VÉDELEMGAZDASÁG
Luboš Stancl
A hivatásos hadsereg – a közszféra gazdasági szubjektuma A cikkben a szerzõ, aki a Brünni Nemzetvédelmi Egyetem Közgazdasági és Menedzsment fakultásának munkatársa a hadsereg vállalatszerû mûködésének elméleti alapjait vizsgálja. Ez a kérdés nálunk bizonyos mértékig túlhaladottnak tekinthetõ, azonban az államháztartás/költségvetési gazdálkodás újra szabályozása elõtt, az állami vagyonnal való gazdálkodás részletszabályainak megalkotása során indokolt, hogy újra körüljárjuk azt.
A tervgazdaságból a piacgazdaságba történõ átmenet során a fejlõdés különbözõ fázisaiban természetszerûleg vetõdik fel, hogy az egyes társadalmi szükségletek kielégítésére szerzõdõ nagy entitások (honvédelem, rendvédelem, egészségügy, közoktatás) a piac, a gazdasági folyamatok szempontjából hogyan viselkednek, hogyan írhatók le a leginkább adekvált módon és hogyan oldható meg a társadalmi összköltségek szempontjából legkedvezõbb és piackonform mûködtetésük. A kérdés felvetés mindig szakmai vitát kavar, a változtatás (reform) bevezetése pedig a megszokás és az esetenkénti ellenérdekeltségek miatt mindig nehézségekkel jár; elvi és/vagy gyakorlati ellenállásba ütközik. A Cseh Köztársaság Európai Unióba való belépését úgy is értelmezhetjük, mint a közép- és kelet-európai államok bizonyos történelmi precedens nélküli átmenetének kicsúcsosodását a központi tervezés rendszerétõl a piacgazdasághoz. Ezen történelmileg egyedülálló, a magán- és közszektor rendszerének mélyreható változása a polgári (civil) és katonai szférát új módon formálta, és egész sor megoldásra váró alapvetõ katonai-gazdasági jellegû problémát vetett fel. Némelyek közülük már kielégítõen megoldódtak, és a katonai gyakorlatban bevezetésre kerültek. A többire még tizenöt év eltelte után sincs egyértelmû megoldás. Ezen problémák közé tartozik a professzionális hadseregnek, mint a közszektor gazdasági szubjektumának a pontos meghatározása, és mint vállalat azonosítása a gazdasági elmélet szempontjából. A professzionális hadsereg, mint a gazdasági szubjektum meghatározása Minden egyes piacgazdaságra jellemzõ a magán- és közszektor létezése, mint a társadalmi és gazdasági rendszer két elválaszthatatlan alkotórésze. A közszféra egész sor HADTUDOMÁNY
2008/1
123
VÉDELEMGAZDASÁG
szociális, politikai, gazdasági és egyéb funkciót tölt be. Ezeket a funkciókat az egyes szubjektumok különbözõ tevékenységeivel biztosítja, melyek között jelentõs helyet foglalnak el az állam fegyveres szervezetei, köztük hadereje is. A közszektor gazdasági funkcióinak hangsúlyozásánál ezeket a szubjektumokat is mint gazdasági szubjektumokat figyelembe kell venni. Egyidejûleg nem lehet azonban azt a tényt sem figyelem kívül hagyni, hogy irányításukra bizonyos specifikumok jellemzõek. A tények elemzése érdekében, melyek a közszektor gazdasági szubjektumainak hatékony irányítását határozzák meg, elengedhetetlennek tartjuk a közszféra értelmezését kifejteni1 „Közszektor alatt a társadalmi valóság azon területét értjük – írja F. Ochrana a közszféra lényegének meghatározása kapcsán –, ... mely köztulajdonban létezik, melyben politikai szemszögbõl nyilvános választással döntenek, nyilvános ellenõrzés érvényesül benne, miközben a közszektor mûködésének célja a közérdekek beteljesülése és a közigazgatás.” A közszektor szubjektumainak fent idézett meghatározásainak jellemzése alapján teljesen indokoltan nemcsak úgy értelmezhetjük a professzionális hadsereget, mint a közszféra szubjektumát, de figyelembe vehetjük mint gazdasági szubjektumot is. A hadsereghez, mint gazdasági szubjektumhoz elméleti és gyakorlati alapon történõ megközelítés szükségességének