050625 050812 060209 071012 080507
A (HÁLÓZATI) INFRASTRUKTÚRÁRÓL1 Fleischer Tamás2 BEVEZETÉS
A meghirdetett féléves tantárgy az általában „mőszaki” vagy „hálózati” infrastruktúra győjtınévvel illetett hálózatokkal, nevezetesen a közlekedés, a vízgazdálkodás, az energiagazdálkodás és a távközlés kérdéseivel foglalkozik. Tulajdonképpen akár ezzel túl is léphetnénk a meghatározás bonyodalmain, és, mint olyan sokszor, azt a felsorolással helyettesítve, akár rá is térhetnénk az elsı témakörre, a közlekedésre. Ezúttal nem ezt tesszük, megpróbáljuk körüljárni, vajon milyen tényleges közös jegyei vannak az egyébként fogalomként gyakrabban használt, mintsem szabatosan definiált infrastruktúráknak. Vajon van-e racionális magyarázata annak, hogy egyetlen tárgy keretében foglalkozunk a fentebb felsorolt ágazatokkal? Jelen írás felépítése a következı: Elıször a felsorolt ágazatokra egyaránt használatos szolgáltatások és infrastruktúra fogalmakat egymástól határoljuk el. A szolgáltatásokkal kapcsolatban utalunk a tercier szektor fogalmára és e szektor dominánssá válására, például a foglalkoztatási szerkezetben. Maga az infrastruktúra kifejezés a fejlıdésgazdaságtannal foglalkozó közgazdászok nyomán terjedt el a közgazdaságtanban, ebbıl az irányból érkezünk el a fogalom definiálása felé. Azóta viszont felszínes érvelésekben gyakran egyes infrastruk-
1
A BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán indított „Infrastruktúra” tantárgy bevezetı elıadásának szerkesztett szövege.
2
tudományos fımunkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet
2
MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET
túrákra valóban jellemzı tulajdonságok (közjószág jelleg, közösségi finanszírozás) alaptalan kiterjesztése jelenik meg úgy, mintha az adott tulajdonság általános jellemzıje lenne minden infrastruktúrának. Néhány példával arra mutatunk rá, hogy mind gazdasági fejlettségi megközelítésben, mind térben, mind technológiaváltások következtében egymástól nagyon különbözı infrastruktúrák léteznek, amelyekre egyáltalán nem indokolt sémaszerően ráhúzni egyes közös tulajdonságokat. Ami mégis indokolja az infrastruktúra, mint külön kategória megkülönböztetését, az éppen e létesítményeknek a gazdaság fejlıdésével kapcsolatos szerepével, az infrastruktúrák térbeli és nem-térbeli gazdasági hatásaival függ össze. Ezzel a kérdéskörrel azonban már egy külön elıadás foglalkozik. Az infrastruktúra definiálása elıtt: szolgáltatás és infrastruktúra megkülönböztetése Akik csak ágazatok felsorolásából indulnak ki, gyakran szinonimaként használják a szolgáltatások és az infrastruktúra fogalmakat. Mi ennél pontosabb fogalmi elkülönítést tartunk szükségesnek: eszerint a szolgáltatások (services) alatt tevékenységeket értünk, míg az infrastruktúra szoros értelemben mindig létesítményeket jelöl. A tevékenységek (flow) adatai jelennek meg az ágazati tevékenységeket számbavevı rendszeres éves statisztikákban, míg a létesítmények (stock) adatait a vagyonértékelések során lehet értékben kifejezni. A szolgáltatások másik elnevezése a tercier szektor, ami harmadikat jelöl, tehát szükségképpen léteznie kell elsı- és második szektornak is. A nemzetgazdaság primer szektorának a mezı-és erdıgazdaságot, valamint a kitermelı ipart nevezzük. Az elkülönítés alapja az, hogy ezek a tevékenységek közvetlenül a természet által nyújtott javakat termelik ki. Szekunder szektor valamennyi további ipari tevékenység, azaz a teljes feldolgozó- és építıipar. Ezek az ágazatok a primer szektor által felkínált nyersanyagokat dolgozzák fel. Ebben a sorban jelenti a harmadik szintet a tercier szektor, amibe elsı közelítésben minden olyan tevékenységet belesöpörhetünk, amit a fentiekben nem soroltunk fel. (Idıvel a szektor tovább tagolódott3.) Önmagában az a tény, hogy ilyen módon
3
