4
Tericum kiadó - 2015/02/25- A has ezeregyéjszakája - Belív - 142x197 - 416 / 5
A has ezeregyéjszakája
P
óki, amikor már minden foglalkozásból kikopott, amelyet úriember űzhet a Felső-Tisza mentén: volt árbecslő és biztosítási szakértő, volt bolond úriemberek mellett felvigyázó, amely bolond úriemberek minden éjszaka fel akarták gyújtani az ágyukat, és volt házasságközvetítő, amikor minden kötél szakadt, csak olyan özvegyasszonyok maradtak meg a világon, akik az első urukat halálra verték – Póki étvágytalan, magaunt, semmire se jó úriemberek gyógyításával foglalkozott: így került Jómódba, Ulrik nevű ismerősünkhöz, akinek megmentéséről még nem mondottak le a rokonai. – Majd meglátják, hogy egy hét múlva avas szalonnát és fekete cselédkenyeret fogok véle etetni, s azt mondja, hogy annál jobbat sose evett életében. Van olyan párfőmje a szalonnának, amelyet késő öregségéig sem unhat meg az ember. Azok a legboldogabb emberek, akik bakon vagy nyeregben ülve falatoznak fehér, puha, kövér szalonnát a bicskájukkal, a jobb mellényzsebükben van a hagyma, amelyet előbb a bal mellényzsebükbe dugnak be sózás végett, aztán egyetlen harapásra kapják be a hagymafejet; közben jódarab kenyérszeleteket vagdalnak a kezükben tartott cipóból. Bezzeg, nem közönséges élmény, ha ilyenkor vendégfogadó vagy csárda mutatkozik az országút mentén, a kulacsot újra meg lehet tölteni. De csak vékony, fehér, egyéves borral, mert utasem5
Tericum kiadó - 2015/03/09- A has ezeregyéjszakája - Belív - 142x197 - 416 / 6
bernek nem tanácsos másféle bort inni. Útközben könnyű verekedésbe keveredni – így, Póki. Császárszakállas, a pipafüsttől sárgult bajszú, igen nyugodt, szinte megjegyzés nélküli, hatvanesztendős úriember volt, akit a flegmája miatt pénzért lehetett volna mutogatni, el is nevezték vidékünkön „Flegman”-nak, amikor a tiszaeszlári pör járta, és mindenkinek zsidós neveket volt szokás osztogatni. Száznegyven centiméter volt a katonamérték alatt a boszniai okkupációkor, de olyan nagy feje volt, mint Sivorszkinak Zemplén vármegyében, akivel egy kalapot viseltek, amíg nem akadt pénzmag, egy újabb kalap megrendelésére. Most Póki viselte a kalapot, mert Sivorszki Zemplénben egy öreg bárót őrzött, akinek „tériszonya” volt, és ugyanezért minden éjszaka ki akart ugrani az ablakon, mindaddig, amíg Sivorszki egy gyertyával kivilágított, rúdra helyezett üres koponyát nem kezdett emelgetni az ablak alatt. Ehhez, pedig nem volt szüksége a kalapjára. „Flegman” ugyanezért éjjel-nappal kalapot viselt a fején – ki tudja, meddig tart a dicsőségből? –, minden mutatványhoz, bűvészkedéshez, előadáshoz felhasználta Sivorszki terjedelmes keménykalapját. Főtt tojásokat, galambokat, virágcsokrokat, bádogtallérokat, szerelmes leveleket, sürgönyöket, női arcképeket, selyem zsebkendőket, égő szivarokat, kártyacsomagokat, házinyulakat varázsolt elő a kalapjából, de máskor csak egyszerűen megemelte kalapját, s így szólt: – Köszöntem Ferenc Józsefnek Ischlben, és ő azt kérdezte: mostanában hány „lakatosok” vannak Privigyén? ahol a felségnek egykor a vasúti stáción bemutattak. „Két lakatos van Privigyén” – feleltem. (Póki előadása közben kalapjával különböző mutatványokat végzett.) Mire őfelsége valamely olyan megjegyzést mondott a kíséretében lévő Paar grófnak, 6
Tericum kiadó - 2015/03/09- A has ezeregyéjszakája - Belív - 142x197 - 416 / 7
hogy a magyarok még mindig úgy hazudnak, mint harminc esztendő előtt, amikor utoljára Privigyén járt. És én bolond fejemmel (Póki kalapjával a fejére ütött), csak kétesztendei gondolkodás után jöttem rá, hogy őfelsége voltaképpen a privigyei lakosok száma iránt érdeklődött. Azt hiszem, hogy ezért a másvilágon egyszer deresre húznak. Ebből a kis történetkéből is megítélhetjük, hogy mily koncíliáns férfiú volt Póki, miért nem tiltakozott sohasem, ha „Flegman”-nak szólították, miért nézegetett az emberekre mindig szelíd megbocsátással, akik néhanapján megbántották, mint eltévelyedettekre, akik kénytelenek rövid időn belül megbánni igazságtalanságukat. Báránytekintettel nézett ugyanezért Csapó Gizellára, Ulrik úr gazdasszonyára, aki füle hallatára így szólott Ulrik úrhoz, jövendőbeli gazdájához: – Tisztelt tekintetes úr. Én egy szegény leány vagyok, aki sokkal többet szenvedett a sorscsapásoktól, amelyeket megérdemelt. Hiszen ismeri élettörténetemet. Én voltam mindig a „szegény rokon” mindazoknál a házaknál, ahol megfordultam, ha az úr és úrnő