esetében). Az 5. táblázatban foglaltuk össze a TCI fő-skálaértékek átlagos pontszámát a 7-es allélt hordozó, illetve nem hordozó nők és férfiak csoportjaiban. A várakozással ellentétben azt tapasztaltuk, hogy a DRD4 7-szeres ismétlődésű génváltozatot hordozó nők átlagos újdonságkeresés pontszáma alacsonyabb, mint a 7-es allélt nem hordozó nőké, illetve bármilyen genotípusú férfiaké. Azonban független mintás t próbával tesztelve a nők két genotípus csoportját, csupán tendencia jellegű eltérést tapasztaltunk az újdonságkeresésben.
5.Atáblázat: a 7-es allélt–hordozó férfiak kitartás pontszáma alacsonyabb D4DR-gén részlete a 48 bázispár
Skálák Újdonság keresés Fájdalom elkerülés Jutalomfüggőség Kitartás
férfiak nincs 7 (n=39) van 7 (n=24) ÁTLAG szórás ÁTLAG szórás 22,62 6,97 22,33 7,17 12,95 6,09 15,67 6,73 14,85 3,77 14,25 3,57 4,56 1,82 3,25 2,25
nők nincs 7 (n=60) van 7 (n=25) ÁTLAG szórás ÁTLAG szórás 22,88 6,66 20,16 6,70 14,33 6,67 15,24 5,91 16,27 3,72 15,44 4,16 4,48 2,51 4,44 2,31
12
Ugyanakkor a kitartás dimenzióban, mely a nőknél nem mutat eltérést a VNTR polimorfizmus alapján, szignifikáns eltérést tapasztaltunk a férfiak 7-es allélt hordozó, illetve nem hordozó csoportjai között. Azok a férfiak, akiknek DRD4 génje tartalmaz legalább egy „hosszú”, 7-szeres ismétlődésű VNTR részletet, kevésbé kitartónak bizonyulnak az önbeszámolón alapuló kérdőív felmérése alapján. Átlagos kitartás pontszámuk (3,25) t próbával tesztelve szignifikánsan különbözik t(61)=2,543 (p<0,05) a 7-szeres ismétlődést nem hordozó, többnyire „rövid” VNTR gén részletet tartalmazó férfiak pontszámától (4,56). A DRD4 VNTR polimorfizmus csoportosítása többféle módon történhet. Jellemző a két leggyakoribb, 4-szeres/4-szeres és 4-szeres/7-szeres, genotípus alapú felosztás is. Ebben az esetben ugyan kiesik az adatok egy része, azonban e ritka, pl. 2-szeres/8-szoros ismétlődésű genotípus verziók jellemzői egyelőre még tisztázatlanok. A 6. táblázatban ezt a
6.Atáblázat: a 4/7-es és –4/4-es férfiak kitartás pontszámai D4DR-gén részlete a 48 genotípusúbázispár férfiak Skálák Újdonság keresés Fájdalom elkerülés Jutalomfüggőség Kitartás
4,4 (n=27) 4,7 (n=18) ÁTLAG szórás ÁTLAG szórás 22,41 6,72 22,67 7,16 13,63 6,38 16,33 6,54 15,26 4,03 14,61 3,43 4,41 1,76 2,83 1,95
nők 4,4 (n=42) 4,7 (n=18) ÁTLAG szórás ÁTLAG szórás 22,45 6,49 20,17 6,36 15,26 7,38 15,94 5,60 16,60 3,50 15,94 3,75 4,55 2,73 4,44 2,33
VNTR genotípus felosztást alkalmazva azt tapasztaltuk, hogy az 5. táblázatban ismertetett tendenciózus eltérés a nők újdonságkeresésében eltűnt. Ugyanakkor a kitartás dimenziójában kifejezettebb lett a különbség a 4/7-es, illetve 4/4-es genotípusú férfiak között (t(43)=2,817, p<0,01). A DRD4 kódoló régiójának „hosszúság” polimorfizmusában egyes szerzők fontosnak találták a homozigóta illetve heterozigóta felosztást is,33 azonban mintánkban ez a felosztás nem eredményezett szignifikáns különbségeket egyetlen TCI főskála esetében sem. Fontos megjegyezni, hogy egyetlen fenti genotípus csoportosítás (CC illetve CT/TT, van 7-es illetve nincs 7-es, és 4/4 illetve 4/7) esetében sem találtunk szignifikáns különbséget a TCI karakter dimenzióiban, melyek Cloninger modellje alapján az öröklöttségtől független jellemzők. Ugyanakkor szignifikáns nemi különbségek mutatkoztak mind az együttműködés, mind az önirányultság főskála-értékeinél.