Quaternary & quinary (economic) activities: A further disaggregation of that part of the service sector (business services) which is information oriented into quaternary activities (referring to activities which involve the collection, recoding, arranging, storage, retrieval, exchange, and dissemination of information) and quinary activities which emphasize the creation, rearrangement and interpretation of new and old ideas and information as well innovation of methods in data interpretation. Economic Geography Glossary http://faculty.washington.edu/krumme/gloss/a.html Economic & Business Geography and the Knowledge-Based Space Economy -- A Learning Web - © Gunter Krumme 2002 http://faculty.washington.edu/krumme/ebg/contents.html
A (HÁLÓZATI) INFRASTRUKTÚRÁRÓL
3
meg tudjuk különböztetni a tercier szektort, természetesen még nem indokolja az elhatárolás indokoltságát: a szektor jelentıségére az hívja fel a figyelmet, hogy a fejlettebb országok gazdasági tevékenységének egyre nagyobb hányadát képezi tercier tevékenység. Esetenként a foglalkoztatottak hetven-nyolcvan százaléka is a szolgáltatásokhoz sorolható ágazatokban tevékenykedik. A FİBB SZEKTOROKBAN FOGLALKOZTATOTTAK ARÁNY A
1941 - 2004
1 0,9
A szolgáltatásokban dolgozók számarányának alakulása
0,8 0,7 0,6 0,5
Az iparban dolgozók számarányának alakulása
0,4 0,3 0,2 0,1
A mezôgazdaságban dolgozók számarányának alakulása
0
Forrás: A szerzı ábrázolása a KSH adatai alapján.
1. ábra. A fıbb szektorokban foglalkoztatottak aránya Magyarországon 1941–2004 Magyarországon is mára ez az arány túllépte a hatvan százalékot. Egy bı fél évszázad foglalkoztatási arányainak bemutatásával látványosan érzékeltethetı az a folyamat, ahogy az 1950-es évek 55%-os mezıgazdasági foglalkoztatással jellemezhetı munkamegosztásától az ipar fokozatosan átveszi a legfıbb foglalkoztató szerepét (1974-ben 44 %). A szolgáltatások elıbb az elsıséget veszik át, (1984-tıl 40%-kal) majd 1992-tıl meghaladják az összes foglalkoztatott felét. (1. ábra). A FİBB SZEKTOROKBAN FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMA 1941 - 2004 6000
5000
[ezer fô]
4000
A szolgáltatásban dolgozók számának alakulása
3000
2000
Az iparban dolgozók számának alakulása
1000 A mezôgazdaságban dolgozók számának alakulása 0
4
MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET
Forrás: A szerzı ábrázolása a KSH adatai alapján.
2. ábra. A fıbb szektorokban foglalkoztatottak száma Magyarországon 1941–2004 A 2. ábra azt is érzékelteti, hogy a leírt folyamat a hetvenes évek végéig az öszszes foglalkoztatott számának bıvülése mellett ment végbe, innentıl viszont a tendencia megfordul, majd a foglalkoztatottak száma különösen hirtelen fogyatkozik meg a kilencvenes évek elején. A szolgáltatásban foglalkoztatottak arányának megugrása tehát valójában úgy alakult ki, hogy stagnált, vagy csak nagyon keveset csökkent a szolgáltatásokban dolgozók száma egy olyan idıszakban, amikor a mezıgazdaság és az ipar jelentıs számú dolgozótól szabadult meg. A kilencvenes évek második felétıl meginduló szerény foglalkoztatás-bıvülést viszont már ténylegesen a szolgáltatásban megnyíló lehetıségek táplálják. Egyes szerzık felhívják a figyelmet arra, hogy a statisztikai adatok a szolgáltatási tevékenység tényleges térhódításánál nagyobb emelkedést jeleznek, mert a szolgáltatások között számos olyan tevékenység is megjelenik, amit korábban is elláttak, csak akkor azt a statisztika az iparhoz sorolta, mert nem külön szervezet látta el az adott tevékenységet. Például egy gyáron belüli anyagmozgatás a termelés részét képezte, de ha most a mővelet egyik fázistevékenységét egy önálló vállalkozás látja el, külön telephelyen, akkor a félkész termék oda- és visszajuttatása már szállítás, amit ráadásul esetleg egy külön szolgáltató végez. Ez igaz, de ezzel együtt az is igaz, hogy megjelentek olyan új szolgáltatási tevékenységek is, (például a számítástechnika kapcsán) amelyek korábban egyáltalán nem léteztek, vagy más szolgáltatásigényes ágazatok (pl. idegenforgalom) tömegessé váltak. A továbbiakban ebben az írásban nem foglalkozunk külön a szolgáltatásokkal4, a fentiekben csupán érzékeltetni akartuk ennek a növekvı arányú rendszeres gazdasági tevékenységnek, vagyis a szolgáltatásoknak a jelentıségét. E tevékenység tömeges méretekben történı elvégezhetıségének a feltételét képezi az, hogy mögötte megjelenjen egy létesítményi (többnyire hálózati) háttér, nevezetesen az infrastruktúra.
