A hidraulikai beszabályozás

Épületgépészeti mérések: III. Főtési rendszer beszabályozása

A hidraulikai beszabályozás 1. Bevezetés A modern épületgépészeti, valamint technológiai főtési és hőtési rendszerek elméletileg ki tudják elégíteni a legszigorúbb követelményeket is a szabályozott szakasz jellemzıinek stabil és pontos szabályozása (pl. helyiség belsı hımérséklete) és az alacsony üzemeltetési költségek szempontjából. A gyakorlatban azonban ezek a rendszerek sokszor nem tudják beváltani a velük szemben elvárt követelményeket, mert a belsı légállapot eltérése nagyobb a tervezettnél, az üzemeltetési költségek pedig magasabbak a vártnál. Ez gyakran elıfordul, hiszen az épületgépészeti rendszer terve sokszor nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a pontos és a stabil szabályozáshoz szükségesek.

2. A beszabályozás három alapvetı feladata A beszabályozás definíciója: A hidraulikai beszabályozás a hőtı-/főtıvíz oldalon teremt optimális hidraulikai követelményeket a szabályozás, azaz szabályozó körök számára, így biztosítva a hőtési/főtési rendszerek zavartalan mőködését. A hidraulikai beszabályozásnak így három fontos feladatot kell ellátnia:

A tervezett térfogatáramnak minden berendezéshez el kell jutnia A szabályozó szelepeken a nyomáskülönbségnek nem szabad sokat változnia. Az egyes alrendszerek térfogatáramainak illeszkedniük kell egymáshoz (hidraulikai interaktivitás)

Vegyük sorra, tehát ezt a három területet, hogy mit is kell tennünk, hogy ezek a feltételek megvalósuljanak illetve mik azok a jelenségek, melyek arra utalnak, hogy valamely feltételt figyelmem kívül hagytuk.

2.1 A tervezett térfogatáramnak minden berendezéshez el kell jutnia A teljesítmény, amelyet a különbözı hıcserélık leadnak, függ a hıhordozó közeg hımérsékletétıl és térfogatáramától. Ezeket a paramétereket, pl. az elıírt szobahımérséklet függvényében szabályozzuk. A szabályozás csak akkor elfogadható, ha a szabályozó szelepnél és minden fogyasztónál rendelkezésre áll a szükséges hőtı-/főtıvíz ill. glikol mennyiség. A megfelelı térfogatáramot a lehetı leggondosabb hidraulikai mértezés ellenére is a gyakorlatban csak úgy tudjuk elérni, ha megmérjük és beállítjuk azt. A csıvezeték hálózatot, a szivattyúkat, szabályozó szelepeket és a különbözı berendezéseket általában úgy méretezik, hogy fedezzék a maximális igényeket (kivéve, ha az egyidejőséget is figyelembe vesszük). Ha az így megtervezett hidraulikai rendszer egyik láncszeme nem megfelelıen méretezett, akkor a többi elem sem fog optimálisan mőködni. Ebbıl eredıen nem érjük el a tervezett belsı légállapotot, és az elvárt komfortfokozatot csak kompromisszumokkal tudjuk teljesíteni.

1


A méretezés során alkalmazott biztonsági tényezık használata, azaz a túlméretezés nem old meg minden problémát, sıt újabbakat szül, különösen a szabályozásnál. A túlméretezés természetesen ennek ellenére elkerülhetetlen, mert az egyes elemeket a fennálló kereskedelmi választékból kell kiválasztani. A kínálat általában nem egyezik meg a számításokból származó igényekkel. Azon kívül a tervezési fázisban néhány rendszerelem jellemzıje még nem ismeretes, mert azt a kivitelezı egy késıbbi lépésben választja ki. Az eredeti tervet a kivitelezésnek megfelelıen többé-kevésbé módosítani kell, mivel a megvalósult állapot sohasem egyezik meg pontosan a tervekkel. A hidraulikai beszabályozás lehetıvé teszi, hogy az adott berendezés számára rendelkezésre álljon a tervezett (a szükséges) térfogatáram, ezzel kompenzálva a túlméretezést és korrigálva a kivitelezést.

