A PÉCSI ÍTÉLŐTÁBLA POLGÁRI KOLLÉGIUMA
2011.EL.II.C.25.
A HIBÁS TELJESÍTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A SZAVATOSSÁG, A JÓTÁLLÁS ÉS A KÁRTÉRÍTÉS EGYES KÉRDÉSEI ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. JUHÁSZ LÁSZLÓ KOLLÉGIUMVEZETŐ
(Tájékoztató jellegű összefoglaló kollégiumi anyag)
Tartalomjegyzék I. Általános kérdések.................................................................................................................................4 1. A szerződések megsértésének módjai és következményei, elvi alapok............................................4 2. Történeti áttekintés............................................................................................................................6 2.1. A szavatosságra vonatkozó szabályok ......................................................................................6 2.1.1. A római jogi szabályozás ..................................................................................................6 2.1.2. Az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat .........................................................................7 2.1.3. A Ptk. szabályozási elvei ..................................................................................................8 2.2. Jótállásra vonatkozó szabályok változása .................................................................................8 2.3. A kártérítés ................................................................................................................................9 3. A 2002. évi módosítás kérdései ........................................................................................................9 3.1. Az 1999/44/EK irányelv szabályozásának lényege ..................................................................9 3.2. A Ptk. módosítása az irányelv alapján ....................................................................................11 4. Alapfogalmak..................................................................................................................................12 4.1. Mikor hibás a teljesítés?..........................................................................................................12 4.1.1. Törvényes tulajdonságok ................................................................................................12 4.1.2. Szerződésszerű teljesítés .................................................................................................14 4.2. Mi a fogyasztói szerződés? .....................................................................................................16 II. A szavatosság, jótállás és a kártérítés új szabályai.............................................................................18 1. Szavatosság .....................................................................................................................................18 1.1. Változó szabályok ...................................................................................................................18 1.2. Változatlan szabályok .............................................................................................................19 1.3. A hiba ismerete és a bizonyítási teher.....................................................................................21 1.3.1. A bizonyítási teher értelmezési kérdései az új rendelkezések alapján ............................22 1.4. Az érvényesíthető szavatossági jogok.....................................................................................26 1.4.1. Általános szabályok .................................................................................................................26 1.4.2. Egyes szavatossági jogok......................................................................................................27 1.4.3. Áttérés más szavatossági jogra ............................................................................................33 1.5. A szavatossági igény érvényesítésének határidejével kapcsolatos kérdések ..........................35 1.5.1. Az elévülési és jogvesztő határidők ................................................................................35 1.5.2.Az elévülés megszakadása .....................................................................................................36 1.5.3. Az elévülés nyugvása......................................................................................................37 1.5.4. A jogvesztő határidő .............................................................................................................43 1.5.5. További rendelkezések..........................................................................................................44 1.5.6. A hibás teljesítéssel kapcsolatos költségek továbbhárítása ..........................................................45 2. Jótállás.............................................................................................................................................45 2.1. Általános megjegyzések...............................................................................................................45 2.2. Az új szabályozás jellemzői.........................................................................................................46 2.3. A bizonyítási teher alakulása jótállás esetén................................................................................48 2.4. A kifogás bejelentésére vonatkozó előírások értelmezése ..........................................................49 2.5. A jótállási idő jogi természete .....................................................................................................50 3 . A kártérítés.....................................................................................................................................51 3.1. Általános összefüggések. .............................................................................................................51 3.2. A jótállás, szavatosság, kártérítés kapcsolata...............................................................................53 3.3. A kártérítés alkalmazása az új szabályok alapján ........................................................................53 3.4. A bizonyítás teher alakulása kártérítési igény érvényesítése esetén. ...........................................54 3.5. A kártérítésért való felelősséggel kapcsolatos bizonyítás és a fogyasztói szerződés ..................56 4. Eljárásjogi kérdések ............................................................................................................................57 2.
4.1. Keresethalmazat a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben ........................................................57 4.2. A szavatossági jogok és a keresethez kötöttség. ..........................................................................58
3.
Bevezetés A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a Legfelsőbb Bíróság 2011-ben is meghatározta azt a szakmai témát, melyet az ország bíróságainak meg kell vizsgálnia az ítélkezés egységének biztosítása érekében. A feladat a hibás teljesítéssel kapcsolatos perek jogalkalmazási kérdéseinek a megvitatása volt. A Pécsi Ítélőtábla illetékességi területéhez tartozó bíróságok a vizsgálatokat elvégezték, az összefoglaló jelentéseket megküldték. Az összefoglaló jelentésekből az derül ki, hogy az ítélkezés során jelentős jogalkalmazási kérdések nem vetődtek fel, ezért a korábbi évek gyakorlatától eltérően egy tájékoztató jellegű összefoglalás készült, amely részben a régiós, részben az országos gyakorlatot tükrözi. A hibás teljesítésnek a Ptk. 305.-311.§-aiban szabályozott általános rendelkezéseit a 2002. évi XXXVI. törvény újrakodifikálta annak érdekében, hogy a törvényes szabályok összhangba kerüljenek a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes kérdéseiről szóló 1999/44/EK. Európai parlament és tanácsi irányelvekben foglaltakkal. A módosított rendelkezések 2003. július 1-jén léptek hatályba és rendelkezéseit az ezt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Az ország polgári kollégiumainak többsége a módosítást követően kollégiumi ülésen megvitatta az új előírások alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket, a 2011. évi vizsgálat tárgya ezért inkább az azóta kialakult gyakorlat elemzése volt. A kollégiumi anyagokból megállapítható, hogy a bíróságok minden esetben vizsgálják, hogy az adott perben a korábbi vagy a jelenlegi előírások alkalmazandók, a fellebbezett ügyekben sem találtunk ezzel kapcsolatos téves döntéseket. Mielőtt a szakmai kérdésekkel foglalkozunk, szükségesnek látom azoknak a szakmai anyagoknak a felsorolását, amelyeket az összefoglalóban felhasználtam: A Legfelsőbb Bíróság 1/2004.(XII.2.) PK véleménye; a Szegedi Ítélőtábla 1/2004 (VI.17.) és 2/2004. (VI.17.) kollégiumi ajánlása; Dr. Bártfai Judit – Dr. Bozzai Erika – Dr. Kertész Ágnes – Dr. Walacher Lajos: Új szavatossági és jótállási jogszabályok Budapest 2004. HVG-ORAC; Kemenes István: Az építési vállalkozási szerződések Budapest, 2008. COMPLEX. A termékfelelősség, a szerződésen kívül és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség viszonyával foglalkozott a Csongrád Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiuma. A részletes vitaanyagot közzétette a Bírósági Döntések Tára 2002. évi 2. száma. A felsoroltakon kívül természetesen számtalan tanulmány foglalkozik a hibás teljesítés kérdésével, az anyag azonban elsősorban a gyakorlat bemutatására koncentrál, ezért mellőztem az egyén szakmai anyagok felsorolását.
I. ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK 1. A szerződések megsértésének módjai és következményei, elvi alapok A szerződés megsértése több módon következhet be (a jogosult, a kötelezett késedelme, a lehetetlenülés, a teljesítés megtagadása, illetve hibás teljesítés). Ezek a jogcímek időnként nem jelennek meg tisztán, illetve konkurálhatnak egymással. Konkrét jogvitában ezért mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a BH2006. 186. sz. döntésében, hogy amennyiben az elkészült munkák hibái miatt
4.
a jogosult szavatossági igényt érvényesít, egyúttal - a hibák kijavításával összefüggő - teljesítési késedelemre alapított igényt jogszerűen nem terjeszthet elő. A Szegedi Ítélőtábla a BDT2010. 2294. szám alatt közzétett döntésében úgy foglalt állást, hogy ha a kivitelező a szerződésben vállalt munkát befejezi, az előállt létesítmény azonban a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, és emiatt a próbaüzem (átadás-átvétel) eredménytelen, nem a késedelem, hanem a hibás teljesítés jogkövetkezményei alkalmazhatók. A BDT2004. 1044. sz. alatt közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy a termékfelelősség a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai, valamint más jogszabályok mellé lépnek. A károsult választása szerint továbbra is élhet a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló vagy külön jogszabályokban meghatározott igényérvényesítési lehetőségével. (Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30 134/2004/3.) Kivel szemben lehet fellépni hibás teljesítés esetén Sokszor az is problémát okoz, hogy kivel szemben lehet a hibás teljesítéssel kapcsolatban fellépni, különösen a lízingszerződések esetén vetődik fel ez a kérdés. Ezek a jogesetek is jelzik, hogy a különböző jogintézmények bonyolult kapcsolat-rendszerével állunk szemben. Ezzel kapcsolatban három döntést már itt közlök: BDT2010. 2316. I. Annak eldöntéséhez, hogy a szerződés mely személyek között jött létre, nem azt kell vizsgálni, hogy a megállapodásban foglalt szolgáltatást ténylegesen ki nyújtotta és ki állított ki számlát, hanem annak van jelentősége, hogy a szerződéses nyilatkozatban foglalt kötelezettségvállalás kit terhel. BDT2006. 1488. I. A lízingbeadó a gépkocsi adásvételi szerződés vevője, ebből következően a lízingbeadó a saját jogán (vevőként) felléphet az eladóval szemben a szerződésszegésből, így a hibás teljesítésből eredő jogainak gyakorlása érdekében. A vevőt saját jogon megillető jogosultságok gyakorlása független attól is, hogy a lízingbevevő vele lízingbeadóval - szemben ilyen jellegű igényt érvényesít vagy sem. BDT2005. 1168. A dolog hibája esetében a gyártóval szemben szerződéses kapcsolat hiányában is közvetlenül érvényesíthető igény, azonban ez nem teszi kötelezővé vagy elsődlegessé a károsult számára az igényérvényesítésnek ezt az útját, és nem érinti a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályain alapuló, vagy külön jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőségeit.
A hibás teljesítés következményei A Ptk. minden esetben szabályozza a szerződés megsértésének következményeit. A hibás teljesítés, mint szerződésszegés nem azonosítható a hibás teljesítés jogkövetkezményeivel. A hibás teljesítés jogkövetkezményei a következők lehetnek: - szavatosság (305/A.§- 309.§) - a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése (310.§) - jótállás (248.§) A hibás teljesítés jogkövetkezményének ezen három formáját illetően azt lehet mondani, hogy mindhárom a felelősség intézményei közé tartozik. Ezek közül a kártérítés alakult ki legkorábban, ezért ennek szabályai a legkidolgozottabbak. Általánosan elfogadott álláspont szerint a szavatosság nem más, mint egy olyan objektív alapú kártérítés, ahol a felróhatóságra való hivatkozással nincs helye mentesülésnek, a jótállás pedig nemcsak objektív alapú, hanem szinte objektív kártérítés az által, hogy a bizonyítási teher nem a jogosultra, hanem a kötelezettre esik. (Dr. Patasy Benedek: Szavatosság jótállás - kártérítés. Magyar Jog.1990/7-8.) Kemenes István szerint: „Valójában a szavatosság tartalmilag olyan fajta kártérítés, ahol a felróhatóságra hivatkozással nincs helye mentésülésnek, a kár megtérítésének lehetséges módjait pedig a jogszabály nevesíti.” ( Polgári jogi kodifikáció III. évf. 1.szám 2001. 13.oldal.) Van olyan nézet, amely megkérdőjelezi a felelősségi alapokat.
5.
„Nagyon kétséges, hogy a jótállás akárcsak a szavatosság felelősség-e? Először is csupán arra irányul, hogy a kötelezett a szerződésben vállalt kötelezettségét maradéktalanul teljesítse, felelősségi többletet az intézmény nem tartalmaz. Másodszor – legalább is a jogszabályon alapuló jótállás esetén – a jótállási költségek elkülönítetten be vannak építve a termék árába, a bevált vevők ez által az áruval együtt megvásárolják a zavartalan használat biztosítását, mégpedig úgy, hogy azok fizetik meg a hibás készülékekért való jótállás költségeit, akiknek a készüléke hibátlanul működik. Ebben az értelemben a jótállás egy bizonyos termék összes vevőinek kockázatközössége, másképpen csoportos önbiztosítása. (Bauer Ernő Jogtudományi közlöny 1975. I. szám 44. oldal) Az elvi vitától függetlenül a gyakorlat talajára visszatérve látható, hogy amennyiben a hibás teljesítés következményeiről beszélünk, nem állhatunk meg a jótállás és a szavatosság kérdéskörében, mindenképpen szót kell ejteni a kártérítésről, sőt az újabb jogfejlődés eredményeképpen a termékfelelősség szabályairól is. Jelen anyag azonban terjedelmi okokból nem foglalkozik az utóbbi kérdéskörrel. A továbbiakban egy rövid történeti kitekintés után külön elemzem a szavatosság, a jótállás és a kártérítés gyakorlatát.
2. Történeti áttekintés 2.1. A szavatosságra vonatkozó szabályok Bármely jogterületről legyen szó, szinte kötelező a szabályozás római jogra visszanyúló megoldásainak ismertetése, ugyanakkor az arányosság követelményét is szem előtt tartva a magyar jogfejlődés rövid áttekintése a cél. 2.1.1. A római jogi szabályozás Amióta az árucsere kifejlődésével megkötötték az első szerződéseket, felmerült az, hogy a szerződés nem teljesítésének illetve nem megfelelő teljesítésnek mi legyen a következménye. Az egyes jogrendszerek erre eltérő válaszokat adtak. Példaként említhetjük meg a római jogot, amely kezdetben meglehetősen mereven, objektív szempontok figyelembevételével oldotta meg a kérdést. Ha a nem teljesítés, vagy a nem kellő teljesítés miatti kötelemsértés (mint eredmény) és valamely személy (mint okozó) magatartása között megállapítható volt az okozati kapcsolat, az illetőt felelőssé tette, függetlenül az illető személyi, szubjektív körülményeitől (eredményfelelősség). [Brósz-Pólay Római Jog 348. oldal] A XII. táblás törvény szóhasználata szerint: „Ahogy a nyelv szólott, úgy legyen kötelezve.” („Uti lingua nuncupasset, ita ius esto.”) Például rabszolga vásárlása esetén, ha a kötelezett ígérte a rabszolgát, akkor azt úgy kellett teljesítenie, ahogy van, azaz a rabszolga halála esetén a holttest kiadásával is teljesítette a kötelezettségét. Az ősi jogelv csak annyit kívánt az adóstól, hogy tudatos, tevőleges magatartásával ne hiusítsa meg a szerződés teljesítését. Fejlettebb viszonyok között természetesen ez a primitív és merev felfogás nem maradhatott meg, ezért a római jog fejlődésével új rugalmasabb, a való életet követő felelősségi rendszert alakítanak ki. Ennek lényege, hogy a szerződéseknél megkívánták, hogy az adós a kötelem teljesítése végett mindazt megtegye, amit a jóhiszeműség az adott esetben megkíván. A jogszavatossághoz hasonlóan a kellékszavatosság római jogi szabályozása is hosszú évszázadokon át tartó fejlődés eredményeként jutott el arra a szintre, hogy a mai napig is kellékszavatossági jogszabályok
6.
alapjául szolgál. A szavatosság e szabályai értelemszerűen az adásvételi szerződésre vonatkozó joganyagból került ki. A szavatosság keretében az eladó csak az áru rejtett hibáiért állt helyt, a nyilvánvaló hibákat ugyanis a vevőnek a szerződéskötési eljárás folyamán magának kell észlelnie, amint azt a caveat emptor regulája is kimondja. Az archaikus jog az áru hibáiért való felelősséget egyetlen esetben ismerte: ha az eladó az eladott telket a mancipatióhoz fűzött nyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt. Egyéb esetekben az eladó stipulatióval garantálhatta az áru hibamentességét. Az eladó felelt az árunak a stipulatióban megígért tulajdonságaiért és a megjelölt hibák nemlétéért. A praetori edictum alapján bizonyos esetekben az actio emptivel lehetett az áru hibáiért való szavatosságot érvényesíteni. Ezzel felelt az eladó, ha csalárd módon elhallgatta az előtte ismert hibákat, vagy kifejezetten ígérte, hogy a dolog bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik vagy bizonyos hibáktól mentes. A kereset a vevő érdeksérelmének megtérítésére ment a bona fides alapján. Az aedilis curulisek edictumaikban még ennél is tovább léptek, mert a vásári forgalom biztonsága érdekében – eredetileg a rabszolga és az igásállat vétele tekintetében – megszigorították az eladók szavatosságát, felelőssé téve őket az áruknak bizonyos általuk nem ismert, ún. rejtett hibájáért (vitium occultum) is. Edictumukban taxatíve felsorolták azokat a hibákat, amelyekért az eladók objektív alapon voltak kötelesek helytállni, az egyéb hibák vonatkozásában viszont továbbra is a praetori edictum rendelkezései voltak irányadók. Az eladónak az áru hibáit palam recte kellett közölnie. A bona fides ugyanis megkívánja, hogy a hibákat nyíltan (palam), másrészt formailag is megfelelő módon (recte) – pl. az eladandó rabszolga nyakába akasztott tábla előlapján jól láthatóan, nem pedig a hátlapján apró betűvel – közölje az eladó. A caveat emptor elvéből tehát nem következik, hogy az eladó in fraudem legis eljárását tolerálni lenne köteles. Rejtett hiba esetén az aedilisi edictum értelmében a vevő – választása szerint – két keresettel élhetett. Az actio redhibitoriával 6 hónapon belül felbonthatta a szerződést (elállhatott), vagyis az áru visszaadása ellenében visszakövetelhette a vételárat. Ha a vevő kisebb hiba esetén meg akarta tartani az árut, 1 éven belül az actio quanti minoris nevű keresettel vételár-leszállításra perelhetett (amennyivel a dolog kevesebbet ér neki a rejtett hiba miatt). A jusztiniánuszi jog az eladónak az áru rejtett hibáiért való objektív felelősségét, helyesebben szavatosságát a rabszolgákon és az igásállatokon felül kiterjesztette minden más dologra. Emellett a vevő ezt a jogát az actio emptivel is érvényesíthette, amely nem volt a másik két kereset rövid határidejéhez (hat hónap, egy év) kötve. [Földi A. / Hamza G.: A római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tkk., 2004. 518-519. o.] Látható tehát, hogy az adásvételbeli kellékszavatosság szabályainak magva, amely már minden dologra elévülési időn belül lehetővé tette az elállást vagy az árleszállítást, a Kr.u. VI. század közepére alakult ki. 2.1.2. Az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslat A Ptk. hatálybalépése előtti jogunkat megtestesítő 1928. évi Magánjogi Törvény Javaslat (MTJ) a hibás teljesítés kérdéseivel nem a kötelemi jog általános szabályai között foglalkozik. A kötelmek tartalmát szabályozó fejezetében az általános szabályok között az 1084.§ csak annyit mond, hogy az adósnak úgy kell kötelezettségét teljesíteni, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja. Természetesen a hibás teljesítés következményeivel a törvényjavaslat is foglalkozott, azonban az egyes szerződések keretén belül. Így a legalapvetőbb szabályok a vétel általános szabályai között találhatók, (itt a kellékszavatosság és a jogszavatosság szabályrendszere egymás után található.) de szabályozta a bérbeadó szavatosságát, a vállalkozó szavatosságát. Csak érdekességként ismertetem a vételre vonatkozó szavatossági szabályok közül az 1382.§ előírását: „Az eladó szavatol a vevőnek azért, hogy az eladott dolog a kárveszély átvállalásának idejében hiánymentes. Hiánymentes a dolog, ha megvannak a kikötött tulajdonságai és nincs olyan hibája,
7.
amely értékét, vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti, számbavehetően csökkenti.” Szladits a hibás teljesítéssel kapcsolatban a következőket írja: „Ha a hibás teljesítés az adós vétkességének az eredménye, a hitelezőnek ebből eredő kárát az adós megtéríteni tartozik. Ha az adóst a teljesítés hibás volta miatt vétkesség nem terheli, akkor a hitelező csak kellő teljesítést követelhet. Ha a kellő teljesítés nem lehetséges, akkor a hitelező a mai jogunk szerint kártérítést általában véve nem követelhet.” A szavatossággal kapcsolatban Szladits még kiemeli, hogy az eladót felelősség terheli az áru természeti vagy jogi hiányaiért, ezt a felelősséget nevezzük szavatosságnak. Az előbbi a kellék-, az utóbbi a jogszavatosság. 2.1.3. A Ptk. szabályozási elvei A Ptk. megalkotói a szerződések teljesítésénél a reális teljesítés elvéből indultak ki. A Ptk. 277.§ (1) bekezdése kimondta, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A Ptk. megalkotása során a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat a kötelmi jog általános részében helyezték el, s gyakorlatilag itt csak a kellékszavatosságot szabályozták, a jogszavatosságra vonatkozó szabályokat meghagyták az adásvétel keretében, melynek indokaként azt hozták fel, hogy ezeknek a szabályoknak kisebb az alkalmazási köre. A Ptk. korabeli szabályai a szavatosság korábbi dogmatikai alapjait tágították ki. Az indokolás ezzel kapcsolatban a következőket hangsúlyozza: „A szavatossági jog ugyanis voltaképpen nem felelősségre-vonásra, hanem az eredetileg kikötött szolgáltatás kikényszerítésére irányul, márpedig ezzel az adásvétel körében szorosan véve csak az elállás, az árleszállítás és – helyettesíthető dolog vétele esetén – a kicserélés egyeztethető össze.” A Ptk. 1977. évi IV. évi törvénnyel történő módosítása során a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat jelentősen átírták. Az egyik legnagyobb változás, hogy a kötelezett ekkortól a hibás teljesítéssel okozott kárért ugyanolyan feltételek szerint felelt, mint a szerződésszegéssel okozott minden egyéb kárért. A Ptk. módosítása természetesen nagyon sok jogértelmezési kérdést vetett föl. Ezek megoldására született az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés. A 2002. évi módosításig kialakult egy olyan bírói gyakorlat, amely az elvi kérdéseket tisztázta, alapvető kérdésekben jogalkalmazási bizonytalanság nem volt tapasztalható. Hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat a későbbiekben kisebb módosítások érintették, a 2002. évi módosításhoz hasonló nagyságrendű változás azonban nem történt.
2.2. Jótállásra vonatkozó szabályok változása A Ptk. előtti jogunk is ismerte a garancia kikötést, azaz jótállást. Jótállás kikötése esetében a kötelezett vétkességére tekintet nélkül felelt a teljesítésért. A Ptk. megalkotói a jótállást a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között szabályozták. Ezzel kívánták kifejezésre juttatni azt a különbséget, amely a szavatosság és a jótállás között fennállott. A különbséget a törvényalkotó abban vélte felfedezni, hogy a jótállás elsősorban megállapodás eredményeképpen jön létre. A jótálláshoz majdnem feltétlen felelősséget kapcsolt a törvény, kimentésre csak akkor kerülhetett sor, ha a hiba oka az átadás után következett be. Az 1977. évi IV. törvény a jótállásra vonatkozó szabályokat is módosította. A módosított rendelkezés szabályozta azt is, hogy eltérő megállapodás hiányában a jótállás jogosultja a szavatossági jogokat gyakorolhatja. (Elállás, vételár leszállítás, kijavítás stb.) A jótállásra vonatkozó szabályok megalkotása vagy módosítása során felmerült a gyakorlatban a jótállási határidők jellegének a kérdése.
8.
Ez elsősorban olyan megközelítésben merült fel, hogy a jótállási időn belül a hiba felfedezése után milyen határidőben köteles a jogosult a jogait érvényesíteni, továbbá, hogy a jótállási határidő lejártát követően van-e lehetősége jótálláson alapuló igények érvényesítésére. -Az elsővel kapcsolatban az egyik álláspont szerint a hiba felfedezése után a jogosult nem késlekedhet indokolatlanul az igénye bírósági úton történő érvényesítésével. A törvény azonban nem zárja el attól, hogy a jótállási időn belül a jótállásból fakadó jogait keresettel érvényesítse. -Amennyiben jótállási időből a jótállási nyilatkozat megtételekor három hónapnál kevesebb idő van hátra, a jogosult a jótálláson alapuló jogait a nyilatkozat megtételétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti keresettel, ha a jótállási idő közben eltelt. A vitát a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésével (BH 1990/4/138.) zárta le, melyben kimondta, hogy ha a jótálláson alapuló igény jogosultja nyilatkozatát a jótállási határidőben megtette, jogait a jótállás egész időtartama alatt korlátozás nélkül érvényesítheti. A jótállás időtartama alatt ugyanis okkal feltételezhető, hogy a jótállás kötelezettje az általa vállalt kötelezettségének önként tesz eleget. A jótállási határidő lejárta után azonban ilyen feltételezéssel nem élhet, tehát a jótállási határidő leteltétől számított három hónapon belül a követelést érvényesíteni kell, ellenkező esetben az igény érvényesítésével elkésett. Ez az álláspont már túlhaladottnak tekinthető. Erről a kérdéskörről a későbbiekben szó lesz.
2.3. A kártérítés A Ptk. miniszteri indokolás a kártérítéssel kapcsolatban a következőket hangsúlyozza: „A 307.§ szerint a jogosult a szavatossági igények érvényesítése mellett a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti. A szavatosság és a kártérítési felelősség közötti különbség kifejezésre jut abban, hogy a kártérítés alóli kimentésnek ugyanolyan feltételek mellett van helye, mint a kárfelelősség más eseteiben (339.§), míg a szavatosság alóli kimentésre speciális szabályok érvényesek. A javaslat arra törekszik, hogy kártérítés címén a jogosult csak azt a kárt követelhesse, amely a szavatossági igény érvényesítésével nem térül meg, de nem kívánja lehetővé tenni, hogy a szavatossági igény sikertelen érvényesítése után kártérítés címén követelhesse lényegében mindazt, ami szavatosság címén nem volt érvényesíthető.” Ebből az elvből következett, hogy a kártérítési igény érvényesítésére is csak a szavatossági határidőkön belül volt lehetőség, ettől a Ptk. egyetlen kivételt engedett meg, nevezetesen a csalárdul eljáró szerződésszegő fél esetében a szavatossági határidők lejárta után is fel lehetett lépni. De ez a szabály, – amelynek a változására későbbiekben utalni fogok – továbbá a rendkívül szigorú jogérvényesítési határidők gyakorlatilag azt a célt szolgálták, hogy az úgynevezett szocialista nagyvállalatokat mentesítsék a hibás teljesítés következményei alól. Az 1977. évi módosítás során alapvetően megváltoztatták a kártérítés alkalmazhatóságát hibás teljesítés esetén. Ennek következtében a kártérítési igény az általános elévülési időn belül volt érvényesíthető, és nem a szavatossági határidőkön belül. A további jelentős változás, hogy kártérítés címén nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítése vált követelhetővé, hanem annak a kárnak a megtérítése is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt.
3. A 2002. évi módosítás kérdései 3.1. Az 1999/44/EK irányelv szabályozásának lényege A 2002. évi módosítás alapját az 1999/44/EK rendelet előírásai adják, ezért röviden át kell tekinteni az EK rendelet fontosabb előírásait.
9.
Az 1999/44/EK Európa parlamenti és tanácsi irányelv egy egységes, közösségi szintű minimum szabályozás létrehozását célozta meg, a határokon átnyúló fogyasztói vásárlások ösztönzésére. Az irányelv a fogyasztók és a hivatásos kereskedők közötti ingó adásvétel tekintetében szabályozza a hibás teljesítés egyes kérdéseit. A szabályozás alkalmazási területét ennek megfelelő, személyi, tárgyi és területi oldalról is meghatározza. Személyi oldalról a szabályozás kedvezményezettje a fogyasztó, vagyis a nem gazdasági célból eljáró természetes személy. A szabályozás tárgyi hatálya az úgynevezett fogyasztási cikkekre korlátozódik. Ez alatt az ingó, testi (birtokba vehető) tárgyakat kell érteni szűk körben megállapított kivételekkel. Adásvételi szerződésnek minősülnek ugyanakkor az irányelv alkalmazásában a későbbiekben legyártandó, vagy előállítandó fogyasztási cikkek szolgáltatásra irányuló szerződések is. Nem vonatkozik viszont az irányelvi szabályozás a kapcsolódó szervi szolgáltatásokra, kivéve a szakszerűtlen összeszerelés következményeként jelentkező, illetve az összeszerelési utasítások hiányosságára visszavezethető hibákra. Végül a területi hatály szempontjából az a lényeges, hogy az irányelv nemzetközi magánjogi szabályaként előírja annak biztosítását, hogy a fogyasztótól ne lehessen elvonni az irányelvben biztosított védelmet, egy nem tagállam jogának kikötése révén olyan esetekben, amikor a szerződés szorosan kapcsolódik a tagállamok területéhez. Az irányelv az egységes minimum szabályozás érdekében kötelező erővel határozza meg a - szerződésszerű teljesítés kritériumait, - egységes rendszert állít fel a fogyasztót megillető szavatossági jogok tekintetében, - rögzíti a szavatossági határidő alsó határát, - a fogyasztó javára időlegesen megfordítja a bizonyítási terhet a hiba keletkezését illetően. Az irányelvben a fogyasztó számára biztosított szavatossági jogok kógensek, azok szerződéssel nem korlátozhatók vagy nem zárható ki. Nem tartalmaz előírásokat az irányelv az eladó egyéb szerződéses kötelezettségét illetően, nem érinti az általában a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezéseket, a hibás teljesítés kártérítési következményeit, valamint az adásvétel egyéb aspektusait. Ezeknek a kérdéseknek a szabályozása nemzeti jogalkotó kompetenciájában marad. Az irányelv ugyanakkor a kötelező egységes minimum előírások mellett a nemzeti jogalkotónak mozgásteret engedő rendelkezéseket tartalmaz, így: - megengedi a fogyasztó személyes részvételét lehetővé tevő nyilvános árverésen értékesített, használt áruk kivonását a szabályozás tárgyi hatályát meghatározó fogyasztási cikk fogalom alól, - a fogyasztási cikk átadásától számított két éves szavatossági határidő tekintetében lehetővé teszi a nemzeti jogalkotó számára a jogvesztési és elévülési határidő kombinálását, - felkínálja a nemzeti jogalkotónak, hogy használt fogyasztási cikkek tekintetében megengedje az eladó és a fogyasztó olyan megállapodását, amely a kétéves szavatossági határidőt egy évnél nem rövidebb időre rövidíti le, - felajánlja a nemzeti jogalkotónak a fogyasztó igényérvényesítése feltételeként a hiba felfedezésétől számított két hónapon belüli értékesítési kötelezettség előírását, előírhatóságát, - a fogyasztó magasabb szintű védelme érdekében lehetővé teszi az irányelv által szabályozott területen szigorúbb rendelkezések elfogadását, vagy ilyen hatályban tartását, és végül - lehetővé teszi, hogy a nemzeti jogalkotó a fogyasztó számára szavatossági jogai érvényesítésének feltételeként értesítési kötelezettséget írjon elő az eladó felé.
