A HÉT TIZENHETEDIK ÉVFOLYAMÁRA

XYI. évfolyam.

AHET

HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési Egész évre Félévre Negyedévre

feltételek: kor. 20.— » . 10.— »

5.—

51/823. - szám.

•1905.

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

-x5rt|j>

ELŐFIZETÉSI

Hirdetések

JÓZSEF.

felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

<§>./>.-

Krónika. John Burns, a puritán.

A HÉT

decz.

TIZENHETEDIK ÉVFOLYAMÁRA (XXXIII. KÖTET)

MEGJELENIK M I N D E N VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DIJ EGÉSZ ÉVRE 20 KOR.

A H É T BELSŐ MUNKATÁRSAI: AMBRUS ZOLTÁN, CHOLNOKY VIKTOR, HELTAI JENŐ, IGNOTUS, KERN AURÉL, F. KAFFKA MARGIT, KÓBOR TAMÁS, LÖVIK KÁROLY, MÁRKUS LÁSZLÓ, MOLNÁR FERENCZ, SZAL A Y F R U Z I N A , SZÍNI G Y U L A , V O J N O V I C H G É Z A ,

BUDAPEST, VIII., Röltk Szilárd-utcza 18. sz.

SZEMLE.

B u d a p e s t , d e c z e m b e r hó 17.

FELHÍVÁS

Szerkesztőség és Kiadóhivatal:

STB.

A

közélet mai ziláltsága közepette egyetlen nyugvópontul az irodalom szolgálna. Sajnos, nálunk az irodalmat is magával rántja az általános kavarodás. A múzsa, mely fegyverek zörgése között el szokott hallgatni, most maga is fegyvert ragad. Lehet, hogy a politikának' ez hasznos, az irodalomnak s vele hazánk kultúrájának azonban pótolhatatlan károkat okoz. A HÉT mindig a maga utján járt, e szomorú időben is megóvja a maga önállóságát. Sok szolgálatot tett vele eddig is az országnak s ugy vagyunk meggyőződve, kétszeresen fontos a hivatása a mostani viszonyok között. A pártszenvedélyek és tendenczíák ellenségei az igazi igazságoknak. A HÉT most is ezeket akarja kimondani. Bár most a politikára irányul minden figyelem, A HÉT, a politikát sem mellőzve, megfigyeli az egész életet. És üzí a formák és a szépség kultuszát, hogy a politikai tülekedésben elcsüggedőknek, vagy megcsömörlőknek lélekfríssítőt nyújtson. Tizenhetedik éve, hogy e nehéz és hálátlan kötelességet teljesíti. A magyar közönség figyelmébe ajánlja magát. B u d a p e s t , J905 deczember havában

. KISS JÓZSEF.

lá.

John Burns, a. munkásvezér, miniszter lett és titkos tanácsos. De azért, igy híresztelik az .újságok, megmarad szegény embernek, kis embernek, puritán embernek; kinn lakik a külvárosban, a királynak vásott czipőben, elnyűtt ruhában, vedlett kalapban, gyalog ment udvarlására; ha ki otthon felkeresi, a felesége maga nyit ajtót a jövevénynek, s a jó asszony tovább is szolgáló nélkül tesz-vesz a homályos kis házban, maga főzvén s tisztogatván kettejükre, beleértve ebbe a Czipők tisztítását is. Igaz-e mindez ? nem tudom. Lehet igaz is. Ez a John Burns igen tehetséges ember, de se nem égészen kristályos elméjű, se nem egészen átlátszó lelkű. Az 6 félig radikális, félig szocziális politikája a gyakílSktinak nevezettéknél is rendszertelenebb, s politikai megbízhatósága sem a legtökéletesebb. Lehet, hogy személyére nézve nem egészen okos ember s némiképp malacz hajlandóságú, akinek valóban nem is kell jobb élet, mint aminőben eddig megrekedt. Az is lehet, hogy alacsonyrendüen alakos lélek, aki azt hiszi, munkásvoltának tartozik ezzel a vagy ostoba, vagy képmutató, vagy ostobául képmutató puritánsággal. Ha nincs igy, bocsánatot kérek tőle látatlanban is. Ha igy van, én tőlem lehet igy, s én tőlem lehet mindenki, tehát John Burns is, olyan malacz vagy tulok vagy róka, amilyen csak tud lenni. Amit szóvá teszek, nem is az, hogy ő ugy él, ahogy él, hanem hogy munkásból lett miniszter, a munkásságnak hatalomba emelője létére él ugy, ahógy él. S hogy ezt az emberek valami nagyszerű s követendő dolognak tartják. Pedig nem az. Inkább: megseprüzni való dolog. Hogyan ? Hát rendes ruha, kényelmes szállás, megosztott munka, kocsi, ló és emberhez méltó élet olyasmi, ami nem illik s nem való munkás embernek ? S ha munkás ember s a munkásság képviselete hatalomba s egyenlőségbe jut, köteles magát azzal megkülönböztetni, hogy lemond az élet javairól, s mikor elfogadják embernek, tovább is ugy él, mint a kutya? Hát nem java az életnek a jó szállás, a. tápláló étel, a rendes' gúnya, s választott munkájuk számára az apró-cseprő házi munkától s gyalog koczogástól el nem aprózott'

,846 ráérő idő ? Hát miért küzdenek a munkások a hatalomért, ha nem ezek elérésére ? Hát miért folynak a sztrájkok, a bojkottok, a szervezkedések, a szövetkezések, ha nem jobb, szabadabb, teljesebb életért? Hát mire kell a munkásnak a béremelkedés? Mire, hogy munkáját ne a tőkés fölözze le, hanem kiki, amit megdolgozik, maga kapja ? Csakis azért, hogy igazság legyen a földön ? Igazság nincs; csak az az igazság, aminek hasznát veszik. Ha a munkásnak csakugyan nem kell, még akkor sem, ha teheti és volna módja benne, egészséges lakás, szép ruha, jó kenyér és kényelmes élet, akkor igaza van a kizsákmányolónak, aki nem hágy meg neki többet, mint kutyáriyi életre valót. S micsoda programmja az : akár a munkásság felszabadulásának s hatalomba jutásának, akár a köteles és minden vállra egyformán szétterülő munka. eljövendő uralmának, ha e munkásság hatalomba emelkedett • embere s e jövendőnek kikényszerítő prófétája életé vitelével azt képezi, hogy munkásnak csak kutyának • való élet jár, s a munka világában az élet kutyának való élet lesz? Nem tudom, ugy él-e John Burns, mint az újságok irják, nem tudom, ha igy él, kedvére való-e ez az élet, — de. tudom, hogy még kedve, hajlandósága, személyes kényelme rovására is kényelmes, és, kimondom ezt a gyűlölt • szót: uri emberhez méltó életet kell élnie, ha mikor a munkásságot hatalomba viszi, nem olyan szerepbe viszi, mint az udVári bálba keveredett szabómesteré volt, akit a körülötte hullámzó és. csillogó pompán ugy elfogott a szorongás, hogy eltörpülve orditott fel: Dobjatok ki, csak szabó vagyok! ó , John Burns, szivem John : nem vagy igazi munkás és nem vagy munkásvezérnek való, ha nem tudod, mily dicső, mily nagyszerű, emberhez mennyire egyedül méltó dolog a kényelem, sőt a fény, sőt a pompa! Hogy a gazdag ember, az ur, igen, az ur, aki teheti: mennyivel emberebb ember, mint mi szegény izzadómasinák vagyunk! Hogy a rongyok, a czáfrangok, a léhaságok s a mulatságok mily üditői és • finomitói testnek és léleknek! Hogy fehérre sikált pofák közt mennyivel édesebb a szerelem, hogy semmiségek közt mennyivel nemesebb a lélek, hogy gond és vesződség nélkül mennyivel nagyobb jó a világ számára az emberi élet, mint olyan szutykosan, lefejezetten, erőnk hagyottan és szivünk tompultan, ahogy mi élünk! Es mikor erről lehet tenni, s lehet arra tenni, hogy ez közönségesen. igy legyen; mikor minden anyától lett emberben megvan a tehetség, hogy olyan herczeg legyen, mint akármelyik herczeg, s mikor a technikának már mai fejlettsége közepett is lehetséges világrend, melyben, ha minden ember dolgozik, egyben mind akkora ur is lehet és olyan úri életet is élhet, mint a mai herczegek; mikor neked, ó John Burns, nincs is egyéb jogositód a te politikai életedre, miniszterségedre és hatalomba jutásodra, mint az a kilátás, hogy a dolgozó ember is lehet ember, s a dolgozó világ a mostaninál jobb, szebb, úribb, előkelőbb, díszesebb . és pompásabb világ lesz: akkor te bagólével

köpsz arczul minden emberi és tudományos igazságot, s ostoba színjátszással s megátalkodott megszokással fölkelted az avatatlanokban a félelmet, az avatottakban a lelkiismeretet, hogy hátha-, a munka hatalma révén, ilyen elszutykosodásnak megy elébe, a világ! John Burns, szivem John: ha magadnak élsz, élj, amily kutyául csak tudsz, kinek mi köze hozzá. De ha a mi nevünkben élsz: élj emberi módon; a puritánságot hagyd a szamaraknak s a gazembereknek, de te élj ugy, ahogy jogod van élni, ahogy jogunk van. élni Ignotus.

Eleven tavaszok. No ne vágjatok akkora képet S ne akadjatok annyira fenn, Ha merő kis elandalodásból, És semmiesetre se másból, Szemem egy-egy baba-arczra vetem És — egy kicsit ott feledem. Aki félti a talmi-tekintélyt, Tegyen úgy, ahogy 6 neki jó: Legyen éjjeli, nappali minta, S mellette azért csalafinta, Aki szent, de világravaló, S teszen úgy, ahogy ő neki jó. Ugy-e, hogy ha a tél szele csapkod, S a virágot a dér kiölé: . Ti fagyos szívű kancsali szentek, Tavaszozni ti százfele mentek, Ragyogó napu Nizza felé, Tavaszok virulása elé ? A szegénynek is meg van a jussa S ha tavaszt neki Nizza nem ád, Ki azért, hajh, rajta se fognak: Gyönyürű eleven tavaszoknak Szedi össze a fénysugarát — S bizony érte nem érheti vád. Hát: sose vágjatok akkora képet, S ne szavaljatok oly kegyesen: Mikor én hegyesebb szemet ejtek S valakin tán rajta felejtek — Ezt én nem ezért vagy azért teszem : Gsak a tavaszt, a tavaszt keresem !

Szávay Gyula. Szerencse, hogy időjártával elfeledjük, amit tudunk, mert különben ném tudnók hova elraktározni adatainkat. * Minden életről két k ö n y v e t lehetne irni: az egyiket arról, milyennek gondoltuk, a másikat arról, milyen lett valóban. *

Vannak emberek, akik tudják, hogy nem tudnak a zenéhez, s vannak olyanok, akik nem tudják. Amazok a zenei analfabéták, ezek a zeneértők.

847 nem tudta aludni Kleón hivatalos órákra kiszámított üzletszerü álmát, sem pedig Alkibiadésznek a kéj Az agórán. kifáradtságára következő lelki eldermedését. A cserzővargának, vagy a gölöncsérnek testi kifáradását és Irta: CHOLNOKY VIKTOR. ideiglenes meghalását sem érezhette, mert semmittevő volt. Az apja a szobrász, még gyermekkorában kirúgta A Lükabettosz orma egészen fekete volt még s a műhelyéből, mert nem vette hasznát, az anyja, aki Attika begyei belevesztek a haldokló éjszaka sötétjébe, bábaasszony volt, elverte hazulról, a katonák közé. de az Ilisszusz partján veszekedtek már a halaskofák s az Eridánusz felől felcsattogott a mosóasszonyok Verekedni mindenki tud. Ez a fáradt öreg pedig még fiatal korában sem ruhacsépelése. A természet még aludt, de Athén asszonytudott semmit — még verekedni sem tudott. Potidea v népe már ébren volt. Ez a kellemetlen emberfajta, amely csak márványba vágottan szép, mindig meg- mellett elszaladt a csatából és futásában csak akkor előzte lefekvésben a szárnyasállatot s mindig meg- állt meg egy perezre, amikor látta, hogy Alkibiadész sürgette a rosszakaratú, türelmetlenségével Főbusz égre- a földön fekszik, a lova alá temetve. Felránczigálta a lovat, rákapatta Alkibiadészt, aztán szaladt tovább. szálltát. Mert gyáva volt, hitvány, gyámoltalan és nem becsületes. Mneziklész örök munkája, a propileum, szenderÉs megöregedett, maga sem tudta hogyan. Mert gett még, Munükhia, Faléron és Pierosz kikötőiben aludtak a szélesmelhi, impraktikusan épitett hajók, befelé fordult mindig minden gondolata, kifelé nem Athén férfiai is pihentek mind, de az asszonyok már volt sem eszméje, sem akarata. Végig rugdalták az ébren voltak. Ez a koránkelő had felverte zsivajával életen és eltűrt minden rúgást. A feleségének csak a folyók partjait — a fecsegő és ok nélkül siető, soha- könyörögni tudott, a gyermekeiről pedig nem gondossem mély, de mindig túláradásra kész kisfolyó rokona kodott. Nem neki volt igaza a világ ellen, hanem a az asszony lelkének, — és erőszakolta Eószt, hogy világnak volt- igaza vele szemben. Látszólag igaza. De az a legfelsőbb igazság, amely nyissa meg kapuját már Ixion kerekének. A már hajnalodó, de még nem hajnali levegőbe emberi kéztől még elérhető, azt mondja, hogy egyálcsupa asszonyi zörej szólt bele. Az Ilisszosz felől a talán nincs is igazság. És minden tény kifordítva is kofaveszekedés, az Eridánoszról meg az öblitett ruha csak ténynyé válik. Az az öreg ott, a Poikilé márványcsattogása. De még egy harmadik asszonyi nesz is lépcsőjén, bizonyság er(re. Átálmodta az egész hetven végighasitotta egyszerre a csöndet: az agóra egyik szük esztendős életét. Es amikor ébren volt, az álmok mellékutczájából, árról a tájról, ahonnan a Pléfaisztion nyugalmas és biztos levegője vette körül, de amikor lejtője hajlik alá, egyszerre rikácsolás lett hallhatóvá. aludt, az .élet minden izgalma keresztüljárta agyának serkenésre • kész velejét. Ébren alvajáró' volt és élheFazékhang szidott valakit irgalmatlanul. És ekkor szólt bele aztán Nüx birodalmának tetlen, álmában biztos, agresszív, türelmetlen és jövőbefoszladozó sötétjébe és csöndjébe az első férfihang. látó. De mindez kifordult tényként is megmutatkozott De az is csak reszketően, mélyen, dörmögve és könyörgő be'fine. Tudott hatalmasan vitatkozni és tudott elaludni a- Büléutériönban az ötszázak tanácsának ülésein. hanglejtéssel: Cziniku's is volt valamelyest, mert az ő élete — Nézd; nem aludni akarok, csak feküdni még. A rikácsoló asszonyhang érthetetlen pergéssel idején nem volt még feltalálva a próféták számára a felelt vissza neki valamit, a dörmögő férfiszó pedig patétikus kereszt, de készen állt már akkor is a hányássál gyilkoló bürökpohár. megint csak könyörgött: Amint ott feküdt a Poikilé károszi márványán, — Nem aludni, csak feküdni akartam még . . . gondolkozni egy kicsit . . . Hogy abból nem élünk kezdett lassankint elszenderedni. A kofák czivódva meg ? . . . Hát szükséges élni ? . . . Csak gondolkozni alkudnak a félig rothadt halakon, az Eridánusz felől idegháboritóan csattogott a mosófa. De a kő lágy volt kell . . . Dühösen bezuhantott ajtó dörrenése vetette végét és langyos, a levegő Hümettosz lanka oldalairól lopott ennek a félig való párbeszédnek s a Héfaisztion lej- balzsamot az aggastyán szemére', a távoli tenger mintőjén megjelent a dörmögő hang tulajdonosa, lassan . den kagylója egyszerre kezdett el zúgni s karban énebaktatva le az agóra felé. öreg, rongyos, ősz-szakállu kelte, daktilusos lejtéssel a jövő zavaros, még meg és tömpeorru ember volt. Csúnya és szegény, mint a nem hangszerelt énekét: — Daimónion, daimónion 1 koldusok. Lebandukolt a Zeusz Eleuthériosz . szobráig Az öreg elaludt. s látszott rajta, hogy nem csupán a hajnal hidegétől fázik, hanem attól is, hogy nem álmodhatta végig az > Es ugy ébredt fel, mint ahogy a kirúgott kutyáálmait. Feltekintett a Pritáneumra, onnan tekintete feljebb siklott; az Akropoliszra,, onnan még feljebb, az nak fel kell ébredni. Megint megrúgták. Arisztipposz és Demetriosz haladtak el reggel égre, ahol akkor kezdték behunyni szemüket a csillagok. A természet is hajnalodott már,, nemcsak az bét órakor az alvó vénember mellett. Az arkhón bazileusznál volt dolguk — .fontos állami dolog,' — és emberiség tyúkjai sivalkodták a Nap jöttét. . Balról a Poikilé tarka csarnoka nyugodalmas hogy utjukat az agórán keresztül megrövidítsék, a szélességgel terjesztette szét lépcső-ölét. Lágy márvány- Poikilé lépcsőjén- át akartak odajutni a csarnokba, fokai aludtak még és alvásra bivtak. Az öreg feléjük amelyek falait Drákon törvénye tette bevésettségéveí fordult s oda ballagott. Ott aztán nem annyira fárad- gránitnál szilárdabbá, Szóioné pedig a felirtságával tan, mint inkább az ébredés után való félálmu perczek templomnál ékesebbé. A lépcsőn felfelé haladva a boldog visszasóvárgásától ittasan lefeküdt a károszi becsületről beszéltek, mert a geruzion mai feladata az márványból rakott lépcső legalsó fokára. Bozontos volt, hogy Euménoszt megfoszsza a nyilvános becsüfejét igazgatta egy darabig, hogy a nyaka jobb fekvést' letétől.. találjon, a ruhát összehúzta magán, aztán elaludt. Andronikusz azt mondta, hogy ő • Euménosz Hazudtam. Ez a rongyos, elgyötört ember soha- becsületfosztására fog szavazni, mert a becsület, a legsem aludt, mindig csak álmodott. Agyát soha el nem főbb állami .jó, a társadalomnak — amelyet akkor ülte a semmigondolás ünnepi, boldog munkaszünete; még csak- államnak hivtak — alaptörvénye. Vitatta,