2.1.1 Ha nem elegendı a fogyasztón a rendelkezésre álló tömegáram Az alábbi jelenségek arra utalnak, hogy a tervezett (a szükséges) tömegáram nem jut el minden fogyasztóhoz: - az energia költségek magasabbak a vártnál; - a beépített teljesítmény nem elegendı a csúcsigények kielégítésére; - az épület egyes részeiben túl meleg van, míg a többi részében hideg; - a technológiai folyamatokban elıírt hımérsékletet nem lehet elérni; - a kívánt szobahımérséklet elérése hosszú ideig tart az éjjeli leállítás utáni üzemindításkor.

1. ábra Radiátor (hıcserélı) jelleggörbéje

A hıcserélı jelleggörbéjébıl adódik, hogy a tervezettnél jelentısen több átáramló térfogatáram ellenére sem nı meg a leadott hımennyiség. Ellenkezı esetben, ha a tömegáram hiány

2


számottevı, a teljesítmény csökkenés is jelentıs, így a belsı hımérséklet is érezhetıen lecsökken. (Az MSZ CR 1752:2000 szabályozza a különbözı rendeltetéső és kategóriájú komfortterek esetén, hogy mennyivel térhet el a belsı hımérséklet a tervezettıl).

2.1.2 Állandó tömegáramú elosztóhálózatok Egy állandó tömegáramú rendszerben (2. ábra-bal) a háromjáratú szelepet úgy méretezzük, hogy azt a nyomásesést hozza létre, ami megegyezik a C fogyasztó tervezett nyomásesésével. Ez azt jelenti, hogy a szabályozószelep autoritása legalább 0,5 kell legyen, ami szükséges a megfelelı szabályozáshoz. Ha a nyomásesés a fogyasztóban és a szabályozó szelepen összesen 20 kPa és a megengedhetı rendelkezésre álló nyomáskülönbség (∆H) 80 kPa, akkor a 60 kPa különbséget le kell fojtani a STAD-1 beszabályozó szelep segítségével. Ha ezt nem tesszük, akkor 200 % -os túláram keletkezik a körben, ami szabályozási nehézségeket okoz, illetve zavarja a rendszer többi elemét. A STAD-2 beszabályozó szelep az 2. ábrán-jobb nélkülözhetetlen. Nélküle a by-pass (AB) egy rövid kör lesz jelentıs túlárammal, térfogatáram-hiányt teremtve a rendszer más részein. A STAD-2-vel a primer (qp) térfogatáram mérhetı és valamivel magasabb értékre állítható be, mint a qs szekunder oldali térfogatáram a STAD-3 szeleppel. A beszabályozás biztosítja a megfelelı térfogatáram elosztását, megelızi az üzemeltetési problémákat, és lehetıvé teszi, hogy a szabályozók valóban tudjanak szabályozni.

2. ábra Állandó tömegáramú elosztóhálózatok

2.1.3 Változó tömegáramú elosztóhálózatok Egy változó tömegáramú elosztórendszerben a térfogatáram-hiány problémái csúcsigénynél jelennek meg. Elsı megközelítésben nem szükséges beszabályoznunk az egyutú szabályozó szeleppel rendelkezı rendszert, mivel a szabályozó szelep feladata, hogy a térfogatáramot a megfelelı szintre állítsa be. A hidraulikai beszabályozásnak automatikusan meg kell történnie. Még gondos számítás esetén is elıfordulhat, hogy nem kaphatók a piacon olyan szabályozó szelepek, amelyek a kívánt Kvs értékkel rendelkeznek. Következésképpen a legtöbb szabályozó szelep túlméretezett. A szabályozó szelepek teljes nyitása általában nem kerülhetı el, mint pl. az üzem indításakor, a hımérséklet érzékelık minimum vagy maximumértékre való beállításakor, vagy amikor valamely fogyasztó alulméretezett. Ezekben az esetekben, illetve, ha a

3


beszabályozó szelepek nincsenek beépítve, néhány körben túláram keletkezik. Ez viszont térfogatáram-hiányt okoz más körben. A változó fordulatszámú szivattyúk alkalmazása sem tudja megoldani ezt a gondot, mivel minden körben a térfogatáram arányosan változik a szivattyú emelımagasságának módosulása esetén. Ha így próbáljuk meg kiküszöbölni a túláramot, akkor a térfogatáram hiány még jelentısebbé válik. Az egész rendszert úgy tervezzük, hogy maximális fogyasztás esetén biztosítsa a maximális hıleadást, vagy hıfelvételt (egyidejőséggel számolva vagy nélküle). Lényeges, hogy ez a maximális hıleadás, vagy hıfelvétel mindig rendelkezésre álljon, amikor csak szükséges. A hidraulikai beszabályozás, ha az a méretezési állapot szerint készül, garantálja, hogy minden berendezéshez eljut a szükséges térfogatáram. Részfogyasztásnál, mikor egyes szabályozószelepek zárva vannak, a rendelkezésre álló nyomás a körben növekszik.