10.
3.2. A Ptk. módosítása az irányelv alapján A magyar jogalkotásnak a fenti előírásokat és lehetőségeket figyelembe véve kellett eldönteni, hogy milyen módszerrel ülteti át a Ptk. szabályai közé az irányelvben foglaltakat. A jogalkotó végül is úgy döntött, hogy nem alkot a hibás teljesítéssel kapcsolatos fogyasztási szerződésekre vonatkozó külön szabályt, hanem a Ptk. kötelmi jog általános szabályait módosítja. A módosító törvény miniszteri indokának indokolása ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza: „Az irányelvi szabályoknak a szerződések általános normái közé történő beépítése azt eredményezi, hogy a szabályozás hatálya - mind alanyi, mind tárgyi értelemben – bővebb az ingó dolog szolgáltatására irányuló szerződésekre korlátozódó közösségi szabályozásnál, azaz bármilyen jogállású felek közötti valamennyi szerződéstípusra kiterjed. Ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy megmaradjon a magánjog egységes rendszere és az a szavatossági jogok vonatkozásában ne tagolódjék kereskedelmi és fogyasztóvédelmi jogra. .... Vannak azonban a közösségi szabályozásból eredő olyan követelmények, amelyek tekintetében mégis szükséges az összhangot megteremtő szabály hatályát a fogyasztói ügyletekre korlátozni, mivel a gyengébb fél védelmét biztosító rendelkezés alkalmazása a gazdasági vagy szakmai tevékenységek körében, a szerződést kötő fél tekintetében nem lenne indokolt. Tekintve hogy e kivételek a szabályok viszonylag szűk körére korlátozódnak, a törvény nem foglalja ezeket önálló szerkezeti egységbe, hanem az eltéréseket mindig az érintett rendelkezésekhez kapcsolódva rögzíti.”
A jogalkotó által adott megoldás ugyan lehetővé tette, hogy a hibás teljesítés szabályozása ne tagolódjon külön kereskedelmi és fogyasztóvédelmi jogra, ugyanakkor azt eredményezte, hogy a hibás teljesítés szabályai alapvetően nem a kereskedelmi (üzleti) szerződésekre, hanem a fogyasztói szerződésekre modellezettek, nincsenek kellően figyelemmel az ingatlanok, valamint a termelési célú tartós használatra rendelt dolgok hibás teljesítése kapcsán felmerülő problémákra. A hibás teljesítés ugyanis nemcsak a dolgok átruházására irányuló adási típusú szerződések (adásvétel, szállítási, mezőgazdasági termékértékesítési szerződések) megszegésénél merül fel, jelentősége van a tevékenységi eredményszerződések (vállalkozás és nevesített típusai), továbbá a használati szerződések (bérlet) továbbá a vagyoni értékű jogok (szellemi alkotások, számítási program, társasági részesedés, üzletrész, praxis stb. végleges vagy időleges átengedése körében. Tehát a hibás teljesítés lényegesen tágabb alanyi és tárgyi kört ölel fel, mint a fogyasztói szerződés. (A fogyasztói szerződésnek is csak része a fogyasztói adásvétel. Csak emlékeztetőül a kellékszavatosságra és jótállásra vonatkozó szabályok alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelyek tárgya ingó dolog (fogyasztási cikk) és amely fogyasztó és olyan személy között jött létre, aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenységnek körében köti. ) A joggyakorlat tapasztalatai szerint a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitákban az ingó dolgok közül kiemelt jelentőségük van az üzletszerűen forgalomba hozott ingóknak, amelyek lehetnek egyszerű fogyasztási cikkek (élelmiszer, ruházat, kerti-és barkács eszközök stb.), de lehetnek tartós fogyasztási cikkek (gépkocsi, bútor, híradástechnikai eszköz stb.) is. A jogviták azonban nem szűkülnek le erre a körre, legalább ilyen súlyúak a termelési célú termékek (gépi berendezések, gyártósorok), az ipari nyersanyagok, félkész termékek, mezőgazdasági szaporítóanyagok stb. Nagyon gyakran szerepelnek a jogvitákban ingatlanok (lakóépületek, lakások, üzemi épületek), de lehet adásvétel tárgya a föld és a rajta lévő növényzet is. A dologfogalom alá tartoznak a Ptk. alapján dolog módjára hasznosítható természeti erők és az értékpapírok is. Ezt a hosszas felsorolást azért kellett tenni, hogy láthatóvá váljon, hogy a törvénymódosításnak a fogyasztói adásvételre szabott modellje és a hibás teljesítés tényleges alkalmazási köre között mekkora a különbség, s ezek óhatatlanul jogértelmezési problémákat vetnek fel. A már most felmerülő jogértelmezési kérdések tehát egyrészt az irányelvi szabályok szűkebb, illetve a hibás teljesítés tágabb alkalmazási köre közötti ellentétből fakadnak, másrészt az esetenként nem kellően egyértelmű szabályozásból.
11.
4. Alapfogalmak Az alapfogalmak körén belül a hibás teljesítés és a fogyasztó fogalmával foglalkozunk.
4.1. Mikor hibás a teljesítés? Ptk. 305. § (1)bek: Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A Ptk. 305.§ (1) bekezdése értelmében tehát az olyan teljesítés tekinthető hibásnak, amely a teljesítés időpontjában nem felel meg a - jogszabályban vagy a - szerződésben meghatározott követelményeknek. Az elsőt törvényes, a másodikat szerződéses tulajdonságnak nevezzük. Lényeges, hogy a törvény nem hibás termékről, hanem hibás teljesítésről beszél.
4.1.1. Törvényes tulajdonságok Jogszabály a hibás teljesítés szempontjából: Jogszabály alatt e törvényhely alkalmazásában a Ptk. 685.§ a/ pontja értelmében minden jogszabályt érteni kell. Idézem a Ptk vonatkozó szakaszát: 685. § E törvény alkalmazásában a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály;
A megelőzően - 1998. március 1-jétől - hatályos rendelkezés a fentiektől annyiban tért el, hogy a Ptk. 305. § (1) bekezdését nem nevesítette, viszont a most ismertetett rendelkezést rendelte irányadónak a Ptk. 19. § (1) bekezdés c) pontja, a Ptk. 231. § (3) bekezdése és a Ptk. 301. § (4) bekezdése esetében is. A korábbi szabályozás nem jogszabályi követelményt, hanem törvényi követelményt írt a Ptk. 305. §nál. A bírói gyakorlat azonban ezt a fogalmat kiterjesztően és gyakorlatilag a jelenlegi szabályozással azonos tartalommal értelmezte. A törvényi kellékek megjelenése: Törvényi kellék az, hogy a szolgáltatás alkalmas legyen a rendeltetésszerű felhasználásra. A törvényi kellékről a szerződésben nem kell rendelkezni. Ezek a törvényi előírások, minőségi követelmények három szinten jelennek meg. a.) A nagyon sok fajta dologi és nem dologi szolgáltatás minőségi jellemzőit kötelező paraméterekkel nem lehet teljes körűen körülírni. Ezért általános előírásként jelenik meg az a szabály, hogy a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lenni a rendeltetése szerinti célra. Ezt a célt tartalmazza a Ptk. 277.§ (1) és (2) bekezdése. Ptk. 277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában a) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését, és c) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint
12.
d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal. (2) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie az (1) bekezdés b) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.
b.) Külön jogszabályok minőségi követelmények rögzítésével előírhatják az adott dolog, termék konkrét tulajdonságait. Ide sorolhatók a műszaki előírások és szakmai útmutatók. Hosszú ideig ebbe a körbe tartoztak a szabványok, a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6.§-a szerint a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánította, 2002. január 1-től azonban nem teheti kötelezővé jogszabály a szabvány alkalmazását. Idézem a vonatkozó törvényi rendelkezést: A szabvány 4. § (1) A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A nemzeti szabvány 6. § (1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.
A bírói gyakorlat szerint a szolgáltatás akkor is hibás lehet, ha a minőségre nézve egyáltalán nincs szabványi előírás, továbbá a szolgáltatott termék hibás lehet akkor is, ha kielégíti ugyan a szabvány előírásait, a rendeltetésszerű használat általános követelményeinek azonban valamilyen szabványban nem részletezett okból nem felel meg, vagyis egyéb hibája van. Erre példa a BDT2004. 1072. számában közzétett jogeset, melyben a Szegedi Ítélőtábla kimondta, hogy a hibás teljesítés szempontjából a termékek törvényes tulajdonsága egyfelől azt jelenti, hogyha a termék műszaki paramétereit szabványok vagy más műszaki előírások kötelezően határozzák meg, és a termék ezeknek nem felel meg, akkor hibás teljesítés történt. Kötelező szabvány hiányában is hibás azonban a termék, ha a szerződéssel elérni kívánt célnak megfelelő felhasználásra bármely okból nem alkalmas. A nem kötelező szabványban előírt követelmények abból a szempontból jelentősek a hibás teljesítés megítélése során, hogy az adott termék alkalmas-e a rendeltetésszerű használatra. A Legfelsőbb Bíróság EBH2002.629 szám alatt közzétett döntésében úgy foglalt állást, hogy a törvényes kellék fogalomkörébe tartozik, hogy a szolgáltatás a szabványban előírt követelményeknek megfeleljen. Miután a szabványra vonatkozó törvény már nem teszi lehetővé a szabvány kötelező alkalmazását, a jövőben ilyen ítélet nem hozható, s a szabványnak való megfelelés inkább a szerződéses és nem a törvényes kellékek közé lesz sorolható. (Kivéve, ha jogszabályba foglalták a szabvány előírásait a fent idézett 6.§ (2) bek. szerint.). Ugyanezzel a korrekcióval alkalmazandó a BDT2004.1072. sz. döntésben adott iránymutatás. Régiós gyakorlat A Baranya Megyei Bíróság a 2. Pf. 20.194/2010. sz ítéletében napkollektorok hibás teljesítésével kapcsolatban kimondta, hogy a konkrét ügyben Magyar Szabvány alkalmazása nem volt kötelező, a keresetet – eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától - nem a szabványhoz viszonyított megfelelőség, hanem az általában elvárható szintű, jó minőségű, a cél elérésére alkalmas szolgáltatás mércéje alapján kell elbírálni.
13.
A Tolna Megyei Bíróság Pf. 20.858/2009. sz. ügyében a bíróság vizsgálta, hogy a vadhálók tekintetében van-e kötelezően alkalmazandó szabvány, s ennek hiányában a rendeltetésszerű használhatóság alapján ítélte meg a hibás teljesítés kérdését. c.) A termékkel kapcsolatos úgynevezett járulékos kötelezettségek elmulasztása a szolgáltatás hibáját eredményezi akkor is, ha maga a termék egyébként nem minőséghibás. Ilyeneknek minősülnek a használati, kezelési utasítások, árujelzők, megfelelőség tanúsítása, stb. mellékelése, melyekre vonatkozó legfontosabb szabályok a következők. 1997. évi CLV. tv. 12. § (1) Külön jogszabályban meghatározott termék csak használati és kezelési útmutatóval forgalmazható. (2) Az ilyen használati és kezelési útmutatóban a fogyasztót magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tájékoztatni kell a termék rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének módjáról. (3) Az (1) bekezdés szerinti esetben a termékhez csatolt magyar nyelvű használati és kezelési útmutatónak a (2) bekezdésben említett körben tartalmaznia kell mindazt az információt, amelyet a gyártó által csatolt idegen nyelvű használati és kezelési útmutató tartalmaz. 13. § Azok a termékek, amelyekre vonatkozóan jogszabály megfelelőségértékelési kötelezettséget ír elő, csak az előírt mód szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal, megfelelőségi nyilatkozattal, illetve megfelelőségi jelöléssel együtt forgalmazhatók.
A hétköznapi életben ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban sokszor felmerül vita, azonban közzétett jogeset elvétve található. Ilyen kivételes jogeset a Legfelsőbb Bíróság a BH2002. 95. sz. döntése, amelyben a bíróság kimondta, hogy az üzembehelyezési időpont téves feltüntetése és a hamisított szervizkönyv átadása az adásvételi szerződés hibás teljesítését eredményezi, így árleszállításnak van helye.
4.1.2. Szerződésszerű teljesítés A szerződés A szerződésszerű teljesítés alapja egy érvényes szerződés, enélkül a hibás teljesítés nem vizsgálható. A szavatossági felelősség a szerződés hibás teljesítésének jogkövetkezménye, ezért szavatossági igény kizárólag szerződéses jogviszonyban érvényesíthető. (BDT2010. 2315. ) Szerződési kellék az, amit a szerződésben előírtak, vagy legkésőbb a szerződés megkötésekor a kötelezettel közöltek. A szerződésben külön kikötött minőségi elvárások ugyanolyan súlyúak, mint a jogszabályban megfogalmazott minőségi követelmények, a szerződés tartalmától függően adott esetben meg is előzhetik azokat. Emiatt rendkívül fontos, hogy a bíróság feltárja a felek szerződésének tartalmát. A Pécsi Ítélőtábla BDT 2010. 2305. sz. alatt közzétett döntésben kimondta, hogy nem lehet az építési szerződés hibás teljesítésen alapuló követelések kérdésében állást foglalni mindaddig, amíg a bíróság nem deríti fel a szóban kötött szerződés műszaki tartalmát és a kikötött vállalkozói díj természetét. Az, hogy a jogosult az általa fontosnak tartott speciális célt a kötelezett tudomására hozza, a kötelezett pedig ezt – akár ráutaló magatartással – elfogadja, tartalmilag azt jelenti, hogy az így meghatározott követelmény a felek közötti szerződés tartalmává válik, az eltérő szolgáltatás hibás teljesítésnek minősül. Régiós gyakorlat A Somogy Megyei Bíróság Pf. 21.223/2009. sz. ügyében egy utazási szerződés kapcsán a fél arra hivatkozott (többek között) a hibás teljesítéssel kapcsolatban, hogy az all inclusive ellátást nem tudták igénybe venni, mert nagy volt a távolság a bungalójuk és a bár, illetve a swimming-pool között. A bíróság megállapította, hogy ez a távolság 400 m volt, amely nem jelent jelentős távolságot, ráadásul az all incluzive ellátás nem jelent szobaszervizt, az utazásszervező ebben a tekintetben nem teljesített hibásan.
14.
A Veszprém Megyei Bíróság egyik nem publikált határozatában csomagolóanyag hibás teljesítésével kapcsolatban mondta ki, hogy amennyiben a szerződő fél olyan célt kíván elérni, amely a szerződés természetéből nem következik automatikusan (az, hogy a csomagolóanyag ne legyen csúszós felületű), már a szerződés megkötésekor közölni kell, enélkül nem tekinthető a teljesítés hibásnak, ha a nem közölt feltételnek az adott termék nem felel meg. Összefoglalva: A hibás teljesítés, mint szerződésszegés nem elsősorban a materiális értelemben vett hibás dolgot jelentik, hanem azt, hogy adott szerződés keretei között valamelyik fél vállalt szolgáltatása nem felel meg a jogszabályban előírt, vagy a szerződésben külön meghatározott minőségi követelményeknek. A hibás teljesítés jogi kategória. Lehetséges, hogy a dolog köznapi értelemben hibás, a szerződés keretei között még sincs hibás teljesítésről szó, mert a felek éppen a hibás dolog vételében állapodtak meg. (pl. értékcsökkent áruk, használt, esetleg működésképtelen dolgok vétele, alkatrészek.) Előfordulhat az is, hogy az egyébként kifogástalan minőségű dolog a szerződésben külön kikötött többlettulajdonságoknak nem felel meg, ezért jogi értelemben a teljesítés hibás. A Ptk. nem általában a minőséghibát, hanem a hibás teljesítést szankcionálja. Ehhez kapcsolódó fontosabb döntések: BH2009. 324. Abban az esetben, ha a felek a szerződésben a dolog valamely tulajdonságát kifejezetten meghatározzák, a szolgáltatás akkor is hibásnak minősül, ha az a rendeltetésszerű használatra alkalmas ugyan, de nem rendelkezik olyan tulajdonsággal, mint amelyet a felek a szerződésben meghatároztak (1959. évi IV. törvény 305. §). BDT2011. 2427. I. A szolgáltatott dolog materiális értelemben vett hibája és a hibás teljesítés jogi fogalma nem feltétlenül esnek egybe. A hiba ismeretében történő szerződéskötés a felek megállapodásának a tartalmára utal, így az ilyen hibával szolgáltatott dolog szerződésszerű teljesítésnek minősül. BDT2011. 2465. A bevásárló- és szórakoztatóközpont létesítése céljából vásárolt ingatlan lényeges, a szerződésben külön is kiköthető tulajdonsága, hogy nem esik régészeti feltárási kötelezettség alá. Az eladó önkormányzat hibásan teljesít, ha az értékesített ingatlanok régészeti lelőhelyként szerepelnek a nyilvántartásban, a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben keletkezett kár megtérítésére köteles. BDT2006. 1488. I. A lízingbeadó a gépkocsi adásvételi szerződés vevője, ebből következően a lízingbeadó a saját jogán (vevőként) felléphet az eladóval szemben a szerződésszegésből, így a hibás teljesítésből eredő jogainak gyakorlása érdekében. A vevőt saját jogon megillető jogosultságok gyakorlása független attól is, hogy a lízingbevevő vele lízingbeadóval - szemben ilyen jellegű igényt érvényesít vagy sem. BDT2003. 748 Élelmiszer-ipari termelő tevékenység céljára vásárolt, gépekkel, mint tartozékokkal együtt értékesített paprikafeldolgozó üzemet magába foglaló ingatlannak az is törvényes tulajdonsága, hogy építési és a funkciójához igazodó használatbavételi (üzemeltetési) szakhatósági engedélyekkel rendelkezzen. Ennek hiánya a jogi értelemben vett hibás teljesítést megalapozza. BDT2007. 1530. A hibás teljesítésért való felelősség szabályai nem általában a minőséghibát, hanem konkrét szerződés hibás - nem szerződésszerű - teljesítését szankcionálják. Használt házasingatlan adásvétele esetén ezért mindazon köznapi értelemben vett hibák, amelyek a használtság következményei a vevő terhére esnek, mivel azokra számítania kell. A hibás teljesítés használt dolog adásvétele esetén jogi értelemben csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. BDT2006. 1510. I. A vevőt a megvizsgálási kötelezettség nem a szerződés megkötése előtt terheli, hanem a vevőnek a teljesítéskor (azt követően) kell a legrövidebb időn belül a szerződésszerű teljesítésről megbizonyosodnia. Amennyiben azonban a szerződéskötés és a teljesítés időben lényegében egybeesik, és a vevő a szerződéskötés előtt a megvásárolni kívánt gépkocsit ténylegesen megtekinti, majd ehhez képest nyilatkozik vételi szándékáról, vélelmezni lehet, hogy azokat a hibákat, amelyeket a kellően gondos, ésszerű eljárás mellett felismerhetett ismernie kellett, ennélfogva a (nyílt) hiba (vélelmezett) ismeretében vette meg a gépkocsit. BDT2003. 748. Élelmiszer-ipari termelő tevékenység céljára vásárolt, gépekkel, mint tartozékokkal együtt értékesített paprikafeldolgozó üzemet magába foglaló ingatlannak az is törvényes tulajdonsága, hogy építési és a funkciójához igazodó használatbavételi (üzemeltetési) szakhatósági engedélyekkel rendelkezzen. Ennek hiánya a jogi értelemben vett hibás teljesítést megalapozza.
15.
4.2. Mi a fogyasztói szerződés? A 2002. évi módosítás hozta be a hibás teljesítés szabályai közé a fogyasztói szerződések kérdéskörét, ezért vizsgálni kell, hogy milyen esetben beszélünk fogyasztói szerződésről. A fogalmat a Ptk. 685.§ definiálta az alábbiak szerint: 685. § E törvény alkalmazásában e) fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk).
A szabályozás alkalmazási területét az irányelv személyi, tárgyi és területi oldalról határolja le. A szabályozás kedvezményezettje a fogyasztó, vagyis a nem gazdasági célból eljáró természetes személy. A magyar szabályozás ettől eltér, erre még visszatérünk. A szabályozás tárgyi hatálya az ún. fogyasztási cikkekre korlátozódik; ez alatt az ingó testi (birtokba vehető) tárgyakat kell érteni, szűk körben megállapított kivételekkel. Adásvételi szerződésnek minősülnek az irányelv alkalmazásában a későbbiekben legyártandó vagy előállítandó fogyasztási cikkek szolgáltatására irányuló szerződések is. Nem vonatkozik a szabályozás a kapcsolódó szervízszolgáltatásokra, kivéve a szakszerűtlen összeszerelés következményeként jelentkező, illetve az összeszerelési utasítások hiányosságára visszavezethető hibákat. Az irányelv fenti rendelkezéseinek megfelelően a módosított törvényi rendelkezések hatálya azon új szabályok vonatkozásában, amelyek csak a fogyasztói szerződésekre irányadóak, kizárólag azon fogyasztói szerződésekre terjednek ki, amelyek ingó dolog szolgáltatására irányulnak. A törvény ezért a fogyasztói szerződésnek általános és speciális fogalmát is nevesíti. A fogyasztói szerződés speciális definícióját a jótállásra és a kellékszavatosságra vonatkozó szabályok tekintetében a fogyasztási cikkhez köti, ily módon biztosítja, hogy az irányelvből kötelezően adódó, ám általános érvénnyel átvenni nem indokolt rendelkezések hatálya valóban csak az irányelv alkalmazási területével megegyező körre korlátozódjon. Másrészről a tárgyi oldalról megragadott fogyasztói szerződés definíció elrendezi azt a kérdést is, hogy az irányelv nem csupán az ingó-adásvételre, de a későbbiekben legyártandó vagy előállítandó fogyasztási cikk szolgáltatására irányuló (szállítási vagy vállalkozási) szerződésekre is kiterjed. Ugyanakkor a fogyasztói szerződés általános értelmezése kizárólag a fogyasztói minőségben (gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból) történő szerződéskötés alapján ragadja meg a fogalmat a Ptk. más jogszabályhelyei, illetve közvetve a fogyasztóvédelem területét érintő alacsonyabb szintű normák alkalmazásában, és nem szűkíti azt le a szolgáltatott dolog jellege alapján. A magyar szabályozás alapján gazdálkodó szervezet is lehet fogyasztó, mindig az adott ügylet tartalmának a gazdálkodó szervezet tevékenységi körével való összevetése alapján dönthető el, hogy a fogyasztói minőség fennáll-e? (ld: Új szavatossági és jótállási szabályok 15.old.) A fogyasztási cikk fogalmának meghatározásánál a törvény él az irányelvben a nemzeti jogalkotónak biztosított lehetőséggel, és az aukciók sajátosságaira tekintettel kizárja a szabályozás alkalmazását az olyan árverésen eladott használt dolog tekintetében, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet. A Fővárosi Ítélőtábla a BDT 2009.1997. sz. döntésében részletesen elemezte a fogyasztó fogalmát, ezért az indokolását hosszasabban idézem. Az elfogadott értelmezés megfelel a fent idézett jogtudományi értelmezést fogadta el.
16.
EBH2005. 1321. II. A szerződő fél a szerződési nyilatkozat értelmezése tekintetében akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti, amely független az általa folytatott gazdasági vagy szakmai tevékenységtől [1959. évi IV. törvény 207. § (2) bek., 685. § d) pont]. A jogerős ítélet a Ptk. 207. §-a (1) bekezdésének megfelelően értelmezte a felek nyilatkozatát. A szerződés szövege nem volt sem homályos, sem ellentmondásos, az alperesek adósként írták alá a kölcsönszerződést, ami azt jelenti, hogy a szerződés alanyaivá, annak főkötelezettjévé váltak. Ennek nem mond ellent, hogy a szerződés - fej- - részében a II. r. felperes kölcsönfelvevőként, míg az alperesek egyenes adósként szerepeltek. Az egyenes adós kifejezés a közfelfogás szerint éppen annak kihangsúlyozását jelenti, hogy a felelősség a vállalt kötelezettségért közvetlen, tehát nem mögöttes, nem másodlagos. Alaptalan volt a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésére való hivatkozása is, mert a Ptk. 685. §-ának d) pontja szerint a szerződő fél csak akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti meg, amely független az általa folytatott gazdasági vagy szakmai tevékenységtől. A szerződés célja viszont az volt, hogy az alperesek tulajdonában lévő II. r. felperes gazdasági tevékenységét a felvett kölcsönnel elősegítsék. BDT2009. 1997. I. 2006. március 1. napját követően kizárólag a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása érdekében indítható közérdekű kereset. Fogyasztói szerződésnek az a szerződés minősül, amelyet a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében szerződést kötő fél a fogyasztóval köt. A szerződő fél akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti, amely kívül esik szakmai vagy gazdasági tevékenységének körén. A Ptk. 685. § d) és e) pontjai kimondják, hogy a Polgári Törvénykönyv alkalmazásában: fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy, illetőleg fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. Az Fgytv. 1. §-a alapján az abban foglalt rendelkezések hatálya - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vállalkozások azon tevékenységére terjed ki, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti. Az Fgytv. 2008. VIII. 31-éig hatályban volt 2. § e) pontja szerint fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje. Az Fgytv. 2008. IX. 1-jétől hatályos 2. § a) pontja értelmében fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. A törvény idézett rendelkezéseinek a perbeli jogvita elbírálásával kapcsolatos alkalmazhatóságát illetően a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az Fgytv. 1. §-ára figyelemmel, az Fgytv. 2. §-a az ott meghatározott fogalmakat kizárólag a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazása által érintett körben értelmezi. A fogyasztóvédelemről szóló törvénynek azonban sem a korábban, sem a jelenleg hatályos rendelkezései nem tartalmazzák a - Ptk. 209/A., valamint a Ptk. 209/B. §ok szempontjából releváns - fogyasztói szerződés fogalommeghatározását. Ebből okszerűen az következik, hogy a Polgári Törvénykönyvnek és a fogyasztóvédelemről szóló törvénynek az egymással egyébként az általános-különös viszonyában álló rendelkezései közül a fogyasztói szerződés fogalmának meghatározására a Ptk. 685. § e) pontját kell alkalmazni azért, mert az Fgytv. erről nem rendelkezik. A Ptk 685. § d) pontja a fogyasztó fogalmát nem szűkíti le kizárólag a természetes személyekre, hanem a lényegi megkülönböztetést ahhoz köti, hogy az érintett személy a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén belül, vagy azon kívül köti-e. Ez nem azonos azzal az elhatárolással, hogy a szerződést végfelhasználóként vagy továbbértékesítés céljából kötik-e. Az ítélőtábla a fellebbezés kiegészítésében ezzel kapcsolatban felhívott eseti döntéseket a jogvita elbírálása szempontjából azért nem fogadta el irányadónak, mert azok nem a fogyasztói szerződésnek, hanem a fogyasztónak a fogalmát értelmezték és ennek során az Fgytv. 2. § korábban hatályos i) pontjának a fogyasztói forgalom fogalmából vezették le, hogy ki minősül az Fgytv. alkalmazásában fogyasztónak. Az Fgytv. azonban a fent kifejtettek szerint nélkülözi a fogyasztói szerződés fogalom-meghatározását, a Ptk. azonban azt tartalmazza. Ezért a Ptk. alkalmazásának körében, a fogyasztói szerződés meghatározása során nyilvánvalóan nem az Fgytv. fogyasztói forgalomra vonatkozó fogalommeghatározásának értelmezéséből és analógiájából, hanem a Ptk. 685. § e) pontjának közvetlen tételes jogi rendelkezéséből kell kiindulni. A Ptk. 685. § e) pontja szerint fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. Ezáltal az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek egyik alanya a fogyasztó, a másik pedig ezen a körön kívül eső személy. A Legfelsőbb Bíróság az EBH2005. 1321 szám alatt közzétett eseti döntésében a Ptk. 685. § d) pontjának alapul vételével olyan iránymutatást adott, hogy a szerződő fél csak akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti meg, amely független az általa folytatott gazdasági, vagy szakmai tevékenységtől.
17.
II. A SZAVATOSSÁG, JÓTÁLLÁS ÉS A KÁRTÉRÍTÉS ÚJ SZABÁLYAI (2003. június 1.) 1.
Szavatosság
Ptk. 305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. (2) Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el.
