A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI KÖLTSÉGVETÉSÉBEN MEGFIGYELHETŐ KÜLÖNBSÉGEK AZ 1990-ES ÉVTIZEDBEN. Kozma Gábor 1

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI KÖLTSÉGVETÉSÉBEN MEGFIGYELHETŐ KÜLÖNBSÉGEK AZ 1990-ES ÉVTIZEDBEN Kozma Gábor1 Bevezetés A rendszerváltás után újonnan létrejött helyi önkormányzatok a gazdálkodás területén teljesen megváltozott feltételekkel voltak kénytelenek szembenézni. Új jogszabályok (elsősorban az „1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról”, az „1991. évi XXXIII. törvény egyes állam tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról”) rendezték a működésükre vonatkozó alapvető kérdéseket, költségvetésük bevételi és kiadási oldala nagymértékben átalakult. A változások természetesen nem egyformán érintették az egyes önkormányzatokat, és különböző tényezők alapján igen lényeges eltérések figyelhetők meg közöttük. Az eddigi kutatások ugyanakkor igen kevés figyelmet fordítottak a különbségek feltárására (pl. Mádi 1994, Lados 1998), és elsősorban két területre koncentráltak. Egyrészt általában vizsgálták az önkormányzatok gazdálkodását (pl. Varga 1994, Illés 1996, Vígvári 1997, Dobos – Szelényi 1999), másrészt egy-egy települést vagy megyét választottak ki, és azt elemezték (pl. Kovács 1998, Kaszó 2001) A tanulmány elsődleges célja a helyi önkormányzatok különböző csoportjai 1993-2000 közötti költségvetése bevételi és kiadási szerkezetének az elemzése. Ennek során egy-két kivételtől eltekintve nem törekszem az időbeli változások bemutatására, hanem az időszakot egy egységnek véve mutatok rá a megyék, a főváros, a megyeszékhelyek, a megyeszékhelyeken kívüli városok, az 1.000 főnél nagyobb és kisebb községek közötti eltérésekre. A kutatás során igyekeztem kiküszöbölni az infláció okozta torzításokat, ezért az egyes évek adatait a fogyasztói árindexet felhasználva az 1993-as értékekre számoltam át, és ezeket átlagoltam. Az elemzés keretében kétfajta módszert alkalmaztam. Egyrészt azt vizsgáltam, hogyan alakul az adott bevétel-, illetve kiadástípusnak az összbevételből (összkiadásból) való részesedése, amely az adott kategória súlyára mutatott rá. Másrészt kiszámoltam az egy főre jutó értékeket, és így az egyes kategóriák relatív nagyságáról szereztem információkat (ez utóbbi módszert nem használtam a megyei önkormányzatok esetében, mivel hozzájuk nem rendelhető egyértelműen egy lakossági kör). Az elemzés során problémát okozott és egy-két helyen óvatosságra ad okot az a tény, hogy az adatbázis nem tartalmazza az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok (pl. közlekedési, vízmű és városgazdálkodási Rt-k és Kft-k) adatait, ugyanakkor ezen szervezetek néhány városban (főleg a megyeszékhelyeken) jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, és ezekhez állami támogatást is kaptak. A bevételi oldal jellegzetességei A bevételek csoportjában hét nagy kategóriát vettem figyelembe: saját folyó bevételek, felhalmozási- és tőkebevételek, átengedett bevételek, állami hozzájárulások és támogatások, működési célra átvett pénzek, hitel- és kötvénybevételek és az egyéb bevételek (ebbe 1

Dr. Kozma Gábor, egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Pf. 9. E-mail: [email protected]

1

Kozma Gábor A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI…

tartoznak a költségvetési kiegészítések és visszatérítések, az éven belüli értékpapír-eladás és vásárlás egyenlege, valamint az ÁFA-bevétel és kiadás egyenlege) Az egyes kategóriáknak az összbevételből való részesedését tekintve (1. táblázat) az önkormányzatok között igen jelentős eltérések figyelhetőek meg. A megyei önkormányzatok mindössze négy alkategóriában mutatnak nagyobb részesedést, mint az országos érték: az illetékbevételeknél, az intézményi tevékenységi bevételeknél, a címzett támogatásoknál és a Társadalombiztosítástól átvett pénzeknél (a megyei önkormányzatok alacsonyabb, illetve magasabb részesedése okainak feltárása az egy főre jutó értékek magyarázatánál történik). 1. táblázat A különböző bevételi kategóriák részesedése (%) az összbevételből (az 19932000 közötti évek átlaga 1993-as árakon számolva a fogyasztói árindexet felhasználva) helyi adók illetékbevételek kamatbevételek intézményi tevékenység bevételei egyéb saját folyó bevételek saját folyó bevételek tárgyi eszközök, immateriális javak, érték-papírok, vállalatok értékesítése, privatizáció felhalmozási célú pénzátvétel az államháztartáson belülről felhalmozási célú pénzátvétel az államháztartáson kívülről felhalmozási- és tőkebevételek SZJA-bevételek gépjárműadó egyéb átengedett bevételek átengedett bevételek normatív állami hozzájárulás céltámogatás címzett támogatás működésképtelenné vált önkormányzatok kiegészítő támogatása központosított előirányzatok egyéb állami támogatás és hozzájárulás állami támogatás és hozzájárulás Társadalombiztosítástól átvett pénzek egyéb működési célra átvett pénzek működési célra átvett pénzek hitel- és kötvénybevételek egyéb bevételek összesen

