A HAJDÚSÁGI MÚZEUM ÉVKÖNYVE VII

A HAJDÚSÁGI MÚZEUM ÉVKÖNYVE VII.

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY, 1990

A HAJDÚSÁGI MÚZEUM ÉVKÖNYVE v u .

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY, 1990

Szerkesztette. NYAKAS MIKLÖS A kötet lektora: MÓDY GYÖRGY A rajzokat Bói István,

a fényképeket F. Molnár

HU — ISSN 01 390 937

Erzsébet

készítette

TARTALOMJEGYZÉK

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN Bartha Dénes: A hajdúböszörményi városi erdőállomány- és erdőtípusai Die Bestands- und Waldtypen des Stadtwaldes von Hajdúböszörmény

..

.

5 19

Kovács Gábor: A daru (Grus grus) vonulása és nyári előfordulásai a Hortobágyon. 1975—1987 Die Migration des Kranichs (Grus grus) und sein Vorkommen auf der Hortobágy zur Sommerszeit 1975—1987

32

RÉGÉSZET, ÓKORTUDOMÁNY — ARCHÄOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT Balla Lajos: Dacia romanizácdójárói Die Romanisation Dakiens Lévai Béla: Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról Archäologische und Siedlunghistorische Angaben von Józsa ...

33 40 41 52

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE Nyakas Miklós: A hajdúkerületi főkapitány választási r e n d j é n e k alakulása Die Entstehung der Wahlordnung zum Hauptkapitän im Amtsbereich H a j du Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850 Zur Praxis der Strafbemessung a m Gerichtsstuhl des Amtsbezirkes Hajdu bei S t r a f v e r f a h r e n wegen Diebstahls Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése Uber die Arbeiten zum Bau des Amtsitzes f ü r den Amtsbereich Hajdu NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum csengőgyűjteménye Die Schellensammlung des Hajduság-Museums

21

53 65 67 114 117 164 165 185 3

Bartha

Dénes

A hajdúböszörményi városi erdőállomány- és erdőtípusai

I.

Bevezetés

Az erdő tipológia századunk elején a Skandináv államokban alakult ki, nálunk azonban egy egységes szemléletű osztályozási rendszer csak az 50-es évek vége felé jöhetett létre (Majer 1962). Alapegysége az erdőtípus, mely azon erdőrészek összessége, amelyekben a termőhelyi tényezők összhatása azonos, növénytársulási összetételük többé-kevésbé megegyező, következésképpen hasonló erdőgazdálkodási eljárásokat kíván. Ez a tanulmány a városi erdőállomány- és erdőtípusait igyekszik bemutatni, elsősorban cönológiai-ökológiai megközelítés segítségével. II. Az erdőtípus-meghatározás

módszere

A korábban alkalmazott módszerek helyett (Majer 1962, 1968, Csapody et al. 1963) egy új, az ökológiai jelzőszámok — s ezek közül is elsősorban az F(W)-értékek — segítségével történt az erdőtípusok meghatározása. A felvételeknél a minimiareál minden esetben 10X10 = = 100 m 2 volt, a cönológiai tabellák Braun-Blanquet módszerével készültek. A vízgazdálkodási fokozat kiszámításánál alkalmazott képlet:

v (A—D) . = 1

F.

1

=

az i-edik f a j numerikus abundancia-dominancia értéke az illető f a j vízigény-jelzőszáma (Zólyomi et a l j 1967, Soó 1980)

n . = a felvételben található fajok száma A V-értékek és a vízgazdálkodási fokok közötti összefüggés: &ZSZ

isZ

sx

-fez:

U

fru

V k

5-

5

III. A Városi-erdő

általános

jellemzése

Területe 1379,9 ha, átlagos tengerszint feletti magassága 151—157/ 155 m. Északon szőlők, keleten a Kutas- és Csere-erdő, délen zártkertek és a belső-erdő, nyugaton szántóterületek határolják. A Városi-erdő a Magyar Flóratartomány (Pannonicum) Alföldi flóravidékének (Eupannonicum) nyírségi flórajárásába (Nyírségense) tartozik. Nyugati szélén — mely flórajárás-választónak is tekinthető — közvetlenül érintkezhetett az egykori nagykiterjedésű kontinentális ta tár juharos lösztölgyes (Aceri tatarico — Quercetum hungaricum) foltjaival (Zólyomi 1958). Erre utalnak a felső szintjükben karbonátmentes csernozjomok, a határsávi pusztai cserjés töredékek (Euonymus europaea, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare, P r u n u s spinosa) és a határszélen, ill. a Városi-erdőben is fellelhető kontinentális erdőssztyepp/fajok, mint a Campanula bononiensis, C. rapunculus, Nepeta pannonica, Chamaecytisus supinus ssp. pseudorochelii, Viola cyanea, Veronica spuria ssp. foliosa. Alapkőzete homok, löszös homok és homokos lösz, melyen a potenciális erdőtársulás a homokpusztai tölgyes (Festuco rupicolae — Quercetum roboris), ill. a gyöngyvirágos tölgyes (Convallario — Quercetum roboris) -komplexe. IV. Az állomány1. Erdei- és

és erdőtípusok

jellemzése

feketefenyvesek

A Pinus sylvestris és P. nigra állományok elegyetlenül sehol sem fordulnak elő. Gyakori kísérőik — egymáson kívül a Quercus robur, Q. rubra, Acer pseudoplatanus, A. negundo, Celtis occidentalis. Kis területük m i a t t jellemző gyepszint nem alakulhatott ki, mint n é h á n y — javarészt m á r eltűnt — nyírségi fenyvesben (vö. Boros 1932, Soó 1937, 1943). Szubnudum aljnövényzetükben viszonylag gyakoriak a Pteridophytak, mint a Cystopteris fragilis, Dryopteris filix-mas, D. carthusiana. A zárvatermők közül szálanként az alábbi, többnyire árnyéktűrő fajok találhatók: Geum urbanum, Chaerophyllum temulum, Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma, Galium aparine, Lamium purpureum, Veronica hederifolia, Chelidonium május, Alliaria petiolata, Viola mirabilis, Mycelis muralis, Lapsana communis, Stellaria media, Humulus lupulus, Urtica dioica, Convallaria majalis, Brachypodium sylvaticum, Poa nemoralis, Agropyron caninum. Mohaszintjét jól fejlett Polytrichastrum formosum, P. juniperinum, H y p n u m cupressiforme, Atrichum undulatum, Radula complanata, Dicranum polysetum, Brachythecium salebrosum. Pleurozium schreberi szinuziumok alkotják.

a

2. Kocsányos tölgyesek (1. sz. táblázat) Két erdőtípusuk fordul elő, a jelentős területet elfoglaló félszáraz vízgazdálkodási fokú Poa nemoralis — kocsányos tölgyes és a ma m á r csak töredékében fellelhető — javarészt más állománnyá (fekete diós, akácos) átalakított — üde vízgazdálkodási fokú Convallaria majalis — kocsányos tölgyes. A Poa nemoralis — kocsányos tölgyes még őrzi az egykori nagykiterjedésű homokpusztai tölgyes (Festuco rupicolae — Quercetum roboris) jellemző növényfajait. Ilyenek a pusztagyepek és a száraz tölgyesek közös fajai, mint a Thalictrum minus, Trifolium m o n t a num, Geranium sanguineum, Stachys recta, Dianthus giganteiformis ssp. pontederae, Iris aphylla ssp. hungarica, Brachypodium pinnatum, Festuca rupicola, Verbascum phoeniceum, Jasione montana, Achillea nobilis ssp. neilreichii, Thesium linophyllon. Gazdag gyepszintjükben nagyszám ú a k a száraz tölgyesekre jellemző fajok, így Ranunculus polyanthemos, Thalictrum aquilegifolium, Saxifraga bulbifera, Genista elata, Chamaecytisus ratisbonensis, Trifolium alpestre, Vicia pisiformis, V. cassubica, Peucedanum cervaria, P. oreoselinum, Laserpitium prutenicum, Valeriana stolonifera, Euphorbia angulata, Vincetoxicum hirundinaria, Pulmonaria mollis, Origanum vulgare ssp. besseranum, Verbascum nigrum, Veronica spuria ssp. foliosa, Melampyrum cristatum, Turritis glabra, Campanula bononiensis, Solidago virgaurea, Inula salicina ssp. aspera, Viscaria vulgaris, Stellaria graminea, Asparagus officinalis, Polygonatum odoratum. Querco — Fagea f a j a i a Convallaria majalis — kocsányos tölgyesben is hiánytalanul fellépnek. Ez utóbbi erdőtípusban m á r eltűnnek a pusztagyepek és száraz tölgyesek közös fajai, jelentősen lecsökken a száraz tölgyesekre jellemző fajok száma; s a nagyszámú Querco — Fagea elemek mellett megjelennek a mezofil lomberdők (Fagetalia) f a j a i is, mint az Anemone ranunculoides, Circaea lutetiana, Chaerophyllum temulum, Myosotis sparsiflora, Carex sylvatica, Festuca gigantea, A r u m orientale ssp. besseranum. A cserjeszint és a fásszint mindkét e r d ő t í p u s t a n gazdag, az előhasználati beavatkozásoktól függően azonban helyenként elszegényedhet, ill. nemkívánatos fajokkal feldúsulhat. Itt kell megemlíteni azt a k é t adventiv fajt, melyek a nagyfokú ökológiai valienciájuk folytán helyenként egyeduralkodóvá válnak a cserjeszintben. A kései meggy (Padus serotina) teljesen meghonosodottnak tekinthető, a Nyírség m á r szinte minden pontján fellelhető, míg az alásfa (Ptelea trifoliata) most indul hódító ú t j á r a . Ez utóbbi valószínűleg a debreceni botanikus kertből és a nagyobb parkokból az utóbbi években szökhetett ki, s a Nagyerdőben m á r tömegesnek, a Monostori-erdőben gyakorinak mondható. 3. Vörös tölgyesek (2. sz. táblázat) Ez az Észak-Amerika atlantikus partvidékéről származó és az utóbbi évtizedekben felkarolt tölgyfaj kedvezőbb erdőművelési tulajdonságai és az ebből származó ökonómiai megfontolások miatt kocsányos tölgy t e r ü leteink jelentős csökkenését idézi elő, s ez a tendencia várhatóan a jövőben sem fog változni. Viszonylag gyors növekedése, erőteljesen f e j l ő d ő T

lombkoronája s az ebből származó nagy állomány záródása, a- gyakorta igényelt előhasználatok, a nagy mennyiségű nehezen bomló avar sajátos ökológiai viszonyokat eredményez. Aljnövényzete gyér, az A—D érték sehol sem éri el a 30%-ot, inkább n u d u m (főleg fiatal korban) és szubn u d u m területek a jellemzőek. Az előforduló lágyszárú növények főleg hemikryptophytonok, de megjelenik átmenetileg n é h á n y therophyton is. Érdekes, hogy a geophyton f a j o k — m i n t a többi nyírségi vörös tölgyesben sem — nem találhatóak. Társulásigény szempontjából is a közömbösek, ill. Chenopodoio — Scleranthea f a j o k uralkodnak, alig akad egy-egy Querco — Fagea faj. A sorok 1 itt-ott szabaddá váló minerális talajfelszínén főleg sciofil elemekből álló mohaszinuziumok jönnek létre. 4. Fekete diósok (3. sz. táblázat) Állományaik a mélyebb fekvésű, jobb tápányag-ellátottságú buckaközökben találhatók. Vízgazdálkodási fokuk üde. A ritka lombozatú korona miatt sok fény j u t a gyepszinthez. Ennek fajösszetételét azonban a t a l a j N-dúsulása befolyásolja elsősorban, mely a fekete dió gyökerében élő N-gyűjtő baktériumoknak következménye. Átlagos N-mutatószám : 3.64. Lágyszárú növényfajai szinte teljesen megegyeznek az akácosok növényfajaival, de a jobb vízgazdálkodás és a kedvezőbb fényviszonyok miatt nyári és nyárutói aszpektus is kialakul. Kora tavaszi aszpektusára a Geranium robertianum, Lamium p u r p u r e u m , Chelidonium május, Alliaria petiolata, Stellaria media komplex jellemző, melyet tavasszal az Anthriscus cerefplium ssp. trichosperma faciese vált fel. Nyáron továbbra is
8

6. Nemes

nyárasok

Jelenleg kultivált f a j t á i a következők: Populus x euramericana cv. „Robusta" cv. „Marylandica" cv. „OP—229" cv. „1—214" Ide sorolandó még a hasonló erdőművelési eljárásokat igénylő, most felkarolt Populus alba cv. „I—58/57" is. A rövid vágásforduló, az erőteljes előhasználati beavatkozások, az intenzív állománykezelési eljárások (pl. tárcsázás, vegyszerezés) m i a t t jellegtelen, de viszonylag nagy fajszámú gyepszintje alakul ki. Zömében a thero- és hemitherophyta f a j o k uralkodnak, a többiek (hemikrypto- és geophyta fajok) csak a kevésbé háborgatott sorokban élveznek viszonylagos nyugalmat. Az állandó h á borgatás miatt cönológiai felvételezés lehetetlen és értelmetlen. Lágyszárú f a j a i n a k zömét az indifferens társulásigényűek alkotják, m i n t a Ranunculus sardous, R. acris, Potentilla argentea, Medicago lupulina, Trifolium arvense, Vicia hirsuta, V. cracca, Torilis japonica, Valerianella locusta, Euphorbia cyparissias, Myosotis ramosissima, Echiuim vulgare, Verbena officinalis, Ajuga reptans, Glechoma hederacea, Prunella vulgaris, Lamium p u r p u r e u m , Linaria vulgaris, Veronica arvensis, Berteroa incana, Alliaria petiolata, Hypericum perforatum, Stenactis annua, Erigeron canadensis, Senecio jacobea, Arctium lappa, Carduus acanthoides", T a r a x a cum officinale, Crepis rhoeadifolia, C. tectorum, Silene alba, Gypsophila muralis, Stellaria media, Rumex acetosella, Polygonum aviculare, Fallopia convolvulus, Urtica dioica, Ornithogalum boucheanum, O. umbellatum, Bromus sterilis, B. tectorum, B. mollis, Poa angustifoliá, Agropyron repens, Calamagrostis epigeios, A n t h o x a n t h u m odoratum, Setaria viridis, Echinochloa crus-galii. Nagy számúak a gyomnövények is, az „általános" gyomok közül kiemelendő az Oxalis fontana, G e r a n i u m . pusillum, Lamium amplexicaule, Fumaria officinalis, F. schleicheri, Cardaria draba, Capsella bursa-pastoris, Descurainia sophia, Anthemis arvensis, Matricaria discoidea, Chenapadium album, Cannabis sativa ssp. spontanea. Az erdőtömböt övező mezőgazdasági kultúrákból behúzódott n é h á n y vetési gypm is, így a Rubus caesius var. arvalis, Consolida regalis, Caucalis latifolia, Hibiscus trionum, Nonea pulla, Stachys annua, Veronica hederifolia, P a p a v e r dubium, Thlaspi arvense, Viola arvensis, V. kitaibeliana, Gagea pratensis, Muscari comosum. A pusztagyepekre és száraz tölgyesekre jellemző f a j o k közül csak kevés viseli el az itteni bolygatást, ezek a G e r a n i u m divaricatum, Lithospermum officinale, Galeopsis pubescens, Verbascum phoeniceum, V. lychnitis, Turritis glabra, Achillea pannonica, Andosace elongata, Carex praecox, Bromus inermis, Poa nemoralis, Botriochloa ischaemum.

9

1. sz.

táblázat

KOCSÁNYOS TÖLGYES fsz Fajnév

Életforma

Flóraelem

MM M MM MM MM MM MM M MM

Eu Eu EuA Adv Eu Bal Eu Eu EuA

A—D

Fr

3—5 1—3

5 3

±2

±1

2 1 1 1 2

+

1

A—D

Fr

Fásszint: Quercus robur Pyrus pyraster ssp. pyraster Cerasus avium Padus serotina Acer campestre Tilia tomentosa Ulmus laevis U. procera Populus x canescens

+ + +

5

+ + + + ±1

Szubspontán előfordulású, ill. elegyfaként kultivált fajok: Quercus rubra, Robinia pseudoacacia, Carpinus betulus, Acer pseudoplatanus, A. platanoides, A. negundo. A. saccharinum, Padus avium, Ailanthus altissima, Juglans regia, J. nigra, Celtis occidentalis, Platanus hispanica, Morus alba, Ulmus pumila, Fraxinus pennsylvanica, Tilia cordata, Populus alba cv.-k, P x euramericana cv.-k, Gleditsia triacanthos, Pinus nigra, P. sylvestris.

Cserjeszint: fsz Fajnév

Crataegus monogyna Padus serotina Prunus spinosa ssp. dasyphylla Acer tataricum Euonymus europaea Rhamnus cathartica Frangula alnus Cornus sanguinea Sambucus nigra Corylus avellana

forma

elem

A—D

Fr

A—D

Fr

M M

Eu Adv

±1 ±5

2 3

1 ±2

2 2

M M M M M M M M

Eu Kt Eu EuA Eu EuA Eu KEu

+ +

1 1 2 2

1

1

+ +

1 1 2 1

±1 ±1

+ ±2 '

+

1 2 1

1

+

Szubspontán előfordulású fajok: Amorpha fruticosa, Ptelea trifoliata, Rosa corymbifera, Ribes rubrum, valamint a fásszint sarj- és mageredetű újulata.

10

1. sz. táblázat fsz Fajnév

Életforma

Flóraelem

G H H H G H—G H H H H H H—G H Ch—N

Kp Kp Kp Kp EuA EuA EuA EuA Kt EuA Cp Eu Med Eu

N N H H H H H H H H G Th H Th—TH TH—H H H H H H H Th H H—G H H H TH H—Ch H H H H Th Th H H

KEu Kt Kt KEu EuA KEu KEu Eu Eu EuA Cp Adv EuA Eu EuA Eu Kt Eu KEu EuA Eu Kp KEu Kt Kp EuA EuA EuA KEu EuA EuA EuA EuA KEu EuA Kt Cp

folytatása Ü

A—D

Fr

+ + + +

1 1 2 1

4-

1 1 1

A—D

Fr

Gyepszint Pteridium aquilinum Cystopteris fragilis Dryopteris filix-mas D. carthusiana Anemone ranunculoides Ficaria verna ssp. bulbifera Ranunculus polyanthemos Thalictrum aquilegifolium Th. minus Fragaria vesca Geum urbanum Sedum maximum Saxifraga bulbifera Genista elata Chamaecytisus supinus ssp. pseudo-rochelii Ch. ratisbonensis Trifolium montanum T. alpestre Astragalus glycyphyllos Coronilla varia Vicia pisiformis V. cassubica Lathyrus niger L. pratensis Circaea lutetiana Impatiens parviflora Epilobium montanum Chaerophyllum temulum Ch. bulbosum Anthriscus sylvestris Peucedanum cervaria P. oreoselinum Laserpitium prutencium Valeriana stolonifera Knautia arvensis ssp. rosea Geranium robertianum G. sanguineum Euphorbia angulata E. cyparissias Vincetoxicum hirundinaria Pulmonaria mollis Myosotis sparsiflora Ajuga reptans A. genevensis Scutellaria hastifolia Nepeta pannonica Glechoma hederacea Galeopsis pubescens Lamium purpureum Stachys recta Clinopodium vulgare

4-

+

±i l ±i

+ + + + + + +i + + 4+ +

+ ±i

4-

+ + + + ±2 + + + + + + ±1

± + +

±1 ±1

+ +

±1

+

1

+ +

±1 1

1 1 1 2

±2

2

2

3 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 1 2 1 2 2 1 1 1 1 3 1 1 2 2 1 2 1 1 1 1 3 2 2

+

1

1

2

+ +

1

3 1 1

±1

3

1 4i

2 1 1

+2

1

2

3

1 2

11

fsz Fajnév

Origanum vulgare ssp. barcense Verbascum nigrum Scrophularia nodosa Veronica chamaedrys V. spuria ssp. foliosa V. hederifolia Melampyrum cristatum Chelidonium majus Turritis glabra Alliaria petiolata Viola mirabilis V. sylvestris Campanula bononiensis C. rapunculus Solidago virgaurea Inula salicina ssp. aspera Centaurea spinulosa Mycelis muralis Lapsana communis Lactuca quercina Loranthus europaeus Viscaria vulgaris Silene alba Cucubalus baccifer Dianthus giganteiformis ssp. pontederae Stellaria graminea Humulus lupulus Urtica dioica Allium scorodoprasum Muscari botryoides ssp. transsylvanicum Polygonatum odoratum P. latifolium Asparagus officinalis Convallaria majalis Iris aphylla ssp. hungarica Epipactis helleborine Plantanthera bifolia Carex spicata C. paire C. divulsa C. sylvatica Brachypodium pinnatum B. sylvaticum Festuca rupicola F. gigantea Poa pratensis P. augustifolia P. nemoralis Dactylis glomerata Agropyron caninum Calamagrostis epigeios Arum orientale ssp. besseranum

12

Életforma

Flóraelem

H TH—H H H—Ch H Th Th H TH TH—H H H H TH H

EuA EuA EuA Eu EuA EuA Eu EuA Cp EuA EuA KEu Kt KEu Cp

H H H Th Th N H Th—TH H

EuA Bal Eu EuA Kt Med Kt EuA EuA

H H H H G

EuA EuA EuA Kp Eu

G G G G G G G G H H H H H H H H H H H H H H—G

Med EuA Kt EuA Cp Kt EuA EuA Eu Eu Eu Eu EuA EuA EuA EuA Cp Cp Cp EuA Cp EuA

G

KEu

ü

A—D

Fr

+ + + + + + + ±1 + +1 + ±1 + + +

1 1 1

+ + + + + + + + +

1 1 1 1 1 1

1 1 1 1 1 1 1 1

1

1—2

3

+ •

3

+ 4-

1 1

*

1

1 1—3

1 4 1

1—2

1 3

1—3

4

+

1

1—2

+

3 1 1

1—2

3

1

1 1

±1 1—2

2 3 2 1 1 1

±1 1—3 ±1

1

±1

1

+ +

1

±1 2—4 ±1

*

1

3

±2 ±1 ±1

Fr

1

1—2

+

A—D

1

+ +

1

1

1

±1 1—3 ±1

2 2 2

*

1

1

+

±3

1 1 2

+

1

Akcidens

fajok:

fsz: Aristolochia clematitis, PotentiUa argen tea, Vicia sepium, V. grandiflora, Chamaerion angustifolium, Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma, Caucalis latifolia, Galium apairne, G. mollugo, Geranium divaricatum, Centaurium erythraea, Convolvulus arvensis, Cynoglossum hungaricum, Anchusa officinalis, Prunella vulgaris, Leonurus cardiaca, Verbascum phoeniceum, V. lychnitis, Linaria vulgaris, Raphanus raphanistrum, Veronica arvensis, Hypericum perforatum, Jasione montana, Solidago gigantea ssp. serotina, achillea nobilis ssp. neilreichii, A. pannonica, TraStellaria media, Cerastium fontanum ssp. triviale, Rumex obtusifolius, Ornithogalum boucheanum, O. umbellatum, Bromus mollis, Brachypodium sylvaticum ti : Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma, Galium aparine, Nepeta cataria, Veroncia hederifolia, Solidago gigantea ssp. serotina, Arctium lappa, Stellaria media ssp. media, Bromus sterilis, Calamagrostis epigeios Mohaszint terricol mohok Atrichum undulatum ü Polytrichastrum formosum fsz, ü Leucodon sciuroides fsz, ü Campylium calcareum fszt Brachythecium salebrosum fszt, ü Hypnum cupressiforme ü Életforma spektrum (%) MM M fsz 6 11 ü 9 15 Flóraelem spektrum (%) Kp Cp fsz 7 8 ü 9 9 ökológiai jellemző (F-érték Fl fsz 5 ü 3

N 3 —

EuA 37 36

corticol mohok Radula complanata fsz, ü Porella platyphylla fsz Pylaisia polyantha ü

Ch 1 1 Eu 21 30

Th 7 2

TH 4 10

H 81 43 KEu 11 10

Kt 10 2

F4 4 19

F5

Bai 2 —

Med 2 —

G 7 20 Adv 2 4

%> F2 43 17

F3 40 55

—

1

F l - -5 átl. 2.48 2.96 2. sz.

FO 8 5 táblázat

VÖRÖS TÖLGYES Quercetum rubrae cultum Fásszint Quercus rubra Elegyfaként kultivált fajok:

Életforma

Flóraelem

A—D

MM

Adv

5

Fr

Padus serotina, Tilia argentea, Acer pseudoplatanus, Populus x canescens Gyepszint Cystopteris fragilis Potentilla reptans Geum urbanum Laserpitium prutenicum Convolvulus arvensis Geranium robertianum Verbena officinalis Galeopsis pubescens Ballota nigra

H H H H H—G Th Th—H Th H

Eu EuA Cp EuA Kp Kp Kp KEu KEu

+ + + + + + + -f

13

2. számú

táblázat

folytatása

Fásszint

Flóraelem

A—D

H Th

EuA Cp

Th H H H H

Kp Kp EuA Cp Cp

+ + + ±1 + + +

tforrma

Chelidonium május Fallopia convolvulus Cannabis sativa ssp. spontanea Urtica doica Bromus inermis Poa nemoralis Agropyron caninum Mohaszint Atrichum undulatum Polytrichastrum formosum Hypnum cupressiforme Életforma spektrum (%) MM 6 Flóraelem spektrum (%) Kp 30

1 1 1 2 1 2 1

Th 27

H 65 Cp 23

Fr

EuA 23

Eu 6

Adv 6

KEu 12

3. sz.

táblázat

FEKETE DICS Juglandetum nigrae cultum Fajnév

Életforma

Flóraelem

A—D

Fr

MM

Adv

5

5

H H Th—TH

Med Cp Eu

+

Th H Th Th Th Th H H TH—H H Th

Kt KEu EuA Kp KEu EuA KEu EuA EuA Adv Adv

2—4 2—3 ±2 1 1 2 ±1 3 1 2—4 1

4 3 2 3 .2 3 2 3 2 4 2

Th—TH H G H Th H H H H—G

Kp Kp Eu Eu EuA EuA Cp EuA EuA

±2 1—3 ±1 1—2 1—2 1 1—2 1 1

2 2 1 3 2 2 3 1 1

Fásszint Juglans nigra Gyepszint Aristolochia clematitis Geum urbanum Chaerophyllum temulum Antriscus cerefolium ssp. trichosperma Laserpitium prutenicum Galium aparine Geranium robertianum Galeopsis pubescens Lamium purpureum Ballota nigra Chelidonium május Alliaria petiolata Solidago gigantea Stenactis annua Stellaria media ssp. media Urtica dioica Allium scorodoprasum Carex pairae Bromus sterilis Brachypodium sylvaticum Poa nemoralis Dactylis glomerata Calamagrostis epigeios

14

±1 3

1 3 4

Mohaszint Atrichum undulatum Polytrichastrum formosum Hypnum cuperessiforme

-}-j-}-

Életforma spektrum (%) MM 4 Flóraelem spektrum Kp Cp IC «

H 50

TH 6

(%) EuA 32

Eu 13

Th 34

i 1 l

G 6

KEu 13

Kt 4

Med 4

Adv 13

4. tz.

táblázat

AKÁCOSOK Bromo sterili — Robinietum Fajnév

Életforma

Fásszint Robinia pseudoacacia

Flóraefem

MM

fsz Fr

A—D

Adv

A—D

Fr

5

Szubspontán előfordulású ill. elegyfaként kultivált fajok: Padus serotina, Juglans nigra, Celtis occidentalis Cserjeszint Padus serotina Sambucus nigra Szubspontán előfordulású faj Amorpha fruticosa Gyepszint Ficaria verna Aristolochia clematitis Eubus caesius Geum urbanum Chaerophyllum temulum Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma A. sylvestris Galium aparine Sambucus ebulus Geranium robertianum Nonea pulla Glechoma hederacea Prunella vulgaris Galeopsis pubescens Lamium purpureum Leonurus cardiaca Ballota nigra Veronica hederifolia Chelidonium május Fumaria schleicheri Capsella bursa-pastoris Alliaria petiolata Viola arvensis Solidago gigantea ssp. serotina

M M

Adv Eu

H—G H H—N H Th—TH

EuA Med EuA Cp Eu

Th H Th H Th TH—H H H Th Th H H Th H Th Th TH—H Th

Kt EuA EuA Med Kp Kt EuA Kp KEu EuA EuA KEu EuA EuA EuA Kp EuA Kp

H

Adv

1—3 1—2

2 1

+

1

1 ±1

1

+

1—2 1—3

1 3

1—3 1

3 1

1

1—2 1—4

2 3

±1

1

2—4

1 1 ±1 +1 1—2

1 1 2

+

1—3

5 1 3

±2

3

2

1—2

1—2

+ ±2 + 1 + 1 + +

3 1 2 2 2 1 2 1 1

+

2 1 2 4 1 1 3 4

1—2

*

1 3.

1—2

2

1—3

2

+

±1 2—3 1 ±1 1—3

Fajnév

Életforma

Stenactis annua Erigeron canadensis Silene alba Stellaria media ssp. media Fallopia convolvulus Urtica dioica Gagea pratensis Allium scorodoprasum Ornithogalum boucheanum O. umbellatum Muscari comosum Bromus sterilis B. tectorum B. mollis Brachypodium sylvaticum Poa pratensis P. angustifolia P. nemoralis P. bulbosa f. vivipara Calamagrostis epigeios Setaria viridis

ü

Flóraelem

A

Th Th—TH Th—TH

Adv Adv EuA

Th—TH Th H G G G G G Th Th Th H H H H H H—G

Kp Cp Kp Eu Eu Bail KEu KEu EuA EuA EuA EuA Cp Cp Cp EuA EuA EuA

D

A—D

Fr

+2

2 2

+

2 2 4 1

±1

+

1—3 +1

+

1 2 2 5 2 1

1 2—4

1 3

±1

+ +

2—5 1—2

ökológiai jellemző (F-érték %) FI F2 fsz 6 30 21 ü 3

16

Eu

8 10

F3 41 44

F4 14 25

±2

A

+

1 4 2 1 2

+

±2

1

+ +

2 4

1—3

2 1 1 2 1 1

±1 1—2

+

1

±1

2—4

2 1

1—2

4*

Kt

KEu

1 1 1

+

+

8 10

+ +v + 2—4 ±1

Akcidens fajok: ü: Polygonatom odoratum, Convallaria majalis, Carex pairae Életforma spektrum (%) MM M N H TH fsz 3 5 1 34 9 ü 3 5 41 8 — Flóreleme spektrum (%) Kp Cp EuA fsz 13 12 40 35 ü 13 12

Fr

Th 36 28 Med

Bal 10 12

F5 — —

G 12 15

2 2 Fl—5 átl. 2.56 3.07

5 3

Adv 2 2 FO 9 7

IRODALOM

Aszód L. 1936: Adatok a nyírségi homoki vegetáció ökológiájához és szociológiájához — Tisia I: 75—107. Boros A. 1932: A Nyírség flórája és növény földrajza — Tisza Társ. Honism. Biz. Ki' adv., Debrecen 208. Csapody I.—Horánszky A.—Simon T.—Pócs T. Szodfridt I.— Tallós P. 1963: Die ökologischen Artengruppen der Wälder Ungarns — Acta Agromomica Hung. 12: 209—232. Felföldy L. 1947: Növényszociológiai és oikológiai vizsgálatok nyírségi akácosban — Erd. Kísérletek 47: 59—86. Magyar P. 1936: Die Sandaufforstung in Ungarn und ihre pflanzenszociologischen Grundlagen — IX. Kongress des Internationalen Verbandes Forstlicher Forschungansttalten, Sopron 13. Majer A. 1962: Erdő- és termőhelytipológiai útmutató — Orsz. Erd. Főig., Budapest, 318. Majer A. 1968: Magyarország erdőtársulásai — Akadémiai Kiadó, Budapest, 515. Soó R. 1937: A Nyírség erdői és erdőtípusai — Erd. Kísérletek 39:337—380. Soó R. 1943: A nyírségi erdők a növényszövetkezetek rendszerében — Acta Geobot. Hung. V: 315—352. Soó R. 1960: Magyarország erdőtársulásainak és erdőtípusainak áttekintése — Az Erdő 9: 321—340. Soó R. 1980: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve VI. — Akadémiai Kiadó, Budapest 416. Tamásy G. 1927: Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város növényzete — Debrecen, 71. Zólyomi B. 1958: Fitocönológiai analízis az alföldi löszhátak eredeti növénytakarójának maradványain — A II. Biol. Vándorgyűlés előadásainak ismertetése, Szeged 18—20. Zólyomi B.—Baráth Z.—Fekete G.—Jakucs P.—Kárpáti I.—Kárpáti V.—Kovács M. Máthé I. 1967: Einreihung von 1400 Arten der ungarischer Flora in ökologissche Gruppen nach TWR—Zahlen — Fragm. Bot. Mus. Hist.-Nat. Hung. 4: 101—142.

17

A VÁROSI ERDŐÁLLOMÁNY ÉS ERDÖTÍPUS TÉRKÉPE

a ^ T T J—L v v 4- 4* x \ \

erdei és feketefenyves fsz kocsányos tölgyes ü kocsányos tölgyes vörös tölgyes fekete diós nemesnyáras fsz akácos

'• = SZ éF „.-•v..

ü akácos közút szántó beépített terület nyiladék, erdei út állományhatár

Dénes

Bartha

DIE BESTANDS- UND WALDTYPEN DES STADTWALDES VON HAJDÚBÖSZÖRMÉNY

Infolge forstlicher Eingriffe ist es im Verlauf der vergangenen Jahrzehnte In den Beständen des Stadtwaldes von Hajdúböszörmény, welcher sich im Südwesten der Landschaft Nyírség erstreckt und etwa 1380 ha umfasst, zu bedeutenden Veränderungen gekommen. Diese potentielle Waldgemeinschaft ist ein Komplex von Eichenhainen auf Sandsteppe (Festuco rupicolae — Qurcetum roboris) und Maiglöckchen-Eichenhainen (Convallario — Quercetum roboris). Wahrscheinlich war der westliche Teil dieses Waldblockes dem Lösseichenhain benachbart (Aceri tatarico — Quercetum hungaricum), einer Waldgemeinschaft., die es heute kaum noch gibt in Ungarn. Zumindest weisen hierauf die auch jetzt erkennbaren kontinentalen Waldsteppenarten in diesem Waldblock hin. Zu den gegenwärtigen Bestandstypen des Stadtwaldes gehören: 1. Kiefern und Schwarzföhren, 2. Stieleichen, 3. Bluteichen, 4. Walnussbäume, 5. Akazien und 6. Edelpappeln. Zur Bestimmung der Waldtypen sowie der ihre Brundlage bildenden Wasserwirtschaftsgrade wurde anstelle der herkömmlichen Schätzungweise eine neu< und erstmalig hier eingesetzte Methode angewendet. Von den ökologischen Indizes werden die F(W)—Anzeiger mit den A—D—Werten belastet und ergeben somit den durchschnittlichen Wasserwirtschaftsgrad einer Erfassungseinheit, dann können sie in Gruppen nach Majer eingeteilt werden.

19

Kovács

Gábor

A daru (Grus grus) vonulása és nyári előfordulásai a Hortobágyon 1975—1987.

Az átvonuló madártömegeiről méltán nevezetes Hortobágy jelentős szerepet tölt be a daru mozgalmában is. Ha áttekintjük az utóbbi 60—70 év ornitológiai irodalmát, nagy mennyiségben találunk erre vonatkozó utalásokat. Jelen tanulmány az utolsó 13 év (1975—87) adataira, megfigyeléseire épül, így a korábban megjelent közleményekre csupán rövid utalásokat teszek. Dolgozatom összeállításában nagy segítséget kaptam Fintha István természetvédelmi felügyelőtől, aki főleg a Hortobágy északi és északkeleti részein végzett darumegfigyeléseit közölte velem. Támogatásáért ezúton is őszinte köszönetet mondok. Az 1985-ös, Bagota pusztán előfordult átnyaralás adatait és néhány az évi észak-hortobágyi vonulási adatot Bodnár Mihály természetvédelmi őr kollégától kaptam meg, akinek szintén köszönetemet fejezem ki. Úgyszintén szeretném megköszönni Konyhás Sándor társadalmi természetvédelmi őrnek, hogy segítségemre volt az 1985-ös számlálásokban, illetve az 1986-os őszi állományfelvételek szinkronszerű lebonyolításában. Az 1915—1975 közötti időszak rövid

áttekintése

A megjelent közlemények sorában főként Szomjas G. (1917) és Szomjas L. (1924, 1934) adatai érdekesek. Nem csak a tömeges (néha ezres nagyságrendű) átvonulásra vonatkozó megfigyeléseiket ismertetik, hanem a daru kedvenc átnyaraló helyeit (Borsós, Zám) és az átnyaralók menynyiségét (50—60 pd) is. Németh S. 1933. június 22-i adata szintén az átnyaralás tényére utal. Nagy J. (1934) az 1933-as októberi nagy vonuláskor 2500 darut számlált, ennek alapján ötvenezres átvonuló tömeget feltételez, mely azonban erősen eltúlzott szám lehet. Nagy L. (1950) az 1946-os száraz évben 320 átnyaraló példányt számlált, melyek Hortobágy-Halastó 6-os tómedrében éjszakáztak. Hasonló megfigyeléseket közöl az 1948-as évről Kövér B. (1954) is. Sőregi J. (1955) adata egy évvel későbbről, 1949 októberéből említ 1000 példányra tehető darucsapatot a Hortobágy délkeleti részéről (Szelencés, Köselyszeg, Ágota). Keve A. (1955) a Kunkápolnási mocsár térségében 1951. június 15-én 20—25, 1952. június 19-én a közeli Nagyiván mellett 6 átnyaralót közöl írásában. A 60-as évektől figyelmet érdemelnek Kovács B. (1965) adatai, aki 1962—63—64-ben 20—30-as nyári csapatokat észlelt a Hortobágyon. 21

Sterbetz I. (1974) részletes Kárpát-medencei d a r ü t a n u l m á n y á b a n elemzi a hortobágyi adatokat és a megjelenteken kívül említi Schmidt E.—Pátkai I. 1965-ös májusi megfigyelését, egy vedlő, röpképtelen daruról. Fintha I. (1976) 1973 októberében Máta pusztán 503 példányos csapatot figyelt meg. A továbbiakban az 1975—1987 közötti évek hortobágyi darumozgalm á t ismertetem, szükség esetén utalva a bihari adataimra is, melyeket Hosszúpályi, Konyár, Esztár, Nagykereki térségében gyűjtöttem. Tavaszi vonulás A vizsgált időszakban a d a r u tavaszi érkezése február 28.—ápr. 4. között történt, de e két szélső érték között inkább március második felében gyakori az első tavaszi megfigyelés. 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981

— — — — — — —

02.03. 19.03. 20.03. 26.03. 29.03. 19.03. 22.03.

1982 — 18.03. 1983 — 28.03. 1984 — 29.03. 1985 — 04.04. 1986 — 28.03. 1987 — 28.02.

A tavaszi átvonulás hirtelen lezajló folyamat. Az első napokban észlelt mennyiség is lehet már igen nagy, több száz példány. Néhány nap alatt kulminálódik a vonulás és április közepe u t á n már csak szórványosan mutatkozik egy-két kisebb csapat. A m á j u s b a n is látható egyedek m á r valószínűleg átnyaralásra is itt maradnak. A darvak tavaszi érkezésének első napjától függően a vonulás maximuma március végére, vagy április első felére esik. A tavaszi vonulás során a Hortobágyon ritkábban lehet látni pihenő, táplálkozó csapataikat. Legjellemzőbb, hogy nagy magasságban, naponta egymást követő több hullámban húznak a puszta fölött észak-északnyugat felé. Adataink szerint a Hortobágy nyugati és középső-keleti részein két „légifolyosó"-n haladnak: 1. Karcag — K u n m a d a r a s i puszta — Nagyiváni puszta és Zám-Parajos — Ohat és Egyek — Tiszacsege környéke. 2. Ágota — Borzas és Szelencés, Angyalháza — Pentezug — Máta — Darassa — Bagota. A leírt iránytól eltérő helyeken is megfigyelhetők néha kisebb-nagyobb csapatok: Angyalháza keleti részei (Álomzug, Köselyszeg), illetve Tiszafüred környéke. Az egyetlen nap alatt észlelt legnagyobb tömeget 1985. ápr. 4-én jegyeztem fel, amikor Borzason, a Kunmadarasi és a Nagyiváni pusztákon összesen kb. 3000 példányt figyeltem meg. A 8ß-as éhekben többször is előfordultak 1500—2000 példányos napi átvonuló tömegek. (1981, 1982.) 22

Nyári megfigyelések,

átnyaralási

adatok

Miként azt az irodalmi áttekintésben is említettem, hosszú évtizedeken á t a Hortobágy egyik specialitása volt a kisebb-nagyobb darucsapatok nyári előfordulása. A jelen dolgozatban vizsgált időszak során csak az utolsó h a t évben vált ismét rendszeressé az átnyaralás. A 60-as évek közepétől 1974-ig gyakorlatilag nincs nyári adat. 1975ben Fintha a Kondásfenéken, m a j d 1977-ben a Fekete-réten észlelt d a r vakat júliusban, m a j d évekig nem volt nyári előfordulás. 1982-ben a Nagyiváni-pusztán és Zámon, 1983-ban m á r Angyalházán és Ágotán is mutatkozik jún.—júl.—aug. hónapokban. Ebben az évben a bihari Konyári-Sóstó mellett is észleltem augusztus eleji előfordulásukat. (Kovács, 1984-c.) 1984-ben m á r Borzason, Szelencésen, a K u n madarasi pusztán, H. Halastón és a Nagyiváni pusztán, valamint Borzason észleltünk átnyaralókat. Az alábbiakban összesítve m u t a t o m be a n y á r i előfordulásokat, ahol a területek megnevezése mellett a megfigyelt legnagyobb példányszámot is közlöm.

Angyalháza Ágota Bagota Bihari területek Borzas H. Halastó Kecskés K u n m a d a r i puszta Kunkápolnási mocsár Nagyiváni puszta és Zám Szelencés

1982

1983

1984

1985

1986

— — — — — — — — — 4 —

2 14 — 4 — — — — — 2 —

— — — — 22 5 — 2 — 12 6

— — 11 — 1 — — 8 — 18 —

— — — — — 5 2 28 2 2 —

A felsorolt területek a darvak n y á r i tartózkodási helyei. Ritka azonban, hogy egész n a p j u k a t egy helyen töltenék. Egyazon pusztán belül is napi mozgalmuk van. Táplálkozó területüket a rövid füvű, vagy félmagas növényzetű száraz sziken, illetve r é t e n választják. Ellentétben a tavaszi és őszi átvonuló tömegekkel, az átnyaralók vonzódnak a mesterségesen elárasztott rétekhez, legelőkhöz, zsombékos mocsárrétekhez. A pusztai környezetből gyakran kijárnak a mezőgazdaság által művelt táblákra (lucerna, gabonatarlók), ilyenkor csak inni és pihenni térnek vissza a szikre. Nyári előfordulásokat az alábbi élőhelytípusokon észleltem: — Löszhát (Salvio-Festucetum sulcatae). — Száraz szikes gyep (Artemisio-Festucetum pseudovinae). — Száraz rét (Agropyro-Alopecuretum pratensis). — Nedves rét (Eleochari-Agrostidetum stoloniferae és Beckmanniet u m eruciformis). 25

— Mocsárrét (Bolboschoenetum maritimi). — Lecsapolt halastó medre, kiszáradt tófenék. — Gabonatarló, leszántás előtti állapotban. — Lucerna. A két utóbbi élőhelytípuson portyázó d a r v a k esetenként túzokok csapatához szegődnek. Ritka esetekben előfordult az is, hogy kikelt őszi gabonán a darvakat túzokok és vadludak társaságában figyeltem meg. Az egyre sűrűsödő nyári adatok a r r a utalnak, hogy nem kizárt akár m á r a közeli jövőben sem a d a r u esetleges fészkelési kísérlete. öszi

vonulás

Amíg a tavaszi vonulás dinamikusan lezajló, rövid folyamat, az őszi ennél jelentősen hosszabb, közel másfél hónapra elnyúló. Az északról hozzánk érkező darucsapatok a Hortobágy n é h á n y p o n t j á t tartósan megszállják. Rendszeres alvóhelyeik, táplálkozó és ivóhelyeik vannak, melyeket a nap bizonyos szakaszában keresnek fel. (Legfontosabb gyülekezőhelyeik e t a későbbiekben részletesen elemzem.) Az alábbiakban a tavaszi adatokhoz hasonlóan az őszi érkezések n a p jait is dátum szerint közlöm. (A n y á r i darvak jelenlétét az adatsorból kiszűrtem.) 1975 — 10.10.

1981 — 27.10.

1976 — 26.09.

1982 — 20.10.

1977 — 27.10.

1983 — 03.09.

1978 — 10.10.

1984 — 13.10.

1979 — 04.10.

1985 — 27.09.

1980 — 25.10.

1986 — 26.09.

Az adatsor szerint az első őszi érkezések szeptember 3.—október 27. között ingadoznak. Az őszi vonulást elemezve szükségesnek látszik, hogy egyenként ismertessem a legfontosabb hortobágyi éjszakázó- és pihenőhelyeket, valamint típusonként felsoroljam a lényegesebb táplálkozóhelyeket. Éjszakázó-

és

pihenőhelyek

1. Hortobágy-Halastó. Az utóbbi évtized során mindig szeptember közepén-végén került sor a tóegység legnagyobb medencéje, a 460 ha-os Kondás-fenék lecsapolására, őszi lehalászására. A hosszú hetekig szárazon álló tómeder egyéb madarak mellett akár a darucsapatok legnagyobbjainak is biztonságos alvóhelyet kínál '(Kovács, 1984-a). Az itt észlelt legnagyobb m e n y nyiség — Fintha I. megfigyelése alapján — 1200 példány volt (1984. okt. 31.—nov. 3.). Megemlítendő még, hogy esetenként a szomszédos, 6-os és 5-ös számú tavakat is megszállják, ha azok éppen lecsapolva állnak. Komoly változást hozott az 1986-os év, amikor a szárazon hagyott Kondás medence mintegy 4 0 % - á t kukoricával vetették be, a f e n n m a r a d t részeket óriási gyomtenger lepte el. A darvak ez évi vonulása minden 24

korábbit felülmúló tömegekkel árasztotta el. H.-Halastó környékét. A k u koricatarló, mint táplálkozóhely kimerülése után a Kondást m á r nem látogatták. A magas gyom és a száraz lábbal járható tófenék nem volt kedvező éjszakázóhely. Az 5000 példányt is elérő tömegek a lecsapolt 7-es és 5-ös tavak iszapzátonyain aludtak. 2. Zám puszta, Csécsi halastó. A Csécsi tavak nyárvégi-őszi lehalászásakor a medencék vizét 1983 óta a közeli Zám puszta mocsaraiba vezetik. Ennek során a Kenderátófok, Halas fenék térségében nagy elöntések alakulnak ki. A partosabb részek szigetként állnak ki a vízből. 1983-ban kb. 400 daru éjszakázott két ilyen szigeten, a Halas-köz területén. 1985-ben max. 2000, 1986-ban max. 3000 példányra becsültem a huzamosabb ideig itt éjszakázó darvak számát. A vadászatokkal sűrűn zaklatott Csécsi tavon inkább csak nappal szállnak le darvak, nyugodt alvásukra ritkán akad lehetőségük valamelyik leeresztett vizű medencében. 3. Angyalháza. A Hortobágy legnagyobb keleti pusztáján főleg a Csíkér, Bogárzó laposoknál, a nagy kiterjedésű, jól belátható, kissé hátas száraz szikesen fordulnak elő népesebb éjszakázó csapatok. (Max. 1000 pd., 1976. okt. 20—26., Fintha I. megfigyelése.) 4. Kunmadarasi puszta. Az itt időző darvak leginkább az Ökörfenék—Budirka fertő közötti szigeteken, néha a Luca-ér és a Döghalom közötti száraz sziken éjszakáznak. Ezenkívül a Bogárzó fenék—Csíkos fenék—Bézi-ér közötti, erősen szikfokos területen is előfordulnak alvásra összegyülekező csapatok. Az öreg pásztorok elmondása szerint ez az utóbbi hely már 60—70 évvel ezelőtt is a legnépesebb kunmadarasi alvóhely volt. Erről megemlékezik a t á j jeles néprajzi kutatója, Szűcs Sándor is (1982). 1984. október 16-án 600 példányt számláltam meg. Táplálkozó területek Az őszi átvonulok főleg gabonatáblákon (frissen elvetett magvak, vagy a m á r kikelt vetés) táplálkoznak. A Hortobágy térségében jóval kevesebb a kukoricatábla, mint más tiszántúli részeken. Inkább csak a peremterületeken lelnek a darvak kukoricatarlót. A kaszálók, rétek, legelők nyárvégi-őszi elárasztása után kisarjadó f ü v e t is szívesen legelik. (Kovács G., 1984-b.) Felsorolásszerűen közlöm a fontosabb táplálkozóterületeket. a) Gabonatáblák, őszi vetések: Kecskés, Völgyes, Cserepes, Bago'ta, Egyek, Ohat, Parajos, Nagyiváni puszta, Faluvéghalom, Karcag-Tilalmas, Ecsezug, Német-sziget, Borzas, Ágota, Szelencés, Álomzug, Köselyszeg, Borsós. b) Kukorica tarlók a Hortobágy peremterületein: Hort, Tiszacsege, Egyek, Ohat, Karcag-Tilalmas, Álomzug, Elep környéke, Balmazújváros-Nagyhát. (Biharban: Konyári-Sóstó, Esztár.) c) Árasztások nyomán, nedves réteken kisarjadó f ű : Kunmadarasi puszta, Nagyiváni puszta, Zám, Ágota, Borzas, Máta, Kecskés. 25

A táplálkozó

darucsapat

tevékenységének

napi

ritmusa

Éveken át több gyülekezőhely darvait vizsgálva a napi ritmus meglehetősen szabályosnak tűnik. 1984. okt.—nov.-ben a Kunmadarasi pusztán észlelt viselkedést a többi, nagyobb létszámú táplálkozó-, ivó- és gyülekezőhelyen is érvényesnek találtam: — Napkelte előtt alvóhelyükről táplálkozni indulnak. — Késő délelőtt, vagy déltájban inni mennek, ezt hosszabb pihenő követi a pusztai ivóhelyek környékén. Vízivás végett a darvak felkeresnek árkokat, csatornákat, árasztásokat, félig lecsapolt halastavakat, mély keréknyomokban meggyűlt esővizet stb. — Délután ú j a b b táplálkozásra indulnak. — Alkonyat előtt több hullámban érkeznek vissza az éjszakázóhely elfoglalására. Az ú j a b b és ú j a b b csoportok érkezése a teljes sötétség beálltáig eltart. Néha egész éjszaka kurjongatnak. Természetvédelmi

feladatok

Az éber és óvatos darut természetes ellenség alig fenyegeti nálunk. Táplálékát nagy akció-körzetben szedi ' össze, ennek során a nagyüzemi mezőgazdasági környezethez, főleg a kukorica-monokultúrához és a gabonatáblákhoz kötődik. A természetvédelem egyetlen jelentősebb segítséget adhat számára, ez pedig az éjszakázóhelyek zavartalanságának biztosítása. A pusztai pihenőhelyeken a fokozottan védett területekre vonatkozó kezelési utasítások a darvakat is jól védik. Halastavi környezetben kívánatos a vadászat (vízivad) teljes megszüntetése a HNP határain belüli Hortobágy-Halastó teljes területén. Nem célszerű a védett területeken kívüli, „kártétel-elhárító" lő fegyveres „riasztás" hatósági engedélyezése, m e r t az 1986-os év tapasztalatai szerint ez azonnali visszaéléseket szült. Egyes pusztákon a daru 1985—86-os nagyobb m é r t é k ű megjelenése a darutollgyűjtők népvándorlását is megindította, mely fokozottan zavarta a nappali pihenőhelyeket. (Cserepes, Rókás, Juhoshát.) Daruadatok a Hortobágyról és környékéről. 1975—1987. Tanulmányom befejező részében a tizenhárom év darumegfigyeléseit közlöm, időrendi sorrendben, a hely és a példányszám feltüntetésével. Az adatok jelentős része Fintha István HNP zoológiai felügyelőtől, néh á n y pedig Bodnár Mihály H N P természetvédelmi őrtől származik, ezeket F.I., illetve B.M. betűkkel külön is jelölöm. Az 1987-es év adatait április végével zártam le. 1975. 02. 30. 03. 06. 09. 09.

26

03. 03. 04. 04. 04. 04.

Konyári-Sóstó (Bihar) 2 Balmazújváros-Nagyhát 70 320 Máta 200 F. I. Debrecen 30 F. I. Máta 120 F. I. Meggyes

17. 09. 10. 17. 28. 29.

04. 07. 10. 10. 10. 10.

Máta Kondás fenék Kondás fenék Nyírőlapos Nyírőlapos Debrecen

80 10 2 32 62 19

F. F. F. F. F.

I. I. I. I. I.

1976. 7 19. 03. Máta 19. 03. Balmazújváros-Nagyszik 5 30 05. 04. Máta 8 06. 04. B.-újváros-Nagyszik 30 26. 09. Máta 19 13. 10. Német-sziget 2 14. 10. Zám 8 20. 10. Nagyiváni puszta 20. 10. Vókonya 450-- 5 0 0 153 25. 10. Nagyiváni puszta 1000 20—26. 10. Angyalháza 500 25. 10. Tiszacsege 40 26. 10. Darassa 31 29. 10. Nagyiváni puszta

F. I. F. I. F. I.

F. I. F. I. F. I. F. I.

29. 29. 31. 02. 04. 04. 04. 04. 05. 09. 10. 10. 16. 23.

10. 10. 10. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11.

Sas csárda körny. 60-- 8 0 F. Angyalháza 450—-500 F. 8 Borzas 22 Nagyiváni puszta 300 F. Juhoshát 180 F. Balmazújváros 64 F. Ágota Kunmadarasi puszta 291 F. 100 Kunmadarasi puszta 1 Nagyiváni puszta 180 F. Vókonya 178 Kunmadarasi puszta 14 Nagyiván (Hármas) 80 F. Máta

I. I.

26. 04. 14. 14. 15. 27. 06. 07.

03. 04. 04. 04. 07. 10. 11. 11.

Nyírőlapos Debrecen Balmazújváros H. Halastó Fekete-rét Nyírőlapos Kunmadarasi puszta Kunmadarasi puszta

80 100 80 200 11 200 2 11

F. F. F. F. F. F.

I. I. I. I. I. I.

10. 10. 15--19. 07. 11. 10. 11. 15. 11. 16. 11. 21. 11. 22. 11. 23. 11. 02. 12.

H. Halastó 10. Pentezug Meggyes Nagyiváni puszta Nagyiváni puszta Nagyiváni puszta Zám Tiszafüred Zám Nagyiváni puszta

46 F. I. 190 F. I. 87 F. I. 48 55 50 50 54 70 1

13. 04. 06. 21. 28. 13. 18. 23.

80 F. I. Máta 4 Nagyiváni puszta 116 F. I. Kecskés Hortobágy falu körny. 120 F. I. 150 F. I. Angyalháza 24 Kunmadarasi puszta 38 Nagyiváni puszta 1 Nagyiváni puszta

I. I. I. I. I. I.

1977. 20. 22. 23. 23. 24. 25. 25. 25.

03. 03. 03. 03. 03. 03. 03. 03.

Nagyiváni puszta Kungyörgy Máta Nyírőlapos H. Halastó Ágota Máta Nyírőlapos

4 38 300 38 240 384 27 62

F. F. F. F.

I. I. I. I.

F. I. F. I.

1978. 26—31. 29. 03. 01. 04. 07. 04. 10. 04. 12. 04. 12. 04. 20. 04. 21. 04. 23. 04.

03. Hortobágy 1500--1600 F. I. 287 Pentezug 17 Ágota 24 Zám 245 Kunmadarasi puszta 85 F. I. Ohat Kunmadarasi puszta 400 Kunmadarasi puszta 30 Kunmadarasi puszta 42 Kunmadarasi puszta 31

29. 31. 02. 04. 11. 12. 13.

Kunmadarasi puszta Hortobágy falu körny. H. Halastó Kunkápolnás H. Halastó Zám Patkós csárda körny.

1979. 03. 03. 04. 04. 04. 04. 04.

850 900 85 500 120 400 120

F. I. F. I. F. I. F. I.

04. 10. 10. 10. 10. 11. 11. 11.

1980. 19. 03. Zám 08. 04. Borzas 08. 04. Nagyiváni puszta

12 550 300

13. 04. Kunkápolnás 25. 10. Kunmadarasi puszta 26. 10. Kunmadarasi puszta

150 51 4

20. 04. Kunmadarasi puszta 07. 10. Álomzug, Görbehát, Borsós 03. 11. Nagyiváni puszta 04. 11. Kunmadarasi puszta 06. 11. Nagyiváni puszta

2

1981. 22. 28. 29. 04. 08. 12.

03. 03. 03. 04. 04. 04.

Kunkápolnás H. Halastó Kunmadarasi puszta Kunmadarasi puszta Nagyiváni puszta Kunmadarasi puszta

2 50 520 1600 76 700

2000 262 17 150

27

1982. 18. 23. 23. 23. Ol. Ol. 06. 17. 20. 23. 25. 26. 07. 01. 20. 20. 21.

03. 03. 03. 03. 04. 04. 04. 04. 04. 04. 04. 04. 07. 08. 10. 10 10.

Kunmadarasi puszta Zám Csécsi halastó Nagyiváni puszta Kunmadarasi puszta Ágota Nagyiváni puszta H. Halastó Kunkápolnási mocsár Kunkápolnási mocsár Kunmadarasi puszta Kunmadarasi puszta Nagyiváni puszta Zám Karcag-Tilalmas Máta Kunmadarasi puszta

14 32 6 7 12 15 2200 140 94 8 3 38 4 4 146 480 F. I. 85

28. 29. 01. 02. 03. 04. 05. 06. 09. 10. 13. 19. 03. 10. 11. 13. 15. 16. 18.

03. 03. 04. 04. 04. 04. 04. 04. 04. 04. 06. 07. 08. 08. 08. 08. 08. 08.

Zám Kunmadarasi puszta Kunmadarasi puszta Kunkápolnás Borzas, Pentezug Nagyiváni puszta Szelencés Máta Kunkápolnás Debrecen Angyalháza Ágota Nagyiváni árasztás Konyári-Sóstó (Bihar) Nagyiváni puszta Nagyiváni puszta Ágota Kunkápolnás

6 70 135 160 770 80 14 15 F. I. 5 150 F. I. 2 2 2 4 2 2 14 3

22. 24. 28. 28. 31.

158 Kunmadarasi puszta 246 F. I. H. Halastó H. Halastó kb. 1000 F. I. 600 Német-sziget H. Halastó 1200 F.I. (Kondás-fenék) 03. 11. H. Halastó (Kondás-fenék) 1200 F. I. 03. 11. Nyírőlapos 100 F. I. 10. 10. 10. 10. 10.

04. 11. Meggyes 05. 11. Fekete-rét 05. 11. Nagyiváni puszta 05. 11. H. Halastó 06. 11. Kecskés 13. 11. Kondás fenék 05. 12. Kunkápolnás

70 F. I. 180 277 F. I. 1500 F. I. 30 70 1

1983.

08. Kunkápolnás

14

19. 08. Kunkápolnás

12

23. 08. Ecsezug

13

05. 09. Kunkápolnás

1

01. 10. Nagyiváni

1 F. I.

28

puszta

02. 03. 04. 08. 09. 09. 12. 14. 15. 15. 16. 19. 21. 22. 24. 26. 27. 28. 30. 02. 05. 11. 12. 13.

10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 11. 11. 11. 11. 11.

H. Halastó Német-sziget Darassa H. Halastó H. Halastó Paraj os Nagyiváni puszta Kunmadarasi puszta Egyek Angyalháza Zám Hort Vókonya Kunkápolnás Parajos Nyírőlapos Meggyes H. Halastó Zám Parajos Parajos Cserepes Borzas H. Halastó

12 34 40 120 150 360 10 1 300 26 7 500 7 220 133 11 3 21 270 370 42 6 27 17

F. I. F. I. F. I.

F. I.

F. I. F. I.

F. I. F. I. F. I. F. I. F. I.

1984. 29. 03. Ágota 29. 03. Ohat 03. 04. Kunmadarasi puszta 10. 03. Kunmadarasi puszta l í . 04. Zám 14. 04. H. Halastó 17. 04. Nyírőlapos 18. 04. Kunmadarasi puszta 04. 05. Parajos 06. 05. Szelencés 04.—09. 08. Kunmadarasi puszta 14. 06. Szelencés 17. 06. Szelencés 19. 06. Szelencés 30. 07. Borzas 04. 08. Borzas 15. 08. Nagyiváni puszta 15. 08. Kunmadarasi puszta 17. 08. Nagyiváni puszta 20. 08. H. Halastó 21. 08. Nagyiváni puszta 26. 08. Nagyiváni puszta 08. 09. H. Halastó 15. 09. Nagyiváni puszta

100 8 56 150 7 3 21 3 40 4

30. 13. 13. 16. 16. 17. 19. 21. 24. 27. 28. 28. 31. 01. 03. 04. 06. 06. 06. 06. 06. 06. 10. 28. 07.

F. I.

F. I. F. I. F. I.

2 5 6 6 4 22 9 2 9 5 12 12 7 F. I. 12

0.9 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 11. 12.

Nagyiváni puszta H. Halastó Máta Darassa Kunmadarasi puszta Kunmadarasi puszta Nagyiváni puszta Borzas * Kunmadarasi puszta Hort Máta Kunmadarasi puszta H. Halastó Máta Borzas Nagyiváni puszta H. Halastó Akadémia halastó Kecskés Völgyes Parajos Nagyiváni puszta Völgyes, Kecskés Zám" Borzas

12 7 67 172 600 310 51 68 37 300 87 113 200 45 10 8 80 4 88 600 62 55 940 8 5

F. I. F. I.

F. I. F. I. F. I. F. I. F. I.

1985. 04. 04. Kunmadaras, Borzas, Zám kb. :3000 460 05. 04. Karcag, Ecsezug 6 22. 05. Kunmadarasi puszta 6 10. 07. Kunmadarasi puszta 4 22. 07. Kunmadarasi puszta 11 30. 07. Bagota 3 06. 08. Kunmadarasi puszta 7 08. 08. Kunmadarasi puszta 1 09. 08. Borzas 7 13. 08. Kunmadarasi puszta 7 16. 08. Kunmadarasi puszta 7 18.08. Kunmadarasi ouszta 18 26. 08. Zám 6. 06. 09. Nyírőlapos 20 15. 09. Nagyiváni puszta 24 18. 09. Nagyiváni puszta 25 19. 09. Zám 8 20. 09. Parajos 27. 09. Kunmadarasi puszta 15 80 01. Î0. Darassa 130 01. 10. Kis-szeg 21 01. 10. Zám 284 01. 10. Borzas

B. M.

F. I.

B. M. B. M.

03. 10. Hagymás 13. 10. Nagyiváni puszta 14. 10. Nagyiváni puszta 15. 10. Agyagos 16.10. Zám 16. 10. H. Halastó (Kondás fenék) 17. 10. Zám, Nagyiváni puszta 25. 10. Zám, Parajos

19 900 170 12 800 1500 I 960 570

25. 10. Vókonya

110

28. 10. Hort

300 I

28. 10. Borzas 29. 10. Borzas 29. 10. Angyalháza

639 314

30. 10. Kunkápolnás 04. 11. Zám 05. 11. Borzas, Borzas! halastó 05. 11. Hort 08. 11. Zám 09. 11. Borzas

34 12 1100 1200 600 1 2000 270

29

1986. 28. 31. 09. 16. 26. 30.

03. Kunmadarasi puszta 03. Hortobágy-Halastó 04 Angyalháza 05. Zám 05. Zám 05. H. Halastó (Kondás fenék) 06. H. Halastó (Kondásfenék) 07. Kecskés 08. Kunmadarasi puszta 08. Kunmadarasi puszta 09. Kunmadarasi puszta 09. Kunmadarasi puszta 09. Borzas 09. Borzas 10. Borzas 10. Zám

50 340 17 2 1

09. 01. Borzas 28. 02. Zám 28. 03. Kunmadarasi puszta

2 1 61

17. 16. 15. 17. 06. 07. 26. 28. 04. 14.

5 2 2 9 9 28 24 40 120 730 700

16. 19. 22. 23.

10. 10. 10. 10.

25. 26. 29. 09. 18. 23. 24. 28.

10. 10. 10. 11. 11. 11. 11. 11.

3100 H. Halastó, Máta 3000 H. Halastó, Kecskés 2000 H. Halastó Kecskés, Cserepes, 5000 H.-tó Angyalháza, Szelencés 3600 Angyalháza ,Szelencés 3000 1600 Hortobágy-Halastó 400 Hortobágy-Halastó 50 Karcag 34 Nagyiváni puszta 28 Kunmadarasi puszta 47 Kunmadarasi puszta

29. 11. Kunmadarasi puszta

40

10. 12. Zám 11. 12. Fekete-rét

21 47

14. 12. Zám

160

04. 04. Kunmadarasi puszta 08. 04. Hortobágy-Halastó 23. 04. Kunmadarasi puszta

50 300 8

1987.

30

IRODALOM — REFERENCES

Fintha I. (1976): Daru adatok. Aquila, 82. 232—233. p. Keve A. (1955): Madártani jegyzetek a Kunkápolnási pusztáról. Aquila, 59—62. 413— 416. p. Kovács B. (1965): Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához. DMÉ 363—381. p. Kovács G. (1984—a.): A hortobágyi halastavak madárvilága 10 év megfigyelései alapján. Aquila, 91. 21—46. p. Kovács G, (1984—b.) : Az árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára. Aquila, 91. 163—176. p. Kovács G. (1984—c.) : Atnyaraló darvak a Hortobágyon és Biharban, 1982—83. Mad. Táj. 1984—1. 32—33. p. Kovács G. (1984—d) : A daru újabb átnyaralásai a Hortobágyon, 1984. Mad. Táj. 1984 —4. 210—211. p. Kovács G. (1987): The migration of the Crain in Hortobágy, 1975—85. (Előadás az I. nemzetközi Daru-Szimpóziumon. Orosháza, 1985. október 23.) Aquila, 93. Megjelenés alatt. Kovács G.—Konyhás S. (1986): 1986. évi darumegfigyelések a Hortobágyon. Mad. Táj. 1986—4. Kövér B. (1954): Madártani hírek a Hortobágyról. Aquila, 55—58. 264. p. Nagij J. (1934): Nagy daruvonulás . . . Aquila, 38—41. 373—374. p. Nagy L. (1950): Ujabb madártani megfigyelések a Hortobágyon. Aquila, 51—54. 87— 90. p. Németh S. (1934): Ékfarkú halfarkas a Hortobágyon (és egyéb megfigyelések). Aquila, 38—41. 381. .p. Söregi J. (1955): Darujárás Nádudvaron. Aquila, 59—62. 381. p. Sterbetz I. (1974): A kárpát-medencei daruvonulás időszerű kérdései Aquila, 78—79. 11—31. p. Szomjas G. (1917): Levelek a Hortobágyról. Aquila, 23. 345—347. p. Szomjas L. (1924): Daruadatok. Aquila, 30—31. 300. p. Szomjas L. (1943): Nagy daruvonulás a Hortobágyon. Aquila, 38—41. 374—375. p. Szűcs S. (1982): Tücsökzene mellett. Üj Tükör, 52. 39. p.

31

Gábor

Kovács

DIE MIGRATION DES KRANICHS (GRUS GRUS) UND SEIN VORKOMMEN AUF DER HORTOBÁGY ZUR SOMMERSZEIT 1975—1987

Die vorliegende Studie macht mit Angaben bekannt, die während der vergangenen 13 Jahre gesammelt wurden. Am 23. Oktober 1985 stellte der Verfasser auf dem I. Internationalen Kranich-Symposium die Kranichbewegungen auf der Hortobágy aus der Zeit von 1975 bis 1985 vor. In seiner jetzigen Studie ergänzt er dies nun noch um Angaben aus den letzten beiden Jahren und berichtet über die neuesten Veränderungen in diesem Gebiet. In der Einleitung gibt er eingehend Auskunft über die Erscheinungen aus der Zeit zwischen 1915 und 1975, verbunden mit einer Analyse der dazu erschienenen Fachliteratur. Dann spricht er über die Bewegungen des Kranichs auf der Hortobágy, und zwar in den Jahren zwischen 1975 und 1987. Frühjahrsmigration Die Ankunftstage (erste Beobachtungen im Frühling) liegen zwischen dem 18. Februar und dem 4. April. Typisch ist, dass die Kraniche schnell weiterziehen, nur selten kommt es vor f das grosse Schwärme hier rasten. Sommerbeobachtungen, Angaben zur Übersommerung In früheren Jahrzehnten war die Hortobágy bekannt für die Übersommerung kleinerer oder grösserer Kranichschwärme. Seit 1982 ist diese Erscheinung nun wieder zur Regel geworden, vor allem in der Pussta von Nagyiván, in Zámon und in der Umgebung des Sumpfes von Kunkápolnás. Bis 1987 konnte dies auf der Hortobágy in insgesamt 12 Gebieten beobachtet werden. Herbstmigration Zwischen dem 3. September und dem 27. Oktober treffen die Kraniche zuerst hier ein. Diese Migration zieht sich mehr in die Länge als die im Frühjahr; sie dauert rund anderthalb Monate an. In diesem Teil seiner Arbeit macht der Werfasser mit den wichtigsten Ubernachtungsplätzen der Kraniche bekannt, zählt die Futtergebiete auf. All dies geschieht nach Typen gruppiert. Im Schlussteil seiner Arbeit gibt er einen Überlick über seine eigenen Sammlungen aus den vergangenen 13 Jahren mit einer Ergänzung durch die Beobachtungen von István Fintha.