hangsúlyozása nem öncélú, hanem követelmény, amely a hadsereg új jellegébõl, mint teljesen professzionális hadseregbõl adódik. Csupán a totális professzionális átalakítás után változik át a hadsereg, mint rendszer teljesértékû gazdasági szubjektumra, mely teljesen, minden egyes oldalával a piaci környezetbe épül be. Így a hadsereg, mint a közszektor gazdasági szubjektuma a piaci mechanizmus beépített (integrált) részévé válik. Arról, hogy valóban alapvetõ változásról van szó a hadsereg tevékenységének gazdasági oldalról történõ megközelítése kapcsán, az is tanúskodik, hogy a vizsgálat szükségszerûen kiszélesedett a bérbeadás problematikájával, és erre ráépülve az emberi tõke gazdasági kihasználásával (exploatace). Az eddigi vizsgálatok egyoldalúan a tõkejavak elemzésére irányultak2 azzal a céllal, hogy feltárják a hatékony eszközöket, a gazdaságosság emelésének és effektivitásának módszereit, a védelmi kiadások gazdaságos felhasználását a hadsereg érdekében. Az emberi források problematikájának gazdasági oldala azon külsõ és belsõ tényezõk elemzése, melyek az emberi tõke mûködését meghatározzák, a költségek és hasznok elemzése az alakulatok és egységek specifikus feltételei mellett az egész hadsereg, mint egység keretén belül, nem kerültek elemzésre. A Brünni Honvédelmi Egyetem Közgazdasági és Management fakultásának Gazdasági Tanszéke tudományos és kutatási munkája teljes mértékben figyelembe veszi ezen változás sürgõsségét, a hadsereg, mint gazdasági szubjektum azonosítását. A tanszék tudományos tevékenysége jelenleg elsõdlegesen a magánszektor vállalkozási területén használt modern irányítási eszközeinek a haderõben történõ
1 A „közszektor” fogalmának meghatározásáról és létezésének okairól az utóbbi idõben egész sor szerzõ fejtette ki véleményét. Lásd Ochrana, F. Közszektor effektív meghatározása. Prága: Management Pøes, 2001. 11. szám 12 oldal. 2 A kutatás egész sor makroökonómiai téma megoldására irányult. A mi megjegyzésünk fõleg a mikroökonómiai területét érinti, a kutatás a „hadsereg gazdaságának” problémájával foglalkozik.
124
HADTUDOMÁNY
2008/1
LUBOŠ STANCL: A hivatásos hadsereg – a közszféra gazdasági szubjektuma
alkalmazási lehetõségeire irányul. Már a kutatás irányának ezen megfogalmazása is fontos elõrelépésrõl tanúskodik a „hadsereg gazdaságának”, mint tudományos ágazatnak értelmezésénél, melynek tárgya a hadsereg, mint gazdasági, belsõleg gazdagon tagolt rendszer vizsgálata, melyben az emberi és fizikai tõke folyamatai zajlanak le, egységükben és ellentétükben. A múlt években túlsúlyban volt a „hadsereg költségvetésének” csökkentése, csupán „a tevékenységek feltételeinek kialakítása”, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egységek és alakulatok parancsnokai belsõleg nem éreznek személyes felelõsséget az anyagi, emberi és pénzügyi források gazdaságos és hatékony felhasználásáért a gyakorlatok ideje alatt, a hadi készenlét feladatainak teljesítésénél és az egységek további feladatainál. Ennek megoldását a logisztikai biztosítás feladatának tekintem. A hadsereg, mint a közszféra vállalatának meghatározása A tanszék vizsgálatainak azon célja, hogy a magánszektor vállalati szférája gazdasági vezetésének eszközeit megpróbálja az egységek és alakulatok irányításába integrálni, abból indul ki, hogy a hadsereg rendszerét „vállalathoz” vagy „üzemhez” hasonlítjuk. Ez az összehasonlítás, mellyel a múltban is sokszor találkoztunk, az egységeknél és alakulatoknál zajló gazdasági események és folyamatok minél pontosabb leírásának nagy igyekezetérõl tanúskodik. A problémát napjainkban is az okozza, hogy nem lépik túl a nagyon egyszerûsített összehasonlítás