2

,848 hogy becsület nélkül nem lehet társadalom és hevesen kelt ki azok ellen, akik magukra idézik nemcsak az Eumenidáknak, hanem az államnak haragját is azzal, hogy barbárul megfosztják magukat, önnönmagukat, a polgártársak becsülésétől. Demetriosz más véleményen volt, ő fel akarta menteni Euménoszt. Nem ismerte el a puszta becsületet az állam alapjának és példákra hivatkozott, hogy a becstelenség, a törvények áthágása, sőt eltiprása is nagy hasznokat hozhat az államnak. A dicsőségre példázott, amely csaknem egészen lehetetlen a becsületes-' ség utján. Lassan lépkedtek fel a Poikllé lépcsőjén, öreg tüdejüket elfogta a fulladás, amely minden hegyesvölgyes városban, Athénben is, mindig rabbá tette az emfizéma lánczán az emberi fujtatókat. .— Üljünk le, — szólt Arisztipposz és társával . együtt letilt pihenni a lépcsőcsarnok egyik fokára. Kicsit hallgattak, aztán megszólalt' Demetriosz, aki előbb fújta ki magát: — Valóban, nem tudom, elitéljem-e Euménoszt. Nem becsületes dolgot művelt, de becstelensége nem : volt kárára az államnak, csak annak, akit megcsalt..'. Szeretném csupán kárpótlásra itélni. • — Minden becstelenség, ha még oly magános is, az állam kárára van, — vetette ellen Arisztipposz. — Euménoszt meg kell fosztani becsületétől, mert az egyesek becsülete teszi ki az összesség becsületét. ' Ki kell vágni az állam testéből minden eves kelést, különben megfertőzi az egész testet. Szigorúnak és könyörtelennek kell lenni. — Enyhének és elnézőnek kell lenni, — felelte vissza Demetriosz hosszas hallgatás után. — Azt hiszem, arra kell törekednünk, hogy minden emberi cselekedetet megértsünk/mert ha mindent megértünk . . . csakhogy erre képtelenek vagyunk . . . akkor mindent meg is fogunk bocsátani. Felmentem Euménoszt. — A rendbontásnak és a lázadásnak pártjára állsz ezzel Demetriosz, — felelte vissza Arisztipposz hevesen. — Nézd ezt a rongyos embert ott lent a lépcső alján. Odáig jutnánk mindnyájan, ahol ez van, ha elveidet követnénk. Tudod ki ez ? Lázadó és lázitó! Kolompos és félbolond. Ismertem apját, a kőfaragó Szofronikoszt és ismertem anyját is, Fainaretét, a .bábát. Vén ember vagyok, csaknem száz esztendős, de ifjúi emlékeimnek egyik legfrissebb megőrzöttsége az a tudat, hogy ennek — és itt haragosan rúgott egyet az alvó felé, — az egész családja mindig bolond volt és becsület nélkül való. Ide jutnánk mind, ha felmentenéd Euménoszt. A nap felemelkedett Künoszargész ormai fölé és sugarai legyőzve az ' Akropolisz emberémelte ormait, teljes fénynyel árasztották el az.agórát. Megnépesedett minden, a férfiak apró csoportokba verődve iparkodtak • a tanácsházak felé, a leányok Kübéle temploma felé • siettek, • Hermész Agóraiosznak, Zeusz Eleutheriosznak szobra, meg az Attalosz sztoája előtt csapatok, képződtek ki a beszélgetőkből. Athén felébredt és megmozdult lenn a lépcső alján a szőrösfejü és piszkosszakállu aggastyán is. Nehéz, nagy lelki küzdelem árán elhatározta, hogy felébred s hazamegy feleségéhez ennivalót koldulni tőle. — Lásd, — mondta- Arisztipposz, — ez az ember most hazamegy, hogy otthon is kolduljon. Ismerem. Bolond és becstelen. Valami uj tanítást akar hirdetni, valami uj igazságról beszél. Megtagadja Zeusz, Árész, ' Hermesz és Afrodité finoman szétkülönböztetett négyes igazságait és azt mondja,- hogy csak'egy igazság van. Megtámadja az államot, Athén hegemóniája ellen

izgat és a világ • egységéről beszél. Bolond és becstelen . Az öreg ezalatt összehúzta szőrös mellén a rongyokat és feltápászkodott. Hallotta a geruziába menők beszélgetését a becsületről, de csak álmában. Es talán •akkor is csak álmodott még, amikor felemelkedve helyéről, felment két lépcsőfokot s odaállt Arisztipposz Demetriusz elé. Csendesen, nyugodtan, alvaj.áróan szólalt meg: • • ' • — Hallottam mit beszéltetek és hallottam Arisztipposz) hogy becstelennek mondasz. Az vagyok. Nekem nekem nem kell a becsület, nekem a göndolat szabadsága kell. Odafordult Zeusz Eleutheriosz szobra felé. s ott, szembenállva a Megszabadító Nagyisten képével, elvilágosodott az arcza. Rászállt lelkére" a daimónion, az folytáttatta. vele a szót: — A becsület, a magánbecsület, Arisztipposz, hitvány nyűg, amely a cselekvésem szabadságában gátol. Szabadságkorlátolás és ostobaság. De igenis van becsület azért, a közélet becsületessége. Otthon lehetek rongy, az agórán, a köznek e terén becsületes vagyok én • is. Mint egyes embernek korlát és nyűg nekem a becsület, tehát szabadságcsökkenés. De ha az állam dolgán dolgozva ' becstelen vagyok: szabadságot veszek el. És nem' a becsület fontos, hanem a szabadság. Zeusz Eleutheriosz szobrát meleg, sárga aranynyal öntötte el a. napfény, a rongyos öreg nyugot felé fordult arczával ugy tünt fel a kék ég hátterén, mint valami fekete és roskadt szilhuett. Lassan fordult meg és lefelé' haladva a lépcsőn, dörmögve szólt: — Most hagyjatok tovább gondolkozni. . Aztán eltűnt a Héfaisztion mellett az egyik szük utczában. Arisztipposz és Demetriosz is felkeltek, kipihenvén magukat s a Poikilé oldállépcsőjén lefelé indulva a Buleutérión felé, még tovább vitatkoztak. Demetriosz hangja enyészett bele a távolba: — Hidd-el, Arisztipposz, tudnék irigykedni, tud-nék lopni és tudnék zsarnok lenni. A becsület minden, törvényének és az állam minden tételének a lábbaltiprására érzek magamban ösztönt.' De soha '.olyan bünt el nem tudnék követni, amire nincsen intézkedés. Annyira nem vagyok gazember . . . A többit elnyelte a felébredett agóra zaja.

BUCSU. : Isten veled, mosolygó szomorúság, Édes túlzások, isten veletek ; Én leteszem a mámor, koszorúját És hozzátok, érzem, hűtlen leszek. Az útam már most a völgybe vezet: Nem vívok már a szélmalmokkal harczot; Képzelt győzelmek, álmodott kudarczok, TündérvilágoVn, isten veletek. Nem részegít már meg nehéz illattal Csoda-akácz és mese-orgona, Nem fakad többé a szivemből vad dal' S nem látok délibábot már soha. Elhervadt álmaim szállnak tova; Lelkem mélyén egy régi akkord csendül, S mintha lassan lehullna a fejemrül Valami képzelt arany korona.

Kétly Endre.

,849

Olvasás közben.

A "siker titka : megvetni az embereket, de számba venni őket; senkit sem tartani nagynak, de senkit se venni kevésbe. *

Okos ember: azt mondja, amit én. * *

Kilenc'zven évet élt — micsoda egoista lehetett! * * *

*

*

A magyar született szónők,, csak ,könnyen bele? esik a pohárköszöntőbe. Nyilván, mert nem szereti előre meggondolni, mit mondjon,,, s mig egyik ötlete után másik támad, ezt a közt is beszéddel kell kitöltenie. • .

Vannak derék, illedelmes, megnyugtató irók,. akiknek kerítés van elméjük körül s .az én elmém kerítéseit sem bántják. De vánnak komisz, tolakodó és nyugtalanító irók, akik nemcsak maguk látnak tovább A • weismannizmus képtelenség.. Lehetetlen, hogy az orruknál,.de engem is rákényszeritének, hogy tovább a szerzett tulajdonságok ne öröklődnének, s lehetetlen, lássak vagy legalább is tovább nézzek. -Lelketlenségük hogy a .változások, amelyek a test bármely részét érik, abban áll, hogy a pénzemért nem'is a saját gondobármily lehelletszerüen, de mégis egész testünkre, egész' lataikkal ajándékoznak meg, hanem magamból prészervezetünkre, és ebben azokra a részecskékre is . ne -seltetnek ' velem uj gondolatokat, -s mikor, leteszem, hassanak, amelyekből, az utód lesz. (Ezt az egész tes- könyvüket': - nem hogy megszabadulnék tőlük, de akkor-, tünkre való hatást a mi .Piklerünk mutatta ki meg- kezdenek iga'zán velem lenni. Azok az igazán nagy dönthetetlenül ; Semon, az ő, Mncme-elméletével, csak könyvek, amiket az olvasó kétségbeesetten tesz le: jóval utána következett.). Persze: ha megvágom az Hát kellett ez nekem ?! ujjam, azért a fiam nem születik sebhelyesen. De ha .* * * én is, fiam is, unokám is, és mérhetetlen időn át mérhetetlen sorban minden leszármazóim állandóan ugyanA látomások épp annyira és semmivel sem kevésbbé azon' mód üljük meg a , lovát vagy földön ültünkben sarkunkon guggolunkbizony késő utódaink csámpá- valóságok, mint bármely kézzelfoghatóság. .Ami képet csámpásak némely keleti látok, mikor valakit elképzelek: épp oly igazán meg: sak lesznek, mint ahogy van, mint maga az az. ember. Annyira valóság, hogy .népek, s ezt igenis szerezték és örökölték. . még szoborba is lehet faragni. Legalább a Rodin Balzacszöbra ilyen szobor; nem Honoré de Balzacnak agyagból . gyúrt mása, hanem (hogy felsőbb leányiskolái mondat• Az akarat nélkül való- ember legjobb esetben fűzéssel mondjam): annak a szobra, ahogy Balzac , • annyira viheti, mint Dalton, a szinvakság fölfedezője: .'eszünkbe jut. megcsinálja a fogyatkozása elméletét, de segíteni ném tud rajta. Hogy ilyesmit akart-e Rodin e szobrában megcsinálni ? Semmi közöm hozzá, ő maga sem tudhatja.-LeheAz egészségi, főképp étkezésbeli szabályokát sem tetlen, hogy Shakspere meg'Arany János mindazt tudatolehet generálizálni. Még bizonyos klimák alatt sém, san csinálta volna meg, ami csodálatos mindenre való mert nemcsak a mai s az azon helyt való klima sze- góndolást ki lehet náluk mutatni. De mégis mindenre rint kell igazodniok, hanem hajdan való klimák sze- kellett gondolniok. Éppen Arany Jánosról irt volt -egyrint is. Nyilvánvaló,' hogy 'a ma Európában és Ameri- ' szer valaki sok helyes és okos megfigyelést — s egy ilyet kában élő lakosság nagy része még nem nagyon régen .igy kezdett: Jól tudta Arany János . . ! Az öreg ur, származott át távol keletről és délről, s hogy számlá- aki a tanulmányt maga is elolvasta, morcsosan 'irta a latlan nemzedékeken át " szervezete kevés húsételen, margóra :' Tudta a fene ! . . .• Nem . volt igaza ; tudta, kevés alkoholon s főképp' növényi táplálkozással fej--. csak nem tudott róla, hogy tudja, f lődött. Ezek nyilván megkeserülik, hogy olyan Világba 1 csöppentek• bele, melynek rendjét, szokásait és étke zése módját a mérhetetlenül hosszabb idők során húson Az Arany János tudatossága kísérteties'. A Buda és sörön nevekedett és szervezetükkel ehhez- a táplálHalálának hun szájba adott metaforái közt nincs egy kozáshoz alakult északi és nyugati .fajok szabják meg.' is, melynek adatai ne fordulhatnának elő pusztai és vadásznép ismerét- és gondolatvilágában. Az erkölcs : erkölcstelenség, mely közérzéssé lett. Hs

*

*

Nincs könnyebb, mint megbocsátani, s nincs nehezebb, mint megnyugodnunk abban, amit megbocsátottunk. •

*

*

*

• . • ' Mulatságos és megalázó megfigyelni, hogy pénzszerzéshez .nem kell értelmesség, még csak polgári okosság sem. Akárhány embert ismerek: nagy Vagyon urát és megszerzőjét, aki egyszérüen buta — nemcsak hogy nem értelmes, de ostoba is. Vannak alsóbbrendű állatok, akiknek ha kiszedik agyuk velejét: nyugodtan élnek és kereskednek tovább. Pénzszerzéshez, ugy látszik, elég ilyen állatnak lenni. .