1.1. Változó szabályok a.) Törvényes kellék: Ptk. 2003. július 1. előtti szabályai értelmében a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. E helyett az új szabályozás szerint akkor hibás a teljesítés, ha a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban és a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Az ezzel kapcsolatos tudnivalókat már az általános szabályok között már említettem. b.) A teljesítés időpontja A Ptk. 305.§ (1) bekezdése értelmében a jogszabályi és szerződési tulajdonságoknak a szerződés teljesítésének időpontjában kell fennállnia. A korábbi jogszabályi előírás a „teljesítéskor” kifejezést használta, a gyakorlat azonban a teljesítést a teljesítés időpontjával azonosította. A teljesítés előtt szavatossági igény nem érvényesíthető, akkor sem, ha a hiba a teljesítés előtt valamilyen okból ismert. [Ez alól kivétel a vállalkozási szerződés. Ptk. 395.§ (4) bek.).] c.) Összeszerelés: Teljesen új szabálya a Ptk.-nak a 305.§ (2) bekezdése, amely 2003. július 1. napját követően a kötelezett szavatossági felelősségét kiterjeszti a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelésére is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett a felelős. Fennáll a fellelősége a kötelezettnek akkor is, ha az összeszerelést a jogosult végzi vagy végezteti el, de a használati útmutató hibája következtében szerelték össze szakszerűtlenül az adott dolgot. A törvény együttes feltételeket ír elő, bármelyik feltétel hiánya kizárja, hogy egy jogosult a szerelés szakszerűtlen voltára hivatkozással szavatossági igényt érvényesítsen. d.) Reklám, nyilvános kijelentés: Új szabály a Ptk. 277.§ (1) bekezdésének b./ pontja, amely szerint a reklámban, árucímkén tett és a dolog tulajdonságára vonatkozó határozott, nyilvános kijelentés megszegése előidézheti a kötelezett szavatossági felelősségét. A § (1) b) pontjában említett nyilvános kijelentés alatt a törvény a reklámban és az árucímkén tett, a szolgáltatás tulajdonságát érintő közlést érti. Ilyennek azok a kijelentések minősülnek, amelyek a tulajdonságot illető konkrét, tényszerű közlést tartalmaznak. Nem esik ezért ebbe a körbe a reklámokban szokásos, és általánosságban megfogalmazott öndicséret (pl. legjobb, legolcsóbb, stb.). A szabályozás azonban két tekintetben túllép a kötelmi jog klasszikus szabályain. Egyrészt a kötelezettnek tudja be más személy kijelentéseit, másrészt nem szerződéses kötelezettségvállalás céljából tett kijelentéseket ruház fel ilyen hatással.
18.
A tulajdonságot érintő nyilvános közlés tehát nem csak a kötelezettől, de a gyártótól, az importálótól, valamint ezek képviselőjétől is származhat. E törvényi rendelkezéshez kapcsolódik a § (3) bekezdése, mely a gyártó fogalmát kiterjesztett tartalommal határozza meg. Ennek alapján gyártónak minősül az is, aki saját magát gyártóként tünteti fel a dolgon elhelyezett nevével, védjegyével, vagy más megkülönböztető jelzés alkalmazásával. A szabály alkalmazhatóságának nem feltétele, hogy a nyilvános kijelentést a törvény hatálybalépése után tegyék. Csak a szerződés megkötésének kell a hatályba lépés után megtörténnie. A kötelezett megnövelt felelősségére tekintettel a Ptk. 277.§ (2) bekezdése kivételeket fogalmaz meg a kötelezett javára, azonban a bizonyítás terhe is őrá esik a kivételek alkalmazhatóságát illetően. A törvény szövege szerint: (2) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie az (1) bekezdés b) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta. e.) A teljesítés helye: A teljesítés helyére vonatkozó előírások tekintetében a Ptk. 278.§ (2) bekezdése a fogyasztói szerződésre utalással kiegészült azzal, hogy fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg. 1.2. Változatlan szabályok: a.) Használt dolog adásvétele Nem változik a gyakorlat használt dolog adásvétele esetében. Egyrészt önmagában az a tény, hogy használt dolgot vásárol a jogosult, nem zárja ki a hibás teljesítés következményeinek alkalmazását. A jogosultnak azonban nyilvánvalóan számolni kell azzal, hogy a megszerzett dologban a természetes felhasználódásból eredő illetve egyéb hibák is lehetnek. E körben is alkalmazható a korábbi bírói gyakorlat (BH 1975/122., BH 1995/92., BH 1981/453.) Régiós gyakorlat A megyei kollégiumi anyagokban közölt jogesetek legalább felében használt dolgok, jellemzően gépkocsik, gépek és lakóépületek hibás teljesítésének kérdésében kellett állást foglalni. Ezekben az ügyekben jelentős jogalkalmazási kérdések nem vetődtek fel. Használt gépkocsi adásvétele esetében a gépkocsi életkorának, futásteljesítményének, esetleges törött voltának eltitkolása mindig megalapozza a hibás teljesítés megállapítását. (Somogy Megyei Bíróság Pf. 20.478/2010.) Iránymutató döntések: BH1981. 453.I Ha lakóépület vételekor ismert is az, hogy az épület elhanyagolt állapotban van és javításra szorul, az épület lényeges elemeinek használhatóságáért, az épület lakás céljára való alkalmasságáért az eladó felelős. Ha a épületnek - az épület építési idejének és állapotának megfelelő elhasználódásán túlmenően - olyan további hibája is van, amely meghaladja a szokásos elhasználódás fokát és az épület általános állapotához képest is rendkívülinek tekinthető, különösen pedig, ha a hiba folytán az épület használhatatlanná vált, ezért az eladó szavatossággal tartozik [Ptk. 305. § (1) és (2) bek.]. BH1999. 500 Családi házzal beépített ingatlan adásvétele esetében törvényes tulajdonság, hogy a lakóépület a korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban legyen [Ptk. 277. § (1) bek., 305. § (1) bek., 306. § (1) bek.]. BDT2007. 1563. A vevőnek a használt ingatlan megvásárlásakor fel kell készülnie azokra a hibákra, amelyek a használtsággal, az avulási idővel, annak számítható mértékével összefüggésben állnak fenn. A mintegy 20 éves ingatlan NEOACID vízszigetelő rétegének felújítása a tulajdonos karbantartási kötelezettsége. BDT2004. 982. Használt mezőgazdasági haszongépjármű (pl. cukorrépa betakarítógép) esetében a vevőnek számítania kell arra, hogy a gépben a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. Mindazon - köznapi értelemben vett -
19.
hibák tehát, amelyek a használtság következményei, a vevő terhére esnek. A hibás teljesítés jogi értelemben csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. BDT2003. 813. Használt dolog - így házas ingatlan - adásvétele esetén is fennáll az eladó helytállási kötelezettsége, ilyenkor azonban a jogi értelemben vett hibás teljesítés szempontjából az a kiindulópont, hogy a vevő a használtság ismeretében vette meg a dolgot, ezért számítania kell arra, hogy abban a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. Mindazon köznapi értelemben vett hibák, amelyek a használtság következményei a vevő terhére esnek. Családi házzal beépített ingatlan eladása esetén szerződéses tulajdonság, hogy a lakóépület a korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben legyen rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban.
b.) A csökkentett értékű és csökkentett áron értékesített termék A csökkentett értékű és csökkentett áron értékesített termékért is fennáll a termékszavatosság, amennyiben az nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak, vagy a rendeltetésszerű használat követelményeinek. (BH 1987/19.) A korábban kialakult gyakorlat alkalmazható. BH1987. 19. A csökkent értékű és csökkentett áron értékesített termékért is fennáll a kellékszavatossági felelősség, ha az nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak, illetőleg a rendeltetésszerű használat követelményeinek [Ptk. 305. §. (1) bek.].
c.) Nem osztható dolgoknál a mennyiségi hiány Nem osztható dolgoknál a mennyiségi hiány egyértelmű hibás teljesítésnek minősül, pl. a megvásárolt autó valamely lényeges alkatrésze hiányzik., vagy a szolgáltatott dolog egy rendszert képez, s ilyenként nem használható. Alkalmazható döntés: BH1994. 407. Csak együttesen hasznosítható számítógépi alrendszerek szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 305. § (1) bek., 306. § (3) bek., 319. § (3) bek., 320. §, 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 9/1969. (XII. 29.) MM. r. 1. § (1) bek.]. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapította meg, hogy az alperes 1991. szeptember 10-i szolgáltatása nem felelt meg a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a felperes szerződéskötéssel elérni kívánt céljainak. Az alperes felhívás ellenére megtagadta az alrendszerek működőképessé tételét, sőt tiltó program beépítésével meghiúsította valamennyi, köztük az első alrendszer használatát is. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy az alperes hibásan teljesített [Ptk. 305. § (1) bekezdés], és a felperest megillette a szerződéstől való elállás joga [Ptk. 306. § (3) bekezdés]. Ez az elállási jog pedig a szolgáltatások egysége folytán kiterjedt az első alrendszerre is.
d.) A használati útmutató hibája A használati útmutató hibája esetén a kellékszavatosság szabályai továbbra is alkalmazandók. BH1981. 466. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatás, ha a helytelen vagy hiányos használati utasítás az egyébként szerződésszerű tulajdonságokkal rendelkező termék felhasználását meghiúsítja vagy eredményét lerontja [Ptk. 305. § (1) bek.].
d.) Aliud szolgáltatás: vita van a gyakorlatban az aliud szolgáltatások megítélése tekintetében. Egyes álláspontok szerint ez is hibás teljesítésnek minősül, más, többségi álláspont szerint ilyen esetben nem történik teljesítés, ezért a jogosult az általános elévülési határidőn belül élhet a jogaival, kérheti a teljesítést illetve kártérítésre is igényt tarthat. Egyéb ma is alkalmazható eseti döntések: BH2002. 95. Az üzembehelyezési időpont téves feltüntetése és a hamisított szervizkönyv átadása az adásvételi szerződés hibás teljesítését eredményezi, így árleszállításnak van helye [Ptk. 305. § (1) bek., 306. § (1) bek., 367. § (1) bek.]. Az a körülmény, hogy az alperes nem tudott a gépkocsi korábbi sérüléséről, illet ve arról, hogy a szervizkönyv hamis, nem befolyásolja azt a tényt, hogy részéről hibás teljesítés történt. Ezért a bíróságok a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése alapján a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése szerint jogszerűen rendelkeztek a vételár leszállításáról. A felperes a per megindítása előtt felszólította az alperest az eredeti állapot visszaállítására, illetve árleszállítás alkalmazására, amely
20.
ajánlatokat azonban az alperes nem fogadta el, ezért alaptalanul hivatkozott a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése szerinti szabad rendelkezési jogának sérelmére. BH1998. 271.Az a körülmény, hogy a vétel tárgyát képező felépítményt a szerződés lakóházként, az ingatlan-nyilvántartás pedig hétvégi házként tünteti fel, nem ad alapot a hibás teljesítés megállapítására [Ptk. 4. § (4) bek., 305. §]. BH1997. 529.Használt gépkocsira kötött adásvételi szerződésben kikötött vételár leszállítása csak hibás teljesítés esetén igényelhető [Ptk. 305. § (1) bek., 306. § (1) bek., Pp. 164. §]. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogosult akkor követelhet árleszállítást, ha a teljesítés hibás. A Ptk. 305. §ának (1) bekezdéséből következően, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Használt gépkocsira kötött adásvételi szerződés esetében a törvényes tulajdonság azt jelenti, hogy a gépkocsi az életkorával és futásteljesítményével arányos műszaki állapotban van. A szerződéses tulajdonság ettől több, egyéb szerződésbeli kikötés lehet. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes teljesítése hibás. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a bíróság jogerős ítéletében, hogy a felperes a hibás teljesítés tényét nem bizonyította. Önmagában abból, hogy a gépkocsi karosszériája a szerződéskötéskor nem hét-, hanem kilencéves, míg a motor nyolcéves volt, nem következik a hibás teljesítés. A peradatok szerint a gépkocsi futásteljesítménye nem volt megállapítható, a gépkocsi sérülését a felperes ismerte, és a sérülés kijavítása a szerződéskötés előtt jó minőségben megtörtént. A sebességváltó, illetőleg hátsó futómű szerződéskötéskori állapota az utólagos javítások következtében már nem állapítható meg, a karosszéria pedig a szakértői vélemény szerint a karambolos sérülés ellenére az átlagosnál jobb állapotú volt. Mindezekre figyelemmel nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor a felperes árleszállítás iránti keresetét elutasította. A jogerős ítéletet ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 23.429/1995. sz.) BDT2008. 1819. A bérhizlalásra irányuló (vállalkozási típusú) termékértékesítési szerződés hibás teljesítésének minősül, ha a termelőhöz kihelyezett állatállomány idő előtti levágásának, a nagyszámú elhullásnak, a nem kellő súlygyarapodásnak oka az előnevelt állomány csökkent vitalitása volt, és ezért az állatállomány a gazdaságos felnevelésre nem volt megfelelő.
1.3. A hiba ismerete és a bizonyítási teher 305/A. § (1) Ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelősség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette. (2) Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A felek ettől eltérő megállapodása semmis. A Ptk. 305.§ (1) bekezdés és a 305/A.§ (1) bekezdés összevetésének első következtetése, hogy különbséget kell tenni a szerződés megkötése és a teljesítés időpontja között. A szerződés megkötése a szerződő felek akaratának találkozását, a megállapodás létrejöttét jelenti. A felek szerződéskötéskori megállapodása határozza meg a szerződés tartalmát, a szolgáltatást, amelyhez viszonyítva kell utóbb megállapítani, hogy hibás teljesítés történt vagy sem. A jogosultnak a hibáról való tudomása egyáltalán nem feltételezi a szolgáltatás tárgyának megvizsgálási kötelezettséget. A szerződési jog általános szabályai között elhelyezett rendelkezés nemcsak adásvételre, hanem bármilyen szerződés típusra vonatkozik. A szerződések igen jelentős részében, pedig a szerződés megkötésekor lehetséges, hogy nincs is olyan szolgáltatás, dolog, amelyet a jogosult egyáltalán megvizsgálhatna, mivel azt a kötelezett később szerzi be (pl.: szállítási-, vállalkozási-, mezőgazdasági termékértékesítési szerződés). Más esetben az adásvétel tárgya a szerződéskötéskor ugyan már rendelkezésre áll, azonban ebből a jogosult megvizsgálási kötelezettsége nem következik. A jogosultat tehát a szerződés megkötésekor semmilyen megvizsgálási kötelezettség nem terheli. A jogosult arról köteles meggyőződni, hogy a teljesítés megfelelő-e a Ptk. 283. § (1) bekezdés értelmében. 283. § (1) A jogosult - ha jogszabály kivételt nem tesz - a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. 21.
(2) A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, illetőleg, amelyekre jótállás vonatkozik. Ezt az elvet tükrözi a BDT2006. 1510.sz. alatt közzétett eseti döntés, amelyben a bíróság kimondta, hogy a vevőt a megvizsgálási kötelezettség nem a szerződés megkötése előtt terheli, hanem a vevőnek a teljesítéskor (azt követően) kell a legrövidebb időn belül a szerződésszerű teljesítésről megbizonyosodnia. Amennyiben azonban a szerződéskötés és a teljesítés időben lényegében egybeesik, és a vevő a szerződéskötés előtt a megvásárolni kívánt gépkocsit ténylegesen megtekinti, majd ehhez képest nyilatkozik vételi szándékáról, vélelmezni lehet, hogy azokat a hibákat, amelyeket a kellően gondos, ésszerű eljárás mellett felismerhetett ismernie kellett, ennélfogva a (nyílt) hiba (vélelmezett) ismeretében vette meg a gépkocsit. Lényeges kérdés ebből a szempontból a bizonyítási teher és ehhez kapcsolódóan az „ismernie kellett” kifejezés értelmezése. 1.3.1.
A bizonyítási teher értelmezési kérdései az új rendelkezések alapján
A hibás teljesítés körében a bizonyítási teher szabályozásának a kártérítéshez hasonlóan anyagi jogi jelentősége van. A főszabály a hibás teljesítés jogkövetkezményei tekintetében a Pp. 164.§ (1) bekezdésével összhangban az, hogy a hibás teljesítés tényét, az ezt állító jogosultnak kell bizonyítania (ez a legnagyobb eltérés a jótállásra vonatkozó szabályoktól). A jogosultat terheli a bizonyítási kötelezettség atekintetben, hogy a hiba oka (akár rejtetten is) a teljesítés időpontjában a szolgáltatott dologban megvolt. A bizonyítási teher főszabályát a Ptk. három esetben fordítja meg. a) a hiba szerződéskori ismerete, b) a fogyasztói szerződések esete, c) a jótállás. a.) A hiba szerződéskori ismerete Azt a tényt, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett a kötelezettnek kell bizonyítania. Ha ezt bizonyítja, nemcsak a hibás teljesítés szavatossági következménye, hanem egyéb jogkövetkezmények (pl. kártérítés) alól is mentesül. Az első fontos következtetés az, hogy a törvény megfogalmazásából eredően nem az vezet a mentesüléshez, ha a jogosult ténylegesen ismerte a hibát, ahogy azt a BH 2000/543. jogesetben a Legfelsőbb Bíróság a korábbi szabályozás alapján kifejtette. A döntést csak azért ismertetem, hogy a változást szemléltessem. BH2000. 543 A kötelezett szavatossági felelősségét csak a hiba tényleges ismerete zárja ki; az a körülmény, hogy a jogosult a hibát a teljesítéskor kellő körültekintéssel felismerhette volna, a kötelezettet a hibás teljesítésének következményei alól nem mentesíti [Ptk. 305. § (2)-(3) bek., 306. § (1) bek.]. Hibás teljesítés esetében - a jogerős ítéletben részletezett állásponttal szemben - a kötelezett a szavatossági felelőssége alól a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdése alapján csak akkor mentesül, ha a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte. A kötelezett felelősségét tehát csak a hiba tényleges ismerete zárja ki; az a körülmény, hogy a jogosult a hibát a teljesítéskor kellő körültekintéssel felismerhette volna, a hibás teljesítésének következményei alól a kötelezettet nem mentesíti. A perben nem merült fel olyan adat, amely arra utalt volna, hogy az épület hibáit az alperesek ismerték, ehhez képest az elsőfokú bíróság a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése alapján helyesen állapította meg a felperes felelősségét és nem tévedett, amikor - a szakértői véleményre alapítottan - a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával az ingatlan vételárát leszállította. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő ítéletét, annak fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 22.781/1999 sz.)
Az „ismernie kellett” fogalom tartalma
22.
A Ptk. az EK irányelvben alkalmazott „ésszerűen eljárva” helyett iktatta be az „ismernie kellett” fogalmat. A korábbi előírásokon alapuló bírói gyakorlat (a már idézett BH. 2000/543. sz. eseti döntés) szerint a kötelezett szavatossági felelősségét csak a hiba tényleges ismerete zárta ki. Az a körülmény, hogy a jogosult a hibát a teljesítéskor kellő körültekintéssel felismerhette volna, a kötelezettet a hibás teljesítés következménye alól nem mentesítette. Az új szabályok szerint a jogosultnak kell bizonyítani azt, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában köznapi értelemben hibás volt. Ezzel szemben a kötelezettet terheli az ellenbizonyítás, azaz neki kell bizonyítania, hogy a felek szerződési akarata eleve hibás dolog szolgáltatására irányult, hiszen a jogosult a dolog hibájának ismeretében kötötte meg a szerződést. Tulajdonképpen azt bizonyítja a kötelezett, hogy a szolgáltatás köznapi vagy műszaki hibája ellenére a szerződés tartalmának megfelelő teljesítés történt, jogi értelemben nincs hibás teljesítés. Elméleti szempontból tehát nem a felelősség alóli kimentésből, exkulpációról van szó. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni az 1999/44 EK. irányelv előírását, amely így fogalmaz: „Nem minősül a megfelelés hibájának, ha a szerződés megkötésének időpontjában a fogyasztó a hibáról tudott, vagy arról ésszerűen eljárva tudnia kellett, illetve, ha a megfelelés hibáját a fogyasztó által adott anyag okozta.” A bírói gyakorlatra várt/vár annak kidolgozása, hogy mikor lehet megállapítani azt a feltételt, mely szerint a jogosultnak ésszerű eljárás mellett a hibát ismernie kellett. Azokban az esetekben és ez gyakorlatilag az adásvételre koncentrálódik, amikor a szerződés megkötése előtt a vevő a már létező, megvásárolni kívánt dolgot ténylegesen megtekinti, megvizsgálja (pl.: kész lakás, lakóépület, gépkocsi adásvételekor) vélelmezni lehet, hogy azokat a hibák, amelyeket a kellően gondos ésszerű eljárás mellett felismerhetett, - ezek az ún. nyílt hibák, - ismernie kellett, ennél fogva a nyílt hiba vélelmezett ismeretében vette meg a dolgot, vagyis a hibás teljesítés alól a kötelezett mentesül, azaz nincs hibás teljesítés. [Kemenes István álláspontja szerint ez az általános részi rendelkezés lefedi az adásvétel különös nemei között szabályozott „megtekintésre vétel tényállását”, amikor a vevő a dolog megtekintése és megvizsgálása után tesz vételi ajánlatot. (Ptk. 371. § (4) bekezdés)] Az „ismernie kellett” fordulat ténylegesen a felek megállapodásának tartalmára utal, arra, hogy a jogosultnak a dolog hibájára számítani kellett, arra fel kell készülnie. Ennek az elvnek különös jelentősége van a használt dolgok adásvétele körében, amikor is hibás teljesítés csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. (BH. 1995/92., BH. 1984/490.) Nemcsak használt, hanem akciós, „kishibás” termékek vásárlása esetén is számítani kell kisebb hibákra. Ezen a körön kívül az „ismernie kellett” fordulat értelmezése körében – ahogy utaltunk erre – nem elfogadható az az értelmezés, mely szerint a jogosultnak a szerződéskötéskor a szolgáltatás tárgyát, az elvárható gondossággal és körültekintéssel meg kell vizsgálnia. Hangsúlyozni kell azt, hogy a hiba szerződéskori ismerete nem azonos a teljesítéskori ismerettel. A Pkt. 316. § (1) bekezdése kimondja, hogy „amennyiben a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta”. Ebben az esetben tehát a felek hibátlan dolog szolgáltatásában állapodtak meg, a teljesítés időpontjában azonban kiderül, hogy a dolognak valamilyen hibája van, ennek ellenére a jogosult a teljesítést elfogadta anélkül, hogy jogfenntartással élt volna. A fenti kérdéskörrel mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a Szegedi Ítélőtábla foglalkozott. A kollégiumi vélemények rendelkező részének ide vonatkozó részét ismertetem. A Legfelsőbb Bíróság 1/2004. (XII.2.) PK vélemény 1.pontja:
23.
1.) Nincs hibás teljesítés és ebből következően a kötelezett mentesül annak valamennyi jogkövetkezménye alól, ha bizonyítja, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, ez utóbbi alatt értve azt, hogy a jogosultnak kellő gondossággal eljárva számítania kellett a szolgáltatott dolog teljesítéskori hibájára. A Szegedi Ítélőtábla 1/2004. (VI.17.) kollégiumi ajánlásának I.-II. pontja: I. A hibás teljesítésből eredő jogai gyakorlása érdekében a jogosultat terheli a bizonyítási kötelezettség, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában a szolgáltatott dologban megvolt. A kötelezettet terheli a bizonyítási kötelezettség, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte vagy azt ismernie kellett – a teljesítéskori hibára ésszerűen számítania kellett -, és ezért hibás teljesítés nem történt. Ennek eredményes bizonyítása esetén a kötelezett a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezménye – a szavatosság, a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése és a jótállás – alól egyaránt mentesül. II. A jótállási idő alatt, továbbá fogyasztói szerződés esetén a teljesítéstől számított 6 hónap alatt felismert és kifogásolt hibák miatt a kötelezettet terheli a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A bizonyítási teher megfordítása a határidőn belül - a hibás teljesítés tényét illetően – a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is irányadó. Régiós gyakorlat A gyakorlatban ez a kérdés gyakran felmerül, s mindig a konkrét tényállás alapján lehet állást foglalni. A Baranya Megyei Bíróság elutasította a felperes használt gépkocsi megvásárlásával kapcsolatos hibás teljesítésre alapított keresetet, mivel a felperesnek az eladó felajánlotta, hogy a gépkocsit egy szerelőműhelyben megvizsgálhatja, a felperes azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Ilyen vizsgálattal azonban minden olyan hibát felismerhetett volna, amelyre a keresetében hivatkozott. (2. Pf. 20.032/2009.) Nagyon gyakori kérdés használt ingatlanok adásvétele esetén az, hogy az ingatlan falazata miből készült. A Tolna Megyei Bíróság által elbírált ügyben a vevők a vétel előtt az ingatlant megtekintették, tájékoztatást kaptak arról, hogy az ingatlan falazata vegyes, vályog és kő. A birtokbavételt követően megrendelt szakértői véleményből szereztek arról tudomást, hogy az adott falazat miatt a tetőtér beépítése költségesebb, ezért hibás teljesítés miatt léptek fel az eladóval szemben. A megyei bíróság a keresetet elutasította, mert a kirendelt szakértő véleményéből megállapította, hogy az épület a korának megfelelő műszaki állapotban volt, rendeltetésszerű használatra alkalmas, a szerződés megkötésekor a vevők a ráépítési szándékukat az eladóval nem közölték, a szerződést a falazat milyenségének tudatában kötötték meg. (Pf. 20.810/2008.) A Somogy Megyei Bíróság Pf. 20.735/2010. sz. ügyében a felek a használt állapotú lakóház értékesítését tartalmazó adásvételi szerződésben rögzítették, hogy az épület falazata téglából készült. A használat során kiderült, hogy az épület vegyes falazattal készült vízszintes szigetelés nélkül, emiatt vizesedés alakult ki. A jogerős ítélet nem állapította meg a hibás teljesítést azzal az indokkal, hogy a lakóház építése idején szokásos volt a vegyes falazat alkalmazása és a szigetelés mellőzése, emellett az eladók erről a tényről nem is tudtak. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 21.968/5. sz. határozatában nem osztotta a jogerős ítélet álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a felek a szerződésükben kifejezetten téglafalról tettek említést, ez szerződési kikötésnek minősül, a teljesítés ehhez képest hibás. A Legfelsőbb Bíróság álláspontját a hasonló ügyekben elvi jelentőségűnek ítélem meg.
24.
Ugyancsak az épület vályogfalazata volt a hibás teljesítés tárgya a Somogy Megyei Bíróság Pf. 20.986/2006. sz. ügyének, amelyben a bíróság azzal az indokkal utasította el a keresetet, miszerint a vevők tudtak arról, hogy az épület falai vályogból készültek. A Zala Megyei Bíróság egyik ügyében totálkáros gépkocsit értékesítettek, s felmerült az a kérdés, hogy totálkárosság egyben teljes üzemképtelenséget jelent vagy sem. A másodfokú bíróság ezt nemlegesen válaszolta meg, s megállapította, hogy a motor rejtett hibája miatt (amely az üzemképtelenséget okozta) totálkáros gépkocsi vétele esetében is fel lehet lépni, annak ellenére, hogy a gépkocsi totálkáros voltáról tudomással bírtak. (3.Pf. 20.116/2009/3.) A régión kívüli érdekes esetben az volt a per tárgya, hogy az adásvétel tárgyát képező ház falai a derékszögtől eltérő méretkialakítással készültek, melyet a vevő nem észlelt. A bíróság elfogadta a felperes álláspontját, ítélete szerint a „derékszögesség„hiánya nem minősül szemmel látható, bárki számára észlelhető hibának. (Veszprémi Megyei Bíróság 1.Pf. 21.262/2009.) A fenti esetek mutatják, hogy milyen változatos tényállás mellett kellett ebben a szakmai kérdésben állást foglalni. A bizonyítás kérdésével foglalkozik az alábbi elvi határozat: EBH2006. 1423. II. Ha a felek a letett termény minőségét közös mintavétellel határozták meg és a minta megfelel az étkezési búza minőségének, a letéteményesnek kell bizonyítani, hogy a teljes mennyiség minősége nem felelt meg a mintának [1959. évi IV. törvény 305. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény 3. § (3) bek., 164. §].
Összefoglalva : az „ismernie kellett” fordulattal a jogalkotó azt akarta kifejezni, hogy megtekintett állapotban történő vétel esetén a jogosult mindazoknak az ún. „nyílt hibáknak” az ismeretében kötötte meg a szerződést, amelyeket kellő gondosság mellett felismerhetett. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatásnak mindazok a hibái, amelyeket a szerződéskötéskor a jogosult az elvárható gondosságú eljárás esetén felismerhetett volna, vagyis amelynek észlelése a jogosulttól ésszerű eljárás mellett elvárható lett volna, hibás teljesítés hiányában nem alapozhat meg szavatossági igényt. b.) Bizonyítási teher a fogyasztói szerződések esetén Kedvező szabályt iktatott be a 305/A. § (2) bekezdése fogyasztói szerződések esetén a törvénybe. Ezek a szabályok azonban csak és kizárólag fogyasztói szerződések esetén alkalmazhatók. A módosított törvényi szabályozás szerint a vélelem a hibás teljesítés mellett szól, ha a hiba hat hónapon belül megjelenik. Ebben az esetben nem a jogosult fogyasztónak kell bizonyítani azt, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában a dologban már megvolt, hanem a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés időpontja után keletkezett. A bizonyítási teher megfordítása ténylegesen azt jelenti, hogy a fogyasztói szerződésekben a fogyasztó minden ingó dologra, termékre hat hónapos időtartamra a kötelező jótállás kedvezményezettjének jogállásába kerül. (Kemenes István) Ezen § alkalmazásával kapcsolatban az a jogértelmezési kérdés merül fel, hogy a teljesítéstől számított hat hónapos határidőn belül csak a hiba felismerésének kell megtörténni, vagy a kifogás kötelezettel történő közlésének, netán a szavatossági igény bíróság előtti érvényesítésének is. A kérdéssel kapcsolatban két álláspont foglalható el. Az egyik álláspontot a Szegedi Ítélőtábla kollégiumi ajánlása fogalmazta meg, amely szerint a jótállás jogintézményével való jogi hasonlóságból következik, hogy fordított bizonyítási teher csak akkor érvényesül, ha a hat hónapon belül felismert hibát a fogyasztó a hat hónapos határidőn belül egyúttal közli is a kötelezettel. (A kollégiumi ajánlás nem mondja ki azt, hogy hat hónapon belül bíróság előtt érvényesíteni kell az igényt. 1/2004. (06. 17.) kollégiumi ajánlás II. pontja)
25.