32

Balla Lajos Dacia romanizációjáról

In memóriám

Mócsy

András

A Dacia-kutatásban az elmúlt évtizedek során gyakran szó esett a kontinuitás problémájáról, nevezetesen arról, hogy a római tartomány lakosságának romanizált, latin nyelvű rétegei jelentős mértékben helyben maradtak és továbbéltek Dacia területén és térségében az aurelianusi kiürítést követő évszázadok során 1 . Mi több, hosszú idő óta s nem egyszer felmerült* az állítás, miszerint a mai román nép ethnikailag és nyelvileg elsősorban Dacia romanizált népessége leszármazottjának tekinthető 2 . Èz a felfogás (az ún. dákoromán kontinuitás elmélete) már régóta kiváltotta egyes kutatók ellenzését, s a kontinuitást valló véleményekkel a román nép délről történt bevándorlásának lehetőségét állította szembe. 3 . A neolatin nyelvet beszélő román nép ethnogenezisének tanulmányozása nem lehet feladatunk, felvetődik viszont Dacia romanizációjának kérdése, ill. az a sokrétű problematika, amely a rövid életű aldunai tartomány „rómaivá válása" kapcsán adódik. Nyilvánvaló ui., hogy a romanizáció és a kontinuitás bizonyos értelemben feltételezik egymást. A római birodalom azon nyugati területein, ahol a kontinuitás — az ethnikai-nyelvi továbbélés a római uralom megszűnésétől a középkorig — egyértelműen bizonyított, a kutatás egyfajta „erős" romanizációt mutathatott ki, annak külső (politikai, katonai) és belső (társadalmi, gazdasági, földrajzi) feltételeivel együtt 4 . Természetesen az előbbiekből nem következik, hogy minden, viszonylag „jól" romanizált területén a Birodalomnak kontinuitással kellene számolnunk, ill. valamiféle továbbélést mutathatnánk. 5 A daciai 1 Ld. pl. o. D. Protase, Probléma continuitatii ín Dacia ín lumina arheologiei çi numismaticii (Bucureçti, 1966) L. Bàfzu, Continuitatea populatiei autohtone ín Transilvania in secolele IV—V. (Bucureçti 1973) D. Protase, Un cimitir dacic din epoca romaná la Soporu de cîmpie (Bucureçti, 1976) C. Daicovicu—E. Condura~ chi, Rumänien. (München—Genf—Paris 1972. 209 sqq. 2 A régebbi irodalomból ld. éhhez pl. o.: J. Jung, Roemer und Romanen in den Donaulaendern (Innsbruck, 1887). Legutóbb egy rangos tanulmánykötet kívánta ezt a feltételezést újólag megalapozni: Relations between, the autochtonous population and the migratory populations on the territory of Romania. Editors: M. Constantinescu, St. Pascu, P. Diaconu (Bucureçti, 1975. Vö. G. Alföldy, Historische Zeitschrift 224, 1977, 413 sqq. Bartha A., Magyar Tudomány 22,2 (1977) 145 sqq.) 3 Vö. pl. o. Erdély és népei. (Szerkesztette: Mályusz Elemér, Budapest, 1941) Bartha A., op. cit. ibid. Nem talál románságot a Kárpát-medencében a IX—XI. századokban Györffy Gy. alapvető monográfiája sem: István király és műve (Budapest, 1977) (kül. 27.) 4 Vö. A. Mócsy, Godisnjak XIII. (Sarajevo, 1976) 321. 5 Ld. pl. o. T. R. S. Broughton, The Romanization of Africa Proconsularis, (NewYork, 1968)

3Î

kontinuitás lehetőségének hangsúlyozása, úgy véljük, leginkább azért érdemel figyelmet, mivel erőteljes vonásokkal ráirányítja a kutatás érdeklődését egy mindössze 165 évig tartó romanizáció kérdésére, valamint arra, hogy a kontinuitást megelőző, azt feltételező folyamatok és körülmények mellett, lehetett-e szerepe a „történelmi" „véletlennek" is. Ha a daciai kontinuitást hangoztató felfogás megáll, akkor forrásainknak egy „erős" romanizációt kell tükrözniök, ellenkező esetben kizárólag valamiféle „történelmi véletlen" következménye lehetett a többek által leírt népi-nyelvi folytonosság Dacia térségében. Felvetődik most a kérdés, mit is értsünk „romanizáció" alatt, s hogy áll a romanizáció alakulásának vizsgálata Dacia esetében? — Hogy a „romanizáció" ú j a b b keletű (a klasszikus okorban nem ismert és nem használt) fogalmát a modern kutatás mostanig inkább csak leírta, körfüljárta, de módszeresen és részletesen nem tisztázta, arra legutóbb — egy dunai t a r t o m á n y : Moesia Superior „belső" történetének vizsgálata kapcsán — Mócsy A.6 m u t a t o t t rá erős hangsúllyal 7 . De ugyanő fogalmazta meg: egy római provincia romanizációjának sokrétű folyamata elsősorban a helyi társadalom fejlődésének, e fejlődés eredményeinek vizsgálatában ragadható meg. 8 Elfogadva e felfogást, miszerint „A római birodalom európai és észak-afrikai provinciáinak társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyaiban a római uralom következtében végbement spontán és intézményesen irányított változásokat" 9 nevezhetjük romanizációnak, ki kell emelnünk — Mócsy nyomán —, hogy a romanizáció elsősorban egy sokrétű társadalmi átalakulás folyamatának tekinthető. E folyamat eredményei pedig — a lehetőségek megszabta keretek között — mindenekelőtt abban mérhető, hogy a kérdéses t a r t o m á n y társadalmi viszonyainak f e j lettsége mennyire közelítette meg a „klasszikus modell": Itália, valamint egyes nyugati tartományok fejlődésének színvonalát 10 . Az előbbiekből következik egyfelől: bizonyos szintű romanizációval minden római provinciában — elsősorban az európai és észak-afrikai térségben — számolnunk kell, másrészt azonban nyilvánvaló, hogy a romanizáció területenként más-más eredményekkel valósult meg. Nyilvánvaló tehát, hogy legalább is elméletileg, a romanizáció több, különféle típusával számolhatunk, a „látszatromanizációtól" (Mócsy A.u) az „erősen" romanizált tartományokig (főként — de nem csak azok — sorolhatók ide, ahol a kontinuitás egyértelműen bizonyítható) 12 . Ami a daciai romanizációt illeti: előbbi fejtegetéseinkkel m á r utaltunk arra, hogy a romanizáció fogalmának tartalmi tisztázására a Daciakutatás sem fordított túl sok gondot. Vagy — a romanizáció egyes jelenségeinek leírásával —1 megállapították egy fejlett romanizáció tényét 13 , 6 Vő. A. Mócsy, Gesselschaft und Romanisation in der Römischen Provinz Moesia Superior (Budapest, 1970) Id., Pannona and Upper Moesia (London, 1974) 7 A. Mócsy, G e s e l l s c h a f t . . . 7. 8 A. Mócsy, op cit. ibid. 9 A. Mócsy, Moesia Superior romanizáció ja. (Budapest, 1967) 3. (Doktori értekezés tézisei.) 10 Vö. G. Alföldy Südost-Forschungen 31. (1972) 8 sqq. A Mócsy, Godiánjak XIIII. ibid. Id., G e s e l l s c h a f t . . . 251 sqq. 11 A. Mócsy, G e s e l l s c h a f t . . . ibid. 12 Vö. A. Mócsy, Godisnjak XIII. ibid. Id., G e s e l l s c h a f t . . . ibid. 13 Ld. H. Daicovicu, in: R e l a t i o n s . . . 35 sqq.

34

vagy ellentmondtak egy „erős" romanizáció kialakulásának. 1 4 Eltekintve a fogalmi tisztázatlanságtól, úgy véljük, a kutatók általában abban tévedtek, hogy a romanizáció sokrétű folyamatát a daciai őslakosság továbbélésének és latin nyelvűvé válásának kérdéseire szűkítették le. így azután a romanizáció problémája leggyakrabban az ún. dákoromán kontinuitás bizonygatásával, ill. elutasításával kapcsolatban m e r ü l t fel. A megoldás felé vezető utat — eltekintve attól, hogy az őslakosság helyzetének kérdése csak egy a fontos problémák közül —, meglehetősen eltorlaszolta az a tény, hogy Daciában az őslakosság problémája a forrásanyag sajátosságai miatt jelenleg is csak kevéssé tisztázható (ld. lentebb). Melyek tehát azok a jelenségek, ill. folyamatok, amelyek a rendelkezésünkre álló forrásanyag alapján leginkább megragadhatók, s amelyek vizsgálata közelebb vihet a daciai romanizáció eredményei, elért színvonala tisztázásához? Minthogy a romanizáció legfontosabb, egyszersmind az írásos források segítségével legjobban tanulmányozható problémájának a tartományi társadalom fejlődését tarthatjuk, elsősorban a következő kérdések merülnek fel: urbanizáció és városi élet, a lakosság ethnikai összetétele és a társadalom rétegei (s így természetesen különös súllyal az őslakosság kérdése 15 ). Természetesen a romanizáció vizsgálata a problematika rendkívüli összetettsége miatt még számos más kérdést is felvet, főként a hadtörténet, valamint a gazdasági élet és a kulturális viszonyok (így pl. o. a vallási élet) köréből, ezek azonban, ha még oly fontosak is, másodlagos jelentőségűnek tarthatók 1 6 . A következőkben Dacia romanizációjának „társadalmi arculatával" kapcsolatban kívánunk néhány megjegyzést tenni 17 . I. Dacia urbanizációjának 1 8 alakulását a következő összeállítás szemlélteti: Traianus19: 1 (colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica — Sarmizegetusa). Hadrianus20: 2 (municipia: Napoca és Drobeta). Marcus Aurelius2i: 1 (municipium Apulum — polgárváros). II. szd.: 1 (municipium Romula) 22 . Septimius Severus23: 3 (municipia: Apulum, katonaváros; Potaissa, Porolissum). III. szd.: 4 (Ampelum, municipium Tibiscum, municipium Dierna, colonia Mazva) 24 . 14 Vö. A. Mócsy, Gesellschaft . . . 254. 15 Mindezekről összefoglalóan Id. M. Macrea—D. Tudor, in: Istoria Romîniei I. (Bucureçti, 1960) 345 sqq. M. Macrea, Viata ín Dacia romaná. (Bucureçti, 1969) D. Tudor, Oraçe, tîrguri çi sate in romanä. (Bucureçti, 1968) 16 Ld. ezekről M. Macrea, op. cit. 17 Az alább vizsgált kérdésekre másutt még részletesen visszatérünk. 18 Vö. L. Ballá DMÉ 1969—70. (Debrecen, 1972) 98 sqq. Id., Acta Classica Debrecen. 6 (1970) 66 sqq. 19 Vö. N. Gostar, Anuarul Institutului de Istorie §i Arheologie „A. D. Xenapol" (Lasi) 6 (1969) 127 sqq. 20 Vö L. Balla, Acta Classica Debrecen. 10—11. (1974—1975) 139 sqq. 21 Vö. L. Balla, A Bihari Múzeum Évkönyve I. (Berettyóújfalu, 1976) 35 sqq. 22 Vö. Fr. Vittinghoff, AMN 6 (1969) 139 sqq. 23 Ld. L. Balla, op. cit. ibid. (18. jegyzet) 24 Vö. Fr. Vittinghoff, op. cit. ibd.

35

Néhány municipiumi rangú település később elnyerte a colonia rangot, így Commodus alatt Napoca és Apulum, Septimius Severus idején Drobeta és talán Potaissa, az utóbbi esetleg Caracallátói kapta meg a magasabb jogi státuszt (a III. században lett colonia a municipium Septimium Apulum és Romula, valamint talán Dierna)25. Figyelmet érdemel, hogy Daciában 5, de legalábbis 4 colonia rangú település nyerte el a ius Italicum adományozásával járó kedvezményeket (Sarmizegetusa, Apulum, Napoca, Potaissa — Dierna?). 26 Két település (az Olt menti Romula és az egyelőre pontosabban n e m lokalizálható Malva) kivételével a daciai városi rangú települések mind a tartományt dél-északi irányban átszelő fő forgalmi ú t mentén, ill. annak közelében alakultak ki27. Dacia urbanizációjával kapcsolatban már itt levonható a következtetés: a tartomány városiasodása viszonylag lassan haladt előre 28 ; az urbanizált terület túlnyomórészt Dacia egy viszonylag szűk területsávjára korlátozódott 29 . (Erdély északi és északkeleti részein, valamint Olténiában a provincia egészéhez képest jelentős területek m a r a d t a k kívül a városi rangú települések gazdasági és társadalmi hatósugarán 30 .) A városi élet fejlődésének színvonalát, mozgalmasságát elsősorban a feliratok mindenekelőtt a municipalis tisztségviselők, testületek — egyáltalán a városi életre közvetlenül fényt vető epigráfiai emlékek tükrözik 31 . Ezek ismeretében kimondható: Daciában a névről ismert 12 városi alkotmánnyal rendelkező település közül mindössze 3 esetében tud u n k mozgalmas városi életről, politikailag és vagyonilag jelentékeny felső rétegről, colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica Sarmizegetusa-ban, a colonia Aurelia Apulum-ban és a colonia Aurelia Napoca-ban 12 . Szükséges r á m u t a t n u n k : az említett három város közül egyedül Sarmizegetusa korai alapítás, a másik kettő Commodustól nyerte el a colonia iuris Italici státuszt 33 . A f e n n m a r a d t további 9 daciai várossal kapcsolatban fejlett municipális életről — a kutatás mostani helyzetében — nem beszélhetünk 34 . A végső következtetés csak ez lehet: Dacia, ill. a très Daciae gyengén urbanizált területnek tekinthető. 2. Amint más római tartomány kutatásában, Dacia esetében is a feliratokon f e n n m a r a d t személynév anyag* n y ú j t h a t j a a legfontosabb forrás-

25 Ld. L. Balla, op. cit ibid. További irodalommal. 26 Vö. N. Gostar, op. cit. ibid. L. Balla, Oikumene I. 1976. 185 sqq. 27 Ld. Tabula Imperii Romani L 34 Budapest (Budapest, 1968) és L. 35 (Bucarest, 1969) 28 Ld .A Mócsy, Gesellschaf t . . . 46, 254. 29 Ld.: 27. jegyzet. 30 Ld. ehhez a feliratlelőhelyeket: 27. jegyzet és D. Tudor, TIR Drobeta—Romula— Sucidava. (Bucureçti, 1965) 31 Vö. D. Tudor, op cit (15. jegyzet) passim és L. Balla, op. cit ibid. (18.. jegyzet) 32 Vö.L. Balla, Acta Classica Debrecen. 13 (1977) 51 sqq. 33 Ld. L. Balla, op. cit. ibid. (18. jegyet) 34 Ld. az adatokat D. Tudornál, op. cit. (15. jegyzet)

36

anyagot a lakosság ethnikai összetételének vizsgálatához 35 . Rá kell azonban mutatnunk, hogy az epigráfiai emlékek személynevei csak az egykori lakosság egy viszonylag szűk rétegének népi összetételét tükrözhetik, nevezetesen a feliratállító rétegét®, s a népesség egészére legfeljebb közvetve vethetnek fényt. Következésképpen valamiféle „teljességre" törekvő lakosságtörténeti vizsgálat csak az esetben számolhat eredményekkel, ha alapját az epigráfiai adatok mellett a régészeti emlékanyag ilyen természetű feldolgozása is képezi 37 . Minthogy a régészeti emlékek ethnikumhoz kapcsolása közismerten nehezen megoldható feladat, s mert a Daciakutatásban elsősorban a továbbélő őslakosság tárgyi emlékeinek összegyűjtésére történtek kísérletek 38 , a következőkben főként az epigráfiai anyag idevágó tanulságaira kell támaszkodnunk. így azonban vizsgálataink kényszerűen leszűkülnek a feliratállítókra, ami azt is jelenti, hogy az így n y e r t kép egyszersmind társadalmi kép is, tekintettel arra, hogy a feliratállító réteg Mócsy A. megfogalmazása szerint „az illető terület társadalmilag és politikailag legnyomósabb és legaktívabb" rétegével azonosítható 39 . Jóllehet, a daciai személynevek rendszeres feldolgozása még hiányzik a kutatásban 4 0 , Kerényi A., Alföldi A. és I. I. Russu idevágó tanulmányai 4 1 bizonyos lehetőséget n y ú j t a n a k a névanyag ethnikai csoportok szerinti áttekintésére. Nem kevésbé fontosak itt azok a konkrét adatok, amelyek a feliratokon esetenként az egyes személyek származási helyére, ill. népi származására utalnak. 42 A nevek vizsgálata és az origo-, ill. natio-adatok tanúsága szerint a daciai feliratállítók legalábbis jelentős részben idegen eredetű személyeknek tekinthetők, ami természetesen nem jelentheti azt, hogy az őslakosság teljesen hiányzik a feliratokon, még kevésbé azt, hogy az őslakosságot Traianus háborúi kiirtották volna' 3 . Tény azonban, hogy Dacia rómaiak által szervezett közösségeiben (gondolunk itt elsősorban a városokra, a katonai táborok mellett kialakult településekre, a bányakörzetekre) a feliratállító réteg többségében bizonyosan idegen eredetű, bevándorolt és betelepített személy volt44. A sze35 Ld. A. Kerényi, Die Personennamen von Dazien. DissPann I., 9. (Budapest, 1941) és hozzá I. I. Russu, AISC IV. (1941—1943) Sibiu 1944, 186 sqq. Id., AISC V. (1944—1948) Cluj 1949, 282 sqq. Id., in: L'Onomastique Latine. Paris 1977, 353 sqq. — Ld. még A. Alföldi, Zu den Schicksalen Sibenbürgens im Altertum. (uBdapest, 1944) — Módszertani szempontból Id.: A. Mócsy Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. (Budapest, 1959.) G. Alföldy, Bevölkerung und Gesellschaft der römischen Provinz Dalmatien. (Budapest, 1965) (Mit einem Beitrag von András Mócsy) Id., Die Personnennamen in der römischen Provinz Dalmatia (Heidelberg, 1969) A. Mócsy, Godiánjak VIII. (Sarajevo, 1970) 139 sqq. 36 Vö. A. Mócsy, Gesellschaft . . . 199 sqq. 37 Az itt felmerülő nehézségekről ld. A. Mócsy, Gesellschaft . . . 257 sqq. Legutóbb összefoglalóan: D. Protase, Aufstieg und Niedergang der römischen Welt II., 6. (Berlin—New York, 1977) 990 sqq. 39 A Mócsy op cit (9. jegyzet) 13 Id., G e s e l l s c h a f t . . . 199 sqq., 212. 40 Vö. A. Mócsy in: L'Onomastique Latine. (Paris, 1977) 462. 41 Ld. fentebb: 35. jegyzet. 42 Vö. A Kerényi, op. cit passim. 43 Ld. L. Balla, Acta Classica Debrecen. 10—11 (1974—1975) 139 sqq. további irodalommal és D. Protase, op. cit ibid. 44 Ld. ehhez az adatokat A. Kerényinél (op. cit. passim) és D. Tudornál (Orase... passim) Vö. L. Balla, op cit ibid. és I. I. Russu, L'Onomastique Latine (Paris, 1977) 353 sqq.

37

mélynevek és origo-adatok azt is tanúsítják, hogy ez az idegen eredetű népesség nagyobb.részében más tartományokból került ide, s hogy között ü k igen kevés volt az italikus, ill. az olyan család, amely a jól, ill. erősebben romanizált nyugati tartományok italikus gyökerű lakosságából származott 45 . Mindez Dacia római társadalmának megítélésében, úgy véljük, különös jelentőséggel bír, s rávilágít a tartományi társadalom sajátos — más nyugati provinciákban jóval kevésbé jellemző — gyökértelenségére 46 . Fentebb több alkalommal is szó esett m á r (így m i n d j á r t az ún. dákoromán kontinuitás elméletének emlegetése kapcsán) az őslakosság kérdéséről. Az előbbiek nyomán egyértelműen megfogalmazható: nem az őslakosság fennmaradása, hanem helyzete kellene hogy képezze elsősorban a vizsgálatok tárgyát. Más kérdés, hogy a kutatás jelenlegi helyzetében ez milyen mértékben lehetséges. Tény ui., hogy az idevágó legújabb vizsgálatok sem jutottak t ú l általában az őslakosság római kori továbbélésének bizonyításánál, ill. — főként régészeti források alapján történő — dokumentálásánál". Amíg az őslakosságra utaló régészeti leletek, ill. leletegyüttesek száma az utóbbi évtizedek kutatásai során jelentékenyen növekedett, addig a feliratos emlékek tanúságtétele nem változott: továbbra is hiányoznak a civitates peregrinae létezését bizonyító, valamint az őslakosságra utaló natio-, ill. origo-adatok'*8. Nem kevésbé fontos továbbá, hogy I. I. Russu ú j a b b vizsgálatai szerint a kb. 3000 azonosítható daciai személynévből mindössze kb. 60 thrák jellegű név takarhat őslakosokat, bár e nevek többsége is kimutathatóan vagy joggal feltételezhetően thrák nyelvterületről a foglalás után betelepült személyekkel hozható kapcsolatba 49 . Dacia társadalmának epigráfiai alapon kirajzolódó képe talán az idegen, betelepült polgár és katona elem túlnyomó szerepével különbözik leginkább más nyugati tartományok társadalmaitól 50 . Ez az idegen eredetű népesség alkotta k i m u t a t h a t ó a n a legtöbb római x mintára szervezett közösség (gondolunk itt elsősorban a városokra) vezető rétegét, s nem egy településen — a feliratállító réteg keretei között — az alsó rétegeket is (a legszembetűnőbb ez az Ampelum-i bányakörzetben) 5 1 . Amint azt másutt kimutattuk, a t a r t o m á n y társadalmában munkáló feszültségek, amelyek egy esetben szabályos bellum jellegét öltötték, szintén elsősorban a vagyonilag és társadalmilag erősen polarizálódott idegen lakosság körében figyelhetők megr>i. — Ami most már a Daciában m e g m a r a d t őslakosságot illeti: helyzetükről közvetlen epigráfiai adatok hiányában legfeljebb feltevésszerű képet alkothatunk. Hiányuk a feliratállító rétegek soraiban arra utal, hogy általában a tartományi társadalom alsó rétegei45 46 47 48 49 50 51 52

38

Vö. L. Ballá, Acta Classica Debrecen. 13. (1977) 51 sqq. Vö. L. Balla, Oikumene I. 1976, 185 sqq. Ld. D. Protase, op. cit ibid. A probémára már A. Alföldi rámutatott, Századok 70 (1936) 149 sqq. Id., CAH XI. 1936, 553. Ld". I. I. Russu, op. cit. 360 Vö. ezzel szemben pl. o. Pannónia vagy Dalmatia társadalmát (ld. A. Móc.sy, op. cit G. Alföldy, op. cit.: 35. jegyzet) Vö. D. Tudor, O r a ç e . . . 183—204. L. Balla, op. cit. (46. jegyzet) ibid.

hez tartoztak, régészeti emlékeik alapján pedig leginkább a városi és katonai territórium-ok periférikus körzeteiben kereshetjük őket 53 . Az eddig feltárt dák jellegű római kori régészeti emlékanyag egészen kis létszámú, faluszerű településekre enged következtetni 54 . Előbbi fejtegetéseink kapcsán a következő jelenségeket k í v á n j u k ismét kiemelni: Dacia alacsony színvonalú urbanizáltságát, valamint az őslakosság háttérbe szorítottságát, ill. az idegen eredetű népesség meghatározó szerepét a tartományi társadalomban. Ha elfogadjuk, hogy a romanizáció rendkívül sokrétű, erősen problematikus fogalma elsősorban a tartományi társadalom oldaláról közelíthető meg, úgy — véleményünk szerint — joggal felvethető: beszélhetünk-e egyáltalán Dacia vonatkozásában romanizációról? Mindehhez természetesen figyelembe kell venni Dacia különleges katonai helyzetét és háborús fenyegetettségét, valamint a korai katonai feladás — a 270/275-re datálható kiürítés — tényét 55 . Más dunai tartományokhoz viszonyítva (gondolunk itt pl. o. Pannoniára vagy Moesia Superiorra) a válasz egyértelműen: nem5ti. Másfelől azonban nyilvánvaló, hogy a romanizációt kiváltó folyamatok a foglalást követően Daciában is megindultak, s bizonyos eredményt a Severus-kor idejére el is értek 57 . Dacia esetében mégis a romanizáció alakulásának egyfajta, sajátos szintézise nem jöhet szóba. A megkezdődött történeti fejlődés nem összegződhetett, Dacia romanizmusa torzóban maradt: legfeljebb semiromanizációról beszélhetünk

53 54 55 56

Vö. D. Protase, op. cit. 999 sqq. Ld. pl. o. D. Protase, Un cimitír dacic . . . (1. jegyzet) Vö. L. Balla, op. cit. (46. jegyzet) ibid. Vö. A. Mócsy, op. cit. (16. jegyzet) és E. Tóth, Ant. Tan. (Studia Antiqua) 23 (1976) 118 sqq. 57 Vö. L. Balla, op. cit. (18. és 46. jegyzet) ibid. 58 Ld. még az itt felmerülő kérdésekhez a dunai tartományok történetével kapcsolatban. A Mócsy fejtegetéseit: Godiánjak XIII. (Sarajevo, 1976) 321 sqq. — Az Acta Classica Univ. Debrecen (1978) kötetében (pp. 51—56.) francia nyelven megjelent tanulmány szövegén és jegyzetein nem változtattunk, idézzük vizsont az időközben megjelent fontosabb dolgozatok adatait, s utalunk hivatkozásaikra: Mócsy A., in: Magyarország története I. (Budapest, 1984) 211—243.; II. (Budapest, 1984) 1582—1584. — Tóth E., in: Erdély története I. Budapest, 1986. 46—106. és 552—565 — (Ld. még L. Balla, Acta Classica Debrecen. 23 (1987) 67—70. Id., in : Tanulmányok Erdély történetéről. (Szerk.: Rácz I. Debrecen, 1988.) 33—36. — Legutóbb: Vékony G., Dákok, rómaiak, románok. (Budapest, 1989)

39

Lajos

Balla

DIE ROMANISATION DAKIENS

Auch heute noch kann man sich zu dem Gedankengang der seinerzeit in Französich erschienenen Studie (vgl. L. Balla. De la romanisation de la Dacie = Acta Classica Debrecen. 14, 1978, 51—56.) bekennen (vgl. L. Balla: Questions de l'histoire de la population dans la Dacie romaine = Acta Classica Debrecen. 23, 1987, 67—70.). Die Beobachtungen in Verbindung mit der Urbanisierung des Landes und der Zusammensetzung seiner Einwohnerschaft bzw. der „betitelten Schicht" halten auch heute noch stand. Ebenso wie die Schlussfelgerung, dass der Romanismus Dakiens ein Torso geblieben ist, dass hier höchstens von einer Semi-Romanisierung die Rede sein kann. Dass sich nach 271 in Dakien eine ausschlaggebende Schicht erhalten hat, die das Lateinische weitertrug, stimmt nicht mit der Realität überein.

40

I

Lévai Béla Régészeti és településtörténeti adatok Józsáról

\

A zeleméri szántók déli részén több ágból összefolyó Tócó ér széles völgye két földrajzi tájegységet választ el egymástól: a tölgy- és akácerdőkkel borított, homokbuckás Dél-Nyírséget és a termékeny lösztalajjal fedett Hajdúhátat. Józsa e két tájegység déli lejtőjén alakult ki, északkelet-délnyugati irányú utcái és útjai csaknem 10 km hosszan nyúlnak el a Monostori-erdő és a nagymacsi—balmazújvárosi szántóföldek között. 1 A településtől északra a térfelszín enyhén emelkedik, m a j d a zeleméri Mély-völgy tői Böszörmény felé ismét lejt. Józsa és Zelemér határán van a Hajdúhát legkiemelkedőbb pontja, a Csegei-halom, tőle délre pedig Felsőjózsa legmagasabban fekvő településrésze, a Bondorhát. A Tócó keleti partján, Alsójózsától északra és keletre összefüggő erdőségek állnak: a Szentgyörgyi-, Rákóczi-, Bodai-, Monostori-, Böszörményi- és a hadházi Csere-erdő. A Szentgyörgyi- és Monostori-erdő közé ékelődő Alsójózsa legmagasabban fekvő része az Erdőhát, Szőlőhegy és Csúcs utcák környéke. Mind a felsőjózsai, mind az alsójózsai településrészt kisebb-nagyobb földhátak (partok) és lapos, völgy szerű mélyedések (aljak) tagolják további, egymástól jól elkülönülő részekre. Különösen szembetűnő a földfelszín egyenetlensége a Tócó csaknem kilométernyi széles völgyének két oldalán. A Tócónak és egykori mellékvizének, a két ágból összefolyó Józsaérnek a völgye négy nagyobb egységre tagolja a területet. 1. A Tócótól nyugatra elterülő felsőjózsai partszakasz mintegy 3 kilométeren át (egészen a Bondorhát utcáig) fokozatosan emelkedik, majd a Hortobágy felé lejt. A Bondorhát 30—40 méterrel magasabban van a Tócó-völgy talapzatánál. Legmagasabb pontja a 166 m magas Csegeihalom, amely már zeleméri földön emelkedik. Ezt a kb. 8 négyzetkilométernyi területet is további völgyhajlatok szabdalják kisebb-nagyobb részekre. A legszembetűnőbbek a Tócóba torkolló Temető-alj és a; zeleméri Mély-völgy. A Tócó és a Temető-alj közötti földháton, a Klastrom-parton állt a középkori Szentgyörgy település Szent György titulusú temploma, a Mély-ér és a Tócó összefolyásától délre pedig Debrecen környékének egyik legrégibb földépítménye, a zeleméri földvár látható. 2 1 Borsy Zoltán: Debrecen és környékének földrajzi viszonyai. Debrecen története. 1. (Szerk.: Szendrey István, Debrecen, 1984.) 13—27. 2 Zoltai Lajos: A zelemér-pusztai őskori zsugorított temetkezés feltárása és jelentősége. Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és közművelődési könyvtárának 1927. évi működéséről. (Debrecen, 1928) 38. sköv.

41

2. A Tócó és a nagyrészt m á r kiszáradt Józsa-ér nyugati völgye egy több száz méter széles, mintegy másfél km hosszú földhátat fog közre, melynek két kiemelkedő pontja v a n : a Csonkatorony utca déli felében és a MÁV-műhelytelepen elterülő lapos halom, ill. a Hegy utca környéke: az Unoka-part. Mindkettő ősidők óta lakott hely. 3. A Józsa-ér két ága közötti földhát déli részén (a Kiskert és Józsakert utca környékén) szintén több ősi telephely található. A terület északi végén a Szentgyörgyi-homokhatom áll. 4. Az alsójózsai Vénkert, Tuskóskert és Csúcs évszázadokkal ezelőtt még erdő borította vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedves talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A homokdombok közül kiemelkedik az erdei Nagy-part (143 m), a Szőlő-hegy és a Dinnyés-halom, a völgyek közül pedig a Medvés-alj. A régészeti feltárások és terepbejárások során eddig megismert legrégibb telepek a Tócó keleti, erdős p a r t j á n alakultak ki. Ezek az őskori telephelyek a vízpartig lenyúló tölgyerdők tisztásain, dombjain keletkeztek, s az erdő fokozatos visszahúzódása, pusztulása m á r az ember természetátalakító m u n k á j á n a k a következménye. Letelepedésre különösen alkalmasnak bizonyult az Unoka-part (a Hegy és Völgy utca környéke), amelyet szinte minden oldalról több száz méter széles mocsaras völgy védett, és csak északkeleti irányból, az erdő felől lehetett megközelíteni. A Tócó völgyéből 4—5 méternyire kiemelkedő, szigetszerű földhát kisebb-nagyobb megszakításokkal az újkőkortól kezdve napjainkig tartóan lakott terület. Az 1974. évi leletmentő ásatás során a Hegy utca elején a régészek újkőkori telep maradványait t á r t á k fel. A 16. számú sír mellett 60 cm mélységben egy nagy, szilmegi típusú hólyagos, dudoros edény töredéke került elő, de neolit cserepek voltak a 23. sz. sír melletti árokban is, egy épülő ház alapozásgödréből pedig neolitikus tűzhely m a r a d v á n y a i t ásták ki. 3 Néhány hónappal később a Hegy utca Tócó felőli oldalán, vízvezetékárok ásása közben további három neolitkori lakóház padlózatát vágta át a gép. A házak közepén, az egykori tűzhely helyén vörösre égett föld, fölötte vastag hamuréteg, benne elszenesedett állati csontok darabjai és sok újkőkori edénytöredék volt. A régészek a szántásból késő bronzkori (gávai kultúra) és császárkori (szarmata) edénytöredékeket szedtek össze. A 23. sz. sírban talált kis edény pedig valószínűleg késő avar- vagy magyar honfoglalás-kori. 1982-ben a közeli Kiskert utcában (a 38. sz. ház udvarán) gazdag leletanyag került felszínre : agancsbalta, csontkorcsolya, korongolatlan fekete színű csésze, egy őstulok homlokcsontja és egy bölény csaknem méteres hosszúságú, m á r megkövesedett szarvcsapjai és egy nagy tárolóedény darabjai. Kordos László paleozoológus szerint „a leletegyüttes alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy neolitikus telep eszközeivel van dolgunk". 4 A leletek a Józsa-ér keleti p a r t j á n kerültek elő, ott, 3 M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége, 1972—1976. (Leletkataszter.) A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Debrecen, 1978) 188—190. 4 Kordos László szóbeli közlése.

42

ahol a meder m á r erősen lejt. A fényesre koptatott csontkorcsolyát „egy szamárnak vagy kisebb t e r m e t ű lónak a sípcsontjából alakították ki", megléte mindenesetre azt bizonyítja, hogy az egykori telep közelében nagyobb álló- vagy folyóvíz volt. A péceli (badeni) kultúra néven ismert késő rézkori népesség telepeire csak szórványos kerámialeletek alapján következtethetünk, józsai temetőjüket nem ismerjük. A Szentgyörgyi- és Rákóczi-erdő határán elterülő nagy, katlanszerű mélyedésben, a Rákóczi-aljban valószínűleg rézkori telep házainak maradványait jelzi az a három, vörösre égett t a l a j ú kisebb földhalom, melyekből péceli típusú kerámia-töredékek kerültek a Déri Múzeumba. 5 A Rózsás csárdával szemben (a század elején még Alsójózsához tartozó Rózsástelepen) 1927-ben egy rézkori tejesköcsögöt találtak kútásás közben. 6 Rézkori edények alkotó elemeinek tekinthetők azok az á t f ú r t k ú p alakú kerámia-töredékek, bütykök is, melyek a Klastromparton és a Tócó túlsó partján, 1 a Kiskertben kerültek felszínre 1976 tavaszán. Az utóbbi helyen sok bronzkori edénytöredék és csillámpala is előkerült. Az alsó józsai Kiskertben talált csillámpala eredetéről szóló első szakértői véleményt a Zelizy Dániel szerkesztésében megjelent Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása című monográfiában találjuk: „Hogy a Tóczó h a j d a n k o r b a n csakugyan egy nagyszerű folyam volt, azt tanúsítja azon körülmény is, miszerint ezen mostan m á r sekély völgy p a r t j a i n a Józsa nevű községhez tartozó szőllőültetvények vannak s ezekben a csillámpala nevű kőzet éles ormójú darabjai találtattak, melyek ide az ó alluviumi korszakban csak jég hátán juthattak és vándorolhattak s így némileg vándorkövek gyanánt tekinthetők." 7 Török József mára m á r elavult magyarázatával kapcsolatban legalább három észrevételt szükséges t e n n ü n k : 1. A Tócó a zeleméri Mélyvölgyet övező löszhátak vízfölöslegét gyűjti össze és vezeti el a Kösélybe. Bizonyítható, hogy az utolsó jégkorszak óta mindig náddal, sással, fűzfákkal benőtt ingoványos, sekély völgy volt, nem lehetett „nagyszerű folyam". A Tócó forrásvidékétől északra néhány száz méteren át még kissé emelkedik a térfelszín, de attól észak felé, egészen a Tisza és a Bodrog összefolyásáig lejt, következésképpen a jégkorszakban a jég nem görgethette felfelé a „vándorköveket". 2. A szakemberek véleménye szerint az. utolsó eljegesedés déli határa a Kárpátoktól északra, Krakkó környékén húzódott, a csillámpala darabjai tehát semmiképpen sem a „jég hátán j u t h a t t a k és vándorolhattak" a Tócó völgyébe. 3. Ha mégis elfogadjuk, hogy a jég sodorta vidékünkre ezt a kőzetet, felvetődik két további kérdés. Miért csak csillámpalát görgetett magával a jég, miért ' n e m sodort ide többféle, kevésbé mállékony kőzetet is? És csak a józsai Kiskert területére vándoroltak volna ezek a kövek? Máshol nem szóródtak szét? A kőzet darabjait mindenütt a földfelszín közelében találták meg: a több méter vastag lösztakaró legfelső rétegeiben, gyakran a humuszban 5 Sz. Máthé Márta: Debrecen vidékének története az őskorban. In: Debrecen története. 1. 42. 6 Patay Pál: Tanulmányok Debrecen vidékének rézkoráról. A Déri Múzeum 19957. évi Evkönyve (Debrecen, 1958) 17. 7 Török József: Földtani ismertetés. In: Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása. (Szerk.: Zelizy Dániel, Debrecen, 1882.) 99.

43

vagy éppen a talaj felszínén. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a Tócóvölgyben a csillámpala nem helyi eredetű kőzet. Az alsójózsai csillámpaláról Sőregi János is ír Régészeti ásatás, gyűjtés című dolgozatában: „Alsójózsán (Hajdú m.) kései népvándorláskori temetőben október 7—10én feltárt 9 sírnak leletanyaga: 5 vascsat különféle formában, 2 vaskés . . . Továbbá felszínről 6 d b középkori díszített cserép s a temetőtől távolabb I db csillámpala." 8 Csallány Dezső avar eredetűnek t a r t j a a temető sírjaiban talált leleteket, a csillámpaláról azonban nem tesz említést. 9 Mesterházy Károly sem foglalkozik vele, a temetőt viszont korai (X. századi) magyar temetőnek véli. 10 Talán közelebb visz b e n n ü n k e t a csillámpala rejtélyének megfejtéséhez az a „leletegyüttes", mely 1984 őszén véletlenül került felszínre a Kiskert u. 19. számú ház udvarán. Szennyvízülepítő akna ásása közben — egy-másfél méter mélységben — egy ismeretlen korból származó kemenceszerű építmény maradványaira bukkantak. A gödörből rült elő. A kerámiadarabokban a soványító anyag kristályai hasonlóan szürke színű kerámiaedények töredékei és meglepően sok csillámpala kekormos paticsdarabok („füstös téglák"), jól kiégetett, kemény, cementcsillogtak, mint maga a csillámpala. Szöőr Gyula egyetemi docens, a KLTE Ásvány- és Földtani Tanszékének vezetője felajánlotta, hogy a szegedi egyetem Ásványtani Intézetében, ahol megvannak a szükséges műszerek, megvizsgáltatja, hogy a helyszínen talált csillámpala zúzaléka található-e a kerámiában, és honnan származik a csillámpala. A vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy az egykori fazekasmester az agyagedények készítésekor a csillámpalát használta soványító anyagként. A csillámpala felhasználhatóságáról, illetve alkalmasságáról a szakirodalom így ír: „Soványító anyagnak használhatunk csillámot vagy a vulkáni h a m u egyik f o r m á j á t , de megfelelh e t a homok vagy a kőzettörmelék is . . . A csillám, a vulkáni h a m u a legjobbak, mert kémiai összetételük jól ellenáll a h ő h a t á s o k n a k . . A durva kerámiáról szóló szakirodalomban ismeretes, hogy a csillámpala finomra őrölt zúzalékának belekeverése az agyagmasszába kedvező tulajdonságokat biztosít a keveréknek. Egyrészt mint mázképző anyag tömörebbé, vízhatlanabbá teszi a kerámiát, másfelől pedig mint olvadékfázist elősegítő — alacsonyabb hőfokon való kiégetést biztosító — adalékanyagot alkalmazzák n a p j a i n k b a n is.12 Az elemzés arra is fényt derített, hogy — sajátos szerkezetét tekintve — a megvizsgált csillámpala kétséget kizáróan a Zempléni-hegységből származik. „Sátoraljaújhely közelében, Vilyvitánytól, illetve Felsőregmectől északra, közvetlenül 8 Sőregi János: Régészeti ásatás, gyűjtés. Jelentés Debrecen sz. kir. város Déri Múzeumának 1931. évi működéséről (Debrecen, 1932) 23—24. 9 Csallány Dezső: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. (Budapest, 1956) 80. Csallány egy másik, Szabolcs-Szatmár megye avar leletei című dolgozatának térképén is jelöli Alsójózsa települést, „ahonnan avar leletet tartanak számon": Avarkori régészeti leletek a Felső-Tisza vidékén. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve. 1. 1958 (Budapest, 1960) 31—83. 10 Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztály viszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál (Budapest, 1980) 13. II Riegger, Hal: Primitive Pottery (Van Nostrand Reinhold Company, 1972). Vö.: Primitív fazekaság. (összeállította: Kardos Mária, Budapest, 1980) 13. 12 Szöör Gyula szóbeli közlése.

44

a csehszlovákiai országhatár közelében b u k k a n n a k felszínre apró kristályrögök . . . A Vilyvitánynál mélyített 3-as f ú r á s b a n azonban — mintegy 30—40 m-rel a felszín alatt — diszténtartalmú csillámpalát h a r á n t o l t a k . . ." ,:í Vilyvitánytól északra, szlovák területen m á r a felszínen is található csillámpala. A vizsgálatból tehát az derült ki, hogy a csillámpala nem „vándorkőként", nem a „jég h á t á n " került a hegyekből a Tócó vidékére, h a n e m „emberi úton". Emberek szállították azon a régi kereskedelmi útvonalon, mely a Balti-tenger felől, a Visztula torkolatvidékétől vezetett a Hernád, illetve a Tapoly és Bodrog völgyében Bártfán, Eperjesen, Kassán, másfelől Sátoraljaújhelyen, Bodrogkeresztúron, Tokajon, Debrecenen, Nagyváradon, Aradon, Temesváron át a dél-balkáni kikötővárosok felé. Ha a kerámia-töredékek korát viszonylag pontosan sikerülne meghatároznunk (pl. ásatással), akkor abból következtetni tudnánk arra is, milyen régi ez a Kelet-Magyarországot átszelő észak-déli irányú kereskedelmi út. Sajnos, a felszíni kerámialeletek eléggé jellegtelenek. A régészek szerint az a legvalószínűbb, hogy bronzkoriak, de lehetnek régebbiek is. Gyakran az Árpád-kori kerámia is tartalmaz csillámpalát. A csillámpala kiskerti „lelőhelye" közelében több helyen ismerünk neolitikus és bronzkori, ill. késő avar- és magyar honfoglalás kori településnyomokat. 14 Józsa északi határán, a Csegei-halom környékén (a Bondorháton) találták 1858-ban a késő bronzkor legjelentősebb — a szakirodalomban „hajdúböszörményi kincs" néven ismert — bronz leletét, melyből 23 kard, egy bronz vödör, ! két bogrács és több más tárgy került a Magyar Nemzeti Múzeumba és a debrecenr Református Kollégiumba. 15 Bronzkorinak tekinthetjük azt a Kiserdő utcai feldúlt temetkezést is, melyből fényes fekete, bordázott edény töredékei és égett emberi csontok kerültek elő. A Kiserdő utca 1. sz. telken, Simon János kertjében a 80-as évek közepén több olyan régi sírt h á n y t a k szét földmunkák során, melyekben zsugorított helyzetben fekvő, DNy—ÉK irányú csontvázak voltak. Ez utóbbi temetkezőhelytől északra, a Szentgyörgyi-homokhalom északi oldalán 1987-ben egy, 1988-ban pedig két szkíta-kori sírt találtak vízvezetékárok ásása közben. A leleteket a Déri Múzeumban restaurálták. 1927 márciusában a felsőjózsai Sillye Gábor utca déli oldalán (a Harmat és a K ú t f ő utcák között) leletmentő ásatás során Sőregi János és Zoltai Lajos öt császárkori sírt t á r t fel. (Az ötödik sírt feldúlva és kifosztva találták.) A „szarmata-jazignak vélt" sírok egy több mint másfélezer éves temető maradványai. „Valószínű, hogy a temetőnek folytatása van", írta Zoltai a feltárásról szóló jelentésében. G y a n ú j a megalapozott volt, az elmúlt, évtizedekben ugyanis a temető több sírját megtalálták és szétdúlták a Sillye Gábor, Függetlenség és Ördögkert utcák által határolt telkeken. Szakszerű feltárást a területen ez ideig még nem végeztek. 13 Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványi kincsei (Budapest, 1987) 28—29., 35., 464. 14 Lásd a 3. és 5. sz.jegyzetet. 15 Mozsolics, Amália: Rekonstruktion des Depots von Hajdúböszörmény = Praehistorische Zeitschrift, 59. 1984/1. Berlin — New York. 81—93. A leletek Eszterházy Pál herceg szentgyörgypusztai birtokán, a Bondorháton kerültek elő 1858 májusában.

45

A leletek között láthatók bronz fibulák, színes és fehér pasztagyöngyök, üveggyöngy töredékek, korongon készült, sötétszürke, szépen ívelt hasú füles csupor, orsókarika, rézgyűrű, bronz nyak- és karperecek, s az egyik nyakperecen egy „miniatűr" bronz balta, melyet a találó később az egyik fibula tűjére húzott fel és csak körülményes vallatásra árulta el eredeti helyét, lévén a fibula nagyon tetszetős". 16 A D—E-i tájolású sírokat Mesterházy Károly is szarmata eredetűnek t a r t j a : „Józsa területéről, a falu délkeleti (?) széléről ismerünk egy szarmata temetőt, melynek két sírját kútásáskor találták meg. Mindegyik sírban volt nyakperec. Az egyik nyakperecen karikák, csüngők és baltácska volt felfűzve . . ,"17 „Magyarországi lelőhelyek, ahol a római korból, a szarmata korból és a korai népvándorlás korából (hun-kor és germán-kor) csontvázak kerültek elő" című térképvázlatán Kiszely István is szarmata korinak tünteti fel a felsőjózsai sírokat. 18 Érdemes odafigyelnünk a miniatűr bronz baltára, melyet egykori tulajdonosa valószínűleg amulettként viselt. A balta alakú csüngők ugyanis germán eredetű Donar-Thor-amulettek, s m i n t ilyenek, nem az iráni szarmatákhoz, hanem a germán vandálokhoz, gepidákhoz, ill. gótokhoz köthetők. „Az ősi germán vallásnak több nyoma van a sírokban (Donar-Thor-amulettek, balta és félhold alakú csüngők), m i n t a kereszténységnek", olvashatjuk a Magyarország története gepidákról szóló fejezetében. 1 9 Thor (Donar) isten (Odin és Tyr mellett) az ősi germán istentriász harmadik alakja. A mennydörgés és zivatar istene, akiről azt képzelték, hogy a föld termékenysége nagyrészt tőle függ, ezért a germán földművelők különösen tisztelték. 20 „Számos történet szinte allegorikus formában mondja el harcát a telet, fagyot jelképező óriásokkal, akiknek erejét a tavaszi mennydörgés megtöri." 2 1 Thor (Donar) isten neve az indoeurópai sten- 'mennydörög, zeng' (görögül steinen 'dörög, morajlik') szóból származik, melyből az angolban thunder 'mennydörgés', az ónorvégban pedig thunnar (Donar), m a j d thórr (Thor) lett. A szó a csütörtök germán nevében (német Donnerstag, angol Thursday) és számos helységnévben f e n n maradt. A straffordshire-i Thunderfield (880 körül Thunresfeld) és a rajnavidéki Donnersberg is Donar (Thor) isten egykori tiszteletét bizonyítja. 22 Thor (Donar) a leírások szerint vörös hajú, erős férfi, kezében a mennydörgést jelképező balta, melyet számos északi sziklarajz megörökített. Kultuszáról Broby-Johansen a következőket írja: „A pap szertartásos öltözetben, a szent fejszével megáldja a házasulandókat. Egyes helyeken még a mi időnkben is szokás volt kőbaltát tenni az ú j pár ágya alá, 16 Zoltai Lajos: A felsőjózsai és zeleméri ásatás. Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és közművelődési könyvtárának 1927. évi működéséről (Debrecen, 1928) 14—17. 17 Mesterházy Károly: Debrecen és környéke a népvándorlás és honfoglalás korában. In: Debrecen története. 1. 74. 18 Kiszely István: Sírok, csontok, emberek (Budapest, 1976) 200. 19 Bóna István: A népvándorlás-kor és a korai középkor története Magyarországon. In: Magyarország története 1/1. (Főszerk.: Székely György, Budapest, 1984.) 299. 20 Die Germanen. 1. (Red. Bruno Krüger. Berlin, 1988) 375. 21 Dömötör Tekla: A germánok. Mitológiai ábécé. (3. kiadás. Budapest, 1978) 206— 208.

22 The American Heritage Dictionary of the English Language. Morris, Boston—New York, 1969.) 1543.

46

(Edit.

William

a gyermekáldás biztosítására, Kréta szigetén a templom neve labyrint volt, ami fejszeházat jelent. Es a-kőfejsze dán n e v e — tordensten 'mennydörgéskő' — elárulja, hogy ennek az eszköznek köze volt az idővarázslathoz. Nem csoda, hogy a fejszének olyan tisztelettel adóztak. A földmívelés fejszével kezdődött: erdőt kellett irtani, szűzföldet kellett feltörni . . ,"23 A Felsőjózsán talált balta alakú amulett csupán egyetlen lelet, mely figyelmünket a gepidákra, illetve a vandálokra irányítja. A temető korának és etnikai hovatartozásának pontosabb meghatározásához szükség van további leletekre, további sírok feltárására. Fontos volna ez azért is, mert ettől a germánnak vélt temetőtől nyugatra (kb. 400 m-re, a Sillye Gábor és a Barakonyi utca sarkán) egy másik régi temetőről is tudunk, melynek környékéről szórványleletként valóban szarmata kerámia került elő. A Bodai utca északi végéről szintén vittek szarmata edényt a m ú zeumba, az azonban nincs tisztázva, milyen kapcsolata lehet ennek a leletnek az utca nyugati oldalán megbolygatott, a lelőhelytől alig másfél száz méterre fekvő temetővel. A Kr. u. 1. század végén, Tacitus-híradása szerint — miközben a szarmaták („Iazyges") az Alföld jelentős részét benépesítették —, a vandálok és gepidák még a Kárpátoktól északi a, s Visztula folyó vidékén éltek: a vandálok az Odera és Visztula középső folyása mentén, a gepidák pedig az utóbbi torkolatvidékén, a Balti-tenger partján. 2 4 A gepidák 269-ben jelentek meg a Kárpát-medencében, s telepedtek le a Felső-Tisza vidékén, Dacia északnyugati peremén, nyugat felé szorítva a már korábban beköltözött vandálokat. Az útvonal, amelyen a gepidák érkeztek, az a régi kereskedelmi út, mely a népvándorlás korában hosszabb időre hadiúttá vált. Pavle Ivic jugoszláv professzor szerint egyes déli szláv törzsek, elsősorban a szerbek ősei szintén ezen az útvonalon költöztek a Keleti-Beszkidek vidékéről a balkáni Morava folyó völgyébe. (Párhuzamot von bizony ítatlanul a magyar Debrecen, szerbül Debrecin, valamint a szerbiai Debrc, makedóniai Debra és hercegovinai Dabra helységnevek között. 23 A helyenként lemaradó, letelepedő szláv néptöredékek keveredhettek a helybeli gepida (teut-) és avar lakossággal, s a Tiszántúlon itt-ott előforduló szláv (tót) eredetű földrajzi nevek tőlük is eredhetnek, nem pedig egy később visszatelepült bolgár-szláv etnikumtól. (A bolgár-szláv — a nyelvi és történelmi adatok alapján — a Keleti-Kárpátok és a Feketetenger között vonultak jelenlegi hazájukba.) Sok vitára ad alkalmat a honfoglaló magyarok helyi megtelepedésének rekonstruálása, ugyanis egymástól alig egy-egy kilométerre három korai magyar telephely is létezett: egy a Tócó nyugati p a r t j á n (a Klastrom-part környékén), kettő pedig a keleti, erdős parton (egy a Kiskertben, ez a régi Józsa-féle prédium, a másik pedig az Alsójózsai utcán). Az utóbbinak a legkevesebb az irodalma, ez ideig csupán Mesterházy Károly foglalkozott vele: „A honfoglaló magyarok megtelepedésének jelenleg leg23 Broby-Johansen, R.: Északi sziklarajzok. Budapest, 1979. 64. 24 Hutterer Miklós: A germán nyelvek. (Budapest, 1986.) 70. sköv. 25 Ivic, Pavle: Srpski narod i njegov jezik. (Beograd, 1971.) 10. Lásd az 1. sz. térképmellékletet. 47

fontosabb régészeti forrásai a t e m e t ő k . . . Jelenleg a következő X — X L s z á z a d i . . . temetőket i s m e r j ü k : 1. Alsójózsa, Gyökös L. telke (X—XI. sz.) . . .',26 Mesterházynak csak a temető helyéről és szegényes mellékleteiről volt tudomása, időközben azonban a kerámialeletek alapján sikerült lokalizálni a régi telephelyet is. Egyértelműen kora Árpád-korinak minősíthető kerámia-töredékek kerültek elő a temetőtől északra, az Alsójózsai utca mindkét oldalán: a Krajcáros kapu melletti homokbányában, Csomangó József, K á l l a i . József és Gyökös Ferenc Nagyszentgyörgy utcai kertjében, a kertektől északra (a kertészetben), v a l a m i n t a Monostorerdő utca eleje és a Hatház utca közötti szőlőskertekben. E telepről egyetlen középkori forrásunk sincs, gyanítható, hogy csak egy-két emberöltőn át létezett. A temetőnek idegen (nem magyar) előzménye nem volt. Ugyanezt nem állíthatjuk ilyen egyértelműen a kiskerti temetőről és telepről. Az 1931. évi ásatás során — melynek leleteit értékelve Mesterházy X. századinak t a r t j a a temetőt és a települést — Sőregi mindössze 9 sírt t á r t fel, és azokat is csupán a mai Józsakert utca egyetlen telkén (régi száma 686).27 A szegényes leletekből pontos következtetést nem siker ü l t levonnia a temető korát és jellegét illetően. Az elmúlt másfél-két évtized nagyszabású építkezései során kiderült, hogy itt, a Józsa-ér két ága közötti földhát déli lejtőjén nagy temetővel kell számolnunk. Csak a régi sírokra — szabálytalanul — épített, megrepedt falú lakóházak száma meghaladja a fél tucatot. A temető nagysága kizárja annak feltételezését, hogy a telep lakói az ér túlsó p a r t j á n , az Unoka-parton temetkeztek volna. 28 Ugyanazon a dombháton („két víz között") volt a telep is, a temető is: a telep (a szórványleletek alapján) a földhát középső és északi részén, a temető pedig a „vízre hajló" déli lejtőn. Az 1950-es években soros temetkezés sírjaira b u k k a n t a k a Kiskert utca elején (5. sz.) és az iskolai gyakorlókert előtti útszakaszon, ill. a kertekben is. A temetők kora ismeretlen. Egy bizonyos: mindkettő 1769 előtti, hiszen az akkor kiosztott szőlőskertek tulajdonosai aligha temetkeztek a keskeny dűlőút alá. 1769 előtt pedig legalább két évszázadon át lakatlan volt a vidék. Az 1981. évi klastrom-parti feltárás eredményeit szinte minden részletre kiterjedő, Szentgyörgy XIII—XIV. századi története szempontjából alapvető jelentőségű t a n u l m á n y b a n dolgozta fel M. Nepper Ibolya és Módy GyörgyMint a feltárás egyik állandóan jelenlevő résztvevője, n é h á n y észrevétellel szeretném kiegészíteni az általuk leírtakat. A feltárás második napján (szept. 15.) a 2. számú (déli) kutatóárok középső részén kiásott erőteljes f é r f i csontváz és a lábai mellé helyezett lókoponya és két lábszár, valamint a mellettük levő kengyeldarab megítélésem szer i n t jelképes lovastemetkezés, és lényegesen korábbi a többi sírnál. Erre utal a csontváz elhelyezkedése is: legalább 25—30 fokkal eltért a templomhoz igazodó sírok irányától. Szeptember 22-én az ENy-i támpillértől kb. 2 méterre keletre DDNy—ÉÉK-i fekvésű csontvázat ástunk ki, m e l y 26 Mesterházy Károly: Hajdú-Bihar megye területének kora Árpád-kori településtörténeti vázlata. In: Hajdú-bihari kéziratos térképek. 2. (Debrecen, 1982.) 82., 84. 27 Lásd a 8. sz. jegyzetet. 28 Vö. a 3. sz. jegyzettel. 29 M. Nepper Ibolya—Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása. — A falu a XIII—XIV. században. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1983—1984. (Debrecen, 1985.) 91—131.

48

nek — a feje kivételével — az egész teste a templomhajó északi fala alatt volt. Ez ismét arra utal, hogy a Klastrom-part környéke m á r a Szent György-templom felépítése előtt is lakott lehetett, a domb tetejére pedig temetkeztek. Hasonlóan DDNy—ÉÉK-i fekvésű volt az a f é r f i csontváz is, mely mellől 1983. március 12-én a középkori övgarnitúra előkerült. A csontváz f e j é t és mellkasát már a korábbi ásatás során elvágták, csak a medence bal oldala és a lábszárcsontok voltak a földben. Ez a sír sem a templom körüli temetőhöz tartozhatott. Egyelőre megmagyarázhatatlan számomra az a jelenség, melyet 1983. március 14-én, az alapfalak rekonstruálásakor tapasztaltam: a szentély K-i felében 22 darab, több rétegben és meglehetősen összezsúfolt helyzetben eltemetett csontvázat számoltam össze. A vázak egy része a szentély keleti fala alatt hevert, ami azt sejteti, hogy a temetőnek kelet felé folytatása van. A sírok csak hozzávetőlegesen voltak keletelve, mellékletet nem találtunk, koporsóknak nyomuk sem volt. Valamennyi csontváz h a barcsmentes, tiszta fekete földben feküdt, másfél-két méternyire a felszín alatt. Szokatlan volt számomra a temető r e n d j e is: az északi oldalon csak gyermekcsontvázak hevertek, tőlük délre pedig csak felnőtteké. Az egész „csontvázhalmaztól" nyugatra, szabályosan keletelve, jó megtartású f é r f i csontváz feküdt (a szabálytalanul keletelt templomban természetesen „keresztben"!). Látható volt, hogy koporsóban és csizmásan temették el, a sírnak melléklete „ m á r " nem volt: a mellkast és a koponyát korábban szétdúlták, akárcsak az összes többi sírt is, melyek valaha a szentélyben vagy a templom építése előtt a szentély helyén feküdtek. Több négyzetméternyi területen csak tégla- és habarcstörmelékkel kevert csontokat találtunk. A templom előtt vezető út kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a keleti országrész kereskedelmi és gazdasági életében, közlekedésben, jelentős mennyiségű terményt, nyersanyagot, árucikket szállíthattak r a j ta. Már a honfoglalás előtt ezen az útvonalon került Debrecen vidékére az a két gepida lemezpénz (bracteate), amely 500 t á j á n készült egy délsvédországi pénzverő műhelyben. 3 0 Egy évezreddel később, a XV. század második felében ugyanezen az úton hozták Szentgyörgyre külföldi vagy külföldet járó magyar kereskedők azokat az ezüst svéd pénzeket, melyek az 1981. évi feltáráskor kerültek a Déri Múzeumba. A XIIL században épült vidi templom alapozásának termésköveit is bizonyosan ezen az úton szállították Bodrogkeresztúrról az építkezés helyszínére, 31 de hasonló módon kerülhetett Szentgyörgyre az a riolit tufa kőtömb is, amelyből a templom szenteltvíztartóját kifaragták. 3 2 Az országútról az 1300-as évek elejéről m á r írott források is szólnak, Debrecenben feltehetően már akkor

30 Bóna István: A középkor hajnala. A langobardok és a gepidák a Kárpát-medencében. (Budapest, 1974.) 64. • 31 Módy György: Árpád-kori falusi templomépítészet Hajdú-Biharban. Az Arany János Múzeum Közleményei. VI. (Nagykőrös, 1989.) 48. 32 M. Nepper—Módy: I. m. 102—103.

49

is Böszörményi útnak, Böszörményben pedig Debreceni útnak nevezték. (1332: „iuxta quadam publicam viam"; 1415: ,,stratam publicam de possessione Bezermen ad oppidum Debrechen dirigentem . . .")33 A XV. sz. második felében igen élénk kereskedelmi élet folyt az út menti településeken. 1458-ban és 1461-ben az országút szentgyörgyi szakaszán (a mai Szentgyörgyfalvi úton) országos vásárt tartottak. Szentgyörgy abban az időben oppidum (mezőváros) volt. 1460. április 5-én kelt rendeletében Mátyás király a debreceni vámok és adók fizetése alól felmenti a szentgyörgyi népeket és jobbágyokat. 34 Két évvel később Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet utasítja debreceni vámtisztjeit, hogy a Várdai István szentgyörgyi birtokán élő népeket, jobbágyokat és szántóvetőket (,,populos, jobbagiones et agricolas") vámokkal ne terheljék. 3 5 1464-ben Mátyás „megerősíti az anyja, Erzsébet által a szentgyörgyi lakosoknak adott azon kiváltságlevelet, mely által ezek a debreceni vám fizetésétől felmentettek". 3 6 Élénk távolsági kereskedelemre utal Mátyás 1462. m á r cius 10-én kelt rendelete, melyben meghagyja a böszörményi és debreceni vámosoknak, hogy a harmincadmentességet élvező bártfai kereskedőktől ne szedjenek vámokat. 37 „Mint a Magyarország középkori úthálózatát feltüntető térkép is m u tatja, az Alföld e vidékén két fő irány halad keresztül. Az egyik az észak—déli irányban vezető, és már a bronzkor óta meghatározható útvonal, a Balti-tenger felől a Hernád, m a j d a Körösök völgyén vezetett Erdélybe, onnan a Havasalföldre. Az ú t Tiszalöknél, később Tokajnál kelt át a Tiszán és vonalán a következő jelentékeny települések sorakoztak: Tiszalök, Szentmihály, Nánás, Dorog, Böszörmény, Zelemér, Macs, Debrecen, Torna és Mikepércs . . . ,,3S Az egykori kereskedelmi út, melyet m á r a legrégibb magyar térképábrázolásokon is megtalálunk, 3 9 Hajdúböszörmény és Debrecen között két nyomvonalon haladt. Az 1960-as évekig „vásáros út"-nak is nevezett Nagy út (vagy Telek út) a 35-ös sz. (miskolci) országúttól 1—2 kilométerrel keletebbre, a Tócó keleti p a r t j á n vezet, a Böszörményi-, Rákóczi-, Szentgyörgyi-, Monostori- és Nagyerdő közelében. Ez az út egykor bronzkori, szkíta, szarmata, avar-bolgár(?) és korai 33 A zichy és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus senioris comitum Zichy et Vásonkeő. I—XII. (Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Pest—Budapest, 1871—1931.) VI. 382. 34 Zichy okmánytár X. 105—106. 35 Zichy okmánytár X. 217—218. 36 Zichy okmánytár X. 296—301. 37 Magyarország történeti kronológiája. 1. (Főszerk. : Benda Kálmán. 3. kiadás, Budapest, 1986.) 279. 38 Gazda Anikó: A Debrecent körülvevő sánc és palánkvonal és a XVIII. századi városkapuk helye. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve (1978), (Debrecen, 1979.) 178. A Gdans és Kassa (ill. Tokaj) közötti útszakaszt, mint igen fontos XIV. századi átmenő kereskedelmet lebonyolító utat („drogi handlowe najwazniejsze tranzytowe") a História Polski című könyv térképgyűjteményének (Mapy) 6. sz. mellékletén is megtaláljuk (Warszawa, 1961.). Talán nem véletlen, hogy a 10. század óta Magyarországon élt mohamedán vallású, főként kereskedelemmel foglalkozó böszörmények is e fontos nemzetközi kereskedelmi út közelében telepedtek le (Hajdúböszörmény, Berekböszörmény). 39 Gazda Anikó: I. m. : lásd a 179—182. lap szövegét és térképvázlatait, különösen az 1. sz. térképet. A térképen Szentgyörgy helyett Zelemért tünteti fel,

50

magyar telepeken át, illetve mellettük haladt el. A középkori Zelemér, Józsa-prédiuma és Hosszúmacs településeknek is ez volt a fő ú t j a . Az 1760-as években telepített két józsaszentgyörgyi szőlőskert: a Vénkert és Kiskert is ennek az ú t n a k a két oldalán alakult ki, ezért nevezték és nevezik sokan ma is a Nagy u t a t Kétkert köznek. Ez a fő ú t j a a m ú l t században telepített hajdúböszörményi Rákóczikertnek és az alig néhány évtizeddel ezelőtt létesült Hartsteinkertnek is. Az 1950-es években még ezen az úton hajtották a böszörményi kertségekből a gazdák lovaikat és m a r h á i k a t a debreceni vásárba, de itt közelítették meg Alsójózsát Böszörm é n y felől a vándorkereskedők is: a Miskolc környéki meszesek (mészárusok), a felvidéki fazekasok (cserépedényárusok), a drótos tótok és a nánási, dorogi dinnyések is. Ennek az ősi, egykor fontos kereskedelmi útnak a nyomvonalát bizonyára nem az erdők közelsége határozta meg, hanem mindenekelőtt az az egyszerű tény, hogy a keleti parton a Tócó mocsaras, sáros völgyét sehol sem kellett kereszteznie. 40

40 Magyar Országos Levéltár: S 11 830/1775: Mappa praedii Zelemér. Andreas Kneidinger, 1775.; II. József-korabeli katonai felvétel, 1782—85.; A kisvárdai uradalomhoz tartozó Szentgyörgy pusztának mappája. Készítette Sárvári János, 1794. Liszkay Sámuel 1827. évi másolatában. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Térképtár SzmT 25. és Pars praedii Szent G y ö r g y . . . 1794. Szálkái Gábor 1805. évi mássolatában latin nyelven. HBML, Térképtár SzmT 14

Béla Lévai ARCHÄOLOGISCHE UND SIEDLUNGHISTORISCHE ANGABEN VON JÖZSA

Der Bach Tócó und sein Tal trennt zwei geologische Territorien voneinander: Süd-Nyírség und Hajdúhát. Die Józsa-Siedlung (ihr mittelalterlicher Name: Szentgyörgy) hat sich am südlichen Rand der beiden Territorien im 10. Jhd. direkt nach der ungarischen Besitznahme gebildet. Alsójózsa (Nieder-Józsa), an dem östlichen Ufer des Baches gelegen, wird von jahrhundertealten Eichenwäldern umgeben. Felsőjózsa (Ober-Józsa) dagegen liegt in der „Puszta", auf dem Hajdúhát (Hajdurücken) von Lösboden. Nach der letzten Vereisung (im 4. Jahrtausend v. u. Z.) hat der Mensch von der Neolitzeit sich an dem östlichen Ufer des Tócó-Baches angesiedelt. Es sind seolite Funde in der Gegend der Hegy-Str., in der Csonka-torony-Str. und in dem „Kiskert" behannt geworden. Zu Anfang der Bronzezeit führte schon ein wichtiger Handelsweg an das westliche Ufer. Der Weg fing in der Gegend des Balti-Meeres an, führte weiter nach Klein-Polen, über die Karpaten nach Tokaj, über Debrecen, dann an der Nieder-Donau entlang, ganz bis zu den balkanischen Hafenstädten. Auf diesem Wege wurde Kiesel- und Glimmer-Schiefer, von den Karpaten bis zu der oberen Theiss-Gegend, transportiert. An der nördlichen Grenze von Józsa wurden Schwerter und Geschirr aus der Bronzezeit, die von grosser Bedeutung sind, gefunden. Der Fund ist als „Schatz aus Hajdúböszörmény" bekannt geworden. Aufgrund der archäologischen Funde ist zu erkennen, dass in dem „Kiskert" eine bronzezeitliche Siedlung existierte. Aus dem Rákóczi-alj stammen Funde von der Kupferzeit. Von der nördlichen Seite des Szentgyörgy-Sandhügels wurden skitische Gräberfunde in das DériMuseum gebracht. In der Zeit der germanischen Vandalen und der Gepiden (vom 2. Jh. n. u, Z.) ist das Tócó-Tal Grenzgebiet zwischen den iranischen Sarmaten und germanischen Gepiden geworden. Die entdeckten Gräber in der Sillye Gábor-Str. haben wahrscheinlich einen gepiden Ursprung. In einem Grab entdeckte man eine amulettartige Bronze-Axt, die ein Symbol vom Kult des germanischen Donar oder Thor Gottes ist, eine hufig vorkommende Grab Beilage bei den Gepiden. (Vgl.: auf deutsch-Donnerstag/auf englisch-Thursday.) An der südlichen Seite des „Kiskert", in Nieder-Józsa, gibt es einen grossen Friedhof aus der Zeit der Volkswanderung. Nach der ungarischen Volkswanderung hat sich hier das Predium von Józsa gebildet. Auch auf dem Klastrom-Ufer bzw. in der Alsójózsai-Str. gibt es Gräber aus der ungarischen Frühzeit. Die Kirche von Szent-György-Martir wurde vor dem Tatarenzug auch auf dem Klastrom-Ufer aufgebaut. Die Siedlung, die Szent György hiess, wurde im 15. Jhd. Marktflecken, auf dem es grosse Messen, auch mit ausländischen Kaufleuten, gab. Bei der Ausgrabung 1981 wurden mehrere schwedische Geldstücke gefunden. Der König Matthias hat mehrere Urkunden herausgegeben, mit denen er die Zollfreiheit der Einwohner von Szentgyörgy versichert.

52

Nyakas

Miklós

A hajdúkerületi főkapitány választási rendjének alakulása

A régebbi történetírás a hajdúkerületi főkapitány választásának, illetve a főikapitányi hivatal meglétének kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a hajdúvárosok történeti sorsának alakulásában, illetve a Hajdúkerület létrejöttében általában. Mindebben kétségtelenül sok igazság van, azonban azt m á r az ú j a b b történeti kutatások fényében világosan látjuk, hogy a főkapitányi hivatal megléte általában és a főkapitány személye pedig különösen nem tekinthető oly mérföldkőnek, amelyhez egy olyan középfokú közigazgatási szervezet létrejöttét igazíthatjuk, mint amilyen a Hajdúkerület volt. Ma m á r teljesen világos, hogy a Hajdúkerület létrejöttét folyamat jellegként kell felfognunk, amelyben a főkapitány választása kétségtelenül fontos állomás volt, de mérföldkőnek nem tekinthető. 1 Ettől függetlenül a főkapitány választásának módja olyan horderejű dolog volt, amely jól tükrözte részint a hajdúvárosok belső autonómiáját, az államhatalomhoz fűződő viszonyát és a hajdúvárosok belsőtársadalmi erőviszonyainak az alakulását. A Hajdúkerület maga, mint középfokú közigazgatási egység a 17. század végén jött létre, s meglátásunk szerint ennek döntő oka a rendszeres állami adózás bevezetése volt, amely mintegy kikényszerítette a városok fölött álló tisztikar megszervezését, élén a főkapitánnyal. Ezt az; állítást támasztja alá az is, hogy a hajdúvárosoikat 1696-ban vetették első ízben rendszeres állami adózás alá a Pozsonyban tartott nádori konkurzoson, s ez után választották m e g a főkapitányt, s ez után épült ki maga a hajdúkerületi tisztikar is. A főkapitány megválasztása tehát elsőrendű állami érdek is volt, noiha nyilvánvalóan hozzájárult a hajdúvárosok belső autonómiájának a megszilárdulásához. 2 A főkapitányi tisztség azonban abban a formában, amelyben létrejött, átmeneti képződménynek tekintendő, s mivel a Hajdúkerület további fennállása alatt maga az elv lényegében nem változott, archaikussá is vált. Miről is van szó tulajdonképpen! Arról, hogy a főkapitányt egyszerre választották is, illetve az államhatalomnak meg is kellett erősíteni, s csak így nyerhette el hivatalát. Egyszerre volt tehát választott,' s egyszerre államilag kinevezett hivatalnok, s így mintegy egyesítette 1 A Hajdúkerület kialakulására vonatkozóan lásd Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. (Szerk.: Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény, 1977.) 31—61. 2 Vö. Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. V. (Szerk.: Nyakas Miklós Hajdúböszörmény, 1983.) 83—87.

53

m a g á b a n a nemesi vármegyék főispáni és alispáni tisztségének jellemzőit. E t é n y egyszersmind jól m u t a t j a a Hajdúkerületnek, m i n t sajátos jogállású szabad kerületnek a korlátait a nemesi vármegyéhez képest, hiszen első számú tisztségviselője így mintegy kettős szorításban tevékenykedhetett. Nem véletlen, hogy a 18. század végén és a 19. század elején, amikor a főkapitány-választás r e n d j é b e n az államhatalom — a m i n t látni f o g j u k — komoly változtatásokat a k a r t elérni, a hajdúvárosok politikai vezető rétege arra törekedett, hogy a főkapitányi tisztség archaikus jellegéből adódó kettősséget megszüntesse é s a H a j d ú k e r ü l e t élére két személyt állítson, amelyeknek egyike választott, másika pedig kinevezett lett volna. A hajdúvárosoknak természetesen m á r közvetlenül a letelepedés u t á n megvolt a felsőbb állami kapcsolatuk, nevezetesen a bécsi u d v a r a végvári rendszer részeinek tekintve őlket, a kassai ifőkapitányság alá rendelte azokat. 3 De a kassai főikapitány, illetve az erdélyi fennhatóság ideje alatt a kallói kapitány a városokkal egyenként tartotta a kapcsolatot, nem pedig a bajdúvárosolk egészével. 4 A főkapitány megválasztásával tehát minősíégileg más helyzet alakult ki! A török kiűzése, illetve a Rákóczi-szaJbadságharc u t á n a bécsi udv a r megszüntette a kassai főkapitányságot, s ezzel a hajdúvárosok felsőbb állami kapcsolata is kérdésessé vált. A városok m a g u k az udvari haditanács fennhatósága alatt szerettek volna maradni, amely teljesen érthető is, de az u d v a r 1733-ban a kassai k a m a r a alá rendelte őket. 5 Ez elvben a kincstártól való földesúri függést is jelenthetett volna, m i n t aíhogy erre valóban komoly próbálkozások i& történtek, de ez végül a hajdúvárosok nagy anyagi áldozatokkal is alátámasztott szívós ellenállásán meghiúsult. A kassai k a m a r a felügyelete alatt m a r a d t a k ugyan, de n e m földesúri jogon. Az 1790/91-es országgyűlés alatt pedig elérték régi célkitűzésüket, kivették őket a k a m a r a i fennhatóság alól és a Helytartótanács alá rendelték őket. 6 Mindez kedvezően hatott a hajdúvárosok belső autonómiájára és a z államhatalommal szemben fennáló viszonyukr a egyaránt, s nagyban elősegítette azt a régi törekvésünket, hogy valamilyen módon integrálódjanak a m a g y a r rendi társadalomba. Mindezek a közjogi változások kihatottak a főkapitány választásának r e n d j é r e is. Mindenekelőtt vegyük vizsgálat alá az egyes főkapitányok megválasztásának a m i k é n t j é t . Az első h a j d ú k e r ü l e t ! főikapitányt, a nánási származású Désány Istvánt 1698. nov. 22-én választották meg, s e n n e k a megerősítését 1699. f e b r u á r 10-én k é r t é k az udvari haditanácstól, amely azt 1699. dec. 17-én hagyta jóvá. A megerősítő okirat szerint Désány Istvánt a hét hajdúvá3 Vö. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. "(Debrecen, 1969.) 4 A kassai főkapitányság és az egyes hajdúvárosok közötti kapcsolat jellegére az 1660-as években lásd Nyakas: Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében. 1668. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. VI. (Szerk.: Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1987.) 23—56. 5 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története. In: Hajdúmegye leírása. (Szerk.: Varga Géza, Debrecen, 1882.) 62. 6 Vö. Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány. 1760—1838. (Hajdúböszörmény, 1987.)