*

*

*

A hasonlat arra való, hogy egy rövid . képben pontosabban s világosabban mondja el a mondanivalómat, mint köteteken át váló kifejtéssel tehetném. De csakis érre való; olyan, mint beszéd közben a gésztus. Rettentőek azok az emberek, akik egyre gesztikulálnak s azok az irók, akik ok nélkül halmozzák a hasonlatokat. • • De azért né nézzétek le a gesztust — ne legyetek ebben a merev angolszászok düpejei. Nincs az a kidolgozott nyelv, mély tökéletes tolmács volna —

,850 elmédtől a nyelvedig annyi minden elpotyog, Hogy valóban a kezed kell hozzá, hogy legalább egy részét megmentsd. Aki eltilt a gesztustól, az- arczjátéktól s az éneklő beszédtől, beszédedet egy csomó kulturfokkal taszitja mélyebbre. * * *

Az illusztráczió művészietlen, hacsak arra nem való, amire Wagnernél az ének, a vers és a diszlet: hogy a zenével együtt s csak mind együttvéve fejezze ki, amit a költő mondani akar. De a jó költő már maga mondott el mindent, amit akart, nincs szüksége a rajzolóra. S a jó rajzoló is maga és egészen elmondja ugyanazt. Tehát zavaró, bántó és túlterhelt pleonazmus támad, ha egyszerre beszélnek. Egy finom német költőnek, Rainer Maria Rilkenek, van néhány rövidke, egy-két strófás csodaszép tájképe. Ezek fölé egy ugyancsak finom rajzoló: Vogeler-Worpsewede lehelt oda egy pár fejléczet s egyéb-díszítést, ugyanazon tájképet s hangulatot rajzolván meg, mint a vers. Külön a versek és külön a rajzok elragadóak volnának — együtt zavaróak. *

*

*

Egy fiatal zenetudósunk, dr. Huber Emil, A művészi zene népszerűsítése czimen lángoló, valósággal lávázó tanulmányt és polémiát irt a Huszadik Század folyóiratba arról, hogy' tanítanak nálunk muzsikát, hogy' készülnek előadásra a filharmonikusok s milyenek a népszerű hangversenyek. A kis tanulmány egy utócsatározó függelékkel együtt különlenyomatban .is megjelent, s bár nem vagyok a dolgaiban illetékes, igen gyönyörködtem lessingi verekedő kedvében és mindentudásában. A szocziális kérdés művészeti vonatkozásait apostoli szeretettel látja meg s veszi pártfogásába, s ezzel tereli figyelmemet egy tulajdonjogba s a művészet népszerűsítésébe vágó dologra, melylyel nem foglalkozunk eléggé, pedig viszás és bántó, s én bizonyos vagyok benne, hogy az eljövendő uj világrenden belül tenni is fogunk e viszásságról. A kérdésem ez : joga van-e akármelyik pénzeszsáknak, vagy akár finom ízlésű amatőrnek is ahhoz, hogy, bármennyit fizetet t is érte, valamely művészi dolgot teljesen magáénak tekintsen, s ha kedve tartja, elzárja a (öbbi ember elől ? A művészet közkincs, s a művészi dolog is az, s élvezetét a többi ember elől elzárni éppoly jogtalanság, mint aminő az erdők elzárása. S ha Wanamaker ur mégannyit adott is érte: nincs joga engem eltiltania attól, hogy a Munkácsy Miltonját láthassam. (Gondolom, az a kép van nála.) Előkelőbb gyűjtők és műbarátok érzenek is e körül valami kötelességfélét; mind több az olyan magángyűjtemény, mely bizonyos napokon megnyilik az érdeklődők előtt. De ez csak kegyelem és szeszély, holott itt jogról van szó, arról, hogy nekem.jogom minden művészi dologhoz hozzáférni, s a művésznek joga van megkövetelni, hogy, akárki váltotta is magához az ő munkája tulajdonjogát, az közkincse lehessen mindeneknek. Bizonyos, hogy az eljövendő szebb és jobb világban a magántulajdon mindenekelőtt a művészi dolgokon fog megszűnni — kinek-kinek módja és joga lesz ugy ékesi-, teni az ő otthonát, ahogy csak kedve tartja, de mentül ékesebb lesz ez az otthon, annál természetesebb lesz, hogy nyitva álljon mindenki számára, akit érdekel. * * *

S ez az uj rend, ha elkövetkezik, még egy bántó viszásságon segit majd. Érthetetlen előt(tem, hogy, főképp képek és szobrok dolgában, hog.y' fejlődhetett

ki a galériás rendszer, egészen a muzeumok, képgyűjtemények és képkiállitások művészietlen barbárságáig. Mentül inkább beleélem magamat a képek látásába s szeretetébe, annál jobban kétségbeejt az a képtelenség; hogy a képek egymás mellé és egymás fölé halmozva szoronganak előttem. Elvégre minden kép egyegy külön világ, a színeknek egy-egy külön tanulmánya, külön világítással s külön éghajlattal. Mindegyikbe külön-külön kell magát beleélnie annak, aki igazán meg akarja látni s még akarja érteni. De hogy' lehessen ezt megtenni, mikor egyik üti a másikat, a másik beleszól az egyikbe, amannak szinei megzavarják emezét, emennek hangulata tönkreteszi amazét ? Képet tulajdonképp nem szabadna másképp nézni, mint teljesen elsötétített szobában, melyben világosság éppen csak a kép területére esik. Voltaképp a szobámban egymagában felfüggesztett kép hatását is megzavarja, világát megzilálja a fal, a szoba, minden bútor, szőnyeg s bármi egyéb, ami vele^ együtt látszik. De mindezt még valahogy hozzá lehet válogatni, el lehet ugy rendezni, hogy a figyelmet el ne térítse, a képbe ne kiabáljon bele. Ám semmimód nem lehet korlátozni egy másik képnek, s még kevésbbé több másik képnek abszolút heterogén voltát. Még rokon képek sem valók egymás közelébe, mert ugyanazon motívumok erősitik egymást, holott a jó képen úgyis megvan minden motívumnak a megkívántató ereje és mértéke. Sehol a galériás rendszer bántó voltát nem éreztem annyira, mint a Louvre egynémely termében, ahol, ha egyéb nem : egy szép formájú ablak vagy egy hasas ázsiai váza menten agyonverte valamely primitív olasz kép hangulatát, s a képek vetekedve teszik egymást tönkre. Hiszem, hogy az eljövendő kollektivista világban a képkollekczióknak bealkonyodik; a képek el lesznek osztva magánházakban s középületekben, s a nap bizonyos óráiban igy gyönyörködhetik bennük mindenki.

Mikor a régi magyar portyázni ment, avarokat, kazárokat s egyéb zsidókat hagyott itthon, hogy ha. valaki valakit ütni akar, ezeket üsse. Már akkor! Ezer év előtt! *

*

*

A Kemény Zsigmond stílusa a tipikus álmatlanstilus. Olyik helyt lendületes, magával ragadó, valósággal elmésen és leleményesen kifejező — ilyenkor az írója kialudt volt.vagy lázasan izgatott. Többnyire azonban bágyadt, pongyola, erőtlen, a mondanivalót az intellektus utolsó erőfeszítésével éppen csak hogy kifejezett: ilyenkor az írója nyilván kialuvatlan volt. Különben Balzac is, bár duzzadt a mondanivalótól, majd mindig pongyolán, kuszáitan s erőltetetten ir, nyilván ugyanezen

okból. *

*

*

Általában nem olyan szamárság az a moebiusosdi, mely idegbetegséget szimatol a szellemi munkások életerajzában. Ezzel a feltevéssel, éppen az idegbeli rablógazdaság okozta álmatlanságéval, és, ami ezzel együtt jár, a frisseség, az izgékonyság s a memória egyenetlenségével, sok pálya görbéjét meg lehet magyarázni. Például olyan irókét, akiknek pályája hamar és vakitó föllobbanás után hirtelen s ettől fogva állandó hanyatlás. Olyanokét is, akik érthetetlenül egyenetlenek, s áz róluk a benyomásunk, hogy nem urai a saját képességeiknek, s nem számithatni arra, hogy mi kapja meg .érdeklődésüket. Innen van, hogy sok megrendelt dolog

,851 balul sikerül, és sok arravaló ember a »legnekivalóbb témát« kétségbeejtően elrontja. * * *

A mi színészeink többet szavalnak, mint beszélnek, mert szavalni: közhely, beszélni: egyéniség.

Minden uj művész, és, ami ezzel egyet jelent, minden uj művészet egy-egy Krisztus, akinek nem kell szablya, nem kellenek fegyverek és fustélyok — elég, ha némán támadói elé áll, s vár, mig megismerik. *

*

*

Hajdan az volt a szabadság, hogy tudjak parancsolni s ne akarjak engedelmeskedni, — ma az, hogy ne akarjak parancsolni és tudjak engedelmeskedni. Ignotus.

Krónika

II.

A Nobel-dijról.. — decz. 14. "

L

Valóban kétségbe kell esni, ha komolyan, — helyesebben, ha a komolyságnak mindig hazug pápaszemét az o r r u n k nyergére téve, — nézünk végig a sors kanyargós ösvényein. Megdöbbentő perverziókat, anarkikus csavarulatokat látunk rajta. Példa rá a Nobel-dij. Egy becsületes svéd, vagy norvég mérnök (ez a két nemzetség, amióta különvált, azóta teljesen egybezavarodik a középeurópai gondolkozásban), — tehát egy becsületes skandináv mérnök, névszerint valami Nobel Alfréd, feltalálta a dinamitot. Ezt a rettenetes robbantó-szert, amelynek, ha jól emlékszem, a feszítőereje tizenegyszer nagyobb, mint a jó öreg puskaporé. Miután pedig találmányából kihozta a benne rejlő néhány milliócskát, gondolkozóba, töprenkedőbe, sőt talán némileg kétségbe is esett, elábrándulván azon, hogy micsoda szörnyűséges fegyvert adott az emberek kezébe. És mivel becsületes ember volt — az igazán nagyszabású gaztettekre mindig a becsületes embereket szemeli ki a sors, — meg akarta engesztelni valahogyan az emberiséget s dinamithozta millióiból alapítványt csinált a béke, a tudás, a hasznos szolgálat koszorújának. Valahogyan ugy gondolkozhatott, hogy egyszer az »arma« is hadd szólítsák dalra a Múzsát s a kutyából is hadd lég, en szalonna. Mit tesz most már a .sors ? Kutyát csinál a szalonnából és a Múzsával szólaltatja meg a fegyvereket. A Nobel Alfréd fenegyéreke, a pokol méhében megszületett dinamit, amelyet a kiengesztelés bábája tar• tott a milliók keresztvize alá: nekikamaszhodva 'enge-

delmes, hűséges, megbízható és csak haszonra használt szolgájává lett az embernek. Elhord ócska építményeket, elpusztítja, ami a múltból pusztulnivaló, föltárja a föld gyomrát és hasznos lyukakat fur mozgásakasztó hegyek köldökébe. A pusztításnak, az oktalan vérontásnak s a fóka és eszkimó közt való egyensúly gaz helyreállításának feladatát minden dinamit ellenére vállalja és csinálja tovább is a »Feketé«-nek nevezett Enkliccn Bertold őrleménye. A dinamit jó hu, az ördög maradt tovább is fekete : puskapor. Ellenben, megtette azt, hogy elsült hátrafelé. Es alkotván, segítvén mint karboazót-vegyülék, rombol és kárt tesz mint Nóbel-dij. Mindenféleképen nagy embernek tartom Nobel .Alfrédet, de még nagyobbra tartanám, ha csak a dinamitot fedezi fel és békén hagyja a — sajnos — önmagáról elnevezett dijat. A stréberségnek ezt az internáczionális kenyereskosarát, ezt a köbre-emelt Teleki-dijat, a varghagyulaságnak e kontinensközivé tételét, a heinrichgusztávoknak e mesterséges tenyésztését. Nem vallom azt az elvet, amit Párisból — de csak a Montmartre-ról — visszatért irnoktársaim vallanak. Nem hiszem, hogy a lángelmének a jellemzéke ugyanaz, mint az üres szardiniás skatulyáé, hogy a szeméten pusztuljon el és beszélhetnek^ nekem Verlaineről, Bandelaireről meg Mussetről és Murgerről, azért Arany János, Goethe, Shakespeare és Mihály Angyal*) mégiscsak nyárspolgárok maradnak. " Nem vallom azt, hogy a lelki nagyságnak feltétlenül éhen kell dögleni. De a lelkem mélyéig megrendülten, a lehetetlenség irtózatos meglételének, való voltának feketefátyolos érzésével éreztem mindig, hogy az igazán nagyot gondolás mindig .egy anyaméhben született az élhetetlenséggel. Tántorgó, szótlan, félszeg és a világ számára beteg emberek viszik előre a világot. Azok, akiknél már in adjecto contradictio a »jutalom«-nak még csak a szava is; Azok, akik nem kaphatnak semmit, mert a sorsuk éppen az, hogy mindent, ami bennük van, odaadjanak. Bőkezű, tékozló koldusok, szürke, poros, alkonyati alakok. De az alkonyaiból a napot odaadják a világnak s maguknak csak az éjszakát tartják meg. Ezeknek a dinamit nem pályadíj forrása, hanem belső és irtózatos lelki erupczióknak néha sóvárgott példaképe. És ezeket Nobel nem tudta megjutalmazni, mert ezeket nem is lehet mással jutalmazni, csak azzal az ostoba fikczióval, hogy majd a haláluk után kezdik emlegetni a nevüket. »Jaj nekem, ez a név!« . . . A hivatalos lángelme-tenyésztést csinálta meg a Poéta officinalis, vagy Politicus officinalis termőtelevényét hizlalta meg Nobel Alfréd akkor, amikor a dinamitja hatóanyagából, a nitrogénből, nemzetközi díjazás révén komposzttrágyát alakított ki. Es ne érje azért gáncs a nevét, mert nem ő tehet arról, hogy a dinamit hátrafelé sült el és a hátulállók közé szórja a százezreket. *) Michel Angelo.

'

.

852 látja képét az amerikai szellem által előrevitt világnak. — Igen, igen — szólt Mallone — alkalomadtán bizony mindegyünket elfogja az a kellemetlen érzés, Lénárd'Fülöp ez idén az egyik nyerője a Nobelhogy tulajdonképpen régén • az .ócskavas közé valók dijnak. Természetesen magyar. Hiszen. Stösselről is vagyunk, s csak nem tudjuk ezt. még elég .világosan. kisütötték, hogy zsidó. Lénártról is hazánkra derül De higyje el nékem, Brincken, hogy az amerikaiak fény, bár nem is Pozsonyban, hanem Pressburgban . napjára is elkövetkezik áz' est,— s talán a kis . sárga született és soha magyarul nem tudott, soha a magyar emberek, ákiket Baby eddig csupán . vázákra festve világfélfogáskör vonalába bele nem botlott, soha tőlünk, látott, lesznek -hivatva arra, hogy az uralkodó trónusra álljanak és fogadják, az elvonuló világ alázatos hajsemmit nem kapott és soha nekünk semmit nem adott. longását. , ; -• Ma, amikor az X-sugarakért ő kapja a Nobeldijat,'természetesen mégis mi verjük a mellünket. Magyar • ' VII. , az öreg Fülöp, mint ahogy magyar volt Liszt Ferencz, Iza .igen pontosan felöltözött,-hogy mitse.mula.szaki még a. népdalainkat is letagadta, magyar ' Barnai, • szon mistress Rise Daunt zenés matinéejéböl, .aminek aki a néniét Sonnenthal -és magyar Lenau. Miklósi is, különösen örült már előre is. De régóta várt már és aki a magyar Petőfi. Mindnyájan magyarok vagyunk. . Aga, aki Babyval ment él hazulról, s akinek érte kelMég Szubotics orosz tábornok is magyar,; — nem lett volna jönnie, még mindig nem érkezett meg. • • Mikor , végre mindakétten megjelentek, még át azért, mert a Bácskában született, a süketségig szerb apától-anyától, hanem azért, mert most' nevezték ki kellett öltözniük, -s eközben Aga elbeszélte, hogy Ted Vansittartt'al meglátogatták a nagy kongresszusi könyvTurkesztán kormányzójává. Az pedig, dicsőség és olyan tárat, s Ted ottfogta őket a grillroomban egy rögtönérdem, amit érdemes a magunk összeségének is eltulaj- zött kis lunchra. . ' ' donítani, valanielyes részben. — Pompás dolog volt: egy nőtlen embernek a

VIII.

