A harmadik csimpa´nz felemelkede´se ´ es buka´sa
A
HARMADIK ´NZ CSIMPA ´SE FELEMELKEDE ´S BUKA ´SA E
Jared Diamond
Typotex kiado ´ 2002
Az eredeti m˝ u cı´me The Rise and Fall of the Third Chimpanzee: How our animal heritage affects the way we live c 1992 by Jared Diamond. c Hungarian translation Gy˝ orva´ri Borba´la; Typotex, 2002
ISBN 963 9326 15-1
A m˝ u megjelene´se´t ta´mogatta:
Kedves Olvaso ´! ¨ nre gondoltunk, amikor a ko O ¨nyv el˝ oke´szı´te´se´n munka´lkodtunk. Kapcsolatunkat szorosabbra f˝ uzhetju ¨ k, ha bele´p a Typoklubba, ahonnan ´ertesu ¨lhet u ´ j kiadva´nyainkro ´l, akcio ´inkro ´l, programjainkro ´l, ´es amelyet a www.typotex.hu cı´men ´erhet el. Honlapunkon megtala´lhatja az egyes ko ¨nyvekhez tartozo ´ hibajegyze´ket is, mert sajnos hiba´k olykor el˝ ofordulnak.
Kiadja a Typotex Elektronikus Kiado ´ Kft., az 1795-ben alapı´tott Magyar Ko ¨nyvkiado ´k ´es Ko ¨nyvterjeszt˝ ok Egyesu ¨le´se´nek tagja Felel˝ os kiado ´ Votisky Zsuzsa Felel˝ os szerkeszt˝ o Seres Iva´n M˝ uszaki szerkeszt˝ o Hesz Ga´bor A borı´to ´t a ro ´mai San Pietro e Marcellino katakomba 3. sza´zadi fresko ´ja alapja´n To ´th Norbert ke´szı´tette Terjedelem 29 (A/5) ´v ı Ke´szu ¨lt a Dabas Jegyzet Kft. Nyomda´ja´ban Felel˝ os vezet˝ o Marosi Gyo ¨rgy
TARTALOM
˝ SZO ´ ELO ˝ RE ´ SZ ELSO
7
˝ C SAK EGY A NAGYEML OSFAJOK
¨ ZU ¨L KO 1. FEJEZET 2. FEJEZET
15
Mese a ha´rom csimpa´nzro´l A nagy kigra´s
´ SODIK RE ´ SZ MA
´ LLAT A 3. FEJEZET 4. FEJEZET 5. FEJEZET 6. FEJEZET 7. FEJEZET
8. FEJEZET
E GY KU¨ LO¨ NO¨ S E´ LETCIKLUSU´ 63
Az emberi szexualita´s evolu´cio´ja A ha´zassa´gto¨re´s tudoma´nyos elemze´se Hogyan va´lasztunk magunknak pa´rt ´es szexpartnert A szexua´lis szelekcio´ ´es az emberi rasszok eredete Mie´rt kell mego¨regednu¨nk ´es meghalnunk?
´ SZ HARMADIK RE
9. FEJEZET
19 36
E GYEDU¨ LA´ LLO´ AN EMBERI
Az emberi nyelvhez vezet˝o hidak A m˝uve´szet ´allati eredete
71 89 103 115 129 143 149 178
6
TARTALOM
A mez˝ogazdasa´g ke´te´l˝u fegyvere 1 1 . F E J E Z E T Mie ´rt doha´nyzunk, iszunk szeszt ´es veszu¨nk magunkhoz vesze´lyes vegyi anyagokat? 1 2 . F E J E Z E T Egyedu ¨l egy zsu´folt vila´gegyetemben
10. FEJEZET
´ SZ NEGYEDIK RE 13. FEJEZET 14. FEJEZET 15. FEJEZET 16. FEJEZET
¨ TO ¨ DIK RE ´ SZ O
V ILA´ GHO´ DI´TO´ K
A me´g meg nem to¨rte´nt els˝o tala´lkoza´sok Ve´letlen ho´dı´ta´sok Lovak, hettita´k ´es a to¨rte´nelem Fekete´n, fehe´ren
17. FEJEZET
19. FEJEZET
202 215 229 235 247 260 287
P USZTULA´ S EGYIK NAPRO´ L
´ SIKRA A MA 18. FEJEZET
190
A sosem volt aranykor Villa´mha´boru´ ´es ha´laada´s az ´ujvila´gban A ma´sik felh˝o
319 326 347 356
S EMMIT SEM TANULTUNK ¨ NK ? S MINDENT ELFELEJTETTU
371
Tova´bbi olvasma´nyok
379
Ne´v- ´ es ta´rgymutato ´
404
´ SZO ´ UTO
˝ S Z O ´ E L O
N
´ NVALO ´, YILVA
HOGY
AZ
EMBER
¨ LO ¨ NBO ¨ ZIK KU
VALAMENNYI
´allatto ´l. S ´ eppily nyilva´nvalo ´, hogy a nagyeml˝ oso ¨k ko ¨ze´ tartozunk, anato ´miai fele´pı´te´su ¨ nk ´ es molekula´ink legapro ´bb re´szleteiig. Ez az ellentmonda´s az emberi faj egyik legizgalmasabb vona´sa; tudunk ro ´la, de me´g mindig nehe´z megragadnunk azt, hogyan alakult ki ´ es vajon mit jelenthet. Egyfel˝ ol la´tszatra ´athidalhatatlan szakade´k ta´tong ko ¨ztu ¨nk ´ es a to ¨bbi faj ko ¨zo ¨tt; az „a´llat” katego ´ria le´trehoza´sa´val ´ eppen ezt ismertu ¨ k be. Ebb˝ ol az ko ¨vetkezik, hogy szerintu ¨ nk a sza´zla´bu ´ nak, a csimpa´nznak ´ es a kagylo ´nak vannak bizonyos ko ¨zo ¨s, le´nyegi