A HAZAI K+F RÁFORDÍTÁSOK FORRÁS- ÉS FELHASZNÁLÁSSZERKEZETÉNEK VIZSGÁLATA In this recent study I am going to deal with the Hungarian research and development which are one of the main decisive issues of the productivity and competitive power. I investigate the evaluation of R&D expenditure from the regime change up to now in consideration of distribution of current- and capital expenditure. After that I analyze the structure of source and application of expenditure in order to unfold the inner connections. Summarizing the results I find out that the Hungarian R&D expenditure lacks behind the desired values since as a percentage of GDP it is under one percent for years despite the three percent requirements. Additionally it is clearly showed that the financing of R&D expenditure is not appropriate, an increase of the involvement of business sector would be necessary meanwhile the proportion of the contribution of the state should be decreased.
1. Bevezetés A gazdaság versenyképességének és a termelékenység növelésének egyik meghatározó feltétele a tudományos és technológiai területen nyújtott teljesítmény. A fejlett és a gyorsan fejl d országok példája is azt mutatja, hogy minél nagyobb hangsúlyt fektetnek a kutatásfejlesztésre, annál biztosabban tudják tartani és akár növelni gazdasági fölényüket. A kutatás-fejlesztés megfelel támogatása nélkül pedig egyértelm a leszakadás, s t olyan hátrányos helyzet is el állhat, amelyb l akár évtizedekig is eltarthat a kilábalás id szaka (Szunyogh, 2004). Magyarország fejlesztéspolitikájában els rend prioritást élvez a kutató-fejleszt tevékenység el mozdítása. A legfrissebb statisztikai adatok szerint 2005-ben több mint 200 milliárd Ft-ot költött az ország kutatás-fejlesztésre. A kérdések könnyen adják magukat: milyen forrásokból táplálkozik a hazai kutatás-fejlesztés, hogyan használják fel a rendelkezésre álló pénzeszközöket? Jelen tanulmányban megvizsgálom a K+F ráfordítások id beli alakulását a rendszerváltástól egészen napjainkig, különös tekintettel annak összetételére. Kiemelten fontos kérdésként kezelem a K+F ráfordítások GDP-n belüli arányának alakulását, hiszen erre vonatkozóan európai uniós célkit zés is született. Ezt követ en a kutató-fejleszt tevékenység pénzügyi forrásait elemzem és meghatározom, mekkora hányadot tesznek ki a vállalakozások, az állami költségvetés, az egyéb hazai források és a külföldi források hozzájárulásai. A tanulmány harmadik és egyben legterjedelmesebb részében a K+F ráfordítások megoszlását vizsgálom meg szektorok, tevékenységtípusok, tudományágak, gazdasági ágak, gazdasági célok és területi egységek szerint. 2. K+F ráfordítások A kutatás-fejlesztés ráfordításaival kapcsolatos vizsgálataim eredményeinek ismertetése el tt szükségesnek a tartom a tanulmány kulcsfogalmának, a kutatás-fejlesztés pontos meghatározását. „A kutatás és kísérleti fejlesztés olyan módszeresen folytatott alkotómunkát jelent, amely a meglév ismeretanyag b vítésére szolgál – beleértve az emberr l, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket is –, valamint arra, hogy ezt az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használjuk fel.” (OECD, 2002)
Egy ország területén végzett kutató-fejleszt tevékenység megítélésének leglényegesebb – hosszú éveken keresztül, szinte csak egyetlen – mér száma a tevékenységgel kapcsolatos ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya. Erre vonatkozóan az Európai Tanács, miután a 2000. évi lisszaboni határozatában eltökélte, hogy Európa lesz a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejl d , tudásalapú társadalma, két évvel kés bb Barcelonában (2002. március) már számszer en is megfogalmazta, hogy 2010-re az Európai Unió tagállamai – köztük Magyarország – a GDP 3%-át fordítsák kutatás-fejlesztésre (Szunyogh, 2004). A hazai K+F ráfordítások id beli alakulását a rendszerváltástól egészen napjainkig a következ 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai 1990-2005 Év