Lehetetlenség volna, hogy a nagy, nemzetközi vendége lenni- egy nyilvános restaurantban — mondtá makkoltatásnak, a Nobel-diinak, fájáról hozzárrk is B a b y — itt Amerikában mindig történik valami váratlan. Ez tetszik nékem. ne hulljék néhány szeme a makknak. És mivel ez a Igv aztán késő lett, mire a hölgyek mistress Rise lehetetlenség megtörtént; mivel sem Kautz Gyula, sem • Daunthoz megérkeztek. .' Heinrich Gusztáv, sem Pauer. Imre, sem pedig a Ivis- • . Sok hang zsiborigása hallatszott elébük; mert faludiak (igen kicsiny, kis faludiak) nem kaptak Nobel- éppen szünet állt be a konczertben. és a fehér és aradijat, tehát — Lénárd Fülöp magyar-ember. '-. j • nyos konczertterem tömve volt emberekkel. A háziasszony,- aki, mint mindig, napsugaras színekbe volt Ha szegény, boldogult Nobel Alfréd ném azzal öltözvej a követnét.a legelső sorokban álló egyik székvolna most elfoglalva,• hogy mentül többször forduljon hez vezette,, amelyet fönntartottak számára és Mallone meg perczeukint a saját hossztengelye körül a sirjá- grófné legfejedelmibb arczkifejezésével-. foglalt helyet . . ban,. akkor bizonyára a föld közepébe dinamitot vinne ezen a széken. Brincken . Erichés Ted Vansittart várakozva le és levegőbe röpítené' a Nobel-dijakat. • álltak a bejáratnál és azonnal Clam Cráven grófné és , Paganel. leánya felé tartottak. • ' ' . — Végre, végre — szólt Ted Babyhoz :— oly késő van ; már! De jöjjön már, tudok egy helyet; ahol zavartalanul elüldögélhetünk, s magammal hoztam azt A mások napja. a kodakképecskét is a newporti pólójátékról, amit ön Irta: HEYKING báróné. látni akart. '(•5) s Erich és Iza együtt lépkedtek a teremben nyüzsgő T 'És hirtelen elhatározással irónt húzott ki zsebé- tömegen át, mig egy szomszédos erkélyszerű helyiségbe ből; előrerántotta bal mansettáját és sebesen néhány nem jutottak. • . , ' • jegyzetet vetett reá. ' . Itt, mintha hirtelen a' kyotói palota egyik lakó- • A kis Pogarell eközben szemmellátható rokon- szobájába" kerültek volna. A falak régi japán festmészenvvel nézegette az indiánokat. ..nyekkel voltak teleaggatva; alapjuk aranyosan ragyo_— Az öregek'nagyon furcsának találhatják az gott, melyen havas . cseresznyevirágok és ibolyaszín ügyet — vélekedett — csaknem olyan furcsának, mint én, viszturiák kúsztak, amiket századokkal előbb' egy névhogy — a góthai almanach második részében állok — telen művész gondolt ki, hogy a távol kelet egy sápadt és Hogyishivják ur és neje előtt kell eldefiliroznom. herczegnőjének szemét gyönyörködtesse. ' ' • — Ha ez vigasz önnek, herczeg — szólt Brincken Halvány fény szivárgott egy ámpolnából, mély Erich Izára tekintve — akkor kimondom, hogy nem olyan völt mint egy nagj- lótuszvirág s a mennyezetRoosevelt és Rooseveltné .előtt vonulunk mi el. Ők csak ről függött alá. Egy bronzvázából, amely körül hosszú, szimbólumai valami sokkal, sokkal nagyobbnak, ami zöldes sárkány tekergőzött, idegenszerű prhideák nyielőtt ősidők óta vágyakozón és lemondással hajol meg lottak; furcsa rovarok csoportja gyanánt csüggtek a az örökkön vándor emberiség. A Jövő az s ha mi zöldes-aranyosan pettyezett virágok hosszú, karcsú európaiak nem is tartozunk oly nagyon a múlthoz, szirmaikon. És Iza -ugy- érezte, mintha'valamely titkos mint ezek a szegény indiánok, mégis aggok vagyunk virágimádat szentélyébe lépett volna, ahol illatos miszebhez az uj, feltörekvő emberiséghez képest': ezek az tériumokat ünnépeltek . . . . eljövő napot, a mások napját testesitik meg. Ez-az ő — Milyen bájos mesebeli szoba! — szólott körülerejük. Es senki jobban föl nem ismeri ezt, mint tekintve s önkéntelenül halkitva hangját. — Itt maRoosevelt maga ott. Az alkotó fantázia, erejével, mely radunk. csak az egészen nagy államférfiak sajátja,, már most • • —- önnel együtt lenni itt, valóban bájos dolog!

,53 . — Es a szerelem — tette hozzá még halkabban • — felelt Erich és lágy, alacsony széket , tolt eléje. Iza érezte, hogy Erich, mellette állva, hogyan tekint alá a férfi; : A nagy teremben eddig sokféle beszéd hangja rá. És egyszerre különös elfogultság vett rajta erőt, mintha csakugyan valamely végzetes titok leselkednék keresztezte egymást és e zavaros hangok az aranytól reá. —* Félek,, ön' alig látja innen az énekesnőt — szólt csillogó mellékszobában beszélgetőkig is elhangzottak. De most hirtelen elnémult a sok ember beszélgetése. Erich. — Itt egy programm . . . Hangtalan várakozással, teljes csend lépett helyébe. S átnyújtotta Izának a programmot. ^ És a mély csendben bevezető előjáték kezdődött. De Iza félretette és igy felelt: .— Ma egyáltalában nem akarom előre; tudni, mit . • Sötéten, panaszosan szóltak eleinte a hangok, énekelnek, ' csak a hangokat szeretném inni, mint az mintha homályos, fájdalommal telt mélységekből szálaranyszínű bort, amelynél mindegy : mi a neve és hol lanának, aztán hangosabbak lettek, fájdalmas fokozótermett valamikor. És az énekesnőt sem kell látnom, dással növekedve egyre -hatalmasabb zengéssel szólotmert ha zenét hallok, 'tulajdonképpen . mindig ugy tak, • mintha sustorogva szállnának meredek hegyérzem magam, mintha egyedjil • volnék és a hangok csúcsok felé. csak saját érzelmeim volnának; melyek hirtelen csenKérdő és félelmetesen szorongató volt ez a hanggeni kezdenek . . . Van olyan, zene, amely, sokkal zavar, valamennyi hang kutatott, valamennyi ég felé inkább, mint bármi szó, á > saját énem .•. kifejezéséül rohant, egyetlen - jajongó könyörgés- gyanánt, mely tűnik elém, s ez oly -felszabadító nagy boldogság, választ esdekel —• —' de valahányszor feszültségük amélynél nagyobbat néni is ösmerek. a legnagyobb magasságot érte el s már csaknem érin— Már a múltkor mondta, hogy ön legtöbbre a tették a harmonikusan feloldó akkordokat, mindannyizenét becsüli — szólt Erich' — s azóta ismételtén rá szor aléltan visszazuhantak a szakadékokba, melyekből kellett. gondolnom e .szavaira. Mert következtetnem támadtak. • lehet belőlük jellemére és sorsára; mert a zene az'-a Jajveszékelés volt ez, számtalan hang siránművészet, amely legjobban kiemel bennünket a kézzel- kozása. •• .• fogható világból és nekünk ajándékozza a valóságokról Nemcsak • egyetlen emberi kínt .gyászolnak qzek való megfeledkezést. Aki tehát minden más művészetek az egyrnásba fogódzó hangok,' hanem olyanok voltak,, fölött 'előnyt ad neki, annak számára az élet kevés- mintha a maga. kínját panászló természet nagy ősrégi szer tartotta meg ázt, amit 'igérni látszott; s mene- siráma. zokogna bennük. • dékül csak azt hagyta meg neki, hogy • egy ideális S amint Iza. csaknem félő figyelemmel hallgatta, világba emelkedhetik. ugy vélte, tudja, mily látvány keltette a zeneköltőben Iza bánatosari bólintott. . : ' ezeket'-a hangokat. Mig hallgatta, ugy érezte, mintha — Igen, ez lehetséges. De minden életről két sötét, nyugtalan • tengerre tekintene, amelyen; hullám könyvet lehetne irni: az egyiket arról, milyennek gon- hullámot követ, egymásra hullik és daczosan ágasdolta valaki az életét, a másikát • arról, milyen lett a kodva megrázza tajtékszóró fürtjeit s aztán • ismét valóságban; *' , • . : önmagába roskad.Erichnek ugy tünt fel ez a-nő, mint a nem tel'.. De Iza azt is /megértette, hogy nemcsak a valójesült vágyak megtestesülése. E szavaknál ismét mély ságos tengert ábrázolják e 'hangok, hanem ez a zene részvét'fogta el,;s mint életének egyetlen igaz czélja, az, életet ,is : festi, amint nagy, kérdően .zugó tengerhirtelen világosságban isniét ott -állt előtte az a lelké- ként tovagördül, soha nyugalomra nem jutva, mert ben napok óta érlelődő vágy, hogy oly jelent aján- felszínét újból meg újból megmozdítják az egyes órák dékozhasson néki, amely elől az elmúlt gonosz napok apró gondjai- és töprengései, mig máséit felkavarják minden emléke eltűnik. . . az örökkévalóság gyötrő kérdései a fájdalom keletke— Ugy véltem — felelte lágy hangon . Izának.— zéséről, a halál változtathatatlan ágáról, a lét. valahogy boldogság:, ha azoknak az életét,'akiket szere- mennyi sötét titkáról. tünk, irányithatjuk..-.''. . . De. a fölkavart 'hullámágy zugása-bugásá lassanIza lelkében pedig egyre nőtt az a sejtelmes lassan panaszos -morajba ment át. hosszú, félelmes elfogultság, amely már akkor' ráereszkedett, mikor a • reménytelenség sóhajába. Es a ködösen zavaros kisékis szobába lépett. A misztérium mirid. közelebb jött ret fölé emelkedett hirtelen,- még igen halkan, ezüstös hozzá. . ' tisztasággál és Ígéretekkel telten az Iza számára látMintegy föltartóztatásául árinak, ami elhárítha- hatatlan énekesnő hangja. Mint egy távolból jö.vő üzetatlan volt, még ezt mondotta: . net zengett ez a hang,-a sötét vizek fölött lebegve. ' •' .' — A zene kettős' hatással van reám-. Legsulyo® Hang hang után gyöngyözött lánczokká olvadtak, .sabb fájdalmamat nyugalomba dúdolja s egyszersmind összenőttek és összaforradtak; Iza- művészi érzületet sok-sók félig álmatag érzést ébreszt, melyek eltűnnek látott keletkezni — hasonlatosat valamely -könnyű, a szenvedés sötét tava felett. -Mig hallom: látok is; a légies hidhoz, amely merész ivvel emelkedik és a sötét hangok képekké változnak és a zene a boldogság biro1 vizeket o.pálos ragyogással fogja át. dalmát varázsolja elém, amelybe sohasem voltam s — A szerelem és a művészet,: ezek a nagy hidamelyről mégis sejtem, hogy .itt kell lennie valahol épitők — mintha ezt mondta volna néki e hang — a a földön. világok örök szépségébe visznek át bennünket e hangok! Mindegyre gyengébb és halkabb lett a tenger hulFáradt, de még mindig reménykedő keresés hangja reszketett szavában. Valója mélyéből nagy vágy merült lámainak kisérő suttogása, mintha a dagadó női hang teljességre törekvő melódiája a mélységbe hagyná maga fel és a férfi- igy válaszolt: • —1 Talán minden művészet, éppen mert legma- mögött. És a hullámokkal egyült elmerültek az órák gasztosabb, hid, amely a nyomasztó valóság kötelékéből gondjai és töprengései, s. elmultak, végleges csendbe, ahhoz a vizióhoz vezet át, amilyennek a világnak lennie merültek el az örökkévalóság gyötrő'gondolatai. Mindez rnélyen lenn maradt a hullámokban, s egyre fényeseb'•kellene. .Iza rábólintott és halkan, mintegy álmában, ben domborodott ki egy opálos ragyogású hid, melyet, ez. a hang épített s mely szivárvány, gyanánt bolto- . szólott: • ' . - ' zódott. — Igen, ezt meg tudja tenni a művészet.

854 De tovább zengtek a gyöngyöző hangok. Mintha a másik partra repültek volna, hogy reámutassanak ott egy szikrázó mesevárosra. Fantasztikus architektúra vonalait irva le, emelkedett és esett a csodálatos melódia; hol felujjongó hangokból állt, melyek fölfelé törekedtek, mint a karcsú minarétek, hol teljes zöngések, melvek csarnokokká és dómokká tágultak. Varázsos épületek fénylő körvonalait rajzolta ki a dal — arany vízióként állottak az éjszakai kékségü egen. A boldogság városa volt ez, melyet Iza még sohasem látott! S hogy megpillantotta : elnémult minden kín, elnémult az a kérdés is, honnan jövünk, hová megyünk — a válasz annak a liidnak igéző ivezete volt, melyet a szerelem és a művészet építettek. Hogy ezen járjon, azért merült fel az emberi nem ismeretlen messzeségekből, eleve arra szánva, hogy egykor bevonuljon a szépség és az öröm mesevárosába ! Miriád apró gvertya fényében izzott Iza szemei előtt, majd aranycs?ölden villogva, mint a trópusi bogarak szárnya, majd a déli tengerek halvány ibolyás és fáradt rózsás színébe játszva, majd bíborosán fellángolva, aranyosan sugározva, és korállpirosan ragyogva, mint tüzorru Borealis az északi regékben. De még magasabbra emelkedett a láthatatlan énekesnő hangja, mint ahogy az ember szeme elől már eltűnő madár trillája lehallatszik a levegő magasából ; játszva lebegett tovább, játszva és szárnyasán, ezüst hangokkal -7^0-1/. kaczagva ki minden nehézséget, mint ahogy a LÉNÁRD csillogó pille száll pálmáról pálmára át. Es mind világosabban látta Iza az opálhid vízióját, a fénysugaras várossal a túlsó parton. Az indigószinü hullámokból mintha egy akvamarinkék ékszer emelkednék ki; az álomszerű épületek oszlopai, kupolái és tornyai villogó kristályokkal voltak teleszórva és ezek a fénylő pontocskák iveket alkottak, lánczokká fűződtek, egymáshoz kapcsolódtak, csarnokokat véve körül, amelyekben zöldeskék, hideg árnyékok feküdtek, smaragd és zafír sziliekből a türkisz felé közeledve, mint a glecserrepedés jeges szinei . . . De mig Iza hallgatott és az álomképeket nézte, a hang a legnagyobb magasságból hatalmas csapásokkal lefelé szárnyalt. Mintha ezüstös köteleken és gyöngyfüzéreken csúszott volna alá, és a kristálytiszta hangokba uj, lágy, olvadékony zengés vegyült. A kékeszöld árnyak, az éles fénypontok eltűntek; tejfehéren,

rózsás leheléttel feküdt most, megható gyöngéd szépséggel, mint egyetlen nagy, nedvesen ragyogó gyöngy. A halk hang, mely már mintha csak suttogott volna, a végső napfény varázsában uszó gyöngyváros — mindkettő végtelen vágyat keltett, melynek hatása alatt a lélek hatalmas ivekké feszült. Most, mikor Iza érezte, hogy létének legmélyebb mélyéből hatalmas erő emelkedik fel, hogy repülve vigye mérhetetlen magasságokig — erősebb akarattól kényszerítve föl kellett pillantania és tekintete találkozott Erich tekintetével, mely már régen rajta nyugodott. De a férfi tekintete azt mondta' neki, hogy ő is éppúgy, mint Iza, látja a fényben uszó várost, s hogy éppen a férfi, a nagy hidépitő volt az, aki az ő számára megalkotta a hidat, melyen eljuthat a fényes városba. Ugy tűnt fel Izának, mintha Erich előre sietett volna a ragyogó hidon és kezét feléje nyújtotta, hogy a szenvedés ten^ erén keresztülsegítse. Es szemei igy szóltak:

FÜLÖP.

— Jöjj ! jöjj ! Vezettesd magad én velem, mert erős és biztos az a hid, melyet szerelmem épített számodra. És ebben a tekintetben olyan égő vágy lobogott, hogy Izát messzemessze elvigye, hogy kizárólag, tökéletesen magáévá tegye, ugy hogy Iza belereszketett, mint egy hatalmas nap ragyogásától ; de egyszersmind oly végtelen gyöngédség is volt szemében, oly vágyakozó könyörgés, hogy Iza lelkét sima gyöngysor gyanánt hízelegte körül. - És Iza megérezte, hogy ütött életében az órák órája; hogy végre, végre alkonyi lényben, csuda varázsában megtörtént az, amire öntudatlanul várakozott már esztendők óta. nyitva tekintett vissza a férfira és

És szemét tágra tekintete is felelt: — Igen, igen — és tekintete ismételte: — igen, vezess az opálos hidon a szépség es szerelem fénytől csillámló városába. Csak néhány pillanatig tartott szemüknek ez a párbeszéde. Ekkor elnémult az énekesnő hangja, s vele együtt eltűnt a vizió is Iza tekintete elől. A teremből halk, jólnevelt taps hallatszott, melyet letompított a parfümös keztyü lágy bőre. Mallone grófné a művésznőhöz lépett s néhány elismerő szót mondott neki, amint ezt gyakorta látta az udvaroknál fejedelemasszonyoktól. Aztán a kis, erkélyszerű szoba elé lépett, hogy bugát keresse; mert mindig ugy érezte, hogy jóakaratú felsőbbséggel őrizkedni kell Iza felől.

