Renáta, V., & Dezso, N. (2005). [Psychological aspects of home advantage].Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiatriai Tarsasag tudomanyos folyoirata,21(6), 422-429.
A hazai pálya előnyének pszichológiai és biológiai faktorai Valach Renáta és Németh Dezső
Szegedi Tudományegyetem, Pszichológia Tanszék, Megismeréstudományi Csoport email:
[email protected],
[email protected]
Absztrakt Nemcsak a sportpszichológia, hanem általánosságban a versengő helyzetek jobb megértéséhez járul hozzá a sportversenyek pszichés és biológia faktorainak feltérképezés. Régóta köztudott, hogy a csapatok hazai pályán, hazai közönség előtt meccseiknek több mint 50%-át megnyerik. Az elmúlt 10-15 évben a kutatók is egyre kiemeltebben foglalkoztak ezzel a témával. A jelenség létének igazolásán túl legfőbb törekvésük volt olyan magyarázóelvek felismerése, amelyek – legalábbis részben – hozzájárulhatnak a hazai pálya előnyének kialakulásához. Tanulmányunk bemutatja a jelenség biológiai megalapozottságát a hormonrendszer és territorialitás kapcsolatán keresztül; továbbá részletesen tárgyalja a háttérben meghúzódó négy faktort: szurkolói tömeg zaja; jártasság/ismerősség; utazás és szabály. A legújabb kutatási eredmények a hazai pálya előnyének evolúciós értelmezését hangsúlyozzák, ami túlmutatva a sport kontextusán a női és férfi megküzdési stratégiák közötti különbségekre is választ kíván adni.
Kulcsszavak: sportpszichológia, territorialitás, tesztoszteron szint, versengés
Abstract Home teams in sports competitions supported by their audience win over 50% of the games. The researchers have been paying more and more attention to this topic for the last 10-15 years. Their main goal over the verification of this phenomenon’s existence was to find such explanatory principles which – at least partly – can be associated with the appearance of the home advantage. Our review shows the biological basis of this phenomenon through the connection between the hormone system and the territoriality, moreover it discusses in detail the four possible factors: crowd noise; familiarity; travel and rules. The latest results emphasize the evolutionary explanation of the home advantage which tries to find answer to the differences between the male and female coping strategies.
Keywords: sport psychology, territoriality, testosterone level, competition
A hazai pálya előnyének vizsgálata nemcsak a sportpszichológia, és a sportolók terápiája szempontjából érdekes, hanem általánosságban a stresszel való megküzdés és versengéses helyzetek jobb megértéséhez is hozzá járul. Míg nemzetközileg ez egy kiemelt empirikus kutatási téma, addig magyarul orvosi, és pszichológiai lapokban nem jelent meg tudományos publikáció ebben a témakörben. Tanulmányunk ennek a hiánynak pótlására tesz kísérletet. Az elmúlt években több, egymással versengő nézet is napvilágot látott a hazai pálya előnyével kapcsolatban. Mielőtt ezeket az elképzeléseket bemutatnánk, szükséges a címben szereplő jelenséget definiálni. Courneya és Carron (1) meghatározása szerint a csapatsportágakban akkor beszélhetünk ilyen előnyről, ha kiegyensúlyozott bajnoki menetrend mellett az otthon játszó együttes a mérkőzések több mint 50%-át megnyeri. Nevill és Holder (2) 13 686 kosárlabdameccset megvizsgálva azt az eredményt kapta, hogy az otthon lejátszott mérkőzések 64,4%-át nyerték meg a csapatok, míg a futballban 40 493 meccset figyelembe véve ez az arány 68,3%. Sokan azonban ennél tágabban értelmezik ezt a fogalmat, kiterjesztve azt az egyéni sportágakat űzők következetesen jobb teljesítményére hazai körülmények között. Bár mint az Bray és Martin (3) vizsgálatából is kiderül az egyéni sportágakban a hazai pálya előnye sokkal kevésbé tisztázott, és további kutatásokra van szükség a versenyző pszichológiai állapota és a verseny helyszíne közötti kapcsolat kimutatására. Éppen a megkérdőjelezhető reliabilitás miatt a továbbiakban kizárólag a csapatsportágak terén elért eredményeket mutatjuk be. Courneya és Carron (1) úgy vélik, hogy a kutatásoknak ezentúl nem pusztán a hazai pálya előnyének létét kell igazolniuk, hanem sokkal inkább azt, hogy ez a jelenség mikor és miért fordul elő. Szerintük négy fő faktor különíthető el, amelyek hatással lehetnek ennek az előnynek a mértékére: szurkolói tömeggel kapcsolatos faktor; jártasság/ismerősség; utazás (és
az ebből fakadó fáradtság); szabályok. Mindemellett alternatív magyarázatok is napvilágot láttak, mint például területvédésen, territorialitáson alapuló hatás vagy a bírói elfogultságból fakadó előny, bár ez utóbbi akár a szurkolói faktorral összefüggésben is tárgyalható.
