A háttértudás szerepe a hipertextuális szövegek befogadásában. Orbán Ottó: Fölkel a sínekről1 Boda István Károly – Porkoláb Judit 1. A szövegértelmezéshez használt modell A legtöbb modern vers értelmezése elképzelhetetlen annak a komplex háttértudásnak az ismerete nélkül, amely a versek befogadója számára hozzáférhetővé teszi az értelmezéshez felhasználható további szövegeket. Kutatásaink szempontjából a természetes nyelvű szövegek feldolgozásának alapproblémája úgy fogalmazható meg, hogy egy természetes nyelvű szöveg csak „a jéghegy csúcsa”, önmagában nem értelmezhető — ehhez további háttérismeretekre van szükség. A szövegek értelmezése során felhasznált háttértudást a következő, három rétegű modellel ábrázolhatjuk (ún. jéghegy-paradigma): 1. táblázat: A versértelmezéshez felhasználható háttértudás szerkezete (jéghegy-modell) 1. az értelmezett szöveg („a jéghegy csúcsa”) hangtani zeneiség (hangok és/vagy szótagok szintjén megvalósuló zeneiség: ritmus, zenei/vizuális rétegek alliteráció, rím, stb.) (a szöveg audiovizuális megjelenési formájából szemantikai vagy paradigmatikai zeneiség következő, ismétlődéseken („hangok nélküli zene”; szavak szintjén alapuló, „nem szemléletes” megvalósuló zeneiség: szemantikai háló vagy struktúrákat tükröző tudás) hálózat, gondolatritmus, egyes gondolatalakzatok, stb.) alapértelmezett kontextus (alapvető értelmezési séma, "előfeltevések") intratextuális réteg (kohézió, pl. korreferenciális nyelvi szintű tudás (a nyelv szintjén kapcsolatok a szövegben) „állandósult”, azaz a nyelvbe beépült jelentések) intertextuális réteg betű vagy szó szerinti jelentések (elsődlegesen) (a szöveg megértéséhez minimálisan szükséges háttértudás) figuratív vagy szimbolikus, párhuzamos jelentések (elsődlegesen) (szimbólumokon alapuló
A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú projekt támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1
207
leképezések; pl. a leképezés céltartománya szerint osztályozva) allegorikus (rejtett, titkos vagy misztikus jelentés: "semmi sem az, aminek látszik") tropologikus vagy morális (ideális vagy elvárt személyiségjellemzők és/vagy viselkedésminták; alapértékek és elvek; ideálok, "hősök") anagogikus (egy tökéletes vagy remélt, alternatív valóság, "szép új világ") archetipikus (a személyiség kollektív tudattalanban tükröződő alapvető összetevői, "alszemélyiségei") ... 2. korpusz: kiválasztott verbális és multimediális szövegek / szövegrészletek („a jéghegy felszín alatti rétegei”) az adott szerző további művei a kortárs szerzők művei az adott kultúra alapművei, „kánonja”; a elsődleges szövegek klasszikusok, „nagy elődök” művei (például a Biblia, a görög-római és kelta mitológia, Dante, Shakespeare művei stb.) … fordítások (informatív) referátumok, tömörítvények, másodlagos szövegek szemlék, ismertetések stb. ... kortörténeti leírások kommentárok metaszintű tudást leíró szövegek tanulmányok, műelemzések, kritikák, értékelések stb. ... 3. konkordancia szótár, „index” (kulcsszavakon alapuló inter- és hipertextuális kapcsolatok kialakítása a szövegek között) a konkordanciák jelentésének absztrakciója vertikális kapcsolatok (a konkordanciák rendszerezése (elvonatkoztatás az eredeti kontextustól) a kulcsszavak alapján; pl. a kulcsszavak adott jelentéstartalmának csoportosítás adott „beillesztése” az értelmezett szövegbe hipertextuális rétegek (a szöveg lehetséges értelmezéseihez felhasznált háttértudás)
208
jelentésmezőkben, „szócikkekben”)
horizontális kapcsolatok (a konkordanciákhoz az eredeti szöveg hozzákapcsolása)
a kiegészített szöveg koherenciájának biztosítása megfelelő retorikai / stilisztikai műveletekkel (pl. metaforikus leképezésekkel, egyes szavak elhagyásával, a szöveg kiegészítésével, esetleg a szavak sorrendjének megváltoztatásával stb.) szöveghivatkozások nélküli példamondatok (a nyelvi szintű tudás reprezentálása; pl. olyan „közismert” jelentések esetben, amelyek beépültek a köznyelvbe) explicit hivatkozások adott szövegekre (speciális jelentések, pl. egyedi szóhasználat, metaforikus / szimbolikus jelentés stb.)