veszekedésbe kezdtek, végül az én fejemen törték össze a teásfindzsákat; ha a harcsa nyers volt az ebédnél, én jártam sírni a kert végébe, ahol senki se látott; ha a kisasszony a gyógyszerésztől szerelmes leveleket kapott, én voltam az oka; az úrnak gyomorégése volt a mértéktelen borivástól, ugyancsak én szenvedtem… De ha ez az ingyenélő, mosdatlan, zsíros Póki úr, aki már eddig is körülnézett a padláson, a pincében, a kamrában, a veremben, a ruhásszekrényben, a házipatikában, felhajtogatta a szobában a szőnyegeket, hogy nincs-e valami elrejtve alattuk, megkóstolt minden üveget, amelyben folyadékot látott, még a valódi pthrügyi tormánktól, a legerősebb pálinkánktól, a 7
Tericum kiadó - 2015/03/09- A has ezeregyéjszakája - Belív - 142x197 - 416 / 8
lélegzetölő paprikánktól, a holt embert riasztó, házi recept szerint készült tubákunktól se volt túlságosan elragadtatva; – aki a szemem láttára evett meg egy eleven galamot, mint egy vadember; – aki egy ültőhelyében fogyasztott el egy malacsódart; – aki az ujjával keverte meg a forró paradicsomlevest, hogy a rizskása elég puhára főtt-e már benne; – aki már hajnalban olyan pálinka után sóhajtozik, amely pálinkát utoljára Boszniában ivott, amikor a bosnyák nők meg akarták mérgezni a magyar katonákat; – aki éjfélkor, a kísértetek órájában is felmegy a padlásra, mert napközben megütötte a kobakját egy felvágatlan disznósajtban; – aki már hajnalban válogatja az eleven és döglött rákokat a csalán között a kasban, a veremben; – aki nem nyugszik addig, amíg egy bedugaszolt hordót lát a pincében; – éjszaka, ha rájön az éhség: az egérfogóból kieszi a szalonnadarabkát; – aki a múltkor egy árjegyzéket evett meg, mert arra csokoládészeletek voltak festve; – aki 1848/49-iki újságokat visz magával olvasmány céljából arra a helyre, ahová a király is gyalog jár; – aki a csillagjárást, a hold keltét, a nap nyugvását tanulmányozza ki előbb a kalendáriumból, amíg előáll indítványával, hogy mit kellene ebédre enni; – aki a napraforgómagokat ropogtatja, amely magokat télen a madaraknak szórtam; – aki a kövér szolgálókat megemelgeti, megméregeti, megtapogatja abból a szempontból, vajon milyen pecsenye lenne belőlük, ha az ő receptje szerint megsütnék őket… – Mondom, tisztelt tekintetes úr, ha ez a Póki úr, akit most a házához vett: megnézeget a jövőben is minden sarokba dobott női alsószoknyát, vajon nincs-e benne egy darab füstölt hús elrejtve, amelyet a házból ki akarnak lopni? Aki egyéb teendő híján megtapogatja a tyúkokat a tojások irányában? Aki hitetlenkedve csóválja azon a fejét, hogy a 8
Tericum kiadó - 2015/03/09- A has ezeregyéjszakája - Belív - 142x197 - 416 / 9
beteg disznót az állatorvos parancsára ástuk el, és a helyek iránt érdeklődik, ahol a disznókat elföldeltük. Mert szappanfőzéshez a döglött sertés is jó. Aki egy deci tejfelt is sokall a paszulyleveshez, mert véleménye szerint az igazában borecettel jó. Aki reggel számon kéri azt a hering-maradékot, amit este meghagyott magának a borivás utánra. Aki a vak koldustól is ellopná a rézkrajcárt, hogy titokban az uborkásüvegbe eressze. Aki a fejét rázza, amikor a patika-orvosságokat látja az igen tisztelt tekintetes úr éjjeliszekrényén. És nyomban kijelenti, hogy ezeket az orvosságokat ő is használni fogja, hogy ne vesszenek kárba. Az elhasznált piócákat a maguk befőttesüvegében máris a szobájába vitte. Aki csodálkozik, ha este lámpát gyújtunk, mert az ember a sötétben is megtalálja a száját. Aki megeszegeti az ebéd végén a kenyérmorzsákat az abroszról, aki összeöntögeti a maradék bort a poharakból, hogy ebéd után lerészegedhessen, fagyottan eszi meg a töltött káposztát a szobájában, mert véleménye szerint ilyen csekélységért nem érdemes tüzet gyújtani, aki nyomban sírva fakad minden asztali köszöntőnél, mert jól tudja, hogy ilyenkor a bornemisszák is meghúzzák a poharakat, aki minden használt fehérneműt abból a szempontból bírál, vajon nem árt-e a vászonnak a gyakori mosás, aki a hurkavégben alkalmazott gyufaszálból farag magának fogpiszkálót, mert azért már amúgy se kár… Aki azt mondogatja a cselédasszonyoknak, hogyan motozta meg a cigánymenyecskéket, amíg az elveszett ötforintosát egy már mezítelenre vetkeztetett nőnél megtalálta. Aki körömjeleket tesz a különböző flaskókra, hogy azokból csak ő ihasson. Aki az elhasznált papírszivarszipkákat is mindennap megolvassa a maguk dobozában, aki egy elgurult inggombért csendőrt hozatott a házhoz… 9
