A HOMÁLYBÓL TELEKI EMMA ÉLETÉRŐL ÉS MŰVEIRŐL. Élete

A HOMÁLYBÓL TELEKI E M M A É L E T É R Ő L ÉS M Ű V E I R Ő L I. Élete Teleki Blanka vértanú-fényessége, legendás élete valahogyan elhomályosította a nála kilenc évvel fiatalabb húga pályáját. 1 Pedig az E m m a munkássága is több figyelmet érdemel, s Karacs Teréz indokoltan javasolta Badics Ferencnek, hogy néhány „jeles n ő " között Teleki E m m a grófnővel is foglalkozzanak a pozsonyi Magyar hölgyek életrajza című sorozatban. 8 Lexikonjaink általában csak dicső férje, de Gérando Ágost 3 mellett említik Teleki Emmát 4 , v a g y a nagy Teleki-család egyik tagjaként illetik néhány, olykor pontatlan mondattal. A Sőtér-féle A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig című m u n ka sem említi. A Teleki-családról jogosan jegyezte m e g P. Szathmáry Károly — Lővei Klára jegyzetei alapján — írt Teleki Blanka életrajzában: „magas szellemi tulajdonai és vagyonossága alapján már századok óta nagy szerepet játszott hazánkban", s nem kevésbé igaz Horváth Zoltán megállapítása: „ A család igényességében, kulturáltságában és hivatástudatában párját ritkító a magyar mágnás családok között". S az is helyes, amit de Gérando Antonina írt az anyai, vagyis a Brunszvik-ágról (Emma édesanyja, Brunszvik Karolina, ugyanis a Beethoven révén híressé vált Teréz húga volt) : „a fennkölt szellemű Brunszvik család . . . a legkitűnőbb emberek, a legnagyobb művészek társaságát élvezte martonvásári kastélyában", Karolina pedig „maga volt az önfeláldozás, maga a legfinomabb műveltség . . .". Karolina 1 BLANKA é l e t é t m e g í r t a u n o k a h ú g a . D E GÉRANDO ANTONINA ( 1 8 9 2 ) , P . SZATHMÁRY KÁROLY ( 1 8 8 6 ) ; r e g é n y e s f o r m á b a n LESTYÁN SÁNDOR (1951) és KERTÉSZ ERZSÉBET

(1966), aki sokszor szerepelteti EMMÁt is. Sok értékes adat található SÁFRÁN GYÖRGYI T. B. és kőre (1963) c. munkájában; itt jelent m e g T. B. és Lővei Klára vádirata és Haditörvényszéki ítélete (377 — 400. p.), amelyre többször hivatkozunk. Г L. Békésről írt 1886. március 13-i levelét, SÁFRÁN GY. id. M„ 322. • írjuk ide pontos adatait, hiszen lexikonjaink — beleértve az Új Magyar L.-t is — sokszor tévesen közlik őket: szül. Lyon, 1819. ápr. 4., megh. Drezda, 1849. dec. 8. Életéről még sajnos nem készült monográfia, kivéve RUBIN PÉTER 1940-es szegedi szakdolgozatát. A legtöbbet máig is LUKÁCS MÓRICZ emlékbeszéde (i860, m á j . 7.) nyújtja; vö. : L. M. munkái, Bp., 1894., П. к., 392. • Tudomásunk szerint csak a SziNNYEi és az Életrajzi L. szentel neki külön cikket, a többi — még az Irodalmi L. is — csak a férje mellett, illetve a Teleki-családon belül közöl róla néhány mondatot. TELEKI EMMA szül. Hosszúfalván, 1815. nov. 5., megh. Pálfalván, 1893. ápr. 30.

A

Homályból

911

asszony azonban teljes „ b e h ó d o l t s á g b a n " élt gróf Teleki Imre (1771 — 1848) oldalán a Szatmár megyei hosszúfalvi kastélyban, „a Szamos vizének egyik regényes p o n t j á n " , ahogyan Szathmáry m o n d j a , E m m a lánya A kis Imre című m e g h a t ó írásában azt írta édesapjáról, h o g y „jeles zenész és igen elmés és m ó d o s társalgó vala . . . s az ifjak közönséges kihágásaitól esze s szíve m e g ó v t a " . A nagy tudású, k ö n y v g y ű j t ő és sok nyelvet ismerő erdélyi mágnást Lavotta tanította hegedülni, s m i n t E m m a megjegyzi: „ a lcgbajosabb zenedarabokat m i n den betanulás nélkül tudá előadni h e g e d ű n " . U n o k á j a de Gérando A n t o n i n a 5 szerint „gyűlölte a fényt, a p o m p á t . . . valódi bölcs m ó d jára csak tanulmányainak, családjának . . . élt". A zenekedvelő f ö l d birtokos egy egyházpolitikai röpiratot is írt ; könyvtárában elzevirek, latin, francia, német ritkaságok és kéziratok sorakoztak. 6 T ö b b e k e g y b e h a n g z ó tanúsága szerint elég „ n e h é z " ember lehetett, hiszen Szathmáry is megjegyzi: „csípős élczeiről volt híres, mely utóbbi tulajdonáért a szolgai szellemű lények, a ' p r o f a n u m vulgus' n e m szívesen érintkezett vele". A hosszúfalvi kastélyban született E m m a 1815. n o v e m b e r 5-én. A tudós, de zsémbes apa és a f i n o m lelkű, de jelentéktelenebb anya mellett telt el gyermekkora és ifjúsága, melyről többet tudunk, mint öregkoráról, mert fiatalságát a b u z g ó kutatások fényét élvező Blanka oldalán töltötte. A két nővérről írja A n t o n i n a : „valóságos szenvedélylyel hatoltak be a szellemi élet m i n d i g új ismeretlent rejtő határtalan világába". Egyik nevelőnőjük, egy Marie Valentin nevű kasseli nemet nő, a g ö r ö g szabadságharcért r a j o n g o t t , s alighanem neki köszönhető E m m a becses Görögországi levelei c í m ű m u n k á j a . (A nevelőket egyébként az igényes és bizalmatlan I m r e gróf maga vizsgáztatta!) ,, . . . szenvedélyesen tanulta a füvészetet. T u d o t t g y ö n y ö r ű e n rajzolni, festeni, gitározni, zongorázni." 6 " A m i k o r 1826-ban a húszéves tehetséges Blanka Pestre kerül Teréz nagynénjéhez, a nővérénél kevésbé szép, alacsonyabb, de nála elevenebb, játékosabb E m m a nyomasztónak találja az o t t h o n unalmát, • Szül. Párizs. 184s. febr. 13., megh. Kolozsvár, 1914. ápr. 9. Vö. : LITYAN VIKTÓRIA: De G. A., különnyomat A Nemzeti Nőnevelés Г912. 12. füzetéből — BAJOMI LÁZÁR E. : De G. A. Magyar Nemzet, 1975. dec. 29. e Vö. : SZIKSZAY EDIT: L. A. Rogeard, egy francia emigráns Magyarországon, Pécs, 1936., 43- o. eb E z t az adatot több, más érdekes, de olykor pontatlan adattal együtt SEBESTYÉN GYULÁNÉ STETINA ILONA nekrológjából tudjuk, amely — tudomásunk szerint — az egyetlen dolgozat EMMÁról, s amely a Nemzeti Nőnevelés (ennek volt a szerkesztője 1890-től SEBESTYÉNné) 1894.1. füzetében, illetve különnyomatban jelent meg, s amelyben ez a tanárnő, a DB GÉRANDO-TELEKI család nagy csodálója és tisztelője, ANTONINA adatai alapján írta meg röviden EMMA életét. (Sajnos dátumokat nem közöl, még a születést sem; a halált pedig 1893. máj. 14-re teszi, holott, mint látni fogjuk, a Vasárnapi Üjság például már máj. 7-én közölte halála hírét.)

912

A Homályból 912

amelyet csak a Kolozsvárról hozatott könyvek, a kendilónai k i r á n d u lások, k é s ő b b pedig a kolozsvári színházi kiruccanások tettek elviselhetővé. A m i k o r 1830 májusában elhunyt Brunszvik Antalné, Seeberg Anna b á r ó n ő , a „halhatatlan kedves" édesanyja, a temetésre Terézen kívül az erdélyiek is Martonvásárra utaztak, tehát E m m a is, aki viszszafelé j ö v e t néhány hétig Pesten megállapodva belekóstolt Blanka mellett a fővárosi életbe. N ő v é r e vette gondjaiba, s megmutatta neki a Teréz kezdeményezte nőegyleteket, óvodákat, ipari tanfolyamokat. Sajnos, júniusban a tizenöt éves leánynak haza kellett mennie a ref o r m k o r lázában égő Pest-Budáról a csendesebb Erdélybe, hol a k ö n y v e k b e temetkező m a g á n y t csak ritkán fűszerezte egy-egy olyan izgalmas látogatás, mint amilyent a kendilónai kastélyba benéző Wesselényi Miklósé jelentett. Később E m m a Jósika Jánosné oldalán maga is részt vett az első erdélyi óvodák szervezésében. 1836-ban került sor első külföldi utazására: Blankával és Teréz n a g y n é n j é v e l előbb Pozsonyba ment, ahol viszontlátta Wesselényit, de most m á r mint a „politikai reformeszmék vezérharcosát", aki — S z a t h m á r y szerint — „beszédbe eredt a h á r o m utazó-nővel, s . . . ünnepélyesen áldását adta r e á j o k " . A hölgyek természetesen ellátogattak a Diétára is. Utána Bécs, m a j d Drezda következett, sűrű m ú z e u m és óvodalátogatásokkal. Heidelbergben megismerkedtek E d g a r Q u i n e t francia íróval, Michelet barátjával, aki egészen 1875-ben b e következett haláláig kapcsolatban állt E m m á v a l . Aztán Teréz a Pestalozzi-paradicsomba, Svájcba, az óvodák országába vitte húgait. A telet Lausanne-ban töltötték, később átrándultak Genfbe, és átruccantak Milánóba is. Visszafelé ú t j u k elvált: Teréz és Blanka egy darabig m é g ott maradt, E m m a 1837 augusztusában két hetet a szüleivel a Császárfürdőben töltött, ami lehetővé tette, hogy jelen legyen az első m a g y a r színház m e g n y i t ó előadásán, amikor bemutatták V ö r ö s m a r t y Árpád ébredését. Az egész életét meghatározó utazásra azonban 1838-ban került sor, a m i k o r — ismét hármasban — Párizsba utaztak, ahol Teréz p e d a g ó giai ismereteit bővítendő találkozni kívánt Marie-Joseph de Gérando báróval, az akkor hatvanhét éves nagytekintélyű főrenddel, aki m ö gött g a z d a g tudományos munkásság és közigazgatási pálya állt, s akit később E m m a „ismert bölcsésznek és e m b e r b a r á t n a k " nevezett, politikai karrierjéről pedig ezt írta: „ . . . m i n d e n ü t t igazsága és o r száglói helyes tapintata által t ü n t ki". 7 A híres főrendnél ismerkedett ' Szül. Lyon, 1772. febr. 29., megh. : Párizs, 1842. nov. 12. Részt vett a lyoni konvent-ellenes felkelésben, halálra ítélték, de megszökött. Masséna seregébe állt be közkatonának, 1797-ben Párizsba került, ahol gyors karriert futott be: NAPÓLEON alatt A belügyminisztérium titkára, 1804-ben az Államtanács fogalmazója, 1810-ben ugyanott tanácsos, majd Róma, ill. Katalónia kormányzója. 1812-ben báróságot nyer, 1832-ben akadémikus, 1837-ben pair, végül az Államtanács alelnöke. Hazai forrásból róla is a

A

Homályból

913

m e g E m m a a nála négy évvel fiatalabb Auguste-tel, aki négyéves korában elvesztette apját és akit nyolcéves koráig édesanyja, később pedig Marie-Joseph nagybátyja nevelt. A húszéves, gyenge testalkatú, de nemes vonású ifjú k i t ű n ő eredménnyel végzett a versailles-i királyi kollégiumban, m a j d történelmet tanult, de nagybátyja rávette: legyen jogász. Ebből azonban — szerencsére! — n e m lett semmi, „nagybátyjának házánál ugyanis egy bájos külsejű és szellemdús hajadonnal találkozott" (Lukács Móricz), s a sebes szerelemből házasság lett, igaz, elég nagy nehézségek után, m e r t Apponyi Antal osztrák —magyar követ felesége, aki pártfogásába vette E m m á t , felszólította a l á n y t : m o n d j o n le Ágostról, de E m m a kitartott mellette, s a két fiatal 1840. május 14-én Párizsban egybekelt, egy hónapra rá pedig E r d é l y b e utazott. Az ú j hazáját f o r r ó n szerető és b u z g ó n tan u l m á n y o z ó i f j ú néhány h ó n a p o s csendes boldogság után ismét P á rizsba sietett, mert Thiers harcias politikája háborús veszélybe sodorta az országot. Miután azonban október végén Guizot lett a k o r m á n y fő, s Franciaország kibékült Angliával, Auguste a következő n y á r o n visszatért ú j hazájába, ahol csakhamar Ágost lett belőle: m e g t a n u l t magyarul, megismerkedett irodalmunkkal, múltunkkal, jelenünkkel, amihez n a g y segítséget n y ú j t o t t tudós apósa és m ű v e l t felesége. 1843ban jelent m e g első m u n k á j a , a Lipcsében m a g y a r u l k i n y o m t a t o t t Néhány észrevétel B. Wesselényinek 'Szózatára' és a magyar és szlávokhoz intézett tanács, amelyet a következő évben egy francia m u n k a (Essai historique sur l'origine des Hongrois) követett, majd 1845-ben az a kétkötetes La Transylvanie et ses habitants c í m ű kiváló m ű , m e l y nagy sikert aratott; 1845-ben németül is megjelent, majd 1850-ben másodszor is kiadták franciául. Joggal m o n d t a e m ű szerzőjéről L u kács Móricz, h o g y „ő Erdélynek a külföld előtt mintegy felfedezője l ő n " . És Birkás Géza is m é l t á n szögezte le a m ű r ő l 1948-ban, h o g y „ a m ú l t század negyvenes éveinek Erdélyéről eleven és színes képet ad s m a . . . is érdekes és tanulságos o l v a s m á n y " . 8 Birkás azt is megállapítja, h o g y „ f ő munkatársa a felesége v o l t " . A szerző és f e lesége közben, két évvel az illusztris nagybácsi halála után, visszaköltözött a francia fővárosba, s itt született m e g első gyermekük, A n tonine. 9 D e 1845 tavaszán m á r ismét Pesten voltak, amint ezt Á g o s t

legtöbbet LUKÁCS M. mondott el id. emlékbeszédében. Bölcsészeti és közgazdasági könyveken kivül több neveléstani munkát írt, a süketnémákról értekezett, s éppen pedagógiai munkássága keltette fel BRUNSZVK TERÉZ figyelmét. 8 Francia utazók Magyarországon, Szeged; 1. a XVI. fej.: „Francia szemmel Erdélyben •Az ő, valamint ARNIA öccse gyermekkoráról EMMA párizsi könyvei sok adatot közölnek.

914

A Homályból 914

Michelet-hez írt április 24-i levele bizonyítja. 1 0 E b b e n a huszonhat éves történész forró „szellemi-szerelmi" vallomást intéz a kiváló t ö r ténetíróhoz, akit barátjának, szellemi vezetőjének nevez és „izzó és tiszteletteljes rokonszenvéről" biztosít. Erről a lángoló Micheletkultuszról tanúskodik egy későbbi, hosszúfalvi (1845. szeptember 16-i) levél is, szintúgy m i n t e g y másik, i m m á r 1846-ban írt levél, amelyben Ágost azt írja a történész apjának n o v e m b e r 18-án bekövetkezett halála után, h o g y h a feleségének n e m v o l n a szüksége „ l e g g y e n g é d e b b gondoskodására", Párizsba menne megvigasztalni ( E m m a ugyanis második g y e r m e k é t várta). D e c e m b e r 10-én meg is született a kis Attila Pesten. 1 1 A tüntetően m a g y a r n é v megválasztása ú j a b b hazafias tett volt a francia apa részéről, akit 18-án az M T A k ü l földi levelező tagjául választott a történelmi osztályba, alighanem főleg a szavazóbizottság elnökségében helyet foglaló Teleki Lászlónak köszönhetően. Ugyancsak ez évben jelent m e g Ágost másik csak m a g y a r u l kiadott munkája Lipcsében és Pesten: Egy tiszaháti magyar őszinte megjegyzései a hazafiság, utánzási kór és nevelés felett. 1847-ben azután Pesten és —amint a m a g y a r kiadás előszava tanúsítja — P o zsonyban megírta legfontosabb munkáját, amely franciául a k ö v e t kező év elején, m a j d ugyanez évben Emichnél m a g y a r u l is megjelent: Political közszellem Magyarhonban, a francia forradalom óta. (Első rész : a szabadságeszmék története 1790-től 1847-ig.) A névtelen fordító (aki a Görögországi levelei c í m ű m ű v e végén olvasható hirdetés szerint E m m a volt) 1847. december 10-én írt hozzá előszót. A hat f e jezetből álló m u n k a l e g m e g h a t ó b b része a II., a m e l y n e k a szerző A magyarhoni jakobinusok címet adta, s amelyben bátran megvédi f o r radalmáraink emlékét. Az írás szellemét emelkedett (és a fordító r e m e k stílusát) talán a fejezet utolsó szavaival bizonyíthatjuk a legékesebben :

10

L . ÁGOST v o n a t k o z ó l e v e l é t MICHELET-hez 1. FODOR ISTVÁN: Michelet

et la

Hongrie

Documents inédits) című tanulmányában, az Europe Michelet-különszámában (1973. nov.-dec.), amely az egyik legértékesebb forrásmű. 11 Szül. Pest, 1846. dec. 10. (SZINYEI tévesen 1847-et fr), megh. Kolozsvár, 1897. okt. 12. Első felesége annak a Léon CoiGNBT (1794—1880) festőnek a LUCY nevű lánya volt, akinél BLANKA tanult Párizsban; másodszor unokahúgát, TELEKI IRÉNT (1859— 1937). EMMA unokahúgát vette el (1887); e házasságból született 1888-ban az a FÉLIX DE GÉRANDO, aki 1910-ben heves vitát folytatott ADYval A Mercure de France hasábjain; három évig írta magyar irodalmi leveleit ebbe a folyóiratba, dolgozott a Budapesti Hírlapba és a kolozsvári lapokba; három önálló brosúrájáról is tudunk (egyet magyarul, kettőt franciául írt, az utolsó 1930-ban jelent meg). Kilencéves koráig csak magyarul tudott, 1912-ben Párizsban élt TELEKI grófnőék „vendégszerető úriházában" (vö. : TABORI KORNÉL: Pdris magyarjai, Bp., é. n. 45. o.) a rue de la Pompe 92. sz. a GULYÁS PÁL szerint (Magyar trák élete és munkái, 6. k., 1942) párizsi hírlapíró". Szoros kapcsolat fűzte ÉDOUARD HERRioT-hoz, A nagy radikális államférfihoz. Irt egy La Lettre („A levél") című egyfelvonásos bohózatot is. Fiának, ANTOINE DE GÉRANDO történelemtanárnak szíves közlése szerint 1945-ben halt meg, Bergeracban.