K+F költség, millió Ft
Beruházás, millió Ft
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
21 164 21 191 23 044 25 012 31 311 35 030 39 041 49 044 56 240 61 467 81 356 105 230 134 166 138 523 147 708 167 924
3 317 2 209 3 359 3 593 4 680 4 712 5 332 8 141 11 380 12 711 18 152 23 727 26 125 28 106 25 188 32 197
Összes K+F ráfordítás1, millió Ft 33 725 27 103 31 632 35 253 40 289 42 310 46 027 63 591 71 186 78 188 105 388 140 605 171 470 175 773 181 525 207 764
K+F ráfordítás a GDP százalékában 1,61% 1,08% 1,07% 0,99% 0,92% 0,75% 0,67% 0,74% 0,71% 0,69% 0,80% 0,92% 1,00% 0,93% 0,88% 0,94%
Forrás: KSH, 2006 alapján saját szerkesztés
Az 1990-es évek közepéig Magyarország össze K+F ráfordítása 35-45 milliárd Ft körül mozgott évente, amely az ország GDP-jének 0,67-1,08%-át tette ki folyó áron számítva. Az 1996-os fordulópontot követ en intenzív növekedésnek indultak a K+F ráfordítások, azonban a növekedés üteme nem tudta meghaladni a bruttó hazai termék növekményét, ezért a K+F ráfordítások GDP-n belüli aránya továbbra is 0,74-1,00% között maradt. 2.1. K+F költségek Az összes K+F ráfordítás dönt többségét a tevékenységhez kapcsolódó költségek teszik ki, amely alatt a kutató-fejleszt helyeken végzett tevékenységgel járó személyi jelleg ráfordításokat és az egyéb dologi költségeket kell érteni (KSH, 2004a). Érdemes tehát megvizsgálni a K+F költségekés ezek az összes ráfordításon belüli arányának alakulását. A K+F költségek 1990-es évek elején tapasztalható stagnálását (21-39 milliárd Ft/év) követ en ütemes növekedésnek indultak az évtized közepét l. Ez a növekedés kilenc év alatt (1996-2005) több mint négyszeresére emelte a K+F költségek éves összegét. A költségek részaránya azonban mindvégig változatlan maradt, mintegy 75-85%-át tették ki a 1
A K+F költségek és beruházások összege azért nem adja ki az összes K+F ráfordítást, mert ez utóbbi adatsor tartalmazza a költségvetési forrásból a megfigyelt kutató-fejleszt helyeken kívül felhasznált összegeket, továbbá a tudományos fokozattal rendelkez k tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket.
kutatás-fejlesztésre fordított kiadásoknak. A legutolsó adatok szerint 2005-ben a K+F költségek közel 58%-át a korábban említett személyi jelleg ráfordítások (bérek és jövedelmek), a maradék 42%-át pedig az egyéb dologi költségek tették ki. 2.2. Beruházások A K+F ráfordítások másik összetev je a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó beruházások, vagyis a tevékenység végzését el segít , annak eszközéül szolgáló, új és használt tárgyi eszközök és számítógépes szoftverek beszerzése (KSH, 2004a). Habár a beruházások értéke jelent sen elmarad a költségekt l, mégis több tíz milliárdos kiadást jelentenek az országnak éves szinten. A beruházások területén a K+F költségekhez alakulásához hasonló jelleg folyamatok zajlottak le hazánkban az elmúlt tizenhat évben. Az 1990-es évek elején stagnálás (2-5 milliárd Ft/év), majd 1996-tól kezdve er teljes növekedés, amely során meghatszorozódtak a beruházásokra fordított éves összegek. A beruházások legnagyobb részét (72%) m szerek, felszerelések és eszközök beszerzése foglalta magába 2005-ben, azt követte a földterületek és épületek megvétele (21%), a legkisebb részt (7%) pedig a számítógépes szoftverek beszerzése jelentette. 3. A K+F ráfordítások pénzügyi forrásai A K+F ráfordítások vizsgálatának lényeges kérdése: kik voltak a finanszírozók és milyen pénzforrások felhasználására került sor? A kutatás-fejlesztési statisztika módszertana megkülönbözteti a vállalkozásokat és az állami költségvetést, mint K+F forrásokat, valamint egyéb hazai és külföldi forrásokat (OECD, 2002). Erre vonatkozóan az Európai Tanács azt a célkit zést hozta 2002. márciusában (Barcelona), hogy 2010-re az Európai Unió tagállamaiban a K+F források legalább kétharmada az üzleti szektorból származzon (Szunyogh, 2004). Az alábbi 2. táblázatban az a K+F ráfordítások pénzügyi forrásainak id beli alakulása látható. 2. táblázat: A K+F ráfordítások pénzügyi forrásai 1990-2005 Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