tulajdonsa´gaik, olyanok, amilyenek az embernek nincsenek, ma´sfel˝ ol nincsenek csak ra´nk, emberekre jellemz˝ o tulajdonsa´gaik. Ilyen, csak az embert jellemz˝ o tulajdonsa´g egyebek ko ¨zo ¨tt a be´ letu sze´d, az ´ra ı ´s ´ es az o ¨sszetett ge´pek ke´szı´te´se´nek ke´pesse´ge. E ¨nk fenntarta´sa´hoz nem ele´g a puszta kezu ¨ nk, ahhoz eszko ¨zo ¨k is kellenek. Legto ¨bbu ¨ nk ruha´t visel, ´ elvezi a m˝ uve´szetet, ´ es sokunk valla´sos is. Bene´pesı´tettu ¨ k az ege´sz Fo ¨ldet, uralkodunk energia´ja´nak ´ es terme´nyeinek nagy re´sze´n, kezdju ¨ k megho ´dı´tani az o ´cea´n me´lyse´geit ´ es az u ˝rt is. Vannak csak bennu ¨ nket jellemz˝ o rossz tulajdonsa´gaink is, egyebek ko ¨zo ¨tt a ne´pirta´s, a ma´sok kı´nza´sa´nak ´ elvezete, a ka´bı´to ´szer-fogyaszta´s ´ es a ma´s fajok ezre´vel valo ´ kiirta´sa. E tulajdonsa´gok egyike-ma´sika (pe´lda´ul az eszko ¨zhaszna´lat) kezdetleges forma´ban ne´mely ´allatfajban is megvan, de ebben a tekintetben is jo ´val felu ¨ lmu ´ ljuk az ´allatokat. Az embert ko ¨vetkeze´ske´ppen gyakorlati ´ es jogi szempontbo ´l nem tekintju ¨ k ´allatnak. Nem csoda, hogy amikor Darwin 1859-ben kijelentette, hogy az ember a majmokto ´l sza´rmazik, elme´lete´t a legto ¨bben ke´ptelense´gnek tekintette´k, ´ es hitte´k rendu ¨ letlenu ¨ l tova´bb, hogy bennu ¨ nket az Isten ku ¨ lo ¨n teremtett. Sokan ma is ´gy ı tartja´k, ko ¨ztu ¨k az amerikai egyetemista´k egynegyede. Ma´sfel˝ ol meg nyilva´nvalo ´an ´allatok vagyunk, a megszokott ´allati testre´szekkel, molekula´kkal ´ es ge´nekkel. Me´g azt is tudjuk, hogy pontosan milyen ´allattı´pusba tartozunk. Ku ¨ ls˝ ore annyira hasonlı´tunk a csimpa´nzhoz, hogy ma´r ˝k hittek az a XIX. sza´zadi anato ´musok is ´ eszrevette´k a rokonsa´got, holott o isteni teremte´sben. Ke´pzelju ¨ k csak el, hogy egy embert megfosztunk ruha´ja´to ´l, haszna´lati ta´rgyaito ´l ´ es a besze´d ke´pesse´ge´t˝ ol, de anato ´miai tulajdonsa´-
8
´ NZ A HARMADIK CSIMPA
gait meghagyjuk neki. Tegyu ¨ k be ezuta´n egy ´allatkerti ketrecbe a csimpa´nzok melle´, ´ es mi, a to ¨bbi, felo ¨lto ¨zo ¨tt ´ es besze´lni tudo ´ ember, la´togassuk meg ott. A ketrecbe za´rt, besze´lni nem ke´pes ember u ´ gy fest majd, mint valo ´ja´ban mindannyian: gye´r sz˝ orzet˝ u, felegyenesedett csimpa´nz. Egy u ˝rb˝ ol ´ erkez˝ o zoolo ´gus harmadik fajta csimpa´nzke´nt sorolna´ be, a zairei to ¨rpe csimpa´nz ´ es a tro ´pusi Afrika to ¨bbi re´sze´n ´ el˝ o ko ¨zo ¨nse´ges csimpa´nz melle´. Az elmu ´ lt ne´ha´ny ´ ev molekula´ris genetikai kutata´sai kimutatta´k, hogy ge´njeink 98 sza´zale´kban megegyeznek a ma´sik ke´t csimpa´nzfaj ge´njeivel. Az ember ´ es a csimpa´nz ko ¨zo ¨tt kisebb a genetikai ta´volsa´g, mint az egyma´ssal ko ¨zeli rokonsa´gban lev˝ o vo ¨ro ¨s szem˝ u´ es fehe´r szem˝ u lombge´bics ko ¨zo ¨tt, vagy a fitisz fu ¨ zike ´ es a csilpcsalp fu ¨ zike ko ¨zo ¨tt. Egykori biolo ´giai poggya´szunkat teha´t legnagyobbre´szt me´g mindig magunkkal hordjuk. Darwin kora o ´ta to ¨bb sza´z olyan le´nynek tala´lta´k meg a csontleleteit, amelyek az emberszaba´su ´ majmok ´ es az ember ko ¨zo ¨tti ´atmenethez tartoznak, s ´ ertelmes embernek lehetetlense´g nem tudoma´st vennie err˝ ol a to ¨me´rdek bizonyı´te´kro ´l. Valaha ke´ptelense´gnek t˝ unt, de ma´ra ma´r bizonysa´g: az ember a majomto ´l sza´rmazik. Az a felfedeze´s, hogy rengeteg a hia´nyzo ´ la´ncszem, csak me´g vonzo ´bba´ tette ezt a proble´ma´t, ha a teljes megolda´st nem adta is meg. Poggya´szunk