3. ábra Változó tömegáramú elosztóhálózat

2.1.4 Üzemindítás Egy változó tömegáramú elosztórendszerben minden éjszakai leállás után a reggeli üzemindítás komoly gondot okozhat, mivel a legtöbb szabályozószelep teljesen kinyit. Ezzel több térfogatáram kerül a rendszerbe, amely jelentıs nyomásesést eredményez a csıhálózatban. A rendszer legkedvezıtlenebb részén elhelyezkedı fogyasztóhoz nem jut megfelelı térfogatáram addig, ameddig a többi helyen a hımérséklet el nem érte a beállítási értéket (feltéve, ha ezek a beállítási értékek helyesen lettek kiválasztva). Az üzemindítás tehát nehézkes, a vártnál több idıt vesz igénybe és gazdaságtalan az energia fogyasztás szempontjából. Ez az üzemindítás a központi szabályozó beállításának állandó változtatását eredményezi és az optimalizálás bármely formája gyakorlatilag lehetetlen. Állandó tömegáramú elosztórendszerben a térfogatáram hiánya és a túláram megmarad az üzemindításkor és azután is, még inkább nehezítve a fennálló problémát.

4


2.2 A szabályozó szelepeken a nyomáskülönbségnek nem szabad sokat változnia A szabályozó szelep karakterisztikáját - állandó nyomáskülönbség mellett - a szelepen keresztülhaladó közeg-térfogatáram és a szelep emelkedésének kapcsolata határozza meg. A térfogatáramot és a szelep emelkedését a maximális érték százalékában szokás megadni.

Teljesítmény %

Térfogatáram %

Teljesítmény %

100

100

90

90

90

80

80

80

70

70

70

60

60

100

+

50 40

40

30

30

20

20

10 0

10

Térfogatáram %

0

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

60

=

50

50 40 30 20 10

Szelepemelkedés% i i

0

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

+

Szelepemelkedés% 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

=

4. ábra A hıtermelı és szabályozószelep jelleggörbébıl kiadódó eredı jelleggörbe

Egy lineáris karakterisztikájú szelepnél a térfogatáram egyenesen arányos a szelepemelkedéssel. A hıcserélı nem lineáris karakterisztikájának köszönhetıen (4. ábra-bal) kis és közepes teljesítmény esetén - a szabályozó szelep enyhe megnyitása is jelentısen megnövelni az áramlást. A szabályozási kör emiatt kis teljesítménynél instabillá válhat. A problémát megoldhatjuk úgy, hogy olyan szabályozó szelepet választunk, amivel kompenzálhatjuk a hıcserélı nem-lineáris karakterisztikáját. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy az áramlás a hıcserélın egyenesen arányos lesz a szelepemelkedéssel. Tételezzük fel, hogy a hıcserélı teljesítménye 50%-a a tervezett értéknek abban az esetben, amikor a hıcserélın keresztül a tervezett térfogatáram 20%-a kering. Olyan szelepet célszerő választani, amely a tervezett térfogatáramnak csak a 20 %-át engedi át, amikor a szelep 50 %-os, félig nyitott állapotban van. Ha a szelep félig nyitott (4. ábra-jobb), akkor a hıleadás 50 %-a valósul meg. Abban az esetben, ha ez a beállítás az összes térfogatáram esetén érvényes, akkor olyan szelepkarakterisztikát kapunk, amely egy tipikus hıcserélı nem-lineáris tulajdonságát kompenzálja. Ezt a karakterisztikát (4. ábra-közép) az egyenlıszázalékos szelep jelleggörbének (EQM) nevezzük. Ahhoz tehát, hogy a hıcserélı nemlineáris karakterisztikáját a szabályzó szelep kompenzálni tudja, két feltételnek kell teljesülnie:

A szabályozó szelepeken lévı nyomáskülönbségnek állandónak kell lennie. A tervezett térfogatáramnak kell áthaladnia a szabályozó szelepen, amikor az teljesen nyitva van. 5


Ha a szabályozó szelepen lévı nyomáskülönbség nem állandó, vagy a szelep túlméretezett, akkor a szabályozó szelep karakterisztikája eltorzul.