A másik álláspont szerint a törvény csak a hiba hat hónapon belüli felismeréséhez köti a bizonyítási teher megfordítását, így az már nem feltétele a törvényi vélelemnek, hogy a kifogás közlése e határidőn belül történjen meg. A törvény szövegéből ez az utóbbi álláspont olvasható ki. Az a tény ugyanis, hogy a jótálláshoz hasonló kedvező helyzetbe hozza a törvényalkotó a fogyasztót, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában nem jelenti, hogy alkalmazni kell azt a jótállásra vonatkozó szabályt is, hogy a megadott határidőben a kifogás közlésének is meg kell történnie. A jogosultnak ugyanis a Ptk. 307. § (1) bek. értelmében a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül közölnie kell a kifogását a kötelezettel, fogyasztói szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon belüli közölt kifogás kellő időben közöltnek tekintendő. Ha a hiba tehát hat hónapon belül észlelhető, legkésőbb két hónapon belül közölni kell a kifogást a kötelezettel, akkor a teljesítéstől számított 8 hónapon belül a közlésnek meg kell történnie. Ha ebben a határidőben a kötelezettnek bejelenti a kifogást a jogosult, akkor különösebb bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül ez a tény elfogadható. Ha később jelenti be, akkor sem esik el a jogosult attól a lehetőségtől, hogy ezt bizonyítsa, de fokozottan ráhárul a bizonyítási teher ebben a kérdésben. Idézem a Szegedi Ítélőtábla 1/2004. (VI. 17.) kollégiumi ajánlása II. pontját: II. A jótállási idő alatt, továbbá fogyasztói szerződés esetén a teljesítéstől számított 6 hónap alatt felismert és kifogásolt hibák miatt a kötelezettet terheli a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A bizonyítási teher megfordítása a határidőn belül - a hibás teljesítés tényét illetően – a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is irányadó. Régiós gyakorlat A megyei bírósági összefoglaló anyagokból kitűnik, hogy a bíróságok vizsgálják azt, hogy fogyasztói szerződésről van szó, a vita azonban ritkán éleződik ki erre a kérdésre vonatkoztatva. A Tolna Megyei Bíróság Pf. 20.464/2008. sz. döntésében megállapította, hogy az alperes üzletszerűen, jövedelemszerzési céllal vásárol gépkocsikat, azokat feljavítja és értékesíti, s ezen tevékenysége során megkötött szerződés alapján a magánszemély felperes fogyasztónak minősül. A Zalaegerszegi Városi Bíróság 1.P. 21.343/2007. sz. ügyében személygépkocsi hibás teljesítésével kapcsolatos jogvitában a fogyasztói szerződés jellegzetességére külön is kitért, s marasztaló döntésénél ez volt a lényeges kiindulópontja. Célszerű lenne a gyakorlatot ebbe az irányba elvinni. 1.4. Az érvényesíthető szavatossági jogok 306. § (1) Hibás teljesítés esetén a jogosult a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget; b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. (2) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. (3) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. (4) A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja. (5) Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.
1.4.1. Általános szabályok
26.
A Ptk. hibás teljesítés esetén négyféle szavatossági jogot nevesít, a kijavítást, a kicserélést, az árleszállítást és az elállást. A régi szabályozást tömören összefoglalva hibás telesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy árleszállítást, a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog esetén kicserélést kérhetett és a hibás teljesítés miatt bekövetkezett teljesítéshez fűződő érdekének megszűnése esetén elállhatott a szerződéstől. Ezen jogok közül a jogosult választhatott, azonban kicserélésre és elállásra csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén volt lehetőség. Az új szabályok két lépcsős igényérvényesítési lehetőséget vezetnek be az 1999/44. EK. irányelve előírásait követve. Az új szabály elsőbbséget ad a természetbeni teljesítést biztosító szavatossági jogoknak, így a kijavításnak és a kicserélésnek. A jogosult az első lépcsőben szabadon választhat a kijavítás vagy a kicserélés között, tehát az első lépcsőn belül a választási jog őt illeti meg. Természetesen a szavatossági igénye csak az egyik jogra koncentrálódik, ha a másik választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen vagy az arányosság követelményébe ütközik. A második lépcsőben érvényesítheti a jogosult, megint csak választása szerint az árleszállítást vagy az elállás jogát azzal, hogy jelentéktelen hiba miatt nincs helye elállásnak. Ha a jogosult az elállást választja, és ennek feltételei fennállnak, a kötelezett ezt nem válthatja ki árleszállítással, bármilyen jelentős árleszállítást ad, erre csak a jogosult beleegyezésével van lehetősége. Azzal a ténnyel, hogy a jogalkotó az árleszállítást mögöttes, feltételtől függő szavatossági igénnyé változtatta, az a jogalkotói szándék jut kifejezésre, hogy a szavatosság elsősorban a hiba természetbeni orvoslására szolgáló jogintézmény. A jogosult a második lépcsőben nevesített jogok közül akkor választhat, ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga. Ez alatt értendő az is, ha a konkrét szerződés vonatkozásában a szavatossági jogok nem értelmezhetők. (Ha megveszem Munkácsy Ásító inas c. festményét, akkor fel sem merülhet a kijavítás vagy a kicserélés kérdése.) Ez a feltétel valósul meg akkor is, ha a jogosult a kijavítást vagy a kicserélést azért nem követelheti, mert azok teljesítése vagy lehetetlen, vagy aránytalan. (Az arányosság elvét a gyakorlat eddig is érvényesítette, lásd BH. 1998/378. sz. jogeset.) Az ezzel kapcsolatos gyakorlatot az egyes szavatossági jogoknál elemzem. Régiós gyakorlat A vizsgálat tapasztalatai szerint a bíróságok ezt a kérdést vizsgálják, s ha a jogosult a sorrendiséget megsérti ez a kereset elutasításához vezet. (Szekszárdi Városi Bíróság P. 21.004/2009.) A Zalaegerszegi Városi Bíróság G. 20.876/2009. sz. ügyében kijavítási költségben marasztalta a kötelezettet, azonban a kijavítási költségnek csak egy részét ítélte meg, „kármegosztást” alkalmazott, holott a jogvitát nem a kártérítésre vonatkozó szabályok alapján bírálta el. A kollégiumi anyagban a kollégiumvezető ezt a megoldást kifogásolta, álláspontjával egyet lehet érteni, a kijavítási költségek megállapításánál fogalmilag kizárt a kármegosztás.
1.4.2. Egyes szavatossági jogok a. Kijavítás A Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjából következik az is, hogy a kötelezett a kijavítás és kicserélés kötelezettségét megfelelő határidőn belül és úgy köteles elvégezni, hogy az a jogosultnak ne okozzon jelentős kényelmetlenséget. A Ptk. 306. § (3) bekezdése tartalmazza azt a korábbi 307. § (1) bekezdésben található szabályt, mely szerint, ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a
27.
jogosult maga is elvégezheti a javítást, de azt mással is elvégeztetheti. E körben alkalmazni lehet a korábban kialakult gyakorlatot, mely szerint a kötelezett helyett történő javításra vagy javíttatásra akkor van lehetőség, ha a szolgáltatás olyan mértékben hibás, hogy a jogosulttól nem várható el a kötelezett munkájának ismételt elfogadása. (Fővárosi Bíróság Polgári Kollégium 1995. El. II. 12/23. sz. jogeset) A bírói gyakorlat azt is lehetővé teszi, hogy a jogosult követelje javítási költséget abban az esetben is, ha a javítást még nem végezte el. (BH. 1995/228. sz. jogeset) Ez a szabály főleg vállalkozási szerződések esetén alkalmazható. A gyakorlatban az a tendencia tapasztalható, hogy a jogosultak elsősorban nem a kijavítást kérik, hanem a javítási költség megfizetését, s nagyon sok esetben mással javíttatják ki a dolgot, s ennek költségét érvényesítik. A módosítás hatályba lépése után érzékelhető volt a gyakorlatban, hogy a bíróságok a szavatossági jogok sorrendjét a korábbinál szigorúbban értelmezték, a természetben történő kijavításnak prioritást biztosítottak. Ma már inkább általános a kijavítási költségek megítélése. A természetben történő kijavításra akkor kötelezik a felet, ha vállalja a javítást, s a felajánlott teljesítést a jogosult is elfogadja. Régiós gyakorlat A Zalaegerszegi Városi Bíróság P. 21.242/2007.sz., a Szekszárdi Városi Bíróság a G. 40. 083/2009.sz.,, a Baranya Megyei Bíróság G.20.166/2008. sz. ügyében (melyet a Pécsi Ítélőtábla Gf.II. 30.194/2009. sz határozatában bírált felül), a Szekszárdi Városi Bíróság P.20.951/2006. sz. és még számtalan ügyben a bíróságok a javítási költség kifizetésére kötelezték a vállalkozót, ez a gyakorlat általánosnak tekinthető. Jellemző példaként idézem a Somogy Megyei Bíróság Pf. 20.688/2008. sz ügyét, melyben a felek egy vitorlás hajó felújítására kötöttek szerződést, melyet a vállalkozó hibásan teljesített. Az elsőfokú bíróság a vállalkozót javítási költség megfizetésére kötelezte, mivel kijelentette a perben, hogy a javítást nem vállalja. Az alperes a fellebbezésében azt kérte, hogy a bíróság kijavításra kötelezze. A másodfokú bíróság azért hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, mert az alperes egy ízben sikertelenül kísérelte meg a javítást, az elsőfokú eljárásban elzárkózott a kijavítás elvégzésétől, így a felperes jogszerűen hivatkozott arra, hogy a kijavítás elfogadása a bizalom megrendülése miatt nem várható el tőle. A kijavítással kapcsolatban az az elvi kérdés vethető fel, hogy a kijavítás, kijavíttatás és a kijavítás költségének megfizetésére kötelezés azonos „ranghelyű” szavatossági jog, amely az árleszállítást megelőzi vagy sem. Véleményem szerint a kijavítás, kijavíttatás és a kijavítási költség megtérítésére kötelezés ugyanazon körbe tartozik, egymást kiváltó jogosultságok, még akkor is, ha a kijavíttatás, kijavítási költség megfizetése a kötelezett szempontjából nem a természetbeni teljesítést jelenti. A Pécsi Ítélőtábla Gf. IV.30.123/2006., Gf. IV. 30.353/2009. (Tolna Megyei Bíróság Gf. 40.096/2006. sz.) ügye vetette fel azt a jogkérdést, hogy a javítási költség és az értékcsökkenés számítása során mely időpontra vetítetten kell az összegszerűséget meghatározni. Mindkét fokú bíróság a javítási költség és az értékcsökkenés vonatkozásában is az ítélet-hozatalkori értékviszonyokat tekintette irányadónak. Eseti döntések: BH1998. 378. I. Ha a kötelezett vállalja a kijavítást, vagy felajánlja a szerződés felbontását, a vételárat meghaladó kijavítási költség iránti perben a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a jogosult szavatossági jogait rendeltetésszerűen gyakorolja-e [Ptk. 307. § (1) bek.]. A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja. Elmaradt a perben annak a vizsgálata, hogy a jogosult felperesek jogszerűen követelik-e keresetükben a kijavítási költségeket, különös tekintettel arra, hogy végül is a jogerős ítélet meghozataláig a hibák kijavítására nem is került sor. A hibás teljesítés egész szankciós rendszere arra szolgál, hogy a szolgáltatott dolog hibájának következményei miatt megbomlott szolgáltatási egyensúly
28.
helyreállítása megtörténjen. A kötelezett hibás teljesítése esetén a jogszabályban biztosított szavatossági jogok természetszerűleg a jogosult érdekeit védik, de a szavatossági jogok gyakorlása akkor tekinthető rendeltetésszerűnek, ha az említett célok érdekében úgy érvényesülnek, hogy nem eredményezik a kötelezett méltánytalan érdeksérelmét. A most elmondottak értelmében a bíróság nem mellőzhette volna annak a vizsgálatát sem, hogy a jogszerűen választott szavatossági jog megfelelően szolgálja-e a rendeltetését. Az alkalmazott jogkövetkezmény nem róhat aránytalan terhet, kötelezettséget a kötelezettre, így az adott esetben azt is mérlegelni kellett volna, hogy az eredeti vételárat meghaladó kijavítási költség igénylése - a szolgáltatott dolog forgalmi értékéhez képest is - gazdaságos, megfelelő igényérvényesítésnek minősül-e, vagy ezek alapján más szavatossági jog választása indokolt a jogosultak részéről, különösen akkor, ha a kötelezettek a jogaik védelmében is vállalják a kijavítást, illetőleg felajánlják a szerződés felbontását. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot az elmondottaknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. III. 23 382/1995. sz.) BH1995. 228.Vállalkozási szerződés hibás teljesítése esetén a javítási egyenérték számításának szempontjai [Ptk. 307. §, GK 47.]. BDT2000. 227. Építési szerződés esetén a kivitelező hibás teljesítése következtében a megrendelő részéről választott szavatossági jog - így különösen a természetbeli kijavítás iránti igény - megítélése során figyelemmel kell lenni a műszaki ésszerűség és gazdaságosság szempontjára is. A hibásan teljesítő vállalkozó a szerződésszegés következményei alól nem mentesülhet, másfelől viszont a szavatossági igény sem eredményezhet öncélú, visszaélésszerű joggyakorlást.
Több szavatossági jog együttes alkalmazása Az új szabályok nem zárják ki, ezért folytatható az a bírói gyakorlat, mely szerint, ha a szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly csak több szavatossági jog együttes alkalmazásával állítható helyre, a jogosult a kijavítás mellett ár- illetve díjcsökkentést is kérhet.(BH. 1985/320.) Valamennyi megyei kollégiumi anyag megerősíti azt a gyakorlatot, mely szerint a javítható hibák esetében a bíróság javítási költséget ítél meg, a nem javítható hibák esetében viszont árleszállítást alkalmaz. BH1985. 320. I. Ha a szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly csak több szavatossági jog együttes gyakorlásával állítható helyre, a jogosult a kijavítás mellett ár-, illetőleg díjleszállítást is követelhet [Ptk. 305. §, (1) bek. 306. § (1) bek.]. II. A hibás teljesítés kijavításához szükséges anyagokat és alkatrészeket a vállalkozó az értéküktől függetlenül köteles szolgáltatni [Ptk. 306. § (1) bek.].
b. Kicserélés A 2003. július 1. napja előtt kötött szerződések esetén a kicserélésre csak akkor volt lehetőség, ha a dolgot fajta és mennyiség szerint jelölték meg, továbbá feltétel volt, hogy a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül ne legyen kijavítható, illetve a javítás ne vezessen a jogosult érdekeinek sérelméhez. A kiskereskedelmi forgalomban értékesített áruk tekintetében a Ptk-é. 6. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmazott. E szerint a dolog kicserélésére vagy a szerződéstől való elállásra irányuló szavatossági jog választása során a kijavítási idő akkor minősül rövidnek, ha az a hiba bejelentéstől számított 8 nap alatt, a kötelezett jótállása, vagy pedig a jótállásról szóló jogszabályban meghatározott határidőn belül megjavítható. (Ezt hatályon kívül helyezte a módosító törvény.) A hibát akkor tekinti kijavíthatónak, ha javítás folytán az áru értéke, használhatósága az azonos ideig rendeltetésszerűen használható hibátlan áruhoz képest nem csökken. Érdekesen alakul a bírói gyakorlat abban az esetben, amikor a vásárolt árú, legtöbbször személygépkocsi rövid időközönként többször meghibásodik, s emiatt kéri a jogosult a kicserélést vagy áll el a szerződéstől. Az EBH2005. 1305. sz. döntésben a Legfelsőbb Bíróság általános elvként kimondta, hogy ha a hibás teljesítést követően a hiba kijavítása megfelelően, műszaki értékcsökkenés nélkül megtörtént, a jogosult ugyanezen hiba miatt kicserélést már nem igényelhet. Ezzel szemben töretlennek tekinthető az
29.
ítélőtáblák gyakorlatában az, hogy a visszatérő hibák esetén elrendelik a cserét, illetve az elállás is jogszerű lehet. Több döntés került közzétételre ebben a körben. A törvénymódosítás előtti jogszabályi környezetben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a BH1982. 522. sz. döntésében, hogy jogszerű a vevő elállása a szerződéstől, ha a megvásárolt technikai berendezés üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következett be, és a jövőben is sorozatos - bár javítható - hibák előfordulásával kell számolnia [Ptk. 306. § (3) bek.]. Ezt a gyakorlatot folytatták az ítélőtáblák a BDT. 2001.539; BDT 2007.1618; BDT 2005.1262. sz. döntésekben. Hasonló helyzetben cserére kötelezte a Pécsi Ítélőtábla a gépkocsi eladóját a Pf. II. 20.394/2010. sz. – jelenleg felülvizsgálati eljárás alatt álló – döntésében. Közzétett egyéb döntések BH2008. 116. A dolog kicserélése iránti igényt általában nem alapozza meg az első sikertelen javítás (1959. évi IV. törvény 306. §). BH2006. 261. Gyári új gépkocsi adásvételére vonatkozó szerződést az eladó hibásan teljesíti, ha olyan gépkocsit szolgáltat, amelyet - a szállítás során bekövetkezett sérülés miatt - újra kell fényezni és forgalmi értéke a gyári előírásoknak megfelelő újrafényezés ellenére nem éri el a gyári új gépkocsi értékét. Ha a gépkocsi hibája értékcsökkenés nélkül nem javítható ki, a vevőt szavatossági jogként a kicserélés joga megilleti [1959. évi IV. törvény 305. §, 306. § (2) bek.]. BDT2001. 539. A hibás teljesítés körében olyan esetben, amikor a termék egyenként kisebb súlyú hibái rövid időközönként visszatérően, ismétlődően jelentkeznek, és az egyes javítások ellenére rövid idő alatt a dolognak újabb és újabb hibái jelennek meg, arra engednek következtetni, hogy a kijavítás rövid idő alatt a jogosultnak a folyamatos használathoz fűződő érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges. Ilyen esetben a jogosult a szerződéstől elállhat. BDT2005. 1262. A jogosult a teljesítéshez fűződő érdekét veszíti el - ezért a szerződéstől jogszerűen elállhat -, ha az új személygépkocsi meghibásodásai a javítások ellenére rövid időközönként, visszatérően ismétlődve jelentkeznek és azt eredményezik, hogy a kijavítás a jogosult folyamatos használathoz fűződő érdeke sérelme nélkül nem lehetséges. BDT2007. 1618. I. Ha a kötelezett által szolgáltatott új személygépkocsi rövid időközönként többször meghibásodik, hibás a teljesítés akkor is, ha a kötelezett a hibákat minden alkalommal kijavítja.
Előfordul, hogy a vevő úgy kívánja a gyakran előforduló hibák következményét kivédeni, hogy ún extra garanciát biztosító megállapodást köt. Ilyen esetben a korábbi hibák miatt már nem léphet fel az eladóval szemben, jogviszonyukra az új szerződés szabályai vonatkoznak BDT2006. 1365. I. Amennyiben a vevő a jótállási időn belül a többször meghibásodott gépkocsi eladójával újabb extra garanciaszerződést köt, a felek jótálláson alapuló jogviszonyára ennek a szerződésnek az előírásai irányadóak.
c. Árleszállítás A 2003. július 1. napja előtt hatályos törvényi rendelkezés az árleszállítást a kijavításhoz hasonlóan törvényi korlátozás nélkül érvényesíthető szavatossági jogként deklarálta. 2003. július 1. napja után kötött szerződések esetében az árleszállítást és az elállást akkor választhatja a jogosult, ha a kijavítás vagy kicserélés a választott igény teljesítésének lehetetlensége miatt nem kérhet, vagy az más szavatossági jog érvényesítéséhez viszonyítva kötelezettre aránytalan teherrel járna, továbbá ha ugyan követelheti a kijavítás vagy kicserélést, de azt a kötelezett nem vállalja, vállalja, de nem végzi el, vagy vállalja, de nem tud a Ptk. 306. § (2) bekezdés szerint megfelelő határidőn belül vagy a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül eleget tenni. E szavatossági igény érvényesítése esetén a perek gyakori vitapontja az volt, hogy mekkora összeg illeti meg ezen a jogcímen a jogosultat. A bíróság gyakorlatában az a megoldás alakult ki, hogy az árilletve díjleszállítás célja a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti egyenértékűség biztosítása, ezért
30.
abban kifejezésre kell jutnia a hibából eredő értékcsökkenésnek is. Ezért az árleszállítás mértékének meghatározásakor mindig a dolog szerződésben kikötött vételárából indult ki. (BH. 1995/92., BH. 1985/394., BH. 1980/181., BH. 1989/455.) Ezt az elvet elvi határozatban is kimondta a Legfelsőbb Bíróság. Az árleszállítás mértékének megállapításánál továbbra is irányadó a korábbi gyakorlat, mely szerint a bíróságnak az árleszállítás megállapításánál a szerződésben kikötött vételárból kell kiindulnia. A dolog forgalmi értéke és a hiba kijavítási költsége csak az árleszállítás mértékének megállapításánál jön szóba. A kijavítás költsége és az árleszállítás sokszor összemosódik a hétköznapi gyakorlatban. A GK 47. sz. állásfoglalás a kérdésben megfelelő iránymutatást alkalmaz. A gyakorlatban legtöbbször használt gépkocsi adásvétele esetében merül fel az árleszállítás kérdése, különösebben érdekes elvi kérdések nem merültek fel. A fenti elvek a magánszemélyek közötti jogvitában is érvényesülnek. Régiós gyakorlat A Pécsi Ítélőtábla a Gf. IV. 30.180/2007/10. sz. ítéletében elvi éllel mondta ki, hogy az árleszállítás a szolgáltatás értékében a hibás teljesítés miatt bekövetkezett értékcsökkenést kompenzálja, mértéke nem a kijavítási költséghez igazodik. A Somogy Megyei Bíróság a Pf. 21.438/2010. sz. döntésében egy társasház kivitelezésénél elkövetett hibákra tekintettel az értékcsökkenést nem az egyes hibák által kiváltott értékcsökkenés tételeinek összeadásával, hanem valamennyi hiba együttes figyelembe vételével és mérlegelésével állapította meg. Ezzel a megközelítéssel egyet lehet érteni. Országos gyakorlat GK 47. szám I. A gazdálkodó szervezetek közötti vállalkozási szerződések hibás teljesítése esetén az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, ha azonban a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, a hibás rész értéke. Az árleszállítás megállapításánál a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon. II. Ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hiba kijavításának várható költségét akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Ilyen esetben a kötelezettet a kijavítás előrelátható indokolt költségeiben kell marasztalni. Az összeg meghatározásánál az az irányadó, hogy a kijavítás a jogosultnak milyen indokolt költséget okoz. A bíróság a kötelezett kérelme alapján a jogosult hozzájárulása hiányában javítás helyett nem hozhat a kötelezettet árleszállítás, illetve javítási költség megfizetésére marasztaló határozatot. EBH2006. 1505. Építési szerződés hibás teljesítése esetén a szerződésben kikötött teljes vállalkozói díj képezi az árleszállítás alapját (1959. évi IV. törvény 306. §). BH1995. 212. Ha a jogosult szavatossági jogként árleszállítást igényel, a bíróságnak a jogvita eldöntésénél a szerződésben kikötött vételárból kell kiindulnia, a dolog forgalmi értéke és a hiba kijavítási költsége csak az árleszállítás mértékének megállapításánál számba jöhető tényező lehet [Ptk. 306. § (1) bek.]. Az árleszállítás mértéke tekintetében tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kizárólag a javítási költségeket vette alapul, a másodfokú bíróság pedig tévesen tulajdonított meghatározó jelentőséget az ingatlan átruházáskori forgalmi énékének. A Ptk. 306. §-a (1) bekezdésének alkalmazása körében az árleszállítás mértékének meghatározásakor a bíróságnak nem a dolog forgalmi énékéből, hanem az érvényes szerződésből, a kikötött vételárból kiindulva azt kell vizsgálnia, hogy a dolog szavatossági hibái milyen mértékben sértik a jogosultnak a hibátlan teljesítéshez fűződő érdekét, és ez az érdeksérelem a szerződésben kikötött vételár milyen összegű csökkentésével orvosolható. Ez az összeg az irányadó szempontok különbözősége miatt - általában nem azonos a kijavítás költségével, bár ez utóbbi az árleszállítás mértéke megállapításánál számba jöhető tényező lehet - miként ilyen a hibának a dolog értékére gyakorolt hatása is.
31.
Mindezek megállapításához szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre. A bíróságoknak tehát az előzőekben írt körülmények feltárásával kellett volna dönteniük az árleszállítás kérdésében; a fenti szempontok szerint meghatározva annak mértékét. BH2009. 180. Hibás teljesítés miatt árleszállítás akkor érvényesíthető, ha a felet ebből adódóan tényleges érdeksérelem éri, amely a vételár csökkentésével orvosolható (1959. évi IV. törvény 305. § és 306. §; 1952. évi III. törvény 164. §). „A közbenső ítélet tényként állapította meg az alperesi hibás teljesítést, figyelemmel arra, hogy az alperesek a terveket a felperesek rendelkezésére bocsátották, ezáltal azokat a tájékoztatásuk részévé tették és ehhez képest a szolgáltatott dolog nem felelt meg a teljesítéskor a tájékoztatásban foglalt tulajdonságoknak. Hibás teljesítés esetén azonban árleszállítást a felperesek önmagában e tényre alapozottan nem kérhetnek. Ehhez annak igazolása is szükséges, hogy a dolog szavatossági hibája sérti a hibátlan teljesítéshez fűződő érdeküket és ez az érdeksérelem megfelelő összegű árleszállítással orvosolható. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az eljárt bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy az árleszállítás indokoltságát és annak szükséges mértékét a perben a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján. A perben eljárt P. Gy-né, illetve dr. P. M. és K. G. igazságügyi szakértők egyezően állapították azt meg, hogy az alperesek a tervben előírt szigetelés helyett a szigetelést más módon oldották meg. Az utóbbi szakértők szerint ez a mód legalább egyenértékű a tervben szereplővel. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szigetelés vízzáróbeton készítésével történő megvalósítása a peradatok szerint nem okoz érdeksérelmet a felpereseknek, ezért a szerződésben kikötött vételár mérséklése nem indokolt. Az ingatlan használati értékét ugyanis a megvalósított szigetelési mód nem érinti.
d. Elállás A 2003. július 1. napja előtt kötött szerződések esetében a jogosult akkor állhatott el a szerződéstől, ha a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt. Érdekmúlás esetén ezért a jogosult a másik félhez nyilatkozatot intézett, amely a szerződést felbontotta és az ennek következtében visszamenő hatállyal szűnt meg. (BH. 1994/664.) Az érdekmúlás akkor volt megállapítható a korábbi szabályozás alapján, ha -a hiba nem javítható vagy-több ízben megkísérelték eredménytelenül, vagy -a termék gazdaságos javítása kizárt (BH. 1992/263), vagy -a kötelezett a javítást nem vállalja, vagy -a javítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nincs mód, -vagy a kötelezett a javítást a jogosulttal kötött megállapodás előnyére hosszú időn át nem végzi el. (BH. 1986/430.) Nem élhet az elállási joggal a jogosult akkor, ha a feltétel bekövetkezését felróhatóan maga idézte elő, vagy ha megállapodott a jogosulttal a kijavításban és azt szándékos magatartással mégis meghiusította. (BH. 1988/236.) 2003. július 1. napja után kötött szerződések esetében ilyen részletes feltételeket az elállás gyakorlásához a törvény nem fűz, egyetlen nevesített esete van, jelentéktelen hiba miatt nem lehet elállni a szerződéstől. Az új szabályozás szerint az elállás jogát ugyanolyan feltételekkel választhatja a jogosult, mint az árleszállítást. A Szegedi Ítélőtábla egyik döntésében kimondta, hogy a hibás teljesítés miatti elállás, mint külön törvényi feltételekhez kötött legsúlyosabb szavatossági igény gyakorlása során irányadó az arányosság elve. Ebben a körben mérlegelni kell, hogy a választott szavatossági igény teljesítése a kötelezettnek más szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget, érdeksérelmet eredményez-e, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget is. (BDT. 2005.1201.) A hatályos szabályozás alapján kialakult gyakorlat sokszínűségét az alábbi példák mutatják. Régiós gyakorlat Jogszerűnek minősítette az elállást a Kaposvári Városi Bíróság a P. 22.094/2009. sz. ügyben, amelyben kiderült, hogy az internetes portálos lebonyolított aukción megvásárolt festmény hamisítvány.
32.