A modell leírja, hogy a háttértudás szövegközi (inter- és hipertextuális) kapcsolatokon keresztül szerveződik, és az egymáshoz kapcsolódó szövegek révén koherens szövegértelmezéseket tesz lehetővé. A modell alapján a természetes nyelvű szövegek értelmezési problémájának egyik lehetséges megoldása olyan komplex hipertext struktúra kialakítása a szövegek köré, amely a megértéshez és értelmezéshez szükséges legfontosabb információkat és kapcsolatokat tartalmazza. 2. (vers)szövegek közötti kommunikáció a modern költészetben A háttértudás szerveződését leíró „jéghegy” modell szorosan összefügg a kommunikáció integrált modelljével, amely négy alapfunkciót és négy kiegészítő funkciót tartalmaz (ld. pl. Boda – Porkoláb 2009). A különböző forrásokból származó szövegek összekapcsolódása következtében kommunikáció nemcsak az író és olvasó (befogadó) viszonylatában, hanem a különböző írók, általánosan megfogalmazva az írók és az emberi kultúra „3. világa” (K. Popper) között is értelmezhető.
Ebben
az
esetben
a
kommunikáció
egy
tudásközpontú
definíciójához jutunk el: Az integrált kommunikációs modell által leírt kommunikáció során a vevő az értelmezett szöveg („üzenet”) és a „jéghegymodell” által reprezentált tudástartalmak koherens összekapcsolását valósítja meg. Ez felveti a kommunikáció egyes funkcióinak és a „jéghegy-modell” által leírt tudástartalmak megfeleltetésének kérdését.1 Irodalmi kánonunkban egyre több költő használ tudatosan más költők versszövegeire
történő utalásokat,
allúziókat mint a szövegek közötti
dialógusteremtés eszközeit — ennek egy kiváló példája a közelmúltban
209
megjelent antológia,2 amelyben az általunk választott Orbán Ottó vers is megjelent. A más szövegekből átvett „kölcsönszövegek” téren és időn túli, sajátos dialógust hoznak létre a versek között. „Mivel a kölcsönzések nem véletlenek, ezért a szövegek között kialakuló dialogicitás a jelentésteremtés fontos eleme [...]” (Szikszainé 2007: 170). Amellett, hogy az összekapcsolódó szövegek jelentéstartalma jelentősen kibővül, az ilyen egymásra épülő, egymás gondolatait, művészi szándékait „hűtlen hűséggel” átvevő kérdés-feleletek azért is fontosak, mert biztosítják költészetünk folyamatjellegét. Óriások vállán állok, biztosította hallgatóit Newton, és ennek a gondolatnak az igazsága nemcsak a tudományra, hanem a művészetre is igaz. Jelentős különbség azonban az, hogy a tudományos gondolkodás egzaktságával szemben a költői szövegek kapcsolatrendszere
különböző,
alternatív
értelmezési
lehetőségeket
is
megenged, és sok esetben még az sem biztos, hogy egy szövegközi kapcsolatot a szöveg létrehozója tudatosan hozott-e létre, vagy mindez egyfajta „véletlen” műve. A modern költők esetében azonban többnyire a tudatosság a jellemző, amikor egy korábbi mű gondolatait felhasználják: „A versek időbeli horizontja így még tovább tágul, ugyanakkor minden esetben érezhető a jelenre vonatkoztatás erős szándéka. Nem puszta méltatásról, tisztelgésről van tehát szó, hanem a szövegek párbeszédéről.” (Sütő 2006: 81-82) 3. A háttértudás modellezése a szövegértelmezés során Tanulmányunkban Orbán Ottó egy kiválasztott verséhez (Fölkel a sínekről) kapcsolt hipertext struktúra segítségével modellezzük a vers értelmezéséhez szükséges háttértudást. Az alábbi táblázatban az egyes verssorok mellett feltüntettük azokat a szövegeket, amelyeket az értelmezés során figyelembe vettünk (és jegyzetekben közöltük a kapcsolódó szövegrészleteket). 2. táblázat: hipertextuális kapcsolatok Orbán Ottó: Fölkel a sínekről c. versében értelmezendő versszöveg
0
Orbán Ottó: Fölkel a sínekről2
hipertextuális kapcsolatok József Attila: Részeg a síneken József Attila: Furcsa fohász a sínek között Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett...