855 Baby és Ted, akik addig egy másik szobában szorgalmasan susogva nézegették a kis kodak-képeket, szintén elébejöttek Agának; s mikor a grófné látta őket igy egymás mellett állani, ugyanazzal az ifjú gondatlansággal, megelégedett mosoly lebbent ajakára: — Azt hiszem, ideje .hazamennünk — mondotta — hiszen ma este még úgyis találkozunk Vansittart édes anyjának dinerjén. Iza, mintegy álmából felriasztva, fölkelt. A mindennapi élet újból kezdődött; a másik világ képei, melyeket a zene elébe varázsolt, elsülyedtek. De olyan fáradt volt utánuk, mint hogyha igenigen messziről jött volna vissza, — olyan érzés fogta el, mint néha reggel, ébredéskor, ha álmában szép •tájékon járt, amelyek után már nem érdemes a mindennapi ösvényeket taposni. — — Hol is volt ő ez utóbbi pillanatok alatt álmában ? Térdében különös reszketést érzett, mikor fölkelt • s mintha minden vére agyáról szivére tódult volna, ugy hogy beleszédült. De már ott állt mellette Erich és karját -ajánlotta néki, és Iza akaratát veszte támaszkodott reá. Iza érezte, hogy' hajol feléje gondoskodva a férfi, sejtette pillantását, mely most oly gyöngéden és óvóan pihent rajta; de nem mert -fölpillantani Erichre . . . Csak vezettette magát, egy uj érzésbe, a kímélést esdő gyöngeség érzésébe merülten, mely már a boldogsággal volt határos. A kis terem ajtajánál egy pillanatra megállt és visszatekintett az aranytól csillámló falakra, melyeken végig kúsztak a virágos ágak, megállt, mintha emlékezetébe akarta volna . vésni, a helyet, ahol a csoda megesett. ' .. Később homályosan emlékezett arra- is, hogy elbúcsúztak a háziasszonytól és a vendégek tömegével .együtt lementek a lépcsőn. Lent még várniuk kellett kissé a kocsira. . •- ' Lassan havazni kezdett. ' . -• Aga, Baby és Ted beszéltek' még, — már nem • tudta mit — de ő és Erich hallgattak. Hiszen mindent elmondottak már. A szavak csak elriaszthatták volna ennek a boldog akarattalanságnak. érzését. Ezzel az álomszerű érzéssel szállt kocsiba.' Erich ugy emelte bele félig, mert a hó mind sűrűbben hullott és a felhágó csuszamóssá lett tőle. Erich mozdulatában volt valami ifjú, erős, birtokbavevő s amellett annyi gyöngédség, hogy Iza elpirult belé. Később arra is emlékezett, hogy a 'muffjával letörülte a párás ablakot és kitekintett a férfi után a hóforgatagba. S ugy látta utoljára, amint nagy és erős alakja ott állt az utczán, zsebébe mélyesztve kezét, és a. fehér pihék mind sürjibben hullottak körötte, mig árnyék gyanánt elmosódott közöttük. Útközben Mallone grófné elszunnyadt, mert megtanulta, hogy' az embernek minden kis idejét fel kell használnia. Baby pedig Izához hajolt és ezt súgta fülébe: — Mielőtt dinerhez öltöznénk, le kell feküdnöd kissé mama. Egészen sápadt vagy. Csak nem hűtötted meg magad ? És Iza mosolyogva felelt: — Nem, semmi bajom sincs. VIII. A nyugalomból azonban mégsem lett semmi. Egész csomó közönyös dolog várt elintézésre. Iza, mintegy, álmában csak elnézte, hogy' törté: nik minden. Mintegy álmában, öltözött is fel; hogy részt

vegyen Ted anyjának az ebédjén. Nem értette meg, miért köti Aga éppen ma annyira lelkére Babinak, hogy a saison legelegánsabb társaságába mennek, s hogy ott igen szépnek kell lennie. — Nos ez sikerült is a gyereknek! — gondolta el Iza, midőn leányán elindulásuk előtt saját gondolatainak folytán át egy pillanatig végigtekintett. Mintha Baby a diadalmas ifjúság megtestesülése lett volna; valósággal Viktóriának látszott azzal a csokorral kezében, melyet Ted Vansittart küldött néki. Iza maga kellemetlen kényszerűségnek érezte, hogy ezen a diner-n részt kell vennie. Tudta, hogy Erich nem lesz ott, s ha jobban szerette is, ha most már nem találkozik vele idegen emberek között, ahol őszintén elbeszélgetniük lehetetlen, de arra, annál inkább vágyakozott, hogy csendben és egyedül lehessen és a-közelgő boldogságnak álmaiban elébe menjen. Még az utolsó pillanatban is szívesen otthon maradt volna, olyan különös félelem fogta el — de hiszen már csak néhány órai várakozásról • volt szó, s akkor felvirrad számára az uj nap. Holnap korán meg fogja látogatni Erich, ezt bizonyosan tudta. A kocsik hosszú sora közele_dett az egyre hulló hóban a Vansitturt-palotáhóz. A lovak patkódobaja nem hallatszott a fehérre vált kövezeten és a lámpák a folyton növekvő ködben csak szük, kerek, homályos fénykörrel világítottak. Homályos árnyak gyanánt tűntek fel néhány pillanatra a hóhányók alakjai, akik fáklyafény mellett azon igyekeztek, hogy a gazdagok útját szabadon tartsák. . ,-Á nagy kapuzat, előtt megálltak a kocsik és a yeodégek .nagy tömegé .szállt ki belőlük, sietve a nedves,-hideg levegőről a fénybe, a melegségbe. . A hölgyek'.mindnyájan letették .prémjeiket egy kis rózsaszín előszobában, ahol magas tükrökben megnézhették magukat, mielőtt — mint szép gladiátornők — a szalonokba léptek, az arénákba, ahol a szépség híréért vagy kézzelfogható egyéb jutalmakért folyik mosolyogva a küzdelem. Hosszú csarnok vezetett a nagy fogadóterembe. A külső hideg után a belső meleg, illatos, levegő szinte kábitóan csapta .meg a belépőket. A fái közepén álló kandalló felett ott függött arczképe csehországi Erzsébetnek, a legnyugtalanabb, legsorsüldözöttebb uralkodócsalád tagjának, aki csak egy rövid télre volt királynő s később elűzve, segélyt esengve kóborolt a világban. Különösen hatott, hogy képe éppen ebben az országban pompázott, amely azidőtt, mikor a királyné élt, kezdett távoli, zord menedékévé lenni, mindazoknak, kiknek reményei és törekvései számára odaát nem volt hely. Ez az ország azóta szédületesen gyors fejlődése révén a nem sejtett természeti kincseknek, ma a tőke legmodernebb királyainak palotáit rejti, kiknek asz.talánál az egész világ fejedelmei helyet foglalnak; büszke palotáit, melyek falán valamikor elűzött uralkodók képe mása függ. Az amerikai vagyon legrégibb képviselői, jelentek meg mistress Vansittart dinerjen. Gyönyörű látványt nyújtottak a statisztikus szerzőnek - és a dekadens költőnek, akiket, mint szellemi ritkaságokat szintén meghívtak. Anyagilag is gondoskodtak minden ritka ételről, melyek tél idején csak milliomosok asztalára kerülhetnek. A márványos ebédlő hosszú asztala mellett, mely régi arany evőeszközökkel és American-Beauty rózsákkal volt tele, ott ültek, ékszerekkel megrakottan a sápadt, korán hervadó, mégis különös varázszsal ható amerikai szépségek, kiknek finom, • idegen vonásai 3

85(5 valamennyi typus közül leginkább a késő alexandriai kor amaz asszonyképeihez hasonlítottak, melyeket a mümiaszekrények fedelén, viaszszinekkel festve láthatunk. Tulmüvelt növények utolsó virágainak tűntek fel, áz elfinomódás kvintesszencziája gyanánt, mely már a betegest érinti, egy hiperczivilizáczió produktumaiként, melyek más népeknél már a faj sorvadását és pusztulását jelentenék, de itt csak ritka hajtások, mert ennek a nemzetnek gyökerei a magas észak és a távol nyugot államaiba nyúlnak, mert ebbe a nemzetbe állandóan valamennyi nép ujabb meg ujabb" legerősebb és legvállalkozóbb feléméi olvadnak bele. Es a nők között ültek a férfiak, a világ eme legújabb urai, kik nemcsak emberek, hanem ősanyagok felett is uralkodnak, akik meghatározzák a gabona árát, akik parancsot adnak • az éreznek, hogy tovább is a földben nyugodjék) vagy onnan föltámadjon, akik a messfee jövéndőbe tekintve már ma összevásárolják a legtávolabbi országokban a felfakadó olaj területeit, hogy az elkövetkező korszakokban csak ők mondhassák : — Legyen világosság! Egyetlen óriási polyp karjaihoz hasonlítottak ezek a férfiak, akik közül valamennyi más világba nyúlt, hogy uj területeket, uj erőket és anyagokat vessen alája a faji zseninek, ennek az értékeket teremtő szörnyetegnek. Es az, aki tudta, mily hatalom, mily pénztömeg áll mindegyikük mögött, minden küzdelmet már előre reménytelennek láthatott. Az ó-világok arra vannak kárhoztatva, hogy a szerény kísérők szerepét vigyék; az ő idejük elmúlt, ezeké az uj embereké az elkövetkező nap. A polyp mind messzebb nyul maga köré, a_ végzetet betöltve, a.dolgok szükségszerűségétől íizve. Valamennyi többin tulmagasodva ült Iza mellett Stonetower Night. Ugy látszott, jó kedvében van. Fényes orra mögött éles szemecskei zöldesen villogták és Mallone gróf félénken remegve nézte: vájjon ez a rettentő ember nem eszelt-e ki valamely ujabb trust-' kombinácziót, Európa ártalmára, anélkül, hogy erről a gróf értesült volna ? Mert, mint minden követnek, ő neki is előre kellett volna mindent tudnia, különösen azonban mindazt, ami Stonetower Nightet illeti. De Stonetower Night hatalmas fejének az a része, mely üzleti ügyekkel foglalkozott, e napon, mintha erősen el lett volna zárva, szilárd, aczél pénzszekrény gyanánt s a milliárdos a szórakozott Izának egy faliszőnyeg-sorozatról beszélt, mely Zeus szerelemi átváltozásait ábrázolta. Ezt állítólag Mazarin bíboros számára készítették válamikor; á szőnyegnek az a része, mely Jupitert aranyesőnek ábrázolja, amint Danaére aláhull, annak idején, mint egy régi történeti könyv moiidja, eltiint ' a "bíborostól, s most végre, hosszas kutatás után sikerült Stonetower Night ügynökeinek a háromszáz év előtt elveszett gobelint Spanyolországban fölfedezni és számára megvásárolni. — Legveszedelmesebb európai konkurrensem — fejezte be Stonetower Night — az x-i királyi muzeum igazgatója, szintén nyomában volt a szőnyegnek, s csáknem megelőzte embereit — no de Amerika győzött. ' Mallone gróf pedig, aki az asztal másik feléről szorgosan 'hallgatta beszédét,- megkönnyebbülten lélekzett fel; hógy Európát ez egyszer csak a régiség-kutatás terén verték, le: t ' ' . ' ) M á l l ó r i é 'grófnénak; aki máskor igen érdeklődött féfje ilyen gondjai -iránt, ma megvolt a maga külön

gondja, amely teljesen igénybe vette. Mindenekelőtt szétnézett: hol ül Baby és azután elégedetten konstatálta,' hogy Ted mellett) azután kissé előrehajolt, s mikor már a hosszú asztal mellett ülő valamennyi nőt kritikus szemmel végigmustrálta és kis huga szépségével szemben megmérlegelte, csendesen visszadőlt székébe, azzal a biztos tudattal, hogy bármiként is áll e pillanatban a két világrész érdekharcza: ezen az estén a nőnemű Európának megvan minden kilátása arra, hogy egynehány csorbát kiköszörülhessen és az amerikai testvérek elől az egyik nagy dijat elvigye. Valósággal személyes diadalérzés fogta el e gondolatra a gondos nagynénét, mert ime, amit az utóbbi hetek folyamán észrevehetetlenül finom fonalakkal annyi körültekintéssel és ügyességgel 'szőtt, hogy most már politikája praktikus következményeit is arathatni készült: sikerült — ami nem minden Amerika földjén diplomatizáló európai diplomatának jut osztályrészül. ( F o l y t a t á s a következik.)

Boris. A mindentudó góthai almanach ezt jegyzi fel róla : Boris Vladimirovics nagyherczeg, a c?ár nagybátyjának, Vladimírnak fia; született 1877 november 12-én Pétervárott; szárnysegéd, a 45. gyalogezred tulajdonosa, a gárda huszárezred hadnagya, a Szent András- és- a Szent Szerafin-rend lovagja. De Boris Vladimirovics nagyherczeg nemcsak a góthaiban szerepel. Az újságok is sok mindent följegyeznek róla és mostanában különösen gyakori vendége a karcsú hasáboknak. Mert ő az, aki Mandzsúriában kardot rántott Kuropatkin ellen. Ö az, aki a Théatre paréekon hires kokottokkal jelenik' meg páholyában. Ö az, aki nem respektál senkit és semmit. . És ő az, aki a minap rálőtt a czárra, amikor az az alkotmánytadó manifesztumot alá akarta irni. Továbbá: Ö az, akinek semmi bántódása nem esik, ha- bárminő nagy botrányt okoz is. • Ö az, akiről egyszerűen azt mondja a czári udvar, hogy bolond. És ő az, akit az orosz nép szeret, akiről legendákat szőnek, akinek mindent elnéznek, aki fegyveres kiséret nélkül járhat-kelhet Pétervár és Moszkva, Varsó és Odessza utczáin; akit tisztel a züllött hadsereg minden legénye és szeret minden tisztje; aki kedvencze az orosz birodalom minden asszonyának, férfiának-. . . A fehér czár birodalmában nem találkoztam egyetlenegy emberrel sem, aki halálra ne kivánta volna a Holstein-Gottorn dinasztiát. És nem akadtam össze senkivel, aki a dinasztiáról szólván, azt ne mondta volna: — Hja, a Boris az más! A Boris ott lumpol a huszártisztekkel együtt a Passage-Orfeum széparéjában; a Boris elégedetlen, mint az utolsó muzsik; a Boris demokratább Vázsonyi Vilmosnál ; a Boris szereti a szép asszonyokat, szép leányokat. Neki nem kell pánczélos "kocsiba ülnie, ha sétakocsizásra vágyik. Neki nem kell elrejtőznie, neki nem kell rettegnie, félnie a. -forradalmi mozgalomtól . . . És róla nem hiszi el Oroszországban senki, hogy azért lőtt rá a czárra, mert az meg akarta adni az alkotmányt. Ö, ezt a Boris nem teszi. Hanem a bátyjáért tehette, a. szérelmes -Cyrillért, akit á czár infám kassiro-

,857 zott, mert elvette Melitta kóburgi herczegnőt ?! . . . Vagy egy orfeum-énekesnőért, akinek a czár rendőrei megkesejithették ifjúi életét! . . , A Boris nagyherczeg merényletének igaz históriáját talán sohase fogjuk megtudni; de legendát hallunk majd róla eleget! F.

Krónika III. Á tojás. • decz. 14. E n g e m se úgy hozott a gólya E g y tyúk rakott a csűr alatt — Születni gyönge kis tojásnak Bizony nagy és szép gondolat. Az ember igy telente drága, Kivül fehér, belül meg sárga Alul kerek, felül hegyes • Ma tészta; holnap tyukleves Naponta' friss, naponta más A tyúktojás. Van aki jérczé, aki kappan És sok közöttünk lesz kakas S kit tolla-szedve vizbé dobnak, Midőn a hőfok túlmagas. Kirántnak egyet, mást kisütnekPirébe, avagy szószba ütnek. Van aki tűzdelt, aki párolt, Kit sorsa csókokká varázsolt Száz szónak vége e g y : csodás A tyúktojás. D e hajh, ki faj magyar tojás lett, Lévén a sorsa kedvező, N e m lesz se tyúk, se csók, se pudding. Csak történelmi tényező. . Akire szégyenkezve néz . •. A buzogány, a kelevéz : ö lesz az ifjir honfi szittya Kezén a honmentő parittya, Csak ő, csak ő és senki m á s : A tyúktojás. • Az főispáni, háton ugrál Prémes, brokát ruhát kever Az szembe föccsen, szájba loccsan, Tarkót legyint, orrot bever, Gallérba ömlik sárga vére ' -Az alkotmány dicső nevébe, Szent lelkesülés hatja át S megmenti így a honhazát, Mi hozzád illő hivatás, 0 tyúktojás !