A

B

C

D

E

F

G

8,4 1,5 1,8

0,0 5,4 0,9

14,9 1,8 3,7

10,2 2,1 1,2

8,9 0,2 1,4

4,7 0,0 1,3

2,5 0,0 1,6

8,1 1,3 21,1

8,8 0,1 15,2

7,1 2,8 30,2

8,8 1,5 23,8

8,8 0,9 20,1

7,6 0,7 14,3

5,9 0,7 10,6

8,1

2,2

15,9

8,7

6,4

5,0

3,6

1,6

0,9

1,1

1,0

1,5

3,3

3,3

1,7

0,6

1,0

1,0

1,7

3,9

2,7

11,4 11,3 0,6 0,0 11,9 23,8 1,7 1,4

3,7 4,2 0,0 0,0 4,2 18,1 0,6 5,9

17,9 10,8 0,6 0,0 11,4 16,0 0,6 0,7

10,7 12,0 0,7 0,0 12,8 29,5 0,8 0,3

9,6 11,0 0,6 0,0 11,6 24,9 1,4 1,6

12,1 15,0 0,7 0,1 15,8 30,0 4,5 0,2

9,6 17,2 0,5 0,1 17,9 30,2 4,0 0,2

0,6 3,1

0,6 1,2

0,0 1,8

0,0 2,5

0,7 3,3

1,0 5,6

3,5 6,9

2,6

1,4

1,6

3,2

3,1

3,1

3,9

33,2

27,8

20,8

36,3

34,9

44,4

48,8

14,5

44,1

13,0

6,0

15,8

3,3

2,2

3,2 17,7 4,5 0,3 100,0

2,5 46,6 2,2 0,3 100,0

1,7 14,7 4,8 0,2 100,0

3,0 9,0 7,1 0,4 100,0

3,3 19,1 4,3 0,4 100,0

5,6 8,9 4,0 0,4 100,0

7,8 10,0 2,8 0,4 100,0

A – az ország összes önkormányzata, B – megyei önkormányzatok, C – Budapest, D – megyeszékhelyek, E – megyeszékhelyen kívüli városok, F – 1.000 főnél nagyobb községek, G – 1.000 főnél kisebb községek Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001

2


A településeket elemezve mind a saját folyó bevételek, mind a felhalmozási- és tőkebevételek Budapesten érték el a legnagyobb arányt, míg az ellenkező végletet az 1.000 fő alatti községek képviselték. A települések között a legkisebb különbség az átengedett (más néven megosztott) bevételek kategóriájában jelentkezett: mindegyik típusnál ez a forrás az összbevételek 11-17% között mozgott. Az állami támogatások és hozzájárulások elsősorban a községek esetében játszottak fontos szerepet, és különösen feltűnő, hogy az 1.000 fő alatti településeknél az összbevétel közel 50%-a származott ebből a forrásból. A működési célra átvett pénzek főleg Budapesten és a megyeszékhelyeken kívüli városokban járultak hozzá nagyobb mértékben az önkormányzati költségvetésekhez, míg a hitel- és kötvénybevételek a megyeszékhelyek esetében érték el a legmagasabb arányt. Az előző bekezdésekben vázolt tények magyarázata szoros összefüggésben van az egyes bevételi kategóriák egy főre jutó értékével (2. táblázat), és a későbbiekben – a megyei önkormányzatokra tett utalásokat kivéve – csak ezt a táblázatot elemzem. A saját folyó bevételeket tekintve feltűnő Budapest rendkívül magas értéke, amely az utána következő megyeszékhelyek értékének csaknem a duplája, az 1.000 fő alatti települések értékének pedig több mint hatszorosa. A nagymértékű eltérés részben a települések gazdasági adottságaival, részben a törvényi szabályozással kapcsolható össze. Az előző kategóriába sorolhatók a helyi adók, a kamatbevételek és az egyéb saját folyó bevételek, míg az utóbbiba az illetékbevételek. A helyi adókon belül országos szinten domináns szerepet (közel 90%-os részesedést) tölt be az iparűzési adó, és ennek következtében nem meglepő, hogy az egy főre jutó érték az ország gazdasági életében kulcs-szerepet játszó, és elsősorban a pénzügyi-szolgáltatási szektorban uralkodó Budapesten a legnagyobb. A megyeszékhelyek és a megyeszékhelyeken kívüli városok között lényeges eltérés nem figyelhető meg, ugyanakkor a legalacsonyabb értékek a jelentősebb gazdasági egységekkel csak korlátozottan rendelkező községekben tapasztalhatók. A jelenlegi törvényi szabályozás csak a települési önkormányzatok számára teszi lehetővé a helyi adók kivetését, így ez a bevételi forrás nem jelenhet meg a megyei önkormányzatoknál. A befolyt illetékbevételek önkormányzatok szerinti eloszlását a költségvetési törvények szabályozzák: ebből a forrásból csak a megyei önkormányzatok, Budapest és a megyei jogú városok részesülnek (ebből kifolyólag a községeknél szereplő értékek az adatbázis hibájából adódtak). A bevételi forrás viszonylag magas aránya a megyei önkormányzatok esetében véleményem szerint két okra vezethető vissza. Egyrészt a fővároson és a megyei jogú városokon kívüli településeken befizetett illetékek a megyei önkormányzatokhoz kerülnek, és ez az egész országban befizetett illetékösszeg közel 50%-át jelenti (így önmagában is egy jelentős tétel), másrészt a megyei önkormányzatoknak az összbevétele nem túlságosan magas (2000-ben például nem érte el a megyeszékhelyekét), így egy relatíve kisebb érték is jelentős részesedést eredményezhet. A településeket elemezve megállapítható, hogy ez az érték Budapest és a megyeszékhelyek esetében a legnagyobb, kettő közül a budapesti magasabb összeg pedig minden bizonnyal azzal indokolható, hogy ott többek között nagyobb értékű vagyontárgyak cserélnek gazdát. A nem megyeszékhely városok alacsony értéke mögött az a tény áll, hogy ebbe a település-csoportba csak négy megyei jogú város (Sopron, Dunaújváros, Nagykanizsa és Hódmezővásárhely) tartozik. A kamatbevételek döntő mértékben az önkormányzatok átmenetileg szabad pénzeszközeinek pénzintézetekbe történő kihelyezéseiből erednek. Az 1-2. táblázat világosan tükrözi, hogy az elmúlt időszakban elsősorban Budapest tudott ebből a forrásból bevételekre szert tenni, az ugyanakkor némileg meglepő, hogy a megyeszékhelyeken kívül városok megelőzték a megyeszékhelyeket, az 1.000 fő alatti községek pedig az 1.000 fő felettieket.

3


2. táblázat A különböző bevételi kategóriák egy főre jutó értéke Ft-ban (az 1993-2000 közötti évek átlaga 1993-as árakon számolva a fogyasztói árindexet felhasználva) A