4
A szolgáltatások (áruként eladható, de termékformát nem öltı tevékenység) jellemzı sajátosságai Szabó Katalin (1989) szerint: Termelése pillanatában elfogyasztják – így nem ölt termék formát Megvalósulásához nélkülözhetetlen a fogyasztó jelenléte. Eladó és vevı személyes viszonyba kerülnek általa. Csak korlátozottan helyettesíthetı mással. Helyhez kötött, csak korlátozottan exportálható Nem készletezhetı, nem raktározható. A termékekhez képest jelentısebbek az extern hatásai.
A (HÁLÓZATI) INFRASTRUKTÚRÁRÓL
5
Az infrastruktúra definiálása felé Maga az infrastruktúra: kifejezés a hadászatból származik, és azon a felismerésen alapszik, hogy létezik az ellátási vonalaknak egy olyan általános kiépítettségi, felszereltségi igénye, aminek birtokában gördülékennyé lehet tenni az elfoglalt területeken történı berendezkedést, biztosítani lehet a hátországgal való megbízható kapcsolatot. Az infrastruktúra gazdaságban való megkülönböztetését a fejlıdésgazdaságtan klasszikusai kezdték el az 1950-es években: mindenekelıtt Albert O. Hirschman. Az alapvetı kérdés az volt, elısegíti-e az infrastruktúra fejlesztése egy régió gazdasági fejlıdését, és ha igen, hogyan? Mielıtt azonban ennek utánajárunk, próbáljuk meg definiálni, mirıl is beszélünk. Az infrastruktúra definíciójának megkerülése (felsorolással) Definíció helyett igen gyakran csak felsorolják az infrastruktúra elemeit, pontosabban az ide tartozó ágazatokat. Mőszaki, vagy hálózati (régebben „termelı”) infrastruktúrának nevezzük a közlekedés, az energetika, a vízgazdálkodás és a hírközlés létesítményeit. Szociális, vagy humán, vagy lakossági (régebben „nem-termelı”) infrastruktúrának nevezzük az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, /a kereskedelem és idegenforgalom/, a lakás, a pénzügyi szféra létesítményeit (…és ami még felbukkan, ha az nem ‘mezıgazdaság’ vagy ‘ipar’).5 Létezik egyébként hármas felosztás is: anyagi, intézményi és személyi kategóriák megkülönböztetése (Jochimsen 1966). A félév során a mőszaki, vagy hálózati infrastruktúra fogalmához kapcsolódóan felsorolt ágazatokkal fogunk foglalkozni. Az infrastruktúra leszármaztatása Az infrastruktúra is harmadik, de egy eszközökre vonatkozó sorban; azaz máshol, mint a szolgáltatások, vagyis a tercier szektor esetében láttuk.
5
Hogy a kérdés még bonyolultabb legyen, a szolgáltatások statisztikai besorolására a KSH egy ettıl eltérı rendszert alkalmaz, „anyagi szolgáltatásokat” és „nem-anyagi szolgáltatásokat” különböztetve meg: elıbbibe sorolva a közlekedés és hírközlés mellett a kereskedelmet is, míg a „villamosenergia-, gáz-, gız-, vízellátás” nem a szolgáltatásoknál, hanem az iparnál jelenik meg.