A

Homályból

915

„Minden nap látjuk, mint terjednek elveik, mint valósulnak eszméik, egyedül a tények ereje, a haladás törvénye által. Mindazonáltal szükséges volt emiékezetöknek ezen gyászhódolatot megtenni. Helyreállítani a történetre nézve azoknak becsületét és jellemét, kiket ki kellett menteni, és kik a gyalázatos hírek és a vesztőpadról terjesztett hivatalos hazugságok súlya alatt szenvedtek. Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy ezt megtehettük. Minthogy az 1794-dik jakobinusok Magyarországban a franczia forradalom képviselői voltak, szükséges volt, hogy nyitva álló sírjaikat egy franczia kéz fedje b é . "

1847 tavaszán a család körutazást tett a Dunántúlon, amelyet Ágost igyekezett é p p o l y a n alaposan megismerni, mint Erdélyt. Ú t jának tanulságait egyrészt a Les steppes de Hongrie12 cimű, csak 1849ben publikált cikksorozata, másrészt az E m m a harmadik párizsi k ö n y vében közzétett Körutazás 1847-ben című színes írás tükrözi, melyet Ágost jegyzetei n y o m á n közölt. Szombathelyen talált e g y házat, ezzel a felirattal: D I M I C A N T E S A B A R I A E GALLO E R E С Т А F U I — a házat ugyanis az 1809-es francia megszállás alatt építették. E g y é b k é n t kocsin utaztak, s Ágost nemcsak E m m á t , h a n e m a kicsinyeket is magával vitte. Az ifjú apa a s o m o g y i cigányokkal hársfa teknőt készíttetett, ebbe tették a féléves Attilát, aki édesanyja szerint „felült és komolyan nézte . . . kedves h a z á n k szép vidékét". Ágost a februári f o r r a d a l o m hírére Párizsban termett. T e v é k e n y ségéről n e m sokat t u d u n k . Annyi bizonyos, h o g y nagy r e m é n y e k e t f ű z ö t t ahhoz a szerencsés történelmi helyzethez, hogy m i n d k é t hazájában szinte egyszerre l o b b a n t fel a szabadság lángja. Szoros kapcsolatban állt Michelet-vel, eljárt hozzá vacsorára. 1 3 Lukács Móricz szerint a mérsékeltekhez húzott, ,,s szemben állt a vörös zászlót emelt terroristák- és communistákkal". Ezt azonban később megbánta, s ezt írta: „ É n , aki 48 júniusában a nemzetőrséggel azt kiáltottam: le a vörösökkel, most azt kiáltom, éljen a vörös és szociális forradalom ! ha általa m e g tudjuk b u k t a t n i ezeket a zsiványokat és vadakat". 1 4 Főleg csak sajtótevékenységet fejtett ki, éspedig a Boldényi-féle hetilapokb a n (La Hongrie, a m e l y n e k 1. száma július 29-én jelent meg, m a j d La Hongrie en 1848). A nemzetiségi kérdésről és a magyar hadsereg szervezéséről írt. Az országgyűlés szónokairól tervezett cikke m á r n e m jelent m e g , mert Szabó Pál (Boldényi igazi neve) lapja megszűnt. Később a National c í m ű napilapba kezdett dolgozni. Ez v o l t akkor a legkészségesebb magyarbarát lap, s Á g o s t belső munkatársa lett a liberális-demokrata újságnak, amely n a g y tekintélynek örvendett, hiszen jelentősen hozzájárult a februári forradalom diadalához. D e

" A műről több téves adat jelent meg, mind SziNNYEinél, mind KoNTnil. Az igazságot SÍPOS LAJOS derítette ki A magyar szabadságharc visszhangja a francia irodalomban (1848—1851) című becses bölcsészetdoktor! értekezésében (Bp., 1929.). " Vö. : M I C H EL ET n a p l ó f e l j e g y z é s é t 1848. j ú n . I . - r ő l ( k ö z l i FODOR I. i d . Т . , 190.) FODOR I . i d . т . , 1 9 1 .

11

II

Irodalomtörténet

A

9I6

Homályból

Ágost belekóstolt a diplomáciába is! Szorgosan egyengette illusztris rokona, Teleki László kényes küldetését, amikor e m e z szeptember elején Párizsba érkezett. B a t t h y á n y n a k augusztus 29-i, Bastide francia külügyminiszterhez írt levele szerint a magyar k o r m á n y f ő Ágost révén t a p o g a t ó d z o t t Párizsban: h o g y a n fogadnák hazánk követét, akiről egyébként Ágost augusztus 5-i Michelet-hez írt versailles-i levelében 1 5 m e g j e g y e z t e : ez az író ( m á r m i n t Teleki László) régóta nagy tisztelője a kiváló történésznek, aki 1847-ben adta ki monumentális Histoire de la Révolutionj&nak 1. kötetét. Nemsokára azonban Ágost egészsége m e g r e n d ü l , maga Michelet tájékoztatja róla E m m á t , aki egy október 20-i hosszú nagybányai levélben 1 6 válaszol. Sejtette, h o g y férje összeroppan, s kéri a jeles í r ó t : tegyen m e g m i n d e n t , hogy Ágost pihenjen; ami őt magát illeti, ő n e m hagyhatja el beteg édesapját (Teleki I m r e nemsokára — december 29-én — m e g is halt). M e g h a t ó a k E m m a szavai: De grâce — k ö n y ö r ö g —, ne l'abandonnez pas, remplacez-lui sa famille ! Ágostnak azonban esze ágában sem volt pihenni. T o v á b b cikkezett, tárgyalt, szervezett, agitált a m a g y a r szabadság érdekében, amely átvette a közben megtorpant és m e g h á t r á l t francia m o z g a l o m szerepét. A beteg i f j ú b o l d o g volt, h o g y annak a nemzetnek a nevében beszélhetett, amely akkor az európai forradalom élharcosa lett. Képzelhetjük, h o g y repesett az ö r ö m t ő l az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei hallatán! í m e bizonyság: május 17-én levelet írt a Michelet-kör egyik i f j ú hívéhez, E u g è n e N o ë l 1 7 íróhoz, m o n d v á n : „ M i l y szép időket élünk . . . Magyarország, az én M a g y a r h o n o m révén megdicsőül ü n k ! Ettől aztán dagad a szív. A 92-es lendület óta (a n a g y francia f o r r a d a l o m köztársasági seregének győzelmeire, V a l m y r a céloz — B . L .E.) n e m t u d o k ilyen szép d o l o g r ó l . 1 8 Egy másik, május 29-i levelében pedig közli vele, h o g y cikket írt Kossuthról, Alfred D u mesnillel (Michelet veje) és azzal a Préault-val barátkozik, 1 9 akinek r o m a n t i k u s szobrai nagy sikert arattak az 1849-es T á r l a t o n . Ebben a levelében m é g örvendezik azon, h o g y a magyarok visszaverték az első orosz támadásokat, de amikor súlyosbodik a hadihelyzet, útnak indul második hazájába. Közben Párizsban a National közölni kezdi, először június 17. és 30., m a j d augusztus 16. és 26. k ö z ö t t , a már említett cikksorozatot a magyar pusztáról, amely a közvetlen hatást illetően, legjelentősebb m ű v e lett, hiszen akkor az egész haladó fran11

FODOR I . i d . m . 1 9 2 .

LE

FODOR ISTVÄN : Michelet et ses amis hongrois, in Nouvelles Études Hongroises, 1975.,

191. 17

A MICHELET- és a DE GÉRANDO-család e barátjára később visszatérünk.

11

FODOR I . i d . т . , 1 9 2 . " F O D O R I. i d . т . , 1 9 2 . DAVID t a n í t v á n y a .

—

ANTOINE-AUGUSTIN PRÉAULT ( 1 8 0 9 — 1 8 7 9 ) s z o b r á s z ,

A

Homályból

917

cia olvasóközönség Magyarországra vetette vigyázó szemét. A cikkek t u l a j d o n k é p p e n egy kiadatlan k ö n y v részét alkották (a kézirat sajnos elveszett), és részletesen ismertetik Magyarország lakosait, ú t hálózatát, a választási rendszert, a népszokásokat, városainkat és tájainkat, s közlik Kisfaludy Rákosi szántó a török alatt című költeményének fordítását, valamint — ó, milyen tragikus egybeesés! — az az augusztus 23-i szám, amely a világosi fegyverletételt jelenti, e g y úttal publikálja (franciául először!) a Hymnus fordítását (prózában). 20 A Teleki Blanka és társai ellen kiadott 1853-as vádirat szerint (amely mellesleg egyik legpontosabb forrásunk!) Ágost július 9-én hagyta el Párizst „titkos u t a k o n " és „a 7. számú önkéntes zászlóalj soraiban h a r c o l t " a világosi fegyverletételig. M i v e l t ö b b e n kétségbevonták, h o g y Ágost — ez a g y e n g e , sőt beteg e m b e r — fegyverrel k ü z d ö t t a m a g y a r szabadságért, szögezzük le, h o g y E m m a és Lukács egyértelmű tanúsága szerint csempészek hozták át b e k ö t ö t t szemmel a határon, s két héten át harcolt. O t t volt a június 28-i győri csatában. E m m a első k ö n y v é n e k Magyar nemzet iránti vonzalom című fejezetében ez áll: „Szabadságharczunk eldöntő perczében fegyvert fogott ú j hazánkfia is, ki n e m vette számba gyenge testalkatát. Küzdött Győrnél és más helyeken . . de nem hagyá oda csapatját míg zászlóját szeme láttára el nem égette . . . " . Ez tiszta beszéd, és E m m a szavait nem vonhatjuk kétségbe. Világos után „a halál csirájával belsejében — írja Lukács — bujdosott városról-városra Drezdáig".

Szeptember 5-én Augsburgból írt levelet A n n e t t e nevű nőtestvér é n e k : közli, h o g y nem ölték m e g , n e m akasztották fel, két hétig partizán-életet élt, m a j d Dembinszkihez akart beállni, hogy törzskaránál megírja a hadjárat történetét, de közben m i n d e n n e k vége lett, csatlakozott az előbb említett csempészekhez és M ü n c h e n b e m e n t . 2 1 Michelet szeptember 18-án patetikus levélben k ö n y ö r ö g : ne csüggedjen, mire Ágost derűlátóan azt válaszolja Lipcséből szeptember 24-én, h o g y n e m h a g y j a el magát, m a j d magyarországi kalandjairól beszám o l v a e l m o n d j a , h o g y olyan m e g h a t ó eseményeknek volt a tanúja, melyeknek leírhatatlan lelkesedése a Bastille bevételére emlékeztette. 2 2 " A Himnusz francia fordításairól Sípos LAJOS írt, az Études Hongroises 1936/7-es számában, de megáll A. DUMAS tolmácsolásánál; azóta legalább ketten is lefordították, éspedig EUGÈNE BENCZE (mivel neve n e m szerepel semmilyen lexikonban, közlöm adatait: szül. 1905. júl. 4., 192s óta él Párizsban, 1928-ban Toulouse-ban doktorált, 1934 óta francia állampolgár; esztéta és műfordító; főbb m ű v e i : Petőfi, 1930; La Doctrine Esthétique de Rémy de Gourmont és Les tendances actuelles de la Littérature Hongroise (ez az Encyclopédie Fr. XVIII. kötetében jelent meg); Himnusz-fordítását Les Grands Poètes Hongrois című 1937-es antológiájában közölte, BERZSENYI, a két KISFALUDY, VÖRÖSMARTY, PETŐFI, ARANY, T O M P A , T Ó T H KALMAN, LÉVAY, GYULAI PAL, V A J D A JANOS, R E V I C Z K Y , KOMJATHY, KISS JÓZSEF é s ENDRŐDI v e r s e i m e l l e t t . — A Himnusz

legújabb fordítása JEAN ROUSSELOT m ű v e (GARA L.: Anthologie de la Poésie hongroise, Párizs, 1962). 11 FODOR I., Nouvelles Études H., ,193. " FODOR I., Europe, 194. i~ II*

A Homályból 918

918

Az elárvult E m m a , ki n e m r é g vesztette el édesapját, n o v e m b e r elején hamis útlevéllel utána utazik (ezt a vádiratból tudjuk!), és december 28-i (a Drezda mellőli) Pirnából írt levelében 2 3 m á r azt közli Michelet-vel, h o g y f é r j e december 8-án meghalt. Ha n e m is a csatamezőn hullott vére, halála hősi halál volt. í g y vélekedett C h . L. Chassin, Michelet m a g y a r b a r á t tanítványa is, aki La Hongrie, son génie et sa mission című 1856-os könyvének előszavában ezt í r t a : „Szerelemből lett magyar — m a g y a r nőt vett feleségői —, s m i d ő n m e g d ö r d ü l t az ágyú, ez a d e r é k író kardot k í v á n t csinálni t o l l á b ó l . . . vajha a g o n d o l a t e h6si halált halt bajnokának szent emléke t á m o g a t n a és óvna b e n n ü n k e t ! " Michelet-t mélyen megrendítette ifjú h í v é n e k halála. D e c e m b e r 27-én a C o l l è g e de France-ban tartott előadását részben Á g o s t emlékének szentelte, és a National hasábjain is, e l p a rentálta. A g y ö n y ö r ű előadás szövegét Lővei Klára fordította le és először Sipos Lajos publikálta. Michelet így méltatta barátját: „ Ó h a j tandó halál! melyet siratnunk n e m szabad! A d j a Isten ezt m i n d n y á j u n k n a k . " 2 4 A vádirat szerint 1850. január 13-án E m m a azt írja P i r nából Blankának, hogy „saját fájdalmamnál n a g y o b b a hazáért v a l ó f á j d a l m a m " stb. „ A mag, m e l y e t Ágost elvetett, p o m p á s a n kicsírázott, ezer szív felénk dobban . . . szükséges volna Párizsba sietnem, h o g y ezt a lelkesedést, melyet Á g o s t emléke támasztott, kihasználjam." Ez m e g is t ö r t é n t : január 25-én a francia f ő v á r o s b a érkezett, s a r u e d e V a u g i r a r d 37. szám alatt v e t t kis lakást ékszerei árán. Első párizsi k ö n y v é n e k egyik írásában e r r e a regényes és színpadias korra j e l l e m z ő patetikus eseményről számol be. Miután gyermekei „ s z o m o r ú h ó n a p o k a t t ö l t ö t t e k . . . v a l a m e l y német városkában", Michelet meghívására részt vettek a C o l l è g e de France e g y i k kurzusán, s a nagy tudós a szószék lépcsőjére ültette a két csöppséget. A történész előadásában kijelentette, h o g y „azok a legboldogabbak, kik m i n d e n t feláldoztak egy szent ü g y n e k " , s a franciák pártfogásába ajánlotta Antoninát és Attilát. „ A hallgatók — írja E m m a — elragadtatva szörnyű tapsokkal nyilvánították buzgó érzéseiket." E m m a f é r j e emlékét tettekkel kívánta szolgálni — „elvetemült e n " , a h o g y a vádirat m o n d j a , m e l y szerint „ h o g y milyen elvetemült m ó d o n akarták a gyerekeket politikailag elrontani . . . bizonyítja de G e r a n d o E m m a Magyarország története című m ű v e , melyet 1850. március 31-én küldött el n ő v é r é n e k " . Ezt az első emigráns n y a r a t •egyébként Michelet normandiai nyaralójában t ö l t ö t t e gyermekeivel, a R o u e n mellett levő Vascoeuil nevű falucskában, s az orléans-i herceg volt vadászlakából kirándultak, többek k ö z t a pici R y faluba, ahova azóta ú g y özönlenek a turisták, mint Veronába, mert itt „ é l t " FODOR I . , i d . т . , 194. о .

" MICHELET jegyzeteit FODOR I. közli. (Nouvelles Ét. f f . , 194.) — LŐVEI K. f o r •ditása SÍPOS L. id. művében olvasható, 68.

A

Homályból

919

az a másik E m m a , aki Flaubert halhatatlan B o v a r y n é j á h o z szolgált m i n t á u l . (Miehelet j ó l ismerte Flaubert bátyját, aki r o u e n i orvos volt.) A t ö r t é n e t í r ó n a k vejéhez írt egyik leveléből e g y é b k é n t kitűnik, h o g y kezdetben n é m i nehézségek t á m a d t a k — főleg anyagi téren —, ezek azonban csakhamar elsimultak, hiszen E m m a öccse, M i k s a gróf (1813—1872) b a n k á r á n keresztül i g y e k e z e t t nekik p é n z t küldeni. Ősszel — írja E m m a első párizsi k ö n y v é b e n — nagy ö r ö m érte a két g y e r e k e t : Párizsban magyar t a n í t ó j u k akadt (Irányi Dániel), aki „ l á n g o l ó hazaszeretetet öntött b e l é j ü k " . E t t ő l kezdve E m m a párizsi o t t h o n a valóságos emigrációs közp o n t t á alakul át, ahol az elbukott m a g y a r szabadság parazsa izzik. О és barátai m i n d e n t megtesznek, h o g y a t ű z ismét fellángoljon. Szept e m b e r 27-én E m m a ö r ö m m e l írja B l a n k á n a k , h o g y az olaszok lelkesen f o g a d j á k Kossuthot. Megjelenik Á g o s t E r d é l y r ő l szóló k ö n y v é n e k m á s o d i k francia kiadása. Irányi, ki k ö z b e n Brüsszelbe m e n t , 1851 f e b r u á r j á b a n visszatér Párizsba, s f o l y t a t j a a leckeadást a G é r a n d o g y e r e k e k n e k és n e m e s k é r i Kiss Miklós honvédezredes f i a i n a k . „ A leck é k adása sok idejét r a b o l t a e l " — írja m o n o g r á f u s a , s m e g j e g y z i : „nélkülözések k ö z ö t t élt . . . tiszteletreméltóan emelkedik k i jelleme és alakja . . . J o g g a l n e v e z t é k 'az e m i g r á n s o k C a t ó j á n a k ' " . 2 5 Irányi elhalmozza a lapokat helyreigazító nyilatkozataival. B l a n k a pedig Pálfalvárói küldözgeti a vegytintás leveleket, amelyekben p r o p a g a n d a utasításokat ad és liberális lapokat kér. S ő t Blanka k é s ő b b (a vádirat szerint 1852 márciusában) m á r a szocializmusról szóló d o k u m e n t á c i ó t sürgeti, Michelet-nek és Quinet-nek, „ a z igazság e két a p o s t o l á n a k " az írásain kívül. A fáradhatatlan ö z v e g y k ö z b e n lelkesen v é g z i „bed o l g o z ó " m u n k á j á t Miehelet számára, k i a magyar t ö r t é n e l e m r ő l akar k ö n y v e t írni (később n e m jut rá ideje, a m u n k á t m a j d Chassin végzi el Irányi segítségével). Miehelet irataiban m e g m a r a d t néhány E m m a készítette feljegyzés Dózsáról, Kinizsiről. Az ö z v e g y n e k még arra is j u t o t t ideje, h o g y az egyetemen i r o d a l m i és művészettörténeti előadásokat hallgasson. E m m a , n o h a azt m o n d j á k , a közeli ismeretség általában ábrándfoszlató, t o v á b b r a is r a j o n g azért a Michelet-ért, akihez i m m á r szinte családi szálak fűzik. M á s o d i k párizsi k ö n y v é b e n írja: az ő szava most legfontosabb egész Európában. Antik jelleménél fogva életmódjával igazolja nagy erkölcsi tanait, melyekben spartai férfiasságra szólítja fel az ifjúságot, mint a szabadság leghatásosabb eszközére. M i rontja a nemzeteket leginkább? mi erősíti zsarnokaikat? a vagyon vágya, az erkölcsi lágyság. Miehelet hőssé akar tenni

" SUZANNE DÉRY: Un imigri hongrois en France : Daniel Irányi, Kolozsvár, 1943., 77-

A Homályból 920

920

mindenkit." Később, a negyedik könyvben pedig leszögezi: „ . . . példás élete tanúsítá, hogy maga is a hősök sorába vala számlálandó". Megemlíti, hogy n e m volt hajlandó felesküdni Bonapartéra, s hozzáteszi: „mint igaz antik jellem, az elhatározás perczében nem ingadozott." A kiváló történetíró és E m m a kapcsolatának szoros jellegét szépen illusztrálja Michelet Naplójának П. kötete (Jules Michelet: Journal, t, II [1846—860]), amelyet Paul Viallaneix 1962-ben publikált: Michelet bejegyzései szerint 1859. jún, 7. és 1852, máj. 23. között tizenhat ízben találkozott az özveggyel, javarészt vacsorára hívta, néha együtt sétált vele, megemlékeztek Ágost halálának első évfordulójáról stb. Michelet egy ízben Béranger-t is elhívta vacsorára E m m á n kívül (1850. jún. 23.)