Szurkolói faktor és a bírói elfogultság Nevill és munkatársai (4) eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a futballban megfigyelhető hazai pálya előnye növekszik azokban az osztályokban, amelyek nagyobb tömegeket vonzanak. Érdekes azonban, hogy ennek az előnynek a mértéke nem a legfelsőbb osztályban, vagyis például az angol futball bajnokságban az English Premier League-ben, hanem az English First Division-ben a legnagyobb. Ez arra enged következtetni, hogy mind a tömeg méretének, mind sűrűségének van egy küszöbértéke. Nevill és Holder (2) úgy véli, ez a faktor a leginkább befolyásoló tényező a hazai pálya előnyének mértékét illetően. Szerintük két lehetséges mechanizmus húzódhat meg a háttérben: egyrészt lehet, hogy a tömeg jobb teljesítményre sarkallja az otthon játszó sportolókat, másrészt az is elképzelhető, hogy a tömeg képes hatást gyakorolni a bíróra, aki emiatt tudat alatt a hazai csapatnak fog kedvezni. Bár Greer (5) eredménye azt mutatja, hogy a normál szurkolói viselkedéssel szemben az antiszociális, fütyülő szurkolás hatására a hazai csapat fölénye tovább nő, sokkal több kutatási eredmény támasztja alá a második feltételezett mechanizmust, azaz a bíró befolyásolását. Wallsten és Barton (6) kimutatták, hogy amennyiben a vizsgálat résztvevői számára a döntéshozatalt idői korlátok közé szorítják, akkor hajlamosak lesznek a legkiugróbb jelek alapján dönteni. A bíró számára egy vitás szituációban a közönség zajából fakadó jelek döntőek lehetnek, és így a hazai csapat favorizálásához vezetnek. A szurkolói zaj befolyásoló jellegét ugyancsak alátámasztja a heurisztikák alkalmazása a döntéshozatalban (7). A heurisztikák olyan algoritmusok, amelyek bonyolult mérlegelési folyamatokat zárnak rövidre, s az esetek nagy többségében jó eredményre vezetnek, de nem mindig. Amikor a bírónak egy
vitás szituációban kell állást foglalnia, akkor a szurkolói zajra támaszkodva könnyebb állást foglalnia, azonban ebben benne rejlik a hibázás lehetősége. Nevill és munkatársai (8) egy kísérlet keretében igyekeztek a futballbírói döntésekre gyakorolt szurkolói befolyást, valamint a bírói tapasztalat hatását kimutatni. Ennek érdekében a 40 önkéntes angol bírónak 47, videóról bejátszott eset szabályosságát/szabálytalanságát kellett elbírálnia. A bírókat random módon sorolták egy úgynevezett csendes, illetve egy zajos (szurkolás hallatszik, de a kommentálás nem) csoportba. A videó elindítása előtt tájékoztatták őket a két focicsapatról (a Liverpool fogadta a Leicester City-t). Az eljárással kapcsolatban Sutter és Kocher (9) annyi módszertani kritikát fogalmazott meg, hogy szerencsésebb lett volna a jelenetek felét a visszavágó mérkőzésből kiválasztani, mert így nem teljesen tisztázott, hogy a bírói elfogultság forrása a szurkolói zaj vagy egy egyszerű Liverpool iránti szimpatizálás. Nevill és munkatársai (8) eredményei szerint a csendes csoport tagjai sokkal biztosabbak voltak döntéseikben, továbbá több hibát ítéltek a hazai játékosok ellen, valamint többször vélték úgy, hogy nem történt szabályszegés. Azok a bírók, akik hangosan nézték a videót, szignifikánsan kevesebb hibát ítéltek a hazai játékosok ellen. A hazai játékos ellen