keretét, és nem oldják meg az átvétel jogosságát esetleg jogtalanságát. Az összehasonlítás felhasználása azért is bonyolult, mivel a gazdasági szakszövegekben (de nemcsak gazdasági) a „vállalat” fogalma mellett az „üzem” fogalma is használatban van, melyet a cseh jogi szabályozás is ismer. A „vállalat” fogalma a gazdasági elmélet alapfogalmai közé tartozik, és meghatározásánál a szerzõk nagyrészben megelégednek a „vállalat” megfogalmazásának feltüntetésével, nem kibõvített, hanem rejtett formájában3. A szabály szerint a „vállalat” alatt olyan szubjektumot értünk, mely gyártással foglalkozik, azaz termelési tényezõ4 ket (input) alakít át (transzformál) termékekre és szolgáltatásokra (output) . A vállalat egyetemes gazdasági értelmezése nincs közvetlenül összekötve a nyereség elérésének szükségességével, mint ahogy az a „vállalat” jogi értelmezésében áll. Általánosan ismert, hogy a gazdasági elmélet más típusú vállalatokkal is dolgozik. A vállalat jogi értelmezése kimondottan összekötve a nyereség elérésével, teljesen nem adekvált a fogalom gazdasági értelmezésével, de teljes ellentétben sincs vele. Azonban éppen ez a „nyereséggel” történõ összekötés a gyakorlatban bonyolultá teszi a „vállalat”, esetleg „üzem” fogalmának használatát, nemcsak a hadsereghez, mint gazdasági szubjektumhoz való viszonyban, de egyetemes síkon is. Tekintettel az üzem jogi értelmezésére – cseh feltételek mellett – megfelelõbb a gaz-
3 Lásd Kraftová, I. A helyi vállalat gazdasági elemzése. Prága: C.H. Beck, 2002. 16. oldal 4 „A vállalatra két vonás jellemzõ: a vállalat hasznos fogyasztási javak, mint saját output kibocsátására szakosítja magát, és a vállalat tevékenységének növelnie kell a vállalat tulajdonosának jövedelmét, hasznát. Lásd. Soukup, J. Mikroökonómiai elemzés (kiválasztott részletek) Slaný: Melandrium, 2001. 59. oldal HADTUDOMÁNY
2008/1
125
VÉDELEMGAZDASÁG
dasági szubjektumokat (gyártókat) – tekintet nélkül aprior viszonyukra – a nyereség5 hez fûzõdõ viszonyuk kapcsán, mint „vállalatokat” megnevezni . A hadsereg, mint a közszektor gazdasági szubjektuma (vállalata) meghatározása problémájának további feldolgozásánál célszerûnek tûnik az a megközelítés, mely a vállalatot az úgynevezett „lényeges egyetemes tulajdonságok” és „magasabbfokú specifikus jelek” alapján határozzák meg. Szakmailag a gazdasági rendszer elemeként, a vállalat jelentõs meghatározó tulajdonságai a következõképpen foglalhatók össze: A gazdasági szubjektum a termékek elõállítása kapcsán (termékek és szolgáltatások) szükségletek kielégítését szolgálja, s a kínálat oldalán mûködik; jellegével a rendszer az input/output elvén van megalapozva célfunkcióval és intenciós szerkezettel. Ezzel a megközelítéssel meghatározhatóak a „vállalat” magasabb szintû specifikus jellemzõi is a lényeges tulajdonságokkal együtt. Ezek közé a jellemzõk közé – melyek a konkrét vállalatot, mint gazdasági szubjektumot mikroszinten határozzák meg – a következõek tartoznak: – a végsõ szükséglet kielégítésére van a termék létrehozva, vagy más termék elõállításához inputként szolgál; – a célfunkció úgy van megfogalmazva, mint aprior nyereség, attól függõen, hogy anyagi vagy a köz hasznára nyereséget termelõ szubjektumról van szó; – a magán- vagy a közszektor keretén belül mûködnek-e; – milyen a választott jogi forma. Nem kétséges, hogy a leírás alacsonyabb szintjén lehetséges lenne további specifikus különbségek megfogalmazása is. A hadseregre, mint gazdasági rendszerre már a feltüntetett kritériumok felhasználási során is lehetséges az alábbi következtetéseket levonni: – a hadsereg, mint vállalkozó a közszektor kínálati oldalán mûködik, formája, belsõ szerkezete