M i u t á n 1851. m á j u s 13-án Blankát letartóztatták, és h ú g a reményei ellenére b ö r t ö n b e n tartották, E m m a 1852. szeptember 24-én kétségbeesett levélben kéri egy Cleres nevű n o r m a n d i a i faluból Michelet-t, h o g y í r j o n vigasztaló szavakat a rabnak hártyapapíron, de aláírás nélkül. 2 6 A z 1852-es cleres-i (a község R o u e n t ó l 25 k m - r e északra fekszik) nyaralásról sokat m e g t u d h a t u n k második k ö n y v é b ő l . E m m a most is „ s p á r t a i " m ó d o n neveli gyermekeit: „ f ű t e t l e n szobában mosdának . . . hideg vízzel locsolván mellöket és derekukat". A n t o n i n á t és Attilát „kedves atyjok tanult barátja, festőfákat törő m a l o m birtokosa, és Frankhon nagy emberei, mint Rabelais, Molière, Voltaire s. a. t. életírója" oktatja h e t e n k é n t háromszor, t ö b b e k közt latinra, amit mellesleg Michelet É t i e n n e nevű, 1845. szept. 3-án született, tehát A n t o n i n á v a l e g y k o r ú unokájával g y a k o r o l n a k Vascoeuilbe átrándulva. Ágost „tanult b a r á t j a " az az E u g è n e N o ë l (1816 — 1899), aki 1879-től 1898-ig roueni könyvtáros volt, és Jean Labêche néven írt a liberális sajtóba. A z E m m a által említett h á r o m n a g y emberről szóló munkái, 1850-ben, illetve 1855-ben jelentek m e g . (Egy másik k ö n y v é t Antonina fordította le 1874-ben: Egy egyszerű ember emlékirataiból.) Az özvegy szalonjában szívesen látott vendég volt r o k o n a , Teleki László is, aki itt ismerkedett meg Michelet-vel és Q u i n e t - v e l (a r o mantikus-demokratikus történetírás e második nagy alakját a császári ö n k é n y hamar elnémította, legalábbis hazájában, mert 1852. január 9-én száműzték. K e m é n y G. Gábor szerint Teleki és barátai „ D e Gerandóéknál készítik m a j d , a háziasszony közreműködésével, Chassin számára . . . az első Petőfi-versek nyersfordításait, s alighanem itt szövődnek Teleki László és Victor H u g o , Teleki Sándor és Dumas père kapcsolatai." 2 7 A m i H u g ó t illeti, Sebestyénné r o p p a n t érdekes mozzanattal gazdagítja az E m m a működéséről t u d o t t a k a t :

" FODOR I. i d . т . ,

197,

«' Teleki László Válogatott Munkái,

Bp., 1961. 66.

A

Homályból

921

„ H u g o Viktor 'les Châtiments* czimü tiltott könyvének egy példányát valaki azon kéréssel juttatta Gerandónéhoz, hogy ha elolvasta adja át Michelet-nek. A rendőrség dühvel kereste a könyvet s szigorú büntetés várt azokra, kiknél megtalálták. Gerandóné fiára bízta, hogy vigye el a könyvet Michelet-hez, s a gyermek odaérve, komolyan követelte, hogy eresszék be az íróhoz, mert négyszemközt akar vele beszélni.

H a valóban így volt, s egy nyolcéves m a g y a r fiúcska vitte el Micheletnek minden idők e g y i k legnevezetesebb és legbőszebb politikai verskötetét — büszkék lehetünk rá! 1853. május 25-én Bilkom „ m a j o r a u d i t o r " kiadta a m á r többször idézett vádiratot a Teleki Blanka és társai perben, és június 30án meghozták a szörnyű ítéletet, a m e l y in expressis verbis egyik vádp o n t k é n t szögezte le, h o g y Blanka „összeköttetésben állott nővérével, E m m á v a l , D e Gerando özvegyével", illetve „a m a g y a r menekültekkel és Ausztria ellenségeivel". Az ítélet szerint „a n é p hangulatáról tudósításokat . . . g y ű j t ö t t e k . . . és Párizsba D e Gerando E m m á n a k felhasználás végett megküldték". E m m á t azonban k ü l f ö l d i állampolgárnak tekintették, s ezért in contumaciam sem ítélték el. Ő rendületlenül folytatta tevékenységét. 1854. június 6-án m e g í r t a második k ö n y v e előszavát. Júliusban átadta Michelet-nek azt a metszetet, amelyet Blanka a b ö r t ö n b e n készített neki. 1855-ben E m m a egy kis időt M o n t m o r e n c y b a n töltött gyermekeivel, abban a Párizstól 13 k m - r e fekvő kies városkában, ahol előzőleg (1850-ben) egy rue Saint-Jacques-i villában a magyar emigráció főhadiszállása volt. E m m á é k egy másik helyen vettek ki lakást, éspedig a városka leghíresebb lakójának, Rousseau-nak a h a j d a n i házában, „ a legszebb kilátású épületben" — írja E m m a h a r m a d i k könyvében — ahonnan az „enghieni tavon t ú l az egész Párizs látszott". A két gyerek egy köznépi sorból felemelkedett tanító (Louis Laurent) égisze alatt eljátszotta R a c i n e Atáliájának egyik jelenetét. A következő é v b e n Allatkiállítás nyílt Párizsban. E m m a gyermekei az utcán megszólították a bihari jószágot kísérő hajcsárokat, akik e l m o n d t á k : a császár megkérte ő k e t , maradjanak kint, legyenek a bivalyosai, de T ó t h János, az ö n t u d a t o s magyar hajcsár, n e m akart „disszidálni" . . . A nyarat megint n e m a fővárosban, h a n e m vidéken, ezúttal N a n c y b a n , atyai nagybátyjuknál töltötték, s megismerkedtek Metzszel és a t ö b b i nagy múltú lotharingiai várossal. E m m a ezt írta N a n c y b ó l augusztus 5-én Michelet-nek: Je suis de votre famille.29 Szeptemberben k é t hetet Etretat-ban töltöttek, s a g y ö n y ö r ű fekvésű előkelő La Manche-parti fürdővárosban hajókázás és lubickolás után estente a Don Quijotét olvasgatták.

SEBESTYÉNNÉ STETINA ILONA: De Gerando Attila, különlenyomat a Nemzeti Nőnevelés 1898. évi VIII. füzetéből., 7 FODOR I . , i d . т . ,

198.

922

A Homályból 922

Az 1857-es nyarat egy Thiais n e v ű városkában ( O r l y mellett) töltötték, „atyai n a g y b á t y j o k g y ö n y ö r ű jószágán" — a h o g y a n E m m a írta a negyedik k ö n y v b e n . A „regényes nyári lak" mellett égbeszökő libanoni fenyőt m é g Marie-Joseph de Gérando, „a nagy bölcs a maga kezeivel ülteté". A gyerekek a szomszéd Choisy-le-Roi-ba jártak f ü r ö d n i , hogy a Szajna „hűs habjaiban enyhülést leljenek". Július 27-én itt írta meg E m m a az előszót h a r m a d i k könyvéhez. A hajdani államtanácsos birtokán az emigráns g y e r e k e k több E m m a - í r t a színj á t é k o t mutattak be a kertben. O k t ó b e r végén (Michelet o k t . 27-i naplójában jelzi az utazást.) M ü n c h e n b e utazott a család, m e r t „kedves nénjök, a sokáig b ö r t ö n b e n sínylődött hősné izené, h o g y végre m e g n y e r t e útlevelét". A bajor fővárosban játszódott le „a k é t nővér szívreható találkozása", h o g y Lővei Klárát idézzük, 30 aki szintén jelen volt. Blanka és E m m a az egész telet e g y ü t t töltötte. A m á j u s b a n szab a d u l t „hősné" r o p p a n t f i n o m rajzban örökítette meg az a k k o r tizenkét éves Antoninát, Attila pedig itt ült először lóra . . . 1859-ben és 1860-ban a nyarat m e g i n t Normandiában, éspedig a fővárostól 113 k m - r e l e v ő vastartalmú forrásáról híres g y ó g y f ü r d ő ben, Forges-les-Eaux községben t ö l t ö t t é k , részben Michelet-vel e g y ü t t , akinek E m m a szerezte meg a falu „legszebb szállását", amely b i z o n y drága volt, de m i k o r az özvegy elmondotta, kiről v a n szó „ m e g l á g y u l t a szíve a haszonleső gazdának és meglett a z a l k u ' V M i c h e let sokat foglalkozott a k é t gyerekkel, m o h á t tépett le egy háztetőről, vízbe tette és mikroszkóppal mutatta m e g nekik, hogyan „ j á r t alá és fel ezer meg ezer élénk állat" benne . . , 3 0 b 1860-ban Forges-ból két hétre D r e z d á b a látogattak B l a n k á h o z . Itt persze sorra járták a m ú z e u m o k a t , d e a nagy esemény az volt, h o g y kiutazott hozzájuk a nyolcvanon j ó v a l túl járó Brunszvik Teréz. „ R u h á z a t a csupa m a g y a r volt, czifra m e n t e fedezte vállait, és így szólt a két kicsihez: „ O h , égi boldogság, h o g y veletek találkozhatom mielőtt utolsó utamat m e g t e n n é m . " És E m m a hozzáteszi: „ S o k a t beszélt a kedves n a g y n é n e a hazáról és hallgatóit egészen b e a v a t t a az országban kitört erélyes mozgalmakba . . . A kis száműzöttek szívesen társalogtak a m ű v e l t eszes nővel, ki nyolezvan éveit k ö n n y e n bírta és i f j ú tűzzel és lelkesedéssel vett részt mindenben, ami a lélekhez s z ó l t . . ." Ebben az évben anyja beíratta Attilát a Szent Lajos l y c e u m b a . Ezt E m m a m á r korábban elhatározta, de alighanem m e g " Közli SÁraÁN GY.: id. m . 451. ,0> Erről a nyaralásról t ö b b bejegyzés olvasható MICHELET Naplójában, i860, júl. 27-én például megjegyezte, h o g y az üdülés „nagyon fárasztó nekem, éppen b a r á t n é n k kiválósága miatt", s hozzátette, h o g y E m m a „csodálatos, elviselhetetlen". MICHELET szerint ugyanis „kizsigereli" az embert gyermekei érdekében, s úgy szereti a kis А т п LÁt, h o g y „megölné szeretetből", ezzel szemben ANTONINÁÍ viszonylag elhanyagolja. (.L.Journal de Michelet, II. k., 543., az 1962-es Viallaneix-kiadásban.)

A

Homályból

923

szánva a beteg és szűkölködő Irányit, egy évre még meghosszabbította a házitanítóskodását, ami lehetővé tette, hogy az „emigránsok C a t ó j a " l e m o n d j o n az előzőleg Kossuthtól kért pénzsegélyről. 3 1 A n a g y n e v ű intézetben Attila k i t ű n ő e n tanult, ú g y h o g y tanára, Emile Levasseur, az M T A kültagja, a kiváló közgazdász, aki elsőnek írta m e g a francia munkásosztály történetét, „példányképül állította őt az egész osztály elé". 3 2 Az év azonban tragikusan végződött: Teleki László decemberben besétált a szörnyű drezdai kelepcébe. E m m a és Blanka is ott volt, s képzelhetjük, mit jelentett a végzetes találkozó azzal a nagyszerű férfiúval, akit E m m a m á r gyermekként megszeretett, hiszen — m i n t negyedik könyvében közölt szép Telekit a n u l m á n y á b a n (amelyet tudtunkkal Teleki-kutatóink eleddig nem vettek figyelembe) megírta a korán poétáskodó Lászlóról — ennek „anyja büszkén m u t a t t a be az i f j ú kilencz éves költőt Teleki Imre családjának, kinek kertje határos volt a Teleki László kertjével" (id. Teleki kendilónai birtokáról van szó). 1861-ben Antonina letette a tanítónői vizsgát, s a n y a r a t ezúttal is a forges-i f ü r d ő b e n töltötték. Az év egyébként újabb gyászt hozott: szeptember 24-én meghalt szeretett és tisztelt nagynénje, Brunszvik Teréz. A következő nyári forges-i tartózkodás után E m m a és gyermekei tíz napra átrándultak Londonba, a Világkiállításra. E m m a beszámolója szerint (a negyedik könyvben), a gyerekeknek az angol konyha „ n e m volt inyökre. Sótalan kenyér, vízben főtt hal . . .". E m m a szidja az osztrák k o r m á n y t , amely n e m mutatta be hazánkat. Ez nem is lett volna képviselve, ha egy „ m a g á n egyén", egy bizonyos Jankó Vince, n e m küldte volna ki személyes gyűjteményét, s a megyék n e m követték volna példáját. A kiállítási beszámoló legérdekesebb adata azonban az, h o g y egy angol figyelmeztette: „ e g y osztrák kém szüntelen megette jár. D e hamar elkergette egyenesen felé menvén Js n é m e t ü l kérdezvén, mit a k a r . " Londonból j ö v e t útba ejtették éersey szigetét. „ M i l y érdekes volt reájok nézve e b á j o l ó sziget vizsgálása, azt n e m szükséges mondani, kivált, ha szikla partjait anyjok szeretett fivére társaságában vizsgálhatták." A fivér tulajdonképpen unokafivér, s m i n d e n bizonnyal az a Teleki Sándor v o l t , aki később ezt írta: „ A z időben Jersey volt a száműzöttek fészke; szabad földön, szabad e m b e r e k valánk . . . Miért h o g y Petőfi n e m lehetett velünk?!" 3 3 E m m a egyébként ide várta Blankát is, d e nővére n e m kapta m e g idejében az útlevelet, s így le kellett m o n d a n i a a szigetről „a beköszöntött őszi szelek miatt". 3 4 így hát a beteg Blanka Drezdán " SUZANNE D Í R Y , i d . m . 4 3 . " SEBESTYÉNNÉ S . I . , i d . Т . , д .

"TELEKI SANDOR: Emlékezései, Válogatta, sajtó alá rendezte, az előszót és jegyzet e k e t i r t a GÖRÖG LÍVIA B p . , 1 9 5 8 . , 3 3 2 . P . SZATMÁRY К . , i d . Т . 149.

924

A Homályból 924

át, ahol virágot vitt Á g o s t sírjára, a délszaki Mentonba készült, m é g h o z z á ú g y , hogy Párizsban meg sem k í v á n t állni. A sors azonban felb o r í t o t t a a tervet: a G a r e de Lyonon lekéste a vonatot, s e g y napra E m m á n á l szállt meg. ,.A g r ó f n ő — írja S z a t h m á r y — repeső jó k e d v v e l járta be nővére szobáit, m e lyekben a családi képek, régi ismert tárgyak m i n d a n n y i a n fiatal korira emlékeztett e k . ^ N y á j a s beszélgetések, ének és zongora játék töltötték be az estét ".

Blanka azonban rosszul lett, másnap á g y b a n maradt, és az a G r u b y sem t u d t a megmenteni, ki már többször sikeresen kezelte a család tagjait (például a kis A n t o n i n á t , aki ö r ö k r e h ű maradt hozzá, és még 1893-ban is több levélben melegen ajánlotta Justh Z s i g m o n d n a k : f o r d u l j o n a „geniális" m a g y a r orvoshoz'. 3 5 Blanka tragikus halálát sokan leírták, elmondták, milyen csodálattal adózott neki Michelet, beszámoltak a s z o m o r ú október 25-i montparnasse-i temetésről, amelyen Irányi m o n d o t t gyászbeszédet. K é t napra rá E m m a sajnálkozását fejezte ki Michelet-hez írt, a történész négy francia napilapban m e g j e l e n t kurta n e k r o l ó g j á t megköszönő levelében, hogy n e m volt bátorsága magát Michelet-t megkérni n ő v é r e elparentálására 36 . Az 1863-as év nagy eseménye a r ó m a i utazás, miután A n t o n i n a letette a tanítónői vizsga második fokozatát, Attila pedig „tüzes tanulás után 16 éves k o r á b a n nyerte el az első f o k ú tanári k o s z o r ú t " — a m i n t E m m a büszkén vallja ötödik k ö n y v é b e n . Az a Gérandóék ősi fészkében, Lyonban lakó nagybácsi kísérte el őket, akinél k o r á b b a n N a n c y b a n laktak. Az ö r ö k városban Michelangelo Barberi, az akkor h e t v e n k é t éves híres mozaikfestő várta ő k e t , aki Ágost anyai n a g y bátyja volt, s aki népes családjával élt via Rosella-i villájában. Barberi mester kilenc testvére k ö z ü l vált ki, és E u g è n e Beauharnais, m e g Berthier marsall támogatásával virágzó mozaikgyárat alapított. E g y darabig Párizsban élt, m e r t a r ó m a i köztársaság bukása után menekülnie kellett, m a j d Visszatért az ö r ö k városba, és az egész világra szállította (még Kínába is!) a mozaikjait. E m m á é k a n y á r o n pár hétre visszam e n t e k Lyonba, de augusztusban már i s m é t R ó m á b a n voltak. Kirándultak Nápolyba is, s a vonaton megismerkedtek egy szicíliaival, aki lelkesen borul a n y a k u k b a : „Ungheresi / Ungheresi !" Az isolettai "GRUBY DÁvmról (1810—1898), a legendás életű párizsi magyar orvosról sokat írtak; a legrészletesebben L o u i s LE LEU nevű titkára (Le Dr Gruby, notes et souvenirs, Párizs, 1908), újabban pedig D r . CSILLAG ISTVAN: G . D „ M I O K Évkönyv, I973/4-. 328. o. és Magyar Nemzet 1976. f e b r . 29. LE LEU id. m ű v é b e n hosszú jegyzetet szentel EMMA és GRUBY kapcsolatainak, megemlítve, h o g y a kis ANTONiNÀt súlyos betegségtől mentette m e g . EMMA maga is sokszor és szeretettel emliti párizsi könyveiben; az e g y i k ben A kis Ferencz, vagy az állhatatos tanuló címmel elmeséli GRUBY DAVID FERENC küzdelmes ifjúságát, egy másikban e g y 12 oldalas GRUBY-cikket vesz át „a k i t ű n ő GRUBY" mentőberendezéséről, amelyet az 1867-es Világtárlaton állítottak ki. S ' FODOR I., in Nouvelles Études H . , 196.