54

ros választotta meg, s ebben a tisztségében az udvari haditanács csak megerősítette? A főkapitány legfontosabb feladata az állami hadiadó kivetésével kapcsolatos teendők intézése volt, amely természetesen együtt járt a kerületi adminisztráció kiépítésével, amelynek első természetes velejárója volt annak a s t a t ú t u m n a k a megalkotása 1698-ban, amelyre a főkapitány megválasztásakor (került sor, s amely szaibályozta a városok közötti kapcsolatokat elsősorban abból a szempontból, hogy a városok teherviselő képességét megőrizzék, s a felsőbbség kívánalmainaik eleget tehessenek. 8 A történeti irodalomból közismert, hogy a hajdúvárosok ebben az időben — megcsonkultan is jelentős kiváltságaik védelmében — komoly S ez okozhatta azt, hogy Déanyagi terhek vállalására kényszerültek. sány István nemsokára lemondott főkapitányi hivataláról, Nánásról Tok a j b a költözött. 1701. dec. 29-én a hajdúvárosök Nánáson tartott közgyűlésén még ő elnökölt,~ahol a városokra kivetett terhek szétosztásáról intézkedtek, s a jelek szerint ez volt az utolsó közéleti szereplése a hajdúvárosokban. 9 Az ok minden jel szerint a készülő 1702-es összeírás volt, amelyet I. Lipót Bécsben 1702. ápr. 15-én kelt rendeletével határozott el, s amelynek végrehajtásával az udvari kamara a szepesi kamavárosok rát bízta meg. 10 Az eset kísértetiesen hasonlít a bihari kishajdú 1692-ben elrendelt összeírására, amelynek eredményeként azok előbb kincstári, m a j d pedig magánföldesúri függésbe kerültek. 1 1 Kérdéses, hogy Désány István lemondása u t á n ki látta el a főkapitányi tisztséget. A jelek szerint hivatalosan kinevezett főkapitány nem volt ugyan, de a még egyébként is eléggé körülhatárolatlan funkciót az a Nánási J a k a b látta el, aki m á r Désány István főkapitánysága alatt is Nánás város jegyzője volt, s aki 1702-^ben az összeírás alkalmából Kálmáncsay István és Krucsay Miklós k a m a r a i tisztviselők mellett m i n t a kerület deputátusa segédkezett. S így egyben ellátta a kerületi főkapitány akkori legfontosabb feladatát is.12 Rendkívül érdekesen alakult a helyzet a Rákóczi-szabadságharc alatt. A helyi ügyeket lényegében főkapitányi minőségben, de alkapitányi r a n g b a n mostmár hivatalosan is Nánási (Oláh) J a k a b intézte, viszont a hajdúvárosok élén főkapitányi r a n g b a n előbb Budai István őrnagy, majd Szemere László ezredes állott, akik viszont a városok belső ügyeibe nem szóltak bele, hanem a hajdúvárosok által kiállított katonaság parancsnokai voltak. 13 Érdekes viszont, hogy Nánási Oláh Jakabot, aki „a T Az okirat közölve Origó et Status Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium ex legibus, privilegiis, aliisque monumentis deproptus. H.én. (Pest, 1821.) 24. és Sillye Gábor: Szózat a Hajdúkerület ügyében. (Pozsony, 1847.) 54. Itt a főszövegben szereplő 1669-es évszám egyszerű sajtóhiba 1699. helyett. Ez a Hajdúkerület megalakulására vonatkozóan számos hiba forrása lett. 8 A statútum közölve Nyakas M.: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája . . . i. m. Függelékben. 9 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban: HBML) IV. A. 502. a. 1. H.-ker. jkv. 1701. dec. 29. 10 Az összeírás előkészületeire és lebonyolítására lásd Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. (Debrecen, 1926.) 18—20. 11 Vö. Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. H. é. n. (Debrecen, 1958.). 12 Herpay G. i. m. 13 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története i. m. 51—53.

55

Nemes Városok Vice kapitányságára a Feő Kapitány Szemere László U r a m n a k Eő Kegyeimétül a Nemes Városoknak recommendálátatott", Károlyi gróf a bihari kishajdú városok k a p i t á n y á v á nevezte ki. Ezt a kinevezést Károlyi Sándor csak 1708. szept. 2-án kelt parancsával vonta vissza! 14 Ez a megleíhetősen zavaros helyzet viszont azt jelentette, hogy a főkapitányi tisztségnek ekkor még k o r á n t sincs olyan nagy jelentősége, mint a későbbiekben. A Rákóczi-szabadságharc után viszont úgy tűnt, helyreállt a korábbi állapot. 1711-ben k e r ü l a h a j d ú városok főkapitányi tisztségébe a Csanády (I.) Sámuel, aki Hajdúszoboszló s egyben a Hajdúkerület leggazdagabb családjából származott, amely család ihárom egymást követő generáción keresztül három hajdúkerületi főkapitány mellett számos táblabírát is adott, is egyben Bihar vármegye jómódú, köznemesi családjai közé is számítottak. Birtokaik voltak Nagykerekiben, Álmosdon, Herpályb a n és Mezőtelegden, s t u l a j d o n u k b a n volt — Bocskai István famíliájával való állítólagos rokonságuk okán — a nagykereki várkastély is.15 Címeres nemesi levelet viszont csak I. Lipóttól szereztek 1690-ben, amelyet 1692-ben hirdettek ki Szabolcs vármegyében. Csanády Sámuelt 1702-ben Szoboszlón a h a j d ú n e m e s e k között írták össze. Tevékenysége 1711-ig még további feltárást igényel, minden esetre ebben az évben őrnagyként említik. 1711 n y a r á n m á r m i n t a hajdúvárosok kapitánya bukkan fel. 1711. aug. 12-én például a hajdúvárosok úgy határoznak, hogy Csanády Sámuel Fogarasi Tamással és Szoboszlói Istvánnal együtt menjen Kassára Pálffi János generálishoz bizonyos dolgok elintézésére, amely célra a városok „hét alkalmatos Borjas Teheneket" és húsz köböl abrakot adtak. 16 1711. aug. 25-én pedig a hajdúvárosok a Böszörményben tartott közgyűlésükön úgy határoztak, hogy Csanády Sámuel főkapitány Fogarasi Tamással és Szathmári Jánossal együtt induljon Bécsbe, amely célra 600 m a g y a r forintot szavaztak meg nekik. 17 A küldetés célját a szűkszavú határozat nem említi, de joggal feltételezhetjük, hogy a főkapitányi hivatalában történő megerősítést kellett elérniük, s valószínűen ebből a célból kereshették fel korábban a nagyhatalmú és nagy befolyású P á l f f i Jánost is. A jelek legalábbis erre utalnak. Csanády Sámuel főkapitányt ugyanis a bécsi udvari haditanács 1711. november 25-én erősíti meg tisztségében. Rendkívül érdekes az okirat indoklása. E szerint Csanády Sámuelt a hajdúvárosok választották meg (ab oppodiis h a j d o n i c a l i b u s . . .), régi szokás szerint (consveto more electus . . .J.18 Csanády (II.) Sámuel 1734-ben került a hajdúvárosok főkapitányi székébe, választás útján, s ebben a tisztségében ugyancsak a bécsi udvari haditanács erősítette meg. 19 Fentebb viszont m á r u t a l t u n k rá, hogy pontosan az előző évben helyezték őket kamarai fennhatóság alá, amely a hajdúvárosokat rendkívül nehéz helyzetbe hozta, hiszen — elvben — a kincstártól való magánföl14 15 16 17 18 19

56

HBML IV. A. 502. a. 1. 239. 1708. okt. 11. Vö. Herpay G. i. m. HBML IV. A. 502. a. 1. H.-ker. jkv. 1711. aug. 12. Uo. aug. 5. Origó et Status . . . i. m. és Sillye G.: Szózat a Hajdúkerület ügyében. I. m. Uo.

desúri függésbe hozta őket. Ennek viszont ellentmondott az, hogy főkapitányt választhattak, sőt azt az udvari haditanács meg is erősítette. így a két országos főhatóság — a kamara illetve a haditanács — is mintegy ellentmondásba került. E kérdés tehát megoldásra várt, amelyet csak elmélyített Szabolcs vármegye más megfontolásból származó jogigénye, amely azt akarta elérni, hogy a hajdú városokat helyezzék a megye felügyelete alá. Ez pedig a hajdúvárosok autonómiáját más oldalról ugyan, de szintén végletes veszélybe sodorta volna, s amely ellen érthetően minden követ megmozgattak. Egyik legfontosabb érvüknek számított az, hogy 1741-ben az örökösödési háború alkalmával önként felajánlottak 400 lovast kiváltsági kötelezettség címén, illetve még negyvenet a portaszám után. Adtak különböző ezredekbe még 145 gyalogost is. Ezt megismételték 1745-ben, 1756-ban és kisebb mértékben 1758-ban is.20 E terhek „önkéntes" vállalásával mindenesetre valóban több katonai terhet hordoztak több vármegyénél, amelyet érvként használhattak nemesinek tartott jogállásuk bizonyítására. Egyébként ugyanerre a célra használták fel a Szegedinác Péró-féle lázadás (1735) leverésében játszott szerepüket is/ 1 Mindenesetre annyit elértek, hogy az 1741/36. törvénycikkben a magyar országgyűlés a hajdúvárosok jogállását illetően halogató álláspontra helyezkedett, amennyiben elutasította Szabolcs megye joghatóságát azzal a feltétellel, hogy arra a következő országgyűlésen térjenek vissza. Mindezek a bizonytalanságok azt jelentették, hogy a hajdúvárosok belső r e n d j é n e k és felsőbb kapcsolatainak az ügye lassanként olyan kérdéssé vált, amelyet sokáig már nem lehetett halogatni. A végleges rendezés pedig döntő kihatással lehetett, mint ahogyan lett is a H a j d ú k e r ü l e t főkapitányi tisztjére, illetve a főkapitány választására. Törvények, törvényerejű rendelkezések azonban a feudalizmus korában különösen lassan születtek, különösen ' akkor, ha a felsőbb kormányszékek érdekei ü t köztek. így volt ez most is. Az udvari kancellária és a haditanács — a maguk szempontjából érthető módon — homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt* el. A kancellária 1744. nov. 20-án elérte, hogy a h a j d ú városokra nézve sérelmes királyi resolutiót adjanak ki.22 Csanády (II.) Sámuel főkapitány, aki a feudális jog és törvényalkalmazás útvesztőiben mesterien tudott eligazodni, úgy tájékoztatta 1744. dec. 3-án kelt levelében a h a j d ú városiakat, hogy a sérelem eligazítása végett a nádorhoz f o r dulhat, aki hathatós támogatást ígért, s azt tanácsolta, hogy továbbra is a haditanács támogatásában reménykedjenek s védelemért oda forduljanak. A katonákat minél elébb állítsák ki! S természetesen a nehezen forgó kereket ott kellett .megkenni, ahol erre a legnagyobb szükség van. 23 Három nap múlva még egyértelműbben fogalmazott: „ . . . ha eddig a bellicum nem fogta volna pártunkat eddig bizony elpusztultak volna a h a j dúvárosok . . .".24 A nagy erőfeszítések nem is maradtak eredmény nélkül. 1745. júl. 13-án olyan rendelet kiadására került sor, amely az érdemi döntést elodázta, s a hajdúvárosok ügyében országgyűlési végzés hozását tette szükségessé. Jellemző azonban, hogy az ezt hozó vegyes bizott20 21 22 23 24

Uo. és Silly e G.: A Hajdúkerület története i. m. Uo. Uo. 70. IV. A. 502. h. F. X. No. 12. és 13. Sillye G.: A Hajdúkerület története... i. m. 70.

57

ság szükségesnek tartotta azt tanácsolni, hogy az ügyek intézését a legravaszabb eszközökkel is befolyásolni akaró hajdúkerületi főkapitányt, Csanády (II.) Sámuelt tiltsák ki Bécs városából. 25 Szabolcs vármegye azonban a döntésbe nem nyugodott bele, sőt az 1751. évi országgyűlésen számára kedvező döntést csikart ki, amelyet a Hajdúkerület csak jelentős kompromisszum árán tudott semlegesíteni. 26 Idő közben megalakult és munkához látott az országgyűlési végzés értelmében kiküldött helytartótanácsi küldöttség, amely 1751-ben adta be véleményét a Hajdúkerület belső viszonyainak rendezése tárgyában, amely a hajdúvárosok ügyében kedvező véleményre jutott. E szerint a hajdúk, mint adományos birtokosok szabadon választhatják nemcsak a városi hadnagyokat, ülnököket és más tisztségviselőket, hanem az a kívánatos, hogy a korábbi gyakorlat folytatásaként a főkapitányt a kerületi közgyűlésben (generális congregatio) a városok szabad szavazatával v á lasszák meg (ut Primarius Capitaneus in generali Congregatione, liberis omnium votis eligatur). 27 S valóban! Csanády (II.) Sámuel halála után 1777-ben, annak fiát, az: ugyancsak Sámuel nevet viselő, s addig a katonai pályán szereplő alezredest az eddigi szokás szerint választották meg. 1778. jan. 2-án jelentette be Karácsony Demeter alkapitány a kerületi közgyűlésen, hogy az i f j a b b Csanády Sámuelt, akit a hajdúvárosok választottak meg a főkapitányi tisztségre, őfelsége ebben a tisztjében megerősített. 1778. febr. 18-án Dorogon tartott kerületi közgyűlésen már ő elnökölt. 28 Mint ismeretes, a hajdúvárosok külön közigazgatását II. József az. egész országra kiterjedő közigazgatási r e f o r m j a során megszüntette, s a z t a városok legnagyobb sérelmére Szabolcs megyéhez csatolta a megye ötödik járásaként. Ekkor úgy tűnt, hogy a főkapitányi tisztség is elenyészik. Ez azonban csak látszatnak bizonyult, hiszen II. József merész reformkísérletét a halála után kibontakozó rendi ellenállás elsöpörte, s ezzel automatikusan helyre állt a Hajdúkerület önállása is, beleértvén a főkapitány választásának jogát! Sőt, a nemesi felbuzdulás légkörét kihasználva e l nyerték az oly annyira áhított országgyűlési képviselői jogot is, sőt egyértelműen megszüntették a kamarai fennhatóságot és a Helytartótanács alá rendelték őket. 29 Ez azonban újból élesen felvetette a hajdúkerületi főkapitány választásának az eddigi gyakorlatát, s a fontosabb kormányszékek, mindenekelőtt az Udvari Kancellária, úgy próbálta enyhíteni a központi kormányzat befolyásának nyilvánvaló gyengülését, hogy kérdésessé tették a főkapitány választási rendjének eddigi gyakorlatát. A hajdúvárosok két követe — Jablonczay Petes János főkapitány és Ná25. Uo. 26 Tudniillik ki kellett utasítaniuk a városokba költözött jobbágyokat. Az erre vonatkozó forrást közli Nyakas M.: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. I. m. Függelék. 27 Origó et S t a t u s . . . i. m. 60. A regnicolaris deputatio ekkori véleménye szerint a főkapitányt megerősítés végett az ország nádori hivatalához kell felterjeszteni: „ac pro conformatione Excelsimo Comiti Regni Palatino praesentetur". 28 HBML IV. A. 502. a. 5. 44. Karácsony Demeter vicekapitány bejelenti: „Spectabili ac Magnifico Domino Juniore Samuele C s a n á d y . . . Vice Colonello, quo p e r . . . oppida Hajdonicalia in Supremum Capitaneum electo, et per . . . Majestatem Sacratissimam in eodem Capitaneatus officio clementissime confirmato". 29 A hajdúvárosok országgyűlési szerepléséről és az ott elért eredményekről lásd: Nyakas Miklós: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi f ő k a p i t á n y . . . i. m.

58

nási Oláh Mihály 1790. dec. 10-én írta haza, hogy a „Felséges Cancellárián is most agitáltatik az Electio vagy Szabad Választás dolga". 30 Jabloczay Petes Jánost ugyanis — aki egyébként, m á r évtizedek óta fontos szerepet, töltött be a kerületi adminisztrációban — a régi mód szerint választották meg. A kancellária viszont ezt kétségbe vonta! Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hajdúvárosok állítsanak három jelöltet, s ezek közül a király, illetve az udvari kancellária jelölje ki a főkapitányt. Ezt az elvet azonban a hajdúvárosok sérelmezték, m e r t jogaik csorbítását látták benne. Nyíltan szembeszegülni azonban nem tartották tanácsosnak, s ezért taktikai okokból azt hangoztatták, hogy Jabloczay Petes János megválasztása csak az 1790-es országgyűlésre szól. A helyzet tisztázása végett a két követnek sikerült elérni, hogy az uralkodó kihallgatáson fogadta őket. A legfontosabb kérdés természetesen a hajdúvárosok jogi helyzetének a tisztázása volt az újból felbukkanó kamarai veszély miatt, de szóba került a főkapitány választásának a r e n d j e is. Ezt maga az uralkodó hozta szóba, amikor kijelentette, hogy a főkapitány választásról már informálták, de váratlan fordulattal megkérdezte: 3 1 „Hogy h á t most ki a'Kapitány?". Erre természetesen Jablonczay válaszolt a következőképpen: „én vagyok Felséged engedelmével". II. Lipót ennyivel azonban nem elégedett meg, h a n e m rákérdezett arra, hogy ki választotta erre a tisztségre. Ekkor Jablonczay Petes János főkapitánynak alkalma nyílt arra, hogy az uralkodó előtt kifejthesse a hajdúvárosok álláspontját a következőképpen: „Felséges U r a m ! H a j d ú Városok több szabadságai között ez is mind ez ideig szakadtalanul meg vólt, hogy magok választottak magoknak kapitányt, és a'mikor a' múlt esztendőben f e b r u á r i u s b a n azon régi szabadságok szerint választottak Kapitánynak, azonnal Felségednek alázatos jobbágyi kötelességek szerint meg jelentették és Felséged is azon választást meg hagyni kegyelmesen méltóztatott". A bonyodalom ekkor végül úgy oldódott meg, hogy a Kancellária az országban kialakult általános helyzetre való tekintettel nem erőltette tovább a m á r kialakult helyzet megváltoztatását, hanem kelletlenül bár, de tudomásul vette a történteket. A H a j d ú k e r ü l e t két követe 1791 j a n u á r j á b a n azt jelentette haza, hogy a főkapitányt hivatalosan megerősítették, sőt a kiadott dekrétumba „világosan belé vagyon téve" a Nemes Városok szabad választása". 3 ^ Ettől függetlenül Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály előtt teljésen nyilvánvaló volt, hogy a kormányszékekkel való súrlódások elkerülése végett szorgalmazni kell a hajdúvárosok legfőbb állami irányításának a modernizálását, mégpedig a Jászkun kerület mintájára, amely legközelebb állott a nemesi vármegyék szerkezetéhez, hiszen itt a főkapitány mellett, illetve a fölött egyes nemesi vármegyék örökös főispáni tisztségéhez hasonlatosan — ősi jogon — Magyarország nádora állott. Ezt a jogállást szerették volna megteremteni a hajdúvárosok számára is. A kor jogszemléletének megfelelően állítólagos történelmi precedensre hivatkozva azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy kihallgatást kérnek az uralkodótól, hogy „leg drágább szabadságaink védelmezését méltóztassék kedves Fijára, mint Magyar Ország Palatinussára Kegyelmesen és h a t h a t ó 30 HBML IV. A. 502. b. F. 4. No. 31. 1791. 31 Uo. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerületnek. 32 Uo. F. 4. No. 87. 1791.

59

#

san b i z n i . . .".33 Erre vonatkozóan kihasználták azt. a tényt is, hogy a h a j dúvárosok által kiállított katonaságot a nádor-huszárokhoz osztották be, mint az ezred egyik századát. A nádor-huszárezredet pedig a Jászkunság állította ki, s mint. a neve is mutatja, Magyarország nádorának a f e n n h a tósága alatt állott. 1790 decemberében írták haza, hogy tisztelgő látogatáson voltak a nádornál, s kérték, hogy vegye a h a j d ú városokat pártfogásába. A nagyobb nyomaték kedvéért a nádor huszárok egyenruhájában jelentek m e g A választás körüli bonyodalmakról a két követ az országgyűlés végeztével a H a j d ú k e r ü l e t h e z intézett jelentésükben a következőképpen számolt be. Legfőbb céljuk — a városoktól kapott utasításoknak megfelelően — a k a m a r a i fennhatóság elkerülése és az országgyűlési képviselői jog elnyerése volt. Ezzel viszont együtt j á r t az, hogy a választás eddigi r e n d j e változzon! Mindazonáltal a kérdés feszegetését a privilégiumok elnyerésééig halogatták, egészen addig, „míg észre nem vettük, hogy a szabad választás m i n d j á r t ki neveztetésésé változik". S azt is észre vették, hogy erre a tisztre „némely idegen és semmiféle tekintetben nem közülünk való Hivatalokat vadászok" pályáznak. Jablonczav Petes János megerősítését úgy értékelték, illetve az ezzel kapcsolatban kiadott rendelkezést úgy értelmezték, hpgy a szabad választás a h a j diivárosok elnyert illetve megerősített kiváltságainak része lett: „És hogy ezután mint eddig is történt, a szabad választás eránt kérdés ne támadjon, hanem azt válasszák a Nemes Városok, akit akarnak, ezen választásról a Decretumban is emlékezetet tettünk."35 Az 1790-ben megválasztott főkapitány hivatalát valóban nem vonták többé kétségbe, de a Kancellária az eredeti tervét nem adta fel, s 1809ben — Jablonczay halála u t á n — ragaszkodott eredeti elképzeléséhez, s keresztül vitte, hogy a hajdúvárosok három jelöltje közül a főkapitány kinevezés ú t j á n kerüljön hivatalába. Ez ellen ugyan az akkori §lkapitány — G y ö r f f y József — a H a j d ú k e r ü l e t nevében ünnepélyesen tiltakozott, mondván, hogy e téren a törvényhatóság „a századoktól fogva gyakorlott, ősi jussait, melly idő alatt ezen fő Kapitányi Hivatal mindenkor a magunk fijainak kenyere vólt, kivánnya továbbra s híven fel tartani". Ekkor a Kancellária utasításainak megfelelően három személyt jelöltek a főkapitányi tisztségre — Görög Demetert, G y ö r f f y Józsefet és Nánási Oláh Mihályt — akik közül az uralkodó a Kancellária ú t j á n Nánási Oláh Mihályt tartotta alkalmasnak e tisztség betöltésére. Igaz, Görög Demeter n e m is vállalta a jelölést. 36 Ugyanez ismétlődött meg 1838-ban, Nánási Oláh Mihály halálakor! Ekkor a királyi biztos, Kállay István közölte a hajdúvárosokkal, hogy joguk van „nem szoros értelemben vett ki jelelés, h a n e m csupán ajánlásképpen Leg Felsőbb Helyre" alkalmas személyeket kijelölni, maga a döntés azonban a Kancellária ú t j á n a király kiváltsága. 37 Ekkor három je33 Uo. F. 4. No. 3. 1790. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerülethez. Pozsony 1790, nov. 14. 34 Uo. F. 4. No. 30. 1791. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerülethez. Pozsony, 1790. dec. 4. 35 Uo. F. 4. No. 107. Jabloncay Petes János főkapitány és Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főjegyző jelentése az 1790,91-i országgyűlésen végzett tevékenységükről. Szoboszló, 1791. márc. 29. 36 Uo. IV. A. 502. a. 1808 .dec. 5. és 1809. dec. 9. 37 Uo. 1838. júl. 30. H.-ker. jkv. 30. k.

60

löltet állítottak; Pély Gábor alkapitányt, K a r a p Sándor táblabírót, h a r madik helyen pedig Petkó Mihály táblabírót. A királyi döntés 1839 márciusában érkezett meg, amelynek értelmében Pély Gábor lett a h a j d ú v á rosok főkapitánya. A jelölőgyűlés létszámát 1838-ban a királyi biztos egyébként szabályozta, méghozzá úgy, hogy szavazati joggal csak a városok főhadnagyai, jegyzői és városonként két tanácsbeli és két esküdt vehetett részt rajta. Ez ugyanis a korábbi választásokon problémát jelentett! A közgyűlésen megjelenő és szavazati joggal rendelkező küldöttek száma ugyanis nem volt szabályozva, s így előfordult, hogy egyes városok lélekszámukhoz képest aránytalanul sok küldöttel jelentek meg, amely az érdekek kiegyenlített képviseletét felborította. Már az 1790/91-es országgyűlésen határozat született arra, hogy a magyar országgyűlés rendezze a hajdúvárosok tulajdonviszonyait és belső szerkezetét, beleértve a főkapitány választását, a városi tisztségviselők választási r e n d j é t is. A királyi biztos maga is olyan értelemben nyilatkozott 1838-ban, hogy a lefolytatott eljárás ideiglenesnek tekintendő, m e r t a végleges döntési mechanizmus a Hajdúkerület belszerkezetéről szóló törvény függvénye. Péli Gábor megerősítéséről érkező királyi döntés ismertetésekor pedig Kállay István kiemelte az uralkodónak a hajdúvárosok iránt tanúsított kegyes jóindulatát, m e r t „eme Kerületre nézve jeles Hivatalra nem idegent, hanem Hazánkfiát méltóztatott kegyelmesen kinevezni . . .'\38 Egyébként itt közbevetelőleg jegyezzük meg, hogy Nánási Oláh Mihály főkapitánysága alatt több ízben történt kísérlet arra, hogy felelevenítsék azt a gondolatot, amely az 1790/91-es országgyűlés alatt elvetélt, nevezetesen azt, hogy a nemesi vármegyék m i n t á j á r a kettéválasszák a főkapitányi tisztség archaikus jellegéből adódó kettősséget. Annál is inkább, mert ekkor már évtizedek óta rendszeres gyakorlat volt a kormányzat részéről az, hogy a hajdúvárosok belső ügyeinek ellenőrzésére, az itt felmerült panaszok kivizsgálására királyi biztosokat küldenek ki. Ez a gyakorlat óhatatlanul sértette a hajdúvárosok autonómiáját, s különösen a h a j d ú f u n d u s s a l rendelkező p á r t érdekeit. Felvetették ezt m á r az 1807-es diétán még Jablonczay életében, de egészen konkrét f o r m á b a n kísérlet történt erre az 1810-es években is.39 Nánási Oláh Mihály az általa „főigazgató"-nak nevezett feladatra azt a Bekk Pált szemelte ki, akinek jó kapcsolatai voltak a Hajdúkerület felső vezető rétegeivel, s akinek Tégláson és Nyírbaktán voltak birtokai. A dolgot oly annyira komolyan gondolták, hogy Bekk Pált hajdú adományos birtokossá is tették, tudniillik H a j d ú dorogon egy h a j d ú n e m e s i telket kapott ajándékba. 4 0 A szándék nyilvánvaló, ha a terv sikerül, nincs szükség királyi biztosra. A Hajdúkerület az 1825-ben összehívott országgyűlésekre is azzal az utasítással engedte el két követét — Pély Gábor alkapitányt és Nánási Oláh Mihály főkapitányt — hogy érjék el azt, hogy a Hajdúkerület élére „egy nagytekintetű főigazgatót" nevezzenek ki. A követi utasítás egyben éles támadást is tartalmazott a királyi biztosok működése ellen, s t a k t i k á j u k a t a magyar 38 Uo. 1839. márc. 18. 39 Vö. Nyakas M.: Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi f ő k a p i t á n y . . . i. m. 73—76. 40 Uo. 65. és 74—75.

61

rendi sérelmi politika egészébe beillesztendő, azt hangoztatniuk kellett, hogy az ország egyetlen törvényhatóságába se nevezzenek ki királyi biztost. 41 A főigazgató jogköre természetesen nem lett volna nagyobb a vármegyék főispánjánál, s így ez a megoldás a magyar rendi társadalomba m á r beépült hajdúvárosi érdekeket jól kielégítette volna. Amikor például az 1835-ben kiküldött országgyűlési küldöttség munkálataiba javaslatként bekerült a nádori kormányzás gondolata, amelyet m i n t láthattuk, maguk hoztak több ízben is szóba, a konkrét javaslat ellen több lényegi kifogást emeltek. Jogaik védelmében természetesen! így például ragaszkodtak ahhoz, hogy peres ügyeiket ne a nádori törvényszéken fejezzék be, hanem adományos nemesek m ó d j á r a a királyi kúrián, s önkormányzati életük is csorbítatlan maradjon. Ezért az 1843/44. évi országgyűléshez benyújtott emlékiratukban a leghatározottabban leszögezték: „ . . . az a H a j d ú Kerület óhajtása, hogy annak egy állandó Főigazgatója legyen, a'nélkül, hogy ez állandóúl valamely országos hivatalhoz köttessék, vagy a' Fenséges Nádor, vagy más Ö Felsége által időről időre, oly hatósággal neveztessék ki, milyennel a'vármegyéknél a' Fő-Ispányok bírnak."}1 Az 1843/44. évi országgyűlésen valóban érdemi munka kezdődött a Hajdúkerület belszerkezetének a rendezéséről és az országgyűlési szavazati jogának a kérdéséről. E munkálatok természetesen érintették a főkapitány választásának a kérdését is. Tárgyunk szempontjából az a legfontosabb, hogy az országgyűlés által elkészített törvénytervezet figyelmen kívül hagj'ta a főkormányzó kinevezésére tett óhajt, s lényegében a m á r 1790-ben felbukkant s 1809 óta rendszeres gyakorlatot tette magáévá, nevezetesen az előzetes kijelölést és a királyi kiválasztást. E szerint, ha a főkapitányi szék megüresedik, akkor az alkapitány köteles két hét alatt közgyűlést összehívni, s a meghívóban világosan megjelölni, hogy a közgyűlés tárgya a főkapitányi hivatalra való jelölés. Elsőként ki kell jelölni a szavazatszámláló bizottságot. A közgyűlés minden tagja három személyt jelöl titkosan, s a szavazatot leadó közgyűlési tag szavazati jogát ellenőrizni kell. Azt a három személyt kell a főkapitányi hivatalra jelölni, akik a legtöbb szavazatot kapták. Ha nincs meg az érvényes többség, a szavazást addig kell ismételni, a m í g eredmény nem lesz. A szavazás eredményének sorrendje a jelöltek számára a végső döntésnél eredményt nem jelent, akik közül a végső kiválasztást a király teszi meg. A kerületi gyűlés létszámát — amelynek jogában áll a jelölés — a következőkből áll; a városok képviselői, a kerületi tisztviselők és a városok hadnagyai. Elnöke a kerületi főkapitány, ennek akadályoztatása esetén az alkapitány s ha ez is akadályoztatva akkor a legidősebb táblabíró. A határozathozatalhoz az elnökön kívül negyven fő szükséges. 43 Ez a tervezet — amely mint látni fogjuk, korántsem keltett lelkesedést a hajdúvárosokban, végül idő hiányában is, nem emelkedett törvényerőre. A döntést a következő országgyűlésre halasztották! Mindenekelőtt azonban nézzük meg a hajdúvárosok, ezen belül is az úgynevezett h a j d ú p á r t kifogásait a készülő törvénytervezettel kapcsolatéi HBML IV. a. 502. b.- F. 4. No. 1. 1825. 42 Kováts Sámuel jelentése. (Debrecen, 1843.) 43 A Hajdúkerület rendezéséről készült törvényjavaslatot közli. = évf. 26., 27., 28.és 29—30. sz.

62

Századunk

1844.

ban, amelyet Sillye Gábor fogalmazott meg legvilágosabban 1847-ben megjelent m u n k á j á b a n , amelynek célja az 1847-re összehívott országgyűlés törvényalkotó m u n k á j á n a k a befolyásolása/' 4 A törvénytervezetet lényegében azzal az érveléssel utasította vissza, mint amellyel m á r 1809ben is találkozhattunk. „A törvényhozásnak feladata az alkotmányos jogokat kiterjeszteni, és nem megszorítani s elvenni" — írta. Ezért — folytatta fejtegetését Sillye Gábor — ha a tervezetet eredeti f o r m á j á b a n f o gadják el, akkor „megszoríttatik sőt elvétetik a hajdúknak a főkapitány választását illetőleg azon joga, mit századok óta gyakoroltak". Nevezetesen az, hogy főkapitányaikat közvetlenül válasszák. A kor jogászi-prókátoros érvelési m ó d j á n a k megfelelően könnyedén siklik át azokon a problémákon, amelyek — amint láthattuk — 1790 óta fennállnak. Nevezetesen úgy, hogy nem is említi őket, illetve úgy, hogy Jablonczay Petes J á nos, Nánási Oláh Mihály megválasztásának körülményeiről azt állítja, hogy azok nem különböztek a korábbiaktól. Ezért a tervezetet az ősi jogszokás alapján támadja, s annak ad hangot, hogy m a r a d j o n minden a régi szokás szerint. Tehát a h a j d ú k közvetlenül válasszák a főkapitányt, s a király erősítse meg állásában. Indoklását még a következőkkel támasztotta alá: „a h a j d ú k bizonyosan nem fognak olly egyént e magas állásra emelni, ki a nép összes bizodalmát s ő felsége királyi kegyét meg ne érdemelné; holott ellenben a kijelelési választásnak három egyénre lett kiterjesztésénél, hol sokszor pártérdekek működhetnek, a legnagyobb korm á n y i bölcsesség sem képes eltalálni a középutat, melly a főhivatalnok iránti osztatlan bizalomra, s így tökéletes megnyugvásra vezethetne". Az alapkérdés mondanom sem kell, nem ez volt, hanem a központi kormányzás és a rendi autonómia küzdelme, amely Sillye Gábor érvelése esetén a reformnemesség polgárosodó, liberális nézeteivel is színeződött. A H a j d ú k e r ü l e t belső szerkezetének rendezése azonban az 1847/48as országgyűlésen is meghiúsult a közbejött polgári átalakulás miatt. Ráadásul Pély Gábor főkapitány 1849 n y a r á n meghalt. Ez a tény a Bachrendszer bukásakor okozott komoly gondokat, hiszen ismeretes, hogy az 1860. ok't. 20-án kelt októberi diploma visszaállította Magyarország 1847-es alkotmányát. így tehát a hajdúvárosok törvényhatósági jogállását is. Tehát főkapitányt kellett választani! A hajdúböszörményi Polgári Casinó körül tömörült h a j d ú városi politikusok úgy döntöttek, hogy a Magyar Királyi Kancelláriától azt kérik, hogy az 1848-^as (!) törvények alapján választhassák meg legfőbb elöljárójukat. 4 5 Amint az várható volt, a legfőbb kormányszék a Helytartótanács ú t j á u elutasító álláspontra helyezkedett, s a főkapitányt a hajdúvárosok által kijelölt személyek közül kívánta kineveztetni. Ezzel lényegében a Helytartótanács valóban az 1847es- alapokat tette magáévá, hiszen ez az elv 1790 óta kísért, s 1809 óta pedig ez volt a választás tényleges rendje. Az ország forrongó állapotát kihasználva a H a j d ú k e r ü l e t Sillye Gábor személyes inspirációjára merész lépésre határozta el magát. Kinyilatkoztatták, hogy a főkapitány megválasztásánál mást, mint az 1848. évi 26 törvénycikket figyelembe venni nem lehet. Ezzel tehát az 1848-as alapokra helyezkedtek évekkel a kiegye44 Sillye G.: Szózat a Hajdúkerület ügyében. I. m. 53—57. 45 Sillye Gábor főkapitánnyá választására lásd Nyakas Miklós: Sillye Gábor a szabadságharc kormánybiztosa, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya. 1817—1894. (Hajdúböszörmény, 1980. 48—50.

63

zés előtt. A választás legyen közvetlen, s valamennyi városban egy és ugyanazon a napon tartsák meg. Az ígj' megválasztott személy pedig m á r megválasztása után a megerősítéséig, illetve az ország sorsának végleges rendezéséig gyakorolja a főkapitányi jogkört. E végzés szerint 1861. jan. 12-én meg a főkapitány választást, amelyen ' egyedüli jelöltként Sillye Gábort, a Hajdúkerület 1848/49-es kormánybiztosát indították. Az eredmény nem lehetett kétséges! Az egykori kerületi jegyzőkönyv szavai szerint „a törvényes módok és szabályok szerént öszve írt szavazattal bíró kerületi lakosok törvényesen és a kerületi végzés értelmében be szedett szavazatainak általános s öszve számítva 10 960 tevő s u m m á j a minden kivétel és különbség nélkül Sillye Gábort, ezen Kerületnek fiát, Böszörmény Város 1848-ban volt képviselőjét s tiszti ügyészét választotta a főkapitányi díszes hivatalra". Ez volt az utolsó hajdúkerületi főkapitány választás a hajdúvárosok sok nehézséggel sújtott történetében. A modern polgári közigazgatás megteremtése a kiegyezés után ugyanis napirendre tűzte az egyes törvényhatóságok korszerűsítését, területi határainak a módosítását. Ennek során a Hajdúkerület megszűnt, illetve átalakult H a j d ú megyévé/' 6 A főkapitány választási r e n d j é n e k alakulásáról röviden megállapíth a t j u k tehát, hogy az mindenkor jól tükrözte a hajdúvárosok belső helyzetét éppúgy, mint a feudális magyar államban elfoglalt helyüket, s jelzi azt a felemás állapotot, amely a szabad kerület jogállását, szerkezetét megvilágítja. Epp úgy m u t a t j a a hajdúvárosi autonómia erősségét, mint korlátait. A központi kormányszervekkel folytatott szívós, kitartó küzdelmük nem volt hiábavaló, hiszen a főkapitány választásának a kérdése olyan horderejű dolog volt, amely kihatott a hajdúvárosok politikai strukt ú r á j á n a k egészére is. Amikor kellett, meghajoltak a központi a k a r a t előtt, de a lehetőségeket mindig messzemenően ki a k a r t á k és ki is tudták használni.

46 Nyakas

64

Miklós:

Hajdú vármegye létrejötte. (Hajdúböszörmény, 1983.)

Miklós

Nyakas

DIE ENTSTEHUNG DER WAHLORDNUNG ZUM HAUPTKAPITÄN IM AMTSBEREICH HAJDÜ

Der Verfasser sucht eine Antwort auf jene Frage, wie der Hauptkapitän, der erste Mann der in ihrem Rechtsstand so spezifischen Munizipialbehörde, des Amtsbereichs Hajdú seinerzeit gewählt wurde. Jene Person, die trotz ihres militant klingenden Namens die Nummer Eins im Verwaltungs- und Gerichtswesen war. Das Wahlsystem war jederzeit Spiegel für die Straffheit der inneren Autonomie der Hajdüstädte, für ihr Verhältnis zur Staatsmacht sowie für die Gestaltung ihrer inneren gesellschaftlichen Kraftverhältnisse. Heute ist schon eindeutig, dass die Entstehung des Amtsbereichs Hajdú nicht schlechthin mit der Tatsache zu erklären ist, dass hier ein Hauptkapitän gewählt wurde. Dennoch steht ausser Zweifel, dass seine Person eine wichtige Rolle einnahm, und die Intergrierung der Hajdüstädte in die ungarische Feudalgesellschaft förderte. Die ersten Hauptkapitäne für den Amtsbereich Hajdú wurden zwischen 1698 und 1790 von der Generalversammlung der Hajdüstädte (generalis congregatio) in einer direkten Wahl bestimmt, welche dann über den Militärrat des Weiner Hofes vom Herrscher in ihrem Amt bestätigt wurden. Richtig ist auch, dass diese damals — nachdem ihr bisheriges oberes Aufsichtsorgan, die Oberstadthauptmannschaft von Kassa abgeschafft worden war — unter die Kommeroberherrschaft gestellt wurden, was eine starke Abhängigkeit vom Staat bedeutete. Im Jahre 1790 erfüllte sich ein langer Traum des Amtsbereiches Hajdú, in der Landesversammlung konnte erreicht werden, dass er das Abgeordnezenrecht erlangte. Der Amtsbereich wurde somit der ungarischen Kammeroberefschaft entzogen und der Aufsicht des Statthalterrates unterstellt. Diese Situation hatte zweifellos eine grössere Unabhängigkeit von der Staatsmacht zum Ergebnis. Dem wirkte der Wiener Hof dadurch entgegen, indem er verlangte, dass der Hauptkapitän unter den vom Amtsbereich nominierten drei Personen von ihm gewählt wurde. Dies bedeutete in die Praxis umgesetzt. Quellen neuer Verletzungen. Im Jahre 1790 nahm der Hof noch die Wahl des Hauptkapitäns nach der alten Ordnung zur Kenntnis, doch 1809 klammerte er sich schon an seine eigenen Vorstellungen, und so blieb dies auch 1838. Der Amtsbereich versuchte, sich gegen das Nominierungsrecht des Wiener Hofes zu wehren, indem er den Versuch unternahm, das Amt des Hauptkapitäns nach dem Muster der Adelskomitate zu teilen. Demnach hätteder Hauptkapitän im Wesentlichen das Amt eines Untergespans im Adelskomitat versehen und der vom Hofe benannte Hauptverweser die ehrenvolle, jedoch kaum von einer Macht begleitete Aufgabe eines Obergespans im Adelskomitat. Aus verschiedenen gründen kam es jedoch nie soweit! Im Jahre 1860 sah sich der Wiener Hof gezwungen, die Verfassung von 1847 in Ungarn zu erneuern. Nach dem Tod des Hauptkapitäns 1849 musste ein neuer gewählt werden. In Berufung auf die Grundlagen von 1847 wollten die Wiener llegierungsstühle, dass sie unter den drei zu benennenden Personen den Hauptkapitän bestimmen. Doch die Hajdüstädte machten sich die schwierige Lage des Hofes zunutze und wählten den Hauptkapitän aufgrund der Gesetze von 1848 in einer allgemeinen Wahl, was Wien dann gezwungenermassen zur Kenntnis nehmen.

65

Nagy

Sándor

A hajdúkerületi törvényszék büntetés« kiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850*

1. Közgyűlési

rendelkezések

a lopások

megfékezésére

A hajdúk letelepedésétől kezdve a városokban és határaikon sűrűn fordultak elő mindenféle, de főként ló-, szarvasmarha-, sertés-, bárányés juhlopások. Mivel a földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó lakosság gazdasági érdekeit elsőrenden ezek a bűncselekmények veszélyeztették, érthető, hogy a városok tanácsait, m a j d a Hajdúkerület kialakulásától kezdve a kerületi közgyűlést éppen úgy állandóan foglalkoztatta a tolvajok elleni küzdelem megszervezése, mmt a szomszédos Debrecen magisztrátusát. Már a polgári életmódra áttérést szabályozó 1613. évi Forgách-féle instrukció kötelezte a hajdúvárosok kapitányait olyan szigorú fegyelem tartására, hogy az alájuk rendelt hajdúvitézek lopást, tolvajlást ne követhessenek el. A Polgáron letelepített hajdúk 1643. évi statutuma arról is rendelkezett, hogy a városban és határain a tolvajok elfogása minden lakosnak kötelessége. 1 Tulajdonképpen ezt a rendelkezést terjesztette ki büntetés terhe alatt a kerületi közgyűlés 1698-ban hozott határozata, mely szerint aki a városok határában esett tolvajságot meghallja, de nem persequálja, 12 forintra, aki pedig a tolvajt az a r r a illetékes szerv határozata nélkül elbocsátja, 200 forintra büntetendő. 2 A XVIII. század második felében a Hortobágyon túl lévő pusztákon éjjelente jó paripákon „holmi kóborló rossz emberek" tűntek fel és „a gulyákban feles károkat okoztak tolvajkodásukkal", nappalra pedig a Veresnádi és körülötte lévő nagy rétekre vették be magukat. „Ezen rossz emberek elnyomására" a debreceni tanács 1765 szeptemberében néhány, jó fegyveres lovas és szekeres embert rendelt ki a városhoz tartozó pusztákra és „a közjóban együttmunkálkodás" érdekében ugyanezt kérte Borsod és Heves vármegyéktől, valamint a böszörményi, nánási és polgári tanácsoktól: 1 Ez a közös fellépés alkalmi jellegű volt és különösebb eredménnyel 1 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. (Bp. 1898.) Függelék VI. 65—70. 2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban: HBML) Hajdúkerület közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban: ker. közgy. jkv.) IV. A. 502/a. 1. k. 1698. november 22. A statútum 5. és 8. pontja. 3 HBML Processus criminates (a továbbiakban: B. ügyek) IV. A. 505/e. 1765. Fase. N. No 14. iratai között Debrecen város tanácsának 1765. szeptember 24én kelt levele. • Részlet szerzőnek A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásáról készülő monográfiájából.

67

nem járt. A kerületi közgyűlés a pusztai tolvajok elfogására 1792-ben már állandó lovas őrséget szervezett s ezek létszámát a rendkívül elhatalmasodott tolvajlások megakadályozása végett az 1794 f e b r u á r j á b a n kiadott helytartótanácsi rendelet végrehajtásaként hat főre — két káplárra és négy közlegényre — emelte fel. Ugyanakkor elrendelték a városok határain alkalmazott pásztorok összeírását, valamint a gulyák, ménesek és n y á j a k megvizsgálására alkalmas személyek megválasztását, akik a közgyűlés utasítása szerint voltak kötelesek eljárni. Az állatforgalom ellenőrzése végett 6000 darab passus (járlatlevél) űrlapot nyomtattak ki és a hat város között arányosan szétosztották/' Az állandó lovas őrséget azonban a kerületi közgyűlés 1799-ben kénytelen volt feloszlatni, m e r t a kifizetett személyi járandóságok összegének vizsgálata kapcsán a Helytartótanács megtiltotta, hogy a Kerület viselje a hat katona tartásának költségeit, mivel ezek leginkább a magánszemélyek hasznára teljesítenek szolgálatot, ezért alkalmazásukról gondoskodjanak maguk a városok. Ilyen körülmények között a Kerület felszólította a városi tanácsokat, hogy a gonosztevők, tolvajok, orgazdák, zsiványok „kiiktatása" és a városok biztonságának megőrzése végett a saját jövedelmük terhére haladéktalanul alkalmazzanak egy-egy erkölcsileg feddhetetlen lovas katonát. 5 A magános lovas katonák azonban feladatukat nem tudták ellátni, ezért a közgyűlés 1808-ban a hat katonát a Kerület által megválasztott és fizetett parancsnok alatt összevonta. 6 1816-ban már nemcsak a legelőkön elkövetett állat- és terménylopások, hanem a városokban naponként szaporodó tolvajságok, házfelverések és efféle gonoszságok megakadályozása is komoly gondot jelentett. A közgyűlés ezért szigorú rendszabályokat léptetett életbe. Este 9 óra után az utcákon lámpás nélkül senki nem közlekedhetett s az ez ellen vétőket az éjjeli strázsák a városházához felkísérték. A kocsmák záróráját este 9 órában állapították meg, s ennek naponkénti ellenőrzését és az esetleg ott talált mulatozók és muzsikusok eltávolítását a városi tanácsok által megbízott „hiteles személyek" végezték. Azonnali hatállyal elrendelték az ún. oldal kocsmák megszüntetését, m e r t ezek „mindenféle tolvajságoknak legnagyobb vehiculumai" voltak, továbbá a városi tanácsokat arra kötelezték, hogy a kocsmákban s ű r ű n mulatozó és emiatt gyanús személyeket számoltassák el,, hol szerezték az eldorbézolt pénzt. 7 A statisztikai adatok tanúsága szerint azonban ezeknek a rendelkezéseknek á hatására nem csökkent, sőt emelkedett a lopások száma. Míg 1816-ban 25, 1817-ben m á r 43 ítéletet hozott a kerületi törvényszék lopás miatt. A következő években, évtizedekben, különösen az állátlopások megfékezése a kerületi törvényszéket is állandóan foglalkoztatta. Az ügyek tárgyalása során azt tapasztalták, hogy az elszaporodott lólopások tetteseinek felderítését nagymértékben az nehezíti, hogy a tolvajok az eltulajdonított lovakat kicsapják a ménesekre s mindaddig, ott tartják, míg 4 Ker. közgy. jkv. 12. k. 1794 április 23. No 46. A Helytartótanács 1794. február 21-i 4052. sz. rendeletének nyomtatott példányát. 1. Hajdúkerület közgyűlési iratai (a továbbiakban: ker. közgy. ir.) IV. A. 502 b. 82. csomóban 1794, Fasc. 2. N® 36. 5 Ker. közgy. jkv. 14. k. 1799. december 10. No 16. A Helytartótanács 1799. október 1-i 23 026. sz. rendelete. 6 Uo. 17. k. 1808. december 5. No 104. 7 Uo. 21. k. 1816. május 27. No 55.

68

„jó módjával" el nem adják. Ha a lopott jószágot a gazdája a ménesen megtalálta, a pásztorok rendszerint azt állították, hogy az odabitangolt. Annak se sok haszna volt, ha megnevezték azt a személyt, aki az állatot gondjaikra bízta, m e r t ha egyáltalán sikerült is elfogni, — az illető mindent letagadott. Ezért 1819-ben elrendelte a Kerület, hogy addig senki nem viheti ki a lovait a ménesre, amíg azokat egytől-egyig" a városházánál be nem í r a t j a és a nótáriustól írásban engedélyt nem kap a kihajtásra. A pásztorokat pedig 60 pálcaütés terhe alatt kötelezték, hogy lovakat csak a nótárius engedélyének felmutatása esetén fogadhatnak be a m é nesbe. Mivel az engedélyek kiadásával kapcsolatos írásbeli m u n k a nem kevés terhet rótt a jegyzőkre, a Kerület utasította a városi tanácsokat, hogy „ezen fáradtságukért illendő fizetést" a d j a n a k nekik. 8 A törvényszék szerint a tolvajlást nagymértékben előmozdította az is, hogy a pásztorok az állatokat „szabadon" vagyis hatósági ellenőrzés nélkül adhatták, vehették. Ezért rendelték el 1835-ben, hogy a pásztorok mindenféle adás-vételi ügyletet csak a helybeli magisztrátus előtt bonyolíthatnak le és azt, aki tőlük akármiféle címen a tanács megkerülésével jószágot vesz át, — orgazdának tekintik és megbüntetik. 9 A Kerület 1846. évi közállapotáról készített jelentés szerint „a lopás vétke (volt) a leguralkodóbb", m e r t a rossz termés miatti nagy szükség „különösen a dologtalanokat vagy dolog nem kaphatókat úgy szólván kényszeríti a lopásra, de a közbátorság itten más hatóságokhoz képest romlottabb állapotban nincsen" — állapította meg a főkapitány. 1 0 2. A lopások száma és jellege.

Halálos

ítéletek

A kerületi törvényszék 1757-től 1850-ig lopás miatt 1893 elsőfokú ítéletet hozott, ez az összes ítéletnek (4115) 46 százaléka. Ugyanebben a bűncselekmény kategóriában 1861—1871 között 262 ítéletet hirdettek ki. Az összes ítélethez (939) képest az a r á n y 27,9 százalékra csökkent. Ennek oka nyilvánvalóan a gazdasági és társadalmi viszonyokban végbemenő változásokban keresendő. Ami a lopások jellegét illeti, a legelőkről különösen sok lovat kötöttek el, s a tetteseket nehezebben tudták kézre keríteni, m e r t lóháton h a m a r elvágtattak a helyszínről. A mezőkön, a búza, árpa, rozs kereszteket, széna- és szalmakazlakat dézsmálták meg a tolvajok, főként éjszaka. Kifosztották a tanyaépületeket, volt eset, hogy még az ajtót is elvitték. A városokban a házak udvarain lévő ólakat, górékat ugyancsak a sötétség leple alatt törték fel. N e m volt ritka a; lakások, padlások, kamarák feltörése sem. Különösen sok oldalszalonna, h á j és sertéshús t ű n t el reggelre. 1784tői kezdve rendszerint többen szövetkeztek boltok, korcsmák, vermek, lakóházak megásására és a készpénztől kezdve mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került. A lopott holmikat aztán eladogatták, rendszerint igen alacsony áron. A nyomozás a tetteseken kívül az orgazdákra is ki8 HBML Hajdúkerület törvényszékének iratai. A büntető törvényszék jegyzőkönyvei (a továbbiakban: B. ügyek jkv.) IV. A. 505/d. 2. k. 1819. szeptember 20. N ° 3, 9 A rendelkezést 1. B. ügyek. 1835. Fasc. 4. L. No 23. iratoknál. 10 Ker. közgy. jkv. 34. k. 1846. június 2. N° 556. Ez az értékelés a Kerület egészére vonatkozott, míg a törvényszék kifejezetten a Szoboszlón 1845 telén é s 1846 tavaszán kialakult közhangulatot jellemezte a Hegedűs Pál és társai ügyében hozott ítéletében. L. a 132. sz. jegyzetet is.

69

l

terjedt. A vásárokon működtek a zsebtolvajok, lakásokban a besurranó tolvajok, főleg nők. Az üzletekből vásárlás ürügyén, kóborló asszonyok kezén, vásznak, selyemkendők és más apróbb r u h a n e m ű k tűntek el. Az ítéletekben a legváltozatosabb elkövetési módokról olvashatunk. A lopott ingóságok között szinte minden tárgy megtalálható amely a b b a n az időben használatos volt. A H a j d ú k e r ü l e t tisztiügyésze a lopással vádoltakra a feudális korszak végéig — a cselekmény súlyától függetlenül — A T r i p a r t i t u m I. részének 15. címe a l a p j á n m i n d e n esetben halálbüntetés kiszabását kérte keresetében és ezt ismételte meg perbeli szóváltásaiban is. A törvényszék azonban az indítványnak csak kivételesen adott helyt. 1757-től 1871-ig lopás miatt összesen 19 halálos ítéletet hozott, az utolsót 1820-ban. S hogy a törvényszék milyen szempontok a l a p j á n szabta ki e legsúlyosabb b ü n tetést, az a 19 ítélet tényállásából tűnik ki. 1. Csengeri Kata szoboszlói lakos 1760-ban Parti György házába bekérezkedett. A házigazda figyelmetlenségét kihasználva, a lakásban lévő ládát „ t o l v a j módon" felnyitotta s 58 forintot ellopott. 1761-ben, míg Partiék a kertben tartózkodtak, lakásukba belopakodott, s ezúttal a ládából 72 forintot vitt magával. Mivel „ k é z i munkájával élő embert károsított meg, a lopást pedig két ízben cselekedvén, a bűnt bűnnel tetézte", ezért ítélték hóhér általi fő vételre. 11 Mária Terézia már 1756-ban elrendelte, hogy a halálbüntetést kiszabó ítéleteket kihirdetésük előtt az összes iratokkal együtt a Helytartótanács ú t j á n hozzá fel kell terjeszteni a kegyelmezési jog gyakorlását illető döntés végett. 12 A közgyűlés ennek megfelelően Csengeri Kata ügyét felterjesztette, de az uralkodó elhatározása a periratok ^között nem található. 2. Ugyancsak 1761-ben ítélték hóhér által leendő felakasztásra Halasi Nagy Mihály 20 éves hadházi legényt, m e r t 1760 november 16-án, a vasárnapi istentisztelet ideje alatt Varga István portiószedő házába betört s a ládát, amelyben a s a j á t j a mellett az adó fejében beszedett pénzt is tartotta, fejszével felfeszítette s 158 forintot ellopott. Eltulajdonított továbbá egy vég gyolcsot, egy perselyt és egy tüszőt is. A törvényszék a büntetést azzal indokolta, hogy vádlott „vasárnapi napon, amidőn más keresztyén istenfélő emberek a templomban foglalatosak" voltak, Varga Istvánt „mint privátus személyt, mind pedig mint közönséges portió szedőt gonoszul megkárosítani nem irtózott." Az uralkodó azonban a halálbüntetést kegyelemből kétévi közmunkában töltendő rabságra változtatta. 13 3. Sás István „máskép Bihari Kovács István" 33 éves, portió fizető böszörményi lakos ellen 1765-ben lovak, vasak, deszka és szalonna lopás miatt emelt vádat a tisztiügyész. Mivel tagadta a bűncselekmények elkövetését, a tortúra öt grádusára ítélték. Ennek végrehajtása során sem tett beismerő vallomást, ezért szabadon engedték, „oly reménységgel, hogy ennek utána magát megjobbítván, az Ur Isten és az emberek előtt 11 B. ügyek. 1761. Fasc. J. No 1. Az ítéletet 1. uo. No 3. alatt. 12 Ker. közgy. ir. IV. A. 502/b. 1756. Fasc. 16 No 15. 13 B. ügyek. 1761. Fasc. J. No 3. és 29. A kegyelemre. 1. ker. közgy. jkv. 3. k. 1762. március 17 No 16.

70

kellemetes életet fog élni". Ám 1766. március 27-én ú j r a letartóztatták. A tisztiügyész két ökör ellopásával vádolta s a törvényszék a következő tényállást állapította meg: Bihari Kovács a nagyváradi húshagyó keddi vásár után, 1766. febr u á r 16-án, a Püspöki alatt lévő Szer veszti nevű csárdába ment és ott arról panaszkodott, hogy két tulokökre elveszett, „holott nékie semmi kára nem volt." Panaszát meghallotta Varga György borsi ember és „Kovács Istvánon mintegy szánakodván" elmondta neki, hogy a Zemlényi pusztán a csőszök házánál két talált ökör van megkötve. Kovács ezért egy m á riáson megfogadta Szappanos Sámuelt, hogy vezesse el őt oda. Ki is m e n tek a pusztára, ott Eszenyi Mihály gulyás azt mondta, hogy ő jelen volt a váradi vásárban, amikor a most itt megkötött két ökröt Tárnok Mihály geszti lakos eladta, „de az, aki megvette, nem Kovács István volt, hanem egy kisded alacsony, szőke ember". De e r r e Kovács „álnok, csalárd és mesterséges hazugságával" azt állította, hogy a vételárat ugyan nem ő adta oda az eladónak, de aki odaadta, az neki kereskedő társa, nyolc ökröt vett, de kettő elkóborolt, és ő ezek keresésére indult. Kovács ezzel a „hazugságával eláltatván" a gulyást, az a k é t ökröt „kezébe bocsátotta"Ebből a tényállásból a törvényszék azt a jogi következtetést vonta le, hogy Kovács a két ökröt tulajdonosának „hire és akarata nélkül gonoszul ellopta", amint ezt három tanú igazolta, akik a törvényszék színe előtt Kovács fejére esküdtek. Ezért vádlottat „maga érdemlett büntetésének elvitelére, másoknak rettentő példájokra" akasztófára ítélte. Az ítéletet végrehajtották, legalábbis ez tűnik ki egy h é t évvel később — 1773-ban — indított bűnügy irataiból. Nevezetesen Czobor András többek között azt vallotta, hogy jelen volt, amikor „talán 1766-ban" Sás Kovácsot felakasztották. Egyébként megjegyzendő, hogy ebben az időben a kerületi törvényszék a vagyon elleni bűncselekmények jogi minősítésénél még nem tett különbséget lopás, csalás, sikkasztás és orgazdaság között. Az utóbbi három cselekményt is lopásnak, a lopást viszont gyakran rablásnak minősítette. Ez történt Sás Kovács ügyében is, holott a tényállás szerint ő nem lopás, h a n e m a gulyás fondorlatos tévedésbe ejtésével, tehát csalás következtében jutott a két ökörhöz. 14 4. Konyás András cigány az 1766-ban kelt ítélet szerint Luczon született, s amint az ottani bírák hivatalosan igazolták, alighogy felserdült, tolvajjá lett. Szülőhelyén elkövetett lopásért megpálcázták. Luczról eltávozván, egy asszonnyal hitetlenül élt, akit paráznaságáért és lopásaiért Miskolcon fővételre ítéltek. Konyás András aztán az ország különböző vidékein megfordult. Győrben sok pénzt, a szikszói vásárban gróf Andrássy zsebéből egy selyem erszényt 100 a r a n n y a l ellopott. A debreceni vízkereszti vásárban egy kereskedőtől 105 forintot, egy szalonnával kereskedő tót ember m e n t é j e zsebéből 40 forintot, és egy másik kereskedőtől 20 forintot lopott. Tállyán egy zsidó zsebéből 10 forintot, Göncön egy szegény szűrös embertől 5 forintot, tizenkét évvel ezelőtt pedig Nánáson egy lovat lopott. „De ezeken felül is még sokat lophatott — olvasható az ítéletben — mert mindig korhelykedett, mégis sok pénze volt. A tolvajságot, vásárról vásárra járván, gyermekkorától mint szokott mesterséget 14 B. ügyek. 1765. Fase. N. No 13., 1766. Fasc. O. No 7. és 1773. Fase. X. No 21.

71

gyakorolta, másokat is tolvajságra tanított. Mivel jobbulására nincs remény, akasztófára ítéltetik."15 A Levéltárban csak az ítélet található, a vádlott további sorsa ismeretlen, 5. J u h á s z György szoboszlói lakos ügyében az 1766-ban kelt ítélet megállapította, hogy vádlott magát kóborlásra, korhelységre, részegeskedésre adta s mások véres verejtékkel keresett javait eltulajdonította. A tényállás részletesen tartalmazza, hogy a név szerint felsorolt huszonkét szoboszlói sértett istállójából, kertjéből, lakásából milyen ingóságok a t lopott el. Vannak ezek között lószerszámok, gazdasági eszközök, ruhaneműek, juhbőrök, még egy hegedű is. A törvényszék megállapítása szerint a lopott holmik értéke még középérték szerint is elérte a 100 forintot, ám vádlott ezeket 20 forintért „prédálta el". Debrecenben lapos vasat is lopott s végül Böszörményben tartóztatták le. A tömlöcöt azonban feltörte, egy csákányt és az őr ú j dolmányát magához véve — megszökött. De csakhamar kézre került. Mivel korábban lopásért, istenkáromlásért, részegeskedésért már büntetve volt, a most megállapított tényállásból a törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy vádlott egész életét tolvajságban a k a r j a eltölteni. Súlyosítóként vette továbbá figyelembe, hogy tolvajságait éjszakánként, többnyire istállók erőszakos feltörésével és olyan eszközökkel vitte véghez, amelyekkel gyilkosságot is elkövethetett volna. „Miután jobbulásához nincs remény, ezért, hogy megrögzött tolvajságait ne gyakorolhassa,, akasztófára ítéltetik".™ Ebben az ügyben is csak az ítélet maradt meg, a kegyelmi eljárás eredménye nem állapítható meg. 6. Tóth Zsuzsánna 30 éves, keresztúri születésű asszony ellen a tisztiügyész 1768 augusztusában többrendbeli lopás miatt emelt vádat. Az iratokból és a törvényszék ítéletéből egy félresiklott élet képe rajzolódik ki. Tóth Zsuzsánna Margitán ismerkedett meg egy diószegi koldus fiával, Veres Jánossal, aki ott fazekasságot tanult. Rövidesen házasságot kötöttek, a f é r j azonban egy idő után a vármegyei nótárius főzőasszonyával„egy váradi menyecskével, egy kurvával" megszökött. Felesége hiába kerestette, nem akadt nyomára. A magára maradt Tóth Zsuzsánna is otthagyta Margitát. H u g y a j r a ment. Ott egy gazdánál, m a j d az orosz papnál volt szolgáló. Mindkét munkaadója ládájából kétszer is kilopott 10 vagy 11 forintot. Ezért jobbnak látta, ha továbbáll. A h u g y a j i csapiárost megkérte, készítsen neki egy igazolást arról, hogy ő özvegy asszony és f é r j hez mehet. Ezzel az írással aztán születése helyére, Keresztúrra távozott. Itt egy Horváth István nevű gömöri legénnyel házasságra is lépett, s hét hónapig élt vele. Ez alatt az idő alatt gyolcsokat, bagaria bőrt, vásznat, egy asszonytól 10 forintot, a zsidó kocsmárostól 9 forintot és általában mindent lopott, amihez csak hozzáfért. A házassági hűséget sem igen tartotta meg, két szeretője is volt, m a j d egy legénnyel együtt ellopta a tiszttartó lovát és Tordára szöktek. Itt „egy szép öreg (z)soltárt" is lopott Tóth Zsuzsánna, de azt már nem tudta megmondani, hogy kitől. Tordán eladta a mentéjét. Az érte kapott pénzt a legény ellopta tőle és továbbállt Kállóba. Az asszony utánament, de mindkettőjüket elfogták. A legényt 15 Uo. 1766. Fasc. O. 25. 16 Uo. 1766. Fasc. O. N° 25.

72

katonának adták, neki pedig akasztófát sütöttek a homlokára. Ezt a jelet Debrecenben egy nánási asszony a patikából vásárolt szerrel „kiétette" a homlokából és a sebet begyógyította. A kalandos életű asszony további kóborlásainak időrendi sorrendjét nem lehetett követni, csak azt állapíthatta meg a törvényszék, hogy mely helységekben fordult meg és m ü y e n ingóságokat lopott. így második debreceni tartózkodásakor a Szent Anna utcán egy házból öt keszkenőt, hét bagariabőrt, egy fejős kendőt, egy pár piros csizmát, három ezüst szárú tűt és egy levelet vitt el. A levelet az utcán eldobta, a többi holmival egyenesen Tokajba ment és ott eladogatta. Itteni tartózkodása idején a vásárban a csizmadiáktól két pár csizmát lopott, az egyiket maga viselte, a másikat 4 máriásért eladta. Egy csizmadiamester lakásából egy mozsarat vitt magával, a barátok vincellérjének ládájából pedig 4 forintot lopott. Sorozatos lopásai miatt el akarták fogni, de sikerült elmenekülnie: „ . . . engem akkor meg is öltek volna, ha a Plébániára nem szaladtam volna. Addig ki nem adtak, míg a halálos sententiát nem változtatták, úgy osztán 100 korbácsot adtak". Nánáson különböző sértettektől szoknyát, kötőt, abroszt, kendőt lopott, ezeket H u g y a j r a vitte. Mivel itt már ismerték, elfogták és vasra verték. Ügy szabadult meg, hogy a strázsának 4 forintot adott, s az elengedte. Innen Balkányba ment. Egy nemes ember házában felnyitotta a pénzes ládát, 70 forintot kivett belőle, de a gazda rajtakapta, a pénzt elvette tőle, m e g is verte és a faluból kihajtatta. Tállyán a főkötőjét levetette, hajadon leánynak adta ki magát s Kovács Ferenc eklézsiai kurátorhoz szolgálónak állt be. Itt sem töltött sok időt. A kurátor kis ládáját — amelyben „tízezer summákról kontraktusok is voltak" — kivitte az erdőbe, ott egy lopott fejszével feltörte, a benne talált 12 máriást magához vette, a ládát pedig az erdőben elrejtette. A nyomozás során meg is találták, Tóth Zsuzsánnát pedig az újhelyi börtönbe vitték. Dorogon 14 forintot, Vitkán egy Lencsés nevű embertől 100 forintot lopott. Ezek miatt Debrecenben volt fogva, s királynői kegyelem folytán szabadult. Szolnokon is lopott 60 forintot, de utolérték, a pénzt elvették tőle és megkorbácsolták. 1767 augusztusában Ujhely és Tokaj között az országúton akadt össze Ozsváth György csobaji emberrel s felkérezkedett a szekerére. Ozsváth útközben azzal dicsekedett, hogy Csobajon nincs nála jobb gazda. Ebből Tóth Zsuzsánna arra következtetett, hogy a gazdának sok pénze van. Öt nap múlva fel is kereste Csobajon a lakásán és beállt hozzá szolgálónak. Ozsváth György feleségével és felnőtt fiával augusztus 22-én a tokaji vásárba ment és a házát Tóth Zsuzsánnára bízta azzal, hogy viseljen rá gondot. Ennek úgy tett eleget, hogy amikor egyedül m a r a d t a lakásban, a gazda nyitott ládáját kikutatta, 75 forintot kivett belőle. A pénzzel és egy csomó ruhaneművel a lakásból még aznap eltávozott és egy büdi ember szekerén Tokaj felé vette az útját. A vásárból hazaérkezett Ozsváth m i n d j á r t arra gondolt, hogy pénzüket és ruhaneműiket Tóth Zsuzsánna lopta el, ezért a fiát szekérrel az asszony felkutatására küldte. A fiú Nánás közelében rá is talált, felvette a szekerére, bevitte a városba. Ott aztán letartóztatták. 73

A kerületi törvényszék 1768. augusztus 2-án hirdette ki az ítéletet. Tóth Zsuzsánnát bűnösnek m o n d t a ki mindazokban a lopásokban, amelyek m i a t t eddig még n e m vonták felelősségre, s mivel úgy találta, hogy a m á r többször büntetett vádlott meg javulásához nincs remény, halálra ítélte. Ez a büntetés nem érte váratlanul az asszonyt. Kihallgatásakor ugyanis ezt mondta: „Tudom, meg kell halnom, mert soha jó nem voltam, mindig rossz asszony voltam, amihez fértem, mindent elloptam". De hogy valóban meghalt-e, nem lehet megállapítani, m e r t a kegyelmi eljárásra vonatkozó iratok n e m találhatók. 1 7 7. Kiss István 50 éves, kétszer m á r „keményen megbüntetett" debreceni embert Kocsis, vagy Szabó Pistának is nevezték. Az ítéleti tényállás szerint tizenkilenc lovat lopott: a böszörményi csapiárostói ötöt, a kabai útfélről négyet, Nagyléta alatt a dézsát áruló cigányoktól egyet, Kispércs alól, a nánási rétről és Hadházról h á r m a t - h á r m a t . Ezenkívül Debrecenben Nemes András tolvajtól „a keze alá vett" öt lopott lovat és azokat eladta. Mivel korábbi büntetései ellenére „magát nem jobbította meg" és javulásához nincs remény, a kerületi törvényszék 1769-ben akasztófára ítélte. 18 A kegyelmi eljárás eredményére vonatkozó irat nem található. 8. Barta Kiss Miska 24—25 éves szoboszlói nőtlen legény t e r h é r e a következő bűncselekmények elkövetését állapította meg a törvényszék: 1772-ben Nagy Mihály szoboszlói lakos istállóját feltörte, onnan egy barna pejlovat nyeregszerszámmal ellopott és Debrecenben 18 forintért eladta. 1774-ben a nádudvari külső halomnál lévő csapszéken borozott és a csapláros lovait el akarta lopni, de ezt észrevették, és úgy menekült el, hogy még felszerszámozott lovát is otthagyta. A nyomozáskor kiderült, hogy ezt a lovat Debrecenben lopta. Acsádoai Tplnai János birtokos tiszttartójának egy b a r n a csődör esikóját kötötte el. Ezeken kívül is kezén „temérdek ló fordult meg", de ezek gazdáját nem tudta megnevezni. Katona Sára nevű rosszéletű nővel a vásárokra éjjel-nappal együtt járt és vele „botránkoztató életet gyakorolt." Amikor Szoboszlón megfordult, többek között három ló is elveszett. Mindezekért a törvényszék 1775-ben halálra ítélte. 19 A kegyelmi eljárás eredménye iratok h i á n y á b a n nem állapítható meg. 9. Kiss Mihály 30 éves, szoboszlói tapasztó embert 1780-ban azért ítélte halálra a törvényszék, m e r t Földesen, Szentmihályon, Dorogon, Hadházon és Derecskén összesen nyolc lovat ellopott..20 A kegyelmi eljárás eredménye iratok hiányában nem állapítható meg. 10. Márton Péter szoboszlói legényt 1784-ben lopás miatt tartóztatták le. Kihallgatásakor Nagy János nánási csikósbojtárnak mondta magát, később beismerte, hogy Márton Péternek hívják, Szoboszlón született, de nem tudja, h á n y éves. Az egyházi születési anyakönyvből állapították meg, hogy 1762. j a n u á r 16-án született, tehát 23 éves. 17 18 19 20 74

Uo. Uo. Uo. Uo.

1768. 1769. 1775. 1780.

Fase. Fase. Fase. Fase.

Q. No 18. R. 14. Z. No 19., az ítéletet 1. uo. No 15. alatt. CC. No 11.

Az ítélet szerint a szoboszlói alkapitány házának padlását feltörte. Onnan szalonnát vitt el, Bárányi István debreceni mészárostól két m a r h a bőrt, szűrt és pénzt, Kábán hét lovat, Szoboszlón két tehenet, négy ú j kereket és lőcsöt lopott. Arra is tekintettel, hogy 13 éves korától kezdve állandóan lopásokat követett el, a törvényszék kötél általi lialálra ítélte. Márton Péter az ítélet kihirdetése u t á n a tömlöcből, r u h á j a h á t r a h a gyásával, egy ingben, lábravalóban megszökött, az elrendelt körözés alapján azonban kézre került. Ám a halálbüntetés végrehajtásától megmenekült, m e r t az uralkodó a törvényszék ítéletét kegyelemből ötévi közmunkában töltendő és két részletben — a kegyelmi elhatározás kihirdetésekor és a büntetés kitöltésekor — végrehajtandó 50 pálcaütésre változtatta. 2 1 11. Bődi István és három társa ellen lopás, két személy ellen pedig orgazdaság miatt emelt vádat a tisztiügyész. A 30 éves, nős, négygyermekes Bődi István lopásért és verekedésért m á r büntetve volt. Ezúttal 21 rendbeli lopás bizonyult rá. összesen öt lovat, malacokat, kecskéket, j u hokat, szalonnát, sódart, pálinkát és tót vásárosoktól a kocsmában 26 forintot lopott részben egyedül, részben társaival együtt. A törvényszék 1784-ben Bődi Istvánt, mint megrögzött tolvajt kötél általi halálra ítélte s a büntetést végre is hajtották. Tettestársait, éspedig Dóka Jánost 13 rendbeli lopásért négyévi börtönre és négy részletben végrehajtandó 200 botütéssel, Derne Nagy Mihályt öt rendbeli lopásért egyévi börtönnel és két részletben 100 pálcaütéssel, Fábián Mihályt pedig három rendbeli lopásért 60 botütéssel sújtották. Az orgazdák 80, illetve 50 botütéssel lakoltak. 22 12. Kacska Derne Mihály és Kpzák Oláh István 35 éves, nős, böszörm é n y i „gonosz életű, megrögzött tolvajok, minthogy a dolgot kerülték, egyéb életmódjuk nincs, mint lopnak" — írta a tisztiügyész a Species factiban. Ez a két ember megegyezett egymással, hogy Fazekas György szolgalegényt ráveszik, m e n j e n el velük Üjvárosra (Balmazújváros) a Vinnyó nevű csapszëkhez, mert ott sok pénzt sejtenek. 1792. j a n u á r 27-én éjszaka m i n d h á r m a n útnak is indultak. A csapszéknél Kozák Oláht strázsának állították, Kacska Derne és Fazekas pedig a csapláros k a m r á j á n a k falát keresztülásták. A nyíláson Fazekas bebújt, a k a m r a a j t a j á t belülről kinyitotta, s így Kacska Derne is bement. A kamrából a csapláros ládáját, tarisznyáját, 80 forint 68 k r a j c á r készpénzét és „egyéb javait" elvitték és azokon megosztoztak. Az egyéb javak a következők voltak: kolbász, háj, két lepedő, két abrosz, két p á r n a haj, négy keszkenő, egy kékszínű kötény, hét rőf (1 r ő f = 7 7 , 7 cm) különböző f a j t a vászon, két ingváll, kilenc csomó pamut, két különböző f a j t a kartonanyag és egy hosszú kendő.- Az ellopott holmik értéke a készpénzzel együtt 225 forint 91 k r a j c á r t tett ki. Kacska Deménél már a cselekmény elkövetése utáni napon — j a n u ár 28-án — házkutatást tartottak és az ellopott r u h a n e m ű e k egy részét megtalálták. Kacska Demének sikerült a házból kiszaladnia és „az erdő21 Uo. 1784. Fasc. GG. No 54. és 1786. ,Fasc. JJ. No 33. A kegyelmi elhatározásra 1. ker. közgy. jkv. 7. k. 1785. július 28—29. No 8. 22 B. ügyek. 1784. Fasc. GG. No 55. A halálbüntetés végrehajtása az 1785. HH. No 9. iratokból tűnik ki.