aránylag nyitott rendszerû, és nem nyereség kialakítása a célja; – mint gazdasági szubjektum – a vállalat – „sajátságos specifikus gyártással” foglalkozik, melynek lényege az értékes gyártási folyamatok (inputok) átalakítása termékekre, szolgáltatásokra (outputokra), melyek a nemzeti védelem és biztonság formájában öltenek testet; 6 – ez a output termék output „tiszta közjószág” jellegû, és végsõ szükséglet kielégítésre szolgál; – az értékes termelési input transzformálódása sajátságos technológiával – katonai kiképzéssel – valósul meg. Ezt a sajátságos eljárást elméletileg a gyártási funkció segítségével lehet leírni, amely meghatározza az adott mennyiségû input segítségével elérhetõ maximális output terjedelmét; – a szükséges termelési inputokat (fizikai– és emberi tõkét) a professzionális hadsereg bérbevétele révén azon az áron szerzi be, amely a termelési tényezõ
5 Kraftová, I. A helyi vállalat gazdasági elemzése Prága: C. H. Beck, 2002. 17. oldal 6 lásd Kraftová, I. A helyi vállalat gazdasági elemzése. Prága: C. H. Beck, 2002. 6. oldal
126
HADTUDOMÁNY
2008/1
LUBOŠ STANCL: A hivatásos hadsereg – a közszféra gazdasági szubjektuma
adott piacán kialakul. (Ezt az árat a termelési tényezõ kereslete és kínálata fogja meghatározni); – a termelési tényezõk bérléséhez szükséges eszközöket a professzionális hadsereg közforrásokból szerzi meg. Ezen a helyen szükséges hangsúlyozni: a) a hadsereg, mint gazdasági szubjektum (vállalat) célfunkciója az output megvalósításában rejlik a nemzetvédelem és biztonság formájában, melynek kívánt szintje a politikai által meghatározott7; b) a hadsereg idézett célfunkciójának beteljesülését támogatni kellene az intencionális (szándékos, célnak megfelelõ) szerkezet jellegének. Jogosan lehet feltételezni, hogy a „gazdasági szerkezet” ezen néhány elemének hiánya, esetlegesen a keletkezõ szerkezeti (személyi és tárgyi) elemek elégtelen alkalmassága befolyásolja a hadsereg, mint gazdasági szubjektum (vállalat) célfunkcióját, és hozzájárul ahhoz, hogy a gyakorlatban nem sikerül az egységeknél és alakulatoknál sok olyan rendelkezést megvalósítani, amelyek a megszabott közforrások gazdaságos és hatékony kihasználásának fokozásához vezetnének. Hová kell összpontosítani a figyelmet? A cikk bevezetõ alapgondolataiban érintettük, hogy a közszektor – beleértve a hadsereget is – kulcsproblémáit ki kell küszöbölni, melyek közé irányítása hatékonyságát és mûködését is belefoglaljuk, mint a haszon maximalizálásának alapfeltételét8. Ezt a gazdasági irányítás megfelelõ eszközeinek és módszereinek felhasználásával lehet elérni, melynek a modern technika mindennapos kihasználására kell támaszkodnia, támogatva a vezetés hatékonyságságát. Azok a források, melyeket a hadsereg feladataihoz használ fel, a piaci szektortól kerülnek elvonásra. A piaci szektor szabály szerint úgy jellemezhetõ, mint a gazdasági hatékonyság ösztönzõje (stimulátora), ellenben a közszektor kapcsán gyakran hozzátartozó (immanens) „...belsõ tulajdonság a hatékonytalanságra való hajlam”(17). Miért van ez így? Erre a kérdésre a közgazdaságtan minden egyes tankönyve jónéhány részletesen megindokolt feleletet kínál, melyekkel nem lehet vitába szállni. Mégis feltételezzük, hogy lényegében véve a vállalatok piaci viselkedésérõl, és a köz– és magánszféra intezményei közti különbségek problémáiról van itt szó. Tulajdonképpen miért is viselkednek a közszolgálatok és a hadsereg is, mint vállalat, másképpen, mint a magánvállalatok? Ennek oka a közvállalatok és a magántársaságok között meghúzódó lényeges különbségben gyökerezik. Ez a nyereség elérésének, mint – egyéni és közösségi – motiváló alaptényezõje.