INNEN-ONNAN. . - . A - Kompromisszum. H a az architektus homokra épít, ha a vízbe p o t t y a n t ember ár ellen úszik, ha a veréb festett •cseresznyék után csip, ha a szerelmes olyan szekér után fut, amely nem veszi föl, akkor bolond. H a a politikus olyan tárgyalásokat folytat, mikre megbízása nincs, olyan politikusokkal, akiket a véleményük és a szavuk nem kötelez semmire : "akkor bölcs és hazafias dolgot művel. Ez nem kétféle mérték, ez csak kétféle igazság. Mert csakugyan: megbízással és meghatalmazottakkal már sokat tárgyaltak a békén, de még soha annyira nem jutottak, mint a Lukács László felelőtlen tárgyalásai során. S ha isten is ugy akarja, talán kisül, hogy az eddigi tárgyalások azért nem sikerültek, mert kellőképen fölszerelt tárgyalások voltak.

A Akarják. A függetlenségi párt e héten végre kimondotta, hogy akarja az általános szavazati jogot, mert á múltban is akarta. D e persze, a koalicziós politikát is akarja, mely viszont az általános szavazati jogot nem akarja. E különös akaratszövevényen el lehetne töprengeni, ha nem adatott volna ki az u k á z : 'aki pedig még ezentúl is kétségbevonja a függetlenségi párt világos akaratát, az aljas gazember. — Minthogy pedig az ukázokat respektálni hasznos, hát csak azt kutatom : hazafi-e Tisza István? — Mert Tisza István mindaddig nem volt hazafi, sőt ellenkezőleg, mig az általános választójog dolgában a sarkára nem állt és ki nem mondotta, hogy áz ilyen végveszedelmes könnyelműség ellen halálig fog küzdeni. W Ekkor lett ő hazafi és nagy ember és részesült mind a mai napig amolyan kiméleti időben, mint a nemes vad. Hosszában, i széltében idézték czikkeit és argumentumait — azok, akik a választójogot akarják. S-most is még Tiszától várják a további hadakozást a választójog ellen, azók, kik e jogot akarják. S ugy lehet, Tisza lesz a vezére mindazoknak, akik a. választójogot akarják,, csupán azért, mert"ő'az egyetlen, aki .keményen és egyenesen meg meri mondani, hogy nem akarja," N o s . h á t : Tisza Istvánra tekintek és nem merem kétségbe vonni, hógy ' a függetlenségi párt az általános szavazati jogot akarja. Inkább • azt merem tagadni, h o g y ' Kristóffyék' egyáltalán csak szóltak . „is az'általános szavazójogról. • ..

. ',-

.

—

':..,' . v

; . / • . " . . . ' r . •:.-.•,> . '

.", Ó Nincs többé kézfogás. Már . a - kézszorítás ellen is egyesület alakult. Egyelőre csak Lisszabonban, de .ne tessék aggódni, elmegy az t o v á b b is. A nagy dolgok is bej árják a világot és a kicsik is. Csakhogy a .nagyok lassan, a kicsik sebesen) Igy aztán valószínű, hogy az általános választói jog csak .esztendők múlva lesz meg, de a kézszorítás kiküszöbölése már hetek múlva. A garason könnyebben túlad az ember, mint a nagy bankón. Mire való a kézszorítás kiküszöbölése? Azt mondják, egészségi okokból. A kézfogás esetleg inficziál. Baktériumokat terjeszt és velők betegségeket. É s mindig okos ember az, aki kicsi dolgokban, nagy dolgokban egyaránt őrzi az egészségét. Kiabáló bolondság pedig az egész história, A kézszorítás a legszebb társadalmi szokások közül való. A kézszoritásban van biztatás, bátorítás, szeretet, melegség, barátság. A kézszorítás elismerés, köszpnet, hála, tisztelet. E g y rövid kézszorítás sokszor többet ér, mind a hosszú egészség. Kézszorítással talán még sohase • öltek meg embert, .de a megtagadott •kézfogással százezreket-. . . „. ' . ; . . .

Magyar hazám, hűséggel érted Fehérem, sárgám elfolyik, Mi lesz belőled ám, ha kotlód Mind sztrájkba lép és nem tojik ? Gondolni is fáj szörnyű módon, H o g y senki sem lesz, ki megóvjon S koczkára éltét feltegye — Mivé leszel, ó vármegye, H a eljövend a nagy csapás : . H o g y nem lesz t y ú k t o j á s ? ! Kócz.

::"..) ) Egészség-ide, egészség pdét/: szorítsuk meg a-becsületes emberek'kezét. , • ••'•' • ' ••• • - ;••. •• . '• ' -.••

186' A Rejane asszonyt a bíróság bűnösnek mondotta és ezzel hála istennek, a legszebb bizonyítványt állította ki, amit ötvennyolc?. éves hölgy csak kaphat. Bűnösnek, többszörösen bűnösnek, valóságosan bűnösnek találtatott az isteni Rejane, ötvennyolcz éves korában. S elválasztották a férjétől, akivel huszonegy éven át élt zavartalan boldogságban, többszörösen bűnösén. A derék embernek csak felesége ötvennyolezadik esztendejében jutott eszébe, hogy ilyen bűnös asszony nem méltó az ő neve viselésére. Igazán édes. Amig érdemes v o l t félteni a családi becsületét, addig nem féltette, mikor már nem érdemes, egyszerre megvédi. Mi lelte Rejane urát? Csak nem akar megházasodni ? Mert akkor van értelme a házi becsület szentségének. *

hi

*

< Tesch ur, a szakács. Tesch ur nyugalomba vonul, ez a hir reszketteti meg Francziaország elnökjelöltjeit. Boldog Loubet, az ő konyhájában még Tesch ur remekelt. X I V . Lajos udvarában már Tesch ur őse kormányozta a konyhát és a hosszú századokon át sok minden megváltozott, csak a Teschivadékok kezéből nem hullott ki a főzókanál. Királyság és köztársaság váltakozott, ók isteni nyugalommal főztek Napóleonoknak, polgárkirályoknak, köztársasági elnököknek. A köztársaság lerontotta az arisztokratikus hagyományokat, királyi fejeket nyiszált le, elválasztotta az egyházat az államtól, de a konyháig el nem ért hatalma. Mert szép. dolog a demokráczia, nagyszerű a köztársaság eszméje, a fölvilágosodás sem kutya, de nem-e mindennél fönségesebb egy halavány rózsaszínre füstölt lazacz. egy pikánssá süritett remoulárdsaucc v a g y egy isteni szarvasgombás májpástétom ? . . . Megeshetik, hogy ennek következtében hamarosan megfogy a köztársasági elnökjelöltek száma. Mert hát meggondolandó, vájjon érdemes-e még köztársasági elnöknek lenni, amikor az elnök számára is közönséges kukta fog sütni-főzni és nem monsieur Tesch, a nagy szakács . . . . .. •

O ö felsége épit. ö felsége alatt ezúttal a belga király értendő. Lipót, a kitűnő Lipót, aki szigorú erkölcsök szerint Ítélkezik és kitagadja a leányait, mihelyt észreveszi, hogy szivök is vagyon. Kitagadja a vagyonból, kitagadja a méltóságból, elüldözi az édes anyjuk koporsója mellől. Mert Lipót, akinek őszben olyan a szakálla, mint B a t t h y á n y Tivadar grófé feketében, igen szigorú papa. Közben azonban házasodik jobb kézre és bal kézre, tart drága szeretőt és olcsó szeretőt és épit palotákat a föld alatt és a föld felett. Ami japán palotát épittet mostanában, arról csudákat irnak a lapok. Egyszerűen legázolja a fantáziát ezzel az építészeti csudával. Bútorok mesés faragással, arany- és ezüstveréssel. Termek, amik csudálatos japán kertek, ahol mimózák nyílnak és kolibrik röpködnek. Vízesés, amiben párfőm csörgedez és körülhimezett falalí és csudálatos festmények. Kétezer villamos lámpa ég a palotáiban. Pedig sokkal kevesebb világitásnál is meglehetett volna látni a nagy sötétséget a felség körül . . . #

*

*

A Lesz köztársaság. Az orosz forradalom eddig azt bizonyította, hogy manapság még Oroszország sem lehet el alkotmány nélkül. Ezentúl pedig az orosz forradalom azt bizonyítja, hogy Oroszország sem lehet el abszolutizmus nélkül. A megadott alkotmány, a mindennemű sok szabadság egyetlen csöpp vér kiontását sem akadályozta meg s egyetlen meggyőződést sem szabadított föl, mert akiket megölnek, azok mind azért halnak meg, hogy nem tartoznak azokhoz, akik megölték. S még nincs is meg a nagy alkotmányos birodalom, már is széthulladozik. Lesz köztársaság! Mikor gondoltak a lettek a köztársaságra, amig a czár kancsu-

kája suhogott felettük? ö k voltak a legoroszabb hazafiak és imé, alig hogy a szabad Oroszország fiúi lettek, elszakadnának tőle. S mi fogja őket visszatéríteni az Atyuska hűségébe ? A szabadság ? 0 d e h o g y ! A kancsuka. *

*

* \

O Frisco Kid. Ffisco Kid nagy férfiú. Világhírű. Személyi hirek jelennek meg róla. Táviratok hirdetik, ha valahonnan elutazik és táviratok jelentik, ha valahova érkezik. Szóval Frisco Kid egy utazó személyi hir. Pedig Frisco Kid nem egyéb, csak csizmatisztitó. Olyanféle ember, aki suvikszszal dolgozik és kefével. Aki sáros czijpőből fényes czipöt csinál. D e csak nagy uraknak. Királyokon és császárokon kezdi, s legfeljebb ha miniszterekig, tábornokokig és titkos tanácsosokig megy le. Szóval uri czipőtisztogató, áki csak azért járja be a világot, hogy nagy emberek czipellőit pucczoválja S ez elég a világhírre: Amihez valóban csak két ut vezet. Vagy kipucczolni a nagyokat, v a g y bepiszkítani . . .

Művészet. Apró . bronzok. R ó n a József ezúttal nem a szobrászkodása révén aktuális, hanem kiválóképpen kedves művészi eseményeknek a középpontja, mint öntőmester. N a g y o n beleszeretett ő abba a nemes matériába, amelyben könnyed, eleven mozgalmasságba finomul a márványsziklák komor, szilárd, zárt egysége, s amely a munkás művészkéz közvetlen n y o m a i t veszi fel, akárha több példányban is öntik ki a szobrász mintáját. Az ő vezetése alatt álló bronzöntő műhelyben lelkes apró dolgok készülnek, az anyag ismerése és szépségeinek művészmódon való kihasználása következtében gyönyörködtetők, s a pompás patinák finom tónusskálájában egy, nálunk eddig majdnem ismeretlen művészet lelke elevenedik meg az öntőműhely Szabó József-utczai kiállításán : a bronzöntés delikát művészetéé. J a v a művészeinktől vannak itt kisebb-nagyobb dolgok, köztük elsőrendű produktumai a formák és tömegek misztikus hatásait megértő szobrászzseninek, és ha művészeink még nem is érzik tökéletesen a bronz, a művészöntő által kezelt bronz karakterét, ez az egypár holmi, különösen a Kalmár Elza és a Teles E d e dolgai már kóstolót adnak a művelt családok eljövendő művészetéből, amely majd a figurantik és a Kertész Tódorok mostanában dühöngő műtárgyait agyon fogja ütni. Ez is karácsonyi vásár, az eleven bronzoknak ez a kis gyűjteménye, amely azonban azáltal különbözik a többi ilynemű vásártól, hogy itt az ember értéket kap a kis pénzéért.

Tallózás. — Az automobil. Husz hijján száz esztendeje csupán, hogy George Stehpenson, a szerény és bátor k'is bányamérnök, megépitette az első közforgalmi-vasutat Stockton és Darlingtom között. Stockton-t és Darlington-t akarta egymáshoz közelebb hozni George Stephenson: s maga sem tudta talán, hogy újfajta, aczélos és tükrös-sima sínpárjaival sokkalta nagyobb távolságot sikerült áthidalnia annál, ami Stockton-t elválasztja Darlingtontól. S hogy e távolság, amit az ő sürgő fekete masinája fél nap -alatt megfutott, voltaképpen nem is kilométerekben számítódott, hanem. szocziális elvekben, értékelésekben és előítéletekben. Stephenson, aki a számok és gépek hideg és csöndesíejü embere volt, tiz tüzes-vasas Dózsa Györgynél, husz szavaló Camille Desmoulins-nél többet tett akaratlanul és öntudatlanul a társadalmi osztálykülönbségek eltörlése

,859 körül. A Stephenson gépje — az összes i d ő t . é s tért leküzdő gyorsaságok között legnagyobb gyorsaság, — a mindenkié ,volt. A mindet szolgálta, és mindet egyformán. Semmiféle pénzzel a haladását siettetni, v a g y késleltetni, megszabott irányát megváltoztatni nem lehetett. S az egyszerű vasút vitte a harmadosztályú utast, ugyanoda és ugyanugy, ahogy az elsőosztályut. Most pedig az automobil e l j ö v e t e l e ' v é g é t veti a térbeli haladás demokrácziájának. Soha még, a legfeudálisabb középkor óta, olyan ur nem völt az ur, mint most. Kezében az automobil-fék, az egyéni arisztokratizmusnak, az előkelő és önkényes kiválásnak, a zárkózott individualizmusnak, a technikai nagy hatalomnak eszköze és jelképe. Az ur nem szorul többé a. Stephenson polgári gépjére, amit rideg és egvéniségtelen szabályok irányítanak. Az ut nem arra megy többé és nem ugy, mint a többi. Neki áll a világ. S övéi a földnek mindamaz értékes szépségei, amik nem a sinek mentén

b e n n ü n k e t , h o g y m i l y e n . l e h e t valóban a női lélek, m i n t n ő m u t a t o t t , a k ö l t ő n e k rótták fel. - » K e g y e t l e n az élet m i h o z z á n k a s s z o n y o k h o z — panaszkodik uj k ö t e t é b e n E r d ő s R e n é e — . . . millió .gyötrelmei v á r n a k az életnek, m e l y kérlelhetetlenül itél f e l e t t ü n k , elgázol, megöl«. Valóban a mi t á r s a d a l m u n k m é g alig k ü l ö n b a kinai apánál, aki, mikor felsorolja g y e r m e k e i t , n e m s z á m í t j a k ö z é j ü k a l e á n y - g y e r m e k e k e t . A n ő előtt a v i l á g tele v a n f ü g g ö n y ö k k e l , zárt a j t ó k k a l s mikor fölén y e s e n beszélünk a női lélek a l a c s o n y f o k u tökéletlenségeiről", elfelejtjük, h o g y előbb ez alól a t á r s a d a l o m b a n é r v é n y e s ü l ő kizárólagos férfiuralom alól kell e m a n c z i p á lódnia a n ő n e k , h o g y v a l a m i k o r • e m a n c z i p á l ó d h a s s é k a »Nő« u r a l m a alól. E g y n ő n e k , aki a m a i n ő lelkéről ir 'verseket, megsokszorozva, kell s z e n v e d n i e az élet bántalmait.

virulnak, hanem rejtve, a polgári utakon tul, övéi mindA férfi-poéta a csalódások, a k a p o t t ü t é s e k fájdalama hegyek és vizek és felhők és lombok és hangulatok, m á t legalább b e l e z s i b b a s z t h a t j a ezerféle szórakozásba, amiket úttalan utjain felfedez, s amiket — hiába, jó dolog kétkedései, rezignácziói terhét s z a b a d o n v i h e t i m a g á v a l urnák lenni — még meg nem szentségtelenitett minden mindenfelé, h o g y lerázza őket magáról S az élettől uj gyapjúban utazó commis voyageurnek a pillantása, aki a é l e t k e d v e t lopjon vissza h e l y ü k b e ; h a b á n t j á k , visszamásodik osztályú kupé ablakából nézi a »vidéket*. Az uré a ü t h e t , a sikereinek m e g m i n d e n szépségeit kiélvezheti, világ, nemcsak térben, időben is. S ő, ha uri kedve tartja, A p o é t a - l á n y félig s e m élvezheti sikereit s többszörös egyazon napon végigélvezi az utazás összes stíljeit, kezdve s u l y l y a l érzi az élet korbácsütéseit. H a erős az egyénisége, a kedves együgyü idők postakocsijának szemlélődő tempóján a többi e m b e r t ő l ellökődve, m a g á n y o s a n kell h a l a d n i a egészen a polgári gyorsvonat business-like sebességeig. A nép, k ü l ö n p á l y á j á n , m i n t e g y b o l y g ó n a k , a m e l y m a g a körül ugy hirlik, gyűlöli az automobilt. A kerékpárt kineveti, a kering az űrben. fiakkerrel szimpatizál és a négyesfogatban gyönyörködik. D e , A z élet, az érdes, v a k o n c s a p k o d ó élet uj h a n g o k a t az automobilt gyűlöli a nép. S maga se tudja, h o g y milyen ü l t e t e t t az "Erdős -Renée k ö l t e m é n y e i b e . Az e g y é n i s é g nagyon igaza van. Neményi Erzsébet. büszkesége daczczá tört m e g a csalódásokon keresztül, a __ ' d u r v á n érintett d i c s ő s é g v á g y gőgös l e m o n d á s s á a büszke! ' s é g e n keresztül s a l e g ő s z i n t é b b s t r ó f á k b a n a t e r m é s z e t • ^ , h a t a l m a s «ő-jenek diadalharsogása belefúl a t á r s a d a l o m

IRODALOM.