Fasc.

75

ben rejtette el magát". Csak f e b r u á r 23-án fogták el a debreceni Paczi Cserén k é t szökött k a t o n á v a l e g y ü t t , a m i n t é p p e n egy lopott üsző h ú s á t ették. A m i k o r a t e t t e s t á r s a k értesültek a Kacska D e m e t e r n é l t a r t o t t h á z k u tatásról, Kozák Oláh a neki j u t o t t r u h a n e m ű e k e t csomóba k ö t ö t t e és Varga J á n o s böszörményi szenátor u d v a r á r a „ e l v e t e t t e F a z e k a s pedig elszökött, de egy pusztai csapszékben elfogták. A nyomozás során f e l d e r í t e t t é k Kacska Derne előző b ü n t e t é s e i t is. 1784-ben 60, m a j d 100, 1785-ben 80, 1786-ban 60, m é g u g y a n e b b e n az évben 80, 1787-ben ú j r a 80 pálcaütésre ítélték ingóságok és állatok (tinók, lovak) eltulajdonítása miatt. U g y a n c s a k 1787-ben öt ló ellopásáért Szabolcs v á r m e g y e törvényszéke h a t évig t a r t ó h a j ó h ú z á s r a ítélte. Ezt a b ü n tetést 1791-ben h a t é v i rabságra változtatták, kegyelem f o l y t á n a z o n b a n a b ü n t e t é s h á t r a l é v ő részének letöltése alól m e n t e s ü l t . Alighogy s z a b a d l á b r a került, m á r az ú j v á r o s i csapláros k a m a r á j á n a k kifosztásában vett részt. A k e r ü l e t i törvényszék joggal állapította meg, hogy Kacska Derne ifjúságától kezdve állandóan tolvajkodott, többszörösen b ü n t e t e t t , j a v í t h a tatlan személy, ezért 1793 j ú n i u s á b a n h a l á l r a ítélték. Kozák Oláht kor á b b a n lopásért két ízben m á r m e g b ü n t e t t é k . Ezúttal a Bács m e g y e i csatornaépítésnél k ö z m u n k á b a n töltendő kétévi rabságra, a b ü n t e t l e n előéletű Fazekast pedig k a t o n á n a k a d á s r a ítélték. Az ítélet ellen csak Kacska Derne és v é d ő j e fellebbezett, de a Királyi, m a j d a Hétszemélyes Tábla is h e l y b e n h a g y t a az elsőfokú döntést. A király azonban a h a l á l b ü n t e t é s t kegyelemből heti k é t napi böjttel letöltendő nyolcévi tömlöcre és f é l é v e n k é n t v é g r e h a j t a n d ó 40 p á l c a ü t é s r e változtatta. 2 3 13. Dobozi J á n o s 38 éves szoboszlói e m b e r t különböző állatlopásokért a kerületi törvényszék 1791-ben egyévi b ö r t ö n r e és n e g y e d é v e n k é n t 160 b o t ü t é s r e ítélte. 1797. f e b r u á r 1 - é n ismét a bíróság előtt állott. B ű n l a j s t r o m á n az szerepelt, hogy különböző sértettektől k é t csikót és kilenc lovat lopott s a t u l a j d o n o s á h o z visszakerült k é t ló kivételével a többit D e b r e cenben, F ü r e d e n és Kőteleken eladta. Az eladásokat h a m i s passusokkal k ö n n y í t e t t e meg. E z ú t t a l a törvényszék h a l á l b ü n t e t é s t szabott ki r e á s az ítéletet a Királyi és Hétszemélyes Tábla is h e l y b e n h a g y t a . De őt sem akasztották fel, m e r t a k i r á l y a b ü n t e t é s t kegyelemből tízévi h e l y b e n (Böszörményben) közönséges m u n k á b a n , h e t e n t e k é t n a p k e n y é r e n és vízen böjttel töltendő r a b s á g r a és f é l é v e n k é n t 30 p á l c a ü t é s r e változtatta. 2 4 14. Pósa P é t e r 30 éves, nős, családos nánási lakos a szomszédjától egy b u n d á t lopott s hogy a lopásra r á ne jöjjenek, a h á z a t és az u d v a r o n volt szénaboglyát f e l g y ú j t o t t a . A ház leégett, csak a b o g l y a t ü z e t s i k e r ü l t eloltani. A törvényszék a r r a tekintettel, hogy az e l m ú l t esztendőkben g y a k r a n elkövetett g y ú j t o g a t á s o k k ö v e t k e z t é b e n N á n á s város csaknem a tü23 Uo. 1793. Fasc. QQ. N° 23. A kegyelmi elhatározásra 1. ker. közgy. jkv. 13. k. Pünkösd hó 27. No 60. 24 Uo. 1797. Fasc. UU. No 11. A fellebbviteli bíróságok ítéletét és a kegyelemre vonatkozó helytartótanácsi értesítést 1. ker. közgy. ir. 90. c s ó r é i m 1797. Fasc. 5. No 71. iratoknál.

76

zek prédája lett s a tettesekre kiszabott kemény és hosszabb t a r t a m ú rabság elrettentő hatást nem gyakorolt, vádlottat 1806 áprilisában halálra ítélte. Az ítéletet mind a Királyi, mind a Hétszemélyes Tábla helybenhagyta s az elítéltet a király sem találta kegyelemre érdemesnek. Az elszaporodott gyújtogatások meggátlása végett elrendelte az ítéletnek Nánáson történő akkénti végrehajtását, hogy az elítéltnek előbb a fejét vegyék, m a j d a testét égessék el.25 15. Pelei Mihály 49 éves, nőtlen, böszörményi lakost „nevezetes zsivány"- ként tartotta számon a kerületi törvényszék. 1809-ben hozott ítéletében tényként állapította meg, hogy 1808. végén a debreceni Nagyerdőről négy lovat ellopott. Kevéssel ezután Pallagról, három, m a j d különböző helyekről harminc lovat kötött el, Nagy János nevű társával. Ezenkívül a sámsoni határról egyedül lopott három lovat és egy csikót, G ú t rol pedig négy lovat. Ezt „a tolvajságban megvénült gonosztevőt" a k e r ü leti törvényszék és más jurisdikciók is sok ízben k e m é n y e n megbüntették, de nem javult meg, sőt a fiatal G. Nagy Jánost is magához hasonló tolvajjá formálta — állapította meg a törvényszék. Ezért „mint javíthatatlan és a közönséges társaságra nézve mind istentelen cselekedeteivel, mind gonosz példájával felette veszedelmes gonosztevőt, a maga megvallott sok és nagy vétkeinek méltó megbüntetésére, másoknak pedig példájára, hóhér keze által lejendő kivégeztetésre, akasztófára" ítélték. A kerületi törvényszéknek ez az egyetlen olyan ítélete, amelyben eleve véleményt nyilvánítottak a kegyelmi elhatározás kérdésében is: „Hogy Felséges Urunk Ö es. kir. Felsége e törvényszéknek ezen ítéletét a kegyelem útján is helyben hagyni és az ezen Kerületben a példa nem léte miatt neki bátorodott tolvajok rettentésére ezen érdemlett büntetést nevezett gonosztevőn végrehajtani s azon a szerént példát tétetni kegyelmesen méltóztasson: ez eránt Ö cs. kir. Felsége mély alázatossággal megkerestetni rendeltetik." A Királyi és Hétszemélyes Tábla osztotta a kerületi törvényszék álláspontját és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, de nem így a király. A halálbüntetést „a perben fennforgó enyhítő körülményekre tekintettel" — ezek közelebbről nincsenek megjelölve — kegyelemből tízévi vasban, közmunkában, hetenként két napon kenyéren és vízen böjttel töltendő rabságra és félévenként 40 pálcaütésre változtatta. 2n 16. Mészáros József 42 éves, nagyiványi lakos terhére azt állapította meg a törvényszék, hogy 1811. október 5-től 16-ig részben egyedül, részben társaival tizennyolc lovat lopott. A kezén talált további huszonkét ló közül csak három vételét tudta igazolni, a többi tizenkilencet tehát lopta. Ezenkívül még huszonkét olyan ló fordult meg a kezén, amelyek lopás vagy sikkasztás ú t j á n kerültek hozzá. Lopott lovat is vásárolt, ífj. Oláh István csikósbojtárt pedig tolvajságra ösztönözte és tanította, „erkölcsét megvesztegette". Mindezekre, valamint a Kerületben elszaporodott tolvaj gonosztevők elrettentésére Mészárost 1812-ben akasztófára ítélték. 25 B. ügyek. 1806. Fase. FFF. No 5. A kegyelmi kérelem elutasítását 1. ker. közgy. ír. 1807. Fasc. 4. N° 23. 26 B. ügyek. 1809. Fasc. KKK. No 14. A kegyelmi elhatározást 1. ker. közgy. ir. 112. csomóban 1810. Fasc. 5. N° 403. 77

A Királyi Tábla az ítéletet helybenhagyta, a Hétszemélyes Tábla azonban megváltoztatta és a vádlottat hatévi vasban, közmunkában, hetente k é t nap kenyéren és vízen böjtöléssel töltendő börtönre, továbbá félévenként 50 pálcaütésre ítélte. Négy évvel később — 1816-ban — az akkor 46 éves Mészáros kegyelmi kérvényt nyújtott be a kerületi törvényszékhez és kérte a börtönbüntetés hátralévő részének kegyelemből elengedését, m e r t a tömlöcben elsenyvedt, a halálhoz közeledik, a lopásokkal okozott károkat pedig már megtérítette. Karap Péter kerületi tisztiügyész véleményes jelentése szerint azonban az elítéltnek semmiféle testi baja nem volt, erős, izmos, jó erőben lévő férfi, aki az egész napot a tömlöcön kívül közmunkában töltötte és csak éjszakára zárták be. A károkat sem térítette meg, soha nem is fogja, sőt ha kiszabadul, mások javait ú j r a elragadozza, m e r t semmiféle vagyona nincs. „ N e m azt bánja ez — írta a tisztiügyész —, hogy vétkezett, hanem azt, hogy utóiéretett és annálfogva rabságba esvén, elébbi rossz cselekedeteit nem gyakorolhatja". A közgyűlés az ügyészi véleményt magáévá tette s az elítélt kérvényét nem terjesztette fel a Helytartótanácshoz.*7 17. Fejér György 50 éves, nánási ember különböző lopásokért életének nagy részét tömlöcben töltötte. Legutóbb 1811. március 16-án szabadult Bihar vármegye börtönéből, ahol az ott raboskodó tolvajoktól a lopást még jobban kitanulta. Szabadulását követően börtönbeli ismerőseit felkereste, és velük hét és fél hónap alatt az ország különböző részében elkövetett lopásokkal 100 ezer forintot meghaladó kárt okozott. Gere Sándor tettestársával Csákován, Tokajban és Miskolcon kereskedők boltjait törte fel. Ezrekre menő értékű portékákat és nagy summa készpénzt loptak el. fgy a csákovai boltból huszonnégy rőf kartont, három röf kamukát (damasztot), két rőf perkált (mintázott pamutvászon), két darab ruhának való anyagot, egy női-, egy gyermek reklit és egy kendőt vittek magukkal. Gazdag zsákmányra leltek Dolinay János tokaji boltjában is. Tőle tizenkét vég posztót, egy és fél vég flanelt, három vég kartont, tizennégy vég különböző f a j t a vásznat, négy vég gyolcsot és 535 forint készpénzt zsákmányoltak. Dolinay összes kára 8703 forintot tett ki. A boltok kifosztásán kívül kóborlásaiban két társával negyvenkét lovat, két csikót, három szekeret és azokhoz hámokat lopott. A maga részére hamis passust és keresztlevelet készíttetett. Az okozott károkból csak kevés térült meg, mert az eltulajdonított ingóságokat elcserélgette, eladogatta. A kerületi törvényszék 1813-ban akasztófára ítélte. Az ítéletet a Királyi és Hétszemélyes Tábla is helybenhagyta, a király azonban megkegyelmezett neki. A halálbüntetést hét évi szüntelen vasban, közmunkában, hetenként két nap kenyéren és vízen töltendő rabságra, továbbá negyedévenként elszenvedendő 30 pálcaütésre változtatta. 2 * 18. Nemes Kiss János 34 éves, vámospércsi „gonosztevőt" a kerületi törvényszék 1804-ben káromkodásért, 1810-, 1811-, 1814-és 1815-ben lopásért büntette meg. Ennek ellenére 1817 augusztusában a vejével együtt a mezőről két kereszt rozsot lopott. Bár az emiatt ellene indított fenyítő per aiatt meg kellett volna javulnia — olvasható az ítéletben — ő azonban „a 27 B. ügyek. 1812. Fasc. NNN. No 26. 28 Uo. 1813. Fasc. OOO. No 40. A kegyelmi rendelkezést l. ker. közgy. jkv. 20. k. 1814. június 3. N° 1.

78

büntető igazságnak ellene felemelt karjait a legnagyobb büszkeséggel és megutálással kigúnyolván elébbeni gonosz tetteit újabban azzal tetézte", hogy vádlott társával együtt két vámospércsi embert megvert, rettentően káromkodott, az újvárosi határról pedig két lovat lopott és azokat eladta. Az is kiderült, hogy 1817-ben Debrecenben fényes nappal egy lovat és egy csikót, Margita alól két lovat ellopott, s ezeket is eladta. A szatmári tömlöcből elszökött híres, Nagy József nevű tolvajt rejtegette, és vele együtt is lovakat lopott. Magát a katonaság alatt is tolvajságával, káromkodásával jegyezte meg, a zászló alól elszökött, s három tehenet, m a j d h á r o m lovat szánkóval együtt ellopott. Vámospércsen a lakosságot káromkodásával és gonosz cselekedeteivel rettegésben tartotta. 1817. november 11-én és 14-én egy-egy embert megtámadott, a városházán és az utcán fel-alá járva káromkodott, a nótáriust fejes bottal fenyegette. Mindezekért a törvényszék 1818. f e b r u á r j á b a n hóhér pallosára ítélte. A Királyi Tábla az ítélet megváltoztatásával vádlottat négy évi vasban, közmunkában heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel töltendő rabságra ítélte, s a Hétszemélyes Tábla ezt az ítéletet hagyta helyben. 29 Vádlott a büntetés végrehajtása alatt nem sok jelét adta meg javulási készségének. A börtönben „Isten, az uralkodó királyi felség és a felsőség ellen a legborzasztóbb káromkodásokat vitte véghez", 1821. október 22-én pedig a tömlöc és a rab asszonyok k a m r á j a közötti közfalat megásta, átb ú j t az asszonyokhoz és az ott raboskodó nemes Kola Istvánnéval paráznaságot követett el. E cselekménye miatt a kerületi törvényszék 1822. m á r ciusában jogerősen heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel, u g y a n csak heti két napon négy-négy óráig tartó k u r t a vasban eltöltendő s a mostani rabságának kitöltésétől számítandó három évi fogságra ítélte.'' 0 19. Juhász István 29 éves polgári lakost lopás miatt hat hónapi börtönre, m a j d lakóházak feltörése, különböző ingóságok és lovak ellopása miatt 1817-ben jogerősen négyévi szüntelen vasban, közmunkában töltendő rabságra és félévenként 50 pálcaütésre ítélte a kerületi törvényszék. Büntetésének nagyrészét még nem töltötte ki, amikor a közmunkából megszökött és Debrecenbe ment. Ott két szökött katonával Jenei József és Kocsis József k a m r á j á t feltörték, s az előbbitől két mentét, egy irhás bundát, egy selyem kalapot, egy f e h é r lepedőt, két kulacs bort, egy kis hordó pálinkát és 15 forint készpénzt, utóbbitól pedig két egész szalonnát, két egész h á j a t és egy zsák sódart vittek el. Juhász kézrekerültéig Hamza György vámospércsi lakossal és a k e r ü leti börtönből szintén elszökött Rákos Ferenccel ellopott Újvároson K a j e t a n nevű örménytől öt lovat, Acsádon és Bagamérban üszőket, Debrecenben Varga Mihálytól hat ökröt. Debrecenben a Nyulasbeli csapláros lovait is meg akarták szerezni, de a csapláros észrevette és „puskával rájuk ment". ö k azonban a puskát elvették tőle, és főbe is verték vele. A törvényszék „a Kerületben nagyon elszaporodott gonosztevők elrettentése végett" Juhász Istvánt 1820. június 14-én akasztófára ítélte. A Királyi Tábla az ítéletet megváltoztatta. A halálbüntetés helyett három évi vasban, közmunkában, heti két napon kenyéren és vízen böjtöléssel letöltendő rabságot és félévenként 50 botütést szabott ki.:il 29 B. ügyek. 1818. Fase. TTT. 30 Uo. 1822. Fase. ZZZ. N° 17. 31 Uo. 1820. Fase. XXX. No 20.

13.

79

A rendelkezésre álló iratok szerint lopás miatt elsőfokon halálra ítélt 19 vádlott közül 6 királyi kegyelemben részesült, 3 pedig az elsőfokú ítéletnek a fellebbviteli eljárásban történt megváltoztatása folytán m e n t e sült a kivégzéstől. 3 elítélten v é g r e h a j t o t t á k a halálbüntetést, 7 elítélttel kapcsolatban azonban — iratok h i á n y á b a n — a kegyelmi eljárás eredménye nem állapítható meg. A halálbüntetés kiszabására alapul szolgált ítéletek tényállásából az tűnik ki, hogy a kerületi törvényszék csak olyan esetekben folyamodott a legsúlyosabb büntetés alkalmazásához, amikor a többszörösen büntetett előéletű vádlottak sorozatosan elkövetett vagy nagy kárt okozó lopásaikkal jelentős mértékben veszélyeztették a vagyonbiztonságot, zavarták a h a j d ú városok lakosságának nyugalmát. 3. A büntetések

nemei

A hajdúkerületi törvényszék 1757-től 1850-ig lopás miatt 1893 ítéletet hozott. A tettesekkel együtt vonta felelősségre az esetleges felbujtókat, bűnsegédeket és általában az orgazdákat is, ezért egy-egy ügynek több vádlottja is volt. Az 1893 ítélet tehát n é h á n y ezer személyt érintett. Közülük 19 főt ítéltek halálra, döntő többségüket pedig a feudális korban szokásos más büntetéssel sújtották. Ezek h á r o m csoportba oszthatók: 1. szabadságvesztés, 2. testi büntetések (pálcázás, korbácsolás, megvesszőzés). 3. különböző joghátrányok (járó jószágok tartásától, azokkal való kereskedéstől, pásztorkodástól, kondásságtól eltiltás, valamely hajdúvárosból vagy a Hajdúkerületből kitiltás, katonának adás, megbélyegzés, a haj, bajusz és szakáll leborotválásának elrendelése). Ezeket a büntetéseket együttesen és külön-külön is kiszabhatták. 1757 és 1774 között a kerületi törvényszék igen ritkán és akkor is csak rövidebb t a r t a m ú szabadságvesztésre ítélte a tolvajokat. Ennek objektív oka volt. Az elsőfokú bíráskodásnak a kerületi törvényszékre ruházása következtében a közgyűlés 1757. április 14-én elrendelte, hogy ezentúl „minden névvel nevezendő mcilefactorokat", akiket bűncselekmény elkövetésének g y a n ú j a miatt bármelyik h a j d ú városban letartóztatnak, kísérjék be a Böszörményben lévő börtönbe. Mivel ez a tömlöc — mint a hajdúvárosokban lévő többi is — csak n é h á n y személy befogadására volt alkalmas, ezért azt is elhatározták, hogy a meglévőhöz még két helyiséget építtetnek. Az építés, valamint a szükséges vasak, bilincsek és „egyéb kívántató készségek" beszerzésének költségeire meg is szavaztak 300 forintot. 32 A börtön bővítése azonban elhúzódott, m e r t az erre a célra megszavazott pénzt is kénytelenek voltak k a t o n a állítás költségeire fordítani. A főkapitány m a j d csak 1759. szeptember 18-án ígérte meg Csáky Antal kassai kamarai direktornak, hogy most m á r igyekeznek a tömlöc építéséhez „megkívántató materiálék iránt dispositiókat" tenni. 33 Ebben a helyzetben még a bekísért gyanúsítottak elhelyezése is gondot okozott, az ítélettel kiszabott szabadságvesztések végrehajtására pedig alig volt lehetőség. A kerületi törvényszék 1774-ig ezért szabott ki a tolvajokra főként pálca, a n ő k r e pedig korbács ütéseket. Ezt a testi büntetést 32 Ker. közgy. jkv. 3. k. 1757. április 14. 40—42. 33 Ker. közgy. ir. 1759. Fasc. 16. N° 32.

80

a börtönviszonyok változása u t á n is, egészen 1848. júniusáig alkalmazták, de főbüntetésként csak akkor, ha szabadságvesztés kiszabását nem tartották indokoltnak. Viszont rabságra ítélés esetén kötelező volt — természetesen csak a nem nemesekkel szemben — meghatározott számú pálcázás, korbácsolás, mint mellékbüntetés kiszabása. Az ütések számát Mária Terézia 1773-ban akként korlátozta, hogy „a malefactorok büntetése 100 pálcákra ne terjedjen, hanem kevesebbel büntetődjenek".v' A tilalmat a bíróságok — a kerületi törvényszék is — úgy értelmezték, hogy 100 ütés még kiszabható, s ezt a gyakorlatot a Helytartótanács hallgatólagosan tudomásul vette. A kerületi törvényszék gyakorlatában a XVIII. század utolsó negyedében kivételesen előfordult, hogy ha az elítélt testi hibája, vagy betegsége az ítélettel m á r kiszabott pálcázás végrehajtását kétségessé tette, őt a kerületi orvossal vagy seborvossal megvizsgáltatták, és ha a vélemény szerint indokolt volt, előterjesztést tettek a Helytartótanácshoz a pálcázásnak más büntetésre átváltoztatása iránt. A jurisdictióknak ugyanis nem állott „hatalmokban az egyszer törvényesen hozott sententiát tetszések szerint megváltoztatni", amint ezt a Helytartótanács 1807-ben is leszögezte. 35 Kivételesen mégis előfordult, hogy a törvényszék a saját ítéletét utólag részben megváltoztatta. Így pl. 1816-ban a mellékbüntetésként kiszabott pálcabüntetést az elítélt betegsége, 1817-ben pedig a rabok élelmezésének nehézsége miatt hat személy még hátralévő „csekély árestomát" 1—10 köböl búza beszolgáltatásával váltotta fel, az érdekelt elítéltek kérelmére. Amennyiben aggály nem merült fel, az ütlegelést az ítéletnek megfelelően végrehajtották. Országos tapasztalat szerint azonban még a XIX. század elején is előfordult, hogy a sok pálca vagy korbács ütés végrehajtása a hibás testalkatú elítéltek életét veszélyeztette. Emiatt rendelte el a Helytartótanács 1814-ben, hogy testi büntetés csak azokra a vádlottakra szabható ki, akiket a kirendelt hites orvos még az ítélet meghozatala előtt megvizsgált, és ép, egészséges testalkatukra tekintettel az ütések elszenvedésére alkalmasnak talált. 37 De ezt se mindig tartották be. így fordulhatott elő, hogy pl. Oláh Mihályon az ítélettel kiszabott 30 pálcaütést azért nem lehetett végrehajtani, m e r t az utólagos orvosi vizsgálat szerint „nyavalyatörős" volt,38 Más esetben pedig azért, mert olyan betegségben szenvedett az elítélt, amiből soha nem gyógyulhatott meg. A törvényszék az ítéletben meghatározta, hogy a mellékbüntetésként kiszabott pálcázást, korbácsolást a rabság ideje alatt negyed- vagy félévenként milyen részletekben kell végrehajtani. Ez általában egy-egy alkalommal 25-től 60 ütésig terjedt. Csak az 'l836:XVII.tc.2.§-a rendelte el, hogy negyedévenként egyszerre 25 ütés h a j t h a t ó végre, s ha a fenyítés e g y - e g y részlete az ítélet szerint ennél több lenne, "azzal az elítélt csak félévenként illethető. Ennek a törvénynek a hatálybalépése után is előfordult, hogy a kerületi törvényszék negyedévenként 40—50 pálcaütés végrehajtását rendelte 34 HBML Hajdúdorog város közgyűlésének iratai. V. A. 101/a. Közgyűlési és tanácsülési együttes jegyzőkönyvek. 3. k. 1773. május 1. 186. 35 Ker. közgy. jkv. 16. k. 1807. július 22. No 1. 11 423. sz. rendelet. 36 Uo. 21. k. 1816. június 19. No 38. és B. ügyek jkv. 2. k. 1817. március 6. No 28. 37 Ker. közgy. jkv. 20. k. 1814. Karácsony hó 14. No 32. 29 374. sz. rendelet. 38 Uo. 24. k. 1825. december 16—17 No 859.

81

el, emiatt aztán a Helytartótanács ismételten felhívta a figyelmét a törvény betartására. 3 9 Mivel ilyen eset 1839-ben megint előadódott, mostmár felelősségre vonást helyezett kilátásba, 40 ám ezzel nem élt, hanem az ú j a b b törvénysértés miatt is csak arra figyelmeztette a törvényszéket, hogy „az 1836 :XVII.tc.2.§-án túli testi büntetések osztogatásától tartózkodj ék". A 18-dik életévüket be nem töltött vádlottakra testi büntetésül bot vagy korbács helyett csak vesszőcsapásokat lehetett kiszabni. A Helytartótanács ezzel kapcsolatban is több ízben, utoljára 1845-ben állapította meg, hogy a jurisdictiók — köztük a kerületi törvényszék is — a fiatalkorúakat botozással b ü n t e t t e meg. Emiatt figyelmeztette a bíróságokat és azt is elrendelte, hogy a fiatalkorúak „40 vessző ütéseknél löbbel illetésétől tartózkodjanak.42 Arra vonatkozóan, hogy a büntetések nemének és mértékének megállapításánál milyen szempontokat kellett figyelembe venni, a Praxis Criminalis 42.§-a adott i r á n y m u t a t á s t azzal, hogy tüzetesen felsorolta a vádlottak javára és terhére figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A kerületi törvényszék azonban adott esetekben olyan tényeket is mérlegelése körébe vont, amelyek a felsorolásban nem szerepeltek. Természetesen az elkövetett cselekmény tárgyi súlyát sem hagyták figyelmen kívül. Az ítéletben eleinte röviden, m a j d egyre részletesebben állapították meg a tényállást és sorolták fel azokat a tényeket, amiket a büntetés kiszabásánál szem előtt tartottak. A kerületi törvényszék büntetés kiszabási gyakorlatának felvázolása — de bármelyik bíróságé is — csak a konkrét ügyekben hozott ítéletek alapján kísérelhető meg. Az ítéleti tényállások feltárását egyébként nemcsak a szorosan vett szakmai — jogi — szempontok indokolják. A h a j d ú városokban 1757—1850 között a lopásokon kívül az élet és testi épség elleni támadásoktól, az egyes személyek büntetőjogilag védett egyéb érdekeinek, az erkölcs és vallás normáinak megsértéséig, a hivatali hatalommal való visszaéléstől a hatósági közegek elleni erőszakig és izgatásig a legkülönbözőbb bűncselekmények előfordultak. Ilyen ügyekben 2222, a lopásokkal együtt 4115 elsőfokú ítéletet hozott a törényszék. Az ítéletekben megállapított tényállásokból nemcsak a bűncselekmények elkövetésének körülményei és a tettesek személyiségére jellemző adatok tűnnek ki, hanem a hajdúvárosi lakosság életének hétköznapjaira vonatkozó olyan tények is n a p f é n y r e kerülnek, amelyek hozzájárulnak a korabeli közállapotok árnyaltabb megismeréséhez. 4. Büntetések

1757—1774

A kerületi törvényszék elsőfokú ítélkezésének megkezdése évéből — 1757-ből — lopás miatt indított ügyben csak két ítélet maradt fenn, az egyik hiányosan. Így nem állapítható meg, hogy milyen büntetéssel s ú j tották Török Györgyöt, aki Szoboszlóról nyolc sertést lopott. Csak az tűnik ki, hogy Bonda János és felesége Töröktől három sertést megvett, s 39 40 41 42

82

Ker. Ker. Uo. Uo.

közgy. ir. 1837—4—54. 17 730. sz. rendelet. közgy. jkv. 31. k. 1840. január 7—8. N° 4. 41 751. sz. rendelet. 1840. szeptember 14. N° 1046. 25 522. sz. rendelet. 33. k. 1845. szeptember 15. 1245. 22 555. sz. rendelet.

orgazdaság miatt a f é r j e t 40 pálcaütésre, a feleséget pedig 30 korbács csapásra ítélték, de mivel terhes volt, kezességen elengedték. 43 A másik ítélet szerint T a r j á n y i Mihályt négy ló, egy teljesen felszerelt szekér és egy csikó ellopásának v á d j a alól bizonyítékok hiányában felmentették és hazabocsátották „ugy mindazon által — olvasható az ítéletben —, hogy a város határáról kimenned nem lesz szabad, hacsak passust nem kérsz és előre utazó szándékodat a Magistrátusnak meg nem jelented, különben pedig mint rosszban leledző ember megfogadtatol és akkor ezen cselekedeted is felfordul és mint gonosztevő megbüntettetel."44 A következő, 1758. évtől 1774-ig összesen 99 lopási ügy, nagyobbrészt teljes iratanyagát őrzi a Levéltár. Az ebben az időszakban folytatott büntetés kiszabási gyakorlatot a következő ítéletek világítják meg. Török István 22 éves és Lukács Máté 18 éves nánási kondások 1758ban aratás idején egy éjszaka a böszörményi határból, az 58 éves Lövei István kondás biztatására, nyolc sertést elloptak. Mivel tettüket beismerték, a lopásra Lövei „tanította" őket, mindketten ,,még ifjúi állapotban lévén, magokat megjobbíthatják", a sertések pedig egy kivételével megkerültek, a törvényszék a tisztiügyész által indítványozott, „hóhér által való felakasztatás" helyett 60—60 pálcaütésre és az elő nem került sertés árának megfizetésére ítélte őket. A felbujtó sem m a r a d t büntetlen. Ot 20 pálcaütéssel sújtották. 4 5 Szatmári András 36 éves böszörményi pásztor tíz sertést lopott a nagyiványi legelőről. Az ő javára beismerését és azt vették figyelembe, hogy nagyobb tolvajság nem terhelte, s mind a tíz sertés előkerült, ezért 60 pálcaütést szabtak rá.46 Farkas János szoboszlói juhászt egy bárány eltulajdonítása miatt, büntetlen előéletére és beismerésére tekintettel ítélték 30 pálcára és kötelezték a kár „in natura" vagy pénzben való megtérítésére. 47 Gábor J a k a b 28 éves kopócsapáti zsidó a hadházi h a t á r ból éjszaka lopott két lovat, de nem sokkal ezután elfogták. Büntetlen előéletére figyelemmel „99 pálcaütéseknek három ízben lejendő elhordozására" ítélték. 48 Ugyancsak két lovat lopott az 51 éves Szekeres István n á nási ménespásztor is, 18 éves fiával együtt. Az apát 100 pálcára és a h a j d ú városok területéről kitiltásra, fiát pedig 40 pálcára és katonának adásra ítélték. A javukra vagy t e r h ü k r e figyelembe vett körülményekről az ítéletben nincs szó.49 Nagy János szoboszlói ember a malomból búzát, Csanády István k a m rájából pedig hét vagy nyolc itce (1 icce = 0,75 liter) bort lopott. Beismerésére, büntetlen előéletére, a csekély értékre és arra tekintettel, hogy a búza megkerült, 15 pálcára ítélték. 50 Más megítélés alá esett az a k é t 20 éves böszörményi szolgalegény, akik egy istállót feltörtek és négy zsák búzát loptak. A kár teljes egészében megtérült és arra hivatkozással ítélték őket 40—40 pálcára, hogy két hónapig letartóztatásban voltak. 51 43 44 45 46 47 48 49 '50 51

B. ügyek. Uo. Uo. 1758. Uo. 1762. Uo. 1763. Uo. 1765. Uo. 1767. Uo. 1759. Uo. 1766.

1757. Fase. E. No 2. Fase. Fase. Fase. Fase. Fase. Fase. Fasc.

F. No 3. K. No 9. L. No 10. N. No 8. P. No 11. G. No 6. O. No 3.

83

A ruhaneműek eltulajdonításának tettesei rendszerint az ország különböző városaiban megfordult 17—18 éves szolgálólányok voltak, akik aztán valamelyik h a j d ú városban kerültek kézre, vagy ott követték el a bűncselekményt. így pl. Tóth Boris 17 éves dadai lányt más magistrátusok lopásért m á r megbüntették, „mégis újra lopott" éspedig Nánáson egy Siteriné nevű asszonytól bundát, gyolcsot, kötőnek való anyagot, egy pár csizmát és egy ingvállat. Letartóztatása után a tömlöctartó feleségét is megkárosította, tőle egy pruszlikot, egy ingvállat és egy ingaljat lopott. Mindezekért ,,100 kemény korbácsoknak hét pénteken leendő elhordozására" és a h a j d ú városok területéről kitiltásra ítélték. 52 A 18 éves Pap Erzsók sámsoni lányt 1761 j a n u á r j á b a n Böszörményben fogták el. Ö az előző évben Telegden Asztalos Mihálynál szolgált, s tőle egy szoknyát, egy abroszt, két ingvállat, két keszkenőt, egy tarisznyát, két pántlikát, egy ócska kötényt, egy selyempruszlikot, egy nyakszorítót, egy szappant, két bicskát és egy énekeskönyvet lopott. Büntetve még nem volt, a cselekmény elkövetését beismerte, „a lopott jószágok holmi viseltes ócska ruhákból állottak, azok is nagyobb részt megkerültek", ezért 40 kemény korbács csapásra ítélték. 53 Gyakoriak voltak a készpénz lopások. így pl. Turi Istvánné 50 éves böszörményi szolgáló a gazdasszonya ládájából „néhány pénzt", Hornyák Andrásné 35 éves nánási asszony Zágonyi Dániel házában a ládából 16 forintot, Szabó Erzsók 18 éves szoboszlói lány Debrecenben a gazdájától 13 rint 23 dénárt lopott. Turinét öt hónapi fogvatartására figyelemmel 30,54 Hornyáknét beismerésére, büntetlen előéletére és a r r a tekintettel, hogy a pénzt a sértettnek visszaadta 24,55 Szabó Erzsókot pedig mivel „az igazság kivallása végett" m á r 30 korbácsot szenvedett, további 30 korbácsra ítélték, s amíg a k á r t szolgálatával vagy más módon megtéríti, a Tripartitum III. részének 28. címe alapján gazdájának kezébe adatták. 56 1759 augusztusában „valamely mendicánsok" a böszörményi Verébsár kocsmánál háltak. Szilágyi András 32 éves böszörményi lakos az egyiktől álmában ellopta az erszényét, egy szénaboglyába rejtette, de ott valaki megtalálta és elvitte. Az okozott 5 forint kár megtérítése mellett 30 pálcára ítélték. 57 Gődér Mihály 30 éves nánási lakos ugyanennél a kocsmánál 1767-ben egy Szabó István nevű debreceni embertől álmában 157 forintot, 1 máriást és 7 garast lopott el. 60 pálcaütéssel és katonának adással bűnhődött. ü 8 Nem volt ritka a mezőgazdasági eszközök és szerszámok eltulajdonítása. Így pl. Bagoly János böszörményi lakos 1766-ban Csige Varga János kertjéből egy vasas szekeret, Bacsó János istállójából két hámot, gyeplőt, vasvillát, a mezőn Takács György lováról két kantárt, Nagy János istállójából gyeplőt, kantárt és Tóth Demeter juhszínéből egy szántóvasat címerestől lopott el. Beismerésére, a sértettek kárának megtérítésére és arra 52 53 54 55 56 57

Uo. 1759. Fasc. G. No 11. Uo. 1761. Fasc. J. No 8. Uo. 1759. Fasc. G. No 9. Uo. 1760. Fasc. H. No 25. Uo. 1764. Fasc. M. No 5. Uo. 1759. Fasc. G. No 14. Mendikánsoknak nevezték a debreceni Ref. Kollégium szolgadiákjait, akik ellátásukért és tanításukért munkával fizettek, ő k gyűjtötték össze a városban és környékén az iskolának szánt adományokat is. L. részletesebben Tóth Béla: A Kollégium története a XVIII. században. In: A debreceni Református Kollégium története. (Szerk.: Barcza József. Bp. 1988.) 84. 58 B. ügyek. 1767. Fasc. P. 'No 10.

84

tekintettel, hogy „megjobbítása felől reménység vagyon" s nyolc hónapig letartóztatásban szenvedett, a törvényszék két ízben végrehajtandó 100 pálcára ítélte. 59 Két istálló éjszakai feltörése ú t j á n jutott hozzá Nánáson Sas Mihály egy bundához, egy „öreg" fejszéhez, egy kenyeres tarisznyához és különböző varróeszközökhöz. A gazda azonban tetten érte, mire a vádlott „nagy káromkodással" fejszét emelt rá és megfenyegette, hogy ha hozzá mer nyúlni, m i n d j á r t megöli. A törvényszék „ezen tolvajságáért és gyilkosságra célzó szándokáért" 80 pálcaütéssel sújtotta.G" A kerületi törvényszék 1759 és 1766 között n é h á n y esetben fő- vagy mellékbüntetésül tüzes vassal bélyegzésre ítélte a vádlottakat. Ferenczi Sándor debreceni sőrést 1759-ben tartóztatták le, mert Böszörményben három sertést, Debrecenben pedig egy tehenet rúgott bornyával együtt ellopott. Beismerésére tekintettel a hóhérral akasztófát süttettek a hátára, és a h a j d ú városok határából kitiltották. 61 Tankó András nádudvari cigány „ide s tova kóborolván", 1761-ben Hadházról Debrecen felé tartott. Útjába esett az A p a f á j a erdő, s innen egy debreceni ember két lovát ellopta. E „gonosz cselekedetének érdemlett büntetésére és mások példájokra" hóhérral akasztófát süttettek a homlokára. 02 Szabó István 45 éves hadházi portiófizető 1762-ben Varga Mihály 42 éves pásztort „gonoszul rávette, hogy . . . neki complexe legyen". A geszterédi pusztáról Vinkler szolgabíró öt marh á j á t együtt lopták el. Mivel a kár megtérült, Szabó homlokára akasztófát süttettek, továbbá 30 pálcaütéssel és a hajdúvárosok határairól kitiltással büntették. Varga Mihályt megbánására és mert „ez a cselekedete első actusa" volt, 80 pálcaütésre ítélték. 63 Sajtó Györgyné és özv. Alföldi Jánosné 30 éves asszonyok a nánási városgazda szolgálói voltak. Sajtóné a n y j a : Putnoki Péterné adott nekik olyan kulcsot, amivel gazdájuknak a város pénzét tartalmazó ládáját több ízben felnyitották. A kilopott „számos summa pénzt" részben elköltötték, részben Putnokinénak adták, aki két alkalommal maga is részt vett a láda felnyitásában. A törvényszék 1766-ban m i n d h á r m u k a t 60—60 kemény seprűcsapásra, a hajdúvárosokból kitiltásra ítélte, s elrendelte, hogy hátukra tüzes vassal bélyeget süssenek, 64 noha a Helytartótanács m á r 1763. f e b r u á r 17-én megtiltotta „a gonosztevők bélyegeztetését és különféle sütésekkel eddig szokásban volt büntetését".65 Erről az ítéletről azonban a Helytartótanács nem szerzett tudomást, mert az oda felterjesztett ún. rabtabellába csak a megseprűzést és relegálást jegyezték be.6fi Már szó volt arról, hogy 1757 és 1774 között a törvényszék ritkán és akkor is csak rövidebb t a r t a m ú börtönbüntetést szabott ki a tolvajokra, így pl. 1763-ban Görög Márton 30 éves dorogi lakos és társai ellen indított ügyben. Görög társaival együtt Pazony alól két lovat, ezenkívül egyedül egy tehenet lopott. Bár hajdúnemes és a dorogi hadnagy fia volt, szigorúan jártak el vele szemben. Három hétig „a tömlöc fenekén száraz kenyéren és 59 60 61 62 63 64 65 66

Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Ker. Uo.

1766. Fasc. O. No 10. 1766. Fasc. O. N° 25. 1759. Fasc. G. No 8. 1761. Fasc. J. No 25. 1762. Fasc. K. No 7. 1766. Fasc. O. No 10. közgy. ir. 1763. Fasc. 1767. Fasc. 27. No 3.

Ebben az ügyben csak az ítélet található. Ebben az ügyben is csak az ítélet található.

16. No 65. Rabok tabellája 1766. júliusi.—december 31.

85

vízen való szenvedésre" és 75 pálcaütésnek három részletben leendő „el~ hordozására" ítélték, k é t társát pedig két részletben v é g r e h a j t a n d ó 80—80 pálcaütéssel és a Hajdúkerületből kitiltással sújtották.'" 5. Szabadságvesztés,

testi és egyéb büntetések

1775—1800

Lopás miatt hosszabb t a r t a m ú szabadságvesztés büntetést első ízben 1776-ban szabott ki a törvényszék, amikoris Sóvágó György 57 éves, 6 gyermekes szoboszlói pásztort h á r o m ló és tizennyolc m a r h a eltulajdonításáért 3 évi közmunkában eltöltendő börtönre ítélte azzal, hogy azt az „őfelsége által kijelölendő" helyen kell végrehajtani. 6 8 A törvényszék nyilván a Szempcen akkor m á r működő fenyítőházra gondolt, azonban a Helytartótanács nem ezt, h a n e m a h a j d ú k e r ü l e t i börtönt jelölte ki. A kerületi törvényszék büntetés kiszabási gyakorlatát Mária Terézia — m á r említett — 1773. évi rendelete nem érintette, mert száznál nagyobb számú pálcaütést nem szabtak ki, ennyit is csak súlyosabb esetekben, s legalább két egyenlő részletben h a j t a t t á k végre, mint pl. a 33 éves, tiszalöki lakos Móré Istvánon. Ö, m i u t á n Debrecenben a csizmadiamesterséget kitanulta, 1775. októberében indult haza Lökre. Útközben Nánáson bement Nyakó Mihály vargamester udvarába, s mivel senki sem volt otthon, egy további feldolgozásra m á r kikészített tehénbőrt, egy fekete lengyel süveget, egy zsákot, egy k a n t á r t és egy szíjat ellopott. Még a városban elfogták, s a felsorolt holmikon kívül egy zsoltárt is találtak nála, ezt Debrecenben, az őt tanító csizmadiamestertőí lopta el. A nyomozás során kiderült, hogy Mórét korábban Sárospatakon és Tiszalökön elkövetett lopásai miatt már háromszor büntették meg. A törvényszék 1776 m á j u s á b a n az akkor m á r hét hónap óta letartóztatásban volt vádlottat ezért ítélte az említett büntetésre és rendelte el, hogy ennek elszenvedése u t á n a tisztiügyész kísértesse lakóhelyére. 69 1776-tól a század végéig t e r j e d ő időben — 1788 és 1789-ben II. József reformintézkedései következtében a kerületi bíráskodás szünetelt — a nagyobb kárt okozó lopások miatt a hosszabb, de h á r o m évet meg nem haladó t a r t a m ú szabadságvesztés és mellékbüntetésként a pálcázás, egyebekben pedig a testi büntetések kiszabása jellemezte a kerületi törvényszék ítélkezését. Erre utalnak a következő ítéletek: Kiss Mihály 30 éves, nős, szoboszlói ember egy zsák á r p á t lopott le egy szekérről és eladta. „Hosszú ideig tartott terhes fogságára" tekintettel 40 pálcaütésre ítélték. 70 A 15 éves Borsi Erzsébet Vágó Pál nánási nótárius szolgálója volt. Gazdája ládájából és ágyából többször vett ki pénzeket, s ezen ruhát, mentét és egyebeket vásárolt magának. A 30 m a g y a r forintra becsült kárt a lány apja megtérítette. A törvényszék Borsi Erzsébetet fiatal korára és az összeg csekélységére figyelemmel 25 korbácsra ítélte. 71 Szabó67 B. ügyek. 1764. Fasc. M. No 6. Görög Márton hajdúnemessége 1. Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. (Debrecen, 1926) 144. Ebből a családból származott Görög Demeter (1760—1833) is, A Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztője. 68 B. ügyek. 1775. Fasc. Z. 21. Az ítélet kelte 1776. május 29. 69 Uo. 1776. Fasc. J. No 12. 70 Uo. 1780. Fasc. CC. No 2. 71 Uo. 1782. Fasc. EE. No 15.

86

Mihály 20 éves hadházi gazdalegény Simon Jánostól csengőket, R. Nagy Jánostól vasat, Cigány Pistától pedig egy kiskalapácsot lopott. A törvényszék súlyosítóként értékelte, hogy „ezen tekintetes Districtusban nagyon elhatalmazott az efféle házi és kertbeli positoriumban lévő jóknak és eszközöknek lopása" és a vádlott tolvajlásért már kétszer volt büntetve, viszont enyhítőként vette figyelembe az ellopott tárgyak csekély ércékét, így 40 pálcaütést szabott ki.72 Régi hazai jogunkban ismeretes volt a kopaszítás, mint mellékbüntetés. A haj, bajusz és szakáll leborotválásával hajtották végre azért, hogy a bűnöző személyeket felismerhessék. Ezzel ,a büntetési nemmel még a XVIII. század második felében is találkozunk, a kerületi törvényszék azonban csak elvétve alkalmazta, mint pl. Nagy János 19 éves, nős, tiszaladányi lakossal szemben 1784-ben. Az ítéleti tényállás szerint Nagy János családja meglátogatására Nánásra indult. Útközben egy katona tanácsára a szentmihályi határban elkötött egy lovat és a n n a k a hátán érkezett Nánásra. A lopás miatt 50 pálcaütésre, valamint h a j á n a k és bajuszának leborotválására ítélték.' 3 A kerületi törvényszék ezt a mellékbüntetést utoljára 1787-ben szabta ki, éspedig Szabó István 30 éves, büntetett előéletű böszörményi szolgára, aki egy nánási embertől lovat lopott, továbbá szökésben lévő társaival Böszörményben Beregszászi István kertjében a vermet felásta s onnan két darab szalonnát, két .darab ó és két darab ú j hájat, egy darab orját és egy fazék mézet szerzett. 15 napon belül két ízben végrehajtandó 80 botütésre és szőrzetének leborotválására ítélték.' 4 Kiss János és a 26 éves Kiss Gáspár szoboszlói lakosok a mezőről négy boglya árpát loptak. Mindkettejüket 60—60 pálcaütéssel sújtották." Fazekas Mihály 26 éves kondás és Barcsa István 21 éves napszámos,debreceni lakosok 1786. június 25-én éjszaka Debrecenben Vásári Mihály hentes óljából négy hízott sertést kieresztettek és Szoboszlóra, Szabó János kondás csűrjébe hajtották. Néhány nap múlva Vásári ott meg is találta a sertéseit, és egy ólban az ott elrejtőzött tolvajokat is megfogták. Mivel a kár megtérült és a tettesek büntetve még nem voltak, Fazekast, mint a cselekmény kezdeményezőjét 60, Barcsát pedig 30 pálcaütésre ítélte a törvényszék. De megbüntették bűnsegédség miatt a csűr és az ól tulajdonosait is 40, illetve 30 p á l c a ü t é s r e . T a r d i István 30 éves böszörményi csizmadiamester és Kiss István 38 éves gazdaember kocsmai borozgatás közben határozta el, hogy a szomszéd verméből a búzát felszedik. Este 8 óra t á j b a n mentek be a kertbe, magukkal vitték Kiss István 13 éves fiát is, s a veremből vele adogattattak fel tíz és fél zsák búzát. Tardi négy zsák búzát eladás végett még akkor éjszaka bevitt Debrecenbe, hat és fél zsák terményt pedig Kiss kertjében, egy üres verembe raktak le. A két tolvajt 1789. november 30-án tartóztatták le, Tardi azonban a böszörményi áristomból megszökött. December 7-én Sárándon fogták el. Kihallgatása után a berettyóújfalui szolgabíróhoz s onnan, december 11-én Derecske, Sáránd, Mikepércs, Debre72 73 74 75 76

Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

1783. 1784. 1787. 1784. 1786.

Fasc. Fasc. Fasc. Fasc. Fasc.

FF. N° 4. GG. No 48. KK. No 22. GG. No 49. JJ. No 29. 87

cen útvonalon Böszörménybe kísértették. A törvényszék 1790. augusztus 11-én hozott ítéletével mindkét vádlottat 60—60 pálcaütésre ítélte. 77 Tardi és Kiss alighogy kiszabadultak, augusztus 22-én megint búzát loptak. Éjfélkor szekérrel kimentek a mezőre, most is magukkal vitték a 13 éves gyereket. G a j d á n István földjéről négy-öt boglya búzát raktak fel. Hazafelé azonban a gyerek belehajtotta a lovakat az árokba, a szekér feldőlt, s mire a búzát sikerült felrakniuk, megvirradt, és a lopásra fény derült. A két tettest megint letartóztatták. 1790. szeptember 28án Kiss Istvánt 15 n a p o n belül végrehajtandó 90, Tardi Istvánt pedig 60 pálcaütésre ítélték, s mivel újvárosi születésű volt, arra kötelezték, hogy Böszörményből költözzék el Újvárosra. Az ítélet indokolásában ugyan nincs szó róla, azonban nyilvánvaló, hogy Kisst azért büntették súlyosabban, mert kiskorú gyermekét is magával vitte a lopás elkövetéséhez. 78 Sajtos György, János és Ferenc, dorogi legények azt hallották, hogy Debrecenben a kapálásért magasabb napszámot fizetnek. A mezőről egy-egy lovat loptak, m e r t lóháton akartak bemenni a városba. Tervük azonban nem sikerült, mert m á r a dorogi határban elfogták őket. A törvényszék a 17 és 19 éves vádlottat 30—30, a 15 évest pedig 15 pálcaütésre ítélte. 79 Kóródi János 32 éves encsencsi és Kiss Gergely 21 éves debreceni legények Szoboszlón két lovat loptak. A büntetett előéletű Kóródit 70, a büntetlen Kisst 60 pálcával sújtotta a törvényszék és a büntetés kiállása u t á n lakóhelyükre kísérésüket rendelte el.80 Nagyobb súlyú lopásnak tekintették a 30 éves Dobozi János szoboszlói ember cselekményét. O Csanády Jánostól egyedül három lovat lopott, Kovács Jánostól pedig id. és i f j . Bihari Imrével, valamint Kovács Györggyel együtt két lovat tulajdonított el. E z t . követően egyedül követte el bűncselekményeit és Váczi Mihálytól hét, m a j d Mándi Istvántól három, Bogdán Jánostól pedig két lovat vitt el. Összesen tehát tizenhét lovat lopott s ezzel a sértetteknek 581 Rft k á r t okozott. A törvényszék Dobozit 1 évi börtönre és negyedévenként 40—40 botütésre, id. Biharit 3 hónapi börtönre és ez alatt h á r o m részletben végrehajtandó 100 botütésre, Kovács Györgyöt pedig egyszerre végrehajtandó 50 botütésre ítélte, s valamennyiüket kártérítésre kötelezte. 81 A kereskedelmi élet nemigen vonzotta a H a j d ú k e r ü l e t népét, „1715ben pl. az egész Hajdúkerületben csak egy kereskedő volt, ez a szatócs Hajdúszoboszlón élt" — állapította meg Rácz István. 82 Abból a tényből, hogy 1781-ig a kerületi törvényszék előtt bolti lopás miatt nem indult eljárás, a r r a következtethetünk, hogy az üzleti élet csak az 1770-es évek legvégén indult meg, a m i k o r a hajdúvárosokba letelepedett görög és zsidó kereskedők megnyitották boltjaikat. Az üzletek kifosztásának lehetősége vonzotta a tolvajokat, megkezdődtek az ún. boltfelverések — betöréses lopások —, s ezek tettesei jelentős mennyiségű árucikket vittek el. Az ilyen cselekmények nyomozásakor rendszerint részletes jegy77 78 79 80 81 82

88

Uo. 1790. Fasc. NN. N° 10. Uo. 1790. Fasc. NN. N° 15. Uo. 1790. Fasc. NN. No 11. Uo. 1791. Fasc. OO. No 13. Uo. 1791. Fasc. OO. No 8. Rácz István: A hajdúk története. (Bp. 1975.) 59.

zékbe foglalták az eltulajdonított árucikkek fajtáit, mennyiségét és értékét. Ezek a kizárólag büntető eljárás céljára készített összeállítások azonban gazdaságtörténeti szempontból is értékesek, m e r t belőlük következtetés vonható a hajdúvárosi üzletek árukészletére is. Ide vonatkozóan mindeddig más levéltári forrás nem került elő. Az első boltfelverést Andorkó István böszörményi szabadságos katona követte el 1781. f e b r u á r l-re virradóra. Popovits György böszörményi görög kereskedő üzletéből a következő árukat lopta el: Négy tucat kanavász kendőt, huszonkét rőf és három fertály kartont, három tucat kék keszkenőt, három tucat jóféle keszkenőt, negyvennyolc és fél rőf gyolcs kartont, négy kötőt, egy vég p a m u t fátyolt, huszonhárom és egy fertály kartont, nyolc rőf czicz kartont, egy rőf f e h é r kanavászt, egy tucat pamut, egy tucat fekete, egy és fél tucat nájmodi és fél tucat patyolat keszkenőt, négy vég p a m u t fátyolt, kétszázötvennégy sing (1 sing — kb. 60 cm) házi vászont, a lopást közvetlenül megelőző napokban beszerzett házi vásznakat és mindenféle gyolcsokat. Az elvitt áruk értéke összesen 529 Rft 51 k r a j c á r r a rúgott. A kereskedő ezenkívül felszámította még az elmaradt hasznát és a nyomozás során szükségessé vált utazásainak költségeit is, így összes k á r á t 1009 R f t 13 és fél k r a j c á r b a n jelölte meg. Az ellopott portékákat a tettes Debrecenbe szállította és orgazdáknál helyezte el. Tekintettel arra, hogy Andorkó szabadságos katona volt, megbüntetése végett a katonai hatóságnak adták át. A kerületi törvényszék csak az orgazdákkál szemben járhatott el, s őket 1784 augusztusában vétkességük arányában 20-tól 100-ig terjedő bot-, illetve korbácsütésre ítélte. 83 Birinyi Márton 23 éves és Malmos János vámospércsi lakosok 1784 tavaszán Deák Mihály csárdájában határozták el, hogy Jákób József vámospércsi árendátor boltját felverik. Tervük végrehajtásához késő este fogtak hozzá. Az ajtót kézzel bontották ki, m e r t a tapasz el volt válva a kerettől. Először Birinyi, m a j d Malmos ment be az üzletbe és onnan a következő árukat vitték el: Egy vég bécsi vászont, egy vég, szintén bécsi, olcsóbb házi vászont, kétszázötven h a j t á s gyolcsot, öt tucat porcellán, két tucat p a m u t keszkenőt, négy vég porcellán gyolcsot, két oka84 veres f e j tőt, négy pamut nyakra valót, különböző színű pántlikákat, egy csomó zabolai szegőt, cérnákat, tűket, hat vég kék gyolcsot, egy vég bécsi diktát, fél vég zöld muhart, egy vég házi vásznat, harminc rőf lengyel patyolatot és nyakravalónak való fekete fátyolt. Mindezek értéke 222 R f t 19 k r a j c á r volt. Mivel vádlottak a kocsmárosnak adósai voltak, tartozásukat egy vég gyolccsal és egy nyakravalóval egyenlítették ki. A többi lopott holmit pedig Balázs György debreceni ember halápi szállására vitték és 20 forintért neki adták. A törvényszék Birinyi Mártont — minthogy a kerületi orvos erre alkalmasnak találta — hajóvontatásra ítélte. 85 Tettestársa, Malmos Já83 B. ügyek. 1784. Fasc. GG. No 43. 84 Torok eredetű, ritkán használt terület-, űr-, valamint a metrikus rendszer bevezetéséig súlymérték. 1 oka 1.26 kg. L. Bogdán István: Régi magyar mértékek. (Bp. 1987.) 76., 91., 100., 116. 85 Ezt a büntetésnemet 1777-ben honosították meg, de II. Lipót 1790. július 19-én eltörölte.

89

nos a cselekmény elkövetése után megszökött, ezért reá nem szabtak ki büntetést. Orgazdaság m i a t t megbüntették a korcsmárost egy hónapon belül két részletben v é g r e h a j t a n d ó 100 pálcára, feleségét 50 korbácsra, Balázs Györgyöt pedig 40 pálcára és őt kötelezték 211 R f t 22 krajcár kártérítés megfizetésére. Felelősségre vonták végül Nagy János 44 éves embert is feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt, m e r t a bolt előtt m e n t el, amikor a tettesek az a j t ó kibontásával foglalkoztak, azonban sem ekkor, sem pedig, amikor m á r a betörésről az egész város tudott, de az elkövetők még ismeretlenek voltak, a tanácsnak jelentést nem tett. Nagy J á n o s azzal védekezett, hogy az elöljáróságnak azért nem adott hírt, mert „Birinyi Marci egész életében gonosz ember volt" és félt, hogy társával együtt valami k á r t tesznek neki. A törvényszék azonban a védekezést n e m fogadta el és 60 botütést szabott ki rá.8fi Kiss József kincstári mérnök 1792-ben szerződést kötött az Udvari Kamarával a Dunát a Tiszával összekötő hajózható csatorna Bács megyében történő megépítésére. A szerződésnek büntetés végrehajtási következménye is volt. A szükséges munkaerő biztosítása végett a Helytartótanács 1793. április 12-én kelt rendeletében felhívta a jurisdictiókat, hogy „az erre a munkára alkalmas", legalább egy évi börtönre ítélteket kötelezzék büntetésüknek a csatornaásásnál való letöltésére. A kerületi törvényszék ebben az évben lopás miatt három elítélttel szemben rendelkezett ennek a kívánalomnak megfelelően. Így a halálra ítélt Kacska Derne Mihály 35 éves, büntetett előéletű tettestársát, Kozák Oláh Istvánt és a 36 éves Nyavalyádi Mihályt 2—2 évi, a 32 éves, nőtlen, böszörményi „betyár legényt", Pelei Mihályt pedig 1 évi csatornaásásra kötelezte. A Kozák Oláh István által elkövetett lopásokról a Kacska Derne Mihály ügyének ismertetésénél m á r szó volt. 87 Nyavalyádi Mihályt a kerületi törvényszék korábban is elítélte lopás miatt, azonban a börtönből megszökött, de aztán kézrelkerült. Ám a büntetés kitöltése után sem szakított eddigi életmódjával. 1793-ban Sipos Andrástól egy, Kovács Mihály tói és Bodnár Jánostól két-két lovat lopott. E tényállás alapján tartotta indokoltnak a törvényszék a 2 évi börtönnek a Bács megyei munkahelyen történő végrehajtását. 8 8 Az ítéleti tényállás szerint Pelei már régen elcsavargott szülővárosából s 1792. m á j u s 29-én Pandra István nevű szoboszlói b a r á t j á v a l t é r t vissza, m e r t a Kenderes kertből lovakat a k a r t a k lopni. Meg is kísérelték, de észrevették őket. Pandrának sikerült elmenekülnie, Peleit elfogták, azonban a vizsgálat alatt elszökött a börtönből. Megint csak lovakat akart szerezni. Vaja alól el is lopott hármat, de az ottani tiszttartó kézrekerítette, a lovakat elvette tőle, Pelei viszpnt egy óvatlan pillanatban elmenekült, 1793 f e b r u á r j á ban t ű n t fel Böszörményben. Itt aztán elfogták s a kerületi törvényszék elítélte. 89 Mivel a csatornaépítést csak 1794-ben kezdték meg, a három elítéltet 1794 m á j u s á b a n kísértették a Bács megyei munkahelyre. A Helytartótanács egyébként 1794 áprilisában a büntetés ottani végrehajtását részletesen szabályozta és azt is elrendelte, hogy az ítéleteikben a 86 87 88 89

90

B. ügyek. 1784. Fasc. GG. No 17. L. 2. 12. sorsz. alatt a 75. oldalon. B. ügyek. 1793. Fasc. QQ. No 27 Uo. 1793. Ease. QQ No 38.

szabadságvesztés büntetés mellett kiszabott pálcaütések végrehajtásáról a csatornát építtető társaság köteles gondoskodni. 9 " Ennek rögzítésére azért volt szükség, m e r t a Helytartótanács 1793-ban kiadott felhívása csak a börtönbüntetésnek a csatornázásnál történő végrehajtásáról intézkedett s ezt a jurisdictiók — a kerületi törvényszék is — úgy értelmezték, hogy ilyen esetben mellékbüntetésként pálcázás nem szabható ki. Az említett rendelet a csatornaásásra kötelezésnek m á r két indokát jelölte meg. Egyfelől a munkaerő biztosítását mindaddig, amíg az ott dolgozó elítéltek száma az ezer főt felül nem haladja, másfelől a vagyontalan, henyélő és hivalkodó életmódjuk miatt bűnöző „gonosztevők" megjavítását. Annak eldöntését azonban kifejezetten a jurisdictiók megítélésére bízta, hogy a legalább egy évre elítélteken a büntetést a csatornaásásnál, a megye börtönében, vagy a szegedi fenyítőházban hajtatják-e végre. A hajdúkerületi törvényszék — a következő ítéletek tényállásából kitűnően — körültekintően döntött ebben a kérdésben és csak azokat kötelezte a Bács megyében végzendő keményebb munkára, akik erre rászolgáltak. Kovács István 21 éves szolgalegény 1793 karácsonyán Böszörményből hazalátogatott Nánásra. Éjszaka felverte Kiss György istállóját és az onnan ellopott két, 20 Ft-ot érő jóféle f a r h á m o t Debrecenben egy zsibárusnak 11 máriásért eladta. Debrecenből visszament Böszörménymegjegyzett" be s összeállt a rossz életű, „kurvaságáról már gyakor ízben 27 éves Aszalós Annával. Együtt indultak el Újvárosra, de m á r útközben két libát loptak és egy zsidónak eladták. Éjszaka értek be a városba és Kapitány Mihály szabómester házából egy férfi lajbit, egy karton ujjas lajbit, egy nadrágot, egy kötőt, egy abroszt, egy tajtékpipát, egy pár gyolcs öltő ruhát, egy gyolcs lepedőt és egy p á r n a h a j a t loptak, öszszesen 20 v f t 10 k r a j c á r értékben. Még akkor éjszaka Váradra vették útjukat. Kovács a váradi hegyen „eddig nem gyakorlott szöllő munkára adta magát", Aszalós Anna pedig Szendrei Józsefnéhoz szolgálónak szegődött. De m á r három nap múlva, Szendreiné távollétében egy lajbit, egy drága kötőt, három keszkenőt, egy abroszt, egy gyermek rek90 Ker. közgy. jkv. 12. k. 1794. május 16. 26. A Helytartótanács 1794. április 18-i 9038. sz. rendelete. E szerint azokat a veszedelmes gonosztevőket, akiket börtönbüntetésük egész ideje alatt zárva kellett tartani, nem lehetett csatornaásásra kötelezi. Egyébként az erre ítélt rabokról az ítélet kiadmányának és a személyi adataikat, valamint természeti hajlandóságukat és magaviseletüket is tartalmazó táblázatnak a csatolásával a jurisdictiók kötelesek voltak a Helytartótanácshoz jelentést tenni, s csak az innen kapott rendelkezés után indíthatták el őket Bács megyébe. Hogy pedig az úton meg ne szökhessenek, lábukra jó bilincset kellett készíttetni. Ennek és a szállításuk alatti élelmezésük költségei fejében az építtető társaság minden rab után 2 rft-ot tartozott fizetni. A munkahelyen a rabok élelmezéséről, ruházatáról és „biztos őrizetéről" az építtető társaság gondoskodott. A Helytartótanács azonban eleve számolt azzal, hogy a nagy létszámú munkahelyen a leggondosabb felügyelet ellenére is előfordulhatnak szökések ezért előírta, hogy ilyen esetben az első fokon elj árt bíróságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében haladéktalanul ertestíeni kell. Az itteni „keményebb munka" különben azt jelentette, hogy az elítéltek az év minden szakában kötelesek voltak dolgozni, szünnapja kinekkinek csak a vallása szerinti ünnepnapon volt és akkor, ha a kegyetlen hideg vagy záporeső miatt a „dologtétel" lehetetlenné vált.

91

lit, egy darab kartont magához vett és Kováccsal együtt „Váradról elillantak". A lopott holmik értéke 29 R f t 23 krajcár volt. Hazamentek Böszörménybe, itt azonban a korábbi lopások miatt mindkettőjüket letartóztatták. Az áristomból előbb Kovács, m a j d Aszalós Anna is megszökött és Tokajba ment. Itt „néhány napi tekergés után" egy Nyitrainé nevű asszonynál k a p o t t menedéket, de őt is meglopta. Amikor este az asszony elaludt, a ládájából egy szoknyát, három selyem, egy drága és egy olcsóbb gyolcs keszkenőt, egy darab selymet, egy drága gyolcs és egy patyolat kötőt, egy ingvállat, egy pár csizmát kilopott és a lakásból eltávozott. Nemsokára azonban kézrekerült s a holmik nagy részét megtalálták nála. Elfogták Kovácsot is és 1794. december 15-én a kerületi törvényszék őt a Bács megyei csatornaásásnál egy évi közmunkára és 100 pálcára ítélte, amiből 40-et az ítélet kihirdetése után, 60-at pedig negyedévi részletekben, a m u n k a h e l y e n kellett végrehajtani. Aszalós Anna büntetése három hónap alatt k é t részletben végrehajtandó 80 korbács csapás volt, s kötelezték a meg nem került holmik értékének megtérítésére is.91 Bereczki István 34 éves szoboszlói lakost 1795-ben azért ítélték a Bács megyei csatornánál töltendő 2 évi közmunkára és 100 pálcára, amiből 50-et az ítélet kihirdetése után, 50-et pedig a munkahelyen kellett végrehajtani, mert előbb négy lovat lopott, ezeket Újvároson eladta, m a j d a szoboszlói postamester két csikóját és Hadházon öt lovat kötött el.92 1796 márciusában Ausztria és Franciaország között a fegyveres harcok k i ú j u l t a k s a jurisdictiók a szabadságvesztésre ítélt rabokat nem csatornaásásra kötelezték, hanem a katonai parancsnokságoknak adták át. Mivel ennek következtében a csatornaásásnál dolgozók száma megfogyatkozott, a Helytartótanács 1797 f e b r u á r j á b a n úgy rendelkezett, hogy a legalább félesztendőre elítéltek is kötelezhetők erre a munkára. 93 A kerületi törvényszék azonban továbbra is az eddigi gyakorlatot folytatta és csak az egy évet meghaladó rabságra ítélt tolvajokat kísérezen a környéken tette Bács megyébe. Így pl. a „rossz cselekedeteiről legesmeretesebb rossz embert", a 24 éves, nős, családos Szilágyi Pét e r t és barátját, a 40 éves, nős, családos Szalóki Istvánt. Ez a k é t böszörményi emberi798. szeptember 2-án Debrecenben, a Kardos csapszékben találkozott, este együtt mentek ki a kispércsi határba és vették ki a béklyóból Sütő P é t e r négy lovát. Két napig a böszörményi erdőben „lappangtatták", m a j d a zeleméri pusztára, onnan pedig este Böszörménybe, a Rákos János k e r t j é b e h a j t o t t á k a lovakat. Másnap reggel itt vettek őrizetbe mindkettőjüket. A törvényszék 2—2 évi csatornaásásra és évenként 25—25 botütésre ítélte őket.9'* A csatorna munkaerőhiány m i a t t még 1800-ban sem készült ei. A Helytartótanács most már arra hívta fel a hatóságokat, ösztönözzék a lakosságot, hogy vállaljanak ott munkát, az olyan rabokat pedig, akik erre alkalmasak, kísértessék oda.95 A kerületi törvényszék azonban m á r 91 92 93 94 95

92

B. ügyek. 1794. Fasc. RR. No 15. Uo. 1795. Fasc. SS. No 39. Ker. közgy. jkv. 1797. Szent György hó 27. No 9. 3496. sz. rendelet. B. ügyek. 1798. Fasc. XX. No 21. Ker. közgy. jkv. 14. k. 1800. Szent Jakab hó 2. No 24. A Helytartótanács 1800. április 29-i 9808. sz. rendelete.

csak egyetlen tolvajt, a 42 éves Erdei Andrást ítélte félesztendei csatornaásásra, mert Hadházon Kun Andrásnétól egy lovat lopott. 96 Egyébként ez volt a kerületi törvényszék ilyen büntetést kiszabó utolsó ítélete, pedig a csatornát (Ferenc csatorna néven) csak 1802 j ben adták át a forgalomnak. A törvényszék 1794-től kezdve már gyakrabban szabott ki hoszszabb, de három évet meg nem haladó szabadságvesztést és mellette negyed- és félévenként esedékes pálcázást olyan tolvajokra is, akik csatornaásásra testalkatuk vagy nemük miatt nem voltak alakalmasak, illetve egyéniségük nem indokolta büntetésüknek ilyen szigorú körülmények közötti végrehajtását. így pl. a következő ügyben: 1793. június 30-ra virradóra Nagyváradon ismeretlen tettes Krausz Márton lakásából ellopott egy lezárt ládát. Ebben aranyos fökötők és készítésükhöz szükséges anyagok, továbbá arany csipkék, selyem keszkenők, egy pár veres selyem strimfli, különféle gyöngyök, két d b gyémánt, hét db köves aranygyűrű, a r a n y pénzek, ezüst kanalak, csattok és pántlikák voltak, összesen 826 Ft 49 krajcár értékben. A ládát július 14-én a Sóház mellett üresen megtalálták, de a tolvajnak nem jutottak nyomára. A tettes személyére úgy derült fény, hogy Krausz Debrecenben, a Mihály-napi vásárban Steer Márton fehértói kereskedő portékái között felismert két db a r a n y csipkét és egy veres selyem strimflit, amelyek ellopott ládájában voltak. Emiatt Steert a debreceni zsidó rabbihoz hívatta. A kereskedő a rabbi előtt „sok tétovázó beszédei után megvallotta", hogy a csipkéket, a strimflit és a lakásán lévő főkötőnek való aranyvirágos anyagot Böszörményben egy Nagy István nevű embertől vásárolta, aki azt mondta, hogy ezeket Nagyváradon találta. A böszörményi tanács Nagy István 39 éves, nős, büntetlen előéletű gubásmestert letartóztatta. Vallomása szerint 1793. június 24-én indult el Nagyváradra a Sarlós Boldogasszony-napi (július 2.) vásárba. Váradon egy gubásmesternél szállt meg, s nála dolgozott is. Június 30án, vasárnap délután a csapszékből szállására tartott s „a Rédey úr kerítése mellett egy zugban" zöld dudvával betakart kis ládát talált, ebben két db arany csipke, egy pár veres selyem botos és főkötőnek való, négy db aranyosvirágú anyag volt. Ezeket a tarisznyájába rakta, a ládát pedig otthagyta. A talált tárgyakat senkinek nem mutatta meg, s senkinek sem beszélt róla. A vásárban aztán otthonról vitt pénzén teheneket vásárolt, és július 8-án indult haza Váradról. Tagadta, hogy a ládát ő lopta el, csak abban „hibázott", hogy a talált tárgyakat nem vitte fel a városházára, hanem Steernek eladta. Ha már Váradon hallotta volna, hogy ezeket valakitől lopták, nem hozta volna magával Böszörménybe, hanem eldobta volna. A törvényszék Nagy Istvánt szembesítette a sértett Krausz Mártonnal és feleségével s azok felismerték benne azt az embert, aki a lopás előtti napon pálinkamérő sátorukban hosszasan beszélgetett Csányi Anna nevű szolgálójukkal, aki még a topás felfedezése előtt megszökött tőlük. Nagy István azzal védekezett, hogy sohasem járt a pálinkamérő sátorban, a szolgálót nem ismeri. Idő közben azonban kézre került a .38 éves Csányi B. ügyek.