13
KÖVETKEZTETÉSEK Ebben munkában a TCI kérdőívvel mérhető személyiségdimenziók és a dopamin 4-es típusú receptor polimorfizmusának összefüggését vizsgáltuk. Ebstein munkái alapján21,25,35 vizsgáltuk a „hosszú” DRD4 allél és az újdonságkeresés
dimenziójának összefüggését.
Eredményeink azokat az adatokat támasztották alá, melyek nem erősítik meg a „hosszú” allél és az újdonságkeresés (magas átlagérték) összefüggését.29-34 Ugyanakkor szignifikáns összefüggést találtunk a „hosszú” allél és a kitartás dimenziója között (alacsony átlagérték), de ez a kapcsolat csak férfiak vizsgálata esetében volt kimutatható. Ezek az eredmények tulajdonképpen nem mondanak ellent az ebsteini koncepciónak: a magas újdonságkeresés alacsony kitartással járhat együtt. Eredményeink ugyanakkor megerősítik a kitartás, mint önálló, genetikailag meghatározott dimenzió koncepcióját. A „hosszú” allél és a kitartás dimenziójában elért alacsonyabb pontszám szignifikáns asszociáció klinikai vonatkozásban is releváns, ugyanis a figyelemhiányos hiperaktivitási szindróma (ADHD) és a „hosszú” allél kapcsolata az irodalmi adatok alapján elég jól megalapozott.34,37,47,48,49 Az ADHD az iskoláskorúak 3-6%-át, főként fiú gyermekeket érintő pszichiátriai betegség, melynek jellemzője a hiperaktivitás, tanulási zavarok, és a hosszabb figyelmet igénylő munkára való képtelenség. Ezért a kitartás hiánya és a „hosszú allél” jelenléte között kimutatott szignifikáns összefüggés jól egyezik az ADHD és a „hosszú” allél feltételezett asszociációjával. A dopamin 4-es receptor mennyiségi szabályozásának egyik feltételezett genetikai komponense a –521 C/T polimorfizmus. A –521 CC genotípus és a magas újdonságkeresési pontszám szignifikáns összefüggését egy japán kutatócsoport írta le ebben az évben. Kísérleteinkben sikerült reprodukálni ezt a hatást, azonban fontos különbség e két munkában, hogy míg a japán kutatócsoport csak férfiakat vizsgálva kapott szignifikáns különbséget a genotípus alapján felosztott csoportokban, addig a magyar vizsgálatban mindkét nemet vizsgálva csupán nőknél tapasztatunk szignifikáns különbséget az újdonságkeresésben. Végezetül eredményeink hozzájárulnak ahhoz az általános koncepcióhoz, hogy a személyiség
genetikai
meghatározottsága
vizsgálható,
és
kimutatható
a
genetikai
komponensek hatása az egyes személyiség dimenziók egyedi variációiban. Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik ezt a munkát segítették: Nagy János, Vargha András, Rónai Zsolt, Nemoda Zsófia, és Gervai Judit. Ez a munka az NKFP0008-as projekt támogatásával készült. 14
IRODALOMJEGYZÉK 1
Matthews, G. and Deary, I. J. (1998): Personality Traits. Cambridge University press 105-124. Rose, R. J. (1995) Genes and human behavior. Annual Review of Psychology, 46: 625-654. 3 Cloninger, C. R. (1987) A systematic method for clinical description and classification of personality variants, Archives of General Psychiatry, 44:573-588. 4 Cloninger, C. R. (1991) The Tridimensional Personality Questionnaire: US normative data, Psychological Report, 69: 1047-1057. 5 Cloninger, C. R., Svrakic, D. M., Przybeck, T. R. (1993) A Psychobiological Model of Temperament and Character, Archives of General Psychiatry, 50: 975-990. 