A

Homályból

925

állomáson az olasz ifjak Magyarországot éljenezve vették körül őket. Egy másik n a g y találkozás: meglátogatták Lisztet, „aki — írja E m m a — húszezer ismerősei elől akarván menekülni, a M o n t e Marión m a gányos zárdában lakott. M a g y a r szívességgel f o g a d á a kitűnő művész vendégeit". Liszt visszaadta a látogatást, „megtisztelé a kedves Barberi házát, és ott mennyei zenéjével örvendezteté m e g a családot". A t t i láék „e szívességet vissza akarván szolgálni, a h ó n á t ó l régen elszakadt művészt ékes magyar ruházatban eljárt magyar táncczal mulattatták." 1864-ben Antonina tanárnői oklevelet k a p o t t Párizsban. E m m a pedig n ő v é r é n e k egyik, talán a börtönben írt kéziratát fordította Michelet-nek. 1865 májusában E m m a gyermekei rövid időre ú j r a R ó m á b a utaztak. Július 2-án megjelent a Hazánk s а külföld hasábjain Irányinak, a lap párizsi tudósítójának Politikai és irodalmi termek Parisban című levele, Miehelet arcképével. Irányi beszámolt a L u x e m b o u r g kert melletti Michelet-szalonban rendezett összejövetelekről (a mai Miehelet utca mellett), s megemlítette, h o g y „íme, felém siet egykori tanítványom, a n a g y r e m é n y ű D e Gerando Attila, huszár ö l tözetben, ki kedves és bájoló nővérével a társaság tapsai között alkalmasint csárdást f o g járni. A leány lelkes anyja mellett ül, a d e r é k D e Gérando Ágost özvegye mellett, ki, hogy j ó olvasmányt n y ú j t s o n gyermekeinek, maga írt s n y o m t a t o t t magyar k ö n y v e k e t Párisban." Kik előtt ropta a magyart Attila? E g y „kis z ö m ö k e m b e r " előtt, aki n e m más volt, m i n t R e n a n („az ember m i n d j á r t ráismer . . . b e r e t vált arcáról, h o g y papnöveldében honolt"). D e ott volt még V i c t o r H u g o neje, valamint néhány más kiválóság, m i n t Eugène Pelletan (1813 — 1884) újságíró és képviselő; Auguste N e f f t z e r (1820 — 1876) a Le Temps alapítója; Jean-Joseph Perraud (1821 — 1876) szobrász; Lazare-Hyppolite Carnot (1801 —1888) a „ G y ő z e l e m szervezőjének" fia, a volt 48-as közoktatásügyi miniszter, s a későbbi köztársasági elnök apja, és Henri Martin (1810 —1883), az ismert történetíró. 1866 a n a g y fordulat éve: E m m a és gyermekei Velencén és Trieszten keresztül hazalátogatnak. Ez azonban m é g n e m a végleges h a z a település. A nyári utazás után ősszel visszatérnek Párizsba, hol Attila feleségül veszi Lucy Coignet-t, a festő családjának tiltakozása ellenére 3 7 (a házasság nemsokára válással v é g z ő d i k : a menyecske n e m hajlandó követni férjét Magyarországra). 1867-ben megjelent E m m a két változatú ötödik könyve, melynek előszavát az előző év j ú n i u s 15-én, illetve 20-án írta. Ezt követte 1868-ban a hatodik k ö n y v első, s 1868-ban ugyanennek a második kötete. 1869-ben E m m a végleg hazatér a kendilónai birtokra, két évvel idősebb bátyjához, Miksához. A párizsi lakást azonban csak azután adja fel, m i u t á n a gyermekei is hazatérnek (1872). " SEBESTYÉNNÉ Stetina I., id. m., io.

92Б

A

Homályból

N e m s o k á r a régi vágya teljesül: Görögországba utazik: 1870. júliusában i n d u l Marseille-en keresztül. Michelet adott ajánlólevelet a g ö r ö g külügyminiszterhez, m i u t á n „az a jó Q u i n e t " — amint Görögországi leveleiben írja E m m a — értesítette a genfi görög k o n z u l t . „ G o n d o s n a g y barátunk", a h o g y a n Michelet-t nevezi, külön írt m é g B u r n o u f n a k , az athéni francia intézet igazgatójának is. M i u t á n a Görögország felé úszó Tanaisz fedélzetéről távcsövön megtekintette Garibaldi „szerény lakát" C a p r e r a szigetén, b u z g ó n tanult g ö r ö g ü l (ötvenöt éves korában!) és D i d e r o t leveleit olvasgatta, július 14-én megérkezett Athénba. U t á n a vidékre ment, h o g y találkozzék Gustave Flourensszal. 3 8 A későbbi k o m m ü n á r t E m m a 1872. október 16-i Kendilónán írt előszavában „nagylelkű francia hősnek" nevezte, amit n a g y o n fontosnak v é l ü n k , m e r t ez az írás a legendás szabadsághős aljas meggyilkolása, s a K o m m ü n bukása u t á n született, tehát E m m a rokonszenvét n e m csökkentette az a tény, h o g y a már k o r á b ban, Michelet révén m e g i s m e r t néptribun „belekeveredett" az első proletárforradalomba. Flourens csak 1869 júniusában szabadult a Szent Pelágia börtönből. M i u t á n 1870 f e b r u á r j á b a n a császári r e n dőrség ú j a b b bátor tettéért k ö r ö z t e , külföldre szökött, s amikor a u gusztusban in contumaciam h a t évre ítélték, m á r Görögországban t a r t ó z k o d o t t , ahol imádta a n é p , hiszen ő volt az 1866-os krétai felkelés hőse. E m m a fárasztó k a l a n d o k közepette kereste meg a bujdosót a hegyekben, és 1000 frankot a d o t t neki, elhitetve vele, h o g y az összeg franciaországi gyűjtésből származott. A m a g y a r írónő kérdésére h o g y kik az ellenségei, Flourens kijelentette: „ A gyávák mind, k i k N a p ó l e o n trónját környezik". S hozzátette: „ j ó l érzem m a g a m itt és csak azt k í v á n n á m : m i n d e n elfonnyadt párizsi i f j ú ide jönne szívét tágítani". E m m a boldogan b a r á t k o z o t t a görög liberálisokkal, B u l g a risz és Kanarisz volt miniszterelnökkel; még Dimitriadisz r e n d ő r f ő n ö k ö t is m e g akarta agitálni: a hegyekben b u j k á l ó betyárok „a régi hősök igaz ivadékai", akik „ a haza fenntartói lehetnének, ha a k o r m á n y a helyett, hogy kiirtsa, a haza védelmére alkalmazná" őket. Mire a derék rendőrfőnök kijelentette: „ M e g f o g j u k kísérelni . . . " . „ M e l y országban lehetne kevésbé m e g r o m l o t t és kevésbé feszes, r e n d ő r f ő n ö k ö t kapni?" jegyzi m e g a grófnő, aki leveleiben izzó sza-

*• GUSTAVE FLOURENS (1838. aug. 4. —1871. ápr. 3.) a festői figurákban gazdag K o m mün egyik legszínesebb egyénisége. Apja a Tudományos Akadémia örökös főtitkára és a Collège de France „élettudósa" (EMMA így magyarítja a fiziológust) volt. Ö maga ragyogó képességű ifjúként már huszonöt éves korában megkapta apja tanszékét, de materialista tanítása botrányt váltott ki, s egy év után megfosztották katedrájától. 1866ban a krétai felkelésben tűnt ki, s a törökök ellen küzdő görögök képviselővé választották, majd ő lett a lázadó sziget athéni követe. A K o m m ü n vezetői közül ő lett az első hősi halott: már április 3-án elesett.

A

Homályból

927

badság- és görögszeretetről tesz tanúságot. Közben július 18-án azt írja egyik gyermekének: 3 9 a hír, hogy Francziaország és Poroszország közt háború lesz már ide is elhatott. Szörnyű aggodalomban élek. Oh, kérlek, ne maradjatok távol tőlem, ha kitörne a háború".

A h á b o r ú kitört, a franciák elvesztették, s kikiáltották a köztársaságot, m i r e Flourens szeptember 29-én Párizsban termett. E m m a 1871 márciusában Trieszten át ismét Görögországba utazott, s egy nappal a K o m m ü n előtt, 17-én érkezett m e g A t h é n b e . Erre az útjára elkísérte Attila és menye, Teleki Irén is. E m m a m é g útközben írt e g y levelet Anconából, amelyben megjegyzi, h o g y egy percre elfelejti „ a világot zavaró bús eseményeket". Második g ö r ö g útjáról írt leveleiben azonban sajnos n e m esik több célzás Franciaországra, s így n e m t u d j u k , h o g y a n tekintett a K o m m ü n r e , hacsak n e m abból a r o k o n szenvből, amelyet Flourens iránt táplált. S az is igaz, h o g y az utolsó Korinthoszból írt levél, csak április 2-án kelt, tehát akkor m é g édeskeveset tudhatott a párizsi e s e m é n y e k r ő l . . . Az 1872-es év ú j a b b családi gyászt hozott, ötvenkilenc évesen m e g h a l t Miksa bátyja, aki oly sokat segített rajta — főleg anyagilag — emigráns korában (igaz, h o g y az osztrákok több p é n z k ü l d e m é n y t elkoboztak). I t t h o n 1873-ban jelent m e g először k ö n y v e , éspedig az említett Görörországi levelei. Júliusban Elisée Reclus, 4 0 a n a g y francia földrajztudós és anarchista filozófus Erdélybe utazott, ahova Attila hívta meg, aki k ö z b e n maga is j ó n e v ű geográfus lett és sűrűn publikált a francia szakfolyóiratokban. Reclus két napot töltött a kendilónai kastélyban, m a j d Szamosújvárott Attila kalauzolásával felkereste a fegyházban R ó z s a Sándort(!). Annak, h o g y a m o n u m e n tális Nouvelle Géographie Universelle-jében száz lapot szentelt h a zánknak, nagy része van a de Gérando-családnak. 4 1 1874. február 9-én ú j a b b csapás érte E m m á t : meghalt szellemi atyja, a f o r r ó n szeretett és csodált Michelet. E g y április 3-i levelében így siránkozott: „ ú g y érzem, h o g y Franciaország és a világ üres lett", 4 2 párizsi lakását p e d i g felajánlotta Michelet özvegyének. 1875. március 27-én egy másik nagy francia d e m o k r a t a halt m e g : az az Mivel a levél — több hasonló címzésű levéllel együtt — „G. A.-nak" szól, nem tudtuk megállapítani, hogy ANTONiNAhoz, vagy A n u A h o z intézte-e. ÉLISÉE RECLUS (1830. márc. 15. — 190s. júl. 14.) Magyarországi útjának BIRKÁS GÉZA külön fejezetet szentelt Francia utazók Magyarországon című említett munkájában. A kiváló tudós magyar kapcsolatairól 1. még cikkünket: Reclus és a magyarok. Élet és tudomány, iqrjS- dec. 12. " ATTILA halála után RECLUS írt nekrológot a Revue de Géographie 1898. jan. számába. RECLUS-t pedig ANTONINA parentálta el A Vasárnapi Újság 1905. júl. 16-i számában. " FODOR L , i d . т . ,

199.

928

A Homályból 928

Edgar Q u i n e t , aki hajdan a k a r j á b a n ringatta a Gérando-gyerekeket, s aki svájci emigrációjából sok levelet írt a megtisztelő „chère et parfaite a m i e " kifejezéssel illetett E m m á n a k . A kiváló tudós utolsó levelét is Á g o s t özvegyéhez írta. 4 3 A k ö v e t k e z ő évben nyílt m e g Budapesten az 1872-ben szintén végleg hazatért Antonina m a g á n t a n f o l y a m a . 1873 után E m m a maga is iskolákat alapított Pálfalván és Hosszúfalván. 1874 és 1879 közt E m m a pesti szalonját, ahol R o g e a r d erősen radikális szellemű irodalmi előadásokat tartott (többek k ö z t E m m a olyan barátairól, m i n t Michelet és Quinet) Jókai, Liszt, Pulszky és Z i c h y Géza is látogatta. E m m a 1877 nyarán, a Teleki-família másik ősi birtokára, Pálfalvára m e n t — amint ezt e g y Karacs Terézhez, a nőnevelés ú t t ö r ő jéhez, július 26-án írt levél tanúsítja. 4 4 Elkezdődik a hosszú pálfalvai öregség. Szellemileg változatlanul friss és a t ö b b évtizedes emigráció után is törhetetlenül kitart szabadságeszménye mellett. Boldogan tekint két gyermekére, de sokat aggódik a beteges Attila miatt. 1880ban örül, A n t o n i n a közelebb kerül hozzá, m e r t a kolozsvári leányiskola igazgatónője lesz. Attila k ö z b e n Budapesten letette a doktorátust, de ő is visszavonul Erdélybe, h o g y gondoskodjék Miksa árváinak neveltetéséről. Lefordította François Mignet (1796 — 1884) liberális történésznek, az M T A kültagjának, Frankhon élete című művét, Antonina pedig A kőszívű ember fiai fordításán dolgozott. E m m a 1884-ben kiadta a francia minta után készült Nemzeti katekizmus cím ű b r o s ú r á j á t . 1886. május 26-án megírta negyedik k ö n y v e előszavát, s ez a furcsán megkésett m ű 1887-ben jelent m e g Párizsban. Az előszó azt bizonyítja, h o g y a h e t v e n e g y éves asszonyt m é g mindig a „ f e l h á b o r o d o m , tehát v a g y o k " lázadó szelleme élteti. „ B o t r á n y o s " nak minősíti, h o g y egy lexikonból „akár tudatlanságból, akár vallási vakságból" kihagyták „a nagy Bocskai Istvánt", m a j d így fakad k i : „Szegény hazánkban akadnak m é g v e v ő k . . . kik az ily gyalázatosan megcsonkított m u n k á t megveszik". 1887-ben Attila két hetet Velencében töltött, s megírta Velence tizenkét képben c í m ű könyvét. E m m a k ö z b e n el-elutazott Párizsba. 1888. január 3-án példáulJusth ezt írta be naplójába az ő jellegzetes magyar—francia m a k a r ó n i nyelvén egy látogatásról, amelyet M a d a m e R e a d n á l tett „ ( a háziasszony) elm o n d j a , m e n n y i r e örül az ú j a b b union de Gerando-Telekinek (Attila és Irén házasságának. — B. L. E.). Ezután de Gerando Teleki " QUINET és a magyarok kapcsolatáról 1. HENRI TRONCHON: Études с. kötetét, Párizs, 1935. Ebben jelent meg ennek a strasbourg-i egyetemen tanító komparatistának Découverte d'une littérature : France et Hongrie c. becses tanulmánya. QUINBT és EMMA levelezését a 191. о. említi. Ugyané témával foglalkozik TÓTH BÉLA E. Q . és a magyarok, Debreceni Szemle, 1928. Antonina egyébként lefordította Quinet Olasz forradalmak c. művét. " L. SAFRAN GYÖRGYI: Teleki Blanka és köre, 285.

A

929

Homályból 45

grófnéhoz, ki olyan mint volt, u n e m o m i e ambulante." Justh n e m éppen gáláns szavai („kétlábon j á r ó m ú m i a " ) ne tévesszenek m e g bennünket: a századvég magyardús Párizsában k i e m e l k e d ő helyet elfoglaló, Krisztus-képű élveteg arisztokrata, aki előtt készségesen nyíltak meg a szalonok és b u d o á r o k , elég epésen nyilatkozott m i n denkiről. A de Gérando családhoz azonban baráti szálak fűzték, amit Antoninának a Széchényi-könyvtárban őrzött levelei is bizonyítanak. Az idős E m m a fáradhatatlan buzgalmára m i sem jellemzőbb, m i n t az a kis közlést, amely a T e l e k i Blanka K ö r 12. Évkönyvének (1901) 6. oldalán olvasható: „Gróf Teleki E m m a mértékletességi egyesületet alakított a falusi emberek közt, k i k esküvel f o g a d ják, h o g y vissza n e m fognak élni szeszes italokkal. H a egy évig megtartják fogadásukat, ünnepet rendez számukra a kastélyban, f a l ravetésekkel magyaráz nekik hasznos tudnivalókat és serkenti őket a jóra." G ö r ö g ú t i k ö n y v é t többek k ö z t e szavakkal zárta E m m a : „ . . . lelk e m életem utolsó perczéig m i n t menhelybe ide f o g o m szárnyalni és fényes egedtől erőt és vigasztalást kérni". N e m látta viszont a szabadság szellemét jelképező G ö r ö g h o n t . 1891 tavaszán jobboldali szélhűdés érte, de Z i c h y Géza tanácsára (Liszt kiváló zongorista-tanítván y á n a k a jobb k a r j á t 1866-ban a saját puskája szétroncsolta) megtanult írni balkézzel, s m é g halála előtt e g y nappal is í g y másolt le e g y Kossuth-levelet. 1893. április 30-án aztán Pálfalván ö r ö k r e lehunyta szemét. Francia barátai megrendülten nyilvánították ki részvétüket a családnak. E d g a r Quinet ö z v e g y e például ezt írta: „ E d g a r Quinet gyakran m o n d o t t a nekem, h o g y csakis Plutarch n a g y emberei közt volna Gérandónénak valódi helye . . Minden e l n y o m o t t n a k a f ö l szabadulását, m i n d e n fájdalomnak az enyhítését, m i n d e n nemes tettnek megörökítését óhajtotta szívének minden egyes dobbanása." (A levelet Sebestyénné fordítása szerint idézzük.) A feledés pora azonb a n bizony m á r akkor kezdte belepni emlékét, m e r t az a Vasárnapi Újság, amelynek Attila és Antonina buzgó munkatársa volt, még k ü lön nekrológot sem szentelt neki. A május 7-i számban csak az „elh u n y t a k még . . . " rovatban közölte a hírt: „ Ö z v . D e Gerando Ágostné, az irodalomban jól ismert D e Gerando Antonina és D e Gerando Attila édes anyja, nagy miveltségű úrnő, 85 éves k o r á b a n Pálfalván (ez persze tévedés, hiszen 78 éves volt!)."

"JUSTH ZSIGMOND NAPLÓJA, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyz e t e k k e l e l l á t t a HALÁSZ GABOR, B p . , 1 9 4 1 , 2 7 . о .

930

A Homályból 930 П. Művei

Teleki E m m a irodalmi működésének legjelentősebb, s m i n d e n b i zonnyal legérdekesebb része a Párizsban m e g j e l e n t művek sorozata. A b b ó l a t é n y b ő l következve, h o g y ezek a k ö n y v e k az emigrációban és névtelenül jelentek m e g , továbbá, hogy az irodalomtörténet és a könyvészet tudtunkkal eddig n e m foglalkozott velük, a mai k u t a t ó elég sok kérdéssel kerül szembe. Először is le k e l l szögeznünk, h o g y egyetlen lexikonunk — beleértve az általában r o p p a n t alapos Szinnyeit is! — sem közli E m m a m ű v e i n e k teljes és p o n t o s bibliográfiáját. Szinnyei k é t utolsó párizsi könyvének megjelenési helyeként Pestet tünteti fel, s Katekizmusaról n e m is beszél. A Pallas, amely csak Á g o s t tal kapcsolatban említi, m e g j e g y z i : „ ő maga is t ö b b jeles m u n k á t írt, gyermeki és ifjúsági olvasmányokat, az 1869. és 1876-iki ( m i n d k é t adat téves!) világkiállítások r e m e k leírását" stb. A Révai, mely szintén csak a családon belül szól róla, átvette ezt a téves szöveget; az Ágostról szóló cikkecskében mellesleg beszél E m m á r ó l is, „ t ö b b m ű v e t " említ, de n e m jelöli m e g sem az évet, s e m a kiadás helyét. M a i lexikonjaink közül csak az Életrajzi szentel kis cikket neki, ezúttal az adatok m á r m a j d n e m p o n t o s a k (de itt is p o n t a t l a n a párizsi k ö n y v e k felsorolása, és a helymegjelölés). Ezt a helyzetet nyilván az magyarázza, h o g y E m m a — konspirációs o k o k b ó l — párizsi k ö n y v e i n nem tüntette f e l a nevét, h a n e m az Antonina és Attila n.-ik könyve címhez csak ezt tette hozzá: „ I r t a : A n y j o k " . E n n e k az lett a következménye, h o g y e kiadványokat egyes könyvtárosok n e m t u d t á k azonosítani. (Ez a helyzet például a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, ahol a k a t a l ó g u s a névtelenek r o v a tában jelzi E m m a műveit — de a Párizsban megjelent hét k ö z ü l összesen csak hármat.) A szerző is mindent m e g t e t t , hogy m e g n e h e zítse a k u t a t ó k munkáját (persze ő valószínűleg csak a rendőrséget akarta megtéveszteni!); í g y például az ö t ö d i k k ö n y v e t két változatban adta ki. Egyébként n e m valószínű, h o g y a francia, illetve az osztrák rendőrség ne tudta v o l n a , hogy ki ez az „ A n y j o k " , hiszen az emigráció m e g volt tűzdelve rendőrkémmel, s a császári rendőrség is ellenőrizte a nyomdákat. E m m a nyomdája (a Giraudet és J o u a u s t cég, amelynél Ágost m u n k á i jelentek meg) adta k i például 1849-ben a debreceni függetlenségi nyilatkozat hiteles f r a n c i a szövegét. A szerző azonban vigyázott rá, h o g y olyan lázító szöveg n e kerüljön a k ö n y veibe, m e l y miatt eljárhattak volna ellene, í g y például „kis" N a p ó leont n e m szidta — csak ellenfeleit dicsőítette. Az is nyilvánvaló, h o g y sem az osztrák-magyar, sem a francia hatóságok nem t u l a j d o nítottak különösebb politikai jelentőséget e m ű v e k n e k , amelyeket a felületes cenzor ártatlan g y e r m e k k i a d v á n y o k n a k nézhetett. H o g y a