1800 Fasc. ZZ

No 1.

93

Anna, aki szemébe mondta Nagy Istvánnak, hogy vele szövetkezett össze a zsidó ládájának ellopására. A törvényszék a rendelkezésére állott adatok alapján tényként állapította meg, hogy a lopást Nagy István és Csányi Anna együtt követte el, ezért mindkettejüket 2-2 évi börtönre s ez alatt félévenként 40-40 botütésre, illetve 25-25 korbácscsapásra ítélte s egyetemlegesen kötelezte 826 R f t 49 krajcár kár megtérítésére. 97 Egy-két ló, tehén, borjú, juh, egy-két zsák termény és kisebb, pl. 13 Ft értékű használt r u h a n e m ű ellopásáért a büntetlen előéletű vádlottakat rendszerint csak pálcázással, korbácsolással büntette a törvényszék. 1796—98-ban több esetben egyedüli büntetésként szabott ki a törvényszék katonának adást. így pl. a 22 éves Hodos István legényre két lánc ellopásáért, azért, m e r t lólopás miatt két ízben m á r büntetve volt,98 vagy a 23 éves Virág Jánosra. Ö hazafelé tartott Szentmihályra. útközben azonban a böszörményi Kaszárna nevű kocsmában mulatott és feltűnően költekezett. Elszámoltatásakor beismerte, hogy Diószegen a gazdájától 670 Ft-ot lopott és ebből dorbézolt 99 Jánosi András 35 éves, böszörményi lakos 1799 j a n u á r j á b a n egy éjszaka Tóth György házának ablakát „megástaazon keresztül bejutott a lakásba, és a padlásról 5 Ft értékű sertésaprólékot lopott. A tanács arra kérte a törvényszéket, hogy mivel Jánosi i}nagyon gyanús és rossz társaságban élő ember . . . Böszörménybe másunnét minden engedelem nélkül jött be lakni, az innét való elküldetése iránt hathatós rendelést" tegyen. Megjavítása érdekében katonai csapattestéhez visszaadásra és 5 F t kár megtérítésére ítélte a törvényszék. 100 A fiatalkorú tolvajokra az elkövetett cselekmény súlyának figyelembevételével szabták ki a büntetést. így pl. 1798-ban egy 17 éves és egy 16 éves fiú három sertést lopott. A 17 évest 50 botra, a 16 évest 12 virgácsra ítélték."' 1 Viszont Csegedi János 15 éves hadházi fiút 1799-ben 3 hónapi börtönnel és négy alkalommal végrehajtandó 15-15 botütéssel sújtották, mert Debrecenben gazdája ládájából 80 Ft 27 k r a j c á r t lopott és a pénzből a Dienes-napi vásáron (okt. 9.) kalapot, egy pár csizmát, derékra való pruszlikot és gubát vásárolt magának. Amikor elfogták, ezeket a holmikat és a lopott pénzből még 39 Ft 48 krajcárt megtalálták nála és a sértettnek átadták.'" 2 6. Büntetéskiszabás 1801—1847 a) Megrögzött tolvajok büntetése A törvényszék ítélkezési gyakorlatát a XIX. század elejétől kezdve m á r a szabadságvesztés és mellette a változatlanul kötelező pálcázás, korbácsolás egyre gyakoribb kiszabása jellemzi. A büntetés mértékét továbbra is a cselekmény tárgyi súlyának és a vádlott egyéni tulajdonságainak egybevetésével állapították meg. Erre utalnak az alábbi ítéletek. Horváth József 23 éves, nős, családos balkányi lakos 1800. november 1-jen a dorogi határban lévő csapszékben borozott, s amikor a csapláros rövid időre kiment a helyiségből, a ládájából 52 forintot kilopott. 1801 97 Uo. 1794. Fasc. RR. N° 9. 98 Uo. 1796. Fasc. TT. No 3. 99 Uo. 1798. Fasc. XX. No 20. 100 Uo. 1799. Fasc. YY. No 5. 101 Uo. 1798. Fasc. XX. No 3. 102 Uo. 1799. Fasc. YY. N° 19. 94

márciusában 4 hónapi börtönre, 40 pálcára és a büntetés kitöltése után lakóhelyére kísérésre ítélték. 103 Balku Erzsébet 22 éves, férjes, vámospércsi asszony csak 4 forint 1 k r a j c á r t lopott, de a pénzhez úgy jutott hozzá, hogy Farkas János ládáját feltörte. A bűncselekmény elkövetését is csak többszöri kihallgatása u t á n ismerte be. Ezekre tekintettel ítélték félévi börtönre és a kár megtérítésére. 104 Balogh István 25 éves, nős, dorogi ember is pénzt lopott. 1800. m á j u s 25-én este a dorogi Novella kocsmában borozott s egy óvatlan pillanatban a kocsmáros ládájából 159 Ft n é h á n y k r a j c á r t kivett. Büntetése 2 évi börtön és két ízben végrehajtandó 80 botütés volt.105 A megrögzött tolvajokkal szemben szigorúan járt el a törvényszék. Már szó volt róla, hogy a Kacska Derne Mihályra lopás miatt jogerősen kiszabott halálbüntetést a király 1796 márciusában kegyelemből 8 évi börtönre változtatta át. Elítélt a szabadságvesztést a kerületi börtönben töltötte. 1801. augusztus 28-án több fogollyal együtt őt is közmunkára vitték ki, onnan azonban megszökött. Míg szabadon volt, ellopott egy szőrtarisznyát, amiben két vas- és egy fakulcs, egy kötőfék és egy jó kés «volt. Más alkalommal egy 8 Ft értékű bundát tulajdonított el. Egy ló ellopását is megkísérelte. Amikor aztán Gorzsás Sándor h a j d ú a zeleméri kocsmában el akarta fogni, Kacska ráemelte a botját, hogy agyonüti. A h a j d ú az ütés elől elugrott, sikerült támadóját ártalmatlanná tenni és bekísérte a böszörményi börtönbe. Itt aztán Derne megfenyegette a h a j dút, hogy kiszabadulása után „megszolgálja" neki, amiért elfogta. A kerületi törvényszék 1801 novemberében a szökés, lopások és veszélyes f e nyegetésekmiatt — a királyi kegyelemmel kiszabott börtönbüntetés kitöltésétől számítandó — 3 évi, hetenként két napi böjttel súlyosított börtönre és félévenként 40 botütésre ítélte. 106 A debreceni tanács Gyulai Mihályné 30 éves szoboszlói asszonyt 1790ben 18, 1792-ben 12, 1798-ban 24 korbácsra ítélte lopás miatt, 1802-ben t pedig Debrecenből és határairól kitiltotta. Amikor Gyulainé hazament Szoboszlóra, a tanács letartóztatta és bekísértette a kerületi börtönbe. A közgyűlés aztán a két táblabírót, a kerületi tisztiügyészt és a böszörményi nótáriust rendelte ki annak felderítésére, hogy Gyulainé esetleges tettestársaival kiknek a sérelmére követett el olyan lopásokat, amelyek miatt még nem vonták felelősségre. A bizottság megállapította, hogy az asszony részben egyedül, részben tettestársakkal az elmúlt három évben Debrecenben Medgyesi Gábor és Csontos boltjából, továbbá özv. Spánné, Orbán István és Kenesei Mihály kalmároktól ellopott összesen hét rokolyának való kartont, két és fél rőf vékony gyolcsot, egy türet pántlikát, huszonegy rőf kartont, egy db kék u j j a s lajbit, egy vég kartont, egy főkötőt, egy db ujjas pruszlikot, egy db főkötőt és negyvenegy db selyem és gyolcs keszkenőt. A törvényszék Gyulainét, figyelemmel 9 hónapi letartóztatására még 3 hónapi börtönre és ez alatt két részletben végrehajtandó 100 - korbács csapásra, tettestársait pedig 1-től 6 hónapig terjedő börtönre és pálcázásra ítélte. 107 103 104 105 106 107

Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

1801. 1801. 1801. 1801. 1803.

Fasc. Fasc. Fasc. Fasc. Fasc.

AAA. AAA. AAA. AAA. CCC.

N° No No No No

1. 5. 7. 30. 4

95

A 28 éves Tóbiás István hadházi lakos 16 éves korától kezdve lopás miatt több ízben állott bíróság előtt. 1791~ben másfél évi rabságra és félévenként 50-50 pálcaütésre, 1794-ben 50 pálcaütésre, 1795-ben k é t esztendei csatornaásásra, 1802-ben 50 pálcaütésre ítélték, 1801-ben káromkodásért is megbüntették 30 pálcára. A megjavulásnak azonban semmi jelét nem adta. 1803. szeptember 2-án éjszaka Hadházon Balogh János udvaráról lepedőt, keszkenőt és b u n d á t lopott. Az emiatt indított nyomozás során még egy sor lopás bizonyult rá. Zsíros János udvaráról ő h a j t o t t el négy ökröt kötelekkel együtt, de csak a köteleket tartotta meg, az állatokat elengedte. Ezeket m á s n a p meg is találták. A Dugó csapszéknél Popovits Gábor boltos szekeréről egy köpenyeget, két pokrócot, két zsákot, egy papucsot és két tarisznyát emelt el. Hadházi Mihálynétól két vén rucát, gallérnak való báránybőrt, lábravalót, Kiss Péternétől két tyúkot, özv. Szabó Györgynétől egy csirkét, Vajda István szenátortól bundát, köpenyeget, harminckét itce sertészsírt, egy zsákot, egy véka (31,2 liter) lencsét, egy véka kását, P é n t e k Bálinttól pedig felhércszeget és derékszeget lopott. Ellátogatott Bökönybe és ott Simái János kamrájából négy font (1 font = 56 dkg) szalonnát, hat font h á j a t és két zsákot tulajdonnított el. Megfordult Sámsonban is, ott ostort, gyeplőt, két hámot, kaszát, szalonnát és hájat szerzett magának. A felsorolt ingóságok összértéke 285 Ft 4 krajcárra rúgott. Hadház tanácsa a r r a kérte a törvényszéket: olyan büntetést szabjon ki, hogy Tóbiás a várost „és ezt a környéket ragadozásaival többé ne vesztegethesse és tőle végkép megszabadulhassanak". Többszörösen b ü n tetett előéletére tekintettel 1804. április 16-án 3 évi börtönre és negyedévenként 25 botütésre ítélte a törvényszék. A tisztiügyész halálbüntetés kiszabása végett fellebbezéssel élt, a Királyi Tábla azonban az első bíróság ítéletét 1806. j a n u á r 27-én helybenhagyta azzal, hogy a büntetés kezdetét a táblai ítélet kihirdetésének napjától kell számítani. Ez a törvényszéknél április 16-án t ö r t é n t meg, így a vádlott az előzetes letartóztatásban töltött idővel e g y ü t t összesen 5 év és 8 hónapig volt börtönben. 108 Nóvák András és Zelei János ibrányi lakosok 1803. szeptember 12-én Paszabon ellopták Gencsi András két lovát. Még aznap Nánásra vitték és odaadták id. és ifj. F e j é r Mihálynak. A két F e j é r szeptember 14-re virradóra a nánási határból kötött el három lovat — kettő a Jósi Mihályé, egy a Kántor Györgyé volt — és ezeket Nováknak és Zeleinek«adták oda a tőlük kapott két lóért. F e j érék ezt a két lovat egy ideig „a nánási határon lappangtatták", m a j d Debrecenben Budai Mártonnal másik két lóért elcserélték. Amikor kiderült, hogy Gencsi két lovát Nóvák és Zelei lopta el, ezek mindketten elszöktek lbrányból. Az ottani hatóság a Zelei istállójában talált két lovat kárpótlásul kiadta Gencsinek, de hamarosan vissza is vette tőle, mert megállapították, hogy ezek lopott jószágok és az értük jelentkezett jogos tulajdonosukat illeti. Ezután már a nánási magisztrátus intézkedett az ügyben és Gencsit azzal a k é t lóval kártalanította, amelyeket Fejérék csereként kaptak Debrecenben Budaitól. Am kiderült, hogy ezek meg Bagamérból lopott jószágok, s mivel jelentkeztek a tulajdonosok, a nánási magisztrátus kénytelen 108 Uo. 1804. Fasc. DDD. No 1.

96

volt Gencsitől a két lovat visszavenni, őt tehát természetben kártalanítani nem tudták. A nyomozás során azt is megállapították, hogy id. F e j é r 1799-ben Bagamérban Kocsis János két lovát ellopta, de büntetését még nem vette el, 1803-ban pedig a Lőrinc-napi vásár (augusztus 10.) t á j á n a k é t Fejér, Gombási Miklós „hűes tolvajjal" is cserélt két lovat, holott tudták, hogy azokat Gombási lopta. Mivel Nóvák és Zelei nem kerültek kézre, a kerületi törvényszék 1804 decemberében csak az 50 éves id. F e j é r t és 25 éves fiát ítélhette el, éspedig 2-2 évi közmunkában töltendő börtönre, félévi részletekben végrehajtandó 200-200 botütésre s kötelezte őket 182 Ft 1 k r a j c á r kár megfizetésére. 1 " 9 Egyébként a „híres tolvaj" Gombási Miklós 50 éves vámospércsi embert 1804 áprilisában letartóztatták, de nem a Fejérékkel cserélt lovak miatt, hanem azért, m e r t az újvárosi határból három ökröt lopott. 1805 márciusában ítélték el, az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása nélkül 3 hónapi börtönre, és három részletben végrehajtandó 150 botütésre. 110 A törvényszék 1808-ban szabott ki első ízben tolvajra olyan hosszú t a r t a m ú szabadságvesztést, amilyenre eddig m é g nem volt példa. Igaz, hogy a lopás mellett a vádlott olyan más bűncselekményt is elkövetett, ami joggal váltotta ki a bíróság szigorát. D. Kola István 20 éves, nánási lakos, m i u t á n a katonaságtól szabadult, korhely életre adta magát és kizárólag zsiványságból élt — állapította meg a törvényszék. Kantárt, béklyót, vasfazekot, kapát, szerszámokat, zsákot, ponyvát, teknőt s „több eféle", lopásból származó tárgyat találtak nála. Hevesi János 20 éves legényt rávette arra, hogy együtt törjék fel a Porkoláb-testvérek malmát s onnan búzát loptak. Tényként állapította meg a törvényszék azt is, hogy vádlott a feleségét kínozta, és azzal fenyegette, hogy a kést beléveri és a vérében f o r g a t j a meg, „mert a zsivány Ságokban vele nem egyezett, sőt azokat nyíltan ki is adta". Az a n y j á t is szidta, mocskolta, több ízben becstelen szókkal illette. Az apjával összeveszett, nekiment, az ingét összetépte, a kezéből egy favillát erőszakkal kivett és e szavakkal hajította elébe „ne(sze) } b ... d meg hétszer." Apósát azzal fenyegette, hogy r á g y ú j t j a a házat. A törvényszék a r r a tekintettel, hogy vádlott „magát a gonosz, feslett, korhely, zsivány életre egészen elszánta, megjobbulása felől is kevés remény lehet", a szegedi fenyítőházban töltendő 5 évi rabságra és m u n kára ítélte. Az ítélet ellen sem a tisztiügyész, sem a vádlott nem élt fellebbezéssel, így az a kihirdetéskor jogerőre emelkedett. 111 109 Uo. 1804. DDD. 28. 110 I/o. 1805. Fasc. EEE. No 9. 111 Uo. 1807. Fasc. HHH. No 24. Bűnvádi ügyekben az 1729:30 tc. szerint a nem nemesek fellebbezéssel nem élhettek. Ezt a tilalmat az 1791:43. tc. részben feloldotta. A nemesi kiváltságokkal nem rendelkező polgárok és más közrendűek az elsőfokú bíróság ítélete ellen az esetben élhettek fellebbezéssel a királyi táblához, ha legalább 3 évi börtönre vagy egyszerre elszenvedendő 100 bot-, illetve korbácsütéssel felérő főbenjáró büntetésre ítélték őket. Az 1836:XVII, tc. csak annyiban bővítette a nem nemesek fellebbezési jogát, hogy ha nemessel együtt mint tettestársak követtek el bűncselekményt, és az elsőfokú ítélet eilen a nemes fellebbezéssel élt, ez a jog. tekintet nélkül a kiszabott büntetés mértékére, őket is megillette. E törvény szerint fellebbezhettek akkor is, ha a vádló tisztiügyész hivatalból volt köteles fellebbezni, végül, ha az ítéletben hivatali állásuk elvesztését mondta ki a törvényszék.

97

A jószáglopások tettesei f é r f i a k voltak és csak egészen kivételesen, f o r d u l t elő, hogy nők is követtek el ilyen bűncselekményt, m i n t pl. Szűcs Mihályné 30 éves asszony. A tényállás szerint a f é r j é t hitetlenül e l h a g y ta és Debrecenbe ment. Paráználkodott, teherbe is esett, s a szüleitől örökölt értékeit „gonoszul elpazarolta". 1807. június 11-én Fehértón a szabad legelőről négy lovat lopott és eladta. Az állatokat a vevőknél megtalálták és visszajuttatták tulajdonosaikhoz. A törvényszék Szűcsnét — figyelemmel erkölcstelen életmódjára — 2 esztendei rabságra és ez alatt két részletben 80 korbácsra ítélte. Mivel a kár megtérült, vádlottat csak a jószágok keresésével felmerült 40 R f t megfizetésére kötelezték. 112 Ugyancsak jószág, éspedig két ló, valamint pénz és egy guba ellopása miatt ítélte el a törvényszék 1810-ben Török Sámuelné szoboszlói aszszonyt is. Ezúttal azonban egy n e m mindennapi ügyet bíráltak el. A 26 éves Török Sámuelné kihallgatásakor így jellemezte f é r j é t é s önmagát: „ő se volt jó, én se jó vagyok, ez az oka, hogy harmadik esztendejére jár már, miólta egyikőnk egy felé, másónk másfelé csavarog". Nos Törökné 1809. június 5-én Debrecenben a Bika vendégfogadóban egy Andirkó nevű emberrel italozott, amikpr egy ott mulatozó ismeretlen férfi azzal kérkedett, hogy ugyan kinek van annyi pénze, mint neki. Erre — a m á r szintén ittas — Várallyai M á r t o n elővett egy 8 máriás tallért s à z t kérdezte: ilyet ki tud m u t a t n i ? Ekkor odaugrott hozzá Törökné és a tallért elcserélte vele egy 5 forintos bankóval. Nem sokkal ezután Töröknét k é t szoboszlói lányismerőse kihívta a vendéglőből és hármasban elmentek egy Mester utcai szállásra. Oda követte őket a részeg Várallyai, de ő a szálláson, rögtön lefeküdt és elaludt. Ezt használta ki Törökné s 5 db 8 máriást ellopott tőle. Másnap reggel aztán együtt mentek el egy pálinkamérő h e l y re, de Várallyai csak akkor vette észre, hogy hiányzik a pénzéből, amikor m á r elvált az asszonytól. A következő napon kiment Szoboszlóra és feljelentést tett Törökné ellen. Mivel a „motozáskor" 4 db 8 máriás tallér előkerült a ládájából, Töröknét letartóztatták. A tömlöcben azonban csak: három napot töltött, m e r t a csizmája szárába eldugott késsel az áristom falát éjjel kiásta, a lábát a vasból „kivonta" és június 10-én megszökött. Két napig a szoboszlói határban bujkált, m a j d gyalog nekiindult és h á r o m : nap alatt Miskolcra, f é r j e szülővárosába ért. Az volt a szándéka, hogy ezentúl f é r j é v e l együtt él, őt azonban nem találta meg, m e r t katonának állt be. Miskolcon két hetet töltött, m a j d hazaindult Szoboszlóra. Zsolca közelében a kocsmárosnénak 26 f o r i n t é r t eladta a szoknyáját, főkötőjét, „asszonyi csizmáját" és azt a köpenyegét, amelyet egy évvel ezelőtt Vígh Mihály debreceni fazekastól kapott azért» m e r t egy hónapig a pipa „rezezésére" tanította. így aztán egy rokolyában (bő, ráncos szoknya), „felöltőben", papuccsal a lábán indult tovább. Zsolcán egy kalapot vásárolt magának, m a j d egy ároktői ember szekerére kérezkedett fel. Útközben vásározó tótokkal találkozott s tőlük egy f é r f i r u hának való gyolcsot vásárolt. Ebből a Kis-Hortobágyon férfiinget, lábravalót és egy kocsiskötényt varrt magának. Ezekbe öltözött, orra alá bajuszt ragasztott s f e j é b e n kalappal elment Újvárosra (Balmazújváros) a „Verbunghoz", m e r t azt hallotta, hogy „ebben a katona világban nem is nézik a legényt, hanem anélkül beveszik katonának". Értesülésében nem 112 B. ügyek. 98

1807. Fasc. HHH. No 20.

is csalatkozott, minden vizsgálat nélkül alkalmasnak találták a szolgálatra. De nem úgy ütött ki a sora, mint előre kigondolta. Csak egy napig volt katona, m e r t az újvárosi Daru nevű kocsma csapiárosa felismerte, így aztán a parancsnokságon vasra verték és három nap múlva katonavasban egy újvárosi emberrel Szoboszlóra kísértették. A kísérő m á r az újvárosi h a t á r b a n levette róla a vasat, hogy gyorsabban haladjanak, Szoboszlón pedig rimánkodására megengedte, hogy betérjenek az anyja házába. Törökné azonban alaposan visszaélt kísérője jószívűségével. A pitvarból felment a padlásra és ház hátuljára néző lyukon leugrott az u d v a r r a és Debrecenbe szökött. Itt Máthé Pálhoz kocsisnak állt be. Ez a szolgálata mindössze egy hétig tartott, m e r t a gondjaira bízott két ló béklyóját valaki ellopta, s amikor a gazda a lovait egy tanya mellett szabadon meglátta, „megborosodott" kocsisát a városházához vitte és a magisztrátus kezébe adta. Innen két heti raboskodás után szabadon engedték. Ú t j á t ekkor Nagyvárad felé vette. Nagykerekiben a zuhogó esőben a Csanády László u d v a r á n lévő istállóban kereseft "menedéket. Paládi Mihály kocsis megsajnálta, egy jó g u b á j á t összehajtotta és arra fektette le az egy ingben, gatyában lévő, összeázott, ittas „embert". Miután kialudta magát, Paládival még beszélgetett, de az csakhamar elszenderedett. Amikor aztán felserkent, már se az embert, sem a gubáját nem találta sehol. Törökné Nagyváradon Klobusovszky ,,úrhoz" hentesnek állt be, Innen három hét és három nap után kénytelen volt elszökni, m e r t az úr kulcsárja rájött, hogy ő „fejér személy". Két hétig a váradi hegyen szőlő kapálással kereste kenyerét. Pap Mihály váradolaszi csizmadiamester 1809. szeptember 10-én — vasárnap — Nagyváradon betért a Zöldfa vendégfogadóba. Ott talált „egy idegen ifjút, aki nagyváradi lakosnak, Kis Samunak mondta magát". Beszédbe elegyedett vele és az i f j ú t — vagyis Töröknét — megfogadta kocsisnak. Eddigi viselkedéséről bizonyságlevelet kért tőle, de azt a választ kapta, hogy az Klobusovszkynál van. Az „ifjú" elmondta, hogy az apját Kis Sámuelnek hívták, Nagyváradon lakott, de már régen meghalt, az a n y j a pedig két héttel ezelőtt halt meg és emiatti bánatában katonának áll be, ha Pap Mihály meg nem fogadja kocsisának. Végül is megegyeztek esztendei 50 rforint készpénzben és 2 pár csizmában. Az esztendő azonban két hét múlva itt is kitelt. Az történt, hogy Pap a kocsisával Bödőre ment szilvát eladni. A kocsis itt arra kérte gazdáját, fizessen neki egy itce bort. Pap ezt nemcsak megtagadta, hanem még „minden káromkodással szidta" is. A kocsis mégiscsak „jóllakott a bödői kocsmában borral" s mivel eddig bér? még nem kapott, azt mondta a gazdájának, hogy a bor árát fizesse meg a kocsmárosnak. Este a gazda három lovát kivitte a bödői határba legelni, de a két jobbikat még akkor éjszaka ellopta s a szoboszlói határba, Kötelesre hajtotta. Három napig itt legeltette, innen a nádudvari határba, majd a Hortobágyra, Borsósra hajtotta a lovakat, maga pedig testvéréhez, a Hortobágyi Halászat árendátorához ment. Itt tartózkodott október 3-ig, ekkor hazaindult Szoboszlóra. Útközben felkérezkedett Csősz Szabó István szekerére. Most is f é r f i r u h á b a n volt, úgy viselte magát, mint valami betyár s azt mondta, hogy ő Szikszainé szoboszlói asszony András nevű kisebbik fia. A szekéren ülő három embert az ú t j u k b a eső Nyugszom csapszék99

be behívta, és annyi bort fizetett nekik, meg az ott lévő embereknek, amennyit meg bírtak inni. így aztán csak másnap reggel indultak el a kocsmából. Mivel Szoboszlón az a n y j á t nem találta otthon, visszament a Hortobágyra. Október 6-án a b á t y j a szekerén megint hazament Szoboszlóra. Nem sokkal megérkezte után, az a n y j a házánál a város cselédei r a j t a ütöttek és bekísérték az áristomba. A város nótáriusa m á r m á s n a p — október 7-én — kihallgatta Töröknét, aki részletes beismerő vallomást tett, és csak a két ló ellopásával kapcsolatban adta elő mentségét. E szerint Pap Mihály arra akarta rávenni, hogy egy váradi szenátortól lopjon neki három lovat. De erre nem vállalkozott, hanem a Pap Mihály két lovát lopta el. „Így mutattam meg neki . .. hogy micsoda kárt kivánt én velem másnak tétetni és hogy esik a kárvallás a kárt vallottnak, — igy kívántam elidegeníteni őtet a gonosz szándékától". A nótárius azonban megjegyezte, hogy nem így kellett volna Pap Mihályt a gonosz szándékától eltérítenie. Erre Törökné bűnbánóan azt válaszolta, „igazság az, hogy nem jól van így, de bizony elloptam annak a lovát a magam méltó büntetésére". Papp Mihály tanúkénti kihallgatásakor és a szembesítéskor is tagadta, hogy Töröknét a szenátor lovainak ellopására ösztönözte volna. A törvényszék az ítéletben azt állapította meg, hogy Törökné a szoboszlói áristomból megszökése u t á n „az asszonyi nemet felülhaladó gonoszsággal" azért öltözött férfiruhába, hogy fel ne ismerjék. „Mint csalárd és veszedelmes tolvajt", a terhére megállapított h á r o m rendbeli lopásért 1 hónapi vasban, kenyéren és vízen böjtöléssel töltendő rabságra és ez alatt két ízben 30-30 korbács csapásra ítélték. Egyúttal kötelezték hogy „a tömlöcből való kiszabadulásakor magának azonnal asszonyi ruhát szerezzen, mert ha valahányszor férfiruhában megkapatik, mindannyiszor 30 korbáccsal fenyíttetik meg". Az ítélet a kihirdetéskor — 1810 f e b r u á r 22-én — emelkedett jogerőre, így Törökné az előzetes fogva tartással együtt öt és fél hónapot töltött rabságban. További életútja nem követhető nyomon, többé nem került a kerületi törvényszék elébe. Az is lehetséges, hogy kiszabadulása után örökre eltávozott a Hajdúkerületből. 1 1 3 b) Nagy kárt okozó és mezei lopások

büntetése

Jelentős k á r t okozó lopás ügyében ítélkezett a törvényszék 1810 februárjában. Fejér András 24 éves szoboszlói asztalos 1809 júliusában megtudta, hogy Bíró Mihály debreceni asztalosmester, akinél annak idején inaskodott, elmegy a váradi vásárba. Mivel jól ismerte mesterének anyagi körülményeit, házának távollétében történő „felverésére" összeszövetkezett a 48 éves Andirkó Mihály csaplárossal. Július 6-án éjszaka B. Erdős J á nos 44 éves szoboszlói ember a s a j á t szekerén vitte be őket Debrecenbe Bíró házához. Fejér és Andirkó zaj nélkül b e j u t o t t a lakásba, Bíróné fel sem ébredt. Az egyik szobából a komódon lévő fiókos „pulpitust feles mennyiségű arany} ezüst és bankó pénzekkel és egyéb portékákkal" kivitték és a szekéren hazaszállították Szoboszlóra. A pulpitus fiókjaiban a következő értékek voltak: két db hármas (1 db = 13 R f t 44 kr) és négy db^ szimpla arany (1 db = 4 R f t 48 kr), 8, 113 Uo. 1810. Fasc. LLL. No 3.

100

4 és 2 címletű máriások, 10 garasosok és más jó, régi ezüst pénzek öszszesen 300 R f t értékben, t í z ' d b 10 Ft-os, húsz db 5 Ft-os bankó, réz 10 és 2 garasosok 54 Rít. értékben, továbbá tűziszerszámok, virágmetsző fűrész, nyolc db gyaluvas, négy db ráspoly és reszelő, egy db ezüst kanál, 500 R f t értékű adósságlevelek, három db komódra való rézkarikák, sildekkel és más hozzátartozókkal. A sértett összes k á r a 12(iü R f t volt. A tettesek az ellopott tárgyakon megosztoztak, B. Erdős szolgálatát is megjutalmazták, az adósságleveleket és a pulpitust pedig elégették. ,,Egy jó keresztyén ember" mondta meg Bírónak, hogy kik voltak a tolvajok, így kerültek kézre. A törvényszék a büntetés kiszabásánál Fejérrel szemben súlyosítóként értékelte, hogy mint Bíró tanítványa „jóltevőjének javait megoltalmazni tartozott volna", ennek ellenére meglopta, Andirkó terhére pedig többszörösen büntetett előéletét vette figyelembe s mindkettőjüket 2-2 évi szüntelen vasban és közmunkában töltendő rabságra, valamint negyedévenként esedékes 50-50 botütésre ítélte. B. Erdőst azzal az indoklással, hogy „a tolvajsághoz lovát és szekerét felajánlotta s a lopott jókban részesült, így a tolvajság előmozdítója volt", egyszerre végrehajtandó 70 pálca-ütéssel sújtották. A még meg nem térült 735 R f t kár. egeytemleges megfizetésére is kötelezték a három vádlottat. A szoboszlói tanács azonban a b e h a j t á s t nem az egyetemlegesség szabálya szerint folytatta le, hanem a kártérítés összegét három egyenlő részre osztotta, Andirkón és B. Erdősön a r á j u k eső hányadot behajtotta, Fejérrel szemben azonban — vagyona nem lévén — az eljárás sikertelen maradt. Emiatt 14 évvel később, 1824. szeptember 24-én Bíró Mihály örököseinek a kérésére az ügyet elővették s a törvényszék a kártérítés kérdésében ekkor hozott ítéletében megállapította, hogy F e j é r a reá háruló összeget megfizetni nem tudta, ezért ,,ezen summának erejéig a káros fél successorai részére személye által ítéltetik oly hozzáadással, hogy a kereső feleknek ezen az ő ravaszságai által ennyire hátráltatott keresetükre fordított s annak idején legitimálandó költségeit, ugy a megítélt summának törvényes interessét is személyes szolgálata által leróni tartozzon"Egyébként a kerületi törvényszék több esetben kötelezte a vagyontalan elítélteket, hogy a kár összegét személyes szolgálatukkal egyenlítsék ki. Csak 1848 decemberében szakított ezzel a gyakorlattal, amikor is „több rendbeli fensőbb ítéletek nyomán" elutasította a tisztiügyésznek azt az indítványát, hogy a vagyontalan elítélt személyét adják át a károsultnak. 115 A kerületi törvényszék a XIX. század első negyedében is több esetben szabott ki a tolvajokra katonának adást. Előfordult azonban, hogy a parancsnokság az elítéltet a szolgálatra nem találta alkalmasnak, erre az esetre a törvényszék az ítéletben a katonáskodást helyettesítő büntetést is kiszabta. így pl. Barna György ügyében. Ezt a „korhely csavargót" nyolc sertés ellopása m i a t t kiszabott büntetésének kitöltése után, 1810 f e b r u á r j á ban „hazájába", Szántóra visszakísértették, de néhány héttel később a jó magaviseletéről ott kiállított bizonyságlevéllel megint útnak indult. Eljutott Debrecenbe is s Nagy István éjszaka feltört kamrájából két üstöt, egy hájat, két sódart és többféle ingóságot lopott. Böszörményben fogták 114 Uo. 1810. Fasc. LLL. No 7. 115 B. ügyek. jkv. 4. k. 1848. december 11. No 283.

101

el s június 18-án ismét a kerületi törvényszék előtt állott. „Mivel nem javult meg és ezt a vidéket tolvajkodásai helyéül választotta", gyalogkatonának adásra ítélték azzal, hogy ha valami testi hibája miatt a szolgálatra alkalmatlan lenne, egyszerre 80 pálcaütést kell elszenvednie s u t á n a Szántóra visszakísérendő. Az ottani bírák igazolását elkobozták és azzal küldték meg A b a ú j vármegyének, hogy a n n a k kiállítása előtt kísértették vissza Barnát, m i n t kóborló tolvajt, „mégis a szántói bírák ezt eszekbe nem vévén, jó viseletéről bizonyságlevelet adtak neki... A bírák vigyázatlanságokért intessenek meg, hogy a jövőben az ilyen dolgokban szemeKatonai szolgálatra alkalmatlanság esetére 1 hónapi sebbek legyenek".m rabság és ez alatt két ízben 60-60 pálcaütés végrehajtását rendelték el Asztalos Istvánnal szemben, mert Vámospércsen egy padlásról éjnek idején másfél oldal szalonnát, két és fél oldal h á j a t lopott. 117 A 19 éves K u n Istvánt és a 17 éves Juhász Bálintot, akik „ s o k f é l e hazudozásuk után" ismerték el hat ló elkötését, „kártékony természetük megjobbitása és más jámbor lakosok nyugodalma tekintetéből" ítélték gyalogkatonának adásra s ha erre alkalmatlanok lennének, 1, illetve félévi fogságra és negyedévenként 25-25 pálcaütésre. 118 1817 és 1846 között több olyan lopás f o r d u l t elő a hajdúvárosokban, amelyek nyugtalanságot keltettek a lakosság körében. 1817. j a n u á r 9-én este Böszörményben Juhász István, T. Szabó Mihály és P. Tóth Demeter zeleméri csapláros, „istentelen gonosztevők" arról tanácskoztak, hogy „pénzük kirablása" végett milyen módon v e r j é k fel Sz. Varga Mihály és Kereskényi János házát. A végrehajtás ú t j á n a k m ó d j á n a k gondos kitervelése u t á n még akkor éjszaka m i n d h á r m a n elm e n t e k Sz. Varga házához. A k u t y á k ugatása miatt azonban kénytelenek voltak visszafordulni. T. Szabó lakásában magukhoz vettek egy csoroszlyát, egy darab gyertyát és görcsös botokkal felszerelve a Kereskényi házához indultak. Itt a ház végénél lévő ablak vaspálcaját egyesült erővel kiszakították, az ablakot betörték és bemásztak a szobába. G y e r t y á t gyújtottak, de mivel úgy gondolták, célszerű lesz, ha egyikük kint őrködik, P. Tóth az ablakon kimászott „és a házon kívül strázsát állott". Bent pedig Juhász a záros asztalt a csoroszlyával felszakította, a réz- és papírpénzeket kiszedte, m a j d az ott talált kulcsokkal a ládákat nyitotta fel. Az egyikben néhány zacskó a r a n y - és ezüstpénzt talált. Ezután T. Szabó az ablakon kimászott, Juhász pedig a zsákmányt kiadogatta neki. Miután „a tolvajlást igy szerencsésen elvégezték", a megszerzett 1633 R f t 46 k r a j cár arany- és ezüstpénzt, 13 R f t rézpénzt és a 184 R f t összegű váltócédulák a t T. Szabó lakására vitték és egymás között elosztották. A három vádlott ezenkívül m á s „hasonló házfelveréssel egybekötött tolvajságot" is elkövetett. Az egyik éjszaka P. Tóth szánkóján bementek Debrecenbe. Farkas István felvert házából szalonnát és két darab hájat, a F e j é r István házából pedig gubát, köpeny eget és három pár csizmát loptak. Ezeknek a holmiknak a nagyobb része P. Tóthnak jutott. A nyomozáskor kiderült, hogy 1816 tavaszán Juhász egyedül is elkövetett egy sor tolvajlást. Az Abai pusztáról, az Újvárosi határból és a Sárrétről összesen hét lovat, egy mikepércsi ember szekeréről különféle 116 B. ügyek. 1810. Fasc. LLL. N® 14. 117 Uo. 1811. Fasc. MMM. No 33. 118 Uo. 1828. Fasc. 4. D. No 46.

102

ruhaneműeket, Debrecenben 9 db kikészített marhabőrt és egy kis hordópálinkát lopott. Egy alkalommal a Verébsári kocsmában megtöltött pisztolyából a golyókat kilövöldözte s ú j r a megtöltött fegyverének csattogtatásával az ott jelenlévő embereket „rémületbe hozta". A kerületi törvényszék 1817. szeptember 22-én kelt ítéletével Juhász Istvánt 4 évi, T. Szabó Mihályt és P. Tóth Demetert 3-3 évi szüntelen vasban és közmunkában töltendő rabsággal, továbbá Juhászt félévenként 50, két társát pedig negyedévenként 25-25 pálcaütéssel büntette, — és. kötelezte őket a még meg nem térült 636 R f t 47 krajcár és 197 váltó f t egyetemleges megtérítésére. A vádlottak védője a büntetés enyhítése végett fellebezéssel élt, a Királyi Tábla azonban az első bíróság ítéletét helybenhagyta. 119 1820-ban 22 vádlott állott a törvényszék előtt, közülük 8 ellen lopás, a többiek ellen pedig orgazdaság miatt emelt vádat a tisztiügyész. A megállapított tényállás szerint id. Czina Mihály különböző helyről összesen huszonöt lovat lopott, ezenkívül tizenkét lopott ló is megfordult a kezén. I. Tóth Bálint szintén különböző tulajdonostól kötött el huszonkét lovat. A többiek, éspedig K. Tóth Bálint nyolc lovat és két csikót, Oláh Simon hat, Bihari Menyhért és ifj. Czina Mihály három-három, Sóvágó György két, Fekete Bálint és Mészáros József három-három lovat lopott. A törvényszék id. Czina Mihályt 6 évi, I. Tóth Bálintot 3 évi, Oláh Simon Gábort 2 évi, Bihari Menyhértet és ifj. Czina Mihályt fél-félévi. Fekete Bálintot 1 évi rabságra és negyed, illetve félévenként esedékes 25, illetve 50 pálcaütésre ítélte. Sóvágó György invalidus katona volt, ő t megbüntetése végett a katonai parancsnokságnak adták át. Mészáros Józsefet a három ló eltulajdonítása miatt 3 évi rabságra és a Hajdúkerületből kitiltásra ítélték, m e r t őt lopásért 1812-ben jogerősen halálra ítélték,; s ezt kegyelemből 6 évre változtatták, 120 mégis újabb lopást követett el. A pálcázást vele szemben azért mellőzték, mert az orvosi "vélemény szerint erre testileg alkalmatlan volt, de ezt figyelembe vették a rabság mértékének megállapításánál. A védő id. Czina, I. Tóth és Mészáros büntetésének enyhítése végett fellebbezést jelentett be, azonban a Királyi T á b la az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 121 A hajdúkerületi törvényszék egyébként sem ezelőtt, sem ezt követően tolvajra 6 évi rabságot nem szabott ki. Ugyancsak 1820-ban, három tolvaj és két orgazda ellen indított ü g y ben a törvényszék megállapította, hogy nemes Oláh János dorogi lakos egymaga nyolc, m a j d Urgyán Györggyel együtt három ízben hat lovat lopott, Szabó Mihály pedig hét ló eltulajdonításában volt „részes". Kosztolányi Ferenc és Kállai István a tolvajoktól két, illetve egy lopott lovat vett át. Ezért nemes Oláh Jánost 4 évi, Urgyánt és Szabót egyformán másfél évi, a két orgazdát pedig félévi rabságra és a négy nem nemes vádlottat részletekben végrehajtandó 150-150, illetve 80-80 pálcaütésre ítélték. Nemes Oláh János enyhítés végett fellebezéssel élt, de a Királyi Tábla az első bíróság ítéletét helyben hagyta. 122 119 Uo. 1817. Fasc. SSS. N° 48. Juhász István azonos azzal, akit 1820-ban a törvényszék lapás miatt nem jogerős halálra ítélt. L. 2. 19. sorsz. alatt a 79. oldalon. 120 L. 2. 16. sorsz. alatt a 77. oldalon. 121 B. ügyek. 1820. Fasc. XXX. N<> 29. 122 Uo. 1820. Fasc. XXX. No 47.

103

Seres Mihály 23 éves nánási nyájkondás letartóztatásáig különböző sértettektől összesen 95 sertést lopott el. A törvényszék 1827 j a n u á r j á b a n 2 évi rabságra, negyedévenként 25 pálcára és a pásztorságtól „ v é g k é p " eltiltásra ítélte.,-2:í Kiszabadulása után megint bűncselekményt követett el. K. Szabó András nevű társával Szebenyi András nánási ember három lovát ellopták. A törvényszék l - l évi rabságra és negyedévenként 25-25 pálcára ítélte őket.1'2'' Seres azonban csak nem javult meg. 1835-ben előbb Zelizi Sámuellel a sámsoni határból két ökröt, m a j d D. Szabó János katonával a nánási legelőről öt lovat lopott. Ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését csak ,,hosszas palástolás után" ismerte be. A törvényszék most m á r 2 és félévi, míg Zelizit 1 évi rabságra és negyedévenként 40-40 pálcára ítélte.12-5 Kribula Nagy László obsitos katonát, mint kóborló, rabló és fosztogató személyt Esztár határában fogták el és lakóhelyére Dorogra kísérték. A város tömlöcének a j t a j á n lévő lakatot azonban egy vasszeggel kinyitotta és elszökött. A néhai Szabó Tamás invalidus katonától e l l o pott iratokkal kódorgott, mígnem Nyíregyházán házak felveréséért elfogták. Innen kiszabadulván hazament Dorogra és 1835-ben özv. Szabó Mihályné házát megásta. Két db féloldal szalonnát, egy db oldalháj at, kilenc db szakasztóruhát, egy db abroszt és két egész kenyeret lopott el. Az emiatt indított nyomozás során kiderült, hogy az elmúlt kilenc évben Molnár György dorogi emberrel együtt is követett el lopásokat. Ketten verték fel a dorogi árendátor, Popper József pincéjét, ők fosztották ki Auspitz József házát is. Tőle egy-egy köböl (125 liter) búzát, búzalisztet, három-három köböl rozsot, árpát, egy ú j ágytakarót, női ruhát, több kendőt, egy fazék zsírt és két metszett libát vittek el. Hugyajon is r a j t a k a p ták őket, amikor egy ház kifosztását megkísérelték. Molnár György a dorogi templom kerítésének szögletében lévő k a m r á t tolvajkulccsal több ízben kinyitotta és az eklézsia ott tárolt árpájából mintegy 27 köbölt egyedül hordozgatott el. A kerületi törvényszék e cselekményekért az akkor m á r 55 éves Kribula Nagyot, 1835 júniusában 1 év és 6 hónapi, Molnárt pedig 2 évi rabságra ítélte, s mivel Kribula Nagy, „ezen megrögzött haramia.", testi fogyatkozása miatt bottal nem volt büntethető, negyedévenként a hátára 40 vesszőcsapást, Molnárra pedig 30 botütést szabtak ki126 Kribula Nagyot a büntetés nem javította meg. 1842. június 16-án éjszaka Jámbor Mihály házának megásásán Nagy László dorogi ember tett e n érte és amikor meg akarta fogni, Kribula „kapával mesterségesen védte magát" s csak segítséggel sikerült megfékezni. A.hivatalból kirendelt védő — a kerület egyik tisztiügyésze — azzal mentette Kribulát, hogy a cselekményt a legnagyobb kényszerítés, az éhség hatására követte el, a tettenéréskor pedig azért tanúsított ellenállást, mert a büntetés elkerülése végett menekülni akart, „ez pedig az ember természetében fekszik". A törvényszék azonban másként ítélte 123 124 125 126

104

Uo. 1827. Fasc. 4. C. No 11. Uo. 1831. Fasc. 4. G. No 24. Uo. 1836. Fasc. 4. M. No 34. B. ügyek jkv. 3. k. 1835. június 2. Az ítéletet az 1835. Fasc. 4. L. No 11. jelű iratok között lévő per jegyzőkönyvbe a jegyző elfelejtette bevezetni, így az csak a büntető ügyekről vezetett jegyzőkönyvben található. Ilyen jegyzői mulasztás mindössze néhány esetben fordult elő.

meg a vádlott magatartását. A „bűntettekben őszült gonosztevő . . . számtalan bűntettei szakadatlan sorát egy ujabb merénnyel pótolta ... s mikor rajta kapták, az őt megfogni akarókat gyilkos eszközzel megtámadta s magát oltalmazván, azok életét veszedelemmel fenyegette." Ezért aztán 2 évi vasban és közmunkában töltendő rabságra ítélték. Pálcázást most sem szabtak ki, mert az orvosi bizonyítvány szerint ezúttal jobb ágyékszakadásban (hermia) szenvedett. 127 Nagy megütközést keltett a hajdúvárosi lakosság körében az a jelentős kárt, okozó lopás, amelyet Nánáson követtek el 'Vad Tamás táblabíró sérelmére. 1837 január 1-jére virradó éjszaka ismeretlen tettesek „erőszakosan feltörték" a táblabíró házát és onnan a következő „kincseket" vitték el: 1. A falbanvaló rejtekből: 400 db köztük kettős (1 db = 8 R f t 96 kr) és több négyes (1 db = 17 R f t 92 kr) aranyat, ezek értéke 2000 pft. egy db arany pecsétnyomó gyűrűt, kövébe a család nemesi címere volt bevésve 16 pft. 2. a falbanvaló almáriumból: egy vászonerszényben 800 db 2 ftos tallért egy vászonzacskóban 70 db keresztes tallért egy zacskóban 20 krajcárosokat arany és tallér pénzeket

1600 154 1000 200

pft. pft. pft pft.

3. egy kis secret almáriumból: tizennégy személyre való ú j ezüst kanalakat egy gazdálkodó kanállal és bestekkel együtt. Az evőeszközök összetörve viszszakerültek. A hiányzó 65 lat súlyú 13 próbás ezüst értéke egy zacskóban egy másik zacskóban Az összes kár

94 500 300 5864

pft. pft. pft. pft,

A tettesek kilétére csak három év múltán derült fény. Egy boltfelverési ügyben orgazdaság g y a n ú j a miatt letartóztatott K. Szabó András 1840. j a n u á r 8-án bevallotta azt is, hogy a Vad Tamás értékeit Csengeri Pállal és az időközben meghalt Szabó Sándorral együtt ők h á r m a n lopták el. A . tisztiügyész a nyomozati adatok alapján 15 személy ellen emelt vádat s a törvényszék 1840. szeptember 10-én kelt ítéletében a következő tényállást állapította meg: Csengeri Pál m á r 1836. október végén megkísérelte Vad Tamás házának felverését. Bár ebben Kovács Mihály városi éjjeliőr a környék figyelésével segítette, vállalkozása akkor nem sikerült. De szándékától nem állt el, s megvalósítása érdekében szövetkezett K. Szabó Andrással és az időközben meghalt Szabó Sándorral. A részleteket Forrai Bálint lakásán beszélték meg. 1837. január 1-jére virradó éjszaka aztán a táblabíró házát „erőszakosan feltörték" és abba a szobába mentek be, ahol az értékes tárgyak voltak. Amíg ott tartózkodtak, kívül most is Kovács Mihály, a város „fizetett és hittel kötelezett" éjjeliőre figyelt, a tettesek így nyu127 B. ügyek.

1842. Fasc. 4. S. No 109.

105

godtan összeszedhették a nánási tanács által készített jegyzékben felsorolt értéktárgyakat. Ezeket K. Szabó András házához vitték és egymás között szétosztották. Forrai Bálint a bűncselekmény elkövetésénél nem volt jelen, de m i vel a tanácskozás az ő házában volt s a megszerzett pénzből is részesült, ,,a lopás egyik cinkosává vált". Nem sokkal a cselekmény elkövetése után Elbogen Jákób „ügyes mesterkedéssel" kitudakolta, hogy kik voltak a. tettesek és tőlük, igen nagy mennyiségű pénzt vett át, az arany és ezüst pénzeket felváltogatta s ezzel „a tolvajság napfényre kerülését hathatósan akadályozta," végül „magukat a tolvajokat a pénz ravaszul elsikkasztása által tetemesen meglopta". A lopott pénzből Elbogen Mózes is részesült és az arany pecsétnyomó gyűrűt ő vette meg. K. Szabó Andrásné terhére azt állapította meg a törvényszék, hogy nemcsak tudott a lopásról, hanem az abból származott pecsétgyűrűt ő adta el Elbogen Mózesnek. Forrai Bálintné is tudott a lopásról, „de hites férjét feladni nem kívánta". Végül Szántai Jánosné egy ízben hamis kulcs felhasználásával lopást kísérelt meg Vad Tamás sérelmére és ő beszélte el, hogy a táblabíró hol t a r t j a a pénzét. E tényállás alapján a törvényszék K. Szabó Andrást és Csengeri Pált 3-3 évi, Forrai Bálintot és Kovács Mihályt egyformán 2 és fél évi, Elbogen Jákobot 2 évi és Elbogen Mózest 1 évi, vasban és közmunkában, hetenként két napi böjttel súlyosított fogságra, valamint negyedévenként 25-25 pálcaütésre ítélte. K. Szabó Andrásné büntetése eddigi fogságán kívül egyszerre végrehajtandó 25 korbács, a Forrai Bálintnée és Szántai Jánosnééaz előzetes letartóztatásban eltöltött idejüknek a büntetésbe beszámítása volt. További hat vádlottat a törvényszék felmentett. Az ítélet ellen a tisztiügyész és a szabadságvesztésre ítélt vádlottak: fellebbe7éssel éltek. A Királyi Tábla 1842. február 14-én hozta meg ítéletét. A K. Szabóra, Csengerire, Forraira és Elbogen Jákobra első fokonkiszabott büntetést azzal hagyta jóvá, hogy a végrehajtás kezdetét attól a naptól kell számítani, amikor a kerületi törvényszék előttük a T á b la döntését kihirdeti. Kovács Mihály éjjeliőr büntetését 3 évi, az Elbogen Mózesét 2 évi fogságra emelte fel, megváltoztatta a Szántainéra vonatkozó elsőbírósági rendelkezést is, és őt a r r a tekintettel, hogy a Vad Tamás pénze hollétének elmondásával a lopásra „alkalmat szolgáltatott fél esztendei fogságra és negyedévenként 25 korbácsra ítélte. Az elsőfokon felmentett Farkas Samut a Tábla bűnösnek találta, mert a lopott pénz egy részét az egyik orgazdától átvette és felváltotta, ezért 3 hónapi tömlöcre és 30 pálcára ítélte. Ugyancsak bűnösnek mondta ki a felmentett Vad Jánosnét is, mert tudott a lopásról, de nem jelentette fel, ezért az előzetes letartóztatásban töltött időt neki büntetésül tudta be. A többi felmentő ítéletet a Tábla helybenhagyta. 128 Ugyancsak 1840. szeptember 10-én hozott ítéletet a törvényszék Seres Mihály és 22 társa ellen indított ügyben is. Az a Seres Mihály, akit legutóbb 1836 márciusában lopás miatt 2 és fél évi börtönre ítéltek, alighogy kiszabadult, 1839. december 3-ra -virradó éjjel m á r ú j a b b bűncselekményt követett el. Ázik Ferenc nánási kereskedő boltját hamis kulcsokkal kinyitota s Nábrádi Gáborral együtt be128 Uo. 1842. Fasc. 4. S. N° 56.

106

ment az üzletbe. „Meglehetős mennyiségű portékát" loptak el és megosztoztak rajta. December 6-án éjszaka Dorogon P a j n a Miklós vezette el őket Gotthilf Márton kereskedő boltjához. Onnan is különböző árucikkeket vittek el. A két, üzletből eltulajdonított árucikkekről a nyomozati iratok között, nincs jegyzék és az ítélet sem tartalmazza ezek részletes felsorolását. Nábrádi további öt személytől egyedül lopott el kisebb-nagyobb értékű ingóságokat. Nemes Szabó Demeter három sértettől bőröket és inéheket lopott. Lázár Mátyás és nemes Murvai Bálint megkísérelte Szilágyi András házának íelverését:, a sértett azonban észrevette őket, emiatt aztán Lázár úgy megverte, hogy nyomorék lett. Nemes Daróczi István egy házat, Forrai Bálint és Tar János pincét tört fel s kisebb-nagyobb értékű ingóságokat vittek el. Az ítélet szerint nyolc vádlott orgazdaságot, egy pedig, Vad Jánosné, az orgazdaság mellett még paráznaságot is elkövetett, egy vádlott pedig feljelentési kötelezettségét mulasztotta el. A törvényszék lopás miatt Serest, mint javíthatatlan és megrögzött gonosztevőt 3 évi, Nábrádit 2 évi, P a j n á t 1 hónap, nemes Szabó Demetert 1 évi, Lázárt másfél évi, nemes Murvait és nemes Daróczit 3-3 hónapi, Forrait 6 hónapi, Tart 3 hónapi rabságra és — a nemesek kivételével — valamennyiüket negyedévenként, illetve egyszerre végrehajtandó 25 pálcára ítélte. Az orgazdák büntetése 3 hónaptól 1 évig terjedő rabság és szintén negyedévenként, vagy egyszerre esedékes pálca-, illetve korbácsütés volt. Egyedül Vad Jánosnét ítélték 2 évi rabság és összesen 200 korbácsra azért, mert őt nemcsak orgazdaságban, hanem paráznaságban is bűnösnek találta a törvényszék. Végül négy vádlottat felmentettek. Az. ítélet ellen a tisztiügyész valamennyi vádlott terhére a büntetés súlyosbítása és a felmentettek elítélése, a védő pedig Seres, Nábrádi és Vadné büntetésének enyhítése végett jelentett be fellebbezést. A Királyi Tábla 1842. január 10-én kelt ítéletével Seres büntetését 2 évre leszállította mert megrögzöttségét. és javíthatatlanságát nem találta bizonyítottnak, viszont nemes Szabó Demeter büntetését 2 évre, nemes Darócziét pedig 6 hónapra felemelte. Az orgazdák közül egy 3 hónapra ítélt vádlott büntetését 1 hónapra leszállította, egyet pedig felmentett. Egyebekben az első bíróság ítéletét helybenhagyta. A Királyi Tábla ítélete ellen a Hétszemélyes Táblához volt helye fellebbezésnek, a tisztiügyész az adott esetben élt ezzel a joggal. A Hétszemélyes Tábla 1844. január 8-án hozta meg a jogerős ítéletet. Ügy találhogy Seres és Nábrádi cselekményei nagyobb beszámítás alá esnek, ezért mindkettőjüket 3-3 évi rabságra ítélte, a Királyi Tábla által az orgazdaság alól felmentett vádlottat pedig az első bírósággal egyezően 3 hónapi fogsággal sújtotta, egyébiránt a Királyi Tábla ítéletét helybenhagyta. 129 Sorozatosan elkövetett, nagy kárt okozó lopások tettesei állottak a kerületi törvényszék előtt 1841. január 28-án. H u j b e r János 22 éves nagyoroszi és Tóth Pál 18 éves kécskei legények Böszörményben, cselédkedésük idején ismerték meg egymást. Ami129 Uo. 1844. Fasc. 4. U. No 41.

107

kor 1839 végén itteni szolgálatukat abbahagyták, csavargó életre adták magukat. 1840 m á j u s végétől a letartóztatásukig eltelt két hónapon át főleg lólopásokat követtek el, de ha a körülmények úgy hozták, különböző ingóságok és készpénz eltulajdonításától sem idegenkedtek. A kerületi törvényszék a következő bűncselekmények elkövetését állapította meg a terhükre : Böszörményben a Kispródi út mellől elhajtottak két lovat s Debrecenben a Csukás nevű csapszékben egy sámsoni embernek eladták. Utóbb a lovak Nagyváradon kerültek vissza gazdájukhoz. Ugyancsak a kispródi út mellől loptak el további h á r o m lovat, kettőt eladtak, ezek megkerültek, a harmadiknak azonban nyoma veszett. Ugyaninnen hajtottak el még két lovat, de a debreceni erdőben lévő Sóskút t á j é k á n nemes Csukás Mihály feltartóztatta őket. Bár emiatt Tóth Pál rálőtt, a lovakat csak nem tudták magukkal vinni, így azokat gazdájuk visszakapta. A macsi pusztán négy lovat szereztek, ezeket eladták, de a nyomozás során előkerültek. Ezután megint Böszörményben tűntek fel, s a Szeglet ároknál legelő három lovat elkötötték, eladták. A nyomozás sor á n ezeket is megtalálták a vevőnél. Nemes F á b j á n István böszörményi embernek a szekerét „ f o s z t o t t á k meg", de az ügyetlenül elrejtett holmik előkerültek. Szekeres Bálintné udvaráról különféle r u h a n e m ű e k e t vittek el. A debreceni határban felverték a Látóképi és Békási csárdák pincéjét, ez utóbbi padlását is. Bőröket, lószerszámokat, borhúzó kötelet, fazék zsírokat, kenyereket, szalonnát, h á j a k a t és 15 R f t készpénzt vittek m a gukkal. A padlás feltörésében Hegedűs András 22 éves böszörményi legény is segítségükre volt. A balmazújvárosi Csikósakért mellől két alkalommal öt-öt, a pusztáról négy, a Hati halomtól két, a Savóskút mellől három, a macsi m a j o r mellől pedig két lovat loptak el. A zeleméri pusztáról négy, a nyíradonyi határról két lovat hajtottak el. Az így szerzett huszonhét lovat eladták s ezek közül csak hat került vissza a gazdájukhoz. Az újvárosi örmény tanyájáról két ökröt loptak s egy debreceni mészárosnak akarták eladni, de nem találták otthon. így aztán az ökröket a böszörményi h a t á r b a n a tengericsutkába verték ki, onnan kerültek vissza az örményhez. Az újvárosi határban a kocsmáros házának a j t a j á t bekötözték, hogy a kocsmáros ne t u d j o n kijönni s ne akadályozhassa meg hat sertésének az ellopását, ö k vittek el a határból három veres borjút, h é t bárányt és két birkát, de H u j b e r egyedül is lopott négy bárányt és egy birkát. A sertéseket, bárányokat, juhokat levagdalták és a húsukat barátaikkal együtt elfogyasztották. Az ellopott és elő nem került lovak értéke 2009 R f t 45 krajcárt, a borjak, bárányok, juhok és az ingóságoké pedig 2692 Rft 15 k r a j c á r t tett ki. A törvényszék a büntetés kiszabásánál Hujberrel és Tóthtal szemben súlyosítóként vette figyelembe, hogy a lopásokat „fegyveres készülettel űzték", továbbá Tóth t e r h é r e még azt is, hogy „bár minden szerencsétlen következés nélkül, nemes Csukás Mihályra rálőtt". Ezért H u j b e r t 4, Tóth Pált pedig 5 évi nehéz vasban és közmunkában töltendő rabságra, valamint negyedévenként 25-25 pálcaütésre ítélte. Hegedűs András bűnösségét nemcsak a Békási csapláros sérelmére elkövetett lopásban, hanem 108

orgazdaságban is megállapította a törvényszék. Mivel „az orvosi bizonyítvány szerint testi fogyatkozása miatt testi büntetést nem szenvedhetett", másfél évi vasban és „tőle kitelhető közmunkában töltendő rabságra" ítélték. Az ítélet ellen a tisztiügyész súlyosbításért, a védő pedig enyhítésért fellebbezett, de a Királyi Tábla 1843. augusztus 30-án az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a büntetés kitöltését a táblai ítélet kihirdetésétől kell számítani. 1 ' 10 Jelentős kárt okozó lopás ügyében ítélkezett a törvényszék 1842. m á r cius 4-én is. Nemes Porkoláb Miklós 27, K. Nagy Bálint 24 és Molnár Illés 32 éves böszörményi emberek 1841. október 24-re virradóra Böszörményben Rosenthal Sámuel boltját az udvar felől kiásták, és onnan „feles számú portékákat elhoztak". Az ellopott árukat az iratokhoz csatolt jegyzék 95 tételben sorolta fel. Az azonos nemű áruk összesítése szerint a tettesek valóban tekintélyes mennyiségű portékát vittek el. Nevezetesen 129 rőf perkált (mintázott pamutvászon), egy vég és hetvenkét rőf vászont, 668 rőf kartont, egy vég kötőnek való pamutot, öt vég damasztot, 317 darab és egyharmad tucat keszkenőt, nadrágnak való csíkos anyagot, két vég bőrvásznat, kilenc db piros bőrt, egy vég tizenkét és fél rőf kanavászont, egy vég 76 rőf angint, 236 és háromnegyed rőf házivászont, egy és fél rőf maradék veletet, selyem nyakravalót, öt vég pántlikát, ötvennégy rőf fehér gyolcsot, hat vég és nyolcvanegy rőf moldon anyagot, tizenhárom db lajbinak való piké anyagot és hét db szappant. Ezek értéke összesen 1588 ft. 27 1/2 k r a j c á r t tett ki. A tettesek az ellopott árucikkeken U j Mihályné lakásában osztoztak meg, ezért az asszonynak is adtak belőle. Megjutalmazták Tisza Nagy Istvánt is, mert tőle a cselekmény elkövetéséhez egy vésőt kaptak. A törvényszék nemes Porkoláb Miklóst 2 és félévi, K. Nagy Bálintot és Molnár Illést 2—2 évi rabságra, valamint negyedévenként 25—25 pálcaütésre, U j Mihálynét félévi rabságra és két részletben végrehajtandó 50 korbácsra, Tisza Nagy Istvánt pedig 1 évi rabságra ítélte, s a meg nem térült 1096 f t 38 1/2 k r a j c á r kár egyetemleges megfizetésére kötelezte őket. Vádlottaknak a rabságot vasban, közmunkában kellett eltölteniük. Két vádlottat bizonyítékok hiányában az orgazdaság vádja alól felmentettek. Az emiatt bejelentett tisztiügyészi fellebbezés nem vezetett sikerbe, a Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. 111 Hegedűs Pál és 13 társa ellen lopás és orgazdaság miatt indított ügyben a kerületi törvényszék 1846. decemberében hozott ítéletet. Elsősorban is arra mutatott rá, hogy az 1845 telén és 1846 tavaszán szoboszlón elkövetett házkiásások és azok alkalmával történt „megtámadási haramiáskodások" a békés lakosságot rémületbe ejtették. Ez a városi hatóságot arra indította, hogy a rendőrség mellett utcánként erős éjjeli őrséget szervezzen, és ily módon vessen gátat a bűncselekmények elkövetésének. Ennek az intézkedésnek volt köszönhető, hogy Hegedűs és társai kézrekerültek. Részint a vádlottak, részint a tanúk vallomásából világossá vált, hogy Hegedűs Pál és Varga Sándor csupán a könnyű élet utáni vágyból együtt, illetve Hegedűs egyedül követte el az alábbi bűncselekményeket: 130 Uo. 1843. Fasc. 4. ,T. No 131. 131 Uo. 1843. Fasc. 4. T. No 132.

109

Tar Sándor házából ők loptak el 58 ft készpénzt és különféle r u h a neműt, Váradi Péterné k a m r á j á t kiásták s abból két hát búzát, egy zsák lisztet, K ü r t h y Sándor házhéjáról egy köböl búzát és egy csomó aszalt meggyet vittek el. Felverték i f j . Nagy János házát, a ládából 50 vft-ot és egy üveg pálinkát, ma d az Egyház feltört magtárából szintén 50 vft-ot loptak el. Hegedűs egyedül verte fel Csanádi Tóth Bálintné házát, továbbá Káldy Sámuelné k a m r á j á t , s két köböl búzát vitt el. Cseke Imrétől fél zsák búzát lopott, s még tovább akarta folytatni a termény elhordását, de mire viszszament, a házbeliek már észrevették a tolvajságot, és gyertyával járkáltak a ház körül. Váczi József né k a m r á j á t és házát nemes Zöld Demeterrel és Makrai Andrással együtt ásta ki, onnan búzát, málélisztet, egy serpenyőt vittek el, és ezeken megosztoztak, ö k hárman ásták meg Czeglédi Jeremiásné házát is, de a lakásba nem sikerült bejutniuk. Nemes Zöld Demeternek szerepe volt a T a r Sándor sérelmére elkövetett lopásban is. Nevezetesen Hegedűsnek és Vargának nemcsak elmagyarázta Tar „házi körülményeit", hanem oda is vezette őket, s a lopott holmikból részesült. Orgazdaságban hét vádlott bűnösségét állapította meg a törvényszék, Hegedűs Sámuelt pedig amiatt találta bűnösnek, hogy „fizetésért hit alatt szolgáló rendőrkatona létéré az előtte ismert lopást nemcsak feljelenteni elmulasztotta, hanem a felesége által Hegedűs Páltól elfogadott lopott vászonból készült gatyát viselte is". A tényként megállapított bűncselekmények miatt a törvényszék Hegedűs Pált és Varga Sándort egyformán 2 és félévi vasban, közmunkában töltendő rabságra és negyedévenként 25 pálcára, nemes Zöld Demetert 1 évi, Makrai Andrást másfél évi, szintén vasban, közmunkában töltendő rabságra, valamint negyedévenként 25 pálcaütésre, Hegedűs Sámuelt pedig félévi rabságra és negyedévente 25 pálcára ítélte. Az orgazdák büntetése 1 hónaptól 1 évig terjedt. A rabságot valamennyi vádlottnak vasban és közmunkában kellett eltöltenie. Végül két vádlottat bizonyítékok hiányában felmentettek. 1 1 ' Az ítéletben nincs szó a vádlottak által okozott kár összegéről, csak arról, hogy azt bűnösségük arányában kell megtéríteniük. A tényállásból arra lehet következtetni, hogy ez nem volt túl jelentős összeg, és a lakosság körében sorozatosan elkövetett lopások váltották ki az izgalmat. A viszonylag súlyos büntetésekkel a törvényszék nyilván a közvéleményt kívánta megnyugtatni. Ez idő t á j t a mezei lopások is — mint 40 évvel korábban, 1806-ban, amikor nyáron több mint 400 kereszt életet loptak el133 — megint „annyira lábra kaptak", hogy a törvényszék álláspontja szerint a tetteseket „a vagyonbiztosítás érdekében" az eddigi gyakorlatnál szigorúbban kellett fenyíteni. Ezért szabtak ki pl. nemes Nyakas Lajos nánási emberre hét kereszt búza ellopásáért félévi vasban, közmunkában töltendő rabságot. i v ' 1847-ben ismét a törvényszék elé került az a nemes Porkoláb Miklós, akit 1841. október 24-én éjjel elkövetett bolti lopás miatt 2 és félévi rabságra ítéltek. Ennek kitöltése után, 1847. június 13-án éjszaka Matuz Istvánnal együtt Böszörményben feltörte Ertsey László kamráját, s onnan 132 Uo. 1846. Fasc. 4. J. 183. L. a 133 Uo. 1807. Fasc. HHH. 18. 134 Uo. 1846. Fasc. 4. Y. No 214.

110

10. sz. jegyzetet is.

szalonnát, rozsot és kenyeret loptak. Nemes Porkolábot 1 és félévi, Matuz Istvánt pedig büntetlen előéletére tekintettel 1 évi vasban, közmunkában töltendő rabsággal, és negyedévi részletekben végrehajtandó 100 botütéssel sújtották. 1 '" Ebben az időszakban a lopás kísérletét is szigorúbban büntették, így pl. azt a két embert, akiket Szoboszlón házkiásáson tetten értek, fél-félesztendei rabságra és negyedévenként 25—25 pálcaütésre ítélték.™ 7. Büntetés

kiszabási gyakorlat

184H-—1850

Míg 1847-ben lopás miatt 77 ítéletet hozott a törvényszék, 1848-ban ez a szám 43-ra csökkent. A márciusi tárgyalásokon kihirdetett ítéletekben a szabadságvesztés mellett még kiszabták a pálcázást, de a júniusi ülésszaktól kezdve testi büntetést sem fő-, sem mellékbüntetésként nem alkalmaztak. Megváltozott a szabadságvesztés végrehajtásának módja is. Eddig, ha a törvényszék a vádlott egyénisége alapján szükségesnek tartotta, elrendelte, hogy a rabságot vasban, közmunkában töltse le. 1766-tól kezdve igen szórványosan az is előfordult, hogy emellett még heti két-három napon át száraz kenyéren és vízen böjtölést is előírtak, 1848 júliusától kezdve azonban a büntetés tartamától függetlenül az ítéletekben úgy rendelkeztek, hogy a rabságot vasban, közmunkában, heti két-három napi böjtöléssel és m i n d e n f a j t a szeszesital élvezetétől eltiltással kell végrehajtani. Az alább ismertetett, szabadságvesztést kiszabó ítéletek tehát ezekkel az intézkedésekkel együtt értendők Az 1848-ban tárgyalt ügyek döntő többségében állatlopás (sertés, szarvasmarha, ló) volt a vád. Egy-két sertés eltulajdonításáért 3 hó, de tizennyolc ellopásáért már 1 és félévi rabságot szabtak ki. í! ' Az egy-egy tettes által ellopott szarvasmarhák és lovak száma egytől négyig, s a kiszabott büntetés ehhez képest félévtől másfélévig terjedt. 11 * Most is előfordult, hogy a tettesek éjszaka hatoltak be a kamrákba, padlásokra. így pl. nemes Zöld Pál és Lupuly Mihály szoboszlói lakosok özv. Mészáros Bálintné padlásáról nagyobb mennyiségű szalonnát, húst, h á j a t , egy másik alkalommal pedig a kamrájából nemes Zöld és V. Kiss S á n d o r hat véka búzát és sertéshúst vittek el, V. Kiss még a város majorjából is lopott három kéve nádat. A törvényszék m i n d h á r m u k a t 1—1 évi rabságra ítélte. 130 Egy büntetett előéletű ember a kiásott kamrából búzát lopott, félévi rabság volt a büntetése. 1 *' 1849-ben a márciusban, szeptemberben és decemberben tartott tárgyalásokon lopás miatt 33 ítéletet hozott a törvényszék, tízzel kevesebbet, m i n t az előző évben. A csökkenés természetesen az egyéb bűncselekményekkel kapcsolatban hozott ítéletek számát illetően is bekövetkezett. Ebben az évben a legsúlyosabb büntetés 1 évi rabság volt, ezt többrendbeli sertéslopás miatt szabták k i . u l Félévi rabsággal sújtották azt a vádlottat, aki tizenegy sertést lopott, de valamennyi visszakerült tulajdonosához. 1 '' 2 Ugyan135 136 137 138 139 140 141 142

B. ügyek jkv. 4. k. 1847. szeptember 7. N° 211. Uo. 1847. március 10. No ü8. Uo. 1848. július 3. No 187. Uo. pl. 1848. július 3. No 151. Uo. 1848. július 3. N ° 160. Uo. No 177. Uo. 1849. március 13. No 53. Uo. 1849. december 19. No 94.

111

csak félévi rabsággal büntették nemes Molnár Mihály 35 éves nánási lakost, aki Váczi J a k a b huszár közlegénnyel együtt feltörte a nánási alsó mészárszéket, és onnan húst, szalonnát és juhbőröket lopott. Kovács Endre, a Bocskai lovas ezred kapitánya a lopást észrevette, mire a vádlott f u t á s n a k eredt, és a lopott holmikat eldobta. A kapitány azonban utolérte és bekísérte a városházára. 143 A decemberi ülésen tárgyalta a törvényszék Oláh Mihály dorogi ember ügyét, akit a tisztiügyész egy sertés ellopásával vádolt. Oláh tagadta bűnösségét, és azzal védekezett, hogy a sertést „a Nánás és Dorog közt tanyázó muszkáktól nyolc ezüst húszason vette." Mivel állítását semmivel sem tudta igazolni, védekezését a törvényszék nem fogadta el, és 1 hónapi rabságra ítélte. 144 A szabadságharc bukása után bekövetkezett közigazgatási átszervezés folytán a kerületi törvényszék 1850-ben m á r csak márciusban és m á j u s b a n tárgyalt büntető ügyeket, és lopás miatt összesen 24 ítéletet hozott. Másfél évi rabságot szabott k i a r r a a tolvajra, aki tizennyolc sertést 145 és egy másik vádlottra, aki tíz m a r h á t tulajdonított el.140 Dorogon egy lakóházat éjszaka vert fel a tettes, é s több holmit elvitt. Büntetése 1 évi rabság volt.147 Azt a vádlottat, aki szintén éjszaka tört be Szoboszlón egy lakásba, de kisebb értékű tárgyakat lopott el, félévi rabságra ítélték. 148 Ugyancsak félévi rabságra ítélte a törvényszék a tolvaj ságáról és orgazdaságáról ismeretes vádlottat egy ló ellopása miatt, 149 ugyanennyi büntetést szabott ki egy büntetlen előéletű vádlottra is, de ő két ökröt tulajdonított el.150 A kisebb értékű ingóságok, termények és n é h á n y sertés ellopásáért a büntetlen előéletű vádlottakat 1—4 hónapi rabsággal sújtották. A hajdúkerületi törvényszék feudáliskori működésének utolsó napján, 1850. m á j u s 22-én hozott ítéletet Izsó Gábor 58 éves nánási ember ügyében is. ö t a Dorogra vezető úton a városi csendkatonák tartóztatták fel, s mivel ásót, kést, kötelet és kétcsövű, keményen megtöltött pisztolyt találtak nála, — letartóztatták. Izsó a nyomozás során beismerte, hogy a nála talált ,,rablási és házfelverési eszközökkel" Dorogon egy házat akart feltörni. A tisztiügyész ezért lopás kísérlete miatt emelt vádat ellene. A törvényszék az ítéletben azt állapította meg, hogy vádlottat „rossz szándékában" csak az gátolta meg, hogy „tolvajsági útjában" elfogták. „Jóllehet a célba vett bünt el nem követhette, mindazonáltal, mint megjobbíthatatlan és efféle bűntettekért máskor is büntetett gonosztevőt" félesztendei rabságra ítélte. 151 A törvényszék 1850 m á j u s 22 után azért nem tárgyalt, m e r t az abszolutizmus a H a j d ú k e r ü l e t e t eltörölte. Üjbóli működését csak tizenegyévi szünet után, 1861. június 6-án kezdte meg és folytatta 1872. j a n u á r l-ig, az egységes állami bíróságok felállításáig. 143 144 145 146 147 148 149 150 151

112

B.-ügyek 1849. Fasc. 4. V. 28. B. ügyek jkv. 4. k. 1849. december 19. No 100. Uo. 1850. március 4. 19. Uo. 1850. május 22. No 63. Uo. 1850. március 7. No 34. Uo. 1850. május 22. No 48. Uo. No 59. Uo. 1850. március 7. N° 36. B. ügyek. 1850. Fasc. 5. A. No 57.