ne´ha´ny u ´ j csomagocska´ja´bo ´l kell ado ´dniuk a csak ra´nk jellemz˝ o tulajdonsa´goknak – annak a ke´t sza´zale´knak, amennyivel a csimpa´nzokto ´l ku ¨ lo ¨nbo ¨zu ¨ nk. Evolu ´ cio ´nk to ¨rte´nete´ben nemre´giben ´ es meglehet˝ os gyorsasa´ggal ´atestu ¨ nk ne´ha´ny cseke´ly, de fontos ko ¨vetkezme´nyekkel ja´ro ´ va´ltoza´son. Az a bizonyos u ˝rb˝ ol ´ erkezett zoolo ´gus voltake´ppen me´g sza´zezer ´ eve is csak a nagyeml˝ oso ¨k egy u ´ jabb faja´nak tekintett volna bennu ¨ nket. Ke´tse´gtelenu ¨ l volt ne´ha´ny ku ¨ lo ¨no ¨s szoka´sunk, pe´lda´ul a t˝ uzgyu ´jta´s ´ es az eszko ¨zhaszna´lat, de azok a fo ¨ldo ¨n kı´vu ¨li la´togato ´ szeme´ben nem lettek volna ku ¨ lo ¨no ¨sebbek a ho ´d ´ es a „lugase´pı´t˝ o mada´r” szoka´saina´l. Csak tala´n ne´ha´ny tı´zezer ´ eve – az egye´n emle´kezete´hez ke´pest ve´gtelenu ¨ l hosszu ´ ideje, fajunk o ¨na´llo ´ to ¨rte´nelme´hez me´rve azonban csak to ¨rede´knyi id˝ oo ´ta – kezdtek megjelenni azok a tulajdonsa´gaink, amelyek egyedive´ ´ es sebezhet˝ ove´ tesznek bennu ¨ nket. Mi volt le´nyeges o ¨sszetev˝ o az emberre´ va´la´sban? Mivel a fajunkra jellemz˝ o saja´tossa´gok csak nemre´giben jelentek meg ´ es csupa´n ne´ha´ny va´ltoza´s ko ¨vetkezme´nyeke´ppen, aze´rt ezeknek a tulajdonsa´goknak vagy legala´bb az el˝ oke´pu ¨ knek ma´r kora´bban is jelen kellett lenniu ¨ k az ´allatvila´gban. Mi lehet a ˝se? m˝ uve´szet ´ es nyelv, a ne´pirta´s ´ es ka´bı´to ´szer-e´lvezet ´allati o Fajunk mostani biolo ´giai sikerei emberi tulajdonsa´gainkbo ´l eredeztethet˝ ok. Nincs ma´sik olyan nagytest˝ u ´allatfaj, amely jelen lenne minden vila´gre´´ szaki-sarkig. szen vagy minden ´ elette´rben szaporodna, a sivatagto ´l kezdve az E
˝ SZO ´ ELO
9
Egyedsza´m szempontja´bo ´l nincs nagytest˝ u versenyta´rsunk. Rendkı´vu ¨ li tulajdonsa´gainkbo ´l kett˝ o azonban a fennmarada´sunkat vesze´lyezteti: hajlamunk egyma´s ´ es ko ¨rnyezetu ¨ nk pusztı´ta´sa´ra. Persze mindkett˝ o megjelenik ma´s fajokban is: az oroszla´n ´ es sok ma´s ´allat is pusztı´tja a maga fajta´ja´t, az elefa´ntok ´ es ma´s ´allatok pedig to ¨nkreteszik ko ¨rnyezetu ¨ ket. Technikai hatalmunk ´ es robbana´sszer˝ uen no ¨vekv˝ o ne´pesse´gu ¨ nk miatt azonban ezek a saja´tossa´gok sokkal veszedelmesebbek, ha t˝ olu ¨ nk, az embert˝ ol nyilatkoznak meg. Nincs semmi u ´j azokban a jo ´slatokban, amelyek szerint, ha nem sza´llunk magunkba, akkor hamarosan ve´ge lesz a vila´gnak. Csakhogy ezek a jo ´slatok most ke´t nyilva´nvalo ´ okbo ´l igazat jo ´solnak. El˝ oszo ¨r is, az atomfegyverek re´ve´n gyorsan elto ¨ro ¨lhetju ¨ k magunkat a Fo ¨ld szı´ne´r˝ ol: az embernek kora´bban nem volt ilyen eszko ¨ze. Ma´sodszor, mi ma´r most kisaja´tı´tjuk a Fo ¨ld netto ´ termel˝ oke´pesse´ge´nek (azaz a napfe´nyb˝ ol neku ¨ nk juto ´ netto ´ energia´nak) legala´bb negyven sza´zale´ka´t. Ha a vila´g ne´pesse´ge 41 ´ evenke´nt tova´bbra is megke´tszerez˝ odik, akkor hamarosan ele´rju ¨ k a no ¨vekede´s biolo ´giai hata´rait, ´ es atto ´l kezdve egyma´ssal kell majd hala´los ku ¨ zdelmet vı´vnunk a vila´g ve´ges er˝ oforra´sainak minden kis morzsa´ja´´ ert. S ha va´ltozatlan u ¨ temben pusztı´tjuk a fajokat, akkor a ko ¨vetkez˝ o – a XXI. – ´ evsza´zadra a vila´g legto ¨bb faja kipusztul vagy vesze´lybe keru ¨ l, pedig a mi fennmarada´sunk sok fajto ´l fu ¨gg. Mire jo ´ ezeket az ismert s lehangolo ´ te´nyeket isme´telgetni? Mie´rt igyekezne´nk kinyomozni rombolo ´ hata´su ´ tulajdonsa´gaink eredete´t? Ha csakugyan evolu ´ cio ´s o ¨ro ¨kse´gu ¨nkho ¨z tartoznak, akkor alighanem genetikailag meghata´rozott saja´tossa´gok, ko ¨vetkeze´ske´ppen megva´ltoztathatatlanok is. Csakhogy a helyzet nem reme´nytelen. Valo ´szı´n˝ uleg velu ¨ nk szu ¨ letett bels˝ o ke´nyszert ´ erzu ¨nk az idegenek ´ es szexua´lis vete´lyta´rsaink elpusztı´ta´sa´ra, ez azonban az emberi ta´rsadalmakat nem ga´tolta meg abban, hogy megkı´se´relje´k elnyomni ezeket az o ¨szto ¨no ¨ket, ´ es a legto ¨bb embert sikeru ¨ lt is megmenteniu ¨ k a meggyilkoltata´sto ´l. A huszadik sza´zad ipari ´allamaiban az embereknek sokkalta kisebb ha´nyada szenvedett er˝ oszakos hala´lt – me´g a ke´t vila´gha´boru ´ pusztı´ta´sa´val egyu ¨ tt is –, mint a k˝ okorszak to ¨rzsi ta´rsadalmaiban. Az ´atlage´letkor sok mai ne´pesse´gben jo ´val magasabb, mint valaha volt. A ko ¨rnyezetve´d˝ ok nem mindig maradnak alul a fejleszt˝ okkel ´ es a pusztı´to ´kkal vı´vott ku ¨ zdelemben. Ma´r ne´ha´ny genetikai fogyate´kossa´g is enyhı´thet˝ o vagy gyo ´gyı´thato ´ manapsa´g – pe´lda´ul a fenilketonuria vagy a fiatalkori cukorbetegse´g. Helyzetu ¨ nk ´attekinte´se´vel azt szeretne´m ele´rni, hogy ne essu ¨ nk szokott hiba´inkba: hogy haszna´ljuk mu ´ltunkro ´l ´ es hajlamainkro ´l szerzett ismereteinket viselkede´su ¨ nk megva´ltoztata´sa´ra. Ebben a reme´nyben aja´nlottam ke´t ikerfiamnak
10
´ NZ A HARMADIK CSIMPA
˝ 1987-ben szu ezt a ko ¨nyvet. Ok ¨lettek, ´ es 2040-ben lesznek annyi id˝ osek, ˝ vila´gukat alakı´tjuk. mint ´ en most. Azzal, amit most teszu ¨ nk, az o Ennek a ko ¨nyvnek nem az a ce´lja, hogy ilyen vagy olyan megolda´ssal ´alljon el˝ o, hiszen azok a megolda´sok, amelyeket alkalmaznunk kell, nagy vonalakban ma´r tiszta´zo ´dtak. Ko ¨ze´ju ¨k tartozik a ne´pesse´gsza´m no ¨vekede´se´nek megfe´keze´se, az atomfegyverek korla´toza´sa vagy megsemmisı´te´se, be´ke´s mo ´dszerek kidolgoza´sa a nemzetko ¨zi vita´k felolda´sa´ra, a m˝ uko ¨de´su ¨ nkkel ja´ro ´ ko ¨rnyezeti hata´sok visszafoga´sa, valamint a fajok ´ es a terme´szetes ´ el˝ ohelyek meg˝ orze´se. Sza´mos kiva´lo ´ ko ¨nyv ad re´szletes javaslatokat arra, hogyan kellene mindezeket ve´ghezvinni. Ne´melyik ilyen javaslatot ma´r ´atu ¨ltette´k a gyakorlatba, „ma´r csak” ko ¨vetkezetes megvalo ´sı´ta´sukra kell to ¨rekedni. S ha mindannyiunknak meggy˝ oz˝ ode´se´ve´ va´lna, hogy ezek le´nyegbeva´go ´ javaslatok, akkor – megle´ve´n a szu ¨kse´ges tuda´sunk – ma´r holnap elkezdhetne´nk ˝ket. valo ´ra va´ltani o ´ ppen ezt a sza´nde´Csak egyvalami hia´nyzik: a kell˝ o politikai sza´nde´k. E kot szeretne´m ´ erlelni azzal, hogy felva´zolom az emberise´gnek mint fajnak a to ¨rte´nete´t. Proble´ma´ink me´lyre hatolo ´ gyo ¨kerei ´allati eredetu ¨ nkig nyu ´ lnak vissza. Hosszu ´ id˝ oo ´ta n˝ onek, mind nagyobb hatalmunkkal ´ es le´leksza´munkkal egyu ¨ tt, ´ es ez a no ¨vekede´s mostana´ban egyre meredekebben gyorsul. Ahhoz, hogy meggy˝ oz˝ odju ¨ nk mostani ro ¨vidla´to ´ gyakorlatunk elkeru ¨ lhetetlen ko ¨vetkezme´nyeir˝ ol, csak tanulma´nyoznunk kell azt a sza´mos egykori ta´rsadalmat, amely tulajdon er˝ oforra´sait elpusztı´tva o ¨nmaga´t is elpusztı´totta. A politikato ¨rte´ne´szek szerint az ´allamok ´ es uralkodo ´k tanulma´nyoza´sa jo ´ lehet˝ ose´get ad arra, hogy tanuljunk a mu ´ ltbo ´l. Ez me´g inka´bb igaz az emberise´gnek mint fajnak a to ¨rte´nete´re, mivel az egyszer˝ ubb ´ es vila´gosabb tanulsa´ggal szolga´l.