B

C

D

E

F

4.565,2 11.103,2 4.810,4 4.439,6 1.543,7 842,9 helyi adók 815,6 1.339,8 995,2 89,1 0,0 0,0 illetékbevételek 999,0 2.739,1 581,0 701,3 408,8 519,3 kamatbevételek intézményi tevékenység 4.370,6 5.220,5 4.137,2 4.432,7 2.476,9 1.954,3 bevételei 700,2 2.049,6 720,5 439,0 222,2 216,2 egyéb saját folyó bevételek saját folyó bevételek 11.450,6 22.452,2 11.244,3 10.101,8 4.651,6 3.532,7 tárgyi eszközök, immateriális javak, érték-papírok, vállalatok értékesítése, 4.410,2 11.736,3 4.077,3 3.195,3 1.615,9 1.198,5 privatizáció felhalmozási célú pénzátvétel 860,7 791,3 454,4 743,6 1.075,8 1.083,7 az államháztartáson belülről felhalmozási célú pénzátvétel 924,0 729,6 463,4 863,7 1.250,8 897,1 az államháztartáson kívülről felhalmozási- és tőkebevételek 6.194,9 13.257,1 4.995,1 4.802,6 3.942,6 3.179,2 6.083,9 7.946,5 5.626,9 5.473,1 4.887,5 5.702,6 SZJA-bevételek 302,4 441,8 343,2 294,0 233,1 177,9 gépjárműadó 16,2 0,0 2,5 14,3 27,6 48,7 egyéb átengedett bevételek átengedett bevételek 6.402,5 8.388,4 5.972,6 5.781,5 5.148,2 5.929,3 11.722,2 13.854,2 12.608,8 9.669,7 10.031,6 normatív állami hozzájárulás 12.864,2 916,7 428,4 373,0 725,4 1.469,5 1.342,2 céltámogatás 773,1 541,4 135,2 793,2 77,4 50,2 címzett támogatás működésképtelenné vált önkormányzatok kiegészítő 333,7 3,7 23,0 373,1 328,6 1.171,3 támogatása 1.688,6 1.351,3 1.175,6 1.639,9 1.799,9 2.292,6 központosított előirányzatok egyéb állami támogatás és 1.397,4 1.208,9 1.496,3 1.526,0 1.012,2 1.306,6 hozzájárulás állami támogatás és hozzájárulás 17.973,7 15.256,0 17.057,4 17.666,4 14.354,7 16.194,5 Társadalombiztosítástól 7.842,4 9.597,9 2.829,5 7.998,5 1.072,0 739,7 átvett pénzek egyéb működési célra átvett 1.728,9 1.262,4 1.391,2 1.641,9 1.821,5 2.577,4 pénzek működési célra átvett pénzek 9.571,2 10.860,3 4.220,6 9.640,4 2.893,6 3.317,1 hitel- és kötvénybevételek 2.415,8 3.503,5 3.307,5 2.184,1 1.324,7 931,2 egyéb bevételek 175,4 154,3 212,1 208,1 141,2 121,5 összesen 54.184,2 73.871,8 47.009,6 50.385,0 32.459,2 33.205,4 A – az ország összes önkormányzata, B – Budapest, C – megyeszékhelyek, D – megyeszékhelyen kívüli városok, E – 1.000 főnél nagyobb községek, F – 1.000 főnél kisebb községek Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001

Az intézményi tevékenység bevételei az önkormányzati tulajdonú (oktatási, kulturális, sport, egészségügyi stb.) intézményekben keletkezett forrásokat foglalják magukban. A megyei önkormányzatok esetében a magasabb arány egyrészt a már az illetékbevételeknél vázolt körülmény (alacsony összbevétel) indokolja, másrészt az a tény, hogy a megyei önkormányzatok irányítása alá igen tekintélyes intézményhálózat (szociális, kulturális, esetleg oktatási intézmények, kórházak) tartozik, ahol saját bevételek keletkeznek. A települések között Budapest ebben a kategóriában is vezető szerepet tölt be, ami, figyelembe véve a város kiterjedt intézményhálózatát, nem meglepő. Ugyanez igaz az ellenkező végletre is: a községek igen szűk intézményhálózattal rendelkeznek (ez különösen

4


jellemző az 1.000 főnél kisebbekre), és ez magyarázza az alacsony értékeket. Annál váratlanabb és számomra alig megmagyarázható az a tény, hogy ebben a rangsorban a nem megyeszékhely városok a megyeszékhelyek elé kerültek. Az egyéb saját folyó bevételeken belül domináns szerepet töltenek be az önkormányzatok tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek (irodák, garázsok, üzletek) bérbeadásából befolyó összegek (a kettő közül az utóbbi dominál). Ilyen jellegű ingatlanokkal elsősorban Budapest, kisebb mértékben pedig a megyeszékhelyek rendelkeznek (3. táblázat), és ezzel indokolható, hogy az első két helyet ezek a településtípusok foglalják el (különösen nagy az eltérés az egy főre jutó értékeket tekintve). 3. táblázat Az önkormányzatok tulajdonában lévő nem lakás célú helyiségek eloszlása 2000. december 31-én (zárójelben az országos érték %-a) A B C D E F 1 1 2 1 2 1 2 1 2 1 2 3.850 691.802 258.347 238.776 38.576 17.232 üzletek (0,3) (55,4) 390,9 (20,7) 142,2 (19,1) 78,9 (3,1) 13,2 (1,4) 22,1 37.176 56.639 42.061 8.158 vendéglátó 2.837 104.714 (1,1) (41,6) (14,8) (22,5) (16,7) 59,2 20,5 18,7 14,4 (3,2) 10,5 egységek 18.984 436.723 149.638 99.390 69.498 36.941 irodák (2,3) (53,8) (18,4) (12,3) (8,6) 246,8 82,4 32,8 23,9 (4,6) 47,4 12.283 40.571 52.617 53.621 32.602 13.391 garázsok (6,0) (19,8) 22,9 (25,7) 29,0 (26,1) 17,7 (15,9) 11,2 (6,5) 17,2 A – megyei önkormányzatok, B – Budapest, C – megyeszékhelyek, D – megyeszékhelyen kívüli városok, E – 1.000 főnél nagyobb községek, F – 1.000 főnél kisebb községek, 1 – összes alapterület (m2), 2 - az 1.000 lakosra jutó alapterület (m2), (a megyei önkormányzatok esetében nem lehet egyértelmű népességszámot megadni, ezért nem szerepel a táblázatban az egy főre jutó érték) Forrás: BM 2001