A

Homályból

931

k ö n y v e k hány példányban jelentek meg, s m e n n y i jutott belőlük haza, n e m t u d j u k . Valószínű, h o g y a kiegyezés előtti években egyre t ö b b került Magyarországra. E r r ő l tanúskodik az egyetlen ide v o n a t k o z ó o k m á n y : Antonina 1868. n o v e m b e r 22-én Párizsban kelt és Karacs Terézhez intézett levele, melyet más vonatkozásban már említettünk (1. a 44. jegyzetet). Ebben E m m a leánya t ö b b e k közt ezt írja: „ M a m a legcélszerűbbnek találja, ha megengedi kedves Karacs néni, h o g y R á t h M ó r a könyveket szállására küldje, azután arra kéri édesanyám, h o g y o n n a n hordár által Pfeiffer könyvárushoz vitesse. 46 H a p e d i g ismer, édes Karacs néni oly egyéneket, kik e k ö n y v e t bírni szeretnék, tartson magánál elajándékozásra annyi pédányt, amennyit kíván . . . " . Antonina azt is megírja: anyja szeretné, ha az ú j m u n k á b ó l (a h a t o dik k ö n y v I. kötetéről van szó) minden szerkesztőségnek küldenének, továbbá egy-egy példányt H o r v á t h Árpádnak (az Egyetemi K ö n y v tár vezetőjéről, Szendrey Júlia férjéről van szó), R ó m e r Flórisnak, aki akkor m á r a Nemzeti M ú z e u m régiségtárának a vezetője volt, végül Greguss Ágostnak, aki az országgyűlési naplókat szerkesztette. (Tehát E m m a főleg azoknak a volt szabadságharcosoknak szánta m ű v é t , akik n e m is olyan rég m é g b ö r t ö n b e n ültek és azzal a 48-as R á t h t a l állt kapcsolatban, aki éppen akkor kapta m e g végre hosszú h u z a v o n a után a könyvkereskedői engedélyt a helytartó tanácstól.) A k ö n y v e t R á t h alighanem szabadon árulhatta, m i n t a levél utóirata erre következtetni enged. Valószínű, h o g y a kiegyezés előtt e m ű v e k csak csempészúton jutottak haza. Erre enged következtetni az a tény, h o g y m a roppant ritkák, s m é g a Széchényi Könyvtárban sincs m e g valamennyi. " É r d e m e s megállni egy pillanatra PFEIPFER FERDINÁND pesti könyvkereskedőnél! Nála jelent m e g ugyanis az Ami-Caesar. — Labiénus alkalmi jegyzései. Magyarázat III. Napoleon Julius Caesarjához d m m e l ROGEARD akkor világhírű antibonapartista röpiratának m a g y a r fordítása. Az a tény, h o g y a pamflet alig egy évvel Párizs után nálunk is megjelent, valószínűvé teszi, h o g y a névtelen fordító n e m m á s volt, mint EMMA, aki radikális barátai révén minden bizonnyal ismerte a csípős tollú pamfletírót. T u d j u k például, h o g y ROGEARD dolgozott az Avenir című folyóiratba, melynek egyik m u n k a társa az az E . PELLETAN volt, aki IRÁNYI szerint szintén látogatta MICHELET szalonját. A m i pedig a k o m m ü n á r későbbi magyarországi tartózkodását illeti, SZIKSZAY EDIT, id. munkájában, szó szerint ezt állítja: „Biztos adataink nincsenek, de majdnem kétségt e l e n , h o g y ROGEARD DE GÉRANDO AGOSTNÉ sz. TELEKI EMMA g r ó f n ő m e g h í v á s á r a

j ö t t hazánkba . . . Az a körülmény, h o g y ROGEARD Budapesten DE GÉRANDÓNÉ szalonjában tartotta előadásait, azután pedig az, h o g y Kolozsvárott a TELEKI-család házában lakott, erre enged következtetni" (35. o.). A m i k o r pedig hat és féléves fővárosi tartózkodás után a száműzött Kolozsvárra költözött EMMA sógornőjének Belmonostor utcai palotájába, s o t t folytatta előadásait, ezekről az ottani lapokban ANTONINA szám o l t be. N y a r a n t a a francia forradalmár a hosszúfalvi, illetve a kendilónai kastélyban üdült, s amidőn a közkegyelem után 1880-ban visszatért Párizsba, továbbra is f e n n tartotta a kapcsolatot a TBLEKI-családdal. LŐVEI KLÁRA cikke szerint (1874. 51. sz.) ő o k tatta franciára Miksa gyermekeit. Vő. : cikkünket a Magyar Hírlap 1975. márc. 15. számában : 'Eget ostromló' kommünárok — Magyarországon, és tanulmányunkat a Nouvelles Études Hongroises 1975. számában: Les proscrits de la Commune en Hongrie.

12

Irodalomtörténet

A Homályból 932

932

Mielőtt t o v á b b ismertetnők őket, közöljük v é g r e pontos és teljes adataikat : I.

II. III.

IV.

V. V'. VI/i.

VI/2. VII.

Antonina és Attila könyve, Páris, Giraudet és Jouaust betűivel, 338, rue Saint-Honoré, 1854. 236 o. A Széchényi Kvtár példányán kézírásos bejegyzés: „Irányi Dániel könyvtárából". (A továbbiakban: I.) Antonina és Attila második könyve, Páris, n y o m d a mint fent, 1854. 324 o. (A t o v á b b i a k b a n : II.) Antonina és Attila könyve, Páris, Charles Jouaust betűivel, 338, r u e Saint-Honoré, Páris, 1859. 554 o. (A továbbiakban: III.) Antonina és Attila könyve, Páris, Jouaust és Sigaux betűivel, R u e de Lille, 7, 1887. 370 о., a címnegyedívben Teleki László arcképével. (A továbbiakban: IV.) Antonina és Attila ötödik könyve, Páris, Jouaust D . betűivel, 338. rue Saint-Honoré, 1866. 523 o. (A továbbiakban: V.) Hedvig és Andor utazása Rómában, Páris, n y o m d a m . f., 1866. terjedelem m. f. (A továbbiakban: V . ) Antonina és Attila hatodik könyve. Első k ö t e t . Páris, Jouaust D . betűivel, 338. r u e Saint-Honoré, 1869. Alcím: 18б7 а ш Világtárlat. 546 o. (A továbbiakban: V I / l . ) Antonina és Attila hatodik könyve. Második kötet, Páris, n y o m d a m. f., 1869. 571 о. (A t o v á b b i a k b a n : VI/2.) Antonina és Attila könyve. írta: Anyjok, D e Gérando Ágostné, gróf Teleki E m m a , B p . , Légrády Testvérek, 1899. 604 o. A „Teleki Blanka K ö r " kiadványa. (A továbbiakban: VII.)

Két különös tényt kell megemlítenünk a fentieket illetően. A z első az, h o g y az ötödik két változatban került ki a nyomdából. M í g az V. a többihez hasonlóan Antoninának és Attilának íródott, az V'.-ben e két név helyett H e d v i g és Andor szerepel, s ez áll m i n d e n ü t t a t ö b b m i n t ötszáz oldalon az Estike és a Gyula helyett, ugyanis e m ű v e k b e n — ez is elég furcsa! — csak a címlapon szerepel E m m a két gyermekének igazi neve, mindenütt másutt Estike, illetve Gyula áll. E g y é b k é n t a két változat (kivéve, h o g y az V ' előszava öt nappal későbbi) teljesen azonos, beleértve a nyomdahibák jegyzékét is. H o g y mi indította E m m á t a k ö n y v költséges átszedésére, n e m tudhatjuk . . . A másik különös tény az, h o g y a IV. később jelent meg, mint az V . és VI., éspedig csak 1887-ben, a m i k o r a szerző m á r rég itthon volt, d e m é g ezt is Párizsban n y o m a t t a . Ezt a furcsaságot megkísérli az előszóban megmagyarázni, megjegyezve, h o g y azért határozta el a hiányzó negyedik kötet „előállítását", mert „ b á m u l v a látnák", h o g y n e m létezik. M o n d a n u n k sem kell, hogy e magyarázat nem egészen világos. . .

A

Homályból

933

H a m á r most végigpillantunk ezen a hét köteten (a VII. csupán válogatás a régiekből), két jellemző vonás ötlik szemünkbe: éspedig az, h o g y az írónő roppant művelt, jellegzetesen enciklopédikus szellemiségű szerzőnek bizonyul, akit nemcsak a humanóriák, hanem a természettudományok és a technika is érdekel, s aki — mint szépíró és m ű f o r d í t ó — egyaránt írt verseket és színműveket, illetve fordított költői és prózai műveket. A másik jellemző vonás az, hogy m i n d e n írását izzó hazaszeretet és a polgári radikális szabadságeszménybe v e tett lángoló hit sugallja. A m i a változatosságot illeti, találunk köteteiben saját verseket és jeleneteket, műfordításokat, családi visszaemlékezéseket (ezek becses életrajzi források a Gérandókat és a Telekieket illetően!), életrajzokat (például Teleki Lászlóról, Lővei Kláráról, G r u b y r ó l stb.), honismereti írásokat hazánk történelméről és f ö l d rajzáról, erkölcsi elmélkedéseket (például a vallás és a hazaszeretet k o n f liktusáról), kisebb útleírásokat magyar, n é m e t és francia tájakról, egy terjedelmes útikönyvet Itáliáról, s végül k é t vaskos kötetet az 1867-es párizsi Világtárlatról. Forrásértékűek a könyvek előszavai — amint ezt a szerző életútjának felvázolásánál m á r láttuk. V e g y ü k sorra a köteteket! I. (1851.) E kötet rövid előszava ilyen mélabúsan kezdődik: „ C s a k néhány szót akarunk előre bocsátani, h o g y . . . szavainknak (ha csak ugyan m i n d e n n y o m nélkül el nem halnak) t ö b b súlyt a d j u n k . " Szerzőnk tehát érezte, h o g y az emigrációban megjelent m ű (ekkor valószínűleg még n e m tudta, h o g y a hosszú száműzetés alatt m é g hat újabb k ö t e t fogja követni . . .) n e m kerül bele szervesen a m a g y a r irodalmi életbe — és sajnos jóslata bevált. Az előszóban megjegyzi, h o g y a „kis hősök . . . valóban éltek". Kik ezek? Ágost, vagyis a férj, akiből „ n a g y korában jeles író lett"; továbbá Estike és Gyula, kikben k ö n n y e n felismerhejük Antoninát és Attilát. Á m még többen v a n nak, akikről n e m tudjuk, kikről mintázta őket a szerző (Béla, Sarolta, Milla, Á k o s stb. — s m é g azt sem sejtjük: igazi, vagy fedőnevek-e; a „kis I m r e " viszont m i n d e n bizonnyal E m m a édesapja). E k ö t e t ben olvasható a Magyar nemzet iránti vonzalom, amely a férjéről szól és amelynek már idéztük fontos m o n d a t á t Ágost szabadságharcos múltjáról. A kötet a Búcsúszó című utószó-féleséggel zárul, amelyben többek közt ez áll: „ C s a k egy út vezet boldogságra e földön. Az igazság útja !" S a szerző mintaképnek Szókratészt meg Silvio Pellicót hozza fel, majd így búcsúzik kis olvasóitól: „Becsület, haza, szabadság, ezek legyenek dicső pályánkon szüntelen tündöklő vezércsillagunk." A II. (1854.) k ö n y v előszava rögvest leszögezi a szerző szigorú realizmusát: ,,E könyvecskének, valamint az elsőnek, vezéreszméje a hazafiság. Ebben sem e n g e d t ü n k képzeletünknek tág mezőt, h a n e m a való üdvösebb forrásából merítettünk, n e m lévén czélunk az e l ő t 12*

934

A Homályból 934

t ü n k annyira szent gyermekvilágot édes álomba ringatni." Az előszó javarészt nyelvészeti fejtegetés, amelyben a szerző hevesen kikel a g e r m a n i z m u s o k ellen, míg ö n m a g á r ó l ezt vallja: „szép magyar nyelv ü n k eredeti szellemét k ö v e t t ü k m i n d e n ü t t " , s egész sereg példát hoz fel ( n e m a „kinézni" a helyes, hanem a „ j ó színben lenni" stb.). A k ö t e t b e n található írás a család normandiai nyaralásáról azért érdekes eszmeileg, mert a szerző e g y francia d o l g o z ó r ó l szólván m e g állapítja: „csak egyesülés által boldogulhat a m u n k á s " , továbbá „ a g y á r m u n k á s minden élő teremtések l e g n y o m o r u l t a b b j a " . Ez az írás egyébként az emigráns lelkületre felettébb jellemző megható szavakkal v é g z ő d i k : „(Estike és Gyula) érzék, h o g y a világ minden kincseivel megvásárolnák, ha ők is t a p o d h a t n á k a haza szent földét. Bár teljesülhetne m i n é l hamarabb f o r r ó v á g y ó d á s u k ! ! ! " (Ez a vágy csak tizenkét év múltán teljesült. . .) Hasonló hangulatot tükröz az ezután következő Száműzött gyermekek imája című kilenc versszakos költem é n y . Iktassuk ide az egyiket: Engedd inkáb nélkülözzünk Mint lelkünket meghajtsuk És a haza szent ügyének Életünk ne áldozzuk!

E g y Mária Bianka című életrajz Teleki Blankáról szól , aki „most b ö r t ö n b e n dicsőíti szent hazánkat, hol büszke lelkét semminemű nélkülözés és sanyargatás m e g n e m hajtja". Érdekes a kötetben olvasható Magyar nemzeti vonzalom c í m ű kétrészes írás első darabja: Mária, m e l y Amerikáról és — m i n t később kiderül — arról a Mary Lowellről szól, aki James Russel Lowell költő (1819 — 1891) nővére volt. M a r y — maga is írt — m e g t a n u l t magyarul, és fivérével együtt felkarolta emigránsaink ügyét (James ódában dicsőítette Kossuthot). Ez után olvasható a szintén kétrészes Franczia nép ismertetése című írás, a m e l y n e k A kis Ferencz c í m ű nyolcoldalas első része n e m más, mint François Rabelais rövid életrajza. Ebben szerzőnk, a kor szörnyűségeit (vallásos üldözések, h á b o r ú , „ d ö g r a g á l y " stb.) említve, m e g j e g y z i : „Ferenczünk látá, h o g y bús egykorúival t ö b b jót n e m tehet, m i n t ha nevetve tanít, ezért kezdé írni mulattató meséinek hosszú sorát, melyek tréfás, és f á j d a l o m ! a kor nyelvéhez magát alkalmazó írásmodor leple alatt n a g y és szent igazságokat rejtenek el", m a j d megállapítja, hogy „ F e r e n c z ü n k . . . minden előítéletet czáfoló és g ú n y o l ó vas vesszeje töré széljet (sic!) legelébb a vak hit békóit." A Mese c í m ű második rész p e d i g az első magyar Rabelais-fordítás kilenc oldalon, illetve a Gargantua tartalmának fordításokkal megtűzdelt ismertetése. 4 7 N a g y meglepetéssel fedeztük fel ezt a szöveget, " Szerzőnk az eredetileg 180 oldalas Gargantua összefoglalására azt mondja: „Dy mesét írt Ferenczünk, a többi közt, terjedelmes munkájában, melyet némi módosítás-

A Homályból

935

mert b i z o n y amikor 1959-es Rabelais c í m ű monográfiánkat írtuk csak az 1936-os K e m é n y Katalin — és az 1954-es Benedek Marcellféle fordítást, illetve az 1942-es Illyés-antológiában közölt kis Sárközi-fordítást ismertük. E z a töredék, amely éppen száz esztendővel a Benedek-féle fordítás előtt jelent meg, a Gargantua VII. fejezetének szavaival kezdődik. (A f o r d í t ó a beszélő n e v e k e t is m a g y a r í t j a : G a r gantua nála = N a g y t o r k u ) . Aztán a X V . fejezetre ugrik (itt P o n o k r a tész „házi t a n í t ó " D o l g e r ő néven szerepel). M a j d pár szóval a Gargantua neveléséről szóló X X I I I . fejezetet kivonatolja, s tanulótársait illetően bájosan megjegyzi : „ T e g y ü k fel, legyenek köztük m a g y a r o k is"! Aztán Rabelais ü r ü g y é n — nem kevés anakronizmussal! — egy kis propagandától sem riad vissza: a t a n u l ó k felteszik a kérdést, h o g y a n lehetséges, h o g y a jó földű h a z á b a n néha éheznek, m i r e D o l g e r ő í g y válaszol: „ . . . az ország erejének helytelen elrendelése ennek o k a " , vagyis a rossz rendszer, amire a gyógyír t ö b b e k közt a vasút, valamint áruelosztó helyek létesítése Kolozsvárott, Brassóban, Debrecenben stb. A sebes kivonatolás e g y pillanatra megállapodik m é g a X V . fejezetnél, vagyis a pikrokolusi háborúnál, majd az i m m á r Tudszomjas nevet viselő N a g y t o r k ú kiakasztja a Thelema-apátság nagy kapujára a verses feliratot, amely eredetileg tizennégy versszakból áll. Szerzőnk azonban csak hármat közöl, merész átdolgozásban, csupán az apátság szabad szellemét mentve át, de ezt is úgy alkalmazva az őt foglalkoztató kérdésekre, h o g y a szöveg végül is inkább Batsányira, mint Rabelais-ra emlékeztet. P é l d á u l : „Akár m i l y n e m zetnek legyetek gyermeki (Jertek a testvériség frigyére e s k ü d n i . " V a g y : „ S ti az úr világát csúfoló zsarnokok) Soha e szentséghez közel ne álljatok!" A m á r említett Korszellem című kötetzáró írás hevesen n é m e t e l l e nes, illetve franciabarát érzelmekről tanúskodik. A franciával kellene barátkoznunk, n e m a n é m e t t e l : „ A becsület eszméje E u r ó p á b a n F r a n k h o n b a n keletkezett . . . Frankhon az észnek a hazája, m i n d e n

sal adnánk elő . . . " Jogos a kérdés : vajon egyáltalán az eredeti RABELAIS-Í kivonatolta-e, hiszen a korabeli kiadások után az első modern kiadás csak 1854-ben jelent m e g (BURGAUD DES MARBTS és RATHERY gondozásában) tehát a II. után 1 Valószínűbbnek véljük, hogy szerzőnk a Noël-féle 1850-es Rabelais-bői merített. (Ezt azonban nem tudtuk ellenőrizni, mert Noël könyvét n e m sikerült megszereznünk; a mű pontos c í m e egyébként: Rabelais, médecin, écrivain, curé, philosophe. ) A III. Korszellem című kötetzáró írásában egyébként szerzőnk visszatér Rabelais-ra, s így ír róla: „Ezen bátor férfi az égő máglyák daczára nagy hahotával támada meg minden fonákságot és á l n o k s á g o t . . . a nevetés palástja alá rejtvén nagy igazságait." Itt olvasható egy jegyzet, amely megerősíti iménti feltevésünket: „Rabelais írásmodora, melyet a kor és körülmény menteget (EMMA az író vaskos szókimondására céloz. — B. L. E.), könyvét fájdalom I az ifjúság előtt elzárja, de e hiányon segített nem régiben franczia jeles író N o ë l Jenő, ki mint Rabelais lelki rokona, nagy honfia lángeszét egész fényében fogja fel és azt külső salakjától tisztítva támasztja fel újra . .