A Baranya Megyei Bíróság 2. Pf. 20.185/2009. sz. ügyében az új állapotban vásárolt személygépkocsi fél év alatt 22 alkalommal hibásodott meg, az alperes nem vállalta a kicserélést, jogszerűnek ítélte meg a bíróság a felperes elállásra vonatkozó kérelmét. Előfordul, hogy az elállás feltételei fennállnak, mégis egyéb körülmények miatt más szavatossági jog alkalmazásával oldották meg a vitát. A Baranya Megyei Bíróság 3. Pf. 21.115/2010. sz. ügyben a jogosult egy alagsori lakást vásárolt, a vételár kifizetéséhez pénzintézeti kölcsönt vett fel, s emiatt zálogjoggal terhelték meg az ingatlant. A lakás lakhatatlan volt, a hibás teljesítés miatt fellépő felperes azonban nem vállalta, hogy a lakás visszaadásával egyidejűleg tehermentesíti az ingatlant, ezért a bíróság árleszállítást alkalmazott. Egyéb alkalmazható döntések: EBH2003. 869 A pénzügyi lízingszerződéshez kapcsolódóan kötött adásvételi szerződés esetén a jogviszonyok csak annyiban válnak háromoldalúvá, amennyiben az átruházott jogok, illetve kötelezettségek tekintetében a szerződő felek alanyai lesznek a szerződésnek. Ez esetben a szavatossági jogok, közöttük az elállási jog körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 306. § (3) bek., 314. § (2) bek., Pp. 213. §]. BH2010. 214. Ha a gépjármű hibáját több hónap alatt sem tudják eredményesen kijavítani, a jogosult akkor is elállhat az adásvételi szerződéstől, ha a kötelezett a kijavítást egyébként továbbra is vállalja [1959. évi IV. törvény 306. § (3) bekezdés]. BH2006. 261. Gyári új gépkocsi adásvételére vonatkozó szerződést az eladó hibásan teljesíti, ha olyan gépkocsit szolgáltat, amelyet - a szállítás során bekövetkezett sérülés miatt - újra kell fényezni és forgalmi értéke a gyári előírásoknak megfelelő újrafényezés ellenére nem éri el a gyári új gépkocsi értékét. Ha a gépkocsi hibája értékcsökkenés nélkül nem javítható ki, a vevőt szavatossági jogként a kicserélés joga megilleti [1959. évi IV. törvény 305. §, 306. § (2) bek.]. BH1994. 664. A szerződés hibás teljesítése miatti elállás jogkövetkezményének alkalmazása során nincs jelentősége a kötelezett személyes körülményeinek, az eredeti állapot helyreállítása miatti esetleges vagyoni veszteségnek [Ptk. 305. § (3) bek., 306. § (3) bek., 319. § (1) bek., 320. § (1) bek.]. BDT2005. 1201. A hibás teljesítés miatti elállás, mint külön törvényi feltételekhez kötött legsúlyosabb szavatossági igény gyakorlása során irányadó az arányosság elve. Ebben a körben mérlegelni kell, hogy a választott szavatossági igény teljesítése a kötelezettnek más szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget, érdeksérelmet eredményez-e, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget is. Az elállás, mint külön törvényi feltételekhez kötött legsúlyosabb szavatossági igény gyakorlása a perbeli esetben nem volt indokolt, mert nem állt arányban a jogosulti érdeksérelemmel. Az arányosság elve körében mérlegelni kell azt, hogy a választott szavatossági igény teljesítése a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget, érdeksérelmet eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget is. Mindezeket a perbeli esetben értékelve a felperes elállása nem felelt meg az arányosság elvének, ezért a rendelkezésre álló adatokból a felperes által gyakorolt elállás jogszerűtlen voltára az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett. A felperes a hibás teljesítés miatt viszont a Ptk. 310. §-a értelmében jogszerűen tartott igényt a hiba kijavításával összefüggésben felmerült költségei, mint kár megtérítésére. A készülékek leszerelése ugyan nem volt indokolt - az ezzel kapcsolatban felmerült költségekre nem jogosult -, a megbízottnak kifizetett díj (250 000 Ft), valamint a vízvizsgálatok díja (764 848 Ft) azonban a felperest ezen a címen megilleti. Az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-át megsértve az alperes nyilatkozatain, ellenkérelmén túlterjeszkedett, amikor a felperes által jogszerűen gyakorolt visszatartási joggal érintett 4 200 000 Ft-os vételárhátralékba a hibás teljesítés miatt felmerült költségeket elszámolta. Beszámítás hiányában az alperes a felperes által bizonyított kijavítási költségek megtérítésére köteles.
1.4.3. Áttérés más szavatossági jogra 306/A. § A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. Ptk.-é. 6. § (1) (2) A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb [308. § (1) bekezdés], ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte. Ptké. 84. § (1) A szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó határidőket a Ptk. hatálybalépése előtt létrejött szerződés esetében a Ptk. hatálybalépésétől kell számítani, a korábbi jogszabály által meghatározott határidők azonban nem hosszabbodhatnak meg.
33.
(2) Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, ha a szavatossági jogok az érvényesítésükkel való indokolatlan késlekedés miatt a Ptk. hatálybalépése előtt megszűntek.
A törvény biztosítja a jogosult számára, hogy a már egyszer kiválasztott szavatossági jogról egy másikra térjen át, azonban, ha ezzel kárt okoz a kötelezettnek, köteles az ezzel kapcsolatban felmerülő kár összegét megtéríteni. Ez alól csak akkor mentesül, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, pl. késlekedett a már kiválasztott szavatossági kötelezettség teljesítésével. Mentesül továbbá a kártérítés alól, ha az áttérés indokolt volt, pl. a kívánt szavatossági kötelezettség teljesítésére nincs lehetőség, mert a dolog nem javítható, vagy a terméket a kereskedelmi forgalomból kizárták, gyártását beszüntették. A jogosult a már kiválasztott szavatossági jog megváltoztatásának lehetőségével a hibás teljesítés miatt indított bírósági eljárás tartama alatt is élhet. Alkalmazható jelenleg is a GK. 11. számú állásfoglalás, amely szerint gazdálkodó szervezetek között létrejött ügyletek esetén az áttérés a jogosultat addig illeti meg, amíg a kötelezett vele meg nem egyezett, vagy a bíróság a hibás teljesítés tekintetében jogerős ítéletet nem hozott. A 306/A. § tartalmilag azonos a Ptk. 307. § (2) bekezdésével, így ezen szabály alkalmazása során nem kell új követelményekre számítani. (BH. 1984/26.) Kisebb értelmezési problémák előfordulhatnak, ezzel az eljárási kérdéseknél foglalkozom. A kifogások közlése 307. § (1) A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni. (2) Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis. (3) A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.
Az új törvényi szabályozás enyhítette a kifogás előterjesztésével kapcsolatos korábbi előírásokat. Míg korábban haladéktalanul köteles volt a jogosult a kötelezett tudomására hozni a kifogásait, most a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles ezt megtenni. A korábbi gyakorlat sem vette egyébként szigorúan a haladéktalan igényérvényesítést, figyelembe vette a jogosult személyi és az ügy egyéb körülményeit is. Általában csak a több hónapos teljesen indok nélküli késedelmet tekintette olyannak, amely elenyésztette a szavatossági igény gyakorlását. Speciális szabályozás található a fogyasztási szerződések tekintetében, amikor is kimondja a törvény, hogy a fogyasztói szerződések a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közöl kifogást határidőben tettnek kell tekinteni oly módon, hogy ezen határidőt meghosszabbító szerződési kikötés semmis. A Ptk. 307. § (1) bekezdésénél szigorúbb szabály maradt a szállítási szerződésekre vonatkozó Ptk. 383. § (4) bekezdésében. Ezen speciális szerződés esetén ugyanis a jogalkotó indokoltnak tartotta továbbra is a szigorúbb haladéktalan kifogásközlési kötelezettséget. Ez a haladéktalan közlési kötelezettség azonban fogyasztói szerződésekre nem érvényesül. Fogyasztói szerződések esetében mindig az új rendelkezések alkalmazandók. Mi a következménye annak, ha a jogosult késedelmesen értesíti a kötelezettet a hibáról? E tekintetben a szabály nem változott, a késedelem nem jár jogvesztéssel, de a jogosult köteles a késedelmes közléssel okozott károk megtérítésére. Ha tehát a késedelmes igényérvényesítés következtében a hiba súlyosbodott, a kijavítás költségesebbé vált, az ezzel kapcsolatos igény, többletköltség nem hárítható át a kötelezettre. A kifogás tartalmát illetően az új szabályozás a korábbihoz hasonlóan nem tartalmaz rendelkezéseket, ebből következik, hogy az eddig kialakult bírói gyakorlat továbbra is alkalmazandó és alkalmazható. E szerint nem szükséges pontosan megjelölni a hiba helyét, annak okait, elegendő azoknak a tényeknek a felsorolása, amelyből következtetni lehet a hiba okára. A bíróság a szavatossági jogot a kifogásolt dolog minden olyan hibája miatt kellő időben érvényesítettnek tekintik, amely a jogosult 34.
nyilatkozatában megjelölt kellékhiányt előidézte még akkor is, ha a hiba megnevezése téves, hibás vagy szakszerűtlen volt. (I. számú polgári - gazdasági elvi döntés) A hibaközlés alakiságára nincs előírás. Alkalmazható eseti döntések: BH1996. 268. I A választott szavatossági jogról másikra való áttérés [Ptk. 307 § (2) bek.] BH1995. 224.Nincs helye felülvizsgálatnak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére hivatkozással, ha a jogerős ítélet hibás teljesítésre alapított igényt bírált el [Pp. 270. § (1) bek., Ptk. 201. §, 277. § (1)-(2) bek., 305-311. §, 324. § (1) bek.]. BH1990. 108.Ha a hibásnak bizonyult ingatlan vevője az eladó szavatossági felelőssége alapján a kijavítási költség megtérítése iránt támaszt keresetet, a bíróság ehelyett nem ítélhet meg díj leszállítást [Ptk. 306. § (1) bek., 307. §].
1.5. A szavatossági igény érvényesítésének határidejével kapcsolatos kérdések 1.5.1. Az elévülési és jogvesztő határidők Ezzel a kérdéssel részletesebben kell foglalkozni, mert szinte minden perben felmerül a határidők vizsgálatának szükségessége, s ebben a kérdésben nagyon sok döntés született. Általában azt mondhatjuk, hogy a törvénymódosítás a szavatossági határidőrendszert nem változtatta meg, ez alól csak a fogyasztói szerződésekre vonatkozó előírás a kivétel. A szavatossági határidő egységesen minden szolgáltatásra hat hónap, azzal, hogy ez a határidő elévülési határidő. A szavatossági elévülési határidő nyugvása vagy félbeszakadása esetén a határidő az elévülésre vonatkozó szabályok szerint hosszabbodik meg. A szavatossági elévülési határidő nyugvása vagy félbeszakadása folytán meghosszabbodott határidő legfeljebb véges, jogvesztő határidőn belül érvényesülhetnek, amely jogvesztő határidő általában egy év, tartós használatra rendelet dolog esetén három év, egyes konkrét dolgokra előírt kötelező alkalmassági idő esetné ennél hosszabb időtartam is lehet. A kötelező alkalmassági idő meghatározásánál elmaradt a szabványra történő hivatkozás, melynek az az oka, hogy az 1995. évi XXVIII. tv. 6.§ (1) bekezdése megszüntette a szabványok kötelezővé tételének lehetőségét. A fogyasztói szerződések esetében a szavatossági határidő két év, amely szintén elévülési határidő, erre a határidőre ugyan úgy vonatkoznak az elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó általános szabályok. 308. § (1) A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó. (2) Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el. (3) Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik. (4) Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó - az (1)-(2) bekezdéstől eltérően - a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki. Ptk-é. 6.§ (2) A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb [308. § (1) bekezdés], ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a
35.
szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte.
A szavatossági igény érvényesítése alatt a gyakorlat nem a kifogás közlését, hanem a hibás teljesítésből származó igénynek a bíróság előtti érvényesítését érti. Tehát a keresetet (adott esetben a viszontkeresetet) kell a teljesítéstől számított elévülési határidő alatt illetve jogvesztő határidő letelte előtt benyújtani. Az elévülési határidőt a teljesítéstől kell számítani, a hibás dolog kijavítása illetve kicserélése a szavatossági határidőket módosítja. A korábbi szabályozás szerint az elévülési határidő kijavítás esetéven meghosszabbodott, a kicserélés esetében pedig újra kezdődött. Kijavítás esetén annyi idővel hosszabbodott meg a határidő, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem használhatta a hiba közlésének időpontjától. Az egész dolog kicserélése esetén a szavatossági határidő újból kezdődik. Ha csak egy részét kellett dolognak kicserélni, akkor egyes álláspontok szerint csak a kicserélt rész vonatkozásában más álláspont szerint az egész dologra kihatóan újrakezdődik illetve olyan helyzet áll elő, mintha javítást végeztek volna. A kijavítási idő a kifogás közlésétől indul. Ezért csak a kifogás közlésétől a kijavítás elvégzéséig terjedő idő nem számít bele az elévülési időbe, tehát nem a tényleges meghibásodás időpontjától kell számítani a kieső időt. Fogyasztói szerződés esetén a két hónapon belül bejelentett közlés kellő időben bejelentettnek tekintendő, ezért a meghibásodástól az akadályközlésig eltelt idő sem számít bele a határidőbe. (Ez vitatható álláspont: Az új szavatossági és jótállási szabályok c. könyv szerzője állítja.) Az új rendelkezések értelmében a kijavítással érintett idő az elévülési határidőt nem meghosszabbítja, hanem nem számít bele. A törvény rendelkezése szerint a kijavítás időtartamából az az időtartam nem vehető figyelembe, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági határidő újraindulásának jogkövetkezménye nemcsak a kicserélés, de a javítás esetén is alkalmazandó. Fontos elvet fogalmaz meg a BDT. 2011. 2446. sz. döntés a szavatossági igény érvényesíthetőségével kapcsolatban, melyet közlök. BDT2011. 2446. I. Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét önmagában nem érinti, az elévülés a bíróság előtti igényérvényesítés határideje. Ha a kötelezett az ingyenes javítás folytán a hibás teljesítés miatti szavatossági kötelezettségének önként tett eleget, közömbös, hogy a jogosult követelése eddig az időpontig egyébként elévült vagy sem.
1.5.2.Az elévülés megszakadása 327. § (1) A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. (2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. (3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Miután az elévülés szabályait kell alkalmazni ezekre a határidőkre (Ptk. 327. § (1) bekezdés), az elévülés akkor szakad meg, ha: - a jogosult a szavatossági igényét írásban közli a kötelezettel (ebből a szempontból nem elegendő a szóbeli felhívás) – a felek a hibás teljesítés miatt kialakult vitát megállapodás (pl. szerződés módosítása) útján rendezik, illetve e tárgyban egyezségkötésre kerül sor, illetve az igényt bíróság előtt érvényesítik. A más személyek közötti perbe történő beavatkozás azonban az elévülést nem szakítja meg.
36.
Megszakad az elévülés, ha a hibás teljesítés tényét és az abból származó igényeket a kötelezett elismeri. A megszakadás azzal a joghatással jár, hogy az irányadó igényérvényesítési határidő a fenti jogcselekményeket követően újra kezdődik. Amennyiben a felek megállapodása a választott szavatossági jognak megfelelő kötelezetti teljesítés idejét is meghatározta, tehát a hiba orvoslásának elfogadott és egyben elvárt időtartamára is kiterjedt, csak ennek leteltétől lehet figyelembe venni az újból kezdődő elévülési határidőt. Fontos hangsúlyozni, hogy ilyen esetben mindig a keresetet vagy a viszontkeresetet kell a teljesítéstől számított vagy az adott esetben irányadó elévülési határidő alatt benyújtani. Az elévülés megszakadására vonatkozó szabályok csak akkor és addig alkalmazhatók, amíg az elévülés folyik. Az elévülési határidő eltelte után az elévülés megszakadása nem jöhet szóba. Felmerült az a kérdés, hogy az elévülést hányszor lehet megszakítani. Hibás teljesítés esetén is érvényesül az általános szabály, az elévülés többször megszakítható. Ennek gátja lehet a jogvesztő határidő, továbbá az időmúlás miatti megnehezült bizonyítás a jogosult terhére esik. Konkrét esetben a jogosult januárban és márciusban írt levelével szakította meg az elévülést, a másodfokú bíróság a határidőket a második felszólító levéltől számította. (Veszprém Megyei Bíróság Gf. 40.037/2006.) Azt, hogy a követelés elévült, a bíróság hivatalból nem vizsgálja, a kötelezettnek kell a védekezésében erre hivatkozni. Amikor azonban jogvesztő határidő telt le, a keresetet a kötelezett védekezésének tartalmától függetlenül hivatalból el kell utasítani. További döntések: GKT 72/1973. szám
A követelés elévülésének megszakításához elegendő, ha a felszólítás olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja. EBH2003. 853 A szavatossági határidő - a jogvesztő határidőn belül - a hiba felismeréséig nyugszik, és attól számítva három hónap áll rendelkezésre az igény bíróság előtti érvényesítésére. A három hónapos határidő nem elévülési jellegű, nem szakítható meg, tehát nem kezdődik újra (Ptk. 308. §, 326. §). BH2004. 237 A teljesítéstől számított hat hónapos elévülési jellegű szavatossági határidő - a jogvesztő határidőn belül - a hiba felismeréséig nyugszik, és attól számítva három hónap áll rendelkezésre az igény bíróság előtti érvényesítésére. A három hónapos határidő nem elévülési jellegű, nem szakítható meg, tehát nem kezdődik újra [1959. évi IV. törvény 308. § (1) és (2) bekezdés, 326. § (2) bekezdés]. BH1988. 40. Ha a felek a hiba okának felderítése és megszüntetése érdekében közösen vizsgálatot folytatnak, ez az elévülés nyugvását eredményező menthető oknak minősül mindaddig, amíg ismeretessé nem válik a vizsgálat eredménye vagy eredménytelensége [Ptk. 306. § (1) be., 308. § (1) és (2) bek., 326. § (2) bek.]. BDT2005. 1200. Az elévült követelés vonatkozásában a perindításra még nyitva álló határidőn belüli perlésnek fogalmilag kizárt az elévülést megszakító hatása. BH2007. 408. A követelést tartalmazó keresetlevélnek a bíróság általi kézbesítése a per megszűnése esetén is megszakítja az elévülést [1959. évi IV. törvény 327. § (2) bekezdés]. BH2007. 229. Nem szakítja meg az elévülést a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, ha azt a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja (1959. évi IV. törvény 324. § és 327. §). BH2007. 156. Az előzetes bizonyítás iránti kérelem a követelés elévülését nem szakítja meg (1959. évi IV. törvény 327. §) BH1994. 428. A jogosultnak az igény érvényesítésére vonatkozó írásbeli felszólítása, illetőleg a kereset előterjesztése abban az esetben is alkalmas az elévülés megszakítására, ha a felszólítást a kötelezett önállójogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységének küldték, illetve a keresetet vele szemben terjesztették elő [Ptk. 327. § (1) és (2) bek.).
1.5.3. Az elévülés nyugvása Ptk. 326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. (2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető,
37.
ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.
A Ptk. 326. § (2) bekezdése az elévülés nyugvását szabályozza. Nyugszik az elévülés, ha a jogosult menthető okból nem tudja követelését érvényesíteni. A bíróság megítélésére tartozik annak az eldöntése, hogy a jogosult a konkrét ügyben ténylegesen és hibáján kívül volt-e akadályozva abban, hogy a jogait határidőben érvényesítse. Néhány körülmény, amely az elévülés nyugvását eredményezi: - Általában az elévülés nyugvását eredményezi a képviselet hiánya; illetve a képviselő és a képviselt közötti érdekellentét ténye annak megszűnéséig; ha a követelés érvényesítését előzetes eljárásnak kell megelőznie. - Nyugszik az elévülés akkor is, ha a károsult kárának bekövetkezéséről nem tud, és ez akadályozza őt abban, hogy a károsodástól számított időben érvényesítse jogait. - A jogosult a követelését akkor is menthető okból nem tudja érvényesíteni, ha a kár összegéről nem szerez tudomást. - Alapot ad az elévülési idő nyugvására, ha a felek egymással egyezségi tárgyalásokat folytatnak. - A lejárat után adott halasztás is az elévülés nyugvását eredményezi. A fenti esetekben tehát az elévülés nyugvása az elévülési határidő meghosszabbodásához vezet. A speciális lejárati időket - egy évnél hosszabb eredeti elévülési idő esetén egy év, ennél rövidebb eredeti elévülési idő esetén három hónap - ilyenkor az elévülés nyugvásának végétől kell számítani. Vagyis a nyugvás befejeztével a jogosult még e speciális határidőkön belül érvényesítheti igényét bíróság előtt, kivéve, persze ha az eredeti elévülési időből több van hátra, mint a speciális határidő. Más szóval, ha a nyugvás - öt éves elévülés esetén - az elévülés kezdetétől számított két év múlva véget ér, a jogosult további három évig érvényesítheti igényét, ha azonban az elévülési idő eltelt, vagy abból már csak - például - két hónap van hátra, a jogosultnak egy év áll rendelkezésre az igénye érvényesítésére. A 2002. évi XXXVI. törvény nem módosította ugyan közvetlenül az elévülés nyugvására vonatkozó szabályokat, közvetve azonban annyiban változást hozott, hogy eddig a szavatossági elévülési határidő mindig hat hónap volt, ezért a Ptk. 326. § (2) bekezdés alapján a jogosult az igényét mindig az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül érvényesíthette, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb idő volt hátra. Most viszont fogyasztói szerződésnél a Ptk. 326. § (2) bekezdésben írt egy éven belüli igényérvényesítési lehetőség kerül alkalmazásra, tekintettel az egy évnél hosszabb elévülési időre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1. sz. PGED. II. pontjában írtak szerint ezáltal legalább egy évvel a jogvesztő határidőn túl is lehetőség van az igényérvényesítésre. Ezzel kapcsolatban alapvetően két kérdés merül fel. - Az egyik az, hogy a Ptk. 326. § (2) bekezdésben írt három hónapos illetve egy éves határidő elévülési jellegű vagy jogvesztő-e. - A másik pedig az, hogy fenntartható-e az I. sz. Polgári – Gazdasági Elvi Döntés II. pontjában írt az a lehetőség, mely szerint a jogvesztő határidő végén jelentkező szavatossági hiba esetén az elévülés nyugvása következtében az igényérvényesítési lehetőség a jogvesztő határidőn is túlnyúlhat.
a)
Ami az első kérdést illeti abban a Legfelsőbb Bíróság már többször állást foglalt akként, hogy a Ptk. 326. § (2) bekezdés szerinti határidők nem elévülési jellegűek, azokat nem lehet megszakítani és az elévülés további nyugvása sem állapítható meg. (EBH. 2003/853., BH. 1999/15.)
A hatályos Ptk. felfogásában az elévülés nyugvása alatt is telik az elévülési idő. Az igény elévülése tehát akkor is a követelés esedékességétől kezdődik, ha a jogosult menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy igényét érvényesítse. Az elévülés nyugvása meghosszabbítja az elévülési időt akkor, ha abból egy évnél illetve három hónapnál kevesebb van hátra. Az elévülési idő azonban nem a 38.
nyugvás idejével hosszabbodik meg, hanem csak a törvény által biztosított három hónapos illetve egy éves időtartammal. Ha pedig az elévülési idő az igényérvényesítés akadályának megszűntekor már eltelt, akkor a törvény egy további rövid igényérvényesítési határidőt ad a jogosultnak a három hónap illetve az egy év előírásával. Ezekkel a határidőkkel a törvény egy olyan a BH. 1999/15. sz. eseti döntés szóhasználata szerint „türelmi időt” biztosít, amely alatt az igényt mindenképpen bíróság előtt kell érvényesíteni, nem elég azt a kötelezettel közölni. Az elévülési határidő meghosszabbodását a Ptk. miniszteri indokolás azzal magyarázza, hogy általános tapasztalat szerint az akadály elhárulása után a jogosultnak nem a követelés érvényesítése az első gondja, ezért megfelelő méltányos határidőt kell adni részére a függő jogviszonyai rendezéséhez. Az elévülés nyugvására, megszakadására vonatkozó szabályok csak a törvényben írt, a teljesítéstől számított szavatossági elévülési határidőkre vonatkoztathatók. A határidők rendszerének a logikájából is az következik, hogy a letelt elévülési határidőt csak jogvesztő határidő követheti. A törvény által ily módon a Ptk. 326. § (2) bekezdésében az elévülés nyugvása következtében biztosított további határidők már nem elévülési jellegűek, újból nem nyugodhatnak és nem is szakíthatók meg. Ezért a jövőre nézve is indokolt fenntartani azt az eddigi elvi határozatban is kinyilvánított gyakorlatot, amely szerint a Ptk. 326. § (2) bekezdésében az elévülés nyugvásával kapcsolatban szabályozott további igényérvényesítési határidők már nem elévülési, hanem jogvesztő jellegűek, nincs tehát mód az elévülés újabb nyugvására illetve megszakítására.
b)
A mi a másik kérdést vagyis az I. sz. PGED-ben a jogvesztő határidőn is túlnyúló szavatossági igényérvényesítési lehetőséget illeti azt már eddig is számos támadás érte a jogirodalomban.
Az elvi döntés vitatott tétele a következő: Nemegyszer előfordulhat az is, hogy a szavatossági hiba csak az adott esetben figyelembe jövő jogvesztő határidő végén jelentkezik. A fogyasztói érdek hatékony védelme érdekében ilyenkor is biztosítani kell az igényérvényesítés lehetőségét. Ezért ilyen esetben is azok a szabályok érvényesülnek, amelyek az elévülési idő végén jelentkező hibáknál figyelembe jönnek. Alkalmazni kell tehát az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályokat. Az ezek szerint az igény érvényesítésére rendelkezésre álló határidő végéig a szavatossági igényt akkor is érvényesíteni lehet bírósági úton, ha különben a jogvesztő határidő már eltelt volna. Ilyenkor azonban az elévülés újabb nyugvásának vagy megszakadásának már nincs helye.
Az elévülés nyugvása vagy megszakadása folytán még rendelkezésre álló határidő elteltéig a szavatossági igény akkor is érvényesíthető bírósági úton, ha különben a jogvesztő határidő már eltelt volna. Addig azonban, amíg a Legfelsőbb Bíróság esetleg egy jogegységi eljárás keretében nem vizsgálja felül az elvi döntésnek ezt a vitatható tételét, a jogalkalmazásnak az elvi döntésben foglaltaknak megfelelő gyakorlatot kell követni. A Legfelsőbb Bíróság az 1/2004. (XII.2.) PK.vélemény 4. pontjában a fenti kérdésekkel kapcsolatban az alábbi véleményt nyilvánította: Amennyiben a szavatossági igény érvényesítésére nyitva álló hat hónapos (fogyasztói szerződésnél: két éves) elévülési határidő nyugszik, a jogosult – az egy évi, illetve tartós használatra rendelt dolog esetén három évi (fogyasztói szerződésnél minden esetben: három évi), vagy ha a kötelező alkalmassági idő ennél hosszabb, akkor az annak megfelelő jogvesztő határidőn belül – a szavatossági igényét az akadályt jelentő menthető ok megszűnésétől számított három hónapon (fogyasztói szerződésnél: egy éven) belül érvényesítheti bíróság előtt. Az elévülés nyugvása következtében a szavatossági igény érvényesítésére a törvény által biztosított további három hónapos illetve egy éves határidő (Ptk. 326.§ (2) bekezdés) nem elévülési, hanem jogvesztő jellegű, következésképpen az elévülés újabb nyugvására illetve megszakítására nem kerülhet sor.
39.
Mikor ér véget az elévülési idő nyugvása Szavatossági perekben tapasztalható a bíróságok részéről a határidők laza kezelése. Rendkívül fontos, hogy a bíróság milyen szempontok szerint bírálja el az elévülési határidő nyugvása befejezésének időpontját. Ebben kétségtelenül szubjektív elemek is közrejátszanak. A BH. 2008/88. sz. eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság azt az iránymutatást adta, hogy a szavatossági igény érvényesíthetőségének elévülési határideje a felismerésig, nem pedig a hiba okának a megismeréséig nyugszik. Itt idézem a fenti döntés indokolását is, mert a döntés okfejtését lényegesnek tartom. BH2008. 88 A szavatossági igény érvényesíthetőségének elévülési határideje a hiba felismeréséig, nem pedig a hiba okának a megismeréséig nyugszik (1959. évi IV. törvény 308. §). „A fenti jogszabályhely tehát az igényérvényesítés akadályának, azaz menthető oknak azt tekinti, hogy a hiba nem volt felismerhető. Azt azonban nem követeli meg, hogy a jogosultnak az igényérvényesítés előtt ismernie kell a hiba okát is. Ezért nem felel meg a bírósági gyakorlat elveinek az a jogi álláspont, amelyet a jogerős ítélet tartalmaz; nevezetesen, hogy az igényérvényesítés akadályoztatva volt a hiba okának, jellegének ismeretéig. A kötelező alkalmassági idő arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a jogosultnak a fenti időpontokon belül először jelentkező hibák érvényesítésére. Ha azonban egy hiba már felismerhetővé vált, akkor a menthető ok megszűnt, és a Ptk. 326. § (2) bekezdését kell alkalmazni; eszerint az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra. A Legfelsőbb Bíróság I. számú PED-GED döntésének II. pontja arról az esetről rendelkezik, ha a szavatossági hiba az elévülési határidő későbbi szakában vagy esetleg lejárta után, de még az adott esetben figyelembe vehető jogvesztő határidőn belül jelentkezik. Az elévülési idő végén jelentkező hibáknál lehet alkalmazni az elévülés nyugvására vonatkozó szabályokat, vagyis a Ptk. 326. § rendelkezéseit. A fentiekre tekintettel a per eddigi adatai szerint alappal hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a 2000. évben jelentkező repedések esetében nem nyugodhatott az elévülés 2003. november 20., illetve 2004. január 20. napjáig. A Legfelsőbb Bíróság azonban a per adatai alapján megállapította, hogy az elévülés kérdésében megalapozott döntés nem hozható, mert a bíróságok e körben kellően nem tisztázták a tényállást, nem vizsgálták a felek különböző jogcselekményeit, nem tárták fel a perben érvényesített egyes hibák felismerésének időpontját, és az elévülési idő esetleges megszakítását. A perben adatok vannak arra, hogy az alperes az első felszólításokra javításokat végzett, azaz elismerésben volt, és ő maga is szakértői véleményeket szerzett be. Társasházi közgyűléseken többször szóba került a hibás teljesítés kérdése, erről a felek különböző tárgyalásokat folytattak. A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. E § (2) bekezdése értelmében az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból kezdődik. Az alperes elévülési kifogásának előterjesztésekor kérte, hogy a felperesek bizonyítsák be az elévülés megszakítására vonatkozó jogcselekményeiket, de a bíróságok ennek tárgyában bizonyítást nem folytattak le, és tényállást sem állapítottak meg. Az ítélet nem tartalmazza, hogy egyes hibák, mint pl. penészedés, gázkészülék működési hiba mikor jelentkeztek, e hibák felismerésekor a felek között milyen tárgyalások folytak. Az az alperesi magatartás, hogy javítást végzett, maga is intézkedéseket foganatosított mérésekre és szakértői megbízásokra, önmagában bizonyítja a süllyedéssel összefüggő hibák elismerését. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elévülés kérdésében a hiányos tényállás miatt döntést nem hozhat, ezért a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot, az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban tisztázni kell, hogy a kijavítani kért egyes hibák mikor voltak felismerhetők, a hiba ismeretében a felperesek milyen jogcselekményeket tettek, az alperes milyen magatartást tanúsított, a jogcselekmények, magatartások értékelhetők-e a Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti elévülést megszakító cselekményeknek. (Legf. Bír. Pfv. VII. 21.022/2007.)”
A bírói gyakorlat úgy tűnik ezt az iránymutatást túllépte. A hibás teljesítéssel kapcsolatos ügyekben, főként a vállalkozási, ingatlan adásvételi szerződésekkel kapcsolatos perekben rendszeresen előfordul, hogy a jogosult a hiba jelentkezésekor szakvéleményt szerez be, s ezt követően indít pert.