Állami költségvetés. millió Ft 19 766 15 075 19 893 22 926 25 403 23 278 23 558 34 854 38 930 41 624 52 207 75 386 100 392 102 008 94 049 102 666
Vállalkozások, millió Ft 13 075 10 974 9 907 10 086 11 565 15 292 17 221 23 153 26 859 30 070 39 790 48 984 50 936 53 926 67 351 81 954
Külföldi források, millió Ft 346 480 911 857 1 434 1 997 2 076 2 655 3 375 4 363 11 202 12 918 17 773 18 847 18 791 22 171
Egyéb hazai források, millió Ft 538 574 921 1 384 1 886 1 744 3 173 2 929 2 022 2 131 2 189 3 317 2 369 991 1 334 974
Összes K+F ráfordítás, millió Ft 33 725 27 103 31 632 35 253 40 289 42 310 46 027 63 591 71 186 78 188 105 388 140 605 171 470 175 773 181 525 207 764
Forrás: KSH, 2006 alapján saját szerkesztés
3.1. Állami költségvetés Az állami költségvetési forrásnak min sülnek a kutató-fejleszt intézetek fenntartására és a nem K+F intézetek kutató-fejleszt tevékenységére, valamint kutatási támogatás formájában, szerz dés, megrendelés alapján vagy pályázat útján kutató-fejleszt helyek számára kifizetett összegek (KSH, 2004a). A magyar államháztartás az 1990-es els felében nagyságrendileg 15-24 milliárd forinttal járult hozzá évente a kutatás-fejlesztés finanszírozásához. Az ismert fordulópontot (1996) követ en ez az összeg dinamikus növekedésnek indult, amely egészen odáig vezetett, hogy 2002-ben már több mint 100 milliárd forint volt az állami hozzájárulás. Ezt követ en azonban számottev változás már nem következett be. Az állami források részaránya a vizsgált id szakban csökken tendenciát mutat, miközben kisebb-nagyobb hullámokat is leír. A csökkenés ellenére az összes K+F ráfordítás fele 2005-ben még mindig a költségvetésb l származott. 3.2. Vállalkozások A vállalkozások akkor tekinthet a K+F ráfordítások pénzügyi forrásainak, ha saját forrásból vagy más vállalkozástól szerz dés alapján, illetve támogatás formájában kapott összegekb l kutató-fejleszt tevékenység költségeit vagy beruházását finanszírozza (KSH, 2004a). A hazai gazdasági társaságok az elmúlt évtized els hat évében (1990-1996) nagyságrendileg 10-17 milliárd forinttal járultak hozzá a kutatás-fejlesztés el mozdításához éves szinten. Az 1996-os év az üzleti forrásokat illet en is változást hozott, ugyanis ett l az évt l kezdve dinamikus növekedés játszódott le, amely tendencia a mai napig érvényben van. Talán ellentmondásnak t nik, de a vizsgálat id távját tekintve a vállalkozások hozzájárulása az összes K+F ráfordításhoz lényegében nem változott, mindvégig 29-40% között maradt. Két évvel ezel tt, vagyis 2005-ben az üzleti szféra közel 40%-os részesedést tudhatott magáénak a kutató-fejleszt tevékenység pénzügyi finanszírozásából. 3.4. Külföldi források A külföldr l származó, bármilyen címen kutatás-fejlesztésre fordított összegek – függetlenül attól, hogy a kutatóhely megbízás, támogatás, segély vagy pályázat jutott hozzá – külföldi forrásoknak min sülnek (KSH, 2004a). A nemzetközi szervezetek által nyújtott, kutatás-fejlesztési célokat szolgáló összegek a rendszerváltástól kezdve dinamikus növekedést mutatnak, vagyis az 1990-es években tíz év alatt több mint harminckétszeresére (350 millió forintról 11,2 milliárd forintra), míg 2000 és 2005 között csupán duplájára (11,2 milliárd forintról 22,2 milliárd forintra) emelkedtek. Ennek megfelel en alakult a külföldi források hozzájárulása az összes K+F ráfordításhoz, ugyanis 1990-ben valamivel több mint 1%-kal, 2000-ben közel 11%-kal részesedtek. A 2000-es évek els öt évében ez az arány tovább már nem módosult. 3.3. Egyéb hazai források A vállalkozások és az állami költségvetés, mint a K+F ráfordítások pénzügyi forrásai kivételével minden hazai kutatás-fejlesztésre fordított összeg – függetlenül attól, hogy a kutatóhely támogatás, megbízás vagy szerz dés alapján jutott hozzá – egyéb hazai forrásnak tekinthet (KSH, 2004a).