megítélt hibák mennyisége folyamatosan növekszik a bíráskodással töltött évek során. Ha azonban a bíró már legalább 16 éve „fújja a sípot”, akkor ez a növekvés megáll, majd csökken. Ez a vizsgálat kimutatta, hogy a szurkolói zaj inkább szignifikánsan csökkenti a hazai csapat ellen megítélt hibák számát, mintsem növelné a vendégcsapat ellen megítélt hibák mennyiségét. Mivel a hangos feltételben szereplő bírók nagyon hasonlóan döntöttek a meccs tényleges bírói döntéseihez, ez erősíti a kísérlet külső validitását. A szurkolói zajból fakadó döntési bizonytalanság kapcsán fölmerül a videó visszajátszás használatának indokoltsága. A futballban ez még a jövő zenéje, viszont a jégkorongban már lehetőség van a vitatott szituáció megtekintésére. A bírók hazai csapat iránti elfogultsága azonban nemcsak kísérleti körülmények között, hanem valós mérkőzések kapcsán is vizsgálható. Garicano, Palacios és
Prendergast (10) voltak az elsők, akik a bírók által a futballmeccsek végén megítélt hosszabbítás mértékét vizsgálták a játék állásának és a szurkolói tömeg összetételének tükrében. Eredményeik alapján a bírók hajlamosak többet hosszabbítani, amennyiben a hazai csapat vesztésre áll (egy gól mínuszban), mint akkor, ha a hazaiak egy góllal vezetnek. A hosszabbításon kívül a büntetők megítélése is befolyásolhatja a mérkőzés eredményének alakulását. Angol és skót labdarúgó ligákat megvizsgálva Nevill, Newell és Gale (11) kimutatták, hogy a bírók a hazai csapat javára szignifikánsan több büntetőt ítélnek, mint a vendégcsapatnak. Sutter és Kocher (9) német Bundesliga meccsekre épülő vizsgálata is a hosszabbítást valamint a tizenegyesek mennyiségét vette alapul a hazai pálya előnyének kutatásakor, azzal a különbséggel, hogy nem pusztán a megítélt büntetők mennyiségét elemezték, hanem a megítélt és nem megadott (indokolt lenne, de nem adja meg) büntetők arányát. Szerintük ugyanis Nevill és munkatársainak (11) alapfeltevése, miszerint egyenlő valószínűsége van annak, hogy a hazai illetve a vendégcsapat ellen ítélnek büntetőt a bírók, nem tűnik tarthatónak. Sutter és Kocher (9) eredménye alátámasztani látszik az eddigi eredményeket a bírói elfogultságról. Mindkét típusú bírói döntés a hazai pályán játszó csapatot támogatja. Kiemelik azonban, hogy a büntetők odaítélésének kérdése sokkal fontosabb kérdésnek tűnik, tekintettel arra, hogy a tizenegyesek 85%-ából gól lesz, azaz egyegy tizenegyes megítélése sokkal nagyobb kihatással lehet a mérkőzés végeredményére, mint egy hosszabbítás. Természetesen a vizsgált bírói ítéleteken kívül egyéb olyan döntési szituációk is előfordulnak a futballmeccseken, amelyek bírói elfogultság esetén kedvezhetnek a hazai csapatnak. Sutter és Kocher (9) szerint érdekes lenne összehasonlítani a kiosztott piros lapok arányát vagy éppen az észrevett leshelyzetek mennyiségét a vendég illetve a hazai csapat részéről. Láthatjuk tehát, hogy a szurkolók és az általuk keltett zaj milyen nagy befolyással lehet a bíróra és általa közvetve a mérkőzés alakulására. Jó lenne, ha a
közeljövőben a labdarúgáson kívül más sportágak (például a kosárlabda vagy kézilabda) mérkőzéseinek vizsgálata is megerősítené ennek a faktornak a jelentőségét.