40.
Általánosnak mondható az a bírói gyakorlat, hogy a bíróságok a jogosultra kedvezőbb módon a szakvélemény megismerésétől számítják a határidőt. A BDT 2007. 1708. sz. döntésben a Szegedi Ítélőtábla elvi éllel mondta ki, hogy az elévülés nyugvása szempontjából annak van jelentősége, hogy a jogosult mikor ismerhette fel kétséget kizáró módon a hiba jellegét, volumenét és összegszerű kihatását. A Pécsi Ítélőtábla a BDT. 2006. 1473. sz. döntésében konkretizálta az elévülés nyugvása befejeződését, amikor kimondta, hogy az építési vállalkozó kötelezettnek azon bejelentésével, mely szerint további kijavításokat a hibás teljesítéssel kapcsolatban nem vállal, megszűnik a jogosult igényérvényesítésére vonatkozó menthető ok, ezáltal az elévülés nyugvása véget ér, és a jogosult ezt követően három hónapon belül érvényesítheti bíróság előtt a szavatossági igényét. A Pécsi Ítélőtábla a Pf. II. 20.327/2010/5. sz. ítéletben hangsúlyozta, hogy a peren kívül beszerzett szakvélemény megismerésekor az elévülés nyugvása befejeződött, s ettől kell számítani az igényérvényesítési határidőket. A Pf.II. 20.267/2007/ 10. sz. döntésben az ítélőtábla a hiba felismerése kapcsán rámutatott, hogy a laikus számára is felismerhető (nyílt) hibák érvényesítésével a jogosult nem várhat. Ugyanezt az álláspontot foglalta el azzal kapcsolatban, hogy a kazánház elhelyezése, a szellőztetés megoldása a tervtől elért, melyet a jogosult felismerhetett. A Legfelsőbb Bíróság az utóbbival kapcsolatban a Pfv. VII. 20.781/2008/5. sz. döntésében más álláspontra helyezkedett, álláspontja szerint túlzott elvárás a jogosulttól, hogy egy új építésű lakóépület terveit összevesse a megvalósított állapottal. A magam részéről a Legfelsőbb Bíróság álláspontját nem tudom elfogadni új építésű lakóház esetében, amikor a jogosult bizonyíthatóan kézhez vette a terveket. A Pf. II. 20.169/2010/3. sz. ítéletben az ítélőtábla szigorúan értelmezte az igényérvényesítési határidőt, s a már ismertetett BH. 2008/88. sz. döntés alkalmazásával elutasította a keresetet, amikor a fél 2006-ban tudomást szerzett a megvásárolt lakóépület hibájáról (a falak dőlése), de csak 2008-ban szerzett be szakvéleményt, majd annak ismeretében indította meg a pert. Az elévülés nyugvása hosszabb ideig is eltarthat, ezt példázza a Szegedi Ítélőtáblának a paneles lakóházak hőszigetelési hibája miatti igényérvényesítéssel kapcsolatos döntése. (BDT. 2006.1435.) Régiós gyakorlat A Zala Megyei Bíróság illetékességi területén a bíróságok a nyugvással kapcsolatban azt az álláspontot foglalták el, hogy a laikus jogosult számára tisztázottnak kell lenni a hiba eredetének, következményeinek, kihatásának, a helyreállítás módjának és költségeinek. (2011.El.II.Ck. 41. sz. vizsgálati anyag 17.old.) A Baranya Megyei Bíróságon szigorúbb a gyakorlat, az igény érvényesítésének szempontjából menthető oknak a hiba felismeréséig terjedő időt tekintik, s nem az esetleges szakvélemények megállapításának időpontját. (2010. El.II.C.70. sz. vizsgálati anyag 18.old.) A Tolna Megyei Bíróság gyakorlatában élesen ez a kérdés nem merült fel, a tapasztalat az, hogy a perekben elvétve hivatkoznak elévülésre. (2011.EL.II.C.2/47. 34.old.) A Somogy Megyei Bíróságok gyakorlatában gondként merült fel, hogy a kötelezettek csak a másodfokú eljárásban hivatkoznak elévülésre, s miután a bíróságok nem vizsgálhatják az elévülés kérdését mindaddig, amíg nem hivatkoznak rá, hosszadalmas bizonyítás lefolytatására kerül sor, pedig hivatkozás esetén elutasítható lenne a kereset. (2011. El.II.C.2/10. sz. vizsgálati anyag 25.old.) A fent ismertetett gyakorlati esetek azt mutatják, hogy ebben a kérdésben egységes gyakorlat kialakítása indokolt. Az egységes gyakorlat kialakításánál az lehet a szempont, hogy az adott esetben a hiba felismerése sem egyszerű folyamat, egy tüneti jelenség (épületnél repedés, vizesedés, gépkocsinál túlzott olajfogyasztás, stb.) okának megismerése vezet el sok esetben ahhoz, hogy a jogosult felismerje hibás teljesítés történt. Ilyenkor természetesen indokolt lehet szakvélemény beszerzése, s a szakvélemény megismerése után a per megindítása.
41.
Az elkapkodott perindítás azért sem támogatható, mert a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben jelentős perköltség, főleg szakértői díj merül fel, s nem lehet elvárni a jogosulttól a körültekintés nélküli perindítást. Nagyon sok esetben tényállásfüggő a kérdés megválaszolása, ezért általánosságban azt lehet mondani, hogy a bíróságnak azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy indokolt volt-e a per megindítása előtt a szakvélemény beszerzése, s ettől függően kell megítélni azt, hogy a perindítással a jogosult elkésett vagy sem. Egyéb alkalmazható döntések EBH. 2003/853. A szavatossági határidő - a jogvesztő határidőn belül - a hiba felismeréséig nyugszik, és attól számítva három hónap áll rendelkezésre az igény bíróság előtti érvényesítésére. A három hónapos határidő nem elévülési jellegű, nem szakítható meg, tehát nem kezdődik újra (Ptk. 308. §, 326. §). BH1992. 187. Ha a jogosult szavatossági jogait nem tudta érvényesíteni, mert a hiba nem volt felismerhető, és a hiba felismerésétől számított három hónapon belül igényét keresettel nem érvényesítette, szavatossági igénye akkor is elévült, ha a tartós használatra rendelt dologra előírt hároméves idő, illetőleg az ennél hosszabb kötelező alkalmassági idő még nem telt el [Ptk. 308. § (1) és (2) bek., 326. § (2) bek.]. BDT2011. 2429. I. Amennyiben a rejtett hiba felismerésekor a hat hónapos igényérvényesítési szavatossági határidő már letelt, az elévülés nyugvása szabályainak alkalmazásával a jogosultnak három hónap áll rendelkezésére a per megindítására. BDT2011. 2446. I. Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét önmagában nem érinti, az elévülés a bíróság előtti igényérvényesítés határideje. Ha a kötelezett az ingyenes javítás folytán a hibás teljesítés miatti szavatossági kötelezettségének önként tett eleget, közömbös, hogy a jogosult követelése eddig az időpontig egyébként elévült vagy sem. BDT2007. 1708. A szolgáltatás hibájában álló kárigény (ún. tapadókár) esedékessége a hibás teljesítés időpontjával azonos, mivel a jogosultnál azzal keletkezik kár, hogy a teljesítéskor értékcsökkent (hibás) dolgot kapott. Az elévülés nyugvása szempontjából annak van jelentősége, hogy a jogosult mikor ismerhette fel kétséget kizáró módon a hiba jellegét, volumenét és összegszerű kihatását. A menthető ok megszűnésétől számított egy év leteltével a kártérítési igény elévül. BDT2006. 1473. Az építési vállalkozó kötelezettnek azon bejelentésével, mely szerint további kijavításokat a hibás teljesítéssel kapcsolatban nem vállal, megszűnik a jogosult igényérvényesítésére vonatkozó menthető ok, ezáltal az elévülés nyugvása véget ér, és a jogosult ezt követően három hónapon belül érvényesítheti bíróság előtt a szavatossági igényét. Amennyiben erre nem kerül sor, a vállalkozó által a vállalkozói díj megfizetése iránt indított perben az igényét csak kifogásként érvényesítheti. BDT2006. 1435. Évtizedekkel korábban átadott paneles lakóépület homlokzati hőszigetelésének hibája miatt a kártérítési igény a hibás teljesítéstől nyugszik mindaddig, amíg a laikus jogosult nem ismerhette fel a hiba jellegét, nagyságrendjét, azt, hogy az épület teljes homlokzati falának szigetelése hibás. Ennek megismerését követően azonban a menthető ok megszűnik, és a jogosult ezen időponttól egy éven belül érvényesítheti keresettel igényét a kötelezettel szemben. BDT2004. 1057. Amennyiben a tartós használatra rendelt dolog (röntgengép) hibáját valamely alkatrész (röntgencső) meghibásodása okozza, az alkatrész osztja a fődolog jogi sorsát, így azzal együtt tartós használatra rendelt dolognak minősül. A hibás teljesítés miatt a peres eljárás megindítása szempontjából az elévülés nyugvását eredményező menthető ok a meghibásodás tényének bekövetkeztével még nem szűnik meg. Szavatossági ügyekben a jogosult szempontjából kiemelt jelentősége van, hogy a hiba megjelenését követően a hiba eredete, annak következményei, a helyreállítás költségkihatásai, azaz a hiba által okozott érdeksérelem jellege és nagyságrendje, adott esetben kirívó volta mikor vált a laikus jogosult számára egyértelműen felismerhetővé. Ez gyakran akkor következik be, amikor a hiba jellegét, természetét, eredetét szakember megvizsgálja, és szakvélemény értékeli a felmerült rendellenességeket, hibaokokat, utal a kijavítás célszerű módjára és annak költségvonzatára. Ilyenkor a szakvélemény beszerzéséig, tartalma megismeréséig a jogosult menthető okból nem fordul bírósághoz, az elévülés nyugszik. BDT2000. 165. Az a körülmény, hogy vitás a kötelezett személye, önmagában nem jelent olyan akadályt a jogosult igénye érvényesítésében, hogy ez az elévülés nyugvását eredményezné.
A kötelező alkalmassági idő megítélése Több perben merült fel az a kérdés, hogy miként kell értékelni a kötelező alkalmassági időt. Több döntés foglalkozik a kérdéssel, s adja a megoldást, mely szerint a kötelező alkalmassági idő azt az időtartamot jelenti, amelyen belül a szavatossági jogokat érvényesíteni lehet. A Legfelsőbb Bíróság, a Fővárosi- és a Szegedi Ítélőtábla e tárgykörű döntéseit lehet a gyakorlatban alkalmazni.
42.
BH1992. 187. Ha a jogosult szavatossági jogait nem tudta érvényesíteni, mert a hiba nem volt felismerhető, és a hiba felismerésétől számított három hónapon belül igényét keresettel nem érvényesítette, szavatossági igénye akkor is elévült, ha a tartós használatra rendelt dologra előírt hároméves idő, illetőleg az ennél hosszabb kötelező alkalmassági idő még nem telt el [Ptk. 308. § (1) és (2) bek., 326. § (2) bek.]. BDT2010. 2273. I. A kötelező alkalmassági idő nem azt az időtartamot jelenti, ameddig a dolognak szakmai értelemben a jellemző tulajdonságai alapján a rendeltetésszerű használatra alkalmasnak kell lennie, vagyis nem azonos a dolog szakmailag elvárható élettartamával. Kizárólag jogi fogalom, és azt az időtartamot jelenti, melyen belül - három évet meghaladóan is - lehet még a szavatossági jogokat gyakorolni. A törvény a szavatossági igény érvényesítésére határoz meg jogvesztő határidőt, mely nem vonatkozik a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésére. BDT2010. 2234. I. A kötelező alkalmassági időről szóló rendelet csak új építésű felépítményekre irányadó. Használt épületre (lakásra) vonatkozó szavatossági igény alapjául a rendeletben írt előírások csak akkor vehetők figyelembe, ha az épület megépítésétől számítva a jogszabályban írt kötelező alkalmassági idő még nem telt el.
1.5.4. A jogvesztő határidő 308/A. § (1) Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a 308. §-ban meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. (2) Fogyasztói szerződésben az (1) bekezdésben megállapított hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis.
Az előző pontban már foglalkoztunk a szavatossági és jogvesztő határidő kapcsolatával, ezért csak a fogyasztói szerződések tekintetében felmerült értelmezési kérdést kell ismertetni. Jogvesztő határidő fogyasztói szerződés esetén Az egy éves és három éves jogvesztő határidő nem változott az új jogszabály megalkotása során. Egyetlen kérdésben okoz problémát a jogalkotási hiányosság. Fogyasztói szerződés esetén a törvény csak az elévülési határidőt szabályozza két évben, jogvesztő határidőről azonban nem tesz említést. Ha a szavatossági határidők rendszerét, a szavatossági és a jogvesztő határidők egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a jogvesztő határidő az elévülés nyugvásának (megszakadásának) végső határideje (az elévülési határidő nyugvása vagy megszakadása folytán meghosszabbodott határidők ugyanis legfeljebb a záros jogvesztő határon belül érvényesülhetnek) vagyis a jogvesztő határidő fogalmilag hosszabb kell, hogy legyen, mint az elévülési jellegű határidő. Ebből következően, valamint abból kiindulva, hogy a fogyasztóra nézve az általánostól kedvezőbb eltérő szabály indokolt, a jogalkotó feltehető akarata az lehetett, hogy fogyasztó szerződés esetén a jogvesztő határidő függetlenül attól, hogy tartós használtra rendelt dologról van-e szó vagy sem, három év legyen. Kivéve természetesen azt az esetet, amikor a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb. A fogyasztó tehát a két éves elévülési jellegű határidőn belül érvényesítheti szavatossági jogait, de legfeljebb a teljesítéstől számított három éves jogvesztő határidő alatt. Ha pedig szavatossági jogait az elévülési határidőn belül menthető okból nem tudja gyakorolni, akkor azt az elévülés nyugvásának szabálya szerint a menthető ok megszűnésétől számított további egy évig legfeljebb azonban a teljesítéstől számított három éves jogvesztő határidő alatt érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi ajánlás 3. pontjában ezt a tételt kimondta: Fogyasztói szerződésnél a jogvesztő határidő – hosszabb kötelező alkalmassági idő hiányában – a teljesítés időpontjától számított három év, függetlenül attól, hogy a szerződés tartós használatra rendelt dolog szolgáltatására irányul-e vagy sem. Ugyanezt a jogelvet Szegedi Ítélőtábla polgári kollégiumának 1/2004. (VI. 17.) sz. kollégiumi ajánlása IV. pontjában is megfogalmazta. (BDT. 2004/9.szám.)
43.
IV. A fogyasztó a hibás teljesítésből eredő szavatossági igényét a fogyasztói szerződés teljesítésétől számított két éves elévülési határidő alatt érvényesítheti, kivéve, ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg, és ez két évnél rövidebb (kötelező alkalmassági idő). Ha a fogyasztó a szavatossági igényét menthető okból a két éves elévülési határidő alatt nem tudja gyakorolni, szavatossági jogait az elévülés nyugvásának szabályai szerint legfeljebb a teljesítéstől számított három éves – vagy ha a kötelező alkalmassági idő ennél hosszabb, az így megállapított – jogvesztő határidőn belül érvényesítheti. Más megoldás is elképzelhető. Az új szavatossági és jótállási szabályok c. kiadvány (HVGorac Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, 2004. 30.old. , a fejezet szerzője Wallacher Lajos.) azt az álláspontot támogatja, mely szerint fogyasztói szerződés esetén a két éves elévülési határidő egyben jogvesztő határidőnek is minősül a nem tartós használatra rendelt dolgok esetében, ellenkező esetben a nem tartós használatra rendelt dolgok esetében hosszabb ideig lehetne szavatossági igényt érvényesíteni, mint tartós fogyasztási cikk esetén. A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleménye tükrében ez az álláspont természetesen nem tartható.
1.5.5. További rendelkezések 308/B. § A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából - elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek. 308/C. § A szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők. Ptk-é. 6. § (1) (2) A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb [308. § (1) bekezdés], ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte. 309. § (1) A szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos költségek - ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket - a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő megállapodása semmis. (2) Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.
Különösebb értelmezést nem igénylő szabályok. A 309. § (2) bekezdése eddig is a bírói gyakorlatban egyértelmű volt, amely szerint a kötelezettnek nincs lehetősége a kicserélés vagy elállás folytán visszaszolgáltatott termék után használati díjat felszámítani, vagy értéknövelő költséget igényelni pusztán azon az alapon, hogy a kicserélésre került dolog beszerzési ára időközben magasabb lett vagy használati értékkülönbség megtérítését kérni kizárólag egy új alkatrész vagy tartozék beépítése miatt. Akkor azonban, ha a hibátlan teljesítéshez indokoltan beépített dologrész, alkatrész tartozik használati adottságaiban, funkciójában a hiba miatt kicserélt részről kedvezően eltér, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint árkülönbözetnek vagy az értéknövelést eredményező költség megtérítésének van helye. Lásd BH. 1990/186. A hibátlan teljesítő vállalkozó értéknövelő költségre nem tarthat igény azon az alapon, hogy a kicserélésre kerülő fűtőtestek ára az időközi áremelkedés következtében magasabb az eredetileg beszerelt fűtőtestek beszerzési áránál. BH1990. 186. A hibásan teljesítő vállalkozó értéknövelő költségre nem tarthat igényt azon az alapon, hogy a kicserélésre kerülő fűtőtestek ára - az időközi áremelkedés következtében - magasabb az eredetileg beszerelt fűtőtestek beszerzési áránál [Ptk. 306. § (1) bek., 309. § (2) bek., GKT 76/1973. sz.] BH. 1987. 448. Azon az alapon, hogy a kötelezett hibás teljesítése folytán már évekig használt épületet köteles kijavítani, a jogosultat nem lehet a javítási költség egy részének értéknövelő költségként való megtérítésére kötelezni.
44.
1.5.6. A hibás teljesítéssel kapcsolatos költségek továbbhárítása 311. § (1) Ha a fogyasztói szerződés hibás teljesítésének oka a kötelezettel szerződő harmadik személy (előző kötelezett) hibás teljesítése, a fogyasztói szerződés kötelezettje követelheti az előző kötelezettől a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. (2) A fogyasztói szerződés kötelezettje az (1) bekezdés szerinti igényét a fogyasztó igényének kielégítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az igény az előző kötelezett teljesítése időpontjától számított legfeljebb öt évig érvényesíthető; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. (3) Az (1) bekezdés szerinti igényt az előző kötelezett is érvényesítheti a vele szerződő előző kötelezettel szemben, a (2) bekezdésben meghatározott határidők megfelelő alkalmazásával. 311/A. § A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul; ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni. Ptk-é-. 13. § A hibás teljesítéssel kapcsolatos szavatossági jogokra és kártérítésre, valamint ezek érvényesítésének határidejére vonatkozó rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha a szerződés teljesítése a törvény hatálybalépése után történt. Az irányelv előírásai alapján dolgozták ki a fogyasztóval szemben helytállt utolsó kötelezett továbbhárítási jogával kapcsolatos előírásokat, amelyek szavatossági jogokkal kapcsolatban érvényesíthetők.
2. Jótállás Ptk. 248. § (1) Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti. (2) A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. (3) Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az e bekezdésben meghatározott feltételek nemteljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. (4) A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. (5) A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelően alkalmazni kell.
2.1. Általános megjegyzések A jótállás a szavatosság és kártérítés mellett a hibás teljesítés harmadik jogkövetkezménye. A Ptk. a jótállást mégsem a hibás teljesítés körében, hanem a szerződést biztosító mellék kötelezettségek között szabályozza, ahogy erre a bevezetőben már utalás történt. Jótállás alapján nemcsak hibás teljesítésért, hanem elvileg bármely szerződésszegésért fennállhat a kötelezett felelőssége. A gyakorlatban azonban a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának az eszköze. A 2002. évi XXXVI. törvény erre
45.
figyelemmel már úgy módosította a Ptk. 248. §-át, hogy a jótállásra köteles felelőssége a szerződés hibátlan teljesítéséért áll fenn, a jogintézmény törvénykönyvön belüli elhelyezkedésén azonban nem változtatott. (A készülő új Ptk. már kifejezetten a hibás teljesítés egyik jogkövetkezményeként fogja szabályozni a jótállást.) A fogyasztói adásvételről szóló irányelv nem csupán a kötelező kellékszavatosság kérdésivel foglalkozik, hanem a kereskedő vagy gyártó által önként vállalt jótállással is. Azért csak ezzel, mert a piacgazdasági viszonyokra épülő tagállamok jogai nem ismerik a kötelező jótállás intézményét. A jótállás inkább kereskedelmi fogás, marketingeszköz a fogyasztók bizalmának megnyeréséért. Ezért merült fel a törvénymódosítás során az, hogy nálunk is megszüntetik a kötelező, jogszabályon alapuló jótállás intézményét. Végül is erre nem került sor, a jótállás ugyanis 1968 óta beépült a kereskedelmi kultúrába. Az irányelv megalkotói arra figyeltek, hogy a jótállással kapcsolatban a fogyasztók korrekt tájékoztatást kapjanak és megakadályozzák azt, hogy a törvényi szavatossági jogokat jótállásként tüntessék fel. Az irányelv átvétele során azonban a törvényalkotó nem terjesztette ki valamennyi előírását minden jótállásra, a jótállás kötelező tartalmára vonatkozó előírások a fogyasztói szerződésekre vonatkoznak. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a Ptk. módosításával párhuzamosan a kapcsolódó jogszabályok megújítása is megtörtént. Így a vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről szóló 4/1978. (III.1.) BkM rendeletet felváltotta a 49/2003 (VII.30.) GKM rendelet, amely csak eljárási kérdéseket rendez. Egyik legfontosabb kiemelendő új előírása, hogy a fogyasztói szerződést bizonyítottnak kell tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot. (2.§) Szavatossági és jótállási igényt tehát lehet a blokk vagy számla hiányában is érvényesíteni. 2003 november 21-én hatályba lépett a 151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról, felváltva a117/1991.(IX.10.) Korm. rendeletet. Ennek legfontosabb ismérve, hogy a kötelező jótállás csak a fogyasztási szerződések esetében kerül alkalmazásra, a termékek körét szűkítette (pl. kikerült belőle a bútor), a jótállási időt valamennyi termék esetében egy évben határozta meg, az érvényesíthető igényeket a szavatossági szabályokhoz igazította. Végül meg kell említeni a 2003 december 3-án hatályba lépett 181/2003. (XI.5.) Korm. rendeletet, amely a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról rendelkezik, ezzel hatályon kívűl helyezte a 53/1987. (X.24.) MT. rendeletet. Az új rendelkezéseket csak a hatályba lépése után kötött építési szerződések esetében kell alkalmazni. Tartalmilag csak egy dologra kell kitérni. Az új szabályozás nyitva hagyja azt a kérdést, hogy az építési vállalkozó továbbháríthatja-e a jótállás alapján történő teljesítését az alvállalkozójára, illetve szállítójára. A Ptk. 311.§ szavatossági jogok esetén ezt a kérdést szabályozza, mivel a jótállás a Ptk. rendszerében más fejezetben került szabályozásra, ezért analógia sem alkalmazható. A bírói gyakorlatnak kell ezt a kérdést megoldani.
2.2. Az új szabályozás jellemzői A jótállás a szavatossághoz képest szigorúbb felelősség, ami abban nyilvánul meg, hogy a bizonyítási teher fordított: a jótállási idő alatt észlelt – és kifogásként a kötelezettel közölt – hiba esetén ugyanis a törvényi vélelem az, hogy a hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. A jótállási idő alatt tehát a kötelezettnek kell kimentenie magát annak bizonyításával, hogy a hiba oka teljesítés után keletkezett. A jótállás lényegi eleme, hogy a jótállásra kötelezett a jótállás időtartama alatt a hibás teljesítésért való felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A mentesülésre kizárólag a törvényben szabályozott ok esetén kerülhet sor, más indokra hivatkozással a mentesülés kizárt. A felelősség szempontjából nem az a mérvadó, hogy a jótállási határidő alatt a hiba 46.
mikor jelentkezik, mikor válik felismerhetővé, hanem az, hogy a hiba oka teljesítés után vagy az előtt keletkezett-e. Ennek megfelelően a Ptk. 283. § (2) bekezdése külön is kimondja, hogy nem terheli a jogosultat a megvizsgálás kötelezettsége azon tulajdonságok tekintetében, amelyre a jótállás vonatkozik. A kimentés körében a bizonyítás a kötelezettet terheli. A jótállásra vonatkozó szerződés megkötése A jótállás alapulhat jogszabályon és a felek megállapodásán is. A jótállási kötelezettséggel kapcsolatos szerződést a törvény nem köti alakszerűséghez, e kérdésben tehát a felek megállapodhatnak írásban, szóban illetve ráutaló magatartással is. (BH 1990/346.) BH1990. 346. Jótállás szóbeli megállapodással is kiköthető [Ptk. 248. § (1) bek.] . A jogszabály [Ptk 248. §-ának (1) bekezdése] a jótállásban való megállapodásra nézve nem ír elő semmilyen alakiságot, abban tehát szóbelileg is meg lehet állapodni. A vállalás tényét az alperes nem tagadta, ahhoz pedig nem fér kétség, hogy a felek között e tekintetben konszenzus volt. A jegyzőkönyvben foglaltak szerint az alperes három éves jótállást vállalt, amely vállalás tehát a felperes képviselőjének aláírása nélkül is hatályos. Ennélfogva - az elévülés szempontjából - annak sincs jelentősége, hogy a felperes 1988. december 1-jét megelőzően is felhívta-e az alperest a kijavításra. Közömbös az ügy szempontjából, hogy egyes munkatételeket a felek III. osztályúnak minősítettek, mert az osztályba sorolás sem teszi megengedhetővé a beázást okozó hibát. Magának a hibának a ténye nem volt vitás, az pedig egy még csak nem is valószínűsített állítás, hogy a hibát a rendeltetésellenes használat okozta volna. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítást nem teljesítette, és ezt nem pótolta a fellebbezési eljárásban sem. Az elsőfokú bíróság a perértéket is helyesen határozta meg; az alperes állításával szemben a perérték nem a kijavítási költség, hanem a szolgáltatás ellenértéke. A Legfelsőbb Bíróság a kijavítási határidőt kizárólag a felperes hozzájárulása alapján változtatta meg, egyébként az elsőfokú ítéletben megállapított kijavítási határidő sem volt irreális. (Legf. Bír. Gf. V. 31 815/1989. sz.) BH1989. 228. Jótállási igény akkor is érvényesíthető, ha a dolgot a jótállás jogosultja értékesítette, és vele szemben az új tulajdonos szavatossági igénnyel lép fel, illetőleg a hibás teljesítésből eredően egyébként hátrányt szenved [Ptk. 248. §]. Az adásvételi szerződés 5. pontjában a felek jótállásban állapodtak meg. Az alperest terhelő jótállási kötelezettség tehát szerződésen alapul, és az abban meghatározott terjedelemben áll fenn, a birtokbaadástól számított öt évig. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a felperes azért nem érvényesítheti a jótállási igényét, mert időközben értékesítette az ingatlant. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés vagy szerződéses kikötés, amely szerint a jótállásból eredő igény csak addig érvényesíthető, ameddig a szerződés tárgya a jogosult tulajdonában, kezelésében van. A jótállás valóban a dologra vonatkozik, de mint kötelmi igény akkor is érvényesíthető - eltérő megállapodás hiányában - ha a dolgot a jótállás jogosultja értékesítette, és az új tulajdonos a jótállási jog jogosultjával szemben szavatossági jogát a bíróság előtt keresettel érvényesíti, vagy legalább erre irányuló igénybejelentést tett, illetőleg a jogosult a hibás teljesítésből eredően egyébként hátrányt szenvedett. Ilyen esetekben nem lehet elzárni a jótállási jog jogosultját attól, hogy a jogszabályi rendelkezésen vagy szerződésen alapuló jogait ő is érvényesítse, és ily módon hárítsa el hibás teljesítésének jogkövetkezményeit. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 622/1988. sz.) BH1991. 404. A kötelezett tagadása esetén, továbbá ha a jótállási kötelezettség nem jogszabályon alapul, a jogosultnak bizonyítania kell, hogy a hibás teljesítésével kapcsolatban a kötelezett jótállással tartozik [Ptk. 248. § (1) bek.]. A felperes az alperes jótállási kötelezettségét nem bizonyította. Önmagában az a tény, hogy az alperes 7. sorsz. alatti észrevételében „jótállási” és nem szavatossági határidőt említ, - az alperes tagadásával szemben - még nem bizonyítja, hogy az alperest a Ptk. 248. §-a szerint jogszabályon vagy szerződésen alapuló jótállási felelősség terhelte. Tény, hogy jótállási kötelezettségvállalás a Ptk. 205. §-a szerint akár szóban is létrejöhetett volna, ennek bizonyítására azonban a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a felperesi alkalmazott tanú vallomását, mert az nem a perbeli jogügyeletre vonatkozott. Az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásának legkisebb kötelező mértékéről szóló - többször módosított 4/1969. (III. 30.) Korm. rendelet és melléklete a felújított tehergépkocsi alkatrészekre kötelező jótállást nem ír elő. (Legf. Bír. Gf. I. 31 970/1990. sz.)
A felek attól sincsenek elzárva, hogy a kötelezett a teljesítést követően vállaljon jótállást. BH1986. 27. Tiltó jogszabály hiánya folytán a jótállásnak a teljesítés után történt vállalása is jogérvényes [Ptk. 248. § ]. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes 1983. június 28án jótállási kötelezettséget vállalt a perbeli épület egyéves utófelülvizsgálata során észlelt hibákra. A másodfokú bíróság megítélése szerint - az első fokú bíróságtól eltérően - a jótállást vállaló I. r. alperesi nyilatkozat jogérvényes, mert nem tiltja a jogszabály, hogy bárki az általa szolgáltatott dologra a teljesítést követően vállaljon jótállást (Ptk. 248. §).
47.