8. Az ítélkezés

néhány jellemző

vonása

A hajdúkerületi törvényszék lopási ügyekben folytatott, feudáliskori büntetés kiszabási gyakorlatának részletes elemzésére e helyütt — t e r j e delmi okok miatt — nincs lehetőség. A levéltári kutatások során átnézett 1893 ítélet — köztük az itt ismertetettek — alapján azonban az ítélkezés néhány jellemző vonására rá kell mutatni. A törvényszék büntetés kiszabási gyakorlata a túlzásoktól mentes volt. Ezt alátámasztják a fellebbviteli szakban hozott döntések is. Igaz ugyan, hogy a perorvoslati jog rendkívül szűk keretek közé szorítása következtében lopás miatt csak 27 vádlott javára, illetve terhére bejelentett fellebbezést bírált el a Királyi és Hétszemélyes Tábla. Ennek eredményeként az elsőbíróság ítéleteinek 77,8%-át helybenhagyták, 18,5%-át súlyosbították és csak 3,7%-át enyhítették. Joggal merül fel az a kérdés, hogy ilyen csekély számú ítélet alapul szolgálhat-e bármilyen következtetés levonására. Erre azért adható igenlő válasz, mert az 1850-ig valamennyi — tehát n e m csak lopás miatti — ügyben hozott, s a levéltárban feltalálható 236 fellebbviteli ítélet is közel ilyen számszerű eredményt mutat. A kerületi törvényszék ítéleteinek 62,7%-át helybenhagyták, 19,1%-át súlyosbították, és 18,2%-át enyhítették. Egyébként a perorvoslati jog korlátozása a XVIII. század második felétől kezdve nem jelentette azt, hogy a vádlottak ki voltak szolgáltatva az elsőfokú bíróságok önkényének. Működésüket a rabtabellák és perkivonatok alapján a helytartótanács ellenőrizte, és ha a kiszabott büntetést eltúlzottnak találta, hivatalból intézkedett annak orvoslása végett. A kerületi törvényszék elsőfokon jogerőre emelkedett ítéleteivel kapcsolatban azonban erre csak n é h á n y esetben került sor. így pl. Jánosi András 38 éves, Löki Ferenc 28 éves és szolgája, a 15 éves Kovács Mihály böszörményi lakosok 1804-ben a mezőről éjszaka három kéve rozsot loptak. A törvényszék Jánosit és Lökit 60—60 bot, Kovácsot pedig 15 virgácsütésre ítélte, és m i n d h á r m u k a t arra kötelezte, hogy „mások elrettentő példájára" a nyílt utcán, dobszó mellett, nyakukba kötött zacskóban búzát hordozzanak. Mivel Jánosi András nem Böszörményben született, őt a Hajdúkerületből is kitiltották. 152 A felterjesztett perkivonat alapján azonban a Helytartótanács azt állapította meg, hogy Jánosinak a Hajdúkerületből kitiltása az elkövetett cselekményhez képest súlyos, ezért „e terhes büntetés alól a vétek csekélységére nézve őfelsége felszabadította",153 Elfogulatlan volt a törvényszék nemcsak a hajdú, hanem az országos nemesekkel szemben is. Mivel őket testi büntetéssel nem lehetett sújtani, velük szemben a szabadságvesztés büntetést — miként az ismertetett ítéletekből kitűnik — általában hosszabb t a r t a m b a n szabta ki, mint a közrendűekkel szemben. A tudományos irodalomban az 1950-es évektől kezdve hangoztatott azt a megállapítást, hogy a feudáliskori magyar bíróságok ítéleteikkel kizárólag az osztályuralom megszilárdítását, fenntartását szolgálták, — a h a j dúkerületi törvényszék lopási ügyekben hozott ítéletei egyáltalán nem t á masztják alá. 152 Uo. 1804. Fasc. DDD. No 14. 153 Ker. közgy. jkv. 16. k. 1805. június 27. No 13. A Helytartótanács 1805. május 21-i 11 891. sz. rendelete.

113

Sándor

Nagy

ZUR PRAXIS DER STRAFBEMESSUNG AM GERICHTSSTUHL DES AMTSBEZIRKES HAJDÜ BEI STRAFVERFAHREN WEGEN DIEBSTAHLS

Mit der Ansiedelung der Heiducken durch das Privilegschreiben von István Bocskai aus dem Jahre 1605 begann die Zahl der Diebstähle in den Städten und Gemarkungen, welche jene sich zu eigen gemacht hatten, ständig zuzunehmen. Das höchste Anliegen der Stadträte war es, der Diebsthähle Herr zu werden, zu diesem Zweck bildeten sie Ende des 17. Jahrhunderts ein gemeinsames Organ, die Vollversammlung des Amtsbezirkes Hajdú. In der vorliegenden Studie wird ein Uberblick über die Entscheidungen gegen die Diebe gegeben und dann die Praxis der Strafbemessung am Strafgericht des Amtsbezirkes analysiert, welche dieser von Anbeginn der Gerichtsbarkeit in erster Instanz, das heisst von 1757 an bis 1850 hin, bei Diebstählen vorgab. In dem hier genannten Zeitabschnitt hat der Gerichtsstuhl wegen Diebstahls 1893 Urteile in erster Instanz gefällt. Was den Charakter dieser Straftaten angeht, so wurden vor allem Pferde auf den Koppeln losgebunden und entführt und auf den Feldern Weizen-, Gerste- und Roggenhocken sowie Heu- und Strohhaufen gestohlen, dies besonders des nachts. In den Städten wurden auf den Haushöfen in der Dunkelheit vor allem Ställe und Buchten aufgebrochen und Haustiere sowie Futter entwendet. Nicht selten auch wurden Wohnungen, Böden und Kammern aufgebrochen. Zum Morgen hin war dann so manche Speckseite und so mancher Schinken verschwunden. Meist taten sich mehrere zusammen, um Läden, Kneipen, Mieten oder Wohnhäuser aufzubrechen und angefangen beim Bargeld alles zu entwenden, was ihnen in die Hände geriet. Zur Zeit der Feudalherrschaft wurden den Dieben vom Amtsgericht die gewohnten Strafen auferlegt. Diese können in vier Gruppen eingeteilt werden. 1. Todesstrafe, 2. Freiheitsentzug, 3. körperliche Strafen (Stock- und Rutenschläge) sowie verschiedene Rechtsnachteile (Entzug des Rechtes auf Viehhaltung, — handel und hüten, Verbot für irgendeine Hajdústadt oder den gesamten Amtsbezirk, Verdingung a l s Soldat, Brandmarkung, Scheren des Haares oder des Bartes). Die Todesstrafe wurde vom Amtsgericht nur gegen rückfällige oder mehrfach vorbestrafte und ausserordentliche Schaden verursachende Diebe ausgesprochen. In dem hier untersuchten Zeitabschnitt wurden insgesamt 19 Angeklagte zum Tode verurteilt, und von ihnen wurden nur wenige tatsächlich hingerichtet, während die anderen unter die königliche Amnestie fielen. Zwischen 1757 und 1774 bestrafte der Gerichtsstuhl die Männer mit Stockschlägen, die Frauen mit Peitschenschlägen und Jugendliche mit Rutenschlägen, da es seinerzeit noch kein entsprechendes Gefängnis gab. Die höchste Strafe waren 100 Schläge, doch diese wurden in mehreren Abschnitten verabreicht. In einigen Fällen bestand die Strafe der Verurteilten aus der Brandmarkung durch ein heisses Eisen. Diese Strafe wurde jedoch 1763 vom Statthalterrat gestrichen. Zu Freiheitsentzug wegen Diebstahls wurde erstmalig 1776 verurteilt, und zwar entfiel diese Strafe auf einem Dieb, der drei Pferde und 18 Rinder gestohlen hatte. Er wurde zu drei Jahren gemeinnützlicher Arbeit im Gefängnis verurteilt. Bis zum Jahre 1800 wurden Diebe nie länger als zu drei Jahren Freiheitsentzug bestraft. Neben der Gefängnisstrafe wurden die Nichtadligen aus stets zu Stockschlägen verurteilt. Diese körperliche Strafe wurde auch dann als Hauptstrafe angewendet, wenn das Gewicht der tat und die Person des Angeklagten einen Freiheitsentzug nicht notwendig machten. Die Gefängnisstrafe musste im allgemeinen in Eisen geschlogen und mit gemeinnützlicher Arbeit abgebüsst werden. Einen weitaus schwereren

114

Strafwollzug machte der Statthalterrat ab 1793 möglich, indem er den Gerichten die Vollmacht gab, diejenigen, die zu mindestens einem Jahr Freiheitsentzug bestraft worden waren und sich auch körperlich dazu eigneten, bei den Arbeiten am Donau-Theisskanal einzusetzen. Das Amtgericht zwang jedoch nur jene Diebe zu Grabenarbeiten, die schwerwiegendere Diebstähle begangen hatten. Die Praxis in der Strafbemessung durch das Amtsgericht wurde vom Beginn des 19. Jahrhunderts an schon durch den Freiheitsentzug und daneben unverändert durch die Bestrafung mit Stock- oder Peitschlägen geprägt. In den Jahren zwischen 1801 und 1847 wurden die schwere Schäden verursachten Diebe schon mit einer Gefängnisstrafe von drei bis zu sechs Jahren belegt. Ab Juni 1848 änderte sich die Urteilspraxis jedoch grundlegend. Von diesem Zeitpunkt an wurden körperliche Strafen weder zur Hauptnoch zur Nebenbestrafung ausgesprochen, und Diebe wurden einzig und allein mit Gefängnis bestraft. Aufgrund der Urteile, die in der untersuchten Zeitspanne gefällt wurden, kann darauf geschlossen werden, dass die Urteilspraxis am Gerichtsstuhl des Amtbezirkes Hajdú frei von jeglichen Ausschweifungen war. Dies wird auch durch jene Tatsache unterstützt, wonach die Berufungsinstanzen, die Königliche und die Septemviraltafel, die Urteile des Amtsgerichtes zu 77,8% bestätigte, in 18,5% sogar schwerere Urteile aussprach und nur bei 3,7% der Urteile wurden Ermässigungen eingelegt. Der Gerichtsstuhl urteilte auch straffälligen Adligen gegenüber völlig vorurteilslos. Da ihnen keine körperlichen Strafen auferlegt werden durften, wurden sie meist zu längeren Freiheitsentzug bestraft als gemeine Bürger. In der wissenschaftlichen Literatur wurde mit Beginn der fünfziger Jahre unseres Jahrhunderts jene Feststellung betont, wonach die ungarischen Gerichte der Feudalzeit mit ihren Urteilen ausschliesslich der Bestärkung und der Erhaltung ihrer Klassenherrschaft dienten, doch die Urteile, die vom Gericht des Amtsbezirkes Hajdú in Diebstählen gefällt wurden, bestätigen dies auf keinen Fall.

115

Nyakas

Miklós

A hajdúkerületi székház építésének megszervezése (Mesterek,

segédmunkások,

bedolgozók,

anyagbeszerzők)

A Hajdúsági Múzeum Évkönyvének előző kötetében röviden leírtam a kerületi székház létrejöttének körülményeit, bemutattam építéstörténetét, illetve az épület funkcióit. Már ott utaltam az építés technikai megszervezésére, a kivitelezés körülményeire, de azt terjedelmi okok miatt nem állott módomban részletesen leírni. 1 Tekintettel arra, hogy az erre vonatkozó anyag olyan bőségben került elő, amely az Alföld műemlékekben egyébként is szűkölködő területén rendhagyónak látszik, célszerűnek és tanulságosnak bizonyult azt részletesebben is bemutatni. Részint azért, mert bepillantást nyerünk a kor építéstechnikájába, szervezésgyakorlatába, s abba a kapcsolatrendszerbe, amely a korabeli Magyarország egyes területei között fennállt, részint a nyersanyagok (építőanyagok) természetes előfordulása miatt, részint pedig az egyes vidékek kézművesiparának különböző fejlettsége folytán. Nevezetesen a Hajdúság esetében közismert, hogy ez a vidék rendkívül szegényes építőanyagokban, s ennek folytán az a kézművesség sem volt számottevő, amelyre egy ilyen nagyszabású építkezésnél számítani lehetett. Mindez a hajdúkerületi tisztikart szokatlan feladatok elé állította. Az egyes hajdú városok kisebb középületeket természetesen már ennek előtte is emeltek, de a templomokat például jórészt örökölték odatelepültekkor, s azt rendszerint csak bővítették. Nem mintha ez kis feladatot jelentett volna! De ez az egyes városok belső ügyének számított, tehát semmiféle terhet nem rótt a kialakulóban lévő kerületi közigazgatásra. Az építkezést magát központi utasításra és a Helytartótanács felügyelete mellett folytatták, és az építkezést helyi szinten a Hajdúkerület közgyűlése koordinálta természetesen a főkapitány irányítása mellett. Ez a helyzet a 18. század végén és a 19. század elején annyiban módosult, hogy a közgyűlés, illetve a főkapitány tehermentesítésére építőinspektort neveztek ki, aki amellett hogy a legfontosabb építőanyagokat is beszerezte, illetve gondoskodott róluk, pénzügyi elszámolási kötelezettséggel is tartozott. Gondot okozott már az is, hogy melyik városban építsék meg a székházat. Nem mintha tolongtak volna érte. A természetes központnak számító Hajdúböszörmény városa például kifejezetten tiltakozott az ellen, hogy a székházat itt építsék meg, illetve bővítsék. Indokként azt adták 1 Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete. A Hajdúsági Múzeum Evkönyve VI. (Szerk.: Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1987.)

117

elő, hogy a városnak s a j á t épületeivel is elég gondja van, s ez az anyagi erőforrásokat leköti. 2 Előpanaszolták azt is, hogy a kerületi gyűlések gyakori itt tartása a városra szokatlanul nagy terheket ró! Mindez ma már érthetetlenül cseng, de ismerve a feudális kor patriarchális közigazgatási viszonyait, teljesen érthető. Nem Böszörmény városán múlott tehát, hogy a mai város díszének számító épületet itt emelték. A legfontosabb dolgok intézését azonban mindvégig a hajdúvárosok legfelső vezetése tartotta kézben. így például itt döntöttek abban, hogy kire bízzák az építkezést. Személyükről itt részletesebben nem áll szándékomban szólni, hiszen ezt megtettem előző tanulmányomban, csupán jelzem, hogy mind Jenovai János, mind Rachbauer József, mind pedig az egri Jarabin András olyan építészvállalkozók voltak, akik a tervek elkészítése, illetve módosítása mellett az épület kivitelezésére is vállalkoztak, tehát mai szóhasználattal élve művezetői funkciót is elláttak. S természetesen ők fogadták fel a pallérokat is. A Jenovai János által épített, s 1762-ben megkezdett „ős" Kerületház építésének körülményeiről sajnos részletes adatok nem állnak rendelkezésünkre. Azt azonban biztosan t u d j u k , hogy az építkezéshez szükséges f u v a r o k a t és anyagi terheket az egyes városok teherviselő képességük (portaszámuk) alapján vetették ki. 3 Ügy rendelkeztek 1765-ben, hogy az építkezés előmozdítására az egyes városok hetente felváltva küldenek egy szekeret mindenféle szerszámmal ellátva, kapákkal, ásókkal, lapátokkal felszerelve Böszörménybe, amelynek koordinálását Salánki Ferencre bízták. 4 Ugyancsak a hajdúvárosok a d t a k az építkezéshez két segédmunkást a mészkeveréshez, téglahordáshoz a kőműves mellé. 5 Feltehető, hogy bizonyos részmunkák vállalásában m á r ekkor is részt vállalhattak h a j d ú városi mesteremberek. E kerületi ház berendezésének leltára — 1793-ból — arról tanúskodik, hogy berendezése rendkívül egyszerű volt, s állandó funkciója tulajdonképpen egy börtönnek felelt meg. 6 Egyébként annak is szánták! Tíz puska és tíz kard mellett kézre való bilincs volt kilenc darab, lábra való vas negyvennégy, lakat pedig tizenkettő. A többi felszerelési tárgy tulajdonképpen olyan eszköz, amelyre az épület mindennapi használatánál szükség lehetett (cseber, üllő, kalapács, vasfazék stb.). Ez a kerületi ház azonban m á r az 1780-as évekre szűknek bizonyult". Az ekkor készült tervezetek azt bizonyítják, hogy az építkezés kivitelezé2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) IV. A. 502. b. F. 5. No. 78. 1791. Ekkor a tervezés stádiumában felmerült az a gondolat, hogy az építkezéshez való hozzájárulás és anyagi költségekben való részvétel fejében Böszörmény városa kapja meg a régi kerületi házat. Böszörmény ezt azzal utasította el, hogy olyan nagy épületre nincs szüksége, s különben is már hozzá kezdett saját városházának az építéséhez. Elutasította azt is, hogy a „Magazinummal" (katonai raktár, ill. szálláshely) cseréljen. „Sőtt a Közönséges Gyűléseknek Böszörményben való gyakori lételek miatt ezen Communitásnak sok ízben tapasztalt és tsak nem elszenvedhetetlen kára lévén", az egész tervet ellenzi. 3 Uo. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 3. 290. 2. 4 Uo. 3. és 4. pont.„oppida Hajdonicalia duos manuarios laboratores penes murarios . . . opera manualia vulgo Mészkeverés, Téglahordás . . . " 5 Uo. Négylovas szekereket írtak elő. „Unus currus quadrijugus omnibus apparamentis vulgo szekérkas, kapák, ásók. Lapátok instructos qualibet Hebdomada alterrative ex oppidis in oppidum Böszörmény ...". 6 Uo. IV. A. 502. b. F. 2. No. 61. 1793.

118

sét ekkor is úgy tervezték, mint az 1760-as években, azaz a terheket a városok portaszámuk arányában, t e h á t teherviselő képességük szerint viselték volna. Ezúttal természetben, téglában kellett volna viselni a terheket: így például Böszörmény 260 831 téglával tartozott volna, a többi város anyagi lehetőségeinek a r á n y á b a n kevesebbet. Vámospércs így csak 44 825-el. Ugyanígy vetették volna ki a meszet, Böszörményre például 470 köblöt, Nánásra 304-et, Szoboszlóra 297-et, Dorogra 207-et, Hatházra 210-et, Vámospércsre pedig 77-et. Ugyanez mondható el a homokszállító szekerekről és más közmunkákról. 7 Már az 1780-as évek közgyűlési határozatainak tervezgetéséből kiderül, hogy a meszet Bihar vármegyéből, nevezetesen a Sebes-Körös völgyéből, Hájó községből szándékoztak beszerezni szintén olyan közmunka révén, amelyet a városokra a dika — t e h á t a teherviselő képesség alapján szándékoztak kivetni. 8 Amikor az 1790-es években a konkrét építési m u n k á k megkezdődtek, Csohány György személyében építési inspektort jelöltek ki, aki a helyben elvégezhető munkálatok folytatására — nevezetesen a téglavetésre — helybeli mestereket kért fel. 9 Ugyancsak ő tárgyalt a Bihar vármegyei betfiai lakosokkal égetett mész ügyében. A régi — tehát a földszintes — kerületi házba beszerzendő kályhák végett pedig küldöttséget jelöltek ki, amelynek feladatává tették, ha Debrecenben alkalmatos kályhát nem találna, akkor Nagyváradon nézzenek szét. A kályhát beszerzendő két személyt Böszörmény és Nánás városa jelölte ki. Ugyancsak a munkálatok átmeneti leállításával -állott összefüggésben a régi — tehát az 1762-ben építeni kezdett ,,ős" kerületház tetejének a zsindelyezése is. Erre Dvortsek András „sindelyező" vállalkozott. 10 A zsindely beszerzési helyét sajnos nem ismerjük, de későbbi analógiák alapján szinte bizonyosra vehető, hogy az vagy a bihari hegyekből vagy pedig Máramarosból történhetett. Mint előző tanulmányomban m á r írtam, a Helytartótanács hosszas huzavona u t á n végül 1801-ben engedélyezte a kerületház bővítését, s kifejezetten előírta, hogy „Böszörmény városába, a'hol az építtetés fog tétettni: az oda való Mester Emberekkel a Téglák mind együtt vettessenek, meg és égettesenek k i . . A közgyűlési határozat szerint a téglavető mesterekkel Böszörmény város volt hadnagya, Somosi Mihály jelöltetett ki a tárgyalások folytatá7 Uo. IV. A. 502. a. 1781. 255. p. 55. A királyi biztos rendelkezésére hivatkozva határozzák, hogy „repartito omnium Materialium and arectionem praettacti aedificii necessariorum ordine sequenti...". S ezután következnek a tételes felsorolások, illetve kivetések. 8 Uo. IV. A. 502. a. 5. 284—285. Zaro János hájói lakossal kötött szerződésre hivatkoznak. Egy pozsonyi mérő mész árát régi szokás szerint (more recepto) 36 Krajcárban' számították. 9 Uo. UV. A. 502. a. 12. 1793. 29. és IV. A. 502. b. F. 5. No. 13. 1793. Csohány György tulajdonképpen a kerület házipénztárnoka (domestica perceptor) volt, s megbízattása így ideiglenes Vö. : Uo. F. 2. No. 62. 1794. „az újonnan építendő házhoz már bizonyos számú téglák vetettek...". 10 Lásd Csohány György kerületi számvevő jelentését az építkezés elhalasztása miatti dolgokról. Uo. IV. a. 502. a. 13. 1795. 68. 11 Dvortsek András debreceni Ácsmester volt. Uo. IV. A. 502. A. 13. 1796. 361. 116. és 30. Kapcsolódó irata IV.A. 502. b. F. 3. No. 19. 1796.

119

sára, s neki kellett gondoskodni az égetéshez szükséges eszközökről, mindenekelőtt a tűzifáról, amelyet a böszörményi városi erdőben nyilván könnyen beszerezhetett. 12 Rendkívül figyelemre méltó, hogy már ekkor úgy határoztak, hogy az építkezéshez szükséges vasakat a debreceni vásárban megjelenő kereskedőktől kell beszerezni.13 A vasárukat — mint látni fogjuk — ez után is mindig külső helyekről, külső kereskedőktől vásárolták. A tégla vetését végül Fehér István böszörményi mester vállalta, aki maga mellé Szálkai Mihály ugyancsak böszörményi téglavető mestert vette. 14 1801 őszén mindenesetre panaszt tettek, hogy a kerület nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket, nevezetesen nem adott* elegendő f á t a tégla égetéséhez. 15 A városok az építkezés lebonyolításához az előző időszakból ismert elvi megoldást választották, nevezetesen vállalták azt, hogy teherviselő képességük arányában ingyen f u v a r t és egyéb kisegítő m u n k á k a t teljesítenek. Fenntartották viszont m a g u k n a k azt a jogot, hogy ennek arányában a kerületi székház tulajdonjogában is részesedjenek. Segédmunkát végeztek az építkezésen a kerületi börtönben őrzött rabok is. A közmunkák kivetésének aránya a városok állami adójának az alapja, a portaszám volt. Az építkezéshez szükséges téglákat egyébként a következőkben is következetesen Böszörményben vetették, amely természetes is. Magának a mesternek a személye sem változott, noha akadtak súrlódások közte és a kerületi vezetés között, elsősorban a feltételek biztosítását illetően (tüzelőanyag pl.). Az 1810-ben kötött szerződésből például tudjuk, hogy ezer darab tégla vetését tizenkét rénes f o r i n t é r t vállalta úgy, hogy a hajdúkerületi rabok a kemencébe való ki- és berakásnál segédkeznek, illetve úgy — nyilván az előző tapasztalatok alapján is —, hogy a tüzelő biztosítására a munkabér egyharmadát előre megkapja. A mester viszont vállalta azt, hogy a kerületi építtető inspektornak jogában áll a selejtnek minősülő téglákat át nem venni. Az ekkor kötött szerződés 100 000 darab téglára szólt.16 A napóleoni háborúk okozta építési konjunktúra, illetve a gyorsuló infláció eredményezhette azt, hogy még ugyanebben az évben — tehát 1810-ben — egy kiegészítő szerződés kötésekor ugyanez a mester — tehát Fehér István — a tégla ezer darabját m á r nem volt hajlandó tizenhat rénes forintnál olcsóbban vetni. A jelek szerint ezt a kerületi közgyű12 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1801. 22—233. p. 17. „Böszörményi Lakos és azon városnak Emeritus hadnagya és mostan Senatora Nemes Somosi Andrásnak ajjánltatott, hogy a Téglavető Mesterekkel alkudjon m e g . . 13 Uo. 4. pont. E célra Somosi Andrásnak kétszáz forint előleget adtak, s mellé rendelték segítségnek Csiszár András levéltárost. 14 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1801. 84. p. 22. Jelentették, hogy a téglák számát megvetették ugyan, de„ az égetéshez megkívántató Matériák kezekbe nem adatván, Munkájokat el nem végezhették". 15 Uo. 16 Uo. IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. Az 1810. évi számadásoknál. A szerződés kötésnek ideje 1810. ápr. 13.

120

lés tudomásul is vette. 17 Amikor a királyi biztos a kerületi székház átadásakor bizonyos műszaki észrevételeket tett, illetve bővítést írt elő, Koszéi János kőműves mester a bővítést csak azzal a feltétellel vállalta, ha a hajdúvárosok (a Hajdúkerület) valamennyi anyagot és segédmunkát biz
121

Ugyancsak böszörményi lehetett az a Kutasi Sándor nevű asztalos mester, aki vállalta, hogy a régi kerületi házra épített emeleti részen, illetve az újonnan épített szárnyban a folyosó járórészét oly módon készíti el, hogy mind a gerendákat, mind pedig a deszkákat maga szerzi be. Természetesen a szegeket is.24 A pincébe levezető lépcsőfokok és két ajtófél kifaragását viszont a fent már említett Veres István ácsmesterre bízták, aki egy f ü s t alatt meszes ládákat is készített az építkezéshez. 25 1808-ban készült el az épület tetejére az a két bádog gomb, amely m á r az első tervrajzon is szerepel. Karsissel József nevű mester készítette. Lehet, hogy ő n e m böszörményi voít. 26 Mindenesetre a gombok dar a b j á t huszonöt rénes forintért végezte. A konyhákba való kemencéket, katlant és p a d k á k a t viszont bizonyosan böszörményi mesterek rakták. Szabó István két földkemence készítéséért tíz rénes forintot kapott, Juhász János pedig — 1808-ban — egy kemence, katlan és a padkák készítéséért öt rénes forintot. 2 ' Itt célszerű megemlíteni, hogy a kemencék fűtését a kerületi börtönben őrzött rabolc végezték, akik érthetően nem nagyon törődtek azok állagával. A kerületi közgyűlésen tették szóvá, hogy a rabok a kemencéket gyakran igen nagyon befűtik, s a hosszabb fákkal a kemencék végét kiütik. Ezért a rabok közül két állandó f ű t ő t jelöltek ki.28 Az igényesebb mestermunkákat viszont rendszerint más helyekről való kézművesek készítették, azokat az építőanyagokat pedig, amelyeket a környéken nem lehetett beszerezni, gyakran igen távoli vidékekről teremtették elő. Az építőmesterekkel itt most nem foglalkozom, megtettem ezt ugyanis előző tanulmányomban. Itt csak utalhatok rá, hogy Jenovai János és Rachbauer József debreceni, Jarabin András pedig egri építőmester volt, de komolyan tárgyaltak Francz Ignác tokaji és Hodermarszki János h u gyaji mesterekkel is. A királyi biztos által tett észrevételek kőművesmunkák kivitelezésével, illetve a kerületi székház kerítésének elkészítésével Koszéi János kőműves mestert bízták meg, nagyjából hasonló feltételekkel, mint az előző mestereket. Tehát az építőanyagot és a segédmunkásokat a hajdúkerületi inspektor biztosítja. Koszéi János lakóhelyét nem ismerjük. 2 9 Üveges mestert helyben nem találtak, ezért az ú j o n n a n épülendő székház ilyen jellegű m u n k á i t debreceni — n é m e t származású — mesterre, Hofmann Istvánra bízták. Egy-egy tábla ablak üveges m u n k á i t öt rénes forintért vállalta, a dupla ablakokét pedig ennek kétszereséért. H u szonhat egyes ablak, illetve huszonhét kettős ablakot üvegezett be. A szerződést Böszörményben írták alá ugyan, de a mester így írta alá nevét: Hoffman Ignác Glas meister in Debreczin. A munkálatokért a H a j 24 Uo. F. 6. No. 3. 1812. évi számadások. 25 Más adat szerint azt Erdélyi János, ugyancsak böszörményi ács végezte. 26 Uo. IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. .1808. évi számadások. 1808. máj. l-jén kelt számla. 27 Uo. 1807. okt. 13-án és 1808. okt. 23-án kelt eredeti számlák. 28 Uo. IV. A. A. 502. a. 18. 1810. 652. 127. 29 Uo. IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. Az 1812. évi számadásoknál.

122

dúkerület összesen 474 rénes forintot fizetett. Mindez jól jelzi az üveg árának korabeli drágaságát is.30 , Amíg a konyhákba, s a szolgaszemélyzet (hajdúk stb.) helyiségeibe — amint láthattuk — helyi, tehát böszörményi mesterek raktak kemencét, addig a szálláshelyekre és az előkelőbbnek számító irodai szobákba cserépkályhákat állítottak be. Ezeket is Nagyváradon szerezték be a szintén német származású Hoffner Konrád István nevezetű mestertől darabját h a r m i n c h a t rénes forintért. Kivételt képezett a közgyűlési terem nagy, zöld színű kályhája, amelyért a fenti mesternek ötven rénes forintot fizettek. 31 Nagyobb megrendelés volt az az asztalos munka, amelyet az ugyancsak nagyváradi Szatmári József vállalt magára, s amelynek értelmében elkészíti az ablakokat, a zsalugátereket, húsz ajtót, ebből egy kétfelé nyílót a közgyűlés terem számára külső és belső béléseivel együtt. Vállalta a szobák járószintjének az elkészítését is, úgy, hogy két szál deszkát, illetve deszkákat összeenyvezve fektet le, amelynek szélessége két-két sukk legyen, hossza pedig két-két klafter, s amelyet tulajdon maga kezeivel kellett illendő sűrűségben leszegezni. Táblánként két-két rénes forintot kért. Előírták neki, hogy az ajtókat vadgalamb színűre fesse, s ennek a színe — néhol — a most folyó felújítási m u n k á k során elő is került. Kikötése volt viszont, hogy a Váradról Böszörménybe való szállítást a H a j dúkerület oldja meg. A zsalugáterek készítését tizenöt rénes forintért vállalta. 32 A szerződésen felül vállalta még azt, hogy a levéltárra és a „kancelláriára" is kétfelé nyíló ajtót készít, illetve azt, hogy mellékhelyiségek (árnyékszékek) belső berendezéseit is elkészíti, nevezetesen két ülő alkalmatosságot, ajtókkal és a járó szinttel együtt. Ugyancsak készített még harminchét ablakdeszkát, a folyosókra pedig nyolc könyöklő deszkát. így a kerület végül összesen 1457 rénes forintot fizetett számára. A zárakat azonban és egyéb biztonsági lakatos m u n k á k a t az a j t ó k r a m á r a helybeli és előttünk immár ismert Fazekas István lakatos mester készítette. Az ablakok cinezését h a t - h a t rénes forintért vállalta, a dupla ablakokét és a zsalugáterrel ellátottakat pedig ennek a kétszereséért. Az ajtókhoz szükséges zárakat pedig, a vakzárakkal (reteszekkel) együtt, ide számítva a közgyűlési terem kétfele nyíló a j t a j á t is, darabonként tizenkét rénes forintért készítette. 33 A legkényesebb munkát, a tetőszerkezet készítését — amint azt m á r az előző tanulmányomban is leírtam — Hoffmann István tokaji — ugyancsak német származású — hídmester vállalta. A szerződés szerint a mester a tetőszerkezet leglényegesebb elemeit — a szálfákat, zsindelyeket és a tetőléceket — Tokajban készítteti el. Nyilván ő is széles kapcsolatokkal rendelkező mester-vállalkozó lehetett. Ugyancsak ő vállalta, hogy a síkmennyezetre tervezett közgyűlési terem stukatór deszkáit is elkészíti, s illendően srófos szegekkel felszegzi. Vállalta azt is, hogy a tetőre szolgáló 30 Uo. 1808. ápr. 19-én kötött szerződés. 31 Uo. 1808. aug. 11-én kötött szerződés és az 1808. aug. ll~én kötött szerződés. Mindkettő Nagyváradon kelt, s átvételét Malatinszki Sándor strázsamester bizonyította. 32 Uo. 1809. évi számadások. 33 Uo. Az 1809. évi számadásoknál. A szerződés 1806. ápr. 16-án kelt Böszörményben.

123

négy létrát is elkészíti, a lépcsőkkel együtt. A szerződés érdekessége, hogy a vállalkozó kötelezte m a g á t arra, hogy a tetőszerkezetet a kőműves munkákkal szinte párhuzamosan végzi — nyilván a m á r felhúzott falak esőzéstől való védelme érdekében — s mindezért összesen 4600 rénes forintot kért és kapott. A szerződésben itt is benne állott, hogy a h a j d ú városok biztosítanak f u v a r t az anyag Tokajból Böszörménybe való szállítására, segédmunkásokat biztosítanak, s a mesterlegények pedig, amíg azok Böszörményben dolgoznak, ingyen szállást kapnak. Az ide szállított, de még be nem épített zsindely és lécek őrzéséről pedig gondoskodnak. 34 Komoly gondot jelentett az épülethez — elsősorban a bolthajtásokhoz szükséges vasak, illetve a mész és a faanyag beszerzése. Ezeknek megszerzését általában az egymást váltó hajdúkerületi építtető inspektorok intézték. Kezdetben v a s á r u t a városban átutazó és rendszerint a debreceni vásárba tartó kereskedőktől vásárolták meg, de a nagyobb mennyiséget m á r eleve megrendelték. Az így vásárolt nyersanyagból — a m á r jelzett módon — helyi kovácsmesterek készítették a vonóvasakat. Az átutazó kereskedők rendszerint a felvidéki Csetnekről jöttek, míg a nagyobb megrendelések a diósgyőri állami tulajdonban lévő vashámorból történtek. Nagyjából ugyanígy szerezték be a f a a n y a g o t is. Abban az esetben, ha az építtető inspektorok a debreceni vagy a nyíregyházi vásárokban előnyösebben vásárolhattak faanyagot, akkor azokat meg is vették. Ezek rendszerint kisebb tételek voltak! A nagyobb beszerzések rendszerint Máramarosból és a bihari hegyekből, Belényes környékéről történtek. 1805-ben például Nánás város vásárolt kétszáz szál deszkát, amellyel az addigra m á r félig kész épületet a tél viszontagságai ellen fedték be. A deszkák Böszörménybe szállítását részint Nánásnak, részint pedig Dorognak kellett vállalni. Rendkívül tanulságos az a jelentés, amelyet Jablonczay Petes Lajos hajdúkerületi számvevő (perceptor) n y ú j t o t t be a kerületi közgyűlésnek Máramarosban tett útjáról, amelynek a nyilvánvaló célja az volt, hogy ott a lehető legolcsóbban szerezze be a kerületi székházhoz szükséges ger e n d á k a t és egyéb faanyagot. 3 5 1803-ban kelt ú t r a a kerület megbízásából, hogy keresse fel a máramarosi királyi birtokok adminisztrációját. O t t sikerrel is járt, m e r t engedélyt kapott arra, hogy a bustyánházi királyi birtokról építő anyagot vásárolhasson. Sőt megígérték azt is, hogy a vásárolt anyagot leszállítják a Tisza p a r t j á r a . Szerencséje volt, m e r t a királyi kincstár ekkor éppen eladási tilalmat léptetett életbe. Az anyagok á r á t is a múlt évi rendelkezések szerint állapították meg. A másfél colos deszka huszonkét krajcárba került, míg az egycolosé húsz k r a j c á r volt. A lécek ára darabonként öt krajcár. Az útra Jablonczay Petes János öszszesen tíz napot fordított, s harmincöt stáció forspontot vett igénybe, amelyért természetesen napi d í j a t kapott, mint az építtető inspektorok 34 Uo. F. 6. No. 3. 1814. Az 1809. évi számadásoknál. 35 Uo. IV. A. 502. a. 1803. 285. 16. és IV. A. 502. b. F. 3. No. 33. 1803. 36 Másként Bustyaháza néven is emlegetik. Orosz-német falu. Vö. Fényes Magyarország geographiai szótára. (Pest, 1851) I, 188.

124

Elek:

is ilyen esetben általában mindig. Az anyagot a Tiszán tutajon szállították Tiszalökig, onnan pedig a városok kötelessége volt szekeren H a j d ú böszörménybe szállítani. Sokkal izgalmasabb azonban annak nyomon kísérése, hogyan szállították azt le a Tiszán, m e r t egy olyan ősi szállítási módot követhetünk nyomon, amely évszázadok óta általános volt az Alföld és a hegyvidék között, s amely még a későbbi évtizedekben is szokásban volt egészen addig, míg a vasúti szállítás azt ki nem szorította, illetve addig, ameddig a történelmi Magyarország fennállt. Nevezetesen a tutajos szállításról van szó! Jablonczay Petes Lajos a Hajdúkerületnek írt jelentésében jelentette, hogy a kerületi ház építésére vásárolt kétszáz szál mááfél colos és ugyanannyi egy colos deszkát nemkülönben hatszáz léc szállítását megszervezte, oly módon, hogy négy, erre vállalkozó személlyel egyezségre lépett. Megállapodtak, hogy mindegyiknek fizetése tizenhét rénes forint lesz, s ennek fejében ők az említett faanyagot Bustyánházán36 — Máramaros vármegyében a Husztról Máramaros-szigetre vezető ú t mellett a Tisza északi oldalán — a Tiszán a folyóra rakják, s Tiszalökig leszállítják, vállalva az esetlegesen bekövetkező károk megtérítését. Szerencsére ránk m a r a d t az eredeti szerződés is, amelyből a részleteket — amely különösen a néprajz számára lehet fontos — megtudhatjuk. A szállításra három úrmezei (Máramaros vármegye) rutén tutajos vállalkozott, nevezetesen Búzás Risor, Prodantsak Stefán és Morklyanak Illykó — a következő feltétellel. 37 A fent m á r említett faanyagot a bustyánházai kikötőnél összekötik, széldeszkákkal és bakszékekkel Tiszalökre leszállítják és ott p a r t r a teszik, s arról számot adnak. Fizetségük h á r m u k nak összesen ötvenegy rénes forint lesz, amelyet csak akkor kapnak meg, ha a vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. Előlegként azonban f e j e n ként kaptak három-három rénes forintot. A „farkon" álló legényt pedig ebből a bérből tartoznak fizetni és a felfogadása is az ő dolguk. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a legény egészen Tiszaújlakig velük lesz. A „ f a r k o n " álló legény feladata nyilván a Felső-Tisza veszélyes szakaszán való kormányzás volt, s az alsó szakasz jellegűvé szelídülő Tiszán Újlak (Ugocsa vármegye) után m á r nem volt rá szükség. Az Ürmezőn, 1803. július 13-án kötött szerződést a három rutén csak keze vonásával tudta megerősíteni. Tehát analfabéták voltak. A kormányos legény — akinek a nevét nem ismerjük — előlegként ugyancsak három rénes forintot kapott. Az út során egyébként elveszett egy darab colos deszka, amelynek értékét — a szerződésnek megfelelően — kíméletlenül levonták, huszonegy krajcárt. A szerződés megkötése és a végelszámolás között egyébként közel két hónap telt el. A tetőgerendákat a szerződés szerint a tokaji hídmester szerezte be — nyilván hasonló módon — a hajdúvárosok csak arra vállalkoztak, hogy szekereket adnak az építőanyag szállítására. Bizonyos egyéb faanyagokat pedig belényesi lakosoktól (Bihar megye) is vásároltak. 38 37 H BML IV. A. 502. b.F. 6. No. 3. 1814. Az 1803/4. évi számadásoknál. Urmező, 1803. jul. 13. 38 Például Kis Varga Dániel megbízásából vásárolt Munkátsi Dániel kerületi írnok Debrecenben Irinda Tógyer belényesi lakostól Debrecenben, 1806 júniusában 50 szál deszkát, darabonként egy forintért. Uo. 1806. évi számadásoknál .

125

Az építkezéshez szükséges meszet azonban következetesen Bihar megyéből, a Sebes-Körös völgyéből szerezték be. A fentiekben láttuk, Hajó községből, később pedig betfiai mesterektől. Ez utóbbiaktól ránk m a r a d tak a szerződések is! Nagy János építőinspektor m á r 1804-ben kötött olyan szerződést, amely szerint — a kerület engedélye alapján — kétszáz köböl meszet vásárolt tőlük, köblét nyolc máriással. Természetesen csak oltatlan mészről lehetett szó.39 A mész minőségével nyilván meg lehettek elégedve, m e r t a következő inspektor — Kis Varga Dániel — szintén a betfiai mesterekhez fordult. Erről szerződést is kötöttek, amely szerencsénkre szintén ránk m a r a d t . Az egyik mészégető román, a másik pedig magyar volt. 40 Márta Stefán és Szilágyi Illés a Betfián, 1805. április 18-án kötött szerződésben vállalták, hogy ,,a Tekintetes H a j d ú Városi Districtus" számára készítenek kétszázötven köböl meszet, amelyből legalább száz köblöt még jövő júliusig leszállítanak. Egy köböl mészért két rénes forint és ötven k r a j c á r t kértek, de vállalták, „hogy a Mész jó tiszta és Kő nélkül való" lesz. Előlegbe h a t v a n rénes forintot vettek fel. A szerződést a nagyobb nyomaték kedvéért Ujjlaki János községi jegyző(?) előtt írták alá. Egyébként m á r az 1790-es években is a betfiaiaktól vásároltak száz köböl meszet, amikor még úgy volt, hogy építkezés hamarosan beindul. Ezt egyébként beoltva felhasználták a tényleges építkezésnél! A szerződésben nem rögzítették, de nyilvánvaló, hogy a mész hazaszállítása a városok kötelessége volt. A korabeli építkezéstechnikának megfelelően — a boltívek miatt — a jó minőségű vasrudak beszerzése különösen fontos volt. A H a j d ú k e r ü let közgyűlése m á r 1801-ben utasításba adta Somosi András építő inspektornak, hogy a „Most közelebb a Debreczeni Országos Vásárra itten Böszörményben által menő vasasoktól ezen Tekintetes Kerület részére 6 vagy 7 Mása jó féle r ú d vasakat szerezzen". Ebben segítségül Csiszár András kerületi levéltárost a d t á k mellé. 41 1813-ban pedig Nagy János inspektort azzal a feladattal küldték el a vashámorba (valószínűleg a diósgyőriről van szó), hogy ott húsz mázsa rúdvasat vásároljon, mázsáját tizenöt rénes forintjával. Ugyancsak ekkor vett rostélynak való vasat is mázsánként tizenhét forintért. 4 2 Amikor az épület elkészülte u t á n statika problémák mutatkoztak, s a szakemberek javaslata szerint azt többek között vasrudak beépítésével lehetett megjavítani, akkor a közgyűlés megbízta Nánási Oláh András generális perceptort, hogy utazzon Diósgyőrbe és a kívánt vasrudakat készíttesse el. Ez 1815. április 14-én készen is volt. 43 Külön gondot jelentett azoknak a köveknek a beszerzése, amelyek elengedhetetlenek voltak az építkezéshez. Így például a lépcsőket terméskőből kellett kifaragtatni, amely helyben megoldhatatlan lett volna. Az emeletre vezető lépcső a tervek szerint huszonnégy fokból állott — 39 40 41 42 43

Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

126

F. 6. No 3. 1814. Az 1804. évi számadásoknál. Az 1805 évi számadásoknál. Betfia, 1805. ápr. 18. IV. A. 502. a. 15. 1801. 22—23. és Uo. IV. A. 502. b. F. 1. No. 56. 1801 IV. A. 502. a. 1814. 87. 76. IV. A. 502. A. 1814. 249. 13, 1815. 189. 32. és 345 66

egyébként ma is ennyi — s ezt helyben nem lehetett előteremteni. Nagy János inspektor ezért 1804-ben a sátoraljaújhelyi kőfaragóval tárgyalt, aki ezt a m u n k á t el is vállalta 1805. október 15-i határidővel. 4 4 A hazaszállítás természetesen szintén a városok dolga volt, s erre tizenöt szekeret tartottak szükségesnek. Az újhelyi kőfaragó azonban a jelek szerint a nyersanyagot a Sárospatak h a t á r á b a n lévő k ő b á n y á b a n szerezte, esetleg a m u n k á t is a helyszínen készítette el.45 A közgyűlés ekkor úgy határozott, hogy a „grádicsok" hazaszállításakor a kőfaragóval egyezzen meg abban, hogy ,,a falak allyára elegendő Talpköveket" is csináljon, sőt a m u n k á t foglalózza le. Ez azonban a jelek szerint nem történt meg, m e r t az épület elkészülte után a jelentkező bajok egyik okának a szakértők azt jelölték meg, hogy az épület alulról — a kövek hiánya miatt — nedvesedik. Ezért vashorgokkal odaerősített kövek odahelyezését javasolták. 46 Ez viszont valóban el is készült, hiszen az épület falán jó néhány helyen ma is megtalálható! E pótlólagos beszerzés helyét nem t u d j u k ugyan, de nagyon valószínű, hogy Sárospatakról való, s talán az újhelyi kőfaragó készítette. 1821-ben, amikor a pincebörtönben feljött a talajvíz, a kerületi közgyűlés lényegesen egyszerűbben és főleg olcsóbban oldotta meg a problémákat. Nincs tudomásunk arról, hogy mestereket fogadtak volna. Az anyagköltségre kétszáz rénes forintot biztosítottak, s elrendelték, hogy a szükséges mennyiségű téglák, illetve a homok beszállítására a nánási, a szoboszlói, a dorogi hadnagyok biztosítsanak húsz kasos szekeret kapákkal és ásókkal ellátva, hogy így emeljék meg a börtön járószintjét, amelyben m á r lehetetlen állapotok uralkodtak. 4 7 Az építtető inspektorok természetesen fizetségért látták el feladatukat, ingyen nem is lehetett volna tőlük ezt elvárni, hiszen a hosszú évekig tartó építkezés, amelynek nemcsak az összefogása, koordinálása volt a feladatuk, hanem a legkülönbözőbb anyagok beszerzése is, rendkívül terhes feladat volt, s rengeteg utazással, utánajárással is járt. E mellett komoly pénzügyi felelősség is volt a vállukon! Nagy János építtető inspektor 1803/4-ben például 150 forintot kapott a kerület határozata alapján. Nem csodálkozhatunk azon, ha még ebben az évben a fizetése megjavítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hivatala „napról napra terhesedik". 4 8 Kérésére azonban elutasító választ adtak, s azt gyakorlatilag nem teljesítették. Hivataláról le is mondott. Igaz, a következő inspektorok még ennyit sem kaptak! A következő építtető inspektornak, Sarkadi Gergelynek például csak évi száz forint fizetést szavaztak meg.'*9 44 Uo. IV. A. 502. a. 1804. 144. 14. A határozat szerint a szekereket a városok között már eleve megállapított rend értelmében a következő fogja adni. 44 Uo. IV. A. 502. a. 1804. 444. 14. A határozat szerint a szekereket a városok köragtak. 46 Franz Ignác tokaji kőművesmester a kerületi ház megjavítására. Böszörmény, 1815 jún. 15. Javasolja a kerületnek, hogy „az egész épületet környös körül két és fél láb magasságú czokkel kövekkel körül rakatni méltóztasson ...". Uo. IV. A. 502. b. F. 1. N. 59. 1816. 47 A szakértői vélemény ennél ugyan lényegesen komolyabban vette a dolgot, de a határozat csak legszükségesebb dolgokat tartotta szükségesnek. Uo. IV. A. 502. b. F. 4. No. 70. 1821. és Uo. IV. A. 502 a. 22. 491. 631 . 48 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1803. 333. 3. 49 A kerület ekkor már állandó pénzhiánnyal küszködik a székház építése miatt.

127

Nem csodálkozhatunk azón, hogy Balla Ferenc 1810-ben — aki szintén csak évi száz f o r i n t salláriumot kapott — azzal a kéréssel fordult a kerületi elöljárósághoz, hogy találjon valami módot anyagi helyzetének javítására. A „mostani drágaság idején . . . az én tsekély esztendei fizetésem, mellyet építtető inspectori fizetésem u t á n vettem, tsak felényire sem pótolva ki nekem azon hátra maradásomat, mellyeket tsekély gazdaságomban a Tekéntetes Kerület Épületei által lett elfoglaltságomban elég terhesen éreztem és érzek most is . . .".50 E folyamodványra m á r kerületi elöljáróság som lehetett érzéketlen, s száz forint egyszeri j u t a l m a t adott a folyamodónak. Az összeg tehát kevés volt, még akkor is, ha az inspektorok kiszállás esetén napidíjat számolhattak el. Kis Varga Dániel az 1805-ös évről például a következőkérts n y ú j t o t t be napidíjat. 5 1 Betfiára menvén „mész alkuvás végett" hat napot töltött el, Debrecenben szálfákat és deszkákat vásárolt, s ez két n a p j á b a került, a lépcsőknek való kövek leszállítására Sárospatakra kellett utaznia öt napi időtartamra. Egy napidíjért csak egy forintot számolhatott el. IIa viszont magasabb r a n g ú kerületi tisztviselő utazott valahova anyagbeszerzés céljából, annak a napidíja lényegesen magasabb volt. Amikor a kerületi vicenótárius, Nagy János Diósgyőrbe m e n t vasakat venni, napidíja pontosan a kétszerese volt. 52 Napi két forint. Egyébként ennyit számoltak el Jablonczay Petes Lajos máramarosi ú t j a alkalmával is. Az egyszerű közembernek természetesen az inspektornál is kevesebb volt a napidíja. Amikor Komódi Bálint „lovaskatonát" (kerületi hajdút) a mészbányába küldték bizonyos dolgok elintézésére, napidíját a főkapitány húsz krajcárban, a ló tartását pedig tíz k r a j c á r b a n állapította meg naponként. 5 3

50 Uo. IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814 A z 1810 évi számadáspk. 51 Uo. 1805 évi számadások. 52 Uo. 53 Uo. IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814 Az 1803/4. évi elszámolások.

128

ADATTÁR A HAJDŰKERÜL.ETI SZÉKHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ

Adattári összeállításunknak a célja az, hogy eredeti formában mutassuk be azokat a dokumentumokat, amelyek a székház építésére vonatkoznak. Rendkívül fontosnak tartottuk közreadni az eredeti szerződéseket, elsősorban az építőmesterekét, de más mesteremberekét is. E szerződésekből ugyanis számos olyan részlet derül ki, illetve derülhet ki, amelyet a tanulmány feldolgozó részébe rtem építettem, illetve építhettem be. Ugyancsak fontosnak tartottam az építtető inspektorok számadásainak a bemutatását, amelyek bepillantást engednek azokba a mindennapi gondokba, amelyekkel meg kellett küzdeniük. Közlünk néhány olyan szerződést is. amelyeket a külső anyagszállítókkal kötöttek, így például a téglavetőkkel, a mészégetőkkel stb. Közlöm a tutajozókkal való szerződést is. Bemutatunk néhány számlát is, amelyek elsősorban a helyi mesterektől származnak és kisebb jelentőségű munkákra vonatkoznak. Általában az az elv vezérelt, hogy az építkezés folyamatának minden jellemző részletét bemutassam, mert sajnos a teljes dokumentáció közlésére helyhiány miatt nem nyílt lehetőség. Végezetül bemutatjuk azokat a statikai szakvéleményeket, illetve a pincebörtön vizesedéséről szóló jelentést, amelyek az épülettel kapcsolatos első komoly hibákról tudósítanak. A közölt forrásoknál mindig megadjuk a levéltári jelzetet is. A korabeli mértékegységek és a hónapok nevének feloldását az adattár végén adjuk meg. A forrásokat a korabeli írásmódnak megfelelően betűhíven közöljük, kivételt ez alól csak a nyilvánvaló elírási hibák esetén teszünk, összeállításunknál figyelembe vettük előző tarnilmányunkat is, tehát az itt közölt dokumentumok az abban foglaltakat is alátámasztják. Az adattár tehát a két tanulmánnyal egységes egészként kezelendő.

129

1. Hajdukerületi jegyzőkönyv. 1757. ápr. 14. Hadház (HBML IV. A. 502 a.) Határozat: „Böszörmény várossá légyen az a közönséges helly, tanquam in mediturio existens, hovais minden névvel nevezendő malefactorok ennek utánna küldettessenek és vitessenek, hovais 2. Mint közönséges detenciókban lévő malefactorok vagy is delinquensek őrizetekre egy Porkoláb vagy is Tömlöcz tartó négy fegyveres Hajdúkkal edgyütt rendeltetik. (Ez után következik az őröknek és porkolábnak fizetése tételszerűen felsorolva.) 3. Melly Malefactorok, hogy annyivalis inkább in securitate meg tarthassanak, két Tömlöczök belső-külső része hasogatott fából, közepe kőből fog építtetni; azokon fellyül erigálandó két különös házakkal edgyütt, mellyeknek építésére és a szükséges Bilincseknek és egyéb kívántató készségeknek tsináltatására interminaliter 300 vonás forintok repartiáltattak." Böszörmény Szoboszló Nánás Hatház Dorog V. Pérts

74 73 73 38 30 15

59 63 63 25 60 30

2.

A Hajdúkerület és Jenovai János kőműves mester szerződése kerületi börtön építésére 1762. ápr. 5. (IV. A. 502. b. F. 14. No. 241. 1762.) Mi N. N. Privilegiált Hajdú Városok Kapitányai, Hadnagyai, s Assessorai adgyuk tudtára mindeneknek, akiknek illik ezen Contractuális Levelünknek rendiben. Hogy mi Szabad Királyi Debreczen Várossában Lakó Kőmíves Mester, Jenovaji Jánossal eő kegyelmével alkudtunk meg egy közönséges Tömlöcznek Böszörmény Várossában égetett téglából lejendő meg csinálására: melly Tömlöcznek tizenegy s fél öl, a szélessége pedig hat és fél öl lésszen. Alsó Tömlöcz kettő, mindenik bólt hajtásra fog készíttetni. Felyül két szobát, egyiket a Porkoláb, másikat a hajdúk számára, ismét a Raboknak két fogházat hasonlóképpen felyül csinálni tartozik. Ugyan ezen felső épület között helyeztetik a konyha, melynek hátulsó részén a termény tartó (?) oldal kamra csináltatik. Az épületnek egyik végeiben Hajdú Városok Archívum háza, és mellette egy kamara. Ugy nem különben az egész Tömlöcz háznak elől hosszára Tornácza lészen. ö l i pedig az egész épületnek 21 garassával fog fizettetni és minden Kőmives Legénynek napjában egy egy icze ser assignáltatik, töb Intentiojókról pedig magok provideálnak. En is más részrül Jenovai János obiigálom magamat, hogy a fent írt Conventio szerint, a specifikált épületet tartozom jó, alkalmatos, ahoz értő Mester Legények által el készítetni, s oily jó munkát fogok tetetni, valamint a Nemes Hajdú Városnak teczeni fog, hogy ha pedig ezen munkámban a Nemes Városok valamelly tetemes hibát találnának, ezt a Nemes Városok teczése szerint meg igazítani és helyre hozni tartozom. Midőn pedig a fundamentumot be teszem, ahhoz a Nemes Városok által arra rendelendő Deputátusoknak hírt adni köteleztetem. Kinek is állandóságára és mind két részről lejendő meg tartására ki adtuk ezen Concentionális Levelünket Subscriptionkkal és pecsétünkkel meg erősítvén. Datum ex Particulari Privilegiarum Oppidorum Haidonicalium Congregatione die 5 a mensis Április 1762. In oppido Böszörmény celebrata. (Az irat mellékleteként feljegyzés a szerződés megszövegezéséről.)

130

NB. A Tömlöcznek hosszúsága öl 11 1/2 Az szélessége öl 6 1/2 Két alsó Tömlöcz bóth hajtásra Felül két szoba, egy a Porkolábnak, másik a hajdúknak. Raboknak ismét két fogház hasonlóképpen felyül. Az oldalban közép tállyon hátul lesz a terménytartó (?) oldal ház. Egyik végében a Tömlöcz háznak Hajdú Városok Archívum háza, és mellette egy Kamara, az egész épületnek Pedig egy Tornácza elől. Az épületnek öli lészen huszonegy garassal, s minden Kőmíves Legénynek napjában egy egy icze Ser. 3. Böszörmény városa ellenzi a kerületi székház építései — 1791. máj. 8. — (IV. A. 502. b. F. 5. N. 78. 1791.) Spectabilis ac perillustris . Domini Supr. Capitaneo Nobis singuraliter colendissime! A Tekéntetes Feő Kapitány Urnák sub Do 30 Apr. A. C. (folyó esztendőben) ezen Magistratushoz utasitott Levele, (melly szerént a Nemes Városok Tiszteinek Közönséges igazgatásokat illető dolgoknak fojtatására és a közönséges Raboknak és azoknak lett vigyázó Hajdúknak kivántató közönséges Épületei eránt a Tekintetes Districtusnak egyes gondolkodásait közleni méltóztatik) ezen Magistratus előtt fel olvastatván; az azon Levélre Sub Do lae May 1791 No 505 lévő meg határozást kívántuk elő adni a következendőkben: Mint hogy ezen Communitas a rajta levő Adósságból Naponként szabadulni kiván, a Magazinumnak meg vétele által pedig több kölcségbe esne, s a város házát is, ha a Communitas maga építteti (minthogy ollyan nagy épületre, minemű a Praetorialis Ház, szüksége a Communitasnak nintsen, s már nagyobb részét az építendő Háznak fája is meg van szerezve) kevesebbe kerül: tehát sem a Magazinumnak, sem pedig a Praetorialis Háznak meg tserélésére nem accedálhat; sőtt a Közönséges Gyűléseknek Böszörményben való gyakori lételek miatt ezen Communitásnak sok ízben tapasztalt és tsak nem el szenvedhetetlen kára lévén, hogy több Épületek tétessenek a Tekintetes Districtus számára, mellynél fogva a Gyűlés itten gyakrabban tartassék, azt a Communitás diíficultállya s egy általában declarállya, hogy mivel külömben is az idő olyan szűk, hogy a szegény Lakos még tsak a Királyi Adót sem fizetheti, s a nagy szükség miatt egész Háza népével sok időkig érezhető meg erőltetésbe esett, a Nagyobb Épületeknek épitésére incassalanadó Pénzek fizetésében tellyességgel nem concuralhat. Mellyet is alázatosan jelentjük. In relique debito cum cultu per manemus. Böszörmény, Die 8a May 1791. Humillimi servi Magistratus oppidi Böszörmény 4. A Hajdúkerület közgyűlésének határozata a kerületi székház építéséről Böszörmény, 1792. szept. 13. (IV. A. 502. a. 1792. Szent Mihály hava 13. 505. old. 5.) a

5. 7 Augusti 792. No. 16 884. Mely által közöltetik azon formula(?), melly szerint kelletik a Domestica Cassa Praelimináris erogatioját esztendőről esztendőre october hava közepéig a F. H. K. M. Tanácsnak fel küldeni.

131

ad. 5. A következendő 1793dlk esztendőre kívántató Domestica Cassa Praeliminaris Erogatiojanak a parantsolt mód szerint lejendő fel készítésére ki neveztetnek, hogy relatiora Nemzetes Oláh Mihály első nótárius, Györffy Mihály és Szopori Karáchony Mihály Tábla Birák, Csohány György Domestica Cassa perceptor és Nemes Böszörmény és Hatház városai feő Hadnagyai. Melynek alkalmatosságával meg határoztatott ez is: hogy mivel a Kerületnek sohol is a városokon alkalmatos Háza s Epülettyei, holott gyűlések tartathatnék, a Tisztek és Városok Követtyei bé szállhatnának, nem találtatnék; azonban a mostani Districtuális Ház, melly Böszörményben vagyon, egész szoros lévén, a mellyett az Archívum is nem ollyatén tágas és bátorságos volna, a mint illene, tehát a költségeknek kedvezni akarván, azon Háznak tetejébe egy Sessionális Ház, egy archívum, egy Notariális Ház s Cancellária építtessenek; a mostani Sessionalis Ház pedig és Archívum tisztességes Arestomokra fordíttassanak. Mely e szerint éptendő Házakkal által ellenben a Kerület fundusán Délre és Napkeletre a Hat városok követeinek alól hat szobák, s a Tiszt urak számára pedig hasonlólag azok felett hat szobák ujjonnan építtessenek azzal a megjegyzéssel, hogy a városok követeik számokra építendő szobák magok Privata Domestica Cassajiból fizettessenek, melynek építését s rájja teendő költség eránt a most ki rendelt Debreczeni Míves Rachpaurt meg kérdezni, s mindenekről a kivánt elé jelentést meg tenni közöltessék. (Kapcsolódó irata: F. 14. N. 2. 1792.) 5.

Csohány György kerületi számvevő jelentése az építendő székház részére tett téglavetésekről Dorog. 1794. Böjtelő hava 22. (IV. A. 502. a. 12. Hk. jkv. 1794. 289. 79.) 79. Domesticus perceptor Vitézlő Csohány Györgynek bejelentése fel olvastatott, melyben azt adgya elő, hogy az újonnan épitendő Házhoz már bizonyos számú Téglák vettettek, de amely minden őriző nélkül a Mezőn vagyon ki rakva. 2. Hogy a Tégla vetésnek ideje el következvén, mind arról tehát, hogy a Mezőről bé hordattasson, mind arról, hogy a Tégla vetők a vetéshez hozzá fogjanak, magának utasítást kér. Ad. 79. Fentirt Domesticus Perceptor Csohány Györgynek meg hagyatott, hogy a már készen lévő s ki rakott Téglákat további rendelésig azon a Hellyen, a hol vágynák jó őrizet alatt Conservaltasson. Ezennel pedig az is meg határoztatott, hogy mivel a Materialék az Építésre már jó részben el készíttetve lévén, a Felséges Királyi Helytartó Magyar Tanács a fel küldetett Rajzolatok eránt reflektáltassék és a kéretett Királyi Kegyelmes meg edgyezésnek minél elébb lejendő le küldetése eránt ujabban meg kérettessék. (Kapcsolódó irata: F. 2. N. 62. 1794.) 6.

A Helytartótanács engedélyezi a kerületi székház építését Böszörmény. 1801. Szent György hava 9. (IV. A. 502. a. 15. 1801. 22—23. 17.) 17. Olvastatott a Felséges Királlyi Hellytartó Magyar Tanátsnak Budánn Boldogasszony hava 27dik Napjánn az az 1801<*ik Esztendőben az 1828 dik száma alatt költ kegyes Parancsolattya i Mely által Eő Felségének olly kegyelmes válasz adó rendelése adatik tudtára ezen Kerületnek, Hogy Eő Felsége Kegyelmesen meg engedni méltóztatott ezen Hajdú Városoknak kérésekre, hogy Böszörménybe a Tiszt

132

viselők számára ugyan egy ujj ház építtessen, mellyre a már ennek előtte még 1 7 9 4 d i k Esztendőbe lett lerajzolás szerint 2514 ft-k 17 1/2 krajcárok, a mostan fennálló Praetoriális ócska Háznak pedig új, jobb igazítás által való megépítésére pedig 2438 forintok 7 1/2 krajcárok és így az egész épületek munkájára a Kerület Domestica Cassajából 4952 forintok, 24 7/12 krajcárok tétettni engedtetnek, olly móddal, hogy ezen Épülletnek munkáji értelmes és alkalmatos Mester Emberekre bizattassanak, az építésbe minden vesztegetés és bőv költés szemessen el távoztasson és annak idejébe az egész Munkáról és Kölcségről a tartozó szám adás fel küldessen. Mellyre nézve azon kért Épületeknek ez előtt fel küldött Rajzolattyai és az előre látható kölcségeknek fel jegyzései vissza küldetnek. Melly czélra hasznos tanácskozások után a következő Rendelések tétettek. Ad. 17. Hogy mindenekelőtt a le küldött rajzok és ahoz csatlott meg határozott költségek, az ehhez értő Mester Emberekkel előre közöltessenek és azok közül mindenik a maga meg határozott gondolkozásait adja elő írásba, ha a kivánt szükséges munkákat a meg határozott Árron telyesítheti é, s micsodák. Melyre nézve Vice Kapitány Nemzetes Vitézlő Oláh Mihály és fő Nótárius Györffy Jósef ki rendeltettek, hogy Mivel ezenn Megyébe olly alkalmatos kő míves Áts mesterek nintsenek, Debreczen városából és Tokajból, mint ezenn Megyéhez közel lévő Hellyekről egy egy Kő Míves és Áts Mestereket Böszörménybe öszve híván, azoktól különössen a már meghatározott Rajzok, kölcségek és felly ebb ki magyarázott Materiálékra nézve a magok végső meg határozásaikat vegyék ki és azokat ezenn Tekintetes Kerületnek adják bé. Azomban hogy az idő alatt is a szükséges Matériáléknak meg szerzésébe előre való lépések tétessenek, a következők állapítattak meg. lo Minthogy már ezen Kerület részére még a múlt 1795^ Esztendőbe 200 Köböl meszek meg szereztetvén, azok itten Hellybe, Böszörménybe bé oltva készen tartattalak, tehát azokhoz a Mész Égetőkkel mostan csak 100 Köböl Mésznek Égetésére tétessen alku, mellyek a következő őszig az Építtetés hellyére szállíttassanak. 2° Ezenn Kerület részére ugyan csak 1 7 9 4 d i k és 1 7 9 5 d i k Esztendőkbe vettetett számos tégla az akkori környül állások szerént a városoknak kölcsön ki adatván, hogy azok most együtt készíttessenek el, abba a leg tanácsosabb mód hagyattatott helybe, hogy: Böszörmény várossába a'hol az építtetés fog tétettni; az oda való Mester Emberekkel a Téglák mind együtt vettessenek meg és égettessenek ki, annyi számba, a'mennyibe azok ki osztottak, és a'melly kölcségbe azon Tégláknak ki égetése és el készítése kerül; azon költséget a kölcsönzők azon Mértékbe, mint a mennyi számú Téglákat ki ki által vett, fizesse meg, mellyre nézve már 3° Böszörményi Lakos és azon Városnak Emeritus Hadnagya és mostan Senatora Nemes Somosi Andrásnak ajjánltatott, Hogy a Téglavető Mesterekkel Böszörményben alkudjon meg, a' Tégla vetésre és Égetésre, azoknak el készítéséhez pedig és ki égetéséhez minden szükséges Eszközöket, Takarót, Égetni való fákat szereztessen és az egyéb munkára vigyázzon és egyszersmind 4° Most közelebb a Deb^czeni Országos Vásárra itten Böszörményben által menő vasasoktól ezen Tekintetes. Kerület részére 6 vagy 7 Mása jó féle rud vasakat szerezzen. Melly szükségre a Demostica Cassából nevezett Somossi András ínspectornak 200 Rft-k Assignatio mellett előre ki adatni rendeltettek és ez f o g lalatosságokba való fel segélésére mellc'e Nemes Csiszár András Archivarius rendeltetik, hogy ezen foglalatosságoknak minden részről annak idejébe tudósítást tehessen. (Kapcsolódó irata: F. 1. N. 56. 1801.)

133

14.

Fejér István téglavető és a Hajdúkerület szerződése Hajdúböszörmény, 1801. ápr. 30. (IV. A. 502. b. F. 4. N. 50. 1801.) Alább írt Praesentium per Vigorem recognoscalom, hogy én építtető Nemes és Vitézleő Somossy András Úrral e következendő edjességre léptem: 1° Hogy én a Tekéntetes Kerüllet számára építendő Házhoz meg kívántató Téglákat Huszonöt ezret a mostan következendő Pünkösdre magam kiégetek; Melylyért a Tekintetes Kerület tartozzon nékem minden Ezerért két id est 2 Rft-t és 30 krajcárokat fizetni. 2° A Téglákat meg kívántató ki égetni való elegendő Materiálékat, takarni való Nádakat és a vetéshez meg kívántató Homokot a Tekintetes Kerület fog administrálni és procuralni. 3° A Tégláknak a Kemenczébe lejendő bé és onnan való kihordatását magam kölcségén fogom tellyesíteni. 4° A Tégláknak pedig valamint ép és alkalmatosak lésznek, ugy azokat a fent tisztelt Inspector úrtól approbált formára és Mértékre fogom el készíteni. 5° A kezem alá vejendő Matériálékról és a ne talám eshetendő Kárról egyenesen én tartozom felelni számolni. Mellyről adtam ezen egyesség Levelemet. Böszörmény, 30™a Apr. 1801. Fejér István tégla vető 8.

A kerületi közgyűlési épitő inspectort választ Szoboszló, 1801. jul. 13. * (IV. A. 502. a. 15. 63. sz. 15. Hk. jkv.) 7. Ugyan azon Jegyző Könyvnek 17 d i k száma alatt a Praetorialis Ház megépittetése eránt. Ad. 1 7 u m Districtualis Vice Kapitány Nemzetes Oláh Mihály, Karátson Mihály és Csohány György, Fiscalis Karap Péter kirendeltnek. Hogy minek utánna mind a Tokaji mind a Debreczeni Kő Míves Mesterek a már a Felséges Királlyi Hellytartó Magyar Tanács által hellybe hagyott és le küldött Épületnek kőmívesi munkája eránt a magok reflexiojákat és a költségeknek rendit elő adják, azokat öszve vetvén s meg vizsgálván, azok eránt Magok vélekedését adják bé. Minthogy pedig előre látható, hogy ezenn Nagyobb Építtésnek munkáji Építő Inspector nélkül rendesen n e m fojtathatnak, Közönséges meg edjezésből ezen egész Epíttettésnek minden munkáji körül fel-vigyázónak, vagy Építtető Inspectornak választatott Nagy János, N e m e s Böszörmény Városa edjik Senátora, Kinek is ezenn foglalatosságokért való Esztendei határoztatott 100 Rftokra. Hogy pedig ezen Inspector mind ez Építtetés körül, mind pedig a Kölcségek és arról tartozó számadások aránt maga kötelességeinek minden részeit annál tökéletesebben tellyesíthesse és magát minémű rendelkezésekhez alkalmaztassa, fő Nótárius Nemzetes Györffy Jósef és Rationem Exactor Oláh Jósefre bizattatott, hogy ezen építtetőlnspectornak minden kötelességeit magába foglaló Instruction és Utasításokat készítsenek, és azt ezenn Kerületnek reserválván, ugyan az az építtető Inspectornak adattasson ki. Továbbá Böszörményi Hadnagy Nemzetes Kovács Andrásra bízatott, Hogy mivel ezenn Épületihez meg kívántató Téglákat Böszörményi Lakosok Fejér István és Szálkay István ugyan csak a Böszörményi Határon az azokkal tett alku szerint tartoznak vetni, s e végre már mindenik Tégla vető 80 Rftokat a Cassábul fel vett, a vetendő vájogoknak ki ég3tésére a Böszörményi Erdőn elegendő fákat szerezzen, és azokat egyet értőleg az Építtető Inspectorral, az oda való Lakosokkal a Tégla vető helyre hordassa bé, és a Tégla vetőkre vigyáztasson, hogy a magok tartozó munkájokat szorgalmatossan folytassák. Mellyre nézve az égetni való fáknak meg szerzésére a Domestica Cassából 100 Rftok assignáltatni rendeltettek.

134

14.