Jártasság vagy ismerősség faktor E faktor szerint a hazai csapatnak előnye származhat abból, hogy saját, jól ismert pályáján játszhat, amelynek minden fizikai jellemzőjét ismeri. Bár már az 1980-as években is foglalkoztak ezzel a lehetőséggel, de akkor még a vendégcsapat és az idegen környezetből fakadó hátrány felől közelítettek a kérdéshez (12). Clarke és Norman (13) valamint Barnett és Hilditch (14) kimutatták, hogy azok a professzionális angol futballcsapatok, amelyek szokatlanul nagy vagy kicsi, esetleg műfüves pályán játszottak az 1980-as évek folyamán, előnyre tettek szert. (Talán ez lehet az Arsenal futballcsapat sikereinek hátterében is.) Pollard (15) szerint számtalan ok lehet arra, hogy a helyi környezetben való jártasság, az otthonosság érzete miért segíti a hazai játékosokat. Három nagyobb csoportot különített el: a fizikai tényezők közé tartoznak a pálya éghajlati, meteorológiai viszonyai (számos sportágban zavaró tényező lehet a kavargó szél vagy a túl erős napsütés). Minden stadionnak saját, egyedi fizikai jellemzői vannak, amelyek vizuális támpontokat szolgáltathatnak a hazai játékosoknak. A világítás csakúgy, mint a különböző zajok és más szenzoros bemenetek stadionról stadionra változnak. Nyilvánvaló, hogy ezek ismerete a saját stadion esetében előnyt jelenthet a hazai csapatnak. Ezeket a tényezőket összefoglalóan érzékelési (szenzoros) tényezőknek nevezik. Végül, a harmadik csoportba a pszichológiai tényezők tartoznak. Nem kétséges, hogy a játékos verseny előtti felkészülésében előnyt jelenthet, hogy megszokott napi rutinját a jól ismert környezetében végezheti el, míg a vendégcsapat sportolói utazással töltik a napjukat, továbbá az ismerős arcok látványa a lelátón szintén pozitív érzéseket kelthet a hazai versenyzőben. Pollard (15) azt feltételezte, hogy amennyiben a hazai pálya előnyében az ismert környezetben való jártasság is közrejátszik, akkor ennek az előnynek el kell tűnnie
(vagy legalábbis szignifikánsan csökkennie kell), ha egy csapat a régi, tradicionális környezetéből egy új stadionba költözik. A három legnagyobb észak-amerikai professzionális liga csapataira (kosárlabda, jégkorong és baseball) szűkítette a vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy az Amerikai Futball Liga (National Football League) szezononkénti meccs száma nagyon kevés (csapatonként 16, szemben mondjuk az NBA csapatonkénti 82-es átlagával) ráadásul a bajnoki menetrend a legkevésbé kiegyensúlyozott, ezért az NFL költöző csapatai nem kerültek be az elemzésbe. Továbbá csak olyan csapatok jöhettek számításba, amelyek stadionváltása nem lépte át a városhatárt. Pollard (15) eredménye alátámasztja a jártasság faktor létjogosultságát a hazai pálya előnyének tárgyalásakor, ugyanis az új stadionban töltött első szezon során a hazai pálya előnye szignifikánsan kevesebb volt, mint a régi stadionban töltött utolsó évad során. A 37 csapatot felölelő vizsgálat elsőként volt képes kimutatni és számszerűsíteni az otthoni környezetben való jártasság hatását a hazai együttes játékára. Átlagosan a hazai pálya előnyének mintegy 25%-a magyarázható a jártasság faktorral. Ugyanakkor az eredményekhez hozzá kell tenni, hogy nem csupán a költözés volt az egyetlen változás, ami a vizsgált szezonok között történt. Egy kivételtől eltekintve valamennyi csapat az új stadionban nagyobb szurkolói tömeg előtt játszhatott, mindemellett nemcsak a tömeg mérete, hanem annak sűrűsége is nagyobb lett. Mivel azonban egyetlen korábbi tanulmány sem utalt fordított arányosságra a két tényező között, azaz növekvő szurkolói tömeg méret mellett csökkenő haza pálya előnyre, sőt Nevill és Holder (2) éppen hogy enyhe növekedést állapított meg, ezért ezt a zavaró tényezőt figyelmen kívül hagyhatjuk. Pollard (15) arra is felhívja a figyelmet, hogy a stadionváltás hatása a hazai pálya előnyének csökkenésére valószínűleg alulbecsült a vizsgálatában, tekintettel arra, hogy egész szezonokat vizsgált, pedig az évad során a csapat egyre inkább megszokja új hazai környezetét. A legnagyobb hatást közvetlenül a beköltözés után lehet megfigyelni.
Utazás faktor Nevill és Holder (2) a hazai pálya témájának áttekintésében erről a faktorról úgy vélekedik, mint amely részben felelős a hazai pálya előnyéért. Snyder és Purdy (16) kutatása alátámasztani látszott ezt az elképzelést, ugyanis azok a kosárlabda csapatok, melyek több mint 200 mérföldet utaztak, nagyobb hátrányba kerültek részben az utazás okozta fáradtság (időzónák átrepülése) részben pedig a napi rutin megszakadása miatt. Azonban e faktor két okból sem bír nagy magyarázóerővel: egyrészt más tanulmányok, mint például Gayton és Coombs (17) vizsgálata, csak minimális vagy egyáltalán semmiféle előnyt nem tudtak kimutatni ezzel kapcsolatban, másrészt pedig a hazai pálya előnye olyan országokban is ismert jelenség, ahol a távolságok jóval kisebbek, így a vendégcsapat fáradtságával nem magyarázható a hazai együttes „szárnyalása”.