Nincs akadálya annak sem, hogy jogszabály által előírt kötelező jótállás esetén a felek e tárgyban külön megállapodjanak, mégpedig a jogszabályban előírtnál a kötelezettre terhesebb jótállási feltételekben. Külön jogszabály előírásait is figyelembe kell venni, pl. 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, 16/1976. (VI. 4.) Mt. rendelet. Nem fogyasztói szerződés esetén ezek a szabályok, illetve a bírói gyakorlat továbbra is alkalmazható, beleértve azt az esetet is, hogy irásos szerződés vagy jótállási nyilatkozat hiányában a jogosultnak kell bizonyítania, hogy jótállásban megállapodtak. (BH. 1991/440.) A kereskedők, gyártók gyakran garancia néven vállalnak jótállást, utóbb vitatva, hogy a garancia azonos a jótállással. A LB. a BH. 1992/654. sz. döntésében kimondta, hogy a garancia vállalás jótállás vállalását jelenti. BH1988. 105. A jótállásban alapuló igény elévülésének nyugvása mindaddig nem ér véget, amíg a kötelezett önként jótállási jellegű javítást végez [Ptk. 248. §, 325. § (1) bek., 326. § (2) bek.]. A döntéshez szükséges tények közül az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a feleknek azt az egyező előadását, hogy „szeptember hónapban - igénybejelentésre - az alperes javítást végzett”. Az alperes a fellebbezési tárgyaláson is ezzel egyezően nyilatkozott. Ennek a ténynek pedig az adott esetben azért van jelentősége, mert az elévülés nyugvását eredményező menthető ok [Ptk. 326. § (2) bek.] az egyéb körülményektől függetlenül és az alperes fellebbezésétől eltérően - legalább addig fennállott, amíg a gépen az alperes önként „1986. szeptember hónapban” javításokat végzett. Az ettől számított három hónapon belül pedig a felperes keresettel lépett fel; következésképpen annak elévülés okából nem megalapozott elutasítását helytállóan sérelmezte. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a még szükséges bizonyítás nagy terjedelme miatt a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 955/1986. sz.)
Fogyasztói szerződések esetén a Ptk. 248.§ (3) bek. alapján írásba kell foglalni a jótállási nyilatkozatot, s annak tartalmát is meghatározza a törvény. Annak sincs akadálya, hogy a felek részleges jótállásban állapodjanak meg, ennek hiányában jótállás alapján a jogosult a szavatossági jogokkal azonos igényt érvényesíthet, így kérhet kijavítást, árleszállítást, kicserélést, újbóli elvégzést, javítási költség megfizetését, végül gyakorolhatja elállási jogát is. Amennyiben a felek a szerződésben kötik ki a jótállást, azonban a jótállás jogok tekintetében nem állapodnak meg, úgy a jogosult ugyan azokat a jogokat érvényesítheti, mint szavatosság esetén. Amennyiben azonban a felek ezen jogok közül pl. csak a kijavítást, vagy csak az árleszállítást jelölik meg, úgy hibás teljesítés esetén a jogosult jótállás alapján kizárólag ilyen jogot érvényesíthet a kötelezettel szemben, mást nem. Arra azonban joga van, hogy ezt az igényét a kellékszavatosságra, és nem a jótállásra vonatkozó szabályok alapján érvényesítse. A módosított Ptk. kifejezetten kimondja, hogy a jótállás nem érinti a jogosultnak a törvényből eredő jogait és arról is rendelkezik, hogy fogyasztói szerződés esetében erre a jótállási nyilatkozatban kifejezetten is utalni kell. A jótállás tehát nem zárhatja el a jogosultat sem a szavatossági igények, sem pedig a kártérítési igények érvényesítésétől. Mivel a jótállás tartalma nem feltétlenül esik egybe a törvény szerinti szavatosság tartalmával, elképzelhető, hogy a jogosult a jótállási idő alatt is szavatosság alapján kíván jogot érvényesíteni, továbbá az sem kizárt, hogy a hibás teljesítéssel okozott többletkárok megtérítését kéri. A módosított Ptk. 248.§ már nem tartja fenn a korábbi 248.§ (3) bekezdés második mondatát, amely szerint kötelező jótállás esetén a jótállási idő alatt felmerülő szavatossági jogokat a jótállásra vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni. A jogosultat tehát teljes körű választás illeti meg, hogy igényét jótállás vagy szavatosság címén érvényesíti.
2.3. A bizonyítási teher alakulása jótállás esetén Az új szabályok értelmezésével kapcsolatban kérdésként merül fel, hogy a bizonyítási tehernek a hibás teljesítés tényére vonatkozó megfordulása vonatkozik-e a szavatosság jogcímén történő 48.
igényérvényesítésre, valamint a hibás teljesítés miatti kártérítésre is. A hatályos Ptk. ebben a kérdésben nem ad egyértelmű eligazítást. Ha a jótállást úgy tekintjük, mint a hibátlan teljesítés valamennyi jogkövetkezményére kiterjedő felelősséget, akkor ebből az következik, hogy a bizonyítási teher megfordulása kihat a szavatossági jogok érvényesítésére, valamint irányadó a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is. A jótállás tehát a bizonyítási teher – hibás teljesítés tényét illető – megfordulása következtében nemcsak a szavatossági jogok érvényesítését könnyíti meg, hanem a nem szerződésszerű teljesítésből eredő valamennyi jog, tehát a kártérítési igény érvényesítését is. A Szegedi Ítélőtábla 1/2004 (VI.17.) számú kollégiumi ajánlás második pontjában kimondta, hogy a bizonyítási teher megfordítása, a határidőn belül – a hibás teljesítés tényét illetően – a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is irányadó. Ez logikus következtetés, mert nem állhat elő olyan helyzet, hogy a jótállási jogok szempontjából történt hibás teljesítés az okozott kár szempontjából viszont a jogosult azt nem tudja bizonyítani. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság is kimondta kollégiumi véleményében: Az a törvényi szabály, amely szerint a jótállás kötelezettje a jótállás időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett – a hibás teljesítés tényét illetően – irányadó a szavatosság jogcímén történő igényérvényesítés, valamint a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is. Az indokolásból: „A módosított Ptk. kifejezetten kimondja, hogy a jótállás nem érinti a jogosultnak a törvényből eredő jogait [248.§ (1) bekezdés második mondat], és arról is rendelkezik, hogy fogyasztói szerződés esetében erre a jótállási nyilatkozatban kifejezetten utalni is kell.[248.§ (3) bekezdés] A jótállás tehát nem zárhatja el a jogosultat sem a szavatossági igények, sem a kártérítési igények érvényesítésétől. Mivel a jótállás tartalma nem feltétlenül esik egybe a törvény szerinti szavatosság tartalmával, elképzelhető, hogy a jogosult a jótállási idő alatt is szavatosság alapján kíván jogot érvényesíteni, továbbá az sem kizárt, hogy a hibás teljesítéssel okozott többletkárok megtérítését kéri. A módosított Ptk. 248.§ már nem tartja fenn a korábbi 248.§ (3) bekezdés második mondatát, amely szerint kötelező jótállás esetén a jótállási idő alatt felmerülő szavatossági jogokat a jótállásra vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni. A jogosultat tehát teljeskörű választási jog illeti meg, hogy igényét jótállás vagy szavatosság címén érvényesíti-e.” Természetesen vannak más álláspontok is, Vékás Lajos például a Magyar Jog 2000/11. számában (655. oldal) azt az álláspontját fejti ki, mely szerint a jótállási helytállás nem sugárzik át a szavatossági kötelezettségekben a jótállási idő alatt sem, továbbá, hogy a kártérítési igény csak a törvény kártérítési felelősségi szabályainak feltétele mellett és nem a jótállás szigorú felelősséget eredményező szabályai szerint jár a jogosultnak.
2.4. A kifogás bejelentésére vonatkozó előírások értelmezése Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban további vita kiindulópontja lehet az a törvényi megfogalmazás, mely szerint a jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. A 2002. évi XXXVI. törvény 2.§-hoz fűzött miniszteri indokolás a Ptk. 248.§ (4) bekezdése kapcsán arra utal, hogy természetesen a jogosult kifogásközlését ez esetben is befolyásolják az együttműködési kötelezettség, illetve a joggal való visszaélés tilalma alapelvei. Abban az esetben, ha a jótállás jogosultja az említett alapelvekbe ütköző módon indokolatlanul késlekedik a kifogásközléssel, akkor ez megalapozhatja-e a felelősségét a közlés késedelméből eredő kárért azon az alapon, hogy a Ptk. 248.§ (5) bekezdés értelmében megfelelően alkalmazni kell ilyen esetben a Ptk. 307.§ (3) bekezdését. Az egyik álláspont szerint, tehát a jogosultnak kellő időben közölni kell a kötelezettel a kifogását, ha ezzel késlekedik, felel a közlés késedelméből eredő kárért. A másik álláspont szerint viszont miután a
49.
törvény kifejezetten azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a jogosult bármikor közölheti a kifogását a jótállási határidő alatt, ezért nincs alapja a kártérítési igénynek. Én magam az utóbbi állásponttal értek egyet azzal, hogy előfordulhatnak olyan szélsőséges esetek, amikor a hároméves jótállási határidő elején jelentkező hibát a három éves jótállási idő végén közöl a kötelezettel, amikor megállapítható a jogosult esetleges felelőssége.
2.5. A jótállási idő jogi természete A joggyakorlatban bizonytalanságot okoz a jótállási idő jogi természetének megítélése. Az elmélet egyetért abban, hogy a jótállási idő nem a jogosult számára előírt igényérvényesítési határidőt jelenti, hanem azt, hogy a kötelezettet mely határidő alatt megjelenő hibákra terheli fokozott helytállási kötelezettség. A kötelezett kizárólag azokért a hibákért áll helyt jótállási alapon, amelyek a jótállási idő letelte előtt keletkeztek és a jogosult emiatt kifogását a jótállási határidőn belül bejelentette. Az elévülés nyugvásával, félbeszakadásával kapcsolatos rendelkezések a hiba megjelentésére, felismerésének időpontjára nem alkalmazhatók. A jótállási idő nem nyugszik és nem szakad meg, akkor sem, ha a hiba a jótállási idő alatt nem vált felismerhetővé, másrészt viszont a hiba miatti kifogás a jótállási idő legutolsó napjáig bármikor közölhető. A jótállási határidő tehát jogvesztő jellegű határidőnek tekinthető. Ezen a jellegén nem változtat az, hogy a Ptk. 248.§ (5) bekezdése alapján alkalmazandó 308.§ (3) bekezdés értelmében a jótállási idő is meghosszabbodik a kijavítási időszak azon részével, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudta rendeltetésszerűen használni, illetve újból is kezdődhet a 308.§ (3) bekezdés második mondatában foglaltak szerint, továbbá a 308/C.§ megfelelő alkalmazásával a jótállási igény is érvényesíthető kifogás útján. (Ezekre a lehetőségekre a 2002. XXXVI. törvény 2.§ miniszteri indokolása kifejezetten utal.) Abban a kérdésben, hogy a jótálláson alapuló igény peres úton meddig érvényesíthető a jogirodalmi álláspontok rendkívül eltérőek. A 2002. XXXVI. törvény 2.§-hoz fűzött miniszteri indokolás a következő tartalmazza: „A kifogás közlésének eredménytelenségének esetén a jogosult .... az általános elévülési időn belül fordulhat a bírósághoz.” A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében (BH 1990/138.) azt az álláspontot fejtette ki, mely szerint a jótállásra alapított igény eredménytelen közlése esetén a jogosult nem késlekedhet indokolatlanul hosszú ideig az igénye bírósági úton történő érvényesítésével. Ha a jogosult a kifogását a jótállási időn belül közölte, akkor jogait a jótállás egész időtartama alatt bármikor érvényesítheti bíróság előtt. A jótállási időtartam alatt ugyanis okkal feltételezheti, hogy a jótállás kötelezettje az általa vállalt kötelezettségének önként eleget tesz. A jótállási határidő lejárta után azonban már ilyen feltételezéssel nem élhet, ezért az igényét ezt követően már egy megfelelő záros határidőn belül kell érvényesítenie. A BH az elévülés nyugvásával kapcsolatos Ptk. 326.§ (2) bekezdés analóg alkalmazásával jutott arra a megoldásra, hogy az igényt a jótállási határidő elteltétől számított három hónapon belül kell, illetve lehet érvényesíteni. Vékás Lajos a már említett Magyar Jog 2000. évi 11. számában megjelent cikkében viszont azt az álláspontot foglalja el, hogy a jogosult a jótállási határidő végéig érvényesítheti bíróság előtt az igényét. E határidő eltelte után a jótállási jog elenyészik. A Ptk. kommentár szerint, ha a nyilatkozat megtételekor a jótállási időből három hónapnál kevesebb idő van hátra a jogosult a jótálláson alapuló jogait a nyilatkozat megtételétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti keresettel, ha a jótállási idő közben már eltelt. (KJK 2001. 851. oldal, KJK 2004. 937. oldal.) A Pécsi Ítélőtábla a BDT 2006.1302., a Szegedi Ítélőtábla a BDT 2009.2088. sz. döntésében mondta ki, hogy a kötelező jótállási időn belül bejelentett hibák miatt a jogosult a jogait az általános elévülési időn belül érvényesítheti. Álláspontom szerint az utóbbi álláspont felel meg a jótállás természetéből következően a jogosultat megillető jogoknak. (A késői igényérvényesítés miatti bizonyítási nehézségek természetesen a jogosultat terhelik.) 50.
BDT2009. 2088. A kötelező jótállási idő alatt észlelt és bejelentett hibák miatt a jogosult jogait peres úton az általános elévülési időn belül érvényesítheti. A jótállási idő nem igényérvényesítési határidő, hanem azt jelöli, hogy a jótállásra kötelezett milyen időtartamon belül köteles a dolog hibátlansága tekintetében fokozott helytállásra. A Ptk. 248. § (4) bekezdése jótállási kötelezettség esetén nem ír elő igényérvényesítést korlátozó rendelkezést, a szabályozás úgy szól, hogy a jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. A kifogásközlésnek a felperesi felszólító levél megfelel, sőt még a keresetlevél előterjesztésére is a 12 hónapos időtartam letelte előtt sor került. A jótállási idő egyébként sem igényérvényesítési határidő, az azt jelöli, hogy a jótállásra kötelezett milyen időtartamon belül köteles a dolog hibátlansága tekintetében fokozott helytállásra. A jótállási idő alatt észlelt és bejelentett hibák miatt a jogosult jogait peres úton az általános elévülési időn belül jogosult érvényesíteni (BDT2006. 1302.). BDT2006. 1302. A jótállási idő nem igényérvényesítési határidő, hanem azt jelöli, hogy a jótállási kötelezettet, milyen időtartamon belül terheli a dolog hibátlansága tekintetében a fokozott helytállás. A jótállási idő alatt észlelt és bejelentett hibák miatt a jogosult jogait peres úton az általános elévülési időn belül érvényesítheti. A perbeli esetben a kicserélésre vonatkozó szavatossági igény közlése a felperes részéről az alperes teljesítési segédjéhez első alkalommal 2002. május 3. napján, tehát az egyéves jótállási időn belül történt, erre tekintettel a fentebb kifejtettek értelmében ezt követően a bíróság előtt jótállási igényét a felperes az általános ötéves elévülési időn belül - 2003. június 2án benyújtott egyezségi kísérletre idézés iránti kérelmével - jogszerűen érvényesíthette. Mindezekre tekintettel alaptalan volt az alperes fellebbezése abban a körben, hogy a felperes igényérvényesítése elkésett.
3. A kártérítés 3.1. Általános összefüggések Ptk. 310. § Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. Már a bevezetőben szó esett arról, hogy a szavatosság, jótállás, kártérítés hármasa abban megegyezik, hogy mindhárom jogintézmény célja, egy korábbi állapot helyreállítása, ami a kártérítés esetében a károkozás előtt ténylegesen megvolt, a szerződésszegés, hibás teljesítés esetében, pedig amit a szerződés meghatározott. A három intézmény közül mély gyökerei lévén legkevésbé sebezhető a kártérítés. „A szavatosság és a jótállás, mint periférikusabb esetek jobban ki voltak szolgáltatva a jogalkotó akaratának, és ha elvetésükre nem is került sor a különböző megszorítások miatt a funkcionális tengődés sorsára jutattak, rombolva gazdasági morált és ennek révén gazdaságot.” - mondja Patasy Benedek a Szavatosság, jótállás, kártérítés című cikkében. A Pkt. 310.§-át első megközelítésben úgyis lehet értelmezni, hogy a kártérítési igény a szavatossági jogok érvényesítésén kívül érvényesíthető, azaz a következményi károkra terjed ki. Tehát a hibás tévékészülék felrobban és kigyullad a lakás, a lakásban keletkezett károkra nézve a 310.§ alapján lehet fellépni, míg a tévével kapcsolatban a szavatossági igényt lehet érvényesíteni. A Ptk. 1977. évi módosításáig ez a szabály töretlenül érvényesült, mert a Ptk. szövege is ezt támasztotta alá. A későbbiek során azonban kialakult egy olyan bírói gyakorlat, amely lehetővé tette azt, hogy kártérítési alapon követelhesse a jogosult azt, amit szavatossági igényként érvényesíthetett volna. Már a közepesen képzett ügyvédek is a keresetüket úgy terjesztették elő, hogy elsődlegesen a szavatossági jogokat érvényesítették, másodlagosan azonban kártérítésként kérték megállapítani a jogosultnak a hibás teljesítéssel okozott hátrány megtérítését. Két fontos elvi határozatot kell ebből a szempontból megállapítani. Az egyik a Legfelsőbb Bíróság I. számú Polgári-Gazdasági Elvi Döntése, a másik a LB. Gazdasági Kollégium 41-es számú állásfoglalása. (Utóbbit a Legfelsőbb Bíróság már nem tartja fenn.) Az I. számú PGED harmadik tétele a következőket mondja ki: „A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésére nem vonatkoznak a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott határidők, az ilyen igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni.” Bár az elvi döntés ezen tételéből nem egyértelműen olvasható ki, de valójában az indokolásából derül ki az, amit mondani akar. Ez pedig a következő:
51.
„Előfordulhat, hogy a szerződés alapján szolgáltatott dolog hibája csak a Ptk. 308.§ (2) bekezdésben meghatározott jogvesztő határidők eltelte után jelentkezik. Ilyenkor már nem áll fenn a kötelezettnek a szavatosságon alapuló objektív helytállási kötelezettsége, szavatossági igény tehát nem érvényesíthető. Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult az általános elévülési határidőn belül a hibás teljesítéssel okozott kárának megtérítését követelje. E követelés alapossága, illetőleg alaptalansága azon múlik, hogy a kötelezett ki tudja-e menteni magát a felelősség alól, annak bizonyításával, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.” A Ptk.-ban található jogvesztő határidők elmulasztása a jog elenyészését eredményezi. Jogvesztés esetén a késedelem kimentésére nincs jogi lehetőség, nem érvényesül az akadályoztatás intézménye, sőt a jogvesztő határidő utáni teljesítés nem eredményez naturális obligatiot sem, a teljesítés a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint visszakövetelhető. Az elvi döntés tulajdonképpen azt az ellentmondást kívánta feloldani, amely abból adódott, hogy az alkalmassági időn túl minden igényérvényesítési lehetőségnek vége van. (három év után leéghet a televízió, tíz év után összedőlhet az épület, stb.) a jogosult többé már nem érvényesíthet igényt. Többen kritizálták az elvi döntést amiatt, hogy nem mondta ki világosan, miszerint a hibás teljesítéssel okozott káron nemcsak a járulékos károkat kell érteni, hanem a szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igényt is, továbbá nem határozta meg e károk miatti kártérítés esedékességének körülményeit sem. Sokáig vitás volt, hogy akkor is lehetővé kell tenni kártérítési alapon az igényérvényesítést, ha a jogosult már a jogvesztő határidő lejárta előtt ismerte a hibát, azonban elmulasztotta azt érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság BH 1986/60. szám alatt közzétett döntésében igenlő választ adott. Ez a felfogás ma már általánosan elfogadott, bár ellentétes döntések is ismertek, pl. a BH 1988/71. számú eseti döntés ezt tükrözi. A már „hatályon kívül helyezett” GK 41-es számú állásfoglalás a következőt mondta ki: „A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igény az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni. A jogosultnak azonban – ha jogszabály nem tesz kivételt – a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e és nem késlekedhet az igénye érvényesítésével. A kártérítési igény a szavatossági igénnyel azonos tartalmú, az a szavatossági határidők letelte után gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában általában akkor lehet megalapozott, ha a jogosultat nem terheli mulasztás abban, hogy a hibás teljesítést e határidőkön belül nem ismerte fel, illetőleg ha a kötelezett magatartása, vagy egyéb ok folytán a jogosult indokoltan volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolták, vagy orvosolni fogják.” A GK 41-es számú állásfoglalás a gyakorlatot afelé orientálta, hogy a szavatossági igénnyel azonos tartalmú igény kártérítésként is érvényesíthető a jogvesztő határidők után, ha a jogosultat nem terheli mulasztás, vagy nem ismerte fel korábban a hibát. Továbbá akkor is, ha a jogosult indokoltan volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolják, vagy orvosolni fogják. Miután a Legfelsőbb bíróság a GK. 41. sz. állásfoglalását nem tartotta fenn, (2/2006. (V.22.) PK vélemény) a kialakított jogelvek alkalmazására a mai jogszabályi környezetben nincs lehetőség. BH1985. 196. A hibás teljesítésén alapuló kártérítési követelés érvényesítésének nem előfeltétele az, hogy a jogosult a minőségi hibát a szavatossági jogok érvényesítésére előirt határidőn belül bejelentse [Ptk. 305-306. §, 310. §, 311. § (2) bek., 324. § (1) bek.]. A fellebbezés alapos. Tévedett ugyanis az első fokú bíróság, amikor a felperes követelésének elévülését megállapította, ennek következtében pedig a tényállás kellő felderítése sem történt meg. A felperes ugyanis nem a Ptk. 305-306. §-aiban meghatározott szavatossági igényt érvényesítette, hanem az alperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megszegése miatt az azzal összefüggésben és annak folyományaként keletkezett kárának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk. 310. §). A felperes kártérítés jogcímen támasztott pénzkövetelésének elévülési ideje pedig a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében egy év. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint ugyanis ma már a hibás teljesítésén alapuló kártérítési követelések esetében az érvényesítésnek nem előfeltétele az, hogy a minőséghibát a jogosult a szavatossági
52.
jogok érvényesítésére előírt határidőn belül jelentse be. Minthogy pedig az nem vitatható, hogy a felperes a perbeli - állítása szerint minőséghibás állományt 1982. július 28-án és 30-án vette át, a kártérítés iránti követelését pedig az 1983. május 27én kelt keresetlevelében bíróság előtt is érvényesítette, követelése a fent kifejtettek értelmében nem évült el.(Legf. Bír. Gf. II. 30 356/1984. sz.) BH1990. 139. II. A hibás teljesítésből fakadó kártérítési igényét a károsult akkor is érvényesítheti a kárt okozó kivitelezővel szemben, ha egyébként köztük szerződéses jogviszony nem áll fenn, illetve ha ezeket a jogait a vele szerződő harmadik személlyel szemben is érvényesítheti (Ptk. 339. §, 310. §).
3.2. A jótállás, szavatosság, kártérítés kapcsolata A kártérítés tehát bizonyos feltételek mellett bevonult a hibás teljesítés szabályai közé és a két intézmény több ponton kapcsolatba került egymással. Ugyanez a kapcsolat megállapítható a kártérítés és a jótállás között is. Amíg tart a jótállás, addig a kötelezett olyan teher alatt áll, hogy a járulékos károk kivételével nincs szükség a kártérítés intézményének igénybevételére. Ha a jótállási idő eltelt, de a szavatossági alkalmassági idő nem, úgy szavatossági alapon lehet, vagy kell fellépni azzal, hogy a jótállás ideje alatti eseményeket figyelembe kell venni. Ha a jótállási idő eltelt és a szavatossági alkalmassági idő is, úgy a jogosult kártérítési igénnyel léphet fel az I. számú PGED harmadik tétele, pontosabban annak indokolásában kifejtettek szerint. (BH 1986/60., BH 1994/608.) BH1986. 60. A jogvesztő szavatossági határidő és az elévülés nyugvása folytán még rendelkezésre álló határidő eltelte után szavatossági igény bíróság előtt nem érvényesíthető. Kártérítés címén viszont a jogosult nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítését követelheti, hanem annak a kárnak a megtérítését is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. [Ptk. 308., 310. §.] A Ptk. 305-309. §-ai szerint a hibás teljesítésből eredő szavatossági igény, valamint a Ptk. 310. §-ára alapított kártérítési igény azonban egymástól függetlenül érvényesíthető. Az a körülmény, hogy a szerződő fél elmulasztja a hibás teljesítésből eredő igényének a Ptk. 308. §-ában írt határidők alatti érvényesítését, nem vonja maga után és nem érinti a szerződő félnek a Ptk. 310. §-ára alapított jogát. A törvényességi óvás elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a felperes a szavatosságra alapított jogát kellő határidőn belül gyakorolta-e, nem vizsgálta azonban, hogy a hibás teljesítés folytán van-e kártérítési igénye a felperesnek, jóllehet a felperes erre a jogcímre is hivatkozott. A Ptk. 310. §-a a kártérítési felelősséget hibás teljesítés esetében is az általános felelősségi szabályok szerint állapítja meg. A kötelezett tehát a hibás teljesítéssel okozott kárért ugyanolyan feltételek szerint felel, mint a szerződésszegéssel okozott minden egyéb kárért. A kártérítési igény ebben az esetben is az általános elévülési időn belül, vagyis az esedékességtől számított öt év alatt érvényesíthető. Az elévülés nyugvására és megszakadására is az általános szabályok az irányadók. Kártérítés címén pedig a jogosult nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítését követelheti, hanem annak a kárnak a megtérítését is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. A Legfelsőbb Bíróság I. sz. polgári és gazdasági elvi döntése alapján is erre a következtetésre lehet jutni. (P. törv. II. 20 112/1985. sz.)
3.3. A kártérítés alkalmazása az új szabályok alapján A kártérítés a hibás teljesítés esetén a vagyoni érdeksérelem pénzbeli reparációjára alkalmas. A kártérítés meghatározóan a következménykárokra vonatkozóig azonban a szolgáltatás hibája miatt a jogosult korlátozás nélkül követelheti a hiba miatt értékcsökkenés pénzbeli megtérítését. A szavatossági jogok rendszerében az árleszállítás csak második lépcsőben előírt törvényi feltételek mellett mögöttesen alkalmazható. A szolgáltatás értékcsökkenése miatti pénzbeli kártérítés viszont a szavatossági törvényi korlátok nélkül nem másodlagosan, hanem a többi kárigénnyel azonos sorban érvényesíthető az általános elévülési határidőn belül, ilyenkor viszont a károkozó a felróhatóság alól kimentheti magát. A kártérítésként követelhető értékcsökkenés nagymértékben lefedheti a kijavítási költség megtérítését is. A Ptk. jelenleg hatályos 310.§ alapján nem várható a kialakult bírói gyakorlat megváltozása a kártérítés és a jótállás illetve a szavatossági jogok érvényesítése terén. Ezt tükrözi a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2004 (VI. 17) számú kollégiumi ajánlása, amely a következőt mondja ki: (BDT. 2004/9.szám.)
53.
„A jogosult a hibás teljesítéssel okozott, a szolgáltatás hibájában álló kár megtérítése címén követelheti- a szolgáltatás hibája miatt a dolog értékcsökkenésének, illetve – a hiba ésszerű kijavításával indokoltan felmerült, vagy várható költségeinek pénzbeli megtérítését. A szavatossági jogokkal azonos tartalmú, természetbeni kártérítési igényt a jogosult nem érvényesíthet.” A kollégiumi vélemény indokolása a következőket tartalmazza: „ a módosított törvényi szabályozás szerint az árleszállítás mögöttes, feltételtől függő szavatossági igénnyé vált, amelyben az a szándék jut kifejezésre, hogy a szavatosság elsősorban a hiba természetbeni, és nem a pénzbeli orvoslására vonatkozó jogintézmény. A joggyakorlat tapasztalatai szerint a szavatosság ilyen funkciója megfelelően működik a kereskedelmi forgalomban értékesített fogyasztási cikkek körében, megfelelően kiépült háttérszervízhálózat mellett. Más területeken azonban a hiba pénzbeli reparációjára mutatkozik lényegesen nagyobb igény. Így az ingatlanok forgalmában, különösen a magánszemélyek között használt házasingatlanok, lakások adásvétele esetén, de hasonlóan a magánszemélyek közötti ingó forgalomban (például használt gépkocsik vétele) …A szolgáltatás hibája miatti érdeksérelem pénzbeli eszközökkel való reparálására ilyenkor a kártérítés alkalmasabb……A hibás teljesítéssel okozott vagyoni érdeksérelmek közül a szavatosság csak a szolgáltatás hibájában álló tapadó kárra, a kártérítés pedig meghatározóan a következménykárokra vonatkozik. A szavatosság a hiba természetbeni orvoslására szolgáló speciális jogintézmény, ezzel azonos tartalmú természetbeli kártérítési igény nem érvényesíthető. A szolgáltatás hibája miatt a dolog értékcsökkenésével megtestesülő kár pénzbeli megtérítésére azonban a kártérítés alkalmazható. Átfedés a két jogintézmény között a szolgáltatás hibájának pénzbeli megtérítése körében fordulhat elő. Az ellenérték arányos leszállításához való jog érvényesíthető szavatossági igényként és érvényesíthető pénzbeli kártérítésként, a szavatossági árleszállítási joggal tartalmilag nagymértékben hasonlatos értékcsökkenés címén. Az a fél, aki él az árleszállítás jogával a szolgáltatás értékének csökkenése miatt kártérítés már természetesen nem követelhet.