F E L E M E L K E D E´ S U¨ N K
to ¨rte´nete o ¨t terme´szetes re´szre tagolo ´dik. Az Els˝ o re´szben (az 1. ´ es a 2. fejezetben) ve´gigko ¨vetju ¨k to ¨rte´netu ¨ nket to ¨bb millio ´´ evvel ezel˝ ott˝ ol kezdve ege´szen a tı´zezer ´ evvel ezel˝ otti id˝ okig, a mez˝ ogazdasa´g megjelene´se´ig. Ez a ke´t fejezet a csontok, eszko ¨zo ¨k ´ es a ge´nek adta bizonyı´te´kokkal foglalkozik; ezek a bizonyı´te´kok re´ge´szeti ´ es bioke´miai ˝rz˝ ˝k adja´k a legko leletekben o odtek meg, ´ es o ¨zvetlenebb ta´je´koztatata´st arro ´l, hogyan va´ltoztunk. A csont- ´ es eszko ¨zmaradva´nyok kora nemegyszer ele´g pontosan meghata´rozhato ´, vagyis kiko ¨vetkeztethetju ¨ k bel˝ olu ¨ k, hogy mikor to ¨rte´nt a va´ltoza´s. Meg fogjuk vizsga´lni annak a ko ¨vetkeztete´snek az alapjait, amely szerint ge´njeink 98 sza´zale´ka´ban me´g mindig csimpa´nzok vagyunk, ´ S BUKA ´ SUNK E
˝ SZO ´ ELO
11
majd megpro ´ba´ljuk kiderı´teni, hogy a fennmarado ´ 2 sza´zale´kbo ´l vajon mi okozhatta a Nagy kiugra´st. A Ma´sodik re´sz (a 3. fejezett˝ ol a 7.-ig) az emberi ´ eletciklus va´ltoza´saival foglalkozik; ezek a nyelv ´ es a m˝ uve´szetek kialakula´sa szempontja´bo ´l ´ eppoly fontosak voltak, mint a csontva´zzal kapcsolatos (az Els˝ o re´szben ta´rgyalt) va´ltoza´sok. Csak a nyilva´nvalo ´ te´nyeket soroljuk fel azzal, hogy u ´ jbo ´l meg´allapı´tjuk: az elva´laszta´s uta´n is ta´pla´ljuk gyermekeinket, nem hagyjuk ra´juk a ta´pla´le´kszerze´st; a legto ¨bb feln˝ ott fe´rfi ´ es n˝ o pa´rban ´ el; az apa´k ´ es anya´k legto ¨bbje ele´g hosszu ´ ideig ´ el ahhoz, hogy nagyszu ¨ l˝ o lehessen; s a n˝ oknek egy id˝ o uta´n elmarad a havive´rze´su ¨ k. A mi szemu ¨ nkben ezek mind norma´lis jellegzetesse´gek, de ´allatvila´gbeli, hozza´nk legko ¨zelebbi rokonaink norma´i ˝si ´allaposzerint legala´bbis ku ¨ lo ¨no ¨sek. Mindegyik le´nyeges elte´re´s kora´bbi, o tunkto ´l, csakhogy a leleteken nem hagytak nyomot, nem tudjuk teha´t, hogy ˝sle´nytani tanulma´nyokban sokkal kemikor jelentek meg. Emiatt az emberi o vesebb szo ´ esik ro ´luk, mint az agyte´rfogat ´ es a medence va´ltoza´sairo ´l, pedig sarkalatosak a csak az emberre jellemz˝ o kultura´lis fejl˝ ode´sben, s emiatt legala´bb akkora figyelmet ´ erdemelne´nek. Az Els˝ o´ es a Ma´sodik re´szben ma´r alaposan megvizsga´lva´n kultura´lis felvira´gza´sunk biolo ´giai alapjait, a Harmadik re´szben (a 8. fejezett˝ ol a 12.-ig) ´attekintju ¨ k azokat a kultura´lis jellegzetesse´geket, amelyekr˝ ol azt gondoljuk, hogy megku ¨ lo ¨nbo ¨ztetnek bennu ¨ nket az ´allatokto ´l. Els˝ onek persze azok o ¨tlenek fel ko ¨zu ¨ lu ¨ k, amelyekre a legbu ¨ szke´bbek vagyunk: a nyelv, a m˝ uve´szet, a technika, a mez˝ ogazdasa´g – felemelkede´su ¨ nk megannyi jele. De megku ¨ lo ¨nbo ¨ztet˝ o tulajdonsa´gaink ko ¨zo ¨tt akad keve´sbe´ jeles is, pe´lda´ul a ka´bı´to ´szer´ elvezet. Azt lehet vitatni, hogy ezek valo ´ban csak az emberre volna´nak jellemz˝ ok, de azt ma´r aligha, hogy legala´bbis nagy el˝ orele´pe´sek az ´allati el˝ ozme´nyekhez ke´pest. Ilyen el˝ ohı´rno ¨ko ¨knek le´tezniu ¨ k kellett, mivel ezek a jellemz˝ ok az evolu ´ cio ´s id˝ oska´la´n me´rve csak nemre´giben bontakoztak ki. Mik voltak ezek az ´allati el˝ ohı´rno ¨ko ¨k? S vajon szu ¨ kse´gszer˝ u volt-e, hogy kibontakozzanak a fo ¨ldi ´ eletben, neta´n olyannyira szu ¨ kse´gszer˝ u, hogy sok ma´s olyan bolygo ´ra is sza´mı´thatunk, amelyet hozza´nk hasonlo ´ fejlettse´g˝ u le´nyek ne´pesı´tenek be? A ka´bı´to ´szer-e´lvezet mellett me´g ke´t ma´s o ¨npusztı´to ´ tulajdonsa´gunk is vesztu ¨ nket okozhatja. Egyiku ¨ kkel a Negyedik re´sz (a 13. fejezett˝ ol a 16.