2.2.1 A szabályozó szelep autoritása Ha a szabályozó szelepet zárjuk, a térfogatáram és a nyomásesés lecsökken a hıcserélın, a csıvezetékekben és a szerelvényekben. A szabályozószelepen a nyomásveszteségek különbségét kell beállítani. A nyomáskülönbség növekedésének hatására a szabályozó szelep elméleti jelleggörbéje eltorzul. Ezt a torzulást fejezi ki a szabályozó szelep autoritása:

a=

∆p

teljesen nyitott szelepen tervezett térfogatáram mellett

∆p

teljesen elzárt szelepen

A számláló állandó, a tervezett térfogatáram értékétıl és a szabályozó szelep kiválasztásától függ. A nevezı az elosztóhálózaton rendelkezésre álló nyomáskülönbség. Ha a hidraulikai rendszerbe a kiválasztott szabályozó szeleppel együtt egy beszabályozó szelepet is beépítünk, az nem változtatja meg a szabályozó szelep autoritását. A szabályozó szelepet úgy kell kiválasztani, hogy az autoritás a lehetı legnagyobb legyen. Pontosan akkora szabályozó szelep, mint amilyet a méretezés során adódik nem mindig kapható a kereskedelemben. Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb szabályozószelep túlméretezett. Beszabályozó szelep használatával beállíthatjuk a tervezett térfogatáramot a szabályozó szelep teljesen nyitott állásánál. Ezáltal a szabályozó funkció javul, mivel a karakterisztika közelebb van a tervezetthez.

3. A beszabályozáshoz szükséges eszközök A főtési és hőtési rendszer beszabályozásához szükséges eszközök az alábbi feltételeknek meg kell, hogy feleljenek:

A térfogatáramnak mérhetınek kell lennie. A beszabályozási folyamat lehetıvé teszi a főtési és hőtési rendszer mőködésének ellenırzését, a hibák észrevételét és a mérés alapján történı korrigálását. A térfogatáramnak könnyen beállíthatónak kell lennie. Ezáltal a főtési és hőtési rendszer rugalmas, az igényeknek megfelelıen megváltoztatható. A beszabályozó szelepnek hosszú idıre szóló megbízhatóságot kell garantálnia. Ellenállónak kell lennie az agresszív vízzel és glikollal szemben. Feltöltés alatt a beszabályozó szelepet nem kell kiiktatni, illetve speciális szőrıt igénybe venni. A beállítási értéknek könnyen leolvashatónak és rögzíthetınek kell lennie. A beszabályozó szelepnek tartalmaznia kell az elzáró funkciót is. A mérıkészüléknek olyannak kell lennie, hogy a térfogatáramot könnyen lehessen mérni a diagrammok használata nélkül is. A készüléknek tartalmaznia kell egy egyszerő 6


beszabályozó eljárást és azt a funkciót, hogy az eredményeket kilehessen nyomtatni. A berendezésnek tárolnia kell a térfogatáram, a nyomáskülönbségek és a hımérsékletek értékeit diagnosztikai célokból.

5. ábra TA-STAF beszabályozó szelep

6.ábra TA-CBI II. mérıkomputer

4. Beszabályozási módszerek A hidraulikai beszabályozás biztosítja annak a lehetıségét, hogy az üzembe helyezés helyesen történjen. A beszabályozás alatt kiderül a legtöbb mőködési, kivitelezési hiba (pl.: levegıs rendszer, elszennyezıdött szőrık, egyéb hidraulikai hibák). A statikus, avagy manuális beszabályozásnak különbözı módszerei ismertek:

visszatérı hımérséklet mérése, „trial and error” módszer, kompenzációs módszer, TA Balance módszer.