Sebes Katalin; Zelki János (szerk.) 1994. Már nem sajog – József Attila legszebb öregkori versei. Budapest: Balassi Kiadó – Cserépfalvi Kiadó. 2
210
1Költözz a művelhető csillagokba!3 2Ott tán nem a gazember a nyerő.4 3Csillagnál csillogóbban hajnalodna 4szemed előtt a zengő fényerő. 5A kőnehéz kín is csak átlebegne 6a szorongástól fuldokló szobán, 7s a történetnek mintha célja lenne, nem csak megesne tompán, 8 ostobán.5 9Mérgeidet, világ, többé nem innám, 1főképp nem hánytató politikát.6
József Attila: Március Oriana Fallaci: Ha meghal a Nap József Attila: Március
József Attila: Tovább én nem birom
József Attila: Március
0 1Száműzetésem végső végein, lám, 1 1az ép elméhez mondanék imát.7
József Attila: Ars poetica
2 1De szerelmem, e surrogó 3 madárszárny 1bőrömhöz ér, és megborzong a 4 csont. 1Nagy bolondság, hogy árva segíthet 5 árván — 1izzásuk mindent föléget s leront.8 6 1Jó volna élni még? Jöjj, szív, segíts 7 föl,9 1oldozd le összevérzett ingemet! 8 1Egy füstcsík emelkedik föl a sínről 9 —10 2azt nem temeti el, ki eltemet.11 0 (1994)
József Attila: Íme, hát megleltem hazámat... Orbán Ottó: Találkozás egy szellemmel
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
József Attila: Füst József Attila: Íme, hát megleltem hazámat...
211
A versben a VONAT a halál szimbóluma, amit a jól ismert AZ ÉLET UTAZÁS metafora még tovább erősít — a húszsoros utazás főbb állomásai a szenvedés és a betegség, az igazság, Isten és az élet értelmének keresése, az izzó szenvedély és a szerelem — és mindenek felett a költészet.12 A versben Orbán Ottó megidézi József Attila szellemét, aki ezáltal mintegy önálló életre kel, „fölkel a sínekről” és a versszövegen keresztül kommunikál Orbán Ottó szellemével. József Attila immár örök küzdelmébe az életért beleszövődik Orbán Ottó sorsa is, aki a vers végén mintha Sergio Leone kérdésével búcsúzna: „És velem mi lesz?”. A fenti példa reményeink szerint meggyőzően mutatja, hogy a versek hipertextuális kapcsolatrendszerének feltárása és ennek alapján a különböző szövegek érintkezési, „találkozási” pontjainak összevetése olyan logikai-értelmezési folyamat, amely hidat építhet mind a versszövegek, mind a különböző költők / írók között. Mindennek az eredménye az, hogy a versek jelentéstartalma kitágul, és párhuzamosan az esztétikai hatás jelentősen felerősödik. Irodalom Boda I. Károly; Porkoláb Judit 2009. A nyelv és a kommunikáció egyes funkcióinak vizsgálata Füst Milán verseinek konkordanciái alapján. In: Gecső Tamás; Sárdi Csilla (szerk.) 2009. A kommunikáció nyelvészeti aspektusai. Székesfehérvár – Budapest: Kodolányi János Főiskola – Tinta K. 32–39. Borges, Jorge Luis (2002): A költői mesterség. Budapest: Európa K. (Mérleg) Orbán Ottó (1972): Aranygyapjú. Válogatott versfordítások. Budapest: Európa K. Ratzinger, Joseph 2008. A Názáreti Jézus. Budapest: Szent István Társulat. Radnóti Sándor (1981): A szenvedő misztikus (misztika és líra összefüggése). Budapest: Akadémiai K. (Opus Irodalomtörténeti Tanulmányok 7.) Sütő Csaba András 2006. Versek a feltételes megállóból. Eső 9. évf. (2006 tavasz) 1. szám. 81–83. (http://vfek.vfmk.hu/00000036/eso_2006_01.doc, 2011-08-28) Szikszainé Nagy Irma 2007. Magyar stilisztika. Budapest: Osiris Kiadó.