-ig) foglalkozik, nevezetesen az idegenek ira´nti gy˝ ulo ¨lettel – a ma´s emberi csoportokhoz tartozo ´k meggyilkola´sa´ra valo ´ hajlamunkkal. Ennek a tulajdonsa´gnak voltak ko ¨zvetlen el˝ ozme´nyei az ´allatok ko ¨re´ben, ´ espedig az egyedek ´ es egyedcsoportok ko ¨zo ¨tti harc, s ez nemcsak az emberek, hanem ma´s faj-
12
´ NZ A HARMADIK CSIMPA
beliek ko ¨zo ¨tt is sokszor hala´llal ve´gz˝ odo ¨tt. Gyilkolo ´er˝ onket csupa´n a technikai fejlettse´g no ¨velte meg. A Negyedik re´szben megvizsga´ljuk majd azt a fajta idegengy˝ ulo ¨letet ´ es sze´ls˝ ose´ges elszigeteltse´get, amely akkor jellemezte az embert, amikor me´g nem alakultak ki a bennu ¨ nket kultura´lisan egyse´gesebbe´ tev˝ o politikai ´allamok. La´tni fogjuk, hogy a technika, a kultu ´ ra ´ es a fo ¨ldrajzi viszonyok hogyan hatottak az embercsoportok ko ¨zo ¨tti ke´t legismertebb to ¨rte´nelmi o ¨sszecsapa´s kimenetele´re. Ezuta´n megvizsga´ljuk az idegengy˝ ulo ¨letb˝ ol fakado ´ to ¨meggyilkossa´gok vila´gto ¨rte´nete´t. Fa´jdalmas ta´rgy ez, itt azonban legf˝ oke´ppen arra szolga´l pe´lda´val, hogy ha nem vagyunk hajlando ´k szembene´zni a tulajdon to ¨rte´nelmu ¨ nkkel, akkor o ´hatatlanul meg fogjuk isme´telni kora´bbi hiba´inkat – csak most ma´r veszedelmesebb le´pte´kben. A fennmarada´sunkat vesze´lyeztet˝ o ma´sik so ¨te´t vona´s a ko ¨rnyezet egyre fe´ktelenebb ka´rosı´ta´sa. Ennek is megvannak az ´allatvila´gban a maga ko ¨zvetlen el˝ ozme´nyei. Azok az ´allatpopula´cio ´k, amelyek valami okbo ´l megszabadultak a ragadozo ´kto ´l ´ es az ´ el˝ osko ¨d˝ okt˝ ol, bizonyos esetekben nem tudta´k to ¨bbe´ korda´ban tartani a szaporoda´sukat, s addig sokasodtak, ameddig ki nem merı´tette´k er˝ oforra´saikat, olykor egyenesen a hala´lba ette´k magukat. Ez nagyon is vesze´lyes lehet˝ ose´g az emberre ne´zve, mert ragadozo ´k szinte egy´altala´n nem pusztı´tanak bennu ¨ nket, azuta´n nincs olyan ´ elette´r, amelyre ne terjesztettu ¨ k volna ki az uralmunkat, ´ es pe´lda´tlanul nagy er˝ ovel pusztı´thatjuk az ´allatokat s tehetju ¨ k to ¨nkre az ´ elettereket. Sajnos sokan me´g mindig azt a rousseau-i eszme´t vallja´k, amely szerint csak az ipari forradalommal fordultunk ebbe az ira´nyba, addig o ¨sszhangban ´ eltu ¨ nk az anyaterme´szettel. Ha ´gy ı lett volna, mu ´ltunkbo ´l jo ´szerivel csak annyit tanulhatna´nk, hogy egykor milyen ere´nyesen ´ eltu ¨ nk, s la´m, ma´ra mennyire go¨ to nossza´ lettu ¨ nk. Az O ¨dik re´sz teha´t (a 17. fejezett˝ ol a 19.