6
MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET
A termelésben megkülönböztetjük a forgóeszközöket, ezek egyetlen termelési ciklusban beleépülnek a termékbe. Az állóeszközök több termelési ciklust szolgálnak ki. Értékük ennek megfelelıen folyamatosan, – egy leírási kulcs szerinti kalkuláció segítségével – kerül át a termék árába. Az infrastruktúra olyan létesítmény, amely nem csak több termelési ciklust, de párhuzamosan több termelı folyamatot, valamint egyidejőleg termelési és fogyasztási folyamatokat is kiszolgál. Termékekre könyvelése lényegében nem, vagy alig megoldható. Ezért úgy kezelhetı, mint általános társadalmi rezsi (social overhead capital, társadalmi rezsi tıke). Ha nem is szigorú definícióként, de a különbözı infrastruktúrák kiemelhetı közös tulajdonságként ezt a fogalmat használhatjuk. Tehát: Az infrastruktúra több termelési ciklust kiszolgáló, hosszú élettartamú, ugyanakkor egyes termelési folyamatokhoz nem köthetı, sıt a termelésre sem korlátozható, térbelileg kiterjedt, hálózattá szervezıdı létesítmény vagy intézmény, ami kapcsolatrendszerként, edényként, vázszerkezetként mőködve keretül, háttérül szolgál a termelés, elosztás és fogyasztás folyamataihoz. Zavarok a definíció körül Körülbelül ennyi mondható el közös jegyként, vagyis olyan tulajdonságként, ami valóban még minden infrastruktúrára vonatkozóan érvényesnek tekinthetı. Ehhez képest esetenként két irányban távolodnak el a fellelhetı meghatározások, (és mindkét irány okot ad a gyanakvásra): vagy olyan tulajdonságokat is megpróbálnak a definícióba tuszkolni, amelyek nem jellemeznek minden infrastruktúrát, vagy pedig a társadalmi rezsi tıke kifejezést félreértve leszőkítik annak az eredeti értelmét. Az elsı csoportba tartozik, amikor egyes infrastrukturális létesítményekre, vagy egyes idıszakokra valóban jellemzı jegyek (pl. közületi finanszírozás, közjószág jelleg) úgy jelennek meg, mintha azok az infrastruktúrák közös tulajdonságai lennének. A továbbiakban rámutatunk arra, hogy ezek elhamarkodott általánosítások, és nem alkalmasak arra, hogy olyan létesítmények esetében próbáljuk ıket érvként alkalmazni, amelyekre nem érvényesek. A másik csoportba sorolható, amikor egyes szerzık (Hansen 1965) a social overhead capital mintájára bevezették az economic overhead capital kifejezést és elkezdték ágazati kategóriaként megkülönböztetni egymástól a ’social overhead capital’ (oktatás, egészségügy, közigazgatás), illetve az ’economic overhead capital’ (közlekedés, hírközlés, energia, víz-csatorna) szektorokat. Az ágazatok elkülönítése rendben van, mi is alkalmazzuk; az elnevezés okozza a problémát. A társadalmi rezsi kifejezésben szereplı „társadalmi” jelzı ugyanis egyáltalán nem a szolgáltatást elıállító tevékenységet kívánta eredetileg megkülönböztetni, hanem arra utalt, hogy
A (HÁLÓZATI) INFRASTRUKTÚRÁRÓL
7
a rezsi tıke a társadalmat szolgálja, azaz a felhasználója a társadalom széles köre, termelıktıl fogyasztókig. Ha úgy tetszik, a 3. ábra output oldalán jelentkezı termelés-fogyasztás elemek összességérıl, együttes kiszolgálásáról van szó, erre utal a „társadalmi” kifejezés. Ezzel szemben a szolgáltatói oldalon megjelenı ágazatok megkülönböztetésére használva a társadalmi jelzıt, sajnálatosan és máig hatóan sikerült összekeverni a felhasználókat érintı externális hatásokra vonatkozó definíciót a technológiai ágazatok kategorizálásának a kérdéskörével. (Ennek eddigi legfrissebb fejleménye, amikor az EU dokumentumai a ’services of general economic interest’ kialakított fogalmát ’economic services of general interest’ értelemben használják, megintcsak összekeverve az input-output összefüggés sorait és oszlopait.) \ Felhasználó Szolgáltató \