A téglavető mesterek jelentése a munkálatokról Böszörmény, 1801 Szent Mihály hava 4. (IV. A. 502. a. 15. Hker. jkv. 84. 22.) 22. Böszörményi Lakosok egyszersmind Tégla vető Mesterek Fejér István és Szálkai Mihály alázatossan jelentik, hogy a Tekintetes Kerülettel végbe ment edjezés szerént a Tégláknak számát meg vetették ugyan, de mindeddig semmi, az égetéshez meg kívántató Materiák kezekbe nem adatván, Munkájokat el nem végezhették. Esedeznek azért, hogy a Téglák égetéséhez megkívántató Materialéknak meg szerzések felől, ezen Tekintetes Kerület által tétessen hathatós Rendelet. Ad. 22. A megnevezett Tégla vetőknek tudtokra adatik, hogy a Tégla égetni való fáknak meg szerzése Böszörményi Hadnagy Úrra lévén bizva, magokat ottan jelentsék, egyéb aránt pedig a tartozó Munkájoknak serényen való fojtatására intetnek. 10.

A Hajdúkerület és Rachbauer József kőműves mester szerződése a kerületi székház felépítésére — Böszörmény, 1803. máj. 20. — (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. 1805. évi számadások. Másolat.) Mi alább írtak egy részről, a Nemes Hajdú Districtusnak az alább ki magyarázott, alkura meg hitelezett kirendeltjei, más részről és Debreczeni Kőműves Rochbauer Jóseff bizonyossá tésszük: Hogy mi ezen Nemes Kerület részére Építendő, és úgy Nevezett Praetorialis Ház körül meg kívántató Kőműves Munkák eránt, e mai naponn a tisztelt Kerületnek ezen alkut követő hellyben hagyása mellett léptünk a következendő egyességre. 1. Ezenn Ujj Épületnek minden némű Kőfalai, vagy Kőműves munkákra meg kívántató Eszközöket, Materiákat, Köveket, Téglákat, Meszet, álláshoz, Bóltozáshoz szükséges véteményeket, nem különben az egész Építés Munkái körül meg kívántató szekerezéseket, szükséges Napszámosokat a Tekintetes Kerüllet lesz köteles; a Majszter pedig a Kőműves munkákon kívül semmit nem tartozik tellyesíteni. 2. A Kőműves Legényeknek, akármennyin lesznek, ugyan a Tekintetes Kerület fog éjjel és nappali Quartélyt adni, egyebekbe pedig mind élelmekről, mind egyebekről magok fognak magokról gondot viselni. 3. Az egész Épület Kőfalainak felrakásáért ugyan a Tekintetes Kerület minden quadrát öl kőfalért a felmérés szerént, akar vastagabb, akár vékonyabb légyen a Kőfal, eggy az az 1 Rftot és 48 krokat fog a Tekintetes Kerület adni, és az egész munka folytatást, a kit legalább minden hétnek vagy hat napoknak végezteivei a tartozó Napszámokat köteles lészen az Építtető a Majszter kezében le fizetni. 4. A felső párkányok készítését, a hány futó ölet azok tesznek, minden futó ölért 1 Rft, a Téglából vagy Kőből tejendő Padimentumozásokért pedig minden quadrát ölért 20 krokat fog a Tekintetes Kerület adni, ha pedig az Ótska Épület körül valamely változtatás, t, i. vagy Ajtóknak vagy Ablakoknak való kivágása kívántatik a kőfalon, azokat szokott Nap szám mellett fogja a Maister véghez vitetni. Én pedig más részről már megnevezett Rachpauer Jóseff Kőműves Maister magrmat kötelezem, Hogy a már meg mondott egész Épületnek minden nemű Kőműves Munkáit olly tökélletésen köteles lészek véghez vinni és vitetni, szükséges Kőműves Pallérokat, Legényeket mindenkor készen adni, s ugy felvigyázni; hogy ha akár a Munkák körül hátra maradást, akár az Épületbe akarmelly hiba és hijjánosság fog lenni, minden Kárt és fogytkozást tartozok magamébői ki pótolni és hellyre hozni.

135

Aminthogy pedig az illy nagyobb Épületeknek el készítése sokszor több Esztendőkre is szokott ki terjedni, azonban az Időknek bizonytalan változásaihoz képest hol nagyobb drágaság, hol oltsóság következik, tehát egy másnak megnyugtatására abban eggyeztünk meg; hogy ha ezen Épületnek Kőműves munkái 3 Esztendők alatt el nem végződnének, tehát a következhető Drágaság vagy Oltsóság és bővebb időkhöz képest szabad légyen az Építés munkája bérit változtatni, és igy ezenn alkunak kötelező ereje tsak a következő három Esztendeig, az az 1805* Esztendő November hava kezdetéig fog tartani, és akkor a kötelező Feleknek megtecczések szerint való eggyezésre lépni. Mellyeknek tellyesítésére mind'két részről köteleztetvén adjuk ezen megeggyezésről való alku Levelünket. Költ Böszörményben Május Hava 20* Napjánn 1803* Esztendőben. Mi előttünk Nánási Oláh Mihály Vice Kapitány Györfy Jóseff Ord. Nótárius Karap Péter Ord. Fiskális Kovács András Böszörmény Városa Hadnagya mint a Tekintetes Kerület kirendeltjei előtt Rachpauer Jóseff Debreczeni Kőműves Meister. Ezen eggyezés a Tekintetes Kerületnek az 1803* Esztendő Július Hava 15 napján tartatott Köz Gyűlésében helyben hagyatott és mgerősítetett és ezen Contractus időről időre, mind addig, míg az Építésnek vége nem lessz, az akkori Építtető Inspectornak is általadatni rendeltetett. . . . Anno 1803 Die 21 Julii. Elő pénzt a munka kezdeteivel vettem fel Építtető Inspector Nagy János Úrtól 100 Rftokát. Rappauer Jóseff Kőműves

11.

. uajdúvárosok egyezséglevele a kerületi székház építésére Böszörmény, 1803. márc. 24. (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. 1803/4 évi számadások. Másolat.) Mi alább írtak Nemes Böszörmény, Nánás, Szoboszló, Dorogh, Hattház és Vámos Pérts Hajdú városoknak Hadnagyai, és Deputátusai: adjuk emlékezetül: Hogy minekutána Eő felsége ezen Nemes Kerületnek alázatos, sürgető kérésére egy Közönséges Praetoriális Háznak Ujjonan való építésére Kegyelmes engedelmet adott vólna: rész szerént ezen Tekintetes Kerület Domestica Cassájának illető felsegélésére: de más részről mivel ezen Megyebeli Városoknak Hadnagyainak és Deputátusainak a Tekintetes Kerületnek minden Közönséges Gyűléseibe a Közönséges Rendtartás szerint jelen kelletvén lenni, azomban semmi szállások vagy helyek a Praetoriális Ház hellyen, a hova a Gyűlések alatt tsak bé térhetnének is nints, hogy azon Praetoriális Háznak ujj épületébe mindenik Nemes Városnak egy szálló szobája, és egy közönséges konyha építtessen a földszinén, Városainknak köz meg eggyezéséből arra kötelezzük magunkat. i s z ö r Hogy azon ujj praetoriális Háznak egész épületének meg kívántató Téglákat magunk erejénn és Költségén meg vettetni, égettetni és az Építés hellyére Szekereink által behordatni, úgy amint azokat a Tekintetes Kerület a Nemes Városok között esméretes mérték szerint időről időre ki fogja dolgozni. 2 . s z o r Hasonlóúl minden más Materiáléknak, Mésznek, Fának s egybeknek beszállítását Lakossaink által fogjuk tellyesíteni. 3 s z o r Mindennémű Napszámosokat is, a kik a közönséges Rabokon kivül az Építtetés körűi szükségesek ingyen, minden fizetés nélkül tartozunk városok erejek és tehettségek mértéke szerént időről időre adni és küldeni. Melly ti&lyesítésekről

136

az Építtető mindenik városnak köteles lészen a végett bizonyosságot adni, hogy a Nemes Városoknak azon épületbe való költségei és Jussai nyilvánvalók lévén, örökre fentmaradjanak, a mint azon Jussunkat is mostan előre fent tartjuk s jövendőbe fent tartani kívánjuk. Költ Böszörmény Hajdú Várossába Mártius Havának 24dik napján 1803dik Esztendőben. Kovács András Böszörményi Hadnagy, Oláh András Nánási Hadnagy, Czeglédi András Szoboszlai Hadnagy, Tóth Ferencz Dorogi Hadnagy, Csiszár Mihály Substitus Hadházi Hadnagy, Szabó István V. Pértsi Hadnagy. Ezen eggyessége és költsönös kötése a Nemes Városoknak azen Tekéntetes kerületnek e f. 1803dik Esztendő Martius Hava 24dik Napjánn tartatott Köz Gyűlése szine eleibe adatván, referáltatván helyben hagyatott és megtartatni végeztetett. Melynek következtében fojó 1803dik Esztendőre a Nemes Városoknak esmeretes mértéke vagy Portiojok szerént Háromszáz ezer Téglákat fognak vettetni égetni, és az épület hellyére Böszörménybe szállíttatni. — Nevezetesen Porták száma Böszörmény Nánás Szoboszló Dorogh Hadház Vámos Pércs

20 16 V2 16 V2 12 11 4

Summa

80

Téglákat 75 000 61 875 61 875 45 000 41 250 15 000 300 000

2szor Ugyan ezen mérték szerént fogják a Szekereket és Napiszámosokat is tellyesíteni és azoknak tellyesítésekről az Építtető mindenkor bizonyságot fog adni. Kőit az 1803dik Esztendőben Martius Hava 24k Napján a Szabad Hajdú Kerületnek Böszörménybe tartott közönséges Gyűléséből. Kiadta Györffy József Distr. fő Nótárius 12.

TJrmezei lakosok szerződése deszkák, lécek tutajozására Urmező, 1803. jul. 13. (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. 1803/4. évi számadás. Eredeti.) Mi alább irt Urmezei lakosok adjuk tudtára mindeneknek: Hogy mi a mai napon köteleztük magunkat Tekintetes Csebi Pogány Gáspár Urnák a következendőkre, úgymint : iször Mihelyst Tit. Ur. fogja parancsolni, azonnal tartozunk az Tekintetes Hajduvárosi Discitrusba kétszáz másfél tzolos, kétszáz egy tzolos deszkáit, hatszáz létzeit a Bustyánházi Portusnál a Tiszán öszve kötni és azokkal meg indulván, azokat az több hozzá vejendő evezőkkel, szél deszkákkal és bak székekkel Lökre nem tsak le szállítani, hanem ugyan onnan a Tiszárul a partra ki hordani és az arra nékünk ki rendelendő Commissariusnak számban által adni és Tőle arról, hogy miket és mennyiért adtunk által, Dispositio Levelet kapni. 2 s z o r Ezen Materialék le vitele béréül fog nékünk Tit. Ur fizetni egy egy személyünkre 17, mind öszve pedig hármunknak 51 ötvenegy Rforintokat fizetni; ugy mindazonáltal hogy most előre egyen egy három Rforintokat fel vettünk ugyan uti költségünkre, de a több el maradandó részét bérünknek nem elébb, hanem akkor, a midőn vissza jövetelünkkel a fent írt bizonyító Levelet bé adjuk Tit. Urnák, fogjuk felvenni. — Hogyha azomban az nékünk Bustyánházán által adandó Materiálékból akármiféléket elvesztenénk vagy akarhová tennénk, azoknak árrát Tit.

137

Ur bérünkből le húzhassa; mellyre nézve egymásért mind a hárman kezességet is vállalunk. — Farkon álló Legényt pedig Újlakig éppen magunk bériből mi tartozunk fogadni és fizetni. Mellyekről adtuk ezen saját kezünk kereszt vonásával erősített Contractualis Levelünket. Sig. Urmező, 13a Julii 803 Búzás Risor keze X vonása Prodantsak Stefan keze X vonása Morklyanak Illyko keze X vonása Coram me Stephano Hodossy Provisore Fizetődött:

Rft.

kr.

13, Julii előre 21 ismét Farkon állónak Bériben hármoknak 10a September háromnak az egy tzolos el veszett deszka árrának 21 kr. Subscriptiojávai

9

38

3£

Summa

50

39

3

13. Jablonczay Petes Lajos kerületi számvevő jelentése a máramarosi útján tett vásárlásairól — 1803. jul. 15. — (IV. A. 502. b. F. 3. N. 33. 1803.) Alább írt, a Tekintetes Nemes Kerületnek alázatosan referálom, hogy én a Tekintetes Kerületnek Determinatioja szerént a T. Máramarosi Királyi AdministrationáL a reám bizott aedilis materiálék meg szerzése végett mind írásban alázatos kérésemet be adtam, mind szóval több ízben is alázatos kérésemet meg újítottam^ mellyre való nézve csak u'gyan a Deszkák és Léczek meg vehetésére a T. Administratiotól a Bastyaházi Camerale officinahoz Assignatiot nyervén, ottan is több rendbéli kéréseimre olly szerencsés voltam, hogy praeferenter meg igértettek, úgy hogy ezen fojó Julius holnapnak 15ik Napján okvetlen a le szállítás végett a Tiszára rakathatnak. A szál fák és a szendelyek felől pedig, mivel e félékből a T. Administratio mostan senkinek sem szolgálhat, azon utasítást méltóztatott velem közleni, hogy azon szál fákból, a méllyeken a Sót Tokajba szállíttyák a Méltóságos Camera Praetestált Assignatioja mellett annyit kellene le tartóztatni, a mennyiből a Zsendelyek is ki telnek és ottan könnyű volna azon szál fákból zsendelyeket készíteni. A mi a Materialék árát illeti, e még a múlt Esztendei Taxa szerént a másfél czolos Deszka 22 krajcár, az egy czolos Deszka 20 krajcár, a szél Deszka. 5 krajcár, és a Lécz is hasonlóképpen 5 krajczár. A mi pedig a Tekintetes Kerület részére általam vétetett 200 szál másfél czolos és ugyanannyi egy czolos deszkák és 600 Léczek le szállítását illeti, 4 Kormányossal olly alkura lépnem, hogy egynek egynek a fizetése Tizen hét Rft. lészen, mellyért is ők a fellyebb említett materialékat mind Basthyanhazán a Tiszára hordani és Lökig el hozván, ottan nem különben is a Tisza partra ki rakni köteleztetnek, nem külömben minden meg eshető/ kárról is felelni tartoznak. El töltvén pedig ezen foglalatosságomban Tíz napokat, a jövet és menet Forspont pedig Harmincöt Statiora megyen, kérem azért alázatosan méltóztasson a Kerület ez fáradságomért is Projucturalis expensaim ki f i z e tésére nézve assignatiot rendelni. Maradván a Tekintetes Kerületnek alázatos szolgája Jablonczay Petes Lajos Distr. Generális Perceptor

138

14. Nagy János építtető inspector számadása az 1803/4. évben tett költségekről (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. Az 1803/4. évi számadások) Percepptio Rft

kr.

1° Az 1803 Esztendő fojamatja alatt a Materiálék megszerzése és más előre való készületekre, . . . vett fel a Domestica Cassából — _ — — — — — _ —

3272

17 4/

2o Az 1804k Esztendő fojamatja alatt s már elkezdett Építés fojtatására vett fel ugyatsak a Domestica Cassából . . . egy Summában — — — — — — — — —

600

k

Summa

— — —

—

—

— — —

—

—

— —

—

—

3872

17 4/

Rft

kr.

Erogatiok Egetett Téglákért, kövekért és Mészért 1. Égetett Téglákat a Nemes Városok a . . . a városokra adminisztrált 300 000 Téglákból administráltak 180 000 .. . 2o A mész Égetőkkel . . . 300 Köböl mészért, Köblit 2 ft. 16 kr.-val számlálván, az azon alku Levelekre tett Recognitiojik szerént a Mész Égetőknek fizetődött — —

680

Az Épülethez szükséges Vasakért Rft 3° Ditrictualis Vice Nótárius Nemes Vitézlő Nagy János Ur a Tekéntetes Kerület által a Vas Hámorba deputáltatván . . . vásárlott 20 mázsa vas rudakat, mázsáját 15 Rhenes forintjával — — — — — — — — — —

300

4° Ugyan az vas rostélyoknak való Strik vasakat 6 mázsát mázsáját per 17 ft. vévén vásárlott — — — — —

102

SUMMA

— —

—

—

—

—

—

—

— —

—

—

.

kr.

402

Az Építéshez megkívántató Fa materiálékért Rft

kr.

5° Domesticus Perceptor T. N. Petes Lajos Ur Tekintetes Máramaros Vármegyébe Bustyánházára Deszkák vásárlására deputáltatván, vásárolt — — — — — — —

193

6° Nyíregyházán vásároltam 200 szál máramarosi deszkát per 1 ft. — — — — — — — — — — — —

200

7. Lökönn a Tisza mellett vettem az álláshoz és egyéb szükségekre 120 szál fenyő szálakat párját 3 Rfval —

180

8. Ajtófeleknek való Gerendákat 25 szál tölgyfákat Debreczenbe vásároltam egy egy szálat 1 ft. 8 kr., melly tészen — — — — — — — — — — — —

31

8

604

18

Summa

—

—

—

—

—

—

—

—

— —

—

—

10

139

Kő míves Munkákra tett Költségek Rft 9° Debreczeni Kőműves Rachpauer Józsefnek a vélle kötött és a következő Építtetőnek általadott Contractushoz képest fizettetett . . . — — — — — — — — —

Kovács és lakatos

kr.

870

munkáért Rft

10. Lakatos Mester Fazekas Andrásnak 18 alsó ablakokra készített vas rostéllyokért a vele tett alku szerint minden rostélyért fl 2 ft. 30 kr-t számlálván fizettem . . .

kr.

45

Conventionatusoknak Esztendei fizetésekre, napi számokra és úti költségekre . . . Rft l l o Magamnak az 1803dik és 1804dik Esztendőre való Esztendei fizetésem a Tekintetes Kerület Határozása szerént — — — — — — — — — — — — — 12° Districtulis V. Nótárius Nagy János Ur Diósgyőrbe deputáltatván 5 napi diurnumát per 2 ft. . . . — — —

150 10

13° Ugyancsak a Tekintetes Urnák jövet menet 9 Statiora Forspont pénzbe . . . — — — — — — — — —

9

14. T. Petes Lajos Ur Máramarosba deszka vásárlására deputáltatván 10 Napi Diurnumát naponként per 2 ft. számlálván. Nem különben ugyan a T. Urnák forspont pénzt 30 statiokra jövet menet — — — — — —

50

15. T. Csiszár András Ur mész alkuvás végett Betfiára, Szálfa vásárlás végett pedig Váradra járván 8 napi Diurnumába minden napot 1 ftjával számlálván, forspontra tett költségre pedig jövet menet 10 statiokra fizettem . . . — — — — — — — — — — —

18

16. Lovas Katona Komódi Bálintnak a Mész Bányába küldetvén T. Fő Kapitány Ur által 6 napra magának napi számját 20 krval, Lova tartását pedig 10 krval vévén fel, fizettem . . . — — — — — — — — — — 17. Magamnak egész esztendőben a Materiálék vásárlásába eltöltött napi számjaim és forspontjaim . . . — — — Summa — — — — Elegyes Költségekre

—

—

—

—

—

—

—

—

3 36 276 Rft

18. A Praetoriális Ház Udvara szük lévén, ahhoz szereztetett egy Udvarnak vétemény szerint való . . . — — 19. Debreczenbe hat toló targonczát vásároltam, egyet egyet per 2 ft. 12 kr. . . . — — — — — — — — — 20. Hat ásót és hat kapát vásároltam a dolgozó Rabok számára, az ásót ugyan 54 krval, a kapát pedig 51. Fizettem . . . — — — — — — — — — — — — 21. 12 ásó és kapanyelet 6 krval és 6 lapátot 10 krval — 22. 1 Csigatekerő kötelet vettem 23. A Máramarosba vásárlott Deszkák leszállításáért . . . — 24. 2000 Létz szeget 1000t per 5 ft, ismét 1000 potzok szegeket egyet egyet egy krval . . . — — _ — — — —

140

kr.

kr.

340 13

12

10 2 6 50

30 12

11

4<;

39

25. Debreczeni bodnár Atsádi Jánostól vettem négy Mész Hordó Dézsát per 3 forint és három cserpákot, egyet egyet 24 krjával . . . — — — — — _ — — — 26. Hét szál vas abroncsnak való Strich vasat a Dézsák vasazására 51 1/2 font, fontját per 11 kr. . . . — — — 27. A Praetoriális Ház udvarán kutat készíttetvén, ahoz való Kut ágasért, Kut gémért és Kávákért fizettem 280 Ugyan azon kúthoz egy vas vederért fizettem — — 29. Kémény alá való Kultsos gerendákat vettem négy szálat per 3 ft. . . . — — — — — — — —- — — 30. Faragó Mester Erdélyi Jánosnak . . . egész esztendei faragásért — . . . — — — — — — — — — — Summa ~ — — —- — Summája minden erogatioknak

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ — — — — — — —

13 9

.12 26 Va

10 4 12 20 503 3830

27 18 4/ 36 4/

15. A Hajdúkerület közgyűlésének határozata a kerületi székház épitésének meginditásáról Szoboszló, 1803. Pünkösd hava 9. (IV. A. 502. a. Hk. jkv. 1803. 279. 29.) 29. Tekintetes főkapitány ur közönségessen elő terjesztvén, hogy minek utánna már Eő felségének tudva lévő engedelme mellett az ezen Nemes Kerület Praetoriális Ház építéséhez megkívántató némely Materiálék bé szereztetvén készen volnának, szükség, hogy az építésének minden munkáji egész erővel kezdettessenek el, Mivel a Mester Emberek, nevezetesen a Kőműves és Atsok a maga meg kívántató munkát tellyességgel ugy nem vállallyák, hogy mind szekerezést, mind napszámosokat magok tellyesitsenek, mivel abba ezen részen mód nincs, múlhatatlan, hogy ezen részben a szükséges rendelések eleve tétessenek meg: Ad. 29. Már a mult esztendőben Építtető Inspectornak Böszörmény város edjik senátora Nagy János Esztendei 100 Rft. fizetés mellett ki neveztetvén, tovább is ezen Inspectorra bizattatik, hogy az Épités Munkájinak egész fojtatása körül minden szorgalmatossággal és Hivséggel forgolódjon, az melly előre való vásárlások, materiálék meg szerzést kívántatnék, azokat a Tekintetes Kerületnek bé jelentvén, azokat igazán bé szerezni, az Építésre fordítani és mindeneket Napról Napra, a mint a bé vevések, ki adások, Perceptumok, Erogatumok fojnak, szorgalmatosan fel jegyeztetvén, azokról időről időre Számot adni köteles leszen. Hogy pedig az egész Épület munkája jó renddel és kivánt elő Menetellel (folyhasson), fojtonosan állandó Deputatioul Nemzetes és Vitézlő Oláh Mihály Vicekapitány, Györffy József fő nótárius, ord. fiscalis Karap Péter és Böszörmény Várossá Hadnagya Kovács András ki rendeltetnek, tellyes Activitással reájok bízatván, hogy mind az Épület formája, el osztása körül a szükséges Mester Emberekjkel való edjütt Tanácskozás által, mindeneket meg határozván ezen közönséges czélra mindeneket jól intézzenek, végezzenek és fojtassanak, a Mester emberekkel a szükséges alkut tegyék meg, és mindenekről időről időre ezen Nemes Kerület közönséges Gyűlésébe tudósítást tégyenek. 16.

Nagy János építő inspektor jelentése a lépcsőhöz való terméskő

szállításáról

— Szoboszló, 1804. szept. 24. — (Hk. jkv. IV. A. 502. a. 1804. 444. 14.) 14. Districtualis Építtető Nemes Nagy János jelenti, hogy a Tekintetes Kerületi Praetorialis Házához megkívántató 24 Graditsoknak való terméskő el készíttetése eránt, az ujhellyi Kő Bányászt meg szólítván, az azt ígérte, hogy octóber 15 k napjára azon köveket el készíteni fogja, és azok el szállítására akkorra 12 szekereket el is vár.

141

Ad. 14. A 12 szekerek a Praetorialis Ház körül való szolgálat rendi szerint a következő Nemes Városrul rendeltessenek ki, a Gráditsoknak való kövek el szállítására. Ennek felette Nemes Nagy Jánosnak meg hagyatik, hogy a falak allyára elegendő Talp köveket ugyan ott Ujhelyben alkudjon, melyekre is a Gráditsnak való kövek elszállításakor felpénzt is a Kő Bányásznak adja fel, s az el készítése terminusáról vele egyet értsen. 17. Nagy János építőinspektor jelentése az építés állásáról Böszörmény, 1805. jan. 29. (IV. A. 502. a. 16. 1805. jan. 29. 20. 21. Hk. jkv.) 21. Építtető Inspector Nemes Nagy János béjelenti, hogy az Nemes Nánás Város által vett 200 szál deszkákkal és a készen lévő és most vett 28 szál deszkákkal az idő viszontagságai ellen a Praetorialis házat bé fedette; a mellett kéri, hogy az ahhoz való Matériáléknak Tokajból való elszállítása eránt (mindhogy majd tavaszszal a Mésszel edgyütt a Lakosoknak el szállítani terhes lenne) a rendelés tétessen meg. Ad. 21. A bé jelentett Tudósítás tudományul vétetik, azonban a jelentőre bizatik, hogy mihelyst észre vészi, hogy az időnek viszontagságai a Lakosokat a fák el hozásában meg nem gátolják, azonnal Nemes Nánás és Dorogh Városait szólítsa meg, kik is azon Matériákat azonnal el szállítani köteleztetnek. 18.

Kis Varga Dániel inspector és betfiai mészégetők szerződése mész szállítására Betfia, 1805. ápr. 18. (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. 1805. évi számadások) Alább írtak, Tekintetes Bihar Vármegyében Betfián lakozó Márta Stefán és Szilágyi Illés adjuk tudtokra mindeneknek akiknek illik ezen Contractuális Levelünknek rendiben: Hogy mi a Tekéntetes Hajdú Kerület Építtető Inspectorával, Nemes Nemzetes Kis Varga Dániel IJrral az alább írt naponn olyan alkura léptünk, melly szerént ezennel kötelezzük magunkat, hogy mi ezen folyó Esztendőben esendő Lőrincz napra a Tekintetes Hajdu Városi Districtus számára készíteni fogunk Két Száz ötven No. 250 Köböl Meszet, Köblit 2 Két Rftjával és 20 krjával, még pedig olly megjegyzéssel, hogy ezen 250 Köböl Mészből legalább 100 köblöt még a jövő junius Havában tartozunk administrálni. E mellett magunkra vállaljuk azt is, hogy a Mész jó tiszta és Kő nélkül való legyen, külömben a tisztelt Kerüllet azt tőllünk acceptalni ne tartozzon. Ezen Eggyességünknek nagyobb erősségére a 250 Köböl Mészre felvettünk előpénzül a Tisztelt K. Varga Dániel Inspector Úrtól 60 azaz hatvan Rftokat, s a szerint fellyebbi magunk lekötelezéséről adjuk ezen Nevünk aláírásával megerősített Contractualis levelünket. Betfia cíie 18 Április 805. Szilágyi Illyés keze X vonása, Martha Stephán keze X vonása. Coram et per me Joannem Ujjlaki Nótárius. 19. Nagy János építőinspektor jelentése mész vásárlásáról kétezer forint kiutalásának kérelmezéséről Böszörmény, 1804. jun. 13. (IV. A. 502. a. 15. 1804. Hk. jkv. 391. 15.) 15. Tekintetes Kerület Építtetője Nemes Nagy János jelenti, hogy mostanában Betfiában jártában az ott lakó Meszesekkel 200 köböl Mész megvétele eránt, köbli 8 Márjásával számítván, alkuba eredett, kívánna azért arról bizonyosság tétetni, hogy azon 200 Köböl Meszet a Tekintetes Kerület részére meg veheti e?

142

Ugyan azon Építtető a Tekintetes Kerület ujjonnan építendő Praetorialis Háza körül dolgozó Mester embereknek és az Materiálék árra s egyéb interremiens szükségek pótlására két ezer Rforintokat assignaltatni instál. Ad. Nrum 15 ^ Tekintetes Kerületnek még a Mészre szüksége lévén, az Építtető a be jelentett 200 Köböl Meszet a ki tett árba a Tekintetes Kerület számára bátran meg veheti. A mi pedig a 2000 Rhénes forintokat illeti, azok a Domestica Cassára assignáltatni, s ugyan abból ki fizettetni rendeltettek. (Kapcsolódó irata: F.3. N.7. 1804) 20.

Kiss Dániel építtető inspektor jelentése Rochbauer József építési vállalkozó betegségéről Böszörmény, 1805. jún. 27. (IV. A. 502. b. F.6. No. 3. 814) Tekéntetes Nemes Kerület! Alázatosan jelentem: Hogy Kőműves Mester Rachbauer József felesége a múlt napokban a dolgozó Kőműves Legényeket innét a Tekintetes Kerület Praetoriális Háza építésétől Debreczenbe vissza hívatván, az Építés Munkája félben szakadt: Mellyre nézve én a nevezett Maisterhez Debrecenbe bé menvén, azt olly terhes beteg ágyban találtam, hogy mivel már meg élemedett öreg ember is, életéhez semmi reménység nints. Ugyan ezért felesége a Kőműves Mesterséget folytatni nem is kívánván, minthogy sem fia, sem más arra való Embere nints, a Legényeit el is bocsátotta, és az Építés Munkáiról végső Computust tétetni kívánván, hátra lévő bérit kéri kifizettetni. Minthogy tehát egyéb eránt is a nevezett Kőműves Maisterrel kötött Contractusnak ideje ezen esztendőben kitelik, méltóztassék más Kőműves Maisterről gondoskodni és a további Építtetés eránt engem kegyesen utasítani. Mély Tisztelettel maradván. A Tekintetes Nemes Kerületnek alázatos szolgája. Kis Varga Dániel Közönséges Építtető A bent előadott okok miatt az eddig vólt Kőmíves Maister a munkát tovább nem folytathatván, Tekintetes Feő Kapitány Urnák ajánltatik: Hogy eggy más alkalmatos Kőművesről tudakozódni, és azt az az Épület hátra lévő munkáira meghívni méltóztassék és maga mellé vévén a Tekintetes Kerület Tisztyei közül eggy vagy két személyeket, azon Kőműves Maisterrel a Kőműves munkák eránt úgy igyekezzenek alkut tenni, hogy az Épületnek minden némű Munkáira edj Summában per aversionem míg az Építés tökélletesen el nem végeztetik, azon Maister tellyesíteni tartozzon és az eggyesség ezen Tekintetes Kerületnek referáltasson. Az eddig tett Épület Kő falainak pedig fel mérésekre és a tartozó fizetések eránt, a Kőműves munkák eránt tejendő Computusra Ord. fiscalis Nemzetes Karap Péter, Distr. Archivarius Csiszár András és nánási ord. Hadnagy Oláh András Urak erga Relationem olly utasítással kirendeltetnek, hogy egy rendes Kőműves Maistert magok mellé vévén, a kívánt felméretést vigyék véghez és a szerént a tartozó Kőműves Munkák árrát fizettessék ki. Költ Nemes Böszörmény Várossában Junius Hava. 27 k Napján i805 Eszt. tartatott Gyűléséből Kiadta Györffy József Distr. Nótárius.

143

14. Kimutatás Rachbauer József Kőműves mester által végzett munkákról Hajdúböszörmény, 1805. aug. 5. (IV. A. 502. b. F.6. N. 3. 1814. 1805. évi számadások) Alább írtak a Tekintetes Nemes Kerületnek Kegyes végzéséhez képest Debreczeni Kőműves Mester Rachpauer Jóseff, a Tekintetes Nemes Kerület Praetoriális házának további építéséről fundamentomos okoknál fogva lemondván, az általa ez ideig tett Építések és Munkák eránt az alább írt Hellyen és időben vélle e következendő Computust vittük véghez. Ugy mint lör Fel mérettetvén az általa Készíttetett Épület átallyában, a Tekintetes Kerület részéről jelen vólt Deputatusok és Jarabin András Kőműves Mester jelenlétekben, és mindent össze számlálván, tészen az egész Épület, mellyet Rachpauer Jóseff épített mind öszve 510 ö t Száz Tiz Quadrát öleket. 2a Ezen 510 quadrát ölet ölekért a contractus szerént 1 ft. 48 krval számolván tartozik a Nemes Kerület 918 Rftkat. De mivel ugyan azon Contractus szerint Rachpauer Jóseff még a múlt Esztendőben vólt aedilis Inspector T. Nagy János Úrtól felvett 870 Rftkat. Marad még fizetetlen 48 ft. (Aláírások, valamint Rachbauer József német nyelvű aláírása arról, hogy a kérdéses negyvennyolc forintot felvette.) 22.

A Hajdúkerület és Jarabin András egri kőműves mester szerződése a kerületi székház építéséről Böszörmény, 1805. szept. 30. (IV. A. 502. b. F.6. N.3. 1814. 1809. évi számadások) Mi alább irtak egy részről a Tekintetes Hajdú Districtusnak ki rendeltyei, más részről pedig én Egerből való hellyes Lakos és Kőmíves Mester Jarabin András, adjuk értésekre és emlékezetül mindeneknek, hogy mi ezen Tekintetes Kerület építtetni kezdett, de félben hagyatott Praetorialis Házának további Épitetése tökélletes elkészíttetése eránt a következendő állandó eggyességre léptünk t. i. LO A Nemes Hajdú Városok Kerülete, a nevezett Ház Kőfalainak tökélletessen lejendő elkészítéséért és minden a körül tejendő Kőmüvesi munkának végbenviteléért, bele tudván minden rontást bontást vagy akármi igazgatást, mellyek vagy a már eddig felépült részében a nevezett Háznak, vagy az ehhez kapcsoltatandó Régibb épületnek az ujj épülettel minden részben egyformává való tételében előadhatnák magokat, bele tudván minden mázolásokat, meszeléseket, bótolásokat és egyebeket, az eggy pádimetomozáson kívül átallyában, a Tekintetes Kerület fog fizetni kétezer hétszáz N™ 2700 Rftokat. 2° Minden az Építés körül megkívántató Materiálékat, Szekerezéseket és Napszámosokat, úgy a Kőműves Palléroknak, és Legényeknek illendő quartélyt ingyen ugyan a Nemes Kerület fog adni. 3° Én is Jarabin András kötelezem magamat a fent meg nevezett Háznak, ide értvén mind a már fel rakott falaknak s bótolásoknak mind igazgatását, mind ki tsinosítását, mind az Épületnek még hátra lévő több részének elkészítését az előmbe adatott Rajz szerént, vagy ha a környül állások kívánják valamely olyjas Kőfal rekesztések, ablak, ajtó s egyéb vágások vagy berakások adnák elő magokat, melylyek azon Rajzban most nintsennek, mind azokat is és egy szóval valami a nevezett Ház körül Kőművest illető munka lesz, tartozzam mind egy pontig minél minél nagyobb sijetséggel lehet tökélletesen elvégezni: és ezen alkutól semmi szín alatt és kifogás alatt elállani szabad nem lészen: mellyre nézve a Nevezett Kőműves Mester Jarabin Andrásnak mostan szükséges, bátorságra való kezes levél vagy cautio mellett Zálog vagy előpénzt fog a Nemes Kerület adni 500 Rftokat.

144

Melly eképpen lett Edgyességünknek állandóbb voltára nézve adtuk ezen mind két részről neveink költsönös aláírásával erősített Contractuális Levelünket. Költ Böszörményben 1805<ük Esztendő Sept. Hava 30dik Napján. Jablontzai Petes János mk. feő Kapitány Karátsony Mihály Distr. Tábla Biró idősb Kováts András mpr. Nemes Böszörmény Várossá Hadnagya Andreas Jarabin Kőmíves Majszter mk. Ezen Kötés a Tekintetes Kerületnek az 1805 dik Sept. Hava 30dik Napján tartatott Gyűlésben a ki rendeltek által előmutatottván meg erősíttetett és kiadta Györffi József mk. a Tekéntetes Kerületnek Hites feő Jegyzője. Hogy a fellyebb kitett 500 ftokból álló elő pénz summát Építtető Úrtól hijánosság nélkül fel vettem, meg esmérem. Böszörményben October hava 5 d i k Napján 1805 dlk Esztendőben. Jarabin András Kőműves Maiszter Anno 1806 27a la 13a 25a 31 a 3a 2ia

May vett fel — — jUny _ _ _ _ Aug _ _ _ _ Aug a Legényének — Aug. egy Legénynek Septembris — — — Septembris — — —

Summa Anno 1807 20a Apr. 13a Juny la July 5 a Sept. Summa Anno 1808 die 7a Apr. die 23a Juny die 18a July

— _ _ — — — —

— _ _ — — — —

— — — — — _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ — — — — — — — — — — — — — — — — — — — —

—

—

_ _ — — — —

— — — —

— — — — — — — — — — — — — — — — — — _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

_ _ _

_ _ _

_ _ _

_ _ _

_ _ _

Summa Anno 1809 A végső computuskor . . . 31 8bris 1809 az egész hátra lévő summát felvette —

_ _ _

_ _ _

_ _ _

_ _ _

_ _ _

ft kr 400 50 200 200 20 200 100 1020 125 100 115 200 540 100 100 100

_ _ _

300 —

—

—

—

—

—

340

— —

491 1500

23. Kis Varga Dániel inspektor számadása 1805-ről (IV. A. 502. B. F.6. No. 3. 1814. Az 1805. évi számadások) A Bevételek Rendi és Summája Az elébbeni Építtető Inspectoral, Nagy János Uramtól által Cassae Remananciát . . . — — — — — — — — — — — — — A Domestica Cassából vett f e l . . . — — — — — — — — —

41

Erogatiók Téglákra, Kövekre és Mészre 1. Ezen Esztendőben 100 000 Téglák repartiáltatván a Nemes Városokra, a múlt esztendőben hátra maradott 120 Ezer Téglákkal együtt beszállítattak in Summa 220 000 Téglák . ..

145

2. A Mész Égetőktől vásároltatott ezen Esztendőben 250 Köböl Mész, Köbli 2 Rft jávai, 20 k r v a l . . . — — — — — — — — — —

—

583

20

3. A Praetoriális Ház Graditsához szükséges 24 darab k ö v e k e t . . . minden Schukot 25 krjával számlálván . . . —

_

_

_

_

_

_

_

75

Summa

_

_

_

_

_

_

_

658

—

—

_

_

_

—

_

_

_

—

—

20

Az Épülethez szükséges vasakért 4. 10. Mázsa vasakért, mázsáját per 18 Rft . . . —

—

—

—

—

180

Mindenféle, az Épülethez megkívántató famateriálékért 5. Bőit fészekbe szükséges foglaló gerendákat 40 szálat, szálát per 1 ft. 30 kr. vettem . . . — — — _ _ _

_

_

_

_

60

6. 40 szál fenyő Deszkát, szálát per 1 ft. v e t t e m . . . —

—

—

—

—

—

40

Summa

—

—

—

—

—

100

7. Debreczeni Kőműves Rachpauer Jósef a munkáról lemondván, vélle kötött Computus és felmérés szerint 510 Klapftert épitvén, az azért még fizetetlen summát — — — — — — — — 8. Az ujjonnan fogadott Jarabin András kőművesnek . . . — —

— —

— —

48 500

—

200

10. . . . Bátsi György kovácsnak fizettem Kultsos vasak tsinálásáért... —

27

48

11. Ismét ugyan annak holmi apró cseprő

18

36

46

24

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

Kőműves Mesternek és Legényeinek

Asztalos munkákért 9. Az Épülethez megkivántató minden Asztalos munkák elkészítésére Váradi Asztalos Szathmáry Jóseff . . . megfogadtatván . . . fizettem neki előpénzbe

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

Kovács és Lakatos Munkákért

Summa

_

_

_

_

_

_

_

_

Kovács M u n k á k é r t . . . — _

_

_

_

_

_

_

— _

Uti költségekre, Diurnumokra és Esztendei fizetésekre 12. Mész alkuvás végett Betfiára menvén a Számadó, hat napi Diurnumában vészen f e l . . . — — — — — — 13. Debreczenbe menvén Szálfákat és Deszkákat vásárolni két napi számjába vette f e l . . . — — — — — — — — 14. A Graditsnak való Kövek leszállításába S. Patakon 15. Esztendei fizetése . . . _ — — _ — _ — — —

—

—

—

6

— — — 2 öt napokat töltvén . . . — — — 100

Elegyes költségek 1. Erdei János Atsnak különb külömbféle apró cseprő faragó munkákért . . . fizetett — — — — — — — — 2. Kelemen Péternek holmi aprólékos Kováts munkákért —

— —

— —

— —

12 4

43 32

Summa _ _ _ _ _ Minden erogatiok Summája

_ —

— —

— —

17 1862

15 59

146

— —

— —

_ —

— —

_ —

— —

_ —

— —

14.

A Hajdúkerület és Hoffer János tokaji hídmester, ács szerződése a kerületi székház építésével kapcsolatban — Böszörmény, 1806. márc. 24. — (IV. A. 502. b. F.6. N. 3. 1814. 1809. évi számadások) Mi alább is irtak, egy részről, mi, mint a Tekintetes Nemes Hajdú Városi Districtusnak ezen Dolog végett ki küldöttjei, más részről pedig én Hoffer János Tokaji Királyi Hídmester, adjuk tudtára mindazoknak, valakiket az alább írt dolog illethetne, hogy mi a Tekéntetes Hajdú Districtus ujjonnan építendő Praetoriális Háza tetejének elkészítése eránt egymás között e következendő Edgyességre s Accordára léptünk ugyanis 1° Én Hoffer János az említett Épület tetejének egész munkáját magamra felvállalván tartozom az elébbeni Praetorialis Ház tetejét lefedni. 2° Mindenféle Materialékat, mellyek ehez megkívántatnak, úgymint szálfákat, létzeket, Sindeleket, vasakat, magam fogok szolgáltatni és azokat helyben Tokajban fogom elkészíttetni. 30 A Sessionális Szoba Stukaturára fog építtetni, az is a felvállalt munka közé tartozik a Srófos szegekkel edjütt. 40 Az Épület olasz tetőre készíttetik, s dufla Sindelyezéssel fog beboríttatni. 5° A munkát ezen Esztendőben idejében el fogom végeztetni, s olly móddal, hogy mihelyst a tetőnek fele része készen lészen, azt azonnal fel rakattatom, hogy a Kőművesek is munkájokat akadály nélkül fojtathassák. 60 A tetőhöz egy padrajáró gráditsot, és négy jó féle lajtorjákat fogok készíttetni. 70 Mi pedig a Tekintetes Hajdú Districtus részétől ezen felvállalt munkáért említett Híd mester Eő Kegyelmének 4600 azaz négyezer hatszáz Rftokat allyánlunk. 8° Az Materiáléknak Tokajból lejendő elszállítására elegendő szekereket fogunk rendelni. 9° Az fáknak felhúzásában a Tekintetes Kerület elegendő segítő embereket fog rendelni. 10° A Mester Legényeknek, míg Böszörményben dolgoznak illendő quartély fog rendeltetni, Ha idő közben sindeleket és létzeket Böszörményben szállíttatna, annak is helly fog mutattatni. 11° Anticipato Ezerhétszáz Rhenes forint fog részére fizetődni, a több részeit pedig a munkának fojamatja alatt a midőn magát ez eránt idejében jelenti, megkaphattya. Melly . dolognak állandóságára ezen Kötelező Levél mind két részre kiadattatott. Böszörmény, die 24 Marty 806. Nánási Oláh Mihály Tekintetes Hajdú Városok Kerülete Vice Kapitánya Csohány György mpr. Distr. Assesor Karap Péter mk. Distr. Ord. Fiscalis Nagy János mp. Distr. Vice Nótárius Nánási Oláh József mp. Distr. Számvevő Nagy János mk. Districtualis Építtető Inspector Nánási Oláh András mpr. Nemes Nánás Várossá Ord. Hadnagya Kardszagujszállási Lente István mpr. Nemes Nánás Várossá Nótáriussá Johannem Hoffner mpr. Tokayer Bíückmeister Ezen Contractus a Nemes Hajdú Kerületnek az 1806 dlk Esztendőben ápr. Hava Napján tartott Közönséges Gyűlésében referáltatván, elfogadtatott, megerősíttetett, és az Építtető Inspectoroknak pro congruo usa kiadattatni rendeltetett. Kiadta Györffy József mpr. Distr. fő Nótárius 17dik

Johanem Hoffner Tokayer Brückmeister (Rávezetve még a Hoffnernek történő kifizetések.)

147

14.

A Hajdúkerület és Fazekas András lakatos mester szerződése a kerületi székház építésével kapcsolatban — Böszörmény, 1806. április 16. — (IV. A. 502. b. F.6. No. 3. 1814. Az 1809. évi számadásoknál) Alább írt adom tudtokra mindeneknek, hogy én a Tekintetes Hajdú Városok Kerülete ujjonnan építtetendő Praetorialis Házához meg kívántató Lakatos munkákat a következendő feltétel alatt fél vállaltam. lo Az ablakhoz megkívántató lakatos munkákat czinezve minden ablakhoz ugyan hat- 6 Rhénes forintokról, a hol pedig mind külső mind belső ablakok és salukaterek is szükségesek lesznek 16 — tizenhat Rhénes forintokért el készítem. 2° Az ajtóhoz szükséges zárokat, vakzárakkal, ajtó vasakkal együtt (ide számlálván a Sessionális Ház két felé nyiló ajtaját is) egyre másra czinezve, egy egy ajtóhoz 12 — tizenkét Rhénes forintért készítem. Mellynek nagyobb erősségére adom ezen tulajdon nevem alá írásával meg erősített Contractualis Levelemet. Költ Böszörményben. Szent György havának 16 dik Napján 1806^* Esztendőben. Fazekas András lakatos mester Ezen Contractus a Nemes Kerületnek ugyann ezen napon tartott közönséges gyűlése előtt referáltatván, helybenhagyattatott. Nagy János distr. nótárius

Computus a Lakatos Munkákról 1. 26 Hármas ablakokra szükséges sarkakat a contractus első punctuma szerint eggyet eggye^ per 16 ft. — — — — — — — — — — — — 2. Eggyes ablakokat 27 darabot elkészítettem eggyet eggyet per 6 ft. — — 3. Husz ajtóhoz (ide számlálván a Sessionalis ház ajtaját is) a szükséges zárakat és sarkokat czinezett munkával elkészítettem a Contractus szerént eggyet eggyet per 12 ft. — — — — — — — — — — — — — — — 4. Ismét az Archívumra, Cancelláriára, és más két ajtókra zárakat, sarkokat készítettem czines munkával a dufla ajtót per 20 ft. — — — — — — 5. A két árnyékszék aj taira zárt és hevedert készítettem eggyet eggyet per 6 ft. 6. Ismét a Ház héllyára feljáró és a pincze ajtajára nagy Hevederehet, sarkokat és zárakat készítettem egyet egyet per 12 ft. — — — — — — —

416 162 240 40 12 24

Summa 918 A contractus hátára írott Jegyzések szerént egyszer másszor felvett Fazekas András _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 650És így tartozik még neki a T. Kerület Építtető Cassája — — — — — — 268 Hogy ezen 268 Rft Summát a mai napon tartott végső Computus alkalmatosságával Építtető Inspector Balla Ferentz úrtól hijánosság nélkül fel vettem, recognoscalom. Sig. Böszörmény, die 15 May 809. Fazekas András lakatos mester 26.

A Hajdúkerület és Szathmári József nagyváradi asztalos szerződése a kerületi székház építésével kapcsolatban Böszörmény, 1806. ápr. 19. (IV. A. 502. b. F.6. N. 3. 1809. évi számadások) Alább írt, adom tudtára mindeneknek, a kiknek illik, hogy én a Tekintetes Hajduvárosok Kerülete ujjonnan építendő Praetoriális Házához megkívántató Asztalos munkákat felvállalván a következendő fel — tételek alatt.

148

lo Minden ablakokat, már azok akár külső, akár belső ablakok legyenek, valamint szintén a Salukátereket is, melyeknek ugyan Levelei fenyő fából, a többi egyéb munka pedig tölgyfából fog készíttetni, zöld festékkel öt — 5 Rhénes forintért egyet egyet el fogok készíteni és így a hol mind külső mind belső ablakok és Salukáterek szükségesek lesznek, tizenöt — 15 Rhénes Forintért készítem. 2° A Praetoriális Házhoz megkívántató 20 — husz ajtókat (:ide számolván a Sessionális Ház két felé nyiló ajtaját is:) külső és belső béléseivel együtt egyre másra egyet egyet 16 tizen hat Rhénnes forintokért vad Galamb színnel el fogom készíteni. 3° A pádimentumhoz meg kívántató s egy pár szál deszkából öszve enyvezett Táblát (:melynek szélessége ugyan egyre másra két két schukk, a hossza pedig két két klafter, tulajdon magam szegeimmel illendő sűrűséggel le szegezve, Táblánként fel számlálván egyet egyet két Rhénes forintoként (áthúzva más kéztől két Rh forintért és 30 kr-ért). Ezt megjegyezvén, hogy a fent említett munkákat a magam materialejából tartozom készíteni, a Tekintetes Kerület pedig a materialék el szállítására meg kívántató szekereket Böszörménytől egészen Nagy Váradig mindenkor fog ki rendelni. Melyeknek nagyobb erőssigire nézve adom ezen tulajdon nevem alá írásával meg erősített egyességemről szólló Levelemet. Költ Böszörményben Szent György Havának 19 lk Napján 1806 Esztendőben.

COMPUTUS Az alább írt Építtető Inspector és Asztalos Szathmári József között, a tetes Kerület részére készített Asztalos munkák eránt. 1. Hármas ablakokat, az az belső, külső ablakokat egy zsalukaterrel együtt készítettem 26, mellynek árra a contractus első punctuma szerént egyjet egyjet 15 Rftvel számlálván tészen — — — — — — — — — — 2. Eggyes ablakokat készítettem 27 et , az árra a contractus szerint per 5 ft. tészen — — — — — — — — — — — — — — — — — 3. 20 ajtókat ide számlálván a Sessionális ház kétfelé nyiló ajtaját is, külső és belső béllésével eggyütt, festéssel eggyüt a Contractus szerrént eggyet eggyet per 16 ft. — — _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 4. Ezek elegendők nem lévén készített még az Archívumra, Cancelláriára két kétfele nyiló dupla ajtókat egyet per 16 Rftjával — — — — — — Ismét két simpla ajtókat, eggyet egyet 16 Rftjával — — — — — — 5. Minden Szobáknál megpádimentumozására a fel számlálás szerént ment 186 kétszál deszkákból öszve állított tábla, Tábláját a Contractus szerént per 2 ft. 30 kr. számlálván tészen _ _ _ _ — _ _ — — — 6. Két secessust magam matériáléjából, az egész munkájával az az ajtókkal, ülőszékkel és pádimentummal együtt egyet egyet per 30 ft. — — — 7. 37 ablak Deszkákat készítettem, eggyet eggyet 20 kr. — — — — — 8. A folyosóra 8 könyöklő deszkát egyet egyet per 20 kr. — — — — Summa

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

Tekin-

390 135 320 40 32 465 60 12 2

20 40

— 1457

27.

Erdélyi János ács kimutatása az 1806-ban végzett munkákról (IV. A. 502. b. F. 66. No. 3. 1814. 1806. évi számadások) Anno 806. A Tekintetes Kerület Háza körül e következendő munkákat végeztem. Rft. kr. 1. A Kut Gém eltörvén, mást készítettem 1 15 2. A Pádimentumhoz 45 szál Gerendát faragtam per 30 kr. 15 3. Három Mész keverőt tsináltam per 4 kr. 12 4. Négy megromladozott targonczáknak reparálása per 45 kr. 3

149

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Ismét 15 szál gerendáknak kifaragása per 20 kr. Két Meszes Ládának igazítása A Meszes Dézsákhoz Négy Rúdnak készítése per 6 kr. Két lajtorjának a csinálása per 1 ft. 6 kr. Tizen négy Ajtófélnek tsinálása per 1 ft. A Pincze Graditsaihoz 12 darab fának kifaragása és bérakása per 30 kr. Két Mészkeverőben szükséges nyelek tsinálása Eggy eltört talyiga kerék tsinálása

5

2 14 6

30 24 12

12 45

Summa 48 30 Hogy a fent s pecificá lt summát Épittető Inspector Nemzetes K. Varga Dániel Úrtól felvettem recognoscálom. Böszörmény die 21 Octobris 806. Erdélyi János keze X vonása 28.

Bácsi György böszörményi kovácsmester által a kerületház építésekor 1806-ban végzett munkák (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. 1806. évi számadások)

Anno 1806. A Tekintetes Kerület Praetoriális Házához e következendő Kováts Munkát tettem. Rft kr. 1. A Gátorba edj Kútsos Vasat tsináltam, Kultsra, Két Klopf terest per 2 ft. 4 2. Edj Vedret újj vassal vasaltam 1 30 3. Három kultsos vasat tsináltam két kultsost per 2 ft. 30 kr. 7 30 4. Edj Meszes Ládát vasaztam — — — — — — — — — — — 2 5. A Tégla feltekerésére szolgáló Láda öszvetörvén edj ujat vasaztam — 2 6. A fojosó Bólthajtásába tsináltam 6 Kultsos vasat per 2 ft. 30 kr. 15 7. Ismét egy másfél klopfteres kultsos vasat ' 3 8. Két tégla hordó targonczát ujjonnan vasaztam per 2 ft. 50 5 9. 10 ujj vas Kaptsot tsináltam per 6 kr. 1 10. Edj Lapátot pántoztam * 6 11. A folyosó Bólt hajtásába 10. kultsos vasat készítettem per 2 ft. 30 kr. 25 12. Hét tőrt kapcsot renováltam per 3 kr. 21 13. Edj villás kultsos vasat tsináltam 6 14. A Kémény hátulján lévő Kőfalba öt Klopfteres Kultsos Vasat tsináltam 10 15. A párkányba 45 Horgas szeget tsináltam per 3 kr. 2 15 16. Edj pár fejszét aczéloztam per 25 kr. 50 17. Négy cserpákot vasaztam per 24 kr. 1 36 18. 25 Poczok Szeget vertem per 1 1/2 kr. 50 19. A Kut Ostorhoz lánczot tsináltam 1 42 20. 200 Lécz szeget vertem per 1 kr. 3 20 21. Hat másfél klopfteres kultsos vasat tsináltam per 3 ft. 18 22. Edj Targonczának a kerekére a Vasat ráhúztam, és edj eltört tengejét reparáltam 42 Summa

111

42

Hogy ezen summát Épittető Inspector Nztes és Vitézlő Kis Varga Dániel Úrtól hijjánosság nélkül fel vettem, recognoscálom. Böszörmény die 5 a Octobris 806. Bátsi György Kovács Mester X vonása

150

14. Sarkadi Gergely építő inspektor számadása 1807-ről (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814. 1807. évi számadások) A Bévételek Rendi és Summája A mult Esztendőről való Számadásban kitett Remanentia Elébbeni épittetőtől . . . fel vettem . . . A Domestica Casából vett fel . . .

Cassae

az 364 1964

Erogatiok Téglákért, Kövekért és Mészért 1. Ezen Esztendőre is a tudva lévő Eggyeség szerint a Nemes Városokra repartiáltattak 200 ezer Téglák, mellyek a számadó keze alá . . . bé is adattak 2. 300 Köböl Meszet vásárlott . . . Köblit 3 Rftjával számolva . . .

9Ö0

Az Épülethez szükséges vasakért 3. Hat Mázsa Rud vasért, Mázsáját 20 Rftjával számlálván . . . fizettem

120

Kőműves Munkáért 4. Jarabin András Kőműves Mesternek, a vélle még az 1805k Esztendőben kötött Contractus szerént . . . Az Épület az megkívántató mindenféle fa Munkákért Asztalos Munkákért 5. Az Asztalosnak a vélle még az 1806 k Esztendőben kötött Contractus szerint... Lakatos és Kovács Munkákért 6. Lakatos Fazekas Andrásnak, vélle még az 1806-ban kötött contractus szerént fizettem . . . 7. Bátsi György Kovácsnak még a mult Esztendőben dolgozott vas munkákért . . . Uti költség, Diurnum és Salarium 8. A Mész Vásárlására és haza szállítására N. Váradra járván, e kécczeri foglalatosságban a Grémiumon kivül 8 napokat töltvén e l . . . 9. Magának évi fizetése Elegyes költségekre 10. . . . A faragó mester embernek apró cseprő munkákért 11. A kovácsnak hasonló aprólékos m u n k á k é r t . . . Summa omnium erogationum . . . Cassae remanentia

40 28

540

200

100

8 100 3 5

15 10

2059

16 52

30. Számla a kerületi házba vásárolt kályhákról Nagyvárad, 1808. aug. 11. (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. 1808. évi számadások) Három száz húszon négy N r o 324 forintokról, mellyeket Sarkadi Gergely Ur Nékem alább írtnak 9 Kályhákért, ed jet ed jet per 36 Ft. számítván fizetett; hogy tehát annak árát egészen felvettem ezennel recognoscálom. N. Várad 11 Aug. 808. * Hogy a Praetoriális Házhoz megvásárlott 9 Kályhák Építtető Inspector Tit. Sarkadi Gergely Uram által elszállíttattak, ezennel bizonyítom. Böszörmény, 15 Aug. 808. Malatinszki Sándor Distr. Strása Mester 151

Bizonyságlevél Arról, hogy Sarkadi Gergelly Ur én tőlem a mai napon edj nagyobb szobába való Nagy Zöld Kállyhát vásárlott 50 ötven Rforintokért, s az árát le is fizette. N. Várad 11 Aug. 808. Konrad Stephan Hoffner Hogy ezen Nagy Zöld Kályha a Tekintetes Kerület Sessionális Házába tétetett bé, bizonyitom. Böszörmény, 19» Aug. 808. Malatinszki Sándor Strázsa Mester 31.

Számla az épület tetejére való bádoggombok csináltatásáról (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. Az 1808. évi számadások) Mely szerént a Tekéntetes Nemes Hajdú Városi Districtus részére készitettem 2 nagy Házra való gombokat, edjiket edjiket per 25 Rft — huszonöt Rforint számlálván, és így a kettő 50 Rh. — ötven Rh. forint Summa. 10 May Anno 1808 Kraissel Jósef Bádogos Mester Hogy ezen fellyebb ki tett Summát Inspector Sarkadi Gergelly ő Kigyelme nekem ki fizette légyen, presentibus recognoscalom. Karsissel Jósef Bádogos mp.

Recognitio Arról, hogy nékem Inspector Sarkadi Gergelly Uram a Tekintetes Kerület házához készített két föld Kemecze tsinálásáért fizetett Tíz Rftokat. H. Böszörmény, die 13 oct. 1807. Szabó István mk.

Quietentia ö t Rftokról, mellyeket Inspector Sarkadi Gergely Uram a Praetorialis Házhoz edj föld Kemenczét, Katlan és Patkák el készítéséért nékem fizetett. H. Böszörmény die 23 okt. 1808. Juhász János

Quietentia Tizennégy Rftokról, mellyeket Építtető Sarkadi Gergely Uram, a Tekintetes Kerület részére én tőllem meg vásárlott hét szál gerendákért, minden szálat 2 Rftjával számlálván, énnekem ki fizetett. 29 Junii 1808. Barabás Mihály Ezen fák Pincze Gráditsoknak ki faragtattak és le rakattak, bizonyitom. Malatinszki Sándor Strázsa Mester.

Quietentia Azon 5 — öt Rftokról, mellyeket én alább megírt Nemes és Nemzetes Sarkadi Gergely Uramtól, a Districtus Házhoz való Pincze Gráditsok kifaragásáért és Két Ajtó felek tsináltatásáért és az meszes Ládáknak tsinálásáért minden hijjánosság nélkül fel vettem. Anno 1808 die 23. Oct. Veress István Áts Mester Anno 1808 25 febr. A Nemes Hajdú Város és Districtus számára vévődött. 5000 Stukaturához való szeg, a 1 ft. 50 kr, 9 ft. 10 kr. Felvettem Auer Sámuel vas áros

152

14. A Hajdúkerület és Hoffman Ignác debreceni üveges mester szerződése a kerületi székház építésével kapcsolatban Böszörmény, 1808. ápr. 19. (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814) Alább írt adom tudtára mindeneknek, a kiknek illik, hogy én a Tekintetes Hajdu Városok Kerülete ujjonnan építendő Praetorialis Házához meg kívántató üveges munkát fel vállaltam a következendő fel tétel alatt. Hogy minden ablakokat, már azok akar külső, akar belső ablakok legyenek, egyet egyet egyre másra egész tábla üveggel öt öt Rhénes Forintért és igy ahol dufla ablakok kívántatnak tíz tiz Rhénes forintért el készítem. Melyeknek nagyobb erősségére adom ezen tulajdon nevem alá írásával megerősített egyességemről szólló Levelemet. Költ Böszörményben Szent György hava 19 ik napján 1808. Esztendőben. Hofman Ignatz Glas meister in Debrezin Computus az üveges 1. 26 Kettős ablakok elkészítése a contractus eggy ablakot 12 ftval számlálván tészen — 2. Huszonhét eggyes ablakokért hasonlóképpen 6 ftval számlálván tészen — — — —

munkákról szerint egész táblákkal, eggy — — — — — — — — egész Táblákkal eggyet eggyet — — — — — — — —

Summa

312 162 474

33. A királyi biztos által a kerületi székház átadásakor tett észrevételek. 1808. aug. 2. (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. Az 1812. évi számadások) Azon Épületi Változásoknak és Reparatioknak Feljegyzése, mellyek az 1808 dik Esztendő Augustus Havának 2 d i k Napján tétetett megvizsgálás alkalmatosságával meghatároztattak. lo A Tömlötzöknek egésségesebb vólta, nem engedvén a Privetumoknak közel való létét; meghatároztatott, hogy az Épületen kivül kinézett hellyen egy mély gödör (Druckgruben) ásattasson, a mellyben az Épület végénn helyheztetendő Privetumok lefojjanak, még pedig úgy, hogy az azokat a vezető Canalisnak elegendő meredeksége legyen arra, hogy azok a nevezett gödörbe önként lefolyhassanak. Ez szükségessé teszi azt, hogy az Épületenn kívül egy kis Ambitus tsináltasson kő oszlopokra, a mellyen a nevezett privétekhez hozzá lehessen menni. 2 d ° A Hajdúk számára a mostani Strázsa mester Quartéllya adaptáltasson, a Strázsa mesternek pedig azon szoba adattasson, melybe most a Hajdúk vágynák és az előtte való folyosóból a kimutattott mód szerént egy kis konyha formáltasson. 3 t i 0 Cassáltatván ilyen formán azon Privetum, melly a Fojosón a Tömlötz szomszédságában volt tsinálva, ezen fojosónak alsóbb részéből formáltasson egy tisztességesebb személyeknek való lágyabb árestom. 4to Az Archívum öt ablakaira Vas pléhből Táblák tsináltassanak. 5 t 0 Ámbár illyen formán több választékjai lejendenek a Tömlötznek, de azon Föld alatt lévő tömlötz különös esetre nézve tsak ugyan be ne töltessen, hanem tisztán tartasson, ha szinte pro Ordinario Rabok nem fognak is benne tartatni. 6to Az ezen Reparatiora fordítandó költség az egész épületről adandó számadásban különösen tractáltasson, s az arról való számadás, különös jegyzéssel s ezen Directorialis Rendelésemre provocalvánn, és ezt in forma Producti adnectálván küldettessen fel. Signum Böszörmény, die 2 Aug. 1808. Báró Vetsey Miklós mpr. director. A Nagy Méltóságú Director Ö Excellentiaja által meghatározott Épületi változásoknak feljegyzése ddo 2ae Aug. 808. Lecta in Generali Congregatione Julii 808 in oppido Böszörmény célébra ta No. 21.

153

14. Sarkadi Gergely építőinspektor számadása 1808-ról (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. 1808. évi számadás) Perceptio A mult Esztendei Cassae Remanentia A Domestica Cassába . . . fel vett . . . három rendbeli Contractusra vett f e l . . .

Rft

kr. 52 1504 54 3000

Summa perceptionis

4505

.

46

Erogatiok Téglákért kövekért és Mészért 1. 150 Köböl Meszet V á s á r l o t t . . . köblit per 3 kr.

450

A Kőműves Munkáért 2. A Kőművesnek, Jarabin Andrásnak . . .

300

Ats munkákért Az Atsnak, a vélle . . . kötött Contractus szerint . . . Az Asztalos munkáért Szathmáry Jóseff Asztalosnak a vélle kötött Contractus szerint fizettem

250P 300

Lakatos munkákért A Lakatosnak, Fazekas Andrásnak . . . fizetett Üveges munkáért 6. Hoffman Ignácz Debreczeni Üveges Mesternek a vélle tett Contractus szerint . . . fizetett Útiköltség, Diurnum és Saláriumok 7. A Mész szállítására és kályhák vásárlására N. Váradra 7 Napi Diurnumába ki vett per 1 R f t . . . 8. Esztendei fizetése . . .

150

100

7 100

Miscellaneakra 9. A Magistratualis Tiszt Urak szobájiba vett . . . 9 kályhákat, egyet eggyet 36 R f t j á v a l . . . 324 10. Ismét a Sessionalis Házba egy Nagyobb K á l y h á t . . . 50 11. Három Bádog Gombokért, edjet edjet 25 Fftjával számlálván f i z e t e t t . . . 75 12. Ismét edj ujj Csiga tekerő Kötelet v á s á r l o t t . . . 7 13. Stukaturához szükséges Drótot vásároltam 18 fontot, fontja per 1 Rft 18 14. Ismét Stukatur Szeget 5000. ezrit per 1 Rft. 50 kr. 9 10 15. Ismét egy vasas v e d e r é r t . . . 5 16. Ismét két Meszes D é z s á é r t . . . 5 17. Eggy ásóért és 3 k a p á é r t . . . 4 18. A Hajdúk és a Strázsa mester szobájába tsináltatott két földkemencét, eggyet eggyet per 5 f t . . . > 1 0 19. Kályhák öszve kötözésére szükséges drótot vettem két fontot per 1 ft. 12 kr 2 24 20. Két Árnyék Székbe szükséges Ülés Ládát készítettem per 3 f t . . . . 6

154

A Strázsa mester konyhájába egy katlant és a Hajdúk háza Pitvarába eggy konyhát csináltatott . . . 22. Pincze Gráditsoknak és Ajtó félnek való fákat 7 szálat, edjet edjet per 2 Rft vásárolt 23. A faragó mester embernek külömbféle apró cseprő munkákért . . .

5 14 5

Summa "Summa omnium Erogationum Casse remanentia

539

34

4446 5»

34 12

35.

A Hajdúkerület határozata a kerületi székház udvarának rendezésére Böszörmény, 1809. ápr. 5. (IV. A. 502. A. 17. 1809. 227. 22.) 22. Minthogy ebben az esztendőben a Praetoriális Ház udvarának kő kerítéssel körül kell vétetni, azomban amint ezen udvar fekszik, csak nem középen esik a Sovágó és Gál successorokat illető Telek és a Telken lévő épület, mellyet elébb utóbb a publicum kéntelen lesz azoktól meg szerezni, külömben az udvarnak semmi formája nem lessz. Erre nézve ki rendeltettnek Táblabíró Nemzetes Oláh András és a Nánási, Szoboszlai, Doroghi Hadnagyok, hogy a helybeli Nemes Tanáccsal egyértelemben lévén, valamelly uton módon eggyezzék meg a successoroktól ezen Telket; ha ha pedig rendkívül való lenne a successorok kívánsága, hívassanak Mester Embereket és azokkal az épületet becsültessék meg, az Hellyét pedig maga a ki. küldött Deputatio becsülje meg és mind ezekről irásba foglalt tudósítást cum opinione (tehát javaslattal) a következő Gyűlésre tegyen. 36. A levéltár ablakaira és a kemencékre vastáblákat készíttetnek Böszörmény, 1810. Böjtelő hava 19. (Hk. jkv. IV. A. 502. a. 18. 1810. 438. 65.) 65. A Nemes Kerület Leveles Tárja Ablakaira, nem külömben a Kemenczék eleire meg kívántató vas tábláknak és ajtóknak elkészíttetése Distr. V. Kapitány, Nemzetes Györffy József és fő fiskális Nemzetes Karap Péterre lévén bizva, bé mutatnak egy Projectumot, melly szerént Fazekas András Böszörményi Lakatos Mester az Archívumra meg kívántató vas tábláknak egész készülettel lejendő el készítését 70 Rftokért egy ablakra, a fűtőre való Ajtókat minden hozzá tartozókkal 36 Rftokért, a kemencze szájára való előzéjét minden sarkokkal, hevederekkel sat. egyet egyet 25 Rftokért magára vállalná. A leírt vas munkáknak el készítésére ki rendelt Deputatio activizáltatik, hogy a béadott projectum szerént nevezett Lakatos Mester Fazekas Andrással azok eránt meg alkudhasson. Melly úttal egyszersmind kötelességévé tétetik, hogy mindenek felett az Archívum Ablakaira megkívántató vas táblákat készítse el 37. A Hajdúkerület és Koszéi János kőműves szerződése a kerületi székház kerítésének elkészítésére Böszörmény, 1810. márc. 15. (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. Az 1810. évi számadások) Alább írt adom tudtára mindeneknek, valakiknek illik ezen Contractualis Levelemnek rendiben, hogy én magamat leköteleztem a Praetorialis Ház mellé felépítendő Kerítésnek elkészítésére, mellynek is hossza lészen 22 öl, magassága fundamentumával együtt 2 1/2 öl, vastagsága pediglen két téglára, olly Conditiok alatt.