Az el bbiekben definiált egyéb hazai források alakulása a vizsgált id szak másfél évtizedében több nagy hullámot is leírt, de összességében még a 3,4 milliárd forintot sem érte el. Az összes K+F ráfordításon belüli aránya 1996-ban volt a legmagasabb, ekkor közel 7%-ot tett ki, 2005-ben pedig a legalacsonyabb, a maga 0,5%-ával. 4. A K+F ráfordítások megoszlása A K+F ráfordítások vizsgálatának másik lényeges kérdésköre: hogyan részesedtek a különböz típusú kutató-fejleszt helyek a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokból és milyen célok elérése érdekében kerültek azok felhasználásra? Mivel a hazai statisztikai számbavételi gyakorlat a Frascati kézikönyv ajánlásának megfelel struktúrában gy jti a K+F ráfordítások felhasználás-szerkezetére vonatkozó adatokat, ezért van lehet ség az alábbi szempontok szerint történ vizsgálatra: szektorok, tevékenységtípusok, tudományágak, gazdasági ágak, gazdasági célok és területi egységek. 4.1. Szektorok szerint A kutató-fejleszt helyek csoportosítási szempontja – a nemzetközi gyakorlatnak megfelel en – az alábbi szektorokat különbözteti meg: kormányzati (államháztartási), fels oktatási és vállalkozási szektor. 1. ábra: A K+F ráfordítások megoszlása szektorok szerint, 2005
Bázis: A K+F költségek és beruházások összege, 200 121 millió Ft
Forrás: KSH, 2006 alapján saját szerkesztés
Az összes kutatás-fejlesztés célú ráfordítás közel 45%-át a vállalkozási kutatóhelyek használták fel 2005-ben. Mintegy 29%-ot használtak fel a kutató-fejleszt munkára szakosodott intézetek, miközben a legtöbb kutatóhellyel és legnagyobb létszámmal rendelkez fels oktatási szegmens az összes ráfordítás valamivel több mint 26%-ával gazdálkodhatott. Összességében a fels oktatási kutatóhelyek rendelkeznek a legkisebb K+F költségvetéssel (átlagosan 33 millió Ft/év), szemben a kutató-fejleszt intézetek 290 millió Ft/év és a vállalkozási kutatóhelyek 120 millió Ft/év átlag büdzséjével.