6 Marshall, J. R. (1996) Science, "Schizophrenia," and genetics: The creation of myths. Journal of Primary Prevention, 17: 99-115. 7 Plomin, R., Owen, M. J.; McGuffin, P. (1994) The genetic basis of complex human behaviors. Science, 264 (5166): 1733-1739. 8 Roses, A.D., Saunders, A.M. (1994) APOE is a major susceptibility gene for Alzheimer's disease. Current Opinion in Biotechnology, 6: 663-7 9 Van Tol H.H.M. (1994): The dopamine-D4 receptor. in: Niznik H.B.: Dopamine receptors and transporters: Pharmacology, structure and function. 10 Clark, C. R., Geffen, G. M., Geffen, L. B. (1987) Catecholamines and attention: I. Animal and clinical studies. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 11: 341-352. 11 Van Tol, H. H. M., Wu, C. M., Guan, H-C., Ohara, K., Bunzow, J. R., Civelli, O., Kennedy, J., Seeman, P., Niynik, H. B., Jovanovic, V. (1992) Multiple dopamine D4 receptor variants in the human population, Nature, 358:149-152. 12 Van Tol, H. H. M. (1991) Cloning of the gene of human dopamine D4 receptor with high affinity for the antipsychotic clozapine, Nature, 350: 610–614. 13 Van Tol H. H. M. (1998) Structural and functional characteristics of the dopamine D4 receptor. Advances in Pharmacology, 42: 486-490. 14 Barta, C., Ronai, Z., Nemoda, Z., Szekely, A., Kovacs, E., Sasvari-Szekely, M., Guttman, A Analysis of dopamine D4 receptor gene (DRD4) polymorphism using microchip electrophoresis. J. Chromatogr. A., 2001, 924, 285-290. 15 Chang, F.M., Kidd, J.P., Livak, K.J., Paksits, A.J., Kidd, K.K. (1996) The world-wide distribution of allele frequencies at the human dopamine D4 receptor locus. Human Genetics 98: 91-101. 16 Wilson, E.O,. Bossert, W.H. (1971): A primer of population biology. Sinauer Associates Inc., Stamford, CN 17 Kamakura, S., Iwaki, A., Matsumoto, M., Fukumaki, Y. (1997) Cloning and characterization of the 5`-flanking region of the human dopamine D4 receptor gene. Biochem Biophys Res Commun, 235: 321-326. 18 Okuyama, Y., Ishiguro, H., Toru, M., Arinami, T. (1999) A genetic polymorphism in the promoter region of DRD4 associated with expression of schizophrenia. Biochemical and Biophysical Reserch Communications, 258: 292-295. 19 Okuyama Y, Ishiguru H, Nankai M, Shibuya H, Watabane A, Arinami T. (2000) Identification of a polymorphism in the promoter region of DRD4 associated with the human novelty seeking personality trait. Molecular Psychiatry, 5: 64-69. 20 Ronai, Z., Barta, C., Guttman, A., Lakatos, K., Gervai, J., Staub, M., Sasvari-Szekely, M. (2001) Genotyping the -521C/T functional polymorphism in the promoter region of the dopamine D4 receptor (DRD4) gene by agarose gel electrophoresis. Electrophoresis, 22: 1102-1105. 2
15
21
Ebstein, R.P., Novick, O., Umansky, R., Priel, B., Osher, Z., Blaine, D., Bennett, E.R., Nemanov, L., Katz, M., Belmaker, R.H. (1996) Dopamine D4 receptor (D4DR) exon III polymorphism associated with the human personality trait of Novelty Seeking. Nature Genetics 12: 78-80. 22 Costa, P.T., Jr., McCrae, R.R. (1985) The NEO Personality Inventory manual. Odessa, FL: Psychologycal Assesment Resources. 23 Benjamin, J., Li, L., Patterson, C., Greenberg, B.D., Murphy, D.L., Hamer, D.H. (1996) Population and familial association between the D4 dopamine receptor gene and measures of Novelty Seeking. Nature Genetics 12: 81-84. 