A

93Б

Homályból

világosság és t u d o m á n y kútfeje, m i é r t szövetkeznél mással, eszes magyar? . . . A n é m e t ábránd n e m n e k e d való, valamint az angol önzés sem . . . A franczia nép olyan a n é p e k közt, mint a h ű kalauz a vándor o k közt, ő n y o m o z z a az utat, ő m e r ü l habozás n é l k ü l a hánykódó ismeretlen f o l y a m árjaiba, h o g y révet találjon!" Pillanatnyilag azonban baj van ezzel a „kalauzolással" ismeri be E m m a a bonapartista kalandra célozva (1851-ben v a g y u n k ! ) , de így vigasztal: „Mostani gyászos helyzete is n e m d e a szavazás-szabadság megkísértésének következése. A tudatlan n é p csak e g y n a g y nevet ismert, a n n a k hódolt." Két fontos hontörténeti és -ismereti tanulmányt is találunk a változatosan gazdag Il.-ban: az első c í m e : Erdély, s 50 o l d a l o n ismerteti a szerző szűkebb hazájának földrajzát és történetét, a m e l y e t férjével együtt tanulmányozott. 4 8 Büszkén említi, hogy ez a f ö l d „gazdag anyagi, valamint szellemi kincseire nézve, sok nagy hazafi, sok ésszel bővelkedő m a g y a r erdélyi születésű v o l t . . . Ha . . . nyelvünket keleti tisztaságában és fényében a k a r j u k megtalálni, E r d é l y b e kell m e n n ü n k . " Lenyűgözően festi Brassó színpompáját: „Itt l á t h a t n i . . . a görögnek hosszú palástját, m e l y e t gyönyörű színvegyítékű persa shállal köt derekára, a fecskefarkú szász frakk mellett, v a g y zsinóros d o l m á n y t és csinos szövetű székely katrinczát a veres szattyán topányban járó kifestett és n y a k á n aranypénzzel m e g r a k o t t oláhnő mellett". A második, a valamivel rövidebb Erdély 1848 és 49-ben c í m ű szenvedélyes írás, amelyben megállapítja: „ n e m annyira fegyverei erejével, m i n t inkább alacsony ármánykodás és csábítással győzé le az osztrák a derék székely n e m z e t e t " . A tanulmány í g y zárul: „ í g y semmisíté m e g egy álnok árulása (ti. Görgey. — B. L. E.) Erdélyben is az annyi vérrel kiküzdött szabadságot, de sarjadzik 49 e g y k o r a földet öntözött hős vér új megvíhatatlan sereggé a n y u g o t i és keleti önkény széttiprására". M é g egy kis negyvennyolcas írás következik: Kossuth Lajos Magyarország kormányzója menekülése és fogadtatása külföldön, amelyben leírja a marseille-i varga híres esetét. 50 Van m é g a k ö t e t b e n néhány színművecske, m i n t például az Első April (beugratások) ; Az ikrek (a gazdag apa csak az egyikre akarja hagyni a vagyonát, de egy fortélyos személycsere r é v é n elintézik, h o g y m i n d k e t t ő v e l megossza); A kis orzó (hazafias d r a m o l e t t : egy 18

Maga a szerző jegyzi meg, hogy az ő leírása csak „árnyéklata* „nagy barátunk

D E GERANDO Á G O S T " m ű v é n e k .

— BIRKÁS is m e g j e g y z i , h o g y G Í R A N D O „ f ő

mun-

katársa felesége volt. Nemcsak azzal segített neki, hogy az ő révén megnyíltak számára az erdélyi mágnások kastélyai, hanem h o g y vele együtt beutazta Erdélyt, sőt elkísérte férjét gyakran fárasztó kirándulásaiban és hegymászásaiban is". (Francia utazók Magyarországon, 1937.) "ANTONINA a .VII. könyvben a „sarjadzik" igét „kisarjadzik"-ra javította. (VII., 429. o.) 40 Vő. : ÁLDOR IMRE: Vázlatok a magyar emigráció történetéhez, Bp:, 1870. és cikkün'ket az Élet és Irodalom 1975. nov. 1. számában.

A

Homályból

937

fiú visszalop e g y elrablott ó r á t a N é m e t n e v ű szereplőtől); A vásár (regényes história egy elrabolt lányról) ; János, a jó fiú (egy székely huszárkapitány fiáról, aki B e m mellett szolgált). A z egyik m ű k e d v e l ő jellegű darab végén még k o t t á v a l bővített n é p d a l is található ( n e m egyedüli eset: a szerző sokszor közöl kottát). A III. k ö n y (1859) is n a g y o n változatos, m é g mértan-lecke, sőt — ami lévén, h o g y nő írta, m é g meglepőbb! — harcászati fejezet és „lovaglástan" is van benne. T ö b b írását (a G r u b y életéről és az E m m á é ék 1855-ös m o n t m o r e n c y - i tartózkodásáról szólót stb). már i d é z t ü k t a n u l m á n y u n k első részében. Eszmei s z e m p o n t b ó l fontos a k ö t e t e t záró Isten és haza című disputa „ G y u l a " és e g y bizonyos „kis katolikus Cecilia" közt; utóbbi a vallást a hazafiság fölé helyezi, a kisfiú viszont ezt tagadja. E kötet tartalmazza a Körutazás 1847-ben c í m ű érdekes dunántúli útleírást Á g o s t jegyzetei n y o m á n . Figyelemreméltó darabja a kötetnek a Lővei Kláráról szóló kétrészes életírás. Életrajzilag forrásértékűek a család utazásairól szóló beszámolók. É r d e mes megjegyezni, hogy E m m a általában csak a keresztneveket t ü n teti fel (Lőveit is csak Klárának nevezi, s í g y járt el Blankával is), nyilván konspirációs o k o k b ó l ; e téren a z o n b a n nem következetes, mert o l y k o r el-elszólja m a g á t és kiteszi a vezetéknevet is ( m e g lehet: n e m figyelmetlenségről van szó, h a n e m taktikáról, m e r t ez rendszerint az írás végefelé történik, a m i k o r — gondolta tán a szerz ő — a cenzor már el-elbóbiskol. . .). E k ö t e t b e n is olvasható n é h á n y színdarab, amelyéket az emigráns gyerekek a thiais-i kertben, vagyis Marie-Joseph de Gérando birtokán játszottak. A szereplők k ö z t találjuk Antoninát és Attilát és az imént említett Ceciliát, továbbá egy Móricz, e g y Mária, egy Á r m i n , s egy H e n r i k 5 1 nevű gyereket. Az o k tató szándékú hazafias jelenetek mind a t á v o l i hazában játszódnak. Az aprólékos gonddal d o l g o z ó E m m a p o n t o s rendezői utasításokat ad: A kaláka című darabban például szerepel e g y német „ R e n d ő r " , aki a szabadságharc után a bujdosókat üldözi: nos a szerző f i g y e l m e z tet: „ E r e n d ő r szavait németesen kell k i m o n d a n i az előadásban, azaz minden a-t я'-nak és sok helyt a d és t, b, és p-t felcserélve". M á r a címek is erkölcstanító szándékról vallanak: A könnyelmű, Mily nagy baj a félénkség ; az egyik darabnak meg éppenséggel rigmusos m o n dóka a c í m e : A csintalan, ha nem is rossz, néha bűnhődik, mint a gonosz. A IV. (1887.) az a k ü l ö n ö s kötet, amely — mint jeleztük — utoljára jelent meg. Ennek o k a talán az, h o g y a kötet ötvenoldalas, p o litikailag „kényes" Teleki László-tanulmánnyal zárul, a m e l y b e n az írónő jeles rokona életútját vázolja, közli a megyék üdvözlő iratait 1861-ből és Lukács M ó r i c z emlékbeszédét; a legérdekesebb azonban a francia sajtószemle a halál, illetve az öngyilkosság vélhető okairól. 51 Alighanem a kis színjátszók közt szerepelt nemeskéri Kiss MIKLÓS (1820 — 1902) ezredesnek, TELEKI katonai attaséjának a két fia is, akiket szintén IRÁNYI tanított.

938

A Homályból 938

Itt olvasható az Opinion Nationale című lap cikke, melyet „egyik r o k o n a " írt, s amely szerint „ T e l e k i népszerűségének tetőpontján . . . j o b b a n szeretett egy kedvelt családot és saját éltét áldozatul hozni mintsem h o g y hónát időnekelőtti harczba s o d o r j a " . (Feltehető, h o g y a r o k o n n e m más volt, m i n t m a g a a szerző.) A kötet egyik figyelemreméltó írása az Enyed ostroma című c o r neille-i alternatívára épülő d r á m a , h á r o m felvonásban és tíz színben. Az 1658-as hármas támadásról, illetve a tatároknak átadott t ú szokról, s e h á r o m „ g y ö n y ö r ű l á n y " megmeneküléséről szól. A B e n k ő József (1740 — 1814), a neves füvész és történész n y o m á n írt színm ű a szerző legdrámaibb alkotása, bár a végén a m i n d e n t megoldó zivatar Deus ex machind-jn n é m i l e g rontja a hatást. E g y másik történeti dráma tárgyát (Pia berezegné) viszont a jelenből vette: I. Lajos portugál király Viktor E m m á n u e l lányával kötött házasságáról szól. Az antiklerikális színmű végén az ünnepelt Garibaldi is megjelenik. E kötetben is található néhány önéletrajzi írás a család utazásairól. A színműveket kedvelő szerző kevés költeményt közölt párizsi k ö n y v i b e n . Ezek jobbára csak az ügyes műkedvelés szintjét ütik meg. E kötetben néhány nemes indulatú hazafias vers ovasható Bocskairól, Bethlen Gáborról, Rákócziról, Hunyadiról, Z r í n y i r ő l . Az imitta m o t t felszárnyaló sorok után suta, m e g - m e g b o t l ó strófák sorjázn a k ; a század végén megjelent k ö l t e m é n y e k olvastán az az érzésünk támad, h o g y m é g a serdülő lány írhatta ő k e t . . . Annál időszerűbb volt viszont a k ö t e t Vendégszeretet című „riportj a " , mely egy Joseph Montét n e v ű francia újságíró n y o m á n azon frissiben számolt be az 1885-ben h a z á n k b a meghívott n e g y v e n illusztris francia vendég diadalmas körútjáról. 6 2 A beszámoló részletesen ismerteti az olyan hírességekkel ékes küldöttség útjait, m i n t Lesseps, Coppée, Massenet és Delibes. A beszámoló így v é g z ő d i k : „ N e m csalódás ! valóban áll ez az igazság, h o g y a néptestvériséget, minden bölcsnek e magasztos bolondságát, Magyarország és Francziaország az elsők kik legelébb valósítják." E g y másik életrajz arról a M a r i e Carpantier (1815 — 1878) nevű k ö l t ő n ő r ő l és pedagógusról szól, akinek a nevéhez az első francia ó v o d á k felállítása fűződik. (Érthető, h o g y Brunszvik T e r é z unokah ú g á t érdekelte ennek az egyszerű sorból származó t a n k ö n y v í r ó n ő nek a sorsa, ki Béranger támogatását élvezte és akit a 48-as forradal o m után perbe fogtak.) Két figyelemreméltó fordítás v a n m é g e kötetben. A z egyik egy r o p p a n t népszerű francia dal, a La tour prends garde fordítása (kottával). A másik n e m más, m i n t a dicsőséges Chant du Départ, amelyet Joseph " A küldöttség útját részletesen ismerteti LELKES ISTVÁN A magyar—francia barátság aranykora, Bp., 1932. című munkájában, de úgy látszik, EMMA Írását n e m ismeri.

A

Homályból

939

Chénier írt Méhul zenéjére, s amelyre Michelet tanította m e g szerzőnket. (Nálunk ma Köztársasági induló néven ismeretes.) 53 A furcsán két változatú V . k ö n y v (1866) a szerző és a két G é r a n d o g y e r m e k 1863. nyári itáliai utazását meséli el, rendkívül részletesen és színesen, a m ű e m l é k e k , m ú z e u m o k , t e m p l o m o k olyan enciklopédikus leírásával, a m e l y egyúttal szinte R ó m a egész történetét is idézi. Az előszóban ezúttal is m ó d j á t ejti a szerző, h o g y hevesen ostorozza a német befolyást: „ A német irodalom elfogadása Magyarhonban szárnyát szegi a magyar eredetiségnek; német érzelgés, hosszadalmas előadás pótolja a keleti t ü z e t . . . Szellemét követve a magyar költő villám lehet, mint Petőfink példája mutatja."

Á m n e m kegyelmez az angol hatásoknak sem. Ezek „a módos eszes francziát a jockey-clubok bárdolatlan lófuttatóvá tették, és az ékes beszédű tudománykedvelő magyart a ködös Albion példája üres lelkű agarásszá kuruzsolhatja á t . . . " .

V é g ü l szinte szózat-szerű zengéssel inti az olvasót: „Szakaszd le Frankhon észbeli virágait, tanulj az angoltól erélyességet... de légy bizonyos, hogy csak Olaszhon ragyogó ege alatt, és most felbuzduló népének testvérkezet nyújtva, járhatsz újra azon az uton, melyre téged nagy Mátyásunk szelleme indított,-'

Ez a nyílt garibaldista „agitáció" m i n d e n ü t t jelen van a térképekkel, f a - és rézmetszetekkel díszített m u n k á b a n , s mikor e g y kirándulás alkalmával, „a fűszeres növénnyel b o r í t o t t mező küldi illatos k ö szöntését" utasainknak, a szerző természetesen m e g j e g y z i : „Csak Erdély hegyoldalain éreztem ily léget m o n d á az ifjaknak édes anyjok, és örült, h o g y kedvesei újra az áldott h o n b a n képzelhetik m a g o k a t . " Es mit csinál A n t o n i n a és Attila este, kirándulás után? „ C o r neille Cidjének n é h á n y jelenetei előadásával mulattatták rokonaikat . . . " . A zenekedvelő szerző e kötetben is közöl kottát, éspedig a népszerű „Santa Luciái halászdalt", az eredetivel és a saját fordítású m a g y a r szöveggel. Az V ' . k ö n y v előszava az V. könyv előszavának az intelmeit átfogalmazva adja elő, de lényegében ez is arra buzdítja a magyart, h o g y „ R ó m á b a n keressen mintaképet". A V I / i . (1868.) az 1867. április i - é n megnyílt Világtárlat leírása. Az előszóban a szerző a „ n a g y tekintélyű i f j ú író Reclus Elizius szavaira" és Dr. G r u b y „emberszerető szellemére" hivatkozik. „Szerény kísérletnek" m o n d j a vaskos munkáját, amely „tanúságot f o g egykor tenni, h o g y a magyar is figyelemmel kísérte az új kor szellemének ébredését". Talán e k ö n y v b e n csillog a legteljesebb fényben a szerző " S z e r z ő n k téved, azt állítja, hogy ezzel a dallal mentek a franciák „1792-ben az egyesült hatalmak ellen", mert a tüzes indulót CHÉNIER csak 1794-ben írta, s nyilvánosan először az év július 14-én, a Bastille bevételének 5. évfordulóján adták elő.

940

A Homályból 940

enciklopédikus szelleme. Például: a Directoire ü r ü g y é n e g y hosszú lapalji jegyzetben felvázolja az egész n a g y francia f o r r a d a l o m történ e t é t ! Mint m i n d e n külföldi kiállítás esetén, itt is hevesen ostorozza, h o g y hazánk nincs kellőképpen jelen: csak két szobányi anyag képviseli, ez is főleg élelmiszer. Arra az esetleges indokra, h o g y n e m volt rá költség, m e g j e g y z i : „bezzeg tellett volna nagy u r a i n k lófuttatási (ez a szerző egyik vesszőparipája!) költségéből". A szellemieket csak a muzsika, éspedig Patikárius F e r k ó „dicső zenekara" képviselte, neki volt köszönhető, h o g y „a haza bánata, öröme, harczias felgerjedése és győzelme vagy balesete m i n d elvonult a hallgató e l ő t t . . ." A VI/2. (1869.) a Világtárlat hat „kőmetszvénnyel" díszített további leírásába bele van dolgozva e g y Gruby-cikk is az orvosi m e n tőfelszerelésekről. E z is roppant enciklopédikus m ű ! H a például az elektromosságról, v a g y a távirásról, netán a varrógépről van szó, a szerző felvázolja mindezek történetét, s a nemzetközi hajóversenyről beszámolva visszapillant az ókori Itáliától kezdve Velencén és O x f o r d o n át minden vizi vetélkedésre. E k ö n y v egyik legérdekesebb (és manapság is felettébb tanulságos) vonása az a magyarító buzgalom, amellyel a szerző műszaki nyelvezete tündököl 5 4 . A VII. (1899.), m i n t már jeleztük, tulajdonképpen Antonina válogatása az előbbiekből. U t ó b b i az előszóban kijelenti édesanyja könyvsorozatáról: „ a z első értékkel b í r ó gyermekkönyv, mely m a gyar nyelven valaha megjelent! M a g y a r anya írta, k ü l f ö l d ö n , számüzöttségben", s megjegyzi, a m ű „a száműzött gyermekek i m a k ö n y v e lett". „ O l y időben Í r a t o t t . . . a m i k o r a nemzet leginkább volt önmaga, mintegy m a g a fölé emelkedett, legönzetlenebb, legfenségesebb perczeit élte". Azt is hozzáteszi, lévén, hogy válogatása „a kegyeletnek szent e m l é k e " : „a szövegen egyetlen szót sem változtatt a m " . Kisebb stílus-simításokat a z o n b a n mégis észlelhetünk benne. A n t o n i n a válogatása egyébként csak az első három k ö n y v b ő l merít. Az emigráció után h á r o m k ö n y v e jelent meg ideheza. Az első „ D e Gerando Ágostné, gróf Teleki E m m a Görögországi levelei és a régi Attilának hiteles kútfők utáni leírása", Bp., 1873. M a m á r ez is n a g y ritkaság, m é g közkönyvtárainkban is alig-alig található. Még n a g y o b b ritkaság a semmilyen lexikonban, még a Szinnyeiben sem feltüntetett 1884-es Nemzeti katekizmus a magyar nép és a fiatalság számára (alcíme: „Franczia után a m a g y a r viszonyokhoz alkalmazá

64 Az elemek nevét mind magyarítja (éleny, köneny, légeny, halvány, büzeny stb.); a manométer légsürmérő, az aszfalt foldszurok, a dokk mürév, a centrifugális középfutó, a meteorológia időjdrástan, a languszta tengeri sáska, s nagyszerűek a hajónevek: iramhajó (korvett), csatárhajó (fregatt) stb. Ezek nyilván nem az ő alkotásai, egyhelyt ugyanis céloz KENESSEY ALBERT hajóskapitánynak, a szabadságharcban szereplő első magyar hadigőzös tudós parancsnokának 1865-ben megjelent hajózási mflszótára.