4.2. Tevékenységtípus szerint Abból a szempontból, hogy a kutató-fejleszt tevékenységnek mi a célja, az alábbi tevékenységtípusok különböztethet k meg: alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés. 2. ábra: A K+F ráfordítások megoszlása tevékenységtípusok szerint, 2005
Bázis: Összes K+F ráfordítás, 207 764 millió Ft
Forrás: KSH, 2006 alapján saját szerkesztés
A felhasznált mintegy 200 milliárd Ft közel 39%-a kísérleti fejlesztésre jutott, amely során új anyagokat, termékeket vagy eszközöket állítottak el , új eljárásokat, rendszereket vagy szolgáltatásokat vezettek be. Alkalmazott kutatásra több mint 33%-ot használtak fel, ezzel szolgálva gyakorlati célok elérését vagy célkit zések megvalósítását. Az alapkutatás pedig hozzávet leg 28%-át emésztette fel a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoknak, ily módon szerezve és b vítve a tudományos ismereteket, gyakorlati alkalmazás vagy hasznosítás nélkül. 4.3. Tudományágak szerint Ha megvizsgáljuk a K+F ráfordítások megoszlását a különböz tudományágak szerint, akkor megállapíthatjuk, hogy az összes költség és beruházás közel felét a m szaki tudományok területén költötték el. Ezt követi a természettudomány, amelyre több mint 16%-át fordították a K+F ráfordításoknak. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára az orvostudomány állhatott fel (8,9%), ezt követi az agrártudomány (8,2%), a bölcsészettudomány (7,8%) és legvégül a társadalomtudomány (6,8%). Az összes felhasználás közel 4%-a tudományágba nem besorolható. 4.4. Gazdasági ágak szerint Érdekes képet mutat a K+F ráfordítások megoszlása gazdasági ágak szerint. Az összes beruházás és költség több mint 84%-át három gazdasági ág teszi ki, amelyek közül els a feldolgozóipar (31,6%), második az ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatások (27,3%), harmadik pedig az oktatás (25,3%). Ezen adatok alapján kijelenthet , hogy a legnagyobb összérték kutató-fejleszt tevékenység hazánkban jelenleg a feldolgozóiparban folyik. A kereskedelem, javítás, az egyéb közösségi, személyi szolgáltatások, a közigazgatás, védelem és az egészségügyi, szociális ellátás területén folyó K+F tevékenység összértéke
nagyjából 11%-át teszi az összes ráfordításnak. Egyéb gazdasági ágban (mez gazdaság, vad-, erd gazdálkodás, szállítás, raktározás, posta, távközlés, villamosenergia-, gáz-, g zés vízellátás, épít ipar, halászat) a K+F ráfordítások nem egészen 1%-át használják fel. 4.5. Gazdasági célok szerint A K+F ráfordítások gazdasági célok szerinti megoszlását tekintve az ipari termelés és technológia részesedése volt a legnagyobb 32,1%-kal. Ebbe a csoportba azok kutatások és kísérleti fejlesztések tartoznak, amelyek els dleges célja az ipari fejlesztés – ezen belül els sorban a gyáripar – el mozdítása. A tudásszint általános fejlesztése volt a második a gazdasági célok közül, míg az egészségügy 13,9%-kal a harmadik. Az összes ráfordítás mintegy 9-10%-át használták fel az infrastruktúra, a mez gazdaság – beleértve az erd gazdálkodást és a halászatot – valamint a társadalmi és személyi szolgáltatások fejlesztésére. A környezet védelmére és ellen rzésére, valamint a föld és a légkör kutatására és hasznosítására a K+F ráfordítások mintegy 3-4%-át fordították. Az egyéb gazdasági célok (polgári repülés, energia termelése és ésszer felhasználása, védelem és világ r kutatása) az összes ráfordítás közel 4%-át tették ki. 4.6. Területi egységenként A hazai kutató-fejleszt tevékenység központja vitathatatlanul Budapest – ezt támasztja alá az a tényadat, miszerint a K+F ráfordítások kétharmada a közép-magyarországi régióban került felhasználásra. Hozzáteszem, hogy a kutató helyek és a K+F foglalkoztatottak is ebben a régióban koncentrálódnak. Az összes ráfordítás maradék egyharmadán további hat magyarországi régió osztozott, ezek közül egyedül Észak-Alföld (Debrecen) és Dél-Alföld (Szeged) emelkedett ki a maga 7-9%-ával. Közép-, Nyugat- és Dél-Dunántúl, továbbá Észak-Magyarország az összes ráfordítás 3-5%-át tette ki. A K+F ráfordítások közel 4%-a területi egységbe nem besorolható 5. Következtetések A hazai K+F ráfordítások forrás- és felhasználás-szerkezetével kapcsolatos vizsgálatom legfontosabb eredményeit és a bel lük levonható következtetéseket az alábbiakban röviden összefoglalom. 