-ig) igyekszik megrendı´teni ezt az eszme´nyke´pet, s szembesı´t bennu ¨ nket mu ´ ltbeli ko ¨rnyezet¨ rombola´sunkkal. Az Oto ¨dik re´sz a Negyedikhez hasonlo ´an azt hangsu ´ lyozza, hogy mostani helyzetu ¨ nkben csak a rombola´s me´retei u ´ jak, egyebekben minden a re´gi. A kı´se´rlet ma´r to ¨bbszo ¨r lezajlott, ´ es ismert a kimenetele, volna ha´t mib˝ ol tanulni. A ko ¨nyv za´rszava ve´gigko ¨veti az ´allati sorbo ´l valo ´ kiemelkede´su ¨ nket s azt is, hogy inte´zkede´seinkkel mint siettetju ¨k egyre inka´bb a buka´st. Nem ´rtam ı volna meg ezt a ko ¨nyvet, ha a buka´s vesze´lye´t ta´volinak tartana´m, s akkor sem, ha reme´nytelennek ´te ı ´lne´m a helyzetet. Megmutatom a reme´nyt ado ´ jeleket ´ es azt is, hogyan tanulhatunk a mu ´ ltbo ´l, nehogy az olvaso ´ elba´tortalanodje´k a mu ´ lt eseme´nyei meg a mostani el˝ orejelze´sek la´tta´n, s emiatt neta´n elszalassza azt, amit mondani szeretne´k. S azoknak az olvaso ´knak, akik u ´tmu-
˝ SZO ´ ELO
13
tata´st szeretne´nek tova´bbi olvasma´nyokhoz, a ko ¨tet ve´ge´n tova´bbi ko ¨nyveket ´ es tanulma´nyokat adok meg a fejezetek anyaga´hoz.
AKI
te´mako ¨rr˝ ol ´r ı ko ¨nyvet, annak jo ´l kell va´logatnia. Az olvaso ´k hajlamosak hia´nyolni bizonyos, szerintu ¨ k le´nyegbeva´go ´ te´ma´kat, ma´sok kidolgoza´sa´t meg tu ´lsa´gosan re´szletesnek ´te ı ´lni. Nehogy ba´rki is becsapva ´ erezhesse maga´t, mindja´rt az eleje´n szeretne´m elmondani, hogy az ´ en ´ erdekl˝ ode´semet mi ragadta meg ´ es mie´rt. Apa´m orvos, anya´m nyelvtehetse´ggel is mega´ldott zene´sz. Amikor gyermekkoromban megke´rdeztek, hogy mi szeretne´k lenni, mindig azt va´laszoltam, hogy orvos, mint az apa´m. Az egyetem utolso ´´ eve´ben ez az eredeti ´ eletce´l valamelyest mo ´dosult: az orvosi kutata´s fele´ fordultam, s eze´rt ´ elettant tanultam; ma ezt a teru ¨letet tanı´tom ´ es kutatom a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem (University of California, Los Angeles) orvosi kara´n. He´te´ves koromban azonban az ornitolo ´gia is ´ erdekelni kezdett, majd szerencse´re olyan iskola´ba keru ¨ ltem, ahol elme´lyu ¨ lhettem a nyelv- ´ es to ¨rte´nelemtudoma´nyokban is. A doktora´la´s uta´n egyre jobban nyomasztott az a tudat, hogy ege´sz ´ eletemet egyetlen szakteru ¨ letnek, az ´ elettannak kell ´aldoznom. Ekkor azonban az eseme´nyek szerencse´s o ¨sszja´te´ka jo ´volta´bo ´l le´ j-Guinea hegyeiben to het˝ ose´gem ta´madt egy nyarat U ¨lteni. Utaza´som azzal az u ¨ ru ¨ggyel indult, hogy az u ´ j-guineai madarak fe´szekraka´sa´nak sikeresse´ge´t tanulma´nyozom majd, de ez a terv ne´ha´ny he´t alatt kudarcba fulladt, mert ˝serd˝ kideru ¨ lt, hogy egyetlen mada´rfe´szket sem veszek ´ eszre az o oben. Te´nyleges sza´nde´kom azonban nagyon is valo ´ra va´lt: a vila´g egyik vadon meg˝rzo o ¨tt teru ¨ lete´n kiele´gı´thettem kalandva´gyamat ´ es ornitolo ´giai tuda´sszomja´ j-Guinea csoda´latos madarainak, a lugase´pı´t˝ mat. U o mada´rnak ´ es a paradicsommada´rnak a la´tta´n u ´ gy hata´roztam, hogy a mada´ro ¨kolo ´gia, -evolu ´ cio ´ ´ es -biogeogra´fia lesz a ma´sodik hivata´som. A madarak megfigyele´se kedve´´ j-Guinea´ba ´ ´ ert azo ´ta jo ´ ne´ha´nyszor visszate´rtem U es a szomsze´dos csendeso ´cea´ni szigetekre. ´ j-Guinea´ban a nekem kedves madarak ´ U es erd˝ ok egyre gyorsabb pusztula´sa ko ¨zepette nehe´z lett volna u ´ gy dolgoznom, hogy ne keru ¨ ljek kapcsolatba a konzerva´cio ´biolo ´gia´val (a terme´szetve´delemmel). Igyekeztem teha´t o ¨sszehangolni a kutato ´munka´t ´ es a gyakorlati munka´t: a korma´nyok tana´csado ´jake´nt felhaszna´ltam az ´allatok elterjede´se´re vonatkozo ´ ismereteimet a nemzetipark-rendszerek megterveze´se´ben ´ es a korma´nyok elgondolta ´ j-Guinea´ban o nemzeti parkok felme´re´se´ben. Emellett itt, U ´hatatlanul fele´ledt ´LES ILYEN SZE