A

Homályból

941

Gr. Teleki E m m a " ) . 5 5 A 72 oldalas, kis f o r m á t u m ú brosúra belső címlapja szerint „Ezen m ű franczia eredetijét Sámi László h a g y a t é kából kaptam emlékül, legyen tehát e kis m ű átdolgozása az ő e m lékezetének szentelve." 5 6 A könyvecskét a kolozsvári Magyar Polgär című ellenzéki napilap n y o m d á j á b a n n y o m t á k . A m i az „átdolgozást" illeti, ez bizony derekas lehetett, m e r t az ismeretlen eredetit szerzőnk teljesen magyarrá gyúrta. А П. fejezetnek már a címe is Rövid pillantás Magyarországra, s benne van egész történelmünk összefoglalása, továbbá az alkotmány, az igazságszolgáltatás ismertetése stb. A IV. fejezetben (Kötelességek és jogok) Kölcseyt idézi: „ A Haza m i n d e n e k előtt!" A katekizmus egyik fejezete A munka, egy másik pedig az Osztályok címet viseli; ezekben az ismeretlen francia (vagy az „átdolgozó"?) polgári radikális elveket vall, elítéli az osztályharcot, sem n e m túl alacsony, sem n e m túl m a gas „ m é l t á n y o s " m u n k a b é r t javasol, m a j d „ e g y párt-rendszert" h a n goztat: „csak egy pártnak kell létezni Magyarországon, a haza p á r t j á n a k " . A nők című utolsó fejezetében példaképül Szilágyi Erzsébetet, R o z g o n y i Cecíliát, Zrínyi Ilonát, s az „ ú j a b b k o r b ó l " F. Brunszvik Terézt, Teleki Blankát, Karacs Terézt, Meszlényi Kossuth Zsuzsannát és B a l o g h Pálnét hozza fel. Ugyanez évben jelent m é g m e g Szinnyei szerint egy Hasznos mondatok gyűjteménye (a hosszúfalvi iskola számára) című névtelen könyve, melyet n e m sikerült fellelnünk. •X

Igyekeztünk bemutatni Teleki E m m a m a j d n e m félévszázados i r o dalmi tevékenységét. Ú g y véljük, h o g y a két kiváló család (Teleki és de Gérando) érdemes tagjaként nemes b u z g a l o m m a l írogató, k i t ű n ő francia kapcsolatokkal bíró, roppant műveltségű, sok m ű f a j b a n próbálkozó, haladó hazafias eszméktől égő, nemes lelkű asszony m e g érdemli a kései méltatást, s azt h o g y az u t ó k o r végre megadja neki az őt megillető helyet irodalmunkban. A Kolozsvár (a Magyar Polgár folytatása) c í m ű napilap 1893. m á jus 4-i számában Márki Sándor így parentálta el: „Magyarország egyik legkiválóbb asszonya volt. H a valaha megírják s kell is, h o g y megírják életrajzát, mely annyi nehéz küzdelem története, — az igazi honleánynak, az igazi édes anyának s az igazi művelt asszonynak képe sokkal tisztábban f o g előtűnni, mint a h o g y azt a nagyközönség ösmerheti." íme, ha későn is, megtörtént. B A J O M I LÁZÁR

ENDRE

" M i a SZABÓ ERVIN könyvtárból való erősen rongált példányt használtuk. •• SAMI LASZLÓ ( 1 8 7 1 - T 8 8 I ) TELEKI LASZLÓ magántitkára, a WESSELÉNYI-család nevelője, m a j d kolozsvári történelemtanár és haladó hírlapíró volt. Ő állt ki ROGEARD mellett, amikor az erdélyi maradi erők sajtóhajszát indítottak a menekült k o m m ü n á r ellen.

942

A Homályból 942

„ R O S T I M A G D O L N A " , A N Y U G A T REJTÉLYES A N G O L SZAKÉRTŐJE A N y u g a t 1929 —1930 f o r d u l ó j á n történt újjászervezése során Babits, m i n t a kritikai rovat felelőse, a húszas években elmaradt világirodalmi tájékozódás hiányosságait sürgősen igyekezett bepótolni. A világirodalom hazai ismertetőinek névsorát új nevekkel gyarapította. Az egyik ilyen munkatárs a kortárs angol i r o d a l o m alapos ismerője volt, aki könyvismertetéseiben n e m titkolta, h o g y egyes szerzőket személy szerint is ismer. Rosti M a g d o l n a volt a cikkek aláírása. K i létéről senki sem tudott. A Babits-levelezés vallatása során kiderült, h o g y n e m azonos, ahogy sokáig gyanították, az akkoriban ismert színésznővel, S z o m o r y Dezső barátnőjével, hanem álnév, éspedig Babits elsiratott tanítványának közeli hozzátartozója: Békássy Ferenc édesanyja, Békássy Istvánné, aki leveleit Babitsékhoz vagy lánykori n e v é n : Bezerédy E m m a k é n t , v a g y a kettős Békássy-Bezerédy névvel írta alá. Békássy Ferenc édesanyjától számos Babitshoz és T ö r ö k Sophiehoz intézett levél maradt r á n k . 1 Békássy Ferenc, akitől Babits m i n t költőtől é p p ú g y , mint kritikustól, sokat várt, az első világháború kitörése után sietett haza tanulmányai színhelyéről, Angliából, h o g y katonai szolgálatának eleget t e g y e n . Azonnal bevonultatták Pápára. Békássy Elemérné, akinek progresszív irodalmat és művészetet p á r toló kúriájába, a Bicske melletti Ó b a r o k r a Szabó E r v i n és Madzsar József családja is le-lejárt, 2 jó barátnője volt S c h w i m m e r R ó z á n a k , részt vett a feminista m o z g a l o m b a n , 1915. f e b r u á r 10-én a k ö v e t kező meghívást intézte Babitshoz: „Van n e k e m e g y kedves öcsém, Békássy Feri cambridgei tanuló, aki most indul a harctérre. A h á b o r ú előtt egyik legjobb angol revue, a Poetry and D r a m a közölte cikkét a legújabb k o r m a g y a r költészetéről.* (A cikk a gyors hazatérés miatt a cambridgei holmik között maradt.) Ebben a cikkben volt néhány szép Babits és Ady fordítás is. Természetesen a fiúnak régi vágya, h o g y megismerhesse. Vasárnap, 14-én 5 órai teára N a g y Sándorék, Krieschék, Madzsarék s néhány kiegészítő és összekötő kedves e m b e r ü n k lesz nálunk. A legnagyobb részük — ú g y t u d o m — régi ismerőse. Ez adta a merész ideát: hátha m e g k é r n é m , nagyon szépen megkérném, h o g y eljöjjön. Várjuk, kérjük, óhajtjuk ebbe az egyszerű meleg körbe."*

Ezt megelőzően Békássy Ferenc maga már a következő levéllel fordult Babitshoz. (Ez egyetlen levele hozzá.) 1 6 4 drb. O S z K B h . Fond Ш/255, 256, 257 ' DUCZYNSKA ILONA: Mesterünk - Szabó Erpin. Szabó Ervin 1877—1918. Bp. 1968. 297-298.

' HASOLD MONRO 1914. július 2-án l e v e l e t írt BÉKÁSSY FERENChez cikke ü g y é b e n .

' O S z K B h . F o n d Ш/254.

A Igen tisztelt U r a m !

Homályból

943 King's College, Cambridge X914. január

Ezt a pár verset hívatlanul küldöm; de talán nem veszi rossz néven, ha arra kérem mondja meg róluk a véleményét. Húsz éves vagyok, és húsz éves koromban, h o g y tudhatnám mi az, amit írnom vagy tennem kell? Magamban nem kételkedem; de verseimben sokszor, vagy mindig; annyira elfödi valódi lényegüket a köréjük f o n t sok képzelésem. Azt mondják, fiatal korában minden ember ír verseket; nem-e illem én is azok közé, akiknek versben mondani-valójuk tulajdonképpen nincs; vagy pedig igazán életbevágó dolog, hogy verseket írok? Talán hiábavaló és oktalan ez a kérdés, de n e m tehetek róla. El merem küldeni ezeket a verseket, s abban, amit gondol felölük, mint jó tanácsban bízni fogok, mert a maga verseit annyira szeretem, oly sokra becsülöm, s annyira örülök mikor látom hogyan lesz bennük abból amit a múlt halmozott össze, valami egészen úi. S azt hiszem kell, hogy kellemes legyen az a tudat, hogy valaki, ha csak én vagyok is, értem és szeretem a maga munkásságát és becsülöm annak gyümölcsét. Kell, h o g y minden különbség dacára legyen küztünk valami rokonság. Ezért is, nemcsak a bírálat maitt, küldöm magának verseimet. Lehet, hogy nincs igazam, s végre — ártani ez a levél akkor sem árt: csak tudni szeretném — Félig külföldön nevelkedtem, de csak annyira, h o g y érzem, milyen igazán idegen vagyok itt (ahol igen szeretek lenni). Csak attól félek, nem egészen azt fogja a versekről írni, amit g o n d o l . . . de talán eléggé szereti a költészetet arra, hogy tisztára irodalmi ítéletet mondjon. Ez az egész talán csak gyerekes törekvésem és vágyam eredménye. Ha akarjuk, megjöhet ideje annak is, hogy találkozunk! — Kellett, hogy ezt a levelet írjam, ennyi kételkedés és bennső szükség mellett különben csak kiadhattam volna ezeket a verseket; s ezt nyilvánvaló okokból nem akartam. Tisztelettel Békássy Ferenc

Ez lett volna az egyetlen alkalom, h o g y Babits találkozhassék első kiváló művész-tanítványával, akit személyesen sosem ismert m e g . Békássy Ferenc 1914 júliusában, m i n t katonaköteles, hazajött Angliából. A 7-es pápai h o n v é d huszárokhoz vonult be kiképzésre. N y i l v á n innen ugorhatott f ö l Pestre, h o g y Babitscsal m e g i s m e r k e d hessék, aki azonban n e m m e n t el a népes társaságba. 1915 .június k ö zepén marhavagonban kivitték a galíciai f r o n t r a , itt a h a r m a d i k nap D o b r o n ó c n á l , Csernovic mellett elesett, 1915. június 25-én. Babits f á j d a l o m t ó l és elkeseredettségtől jajongó n a g y tanulmányban siratta el a 22 éves korában értelmetlenül elvesztett nagy tehetséget. 6 Édesanyja magyar nyelvű kéziratos hagyatékát h á r o m kötetben adta ki. 7 Ezeket a köteteket a korabeli sajtó nagy ujjongással és részvéttel f o -

• Fond III/258. " BABITS MIHÁLY: Békássy Ferenc huszárönkéntes elesett az északi harctéren. Irodalmi problémák. 2. kiad. Bp. 1922. 276 — 280. ' BÉKÁSSY FERENC halála után megjelent müvei: Elmerült sziget. 1915. — Fantáziák is gondolatok. 1916. — írókról és irodalomról. 1918. — Adriatica and Other Poems. London

isej.

944

A Homályból 944

gadta. N e m kisebb írók méltatták és ismertették, m i n t Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár és T ó t h Á r p á d . 8 Babits t a n u l m á n y a után Békássy Ferenc édesanyja állandó személyes kapcsolatba lépett vele, levelezésük Babits haláláig tartott. Állandóan hívogatta Babitsékat Vas megyei kastélyukba. Egyik lánya, Görgey Józsefné ezt írja: „ Z s e n n y é n n e m emlékszem, h o g y Babits lett volna — de mikor Pesten laktunk, édesanyám sokszor nálunk töltött e g y pár téli hónapot és olyankor emlékszem Babitsék egy-két látogatására is." Békássy Istvánné Bezerédy E m m a 1865 márciusában született és 1944. n o v e m b e r 10-én halt m e g . ő s e i között m i n d k é t ágról irodalomtörténeti személyiségek szerepelnek. Egyik dédapja Kis János, Berzsenyi és Kazinczy barátja, egyik dédanyja pedig Szegedi Amália, Kisfaludy Sándorné Szegedi R ó z a nővére. „Édesanyja korán meghalt, úgyhogy főleg édesapja, ki nagyon olvasott ember volt, nagy könyvtára is volt, nevelte öt saját elgondolása szerint; persze német és francia nevelőnője volt, akkoriban minden lánynak kellett e két nyelvet tudni, de különben szabadon engedte őt a könyvtárba már nagyobb ifjú korában, olvasott, amit akart — ami akkoriban bizony nem volt szokás fiatal lányoknál 1 — Angolul is így tanult meg, könyvből, kiejtése sohasem volt igazi angolos. N e m volt külföldön (ti. 1922-ig), de sokat olvasott minden nyelven, mikor aztán némi olvasmányok eredményeképpen minket Angliába küldött intézetbe, persze az angol kapcsolatok is jobban kifejlődtek" — írja róla Görgey Józsefné."

Ugyancsak ő m o n d j a el részletesen a bedalesi iskolába való kerülésüket : „Ami Bedales-t illeti, én is ott nevelkedtem; úgy volt a dolog, h o g y édesanyám, aki nagyon művelt volt és sokat olvasott, véletlenül olvasott valahol egy essay-t (azt hiszem) egy francia írótól, aminek ez volt a címe : „ A quoi tient la supériorité des Anglo-saxons" — és főleg az angol iskolákról szólt. Így mindnyájunkat Bedales-ba küldött — mivel akkor az volt az egyetlen koedukációs iskola. Én voltam a legidősebb, úgyhogy mire Feri Cambridge-be került, én már nagyjából itthon voltam és nem ismertem cambridgei kortársait. Tudom, hogy jóban volt Lytton Strachey-vel és főleg Maynard Keynes-szel; rémlik nekem, hogy volt kapcsolata Rupert Brooke fiatal költővel, aki szintén a háború áldozata lett."

Bedales az első koedukációs iskola, Petersfield mellett, Hampshire-ben, Dél-Angliában. 1902-ben alapította egy k v é k e r pedagógus, J o h n H. Bedley. Háromszáz h e k t á r o n terült el, tóval, erdővel, f a r m • KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Fantáziák és gondolatok. Nyugat 1917. Г. 506-507. - Üjra: KOSZTOLÁNYI: írók, festők, tudósok. Tanulmányok magyar kortársakról. Szerk. RÉZ PÁL. Bp. 1958. II. к. 52 — 54. — SCHÖPFLIN ALADÁR: Békás
A

Homályból

945

mal. A m i n d k é t n e m ű ifjúságot az elméleti oktatáson kívül gyakorlati, gazdasági és művészeti nevelésben is részesítették. Az öntevékenységet fejlesztő iskolának saját lapja volt, a Bedales Chronicle. Az utóbbi é v e k b e n híressé vált az iskola nyári szünetében rendezett nemzetközi diákművész fesztiváljairól. Ez a C. I. S. Festival az a n g liai, amerikai, francia, holland, n é m e t , olasz és svájci úgynevezett nemzetközi szellemű iskolák hálózatának évi rendezvénye. Békássyék f o g a d o t t leánya, Duczynska Ilona szerint a Békássy gyerekek a r ö v i d e b b szünidőket a bedalesi iskola közelében élő J a rincov családnál töltötték. „Jarincovék a cári Oroszországból emigrált progresszív család voltak. K ö n y v e t is írt, ú g y emlékszem, h o g y Jarincovné: „ R u s s i a , the c o u n t r y of extremes" — Zsennyén m e g v o l t : Az orosz forradalmi m o z g a l m a k r ó l való ismereteim első k ú t forrása!" 1 0 Békássy Ferenc 1905-től 1911-ig tanult Bedales-ben. N e ves haladó a n g o l családok g y e r m e k e i n kívül francia, orosz, lengyel és spanyol tanítványok is jártak ide. A Békássyak évfolyamtársai voltak a M a c D o n a l d - és a Zilliacus-gyerekek. Ferenc történelmi tanulmányait 1911 októbertől 1914 augusztusig folytatta a cambridgei egyetemen. Az i r o d a l o m és t ö r t é n e l e m iránt egyaránt érdeklődő fiatal magyar hamarosan bekerült a cambridgei e g y e t e m legkiválóbb diákjainak exkluzív társaságába, a híres C a m b r i d g e Apostles zárt körébe. Ennek híresebb tagjai v o l t a k : Tennyson, Kinglake, Fitzgerald, Thackeray, Kemble, Oscar B r o w n i n g stb. Békássy akkori évfolyamtársaiból n ő t t ki a második világháború utáni angol író, m ű vész és tudósvilág vezető csoportja, a Bloomsbury G r o u p . Békássy legjobb barátja J o h n Maynard Keynes volt (1883 — 1946), az első világháború után a legnagyobb a n g o l közgazdasági gondolkodó, a második világháborúban pedig az angol-amerikai gazdasági csúcsszerv vezetője és a Világbank megalapítója. Keynes Brunswick Square-i londoni lakására kedd esténként fényes társaság gyűlt össze, ahol a meghívottak saját m ű v e i k b ő l olvastak föl. E h h e z a társasághoz tartozott Keynes testvére G e o f f r e y , az ő felesége, Margaret D a r win festőművész, Lowes Dickinson történész, E. M . Forster regényíró, Duncan G r a n t festőművész, R o g e r Fry az ezermester író-művész, Harold M o n r o , az antológia-szerkesztő, Ford M a d o x Ford az English R e v u e szerkesztője, Bertrand Russell, a filozófus, L y t t o n Strachey, az életrajzírás megújítója, R u p e r t B r o o k e , a hősi halott költő, David Garnett regényíró, Virginia és L e o n a r d Woolf stb. Békássy Ferenc a társaság k e d v e n c e és büszkesége volt, akitől, m i n t angol í r ó t ó l is sokat vártak. Egyik alkalommal Madáchról tartott előadást, lehet, hogy a jelenlevő Virginia W o o l f itt határozta el, h o g y Az ember tragédiáját ki f o g j a adni angolul. Befolyása ebben a '"Levele hozzám 1972. dec. 2.

93б

A

Homályból

szellemi elit csoportban olyan nagy volt, h o g y amikor B e r t r a n d Russell e g y fölfedezettjét, a matematikai logika nagy reménységét, L u d w i g Wittgensteint be akarta választatni, Békássy szavazatán d ő l t el fölvétele. Keynes annyira összebarátkozott Békássyval, h o g y eljött Magyarországra is hozzájuk látogatóba. Sőt, a pénzszűkében szenv e d ő m a g y a r diáknak 1914 nyarán ő adott kölcsön, hogy megvehesse hazáig a vasúti jegyet. A k k o r m é g arról volt szó, hogy Békássy Ferenc a Times közép-európai szerkesztője lesz. 1 1 Békássy Ferenc bátyja, János n e m követte öccse példáját és A n g l i á b a n m a r a d t 1914 augusztusában. Egyik iskolatársa, a W e d g w o o d család egyik sarja meghívta m a g á h o z b i r t o k u k r a . Itt később az a n g o l hatóságok internálták, ami persze csak annyit jelentett, h o g y a baráti b i r t o k o t n e m hagyhatta el a háború tartalma alatt. John Békássy b e is nősült a családba és 1920 k ö r ü l angol feleségével hazajött zsennyei birtokukra, ahol azonban n e m a történelmi m ú l t ú kastélyba k ö l t ö z tek be, h a n e m mint tolsztojánusok, a park egyik szerény házában éldegéltek. Egyévi itt-tartózkodás után azonban visszaköltöztek C a m b r i d g e melletti birtokukra. Békássy István és Bezerédy E m m a T u d o r stílű családi kastélya a Vas megyei Zsennyében áll, két és fél évtizede művésztelep. A zsennyei udvarház a 16. század végén került a Bezerédy-család kezére. Bezerédy Elek, Békássy Ferenc anyai nagyapja, Széchenyi barátja, a 19. század derekén annyira kedvelt angol stílusban építtette át a kastélyt. D e á k Ferenc többször m e g f o r d u l t benne. H u s z o n k é t h o l d nyi a r b o r é t u m á n a k százados fa-csodái az országos botanikai r i t k a ságok közé tartoznak. 1 2 Békássy Istvánné az idők fordulását látva 1919. április 2-án ü n n e pélyes hangú, ma m á r történelmi d o k u m e n t u m n a k számító levelet intézett Babitshoz, vidéki magányában félreértve a Vörösmarty A k a démia súlyát, de látva Babits egyre n ö v e k v ő közéleti szerepét. Azt hitte, rajta keresztül teheti m e g , amihez f o g h a t ó t akkoriban m a g y a r arisztokrata vagy dzsentri nemigen cselekedett, h o g y kastélyát a h a talmas ősparkkal írói és művészi alkotóház céljaira ajánlja f ö l :

11 GÁL ISTVÁN: Békássy Ferenc és cambridgei emléktáblája. Filológiai Közlöny 1964. 4 1 7 - 4 1 9 . — GÁL ISTVÁN: A Hungarian at Kings'. T h e N e w Hungarian Quarterly 10. 1969. N r . 41. 188 — 191. — H . F. HARBOD: The life of John Maynard Keynes. L o n d o n 1951. 160 —161. — M . HOLROYD: Lytton Strachey. A critical biography. Vol. II. T h e years of achievement, 1910—1932. London 15)69. 675. — D . GARNETT: The Golden Echo. T h e first part of an autobiography b y . . . London 1953. 270. - CHR. HASSELL: Rupert Brooke. London Г964. 293. — The letters of Rupert Brooke. Chosen and edited by G . KEYNES. London 1968. 325 — The autobiography of Bertrand Russell. 1 9 1 4 - 1 9 4 4 . Vol. II. London 1968. 95, 188 — 189, 195, 225. — GÁL ISTVÁN: Virginia Woolf Madichkiadása. Nagyvilág 1973. 7. 1069—1073. "KÁROLYI ANTAL: A zsennyei Sennyey udvarház. Vasi Szemle 1971. 443—446.