7 I. Kraftová ezen összefügésben hangsúlyozza: „Tekintettel a köztermékek jellegére és tekintettel finanszírozásuk módjára (azaz a közös költségvetésbõl, fõ bevételük forrása az adók) a köztermékek kialakításáról való döntés lényegében politikai folyamat. Az ilyen döntés alapja a nyilvános választásról szóló elmélet.” Ugyanott, 9. oldal 8 „A közszektor és a benne mûködõ gazdasági szubjektumok alapproblémái közé tartozik a hatékonyság biztosítása és ez úgy gazdasági …, mint szociális közérdekek kielégitése érdekében és a közügyek megvalósításánál. Kraftová, I. A helyi vállalat gazdasági elemzése. Prága : C. H. Beck, 2002. 2. oldal HADTUDOMÁNY
2008/1
127
VÉDELEMGAZDASÁG 9
W. A. Niskanen , aki a nyilvánosság elé tárta „...a bürokrácia valóban szigorú és 10 részletesen feldolgozott pozitív elméletét…” , ezt a bürokráciát a hivatal és a vállalat piacon való összehasonlítása segítségével határozza meg. Szerinte a hivatal a vállalattal összehasonlítva mindenek között ezekkel az alapvetõ különbségekkel rendelkezik: a) Sem az alkalmazottak sem pedig a hivatal igazgatója nem szerezheti meg személyi jövedelemként a hivatal bevétele és kiadása között megjelenõ különbség részét. Lehet bármilyen magas is a különbség a hivatal bevétele és a reálisan felmerülõ költségek között, az így megtakarított eszközökre nincs joga sem a hivatal igazgatójának, sem pedig az alkamazottjainak. Így egyik csoportnak sincs semmilyen motivációja költségeit az adott költségvetésnél minimalizálni; b) A vállalat bevételének nagy, sõt minden egyes részét az outputjának piaci áron történõ eladásából szerzi. Ezzel szemben a hivatal jellegzetes tulajdonsága, hogy bevétele nagyobbrészt a megegyezés eredménye: amelynek alapján a hivatal bevételének teljes mennyisége meghatározásra kerül, a megrendelõ pedig ígéretet kap a hivatali output teljes volumenére. A hivatali output ezenkivül nagyon gyakran általánosan van meghatározva. Például a hadügyminisztérium évi költségvetése úgy van meghatározva, mint azon eszközök mennyisége, amelyek a védelmi képességek elérése, fenntartása kapcsán megvásárlásra kerülnek; c) Ezzel függ össze a hivatal harmadik jellemzõje. Az output minõségi felmérése és összehasonlítása aránylag nehézkes, mert a hivatalok néhány típusánál az output minõségi és hosszabbidejû tesztelése nem lehetséges, sõt nem is kívánatos. Ezen következtetés nyilvánvalóan érvényes pl. a már említett védelemre. A hadügyminisztérium békeidõben elméletileg nagyobb költségvetési támogatást kaphat a közzétett magasabb minõségû védelmi készültségre, vagy harci képességre, mint amit háború esetén tulajdonképpen képes volna teljesíteni. Az, hogy az ország lakossága választott képviselõi által ezen szolgálat milyen minõségét fizette meg, csak az esetleges háború idején állapítható meg11. Ezekben a viszonylag bõvebben idézett gondolatokban nagyon meggyõzõen meghatározottak a hatékonytalanság döntõ tényezõi a hadsereg, mint a közszféra részének mûködése kapcsán. Éppen erre kellene irányulnia a kutatásnak, amely segítsé-