Szabály és értékelési rendszer hatása Nevill és Holder (2) szerint a felhalmozott bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy ez a faktor kicsi, majdhogynem jelentéktelen szerepet játszik a hazai pálya előnyének alakulásában, ráadásul nem is jellemzi egyöntetűen valamennyi sportágat. Balmer és munkatársai (18) a nyári olimpia különböző sporteseményeit hasonlították össze a hazai pálya tükrében. Vizsgálatukban szignifikáns előnyt mutattak ki azokban a sportágakban, amelyekben bírók pontozzák a versenyzőket (például a torna vagy az ökölvívás), illetve ahol a bírók szubjektív döntései jelentősen befolyásolhatják az eredmény alakulását (általában a csapatsportágak). Ezzel szemben a nagymértékben tárgyilagosnak tartott sportágakban (mint például az atlétika vagy a súlyemelés) elhanyagolható hazai előnyt regisztráltak, vagy bizonyos esetekben vendégelőnyt. Eredményeik alapján arra következtethetünk, hogy a bíráskodási rendszer jellege döntő jelentőségű abban, hogy van-e hazai pálya előnye, továbbá arra is kihatással van, hogy mekkora ez az előny. Balmer és munkatársai (19) a téli olimpiák
versenyszámainak összehasonlítását is elvégezték, eredményeik pedig azt sugallják, hogy a bírók a hazai versenyzőket aránytalanul felpontozzák. Nevill és munkatársai (20) nemzetközi tenisz- és golfversenyek eredményeit vizsgálták a lehetséges hazai pálya előnyének tükrében. Az 1993-as év tenisz Grand Slam-jein és nemzetközi golfversenyein meglehetősen csekély hazai pálya előnye mutatkozott, aminek az okát részben a pontozási rendszer relatív objektivitásában látták mindkét sportág esetében. A kutatások eredményei azt sejtetik, hogy a szubjektív elemeket tartalmazó bíráskodási rendszer magával vonja a hazai versenyző indokolatlan, sőt bizonyos mértékig tudattalan favorizálását. Azonban fontos figyelembe venni, hogy pusztán az a tény, hogy egy vizsgálatban nem sikerült kimutatni hazai előnyt, még nem szükségszerűen implikálja azt, hogy az adott sportág objektív pontozású. Arra akarunk mindezzel rávilágítani, hogy ez a kapcsolat nem feltétlenül ok-okozati, lehet, hogy egy harmadik változó áll a háttérben. Ugyanakkor az elmúlt évek bírói botrányai (gondolok itt különösképpen a 2002-es Salt-Lake city-ben rendezett téli olimpia műkorcsolya versenyeire) felerősítették a reformokat követelők hangját. A nemzetközi testületek, mint például az International Skating Union (ISU, Nemzetközi Korcsolyázó Unió) vagy a Federational Gymnastics Federation (FIG, Nemzetközi Torna Szövetség) számos újítást vezettek be a közelmúltban, azzal a céllal, hogy sportágukat objektívabbá tegyék. Looney (21) szerint amennyiben a nemzetközi szövetségek valóban fejleszteni akarják bíróik teljesítményét, akkor olyan módszereket kell alkalmazniuk, amelyek monitorozzák a bírók döntéseinek belső konzisztenciáját.