ErdŐS R e n é e (Uj dalok-Kleopatra.

uj kötete. Pallas kiadása.)

TT-> , , Az E r d ő s R e n e e k o l t e s z e t e mindjárt fellepesekor e g y csapásra h ó d í t o t t a m e g a k ö z ö n s é g figyelmét. Lírája • naturalisztikus őszinteségének s erőteljes eredetiségének k e d v e z e t t a kor h a n g u l a t a is, a m e l y a sok szkepszis u t á n s z a b á l y o k h e l y e t t már csak az eredetiségben s a régi e r é n y e k h e l y e t t csak az ő s z i n t e s é g b e n , a t e r m é s z e t kultus z á b a n t u d o t t hinni. Verseinek kétszeres érdekességet a d o t t , h o g y a költője : nő. S u g y a n c s a k ezért v o l t kétszeres a gáncs is, a m i érte. A k ö l t ő n e k éppen a l e g s z e b b k ö l t ő i erényen, az őszinteségen kérészül lett ártalmára á nő. A női. s z e n v e d é l y e k e t , a lázas b o l d o g s á g v á g y a t , a szerelem t i k k a s z t ó sóvárgásait, a h a t a l o m s z o m j a t a női szélsőség merészségével s szinte i m p o n á l ó e g y o l d a l ú s á g á v a l olvaszt o t t a dalokba, azzal az őszinte erővel, a m e l y l y e l m é g a n ő b e n a h a t a l m a s ö s z t ö n - é l e t é v é n y e s ü l . Az ő érzéseik, a m e l y e k k e l tele v a n n a k , m é g l e g n a g y o b b r é s z t azok az ő s s z á r m a z á s u érzések, a m e l y e k e x k l u z i v e az egyénre v o n a t koznak, n e m m á s o k • érzéseinek e g y ü t t r e z g é s e i ; a m e l y e k m é g n e m szűrődtek át az e m b e r e k e t egységbe kapcsoló g o n d o l a t o k sok é v s z á z a d o s kulturáján. A n ő lelke m a i . fejle'ttségében n e m alkalmas arra, h o g y a v i l á g mikrokozm o s z a legyen. A n ő lírája a ' l e g e g y é n i b b lira. Erre legk l a s s z i k u s a b b p é l d a az Erdős R e n é e költészete. Őszintesége m i a t t valóságos d o k u m e n t u m - s z á m b a j ö h e t n e k az ő versei, a m e l y e k b e m e g h a m i s i t a t l a n noi lelket lehelt. Meg is kellett ' b ű n h ő d n i e őszinteségeért. T é m á i b a n h i v a t á s o s erkölcsbírák a »nőhöz -méltatlan« m o t í v u m o k a t , »műitészek« p e d i g az e g y h a n g ú s á g o t kifogásolták. A szines fantázia á l m o d ó e r o t i z m u s á t n e m k ü l ö n b ö z t e t t é k m e g vele s z e m b e n a s e x u a l i s m u s t ó l s a m i t arról, ami l e g j o b b a n é r d e k e l h e t e t t

g y e h g é , v é d t e l e n , m e g b á n t o t t nőjének csendes z o k o g á s á b a . Az őszinte, önérzetes emberi f á j d a l o m s z a v a szól h o z z á n k . »Igaz csak a k ö n n y , riíely t i t k o n rezdül m e g a szempillákon s a m i t az ember s e b t e n letöröl, h o g y m e g ne lássa senki«. E z az, a m i t E r d ő s R e n é e uj k ö t e t é b e n t a l á l t u n k , e r m e k a z i g a z i ; e m b e r i fájdalomnak- a h a n g j a k ö z e l s h o z t a őt m i n d n y á j u n k h o z . Mert a f á j d a l o m m i n d n y á j u n k é . . ' Halasy Andor, ~ Mikes Kelemen öt levele. Aki magyar író és aki magyar és intelligens olvasó, mindig csak a lelke süvegének a megemelintésével gondolhat Mikes Kelemenre. Erre az elbájolóan közvetetlen, csodálatosan szenzibilis, kábitóan stilusmester és minden iskola és minden miliő nélkül fegyelmezett és kiiskoiázott iróra; akit e sorok gyarló egyberovója ma is a legnagyobb magyar prózairónak becsül. Sőt kitelhetően utánozni is óhajt. Persze sikertelenül, mert Mikes Kelemen százötven esztendővel előttünk van. Túl már — v a g y még? az mindegy _ a Kazinczyék nyelvködéri. Ostoba szerencsétlenség v o l t Mikes Kelementől, .hogy éppen magyarnak született. 'Ha franC zia, ma kiilömb példája a stilustörésnek, mint Bossuet v a g y Rabelais; ha olasz, külömben — sokkal külömben — kezdi az elbeszélő stilust Boccacionál, ha angol, útbaigazítást adhat Fletchernek, sőt Shakespearenek is. a nyelvről Marlowenak, D e mivel magyar volt, tehát csak mi szegény ezinezogók próbáljuk értékelni a hurjait és a fáját, mint ahogy Guarnerius : és Stainer hangjait igazában csak. az érti meg, aki vérszerint való luthier. Mikes Kelement is elfelejtette a világ. E s az ébresztő kötelességét teljesiti Huttkay Lipót dr., a magyar irodalom ez érdemes munkása most, hogy egy stílusosan és fényűzően kiállított kötetben újra felkelti bennünk Mikes Kelemen emlékét. Részletes tanulmány előrebocsátásával az egri érseki- könyvtár kéziratkincséből közli fakszimilékben Mikesnek öt levelét a m - i k t ő l a 115-ikig számozottakat. E s éppen azokat, amelyekben a »nagyságos fejedelem« halála -és eltemetése van leirva. Attól kezdve, hogy »az Isten árvaságra

8(50 téve bennünket és kivéve ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkat« egészen addig, amikor Zrínyi Ilona koponyáját beleteszik a fia koporsójába. Amivel Mikes leveleiben véget ér a fejedelem nagy tragédiája és csak az íródeáké folyik tovább. Magáé szegény Mikes Kelemené. Ami megvilágító sorokat e levelekhez és egyáltalán Mikes életéhez H u t t k a y Lipót dr. irt. azokból kerek, plasztikus és megragadó képét kapjuk a magyar história egyik legérdekesebb korszakának és felújításra, visszaemlékeztetésre legméltóbb eseményének. Mikes Kelement nem szabad elfelejteni — erre a kötelességünkre' figyelmeztet bennünket H u t t k a y Lipót könyve. Pósa Lajos gyermekversei. A magyar gyermekirodalom •még maga is csak nemrég nőtt ki a gyermekkorból. Emlékezünk még arra az időre, a m i k o r - a »Flóri könyvé«-ből tanítgatták 'a gyermekeknek a versikéket a tejfeles szájú czirmosról meg a pórul járt egérről, hogy szelid arczu nagymamák és pocza'kos nagybácsik agyoncsodálkozhassák magukat a nagyreményű csemeték lángeszén. A i>Flóri könyvé«-nek népszerűségét Pósa •Lajos »döntötte meg« a maga gyermekverseivel. Első könyve az »Aranykert« annak idején hamarosan népszerűvé vált országszerte. Pósa c könyvének sikere után nagy szeretettel szen•telte munkásságát a gyermekköltészetnek. N a g y kár, hogy 'nem maradt meg annál a mesterkéletlen természetességnél, 'mely az »Aranykert>Mesék« czime alá foglalja Pósa verses történetkélt, a harmadiknak pedig »Apró tárténe•tek, életképek« a czime. A kiadás igen diszes. Mühlbeck Károly rajzolt hozzá kedves képeket. E g y - e g y kötet ára fűzve négy korona, diszkötésben hat korona. Az ember. A világ legérdekesebb és minden más problémájánál mérhetetlenül fontosabb problémájával.foglalkozik az Athenacum nagy vállalatának, a »Műveltség K ö n y v t á r á é n a k m o s t megjelent második kötete — az emberrel. Az ember . testi és lelki életét, egyéniségét, faji sajátságait tárja az olvasó . elé ez a diszes kialitásu és alaposan, de mégis minden tudományos nagyképüsködés nélkül megirt »Gnothi szeauton«. Azt vallotta a rideg tudományosság sokáig, hogy a t u d o m á n y t nem lehet népszerűsíteni,, mert a t u d o m á n y t v a g y tudni kell v a g y pedig — nem szabad konyítani sem hozzá. Eleven czáíolata ennek a vaskalapos felfogásnak a Műveltség K ö n y v tára. Már első kötete, amely a technika modern vívmányairól szólt, is az volt, de még beszédesebb, még elevenebb az embernek mpst megjelent nagy könyve, amelyet két egyetemi professsor és kiváló tudós szerkesztett: Alexander Bernát és Lenhossék Mihály. Az utóbbi adta meg, — hogy jelképesen beszéljünk, — a könyvnek a testet, az előbbi a lelket. Ketten e g y ü t t pedig és összefogva Gorka Sándorral. Pékár Mihálylyal, Ranschburg Pállal, Seemayer Vilibálddal, D a l m a d y Zoltánnal, a szellemet, amely egészen modern felfogással lengi át az egész könyvet. A megismerésnek minden forrását megnyitja a hét tudós együttes munkája a leglaikusabb olvasó előtt i s ; a négyszázhetven szövegkép és harminczkilencz műmelléklet pedig még közvetetlenebbé teszi az előadást, még közelebb hozza az emberhez az embert. A bevezető rész, amelyet Lenhossék irt, - a középkori félszeg felfogások eloszlatása után az embernek a • modern filológia szerint való helyzetét jelöli ki a természet-

ben és ezzel adja át a szót a második rész megirójának, Gorka Sándornak, aki a fejlődéstant magyarázza meg. A harmadik részben Pékár Mihály az emberi test szerkezetét és működését magyarázza meg, annyi illusztrácziöval világositottan, amennyi ilyen gazdag és mégis gondos választékban összeállítva nem jelent meg még sem magyar, sem külföldi könyvben. A testi életről a lelkiekre való átmenetelt képviseli Ranschburg Pálnak a szellemi munka természetéről irt kimerítő fejezete, amelyet Seemayer Vilibáldnak, a kiváló etnográfusnak nagyszabású tanulmánya követ az ember faji sajátságairól. Az egész.ség és betegség kérdését, meg a halál szörnyű kérdőjelét Dalmady Zoltán négy fejezetben tárgyalja, a lelki életről pedig Alexander Bernát ir olyan tömör, kimerítő és klasszikusan előadott fejezetet, amelyet külön műben, iskolakönyvnek és felnőttek okulására is érdemes volna kiadni. Ranschburg Pálnak a lelki élet rendellenességeiről irott fejezete végzi be a majdnem nyolczszáz oldalas könyvet, amely külső kiállításában is a magyar könyvtermelés elsőrendű produktumai közé tartozik. Az A t h e n a e u m . a becsületesen betöltött kötelesség jóleső érzésével teheti le ezt a k ö n y v e t a magyar olvasóközönség karácsonyfája alá. Sem a szellemében, sem a kötésben nem találni semmi kifogásolnivalót. És ma, amikor a természettudományos megismerések korát éljük s amikor a tudásra való szomjúság benne van már majdnem minden emberben : a saját magunk megismertetésével elsőrangú szolgálatot t e t t a közkivánságának. Tilalomfa és egyéb költemények. E czimmel foglalta kötetbe a verseit Balla Miklós, aki már évekkel ezelőtt érdeklődést keltett finom szövésű, hangulatos verseivel. Kötete, amelybe az ujakon kivül régibb verseit is besorozta, figyelemreméltó tehetségről tesz tanúságot. Költői egyéniségét az érzelmesség jellemzi s akkor hat ránk legjobban, amikor megmarad érzésének természetes határai között s nem igyekezik ostromolni az eget és nem válik patetikussá. Dicséretére legyen mondva, jól ismeri tehetségének határait s ízléssel és „ gonddal válogatja meg verseinek tárgyát. Kötetéből különösen azok a versek válnak ki a többi közül, amelyekben népies témákat dolgoz fel *— mesterkélt népieskedés nélkül, természetes poézissel. Ilyen a többi közt a >>Dorozsmai szélmalom« czimü verse, mely egyszerűségében valóban szép és poétikus. Verselésének tisztasága is megemlítésre méltó. A vaskos kötet a Lampel czég kiadásában jelent meg. Ára 3 korona. :

Uj könyvek. Singer és Wolfner

kiadása.

Tábori Róbert: A csodás Atlantisz. Ifjúsági regény..Ára 1 korona 60 fillér. — Útirajzok és elbeszélések. Ára 1 korona 60 fillér. Kemechey J e n ő : A kis király. Ifjúsági regény. Ára i korona 60 fillér. Sebők Zsigmond : Maczkó ur ujabb utazásai. Mühlbeck Károly rajzaival. Ára diszkötésben 6 korona 50 fillér. Sas Éde : Legendás idők hőse. Kossuth Lajos életrajza az ifjúság számára. Nyolcz képpel. Ára diszkötésben 7 korona. Egri György: Gulliver utazásai. Szines képekkel. Ára 4 korona. Gaál Mózes : Anyai sziv. Regény fiatal leányok számára. Képekkel. Ára 6 korona 50 fillér. Hermán Ottóné : Éviké. Regény fiatal leányok számára. Ára diszkötésben 4 korona. Pósa Lajos : Arany ABC. Ára 4 korona. Gegus Ida : Az én meséskönyvem. (Két kötet.) Ára 5 korona. Hermán Ottóné : Pitypalatty. Mesék és versek képekkel. Ára 2 korona 50 fillér.

Lampel-Wodianer.

Remekírók

képes

kiadása.

Firduszi : A Sáhnáméból. Forditotta Radó Antal. Homeros : Odysseia. Forditotta Kemenes (Kempf József). Tegnér : Frithjof-monda. Forditotta Győri Vilmös. Nibelung-ének. Forditotta Szász Károly. .Mikes -.Kelemen : Levelei. Sajtó alá rendezte' és bevezetéssel ellátta dr. Császár Elemér.. .1 .... '... ' , ;

861 Shakespeare : Szentivánéji álom. Fordította Arany János. — Julius Caesar. Fordította V ö r ö s m a r t y Mihály. — L e a r király. Fordította Vörösmarty Mihály. Deák Ferencz : Válogatott munkái. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta dr. Ferenczi Zoltán. E g y egy kötet á r a diszkötésben 6 korona.

L e g j o b b a v i l á g o n a Natália-arczkenócs és Natália-arczviz, hatásuk bámulatos. Készitője Joanovics T. Simon gyógyszerész Torontál-Vásárhely. K a p h a t ó : T ö r ö k József g y ó g y s z e r t á r á b a n K i r á l y - u . 12. é s A n d r á s s y - u t 26. B u d a p e s t e n . »l?ob

hashajló*

a legkellemesebb.

(10

fillér.)