A felhalmozási- és tőkebevételek rendkívül összetett kategóriát képeznek, és ez indokolja az egyes alkategóriák esetében megfigyelhető változatos sorrendet. A tárgyi eszközök, immateriális javak, értékpapírok, vállalatok értékesítése, privatizáció során elsősorban az önkormányzatok tulajdonába került lakások, beépítetlen földek és részvények eladása megy végbe. Itt uralkodó szerepet játszik Budapest, mögötte pedig a nagyság szerinti sorrendben követik egymást a települések. Ez azzal magyarázható, hogy a népességszámra vetítve elsősorban a fővárosban, másodsorban pedig a megyeszékhelyeken helyezkedett el az a lakásállomány, amelynek az eladására az „1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról” alapján került sor, illetve főleg ezen települések jutottak 1996/97 folyamán – a későbbiek során elég gyorsan értékesített – gáz- és áramközmű-részvényekhez. Az államháztartáson belülről származó felhalmozási célú bevételek döntő része az egyes minisztériumok (kivétel a Belügyminisztérium) költségvetési fejezeteiből, illetve az elkülönített állami pénzalapokból (pl. 1999 előtt Vízügyi Alap, Központi Környezetvédelmi Alap) érkező, beruházási célokat szolgáló forrásokat foglalja magában. Ennél a forrásnál már a községek elsődlegessége figyelhető meg, amely azzal magyarázható, hogy ezek a pénzek jelentős része a vonalas infrastruktúra (víz-, szennyvíz, út- és gázhálózat) kiépítését szolgálta, és a mindenkori kormányzatok elsősorban a legnagyobb elmaradottságot mutató vidéki területek fejlődését próbálták meg támogatni (a nagyobb települések esetében ugyanakkor csökkenti ennek a forrásnak a nagyságát az a Bevezetésben már említett tény, hogy náluk egyes esetekben nem az önkormányzat, hanem a tulajdonában álló vállalat kapta az ilyen jellegű támogatásokat, és így ez az összeg nem jelent meg az önkormányzat költségvetésében).

5


Az államháztartáson kívülről származó felhalmozási célú bevételek települések szerinti értékei szoros összefüggést mutatnak az előző bekezdésben vázolt források megoszlásával. Ezen kategória döntő része ugyanis a lakosok által fizetett, az infrastruktúra kiépítését szolgáló hozzájárulást jelenti. A legmagasabb egy főre jutó érték az 1.000 fő feletti községekben figyelhető meg: itt nagy volt a lemaradás, ugyanakkor a lakosság rendelkezett annyi pénzügyi forrással, hogy támogatni tudta a beruházásokat. A második helyen az 1.000 fő alatti települések találhatók (az infrastrukturális lemaradás itt is elég jelentős, de az anyagi erőforrások korlátozottabbak), őket pedig szorosan követték a nem megyeszékhely városok (itt valószínűleg kisebb volt a lemaradás). A megyei önkormányzatok tulajdonába alig kerültek a piacon értékesíthető vagyontárgyak (ingatlanok, részvények), fejlesztéseikhez pedig elsősorban nem ezeket a forrásokat vették igénybe, és ezzel magyarázható körükben a felhalmozási és tőkebevételek alacsony aránya az összbevételekből. Az átengedett (megosztott) bevételek döntő részét a lakosok által befizetett személyi jövedelemadó önkormányzatok számára visszajuttatott része alkotja. Ebben a kategóriában Budapest fölényét lehet megfigyelni, ugyanakkor az is feltűnő, hogy a többi településkategória között igen kicsi a különbség, és a második helyet az 1.000 főnél kisebb községek foglalják el. A sorrend első ránézésre rendkívül meglepő, mivel a fővároson kívül elsősorban a városokban koncentrálódnak a magasabb fizetést biztosító munkahelyek (pénzügyi és üzleti szolgáltatások, közhivatalok). A községek kedvező pozíciója azzal, magyarázható, hogy az ezen a téren lezajlott jogszabályi változások elsősorban számukra voltak előnyösek (4. táblázat). Az évtized első felében még az önkormányzatokhoz került vissza az állandó lakosok által két évvel korábban befizetett SZJA 50%-a (1991-ben és 1992-ben), majd később (1993-ban és 1994-ben) 30%-a, és ekkor az alacsony egy főre jutó SZJA-értéket felmutató települések kiegészítést kaptak (ez nagyobb volt a városokban, mint a községekben). Az évtized második felére azonban nagymértékben megváltozott a helyzet, és az önkormányzatok 2000-ben közvetlenül már csak az SZJA 5%-át kapták vissza, ugyanakkor megnövekedett az rész (2000-ben 35% volt), amelyet egyéb módon (pl. különböző normatív mutatók, fejlettségbeli elmaradottság alapján) osztottak szét közöttük. Ennek fényében nem csoda, hogy 2000-ben az első helyet már az 1.000 fő alatti községek foglalták el, és Budapest valamint a megyeszékhelyek már az utolsó helyekre estek vissza. A megyei önkormányzatok alacsony százalékos értéke alapvetően két dologra vezethető vissza. Egyrészt bevételeik között csak 1995 óta szerepel ez a forrás, másrészt azóta is csak különböző normatív mutatók (pl. a megye lakosságszáma, a megyei fenntartású intézményekben ellátottak száma) alapján kapnak pénzt. 4. táblázat Az egy főre jutó SZJA-bevétel Ft-ban 1993-ban és 2000-ben (1993-as árakon számolva, a fogyasztói árindexet figyelembe véve) Budapest megyeszékhelyek megyeszékhelyeken kívüli városok 1.000 főnél nagyobb községek 1.000 főnél kisebb községek

1993 8.845,9 5.653,8 4.894,8 3.636,4 3.456,3

2000 5.859,7 5.479,3 6.576,9 7.053,4 9.787,6

Forrás: BM 1994, BM 2001

A helyi adókhoz hasonlóan az önkormányzatok szedik be a gépjárműadót (ismertebb nevén súlyadót) is, ennek egy részét azonban kötelesek átutalni a központi költségvetésbe (a törvényekben meghatározott minimális érték 50%-át kell átutalniuk, de ha ennél magasabb 6