4.1 TA Balance módszer A TA Balance módszer a legegyszerőbb módja egy főtési és hőtési rendszer beszabályozásának. A TA Balance módszer lényegében egy számítógépes program, amely a kompenzációs módszeren (lásd Beszabályozási laborgyakorlat c. fejezet) alapul. A TA Balance módszer a CBI II. mérıkomputer mőködési elvére épül. A főtési, vagy hőtési rendszeren végzett néhány mérés után a TA Balance eljárást alkalmazva a CBI kiszámolja a szelepek megfelelı beállítását. E módszer legfıbb elınye abban rejlik, hogy egy ember képes beszabályozni az egész rendszert egyetlen mérıkészülék igénybevételével. Hátránya, hogy a számítási metódust csak hidraulikai modul (partner szelep + párhuzamosan kapcsolt fogyasztók) rendszerben képes a mérıkészülék értelmezi és mivel a jelenlegi mőszaki gyakorlatban épp, a nagyobb mérete miatt, a kiemelt jelentıségő partnerszelepet hagyják el elıszeretettel, így ennek a módszernek gyakorlati alkalmazása gyakran nehézségekbe ütközik. Mint minden más beszabályozási folyamatban a rendszert modulokra kell osztani. Egy hidraulikai modul egy olyan felszállót jelent, amelyhez párhuzamosan kapcsolt fogyasztók

7


tartóznak. Minden egyes felszálló rendelkezik egy beszabályozó szeleppel, amit partner szelepnek nevezünk és minden fogyasztó elıtt is található egy-egy beszabályozó szelep (7. ábra).

7. ábra Egy hidraulikai modul kialakítása

A CBI mérımőszer érzékeli a mértékadó áramkört (az a kör, ami a legnagyobb nyomáskülönbséget igényli) és elıirányozza a 3 kPa-os nyomásesést (ez a minimális nyomásesés, ami a megbízható térfogatáram-méréshez szükséges). A mérıkomputer a többi beszabályozó szelep beállítását kiszámolja, hogy elérjük a modulon belül lévı elemek egymáshoz viszonyított beszabályozását. A beállítás nem függ a szivattyú emelımagasságától és a modulon kívül lévı többi beszabályozó szelep beállításától sem. A CBI II. által meghatározott értékeket kell beállítani és rögzíteni a szelepeken. Miután minden modul beszabályozása külön-külön megtörtént a modulokat egymáshoz képest kell beszabályozni az elızıekhez hasonló módon. Ezzel a partnerszelepek beállítását határozzuk meg. Végezetül az összes tervezett térfogatáramot a fı beszabályozó szelep segítségével be kell állítani. Az összes túlnyomás beállítható és mérhetı ezen a szelepen. Ez a túlnyomás néha olyan magas, hogy egy kisebb szivattyút is be lehet építeni, hogy csökkenjen a szivattyúzás költsége. Amikor ez a mővelet befejezıdött a tervezett térfogatáram minden fogyasztónál rendelkezésre áll. Egy számítógépes nyomtatással listát készíthetünk minden egyes beszabályozó szelep beállításáról, nyomáskülönbségérıl és térfogatáramról.

4.2 Kompenzációs módszer A kompenzációs módszer az ún. arányossági törvényen alapul. A hidraulikai modulon belül (modul: esetünkben a 4 db párhuzamosan kapcsolt „strang”, avagy fogyasztó és a partnerszelep) az összes térfogatáramot a 4 db STAD beszabályozó szelep osztja szét, az elıírt arányban (a tervezett átmenı térfogatáram arányában). A STAD beszabályozó szelepeken a már beállított térfogatáramok olyan arányban változnak, amilyen arányban a partnerszelepen változtatjuk az összes térfogatáram mennyiségét. Ha a modulban pl. a „2”-es (szivattyútól számozva) szelepet lezárjuk, akkor a mögötte levı „3”-as és „4”-es beszabályozó szelepen a térfogatáramok azonos arányban nınek, míg a szivattyúhoz közeledve az „1”-es beszabályozó szelepen a közeg térfogatáram változása kisebb mértékben nı. A kompenzációs módszer lépései a következık:

8


A legkedvezıtlenebb helyzető fogyasztó áramkörének beszabályozó szelepét úgy állítjuk be, hogy a névleges térfogatáram mellett 3 kPa nyomás essen. A többi beszabályozó szelepet 50%-os kézikerék állásba (2-es állás) tekerjük vagy a tervezı által megadott elıbeállítási értékekre.