155

1. Hogy az ahhoz tartozó mindennémű matériálékat a Tekintetes Kerület fogja szállítani és adni. 2. Ugy nem különben meg kívántató mész keverő és téglát hordó napi számosokat. 3. Minthogy ezen fal a fellyebbi előadás szerént ötvenöt quadrát ölből fog állani, eggy eggy quadrát ölért 3 forint fizetésem lészen, melly is in summa 165 ftokat tészen. A falnak elvégzésével ezen summa azonnal és egészen ki fog fizettetni. Melly alkunak valóságáról adom ezen Contractualis Levelemet nevem subscriptiojaval megerősítve. Böszörmény 15. Mártii 810. Koszéi János Kőmíves Mester. Az 1810dik Esztendő October Hava 23dik Napján, minekutánna t. i. a fent írt munkát elvégeztem, annak egész árát a felpénzzel együtt . . . fel vettem. Koszéi János Kőműves 38. Fejér István böszörményi téglavető és a Hajdúkerület szerződése százezer tégla vetésére — Böszörmény, 1810. ápr. 13. — (IV. A. 502. b. F. 6. No. 3. 1814.) Alább írt Fejér István Böszörményi Lakos és Téglavető, ezennel kötelezem magamat arra, hogy én a Tekintetes Nemes Szabad Hajdú Kerület részére készíteni fogok 100 000 az az száz ezer égetett téglákat, következendő feltételek alatt. iször a Tekéntetes Nemes Kerület fog nekem minden 1000 Tégláért fizetni 12 Rftokat, még pedig hogy előre fát elegendőt szerezhessek, a Téglák árrának legalább egy harmadrészét előre le fogja fizetni. 2szor a Tégláknak a Kemenczébe való Bé és Kirakására a Rabok közzül segittséget fog rendelni. Én pedig viszont 3szor Ezen fizetésért tartozom a Téglát már tökélletesen és jól kiégetve a Tekéntetes Kerületnek kiszámlálni, ugy hogy a Tekéntetes Kerületnek vagy az általa kirendelendő Építtető Inspectornak hatalmában fog állani az alkalmatlan Téglát nekem visszavetni és tsak az alkalmatosakat acceptálni. Melynek nagyobb erősségére adtam ezen tulajdon kezem X vonásával megerősített kötelező Levelemet. Böszörmény, die 13 ápr. 1810. Fejér István Téglavető Ezen egyességet a Tekéntetes Szabad Hajdú Kerület részéről elfogadjuk. Böszörmény, die 13. ápr. 810. Karap Péter fő fiscalis és Deputatus Kis Varga Dániel assesor és Deputatus. Tánczos István Regestr. és Deputatus. 39. Balla Ferenc építő inspector kérelme a Hajdúkerülethez elmaradt járandósága tárgyában Böszörmény, 1810. okt. 1. (F. 6. N. 3. 1814. 1810. számadások) Tekintetes Kerület! Szinte három egészz Esztendeje miolta a Tekéntetes kerület közönséges épületjei körül rész szerént az ujjonnan való építésben, rész szerént a már felépülteknek igazgatásában hűségesen fáradozom. Maga méltóztatik a Tekinntetes kerület böltsen tudni, hogy a mostani drágaság idején az én tsekély esztendei fizetésem, mellyet építtető inspectori hivatalom után vettem, tsak felényire sem pótolva ki nekem azon hátra maradásaimat, mellyeket tsekély gazdaságomban a Tekéntetes Kerület Épületei által lett elfoglaltságomban elég terhesen érzettem és érzek most

156

is. Ugyan azért bátorkodom a Tekéntetes Kerületet alázatossan kérni, méltóztasson valamely módját találni, hogy az én majd három esztendei fáradozásaim és hátramaradásaim valamely részben bonificaltassanak. Kegyes resolutiojat várván maradtam a Tekéntetes Kerületnek alázatos szolgája. Balla Ferentz Építtető Inspector Igazságos lévén az esedező Kérése titulo Remunerationis az Épittető # Cassából részére 100 — száz Rftok resolváltatnak. Ex Generali Congregationi OO Hajdinicali die 1 Oct. 1810. in oppido Böszörmény celebrata Gabriel Péli Distr. Not. 40. Határozat a kerületi székház fűtéséről Böszörmény, 1810. Szent An dárs hava 10. (Hk. jkv. IV. A. 502. a. 18. 1810. 652. 127.) 127. Egész kedvetlenséggel tapasztaltatván az, hogy a Nemes Kerület háza fűtésére alkalmaztatott rabok a Kemenzékkel a legkissebbet sem gondolván, azokat néha igen keményen befűtik, máskor ismét egészen elhűlni engedik, leginkább pedig az azokba hányt fák végeivel a kemenczéket bé is ütik és az által haszna vehetetlenné teszik. (Éppen ezért két állandó munkára kijelölt rabot biztak meg a fűtéssel.) 41. A Hajdúkerület és Nagy János és Veres István ácsok szerződése a kerületi székház körüli munkákról Böszörmény, 1812. szept. 24. (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. Az 1812-es számadások) Alább írtak Böszörményi Lakosok és Átsok, adjuk tudtára mindeneknek, valakiknek illik ezen Contractuális Levelünknek rendiben, hogy megszóllittatván a Ttes Hajdu Kerület által azon ambitus és árnyékszék tetejének megkészitése eránt, melly e folyó Esztendőben a Praetoriális Ház végében és egész szélességében munkában vétetett és falai rakattatnak. Azon Épület megtekintése és meg fontolása után tellyes meg eggyezéssel ezekben állapottunk meg és magunkat lekötelezzük. 1. Hogy mink azon tetejéhez megkívántató minden némű nevezendő fákat, zsindelyeket és zsindely szegeket magunk költségünkön meg fogunk szerezni, ugy nem különben fel rakni és bézsindelyezni, ugy mind azon által. 2. Hogy a Tekintetes Kerület a fákat és zsindelyeket haza szállítsa és a megkívántató segítő napi számosokat tellyesítse. 3. Az egész munkának bére legyen 80 forint váltóban. Melly meg egyezésünknek és lekötelezésünknek igaz vóltáról, annak nagyobb megerősítésére adj ezen Contractualis Levelünket nevünk subsriptiojaval megerősítve. Böszörmény 24 Septemb. 812. Nagy János, Veres István Áts Mesterek. Coram Nobilis Michaele Csiszár Distr. Assessore Daniele Kis Varga Distr. Ass. Francisus Balla Supelent aedilis inspector. 42. A Hajdúkerület és Kutasi Sándor asztalos mester szerződése a kerületi székház folyosójának burkolására 1812. március 7. (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814. 1812. évi számadások) Alább írt kötelezem magamat, hogy a Tekintetes Nemes Szabad Hajdu Kerület Praetorialis Házábann a felső és a Sessionális ház előli végig menő ámbitust ki fogom pádimentummozni 52 — ötvenkét V. forintokért, ilyen feltétel alatt, hogy

157

ezen munkához mind pádimentum gerendákat, mind szükséges deszkákat, mind pedig szegeket magam fogok adni. Ezen munka fejébe előre fel is vettem Balla Ferencz Úrtól 10 Rftokat. Signât Böszörmény, 7a Mart. 1812. Kutasi Sándor Asztalos Mester Coram me Petro Karap Distr. Ord. Fiscali Az 1812k Esztendőben September 8* Napjánn a fejül írt 52 Rf. summát (belé tudván abban a 10 Rftokat is) Tisztelt Balla Ferencz Úrtól hijjánosság nélkül felvettem. Böszörmény 8 a Septembr. 1812. Kutasi Sándor Asztalos Mester

43. Balla Ferenc építő inspector számadása 1812-ről Böszörmény, 1813. jun. 17. (IV. A. 502. b. F. 6. N. 3. 1814.. Az 1812. évi számadások) A felvett Summák rendi A Tekintetes Kerületnek több rendbeli Assignatioja mellett . . . a Domestica Cassából vett _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 800 Erogatiok 1. A Tekintetes Kerület részére még az 1808^ Esztendő Május havának 29 k napjánn a Praetoriális Ház építésére Böszörményi Lakos Somossy András Úrtól fel költsönzött Ezer Rftokat Bankó Czédulában . . . nyugtató levél mellett az erről való obiigatorialist vissza vévén és a Tekintetes Kerület Rendelése mellett . . . a Bétsi ugy nevezett Skála szerént 462 forintokba 57 krokba váltó czédulába által fizette 462

57

2. Nagy Méltóságú Királyi Commissarius Eő Excellentiajanak Rendeléséből a Praetorialis Háznak Napnyugati végét Alsó és felső Árnyék székek kedvéért ki kelletvén toldani a. Kőműves Koszéi Jánosnak a Tekintetes Kerülettel még a mult esztendőben tett egyezése szerént az egész kőműves munkáért az abban lévő kultsos vasakkal együtt fizettem 100 b. Ats Tiszaháti Nagy Jánosnak és Veres Istvánn, aki azon Kis Épület fél ereszű fedelének egész munkájáért és sindelyezéséért . . . fizettem c. Asztalos Kutasinak a felső és Alsó árnyékszékek ajtajáért és kideszkázásáért, mellyeket magájéból készített, fizettem

80 24

d. A lakatosnak négy sark vasakért és az ajtókra való rekeszekért, mindenik ajtóra 4 Rft. 30 krkat e. A Praetorialis Ház Épületétől meg maradott Téglák és meszek elegendők lévén, ezen Toldásra hat ezer Téglát vettem 8 forinttyával, ezért és 8 Köböl mészért köblit 3 forintyával, mellyére . . . fizettem

72

3. Asztalos Kutasi Sándornak a Felső és Sessionális Ház előtt végig menő Ambitusnak vagy Tornátznak fenyődeszkákkal lett kipadimentumozásáért, pádimentum deszkákat, gerendákat, szegeket maga adván hozzá, a véle tett alku szerint fizettem 52 váltó forintot

52 799

Summa erogationis Signât Böszörmény die 17 Junii 1813. Balla Ferentz Építtető Inspector

158

9

57

14. Francz Ignác tokaji kőműves mester javaslata a kerületi székház kijavítására Böszörmény, 1815. jun. 15. (IV. A. 502. b. H. ker. közgy. ír. F. 1. N. 59. 1816) Tekintetes Nemes Districtus, Különös tisztelettel való Kegyes Uraim! E mái nap megérkezvén, ezen nemrégen épült Districtuális Háznak meg visgálására, melylyet is körül tekintetvén, ezen veszedelmes hibáiról e következendő alázatos vélekedésemet bátorkodom adni: t. i. A mint méltóztatik maga a Tekintetes Districtus által látni, a leg nagyobb veszedelem a Dorogi és Nánási T. Deputátus urak szobáiban vagyon, ezen hibának törzsökös Oka pedig az, hogy azon közfalaknak fundamentomi, mellyeken tsak ugy, valamint a külső Falakon concentráltatik a Bólthajtásoknak terhe, rossz földre lévén le rakva, meg szállottak; a honnan természetesen következett a Szobák Boltozatainak veszedelme. Ugyan csak ezen Falaknak ülepedése okozta azt, hogy a nagy utcza felől levő két főbb oszlopai ezen szobáknak a magok perpendicularis állapottyokból ki nyomattattak, a mi annyival is inkább meg eshetett, mivel a szükséges vas kötések a közép Oszlopokban hibásan el maradván a szorító erőnek semmi sem állott ellent és nagy szerencsének lehet tulajdonítani, hogy még eddig nagyobb veszedelem nem követte ezen részét az Épületnek. Ezen itt ki nevezett főbb Hibáknak leg könnyebb módon és leg kevesebb költséggel való Orvoslását e következendőleg bátorkodom javasolni: iször Azon négy egymás felett levő szobáknak bólt hajtásait le kell szedni, nem külömben. 2° r Le szedetve lévén ezek, a megrepedezett közfalaknak fundamentomi mellett, a merre a repedések látszanak, le kell ásni, és a Közfalakban találkozó, a meg ülepedés által eszközölt üregeket jól és vigyázva be rakni. Ez meg lévén 3 o r A ki felé hajlott főbb Oszlopokat vassal erőssen öszve húzni és foglalni, minden legkisebb repedést a legnagyobb figyelemmel be rakni száraz tölgyfa ékekkel, a hova kevés megyén, és vakolni nem különben. 4szer a Boltozatok helyett a nevezett négy szobákbann Stukatura padlást rakni, annak utánna a szobákat rendesen be vakolni. Ugy 5ször Az ambitus és Udvar felé levő, ezen négy szobák után következő alkalmatosságokat, némely helyeken vassal öszve foglalni, és a T. Feő Kapitány Ur Konyhájára a Konyha gerendán (Mantel Baum) felül lévő Tégla falat le szedni és azon üres helyet kevesebb terhű vékony falatskával bé rakni. A mi a Sessionális Szobának kevésből álló repedését illeti, az a már bőven körül vitt szobák veszedelméből veszi eredetét, ahoz járulván az is, hogy a három ablakok közt helyheztetett két főbb Oszlop nintsen foglaló vassal a stukkatura gerendákhoz foglalva, ezen állapot még most nem veszedelmes, de idővel a lehet, melly következhető veszedelemnek hogy elejét lehessen venni, szükséges azon két oszlopot is foglaló vassal erősíteni. Az egész épületnek több aprós repedései pedig az Épületnek közönséges meg ülepedéséből származnak, de ezek még most semmi ollyas veszedelmes következéseket nem mutatnak, nem is lehet valami nagy romlást várni, bátor igaz az, hogy ámbár ezen repedések most bé rakatnak is (be ékeltetnek) és bé vakoltatnak, még is nem sok időre, ujabban valami kevés repedések fogják magokat mutatni, ennek principiális oka pedig nem egyéb, hanem a fundamentum alatt levő földnek gyengesége. Ezen meg vizsgálásom és körül nézésem alkalmatosságával tapasztaltam azt is, hogy az utcza felől lévő főbb falaknak alya környös körül ki legyen hullva, ezen romlást az Eszterhéjról le hulló esővíz, és a közel lévő földnek nedvessége okozza; ezen állapot idővel nagy romlást okozhat ezekben az a nélkül is vékony falakban, ezen rossz következésnek hogy elejét vehesse a Tekintetes Districtus, bátorkodom egész alázatossággal javasolni, hogy az egész Épületet környös körül két és fél lábnyi magasságú ugy nevezett czokkel kövekkel körül rakatni méltóztasson, erre nagy figyelem és vigyázás szükséges, és hogy a jövendőben haszontalan ne

159

legyen ezen nem kevésből álló Költség, szükséges hogy a földben fél lábnyi mélységre leeresztessenek az emiitett kövek, és minden darab, különös és az illy végre alkalmaztatott vas horgokkal a falhoz foglaltasson. E szerént gondolom az Épületet nyugodalmas állapotra hozni, és a most látható hibáit Orvosolni: mellyről is a midőn a Tekintetes Districtusnak parantsolatja mellett ezen alázatos vélekedésem adnám, kegyes gratiájába ajánlott alázatos tisztelettel vagyok. Böszörményben, die 15a Junii 1815. A T. Districtusnak alázatos szóigája Francz Ignácz Tokaji Kőműves Mester (Kívül ráírva: Origonalia Excelna Consilio Regio transmissa sunt.) 45. Intézkedések a kerületi székház kijavítására Böszörmény, 1816. Böjtelő hava 16. (Hk. jkv. IV. A. 502. a. 1816. 31. 16.) 16. Tekintetes Feő Kapitány Ur a Districtualis Ház reparatiojára szükséges költségek feljegyzését s azon Projectumot, amelly szerént a Reparatiok még a múlt esztendőben el kezdődtek, be adja. Ad. 16. A Feő Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácshoz azon jelentéssel küldettessen fel, hogy mivel a Tavaji sok esőzések miatt az Épület Fundamentumai annyira el süjjedtek és az egész épület annyira öszve hasadozott, hogy annak reparatiójával tsak legkisebbé is késne veszedelem nélkül nem lehetett: azért ezen Kerület a projectált reparatiohoz még a közelebb múlt ősszel a helyben hagyás reménysége alatt hozzá fogatott, s mivel az azóta uralkodott még nedvesebb idők a reparatio szorgalmatos fojtatását tovább is múlhatatlanul szükségessé teszik, esedezik, hogy ezen Projectumba ki tett summa a ki tett czélra minél elébb applicálódjon.

46. A kerületi pincebörtön javításával kapcsolatos ügyek Böszörmény, 1819. okt. 23. és 1821. dec. 15. (Hk. jkv. IV. A. 502. a. 22. 112. 36. és 564. 929.) 112.36. A Kerületbéli feő Fiscalis Nemzetes Csohány László ur, hivatalossan jelenti, hogy az Alsó Tömlötz házonn némely szükséges javítások el kerülhetetlenek, mellyek eránt kér rendelést tenni. Ad 36. Hellybeli rendes Tábla Bíró Nemzetes Somossy Péter Ur kirendeltetik, hogy meg vizsgálván az Alsó Tömlötz Ház hibáit, az azonn megkívánható ujjitásokat tétesse meg s rólla referáljon. 544. 929. Hitelesen bé jelentődvén az, hoogy a Praetoriális háznál lévő Raboknak a Kenyérnek való Életjek el fogyott. Más részről pedig a Hajdúk is életbeli competentiajókat és süvegek ki adatását sürgetvénn — végezetre ord. Assesor Nemzetes Vitézleő Nagy Kállai Csiszár András azt jelentvén, hogy a Tömlötz igazítására még pénzre vólna szüksége. Ad 929. Az említett czélokra ord. Assesor Nemzetes Vitézleő Nagy Kállai Csiszár Andrásnak, a Böszörményi Publica Cassából 150 forintok olly móddal assignáltatnak, hogy a Praetorialis Hét hajdúk számára a Jurisdictio tekintetéhez alkalmaztatott Csínos Süvegeket a helyben lévő Katona Szabóval mentől elébb készíttesse el, az ujabb Határozás szerint sárga fekete zsinórra és vitéz kötésre.

160

I 47. Jelentés a kerületi pincebörtön állapotáról és annak kijavításáról Böszörmény, 1821. szept. 2. (IV. A. 502. b. F. 4. No. 70. 1821.) Tekintetes Feő Kapitány Ur! Elő hozódván a Tekintetes Kerület közelebb tartatott Gyűlésében az, hogy az Alsó Tömlötz Kamaráit szüksége vólna reparálni, s újra pádimentomoztatni, annál fogva mi, úgymint Generális Perceptor fő Fiscalis Urak és én annak meg visgálására a Tömlötzbe le mentünk és ugy találtuk, hogy mivel már akkor is az egyik' Kamarában valósággal merhető víz vólt, ketteje pedig a víz miatt a láb alatt szinte fecsegett, a Negyediken ugyan, mint hogy ez fel volt töltve, még e félét ekkor észre nem vettünk, de az ajtaja vagy ajtófele egyiknek másiknak is hibázván, a Kamarákat Reparatio nélkül használni a Rab egéssége veszedelme nélkül nem lehet; mikor mi hárman oda le voltunk, hogy nem mérsékeltünk arról, hogy mennyi Materiale kívántatnék e Reparatiohoz, magunk közt semmit meg nem határoztunk, siettvén is ki a büdösségből: hanem annak utánna és a kőmívesekkel ujjra nem tsak a Kamarákat, hanem a Pitvart is fel nézegettem, s azok mennyiségét jelenlétemben fel mérettem, minthogy a Pitvar is szükséges lesz fel töltetni; azért hogy ha a Kamarák fel fognak töltődni, a Pitvar pedig nem, ugy minden bizonnyal a Pitvarba fog fel jönni a víz: mind a Négy Kamarát fel kellett pedig mérni, azért mert ámbár már edjik fel van töltve és meg van padimentomozva, de minthogy tsak lapjára voltak rakva a Téglák, már azokat jobbára a féreg öszve járta, s fel turkálta, azért is szükségesnek láttam, hogy az egész pádimentumozásba a Tégla élivel rakódjon le: Ezről mi elősször igen tsekélyül gondolkoztunk Ötven hatvan száz forintokig, de valósággal jó Summába fog az a Reparatio kerülni, amint az itt rekesztett projectum is mutatja, mellyet is azért kívántam fel tenni, hogy a Tekintetes fő Kapitány Ur méltóztasson előre meg látni, hogy hozzá lehet és most ezen költséges Reparatiohoz fogni, és mitsoda jobb módot lehetne a Materialéknak, nevezetesen a Mésznek, mellyet most helybe tellyességgel nem hoznak, meg szerzésében találni. Hogy ha pedig Diós Győrbe méltóztatik a Tekéntetes Fő Kapitány Ur a Mész eránt rendelést tenni, ugy 30 (lehúzva, felette 7, correcta ad 30) Köblöknél többnek kellene, mert az úton is fogy, azomban a Districtualis Háznál is fog fogyni. Azt is jelentem alázatossan előre, hogy mivel a 7000 Téglák be szállítása és annyi Homoknak be hordása nagy vecturázást kiván, mellyet már Böszörmény Várossá azért nem telyesíthet, mivel a Phisicus Ur Házához némely Vecturázást telyesített, a Districtus fáját is Nagy Rákóczról bé hordatta, tehát más Városról lessz szükség arra szekereket rendelni. Melly bé jelentésem után alázatos tisztelettel vagyok a Tekintetes fő Kapitány Urnák. Böszörmény, 2 Sept. 1821. alázatos szolgája Csiszár András assesor (A Jelentéshez mellékelve a javítás költségvetése.) A Tömlötz also Kamarái és Pitvara Reparatiojára meg kívántató Materiáléknak és költségeknek jegyzése. 1. Kamara van négy: mindeniknek az Hossza 3 klafter, széle pedig 11 Schukk, és így egy kamara areája tészen 22 nsz. öleket. A Pitvar hossza lévén négy klafter, széle pedig két klafter, teszen 8 Quadrát klaftereket, In Summa 30 Quadrát klaftereket, ki maradván ezen Calculusból a négy küszöbök. Egy Quadrát klafterre elivel 216 Tégla, 30 Quadrát klafterre reá megyen 6480 és egy, a küszöbökre és a Téglákon esni szokott deperditákat is gondolásra vévén kell venni 7000 Téglákat, mellyeket Hét forintnál alább kapni nem lehett RFt. kr.

161

2. A kőmívesek mint hogy szüntelen Gyertyánál kell ott dolgozni és büdösségben, kívánnak klaí'terre rakásért 3 ft. 15 krajcárokat = 30 klaftértől 97 3. Minden klafterhez kell egy köböl mész: mostanában itt a meszet 4 ft-ért vagy egy köböl Rozsért adnak 120 4. Ajtó felekhez fák, Áts munka, rostélyokhoz Vas, azoknak igazítása, az újonnan vágatandó jukra hasonlóul Vas s más eventualékra p.o. a szerszámokra hogy kerek szám is légyen, tsézek 33 Summa

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

30

— 300

48. Beszámoló a hajdúkerületi székház udvarának rendezéséről, bővítéséről — Hajdúböszörmény, 1823. nov. 27. — (IV. A. 502. a. 23. 1823. 482. 1041.) No. 1041. XJgyan ott a 481 k szám alatt azon Deputatio, melly a Praetorialis Házhoz szomszéd fundusok megszerzésére vólt ki küldve Tudósítása bé adására serkentetvén — annak következésébe ezennel e következendő jelentést adja bé u.m. A múlt 1821/2 Esztendei számadások mellett a 88 k szám alatt lévő négy rendbeli quietantiák szerént azon Eszt. ezen Titulus alatt a következő kiadások tétettek a Házi Cassából, u.m. 1. A Dobó successorokkal való alku szerint meg vett belső fundusokért s azon épült Házakért, mely Félegyházi Jánosnak adatott — — — — — — — — — — — — — — — 250 Ft. 2. özvegy Aranyi Istvánné a maga fundusán s azon lévő Pintzéjének betsű szerént való árát felvette — — — — — — — 267 Ft. 12 kr. 3. özvegy Matkó Györgyné Háza örök árron meg vevődött az alku szerint — — — — — — — — — — — — — — 200 Ft. 4. Lenti Istvánnénak egy belső fundusa vagyon ugyancsak alku szerint meg vevődött — — — — — — — — — — — — 130 Ft. Melly fundus cserébe adódott Sz. Molnár Mihálynak a Praetoriális Ház mellett lévő fundusért, a rajta való Háznak fel építését Nemes Böszörmény várossá vállalván fel magára azon czikkely helyért, melly az egyesség kedvéért a Félegyházi János, Aranyi Istvánné és Kis Kováts János Ház Helyükből a Közönséges uttzához fog adódni. 5. Kifizetődött ezen kivül a Zolnay successoroknak a tőllük megvett Házért alku szerint is assignatio mellett. Ezen Ház Kis Kovács Jánosnak és testvérjének cserébe fog adódni a magok szomszéd házokért. 6. Most közelebb a Matkó István Lakatos részére cserélés sub separati Kótya vetyén megvették néhai Domokos István s ezen summának kifizetését a Házi Cassára assignáltatni Mely szerént a már rész szerént kiadandó summa tészen —

végett házát 200 Ft. kérik. — — 134 Ft. 12 kr.

Van még ezekenn kivül a Fellyebb érdeklett fundusoknak ölében az Sz. Molnár Successoroknak 1/2 Telekjek rajta roskadásig közelgető (házzal). Melly Helyetske eránt a Cointeresatusokkal, kik közül tsak egy lakik a Kérdéses Házban azért nem léphettek egyességre, mivel mindenik az atyafiak közül az az általa ezen Kerületnek engedendő két három lépésnyi Hellyért olyan fundust kért magának cserébe assignáltatni, mellyen alkalmatos lakása lehetett vólna, a Deputatio által ajánlott aequivalenssel vagy kész pénz fizetéssel meg nem elégedtek. Ezekre nézve annak okáért a van hátra, hogy ha magokat capacitaltatni tsak ugyan nem engedik, és illendő kivánságokonn alább nem szállnak, ki betsültetésök eránt Határozás tétettessen, a többekre nézve pedig egyéb hátra nintsen, ha nem tsak az, hogy mind az ő, mind a Kerület Jussának világosságba lejendő tartására nézve örök eladás és respective cseréről szóló Levelekkel provideállyanak.

162

Ad. A Tit. Deputatio eddig való munkálkodása helyben hagyattatik, és a néhai Domokos István kótya vetyén vett Háza árrának 200 Ftokba lejendő ki fizettetése a Házi Cassára assignáltatik. Egyéb eránt pedig kötelességévé tétetik, hogy az Sz. Molnárokkal való Egyességet illendő fel tételek alatt végre hajtani igyekezzen. K. Kováts Jánost pedig, ha legközelebb tartandó Törvényszékek idejéig a mostani Lakó Házából a számára szereztetett Fundusra által nem költözne, betsültesse ki, s a dolog miképpen lett elintézéséről a legközelebb tartandó közönséges Gyűlésre adja bé. Előforduló fontosabb mértékek 1,896484 méter = 0,316 méter = 1 láb = 0,316 méter (csak itt, a sukk más területen nem biztos hogy ezt jelenti) Klafter = ö l — 1,896484 (A Klafter magyar nyelvterületen ritkán használatos,. Isxikonaink nem ismerik. Egyébként német kifejezés.) Mázsa = 100 (32 latos) font = 57 kg Font = 0,57 kg Lat = 1,7857 dkg Láb Sukk

A hónapok nevének feloldása Boldogasszony hava

— január

Böjtölő hava

— február

Böjtmás hava

— március

Szent György hava

=

április

Pünkösd hava

=

május

Szent Iván hava

— június

Szent Jakab hava

=

Kisasszony hava

== augusztus

Szent Mihály hava

=

szeptember

Mindszent hava

=

október

Szent András hava

— november

Karácsony hava

=

július

december

163

Miklós

Nyakas

ÜBER DIE ARBEITEN ZUM BAU DES AMTSSITZES FÜR DEN AMTSBEREICH HAJDŰ

Mit der vorliegenden Arbeit setzt der Verfasser eine Studie fort, die er im vorangegangenen Jahrbuch des Hajdúság-Museums veröffentlichte. Dort beschrieb er die Umstände für das Zustandekommen des Amtssitzes für den Amtsbereich Hajdú und dessen Baugeschichte und deckte dessen ursprünglichen Funktionen auf. An dieser Stelle nun stellt er vor, wie der Bau organisiert wurde, wer die Ausführenden und Handwerker waren, wer zu den Hilfs — und Zuarbeitern gehörte, wer den Bau überwachte und das Material besorgte, die alle bezahlte Angestellte des Amtsbereiches waren. Im Verlauf dieser Beschreibung liefert der Verfasser einen Einblick in die Bautechnik jener Zeit sowie in das Beziehungssystem, das zwischen einzelnen Gebieten im derzeitigen Ungarn bestand. Letzteres ist vor allem deshalb interessant, weil sich so die Unterschide abzeichnen, die es zwischen den einzelnen Gebieten des damaligen Ungarn gab, und zwareinerseits in Bezug auf die Entwicklung des Handwerks und andererseits in Bezug auf das natürliche Vorkommen von Baustoffen. Der Bau selbst wurde von Unternehmern aus Debrecen, Eger und Tokaj ausgeführt, und gewisse Teilarbeiten übernahmen ortsansässige Handwerker und auch solche aus Debrecen oder Nagyvárad. Die für den Bau notwendigen Ziegel stammten aus dem Ort, wohingegen das Holzmaterial aus dem Komitat Máramaros und aus den Biharer Bergen herbeigeschafft wurde. Auch der Kai wurde aus Betfia im Tal der Sebes-Körös herantransportiert. All dies leisteten die einzelmen Städte aufgrund der ihnen staatlich auferlegten Grundstückzahlen, das heisst, je nach Belastbarkeit der einzelnen Städte. Die Studie ergänzt im weiteren eine Angabenliste über die Verträge zwischen den Unternehmern, über die verschiedenen Beschlüsse zum Bau, über die Abrechnungen der Inspektoren, über weitere Modifizierungen bei der technischen Abnahme des Baus sowie über jene Berichte, die zu den ersten Fehlern am Gbäude sowie über deren Begutachtung gemacht wurden.

164

Deli Edit A Hajdúsági Múzeum csengőgyüjteménye

A múzeum néprajzi gyűjteményének fontos része az állattartással kapcsolatos tárgyak együttese, hiszen a város lakosainak életében, megélhetésében az állattartás mindig jelentős szerepet kapott. 1 E gyűjteményen belül is számottevő a csengőgyűjtemény'. Az állatok őrzésénél a pásztorok használtak csengőket, pergőket, kolompokat. A szánkó elé fogott lovakra és az ünnepi alkalmakra — pl. esküvőre — felszerszámozott állatokra is szép hangú csengőket kötöttek, amelyekre a gazdák nagyon büszkék voltak. A csengőgyűjtemény gyarapítását indokolta az is, hogy a XIX. század első felében a városban híres csengőöntő mester működött. Tisza Nagy Imre (1872—1944) m u n k á j á r ó l már Ecsedi István is írt. 2 Cikkében részletesen beszámolt a csengőöntés technikájáról, fényképpel dokumentálta a műhelyben folyó munkát, s a műhelyben használt eszközökből, öntőformákból a debreceni Déri Múzeum néprajzi g y ű j t e ménye számára is többet megvásárolt. A csengőket nemcsak a böszörményi csengőöntőktől vásárolták a pásztorok, hanem cigány csengőöntőktől is. A csengőöntést a cigányok egyik ősi foglalkozásának tartják, s mint Roska Márton megállapította, öntési technikájuk bronzkori eredetre vezethető vissza. 3 Zsák Viktor is technikájuk archaikusságát igazolta. 4 A cigány csengőöntők m u n k á j á t dokumentálta még Bodgál Ferenc/' Bakó Ferenc' és Erdős Kamill.6 A cigány csengőöntőkkel azonos elven, de kicsit eltérő technikával öntötte a csengőket a hajdúböszörményi csengőöntő Tisza Nagy Imre, mint ez megtudható Ecsedi István munkájából. 8 Ezzel a technikával rokon az edelényi Hodossy Lajos m u n k á j a is, aki azonban a juhászkampó készítésére szako1 Bencsik János: Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. (Debrecen, 1971. Tanulmányok Hajdúböszörmény néprajzához.) 2 Ecsedi István: Csengőöntés ősi módon Hajdúböszörményben = Déri Múz. Évkönyve 1930. (Debrecen, 1931.) 86—96 3 Roska Márton: Csengettyűöntő készülék. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum éremtárából. (Budapest, 1913.) 219—222. 4 Zsák Viktor: A formaöntés lényege és története. Kohászati Történeti Bizottság Közleményei. 8. sz. (Budapest, 1960.) 5 Bodgál Ferenc: A BAZ megyei cigányok fémművessége = Ethn. LXX VI. év. 1965. 4. sz. 521—546. 6 Bakó Ferenc: A tiszaugari cigányok fémművessége = Néprajzi Értesítő XVI. évf. (1954.) 242—2444. 7 Erdős Kamill: Fémműves cigányok = Néprajzi Értesítő XLIV. év. (1962.) 289— 306. 8 Ecsedi István 1931. i. m.

165

sodott." Igaz, próbálkozott a csengő készítésével is, ez azonban nem sikerült neki jól, a pásztorok nem szerették meg az edelényi csengőket, sem a formájuk, sem a h a n g j u k nem n y e r t e meg a tetszésüket, s Hodossy Lajos is felhagyott a csengőkészítéssel. A pásztorok különbséget tesznek az ún. cigánycsengők vagy misés csengők és a böszörményi csengők között. Szerintük a cigánycsengők hangja magasabb volt, a fala vékonyabb s a „csengő állása is olyan f u r csa" — mondották. A misés csengőkről a következőképp vélekedtek a Hortobágyon a juhászok. „Azok belülről meg vannak számozva kettőtől úgy húszig. Vékony lemezek azok. TJgy tudom, valahol Nógrád megyében csinálták őket, de itt nem nagyon vették őket." A böszörményi és a cigány csengőt így magyarázták el: „az a különbség a cigánycsengő és a böszörményi csengő között, hogy a cigánycsengő nincs olyan finoman kidolgozva, kiesztergálva, míg a böszörményi finoman ki van dolgozva, kiesztergálva." A pásztorok szóhasználatában a „böszörményi csengő" az első osztályú, jó minőségű csengő szinonimája volt. Ezt saját hortobágyi gyűjtéseimen kívül megerősítette Bodgál Ferencnek a miskolci Herman Ottó Múzeumban lévő kéziratos anyaga is. Abádszalókról való juhász megkülönböztetett első osztályú böszörményi karimás csengőt és ún. hamar csengőt, 1 " Tiszaroffról böszörményi csengőt és vállas csengőt 11 különböztettek meg. A juhászok azonban nem csak a Hajdúböszörményben készült csengőket hívták így, h a n e m a jó minőségű, szép hangú cigánycsengőre is használták ezt, annál is inkább, mivel a cigány csengőöntők a hangjavesztett, esetig eltörött böszörményi csengőket is felhasználták. Erre konkrét esetet is említett a Hortobágyon Lajter Imre juhász, aki 1957ben készíttetett csengőt a tiszaroffi csengőöntő cigánnyal. Mint elmondta, egy böszörményi csengőjének nem talált kedvére való, szép hangú párt. A csengőöntőnek ő adta mintául az 187l-es évszámmal, vésett mintával díszített böszörményi csengőjét, amelyhez párt akart készíttetni. A cigány csengőöntő által készített csengőn ott látszik halványan az 1871-es évszám és a böszörményi csengő mintája, belül pedig fordított L betű. — Készítője valószínűleg a tiszaroffi Lakatos József cigány csengőöntő volt, akiről Bodgál Ferenc 1961-ben Tiszaroffon gyűjtött adatokat. Mint Bodgál F. leírja, gyakran j á r t a Hortobágyi csárdához csengőt önteni, s körzete volt Szeghalom, Békés és Bihar megye nagy része, pl.: Bogács, Tiszaderzs, Abádszalók stb. 12 Névről, a hajdúböszörményi csengőöntőkön kívül még egyet ismertek az általam ismert pásztorok, Hamar Gyulát, akinek csengőiben HGY monogram van, s úgy t u d j á k Karcagon, vagy környékén készítette a csengőit. 1 ' 9 Bodgál Ferenc: A rézöntés technikájához. Az edelényi juhászkampó. = Ethn. LXX. évf. (1959.) 371—391. 10 Bodgál Ferenc 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 901. Kézirat. 11 Bodgál Ferenc 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 896. Kézirat. 12 Bodgál Ferenc 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi adattái'a 896. Kézirat. 13 Egy monogramos 1887-es datálású csengő található a püspökladányi Karancs Ferenc Múzeum gyűjteményében, Ltsz. K. F. M. 82. 19. 45. 1., valamint a Néprajzi Múzeumban, szintén 1887-ből. Ltsz. 494. Datálás nélküli HGY monogramos csengő található a Déri Múzeumban Ltsz. V. 75. 100. 1.. a Bocskai István Múzeumban Ltsz. 6ö. 5. 1. és a Hajdúsági Múzeumban Ltsz. 67. 20. 1.

166

A hajdúböszörményi csengőkészítő mesterek csengői megtalálhatók még napjainkban is a hortobágyi pásztoroknál, elsősorban juhászoknál, de csikósoknál is, a hajdúvárosokban és környékbeli falvakban pedig elsősorban azoknál a házaknál, ahol h a j d a n lovasfogatot tartottak vagy tartanak ma is a gazdák. A szép hangú csengőket nagy becsben tartják, nem szívesen válnak meg tőlük. Az ország múzeumaiban a következőkben találni hajdúböszörményi csengőket: Jász Múzeum (Jászberény), 14 Matyó Múzeum (Mezőkövesd), 15 Jósa András Múzeum (Nyíregyháza), Báthori István Múzeum (Nyírbátor), G y ö r f f y István Nagykun Múzeum (Karcag), István Király Múzeum (Székesfehérvár), Néprajzi Múzeum, 1 " Mezőgazdasági Múzeum 17 (Budapest), Déri Múzeum (Debrecen), 18 Bocskai István Múzeum (Hajdúszoboszló). 19 A hajdúböszörményi csengőöntők által készített csengők meglepő módon a templomi harangok formájához, alakjához, arányaihoz hasonlítanak, — természetesen arányosan kicsinyítve. Kovács István: A harang 2 0 című művében részletesen leírja a templomi harangok készítését, s foglalkozik a harang f o r m á j a és hangja közötti összefüggésekkel is. Számításokkal igazolta, hogy a harangoknak milyen f o r m á j ú a k n a k kell lenni, hogy a legszebben szóljanak. Az így megszerkesztett geometriai forma és a hajdúböszörményi csengők f o r m á j a közötti hasonlóság szembetűnő. A böszörményi csengők vállán két, koszorú, vagy borda van, némelyiken a koszorúkat ferde vonalak kötik össze. Ekkor ezt a csengőt ráncos vagy rácsos csengőnek is nevezik. A csengők oldala nem egyenes, hanem a szája felé 3—4 „rámával" kiszélesedik, így alakítva ki a harangformát. A böszörményi csengők formája másfélszáz év alatt sem változott, a legkorábbi (általam ismert) datált böszörményi csengő 1816-ból való, a Hajdúsági Múzeum néprajzi gyűjteményéből, ltsz. 53. 357. 40. b. A csengő belső oldalán TI monogrammal, amelyből az I jelzésről nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy I (István) vagy J (János) keresztnevű készítőjére utal. A csengő oldalán vésett díszítő motívum van, közepében az évszám. Korai datált darab van még a Néprajzi Múzeum tulajdonában, 1818-ból (ltsz. 68. 122.3. Oldalán vésett díszítő motívum közepében az 1818-as évszám), valamint a Déri Múzeum tulajdonában (így 1824-ből való darab (ltsz. V. 59.10.1.) és egy 1829-es (ltsz. V. 1912. 279.), mindkettőn vésett díszítő motívum, közepében monogrammal, az évszám a minta két oldalán elhelyezve. Az 1830-as évektől egyre több datált darab található a múzeumokban, a pásztoroknál, lovas gazdáknál és a gyűjtőknél. A legtöbb csengő a XX. század első feléből való, készítője a legismertebb mester, Tisza Nagy Imre, akiről Ecsedi is írt. A csengő oldalán lévő motívum sem sokat változott a m a j d másfélszáz év alatt, a csengőkészítés technikájának elsajátításához ez is hozzá tartozott. A minta elnevezése változatos, Ecsedi István így írja le: „ . . . a 14 15 16 17 18

Származási hely: Jászdózsa Származási hely: Szentistván Származási hely: Hajdúdorog, Debrecen Származási hely: H a j d ú n á n á s , Hajdúböszörmény Származási hely: Hajdúszoboszló, Vámospéres, Nádudvar, Monostorpályi, tobágy. 19 Származási hely: Hajdúszoboszló. 20 Kovács István: A harang. (Budapest, én.)

Hor-

167

csengő oldalára a reszelő hegyével egy tulipánt vagy egy koszorút metsz be". 21 A pásztorok vésett díszítésűnek, virágosnak vagy gránátalmásnak nevezték a mintát. Az azonos gondolatot — egy zárt formából kinővő növényi motívumok, s a zárt forma „megkoronázása" — minden csengőkészítő mester maga alkotta újjá, s ez csengőin olyan jel, mint ma egyegy aláírás. A csengőkön lévő minták és évszámok alapján lehet megkísérelni a mestereket megkülönböztetni egymástól, s behatárolni azt a néhány évtizedet, amelyben készítették csengőiket. A legismertebb mester Tisza Nagy Imre volt, akinek Ecsedi István m u n k á j á t megfigyelve leírta a csengőöntés technikáját, eszközeit. Megemlíti a cikkben Tisza Nagy Lászlót is, Tisza Nagy Imre fiát, mint akire apja ráhagyja a mesterséget. Ez sajnos nem valósulhatott meg, mert T. Nagy László még apja életében meghalt. Tisza Nagy Imre 1944. november 11-én, 72 évesen halt meg, ahogy a kortársak visszaemlékeztek, a böszörményi bombázások egyik áldozata volt. Ecsedi szerint Tisza Nagy Imre az édesapjától tanulta a csengőöntő mesterséget, azonban ezt az anyakönyvi bejegyzés — miszerint T. Nagy Imre apja T. Nagy Sándor ácsmester és anyja Ösz Varga Erzsébet (helvét hitvallású) volt — nem erősíti meg. Más iratok sem említik, s a böszörményi szájhagyomány sem tud Tisza Nagy Sándor csengőöntőről. Az azonban biztos, hogy a Tisza Nagy családban öröklődött a csengőöntés hagyománya,- mivel levéltári források 1846-ból tudnak T. Nagy János csengőöntőről (H.-B. m. L. V. A. 5/a 7. 1846.),22 aki a „város házához az adószedői hivatalnak készít egy csengetyűt 1 Rf 36 krajcárért a jegyzői szobába pedig 2 Rf. 24 krajcárért". Az eddig ismert datált és személyekre jellemző díszítményekkel ellátott böszörményi csengők segítségével három mestert biztonságosan meg lehet különböztetni a többitől, a Tisza Nagy dinasztia más tagjaitól. A legismertebb közülük az utolsó mester, Tis?a Nagy Imre, aki 1872. március 25-én született s akinek már 1900-ból ismert díszített és d a t á l t csengője, s egészen 1944-ben bekövetkezett haláláig készített csengőket. A legtöbb csengőt 1900 és 1935—36 között készítette, a negyvenes évekből elvétve találni csengőt T. Nagy Imrétől (lásd: IV. tábla). A csengők belső oldalán az 1900-as évek második felétől már előfordul a TNI monogram, de még nem minden csengőjén. A dinasztiából ismert még Tisza Nagy László neve, aki apja irányítása alatt készített csengőket korán bekövetkezett haláláig, de eddig nem sikerült rábukkanni bizonyíthatóan általa készített csengőre. A XIX. század második felében több mester készítette a csengőket, skiemelkedik közülük az, akinek datált darabjai vannak 1856 és 1890 k ö zött. A csengők oldalára vésett minták lendületesek, harmonikusak, n a g y mesterségbeli tudásról árulkodnak (lásd: II. tábla). Figyelemre méltó r hogy az általa készített minták előfordulnak hivatalban használt asztali csengőkön is. A csengők f o r m á j a eltér a tagolt böszörményi formáktól,, (sima oldalú félgömb, gondosan esztergált, hosszú, gombban végződő fa nyéllel, három hajlított fém lábbal támaszkodva az asztalra). Ezek az asztali csengők valószínűleg nem a böszörményi csengőöntő műhelyben ké21 Ecsedi i. m. 94. 22 Megtalálható Bencsik

168

J. i. m.

szültek, a r a j t u k levő mintákat később vésették rá a helyi mesterrel. Az egyik ilyen csengőn csak szöveg szerepel: „Silye Gábor főkapitány úré", a másikon vésett minta és 1872-es évszám, egy harmadikon pedig a vésett mintában HBV monogram, mellette két oldalon 1882-es évszám, olyan elrendezésben, mint a többi, állatok nyakába készült csengőn (lásd; V. tábla). Ezek az adatok arra utalnak, hogy a böszörményi csengőkészítő mester m u n k á j á t megbecsülték, nagyra értékelték a város akkori hivatalnokai és vezetői, s nem csak az állataiknak készíttettek vele csengőket. Annál feltűnőbb, hogy a nevét nem találtuk eddig levéltári iratokban, iparosok összeírásain sem. Talán az emlékezet jobban őrzi készítőjének nevét, mert múzeumi leíró kartonokon előfordult a „T. Nagy Gábor csengőöntő m u n k á j a " megjelölés. A további kutatás feladata lesz kideríteni e csengőöntő kilétét. A XIX. század második felében azonban nemcsak az előbb említett mester dolgozott Hajdúböszörményben, s erre megint csak a csengők mintáiból és évszámaiból következtethetünk. 1843 és 1901 között sok olyan csengő készült (lásd: III. tábla), amelyen a már ismert motívumok jelennek meg, de darabosabbak, bizonytalanabbak, szögletesebbek, hiányzik belőlük az előző mesterekre jellemző harmónia. Felehetően egy részük ugyanannak a mesternek a műve, de az is lehet, hogy a család több tagja is próbálkozott a csengőkészítés és a mintakincs elsajátításával, de az nem vált állandó foglalatosságukká, s ezek mintegy próbadarabok lehettek. Erre utal az is, hogy a megszokott gránátalmástól eltérő minta is megjelenik rajtuk, de ez egyedi maradt, sorozat nem készült belőlük. A harmadik mester, akinek csengői alapján behatárolhatjuk működésének idejét, a XIX. század első felében dolgozott Hajdúböszörményben. Csengői a harmincas, negyvenes, ötvenes években készültek (lásd: I. tábla), s jó minőségű, szép kidolgozású csengőit látva arra következtethetünk, hogy ő lehetett az a T. Nagy János, akitől csengőt rendeltek a „város házához", 1846-ban. A minták összehasonlítása alapján nem bizonyítható, hogy ő készítette volna a legkorábbi (1816, 1818, 1824 és 1828) ismert csengőket. Látva a böszörményi csengők közel másfélszáz éves alakulását, sok kérdés vetődik fel. Látva az elsőket és a legutolsókat, megállapíthatjuk, hogy az alakjuk nem változott, a harang forma végig jellemzője a böszörményi csengőknek. A figyelemre méltó inkább az, hogy már az első darabok meglepően tökéletesek, mind a csengők alakját, hangját, a r a j t a megjelenő vésett díszítő motívumot tekintve. Az első darabokon megjelenő díszítő motívum nagyon hasonlít feltehetően a Tisza Nagy János által készített csengőkhöz, de a számok vésése ezt kérdésessé teszi. Felmerül a kérdés, ki lehetett az első csengőöntő, s létezik-e 1816-nál korábban készített csengő? Hol tanulhatta s hogyan került ezzel a tudással Hajclúböszörménybe, ahol azután feltehetően egy dinasztián belül öröklődött ez a tudás? Valóban egy dinasztián belül öröklődött-e, vagy" mások, esetleg inasként megismerték ezt a technikát? Volt-e Só vágó nevű csengőöntő a városban, ahogy azt Barna Gábor állítja a Hajdú-Bihar megye népművészete című kötetben? 2 3 Van-e valami összefüggés a böszörményi 23 Barna Gábor: A pásztorok művészete. Csengők, pergők, kolompok har megye népművészete (Budapest, 1989.) 62—64.

Hajdú-Bi-

169

csengők harang alakja és a templomi harangöntő műhelyekben elsajátítható technikai tudás között, vagy ennek már felvetése is illuzórikus? Számtalan kérdés vetődik fel, amelyekre ma nem ismerjük a választ s talán nem is fogjuk. De itt vannak a kezünkben a másfélszáz év alatt elkészült csengők, amelyek további gyűjtése, vizsgálata r e m é n y t nyújt, hogy többet is megtudunk m a j d ezekről a tárgyakról és készítőiről. A csengők használatáról nagyon sokat t u d t u n k m á r eddig is, hiszen az állattartással foglalkozó m u n k á k b a n gyakran esik szó az állatok őrzésénél fontos csengőkről, pergőkről, kolompokról. Tisza Nagy I m r e elmondta Ecsedinek, hogy a lovakra, csikókra, tinókra, juhokra más-más nagyságú és hangszínű csengőt akasztottak a pásztorok. A kilós csengőket lovakra, a félkilós vékonyfalú, vastag hangú csengőket tinókra használják. A félkilós és 65 dekás hegyes szavú csengőket juhokra kötik, a negyedkilós vékony falú, vastag szavú csengőket a csikókra használták. 24 A pásztorok egy-egy n y á j r a több csengőt is felraktak s volt olyan is, aki csengőt és kolompot is tett az állataira. Mint Pesovár Ferenc megjegyezte, a kolomphangolás egy-egy pásztor zenei ízlését tükrözte, bár ez az összehangolt együttes elsősorban nem a gyönyörködtetést szolgálta, hanem a jelzés volt a feladata. 2 5 A pásztorok a n y á j a k r a mindig igyekeztek összehangolt készletet feltenni, amelyeknek egyes vidékeken külön nevük is volt. Luby Margit26 könyvében külön fejezetet szentelt a harangnak (kolomp) részletesen leírva készítését, hangolását, hangját, hogyan választják ki a gulyások azt az állatot, amelyik viselte, s részletesen írt a harangkészségről is, amelyet csatrangnak neveztek a szabolcs-szatmári, bugaci, kecskeméti legelőkön. A Hortobágyon az összehangolt csengőkészletet cájknak hívták a juhászok, szerintük a csatrang a rosszul összehangolt, szinte m á r ellökni való cájk. A csengők és kolompok használatáról a nyájakon az egész országból vannak adatok. 26 Az általános az, hogy egy-egy n y á j r a kolomp, csengő és pergő is kerül a pásztor zenei ízlése szerint, pl. 6 csengő, 6 pergő és 2 vezérürü harang, a hat csengőből kettő volt kilós, kettő 15 dekás és kettő úgy fél kilós. A Hortobágyon azonban több olyan pásztorral is találkoztam, aki a n y á j á r a csak böszörményi csengőkből álló cájkot használt. Egyikük, Lajter Imre juhász (sz. 1927) így mondta el cájkja történetét: „A csengőket pároztatni kellett, de a böszörményieknél nemcsak a csengő hangja számított, hanem a minta is. Az a jó, amikor egymás alá vág a hangúk, és ugyanolyan minta van rajta, meg az évszám is egy legyen, vagy csak egy év eltéréssel. Meg a szíj is számít. Rendes szíj kell rá és egyforma, vagy hasonló csat a párra." A cájkok, csatrangok és kolompegyüttesek az évek során változnak, a pásztorok cserélnek, Vásárolnak, öntetnek maguknak, de előfordul csengőlopás is. Az összeállításban változik a csengők, pergők és kolompok száma is, hiszen ugyanaz a juhász, aki 1985-ben böszörményi csengőkből álló cájk ját mutatta, beszélt korábban használt csengő, pergő, kolomp 24 Ecsedi i. ni. 94. 25 Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene. In Fejér megye néprajza I. (Székesfehérvár, 1982.) Az István király Múzeum Közleményei. A sorozat 25. szám 30. 26 Luby Margit: Fogyó legelőkön (Budapest, én.) 101—133.

170

(vezérürüharang) összeállítású készségéről is. Ezért érdekes a csengőegyüttesek leírása, múzeumba begyűjtése. Ilyen összehangolt kolompsor van az István király Múzeumban, 27 Abonyban, a Kossuth Múzeumban egy bugaci gulyás 7 marhacsengője, s a debreceni Déri Múzeumban Lajter Imre hortobágyi juhász csengőkészlete. A legjobb alkalom a hortobágyi pásztorok számára csengőik kicserélésére, vásárlásra, párok keresésére a hortobágyi vásárok alkalmával adódott. A böszörményi csengőöntők rendszeresen jártak árulni a vásárba. A vásárba készülő csengők abban; különböztek a megrendelésre készülőtől, hogy gyakran minta nélküliek, vagy a minta mellett csak évszám van, míg a megrendelésre készülőn a vésett minta és az évszám mellett a megrendelő neve vagy a minta közepében a monogramja is megtalálható. Van olyan is, amelyen csak szöveg található: pl. Vette Uzonyi Sándor 1837. A pásztorok között él egy olyan hiedelem, hogy a böszörményi csengő szép hangját világos „fehér" színét a beleolvasztott ezüst adja. Pásztorok és lovasgazdák egyaránt tudnak olyan „esetekről", amikor a vásárló ezüst húszast adott a mesternek, aki azt beleolvasztotta a csengő anyagába, így készítve különlegesen szép hangú csengőt. Mások szerint ez csak mese, s az öreg Tisza Nagy eltette, vagy az olvasztó tégely mellé ejtette észrevétlenül az ezüst pénzt. Néhány pásztor szerint a csengők világos színét — amelyre azt mondják, ezüst tartalmú — úgy is el lehet érni, hogy hosszabb ideig juhok nyakába akasztják és a gyapjúban levő faggyú idővel „kiszívja" a csengő színét. E hiedelmek ellenőrzésére a múzeum munkatársa, Lőcsei József metalográfiai vizsgálatokat végeztetett a Debreceni Atommagkutató Intézetben. Az elvégzett anyagvizsgálati eredmények — 10 csengőn — nem m u tattak ki ezüstöt a böszörményi csengőkben számottevő mennyiségben. A vizsgálat eredménye és értékelése kéziratban van. 28

27 Nagy Gyula: Parasztélet a Vásárhelyi pusztán. 147.; Bellon Tibor: Nagykunság (Bp., 1979.) 145.; Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914.) 212.; Ecsedi István: Hortobágyi életképek (Debrecen, 1927.) 11.; Vajkai Aurél: Szentgál, Egy bakonyi falu néprajza (1959.) 53.; Szabó Kálmán: Kecskemét pásztorélete. Népr. Ért. XXXIV. évf. (1942.) 15. és 18.; Szebeni Géza: A csiki juhászat. Ethn. LXXIII. (1962.) 74.; Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon. (1959.) 102—107.; Barsi Jenő: Zene egy Sályi pásztor életében (Budapest, 1984.). 28 Pesovár i. m. 268. Lásd Ltsz. 74. 94.1.—74. 101 .1. 29 Lőcsei József kézirata. OMF.

171

í. Tábla

1. rajz Ltsz. 53. 461. I. Feltehetően

T. Nagy János

munkája

2. rajz. Ltsz. 85. 125. I. Feltehetően

T. Nagy János

munkája

3. rajz. Ltsz. 53. 306. I. Feltehetően

172

T. Nagy János

munkája

III. Tábla

Ismeretlen

hajdúböszörményi

mester

munkája

5. rajz. Ltsz. 73. 23. 3. Ismeretlen

Ismeretlen

hajdúböszörményi

hajdúböszörményi

mester

mester

munkája

munkája

173

III. Tábla

7. rajz. Ltsz. 76. 21. I. Ismeretlen

mester

munkája

8. rajz. Ltsz. 84. 8. I. Ismeretlen

mester

munkája

9. rajz. Ltsz. 52. 257. I. Ismeretlen

mester

munkája

10. rajz. Ltsz. 73. 45. I.

174

Ismeretlen

mester

munkája

ÍV.

Tábla

11. rajz. Ltsz. 55. 375. 10. Tisza Nagy Imre

munkája

12. rajz. Ltsz. 85. 124. I. Tisza Nagy Imre

munkája

Tisza Nagy Imre

munkája

14. rajz. Ltsz. 53. 356. 44. Tisza Nagy

Imre

munkája

175

III. Tábla

15—16. rajz. Ltsz. 85. 67. I. Asztali

csengő oldalán

lévő évszám

A felirat

4

és felirat (eredetileg

készítője

tÀ/y-C

egy

sorban).

ismeretlen

cfeobàbo.

17—18. rajz. Ltsz. 53. 550. I. Asztali készítettek

176

csengő. Az oldalán

mintájával

(lásd.

lévő minta

II. tábla),

megegyezik

a város

levéltári

az állatok szobájában

számára használták.

ADATTÁR

Ltsz. 52. 257. 1. 0 7,7 cm; magassága 7,4 cm; vállmagassága 5,4 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás motívum helyett tulipán motívum, mellette két oldalon egyenlően elosztva 18 62-es évszám. Készítője ismeretlen, feltehetően a T. Nagy dinasztiából. A minta egyedi, nem készült belőle sorozat. A csengő repedt (lásd III. tábla, 9. rajz). Ltsz. 53. 306. 1. 0 8,6 cm; Böszörményi csengő, H. A. monogram, a Feltehetően T. Nagy

magassága 9,6 cm; vállmagassága 6,8 cm vállán két borda, oldalán gránátalmás minta, a mintában minta két oldalán egyenlően elosztva, 18 54-es évszám. János munkája. A csengő repedt (lásd I. tábla, 3. rajz).

Ltsz. 53. 306. 2. 0 10,2 cm; magassága 10 cm; vállmagassága 7,6 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás minta, a minta mellett két oldalon egyenlően elosztva 18 77-es évszám. Hajdúböszörményi csengőöntő mester készítette, nevét sajnos nem ismerjük. Munkái alapján a dinasztia egyik legtehetségesebb tagja, biztos kézzel és jó rajzkészséggel rendelkezett. Vonalvezetése lendületes, a fémmegmunkálási tudása tökéletes. A csengő ép, jó hangú (lásd II. tábla, 6. rajz). Ltsz. 53. 306. 3. 0 9 cm; magassága 9,1 cm; vállmagassága 7 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás minta, a mintában É J monogram, mellette két oldalán, egyenlő elosztásban 18 68-as évszám. Készítője az egyik legtehetségesebb hajdúböszörményi mester lehetett. A csengő repedt. Ltsz. 53. 342. 1. 0 9,5 cm; magassága 9,5 cm; vállmagassága 7,5 cm Böszörményi rácsos csengő, a csengő vállán két borda között ferde vonalak. Oldalán gránátalmás motívum, a minta két oldalán egyenlően elosztva 19 06-os évszám. Készítője Tisza Nagy Imre, a dinasztia legismertebb mestere. A csengő ép, szép hangú. Ltsz. 53. 343. 1. 0 13 cm; magassága 13,2 cm; vállmagassága 10,2 cm Nagyméretű csengő, oldala sima, díszítetlen, harang alakú, vastag falú (0,5 cm). Az ütője szíjjal rögzített a kengyelhez. Készítője, készítésének helye és ideje ismeretlen. Ép. Ltsz. 53. 344. 1. 0 11,6 cm; magassága 11,7 cm; vállmagassága 8,5 cm Böszörményi rácsos csengő, két borda között ferde vonalakkal. Oldalán gránátalmás minta, közepén 1908-as évszám, két oldalán SZ M monogrammal. T. Nagy Imre készítette. Ép, szép hangú kilós csengő. Ltsz. 53. 357. 40. a) 0 8,3 cm; magassága 8,6 cm; vállmagassága 6 cm Böszörményi csengő, vállán két borda, oldalán gránátalmás motívum, sajátos, egyedi újrafogalmazása, amely lendületes vonalvezetésű, de a többihez hasonlítva kevésbé mondható sikeresnek. A motívum közepén N I monogram, mellette két oldalon egyenlően elosztva 18 46-os évszám (hasonló a 76. 21. 1. ltsz.-ú csengőhöz). Készítője ismeretlen mester a T. Nagy dinasztiából. Ép, szép hangú csengő.

177

1. kép Ltsz. 53. 461. 1.

2. kép Ltsz. 85. 126. 1.

Ltsz. 53. 357. 40. b) 0 8 cm; magassága 8,2 cm; vállmagassága 6,4 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás mintában 1816-os évszám. A csengő belső oldalán NI jelzés, amely a készítője monogramja. Az I betűről nem állapítható meg egyértelműen, hogy I (István) vagy J (János) keresztnevű a csengőöntő mester. Az eladótól kapott adatok szerint T. Nagy János nevű mester készítette. (?) Ép. Ltsz. 53. 356. 44. 0 11,2 cm; magassága 12 cm; vállmagassága 8,6 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán bordák között ferde vonalak. Oldalán gránátalmás motívum, benne 1933-as évszám. T. Nagy Imre készítette, szép hangú, kilós csengő (lásd IV. tábla, 14. bz. rajz). Ltsz. 53. 461. 1. 0 10,8 cm; magassága 11 cm; vállmagassága 8 cm Böszörményi rácsos csengő, a vállán két borda között ferde vonalak, oldalán gránátalmás minta, benne M S monogram, mellette két oldalon egyenlően elosztva 18 33-as évszám. Készítője ismeretlen, valószínűleg a dinasztia egyik tehetséges tagja lehetett. A csengő repedt (lásd I. tábla, 1. rajz). Ltsz. 55. 108. 1 . 0 8 cm; magassága 8,3 cm; vállmagassága 6,7 cm Harang alakú csengő, vállán két bordával, oldala sima, díszítetlen. Feltehetően Hamar Gyula karcagi csengőöntő mester készítette. Ép, jó állapotú, szép hangú. Ltsz. 55. 375. 10. 0 11,2 cm; magassága 11,7 cm; vállmagassága 8,9 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán két borda között ferde vonalak. Oldalán gránátalmás motívum, közepén 1907-es évszám, mellette M és J betűk. Készítője T. Nagy Imre, böszörményi csengőöntő. Ép, szép hangú kilós csengő (lásd IV. tábla, 11. rajz). Ltsz. 62. 6. 1—2. Két darab. Száncsengő, gyári készítmény, a szánkóra erősíthető fém tartókkal. Egy-egy szánkócsengőn 2—2 félgömb alakú lemez csengővel, csengőnként 3—3 golyóval. Ép. Ltsz. 67. 20. 1. 0 8,6 cm; magassága 8,4 cm; vállmagassága 6,1 cm Harang alakú csengő, vállán két bordával, oldala díszítetlen, belső oldalán HGY monogram. Valószínűleg Hamar Gyula, karcagi csengőöntő mester készítette a XIX. század második felében. A csengő alakja nagyon hasonlít a böszörményi csengőkére, de a HGY monogram és a gránátalmás minta nem fordul elő ugyan azon a csengőn. Hamar Gyula csengőin évszámok és egyszerű növényi motívumok, hullámos vonalak találhatók. A legtöbb csengője sima, díszítetlen, könnyen összetéveszthető a böszörményiekkel. A csengő ép, jó állapotú. Ltsz. 70. 31. 2. 0 6,6 cm; magassága 6,5 cm; vállmagassága 5 cm Harang alakú csengő, oldala sima, szája felé erősen kiszélesedik, belül 4-es szám található. Ün. misés csengő. Készítésének helye, készítője ismeretlen. Ép. Ltsz. 70. 31. 1. 0 6,4 cm; magassága 6,5 cm; vállmagassága 5 cm Harang alakú csengő, vállán két bordával. Valószínűleg cigány készítette, lovon használták. Ép, jó hangú.

csengőöntő

Ltsz. 71. 4. 1. 0 11 cm; magassága 11 cm; vállmagassága 9 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán két borda között ferde vonalak, oldalán gránátalmás motívum, benne C J monogram, mellette két oldalon 18 65-ös évszám. Készítője a század második felének legtehetségesebb böszörményi csengőöntője. Ép, szép hangú. ( Ltsz. 72. 1. 3. 0 11,5 cm; magassága 11 cm; vállmagassága 8,5 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán két borda között ferde vonalak, oldalán gránátalmás minta, közepében 1913-as évszám, mellette F GY monogram. Belső oldalán TNI betűk készítőjére, Tisza Nagy Imrére utalnak. A 73. 8. 2. ltsz. csengő párja. Ép, jó hangú.

179

3. kép Ltsz. 85. 127, 1.

4. kép Ltsz. 53. 3. 06. 2.

Ltsz. 72. 2. 1. 0 9 cm; magassága 8,3 cm; vállmagassága 6,7 cm Harang alakú csengő, vállán két bordával. Oldala sima, díszítetlen. Ismeretlen, talán cigány csengőöntő készítette. Ép, jó hangú. Ltsz. 72. 2. 2. 0 10 cm; magassága 10,5 cm; vállmagassága 8,2 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán két borda között ferde vonalak. Oldalán gránátalmás mintában B I monogram, mellette két oldalon egy-három elosztásban 1 903-as évszám. Készítője Tisza Nagy Imre. Repedt. Ltsz. 73. 8. 2. 0 11,5 cm; magassága 11,5 cm, vállmagassága 9 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán bordák között ferde vonalak, oldalán gránátalmás motívumban 1913-as évszám, belső oldalán TNI monogram. Készítője Tisza Nagy Imre. A 72. 1. 3. ltsz. számú csengő párja. Ép, szép hangú, kilós csengő. Ltsz. 73. 8. 3. 0 6,5 cm; magassága 6,8 cm; vállmagassága 5,3 cm Hasang alakú csengő^ vállán erősen lapított bordákkal. Cigány készítménye. Ütője hiányzik.

csengőöntő

Ltsz. 73. 10. 7. 0 11,2 cm; magassága 11,2 cm; vállmagassága 8 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán bordák között ferde vonalak. Oldalán gránátalmás minta, benne 1908-as évszám, mellette két oldalon készíttetőjének neve: Löki Ferencz. Készítette Tisza Nagy Imre. Ép. Ltsz. 73. 12. 3. 0 6,7 cm; magassága 6,1 cm; vállmagassága 5,4 cm Rézből készült, harang alakú csengő, cigány csengőöntő készítménye lehet. Javított, repedt. Ltsz. 73. 23. 3. 0 10,3 cm; magassága 9,8 cm; vállmagassága 7,8 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás motívum, mellette két oldalon, egyenlő elosztásban 18 65-ös évszám. A minta közepében kipontozott, alig látható M I monogram. A csengő készítője az egyik legtehetségesebb hajdúböszörményi csengőöntő mester volt. A csengő érdekessége, hogy törött, a törött darab évekkel később került a múzeumba (lásd II. tábla, 5. rajz). Ltsz. 73. 45. 1. 0 8,6 cm; magassága 9 cm; vállmagassága 6,6 cm Böszörményi csengő, vállán négy vésett csík, oldalán kezdetleges gránátalmás motívum, benne SZ J monogram, mellette két oldalon, egyenlő elosztásban 18 97-es dátum. Ütője szíjjal rögzített a kengyelvashoz. Ismeretlen böszörményi mester készítette a T. Nagy családból (lásd III. tábla, 10. rajz). Ltsz. 73. 31. 1. 0 11,2 cm; vállmagassága 8,6 cm Ltsz. Böszörményi rácsos csengő, vállán két borda között ferde vonalak, oldalán gránátalmás minta, közepében 1828-as évszám, a minta két oldalán elosztva megrendelőjének a neve: Tóth János. Belső oldalán TNI monogram. Készítette T. Nagy Imre. Szép hangú, kilós csengő. Érdekessége, hogy a Déri Múzeumban megtalálható a párja, 1928-as évszámmal és Tóth János nevével díszítve (ltsz. nélkül), (lásd IV. tábla, 13. rajz). Ltsz. 74. 7. 1. 0 9,5 cm; magassága 10 cm; vállmagassága 7,5 cm Böszörményi rácsos csengő, oldalán két borda között ferde összekötő vonalak, oldalán gránátalmás minta, közepében 1935-ös évszám. Tisza Nagy Imre készítette. Ép. Ltsz. 74. 7. 2. 0 10,6 cm; magassága 10,2 cm; vállmagassága 8,3 cm Ismeretlen helyen készített misés csengő, a vállától lefele egyenes az oldala, szájánál hirtelen kiszélesedik. Ltsz. 76. 12. 1. 0 8,1 cm; magassága 8,2 cm; vállmagassága 6,5 cm Harang alakú misés csengő, sima oldala van, belül 8-as szám található. Készítésének helye ismeretlen. Ép, magas hangú.

181

5. kép Ltsz. 53. 550. 1.

6. kép Ltsz. 55. 375. 10.

Ltsz. 76. 21. 1. 0 8,3 cm; magassága 8,6 cm; vállmagassága 6,4 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán a gránátalmás motívum sajátos, egyedi újrafogalmazása, amely lendületes vonalvezetésű, de elődeihez képest kevéssé sikeresnek mondható. A motívum közepén SZ betű, a minta két oldalán egyenlően elosztva 18 43-as évszám. Ismeretlen csengőkészítő mester, a T. Nagy dinasztiából a készítője. Repedt (lásd III. tábla, 7. rajz). Ltsz. 79. 11. 1. 0 4,6 cm; magassága 4,5 cm; vállmagassága 3,6 cm Kisméretű, harang alakú csengő, sima, belső oldalán l - e s szám, csikócsengőnek használták. Készítője ismeretlen. Ltsz.79. 11, 2. 0 4,6 cm; magassága 4,5 cm; vállmagassága 3,6 cm Kisméretű, harang alakú csengő, oldala sima. Készítője ismeretlen. A 79. 11. 1. számú csengővel párban használták. Ltsz. 84. 3. 1. 0 7,4 cm; magassága 7,3 cm; vállmagassága 5,6 cm Harang alakú, feltehetően böszörményi csengő, vállán két bordával, oldala sima, díszítetlen. Készítője a T. Nagy család tagja lehetett a XIX. században. Ép. Ltsz. 84. 4. 1. 0 7,8 cm; magassága 8,2 cm; vállmagassága 6,1 cm Harang alakú, feltehetően böszörményi csengő, vállán két bordával, oldala sima, díszítetlen. Utólagos bevésés található rajta: K J monogram, amelyet már nem a készítője vésett bele. Készítője a T. Nagy család tagja lehetett a XIX. században. Ép. Ltsz. 84. 8. 1. 0 9,2 cm; magassága 9,3 cm; vállmagassága 6,6 cm Böszörményi csengő, vállán két borda, oldalán kezdetleges kivitelezésű gránátalmás minta, a motívum két oldalán egyenlően elosztva 18 50-es évszám. Készítője ismeretlen hajdúböszörményi mester, feltehetően a T. Nagy családból. Jó állapotú, szép hangú (lásd III. tábla, 8. rajz). Ltsz. 84. 9. 1. 0 9,5 cm; magassága 9,5; vállmagassága 7,3 cm Böszörményi rácsos csengő, vállán két borda között ferde fonalak, oldalán gránátalmás mintában S M monogram, a minta két oldalán egy-három elosztásban 1 904-es évszám. Készítette Tisza Nagy Imre. Ép, szép hangú. Ltsz. 85. 124. 1. 0 6,1 cm; magassága 6 cm; vállmagassága 4,3 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával. Csikó nyakába való kiscsengő. Oldalán gránátalmás mintában 1926-os évszám. Készítője Tisza Nagy Imre. Repedt (lásd IV. tábla, 12. rajz). Ltsz. 85. 125. 1. 0 8,8 cm; magassága 9,6 cm; vállmagassága 6,8 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás motívummal, a minta közepében 1834-es évszám. Készítője a T. Nagy dinasztia tagja, feltehetően T. Nagy János. Ép, jó állapotú (lásd I. tábla, 2. rajz). Ltsz. 85. 126. 1. 0 8,5 cm; magassága 8,5 cm; vállmagassága 6,4 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás mintában N betű, a minta két oldalán egyenlően elosztva 18 37-es évszám. Készítője feltehetően T. Nagy Jáilos csengőöntő (lásd fotó). Ltsz. 85. 127. 1. 0 8,2 cm; magassága 8,6 cm; vállmagassága 6 cm Böszörményi csengő, vállán két bordával, oldalán gránátalmás minta, benne SZ J monogram, mellette két oldalon egyenlően elosztva 18 57-es évszám. Készítője hajdúböszörményi csengőöntő mester (lásd II. tábla, 4. rajz). Ltsz. nélkül. 0 5,4 cm; magassága 5,2 cm; vállmagassága 4,2 cm Kisméretű rézcsengő, ütő nélkül. Harang alakú. Készítője ismeretlen. Ltsz. nélkül. 0 5,6 cm; magassága 6,3 cm; vállmagassága 4,1 cm Sima, harang alakú, vékony lemez csengő. Csorba. A csengő fogóján szíjnak kialakított, téglalap alakú nyílással. Készítője ismeretlen.

183

Ltsz. 53. 549. 1. 0 10 cm; magassága 15 cm; csengő magassága 5 cm Asztali csengő, szabályos félgömb alakú, hosszú, esztergályozott fanyéllel, az asztalra három hajlított fémlábbal támaszkodik. Oldalán 1872-es évszám, növényi minta és BV PE betűk. Ütője lánccal van hozzáerősítve. Készítője ismeretlen, valószínűleg gyári darab. Az oldalán levő évszám és betűk a hajdúböszörményi csengőöntő mester munkája. Ltsz. 53. 550. 1. 0 10 cm; magassága 14,5 cm; csengő magassága 4,5 Asztali csengő, feltehetően gyári darab. Szabályos félgömb alakú csengő, hoszszú, esztergályozott fanyéllel. Oldalán a böszörményi csengőkre jellemző gránátalmás motívum, benne HBV monogram (Hajdúböszörmény Városa). A minta mellett két oldalon egyenlően elosztva 18 82-es évszám. A csengőn körben a következő felirat van: Levél tári szobába való. A vésést hajdúböszörményi mester végezte (lásd V. tábla, 17—18. rajz). Ltsz. 85. 67. 1. 0 10 cm; magassága 15 cm; csengő magassága 5 cm Asztali csengő, feltehetően gyári darab. Szabályos félgömb alakú csengő, hoszszú, esztergályozott fanyéllel, három hajlított fémlábbal. Oldalán a böszörményi mesterek által bevésett évszám: 1862 és a használójának a neve: Sóvágó István-é. Ép, jó állapotú (lásd V. tábla, 15—16. rajz). Ltsz. nélkül. 0 10 cm; magassága 15 cm; csengő magassága 5 cm Asztali csengő, feltehetően gyári darab. Szabályos félgömb alakú, hosszú, esztergályozott fanyéllel, három hajlított fémlábbal. Oldalán böszörményi mester által belevésve: Silye Gábor főkapitány úré (Silye Gábor Hajdú-kerületi főkapitány volt 1863-tól 1876-ig).

7. kép Ltsz. 73. 23. 3.

184

Edit

Deli

DIE SCHELLENSAMMLUNG DES HAJDÚSÁG-MUSEUMS

Die Gemeinschaft jener Gegenstände, die mit der Viehhaltung in Zusammenhang stehen, und innerhalb dieser auch die Schellensammlung, machen einen bedeutenden Teil der volkskundlichen Sammlung dieses Museums aus. In der Stadt leble währen^ des 19. Jahrhunderts eine Schellengiesser—Dynastie, von deren letztem Glied Imre Tisza Nagy im Jahre 1931 eine Studie angefertigt wurde, in welcher er die Technik des Schellengiessens eingehend beschreibt, sowie auch die Werkzeuge dafür und auch die Muster, die auf die Schellen kamen. Die Gestalt der Böszörményer Schellen, ihre gute Qualität und ihr feiner Klang blieben über anderthalb Jahrhunderte hin unverändert, auch die Muster vererbten sich, denn die Meister brachten hier immer wieder den gleichen Gedanken zum Ausdruck aufgrund ihres eigenen Geschmacks und ihres Wissens. Das früheste datierte bekannte Stück stammt aus dem Jahre 1816. Der letzte Schellengiesser dieser Familie strab 1944. Anhand der Muster auf den Schellen habe ich den Versuch unternommen die einzelnen Meister voneinander zu unterscheiden, und die Jahrzehnte zu umreissen, in denen sie ihre Schellen fertigten (Siehe die Tafeln I., II. und IV.). Interessant ist hierbei, dass die Meister auch die in Ämtern als Tischglöcken verfendten Schellen mit ihren Mustern, Jahreszahlen und Inschriften versahen (Siehe Tafel V.). Es wurde angenommen, dass die Schellen aus Böszörmény so fein klingen, weil sich in ihrem Metall auch Silber befindet. Die von Mitarbeitern des Museums durchgeführten metallurgischen Untersuchungen widersprechen dem jedoch. Im Kreis der Hirten, die Schellen gebrauchten, waren die aus Hajdúböszörmény besonders beliebt, vor allem ihrer schönen From und ihres feinen Klanges wegen. Und im Laufe der Zeit wurde der Ausdruck „Böszörményer Schelle" in ihrem Wortschatz gleichwertig mit Schellen bester Qualität und feinsten Klanges, auch dann, wenn sie andernorts angefertigt wurden waren. In diesem Artikel werden die übereingestimmten Schellen und Kuhglocken, die von den Hirten aus der Hortobágy verwendet wurden, beschrieben. Letztere tragen den ungarischen Namen „cájk". Ein Datenverzeichnis gibt eine eingehende Beschreibung der im Museum vorhandenen Schellen.

185

Felelős kiadó: DR. GAZDA LÁSZLÖ megyei múzeumigazgató Készült a Mozgáskorlátozottak PIREMON Kisvállalata nyomdaüzemében Debrecen, 1990. Felelős vezető: DR. GERE KÁLMÁN igazgató Munkaszám: 90-1683