összeget vetnek ki, akkor a kettő közötti különbség 100%-ig náluk maradhat). Ennél a bevételfajtánál az első helyet Budapest foglalja el, őt követik a megyeszékhelyek majd a többi település. Az ok magától értetődő: a magasabb életszínvonalnak köszönhetően Budapesten és a megyeszékhelyeken nagyobb az egy főre jutó személygépkocsik száma (1999 végén ez az érték a fővárosban 0,296 volt szemben az országos 0,225-tel), valamint körükben nagyobb arányban vannak jelen a drágább, és így nehezebb gépjárművek. Emellett a bevétel nagyságát természetesen az is befolyásolja, milyen nagyságú gépjárműadót vetnek ki az egyes önkormányzatok, ez azonban településenként eltérő mértékű, és így alig összehasonlítható. Az egyéb átengedett bevételek közé a termőföld bérbeadása után befolyt személyi jövedelemadó tartozik, amely 1998-ban jelent meg az önkormányzati bevételek között. Ezen a téren a gépjárműadóhoz hasonló szabályszerűség tapasztalható, csak éppen fordított sorrendben: a legmagasabb értékek a községekben, míg az alacsonyabbak a városokban figyelhetők meg. Ez minden valószínűség szerint a gazdasági adottságokkal magyarázható: ez a tevékenység (vagyis a termőföld bérbeadása) elsősorban a kisebb településekre jellemző, és szinte teljesen hiányzik a nagyobb városokból. A megyei önkormányzatok – a jogszabályi előírások szerint – nem részesednek az utóbbi két bevételi forrásból. Az állami hozzájárulások és támogatások több mint 60%-át a normatív állami hozzájárulások alkotják, amelyeket az önkormányzatok különböző mutatók alapján kapják meg. Ezek igen jelentős részét képezik az oktatási normatívák (1999-ben arányuk meghaladta az összes normatív állami hozzájárulás 70%-át), és így elsősorban ezek befolyásolják a táblázatban szereplő értékeket. Az oktatásban kiemelkedő szerepet töltenek be a megyeszékhelyek (5. táblázat): itt igen magas az 1.000 főre jutó általános iskolások száma, emellett pedig ebben a település-kategóriában jelentős a környékbeli településekről bejáró középiskolások aránya. A megyeszékhelyeken kívüli városokban az 1.000 főre jutó középiskolások száma ugyan kismértékben kisebb a budapestinél, a fővárosban azonban nagymértékben lecsökkent az általános iskolások száma (ennek hátterében valószínűleg a fővárosi népesség elöregedése és az a tény áll, hogy a Budapestről kiköltözöttek egy része új lakóhelyén járatja iskolába a gyerekét), és ezzel indokolható a főváros harmadik helye. A községek alacsonyabb értéke azzal magyarázható, hogy ebből a kategóriából szinte teljesen hiányzanak a középiskolák, ahol magasabb az egy főre jutó normatíva, mint az általános iskolákban. A céltámogatási rendszer elsődleges célja az önkormányzatok oktatási-kulturális, egészségügyi-szociális, vízgazdálkodási és hulladékkezelési beruházásainak a támogatása. A támogatható fejlesztések (pl. iskolai tanterem, tornaterem, ivóvízhálózat) elsősorban a kisebb településeken hiányoztak, és ennek fényében nem meglepő, hogy ez a bevételi forrás a községekben játszott igazán lényeges szerepet. A községek két típusa közötti különbség (és így az 1.000 fő feletti községek első helye) két tényezővel magyarázható. Egyrészt az államtól kapott pénzhez saját erőforrást is kellett biztosítani, erre pedig inkább a nagyobb községek voltak képesek (ez szoros összefüggést mutat az államháztartáson kívülről érkezett felhalmozási célú pénzeknél elmondottakkal). Másrészt a beruházásokat gyakran több község egymással társulva hajtotta végre (erre a törvényi előírások ösztönözték is az önkormányzatokat), a kapott céltámogatás azonban csak a társulást vezető nagyobb település költségvetésében jelent meg. 5. táblázat Az önkormányzati fenntartású oktatási intézményekben tanulók fontosabb mutatói az 1990-es évtizedben (nappali tagozat) A 1

B 1

C 2

1

D 2

1

E 2

1

F 2

1

2

7

Kozma Gábor A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI… 1993. december 31. 101, általános 2.225 156.650 81,1 172.805 92,0 280.756 101,0 318.591 4 47.232 60,7 iskola fogyatékosok 9.968 6.621 3,4 5.555 3,0 9.417 3,4 6.611 2,1 445 0,6 iskolája 4.840 33.301 17,2 39.579 21,1 44.557 16,0 1.973 0,6 0,0 0,0 gimnázium szakközépisk 8.980 46.624 24,1 73.686 39,2 54.621 19,7 2.171 0,7 0,0 0,0 ola szakmunkásk 13.064 27.776 14,4 59.362 31,6 71.420 25,7 2.700 0,9 14 0,0 épző egyéb 2.059 6.816 3,5 6.527 3,5 6.119 2,2 1.593 0,5 111 0,1 szakiskola 2000. december 31. általános 2.905 122.681 69,3 151.181 83,2 280.794 92,7 281.609 96,7 46.437 59,6 iskola fogyatékosok 12.759 6.870 3,9 6.582 3,6 9.635 3,2 7.759 2,7 339 0,4 iskolája 15.648 31.123 17,6 40.462 22,3 41.197 13,6 427 0,1 0 0 gimnázium szakközépisk 31.701 44.058 24,9 79.599 43,8 51.816 17,1 728 0,3 0 0 ola szakmunkásk 23.483 10.356 5,9 28.859 15,9 29.968 9,9 1.063 0,4 0 0 épző egyéb 1.272 1.935 1,1 3.632 2,0 4.013 1,3 615 0,2 119 0,2 szakiskola A – megyei önkormányzatok, B – Budapest, C – megyeszékhelyek, D – megyeszékhelyen kívüli városok, E – 1.000 főnél nagyobb községek, F – 1.000 főnél kisebb községek, 1 – abszolút tanulói létszám, 2 - az 1.000 főre jutó tanulók létszáma, (a megyei önkormányzatok esetében nem lehet egyértelmű népességszámot megadni, ezért nem szerepel a táblázatban az egy főre jutó érték) Forrás: BM 1994, BM 2001

A címzett támogatás körében a céltámogatási körben nem támogatható oktatásikulturális, egészségügyi-szociális, vízgazdálkodási, hulladékkezelési fejlesztéseket támogatták. A támogatás odaítélése során ugyanakkor két sajátosságot is meg lehetett figyelni, amelyek alapvetően megmagyarázzák az egyes önkormányzati típusoknál megfigyelhető értékeket: egyrészt ebből a forrásból zömében nagyobb volumenű, térségi jelentőségű beruházásokat finanszíroztak, másrészt kiemelt figyelmet kaptak a kórházfejlesztések. Az első sajátosság indokolja a községek alacsonyabb értékeit: ezeken a településeken ilyen jellegű beruházásokra alig volt lehetőség, és igény is. Ugyanakkor mind a későbbiekben (lásd Társadalombiztosítástól átvett pénzek) utalok rá, a kórházak csaknem kizárólagosan a fővárosban illetve a kisebb városokban vannak a települési önkormányzat tulajdonában, míg a megyeszékhelyeken működő kórházakat zömében a megyei önkormányzatok irányítják. Ennek következtében a kórházak szintjén megvalósuló fejlesztésekhez hozzájáruló címzett támogatás csak ezen települések, valamint a megyei önkormányzatok költségvetésében jelenik meg. A működésképtelenné vált önkormányzatok kiegészítő támogatása (1994-ig ennek a bevételi alkategóriának a neve önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő támogatása volt, azóta azonban az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő támogatása csak az egyik – igaz a legnagyobb – részét képezi a működésképtelenné vált önkormányzatok kiegészítő támogatásának) elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a különböző okok (pl. az alacsony gyermeklétszámból adódó nem elegendő normatív hozzájárulás) miatt pénzügyi nehézségeket felmutató önkormányzatok kapjanak állami támogatást. Ez a probléma a legélesebben az 1.000 főnél kisebb településeken jelentkezik, ugyanakkor számomra igen meglepő, és nehezen magyarázható az a tény, hogy az 8