3.4. A bizonyítás teher alakulása kártérítési igény érvényesítése esetén A jogosultnak kell bizonyítani azt, hogy a kötelezett teljesítése hibás volt, és ebből származóan kár érte. A kötelezett a kártérítési felelősség alól mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési igény megalapozottsága körében a fogyasztói érdekek védelmét is szem előtt tartva értékelni kell az eset összes körülményeit, különös figyelemmel a szolgáltatás jellegére és a hiba természetére. Ha a kötelezettnek sikerül a felelősségét annak bizonyításával kimenteni, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosult a közvetlen károkozóval szemben a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályok alapján léphet fel. Ha például a károkozó a tervező vagy a hibás építőanyag szállítója nem hivatkozhat jogviszony hiányára, mert bár szerződéses viszony a felek között valóban nincs – és így szerződésszegés sincs – azonban jogviszonyt keletkeztet a jogellenes károkozás ténye. A Szegedi Ítélőtábla a BDT. 2008.1800. sz. döntésében azt az álláspontot foglalta el, miszerint a kötelezett a szolgáltatás hibájában álló (ún. tapadó kár) megtérítéséért ugyan a Ptk. 310. § alapján tartozik felelősséggel, amely a szavatossági helytálláshoz képest szubjektív alapú, azonban ebben a körben a kimentés lehetősége csak elméleti, mivel akkor járt volna el helyesen, ha hibátlanul teljesít. A magam részéről ezzel az állásponttal maradéktalanul egyetértek. A Komplex Jogtárban található indokolás, a Legfelsőbb Bíróság a BH.2005.15., BH1982/297. sz. alatt, a Baranya Megyei Bíróság egy korábbi, BDT. 2002.639. sz. alatt közzétett döntésében, elvileg nem zárta ki a kimentés lehetőségét. Előbb a jogtár indokolását közlöm, majd az eseti döntéseket.
54.
„E § értelmében a hibás teljesítés a vele okozati összefüggésben álló kár megtérítésének kötelezettségét önmagában megalapozza. Az e körbe eső tényeket azonban a jogosultnak kell bizonyítania: azt tehát, hogy a kötelezett teljesítése hibás volt, s ebből származóan érte az általa megjelölt kár, az igényének megfelelő mértékben. A kötelezett - szemben a kellékszavatosság objektív helytállást kívánó terhével - a kártérítési felelősség alól azonban mentesülhet. Ehhez azt kell bizonyítania, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. A kimentés megalapozottsága körében a fogyasztói érdekek védelmét is szem előtt tartva értékelni kell az eset összes körülményeit, különös figyelemmel a szolgáltatás jellegére és a hiba természetére.” BH2005. 15. A szavatossági igényen alapuló kártérítés iránti perben a kötelezett bizonyíthatja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 310. §). BH1994. 608. A jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését csak akkor követelheti, ha bizonyította a hibás teljesítés tényét és az ezzel okozati összefüggésben keletkezett kárát (Ptk. 305. §, 310. §, Pp. 164. §). A felülvizsgálati kérelem alapos. A Ptk. 305. §-a értelmében a szolgáltatásnak a teljesítéskor kell hibásnak lennie. Az ezt követően mutatkozó hiba esetén a teljesítést csak akkor lehet hibásnak tekinteni, ha a hiba alapja, oka a teljesítés idején már fennállott, vagyis rejtett hiba esetén. Annak bizonyítására, hogy a szolgáltatás a teljesítés idején hibás volt, az általános eljárási szabályok az irányadóak, tehát a Pp. 164. §-a értelmében a bizonyítás e vonatkozásban a jogosultat terheli. A Ptk. 310. §-a szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E rendelkezés szerint tehát a jogosult akkor léphet fel kártérítési igénnyel, ha előbb bizonyította a hibás teljesítés tényét és az ezzel okozati összefüggésben keletkezett kárát. A felperes keresetében a bútorok fuvarozásával kapcsolatos költségeket érvényesítette, amelyeket mint kiadásokat kártényezőként kell, illetve lehet értékelni. Az igény megalapozottságának előfeltétele azonban - a fentiek szerint a hibás teljesítés kimutatása, amellyel kapcsolatos bizonyításnak a felperes nem tett eleget. (Legf. Bír. Gfv. X. 30 224/1994. sz.) BH1982. 297. Hibás teljesítésből eredő kár megtérítése iránt folyamatba tett perben éppúgy módot kell nyújtani a felróhatóság hiányának bizonyítására, mint a szerződésen kívüli károkozás címén támasztott követelés esetében [Ptk. 310. és 339. §, Pp. 182. § (3) bek.]. BDT2008. 1800 A hibás teljesítés miatt a kötelezett a szolgáltatás hibájában álló, ún. tapadó kár megtérítéséért a Ptk. 310. § alapján felelősséggel tartozik. A szolgáltatás hibájában álló kárigény (tapadó kár) esedékessége a hibás teljesítés időpontjával azonos, mivel a jogosultnál azzal keletkezik a kár, hogy a teljesítéskor értékcsökkent - hibás - dolgot kapott; az általános elévülési idő ezért ettől kezdődik II. A kötelezettre nem hárítható át az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye volt, így különösen az időközi állagromlás következményei, a javítás terjedelmének megnövekedése, illetve a javítás költségeinek az időmúlás, az időközi áremelkedések miatti megemelkedése. Az indokolásból: A hibás teljesítés miatt az alperes a szolgáltatás hibájában álló kár (ún. tapadókár) megtérítéséért a Ptk. 310. §-a alapján felelősséggel tartozik. A hibás teljesítés miatti szavatossági helytálláshoz képest a kártérítési felelősség ugyan szubjektív alapú, az alperes felróhatóság alóli kimentési lehetősége azonban elméleti, mivel akkor járt volna el úgy, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, ha hibátlanul teljesít. 2. A felperes hibás teljesítés miatti szavatossági igénye a másodfokú határozat - változatlanul fenntartott - okfejtése szerint elévült, ezt a felperes a felülvizsgálati kérelmében írtak szerint nem vitatta, tudomásul vette. A követelése alátámasztására a GK 41. sz. állásfoglalásra - keresetlevelétől eltérően - már nem hivatkozott. A kártérítés elévülésének megítélésével kapcsolatban lényeges körülmény, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 2006. május 22i kollégiumi ülésén alakította ki azt a véleményét, hogy - egyebek között - a GK 41. szám alatt hozott kollégiumi állásfoglalását „a jövőben nem tekinti iránymutatónak” (BH2006. 8.). Az ügyben hozott másodfokú határozat ezt megelőzően (2006. február 17-én) kelt, a felülvizsgálati határozat viszont ezt követően (2006. szeptember 14-én). A kollégiumi véleménynek az ügybeni jelentőségével kapcsolatban szükséges megjegyezni a következőket. Hibás teljesítés esetén a szavatosság és a kártérítés jogintézményeinek egymáshoz való viszonya huzamos idő óta a joggyakorlatban (és a jogirodalomban is) vitatott. Eltérő jogértelmezés alakult ki abban a kérdésben, hogy a szavatossági jogokkal azonos tartalmú kártérítési igényt a szavatossági határidőtől függetlenül lehet-e érvényesíteni, vagy sem; azaz a jogvesztő határidőn belül felismerhető, elévült szavatossági igény helyett azonos tartalommal kártérítés követelhető-e. A Legfelsőbb Bíróság I. számú Polgári és Gazdasági Elvi Döntése (annak III. pontja) ezt a kérdést nem döntötte el, mivel az eredeti tervezetben szereplő erre vonatkozó tételt a Legfelsőbb Bíróság kollégiumai - véleményeltérésük miatt - nem fogadták el. A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma az elvi döntéshez kapcsolódóan, lényegében egyidőben hozta meg az álláspontját tükröző GK 41. számú állásfoglalását. A Polgári Kollégium a kérdésben állásfoglalást nem hozott, hanem egyes tanácsai az eltérő jogértelmezést kifejtő eseti döntéseket hoztak, amelyek közzétételre kerültek (pl. BH1986. 60.). Az egyébként egységesen irányadó törvényi rendelkezések ellenére az eltérő joggyakorlat a legutóbbi időkig fennmaradt [részletesebben: Polgári Jogi Kodifikáció 2001. évi (III. évfolyam) 1. szám 20-22. oldal]. A 2006. május 22-i kollégiumi vélemény azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 310. §-át - a szavatosság és kártérítés viszonyát - a továbbiakban a felülvizsgálati határozatban foglaltak szerint értelmezi, joggyakorlatában ezt tekinti iránymutatónak. Azt pedig, hogy a jogértelmezés mennyiben felel meg a jogintézmények jogalkotó által szándékolt
55.
viszonyának, illetve mennyiben áll összhangban a szavatosság és kártérítés viszonyát érintő EU irányelv előírásaival, a Ptk. kodifikációja során a jogalkotó juttathatja kifejezésre. A hibás teljesítés miatti kártérítés elévülési ideje az általános szabályoknak megfelelően 5 év [Ptk. 324. § (1) bek.]. A szolgáltatás hibájában álló kárigény (ún. tapadókár) esedékessége a hibás teljesítés időpontjával azonos, mivel a jogosultnál azzal keletkezik a kár, hogy a teljesítéskor értékcsökkent (hibás) dolgot kapott (BH1990. 109.). A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, továbbá a tartozásnak a kötelezett ré-széről való elismerése az elévülést megszakítja; az elévülés megszakadása után az elévülés újból megkezdődik [Ptk. 327. § (1), (2) bek.].
Amennyiben a jogosult a kártérítési igényét késedelmesen érvényesíti, ennek következményeit magának kell viselnie, amennyiben megállapítható, hogy kárenyhítési és kármegelőzési kötelezettségét nem teljesítette. Jól tükrözi az ezzel kapcsolatos álláspontot a fent idézett BDT. 2008.1800. sz. jogeset, amelynek az indoklásából idézem a vonatkozó részt. 3. A kár összegszerűségét illetően ugyanakkor jelentősége van annak, hogy a felperest a Ptk. 318. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 340. § (1) és (2) bekezdései szerint kármegelőzési, illetve kárenyhítési kötelezettség terheli. A károsult a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős. Irányadó továbbá, hogy a jogosult a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles igényét érvényesíteni, az ezzel kapcsolatos késedelemből eredő kárért a jogosult felelős [Ptk. 307. § (1) és (3) bek.]. A felperesnek a hibás teljesítés miatti kártérítési igényét a perbeli körülmények mérlegelése szerint a lehető legrövidebb időn belül kötelessége lett volna érvényesíteni, az igényérvényesítés indokolatlan késedelméből eredő kárigények nem illetik, az nem követelhető. A kötelezettre nem hárítható át az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye volt, így különösen az időközi állagromlás következményei, a javítás terjedelmének megnövekedése, illetve a javítás költségeinek az időmúlás, az időközi áremelkedések miatti megemelkedése (I. PGED III. pont indokolás). A kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség szempontjából kiemelt jelentősége van, hogy a felperes a körülmények szerint meddig bízhatott alappal abban, hogy az alperes a természetben vállalt kijavítási kötelezettségének önként, valóban eleget tesz. BDT2007. 1708. A szolgáltatás hibájában álló kárigény (ún. tapadókár) esedékessége a hibás teljesítés időpontjával azonos, mivel a jogosultnál azzal keletkezik kár, hogy a teljesítéskor értékcsökkent (hibás) dolgot kapott. Az elévülés nyugvása szempontjából annak van jelentősége, hogy a jogosult mikor ismerhette fel kétséget kizáró módon a hiba jellegét, volumenét és összegszerű kihatását. A menthető ok megszűnésétől számított egy év leteltével a kártérítési igény elévül. BDT2002. 639. A Ptk. 310. §-a szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 360. § (4) bekezdése folytán alkalmazandó 324. § (1) bekezdése szerint a kártérítési követelések öt év alatt évülnek el.
3.5. A kártérítésért való felelősséggel kapcsolatos bizonyítás és a fogyasztói szerződés „Értelmezési kérdésként merül fel a 305/A. § (2) bekezdésével kapcsolatban, hogy a bizonyítási teher megfordulása fogyasztói szerződés esetén csak a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozik, vagy irányadó a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is. Nyilvánvaló ellentmondás lenne, ha ugyanazon hibás dolog tekintetében a szavatossági jogkövetkezmények szempontjából a kötelezettet terhelné a bizonyítás a hibás teljesítés hiányára nézve, ugyanakkor a hibás dolog által okozott kár megtérítése szempontjából a fogyasztónak kellene bizonyítania a hibás teljesítés tényét. Ez olyan feloldhatatlan eredményt is hozhatna, hogy ugyanazon hibás dolog tekintetében a szavatosság szempontjából a hibás teljesítés tényét, a kártérítés szempontjából annak hiányát kellene egyidejűleg megállapítani. A hibás teljesítés ténye megállapításánál ugyanolyan bizonyítási tehernek kell érvényesülnie, mind a szavatosság, mind a kárfelelősség szempontjából. A kártérítés körében a bizonyítási teher megfordulása csak a hibás teljesítés tényére vonatkozik, míg a kár felmerültét, összegszerűségét valamint az okozati összefüggést ez esetben is a jogosultnak kell bizonyítania. A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleményében ezzel kapcsolatban a következő álláspontot foglalta el:
56.
2. pont: Fogyasztói szerződés esetén a bizonyítási teher megfordulása – a hibás teljesítés tényét illetően – a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is irányadó. A Szegedi Ítélőtábla idézett 1/2004. sz. kollégiumi véleményének II.-III. pontja az alábbiakat fogalmazta meg: II. A jótállási idő alatt, továbbá fogyasztói szerződés esetén a teljesítéstől számított 6 hónap alatt felismert és kifogásolt hibák miatt a kötelezettet terheli a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A bizonyítási teher megfordítása a határidőn belül - a hibás teljesítés tényét illetően – a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is irányadó. III. Fogyasztói szerződés esetén a teljesítéstől számított 6 hónap alatt a fordított bizonyítási teher nem érvényesül, ha e vélelem a dolog természetével – így különösen szakmailag várható eltarthatóságával, használhatóságával, élettartamával -, továbbá a hiba jellegével összeegyeztethetetlen (például gyorsan romló dolgok).
4. Eljárásjogi kérdések 4.1. Keresethalmazat a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben Gyakran előfordul, hogy a felek hibás teljesítés kapcsán benyújtott kereseti kérelemben több eshetőleges jogcímen lépnek fel, többek között a szerződés érvénytelenségére és a hibás teljesítésre is hivatkoznak. Ilyen esetben merül fel a kérdés, hogy a bíróság melyik jogcímen vizsgálja előbb a felek jogvitáját. Korábban egyöntetű volt a gyakorlat, hogy elsődlegesen az érvénytelenség kérdésében kellett állást foglalni, pont azért, mert hibás teljesítés jogkövetkezményeit csak érvényes szerződés esetén lehet alkalmazni. A jelenlegi gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleménye (az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről) alapján kell megítélni. 4. a) A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. Ugyanígy hivatalból észlelnie kell a bíróságnak azt is, ha a szerződés nem jött létre. b) A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény, vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek. 5. a) A bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához általában kötve van. A kereseti kérelemhez kötöttség azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez is kötve van. A bíróság a fél kérelmének helyt adhat akkor is, ha a fél által előadott tények a kérelmet más jogcímen megalapozzák. A kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül maradéktalanul az érvénytelenség megállapítása iránti perben, mert az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében a fél kérelmének tartalma a bíróságot nem köti. A bíróság azonban nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. b) A szerződés megtámadása esetén a kereseti kérelemhez kötöttség még a jogcímet illetően is érvényesül, a bíróság ugyanis hivatalból nem vizsgálhatja olyan megtámadási ok fennállását, amelyre a fél nem hivatkozott. 6. a) Ha a fél a keresetében semmisségi okra hivatkozik, a bíróságnak elsőként azt kell vizsgálnia. A bíróság csak ennek eredménytelensége esetén térhet át a fél által felhozott megtámadási okok, vagy egyéb igények megalapozottságának vizsgálatára. A semmisségre alapított érvénytelenségi keresetben a fél által felhozott különböző semmisségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével, vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekről határoz, illetve elsőként vizsgálhatja a hivatalból észlelt semmisségi ok fennállását.
Amennyiben tehát a fél elsődlegesen hibás teljesítésre hivatkozik, s csak másodlagosan támadja meg a szerződést, a bíróságnak az elsődleges kérelem tárgyában kell állást foglalnia. Semmiségi ok észlelése esetén azonban más a helyzet, a PK vélemény 4. pontja szerint kell eljárni. A PK. vélemény előírásait megerősíti a korábbi gyakorlat, amelyből egy döntést ismertetek.
57.
BH2007. 191. A bíróság a szerződés semmisségét olyan okból is megállapíthatja, melyre a felek nem hivatkoztak, ha a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása megállapítható (1952. évi III. törvény 3. § és 215. §; 1959. évi IV. törvény 234. §).
A tájékoztatási kötelezettség Természetesen a bíróság tájékoztatási kötelezettsége is a tárgyalt kereseti kérelemre vonatkozóan áll fenn, s ebben a tekintetben is alkalmazható a LB. 2/2010. PK. vélemény 3. pontja. 3. a) Vagylagosan vagy eshetőlegesen előterjesztett kereseti (viszontkereseti) kérelem esetében a bíróságnak a Pp. 3. §ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettsége mindig a konkrétan vizsgált kérelem vonatkozásában áll fenn. b) Vagylagos vagy eshetőleges kereseti (viszontkereseti) kérelem esetében a bíróságnak a hatásköri és illetékességi szabályokat az adott, vizsgált kérelem vonatkozásában kell alkalmaznia. Az indokolásból: 3. a) A keresethalmazat lehet személyi és tárgyi, együttes előfordulásuk esetén vegyes keresethalmazat. Ha az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függnek, egymást kizárják, egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, és kielégítést csak az egyik nyerhet, a keresethalmazat látszólagos. A látszólagos keresethalmazat esetében a felperes vagylagos vagy eshetőleges kereseti kérelmeket ad elő. Mindkét esetben az előterjesztett kérelmek valamelyikének teljesítését kéri. Eshetőleges kereseti kérelmek esetében a felperes meghatározza a kérelmei vizsgálatának kért sorrendjét is. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége a vagylagosan vagy az eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelmek esetében nem terjed ki egyidejűleg az összes előadott kérelemmel kapcsolatos tájékoztatásra. A Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség a bíróság által konkrétan vizsgált kérelemhez kapcsolódóan áll fenn. Ha a felperes kérelme megalapozott, úgy a többi kérelem vonatkozásában az ezekhez kapcsolódó tájékoztatást nem kell a bíróságnak megadnia és abban a körben bizonyítást sem kell lefolytatnia. A bíróság azzal jelzi a félnek, hogy a következő kérelem vizsgálatára tér át, hogy felhívja az ezzel kapcsolatos bizonyításra. b) A korábbi bírói gyakorlat szerint, ha a felperes által előadott kereseti kérelmek valamelyikének elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozott, a keresetlevelet e bírósághoz kellett áttenni, függetlenül attól, hogy az elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában a helyi bíróság hatásköre állott fenn. Ez a gyakorlat az eltelt években elsősorban célszerűségi okokból - jelentősen megváltozott. Így ha az elsődleges kereseti kérelem alapján a bíróságnak fennáll a hatásköre és illetékessége, nincs jelentősége annak, hogy esetleg a további kereseti kérelmek között szerepel olyan, amelyre nézve a bíróság hatásköre vagy illetékessége nem állapítható meg. Ha a bíróság olyan kereseti kérelem vizsgálatához jut el, amelyet a törvény valamely más bíróság hatáskörébe, illetve kizárólagos illetékessége alá utal, akkor a már elbírált kérelmekről részítéletet kell hoznia és a soron következő kérelemre tekintettel a keresetlevél áttételéről kell határoznia. Látszólagos keresethalmazat esetén egyébként részítélet nem hozható.
4.2. A szavatossági jogok és a keresethez kötöttség A Pp. 3. §-ából is következően a bíróság érdemi döntésének kereteit a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben is a kereset és az ellenkérelem szabja meg. Ekként a bíróság nem ítélhet meg többet, mint amit a felperes keresetében (az alperes a viszonkeresetében) kér, de kevesebbet sem annál, mint amit az alperes (viszontkereset esetében a felperes) elismer. Ez a rendelkezés a marasztaló, megállapító, illetve a jogalakító ítéletek esetében egyaránt irányadó és kiterjed a főkövetelések járulékaira is. Témánk esetében is felmerül a jogcímhez kötöttség kérdése, melynek megítéléséhez pár döntést ismertetek. Kiemelem a döntések közül a BDT 2007.1543. sz. döntést, amely a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben gyakran felmerül, s amely szerint ha a fél kifejezetten kéri valamely jogcím mellőzését, a bíróság nem ítélheti meg a követelést a mellőzni kért jogcím alapján. EBH2006. 1422. II. A keresethez (viszontkeresethez) való kötöttség nem jelent jogcímhez való kötöttséget, a kérelmet a jogvita alapjául szolgáló jogviszony tartalma alapján kell elbírálni (1952. évi III. törvény 215. §]. BDT2007. 1543. A bíróság a kereseti kérelemben megjelölt jogcímhez nincs kötve, a jogcím téves megjelölése esetén a jogviszonyt a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell minősíteni. Ha a fél kifejezetten kéri valamely jogcím mellőzését, a kereseti kérelemhez kötöttség elvét sérti a bíróság, ha ennek ellenére az adott jogcím alapján dönti el a jogvitát. BDT2001. 410. A keresetben megjelölt jogcím nem képezi a döntés korlátját. Ha a követelés alapjául előadott tények valónak bizonyulnak, és a kereseti követelést megalapozzák, akkor a jogcím helytelen megnevezése miatt a keresetet nem lehet elutasítani. A kereseti kérelemhez kötöttség tehát nem jelent jogcímhez való kötöttséget is. Az együttműködési
58.
kötelezettség megsértése miatt kártérítési felelősség állapítható meg, és ennek jogalapja a szerződés létrejötte esetén a szerződésszegés, ha pedig a szerződés nem jött létre, a kártérítési felelősség alapjául a Ptk. 339. § szolgál.
A kereseti kérelemhez való kötöttség szabályait a gyakorlat ezekben a kérdéskörökben úgy értelmezi, hogy amennyiben kijavítást kér a jogosult, a bíróság nem ítélhet meg díjleszállítást, ha a kijavítási költség megtérítését kéri a jogosult, nem ítélhet meg a bíróság ehelyett díjleszállítást. (BH. 1990/108.) EBH2003. 852 A hibás teljesítésre alapított díjleszállítási követelés és a teljesített szolgáltatás értékével összefüggő díjvita, különböző jogalapon nyugvó eltérő bizonyítással elbírálandó igények. Ezért kereset változtatásnak tekintendő, ha a felperes szavatossági igény helyett a díj túlfizetésére hivatkozik (Ptk. 306. §, 389. §, Pp. 247. §).
Ha jogerős ítélet hibás teljesítésre alapított igényt bírál el, nem lehet felülvizsgálati kérelmet arra figyelemmel előterjeszteni, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség. A másodfokú eljárásban viszont nem minősül tiltott keresetváltoztatásnak, ha a jogosult az eredetileg választott szavatossági elállás helyett utóbb árleszállítást kér. Itt is utalni kell arra, hogy módosulhat a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy kártérítés igénylése esetén milyen jogokat érvényesíthet a jogosult. Az eddigi gyakorlat többnyire nem látta akadályát annak, hogy a jogosult a kellékszavatossági igényként a kijavítással azonos tartalmú kártérítési igényt érvényesítsen, adott eseten az elévült szavatossági igény helyett. Az új szabályok alapján nem indokolt lehetővé tenni, hogy a jogosult a szavatossági igény sikertelen érvényesítése után kártérítés címén követelhesse mindazt, ami szavatosság címén nem volt érvényesíthető, így elsősorban ki kell zárni a hiba természetbeni orvoslását (kijavítás, kicserélés, a munka újbóli elvégzése). Tehát a szavatossági jogokkal azonos tartalmú természetbeni kártérítési igényt a jogosult ne érvényesíthessen. [Lásd Szegedi Ítélőtábla 2/2004. (VI. 17.) sz. kollégiumi ajánlása.] Végül utalni kell arra, hogy a bíróság hivatalból nem számíthatja be a vállalkozó követelésébe a hibás teljesítéssel kapcsolatos szakértő által kimunkált tételeket, ha a jogosult sem viszontkeresetet, sem beszámítási kifogást nem terjeszt elő. A Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.374/2010/4. sz. döntésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ilyen tartalmú ítéletét. Ezt a döntést azzal indokolta, hogy „ezzel az eljárásával az elsőfokú bíróság olyan helyzetbe hozta az alperest, hogy a számára elviekben kedvező – keresetet elutasító – döntést kellett volna megfellebbezni annak érdekében, hogy a felek közötti szavatossági jogvita – amely nem volt a kereset tárgya – ne váljon ítélt dologgá.” BDT2000. 255. Az épület hibájának kijavításával kapcsolatban felmerülő, javítási költség megfizetésére irányuló kártérítés címén előterjesztett igény tartalmilag szavatossági igényérvényesítésnek felel meg, ezért vizsgálni kell azt is, hogy a szavatossági jogok érvényesítésére a Ptk.-ban előírt határidők megtartásával terjesztette-e elő igényét a jogosult. Azt, hogy a jogosult a kártérítési igényét - a szavatossági igénnyel azonos tartalommal és módon - a szavatossági idő eltelte után érvényesítheti-e vagy sem, egységesen kell megítélni akár gazdálkodó szervezetek, akár magánszemélyek vesznek részt a jogvitában, mivel a Ptk. szabályai e tekintetben egységesek. A kérdésben kialakult, egymástól eltérő bírói gyakorlat jogi érvei. BDT2000. 167. Az épület hibájának kijavításával kapcsolatban felmerülő, javítási költség megfizetésére irányuló kártérítés címén előterjesztett igény tartalmilag szavatossági igényérvényesítésnek felel meg, ezért vizsgálni kell azt is, hogy a szavatossági jogok érvényesítésére a Ptk.-ban előírt határidők megtartásával terjesztette-e elő igényét a jogosult. Azt, hogy a jogosult a kártérítési igényét - a szavatossági igénnyel azonos tartalommal és módon - a szavatossági idő eltelte után érvényesítheti-e vagy sem, egységesen kell megítélni akár gazdálkodó szervezetek, akár magánszemélyek vesznek részt a jogvitában, mivel a Ptk. szabályai e tekintetben egységesek. A kérdésben kialakult, egymástól eltérő bírói gyakorlat jogi érvei.
A közzétett és régiós bíróságok döntéseiből látható, hogy a jogosultak gyakran alperesi pozícióban vannak, s a hibás teljesítésre viszontkeresetben, beszámítási vagy egyéb kifogásban hivatkoznak. Viszontkereset esetén a határidők vizsgálandók, a szavatossági jogok kifogásként való érvényesítésének azonban nincsenek időbeli korlátai. A gyakorlat ezt a kérdést megfelelően kezeli. 59.
BH1996. 29. A szavatossági jogok kifogásként való érvényesítésének a perben nincsenek időbeli korlátai [Ptk. 296. §, 308. § (3) bek., 310. §, 389. §, Pp. 221. § (1) bek., 253. § (3) bek.].
Konkrét ügy kapcsán merült fel, hogy a fél a fellebbezésében áttérhet-e más szavatossági igény érvényesítésére. A GK. 11. sz. kollégiumi állásfoglalás kimondja, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult a választott szavatossági jogról addig térhet át másikra, amíg a kötelezett vele meg nem egyezett vagy a gazdasági perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott. Ez a jog megegyezés esetén is fennáll, ha a kötelezett a vállalásának megfelelő kötelezettség teljesítésével késedelmeskedik. A kollégiumi állásfoglalás azzal indokolja ezt a lehetőséget, hogy „a forgalom biztonsága, a felek akaratviszonyai és a termelési érdekek a változtatási jog időbeli meghatározását kívánják, s ezek figyelembevételével célszerűnek az az időhatár látszik, amikor a felek az érvényesített kellékszavatossági igényben megállapodnak. Ezzel azonos hatályú a felek között támadt ilyen természetű vitában hozott jogerős bírósági határozat. A jogosult tehát, ha a szavatossági hiba miatt gyakorolható jogok közül már választott is, a választott szavatossági jogtól mindaddig eltérhet, amíg a kötelezett vele nem egyezett meg, vagy a konkrét gazdasági perben eljáró bíróság határozatot nem hozott. Eltérhet ezen felül a jogosult még akkor is, ha a kötelezett vele megegyezett ugyan, de a választott jognak megfelelő kötelezettségei teljesítésével késlekedik.” A fenti kollégiumi véleményt a Legfelsőbb Bíróság 2/2006.(V.22.) PK. véleménye (amely a hatályos kollégiumi vélemények felülvizsgálatáról szól) nem érintette, ezért alkalmazható. A Tolna Megyei Bíróság G. 17-04-0000022 sz. ítéletét a Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.123/2006. sz. határozatával hatályon kívül helyezte, mivel a jogosult az elsőfokon igényelt kijavítás helyett másik szavatossági jogra tért át, amely más bizonyítás lefolytatását igényelte. Személyes véleményem szerint ilyen esetben a Pp. hatályos szabályai alapján nem engedhető meg a kereset változtatása. Indokolt lehet a GK. 11. sz. kollégiumi állásfoglalás fülvizsgálata is.
Végül a gyakorlat kialakultnak tekinthető abban a kérdésben, hogy amennyiben a szavatossági igény tekintetében jogerős döntést hoztak, ez nem zárja ki azt, hogy utóbb a jogosult kártérítési igényt érvényesítsen. BH1995. 638. A hibás teljesítés alapján érvényesített szavatossági igény tárgyában hozott ítélet anyagi jogereje nem zárja ki, hogy utóbb a jogosult a hibás teljesítésből eredő kártérítési követelését külön perben érvényesítse [Ptk. 310. §, Pp. 229. § (1) bek.].
60.
MELLÉKLET 1. sz. melléklet: I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés 2. sz. melléklet: 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény a hibás teljesítés egyes jogértelmezési kérdéseiről 3. sz. melléklet: Szegedi Ítélőtábla 1/2004. kollégiumi ajánlása 4. sz. melléklet: Szegedi Ítélőtábla 2/2004. kollégiumi ajánlása 5. sz. melléklet: 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról 6. sz. melléklet: 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról 7. sz. melléklet: 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről
61.