24 Ono, Y., Manki, H., Yoshimura, K., Muramatsu, ... Mizushima, H, Higuchi, S., Yagi, G., Kanba,S., Asai, M. (1997) Association between the dopamine D4 receptor (DRD4) exon III polymorphism and novelty seeking in Japanese subjects. Medical Genetics 74: 501-503. 25 Ebstein, R.P., Nemanov, L., Klotz, I., Grietsenko, I., Belmaker, R.H. (1997) Additional evidence for an association between the dopamine D4 receptor (DRD4) exon polymorphism and the human personality trait of Novelty Seeking. Molecular Psychiatry 2: 472-477. 26 Noble, E.P., Ozkaragoz, T.Z., Ritchie, T.L., Zhang, X., Belin, T.R., Sparkes, R.S. (1998) D2 and D4 dopamine receptor polymorphisms and personality. American Journal of Medical Genetics, 81: 257-267. 27 Tomitaka, M., Tomitaka, S., Otuka, Y., Kim, K., Matuki, H., Sakamoto, K., Tanaka, A. (1999) Association between novelty seeking and dopamine receptor D4 (DRD4) exon III polymorphism in Japanese subjects. American Journal of Medical Genetics 88: 469-471. 28 Strobel, A., Whr, A., Michel, A., Brocke, B. (1999) Association between the dopamine D4 receptor (DRD4) exon III polymorphism and measures of Novelty Seeking in a German population. Molecular Psychiatry 4: 378-384. 29 Malhotra, A.K., Virkkunen, M., Rooney, W., Eggert, M., Linnoila, M., Goldman, D. (1996) The association between the dopamine D4 receptor (DRD4) 16 amino acid repeat polymorphism and novelty seeking. Molecular Psychiatry 1: 388-391. 30 Gelernter, J., Kranzler, H., Coccaro, E., Siever, L., New, A., Mulgrev, C.L. (1997) D4 dopamine receptor (D4DR) alleles and novelty seeking in substance-dependent, personality-disorder and control subjects. American Journal of Medical Genetics 61:1144-1152. 31 Vandenbergh, D.J., Zonderman, A.B., Wang, J., Uhl, G.R., Costa, P.T. Jr. (1997) No association between novelty seeking and dopamine D4 receptor (DRD4) exon III seven repeats alleles in Baltimore Longitudinal Study of Aging participants. Molecular Psychiatry 2: 417-419. 32 Sander, T., Harms, H., Dufeu, P., Kuhn, S., Rommelspacher, H., Schmidt, L.G. (1997) Dopamine D4 receptor exon III alleles and variation of novelty seeking in alcoholics. American Journal of Medical Genetics 74: 483-487. 33 Jonsson, E.G., Nothen, M.M., Gustavsson, J.P., Neidt, H., Forslund, K., Mattila-Evenden, M., Rylander, G., Propping, P., Asberg, M. (1998) Lack of association between dopamine D4 receptor gene and personality traits. Psychological Medicine 24: 985-989. 34 Comings, D.E., Gonzales, N., Wu, S., Gade, R., Muhleman, D., Saucier, G., Johnson, P., Verde, R., Rosenthal, R.J., Lesieur, H.R., Rugle, L.J., Miller, W.B., MacMurray, J.P. (1999) Polymorphism of the DRD4 gene in impulsive, compulsive, addictive behaviours: Tourette syndrome, ADHD, pathological gambling and substance abuse. American Journal of Medical Genetics 88: 358-368. 35 Ebstein, R.P., Belmaker, R.H. (1995) Saga of an adventure gene: Novelty Seeking, substance abuse and the dopamine D4 receptor (DRD4) exon III repeat polymorphism. Molecular Psychiatry 2: 381-384. 36 Paterson, A. D., Sunohara, G. A., Kennedy, J. L. (1999) Dopamine D4 receptor gene: Novelty or nonsense?, Neuropsychopharmacology, 21: 3-16.