Territorialitás és hormonrendszer A hazai pálya előnyének irodalmában eddig meglehetősen kevés figyelmet szenteltek annak az elképzelésnek, miszerint a territorialitás az a tényező, amely a legnagyobb hatással van az előny kialakulására. Mint arról Huntingford és Turner (22) is beszámolt, a saját(nak
észlelt) területet ért támadás esetén számos állatfaj sokkal agresszívabban harcol. Számos tanulmány mutatott ki a hazai pálya előnyéhez hasonló jelenséget az állatoknál, amikor azok területét fenyegetik vagy megtámadják, és ez még akkor is így van, ha megtámadott állat kisebb, mint riválisa. Mindezek Alcock (23) elképzelése szerint a területvédés mögött meghúzódó fontos motivációs ösztönzést sejtetnek. Állatkutatások eredményeiből az is köztudott, hogy a hímek agresszív viselkedése és tesztoszteron szintje között összefüggés van. Mazur és Booth (24) szerint az emberi tesztoszteron szint kapcsolatban van a dominanciával és versenyszellemmel. Salvador és munkatársai (25) szerint az emberi társadalmakban az agressziót a versengés és a sport keretei közé szorították. Bár Booth és munkatársai (26) valamint Mazur és Lamb (27) is a nyerést követő megnövekedett tesztoszteron szintről számolnak be teniszjátékosok esetén, de ennek az oksági viszonynak az iránya még nem tisztázott. Amennyiben a tesztoszteron szint kapcsolatban áll a rámenősséggel és a dominanciával, és amennyiben az emberek tényleg keményebben harcolnak, hogy megvédjék a területüket, akkor különbségnek kell lennie a sportolók tesztoszteron szintjében attól függően, hogy a mérkőzést hazai pályán játsszák vagy idegenben. Erre az előfeltevésre alapozták Neave és Wolfson (28) vizsgálatukat, amelynek az volt a célja, hogy megvizsgálja, vajon a meccs helyszíne gyakorol-e valamiféle hatást a futballisták tesztoszteronszintjére, valamint azt, hogy van-e összefüggés a játékos hangulata és hormonszintje között. Neave és Wolfson (28) két vizsgálatot is végzett férfi futballistákkal. Mindkettő eredménye alátámasztotta kiindulási hipotézisüket, azaz a nyálból kimutatott tesztoszteronszint a meccs helyszínétől függően változik, szignifikánsan magasabb a hazai meccs előtt, mint amikor idegenben vagy csupán edzésjelleggel fociznak a játékosok. A két utóbbi esetre vonatkozó hormonszint között a jelenlegi eredmények alapján nem sikerül eltérést kimutatniuk. A második vizsgálat alapján az is megállapítható, hogy a tesztoszteronszintben bekövetkező változás nem pusztán a meccs helyszínétől függ, hanem attól is, hogy ki az ellenfél. Magasabb
a játékosok tesztoszteronszintje egy ősi riválissal való találkozás előtt, mintha egy közepes, átlagos csapat várna rájuk a pályán. Ez a hatás mind otthoni, mind idegenbeli meccsek esetén megfigyelhető volt. Neave és Wolfson (28) arra is kísérletet tettek, hogy a különböző posztokon játszó játékosok tesztoszteronszintjét összehasonlítsák. A csatárok hormonszintje a többi játékossal való összevetésben magasabb volt, továbbá érdekes, hogy amíg a kapusok tesztoszteronszintje edzésszituációban a legalacsonyabb a focisták között, addig a komoly ellenféllel játszva az övék volt a legmagasabb. A hormonszint és a viselkedés vizsgálata során a kutatók megkülönböztetett figyelemmel fordultak a férfiak felé (24, 26), a női sportolók ebből kifolyólag jóval kevesebb vizsgálatban vettek részt. Az e téren megfigyelhető hiányosság pótlására Bateup és munkatársai (29) 18-22 év közötti női rögbi játékosok tesztoszteron- és kortizolszintjét vizsgálták 24 órával és 20 perccel meccs előtt, valamint közvetlenül a mérkőzés után. Kutatásuk azért is jelentős, mert így lehetőség nyílt a férfiak és a nők versenyhelyzetben megmutatkozó hormonszintbeli változásának összehasonlítására. A kortizol szerepe a versengésben még nem teljesen tisztázott. Valószínűnek tűnik, hogy szerepet játszik az agresszióban
és
a
fenyegető
veszéllyel
való
megküzdéshez
szükséges
források