A mértékadó körön a STAD beszabályozó szelepre csatlakoztatjuk az egyik CBI mérıkomputert és folyamatos mérés mellett a partnerszelepet úgy állítjuk be, hogy a STAD beszabályozó szelepen megjelenjen a tervezett térfogatáram.

A második mérımőszert az elıtte található beszabályozó szelepre helyezzük és itt is beállítjuk a tervezett térfogatáramot. Természetesen ekkor a mértékadó körön megváltozik a beállított térfogatáram, de ezt a partnerszelep állításával kompenzáljuk. Ebbıl az eljárásból ered a módszer neve. Ismételten rámérve a jelenlegi körre, korrigáljuk a változást, amelyet a partnerszelep ismételt beállítása okozott, ezzel a legkedvezıtlenebb és az elıtte található kör térfogatáramait a tervezett szintre hoztuk.

A mértékadó áramkörben található beszabályozó szelepen hagyjuk az egyik CBI mérıkomputert, a másikat pedig helyezzük a következı szelepre (így közeledünk a szivattyúhoz). Most ennek a körnek a tervezett térfogatáramát kell beállítanunk. Természetesen, ha ebben körben változtatjuk a térfogatáramot, a mögötte található, már beszabályozott körök térfogatárama is változni fog, de az arányossági törvény értelmében azonos arányban. A mértékadó körben hagyott mérımőszerrel mérve a partnerszeleppel újra kompenzáljuk most már egyszerre a kettı, elızıleg beszabályozott körök térfogatáramát (mivel azonos arányban változnak, elég csak az egyiket mérni). Végül, ha szükséges korrigáljuk a jelenleg mért kör térfogatáramát. Így már három kör térfogatáramát állítottuk be a tervezett értékre.

A beszabályozási módszert hasonló módón folytatjuk.

Ha a partnerszelepen túl nagy lenne a fojtás értéke, a frekvenciaváltós szivattyú fordulatszámának változtatásával beállíthatjuk az optimális munkapontot, így csökkenthetjük a szivattyúzásra felhasznált energiát, ezáltal a szivattyúzási költségeket.

9


5. Befejezés Minden hőtési és főtési rendszer feladata, hogy biztosítsa az elıírt szabályozott jellemzı értékeket (egy főtési rendszer esetében a belsı szobahımérsékletet) alacsony költségek és minimális mőködési hibák mellett. Elméletileg a modern szabályozástechnika oldja meg ezt a feladatot. A gyakorlatban azonban nem a legmodernebb szabályozók azok, amelyek ezt elvégzik. Ennek gyakran az az oka, hogy a jó szabályozáshoz szükséges feltételeket nem mindig teremtik meg. Egy ilyen feltétel, hogy a tervezett térfogatáramnak minden berendezéshez el kell jutnia. A hidraulikai beszabályozás megoldja ezt a feladatot. Egyrészt csökkenti az egyes körökben lévı túláramot, másrészt megakadályozza, hogy más körökben a szükségesnél kisebb térfogatáram alakuljon ki. A hidraulikai beszabályozás jelzi a beépített szivattyú túlméretezését és ellenırzi, hogy a rendszer valóban úgy mőködik-e, ahogyan a tervezıje elképzelte.

Budapest, 2007. szeptember 21.

Vörös Szilárd okl. épület-gépészmérnök IMI International Kft.

Ellenırzı kérdések:

A beszabályozás definíciója? A beszabályozás 3 alapvetı feladata? Radiátor jelleggörbéje, magyarázata (rajz – tengelyek mértékegysége – felirata)? Hıtermelı és szabályzó szelep eredı jelleggörbéje (rajz – tengelyek mértékegysége – felirata)? Miért használunk egyenszázalékos (EQM) szelepjelleggörbét (EQM szelepjellegörbe rajza – tengelyek mértékegysége – felirata)? Melyik két feltételnek kell teljesülnie, hogy a szabályzó szelep kompenzálni tudja a hıcserélı jelleggörbéjét? Az autoritás képlete, mit fejez ki az autoritás? Beszabályozás 3 módszere? A TA-Balance módszer elınye, hátránya? Mi az a hidraulikai modul (+ rajz)? Melyik hidraulikai áramkört nevezzük mértékadónak? Miért szükséges a min. 3kPa-os nyomásesés a beszabályozó szelepen?

10

A hidraulikai beszabályozás

Recommend Documents