A

Homályból

947

„Kedves Babits, Egy tervről írok Magának ma, amely tervhez a Vörösmarty Akadémiának is kell, hogy valahogy köze legyen. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a terv régi keletű; bár a mai alakulások teszik talán égetőn aktuálissá, én már több év óta foglalkoztam vele. . . . igen, mert ha az ember egy helyet szeret, ezt a hozzá fűződő emlékek és asszociációk miatt teszi, de ha ezek révén igazán megszerette, akkor önmagáért szereti, s akkor már nem azt fogom kívánni, h o g y ne zavartassék az én viszonyom hozzá, az én emlékeim, hanem azt, hogy mások is szeressék, hogy új asszociációk fűződjenek hozzá, új tradíciói keletkezzenek, s azok is szépek legyenek s a hely jellemének megfelelők, így vagyok Sennyével. Ha egy ily helyet örökségképpen gyermekeinkre hagyunk, akkor a hely iránti szeretetet biztosítottuk, egy generációra, m e r t minden ember szereti gyermekkora otthonát. Az asszociációk karakterét, csak ha az örökös jelleme garancia erre. De az örökösödés az új világban úgyis megszűnik. Most tehát a terv. A kis sennyei kastély a Rába-berek és a Sorok rétek közt fekvő parkban áll, mellette sok és nagy gazdasági épület. Ezen épületek nagy része most is használatlan, mert a szántóföldek, melyek észak felé több község határa közé nyúlnak el, már évek óta parcellákban vannak bérbe adva ezen községek lakóinak, s a földek kisajátítása esetén is csak azokhoz oszthatók be. Ez a nagy gazdasági udvar, kastély, park, rétek és berkekkel együtt egy különálló egészet képeznek, egy zöld szigetet a szántóföldsíkságban, szép, kissé vadon, elhanyagolt oázist. Itt tehát szeretnék létesíteni először egy üdülő-pihenő telepet szellemi munkások számára, evvel kapcsolatban egy könyvtárt, melynek elég értékes alapjai megvannak. Ezeket szeretném valahogy, legalább részben a Vörösmarty-Akadémia aegise alá helyezni. Végül egy Nature-Parkot, melynek természetkutatók örülhetnének. Ezen terv mögött van egy más idea is, összeköttetéseink az angol intellektuális világgal, különösen annak fiatalságával Jani révén megint szorosabbak lesznek; ha egyszer lesz a külfölddel rendes érintkezés, Jani kint f o g élni, de úgy tervezik, hogy az év egy részét mindig itt töltik s mindig hoznak magukkal angol szellemi munkásokat is pihenni, stb. Ez egy egész természetes, könnyű érintkezést hozhatna létre a két kultúra közt. Emögött van még egy idea — ami Feri missiója volt, s ő tudott volna megvalósítani — de erről csak akkor lehet beszélni, ha m á r mind a többi megvalósult. (Azonkívül lehetne itt kölcsönkönyvtár a nép számára, és helyiségek, ahol a környező községek számára lehetnének előadások, felolvasások stb. Ezt a környék tanítóival stb. együtt próbálnám létrehozni. Sennye 5 községből gyalog könnyen elérhető, köztük R u m nagyközség, hol sok az ún. intelligencia, ezek számára itt valami oly kulturházféle volna.) A jövő hét csütörtökén Pestre jövök pár napra, hogy a tervhez szükséges néhány praktikus dolgot megbeszéljek illetékes helyeken. Kérem, szakítson magának időt s látogasson meg ismét, talán Schöpflinnel, h o g y minderről beszélhessünk. Ha megérkeztem, telefonálni fogok. Pénteken és szombaton mindenesetre ott leszek, ha kell vasárnap is. S ne mondják, h o g y most nincs ideje az ilyen idyllikus terveknek, mert inkább éppen most van szükség rájuk. Sok szíves üdvözlettel Békássy Bezerédy E." 1 8

Békássy Istvánné a húszas évek elején hosszabb i d ő r e angliai látogatásra m e n t ki és ekkor fölkereste a tragikus m ó d o n , fiatalon elh u n y t nagy tehetségű fiának a k k o r m á r lassan nemcsak országos, h a -

13

OSZK Bh. Fond Ш/255/Ю.

13 Irodalomtörténet

948

A Homályból 948

n e m világhírűvé váló barátait, elsősorban J o h n Maynard Keynest. E k k o r készítette elő fia a n g o l nyelvű műveinek ,,Adriatica and O t h e r P o e m s " c í m ű kötetét, m e l y e t Virginia W o o l f bibliofil kiadványként sajátkezűleg n y o m o t t és a d o t t ki. Hazajövet Babitsnak olyan é r d e kesen számolt be az akkori angol szellemi élet mozgalmairól és ú j nagy íróiról, h o g y Babits a levelek n y o m á n t e r v b e vette, cikké d o l goztatja f ö l vele angol olvasmányait és é l m é n y e i t . Békássy Istvánné Bezerédy E m m a , alias R o s t i Magdolna Babitshoz írt v a g y hatvan leveléből idézzük azokat, amelyek angol olvasmányairól és ezeknek a N y u g a t b a tervezett ismertetéseiről szólnak. 1 4 „Sennye, oct. 15. in 1924. Kedves Babits — és Ilonka, Az esztergomi kedves kártyájukat utánam küldték s megkaptam az északi tenger partján Aldeburghban, ahol akkor éppen időztem. A felelettel meg akartam várni, hogy Cambridgeben is lettem légyen, ezt a látogatást azonban ki kellett tolnom Angliában töltött nyaraim legvégére, m e r t mindenki vakáción volt onnan. Cambridgeből már egyenesen haza jöttem, s itt m o s t nagyon elfoglal Feri angol írásainak átnézése — mindent el akarnak olvasni. Az Adriaticát, néhány m á s verssel és apophtegmával együtt — amiknek nagy része magyarul megjelent — ki f o g j á k adni. F. L. Lucas, aki Feri tanulótársa volt, most Fellow King's Collegeben, s ismert kritikus—író, most állítja össze a kötetet. N e m t u d o m megmondani, mennyire meghatott, h o g y milyen meleg és éber emlékezésben él Feri ott — szavait idézik, mondásait, vitatkoznak felette, az írásokat, miket magammal hoztam, úgy fogadták mint drága ajándékot — nekem sokat megmagyaráztak. Maynard Keynesnél voltam egyik napon, másikon Lowes Dickinson hitt meg, sok érdekeset beszéltek. A külső kép: az ódon szép épületek, a csöndes gyönyörű kertek mintegy előkészítenek az évszázadok óta ápolt szellemi légkör hatására, mégis annak ereje, előkelősége is és a világtól való távol állása, azaz j o b b a n mondva: fölénye a világ fölött, megleptek. Kedves Babits, az magának való hely volna. („A világtól való távol állás" azonban Maynard Keynesre n e m vonatkozik, de a többire, akikkel megismerkedtem, ez is találó') N e m fordíthatná le valaki a maga Feriről írt cikkét angolra? Nagyon érdekelné őket, h o g y hogyan fogadták itt az írásait. Én meg tudnám tenni, de úgyis annyi d o l g o m van. Ha valaki olyan fordítaná, aki nem bízik magában, szívesen átnézném. Ferinek a magyar költészetről írt cikkét most küldöm el Lucasnak. Kérem, írjanak magukról is, hogy h o g y vannak és mit csinálnak. Sajnálom, hogy így a nyáron nem próbálhattam magukat idebiztatni, de remélem, a télen láthatom. Kedves Ilonka, magában bízom, hogy írni fog. Sok szíves üdvözlettel B. E . " „Bezeréd, 1929. febr. 2-án. u. p. Szepetk, Zala megye. Kedves Babits, Levelét köszönöm, éppen én is akartam írni, egyrészt megmondani, hogy Cambridgeből mindenfélét kaptam, s a jövőre is elrendeztük, hogy m i n d e n újonnan megjelenő és érdekesebb könyvet meg fogok kapni kölcsön, másrészt directivákat kérni a márc. 15-i cikkhez. Ez most nem olyan sürgős miután arra a H o u s m a n s a másik Strachey-cikk megvannak, d e mindig jobb minél előbb, mert mindig j o b b lesz, amit írok, ha van időm félretenni s átnézni újra. Az „Eminent Victorians"-t is megkaptam, nem volna jó arról s a Queen Victoriáról egyben írni? — a két könyv bizonyos fokig egymáshoz tartozik. 14

O S Z K B h . Fond Ш/255/17, 27, 29, 30, 32, 33, 34-

A

Homályból

949

A Queen Victoria cikket egyáltalán szeretném kicsit megváltoztatni, ha lehet néhány mondattal — de csak ennyivel — meghosszabbítani, mert a könyv politika-történelmi jelentőségéről mégis kellene szólni valamit. Még meg kell tanulnom az írott és nyomtatott oldalak közti különbséget, hogy ne kelljen utólagosan kihagyni, de a Queen Victoria úgysem hosszú. Ha lehet, úgy kérem küldje vissza a cikket, mert nincs róla leírásom, úgy küldtem, ahogy írtam, s ezért szeretnék rajta változtatni, még van rá idő. Megkaphatom a fiatal angol háborús költők verseit s a legeslegfiatalabb költői generációét, ez talán érdekes volna. Én magam nagyon szeretnék most írni I. M . Synge n é hány könyvéről — ha ugyan a Nyugatban nem volt még szó róla? — 1909-ben halt m e g fiatalon, hátrahagyott néhány könyve igen nagy tehetségről tanúskodik — de a „Playboy of the Western W o r l d " - :t bizonyosan ismeri? Szeretnék róla és Mary W e b b r ő l írni, utóbbi sokkal kevesebb genievel ír ugyan, de mégis megérdemli a megemlítést, s azért a kettőről együtt, mert ahogy Synge az ir, ő meg a shorpshirei parasztot írja meg, s meg lehet látni bennük az egész angol irodalom attitude-jét a primitív e m b e r , az állat és a természet iránt, s hogy ez milyen más, mint a mi irodalmunké, de azt h i szem, mint minden más európai irodalomé is. Mindezekről szeretném megjegyzéseit hallani. A Rhythmos-verset megcsináltam, de egyelőre még pihen, s nem tudom, mikor k e rülhet rá megint a sor. Sok szívességét őszintén köszönve sokszor üdvözli Békássy E m m a ' "

„Bezeréd, u. p. Szepetk, Zala megye 17. I. 1930. Kedves Babits, A napokban küldöm az angol könyvekről szóló cikket, de a dolog nem sikerült,, ahogy terveztem, a cambridgei karácsonyi szünidő igen hosszú, mindenki el volt utazva, senki sem küldeti utána leveleit. Janiék sem voltak otthon, csak most kezdenek h a zaszállingózni, s a könyveket, adatokat stb. amit kértem, csak ezentúl fogom m e g k a p hatni. tgy hosszú várás után most sietve írtam arról, ami éppen megvolt: Virginia Woolfról, Stracheyről (de annak harmadik, illetőleg legelső könyvéről, az Eminent Victorians-ról nem írhatok, egyszer olvastam régen, ezt nagy szépséghibának tartom,, s talán jobb volna a Queen Victoriát is kihagyni s csak egy könyvéről írni többet?), azután Housmanról és Garnett két könyvéről. Még egy igen szép kis könyvről írtam,. The Bridge of San Louis Rey, Thornton Wilderről, de úgy sejtem, hogy T h o r n t o n Wilder a szerzője, amerikai — vagy ez nem baj? így kevesebb lesz a cikk, sajnálom, n e m tehetek róla. Vagy ezekről legyen mind a 8 hasáb? Azt is lehetne, Stracheyről igazán lehetne hosszabban írni. Pelét kihagyom így. 20-án küldöm, esetleg kétféleképpen. H a van valami közölni valójuk, kéreai Ilonkát, fenti címre küldje, egyelőre itt vagyok. Ezer üdvözlet B. E . "

„Sennye, ápr. 19-én, 1930.. Kedves Babits, Nagyon sajnáltam, hogy Pesten akkor mégsem láthattam magukat többé, és szégyenlem, hogy ilyen soká nem küldtem a verset. Egy strófával mégis hosszabb lett, de azt lehetetlen kihagyni. Kérem, írja m e g mikorra kell a Strachey cikk — most a Maurois. Byronja jó bírálata után okvetlenül meg kell azt írnom, van róla valami mondanivalóm. írjak R u p e r t Brooke-ról is, itt vannak a versei? De azokról írhatnék külön, őt és Ferit némely dologban összehasonlítva, az annyira különböző m ó d o n ugyanazon h e l y ről kiindult sors s egyformán végződött sorsú fiúk közti nagy különbségről — ez p e r sze a bírálat kereteibe nem volna való. Mindkettejük szép versét sokszor olvasom. Ilonkáéra szeretnék felelni. Viszontlátásig sokszor üdvözli mindkettőjüket Békássy E m m a "

12*

950

A Homályból 950

„Sennye, 1930. május 17-én. Kedves Babits, Valahogyan azt képzeltem, h o g y az angol könyvekről csak a jún. I-i számban lesz szó, azért n e m küldtem a cikkeimet. Hiszen baj nem volt, csak azért írom meg, nehogy mást gondoljon. Most legalább m é g egyszer átnézem s azután elküldöm. Mikor f o g megjelenni a Rhythmos? Hogy mindig annyi bosszúság környékezi - s hogy ez a „nagyság átka", hogy m á r Goethe megmondta a darazsakról stb. stb. az ilyenkor nem vigasztalás. Néha szeretnék én is „in the thick of the tray" 1 5 lenni — de nekem most m á r itt kell maradnom, ahol ritka a levegő, s minden szál összefut. R u p e r t Brookeről azonban n e m írok, talán valaki más. Ü j r a s több figyelemmel olvasva verseit rájöttem, hogy n e m szeretem őket. Valahogyan nem őszinték, vagy talán a versek igen s ő nem volt az. Ellenben Eliot új könyvéről (6 vers) küldök egy kis cikket, talán jó lesz. Sokszor üdvözli Békássy E m m a " „Sennye, jún. 21-én, 1930. Kedves Babits, Ne nevessen ki utólagos javítgatásaimért, de most jutott eszembe, a Strachey cikkben az első rész végén, mielőtt a Queen Victoriáról szóló bekezdéshez ér, „igazán nagygyá csak akkor, ha ezt a túltengő (v. szertelen?) erőt egészen önzetlenül szolgálja" az utolsó szó: „szolgálja" helyett: „önzetlenül használja", az előbbi psychológiailag tévedés, s ha el lehet kerülni, jobb volna így. Miután az amerikai irodalmat külön veszik (— ami Angliában „nem gilt"), mikorra küldjem a T . S. Eliot cikket? R e m é l e m , jól vannak, s leveleimet megkapják. Sok szíves üdvözletet küld Békássy E m m a " „Sennye, 1930. nov. 19-én Kedves Babits, Igazán nagyon restellem, hogy olyan soká nem küldtem semmit, szokás szerint sok minden oka volt, amibe constitucionális lustaságom belekapaszkodhatott. Remélem, hogy most pótolhatom, az „ o k o k " legtöbbje megszűnt. Holnap v. holnapután küldöm amit Eliot kis könyvéről írtam, n e m tudom majd használhatja-e, azután több egész új dolgot kaptam Cambridgeből — avval is meg volt szakítva az összeköttetésem egy ideig — és m a j d ezekről írok: illetőleg már írtam, csak át kell még nézni. Sassoon „Memoirs of a n Infantry Officer," Priestley „Angel Pavement", Joyce „Anna Livia Plurabelle" (leendő munkájának egy előre kiadott töredéke). M o s t minél előbb f o g o m ezeket küldeni. N a g y o n jó egy kötet Keats költészetéről, de m á r a kritika kritikájára nem vállalkozom. M é g G. Moore új darabját kapom, meg m é g néhányat. Lehetne Blake egyik m ű v é r ő l írni — vagy n e m érdekel az itt senkit? Remélem jól vannak? s még egy kicsit emlékeznek rám. Ilonkával (és Ildikóval) együtt számtalanszor üdvözli Békássy Emma*'

Ezek a levelei is m u t a t j á k szenvedélyes tájékozódását a korabeli angol i r o d a l o m b a n , kivételesen éles pillantását az ú j tehetségek f ö l ismerésére és az akkori új esszéíró nemzedékhez m é l t ó ábrázoló és m e g elevenítő készségét egy-egy ú j angol íróról vagy ú j angol k ö n y v r ő l . " M a g y a r u l : „ A dolgok sűrűjében, az események közepében."

A

Homályból

951

A harmincas évek elején a N y u g a t érzékelhetően fölfrissült külf ö l d i könyvrovatai szerzőinek sorában az angol szellemi élet akkor Pesten élő bennszülöttje, Vernon D u c k w o r t h Barker írásai mellett „ R o s t i M a g d o l n a " író-fölfedezései és könyvméltatásai a legbennfentesebbek. H a Babitshoz intézett leveleit is ide számítjuk, megállapítható, h o g y n e m egy nagy szerzőt vagy nagy m ű v e t a magyar könyvkiadás és színház csak évek v a g y évtizedek m ú l v a fordíttatott le és fedezett föl. (Például Virginia W o o l f vagy A n y u g a t i világ bajnokát.) Babits levelei Békássynéhoz, akárcsak nagy a n g o l kortársain a k fiához intézett levelei a második világháború során a zsennyei kastélyban h a m v a d t a k el. Békássyné levelei 1 6 és a N y u g a t b a n megjelent írásai azonban nemcsak Babitsnak v o l t a k nagy hasznára (némely szerzőre, például Housmanra, Stracheyre, W o o l f r a ő hívta fel a figyelmet), h a n e m a legújabb angol i r o d a l m i áramlatok iránt érdekl ő d ő magyar olvasónak is. *

„ R o s t i M a g d o l n a " angol könyvismertetései a N y u g a t b a n T . S. ELIOT: Ash. Wednesday. 1931.1. 127 — 128. A . E . HOUSMAN 1 9 3 0 . 1 . 5 5 8 — 559.

A . E . HOUSMAN: The name and nature of poetry. 1934. I. 402—404. Lytton Strachey a Viktóriakorról. Aminent Victorians. 1930. П. 221—223. VIRGINIA WOOLF: Orlando.

1930. I. 2 3 9 .

LYTTON STRACHEY: Elisabeth and Essex. 1930. I. 239—240. ]. B . PRIESTLEY: Angel pavement. 1931. II. 185 — 186. M A R Y WEBB. 1931. I.

627-628.

VIRGINIA WOOLF: The Waves. 1932. П. 2 2 7 - 2 2 9 . Két angol írónő : Naomi Mitchison és Victoria Sacqueville-West. 1932. I. 588 — 590. Keynes mint életrajzíró. J. M . KEYNES: Essay in Biography. 1934. I. 116 —118. GÁL ISTVÁN

u Vö. GÁL ISTVÁN: Békássy 1976, 3, 2 4 1 - 2 5 3 ,

Ferenc a

magyar

és az angol irodalomban.

Életünk