mobilizálásában. Bateup és munkatársai (29) a hormonszint megvizsgálása mellett a sportolónők agresszív versenyzési szellemét, a csapathoz való kötődést, együvé tartozást, az ellenfél által támasztott kihívás mértékét, a sportoló képességeit (ez alatt a játékos helyét a csapaton belül valamint tapasztalatait értették), továbbá a meccset megelőző mentális állapotot és a játékot követő állapotot is felmérték. A két hormonszint meccs előtti emelkedése hasonló volt ahhoz a mintához, mint amit a férfiak mutatnak. Azonban a férfi sportolóktól eltérő módon, a női rögbi játékosok esetében csak kevés bizonyítékot találtak arra vonatkozólag, hogy a tesztoszteronszint meccs előtti emelkedése összefüggne a mutatott teljesítménnyel. További nemek közötti különbség az, hogy a nők mérkőzés előtti
kortizolszintje nem állt kapcsolatban a játékos csapaton belüli pozíciójával vagy tapasztalatával. Míg férfiak esetén minél tehetségesebb és tapasztaltabb a játékos, annál alacsonyabb a kortizolszintje, és ezáltal annál kevésbé ideges, ezzel szemben a leginkább tehetséges női rögbi játékosok éppúgy idegeskedtek, mint kevésbé tehetséges társaik. A férfiak és a nők továbbá különböznek a sikerre, illetve a kudarcra adott hormonális válaszukban is. Azok a férfiak, akik győztek, növekvő tesztoszteronszintet mutatnak, míg a vesztesek csökkenőt. Ugyanakkor Bateup és munkatársainak (29) vizsgálatában a nők tesztoszteronszintjének növekedése nem volt összefüggésben azzal, hogy nyert-e vagy vesztett-e a csapat. Bár a tesztoszteronszint nem mutatott kapcsolatot a meccs végeredményével, a kortizolszint viszont igen. Azok a sportolónők, akik győztek, mérsékelt kortizolszint emelkedést mutattak, összehasonlítva a vesztesek relatíve nagy kortizolszint emelkedésével. Ez az eredmény összhangban van Taylor és munkatársainak (30) meglátásával, miszerint a nők az őket érő kihívásokra olyan válaszokat adnak, amelyek elősegítik a társas kapcsolatok kialakítását, illetve a már meglévők fenntartását, a versenyhelyzetek azonban mindezt fenyegetik. A győzelmet követő alacsony kortizolszint azt mutatja, hogy a nők hatásosan küzdenek meg a versengés okozta kihívásokkal. A hormonszint ilyetén alakulása révén lehetővé válik egyfajta békülékeny viselkedés megvalósítása, ami segítségével a versenyhelyzetben ellenfélként szereplő személyek között megtörténhet a potenciálisan hasznos kapcsolatok helyreállítása. Ez a vizsgálat volt az első, amely kapcsolatot mutatott ki a csapaton belüli összetartás, a csapatszellem valamint tesztoszteronszint változása között. Ezek szerint a mérkőzést megelőző tesztoszteronszint emelkedésében fontos tényező a csapatösszetartás mértéke. Ha ez a megállapítás férfi sportolók esetén nem nyer megerősítést, akkor az alátámasztja Taylor és munkatársainak (30) vélekedését a nőkre jellemző „segítő-támogató” valamint a férfiakra jellemző individuális „harcolj vagy fuss” stratégia meglétéről.
Látható tehát, hogy a hormonszint és a viselkedés közötti összefüggések kutatásában nagy előrelépés történt az elmúlt évek során, hiszen a kutatók végre a nőkre is kiterjesztették vizsgálódásaik körét. Ugyanakkor nem került még sor nők által űzött csapatsportágak kapcsán a territorialitás (és a tesztoszteronszint) valamint a hazai pálya előnyének összekapcsolására, mint azt Neave és Wolfson (28) tette férfiak esetében. A közeljövőben tehát mindenképp szükség van annak megvizsgálására, hogy a nőknél megfigyelhető mérkőzések előtti tesztoszteronszint emelkedés mértéke mutat-e összefüggést a meccs helyszínével. Továbbá célszerű Neave és Wolfson (28) kutatása alapján a hazai pálya előnyének jelenségét evolúciós pszichológiai szemszögből is jobban megvizsgálni, s szükségét érezzük az egykor Courneya és Carron (1) által megfogalmazott faktorok újraértékelésének, esetleges kibővítésének. A szurkolói zaj miatt befolyásolt bíró ítéletek mellett talán a territorialitás tekinthető a manapság leginkább versenyképes elképzelésnek. Azt azonban felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy az áttekintésben vázolt faktorokon kívül nem létezhet más, alternatív elképzelés. A jövő feladata lesz annak eldöntése, hogy melyek a legnagyobb magyarázóelvvel bíró tényezők, ehhez azonban még sok, precízen kivitelezett vizsgálatra és jól kontrollált kísérletre van szükség. Kutató csoportunk „hazai pályán”, azaz magyar viszonyok között kezdte meg az empirikus kutatásokat. A fenti eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hatékonyabb sportpszichológia terápiás módszereket dolgozzunk ki a bírók és a sportolók részére.