egy főre jutó értékeket tekintve a második helyet a megyeszékhelyeken kívüli városok foglalják el. A központosított előirányzatok bizonyos, az állam által fontosnak tartott feladatok megvalósítását segítik elő, az egyéb támogatások és hozzájárulások pedig igen sok összetevőből állnak össze. Közös sajátosságuknak tekinthető, hogy az 1990-es években belső szerkezetük állandóan változott (általában bővült a körük), és ezért ennél a két forrásnál az önkormányzatok közötti különbségekre igen nehéz magyarázatot találni. A Társadalombiztosítástól átvett pénzek a településeken működő egészségügyi intézmények (körzeti orvosi és szakrendelők, kórházak) működési kiadásait hivatottak szolgálni, a pénz döntő részét ugyanakkor a kórházak finanszírozására szánt összegek képezik. Ennek fényében nem meglepő ezen bevételi forrás súlya az egyes önkormányzatok költségvetésében. Mind már korában utaltam rá, a kórházak döntő mértékben a fővárosi, a megyei és a nem megyeszékhelyi önkormányzatok tulajdonában vannak, és így a működésükre kapott összeg ezen önkormányzatok költségvetésében szerepel. A megyeszékhelyeknél csaknem kizárólag a körzeti orvosi és a szakrendelők finanszírozása jelenik meg, míg a községekben (de különösen az 1.000 fő alatti településeken) már csak körzeti orvosi rendelők működnek (van, ahol azok sem). Az egyéb működési célra átvett pénzek az államháztartáson belülről és az államháztartáson kívülről érkeznek. A forrás összetételét tekintve megállapítható, hogy jelentős részét (országos szinten kb. 1/3-át) a Munkaerőpiaci Alaptól érkezett összegek alkotják, amelyek elsődleges feladata a munkanélküliek számára különböző támogatások biztosítása. A munkanélküliség a vizsgált önkormányzatok közül a legnagyobb problémát a községekben okozza, és így nem meglepő, hogy ez a bevételi forrás főleg itt ér el magasabb értékeket. A hitel- és kötvénybevételeknél (a bevételi forrás döntő része az előbbiből származott) megfigyelhető fővárosi és megyeszékhelyi fölény minden bizonnyal azzal indokolható, hogy a pénzintézetek sokkal nagyobb hajlandóságot mutattak ezen két település-kategória támogatására, mivel úgy vélték, hogy esetükben nagyobb az esély a pénz visszafizetésére. Emellett bizonyos emocionális okok is közrejátszhattak a községek alacsony értékében: a vidéki emberek általában ellenszenvvel viseltetnek a kölcsönök felvétele iránt. Az önkormányzatok bevételeinek tárgyalása során világossá vált, hogy az önkormányzatok különböző formában kapnak anyagi eszközöket az államtól Ebből kifolyólag logikus az a kérdés, bevételeiknek hány százaléka érkezik az államtól, illetve hogyan változott ez az arány az 1990-es évek során. Az eredmények alapján (6. táblázat) megállapítható, hogy a legnagyobb mértékben a megyei önkormányzatok támaszkodtak az állam támogatására (ez egyértelműen az egészségügyi intézményeknek köszönhető), őket követik az 1.000 főnél kisebb és nagyobb községek. Az időbeli változásokat elemezve mindegyik önkormányzattípusnál hasonló trend rajzolódik ki: az 1990-es évek folyamán – egy 1998/99-es kisebb emelkedéstől eltekintve - csökkent az államtól kapott támogatás részaránya. 6. táblázat Az államtól (központi költségvetés és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár) kapott összegek részesedése az önkormányzatok összbevételéből 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 átlag 80,3 80,0 76,4 74,3 69,2 74,3 72,5 63,9 73,9 45,5 45,1 37,2 37,0 29,9 31,4 30,3 27,4 35,7 55,6 48,1 46,7 40,2 41,6 42,6 42,3 39,7 44,9 kívüli 65,9 60,2 57,5 52,5 48,4 50,6 51,9 49,8 54,8

megyék Budapest megyeszékhelyek megyeszékhelyeken városok 1.000 főnél nagyobb községek 1.000 főnél kisebb községek

65,2 73,3

61,7 71,5

57,0 66,1

55,7 62,7

50,0 52,2

51,1 57,0

51,8 53,2

48,4 47,7

55,5 60,8

9

Kozma Gábor A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI… átlag – az 1993-2000 közötti évek átlaga, 1993-as árakon számolva a fogyasztói árindexet felhasználva. Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001

A kiadási oldal jellegzetességei A kiadások szempontjából öt nagy kategóriát vettem figyelembe: működési kiadások, felhalmozási- és tőkejellegű kiadások, támogatások, hitel- és kötvény-visszafizetés és egyéb kiadások (ebbe tartozik az éven belüli lejáratú értékpapír-eladás és vásárlás egyenlege, valamint az ÁFA-bevétel és kiadás egyenlege). Az egyes kiadási kategóriák összkiadásból való részesedését tekintve (7. táblázat) az alábbi fontosabb tények állapíthatóak meg: - a működési kiadások a megyei önkormányzatok költségvetésében dominánsak, míg a községeknél kisebb a szerepük; - a felhalmozási- és tőkejellegű kiadások súlya a fővárosban, valamint a községekben volt a legnagyobb; - a támogatások szerepe az 1.000 fő alatti községekben a legnagyobb. 7. táblázat A különböző kiadási kategóriák részesedése (%) az összkiadásból (az 19932000 közötti évek átlaga 1993-as árakon számolva a fogyasztói árindexet felhasználva) A B C D E F G személyi jellegű 29,0 34,1 24,1 30,8 30,9 28,2 25,9 kiadások Társadalombiztosítási 12,2 14,0 10,0 12,9 13,1 12,1 11,0 járulékok dologi kiadások 24,9 30,8 30,4 23,3 23,4 17,9 17,5 működési kiadások 66,1 78,9 64,4 67,1 67,3 58,3 54,4 fejlesztések-beruházások 14,0 9,5 13,7 10,7 13,5 20,2 17,3 felújítások 2,0 1,2 3,0 2,0 1,6 1,7 3,0 pénzügyi befektetések 1,3 0,2 3,6 0,7 0,9 0,6 0,2 felhalmozási és tőkejellegű kiadások 17,3 10,9 20,4 13,4 16,0 22,5 20,5 működési célú 2,6 2,1 2,6 4,1 2,4 2,0 6,1 pénzeszköz-átadás társadalom és szociálpolitikai 5,6 0,7 2,9 5,2 6,2 10,4 12,4 juttatások támogatások 8,2 2,8 5,5 9,4 8,6 12,5 18,5 hitel- és kötvényvisszafizetés 3,2 1,8 2,8 5,6 3,2 3,0 2,2 egyéb kiadások 5,2 5,6 6,9 4,5 4,8 3,8 4,4 összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A – az ország összes önkormányzata, B – megyei önkormányzatok, C – Budapest, D – megyeszékhelyek, E – megyeszékhelyen kívüli városok, F – 1.000 főnél nagyobb községek, G – 1.000 főnél kisebb községek Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001