9 William Niskanen azok közzé a közgazdászok közé tartozik, akik lényegesen hozzájárultak a nyilvános választás elméletének fejlõdéséhez. A Chicagoi egyetemen végzett posztgraduális tanyulmányai után , az amerikai hadügyminisztériumnál kezdte munkáját, ahol elõször mint a különös tanulmányok osztálya igazgatójaként mûködött, késõbb fõ gazdasági analitikusként dolgozott. Nyolc év után elment a hivataltól, és fõiskolai tanár lett, váltakozva szolgálta a kormány és a tudomány céljait. Legfontosabb munkáját 1971-ben adta ki elõször Bureaucracy and Representative Goverment címmel. 10 Hampl M. A bürokrácia elmélete W. A. Niskanen értelmezése szerint. Politikai gazdaságtan, 2001. 1. sz. 47. o. 11 Idézve Hampl, M. szerint A bürokrácia elmélete W.A. Niskanen szerint. Politikai gazdaságtan, 2001. 1. sz. 48–49. oldal
128
HADTUDOMÁNY
2008/1
LUBOŠ STANCL: A hivatásos hadsereg – a közszféra gazdasági szubjektuma
gül szolgálhatna a gazdálkodás hatékonyságának növeléséhez a hadsereg irányításának minden egyes szervezeti szintjén. A jövõbeni kutatásoknál nagy figyelmet kell fordítani a nemzetgazdaság fejlõdésének „makroökonómiai” és „ mikroökonómiai” elemzésére a nemzetvédelem biztosításánál, elõtérbe helyezve a rekrutáció minõségi és mennyiségi oldalát és az emberi tõke gazdaságos kihasználását a hadsereg keretén belül. Ebben a tekintetben iránymutató Gary S. Becker12 1992. év Nobel díjas közgazdásza megállapításai, ahol kifejti tanítását a preferenciákról és az egyének viselkedésérõl a standard neoklasszikus elmélet értelmezésében. Az õ értelmezésében is az individuum mindig úgy jár el, mint a homo economicus, mely igyekszik hasznát maximalizálni. Azonban a hasznosság értékelésénél Gary S. Becker nem korlátozódik csupán a triviális pénz- vagy anyagi kritériumra. A hasznot nagyon széleskörûen értemezi. Ez lehetõvé teszi számára, hogy a klasszikus standard elméletet azon területekre is alkalmazza, amelyekben a közgazdasági elmélet eddig nem volt képes kielégítõ megoldást adni, mert egyszerûen nem foglalkozott vele. Már G. S. Becker következtetéseinek elsõ olvasásánál a figyelmes olvasónak egész sor gondolata támadhat ezek felhasználási lehetõségeirõl a professzionális hadsereg és tagjai viselkedésének vizsgálatáról. G. S. Becker szerint az egyén mindenfajta tevékenysége vitathatatlanul racionális elhatározás eredménye, mely a költségek és hasznok összehasonlításán alapul. A pénzügyi veszteségekkel ekvivalens lehet a becsület elvesztése, a lekiismeretfurdalás, az idõhiány, a környezettel való ellentétek, a jövõbeni munka vagy társadalmi önmegvalósítás elvesztése. Ilyen széleskörûen értelmezi Becker a hasznot is13. A fenti következtetésekhez kötõdve továbbfejleszti és gazdagítja az emberi tõkérõl meghatározott elméletet, a tõke személyi és társadalmi dimenziójának meghatározását (személyi és társadalmi tõke). Megközelítésével lényegesen befolyásolta az emberi tõkébe történõ befektetés elméletének fejlõdését. G. S. Becker következtetéseinek alkalmazási lehetõségeirõl a professzionális hadsereg viszonyai között nagyon 14 sokat mond pl. J. Kameníèek Az emberi tõke munkájában . Különösen figyelemfelkeltõek azok a fejezetek, melyek a mûvelõdés elemzésérõl, az általános és specifikus gyakorlatról, mint az emberi tõke befektetésének legfontosabb formáiról szólnak. * * * A hadsereg, mint gazdasági szubjektum elemzésénél különbözõ kérdéseket lehet feltenni, és a problémák sokfajta megoldását lehet keresni. A legfontosabb kérdések egyike magának az elemzés formájának megfelelõ a kiválasztása, illetve az adott problematika megközelítési módja. Amennyiben a gazdaságelmélet legáltalánosabb