Termelés
Fogyasztás
Mezıgazdaság Ipar „Gazdasági szolgáltatások” „Társadalmi szolgáltatások” 3. ábra. A társadalmi rezsire vonatkozó definíció félreértésébıl következı, zavart keltı kategoria megnevezés. Miért nehéz definiálni az infrastruktúrát? Az infrastruktúra, számos más fogalommal egyetemben azok közé tartozik, aminek eredeti körülhatárolása egy negatív akció eredménye: nevezetesen azt volt könnyebb megmondani, hogy mi nem tartozik ehhez a fogalomhoz. Ilyen fogalom még eredetileg a környezet (‘amivel nem foglalkozunk’) az externália, a posztindusztriális, és minden egyéb ‘poszt-’akármi. Ezek a fogalmak jól mőködnek addig, amíg csak megkülönböztetést, elkülönítést akarunk velük jelezni ahhoz képest, ami vizsgálódásunk fókuszában van. Ahogy a külföldi kategóriája is jól értelmezhetı, mondjuk a magyar igazgatásrendészet szempontrendszerében. Ha azonban az elhatárolt fogalom valamiért fontossá válik, éppen azt kezdenénk vizsgálni, éppen az kerül érdeklıdésünk középpontjába, egyáltalán nem biztos, hogy továbbra is értelme van annak, hogy jelentıséget tulajdonítsunk az eredeti kategóriáknak, amibe egy más nézıpontból korábban besöpörtük az ide esı fogalmakat. Ha nem magyarországi, hanem európai, vagy globális összefüggésben elemzünk, vajmi kevés jelentısége van annak, hogy magyarország szempontjából korábban mondjuk az íreket, az albánokat és az afgánokat azonos kategóriába (t.i. külföldi) soroltuk. Az infrastruktúrával is így vagyunk: abból, hogy a fogalom létrejött, még nem következik automatikusan, hogy nagyszámú lényeges közös
8
MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET
tulajdonsága marad érvényben akkor is, ha az ide sorolt létesítmény-típusok önálló elemzésébe fogunk. Közjavak, magánjavak, klub-javak, közös tulajdon Ha tudományos szinten nem is, de a politikai és az üzleti világban mindenképpen az infrastruktúrával kapcsolatos tartós mítoszok közé tartozik az a vélekedés is, hogy az infrastruktúra elemei mindig, vagy általában közjavak lennének. A kérdés vizsgálatához elıször a közjavak fogalmát kell pontosítanunk. A közjavak definíciója azon a meggondoláson alapszik, hogy közjavaknak csak olyan jószágok tekinthetık, amelyek felhasználása mindenki számára szabadon biztosítható. Ezt a szabadságot két oldalról érheti korlátozás, ezt jelzi a 4. ábra két tengelye. Ezek közül az egyik, ha a jószág gazdája korlátozza tulajdonának mások által való használatát (ha erre jogi lehetısége van, illetve ha a korlátozás fizikailag végrehajtható). Erre vonatkozik a kizárhatóság – nem-kizárhatóság tengely (angolul excludable – non-excludable goods) A szabad használat másik lehetséges korlátozó tényezıje viszont a másik használó, t.i. abban az esetben, ha a felhasználók egymást kiszoríthatják a használat során. Angolul a rival – non-rival goods fogalompárral fejezik ezt ki, de sem a versengı – nem-versengı; sem a rivalizáló – nem-rivalizáló javak magyar fordítás nem ad további külön magyarázat nélkül elég egyértelmő útbaigazítást az eredeti értelmezés megértéséhez, ezért a jelenség leírására inkább a felhasználók egymást akadályozzák – nem akadályozzák (vagy kiszorítják – nem szorítják ki) kifejezések alkalmazását javasoljuk.
Forrás: „Infrastructure for Development” World Development Report 1994 World Bank Oxford University Press 1994.