A későbbiekben – hasonlóan a bevételek tárgyalásához – az egyes kiadási kategóriák egy főre jutó értékeit elemzem különböző település-típusok szerint (8. táblázat), és ettől csak a megyei önkormányzatokra tett utalások esetén tekintek el. A működési kiadások tekintetében a legmagasabb érték a fővárosban figyelhető meg, őt követik jelentős különbséggel, egymáshoz képest ugyanakkor igen szorosan a megyeszékhelyek és a megyeszékhelyen kívüli városok, és ugyanez igaz a községek két csoportjára is (ez a sorrend érvényes a működési kiadások mind a három alkategóriájára: 10


személyi jellegű kiadások, Társadalombiztosítási járulékok, dologi kiadások). Az okok igen szerteágazóak, alapvetően azonban onnan indulnak ki, hogy ezen kiadási kategória döntő része az egészségügyi, a szociális, az oktatási, a kulturális és a közigazgatási szférában keletkezik. Egyrészt – mint az élet minden területén – Budapesten a fizetések ezekben az önkormányzati intézményekben is nagyobbak, mint a vidéki átlag, és ez okozza – kiegészítve azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy ezekben a szférákban a főváros igen jelentős intézményhálózattal rendelkezik – az első helyet. Másrészt a nem megyeszékhely városok második helye – véleményem szerint – két ténnyel indokolható. Ezen településeken – hasonlóan a megyeszékhelyekhez – kiterjedt oktatási-kulturális intézményhálózat működik, emellett ugyanakkor egy részükben – mint már utaltam rá – kórház is van (ezen intézmények a megyeszékhelyeken a megyei önkormányzat irányítása alatt állnak), és ez tovább növeli a működési kiadásokat. Harmadrészt a községek igen szerény intézményhálózattal rendelkeznek, és ennek fényében nem meglepő az ottani alacsony érték. A működési kiadások magas részesedése a megyei önkormányzatok költségvetéséből a nem megyeszékhely városok esetében már említett tényekre vezethető vissza: a megyei önkormányzatok is rendelkeznek bizonyos oktatási-kulturális intézményhálózattal, emellett pedig az irányításuk alatt álló kórházak működésének finanszírozása is óriási összegeket igényel. 8. táblázat A különböző kiadási kategóriák egy főre jutó értéke Ft-ban (az 1993-2000 közötti évek átlaga 1993-as árakon számolva a fogyasztói árindexet felhasználva) A B C D E F személyi jellegű 15.664,2 17.613,1 14.501,0 15.450,2 9.127,6 8.588,5 kiadások Társadalombiztosítási 6.573,2 7.296,6 6.070,1 6.533,6 3.914,5 3.650,1 járulékok 13.421,2 22.254,0 10.976,2 11.715,4 5.794,8 5.824,4 dologi kiadások működési kiadások 35.658,6 47.163,8 31.547,3 33.699,1 18.836,9 18.063,0 fejlesztések7.531,3 10.051,7 5.042,4 6.768,9 6.516,5 5.761,9 beruházások 1.097,7 2.231,9 930,8 789,5 552,2 1.002,5 felújítások 730,3 2.722,6 326,7 429,0 202,1 56,1 pénzügyi befektetések felhalmozási és tőkejellegű kiadások 9.359,3 15.006,2 6.299,8 7.987,4 7.270,8 6.820,5 működési célú 1.408,5 1.887,2 1.947,1 1.208,0 658,3 2.019,1 pénzeszköz-átadás társadalom és szociálpolitikai 3.024,9 2.146,8 2.463,3 3.105,4 3.381,6 4.106,9 juttatások támogatások 4.433,4 4.034,0 4.410,4 4.313,3 4.039,9 6.126,0 hitel- és kötvényvisszafizetés 1.728,0 2.004,5 2.622,1 1.628,3 970,4 719,0 egyéb kiadások 2.789,2 5.053,2 2.117,2 2.417,7 1.217,8 1.466,2 összesen 53.968,5 73.261,7 46.996,9 50.045,9 32.335,7 33.194,8 A – az ország összes önkormányzata, B – Budapest, C – megyeszékhelyek, D – megyeszékhelyen kívüli városok, E – 1.000 főnél nagyobb községek, F – 1.000 főnél kisebb községek Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001

A felhalmozási- és tőkejellegű kiadások igen különböző kiadási formákat foglalnak magukban. A fejlesztések-beruházások szempontjából vitathatatlan Budapest első helye, kicsit meglepő azonban, hogy a megyeszékhelyek az utolsó helyen állnak (ebben szerepet játszhat a Bevezetésben említett tény is). A főváros az elmúlt évtizedben saját erőforrásaira (helyi adó,