12 Gary S. Becker gazdasági tanulmányait a Princeton University és a University of Chicago végezte, ahol 1955-ben PhD. fokozatot kapott. 1952-tõl adta ki saját cikkeit, 1957-ben pedig az elsõ könyvét Economics of Disctimination címmel, mely disszertációs munkájából indul ki. Késõbb a kutatás területén dolgozott, ahonnan 1970-ben az University of Chicagora tér vissza. 13 Lásd Becker A preferenciák elmélete Prága: Grada Publishing, 1997. Hampl, M. Stabil preference és változó restrikce Becker. Politikai gazdaságtan, 1999. 4.sz. 481–488 oldal HADTUDOMÁNY
2008/1
129
VÉDELEMGAZDASÁG
színvonalán maradunk, felkínálkozik számunkra a „normatív” és „pozitív” szempontból történõ megközelítés. Ha abból a feltételbõl indulunk ki, hogy a kutatásnak feleletet kell adnia a hatékony gazdasági irányítás eszközeire és módszereire a hadsereg viszonyai között, akkor megfelelõnek tûnik elõnyt adni fõleg a „normatív” nézõpontnak, azaz a gazdasági elemzés olyan típusának, mely azzal foglalkozik, hogy hogyan kellene a problémát megoldani, és azt kérdezi, hogy hogyan lehet a gazdálkodás minõségét, az egységek és alakulatok mûködését értékelni, és gazdasági irányításuk hatékonyságát javítani. A felelet megköveteli a feltételek megszabását a „jó” teljesítmény érdekében. Az ilyen feltételek meghatározása – hasonlóan mint a vállalati hatékonyság vizsgálatának elemzése a magánszektorban – a hadsereg gazdálkodásának nagyon figyelmes elemzését követeli meg (tesztelést és a gazdaságtudomány új ismereteinek felhasználását).
FELHASZNÁLT IRODALOM Becker, G. S. A. A preferencia elmélete, Prága: Grada Publishing, 1997. Hampl, M. A bürokrácia elmélete William A. Niskanen értelmezése szerint. Politikai gazdaságtan, 2001. 1. szám Hampl, M. Stabil preference és változó restrikce – Gary S. Becker hozzállása, Politikai gazdaságtan, 1999. 4. szám Horák, R. és kol. Kiinduló pont a hadsereg gazdaságának formálódására. Befejezõ beszámoló a védelmi kutatásról szóló tervezethez. A gazdasági biztosítás korszerûsítésének útjai a CSK Honvédelmi Minisztériuma költségvetési részlegének részére. Brünn: Katona Adémia Brünn, 2002. Kamníèek, J. Emberi tõke, bevezetés a gazdaságtan visekedésébe. Prága, Karolinum 2003. Kraftová, I. A helyi vállalat gazdasági elemzése, Praha C. H. Beck, 2002. Krè, M., Odehnal, L., és kol. Az állam védelmének gazdaságtana (kiválasztott fejezetek). Brünn, Katonai akademia Brünn, 1998. Ochrana F. Közszektor effektív meghatározása, Prága, Management Press, 2001. Strecková Y. A közszektor elmélete, Brünn, Masaryk Egyetem, 1998. Soukup J. Mikroökonómiai analízis, (kiválasztott fejezetek). Slaný: Melandrium, 2001. A kereskedelmi törvénykönyv, 1991, 513 számú törvénye.
14 Kameníèek, J. Emberi tõke (bevezetés a gazdaságtan viselkedésébe) Prága: Univerzita Karlova, Karolinum, 2003.
130
HADTUDOMÁNY
2008/1