1. A hazai kutatás-fejlesztés ráfordításai a rendszerváltást követ els hat évben lényegében nem változtak folyó áron számítva, 1996-tól azonban dinamikus növekedésnek indultak. Ugyanakkor az Európai Unió azon célkit zése, miszerint a K+F ráfordítások GDP-beli arányát 2010-ig 3%-ra kell növelni, Magyarország esetében gyakorlatilag lehetetlennek t nik, mivel a K+F ráfordítások fajlagos mutatója hazánk tekintetében mintegy másfél évtizede 1% alatt van. 2. Az összes ráfordítás túlnyomó többségét a kutató-fejleszt tevékenységgel kapcsolatos költségek teszik ki, ezen belül pedig a személyi jelleg költségek. A K+F ráfordítások másik összetev je, a beruházások több tíz milliárdos kiadást jelentenek az országnak éves szinten, amelyen belül a m szerek, felszerelések és eszközök beszerzése jelenti a legköltségesebb tételt. 3. A kutatás-fejlesztés pénzügyi forrásit megvizsgálva megállapítható, hogy a hazai K+F finanszírozás szerkezete messze elmarad az Európai Unió ajánlásától, hiszen az üzleti szféra hozzájárulása a célkit zésben szerepl kétharmaddal szemben csupán 40%, az állami hozzájárulás pedig 50%, szemben az egyharmaddal. A K+F költségvetés további 10%-a külföldi és egyéb hazai forrásokból származik.
4. A K+F ráfordítások szektorok szerinti megoszlása arról tanúskodik, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források legnagyobb hányadát a vállalkozási kutatóhelyek használják fel, a különböz tevékenységtípusok közül pedig a kísérleti fejlesztésre. Tudományágak között a m szaki tudományok, gazdasági ágak között a feldolgozóipar, gazdasági célok között pedig az ipari termelés és technológia áll az els helyen a K+F ráfordítások felhasználását illet en. A hazai régiók közül Közép-Magyarország (Budapest) használja fel az összes ráfordítás kétharmadát, támadhatatlanná téve a hazai kutatásfejlesztésben betöltött központi szerepét. Irodalomjegyzék 2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról 2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésr l és a technológiai innovációról Báger Gusztáv – Goldperger István – Varga György (2005): Kutatástól az innovációig – a K+F tevékenység helyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási összefüggése Magyarországon. Állami Számvev szék, Budapest. Borsi Balázs - Telcs András (2004): „A K+F-tevékenység nemzetközi összehasonlítása országstatisztikák alapján”. Közgazdasági Szemle, 51. évfolyam 2. szám, február 153-172. o. Központi Statisztikai Hivatal (2004): A K+F statisztika módszertana. Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2004-2006): Kutatás és fejlesztés. Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2004-2006): Magyar Statisztikai Évkönyv. Budapest. Mosoniné Fried Judit – Tolnai Márton – Orisek Andrea (2004): Kutatás-fejlesztés és innováció a szolgáltatási szektorban. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Budapest. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (2006): Jelentés a Kormány részére a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2005. évi tevékenységér l, valamint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap felhasználásáról (tervezet). Budapest. Oktatási Minisztérium (2000-2003): Kutatás és fejlesztés Magyarországon. Budapest. Organisation for Economic Co-operation and Development (2002): Frascati kézikönyv – Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára. Paris. Román Zoltán (2002). „A kutatás-fejlesztés teljesítményértékelése”. Közgazdasági Szemle, 49. évfolyam 4. szám, április 334-347. o. Szunyogh Zsuzsanna (2004): „Kutatás-fejlesztés statisztika ma”. Gazdaság és statisztika, 16. évfolyam 4. szám, július 67-73. o. Szunyogh Zsuzsanna (2006): K+F statisztikai háttere, az innováció mérése. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Varga Alajosné – Dánielné Grohe Mária (1997): Tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés 1990-1996. Országos M szaki Fejlesztési Bizottság, Budapest. Varga Alajosné – Szunyogh Zsuzsanna (2004): Útmutató a K+F tevékenyég meghatározásához, osztályozásához és statisztikai számbavételéhez. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Budapest.