11


hitelfelvétel) támaszkodva is jelentős fejlesztéseket hajtott végre, emellett pedig a kórházaiban is nagy értékű beruházások történtek (lásd címzett támogatások). Elsősorban ugyanezzel a ténnyel (kórházfejlesztések) indokolható a nem megyeszékhely városok második helye, a községek két csoportjának helyezése pedig a céltámogatások megoszlásával van kapcsolatban. A felújítások kategóriájában – a hatalmas intézményhálózatot tekintve - nem meglepő Budapest első helye, és mivel felújítások körében a kórházak vonatkozásában nem történtek lényeges lépések, logikus a megyeszékhelyek második helyezése. Az 1.000 főnél kisebb települések kedvező pozíciója véleményem szerint azzal indokolható, hogy ezeken a településeken a rendszerváltás előtt – a csekély figyelem miatt – fizikailag igen leromlott az intézményhálózat, és az 1990-es években ment végbe ennek a felújítása (új beruházásokra nem minden esetben volt elég anyagi erőforrás). A pénzügyi befektetések kiadásai az önkormányzatok értékpapír-vásárlásait foglalják magukban. A legjobb pénzügyi kondíciókkal a főváros rendelkezik és ennek köszönhető kedvező helyezése. Számomra váratlan, hogy a nem megyeszékhely települések megelőzik a megyeszékhelyeket, míg teljesen érthető a községek (különösen az 1.000 fő alattiak) igen alacsony értéke. A támogatások kategóriáján belül a működési célú pénzeszköz-átadás elsősorban két területre terjed ki. Egyrészt az önkormányzat támogathatja a területén működő közszolgáltató vállalatokat (pl. közlekedési cégek) annak érdekében, hogy alacsonyabb használati díjat állapítsanak meg, másrészt a települések anyagilag hozzájárulnak bizonyos közösen üzemeltetett intézmények (pl. óvodák, általános iskolák) működéséhez. Az első eset főleg Budapesten és a megyeszékhelyeken fordul elő, míg az utóbbi elsősorban a kisebb települések vonatkozásában gyakori, és ez okozza a magasabb értékeket. 2000. december 31-én például az országban 726 esetben fordult elő, hogy az óvodai ellátást, 1.063 esetben pedig az általános iskolai ellátást, mint kötelező önkormányzati feladatokat más önkormányzat közigazgatási területén lévő intézményekben látták el, és ezek közül az óvodai ellátásnál 708 eset, az általános iskolai ellátásnál pedig 1.023 eset az 1.000 fő alatti községeknél volt megfigyelhető. A társadalom- és szociálpolitikai juttatások a lakosság számára folyósított különböző segélyeket és támogatásokat (pl. szociális segély, lakhatási támogatás, munkanélküliek jövedelempótló támogatása) jelentik. Az ilyen jellegű támogatásra szorulók száma – a gazdasági helyzet fokozódó rosszabbodásával – a településméret csökkenésével fokozatosan növekszik, és ezzel magyarázhatóak a táblázatban szereplő értékek. A hitel- és kötvényvisszafizetés kiadásai szoros összefüggést mutatnak a hitel- és kötvénybevételekkel, az egyedüli kivételt csak Budapest és a megyeszékhelyek fordított sorrendje jelenti. Ennek hátterében az állhat, hogy a főváros hosszabb futamidővel vehette igénybe ezeket a pénzügyi forrásokat, így azok visszafizetése a későbbiekben válik esedékessé. Összefoglalás Az önkormányzatok 1993 és 2000 közötti költségvetése bevételi és kiadási oldalának elemzéséből több igen fontos következtetés vonható le. A bevételi oldalon az alábbi fontosabb megállapítások tehetők: - a megyei önkormányzatoknál alapvető fontosságú volt a Társadalombiztosítástól (Egészségbiztosítási Pénztár) érkező összeg; - a főváros nagymértékben támaszkodott a saját folyó bevételekre, valamint a meglévő vagyon hasznosítására;

12


- a kisebb települések költségvetésének igen jelentős részét (több mint 50%-át) alkották az állami költségvetésből érkező összegek. A kiadásokat tekintve szintén kirajzolódik több fontos tény: - a megyei önkormányzatok költségvetésében a működési kiadások döntő szerepet töltöttek be; - a kisebb települések kiadásaiknak igen jelentős részét fordították fejlesztésekreberuházásokra (napjainkban ugyanakkor egyre több nehézséget okoz az elkészült objektumok működtetése), emellett jelentős összegeket kellett áldozniuk a legrosszabb helyzetben lévők megsegítésére is. A bevételi és kiadási oldalon megfigyelhető különbségek – mint a korábbiakból kiderült különböző okokra vezethetők vissza. Ezek közé tartoznak a jogszabályi előírások (pl. illetékbevételek, helyi adók) az ezzel szorosan összefüggő kormányzati preferenciák (pl. céltámogatások, az SZJA területén megfigyelhető változások), az adott önkormányzat gazdasági ereje (pl. helyi adók, társadalom- és szociálpolitikai juttatások), az intézményhálózat nagysága (pl. normatív állami hozzájárulások) és tulajdonviszonyai (pl. Társadalombiztosítástól átvett pénzek, címzett támogatások). A tanulmány elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta Irodalom Belügyminisztérium, 1994. Az önkormányzatok ellátottságának főbb pénzügyi és naturális mutatói, 1993 Belügyminisztérium, 1995. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai, 1994 Belügyminisztérium, 1996. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai, 1995 Belügyminisztérium, 1997. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai, 1996 Belügyminisztérium, 1998. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 1997 Belügyminisztérium, 1999. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 1998 Belügyminisztérium, 2000. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 1999 Belügyminisztérium, 2001. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 2000 Dobos L-né – Szelényi Gy. (1999): Tallózás a helyi önkormányzatok 1998. évi zárszámadásának eredményei között. Pénzügyi Szemle, 8., pp. 681-711. Illés I. (1996): Az önkormányzati rendszer finanszírozásának reformja. Info Társadalomtudomány, 37., pp. 33-49. Kaszó I. (2001): Egy sajátos helyzetű megye – Pest megye – önkormányzatai az új évezred küszöbén. Pénzügyi Szemle, 2., pp. 113-134 Kovács Gy. (1998): Changes of Revenues and Expenditures of Békéscsaba. In (ed. Barlow M., Lengyel I., Welch R.,) Local Development and Public Administration in Transition, József Attila University, Szeged, pp. 205-222. Lados M. (1998): Taxation Attitudes of Local Goverments in Hungary. In (ed. Barlow M., Lengyel I., Welch R.,) Local Development and Public Administration in Transition, József Attila University, Szeged, pp. 158-182. Mádi Z. (1994): Önkormányzati gazdálkodás. Magyar Közigazgatás, július-augusztus, pp. 394-402. Varga S. (1994): A helyi önkormányzatok 1994. évi költségvetési szabályairól. Pénzügyi Szemle, 1., pp. 59-68.

13

Kozma Gábor A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI… Vígvári A. (1997): Az önkormányzati szektor pénzügyi helyzete, finanszírozása. Bankszemle, 5-6., pp. 74-92.

14

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI KÖLTSÉGVETÉSÉBEN MEGFIGYELHETŐ KÜLÖNBSÉGEK AZ 1990-ES ÉVTIZEDBEN. Kozma Gábor 1

Recommend Documents