16
37
La Hoste, G.J, Swanson, J.M., Wigal, S.B., Glabe, C., Wigal, T., King, N., Kennedy, J.L. (1996) Dopamine D4 receptor gene polymorphism is associated with attention deficite hyperactivity disorder. Molecular Psychiarty 1:121-124. 38 Grice, D.E, Leckmann, J.F, Pauls, D.L, Kurlan, R., Kidd, K.K., Pakstis, A.J, Chang, F.M, Buxbaum, J.D, Cohen, D.J, Gelernter, J. (1996) Linkage disequilibrium of an allele at the dopamine D4 receptor locus with Tourette`s syndrome by TDT. American Journal of Human Genetetics 59, 644-652. 39 Perez de Castro, I., Ibanez, A., Torres, P., Saiz-Ruiz, J., Fernandez-Piquera, J. (1997) Genetic association study between pathological gambling and a functional DNA polymprphism at the D4 receptor gene. Pharmacogenetics 7, 345-348. 40 Li, T., Xu, K., Deng, H., Cai, G., Liu, J., Liu,. X., Wang, R., Xiang, X., Zhao, J., Murray, R.M., Sham, P.C., Collier, D.A. (1997) Assotiation analysis of the dopamine D4 exon III VNTR and heroin abuse in Chinise subjects. Molecular Psychiatry 2, 413-416. 41 Kotler, M., Cohen, H., Gritsenko, I., Segman, R., Lerer, B., Enstein, R.P. (1997) Excess of dopamin D4 receptor (D4DR) exon III long repeat allele in Isreli heroin addicts. Molecular Psychiatry 2: 251-254. 42 Lakatos, K., Toth, I., Nemoda, Z., Ney, K., Sasvari-Szekely, M., Gervai, J. (2000) Dopamine D4 receptor (DRD4) gene polymphism is associated with attachment disorganization. Molecular Psychiatry, 5: 633-637. 43 Rónai, Z., Székely, A., Nemoda, Z., Lakatos, K., Gervai, J., Staub, M., Sasvari-Szekely, M. (2001) Association between novelty seeking and the 521C/T polymorphism in the promoter region of the DRD4 gene. Molecular Psychiatry, 6(1):, 35-38. 44 Bánki, M. CS. (1994) A TCI kérdőív magyar fordítása 45 Boor, K., Ronai, Z., Nemoda, Z., Gasztner, P., Sasvari-Szekely, M., Guttman, A., Kalasz, H. (2002) Noninvasive genotyping of dopamine receptor D4 (DRD4) using nanograms of DNA from substance-dependent patients. Current Medicinal Chemistry 9: 793-797. 46 Vargha A., and Czigler B. (1999). MiniStat statisztikai programcsomag, 3.2. verzió, Budapest: Polya Kiado. 47 Barr, C.L:, Wigg, K.G., Bloom, S., Schachar, R., Tannock, R., Roberts, W., Malone, M., Kennedy, J.L. (2000) Further evidence for haplotype analysis for linkeage of the dopamine D4 receptor gene and attention-deficit hyperactivity disorder, American Journal of Medical Genetics (Neuropsychiatric Genetics), 96: 262-267. 48 Swanson JM, Sunohara GA, Kennedy JL, Regino R, Fineberg E, Wigal T, Lerner M, Williams L, LaHoste GJ, Wigal S. (1998) Association of the dopamine receptor D4 (DRD4) gene with a refined phenotype of attention deficit hyperactivity disorder (ADHD): a family-based approach. Molecular Psychiatry, 1: 38-41. 49 Faraone SV, Biederman J, Weiffenbach B, Keith T, Chu MP, Weaver A, Spencer TJ, Wilens TE, Frazier J, Cleves M, Sakai J.(1999) Dopamine D4 gene 7-repeat allele and attention deficit hyperactivity disorder. American Journal of Psychiatry. 156: 768-70.
17