14
´ NZ A HARMADIK CSIMPA
bennem a nyelvek ira´nti ´ erdekl˝ ode´s is, hiszen 30 kilome´terenke´nt ma´s nyelv ja´rja, ´ es minden helyi nyelven meg kellett tanulnom a mada´rneveket, ha merı´teni akartam az itteniek roppant mada´rismerete´b˝ ol. S legf˝ oke´ppen, ke´ptelense´g lett volna u ´ gy tanulma´nyoznom a mada´rfajok evolu ´ cio ´ja´t ´ es kihala´sa´t, hogy ne kezdjen el foglalkoztatni a lege´rdekesebb faj, a Homo sapiens evolu ´ cio ´ja ´ es esetleges kihala´sa. Ezt az ´ erdekl˝ ode´st igaza´n bajos lett volna ´ eppen ´ j-Guinea´ban elnyomnom, ott, ahol olyan o U ´ria´si az emberi sokfe´lese´g. Ezen az u ´ ton-mo ´don kelt fel bennem az ´ erdekl˝ ode´s azok ira´nt a saja´tosan emberi vonatkoza´sok ira´nt, amelyeket ebben a ko ¨nyvben hangsu ´ lyozok. ´ Ugy gondolom, hogy ilyenforma´n nem is kell menteget˝ odzno ¨m a terjedelmi ara´nytalansa´gok miatt. Antropolo ´gusok ´ es re´ge´szek sok kiva´lo ´ ko ¨nyvben ta´rgyalta´k az evolu ´ cio ´t az eszko ¨z- ´ es csontleletek szempontja´bo ´l, err˝ ol teha´t ele´g volt ro ¨vid o ¨sszefoglala´st ´rnom. ı Ezek az emlı´tett ko ¨nyvek azonban jo ´val kevesebb helyet sza´ntak annak, ami engem leginka´bb ´ erdekel: az emberi ´ eletciklusnak, az ember fo ¨ldrajzi elterjede´se´nek, az ember ´altal a ko ¨rnyezetre kifejtett hata´snak s az embernek mint az ´allatfajok egyike´nek. Ezek a te´mako ¨ro ¨k legala´bb olyan fontosak az ember evolu ´ cio ´ja szempontja´bo ´l, mint a csontokkal ´ es szersza´mokkal o ¨sszefu ¨ gg˝ o hagyoma´nyos ta´rgyko ¨ro ¨k. ´ j-Guinea´bo S azt hiszem, helye´nvalo ´ volt ennyi pe´lda´t hozni U ´l, ha els˝ ore ´ j-Guinea persze csak egy sziget valahol a vitala´n tu ´ lnyomo ´nak t˝ unnek is. U la´gban – a Csendes-o ´cea´n egyenlı´t˝ oi o ¨ve´ben –, ´ es aligha szolga´l ve´letlenszer˝ u keresztmetszettel a modern emberise´gr˝ ol. De az emberise´g nagyobb re´sze´nek haza´ja, mintsem els˝ ore gondolna´nk. A vila´g nagyja´bo ´l 5000 nyelve´b˝ ol vagy ezret csak itt besze´lnek. Itt van meg egy jo ´kora re´sz a modern vila´gban fennmaradt kultura´lis va´ltozatossa´gbo ´l. A hegyeinek eldugott re´szeiben ´ el˝ o ne´pek nemre´giben me´g k˝ okorszaki fo ¨ldm˝ uvesek voltak, az alfo ¨ldi csoportok noma´d vada´sz-gy˝ ujto ¨get˝ ok, a hala´szok pedig id˝ onke´nt mez˝ ogazdasa´ggal is foglalkoztak. Igen er˝ os volt a helyi idegengy˝ ulo ¨let, a kultura´lis va´ltozatossa´g nemku ¨ lo ¨nben, s aki elhagyta a to ¨rzsi teru ¨ letet, az az ´ elete´t tette kocka´ra. A velem dolgozo ´u ´j-guineaiak ko ¨zo ¨tt sok tapasztalt vada´sz ilyen k˝ okorszakban ´ ´ es idegengy˝ ulo ¨letben ´ elte ve´gig a gyermekkora´t. Uj-Guinea ilyenforma´n jo ´ modellje annak a nem cseke´ly re´sznek, ami ma´ra megmaradt a nemre´giben me´g le´tez˝ o emberi vila´gbo ´l.