212
Jegyzetek Egy lehetséges megfeleltetés: poétikai funkció ↔ zenei/vizuális rétegek; referenciális funkció ↔ intratextuális réteg; metanyelvi funkció ↔ inter- és hipertextuális rétegek. 2 (0) A Nap se kél, az ég hamuszínre tört, / Egy részeg ember fekszik a síneken / és messziről lassan dübörög a föld. (József Attila: Részeg a síneken); Itt feküszöm elhagyottan, / Krisztus voltam, / Beteg nárcisz eldobottan / Halhat így magában el. // Már utamról visszatértem, / Sose kértem, / Port sose nyalt izzadt térdem, / Meghallgatsz-e, Istenem? (József Attila: Furcsa fohász a sínek között); Mint aki a sínek közé esett — / vad panoráma, rémes élvezet — / sínek között és kerekek között, / a bús idő robog fejem fölött, / és a halál távolba mennydörög (Kosztolányi Dezső: Mint aki a sínek közé esett...) [Istenem, Krisztus vö. (2,5-8 )] 3 (1) ha csak pislog már a Nap, / sarjaink bízóan csacsogva / jó gépen tovább szállanak / a művelhető csillagokba. (József Attila: Március); Ha meghal a Nap (Oriana Fallaci riportkönyve az amerikai űrhajózási központokban tett látogatásairól. Budapest: Európa K. 1984.) 4 (2) Zsoldos a férfi, a nő szajha, / szivüket el nem érhetem. / Gonoszságuk is föl van fujva, / mégis féltem az életem. (József Attila: Március); [...] egyre inkább megmutatkozott, hogy érdemes cinikusnak lenni; és az igaz ember ebben a világban szenvedő emberré lesz. A zsoltárokban és a kései bölcsességi irodalomban látjuk a hívő birkózását ezzel az ellentmondással, újabb kísérletet figyelhetünk meg a „bölccsé válásra” — az élet helyes felfogására, Isten újra megtalálására és megértésére, aki látszólag igazságtalan és teljesen távoli. (Ratzinger 2008: 183) [zsoltárok, Isten vö. (0, 5-8)] 5 (5-8) Istenem, adj két megvakult szemet, / Imás ajkat, ki térden emleget, / Lelket, ki tudja, tenni bírsz csodát / S agyat, ki nálam sokkal ostobább. // Ó, rettentő Isten, nagy vagy, ha vagy, / Gyötrött testemmel bár pokolnak adj, / De másikat küldj — méltó-nagy kinom, De, ó Uram, tovább én nem birom. (József Attila: Tovább én nem birom) [ima, Isten, Uram vö. (0), (2)] 6 (10) Mit ír a hírlap? Dúl a banda / Spanyolhonban és fosztogat; / Kínában elűzi egy bamba / tábornok a parasztokat / kis telkükről. Had fenyeget, / vérben áznak a tiszta vásznak. / Kínozzák a szegényeket. / Hadi uszítók hadonásznak. (József Attila: Március) 7 (12) Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! / Szabad ésszel nem adom ocsmány / módon a szolga ostobát. (József Attila: Ars poetica) 8 (15) Igy éltem s voltam én hiába, / megállapithatom magam. / Bolondot játszottak velem / s már halálom is hasztalan. // Mióta éltem, forgószélben / próbáltam állni helyemen. / Nagy nevetség, hogy nem vétettem / többet, mint vétettek nekem. (József Attila: Íme, hát megleltem hazámat...); Attila, lenge szellemek / között is vékonypénzű árva, / vállcsontod fehéren mered / a szégyentől sötét világba. // A fekete talpfákra rogysz, / a csillagok sínére fekszel: / repülsz és mégsem távolodsz — / csak halott vagy, de nem öregszel. // Közelről ismerlek, tudod. / Etus szemében imbolyogtál. / Szerettem unokahugod, / meztelen