4. ábra. Közjavak, magánjavak, klub-javak, közös tulajdon
A (HÁLÓZATI) INFRASTRUKTÚRÁRÓL
9
Közjavaknak azokat a jószágokat nevezzük, amelyek igénybevételébıl sem szabályozással nem zárható ki a potenciális felhasználó, sem egymást nem szoríthatják ki az utóbbiak a használat során. A két tengely szerint megkövetelt megfelelıség rögtön arra is rávilágít, hogy a tiszta közjavak (szabályozással nem zárható ki, nem akadályozzák egymást) valamint a magán javak (szabályozással kizárható, akadályozzák egymást) pólusai között további átmeneti helyzetek is megkülönböztethetık (szabályozással nem zárható ki, egymást viszont akadályozzák; illetve szabályozással kizárható, de egymást nem akadályozzák) Közjavak, magánjavak, klub-javak, köztulajdon
Szektoron és technológián belül is eltérı módon viselkednek az egyes létesítmények Forrás: „Infrastructure for Development” World Development Report 1994 World Bank Oxford University Press 1994.
akadályozzák
Kizárható szabályozással
Nem akadályozzák
A javak megkülönböztetése aszerint, hogy a szabályozó kizárhatja-e a felhasználót, illetve, hogy a felhasználók egymást akadályozzák-e
nem-kizárható
Magán javak
Közös tulajdon
Klubjavak
Közjavak 9
5. ábra. Magán javak, – közjavak, – klubjavak – és közös tulajdon megkülönböztetése
Közjavak, magánjavak, klub-javak, köztulajdon
Szektoron és technológián belül is eltérı módon viselkednek az egyes létesítmények Forrás: „Infrastructure for Development” World Development Report 1994 World Bank Oxford University Press 1994.
akadályozzák
Kizárható szabályozással
Nem akadályozzák
A javak megkülönböztetése aszerint, hogy a szabályozó kizárhatja-e a felhasználót, illetve, hogy a felhasználók egymást akadályozzák-e
nem-kizárható
Magán javak
Közös tulajdon
Erdészeti út
Városi utak
Díjkapus pálya, autóút
Faluközi utak
Klubjavak
Közjavak 12
6. ábra. Egy azonos szektoron (közlekedés) és azonos technológián (közúti közlekedés) belül is eltérı viszonyuk lehet az egyes létesítményeknek a közjószág jelleg szembontjából
10
MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET
[ A MEGKEZDETT ÍRÁS ITT EGYELİRE VÉGET ÉR; A FELKÉSZÜLÉSHEZ AZ ELİADÁSOK VALAMINT AZ AJÁNLOTT IRODALMAK NYÚJTANAK TOVÁBBI SEGÍTSÉGET ] HIVATKOZÁSOK
Guild, Robert L (1998) Infrastructure investment and regional development: theory and evidence. Dep. of Planning, Univ of Auckland WP Series No 98-3 Hansen, Niles (1965) The structure and determinants of local public investment expenditures. The Review of Economics and Statistics Vol. 45. pp. 150-162. Hirschman, Albert O.: The Strategy of Economic Development. Yale University Press, New Haven, 1958 Infrastructure for Development. World Development Report 1994. Published for the World Bank, Oxford University Press, New York 1994. Jochimsen, Reimut: Theorie der Infrastruktur. Grundlagen der markwirtschaftliche Entwicklung. Tübingen, 1966 Mandel M. - Papné, G.L. --Sághi G.: Infrastruktúrapolitika Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987 Szabó Katalin: A "lágyuló" gazdaság KJK Budapest 1989 Vickerman, R. W.: Other regions' infrastructure in a region's development. Elôadás a Regional Science Association International 30. Európai Kongresszusán, Isztambul, 1990 augusztus 28-31 Vickerman, R. W.: Transport infrastructure and region building in the European Community. Journal of Common Market Studies 1994/1 és elôadás a Regional Science Association International 33. Európai Kongresszusán, Moszkva, 1993 augusztus 24-27. Zoltán Zoltán: Az infrastruktúra térbeli rendszerei és területi hatásmechanizmusa. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979
Budapest, 2005. február 14… – május … –…2008…