HETI POSTA. X N e b á n t s a a kollegánkat. U g y a n a z t cselekszi, m i n t a többi. Vagy jó magyarán : egyik se jobb a deákné vásznánál. Unsere Mutter die gebáren, unsere Jungfrauen thun dasselbe, s t b . ö n finom szimattal mindig megérzi a csapást. K á r , kár, hogy meglátja a rókát, d e n e m csípheti el a farkát. Erről szeretnénk önnel beszélni. L o s o n c z . H. I . Az Elly-streeten Ö n elég ügyes dolgot figyelt m e g E g y é b i r á n t az Andrássy-uton v a g y a K ö r ú t sarkán hasonló megfigyeléseket csinálhatott volna és m e g s p ó r o l h a t t a volna a fáradságos és költséges utazást Londony-országba. De h á t m i n d j á r t r o m a n t i k u s a b b a n fest, hogyha idegen! Z o m b o r . Z. Z. E g y - k e t t ő beválik. K o l o z s v á r . B. F o r d í t á s a j o b b a z e d d i g i e k n é l ; d e a l e g jobb mégis, hozzá n e m nyúlni. Minden nyelvnek v a n n a k olyan kincsei, a m e l y e k e t r e s p e k t á l n i kell. N y í r e g y h á z a . P. B e s o r o z t u k , A m i n t a h e l y megengedi, jönni fog. Feszítsd m e g ! A költőt v a g y a költeményt ?

Felelős szerkesztő

és kiadótulajdonos : KISS

JÓZSEF.

Valódi J a e g e r tanár-féle normál alsó r u h á k a t gyártmánya) kötött és szövött gyapjuárukat ajánl A D O L F , Szervita-tér 8., a »Vadásznőhöz«.

(Bengcr HEYEK

Modern tápital. Idegesség, álmatlanság, vérszegénység, étvágytalanság ellen leginkább a Hercules-sört használják ujabban, mert e kitűnő malátatápsör-különlegesség hatásos hizlaló is, gyengélkedőknél, lábbadozóknál kiváló erősítő és emellett nagyszerű asztali ital, mint az elsőrendű tanárok és orvosok is igazolják. Kapható minden jobb füszerüzletben. Nagyban: Hercules-sörlőzde, Budapest, VII., Bethlen-tér 3., honnan árjegyzéket ingyen és bérmentve 5 kg. próbaküldeményt pedig (6 üveg) postán utánvétellel küldenek. Mi a Pacific ? A Pacific nem egyéb, mint tyúktojásból készült száraz tojásliszt, mely teljesen pótolja a tojást, illetve a tojássárgáját. Mindennemű sült és főtt tészták és egyéb olyan ételek készítésénél, melyekhez eddig tojássárgájára volt szükség, ezentúl nem kell a tojás, sem a sárgája, mert itt á Pacific, mely Ízletesebb, egészségesebb és négyszerte olcsóbb, mint a tojás. A Pacific, melyet a Strobentz Testvérek gyár részvénytársaság hozott forgalomba, már eddig is óriá-i liódit&sokat tett a háziasszonyok körében, mert aki egy kísérletet tett, az sütésnél és főzésnél csak o tojásliszt-készitményt használja. Egy hű barát a gyermekkortól az aggkorig. A gyermek-játékok közt csak egy létezik, amelylyel a gyermek, az atya és a nagyatya egyaránt szívesen foglalkozik. Más tekintetben is egy egyedül álló játék, amely lassanként nagyobbítható és ezáltal mindinkább érdekesebbé és tanulságosabbá válik. Olvasóink közül a legtöbben bizonyára a Richter-féle Horgony-Kőépitőszekrényre gondoltak, amely tényleg a gyermekkortól az aggkorig hű barátnak tekinthető. Mindig számosabbak azon szülők, akik mint gyermekek a Horgony-Kóépitőszekrénynyel játszottak és most az általuk kedvelt játékot saját gyermelk számára vásárolják és azokkal egyetemben ismét az építéshez fognak. Annál is szivesebben építenek gyermekeikkel, mert a pompás épitési-mintalapok az uj sorozatok bevezetése által nagyobb tökéletességre tettek szert. Es a nagyszülők, akik már gyermekeikkel szivesen részt vettek a pompás építmények felállításánál, mostan unokáikkal épitenek. Egy játék- és foglalkozási szer, amely ily rendkívüli sikerekre visszatekinthet, bizonyára valamennyi szülő ügyeimét kiérdemli. Hogy az épitési-játék érdekesebbé váljék, a Richter-féle gyár újból egy második kiegészítést vezetett be, amely által lehetséges pompás vashidakat szép kőhidsánczokkal felállítani. Tudniillik mostan mindegyik Horgony-Kőépitőszekrónyhez egy Horgony-Hidépitószekrény mint megfelelő kiegészítés vásárolható és miután az elmós és a gyermekekre nézve Igen értékes Richter-féle kiegészitőrendszer a Horgony Hidépit őszekrényekre is alkalmaztatott, ugy ezek i* kiegészítik egymást tervszerűen. Az előttünk fekvő hldkönyv oly pompás hidópitményeket tartalmaz, hogy nemcsak a gyermekek, hanem felnőttek is szivesen foglalkoznak a hidak utánépitésével. Aki bővebbet akar tudni, az hozassa meg magának az uj képes árjegyzéket Richtor F. Ad. és Társától, kir. udvari és kam. szállitók, Bécsben, I. Operngasse 16., mely díjmentesen beküldetik és számo« szép építési mintalapot és felette érdekes birálatot is tartalmaz.

f é n y e s arezbőr, pattanás 4 nap alatt eltávolítható.

O K O S NOK nagyon jól tudják, hogy csak olyan szépítőszereket használsz hatnak, melyek egyúttal -»

ILYEN

ÁPOLJÁK A BORT.

CSODA - S Z É P I T Ő S Z E R

A

KEDVELT

Diana-crém, Diana-szappan é s D i a n a - h ö l g y p o r (szarvas-börrel). A »Diana»-crémet, »Diana«szappantés »Diana«-hölgyport használják a Népszínház, Nemzeti színház, Király színház és a Magyar királyi Operas z í n h á z m ű v é s z n ő i és énekesnői közül legtöbben.

Egy üveg-tégely Diana cróm (nappali használatra) Egy üveg tégely zsiros D i a n a - c r é m (éjjeli hasznalatra) Egy valódi nagy darab Diana-szappan Egy nagy üveg D anahajizesz Egy uveg-téjeiy Dianapirosiió Egy originális amerikai üveg Diana-parlum

Egy doboz Diana hoigypor szarvasbőrrel (iehér és rózsaszínű) 75 kr.

Levelezőlap utján megrendelhető.

Ez a s z é p s é g titka. — C s a k i s a legelőkelőbb hölgyek ismerik ő-a-M» .
— . 7 5 kr. —.75 » — 75 » 2.— » 2.50 » 2.50 »

L e i r t s vagy használati utasítás n ellékelve v a n .

ERÉNYI BÉLA „DIANA-GYOGYSZERTÁRA" BUDAPEST, V I I . ker., K Á R O L Y - K Ö R U T Postai

megrendelések

naponta eszközöltetnek

utánvét

5. sz. mellett.

ÜZLETFELOSZLATAS! Tisztelettel

értesítem

mélyen

tisztelt vevőimet, hogy üzletemet teljesen feloszlatom, mely alkalommal az összes raktáron lévőnői ruhakelme,mosószövet, vászon- és fehérnemű-áruimat beszerzési áron alul kiárusítom. Rendkívüli

árleszállítás

miatt

minták vidékre nem küldetnek.

Kiváló tisztelettel

FRANK

LAJOS

BUDAPEST, MUZEUM-KÖRÚT

3.

SZÁM.

862

15.000 á l l a n d ó vevőt nyertünk

kedvezményünkkel.

Szenzácziós találmánynak van elismerve a ini kávépörkölő-készülékünk, a melynek egyetlen háztartásból sem szabad hiányozni. — Minden héten érkező számos elismerőlevél közül itt közlünk néhányat. Tek. Vértesi M és Fia uraknak, » Tek. Vértesi M és Fia uraknak, kávé- és tea-kiviteli vállalat. kávé- és tea-kiviteli vállalat Dunaföldvár. Duna-Földváron. Kérném részemre ugyanolyan Kérek nekem egy 5 kilOs minőségben és árban 5 klgr. postacsomagban kulta-, ntokkakávét küldeni, mint az előző és gold Jáva kávét, mindegyikkiild-mény volt. Az előző külből egyforma mennyiségűt küldeinénynyel meg voltam elédeni. A legutóbbi küldemény gedve. Ha továbbra is olyan annyira kiérdemelte és megárut küldenek, figyelmeztetni nyerte tetszésemet, s hogy ha fogom czégü a re ismerőseimet is. a Jövőben is ennyire Kielégít, állandó vevőiének ígérkezem. Liiget u. p. Szászmogyorós (Háromszékm ), 1905 Vl/7. N.-Kikinda, 1905. 111/23. Kiváló tisztelettel Tisztelettel Halter Otlo gazdatiszt. 2siros Lajosné. T. Vértesi M és Fia uraknak, kávé kiviteli üzlet eDunafüldvár Szíveskedjen killdeni címemre postán 3 á 5 klgr. csomag kávét. 1. 39. sz. á 1 frt 60 kr. 1 , „ . _ V. 29. > » 1 » 50 » > 7 \ n j 3. 57. » » l » 40 » J v é t t e 1 ' A múltkor küldött jiörkölöt köszönettel vettem, igen jól leltet használni. Kolozs-üorsa, 1901 VT/3. Tisztelettel B. Bánlfy Ernő.

Árjegyzékek

BUDAPEST,

Váczi utcza 1. sz. és Kishid-utcza 8. sz.

kívánatra bérmentve.

Ti-ztelt Vérlesi U n Kérem szíveskedjék 5 kiló »Kuba<-kávét, az 1 frt 90 kros minőségből utánvéitel küldeni. Az elöln i küldemény nagyon jó volt, remélem, ez is jó lesz. A kivó| öikölö bevált, mindenkinek ajánlhatom: a kávé sokkal erősebb és aromásabb. A küldő t égő kanóczért fogadja szíves köszönetemet. Deés, 1905. évi május 10-én. • S i x o n Lajos, ny. kórházi orvos.

Színházi látcsövek alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban, kitűnő üvegekkel bőrtokban vagy elegáns peluche-zacskőban. Női látcsövek fogantyúval. Zeiss-, Busch- és (loerz-féle prismás távcsövek. Tábori, vadász- és verseny látcsövek legújabb álalakitáss .1 a tirage rapidé, Szalon-lorgnettek, orrcsiptetök s szemüvegek arany-, ezüst- és teknősbekaesont kere ben Legjobb üvegekkel. Stereoskop sZckrenyek. Aneroidlégsulymerók Terem-és ablak-hömérök iliszes kivitelben Rajzeszközök. Villamos zseblámpák. Fényképészeti készülékek, l'honographok slb. dús választékban.

Kezelése egyszerű és mégis 7(>/, megtakarítással jár, amennyiben » pörkölésnél semmit sem vészit erejéből a kávé, mert azt páramentesen pörköli és htltl. Egy pörkölő beszerzési ára 16 kor. és mi daczára ennek, ingyen küldünk minden megrendelőnek egyet., ha az egész országban elismert jó minőségű itt fölsorolt kávéfajokból külön vagy vegyesen kisérletkóp egy 5kilós postacsomagot utánvéttel megrendel: 1 kg. Portoriko-kávé.. 1.30 frt. • •/« kg. Császárkeverék 2.— fi t' 1 csomag törmelék ... —.30 »

fin 1.50 1 1 Kuba-kávé 1.70 » » finom 1.90 i t • különleges 4 40 1t 1 > Mokka-kávé 1.10 1i » » finom 1.60 1i > »legfin. 1.90 1i > különleges 1.40 1 >Arany-Java-kávé 1.40 1i > finom 1.60 1t » legfin. 1.90 1t > kiildnleg. 4.40 1 t Gyöngy-kavé, fin. 1.60 1i » legfin. 1.90 1 > > különleg. 4.40

Kuba keverék a következő fajokból áll: 2 kg. Kuba-kávé, 1 •/. kg. Ceylon kávé, l'/» kg. AranyJáva = 5 kg. Ara 8 frl. Nielglierr.v vegyiték a következő faiokból áll : 2 kg. Neilgherry, 1'/, kg. Kelet Indiai, 1'/. kg. Malabar = 5 kg ára 8'50 frt. Külön-külön csomagolva.

Kávé-keverékek. Hitessé vált. legremekebb Soerabaja keverék a következő fajukból áll: 2 kg. Soarebaja legfin., A kávéhoz csomagolható: I1/, kg. Modjokertó zöld Jáva, l'/ikg. Brabatros Mocea = 5 kg. >/« kg. Mandarin-tea 1.60 frt >U > Háztartási-tea 1.25 > a 9'50 frt Külön-külön csomagolva. E keveréknél Jobb, finomabb, illatosabb kitvó nem létezik. Ize tökéletes. Tejes és fekete kávénak főzve egyaránt nagyszerű. Szesz-pörkölön a három fajt egyszerre lehet pórkölni. Jobb kávé nem létezik i Czélunk ezen kedveza-a^eys-sc tnénynyel vevőkört és bizalmat szerezni, ^s^s^sji^s

Fent emlitett kedvezményben minden megrendelő csupán egyszer részesülhet!

V É R T E S I M. É S FIA

KÁVÉ-

É S TEA-KIVITELI

VÁLLALAT

DUNAFÖLDVÁRON.

Vérszegénység étvágytalanság,

ichgesség

gyógyítására és gyenge gyermekek, vala-

tek^sá'pkorosfiatalleányok erösbitésére a legkitűnőbb ké.-ziimény az orvosok és tanárok által is ajánlott K R I E G N E R - F É L E

TOKAJI CHINA-VASBOR. AZ

ORSZÁGOS

EGÉSZSÉGÜGYI

TANÁCS

is méltatta ez ital kiváló sajátságait, igy tehát nem téveszthető össze más hasonló szerekkel Valódi 5 put.onos

tokaji borból készül, nagyon kellemes izü, - Hatása biztos, az egész idegrendszert meg erusiu. — Kis üveg ara K 3-2o nagy üveg K

863

HOLZER *

C S . és K I R . U D V A R I

KAMARAI

SZÁLLÍTÓ.

BUDAPEST KOSSUTH

LAJOS-U. 9.

KÖZISMERT

OLCSÓ

karácsonyi vásárja £

női felöltők, szőrmekabátok, blúzok, pongyolákban stb.

folyamatban

V

£ v

van.

IDÉKI M E G R E N D E L É S E K PONTOSAN ESZKÖZÖLTETNEK. ^

864

A L E G S Z E B B KARÁCSONYI AJÁNDÉK

KISS JÓZSCF ^ KÖLTEMENYEINEK ALBUMV<

FERENC2Y

BÉLA,

KÁROLY.

HOLLÓSY

ALAKU PAZARUL

GRÜNWALD

SIMON,

THORMA

TRÁLT DISZKIADÁSA &&

J Á N O S ÉS RÉTHY ISTVÁN RAJZAIVAL

19 heliogravure,

12

ILLUSZ-

53/nej

nyomat,

31

autotypia.

Űjj3ejen

62

géppel.

)ISS JÓZSEF költészetének jelentőségét és becsét felesleges e lapok olvasói előtt magyarázni, hiszen nincsen az a művelt magyar, aki ne gyönyörködött volna már azokban a szebbnél szebb mesterművekben, mikkel Kiss József múzsája ajándékozta meg a magyar irodalmat. Ennek a diszkiadásriak az adja meg kiváló becsét, hogy olyan művészek képeivel ékeskedik, akik, mint maga a költő, uj csapásokon haladva az ő friss hangjához, az ő uj színeihez megtalálták azokat az ecsetvonásokat, melyekben Kiss József költészetének mélysége, ereje és igazsága tükröződik.

A diszmű ára művészi kötésben 4 8 és megrendelhető 3 fizetés

mellett

az

koronás

alábbi

Előfizetési ív. * A

RÉVAI

TESTVÉREK

Irodalmi

havi

korona részlet-

előfizetési

TESSÉK

EZEN

ELŐFIZETÉS]

LEVÁGNI ÉS ALÁÍRVA

Intézet

ívvel.

IVET

BEKÜLDENI.

Részvénytársaságnak

Budapest, V I I I . , Ü l l ő i - u t

18.

Ezennel megrendelem

KISS J Ó Z S E F

KÖLTEMÉNYEI

i l l u s z t r á l t d í s z k i a d á s á t díszes vászonkötésben 4 8 koronáért. Kötelezem magam a szállítástól kezdve havónkint 3 koronát a Társaság pénztárához Budapesten mindaddig befizetni, mig a teljes vételár kifizetve nincsen. A részletek be nem tartása esetén a részletfizetési kedvezmény megszűnik s a teljes vételár esedékessé válik. — Az első részlet utánveendő. L a k h e l y és k e l e t : Név és á l l á s : %

B u d a p e s t , 1905. — N y o m a t o t t

A HÉT

a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r . - t á r s . b e t ű i v e l .