teste volt az oltár, // melyen lángolva áldozott / a tűzimádó fiatalság. / A család csöndben átkozott, / és félrefordult a rokonság. (Orbán Ottó: Találkozás egy szellemmel) [fekete talpfák, sín vö. (0); csillagok vö. (1)] 9 (17) Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket / üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd / szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét, / megannyi dús, tündöklő ékszerét. / Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, / és elgurul, akár a brilliáns. / A pompa ez, részvéttelen, derült, / magábaforduló tökéletesség. / Jobb volna élni. Ámde túl a fák már / aranykezükkel intenek felém. (Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli) 1
213
(19) Kis, nyurga füst virágzik hold előtt. / Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől. / Áttetszel rajta, égi hűvösség. // Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok, / elszállok, mint a köznapi bajok — / áttetszel rajtam, égi hűvösség. // Elszállok, el, de a lágy remegés / az életért, világot ringat és / áttetszik rajtad, égi hűvösség. (József Attila: Füst) [szenvedtem vö. (5-8); remegés az életért vö. (17)] 11 (20) Ime, hát megleltem hazámat, / a földet, ahol nevemet / hibátlanul irják fölébem, / ha eltemet, ki eltemet. (József Attila: Íme, hát megleltem hazámat ...) 12 Az ész megalkuvó, mindenre bólint végül, / bár közben vicsorog vadul. / A képzelet nem az; ő sose békül. / Álmunkban lázad és vidul, // [...] Ó sötét szárnytollak, suhogjatok az égben! / Magasan körözz, vad madár! / Hajnalra úgyis jeges verítékben / virrad meg gyógyszer, bot, halál. (Orbán Ottó: Haláldal) [A KÉPZELET MADÁR; vö. „surrogó madárszárny” (13)]. Bár Orbán Ottó a Fölkel a sínekről 13. sorában szerelemről beszél, a „surrogó madárszárny” és a következő sorban a „megborzong a csont” metaforája / metonímiája spirituális értelmet (is) hordoz; a földi szerelem és a misztikus elragadtatás összefonódása pedig a költészet egyik alapélménye már a középkor óta. „Az istenszerelemnek, az én és az isten egyesülésének, a földi szerelemnek, én és te egyesülésének analógiája maga is középkori — részben misztikus — hagyomány. Keresztes Szent János a menyasszonymisztika folytatója. A versek szerelmi légyottjai, csatái, az érzékek ájulata valóban spirituális szerelem, s ha a modern olvasó átfordítja földivé, akkor mégiscsak okosan és frivol módon cselekszik.” (Radnóti 1981: 37) Nem meglepő, hogy mindez nem maradhatott ki Borghesnek a költői mesterségről írt előadásaiból sem: „Vaksötét éjszakában, / szerelem vágyától lángokban égve, / én, boldog, messze jártam” (Keresztes Szent János: A lélek sötét éjszakája, ford. Takács Zsuzsa; idézi Borghes 2002: 65). Végül egy másik idézet, amely ugyancsak A KÉPZELET MADÁR metaforát használja, ezúttal Orbán Ottó fordításában: „Vívtam szerelmes hadat, / s noha győzelemre álltam, / oly de oly magasra szálltam, / hogy beértem a vadat. / [...] / törött szárnnyal, holtra váltan, / mégis oly gyönyörrel szálltam, / hogy beértem a vadat.” (Keresztes Szent János: Vívtam szerelmes hadat; in: Orbán 1972: 117) 10
214