Irodalom (1) COURNEYA KS, CARRON AV: The home advantage in sport competitions: A literature review. Journal of Sport and Exercise Psychology 1992; 14: 13-27. (2) NEVILL AM, HOLDER RL: Home advantage in sport: An overview of studies on the advantage in team sport. Sports Medicine 1999; 28: 221-236. (3) BRAY SR, MARTIN KA: The effect of competition location on individual athlete performance and psychological states. Psychology of Sport and Exercise 2003; 4: 117123. (4) NEVILL AM, NEWELL S, GALE S: Factors associated with home advantage in English and Scottish Soccer. Journal of Sports Sciences 1996; 14: 181-186. (5) GREER DL: Spectator booing and the home advantage. A study of social influence in the basketball arena. Social Psychology Quarterly 1983; 46: 252-261. (6) WALLSTEN TS, BARTON C: Processing probabilistic multidimensional information for decisions. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition 1982; 8: 361-384. (7) TVERSKY A, KAHNEMAN D: Judgment under uncertainty: Heuristics and biases. Science 1974; 185: 1124-1131. (8) NEVILL AM, BALMER NJ, WILLIAMS AM: The influence of crowd noise and experience upon refereeing decisions in football. Psychology of Sport and Exercise 2002; 3: 261-272. (9) SUTTER M, KOCHER MG: Favoritism of agents – The case of referees home bias. Journal of Economic Psychology 2004; 25: 461-469. (10) GARICANO L, PALACIOS I, PRENDERGAST C: Favoritism under social pressure. NBER: Working Paper 8376, 2001.
(11) NEVILL AM, NEWELL S, GALE S: Factors associated with home advantage in English and Scottish Soccer. Journal of Sports Sciences 1996; 14: 181-186. (12) KAUSS DR: Peak Performance. Englewood Cliffs (NJ): Prentice-Hall. 1980. (13) CLARKE SR, NORMAN JM: Home ground advantage of individual clubs in English soccer. The Statistician 1995; 44: 509-521. (14) BARNETT V, HILDITCH S: The effect of an artificial pitch surface on home team performance in football (soccer). Journal of the Royal Statistical Society A 1993; 156: 39-50. (15) POLLARD R: Evidence of a reduced home advantage when a team moves to a new stadium. Journal of Sport Sciences 2002; 20: 969-973. (16) SNYDER EE, PURDY DA: The home advantage in collegiate basketball. Soc Sport Journal 1985; 2: 352-356. (17) GAYTON WF, COOMBS R: The home advantage in high school basketball. Percept Mot Skills 1995; 82: 1344-6. (18) BALMER NJ, NEVILL AM, WILLIAMS AM: Modelling home advantage in the Summer Olympic Games. Journal of Sports Sciences 2003; 6: 469-478. (19) BALMER NJ, NEVILL AM, WILLIAMS AM: Home advantage in the Winter Olympics. Journal of Sports Sciences 2001; 2: 129-139. (20) NEVILL AM, HOLDER RL, BARDSLEY A, CALVERT H, JONES S: Identifying home advantage in international tennis and golf tournaments. Journal of Sports Sciences 1997; 15: 437-443. (21) LOONEY MA: Evaluating judge performance in sport. Journal of Applied Meas 2004; 1: 31-47. (22) HUNTINGFORD F, TURNER A: Animal conflict. London: Chapman-Hall. 1987.
(23) ALCOCK J: Animal behaviour: an evolutionary approach. Sunderland (MA): Sinaur Associates. 1998. (24) MAZUR A, BOOTH A: Testosterone and dominance in men. Behav Brain Sci 1998; 21: 353-397. (25) SALVADOR A, SUAY F, MARTINEZ-SANCHIS S, SIMON VM, BRAIN PF: Correlating testosterone and fighting in male participants in judo contests. Physiol Behav 1999; 68: 205-209. (26) BOOTH A, SHELLEY G, MAZUR A, THARP G, KITTOK R: Testosterone, and winning and losing in human competition. Hormonal Behavior 1989; 23: 556-571. (27) MAZUR A, LAMB TA: Testosterone, status, and mood in human males. Hormonal Behavior 1980; 14: 236-246. (28) NEAVE N, WOLFSON S: Testosterone, territoriality and the ’home advantage’. Physiology and Behavior 2003; 78: 269-275. (29) BATEUP HS, BOOTH A, SHIRTCLIFF EA, GRANGER DA: Testosterone, cortisol and women’s competition. Evolution and Human Behavior 2002; 23: 181-192. (30) TAYLOR S, KLEIN L, LEWIS B, GRUENEWALD T, GURUNG R, UPDEGAFF J: Biobehavioral responses to stress in females: tend-and-befriend, not fight or flight. Psychological Review 2000; 107: 411-429.
